Krónikák 2. könyv kommentárjai
* 1,1-6. Salamon áldozata Gábaonban. - Ugyanezt a Kir. III. 3, 4. skk. is elmondja, azzal a különbséggel, hogy az az áldozat körülményeiről kevésbbé behatóan szól, ellenben az áldozatot követő isteni kinyilatkoztatást (v. ö. Krón. II. 1,7. skk.) bővebben tárgyalja.
* 1. Nem lehetetlen, hogy a Szentírás azzal, hogy Salamon megerősödését hangsúlyozza, az Ádoniás-féle trónkövetelés elhárítására céloz. (V. ö. Kir. III. 1-2.)
* 2. Egész Izraelen e helyütt az itt felsorolt főembereket kell értenünk.
* 3. V. ö. Kir. III. 3,4. jegyz.
* 4. V. ö. Kir. II. 6,17; Krón. I. 16,1., továbbá Móz. II. 25,1. skk.
* 5. V. ö. Móz. II. 31,2. és 37,1.
* 7-12. Salamon isteni adományai. V. ö. Kir. III. 3,5. skk. s a hozzátartozó jegyz.
* 13-17. Sálamon szekerei, lovasai, kincsei. V. ö. Kir. III. 10,26-29. és a hozzátartozó jegyz.
* 2,1-16. Salamon szerződése Hírámmal a templomépítéshez szükséges faanyag dolgában. V. ö. Kir. II. 5,1-12. s a hozzátartozó jegyz.
* 2. V. ö. Kir. III. 5,15. sk. jegyz.
* 7. V. ö. Móz. II. 25,4. jegyz.
* 8. Jegenye helyett a héber szöveg ciprusról, fenyőfa helyett pedig álgummímfáról beszél. Utóbbiról L. Kir. III. 10,11. jegyz; e fát egyébként Kir. III. 10,11. és Krón. II. 9,10. szerint nem a Libanonról, hanem Ófirból szokták beszerezni.
* 10. V. ö. Kir. III. 5,11. jegyz.; mivel azonban ott a Hírám házának adandó búzáról és olajról van szó, itt pedig a favágó munkásoknak ígért búzáról, árpáról, borról és olajról, nem bizonyos, hogy mindkét hely ugyanarra a szolgáltatásra vonatkozik.
* 14. V. ö. Kir. III. 7,13-14. s a hozzátartozó jegyz. – Márvány helyett a héber szöveg kőről beszél; egyébként az itt felsorolt anyagokról 1. Móz. II. 25,4. jegyz.
* 16. Kir. III. 5,9. csak általánosságban jelöli meg azt a helyet, ahová a fát szállították; itt a Szentírás pontosan megnevezi a kirakodó kikötőt. Joppé (= Jaffa) a Földközi tenger palesztinai partvidékének déli felén feküdt.
* 17-18. Salamon robotosai. V. ö. Kir. III. 5,15. sk. és a hozzátartozó jegyz. – Arról a harmincezer robotosról, kit Salamon Kir. III. 5,12. szerint Izraelből szedetett, a Szentírás ezen a helyen nem szól. – Itt a Szentírás csak a kánáneus felügyelőkre beszél; ezek háromezerhatszázan voltak; a Kir. III. 5,16 szerint Salamonnak háromezerháromszáz kánáneus felügyelője és Kir. III. 9,23. szerint ötszázötven főfelügyelője volt; utóbbiakból azonban Krón. II. 8,10. szerint kétszázötven izraelita volt. így tehát a Szentírás mindkét része összesen háromezernyolcszázötven felügyelőről és pedig 3300 kánaánita felügyelőről, háromszáz kánaánita és kétszázötven izraelita főfelügyelőről beszél s ellenmondást nem tartalmaz.
* 3,1-2. A templomépítés helye és ideje.
* 1. A Mória hegyről L. Móz. I. 22,2; Jeruzsálemnek keleti oldalán emelkedett. A hegyet Dávidnak akkor mutatta meg az Úr, amikor az Úr angyala a jebuzeus Ornán szérűjén megjelent. (V. ö, Kir. II. 24,25.)
* 2. V. ö. Kir. III. 6,1. – A héber szöveg szerint az építés a második hó második napján kezdődött.
* 3-7. A templom előcsarnoka és szentélye. (V. ö. Kir. III. 6,3; 6,18. 29. skk.)
* 3. A régi mértékegységen a szentsátor építésével is szereplő hosszmértékegységet, a könyököt (= kb. 50 cm.) kell értenünk; a polgári életben, legalább is később, valamivel rövidebb mértékegységet használtak. (V. ö. Ezek. 40,3; 43,13.)
* 4. Az előcsarnok (v. ö. Kir. III. 6,3.) belső hossza húsz könyöknyi (= 10 m.) volt; szélessége Kir. III. 6,3. szerint tíz könyöknyire (= 5 m.) terjedt. Magasságát a Kir. könyve nem közli; itt a Szentírás százhúsz könyöknek (= kb. 60 méter) mondja. Mivel azonban a templom magassága csak 30 könyök (=15 méter) volt, sokan úgy vélik, hogy itt a Szentírás szövegébe idők folyamán valamilyen másolási hiba csúszott be; azt azonban, hogy e szám a heródesi templom csakugyan százhúsz könyöknyi magas toronyszerű előcsarnokának mérete alapján került a Szentírásnak erre a helyére, bizonyítani nem lehet.
* 5. A nagyobbik helyiségen a templom szent helyét, szentélyét kell értenünk; fenyőfa helyett a héber szöveg ciprusfáról beszél.
* 6. A héber szöveg csak azt mondja, hogy Salamon ékességül drágakövekkel vonatta be a házat; úgylátszik, e drágakövek a szentély falait díszítették.
* 7. A gerendákon itt a szent hely mennyezetét kell értenünk; az arany a héber szöveg szerint párváimi arany volt; e kifejezés valószínűleg az arany származását jelöli, de hogy hol feküdt Párváim, nem tudjuk.
* 8-14. A templom legszentebb része, a szentek szentje. V. ö. Kir. III. 6,19-28.
* 8. A. szentek szentjének belső magassága (Kir. III. 6, 20. tanúsága szerint) szintén húsz könyöknyi volt. – Egy talentum arany kb. 60 kg volt és mintegy 180.000 pengőnek felelt meg;
* 9. – egy arany siklus kb. 16-8 gramm volt s mintegy 60 pengőt ért; hogy azonban a Szentírás ezen a helyen is ezeket a régebbi értékeket veszi-e alapul, nem bizonyos. A Királyok könyve ezeket az adatokat nem közli.
* 10-13. A kerubokról 1. Kir. III. 6,23-28.
* 14. Ez a lepel valószínűleg a szentek szentje és a szentély között függött; ugyanolyan anyagokból készült, mint a szent sátoré. (V. ö. Móz. II. 26,31.) A Királyok könyve nem említi, L. azonban Máté 27,51.
* 15-17. A templom előtt lévő két rézoszlop. V. ö. Kir. III. 7,15-22.
* 15. Az oszlopok magassága Kir. III. 7,15; Kir. IV-25,17. és Jerem. 52,21. szerint tizennyolc-tizennyolc könyöknyi volt; miért mondja a magasságukat itt a Szentírás harmincöt könyöknyinek, nem tudjuk; valószínű azonban, hogy itt a szöveg a másolások folyamán csorbát szenvedett.
* 16. A vers első mondatának értelme bizonytalan; az oszlopfőket két-két sor gránátalma díszítette; mindegyik sorban száz-száz gránátalma, egy-egy oszlopfőn tehát összesen kétszáz, mindkét oszlopfőn együttvéve négyszáz gránátalma volt. (V. ö. Krón. II. 4,13.)
* 17. V. ö. Kir. III. 7,21.
* 4,1. A rézoltár. Ennek készítését a Királyok könyve nem mondja el, bár létezését (v. ö. Kir. III. 8,22. 54; 9,25.) feltételezi. Alapja húsz könyöknyi (=10 méter) széles és hosszú, magassága tíz könyöknyi (=5 méter) volt; kerülete felfelé lépcsőzetesen szűkült, úgy hogy legfelül valószínűleg csak 12 x 12 könyök (=6x6 méter) volt. Belsejét föld és faragatlan kő töltötte ki; a szabad ég alatt, a templomépület előtt állott.
* 2-5. Az öntött tenger. V. ö. Kir. III. 7,23-26.
* 5. Kir. III. 7,26. szerint e rézmedence űrtartalma csak kétezer bát volt, lehet, hogy a Szentírás e helyütt máskép számít, de az is lehet, hogy a háromezres szám másolási hiba folytán került a kétezres helyébe.
* 6. A tíz üst. Ezek az üstök Kir. III. 7,38. szerint tíz kerekes állványon állottak; az állványok leírását a Szentírás e helyütt nem közli, viszont az üstök rendeltetését csak itt mondja el.
* 7. A tíz arany mécstartó. V. ö. Kir. III. 7,49. – E mécstartók a mózesi mécstartó formájára készültek.
* 8. A tíz aranyasztal és a száz arany áldozati csésze. E szent tárgyakról a Királyok könyve nem beszél; a tíz asztal valószínűleg a szent kenyerek tartására szolgált (v. ö. 19. v.), a csészéket pedig az italáldozatoknál (mások szerint: az áldozati vér hintésénél) használták.
* 9-10. A két udvar. (V. ö. Kir. III. 6,36; 7,12.)
* 9. A templomot két udvar övezte; a belső a papoké volt, a külső, amelyet a héber szöveg nagy udvarnak nevez, a nép gyülekező helye volt. Az udvarokat fal vette körül.
* 11-18. A templom réztárgyainak összefoglaló jegyzéke. V, ö. Kir. 7,40-47. s a hozzátartozó jegyz.
* 11. Villák helyett a héber szöveg lapátokról beszél.
* 16. Hírám átvitt értelemben volt Salamon atyja: tanácsadója, mestere volt neki; lehet azonban, hogy az atyja szó (héberül: ábiu) Hírám tulajdonnevéhez tartozott s Hírámot Hírám-Ábiunak hívták. (V. ö. 2,12.) Száredáta helyett a Királyok könyve (III. 7,46.) Szártánról beszél; valószínűleg mindkét szó ugyanazt a helységet jelöli. L. egyébként Kir. III. 7,46. jegyzetét.
* 19-22. A templom aranytárgyainak összefoglaló jegyzéke. V. ö. Kir. III. 7,48-50.
* 22. A héber szöveg tömjéntartók helyett késekről, tömjénezők helyett csészékről, mozsarak helyett tálakról és serpenyőkről beszél.
* 5,1. A templomi kincsek elhelyezése. V. ö. Kir. III. 7,51; Kir. II. 8,7. 11. sk; Krón. I. 22,14; 29,2. skk.
* 2-3. Salamon egybehívja a nép képviselőit, hegy átszállítsák az Úr ládáját a templomba. V. ö. Kir. III. 8, 1. skk.
* 4-10. A frigyláda ünnepélyes átszállítása a templomba V. ö. Kir. III. 8,3-9.
* 4. A ládát a levita papok vitték; v. ö. 7. v. és Kir. III. 8,3.
* 5. A szent sátort szent ereklyeként vitték fel a leviták a templomba.
