KIRÁLYOK NEGYEDIK KÖNYVE. A ZSIDÓK SZERINT MÁSODIK.
melynek az ország kettéválása után adót fizetett.
2 Kir 1,2
a karzaton, mely a tetőt s így a felsőtermet is körűlvevé (Kir. III. 17,19.), és mely letört. Némelyek szerint: az ablakon. Mások másképen.
2 Kir 1,2
Beelzebub, azaz legyek Baalja, legyek ura, egy neme volt Baalnak, kit segítségűl híttak a legyek ellen, melyek a filiszteusoknál és alsó Egyiptom mocsáros helyein nagy ország-csapások. Baalt nem csupán mint legyektől oltalmazót tekintették, hanem átalán mint megmentő, gyógyító Istent, kihez a betegségek ellen is folyamodtak. Különbözik ettől Beelzebul (Máté 12,24. a görög szöveg szerint), a (földalatti) lakhely ura, a gonosz lelkek fejedelme; ki csak csúfolásképen neveztetett Beelzebubnak; vagy mivel a kiejtésben mind a két név oly igen hasonló. Lásd Máté 10,25.
a filiszteusok egyik fővárosa.
tulajdonképen egy férfiú szőr-öltönyben, a legszegényebb ruházatban, melyet a próféták viselnek. Zak. 13,4. Máté 3,4. Izai. 20,2.
Rettenetes itélet! intő példáúl Baal minden szolgáira nézve, az ó szövetségnek, a félelem szövetségének itélete. Vesd össze Luk. 9,54. A követek magok is kétségkivűl Baal szolgái voltak.
kiméld meg életünket, és ne ölj meg. Ezen követség más érzűlettel járúlt a prófétához, mint a két előbbi.
A világ teremt. ut. 3108. Kr. e. 896. évben.
azaz: küld, hogy ott tanítványaimtól búcsút vegyek.
a tanítványok. Lásd Kir. III. 20,35.
adj nekem kettős osztályrészt szellemedből, a közönségesnél többet (vesd össze Zak. 11,12.). Vagy némelyek szerint: adj nekem jövendölő és csodatevő erőt.
Illés is, mint egykor Hénok (Móz. I. 5,24.) elvétetett az élők közől. A jelenések könyve szerint (11. r.) az idők végezetével két tanú fog föllépni, bűnbánat hirdetése és az antikrisztus megczáfolása végett; ezen két tanú több szent atyák véleménye szerint, Hénok és Illés lesz. Illésről lásd Sirák 48. r.
2 Kir 2,12
te többet használsz Izraelnek imádságod és csodatetteid által, mint minden hadisereg, lovagok és szekerek. Lásd Kir. IV. 13,14.
fájdalma és gyászolása jeléűl.
Elizeus alázatos szeretettel panaszkodik: Ah miért nincs most is jelen az Isten, mint Illéssel volt!
Lásd 7. v.
meg akarák keresni holttestét, hogy azt tisztességesen eltemessék.
2 Kir 2,19
egészségtelen.
tulajdonképen a héber szerint, némely forditók nyomán: e föld idétlen szülést okoz (a víz által a barmoknál).
nem fog többé okozni sem betegséget, sem idétlen szülést.
2 Kir 2,23
hol a borjúbálványok voltak fölállítva. Lásd Kir. III. 12,27.28.
Sz. Ágoston véleménye szerint, ezen gyermekek bálványozó szüleik által küldettek, hogy a prófétát vallása és jámborsága miatt kicsúfolják.
segítségűl hitta az Úr nevét, hogy őket és bennök szüleiket megbüntesse; vagy pedig: Átkot monda rájok az Úr helyett, kit őbenne meggyaláztak; mert Isten a szolgáin elkövetett méltatlanságot olybá veszi, mintha rajta követtetnék el.
2 Kir 3,1
Okoziás testvére. Lásd Kir. IV. 1,17.
miután Josafát, fiát, Jóramot már két éve hogy utódjának rendelé, a miért ez Kir. IV. 1,17. már királynak neveztetik.
Lásd Kir. III. 12,27.28.
2 Kir 3,4
évenkint.
Mások szerint: ugyanannyi báránynak és kosnak gyapjával.
Edom.
ki Josafátnak adófizetője volt.
2 Kir 3,11
közel, lásd 12. v.
azaz: szolgája volt.
A héber szerint: Nem úgy! (mi segélyt akarunk az Úrnál keresni;) mert az Úr gyűjtötte egybe e három királyt.
ha rája nem lennék tekintettel.
a próféta látván a bálványozó királyt, fölindúla, azért kíván zene által lecsendesíttetni, s az által az isteni lelkesedésre előkészűlni. Lásd Kir. I. 10,5. Theodoret és mások azt tartják, hogy a hárfás egy levíta volt, ki Dávid zsoltárait éneklé (Gerg.).
mely esőt jelent.
2 Kir 3,19
Móz. V. 20,19. szerint Kánaán meghódításánál ez meg volt tiltva, hogy ne kelljen újra ültetni gyümölcsfákat.
haszonvehetlenné tesztek.
2 Kir 3,20
az eledeláldozatot a templomban.
az imádság ereje által, mely a Jerusalemben bemutatott áldozattal egyesítve eszközlé a csodát.
A héber szerint: azoktól kezdve, kik a felfegyverkezésre alkalmasok valának, és azon fölűl, (azaz mások is).
a határon keresztűl az országba.
A héber szerint: úgy, hogy csak a kőfalak (és a házak) maradtak meg Kir-hareszetből (Izai. 16,7.11.).
beveszi Kir-hareszet városát.
