MAKKABEUSOK MÁSODIK KÖNYVE.
2 Makk 2,1
Lásd a bevez. a Makkab. I. könyvéhez. E két levél (1,1–2,19.) a következő könyvben, melylyel semmi közvetlen összefüggésben nincs, valószinűleg csak azért tétetett előre, hogy azok el ne veszszenek. Az első Kr. e. 143. év után, a második 123. évben iratott.
Egyiptomban, különősen Alexandriában igen sok zsidó lakott, mióta Ptolomeus Lagi (Kr. e. 320. évb.) százezernél több telepűlőt vitt oda (lásd bevez. a Makkab. I. könyvéhez, és Oniás Leontopolisban templomot épített Kr. e. a második században.
Eszközölje törvénye által, hogy a békés viszony a palesztinai és egyiptomi zsidók között ismét helyreállíttassék. Mind a két rész folytonos feszültségben élt, mivel a palesztinai zsidók Leontopolist nem ismerték el áldozathelyűl (lásd Makkab. I. 14,41. 15-ik jegyz.).
a szakadásra nézve, az által, hogy hozzánk csatlakozzatok. A templomszentelés ünnepét tartsák együtt (9. v.), és ez által a jerusalemi templom szentségét elismerve, egy lépéssel közeledjenek az egyesűléshez.
Szép példája a tűrő szeretetnek.
2 Makk 1,7
a Nikátornak nevezett.
2 Makk 1,7
Kr. e. 142. évb. Lásd Makkab. I. 10. és 11. r.
Jázon az ő testvérét, III. Oniást a főpapságból kiszorította. Három év múlva (Kr. e. 172. évb.) másik testvérének, Menelausnak kényszerűlt azt átengedni, ki a királynak háromszáz talentommal többet igért (Makkab. II. 4,23. s követk.). Ő elhagyá az országot, s azután csakhamar meghalt Spartában. Az ő elpártolása óta kezdődik a szíriai királyok nyomorgatása Judeában. Mások a görögöt így: mióta Jázon és párthivei elszakadtak a szent földtől és az országtól (Jehováétól).
2 Makk 1,8
Lásd Makkab. I. 1,30. s követk.
A szent gyertyatartón hét lámpa égett; a kitett kenyerek az arany asztalon voltak.
Az ünnep, melyről itt szó van, a mi decemberünkre esett. Ez a templomszentelési ünnep, melyet Júdás rendelt (Makkab. I. 4,59.), és sátoros ünnepnek neveztetik (lásd alább 10,6. s követk.), mert mint a tulajdonképeni sátoros ünnep, mely oktoberre esett, szintén sátor alatt vígan tartatott meg.
2 Makk 1,10
Kr. e. 123. évben.
Aristobulus egy tudós, a bölcsészetben igen jártas zsidó volt a fölkent, azaz főpapi nemzetségből. Az itt fölhozott Júdás az időnél fogva nem lehetett a makkabeus Júdás.
Antiokus Epifanes ellen.
Lásd Makkab. I. 6,4. A görögben nincs meg e szó: „Persiából“.
Lásd ez eseményről Makk. I. 6. r. 4-ik jegyz. Nanea a persák nő-istensége volt, a görög Diana.
2 Makk 1,16
A görög szerint: a tetőzet titkos ajtaját.
A papok ezáltal tán azt akarták elhitetni, hogy az istenség maga állt boszút.
2 Makk 1,18
Lásd a 9. v.
Mivel az időben, mikor Nehemiás az újdonépült oltárt fölszentelteté, a szent tűz is feltaláltatott, az egyiptomi zsidók a templomszentelés ünnepével együtt tartsák meg a szent tűz ünnepét is. Ez által vallomást fognak tenni arról, hogy az igazi áldozathely Jerusalemben vagyon; mert a szent tűz ugyanaz, melyet eredetileg Isten maga gyujtott, s mely azután szüntelen égett az oltáron (Móz. III. 6,12.13.). A templom leromboltatása előtt, úgy látszik, Jeremiás fölszólította a papokat, hogy azt a föld alá rejtsék el. Hogyan találták föl újra, a következőkben elmondatik.
2 Makk 1,19
azaz Babilonba, mely később a persa birodalomba beolvasztatott.
egy üres víztartó. A görög szerint: egy kút üregében.
2 Makk 1,20
Lásd Ezdr. II. könyv.
valami sürű folyadékot.
A görögben hiányzik e szó: „pap“.
A görög szerint: És a mint az megtörtént, s egy kis idő múlt, miután az előbb felhőbe borúlt nap ismét fénylett, nagy tűz gyúlada stb.
az énekesek feje.
Lásd Móz. V. 30,4.5.
E szavak: „míg… az áldozat“ nincsenek meg a görögben.
valószinűleg az oltár szegletköveit.
Isten parancsára, hogy a csoda ismételtessék a jelenlevők előtt.
A görög szerint: melylyel Nehemiás azt, mi az áldozathoz tartozott, megszentelte.
vagy inkább kerítést, mint a görögben van, hogy a helyet a szentségtelenítéstől megóvja. A tűznek a persák istenitiszteletet adtak.
A görög szerint: És a király vőn (kincseiből), és sok aranyat osztott el azoknak, kikhez hajlandósággal volt. Mások másképen.
2 Makk 1,36
a héber Kafartól, mi kiengesztelést, megtisztítást jelent. Nekfarnak kellene lennie, de mivel a keleti nevek a görögben gyakran elferdíttetnek, így lőn Nektar.
