Királyok III. könyvének kommentárjai
* I. Salamon király uralkodása. (Kir. III. 1,1-11,43.)
1,1-4. Dávid életének alkonya.
* 1. Dávid ekkor (vö. Kir II. 5,4) kb. hetvenéves lehetett; aránylag korai végelgyengülését viharos, fáradalmakban bővelkedő élete okozta.
* 2. Az ókori (orvosi) felfogás azt hitte, hogy a fiatal test életereje felfrissíti az aggastyán erőit.
* 3. Simám Isszakár törzsének területén (Názárettől délre, kb. 8-10 km-re) feküdt.
* 4. A héber szöveg így szól: A leány igen szép volt s a király ápolója lett s kiszolgálta őt, de a király nem ismére meg őt (= nem hált vele). A héber szövegből tehát nem következik, hogy a leány a királlyal aludt; valószínű azonban, hogy Dávid a leányt (másod) feleségül (Kir. II. 15,16.) vette, mert később Salamon nem akarta megengedni, hogy Ádoniás Ábiságot feleségül vegye. Vö. 2,21. sk.
* 5-11. Ádoniás trónkövetelése.
* 5. Hággit Ádoniás anyja volt. Vö. Kir. II. 3,2-4. – Ádoniás tehát ugyanúgy járt el, mint Ábsálom: díszfogatokat, kísérő lovagi tábort és fullajtárokat (= darabontokat) szerzett. Vö. Kir. II. 15,1.
* 6. A vers Ádoniás merészségének három indítóokát adja: 1. atyjától, ki őt soha (a héber szöveg hozzáteszi: életében) meg nem rótta, nem kellett félnie, 2. szép, daliástermetű ember volt, 3. ezidőben, mivel három bátyja (Ámnon, Ábsálom és Keleáb) már nem élt, ő volt Dávid legidősebb fia.
* 7. Jóáb Szárujának (= Dávid nővérének fia, a hadsereg fővezére volt; Ábjátár volt a frigyláda számára ideiglenesen felállított Jeruzsálemi (szent) sátor főpapja. Ádoniás tehát Jeruzsálem két legfőbb hatalmasságát nyerte meg ügyének.
* 8. Szádok volt az ezidőben Gábaonban levő (mózesi) szent sátor főpapja. Bánájás volt a testőrcsapatok egy részének kapitánya. Nótán próféta Salamon nevelője (is) volt, – vö. Kir, II. 12,25. – s ő közvetítette annak idején a Salamonra vonatkozd isteni szózatot (Kir. II. 7,12. skk; 12,25.), érthető tehát ragaszkodása Salamonhoz. – Semei és Rei egyebütt nem fordul elő s így többet nem tudunk róluk. (Vö. talán 4,18.) – A Rógel (= ványoló) forrás Jeruzsálem délkeleti végében feküdt; a Zohelet-(= kígyó)kő valószínűleg a Jeruzsálem déli oldalán húzódó völgy déli oldalának egyik – nehezen megmászható – sziklája volt. – Ádoniás tehát kosokból (a héber szöveg szerint: juhokból), marhákból és hízott állatokból (= borjúkból) áldozati lakomát rendezett, s annak keretében királlyá kiáltatta ki (s Ábjátár által talán fel is kenetté) magát. A király szolgái = udvari emberei: ezek közül is csak a júdabelieket hívta meg Ádoniás, nyilván azért, mert ő is júdabeli volt: Hebronban született.
* 11-27. Nátán próféta közbelép Salamon érdekében.
* 13. Mikor és hol tette Dávid ezt az esküvel erősített ígéretet Betsábénak, nem tudjuk.
* 21. Betsábe joggal tarthatott attól, hogy ha Ádoniás trónra kerül, őt és fiát, Salamont valamilyen ürügy alatt elteszi láb alól, hogy trónját nyugodtan bírhassa.
* 22. Betsábe Nátán megérkezésekor – a 28. v. tanúsága szerint – kiment a királytól.
* 28-40. Dávid intézkedésére Salamont királlyá kenik s az legott el is foglalja a trónt. (Vö. Krón. I. 28,20. skk.) – Vö. Rúth 3,13. jegyz.
* 30. Úgy fogok cselekedni e mai napon = még ma intézkedem esküm végrehajtása ügyében.
* 31. Betsábe, befejezve szavait, távozott.
* 33. Gihon (forrás és völgy) egyesek szerint Jeruzsálemtől keletre, mások szerint északnyugatra feküdt. Az sem lehetetlen, hogy eredetileg Gábaon (héberül Gibeon) állott á szent szövegben, sőt ez azért is valószínű, mert ott állott a (mózesi) szent sátor s ott volt főpap Szádok. Gábaon Jeruzsálemtől északra feküdt.
* 36. Így szóljon = Áment (= úgy legyen-t) mondjon reá az Isten.
* 38. A keretiek és a feletiek Dávid testőrségéhez tartoztak; L. Kir. II. 8,18. jegyz.
* 39. A sátor olajos szaruja kétségkívül valamelyik szent sátor olajos szaruja volt; szent sátor ekkor kettő volt: az egyik, a mózesi, Gábaonban állott, a másikat Dávid üttette Jeruzsálemben a frigyláda számára. (Kir. II. 6,17.) Mivel Szádok a gábaoni (mózesi) sátor főpapja volt, nem lehetetlen, hogy ennek olajos szarujáról van szó.
* 41-53. Ádoniás pártja szétszalad, ő maga az oltár szarvához menekül s feltételes kegyelmet is kap.
* 41. A lakoma nyilván egész nap tartott s így elég idő volt Salamon felkenésére és bevonulására, mivel Ádoniás pártja csak a lakoma után szándékozott bevonulni a városba.
* 50. Az oltár szarvai menedékhelyül szolgáltak s aki azokat megfogta, – bizonyos, közelebbről nem ismeretes feltételek esetén – nem volt bántható. Hogy itt melyik oltárról van szó, nem tudjuk; mivel a gábaoni szent sátor égőáldozati oltára ezidőben Szádok hatalma alatt állott (az pedig Ádoniásnak nem volt híve), nem lehetetlen, hogy a Sionon levő ideiglenes szent sátor oltárára kell gondolnunk,
* 53. Salamon tehát – igen bölcsen – feltételesen megkegyelmezett Ádoniásnak, hogy ennek párthíveit önmagától el ne riassza.
* 2,1-9. Dávid politikai végrendelete.
* 2. A földi lények (= a halandók) végső útja a halál. – Légy erős és légy férfi – viseld férfias erővel a gyászt, mely miattam érni fog.
* 3. Az Isten útjain az jár, aki az Isten által parancsolt módon él.
* 4. Hasonló szavakat mondott az Úr akkor, amikor Dávid házának örökös uralmát megígérte. (Vö. Kir. II. 7,12-16.); mivel azonban ott az Úr szava Dávid házának uralmát nem tette függővé a mózesi törvény megtartásától s elsősorban Dávid házának lelki értelemben vett uralmáról (a Dávid házából származó Messiás uralmáról) beszélt, – lehet, hogy az itt közölt ígéretet valamely más, előttünk ismeretlen alkalommal tette az Úr Dávidnak. – Megtartják útjukat = megmaradnak az Isten által parancsolt életmód mellett, Nem fogy el ivadékod Izrael királyi székéről = mindig a te utódaid fogják bírni Izrael trónját.
* 5-6. Jóáb, Szárújának (= Dávid nővérének) fia béke idején megölte Ábnert (vö. Kir. II. 3,22-29) és Ámászát (Kir. II. 20,8-10.). Ezért Jóábnak Móz. II. 21,12. alapján halállal kellett volna lakolnia. Mivel Dávid ezt annakidején hatalmának gyengesége következtében nem hajthatta végre, most fiára hagyja e kötelesség teljesítését, ki azt annál inkább vállalhatja, mert Jóáb, azáltal, hogy Ádoniás (Salamon vetélytársa) mellé szegődött, lázadóvá lett. – Ne juttasd ősz fejét békességgel az alvilágba = ne engedd, hogy természetes halállal múljék ki.
* 7. A gálaádi Berzelláj annakidején élelemmel látta el az Ábsálom elől menekülő Dávidot (vö. Kir. II. 17,27-29.); ezt Salamon azzal viszonozza, hogy alkalomadtán, ha Berzelláj fiai (pl. az ünnepekre) Jeruzsálembe jönnek, lássa őket vendégül asztalánál. Gálaád a Jordántól keletre feküdt. -
* 8-9. Semei, amikor Dávid Táborba (a héber szöveg szerint: Máchánáimba, L. Kir. II. 17,24.) ment, szidalmazta Dávidot (vö. Kir. II. 16,5-8.); visszatérésekor ugyan Dávid megbocsátott neki (vö. Kir. II. 19,16-23.), most azonban – nyilván Semeinek azóta tanúsított viselkedése miatt – Salamonnak figyelmébe ajánlja ezt az embert. – Báhurimról I. Kir. II. 16,5. 10-11. Dávid halála. (Kr. e. 971?)
* 10. E kifejezés: aludni tére atyáihoz (= őseihez), a túl világi életbe vetett hitre mutat, hiszen Dávid atyái (ősei) nem ott feküdtek, ahova Dávidot temették. – Dávid-városnak nevezték Jeruzsálemnek azt a részét, amelyet Dávid foglalt el: a Siont. (Vö. Kir. II. 5, 7.)
* 11. Vö. Kir. II. 5,4. sk.
* 12. SALAMON trónralépése. (Kr. e. 971?)
* 13-25. Ádoniás újabb mesterkedése és bűnhödése. Ádoniás egy-ízben már nyiltan magának követelte Dávid trónját; most, – őszintén-e, vagy csak tettetésből – elismeri ugyan Salamon királyságát, de azáltal, hogy magának kéri Dávid egyik (mellék-) feleségét, Ábiságot (vö. Kir. I. 1,1. skk.), gyanússá teszi magát. (A királynék feleségülvétele ugyanis az uralkodói jogok megszerzését is jelenthette, vö. Kir. II. 16,21. sk.). A gyanút csak fokozta az, hogy Ábjátár, az egyik főpap és Jóáb, a fővezér is Ádoniással rokonszenvezett. Salamon tehát joggal következtethette, hogy Ádoniás a kapott figyelmeztetés (Kir. I. 1,52.) ellenére ismét a trónra tör s így kivégeztette.
* 13. Hággit Ádoniás anyja volt.
* 15. Vö. 1,5. skk.
* 16. Ne szégyenítsd meg arcomat = ne utasíts el.
* 22. Salamon három dologgal okolja meg gyanúját: 1. aki a király özvegyét akarja, az királyi jogokat akar; 2. Ádoniás idősebb mint ő s így a születés rendjében őt illethetné a királyság; 3. mellette áll a jeruzsálemi főpap, Ábjátár s a hadvezér, Jóáb.
* 23. Élete ellen mondotta = életével lakól e kívánságáért.
* 24. Salamon arra hivatkozik, hogy őt az Úr tette királlyá, Ádoniásnak tehát vesznie kell. – Házat szerzett nekem = megvetette házam (= családom) uralmának alapját.
* 25. Bánájás a testőrök (s a hóhérok) fővezére volt.
* 26-27. Ábjátár bűnhödése. Mivel Ábjátár Ádoniás partján állott (vö. 1,7.) s Ádoniás bukása után is őhozzá szított (vö. 2,22. v.), Salamon megfosztja őt főpapi tisztének gyakorlásától s eltávolítja Jeruzsálemből.
* 26. Ánátót, Jeruzsálemtől északra, kb. l % órányira feküdt. – Hordoztad az Úr Isten ládáját atyám előtt – te voltál atyám főpapja. (A frigyládát természetesen nem a főpap hordozta; a kifejezést vagy átvitt értelemben kell vennünk, vagy talán a frigyláda helyett az efódra kell gondolnunk.) – Ábjátár akkor szegődött Dávidhoz, amikor Dávidot Saul üldözte (vö. Kir. I. 22,20-23.) s kitartott Dávid mellett Ábsálom lázadása idején is (vö. Kir. II. 15,24. sk.): résztvett tehát Dávid szenvedéseiben
* . 27. Vö. Kir. I. 2,27-36. – Ábjátár, épúgy mint Héli, Itamár ágából származott; mivel Salamon Ábjátárt megfosztotta főpapi hivatalától és az Éleázár ágából származó Szádokot tette meg főpapnak, Itamár ága, tehát Héli ága is elvesztette a főpapi tisztet.
* 28-34. Jóáb bűnhödése. Mivel Jóáb az elkövetett két gyilkosság miatt már amúgyis megérdemelte a halált s Ádoniáshoz, annak bukása után is ragaszkodott, Salamon kivégezteti.
* 28. A latin fordítás értelme az, hogy Jóáb egyszer csak azt hallotta emlegetni, hogy ő nem tart Salamonnal. A héber szöveg inkább így értendő: Mikor Jóáb meghallotta mindezeknek a dolgoknak (Ádoniás kivégzésének, Ábjátár számkivetésének) hírét, s mivel ő csatlakozott Ádoniáshoz, bár annakidején Ábsálom lázadásában nem vett részt, az Úr sátrába menekült stb. Az Úr sátra (= a szövetség sátra) ezidőben Gábaonban volt s ott állott az Úr oltára is ; lehet azonban, hogy itt a Jeruzsálemben felállított, a frigyláda őrzésére szolgáló ideiglenes sátorról van szó, melynek ezek szerint szintén volt oltára. – Az oltár szarvairól L. 1,50. jegyz.
* 30. A szent helyen, az oltár szarvainál nem volt szabad senkit sem megölni. Bánájás tehát felszólítja Jóábot, hogy hagyja el a szent helyet.
* 31. Mivel Jóáb jogtalanul fogta meg az oltár szarvát s bűnössége nyilvánvaló volt, Salamon meghagyta Bánájásnak, hogy ölje meg a szent helyen. Ezáltal elhárítja azt a felelősséget, mely őt s Dávid házát (= családját) Jóáb két eddigelé megtorlatlan gyilkossága miatt terheli,
* 32. – viszont Jóáb kivégzése által nem vesz magára felelősséget, mert ő maga az oka bűnhödésének (= az ő fején szárad az ő kivégzéséért való felelősség), hiszen két derék embert ölt meg.
* 34. Jóáb háza úgy látszik a Betlehem mellett levő pusztában volt; e ház kertjében, az ott levő sírboltban temették el.
* 35. Az új fővezér s az új főpap. Bánájás tehát, ki eddig a testőrök feje volt, fővezér lett. – Ábjátár a jeruzsálemi ideiglenes szent sátor főpapja volt, Szádok eddig a Gábaonban levő (mózesi) szent sátornál volt főpap; most Szádok Ábjátár helyébe tehát Jeruzsálembe került s így a gábaoni szent sátor úgy látszik főpap nélkül maradt.
