SZENT PÁL APOSTOL II. LEVELE A KORINTUSIAKHOZ.
E versekről lásd Kor. I. 1,2.3. – E második levél szerzéséről lásd a bevezetést az első levélhez.
Jézus Krisztus Atyja épen azért, mivel Jézus Krisztus Atyja, az iragalmasságnak és minden vigasztalásnak is Atyja; mert minden kegyelem, minden vigasztalás és minden megnyugvás Jézus Krisztus érdemeinél fogva, s az ő és Atyja Lelke által adatik nekünk. Lásd Luk. 1,50. Ján. 14,16.
Tulajdonképen a görög szerint: a vigasztalás által, melylyel mi is vigasztaltatunk az Istentől. Értelme ez: Az Isten nekünk (nekem) az ő Lelke által vigasztaló okokat sugall szenvedéseimben, hogy ezen okok által én más szenvedőket is megnyugtathassak.
Krisztus ezen (fönebbi) szenvedései a Krisztusért való szenvedéseket jelentik, melyek Krisztus megvallásával és az ő tanításának hirdetésével együtt járnak (Ambr.). Az a sajátságuk van a Krisztusért és igazságért tűrt szenvedéseknek, hogy mennyei vigasztalással vannak egybekapcsolva, míg a szenvedésekben, melyeket a világ fiai tűrni kénytelenek, csak kedvetlenség, keserűség és kétségbeesés vagyon.
2 Kor 1,6
szolgál az, mert abból megtanúljátok, hogy az Isten szolgáinak és barátinak osztályrésze itt szorongatás, mely által üdvöket kell munkálniok.
Az én vigasztalásom a ti vigasztalástok is, az én intésem a ti intéstek is, és így a ti üdvötök is; mert közlöm veletek a vigasztaló okokat (4. v.), melyek engem megnyugtatnak, úgy hogy az én vigasztalásom és intelmem által bátorítást nyertek békével tűrni ugyanazon szenvedéseket, melyeket én is tűrök. Forditásunkban ez: „akár intetünk, a ti intéstekre és üdvösségtekre van az“ csak ismétlése az előbbinek „akár vigasztaltatunk, a ti vigasztalástokra (van az),“ és nincs meg a görögben.
2 Kor 1,8
Az apostol elbeszéli, mily szorongatás jött rá, s mint vigasztalta őt Isten abban.
2 Kor 1,8
Az apostol amaz üldözést érti, melyet Efezusban az ezüstmívesektől kellett szenvednie (Apost.cs. 19,23. s követk.).
2 Kor 1,8
a természet és test ereje fölött, nem pedig a kegyelem és lélek ereje fölött; mert másutt (Kor. I. 10,13.) mondja, hogy Isten nem hagy minket megkisértetni a mi (lelki, a kegyelemmel egyesűlt) erőnk felett. Pál halálveszélyt állott ki, mely alatt testiképen összeroskadandott, ha Isten abból ki nem szabadította volna.
A görög szerint: úgy, hogy magunk is kétségbeestünk életünk felől.
2 Kor 1,9
mi már a halált, mint a természet útján bizonyosan bekövetkezőt képzeltük.
ki engem a halálveszélyből kiszabadít, vagy ha nem, az utolsó itélet napján feltámaszt.
Reménylem a ti és az én könyörgésem által további szabadúlásomat, minek az lesz következése, hogy azért Istennek sokan hálát adnak, mivel a nekem adott apostoli ajándékok soknak javára szolgálnak.
2 Kor 1,12
Pál okát adja, hogy a korintusiak miért adhatnak különösen hálát, hogy őt nyerték az Istentől, – mivel azon dicsősége van, hogy az ő igazi apostoluk lehetett.
2 Kor 1,12
„A szív“ nincs meg a görögben.
Lásd erről Kor. I. 2,4.5.
2 Kor 1,13
Ezt (12. v.) igazán írhatom nektek; mert egyebet nem írok nektek, mint a mit már előbbi levelemben olvastatok, s a miről különösen veletek való társalkodásomban magatok meggyőződhettetek.
egész éltetekben.
A görög szerint: az Úr Jézus napján. Értelme ez: reménylem, hogy állandólag e meggyőződésben lesztek, valamint eddig, bár még hiányos és tökéletlen ismerettel, azon meggyőződésben voltatok, hogy dicsőségtekre vagyok, t. i. az én apostoli működésemnél fogva közöttetek, valamint egykor a közitélet napján is dicsőségem lesztek, t. i. tanulékonyságtok- és készségteknél fogva.
másodszori nálatok létem által.
2 Kor 1,17
Vajjon e föltételt meggondolás nélkül tettem-e, mivel később véghez nem vihettem? Pál itt és alább azon ellenfeleit tartja szemei előtt, kik őt könnyelműnek és biztalannak tartották, mivel igéretét, hogy ismét Korintusba fog menni, nem teljesítette, s kik ebből rája, mint tanítóra nézve, kedvezőtlen következményeket vontak.
2 Kor 1,17
emberi, haszonleső szándékból.
hogy majd fölteszek valamit, majd ismét fölhagyok azzal.
A mint Isten változatlan, úgy az is, mit nálatok tanítottunk, változatlan. Pál visszatér tanitására, mivel némely korintusiak őt azért, hogy igéretét meg nem tarthatta, a tanításban való állhatatlansággal is vádolták.
mert a mit én segédtársaimmal köztetek Krisztusról és az ő váltságmunkájáról tanítottam, mindig ugyanaz volt.
Értelme összefüggésben ez: Mi nem mondhatunk róla mást, csak mindig ugyanazt, mivel az ó szövetség minden igéretei teljesedtek benne, a miért ezen teljesedésnél fogva is, mely rajta látható lett, kénytelenek vagyunk Istennek mondani: Amen (azaz, úgy van), a mi dicsőségünkre szolgál, mivel ezen igéretek teljesedése által váltattunk meg. A görög szerint: igérete őbenne „úgy van,“ benne az „Amen“ (a teljesedés és megerősités) az Isten dicsőségére miáltalunk (a miért Istent hála és engedelmesség által tisztelni tartozunk).
Értelme összefüggésben ez: A mi tanításunk állandó; az pedig, ki minket és titeket állhatatosakká tesz, a keresztény tanításban és jámbor életben megerősít, maga az Isten.
E szavak: ki fölkent minket stb. előadják, mily erő által történik a megerősítés, t. i. a Szentlélek kenete, pecsétje és záloga által, ki a keresztség és bérmálás szentségeiben sziveinkkel közöltetik. A Szentléleknek ezen kegyelmi fölavatása kenetnek neveztetik, mivel sebhedt szivünket meggyógyítja, mind az olaj a sebeket; továbbá pecsétnek, mert megerősitése annak, hogy Isten fiai vagyunk; és zálognak, mert az biztosítéka örök üdvösségünknek. Megjegyzendő, hogy ez a biztosíték nem teljes bizonyosság; mert valamint hitünk itt még nem látás, úgy reményünk sem bírása még a reménylett javaknak, s nem bizonyosság azok birásáról, hanem minden bizodalmunk mellett Isten kegyelmében félelemmel és rettegéssel kell munkálnunk üdvösségünket. Lásd Kor. I. 9,27.
2 Kor 1,23
Isten legyen tanúm igazmondásom mellett, hogy nem ingatagságból, hanem csak azért nem mentem még Korintusba, hogy ne legyek kénytelen titeket büntetni, mert el akartam várni, míg megjobbúltok.
Nem az iránt való kiméletről szólok, mintha nekem, ha elmenendettem, a hitgyengeség miatt kellett volna titeket rendre utasítanom, mert a hitben erősek vagytok; hanem kiméllek titeket, és nem megyek, hogy időt engedjek nektek más dolgokban jobbúlásra, s így a ti örömeteket és üdvötöket mind a földön, mind jövőre nézve előmozdítsam.
a mi megtörténendett, ha mindjárt elmentem volna. Inkább akartam várni jobbúlástokra, hogy örömmel mehessek hozzátok.
mert ha visszaéléstek miatti szomorúságban megyek hozzátok, és kénytelen vagyok titeket a büntetés által megszomorítani, ki fog engem azután fölvidítani, midőn csupán ti, kiket megszomorítanom kellett, szerezhettek nekem örömet?
2 Kor 2,3
Épen azért intettelek titeket előbbi levelemben, hogy szüntessétek meg a visszaéléseket.
mert azt fölteszem rólatok, hogy az én örömem nem lesz közönyös előttetek, s így megjobbúltok.
Az apostol a vérfertőztetőről szól (Kor. I. 5. r.), kit a községből kizárt.