2 Makk 1,36
azaz: megszentelésnek. Igy neveztetik a tűz helye, mivel ez az áldozatot megszenteli, Isten előtt tetszőnek mutatja (33. v.).
Ez a Neftar szó elferdítése a nép nyelvén. A görögben Neftai van.
2 Makk 2,1
E prófétának meglevő irásaiban az itt eléadottak nem találtatnak. A görög szerint: Találtatik az irásokban, hogy Jeremiás próféta megparancsolta stb.
és rejtsék el.
a fogságban a pogányok között.
hogy az igéret földére benézzen (Móz. V. 34,1.5.). A szent sátor, melyet Mózes készíttetett, miután Salamon temploma fölépűlt, a templom egyik helyén, mint régi szentélyt őrizték, s ott maradt az a városnak Nabukodonozor által eszközlött ostromáig. Miután a város bevétetett, Jeremiás isteni parancs folytán s valószinűleg Nabuzardan engedelmével, ki a prófétát ismerte (Jerem. 39,11.12.), a szent sátort a frigyszekrénynyel s a jóillatszer oltárával együtt (5. v.) elvivé a templomból, még mielőtt Nabukodonozortól a város és templom fölgyujtására parancs adatott volna (Jerem. 52,7–13.), és megmentett mindent a következőkben leirt módon. Miért mondatik el ez itt? – Hogy a jerusalemi templom szentsége, melynek újra fölszentelése megünneplendő vala, még inkább kiemeltessék; mert ezen templomba e szent tárgyak ismét visszahozatnak, mihelyt az a szent tüzet visszanyerte (7. v.).
Jövendöléseiben (Jerem. 3,16. s követk.) azt mondja a próféta, hogy a frigyszekrény az egész messiási idő alatt nem lesz elő; a fönebbi hely szerint a zsidók átalános megtérésekor fog az ismét föltaláltatni. Hogyan? – Jézus Krisztusban, ki az élő szentély, s mindazon tárgyakat lelkiképen ábrázolja.
a templom megszenteltetéseért.
2 Makk 2,9
Salamon.
A görög szerint: Akkor mutatta meg, mily nagy az ő bölcsesége (a templomszenteléskor mondott imádságában), midőn a templomszentelés áldozatait bemutatta.
Lásd Móz. III. 9,24.
az oltárról jött szent tűz által. Lásd Móz. III. 10,16. s követk. A jerusalemi zsidók templomuk dicsőségére föl is hozzák, hogy az szent tűzzel bír, mely által szükségben (vesd össze: Móz. előbbi helyét) a bűnáldozat részei, melyek egészen meg nem emésztetnek, megégettethetnek. Ez ismét újmutatás arra, hogy egy, ily előnyökkel bíró templomhoz csatlakozzanak.
A mit mi most teszünk, azt tevé egykor Salamon; ezt kell tehát nektek is cselekednetek.
Nehemiás említett irása nincs meg többé. A görög szerint …szerezvén, a királyokról és prófétákról szóló könyveket, és Dávidéit, és a királyok leveleit, az ajándékokról szólókat egybegyüjté. A királyok könyvei alatt az e nevet is viselőkön kivűl a krónikák könyvei, és valószinűleg az ezeket megelőző Józue és Birák könyvei is értetnek. Próféták alatt a négy nagyobb és tizenkét kisebb próféták irásai értendők; Dávid irásai alatt a zsoltárok a többi erkölcsi könyvekkel (Jób, énekek éneke, prédikátor, példabeszédekkel) együtt értetnek, mint ezek Krisztus idejében is a Zsoltárok neve alatt együtt értettek. Nehemiás tehát mind összegyüjté az ő idejében meglevő szent iratokat.
ki volt ez, nem tudatik.
2 Makk 2,18
Lásd Móz. V. 30,3–5.
itt is hallgatag fölhivás látszik rejleni a jerusalemi templomhoz való csatlakozásra.
t. i. a templomot. Itt végződik a második levél.
Epifanes.
Lásd alább 3,24. 5,4. 15,27.
Cirene, tartomány volt éjszaki Afrikában, nyugatra Egyiptomtól.
a nélkül, hogy vizsgálnók az okfőket és tanúbizonyságokat. A görög szerint: A vizsgálatot minden egyes tényről az irónak engedjük, mi stb.
t. i. nem kell tőlünk várni a történet egész alkotmányát minden legkisebb részleteivel, hanem csak kivonatot annak sajátságaival.
2 Makk 2,31
kútfőket.
a történetet teljes összefüggésében eléadni.
A görög szerint: az előadottak vizsgálatát elhagyhassa.
A görög szerint: miután az előbeszédnél úgy is sokáig mulattunk. – Látszik e bevezetésből, hogy az isteni bölcseség az isteni iratok sugallásánál az irónak emberi közreműködését legkevésbbé sem zárja ki. De mivel Isten valamint a tárgy választásánál, úgy a helyes előadásnál is a szerzőt vezérlette, ennélfogva a mű mindig isteni mű marad.
A görög szerint: Oniás főpap istenesvolta és igazságszeretete miatt. III. Oniás Kr. e. 195–175. évb. volt főpap. Akkor Palesztina szíriai hatalom alatt vala; mert nagy Antiokus azt Feniciával és Celeszíriával együtt Egyiptomtól elszakasztotta, és birodalmával egyesítette (205–198. évb. Kr. e.). Alatta az ország békében és nyugalomban volt. Mikép zavartatott ez meg utódja, Szeleukus Filopator által, a következőkben előadatik.