2 Kir 3,27
hogy isteneit megengesztelje. A végső szükségben más népek p. o. a romaiak is tettek emberáldozatokat, hogy segítséget nyerjenek.
kedvetlenség és bánkodás a gyalázatos tény miatt. Mások szerint: Nagy csapás jött (Móz. IV. 1,53. 18,5. Józ. 9,20.) Istentől, mivel a királyt ily undok tettre vitték. Mások másképen.
Lásd Móz. III. 25,39. Máté 18,25.
„melylyel magamat megkenem“ nincs a héber szövegben. Az özvegy az olajat talán temetéskori bekenetésére tartogatá.
azon edényből, melyben a kevés olaj volt, (2. v.) önté a csodálatosan megszaporított olajat.
megszűnt folyni.
2 Kir 4,8
Lásd Józ. 19,18.
azaz, nála evék.
Giezi előtt (13. v.), ki őt azután bejelenté.
Úgy élek, mintha mindennap barátim között volnék, békében, háborgás nélkül, igénytelenűl, tehát nincs szükségem ajánlatra a királyi udvarnál.
A héber szerint: életednek ez idejében, esztendő ilyenkorra.
e napokon a próféták hihetőleg ima- és tanítási órákat tartának.
2 Kir 4,27
leborúlt előtte, és átölelte lábait.
azt vélvén, hogy ez által Elizeusnak alázatosságát és szerénységét megsértette.
2 Kir 4,29
Lásd Kir. III. 18,46.
a keletiek köszöntése hosszas, mely a sietve utazót föltartóztatja. Lásd Luk. 10,4.
neked velem kell jőnöd.
mert anyjának hite gyenge volt (30. v.).
Lásd Kir. III. 17,21.
Mások szerint: tüsszente.
közös életet éltek vele. Lásd Kir. IV. 6,1.
mint a felfolyó sártök, vagy keserű-ugorka.
mert igen keserű volt a főzelék.
melyeket az első terményből sütöttek.
győzelmet, menekvést.
2 Kir 5,5
siklust.
ünnepi ruhákat.
ő nem jött ki maga. Elizeus, ki különben oly alázatos és leereszkedő volt (4. r.), a hatalmas Námannak értésére akarta adni, mily kevés becse van az emberi nagyságnak a szentek szemei előtt. Náman meg is érdemlé e megaláztatást, mivel még a módot is ő akarta megszabni a prófétának (11. v.), mikép gyógyítsa meg őt; hasonlag sok hatalmashoz, ki azt hiszi, hogy az ő képzeletéhez kell alkalmazkodnia mindenkinek (Gerg.).
ajándékot.
annyi földet, a mennyit két öszvér elbír, hogy azzal egy oltárt betöltsek. Lásd Móz. II. 20,24. Kir. III. 18,38.
2 Kir 5,18
a király.
2 Kir 5,18
ismeretlen szíriai bálvány.
2 Kir 5,18
és követnem kell őt.
2 Kir 5,18
királyommal a bálvány előtt.
Náman tiszténél fogva tartozott kisérni a királyt, és nem maradhatott állva, ha a király arczra borúlt (Kir. IV. 7,2.17.). Ennyiből tehát, ha szivében a bálványozást megvetette, mentséget érdemel. Azonban másokra vonatkozólag, kik tanúi voltak Náman külső hódolatának, s így még inkább megerősödhettek a bálványozásban, – Námán cselekedetében van, a mit menteni nem lehet, s a mit Isten irgalmának kellett elnézni. Maga is érezvén ezt, azért kérte a prófétát, segítse őt könyörgésével, hogy Isten gyámolítsa az ő gyarlóságát, és hárítsa el a rosz következéseket, melyek ezen tettéből származhattak. – Többen a szentek közől készebbek voltak meghalni, mint a pogányok templomába csak bemenni is. Némelyek bementek ugyan, de nyilván kijelentették, hogy a bálványokat megvetik és egyedűl Jézus Krisztusban hisznek.
tavasz idején. A héber szerint: Kis távolságra elment tőle.
Nincs e valami hiba?
tulajdon.
az én prófétai lelkem.
míg te ivadékoddal együtt ki nem halsz.
panaszkodik, hogy vissza nem térítheti, mert Elizeus tanítványaival együtt a legnagyobb szegénységben élt.
csodálatosan, mint a fa.
A héber szerint: szálljunk táborba.
hacsak előre el nem foglalod. (10. v.).
több ízben.
melyen a város feküdt.
ezen vakság abban állott, hogy őt és a vidéket többé nem ismerték.
A bűnösök szemei, kik a mennyei dolgokra nézve e földön vakságban voltak, így nyilnak föl ez élet után; de már későn!
oly hamar.
2 Kir 6,25
egy kab mértékbe annyi fért, mint 24 tojáshéjba.
Vesd össze Kir. IV. 18,27. Mások galamb-eledelt, vadborsót, babot stb. értenek ez alatt.
Lásd Móz. V. 28,53. s követk.
megmarad.
2 Kir 6,32
a király.
Ákáb és Jezabel fia. Kir. III. 21,19. 18,4.
megadjuk magunkat a szírusoknak, és a prófétát, ki minket hamis reményekkel ámított, megöljük. Némelyek szerint, ezen igéket a megérkezett király mondá. S azt vélik, hogy a vének mindaddig visszatarták a követet erőszakoskodásától, míglen a király megérkezett. Mások másképen.
2 Kir 7,1
A héber szerint: Seah, 1/3 éfi.
