* 1,1-2. Üdvözlet.
* 1. A keresztények jövevények e földön, mert hazájuk az égben van. Az apostol levelét úgy a zsidóságból, mint a pogányságból megtérteknek szánta.
* 2. Minden kegyelem az Atyától van a Fiú érdemeiből a Szentlélek által: íme, a teljes Szentháromság az ember üdvözítésének munkájában!
* 3-12. Hálaadás a megváltásért. – Hálával tartozunk megváltásunkért Jézus Krisztus állal. Az apostol a feltámadást említi, mert ez befejezése a megváltás munkájának. Krisztus megnyitotta számunkra az eget, de ezt a különféle kísértésekben való hűségünkkel ki is kell érdemelnünk. A megpróbáltatások tűznek mondatnak, mert tűzként égetnek, de meg is tisztítják a lelket a bűnnek minden salakjától, miként a tűz az aranyat, mely a görögben romlandónak mondatik s így biztonságba helyezik Jézus Krisztusnak megjelenésekor vagyis az utolsó ítéletben. Megváltásunk egész lefolyását előre megmondták, a próféták, amivel nem önmaguknak használtak, mert hisz semmit sem láttak abból a valóságban, hanem a híveknek, kik ázó jövendöléseik teljesedésében gyönyörködhetnek, amint – a görög szöveg szerint – az angyalok is gyönyörködnek benne. Amit a próféták megjövendöltek, azt most mint szent valóságot hirdetik az apostolok, mert ugyanaz a Szentlélek beszél valamennyiök által.
* 13-16. Intelem szent életre. – Oly nagy és szent dolog lévén a megváltás, törekedjenek szent élettel arra méltóknak is lenni.
* 17-21. Istenfélelemre. – Isten jóságos atya, de egyúttal igazságos bíró; teljenek el tehát mély istenfélelemmel abban a felemelő tudatban, hogy Krisztusnak drága vérén váltattak meg.
* 22-25. Felebaráti szeretetre. – A keresztény megszentesülésnek elsősorban testvéri szeretetben kell nyilvánulnia, mert Istennek igéje, vagyis az evangélium s a benne való Mt által újjászületünk nem testi életre, mely mint a fű virága hamar elszárad és lehull, hanem lelki életre, mely mint az Úr igéje, örökké megmarad.
* 2,1-10. Akik a hitben újjászülettek, forrjanak össze Krisztussal. – Akik kivetnek szívükből mindent, ami a testvéri szeretettel ellenkezik és tejjel vagyis az evangéliumi igazsággal táplálkoznak s ennek folytán édes örömöt éreznek szívükben, Krisztussal egy lelki házzá egyesülnek, melynek főszegletköve Krisztus, alkotó kövei pedig a hívek, és szent papsággá, amennyiben erényes életükben állandóan lelki áldozatokat mutatnak be Istennek Hogy az apostol itt nem beszél valóságos papságról, azt beszédének képletes jellege világosan mutatja. Nagyon tévednek tehát, akik e szavakból azt akarják bebizonyítani, hogy Krisztus nem rendelt külön papságot az ő Egyházában, hanem abban mindenki egyenlőképen pap. Mert Jézus Krisztus nem a híveknek, hanem csak az apostoloknak mondotta: Hirdessétek az evangéliumot (Márk 16,15.), és nem hívekre, hanem csak az apostolokra ruházta át a hatalmat bűnöket megbocsájtani s általában a szentségeket kiszolgáltatni.
* 11-12. Életük szolgáljon példaképül a pogányoknak. – A pogányok a legkülönbözőbb bűnökkel rágalmazták meg a keresztényeket. Az apostol tehát arra buzdítja a híveket, hogy tiszta élettel és jó magaviselettel cáfolják meg e rágalmakat.
* 13-17. Engedelmeskedjenek az Istentől rendelt felsőbbségnek. – Minden hatalom Istentől van (Róm. 13,1.) és pedig a gonosztevők büntetésére, a jóknak pedig dicséretére s ezáltal a társadalma rend fenntartására, a béke biztosítására. Tehát Isten akarata, hogy a világi felsőbbségnek engedelmeskedjünk. E szolgálat korántsem ellenkezik a Krisztus hozta szabadsággal, mert ez nem ad szabadságlevelet a gonoszságra.
* 18-25. A rabszolgák is vegyenek példát Krisztustól. – A kereszténység csak fokozatosan tudta a rabszolgaságot megszüntetni. Az apostol Krisztust állítja példaképül a rabszolgák elé abban a sokszor igazságtalan bánásmódban, melyben részesülnek. Szenvedéseik türelmes elviselésével iparkodjanak meghálálni azt a szenvedést, mellyel Krisztus őket is megváltotta.
* 3,1-7. A hitvestársak egymás iráni való kötelességeiről. – A hivő asszony törekedjék példás magaviseletével és nem vitatkozással – ige nélkül – még nem hívő férjét Krisztusnak megnyerni. A férfiak viszont becsüljék meg feleségüket, mert a kegyelem révén épúgy hivatvák az örök életre, mint a férfiúk. Krisztus előtt a nő nem volt egyenlőjogú hitvestárs, hanem a férfiú kénye-kedvének alávetett szolgáló. E megalázó helyzetből Krisztus emelte fel az egyenjogú hitvestárs méltóságába. Ha a házastársak megbecsülik egymást, jól fogják közös imádságaikat is elvégezni. (Kor. I. 5,22-33.)
