A Királyok negyedik könyvének kommantárjai
* 1,1. Moáb elszakadása. A moábiták felhasználták az Ácháb halálát (vö. Kir. III. 22,35. skk.) követő zavaros időt arra, hogy elszakadjanak Izraeltől. Ochoziás azonban semmit sem tudott ellenük tenni, mert baleset érte (L. 2. skk. v.) és csak Jórám király szállhatott velük szembe. (Vö. 3,4. skk.)
* 2. Ochoziást baleset éri s Beelzebubhoz küld követeket jóslatért. – Felső terem = emeleti terem. – A rostélyzaton valószínűleg felcsapható rostélyzattal ellátott ablakot kell értenünk. Mások szerint a szó a tetőt – melyen a felső terem épült – körülvevő korlátot, ismét mások szerint a felső terem padlóján levő, az alatta fekvő helyiség megvilágítására szolgáló, rostélyzattal ellátott nyílást jelenti. – Beelzebub = annyit jelent, mint: legyek ura. Filiszteus bálvány-isten volt s azt hitték róla, hogy a legyeknek parancsol (azokat valamire rászabadíthatja, vagy valahonnan eltávolíthatja); mivel pedig a legyek számos betegséget okoztak, Beelzebubot a betegségek istenének (a betegségek eltávolítójának) is tekintették. – Akkaron (héb.: Ekron) filiszteus város volt s a Földközi-tenger palesztinai partvidékének déli részén feküdt.
* 3-8. Illés próféta megjövendöli Ochoziás követeinek a király halálát.
* 3. Tesbiről L. Kir. I. 17,1. jegyz.
* 4. Meghalsz: szószerint: halállal halsz; a szó ilyenforma ismétlése a héber nyelvhasználat szerint az állítás erősítésére szolgál.
* 8. Illést a követek vagy azért mondották szőrösnek, mert nagy, nyiratlan hajat viselt, vagy azért, mert szőrruhát, tehát nem finom, puha kelméből készült ruhát hordott. (Utóbbi magyarázat a valószínűbb.) – Az övet a keletiek nagyon ékítették s vele nagy fényűzést fejtettek ki; a próféta egyszerű bőrövet viselt. Vö. Zak. 13,4.; Máté 3,4.
* 9-15a. Ochoziás elhivatja Illést, de az csak szép szóra jő el.
* 9. ötvenes hadnagy = ötven emberből álló szakasz hadnagya. Ochoziás nyilván ellenséges szándékkal hivatta Illést.
* 10. Az égből jövő tűz valószínűleg villám volt. A csapás azért érte a hadnagyot és embereit, mert gőgös elbizakodottsággal Ochoziás kezébe akarták szolgáltatni Illést; pusztulásukkal az Úr meg mutatta Ochoziásnak, hogy nem hagyja cserben prófétáját.
* 13. A harmadik hadnagy kérésre fogta a dolgot és térdet hajta = térdreborult Illés előtt.
* 15b-16. Illés megjövendöli Ochoziásnak, hogy meg fog halni.
* 17. Ochoziás halála s utóda.
* 18. Ochoziás egyéb dolgai. A krónikás könyvről L. Kir. I. 11,41. jegyz.
* 2,1-8. Illés búcsúja a próféta-tanítványoktól és csodálatos átkelése a Jordánon.
* 1. Az Úr forgószél (a héber szöveg szerint: szélvihar) közepette ragadta el Illést. (Vö. 11. skk.) – Ez a Galgala valószínűleg a Beteltől északra, kb. 15 km-re fekvő Galgala (nem a Jerichótól keletre fekvő hasonló nevű város).
* 2. Illést az Úr nyilván azért küldötte Betelbe (majd Jerichóba), hogy a prófétatanítványoktól búcsút vegyen.
* 3. Próféta-fiak = próféta tanítványok.
* 4. Jerichó a Jordán torkolatától északkeletre feküdt.
* 9-12. Illés mennybemenetele.
* 9. Elizeus azt kéri, hogy tegye őt Illés az ő lelkének (= prófétai ihletének s hatalmának) főörökösévé; a főörökösnek (az elsőszülöttnek, vö. Móz. V. 21,17.) ugyanis kétszeres rész járt az örökségből.
* 11. Illés tehát nem halt meg, hanem az Isten (miként Hénokot is, vö. Móz. I. 5,24.) elragadta az élők sorából. Elragadtatása szélvihar közepette történt; a talán villámlásokkal is kísért szélvihart Elizeus tüzes fogatnak látta. Illés a szentatyák tanítása szerint a világ végén (Hénokkal együtt) ismét el fog jönni, vértanúságot fog szenvedni, majd rövid idő múlva feltámad s felvétetik a mennybe. (Vö. Mal. 4,5., Sir. 48,10, Jel. 11,3-12.)
* 12. Elizeus azért nevezi Illést Izrael (harci) szekerének és szekérvezető jenek, mert ő többet ért Izraelnek, mint minden harci szekér és hadsereg. (Ugyanígy hívták később Elizeust is, L. 13,14.) A ruha megszaggatása a gyász és a bánat jele volt; Elizeus bánatának nagyságát mutatja, hogy egészen kétfelé tépte ruháit.
* 13-14. Elizeus csodálatos átkelése a Jordánon.
* 14. A latin fordítás szerint Elizeus kétszer ütött a vízre s az az elsőízben nem vált ketté; a héber szöveg csak egyszeri ráütésről beszél és így szól: ráüte a vízre és mondá: Hol van az Úr ( = Jáhve), Illés Istene? (= jöjjön segítségemre, bizonyítsa nagyságát); s mikor ő is (= miként Illés) ráütött a vízre, az kétfelé válék stb.
* 15-18. Elizeust elismerik Illés utódjának.
* 15. Vö. 5. v.
* 16. Erős = derék. – A tanítványok aligha látták Illés mennybemenetelét s Illés elragadtatásáról valószínűleg csak Elizeus elbeszéléséből értesültek; el akarnak tehát küldeni, hogy (élve vagy halva) megkeressék Illést.
* 19-22. Elizeus egészségessé teszi Jerichó vizét.
* 19. A héber szöveg nem azt mondja, hogy a vidék terméketlen, hanem azt, hogy (rossz vize miatt) igen sok elvetélést idéz elő embernél, baromnál egyaránt.
* 20. Az edénynek valószínűleg azért kellett újnak lennie, hogy tiszta legyen és jelképezze a víz megújulását ( = meg-gyógyítását). – Terméketlenség helyett a héber szöveg ismét elvetélésről szól.
* 22-24. Elizeus megbünteti a csúfolódó beteli gyermekeket.
* 23. A beteliek úgylátszik ellenségei voltak Elizeusnak, mivel ő az Úr igaz prófétája volt; mikor tehát a gyermekek meglátták a nyilván lassan felfelé haladó Elizeust, csúfolódva hívogatták felfelé.
* 24. Megátkozá őket az Úr nevében = kérte az Urat, hogy büntesse meg őket.
* 25. Elizeus a Kármelen és Szamariában. – A Kármelről L. Kir. III. 18,19. jegyz.
* 3,1. JÓRÁM, Izrael kilencedik királya. (Kr. e. 853-842?)
* 2-3. Jórám istentelensége.
* 2. Báál szobrai helyett a héber szöveg Báál (egy) másszebájáról beszél; utóbbiról L. Móz. I. 28,18. jegyz. és Kir. III. 16,32.
* 3. Jeroboám vétkein a Szentírás az aranyborjak tiszteletét érti. (Vö. Kir. III. 12,27. skk.)
* 4-8. Moáb elszakadásának megtorlására Izrael ós Júda szövetséget kötnek egymással.
* 4. Mesa egyik feliratán, melyet 1868-ban a moábita Díbonban találtak meg, maga is beszél erről a dologról, azt említve, hogy országa 40 esztendeig Izrael birtokában volt, míg az ő (Mesa) napjaiban azt Kámos (a moábiták istene) neki vissza nem adta. – A héber szöveg úgy is érthető, hogy Mesa százezer kos gyapjávál adózott Izraelnek.
* 5. A héber szöveg így szól: Ácháb halála után azonban Moáb királya elszakadt Izrael királyától. (Vö. 1,1.)
* 8. Moábba természetesebb lett volna a Jordánon át, észak felől behatolni; arrafelé azonban Izraelnek a szírekkel kellett volna megvívnia (vö. 8,28.), meg Mesa – feliratának tanúsága szerint – az északi határt jól meg is erősítette. Ehhez járult, hogy a harcba be akarták vonni Edomot is. Ezért Jórám úgy határozott, hogy kerülő úton, a Holt-tenger déli végének megkerülésével vonul fel Moáb ellen.
* 9-19. Elizeus próféta megjövendöli a győzelmet.
* 9. Edom királyán valószínűleg helytartót kell értenünk, mert Kir. III. 22,48. szerint Jósáfát idejében nem volt Edomnak (tulajdonképeni) királya ; Edom ekkor Jósáfát hűbérese volt. A kerülő útról L. 8. v. jegyz.
* 11. A héber szöveg szerint Jósáfát nem könyörögni akart az Úrhoz, hanem tanácsot akart kérni az Úrtól. – Szolgái – fő-emberei. – A vizet a meghitt szolga szokta ura kezére önteni: a kifejezés tehát annyit jelent, hogy Elizeus Illésnek meghitt szolgája volt.
* 13. Izrael királyai hűtlenek voltak az Úrhoz, ezért válaszolt így Elizeus. – A héber szöveg szerint Izrael királya így felelt: Ugyan ne (beszélj így! Erről neked kell felvilágosítást adnod), mert az Úr (nem Báál) gyűjtötte egybe a három királyt, hogy Moáb kezébe adja őket.
* 14. A Seregek Ura kifejezésről L. Kir. I. 1,3. jegyz.
* 15. A héber szöveg szószerint húros hangszeren játszó emberről beszél, de a hangszert közelebbről nem határozza meg. – A zene arra kellett, hogy Elizeus összeszedje magát s lelkesülten várhassa az Isten megnyilatkozását. (Vö. Kir. I. 10,5.) – A patak szó itt tulajdonképen üres esővízmedret, ú. n. vádi-t jelent.
* 17. A szél az eső előjele. Család helyett a héber szöveg inkább (juh)nyájról beszél.
* 19. Vö. Móz. V. 20,19. A szántóföld tönkremegy, ha kövekkel behányják.
* 20-27. A moábilák bűnhödése.
* 20. Reggelenkint a jeruzsálemi templomban eledeláldozatot szoktak bemutatni; a szent író ezzel határozza meg az esemény idejét. Edom a moábitáktól délnyugatra feküdt.
* 21. A héber szöveg értelme szerint a moábiták minden fegyverképes emberüket hadba szólították.
* 22. A felkelő nap (vér-)vörösre festette a vizet.
* 24. Izrael a moábiták hadseregének megverése után behatolt a moábiták országába és ieldúlta földüket.
* 25. Végül az izraeliták a Cserepes-falakig (a héber szöveg értelme szerint: Kir-Háreszet városáig) jutottak s azt ostrom alá vették.
* 26. Moáb királya úgylátszik azért akart Edom királya felé áttörni az ostromgyűrűn, mert az volt a leggyengébb. – (Egyesek szerint e helyütt Edom helyett Áramot kell olvasnunk; Árám emberei, az arámiak, ekkor Moábtól északra, Rámót-Gálaádban állomásoztak. Vö. 8,2.).
* 27. Moáb királya szorultságában feláldozta fiát Kámosnak, a moábiták istenének. A vers vége a héber szöveg értelme szerint úgylátszik azt fejezi ki, hogy erre az Úr megharagudott Izrael fiaira s azért az izraeliták visszavonultak. Moábot Izrael tehát a győzelem ellenére sem tudta újra hűbéresévé tenni.
* 4,1-7. Elizeus csodálatosan megszaporítja egy megszorult özvegyasszony olaját.
* 1. A héber szöveg a próféta-fiak (= tanítványok) feleségeinek egyikéről beszél. A fizetni nem tudó adós vagy annak fiai rabszolgasorba kerültek. (Vö. Móz. III. 25, 39 ; Máté 18, 25.)
* 2. E szavak: amellyel kenni szoktam magamat, a héber szövegben hiányzanak. A testnek olajjal való megkenése Keleten általános szokás volt s arra részben az éghajlat melege miatt— hogy a test bőre ki ne száradjon — szükség is volt.
* 8-17. Elizeus megjövendöli, hogy sunámi szállásadónőjének fia leszen.
* 8. A. héber szöveg szerint Elizeus átment Sunámba. (Ennek fekvéséről I. Kir. III. 1,3; Józs. 19,18.)
* 9. Isten emberének a prófétát nevezték; az asszony tehát azt mondja, hogy Elizeus szent (jámbor) próféta.
* 10. A tetőszoba: a ház lapos tetején épült kis (emeleti) helyiség volt.
* 12. Elizeus tehát eleinte legénye által tárgyalt az asszonnyal.
* 13. Az asszony azt felelte, hogy ő (biztonságban) lakik népe között s így semmi dolga sincs a királlyal s a hadvezérrel.
* 14. Mivel az asszony férje vén volt, az asszonynak nem volt többé kilátása gyermekre. A gyermektelenség az ószövetségben nagy veszteségnek és szégyennek számított.
* 16. Esztendő fordultán = jövőre. (A latin fordítás szavai szószerint így hangzanak: ha az élet kisérő leszen). Fiad lesz méhedben: a héber szöveg szerint: fiat fogsz ölelni.
* 18-37. Elizeus feltámasztja a sunámi asszony fiát.
* 19. Mivel az aratásról (18. v.) van szó, a gyermek valószínűleg napszúrást kapott.