2 Kir 7,1
vagy stater, a mi görög pénz, körűlbelűl egyértékű a zsidó siklussal.
mely a törvénykezés és vásár helye volt.
ki azalatt megérkezett. Lásd Kir. IV. 5,18. 9-ik jegyz. 7,17.
2 Kir 8,9
ha a gabona esőként hullana sem lehetne oly olcsó.
Lásd Móz. III. 13,46.
A héber szerint: szürkületkor.
A héber szerint: Ime úgy vannak ezek, mint Izrael minden sokasága, mely benn megmaradt és mint Izrael minden sokasága, mely oda van; azaz: aránylag ő hozzájok Izrael is részint kihalt, részint még él.
lovagot, mások szerint: két szekeret lovakkal.
Lásd 1. v.
felügyelőűl.
A héber szerint: hét esztendeig.
melyeket azalatt mások vettek birtokukba.
heréltet, udvaronczot.
szolgájának. Lásd Kir. III. 19,15.
2 Kir 8,9
kevesebb is elbírta volna, de negyvenre rakatott, a pompa végett, mely keleten divatozik.
oh atyám! Lásd Kir. IV. 6,21.
megmondhatod neki, hogy fölgyógyúl, azaz nem nyavalyájában hal meg, hanem erőszakos halállal (14. 15. v.), mint ezt az Úr nekem kijelenté.
A héber szerint: És (Elizeus) merően nézett rá, úgy hogy zavarba jött.
A megnedvesített ágyleplen a levegő át nem hathatott, s a királynak meg kellett fúlnia, és meghalt a nélkűl, hogy testén a sérelemnek legkisebb nyoma lett volna. Mások szerint a fejgyuladásban szenvedő Benadad, maga vevé a nedves leplet, hogy magát hűtse, mi halálát okozta.
2 Kir 8,16
midőn Josafát még király volt.
Világ teremt. u. 3115. Kr. e. 889. évben. Több évig együtt uralkodott atyjával. Hogy ez a Kir. IV. 1,17-el kiegyenlítessék, föl kell tennünk, hogy Jóram, mielőtt még Josafáttól uralkodótársul választatott, már hat évvel előbb alkirálylyá neveztetett.
Lásd Kir. III. 11,36.
Lásd Kir. IV. 3,9.
2 Kir 8,22
elszakadva maradt.
Júda városa Edom határán. Józ. 10,30.
A világ teremt. u. 3119. Kr. e. 885. évben.
azaz: unokája. 18. v. Kir. III. 16,28.
ki megöleté a prófétákat.
Lásd Kir. III. 14,10.
2 Kir 9,11
mi jó hír van?
2 Kir 9,11
bolond, ábrándos; gyakori csúfnevök a prófétáknak és Isten fiainak a világfiak előtt. Vesd össze Jer. 29,26. de a csúfolódók mégis hittek (12. 13. v.). Némelyek szerint: miért jött ezen elragadtatott, vagy lelkesedett? jó értelemben.
hiszen ti tudjátok, igaz lehet-e, a mit szólott.
A héber szerint: egy lovagot.
a szekérvezető, vagy a héber szerint: a lovag.
Lásd Móz. III. 17,7.
a gyeplőt.
e büntetést jelentő itéletet rá mondá.
kik tehát atyjokkal együtt megölettek a törvény ellenére (Móz. V. 24,16. Kir. IV. 14,6.)
és azután tovább.
mint uralkodótárs; de Jóramnak 12-ik esztendejében, atyja halála után lett királylyá. Kir. IV. 8,25.
a keleti nők most is megfestik pilláikat, azt vélvén, hogy ez szépségöket emeli, mivel szemeiket feketébbeknek és nagyobbaknak tűnteti elő.
2 Kir 9,31
a második Zambrinak.
Zambri, ki Éla királyt megölte, nem sokára kényszerűlt a palotát magára gyujtani. Lásd Kir. III. 16,10.18. A királygyilkosság neked is károdra fog válni.
A héber szerint: ki tart velem?
2 Kir 10,1
A héber szerint: Izrael előkelőihez.
Ákáb fiainak nevelőihez (6. v.).
ellenem. A levél kisértő és fenyegető volt.
a királyi család udvari tisztjei.
magatokkal hozván fejeiket.
2 Kir 10,9
ártatlanok vagytok.
Nem látjátok-e, hogy ez nem az én művem, hanem az Úr keze működik itt? én nem egyedűli eszköze vagyok az isteni boszúnak.
nem maradt teljesűlés nélkül.
A héber szerint: Bet-Eked, fonott ház, azaz kosár, hol a juhokat nyírják.
testvéreinek fiait, mert testvéreit az arabok ölték meg. Lásd Krón. II. 21,17.
2 Kir 10,15
Rékab, Jonadab atyja, cineus volt, Jetro maradéka, és feje egy jámbor társulatnak, melyről Jerem. 35. r. van szó.
köszönté.
egyet sem véve ki.
ruhákat a bálványpapok, és ünnepiköntösöket a többi vendégek számára. A különféle bálványozás, különféle ruházat által tűnt ki.
életével fizet, a ki elszalaszt valakit.
a templom szentélyébe, hol a bálvány állott; némelyek szerint: Baalnak más városába; mások szerint: városról városra; mások meg másképen.
Ezen igéretet Jehu hihetőleg mindjárt Ákáb házának és Baal tiszteletének, kiirtása után nyeré jutalmúl; bár azért Isten, mint sz. Ágoston megjegyzi, sem a czél kivitelére használt hazudságot (18–20. v.), sem a borjú-imádást nem akarta kimenteni; mit Jehu is, mint elődei, politikából tartott fenn.
elszakasztatni engedvén az ország némely részét.