* 8-12. A testvéri szeretetnek még az ellenségre is ki kell terjednie. – Az ószövetségnek szemet szemért, fogat fogért (Móz. III. 24,20.) követelő kemény rendelkezésével szemben az újszövetség a nagylelkű megbocsájtást sürgeti ellenségeinkkel szemben is; nem bosszút állni, hanem inkább áldást mondani a keresztény kötelesség. Zsolt. 33,..-.7. (Róm. 12,17.)
* 13-22. Vigasztalás az üldöztetésben. – Az apostol az üldözésben való hithűségre buzdítja a híveket. Ha hitük felől kérdőre vonatnak, mindig készeknek kell lenniök azt meg is vallani. E hitvallásuk történjék szerénységgel és a világi hatóság iránti félelemmel, vagyis tisztelettel. A fődolog, hogy jó lelkiismerettel bírjanak, vagyis kegyelmi életet éljenek, mert jámbor életükkel cáfolhatják meg leghathatósabban a pogányok rágalmait. S hogy megerősítse őket az üldözés szenvedéseiben, rámutat Krisztusra, aki bűneinkért megöletett testében, bár lelke a kínszenvedésben is megeleveníttetett vagyis élvezte Isten boldogító látását az istenséggel való személyes egység folytán. A halál pillanatában szentséges lelke leszállt a börtönben levő lelkekhez, vagyis a pokol tornácába, ahol azoknak lelke is volt, akik nem hittek Noé bűnbánatra serkentő szavának, míg a bárka épült, de a rájuk szakadt végveszélyben Istenhez tértek. Mindezeknek a megváltást hirdette, mely az ő halálával nyert befejezést. A bárkában megmenekültek előképei a keresztség által üdvözülőknek. A 21. vers a görög szerint: Titeket is most annak képmása, a keresztség ment meg. A keresztvíz a vízözön képmásának mondatik: a vízözönből test szerint menekült meg Noé övéivel, kik a bárkában vele voltak, a keresztvíz által lélek szerint menekülnek meg az örök haláltól mindazok, akik megkeresztelkednek. Ilyképen a bárka is előképe az Egyháznak. Az üdvözüléshez azonban korántsem elegendő, hogy a keresztvíz a testet érintse s a szennyet róla lemossa, hanem hogy p keresztség után tiszta lelkiismerettel vagyis bűntelen élettel váltsuk valóra magunkban a megváltást, melyet Jézus Krisztus az ő dicsőséges feltámadása és mennybemenetele által tetőzött be.
* 4,1-6. Óvás a pogányok bűneitől. – Krisztus testi szenvedésére való tekintetből készüljünk fel mi is arra a testi szenvedésre, melyet a testi kívánság elleni harc okoz. Aki így szenved testben, vagyis testi vágyait megfeszíti, megszűnik vetkezni, míg e harcban kitart. A keresztségben Krisztussal együtt meghaltunk a testnek, úgy illik, hogy már nem emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának éljünk ezután. A pogányok emiatt megütköznek és megrágalmazzák a keresztényeket, de az Úr, aki készen áll ítélni eleveneket és holtakat, számon fogja kérni tőlük ez eljárásukat. A 6. versben visszatér az apostol a 3,19.-ben említett alászállásra a pokol tornácába annak bizonyítására, hogy Krisztus nemcsak az élőknek, hanem a megholtaknak is ítélőbírája.
* 7-11. Éberség, felebaráti szeretet; Isten kegyelmével való sáfárkodás.
* 7. Közeledett, közel van az ítélet napja, mert ami bármikor bekövetkezhetik, mindig közelállónak mondható. Az ítélet napját ő sem tudhatta, mint amelyet Krisztus tanítása szerint még az ég angyalai sem ismernek, hanem csak az Atya egyedül. (Máté 21,36.) De az egyre közeledő ítélet neki hathatós eszköz arra, hogy olvasóit éberségre s a jóban való kitartásra buzdítsa.
* 8. A szeretet befödi a bűnök sokaságát, mert az igaz szeretet elnéző és türelmes másoknak gyarlóságaival szemben, mintegy befödi azokat, észre sem veszi.
* 12-19. Érdemszerző szenvedés, isteni igazságszolgáltatás.
* 15. Senki ne kövessen el oly vétségeket, melyeket a törvény büntetéssel sújt. A törvény által kiszabott bűnhődés nem érdemszerző. Átkozódó: a görögben gonosztevő. Máséra áhítozó: a görögben máséba beleavatkozó. A keresztények ne avatkozzanak bele a pogányok ügyeibe, ezzel csak haragra ingerelnék őket.
* 17. Isten az ő végtelen igazságosságában az ő házát, az Egyházat is megítéli, vagyis szenvedéseket bocsát reá; mi vár akkor még csak azokra, kik nem hisznek az Isten evangéliumának?!
* 5,1-6. A lelkipásztorok és a hívek kötelességeiből.
* 1. Az elüljárók alatta püspököket és a papokat kell érteni, akik a közös preszbiter névvel jeleztetnek, ami öreget jelent, mivel kivált kezdetben a korra is öregebbek közül választattak ki. De maga az a tény, hogy Szt. Péter külön beszél az öregekről és külön a nyájról, világosan mutatja, hogy mindjárt kezdettől fogva különbség volt a hívek és az ő lelki gondozóik között s hogy ezek Krisztus rendelése s a tőle kapott felhatalmazás folytán állottak amazok fölött: Krisztus egyházi rendet is alapított!
* 13. Márk az apostolnak lelki fia volt.