A községből való kizárás fenyítéke, melyet a községből rajta sokan végrehajtottak, elég neki. A bűnös, úgy látszik, mint különösen a következő intésből, hogy vele szeretettel bánjanak, kitűnik, töredelmesnek mutatta magát; azért parancsolja Pál az ő visszafogadtatását.
A bűnös megilletődött az ő gyalázatos tettén való szomorúságtól, töredelmességre indúlt. Igy a büntetés czélja el volt érve; a büntetés neki elengedtethetett.
A görög szerint: intelek titeket.
épen oly engedelmesek vagytok-e az ő újra felvételében, mint engedelmesek voltatok kizárásának teljesitésében.
Ha pedig ti amaz embernek az ő töredelmes érzületéért megengedtetek, én is megengedtem neki, én tehát ezt nem ok nélkül cselekedtem, mert ellenkezőim közöttetek ismét szidalmazhattak volna, hanem midőn megengedtem neki, ez tiérettetek történt, mivel t. i. az ő bűnbánata miatt ti is megengedtetek neki, és én ezt Krisztus Jézus nevében és felhatalmazásából tettem. Lásd Ján. 20,23.
Beleegyeztem a ti megbocsátástokba, és Jézus nevében feloldoztam őt azon okból is, hogy a sátán hatalmat ne vegyen rajtunk, mi megtörténhetnék, ha mi a bűnöst felette nagy szigor által kétségbeejtenők; mert tudjuk, hogy a sátán mindent felhasznál birodalma fentartására (Ar. sz. Ján. Teof. Ambr.).
2 Kor 2,12
Troas, tegermelléki város volt Kis-Frígiában. Pál Efezusból való futása után érkezett oda (Apost.cs. 20,1.).
tér nyílt nekem apostoli működésre.
Lásd a bevezetést a korintusiaknak írt levélhez.
az Istennek tetsző evangéliomot.
mert hivatali működésemben mint Krisztus apostola, kedves vagyok Isten előtt, akár azoknak prédikálok, kik hisznek, akár azoknak, kik hitetlenségökben megátalkodnak; mivel Isten nem az eredmény szerint itéli meg fáradságomat, hanem szándékom szerint.
2 Kor 2,16
halál illata, minek ők a kereszténységet tartják, örök halálra.
az evangéliom hirdetésére? Én mégis inkább vagyok, mint ama tévtanítók, kik az igaz tanítmányt meghamisítván, titeket elámítani törekszenek. „Oly“ nincs meg a görögben.
nem önző szándékból hirdetjük azt, hanem tisztán, a mint van, és tiszta érzülettel, mint Istentől kijelentett tanítmányt, lelkiismeretesen az Isten színe előtt, és mint Krisztus helytartói.
mint elleneimnek közöttetek. Valószinüleg némely hamis tanítók ajánló leveleket hoztak magokkal Palesztinából Korintusba, és ez által pártot szereztek.
Az én ajánlólevelem ti vagytok, a ti községtek, melyet én alapítottam; a mit értetek cselekedtem, az mélyen be van vésve szivembe, s mindenki megismerheti, mintegy olvashatja rajtatok.
A ti belsőtökbe, mit mindenki elismerhet, a Szentlélek által a hitet, reményt és szeretetet – a kereszténységet bevéstem (Anzelm.).
A 4. 5. v. értelme összefüggésben ez: Ha pedig bizodalmam van Istenhez, hogy ti magatok vagytok az én ajánló leveleim, e bizodalmam Krisztustól ered, nem magam erejétől, mert enmagamtól nem vagyok képes semmi igazi jót gondolni, sőt minden képességem az Isten segélyén alapszik (Justinian).
2 Kor 3,6
ki engemet fölkészített, hogy a Krisztustól alapított új szövetség szolgája (Luk. 22,20.), Krisztus helytartója (Ján. 20,21.), a krisztusi religionak nem a betű-religionak tanítója lehessek. A betű religio az ó szövetség vallása. Igy neveztetik ez, mivel több külső szertartása, kevesebb törvénye volt arra, mi a belső, lelki átváltozásra szolgálhatott volna, és mivel mintegy külső leple, teste volt a szellemnek, melyet Krisztus kijelentett és fölszabadított (lásd Kol. 2,17.), valamint a betű, vagy a szósorozat szellemi értelmet foglal magában, mit meg kell fejteni. A szellem religioja az új szövetség religioja, és azért neveztetik így, mert nem annyira külső gyakorlatokból, mint inkább a belső, lelki átváltozásra segítő kegyelemszerekből áll. Vesd össze ehhez: Ján. 4. r. 16-ik jegyz. és Apost.cs. 2. r. 5-ik jegyz. A görög szerint: nem a betűnek, hanem a Léleknek.
a „mert“ szócska kapcsolatáúl pótold ki így: mely lelki religio a legnagyobb jótétemény; mert a betű-religio megöl, a lélek religioja megelevenít. Hogyan öl meg az ó szövetség religioja? Úgy, hogy nemcsak halállal fenyegeti a törvényszegőket, hanem azt nem is akadályozhatja; a mennyiben tanítja ugyan, mi a bűn, de magában véve semmi eszköze nincs arra, hogy a bűnt kerűlni, a törvényt tökéletesen teljesíteni, s magáért a bűnért engesztelést szerezni lehessen, úgy hogy a bűnös kénytelen martalékává lenni a halálnak, melyet megérdemlett. Lásd csupán e törvény elégtelenségéről Rom. 6,7.8. Gal. 3,21. Az újszövetség religioja megelevenít, mivel kegyelemszerei által nem csak a bűn kerülésére segít hanem azért engesztelést is szerezhet, úgy hogy az ember általa a halálból teljesen kiragadtatik, lélekben és testben feltámadhat. Vesd össze: Ján. 14. r. 5-ik jegyz.
2 Kor 3,7
Az ó szövetség religioja, a törvény, kövekre irottnak mondatik, mivel annak főrésze, a tíz parancsolat, két kőtáblára volt vésve (Móz. II. 20. r.).
Midőn Mózes a Sinai hegyről visszatért, Istennel való társalgásának következtében orczája oly fényes lett, hogy az izraeliták féltek őrája tekinteni. (Móz. II. 34,29. s követk.).
A 7. és 8. v. értelme ez: A szolgálat, melyet Isten ily módon rám bízott, dicső és fönséges; mert ha már Mózes tiszte, ki a halálthozó betű szolgálatában volt, oly dicsőségre lőn méltatva, hogy orczája fényes lett, nem ugyan mindenkorra, hanem csak rövid időre, mert a religio is, melynek szolgája vala, csak rövid ideig tartandott: mennyivel inkább méltó az újszövetségi religio szolgájának tiszte arra, hogy dicsőség és méltóság által legyen kitüntetve.
Kárhoztatás szolgálatának neveztetik Mózes szolgálata, mivel csupán a törvény által a kárhozatot el nem háríthatta. Lásd a 6-ik jegyz.
Úgy van, a szolgálat, mely az ó szövetségben dicső volt, megszűnik az lenni, mivel fényképe elenyészik az új szövetségi szolgák tisztének fölötte nagy dicsősége mellett.
E nagy különbségen nem kell megütközni; mert ha az ó szövetség szolgálata, mely nem volt sok ideig tartandó (Galat. 3,19.), annyira megdicsőittetett: akkor annak, a mi maradandó, sokkal inkább meg kell dicsőittetni.
Mivel tehát reményem van, hogy Isten az én szolgálatomat is megdicsőíti azon áldás által, melyet munkálkodásomra áraszt, tehát mint apostol tartózkodás nélkül, bátran lépek föl, és nem teszek úgy mint Mózes, ki orczájának mulandó fényét az izraeliták előtt elfödözte, hanem megdicsőítem tisztemet, midőn a keresztény ismeret minden kincsét kitárom. A görög szerint: hogy Izrael fiai ne lássák annak végét, mi elenyészik. Értelme ez: nem teszek úgy, mint Mózes, ki fénylő ábrázatát befödé, hogy az izraeliták ezen fénynek végét észre ne vegyék, mi bennök félelmet költhetett volna szövetségök mulandósága felől. – Mózes mindig befödé orczáját a nép előtt, midőn beszédét elmondotta (Móz. II. 34,33.), hogy, mint az apostol a görög szöveg szerint mondja, a fény eltűnése által Izrael fiai szövetségök mulandóságának gondolatára ne jőjenek. A mélyebb, szellemi okot a 14–16. v. adja elő. E szerint jelképes cselekvény volt az, mely által ábrázoltatott, hogy az egész mózesi törvény, minden szertartásával, áldozatával, rendszabályával, leple volt a keresztény igazságnak, a magnak héja, melynek le kellett esni, miután Krisztus megjelent, s a szellem ama lepel alól kiszabadúlt. Ezen magasb értelemben fordítja magára Pál a dolgot, mintha mondaná: Én nem rejtem el, mint Mózes, Krisztus igazságát, hanem kitűntetem azt egész dicsőségében.