2 Kir 10,33
tudniillik.
éjszaki Gálaádig és Bászánig, melyek Izrael határain kivűl voltak.
Lásd Kir. IV. 13,1.
2 Kir 11,1
Lásd Kir. IV. 9,27.28.
hogy maga uralkodjék.
2 Kir 12,4
Mások szerint: az ágyasházba (a papokéba a templomban).
a melléképűlet egyik lakában.
a főpap, Jozaba férje. A bölcs, buzgó és jámbor férfiú, isteni sugallattól ösztönöztetve, igyekezék a törvényes örököst a királyi székbe ültetni.
2 Kir 12,5
a hadnagyok Krón. II. 23,1.2. szerint, leviták voltak, tehát az ő hatalma alatt állottak.
2 Kir 11,6
felváltva minden héten.
2 Kir 11,6
azon teremnél, melyben az ifjú király volt az Úr templomában.
2 Kir 11,6
Krón. II. 23,5. szerint, a templom egyik főkapuja volt, hihetőleg a város felé.
2 Kir 11,6
a templom fő bejárásait, hol a király volt, őrséggel rakta meg.
vagyis: az adó, az áldozatok és adományok házát (t. i. a templomot). Némelyek ez alatt a templom melléképűletét értik. Mások szerint: Álljatok őrt a házban, hogy semmi zavar ne támadjon. Mások másképen értelmezik.
az egész őrség, mely ki és belép (9. v.).
A héber szerint: paizsait.
a sorok a szentélynek déli és éjszaki oldalán voltak fölállítva, s így az oltárt és a király lakát, mely valószinűleg a melléképületben volt elrejtve, közbe vevék.
a törvénykönyvet; vagy eléje tevé. Lásd Móz. V. 17,18.
gondolta magában.
2 Kir 11,18
A héber szerint: lebontották a házat is.
Lásd Krón. II. 23,19.
Világ ter. u. 3126. Kr. e. 878. évben
Lásd Kir. III. 15,14.
2 Kir 12,4
a számbavételkor. Lásd Móz. II. 30,11.12. Mások szerint: mit az idegenek áldoznak. A héber szerint: a mi adatni szokott, vagy járandóság volt.
2 Kir 12,4
Némelyek szerint: tudniillik az, mely fölvitetik stb.
a fejadó, félsiklus (Móz. II. 30,11. s követk.), mely később mint évenkinti templomadó fizettetett. Vesd össze Ezdr. II. 10,32.
A héber szerint: ismerőseiktől.
a papok ezentúl ne vegyenek többé semmi pénzt magokhoz, és adják ki a mi eddig bevétetett és őriztetett.
tehát a papok tornáczába. – Később, a második templomban, az adakozásra szánt ládák az asszonyok tornáczába tétettek, hogy az asszonyok is betehessék adományaikat. Lásd Krón. II. 24,8.
súly szerint.
2 Kir 12,16
A héber szerint: a vétek- és bűnáldozatért való pénzt.
Lásd Móz. III. 5,15.16. Móz. IV. 5,6. s követk.
Ezt az Isten büntetésűl bocsátá Joásra, ki Jojada halála után minden vétekbe, még bálványozásba is esett. Lásd Krón. II. 24,18.
De a következő évben ismét Judeára tört, elpusztítá azt, és megveré Joás hadseregét, ki sebesűlten tért vissza Jerusalembe, és ott megöletett. Lásd Krón. II. 24,25.
az erősségben Sion hegyén. Lásd Kir. II. 5,9.
Lásd Kir. IV. 14,1.
Világ teremt. u. 3148. Kr. e. 856. évben.
a meddig Joakáz élt.
Joakáz fiát, Joást (22–25. v.). Mások rövid időre nyert szabadúlást értenek még Joakáz idejében.
melyet Ákáb Asztarte tisztelére és fajtalan szolgálatára ültetett. Lásd Kir. III. 16,33.
Világ ter. u. 3165. Kr. e. 839. évben.
Lásd Kir. IV. 14,23.
te Izraelnek többet segítettél a szírusok ellen, mint minden hadiszekér és lovasság segíthetének. Lásd Kir. IV. 2,12.
Elizeus a kesergő Joás királynak, ki azt hitte, hogy az ő halála után segítség nélkül marad, a keletre fekvő szírusok ellen győzedelmet jövendől. Kezét a király kezeire teszi, jelenteni akarván, hogy halála után is fog neki segítséget könyörögni az Istentől.
ez a nyíl legyen záloga a győzelemnek, melyet Isten neked Áfeknál engedni fog.
2 Kir 13,21
A zsidók sírjai tágas üregek voltak, bevágott fiókokkal, melyekbe a gyolcsba takart holttestet tevék. Az üreg nyilására követ hengerítettek.
Igy dicsőiti meg Isten szenteinek földi maradványait. A kathol. anyaszentegyház méltán ajánlja tehát a szentek ereklyéinek tiszteletét. Sirák 48,14.15.
Világ teremt. u. 3168. Kr. e. 836. évben. Úgy látszik, Joás ez évben választá fiát kormánytársának. Ezt föltéve, megfejthető, mikép léphetett Azariás (Kir. IV. 15,1.) kormányra Jeroboam uralkodásának 27-ik évében.
Világ teremt. u. 3165. Kr. e. 839. évben.
inkább atyját követé, mint Dávidot.
2 Kir 14,4
egyedűl ez szolgál példáúl.
Kir. IV. 12,3.
