* I. Bevezető levelek (1,1-2,19.). A könyv bevezetése. (2,20-33.)
1. 1-10a. A jeruzsálemi zsidóknak az egyiptomi zsidókhoz irt első levele.
* 1. A görög szöveg így hangzik: Üdvözlet a testvéreknek, az egyiptomi zsidóknak! A zsidó testvérek Jeruzsálem és Júdea földén jó egészséget kivannak. – Az első köszöntés úgylátszik a levél címzése volt, mely a tekercs külső oldalán állott. A levél maga pedig a második jókívánsággal kezdődött. – Egyiptomban, főleg Alexandriában ebben az időben sok zsidó élt. Maga I. Ptolemeus, Lagosz fia Kr. e. 320 körül több mint százezret telepített le közülük országában.
* 2. Az Istennek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségéről L. Móz. I. 15,1 skk; 17,2 skk.; 28,12 skk.
* 7. II. Demetrius Nikátorról L. Makk. I. 10,67skk. – A százhatvankilencedik esztendőben, Kr. e. 143-ban. – Jazonról azért mondja a szent író, hogy hűtlenné lett a szent földhöz (v. ö. Móz. II. 3,5.), mert törvényellenes módon, pénzért vásárolta meg Antiochus Epifánestől a főpapi tisztet (v. ö. 4,7 skk.) és az országot pogánnyá igyekezett tenni; az országhoz pedig azért, mert a szírekkel barátkozott és nekik igyekezett kiszolgáltatni Júdeát. – Jázon után a görög szöveg hozzáteszi: híveivel együtt.
* 8. A templomkapu felégetéséről L. Makk. I. 4,38; II. 8,33. – A vérontásról L. Makk. I. 1,37. 60; II. 5,13. 26; 6,1 skk. – A zsidók könyörgéséről L. 8,14. sk. – Az áldozatok bemutatásáról, mécsesek gyújtásáról és kenyerek kihelyezéséről, vagyis a templom megtisztításának és újraszentelésének ünnepéről L. Makk. I. 4,49. skk.; II. 10,1 skk.
* 9. Az itt említett sátoros ünnep (v. ö. Móz. III. 16,13 skk.; 23,29 skk.) kászlev (vagy kiszlev) havában tulajdonképpen a templomszentelés ünnepe a Kr. e. 164. év decemberében, melyet a tisri, azaz október havában elhanyagolt sátoros ünnep módjára ültek meg a zsidók. (V. ö, I. 4,59; II. 10,1 skk.)
* 10a. A száznyolcvannyolcadik esztendőben (Kr. e. 124.) a levél keltezése. A görög szövegekben ehelyütt eltérők a számok: 180, 88, 148. Újabb értelmezők az utolsót tartják a legvalószínűbbnek. Eszerint tehát a szóban forgó levelet Kr. e. 164 végén, avagy 163 elején, tehát röviddel a templom megtisztításának és felszentelésének ünnepe után írták. Ennek a véleménynek a hívei egyúttal azt is vallják, hogy 1,1-10a. két levelet tartalmaz, melyek közül az elsőt (1,1-7a) 169-ben (7a) keltezték, a másikat pedig (7b-10a) 148-ban.
* 1, 10b-2,19. A második levél először is a zsidó nép ellenségeinek megalázásáról és Antiochus fővezér haláláról (11-17.) szól; majd csodás történeteket beszél el, bevezetésül a templomszentelés ünnepének megüléséhez (1,18-2,15); végül felhívást intéz az egyiptomi zsidósághoz, hogy ők is vegyenek részt ezen az ünnepen (2,16-18).