* 36-46. Semei bűnhödése. Úgy látszik, Semei időközben valamit elkövetett vagy legalább is valami gyanúba keveredett, miért is Salamon Jeruzsálembe internálta s mikor Semei Jeruzsálemet ennek ellenére elhagyta, kivégeztette.
* 36. Ott – Jeruzsálemben.
* 37. A Kedron-patak Jeruzsálem keleti oldalán húzódott. A te fejeden leszen a véred = magad leszesz oka halálodnak.
* 39. Get Jeruzsálemtől délnyugatra fekvő filiszteus város volt. Vö. Kir. I. 21,11-15; 27.
* 3,1. Salamon házassága a fáraó leányával. – Salamon házasságát a fáraó leányával kétségkívül külpolitikai megfontolások sugalták. – Ki volt a szóban forgó fáraó, nem tudjuk, valószínűleg azonban Sesák (Sósak, Kr. e. 945-924) egyik elődjére kell gondolnunk. (Vö. 11,40.) A maga háza = a királyi palota, az Úr háza = a templom. – A Dávid-városról L. 2,10. jegyz.
* 2-16. Salamon isteni adományai. (Vö. Krón. II. 1,1. skk.) – A 2. vers az elsővel ellentétet alkot: a bel- és külpolitikai helyzet ekkor már kedvező volt, ám a vallási helyzet – a templom hiányában – még rendezetlen volt. A magaslatok természetes (vagy mesterséges) magaslatokon levő istentiszteleti helyek (templomok) voltak; ezek tulajdonképen ellenkeztek a mózesi törvénnyel, mert a szerint a (hivatalos) istentiszteletnek egy helyen (a szent sátornál) kellett végbemennie.
* 3. Füstölőszer helyett a héber szöveg csak füstölésről beszél s ezen kétségkívül az áldozatok elégetésénél származó füstöt (tehát nem a füstölőszer gyújtását) érti.
* 4. Gábaonban állott ezidőben a mózesi sátor s ebben az égő áldozatok (mózesi) oltára; mivel azonban a frigyláda Jeruzsálemben volt, e szenthely nem volt teljes és így a Szentírás ezt is magaslatnak nevezi (vö. előző vers jegyz.).
* 6. Mivel Dávid igazsággal (= jámborsággal) járta éltének útjait, azért az Isten megőrizte ( = megtartotta, nem szüntette meg) iránta irgalmasságát.
* 7. Salamon ekkor 20-30 éves lehetett; kicsiny gyermeknek tapasztalatlansága miatt mondja magát. – A keleti ember tevékenysége a házon kívül folyik le: a házban csak pihen; kimenni-bejönni tehát (itt) annyit jelent, mint künn az életben helyesen eljárni, aztán sikerrel visszatérni a házba.
* 8. Az Úr Izraelt választott népévé tette.
* 9. A jó és a rossz e helyütt a jogot és a jogtalanságot, az igazságot és az igazságtalanságot jelenti.
* 12-13. Salamonhoz bölcseség és gazdagság szempontjából senki sem volt hasonló az izraelita királyok között. – A 13. vers vége a héber szövegben így szól: ... dicsőséget, hogy hozzád hasonló nem lesz a királyok között teljes életedben.
* 15. Álma = álomban kapott isteni kinyilatkoztatása. – Szolgái = udvari emberei.
* 16-28. Salamon bölcseségének bizonysága.
* 28. Izrael fiai tehát ezentúl féltek igaztalan ügyekkel a király elé menni, mert látták, hogy az Isten bölcsesége (= istenadta bölcseség, isteni bölcseség) vezérli.
* 4,1-6. Salamon főemberei.
* 2. Mi volt Ázáriás, nem biztos. A héber szöveg úgy is érthető, hogy pap volt; utóbbi kifejezés ez esetben azonban (nem papot vagy főpapot, hanem) valami magasabbrangú közhivatalnokot (főtanácsost) jelent. (Vö. Kir. II. 8,18. jegyz.)
* 3. Sísa valószínűleg ugyanaz, akit Kir. II. 8,17 Szárájásnak, Kir. II. 20,25 Sívának nevez s ki Dávid íródeákja (= jegyzője) volt; hivatalát tehát két fiára hagyta. Jósafát már Dávid alatt is (vö. Kir. II. 8,16; 20,24.) jegyző ( = kancellár) volt.
* 4. Bánájásról és Szádokról L. 2,35. – Abjátár (vö. 2,26. sk.) papi (= főpapi) hivatalát nem gyakorolhatta.
* 5. A kamarások (vö. 7-19.) feladata a királyi udvartartás szükségleteiről való gondoskodás volt; ezeknek a feje volt az udvarnál Nátán (próféta) egyik fia; Nátán másik fia pap volt, vagyis mint e szót a király barátja kifejezés magyarázza, valamilyen bizalmi (= titkos tanácsosi?) állást töltött be az udvarnál. Vö. 2. v. és Kir. II. 8,18. jegyz.
* 7-19. Salamon kamarásai. Az itt felsorolt helységek egy részének fekvése ismeretlen s így a többi, ismeretes fekvésű helységek alapján csak nagyjából tudjuk az egyes kerületek fekvését meghatározni.
* 8. E kerület tehát a Jordántól nyugatra eső vidék közepén terült el.
* 9. E kerület a Jordántól nyugatra eső vidék délnyugati részeit foglalta magában.
* 10. E kerület a Jordántól keletre eső vidék délkeleti részeit foglalta magában.
* 11. E kerület a Jordántól nyugatra eső vidék északnyugati részeit foglalta magában.
* 12. E kerület a Jordántól nyugatra eső vidék északkeleti részeit foglalta magában.
* 13. E kerület a Jordántól keletre eső vidék északi részeit foglalta magában. Itt volt ugyanis Basán, ennek keleti részében Argob s ebben Ávót-Jáir = Jáir falvai.
* 14. E kerület a Jordántól keletre eső vidék középső részeit foglalta magában. Mánáim = Máchánáim L. Kir. II. 17,24.
* 15. E kerület a Genezáreti-tótól nyugatra eső vidék egy részét foglalta magában.
* 16. E kerület az előzőtől nyugatra esett.
* 17. E kerület a Genezáreti-tótól délnyugatra húzódott.
* 18. E kerület Jeruzsálem körül feküdt.
* 19. E kerület a Jordántól keletre eső vidék déli részeit foglalta magában.
* 20-28. A királyi udvar szükségletei.
* 21. A héber szöveg így szól: ... minden országot (királyságot) a folyóvíztől (= az Eufrátestől?) fogva a filiszteusok földjé(ig) s Egyiptom határáig. (Vö. Móz. I. 15,18.)
* 22. Egy kór = 364 liter; harminc kór = 10,920 liter; lisztlángon finom zsemlyelisztet kell értenünk. – Hatvan kór = 21,840 liter.
* 23. Kos helyett a héber szöveg juhról, bivaly helyett dámszarvasról beszél. (E szavak: a vadászatból való – a héber szövegben hiányzanak.) Vadkecske = gazella. – A hizlalt szárnyasokon talán libákat kell értenünk.
* 24. Folyóntúli vidéknek nevezték az Eufrátestől nyugatra eső földet, tekintet nélkül arra, hogy a beszélő a folyón (= Eufrátesen) innen vagy túl volt-e (vö. Dunántúl); Táfsza az Eufrátes mellett, Gáza a Földközi-tenger palesztinai partvidékének déli részén feküdt; e két város tehát Salataon birodalmának északkeleti és délnyugati határát jelöli.
* 25. Dán Kánaánnak legészakibb, Bersábe ugyanennek legdélibb városa volt. Dántól-Bersábéig tehát annyit jelent, mint egész Kánaánban.
* 26. Negyvenezer helyett valószínűleg négyezret kell olvasnunk; így mondja Krón. II. 9,25.
* 27. A maga idejében = hónapjában, amikor a sor rákerült. (Vö. 4,7.)
* 28. Keleten ma is árpával etetik a lovakat.
* 29-34. Salamon bölcsesége.
* 30. A napkeletiek (pl. arabok, kaldeusok) s az egyiptomiak bölcsesége abban az időben híres volt.
* 31. Vö. Krón. I. 2,6.
* 33. A cédrus a fenyőfélékhez tartozó, nagy, örökzöld fa; az izsóp szó itt valamilyen kisebb fajta – közelebbről meg nem határozható – növényt jelöl. Egyébként a cédrustól az izsópig kifejezés a növények összességét jelenti.
* 5,1-11. Salamon szerződése Hírámmal a templomépítéshez szükséges faanyag dolgában. (Vö. Krón. II. 2,3. skk.)
* 1. Az itt szereplő Hírám valószínűleg ugyanaz, mint akiről Kir. II. 5,11 beszél. – Tírus (város) a Földközi-tenger partján, Palesztinától északra feküdt. – Hírám szolgái ( = követei, főemberei) kétségkívül Salamon uralkodásának elején rtak Salamonnal.
* 2. Vö. Krón. I. 22,4.
* 5. Vö. Kir. II. 7,12. sk.
* 6. Szidon (város) Tírustól északra feküdt; Szidóniáknak nevezték az összes föníciaiakat, tehát a tírusiakat is.
* 7. Hogy Hírám az Urat (= Jáhvét, Izrael Istenét) magasztalja, azt bizonyítja, hogy – bálvány-istenei mellett – az Urat is tisztelte.
* 8. Fenyőfák helyett a héber szöveg ciprusiakról beszél.
* 9. Króm II. 2,16. szerint Hírám emberei a fát Joppéba szállítottak; utóbbi a Földközi-tenger palesztinai partvidékének déli részén feküdt. A föníciaiak földmíveléssel nem igen foglalkoztak s így élelmüket más népektől szerezték be.
* 10. Fenyőfa helyett a héber szöveg ismét ciprusfáról beszél. Vö. 8. v. jegyz.
* 11. Húszezer kór = 20.000 x 364 = 7,280.000 liter; ezt Salamon Hírám háza (udvara) élelmére adta, vagyis ebben nem volt benne a munkásoknak járó bér. (Vö. 6. v. és Krón. II. 2,10.) Az olaj mennyisége feltűnőén kevés: 7280 liter; a szír, az arab, a görög fordítás és egyéb adatok alapján azonban valószínű, hogy 20.000 bát (utóbbi a kór tizedrésze), tehát 728.000 liter olajról van szó. – Azt az olajat, mely az olajbogyók összezúzása (verése) után gyűlt össze (a színtiszta olajat), többre becsülték, mint azt, melyet préselés által nyertek. -Esztendőről-esztendőre = kb. három esztendeig. (Vö. 6, 1. v.)
* 12. Salamon bölcseséget ehelyütt a Szentírás nyilván azért említi, mert e bölcseség vezette őt a Hírámmal való szerződésre.
* 13-18. Salamon mindent elkészíttet a templom építéséhez.
* 13. Ez a 30.000 robotos tehát izraelita volt; köztük nyilván voltak önkéntes vállalkozók is. – Ádonirámról L. 4,6.
* 15. Ez a 150.000 ember Krón. II. 2,17. szerint nem volt izraelita, hanem kánaánita. A hegység szó e helyütt nem jelenti szükségszerűleg a Libanont.
* 16. A latin fordítás itt kissé elmosódott; a héber szöveg így szól: azokon a főtiszteken kívül, kik Salamon (azon) 3300 tisztje felett álltak, kik a munkát vezették, rendelkezve azzal a néppel, amely a munkát végezte. – A héber szöveg tehát a 3300 embert az 150.000 (kánaánita) munkás felügyelőjének tekinti; e felügyelők felett állott még 300 (kánaánita) főfelügyelő, úgy, hogy az összes kánaánita felügyelők háromezerhatszázan, a kánaánita munkások és felügyelők összesen százötvenháromezerhatszázan voltak, amint Krón. II. 2,17 sk. (a latin fordítás szerint is) mondja.
* 17. A templomépület tehát négyszögletes kövekből alkotott alapépítményen nyugodott.
* 18. A héber szöveg így szól: ... Salamon építőmunkásai és Hírám építőmunkásai és (= azaz) a gibleusok faragták ki és készítették el a fákat s a köveket a ház (= templom) építéséhez. A gibliusok a föníciai Gebál város lakosai voltak.
* 6,1. A templom építésének megkezdése. (Vö. Krón. II. 3,1. skk.) Az újabb szentírásmagyarázóknak csaknem egybehangzó véleménye szerint a templom építése Kr. e. 968-ban kezdődött. Az év második hónapját, tehát kb. a mi áprilisunkat, Zivnek (= ragyogásnak) nevezték; ezt a hónapot később Ijjárnak hívták.
2-10. A templomépület külseje.
* 2. A salamoni templom (tágabb értelemben véve) a templomépületből és a templomépület körül elterülő udvarból (udvarokból) állott. A templomépületbe a hívek nem mehettek be, az istentisztelet legfontosabb része, az égőáldozatok bemutatása a templom előtt levő udvaron, a szabad ég alatt ment végbe. A következőkben a ház szó a templomépületet jelenti. – Az itt és a következőkben megadott méretek mindenkor a helyiségek belső méreteit jelölik. Egy könyök 45-55 cm; ennek középértékét véve (50 cm), a templom tehát belülről 30 méter hosszú, 10 méter széles és – legalább is részben (vö. 16. sk. v.) – 15 méter magas volt.
* 3. Az előcsarnok belső hossza (ma úgy mondanók: szélessége) 10 méter, belső szélessége (ma úgy mondanók: mélysége) 5 méter volt.
* 4. A templomépületen rézsútos (= zsalugáteres) ablakok voltak (olyanféleképen, mint manapság a harangtornyokon látható) és pedig minden valószínűség szerint a templomépület legfelső részén.
* 5. Az egész templomot – tehát annak mindkét részét: a szentélyt (= a héber szöveg szerint a nagytermet, vagyis a templom nagyobb, «szent»-nek nevezett részét) és a felelőhelyet (a héber szöveg szerint a hátsó helyiséget, vagyis a „szentek szentét”, vagy mint a latin fordítás az ott adott isteni feleletek miatt nevezi: a felelőhelyet) három oldalról egy háromemeletes melléképítmény vette körül, melyben különböző célra szolgáló termek voltak.
* 6. A melléképítmény belső szélessége az első emeleten 2-5 méter, a másodikon 3 méter, a harmadikon 3-5 méter volt; a templom külső falán ugyanis (mint a héber szöveg mondja) bemélyedések épültek vagyis a templom fala álul volt a legvastagabb, aztán minden emelet magasságában – lépcsőszerűleg – egy könyökkel, tehát egy fél méterrel szűkült, s ezekre a fallépcsőkre kerültek az emeleteket tartó gerendák, úgyhogy ezek ennek következtében nem nyúltak be a templom falába.
* 8. A ház jobb oldala (mivel a keleti ember kelet felé nézve tájékozódik) a ház déli oldala.
* 9. A szöveg kissé bizonytalan, de kétségkívül az egész építmény (a templom és a melléképületek) befedéséről (mennyezetéről) szól.