Nagy Antiokusról beszéli a zsidó történetiró, József, hogy ő évenkint bizonyos mennyiségű terményt rendelt adatni a templomnak, s a templom szolgáit a fejadótól és a koronadijtól fölmentette.
Szeleukus Filopator, Szíria királya. Lásd Makkab. I. 11,13.
2 Makk 3,4
templomgondnokává, a templom jövedelmeinek védőjévé a fejedelmek és hatóságok beavatkozásai ellen.
A görög szerint: a templom gondviselője vitába eredt a főpappal a város (az adásvevés) fölötti felügyelés miatt.
kincstárnokát.
mintegy tizennégy millio forint.
Lásd Móz. II. 22,7. s követk. Móz. III. 6,2.
2 Makk 3,19
A görög szerint: az ajtókhoz (házaikéihoz).
a lapos háztetőkre. Látni és hallani akarták az eseményt. Házaikat el nem hagyhatták.
hogy azt átvegye.
A görög szerint: kik vele jőni mertek.
Képe az Isten haragjának és büntetésének Joel 2,2. Szofon. 1,15.
Isten az ő népe és a védtelen árvák és özvegyek oltalmára csodát tett.
A görög szerint: engesztelő-áldozatot tett.
a kincstár megrablására.
A görög szerint: azok egyike által, kikre őt támaszkodhatott.
Antiokus Epifanes. A következőkkel vesd össze: Makkab. I. 1,11–17.
hatvan talentommal többet, mint a mennyit a főpap eddig fizetett.
2 Makk 4,9
gimnasiumot és efebiát. A gimnasiumról lásd Makkab. I. 1,15. Az ephebia oly hely volt, hol az ifjak testi, részben szellemi gyakorlatokat is tartottak. A gimnasiumok és efebiák a régieknél oly becsben állottak, hogy részvevői magokat bizonyos adományok teljesitésére kötelezték, s ilyenek állitására az engedélyt drágán fizették a vállalkozók.
Jerusalem lakóit antiokiai polgároknak nevezhetni. Antiokia volt a szírus birodalom fővárosa, melynek polgárai különös előjogokkal bírtak. Valószinűleg Jázon azzal nyerészkedést akart űzni, s az antiokiai polgárjogot Jerusalem lakosai által, kik azt keresendették, drágán megfizettetni.
Ő lemondott a kedvezményekről, melyeket Szíria királyai a zsidóknak adtak (lásd Makkab. II. 3. r. 2-ik jegyz.). Czélja volt magát az udvarnál behizelegni.
2 Makk 4,12
a templom közelében.
a pogány gyakorlóhelyekre, hol a gyakorlatok bálványozással, azaz, fajtalankodásokkal (lásd Oze. 1.) voltak egybekötve, mivel azokat a pogány istenek tiszteletére (lásd Makkab. I. 1,15.) cselekedték. A görög szerint: a legjelesebb ifjakat kalap alá szorítani. – Széles karámú föveget nyertek az ifjak, midőn a vívóiskolába beléptek.
az úgynevezett palestrában.
A görög szerint: Azért érte őket minden részről a nagy inség, és azok stb.
az olimpi játékok, melyeknél áldozatok is mutattattak be.
2 Makk 4,19
A görög szerint: antiokiabelieket (olyanokat, kik megvásárlott polgárjog által lettek ilyenekké, 9. v.).
2 Makk 4,19
a tírusi Herkuleséra, ki a nap jelképe volt. Ama girák mintegy nyolczvan tallért tettek.
még ezek is!
A görög szerint e vers: Midőn azután Apollonius, Mneszteus fia Egyiptomba küldetett Ptolomeus Filometor trónralépte miatt, észrevevé Antiokus, hogy ő (Ptolomeus) maga is ellenségévé lett a szírus birodalomnak, és saját biztosságáról gondoskodott. Ő tehát Joppéba méne, és Jerusalembe jöve. – Ez a küldetés akkorra esik, midőn Antiokus az egyiptomiakkal a kasiai hegység és Pelusium között csatát vívott (Dán. 11. r. 38-ik jegyz.). Apolloniusnak ki kelle fürkészni az egyiptomi főembereknél, vajjon hajlandók-e Egyiptomot a szíriai uralom alá hajtani. Midőn ez a királyt értesítette azon végzésről, hogy őt Egyiptomra nézve minden befolyástól meg akarják fosztani, és Egyiptom jogát Celeszíriára és Palesztinára nézve érvényesíteni, Antiokus, hogy magát biztosítsa, mindenek előtt a határerősségeket utazta be Egyiptom felé, melyek közt volt Joppe is, és magát a jerusalemi zsidók hűségéről törekvék biztosítani.
2 Makk 4,23
a megigért összeget (8. 9. v.).
A görög szerint: némely szükséges dolgokról utasítást hozzon; vagy, némely szükséges dolgokban a fölirási dijt letegye (talán az antiokiai polgárjogra való fölirásért 9. v.). Flav. József szerint, Menelaus testvére volt Jázonnak. A fönebbi „atyafi“ alatt vagy átalán „rokont“, vagy „hasonérzelműt“ kell érteni.
A görög szerint e vers: Ekkor Menelaus (midőn Antiokiába ment) utódaúl atyjafiát, Lizimakust, Szosztratus pedig Ciprus helytartójáúl Krátest hagyá.