* 23. Minden hónap elseje (= újhold) ünnep volt; ilyenkor a próféta úgylátszik istentiszteleti gyülekezetet tartott. – Az asszony annyira biztos volt a dolgában, hogy férjének nem mondta el az ügyet.
* 24. A héber szövegben a vers vége így szól: ... meg ne állíts a nyargalásban, hacsak nem mondom neked.
* 26. Az asszony Giezinek kitérő választ adott, mert nem akarta, hogy feltartsa.
* 27. Az asszony annak jeléül ragadta meg Elizeus lábát, hogy segítségét kéri. Giezi azonban el akarta távolítani (a héber szöveg szerint: lökni) az asszonyt.
* 28. Értelme: jobb, ha nincs fia az embernek, mintha elveszíti.
* 29. A keletiek a köszöntéskor rendesen szóba állottak s hosszú beszélgetésbe elegyedtek egymással. Elizeus azért tiltotta meg Giezinek, hogy ne köszöntsön senkit, hogy fel ne tartsák s el ne veszítse összeszedettségét. (Vö. Luk. 10,4.)
* 30. Az asszony mindenáron azt akarta, hogy Elizeus maga menjen el vele.
* 35. Ásítás helyett a héber szöveg tüsszentésről beszél.
* 38-41. Elizeus ehetővé teszi a mérges főzeléket.
* 38. Erről a Galgaláról L. 2,1. jegyz. – A próféta-tanítványok közös életet folytattak, közösen ültek asztalhoz s Elizeus felügyelete alatt állottak. Elizeus időről-időre meglátogatta őket.
* 39. A héber szöveg inkább vad (szőlőindákhoz hasonló) indákról és (talán) vad ugorkákról beszél.
* 41. Keserűség helyett a héber szöveg ártalmas dologról beszél.
* 42-44. Elizeus kenyérszaporítása.
* 42. Báálsálisa pontos fekvését nem ismerjük, de néni lehetett messze Galgalától. – A zsenge kenyerek a termés elsejéből, az új termésből készültek; friss gabona helyett a héber szöveg pörkölt gabonaszemekről vagy pörkölt gabonakalászokról beszél.
* 5,1-19. Elizeus önzetlenül meggyógyítja poklosságából a sziríai Náámánt.
* 1. A poklosságról L. Móz. III. 13,1. skk.
* 5. Egy talentum ezüst = 3000x3,25 = 9750 pengő; tíz talentum tehát 97.500 pengő; egy (sekel) arany = 60 pengő; hatezer sekel (= két talentum) tehát 360.000 pengő. A váltóruha valószínűleg ünneplő ruha volt; ilyeneket ajándékozni ma is szokás Keleten.
* 7. A ruha megszaggatása a gyász, a bánat és a felháborodás jele volt. – A király (Jórám) azt hitte, hogy a szír király csak ürügyet keres, hogy beleköthessen.
* 9. A héber szöveg Náámán szekeréről és (e szekérbe fogott) lovairól beszél.
* 10. Elizeus azért küldött Náámánhoz, hogy megmutassa, mily kevésre becsüli a földi nagyságot; lehet azonban, hogy eljárására az is kihatott, hogy a poklossal a törvény értelmében nem volt szabad érintkezni.
* 11. Az Úr = Jáhve. (Vö. Móz. II. 3,14. jegyz.) A vers vége a héber szövegben így szól: ... és kezét a hely (= az Úr szent helye?) felé lengeti s így elveszi a poklosságot.
* 12.Az Ábána Damaszkuson át, a Fárfár Damaszkustól délre folyik; mindkettő tiszta, egészséges vizű folyó. Ezzel szemben Izrael vizei (főkép a Jordán) zavarosak voltak.
* 14. A héber szöveg szerint Náámán hétszer alámerült, lebukott a vízben s teste olyan (tiszta lett), mint egy kis gyermek teste.
* 15. Náámán e szavaival azt hangoztatja, hogy csak Izrael Istene Isten igazán: a többi népek (bálvány-) istene tehetetlen bálvány. – Áldomás = ajándék, búcsúajándék,
* 16. Az unszolás hozzátartozott az akkori idők udvariassági szokásaihoz: anélkül nem illett semmit sem elfogadni.
* 17. Náámán – az akkori idők felfogása szerint – azt hitte, hogy az Urat, Izrael Istenét csak Izrael földén lehet tisztelni, azért visz magával Izrael földéből.
* 18. Remmon (héberül Rimmon) úgylátszik a szírek fő-istene volt. – Náámán kénytelen volt urával tartani s külsőleg résztvenni Remmon tiszteletében, mert ura az ő kezére támaszkodott = vele mint hadsegéddel kísértette magát. (Náámán a szír király hadsegéde volt.)
* 19. Elizeus semmiféle ítéletet sem mondott Náámán ügyében; kétségtelen azonban, hogy Náámán eljárása nem lehet követendő példa, már csak azon botrány miatt sem, amelyet az ilyen eljárás okoz. – A föld legkiválóbb idején a latin fordítás a tavaszt érti; a héber szöveg azonban (vö. Móz. I. 35,16; 48,7. jegyz.) így fordítandó: Mikor aztán már egy kibraföldnyire jutott tőle.
* 20. – monda magában Giezi stb. – A kibra szó valamilyen távolságot fejez ki; egyesek szerint kb. annyi, mint egy mérföld, mások szerint csak annyi, mint egy jó darab (föld).
* 21-27. Elizeus szolgájának haszonlesése és bűnhödése.
* 21. E szóban: szíriai, Giezi ajkán bizonyos önigazolás rejlik.
* 22. Efráim hegysége Kánaán középső hegyvidéke; ezen volt Betel is, Galgala is (vö. 2,1.), hol a prófétaiskolák voltak. Prófétafiak = próféta-tanítványok. – Egy talentum ezüst = 9750 pengő.
* 23. A ráerőszakolásról (unszolásról L. 16. v. jegyz.). Két talentum = 19.500 pengő.
* 24. A héber szöveg így szól: Mikor aztán a (szamariai) dombhoz érkezett, elvévé stb.
* 26. Szívem jelen volt = lélekben ott voltam s láttam. – A héber szöveg a második mondatot így fogalmazza: Időszerű volt-e épen most, (amikor egy nemizraelitáról volt szó) elfogadni az ezüstöt és venni (szerezni rajta) ruhákat, olajfakerteket stb?
* 27. A poklosság egyik fajtája hófehér kiütésekben (is) nyilvánult.
* 6,1-7. Elizeus szavára feljő a vízbe esett fejsze.
* 1. A hely = a prófétafiak (= tanítványok) számára szolgáló terem s a körülötte levő lakások. – Hogy azonban itt is a galgalai (vö. 4,38.) próféta-házról van-e szó, vitás.
* 2. A tanítványok a Jordánnál új prófétaházat akartak építeni maguknak.
* 6. Elizeus szavára a vas feljött a vízből és úszott a víz színén.
* 8-23. Elizeus csodálatos módon Szamaria városának kellős közepébe vezeti az ellene törő szír sereget.
* 11. Szolgáit = főembereit.
* 13. Dotán Kánaán felső harmadában, Szamariától északra, kb. 20 km-re feküdt.
* 14. A héber szöveg így szól: ... külde oda, azok éjjel érkeztek oda és körülvevék a várost.
* 17. A lovak és a tüzes szekerek e helyütt az isteni segítséget jelképezték.
* 18. A vakság e helyütt (vö. Móz. I. 19,11.) nem azt jelenti, hogy nem láttak, hanem azt, hogy nem ismerték ki magukat, a helyeset nem látták.
* 20. Láták = felismerek.
* 23. Portyázó csapatok tehát többé nem jöttek Izrael földére; rendes hadsereg azonban – mint mindjárt a következő versek beszélik – ezután is támadta Izraelt.
* 24-33. Szamaria ostroma alkalmából Izrael királya fejét akarja vétetni Elizeusnak.
* 24. II. Benádádról van szó. (Vö. Kir. III. 20,1.)
* 25. Nyolcvan (sekel) ezüst = 80 X 3,25 = 260 pengő. Egy káb kb. 2 liter. Valószínűleg tényleges galambganéjról van szó, bár egyesek valami pörkölt — galambganéjhoz hasonló — borsót értenek e kifejezésen. – öt ezüst = 5x3,25 = 16.25 pengő.
* 27. Ekkor már a szérűk (= a gabonacséplés helyei) s a sajtók (a bor- és olajprés helyei) üresek voltak: a király tehát nem tudott sem gabonát, sem olajat adni.
* 30. Mivel a király a várfalon, tehát magasabban volt, mint a nép, ez alulról látta, hogy a király – keservében – szőrzsákot viselt.
* 32. Erre a király elkülde Elizeus-hoz, de Elizeus előre megjövendölte, hogy a követet ura lábának nesze követi, vagyis hogy a követ nyomában maga a király is eljő. A követet azért kellett feltartóztatni, míg ura – a király – is meg nem érkezett, hogy fejét ne vegye Elizeusnak, ki jót akart (vö. 7,1. skk.) a királynak.
* 33. Az idézett szavakat az értelmezők többségének véleménye szerint az időközben megérkezett király mondotta. Mit várjak az Úrtól = miért ragaszkodjam hozzá s miért ne ölesselek meg téged, prófétáját?
* 7,1-2. Elizeus megjövendöli, hogy (Szamária ostroma véget ér és) elmúlik az éhínség.
* 1. Egy mérő: a héber szöveg szerint: egy szea, azaz kb. 12 liter. Sztáter helyett a héber szöveg ebben az egész részben sekelről beszél; a sekel különben ugyanannyi volt, mint a sztáter: kb. 3,25 pengő. A piac tehát a város kapujában volt.
* 2. Főtiszt = a héber szöveg szerint sális (vö. Kir. II. 23,8. jegyz.) kb. az, amit ma hadsegédnek, szárnysegédnek nevezünk. Kezére támaszkodott, vö. 5,18. jegyz. – Zsilipek helyett a héber szöveg inkább ablakokról, lyukakról beszél; értelme: ha az Úr az égből fogja szórni az ennivalót, akkor bekövetkezhetik az, amit Elizeus jövendöl, – különben nem.
* 3-20. Szamaria ostroma véget ér s Elizeus jövendölése beteljesedik.
* 3. A poklosoknak (vö. Móz. III. 13,1. jegyz.) a városon kívül kellett lakniok. Meg nem halunk t. i. az éhségtől.
* 5. Estefelé: a héber szöveg szerint: szürkületkor.
* 6. Ezek a heteusok — az összefüggés tanúsága szerint — valahol Egyiptom felé lakhattak.
* 10. Kikötött = leszerszámozott s pihenni kikötött.
* 11. A héber szöveg így szól: Ekkor a kapuőrök kikiáltották (ezt a dolgot) s (azok, akik hallották,) jelentették (ezt) benn a király palotájában.
* 12. Szolgái = főemberei.
* 13. A héber szöveg így szól: Venni kell ötöt (= néhányat) a megmaradt lovak közül – íme vagy az lesz a sorsuk, mint Izrael azon egész tömegéé, mely megmaradt, vagy íme az, ami Izrael azon egész sokaságáé, amely elpusztult (vagyis: vagy megmaradnak, vagy elpusztulnak) – s küldjünk ki s meglátjuk, (mi van).
* 14. A héber szöveg így szól: Vevének is két szekeret (befogott) lovakkal stb.
* 16. Vö. 1. v. jegyz. Sztáter helyett a héber szöveg itt is sekelről beszél.
* 17. A. király a főtisztet (vö. 2. v. jegyz.) nyilván a rend fenntartása végett rendelte a kapuhoz, de az odaözönlő néptömeg eltiporta őt.
* 18-20. Megismétli az 1-2. v.-ben közölt jövendöléseket.
* 8,1-6. Elizeus nagy tekintélye megmenti a sunámi asszonyt a károsodástól. – E rész azt beszéli el, hogy Elizeus csodáinak hallatára mint adta vissza (Jórám) király a sunámi asszony elfoglalt birtokait.
* 1. Talán a 4,38-ban említett éhínségről van szó.
* 2. A filiszteusok földe a tengerparton feküdt s mivel ott az éghajlat nedvesebb, ott nem volt (szárazság által előidézett) éhínség. Az asszony a héber szöveg szerint hét esztendeig tartózkodott a filiszteusok földén.
* 3. Az asszony távollétében házát és földjeit mások elfoglalták.
* 7-15. Elizeus megjövendöli, hogy Házáél lesz Szíria királya, ami be is következik. – II. Benádádról van szó (vö. Kir. III. 20,1. jegyz.)
* 10. Elizeus válaszát valószínűleg így kell értenünk: Eredj s mondd csak neki, (mivel te amúgy sem mondasz neki mást), hogy meggyógyul; nekem azonban megmutatta (= kijelentette) az Úr, hogy halálát leli (és pedig teáltalad). Mások a meggyógyulsz szót így értelmezik: e betegség következtében nem fogsz meghalni, (de meg fogsz halni másnak a következtében).
* 11. E vers értelme vagy az, hogy Házáél úgy csinált, mintha nem értené el a próféta szavát (hogy t. i. ő megöli a királyt) s mereven, hosszan (szinte arcátlanul) nézte a prófétát – vagy az, hogy Elizeus mereven, hosszan (úgyhogy végre Házáél is zavarba jött) nézte Házáélt s végre sírva fakadt.
* 13. Értelme: én, szolgád, ki jelentéktelen eb vagyok, hogy kerülhetnék abba a helyzetbe, hogy ezt megtegyem?