* 10. Minden emelet belső magassága 2-5 méter volt. A vers vége a héber szövegben így szól: cédrusfagerendákkal kapcsoltatta (a melléképítményt) a házhoz (= a templom falához, vö. 6. v. jegyz.).
* 11-13. Az Úr szózata Salamonhoz a templom külsejének felépítése után.
* 12. Vö. Kir. II. 7,13-16.
* 13. Vö. Móz. II. 29,45. – Az Úr Izrael fiai között a szent sátorban, majd a templomban lakott.
* 14-35. A templomépület belseje.
* 14. E vers összefoglaló bevezetés a következőkhöz: mivel a templom külseje kész volt, következhetett belsejének kiépítése.
* 15. A templom falait tehát először is cédrusfadeszkákkal vonták be, a padlózatot pedig fenyő (a héber szöveg szerint: ciprus) fával borították.
* 16-17. A templom belsejét egy cédrusfafal két részre osztotta. A hátsó rész húsz könyök (=10 méter) hosszú, széles és magas volt: ez volt a szentek szentje (= a legszentségesebb rész). Előtte terült el negyvenkönyöknyi (= 20 méter) hosszú és húszkönyöknyi (= 10 m) széles szent hely.
* 18. A templom belső falát teljesen borító cédrusfadeszkázaton (girlandszerűen?) különböző faragványok voltak. Hogy ezek mit ábrázoltak, biztosan megmondani nem tudjuk, mert a megfelelő héber szavak jelentése vitás. Többnyire így fordítják a héber szöveget:... a ház belsején (= belső falán) cédrusfa(-borítás) volt sártök- és virágfüzér- (vagy: kinyílt virághoz hasonló) faragványokkal.
* 19. E vers a 16. versben megkezdett leírást folytatja.
* 20. Vö. 16. v. jegyz. Mivel a 2. v. szerint a templom belső magassága 30 könyök (=15 méter) volt, ezen vers szerint pedig a templom hátsó részének, a szentekszentjének magassága csak 20 könyök (=10 méter) volt, egyesek szerint a szentek szentje felett valamilyen (tízkönyöknyi magas) helyiség feküdt. (Vö. Krón. II. 3,9.) A szentek szentje belülről tehát kocka volt. – A falat cédrusfa borította, a cédrusfát – egészen-e, vagy csak részben, nem tudjuk – színarany borította. – Ez az oltár a szentek szentje előtt, a szentélyben állott s a füstölőszerek bemutatására szolgált; miből volt tulajdonképen, nem tudjuk.
* 21. E vers szövege is, értelme is kétséges. A héber szöveget így fordítják: Aztán bevonatta Salamon belülről a házat finom arannyal s aranyláncokat vonatott a hátsó helyiség (= a szentek szentje) elé, s bevonatta azt (a szentek szentjét?) arannyal. – Az aranyláncok egyesek szerint arra szolgáltak, hogy a szentek szentjének bejáratát elzárják.
* 22. Az oltár ismét a szentek szentje előtt álló füstölő oltár; ezt tehát cédrusfa borította, a cédrusíát pedig arany fedte.
* — 23-28. A szentek szentjében tehát két kerub állott. Alakjukat a Szentírás közelebbről nem írja le. Mivel kiterjesztett szárnyuk – az egyik szárny végétől a másik szárny végéig – 10 könyök (= 5 méter) volt, a kiterjesztett két-két szárny összesen épen olyan hosszú volt, mint a szentek szentjének szélessége.
* 29. A héber szöveg így szól: Majd a ház minden falára, köröskörül, kerubokból, pálmákból s virágfüzérekből (?) álló faragványokat metszetett.
* 30. Benn és künn = a szentek szentjében és a szentélyben.
* 31. A szöveg és értelme bizonytalan. Valószínűleg úgy kell gondolnunk, hogy az ajtókeret (tehát ennek alsó, két oldalsó és csúcsban végződő két felső része) ötszöget alkotott.
* 32. A szentek szentjébe vezető ajtó tehát két szárnyból állott (középen nyílott). – Erősen kidomborodó faragványok helyett a héber szöveg ismét virágfüzérekből (?) álló faragványokról beszél.
* 33-35. Ehelyütt a (kívülről a) szentélybe vezető ajtóról van szó.
* 33. Négyszögű ajtófélfák helyett talán négyszögformájú ajtókeretre kell gondolnunk. Vö. 31. v. jegyz.
* 34. A szöveg és értelme bizonytalan. A dolgot valószínűleg úgy kell képzelnünk, hogy az ajtónak két szárnya volt s mindegyik szárny két (spalétaszerűleg) összecsukható, egymásra hajtható részből állott, úgyhogy ha csak az ajtószárnyak egyik felét nyitották ki (hajtották vissza) kisebb, ha mindkét felét, akkor nagyobb bejáratot nyertek.
* 35. Erősen kidomborodó díszítések helyett a héber szöveg ismét virágfüzérekről vagy kinyílt virágokból álló faragványokról beszél. (Vö. 18. v. jegyz.)
* 36. A templomot körülvevő belső udvar. – A templomépületet kívülről egy (talán 100 x 200 könyök = 50 x 100 méter nagyságú) udvar övezte. Az udvart három sor (egymásra helyezett) faragott kőből és egy sor (a kövekre helyezett) cédrusgerendából álló kerítés vette körül. Ez volt a belső udvar (a papok udvara). Körülötte egy mélyebben fekvő, kb. kétszer akkora ú. n. külső udvar terült el. (Vö. Krón. II. 4,9.)
* 37-38. Az építés időtartama.
* 37. Vö. 6,1. jegyz.
* 38. A nyolcadik hónap (Búl – termés hónap) kb. a mi október-novemberünkre esett. Az építés tehát több mint 7 esztendeig tartott.
* 7,1-8. Salamon palotájának épületei. Az itt következő részek a leírás szűkszavúsága, az egyes szavak jelentésének bizonytalansága és a szövegek ingadozása miatt teljesen meg nem érthetők.
* 1. Salamon háza = több épületből álló palotája. (Vö. királyi vár.)
* 2. Salamon palotájának egyik épületét, mivel valóságos oszloperdőn nyugodott s oszlopai libanoni cédrusfából készültek, a Libanon erdeje házának hívták. (Nem volt a Libanon hegységén, hanem Jeruzsálemben.) Méretei: 100 x 50 x 30 könyök = 50 x 25 x 15 méter. – A leírásból csak annyi tűnik ki kétségbevonhatatlanul, hogy az épületet oszlopok tartották. A vers vége héber szövegben – mely e helyütt erősen eltér a latin fordítástól – így szól: négy sor cédrusfaoszlopon (építteté a házat) s az oszlopokon cédrusgerendák voltak. (Ez utóbbiak vagy az oszlopokat összekötő kereszt(mester)gerendák, vagy pedig az oszlopok felső részén levő, villaszerűleg álló támasztógerendák voltak.)
* 3. A héber szöveg így szól: Cédrusfa fedte (a házat) fenn, a termek felett, utóbbiakat 45 oszlop tartotta stb. – Mivel a 2. vers szerint négy sor oszlop volt, itt pedig 45 oszlopról van szó s az tizenötönkint (tehát három sorban) állott, egyesek úgy vélik, hogy a negyvenötös és a tizenötös szám nem az oszlopok, hanem az oszlopok felett levő építmény termeinek számát adja ; eszerint a ház háromemeletes lett volna.
* 4-5. A meglehetősen bizonytalan értelmű héber szöveg e helyütt így szól: Három sor (= emelet?) ablaknyílás (volt rajta), ablak ablakkal szemben háromszor; valamennyi ajtónyílás és ajtó-(vagy: ablak-)keret átnézetben (?) négyszögletes volt; ablak (volt rajta) ablakkal szemben háromszor. (Ennek alapján egyesek úgy vélik, hogy a háznak két, egymással szemben álló szárnya volt.)
* 6. A héber szöveg így szól: Csináltata továbbá egy ötvenkönyöknyi ( = 25 méter) hosszú. harminckönyöknyi (=15 méter) széles oszlopcsarnokot, ez elé egy (elő-)csarnokot és oszlopokat és ezek elé egy küszöböt (= ter-raszszerű, lépcsőzetes feljáratot).
* 7. A tróncsarnoknak tehát falai voltak, mert csak ezeket lehetett borítani a padlótól a mennyezetig cédrusfával; az ítélőszék leírását (úgylátszik) 10,18. skk. közlik.
* 8. A héber szöveg így szól: Az ő háza, amelyben lakott, a másik, a (trón)csarnoktól befelé eső udvarban volt s olyan volt, mint ez a mű (= belül cédrusfa borította, épügy, mint a tróncsarnokot).
* 9-12. Salamon építményeinek kiválósága.
* 9. Mindez vagyis az imént (2-8. v.) felsorolt épületek faragott kövekből készültek. Faragottak voltak a kövek belül-kívül = belső (az épületek belső falát alkotó, cédrusfával burkolt, tehát nem látszó) és külső (az épületek külső falát alkotó, látszó) oldalukon. Ilyen kövekből készült kívülről a nagy udvarig minden, vagyis a külső udvarban álló (az 1-7. versben említett) épületek csak úgy, mint Salamonnak és feleségének a nagy (= belső) udvarban álló palotája.
* 10. Tíz-nyolc könyök = 5-4 méter.
* 11. Értékes kövekből készültek tehát az alapok s a felettük nyugvó épületek s belülről cédrusdeszkázat borította az épületek falait.
* 12. A nagy udvar ehelyütt talán azt az udvart jelenti, melyen a 8. versben felsorolt épületek állottak; a kerítést három sor kő és rajta egy sor cédrusfa (vö. 6,36.) alkotta. A vers végét talán így kell értenünk: ugyanilyen kerítés övezte az Úr házának (= a templomnak) belső, vagyis a ház (= a templom) előcsarnoka előtt elterülő udvarát is.
* 13-14. A réztárgyak készítője.
* 13. Ezt a Hírámot meg kell különböztetnünk a hasonló nevű tírusi királytól.
* 14. Anyja Krón. II. 2,14. Dán leányai közül való volt; mivel Dán (= Lais) városa Nefláli törzsének területén feküdt, itt a Szentírás az asszonyt Neftáli törzséből valónak mondja. (Mások szerint az asszony Dán törzséből származott, de egy Neftáli törzséből való emberhez ment feleségül s azért mondja őt a Szentírás Neftáli törzséből valónak.)
* 15-22. A két rézoszlop. (Vö. Krón. II. 3,15. skk.) E rész leírása szűkszavú és homályos; csak annyi világlik ki belőle, hogy belül üres rézoszlopokról van szó, melyeknek tetején egy-egy hálószerű rácsozattal és gránátalmafüzérekkel ékesített, fenn liliomszerűleg szétterülő, hagymaalakú oszlopfő díszlett.
* 15. Egy-egy oszlop tehát 9 méter magas és hat méter kerületű (tehát csaknem egy méter sugarú) volt.
* 16. Egy-egy oszlopfő tehát 2-5 méter magas volt.
* 17. A héber szöveg így szól: Hálómívű (= hálószerűleg készített) rácsok, (azaz) láncmívű (= láncszerűleg fonott) drótok (vagy: zsinórok) voltak az oszlopok tetején levő gömbökön, hét az egyik gömbön s hét a másik gömbön. — Az oszlopfőket tehát hálószerű fonadékok burkolták.
* 18. Mindkét oszlopfőt két-két gránátalma (a gránátalmáról L. Móz. II. 28,33.) füzér díszítette.
* 19. Az oszlopfők liliomformájú koronában végződtek. E korona, magassága négy könyök = 2 méter volt. Az oszlopok a templom előcsarnokában (vagy: előcsarnoka előtt) állottak.
* 20. E vers valószínűleg a 18. v. ismétlése és azt mondja, hogy az oszlopfőkön levő hálózaton, a gömbformájú oszlopfők kidudorodásánál gömböcskék, azaz gránátalmák voltak és pedig kétszáz-kétszáz mindegyik oszlopfőn.
* 21. Az oszlopok minden valószínűség szerint a templom előcsarnoka előtt szabadon állottak. (Mások szerint az előcsarnokban voltak és az előcsarnok bejáratát tartották.) Jákin annyit jelent mint: (Jáhve = az Úr) megszilárdít, Bóáz pedig annyit, mint: benne (= az Úrban) erő van. Nem lehetetlen, hogy a két szót mondattá kell olvasnunk s így értenünk: Szilárdítsa meg (ezt a templomot) Az, akiben erő van (=az Úr).
* 23-27. Az öntött „tenger”. (Vö. Krón. II. 4,2. skk.)
* 23. Ezt a hatalmas üstöt azért hívták tengernek, mert igen sok víz fért bele. Peremátmérője 10 könyök = 5 méter, magassága 5 könyök = 2,5 méter, kerülete 30 könyök = 15 méter volt.
* 24. A héber szöveg így szól: Pereme alatt köröskörül sártökök övezték, könyökönkint tíz-tíz (sártök) övezte köröskörül az egész tengert, két sor sártök (volt rajta), (az edény) öntésekor öntötték rá őket (tehát: a sártökök egybe voltak öntve vele).
* 26. Az üst falvastagsága 3 hüvelyk (a héber szöveg szerint: 4 ujj = kb. 8 cm) volt. Egy bát valószínűleg 36,4 liter volt; 2000 bát eszerint 728 hektoliter lenne ; mivel azonban e szám túlságosan nagy, lehet, hogy a megfelelő szó itt valamely kisebb mértékegységet jelent.
* 27-37. A tíz üstállvány. (Vö. Krón. II. 4,6. skk.) E rész leírása annyira szűkszavú és homályos, hogy manapság már alig értjük meg. Annyi bizonyos, hogy olyan tíz, kerekeken járó, alul nyitott, ládaszerű rézállványról beszél, melyeknek tetején egy-egy koronaszerű alkotmány egy-egy üstöt tartott.
* 27. Az állvány ládaszerű teste tehát 2 méter hosszú, 2 méter széles és 1,5 méter magas volt.
* 28. A héber szöveg így szól: Az állvány alkotmánya a következő volt: oldallapjaik (lemezeik) voltak, az oldallapok (a lemezek) keretlécek (= rézből készült vázfalak) között voltak.
* 29. A héber szöveget talán így kell értenünk: A keretlécek (= a vázfalak) között levő oldallapokon (lemezeken) oroszlánok, szarvasmarhák és kerubok voltak, a keretléceken, fönn (= az állvány tetején) talapzat volt (az üst számára) az oroszlánok és a szarvasmarhák alatt (lenn az állvány alsó peremén) pedig lelógó koszorúk (füzérek) voltak.
* 30. Az állvány négy sarka alul lábban végződött, a lábak tartották a keréktengelyeket, úgyhogy a kerekek teljes egészükben az állvány alatt voltak. – A vállacskák (= a támaszrudak) egyesek szerint jobbról-balról a kerekek agyat tartották, mások szerint fenn az állvány tetején voltak és az üst szilárd helyzetének biztosítását szolgálták.