Oniás (lásd 3,1. s követk.) Antiokia mellé Dafnéba futott. Dafne város nevezetes volt Apollónak és Dianának szentelt ciprus- és borostyán-ligetéről, mely mintegy harmadfél mértföldnyi egész terjedelmében az üldözöttek menhelye vala.
A görögben hozzá van téve: Dorimenes fiának. Lásd Makkab. I. 3,38.
a legkegyetlenebb barbárok elé.
bebalzsamozására, sirhelyök elkészítésére stb.
miután az ifjú király, Ptolomeus Filometor alig lépett Egyiptom trónjára. Lásd Makkab. II. 4,21. és Dán. 11. r. 38-ik jegyz. Vesd össze e részhez Makkab. I. 1,18–56.
Nagy eseményeket az Isten gyakorta hirdet az égen rendkivüli tünemények által. Ilyenek előzték meg, Flav. József történetiró bizonysága szerint, Jerusalem elpusztíttatását a romaiak által, és ilyenek fogják, az Üdvözítő igéi szerint, hirdetni az ő közelgető eljövetelét az itéletre (Máté 24,29. s követk.). Egyébiránt e tünemények az Isten könyörülő szeretetének jelei, melyek által az embereket magokba szállásra, bűnbánatra és rendeltetésök komoly megfontolására akarja ébreszteni.
ki Antiokus által letétetett vala. Lásd Makkab. II. 4,26. Dániel 11. r. 46-ik jegyz.
elfutott, mihelyt észrevevé, hogy Antiokus Egyiptomból visszatért.
A görög szerint: Gonosz élete (a zsidók ellen űzött áruló ármánykodása) végére járt, megszoríttatván stb.
a zsidókkal való rokonságát. Lásd Makkab. I. 12,21.
A görög szerint: Ő, ki sokat temetetlen elvetett vala, maga is siratatlan maradt, és nem nyert temetést, sem atyai sírt.
Antiokus.
A görög szerint: Nyolczvanezeren vesztek el az egész harmadnap alatt; negyvenezeren kéz által megölve, s a megölteknél nem voltak kevesebben a rabszolgaságra eladottak.
A görög szerint: Tisztátalan kezekkel elvivé és elosztogatá.
A görög szerint: Menelaus, ki a többieknél gonoszabbúl kelt fel a polgárok ellen, ellenséges érzelemmel lévén hozzájok.
A görög szerint: a szombatot ünnepelni.
kilencz más testvérével. Makkab. I. 2,1. s követk. négy testvér említtetik, és Makkab. II. 8,22. az ötödik, a többiek ismeretlenek.
A görög szerint: athenei. Vesd össze e részszel Makkab. I. 1,57. s követk.
A szamaritánusok, kik Garizim hegyén, Efraim nemzetség-részében építettek templomot, miután a zsidók a jerusalemi templomhoz való részvétet tőlök megtagadták (Ezdr. I. 4,2. s követk.), jó viszonyban voltak a szírusokkal, s azért neveztetnek vendégszeretőknek. Jupiter nem csak mint az Olimp (ég) főistensége, hanem mint az idegenek védője, más czímek alatt is tiszteltetett.
bálványképeket, tisztátalan állatokat, p. o. ebeket.
pogány, tisztátalan áldozatállatokkal.
A görög szöveg hozzáteszi: havonként. Lásd Makkab. I. 1,61.
A szírus birodalom pogány városaiba Palesztinán kivűl parancs adatott ki, hogy a zsidók pogány áldozattételre kényszeríttessenek, mint ez az egyiptomi király részéről is megtörtént.
A görög szerint: kínpadra. Ez egy faalkotvány volt, melyre a fenyítendőnek teste kifeszíttetett vagy fölakasztatott, és halálra veretett.
A görög szerint …a kínpadra méne, mint illik azokhoz, kik bátran szenvednek, és kipökte azt, mit megenni nem szabad az élet szeretetéért.
A görög szerint: kik az istentelen áldozattételnél alkalmazva valának.
Az alvilágról lásd Zsolt. 6. r. 7-ik jegyz.
ki mindentudó vagy.
E testvérek anyjokkal együtt makkabeusoknak neveztetnek, nem azért, mintha makkabeus Júdással rokonságban lettek volna, hanem mivel azon időben, mikor Júdás övéivel együtt a religio és haza szabadságaért vivott, mint a hit hősei szenvedtek vértanú-halált. E történet Kr. e. 166. évre esik, és Antiokiában vitetett véghez.
Lásd Móz. V. 32,36. A fönebbi szavak a hetven értelmező görög fordításából vétettek.
Mások szerint: csúfolásra.
aramei nyelven, melyen Palesztinában beszéltek.
Lásd Makkab. II. 12,43. s követk. 23-ik jegyz.
Ne hidd, hogy ezeket tanhatalmadból cselekszed; te csak eszköze vagy Istennek, ki Izraelt egy időre az ő bűneiért bünteti.
2 Makk 7,24
nem csupán szóval.
A görög szerint: és tisztségekkel fogja fölruházni.
Lásd a 18. v.
A görög szerint: az örök életnek, Isten igéreteinél fogva, részeseivé lettek.
Lásd Makkab. II. 6,7.
2 Makk 8,1
Vesd össze e rész 1–22. versével Makkab. I. 3. r.
A görög szerint: helységekbe.
Lásd Makkab. II. 5,22.
valószinűleg az atyjáról, Nagy Antiokusról maradt hátralékot. Lásd Dániel 11. r. 31-ik jegyz.
hogy annál könnyebben elfuthassanak.
2 Makk 8,16
A görög szerint: hatezret, mi a 22. verssel is megegyező.
