Királyok (Sámuel) első könyvének kommentárjai

* I. Héli bíráskodásának története, (1,1-4,22.)

1,1-8. A gyermektelen Anna szomorúsága.

* 1. E vers tanúsága szerint Elkána Rámátáimból való volt; mivel azonban a 19. vers és 2,11. v. szerint, amikor hazament, Rámatába ment, csaknem bizonyos, hogy a Rámátáim és a Rámáta szó egy városra vonatkozik. Rámáta azonban a héber nyelvben annyit jelent, mint Rámába s valahányszor nem arról van szó, hogy valaki Rámába ment, a héber szöveg sohasem beszél Rámátáról, hanem csak Rámáról (19,19; 19,22. sk.; 20,1; 25,1; 28,3.), bár a latin fordítás ezeken a helyeken is Rámátát említ. Aligha kétséges tehát, hogy Rámátáim és Ráma (= a latin fordítás Rámátája) azonos. – Ráma már most több volt, ezt a Rámát a Szentírás a Szó/ím szóval különbözteti meg a többitől. Szófím annyit jelent, mint Szúf utódai, Rámátáim-Szófím, tehát annyit, mint Szúf utódainak Rámája. Szúf földe Júda törzsének területén Betlehemtől délre feküdt, nem lehetetlen tehát, hogy Rámátáim-Szófím is arrafelé, Betlehem és Hebron között feküdt, amivel jól egybevág az, hogy a Rámából visszafelé tartó Saul Ráchelnek Betlehem közelében fekvő síremléke mellett vonul el. (Vö. 10,1.) Ennek ellene szól az, hogy Elkána Efráim hegységéről való volt, már pedig az nem nyúlt le Júda törzsének területére. Elkána azonban, mint felsorolt ősei mutatják, azon leviták közül származott, akik Efráim hegységén kaptak lak helyet (vö. Józs. 21,4. sk.; 21,20. sk.) s így e szavak annyit is jelenthetnek, hogy ő, bár nem ott lakott, polgárjogilag Efráim törzséhez tartozott. – Mások Rámátáimot (= Rámát) Benjámin törzsének területére, Jeruzsálemtől északra kb. 8-9 km-re helyezik. Ismét mások szerint a hely Lyddától északkeletre feküdt s ugyanaz, mint az újszövetség Árimátiája. A kérdés aligha oldható meg teljesen, annyi bizonyos, hogy Elkána levita volt s valahogyan Efráimhoz tartozott. – A héber szöveg az efráimita szót nem Elkánára, hanem Szúfra vonatkoztatja, de ez az értelmen nem változtat.

* 2. A többnejűség az ószövetségben megengedett dolog volt. (Vö. Móz. L. 16,2. jegyz.) Anna annyit jelent, mint kegyelem, Fenenna (héber Peninna) pedig annyit, mint gyöngy (= Margit).

* 3. A megszabott napokon: a héber szöveg szerint: esztendőről-esztendőre (egyszer). – Itt fordul elő először ez a kifejezés: Seregek Ura (héberül Jáhve-Szebaót); a seregeken egyesek szerint az angyalokat és a csillagokat, mások szerint Izrael seregeit kell értenünk. Siló Efráim törzsének területén, Jeruzsálemtől északra, kb. 30 km-re feküdt. – Héli volt ebben az időben Izrael főpapja és bírája. – Az áldozat, amelyről szó van, békeáldozat volt; ennél az állat bizonyos részeit elégették, bizonyos részeit a papoknak adták, a többit a bemutató és családja fogyasztotta el áldozati lakomaként. – A latin fordítás értelme az, hogy Elkána Fenennának (minthogy annak gyermekei is voltak) több részt juttatott, Annának, ki egyedül volt, csak egy részt adott; a héber szöveget – bár nem egészen biztos alapon – többnyire ügy fordítják, hogy Elkána Fenennának s gyermekeinek megadta részüket, Annának pedig kétszerakkora (vagy : különb) részt adott, mint amazoknak.

* 6. A héber szöveg így is fordítható ... bosszantotta, hogy (így Anna) mérgelődjék azon, hogy az Úr bezárta a méhét.

* 7. Az Úr temploma = a szent sátor.

* 9-19a. Anna fogadalma. – Anna tehát azt fogadja meg, hogy születendő fia názir lesz. A názirságról L. Móz. IV. 6.

* 13. Szívében – magában.

* 14. A héber szöveg így szól: Meddig viselkedel úgy, mint egy részeg? Távolítsd el magadtól mámorodat. ( = Aludd ki magad, aztán jöjj imádkozni, akkor nem fogsz ily különösen viselkedni.)

* 15. Nem vagyok részeg, uram.

* 16. Beliál leányai = semmirekellő, haszontalan asszonyok.

* 18. Körülbelül annyi, mint a mai: ajánlom magamat (kegyeidbe).

* 19b-23. Annának fia születik: Sámuel.

* 20. A napok elmúltával: a héber szöveg kifejezése szerint: az év lepergése után. – Sámuel kb. annyit jelent, mint Isten meghallgatottja.

* 21. Ünnepi: a héber szöveg szerint: esztendőnkint való.

* 22. Az Úr színe előtt – a szent sátor előtt.

* 23. Azáltal, hogy Sámuel megszületett, az Úr mintegy kijelentette, hogy elfogadja Anna fogadalmát, mely Sámuelt a názirságra s Isten szolgálatára szánta. Elkána ennek az isteni szónak a teljesülését kéri.

* 24-28. Anna az Isten szolgálatára adja Sámuelt.

* 24. A keleti asszonyok általában igen sokáig (sokszor három, sőt annál több évig is) szoptatták gyermekeiket. (A vers vége a héber szövegben így szól: a fiú még fiatal volt.) Három véka helyett a héber szöveg egy éfáról (= 36,4 Itr), korsó helyett inkább tömlőről beszél.

* 28. A héber szöveg a magyarban jóformán kifejezhetetlen szójátékot tartalmaz; így írhatnék körül: azért én is olyanná teszem őt az Úrnak, mint amilyennek kikönyörögtem: míg csak élni fog, olyan legyen, mint amilyennek kikönyörögtem. – Anna tehát teljesíteni akarja fogadalmát, melyet a gyermek születése előtt tett: oda akarja szentelni a gyermeket az Úrnak. – A könyörög szónak megfelelő héber szó néha kölcsönzést is jelent s így kerül a latin fordításba itt (és még inkább 2, 20-ban) a kölcsönzés szó.

* 2,1-10. Anna hálaéneke.

1-2. Az Úr dicsérete.

* 1. Anna azelőtt megtört szívvel, lehorgasztott fővel járt-kelt és szólni sem mert: most szíve ujjong, emelt homlokkal jár (miként az erős, nemes állat, mely fennen hordja szarvat) s nemes büszkeség tölti el, mert az Úr segített rajta. (Mások szerint a kifejezés annyit jelent, mint: nagy az én erőm az Isten segítsége következtében.)

* 2. A vers utolsó tagja a héber szövegben így szól: Nincs oly szirt, mint a mi Istenünk. – A szirt az erősség, a hatalom, a szilárdság jelképe.

* 3-5. A kevélykedők figyelmeztetése. A héber szöveg így szól: Ne halmozzatok, ne beszéljetek kevélységet kevélységre, távozzék (= ne hangozzék) a merész szó szátokból, mert mindentudó Isten az Úr s ő szabja meg a tetteket.

* 5. A sokgyermekű asszony méltán remélhetné, hogy lesz még gyermeke; ám az Úr megteheti, hogy épen az ilyennek nem lesz több.

* 6-8. Az Isten felemeli a szegényt.

*  8. Dicsőség széke = dicső szék, dicső hely.

* 9-10. Az Isten megalázza a kevélykedőt.

* 9. Szentéinek lábát megóvja = a jámborokat megóvja a bajtól, az istentelenek sötétségben némulnak el = elvesznek, mért útjukon nem világít nekik az Isten.

* 10. Meg fogja ítélni = a maga uralma alá fogja vetni, de uralmát királya, felkentje által fogja gyakorolni, ki épen azért emelt homlokkal (felemelt szarvval, v.ö. 1. v.) fog járni, mert ura lesz alárendeltjeinek. 13 versek elsősorban földi királyról (Dávidról) jövendölnek, általában azonban az Isten minden ellenségének legyőzéséről s Krisztus Urunk uralmáról is szólnak.

* 11. Elkána hazatérése, Rámátáról (a héber szöveg szerint: Rámáról) L. 1,1.

* 12-17. Héli fiainak gonoszsága.

* 12. Beliál fiai = haszontalan, semmirekellő emberek. – A 13 v. elejét a héber szöveg szerint így kell fordítanunk: Ez (= a következő) volt a papok (= Héli fiainak) eljárása a néppel: ha valaki stb. – (Mások így fordítják: A papokat járulék illette meg a nép részéről, de ha valaki stb.) – A következők megértésihez tudnunk kell, hogy az ú. n. békeáldozatoknál az állat zsírrészeit elégették az oltáron, meghatározott részek (vö. Móz. II, 29,27; III. 7,31-34; IV. 6,20; 18,18.) a papoké lettek (ekkoriban úgy látszik főtten), a többit áldozó és hozzátartozói fogyasztották el (áldozati lakoma).

* 14. Ebben főkép az volt a helytelen, hogy nem a megszabott részeket, hanem mást és többet vettek el.

* 17. Az ifjak elsősorban a szolgák, de a bűn elsősorban Héli fiaira hárult. A vers vége a héber szövegben így szól: mert (ezek) az emberek (= a szolgák) meggyalázták az Úr áldozatát.

* 18-21. Anna jutalma.

* 18. Az efód kőtényszerű ruha volt, melyet öv kötött a derékhoz.

* 19. A felsőköntöst (meíl) a hosszú alsó köntös felett, az efód alatt viselték. A megszabott napokon helyett a héber szöveg azt mondja, hogy: esztendőnkint.

* 20. L. 1,28. jegyzetét.

* 22-26. Héli gyengesége, fiainak megátalkodottsága.

* 22. Őrködő = szolgálatot teljesítő. Valószínű ugyanis, hogy a szent sátor körül felmerülő, női szolgálatot igénylő munkákat (szövés, a szent ruhák javítása stb.) nők (hajadonok vagy özvegyek) végezték. Mások a megfelelő héber szót így fordítják: (az ott) összesereglő (= valamiért odamenő) asszonyokkal.

* 25. Értelme: az Úr áldozatai ellen elkövetett bűn sokkal nehezebben engesztelhető ki, mint a felebarát ellen elkövetett bűn, mert a kiengesztelés eszközeit, az áldozatokat éri. A héber szöveg értelme vitás. – Meg akará őket ölni = gonoszságuk mértéke betelt, el kellett jönnie a bűnhödésnek.

* 27-36. Az Úr egyik prófétája közli Hélivel, hogy háza elveszíti a főpapságot.

* 27. Az Isten embere = egy próféta. – Az Isten Egyiptomban Áronnak nyilatkoztatta ki magát (vö. Móz. II. 4,14. 27.), s Áront s fiait tette meg papoknak (uo. 28,1 skk.); mivel pedig Héli atyja (= őse), Itámár Áronnak a fia volt, mindez Héli atyja (== őse, Itámár) házának (= családjának) is szólt. – Az efódról L. 2,19. jegyz.

* 28. Izrael fiainak tűzáldozatai azok az áldozati részek, melyek a részben elégetett áldozatokból a papok járandóságát alkották.

* 29. Rugdaltátok = meggyaláztátok. Vágóáldozat = békeáldozat.

* 30. Vö. Móz. II. 29,9; 30,21; III. 6,18. Héli családjának papi jogait az az isteni ígéret biztosította, mely Áron összes utódainak papi jogokat ígért.

* 31. Az Isten nem mondja, hogy Héli háza egészen ki fog veszni, csak azt, hogy az karját (= erejét, eddigi hatalmát) el fogja veszíteni.

* 32. A (kissé bizonytalan) héber szöveget így is fordítják: Látni fogod az Isten hajlékának szorongattatását mindabban, ami (most) Izrael javára (= örömére) szolgál. Látni fogod – házad, családod látni fogja. Az egész idő alatt = míg e csapás rajtatok leszen. (Mások szerint: sohasem.)

* 33. Mindig lesz valaki házadból, ki siratni fogja gyászos pusztulástokat.

* 35. A hűséges pap az értelmezők többségének véleménye szerint Szádok főpap (vö. Kir. III. 2,35.), ki már nem Itámár nemzetségéből (mint Héli), hanem Eleázár nemzetségéből való volt. Ennek háza (= családja) maradandó lesz = a papi tisztet állandóan gyakorolja. – Felkentem = királyom.

