SZENT PÁL APOSTOL I. LEVELE A TESSZALONIKAIAKHOZ.
Tesszalonika, jelenleg Szaloniki, Macedoniának nevezetes városa volt, melyet görögök, romaiak és nagy számú zsidók laktak. Pál oda második apostoli útján ment Kr. u. 52. vagy 53. évben, miután Filippiből eltávozott (Apost.cs. 17,1. s követk.). Igen nagy sikerrel hirdette ott az Isten igéjét; különösen sok, istenfélő görög (prozelita) tért meg, úgy hogy csakhamar jelentékeny keresztény község alakúlt ott. De mint mindenütt, úgy itt is a zsidók ellenzették az új tanítmányt. Fellázadtak Pál ellen, ki ennélfogva kénytelen volt a várost elhagyni, s előbb Bereába, azután, mivel ott sem volt biztosságban a zsidók ármányaitól, Athenébe menekedni (Apost.cs. 17,5–15.). Innen (Tessz. I. 3,1.2.) küldé az újdon alapított egyházi község állapotáról fölötte aggódó apostol Timoteust Tesszalonikában, hogy őket megerősítse. A ki csakhamar visszatért, de Pál apostolt nem találta már Athenében, hanem Korintusban (Apost.cs. 18,1.). Timoteus tudósitása egy részben ugyan örvendetes vala, mivel értésére esett Pálnak, hogy a tesszalonikaiak a hit mellett buzgólkodók, abban állhatatosak, a felebaráti szeretetben tevékenyek (Tessz. I. 3,6. 4,9.), de más részben szomorító volt. Némelyek t. i. igen hajlandók voltak a kicsapongásokra, bujaságra és csalásokra (Tessz. I. 4,3.), mások pedig a restségre (Tessz. I. 4,11.); továbbá, Krisztus eljövetelére és a feltámadásra nézve is hibás vélemények terjedeztek közöttük. Ezen állapot következtében még Kr. u. 52. v. 53. évben küldé Pál Korintusból első levelét a tesszalonikaiakhoz, melyben inti és buzdítja őket. E levélnek két szakasza van; az elsőben (1–3. r.) dicséri az ő keresztény buzgalmokat, és biztosítja őket, hogy csak kényszerítve vált el tőlök a zsidók üldözése miatt; mivel pedig szivén fekszik az ő üdvösségök, Timoteust küldötte hozzájok. A második szakaszban állapotjokhoz alkalmazott üdvös intéseket és tanításokat ad nekik (4. és 5. r.).
Még mialatt Pál Korintusban tartózkodott, értésére esett, hogy a tesszalonikaiakhoz küldött levele nem eszközölt mindnyájoknál kivánt eredményt. Sőt némelyek fölléptek, azzal dicsekedvén, hogy határozott kijelentést nyertek az Úrnak csakhamar bekövetkezendő eljövetéről, és az apostol neve alatt költött levelet is mutogattak ezen állitásuk bizonyítására. Ez az apostolnak valószinűleg még ugyanazon évben 52. vagy 53. évb. Kr. u. alkalmat adott arra, hogy a tesszalonikaiakhoz a második levelet írja. Pál ebben dicséri az ő hitbeli állhatatosságukat, s az Úr eljövetelére nézve megadja nekik a szükséges fölvilágositásokat. Továbbá üdvös szabályokat ad az erényes életre, s jókivánatokkal és köszöntésekkel fejezi be a levelet. – Azon levelek közől, melyeket sz. Páltól bírunk, a jelen két levél időre nézve legelőször iratott.
1 Tessz 1,1
Lásd Kor. II. 1,19.
t. i. azon egyháznak, melyet az Atya Isten a Szentlélek kegyelme által a kereszténységre hívott Jézus Krisztus érdemeinél fogva.
1 Tessz 1,2
Lásd Rom. 1,7.10. A görög hozzáteszi: Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Midőn Istennek hálát adunk, egyszersmind kérjük őt, hogy a nyert kegyelmeket el ne veszítsük.
Hálát adok Istennek és könyörgök értetek, mivel ismerem a jócselekedeteket, melyeket a hitben véghez visztek, a felebaráti szeretetet, melytől semmi nehézség és fáradság által nem hagyjátok magatokat elijeszteni, és a kitartást, melylyel a Jézus Krisztus által nekünk megigért örök boldogságot reménylitek.
hivatottak a kereszténységre, s mindazon jókra, melylyeket ez igér. Ez a két vers megfejti, miért ad hálát és könyörög Pál, t. i. hogy keresztény érzületűek és választottak.
1 Tessz 1,5
Az erőről és Lélekről lásd Kor. I. 2,4.
