II. Korintusi levél kommentárok
* 1,1-2. Apostoli üdvözlet.
* 1. V. ö. Kor. I. 1,1-3. Timóteus testvér L. Kor. I. 4,17; 16,10. 11. Ezen helynek tanúsága szerint Timóteus már visszatért volt korintusi küldetéséből, midőn Szt. Pál ezt a levelét írta. A szentek = az Achajában lakó keresztények; Achaja provincia pedig az ókori Hellász és Peloponnézus, Korintus környéke.
* 3-11. Hálaadás nagy szorong utasból való megszabadulásért; bizalom az isteni oltalomban.
* 3-4. Szt. Pál leveleiben az apostoli üdvözletet rendszerint hálaadás követi vagy a neki adott isteni adományokért, vagy azokért a kegyelmekért, melyeket az Úr a szóban forgó egyháznak juttatott. Itt azért ad hálát, hogy Isten őt valamely nagy veszélytől szabadította meg.
* 5. Krisztus szenvedései az apostol szenvedései Krisztusért, melyek által mintegy részt vesz az Üdvözítő megváltó művében, Krisztus halálának gyümölcseit az egyes lelkekre alkalmazva. (Kol. 1,24.) Mások szerint Szt. Pál itt a szentek egyességéről, vagyis az egyes híveknek, mint Krisztus tagjainak szenvedéseiről beszél. Az Úr Jézus az érte elviselt szenvedéseket bőséges kegyelmeivel és vigasztalásaival szokta megjutalmazni.
* 6. A Vulgáta a görög mondat második tagját kétszer fordította le. A ti vigasztalástokért és üdvösségtekért, t. i. történik ez; ugyanígy egészítendők ki a mondat következő tagjai is. Szt. Pál szenvedései az egyház tagjainak kegyelmeket eszközölnek ki, és így híveinek javára szolgainak ; de vigasztalásai is minden hívének örömét alkotják. Erőt ád, t. i. nektek.
* 7. A közösen elviselt szenvedések közös dicsőséget és jutalmat is szereznek.
* 8. Szt. Pál itt egy a közelmúltban kiállt nagy veszedelemről kezd beszélni. Egyes magyarázók a Csel. 19,23-40-ben leírt efezusi zendülésre gondolnak, mások a Kor. I. 16,9-ben említett üldözésre, ismét mások súlyos betegségre vagy valamely előttünk ismeretlen halálos veszedelemre. Asia provincia Efezust és környékét foglalta magában. Úgy hogy még eleiünket is meguntuk, a görög szöveg szerint: «úgy hogy még életünk felől is kétségben voltunk».
* 9. A halál válasza a tagadó válasz arra a kérdésre: «Vajjon életben maradunk-e?» Mások ezt a verset így fordítják : «Sőt magunk is halálra szántuk magunkat» stb. A halottak feltámasztása az isteni mindenhatóságnak legnagyobb földi ténye. Szt. Pál azt mondja, hogy a halálos veszélyből (vagy betegségből) való megszabadulást egyedül az isteni mindenhatóságtól várhatta.
* 10. Oly nagy veszedelmekből, a görög szerint: «oly nagy halálból» (a biztos halálból).
* 11. A nekünk jutott ajándék a halálos veszélyből való megszabadulás ténye, melyért nemcsak Szt. Pál, hanem egyházközségei is hálát adnak Istennek.
* 12-14. Az apostol dicsősége: lelkiismeretének megnyugtató tanúbizonysága.
* 12. Szt. Pál azért számít egyházainak a 11. versben említett közös hálaadására, mert mindenütt önzetlenül, csak Isten dicsőségét keresve hirdette az evangéliumot. Szívünk szó a görögben hiányzik. Nem testi bölcseségben: nem világias bölcseséget hirdetve. L. Kor. I. 1,18-2,9. Kiváltképen pedig nálatok: Szt. Pál a korintusi egyháztól semmiféle anyagi segélyt sem fogadott el. (11,9; 12,13.)
* 13. Szt. Pál védekezik korintusi ellenfeleinek azon vádja ellen, hogy levelei nem fejezik ki őszintén lelkének érzelmeit.
* 14. Aminthogy részben el is ismertétek. A mondat alanya: a jóakaratú, Szt. Pállal szemben nem ellenséges korintusi hívek. A mi Urunk Jézus Krisztus napja az utolsó ítélet napja, midőn is a korintusi híveket öröm, büszkeség és hála fogja eltölteni, hogy Szt. Pál volt az apostoluk, és ő is örömmel fogja szemlélni híveinek örök dicsőségét, abban a tudatban, hogy dicsőségük jelentékeny fokát neki köszönhetik.
* 15-23. Szt. Pál megokolja eredeti úti tervének megváltoztatását. V. ö. Kor. I. 16,5-9. Az apostol eredetileg azt tervezte, hogy Efezusból közvetlenül Korintusba megy, onnan macedóniai egyházaiba, Macedóniából visszatér Korintusba, és onnan megy Jeruzsálembe. (Kor. II. 1,15. 16.) De azon hírek után, melyeket Klóé házanépe (Kor. I. 1,11.), Sztefanás, Fortuna tus és Achaikus (Kor. I. 16,15-18.) neki a korintusi egyház állapotáról hoztak, jónak látta úti tervét megváltoztatni, önmaga helyett egyelőre Timóteust (Kor. I. 16,10.) és utána Titust (Kor. II. 7,6. skk.) küldeni Korintusba, a maga részéről előbb Macedónia egyházait meglátogatni és csak ezután menni Achajába, hogy híveinek ideje legyen a Kor. I-ben korholt hibák kiküszöbölésére, és hogy ilymódon az apostolnak korintusi látogatása úgy neki, mint híveinek legnagyobb örömére, épülésére és lelki hasznára legyen. Szt. Pálnak korintusi ellenségei azonban az apostol úti tervének gyöngédségből történt megváltoztatását állhatatlanságnak tüntették fel. Ez arra kényszerítette Szt. Pált, hogy úti tervének megváltoztatását megokolja, és az állhatatlanság vádját visszautasítsa.
* 15. Ezzel a bizalommal: L.13.14. v. A második kegyelem: Szt. Pálnak harmadik apostoli útjában tervezett második tartózkodása Korintusban, macedóniai útja után, miután először már Efezusból is egyenesen hozzájuk akart menni. Más (kevésbbé helyes) magyarázat szerint a második kegyelem Szt. Pálnak második korintusi tartózkodása (illíriai útja után?) vagy pedig Korintusba érkezése Kor I. megírása után. A kegyelem általában minden malasztot és lelki örömöt jelent, mely Szt. Pálnak korintusi tartózkodásából híveire áradhatott.
* 17. Test szerint: emberi szeszély szerint. Majd Igen van, majd Nem? véleményemet szeszélyesen és állhatatlanul változtatom-e? A görög szöveg Igen és Nem szavakat megkettőzteti és ezzel az állítást még hatásosabbá teszi.
* 18. Hű az Isten! esküforma, mely szinte megfelel a «Bizony Isten!» felkiáltásnak. A mi beszédünk vagy Szt. Pálnak szava általában, vagy a tőle hirdetett evangélium. Az utóbbi jelentést a 19. vers valószínűbbé teszi. Nincs: Igen és Nem, t. i. egyszerre.
* 19. Az apostol tanítása Jézus Krisztusról nem változna tik, mert Isten Fia, ki tárgya az evangéliumi tanításnak, állandóan ugyanaz. Szilvánus a Csel. 15,40-ben és azután többször is említett Szilásnak teljes neve. Timileus: L. Csel. 16,1; Kor. I. 16,10. stb. Mindketten Szt. Pálnak tanítványai és az evangélium hirdetésében segítő társai.
* 20. Az ószövetségben adott messiási ígéretek és jövendölések Krisztusban teljesedtek be. Ámen («Úgy legyen») szót az isteni tisztelet alkalmával a hívek felelték a papnak Krisztus nevében mondott imádságára, melyet így a maguk könyörgésének ismertek el. (L. Kor. I. 14,16.)
* 21. Krisztusban, a görög szerint: «Krisztusra vonatkozólag». A megerősítés az állhatatosság kegyelme. Veletek együtt az apostolnak kedves gyöngédségét mutatja hívei iránt. Aki felkent minket, t. i. az apostoli tisztségre a Szentlélek által.
* 22. A megpecsételés a keresztség szentségi adományainak közlésében állt, a Lélek záloga pedig a megszentelő malaszt, mely jogot ad a Szentháromságnak örök látására és bírására a mennyei boldogságban.
