SÁMUEL, VAGY KIRÁLYOK ELSŐ KÖNYVE.
Sámuel két könyve és a királyok két könyve, vagy forditásunk szerint a királyok négy könyve Izrael fiainak a királyok alatti történetét foglalja magában. Előrebocsátván némelyeket (Kir. I. 1–10. r.) a két utolsó bíró, Héli és Sámuel korából, ezen könyvek eléadják a királyi méltóság megalapítását Saul és Dávid alatt (Kir. I. és II. k.); továbbá (Kir. II. és III. k.) Salamon uralkodását, az országnak két részre, úgymint Júda és Izrael országára történt fölosztását, ezeknek további viszontagságait föloszlásukig, (Kir. IV. 17,6–25. r.), és a babiloni fogságig. A királyok négy könyvében 568 évi időköz történetei foglaltatnak; úgymint: Héli bíróságának első esztendejétől, Szedeciás királyságának tizenegyedik esztendejéig (világ ter. 2848–3416.). Valamint az emberi megátalkodottságnak, úgy az isteni hosszú várakozásnak hív ábrázolását találjuk e könyvekben; különösen pedig megismertetik velünk, hogy elébbutóbb el kell pusztúlni minden oly országnak, mely az isteni religio rendíthetlen alapján nem épűlt. Ki írta ezen könyveket a Szentlélek sugallata mellett, egész bizonyossággal nem tudhatni. Némelyek szerint a két első könyvet Sámuel, Gád és Nátán próféták szerkeszték (vesd össze Krón. I. 29,29.); a két utolsó Ezdrástól, vagy Jeremiás prófétától származott; mások szerint pedig valamely ismeretlen szerző a babiloni fogság vége felé szerkeszté össze e történeteket a fenn volt bőséges okiratokból, különösen az ország évkönyveiből (Krón. I. 29,29. Kir. III. 11,41. 14,19.29.) úgy, mint azokat a négy könyvben maiglan is birjuk.
1 Sám 1,1
lakhelyénél fogva efraimi, különben levita. Lásd Krón. I. 7,26–28.
azaz: Jeroham Eliu fia volt, Eliu Tohué stb.
mit Isten az ó szövetségben a köz-szokás és Izrael fiainak keményszivűsége és érzékisége miatt megengedett, hogy nagyobb rosznak vegye elejét. Lásd Móz. I. 16,2.
1 Sám 1,3
évenkint a három nagy ünnepen, vagy pedig évenkint egyszer egy ünnepen; mert a templom fölépülte előtt, és mielőtt Izrael népe békében élt, az ünnepek nem tartattak meg rendesen. Lásd Kir. III. 3,2. 2-ik jegyz.
1 Sám 1,3
az égi hatalmak, az angyalok és csillagok Urának.
Lásd Józ. 18,1.
az áldozat-eledelből. Lásd Móz. V. 16,11.
A héber szerint: kettős részt.
1 Sám 1,9
a főpap és egyszersmind biró. A közönséges időszámítás szerint Héli a bírói tisztet Abdon után vette át (Bir. 12,13.) a világ ter. 2848. Kr. előtt 1156-ban. Úgy hogy Sámsonnal mind a 40 éven át viselé e hivatalt. Az itt eléadott történet, ugyanazon számítás szerint, az ő hivatalának első, életének 58-ik évére esik. (Lásd Kir. I. 4,15.).
a szent sátor ajtajában.
nazareus leszen. Lásd Móz. IV. 6. r.
Lásd Bir. 19,22.
Sámuel annyit tesz, mint Istentől kéretett, vagy meghallgatott.
A héber szerint: időnkénti. Lásd 4-ik jegyz.
néhány év után, mert a zsidó anyák gyermekeiket három és több évig is szoptatták. Makkab. II. 7,27.
hogy őt a nazareusságra és szolgálatába jutni engedje.
A héber szerint: tömlő.
szolgálatodra szentelem őt a szent sátorban mindenkorra.
1 Sám 2,1
az erősség jelképe, – erősségem.
1 Sám 2,1
különösen vetélytársnőmre, holott azelőtt hallgatnom és tűrnöm kellett.
hogy rajtam segítettél.
Ezen szó itt, mint sok más helyen, sírt jelent, és képleg, nagy nyomort.
mert ő a mindenható. A föld sarkait is kezében tartja; melyek az ő akaratjától függenek, azért a föld csak addig létezik, míg ő akarja.
1 Sám 2,9
igazgatja lépteiket, nehogy elessenek, nagyot vétsenek, s átalában szerencsétlenek legyenek.
az istentelenek lelki sötétségökben és vakságukban semmit sem tudnak majd mondani Isten ellen, és magokon nem segíthetnek.
1 Sám 2,10
mind az embereket.
Anna egy királyról jövendöl itt, ki uralmat nyer azon itélet után, mely az egész földre kiterjed, – tehát legközelebb Krisztusról, s egyszersmind az ő előképéről, Dávidról is.
1 Sám 2,12
semmirekellő gonoszak. Birák 19,22.
mint azok, kikről sz. Pál ír. Tit. 1,16.
sem a papi illeték iránti törvényekkel. Lásd Móz. II. 29,27.28. Móz. III. 7,31–34.
tehát még az áldozás előtt. Vesd össze Móz. III. 7,31–33.
1 Sám 2,17
Héli fiainak bűne.
A héber szerint: mert az emberek szidalmazák, megutálák az Úr áldozatát (a papok önző fukarsága miatt).
1 Sám 2,18
levitai szolgálatot tett a szent hajléknál.
Ez mellruha volt (Móz. II. 28,6.), melyet a főpapon kivűl megkülönböztetésűl a papok (Kir. I. 22,18.) és más magasállású személyek is (Kir. II. 6,14.) viseltek.
rövid alsó köntöst az efód alá. Lásd Móz. II. 28,31.
a fölajánlott Sámuelért. Lásd Kir. I. 1,18.
Lásd Móz. II. 38,8.
1 Sám 2,25
A héber szerint: megitéli az Isten – t. i. már a kisebb vétket is.
megátalkodottságukban akará őket hagyni (Vesd össze Rom. 9,18.) és halállal büntetni.
egy próféta. Lásd Kir. I. 9,6.
A rézsutos fölmenetelnél. Lásd Móz. II. 20,26.
