MAKKABEUSOK ELSŐ KÖNYVE.
A babiloni fogságból visszatérvén a zsidók, a persa király szelíd uralma alatt, egészben véve, nyugalmasan és boldogúl éltek (lásd Ezdr. könyveit, Aggeus, Zakariás és Malakiás jövendöléseit). Nagy Sándor a persa birodalomnak véget vetett ugyan, de ez által a zsidók békés állapota kivűl úgy mint belűl háborítatlan maradt, mert ezen fejedelem oltalmazta a zsidókat (lásd Zakar. 9.). De midőn az ő halála után a nagy görög világbirodalom négy főkirályságra u. m. Szíriára, Egyiptomra, Kis-Ásiára és Macedoniára oszlott föl, az izraelitáknak csak imént emelkedni kezdett államára szomorú korszak következett; mert ekkor Palesztina sok időn át állandó vetélkedés tárgya lett az egyiptomi és szíriai királyoknak, kik azt hadaikkal pusztították, s fölváltva uralmok alá hajtották (Dán. 7,8.). Ez időre esik a zsidók letelepedése Egyiptomban Ptolomeus Lagi alatt (320. Kr. e.), s a szentirás görög forditásának vállalata (298. Kr. e.). Nagy Antiokus, szíriai király alatt Palesztina egészen Szíria uralma alá jutott (Kr. e. 298. évb.). Az ő utódaitól, különösen Antiokus Epifanestől (Kr. e. 168 évb.) a zsidók fölötte kegyetlen elnyomatást szenvedtek. Ennek akarata volt a mózesi religiót kiírtani, és a zsidókat pogányokká tenni. Esztelen törekvésének először Matatiás pap szegűlt ellene, kihez az elkeseredettek közől többen csatlakoztak. Ennek halála után a vallásért és hazáért az ő fiai küzdöttek, kik között különösen Júdás tüntette ki magát, ki jeles haditetteiért kalapácsolónak (makkabi) makkabeusnak neveztetett. Tőle nyerték a makkabeusok nevét mindazok, kik kevéssel előtte, vele és utána küzdöttek az állam és vallás ügyéért, s e nevet viselik a jelen könyvek is, mivel ama hősök történetét beszélik el. Ezek átalán ama nyomorgatásokat tartalmazzák, melyeket a zsidók Nagy Antiokus utódai, Szeleukus Filopator, Antiokus Epifanes, Antiokus Eupator és Demetrius Szoter alatt szenvedtek, s mint igyekeztek azokat magoktól elhárítani. Az első könyv elbeszéli a zsidók viszontagságait Antiokus Epifanes nyomorgatásai alatt, mikép vivták ki függetlenségöket, és így tovább az eseményeket Simon főpap és fejedelem haláláig (Kr. e. 134. évb.). A második könyv elején két levél van, melyet a palesztinai zsidók Egyiptomban tartózkodó atyjokfiaihoz a mindkét rész között fenforgó feszűltség megszűntetése és a templomszentelés ünnepének megülése iránt írtak. Ezekután a könyvben előadatik a zsidók viszontagsága Palesztinában Szeleukus Filopator, Antiokus Epifanes, Antiokus Eupator és Demetrius Szoter alatt, és befejeztetik Nikanor, szírus hadvezér halálával, mintegy tizennégy évi időközt foglalva magában Kr. e. 176-tól 161-ig. Ebből kitűnik, hogy a második könyv nem folytatja az elsőben előadott történetet, hanem legnagyobb részt oly eseményeket beszél el, melyek ugyanazon korszakba esnek. Azért a két könyvet egymással összevetve kell olvasni. Az első könyv eredetileg héber nyelven iratott; de mi a héber szöveget többé nem bírjuk. A másodiknak eredeti nyelve görög. A latin forditás még sz. Jeromos előtti korból való, s e sz. atya átvette azt a szentirásnak általa eszközlött latín forditásába, mely utóbb Vulgatának lőn elnevezve. Hitelleneink megkisérlék e szent könyvek hitelességét, különösen a másodikét megtámadni, de siker nélkül. Álokaik az irásértelmezők által eléggé megczáfoltattak, a kathol. anyaszentegyház pedig e két könyvet mindenkor a szent iratok közé számította.
1 Makk 1,1
Nagy Sándor.
1 Makk 1,1
ki először uralkodott egész Görögország fölött. Vagy: ki első alapítója volt a görög világbirodalomnak. E szavak nincsenek a római kiadás görög szövegében, de megvannak az alexandriai szövegben.
Macedoniából, mint alább 8,5. különben Cétim, átalán a nyugati szigeteket és tengermellékeket jelenti. Lásd Jerem. 2,10.
1 Makk 1,3
egész Indiáig. Indián túl a régiek nem ismertek több országot.
nem mert ellenszegűlni, minden engedelmeskedett.
Kr. e. 324. évb.
mint helytartók; mert Sándor kiskorú fiának halála előtt nem merték magokat királyoknak nevezni. Lásd Dán. 8,8.22. és 11. r. 8-ik jegyz.
1 Makk 1,10
Lásd az előbbi jegyz.
ama háborúk által, melyeket e királyok egymás ellen viseltek, kölcsönösen vetélkedvén a főuralom fölött. A következővel (11–17. v.) vesd össze: Makkab. II. 4. r.
1 Makk 1,11
ezen királyok egyikétől, Szeleukus Nikátortól, ki Sándor halála után Szíriát elfoglalta, és országát örökségűl fiaira hagyta. Lásd Dán. 8,8.
1 Makk 1,11
Epifanes. Vesd össze: Dán. 8,9. 11,21. s követk. hol a nyomorgatások, melyeket a zsidóknak ezen királytól szenvedniök kellett, és az ő szerencsétlen vége meg vannak jövendölve.
1 Makk 1,11
azaz, második fia Nagy Antiokusnak. Az idősb, Szeleukus Filopator, atyja halála után uralkodott.
A görögök uralmának esztendeje, mely után a makkabeusok könyvében az évek számíttatnak, azon év, melyben Szeleukus Nikátor Antigonus hadvezért megverte, minek következtében Szuzianát és Médiát meghódította, és a szírus birodalmat nagy hatalomra emelte. Kr. e. 312. évb. Ezen időszámításnak 137-ik éve Kr. e. a 174-ik.
Lásd Makkab. II. 4,4.19.
Antiokus Epifaneshez.
oly helyet, mely egyenesen testgyakorlatokra volt szánva, hol meztelen küzdöttek, szökeltek stb., s az istenek tiszteletére játékokat rendeztek.
a körűlmetélést ismerhetlenné tenni törekedtek. A régiek bizonyos fájdalmas műtétek által mesterséges előbőrt tudtak képezni. Ama zsidók ez által a játékoknál, hol meztelen kellett megjelenniök, azt akarták elérni, hogy a görögökhöz hasonlók legyenek; de mi által egyszersmind megtagadták az isteni szövetséget, melynek jele a körűlmetélés volt (Móz. I. 17. r.), s bevallották pogány érzűletöket.
Lásd Dán. 11,22. s követk. Vesd össze: e rész 18–56. verseivel Makkab. II. 5. r.
Lásd Dán. 11. r. 44-ik jegyz.