Ezzel az apostol, úgy látszik, az egész isteni, eredménydús hatást akarja jelenteni, mely prédikálását követte. Mások, Rom. 13,5. nyomán, teljesség alatt a meggyőződést, a bizodalmat értik, úgy azt, melylyel az apostol maga bírt, mint azt, melyet a tesszalonikai hívekben ébreszteni tudott. Mások pedig a kegyelem-teljességet.
E háborúságokról lásd Apost.cs. 17,5–9.
Az 5–7. versek megfejtik, miért van az apostol meggyőződve a tesszalonikaiak választottságáról (4. v.): először azért, mivel az ő tanitását rendkivüli kegyelemadományok kisérték, s ez által maga Isten tett bizonyságot arról, hogy a tesszalonikaiakat a kereszténységre híjja (5. v.); továbbá azért, mivel ők a tanítást oly szívesen fogadták és vették gyakorlatba, hogy ez által példáúl lettek egész Görögországra nézve (6. 7. v.).
a ti segélyetek és közreműködéstek által.
e tájak lakói.
1 Tessz 1,10
az utólsó itéletre.
az örök büntetéstől. Lásd Rom. 4,25.
1 Tessz 2,2
Lásd Apost.cs. 16,19. s követk.
A görög szerint: sok tusakodással. Lásd Apost.cs. 17. r.
1 Tessz 2,3
Pál okát adja, miért léphetett föl bátran és sikerrel.
1 Tessz 2,3
Tisztátalan szándékból; vesd össze: Kor. II. 2,17.
sem ál-okokkal, szép, de csalárd beszéddel. A ki csak igazságot beszél, s ezt csak tiszta szándékból, nem félhet, és a jó siker nem fog elmaradni.
hanem mivel arra méltatott Isten, hogy az evangéliomot hirdessem, hivatásomnál fogva csak úgy szólok, hogy egyetlen czélom legyen, nem a földies érzületű embereknek tetszeni, hanem a mindentudó Istennek.
a tanitói hivatalt nem használtam alkalmúl meggazdagúlásomra.
Habár, mint Krisztus apostola, feljogosítva lettem volna tőletek tartást követelni, én mégis, mint a gyermek, igénytelen és alázatos voltam közöttetek.
súlyos kézimunkával keresvén kenyeremet, táplálkoztam. Lásd Apost.cs. 20,34.
1 Tessz 2,14
melyek Judeában Krisztushoz csatlakoztak, a kereszténységre tértek.
mert ti ép oly állhatatosan szenvedtétek az üldözéseket pogány honfitársaitoktól, mint a keresztény egyházak Judeában a zsidóktól.
minden emberekhez, kik nem zsidók, ellenséges indúlattal viseltetnek. A pogány író, Tacitus mondja a zsidókról: Ők igen békések saját honfitársaikhoz, de minden mások iránt ellenséges gyűlölettel viseltetnek.
1 Tessz 2,16
minden lehető módon akadályozván.
azon büntetésig, mely végvesztökkel fog végződni. Az apostol szemei előtt valószinűleg Jerusalemnek a rómaiak által leendő elpusztítása forog, és a zsidók szétszóratása az egész földön. Máté 23,26. s követk.
szó szerint: egy órára.
de a sátán, a minden roszra kisértő, üldözésre lázította ellenem a zsidókat, s ez által akadályozott a hozzátok való meneteltől. Lásd Apost.cs. 17,5–10.13.
Kin alapszik a mi reményünk egykoron, midőn Krisztus Jézus itélni jő, hogy megjutalmaztatunk, mint rajtatok és mindazokon, kiket a kereszténységre térítettünk?
Lásd a bevezetést.
1 Tessz 3,2
A görög hozzáteszi: és munkatársunkat.
annak hirdetésében.
1 Tessz 3,3
az üldözések miatt (2,14.).
hogy szorongatásokat szenvedjünk. Lásd Apost.cs. 9,16. Efez. 3,13.
a sátán.
ha állhatatos keresztények vagytok.
Rajtatok való örömünkben nem adhatunk Istennek elég hálát az előmenetelért, melyet a kereszténységben tettetek.
Pál csak három hétig volt Tesszalonikában (Apost.cs. 17,2.); nem csoda, ha volt még valami pótlandó tanitásában.
az ő szent angyalaival. Lásd Máté 24,31. 25,31.
1 Tessz 4,1
egyesűlvén Jézussal, úgy hogy az én szavam tulajdonképen az ő igéje.
mindegyre tökéletesebbek legyetek.
1 Tessz 4,2
A görög szerint: adtunk nektek.
Jézus Krisztus teljhatalmából és kijelentéséből.