* 9. V. ö. Kir. II. 8,8. és jegyz. – Amikor a szent szerző e könyvet írta, a láda már nem állott a helyén; a mondat tehát abból a forrásműből származó idézet, amelyből a Krónikák könyvének szerzője adatait merítette.
* 11-14. A papok s a levita énekesek és zenészek részvétele az ünnepségen; az Úr beköltözése a templomba.
* 11. A papoknak a szolgálat megkezdése előtt megszentelődést kellett tartaniuk; szolgálatukat a Dávid király által megszabott sorrendben, osztályaik szerint kellett végezniük. E vers azt hangsúlyozza, hogy az ünnepségen nemcsak a soros papság, hanem valamennyi papi osztály résztvett. (A héber szöveg nem azt mondja, hogy akkor még nem volt közöttük felosztva a szolgálat sora és rendje, hanem azt, hogy a papok beosztását nem lehetett figyelembe venni.)
* 12. Az ünnepségen a levita énekesek és zenészek énekükkel és hangszereikkel dicsőítették az Urat. L. róluk Krón. I. 15,17-28, és 25,1-8.
* 13-14. V. ö. Kir. III. 8,10. skk. és a hozzátartozó jegyz.
* 6,1-2. Salamon hódolata az Úr előtt. V. ö. Kir. III. 8,12. jegyz.
* 3-11. Salamon beszéde a néphez. V. ö. Kir. III. 8,14-21. s a hozzátartozó jegyz.
* 12-42. Salamon imádsága.
* 12. A templom előtt állott az égő áldozati oltár;
* 13. – ez elé Salamon erre az alkalomra – a héber szöveg szerint – egy üstszerű emelvényt készíttetett s azon végezte imádságát.
* 14-39. Salamon imádságát csaknem szóról-szóra ugyanígy közli a Királyok könyve is; 1. Kir. III. 8,22-53. s a hozzátartozó jegyz. — 40-42. Salamon imádságának befejezése itt némileg elüt attól, amit a Királyok könyvében olvasunk; az eltérés oka az, hogy a Királyok könyve is, a Krónikák könyve is csak nagyjából közli Salamon imádságának végét. Az utolsó két vers egyébként arra az imádságra emlékeztet, amelyet Mózes szokott mondani a pusztában, valahányszor a ládát felvették vagy letették. (V. ö. Móz. IV. 10,36.) Értelme: Uram, maradj köztünk trónusodon, a frigyládán s áraszd onnan segítségedet papjaidra s javaidat népedre.
* 7,1-3. Az Úr kegyesen elfogadja a templomszentelési áldozatokat. Mivel ezt az eseményt a Királyok könyve nem közli, a Krónikák könyve viszont már említette azt, hogy az Úr dicsősége betöltötte a házat (v. ö. 5,13. sk.), nem tudjuk bizonyosan, hova kell ezt a dolgot helyeznünk; valószínű azonban, hogy Salamon király imádsága (L. 1. v., v. ö. Kir. III. 8,54.) után s a néphez; intézett beszéde (L. Kir. III. 8,55-61.) előtt ment végbe. Célja az volt, hogy a nép is lássa, hogy az Úr jóváhagyja a templom felszentelését.
* 1. Az égből leszálló tűz valószínűleg villám formájában nyilvánult.
* 4-7. Salamon és Izrael hálaáldozatai. V. ö. Kir. III. 8,62-63. s a hozzátartozó jegyz.
* 4. A héber szöveg itt is, mint Kir. III. 8,63-ban, százhúszezer juhról (nem kosról) beszél.
* 6. Ezt a Királyok könyve nem említi.
* 7. V. ö. Kir. III. 8,64.
* 8-10. A nép hazabocsátása. V. ö. Kir. III. 8,65-66. s a hozzátartozó jegyz.
* 11-22. Az Úr másodszor is megjelenik Salamonnak. Ugyanezt csaknem szórói-szóra ugyanígy Kir. III. 9,1-9. is közli.
* 8,1-6. Salamon városépítései.
* 2. Ezeket a városokat Hírám nem fogadta el, mert igen rossz állapotban voltak; Salamon aztán helyreállíttatta őket s izraelitákat telepített beléjük. V. ö. Kir. III. 9,10-14.
* 3. Emát-Szúba (= Hámát-Szóba) Kánaántól északkeletre fekvő vidék volt. L. egyébként az egész részhez Kir. III. 9,17. skk. s a hozzátartozó jegyz.
* 7-10. Salamon robotrendszere. V. ö. Kir. III. 9,20-23. s a hozzátartozó jegyz.
* 10. Ez a vers Salamon robotosainak izraelita főfelügyelőiről beszél; rajtuk kívül háromszáz kánáneus főfelügyelője is volt Salamonnak. V. ö. Kir. II. 9,23. s Krón, II. 2,17. s jegyz.
* 11. A fáraó leányának átköltöztetése. V. ö. Kir. III. 3,1. és 9,24. — Salamon nem tartotta méltónak, hogy Dávid palotájában, melyet az Úr ládája megszentelt, idegen, (egyiptomi származású) asszony lakjék.
* 12-16. Az istentisztelet az új templomban.
* 12-13. Eddigelé Salamon Gábaonban áldoztatott (v. ö. 1,3. skk.); akkor, amikor a templom elkészült, a hivatalos áldozatok helye az új templom lett: ott mutatták be a mindennapi s az ünnepi áldozatokat. V. ö. Kir. III. 9,25.
* 14-15. A papság s a leviták tisztét Salamon az új templomban Dávid intézkedései szerint rendezte. V. ö. Krón. I. 25; 26,1-19.
* 16. A héber szöveg e verssel összefoglalja és lezárja a templomépítés történetét s így szól: Ezzel a nappal (= a papság s a leviták tisztének elrendezésével) elkészült Salamon egész műve, a templom alapjainak letevésétől kezdve egészen annak befejezéséig: kész volt (immár) az Úr háza.
* 17-18. Salamon és Hírám hajóraja Ófírban. V. ö. Kir. III. 9,25-26. s a hozzátartozó jegyz. – A Királyok könyve az idézett helyen csak négyszázhúsz talentum aranyról beszél; a Krónikák könyve tehát vagy másként számol, vagy másolási hibát tartalmaz.
* 9,1-2. Sába királynőjének látogatása. E rész csaknem szóról-szóra megegyezik a Királyok könyvének (III. 10,1-3.) elbeszélésével.
* 3-8. Sába királynőjének elragadtatása. V. ö. Kir. III. 10,4-9. s a hozzátartozó jegyz.
* 9-12. Sába királynőiének hazatérése. V. ö. Kir. III. 10,10-13. s a hozzátartozó jegyz.
* 13-14. Salamon évi aranyjövedelme. V. ö. Kir. III. 10,14-15. s a hozzátartozó jegyz.
* 15-16. Salamon díszpajzsai. V. ö. Kir. III. 10,16-17. s a hozzátartozó jegyz.
* 15. Lándzsa helyett a héber szöveg itt is nagy pajzsról beszél.
* 16. A Királyok könyvének megfelelő helye a héber szövegben csak három mína aranyról beszél; három mína százötven siklus volt. Ha az itt szereplő háromszáz aranyat háromszáz siklusnak vesszük, akkor az itt közölt szám épen kétszer akkora, mint a Királyok könyvéé. Mindazonáltal a két hely között nincs okvetetlenül ellenmondás, mert lehet, hogy a Krónikák könyvének idejében az értékegységek mások voltak, mint a Királyok könyvének idejében. Az sem lehetetlen azonban, hogy a Krónikák könyvének szövegébe a másolások folyamán valamilyen hiba csúszott. – A liget mellett fekvő fegyvertár helyett a héber- szöveg a libanoni erdő házáról beszél. Erről L. Kir. III. 7,1-5.
* 17-19. Salamon trónja. V. ö. Kir. III. 10,18-20. s a hozzátartozó jegyz.
* 20-21. Salamon arany tárgyai. V. ö. Kir. III. 10,21-22. s a hozzátartozó jegyz.
* 22-24. Salamon páratlan bölcsesége s gazdagsága. V. ö. Kir III. 10,23-25.
* 25-26. Salamon lovassága.
* 25. V. ö. Kir. III. 4,26.
* 26. V. ö. Kir. III. 4,21.
* 27. Salamon teméntelen ezüstje és cédrusfája. V. ö. Kir. III. 10,27; Krón. II. 1,15.
* 28. Salamon lóbeszerzése. V. ö. 1,16. sk. és Kir. III. 10,28. sk.
* 29-30. Salamon egyéb dolgai, halála, temetése, utódja.
* 29. Az itt felsorolt művek számunkra kivétel nélkül elvesztek.
* 30-31. V. ö. Kir. III. 11,42. sk.
* 10,1-5a. A nép kérése Roboámtól. V. ö. Kir. III. 12,1-5. s az ahhoz tartozó jegyz.
* 5b-11. Roboám tanácskozása. V. ö. Kir. III. 12,5b-11. s az ahhoz tartozó jegyz.
* 12-15. Roboám elutasító válasza. V. ö. Kir. III. 12,12-15. s a hozzátartozó jegyz.
* 16-19. Izrael elszakadása Júdától. V. ö. Kir. III. 12,16-19. s a hozzátartozó jegyz.
* 11,1-4. Roboám háborúval akarja visszaszerezni a királyságot, de attól prófétai szózat eltiltja. V. ö. Kir. III. 12,21-24. s a hozzátartozó jegyz.
* 5-12. ROBOÁM, Júda első királya (Kr. e. 929-913?) megerősíti országát. Ezt a részt a Királyok könyve nem közli. Mivel azonban az itt közölt megerősített városok legnagyobb része Jeruzsálemtől délre feküdt, Roboám ezekkel az építkezésekkel úgylátszik, Egyiptommal szemben akarta megerősíteni országát s így ez az intézkedés összefügg Sesáknak a Királyok könyvében elbeszélt betörésével. (V. ö. Kir. III. 14,25-28; Krón. II. 12,1. skk.)
* 13-17. Az Úrhoz hű izraeliták közül sokan átköltözködnek Roboám országába.
* 13-15. Jeroboám, hogy népe ne menjen Júda országába, Jeruzsálembe, az istentiszteletekre, saját országában, Izraelben állított fel istentiszteleti helyeket. Ezeken az Urat borjú (= fiatal bika) képében tisztelték. A papok s a leviták jórésze nem hódolt be az új, törvényellenes istentiszteletnek s azért Jeroboám eltávolította őket s más, többnyire nem levita papságot alkalmazott. A hithű papok s leviták erre átköltöztek Júdába.
* 16-17. Hasonlóképpen cselekedett számos világi izraelita is. Ez a vallási visszahatás három esztendeig ébren tartotta Júdában az Úr tiszteletét; aztán ott is felütötte fejét a törvényszegés és a bűn. V. ö. 12, 1. skk.
* 18-23. Roboám családja.
* 18. Dávid Jerimót nevű fiáról a Szentírásban eddig nem olvastunk; talán ugyanaz volt, mint Jetrahám. (V. ö. Krón. I. 3,3.) – Ábiháilt a héber szöveg alapján inkább Máhálát anyjának, mint Roboám (második) feleségének kell tekintenünk.
* 20. Mááka úgylátszik, unokája volt Ábsálomnak.