* 10b. A levél címzése. – A Jeruzsálem szót ebben az alakban: Jeruzsálemben több görög szövegváltozat 10a-hoz csatolja. – A nagytanács meg Júdás helyett újabb értelmezők a szír szöveg alapján ehelyütt ezt olvassák: A zsidók nagytanácsa. A Vulgáta szövegét azonban valamennyi görög kézirat támogatja. Júdásról, a dicső makkabeusi hősről L. Makk. I. 2,4. jegyz.; 8,1. skk. – Arisztobulosz a jeruzsálemi főpap családjából származott és valószínűleg azonos azzal a vele egynevű peripatetikus bölcselővel, aki Mózes öt könyvéhez allegorikus magyarázatokat írt és e művet Ptolemeus Filométor, egyiptomi királynak (Kr. e. 181-146) ajánlotta, így könnyen érthető az is, hogy Arisztobulosz a király tanítója címet kapta. A levélben egyébként pontos keltezés nincs. Keltezése idejét fenti adatok és a 18. vers figyelembevételével általában a Kr. e. 164. esztendőre teszik.
* 11-17. A zsidók ellenségeinek pusztulása.
* 11. Hogy ilyen királlyal állottunk harcban. A görög szöveg azt mondja: «és készek volnánk harcba menni a király ellen.» Némelyek így is értelmezik e helyet: hálálkodunk, hogy ellene tudtunk állani ilyen nagy királynak. – Melyik királyról van itt szó, nem tudjuk. Vannak, akik IV. Antiochus Epifánesre (v. ö. Makk. I. 1,11. jegyz.) gondolnak.
* 12. A görög szöveg így hangzik: Ő (t. i. az Isten) Perzsiába vetette ki azokat, akik csatasorba álltak a szent városban, vagyis – úgylátszik – Antiochust és seregét.
* 13. A fővezér (a görög szöveg szerint helyesebben: fejedelem) az újabb értelmezők szerint III. Antiochus (v. ö. 16. v.) király (Kr. e. 222-187). 9,19. fővezérnek mondja IV. Antiochus Epifánest is. III. Antiochusról tudjuk, hogy tényleg az elimáiszi (Bel-Nánea) templom megrablása alkalmával veszett oda. – Elimáiszról L. Makk. I. 6,1. jegyz. – Náneát Bel isten nejeként tisztelték Elimáiszban.
* 14. III. Antiochusnak, mivel nagy hadi sarcot követeltek tőle a rómaiak, pénzre volt szüksége. Ezért annak az ürügye alatt, hogy eljegyzi magának Náneát, ki akarta rabolni az istennő templomának gazdag kincstárát. De rajta vesztett, mert
* 16. – az istennő papjai, akik elrejtőztek a templomban, kövekkel agyonsújtották a vezért. – E szavak: kíséretével együtt a görög szövegben nincsenek meg. – Kidobálták a levágott fejeket helyett a görög szöveg ezt mondja: a fejeket (néhány görög kézirat és a szír szöveg szerint: fejet) oda dobták a kívül állóknak. A helyzet tehát nyilván az volt, hogy a templom épületébe csak maga Antiochus lépett be és csak őt sújtották agyon és szabdalták szét a bálvány-papok, míg kísérete künn maradt a templom udvarán.
* 18-36. Az áldozati tűz elrejtése. Nehemiás áldozata.
* 18. Kászlev (vagy kiszlev) hava kb. a mi decemberünknek felel meg. – A templom megtisztításának ünnepéről Makkabeus Júdás alatt 1. Makk. I. 4,52 skk.; II. 10,1 skk. – Hogy ehelyütt a legelső templomszentelési ünnepről (Kr. e. 164-ben; v. ö. 10b. jegyz.), avagy annak valamelyik évfordulójáról van-e szó, azt ma már teljes biztossággal megállapítani nem lehet. Az értelmezők általában az előbbit fogadják el. – Erről a sátoros ünnepről L. 9. v. jegyz. – A tűz ünnepét a Nehemiás történetét tárgyaló Ezdrás II. könyve nem említi. Nincsen azonban kizárva, hogy azt a napot, amelyen Nehemiás intézkedésére újra a mózesi törvény által szigorúan szabályozott rendben kezdték végezni az istentiszteletet és így éleszteni a szent tüzet is (v. ö. Móz. III. 6,12 skk.), emlékünneppé avatták a zsidók. Egyébként ezt az egész elbeszélést Móz. III. 9,24. és Krón. II. 7,1. nyomán készült (v. ö. 2,10.) jámbor hagyománynak tekintik az újabb szentírásmagyarázók, annál is inkább, mert Nehemiás történetében (Ezdr. II.) sem a tűzcsodáról (v. ö. 20 skk. v.), sem Nehemiásnak templom- és oltárépítési munkálatairól nem olvasunk semmit sem. A szent könyv ehelyütt egyszerűen csak leközli a levelet, anélkül, hogy tartalmáért felelősséget vállalna.