* 31. Az állvány teteje domború volt, a domborulat közepén egy korona (korong) foglalt helyet; ez a korona tartotta az üstöt. A korona magassága egykönyőknyi (= 50 cm), a domborulat magassága (vö. 35. v.) félkönyöknyi, a kettő együtt tehát másfél-könyöknyi (= 75 cm) volt. (Mások szerint az üstből látszott ki egykönyöknyi s a korona átmérője volt másfélkönyöknyi.) A héber szöveg szerint a koronát (?) is domborművek díszítették. – A vers második felétől kezdve egészen a 35. versig valószínűleg ugyanarról van szó, mint amit a 28-30. v. mondottak.
* 32. Másfélkönyök = 75 cm.
* 34. Vö. 30. v. jegyz.
* 35. Vö. 31. v. jegyz.
* 36. Valószínűleg az állvány oldallapjait alkotó lemezekről (vö. 29. v.) és a felső és alsó vázlécekről van szó; előbbieken tehát úgy látszik kerubok, oroszlánok és szarvasmarhák, utóbbiakon kerubok, oroszlánok és pálmák voltak. A vers vége a latin fordítás szerint azt fejezi ki, hogy a díszítések olyan hűek voltak, mintha a térben állottak volna; a héber szöveg megfelelő szavai valószínűleg azt fejezik ki, hogy mindegyik lapra (és lécre) annyi díszítés került, amennyi hely volt.
* 38-39. A tíz üst; az állványok és a tenger elhelyezése.
* 38. Egy bát = 36,4 liter; 40 bát tehát 1456 liter = 14 hektoliter lenne; vö. 26. v. jegyz.
* 40-47. Az egyéb rézkészítmények. Összefoglalás.
* 40. A medencék (talán inkább: fazekak) és a lapátok a hamu összeszedésére, a csészék az áldozati vér felfogására szolgáltak.
* 46. Szokót tudtunkkal a Jordán keleti, Szártán a Jordán nyugati partján feküdt; az öntést a Jordán nyugati síkján = lapályán végezték, agyagos földben = agyagmintákban.
* 47. A héber szöveg így szól: Mindezeket a tárgyakat a (felhasznált) réz igen nagy mennyisége miatt Salamon méretlenül hagyta. – Ezt azért jegyzi meg a Szentírás, mert ennek következtében nem közölheti súlyukat.
* 48-50. Az egyéb templomi szerek elkészítése.
* 48. Az aranyoltár = a füstölő oltár. (Vö. 6,20; Móz. II. 30,1-10.) Az arany-asztal = a szent kenyerek asztala (vö. Móz. II. 25,23. skk.).
* 49. A mózesi mécstartón kívül Salamon templomában 10 mécs-tartó állott; ezeken liliom (a héber szerint: virág)-formájú díszek voltak (vö. Móz. II. 25,31. skk.); a mécsesek a mécstartón állottak; a hamvvevőket (= koppantókat) a mécsesek belének megigazítására használták. (Vö. Móz. II. 25,38.)
* 50. A vedrek (a héber szöveg szerint a medencék) úgy látszik a vér felfogására szolgáltak; villák helyett a héber szöveg (ollószerű?) késekről szól; a csészék az áldozati vér hintésére szolgáltak; mozsárkák helyett a héber szöveg tálakról, tömjénezők helyett általában serpenyőkről beszél. – A belső ház = a szentek szentje; a templomház = a szentély.
* 51. A Dávid király által gyűjtött, az építkezésnél fel nem használt kincsek elhelyezése. –— Vö. Kir. II. 8,7. 11. sk ; Krón. II. 22,14; 29,2. skk. A templomépület mellékhelyiségei (talán 6,5-10-hen említett helyiségek) kincstárnak szolgáltak.
* 8,1-2. A nép képviselői egybegyűlnek Jeruzsálemben, hogy átszállítsák a frigyládát a templomba. (Vö. Krón. II. 5,2. skk.)
* 1. A törzsek fejei és a nemzetségek (távolabbi értelemben vett családok) fejei alkották (valószínűleg) a «vének» gyülekezetét. A szövetség ládája (L. Móz. II. 25,10. skk.) ezidőben a Dávid-városban, a Sionon (vö. Kir. II. 6,16.) egy ideiglenes szent sátorban állott.
* 2. Egész Izrael = Izrael összes (az 1. v. említett) képviselői, bár később maga a nép is nagy számban megjelent. A templom 6,38. szerint a nyolcadik hónapban lett készen. Mivel ezen vers Szerint felszentelése a hetedik hónapban ment végbe, felszentelése más esztendőben történt; hogy azonban e hetedik hónap melyik esztendő hetedik hónapja volt, meg nem állapítható. A hetedik hónap egyébként a mi októberünk tájára esett. – Hogy milyen ünnepről van szó, vitás; sokan a sátoros ünnepek idejére gondolnak.
* 3-9. A frigyláda ünnepélyes átszállítása a templomba. (Vö. Krón. II. 5,4. skk.)
* 3. A vénekről L. 1. v. jegyz.
* 4. A szövetség sátrán valószínűleg a régi, ezidőben Gábaonban álló, mózesi szent sátort kell értenünk; hogy a Dávid-városban álló ideiglenes szent sátorral mi lett, nem tudjuk. – A szent hely minden eszköze helyett a héber szöveg minden szent eszközről beszél.
* 5. A dolgot valószínűleg úgy kell értenünk, hogy mielőtt a frigyládát a szentek szentjében elhelyezték volna, előtte áldozatokat mutattak be. (A héber szöveg nem mondja, hogy Salamon és a vének a láda előtt haladtak, csak azt, hogy a láda előtt voltak, amikor áldoztak.)
* 6. Vö. 6,16-19. skk.
* 7. A láda északdéli irányban állott.
* 8. E vers valószínűleg azt fejezi ki, hogy a láda rúdjai hosszabbak voltak, mint a szentek szentjének ajtónyílása; így tehát közvetlenül a szentek szentjének ajtaja előtt egész hosszúságukban láthatók voltak, messzebbről (a szentek szentjétől távolabb) már nem lehetett őket egész terjedelmükben látni, mert a szentek szentjének (az ajtónyílástól jobbra és balra eső) fala eltakarta a végüket.
* 9. Ezidőben tehát a ládában más nem volt, csak a két kőtábla. (Vö. Móz. II. 25,16-21.) Hogy előbb vagy később volt-e benne valami más is, e vers nem dönti el. (Vö. Zsid. 9,4.)
* 10-13. Az Úr dicsősége betölti a házat. (Vö. Krón. II. 5,11. skk.)
* 10. Vö. Móz. II. 40,33. skk. – A felhő az Úr jelenlétének külső megnyilvánulása (s egyszersmind az Isten fenségének takarója) volt.
* 11. Úgy látszik a papoknak valamely áldozatot kellett volna bemutatniok (= a füstölő oltáron illatszert gyújta-niok), amit azonban egyelőre el kellett halasztaniok.
* 12. Értelme: Mivel az Úr azt mondotta, hogy a felhőben akar lakni (vö. Móz. III. 16,2., továbbá Móz. II. 19,9; 20,21; V. 4,11.), bizonyos, hogy a most megjelent felhőben közénk költözött az Úr.
* 14-21. Salamon beszéde a néphez.
* 14. Előző (12-13. v.) szavait a király a templom felé fordultan mondta; most megfordul a nép felé, mely a templom udvarán levő égőáldozati oltár előtt (attól keletre) áll és megáldja – üdvözli, köszönti a népet. Izrael gyülekezete – (elsősorban) az 1. versben említett előkelők.
* 15. Szája talán = prófétája. Keze = hatalma.
* 16. Vö. Kir. II. 7,6. skk.
* 22-53. Salamon imája. (Vö. Krón. II. 6,3. skk.)
* 22. Odaálla = odament és letérdelt. (Vö. 54. v.)
* 23-26. Az Úr azt ígérte Dávidnak (vö. Kir. II. 7,12. skk.), hogy (egyfelől) fia által templomot építtet magának, (másfelől) Dávid családja örökké fog (a tőle származó királyok és a Messiás személyében) uralkodni Izraelen; Salamon most hálát ad az ígéret első felének teljesedéséért (23-24.) s kéri az Istent, teljesedjék annak második fele is (25-26.).
* A 26. vers megismétli a 25. vers kérését, hogy azt még jobban hangsúlyozza.
* 27-31. E versek Salamon imádságának alapgondolatát alkotják; ezt aztán a következő (31-51.) versek hét kérés alakjában részletezik. – A gondolat a következő: Ámbár az ember magától gondolni sem merne arra, hogy az Isten a földön lakozzék, de mivel az isteni ígéret és e templom, melyet betöltött az Isten dicsősége, bizonyítja, hogy ez valóban megtörtént, hallgassa is meg az Isten mindazt, amit e templomban kérnek.
* 27. Az egek egei = a mérhetetlen egek. (A kifejezés a régiek felfogása szerint egyszersmind az ég legmagasabb és legszentebb részét is jelenti. Vö. Kor. II. 12,2.) – Mennyivel kevésbbé t. i. lehetne azt gondolni, hogy e ház befogad Téged s mégis úgy van.
* 29. Vö. Móz. V. 12,11.
* 31-32. Első kérés: Ha valakit valamivel (pl. sikkasztással, vö. Móz. II. 22,7. skk.) vádolnak s mivel a dolog perrendszerűleg nem bizonyítható, arra köteleznek, hogy ünnepélyesen esküdjék meg az (égőáldozati) oltár előtt, nyilvánítsa ki az Isten az igazságot: ha az illető bűnös, torolja meg eljárását (gonoszságát), ha nem bűnös, hagyja bűntetlenül.
* 33-34. Második kérés: Ha Izrael egy része, mivel Izrael az Isten ellen (bálványimádással) vetkezik, fogságba kerül s e csapás láttára Izrael megtér és ismét az Úr (= Jáhve, nem valamely bálványistenség) névét vallja (= ismét az Urat ismeri el Istenének) szabaduljon meg a népnek fogságban levő része.
* 35-36. Harmadik kérés: Ha Izrael bűneinek büntetéséül elmarad az eső s e csapás láttára a nép megtér és bűnbánatot tart tíz Úr nevében (a héber szöveg szerint: és – ismét – nevedet vallja, vö. előző jegyz.), adjon az Úr esőt földére, Kánaánra.
* 37-40. A negyedik kérés a különböző csapások elhárításáért való imádságok meghallgatását kéri.
* 37. Rossz időjárás (szószerint: romlott levegő) helyett á héber szöveg (a keleti – forró – szél által előidézett gabona-) aszályról beszél. Ragya = gabona-ragya, üszög. – Rozsda (= gabonarozsda) helyett a héber szöveg valamilyen sáskafajtáról beszél. – Kapu = város.
* 38. A héber szöveget így kell értenünk: bármi ér valakit egész népedből, Izraelből, amiért (aminek elhárításáért) imádságra s könyörgésre van szükség, ha valaki megérti a szivét ért csapást (= ha rájön, hogy bűneiért érték a bajok és megtér) stb.
* 41-43. Ötödik kérés: az idegen (= nem zsidó) is leljen meghallgatást e házban. (Vö. Móz. IV. 15,13-16.). Erős kezed = nagy hatalmad. Kinyújtod karod = nagy hatalmad,
* 44-45. Hatodik kérés: Adj diadalt népednek, ha háborúba küldöd. – (Azokról á háborúkról van szó, melyeket a nép Isten parancsára vállal.)
* 46-51. Hetedik kérés: adj szabadulást fogságbajutó népednek. (Vö. 33-34; Móz. III. 26,33-45; V. 28,63-68.) — 51. A vaskohó = vasolvasztókemence szörnyű heve az izraeliták egyiptomi szenvedéseit jelképezi.
* 52-53. Befejezés.
* 54-61. Salamon befejező intelme a gyülekezethez.
* 55. Befejezésül Salamon a következő szavakkal megáldja = elbúcsúztatja Izrael gyülekezetét.
* 62-64. Salamon és Izrael áldozatai.
* 62. Az Úr előtt = a templomépület előtt levő udvaron. Kétségtelen, hogy a közölt számok igen nagyoknak látszanak s óránkint kb. 260 szarvasmarha és 1430 juh feláldozását tételezik fel; de – bár a görög szöveg a 120.000 juhról nem beszél – semmi okunk sincs a dolgot lehetetlennek tartanunk.
* 63. Béke(= hálaadó) áldozatoknál a vért az oltárra hintették, a hajat az oltáron elégették, a húst – a papoknak járó részeken kívül – a bemutatók elköltötték (vö. Móz. III. 7,11. skk.); természetes, hogy az ünnepre hatalmas tömeg verődött össze Jeruzsálemben.
* 64. Az egészen elégő áldozatokon és az eledeláldozatokon ehelyütt elsősorban a mindennapi, köteles áldozatokat kell értenünk. (Vö. Móz. II. 29,38. skk.)
* 65-66. A nép hazabocsátása. (Vö. Krón. II. 7,8. skk.)
* 65. Ernái bejárója = a Kánaántól északra fekvő Ernát nevű város vidéke. Egyiptom patakja – a Kánaán déli határát alkotó Vádi el-Áris. (Vö. Móz. I. 15,18.) – A nagy ünnep = a templom-szentelés ünnepe; utóbbi tehát 7 napig (a hetedik hó 8-14 napjáig) tartott, utána következett a szintén hét napig (15-22-ig) tartó sátoros ünnep (vö. Móz. III. 23,36. skk.), melynek
* 66. – nyolcadik napján – tehát a hetedik hó 23-án – a zárógyülekezet (vö. Móz. III. 23,36.) után a nép hazatért. Vö. Krón. II. 7,8., sk. – Áldák a királyt = elköszöntek tőle.
* 9,1-9. Az Úr kijelenti Salamonnak, hogy meghallgatja a templomszenteléskor mondott imádságát, ha ő és Izrael hű marad az Úrhoz. (Vö. Krón. II. 7,1. skk.)
* 2. Vö. 3,5.
* 3. Ott legyen szemem és szívem = reáirányuljon figyelmem és jóindulatom.
* 5. Vö. Kir. II. 7,12. skk.
* 10-14. Hirám elégedetlensége a kapott városokkal.
* 10. A húsz esztendőn a templomépítés hét s a királyi palota építésének tizenhárom esztendejét kell értenünk.
* 11. Fenyőfa helyett a héber szöveg ciprusfáról beszél. Galileánák nevezték Kánaán legészakibb részét.
* 13. Kábúl úgy látszik annyit jelent, mint: Jóformán semmi, – annyi mint a semmi.
* 14. Egy talentum kb. 180.000 pengő; 120 talentum tehát 2,160.000 pengő. Ez az összeg valószínűleg kölcsön volt.
* 15-23. Salamon robotrendszere. (Vö. Krón. II. 8,1. skk.) E rész azt mondja el, hogy honnan szedte Salamon az építésekhez szükséges robotmunkásokat.