2 Kor 3,14
De bár mennyire dicsőitem is meg szolgálatomat (lásd 13-ik jegyz.), a zsidók mégsem térnek meg, hanem megátalkodva maradnak. Lásd Zsolt. 68. 24-ik jegyz.
mert midőn zsinagógájokban az ó szövetséget olvassák, a keresztény igazság, melyet amaz rejt, még mindig el van takarva és titkolva előttök, a mi igen természetes, mert egyedűl a Krisztusban való hit veheti el e leplet, a mennyiben csak a hivő láthatja be, mint vonatkozik az egész ó szövetség Krisztusra és az ő országára. Ezzel az apostol egyszersmind a zsidók azon szokására czéloz, melyet ők egész e mai napig fentartanak, midőn a törvény olvasásakor fejökre egy Tallit nevű leplet borítanak.
mert az Úr lélek, s ő a lélek és igazság religioját adja; a hol pedig lélek és igazság van, ott az ember megszabadúl az ó szövetség minden leplétől, födelétől és képeitől, melyek, magokban véve, nem lélek és igazság, hanem ezeket csak jelképezik, menten a betű szolgaságától (6. v.), és minden szolgaságtól, melyeket a betű-törvény meg nem szűntethetett, a tévely, bűn, gonoszság, kivánság és halál rabszolgaságától.
S így az igazság állapotába lévén áthelyezve, már itt látjuk mindnyájan az Úr dicsőségét, azaz, épen az ő igazságát közvetlenűl, az ó szövetség képei és szertartásai nélkül, nem ugyan tökéletesen, de mégis úgy, mint a tárgyak tükörben láthatók, és az ő lelke eszközli, hogy az ő egész valójának képét mindig tisztábban és tökéletesebben tűntessük ki magunkon.
2 Kor 4,1
Az apostol a 3,7.8. verseire vonatkozik, hol a keresztény lelkipásztori hivatal magas méltóságáról szól.
Lásd Kor. II. 3,6.
2 Kor 4,2
Pál ama hamis tanítókat tartotta szemei előtt, kik, hogy magoknak pártot szerezzenek, minden eszközt felhasználtak, ékesszólással léptek föl, csak azt tanították, mi által tetszést reméltek nyerhetni, és más tanitókat, kik Istennek hamisítatlan igéjét adták elő, mint Pál, álnok utakon rágalmazni és becsmérleni törekedtek.
hanem midőn az igazságot hirdetem, és ez által magamat, minden, lelkiisméretesen itélő embernél mint oly tanítót ajánlom, ki csak az Istent tartja szemi előtt.
különösen a zsidók előtt, a lepel miatt (Kor. II. 3,15.) igaztalannak is látszott előttök.
2 Kor 4,4
a sátán. Lásd Ján. 12,31. s követk. Efez. 6,12.
2 Kor 4,4
kik a sátán szemfényvesztései, a tévely és gonoszság által magokat elámíttatni hagyták, és megátalkodtak.
2 Kor 4,4
hogy a megdicsőült Krisztusról szóló evangéliomi tanítás fénye ne világoskodjék nekik.
Istentől Isten, látható alakja a láthatatlan Istenségnek (Filipp. 2,6. Zsid. 1,3.)
2 Kor 4,5
A „mert“ szócska a 2. versre vonatkozik. Nekünk, nekem és az igazi apostoloknak nincs szükségünk semmi ármánykodásra, hogy magunknak párthiveket szerezzünk; mert mi nem magunk dicsőségét keressük, nem magunk tanitását hirdetjük, hanem stb. (Teofil. Oecumen.).
magunkat pedig, mint olyanokat hirdetjük, kik nektek Jézus erejével szolgálunk, hogy titeket az üdvre segítsünk.
2 Kor 4,6
Az apostol megfejti, mint képezte Isten az apostolokat szolgáivá.
2 Kor 4,6
Lásd Móz. I. 1,3.
ugyan ő támasztott világosságot sziveinkben, hogy az Isten ismeretének fényét, mely Jézus Krisztus tanításában világoskodik, másokkal is közölhessük (Ambr.).
Azonban e belső világossággal külső gyarlóságunk és nyomorúságunk van egybekötve, hogy tanításunk rendkivüli hatása ne nekünk, hanem az Isten mindenhatóságának tulajdoníttassék (Ar. sz. János.).
2 Kor 4,8
következik néhánya a nyomorúságoknak.
mert Isten fentartja bátorságunkat.
Vesd össze a 8. 9. versekkel Apost.cs. 14,18. 16,22. s követk. 19,23. s követk.
Mindig szorongatásban, üldözésben, halálveszélyben vagyunk, mint Jézus, s ez azért történik, hogy egykor a feltámadásban Jézus dicső élete a mi testünkön is kinyilváníttassék (14. v.).
Igy a szenvedés mindhalálig az én osztályrészem, mig ti az által lelki életet, üdvöt, boldogságot nyertek; mivel pedig stb. (13. v.), nem csüggedek el.
mivel pedig ugyanaz a bizalmam van Isten segélyéhez szenvedéseimben, melylyel a zsoltáros bírt, midőn mondá: Bíztam az Istenben, azért nyiltan megvallottam, hogy ő rajtam segíteni fog: tehát én is bízom az Istenben, és nyiltan kijelentem bizodalmamat.
2 Kor 4,14
A görög szerint: az Úr Jézust.
2 Kor 4,14
A görög szerint: Jézus által.
nekem veletek együtt dicső feltámadást és örök boldogságot fog adni.
2 Kor 4,15
Ez közvetlenűl az előbbi szavakhoz csatlakozik: és veletek együtt stb.
2 Kor 4,15
mindaz, mit én, mint apostol, teszek és szenvedek, a ti üdvösségtekre szolgál.
hogy Isten malasztja, mely oly sokakban oly bőven működik, Istennek annál nagyobb dicsőitésére szolgáljon, mennél többen ösztönöztetnek arra, hogy Istennek megdicsőülésökért és üdvözűlésökért hálát adjanak.
mert habár az én testem értetek tett áldozataim és fáradalmaim által fölemésztetik is, de lelkem naponkint megújúl, napról napra új erőt nyer, ha tekinti jövendő megdicsőülésemet és üdvözűlésemet. – Az Isten szolgájának nincs itt külsőképen nyugodalma, az csak a boldog halál után kezdődik. A külső embernek mindig szenvedés ideje, nagypéntekje van, a belső ember mindennap húsvétet, feltámadási ünnepet tart.
bennünk, a mennyiben reményünk van e dicsőséget megnyerhetni, ha békével tűrünk. – Bármily hajlandó legyen is valaki az ő szenvedését nagynak, sulyosnak és hosszúnak tartani, az mégsem nyom semmit, ha az igazi mérlegre teszszük, s a jövendő dicsőséggel egybehasonlítjuk. Lásd Rom. 8,18. Péter I. 1,6. s követk.
a földi szenvedésekre és örömekre. Igyekezzünk tehát helyes látásra szert tenni. A látható dolgok, a földi javak, tisztesség stb. ezt kiáltják: Ne ragaszkodjatok hozzánk, mert mi nem maradhatunk együtt, mivel rajtunk semmi örökkévaló nincs. A ki hegytetőn áll, a völgyben levő tárgyakat vagy épen nem, vagy alig látja. A ki tehát a földi dolgokat és szenvedéseket magasabb szempontból nézi, alig látja, s alig veszi figyelembe azokat; sőt inkább messzeterülő kilátásai vannak, melyek őt mindenen túlemelik és megerősítik.
2 Kor 5,1
Lásd az előbbit. Vigasztalom magamat a jövendő dicsőséggel; mert tudom stb. Az apostol magáról többes számban szól itt, mint több helyen is.
2 Kor 5,1
a mi testünk. Igen jellemzőleg mondja a görög: sátorlakunk; mert csak addig lakunk abban, míg itt a földön zarándokolunk.
Ezen örökkévaló ház alatt nem csak azon hely értetik, mely az üdvözűlteknek készittetett mennyországban (Ján. 14,2.), hanem egyszersmind a megdicsőült test is a feltámadás után (Kor. I. 15,35.) Tamás, ar. sz. Ján. Ambr.
És mindezen remény mellett is óhajtom, a nélkül, hogy előbb eltemettetném (4. v.), a mennyei lakást megnyerni. Mivel az Úr második eljövetének ideje nem tudatik, bekövetkezhetett volna az az apostol életében is.
ha különben méltólag felöltözve, nem mezítelenül hagyatva találtatom. Mások így értelmezik: ha különben az igazság ruhájába felöltözve, s jócselekedetekre nézve nem mezítelennek (Jel. 16,15.) találtatom.