* 19. A zsidók elhurcolása Kr. e. 586-ban történt (v. ö. Kir. IV. 25,11.; Krón. II. 36,20.; Jer. 52,24 skk.). – Perzsiába, Babilóniába, amelyet csak a Kr. e. VI. századtól kezdve nevezhettek el Perzsiának, mert akkor (Kr. e. 538-ban; v. ö. Krón. II. 36,22. jegyz.; Ezdr. I. 1,1. jegyz.) csatolták birodalmukhoz a perzsa királyok. – Egy völgyben, amelyben egy mély, kiszáradt kút volt helyett a görög szöveg ezt mondja: egy kiszáradt kút üregében.
* 20. Nehemiás hazatéréséről Perzsiából (Kr. e. 445-ben) L. Ezdr. II. 2,1 skk. – A nekünk szót a Nehemiás név elírásának veszik némely újabb magyarázók és ennek alapján így értelmezik az egész mondatot: Ezek aztán azt jelentették Nehemiásnak stb.
* 21. Ő, t. i. Nehemiás.
* 23. Az egész papság imái mondott helyett a görög szöveg ezt mondja: A papság imát mondott, a papság (tudniillik) és az egész, (nép). – Jónatás (Jós. Flavius szerint: Jóhánán) úgylátszik ugyanaz a főpap, mint aki Ezdr. II. 12,11. és 22.-ben szerepel.
* 24-29. az egyedüli reánk maradt áldozati imádság az ószövetségből. Benne a papság és a nép
* 24-25. – dicsőíti a mindenható, szabadító Istent,
* 26. – kéri őt, hogy fogadja kegyesen az áldozatot Izraelért, az Isten osztályrészéért (v. ö. Móz. V. 32,9. jegyz.)
* 27. – gyűjtse egybe Izrael szétszórt népét
* 28. – sújtson le az ellenségre és
* 29. – adjon népének biztos hazát a szent földön. (V. ö. Móz. II. 15,17.) – Ezt az imát aztán
* 30. – lantpengetéssel kísért zsoltárének, majd a papi áldás követte. (V. ö. Sir. 50,12 skk.)
* 33. A perzsák királya Nehemiás korában I. (Hosszúkezű) Artaxerxes (Kr. e. 465-424.) volt.
* 34. Megfontolta, a görög szöveg szerint: bekerítette (tudniillik: a kutat, a ciszternát).
* 35. A görög szöveg ezt mondja: A király pedig sok ajándékot kapott és adott.
* 36. A görög szöveg figyelembevételével újabb szentírásmagyarázók arra gondolnak, hogy nem a helyet, hanem a merített vizet (folyadékot) nevezték ne/tárnak, vagy nefinek (egyes görög kéziratok szerint: neftáinak). Neftár, neftái vagy nafta egy perzsiai kőolajnak volt a neve. Médiai olajnak is hívták.
* 2. 1-19. A második levél folytatása. – 1-12. A frigyláda elrejtése; a templomszentelési ünnep megülése.
* 1. Jeremiás próféta feljegyzéseiben ... azt találták helyett a görög szöveg ezt mondja: Azt is találták a feljegyzésekben, hogy Jeremiás stb. – Hogy a levél írói ehelyütt milyen feljegyzésekre utalnak, nem tudjuk. Jeremiás és Báruk fennmaradt irataiban sem a fűzvételről, sem a szent sátor, sem a frigyláda elrejtéséről (4. v.) nincsen szó. Az említett tűz helyett némely újabb szentírásmagyarázó: lepecsételt tüzet fordít.
* 2. A levél írói szerint Jeremiás a mózesi törvény (a tóra) egy példányát adta át Jeruzsálem feldúlása (Kr. e. 586.) után a babiloni számkivetésbe menő zsidóknak.