* 23. A mondat első része hiányos (hebraizáló) esküforma, mely így egészítendő ki: «ha nem mondok igazat». Irántatok való kíméletből: Szt. Pál nem akarta, hogy az első levelében korholt hibák őt szigorú fellépésre kényszerítsék, hanem előbbi levele és személyes megérkezése között korintusi híveinek időt akart adni a visszaélések megszüntetésére. Nem uralkodunk szavakkal a görög szövegben a 24. vers kezdődik. Szt. Pál nem akar zsarnoki módon uralkodni hívei felett. A hitben erősen álltak: újabb gyöngédsége Szt. Pálnak, mely azonban azt is magában foglalja, hogy más tekintetben vannak kifogásai.
A 2. fejezet még az 1. fejezet gondolatköréhez tartozik és annak folytatása.
* 2,1-4. Az apostol nem akarta híveit eljövetele alkalmával megszomorítani, hanem nekik és önmagának kölcsönös örömöt és vigasztálast akart szerezni.
* 1. Magamban szóval Szt. Pál szép ellentétes párhuzamot állít fel ezen vers és 1,23. között. Szomorúsággal: szomorú lélekkel, és feddéseimmel nektek is szomorúságot okozva.
* 2. Szt. Pál maga is örömét akarja találni korintusi hívei között; de ha ő maga (bár kényszerűségből) megszomorítaná őket. hogyan várhatná azt, hogy megszomorított hívei neki örömöt szerezzenek?
* 3. Azt a dolgot: előbbi levelében a vérfertőzőre vonatkozó részt. (Kor. I. 5.) V. ö. fejezetünknek 5-11. verseit. Szt. Pál még Korintusba érkezése előtt, írásbeli úton akarta ezt a nehéz és kényes ügyet elintézni, hogy személyes jelenléte alkalmával ne okozzon magának és híveinek kölcsönös fájdalmat.
* A 4. vers igen mély bepillantást enged Szt. Pálnak híveit mélységesen szerető apostoli lelkébe. Nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek: szomorúságtok csak szükséges feltétele volt a nagyobb lelki jónak.
* 5-11. (Kitérés.) Szt. Pál az egyházból kizárt nyilvános bűnöst visszafogadja az egyházba.
* 5. Valaki: a Kor. I. 5-ben említett vérfertőző. Nem engem: nemcsak engem. Részben: bizonyos tekintetben. Hogy terhetekre ne legyek: hogy ne túlozzak. Ezek a szavak részben szóhoz kapcsolódnak; ugyanis, mint a – 6. versből látszik, nem az egész korintusi egyházközség, hanem csak annak többsége zárta ki Szt. Pál parancsára a nyilvános bűnöst önmagából, a többiek nem látták be teljesen bűnének súlyos voltát. (V. ö. Kor. II. 12,21.)
* 7-8. Az egyházból kizárt bűnös a kiközösítés hatása alatt mélyen megbánta vétkét, úgy hogy most már maga Szt. Pál kéri híveit, fogadják őt szeretettel vissza az egyházba.
* 9. Írtam: előbbi levelemben.
* 10. Amint Szt. Pál apostoli hatalmával és Jézus Krisztus nevében kizárta a nyilvános bűnöst az egyházból (Kor. I. 5,4. 5.), úgy most ugyancsak az Úr Jézus nevében (= személyében) visszafogadja őt az egyházba.
* 11. Hogy be ne hálózzon minket a sátán, hogy túlságos szigorúságunkkal talán hithagyásra ne vigyük a szóban forgó, megtérni kész bűnöst.
* 12-17. Szt. Pál troási és macedóniai útjában nagy lelki gyötrelmei közölt is mindenfelé Krisztus jóillatát terjesztette.
* 12. Troásba érkeztem: Efezusból való távozásom után. A nyitott ajtó az Úrban az evangélium hirdetésének lehetősége. (V. ö. Kor. I. 16,9.)
* 13. Nekik: a troási keresztényeknek. Szt. Pál lelki gyötrelmének oka nem annyira Titus távolléte volt, hanem az aggodalom a korintusi egyház állapota fölött, melyre vonatkozólag Titustól várt jobb híreket. Macedóniába menék: V. ö. Csel. 20,1.
* 14. Szt. Pál azért ad hálát Istennek és azért beszél diadalról, mert Macedóniában találkozott. Titussal. és tőle a korintusi egyház állapotát illetőleg többé-kevésbbé jó híreket hal ott. (7,5. skk.) Az ő ismeretének illata szó kép, mely az Úr Jézus személyének és evangéliumának ismeretét és a benne való hitet jelenti, mint Isten előtt igen kedves dolgot. (V. ö. az ószövetségi „jóillatú áldozatot”. Móz. III. 1,9.)
* 15. Az előbbi vers szóképének folytatása: maga az evangélium hirdetője is mintegy jóillatú áldozat Isten előtt. Krisztus jóillata vagyunk: mert ő tölti el apostolainak lelkét. Akik elvesznek: akik a saját hibájukból nem hisznek és így elkárhoznak. A vers utolsó része szépen fejezi ki azt a nagy igazságot, hogy Isten a munkát jutalmazza, nem pedig az eredményt, mely nem a munkálkodótól függ.
* 16. A halál illata, az élet illata, a görög szerint: «halálos illat», «éltető illat». Jézus Krisztus ismerete élet vagy halál forrása aszerint, amint azt alázatos szívvel elfogadjuk, vagy önmagunktól eltaszítjuk. V. ö. Luk. 2,34. 35; Ján. 9,39-41. Erre: Krisztus jóillatának (az evangélium ismeretének) terjesztésére. Oly szó a görögben nem olvasható. A kérdésre Szt. Pál nem felel közvetlenül, de a – 17. versben megvan a közvetett válasz: csak az alkalmas az evangélium hirdetésére, aki ezt önzetlenül, egyedül Jézus Krisztusért teszi. Mi; Szt. Pál és az evangéliumot hirdető társai. Igen sokan: a saját hasznukat vagy dicsőségüket kereső álapostolok. Meghamisítják az Isten igéjét: a saját egyéni véleményeikkel és bölcseségükkel. V. ö. Kor. I. 3,11. skk. A görög kifejezés azt is jelentheti, hogy az álapostolok a saját anyagi érdeküket keresik az Isten igéjének hirdetésével. A kettős hanem az állítás fokozására szolgál. Őszintén: tiszta, önzetlen lelkülettel. Mintegy az Istenből: isteni sugallatra. Krisztusban: Krisztussal való benső lelki egyesülésben. (12,19; Gal. 2,20. stb.)
* 3,1-3. Szt. Pálnak, az apostolnak nincs szüksége senkitől sem ajánló levélre; az ő ajánló levele az általa alapítóit korintusi egyház.
* 1. Újra: úgy látszik, hogy Kor. I. egyes helyeit Szt. Pál ellenségei az apostol önajánlásának mondták. Némelyek: az egyes, egyházközségek tagjai (és egyes tanítói) ajánló iratokat szoktak kérni egyházi elüljáróiktól (püspökeiktől), ha idegenbe mentek. V. ö. Kor. I. 16,3. Itt valószínűleg Jeruzsálemből jött zsidókeresztényekről van szó.
* 2. A mi szívünkbe írva: az apostol mélységes szeretete hívei iránt. Ismeri és olvassa minden ember: a korintusiak hite és keresztény élete minden ember előtt ismerete.
* 3. A hasonlat folytatása. Melyet mi szolgáltattunk: V. ö. Kor. I. 9,2. Az élő Isten lelke a Szentlélek malasztja. Nem érzéketlen kőtáblákra, mint az ószövetségi törvény (v. ö. Móz. II. 31,18; V. 9,10.), hanem a szívnek hústábláira: Szt. Pál szívébe, mely annyira szereti híveit. V. ö. Jer. 31,33. (Ez. 11,19; 36,26.)
* 4-11. Az apostol az újszövetségnek szolgája, melynek dicsősége sokkal nagyobb az ószövetség múlandó dicsőségénél.
* 4. Ilyen bizodalmunk: amilyen az 1-3. versben mondottakból következhetik. Krisztus állal az Isten iránt: Szt. Pál apostolt munkáinak minden sikerét Isten malasztjának és Krisztus közvetítésének köszöni. Ezt a gondolatot bővebben kifejti az 5. vers. Elegendők, elégséges voltunk, a görög szerint: «alkalmasok». «alkalmas voltunk». Mint önmagunkból: a magunk erejéből. V. ö. Kor. I. 3,4-9. Ján. 15,5.
* 6. Az új szövetség az üdvösségnek Krisztus által hozott új rendje, az evangélium, mely egyszersmind a Léleknek (a Szentléleknek, v. ö. Róm. 2,29: 7,6; Zsid. 10,29.) szolgálata. A betű szolgálata a kőtáblákra vésett ószövetségi törvény. A betű öl: az ószövetség csak felébresztette az emberekben a bűntudatot, sőt nehéz parancsaival nem egyszer a bűnnek oka is volt (Gal. 3,19.), de benső megigazulást önmagától nem adhatott. V. ö. Róm. 7,5. skk.; 8,10. skk.; Kor. I. 15,56. A Lélek életet ad: igazi, benső megigazulást. V. ö. Róm. 8,2. stb.