Kr. e. 168. évb.
felboszankodva a zsidókra, kik az ő haláláról elterjesztett hírt örömmel fogadták. Lásd Dán. 11. r. 46-ik jegyz.
1 Makk 1,23
melyek, valamint egyéb drágaságok, mint ajándékok a szentélyen kivűl voltak fölfüggesztve. Lásd alább 4,57.
A görög szerint: és mindent meztelenné tett (mind elvitte az aranyat a megaranyozott tárgyakról).
1 Makk 1,25
Lásd Dán. 11. r. 46-ik jegyz.
a zsidók és az ő istenök ellen.
mert az öntudat vádolá őket, hogy a büntetőitéleteket nem egészen ártatlanúl szenvedik.
1 Makk 1,30
Kr. e. 166. évb.
Apolloniust. Lásd Dán. 11. r. 50-ik jegyz.
Biztosítá őket, hogy békés szándékkal jő, és hitelt adtak neki.
egyik szombaton, mikor a zsidók készebbek voltak meghalni, mint magokat védeni. Lásd Dán. 11. r. 50-ik jegyz.
Jerusalem városának a Sion hegyén épített várdáját.
Lásd a 33. v.
azaz: igen ártalmasok lettek a templomra és a zsidókra nézve. Lásd a követk.
A görög hozzáteszi: mindenkoron. Sion vára magasabban feküdt, mint a templomhegy, s így e fölött amaz uralkodhatott, s a helyőrség a templom látogatóit mindenkor nyugtalaníthatta.
Lásd a 32. v.
a szombat megtartása a zsidóknak gyalázatukra vált, és a vallási szabályok, melyeknek megtartása a zsidókra nézve legnagyobb tisztesség volt, mind semmibe vétettek.
midőn ők, mint a pogányok, szolgai munkát tettek e napon.
hogy oly dolgokat cselekedjenek, melyek által a zsidók vallási törvényeiknél fogva megfertőztettek és megbecsteleníttettek.
A tiszta és tisztátalan állatokról lásd Móz. III. 11. r. Móz. V. 14. r.
hogy magokat a tisztátalanság iránti törvényeken túltegyék.
Az Istenhez és törvényhez hű s valódi izraeliták ez által kényszerűltek rejtekhelyekre vonúlni, hogy magokat a bántalmak ellen biztosítsák.
1 Makk 1,57
mely a mi fél-novemberünk- és fél-decemberünknek felel meg.
1 Makk 1,57
Kr. e. 166. évb.
1 Makk 1,57
Némelyek szerint: az olimpi Jupiter képszobrát. A zsidó történetíró, József szerint, a templom áldozatoltárán egy kisebb oltárt emeltetett, melyen sörtéseket áldoztak.
Ezzel és a rész következő verseivel vesd össze: Makkab. II. 6. r.
egybegyűlve a vallási gyakorlatra. Mások szerint: kik minden hónapban találtattak a városban (az napon, midőn a hitetlenek áldozataik által a király születésnapját ünnepelték. Makkab. II. 6,7.
hogy azon az olimpi Jupiternek áldozzanak. Mások a görögöt így: mely az (Isten) oltára fölött vala.
hogy az anyákat és gyermekeiket egy csapással megöljék.
1 Makk 2,1
Kr. e. 166. évb.
1 Makk 2,1
Joarib vagy Jojarib családja egyike volt a huszonnégy papi osztályoknak (Krón. I. 24,7.).
Ez város vagy helység volt egy hegyen, északnyugatra Jerusalemtől, nem messze a tengertől. Matatiás más jámborokkal együtt elhagyta Jerusalemet (lásd 1,40.), és szülővárosába vonúlt vissza.
tulajdonképen Makkabi, a kalapácsoló. Igy nevezteték el nagy bajnok tetteiről.
A görög szerint: Ez látá.
E hasonlat, úgy látszik, kevéssé illik össze. Talán a görögben Naos (templom) helyett, Laos (nép) lenne olvasandó, eképen: népe olyanná lett stb.
A szent író mondani akarja: Nem csak a szírusok uralkodnak rajtunk és zsarolnak minket, hanem velök minden nemzetbeli emberek. Hogy a szírus hadsereg mindenféle gonosz csőcselékből alakúlt, ezt a pogány írók is bizonyítják.
A görög szerint: de Matatiás és az ő fiai egymás közt összetartottak.
vérrokonokkal.
a törvény azonnal megölni parancsolja azt, ki a bálványoknak áldoz. Lásd Móz. V. 13,6–9.
1 Makk 3,37
ki Salunak neveztetik (Móz. IV. 25,14.).
kik az isteni törvények szerint ohajtottak élni.
1 Makk 2,31
Lásd Makkab. I. 1,35.
a 36. v. szerint, a zsidók egy földalatti üregbe rejteztek.
mint olyan emberek, kik csak a törvényt tartják szemeik előtt, és a szerint cselekszenek, bármi legyen a következés. Ők azt hitték, törvény ellen van az, hogy magokat szombaton (32. v.) fegyveres kézzel védjék.
Flav. József szerint, a szírusok a barlang nyilásánál tüzet raktak, s a benlevőket megfojtották.
Az asszideusok (héberűl: kasidim, jámborok) a törvénynek különösen szigorú és pontos megtartására törekedtek.
A harczolni nem akaró zsidók elfutottak az országból, vagy a szírusokhoz csatlakoztak.
Mások a görögöt így: Izrael határaiban erővel.
a mi ősünk.
Józue mindig engedelmes volt.
Saul, az ő ellensége iránt. Mások szerint: jámborságaért.
vagy egyenességeért, szigorú és részrehajlatlan ragaszkodásaért a törvényhez.
gyalázattá lesz és elvesz.
Kr. e. 165. évb. Lásd 1. r. 13-ik jegyz.
E részszel vesd össze: Makkab. II. 8,1–22.
A gonoszok és csendháborítók alatt itt, úgy látszik, a hithagyó zsidókat kell érteni. Hogy büntetésök megvetettebb legyen, elevenen égettettek meg. Vesd össze alább 10,84.
a királyi czimet, az akkori idők szokása szerint, a helytartók, alkirályok is viselték.
1 Makk 3,10
hihetőleg a fönebb említett főadószedő (1,30.).
a szamaritánusokból, a zsidók legelkeseredettebb ellenségeiből. Lásd Ezdr. I. 4,1.
A görög szerint: ismét; mert ez a szírusok második hadjárata volt a zsidók ellen.
a böjtölés miatt, melyet magunkra szabtunk, hogy az Úrtól irgalmat könyörögjünk.
Örményország és Persia királyai adófizetői voltak Szíriának; de vallási elnyomatásuk miatt nem fizették meg adójokat. Ezt Antiokus fegyveres kézzel indúlt behajtani; s mellékesen Persia gazdag templomkincseire is vetette szemeit.
Rinokolura vizéig, mely határt képez Egyiptom és Palesztina között. Lásd Móz. IV. 34,5.
1 Makk 3,37
Kr. e. 164. évb.
Örményországot is.
Jerusalemtől északnyugat felé két órányira fekvő kis város.