1 Sám 2,29
miért szentségtelenítitek meg áldozataimat önzés és fukarság által?
az áldozatok legjavát.
papi hivatalban.
hogy fiaid mihamar elhaljanak, s unokáid átalán öreg kort ne éljenek.
maradékaid oly főpapot fognak látni a templomban, ki nem tőled származik. Ez be is teljesedett; mert a főpapság nem vétetett ugyan el Eleazar és Fineesz nemzetségétől (vesd össze Móz. IV. 25,13.), hanem e nemzetségnek más ágára ment át. Lásd Kir. III. 2,27. – Mások szerint, már Héli sem származott Eleazar családjából, hanem Itamaréból, Áron harmadik fiaéból; és eszerint a főpapság a fönebbi jövendölés teljesűlte után ment vissza Eleazar családjára.
1 Sám 2,33
nem engedem egészen kihalni; éljenek, de a főpapságot többé ne bírják.
1 Sám 2,33
hogy te magadat unokáidban epeszd az elvesztett főpapság miatt.
A héber szerint: és házadnak minden utódai mint férfiak (egyszerű papok) haljanak meg.
fiaid halála szolgáljon bizonyságúl, hogy az egész jövendölés be fog teljesedni.
1 Sám 2,35
Szádokot. Lásd Kir. III. 2,35. kinek családjában a főpapság állandólag megmaradt.
állandó.
Salamon és a többi királyok előtt.
Értelme ez: maradékid oly szegénységre jutnak, hogy a főpapot kérni fogják szolgálatért, csakhogy kenyerök legyen.
ritka volt, kevés lévén a próféta.
az előcsarnokban.
1 Sám 3,3
midőn a lámpák még mind égtek, s még nem viradott meg.
1 Sám 3,3
a szent hajlék előcsarnokában, közel Hélihez.
hol, t. i. a templomban (a sátorban) a frigy szekrénye vala.
az Úr szavát.
tettel bizonyítom be.
1 Sám 3,15
A héber szerint: feküvék.
a tornácz ajtait.
büntessen meg.
egy szava sem maradt teljesítetlen.
Lásd Birák 20,1.
A héber szerint: az Ige által, – a megszólítás által, a második isteni személy (a Logos) által, az egy megigért (Móz. V. 18,15.) próféta által, kiben a többiek valamennyien szólottak.
1 Sám 4,1
a közönséges időszámítás szerint a vil. ter. 2888. Kr. e. 1116. évben, már Sámson (Bir. 16,31.) halála után.
A héber szerint: Ebenezernél. Lásd Kir. I. 7,12.
Lásd Móz. II. 25,22.
a puszta mellett a vörös tengerben.
a gyászolás jeléűl.
a szövetség hajlékánál. Lásd Kir. I. 3,15.
A héber szerint: magával tehetetlen.
annyit jelent: Oda a dicsőség!
Ebenezerből.
Lásd Bir. 16,23.
1 Sám 5,6
A héber szerint: afolimmal, gümővel az alfelen.
A következő toldalék „És… lőn a városban“ a görög fordításból vétetett.
1 Sám 5,9
A héber szerint: nagy lárma (rettenet) jöve a városra (Gatra).
1 Sám 5,9
A héber szerint: gümő növe alfelökön, (mint 6. v.).
mivel a kemény fán, kövön a gümő miatt nem ülhettek és nem fekhettek. Erről nincs említés a héber szövegben.
A héber szerint: gümővel.
1 Sám 6,3
adjatok bűnáldozatot.
miért levétek betegek, s miért haltak meg oly sokan?
1 Sám 6,5
a filiszteusok országának öt tartománya szerint.
1 Sám 6,5
A héber szerint: és öt arany gümőt, kelést.
1 Sám 6,5
Lásd Kir. I. 5,6.
A héber szerint: gümőiteknek.
Izrael egyik határvárosa felé.
A héber szerint: a gümők.
azaz: a papok tevék stb; mert Betszámes papi város volt. Lásd Józ. 21,15. Hogy a szent hajlékon kivűl tettek áldozatot, ez a birák nyugtalan idejében többször megtörtént. Lásd Kir. I. 9,12. 4-ik jegyz.
békeáldozatokat, melyek után vendégség következett.
A héber szerint: gümők.
1 Sám 6,18
a jóslók csak öt egeret kivántak az öt főváros száma szerint (5. v.); de a kisebb városok és faluk is adának, mivel egerekkel ezek is meg voltak látogatva. Gümőket nem adtak, mivel ezen betegséggel hihetőleg csak a fővárosiak voltak bűntetve.
azaz: gyász-kőig, mely ezentúl igy neveztetett (14. 18. v.) Értelme: az izraeliták határáig. – Mások szerint: Bizonyság a nagy Ábel, melyre az Úr szekrénye tétetett mai napiglan a betszamita Józue mezején.
1 Sám 6,19
puszta kiváncsiságból és tiszteletlenűl. Lásd Móz. IV. 4,20.
a népből átalán, mely minden részről összesereglett a frigyszekrény látására. Itt is meg kell hajolnunk az Isten megfoghatlan itéletei előtt, melyeket birálnunk nem lehet, miután az emberi szivekbe nem láthatunk.
Kihez vitessék a frigyszekrény?
1 Sám 7,1
mely egyik része vala Kariatiarim városának. Mások szerint: Abinadab házába a halomra, (melyen a ház állott).
Flav. József szerint Abinadab Lévi-nemzetségből volt. Fölszenteltetése valószinűleg Móz. IV. 8,7. szerint ment végbe.
1 Sám 7,2
A héber szerint: mert immár húsz esztendeje volt. Izrael fiai a frigyszekrényt Kariatiarimban hagyák, és nem vivék vissza Sílóba, hihetőleg, hogy a filiszteusok elleni harczon velök legyen.
osztatlanúl szolgálván neki.
1 Sám 7,3
ki Héli helyébe bíróul választatott. A következő esemény nem az említett husz év után, hanem kezdetén történt, Sámuel kormányának első évében.
Lásd Birák 2,13.
bűnbánat jeléűl, könyhullatás gyanánt. Vesd össze Zsolt. 21,15. Jerem.sir. 2,19.
1 Sám 7,9
azaz: egy pap Sámuel nevében, vagy pedig Sámuelnek volt erre különös felhatalmazása Istentől.
1 Sám 7,9
Vesd össze Móz. III. 22,27.
a nélkül, hogy eldarabolta volna (Lásd Móz. III. 1,12.) sietve a közelgő ellenség miatt.