* 7-11. Hármas összehasonlítás az ó- és az újszövetségi törvény között, mely feltünteti az utóbbinak kiválóságát az előbbi fölött.
* 7. Az ószövetségi törvény a halálnak szolgálata: L. az előbbi vers magyarázatát. A kövek az ószövetségi törvénytáblák. (Móz. II. 31,18; V. 9,10.). Mózes épúgy közvetítője az ószövetségi törvénynek, mint az apostolok az újszövetséginek. Mózes arcának múlandó dicsősége annak múló ragyogása volt Istennel való társalgásai után (Móz. II. 34,29-35.); de ez a múlandó ragyogás találó előképe az egész ószövetség múlandó jellegének.
* 8. A kisebb dologról a nagyobbra való következtetés.
* 9. Az ószövetség a kárhoztatás szolgálata, mert bizonyos tekintetben oka a bűnnek (L. 6. v.), és így kihívja Istennek kárhoztató ítéletét a bűnös ellen. (V. ö. Móz. V. 27,26.) Az újszövetség az igazságosság szolgálata, mert benső megigazulást szerez.
* 10. Ami abban a részben megdicsőült: az ószövetség, melynek dicsősége elenyészik az újszövetségnek túláradó dicsősége mellett.
* 11. Ami múlandó (L. a 7. v. jegyzetét): az ószövetségi törvényhozásnak előkészítő jellege volt az evangéliumi törvényre (Gal 3,24.), és ennek eljövetelével betöltötte hivatását. (Zsid. 8,13.)
* 12-18. Szt. Pál apostoli nyíltsággal hirdeti az evangéliumot.
* 12. Ilyen reménységünk: az apostoli méltóságnak tudata, és a mennyei dicsőségnek reménye. Nagy nyíltsággal: apostoli bátorsággal; L. a 13. versben Szt. Pálnak saját magyarázatát. A 13. v. hiányos mondat: nem teszünk úgy, mint Mózes» stb. Arcán azt, ami múlandó: arca ragyogásának elmúlását; a görög szerint; «a mulandónak (= arca ragyogásának és egyszersmind a mulandó ószövetségi törvénynek) végét».
* A 14-17. v. kitérés: a zsidóság szívét lepel borítja, mely elfödi előttük a Szentírásnak valódi értelmét.
* 14. A lepelben, mellyel Mózes eltakarta arcának ragyogását, midőn a néphez beszélt, Szt. Pál annak előképét látja, hogy az elfogultság, mint a szentírás fölött elterülő lepel, megakadályozza a zsidó népet az evangéliumi igazság felismerésében; nem értik meg, hogy a mózesi törvény Krisztus eljövetelével hatályát vesztette.
* 15. Mikor Mózest olvassák: a zsinagóga isteni tiszteletén.
* 16. Megtér az Úrhoz, t. i. Izrael népe, vagy mások szerint: az ő szívük. V. ö. Róm. 11,25-27.
* 17. Az Úr a Lélek. Szt. Pál egyáltalán nem tanítja Krisztusnak és a Szentléleknek személyi azonosságát, hanem mint a következő kifejezés (az Úr Lelke) mutatja, ugyanazt mondja, amit Ján. 14,18. 26; 15,26; 16,13. 14-ben is olvassunk: a Szentlélek a Fiúnak lelke. A vers második része azt fejezi ki, hogy az újszövetségi törvény a szabadság törvénye. (V. ö. Gal. 4. fejezet; 5,13.)
* 18. Szt. Pál képletes beszédének alapja: Mózes ragyogó arca (13. v.). Mi mindnyájan: az apostolok. Fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét: az evangélumi tanításban, és egykor majd tökéletesen a mennyei boldogságban. Ugyanazon képmássá fogunk átváltozni: a Szentlélek benső működése lelkünket egyre jobban átalakítja az Úr Jézus hasonlatosságára, úgy hogy egyre nagyobb mennyei dicsőségre nyerünk jogot.
* 4,1-6. Az evangélium, melyet Szt. Pál önzetlenül hirdetett, ragyogó világosság minden jóakaratú ember számára. Ezek a versek még az előbbi fejezet utolsó gondolatkörét folytatják.
* 1. Ily szolgálatunk: az evangélium hirdetésének apostoli tisztsége. Aminthogy irgalmasságot nyertünk: Szt. Pál a neki jutott apostoli méltóságot sohasem tulajdonítja a saját érdemeinek, hanem egyedül Isten végtelen irgalmának. V. ö. Kor. I. 15,10; Gal. 1,15. 16. stb. Nem csüggedünk el: mindig bízhatunk az Úr segítségében, mert ő választott ki minket az apostoli tisztségre.
* 2. Lemondunk a gyalázatos alattomosságról; egyáltalán nem éltünk és nem élünk ezzel. A gyalázatos alattomosság a korintusi tévtanítók álnoksága volt, mellyel meghamisították óz Isten igéjét, hogy azt (önmagukkal együtt) a korintusiak előtt tetszetősebbé tegyék. Velük ellentétben Szt. Pál csak az evangéliumi igazság egyszerű hirdetésével ajánlja magát a jóakaratú embereknek. Isten előtt: csak Isten tetszését keresve.
* 3-4. Közbevetett mondat. El van takarva: a 3,13-ban megkezdett képnek folytatása. Szt. Pál azt mondja, hogy az általa hirdetett tiszta és egyszerű evangéliumi igazságot csak azok nem ismerik meg, akik azt a saját hibájukból nem akarják megismerni. E világ istene a gonosz lélek, ki a világot a bűn hatalmában tartja. (V. ö. Ján. 8,44; 12,31; 14,30; Ef. 2,2; 6,12.) A hitetlen értelmet: a hitetlenek értelmét, hogy ne ismerjék meg azt a fölséges képet, melyet Isten az emberiségnek az evangéliumban mutatott Krisztus dicsőségéről. Számukra szó a görögben hiányzik.
* 5. Szt. Pál a tanításban nem önmagát és a saját bölcseségét hirdeti, mint a korintusi tévtanítók, hanem egyedül Jézus Krisztust. A vers végéhez v. ö. Kor. I. 4,1; 9,19. skk.
* 6. Hogy a sötétségből világosság ragyogjon, a görögben főmondat: „A sötétségből ragyogjon világosság!” (Móz. I. 1,3.) Ugyanaz az Isten, aki a teremtés alkalmával a világosságot létrehozta, Krisztus által felragyogtatta apostolainak szívében az evangélium világosságát az egész emberiség lelki megvilágítására. (V. ö. Ján. 1,4. 5; Ef. 3,9.) Jézus Krisztus arcán, a görög szöveg szerint: „Jézus Krisztus személyében”, ki közvetítője, de egyúttal tárgya és középpontja az evangéliumi tanításnak.
* 7-18. Az apostolok földi élete állandó vértanuság, de rájuk a feltámadás dicsősége vár.
* 7. Ez a kincsünk; az apostoli méltóság. A törékeny cserépedény a gyönge emberi test. (Talán célzás Szt. Pál gyönge testalkatára, v. ö. 10,10.) Ilymódon mindenki előtt nyilvánvaló lehet, hogy a Szt. Pál által elért nagyszerű eredmények voltaképen Istennek művei, melyeknek ő csak eszköze.
* 8-12. Szt. Pál gyönyörű ellentétes párhuzamokban vázolja a saját áldozatos apostoli életét.
* 10. Jézus halálát hordozzuk testünkön: az érte elviselt szenvedésekben. (V. ö. 1,5.) Jézus élete nyilvánvaló lett Szt. Pál testén, mert az apostolnak élete és működése fényes tanúbizonysága a feltámadása után örökké élő Jézus Krisztus erejének. Más magyarázók az apostol jövendő feltámadására gondolnak.
* 11. A 10. versnek hiteles magyarázata. Akik élünk: akik Krisztusban lelki életet élünk. (Mások szerint: „amíg csak élünk”, vagy: akik a sok halálveszedelem közt mégis életben maradunk.)
* 12. A halál munkálkodik Szt. Pálban az őt érő sok szenvedés által. Bennetek pedig az élet: célzás a korintusi hívek nyugalmas életére.
* 13. A hit a következő versek tanúsága szerint itt a reményt és bizalmat jelenti. A hitnek ugyanaz a lelke: a reménységet bennünk munkáló Szentlélek, aki az idézett zsoltárt (115,1.) is sugalmazta, melyben a szent szerző nagy veszedelemből való szabadulásért ad hálát Istennek.