* 36. A héber szöveg így szól: Az fog történni, hogy mindaz, ki megmarad házadból (= családodból), eljő majd, hogy leboruljon előtte (az új főpap előtt) egy ezüst fillérért (= a legkisebb pénzdarab) s egy kenyércipóért s azt mondja majd stb. (A papok tisztüket felváltva végezték s ugyanígy részesültek a – szent – kenyér és egyéb járandóságok élvezetében; Héli utódai azonban annyira megfogyatkoznak, hogy magukban nem juthatnak sorra, hanem valamely más papi rendhez kell csatlakozniok, hogy szolgálathoz s illetményekhez jussanak.)

* 3,1-18. Sámuel első prófétai kinyilatkoztatása.

* 1. Az Úr megígérte Izraelnek (Móz. V. 18,15. sk.), hogy prófétákat fog küldeni neki; ebben az időben azonban a nép érdemtelensége következtében az Úr szózata (= próféták által való megnyilatkozása) drágalátos (= ritka) volt s a prófétai látomás sem volt gyakori.

* 2. Elhomályosodott = meggyengült. – Az Isten mécsese (a hétágú mécstartón) egész éjtszaka égett, tehát éjjel volt. Az Úr ládája a szentek szentjében (a szent sátor legbensőbb részében) állott; a következőkben azonban a Szentírás szavai úgy hangzanak, mintha nem a szent sátorról, hanem valamilyen templomról szólnának.

* 5. Itt és a köv. versekben az alvás szó helyett a héber szöveg mindig lefekvésről szól.

* 13. A héber szöveg így szól: ... azon vétek miatt, melyről ő (Héli) tudott s amellyel fiai átkot vontak magukra, de amelyben ő (Héli) nem akadályozta meg őket.

* 19-21. Sámuel prófétai elismerése.

* 19. Semmi sem esett a földre = minden bekövetkezett, amit megjövendölt.

* 20. Dán Kánaán legészakibb, Bersábe Kánaán legdélibb városa volt. Meghitt = igaz és megbízható.

* 21. Silóról L. 1,3. A vers utolsó mondatát talán már a 4. fejezet eseményeire kell vonatkoztatnunk (a héber szövegben oda is tartozik): Sámuel szava felszólította Izraelt, hogy vonuljon hadba a filiszteusok ellen. – (Mások igy értelmezik: Sámuel szavának nagy tekintélye lőn egész Izrael előtt.)

* 4,1-3. Izrael vereséget szenved a filiszteusoktól.

* 1. A héber szövegben a vers első tíz szava (Történek... a filiszteusok) nincs meg. – A Segítség köve (héberül: Eben-háezer) Jeruzsálemtől északra, Benjámin területén feküdt; a hely egy ott később (7,12) felállított emlékkőről nyerte nevét. – Ez az Áfek (= vár) a «Segítség kövének» vidékén feküdt.

* 3. Silóról L. 1,3. jegyz.

* 4-11. Izrael elhozatja a szövetség ládáját a táborba, de ismét vereséget szenved s a láda is az ellenség kezébe kerül.

* 4. A frigyláda tetején két kerub volt: azok között trónolt az Isten. (Vö. Móz. II. 25,22).

* 7. Tegnap és tegnapelőtt = azelőtt, eddig.

* 8. A filiszteusok úgy vélték; hogy Izraelnek is több istene van, mint nekik; egyébként a héber szövegben az istenek szó Istennek is fordítható. Egyiptomot az Isten a pusztában nem sújtotta, de a filiszteusok, kik csak hallották a dolgokat, összekeverték az egyiptomiak vöröstengeri vereségét s sí pusztai csodákat.

* 12-18. Héli a szörnyű hírre nyakát szegi és meghal.

* 12. Benjáminból = Benjámin törzséből. A ruha. megszaggatása s a fejnek porral való behintése a gyász és a bánat jele volt.

* 13. Nézett: tehát Héli vagy nem volt egészen vak, vagy, bár nem látott, mégis arra felé fordult, ahonnan a frigyládát várta; a héber szöveg így is fordítható: ... a székében ült, az út mentén, várakozva, mert stb.

* 18. Élemedett korú: a héber szöveg szerint: nehézkes. Héli tehát ijedtében hátraesett s mivel öreg és nehézkes volt, meghalt. – Héli bíráskodásának negyven esztendejét Kr. e. 1131-1091-re teszik.

* 19-22. Ikábód születése.

* 19. Meggörbüle: a fájdalomtól.

* 21. Ikábód (inkább hangzása, mint jelentése szerint) kb. annyit tesz, mint: nincs (többé) dicsőség.

* II. A Héli halálát követő húsz esztendő (Kr. e. 1091-1071?) története.

E húsz esztendő történetéből a Szentírás e helyütt csak az első hét hónap történetét mondja el, a többit 7,2-4-ben foglalja össze. A legjelesebb szentírásmagyarázók szerint ebben a húsz esztendőben pergett le Sámson története is, melyről Bír. 13,1-16,31. beszél.

5,1-7. Az Isten ládája az azótusi filiszteusoknál.

* 1. A Segítség kövéről L. 4,1. jegyz. – Azótus (= Ásdód) az öt filiszteus fejedelemség egyike, a Földközi-tenger palesztinai partmellékén, Jeruzsálemtől nyugatra (54 km-re) feküdt.

* 2. Dágonról L. Bír. 16,23. jegyz.

* 6. Az Úr keze – büntetése. – E helyett: alfelük titkos részén a héber szöveg ezt mondja: kelésekkel (vagy tökélyekkel, daganatokkal); a magyarázók túlnyomó többsége a megfelelő héber szón olyan keléseket (fekélyeket, daganatokat) ért, melyek az alfelén, a végbélnyílás táján léptek fel. (Aranyér?) – A vers második tagja (Felhasadozék ... a városban) a héber szövegben hiányzik s a görög fordításból került a latin fordításba. 8-10. Az Isten ládája a geti és akkaroni filiszteusoknál.

* 8. A héber szöveg így szól: ... ládájával? És felelék (az egybegyűlt fejedelmek): Vigyék át Izrael Istenének ládáját Gátba (= Getbe). Át is vivék stb. – Get (= Gát) az öt filiszteus fejedelemség egyike volt; a Földközi-tenger palesztinai partmellékén feküdt.

* 9. A. héber szöveg így szól: ... miután átvitték (Getbe), az Úr keze igen nagy rémületére lön a városnak (= a város nagy izgalommal látta az Úr büntetését) és megveré a város (= Get) embereit (= lakóit) az aprajától a nagyjáig s kelések (L. 6. v. jegyz.) törtek ki rajtuk. – A vers utolsó mondata (úgy hogy ... maguknak) a héber szövegben nincs meg s a görög fordításból került a latin fordításba. A bőrszékek nyilván az ülés megkönnyítésére szolgáltak.

* 11-12. Az akkaroniak panaszára a filiszteusok úgy határoznak, hogy hazaküldik a frigyládát.

* 12. A. héber szöveg így szól: ... ugyanis az egész városban (= Akkaronban); igen súlyos volt ott (= Akkaronban) az Úr keze (= büntetése), azokat az embereket is, kik meg nem haltak, kelések (vö. 5,5 jegyz.) sújtották, úgyhogy a város (= Akkaron) jajveszékelése szállt az ég felé.

* 6,1-9. A filiszteusok visszaküldik az Úr ládáját.

* 1. Hét hónapig: mivel a láda a búzaaratás idején érkezett haza (vö. 13. v.), az pedig rendesen májusra esett, a láda novembertől májusig volt a filiszteusok kezében.

* 3. Vétekért való áldozatot az izraelitáknál – s úgy látszik a filiszteusoknál is – (többek között) akkor volt szokás leróni, ha valaki az Istennek szentelt dolgokkal szemben követett el valamit. A vers végét talán így kell értenünk ... neki s ha akkor meggyógyultok, megtudjátok, miért nem távozott keze (= büntetése) rólatok, t. i. hogy azért nem távozott, mert nálatok volt a láda.

* 5. A filiszteusoknak öt fejedelemségük volt. Alfelek helyett a héber szöveg ismét kelésekről (vö. 5,6. jegyz.) szól.

* 7. Az Úr ládáját új szekéren s még munkába nem fogott állatokkal illett visszaszállítani. A borjúkat úgy látszik azért kellett otthon elzárni, hogy kitűnjék, hogy a tehenek ösztönük ellenére tartanak Izrael határai felé. (Vö. 9. és 12. v.)

* 9. A régi népek az istenségeket egy-egy ország, terület istenségeinek tekintették; ezért beszélnek a filiszteusok az Ő (=az Úr, Jáhve) határairól. Betsámes az Akkarontól Jeruzsálembe vezető úton, Júda területén feküdt.

* 10-18. Az Úr ládája Betsámesbe érkezik.

* 11. Alfelek helyett a héber szöveg ismét kelésekről (vö. 5,6. jegyz.) beszél.

* 12. A tehenek (a héber szöveg szerint:) folytonosan bőgtek, t. i. otthon elzárt borjaik után, de azért mégis az ellenkező irányba, Betsámes felé tartottak.

* 15. Betsámes levita város volt, ott tehát voltak leviták. Vágóáldozat = béke áldozat.

* 17. Alfelek helyett a héber szöveg ismét kelésekről (vö. 5,6 jegyz.) beszél.

* 18. A szöveg közvetlen értelme szerint tehát nemcsak öt (vö. 5. v.) arany egeret adtak, hanem többet, talán minden város és falu nevében egyet-egyet; a héber szöveg azonban úgy is érthető, hogy csak öt egeret adtak s ezeket az összes városok és falvak nevében adták. A vers vége a latin fordításban kissé elmosódott. A héber szöveget így fordítják: ... falvakig; tanu (mind erre) az a nagy kő, amelyre az Úr ládáját helyezték s amely mind a mai napig ott van a betsámesi Józsué mezején.

* 19-21. A betsámesiek rémültükben tovább Midik az Úr ládáját. Megtekintették: egyesek szerint: beletekintettek. A tömegből szó a héber szövegben hiányzik, helyette ez a szó: embert áll. A katholikus szentírásmagyarázók jelentékeny része is úgy véli, hogy az ötvenezer ember helyett a héber szöveg megfelelő szavait így kell olvasnunk és fordítanunk: öt nemzetségfőt. Eszerint tehát a csapás összesen hetven embert, köztük (esetleg ezeken kívül) öt nemzetségfőt sújtott. (A görög fordítás egyébként e helyütt így szól: Jekoniás fiai pedig nem örvendeztek Betsámes lakóival, amikor azok a ládát – örvendve – meglátták s azért – az Úr – megölt közülük 70 embert és 50.000 embert.)

* 21. Kárjátjárim a Jeruzsálemből Jaffa felé (tehát nyugat felé) vezető úton feküdt; hogy miért épen oda küldték az Úr ládáját, nem tudjuk; talán azért, mert azon keresztül akarták visszaszállíttatni Silóba, ahol a szent sátor, a frigyláda hajléka állott.

* 7,1. Az Úr ládája Kárjátjárímban. Gábaa talán Kárjátjárím egyik része volt; a szó egyébként dombot jelent s valószínűleg nem tulajdonnév. Felszentelék: helyesebben szentelek, rendelek arra, hogy stb.

* III. Sámuel bíráskodásának története. (7,2-7,17.) 2-6. Sámuel Mászfátban átveszi Izrael felett a bíráskodást.

* 2. E szavak helyett: kereste megnyugvását a héber szöveget rendesen így fordítják (és Izrael egész háza az Úr után): siránkozott (vágyakozott).

* 3. A Báálokról (a héber szöveg e versben e szót nem említi) és az Astóretekről L. Bír. 2,11.13 jegyz.

* 5. Mászfát (másutt a latin fordításban Mászfa, a héber szöveg szerint: Miszpa) a Segítségköve (Eben-háezer) mellett Jeruzsálemtől északra feküdt. – A víz kiöntése, vagy a lélek kiöntését, vagy a bűnök kiöntését jelképezte, tehát mindenképen a bűnbánat jelképe volt. A mózesi törvény ezt a szertartást nem ismeri.

* 7-14. Sámuel közbenjárására az Úr megszabadítja a népet a filiszteusoktól.

* 9. Az áldozatok bemutatása a papok joga volt; mivel Sámuel nem volt pap, egyesek úgy vélik, hogy egy pap mutatta be az áldozatot Sámuel nevében, mások azt hiszik, hogy Sámuelnek erre személyes joga volt. – Egészben: egyesek szerint egy darabban, mert a filiszteusok támadásának veszedelme miatt nem volt idő arra, hogy az állatot a törvény (vö. Móz. III. 1) szabályai szerint feldarabolja; mások szerint a szó csak ugyanazt mondja, mint az utána következő egészen elégő áldozat kifejezés.

* 10. Megrémíté: a héber szó szerint inkább: megzavará őket; a hirtelen beálló égiháború megzavarta a filiszteusok hadait.