* 23. A héber szöveg így szól: Ő (= Roboám) okosan járt el s fiait elosztá egész Júdába és Benjáminba a megerősített városokba stb. Roboám tehát egyfelől eltávolította a többi fiát Ábia, a trónörökös mellől, másfelől azonban ellátta őket mindennel; eljárásának célja az volt, hogy fiai ne vetélkedjenek Ábiával.
* 12,1. Roboám hűtlensége az Úrhoz. V. ö. Kir. III. 14,22. skk. s a hozzátartozó jegy.
* 2-4. Sesák betörése Júdába. V. ö. Kir. III. 14, 25—28. s a hozzátartozó jegyz.
* 3. A líbiaiak, a troglodíták (a héber szöveg szerint: szukíták) s az etiópsok Egyiptom körül laktak.
* 5-8. Roboámnak és főembereinek bűnbánatára az Úr közli, hogy megtorolja ugyan bűneiket, de nem törli el Júdát.
* 7. Az Úr nem ad ugyan teljes mentséget Jeruzsálemnek, hanem egy kis segítséget (a héber szöveg szerint: rövidesen segítséget) nyújt neki, vagyis csak rövid ideig hagyja Sesák hatalmában.
* 8. E rövid ideig való szenvedés be fogja bizonyítani, hogy könnyebb az Úrnak szolgálni (= az Úr törvényeinek engedelmeskedni), mint a föld urainak.
* 9-12. Sesák Jeruzsálemben. V. ö. Kir. III. 14,25. skk.
* 13-14. Roboám további uralkodása.
* 15-16. Roboám egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 15. Az itt felsorolt művek számunkra teljesen elvesztek.
* 16. V. ö. Kir. III. 14,31.
* 13,1-2a. ÁBIA, Júda második királya. (Kr. e. 912-910?)
* 1. Ábiát a Királyok könyve a latin fordításban Ábiámnak nevezi. (V. ö. Kir. III. 15,1.)
* 2. Ábia anyja a Királyok könyve (III. 15,2.) szerint Mááka, Ábessálom (= Ábsálom) leánya (= unokája) volt. Mivel a Mikája név kétségkívül azonos a Mááka névvel s Ábsálom unokájának atyja Uriel lehetett, a két hely között ellenmondás nincsen.
* 2b-20. A nagy háború Ábia és Jeroboám között. A Királyok könyve (III. 15,7.) megjegyzi ugyan, hogy Ábia és Jeroboám között harc folyt, de erről részletesen nem beszél. A következőkben a Szentírás az egyik nagy háborút részletesen is elbeszéli.
* 4. A harc megkezdése előtt Ábia a Szemeron (a héber szöveg szerint a: Szemáráim) hegyről beszédet intézett ellenségeihez. Hol feküdt ez a hegy, nem tudjuk.
* 5. Sószövetség az olyan szövetség, amely olyan maradandó, mint a só.
* 7. Beliál fiai – semmirekellő emberek. – Roboám ugyan eleinte eléggé erélyesen szembeszállt Izraellel (v. ö. 10,18 skk), de ügyetlensége folytán nem tudta visszahódítani Izraelt.
* 8-9. V. ö. 11,13-15. jegyz. Az igaz Istennek csak Áron utódai lehettek papjai; Jeroboám ezzel szemben úgy járt el, mint a föld népei, a pogányok: akárkit pappá tett.
* 11. V. ö. Móz. II. 29,38. skk; 25,30; 25,37.
* 12. V. ö. Móz. IV. 10,9.
* 19. Betel Jeruzsálemtől északra feküdt; Jesána és Efron fekvése ismeretlen.
* 20. Jeroboám mindazonáltal túlélte Ábiát; mivel verte meg őt az Úr, nem tudjuk.
* 21. Ábia családja.
* 22. Ábia egyéb dolgai. Áddó próféta könyve, a héber szöveg szerint: Iddó próféta midrása, számunkra nem maradt fenn – s így jellegéről semmit sem tudunk. A midrás szó tulajdonképen kutatást, keresést jelent, de rendesen olyan írásművekre vonatkozik, amelyek valamilyen szentírási eseményt vagy részletet jámbor, épületes formában dolgoznak fel. Hogy itt is ilyenre kell-e gondolnunk, nem tudjuk. L. még 24,27.
* 14,1. ÁSZA, Júda harmadik királya. (Kr. e. 910-870?)
* 2-5. Ásza jámbor uralkodása. (V. ö. Kir. III. 15,11-15.)
* 2. A magaslatok az Úr tiszteletére szolgáltak ugyan, de ellenkeztek a törvényes istentisztelet parancsaival.
* 3. Az emlékoszlopokról (a másszebákról) L. Móz. I. 28,18. jegyz. – Berkek helyett a héber szöveg az aserákról beszél; L. ezekről Kir. III. 14,15.
* 5. A héber szöveg oltárok helyett magaslati oltárokról, az istentiszteleti helyek helyett pedig (a Báál isten tiszteletére emelt) napszobrokról beszél.
* 6-7. Ásza megerősített városokat építtet Júdában.
* 8. Ásza hadserege. – Mivel Benjámin sokkal kisebb törzs volt, mint Júda, Benjámin harcosainak száma e helyütt feltűnően nagynak látszik; lehet, hogy a szöveg idők folyamán, a másolások során megromlott.
* 9-15. Ásza diadala az etiops Zárán.
* 9. Ki volt ez az etiops (a. héber szöveg szerint: kusíta) Zára, nem tudjuk biztosan; egyesek I. Osorchon-nak, a huszonkettedik egyiptomi uralkodóház második tagjának, mások egy etiops hadvezérnek s fejedelemnek tartják; utóbbi vélemény valószínűbb. – Úgy látszik a Szentírás azért mondja Zára vitézeinek számát ezerszer ezernek, mert ezzel számuk nagyságát akarja hangsúlyozni; e keleties kifejezést azonban nem kell okvetetlenül szószerint értenünk.
* 10. A Szefáta völgy Hebrontól északnyugatra, Júdának délnyugati határvidékén, csaknem a filiszteusok földénél lehetett.
* 13. Gerára Júda délnyugati részén feküdt. – Az Úr seregén itt Ásza seregét kell értenünk; azért nevezi ezt a Szentírás az Úr seregének, mert az Úr vezérelte a diadalra.
* 15. A juhaklok úgylátszik, a Gerára körül tanyázó nomád törzsekéi voltak.
* 15,1-7. Azáriás próféta további kitartásra s jámborságra buzdítja Ászát és népét.
* 1. Azáriás próféta a Szentírásban egyebütt nem szerepel; atyját egyesek Iddó prófétával azonosítjak.
* 3-6. A héber szövegből nem világlik ki, hogy Ázáriás a jövendőről beszél-e, vagy Izrael elmúlt eseményeire utal. Ázáriás szavai azonban kétségkívül olyanok, hogy ha elmúlt eseményekről (esetleg a bírák korának zavaros világáról) szólnak is, a jövőre is mindenkor érvényesek.
* 5. – A kivonulók és bevonulok békességén a forgalom, a járás-kelés nyugalmát, békéjét kell értenünk.
* 8-18. Ásza a próféta szavának hatása alatt további intézkedéseket tesz a halványimádás ellen s megújíttatja az Úrral való szövetséget.
* 8. Mikor foglalt el Ásza Efráim hegységén, tehát Izrael területén városokat, a Szentírás nem beszéli el; sokan úgy vélik, hogy itt azokról a városokról van szó, amelyeket Ásza atyja, Ábia foglalt el. V. ö. 13,19.
* 9. Júda országában kezdettől fogva számos izraelita jövevény tartózkodott; v. ö. 11,16.
* 12. A szokás szerint szavak a héber szövegben nem találhatók.
* 13. V. ö. Móz. V. 17,2. skk.
* 15. A héber szöveg így szól: Egész Júda örült az eskünek, mivel stb.
* 16. A héber szöveg szerint Mááka bűne az volt, hogy bálványképet csináltatott magának Aseráról; L. Kir. III. 15,13. s jegyz.
* 17-18. V. ö. Kir. III. 15,14. sk.
* 19. Ásza békés uralkodása. Mivel Báása, kivel Ászának súlyos háborúja volt, már Ásza uralkodásának huszonhatodik esztendejében meghalt, (v. ö. Kir. III. 16,8.) azért az itt említett harmincötesztendőt nem számithatjuk Ásza uralkodásától kezdve, hanem legfeljebb Júda királyainak uralkodásától, az ország kettészakadásától kezdve. Az sem lehetetlen azonban, hogy a szövegben íráshiba van.
* 16,1-6. Ásza szövetsége I. Benádáddal Báása ellen. V. ö. Kir. III. 15,16-22. s a hozzátartozó jegyz.
* 1. Az időről 1. az előző fejezet utolsó jegyzetét.
* 4. Abelmáimot a Királyok könyve Ábel-bet-máákának nevezi. – Neftáli valamennyi, fallal övezett városa helyett a héber szöveg Neftáli városainak valamennyi tárházáról beszél.
* 7-10. Hánáni próféta megrója Ászát a szír szövetségért, mire Ásza megbilincselteti Hánánit s lemészároltatja híveit.
* 7. Hánáni prófétát a Szentírás csak itt említi; lehet, hogy ő volt az atyja Jehu prófétának. (V. ö. Kir. III. 16; Krón. II. 19,2.)
* 9. Hogy milyen háborúk támadtak ezután Ásza ellen, a Szentírás nem közli; e szavak azonban általában Ásza utódaira is vonatkoztathatók.
* 10. A héber szöveg értelme szerint Ásza Hánánit olyan tömlőébe vettette, ahol a foglyokat fához kötve (= kalodába zárva?) őrizték. – A népből Ásza kétségkívül azokat ölette meg, akik Hánáni pártján állottak.
* 11-14. Ásza egyéb dolgai, betegsége, halála, temetése. V. ö. Kir. III. 15,23. sk.
* 11. Júda és Izrael királyainak itt említett könyve előttünk ismeretlen.
* 12. A Szentírás nem azért rója meg Ászát, mert az orvosokhoz fordult, hanem azért, mert csak az orvosokban bízott.
* 14. Azt, hogy e kenőcsök parázna asszonyok által használatos kenőcsök voltak, a héber szöveg nem mondja. A vers vége a héber szövegben így szól: és nagy, igen nagy égetést rendezének felette. E szavak semmiképen sem jelenthetik azt, hogy Ásza testét elégették, hanem csak azt, hogy temérdek illatszert égettek a temetésén. V. ö. 21,19. és Jerem. 34,5.
* 17,1-2. JÓSÁFÁT, Júda negyedik királya. (Kr. e. 870-849?)
* 2. V. ö. 15, 8. jegyz.
* 3-6. Jósáfát jámbor uralkodása.
* 3. Dávid első útjain Dávidnak azt az eljárását, magaviseletét kell értenünk, amelyet uralkodásának első esztendőiben tanúsított; később ugyanis Dávid király is súlyos vétkekbe esett.
* 4. Izraelnek, az északi országnak legfőbb vétke az volt, hogy elszakadt a törvényes istentisztelettől s Betelben meg Dánban fiatal bika (borjú) képében imádta az Urat.
* 6. A magaslatokról 1. Kir. III. 14,14. jegyz. Berkek helyett a héber szöveg ismét aserákról beszél; ezekről 1. Kir. III. 15, 15. jegyz.