* 14. A keresztség szentsége minket Jézus Krisztus titokzatos testének tagjaivá tett, és így jogot ad a dicsőséges feltámadásra Krisztus hasonlatossága szerint. Eléje állít, t. i. Krisztus ítélőszéke elé, az örök jutalom elnyerésére. Veletek együtt az apostol mély alázatosságának és hívei iránt érzett szeretetének szép kifejezése.
* 15. Minden értetek van: Szt. Pálnak minden szenvedése híveinek javára szolgál. (V. ö. 1,6.) A vers második része a görögben így hangzik: „hogy a kegyelem, többek által megnövekedve, a hálaadást bőségessé tegye Isten dicsőségére”. Úgy a Vulgátának, mint a görög szövegnek értelme az, hogy a korintusiaknak jutott sok kegyelem őket Isten iránt való mélységes hálára indítja, a buzgó hálaadás pedig a kegyelmeknek újabb bőségét eszközölje ki számukra.
* 16. A külső ember a látható test, melyet a sok szenvedés egyre közelebb visz a halálhoz. A belső ember a Krisztus által a természetfölötti életre hívott ember, ki a kegyelem állapotában napról-napra nagyobb tökéletességre jut.
* 17. A rövid földi élet szenvedéseinek elviselése, melyet a kegyelem oly annyira meg is könnyít, mérhetetlen örök dicsőséget biztosít számunkra. (Róm. 8,18.)
* 18. A keresztény ember világfelfogását a természetfölötti szempontoknak kell irányítaniuk. A látható dolgok a földiek, a láthatatlanok a mennyei javak.
* 5,1-10. Szt. Pálnak forró vágya az égi haza, mint megérdemelt jutalom után. Ez a szakasz az előbbi fejezet utolsó gondolatkörét folytatja.
* 1. A mi földi sátorházunk a halandó test, melyet Szt. Pál épen múlandósága miatt könnyen fölszedhető sátorhoz hasonlít. Az Istentől, nem emberi kézzel alkotott örök házunk a feltámadásban megdicsőült test. Szt. Pál oly biztosan reméli a feltámadás dicsőségét, hogy arról mint már jelen dologról beszél: van épületünk.
* 2. Sóhajtásunk ebben: földi életünkben epedve várjuk a mennyei dicsőséget. Égi hajlékunkat arra felölteni óhajtjuk: az emberi természet borzad a halál megsemmisülésétől, és halál nélkül óhajtaná a test megdicsőülését, mint majd azoknál fog történni, akiket Jézus Krisztus második eljövetele életben fog találni. (L. Kor. I. 15,51. a görög szöveg szerint.)
* 3. Azt felöltvén: a feltámadás után a romolhatatlan testet öltvén fel. A mezítelenség a jó cselekedetek hiányát jelenti. (V. ö. Mát 22,11.12.) Figyelmeztetés arra, hogy nagy gonddal munkáljuk örök üdvösségünket.
* 4. Ebben a sátorban: halandó testünkben. A teher a földi élet gyötrelmei, és főleg a haláltól való félelem. Nem akarjuk, hogy levetkőztessünk: nem szívesen hagyjuk el testünket a halál pillanatában, hanem halál nélkül óhajtanok az örök dicsőséget felölteni.
* 5. Maga az Isten öntötte lelkünkbe az örök élet vágyát, és ennek zálogául a Szentlelket közölte velünk.
* A 6. vers befejezetlen mondat, melyet Szt. Pál a 8. versben újra megkezd. Bizakodva: a keresztény ember Isten szent akaratán megnyugodva fogadja a halált, mert ez az útja annak, hogy Istennek színről-színre látásába jussunk.
* 7. Földi életünkben csak a hit által ismerhetjük meg Istent és az örök igazságokat.
* 8. A buzgó keresztény ember örömmel várja a halált, mely lelkét örökre egyesíti Istennel. Ez a vers nem áll ellentétben a 2. verssel.
* 9. Akár távol vagyunk az Úrtól: földi életünkben; akár jelen vagyunk: a mennyben.
* 10. A feltámadásnak biztos volta, mely egyszersmind az örök jutalomnak vagy örök büntetésnek végső megpecsételése.
* 11-15. Szt. Pált minden tettében Krisztus szeretete, nem pedig a hiúság és az önzés vezeti.
* 11. Tehát szóval az apostol a 10. vershez kapcsolja gondolatát. Az Úr félelme vagy a szorosan vett istenfélelem, vagy (valószínűbben) az Úrnak félelmes ítélete. Embereket meg kell győznünk: embereket (az apostolnak korintusi ellenfeleit) iparkodunk meggyőzni, t. i. szándékunk tisztaságáról, – mely Isten előtt nyilvánvaló. A ti lelkiismeretetek: a ti meggyőződéstek; az apostol reméli, hogy: szándékának tisztaságát korintusi hívei is elismerik.
* 12. Szt. Pál azt akarja, hogy hívei büszkék legyenek reá mint apostolukra, annál is inkább, mert ellenfelei csak külsőségekre (külső jámborság, ékesszólás stb.) hivatkozhatnak, nem pedig szívből fakadó, igaz erényekre.
* 13. Ha esztelenek vagyunk: ha önmagunkról dicséretes dolgokat mondunk. (V. ö. 11,1. 17. 21; 12,11.) Ha eszesek vagyunk: ha higgadtan beszélünk. Szt. Pál mindenben csak Isten dicsőségét és híveinek javát kereste,
* 14. az Úr Jézus legtisztább szeretetéből. Ha szócska a jobb görög kéziratokban nem olvasható. A vers második részének értelme: az Úr Jézus, az egész emberiségnek feje, végtelen szeretetből mindnyájunkért meghalt; vele együtt és őbenne a keresztség által mi is mindnyájan meghaltunk, és most már rajtunk áll, hogy a kegyelem új életében halálának és feltámadásának gyümölcseit magunkra alkalmazzuk. V. ö.; 17. v.: Róm. 6,3-5.
* 15. V. ö. Róm. 14,7-9. Akik élnek, t. i. Krisztusban új, lelki életet. Ezek már nem élhetnek többé önző módon önmaguknak, hanem Krisztus érdekeinek kell magukat szentelniök.
* 16-21. Isten Krisztus által kiengesztelődött a világgal; az apostolok ezen kiengesztelődésnek hírnökei.
* 16. Mi: Szt. Pál és társai, ellentétben korintusi ellenségeivel. Mostantól fogva: mióta Szt. Pál az Úr Jézus híve és apostola lett. Senkit sem ismerünk test szerint: senkit sem értékelünk a pusztán természetes és földi szempontok szerint. Krisztusnak test szerint való ismerete arra vonatkozik, hogy megtérése előtt Szt. Pál is a zsidók felfogását osztotta Krisztusról, és őt puszta embernek tartotta.
* 17. Szt. Pál tanításának egyik alapvető tétele: aki a keresztség által Krisztus titokzatos testének tagja lett, új teremtménnyé lett, mert Krisztusban az örök életre újjászületett. (V. ö. Róm. 6,6; Ef. 2,10. 15; Kol. 3,9.10.) A régiek elmúltak, íme minden újjá lett: célzás az ószövetség egyes jövendöléseire a világ általános megújhodásáról a messiási korban, (Iz. 65,17; 66,22.)
* 18-19. Az Úr Jézus megváltó halála eleget tett a világ bűneiért, és minden embernek megadta a belső megigazulás lehetőségét. Mindez pedig az Istentől van: Isten a végső oka és szerzője minden kegyelemnek. Irántunk: az egész emberiség iránt. Nekünk: az apostoloknak; ugyancsak az apostolokra vonatkozik a reánk szó is. A kiengesztelődés szolgálata (igéje) az Úr Jézus megváltó haláláról szóló tanítás. Krisztusban: Krisztus által. Nem tudván be nekik bűneiket: Isten csak azt a bűnt nem tudja be, amely tökéletesen ki van engesztelve, el van törölve, és így nem létezik többé.
* 20. Az apostolok Krisztus művének tisztfolytatói és hírnökei. A vers utolsó szavaiban komoly felhívás van bűnbánatra és megtérésre.
* 21. Isten Krisztust értünk bűnért való áldozattá tette: mintegy az ő szent személyére helyezte az egész emberiség bűneit, hogy azokért Istennek méltó elégtételt adjon és nekünk a teljes megigazulást megszerezze. A görög és a latin szöveg szó szerint így hangzik: «értünk bűnné tette», ahol a „bűn” szó a héber «chattát»-nak (mely egyaránt jelent bűnt és bűnért való áldozatot) betű szerint való fordítása.
* 6,1-2. Intelem a komoly megtérésre.
Az előbbi fejezet utolsó gondolatának folytatása. Mint munkatársak: t. i. mint Jézus Krisztus tisztének folytatói és így az ő munkatársai. Isten malasztja itt a bűnbánatra való felhívás (5,20.), nem általában a felvett kereszténység. Ő mondja: az Isten. Az idézet Iz. 49,8-ból való, ahol az Istennek tetsző idő és az üdvösség napja a Messiás eljövetelének ideje. Szt. Pál ezt a jövendölést a korintusi híveknek adott kegyelem-időre vonatkoztatja.