1 Makk 3,41
A régieknél a győzők vagy fogságra hurczolták a legyőzötteket, hogy tartományaikban letelepítsék, vagy azonnal a helyszinen eladták a rabszolga-kereskedőknek. Azon reményben, hogy ez utóbbi sorsra fog jutni sok zsidó, a szomszédkereskedők sok pénzzel és rabszolga-hajtókkal jöttek oda.
Az Antiokiából jövő hadtesthez még egy sereg szírus és filiszteus is csatlakozott.
mielőtt a templom fölépűlt volna. Lásd Kir. I. 7,5. 9,12. 4-ik jegyz.
A pogányok talán a törvényben említett kerubim-képeket és angyali jelenéseket akarták összehasonlítani bálványképeikkel és hitregéikkel. E szentségtelenítés ellen kelnek ki itt a buzgó zsidók, és kérik Istent, ne tűrje tovább, hogy a pogányok a szent földön ily méltatlanságot űzzenek. A Ximenes bibornok által több nyelven kiadott, úgynevezett kompluti biblia görög szövege szerint e vers így van: És kiterjeszték a törvénykönyvet, melyet a pogányok fölkerestek, hogy arra bálványaikat fessék. A szírus fordítás szerint: És a pogányokat elvádolák a szentélynél, mivel azok kényszeríték őket szokásaik követésére.
1 Makk 3,49
A papi öltözeteket a papok csak a templomban használhatták. A zsengék és tizedek is a templomba vitettek (Móz. V. 14,23. s követk.); de ehhez most jutni nem lehetett. Lásd 19-ik jegyz.
A nazareusok (lásd erről Móz. IV. 6.) fogadalmi idejök elteltével kötelesek voltak a templomban bizonyos áldozatot bemutatni.
Mit tegyünk e tárgyakkal és személyekkel, miután útunk el van zárva a templomtól?
Mózes parancsolta, hogy az ütközet előtt fuvassék meg a harsona. Móz. IV. 10,9.
Lásd Móz. V. 20,5. s követk. Bir. 7,3. Ez által olvadott le a 6000 embernyi sereg 3000-re. Lásd alább 4,6.
A főhadtest Nikánor parancsnoksága alatt a táborban maradt. Az 1–35. vershez vesd össze: Makkab. II. 8,33. s követk.
a sioni helyőrség katonái jobban ismerték a vidéket, mint a Szíriából most érkezett csapatok.
Gorgiás serege.
mint a görög szöveg hozzáteszi: hanem rosz és kevéssé használható fegyverök. A 15. versből kitűnik, hogy Júdás emberei bírtak kardokkal.
A sereg, melyet a zsidók láttak, a Nikánor alatt táborban maradt főhadtest volt.
1 Makk 4,15
Gezeron, Gázer 3/4 mértföldnyire volt Emmaustól délre a filiszteusok határán. Idumea Júdától délre fekvő tartomány. Azotus filisztei város volt dél felé négy mértföldnyire Emmaustól; Jamnia 12 mértföldnyire volt dél felé Emmaustól. Értelme nem az, hogy a zsidók őket mind e helyekig üldözték, hanem: üldözték őket annyira, hogy némelyek Gázerig, mások, mivel ott sem vélték magokat biztosságban, még a távolabb eső helyekre is futottak.
Makk. II. 8,24. szerint kilenczezren estek el; hatezren a futásban hullhattak el, vagy más módon veszhettek.
Hagyjátok el most a zsákmányolást, míg ütközet van előttünk. A régi hadijog szerint a legyőzöttek vagyona a győzőké lett.
Ezt azért tették a zsidók, hogy a szírusokat győzelmökre figyelmeztessék.
a filiszteusok tartományába.
kék és bíborselyem ruhákat.
E szavak: „mert jó, mert örökké tart stb.“ ismétlő-vers a hálaénekekben, különösen a 135. zsoltárban.
Kr. e. 163. évb.
1 Makk 4,29
A görög szerint: Idumeába. Ez olvasás szerint, Júdást a szírusok dél felől akarták megtámadni.
A görög szerint: Bethzurban, Idumea határán.
Góliátnak.
A görög hozzáteszi: és elhullának előtte (azaz: a csatatéren maradának).
1 Makk 4,36
A 36–61. versekkel vesd össze: Makk. II. 10,1–15.
A megtisztítás a világi tárgyaknak stb. a bálványoltárnak eltávolításában állott; az újraszentelés pedig azok új fölavatásában Istennek imádságok, áldozatok és egyéb szertartások által.
tulajdonképen: a templomhegyre, mely egy része volt Sionnak. Ezen tartózkodott a szírus helyőrség.
azaz: a teremek, éléskamrák, papi lakások a tornáczokban.
Mi által jel adatott csatára és az ünnepek megtartására. Móz. IV. 10,2.
Júdás a szírus helyőrséget el akarta foglalni, hogy a templomtisztítás ünnepélye alatt annak háboritásától mentek legyenek.
a pogány oltár köveit. Lásd előbb 1,57.62.
Lásd 1,57.
faragatlan és simítatlan köveket. Lásd Móz. II. 20,25.
1 Makk 4,48
mi a szentélyen és szentek szentén meg volt rongálva.
az egész templomházat. A szentelésről vagy fölavatásról lásd Makkab. II. 19. r.
melyek a szentély s a szentek szente előtt függöttek.
1 Makk 4,52
fél novemberünk és decemberünk.
Kr. e. 163. évb.
mint odaszánt ajándékokkal a nyert győzelmekért.
Ez ünnepet Ján. 10,22. is említi, és a zsidók mai napig is kanukka (szentelés) név alatt különösen gyertyák meggyujtása (az öröm jelvénye) által is igen vígan megülik; a miért Fl. József azt gyertyák ünnepének nevezi.
a templomhegyet.
kétféleképen gondoskodott Júdás a templom védelméről: először az által, hogy a templom körűl épített tornyokba helyőrséget állított; azután az idumei határon Bethsurát megerősíté, hogy ez által előbástyájok legyen Idumea és a szírusok betörése ellen. Lásd 29. v. 15-ik jegyz. Azután alább 11,65.
1–36. v. vesd össze: Makkab. II. 10,16. s követk.
A görög szerint: Ésau fiait Idumeában Akrabetnél. – Ezen hely az izraeliták országának határain volt Édom felé. Lásd Móz. IV. 34,4. 5-ik jegyz.
Ezek közelebbről nem ismeretesek. A holttenger közelében volt egy Beon nevű város (Móz. IV. 32,3.).
1 Makk 5,5
hová a véghezvitt rablás után mindenkor visszavonúltak.
pusztításra szánta, arra avatta.
1 Makk 5,8
A görög szerint: Jaezer. Lásd Jerem. 48,32.
s a tőle függő mezővárosokat.
a Jordánon túl fekvő tájon.
vagy: Tob, táj Gálaád közelében puszta Arábiában.
éjszaki Palesztinából, innenről a Jordánon.
A római kiadás görög szövege szerint: Szídonból és a pogányoknak egész Galileájából, kik minket kiírtani akarnak. A pogányok Galileája Galilea éjszaki része volt.
1 Makk 5,23
az ott lakó zsidókat, hogy a további üldözésektől megmentse.
Némelyek szerint, ez a héber Arabót, azaz, síkság, t. i. kik a síkságon laktak.