Latinúl Petra, a héber szerint: Szela (főváros volt Sziklás-Arábiában).
mérközzünk meg, harczoljunk egymással.
te oly keveset fogsz nekem árthatni, mint egy bogácskóró a czedrusnak.
Világ teremt. u. 3194. Kr. e. 810. évben. Ez Oziásnak is neveztetik, Krón. II. 26,1.
erősíté meg.
Világ teremt. u. 3179. Kr. e. 825. évben.
2 Kir 14,25
a holt tengerig.
ugyanazon próféta, kinek jövendöléseit bírjuk.
2 Kir 14,28
vagy Izraelnek a damaskusi király által elfoglalt részét, vagy a tőle előbb elvett tartományokat. Vesd össze Kir. II. 8,6.
Ématnak Salamon által elfoglalt részét. Krón. II. 8,3.
Lásd Kir. IV. 14,21.
okát lásd. Krón. II. 26,16–21.
Világ teremt. u. 3246. Kr. e. 758. évben.
Világ teremt. u. 3232. Kr. e. 772. évben.
a Jehunak (Kir. IV. 10,30.) igért trónörökösök ezek voltak: Joakáz, Joás, Jeroboam, Zakariás.
2 Kir 15,25
Némelyek szerint: ágyasházában (Kir. III. 16,18.).
A héber szerint: Argob és Arie segítségével.
Világ teremt. u. 3245. Kr. e. 759. évben.
2 Kir 15,29
A héber szerint: Abel-Bet-Maakát.
Ful fia, Szárdanapál, asszíriai király alatt (19. v.) összeesküvék Arbaces, Média helytartója, és Belezus, Babilonia helytartója, s az asszíriai birodalomnak véget vetettek, miután Szárdanapál, palotáját magára gyujtva, meghalt. Asszíria romjain három birodalom támadott. Média Arbaces, Babilonia Belezus, Új-Asszíria, az ifjabb Ninus alatt, ki Teglatfalaszár (nagy fejedelem) melléknevet is viselt. Ez a közönséges időszámítás szerint a világ ter. u. 3257. Kr. e. 747. évben jött el, és elvivé Izrael népének egy részét; és ez az izraeliták első asszíriai fogsága. Vesd össze Kir. IV. 17,3. s követk.
A világ teremt. u. 3274. Kr. e. 730. évben.
Világ teremt. u. 3262. Kr. e. 742. évben.
2 Kir 16,3
Molok tiszteletére. Lásd Móz. III. 18,21.
a népek bálványozó szertartása szerint.
Lásd Izai. 7,1.
az arabiai tengeröbölnél Édomhoz tartozott, s majd Szíriának, majd Júdának adózott.
A héber szerint: Kirbe (Cyrus folyamánál).
Ebben Uriás igen vétkezett, mert az oltár alakját az Isten maga határozta meg. Lásd Móz. II. 27,1.
Ilyes papi foglalkozásokat némely királyok törvénytelenűl tulajdonítottak magoknak az igaz Isten tiszteleténél, mint a borjú-bálványozásnál. Lásd Kir. III. 12,33.
holott előbb dél felé volt.
2 Kir 16,15
az új.
mig arról majd rendelést teszek.
Lásd Kir. III. 7,23. s követk.
A szombat hajléka, Muszach, valószinűleg elkülönzött és elfödött ülés volt a nép tornáczában, közel a papok tornáczához. Ezen ülést az asszíriai király kedveért, ki illetlennek tartá, hogy a király a nép közt imádkozzék, áttevé a papok tornáczába; úgy szintén, hogy ne kelljen a közös ajtón mennie üléséhez, külön folyosót épített, mely palotájából egyenesen a papok tornáczába vitt.
Lásd Kir. IV. 18,1.
Világ teremt. u. 3274. Kr. e. 730. évben.
Teglatfalaszár utódja. Lásd Kir. IV. 15,29.
miután Szamariát meghódította (5–6. v.). E verssel az elbeszélés folyama meg van előzve.
2 Kir 17,6
adott nekik lakást, a nép legnagyobb részének (Jer. 39,10.), mint ez a régieknél szokásban volt, hogy a lázadásoknak elejét vegyék. – Ez volt a második fogságba vitetés (Lásd Kir. IV. 15,19.), mely az izraeliták fogságának is neveztetik. A világ teremt. u. 3283. Kr. e. 721. évben.
Némelyek szerint: Háborhoz, Gózan (tartomány) folyójához, Mezopotamiába.
mindenfelé.
a bálványokat, melyeket a buja tisztátalanság vétke által tiszteltek.
a csillagokat.
Moloknak. Kir. IV. 16,3.
Benjaminnal és a levitákkal. Lásd Kir. III. 12,20. Vesd össze Krón. II. 24,6.9.23.
a tiz nemzetséget.
2 Kir 17,24
Aszor Haddan (Ezdr. I. 4,2.).
2 Kir 17,24
népet.
Világ teremt. u. 3327. Kr. e. 677. évben. Vesd össze Izai. 7,8. Az oda telepített asszíriai népek összevegyűltek a hátramaradt kevés számú izraelitákkal, és így támadtak a szamaritánusok. Lásd Sirákf. 50,27.28. és a jegyzeteket.
az oroszlánok a néptől megfosztott országban megszaporodván, Istentől küldettek a bálványozó új lakosok közé, figyelmeztetésűl, hogy azon országban, melyet Isten különösen választott, hogy abban tiszteltessék, bálványozást ne űzzenek.
az izraeliták szertartása szerint, valószinűleg a mint Jeroboam behozta a borjúbálványozást, e szerint átalakítva. Ezen pap tanítá őket a törvényekre a törvénykönyvből. (34–41. v.).
de mégis stb.
azaz: hajlékokat leányok számára, kik Venus szolgálatában állottak.