* 3-10. Szt. Pál egyre jobban emelkedő beszédben gyönyörű jellemzését adja a saját apostoli működésének. Ez a részlet Szt. Pált született szónoknak tünteti fel, ki a görög nyelvet is mesteri módon kezeli.
* 3. Senkinek, a görög szerint helyesebben: «semmiben». A mi szolgálatunk, a görög szerint: „a szolgálat”. Szt. Pál gondosan kerül mindent, ami az evangélium terjedésének akadálya lehetne.
* 4. Szt. Pál kizárólag áldozatos apostoli életével ajánlja és mutatja magát Isten szolgájának. A következő felsorolás kilenc tagját a magyarázók három csoportra osztják. A nyomorúság, szükség és szorongatás általánosságban jelentik a megpróbáltatásokat;
* 5. a verés, a tömlöc és a zendülés az apostoli munka külső akadályai (v. ö. 11,23. skk.; Csel. 13,50; 14,18. 19; 16,19. skk.; 19,23-40.). a fáradság, virrasztás és böjtölés pedig Szt. Pálnak önként vállalt önmegtagadásai. (V. ö. Csel. 20,31.)
* 6. A 4. vers gondolatának folytatása. A tudás az erkölcsi igazságok ismerete. A Szentlélekben: a tőle nyert adományok által.
* 7. Jobbról és balról a görögben a fegyverzet szónak két jelzője; a jobbkézben tartott (támadó) fegyver a kard és a lándzsa, a balkézben hordott (védő) fegyver a pajzs. Képletesen az evangélium igazságáért vívott harcról van szó.
* 8-10. Szt. Pál gyönyörű ellentétekben és egyre fokozódó hévvel rajzolja áldozatos apostoli életét. Mint halálra váltak: mint állandóan halálos veszedelemben forgók. Mint megvertek: akiket Isten megfenyített és állandóan megfenyít. Sokakat gazdagítók, t. i. lelki kincsekkel. Semmijük sincsen: földi javakban; mindenük megvan: Istenben.
* 11-13. Az előbbi gondolat befejezése, a korintusiakhoz intézett szeretettel teljes szózat alakjában.
* A 11. vers a 3-10-ben mondottakra vonatkozik. A mi szívünk kitárult, t. i. az irántatok való szeretetben.
* 13. Viszonozzatok hozzátok való atyai szeretetemet hasonló gyermeki szeretettel!
* 14-18. A bűnbánatra való felhívás (1. v.) folytatása: a pogányokkal való érintkezés kerülése.
* 14. Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel, a görög szerint: „Ne fogassátok be magatokat felemás igába a hitetlenekkel”, – akikkel t. i. nem illetek össze. A gondolat Móz. V. 22,10-re emlékeztet. A következőkben Szt. Pál öt ellentétes párhuzamot von a kereszténység és a pogányság között. Az igazságosság és a világosság a kereszténység, a gonoszság és a sötétség a pogányság.
* 15. Béliál héber szó, melynek jelentése: «semmirekellő»; idővel a gonosz lélek megnevezésére kezdett szolgálni.
* 16. Isten temploma az egyes hívek (Kor. I. 6,19.) és az azokból alakult egyház. Az idézet Móz. III. 26,11-ből való, ahol Istennek az ószövetségi frigysátorban való lakásáról van szó.
* 17. A pogányságból való (lelki) kiválás. Az idézetet Szt. Pál Izaiás 52,11-ből veszi: Izrael távozása Babilóniából.
* 18. Több ószövetségi szentírási helynek (Kir II. 7,14; Iz. 43,6; Jer. 31,9; Ez. 20,34.) igen szép összeolvasztása.
* 7. Az 1. vers a 6. fejezet gondolatkörének befejezése. Ilyen ígéreteink: a 6,16-18-ban olvasható isteni ígéretek, melyek a kereszténységben teljesedtek be. A test és a lélek minden szennye a tisztátalanság és a pogányságnak többi bűnei.
* 2-16. Szt. Pál szívből örvend annak, hogy előbbi levele oly üdvöt hatással volt híveire és hogy Titus oly jó híreket hozott Korintusból.
* 2. Fogadjatok be miniket szívetekbe, mások szerint: «Értsetek meg minket!» A továbbiakban Szt. Pál valószínűleg korintusi ellenségeinek ragalmait utasítja vissza, vagy pedig szavai kiegészítendők: „mint a tévtanítók”.
* 3. Kárhoztatástokra, a görög szerint: «kárhoztatásra». Az apostol előbbi szigorú levelével csak híveinek javát akarta előmozdítani. A következő szavakkal Szt. Pál a 6,11-13-ban mondottakra céloz.
* 4. Nagy az én bizalmam bennetek, némelyek a görög szöveget így fordítják: Nagy nyíltsággal (= apostoli bátorsággal) szólok hozzátok. Telve vagyok vigasztalással, t. i. a Titus által hozott jó hírek miatt. Minden szorongatásunk: L. 6,4-10; 11,23-29; itt különösen Szt. Pál nagy aggodalmáról van szó korintusi híveiért. 5. L. 2,12. 13. Testünknek: nekünk, gyarló embereknek; mások szerint az apostol lelki szenvedései testi egészségének is ártottak. Kívül harcok a pogányokkal, zsidókkal és ellenfeleivel. Félelem: a híveiért érzett nagy aggodalom.
* 6. A megalázottakat a görög szöveg szerint: a leverteket. (V. ö. Máté 5,5; Iz. 49,13.) Titus eljövetele által (2,12. 13.): kit Szt. Pál előbbi levelének megírása után Korintusba küldött.
* 7. A ti vágyódástokat: az apostol után. A ti sírástokat: fájdalmukban, hogy Szt. Pálnak szomorúságot okoztak. A ti buzgólkodástokat: mellyel Szt. Pál intelmeinek megtartását megígérték.
* 8-9. Szt. Pál szívből örvend annak, hogy előbbi levelének szigorú hangja a korintusiakat őszinte bűnbánatra és javulásra vezette, bár neki magának is fájt, hogy kénytelen volt híveinek szomorúságot okozni. Isten szerint: Istennek tetsző módon. Semmiben se szenvedjetek kárt: nagy lelki hasznotok legyen. Miattunk (gör.) helyesebb, minta Vulgata szerint: «a magatok részéről».
* 10. Állhatatos megtérést, a görög szerint: „meg nem bánt megtérést”. A világ szomorúsága a világ szelleméből fakadó szomorúság, a kétségbeesés.
* 11. Buzgóságot: ellentétben az előbbi lanyhasággal. (Kor. I. 5,2. 6.) Védekezést: hogy nem volt részük a vérfertőző bűnében. Méltatlankodást: a vérfertőző bűne fölött. Félelmet: Szt. Páltól. Kívánságot, vágyódást: hogy az apostol minél előbb visszatérjen Korintusba. Megtorlást: a vérfertőzőnek kiközösítését.
* 12. Nem a sértő miatt: nem kizárólag miatta, hanem az egész egyházközség javáért. A sértő a legtöbb magyarázó szerint a vérfertőző; a megsértett annak atyja. (Kor. I. 5,1.) A vers vége a jobb görög kéziratokban így hangzik; «hogy megmutassátok buzgóságtokat, melyet irántunk éreztek Isten előtt».
* 13-14, A korintusiak beigazolták Titus előtt, hogy mind igaz, ami jót Szt. Pál róluk Titusnak elmondott.
* 16. Szt. Pál meg van győződve, hogy mindenben bizalommal tehet szeretett korintusi híveihez. — Itt végződik levelünknek első része.
* II. rész: A jeruzsálemi egyház számára rendezett gyűjtés. (8. 9. fejezet.)
* 8,1-15. Szent Pál a macedóniai egyházak példájával buzdítja korintusi híveit, hogy bőven adakozzanak a jeruzsálemi egyház javára.
* 1. Az Isten kegyelme a macedóniai hívekben felébresztett jószívűség.
* 2. A nyomorúságnak sok megpróbáltatása a macedóniai egyházakat a zsidók részéről ért sok üldözés, melyekről részletesen beszél Csel. 16,20. skk.; 17,5. skk.: Tessz. I. 1,6; 2,14-16. Bőséges lett az örömük, melyet a jótékonyság gyakorlása ad a léleknek. A macedóniai egyházközségek nemes egyszerűséggel és bőségesen teljesítették a felebaráti szeretet nagy parancsát. (V. ö. Máté 6,3.)
* 4. A szegény macedóniai hívek részesülni akartak azokban a kegyelmekben, melyeket a jótékonyság gyakorlása a léleknek juttat.