2 Kor 5,4
a földi élet különféle nyomorúságai miatt.
mivel még ezen testben élve szeretném erre a mennyei testet fölvenni, hogy ily módon az én halandó testem rögtön halhatatlanná válnék. Lásd Tessz. I. 4,16.
E készületről, és hogy a Szentlélek miképen záloga a mi dicső feltámadásunknak, lásd Rom. 8,11.
Tehát ezen mennyei lakhelyet várva, minden szenvedés mellett (Kor. II. 4,12. és 18.) sem csüggedek el; mert tudom, hogy az én földi életem csak vándorlás, melyre a valódi élet Isten látásában következik.
2 Kor 5,7
Az apostol fejtegeti az Úrtól távollevő földi élet állapotát.
mert itt csak hiszünk az Úrban, de még nem látjuk őt.
Úgy van, tekintve a mennyei lakásra, bizodalmam erős, és epedve ohajtok e halandó testtől megválni, és az Úrnál jelen lehetni.
És azért mivel megdicsőülni epedve ohajtok, igyekszem úgy az életben, mint a halálban neki tetszeni (Tertull.). Távol vagyunk az Úrtól az életben, jelen leszünk nála a halálban és halál után.
Lásd Máté 25,26. s követk. Tessz. I. 4. r. Rom. 2,6.
2 Kor 5,11
apostoli tisztem buzgó teljesítése által az embereket igyekszem megnyerni a kereszténységre.
2 Kor 5,11
az Isten tudja, – hogy ez szivemen fekszik.
de azt is reménylem, hogy a ti lelkiisméretetek is bizonyságot tesz erről, és üdvösségtekért kifejtett őszinte törekvésem iránt elismeréssel vagytok.
Értetek tett lelkiisméretes működésemnek ezen bizonyitásával csak alkalmat akarok nektek adni, hogy dicsekedhessetek velem, mint apostolotokkal, és védelmezhessetek ellenfeleimnél, kik csak külsőleg látszanak jó apostoloknak és keresztényeknek, a nélkül, hogy bensőleg is azok volnának. Mások így értelmezik: Én ezzel csak azt akarom kezetekre adni, mit feleljetek az én mentségemre és dicsőségemre azoknak, kik némi külső előnyöknél fogva azzal dicsekszenek, hogy Péter, az első apostol tanítványai lehettek, hogy ékesszólással és tudományossággal bírnak.
Mert egész eljárásomban csak Istent és üdvösségteket tartottam szem előtt. Ha talán úgy látszik, hogy a magamra mondott dicséretek által a keresztény szerénység határait túlléptem, Istenért tettem ezt, kinek dicsősége megsértetik az által, hogy szolgáinak méltósága el nem ismertetik. Ha pedig alábbszállok beszédemmel, és a világi ékesszólás pompáját megvetem, ezt azért teszem, hogy magamat gyenge felfogástokhoz alkalmazzam, és nektek alázatosságra és szerénységre nézve példát adjak.
2 Kor 5,14
mert a szeretet, mely Krisztust arra indította, hogy életét adja érettem és mindenekért, megtanít engem, mit kell tennem Isten dicsőségeért és embertársaim üdvéért.
2 Kor 5,14
A Krisztus iránt való szeretet ösztönöz engem; mert így következtetek: Krisztus meghalt mindenkiért, tehát mindenki tartozik meghalni magának, és neki élni, tehát én is az ő dicsőségére, az ő hiveiért.
tehát mindenki tartozik meghalni bűnös tulajdonaira, gonosz hajlamaira és önszeretetére nézve. – Ezen eszme bővebb kifejtését lásd Rom. 6. r.
hogy a kik élnek, ne test szerint, hanem lélek szerint Krisztus parancsa és példája szerint éljenek, ki meghalt, hogy mi az igazság cselekedeteihez emeljük fel magunkat (Anzelm.)
Annálfogva, mivel minden bűnös, érzéki tulajdonról lemondok, nem is nézek senkire külső, érzéki tekinteteknél és viszonyoknál fogva, úgy hogy nem adok előnyt zsidónak a pogány, míveltnek a tudatlan felett, hanem a régi viszonyokat úgy tekintem, mint elenyészetteket, mindent újnak nézek Krisztusban. Még magán Krisztuson sem tekintem az ő földi viszonyát, hogy ő Ábrahám ivadéka, hanem örökkévaló tulajdonainál fogva tekintem őt, mint mindenek Urát és Megváltóját.
2 Kor 5,17
Ezen új teremtésről lásd Ján. 3,3–8.
a zsidóság és pogányság, a zsidó és pogány érzület; vagy: el kell múlniok.
Ezen újjászületést Isten viszi véghez Krisztus váltságmunkája, és az én, valamint a többi apostolok békitő szolgálata által, midőn mi, mint az ő helytartói (20. v.), hirdetjük a bűnbánatot és kereszténységet, és az ő nevében bűnbocsánatot és Szentlelket osztunk. Az Istennel való megbékülésről Krisztus által, lásd Rom. 3,23. s követk.
hogy engesztelést hirdessünk s a bűnbánókra kimondjuk Krisztus nevében.
2 Kor 5,21
bűnáldozattá tette. Héber nyelven a bűnáldozat, azon áldozat, mely különösen a bűnért mutattatik be, egyenesen – bűnnek mondatik.
hogy igazak legyünk Isten előtt általa. Lásd Rom. 3,21. s követk. 4,6. s követk.
2 Kor 6,1
Mint Krisztus helytartói (Kor. II. 5,20.) és Isten segédtársai (Kor. I. 3,9.) megszenteléstek munkájában.
hogy hiába ne lettetek legyen keresztényekké, s hiába ne vegyétek a további kegyelmet, melylyel titeket Isten a kezdett munkában meg akar erősíteni. Hiába veszi valaki a kegyelmet, ugymond sz. Anzelm, midőn azt magában heverteti, s nem visz azzal véghez jócselekedeteket. Ne hidd, ugymond Teofilakt, hogy a hit magában szerez engesztelést, jámbor élettel kell annak egyesűlve lennie.
2 Kor 6,2
Isten Izaiás próféta által (49,8.).
2 Kor 6,2
A kellemes idő a kereszténység ideje (lásd e helyet összefüggésben a prófétánál), tehát a mi életidőnk. A kathol. anyaszentegyház az alatt különösen a nagyböjti időt érti, mely a legnagyobb titkok emlékének van szentelve, hogy az mindenek előtt bűnbánatra és jobbúlásra indítson.
Ezek az apostol szavai: most van az az idő, melyről a próféta szól; fordítsátok azt hasznotokra.
Kövessétek az én példámat; mert én is arra törekszem, hogy szabad élet vagy a viszontagságokban való tűrhetetlenség által, valakinek botrányt ne okozzak, hogy apostoli tisztemet megrovás ne érje.
2 Kor 6,5
Lásd Apost.cs. 16,22.
Lásd Apost.cs. 19. r.
feddhetlen életmódban.
igaz élet által, melyben magamat minden részről, szerencsében úgy, mint balesetekben védhetem (Anzelm.).
2 Kor 6,8
akár tisztesség, akár gyalázat érjen.
2 Kor 6,8
tartassam bár olyannak, ki tévedésbe visz, mégis igazi apostol vagyok.
a hitetlenek és ellenkezők előtt ismeretlen, de ismeretes az Isten és a ti lelkiisméretetek előtt (Ambr.).
2 Kor 7,7
folytonos halálveszélyben vagyok.
2 Kor 6,9
védve az Istentől. Lásd Kor. II. 4,7. s követk.
Lásd Apost.cs. 14,18. 16,22.
2 Kor 6,10
oly körűlmények között vagyok, mintha mindig szomorkodnom kellene, és mégis mindig örvendezek, mivel az örökkévalóság reménye vigasztal.
2 Kor 6,10
földi javakban.
2 Kor 6,10
lelki javakkal.
mint a kinek semmije sincs, sem pénze vagy jószága, sem háza vagy telke, sem lakhelye vagy hazája, mégis mindenem van, mivel ezekből mitsem kivánok, s így a kivánságnál fogva semmi sem bír engemet, hanem mindenek fölött, mint alattamvaló s hozzám méltatlan dolgok fölött uralkodom, és azokat ennyiben bírom. Csak a ki ily módon szegény, az mondhatja magát gazdagnak; a javaihoz ragaszkodó gazdag nem pénzét bírja, hanem a pénz őt; de a ki lelkében szegény, ki a pénzt és vagyont megvetni tudja, az bírja azt. – Igy tartom fenn magamat minden körűlmények között, mint Isten igaz szolgája (4. v.). Az itt említett erényeket különösen a religio szolgái tegyék sajátjaikká; de a többi keresztényektől is megkivántatnak azok. A viszontagságokban való béketűrésre, tisztaságra, minden rendetlen szeretettől ment szivre szüksége van minden kereszténynek.