A héber szerint: Ebenezer. Lásd Kir. I. 4,1.
még Saul kormánya alatt is.
Sámuel mindörökre az Úrnak volt szentelve (lásd Kir. I. 1,28.); de mivel bírói hivatala nem engedé meg, hogy idejét a szent hajlék szolgálatában töltse, kétségkivűl Isten különös engedelméből oltárt építe magának, hogy ott imádkozzék és áldozatot tegyen.
segédeivé tette hivatalában. Lásd Kir. I. 7,15.
1 Sám 9,7
ki Vasszeninek is hivaték (Krón. I. 6,28.), mint a zsidóknál sokszor egynek több neve is volt.
Eddig én voltam Izraelnek tulajdon királya, én adtam törvényeket, azok szerint itéltem, azokat végrehajtottam; most pedig ezen hatalmat, más nemzetek példája szerint, másra akarják ruházni. Isten tehát roszalja a nép kivánatát, mivel oly királyt kivánt, milyen más nemzeteknél volt, ki nem ismert más törvényt, mint önakaratát, mi sok visszaélésre adhat alkalmat (11–18. v.); – de oly királyságot, minőt a törvény megengedett (Móz. V. 17,14.), Isten nem ellenzett, mivel a szerint a király Isten helytartója volt.
melyet a király megengedett vagy tiltott módon követni fog a pogány királyok példája szerint.
harmadik tizedet vesz azon felűl, mi a papokat, levitákat és szegényeket illette. Lásd Móz. V. 14,22.23.28.
hogy a szamarakat meglelhessük.
Keleti szokás szerint az előkelők színe előtt senki sem jelent meg, hacsak valami ajándékot nem vitt, akármi csekélység volt is az.
körűlbelűl 10–12 kr.
Sámuel vendégséget ada, mely áldozatnak neveztetik, mert imádság (asztaláldás) által volt fölszentelve. Talán az valóban is békeáldozat volt; mert azidőben még különféle helyeken mutattatott be az áldozat (Lásd Kir. I. 10,8. 16,2.3. Kir. III. 3,2.) mivel Isten az áldozat helyét (Móz. V. 12,5.) csak a templom építésekor (Krón. II. 7,12.) jelölte ki határozottan.
a kapu felé.
a kapu előtti téren, mely, valamint maga a kapu, adás-vevés és bíráskodás helye volt, azért mondatik a tér is kapunak.
a kiirtatás után. Birák 20. – a legkisebb nemzetségből választa Isten királyt Izraelnek; így választja sokszor a kicsinyt, hogy megszégyenítse azt, ki magát nagynak tartja.
A héber szerint: ez időre.
a ház lapos tetején, hol a keletiek barátaikkal mulattak és aludtak is.
előbb azonban elkisérlek tégedet.
A héber szerint: menjen, és elöttök ment, te pedig stb.
1 Sám 10,1
a királyok fölkenettek, valamint a papok és próféták, annak előképeűl, hogy egykor a Messiás nem csak király, hanem egyszersmind pap és próféta is leszen. (Ágost.).
1 Sám 10,1
hódolat jeléűl Lásd Zsolt. 2,12. 14-ik jegyz.
„És a népet… fejedelemmé kent“ ez nincs a héber szövegben.
1 Sám 10,2
Lásd Móz. I. 35,19.
A héber szerint: Zelzachban.
1 Sám 10,3
vagyis: az Isten házába, t. i. Kariatiarimba (Kir. I. 7,2.) vagy Sílóba, hol a szent hajlék volt (Bir. 20,18.), vagy Bétel város értendő, mely talán az égi lajtorja miatt (Móz. I. 28,19.) Izrael népének különös ajtatoskodási helye volt.
tömlő.
1 Sám 11,10
A héber szerint: Gibath-Elohim; némelyek szerint Saul szülővárosa (26. v.); mások szerint azon hely, hol a próféták gyülekezetet tartottak.
1 Sám 10,5
huros hangszert.
prófétálni itt annyit tesz, mint lelkesűlt vallásos énekeket zengeni, vagy beszédeket tartani. (Lásd Móz. IV. 11,25.). Ezen próféták t. i. jámbor ifjak vagy férfiak valának, kik különös iskolában (Kir. I. 19,20.) egybegyűltek, s ott magokat az isteni dolgok tanulásának szentelék, ugy hogy természetesen vagy természetfölött lelkesítetve, azokról fennszóval beszélének vagy éneklének. A zene részint a lelkesedés élesztésére, részint az ének kiséretére szolgált. Lásd Kir. I. 18,10. Kir. IV. 3,15. Krón. I. 25,1.
fogj akármihez (Izrael javára), és sikerül.
Lásd Kir. I. 9. r. 4-ik jegyz.
nemességet és bölcseséget öntött belé.
Saul is próféta lett.
1 Sám 10,12
tanitójok, mesterök, ki oly tanitványra tehetett szert, mint Saul? vagy: Nem Isten-e a próféták atyja, nem tehette-e Sault is prófétává?
idegenségöket kijelentvén az iránt, hogy egy méltatlan vétetett föl társulatukba.
Lásd Bir 20,1.
Lásd Kir. I. 8,7.
1 Sám 10,25
Lásd Kir. I. 8,11. Móz. V. 17,14. s követk.
a frigyszekrény elé, hol a törvénykönyv volt.
mely őt királyának elismerte (27. v.). Saul a közönséges időszámítás szerint a világ ter. 2909. Kr. e. 1095-ik évben lett királylyá
1 Sám 10,27
az istentelenek, kik a gonoszszal szövetkeztek.
mint ez a hódolatnál szokásban volt.
1 Sám 11,2
azon föltétel alatt.
ez által alkalmatlanok leendettek hadi szolgálatra, de eléggé alkalmasok rabszolgaságra. Sz. Gergely ezzel a sátán ravaszságát hasonlítja össze, ki tőlünk a jobb, lelki szemet, melylyel az isteni dolgokat szemlélnők, elveszi, hogy csak a földi világosság maradjon meg, mely ez élet földi mulandóságaira van irányozva.
hatalmad alá vetjük magunkat.
Hajdanta a királyok sem szégyenlették a földművelést és baromtenyésztést.
Vesd össze Birák 19,29.