* 5. Önmagukat adták oda először az Úrnak: a jócselekedet nemes szándékával: azután nekünk: az irgalmasság cselekedetének végrehajtásával. Isten akarata által: Isten kegyelme által, mely őket a jótékonyságra sarkallta.
* 6. Amint megkezdte: korintusi tartózkodása alkalmával.
* 7. A macedóniai egyházak jó példájának feltüntetése után Szt. Pál egyenesen áttér a korintusi gyűjtésre. V. ö. Kor. I. 16,1-3. A szó a keresztény tanítást jelenti, az ismeret annak helyes megértését.
* 8. A macedóniai hívek nagy jótékonysága a korintusiak buzgóságának próbaköve lehet. Úgy látszik, a Kor. I. 16,1-3-ban elrendelt gyűjtés némileg megakadt volt.
* 9. Szt. Pál az Úr Jézus csodálatos nagylelkűségét állítja olvasóinak szeme elé. V. ö. Filipp. 2,5-8.
* 10. Ez hasznotokra van: az irgalmasság cselekedetei Istennek végtelen irgalmát biztosítják az adakozónak. Elkezdtetek: a korintusiak nemcsak a gyűjtés tényleges megkezdésében, hanem annak elhatározásában is megelőzték Macedónia egyházait. Más magyarázat szerint Szt. Pál azt mondja, hogy korintusi hívei a gyűjtés ügyét (kezdetben ?) nagyon komolyan szívükre vették.
* 11. A komoly szándékot kövesse a gyűjtésnek lényleges végrehajtása.
* 12. Isten nem az adomány nagyságát, hanem a szív készségét tekinti. V. ö. Márk 12,41-44; Luk. 21,1-4.
* 13. Szt. Pál nem azt kívánja, hogy hívei az adakozással önmagukat döntsék szegénységbe, hanem hogy a fölösleg egyformán osztassék meg köztük és a szegényebbek között.
* 14. Az ő bőségük: a szegény jeruzsálemi hívek erényei, és Isten előtt való kedvességük, melyek jótevőiknek javára fognak szolgálni.
* 15. Amit a Szentírás a mannának egyenlő mennyiségű összegyűjtéséről mond (Móz. II. 16, 18.), azt Szt. Pál a lelki és anyagi javaknak a hívek közt kívánatos egyenletes megosztására alkalmazza.
* 16-24. Titusnak és kél társának ajánlása.
* 16-17. Titus nemcsak Szt. Pál kívánságára, hanem egyszersmind a saját szíve sugallatára is hallgatva ment el Korintusba.
* 18. A testvér szó itt is, úgy mint a 22. versben «keresztényt» jelent. Szt. Pál, hogy minden meggyanusításnak elejét vegye, Tituson kívül még két más keresztényt is megbízott az alamizsna összegyűjtésével; v. ö. Kor. I. 16,3. Egyes magyarázók szerint az itt említett «testvér» Szt. Lukács; mások szerint Barnabás vagy Szilvánus. Biztosat nem mondhatunk. Dicsérete vagyon... az evangéliumért: az evangélium hirdetésében tanúsított buzgóságáért.
* 19. Versünk azt mutatja, hogy Szt. Pál az egyházak által jelöltette ki azokat, akiknek a gyűjtés ügyével foglalkozniok kellett,
* 20. hogy minden önmaga ellen irányuló gyanút lehetetlenné tegyen. Kerülvén: kerülni akarván.
* 21. Szt. Pál féltő gonddal őrködik a saját jó hírneve fölött.
* 22. Az itt említett testvér (keresztény) neve szintén ismeretlen. Szt. Pál a saját bizalmáról beszél, melyet korintusi híveibe helyez, hogy hozzájuk küldött követeit illő módon fogják fogadni.
* 24. Mutassátok magatokat méltóknak arra a dicséretre, mellyel titeket más egyházak előtt elhalmoztalak. Az egyházak elsősorban valószínűleg azok az egyházközségek, amelyekből való volt Titusnak két kísérője.
* 9,1-15. Továbbá buzdítás a Korintusi hívekhez, hogy jó kedvvel is tehetségük szerint bőven adjanak alamizsnát.
* 1. A szentek javára való szolgálat a jeruzsálemi egyház számára folyó gyűjtés.
* 2. Szt. Pál igen finoman kelti fel olvasóinak jóindulatát. Achaja is fölkészüli a múlt esztendő óta: L. 8,10. Igen sokakat föllelkesített: Macedóniában. Szt. Pál a két görög tartomány egyházait kölcsönösen buzdítja egymás jó példájával.
* 4. Ebben a dologban: hogy titeket annyira dicsértünk bőkezűségtekért.
* 5. Mint áldás, nem mint fösvénység: mint jó szívvel és nem ösvényen adott alamizsna.
* 6. Az isteni jutalom mértéke az ember erényeihez igazodik. (Máté 7,2. és párh. h.)
* 7. Kiki, t. i. adakozzék. A vers vége Péld. 22,8-ból vett idézet a Hetvenes görög fordítás szerint.
* 8-9. A bőséges adományt Istennek bőséges áldása fogja megjutalmazni. Bőven teljék minden jótéteményre: a megelégedett embernek bőven telik arra is, hogy jót tegyen másokkal. Az idézet Zsolt. 111,9-ből való.
* 10-11. V. ö. Iz. 55,10. Isten, ki a magvetőnek magot és eledelt ad, a korintusi híveknek is meg fogja adni a szükséges javakat az alamizsnálkodásra és jótékonyságukat bőven meg is fogja jutalmazni; a megsegített jeruzsálemi keresztények pedig Istennek mélységes hálát fognak mondani.
* 12. Tisztség, a görög szerint: „áldozati cselekmény”; Szt. Pál az alamizsnálkodást mint Istennek igen tetsző áldozatot fogja fel.
* 13. A jeruzsálemi keresztények hálát fognak adni Istennek (11. v.) a korintusi hívek élő hitéért, mely a felebaráti szeretet gyakorlásában megnyilvánult,
* 14. és imádkozni fognak jótevőikért.
* 15. Szt. Pál előre látja, mennyire közel fogja hozni ez a szeretetadomány a zsidó- és a pogány-keresztények szívét egymáshoz, s ezért már előre hálát ad az Istennek. — A 15. verssel végződik a levél második része.
* III. rész. Szt. Pál önvédelme ellenségeivel szemben. (10-13. fejezet.)
* 10,1-11. Szt. Pál Istentől nyert hatalmára hivatkozva kéri korintusi ellenségeit, ne kényszerítsék őt szigorú fellépésre, midőn majd körükbe érkezik.
* 1. Szt. Pál beszéde igen eleven és heves lesz. Az apostol Krisztus szelídségét és kegyességét állítja ellenfeleinek szeme elé, hogy őket megfontolásra bírja. A vers második fele szelíd gúny ellenfeleivel szemben.
* 2. Azon bizodalomnál fogva: apostoli méltóságom tudatában. Egyesekkel szemben: korintusi ellenségeimmel szemben. Mintha mi a test szerint járnánk: mintha Szt. Pált földi (és sokszor nemtelen) indítóokok vezetnék.
* A 3. vers értelme: Bár gyönge, testben élő ember vagyok, Isten ügyét nem földi eszközökkel védem.
* 4. Az erősségek, a tervek és az 5. versben említett magasságok az emberi álbölcseség tanításai és általában az emberi tévedések és tervezgetések, melyek Isten tanításával és terveivel ellenkeznek. (Szt. Pál elsősorban a korintusi álapostolok tévedéseire gondol.) Szolgaságba hajtunk minden értelmet: a keresztény hit elfogadása az értelemnek alázatos meghódolását kívánja.
* 6. Megbüntetni minden engedetlenséget: végső fokban az egyházból való kiközösítés által, melyet azonban csak a hívek engedelmessége tehet hatásossá (= mihelyt teljes lesz a ti engedelmességtek.)
* 7. Ami a külső: a korintusi álapostolok egész viselkedése. Ebben a versben szépen nyilvánul meg az apostolnak mély alázattal párosult nemes önbizalma.
* 8. Szt. Pál azt mondja, hogy a továbbiakban kénytelen lesz önmagáról dicséretes dolgokat elmondani, és így apostoli méltóságát kellő világításba helyezni, de ezzel csak az igazságot fogja szolgálni. A ti épüléslekre és nem romlásiakra: Szt. Pál a saját. Istentől nyert hatalmát szembeállítja a tévtanítók bitorolt hatalmával, kik ezzel a korintusiak-nak csak erkölcsi és anyagi kárt okoztak.