* 4. Mózes annak idején a Nébó hegyére ment fel, hogy lássa az Isten örökrészét, Kánaánt. (V. ö. Móz. V. 34,1.).
* 8. Az Úrnak a felhőben megjelenő dicsőségéről Mózes korában L. Móz. II. 40,32; Salamon idejében pedig L. Kir. III. 8,10.
* 9. Ez ugyanis nagyon bölcsen járt el helyett a görög szöveget egyesek így fordítják: Azt is elbeszélték.
* 10. V. ö. Móz. III. 9,23. sk.; Krón. II. 7,1.
* 11. Mózes szavai ehelyütt tartalmilag idézik Móz. III. 10,17-t.
* 12. Salamon nyolcnapos templomszentelési ünnepéről L. Kir. III. 8,1. skk. – 13-15. A szentkönyvek gyűjtése.
* 13. Nehemiás feljegyzésein és emlékiratain nem a róla elnevezett kánoni könyvet (Ezdr. II.), hanem valami másfajta iratot kell értenünk. – Feljegyzései és emlékiratai helyett egyébként ezt is fordíthatjuk: Feljegyzései, vagyis emlékiratai. – Nehemiás itt említett kánongyüjteményében szerepelnek: 1. az országokról (királyságokról) szóló könyvek (a görög szövegben: a királyok könyvei; a Vulgáta gyűjteményében : Kir. III. és IV.); 2. a próféták iratai, és pedig a mai értelemben vett próféták írásain kívül valószínűleg Józsue, Bírák és Kir. I. és II. (Sámuel) könyvei; — 3. Dávid iratai, a zsoltárok; — 4. a királyok levelei. A királyok leveleit és az adományozásokról szóló írásokat helyett a görög szöveg ezt mondja: a királyoknak az adományozásokról szóló leveleit. – A királyok eme levelem talán azokat a hivatalos iratokat kell értenünk, amelyeket a perzsa királyok (Círustól-Artaxerxesig) adtak ki a zsidók ügyében. (V. ö. 3,2. jegyz. és Ezdr. I., II.). – Más értelmezők arra gondolnak, hogy az eredeti szöveg ehelyütt a másolók tévedése folytán megromlott és eredetileg Salamon írásairól (Példabeszédek, Prédikátor könyve, Énekek éneke) beszélt. Feltűnő, hogy Mózes törvénykönyvét (a tórát) Nehemiás összegyűjtött szent iratai között a levél nem említi.
* 14. A görög szöveget némelyek így is értelmezik: Júdás (nyilván: a Makkabeus; v. ö. Makk. I. 2,4. jegyz.) pedig összegyűjtötte azokat az írásokat, amelyek az ellenünk folytatott harcokról szólnak. – Eszerint tehát a makkabeusi harcokról kezdettől fogva feljegyzéseket készítettek és így a Makk. I. és II. szerzői ezekből az egykorú hiteles feljegyzésekből állíthatták össze műveiket.
* 16-19. Intelem, a templomszentelési ünnep megülésére.
* 16. A templom megtisztításának ünnepéről L. Makk. I. 4,52 skk.
* 17. Az Isten ... megszabadította népét a babiloni fogságból. (V. ö. Ezdr. I. 1,1 skk.)
* 18. Megígérte a törvényben, v. ö. Móz. V. 30,3 skk.
* 19. A nagy veszedelmen, melyből az Isten kimentette a zsidókat, Antiochus Epifánes erőszakoskodásait kell értenünk. (V. ö. Makk. I. 1,1 skk.) – A szent hely (templom) megtisztításáról L. Makk. I. 4,52 skk.
* 20-33. A könyv bevezetése.
* 20. Makkabeus Júdásról és az ő testvéreiről L. Makk. I. 2,4. jegyz. – A nagy (vagyis a jeruzsálemi) templom megtisztítását és az oltáravatást (v. ö. Makk. I. 4,52. skk.)
* 21. – az Antiochus Epifánesszel (a Vulgátában szószerint: a Nemessel; v. ö. Makk. I. 1,11. jegyz.) vívott küzdelmek előtt említi ehelyütt a szent szerző. A valóságban azonban ezek jórészét már ez előtt vívták. (V. ö. Makk. I. 4,36 skk.) – Antiochus Epifánesról és Eupátorról L. Makk. I. 1-6. fej.