A görög szerint: elleneiktől meg ne ijedjenek.
Nem tudatik, hogy a galataiak ellen vivott ezen harcz mely időre esik; csak annyit tudunk, hogy ezek Nagy Antiokus idejében igen hatalmasok voltak Kisásiában, és hogy a zsidók Nagy Sándor óta a szíriai királyok seregében szolgáltak. A macedoniak alatt görög vagy szíriai csapatok értendők, kikre a zsidók egy osztályával együtt Babilon őrzése bizatott. A görög szerint, e macedoniak négy ezren voltak.
2 Makk 8,23
tábori jelszóúl, melyről az őrök és előörsök egymást megismerendők valának. Lásd Makkab. II. 13,15.
Helyesebben a görög szerint e vers… ezerötszázat adván; Eleazar alá is (egy másik testvérét szinte alkalmazá). Ezután olvasott a szent könyvből, isteni segítséget igért, és maga vezetvén az első csapatot, előnyomúlt Nikánor ellen. Vesd össze: a következőkhöz Makkab. I. 4,1–35.
A görög szöveg hozzá teszi: és még némelyeket.
Vesd össze: Makkab. I. 6,1–16.
E város Makkab. I. 6,1. szerint Elimaisnak neveztetik.
Média fővárosához.
minek következése iszonyú komorkórság volt, miről Makkab. I. 6. r. vagyon szó.
ily érzelmekkel, melyek nem egy megtérő és Istent szerető szívből származtak, hanem csak iszonyú fájdalmai által facsartattak ki.
oly jogokat ad nekik, minőkkel az atheneiek bírnak.
Istennek, minthogy az égben bízom, teszi hozzá a görög szöveg.
A görög szerint: gyöngéd szeretettel emlékezem meg irántam mutatott tiszteletetekről és jó érzelmeitekről. – Tisztelettel és jó érzülettel voltak iránta a zsidók, kormányzása első éveiben.
Az Eufraton túl eső tartományokban.
sőt inkább félvén Líziástól. Lásd Makkab. I. 6,17.
Vesd össze: az 1–15. vershez Makkab. I. 4,36. s követk.
2 Makk 10,3
pótolandók a szent tüzet (lásd Makkab. II. 1,18.), melyet nem tarthattak meg.
Júdás uralkodása óta. Mióta a templom pogány áldozatok által megfertőztetett, annak épen három éve volt. Makkab. I. 4,52.54.
Fenícia és Szíria helytartójára.
A görög szerint: Makron, nyulánk, sovány. Ő előbb Fenícia és Celeszíria helytartója vala. Lásd Makkab. II. 4,43. 8,8.
A görög szerint …adván magát; miután látta, hogy hatalmának nincs többé tekintélye (a becstelenítések miatt, melyek őt érték), azért kétségbeeséből mérget vőn.
Az értelmezők e zsidók alatt ama hitszegőket értik, kik a szírusokkal az erősségek birtokában voltak. Ezek befogadák azokat, kiket Júdás Jerusalemből kiűzött, s minden alkalmat fölhasználtak, hogy Júdás híveit megtámadják. A görög szerint e vers: Egyszersmind vele (Gorgiással) az idumeusok is, kik az alkalmas erősségeket bírták, háborgaták a zsidókat stb. Igy jobban összefügg ezzel a következő 16. vers.
2 Makk 10,17
a kőfalakon.
A görög szerint: húszezret.
Lásd Makkab. I. 13,54.
A görög szerint …a kőfalhoz nyomúlának, és mindazokat, kik eléjök jöttek, dühös haraggal legyilkolák.
A görög szerint körülirt szavakkal majd ugyanaz.
A görög szerint: egy gödörben.
részint a tisztségek árúba bocsátása, részint a templomlátogatók és áldozók megadóztatása által.
Miután Líziás a zsidók ellen vitt első hadjáratában (Makkab. I. 4,28–35.) Kr. e. 165. évb. megveretett, Makkab. I. 4,35. szerint, azonnal másikra készűlt, melynek kivitele itt eléadatik, és különböző attól, melyről Makkab. I. 6. r. van szó.
Bethsura (Makkab. I. 4,29.61.) sokkal távolabb volt Jerusalemtől. Az alexandriai kiadás öt soinát említ, egy soina harmincz stadium. E szerint számítva, pontosabban kiüt Bethsura távolsága Jerusalemtől.
Dioskorus haváról különbözők a vélemények. Az itt említett esztendő Kr. e. a 164-ik év.
2 Makk 11,22
Eupator. Makkab. I. 3,33.
mi itt csak czímet jelent. Lásd Makkab. I. 10,18.
2 Makk 11,29
a főpap (Makkab. II. 4,27.50.), kit azonban a Makkabeusok nem ismertek el. Némelyek más Menelaust értenek.
hogy el akartok jőni rokonaitokhoz, kik velünk tartanak, és üzleteteket az országban ismét folytatni akarjátok. A görög szerint e vers: hogy lejőni és tulajdonotokban lenni óhajtotok.
a macedoniak april-hava.
A görög szerint …küldjetek valakit, hogy azokat megvizsgálván, módot találjunk, a mint kötelességünk.
2 Makk 12,2
Ugyanaz, kiről Makkab. I. 5,6. s követk. van szó.
2 Makk 12,2
valószinűleg az, ki Makkab. I. 10,69.-ben említtetik.
különben mind a kettő ismeretlen.
körülbelül hat mértföldnyire.
Lásd Makkab. I. 5. r.
