Szt. János 1. levelének kommentárjai

* 1,1-4. Bevezetés.

* 1. Az apostol mint szem- és fültanú tesz tanúságot Jézus Krisztusról, kit Igének nevez, miként evangéliumában is. Ennek értelmét L. a IV. evangélium bevezető részében. Többesben beszél apostoltársaira való gondolattal.

* 3-4. Krisztus forró óhaja: Hogy valamennyien egyek legyenek (Ján. 17,21.), az apostolé is. Ha ez megvalósul, teljes az öröme úgy a híveknek, mint az apostolnak.

* 5-10. Isten világosság, tehát nekünk is világosságban kell járnunk.

* 7. Akkor egyesülünk Istennel, ha világosságban járunk, a kegyelem világosságában, ha a megszentelő malaszt állapotában élünk. E lelki megigazulásunkat Krisztus vérének köszönhetjük.

* 8-10. Senki sincs minden bűn nélkül, de mindenki megtisztulhat tőle, ha töredelmesen megvallja bűneit Krisztus helyettesének, a felszentelt papnak, aki a tőle kapott hatalommal megbocsátja azokat úgy, hogy a lélek megtisztul minden gonoszságtól.

* 2,1-6. A bűnök megbocsátása Krisztus állal. – A bűn a legnagyobb rossz, mégsem szabad miatta kétségbeesni, mert van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, aki az ő véres önfeláldozásával tökéletes engesztelés az egész világ bűneiért. Ez engesztelésben akkor lesz részünk, ha az ő parancsai megtartjuk; ez a tökéletes isten szeretete, mely által oly bensőleg egyesülünk vele, mint a szőlővessző a tővel.

* 7-11. A szeretet új parancsa. – A szeretet parancsa oly régi, mint maga az ember, kinek szívébe írta a Teremtő. Új parancs oly értelemben, hogy egyrészt Jézus Krisztus azt a legtökéletesebb alakban hirdette és gyakorolta, másrészt a hívek is megvalósítják azt mindennapi életükben: a pogány babona sötétsége már múlóban van és az igaz világosság már világít. Aki e világosságban marad, abban nincs botránkozás, vagyis az nem botlik és nem bukik el oly hamar, mint az, aki sötétségben jár.

* 12-17. Óvás a világ szeretetétől. – Minden korú és rangú hívőnek akarja szívére kötni az apostol, hogy ne szeresse a világot, vagyis az Istentől elfordult embereket, sem a világ javait, örömeit, melyek a hármas kívánságot táplálják az emberben; mert a halál véget vet világnak-kívánságnak, ellenben aki Istennek szolgált, arra nézve a halál átmenet az örök életbe.

* 18-23. Óvás Krisztus ellenségeitől. – Itt az utolsó óra, a világ utolsó korszaka, melynek az utolsó ítélet fog véget vetni. (L. Pét. I. 4,7-hez adott magyarázatot.) Ezt abból is láthatják, hogy a világ végén jövendő antikrisztusnak előfutárai már itt vannak, t. i. a tévtanítók és eretnekek. Ezek is keresztények voltak, de csak külsőleg, nem a lélek meggyőződésével és benső ragaszkodásával. A hívek ezt jól tudják, azért nem fejtegeti bővebben az apostol. Tudják azt is, hogy akik hazugságot, vagyis tévtant hirdetnek, nem Krisztusnak küldöttjei, aki az igazság (Ján. 14,6.), hanem az ördögnek csatlósai, aki a hazugság atyja. (Ján. 8,44.) Ilyen hazug antikrisztus az is, aki tagadja, hogy Jézus az Úr felkentje, a világ megváltója, mert tagadva a Fiút, tagadja az Atyát is, aki őt küldte.

* 24-29. Buzdítás az állhatatosságra. – A világ csábításaival és a tévtanítók hazugságaival szemben tartsanak ki abban, amit kezdettől fogva hallottak az apostolok ajkairól és a Szentlélektől nyert kenetként szívükben őriznek. Ez az igaz hit az örök élet záloga; akik azt sértetlenül megőrzik, meg nem szégyenülnek Krisztus eljövetelekor. Isten maga az igazság s aki igazságot cselekszik, vagyis Istennek tetsző életet és a megszentelő malaszt révén őtőle született, vagyis vele egyesülve van, az bizalommal tekinthet az ítélet elé.