2 Kir 17,31
tulajdonképen Aviták.
2 Kir 17,31
mind ismeretlen bálványistenek.
a nagy és jóságos Moloknak.
midőn a sz. író ezt följegyzé, és még azután is. A zsidó és pogány istenitiszteletnek ezen utálatos vegyítéke miatt a zsidók inkább gyűlölék a szamaritánusokat, mint a pogányokat. Későbbi időkben magok a szamaritánusok is fölhagytak a bálványozással, és pusztán a törvényhez ragaszkodtak, a mennyiben azt eldődeik elfogadták és gyakorlották.
szinte bálványozók is maradtak.
Világ teremt. u. 3277. Kr. e. 727. évben.
Rezecskének, hasztalan, hitvány réznek, az izraeliták megszégyenítésére, kik az élettelen érczet Isten gyanánt tisztelék.
ki úgy bízott volna Isten segítségében a bálványozás kiírtásánál. Vesd össze Kir. IV. 23,25.
vagyis, az egész tartományt. Kir. IV. 17,9.
Vesd össze Kir. IV. 17,24.
az isteni szolgálat helyreállitásánál. Lásd Krón. II. 29,3. – az aranyat levette az ajtókról és ajtófelekről.
Lásd Kir. II. 8,16.17.
Ez által akarja Rabzaces a zsidónépet, melynek a magas helyek még szívén feküdtek (Kir. III. 3,2.), Ezekiás király ellen lázítani, s egyszersmind mondani: hogy ezen Isten ezért nem lesz segítségtekre.
ha az ostrom sokáig fog tartani, hogy éhségökben és szomjuságukban megegyék stb.
tehát a fölhivás és alkudozás pontjai közt kivánták a megegyezést is, hogy a zsidók Asszíriába vitessenek, mint ez Izraellel már megtörtént.
2 Kir 19,3
melyet az asszíriusok tettek.
a legnagyobb inség és erőtlenség képe.
Júda és Benjamin nemzetségéből.
Lásd 35. v. Mások szerint: a félelem lelkét.
Jerusalemtől (Kir. IV. 18,17.).
2 Kir 19,9
Szennakerib.
Szennakerib Taraka ellen.
a Sion körűl fekvő szűz Jerusalem, melynek birtokára vágyol.
azaz: kerteinek erdejét.
2 Kir 19,24
képleg azt mondja: hogy a legnagyobbhoz és legnehezebbhez mert fogni, s erejével azt végbevitte.
Ittam a kutakból és folyókból: azaz meghódítottam országokat és városokat.
2 Kir 19,25
Itt kezdődnek az Isten igéi.
Esztelen! te az országok és városok földúlását tenerődnek tulajdonítod, holott pedig én azt előre láttam, és koronkint megtörténni engedtem (a bűnösök megfenyítéseűl).
erőtlen.
minden esztelen merényedet.
mint egy meglánczolt vadállatot.
2 Kir 19,29
csodálatos megszabadúlásodra.
Ámbár az ország ez évben elpusztíttatott, és a következő év szombati vagyis hetedik év, melyben nem vettek, sem arattok; e két esztendőben mégis az, mi magától terem, élelmetekre s a harmadik évi vetésre is elég lesz.
a kik meghagyatnak erősen fognak állani és sértetlenűl maradni, és számos utódokat nyerni. A próféta itt egyszersmind szilárd állásáról szól e földön az anyaszentegyháznak, mely Ábrahám hív gyermekeinek maradékaiból származott, és gyümölcsöt terem az ég számára.
Jerusalemből népesűlt meg ismét az ország, onnan származott az üdv Krisztus által, s onnan terjedt szét az apostolok prédikálása az egész földre. Lásd Rom. 9,27.
tégy rendelést utóljára.
valószinűleg a templom felé.
Sz. Jeromos szerint, leginkább azon szomorkodott Ezekiás, hogy még nem volt fia, s így azt hitte, hogy kihal Dávid nemzetsége, melyből az Üdvözítőnek származni kell vala. Azután három évre született Manasszes.
2 Kir 20,6
Ezekiás félt Azarhaddontól.
és a Messiásért (v. ö. e rész 3-ik jegyz. Kir. II. 7,12.), ki gyakran neveztetik Dávidnak (Ezekiel 37,24. Oze. 3,5.).
Krisztus és a próféták hasonló külső szereket azért használtak a természetfölötti gyógyításoknál, hogy a betegekben a hitet annál inkább serkentsék. L. Márk 6,13.
miből tudom meg?
a napmutatón, vagy napórán, melyet Ákáz csináltatott (11. v.)
Az árnyék visszatérése föltételezi a napnak (vagyis a földnek) visszatérését; így értették ezt a sz. atyák, s így tanúsítja világosan az írás is Izai. 38,8. Sirák 48,26.
hol a fűszerek készíttettek. Mások szerint: a kincstárt.
unokáid. Ennek teljesedését lásd Dániel 1,3.4. Kir. IV. 25,7. Izaiás természeti módon ezt előre nem láthatta, mert Babilon akkor még igen jelentéktelen ország volt.
2 Kir 20,19
az alázatos megnyugvás kifejezése.
ohajtása teljesedett.
Világ teremt. u. 3306. Kr. e. 698. évben.