* 22. Az égi jelenésekről L. 3,24 skk.; 10,29 skk.; 11,8. – A barbárok ehelyütt a pogány szírek és szövetségeseik.
* 23. Az eltörölt törvényeknek helyett a görög szöveg ezt mondja: ama törvényeknek, amelyeket el akartak törölni. (V. ö. Makk. I. 1,43. skk.)
* 24. A cirénei (v. ö. Makk. I. 15,23. jegyz.) Jázon északafrikai származású, görög műveltségű zsidó volt, aki öt könyvben, vagy öt tekercsen megírta a Makkabeusok hősi küzdelmét egészen Nikánor (v. ö. Makk. I. 7,26. jegyz.) haláláig. (V. ö. Makk. I. 7,39 skk.; II. 15,25 skk.) Ezt a történetet aztán a kánoni könyv szerzője egy könyvbe, vagyis egy tekercsre vonta össze.
* 25. A könyvek nagy számát helyett a görög szöveg helyesebben ezt mondja: a számok sokaságát. Ezek a számok főleg a csapatok arányairól és az, egyes események időpontjáról szólhattak. – Aki bele akar kezdeni a történtek elbeszélésébe helyett a görög szöveg ezt mondja: akik el akarnak merülni a történeti elbeszélésekbe.
* 27. A görög szöveg az előzőkhöz kapcsolja a vers első részét és ezt mondja: amint annak is kijut a fáradságból, aki lakomát rendez és mások kívánságának iparkodik eleget tenni.
* 29. Megvizsgálását a görög szöveg alapján. A Vulgáta szószerint: igazságát vagy igaz voltát. – Szerzők helyett a görög szöveg: szerzőt említ. – A szent író azt akarja mondani, hogy ő maga nem járt utána az egyes eseményeknek. Ezt elvégezte már Jázon, akinek megbízhatóságában nincsen okunk kételkedni.
* 31. Kihámozni az értelmet, elrendezni az elbeszélés anyagát helyett a görög szöveg ezt mondja: Utána kutatni (a dolgoknak), minden egyes (körülményt) latba vetni.
* II. A templom megtisztítását megelőző és azt előkészítő események. A templomszentelés. (3,1-10,9.)
3. 1-6. Simon áruló tette.
* 1. III. Óniás, Simon főpap fia már IV. Szeleukus uralkodása (187-176.) előtt (Kr. e. 196.) vette át a főpapi tisztet.
* 2. Ilyen tiszteletet mutatott ki a templom iránt, pl. II. Ptolemeus Filadelfus, III. Ptolemeus Euergetes és Nagy Ántiochus, IV. Szeleukus atyja Júdea meghódítása után Kr. e. 198-ban.
* 3. Szeleukus, Ázsia (Szíria) királya, követte atyja példáját. Kedvében járt a zsidóknak, hogy magához édesítse őket. Ezért tűrte az Egyiptomhoz szító III. Oniást is a főpapi székben. III. Óniás egyébként az ősi hagyományokhoz ragaszkodó (konzervatív) pártnak volt a vezére. Szemben állott vele az újításokra nagyobb lendülettel törtető szabadelvű párt, melyet Tóbiásról (v. ö. 11. v.) neveztek el. Ez utóbbihoz
* 4. – Simon, a jeruzsálemi templom egyik elöljárója is csatlakozott. Hivatalánál fogva legalább is levita származásúnak kellett lennie. Ezért a Benjámin törzséből való helyett az ólatin fordítás egyes kéziratai nyomán helyesebben ezt olvassuk: Bálgea (vagy Belga; v. ö. Ezdr. II. 12,5. 18.) nemzetségéből való. – Ehelyett: valami gonoszságot forralt a város ellen, de a főpap szembefordult vele a görög szöveg ezt mondja: valami város kormányzási (vagy esetleg: üzleti) ügyben cívódni kezdett a főpappal. – Nincs kizárva tehát, hogy Simon pénzügyekkel foglalkozott, és ezért úgylátszik reábízták a templomkincstár kezelését is.