* 3,1-10. Isten fiai nem vétkeznek. – Isten egyszülött Fia a megváltás által minket Isten fogadott fiaivá tett. A világ e páratlan felmagasztaltatásunkról mitsem tud, mert nem ismeri sem az Atyát, sem a Fiút. Az utolsó ítéletben azonban látni fogja istenfiúi méltóságunkat, mert az Istenéhez hasonló dicsőségben fogunk tündökölni és látni fogjuk őt, többé már nem mintegy tükörben, hanem színről-színre, amint van. E boldogító istenlátásnak feltétele, hogy szentek legyünk, mert ő is szent, tehát mindenekfölött a bűnt kerüljük, mert aki bűnt cselekszik, az ördögtől van. A. 9. vers értelmét a hitújítók tévesen odamagyarázták, mintha az egyszer megigazult ember többé nem is vetkezhetnék. Szt. János ezt nem tankja. Ellenkezőleg ugyanezen levelében írja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, mi magunk csaljuk meg magunkat és nincsen bennünk igazsága”. (1,8.) A 9. versben csak azt mondja az apostol, hogy aki Istentől született, vagyis a megszentelő malaszt állapotában van, mindaddig, míg Istennek magva, vagyis a malaszt megvan benne, bűnt nem cselekszik és nem is vétkezhetik mint Istentől születeti, mert amint vetkezik, az ördög fiává lesz. Másszóval: a kegyelem állapota nem fér össze a súlyos bűn állapotával, féljünk tehát vétkezni! Hogy az apostol ezt csak a súlyos bűnökre érti, kiviláglik abból, hogy oly bűnökről beszél, melyeknek elkövetői az ördög fiaivá lesznek, ami teljes elszakadást jelent Istentől.

* 11-18. Isten fiai áldozatos szeretettel szeretik egymást. – Csak az van Istentől, aki az ő parancsait megtartja, elsősorban a szeretetét. Ha ezért mégis gyűlöletet tapasztalnak a keresztények a pogány világ részéről, úgy vigasztalja őket a tudat, hogy a halálból átviteliek az életbe, aminek bizonyítékát ép abban láthatják, hogy szeretik testvéreiket. E szeretetnek azonban nem szabad puszta érzelemnek lennie, hanem áldozatokban kell megnyilvánulnia, amint Krisztus is életét adta miérettünk. Hol marad ettől az a gazdag, aki elzárja szívét szűkölködő testvére elől?

* 19-24. A lelki béke alapja s a bizalom forrása. – Ha a szeretetet cselekedetekben gyakoroljuk, megnyugodhatunk, ha vádol is lelkiismeretünk a múlt bűneiért és mulasztásaiért, mert Isten még jobban szeret minket és tud mindent. E bizalmunknak alapja az, hogy azt tesszük, ami kedves őelőtte, nevezetesen, hogy hiszünk Jézus Krisztusban és szeretjük egymást. Ha így szolgálunk Istennek, ő bennünk marad, amit abból tudhatunk, hogy az ő Lelke az, aki minket erre folyton ösztönöz és segít.

* 4,2-6. Óvás a hamis prófétáktól. – Miután sok hamis próféta ment szét a világba, az apostol kioktatja a híveket, hogy miről ismerhetők meg. Aki vallja, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember, az az Istentől van. Ellenben, aki nem vallja Jézust, akár istenségét, akár emberségét tagadva, nem Istentől van, hanem az antikrisztus csatlósa. A hitükben kitartó hívők ezt legyőzték a bennük élő Krisztus kegyelmével. A világ a világról beszélő tévtanítókra hallgat, a hívek az Istentől küldött apostolokra.

* 7-21. Isten és emberszeretet.

* 7-13. Isten lénye a szeretet. Aki tehát szereti felebarátját, Isten gyermeke. Ő előbb, öröktől fogva szeretett minket s ezt főkép azzal mutatta meg, hogy elküldötte az ő Fiát engesztelésül a mi bűneinkért, vagyis, hogy megváltson minket, végtelen értékű elégtételt nyújtva a végtelen Igazságosságnak, amire az ember, mint véges lény, teljesen képtelen. Krisztusnak ez önfeláldozó szeretetéhez kell hasonlónak lennie a mi szeretetünknek is egymás iránt. Ha így szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, amit abból ismerhetünk meg, hogy az ő Lelkéből adott nekünk, vagyis, hogy a Szentlélek folyton e szeretet gyakorlására ösztönöz minket.

* 14-16. Az apostol a szeretet mellett újból szükségesnek mondja a hitet is, azt az igaz hitet, melyet az apostolok mint a Krisztus nyilvános működésének szemtanúi hirdetnek.