Júda nemzetségén kivűl. Még mielőtt az ország Júda és Izrael országra szakadt, Izrael fiai régtől fogva Júdára (Júda és Benjamin nemzetségre), és Izraelre (a többi nemzetségekre) oszlának; ez azon vetélkedésből származott, melylyel Júda nemzetsége iránt a többiek (különösen az efraimiak) viseltettek.
déltájban.
az ammonitáknak.
korán reggel.
hozzátok hasonlók, nincs tőlök mit félnetek.
A héberben: mely megvakított volna engem az itéletben.
Igy van a görög fordításban, s igy kivánja ezt e vers értelme.
Ez a név nem fordúl elé a bírák között; a görög fordítás a helyett Barakot teszi. Némely irásértelmezők Bedánnak olvassák (be-Dán) azaz: Dánból, és Sámsont értik alatta, ki Dánból származott.
Naasz tehát az időtájban hadra készűlt, a nélkül azonban, hogy azt elkezdte volna.
parancsai iránt ellenszegűléstek által nem ingerlitek büntető itéletmondásra.
a búzaaratás Palesztinában junius végére s julius elejére esik, mely hónapokban sz. Jeromos bizonysága szerint, ki ott sokáig lakott, eső nincs.
a bálványok után.
Némelyek kihagyást tesznek föl a héberben: Saul… éves volt midőn országlani stb. Mások szerint: Saul oly ártatlan volt, mint egy esztendős gyermek, midőn stb. Saul összesen 40 évig uralkodott. Ap.cs. 13,21.
1 Sám 13,2
az Isten házának hegyén.
Lásd 16. v.
a győzelem hirét, és keljenek föl a filiszteusok ellen.
1 Sám 13,4
A héber szerint: és Izrael rosz szagú (gyűlöletes) lett a filiszteusok előtt.
egybegyülekezvén.
1 Sám 13,5
a szírus és arab fordításban háromezer szekér van, s ez könnyebben megegyeztethető a filiszteusok kis tartományával.
közmondás, nagy sokaság kifejezésére.
1 Sám 13,6
mások szerint: tövisbokrok közé.
A héber szerint: várakba és tornyokba.
1 Sám 13,7
a Jordánon túli lakosok visszafutottak hazájokba.
azaz: maradt.
Lásd Kir. I. 10,8.
még a hetedik napon; mert különben Saul nem érdemlett volna szemrehányást.
1 Sám 13,13
hogy a királyság örökségképen utódaidra szálljon.
Saul vétkezett türhetetlenkedés és bizalmatlanság által. Helyzetében (11. 12. v.) némi mentséget látszik ugyan érdemleni, de a végtelenűl igaz Isten itéletei különbözők az emberek itéleteitől. Törvényének első megszegőit (Saul volt az első engedetlen király) az Isten mindenkor igen keményen büntette, intésűl másokra nézve (vesd össze Móz. III. 10,1.2. Móz. IV. 15,35. Józ. 7,25.); Saul mentegetődzése által is nevelte bűnét, melylyel kevélységét kitüntette. (Gerg.).
Saul tehát Sámuellel ment. E szavak: „És a többi nép fölméne… Benjamin halmán,“ nincsenek meg a héberben, de fölvilágosítják a 16. verset.
azaz: rókák földére.
a filiszteusok Héli idejében, midőn Izrael fölött uralkodának, tiltották ezt meg. Miután Izrael fiai Sámuel alatt győzedelmesek lettek, gyakorolhatták volna a kovács-mesterséget, de vagy restek voltak, vagy nem volt tanító mesterök. Egyébiránt hadban könnyebben nélkülözhették a kardot és dárdát, mert ügyes parittyások voltak.
A héber szerint: kijöve… Makmász szorosára.
főpap volt. Lásd Móz. II. 28,6.
melyeken át kelle mászni.
oly szűk volt fönn a viadal helye.
1 Sám 14,15
A héber szerint: rémülés.
a filiszteusok seregében. Lásd Kir. I. 13,5.
valószinűleg hogy az Úrtól tanácsot kérjenek, mit kell tenni? Vesd össze 36. 37. v.
Szűnj meg az Istent kérni; ő akaratját már Jónatás tette által kijelentette.
hihetőleg a legyőzöttek.
A héber szerint: elfáradának az napon.
1 Sám 14,25
azon vidék népsége.
A vad méhek (Birák 14,8.) faodvakban, föld- és szirtüregekben mézelnek.
Saul népe.
és megerősödött. Lásd 9-ik jegyz.
1 Sám 14,29
elfárasztotta, megszomorította.
a népet.
1 Sám 14,32
és nem szokás szerint kövön a tisztaság végett.
a nélkül, hogy azt kieresztette volna, mint a törvény kivánta. Lásd Móz. III. 3,17.
1 Sám 14,35
emlékűl a nyert győzelemre, a patriarkák példája szerint. Lásd Móz. I. 12,7.8. 13,4. 33,20. 35,1.3.7.
Ez volt első bizonyítványa hálás érzésének.
Előbb kérjünk Istentől tanácsot a frigyszekrénynél az Urim és Tummim által (Józ. 9,14. Móz. II. 28,30.) mielőtt elmenjünk.
az egész népet, vagy a nép előkelőit.
a héber szerint: És senki sem felelt arra (helyeslő amennel).
1 Sám 14,41
kivilágosítván a tettest. E szavak: „Mi oka stb… mutasd meg szentségedet“ nincsenek a héber szövegben.
a sors által.
az Úr büntetése szálljon rám, ha meg nem halsz.
Niszibisz, nevezetes város, mely Mezopotámiában volt az Eufratesen túl, az őrmenyországi hegyek tövében.
Már akkor el volt Istennél végezve, hogy az amelecíták kiirtassanak gonoszságuk miatt, de minek csak most (körülbelűl 400 év után) kellett bekövetkezni. Isten itélete sokszor késik ugyan, de bizonynyal elkövetkezik, s akkor annál rettenetesebb!
Ha az amalecíták gonoszságuk miatt megérdemlették a kiirtatást vajjon a csecsemők nem voltak-e méltók kiméletre? Azonban őrizkedjünk a hiu szánakodástól, midőn Isten büntető itéletéről van szó, mely mindig igazságos, ha mindjárt át nem látjuk is. A csecsemők is halált érdemlettek, mert bűnben fogantattak; ámbár rájok nézve a halál inkább jótétemény volt, mint büntetés, mert az által jobb sors várakozott rájok, melyet el nem nyerendettek, ha életökben atyáik nyomdokait követték volna.