Nem szűnhetek meg veletek beszélni; szivem tele van szeretettel irántatok, s ez által mintegy kitágúlt.
Nem vagyok szűkkeblű irántatok, de ti szűkkeblűek vagytok irántam.
2 Kor 6,14
Ne legyetek viszonyban, bizalmas társalgásban zsidókkal és pogányokkal, zsidó és pogány érzelmű emberekkel. – Egyenlőtlen állatokat nem lehet igába fogni. Lásd Móz. V. 22,10. Kir. III. 22. r. 2-ik jegyz.
Hogyan illenek össze gonoszokkal erényes emberek, minőknek a keresztényeknek kell lenniök?
Bélial, héber szó, roszaságot jelent, s jelenti egyszersmind annak kezdőjét, az ördögöt. – Valamint Krisztus nem egyezhet meg Béliállal, úgy az ő hívei sem.
2 Kor 6,16
és a bálványozás szolgáival? Ha a világ három főbálványának, az önzésnek, dicsvágynak és kéjnek szolgálni akartok, akkor nem lehettek Isten templomai. Jaj annak, ki azt hiszi, hogy Krisztusnak és bűnbálványainak együtt szállást adhat szivében. A ti szivetek vagy Isten temploma, vagy a bálványoké. Ezen bálványokat ki kell irtanotok, mert ti stb.
2 Kor 6,16
Lásd Kor. I. 3,16.
E szavak betű szerint Isten jelenlétére vonatkoznak az izraeliták között a frigyszekrénye által (Móz. III. 26,12.); fensőbb értelemben jelentik Isten kegyelemteljes betérését az emberekhez (Ján. 14,23.) a hit, remény és szeretet által. Lásd Énekek én. 3. r. 8-ik jegyz.
A 17. 18. versekben az apostol egyesíti több szentirási helyek értelmét, a nélkül, hogy szorosan a szavakhoz ragaszkodnék, s ez által jelenteni akarja Isten belső egyesűlését a kereszténynyel, valamint ennek szükséges különválását a világtól.
2 Kor 7,1
Lásd Kor. II. 6,16–18. 4,18. 5,1.
2 Kor 7,1
minden tisztátalanságtól gondolatban, szóban és cselekedetben.
megszenteltetésünket tökélyre vivén, mint gyermekek, félvén az Istent megbántani.
2 Kor 7,2
fogadjatok be, hallgassatok meg.
alattomos utakon valamit nyerni senkitől sem igyekeztünk.
2 Kor 7,3
Lásd Kor. II. 1,6–8. 2,4. 5,13.
úgy hogy érettetek élünk, halunk.
2 Kor 7,4
A görög szó két eszmét fejez ki, bizodalmat és bátor szivet.
Azért intelek, mivel bizalmam van készségtekhez, melylyel most dicsekedhetem, s mi nekem oly rendkivül nagy örömet okoz.
2 Kor 7,5
a mi külső, testi emberünknek. Pál belső, lelki embere megnyugovék Istenben, az Isten akaratján. Miért volt nyugtalan Pál, megmondja fölebb 2,12. s követk.
kivülről harcz veszélyes ellenségekkel (Apost.cs. 20,1.), belülről félelem, községtek állapota miatt.
A megalázott alázatosokat. A görög szó alázatost s megalázottat jelent egyszersmind. Nem minden magalázott nyer vigasztalást az Istentől, hanem csak az, ki egyszersmind alázatos, a megalázást töredelmes szívvel fogadja.
2 Kor 7,7
nemcsak, mivel kedves segédtársamat ismét láthattam, hanem mivel a tapasztalás, mely őt községtek megjavúlt állapota iránt megnyugtatta, énrám is vigasztalólag hatott.
2 Kor 7,7
hogy minket (engemet) ismét láthassatok.
2 Kor 7,7
az eddigi visszaélések miatt hullatott töredelmes könyeiteket.
2 Kor 7,7
melylyel engemet ellenfeleim ellen védelmeztetek.
mint a hogy kezdetben megszomorodtam.
2 Kor 7,8
okát adja örömének, – mivel a korintusiak üdvösségökre szomorodtak meg (8. 9. v.).
2 Kor 7,8
Pál itt különösen Kor. I. 4,18–21.-re és az 5. és 6. részre vonatkozik.
mostan.
Isten lelke szerint, az Istenért, mivel őt a szent, szerető atyát és szigorú bírót megbántottátok.
2 Kor 7,10
A görög szerint: megtérést szerez az üdvösségre, mit soha sem lehet megbánni.
A bűnös világfiak szomorúsága az ideigvaló dolgok elvesztésén, (közönségesen) az örök üdv elvesztését okozza; (mert e szomorúság azt bizonyítja, hogy szivök teljesen és egészen a földiekhez, a mulandókhoz ragaszkodik).
2 Kor 7,11
Az apostol megmutatja, hogy az általa szerzett szomorúságnak mily üdvös következményei voltak a korintusiakra nézve.
2 Kor 7,11
hogy a visszaélést községtekben megszűntessétek.
2 Kor 7,11
alázatos önmentségteket, miről Títus értesített.
2 Kor 7,11
az okozott botrány miatt (Kor. I. 5. r.).
2 Kor 7,11
az isteni büntetéstől, az örök kárhozattól (Kor. I. 9,24.).
2 Kor 7,11
hogy engem ismét láthassatok.
2 Kor 7,11
az én védésemben.
a vértörőnek büntetését, ki a községből kirekesztendő vala.
2 Kor 7,12
nem annyira a vérfertőztető miatt.
2 Kor 7,12
az ő atyja miatt.
melylyel mindnyájatok üdvéről gondoskodunk.
midön Títustól értesűltem, hogy a levél valóban üdvére szolgált községteknek.
a legnagyobb tisztelettel és figyelemmel fogadtátok őt, mint küldöttemet.
E szavak egyszersmind bevezetésűl szolgálnak a következő részhez, melyben Pál a szeretet adományáról szól. Ez által a korintusiakat megnyerni törekszik.
azon kegyelmet, hogy az anyaközség számára alamizsnát nyerhessenek. – Az anyaközség Jerusalemben az elkeseredett, hitetlen zsidók által javaitól megfosztatott; azért igen nagy szüksége volt a külföldi keresztények segedelmére. Lásd Rom. 15,25–28. Kor. I. 16. r.
2 Kor 8,2
a sok nyomor között, melyekkel megpróbáltattak. Lásd Tessz. I. 1,6. 2,14. Tessz. II. 1,4.
2 Kor 8,2
mivel a nyomorúság nem fosztotta meg őket Isten vigasztalásától.
2 Kor 8,2
A macedoniak igen szegények voltak a gazdag korintusiakhoz képest.
2 Kor 8,2
mi annál dicséretesebb volt bennök.
sürgetve kértek, hogy segédkezet nyujthassanak az alamizsna gyüjtésében és átküldésében, mely a jerusalemi keresztények részére volt szánva.
És nemcsak az tették, a mit vártam, hogy t. i. valami alamizsnát adnak, hanem arra is ajánlkoztak, hogy az adományt átviszik Jerusalembe, meg lévén győződve, hogy e cselekvényök kedves lesz Isten előtt.
2 Kor 8,6
Oly bőven adtak, reményem fölött, hogy önmagokat is adták stb.
Lásd Kor. I. 16,1.
2 Kor 8,7
vagy: nyelvek adományában.
a keresztény tanítmány mélyebb ismeretében.
hanem hogy mások példája által titeket megpróbáljalak, vajjon igazi, keresztény szeretet van-e bennetek.
2 Kor 8,9
Krisztus önfeláldozó szeretetének példája indítson titeket jótékonyságra.
mert tudjátok, hogy Krisztus a szegény emberiséget fölvette, holott ő az Istenség gazdagságának birtokában volt (Filipp. 2,6.7.), hogy a megalázások által, melyeket mint ember szenvedni akart, titeket isteni gazdagságának részeseivé tegyen. Szépen mondja nazianzi sz. Gergely: Krisztus szegény lett, hogy minket meggazdagítson, szolga lett, hogy nekünk szabadságot szerezzen. Ő leszállott, hogy minket fölemeljen; ő megkisértetett, hogy mi győzzünk; ő felment, hogy az elesetteket magához vonja fel.
mert nemcsak a segély gyüjtésével, hanem az erre való szándéktokkal is megelőztétek a macedoniakat.
végezzétek be a segélyadás készséges cselekedetét.