1 Tessz 4,3
Isten kivánatainak összesége a ti megszentűléstek (Zsid. 12,14.). Ebből folynak aztán minden egyes kötelességek.
Az apostol különösen tiszta életre int, mert úgy látszik, hogy azon erkölcsi romlottságtól, mely minden nagy városban s így Tesszalonikában is uralkodó volt, az egyház tagjai közől többen el hagyták magokat ragadtatni, és fajtalanságba merűltek, mit akkor, míg pogányok voltak, véteknek nem tartottak.
hogy mindenki közőletek az ő testét, edényét, lelke lakházát szeplőtelenűl s mint valami olyat bírja megtartani, mit tisztelet illet, mint megbecsteleníteni nem szabad (lásd Kor. I. 6,13. s követk.). A keresztény ember teste a Megváltó emberisége által megszentelt, az ő kegyelemkenete által fölavatott, az ő szent testének és vérének kegyelemszere által táplált edény.
1 Tessz 4,6
továbbá, az az Isten akarata, hogy stb. lásd 3. v.
semmi jogában meg ne sértse. A görögök, mint az adásvevésben csalók, s legroszabb hírben állottak; némely tesszalonikaiak tán a kereszténységre lett megtérésök után sem tudták attól magokat egészen tisztán tartani.
ki velünk nemcsak parancsait ismertette meg az ő Fia által, hanem a Szentlelket is közlötte velünk, hogy azokat jobban megismerhessük, és könnyebben teljesíthessük.
Isten maga tanított erre bensőleg titeket, hogy egymást szeretnetek kell; ennek bizonysága, hogy azt stb.
1 Tessz 4,11
a nem keresztények iránt. Lásd Kor. I. 5,12.13.
A görög szerint: ne szűkölködjetek. Pál itt, valamint Tessz. II. 2. r. ama keresztényekhez szól, kik azon véleményben voltak, hogy az itéletnapja csakhamar bekövetkezik, kik azért nem is dolgoztak, hanem mások terhére voltak. – Fájdalom! vannak minden időben keresztények, kik a helyett, hogy csendesen magoknak élnének, és saját kötelességeiket híven teljesítenék, különféle szinek alatt mások ügyeibe avatkoznak, és a békét háborítják. Nem kevesen vannak olyanok is, kik a helyett, hogy éltök fentartására dolgoznának, visszaélnek a felebaráti szeretettel, és magokat jótevők által tápláltatják.
1 Tessz 4,12
Krisztusnak az itéletre való eljövetéről különféle balvélemények voltak elterjedve a tesszalonikaiak között. Nemcsak hogy némelyek oly hamar bekövetkezőnek hitték azt, hogy dolgozni sem látták szükségesnek éltök fentartására (11. v.), hanem az itélet körűlményeire nézve is különféleképen gondolkoztak. Többen azon véleményben lehettek, hogy azon keresztények, kik a Krisztus eljövetekor életben lesznek, nagyobb boldogságban fognak részesülni, mint azok, kik már meghaltak. Azt vélték, hogy azok, kik már meghaltak, vagy Krisztus eljövete előtt fognak meghalni, nem oly hamar, s nem oly mértékben nyerik el az örök boldogságot, mint azok, kiket Krisztus még életben talál. Ennélfogva felettébb szomorkodtak, részint rokonaik sorsa miatt, kik már meghaltak, részint önsorsukon, mivel féltek, hogy Krisztus eljövetelét nem érik meg. Erről ad most nekik tanítást az apostol.
mint a pogányok, kik nem bírnak a mi boldogító reményünkkel, tehát az egykori dicső feltámadás reményével sem.
1 Tessz 4,13
élő hitben Jézus és a jövendő föltámadás iránt (Teofil.). A keresztény ember halála alvásnak neveztetik, mert a keresztények teste sem hal meg mindörökre, hanem csak mintegy alszik a közfeltámadás napjáig.
Jézus feltámadása mint ad nekünk biztos reményt, hogy mi is feltámadunk, bővebben előadatik Kor. I. 15. r.
mert ezt isteni kijelentés után mondom nektek, hogy azok, kik élni maradnak, midőn az Úr itéletre jő, épen nem fogják megelőzni azokat, kik azon időben a sírokban nyugosznak. E szavak által „kik élünk, kik élni maradunk,“ az apostol nem azt akarja mondani, mintha ő és a tesszalonikaiak valóban megérnék az Úr eljövetelét, hanem csak átalánosan érti a keresztényeket, azokat, kiket Krisztus életben fog találni. Önmagát és a tesszalonikaiakat bizonyára nem érthette, mert ez eseményt úgy adja elé, mint a melynek ideje bizonytalan (5,4.), s mely még nincs oly közel. Tessz. II. 2,2.3. (Teodor. Teofil.).