* 15-19. A héber szöveg így szól: A következő(képen állott) annak a robotnak az ügye, melyet Salamon király kirótt, hogy felépít(hes)se az Úr házát, a maga házát, a Millót, Jeruzsálem falait, Hászort, Megiddót, Gézért... továbbá Alsó-Bethoront, Báálátot, Támort, a pusztában, az országban, meg Salamon minden raktárvárosát, meg a szekerek városait, meg a lovak (= lovasok) városait, meg (mind)azt, aminek építéséhez kedve volt Jeruzsálemben, a Libanonon, s birodalmának egész területén. – Az Úr házán a templomot, Salamon házán a királyi palotát kell érteniük. A Melló Jeruzsálem vár-szerű erődítménye volt. Heszer és Mágeddó Kánaán északi részén, Gázer, Alsó-Bethoron és Báálát Kánaán középső vidékén feküdt. Támor valószínűleg Júda pusztájában, a Holt-tenger délnyugati vidékén terült el. Helyette sokan Tádmorra gondolnak: ez Damaszkustól északkeletre, a pusztában feküdt, s Pálmirának is hívták.
* 20-22. E versek tehát azt közlik, hogy a 15-19. v. felsorolt építésekhez Salamon a nem-izraelitákat használta fel robotosokul, míg az izraelitákat kedvező állásokba juttatta. Az itt említett népekről 1. Móz. I. 15,19. skk.
* 23. E vers értelmére nézve lásd 5,16. jegyz.
* 24. Mikor építette Salamon a Mellót? A Dávid-városról L. 3,1. jegyz. – A Melló (szószerint = töltés) Jeruzsálem várszerű erődítménye volt s valószínűleg a Sión (hadi szempontból) leggyengébb részét védte; kiépítésére mindazonáltal csak a királyi palota felépítése után került sor.
* 25. Salamon évenkinti áldozatai. – Háromszor = a három főünnepen. (Vö. Krón. II. 8,13.) E kifejezés: füstölőszert gyújtott a héber nyelvhasználat szerint annyit is jelenthet, hogy bemutatta (az előbb említett áldozatok) füstjét. Az Úr előtt = az oltáron.
* 26-28. Salamon, hajóhada. (Vö. Krón. II. 8,17. skk.)
* 26. Ásziongáber és Áilát a Vörös-tenger keleti (ú. n. eláni) öblének északi partjain feküdt.
* 28. Ófir fekvéséről bizonyosat nem tudunk; egyesek szerint Indiában, mások szerint Afrika keleti partjain, az ú. n. Szomáli-földön, ismét mások szerint – s talán a legvalószínűbben – Arábia déli partjain feküdt. – Négyszáz-húsz talentum arany kb. 420 x 180.000 = 75,600.000 pengő.
* 10,1-3. Sába királynőjének látogatása. (Vö. Krón. II. 9,1. skk.)
* 1. Sába kétségkívül Arabjában feküdt; többnyire a fűszereiről, illatszereiről híres Boldog-Arábiában keresik. – A királynő nyilván az ófiri hajóhad (vö. 9,26. sk.) révén értesült Salamon bölcseségéről és tetteiről. Az Úr nevével kapcsolatban azért emlegették Salamont, mert bölcseségét és dicsőségét az Úrtól kapta. — A találós kérdések abban az időben igen kedveltek voltak s nem ritkán az élet legmélyebb problémáit érintették.
* 2. Mindazt, ami a szívében volt = a találós kérdéseket.
* 4-9. Sába királynőjének elragadtatása.
* 4. Sába királynője ámulva látta Salamon házát (= palotáját),
* 5. – a szolgák (= az udvar főemberek) lakóhelyeit, a cselédek sorait (= lakóhelyeit, mások szerint: felszolgálási módját) s mindennek láttára még a lélekzete is elállolt – egészen magánkívül volt a csodálkozástól.
* 9. Mivel Sába királynője az Úr (= Jáhve vö. Móz. II. 3,14.) dicsőségét zengi, sokan úgy vélik, hogy a királynő az Úr hívévé lett. A héber szövegben a vers vége így szól: mivel az Úr mindörökké szereti Izraelt, azért tett meg Téged királynak, hogy jogot és igazságot szolgáltass.
* 10-13. Sába királynőjének visszatérése.
* 10. 120 talentum arany = kb. 120x180.000 pengő = 21,600.000 pengő.
* 11-12. Közbevetett megjegyzés. (Vö. 9,26. skk.) – Az illatos (héberül: almuggim) fa valószínűleg az ú. n. szantálfa, a fehér- v. sárgafájú, Santalum album, vagy a vörösfájú Pterocarpus Santalinus), melyet a régi Kelet illatszernek égetett s finom munkákra használt. Az oszlop szónak megfelelő héber szó jelentése vitás. A lantról és a kobozról lásd Móz. I. 4,21. és Kir. II. 6,5. jegyz.
* 13. Királyi ajándékul = királyi bőkezűséggel.
* 14-15. Salamon évi aranyjövedelme. (Vö. Krón. II. 9,13. skk.)
* 14. 666 talentum arany = 666 x 180.000 = 119,880.000 pengő. A héber szöveg úgy is érthető, hogy ez az összeg csak egy, különösen gazdag bevételű év jövedelme volt.
* 15. A vámszedők szónak megfelelő héber kifejezés értelme vitás. – Az ország = a birodalom nem-izraelita területei.
* 16-17. Salamon díszpajzsai. (Vö. Krón. II. 9,15. skk.)
* 16. Az itt említett pajzsok nagy, csaknem az egész embert beborító, négyszögletes, oldalukon befelé hajló pajzsok voltak. A pajzsok fából készültek, de borításuk szinarany (a héber szöveg szerint: vertarany) volt. Hatszáz arany siklus = kb. 600 x 60 = 36.000 pengő. Lemezelésére = borítására. (E szó a héber szövegben nincs meg.)
* 17. Az itt említett kis pajzsok az ú. n. tárcsák kis, többé-kevésbbé kerekformájú pajzsok voltak. Borításuk finom (a héber szöveg szerint: vert) aranyból készült. Háromszáz mína helyett a héber szöveg 3 mínáról beszél. Egy mína kb. 50 x 60 = 3000 pengő volt, három mína tehát kb. 9000 pengő. – A Libanon erdejének házáról L. 7,1-5.
* 18-20. Salamon trónja. (Vö. Krón. II. 9,17. skk.)
* 18. Beboríttatá. A trón valószínűleg fából készült, arany borította és elefántcsontberakás díszítette.
* 19. A trón hátsó fala, mások szerint: mennyezete, kerek volt.
* 21-22. Salamon aranytárgyai. (Vö. Krón. II. 9,20. sk.)
* 21. A libanoni erdő házáról. L. 7,1-5.
* 22. Társis a föniciaiak egyik gyarmata volt a mai Spanyolország területén; mivel a felsorolt cikkek (elefántcsont, majom, páva) nem igen mutatnak Spanyolországra, sokan a héber szöveget nem Társisba járó hajókra, hanem társisi módon épített hajókra vonatkoztatják s utóbbiakon általában nagy hajókat értenek.
* 23-25. Salamon páratlan gazdagsága és bölcsesége.
* 26. Salamon szekerei s lovasai. (Vö. Krón. II. 9,25. skk.) – A nagy lótartás ellen L. Móz. V. 17,16. – A megerősített városok helyett a héber szöveg a szekeres városokról (vö. 9,19.) beszél.
* 27. Salamon teméntelen ezüstje és cédrusfája. (Vö. Krón. II. 9,27.) Alföldnek az ország déli részében fekvő, a hegyvidék és a Földközi-tenger közt elterülő sík földet nevezték.
* 28-29. Salamon lóbeszerzése. (Vö. Krón. II. 9,28.)
* 28. Koa nevű helységről vagy tartományról egyébként nem tudunk; egyesek e szót így fordítják: csapatostul.
* 29. Hatszáz siklus ezüst = 600 x 325 = 1950 pengő. Százötven siklus ezüst = 150 x 325 = 487.50 pengő. A vers vége a héber szöveg szerint így szól: ugyanígy szállították ki a kereskedők a lovakat a heteusok valamennyi királyának és az arámiak valamennyi királyának. (A heteusok Kánaántól északra, az arámiak Kánaántól északra és északkeletre laktak.) Ebből egyesek azt következtetik, hogy Salamon szervezett lóbehozatalt és kivitelt űzött.
* 11,1-3. Salamon feleségei.
* 1. A fáraó leányáról L. 3,1. jegyz. – A moábiták s az ámmoniták a Holt-tengertől keletre, az edomiták ugyanettől délre laktak; a Szidóniák és a hetiták Kánaántól északra voltak.
* 2. Az izraelitáknak bizonyos népekkel tilos volt házasságra lépniök, vö. Móz. II. 34,16. V. 7,1-3.
* 3. Az izraelitáknak szabad volt ugyan több feleséget tartamok, sok feleséget azonban a királynak sem volt szabad tartama. (Vö. Móz. V. 17,17.) Valószínű különben, hogy Salamon csak hatalmának s gazdagságának feltüntetésére tartott ennyi feleséget s közülük nem egyet politikai szempontokból vett feleségül.
* 4-8. Salamon bálványimádása.
* 5. Astóret (= Astarte) a termékenység istennője, Mólok (Milkom) pedig a perzselő tűz istene volt.
* 7. Templom helyett a héber szöveg magaslatról beszél. Kámos a nap és a harc istene volt. A Jeruzsálemmel szemben fekvő hegy az Olajfák hegye és pedig annak déli része, az ú. n. Botrány-hegy. Hogy Salamon maga is tisztelte-e az idegen bálványokaí, a héber szövegből meg nem állapítható, mindenesetre vétett azonban Móz. V. 7,5; 12,1-3; 17,2-7. törvényei ellen.
* 9-13. Salamon büntetése.
* 9. Elméje = szíve.
* 11. A- héber szöveg így is fordítható: ... Mivel ez jutott eszedbe és nem tartottad meg szövetségemet stb. Szolgád = alattvalód, tisztviselőd.
* 13. Egyfelől Dávid érdemei miatt, másfelől pedig azért, hogy az Úr temploma Dávid családjának területén, Jeruzsálemben maradjon, az Úr Dávid törzsén, tehát Júda törzsén kívül még egy törzset meghagy Dávid utódainak uralma alatt. Ez a törzs Benjámin törzse volt. (Jeruzsálem Benjámin területén feküdt.)
* 14-22. Salamon edomita ellenfele.
* 14. Az ellenség szó helyett a héber szöveg a sátán szót használja; sátán annyit jelent, mint ellenfél, ellenség.
* 15. Valószínűleg a Kir. II. 8,13. sk. elbeszélte eseményről van szó.
* 18. Ádád és társainak útja tehát Edomból először Madianba (a Sínai-félsziget keleti határterületére), onnan a Fárán-pusztán (a Sínai-félsziget középső részén) át vezetett Egyiptomba.
* 19. Akkora kegyelmet talált = oly kedves lett. – Hogy ki volt e fáraó, nem tudjuk; valószínű, hogy Salamon apósának (vö. 3,1.) elődje volt.
* 20. Nevelés helyett a héber szöveg inkább az elválasztásról szól; a gyermek elválasztása úgy látszik ünnepségekkel volt kapcsolatban. (Vö. Móz. 1.21, 8.)
* 22. Ádád kétségkívül vissza is tért Edomba s onnan nyugtalanította Salamont. – Vö. 25. v. jegyz.
* 23-25. Salamon szíriai ellenfele.
* 23. Szobáról L. Kir. II. 8,3.
* 24. Vö. Kir. II. 8,3. 10. 18.
* 26-40. Salamon belső ellenfele: Jeroboám.
* 26. Száreda valószínűleg Efráim törzsének területén, tehát Kánaán középső vidékén feküdt. – Szolgája = tisztviselője.
* 27. A Melló Jeruzsálem várszerű erődítménye volt (vö. 9,15.); itt valószínűleg ennek Salamon uralkodásának vége felé történt kiépítéséről van szó. – A vers utolsó szavai a héber szövegben így szólnak: ... és elzárta atyja, Dávid, városának rését; kétségtelen tehát, hogy valami olyan helyről van szó, melyen át könnyűszerrel be lehetett hatolni a városba. Lehet, hogy e «rést» a város északi és déli fele közé nyúló szakadék alkotta.
* 28. A héber szöveg szerint Jeroboám (nem bátor és erős, hanem) derék, tevékeny ember volt. – József egész házának = Efráim és Mánássze törzsének robotosai egyesek szerint izraeliták voltak, mások szerint – valószínűbben – kánáneusok; utóbbiakat ugyanis az egyes törzsek nem irtották ki, hanem robotosaikká tették, s ezeket kellett időnkint a király rendelkezésére bocsátaniok, amit, minthogy így odahaza nélkülözniük kellett őket, Salamon uralmának vége felé már úgylátszik nem szívesen tettek.
* 29. Egyesek szerint Jeroboám történetesen, mások szerint lázadó szándékkal ment ki Jeruzsálemből. – Siló Jeruzsálemtől északra, kb. 40 km-re, Efráim törzsének területén feküdt.
* 32. Vö. 11,13. jegyz.
* 33. Vö. 7. v. jegyz.
* 36. Amelyik sátorban (vagy házban) nem ég szövetnek (= lámpa), az kihalt; Isten azt akarja, hogy Dávid sátrában maradjon meg a szövetnek, vagyis királysága (bár megszűkül) meg ne szűnjék.
* 38. Maradandó ház = állandó uralkodó-család.
* 40. Ezért = lázadásáért. (A dolgot tehát valószínűleg úgy kell gondolnunk, hogy Jeroboám fellázadt Salamon ellen s Áhiás próféta sikert jövendölt neki, azzal a kikötéssel, hogy Jeroboámnak az Úr útjain kell járnia.) Sesák (= Sisak vagy Sósak) Kr. e. 945-924 uralkodott. Ő az első fáraó, kit névszerint említ a Szentírás.
* 41-43. Salamon egyéb dolgai, halála (Kr. e. 929?), temetése, utódja.
* 41. Salamon krónikás könyve (szószerint: a Salamon napjainak dolgairól szóló könyv), valamint Júda és Izrael királyainak krónikás könyve (melyre a Királyok könyvének szerzője harmincszor hivatkozik) naplószerű évkönyvek voltak; a szent író e feljegyzéseket még látta s használta, számunkra azonban valamennyi elveszett.
* 42. Valószínű, hogy e negyven esztendő csak kerek szám; uralkodását épen azért egyesek Kr. e. 972-933-ra, mások (az újabb kutatók) 971-929-re teszik. Jegyzeteinkben az utóbbiak felfogását követjük.
* 43. A Dávid-városról L. 3,1. jegyz.
* II. Júda és Izrael királyainak párhuzamos története. (Kir. III. 12,1.—Kir. IV. 17,41.)