* 7-9. Jósáfát oktatást adat Júda népének az Úr törvényéből.
* 7. A főemberek (= családfők?) egyfelől tekintélyükkel támogatták a levitákat, másfelől talán maguk is tanították a népet a törvény polgári vonatkozású dolgaiban.
* 9. Az Úr törvényének könyvén kétségkívül Mózes törvénykönyvét kell értenünk; hogy azonban az egész könyvet magukkal vitték-e a leviták, vagy csak annak egy részét (a Deuteronomiumot?), vitás.
* 10-11. Jósáfát jutalma.
* 11. Adópénzek helyett a héber szöveg nagytömegű ezüstről beszél; egyébként úgylátszik, azokról a filiszteusokról és arab pásztornépekről van szó, akiket Ásza Zára legyőzése után leigázott (v. ö. 14,14.); szolgaságuk azonban nem tartott sokáig. (V. ö. 21,16.)
* 12-19. Jósáfát hatalma.
* 12. A héber szöveg szerint Jósáfát Júdában várakat és raktárvárosokat építtetett,
* 13. – és igen nagy készleteket halmozott fel Júda városaiban. – Hadserege, vitézeinek származása szerint öt hadosztályból állott; ezek közül három Júdából, kettő Benjáminból való volt.
* 14–16. Júdából származó vezérei közül Ámásziás a Szentírás szerint az Úrnak szentelte (a héber szöveg szerint: önként odaadta) magát; hogy azonban ezen mit kell értenünk, nem tudjuk biztosan.
* 17. A héber szöveg így kezdődik: Benjáminból valók voltak: Eljáda stb. – Eljáda és
* 18. – Józábád tehát benjáminiták voltak; előbbinek serege pajzsos íjászokból, utóbbié hadra felszerelt (= közönséges fegyverzetű) emberekből állott.
* 19. Jeruzsálemben tehát ez az öt fővezér állott a király rendelkezésére; Júda megerősített városaiban tisztek álltak a hadak élén.
* 18,1. Jósáfát szerencsétlen családi politikája. – Jósáfát a fiának, Jórámnak, Ácháb leányát, Átáliát vette feleségül. E gonosz családdal való szövetkezésének számos súlyos következménye lett, többek között az is, hogy Jósáfát csaknem életét veszítette. Utóbbi eseményt beszéli el a Szentírás a következő versekben.
* 2-4. Ácháb ráveszi Jósáfátot, vonuljon vele hadba Rámót – Gálaád ellen.
* 2. V. ö. Kir. III. 22,1-5. s a hozzátartozó jegyz.
* 5-13. Négyszáz hamis próféta jót jövendöl Jósáfátnak, de az az Úr prófétáját is meg akarja hallgatni. V. ö. Kir. III. 22,6-14. s a hozzátartozó jegyz.
* 14-27. Az Úr (törvényes) prófétája rosszat jövendöl Jósáfát és Ácháb vállalkozásáról. V. ö. Kir. III. 22,15-28. s a hozzátartozó jegyz.
* 30. A héber szöveg lovasság helyett harci szekerekről szól.
* 28-32. Jósáfát súlyos veszedelembe kerül a harcban. V. ö. Kir. III, 22,29-33. s a hozzátartozó jegyz.
* 33-34. Ácháb pusztulása. V. ö. Kir. III. 22,34-35. s a hozzátartozó jegyz.
* 33. A héber szöveg itt is ügy szól, mint Kir. III. 22,34.-ben. L. ottani jegyz.
* 19,1-3. Jehu próféta szózata Jósáfáthoz.
* 2. Hánániról L. 16,7. jegyz.
* 3. Berkek helyett a héber Szöveg ismét aserákró beszél ; 1. Kir. III. 14, 15. jegyz.
* 4. Jósáfát további térítései a nép között. V. ö. 17,7. skk.
* 5-7. Jósáfát bírákat rendel Júda városaiba.
* 5. Mivel a törvény könyve (Móz. V. 16,18.) megparancsolja, hogy minden városba bírákat kell állítani, Jósáfát ezzel is az Úr törvényének akart eleget tenni.
* 7. Ajándék = megvesztegetés.
* 8-11. Jósáfát Jeruzsálemben felállítja a főtörvényszéket. A törvény könyve (Móz. V. 17,8. skk.) azt is meghagyja, hogy a nehezebb ügyek elbírálására főtörvényszéket kell felállítani; itt erről van szó.
* 8. A főtörvényszék elé a polgári perek s az Úr ügyei, vagyis a vallási és szertartási törvényekkel összefüggő ügyek tartoztak.
* 10. A héber szöveg azokról a peres ügyekről beszél, amelyekben a per vér és vér, törvény és parancs, végzés és jog ügyében, vagyis gyilkosság és emberölés, továbbá törvénymagyarázás és alkalmazás ügyében folyik.
* 11. A főtörvényszék feje vallási ügyekben Ámáriás, polgári ügyekben Zábádiás lett; tisztviselőkként a leviták szolgáltak. Amáriást a latin fordítás papnak és főpapnak mondja; fordításunk a héber szöveget követi. – Az utolsó mondat a héber szövegben így szól: az Úr mellette fog állani a jónak, vagyis annak, aki kötelességeit hűségesen végzi.
* 20,1-2. A moábiták és társaik támadása Jósáfát ellen.
* 1. A moábiták s az ámmoniták a Holt tengertől keletre laktak. A szöveg adott fordítása szerint más, az ámmoniták földén lakó népek (törzsek) is résztvettek a támadásban; sokan azonban ügy vélik, hogy itt nem az ámmoniták közt lakó más népekről, hanem a meunitákról van szó. Utóbbiak Edom földén, tehát a Holt tengertől délre laktak.
* 2. E sereg tehát a Holt tengeren túlról jött Jósáfát ellen. Miért említi azonban itt a Szentírás Szíriát (héberül: Áramot), feltűnő; a szírekről ugyanis később szó sincs. Nem lehetetlen, hogy a héber szövegben Arám (= Szíria) helyett eredetileg Edom állott. L. előző jegyz. – Ászászontámár, máskép Engáddi (héberül: Engedi) a Holt tenger nyugati partjának a közepén feküdt.
* 3-13. Jósáfát imája az Úrhoz.
* 4. A gyülekezetben tehát résztvett a főváros (Jeruzsálem) s a vidék.
* 5. Az új udvar valószínűleg a nép udvara volt, vagyis az az udvar, amelyben a nép állott ; fölötte terült el a papok udvara. Jósáfát nyilván a papok udvarának bejárata mellé állott, úgy hogy őt az egész nép láthatta s a papok udvara felé, a templomépület felé fordulva imádkozott.
* 10. Szeír hegye = Edom. Mikor Izrael Egyiptomból Kánaánba vonult, az Úr megtiltotta, hogy a nép az ámmonitákat, a moábitákat s az edomitákat bántsa (v. ö. Móz. V. 2,4. 9. 19.); ők most rosszal fizetnek a jóért s támadást intéznek az izraeliták földe ellen.
* 14-17. Az Úr válasza Jáháziel által.
* 16. Az itt említett domboldal és völgy úgylátszik, a Holt tenger északnyugati partvidékén, Tekue táján feküdt.
* 18-19. Jósáfát hálája.
* 19. Kóré fiai Káát fiai közül valók voltak.
* 20-24. Az Úr megszabadítja Jósáfátot és népét a bajból.
* 21. A héber szöveg szerint az Úr énekesei (nem seregeikben, hanem) szent ékességbe öltözötten dicsérték az Urat a megígért segítségért.
* 22. A héber szöveg szerint az Úr lescsapatokat zúdított az ámmonitákra, moábitákra s a Szeír hegyének fiaira. Hogy kikből állottak e lescsapatok, a Szentírás nem mondja meg; a régebbi magyarázók egy része angyalokra vagy ördögökre gondolt, az újabb (katholikus) magyarázók úgy vélik, hogy valamilyen rablócsapatról vagy a sereg valamelyik elégedetlen csoportjáról van szó. Mivel az ámmoniták és a moábiták először a szeiriták ellen fordultak (23. v.), lehet, hogy a támadók szeiriták voltak.
* 24. Az őrhely valamely magaslat volt, ahonnan az egész pusztát át lehetett tekinteni.
* 25. A zsákmány. Jósáfát és népe tehát nem harcolt, hanem csak zsákmányolt.
* 26. A nép hálája. E völgy az ott tartott hálaadásról kapta nevét.
* 27. A nép hazatérése és öröme.
* 29-30. A nép ellenségeinek megfélemlése.
* 31. Jósáfát uralkodásának ideje. V. ö. Kir. III. 22,41. skk.
* 32-33. Jósáfát uralkodásának jellemzése. V. ö. Kir. III. 22,43. skk.
* 34. Jósáfát egyéb dolgai. V. ö. Kir. III. 22,46. sk. Izrael királyainak könyvei számunkra elvesztek.
* 35-37. Jósáfát sikertelen tengeri vállalkozása. V. ö. Kir. III. 22,48-50. s a hozzátartozó jegyz.
* 36. A Királyok könyvének tanúsága szerint (III. 22,49.) Jósáfát Ófirba akarta küldeni (társisi módra épített) hajóit. Társis a Pireneusi félszigeten feküdt; mivel messze volt Palesztinától, nevével úgylátszik, általában a távoli tengerparti vidékeket is jelölték. Ilyen értelemben áll talán itt is Ófir helyett.
* 37. Ez az Eliezer a Szentírásban egyebütt nem szerepel s így többet nem tudunk róla.
* 21,1. Jósáfát halála s utóda, JÓRÁM, Júda ötödik királya. (Kr. e. 849-842?)
* 2-4. Jórám megöleti politikai ellenfeleit.
* 2. Jósáfátnak tehát két hasonlónevű fia volt: az egyiket a héber szöveg szerint Ázárjának, a másikat Ázárjáhunak hívták.
* 4. Testvéreit s országának főembereit Jórám nyilván politikai okokból ölette meg.
* 5. Jórám uralkodásának ideje. V. ö. Kir. III. 8,17.
* 6-7. Jórám gonosz uralkodása. V. ö. Kir. III. 8,18-19.
* 8-11. Edom és Lobna elszakadása Júdától. V. ö. Kir. III. 8,20-22. s a hozzátartozó jegyzet.
* l0b-11. Edom és Lobna elszakadása tehát Jórám bűneinek büntetése volt. — Paráznaság = hűtlenség az Úr iránt.
* 12-15. Illés levele Jórámhoz. E helyütt sokan felvetik azt a kérdést, a földön volt-e még ekkor Illés próféta vagy sem. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy Illés próféta még Jósáfát alatt hagyta el a földet s azért azt tartják, hogy Illés megjelent valamelyik prófétának s megbízta őt, hogy vigye el nevében ezt a levelet Jórámnak. Mivel azonban a rendelkezésünkre álló adatokból nem lehet biztosan megállapítani, mikor ragadta el az Úr Illést a földről, e kérdésre válaszolni nem lehet.
* 16. V. ö. 14,8; 17,11; úgylátszik, az arabok és a filiszteusok ismét az etiópsokhoz pártoltak s azért törtek be Júda földére.