A görög szerint: marhát.
Ez valószinűleg Kasbon Makkab. I. 5,36.
A görög szerint: kevélyen viselték magokat.
2 Makk 12,17
a mai Karakba, az egykori Moáb tartományban, keletre a holt tengertől.
kik Tubin vagy Tob tartománybeliek voltak. Lásd Makkab. I. 5,13.
itt azonban magok működtek. 20. v.
Ehhez és a követk. versekhez vesd össze: Makkab. I. 5,37. s követk.
Karnaim, Makkab. I. 5,26.43.
A görög szerint …lakott és Líziás. – Ez valószinűleg ott tartózkodott egy ideig.
mely Makkab. I. 5,52.-ben Bethszannak neveztetik.
A hetek ünnepe, a pünköst, azért neveztetvén így, mert húsvét után az ötvenedik nap (pentekoste) volt.
város Júda nemzetség-részében.
Júda nemzetség-rész síkságán.
2 Makk 12,40
miket valószinűleg Jamnia ostrománál rablottak. 8. v. s követk.
Lásd Móz. V. 7,25.26.
A görög szerint: végkép töröltessenek el.
2 Makk 12,43
a görögben csak kétezer van.
t. i. hitte, hogy az áldozatok (valamint más jócselekedetek, Tób. 4,18.) boldog föltámadásra (a test és lélek megdicsőülésére) segítik a jámborságban (45. v. az Istennel való szövetségben, a kegyelemben) elhunytakat. A föltámadás itt, mint másutt, a boldog halhatatlanság helyett vétetik, hogy ez alatt ne csupán a lélek boldog állapotának folytonossága, hanem a test megdicsőülésének folytonos tartandósága is értessék. E helyen nem az mondatik, hogy az istenifélelem nélkül (a kegyelem állapotán kivül) megholtak nem támadnak föl, mert a föltámadás, mely itt értetik, föltámadás az életre (Makkab. II. 7,14.); az istenteleneké pedig föltámadás a halálra, mely is azért második halálnak mondatik (Jel. 20,14.).
és hogy az imádság boldog feltámadásra segít.
hogy bűneik egészen eltöröltessenek, s azokért többé ne bűnhödjenek. A görög kissé eltér szavakban, de az értelemre nézve nem különbözik: Szent és üdvös a gondolat! S így tőn ő engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől feloldoztassanak. – Ez az egész hely (43–46. v.) világos bizonyítékúl szolgál azon kathol. hitágazat mellett: hogy van tisztítóhely azok számára, kik ugyan Isten kegyelmében multak ki e világból, de bűneikért tökéletesen eleget nem tettek; és hogy az imádság és jócselekedetek hasznosak az ő szabadításukra.
Kr. e. 163. évb. Vesd össze e részhez Makkab. I. 6,18. s követk.
Makkab. I. 6,30. mások a számok. A hadsereg hihetőleg útjában a különféle népekből összegyűlt segédcsapatokkal növekedett.
Lásd Makkab. II. 4,23.
A görög szerint …parancsolá azoknak, kik őt Beréaba vitték, hogy a mint azon helyen szokás, öljék meg őt.
forró hamuval. Gonosztevőket forró hamuba vetni, s így őket tűz nélkül megégetni egyik halálos büntetés volt a persáknál, kik a tüzet, melyet szent elemnek tartottak, gonosztevők által nem akarták megszentségteleníteni. A görög szerint: a hamu benn a toronyban volt, s a gonosztevő egy, fölül alkalmazott gép által taszíttatott abba.
Lásd Makkab. I. 2,1.
Az, ki az elefántot megölé, kétségkivűl Eleazar volt (Makkab. I. 6,43. s követk.).
2 Makk 13,23
atya, Antiokus Epifanes.
a kormányt elfoglalá. Lásd Makkab. II. 9,29.
Az egész tengermelléken Egyiptomig, egész Geraráig (Móz. I. 20,1.). Mások a görögöt így …megtisztelék a templomot, emberségesen bántak a helylyel, és a Makkabeust barátságosan fogadák. Helytartóul és kormányzóul hagyá őt Ptolemaistól Gerreneig.
Attól tartottak, hogy magok lesznek kénytelenek a király ellen pártot ütni, ha a zsidók, kiknek most alávettettek, ezt egykor ismét tennék. A görög szerint …egyezést, panaszkodának miatta, s meg akarták azt semmisíteni.
Vesd össze a következőkhöz Makkab. I. 7,1–38.
A görög szerint: Antiokus és Líziás megöletése után. Lásd Makkab. I. 7,3.4.
2 Makk 14,3
azzá volt kinevezve Eupator által Menelaus halála után.
a pogány uralom idejében velök tartott.
Lásd Makkab. I. 2,42.
Alcimus Áron nemzetségéből való volt (Makkab. I. 7,14.), de Flav. József szerint, nem azon családból, mely eddig a főpapságot bírta.
A görög szerint: elnyomott népre.
A görög szerint: ölje meg.
ismeretlen hely.
a két vezér.
Alcimus utódjának a főpapságban.
A görög szerint: nem keveset.
Lásd Makkab. I. 7,33. s követk.
egy templom épitése által, mint a görögben van.
mint buzgó, törvényszerető zsidó.
A görög szerint e vers: Ő az előbbi háborgós időkben szorosan ragaszkodott a zsidósághoz, s testét és lelkét kész volt adni a zsidóságért teljes állhatatossággal.
A görög szerint: ha ezt megfoghatja.