1 Makk 5,25
Tulajdonképen: nabateusok, egy arab vándor és kereskedő nép Gálaád közelében.
a zsidók.
A nevezett városok Gálaádban voltak, de némelyek ismeretlenek. Barasa a görögök Bózrája. Lásd Ámosz 1,12. Bozor Ruben nemzetség tartományában volt (Józ. 20,8.). Alimis (görögűl: Elim) valószinűleg Beer Elim (Móz. IV. 21,16. 23-ik jegyz.). Karnaim Asztarot-Karnaim Móz. V. 1,4.
Ez az erősség Datema volt, hova a zsidók futottak. Lásd 9. v.
harsonaszó között.
Rafon, város volt közel Karnaimhoz a Jordánon túl. A 38–68. v. vesd össze: Makkab. II. 12,20. s követk.
Júdás az Isten segélye által győzött, habár némi előnye volt is a támadásban.
Hajdan a hébereknél azok neve soterim volt. Ezek tisztviselők voltak, kik a jegyzéket vitték, a hadviselő férfiakat választák, elbocsáták, s a hadsereg ügyeiről gondoskodtak. Lásd Móz. V. 20,5–9.
oltalmat kerestek Atargatisnál (Makkab. II. 12,26.), a görögök Venusánál.
1 Makk 5,45
kik ott a pogányok között laktak. Lásd 23. v.
és vagyonukat, – teszi hozzá a görög szöveg.
Ez erősített város volt Gálaádban ott, hol a Jábok folyó a Jordánba szakad. Oly hegyszorulatban feküdt, melyen át vitt az út.
1 Makk 5,52
Ezdrelon, mely Júdától a Kármélhegyig terjedett, s délről Efraim hegysége, éjszakról Tábor és más hegyek környezték.
Ez a város a síkságra vivő bemenetnél feküdt, Jordán közelében. Görög neve Scithopolis.
József. Más olvasás szerint: És mondák.
Lásd Makkab. I. 4,15.
nagy vereséget szenvede.
A görög szerint: De a hős Júdás és az ő atyjafiai.
Hebront, Júda nemzetségének egyik városát, melyet az edomíták magokhoz ragadtak.
1 Makk 6,1
Lásd Makkab. I. 3,37. Az 1–17. v. vesd össze: Makkab. II. 9. r.
mely Persepolisnak is nevezteték, de különbözött az Araxes melletti Persepolistól, melyet Nagy Sándor fölégettetett. Elimais az Euleus mellett feküdt. Mások Elimaist tartományúl veszik, mely Szuzianától éjszak felé déli Médiában az Orontes hegysége és az Euleus folyó között volt.
Mások a görög szerint: arany mellvértek. Mások szerint: függönyök.
A Makkab. II. 1,13. foglalt levél irói azt mondják, hogy Antiokus a templomban öletett meg. Azonban meglehet, hogy ott Antiokus csupán bántalmaztatott és megsebeztetett, de azért onnan még élve elszabadúlhatott.
A görögben más olvasás szerint: hogy azokat Antiokusnak, az ő fiának vigye.
Kr. e. 162. évb. Antiokus Tabéban, Persia és Babilonia határán halt meg.
azaz: a legjobb atya fiának. Ő akkor kilencz éves volt.
1 Makk 6,18
a szírus helyőrség. A 18–63. v. vesd össze: Makkab. II. 13. r.
a templom körűl.
1 Makk 6,20
Kr. e. 161. évben.
A görög és szírus szerint: földhányásokat, tornyokat a faltörő gépek fölállítására.
Meddig késel itéletet tartani atyánkfiain, az ellenszegülő zsidókon, és őket megbüntetni engedetlenségökért?
Ródusból, Ciprusból s az archi-pelagus szigeteiből, melyek romai uralom alatt voltak.
a szőllő és szeder nedvét.
azaz: ezek már hosszabb idő óta voltak az állatok körűl, s így az elefántok hozzájok szoktak, valamint a lovak is megszokták az elefánt alakját, szagát és hangját.
vagy: szorító szerek a tornyok megerősítésére.
A görög szerint …két részre, hogy azt megindítsák s a hadoszlopban levő csoportokat (a gyalogságot) födözzék. A régieknél a lovasság rendeltetése volt a gyalogságot mind a két oldalról födözni.
hogy onnan meg ne támadtassanak.
A görög szerint: Eleazár Kauren (Abaron), Matatiás fia (Makkab. II. 2,5.), Júdás testvére. Matatiásnak talán Saura neve is volt.
1 Makk 6,46
lágyékán megsértve.
Ha ez elefánton lévén a király, szerencsétlenűl járandott, akkor ez rémületet és zavart idézett volna elő a szírusok között, s a zsidók győzelmet nyerhettek volna. E merész tett tehát nem volt oktalan.
Júdás okosabbnak tartotta, rendben visszavonúlni, mintsem magát és övéit megsemmisíttetni hagyja, mi által minden elveszett volna. Ők tehát Jerusalembe, a megerősített templomhoz vonúltak vissza.
seregének másik része pedig Bethsurába ment.
szombat-éve, ugar-éve, melyben nem volt szabad vetni és aratni (Móz. II. 23,10.11. Móz. III. 25,1–7.21.22. Móz. V. 15,1–11.). Ez évben tehát kevés élelmi szerök volt.
1 Makk 6,51
a templom felé.
kisebb, nyillövő eszközöket.
1 Makk 6,53
Lásd 24-ik jegyz.
A pogányok közől némely csapatok. Lásd Makkab. I. 5,23–45.
és az alsóbb rendűeknek, – teszi hozzá a görög szöveg.
és Líziás tanácsára Filepet megöleté, mint ezt József, a zsidó történetiró tanúsítja.
1 Makk 7,1
Kr. e. 160. évb. Az 1–38. v. vesd össze: Makkab. II. 14. r.
Demeter, Szeleukus Filopator fia volt (lásd Makkab. I. 1,11. 12-ik jegyz.). Midőn atyja trónra lépett, kezesűl Romába küldötte őt, hogy Antiokust, a későbbi Epifanest, kit Nagy Antiokus hasonló minőségben küldött oda (Dán. 11. r. 31-ik jegyz.), fölváltsa (Dán. 11. r. 38-ik jegyz.). Midőn Szeleukus meghalt, Antiokus jogellenesen elfoglalta a trónt, és Demetert kezesűl hagyta Romában. Ez azonban elfutott onnan Antiokus halála után. Kevesed magával Tripolisnál kötött ki a feniciai tengermelléken, és elhiresztelé, hogy a romai tanács őt királyúl küldötte atyja országába. Hitelre talált, és királyúl mindenütt elismerték. Erre a sereg legnagyobb részben átment hozzája, és kiadta neki Antiokus Eupatort és Líziást.
1 Makk 7,5
főpap.
ilyenűl akarta magát megerősíttetni; mert már Antiokus Eupator alatt be tudott tolakodni.
ki az Eufratesen túl helytartó volt.
jogos követelésekkel állottak elő.
Lásd Makkab. I. 2,42. Ők azt kérték, engedjék meg nekik békével tarthatni istenitiszteletöket; azért részökről ők is majd engedelmeskedni fognak a felsőségnek.