* 16-17. Illés jövendölésének első része teljesül: Jórámot az ellenség megfosztja javaitól s családjától.
* 18-20. Illés jövendölésének második része teljesül: Jórám bélbajban elpusztul.
* 19. A. héber szöveg e helyütt egyszerűbb, de lényegében véve ugyanezt mondja. – Az illatszer-égetésről L. 16,14. jegyz.
* 20. A héber szöveg megfelelő szavai itt nem arról beszélnek, hogy Jórám nem helyes úton járt, hanem azt mondják, hogy Jórám elköltözött (= meghalt) és senki sem kívánta vissza.
* 22,1-2. OCHOZIÁS, Júda hatodik királya. (Kr. e. 842?) V. ö. Kir. IV. 8,25. sk. – Mikor a filiszteusok s az arabok betörtek Júdába (v. ö. 21,16. sk.), az egyik portyázó arab csapatnak sikerült behatolnia Júda táborába.
* 2. Ochoziás Kir. IV. 8, 26. szerint huszonkét esztendős korában kezdett uralkodni; minthogy atyja csak negyven esztendős volt, amikor meghalt, fia, Ochoziás, akkor nem is lehetett több huszonkét esztendősnél. A negyvenkettes szám nyilván a másolások során keletkezett íráshiba. – Átália Ámri leánya = unokája volt.
* 3-4. Ochoziás gonosz uralkodása.
* 3. Ochoziás is olyan rossz úton járt, mint atyja, Jórám.
* 5-7. Ochoziás és Jórám közös háborúja. V. ö. Kir. IV. 8,28-29. s a hozzátartozó jegyz.
* 7. Ochoziást az Isten meg akarta büntetni s azért engedte meg, hogy Jórámot meglátogassa. Ochoziás ugyanis hadbavonult Jórámmal Jehu ellen s így magára vonta Jehu haragját, annál is inkább, mert anyja révén Ochoziás is Ácháb családjához tartozott.
* 8-9a. Jehu megöli Ochoziást. V. ö. Kir. IV. 9,27. skk. s jegyz.
* 9b-12. ÁTÁLIA, Júda hetedik uralkodója. (Kr. e. 842-836?) – V. ö. Kir. IV. 11,1-3. s a hozzátartozó jegyz.
* 23,1-15. Jójáda főpap a leviták s a testőrök segítségével királynak kiáltatja ki Jóást. Ugyanezt a Királyok könyve (IV. 11,4-16.) is elmondja; a Szentírás elbeszélése azonban ott is, itt is túlságosan szűkszavú ahhoz, hogy az események lefolyását teljesen meg tudjuk érteni. Annyi bizonyos, hogy nincs elegendő okunk azt tartani, hogy a Szentírás két elbeszélése között ellenmondások vannak. Amit a Krónikák könyve mond, az jól kiegészíti a Királyok könyvének elbeszélését, bár kétségtelen, hogy céljának meg-felelőleg elsősorban a papság s a leviták szerepét állítja előtérbe. Egyébként az is bizonyos, hogy a Krónikák könyvének szerzője nem kizárólag a Királyok könyvét használta forrásul s így csak természetes, hogy olyan dolgokat is mond, amelyeket a Királyok könyve nem említ.
* 1. A századosok nevét a Királyok könyve nem közli.
* 4. A héber szöveg nem beszél az ajtónállókról, hanem azt mondja, hogy a szombaton szolgálatba lépő papok és leviták egyharmada ajtónállókként a kapuknál teljesítsen szolgálatot. – Az Alap (héberül: Jeszod) nevű kapu valószínűleg ugyanaz, mint amelyet a Királyok könyve Szúr kapunak nevez.
* 6. A templomépületbe csak a papságnak volt szabad bemennie, a népnek meg kellett tartania azt, amivel az Úrnak tartozott, vagyis nem volt szabad a templom épületébe bejépnie, hanem a templom udvarán kellett maradnia. – A többire vonatkozólag L. Kir. IV. 11,13-16.
* 16-21. Jójáda megújíttatja az Úrral való szövetséget, kiirtatja Báál tiszteletét s palotájába viteti a királyt. V. ö. Kir. IV. 11,17-21. s a hozzátartozó jegyz.
* 16. A szövetség megkötésénél Jójáda az Úr képviselőjeként szerepelt; azért köttette a szövetséget egyfelől maga, másfelől a király és a nép között.
* 18. Jójáda tehát helyreállíttatta a templomban azt a rendet, amelyet Dávid intézkedései alapján Salamon a templomba bevezetett.
* 19. A vallási szempontból tisztátalan embereknek nem volt szabad a templomba bemenniök.
* 24,1. JÓÁS, Júda nyolcadik királya. (Kr. e. 836-797?) V. ö. Kir. IV. 12,1.
* 2. Jóás uralkodásának jámbor szakasza. V. ö. Kir. IV. 12,2-3.
* 3. Jóás családja.
* 4-14a. Jóás kijavíttatja az Úr templomát. L. Kir. IV. 12,4-16. s a hozzátartozó jegyz.
* 6. V. ö. Móz. II. 30,13; Kir. IV. 12,4.
* 7. Mikor tették ezt Átália fiai, nem tudjuk; Krón. II. 21,17. tanúsága szerint Jórám (és Átália?) fiait a legkisebbik fiú kivételével az arabok elrabolták.
* 14b-19. Jóás bűnös engedékenysége Jójáda halála után.
* 20-22. Zakariás felemeli szavát a bálványimádás ellen, de Jóás megkövezteti őt.
* 22. Zakariás megöléséről Szt. Máté evangéliumában az Úr Jézus Krisztus is megemlékezik. (Máté 23,35.) Mivel azonban az evangélium Zakariást Bárákiás fiának mondja, sokan úgy vélik, hogy Jójádát másképen Bárákiásnak is hívták, vagy pedig Jójáda valamelyik ősét (atyját?) nevezték így.
* 23-26. Jóás bűnhődése Zakariás megkövetéséért. (V. ö. Kir. II. 12,17-22.)
* 23. A szírek királya ebben az időben Házáéi volt. L. Kir. IV. 12,17.
* 25. A héber szöveg egyesek szerint azt mondja, hogy a szírek számos sebben hagyták hátra Jóást; e szerint tehát Jóás a harcban megsebesült.
* 27. Jóás egyéb dolgai, utóda. Az itt említett Királyok könyve nem azonos azzal, amelyet a Szentírásban e néven ismerünk; a héber szöveg e könyvet a Királyok midrás-könyvének nevezi. A midrás fogalmáról L. 13,22. jegyz.
* 25,1. ÁMÁSZIÁS, Júda kilencedik királya. (Kr. e. 797-789?) V. ö. Kir. IV. 14,1-2. és a hozzátartozó jegyz.
* 2. Ámásziás jámbor uralkodása. V. .ö Kir. IV. 14,3.
* 3-4. Ámásziás megtorolja atyja megölését. V. ö. Kir. IV. 14,5-6. s a hozzátartozó jegyz.
* 5-13. Ámásziás legyőzi az edomitákat. Erről a Királyok könyve csak igen röviden emlékezik meg; v. ö. Kir. IV. 14,7. s jegyz.
* 5. A héber szöveg szerint Ámásziás a népet egész Júda és Benjámin ezreinek s százainak vezérei szerint állíttatta (= osztatta) fel. — A harcképes legénység száma aránylag csekély volt (v. ö. pl. 14,7; 17,14. skk.) s azért
* 6. – Ámásziás Izraelből, tehát az északi ország pártütő népéből is fogadott százezer vitézt. Egy talentum ezüst kb. 9750 pengőnek felel meg; száz talentum ezüst tehát mintegy 975.000 pengő.
* 13. Szamaria és Bethoron Jeruzsálemtől északnyugatra feküdt. Mivel a Szentírás előbb említi a távolabb fekvő Szamariát, sokan úgy vélik, hogy e támadás a visszaküldött seregnek Szamariába való megérkezte után, a sereg elszéledésekor történt.
* 14-16. Ámásziás bálványimádásba esik.
* 16. A héber szöveg nem megölésről, hanem megverésről beszél.
* 17-24. Ámásziás háborúja Izrael királyával. V. ö. Kir. IV. 14,8-14. s a hozzátartozó jegyz.
* 24. Obededom úgylátszik, a templom kincstárosa volt. (V. ö. Krón. I. 26, 15.) A héber szöveg nem a túszok fiairól, hanem csak túszokról beszél.
* 25-28. Ámásziás egyéb dolgai, halála, utóda. V. ö. Kir. IV. 14,17-20. s a hozzátartozó jegyz.
* 25. Izrael királya tehát szabadon bocsátotta Ámásziást s az még sokáig uralkodott.
* 26,1-3. ÓZIÁS (UZZIÁS, ÁZÁRIÁS) Júda tizedik királya. (Kr. e. 789-738?) V. ö. Kir. IV. 14,21, 15,1-7.
* 1. Óziást a Szentírás sok helyütt Ázáriásnak is nevezi.
* 2. V. ö. Kir. IV. 14,22.
* 3. V. ö. Kir. IV. 15,2.
* 4-5. Óziás jámbor uralkodása. V. ö. Kir. IV. 15,3-4.
* 5. Hogy ki volt ez a Zakariás, nem tudjuk; sokan Jójáda főpap unokájának, a Jóás idejében megkövezett Zakariás fiának tartják. Kétségtelen, hogy Óziást Zakariás tartotta a jó úton; talán erre mutat az a jelző is, amellyel a Szentírás Zakariást illeti.
* 6-8. Óziás hadi sikerei.
* 6. A filiszteusok és az arab pásztornépek Jórám idejében betörtek Júdába (v. ö. 21,16. sk.); ezeket igázta le ismét Óziás. – Get és Azótus híres filiszteus városok voltak; Jábnia (= Jábne, Jámnia) Joppétől délre feküdt s ezidőben úgylátszik, szintén a filiszteusoké volt. A győzelem után Óziás városokat épített Azótus vidékén s más filiszteus területeken.
* 7. Gurbáál fekvéséről semmit sem tudunk; egyesek Gerárával, mások az edomiták városával, Petrával azonosítják. Ámmoniták helyett a héber szöveg ebben a versben a meunitákról beszél; utóbbiak is Petra vidékén laktak.
* 9-10. Óziás építkezései s szőlői.
* 9. A héber szöveg három torony építéséről beszél: a Szegletkapu, a Völgykapu s a Sarok tornyáról; az első a város északnyugati, a második a város délnyugati részén, a harmadik talán a város keleti oldalán feküdt.
* 10. A héber szöveg szerint Óziás jószága a júdai pusztában (a Holt tengertől nyugatra), az Alföldön (a Földközi tenger partvidékén) s a síkságon (a Holt tengertől keletre eső földön) volt. – A tornyok a portyázó ellenség távoltartására szolgáltak.
* 11-15. Óziás hadereje.
* 11. A héber szöveg értelme szerint Jehiel íródeák és Máászia tiszt készítették a harcosok jegyzékét s azt Hánániásnak, a király egyik főtisztének szolgáltatták be.
* 15. Óziás tehát hajítógépeket készíttetett Jeruzsálem falaira s tornyaira.
* 16-19a. Óziás vakmerősége.
* 16. Óziást nyilván azoknak a keleti uralkodóknak a példája ragadta el, akik személyükben a legfőbb politikai és vallási hatalmat egyesítették.