* 5. Apollónius 4,21. szerint Meneszteus fia volt; ezért egyes újabb értelmezők Társzeász (vagy Társzeus) fia helyett így fordítanak: a Tárzusból való; mások szerint Apollóniusnak valami díszítő jelzője rejlik e kifejezésben és ezt «a merész», vagy «a bátor» szóval fordítják le. – Cöleszíria (v. ö. Makk. I. 10,69. jegyz.) és Fönícia helytartója alá tartozott egész Palesztina, tehát Júdea is.
* 7-22. IV. Szeleukus elküldi Heliodórust a templom kincstárának megrablására.
* 7. Heliodórus Szeleukus király kedvelt embere és bizalmasa volt.
* 9. Heliodórus érkezésének céljáról kezdetben nem tudtak Jeruzsálemben, ezért mint az ország egyik főtisztjét és a király bizalmasát díszes fogadtatásban részesítették.
* 10. Letétbe helyezett javak ezek, és az özvegyek meg az árvák ellátására szolgálnak helyett a görög szöveg ezt mondja: az özvegyek és az árvák letétbe helyezett javai ezek.
* 11. A gonosz Simon ... előkelő emberei és az egész helyett a görög szöveg ezt mondja: (A pénznek) egy része a Tóbiás nemzetségéből való Hirkánusé. A dolog nem úgy áll, mint ahogyan azt a gonosz Simon tévesen előadta. Mert az egész stb. – Hirkánusról bővebbet nem tudunk. Némelyek szerint annak a Tóbiásnak volt az unokája, aki néhány évtizeddel ezelőtt, még a Ptolemeus-királyok alatt, fontos politikai szerepet vitt. Mások ismét a Nehemiás idejében fellépő hírhedt ámmonita Tóbiással (v. ö. Ezdr. II. 3,35; 13,3 skk.) azonosítják ősét. – Négyszáz talentum ezüst kb. 4 millió, kétszáz talentum arany pétiig kb. 28 millió pengőnek felel meg.
* 18. A többiek, a zsidó férfiak.
* 19. A zsák durva darócruha, melyet a bűnbánat és a gyász idejében hordtak a zsidók. – Az egyébként bezárt szüzek is részben Óniáshoz helyett a görög szöveg ezt mondja: A bezárt szüzek is részben a házak bejáratához stb. – A leányoknak Keleten a házban kellett tartózkodniok. Nem volt meg az a szabad mozgási lehetőségük, mint nálunk.
* 23-30. Heliodórus behatol a szentélybe, de vállalkozása kudarcba fullad.
* 23. Csatlósaival, a görög: lándzsahordozóival.
* 24. A mindenható Isten lelke oly fenséges módon nyilvánult meg helyett a görög szöveg ezt mondja: a lelkek és minden hatalom ura fenséges jelenést tett. – Neki szót fogadni helyett a görög szöveg ezt mondja: vele behatolni oda.
* 25. V. ö. Kir. IV. 6,17.
* A 28-30. versben megkapó ellentétekben festi az Isten hatalmát és Heliodórus tehetetlenségét a szent szerző.
* 31-40. Heliodórus Óniás könyörgésére megmenekül a haláltól, és hazatérve hirdeti az igaz Isten erejét.
* 34. Az Isten ostorozott meg téged helyett a görög szöveg ezt mondja: az égből ostoroztattál meg.
* 35. Felépülése után áldozatot hozott az Istennek és nagy fogadalmakat tett Heliodórus, vagyis gazdagon megajándékozta a templomot, hogy áldozatokat mutassanak be érte a papok, egyben ígéretet tett, hogy a jövőben is fog gondolni a szentélyre.
* 39. Ő maga, ki az égben lakozik, t. i. az Isten. – Többen úgy vélik, hogy Heliodórusszal épen eme vállalkozás sikertelensége miatt hasonlóit meg a király, és épen ez a meghasonlás vezetett aztán a király meggyilkolására.
* 4. 1-6. Óniás főpap IV. Szeleukus királytól várja a béke helyreállítását.