1 Sám 15,4
A héber szerint: Számba vevé őket Telaimban.
Lásd Kir. I. 11,8. ez általános népfölkelés volt.
vagy a völgyben; mert a völgyek patakoknak is hivattak, mivel télen át víz volt azokban.
1 Sám 15,6
Lásd Móz. IV. 24,21.
Ez Jetróra és Hobábra vonatkozik. Lásd Bir. 1,16. Móz. II. 18,5–25. Móz. IV. 10,29.
A héber szerint: és a hízottakat. Mások másként.
Lásd Móz. I. 6,6. Az Isten nem bánja meg tettét, mert ez örök és változhatlan végzetében alapszik; hanem ő bánja, azaz szánja az embert, ki iránt cselekvés-módját változtatnia kell, miután ez magát a bűn által kegyelmére méltatlanná tette.
1 Sám 15,12
korán reggel.
1 Sám 15,12
Ez Júdában volt, különböző Karmel hegyétől, mely Palesztina éjszaki részén emelkedik.
1 Sám 15,12
A dicsőség és szerencse annyira megváltoztathatja az ember érzelmét. Saul nem alázatos többé, ő szerencséjét nem Istennek, hanem magának tulajdonítja.
Galgalába. E szavak: „Sámuel tehát stb… hozott vala“ nincsenek a héberben, hanem a 21. v. szerint ide értendők.
Saul a népre hárítja vétkét, a népet pedig az állítólagos jámbor szándékkal menti. Igy akar sokszor az ember pusztán külső tisztelettel Istennek eleget tenni, s így akarja lelkiisméretét elaltatni, hogy e mellett szivének bűnös vágyait követhesse.
az Isten parancsai iránti engedelmesség föltétlenűl szükséges, az áldozat bemutatása pedig a szabad akarattól függ. Az áldozat által Istennek az állatok húsa mutattatik be; az engedelmesség által saját akaratunkat áldozzuk föl Istennek. Az áldozat az elkövetett bűnökért mutattatik be, az engedelmesség megóv, hogy bűnbe ne essünk (Gerg.).
az engedetlenség hasonlít a varázsláshoz, mert magunk határozzuk el, mi jobb, mint az Isten akaratja; hasonlít a bálványozáshoz, mert az ember maga akaratját az Istené elé teszi, s annak hódol. S igy tehát az Isten iránti engedetlenség oly nagy bűn, mint a varázslás és bálványozás.
Isten, kitől van minden győzelem Izraelben, téged nem fog ebben kimélni. A héber szerint: Isten az igazságos nem hazud (bizonyosan teljesíti).
Saul előtt a becsület érdeke forgott, mikép bánhatta volna bűnét igazán? ha valódi bánat volt volna szivében, inkább megvettetni kivánt volna, mint becsültetni (Gerg.).
A héber szerint: És eléje jött vigasztalódva (jó kedvvel), és mondá: Valóban elmúlt a halál keserűsége (mert miután engem mindenki megkimélt, a paptól nincs mit félnem).
Ágág sorsa több mint 400 évvel előbb meg volt jövendölve. Lásd Móz. IV. 24,7.
az olajos szarut.
Jót jelent-e jöveteled? mert azt hihették, hogy a próféta tán valami büntetést jő hirdetni az Istentől.
mosdás és megtartózkodás által. Lásd Móz. II. 19,10.
magában Istennel tanácskozva.
nem úgy itélek, mint az emberek, látszat szerint.
Sámuel az Isten szándékát valószinűleg közlé Izaival.
piros arczú, vagy aranysárga hajú, a mi keleten kitűnő szépségűl tartatik.
Saul utódjává annak halála után, a jelenlevők tanúkúl szolgálhattak, bár a fölkenetés czélját hihetőleg nem érték, hanem csak azt hihették, hogy az Úr Dávidot valami rendkivűlinek szánta.
az Úr megengedésével. Miután az Úr lelke Saultól eltávozott, Saul búskomorságba esett, mely gyakran dühös elmeháborodásig növekedett (Ar. sz. Ján.). Csak Dávid szent énekeire vidúlt föl szíve, és távozott el tőle búskomorság kis időre. Saulnak ezen komorságát részint a mardosó lelkiismeret okozhatta, részint a gonosz ellenség táplálhatta; mert miután az Isten lelke Saultól eltávozott, ő nem volt többé védve a gonosz lélek befolyásától.
1 Sám 16,20
tulajdonképen: tömlő.
Lásd Kir. I. 9,7.
mint szolgája.
maradjon szolgálatomban.
mennyiben a zene komorságát eloszlathatta.
A héber szerint: Efesz-Dammim mellett.
1 Sám 17,4
A héber szerint: közvetítő, párbajvivó, ki csata nélkül párviadallal intézi el a dolgot.
A héber szerint: hat rőfnyi és egy arasznyi, tehát körűlbelűl 13 arasznyi. Az akkori mérték előttünk ismeretlen.
több egy mázsánál.
Ily ismétlő bevezetések nem ritkák a keletieknél.
a harczba, mely már több év óta tartott.
mert atyjának most rá szüksége volt.
rozs- vagy árpa lepényt. Lásd Móz. III. 23,14.
A héber szerint: És vállald el, a mivel megbíznak (hozd vissza kivánságaikat).
a szekérvárhoz, vagyis a szekerekhez, melyek a tábor védelmére körül fölállítva voltak.
1 Sám 17,22
a tábori poggyászok.
1 Sám 17,22
a választott térre, hol a viadalnak kellett volna történni.
Mások a hébert így fordítják: odament, és köszönté testvéreit.
mit tettem egyebet, mint kérdezkedtem? Mások szerint: nem volt-e parancs, (hogy eljöttem)?
hogy a filiszteusok istenei veszítsenek el téged!
1 Sám 17,54
nem most mindjárt, hanem később; mert Jerusalem akkor még nem volt nevezetes, és nem is volt egészen az izraeliták kezeiben. Lásd Kir. II. 5,5. s követk. A Góliáton nyert győzelem emlékeűl Dávid annak koponyáját Jerusalemben tartatá.
Góliát kardja később a szent sátorba jutott Nóbéban. Lásd Kir. I. 21,8.9.
A héber szerint: ki fia ez ifjú? mi egyre megy. Saul ezt ismét elfeledhette (vesd össze Kir. I. 16,18–22. 17,15.); vagy az után határozottan soha sem kérdezkedett. Most kérdezi, mivel igéreténél fogva leányát vala neki adandó (25. v.).