Nem az adomány nagysága tesz minket kedvesekké Isten előtt, hanem a készség annak adásában, mi tőlünk telik.
Nem az a szándék, hogy ti másokon úgy könnyítsetek, hogy magatok, tehetségteken fölül adván, szorúltságba jussatok; hanem hogy némi egyenlőség jőjön létre, s mindenkinek meglegyen, a mire szüksége vagyon. – Ha a gazdagok a szegényeknek adják azt, mit nélkülözhetnek, mindenkinek meglesz, a mire szüksége van, és a valódi egyenlőség létre jő. Megjegyzendő, hogy a valódi egyenlőség nem abban áll, hogy mindenkinek ugyanannyi vagyona legyen; hanem abban, hogy kinekkinek meg legyen, a mire (állapotához és viszonyaihoz képest) szüksége van.
Most küldjetek földi javaitokból a szegény palesztinabelieknek, hogy az ő nagy gazdagságuk a lelki javakban, az ő könyörgésök és érdemeik viszont nektek használjanak, s így mindenkinek meg legyen az, mire testileg és lelkileg szüksége van (Anzelm.). Vesd össze: Kor. II. 9,10. s követk. Mások így értelmezik: Most, midőn a palesztinai keresztények ideigvaló dolgokban szűkölködnek, segítsétek fel őket abból, a mit nélkülözhettek, hogy máskor, midőn majd ti megszorúltok, ők is gyámolítsanak titeket, s így meg legyen az egyenlőség, ők most nyervén meg, a mire szükségök van, ti pedig azután, ha megszorúltok.
E vers Móz. II. 16,18. vétetett, hol előadatik, hogy minden izraelitának jutott annyi manna, mennyire szüksége volt. Sz. Pál szerint, a mannának ezen egyenlő felosztása előképe volt azon egyenlőségnek, mely a földi és lelki javakra nézve létrejövendő vala a keresztények között, úgy hogy mindenkinek testi s lelkiképen meg legyen az, mire különösen állapota- és viszonyainál fogva szüksége van. Vesd össze: Apost.cs. 4,34.
mely bennem vagyon.
a gyüjtésre tőlem tett felszólitást.
2 Kor 8,18
melyet hirdetett.
Némelyek a sz. atyák közől ez alatt Lukácsot, mások Barnabást, mások ismét Szílást értik.
ki nem csupán azért dicséretes, hanem ki a macedoni egyházaktól útitársamúl is rendeltetett, hogy velem az alamizsnát Isten dicsőségére, és a mint jónak látjuk, átvihessük és kioszthassuk. Az önzés minden gyanújának elháritására, Pál a gyüjtött pénz kezelését csak olyanokra bízta, kiket erre magok a községek választottak.
Magam voltam azon a községeknél, hogy társakat rendeljenek mellém, kerűlni akarván azt, hogy senki stb.
Minden alkalmat kerűlni akarunk, mely az embereknek arra szolgálhatna, hogy felőlünk roszat gondoljanak. A görög szerint: nemcsak az Úr előtt stb.
2 Kor 8,22
melyik hitrokont érti Pál, nem tudatik.
hogy ti őt jól fogjátok fogadni.
A 23. és 24. v. értelme ez: Akár Títus, segédtársam, akár a két más küldött (18. 22. v.) tekintetéből, mutassatok irántok szeretetet szíves fogadás és gazdag alamizsna által, s eképen bizonyítsátok be, hogy igaz az, mivel felőletek dicsekedtem (Kor. II. 7,14.); tanusítsátok ezt nyilván, hogy minden községben tudva legyen.
a szeretet-adományról.
melynek Korintus fővárosa volt (Apost.cs. 18,1.12.).
2 Kor 9,3
a szeretet-adományra nézve.
s bizonyságot nyerjetek arról, hogy készen voltatok.
2 Kor 9,5
az általok igért szeretet-gyüjteléket.
azaz, hogy az gazdagon legyen kész, mint az áldásnál szokott lenni, nem pedig szűken, mintha fösvény adná.
Az adakozásban tett bő vetés gazdag kegyelem-aratást igér az adakozónak.
Az apostol elejét veszi ezen, támasztható ellenvetésnek: Ha mi oly gazdagon és szivesen adunk, majd elszegényedünk. – Ne tartsatok ettől; mert Isten megteheti, hogy bőkezűségtek mellett is mindenben bővelkedjetek, s mindenféle jót tegyetek.
Ez bizonyítja a Zsolt. 111,9. hol az istenfélő és adakozó ember boldogsága leiratik. Bőven ad a szegényeknek, és az ő igazsága (kegyessége, bőkezűsége) mindörökre megáldatik az Istentől.
A 10. és 11. v. értelme: Valamint Isten a földmívesnek magot is ad vetésre, kenyeret is eledelre: úgy fog tenni veletek is; ő a ti magvatokat, szeretet-adományotokat, mint a vetést, megáldja, és igazságtok terményét, t. i. jótékonyságtok jutalmát megszaporítja, úgy hogy mindenben gazdagok lesztek, és minden jószivűséggel, tiszta szeretetből, nem aggódva az elszegényedéstől, adakozhattok, minek az lesz következése, hogy a kiknek átvisszük az adományt, azok hálát fognak adni Istennek. – A szeretet-adomány mint eszközöl nemcsak segélyt, hanem hálát is, az apostol megmutatja a következő versekben.
mely rajtatok is, kik egykor pogányok voltatok, kinyilvánúl.
hogy ti is részesűlhettetek a kereszténység kegyelmében.
2 Kor 10,1
A mi pedig közőletek némelyek viseletét személyem iránt illeti, kérlek titeket stb. Pál ezen és a következő részekben védi magát ellenkezői ellen, kik az ő eljárását és apostoli tekintélyét a községben kisebbíteni törekedtek. Ezeket meg kellett alázni és ártalmatlanokká tenni, mielőtt Pál ismét Korintusba jövendett.
2 Kor 10,1
lágyítson meg titeket Krisztus példája.
Azt mondák ellenkezői: hogy személyes jelenlétében félénk, tartózkodó (lásd Kor. I. 2,3.), távollévén pedig leveleiben merész.
Én, Pál, kit csak távollétében tartanak merésznek, kérlek titeket, hogy engedelmesek legyetek, nehogy majd jelenlétemkor is kénytelen legyek merészen föllépni azok ellen, kik azt hiszik, hogy én csak emberi indulatból, hiúságból s egyéb ily okból, nem pedig a Szentlélek ösztönzéséből és erejével működöm.
Pál az ő keresztény életét és működését harcznak nevezi.
A 4–6. v. értelme: mert azon eszközök, melyeket én életemben és működésemben használok, nem emberileg gyengék, hanem istenileg erősek, a mennyiben minden, még a leghatalmasabb akadályokat is, melyek az evangéliom terjedésének útjában állanak, Krisztus elleneinek minden hatalmát, eszélyességét, ravaszságát és gonoszságát legyőzöm; minden magas terveket, a csupán emberi tudomány minden magas fellegvárait, mindent, mi a nagyság külszinével bír, de ellenkezik az Isten ismeretével, lerontok; minden értelmet kényszerítek, a keresztény igazság elismerésére, s köztetek az engedetleneket kész vagyok megbüntetni is, mihelyt községtek nagyobb és jobb része intéseimnek engedelmeskedik, s így az engedelmesek kiválnak az engedetlenek közől.
2 Kor 10,7
Ezen isteni büntető hatalommal (6. v.) nem látszik egybehangzani különösen az én erőtlen személyem; de ha ti csak a külsőre néztek, igen roszúl jártok. Én nem csupáncsak hogy Krisztusé vagyok, mint minden más (7. v.), hanem én még különös hatalommal is dicsekedhetem (8. v.).
2 Kor 10,7
Krisztus híve.
hozzáteendő kapcsolatúl a következő „mert“ szócskához: és pedig nagyobb mértékben, ama büntető hatalom gyakorlására; mert ha stb.
E szavak közvetkeztében int a trienti sz. gyülekezet (25. ül. 3. fej.): hogy az egyházból való kizárás büntetése, mint azt Pál a vérfertőztetőre mérte, igen óvatosan alkalmazandó, úgy hogy az a hivők üdvére szolgáljon, és ne romlására.
jegyezze meg magának az olyan, ki így (10. v.) beszél, hogy én, ha Korintusba érkezem, épen oly erélyesen fogok tenni (büntetni), mint a hogy leveleimben beszéltem, ha nem jobbúl meg amaz engedetlen.
2 Kor 10,12
mert én nem merek úgy beszélni magamról, mint ellenfeleim önmagokról, hanem a mit apostoli büntető hatalmamról mondok, annak van alapja; én csak oly kegyelmekről szólok, melyekben valósággal részesíttettem (12. 13. v.), s mint valódi érdemmel dicsekszem azzal, hogy nálatok és másoknál hirdetem az evangéliomot (14–15. v.).