* 17-18. Ha a szeretet révén Isten bennünk marad és mi őbenne, akkor ez a szeretet mindig tökéletesebb lesz bennünk és bizalom fog minket az ítélet napján eltölteni, mert a szeretet által hasonlók vagyunk az ítélő Bíróhoz, aki maga a szeretet. Ez a tökéletes szeretet, mely bizalommal jár és nem félelemmel.

* 19-21. Szeretnünk kell Istent és szeretnünk felebarátunkat. A kettő nem választható el egymástól. Akiben nincsen felebaráti szeretet, abban Isten szeretete sincsen, mert ha nem szereti azt, akit lát, aki közel áll hozzá, hogyan fogná szeretni Istent, akit nem lát s aki végtelen távolságban áll tőle?

* 5,1-13. A szeretetnek gyökere a hit.

* 1. A Jézus Krisztusban való hit által Isten fiaivá leszünk. Mint ilyenek természetszerűen szeretjük őt, hiszen atyánk; de époly természetes, hogy szeressük testvéreinket is, az embereket, akik épúgy, mint mi, tőle születtek.

* 2. Akkor szeretjük jól az Isten szülötteit, vagyis embertársainkat, ha Isten parancsait teljesítjük.

* 3-5. E parancsok nem nehezek annak, aki hisz Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában. E hittel meggyőzi a világot, vagyis minden bűnt és bűnre való kísértést, mert a hittel természetfeletti erőket, kegyelmeket is kap a rossznak legyőzésére.

* 6. E versben az apostol napjainak eretnekeire gondol, kik közül Cerinthus azt tanította, hogy Jézus Krisztus csak közönséges ember, akire azonban keresztségekor egy felsőbb szellem szállt le, amely halála előtt ismét elhagyta őt; mások ismét tagadták Jézus Krisztus valóságos emberségét, azt tanítván, hogy csak látszólagos teste volt. Mindezekkel szemben Szt. János Jézus Krisztus istenemberségét hangoztatja. Istenségéről tanúságot tett az Atya a Jordán vize fölött, emberségéről az ő gyötrelmes halála a keresztfán, az a víz és vér, mely szentséges Szívének átszúrásakor kifolyt. Ugyanaz a Jézus Krisztus, aki a Jordánban megkereszteltetett, halt meg értünk a keresztfán: ez a mi győzelmes hitünk. Erről tesz tanúságot a Szentlélek is, aki maga az igazság. Szt. János tehát a 6. versben bizonyítja, amit az 5. versben tanít, hogy Jézus az Isten Fia: erről a teljes Szentháromság tesz tanúságot. Még világosabban mondja ki ezt a 7. és 8. versben, mely a görögben így hangzik: Mert hárman vannak, kik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz és a vér és a három egyben van, vagyis egyek e bizonyságtételben. A Vulgáta a görög szövegét kiegészíti ezen szavakkal: a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy.

* 8. És hárman vannak, kik bizonyságot tesznek a földön. (Comma Joanneum.) A szöveg régi eredetű (IV. század), a Vulgáta egyes kézirataiban a VII. századtól található. Tulajdonképen a görög szöveget magyarázza s teljesen megfelel Szt. János gondolatvilágának.

* 9-13. Isten bizonyságtétele igazabb minden emberinél. Aki tehát azt mégsem fogadja el, egyrészt hazugnak tartja őt, ami istenkáromlás, másrészt a legszentebb örömtől rabolja meg magát, mely abban áll, hogy Isten örök életet adott nekünk az ő Fiában s ebben része lesz mindenkinek, aki bírja a Fiút, vagyis a hit és a kegyelem által Krisztussal egyesülve van.

* 14-16. Bizalom az imádságban. – A Krisztussal egyesült lélekmindig bizalommal kérhet: bármit is kérünk az ő akarata szerint, azt meg fogjuk kapni, így a bűnösök megtérését is, hacsak valaki teljesen el nem szakadt Krisztustól és nyílt ellenségévé nem lett, mert ez halált okozó bűn. Az apostol nem tiltja egyenesen az ilyenért való imádkozást, csak rá akar mutatni oly esetre, mikor az ima nem ér célt, mert a bűnös nem akar a bűnnel szakítani.

* 17-21. Befejezés.

* 17. És van halált okozó bűn a görögben: és van bűn, mely nem okoz halált. Szt. János tehát világosan különböztet halálos és nem halálos bűn között.

* 18. Az Istentől való születés megőrzi őt a görög szerint: aki az Istentől született, megtartóztatja magát.

* 19-21. Az igaz hívő nem a világból való, mely gonoszságban fetreng, hanem Istentől, mert Isten Fia az igaz Isten megismerésére vezetett és az örök életre képesített. Őrizkedjünk tehát mindentől, ami elválaszt Istentől.