A görög szerint: közben hasára esék.
Reziás tette fölött, ki önmagának okozá halálát, különbözők a vélemények. Sz. Ágoston, utána sz. Tamás és mások, hajlandók e tettét roszallani. De némely ujabb theologusok épen sz. Ágoston tanítása nyomán készek őt védelmezni. Calmet ez előadásban nem talál elegendő okokat az utóbbi vélemény elfogadására, hanem inkább sz. Ágostonhoz és Tamáshoz csatlakozik, s a nélkül, hogy Raziást kárhoztatná, de nem is meri őt igazolni.
Vesd össze: Makkab. I. 7,29. s követk.
A görög szerint: És így nem tartózkodék gonosz szándéka teljesitésétől.
Lásd Makkab. II. 3,1. 4,34.
A görög szerint: elvégezék, hogy nem ütnek tábort, hanem bátran támadni fognak.
előnyomúlának.
a szaladók üldözéséből.
a vár még a szírusok kezeiben volt. Ezek hihetőleg valami ürügy alatt hívathattak meg.
a külső falon.
Lásd Makkab. I. 7,49. és Eszter 9. r.
Isten az ő igéjét a szent írók szája által adja elő, a mennyiben magát e mellett az elrendezésre és kifejezésre nézve egészen az ő egyéniségökhöz alkalmazza. Igy történik, hogy az isteni igazság gyakran tökéletlen külsőben jelenik meg, úgy mint maga az örök Ige, midőn a földön megjelent, a bűnt kivéve, az emberi természet minden gyarlóságának alávetette magát. Ide is alkalmazható ama mondása: Boldog, a ki énbennem meg nem botránkozik!
2 Makk 15,40
azaz: száraz, puszta elszámlálása az eseményeknek közbevetett észrevételek nélkül. A keletiek mai napig is vizet isznak a bor után, hogy a bor hevét enyhítsék. A régi keletiek mindig vegyítették a bort. E szokáshoz alkalmazottan mondatik a görög szövegben: Valamint ellenkező, bort magában inni, épen úgy ismét vizet; de valamint a bor vízzel vegyítve kellemes, és kedves italt ad: úgy gyönyörködteti az olvasók fülét az elbeszélés, tárgya és elrendezése által.
A Makkabeusok első könyvében csak Simonnak, Júdás testvérének megöletéseig terjed a történet (Kr. e. 134. év.), s dicséretesen megemlíttetik még Hirkánus János, Simon fia. A további, egész Krisztusig terjedő eseményekről hallgatnak a szent történeti könyvek. Ennek oka részint azon elfajúlásban rejlik, mely Hirkántól fogva a zsidók között elhatalmazott; részint az ősrégi zsidó szellem és élet kihalásában. Hirkán János volt az utolsó fejedelem, ki a zsidónépet Isten szíve szerint kormányozta. Eleinte ugyan szerencsétlen volt, és a szírusok által igen elnyomatott, de csakhamar talált alkalmat a szírus birodalom erőtlenségét önhasznára fordíthatni, és magát teljesen függetlenné tenni. Mindenütt győztes lévén, megfenyítette a szomszéd népeket, az idumeusokat, Izrael ősi ellenségeit leigázta, és országának határait kiterjesztette, mint egy második Dávid. Vele együtt bevégződik az Isten népének Krisztus előtti története, és mindenféle romlás áradt arra attól fogva. Hirkán fia, I. Aristobulus, föltette ugyan a királyi koronát, és nagyobbította országát, de már öcscse, Janneus Sándor, szerencsétlen hadakat viselt, és valamint országában, úgy családjában is sok belső nyugtalansággal kellett küzdenie. Sándor halála után, ennek özvegye, Alexandra uralkodott, és II. Hirkán, az ő legidősb fia viselte a főpapságot. Mind a kettőre nagy befolyást gyakorlottak a farizeusok, t. i. azon felekezet, mely a törvénynek különös ismeretével és szigorú teljesítésével dicsekedett ugyan, de valóban elferdíté azt, szelleméből kivetköztette, és azon holttetemmé változtatta, mely a zsidókon jelenleg is látható. I. Hirkán János megismerte a romlást, melyet a farizeusok a zsidónépre hoztak, és az ő állítólagos hagyományuk rendelményeit eltörlötte; hanem ezen időtől korlátlan hatalmat gyakoroltak, s kegyetlenkedés és álnokság által magokat egészen megerősítették. Alexandra halála után egészen maga akart ugyan uralkodni Hirkán, de öcscse, II. Aristobulus, az ellenpárttól segíttetve, szintén királyi hatalmat vívott ki magának. A két testvér közötti vitát, melybe az arabok és romaiak is beavatkoztak, Pompejus döntötte el, ki Jerusalem városát bevette, falait lerontatta, és a zsidók függésének alapját megvetette, a mennyiben II. Hirkánt a főpapságban és fejedelemségben meghagyta ugyan, de adót vetett rája, és a királyi czímet elvette tőle. De miután Sándor, II. Aristobulus fia lázadást indított, Gabinius, romai consul élt az alkalommal, és a kormányt néhány előkelőnek adta át. Ezt ugyan Julius Caesar megváltoztatta, ki Hirkánt a fejedelemségbe visszahelyezte, de helytartót rendelt melléje az idumeus Antipatert, ki Caesarnak Egyiptomban jó szolgálatokat tett. Most tulajdonképen Antipaternek és az ő két fiának, Heródesnek és Fázaelnek kezében