* 18. A héber szöveg szerint a papok nem azt mondják, hogy Óziás ne vesse meg őket, hanem azt, hogy Óziás vétket követett el.
* 19b-21. Óziás bűnhődése vakmerőségért.
* 19b. A poklosságról L. Móz. III. 13,1. skk. jegyz. – A többiről L. Kir. IV. 15,5. s jegyz.
* 22-23. Óziás egyéb dolgai, halála, temetése, utóda.
* 23. A poklosságban meghalt Óziás teste úgylátszik, különösen tisztátalanná tette volna a királysírokat, azért Óziást csak a sírokhoz tartozó mezőn temették el.
* 27,1. JÓÁTÁM, Júda tizenegyedik királya. (Kr. e. 751[738]- 736?) V. ö. Kir. IV. 15,32. sk.
* 2. Jóátám jámbor uralkodása. V. ö. Kir. IV. 15,34. sk. – A nép még továbbra is áldozott a magaslatokon.
* 3-4 Jóátám építkezései.
* 3. V. ö. Kir. IV. 15,35. — Ófelnek a templomhegy déli nyúlványát hívták. V. ö. Ezdr. II. 3,27.
* 4. Jóátám úgylátszik, folytatta atyja építkezéseit. V. ö. 26,10.
* 5-6. Jóátám diadala az ámmonitákon.
* 5. Az ámmoniták Óziás halála után úgylátszik, megtagadták az adóíizetést (v. ö. 26,8.) s azért Jóátám hadba szállott ellenük. – Egy talentum ezüst kb. 9750 pengőnek, egy kór kb. 364 liternek felel meg. – A harmadik esztendő után úgylátszik, az ámmoniták ismét függetlenítették magukat Júdától.
* 7-9. Jóátám egyéb dolgai, uralkodásának ideje, temetése, utódja. V. ö. Kir. IV. 15,36. sk. — A 8. vers ugyanazt mondja, mint az 1. vers első fele; a Krónikák könyvének szerzője úgylátszik, két helyen találta ezt az adatot s azért kétszer vette fel könyvébe.
* 28,1a. ÁCHÁZ, Júda tizenkettedik királya. (Kr. e. 736-721., mások szerint 735-727.) V. ö. Kir. IV. 16,1-2a.
* 1b-4. Ácház gonosz uralkodása V. ö. Kir. IV. 16,26-4. s hozzátartozó jegyz.
* 5-15. Ácház súlyos vereséget szenved az izraelitáktól, de azok Oded próféta szavára hazaküldik a foglyul ejtett júdaiakat. V. ö. Kir. IV. 16,5. skk.
* 5. Szíria királya ebben az időben Rászin, Izrael királya pedig Fákee volt; a két király úgylátszik, szövetségben állott egymással s közösen támadták meg Júdát.
* 6. Az elesettek száma ugyan feltűnően nagy, de semmiképen sem lehetetlen.
* 7. Ebben a küzdelemben a király három főembere is halálát lelte. Máászia királyfi aligha volt Ácház király fia, hanem talán Ácház valamelyik közeli rokona, talán nagybátyja; Ezrika úgylátszik, a királyi palota kormányzója, udvarnagya volt; Elkána nyilván a király legfőbb tisztviselője, minisztere lehetett.
* 8. V.ö. 6. v. jegyz. – Szamaria Izrael fővárosa volt.
* 9. Oded az Úr (igaz) prófétája volt, tehát nem az Izraelben uralkodó törvénytelen istentiszteletnek szolgált.
* 15. A régiek az olajjal való megkenést a fáradt test felüdítésére alkalmazták. – Jerichó a Jordán torkolatától északnyugatra feküdt.
* 16-21. Ácház veresége az edomitáktól, a filiszteusoktól s az asszíroktól.
* 16. A Királyok könyvének (IV. 16,7. skk.) tanúsága szerint Ácház a szírek s az izraeliták ellen kérte Asszíria királyának segítségét. Mivel Ácház idegen királyhoz fordult, a helyett, hogy az Úr segítségét kérte volna, e tettéért is meglakolt. Bűnhődéséről a 20. vers szól. V. ö. Iz. 7,1. skk.
* 17-18. Az edomiták és a filiszteusok betörése úgylátszik, nincs összefüggésben az asszír szorongatással; a Szentírás csak azért emlékezik meg róluk ezen a helyen, mert az ő támadásukat is Ácház bűnhődésének tekinti. Az edomitákat s a filiszteusokat Óziás igázta le (v. ö. 26,2.), de most elérkezettnek látták az időt arra, hogy bosszút álljanak az amúgyis szorongatott Júdán.
* 19. A héber szöveg nem azt mondja, hogy Ácház megfosztotta Júdát az Úr segítségétől, hanem azt, hogy Ácház zabolátlanul viselkedett Júdában, vagy zabolátlanná tette Júdát.
* 20. Telgátfálnászár ugyanaz, mint az, akit Kir. IV. 15,29; 16,7. Telgátfálászárnak, Kir. IV. 15,19. pedig Fúlnak nevez; L. róla Kir. IV. 15,19. jegyzetét. – A mondat végének értelme a héber szövegben bizonytalan; rendesen így szokták fordítani: az asszírok királya szorongatta őt, de nem segítette meg. – Miben állott Ácház szorongatása, nem tudjuk biztosan megmondani; annyi azonban kétségtelen, hogy Júda az asszír király adófizetőjévé lett. (V. ö. Kir. IV. 18,7; Iz. 36,5.) így tehát ha Asszíria királya elhárította is Júdáról az ellenséges szírek s izraeliták támadását (v. ö. Kir. IV. 15,29; 16,9.), végeredményben mégsem segítséget, hanem szorongatást hozott Júdának.
* 21. A héber szöveg erősebb: Ácház a héber szöveg értelme szerint épen azért került bajba, mert az Úr templomának kincseivel akarta megszerezni Asszíria segítségét.
* 22-25. Ácház további gonoszságai.
* 22-23. Mikor Ácházt egyfelől a szírek, másfelől az asszírok szorongatták, Ácház azt hitte, hogy ha a szírek isteneinek mutat be áldozatot, akkor a szírek istenei őt fogják segíteni. Azt hitte ugyanis, hogy a szírek istenei győzik le őt. Ezt az eseményt nem szabad azonosítani azzal, amit a Királyok könyve a damaszkusi oltár Jeruzsálemben felállított másán való áldozásról beszél. (Kir. IV. 16,10. skk.)
* 24. A szent szerek összetöréséről bővebben Kir. IV. 13,17. beszél. – A templom ajtainak bezárásával Ácház beszüntette azt az istentiszteletet, amely a szentélyben ment végbe; a templom udvarán az istentisztelet tovább folyt ugyan, de azt sem a törvényes oltáron s a törvényes formák között végezték. (V. ö. Krón. II. 29,7.) – Oltárnak csak Jeruzsálemben és csak a templomban lett volna szabad lennie.
* 26-27. Ácház egyéb dolgai, halála, temetése, utóda. V. ö. Kir. IV. 16,20.
* 29,1. EZEKIÁS, Júda tizenharmadik királya. (Kr. e. 721-693?, mások szerint 727-698.) V. ö. Kir. IV. 18,1-2.
* 2. Ezekiás jámbor uralkodása. V. ö. Kir. IV. 18,3.
* 3-11. Ezekiás kinyittatja a templom ajtait s felszólítja a papokat s a levitákat a templom megtisztítására.
* 3. A héber szövegből nem vehető ki világosan, hogy az első hónap Ezekiás uralkodásának első hónapja, vagy a vallási év első hónapja volt-e. Mivel valószínű, hogy Ezekiás mindjárt uralkodásának kezdetén látott hozzá az istentisztelet helyreállításához, itt talán Ezekiás uralkodásának első hónapjáról van szó. Mivel azonban a 17. vers szerint a templom megtisztítása az első (= Niszán) hónap első napján kezdődött, úgylátszik, Ezekiás uralkodásának első hónapja nagyon közel esett a vallási év első hónapjához, sőt talán össze is esett a vallási év első hónapjával. – A templom ajtait Ácház záratta be (v. ö. 28, 24. jegyz.); az ajtók megújításáról (= aranylemezekkel való beborításáról) L. Kir. IV. 18,16.
* 4. A keleti térség a templomtól keletre feküdt; hogy a templom udvarán vagy azon kívül terült-e el, vitás.
* 7. Azok az áldozatok, amelyeket Ácház nem a törvény parancsai szerint mutattatott be, nem voltak az Úr áldozatainak tekinthetők.
* 8. A héber szöveg szerint az Úr ijesztő példa, szörnyülködés és csodálkozó felszisszenés tárgyává, tette Júda és Jeruzsálem népét.
* 12-19. A templom megtisztítása.
* 13. Eliszáfán Mózes idejében a káátiták íeje volt; v ö. Móz. IV. 3,30.
* 15. A tisztítást az Úr parancsolata, vagyis a mózesi törvény szertartási előírásai (1. Móz. II. 30, 12.) szerint hajtották végre.
* 16. A Kedron völgye Jeruzsálem keleti oldalán húzódott.
* 17. A tisztítást a templom udvaraival kezdették; nyolc nap múlva a templomépület tisztításához láttak.
* 20-36. A templom újraszentelése s a hálaáldozatok bemutatása.
* 22. A hét bikát, kost és bárányt egészen elégő áldozatul mutatták be; a Szentírás ezeket az áldozatokat említi először, noha kétségtelen, hogy először
* 23. – a bűnért való, engesztelő áldozatokat mutatták be. – Az áldozatok bemutatása a mózesi törvény szertartásai szerint ment végbe. V. ö. Móz. III. 1,1. és 4,30. skk.
* 25. Dávid királynak tehát prófétai szó útján az Isten parancsolta meg a templomi énekesek és zenészek ügyének rendezését.
* 30. Dávid és Ászáf igéin Dávid és Ászáf zsoltárait kell értenünk. E vers tehát csak azt hangsúlyozza, hogy a leviták a dicséretet (v. ö. 27. v.) Dávid és Ászáf zsoltárainak szavaival zengették az Úrnak.
* 31. A. héber szöveg nem azt mondja, hogy a nép ájtatos lélekkel áldozott, hanem azt, hogy akit szíve arra indított, áldozatokat mutattatott be. Itt tehát az önkéntes áldozatokról van szó; ezek számát a 32-33. v. közli.
* 34-35. E versek annak az okát adják, hogy miért kellett a levitáknak a papokat a szokásosnál jobban segíteniük. Az első ok az volt, hogy a leviták – a héber szöveg szerint – készségesebben tartottak megszentelődést, mint a papok. Az áldozatok bemutatásához ugyanis csak megfelelő tisztulás (= megszentelődés) után lehetett járulni; a papok közül azonban úgylátszik, többet tett tisztátalanná és egyszersmind az Úr tisztelete iránt kevésbbé fogékonnyá a bálványok tisztelete, mint a leviták közül, így tehát kevés volt a pap. A másik ok az volt, hogy igen sok áldozatot kellett bemutatni.
* 36. A héber szövegben a vers vége így szól: ... mert hamarosan végbement a dolog. A király tehát úgylátszik, azért örült annyira, mert az istentisztelet helyreállítása minden nehézség és ellenállás nélkül azonnal sikerült.