2 Kor 10,12
hogy magunkat hiún föléjök emeljük.
2 Kor 10,12
oly előnyöket tulajdonítván magoknak, minőkkel nem bírnak.
hanem én csak a szerint itélem meg magamat, a mint valósággal vagyok; és csak arról szólok, mit valóban véghezvittem. A görög szerint: csak magunkoz hasonlítjuk, nem pedig ama tudákosokhoz. A görög itt többféleképen olvastatik.
Nem akarok nagyobb tevékenységi körrel dicsekedni, mint a minőt nekem Isten kijelölt, hanem csak magam hatásköréről beszélek, mely által hozzátok is eljutottam.
midőn mondjuk, hogy egész hozzátok jutottunk.
A 15. 16. v. értelme ez: Nagyobb hatáskörrel, mint a milyen nekem jutott, nem dicsekszem, nem, mások munkájával (mint ama tévtanítók tesznek, kik Korintusban tevékenységökkel kérkednek, a hol pedig előttök én alapítottam meg az evangéliomot); reménylem azonban, hogy köztetek a kereszténység terjedésével, általatok oly bő dicsőséghez jutok, hogy a mennyire feladatom terjed, azoknak is hirdethetem az evangéliomot, kik rajtatok túl laknak, a nélkül, hogy dicsőséget akarnék aratni ott, hol mások hatáskörükben már működtek.
De az oly dicsekvésnek is, melyet a valóságos előny és érdem megenged, csak úgy van helye, ha minden dicsőséget Istenre fordítunk, s magát az ember csak az ő kegyelmének eszközeűl tekinti (Jerem. 9,23.24.); mert az öndicséret, melyet az ember magának tulajdonít, mintha azt ő érdemlette volna meg, nem mutatja, hogy milyen hív szolgája Istennek; hanem csak azon dicséret, melyet az Úr ad; ő pedig csak azután adja, miután az ember minden dicsőséget Istennek adott. A görög szerint: kit az Úr ajánl.
Az öndicséret esztelenség, mert minden dicsőség Istent illet; és csak akkor menthető, ha Isten dicsőségére és embertásaink javára szolgálhat, mint ez Pálnál történt.
mert isteni buzgalomból vagyok balgatag tekintélyemet érvényesíteni, hogy titeket Krisztusnak megnyerjelek, kihez titeket, a kereszténységre lett megtéréstek által, mint menyasszonyt, vezettelek a férfiúhoz, hogy a tévtanitók, kik tekintélyemet csökkenteni törekszenek, a tiszta tanitmánytól titeket el ne csabítsanak. Az Istent szerető lélek belső viszonya Istenhez, gyakran állíttatik elé a sz. irásban a jegyesi szövetség jelképe alatt. Lásd erről bővebben az Énekek énekét.
az eredeti, tiszta keresztény tanítmánytól (Anzelm. Teofil.).
2 Kor 11,4
Ezen aggodalom alapja a korintusiak ingatagsága.
2 Kor 11,4
A tévtanitók többnyire zsidókból lett keresztények voltak, kik Palesztinából jöttek, s az ott tanitó Péter, Jakab s más apostolok tekintélyére támaszkodtak. Lásd a bevezetést e levélhez.
mert ingadozók vagytok; ha az ily jövevények egészen más tanítmányt hirdetnének is, ti magatokra hagynátok az tukmáltatni.
E szavak az 1. versre vonatkoznak. Az apostol t. i. jogosúltnak bizonyítja magát, hogy tekintélyét érdemeinek fölemlítése által érvényesítse. A nagy apostolok alatt Péter, Jakab és János értendők. Lásd Kor. I. 1. és 3. r. Kor. II. 12,11. Galat. 1. r. Mások szerint, Pál itt gúnyolólag szól a tévtanítókról.
mert ha nincs is ékesen szóló előadásom, de nem vagyok a kereszténység mélyebb ismeretének hiányával; s én minden részben ismeretes vagyok előttetek.
Az által vesztettem-e el tekintélyemet, hogy fáradsággal szereztem meg élelmemet, hogy titeket a kereszténység hirdetése által boldogokká tehesselek?
Lásd Kor. I. 9. r.
2 Kor 11,9
Vesd össze: Filipp. 4,15.
Lásd Apost.cs. 18,3.
2 Kor 11,10
A mint igaz, hogy keresztény vagyok.
melyeknek Korintus volt fővárosa.
hogy szeretlek titeket.
Önzetlenségemet ezután is fogjátok tapasztalni, hogy az általatok tartott és ellátott (lásd a 20. v.) tévtanítóknak ne legyen alkalmok, mit úgy szeretnének, a tanítói tisztet, melylyel ők dicsekszenek, oly módon vinni, mint én viszem.
mert az oly emberek, kik hivatott tanitóknak adják ki magokat a nélkül, hogy azok lennének, elcsábitják a híveket, igazi apostolok álarczába öltözvén, s külsőleg magokat azokkal egyenlőknek tartván.
úgy színli magát, mintha jó angyal volna, kinek csak az erényre és szentségre van gondja (Máté 4,1–6. Ján. I. 1,5.). Ebből fejthetők meg a szomorú események, melyek napjainkban, mint az ál-miszticismus következményei, majd egy majd más helyen feltűnedeznek. A sátán az igazság és jámborság színe alatt elcsábítja a szegény embereket, hogy annál könnyebben áldozataivá tegye. – Csupán az alázatosság, a gonosz léleknek legnagyobb ellensége, az anyaszentegyház iránt való hódoló engedelmesség, a lelkivezérek tanácsának hű követése menthet meg tőle.
Lásd az 1. verset. A görögben nincsen zárjel között. Az öndicséret balgatagságát vegyétek jó néven; az ál-apostolok miatt kénytelen vagyok így beszélni.
2 Kor 11,17
nem Isten rendelése szerint, nem a szerénység és alázatosság szabályai, nem azon példa szerint, melyet ő adott.
mert minden öndicséret, mint csupán öndicséret, balgatagság. Lásd 1-ső jegyz.
külső tulajdonaikkal.
Eltűritek balga tévtanítóitokat, mivel ti magatok bölcsek vagytok, tehát jónéven fogjátok venni az én dicsekvésemet is. Az apostol némi gúnynyal szól, s tulajdonképen azt akarja mondani: Ha bölcsek volnátok, a balgatag tévtanítókra nem hajtanátok; de mivel ezekhez ragaszkodtok, reménylem, hogy az én dicsekvésem balgaságát is el fogjátok tűrni (Anzelm. Teofil.).
2 Kor 11,20
ha egy tévtanító, önző czéljaira jóságtokkal visszaél.
2 Kor 11,20
vagyontokat kicsalja.
2 Kor 11,20
vagy ajándékokat fogad el.
2 Kor 11,20
kevélyen viseli magát irányotokban.
veletek a leggyalázatosabban bánik.
2 Kor 11,21
Szégyenemre mondom, nem voltam oly erős, mint ama tévtanítók, rajtatok ilyet elkövetni. Az apostol gúnynyal mondja ezt.
ismét a balgatag öndicséretre kell térnem. Lásd az 1-ső jegyz.
A mint ők a zsidó néphez tartoznak, és Izraeltől (Jákobtól) és Ábrahámtól származnak, úgy én is.
2 Kor 11,23
Ha Krisztus szolgái volnának is, a mint nem azok, nekem a nagyobb fáradalmak miatt, melyeket kiállottam több igényem lehet e névre.
Bár szivére venné ezt minden keresztény tanító és elöljáró, és a nagyobb tekintélyt ne a külső pompában, hanem a Krisztusért viselt nagyobb fáradalmakban keresné. Oh fölséges tisztség! kiált föl sz. Bernárd, ha már dicsekedni kell, az apostol dicsekvése legyen a miénk. Ő kiáltja: Távol legyen tőlem másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztében. Ismerd meg a keresztben, Krisztus fáradalmaiban a te örökségedet.
A törvény (Móz. V. 25,3.) tilalma volt túllépni a 40 számon. Hogy bizonyosak legyenek, hogy e tilalmat át nem hágták, a későbbi zsidók mindig 39 ütést szabtak.
2 Kor 11,25
Lásd Apost.cs. 16,22. s követk.
2 Kor 11,25
Lásd Apost.cs. 14,18.
2 Kor 11,25
Lásd Apost.cs. 27,18.
Huszonnégy órát töltöttem egy hajótörés után a tengeren.
a zsidók miatt.
foglalkozásom, kérdeztetésem stb.