* 15. A latin fordítás értelme szerint Házáél tette a vizes takarót II. Benádád fejére; a héber szöveg úgy is érthető, hogy a király maga. A halál vagy azáltal állott elő, hogy Benádád a vizes takaró alatt megfulladt, vagy azáltal, hogy a lázas király a talán borogatásnak szánt vizes takaró alatt szélütést kapott. – Házáéi kb. Kr. e. 843-790. volt Szíria királya.
* 16-17. JÓRÁM, Júda ötödik királya. (Kr. e. 849-842.) (Vö. Krón. II. 21,2-20.)
* 16. E szavak: és Jósáfátnak, Júda királyának a görög, szír, arab fordításban és számos szövegben hiányzanak s talán másolási hibából kerültek a szövegbe; miattuk, a régebbi magyarázók úgy vélték, hogy Jórám egy ideig atyjával együtt (társuralkodóként) uralkodott.
* 18-19. Jórám gonosz uralkodása.
* 18. Ácháb leánya = Átália.
* 19. Vö. Kir. III. 11,36. jegyz.
* 20-22. Edom és Lobna elszakadása Júdától.
* 21. Szeíra fekvéséről semmit sem tudunk. A szűkszavú és homályos elbeszélés valószínűleg úgy értendő, hogy Jórám megkísérelte leverni az edomitákat, de azok bekerítették s csak nagy üggyel-bajjal tudta magát keresztültörni rajtuk, hogy így hadnépét megmentse.
* 22. Lobna a filiszteusok vidéke mellett feküdt s nyilván ahhoz csatlakozott is.
* 23-24. Jórám egyéb dolgai, temetése, utóda.
* 23. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 24. Jórámot ugyan a Dávid-városban (vö. Kir. III. 2,10. jegyz.), de nem a királyi sírboltban temették el. (Vö. Krón. II. 21,18. skk.)
* 25-26. OCHOZIÁS, Júda hatodik királya. (Kr. e. 842?) Vö. Krón. II. 22,1-9.
* 25. Ochoziás gonosz uralkodása.
* 26. Ámri leánya = unokája. (Vö. 18. v.)
* 28-29. Ochoziás és Jórám közös háborúja.
* 28. Rámót-Gálaádról L. Kir. III. 4,13; 22,3. – A város ekkor a szírek birtokában volt.
* 29. Jezráhel volt Izrael (egyik) fővárosa. (Vö. Kir. I. 4,12; 18,45.)
* 9,1-13. Elizeus királlyá keneti JEHUT. (Izrael tizedik királya: Kr. e. 842-815?)
* 1. Prófétafiak = próféta-tanítványok. Övezd fel derekadat: L. Kir. III. 18,46. jegyz.
* 3. Meg ne állj = ne magyarázz semmit.
* 5-8. Vö. Kir. III. 14,10. jegyz.
* 9. Vö. Kir. III. 15,29. sk.; 16,11. skk.
* 11. Bolondoknak – helyesebben talán inkább rajongóknak – gyakran nevezték a prófétákat.
* 12. Hamiskodás = kertelés.
* 14-26. Jehu megöli Jórámot (Ácháb uralkodó fiát).
* 14. Tartotta megszállva: a héber szó értelme inkább az, hogy: védte.
* 17. A héber szöveg így szól: ...Jórám: Végy (= válassz ki) egy lovast s küldj eléjük, hogy mondja (= kérdezze meg): Béke van-e (= békés-e szándéktok)?
* 18. A héber szöveg ismét a lovasról (vö. előző jegyz.) beszél. – Békességes-e mindez = szándékod. – Mi közöd neked a békéhez – mit törődsz te azzal, hogy békés-e szándékom? Hátra azért küldi Jehu a követet, hogy meg ne vihesse előre a hírt a királyoknak, kikkel le akar számolni.
* 19. Lovasszekér helyett a héber szöveg ismét lovasról beszél. (Vö. 17. v. jegyz.)
* 22. Értelme: Hogy lehetne békés a szándékom, mikor még virágzik (= javában folyik) anyád paráznasága ( = bálványozása) és sok varázslása ( = titokzatos bálványimádó szertartása).
* 25. Főtiszt = sális; vö. Kir. II. 23,8. jegyz. – A szekéren ülve: a héber szöveg szerint: párban (kettesben) lovagolva.
* 27-29. Jehu megöli Ochoziást (Ácháb unokáját).
* 27. Ochoziás anyja, Atális, Ácháb feleségének, Jezábelnek volt a leánya; Ochoziás tehát Ácháb unokája volt s ezért meg kellett halnia. — Hogy milyen kerti házról van szó, nem tudjuk; lehet, hogy a szó ugyanazt a helységet jelenti, melyet egyebütt En-Gánnímnak (= kertek forrásának) nevez a Szentírás. Ochoziás ugyanis Krón. II. 22,9. szerint (először elmenekült s) elrejtőzött Számárjában onnan azonban visszahozták, útközben – úgylátszik – megszökött s ekkor sebesítették meg a Gáver (héberül: Gúr = fogadó, szállóhely?) magaslaton. Jebláám Jezráheltől délre feküdt, En-Gánním közelében. Mágeddóról L. Kir. III. 4,12.
* 28. Ochoziást tehát a Dávid-városban (L. Kir. III. 2, 10.), a királyi sírboltban temették el.
* 29. Ochoziás 8,25. szerint Jórámnak tizenkettedik esztendejében lett király; hogy itt a Szentírás a tizenegyedik esztendőt említi, az vagy azért van, mert Ochoziás már atyja utolsó esztendejében társuralkodója volt atyjának, vagy azért, mert az esztendő kezdetét kétféleképen számították.
* 30-37. Jehu megöli Jezábelt, Ácháb feleségét.
* 30. A stibium fekete, fémfényű por, melyet a régiek a szemöldökök és a szempillák megfestésére használtak. Jezábel célja – nem a tetszésvágy, hanem – királynői méltóságának dacos fitogtatása volt.
* 31. A kapu a királyi palota kapuja. Zámbri megölte urát (királyát, Elát vö. Kir. III. 16,8-10.), de nem tudta tartani magát s hétnapi uralkodás után magára gyújtotta a házat. Erre céloz Jezábel.
* 32. A héber szöveg így szól: Jehu feltekintett az ablakra és így szólt: Ki tart velem (a királyi palotában, Jezábel mellett levő emberek közül), ki (tart velem)?
* 34. Miután Jehu bevonult a királyi palotába s evett és ivott, el akarta temettetni Jezábelt.
* 36. Vö. Kir. III. 21,23.
* 10,1-11. Jehu kiirtja Ácháb fiait s híveit.
* 1. A fia szó jelenthet ugyan unokát is, mivel azonban az izraeliták többnejűségben is élhettek, lehet, hogy mind a 70 Ácháb (szorosabb értelemben vett) fia volt. – Város helyett a héber szöveg Jezráheiről beszél, amit egyesek úgy magyaráznak, hogy Jezráhelből való, de ezidőben Szamariában tartózkodó előkelőségekről van szó. Ácháb nevelői = Ácháb gyermekeinek (és esetleg unokáinak) nevelői.
* 3. A vers vége fenyegető értelmű s burkolt hadüzenetet tartalmaz.
* 4. Két király = Jórám és Ochoziás. (Vö. 9,14. skk.; 9,27. skk.)
* 5. Az udvarnagyok és a város elöljárói ugyanazok, kiket az 1. v. előkelőknek nevezett.
* 6. A vers utolsó mondata a héber szövegben világosabb: A királyfiak, ... a város nagyjainál voltak, kik őket felnevelték.
* 9. Igazak vagytok = ártatlanok vagytok, nem terhel titeket felelősség a 70 ember véréért, mert a dolgot az Úr intézte úgy.
* 10. Nem hullott (= dűlt le, mint valamely felállított tárgy) a földre = nem maradt teljesedés nélkül. Vö. Kir. III. 21,19.
* 11. Papjait: vö. Kir. II. 8,18.; Kir. III. 4,5. jegyz.
* 12-14. Jehu kiirtja Ochoziás testvéreit, Ácháb unokáit.
* 12. A pásztorok hajléka helyett a héber szöveg a pásztorok gyülekezőházáról beszél.
* 13. Krón. II. 22,8. Ochoziás fivéreinek fiairól beszél: lehet, hogy e helyütt Ochoziás féltestvéreiről van szó. – A király = Jórám, a királynő = Jezábel; a király fiai s a királynő fiai kifejezés úgylátszik bizonyos cím volt.
* 14. A vízverem az esővíz gyűjtésére szolgált.
* 15-17. Jehu kiirtja Ácháb valamennyi maradékát.
* 15. Jónádáb az Úr buzgó híve volt, ki kineus (vö. Krón. I. 2,55.) eredetű nemzetségét, a rekábitákat óva intette az elpuhulástól s az élet élvezeteiben való elmerüléstől, miért is megtiltotta nekik a borivást, házak építését, földek birtoklását s egyszerű, sátorlakó életre késztette őket. (Vö. Jerem. 35,1-11.) Jehu úgylátszik nagy tekintélye miatt szövetkezett vele.
* 16. Buzgalmamat: mások szerint: bosszúállásomat.
* 18-27. Jehu kiirtja Báál tisztelőit s lerontja Báál templomát.
* 22. Úgylátszik, Báál szolgái külön erre a célra használt ruhákban vettek részt az istentiszteleten.
* 25. Vitézeinek s főtisztjeinek: a héber szöveg szerint: a futároknak (a darabontoknak) és a sálisoknak (a hadsegédeknek). Báál templomának városán valószínűleg magát a templomépületet kell értenünk; Jehu hívei tehát először a templom udvarán, az áldozat körül sereglő népet ölték meg, aztán behatoltak magába a – várszerű – templomba.
* 26. A héber szöveg így szól: kihordták a Báál-templom jeloszlopait (= másszebáit) s elégették őket,
* 27. – majd lerombolták Báál jeloszlopát (= másszebáját) s lerombolták Báál házát stb. – Mivel a másszebák rendesen kőből voltak – tehát elégetni nem lehetett őket – a Báál-templom jeloszlopai itt kb. ugyanazt jelentik, mint az aserák és fából voltak.
* 28-31. Jehu buzgóságának fogyatékossága.
* 29. Jeroboám vétkei = az aranyborjúkkal űzött istentisztelet. Vö. Kir. III. 12,28-30.
* 30. Vö. 15,12.
* 32-33. Izrael elveszíti a Jordántól keletre eső földet.
* 32. Meg kezdé unni: a héber szerint: kezdé el az Úr megcsonkítani Izraelt.
* 33. Gálaád a Jordántól keletre feküdt s Gád, Rúben és Mánássze törzsének birtoka volt; a Jordántól keletre eső vidék déli határát az Árnon-patak (s az amellett levő Ároer városa), közepét Gálaád földe, északkeleti részét Basán alkotta.
* 34-36. Jehu egyéb dolgai, halála, temetése, utóda, uralkodást ideje.
* 34. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 36. Jehu tehát Kr. e. 842-815 (?) uralkodott; családja volt Izrael ötödik dinasztiája.
* 11,1-3. ÁTÁLIA királynő, Júda hetedik uralkodója. (Kr. e. 842-836?) Vö. Krón. II. 22,10-23,21.
* 2. A héber szöveg szerint Jósába Jóást és ennek dajkáját nem az ágyasházból, hanem az ágyasházba lopta. Utóbbi valószínűleg a királyi palotának egyik mellékhelyisége volt s az ágyfelszereléseket őrizték benne.
* 3. Később Jósába Jóást a templomot övező melléképítmény egyik helyiségében tartotta elrejtve.
* 4-16. Jójáda főpap a testőrség és a leviták segítségével királynak kiáltatja ki Jóást.
* 4. A héber szöveg a káriak és a futárok századosairól beszél; a kariak valószínűleg ugyanazok, akiket azelőtt keretieknek, a futárok pedig azok, akiket azelőtt feletiek-nek (vö. Kir. II. 20,23. jegyz.) hívtak. – Krón. II. 23,5. szerint Jójáda a levitákat (is) felhasználta.
* 6-7. E két vers értelme bizonytalan. A számos értelmezési kísérlet közül talán még az a legvalószínűbb, hogy Jójáda a szombaton szolgálatba lépő és szolgálatból kilépő papokat és levitákat a futárok tisztjeinek parancsnoksága alá vetette s velük hajtotta végre tervét. Azokat a papokat és levitákat, akik szombaton szolgálatba léptek, Jójáda három részre osztotta. Mindahárom rész a templom bejáróit őrizte, hogy senki be ne hatolhasson a templomba. Az egyik rész a királyi palotát tartotta szemmel, a másik rész a Szúr-kapuban őrködött, a harmadik rész a Futárok-kapujánál állt őrt. (Az egyes kapuk helyzetét biztosan megállapítani nem tudjuk.) Céljuk tehát az volt, hogy az Úr házától távol tartsák azokat, akik Átália hívei voltak. (A latin fordítás Messza házáról is beszél; ám a ház szó valószínűleg az Úr házára = a templomra vonatkozik, a messza szónak megfelelő héber kifejezés pedig valószínűleg annyit jelent, mint: távoltartás céljából.) Azokat a papokat és levitákat, akik szombaton kiléptek a szolgálatból, Jójáda két részre osztotta s azzal bízta meg, hogy benn a templomban sorfalat álljanak a király körül.
* 8. A templom elkerített része helyett a héber szöveg a sorokról beszél s valószínűleg az őrség által alkotott sorfalgyűrűre gondol.
* 10. A futárok tisztjei úgylátszik fegyvertelenül mentek a templomba, hogy feltűnést ne keltsenek. Benn a templomudvaron Jójáda aztán felfegyverezte őket.