Lásd Kir. I. 17,15.
az övcserélés keleten még most is jele a legbensőbb barátságnak.
Ezen vers csak azért van itt, hogy Jonatás szeretetéhez soroltassék a nép szeretete is Dávid iránt; mert tulajdonképen renden kivűl van az, miután ezen szeretetnek indokai Dávidnak későbbi (l. 13–16. v.) tettén alapúlnak.
A héber szerint: egymás ellen, vagy fölváltva, versenydalt.
1 Sám 18,10
értetlenűl, zavartan beszélt lázában.
fejedelmi pálcza helyett.
a hadi ügyekben. (5. v.).
Igy már másodszor csalatott meg Dávid, mert a Góliáton nyert győzelme után azonnal meg kellett volna a királyleányt nyernie.
1 Sám 18,21
tőrűl legyen (l. 25. v.).
két dologért t. i. Góliát megöletéseért és száz filiszteus előbőreért (25. v.).
akkorában még vásárlották a nőket. Dávid, kinek még hét testvére volt, szegényebbnek tartá magát, minthogy egy királyleányt megvehetett volna.
életét veszedelemre tette ki.
Lásd Kir. I. 18,10.
a küldött őrségnek a ház előtt kellett rá leselkednie, a házban nem akarta Dávidot megöletni, talán kiméletből leánya iránt.
azon oldalon, hol az őrök őt nem látták.
A héber szerint: Terafim, mi különben házi bálványt jelent (Móz. I. 31,19.). Azonban itt valószinűleg valami emberi szobrot tesz, melyet házában Dávid ékességűl tartott egyebek közt.
miután nem jött ki házából.
azaz: a lakásokban, t. i. a prófétai iskola épűletében, hol a próféták tanítványai együtt laktak.
1 Sám 19,20
azaz: szent éneket zengeni (Kir. I. 10,5.). Valószinűleg Dávid üldözött ártatlansága és Saul igaztalansága volt egy részt azok tárgya.
1 Sám 19,20
tulajdonképen látták Sámuelt, ki, mint elöljárójok, fölöttük volt. Vesd össze Kir. III. 20,35.
Ők is azon szent énekeket zengék. A szent énekek, Sámuel prófétának tiszteletre indító tekintélye, s a bensőleg működő malaszt annyira megragadák őket, hogy kezeiket Dávidra tenni képtelenek voltak; sőt inkább az ő részére állottak.
1 Sám 19,23
szent lelkesedés szállá meg őt is.
ugyanazon szent hangulatban maradt, az isteni dolgokról elmélkedvén, és azokról énekelvén, míglen az Istentől ihlett férfiak lakhelyére ért. Saul akaratja ellen is az Isten dicsőségét hirdeté, mint egykor az álpróféta, Balaám is áldást mondott, ámbár átkot akart mondani. Lásd Móz. IV. 23. r.
1 Sám 19,24
mint a többi próféták.
1 Sám 19,24
felső ruhájától, ugy hogy csak az alsóban maradt. A felső ruha, mely köpenyszerűleg a vállon keresztűl volt vetve, akadályozá a tagjártatást, mely a szent énekek előadásával és elzengésével kapcsolatban vala. Vesd össze Kir. II. 6,20.
1 Sám 19,24
az ő szent énekeikkel egyesítve hangjait, melyek közől néhány népszerű szent ének lehetett.
1 Sám 19,24
a régiek mezítelennek mondák azt, ki csak alsóruhájában volt. Vesd össze Mikeás 1,8. Kir. II. 6,20. Izai. 20,1–3.
az Istentől ihlettek lelkesedésének egyik kifejezése volt a földig arczraborúlás is (lásd Móz. IV. 24,4.), részint az Isten iránti tiszteletből, részint hogy a figyelem a külső benyomásoktól elvonassék.
Lásd Kir. I. 19,18. Dávid hihetőleg Saul jöttekor szaladt el.
barátságot esküvék neki. A héber szerint: akkor Dávid ismét megesküvék, és mondá stb.
hónap kezdete, újhold ünnepe (Móz. IV. 28,11–15.), melyet áldozattal és áldozati vendégséggel kell megülni.
családi ünnepe.
gonoszt végzett magában felőlem.
Lásd Kir. I. 3,17.
1 Sám 20,14
viszont erre esküdjél nekem.
ha egykor király leszesz. Jonatás tudta Dávid titkát. Mily önzéstelen és tiszta volt az ő barátsága!
1 Sám 20,15
és számítsa őt Dávid ellenségei közé, ha esküjét megszegi.
E szavak: „Vegye el… ellenségein“ nincsenek meg a héber szövegben.
mindketten megesküvének még egyszer egymásnak.
1 Sám 20,19
A héber szerint: holnapután.
1 Sám 20,19
azon helyről, hol elrejtezel, t. i. Betlehemből. Lásd 5. 6. v.
1 Sám 20,19
az napon, melyen történt, a mi előadatik 19,2. s. követk.
A héber szerint: Ázel, azaz: elválás. Vesd össze 41. 42. v.
1 Sám 20,22
még a futó gyermek mögött (36. v.).
1 Sám 20,22
vedd ezt jó jelűl, és jőj stb.
parancsolá, hogy fuss.
hogy az asztalhoz üljön. Némelyek szerint: fölkele tiszteletből, midőn Abner belépett. Mások máskép értelmezik.
a ki közösűlés, halott-érintés stb által törvényileg tisztátalan lett, áldozati vendégségnél meg nem jelenhetett, míg meg nem tisztúlt. Lásd Móz. III. 15. r.
mely ünnep egy pár napig tartott. Lásd Móz. III. 7,16.
azonnal másodszor és harmadszor lővén utána (20. v.).
…abban maradjunk. A szentirásban az eskünek sokszor csak kezdete tétetik ki. A következő vers a héberben a következő részhez van csatolva.
1 Sám 21,1
Ez papi város volt Benjamin nemzetségében. Lásd Kir. I. 22,19. Ezdr. II. 11,32.
Márk 2,26. Abiatar fordul elé, vagy mivel Akimelek ezen nevet is viselé, vagy pedig mivel a fiu, Abiatar (Kir. I. 22,20.) volt jelen atyja helyett.