volt a hatalom. De ez ellen egy elégedetlen párt lázadt föl, és Antigonust, II. Aristobulus második fiát hívta meg a fejedelemségre Szíriából. Heródes ugyan megverte Antigonust, de a Szíriából beütött parthusok Antigonust visszahelyezték ősei trónjára, Hirkánt pedig fogságra vitték, a hol meg is halt. Ekkor Heródes Egyiptomba futott, innen Romába, hogy Antonius triumvirtől Aristobulusnak, Hirkán unokájának részére a koronát kieszközölje. Antonius azonban, ámbár a romaiak nem szokták volt a koronát idegeneknek adni, személyes hajlamánál fogva mindazáltal magát, Heródest tette a zsidók királyává, a tanács pedig őt ilyenűl megerősítette (Kr. e. 37. évb.). Visszatérvén Heródes Judeába, hatalmas ellenséget talált két évig Antigonusban; de a romaiak által pártoltatván, győztes lőn, Jerusalemet elfoglalta, és az elfogott Antigonust megölette, valamint az egész makkabeusi (asmonei) uralkodó családot is lassankint kiírtotta. Most már vérontás és álnokság által igyekezett hatalmát megszilárdítani; sőt kegyetlen féltékenységből még tulajdon családja ellen is döhöngött. Ámbár Antoniusnak barátja volt, az actiumi csata után mégis Oktaviánhoz csatlakozott, ki őt királyságában megerősítette és fölemelte. A zsidók kegyetlenkedése és a pogány szokások behozatala miatt idegenkedtek tőle, és ámbár a templom díszes megnagyobbítása által igyekezett kedvöket megnyerni, mégis egész haláláig gyülölték és rettegték őt. Tizenegy feleségével számos gyermekeket nemzett: Dorissal Antipatert, Mariannéval, Sándor leányával, Sándort és Aristobulust, Pallassal Fázaelt, Mariannéval, Simon leányával, Heródest, ki Filepnek neveztetett, Maltacéval Arkelaust és Heródes Antipást, Kleopatrával Filepet, Iturea és Trakonitis fejedelmét, ezekkel és más asszonyokkal még több gyermekeket. Országlásának vége felé következett be ama világboldogító esemény, az Isten Fiának emberréléte, a megigért Messiásnak születése. Ennek gyors bekövetkezését már azon körülmény is hirdette, hogy Heródes, mint zsidók királya lépett föl; mivel Jákob jövendölése szerint (Móz. I. 49,10.) Izrael földi országát a mindenektől várva várt Messiás lelki országának akkor kelle fölváltania, midőn a fejedelmi hatalom már nem volt többé Júda birtokában. Ezen hatalom Jákob ősatyától fogva egész az idumei Heródesig nem távozott el Júdától. Midőn Egyiptomból kiköltöztek, valamint a bírák korszakában is Júda nemzetsége volt az uralkodó nemzetség (Móz. IV. 2,3–9. 10,14. Birák 1,1.2. 20,18.), mi azt bizonyítja egyszersmind, hogy az egyiptomi lakás alatt is Júdánál volt a főhatalom. Saul, az első király, Benjamin nemzetségéből volt ugyan (Kir. I. 9,21.), de ez mindenkor Júda nemzetségéhez tartozónak tekintetett (Kir. III. 11,13. 12,20.). Dávidtól fogva pedig, ki Júda nemzetségéből származott (Krón. I. 2,15.), az egész babiloni fogság előtt való korszakban mindenkor Júdánál volt a királyi méltóság. Ha ez időtájban Júdán kivűl Efraim nemzetségéből is voltak királyok Izrael-országban, ez tekintetbe sem vehető, mivel Izrael Isten elnézésével ugyan, de még is vétkes úton szakadt el Júda-országtól. A babiloni fogság után Zorobabel, ki Júda nemzetségéből vette származását (Ezdr. I. 1,8.) vezérkedett Júda, Benjamin és Lévi nemzetségei fölött (Ezdr. I. 1,5.), kikhez a többi nemzetségekből csak kevesen csatlakoztak; ő vezette vissza ezeket Judeába. Itt ugyan a persa, egyiptomi és szíriai királyoktól függöttek a zsidók; de a helytartók, kik keleten királyi hatalommal bírnak, soha sem választattak idegenekből, hanem mindig a zsidók közől. Hogy későbbi korban a Lévi nemzetségéből származott főpapokra ruháztatott ezen méltóság, sőt, hogy a Makkabeusok (asmoneusok) főpapi családja egészen független hatalommal uralkodott, ismét mitsem nyom; mert Lévi nemzetsége azon időtől, melyben Izrael Júdától elszakadt, a borjú- és bálványimádást behozta, Lévi fiait elűzte, – már Júdához tartozott, mely azt az istenitisztelet tartása végett befogadta (Kir. III. 12,31. 18-ik jegyz.). Igy tehát Jákob ősatyától fogva mindenkor Júda nemzetségéből valók és az ahhoz tartozók uralkodtak Izrael népén, és az idumei Heródes volt az első idegen, ki az Isten népének királyi székén ült, ki tehát ez által Izrael földi országának végét hirdette. Ehhez járúl még, hogy a pogányok között is oly jelek mutatkoztak, melyek eléggé jelentették, hogy az idő teljessége már bekövetkezett, hogy születnie kellett a világ Megváltójának, – kit a próféták megjövendöltek, kinek országát Izrael népe előképezte, kit minden nemzetek vártak, – JÉZUS KRISZTUSNAK, ki áldassék mindörökké!