* 11. Az őrség a templomudvaron úgy állott fel, hogy a templomépület és az oltár között levő teret minden oldalról védte.
* 12. A. bizonyságon e helyütt úgy látszik a törvényt kell értenünk. (Vö. Móz. V. 17,18.)
* 13. Futkosó nép helyett a héber szöveg a futárnépről beszél s úgy látszik a futártisztek parancsnoksága alatt álló (levita-) őrségre gondol.
* 14. A föld népén vagy a templomban jelenlevő köznépet, vagy a vidéki hadnépet kell értenünk. A ruha megszaggatása a felháborodás jele volt.
* 15. A héber szöveg értelme az, hogy vezessék ki őt (a templomudvarból) a sorok (= a vitézek sorfala) között, – vagyis hogy vezessék ki jobbról-balról katonai fedezettel kísérve. – Utána megy = vele tart. – Az Úr templomát a pap nem akarta Átália megölésével megszentségteleníteni.
* 16. A héber szöveg – bár úgy is érthető, mint a latin fordítás – inkább azt mondja: ... erre utat nyitottak neki mindkétfelől s ő arra az útra ment, melyen a lovakat a király házába vezetik (= az udvari istállók felé) s ott megölték.
* 17-21. Jóás elfoglalja a iránt.
* 18. A héber szöveg szerint Báál templomát is lerombolták.
* 19. Keretiek és felettek helyett a héber szöveg káriakról és futárokról beszél; vö. 4. v. jegyz.
* 20. A föld népe = az a nép, amely résztvett a dologban; a város = a dologban részt nem vett nép (polgárság).
* 12,1. JÓÁS, Júda nyolcadik királya. (Kr. e. 836-797?) – Vö. Krón. II. 24,1-27.
2-3. Jóás jámbor uralkodása.
* 3. A magaslatok az igaz Isten tiszteletére szánt, de a mózesi törvény parancsaival ellenkező istentiszteleti helyek voltak. — Vö.: 1. Kir. III. 12,33. jegyz.
* 4-16. Jóás intézkedései a templom kijavítása ügyében.
* 4-5. Jóás tehát bizonyos pénzeket átengedett a papoknak, azzal a kikötéssel, hogy ennek fejében gondoskodjanak a templom kijavításáról. – Szent pénz = Istennek szentelt (adományozott) pénz. – Mózes idejében a (harci) nép megszámlálásakor (vö. Móz. II. 30,11. skk. jegyz.) a megszámláltak (= a jegyzékbe felvettek) egy fél siklust (= 1,62 pengő) fizettek; lehet, hogy itt is hasonló szolgáltatásokról van szó; a megfelelő héber kifejezés azonban folyó jövedelmet is jelenthet. – A személyvállság az a pénz volt, melyet valaki önmagára (vagy hozzátartozóira) tett fogadalom megváltásaként fizetett. (Vö. Móz. III. 27,1. skk.) Vegyenek fel = legyen az övék. – Beosztásuk szerint = amint a szolgálattétel sora reájuk kerül; a héber szöveg azonban ezt mondja: ismerőseiktől.
* 7. L. előző jegyz.
* 8. A héber szöveg így szól: A papok bele is egyeztek abba, hogy (többé) nem vesznek fel pénzt a néptől, de nem (is kell) kijavítaniuk a ház (= templom) romlásait.
* 10. A héber szöveg így szól: ... és a főpap (csomagokba) kötötte és megszámlálta a pénzt stb.
* 11. A héber szöveg így szól: (aztán) a lemért pénzt az Úr templomába kirendelt munkavezetők kezébe adták.
* 12. A héber szöveg így szól: ... vásároljanak az Úr házán levő romlások kijavítására, szóval mindarra, ami a ház kijavítására szükséges volt.
* 13. A héber szöveg így szól: De csészék, kések, kancsók stb.
* 15. Azoktól az emberektől = a munkavezetőktől.
* 16. E helyütt valószínűleg a vétekért (vö. Móz. III. 5,14-26.) és a bűnért (vö. Móz. III. 4,1-5,13.) való áldozat bemutatásánál a papoknak önként adott pénzekről van szó.
* 17-18. Jóás a templomkincseken kénytelen megvásárolni Házáél visszatérését Jeruzsálem alól.
* 17. Get (= Gát) filiszteus város ezidőben Júdáé volt (vö. Krón. II. 11,8.).
* 18. Meg az összes ezüstöt: a héber szöveg szerint: aranyat.
* 19-21. Jóás egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 19. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 20. A héber szöveg így szól: ... s leüték Jóást Melló (vö. Kir. II. 5,9.) házában, mely Szella felé megy le. – Hogy azonban mit jelentenek a vers utolsó szavai, nem tudjuk.
* 13,1. JÓÁCHÁZ, Izrael tizenegyedik királya. (Kr. e. 814-798?)
* 2. Jóácház istentelen uralkodása. Vö. Kir. III. 12,31. jegyz.
* 3-7. Izrael büntetésül a szírektől szenved.
* 4. Házáél utódja Szíriában III. Benádád (Kr. e. 790-774) volt.
* 5. A szabadító Jóás, Jóácház fia volt, ki atyja halála után szabadította meg Izraelt. – (Egyesek a szabadítót III. Ádád-Nirári asszír király személyében látják, aki legyőzte III. Benádádot s így felszabadította Damaszkus hűbéreseit, köztük Izraelt is.) Sátraikban, tehát nem kellett megerősített helyekre vagy rejtekhelyekre menekülniük.
* 6. Berek helyett a héber szöveg aseráról beszél; L. erről Kir. III. 16,33. jegyz.
* 7. A népből = a hadnépből; Szíria királya tehát valahol döntő győzelmet aratott az izraelitákon.
* 8-9. Jóácház egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 8. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 10. JÓÁS, Izrael tizenkettedik királya. (Kr. e. 798-783?)
* 11. Jóás istentelen uralkodása.
* 12-13. Jóás egyéb tettei, halála, temetése, utóda.
* 12. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 14-19. Elizeus megjövendöli Jóás győzelmét a szíreken.
* 14. Izrael szekere és szekérvezelője vö. 2,12. jegyz. – Jóás azon kesereg, mit fog tenni, ha Elizeus nélkül marad.
* 17. A szírek Szamariától keletre voltak. Az Úr győzelmi nyila stb.= az Úr győzelemre fogja segíteni fegyvereidet a szírekkel szemben; Afekről L. Kir. III. 20,30. jegyz.
* 18. Elizeus a nyilakkal (a nyílcsomóval) megvereti a földet, amivel azt akarja jelképezni, hogy a király (végleg) megveri a legyőzött szíreket.
* 19. Míg a 17. versben az Áfeknél álló szírekről volt szó, itt Elizeus általában a szírekről beszél; a kettő tehát nem zárja ki egymást.
* 20-21. Elizeus teteme feltámaszt egy embert. – Moáb a Holttengertől keletre feküdt.
* 21. Sírjába = sírboltjába. Az esemény ékesen szóló igazolása annak, amit a katholikus Egyház a szentek ereklyéinek tiszteletbentartásáról tanít.
* 22-25. Jóás megveri a szíreket.
* 23, A jelen ideig kifejezést a szent szerző valószínűleg Izrael királyainak krónikás könyvéből idézi; az ő korában Izrael már régen elpusztult, mert a szent író a Kr. e VI. században élt.
* 25. Hadijoggal = háborúban.
* 14,1-2. ÁMÁSZIÁS, Júda kilencedik királya. (Kr e. 797-789?) Vö. Krón. II. 25,1-28.
* 2. Ámásziás (huszonkilenc esztendős) uralkodását csak úgy tudjuk a világtörténelem egyéb, ma csaknem szinte biztos adataival összhangba hozni, ha Ámásziás uralkodására magára csak kilenc esztendőt számítunk.
* 3-4. Ámásziás jámbor uralkodása.
* 4. Vö. Kir. III. 3,2. jegyz.
* 5-6. Ámásziás megtorolja atyja megölését.
* 5. A héber szöveg így szól: Mikor aztán megszilárdult a kezében a királyság stb. – Atyja megöléséről L. 12,20. sk.
* 6. Vö. Móz. V. 24,16.
* 7. Ámásziás legyőzi az edomitákat. – Az edomiták Jórám, uralkodása alatt elszakadtak Júdától, melynek hűbéres alattvalói voltak. (Vö. 8,20. skk.) Ámásziás ismét meghódította az edomitákat és tízezer embert a harcmezőn, a Sóaknás-völgyben megölt, tízezer foglyot pedig kivégeztetett. (Vö. Krón. II. 25,11.) – A Sóaknás (a héber szöveg szerint: Sós) völgy a Holt-tengertől délnyugatra feküdt. – Petra (héberül: Szela = szikla) az edomiták fővárosa volt; nem lehetetlen azonban, hogy itt e szó csak valamely (egyéb) sziklavárat jelöl. Jektehel kb. annyit jelent, mint az Úr (= Jáhve) által leigázott.
* 8-14. Ámásziás megmérkőzik Izraellel, de vereséget szenved.
* 8. Ekkor Krón. II. 25, 6. skk. szerint Ámásziás az edomiták elleni küzdelemre izraelitákat is felfogadott, de ezeket egy próféta szavára elbocsátotta; ezek aztán bosszúból nagy pusztítást rendeztek Júdában. Úgylátszik, innen származott az ellenségeskedés Ámásziás és Izrael között.
* 9. Ez a második mese a Szentírásban. (Vö. Bír. 9,8. skk.) E mese értelme az, hogy ne akarjon nagy dolgokba fogni az olyan ember, akinek elpusztítása mindennél könnyebb. (A cédrus = Izrael királya, a bogáncs = Ámásziás.)
* 12. Sátrába = haza.
* 13. Efráim kapuja Jeruzsálem északi falának kb. a közepén volt; a szegletkapu Jeruzsálem északnyugati kapuja. A kapuig kifejezés a héber nyelvhasználat szerint annyit is jelenthet, mint a kapu felé; a két kapu közötti távolság tehát több is lehetett mint 400 könyök = 200 méter.
* 15-16. Jóásnak, Izrael tizenkettedik királyának (Kr. e. 798-783?) halála, temetése, utóda.
* 15. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 17-22. Ámásziás életének vége, halála, temetése, utóda.
* 18. Vö. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 19. Lákisról L. Józs. 10,3. jegyz.
* 20. L. Kir. III. 2,10. jegyz.
* 21. Ázáriást máskép Óziásnak (héberül: Uzzijjá-nak) is hívták.
* 22. Uralkodásának elején folytatta atyjának, Ámásziásnak hódító hadjáratát az edomiták ellen s Edomon keresztül egészen Elátig nyomult; Elát a Vörös-tenger keleti (eláni) öblének északi partján feküdt.
* 23. II. JEROBOÁM, Izrael tizenharmadik királya (Kr, e. 783-743?).
* 24. Jeroboám gonosz uralkodása.
* 25-27. Jeroboám visszaszerzi Izrael területét.
* 25. Emát bejárója a Palesztina északi részén nyíló, a Libanon- és a Hermon-hegy közt húzódó vidék. A Puszta tengere = a Holt-tenger. Jeroboám tehát visszaszerezte Izrael egész hajdani területét, északtól délig. Valószínűleg az egyébként is ismeretes Jónás prófétáról van szó ; a héber szöveg szerint Gát-Heferből származott; e helység Názáret vidékén feküdt.
* 26. A tömlöcbe zártak és az utolsók helyett: a héber szöveg a bezártakról s a szabadjukra hagyottakról = a gyermekekről és a felnőttekről beszél. Vö. Kir. III. 14,10. jegyz.
* 28-29 Jeroboám egyéb dolgai, halála, utóda.
* 28. Valószínűleg arról van szó, hogy Jeroboám (harccal) megszerezte és Izraelbe kebelezte Damaszkust és Emátot (ehelyütt mindkét szó inkább vidéket, országot jelent, mint várost), mely hajdan (Dávid és Salamon idejében) Judához tartozott. A krónikás könyvről L. III. 11,41. jegyz.
* 15,1-2. ÁZÁRIÁS (= Óziás) Júda tizedik királya. (Kr. e. 789-738?) – Vö. Krón. II. 26,1-23.
* 3-4. Ázáriás jámbor uralkodása.
* 5. Ázáriás büntetése. – Hogy miért bűnhödött Ázáriás poklossággal (vö. Móz. III. 13,1. jegyz.) Krón. II. 26,16. skk. beszéli el. – Magánház helyett a héber szöveg talán inkább elkülönített házról beszél s egy – Jeruzsálemen – kívül fekvő királyi házra gondol. – A király betegsége miatt fia, Jóátán vezette az ügyeket és ítélte a föld népét = szolgáltatott igazságot az ország népének. – Jóátánt a héber szöveg Jótámnak, a latin fordítás a továbbiakban (15,32.) Jóátámnak nevezi.
* 6-7. Ázáriás egyéb dolgai, halála, temetése, utóda. – L. Kir. III. 11,41. jegyz. – Azáriást ugyan a Dávid-városban (vö. Kir. III. 2,10. jegyz.), de nem a királyi sírboltban temették el. (Vö. Krón. II. 26,23.)
* 8-12. ZAKARIÁS, Izrael tizennegyedik királya, Jehu dinasztiájának utolsó tagja. (Kr. e. 743?)
* 9. Zakariás istentelen uralkodása.
* 10-12. Zakariás halála, utóda, egyéb dolgai, az Úr szavának teljesülése.
* 10. A nyilvánosság előtt: a héber szöveg szerint: a nép előtt.
* 11. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 12. Vö. 10,30.