Dávid szükségből hazudott, attól félvén, hogy ha Akimelek a valót megtudja, azzal visszaél, s őt Saulnak kiadja. Tettét a fenforgott szükség habár nem igazolhatja, de némileg menti, vagy legalább enyhíti.
1 Sám 21,4
a kitett kenyér (Móz. III. 24,5.) a szent hajlékban, melyet Saul Sílóból Nóbéba tétetett át.
a pap azt hitte, és helyesen, hogy a szükség ily esetében a szentelt kenyeret is adhatja (vesd össze Máté 12,3.4.), ámbár azokból csak a papoknak volt szabad enniök (lásd Móz. III. 24,9.); de mégis törvényszerű tisztaságot kivánt. Vesd össze Móz. III. 15,16.
1 Sám 21,5
testei. Lásd Kor. II. 4,7. Tessz. I. 4,4.
Ha különben tiltva van is a szent kenyerekből ennünk, de ma mégis szabad, mert éhezünk, és edényeink tiszták. Mások szerint: Ha utunkban tisztátalan helyen mentünk is át, a szent kenyér ez által nem szentségteleníttetik meg, mivel edényeink (testünk, úti eszközeink) tiszták. Mások másképen.
a minek minden szombaton meg kellett lenni.
1 Sám 21,7
a tornáczban, valószinűleg fogadást teljesitendő.
felügyelője. Lásd Kir. I. 22,9.
a vállruha mögött. Lásd Kir. I. 23. r. 4-ik jegyz.
Zsolt. 33,1. Ákis „Abimeleknek“ azaz Apakirálynak neveztetik, mi a filiszteus királyok czíme volt. Móz. I. 26,1.
a diadalmas hadvezér.
1 Sám 21,13
tulajdonképen azon karczolt vagy irkált különféle bolondos alakokat.
Dávid eszelősnek szinlelte magát, hogy megmenekedjék.
Júda nemzetségében.
Dávid a szegények élére állt, nem hogy velök királya ellen lázadjon, kihez, bár Saultól üldöztetett, hű maradt; – hanem hogy őket vigasztalja, és hogy a harczban, melyet Izrael szomszédságában levő ellenségei ellen víttak, alkalmat adjon nekik valamit szerezni, miből adósságaikat lefizethessék.
a természettől megerősített Maszfában.
Jerusalemtől keletre (Jerom.).
Némelyek a héber szerint: És mikor Saul Gábaában a terebintfa alatt ült a halmon.
ti benjaminiták!
más szerint: ki titkaidat tudja.
1 Sám 22,15
összeesküvésről (13. v.).
a papok közől, senkit.
Lásd Kir. I. 2,18.
1 Sám 23,1
Júda nemzetségében. Lásd Józ. 15,44.
melyek a városon kivűl valának. Lásd Birák 6,37.
az Urim és Tummim által (Móz. II. 28.); mert lásd 6. v.
a főpapét, melyen a mellelő volt az Urim- és Tumimmal.
hogy nekem az Úr nevében tanácsot adj.
ha el nem futtok.
Mások a héber szerint: a magasokon, hol üldözőit könnyebben megláthatta.
az Úr segitségére hivatkozván, mutatván.
A héber szerint: mert azt mondták nekem, hogy ő igen ravasz.
A héber szerint: a pusztának jobbjára, azaz délre jőve.
egy sziklaüregbe.
A héber szerint: sietett.
mivel ott Isten csodálatosan választá el Sault Dávidtól.
a hegyeken, melyek természetes erősségek valának.
A héber szerint: hogy lábait befödözze, azaz, hogy szükségét végezze, vagy aludjék, s ez utóbbit az 5. v. valószinűbbé teszi.
a köntösdarab elmetszésénél, melyhez azon kisértet járúlt, hogy megölje (11. v.). Mily nemesen, mily keresztényileg cselekvék Dávid (Rom. 13,1.5.). Ez önmagán vett győzelme dicsőségesebb volt, mint a melyet Góliáton nyert vala (Ar. sz. János).
A héber szerint: mondák, tanácsolák nekem.
nehogy az istentelenek közé számíttassam.
családomat ki nem irtod nemzetségemből.
a hegyormokra.
1 Sám 25,1
Világ ter. u. 2947. Kr. e. 1057. évben.
családi sirboltjában, mert a zsidók nem tűrtek a házban halottat, nehogy tisztátalanok legyenek.
Lásd Józ. 15,55.
azaz: eb, ebtermészetű ember, irígy, fukar, haragos és szívtelen.
1 Sám 25,7
kik hozzánk közel legeltettek.
mert mi védtük azt a vadak és rablók ellen 16. 17. v.
1 Sám 25,8
tulajdonképen az én szolgáim.
ünnepre jöttünk, mert juhnyíréskor az idegen és szegény mindig kapott ajándékot.
ilyen szolga Dávid is.
koszorút vagy gyúratot.
némelyek szerint: a mély úton, hol egyik rész a másikat nem látta. Mások szerint: a bokrok közé.
1 Sám 25,22
Jobbnál jobbat tegyen Isten ellenségeimnek, ha stb. A mily kevéssé tesz jót Isten ellenségeimnek, oly bizonyos stb.
ha minden férfineműből, embertől le az ebig valamit meghagyok.
hadd bűnhődjem én férjem vétkeért, hadd tegyem jóvá azt.
1 Sám 25,25
„királyom“ nincs a héberben.
mert „Nábál“ bolondot jelent.
A héber szerint: állandó.
mint az élők gyülekezetében, kiket Isten megtart. Lásd Móz. II. 32,32.
tekintettel voltam rád.
megmeredt ijedtében.
tulajdonképen: ki meggyaláztatásomat megbüntette Nábál kezében. Dávid magasztalja az Isten büntető itéletét, melyet az istentelen (17. v.) Nábálra mért. Ez nem volt a szeretet ellen; mert a ki igazán szeret, az felebarátját csak Istenért szereti, s ennélfogva szereti és magasztalja mindazt, mit Isten szeretete mért felebarátjára, ennek üdve végett, vagy Isten nagyobb dicsőségeért.
Júda nemzetségének egyik városából.
ismételve. Lásd Kir. I. 23,19. Zsolt. 53,2.
vagyis: a halmon.
A héber szerint: szekérvárban. Mások szerint: elsánczolt várban. Dávid a hegytetőről valószinűleg tiszta holdvilágnál vagy tábori tűznél láthatott Saul táborába.
hirtelen halállal. Lásd Kir. I. 25,38.
rendkivűl mély álom.