12,1-5a. A nép kérelme Roboámtól (Roboám történetéhez v. ö. Krón. II. 10,1-12,16.).
* 2. Vö. 11,40.
* 3. A latin fordítás értelme szerint a visszatért, a héber szöveg értelme szerint inkább a még Egyiptomban tartózkodó Jeroboámhoz küldenek el.
* 4. Az iga az adó és főképen a robot, melyet (személyesen vagy) kánáneus munkásaik által el kellett látniok. Vö. 11,28. jegyz.
* 5b-11. Roboám tanácskozása.
* 7. Szolgálsz = meghallgatod.
* 10. Kis ujjam (is) vastagabb, mint atyám dereka = sokkal többet akarok, mint atyám.
* 11. Skorpió = bélformájú, homokkal kitöltött, tüskés bőrostor; nevét valószínűleg a skorpiócsípéshez hasonló hatásáról kapta.
* 12-15. Roboám elutasító válasza.
* 15. Roboám nyakassága tehát végeredményben az Úr terveinek (vö. 11,30. sk.) megvalósulását szolgálta.
* 16-19. Izrael tíz törzse elszakad Roboámtól.
* 16. Értelme: semmi közünk sincs Dávidhoz, Izáj fiához, hiszen nem fűz össze vele minket a vér. (Dávid és családja Júda törzséből származott.) Uralkodjék tehát Dávid családja a maga házán: Júda törzsén. —
* 17. E vers közbevetett megjegyzésként azt mondja ki, hogy azokon az izraelitákon (= nemjúdaiakon), akik Júda területén éltek, továbbra is Roboám uralkodott.
* 18. A király Ádurám robot-felügyelő (vö. 4,6) által úgy látszik belátásra és békére akarta bírni a népet.
* 19. A Szentírás itt nyilván az évkönyvek (vö. 11,41. jegyz.) alapján írja, hogy Izrael mind a jelen napig távol van Júdától; amikor a szent szerző e szavakat írta, már Izrael is, Júda is számkivetésben volt.
* 20. Izrael királlyá választja 1. JEROBOÁMOT. (Kr. e. 929-909.) A Júda törzse kifejezés e helyütt a szoros értelemben vett Júdán kívül Benjámin törzsét és a 17. versben említett izraelitákat is jelenti. (Vö. 21. és 23. v.) – Ezzel kezdődik I. Jeroboám uralkodása; dinasztiájából rajta kívül csak fia, Nádáb került a trónra.
* 21-24. Roboám háborúval akarja visszaszerezni a királyságot, de attól isteni szózat eltiltja.
* 22. Isten embere = próféta.
* 23. A többi nép = a 17. versben említett izraeliták.
* 25. Jeroboám székvárosai. Kiépítteté = megerősíté. – Fánuel a Jordántól keletre, a Jábbok-patak partján feküdt. Vö. Móz. I. 32,31.
* 26-30. Jeroboám politikai okokból megszakítja a vallási közősséget is Júdával.
* 28. Az aranyborjúk (= fiatal bikák), épúgy, mint annak idején Áron aranyborjúja is – vö. Móz. II. 32 – az igaz Istent, az Urat (Jahvét), akarták ábrázolni a fiatal bika (= az erő) képében. Mivel azonban az izraeliták számára tilos volt az Isten ábrázolása (vö. Móz. II. 20,4. jegyz.) és – legalább is a hivatalos – istentisztelet helye a salamoni templom volt, ez a Jáhve-tisztelet törvényellenes volt. A következő események megértéséhez tehát állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy háromféle vallási forma honolt ekkor Kánaánban: L. a törvényes Jáhve-tisztelet, melynek székhelye a salamoni templom, 2. a törvénytelen Jáhve-tisztelet, melynek szent helyei a «magaslatok», székhelyei Betel és Dán voltak, 3. a később mindinkább lábrakapó bálványozás (Báál és más bálványistenségek tisztelete).
* 29. Betel és Dán Jeroboám birodalmának déli és északi végében feküdt.
* 30. A nép egészen Dánig = Jeroboám egész területének népe.
* 31-32. Jeroboám temploma(i) , papjai, ünnepe.
* 31. A magaslati templomok (a héber szöveg csak egyről beszél) természetes (vagy mesterséges) magaslatokon épült szent helyek voltak, melyekben ugyan az igaz Istent tisztelték, de a mózesi törvényekkel ellenkező módon. A köznépből (a héber szöveg szerint: a nép közül) = nem a papi törzsből, nem Lévi törzséből.
* 32. Jeroboám ünnepe úgylátszik a salamoni templomfelszentelés és a (mózesi) sátoros ünnep keveréke volt; utóbbit a mózesi törvény szerint a hetedik hónapban (= kb. a mi októberünkben) kellett ünnepelni. Felméne az oltárra = az általa készített égőáldozati oltár emelvényére. – A hasonlóképen (a héber szöveg szerint: így) szó – úgylátszik – csak az elbeszélés hangsúlyozására szolgál, mivel mindaz, amit e vers elbeszél, Betelben történt.
* 33. Jeroboám megfeddésének körülményei. E vers bevezetés a 13. fejezetben elbeszélt eseményekhez. – A nyolcadik hó tizenötödik napját Jeroboám maga találta ki ünnepül, mert a mózesi törvény erre a napra ünnepet nem rendelt. E kifejezés: illatot gyújtson az áldozati hús meggyújtását s elfüstölögtetését is jelentheti. (Vö. 13,1. jegyz.)
* 13,1-10. Jeroboámot próféta által figyelmezteti az Isten.
* 1. E kifejezés az Úr parancsára (szószerint: az Úr szavában) értelme vitás; egyesek szerint annyit jelent, mint: az Úr szavával (= üzenetével). Tömjénezett: a megfelelő héber szó az áldozati hús meggyújtását és elfüstölögtetését is jelentheti.
* 2. Jósiás király később (Kr. e. 621 táján) helyreállíttatta a mózesi istentiszteleti formákat; róla van szó itt is. – Fel fogja áldozni tulajdonképen: le fogja vágni (mint a vágóáldozati állatokat szokás). A magaslatok papjairól L. 12,31. jegyz. – Tömjént gyújtanak: L. 1. v. jegyz. – A holttest a mózesi törvények szerint vallásilag tisztátalan és tisztátalanná tesz; az az oltár tehát, melyen embercsontok égnek, vallásilag tisztátalan lesz.
* 3. Azon a napon = ugyanakkor. – Az oltáron égett hamuvá az áldozati hús; ennek a hamunak a kiomlását jövendöli meg a próféta.
* 8. A prófétának azért nem volt szabad ennie és innia Betelben, hogy minél előbb távozhassék e bűnös helyről.
* 9. Más úton azért kellett visszatérnie a prófétának, hogy utána ne mehessenek s fel ne tartóztathassák a bűnös városban.
* 11-32. A próféta bűnhödése igazolja isteni küldetését.
* 11. A fiai szó annyit is jelenthet, mint tanítványai.
* 14. A héber szöveg egy meghatározott terebintusfáról (L. erről Móz. I. 12,6. jegyz.) beszél; talán épen a Móz. I. 35,8-ban említett beteli terebintus-ról van szó.
* 17. A héber szöveg így szól:... mert az Úr meghagyásából (= szavából, vö. 1. v. jegyz.) az a parancsom vagyon: Ne egyél stb.
* 18. Igaz ugyan, hogy a prófétát hazugsággal rászedték, s a próféta jóhiszeműleg cselekedett, nem szabad azonban felejtenünk, hogy az ószövetségi felfogás szerint tudtán és akaratán kívül is elkövethet az ember büntetendő cselekvést; ilyenért kell lakolnia e prófétának is.
* 23. Úgy látszik a júdai próféta gyalogszerrel jött Betelbe; visszafelé a beteli próféta odaadja szamarát.
* 30. A saját sírjába = a beteli próféta sírboltjába. Az elsiratás jajveszékelésből állott.
* 32. Szamariának nevezték később (vö. 16,24) Izrael országát; a szent író ehelyütt már a későbbi elnevezéssel illeti ezt a földet.
* 33-34. Jeroboám megátalkodottsága,
* 33. Jeroboám (az 1-10-ben elbeszélt) dolgok után sem hagyta el gonosz útját = gonosz eljárását, cselekvésmódját. A magaslati papokról L. 12,31. jegyz. – A felavatás (szószerint: megtöltés) abból állott, hogy különböző áldozati részeket tettek a felavatandó kezére.
* 34. E vétkek következtében Jeroboám egész háza (= családja, dinasztiája) vétket = büntetést vont magára és kipusztult.
* 14,1-4. Jeroboám fiának betegsége. – Áhiásról L. 11,29. skk,
* 3. A prófétának ajándékot volt szokás vinni (vö. Kir. I. 9,7 sk.); Jeroboám felesége egyszerű ajándékokat vitt, hogy ezzel is elterelje magáról a figyelmet.
* 5-16. Áhiás próféta közli, hogy Jeroboám fia meghal s háza kipusztul.
* 10. A falravizelő szó egyesek szerint kutyát, mások szerint férfit jelent. A bezárt és az utolsó (a héber szöveg szerint: bezárt és magárahagyott) kifejezés valószínűleg a még otthon tartott gyermeket és a nyilvános életben már szerepet játszó, felnőtt férfit jelöli.
* 14. A vers végét a héber szöveg alapján egyesek így értik: sőt már támasztott is az Úr királyt.
* 15. A folyóvíz az Eufrátes; a próféta tehát az asszír fogságra céloz. – Berkek helyett a héber szöveg itt és minden hasonló helyen aserákról beszél; az aserák valamely bálványistenséget (többnyire úgylátszik Astartét) jelképező, a bálványoltár mellett felállított fatörzsek vagy cölöpök (némelyek szerint kidolgozott istenképek) voltak.
* 16. Kiszolgáltatja t. i. az ellenségnek.
* 17-18. Jeroboám fiának halála.
* 17. Jeroboám székhelye ezidőben tehát a Szichem közelében fekvő Tersza (héb.: Tirsza) volt.
* 19-20. Jeroboám halála.
* 19. E krónikás könyvről L. 11,41. jegyz.
* 21. ROBOÁM, Júda első királya. (Kr. e. 929-913.)
* 22-24. Júda bűnei Roboám uralkodása alatt.
* 23. Oltárokat = magaslati oltárokat. Vö. 3,2. – Oszlopokat – másszebákat; L. erről Móz. I. 28,18. jegyz. Berkeket = aserákat; L. erről 15. v. jegyz.
* 24. A férfiparáznák olyan férfiak voltak, akik fajtalanságra adták magukat s az így szerzett pénzt valamilyen bálvány-istenség tiszteletére fordították. (Vö. Móz. V. 23,17.)
* 25-28. Sesák betörése Jeruzsálembe.
* 25. Roboám ötödik esztendeje kb. Kr. e. 928 volt. – Sesákról L 11,40. – Palesztinái hadjáratának emlékét a karnaki templom falának híres reliefje őrzi, mely azt ábrázolja, hogy Sesák átveszi isteneitől (Ámon-Rá-tól és Thebe istennőjétől) 165 (166) ázsiai – köztük számos palesztínai – város uralmát.
* 26. Vö. 10,16. sk.
* 27. A héber szöveg így szól: ... s azokat rábízá a királyi ház (= palota) ajtajában őrt álló darabontok hadnagyainak (= tisztjeinek) kezére.
* 28. A héber szöveg így szól: Valahányszor a király az Úr házába (= a templomba) ment, a darabontok (magukhoz) vették (a rézpajzsokat), aztán megint visszavitték a darabontok őrszobájába.
* 29-30. Roboám halála.
* 29. A krónikás könyvről L. 11,41. jegvz.
* 30. A Dávid-városról L. 2,10. jegyz.
* 15,1-2. ÁBIÁM, Júda második királya. (Kr. e. 912-910?) Vö. Krón. II. 13,1-14,1.
* 2. Ábessálomot egyesek Dávid híres fiával, Ábsálommal azonosnak tartják; mivel annak csak egy leánya volt (Támár), azért Mááka Ábsálomnak csak unokája lehetett. A leány szó ugyanis a héber nyelvben unokát is jelenthet.
* 3-6. Ábiám uralkodása.
* 3. Ábiám atyjának, Roboámnak bűneiről L. 14,22. sk.
* 4. Az Úr nem oltotta ki Ábiám szövétnekét = utódot adott neki, vö. 11,36. jegyz.) és állni hagyta Jeruzsálemet (= meghagyta királyi székhelynek.)
* 5. A heteus Uriásról L. Kir. II. 11,2. skk. — 6. E vers a görög fordításban hiányzik. (Vö. 14,30.)
* 7-8. Ábiám halála.
* 7. A krónikáról L. 11,41. jegyz.
* 8. A Dávid-városról L. 3,2. jegyz.
* 9-10. ÁSZA, Júda harmadik királya. (Kr. e. 910-870?) Vö. Krón. II. 14,2-16,14.
* 10. Vö. 2. v. – Ábiamnak tehát úgylátszik anyját is, feleségét is Máákának hívták.
* 11-15. Ásza jámbor uralkodása.
* 12. A férfiparáznákról L. 14,12. jegyz. – A vers vége a héber szövegben így szól: ... az országból, s eltávolítá az összes „bálványokat, melyeket atyái ( = ősei) készíttettek.
* 13. A héber szöveg így szól: Sőt anyját, Máákát is megfosztá uralkodónői (rangjától), mivel az egy förtelmes képet csináltatott az aserának; Ásza kivágatta a förtelmes képet és elégettette a Kidron völgyében. – (Az asera – vö. 14,23. – az oltár mellett álló, az istenséget jelképező cölöp vagy fatörzs volt, melyet – mint itt látjuk – különbözőképen ki is faragtak. Mááka az aserára a bujaság jelképét faragtatta. Egyesek ehelyütt az asera szón Astarte istennőt értik, ki a termékenység s az érzékiség istennője volt.) A Kedron völgye Jeruzsálem keleti oldalán húzódott. – Priápus a bujaság (férfi) halványa volt.
* 14. A magaslatokról L. 3,2. jegyz.
* 15. Szentté telt = az Istennek szentelt, felajánlott.
* 16-22. Ásza szövetsége I. Benádáddal Báása ellen.
* 17. Ráma Jeruzsálemtől északra, kb. 10 km-re feküdt. Báása azért építteté ki (erősíttette meg) Rámát, hogy blokád alá vegye Ászát.
* 18. Erre Ásza vette azokat a kincseket, amelyek Scsák pusztító hadjárata (14,26.) után megmaradtak és szolgái = udvari emberei) által elküldé I. Benádádnak. I. Benádád kb. Kr. e. 900-880. uralkodott Szírián. Damaszkus Szíria fővárosa volt és Palesztinától északra feküdt.
* 20. Áhion, Dán, Ábel-Mááka háza (héberül: Ábel-bet-mááka), Kennerót (= a Genezáreti tó vidéke) Izrael országának északi részén, Neftáli törzsének területén feküdt.