Oly sokak hitbeli erőtlensége, langyossága és szorongása annyira hat rám, mintha magam érzeném. Ha más megbotránkozik, hitében, jócselekedetében, lelkinyugalmában megzavartatik, égek a buzgalomtól, hogy rajta segítsek, s ez nekem igen fáj (Teofil.).
azzal, mi rajtam gyengének, csekélynek, megvetendőnek látszik. Lásd Kor. II. 12,5.9.10. Ez a bajoskodás, erőtlenség annál dicsőbb, mivel az által Jézus Krisztushoz vagyok hasonló.
Vesd össze: Apost.cs. 9,24. s követk.
2 Kor 12,2
ki egészen Krisztusban élt, egy keresztényt. Pál önmagát érti (5-ik jegyz.), de szerénységből nem nevezi meg.
2 Kor 12,2
Ha e levél, mint némelyek állitják, Kr. u. az 59. évben íratott, akkor ezen elragadtatás a 45. évre esik, hét évvel az apostol megtérése után. Ezenfölűl a 45. évben ép azon időtájon történhetett, midőn Pál küldetést nyert a pogány tartományokba (Apost.cs. 13,5.).
2 Kor 12,2
Az apostol tehát teljes öntudattal bírt elragadtatásáról, de e mellett mi történt testével és lelkével, az titok volt előtte. Vesd össze: Ezekiel 8,1–3. 11,24.25.
Három ég vagyon t. i. a levegőég, a csillagos ég, s a szellemi ég, a boldog lelkek lakhelye. Ez utóbbiba ragadtatott Pál apostol.
2 Kor 12,4
A 3. és 4. v. ismétli ugyanazon eszmét.
és ott oly titkok tudomására jutott, melyeket közönséges emberi nyelven kifejezni nem lehet. Lásd Ján. 3,12.
a kereszténység terjesztésében kiállott szenvedéseimmel.
Isten megengedé, hogy a sátán engem keményen zaklasson, s oly hatással legyen rám, mintha szúró tövis lenne testemben. A sátánnak minő kisértetéről van itt szó, az értelmezők különféleképen magyarázzák. A régiek legtöbben az alatt tulajdon jelentésében a test kisérteteit, a tisztátalan kivánságot értik, mivel ez tövis gyanánt rejlik testünkben, s ez életben egészen ki nem irtható. Igen hihető azonban a mások véleménye is (ar. sz. Ján. Teofil. Teodor. Ambr. Erazmus), kik az alatt az apostolnak külső, folytonos szenvedéseit, nélkülözéseit, üldözéseit értik. Az alább következő 9. és 10. v. ezen véleményt igen támogatja. A görög hozzá teszi: hogy el ne bízzam magamat.
ama sátán-küldöttet, ama sátáni kisértetet.
2 Kor 12,9
Az én kegyelmemmel minden kisértetnek ellenállhatsz, mert mennél több a te bajlakodásod, annál hatalmasabbnak mutatkozik az én kegyelmem (jól megértsd: ha az ember nem gátolja a kegyelem hatását). Az erő alatt itt egyenesen az Isten kegyelme értendő; de mivel ez mindig az emberrel együtt működik, tehát az erkölcsi erő, az ember fensőbb élete is együtt értetik, úgy hogy jelen szavak egyszersmind ezen értelmet is magokban foglalják: a fensőbb, lelki élet, az erényesség az ily kisértet által tökélyre vitetik; a régi ember természetének elerőtlenitése által az új élet tökéletes erejéhez jutunk (lásd Kor. II. 13,4.). Erre vonatkozólag mondja keresztről nevezett sz. János: Habár valaki, kire ilynemű szenvedések várnak, nézete szerint, e szenvedés és nyugtalanság miatt, melybe jut, beszennyezettnek, világosságtól megfosztottnak tartja is magát, de valóban nem úgy áll a dolog; sőt inkább a kisértetek szerencsés alkalmat adnak egészen ellenkező eredmény előidézésére. Mert a lélek, mialatt azokkal küzd, erőt, tisztaságot, világosságot, vigasztalást és más egyéb hasznokat nyer, a szerint, a mint sz. Pál 9. v. mondja.
hogy Krisztus kegyelme annál hathatósabbnak mutatkozzék rajtam.
2 Kor 12,10
A görög szerint: a bajlódásokban.
Krisztus kegyelme által.
2 Kor 12,11
A görög hozzá teszi: a dicsekedésben.
védelmeztetnem ellenfeleim megtámadásai ellen.
béketűrés által a viszontagságokban.
nem vettem el tőletek dijt. Ez egy szelíd szemrehányás.
2 Kor 12,14
Harmadszor teszem föl, hogy hozzátok megyek. Lásd Kor. II. 13,1.
2 Kor 12,14
Lásd a 17-ik jegyz.
mivel én lelki atyátok vagyok, nekem kell rólatok gondoskodnom, nem nektek rólam.
Pál megczáfolja ellenfeleinek azon szemtelen vádját, mintha ő küldötteit haszonleső czélból indította volna Korintusba, hogy ezek titokban eszközöljenek számára segélyezést.
titkon hasznot húztam-e tőletek? Lásd Kor. II. 7,2.
2 Kor 12,18
hogy hozzátok menjen.
2 Kor 12,18
Lásd Kor. II. 8,6.18.
Nem viselték-e magokat épen úgy irányotokban mint én?
Nem annyira magam mentségeűl írom ezt, hanem Isten előtt, mint Krisztus tanítványa, buzgón és őszintén csak a ti lelketek üdvére gondolva.
2 Kor 12,20
Lásd Kor. II. 1,23. 10,2.
törvényszerű lelki hatalmam ellen.
2 Kor 13,1
Némelyek ebből következtetik, hogy Pál azon időben, midőn ezt írta, már kétszer volt Korintusban. Mások szerint valószinűbb, hogy e kifejezés „harmadszor“ csak a szándékra vonatkozik, melynél fogva másodszor akart menni Korintusba, úgy hogy értelme ez: Ime most már harmadszor teszem föl, hogy hozzátok (másodszor) megyek. Első szándéka az volt, midőn Macedoniába való útja előtt akart oda menni (Kor. II. 1,15.16.); másodszor macedoniai útja után szándékozott hozzájok menni (Kor. I. 16,5.), harmadszor most Macedoniából.
köztetek minden kihágás, minden pör elintéztetik.
A görög szerint: Megmondottam, másodszor is mondom, mintha jelen volnék, és távol lévén most is írom azoknak stb.
Megmutassam-e nektek, hogy én Krisztus erejével működöm, ki elég hatalmas titeket általam megfenyíteni. A görög szerint: nem fogok kedvezni, mivel bizonyságot kerestek a bennem stb.
2 Kor 13,4
mint erőtlen ember.
és habár én erőtlen embernek látszom az ő szenvedései követésében, de az isteni erő és teljhatalom által, melyet tőle bírok, és vele egyesűlve gyakorlok, mégis kijelentem magamat köztetek; s így a büntető apostol hatalmával fogok köztetek megjelenni.
2 Kor 13,5
mint igaz keresztények, oly hitben vagytok-e, mely jócselekedetekben él?
elveteműltek. A görög tulajdonképen: hacsak ki nem álljátok a próbát.
tulajdonképen: próbátlanok. Értelme ez: ha ti nem tudtok magatoknak bizonyságot tenni, hogy mint keresztények a próbát kiálljátok, midőn hozzátok érkezem, azt mégis el fogjátok ismerni, hogy magamat isteni itélő és büntető hatalommal bíró apostolnak be fogom tudni bizonyítani.
Nem azt kérem, hogy alkalmam legyen köztetek büntető hatalmamról bizonyságot tenni, hanem hogy ti megjobbúlván, közöttetek úgy jelenjek meg, mint a kinek semmi büntető hatalma nincs.
mert én apostoli hatalmamat nem használhatom az ellen, mi igaz, jó és jogszerű, hanem csak, hogy általa az igazság, erény és jámborság előmozdíttassék.
Sőt örűlök azon, ha apostoli hatalmamat nem kell használnom, s ti jó keresztények vagytok; csak arra kérlek, hogy tökéletesek legyetek.
Lásd Rom. 16,16.
2 Kor 13,13
Az Atya Istené.
Áldással zárja be, úgymond ar. sz. János, levelét az apostol az Atyának szeretetet, a Fiúnak kegyelmet, a Szentléleknek közöltetést tulajdonítván. S ezt méltán; mert az Atyától ered üdvösségünk, ki úgy szerette a világot, hogy érte egyszülött Fiát adá (Ján. 3,16.); a Fiútól jön a kegyelem (Ján. 1,17.), ki azt nekünk kiérdemlette; és a Szentlélek által közöltetik velünk e kegyelem, melyet nekünk Krisztus váltsághalála által szerzett.