* 13-16. SELLUM, Izrael tizenötödik királya. (Kr. e. 743?) (Hatodik dinasztia.)
* 14-15. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 16. Tápsza a Felső-Eufrátes nyugati partján feküdt. Lehet azonban, hogy itt tulajdonképen nem erről van szó, hanem valamely más, hasonló nevű, Tersza közelében fekvő városról (Táfua?), mely Sellumot nem akarta elismerni. A vers végén közölt kegyetlenség nyilván annak a megtorlása volt, hogy nem nyitottak kaput neki.
* 17. MÁNÁHEM, Izrael tizenhatodik királya. (Kr. e. 742—737?) – (Hetedik dinasztia.)
* 18. Mánáhem gonosz uralkodása.
* 19-20. Mánáhem mint Asszíria hűbérese.
* 19. Fúl (= Pulu) a babiloni neve III. Tiglát-Pileszer (az ékiratok szerint: Tukultiapalésar, a latin fordítás későbbi helyei szerint: Teglát-Fálászár) asszír királynak. Kr. e. 745-727-ig uralkodott. – Hogy Fúl önként jött-e be az országba vagy valakinek a hívására, vitás; annyi bizonyos, hogy Mánáhem az ezer talentum ezüsttel (= 1000x9750 = 9,750.000 pengő) a helyzetet a maga uralmának megerősítésére használta ki. – Egyébként IV. Tiglát-Pileszer évkönyvei Kr. e. 738-ból maguk is említik, hogy a «szamarlai Mánáhem» adót fizetett Asszíria királyának.
* 21-22. Mánáhem egyéb dolgai, halála, utóda. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 23. FÁKEJA (héberül: Pekáchja), Izrael tizenhetedik királya. (Kr. e. 737-736?)
* 24. Fákeja gonosz uralkodása.
* 25-26. Fákeja halála, utóda, egyéb dolgai.
* 25. Fákee (héberül: Pekách), aki Fákeját (héberül: Pekáchját) a királyi ház tornyában = a királyi palota várában megölte, Fákeja főtisztje, hadsegéde (héberül: sálisa) volt. (Vö. Kir. II. 23, 8.) – Árgob, Árje és az ötven gálaádi ember úgylátszik a királyim testőrcsapathoz tartozott.
* 26. Vö. Kir. III. 11,41.
* 27. FÁKEE (héberül- Pekách), Izrael tizennyolcadik királya. (Kr. e. 736-732?) – (Nyolcadik dinasztia
* 28. Fákee gonosz uralkodása.
* 29-31. Fákee bűnhödése, halála, utóda, egyéb dolgai.
* 29. Az itt említett Teglátfálászár ugyanaz, mint a 19. versben szereplő Fúl. – Ájon (héberül Ijjon), Ábel háza, Mááka (héberül: Ábel-bet-niááka, Jánoe, Kedes, Ászor, Galilea és Neftáli földe a Jordántól nyugatra eső vidék északi részén feküdt, Gálaád pedig a Jordántól keletre eső vidék.
* 31. L. Kir. III, 11,41. jegyz.
* 32-33. JÓÁTÁM (= Jóátán, vö. 5. v. jegyz.), Júda tizenegyedik királya. (Kr. e. 751 [738]-736?) Vö. Krón. II. 27,1-9.
* 34-35. Jóátám jámbor uralkodása.
* 35. Az Úr házának (= a templomnak) felső kapuja valószínűleg a templom udvar északi (fő?) kapuja volt; ezt a kaput Jóátám építette ki = hozatta helyre vagy tette díszesebbé.
* 36-38. Jóátám egyéb dolgai, halála, utóda. — 36. L. Kir., III. 11,41. jegyz.
* 37. Rászin Kr. e. 740-732-ig uralkodott Szírián; utána Szíria Asszíria hatalma alá került. (Vö. 16, 9.)
* 38. L. Kir. III. 2,10. jegyz.
* 16,1-2a. ÁCHÁZ, Júda tizenkettedik királya. (Kr. e. 736-721, mások szerint 735-727.) Vö. Krón. II. 28,1-27.
* 2b-4. Ácház gonosz uralkodása.
* 3. Mólok tiszteletére a pogányok át szokták volt vinni fiaikat a tűzön; e kifejezés egyeseik szerint csak annyit tartalmaz, hogy a pogányok keresztülvitték (áthajtották) fiaikat a tűzön s így jelképileg Móloknak szentelték őket ; mások szerint – főkép ezen a helyen – e kifejezés valóságos áldozatot jelent. Vö. Móz. III. 18,21. jegyz. – A Móloknak való bemutatás ebben az időben a Ben-hinnómvölgyben történt. (Vö. 23,10.)
* 4. Vö. Móz. V. 12,2. jegyz.
* 5-9. Ácház az asszír király segítségét kéri Damaszkus ellen.
* 5. Rászin (L. róla 15,37. jegyz.) még Jóátám halála előtt kezdette meg hadjáratát Júda ellen, de a háború nagyobb eseményei már Ácház uralkodása alatt mentek végbe.
* 6. Hogy Áilát Rászin Jeruzsálem ostroma előtt vagy után szerezte-e meg Szíriának, vitás. Áila (= Elát) Júdától délre, a Vörös-tenger keleti (eláni) öblének északi partján feküdt; az edomitáké volt és Ázáriás (Óziás) szerezte vissza Júdának. (Vö. 14,22.) Rászin kétségkívül azért foglalta el, hogy két tűz közé szorítsa Júdát. Mivel Áilában a lakosság túlnyomó része amúgy is edomita volt, sokan úgy vélik, hogy a város bevétele után (nem edomiták, hanem) arámiak (= szír gyarmatosok, Rászin emberei) telepedtek meg Áilában.
* 7. Teglátfálászárról L. 15,19. jegyz.
* 9. Damaszkus Szíriának (tehát Rászinnak) fővárosa volt; ezzel Szíria Asszíria hatalma alá került. – Kirene (a héber szöveg szerint: Kír) valószínűleg a Káspi-tengerbe torkolló Kúr folyó vidéke, tehát az asszír birodalom legészakibb része volt.
* 10-18. Ácház változtatásai a salamoni templomon.
* 10. Ácház nyilván hálalátogatást tett Asszíria királyánál. – Annak, hogy Ácház a damaszkusi oltár minden művére kiterjedő mintája (= pontos modellje) szerint Jeruzsálemben oltárt készíttetett, valószínűleg politikai okai is voltak: ezzel is hódolni akart Asszíria királyának.
* 12. A megtisztelé szó helyett a héber szöveg azt mondja, hogy Ácház odalépett az oltárhoz. – Ezen az oltáron eleinte Ácház úgy látszik csak rendkívüli (hála-)áldozatokat mutatott be, később azonban rajta mulattatott be minden áldozatot. Az itt említett áldozatokra nézve L. Móz. III. 1; 2; 6,7-11; IV. 15,7; III. 3.
* 14. Ácház tehát eltávolította helyéről a rézoltárt = a salamoni templom égőáldozati oltárát, mely a templomépület előtt, a szent udvarban állott. Ezzel Ácház önhatalmúlag megváltoztatta a salamoni templom isteni intézkedésen alapuló rendjét, bár az oltárt Ácház minden valószínűség szerint az Úr, az igaz Isten tiszteletére szánta.
* 15. Reggel és este egészen elégő- és eledeláldozatot kellett bemutatni; vö. Móz. II. 29,38-46; IV. 28,1-8. – Várja rendelkezésemet = majd intézkedem felőle.
* 17. A héber szöveg az állványok (vö. Kir. III. 7,29-39.) keretlécei közé foglalt oldallemezek kitöréséről beszél; ezeket – az üstökkel együtt – Ácház úgylátszik silányabb dolgokkal pótolta. (Azért-e, hogy ezeket Asszíria királyának adja, vagy azért-e, hogy Asszíria királya elől elrejtse, vagy csak azért, hogy más célokra használja fel, – kétes.) A tengerről L. Kir. III. 7,23-26.
* 18. A szombati fedett csarnok (muszák) úgylátszik a király s környezete imádkozóhelye volt a templomban (= a templom belső udvarán); a külső bejáró pedig valószínűleg az ehhez vezető, csak a király által használt kapu volt. Ácház ezeket is átalakíttatta = díszüktől megfosztatta. (Egyesek a mondat végét úgy értelmezik: hogy Ácház a templomban = a templom külső udvarán levő csarnokot – a muszákot – s az odavezető bejáratot áthelyezte a templom belső, a papoknak fenntartott udvarába.) Hogy milyen értelemben tette Ácház mindezt az asszírok királya miatt, nem tudjuk; egyesek úgy vélik, hogy Ácház mindezt azért csinálta, hogy az asszír király irigységét fel ne keltse, mások szerint Ácház mindezzel utánozni akarta az asszír király berendezkedéseit.
* 19-20. Ácház egyéb dolgai, halála, utóda.
* 17,1. ÓSEE, Izrael tizenkilencedik (utolsó) királya. (Kr. e. 732- 721?) – (Kilencedik dinasztia.)
* 2. Ósee gonosz uralkodása.
* 3-6. Asszíria királya véget vet Ósee uralkodásának s Izrael népét számkivetésbe hurcolja. (Kr. e. 721.)
* 3. V. Szalmanaszár (az iratok szerint Sulmán-asaredu) Kr.e. 727-722-ig uralkodott. Szolgájává = alattvalójává, hűbéresévé.
* 4. A héber szöveg kissé világosabb: ... Asszíria királya összeesküvésen (= hűtlenségen) érte Óseét, mert követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához s Asszíria királyának nem küldötte meg az évenkinti adót stb. – Szua (a héber szöveg szerint: Szó) valószínűleg azonos az ék-iratokban Szábe (vagy Szibu) néven előforduló egyiptomi fővezérrel. Az 5-6. vers Ósee elfogatásának közelebbi körülményeiről beszél. Szamaria városáról L. Kir. III. 16,24.
* 6. Szalmanaszár nem érte meg Szamaria elfoglalását s azért e versben Az asszírok királyán már nem őt, hanem utódját, II. Szárgon-t (az ékiratok szerint: Sarrukin-t) kell értenünk. II. Szárgon Kr. e. 722—705-ig uralkodott. – Hála valószínűleg az Eufrátes felső folyásának vidékén (Hárán táján) elterülő tartomány volt. (Egyesek folyónak tartják.) Hábor az Eufrátes egyik mellékfolyója volt és Gózán tartományt szelte át. – A héber szöveg szerint az izraeliták egy része Média városaiba került; Média a Tigristől keletre feküdt s ezidőben az asszírok hatalmában volt. – Ezzel Izrael (= az északi ország) népe – legalább is ennek legjelentékenyebb része – elvesztette hazáját s azt soha többé nem szerezte vissza: az asszír fogságba került izraeliták szétszóródtak s önálló államot többé nem létesítettek.
* 7-12. Izrael fiainak gonoszsága. A szent író e helyütt (7-23) hosszabb kitéréssel indokolja Izrael országának pusztulását: Izrael gonosz volt (7-12), gonoszságában Isten figyelmeztetései ellenére is megátalkodott (13-17), ezért pusztította el országát az Isten (18-23).
* 7. Az Úr itt és a következőkben – mint csaknem mindenütt – annyi, mint: Jáhve. (Vö. Móz. II. 3,14. jegyz.) – A nemzetek (= gójok) szó mindig pogányt, nemzsidót jelent.
* 8. A héber szöveg értelme szerint Izrael bűne az volt, hogy egyfelől a pogány népek szertartásai szerint éltek, másfelől az izraelita királyok által bevezetett szertartásokat (vö. Kir. III. 12,26. skk.) követték.
* 9. Az igaztalan dolgokon a törvénytelen istentisztelet: a magaslatokon való áldozásokat és a bálványimádást kell értenünk. Ennek hódolt Izrael az őrtornyoktól kezdve a megerősített városokig = kis és nagy városban egyaránt. – A héber szöveg
* 10. — emlékoszlopok helyett a másszebákról, berkek helyett az aserákról,
* 11. – illatgyújtás helyett az áldozati füstölögtetésről,
* 12. — tisztátalanságok helyett a halvány okról beszél.
* 13-17. Izrael megátalkodottsága.
* 15. A héber szöveg szerint Izrael fiai a semmiségeket (a bálványokat) követték és így maguk is semmiségekké (= értéktelen, bűnös emberekké) lettek.
* 16. A berkek helyett a héber szövés; ismét az aserákról beszél. (Vö. Kir. III. 16,33. jegyz.) – Az ég egész seregén az égitesteket kell értenünk; Astarte a hold istennőjének számított.
* 17. Vö. 16. v. jegyz.
* 18-23. Izrael bűnhödése: az asszír fogság.
* 18. Színe elől = Kánaán földéről. Júda törzse = Júda törzsének országa.
* A 19. vers közbevetett megjegyzés, mely azt mondja, hogy Júda is kezdett megérni a pusztulásra.
* 20. Izrael egész ivadékát = Izrael országát, a tíz törzset. (Egyesek ezt a verset is közbevetett megjegyzésnek tartják s a 19. verssel együtt egész Izrael – Izrael és Júda – pusztulásának indokolásául tekintik.) Rablók – ellenségeik.
* 21. A héber szövegben a vers így kezdődik: Elszakította ugyanis (az Úr) Izraelt Dávid házától (= a Dávid családjából származó királyoktól) s ők (az izraeliták) Jeroboárnot, Nábát fiát tették királlyá és Jeroboám elszakította Izraelt az Úrtól stb. A felette nagy vétek a két borjú felállítása. Kir. III. 12,26. skk.
* 23. Izrael tehát Asszíriába került s ott volt akkor is, amikor a szent író ezeket a szavakat írta.