* 11. Betkár talán ugyanaz, mint Bethoron; a filiszteusok földe felé esett.

* 12. Sen fekvése bizonytalan. Segítségköve: a héber szerint: Eben-háezer.

* 13. Sámuel valamennyi napja e helyütt úgy látszik csak arra az időre vonatkozik, míg Saul királlyá nem lett. Saul alatt (még Sámuel életében) ugyanis a filiszteusok újra támadtak (vö. 13. sk. fej.).

* 14. Tehát idők folyamán visszakerültek Izraelhez azok a városok, amelyek az Akkaron és Get között húzott vonaltól keletre estek ; a vers vége a héber szövegben így szól: határukat (= az ezen városokhoz tartozó területeket) is felszabadította Izrael. – Az ámorreusok, az izraeliták rettegett ellenségei is békében voltak ebben az időben.

* 15–17. Sámuel bíráskodási módja.

* 15. Élte valamennyi napja alatt: e szavak valószínűleg itt is arra az időre vonatkoznak, mely Saul trónralépéséig múlt el, bár Sámuel Saul uralkodása alatt is gyakorolt bizonyos hatalmat.

* 16. Betelről L. Móz. I. 28,19 jegyz. Galgaláról L. Józs. 4,19 jegyz.

* 17. Rámáta (a héber szerint: Ráma) fekvéséről L. 1,1 jegyz. – A mózesi törvény szerint az izraelitáknak csak a szent sátor oltárán volt szabad áldozatot bemutatni. Hogy Sámuel milyen jogon épített oltárt Rámában (ahol a szent sátor nem állott), biztosan megmondani nem tudjuk.

* IV. Izrael első királyának, Saulnak (kb. Kr. e. 1051-1011) története. (8,1-31,13.)

8,1-5. Izrael királyt kér Sámueltől.

* 2. Bersábe Kánaán déli részén feküdt.

* 3. Ajándék = vesztegetés.

* 4. Rámata (a héber szerint: Ráma) fekvéséről L. 1,1 jegyz.

* 6-9. Az Úr meghagyja Sámuelnek, figyelmeztesse a népet kérése veszedelmeire.

* 6. Izraelnek az Úr megígérte, hogy királyt fog adni neki (vö. Móz. V. 17,14). Sámuelnek e kérés tehát azért nem tetszék, mert általa a nép hitetlensége, bizalmatlansága és türelmetlensége nyilvánult meg az Úrral szemben. – Imádkozék: tanácsért. 6. A nemzetek az izraeliták körül lakó pogány népek.

* 7. Eddigelé az Úr uralkodott a népen: ő gondoskodott mindenről, most a nép földi királyt akar s ilyen módon elveti Isten királyságát.

* 10-18. Sámuel figyelmezteti a népet kérése veszedelmeire.

* 12. Századosaivá: a héber szerint ötvenedeseivé. 14. Szolgáinak = embereinek.

* 19-22. A nép kitart kérése mellett, mire Sámuel a további intézkedésig hazaküldi a népet.

* 20. Járjon élünkön = vezessen minket.

* 9,1-13. Saul történetesen Sámuelhez fordult tanácsért.

* 1. Benjáminból = Benjámin törzséből. – Kis atyja Krón. I. 9,39. szerint Ner volt; lehet, hogy Abielt másként Nernek is hítták, de az is lehetséges, hogy Ner csak nagyatyja volt Kísnek. – E kifejezés: erős és vitéz ember annyit is jelenthet, mint derék ember vagy: jómódú ember.

* 2. Derék = deli.

* 3. Efráim hegysége a Kánaán közepét alkotó hegyvidék.

* 4. Sálisa és Sálim földéről (= tájáról, vidékéről) bővebbet nem tudunk. Jemini földe talán Benjámin törzsének (egyik) területe, azonban ez sem bizonyos.

* 5. Szúf földét általában Betlehem körül keresik.

* 6. Híres: a héber szöveg szerint: nagy tisztéletben álló ember.

* 7. A héber szövegben a vers vége így szól: ... adhatnánk, – mi van nálunk?

* 8. Egy siklus ezüst = 16,8 gr (= 3,25 P); egy negyed siklus = 4,2 gr (= 81 fillér).

* 12. A magaslatok többnyire természetes dombok, halmok stb. voltak, melyeken az istentiszteletet végezték; a mózesi törvény ugyan a szent sátor oltárát tette az istentisztelet hivatalos helyévé, de a régi, Mózes előtti áldozati szokások még sokáig fennállottak.

* 13. Enni itt és a következőkben mindenütt annyit jelent, mint az áldozati lakomán résztvenni.

* 14-25. Sámuel nagy megtiszteltetésben részesíti Sault.

* 18. A kapuban – a város kapujában.

* 20. Minden java: a héber szöveg szerint: mindaz, ami kívánatos Izraelben.

* 21. Jemini fiai (= a benjáminiták) ekkor Izrael legkisebb törzsét alkották, Saul nemzetsége ebben is a legutolsó = a legkisebb volt.

* 22. Az (áldozati) étkezőterem a magaslaton (v. ö. 13. v.) volt.

* 24. E helyett: szántszándékkal a héber szöveg ezt mondja: a meghatározott időre, vagyis arra az időre, melyet az Isten Sámuellel a 16. v. tanúsága szerint közölt.

* 25. A háztető a régi Keleten lapos volt s rajta (vagy a tetőn épített kisebb építményekben) gyakran aludtak a vendégek s az idegenek. A vers vége (és ágyat ..... tére) a héber szövegben nincs meg.

* 26-27. Sámuel elkíséri Sault.

* 27. A héber szöveg így szól: ... hogy menjen előre – az előre is méné – te pedig stb.

* 10,1-8. Sámuel királlyá keni Sault s isteni küldetése zálogául jeleket jövendöl neki.

* 1. A régi Kelet népeinél a királyokat felkenéssel iktatták méltóságukba. – Az Úr öröksége (= tulajdona) Izrael népe. – A vers második fele (és te fogod... az Isten) a héber szövegben nincs meg s a görög fordításból került a latin fordításba.

* 2. Ráchel sírja Betlehem mellett feküdt (v. ö. Móz. I. 35,19). Mivel Saul Sámueltől hazamenet e sír mellett megy el, az a város, ahol Sámuel tartózkodott, Betlehemtől délre feküdt; épen azért Sámuel városát (Rámát) vagy Betlehemtől délre, Hebron vidékén, tehát Júda területén kell keresnünk, vagy azt kell feltennünk, hogy az itt szereplő város nem azonos a könyv egyéb helyein említett Rámával, mely Jeruzsálemtől északra, Benjámin területén feküdt. (L. 1,1. jegyz.) – E szó helyett: élen a héber szöveg ezt mondja: Szelszáchban. Ilyen nevű helységről azonban egyebütt nem hallunk. – Mit tegyek fiamért, t. i. hogy visszanyerjem.

* 3. A Tábor tölgyének helyéről semmit sem tudunk; annyi bizonyos, hogy nem a Tábor-hegyen állott. – Istenhez megy fel, t. i. áldozni. Említettük, hogy ebben az időben a hivatalos istentiszteleten kívül, mely Silóban folyt, számos helyen tisztelték az Urat a Mózes előtti szertartási szokások szerint. Betel is úgy látszik egyik ilyen istentiszteleti hely volt, annál is inkább, mert Jákob látomása s fogadalma (Móz. I. 28,19; 35,6) megszentelte. – Korsó: a héber szöveg szerint inkább: tömlő.

* 4. Az áldozatra szánt kenyerekben való részesedés biztosítsa Sault, hogy isteni küldetése vagyon.

* 6. Az Isten halma (= Gibát-Háélohím) úgy látszik Saul szülővárosának, Gábaának (= halom) határában feküdt, s szent hely volt. Gábaa Jeruzsálemtől északra (6 km-re) terült el. Az előőrse szónak megfelelő héber kifejezés jelentése bizonytalan; némelyek szerint várnagyot, mások szerint valamely a filiszteusoktól felállított emlékkövet jelent. Ebben az időben (Móz. V. 18,9 sk.-ben foglalt isteni ígéreteknek megfelelően) számos próféta élt Izraelben, többé-kevésbbé a mai szerzetesházak életéhez hasonló formák között. – Sereg helyett a héber szöveg inkább karról, tehát bizonyos rendben vonuló prófétákról beszél. A magaslat (báma) istentiszteleti célokra szolgáló domb volt. Prófétálni e helyütt annyit jelent, mint lelkesült dalokkal, zenével, élénk testmozgásokkal hirdetni az Isten dicsőségét.

* 8. A verset egyes magyarázók szerint nem parancsoló, hanem jövendölő értelemben kell vennünk: el fog jönni az idő, amikor majd lemégy Galgalába s ott áldozatot fogsz bemutatni, hét napig fogsz várni, aztán megjövök s közlöm veled sorsodat. (V. ö. 13,1-14.) Galgala valószínűleg a Jerichó környékén fekvő (nem a Betel mellett levő) Galgala.

* 9-12. Sámuel jövendölései teljesülnek.

* 9. Mind a három jel (2. v., 3. v., 5. v.) teljesedett, a Szentírás azonban csak a harmadik jel teljesülését beszéli el részletesen.

* 11. Tegnap is, tegnapelőtt is = azelőtt.

* 12. A verset talán így kell értenünk: mikor az emberek bizonyos megvetéssel azt mondják, hogy Kis fia, ez a jelentéktelen családból származó ember is a próféták közt vagyon, valaki, Saul védelmére kelve, azt kiáltja: a többi prófétánál sem az számít, hogy kicsoda az atyjuk, mert a prófétálás az Úr kegyelmi ajándéka.

* 13-16. Saul odahaza.

* 13. A magaslatról L. 9,12. jegyz.

* 17-24. Sámuel királlyá választatja Sault.

* 17. Az Úrhoz = az Úr oltárához. Mászfa Jeruzsálemtől északra feküdt.

* 18. A királyok az izraeliták által eddigelé legyőzött királyok.

* 19. Az Úr elé = az Úr oltára elé.

* 20. Izrael népe törzsekre, a törzsek nemzetségekre, a nemzetségek atyafiságokra, tágabb értelemben vett házakra, – az atyafiságok szűkebb értelemben vett családokra oszlottak. – Otthon helyett a héber szöveg ezt mondja: a poggyásznál.

* 25-27. Sámuel írásba foglalja az uralkodói jogokat s a király-választó gyűlés feloszlik.

* 25. Egy könyvbe: a héber szöveg így is érthető: a könyvbe. Lehet, hogy valamely meghatározott könyvről, egyesek szerint Mózes V. könyvéről van szó. (V. ö. Móz. V. 17,14. sk.) Az Úr elé = az Úr oltára elé, vagy mások szerint a frigyláda mellé; utóbbi talán ez alkalommal a főpappal (v. ö. 22. v.) Mászfába jött.

* 26. Gábaáról L. 10,5. jegyz. Megillette = Saul hívévé tette.

* 27. Beliál fiai = (egyes) haszontalan, semmirekellő emberek.

* 11,1-11. Saul megszabadítja a jábesieket az ámmonitáktól.

* 1. A vers a héber szövegben így kezdődik: feljőve pediglen az ámmonita stb. – Az ámmoniták a Jordántól keletre eső vidék közepe táján, a Jábbok folyótól délre laktak. Jábes-Gálaád a Jordántól keletre, Mánássze területén feküdt.

* 3. Kimegyünk hozzád, hogy végrehajthasd akaratodat.

* 4. Saul Gábaájáról L. 10,5.

* 7. A héber szöveg mindkét marha helyett egy pár marháról beszél, tehát Saulnak nemcsak két marhája volt.

* 8. Bezek a Jordántól nyugatra, Isszakár területén, Jábessel kb. egyvonalban feküdt. A görög fordítás kb. kétszer ekkora számokat közöl. (600.000 és 70.000.) Izrael fiain a Szentírás ehelyütt vagy az összes izraelitákat, vagy csak a Júda és Benjámin törzsének területe felett (északra) lakó izraelitákat érti.

* 9. Mire a nap felmelegszik = délig.

* 10. Ez az üzenet kétségkívül az ellenség megnyugtatását célozta; a jábesiek természetesen nem gondolták őszintén, amit üzentek.

* 11, Az éjtszakát ezidőben három (később négy) őrködésre osztották; a hajnali őrködés ideje kb. éjjel 2 órától reggel 6 óráig tartott.

* 12-15. Jzrael osztatlanul királyává választja Sault.

* 14. Galgaláról L. Józs. 4,19. jegyz.

* 15. Az Úr előtt kifejezésről L. 10,25. jegyz. – A vers hangsúlya azon van, hogy most már az egész nép elismerte Sault királyának s az ellenzék (vö. 10,27. v.) is meghódolt előtte. – A békeáldozatok áldozati lakomákkal voltak egybekötve.