* 21. Tersza volt ebben az időben az izraelita királyok székhelye. (Vö. 14,17.)
* 22. Senki sem húzhatja ki magát = mindenki köteles megjelenni és résztvenni Ráma erődítményeinek széthordásában. – Benjámin-Gábaa és Mászfa Jeruzsálemtől északra feküdt.
* 23-24. Ásza halála.
* 23. Vö. 11,41. jegyz. – Megfájdula lába = megbetegedett a lábára.
* 24. L. 2,10. jegyz.
* 25. NÁDÁB, Izrael második királya. (Kr. e. 909-908?)
* 26. Nádáb gonosz uralkodása.
* 27-31. Nádáb halála és Jeroboám családjának pusztulása.
* 27. Lest vete: a héber szöveg szerint: összeesküvők. – Gebbeton a Földközi-tenger palesztínai partvidékének déli részén fekhetett. Nádáb tehát nem került a királyi sírba. Vö. 14,10. skk.
* 29. Jeroboám háza = családja. Áhiás jövendöléséről L. 14,10. skk.
* 31. Vö. 11,41. jegyz.
* 32-33. BÁÁSA, Izrael harmadik királya (Kr. e. 908-885?), Izrael második dinasztiájának megalapítója.
* 33. L. 14,17. jegyz.
* 34. Báása gonosz uralkodása.
* 16,1-4. Jehu próféta jövendölése. Báása és háza ellen.
* 5-6. Báása halála.
* 5. Vö. 11,41. jegyz.
* 6. L. 14,17. jegyz.
* 7. Báása gonoszsága. A – kissé homályos – héber szöveg így szól: De az Úr szava Jehu, Hanáni fia, a próféta által Báása ellen és háza ellen nemcsak mindazon rossz miatt lőn, melyet az Úr szemében elkövetett, amikor bosszantotta őt keze művével (= alkotásaival, a bálványokkal) s hasonlóvá lett Jeroboám házához hanem (azért is, mert ő (Báása) megölte Jeroboámot. – A latin fordítás értelmének helyessége esetén – lehet, hogy az a szöveg, amelyből a latin fordítás készült, más volt, mint az előttünk fekvő szövegek – két hasonló nevű prófétának kellett lennie, mert – egy – Jehu nevű próféta Krón. II. 20,34. tanúsága szerint később is élt.
* 8. ELA, Izrael negyedik királya (Kr. e. 885-884?). L. 14,17. jegyz.
* 9-14. Ela (és Báása egész házának) pusztulása.
* 9. Lovasok helyett a héber szöveg (harci) szekerekről beszél. Ársza a héber szöveg szerint a terszai (királyi) palota gondviselője (= főudvar-mestere) volt.
* 11. Vö. 14,10. jegyz.
* 12. Vö. 3. sk. v.
* 13. Hiábavalóságaik = bálványaik.
* 14. Vö. 11,41. jegyz.
* 15-20. ZÁMBRI, Izrael ötödik királyának uralma (Kr. e. 884-ben hét nap) és pusztulása. (Izrael III. dinasztiája.)
* 15. L. 14,17. jegyz. – Gebbetonról L. 15,27. jegyz.
* 18. A palotába: a héber szöveg szerint inkább: a királyi palota várába.
* 20. Lesvetése és zsarnoksága helyett a héber szöveg ezt mondja: és összeesküvése, melyet támasztott. A krónikás könyvről L. 11,41. jegyz.
* 21-22. Trónviszály Izraelben Tebni és Ámri között. (Kr. e. 884?)
* 22. Lehet, hogy Tebni halála nem természetes úton következett be.
* 23-24. ÁMRI, Izrael hatodik királya, az új székváros megalapítója. (Kr. e. 884-873?) (Izrael negyedik dinasztiája.)
* 23. L. 14,17. jegyz.
* 24. Egy talentum ezüst = 3000x3,25 = 9750 pengő; két talentum tehát kb. 19.500 pengő. Szamaria (a héber szerint Somron) kb. Kánaán közepén feküdt (nem szabad összetéveszteni a hasonló nevű tartománnyal); ez lett tehát Izrael királyainak (Szichem, Fánuel, Tersza után) negyedik székvárosa. A hegy gazdája a héber szöveg szerint Semer volt; ezt a latin fordítás hol Szómernek, hol Szemernek nevezi. Ámri politikailag úgylátszik kiváló király lehetett, mert nevét idegen feliratok (pl. a híres Mesa felirat is) megőrizték, sőt az asszír emlékek Izrael országát nem egyszer Ámri házának nevezik.
* 25-26. Ámri istentelen uralkodása.
* 26. Hiábavalóság = bálvány.
* 27-28. Ámri halála.
* 27. L. 11,41. jegyz.
* 29. ÁCHÁB, Izrael hetedik királya. (Kr. e. 873-854?)
* 30-33. Ácháb istentelen uralkodása.
* 31. Etbáál a Szidóniák (= feniciaiak), közelebbről Tírus királya volt s kb. a Kr. e. IX. század első harmadában uralkodott. – Báál – Úr, a kánáneus népek istensége volt, kit egy-egy jelzővel ellátva helyenkint más-más vonatkozásban tiszteltek. E helyütt a Báál szó úgy látszik Báál-Melkártot, a Tirus védőistenének tekintett Báált jelenti.
* 32. Ácháb tehát Szamariában (vö. 24. v. jegyz.) házat (= templomot) épített a tírusiak istenségének, – nyilván felesége kedvéért.
* 33. Berket ülteié: a héber szöveg szerint: aserát (vö. 15,13. jegyz.) csináltata.
* 34. Jerichó kiépítése. – Épitteté ki = erősíttette meg. – Hogy mi történt a két fiúval, biztosan nem tudjuk; egyesek úgy vélik, hogy elpusztultak, mások, hogy áldozatul beépítették őket a várfalakba. Vö. Józs. 6,26.
* 17,1. Illés próféta az Úr hatalmának bizonyságául szárazságot jövendöl. – Az Úr életére kifejezésről L. Rúth 3,13. jegyz. – Tesbi valószínűleg Gálaádban, tehát a Jordántól keletre eső vidéken feküdt. (Egyesek Neftáli törzsének területére helyezik.)
* 2-6. Illés próféta a Kárit-pataknál. – A Kárit-patak közelebbi helyét nem tudjuk.
* 5. Illés talán egy esztendeig lakott a Kárit-patak mellett.
* 7-16. Illés próféta a száreftai özvegy kifogyhatatlan kenyerén. – Szárefta (Szárefát) a Földközi-tenger palesztinai partvonalának északi részén feküdt és Szídonhoz tartozott.
* 9. Illés az özvegyasszonynál kétségkívül biztos helyen érezhette magát, mert Ácháb ott aligha kerestethette.
* 12. Vékában: a megfelelő héber szó inkább korsót, köcsögöt jelent.
* 13. Tégy, ahogy mondtad = készítsd el a lisztet lepénynek.
* 17-24. Illés életre kelti az özvegyasszony fiát.
* 17. Nem maradt lélekzet benne = nem lélekzett; hogy azonban a beállott halálról van-e szó, vagy csak igen súlyos rosszullétről, kétes.
* 18. Az asszony attól fél, hogy Illés jelenléte rátereli az Úr figyelmét az ő bűneire.
* 19. A tetőszoba a ház lapos tetején épült szoba volt.
* 20. Ezt az özvegyet is, t. i. mint ahogy – a szárazság által – más embereket is sújtasz. – Úgy ahogy ellátást találok: a héber szöveg szerint: vendég vagyok.
* 21. Ráborula: a latin fordítás szó-szerint ezt mondja: ráméré magát.
* 22. Ismét éle = feltámadt vagy feléledt. (Vö. 17. v. jegyz.)
* 18,1-2. Az Úr Ácháb elé küldi Illést.
* 1. A héber szöveg így szól: ... Áchábnak és (= mert immár) esőt akarok adni a föld színére.
* 2b-6. Ábdiás és Ácháb elmennek élelmet keresni a szárazság-verte földön.
* 2b. Szamaria = Szamaria városa.
* 7-15. Illés találkozik Ábdiással s jelenteti magát Áchábnál.
* 10. Az Úr életére kifejezésről L. Rúth 3,13. jegyz. – Nemzet = nemzsidó (pogány) nép. – Királyság = királyi udvar.
* 15. A Seregek Ura = mindenek Ura. Vö. Kir. I. 1,3. jegyz.
* 16-20. Illés istenitéletre hívja ki Ácháb hamis prófétáit.
* 17. Vö. 17,1.
* 18. Báált különféle neveken és vonatkozásokban tisztelték s így nevét többesszámban is használták.
* 19. A Kármel-hegy Kánaán északnyugati részén, a Földközi-tenger partvidékén emelkedett. – Berkek helyett a héber szöveg Aseráról beszél. Vö. 14,15. jegyz. – Asztaláról esznek = élnek, nyerik ellátásukat.
* 21-24. Illés indítványa: az legyen az igaz Isten, aki meggyujtja az oltárra készített áldozatot.
* 21. Sántikáltok kétfelé = ingadoztok a hamis és az igaz Isten tisztelete között. (A kifejezés talán a Báál-kultusznál szereplő vallásos táncról való, mely úgylátszik térdhajtásokkal egybekötött szökellésekből állott.) Az Úr = Jáhve. (Vö. Móz. II. 3,14.)
* 22. Illés aránytalan versenyt ajánl: ő egyedül veszi fel a versenyt 450 prófétával.
* 23. Ők válasszák ki, – azt, amelyiket akarják, hogy semmi kifogásuk se legyen. – A fára = az oltáron levő fára.
* 24. Uram = Jáhve. — Tűz által meghallgat (a héber szöveg szerint: felel) = tüzet bocsát az áldozatra, meggyujtja az áldozatot.
* 25-28. Báál prófétáinak hiábavaló erőlködése.
* 26. A héber szöveg itt is az oltár körül való sántikálásról (vö. 21. v. jegyz.) beszél.
* 27. A fogadóban vagyon: a héber szöveg szerint: félrement (= szükségét végzi).
* 28. Késekkel s tőrökkel, a héber szöveg szerint: kardokkal és lándzsákkal. (Fegyvertánc.)
* 29-35. Illés elkészíti a maga áldozatát s leönti vízzel.
* 29. Illés tehát egészen addig engedte prófétálni (= őrjöngeni) Báál prófétáit, míg el nem jött az az idő, amikor a templomban a délutáni (esti) eledeláldozatot szokták bemutatni, tehát kb. d. u. 3 óráig.
* 30. A Kármelen tehát állott az Úr (= Jáhve) egyik oltára, melyet azonban a bálványimádás elharapózásakor leromboltak.
* 31. Jákobnak 12 fia volt; Illés eljárása azt akarja kifejezni, hogy Jákob (= Izrael vö. Móz. I. 32,28.) utódainak az igaz Istent kell tisztelniök.
* 32. Kétbarázdányi árkot: a héber szöveg szerint akkorát, amekkora (földdarab) bevetéséhez két szea (=2x12 liter) vetőmag szükséges.
* 34. A vízzel való leöntés természetesen megnehezítette az áldozat meggyulladását; ezt Illés azért csinálja, hogy ezáltal is kiemelje az Úr teljes mindenhatóságát.
* 36-40. Illés áldozata lángra lobban; a hamis prófétákat lemészárolják.
* 36. A héber szöveg ismét az (esti) eledeláldozat bemutatásának idejéről beszél. (Vö. 29. vers.) – Mindezt = a szárazság megjövendölését stb.
* 37. Hogy te térítetted vissza szívüket = hogy Te tetted mindezt, hogy így megtérjenek.
* 38. Az Úr tüze = villám.
* 40. A Kíson-palak a Kármel-hegy tövében folyt. 41-46. A szárazság véget ér; Illés Jezráhelbe megy.
* 41. Menj fel, t. i. a számodra készített helyre és egyél s igyál = ne búsulj. (A dolog azonban szószerint is érthető, mert könnyen lehetséges, hogy a nagy várakozásban Ácháb egész nap nem jutott ételhez, italhoz.) – Hallszik = lelkemben szinte már hallom.
* 42. Illés testtartása kétségkívül bensőséges imájának volt a kifejezője.
* 43. A tenger felé – nyugat felé, a Földközi-tenger felé. – Nincs semmi = Nem látható semmi sem.
* 44. A tengerből = nyugat felől. Lábnyoma: a héber szöveg szerint: tenyere. – Jezráhel Ácháb egyik székhelye volt; a Kármeltől keletre, kb. 20 km-re feküdt.
* 46. Aki útra kelt, az hosszú ruháját felövezte = felhúzta s a derekán megkötötte. – A vers vége valószínűleg azt fejezi ki, hogy Illés előbb ért – az Isten erejével – Jezráhelbe, mint Ácháb.
* 19,1-4. Illés Jezábel bosszúja elől menekülni kénytelen.
* 1. Jezábel Ácháb bálványozó felesége volt. (Vö. 16,31.)
* 3. A héber szöveg így szól: ... elméne, hogy (megmentse) életét. Bersábe Kánaán déli szélén feküdt. – Legényét azért hagyta el, mert azt hitte, amúgy sincs többé szüksége reá. (Vö. köv. vers.) Borókafenyő helyett a héber szöveg inkább rekettyebokorról beszél.
* 4. Illést egy pillanatra elfogta a kislelkűség s azért kívánt halált magának. (Vö. 9. v. jegyz.) – Én sem vagyok jobb = én is elérkeztem teljesítőképességem határához, mint atyáim (őseim), amikor meghaltak.
* 5-8. Az Úr angyala megerősíti Illést s az elmegy az Isten hegyéhez.
* 5. A borókafenyőről L. 3. v. jegyz.
* 6. Hamuban sült lepény = parázson, átizzított köveken, hamuval betakarva sült lepény.
* 8. Ez az angyali kenyér szép jelképe a legméltóságosabb Oltári-szentségnek, melynek erejével az ember átjut a földi élet sivárságán az Isten hegyéig, a mennyországig. – Az Isten hegyéről, a Hórebről L. Móz. II. 3,1. jegyz.
* 9-18. Isten megrójja Illés kislelkűségét s biztosítja, hogy ügye diadalt arat.
* 9. A barlang, ahol Illés megszállt (a héber szöveg szerint: meghált), talán ugyanaz volt, mint az, amelyről Móz. II. 33,21-33. beszél. Az Isten szava kétségkívül bizonyos megrovást tartalmaz: mit művelsz itt, holott Izraelben kellene hirdetned nevemet s nem itt keseregned s halálodat kívánnod.