A szentirás gyakran felhozza a királyok anyjának nevét, mivel a nevelésre nagy befolyásuk volt. Istentelen, bálványozó anyák hasonló gyermekeket neveltek. Jegyezzétek ezt meg, anyák! hogy gyermekeitek lelki jólléte vagy boldogtalansága nagy részt tőletek függ, s mivel a kereszténység nektek hasonló szabadságot és jogot adott a férjjel, e nagy jótéteményt háláljátok meg az által, hogy gyermekeiteket keresztény módon neveljétek.
a bálványozók szokásai szerint.
2 Kir 21,6
Lásd Kir. IV. 16,3.
Lásd Móz. III. 20,27.
Asztartét. Venusféle bálvány volt.
nem hagyom őket kivándorolni.
szóval vagy írásban.
bálványozásaival.
2 Kir 21,13
úgy fogok cselekedni Jerusalemmel, mint Szamariával és Ákáb házával.
2 Kir 21,13
az irótáblákat; a héber szerint: tálakat.
2 Kir 21,13
„és többször stb“ nincs meg a héber szövegben.
a viasztáblákat az írótőrnek (stylus) megfordított vagyis szélesebb lapjával simították le, ha le akarták törölni, a mi írva volt. Az egész nem egyéb, mint Jerusalem elpusztulásának képe.
Krón. II. 33,11–18. szerint, az Isten Manasszes ellen Azarhaddon, az asszíriai király vezéreit küldé, kik őt megfogván, Babilonba vitték, mely város a közben az asszíriusok hatalmába kerűlt. A fogságban megbánta bűneit, visszanyerte szabadságát, és visszatért Jerusalembe, hol jámbor élete által igyekezett jóvátenni előbbi botrányos tetteit.
2 Kir 21,18
nem tudni, miért neveztetik így.
Világ teremt. u. 3361. Kr. e. 643.
Világ teremt. u. 3363. Kr. e. 641. évben.
A héber szerint: az Úr templomába.
a kőműveseknek.
a törvénykönyvet, mely Mózesnek kézirata volt (Krón. II. 34,14.) Ez Mózes parancsára egyéb szent tárgyakkal (Móz. V. 31,26. Zsid. 9,4.) együtt a frigyszekrény mellett vala; de midőn a templom fölépűlt, s mindennek elég hely hagyatott (Kir. III. 8,9.) több régiséggel együtt, hihetőleg valamely melléképűletbe tétetett. Itt rejlett az feledékenységben a bálványozó királyok, különösen az utóbbiak kormánya alatt (Vesd össze Kir. IV. 11,12.). Igen valószinű, hogy legalább némely jámborok bírták azt másolatban. Hogy pedig a király nem bírta, ámbár bírnia kellett volna (Móz. V. 17,18.19.), nem tűnik föl, ha az ő nevelését s általán az udvari nevelést tekintetbe veszszük. Vajjon korunkban is forog-e sok fejedelem kezében a szentírás?
Különösen az átkokat. Móz. III. 26. r. Móz. V. 28. r. Minthogy az időben oszlott föl a kaldei-babiloni birodalom, s a scithák már Egyiptomig nyomúltak, a világ nagy változásnak nézett eléje, akkor Júda is legnagyobb istentelenségben élt, s így azt kellett hinnie a királynak, hogy az istenitélet, melylyel Isten a törvénykönyvben fenyegette népét, már az ajtó előtt van. Nem csoda tehát, ha a király, olvasván a nagy átkokat, melyek a nagy törvényhozónak eredeti iratában előtte voltak, azoktól, mint valami újaktól megrettent. Annál inkább rettent pedig meg, mivel azokat a teljesedésre megérve találta, és mivel azokról a törvényt soha sem olvasá.
mit várjunk?
2 Kir 22,14
a templomi ruhaőrző.
Némelyek szerint: az újvárosban.
tudniillik, a törvény minden átkait.
A héber szerint: pusztitásúl.
a neki készített emelvényre (Lásd Kir. IV. 11,14.).
2 Kir 23,4
mely tisztátalan volt a Molok-tisztelet gyakorlata miatt.
mely szintén tisztátalan volt az izraeliták borjú-bálványozása miatt.
2 Kir 23,5
A héber szerint: Kemarim, bálványpapokat.
2 Kir 23,5
azaz: a napnak stb.
az égi állatkörön. A héber szerint: Masszalot; csillagok, planeták.
2 Kir 23,6
a berek bálványát, Asztartét.
melyek, mint minden sírok, tisztátalanok, s ezenkivűl az ott fekvők többnyire bálványozók voltak.
kéjsátrokat, melyekben az istennő tiszteletére fajtalanságot űztek.
2 Kir 23,8
hogy többé imádó-helyűl nem szolgálhattak; miképen? Vesd össze 14. 16. 20. v.
A bálványimádók, főkép az előkelők házkapui előtt bálványszobrok voltak.
a magas helyek papjai hivatalaiktól eltiltattak, de mégis az oltárról nyertek tartást, t. i. részt a kovásztalan áldozat-kenyerekből, tizedből stb. A testi fogyatkozások miatt nyugalmazott papokkal egyenlően tartattak. Lásd Móz. III. 21,17.22.
azon hely, hol gyermekeket áldoztak, így nevezteték hihetőleg a Toffen Aduffen- vagyis kézi doboktól, melyeket az áldozáskor hangoztattak, hogy a szerencsétlen áldozatok kiáltása ne hallassék. Lásd Máté 5,22.
2 Kir 23,11
persa bálványszertartás szerint.