Mert mikor az arkangyal a többi angyalokkal együtt (Máté 24,31.) harsonazengéshez hasonló, hatalmas szóval parancsot hirdet a föltámadásra: az Úr láthatólag meg fog jelenni az égből, és a halottak, kik Jézusban élő hittel húnytak el, s mintegy őbenne nyugosznak, először, vagyis, mielőtt a még élők vezettetnének Krisztus elé, feltámadnak sírjaikból. És miután feltámadtak, a még élőkkel együtt mindnyájan átváltoznak, s átváltozva vezettetnek Jézus Krisztus elé (Anzelm. Tamás). Az arkangyal alatt Mihályt értik több sz. atyák, ki az anyaszentegyház fő-védangyala, mint egykor a választott népé volt Krisztus előtt. Lásd Dániel 10,21. E szavak „a kik élünk“ itt is úgy értendők, mint a 14. v. Minden idők keresztényei csak egy testet képeznek; az apostol tehát szólhatott így azon keresztényekről, kiket Jézus eljövetele életben találand, mintha ő is azok egyike lenne. Bővebben a feltámadásról lásd Kor. I. 15. r.
mikor az Úr itéletre jő.
ti magatok tudjátok, hogy az váratlanúl fog jőni. Lásd Máté 24,42. s köv. Luk. 12,39. Péter II. 3,10.
1 Tessz 5,3
a megátalkodott bűnösök, kik gond nélkül élik világukat.
1 Tessz 5,3
Nincs mitől tartani, nincs semmi veszély.
Lásd Máté 24,37.38–42. Luk. 21,35.36.
hitetlenségben, gonoszságban (Ján. 1,5.).
mert ti mindnyájan napvilágon jártok, legyetek hivők, erényesek, éberek.
Ne éljünk öntudatlanúl, tunyán, nem gondolva az Úr eljövetelére, hanem figyelmesen és józanon tartsuk szemeink előtt lelki üdvünket, s jól vizsgáljuk meg magunkat, vajjon az Urat lelkiisméretünk szemrehányása nélkül várhatjuk-e?
mert az alvás (gondatlanság) és a részegség (balgaság) az éj fiainak dolga. A keletiek késő éjjelig lakmároznak; azért tulajdoníttatik a részegség az éjszakának.
A hit- remény- és szeretetről lásd Kor. I. 13. r. Ezek fegyverzetnek neveztetnek, mivel az üdv ellenségei ellen oltalmaznak. Lásd Efez. 6,13.
elkárhozásra.
hogy mi az ő eljövetelénél akár még élők, akár már megholtak legyünk, vele legbensőbben egyesűljünk. Lásd Rom. 14,7.
1 Tessz 5,11
Mások a görögöt így: intsétek egymást.
Lásd Rom. 15,2. Filip. 2,4.
1 Tessz 5,12
Tiszteljétek őket, engedelmeskedjetek nekik.
1 Tessz 5,12
az Úr helyett.
kik nálatok a lelkipásztori hivatalt viszik, a püspökök, papok, diakonusok.
A görög szerint: egymással békeségben.
1 Tessz 5,14
kik semmi egyházi fegyelmet nem akarnak ismerni. A görög szerint: a rendetleneket.
kik még a hitben nem tökéletesek (Rom. 14,1.2. Kor. I. 8,7.).
Lásd Máté 5,39. s követk.
1 Tessz 5,18
a szenvedésekben is, mert minden üdvötökre czéloz.
mert úgy kivánja azt Isten, mint Jézus Krisztus által kijelentette, mindnyájatoktól.
Ne akadályozzátok rajtatok a Szentlélek működését bűn, könnyelműség, szórakozott élet stb. által.
Pál a jövendölés alatt a jövendőmondás, a hithirdetés, a szentirás-magyarázat ajándékát érti. Az apostol, úgy látszik, azokat tartja szem előtt, kik a jövendölés adományát csekélyebbnek tartották, mint az Isten dicséretét idegen nyelveken. Lásd Kor. I. 14,1.29.39.40.
de mindazt, mit a jövendölők előterjesztenek, próbáljátok meg a hit zsinórmértéke szerint, s a mi ezzel megegyez, azt tartsátok, mert vannak hamis próféták is (Tessz. II. 2,2.). Ar. sz. Ján. Teod. Teofil.
Legyen alávetve lelked Istennek, tested a léleknek, akkor feddhetetlenűl várhatod az Úr eljövetelét itéletre.
Isten, ki minket a kereszténységre hivott, megtartja igéreteit, mindent teljesíteni fog.
Lásd Rom. 16,16.