* 24-28. A szamaritánusok eredete.
* 24. Az asszírok királya valószínűleg még Szárgon (vö. 6. v. jegyz.); Ezdr. I. 4,2. ugyan Eszár-Háddont ( = Ászárháddon, Assur-ahé-iddin, Kr. e. 680-669.) említi, de szavaiból nem következik, hogy az első telepesekről beszél. – Babilon (héberül: Bábel) itt tartományt, nem várost jelent. Ez az Eufrátes közepetáján terült el. – Kúta Babilon városától északnyugatra feküdt. Áva fekvését pontosan nem ismerjük. Emát az Orontes mellett, Szíriában, Palesztinától északra feküdt, Szefarváim pedig az Alsó-Eufrátes balpartján terült el. – Az ezen városokból származó gyarmatosok, meg az ott maradt izraeliták összekeveredéséből származtak a szamaritánusok, kik tehát sem fajilag, sem vallásilag nem voltak egészen zsidók. Szamaria e helyütt elsősorban (a hasonló nevű fővárosról elnevezett) tartományt jelenti.
* 25. Az ellenségdúlta, elhagyott földön az oroszlánok könnyen tanyát üthettek.
* 26. A régiek felfogása minden országnak (sőt városnak) más-más istent tulajdonított: aki nem tisztelte megfelelő módon a hely istenségét, kihívta annak büntető haragját.
* 27-28. A küldött pap a törvénytelen Jáhve-tisztelet egyik papja volt; azért is telepedett le Betelben, azon a helyen, ahol az Urat (Jáhvét) I. Jeroboám óta borjú képében tisztelték. (Vö. Kir. III. 12,26. skk.)
* 29-41. A szamaritánusok vallása.
* 30-31. Az itt felsorolt istenségekről csak annyit tudunk biztosan, hogy Nergel (Nergál) Kúta istensége volt, Ádrámelek és Ánámelek pedig a babiloni Ádár és Ánu istenségek nevével függnek össze. A rabbinisztikus hagyományok szerint az itt említett istenségeket tyúkkal, kakassal, bakkal, öszvérrel (vagy: pávával), lóval (vagy: fácánnal) ábrázolták.
* 32. E bálványistenségeken kívül az Urat is tisztelték, de papjaik nem voltak törvényes (levita-) papok, hanem a nép alsóbbrendű embereiből (a héber szöveg értelme szerint a nép tömegéből) kerültek ki, s az istentisztelet a magaslati templomokban folyt.
* 36. skk.: Vö. Móz. II. 20,2-6; V. 5,6-10.
* III. Júda királyainak története. Kir. IV. 18,1-25,30.
18,1-2. EZEKIÁS, Júda tizenharmadik királya. (Kr e. 721-693?, mások szerint 727-698.) Vö. Krón. II. 29,1-32,33.
* 3-8. Ezekiás jámbor uralkodása és sikerei.
* 4. Emlékoszlopok helyett a héber szöveg másszebákról, berkek helyett aserákról beszél. – A rézkígyó az izraeliták pusztai vándorlásának idején Isten csodálatos gyógyításának eszköze volt (vö. Móz. IV. 21,9.): a bálványozásra annyira hajlamos zsidó nép később úgylátszik magát a rézkígyót tekintette gyógyító istenségnek s azért gyújtott illatot (a héber szöveg szerint: füstölögtetett, mutatott be égőáldozatokat) neki. – Nohestán kb. annyit jelent, mint rézistenség; a szó azonban egyszersmind a kígyó (héberül náhás) szó gyökét is magában foglalja. (A rézkígyót nem Ezekiás nevezte el Nohestánnak, hanem a nép hívta ekként.)
* 7. Ezekiás tehát az Úr segítségével megszabadult Asszíria felsőbbségétől és megverte a filiszteusokat s hatalma alá vetette a filiszteusok valamennyi városát egészen Gázáig, a filiszteusok legdélibb fővárosáig. (A filiszteusok ugyanis Ácház idejében fellázadtak Júda ellen. Vö. Krón. II. 32,22. sk.) Asszíria királya ugyan nem nyugodott bele a dologba s hadat is indított Ezekiás ellen, de az Úr megmentette Ezekiast. (Vö. 18,13. skk.)
* 9-12. Ezekiás idejében történt Izrael bukása. A Szentírás itt is elmondja azt, amit 17,4-23. mondott, mivel e dolgok Ezekiás idejében történtek.
* 11. A latin fordítás e helyütt úgy is érthető, hogy a Hálánál és a Hábornál, Gózán folyói mellett (és a médek városaiban) telepítette le Asszíria királya az izraelitákat; eszerint Hála is folyó lett volna. Egyébként L. 17,6. jegyz.
* 12. Azért: t. i. ez azért történt.
* 13-16. Szennácherib hadjárata Júda ellen, Ezekiás sarca.
* 13. Szennácherib (héberül: Szánheríb, az okiratok szerint: Szinahé-ríb) II. Szárgon (vö. 17,6. jegyz.) fia és utóda volt; Kr. e. 705-681-ig uralkodott Asszírián. – Ez a hadjárata az okiratok tanúsága szerint Kr. e. 701-ben történt.
* 14. Lákisról L. Józs. 10,3. – Ezekiás rémültében óriási összeggel akarta Asszíria királyát megengesztelni. Háromszáz talentum ezüst ugyanis 300x9750 = 2,925.000 pengő, harminc talentum arany pedig 30 x 180.000 = 5,400.000 pengő.
* 15. Az ezüst szó e helyütt talán inkább általában: pénzt jelent.
* 16. A héber szöveg az Úr templomának ajtaján és ajtófélfáin (?) levő aranyborításokról beszél; ezeket Ezekiás tétette fel, amikor helyreállította a jeruzsálemi istentiszteletet.
* 17-37. Asszíria királya tökéletes meghódolást kíván Ezekiáslól.
* 17. Tártán (= a testőrök vezére, a fővezér), Rábszúrisz (= a fő-kamarás), Rábsáké (= a főpohárnok) hivatali címek, nem tulajdonnevek. – Lákisról L. Józs. 10,3. – A felső tó ( = a Gihon) és a Kalló-mező fekvését pontosan meghatározni nem tudjuk. (Kalló = kallózó, ványoló, ruhamosó.) Krón. II. 32,30. beszéli, hogy Ezekiás ezt a vízvezetéket betömte s a vizet földalatti úton a Dávid-városba vezette, hogy Jeruzsálemnek minden eshetőségre legyen ivóvize.
* 18. Vö. Kir. II. 8,16. sk.
* 19. Asszíria királyai magukat nagy királyoknak nevezték.
* 20. A héber szöveg így szól: Azt hiszed, hogy az ajkak szava (= az üres szó) már elég tanács és hatalom a háborúhoz? Nos, hát kiben bizakodtál, hogy fellázadtál ellenem?
* 21. Egyiptomot Rábsáké olyan (botnak alkalmazott) nádszálhoz hasonlítja, melyről azt hiszi az ember, hogy egész, pedig el van törve s így, ha rátámaszkodik, átfúrja a kezét.
* 22. Rábsáké a lerombolt magaslati oltárokra (vö. 4. v.) céloz, melyek helyett Ezekiás helyreállította a törvényes oltáron való áldozást. Ezt Rábsáke az Úr (= Jáhve) tiszteletének csorbításaként fogja fel.
* 23. A héber szöveg így is érthető: Nos hát, fogadjatok urammal stb.
* 26. Szírül: a héber szöveg szerint: arámul.
* 27. Értelme: Ha hozzátok küldött volna uram, ti, kik nem törődtök a néppel, romlásba döntenétek a népet, úgyhogy szorultságában kénytelen lenne a legförtelmesebb dolgokat elkövetni. – Rábsáke tehát a nép kegyét és tetszését akarja megnyerni s fel akarja lazítani a népet elöljárói ellen.
* 31. A héber szöveg értelme szerint Asszíria királya arra szólítja fel a népet, hogy kössön békét vele és adja meg magát neki. Igaz ugyan,
* 32. – hogy Asszíria királya akkor más földre (Asszíria valamely vidékére) fogja telepíteni a népet, de az a föld jó lesz, tehát a nép mit sem veszít.
* 33. Nemzetek = nemzsidók, pogányok. – A régi Kelet felfogása szerint minden országnak (= földnek) más-más istene volt.
* 34. Hol van = hol volt, miért nem mutatta hatalmát? – Emátot II. Szárgon foglalta el Kr. e. 720-ban. Árfádot IV. Tiglátpileszer vette be Kr. e. 740-ben; mindkettő Palesztinától északra feküdt. – Szefárváimról L. 17,24. jegyz. – Ána és Áva (vö. 17,24.) fekvéséről bizonyosat nem tudunk. – Kezemből = Asszíria királyának kezéből.
* 35. Értelme : egyik isten sem tudta megszabadítani országát kezemtől, tehát az Úr (= Jáhve) sem fogja tudni ezt megtenni Júda földével.
* 37. A ruha megszaggatása a bánat és a megbotránkozás jele volt.
* 19,1-7. Ezekiás Izajás próféta által megnyugtató feleletet nyer az Úrtól.
* 1. A. zsákruha felöltése a bánat jele volt.
* 3. Káromlás helyett a héber szöveg gyalázatról beszél. – A vers vége képes beszéddel – közmondással? – vázolja a szorongatás nagyságát.
* 4. Az igaz Isten élő Isten: a bálványok nem élnek. – Izrael népéből ekkor már csak egy kis maradék volt meg: Izrael (az északi ország népe) asszír fogságban volt s Júda varosai közül is többet elfoglalt már az asszírok királya. (18, 13. v.)
* 6. Legényei = követei.
* 7. E lélek egyesek szerint a 35. v. említett angyal; mások szerint olyasféléről van szó, mint Kir. III. 22,22-ben. A héber szöveg azonban úgy is érthető, hogy az Isten olyan lelket (= lelkiállapotot) bocsát reá, hogy egy hír hallatára visszatér földére.
* 8-19. Szennácheríb újabb felhívása Ezekiáshoz; Ezekiás imádsága.
* 8. Szennácheríb úgylátszik közben bevette Lakist (vö. 18,14.) és Lobna (vö. 8,22.) alá vonult.
* 9. Táráka (héberül: Tirháka) később Egyiptom ura lett; ő volt a 25. (etióps) dinasztia utolsó tagja, Szó (vö. 17,4.) utóda. Ezidőben úgylátszik Egyiptomot akarta megvédeni Szennácheríb ellen s azért vonult ellene. Szennácheríbnek épen azért igen fontos volt, hogy Jeruzsálemet – hosszas ostrom nélkül – mielőbb bírhassa és azért küldött újra követeket Ezekiás királyhoz a régi (18,19. skk.) üzenettel.
* 12. Gózánról L. 17,6. jegyz. – Hárán Gózántól nyugatra, Reszef az Eufrátes mellett feküdt. – Éden (= Bit Ádini?) fiainak valószínűleg egy törzset neveztek, mely az Eufrátes középső folyása körül tanyázott; főhelye úgylátszik (az egyébként ismeretlen fekvésű) Telásszár volt.
* 13. Vö. 18,34. és 17,24. jegyz.
* 14. Ezekiás az Úr elé tárá a levelet, mintegy kérve, hogy olvassa el.
* 15. Az Úr a frigyláda felett, a kerubok között trónolt. (Vö. Kir. I, 4, 4. jegyz.)
* 16. Vö. 4. v. jegyz.
* 20-28. Izajás próféta megjövendöli Szennácheríb elvonulását. – E prófétai szózat gondolatmenete a következő: Szennácheríb dölyfösen a maga erejében bízik (21-24.), pedig minden sikere az Úr (= Jáhve) rendeléséből történt (25-27); gőgje büntetéséül megalázza őt az Úr (28).
* 21. Értelme: Jeruzsálem nem kerül Szennácheríb birtokába: Szennácheríb úgy jár, mint az a legény, kinek fittyet hány a leány. Sión Jeruzsálem egyik dombja volt s e helyütt magát Jeruzsálemet jelenti.
* 22. Szennácheríb csúfos távozása annak lesz a büntetése, hogy káromolta Izrael Szentjét – az Urat, Jáhvét.
* 23. A következő (23-24.) versek Szennácheríb dölyfös kérkedését vázolják. Valamennyi állítmányuk múlt időben áll, mert Szennácheríb mindezt már oly biztosra vette, hogy szinte elmúlt, befejezett dolognak tekintette. – Büszkén hangoztatja, hogy meghódította (= meghódítja) északot és délt: a Libanont és Egyiptomot. Valójában egyik sem történt meg: a Libanont nem foglalta el s Egyiptomot is csak fia és unokája, Aszárháddon és Assurbanipál hódította meg. Lehet, hogy a Libanon szó ehelyütt Jeruzsálemet (vö. Jerem. 22,6. sk.; 22,23; Ezek. 17,3.), a Libanon cédrusai és fenyőfái (= a héber szöveg szerint ciprusai) pedig Jeruzsálem palotáit jelentik. – A vers vége (az utolsó két sor) a héber szövegben így szól: Bemegyek a csúcsán levő pihenőhelyre, kertjének erdejébe (= behatolok a királyi palotába?).
* 24. A héber szöveg így szól: Kiások és iszom idegen vizet s kiszárítom lábam talpával Egyiptom minden folyóját. Értelme: Egyiptomban hatalmammal magamnak vizet szerzek, ellenségeimtől a vizet elveszem.