1 Sám 26,19
ha az Úr elvonja tőled kegyelmét, hogy a komor szeszély és rosz lélek (Kir. I. 16,14.) téged ellenem ingerelnek.
1 Sám 26,19
áldozat által igyekezzél őt kiengesztelni és megnyerni.
Ezen emberek szándéka, engem Izrael országából, Jehova örökségéből kiűzni, ha mindjárt ezáltal azon veszélybe jövök is, hogy vallásomat elhagyjam, és idegen isteneknek szolgáljak. Ez nekik mindegy, s ezért, ezen szeretetlenségért átkozottak ők az Úr színe előtt.
nem ismertem ártatlanságodat és nagylelkűségedet.
tehát nekem is, mert stb.
engem megfoghatni.
talán ugyanaz volt, ki Kir. I. 21,11. eléjött, kinél biztosságban volt Dávid; mert azt hitték felőle, hogy Saulnak ellensége. Vagy pedig más, hasonnevű király is lehetett, talán az Úrnak egyik titkos tisztelője. Vesd össze Kir. I. 29,6.9.
Dávid valószinűleg azért igyekezett a királyi udvart elhagyni, hogy övéit a bálványozás veszedelmétől és gonosz szokásaitól elvonja.
A héber szerint: egy év és négy hónap.
1 Sám 27,8
ez idő alatt.
1 Sám 27,8
Ezek néptörzsek voltak, kik Palesztina déli határain pásztor-életet élvén vándoroltak.
Ezek is ama népekhez tartoztak, melyek Isten parancsára kiirtandók valának.
Dávid ezen eszélyes, bár nem helyeselhető feleletét némileg mentik, legalább enyhítik azon körűlmények, melyekben idegen földön népe ellenségei között élni kényszerűlt.
1 Sám 28,2
Lásd erre nézve is a főnebbi rész 8-ik jegyz.
testőreim hadnagyává.
országlása kezdetén, hihetőleg Sámuel fölhivására. Mind a kettő bevezetésűl szolgál a következőkhöz.
Isszakar nemzetségében Jezrahel (Ezdrelom) síkján.
A héber szerint: az Urim által, mely Dávidnál volt. Lásd Móz. II. 28,30. Kir. I. 23,6. 30,7.
Ennyire sülyedhet az ember! Saul ki a varázslókat kiirtá, most, miután Isten őt bűnei miatt elhagyta, azokhoz folyamodik.
1 Sám 28,8
Némelyek szerint: másnak tetteté magát.
A halott-idézés már a legrégibb időben divatozott, mi erős bizonysága annak, hogy az emberi lélek halhatatlanságáról a hit átalános volt. Hogy a halott-idézés, valamint az egész varázslás többnyire csaláson és szemfényvesztésen épült az kétségtelen; de hogy az emberi nem ősellensége is használá azt, hatalmának a földön fentartására és terjesztésére, kiviláglik nem csak a szentirásnak azon állításaiból, hogy a gonosz lélek álcsodákat tesz (Máté 24,24. Tessz. II. 2,9.); hanem abból is, hogy a varázslók minden tettét pusztán csalásból magyarázni néha lehetetlen. (Vesd össze Móz. II. 7,11.22. 8,7.)
1 Sám 28,12
Még az asszony el sem kezdte idézését, hanem a mint Saul nyilvánítá vágyát, Sámuelt láthatni, Isten azonnal megjelenni engedé Sámuelt, hogy ez neki a végső büntető itéletet hirdesse. Ez volt oka, miért álmélkodott el a jósasszony Sámuel megjelenésénél, s ezért kiáltott fel. Ezt tanítják a sz. atyák, sőt maga a Szentlélek is. Sirákf. 46,23.
Sámuel idézésem nélkül jött elő: neked tehát Saulnak kell lenned, kivel neki az életben annyi viszonya volt, hogy holta után is azonnal megjelent kivánságodra.
A héber szerint: Elohim vagyis: az isteni férfiút, a bírót; mert a bírák is így neveztettek. Vesd össze Móz. II. 21,6. A héber szó többes száma a személy nagy méltóságát fejezi ki; valamint királyaink most is többes számban beszélnek magokról.
tulajdonképen nem akart nekem feleletet adni.
A héber szerint: ellenségeddé lett.
Lásd Kir. I. 15,18.19.
a másik életben.
1 Sám 28,21
hozzá járúlt, vagy ismét bement hozzá, mivel Sámuel beszédének kezdetén gyöngédségből eltávozott, vagy Saul parancsolá ki.
veszélyre tettem ki életemet 9–11. v.
irántam viseleted és foglalkozásod.
Dávid, a mint jelleméből itélhetni, soha nem harczolt volna Izrael ellen, s itt még is oly szinben tűnik elő. Ez nem helyeselhető. Lásd Kir. I. 28,2. 1-ső jegyz.
vagyis a filiszteusoknak. Lásd 16. v. Kir. II. 8,18. Ezekiel 25,16. Szofon. 2,5.
Ez már régi szokás volt (Móz. IV. 31,27. Józ. 22,8.), de Dávid törvénynyé emelte.
kik vele tartottak.
A héber szerint: Hormában.
mily szép Dávid háladatossága, és még is mily ritka erény a hála!
1 Sám 31,4
A héber szerint: mert igen félt (meggyilkolni a király szent személyét). Lásd Kir. II. 1,14.
Saul meggyilkolván magát, nem mutatott hősiséget, mint a zsidók hiszik, hanem nagy gyávaságot; mert nem az az erős és nagylelkű, ki a szerencsétlenséget öngyilkosság által akarja kikerűlni, hanem ki a balsorsnak béketűréssel és önmegadással néz eléje, és életét mindaddig igyekszik föntartani, mig az Isten, a ki adta, el nem veszi (Ágost.). Saul a közönséges időszámítás szerint a világ ter. u. 2949. Kr. e. 1055-ben halt meg.
Jezrahel síkján.
1 Sám 31,10
Lásd Birák 2,13.
meggyalázásúl.
Lásd Kir. I. 11,11. Kir. II. 2,4.5.
hihetőleg, mivel már rothadni kezdtek. Ez időtől a holttestek megégetése mindinkább divatba jött, de a babiloni fogság után e szokás ismét eltöröltetett.
1 Sám 31,3
hamvaikat.
gyászolás jeléűl. Lásd Móz. I. 50,10. Kir. II. 3,35.