A görög szerint: sereggel.
Bakides.
azaz: hasonlóan a kaldeusok cselekedetéhez, mely írva vagyon Zsolt. 78,2.3.
A görög szerint: Bezet, egy halom Jerusalem mellett, mely később a városhoz csatoltatott.
kedvességet keresett a nép előtt.
nem merték azontúl elhagyni erős állomásaikat rablás és gyilkolás végett.
kevesed magammal örömest meglátogatnálak titeket.
egy városhoz Judeában, hihetőleg nyugatra Jerusalemtől.
a jerusalemi fellegvárba.
a templomhegyre.
megpökdösé őket, mint némelyek beszélik.
épen, egészségben.
Az égőáldozat-oltár.
1 Makk 7,39
A 39–50. verssel vesd össze: Makkab. II. 15. r.
Lásd Makkab. I. 3,16.
1 Makk 7,40
Ez Flav. József szerint, 3/4 mértföldnyire volt Betórontól.
Júdás párthívei közől az Antiokus Eupatorral vívott szerencsétlen harcz után, úgy látszik, sokan visszavonúltak.
mely fél-februárunknak és fél-marcziusunknak felel meg.
1 Makk 7,45
Adarzától 40. v.
Gazaráig Azótusnál. Lásd Makkab. I. 14,34.
A szírusok ismét ama zsidókra bukkantak, kiket magoktól elűztek, mert minden részről be voltak kerítve.
Lásd Makkab. II. 15,33.35.
A zsidók maiglan is megünneplik.
Galátzia, Kisásiának majdnem közepén levő tartomány, nevét gallus néptörzsektől, a trokmanoktól, tlisztobojoktól és tektoszagoktól nyerte, kik több, mint harmadfélszáz évvel Kr. e. a Rajnán át a Duna mentében Kisásiába vonúltak és Galátziát meghódították. Ezek ott sok ideig tartották az országot rémületben, sőt még a szírusokat is adófizetőikké tették, míg végre Kr. e. 189. évb. a romai Manlius Vulso legyőzte őket, mi a romaiak szövetségeseire nézve oly nagy fontosságú diadal volt, hogy ezt még a Nagy Antiokuson nyert győzelemnek is (lásd Dániel 11. r. 31-ik jegyz.) eléje tették.
1 Makk 8,4
p. o. Spanyolországot, Galátziát.
p. o. Porsennát, Pirrhust, Hannibalt.
a macedonokét. Lásd Makkab. I. 1,1. II. Filep, macedoni király Kr. e. 198. évb. szerencsétlen harczot vívott a romaiakkal; ő az atheneiek szabadságát akarta elnyomni, de Flaminius által Kinoszkefale mellett Kr. e. 197. évb. legyőzetett. Perseus, macedoni király 179–168. évb. Kr. e. Gratius, illiriai királylyal szövetkezett a romaiak ellen, de Paulus Emilius által Kr. e. 168. évb. teljesen legyőzetett.
Lásd Dániel 11. r. 31-ik jegyz.
1 Makk 8,7
E részben a zsidók, úgy látszik, roszúl voltak értesűlve, mert a történelem arról mitsem mond.
országa egy részének elvételéről.
Némely értelmezők így vélik ezt olvasandónak: Jóniáról, Miziáról és Lídiáról, mert a történelem arról hallgat, hogy Antiokusnak India és Média alája lett volna vetve. Úgy látszik, a romaiak sem terjesztették ki hatalmokat Indiáig. Eumenes, pergamusi király volt Kr. e. 198–158. évb.
E görögországbeliek az eolok és beotiaiak; ezek hítták be Antiokust országukba, hogy alatta a romaiak ellen harczoljanak. Az ő biztatására azok praetorja azt felelé a romaiak követeléseire: hogy velök a Tiber partján akar alkudozni. Erre elkezdődött a háború Kr. e. 191. évb.
Az etoliaiakat a romaiak megverték és adófizetőikké tették, habár Nagy Antiokus segítségökre sietett.
Mások a görögöt így: hogy azt jól kormányozzák.
A romaiaknál ugyan két consul volt; de ezek úgy oszták föl az ügyeket, hogy tulajdonképen csak egyik kormányzott.
A görög szerint: Akkos.
1 Makk 8,26
a zsidó segédcsapatok a romaiaktól mitsem nyernek, mert ezt a romaiak így akarják.
a romaiaktól.
a romaiaknak.
mind a két rész beleegyezésével.
A jobb szárny ama része a seregnek, mely Szíriában állomásozott jobbra, azaz, dél felé.
1 Makk 9,2
Galileába. Hihetőleg ez a tartomány értendő a fönebbi név alatt. Mily gyakorta eltorzítják a görögök a helyneveket, ezen könyv helynevei is mutatják.
1 Makk 9,2
Egy Maszal nevű város Áser nemzetségében volt (Józ. 21,30. Krón. I. 6,74.). Mások szerint: Maszalot egy nagy barlang.
Arbelának Arabot (sikság) helyett kell itt lenni. Lásd Makkab. I. 5,23.
1 Makk 9,3
Kr. e. 159. évb.
Nizan, mely a mi fél-marcziusunknak, fél-aprilünknek felel meg.
1 Makk 9,11
a szírusok.
1 Makk 9,11
Lásd Makkab. I. 6. r. 17-ik jegyz.
1 Makk 9,11
ezek kezdék a csatát.
az első sorban.
mind a két szárnyon.
Júdás mint hős esett el, miután több, mint huszonkét csatában szerencsésen vívott.
amaz istentelenekkel.
helytartókká.
Malakiás óta Kr. e. 450. évb.
Júda nemzetségföldére, tizenkét romai mértföldnyire délnek Jerusalemtől. Ezzel határos ama nagy puszta, mely egész az arab és persa tengeröbölig terjed. Azt hitte Jonatás, hogy itt biztosságban lesz az ellenség üldözésétől.
Bakides nem egyenes úton ront Jonatásra, hanem a holttengert megkerülve, hátulról akarja őt megtámadni.
1 Makk 9,35
testvérét, Jánost (38. v.). Itt a 35–42. v. eléadott történet közbe van vetve; a 34. v. szorosan a 43. verssel van összefüggésben.
1 Makk 9,35
Lásd Makkab. I. 5,25.
vagyis inkább: hogy az ő vagyonukat (a zsidókét) vegyék őrizetök alá. Igy van ez a görög és szírus szövegben, így Józsefnél s némely latin értelmezőknél (ut commendarent illis). A nabateusok biztosítva voltak a szírusok üldözései ellen sivatagjaik által.
város Moáb tartományában (Izai. 15,2.).
A görög szerint: Nadabotból, hogy őt atyai házából a vőlegény atyai házába, Madabába kisérjék.
kézi dobokkal.
az innenső tartományban levő part értendő.
1 Makk 9,43
ki a túlparti tartományba vonúlt, hogy Jonatást bekerítse (34. v.).
1 Makk 9,43
azt vélvén, hogy a zsidók e napon nem fogják magokat védeni, el sem futnak.
Júda-tartományban, hol Jonatás volt (24-ik jegyz.).
1 Makk 9,44
A görög szerint: és harczoljunk életünkért.