* 25-27. Az Úr válasza. Értelme: Mindaz, amit elértél, az én határozatomból (megengedésemből) történt, lakásod (a héber szöveg szerint talán inkább: ültöd), jártad-kelted, utad, ellenem való tombolásod mind ismeretes előttem,
* 28. – de most véget vetek dölyfödnek s mint a vadállatot s a lovat karikával s zablával fékezik meg, megfékezlek s megszégyenítelek.
* 29-34. Izajás megnyugtatja Ezekiást.
* 29. Három esztendőről van szó: az elsőben az szolgál eledelül, ami a bevetetlen földön, az utolsó aratásnál elhullott szemekből terem, a másikban az, ami az ebből elhullott szemekből terem, a harmadikban már rendesen vetnek és aratnak, tehát nem lesz háború és szorongatás. A héber szöveget úgy is érthetjük, hogy az első két esztendő már elmúlt s így már csak a harmadik, a szabadulás esztendeje van hátra. (Mások úgy vélik, hogy Izajás még 1-2 esztendei szorongatást jósol.)
* 30-31. Értelme: Júda háza nem megy tönkre, továbbra is virulni fog s Jeruzsálemből, Sionból ismét betelepül, benépesül az ellenségdúlta ország, mert az Úr szereti Jeruzsálemet és népét.
* 32. Értelme: Szennácheríb nem fogja ostrom alá venni Jeruzsálemet, hanem visszatér országába.
* 35-37. Szennácheríb hazatérte s halála.
* 35. A héber szöveg értelme szerint az Úr angyala éjjel (pestis által?) 185.000 embert megölt, úgyhogy reggel, amikor a többiek felkeltek, ennyi hullát találtak maguk körül.
* 36. Szennácheríb hazatérve, Ninivében (vö. Móz. I. 10,11.) maradt, vagyis többet nem bántotta Júdát s még kb. húsz esztendeig élt. (Kr. e. 681-ben halt meg).
* 37. Neszrok (héberül: Niszrok) bálványistenség volt, de közelebbit nem tudunk róla. Az örmények (a héber szöveg szerint: Árárát-) földe az ekkor asszír uralom alatt álló örmény hegyvidék; Ászár-háddon (Assur-ahé-iddin) Kr. e. 680-669-ig uralkodott.
* 20,1-11. Ezekiás betegsége s csodás gyógyulása.
* 1. Az itt elbeszélt esemény Szennácherib hadjárata előtt történt.
* 4. A középső udvar a királyi palota (egyik) udvara volt.
* 7. A fügét papjainkig is használják kelevények»megpuhítására, Ezekiás gyógyulása azonban csodálatos – nem pusztán természetes volt.
* 8. A latin fordítás szerint – s helyesen – a 8-11. vers eseményei Ezekiás gyógyulása előtt történtek.
* 9. A napóra rúdjának (mutatójának) árnyékáról van szó.
* 10. Az árnyék a napórán természetesen előre megy, ez tehát Ezekiásnak nem elég bizonyíték; visszafelé az árnyék magától sohasem tér, ezt tehát alkalmas jelnek találja.
* 11. A napóra visszatérése feltételezné a nap visszatérését (vö. Jézus Sír. f. 48,26.), illetőleg a föld visszafordulását; Isten mindenhatósága számára ugyan ez nehézséget nem okozna, valószínűbb azonban, hogy itt csak egy csodálatos, az Isten által előidézett fénytani jelenségről van szó.
* 12-19. Izajás próféta megjövendöli a babiloni fogságot.
* 12. Berodák (helyesebben: Merodák, vö. Iz. 39,1.) – Báládán Kr. e. 721-710-ig volt Babilon (= Bábel) királya. Levele és ajándéka úgylátszik üdvözölni akarta a betegségéből felépült Ezekiást (Krón. II. 32,31. szerint a napórán történt csoda híre is eljutott hozzá, a háttérben azonban talán egy babiloniai-júdai szövetség terve lappangott Asszíria ellen.
* 13. Illatszerek háza helyett a héber szöveg kincstárról (kincses házról), festékek helyett fűszerekről beszél.
* 17-18. Izajás tehát megjövendöli a hetvenéves babiloni fogságot, mely be is következett. – A hiba, amelyet Ezekiás elkövetett az volt, hogy kincseiben, nem az Úrban bízott.
* 19. Ezekiás tehát alázattal megnyugszik az Úr akaratán s örömmel veszi tudomásul, hogy az Úr nem az ő napjaiban hozza Júdára a veszedelmet. – (A hűség szó vagy az Úr kegyességét vagy a megígért nyugalmat jelenti.)
* 20-21. Ezekiás egyéb dolgai, halála, utóda. – Vitézsége = hőstettei, győzelmei. – Talán a tó kifalazásáról (= vízmedence készítéséről) és földalatti vízvezeték építéséről van szó. (Vö. 18,17. jegyz.) Valószínűleg erről szól az 1880-ban felfedezett Siloa-felirat, mely elmondja, hogy mikor az alagút készítése közben a két ellentétes oldalról dolgozó munkások között már csak három-könyöknyi( = 1,5 m.) távolság volt, a munkások hallották egymás kiáltását és mikor az alagút kész lett, a forrásból a tóba folyt a víz ezerkétszáz könyöknyi (úton).
* 21,1. MÁNÁSSZE, Júda tizennegyedik királya. (Kr. e. 693-639?) Vö. Krón. II. 33,1-20.
* 2-9. Mánássze gonosz uralkodása.
* 2. Nemzetek – pogányok, nemzsidók.
* 3. A magaslatokról L. Kir. III. 3,2. – Berkek helyett a héber szöveg (itt: egy) aseráról beszél. (L. Kir. III. 15,13; vö. azonban Krón. II. 33,3.) – Az ég egész seregének tiszteletén az égitestek tiszteletét kell értenünk.— 4-5. Az Úr házát (– a templomot) (ekkor) két udvar övezte: a papok udvara és a nép udvara; Mánássze mindkét udvaron oltárt épített az égitestek tiszteletére, noha a templom az Úr nevének tiszteletére szolgált.
* 6. Vö. 16,3. jegyz.; Móz. V. 18,10; III. 20,2-6. jegyz.
* 7. Mánássze magában az Úr templomában, a templomépületben levő szentélyben is berekbálványt = Asera-képet állíttatott fel (vö. Kir. III. 15,13. jegyz.), pedig az Úr a templomot a maga nevének tiszteletére rendelte. (Vö. Kir. III. 8,16; 9,3; Kir. II. 7,13.)
* 8. Vö. Kir. II. 7,10.
* 10-15. Az Úr prófétái Júda pusztulását hirdetik.
* 11. Az ámorreusok Kánaán pogány (ős-) lakói voltak. – Tisztátalanságok helyett a héber szöveg bálványokról beszél.
* 12. Értelme: oly nagy lesz Júda veszedelme, hogy aki hallja, annak megcsendül a füle az álmélkodástól és a szörnyülködéstől.
* 13. A vers első felének értelme az, hogy az Úr ugyanazt a mértéket fogja alkalmazni Jeruzsálemre, mint annak idején Szamariára és Ácháb házára. (Vö. 17,5; 10,17.) A vers második felét a latin fordítás a rómaiaknál használatos, viaszból készült írótáblára vonatkoztatja : erről az írást az íróvessző (stílus) lapos végével volt szokás letörölni; – a héber szöveg így szól: kitörlöm (= kipusztítom) Jeruzsálemet, mint ahogy kitörlik s kitörlése után színére borítják a tálat.
* 14. Az Úr örökségének maradványán Izrael fiainak még Kánaánban levő részét kell értenünk; Izrael ugyanis az Úr öröksége = tulajdon, választott népe volt, de jórésze akkor már az asszír fogságban sínylődött. – (Krón. II. 33,11. sk. tanúsági szerint az Úr Mánásszét is az asszírok fogságába juttatta, de mivel Mánássze ott megbánta a bűneit, az Úr megbocsátott neki s visszahelyezte trónjára.)
* 16. Mánássze gyilkosságai. Valószínűleg azoknak a megöléséről (kivégzéséről) van szó, akik tiltakoztak a templom megszentségtelenítése és a bálványimádás ellen. Ekkoriban végeztette ki a hagyomány szerint Mánássze Izajás prófétát is.
* 17-18. Mánássze egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 17. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 18. Ezekiásig (vö. 20,21.) azt olvassuk, hogy Júda királyait a Dávid-városban temették el; Ezekiástól kezdve ezt a Szentírás nem mondja. Úgylátszik tehát, a királyi sírbolt betelt s így valahol újat nyitottak. Hogy azonban ez hol volt s miért hívták helyét Óza kertjének, nem tudjuk.
* 19. ÁMON, Izrael tizenötödik királya. (Kr. e. 639-638?) Vö. Krón. II. 33,21-25.) Jeteba város volt; fekvése ismeretlen.
* 20-21. Ámon gonosz uralkodása.
* 21. Tisztátalanságok helyett a héber szöveg bálványokról beszél.
* 22-26. Ámon halála, egyéb dolgai, temetése, utóda.
* 25. L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 26. Vö. 18. v. jegyz.
* 22,1. JÓSIÁS, Júda tizenhatodik királya. (Kr. e. 638-608?) Vö. Krón. II. 34,1-36,1.) – Beszekát (héberül Boszkát) Júdában feküdt. Vö. Józs. 15, 39.
* 2. Jósiás jámbor uralkodása.
* 3-7. Jósiás kijavíttatja a salamoni templomot.
* 3. Jósiás tizennyolcadik éve a Kr. e. 621. esztendő. Jóás (vö. 12,4. skk.) templomrestaurációja óta több mint kétszáz esztendő telt el, szükség volt tehát a templom újabb helyreállítására.
* 5. A héber szöveg így szól: ... és adják az Úr házához rendelt munkavezetők kezébe, azok pedig adják ki az Úr házánál (alkalmazott) mesterembereknek, hogy javítsák ki a templom romlásait.
* 6. Vö. 12,13. sk.
* 7. Vö. 12,15.
* 8-13. Jósiás megdöbbenve hallja az előkerüli Törvénykönyv igéit.
* 8. E törvény (= tóra = tan) könyve kétségkívül mózesi törvények és oktatások gyűjteménye volt. Maga a kifejezés jelentheti Mózesnek mind az öt könyvét is, de jelentheti annak kisebb-nagyobb részét is; hogy ez a könyv (helyesebben: tekercs) felölelte-e Mózesnek mind az öt könyvét, el nem dönthető: annyi bizonyos, hogy – mivel Jósiás megdöbbenve hallotta igéit – olyanféle részeket tartalmazhatott, mint Móz. III. 26. vagy V. 28. fenyegetései és átkai. Sokan azt tartják, hogy Mózes eredeti kézirata volt, melyet valamely jámbor főpap, hogy az istentelen királyok – főleg Mánássze és Ámon – pusztítása elől megvédje, elrejtett s melynek helye feledésbe merült. Annyi bizonyos, hogy olyan könyvről van szó, melynek létezését és (nagyjából) tartalmát a nép s a király is ismerte (a törvény könyve!), amely tehát nem ekkoriban keletkezett. Hogy Jósiás (és a nép) a könyv részletes tartalmát nem ismerte, egyáltalában nem meglepő, ha meggondoljuk, hogy Jósiás Mánássze és Ámon utóda volt s azok légkörében nevelkedett.
* 9. Szolgáid = Helkiás és Sáfán.
* 11. Vö. 8. v. jegyz.
* 12. A király szolgája kifejezés e helyütt valamely hivatali címet jelent.
* 13. Jósiás azt akarta tudni, hogy mit határozott az Úr felőle, Jeruzsálem népe és Júda országának népe felől.
* 14-20. Holda prófétaasszony közli, hogy Júda elpusztul, de Jósiás azt nem éri meg.
* 16-17. Júda országára,
* 18. Júda királyának személyére vonatkozik. – A kezek művén a bálványokat kell értenünk.
* 20. Jósiás annyiban tért meg békességgel őseihez, amennyiben nem érte meg Jeruzsálem pusztulását; ő maga azonban a harcmezőn esett el.
* 23,1-3. Jósiás király megújítja a szövetséget az Úrral.
* 1. A vének a népképviselői voltak. Vö. Móz. II. 3,16.
* 3. Bizonyságait = rendeleteit. A nép elfogadta, magára vette a szövetség kötelességeit.
* 4-14. Jósiás megtisztítja Jeruzsálemet és Júdát a bálványimádástól.
* 4. A másodrendű pap(ok) úgylátszik a főpap helyettese(i) voltak; 25,18-ban csak egy ilyenről beszél. – Berek helyett a héber szöveg ismét Aseráról beszél; valószínűleg ugyanarról van szó, mint 21,7-ben. – Az ég egész serege – a csillagok, az égitestek. Vö. Móz. V. 4,19; 17,3. – A Kedron Jeruzsálemtől keletre húzódott. A hamvakat Jósiás úgylátszik azért vitette Betelbe, hogy tisztátalanná tegye a beteli templomot.
* 5. Jósok helyett a héber szöveg a papok egy bizonyos csoportjáról beszél; mivel a 8. v. tanúsága szerint a tulajdonképpeni (Lévi törzséből való) papoknak Jeruzsálembe kellett menniök, itt nyilván azokról a magaslati papokról van szó, akik nem voltak Levi törzséből valók, de az Urnák szolgáltak; a vers második felében a bálvány-papokról van szó. – A tizenkét jelen az állatkör jegyeit kell értenünk.
* 6. A. berek helyett a héber szöveg az Asera-képről beszél. – Az asera hamvait Jóslás úgylátszik azért szórta a sírokra, hogy meggyalázza.