2 Kir 23,11
kinek alkalmasint kötelessége volt a lovakra felügyelni.
valószinűleg valami hely neve a templom mellett.
s azzal elfuta onnét. Mások szerint: azokat lerombolá. Ezen oltárok az ég seregeinek tiszteletére emeltettek. Jerem. 19. Szofon. 1,5.
az olajfák hegyén. Lásd Kir. III. 11,7.
350 évvel előbb. Lásd Kir. III. 13,2.
Lásd Kir. III. 13,31.
Mikép jelen meg Joziás Szamariában? Asszíria akkor indúlván enyészetnek, Joziás vehetett magának bátorságot az önmagára hagyott Szamariába menni.
húsvéti ünnepet.
nem tartatott meg oly pontosan Mózes törvénye szerint, Ezekiás húsvétét sem véve ki. Lásd Krón. II. 30,2.3.17.18.
2 Kir 23,24
A héber szerint: halottidézőket.
A héber szerint: a házi bálványokat. Lásd Móz. I. 31,19. az Istenhez visszatérésre és Mózes törvényének pontos megtartására nézve. Lásd Kir. IV. 18,5.
az Istenhez való visszatérésre és Mózes törvényének pontos megtartására nézve. Lásd Kir. IV. 18,5.
Joziás jámborsága által az Úr meg nem engesztelődött, mert mint Jeremiás, Szofoniás és Ezekiel próféták írásaiból kitűnik, a nép inkább kényszerítésből, mint jobbúlási szándékból állott el régi bűneitől; ezek oly mély gyökeret vertek, hogy Joziás fiai is inkább követték istentelen őseiket, mint jámbor atyjokat. Oly nehéz a gyökeres megtérés a bűnök megszokása és a bűnös megrögzöttség után!
2 Kir 23,29
mert békés átvonúlandásáról adott igéreteinek nem hitt. Lásd Krón. II. 35,21.22.
mikor összeütközött vele.
A világ teremt. u. 3394. Kr. e. 610. évben.
mi világosan bizonyítja, hogy a Joziás előtti idők romlottságának és törvénytelenségének oka nem abban rejlett, hogy a törvénykönyvet nem ismerték, vagy hogy az még akkor meg sem volt írva, mint némelyek vakmerően és hibásan állítják.
legfőbb uralma jeléűl.
2 Kir 24,1
A héber szerint: Nebukadnezar. A világ teremt. u. 3398. Kr. e. 606. Joakim harmadik éve végén és a negyedik kezdetén, melylyel a fogságnak Jerem. 25,1.2.11.12. megjövendölt 70 éve kezdődött.
A kaldeusok (Izai. 13,19. Ezdr. I. 5,12.), kik egy, Mezopotámia éjszaki részén lakó népből keletkeztek, megdöntvén az asszíriai birodalmat, ennek romjain ama nevezetes babiloni birodalmat alapították Bábelben. Nabukodonozor, fejedelmök Jerusalemet is megszállotta, bevette, a templomot megfosztotta (Dániel 1,2.), és a királyt több előkelővel együtt, kik között Dániel is volt, fogva vitte Babilonba (Krón. II. 36,6.). Csakhamar visszaadta szabadságát a királynak, bizonyos adót vetvén rá; de Joakim csak három évig fizette az adót, azután ismét elpártolt.
2 Kir 24,2
Mások szerint: hadi csoportok, Nabukodonozortól küldetve. Vesd össze Jer. 52,28.
Lásd Kir. IV. 22,18. s követk. Jerem. 20,4.5.
a nélkül, hogy királyi temetést nyert volna. Jerem. 22,19. 36,30.
Jekoniásnak is neveztetik Máté 1,11. Jerem. 22,24.
Világ teremt. u. 3405. Kr. e. 599. évben.
2 Kir 24,12
megadta magát.
fogságra vivé.
2 Kir 24,13
leszedte azokról az aranylemezeket.
2 Kir 24,13
legnagyobb részben, mert lásd Kir. IV. 25,15.
Lásd 2. v.
2 Kir 24,14
előkelő polgárait, ezek közt Ezekielt és Mardokeust.
hogy zárakkal a városokat ismét meg ne erősíthessék.
2 Kir 24,17
Joakin helyett.
azaz: Isten igazságának. – Lásd Kir. IV. 23,34.
Világ teremt. u. 3405. Kr. e. 599. évben.
Mások szerint: bástyafokot, faltörő gépeket. Lásd Ezekiel 4,2.
a negyedik hó, Jerem. 39,2. 52,6.
Némelyek szerint, Szedeciás, kertjének földalatti útján futott el, mely a kaldeusok tábora mögé vezetett ki; Flav. József szerint, a kaldeusoktól nem ismerve, a városon át szaladt el, épen azon éjjel, midőn a templomot kirabolták.
Igy Nabukodonozor tudtán kivűl teljesítette Jeremiás és Ezekiel jövendöléseit; amaz megmondá előre (32,5.), hogy Szedeciás Babilonba lesz kénytelen vándorolni; ez pedig (12,13,), hogy nem fogja látni Babilont.
Világ teremt. u. 3416. Kr. e. 588. évben.
a nagy súly miatt.
2 Kir 25,18
a főpapnak helyettesét.
a leviták főnökeit, kikre a templom ajtainak őrzése bízva volt.
2 Kir 25,19
az irnokot.
ki az ujonczállitást intézte.
az országban itt-ott szétszórva tartózkodtak még hadakozó férfiak.
a zsidók királyi véréből. Lásd Jerem. 41,1. hol ezen történet bővebben eléadatik.
asztalánál nyert élelmet.
ellátást egyéb szükségeire nézve is.