Ma sokkal nagyobb veszélyben vagyunk, mint valaha.
A zsidók helyzete igen szomorú volt. Előttök az ellenség; a többi részről víz, mocsár és erdőség.
Bakides színleg hátra vonúlt, hihetőleg azért, hogy őt a szabadba kicsalja.
A görög szerint: És átúsztak a tulsó partra, és amazok nem menének utánok át a Jordánon.
a szírusok.
1 Makk 9,50
Emmaus.
1 Makk 9,50
város 12 romai mértföldnyire éjszak felé Jerusalemtől.
1 Makk 9,50
Júda-nemzetségi tartomány éjszaki határain.
1 Makk 9,50
A görög szerint: Faratori. Lásd Birák 12,15.
ismeretlen hely.
1 Makk 9,52
Lásd Makkab. I. 14,34.
a jerusalemi fellegvárat.
1 Makk 9,54
Kr. e. 158. évb.
E fal alatt némelyek azt értik, mely a pogányok tornáczát az izraelitákétól elválasztotta; mások azt, mely a papok tornáczát a köz-izraelitákétől elkülönözte. E kőfal a próféták alkotmányának neveztetik, mert a templom Aggeus és Zakariás próféták buzdítására építtetett föl.
1 Makk 9,57
Úgy látszik, Judeában csak Alcimus iránt való tekintetből maradt, hogy az ő tekintélyét gyámolítsa.
Ez időtájban juthatott a romaiak irata Demeterhez (lásd 8. r.), mely őt arra határozhatta, hogy a zsidókat békében hagyja.
Bakidesnek, mikép birhatná rá Demetert, hogy neki a beütést megengedje.
Jonatás.
Mások a görögöt így: és a júdabelieknek parancsot ada.
de siker nélkül.
mindkettő ismeretlen.
Jonatásnak.
Benjamin- és Efraim-nemzetségi tartomány határain. Jerusalem és a vár a szírusok kezeiben volt (Makkab. I. 10,6.).
1 Makk 10,1
Kr. e. 151. évben.
1 Makk 10,1
Epifanesnek.
1 Makk 10,1
Szíriához tartozó feniciai város a tengermelléken.
Sándor, Antiokus Epifanes vélt fia, ki valósággal alacsony származásu volt Ciprusból, nehány szomszéd királyoktól, kik Demetert gyülölték, fölbiztattatott, hogy magát Antiokus fiáúl adja ki, és Szíriát vegye igénybe. Miután Demeter iránti idegenségből őt a romai tanács is királyúl elismerte, ő Romában és Efezusban hadsereget gyüjtött, és mint király lépett föl Ptolemaisban, hol némely elégületlenek csatlakoztak hozzája.
1 Makk 10,21
Kr. e. 151. évb. a mi szeptemberünk első felében.
Jonatás Demeter és Sándor ajánlatait elfogadta, a nélkül, hogy határozottan kijelentette volna, melyik részre akar állani. Ez az ő viselete a külső viszonyok által eléggé van igazolva. Demeter iránt nem volt lekötelezve; mert habár ajánlatából hasznot húzott (9. s követk. v.), de vele kötött szerződésről sehol sem olvasunk; sőt inkább úgy látszik, mikép Demeter oly helyzetben volt, hogy az említett kedvezményekről többé nem igen rendelkezhetett; mert Sándor majdnem átalánosan királyúl elismertetett (1. v.). Azután a zsidókat több esztendő folytán oly gonosz és kegyetlen módon bántalmazták a szírusok, hogy örömmel kellett fogadniok minden kinálkozó alkalmat, különösen pedig az olyat, mely által kegyetlenűl elnyomott alattvalókból önálló nemzetté lehettek. Ilyet nyujtott Sándor, míg Demeter csak az elkövetett sérelmeket és bántalmakat akarta jóvátenni, és Jonatást fővezérűl tűzte ki Judeában. A főpapi méltóságot is habozás nélkül elfogadhatta Jonatás, mert pap volt (lásd Makkab. I. 2,1.), s ez által azon törvénytelenség lőn megszüntetve, melynél fogva a szírus királyok e méltóságot sok év óta a leggonoszabb embereknek s a legalábbvaló árulóknak adták el. A sátoros ünnep nyolcz napig tartott. Jonatásnak így volt alkalma főpapi diszében megjelenni.
Ez a zsidók megnyerésére számított hizelgés volt; azonban az is igaz, hogy a zsidók nem szegték meg szerződésöket a szírusokkal; mert az ő csatáik csak védelmi harczok valának a szírusok kegyetlensége és frigyszegése ellen.
1 Makk 10,29
A zsidóknak a só használatáért kellett valamit fizetni, bár a holttenger környékén levő sóaknák (lásd Makkab. I. 11,35.) sót nekik bőségesen adtak.
Az aranykoronák a királyoknak évenkint adatni szokott ajándékok voltak; melyeket közönségesen pénzdijért váltottak meg.
E városok (környékek) Efraim, Lídia és Ramata kerületek voltak (lásd Makkab. I. 11,34.).
a barmaikkal tétetni szokott szolgálattól.
E napokban nem szabad követelni adót és tartozást a zsidókon, hogy istenitiszteletöket akadály nélkül gyakorolhassák.
Magán ügyekben is törvény előtt úgy kell bánni a zsidókkal, mint a többi polgárokkal. A pogány bíráktól legigazabb ügyeikben is közönségesen csak gúnyt és bántalmat várhattak.
A katonaság a görögöknél a legtisztesebb állapot volt; mert az a szabad polgárok állapota volt.
Ott lakott Sándor, az ellenkirály (1. v.).
mi 10–11 ezer tallért teszen.
Ptolomeus Filometor.
Kr. e. 149. évben.
1 Makk 10,67
Kr. e. 146. évben.
Demeter Szóter, kevéssel előbb utolsó harcza szerencsétlen végénél, mind a két fiát, Demetert és Antiokust, Knidusba Laszteneshez, barátai egyikéhez küldé megmentés végett, hogy halála után legyen, ki érte boszút álljon. S midőn csakugyan elvesztette a csatát és életét, idősb fia, Demeter, egy krétaiakból való csapat élére állt, melyet Lasztenes gyüjtött számára, és Cilíciába ment, hol örömmel fogadtatott.
hogy intézkedjék a védelem iránt. Ő menyekzője után egy ideig még Ptolemaisban tartózkodott.
Ez, midőn Demeter kikötött, helytartó volt Celeszíriában (a Libanon és Antilibanon közötti tartományban és a tengermelléken Egyiptomig), hanem hozzája állott.
1 Makk 11,48
Jamnia a filiszteusok tartományában volt, közel a tengerhez.
A görög szerint: a városok ereje. A Vulgata a polemont hadak erejének vette, mi helyesebbnek is látszik.
Lásd a 6. és 9. r.
tengerparti város kikötővel, most Jaffának neveztetik.
a zsidók ugyan körül voltak véve, de szoros négyszögbe zárkozottan, s azért a lovasság, melynek támadását paizsaikkal bátran visszanyomták, nem árthatott nekik, mely végre kifáradt és hátrált; ekkor a gyalogságot akadály nélkül lehetett megtámadni. Lásd a követk.
A görög szerint: elfutott.