* 12,1-5. Sámuel leköszön bírói tisztéről.

* 2. A vers második mondatának az előzőekkel való összefüggése vitás; legvalószínűbb még a következő értelem: ím lemondok a bírói tisztről, fiaim sem lesznek többé bírák, elérkezett tehát a számadás ideje.

* 3. Az Úr felkentje = a király. – Ajándékot megvesztegetést; a héber szöveg így szól: kinek a kezéből fogadtam el engesztelő ajándékot (= megvesztegetést) s (milyen bűn előtt) húnytam szemet amiatt.

* 6-17. Sámuel szemére veti a népnek, hogy királyt kért.

* 6. Az 5. v.-ben Sámuel az Urat (= Jáhvét) említette; e névhez fűzi az itt következő szavakat.

* 7. Álljatok elő = mint vádlottak.

* 9. Sziszáráról L. Bír. 4,5; a filiszteusokról L. Bir. 3,31; 10,7; 13,1. skk.; Moáb királyáról L. Bír. 3,12. skk.

* 10. A Báálokról s az Astóretekről L. Bír. 2,11.13. – Most azonban megtérünk, hiszünk Benned, tehát szabadíts meg minket.

* 11. Jerobáálról L. Bír. 6,32. – Bádánról a Szentírásban egyebütt nem hallunk; valószínű, hogy azonos Barakkal (vö. Bír. 4,6) s e név a héberben igen hasonló r és d, illetőleg k és n felcserélése által jött létre. Jeftéről L. Bír. 11,1.

* 12. Náás a 11. fejezet tanúsága szerint egy hónappal Saul (első) királlyá választása után támadta meg az izraelitákat; úgy látszik azonban, hogy már előbb is fenyegette őket. – A gondolat, melyet Sámuel hangsúlyozni akar, a következő: íme, Isten mindenben megsegített titeket s ti mégsem bíztatok benne, hanem emberi királyt kértetek.

* 14. Sámuel kijelenti, hogy bár a nép rosszul cselekedett, ha királyával együtt teljesíti az Úr parancsait, követni fogja az Urat, vagyis továbbra is az Úr (királyi) vezetését, jótéteményeit fogja élvezni.

* 17. A búzaaratás Palesztinában május második felétől június közepéig tartott; ebben az időben az eső a legnagyobb ritkaság.

* 18-25. Sámuel megígéri, hogy imádkozni fog a népért.

* 21. Hiábavalóságok (= semmik) a bálványistenek.

* 13,1-9. Saul a filiszteusoktól való félelmében bemutatja az áldozatot.

* 1. E vers fordítása és értelme teljesen bizonytalan. A latin fordítás szószerint így szól: Egy esztendő fia volt Saul, amikor uralkodni kezdett és két esztendeig uralkodott Izraelen. – A héber szövegben az «egy» szó nincsen meg, e kifejezés: esztendő fia volt pedig rendesen annyit jelent, mint: esztendős volt ; az is bizonyos, hogy Saul nemcsak két esztendeig uralkodott, hiszen Csel. 13,21. negyven esztendőre teszi Saul uralkodásának tartamát. Épen azért e verset vagy olyanképen szokták fordítani, mint ahogy jelen fordításunk is tartalmazza, vagy pedig csonkának tartják s azt vélik, hogy eredetileg így szólt: Harmincesztendős volt Saul, amikor uralkodni kezdett s negyven esztendeig uralkodott Izraelen.

* 2. Mákmás (Mikmás) Benjámin területén feküdt, Jeruzsálemtől északra 12 km-re. – Betel hegye Beteltől keletre feküdt. Benjámin Gábaája Benjámin területén feküdt (volt egy hasonló nevű város Júda területén is, vö. Józs. 15,57.), Mákmással szemben.

* 3. Az előőrs szónak megfelelő héber szó jelentése itt is (mint 10,5-ben) kétes; valószínűbb, hogy e helyütt is várnagyot vagy valamilyen (győzelmi) emlékkövet jelent. Jónatás tehát vagy a várnagyot ütötte le, vagy a filiszteusok valamelyik emlékkövét döntötte le.

* 4. A héber szöveg így szól: ... Megverte Saul a filiszteusok előőrsét (L. előző jegyz.) s (így) gyűlöltté tette magát Izrael a filiszteusok előtt. Egybegyűle erre az egész nép Saul mögött Galgalába. Saul tehát otthagyta Mikmást és Galgalába ment.

* 5. A szövegben előforduló számok (főleg a harci szekerekre vonatkozó feltűnően nagy szám) helyett egyik-másik szövegemlék lényegesen kisebb számokat közöl. – Betáven városa Betel közelében feküdt; mivel a szó annyit jelent, mint: gonoszság háza, később a próféták ugyanígy nevezték a Betel közelében levő magaslatot (= istentiszteleti helyet) is.

* 8. V. ö. 10,8.

* 10-14. Sámuel közli Saullal, hogy Saul családja néni fogja örökölni Saul királyságát.

* 12. Most, t. i. miután Mákmás körül csaknem minden a kezükbe került.

* 13. Saul nem bízott eléggé az Úrban s kishitűség által vetkezett.

* 15-23, Saul felvonul Benjámin Gábaába.

* 15. Saul és serege tehát felment Benjámin-Gábaába (ahol Jónatás táborozott) s így szembe került a filiszteusokkal.

* 17. Efra úgylátszik Mákmástól északra, Bethoron Mákmástól nyugatra, Széboim Mákmástól tálán délre feküdt. Súál földéről semmit sem tudunk.

* 21. A héber szöveget újabban így fordítják: (... és ásóját) vagy pedig a reszelőt használták az ekevas, a kapa, a háromágú villa, a fejsze megélesítésére és az (elgörbült hegyű) ösztöke kiegyenesítésére.

* 23. A héber szöveg így szól: A filiszteusok (egyik) előőrse Mákmás szorosához nyomult. – Ez volt tehát a filiszteusok negyedik csapata; a Szentírás azért beszél róla csak most – a másik háromról már a 17. vers beszélt – mert ezzel került össze Jónatás, akiről a következőkben hallunk.

* 14,1-14. Jónatás hőstette. Az itt (14,1-46) következő rész a számos közbevetett kitérés miatt kissé nehezen érthető. Az események sorrendjét a következőképen kell gondolnunk: Saul és Jónatás háromezer emberrel Mátónás körül táborozott. Jónatás Saul tudta nélkül belekötött a filisztcusokba. Erre Saul, látva, hogy a harc elkerülhetetlen, Galgalában táborba szólította Izraelt. Saul hét napig várakozott Galgalában, ezalatt a Mákmás körüli izraeliták elszéledtek, sőt Saul galgalai serege is hatszáz emberre olvadt. Hét nap múlva Saul felvonult Gábaába, hogy szembe szálljon a Mákmásban táborozó filiszteusokkal. Jónatás és fegyverhordozó legénye Saul tudta nélkül megtámadta a filiszteusok előőrsét, mire a filiszteusok között nagy rémület és zavar keletkezett s egymást öldösve megfutamodtak. Saul, kinek serege közben erősen megnövekedett, űzőbe vette a filiszteusokat, de mivel túlságosan kimerítette népét, vissza kellett vonulnia.

* 1. A héber szöveg így szól: ...előőrséhez, mely amott túl vagyon.

* 2. E helyütt a Gábaa szót talán jelentése szerint halomnak, dombnak kell értenünk: Saul a domb szélén állott. Mágrónról biztosat nem tudunk. A gránátalmafáról L. Móz. II 28,33. jegyz.; 39,24. v.

* 3. Az efódot (L. Móz. II. 28,4. skk.) a főpap viselte; Áchiás tehát a főpap volt.

* 6-10. Ugyanazt mondja el részletesebben, amiről az 1. vers beszélni kezdett, de aztán a közbevetett megjegyzések (2-5) miatt félbehagyott. Ha a filiszteusok le akarnak jönni, akkor bátrak, ha azonban felhívják Jónatást és legényét, akkor ők nem mernek lejönni, tehát nem kell félni tőlük.

* 12. A filiszteusok nem mernek lejönni, de gyávaságukat gúnyos megjegyzéssel (mutatunk valamit) leplezik.

* 13. A héber szöveg világosabb: ... és hullottak (a filiszteusok) Jónatás előtt, fegyverhordozója pedig öldökölt utána.

* 14. A héber szöveg így szól: ... egy hold földnek mintegy a fél barázdáján ment végbe, – vagyis egy olyan hosszú vonalon, mint amekkora egy fél hold földnek a barázdája.

* 15-23. Jónatás hőstette következtében a filiszteusok között zavar támad s Izrael diadalmaskodik.

* 15. E vers a héber szövegben így szól: És riadalom támada a táborban, a mezőn (– tehát nemcsak a sziklafokon –) és az egész nép között s az előőrs s a pusztító sereg (vö. 13,17. sk.) is megrémüle, a föld is reszketett (a félelemtől) s isteni rémület támadt. (Isteni rémület olyan rémület, melyet az Isten bocsát az emberre.)

* 17. Saul mindjárt gondolta, hogy az izraeliták közül okozta valaki a filiszteusok táborában levő zavart.

* 19. A héber szöveg így szól: ... beszélt, a filiszteusok táborában levő zsivaj mindinkább növekedett. – Ekkor Saul már amúgyis tudta, hogy meg kell támadnia a filiszteusokat, nem is kérdezteté tovább a pappal az Urat.

* 20. Felkiálta: a héber szöveg szerint egybegyűle.

* 22. A héber szöveg így szól: ... megfutamodtak, szintén üldözni kezdték őket a harcban. A mondat vége (így ... volt) a héber szövegben nincs meg s a görög fordításból került a latin fordításba. Efráim hegysége: Kánaán hegyvidékének közepe.

* 23b-35. Saul kimeríti a népet, Jonatás tudatlanul megszegi atyja parancsát.

* 23b. Betávenről L. 13,5. jegyz.

* 24. A héber szöveg így szol: Izrael legénysége aznap (igen) kimerült, mert Saul megeskette a népet, mondván: Átkozott legyen az az ember, aki estig kenyeret (= valamit is) eszik, míg bosszút nem állók ellenségeimen – s (ezért) a nép nem evett kenyeret ( = semmit).

* 25. Az erdei (vad) méhek faodvakban, a sziklák s a föld üregeiben mézeinek.

* 28. A vers végét így is fordíthatni: (s ezért) a nép ki is merült.

* 29. Megzavarta az országot = szerencsétlenségbe döntötte az ország népét. – Jonatás kétségkívül helytelenül járt el, mikor atyja ellen beszélt.

* 31. Ájálon Mákmástól nyugat felé kb. 5-6 órányira feküdt.

* 32. A mózesi törvény előírásai szerint az állatok vérét ki kellett csurgatni a földre s ott földdel befedni. (Vö. Móz. III. 3,17; 7,26. sk.; 17,10, 14; 19,26. V. 12, 16, 23.) Mivel a nép az állatokat a földön vágta le, ez nem történhetett meg s így a vér (legalább is részben) bennmaradt az állatokban s a nép vérrel együtt ette a húst, ami pedig szigorúan tilos volt.

* 33-34. A kövön való vágás lehetővé tette az állat vérének kicsurgatását.

* 36-46. Jónatás vétke miatt az Úr nem felel Saul kérdésére s így a filiszteusok üldözése abbamarad.

* 36. Járuljunk (= forduljunk tanácsért) az Istenhez, az oltár vagy a frigyláda előtt.

* 39. Vö. Rúth 3,13. jegyz.

* 41. E szavak: Ha bennem … szentségedet a héber szövegben nincsenek meg s a görög fordításból kerültek a latin fordításba, mindazonáltal igen figyelemreméltók, mert a jeledet szó valószínűleg az Urím a szentségedet szó pedig a Tummím fordítása. Az Úrim és Tummímról L. Móz. II. 28,30.

* 46. A héber szöveg így fordítandó: Saul erre felhagyott a filiszteusok üldözésével stb.

* 47-48. Saul harcainak összefoglaló áttekintése. E két vers részben eddig már említett, részben a következőkben elbeszélt eseményekre vonatkozik.

* 47. A moábiták, az ámmoniták a Holttengertől keletre és északkeletre, az edomiták a Holt-tengertől délre laktak. Szóba Kánaántól északra feküdt s a szíreké volt. A filiszteusok a Földközi-tenger palesztinai partmellékének déli felen laktak.

* 48. Az ámálekiíák elleni harcról a 15. fejezet részletesen beszél.

* 49-51. Saul családja.

* 49. A Szentírás egyéb helyei Jessúj helyett Ábinádábot említik; valószínű tehát, hogy e két név egy személyre vonatkozik. – Saulnak egy negyedik fia is volt, kit Isbósetnek (= Isbáálnak) hívtak; e helyütt a Szentírás nem említi, mert úgylátszik ekkor még nem élt.