* 9-11. A levelekkel: Szt. Pál ezen levél előtt már két levelet intézett volt Korintus keresztényeihez. L. Kor. I. bevezetését és I. 5,9. jegyzetét. Szt. Pál ellenségei le akarták tompítani ezen levelek hatását, azt állítva, hogy csak a levelek hangja oly félelmetes, de Pálnak megjelenése és egész egyénisége igénytelen. Ezeket megfenyegeti Szt. Pál, hogy velük szemben teljes apostoli tekintélyével fog fellépni.
* 12-18. Szt. Pál nem dicsekszik idegenek munkájával; nagy apostoli tevékenysége eléggé dicséri őt.
* 12. A vers első félében bizonyos gúny van: Szt. Pál nem „meri” magát ellenfeleihez hasonlítani, kik mindenáron azon vannak, hogy magukat az emberekkel megkedveltessék és kegyüket keresik. A vers második felének a Vulgáta szövege szerint az az értelme, hogy az alázatos Szt. Pál tudatában van a saját emberi gyöngeségének, és nem tartja magát többnek, mint ami. A görögben ez a rész így hangzik: „Hanem ők azzal, hogy önmagukkal mérik össze magukat és önmagukkal hasonlítják össze magukat, értelmetlenek.” A görög szöveg szerint Szt. Pál ezekkel a szavakkal ellenfeleinek önzését korholja, kik mindenben csak önmagukat és a saját érdekeiket tartják szemük előtt.
* 13. Az Isten állal kijelölt mérték az a terület, melyet az Úr Szt. Pálnak az, evangélium hirdetésére kijelölt, midőn őt a pogányok apostolává tette. (Csel. 9,15; Gal. 2,7-9.)
* 14. Ebbe az Isten által kijelölt missziós területbe beleesik az egész pogány világ, tehát Korintus is.
* 15. Szt. Pál nem tesz úgy, mint ellenségei, kik az ő munkakörébe tolakodtak, miután ő a munka legnehezebb részét már elvégezte volt; sőt azt reméli, hogy ha korintusi hívei majd jobban megérősödnek a hitben, egyre jobban meg is fogják becsülni az ő önzetlen működését,
* 16. és Szt. Pálnak módjában lesz még újabb, eddig egy apostol által sem érintett vidékeken hirdetni az evangéliumot. (V. ö. Róm. 15,24.)
* 17-18. Jer. 9,23, 24-ből vett (szabad) idézet. Ami jót ember tesz, csak az Isten kegyelméből teheti; és csak az a dicséret helytálló, amelyet az Isten mond az emberről.
* 11,1-6. Szt. Pál a tévtanítóktól óvja híveit, kiket Krisztus tiszta jegyesévé tett.
* 1. Egy kis balgatagságnak mondja az apostol azt, hogy hívei érdekében kénytelen lesz önmagáról jót mondani. (11,5-12,18.) A vers második része a görög szerint így is fordítható: «De hiszen ti el is viseltek engem!»
* 2-3. Szt. Pál képes beszédben a korintusi hitközséget Krisztus szűz menyasszonyának mondja, kit ő jegyzett el az Isten Fiának; de most attól fél, hogy amint a kígyó a paradicsomban elcsábította Évát, az álapostolok is meg fogják rontani Krisztusnak ezt a tiszta menyasszonyát. Isteni féltékenységgel: Isten szeretetéből fakadó és híveinek igaz javát óhajtó féltékenységgel. (Az ószövetség igen gyakran hasonlítja a házassági szeretethez Isten szeretetét választott népéhez.)
* 4. Fájdalmas gúny: az apostol attól fél, hogy a korintusiak szívesen elfogadnának mindenféle téves tanítást, ha azt tetszetős formában hallják. V. ö. Gal. 1,6-9. Aki jő: bármely tévtanító.
* 5. A fölötte nagy (gör.) apostolok a szövegösszefüggés szerint a korintusi tévtanítók.
* 6. Járatlan vagyok a beszédben: Szt. Pál az evangéliumot nem „az emberi bölcseség szavaival” (Kor. I. 1,17.) hirdette, hanem minden keresett szónoki dísz nélkül. Azonban levelei (és különösen ez a levél) mutatják, hogy Szt. Pál igazi istenáldotta nagy szónok is volt. Mindenben ismeretesek lettünk előttetek, a görög szerint, „mindenben megismertettük veletek” (az igazságot). Mások másképen.
* 7-15. Szt. Pál nemes büszkeséggel mondja, hogy korintusi híveitől semmiféle adományt sem fogadott el.
* 7. Önmagamat megaláztam: nélkülözéseket szenvedtem.
* 8. Fosztottam meg, túlzó kifejezés e helyett: «alamizsnát fogadtam el». A más egyházak Macedónia egyházai, nevezetesen Filippi. Zsoldot: adományt.
* 9. Szt. Pál Korintusban sátorkészítéssel kereste kenyerét. (Csel. 18,3.) A Macedóniából jött testvérek valószínűleg Szilvánus és Timóteus (Csel. 18,5.), kik a 8. versben említett adományt Szt. Pálnak elvitték.
* 10. Krisztus igazsága van bennem: ünnepélyes eskü. Szt. Pál nyíltan és nemes büszkeséggel hirdeti egész Achajában, hogy senkinek sem volt terhére.
* 11. Tudja az Isten! t. i. hogy mennyire szeretlek.
* 12. Szt. Pál nem azért nem fogadott el adományt korintusi híveitől, mert őket nem szereti, hanem azért, hogy ellenségeit minden meggyanúsítás alkalmától elüsse; még a látszatát is kerülni akarja annak, hogy eljárása hasonló legyen a tévtanítók kapzsiságához. Úgy látszik, ezek azt szerették volna, ha hozzájuk hasonlóan Szt. Pál is adományokat követelt volna híveitől.
* 13. Krisztus apostolainak tettetik magukat, holott a sátán küldöttei.
* 14. Talán célzás az első emberpár elcsábítására. (Móz. I. 3.)
* A 15. v. utolsó része az álapostolokra váró örök kárhozatról beszél.
* 16-33. Szt. Pál a tévtanítókkal szemben felsorolja a saját kiválóságait, nagyszerű apostoli működését és sok szenvedését.
* 16. V. ö. az 1. verssel; finom gúny. Én is dicsekedjem: mint ahogy dicsekszenek az álapostolok.
* 17. Amit mondok: t. i. a következőkben. Nem Isten szerint mondom: kénytelen vagyok magamról jót mondani (12,11.), ami látszólag az alázatosság parancsa ellen van.
* 18. Sokan: a korintusi tévtanítók. A test szerint: testi, külső kiválóságaikkal.
* 19. Maró gúny, mely a következő versekben egyre jobban fokozódik.
* 20. Szt. Pál találóan jellemzi a tévtanítók bűneit. Szolgaságra vet: zsarnoki módon uralkodik fölöttetek. Felemészt: javaitoktól megfoszt. Megfog: hízelgő beszédekkel. Arcul ver: megvetően és zsarnoki halalommal bánik veletek.
* 21. Szt. Pál gúnyosan azt mondja, hogy ilyen bánásmódra ő csakugyan gyenge volt. Amit valaki mer, azt én is merem: Szt. Pál azt mondja, hogy úgy testi, mint lelki tulajdonságaival, főleg pedig apostoli munkáival van annyi, sőt sokkal több, mint ellenségei.
* 22. Zsidók, izraeliták: a választott néphez tartozók. Ábrahám ivadékai: a messiási ígéretek birtokosai. (V. ö. Gal. 3,6. skk.)
* 23. Szt. Pál nem ismeri el, hogy a tévtanítók csakugyan Krisztus szolgái, ők azonban azoknak mondták magukat. Mint kevésbé okos, a görög szerint: „mint esztelen”. A következő részben Szt. Pál beszéde gyönyörű szónoklattá lesz. Számtalan fáradság által, melyekről Csel. 13-28. oly sokat (és aránylag mégis keveset) beszél. Igen sokszor fogság által: egy bebörtönözést (Filippiben) Csel. 16,23. is említ: de Római Szt. Kelemen, Szt. Pál tanítványa, a Korintusiakhoz írt első levelében (5. fej.) Szt. Pálnak hét fogságáról tesz említést. Verésre mind a zsidók, (24.) mind a római hatóságok (25.) ítélték Szt. Pált.— Csel. 16,22. 23. csak egy megvesszőzést említ, melyre a filippii római elöljáróság ítélte Szt. Pált; a többi megvesszőzésről az Apostolok Cselekedetei hallgatnak. Egy híján negyven ütést: Móz. V. 25,3. a bűnösre legföljebb negyven ütést engedett veretni, de hogy a poroszlók ezen véletlenül se menjenek túl, a gyakorlatban csak harminckilenc ütésig mentek el. A római megvesszőzés ennél kegyetlenebb volt. Egyszer megkövezést: Csel. 14,18. Az itt említett hajótörésekről az Apostolok Cselekedetei nem szólnak; a Csel. 27-ben elbeszélt hajótörés csak később történt. A mély tengeren: t. i. hányatva.