* 7. A férfiparáznákról L. Móz. V. 23,17. sk. A vers vége a héber szövegben így szól: ... voltak, hol az asszonyok sátrakat szőttek Aserának. Valószínűleg olyan sátrakról van szó, melyekben Asera tiszteletére fajtalanságot űztek.
* 8. E, helyütt a Lévi törzséből származó, de törvénytelen – magaslati – istentiszteletet űző papokról van szó. Vö. 5. v. – Azzal, hogy Jósiás a magaslati templomokat tisztátalanná tette, istentiszteleti célokra alkalmatlanná tetté őket. – Gábaa és Bersábe Júda legészakibb és legdélibb városa volt. – A vers vége a héber szöveg szerint úgylátszik két magaslati oltárról szól: az egyik a városparancsnok kapuja, a másik a város (egyik) kapuja mellett volt.
* 9. A Lévi törzséből származó, de a magaslati istentisztelet papjaivá lett papokat Jósiás nem engedte az Úr templomában szolgálni, de azért papi járandóságaikat (melyek közül itt a Szentírás csak a kovásztalan kenyereket említi, vö. Móz. III. 2,4. sk.) élvezhették. Vö. Móz. III. 21,17, 22.
* 10. Hogy mi volt a Tófet (= az elégetés helye?) nem tudjuk; annyi bizonyos, hogy ott végezték Mólok tiszteletét. (Vö. 16,3. jegyz.) Ennom fiának völgye (= Geben-Hinnóm = gehenna) Jeruzsálemtől délre feküdt.
* 11. Valószínűleg a napisten tiszteletére rendezett felvonulásoknál használatos lovakról és szekerekről van szó; ezekre úgy látszik Nátánmelek ügyelt fel, kinek háza (a héber szöveg erről, nem a személyről beszél) a Fárurimban (= a templomudvar nyugati részéhez csatlakozó területen, hol az áldozati állatokat stb. istállózták s tartották) volt.
* 12. Ácház felső terme (= emeleti terme, tetőterme) talán a templom valamelyik építménye vagy kapuja fölött volt. – Mánássze oltárairól L. 21,5.
* 13. Botrány hegyének (később) az Olajfák hegyének déli nyúlványát nevezték (vö. Kir. III. 11,7.). Jobbra (minthogy a keleti ember kelet felé nézve tájékozódik) annyit tesz, mint délre. — Astoretról ( = Astartéről) L. Kir. III. 11,7; Kámosról L. Móz. IV. 21,29. jegyz. Melkomról L. Kir. II. 12,30. jegyz.
* 14. Oszlopok helyett a héber szöveg másszebákról (vö. Móz. I. 28,18. jegyz.), berkek helyett aserákról beszél (vö. Bír. 6,25. jegyz.). – A holtak csontjai vallásilag tisztátalanná, tehát istentiszteleti célokra alkalmatlanná tették a dolgokat. 15-18. Jósiás leromboltatja a beteli templomot.
* 15. Vö. Kir. III. 12,29. – Berket = az aserát. Vö. Kir. III. 15,13. jegyz.
* 16. Vö. Kir. III. 13,2.
* 17. Vö. Kir. III. 13,1. skk.
* 18. Vö. Kir. III. 10,11.
* 19-20. Jósiás Szamariát is megtisztítja a magaslati templomoktól.
* 19. Szamaria (tartomány) Kr. e. 721-ben asszír terület lett (vö. 17,6); hogy Jósiás mégis odamehetett s ott intézkedéseket foganatosíthatott, nyilván azért volt, mert Asszíria ereje ekkor már megtört.
* 21-23. Jósiás fázéja (= pászkája, húsvétja).
* 21.Vö. Móz.V. 16,1-8.
* 22. A Szentírás nem azt mondja, hogy Jósiás előtt nem tartottak pászkát, hanem azt, hogy úgy, mint ekkor, vagyis a mózesi törvények oly pontos betartásával már rég nem volt pászka Izraelben.
* 24. Jósiás eltávolítja a magánéletben felburjánzott törvénytelenségeket. A bálványképek szó itt a teráfokat jelöli; ezekről L. Móz. I. 31,19; Kir. I. 19,13-16. – A tisztátalanságokon és utálatosságokon a bálványokat kell értenünk.
* 25. Jósiás dicsérete. A hangsúly a mózesi törvény megtartásán van. 26-27. Júda pusztulása azonban ekkor már feltartóztathatatlan volt.
* 26. Vö. 21,11. sk.
* 27. Vö. 17,6, 18; Kir. III. 9,3. skk. 28-30. Jósiás egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 28. A krónikás könyvről L. Kir. III. 11,41. jegyz.
* 29. II. Nekáó (Kr. e. 609-594.) Szíriát akarta megszerezni Asszíria urainak kezéből; Jósiás ezidőben úgylátszik nem akarta, hogy Egyiptom Szíria birtokába jusson s így Izrael északi szomszédja is legyen s azért szállt szembe Nekáóval. – Mágeddó Izrael északi részén feküdt. Jóácház Jósiás fiatalabbik fia volt: a trón Eliákímot illette volna. (Vö. 34. v .)
* 31. JÓÁCHÁZ, Júda tizenhetedik királya. (Kr. e. 608?) Vö. Krón. II. 36,2-4. – Lobnáról L. 8,22. jegyz.
* 32. Jóácház gonosz uralkodása. – Atyái = ősei.
* 33-35. Jóácház halála.
* 33. Rebla Kánaántól északra feküdt. Ernáiról L. 14,25. – Hogy került Jóácház Reblába, nem tudjuk; talán Nekáó jóváhagyását akarta kikérni királlyá választásához. (Vö. 30. v. jegyz.) – Száz talentum ezüst = 100x9750 = 975.000 pengő; egy talentum arany kb. 180.000 pengő.
* 34. Eliákím = az Isten felállít; Jóákim = Jáhve felállít; a két név tehát lényegében véve ugyanaz. A név megváltoztatásának célja az volt, hogy Nekáó ezzel Eliákímot alattvalójának (hűbéresének) nyilvánítsa.
* 36. JÓÁKIM, Júda tizennyolcadik királya. (Kr. e. 608-598?). – Vö. Krón. II. 36,5-8. Rúma fekvéséről bizonyosat nem tudunk.
* 37. Jóákim gonosz uralkodása.
* 24,1. Jóákim Babilonia hűbéresévé lesz, de aztán fellázad Babilon ellen. – Nábukodonozor (a héber szöveg szerint Nebukádnészár, az okiratok szerint Nabú-kudurri-uszur) Kr. e. 604-562-ig uralkodott.
* 2-4. Babilonia bosszúja Joakimon.
* 2. Úgylátszik, ebben az időben Nábukodonozor másutt volt elfoglalva s azért Joakim országát egyelőre csak portyázásaival nyxigtalanította. A kaldeusok Nábukodonozor emberei voltak; a szírek, a moábilák és az ámmonilák ekkor már úgylátszik Nábukodonozor (és a kaldeusok) hűbéresei közé tartoztak s Nábukodonozor meghagyására tekintették Júdát szabad prédának. – E prófétai szózatról L. 21,10. skk.
* 3. Vö. 21,2-9,16.
* 5-6. Joakim egyéb dolgai, halála, utóda.
* 5. L. Kir. III. 11,41.
* 7. Babilon diadala Egyiptomon. Nábukodonozor Kr. e. 605-ben Kárkemisnél (az Eufráites mellett) döntő vereséget mért Egyiptomra; erről van szó itt is. Egyiptom patakja a Sínai-félszigeten húzódó Vádi-el-Áris.
* 8. JÓÁKÍN (Jekoniás), Júda tizenkilencedik királya. (Kr. e. 598?) Vö. Krón. I. 3,16; II. 36,9 sk. Jer. 22,24.
* 9. Jóákín gonosz uralkodása.
* 10-17. Nábukodonozor bosszúhadjárata Jóákín ellen.
* 10. Mivel Nábukodonozor hűbéresei (vö. 2. skk.) nem sokat értek el Júda ellen, Nábukodonozor elküldötte szolgáit = fővezéreit Jeruzsálem ellen, sőt később
* 11. – maga is Jeruzsálem alá vonult.
* 12. Jóákín kegyelmet akart kérni Nábukodonozortól s hűbéresévé akart lenni; Nábukodonozor azonban nem hitt neki.
* 13. Nábukodonozor a héber szöveg szerint (nem vagdalta össze a szent tárgyakat, hanem) levagdosta, lefejtette a szent tárgyakról az arany-borításokat. (Az apróbb szent tárgyakat Nábukodonozor már Joakim idejében elhurcolta Babiloniába. Vö. 24,1. Krón. II. 36,7.)
* 14. A sereg vitézei helyett a héber szöveg (itt és a 16. versben) a tehetős emberekről beszél. – Az elhurcoltak száma 10.000 volt, köztük 7000 volt tehetős. (Vö. 16. v.)
* 17. Máttániás Jósiás legfiatalabb fia volt; Jóákínnak ugyanis nem volt trónra alkalmas fia. — Vö. 23,34. jegyz.
* 18. SZEDEKIÁS, Júda utolsó királya. (Kr. e. 597-587?) Vö. Krón. II. 36,11-21. – Anyjáról L. 23,31.
* 19-20. Szedekiás gonosz uralkodása. Mivel az Úr haragudott Júdára, megengedte, hogy Szedekiás elpártoljon Babilontól s így kihívja maga s népe ellen végzetét.
* 25,1-7. Nábukodonozor fogságba hurcolja Szedekiást.
* 1-4. Jeruzsálem tizennyolc hónapig állott ostrom alatt, bár közben Hofra fáraó némi időre elvonta a város alól az ostromló sereget. (Vö. Jer. 37,5. skk. Ezek. 17,17.). Szedekiás király tizenegyedik évében a negyedik (vö. Jer. 39,2.) hónapban a kaldeusok a város északi részén áttörték a falat, mire a király és hada a Jordán síkja felé elmenekültek. A királyi kertje mellett levő két kőfal valószínűleg a város délkeleti oldalán volt. A puszta mezősége az Arába, a Jordán-völgy síksága.
* 5. Jerichó síkjának a Jerichó és a Jordán között elterülő síkságot (Arabát) nevezték.
* 6. Reblata ugyanaz, mint amit 23,33-ban a latin fordítás (helyesen) Reblának nevezett. (L. ott.) Nábukodonozor tehát úgylátszik az ostrom alatt eltávozott s reblai főhadiszállásán várta az eseményeket.
* 7. Egykorú ábrázolásokból tudjuk, hogy a szemeknek hosszú hegyes vassal való kivájása akkoriban gyakori büntetés volt, sőt ezt sokszor maguk a győztes királyok sajátkezűleg végezték.
* 8-21. Jeruzsálem pusztulása. (Kr. e. 587 vagy 586 aug.) Vö. Jer. 52,12. skk; 39,8. skk.
* 8. Szolgája – vezére.
* 11. A nép maradékán egyesek szerint a város foglyul ejtett védőit, a hadnépet kell értenünk.
* 12. Intézkedésének célja az volt, hogy a föld sivataggá ne váljék.
* 13. A rézoszlopokról L. Kir. III. 7,15. skk. – Az állványokról L. Kir. III. 7,27. skk; IV. 16,17. – A réztengerről l. Kir. III. 7,23. skk; IV. 16,17.
* 14. A héber szöveg villák helyett késekről beszél, a mozsárkákat pedig nem említi.
* 16. Vö. 13. v.
* 17. Vö. Kir. III. 7,15. skk. – Hogy a háromkönyöknyi magasságot mire kell vonatkoztatnunk, nem tudjuk; Kir. III. 7,16., valamint Jer. 52,22. öt könyökről beszél.
* 18. Hogy az első pap ehelyütt főpapot jelent-e, kérdéses; a másodpap talán a főpap helyettese volt – A három ajtónálló az ajtónálló leviták három elöljárója volt.
* 19. A héber szöveg nem Szóferről, a sereg vezéréről, hanem a sereg vezérének Írnokáról (= szóferéről) beszél.
* 20. Reblatáról L. 6. v. jegyz.
* 22-26. Godoliást, a babiloni király helytartóját Izmael megöli, mire a nép Egyiptomba menekül.
* 22. Godoliás zsidó volt, de a babiloni király szolgálatába lépett. Mint a 24. v. mutatja, jóindulattal volt népe iránt és alázatos megadással viselte azt a szenvedést, amelyet az Úr büntetésül Júdára kirótt.
* 23. Azokról a vitézekről van szó, akik Szedekiás menekülésekor (5. v.) elszéledtek. Mászfa, Godoliás székhelye, Jeruzsálemtől északra, Netofáti pedig Betlehem vidékén feküdt. A héber szöveg szerint Tánehumet volt netofáti. A máákátiak egyesek szerint a Jordán felső folyásától keletre, mások szerint Júda területén laktak.
* 25. Godoliás meggyilkolása Kr. e. 587 vagy 586 októberében történt. E tett okáról és következményeiről részletesen Jer. 40-44. beszél.
* 27-29. Jóákín kegyelmet nyer Babilonban. (Vö. Jer. 52,31. skk.)
* 27. Evil-merodák (az okiratok szerint: Avel-Marduk) Kr. e. 561-560-ig uralkodott; mindjárt uralkodásának kezdetén, tehát kb. 561 márciusa táján felemelte Jóákín fejét = megkegyelmezett Joákínnak és véget vetett megaláztatásának.
* 28. Evil-Merodák kegyesen beszélt Jóákínnal = barátságára méltatta s megkülönböztetett tiszteletben részesítette. (Egyesek úgy vélik, hogy Joákín ünnepélyes alkalmakkor megkülönböztetett – nagyobb – királyi széken ült, mint a többi, Evil-Merodák fogságában levő király.)