* 52. Saul és a filiszteusok.

* 15,1-3. Az Úr felszólítja Sault, irtsa ki az ámálekitákat.

* 2. A Seregek Ura kifejezésről L. 1,3. jegyz. – Az ámálekiták a pusztai vándorlás alatt Ráfidimban orvul megtámadták az izraelitákat (vö. Móz. II. 17,8. skk.); akkor az Úr kijelentette, hogy eltörli az ámálekitákat, – ezt kellett most Saulnak végrehajtania. — 3. Pusztítsd el = tedd Cheremmé őket. L. erről Móz. III. 27,28. Saulnak tehát mindent s mindenkit el kellett pusztítania az ámálekitáknál. E szavak: s meg ne kívánj holmijukból semmit sem, a héber szövegben nincsenek meg, de értelmileg helyesek.

* 4-9. Saul le is győzi az ámálekitákat, de nem pusztítja el mindenüket s életben hagyja királyukat.

* 4. A héber szöveg így szól: Tudtára adá ezt Saul a népnek s megszámlálá őket Teláimban (utóbbi városnév helyett áll a latin fordításban e szó: miként a bárányokat). Teláim úgylátszik Júda területének déli részén feküdt.

* 5. Az ámálekiták városa kétségkívül Kánaán déli részének valamely helysége.

* 6. A kineusokról L. Bírák 1,16; 4,11.

* 7. Heviláról biztosat nem tudunk; a Sár az a fal volt, mely Egyiptom (észak)keleti határát védte a nomádok betörései ellen.

* 8. Az ámálekiták népének csak arról a részéről van szó, mellyel Saul harcba szállt; egyebütt maradt belőlük. (Vö. 27,8; 30,1; Kir. II. 8,12.)

* 9. Ágágot vagy a váltságdíj reményében, vagy a dicsőség vágya miatt hagyták életben. E két szó: ruhákat s kosokat bizonytalan, mert a megfelelő héber szavak jelentése kétes.

* 10-30. Sámuel közli az Úr parancsára Saullal, -logn büntetésből Saul elveszti királyságát.

* 11. Az Úr tulajdonképen nem bán meg semmit; a kifejezés azok közül a szavak közül való, melyek az Istennek emberi, érzéseket g indulatokat tulajdonítanak, hogy belőlük okuljon az ember.

* 12. Kármel városa Hebron vidékén, tehát Júda területének déli részén feküdt. (Nem tévesztendő össze a hasonló nevű heggyel, mely Palesztina északnyugati részén emelkedett. Sámuel tehát azt hitte, hogy Saul délről jövet Kármel városában áll s található, Saul azonban közben már lement Gálgalába (fekvéséről L Józs. 4,19. jegyz.) Diadalív helyett a héber szöveg emlékoszlopról beszél. A vers vége (Oda méne ... legjavából) a héber szövegben nincs meg s a görög fordításból került a latin fordításba.

* 13: Áldott légy az Úrtól = köszöntési forma.

* 16. Hagyj békét = ne beszélj többet.

* 17. Kicsiny voltál: vö. 9,21.

* 22. Az áldozat engedelmesség nélkül nem ér semmit. Sámuel nem az áldozatok ellen, hanem csak a pusztán külsőséges, szívbéli engedelmesség nélkül bemutatott áldozatokról beszél.

* 25. Most azonban, bánom bűnömet, vedd el(= bocsásd meg) bűnömet s jer velem a nép láttára az oltárhoz, hogy tekintélyem ne csorbuljon.

* 29. Izrael Győzedelmese = az Isten. Nem von vissza: a héber szöveg szerint nem hazudik, nem hazudtolja meg magát, kimondott szavának megváltoztatásával.

* 30. Vö: 25. v. jegy.

* 31-35. Sámuel felkoncolja az ámálekiták királyát.

* 32. A héber szöveg így szól: ... királyát. Ágág jókedvűen méne oda, mert azt gondolta: Valóban, elmúlt (= nem fenyeget) a halál keserűsége.

* 34. A héber szöveg így szól: ... Saul pedig felment haza, Saul Gábaájába. – Saul Gábaája egyesek szerint ugyanaz (mások szerint más), mint a benjáminbeli Gábaa. (L. 10,5. jegyz.)

* 16,1-3. Az Úr felszólítja Sámuelt, hogy kenje fel királlyá Izáj egyik fiát.

* 2. Sámuel nem hazudik (mert tényleg be fogja mutatni ezt az áldozatot), csak nem mond el mindent.

* 3. A vágó-(= béke)áldozatok lényeges része az áldozati lakoma volt; erre kellett meghívni Izájt.

* 4-13. Sámuel az Úr parancsára Dávidot keni fel Izrael királyává.

* 4. Elcsodálkozának: a héber szöveg szerint inkább: megrémülének (mert tudták, hogy Sámuel és Saul nincsenek jóban s így esetleg bajba kerülhetnek).

* 5. A megszentelődésről I. Móz. II. 19,10. jegyz.

* 7. Elvetettem = nem őt választottam.

* 11. Nem telepszünk le t. i. az áldozati lakomához.

* 12. A vörös szó valószínűleg Dávid hajára vonatkozik; a keleti emberek rendesen feketék, azért a vörös hajat különösen szépnek tartották. Mások szerint a szó annyit jelent, mint: pirospozsgás.

* 13. Testvérei közepette = jelenlétében. Rámáidról L. 1,1. jegyz.

* 14-23. Dávid Saul udvarába kerül.

* 19. Dávid tehát felkenetése után visszatért rendes foglalkozásához, a pásztorkodáshoz.

* 20, Korsó helyett a héber szöveg tömlőről beszél.

* 21. A fegyver-hordozó szó úgylátszik nemcsak bizonyos szolgálatot, hanem (sőt talán elsősorban) bizonyos címet, rangot jelent.

* 22. Kedvet talált szememben = megtetszett nekem.

* 17,1-11. Góliát hetvenkedése.

* 1. Szokó és Ázeka Betlehemtől nyugatra feküdtek; ugyanarra volt Dommím (helyesebben Efesz-Dámmím) is.

* 2. A Terebintus (fáról elnevezett) völgy Jeruzsá-lemtől délnyugatra, kb. 15 km-re feküdt.

* 4. Fattyú = törvénytelen származású; a megfelelő héber szót azonban általában bajnoknak, bajvívónak (egyesek óriásnak) fordítják. – Get híres filisztéus város, Betlehemtől nyugatra, kb. 22 km-re. Egy könyök kb. 50 cm; egy könyökben két arasz (kb. 25-25 cm) volt; e szerint Góliát magassága 6x50+25 = 325 cm volt. Egyes szövegek azonban csak négy könyökről tudnák s így csak 2,25 m jönne ki.

* 5. Egy siklus kb. 16,8 gramm; 5000 siklus tehát kb. 84 kilogramm.

* 6. A Vers vége a héber szövegben így szól: ... és rézlándzsa volt a vállán.

* 7. 600 siklus kb, 10 kilogramm. – Fegyverhordozó helyett a héber szöveg inkább pajzshordozóról beszél.

* 12-30. Dávid értesül Góliát hetvenkedéséről. – Ez az egész rész (17,12-31.) a görög szövegek legtöbbjében hiányzik, sőt egyes héber szövegekben sem volt meg. (Vö. 17,55. jegyz.)

* 17. Egy éfa kb. 36,4 liter; árpadara helyett a héber szöveg pörkölt gabonáról beszél.

* 18. A vers végét talán így keli értenünk: s tudd meg kívánságukat.

* 19. Ők = Izáj három hadba vonult fia.

* 20. Mágála nem tulajdonnév, hanem tábort (egyesek szerint szekértábort) jelent.

* 22. Poggyász = hadieszközök stb.

* 23. Vö. 4. v. jegyz. – Szavait: vö. 8. skk. v.

* 25. A héber szöveg szerint inkább: Mondák ekkor az izraeliták egymásnak stb. – Adómentessé: a héber szöveg szerint: szabaddá vagy mások szerint nemessé, előkelővé. (Általános adókötelezettség ekkor még aligha volt.)

* 29. Nem beszélgetés-e ez? – beszélni csak szabad? Mások így értik: Ez volt (t. i. hogy eljöjjek) atyám szava (= parancsa).

* 31-40. Dávid az Istenben bízva felkészül, hogy megvívjon Góliáttal.

* 35. Megfojtottam: a héber szöveg szerint: leütöttem (bottal).

* 41-51a. Dávid legyőzi Góliátot.

* 43. A héber szöveg így szól: ... a filiszteus megátkozá Dávidot az ő (Dávid) Istenével együtt.

* 45. A Seregek Ura kifejezésről L. 1,3. jegyz.

* 50. A héber szöveg így fűzi a mondatot:... megölte a filiszteust, pedig kard nem is volt Dávid kezében: (51) odaszalada (ugyanis) stb.

* 51b-64. A filiszteusok megfutamodása.

* 52. Völgy helyett talán inkább Get városáról van szó. Getről L. 41 v. Akkaron szintén filiszteus város volt s Gettől északra, kb. 25 km-re feküdt. A filiszteusok, úgy látszik, először valamennyien Sáráimig (héberül Sáárájímig) futottak, ott egy részük Get, más részük Akkaron felé menekült tovább. Mivel azonban a Sáráim szó kapukat is jelenthet, lehet, hogy a mondatot így kell értenünk; hullottak a sebesültek a Getbe és az Akkaronba vezető kapu bejáratában.

* 54. Góliát fejét Dávid csak akkor vitte Jeruzsálembe, amikor e várost már teljesen elfoglalta; Góliát fegyvereit viszont Dávid csakhamar az Úr sátránál, Nóbéban helyezte el. (Vö. 21,9.)

* 55-58. Dávid Saul előtt. E rész (17,55-58.) a görög szövegnek legtöbbjében hiányzik s egyes héber szövegekben sem volt meg.

* 56. Feltűnő, hogy Saul, akinek 16,18. skk. szerint jól kellett ismernie Dávidot, most azt kérdezi, hogy melyik nemzetségből származik (a héber szöveg szerint: kinek a fia) Dávid. A látszólagos ellentétet vagy úgy kell megoldanunk, hogy 16,14. skk. eseményeit időrendben a 17. fejezet eseményei elé kell helyeznünk, vagy azt kell feltennünk, hogy Saul, mióta Dávid (utoljára) visszatért atyjához, elfelejtette Dávidot vagy családi körülményeit (származását).

* 58. Melyik nemzetségből való vagy a héber szöveg szerint ismét: Kinek a fia vagy?

* 18,1-4. Dávid és Jónatás barátsága.

* 4. A köntös (= felsőruha) átadása a (baráti) szövetség megkötésének záloga volt.

* 5-16. Saul féltékenységből meg akarja ölni Dávidot, majd eltávolítja az udvartól.

* 5 E szavak helyett: sikert aratott itt és a következőkben a latin fordítás szószerint azt mondja, hogy eszesen viselte magát; e kifejezés értelme azonban a héber nyelvhasználat tanúsága szerint mindenkor az, aminek fordításunk adja. – Saul Dávidot nem elismerésből, hanem azzal a szándékkal tette a horcosok tisztiévé, hogy eltávolítsa magától. (Vö. 13 vers,)

* 6. Nem lehetetlen, hogy az a szó, amelyet a latin fordítás ujjongónak fordít, eredetileg valamely hangszer neve volt; a csörgők vaspálcikákkal vert triangulumok (= érchangszerek) voltak.

* 7. E számok: ezer, tízezer nem veendők a szó szoros értelmében, csak annyit jelentenek, mint sok és sokkal több.

* 10. Prófétáim e helyütt annyit tesz, mint értelmetlenül, magából kikelve kiáltozni, idegesen viselkedni.

* 13. E vers (valószínűleg) ugyanazt mondja, mintáz 5. v.

* 14-15. Vö. 5. v. jegyz.

* 17-27. Saul a filiszteusokkal akarja eltétetni láb alól Dávidot.

* 17. Az Úr harcai = az Úr népéhek (= Izrael) ellenségei ellen vívott harcok.

* 18. Életem = származásom. – Dávid e szavakat a köteles tiszteletből és szerénységből mondotta, hiszen a király leányának a kezéhez a Góliáton aratott győzelme fejében (vö. 17,25.) joga volt. – Molatita – mehula-i; (Ábel-) Mehula város volt Isszakár törzsének területén.

* 21. Kelepcéjévé legyen = miatta lelje vesztét. E második alkalommal = Mikol révén. Az első alkalom a Merobbal való házasság lett volna.

* 22. Dávid úgy látszik eleinte húzódozott ettől a házasságtól, azért beszéltette rá a király a szolgái (= udvari emberei) által is a dologra.