1 Makk 10,83
A görög szerint: És a lovasság a mezőn elszéledvén, Azotusba szaladt stb. A Vulgata leirója, úgy látszik „Et qui“ szókat tett „Et equi“ helyett.
Dágon a filiszteusok bálványistene volt. Lásd Birák 16,23.
szintén filisztei város.
1 Makk 10,89
A boglárok diszes kapcsok valának, melyek a felső ruha elő- és hátrészét a vállon összefoglalák.
filisztei város.
Ptolomeus Filometor. Ezt Kr. e. 147. évb. Sándor Demeter ellen segélyűl hítta. Kr. e. 146. évb. csakugyan el is indúlt nagy sereggel és hajóhaddal Szíriába, de oly szándékkal, hogy ez országot meghódítsa azon ürügy alatt, hogy Sándor az ő élete ellen tört.
A görög szerint: a hadraszántakat.
Tripolistól éjszakra foly a középtengerbe; e folyó képezte a határt Szíria és Fenicia között.
három mértföldnyire nyugat felé Antiokiától.
1 Makk 11,9
a fönebbihez (10,67.) ki később Nikátornak neveztetett.
De ezt nem akarta komolyan, mint a következés mutatja.
kit valami ürügy alatt magához hivatott.
Midőn Ptolomeus Antiokia közelébe jött (8. v.), föllázadtak az elégületlen antiokiabeliek, megölték a gyülölt kormányzót, Ammoniust, megnyitották Ptolomeusnak a kapukat, és átadták neki az országot.
Lásd Makkab. I. 10,67. 20-ik jegyz.
1 Makk 11,18
ama sebekben, melyeket a Sándor ellen vívott harczban nyert.
az egyiptomiak, kiket Ptolomeus helyőrségűl hagyott hátra a várakban (3. v.), megölettek Demeter katonái által. Kit csak azért tett vejévé, hogy akadályúl ne szolgáljon azon szándéka kivitelében, melynélfogva Szíriát el akarta foglalni. Mások a görögöt így: elveszének a várak lakosai által.
Kr. e. 144. évb.
A vár mindeddig a szírusok kezeiben maradt. Jonatás az alkalmatlan szomszédokat el akarta űzni, mit előbb már Júdás is (6,19.) megkisértett, de sikeretlenűl.
1 Makk 11,28
Lásd alább 34. v. fönebb 10,30.
évenkinti adóúl, körűlbelűl félmillio tallért.
a következő engedményeket irásban adta neki.
Lasztenesről lásd 10. r. 20-ik jegyz. Demeter az ő hűségét azzal jutalmazta, hogy őt az ország első tisztviselőjévé (vezérré) tette. „A király atyja“ czim különben is a nagyvezéri méltóságot jelenti (Móz. I. 45,8.). A görög szerint: a mi nagybátyánknak, vagy rokonunknak.
1 Makk 11,34
Ez utolsó nincs a Vulgatában, de meg van a görögben; lásd Makkab. I. 10,30.38.
1 Makk 11,34
t. i. a zsidóknak, nem a szamaritánusoknak; ezek Garazim hegyén áldoztak Ján. 4,20.
Az ország e szabad birtoka helyett, a zsidók előbb sok adóval voltak terhelve. A görög szerint: mindazoknak, kik Jerusalemben áldoznak, elengedjük a királyi illetményekért (járó pénzt), mit tőlök azelőtt vett a király esztendőnkint a földnek és fáknak terményeiből.
Lásd erről Makkab. I. 10,29.
különösen Krétából, honnan az ő első csapatai jöttenek (Makkab. I. 10,67.).
Szicziliai Diodor mondja, hogy Demeter ez alkalommal a nőket és gyermekeket sem kimélte; s ennélfogva a százezer ember-szám nem nagyítás.
ki később Theosnak (Istennek) neveztetett. Akkor két éves volt.
a négy kerület: Judea, Efraim, Lída és Ramata.
Lásd Makkab. I. 10,20.89.
1 Makk 11,59
A görög szerint: a tírusi lépcsőtől (egy, Tírus mellett a tengerbe benyúló hegységtől, Fenicia határától).
Rinokolura (El-Aris) patakáig.
1 Makk 11,60
a Jordánontúliakat, hogy a kik ott Demeterrel tartanak, azokat meghódítsa Antiokusnak.
1 Makk 11,60
Mindenütt hozzája csatlakozék a szírus hadinép, melyet Demeter szétbocsátott.
A filiszteusok országába.
az előkelők fiait.
1 Makk 11,63
A görög szerint: Kádeszt ostromolták.
el akarták Jonatást foglalni, hogy így akadályozzák Antiokus mellett kifejtett működésében.
Judeában.
egy déli határerősséghez Judeában.
1 Makk 11,67
Genezaret tavához, mely galileai tengernek is neveztetett.
az Antilibanon tövében.
A görög szerint: azok szembe mentek vele.
és hátúl kerülének Jonatásnak, ki előtt a főhadsereg volt.
1 Makk 11,72
ama kettőhöz (70. v.) és a visszamaradtakhoz.
A görög szerint: és elszaladának.
Lásd a 8. r.
Ebből és a Makkab. I. 14,18.-ből kitűnik, hogy szives meghallgatást nyertek.
1 Makk 12,7
III. Oniáshoz.
Lásd alább a 19. v. s követk. Az itt nevezett király II. Arius, fia és utódja II. Akrotalusnak, elődje Leonidásnak, kinek ő gyámja volt. Meghalt már 8-ik évében Kr. e. 191. év táján. III. Oniás Kr. e. 199. évb. volt főpap, körülbelül 55 évvel előbb, mintsem Jonatás e levelet irta. A görögben hibásan van Darius, és alább a 20. v. Oniares.
1 Makk 12,9
a ti barátságtokra és szövetségtekre.
melyek nekünk a szükségben isteni segélyt igérnek, ha abban bízunk.
Ez az irás elveszett. Egyébiránt a szent történet mitsem tud ez atyafiságról, melyre nézve a spartaiak kétségkivűl tévedésben voltak.
mi különben Émat vagy Hamat, Palesztina éjszaki határán.
azt akarván elhitetni a zsidókkal, hogy még a táborban vannak, habár elvonúltak.
hogy azt Demeter hadaitól megtisztítsa.
hogy a vár egészen külön szakasztassék a várostól, s azzal többé semmi közlekedése ne legyen; mert még mindig ott volt a szíriai helyőrség.
Cedronnál.
város, Jerusalemtől nyugatra, mely által elfoglalva lehetett tartani egy, Jerusalembe vivő főutat.
Szíriában. Szíria királyai e czimet viselték, bár igen keveset bírtak Ásiából (Kis-Ásiát). Lásd Makkab. I. 11,13.
Scithopolisba. Lásd Makkab. I. 5,52.
meg akarván neki mutatni, hogy nem fél. Az ő gonosz szándékát már abból kivehette, hogy hadsereggel jött Judeába.
Mások szerint …nagy haddal jő, hogy őt megtámadja, féle.
az utóbbit tévedésből hitték. Lásd alább 13,12.15.