* 30,1-12. Ezekiás előkészületei a pászka megülésére.
* 1. A törvény értelmében az első hónap tizennegyedik napján Izraelnek fázét = pászkaáldozatot kellett bemutatni az Úrnak. V. ö. Móz. II. 12,1. skk. – Ezekiás nemcsak a saját alattvalóit, a júdaiakat, hanem az északi ország izraelita lakóit is meghívta a fáze ünnepére. (Efráim és Mánássze az északi ország két legtekintélyesebb törzse volt.) L. 6. v. jegyz.
* 2-3. Mivel azonban az első hónapban nem lehetett megtartani a fázét, Ezekiás úgy határozott, hogy a második hónapban fogja azt megtartatni. A törvény ugyanis megengedte, hogy azok, akik az első hónapban a fáze idején tisztátalanok voltak vagy utaztak, a fázét a második hónapban tartsák meg. V. ö. Móz. IV. 9,6-13.
* 6. Mivel Ezekiás azokhoz az izraelitákhoz beszél, akik az asszírok királyának (Szálmánásszárnak) a kezétől megmenekültek, úgylátszik, ebben az időben Izrael országa már az asszírok hatalmában volt. V. ö. 9. v.
* 13-22. A pászka.
* 14. V. ö. 29,16. s jegyz.
* 15. Feltűnő, hogy a szöveg e helyütt az egészen elégő áldozatokról beszél, noha a fázét, vagyis a pászkabárányt nem égették el egészen. A megfelelő héber szó azonban tulaj donképen inkább csak az oltárra kerülő áldozatot jelenti s így talán itt a pászkaáldozatra vonatkozik. A pászkaáldozat egy részét ugyanis elégették az oltáron.
* 16-17. A vért tulajdonképen a családfőnek kellett volna odavinnie a paphoz; mivel azonban sokan nem tartották meg a kellő megszentelődést, a bárányt ezek számára a leviták vágták le s a vért is ők adták a pap kezébe. Az áldozati vér bemutatása volt ugyanis az áldozati cselekmény egyik legfőbb része; igaz ugyan, hogy megszentelődés nélkül az áldozati állat húsát sem lett volna szabad elkölteni, de ez mindenesetre kisebb hibának számított, mint az áldozati vérnek tisztátalan állapotban való bemutatása. A nép bűnéért egyébként Ezekiás külön is kérte az Úr bocsánatát. V. ö. 18. v.
* 22. Ezekiás elismerő szavakat intézett a buzgó s szolgálatukban kitűnő levitákhoz.
* 23-27. Az ünnep meghosszabbítása s befejezése.
* 27. A héber szövegek túlnyomó része szerint a népet nem a papok és a leviták, hanem a levita-papok, vagyis a Lévi törzséből származó, tehát törvényes papok áldották meg. Imádságuk a héber szöveg szerint felhatott a mennybe, (az Úr) szentséges lakóhelyére.
* 31,1. A törvénytelen és bálványosa istentisztelet megszüntetése. A bálványszobrokon a másszebákat, a berkeken az áserákat kell értenünk; (L. róluk Kir. IV. 14,14. sk. jegyz.) ezek tehát a bálványimádás eszközei voltak. A magaslatokon (többnyire) az igaz Istent tisztelték, de a törvénnyel ellenkező módon.
* 2-21. A törvényes istentiszteleti rend helyreállítása s a papi jövedelmek rendezése.
* 2. Az Úr táborán e helyütt a templomot kell értenünk.
* 3. A törvény által megszabott, hivatalos áldozatok (v. ö. Móz. IV. 28. és 29.) bemutatásának költségeit tehát a király a sajátjából fedezte.
* 4. A papok s a leviták a nekik járó áldozati részekből, a tizedekből s a zsengékből éltek; ezek voltak a papok s a leviták járandóságai. V. ö. köv. vers.
* 5. Izrael fiain itt Jeruzsálem lakóit, a következő versben a vidéki városok lakóit kell értenünk.
* 6. Az Úrnak szentelt dolgokból bizonyos részek a papságot illették; ezeket a részeket a Szentírás itt tizedeknek mondja, noha a szó szoros értelmében ezek nem voltak tizedek. Az sem lehetetlen azonban, hogy a tizedek szó itt másolási hiba folytán került a szövegbe.
* 7. A járandóságok beszolgáltatását a nép a harmadik hónapban, vagyis az aratás után kezdette s a hetedik hónapban, vagyis a termés teljes betakarításáig folytatta.
* 9. Ezekiás aziránt érdeklődött, hogy miként lehet az, hogy olyan nagy a készlet. — A 12. vers a készletek főfelügyelőit, a 13. vers a készletek felügyelőit sorolja fel. – E szavak: akikhez minden tartozott a. héber szövegben nem fordulnak elő.
* 14. A héber szöveg így szól: Kóré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló, azokra az adományokra ügyelt fel, amelyeket önként ajándékoztak az Úrnak, az ő kötelessége volt az Úrnak szánt adományok (= terumák) s a szentséges részek kiosztása. – Utóbbiakon a békeáldozatokból a papoknak juttatott adományokat, illetőleg a bűn, vétek és eledeláldozatokból a papoknak járó részeket kell értenünk.
* 15. Azokat a járandóságokat, amelyeket a törvény rendelkezései értelmében nem kellett a szenthelyen elkölteni, elküldték a vidéki városokban időző, szolgálaton kívül álló levitáknak s papoknak.
* 16. Természetesen nem küldték el ezeket azoknak, akik épen sorosak voltak s az Úr templomában szolgáltak; ezek úgylátszik, háromesztendősnél idősebb fiaikat rendesen magukkal vitték a templomba. (E vers értelme különben bizonytalan.)
* A 17. vers a héber szövegben Úgylátszik, közbevetett megjegyzés s azt mondja, hogy a papokat családjuk szerint, a húsz esztendősnél idősebb levitákat pedig tisztük s beosztásuk szerint vették fel a jegyzékekbe.
* 18. Ez a vers valószínűleg a 15, versben megkezdett mondatot folytatja: a járandóságokból nemcsak a papok s a leviták, hanem feleségeik is megkapták részüket.
* 19. Nemcsak a templomi járandóságokat, hanem a papi (levita) városokhoz tartozó mezők termését is az igazságnak megfelelőleg osztották ki az arra jogosultak között. (Mások szerint e vers azt mondja, hogy nemcsak a városokban, hanem a városokhoz tartozó mezőkön lakó papok és leviták is megkapták templomi járandóságukat.)
* 32,1-8. Ezekiás intézkedései Szennácheríb közeledtének hírére. V. ö. Kir. IV. 18,13. skk. s jegyz. 20,20. Izaiás 22,8. skk; 36,1. skk.
* 3-4. A héber szöveg nem annyira a források betöméséről, mint inkább betakarásáról beszél; Ezekiás ugyanis csak betakartatta, beboltoztatta a Gihon patak forrásait s a vizet földalatti csatornán a városba vezettette. V. ö. 30. v. és Kir. IV. 20,20. jegyz.
* 5. A második várfal a város északi részén, a régi várfalon kívül fekvő új városrész védelmére készült; lehet, hogy e falat Ezekiás csak kijavíttatta vagy kiépíttette, mert e várfal úgylátszik, már Ezekiás előtt is megvolt. V. ö. Izaiás 22,1. – A Mellóról L. Krón. I. 11,8.
* 9-19. Szennácheríb követeinek istenkáromló fenyegetései. Ugyanezt Kir. IV. 18,17-36. sokkal részletesebben beszéli el. Magyarázatát L. ott.
* 20-23. Ezekiás és Izaiás imádságára az Úr megmenti Jeruzsálemet a veszedelemtől.
* 20. V. ö. Kir. IV. 19,14-19; Izaiás 37,15. skk.
* 21. V. ö. Kir. IV. 19,35. skk. s a hozzátartozó jegyz.
* 23. A héber szöveg az áldozatokról nem beszél.
* 24. Ezekiás betegsége. Erről részletesebben Kir. IV. 20,1-11. és Izaiás 38,1. skk. beszél.
* 25-26. Ezekiás felfuvalkodása s megalázkodása.
* 25. A Szentírás itt nyilván arra céloz, hogy Ezekiás a babiloni király követeinek megmutogatta kincseit s drágaságait. V. ö. Kir. IV. 20,12-15.
* 26. Büszkeségéért az Úr megjövendöltette, hogy Ezekiás kincsei Bábelbe kerülnek (v. ö. Kir. IV. 20,16. skk.); mivel azonban Ezekiás megalázkodott az Úr előtt, a jövendölés nem az ő életében ment teljesedésbe.
* 27-29. Ezekiás gazdagsága.
* 27. Fegyver helyett a héber szöveg pajzsról beszél.
* 30. Ezekiás vízvezetéke. L. 3. v. jegyz.
* 31. Ezekiás próbára tétele. – A héber szöveg értelme nem ellentétet alkot az utolsó mondattal, hanem inkább megvilágítja azt; Ezekiás t. i. abban is szerencsés volt, hogy bár a próbát nem állta meg, az Úr bűnbánatra adott neki módot s alkalmat. A csoda, amelyről szó van, valószínűleg a napóra árnyékának visszatérése volt. V. ö. Kir. IV. 20,9.
* 32. Ezekiás többi dolgai, halála, temetése, utóda.
* 33. A királyi sírbolt úgylátszik, már tele volt s azért Ezekiást (s utódait) a sírbolt felett, valamely a sírboltnál magasabban fekvő helyen temették el. – A gyászünnepségen nyilván illatszerek égetését kell értenünk. V. ö. 16,14. jegyz.
* 33,1. MÁNÁSSZE, Júda tizennegyedik királya. (Kr. e. 693-639?) V. ö. Kir. IV. 21,1.
* 2-9. Mánássze gonosz uralkodása. V. ö. Kir. IV. 21,2-9. s a hozzátartozó jegyz.
* 10-11. Mánássze bűnhödése.
* 11. A. héber szöveg szerint az asszírok Mánásszét horoggal megfogták s kettős láncba verve Bábelbe vitték. Horoggal (= orrkarikával) a régiek a vadállatokat vezették, de van olyan kép is, amelyen a diadalmas (asszír) király orrkarikával húzza maga után legyőzött ellenfelét; mindazonáltal a Szentírás szavait itt nem kell okvetlenül szószerinti értelemben vennünk.
* 12-13. Mánássze bűnbánata s szabadulása.
* 14-17. Mánássze jámbor uralkodása.
* 14. E fal irányát ma már nem tudjuk biztosan megállapítani. Egyesek szerint a város délkeleti részétől északkeleti irányban a város északi kapujáig húzódott; mások szerint a fal a város nyugati oldalán haladt észak, majd kelet felé. Sokan azt tartják, hogy Mánássze csak kijavíttatta (nem építtette) ezt a falat.
* 18-20. Mánássze többi dolgai, halála, temetése, utóda. V. ö. Kir. IV. 21,17. sk.
* 21. ÁMON, Júda tizenötödik királya. (Kr. e. 639-638?) L. Kir. IV. 21,19.
* 22-23. Ámon gonosz uralkodása. L. Kir. IV. 21,20-21.
* 24-25. Ámon halála, utóda. L. Kir. IV. 21, 22-26.