* 23. A feleségül vett leányért az atyának kárpótlásul jegyajándék járt. Dávid ezért hivatkozik vagyontalanságára.

* 27. Néhány nap múlva = a meghatározott idő letelte előtt. Dávid kétszáz, tehát kétszerannyi filiszteust vágott le, mint Saul kívánta; a görög fordítás azonban csak száz filiszteusról tud.

* 28-30. Saul nyílt ellenségévé lesz Dávidnak.

* 30. A verset a héber szöveg szerint így kell fordítanunk: A filiszteusok fejedelmei (gyakorta) felvonultak (Izrael ellen), de valahányszor felvonultak, Dávid mindig nagyobb sikert aratott (vö. 5. v. jegyz.), mint Saul bármely szolgája (= vitéze) stb.

* 19,1-3. Jónatás figyelmezteti Dávidot, hogy Saul meg akarja ölelni.

* 1. A héber szöveg így szól: Saul arról beszélt Jónatásnak, a fiának és minden szolgájának (= udvari embereinek), hogy meg kell ölni Dávidot.

* 2. Reggel = holnap reggel.

* 3-7. Jónatás közbenjárására Saul megengesztelődik Dávid iránt.

* 7. Dávid tehát visszakerült Saul szolgálatába. ...

* 8-10. Saul féltékenységből ismét meg akarja ölni Dávidot. (Vö. 18,10. sk.)

* 11-17. Dávid Mikol segítségével megszökik.

* 11. A szobor (hébérül: a teráf) valószínűleg az ősök tiszteletéből származó, házi bálvány volt. Egyesek egyenesen az ősök halotti maszkjának tartják; valószínűleg csak a fejet, legfeljebb a felső testet ábrázolta. A szőrös kecskebőr talán arra szolgált, hogy az emberi haj látszatát keltse. A megfelelő héber kifejezés sokak szerint kecskeszőr párnát jelent. A ruhák = a takarók, a pokrócok.

* 18-24. Dávid Sámuelhez menekül, hova Saul is követi.

* 18. E szó Nájót annyit tesz, mint lakások; a Nájótot a próféták lakására s gyülekezetére szolgáló kolostorféle háznak vagy telepnek kell gondolnunk. (Mások szerint á szó annyit jelent, mint: romok.)

* 19. Rámáta helyett a héber szövegben itt is mindenütt Rámáról vari szó. A Nájót tehát vagy Rámában vagy Ráma mellett volt.

* 20. A prófétáláson itt lelkesült éneket, élénk taglejtéseket stb. kell értenünk.

* 22. Ezen Szokó fekvéséről bizonyosat nem tudunk; valószínű azonban, hogy Ráma közelében feküdt.

* 24. A prófétálás élénk taglejtéseit a bő, vállravetett felsőruha akadályozta; aki ezt levetette, s csak a hosszú, ingszerű alsóköntösben volt, azt a régiek mezítelennek mondták. – E közmondás tulajdonképen nem innen származott (vö. 10,12.), de ezen esemény folytán újabb színt nyert s még jobban elterjedt.

* 20,1-23. Dávid megkéri Jónatást, puhatolja ki, mit szándékozik vele tenni Saul.

* 1. A Rámátában levő Nájótról L. 19,18. jegyz.

* 5. Az újhold napján, vagyis minden hónap elsején az izraeliták különféle áldozatokat (vö. Móz, IV. 28,11. skk.) mutattak be az Úrnak. Ilyenkor áldozati lakomát is tartottak. Itt az utóbbiról van szó. Engedj el = ments fel e kötelezettség alól.

* 6. Ünnepi = esztendei. (Vö. 1,3. 20.)

* 7. Gonoszsága teljes = (a héber szöveg szerint) elhatározta a rosszat (= vesztemet).

* 8. Az Úr szövetsége = az Úr nevében kötött (tehát: igaz) szövetség.

* 9. Vö. 7. v. jegyz.

* 14. Jónatás arról az időről beszél, amikor majd teljesedik az, hogy az Úr Dáviddal lesz, mint Saullal volt (13. v.), vagyis az, hogy Dávid királlyá lesz. Az Úr irgalmassága = olyan irgalmasság, mint amilyent az Úr gyakorol, tehát igaz irgalmasság.

* 15. A vers második mondata (Vegye el... ellenségein) a héber szövegben nincs meg s a görög fordításból került a latin fordításba; valószínűleg nem egyéb, mint a 16. vers egyik változata.

* 16. A. vers értelme nehezen határozható meg; talán így kell értenünk: Bárcsak szövetségre léphetne majd (akkor, ha Dávid királlyá lesz) Jónatás Dávid házával s bárcsak bosszút állna az Úr Dávid ellenségein.

* 19. A héber szöveg így szól:... Harmadnapra eredj le jó messzire s menj el arra a helyre, ahol a múltkori esemény napján rejtőzködtél s ülj le (vagy: tartóz kódjál) az Ázel (= útjelző?) kőnél.

* 22. A békével szó a héber szövegben nincs meg.

* 23. Az Úr legyen a tanú = az Úr őrködjék megbeszélésünk felett s ő büntessen meg, ha azt megszegjük.

* 24-34. Jónatás kipuhatolja Saul szándékait.

* 25. A verset talán így kell értenünk: A király leült rendes helyére, a fal mellett levő székbe s leültek a többiek is rendes helyükre: Jónatás a királlyal szembe, Ábner a király jobbjára, de Dávidnak a király balján készített helye üresen maradt.

* 26. Móz. III. 7,20. szerint annak, aki valami miatt (pl. halottal való érintkezés miatt stb.) vallásilag tisztátalanná vált, nem volt szabad ennie az áldozati lakomából.

* 30. Saul Jónatás anyját illeti gyalázó szavakkal.

* 35-43. Jónatás közli Dáviddal, hogy Saul Dávidot meg akarja ölni.

* 38. Jónatás azért siettette a fiút, hogy az Dávidot észre ne vegye s ő mielőbb magára maradjon.

* 41. Dávid a kő déli-, tehát túlsó oldalán húzódott meg.

* 21,1-5. Dávid Áchimelektől kenyeret kér.

* 1. Nóbe (a héber szerint: Nób) Benjámin törzsének területén, Jeruzsálemtől északkeletre, mintegy 3 km-re feküdt. – Ezidőben itt állott a szent sátor s Áchimelek (= Áchiás? vö. 14,,3.) volt a pap = a főpap. Achimelek nyilván attól tartott, hogy Dávid valamilyen nehéz megbízatást hoz számára Saultól s azért hökkent meg Dávid láttára.

* 2. Erre és erre a helyre = egy bizonyos helyre.

* 4. A szent sátor szentélyében egy asztalkán tizenkét kenyér állott, melyet hetenkint felváltottak,; a régieket a papok fogyasztották el, mikor is vallásilag tisztáknak kellett lenniök. Ezekről a szent kenyerekről beszél Áchimelek. A házassági élés a mózesi törvény szerint (vö. Móz. III. 15,16.) vallásilag – egy-egy napra – tisztátalanná tette a házasfeleket.

* 5. E vers második felének értelme bizonytalan; a számtalan magyarázat közül a legvalószínűbb még a következő: tiszták vagyunk, mert asszonyt két napja (vagy: már régóta) nem érintettünk, ezen az úton pedig, idegenben lévén, még kevesbbé fogunk, tehát ma is tiszták maradunk. – A holmi szó ugyanis testet, a közönséges szó pedig idegenben levőt is jelent.

* 6. Áchimelek szent kenyereket ad Dávidnak. Vö. 4. v. jegyz.

* 7. Az eseményeket látja Saul egyik embere, Dóeg. – Benn az Úr hajlékában = a szent sátor udvarán (a héber szöveg szerint: ki épen az Úr előtt tartózkodott – ami ugyanazt jelenti).

* 8-9. Dávid magához veszi Góliát kardjai.

* 9. Vö. 17,54. – Az efód a főpapoknak – a mai miseruhához hasonló - ruhája volt; ügy látszik, meghatározott helyen függött.

* 10-14. Dávid a filiszleusokhoz menekül, de ott félelmében őrültnek tetteti magát,

* 10. Get híres filiszteus város volt a Földközi-tenger palesztinai partmellékének déli részén.

* 11. Vájjon nem ez-e Dávid ? = Hiszen ez Dávid! A filiszteusok vagy tudták, hogy Dávid annak a földnek (= Júdának) felkent királya, vagy csak hősies tette (Góliát) miatt mondták annak. — 13. Dávid őrültnek tettette magát.

* 22,1-2. Dávid Odollám barlangjába menekült.

* 1. Odollám (héberül Adullám) nevű város úgy látszik kettő volt; mindkettő Júda területén feküdt, az egyik Jeruzsálemtől délnyugatra, mintegy 21 km-re (vö. Móz. I. 38,1. 12; Józs. 15,35.), a másik – amelyről itt van szó  Betlehem és Tekua között.

* 3-4. Dávid Moábban helyezi biztonságba szüleit.

* 3. Moáb a Holt-tengertől keletre feküdt. Dávid egyik ősanyja, Rúth moábi származású volt. A moábi Mászfának a fekvéséről semmit sem tudunk.

* 4. A (szikla-) vár valószínűleg az odollámi barlang volt; mások a szót Mászfára vonatkoztatják.

* 5. Dávid Háret erdőségébe vonul. – A várról L. előző v. jegyz. – Azok, akik a váron (a júdai) Odollám barlangját értik, a Júda földére kifejezést elsősorban Odollám vidékére vonatkoztatják; mások úgy vélik, hogy Gád azt mondja Dávidnak, menjen vissza (a Holt-tengertől keletre eső) Mászfából (a Holt-tengertől nyugatra eső) Júda földére. Háret erdőségéről többet nem tudunk.

* 6-8. Saul szemrehányással illeti népét.

* 6. A második mondat a héber szövegben így szól: Saul (ekkor) Gábaában, a dombon levő tamariszkusfa alatt ült (= ülést tartott) dárdájával a kezében stb. (Domb ugyanis héberül: ráma, amit a latin fordítás tulajdonnévnek vesz.) Gabaáról L. 10,5. jegyz.

* 7. Jemini fiai = benjáminiták!

* 8. A vers vége a héber szövegben így szól: …. fiam lesbe állította ellenem szolgámat, miként az a mai napon (nyilvánvaló).

* 9-10. Az edomita Dóeg beárulja Áchimeleket.

* 10. Tanácsot kért az Úrtól = (az Úrim és Tummím segítségével) választ kért az Úr elé terjesztett kérdésre. (Vö. Móz. II. 28,30.)

* 11-16. Saul nem fogadja el Áchimelek mentségét.

* 13. Vö. 8. v. jegyz.

* 14. Eljár parancsaidban – vezeti hadaidat. (A megfelelő héber kifejezés jelentése vitás, valószínűleg azonban Dávid hadvezéri mivoltára céloz.

* 17-19. Saul leöleti a nóbei papokat s feldúlja városukat.

* 18. Az efód a főpap egyik öltözéke volt; a többi papok is hordták, de gyolcsból (lenből). A szövegből nem következik, hogy az efód ekkor a papokon volt, csak az, hogy viselésére joguk volt.

* 19. Nóbéról (Nób-ról) L. 21,1. jegyz.

* 20-23. Ábjátár Dávidhoz menekül.

* 23. A vers végét sokan így fordítják: nálam biztos helyen leszesz.

* 23,1-6. Dávid felmenti Keílát.

* 1. Keíla Júda területén, Betlehemtől délnyugatra, mintegy 20 km-re feküdt.

* 2. Megkérdezé L. 22,10. jegyz.

* 3. Értelme: mi itt Júdeában (amúgy is) veszedelemben forgunk, hogy vonulnánk tehát még hadba is!

* 6. A versből nem következik, hogy Ábjátár csak Keílában csatlakozott Dávidhoz. – A főpap az efódba (L. 22,18 jegyz.) öltözötten kérdezte meg az Urat.

* 7-13. Dávid elmenekül Keilából.

* 8. A héber szöveg így értendő: Erre Saul hadba szólítá az egész népet, hogy lemenjen Keílába s ostrom alá vegye Dávidot és embereit.

* 9. Vö. 6. v. jegyz.

* 14-15. Dávid a Zif-pusztában megújítja szövetségét Jónatással.

* 14. Erős helyek azok, melyeket vagy az emberi kéz, vagy a természet megerősített s harci célokra alkalmasakká tett; ugyanezt a kifejezést egyébként a latin fordítás másutt (szikla)várnak (vö. 22, 4, 5.) vagy biztos helynek (vö. 19. v.) fordítja. Zíf Hebron-tól délkeletre, mintegy 7 km-re feküdt. Zíf pusztája Júda pusztájának: a Holt-tenger nyugati partján húzódó, kb. 70 km hosszú, 20 km széles pusztának Zíf körül levő része. – E két szó: az erdős (szószerint: homályos) hegyen a héber szövegben nincs meg s valószínűleg csak a Zíf ( = homályos?) szó jelentését magyarázza.