* 26-27. Minderről a sok szenvedésről részletesebben semmit sem tudunk. A hamis testvérek Szt. Pállal szemben ellenséges (zsidó-) keresztények. (V. ö. Gal. 2,4.) A böjtölés önként vállalt önmegtagadást jelent (ellentétben az éhséggel).
* 28-29. A külső szenvedéseken kívül még hívei iránt való nagy szeretete is állandóan áldozatokat követelt Szt. Páltól. A naponkinti zaklatás okozói azok, akik az apostolhoz tanításért, tanácsért, vigasztalásért járultak.
* 29. Szt. Pál szívvel-lélekkel együtt érez híveivel.
* 30. Szt. Pál erőtlenségei a 23-29. versben felsorolt testi és lelki szenvedései Krisztusért. 31. Esküvel való megerősítése az elmondottaknak és még elmondandóknak.
* 32-33. L. Csel. 9,24. 25.
* 12,1-10. Folytatás. Szt. Pál elragadtatásai és látomásai. Mély alázatossága.
* 2. Szt. Pál a neki jutott sok isteni kinyilatkoztatásból (Csel. 9,3. skk.; 16,9.; 18,9. sk.; 22,17. skk.; 23,11; 27,23. skk.; Kor. I. 11,23; 15,8. stb.) itt csak egyet említ, melyről Csel. nem szólnak. Egy embert: az apostol önmagáról beszél, de alázatosságból csak így nevezi meg magát. Tizennégy évvel ezelőtt: 44-ben, második Jeruzsálemi útja (Csel. 11,30; 12,25.) alkalmával. A harmadik égig és
* 4. a paradicsomba: a legmagasabb égig, Istennek színről-színre való látásáig. A 2-4. v. egy és ugyanazon elragadtatásról beszél; a harmadik ég és a paradicsom közt nincs értelmi különbség. Az elragadtatás mikéntjéről Szt. Pálnak nincs bővebb tudomása; épúgy nem mondhatja el emberi nyelven azokat a fölséges kinyilatkoztatásokat, melyeket életének ezen egyik legünnepélyesebb órájában nyert.
* 5. Szt. Pál mélységesen meg van győződve, hogy ez az elragadtatás csak Isten kegyelméből eredt; ő maga arra teljesen méltatlannak érzi magát, és ha dicsekszik is valamivel, csak Krisztusért eltűrt szenvedéseivel (L. 11,30.) dicsekszik.
* 6. Ha dicsekedni akarnék is, kiegészítendő: „bár megtehetném”. Szt. Pál nem akarja, hogy őt bárki is többnek tartsa, mint ami.
* 7-9. Szt. Pál mély alázatosságának gyönyörű megnyilatkozása. A testbe adott tövis, melyet az apostol a sátán angyalának is nevez, a legvalószínűbb magyarázat szerint a tisztátalan testi kísértéseket jelenti; más értelmezők szerint Szt. Pál valamely kínzó betegségről beszél.
* 8. Az Úr = Krisztus. Hogy távozzék az tőlem: a Szt. Pált folyton kísértő (= arcomba ütő) angyala a sátánnak.
* 9. Azt monda nekem: belső sugallattal. Az erő az erőtlenségben lesz teljessé: Isten ereje (kegyelme) a legfényesebben akkor nyilvánul meg, midőn a gyönge embert állandóan győzelemről-győzelemre segíti a kísértések ellen. Hogy... lakozzék bennem, a görög szerint: «hogy... leszálljon reám». Ez a mondat (Örömest... bennem) a 10. verssel együtt rendkívül szép megnyilatkozása az Isten akaratán való tökéletes megnyugvásnak.
* 11-13. Szt. Pálnak apostoli méltóságát a korintusi egyházban csodák is igazolták.
* 11. Oktalanná lettem: L. 11,16. Nektek: kik általam lettetek keresztényekké. Oly fölötte nagy apostolok: L. 11,5. Bár semmi sem vagyok: alázatos önvallomás; v. ö. Kor. I. 15,8-10; Ef. 3,8.
* 12. Az előbbi versben mondottak tanúbizonysága. Isten csodákkal és a kegyelemnek rendkívüli működéseivel bizonyította be a világnak, hogy Szt. Pál az ő valódi, választott apostola.
* A 13. vers utolsó mondata szelíd gúny.
* 14-15. Szt. Pálnak minden áldozatra kész önzetlensége.
* 14. Harmadszor: a legtöbb magyarázó szerint Szt. Pál tehát a Csel. 20,2. 3-ban jelzett korintusi tartózkodása előtt már két ízben járt Korintusban; mindkét ott-tartózkodása második nagy apostoli útjába esik. (Csel. 18,1. skk. és talán illíriai útja után 18,18; más magyarázat szerint 18,18. még az első korintusi tartózkodásra vonatkozik, és második ott tartózkodását Csel. hallgatással mellőzik.) Más értelmezők mind ezt a helyet, mind 13,1-t arra magyarázzák, hogy az apostol harmadszor készül Korintusba, de második útját a Korintusban uralkodó szomorú viszonyok mindaddig megakadályozták. Nem leszek terhetekre: nem fogok tőletek adományokat követelni. Szt. Pál szép hasonlattal okolja meg önzetlenségét: nem kívánja gyermekeinek anyagi javait, sőt ellenkezőleg ő akar nekik lelki javakat (kegyelmeket) juttatni.
* 15. Szt. Pál önzetlenségének legmagasabb foka: nemcsak semmit sem kíván híveitől, hanem még ő kész mindenét odaadni és önmaga is áldozattá lenni értük, – bár tudja, hogy ezért még viszontszeretetben sem fog részesülni.
* 16-18. Védekezés az álnokság és a rosszhiszeműség vádja ellen.
* 16. Szt. Pál idézi ellenségeinek rágalmát és ezzel szemben hangoztatja,
* 17-18. hogy sem ő, sem Titus és társai nem hálózták be a korintusiakat. A 18. v. Titusnak 2,12. 13; 7,6-ban említett korintusi útjára céloz.
* 19-21. Intelem a tökéletes megtérésre.
* 19. Szt. Pál nem akarja, hogy korintusi ellenségei az ő szavait előttük való mentegetődzésnek vegyék; amit mondott, Krisztus előtt mondta és azért, hogy híveinek javát előmozdítsa.
* 20. Olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok: szigorú bírónak,
* 21. Szt. Pál a saját megaláztatásának tekintené a korintusi egyházközség szomorú belső állapotai.
* 13,1-10. Szt. Pál harmadik korintusi útja előtt komoly lelkiismeretvizsgálatra szólítja fel ellenségeit, hogy ne legyen kénytelen velük szemben majd szigorúan fellépni.
* 1. L. 12,14. Két ... dolog: Móz. V. 19,15-ből vett idézet. Szt. Pál Korintusban rendszeres ítéletet akar tartani a bűnösök fölött. Más magyarázat szerint a két vagy három tanú magának Szt. Pálnak többszöri tartózkodása Korintusban.
* 2. A görög szövegnek legvalószínűbb fordítása így hangzik: „Előre megmondtam és előre megmondom, mint második jelenlétem alkalmával és most távollétemben”... (Mások másképen.)
* 3. Szt. Pál önmagát a benne lakó Krisztus eszközének tekinti, ki ellenségeivel szemben félelmetesen meg fogja mutatni erejét, melyet ezek most nem akarnak felismerni.
* 4. V. ö. Filipp. 2,7. 8. Erőtlenségből: önként vállalt erőtlenségből. Szt. Pál eddig Krisztus szeretetét és szelídségét követte, de ezután Krisztussal egyesülve az ő erejét fogja megmutatni ellenségeinek.
* 5. A komoly lelkiismeretvizsgálat ajánlása. Bennetek van: a kegyelem állapota által. V. ö. Róm. 8,9. sk. – A próba kiállására nézve (5-7.) v. ö. 10,18.
* 6. Az apostol reméli, hogy a korintusiak majd belátják, hogy ő Krisztus erejével fog köztük megjelenni. V. ö. 3. v.
* 7. Szt. Pál kéri híveit, hogy minden gonoszságot kerüljenek; ebben az esetben nem lesz kénytelen próbáját adni a benne lakó krisztusi hatalomnak, sőt úgy fog feltűnni a dolog, mintha Szt. Pál nem állta volna meg a próbáját annak, amit a 3. versben mondott.
* 8. Szt. Pál büntető hatalma semmit sem tehet az igazság ellen, hiszen épen csak az igazságot (= az erkölcsi jót) akarja előmozdítani.
* 9. Ugyanennek a gondolatnak további fokozása.
* 10. Keményen, a pörög szerint: «élesen».
* 11-13. A levél befejezése, Szt. Pál szokásos stílusában.