* 34,1. JÓSIÁS, Júda tizenhatodik királya. (Kr. e. 638-608?) V. ö. Kir. IV. 22,1.
* 2. Jósiás jámbor uralkodása. V. ö. Kir. IV. 22,2.
* 3-7. Jóslás kiirtja a bálványimádást Júdában s Izrael városaiban. Ezt a Királyok könyve néni mondja el; szerinte ugyanis Jósiás a törvény könyvének megtalálása után szállt szembe a bálványimádással. (V. ö. Kir. IV. 23,4. skk.) Ez azonban nem zárja ki azt, amit a Szentírás ehelyütt mond el, annál kevésbbé, mert valószínű, hogy a Szentírás itt sok dolgot csak összefoglalólag beszél el.
* 3. Uralkodásának nyolcadik esztendejében Jósiás tizenhat esztendős volt. - Berkek helyett a héber szöveg az aserákról beszél; L. róluk Kir. III. 14,14. jegyz. A héber szöveg a faragott képeken kívül az öntött képeket is említi.
* 4. Bálványok helyett itt a héber szöveg a naposzlopokról szól; v. ö. 14,5.
* 5. A csontok elégetése tisztátalanokká, tehát használhatatlanokká tette az oltárokat.
* 6. Simeon törzse vallásilag Izraelhez szított. V. ö. 15,9.
* 7. Bálványtemplomok helyett a héber szövegben a naposzlopokról van szó.
* 8-13. Jósiás elrendeli az Úr templomának kijavítását. V. ö. Kir. IV. 22,3-10.
* 12-13. Az e helyütt kissé bizonytalan héber szöveg úgylátszik, azt mondja, hogy a zeneértő leviták mindnyájan a teherhordók s a különféle munkát végző munkások felügyelői voltak s leviták voltak (az építkezésnél) az íródeákok, ajtónállók és tisztviselők is. A zeneértő leviták nagy tekintélynek örvendtek, azért bízták meg őket ezzel a tisztséggel.
* 14-18a. Helkiás főpap megtalálja az Úr törvényének könyvét. V. ö. Kir. IV. 22,8-10. s az ahhoz tartozó jegyz.
* 18b-21. Jósiás megdöbbenve hallja az előkerült törvénykönyv fenyegető szavait. V. ö. Kir. IV. 22,11-13. s az ahhoz tartozó jegyz.
* 22-28. Holda (= Olda) prófétaasszony közli, hogy Júda elpusztul, de Jósiás azt nem éri meg. V. ö. Kir. IV. 22,14-20. s a hozzátartozó jegyz.
* 29-32. Jósiás megújíttatja az Úrral kötött szövetséget s kötelezi Júdát a törvény megtartására. V. ö. Kir. IV. 23,1-3. s jegyz.
* 33. Jósiás Izrael is visszatéríti az Úrhoz. – Izrael országa ezidőben már az asszírok hatalmában volt s népe asszír fogságban élt; Jósiás az ország megmaradt lakosságához fordult.
* 35,1-19. Jósiás a törvény parancsolata szerint megilleti a pászka ünnepét. – Ugyanezt röviden Kir. IV. 23,21. skk. is elbeszéli.
* 1. A fázét (L. róla Móz. II. 12,1. skk.) Jósiás tehát a rendes időben, az első hó tizennegyedik napján tartatta meg. (Ezekiás idejében egy hónappal később ülték meg, v. ö. 30,2. sk.)
* 3. A héber szöveg a levitákról csak azt mondja, hogy ők oktatták egész Izraelt s az Úrnak voltak szentelve. – A frigyláda egyesek szerint Mánássze és Ámon idejében nem volt a helyén, a szentek szentjében, s azért szólítja fel a király a levitákat, hogy tegyék a ládát a helyére. Valószínűbb azonban, hogy a király szavai csak annyit jelentenek, hogy a ládát immár (Salamon idejében) bevitték a helyére, a levitáknak tehát most már nem a láda s a szent szerek hordozása a kötelességük, hanem az áldozatoknál, jelenleg a pászkaáldozatnál való segédkezés.
* 5. A héber szöveg értelme szerint a levitáknak úgy kellett szolgálatukat beosztaniuk, hogy a nép minden egyes családjára egy-egy levita-csoport jusson.
* 6. A héber szöveg szerint a levitáknak kellett elkészíteniök a pászkát testvéreiknek (a népnek), úgy, ahogy azt az Úr Mózes által meghagyta.
* 7. A héber szöveg szerint Jósiás harmincezer aprójószágot, vagyis bárányt s fiatal kecskét adott a népnek.
* 8-9. A király vezérei a népnek, az Úr házának fejei (a templom legfőbb elöljárói) a papoknak, a leviták fejei a levitáknak adtak áldozati állatokat a pászka megülésére s békeáldozati lakomák tartására.
* 11. V. ö. 30,17. A vers vége a héber szövegben csak azt mondja, hogy a leviták lehúzták (az állatok) bőrét. L. köv. v. jegyz.
* 12. A héber szöveg így szól: Aztán elválaszták az egészen elégetendő áldozatokat, hogy odaadják őket a nép családi csoportjainak stb. – Ez valószínűleg azt jelenti, hogy elvették az állatokból azokat a részeket, amelyeket az Úr oltárán el kellett égetni s odaadták az áldozó családnak, hogy vigye az oltárhoz. – Mások önálló, egészen elégő áldozatokra gondolnak.
* 14. A leviták maguknak s a papoknak a pászkát csak a nép pászkájának elkészítése után készítették el, mert a pászkaáldozatok elégetendő részeivel (mások szerint: az önálló egészen elégetendő áldozatokkal) s a békeáldozatok hájrészeinek elégetésével egészen az éjtszaka bekövetkezéséig el voltak foglalva.
* 15. Az eledelen elsősorban a pászkabárány húsát kell értenünk.
* 20-22. Jósiás szembeszáll Nekáóval. V. ö. Kir. IV. 23,25-29. s az ahhoz tartozó jegyz.
* 23-25. Jósiás halála. V. ö. Kir. IV. 23,30.
* 25. A héber szöveg szerint Jeremiás siralmas (= gyász-)éneket szerzett Jóslásról s minden énekes és énekesnő beszélt gyászénekeit én Jósiásról mind a jelen napig s ezek (a gyászénekek) szokásosakká lettek Izraelben s fel vannak jegyezve a Gyászénekekben (a Siralmakban). Volt tehát Izraelben egy gyászének-gyűjtemény s abban többek között Jeremiásnak Jósiásról írt gyászénekei is megvoltak; ez a gyűjtemény azonban kétségkívül nem az volt, amelyet ma a Szentírásban Jeremiás prófétai Siralmai nevén ismerünk.
* 26-27. Jósiás egyéb dolgai.
* 36,1. JÓÁCHÁZ, Júda tizenhetedik királya. (Kr. e. 608?) V. ö. Kir. IV. 23,30b.
* 2. Jóácház uralkodásának ideje. V. ö. Kir. IV. 23,31.
* 3-4. Jóácház trónvesztése. V. ö. Kir. IV. 23,33-34. s a hozzátartozó jegyz.
* 5a. JÓÁKÍM, Júda tizennyolcadik királya. (Kr. e. 608-598?) V. ö. Kir. IV. 23,36.
* 5b. Joakim gonosz uralkodása. V. ö. Kir. IV. 32,37.
* 6-7. Joakim Nábukodonozor fogságában. V. ö. Kir. IV. 24,1. s jegyz.
* 6. A héber szöveg szerint Nábukodonozor kettős lánccal megkötöztette Joakimot, hogy elvigye Babilonba. – Ennek alapján sokan úgy vélik, hogy Nábukodonozor nem vitte el Joakimot Babilonba, mert az közben hűséget fogadott neki. (V. ö. Kir. IV, 24,1.) Ha azonban elvitte is, bizonyos, hogy rövidesen szabadon bocsátotta, mert Joakim ezután még évekig uralkodott Jeruzsálemben. Ezzel kezdődött a zsidóság hetvenéves babiloni fogsága.
* 8. Joákím egyéb dolgai, utóda. V. ö. Kir. IV. 24,5-6.
* 9a. JÓÁKÍN ( = Jekoniás), Júda tizenkilencedik királya. (Kr. e. 598?) Jóákín Kir. IV. 24,8. szerint tizennyolc esztendős korában kezdett uralkodni; néhány kéziratos héber s egyéb szöveg itt is tizennyolc esztendősnek mondja.
* 9b. Jóákín gonosz uralkodása.
* 10. Jóákín Nábukodonozor fogságában. Utóda.
* 11. SZEDEKIÁS, Júda huszadik és utolsó királya. (Kr. e. 597-587?) V. ö. Kir. IV. 24,18.
* 12-13. Szedekiás gonosz uralkodása. V. ö. Kir. IV. 24,19. sk.
* 12. Jeremiás prófétát Szedekiás nem védelmezte meg ellenségeivel szemben (v. ö. Jer. 21,4. skk; 37; 28.); lehet, hogy itt erre is céloz a Szentírás.
* 13. Szedekiás Nábukodonozornak hűség-esküt tett s mégis elpártolt tőle. V. ö. Kir. IV. 24,20.
* 14-16. Egész Júda elpártol az Úrtól.
* 14. A nemzetek undokságain a pogány népek bálványait kell értenünk.
* 15. Az Úr a reggeli felkeléstől fogva, vagyis egész nap, minden időben figyelmeztette a népet, mert kímélni akarta népét, Júdát s a maga lakóhelyéi, Jeruzsálemet. Az Úr figyelmeztetését főként Jeremiás próféta tolmácsolta a népnek, de az ő része is csak gúny és csúfolódás lett.
* 17-21. Az Úr büntetésül hetven esztendőre a kaldeusok kezébe adja Júdát. Jeruzsálem s a templom pusztulása, a babiloni fogság. – V. ö. Kir. IV. 25,8-21.
* 17. Mivel a nép megszentségtelenítette az Úr házát, az Úr a szent helyen is leölette a népet.
* 18. Az edény szónak megfelelő héber kifejezés általában tárgyat, felszerelést is jelent.
* 20. A perzsák királyán Círust kell értenünk.
* 21. Jeremiás próféta megjövendölte, hogy a nép hetven esztendős fogságba kerül (v. ö. Jer. 25,11. sk; 29,10.), sőt az Úr már Mózes könyvében kijelentette, hogy ha a nép nem tartja meg (a szombatot s) a szombatévet, amikor a földnek pihennie kellett, büntetésül majd az Úr fog gondoskodni arról, hogy a földet ne lakja a nép s így a föld pihenhessen. (V. ö. Móz. III. 26,34.) Mindkét fenyegetés beteljesedett.
* 22-23. Círus, a perzsák királya megengedi a népnek a visszatérést. (Kr. e. 536?) Ez a rész azt kívánja bizonyítani, hogy Jeremiás szava mindenben teljesedett: a fogság csak hetven esztendeig tartott. Miután ugyanis
* 22. – Círus, a perzsák királya legyőzte a kaldeusokat s Bábel ura lett, megengedte a népnek, hogy visszatérjen Júdába és Jeruzsálembe. Círus rendeletét s a nép vissza-érését Ezdrás könyve beszéli el. (L. Ezdr. I. 1,1-3.)