* 15. Saul ugyan Keilába nem ment el (vö. 13. v.), nemsokára azonban – talán a zífbeliek árulására, vö. 19. v. jegyz. – mégis Dávid után nyomult.

* 18. Vö. 20,12. skk. – Az Úr előtt = az Úrra való hivatkozással igaz, őszinte szövetséget.

* 19-28. A zifbeliek elárulják Dávidot, de az az utolsó pillanatban megmenekszik.

* 19. A zífbeliek úgy látszik már előbb (vö. 15. v. jegyz.) beárulták Dávidot. – Gábaáról L. 10,5. jegyz. – Az erdő legbiztosabb helyein = az erdőségben (s az abban) levő (természetes v. mesterséges) erősségekben (vö. 14. v. jegyz.). A sivatag a Zíf-puszta. Éttől (– kelet felé fordulva –) jobbra, tehát délre volt a Háchila-domb.

* 22. A héber szöveg bizonyos fokozást tartalmaz s így szól: Menjetek, kérlek, vigyázzatok továbbra is, fürkésszétek ki és nézzétek meg a helyet, hol von a lába (= hol tartózkodik) s (tudjátok meg) ki látta őt ott, mert azt mondták nekem, hogy ő (= Dávid) igen ravasz.

* 23. E helyett: Még ha a földbe bájt is, a héber szöveg ezt mondja; és ha (ezen) a földön (= az országban) van, kikutatom stb.

* 24. Máon Zíftől délre, mintegy 8 km-re feküdt. Dávid tehát már lejebb ment, mint volt (vö. 19. v.). Jesimon annyit jelent, mint sivatag, e helyütt tehát nem tulajdonnév, hanem a Máontól keletre húzódó pusztát (vö. 19. v. jegyz.) jelenti. Jobbra (t. i. ha az ember kelet felé néz, tehát) = délre.

* 26. A héber szöveg így szól: ...– Dávid remegve futott, hogy elmenekülhessen Saul elől, ám Saul és emberei bekerítették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket.

* 28. Elválasztó kősziklának, mert ott választotta el az Isten Sault Dávidtól. A héber kifejezés azonban így is fordítható: ... azt a helyet a Megmenekvés kősziklájának.

* 24,1-8. Dávid nem bántja a kezébe került Sault.

* 1. Engáddi városa, az ámorreusok hajdani Ászászontámárja (vö. Móz. I. 14,7.) a Holt-tenger nyugati partvonalának kb. a közepén feküdt. A legbiztonságosabb helyek helyett a héber szöveg ismét a hegyi várakról, a hegyek természetes v. emberi kéz alkotta erősségeiről beszél. (Vö. 23,14. jegyz.)

* 3. A héber szöveg így szól: … hogy felkutassa Dávidot és embereit a vadkecskék (= zergék) szikláján. Utóbbi kifejezés úgy látszik tulajdonnév volt.

* 4. E kifejezés: hogy elvégezze szükségét, a héber szövegben így szól: hogy betakarja lábát – s egyesek szerint az alvásra vonatkozik.

* 5. Mikor és hol mondotta az Úr ezeket a szavakat, nem tudjuk.

* 6. Dávid emberei nem elégedtek meg azzal, amit Dávid tett, hanem Saul megölését sürgették (vö. 8. v.); erre mondta Dávid, hogy legyen az Úr kegyelmes iránta (= mentse meg attól), hogy ezt tegye.

* 9-16. Dávid tudtára adja Saulnak, hogy nem bántotta.

* 11. Eszembe jutott: a héber szöveg szerint: mondták is (nekem, biztattak is reá).

* 13. A verset – a héber szöveg szerint – jövő időben is fordíthatjuk: Az Úr majd ítél, az Úr majd bosszút áll, az én kezem nem fog bántani.

* 14. Dávid nem akar a gonoszok közé tartozni, nem követ el tehát gonoszságot (= nem bántja Sault).

* 16. A vers – a héber szöveg szerint – ismét jövő időben is fordítható: Az Úr majd ítélni fog, megvéd engem s megszabadít kezedből.

* 17-23. Saul kibékül Dáviddal.

* 20. Ha ellenségem lettél volna, megöltél volna, nem vagy tehát ellenségem. – A hasonló szó a héber szövegben hiányzik.

* 21. Uralkodni fogsz = király leszesz; kezedben lesz Izrael királysága – nem veszíted el sem te, sem utódaid (sokáig).

* 22. Nem törlőd ki nevemet atyám házából = nem irtod ki családomat nemzetségemből.

* 23. Dávid esküjét meg is tartotta. Vö. Kir. II. 9. A biztosabb helyekről L. 1. v. jegyz.

* 25,1a. Sámuel próféta halála. – Rámáta helyett a héber szöveg Rámáról szól (vö. 1,1. jegyz.). E kifejezés házában valószínűleg csak annyit jelent, mint városában, Rámában; lehetséges azonban az is, hogy a ház kertjére, illetőleg a ház kertjében levő sírboltra vonatkozik. (Vö. Kir. IV. 21,18 és Krón. II. 33,20.)

* 1b-13. Dávid ennivalót kér Nábállól, de ez elutasítja. Ez a Fárán-puszta (nem tévesztendő össze a Sinai-félsziget hasonló nevű nagy pusztájával) Betlehemtől délre feküdt.

* 2. Máonról L. 23,25. jegyz. – Kármelről (nem tévesztendő össze a hasonló nevű, Palesztina északnyugati részén levő heggyel) L. Józs. 15,55. – A vers vége a héber szövegben így szól: ekkor épen juhai nyírásán Kármelben volt.

* 3. Káleb nemzetsége valóban ezen a vidéken lakott. (Vö. Józs. 15,13. skk.) A görög és szír fordítás azonban a Káleb szót – jelentése szerint – kutyának fordítja s Nábált kutyatermészetű embernek teszi meg.

* 5. E kifejezés: és köszöntsétek békességesen, a héber nyelvhasználat szerint tulajdonképen annyit tesz, mint kérdezzétek meg, hogy jól érzi-e magát?

* 6. A latin fordítás a testvéreim kifejezésen Nábált és hozzátartozóit érti; a héber szöveg így szól: ... mondjátok: Élj (sokáig)! Békesség neked, békesség házadnak ( = családodnak) stb.

* 8. Dávid Nábál legényeit (= pásztorait) hívja tanukul, majd azt kéri, hogy találjanak Nábál (átvitt értelemben vett) legényei, vagyis Dávid követei, kegyelmet Nábál szemében, azaz fogadja őket Nábál jó szívvel. Jó napon jöttünk, mert a juhnyírás napja a régi Keleten olyanféle volt, mint minálunk a szüret, amikor volt minden bőviben s jutott is mindenkinek. Amit kezed bír = amit tudsz és akarsz.

* 14-35. Nábál felesége, Ábigáil megengeszteli Dávidot.

* 17. Beliál-fia = haszontalan, gonosz ember. (Vö. 1,16. jegyz.)

* 18. Árpadara helyett a héber szöveg (a pattogatott kukoricához hasonló) pörkölt gabonáról szól. Egy véka kb. 12,141iter; öt véka tehát 60,70 liter. A száz köteg aszúszőlő és a kétszáz csomó füge helyett száz, szőlőből (ma úgy mondanók: mazsolából) és kétszáz fügéből készült lepényt is érthetünk. Újabban egyesek a szón (főkép a fügén) gyümölcsízszerű készítményt értenek.

* 20. A héber szöveg így szól: ... a szamárra s a hegy rejtett helyein lefelé tartott stb.

* 22. Oly biztos legyen ellenségeim veszte, mint amilyen biztos, hogy nem kímélem Nábált. – A falravizelő kifejezés egyesek szerint kutyát, mások szerint férfit jelent.

* 25. A Nábál szó a héber nyelvben bolondot jelent.

* 26. Ő mentette meg kezedet attól, hogy önkezeddel bosszút ne állj magadért. Uram = Dávid.

* 28-31. E versek értelme felette vitás s teljesen talán sohasem lesz megállapítható. A 28. v.-ben Ábigáil valószínűleg Dávid jövendő hivatására és jelen küzdelmeinek nemességére való hivatkozással kéri, hogy ne kövesse el ezt a gonoszságot (= Nábál s háza elpusztítását). Maradandó ház = sokáig uralkodó királyi család. Az Úr harcai = az Úrért, az Úr ellenségeivel s az Úr megbízásából vívott harcok. A héber szöveg a vers utolsó szavait így fűzi: hiszen benned nem lesz gonoszság soha életedben; e mondatot hízelgő értelemben kell vennünk.

* 29. A vers értelme a latin fordítás szerint a következő: Te könnyen megbocsáthatsz, hiszen neked mi sem árt, mert téged az Úr véd, ellenségeidet pedig az Úr úgyis megbünteti. A héber szöveget ismét inkább hízelgő jó kívánságot közlő értelemben kell vennünk. – Ábigáil tehát azt kivánja Dávidnak, hogy élvezzen mindenkor nyugalmat, ellenségei pedig szenvedjenek hányattatást. (Mások szerint Dávidnak életet, ellenségeinek halált kíván.) Az élők kötege képes kifejezés s a (nyugodtan) élők összességét jelenti. (A kifejezés alapja talán az ölben tartott virágcsokor: Dávid legyen egy virága annak a csokornak, melyet az élők alkotnak s mely az Őr ölében van. A kifejezés elsősorban a földi életre vonatkozik.)

* 31. Szivbéli szemrehányás = lelkiismeretfurdalás. A vers utolsó mondatában Ábigáil vagy azt mondja, hogy ha majd Dávid király lesz, eszébe fog jutni mindaz, amit szolgálója (– Ábigáil) mondott, vagy azt kéri, hogy akkor majd emlékezzék meg róla.

* 34. Vö. 22. vers jegyz.

* 36-39a. Nábál bűnhödése.

* 37. Nábált valószínűleg szélütés érte. Olyan lőn, mint a kő = megmerevedett.

* 39. Hogy a vers utolsó mondata Dávid szava-e, vagy pedig a Szentírás összefoglaló megjegyzése, meg nem állapítható.

* 39b-41, Dávid feleségül veszi Ábigáilt.

* 40. Kármelről L. 25,2. jegyz.

* 41. Ábigáil mindenre kész, amit Dávid tőle kíván.

* 43. Ebben az időben a többnejűség megengedett dolog volt. Vö. Móz. I. 16,2. jegyz. – Ez a Jezráel megkülönböztetendő a hasonló nevű, ismertebb, Palesztina északi részében, Isszakár törzsének területén fekvő várostól, mert ez Júda törzsének területén (vö. Józs. 15,56), Kármel városának vidékén feküdt. —

* 44. Gállim Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra feküdt. Fáltit Fáltiel-nek is hívták (vö. Kir. II. 3,15).

* 26,1-12. Dávid ismét megkíméli a kezébe jutóit Saul életét.

* 1. Zifről L. 23,14. – Gábaáról L. Bír. 19,14. – A Háchila-dombról L. 23,19.

* 2. Zíf pusztájáról L. 23,14.

* 3. Gábaa annyit jelent, mint domb, Háchila-Gábáa tehát annyit, mint Háchila dombja, úgy, ahogy a latin fordítás az első versben fordítja.

* 4. A héber szöveg így is érthető: ... és megtudá, hogy Saul az elkészített helyre jutott.

* 5. A titokban szó a héber szövegben nincs meg. – A héber szöveget egyesek így fordítják: ... (s hogy) Saul a szekérvárban (= a tábor szekerekkel védett helyén) fekszik stb.

* 6. Szárúja Dávid nővére volt. (Vö. Krón. I. 2,16.)

* 10. Vagy az Úr fogja agyonsujtani = vagy hirtelen halállal múlik ki, vagy el kell jönnie halála napjának = vagy az öregség őrli fel.

* 11. Én irántam legyen az Úr kegyelmes = de engem óvjon meg az Úr attól (hogy megöljem Sault).

* 13-16. Dávid tudtára adja Saulnak, hogy ismét megkímélte.

* 15. Dávid némi gúnnyal mondja: Hiszen te vagy a legkiválóbb ember Izraelben!

* 17-25. Dávid nem kér Saul kegyéből, hanem az Úrra bízza magát.