* 11-12. A leírás kissé homályos, mert nem vehető ki teljesen, hogy itt már az Úr elvonulásának tényéről, vagy csak annak megígéréséről van-e szó; utóbbi valószínűbb. – A jelenés értelme is vitás, sokak szerint azt akarja kifejezni, hogy Illés ne türelmetlenkedjék, az Isten büntetése észrevétlenül, lassan jő el, – de az is lehetséges, hogy a szélvésznek, a tűznek, a földrengésnek s az enyhe szellő suttogásának különösebb jelentése nincsen s az egész csak leírása az Isten megjelenésének és bevezetése a 15. versben kezdődő isteni parancsoknak. – A vers élére (valószínűleg) oda kell gondolnunk: úgy is történt (mint ahogy az előző versekben foglalt ígéret mondotta. – Arcát Illés azért takarta el, mert félt az Istenre nézni. (Vö. Móz II. 3,6.)
* 15. A pusztán ál Damaszkusba: a héber szöveg szerint inkább: a damaszkusi pusztába. Damaszkus Palesztinától északkeletre feküdt és Szíria (Arám) fővárosa volt. Hogy Illés mikor kente fel Házáéit,
* 16. – Jehut és Elizeust, nem tudjuk, mert a Szentírás nem beszéli el. Ábelmeuláról L. 4,12. jegyz.
* 17. E vers tehát azt jövendöli meg, hogy Házáéi és Jehu fogják végrehajtani az Isten ítéletét Izrael bálványimádó népén. Hogy Elizeus szerepét mint kell értenünk, kétes.
* 18. Hétezer = nem sok; e számot ugyanis nem kell szószerint vennünk, mivel csak azt akarja kifejezni, hogy minden bűnöst megbüntet az Isten, ha még oly kevés büntetlen ember marad is Izraelben.
* 19-21. Illés maga mellé veszi Elizeust.
* 19. A vers vége a héber szövegben így szól: ... marhával s ő a tizenkettediknél volt. (A tizenkettedik párral szántott.)
* 20. Illés úgy látszik beleegyezett abba, hogy Elizeus visszatérjen elbúcsúzni, de beleegyezését szemmelláthatólag kedvetlenül adta. Vö. Luk. 9,60, 62.
* 21. A héber szöveg értelme szerint Elizeus azt az igásmarhát vágta le, amelyikkel ő szántott.
* 20,1-21. II. Benádád első veresége.
* 1. Ez a Benádád (valószínűleg) fia a 15,18. skk. említett hasonló nevű szír (= arámi, damaszkus környéki) királynak s Kr. e. 880-844 uralkodott. – A maga seregén kívül harminckét szövetséges királlyal vonult fel Szamaria városa, Ácháb (egyik) székhelye ellen.
* 2. A követeket úgylátszik II. Benádád akkor küldötte, amikor serege a várost már szorongatta.
* 3. Legjobb = legszebb.
* 6. Benádád második üzenete többet kíván, mint az első (3. v.): teljes szabad zsákmányolást és pedig nemcsak a királyi házban (= palotában), hanem a király szolgáinak (= főembereinek) házaiban (= palotáiban) is.
* 10. Benádád üzenete hetvenkedés: annyian vagyunk, hogy ha minden emberem csak egy marékra való port vesz is Szamaria romjaiból, nem lesz elég Szamaria pora.
* 11. Körülbelül annyi, mint: Ne igyál előre a medve bőrére.
* 12. A sátrakat lombsátraknak kell gondolnunk; ilyeneket ma is készítenek Keleten az előkelőknek, s a dolgot asszír ábrázolások is igazolják.
* 14. A tartomány főnökök olyanféle tisztviselők lehettek, mint Salamon kamarásai; ezek úgy látszik szorongatásukban Szamariába menekültek.
* 21. Megveré = zsákmányul ejté.
* 22. Az Úr figyelmezteti Áchábot, hogy II. Benádád ismét feljő Izrael ellen. – Gyűjts erőt = hadat.
* 23-30a. II. Benádád második veresége.
* 23. Az első harc Szamaria hegyes vidékén folyt le; a szírek annak tulajdonítják vereségüket, hogy az izraeliták istenei (= Istene) a hegyes vidék urai, s azt remélik, hogy a síkságon (= Jezráhel vidékén, vö. Kir. I. 29, 1.) Izrael isteneinek (= Istenének) nem lesz hatalmuk.
* 24. Vezérek helyett a héber szöveg helytartókról beszél; annyi bizonyos, hogy olyan hadvezérekről van szó, akik jobban függnek Benádádtól, mint az 1. v. királyai.
* 25. Elestek: a héber szöveg talán a királyok eltávolítása folytán elmaradó segédcsapatokra (is) gondol.
* 26. Ez az Áfek valószínűleg Jezráhel síkságán (vö. Kir. I. 29,1; 28,4.) feküdt.
* 30. Az izraeliták úgy látszik ostrom alá vették Áfeket s ennek következtében szakadt rá a várfal a menekültekre.
* 30b-34. Ácháb szövetségre lép II. Benádáddal
* 30b. Egy kamrában levő kamrába = a legeldugottabb kamrába (= terembe).
* 31. A zsák(-szövetből készült ruha) s a fejre (talán inkább a nyakba) tett kötél a teljes megadást s megalázkodást jelképezte.
* 32. Testvérem ő = testvéremnek tekintem. Kedvező jelnek vették, hogy testvérének mondotta őt.
* 33. Elkapák a szót = szaván fogták, belekapaszkodtak szavába. – Felvéve = maga mellé ülteté.
* 34. Atyám — I. Benhádád. Atyád = Ámri. – Utcákat = (egész utcákat elfoglaló) bazárokat.
* 35-43. Áchábot egy próféta megrója a II. Benádáddal kötött szövetségért, s megjövendöli ennek gyászos következményeit.
* 38. A király elé szalada az úton = bevárta az úton a királyt. – A vers vége a héber szövegben így szól: ... az úton, s a szeme fölé (vagy: a szemére) alkalmazott kötéssel felismerhetetlenné tette magát.
* 39. A héber szöveg így szól: ... kivonult a csatába s (ekkor) íme odajött egy ember s odahozott hozzám egy embert s azt mondta stb. – Egy talentum ezüst = 3000x3-25 = 9750 pengő.
* 42. Ácháb a II. Benádáddal kötött szövetség értelmében kénytelen volt résztvenni a kárkár-i csatában (Kr. e. 854?), melyben III. Szalmanasszár mindkettejüket legyőzte.
* 43. A héber szöveg így szól: Erre a király felindulva s haragosan (vissza)tére házába s Szamariába (= székhelyére) érkezett.
* 21,1-3. Ácháb hasztalan akarja megvenni Nábót szőlőjét.
* 1. Jezráhel fekvéséről L. 18,45. jegyz. – Nem egészen világos, hogy hol volt Nábót szőlője: e szavak Jezráhelben a görög fordításban hiányzanak. (Vö. 29. v.)
* 4-7. Jezábel vállalkozik a szőlő megszerzésére.
* 7. Jezábel szavait gúnyos értelemben kell vennünk. Majd én = én, az asszony!
* 8-14. Jezábel eltéteti láb alól Nábótot.
* 8. Megpecsételé = ráüté hitelesítésül Ácháb pecsétjét.
* 9. Csapások idején az volt a szokás, hogy böjtöt és gyűlést hirdettek s igyekeztek kitudni, ki miatt, kinek a rejtett bűne miatt éri a csapás az országot; ilyesmiről van szó itt is.
* 10. Beliál fiai = haszontalan emberek. (Vö. Kir. I. 2,12. jegyz.) – A csapás okát tehát Nábót állítólagos káromlásában keresik.
* 13. Ördögfia-ember – Beliál fia = haszontalan ember. – Kir. IV. 9,26. tanúsága szerint Nábót fiait is megölték.
* 15-16. Ácháb elfoglalja Nábót szőlőjét.
* 15. A felségsértők javai tehát úgylátszik a királyra szállottak.
* 17-26, Illés próféta közli az Úr ítéletét.
* 17. Tesbiről L. 17,1. jegyz.
* 20. Megtaláltál= tetten értél. Ellenségedet helyett a héber szöveg azt mondja: ellenségem!
* 21. Vö. 14,10. jegyz.
* 22. Vö. 15,29.; 16,11. skk.
* 23. Jezráhel mezején: a héber szöveg szerint: kőfalánál, sáncánál. Vö. Kir. IV. 9,36.
* 25-26. E versek (úgylátszik) már nem Illés szavai, hanem a szent író megjegyzései. – Az ámorreusok e helyütt az ókánaáni bálványimádás képviselőiként szerepelnek. A latin fordítás szószerint azokról a bálványokról beszél, amelyeket az ámorreusok készítettek, de ezek ekkor természetesen már nem voltak meg.
* 27-29. Ácháb bűnbánata és büntetésének enyhítése.
* 27. A (szőr)-zsák és a ruha megszaggatása a gyász és a bánat jele volt.
* 29. Áchábra egyszer már kimondotta az Isten a halálos ítéletet (vö. 20,42.), s ezt e helyütt sem vonja vissza; úgy látszik visszavonja azonban azt, hogy Ácháb vérét Nábót városánál kutyák fogják felnyalni. Ha tehát 22,38-ban azt olvassuk, hogy Ácháb vérét Szamaria városában mégis kutyák nyaldosták, ezt nem tekinthetjük a 19. versben közölt büntetés teljesedésének, mert annak Nábót városában, tehát (vö. 1. v.) Jezráhelben kellett volna bekövetkeznie.
* 22,1-5. Ácháb szövetkezik Jósáfáttal Rámót-Gálaád visszaszerzésére.
* 1. Az elbeszélés valószínűleg a 20. fejezet eseményeinek folytatása.
* 3. Rámót-Gálaádról L. 4,13. jegyz.
* 5. Kérdezd meg az Úr szavát = hogy mit mond az Úr e vállalkozásra prófétái által.
* 6-14. Négyszáz próféta jót jövendöl Ácháb és Jósáfát vállalkozásáról.
* 6. Sokat vitatott kérdés, hogy e próféták kinek voltak a prófétái; valószínű, hogy a beteli és dáni törvénytelen Jáhve-tisztelet (vö. 12,28.) prófétái voltak.
* 7. E helyütt az Úr (= Jáhve) törvényes prófétájáról van szó, tehát olyanról, aki Jáhve beteli és dáni tiszteletét nem helyeselte.
* 9. Udvari szolgát = főtisztet.
* 10. Próféláltak = többé-kevésbbé elragadtatott állapotban beszéltek, énekeltek, jelképes cselekvéseket végeztek.
* 11. Értelme: úgy elpusztítod ellenségeidet, mint a bika a szarvával azt, aminek nekiront.
* 15-28. Az Úr törvényes prófétája rosszat jövendői Acháb és Jósáfát vállalkozásáról.
* 15. Ezt a Mikeás prófétát nem szabad összetévesztenünk az ugyanilyen nevű kis-prófétával. Mikeás először vágy nem merte, vagy nem akarta megmondani az igazságot.
* 16. A király észrevette – hogy miről, nem tudjuk, – hogy Mikeás nem beszél őszintén: azért eskü alatt kényszeríti az igazság meg-mondására.
* 17. Értelme: Izrael elveszti pásztorát (= Áchábot) s eredménytelenül tér vissza a harcból.
* 19-20. Értelme: Isten Ácháb bűnei miatt megengedte, hogy a 400 próféta hazug lélek (= prófétai szellem, vagy a sátán) befolyása alá kerüljön, hogy így Ácháb meglakoljon. Ezt a tényt a próféta épúgy képbe foglalja, mint első (vö. 17. v.) jövendölését; képe csupa szín és pompa, de csak a benne foglalt igazság költői burkolatául szolgál.
* 23. Rosszat szólott ellened = elhatározta vesztedet.
* 25. A kamrában levő kamrába = a legeldugottabb kamrába.
* 29. A héber szöveg így szól: ... Fogd Mikeást (Mikát) s vidd Ámon városparancsnokhoz és Jóás királyfihoz stb.
* 29-38. Ácháb pusztulása.
* 30. A béber szöveg értelme a következő: Én álruhát öltök s úgy megyek a harcba, te azonban csak oltsd fel (= tartsd magadon) saját ruháidat. Izrael királya tehát álruhát öltött stb. – Ácháb ugyanis félt attól, amit Mikeás (vö. 17. v.) jövendölt; mivel azonban ez csak Izrael királyáról (Ácháb-ról) beszélt, Jósáfátot nem féltette.
* 32. Krón. II. 18,31 szerint Jósáfát az Úrhöz kiáltott (= imádkozott) s így szabadult meg ellenségeitől.
* 34. A tüdő és a gyomor között: a héber szöveg szerint: a páncélfüggelék és a páncél között. (A felső testet a páncél, az alsó testet a páncél függeléke védte; e kettő között hatolt be a nyíl Ácháb testébe.) — 34. A seregből = az arcvonalból.
* 35. Ácháb tehát, mivel a harc aznap igen heves volt, összeszedte minden erejét s hogy övéi el ne csüggedjenek, állva maradt szekerén.
* 38. A vers vége a héber szövegben így szól: ... felnyalák vérét és parázna nőszemélyek fürödtek (benne). Hogy ezt az Úr szava mikor jelentette ki, nem tudjuk. (Vö. 21,29. jegyz.)
* 39-40. Ácháb egyéb tettei.
* 39. Elefántcsonthoz = elefántcsonttal bőven díszített ház. – A krónikás könyvről L. 11,41. jegyz.
* 41-42. JÓSÁFÁT, Júda negyedik királya. (Kr. e. 870-849.) V. ö. Krón. II. 17,1-21,1.
* 43-45. Jósáfái jámbor uralkodása.
* 44. A magaslatok = a törvénytelen Jáhve-tisztelet helyei voltak.
* 46-47. Jósáfát egyéb teltei.
* 46. L. 11,41. jegyz.
* 47. A férfiparáznák = a bálványok tiszteletére fajtalankodó férfiak. Vö. 14,24; 15,12. jegyz.
* 48-50. Jósáfát sikertelen tengeri vállalkozása. – A héber szöveg így szól: Akkoriban (= Jósáfát uralkodása idején) nem volt király Edomban, (hanem) királyi helytartó (= Értelme: Jósáfát uralkodott Edom felett helytartója által).
* 49. Tengeri hajók helyett a héber szöveg Társis-hajókról (= társisi módra épített hajókról, vö. 10,22. jegyz.) beszél. – Ófírről L. 9,28. jegyz. – Ásziongáberről L. 9,26. jegyz.
* 50. Ochoziás – valószínűleg – azért ajánlotta fel szolgáit Jósáfátnak, mert azok jobban értettek a hajózáshoz. Úgylátszik, Jósáfát először el is fogadta Ochoziás ajánlatát s csak másodszor utasította azt vissza. (Vö. Krón. II. 20,37.)
* 51. Jósáfát halála és utóda. A Dávid-városról L. 2,10. jegyz.
* 52. OCHOZIÁS, Izrael nyolcadik királya. (Kr. e. 854-853?)
* 53-54. Ochoziás gonosz uralkodása.
* 54. Vö. 12,26. skk.