Addus ugyanaz, mi fönebb Adiada (lásd 12,38.). Mivel Trifon a tengernél vonúlt lefelé, hogy nyugatról menjen Jerusalemnek, Simon az adiadai szorosnál akarta őt fogadni.
1 Makk 13,16
mi körűlbelűl kétszázezer tallért tesz.
állitólag ezek valának biztositandók Trifont arról, hogy Jonatás, miután szabadon bocsáttatik, nem pártol át Demeterhez.
város és erősség Idumeában. Miután a nyugati oldalt Simon által megszállva találta, tovább ment dél felé, hogy a déli részről törjön be Judeába.
1 Makk 13,22
mi az utakat ismeretlenekké és sikamlósakká tette.
Helyesebben a görög szerint: és nem ment oda (Jerusalembe), hanem Gálaádba vonúlt (hogy a Jordán keleti oldalán Szíriába visszahúzódjék).
1 Makk 13,23
város Gálaádban.
A görög szerint …Jonatást, ki ugyanott eltemettetett.
a hetedik lobort (piramist) Simon önmagának épité.
1 Makk 13,29
A görög szerint: Ezek körűl mesterműveket készíte és nagy oszlopokat állíta.
Modin magaslaton állott közel a tengerhez.
romjai mai napig is fennvannak.
A görög szerint: Trifon pedig csalárdsággal járt Antiokus, az ifjú király körűl, és megölé őt. – A vízhólyagban támadt fövény miatt orvosi műtét alá vétette és a megvesztegetett orvosok által kivégeztette.
1 Makk 13,34
Ki, mialatt Trifon Antiokiában uralkodott, a keleti tartományokba vonúlt vissza. Antiokus halála után a zsidók őt méltán tekinthették Szíria törvényes királyának.
mert Trifonhoz nem fordulhattak, mivel ő trónrabló volt.
Lásd Makkab. I. 11,33–37.
Kr. e. 141. évb.
egy filiszteus városhoz.
egy erős várban nyugatra Jerusalemtől. Lásd Makkab. I. 4,15.
1 Makk 14,1
Kr. e. 139. évben.
Nikator. Lásd 13. r. 14-ik jegyz.
Arzaces, közneve a parthus királyoknak; itt I. Mitridates értetik.
Lásd Makkab. I. 10,75. s követk. Mások szerint: a tenger hajóinak bejárást készíte.
dicső atyáik köntösében és fegyverzetében jártak.
és csatakészekké tevé azokat védszerekkel.
Képe a nyugalomnak és jólétnek. Lásd Zakar. 3,10.
Lásd Makkab. I. 12,7. A királyság a spartaiaknál azalatt elenyészett. A görög szerint: a spartaiak városa.
1 Makk 14,24
mintegy 123,625 arany értékű.
A görög és szírus szövegben így van: Mikor a nép ezt hallotta stb. Az értelmezők megegyező véleménye szerint az alatt a zsidó népet kell érteni; mert csak erre alkalmazható a következő beszéd.
1 Makk 14,26
független hatalmat.
A görög szerint e vers: Mert ő és atyjafiai és atyja háza erősen állottak, s Izrael elleneit tőle fegyverrel elűzték, a szabadságot megerősítették, és leírván stb.
1 Makk 14,27
Kr. e. 139. évb. Elul fél-augusztusunknak s fél-szeptemberünknek felel meg.
azaz: Ozar am elben (az Isten népének tárában, kincsházában). Mások szerint: Simon főpap Hasar am el (az Isten népének fejedelme) alatt. Mások másképen.
és utódai. Az utolsó, ki törvényes módon viselte a főpapi méltóságot, III. Oniás volt (Makkab. II. 3,1.). Ezt Antiokus Epifanes uralkodásának első évében (Kr. e. 311. évb.) letette, és e méltóságot Oniás testvérének, Jázonnak eladta. Oniás, III. Oniás fia, miután atyja Dafnéban megöletett, Egyiptomba futott, átvette ott a fővezérséget, Leontopolisban, a törvény ellenére, mely csak egy áldozati helyet engedett meg (Móz. V. 12,5.), templomot épített, ott gyakorolta a főpapi hivatalt, mi által ő és családja e méltóságot a jerusalemi templomra nézve elvesztette. Ennélfogva a zsidók papjai és népe eltökélették, hogy arról másképen rendelkezzenek. Ők tehát a főpapi méltóságot Simon családjára nézve örökösnek mondották ki mindaddig, míglen egy próféta támad, kinek, mint ilyennek, hitelt adni lehet, s ki e rendelkezésről nyilatkozni fog, vajjon megengedhető-e vagy sem?
Lásd Makkab. I. 11,58.
Mások a görögöt így: ezt Simonra nézve megállapítani.
Ez az Antiokus, ki későbben Szidetesnek neveztetett, atyjának Sándorral viselt háborúja alatt (lásd Makkab. I. 10,67. s követk.) testvérével, Demeterrel együtt Knidosba küldetett. Midőn testvére kormányra jutott, ő nem tért vissza Szíriába; de midőn meghallotta, hogy amaz a partusok által elfogatott (14,1–3.), igyekezett annak helyére lépni. Ő akkor épen Ródusban tartózkodott, s onnan írta a fönebbi levelet.
A görög szerint: a főpapnak és fejedelemnek, és a zsidók stb.
Hihetőleg a koronadijak és pálmák értettek (lásd Makkab. I. 13,37.).
Kr. e. 137-ik évben.
Dóra, jelenleg Tantura, erős tengeri város dél felé a Kármélhegytől nehány mértföldnyire.
1 Makk 15,16
Lucius Calpurnius Piso, némely értelmezők szerint.
II. Ptolomeles Evergetes, vagy Fiskon.
Lásd Makkab. I. 14,24.
1 Makk 15,22
Nikátornak. Ők még akkor mitsem tudtak fogságáról (14,1. s követk.).
1 Makk 15,22
Pergamus királyának, ki e néven második volt.
1 Makk 15,22
a kappadociai királynak.
a partusok királyának (14,2.).
Ezek nevei Kis-Ásia tartományainak és városainak, az Archipelagus, Görögország, Fenicia és éjszaki Afrika némely szigeteinek.
Mások a görögöt így: mindjárt másodnap.
1 Makk 15,32
Mások a görögöt így: és az ivóasztalt arany és ezüst edényekkel.
vagy: a nagy pompát, udvartartást.
1 Makk 15,35
a zsidónép között.
a városokért.
Fenicia egyik tengeri és kikötővel bíró városába. Flav. József beszéli, hogy ő Apameában, hová Ortosziásból futott, megfogatván, kivégeztetett.
A görög szerint: Kedront, Judea egyik határvárosát a tenger felé.
A filiszteusok egyik városához.
a hol lakott (13,54.). Mi Jamnia és Kedron közelében volt.
A görög szerint …megöregedtem, és ti kegyelem által (hála Istennek) megerősödtetek éveitekben; lépjetek azért az én helyemre és testvéremére (Jonatáséra), és fölkelvén.
Lásd Makkab. I. 2,1.
János.
Gedorba, Kedronba.
Cendebeus által.
az őrtornyokig.
fél-januárunknak és februárunknak felel meg. Kr. e. 134. évben.
jól lakoztak, vigan voltak, mint az eredeti kifejezés gyakorta jelenti.