* 19. Ennek s a következő versnek értelme vitás. Valószínűleg így kell értenünk: Ha az Úr ingerel téged ellenem, ennek az az oka, hogy valami bűnöd van, engeszteld ki tehát az Urat áldozati illattal; ha úgy véled, hogy nincs bűnöd s így a dolog nem az Úrtól van, akkor tudd meg, hogy átkozottak mindazok, akik ezt a hajszát rendezik, mert az a céljuk, hogy kirekesszenek engem Izrael vallási és társadalmi közösségéből. Az Úr öröksége = Izrael országa. Más isteneket más (nem izraelita) országokban tiszteltek. Eredj, szolgálj más isteneknek tehát kb. annyit jelent, mint menj idegen földre, más országba.

* 20. A vers legvalószínűbb értelme a következő: Azt akarják, hogy menjek ki ebből az országból, – jó, ki is megyek, hogy ne hulljon vérem erre a földre, hol az Úr (különösen is) jelen van (a szent sátorban), hiszen Izrael királya valóságos hajtóvadászatot rendez ellenem.

* 21. Igen sokat nem tudtam: a héber szöveg szerint: tudatlanságból igen sok (rossz) dolgot követtem el (ellened).

* 23. Dávid nem kér Saul kegyéből: az Úr majd megfizet mindenkinek, mert az Úr igaz és hű (= megtartja ígéreteit), megfizet neki (Dávidnak) is, Saulnak is.

* 25. A vers lényegében ugyanazt mondja, mint 24,21.

* 27,1-4. Dávid a filiszteus Getbe menekül.

* 1. Szívében = magában.

* 2. Ez az Ákis valószínűleg ugyanaz, akiről 21,10. skk. beszéltek. Getről L. 5,8. jegyz.

* 3. Vö. 25,40. skk.

* 5-7. Dávid (a filiszteus) Szikelegben telepszik meg.

* 6. Szikeleg héberül Sziklág) Kánaán déli részén feküdt. Eleinte (Józs. 15,31.) Júda, később (Józs. 19,5.) Simeon törzséhez tartozott, ezidőben a filiszteusok birtokában volt.

* 7. A héber szöveg szerint Dávid egy évig és négy hónapig tartózkodott a filiszteusok földén.

* 8-12. Dávid portyázásokkal tartja fenn magát és embereit.

* 8. A gessúriták (megkülönböztetendők a Palesztina északi részében, a Jordántól keletre lakó hasonló nevű néptől) a filiszteusok mellett, a Földközi-tenger palesztinai partmellékének déli részén laktak; a gerzitákról semmit sem tudunk; az ámálekiták Kánaántól délre laktak. A vers második felét így kell értenünk: ezek (a népek) voltak ugyanis ennek a földnek a lakói ősidőktől fogva, egészen Sárig (= Egyiptom keleti határerődítményei), Egyiptomig.

* 10. Kánaán déli részét Délvidéknek (Negebnek) hívták; egy részén Júda törzse lakott, egy részét Jerámeel (= Júda egyik dédunokája) utódai bírták, egy részén Keni utódai (a júdaiakkal szövetkezett kineusok) laktak. Vö. 15,6. Mindezek természetesen a filiszteusok ellenségei voltak.

* 12. Akis azt hitte, hogy Dávid valóban az izraeliták ellen küzdött, s így örökre lehetetlenné tette, hogy övéihez visszatérjen. – Dávid eljárását a Szentírás korántsem állítja követendő példának elénk: a Szentírás csupán hűen elbeszéli a történet eseményeit, melyeket bizony sokszor átsző az emberi gyarlóság és hiba.

* 28,1-2. A filiszteusok harcra készülődnek Izrael ellen s Akis Dávidot is meghívja a táborba.

* 1. Ákis szavait inkább kitüntető meghívásnak, mint fenyegetésnek kell tekintenünk.

* 2. Dávid felelete kétértelmű, Ákis úgy értette, hogy Dávid ki fog tenni magáért. – Fejem őre = legfőbb testőröm.

* 3-19. Saul felidézteti Sámuel szellemét s az megjövendöli vesztét.

* 3. Sámuel már előbb (vö. 25,1.) halt meg, Saul is valószínűleg már régen eltávolította a halottidézőket s a jósokat (vö. Móz. III. 19,31; 20,6; V. 18,11.); itt a Szentírás csak azért szól e dolgokról, hogy a következőket megérthessük.

* 4. Simám Isszakár törzsének területén feküdt, (az újszövetségi) Názárettől délkeletre, kb. 14 km-re. Gelboe (hegy) Sunámtól délre, kb. 10 km-re feküdt.

* 6. Saul azért akarta megkérdezni az Urat, hogy megtudja, mitévő legyen; a választ vagy álmok, vagy a papok (a héber szöveg szerint: az Urím, L. Móz. II. 28,30.) vagy a próféták által várta.

* 7. Endór Gelboétől északra, 14 km-re, Náim táján feküdt.

* 10. Semmi baj = semmiféle büntetés.

* 12. Kétségtelen, hogy embernek, pusztán emberi erőkkel semmiféle körülmények között sem áll módjában valakinek a szellemét felidézni. Itt sem lehet tehát erről szó. Épen azért Sámuel megjelenése, melyet valóságos történeti ténynek kell tartanunk, nem lehetett az asszony idézésének a következménye, hanem az Isten különleges, nagy célok érdekében jónak látott engedélye alapján következett be. Az asszony csupán a külső alkalmat teremtette meg, Sámuel azonban az Isten parancsára jelent még.

* 13. A latin szöveg szószerint így szól: Isteneket láttam stb. Az istenek kifejezés azonban vagy isteni lényt, vagy isteni alakot, vagy bírót jelent.

* 14. A palást valószínűleg Sámuel prófétai ruhája volt (vö. 2,19.); erről ismert rá Saul.

* 19. Velem lesztek – halottak lesztek, a halottak országában lesztek. A kifejezés a túlvilági életbe vetett hitről tanúskodik.

* 20-25. Saul kétségbeesve távozik.

* 25. A vers vége a héber szövegben így szól: felkerekedének s még az éjjel elmenének.

* 29,1-11. A filiszteusok visszaküldik Dávidot Szikelegbe. Az itt következő esemény időrendben talán a 28,1-3. eseményei után történt. Ott ugyanis azt halljuk, hogy Akis meghívja Dávidot a harcba s a filiszteusok (28,4.) Sunámban, az izraeliták pedig Gelboe hegyén ütöttek tábort. Valószínűleg útközben érték el a filiszteusok Afeket (megkülönböztetendő a 4,1-ben említett hasonló nevű várostól), az izraeliták pedig a Jezráhel melletti forrást. Mindkét hely tehát a Gelboe-hegy (vö. 28,4.) vidékén feküdt.

* 3. Sok nap vagy esztendő – egy év és négy hónap. (Vö. 27,7.) (A sok szó a héber szövegben hiányzik.)

* 5. Vö. 18,7.

* 11. Vö. előző v. jegyz. Jezráhelbe: a héber szöveg így is érthető: Jezráhel felé, Jezráhel ellen.

* 30,1-20. Dávid legyőzi az ámálekitákat, kik távollétében feldúlták Szikeleget.

* 1. Szikelegről L. 27,6. Az ámálekitákról L. Móz. I. 14,7. – A Délvidékről szó helyett a héber szöveg szerint ezt kell értenünk: a Délvidékre. Szikeleg ugyanis a Délvidéken (a Negebben) feküdt.

* 5. Vö. 25,40. skk.

* 6. Megszomorodék: a héber szöveg szerint: nagy bajba jutott.

* 7. Ábjátárról L. 22,20. – Az efód (vö. Móz. II. 28,4. skk.) a főpap egyik ruhadarabja volt, melyet az Úr megkérdezésénél viselt.

* 8. Az Urat a főpap kérdezte meg, Dávid kérésére. Rablók helyett itt és a következőkben a héber szöveg csapatról beszél.

* 9. A Beszór-patak Szikelegtől délre húzódott.

* 12. Egyesek – a héber szöveg alapján – itt is (vö. 25, 18.) füge-lepényre és aszúszőlő (= mazsolás-) lepényre gondolnak.

* 14. A Délvidék (a Negeb) egy (nyugati) részét a kereteusok (= a filiszteusok), egy részét Júda törzsének egyes családjai, egy (kelet felé húzódó részét) Káleb utódai lakták.

* 15. E mondat: Dávid meg is esküvék neki, a héber szövegben nincs meg.

* 20. Dávid a visszaszerzett zsákmányon kívül az ámálekiták nyájait és csordáit is megszerezte s ezeket (a héber szöveg értelme szerint) a visszaszerzett nyájak élén tereltette; tulajdonképen tehát ez volt Dávid zsákmánya.

* 21-25. Dávid nagylelkűen osztja szét a zsákmányt. – ti. Vö. 9. v.

* 25. Hasonló módon osztozkodtak a zsákmányon Mózes (Móz. IV. 31,27.) és Józsue (Józs. 22,8.) idejében is. A szokás tehát igen régi volt, Dávidtól fogva törvénnyé is lett.

* 26-31. Dávid ajándékokat küld párthiveinek.

* 26. Az itt közölt esemény valószínűleg már Saul halála után történt. Dávid azért küldött ajándékokat Júda véneinek (= a Júda törzsében levő előkelőknek), hogy őket hozzá való ragaszkodásukban megerősítse s hogy magának köztük új barátokat (párthíveket) szerezzen. Az Úr ellenségei azok, akik az Úr népének, az izraelitáknak ellenségei; a kifejezés ezúttal az ámálekitákra vonatkozik.

* 27. Az itt felsorolt városok, mint az a 26. versből is kitűnik, Júda törzsének területén feküdtek. Betelbe (vö. Móz, I. 28,19.) talán azért küldött ajándékot, hogy a szent hely iránti tiszteletét kifejezze;. nem lehetetlen azonban, hogy ez a Betel (nem a szent hely volt, hanem) Júda, illetőleg a Júdához tartozó Simeon törzsének területén, Szikeleg közelében feküdt. (Józs. 19,4. Bethulnak nevezi.) Rámot több volt, itt arról van szó, amely a. Délvidéken (a Negeben) feküdt.

* 29. Rákál valószínűleg azonos Kármel városával. Jerámeel és Keni utódairól L. 27,10.

* 30. Árama = Horma. (Józs. 15,30.) – Ásán-tó, héberül Bórásán, város volt. (Vö. Józs. 15,42.) Álak fekvéséről közelebbit nem tudunk.

* 31,1-3. Izrael vereséget szenved a filiszteusokíól.

* 2. Megrohanák: a héber szöveg szerint: utólérék.

* 3. A héber szöveg így szól: A harc igen kemény (= kilátástalan) volt Saulra nézve s az íjászok, a kézíve emberek reábukkantak s ő (látva, hogy veszve van) nagyon megijedt az íjászoktól.

* 4-6. Saul kétségbeesésében saját kardjába dől.

* 4. Körülmetéletlenek = pogányok (filiszteusok). Fegyverhordozója azért vonakodott, mert félt (egyesek szerint: attól, hogy megölje a király szent személyét, mások szerint: a nyomában levő ellenségtől). Saul öngyilkosságát a Szentírás – mint annyi minden egyéb emberi vétket – egyszerűen elbeszéli, anélkül, hogy annak erkölcsi oldaláról nyilatkoznék. Hogy az öngyilkosság jogtalan beavatkozás az isteni gondviselés terveibe, az kétségtelen: az ember halála épúgy nem tőle függ, mint születése, mindkettő felett az Isten rendelkezik; az is bizonyos, hogy sokkal több hősiesség és erő kell az élet apró és nagy vértanuságainak elviselésére, mint az öngyilkosság bűnös tettének elkövetésére. – Saul kb. Kr. e. 1011-ben halt meg.

* 7. Saul halála után az izraeliták megmaradt serege is felbomlik. A völgy a Jezráhel völgye, mely a csata helyétől nyugatra feküdt. E kifejezés: a Jordánon túl e helyütt talán nem jelenti tényleg a Jordántól keletre eső földet, hanem a Gelboe hegyétől keletre, a Jordán felé húzódó vidéket.

* 8-10. A filiszteusok meggyalázzák Saul tetemét.

* 10. Az Astóreteknek (a filiszteus Vénuszoknak) ez a temploma valószínűleg Askalonban (a Földközi-tenger partján) volt. Betsán (a későbbi Szkitopolisz) a Gelboe-hegytől keletre, a Jordán közelében feküdt.

* 11-13. Jábes-Gálaád lakói megadják Saulnak a végtisztességet.

* 11. Jábes-Gálaád a Jordántól keletre, Betsántól délkeletre feküdt. A jábesiek úgy látszik azért gondoskodtak Saul eltemetéséről, mert meg akarták hálálni azt, hogy megszabadította őket az ámmoniták kezéből. (Vö. 11. fej.)

* 12. A filiszteusok tehát Saul fiainak a testét is feltűzték Betsán falára.

* 13. Jábes berke helyett a héber szöveg a Jábesben levő tamariszkusfáról (vö. 22,6.) beszél. A böjt a gyász jele volt.