* 1. Simon (v. ö. 3,1 skk.) a királynál rágalmazta meg Óniást. – E szavak: Uszította ... erre Heliodórust helyett a görög szöveg ezt mondja: Ő döntötte bajba Heliodórust.
* 2. A birodalom ellenségének helyett a görög szöveg ezt mondja: az (országos) ügyek (= a kormányzás) ellenségének. – Az Isten törvényének buzgó követője helyett a görög szöveg ezt mondja: a törvények buzgó tisztelője.
* 3. Néhány híve helyett a görög szöveg ezt mondja: egyik híve.
* 4. Az őrjöngés szónak megfelelő görög szó helyett a rokonhangzású Meneszteust olvassák ehelyütt az újabb értelmezők (v. ö. 4,21.). A szöveg tehát eszerint így módosulna: és mennyire támogatja Apollónius, Meneszteus fia, ... Simon gonoszságát. – Amikor Óniás látta, hogy a hellenisztikus (v. ö. Makk. I. 1,1. jegyz.) párt szította viszálykodás már nagyon is elfajult, és maga a helytartó is ennek a pártnak védőjévé szegődött, elindult a királyhoz, IV. Szeleukushoz, hogy az teremtsen békét. Még nem ért azonban Antiochiába, mikor a királyt meggyilkolták.
* 7-11. IV. Antiochus Epifánes királlyá lesz. Jázon megvásárolja tőle a főpapi méltóságot.
* 7. Szeleukus halála után öccse, IV. Antiochus Epifánes, aki eddig túsz volt Rómában (v. ö. Makk. I. 1,10. jegyz.), lépett a trónra. – Epifánesnek, a görög szöveg alapján; a Vulgáta szószerint: Nemesnek. – A Jázon név a zsidó Jesua vagy Jehosua (Jézus) szónak elgörögösített alakja.
* 8. Az új szabadelvű, pogány irányzatnak a zsidó erkölcsökben okozott romboló hatását semmi sem mutatja inkább, mint az a szomorú tény, hogy a főpapi család egyik sarja pénzért vásárolja meg a főpapi tisztet. – Háromszázhatvan talentumot (kb. 3,600.000 pengőt) a templomkincstárból ígért Jázon ; nyolcvan talentumot (kb. 800.000 pengőt) pedig a befolyó jövedelmekből főleg a templomi adóból. Azért pedig, hogy
* 9. – meghonosíthassa a pogány-görög szokásokat Jeruzsálemben és a város lakói antiochiai polgárjogot kapjanak, újabb százötven talentumot (kb. másfél millió pengőt) kívánt befizetni az államkincstárba.
* 10. A király annál nagyobb készséggel teljesítette Jázon mindeme kívánságait, mert ezek teljesen beleestek politikájának irányvonalába.
* 11. A szóbanforgó királyok (főleg Nagy Antiochus és IV. Szeleukus) Jos. Flavius szerint több kiváltságot biztosítottak a zsidó népnek, így megengedték nekik, hogy polgári életüket is saját törvényeik alapján rendezhessék, felmentették a papokat és a templom személyzetét az adózás alól, és ezenfelül a templomi szolgálat céljaira évente bizonyos hozzájárulást ígértek az államkincstárból. E kiváltságokat János, Eupolemus atyja (v. ö. Makk. I. 8,17.) közvetítette. – Törvénybiztosította, a görög szöveg alapján.
* 12. A Várról L. Makk. I. 1,35. jegyz. – Hogy erkölcstelen házakba vigye a legjelesebb ifjakat helyett a görög szöveg némelyek szerint ezt mondja: «hogy hordják a (széles karimájú) görög kalapot;» mások szerint: «oda vitte (tudniillik: a versenytérre) a legjelesebb ifjakat és ott neveltette őket.» E nevelés szomorú következményeiről L. Makk. I. 1,15 sk. jegyz.
* 13. A görög szöveg ezt mondja: Tetőfokra hágott a hellénizmus (v. ö. Makk. I. 1,1. jegyz.), és az idegen szokások elsajátítása stb.
* 14. Tányérvetésben, diszkoszdobásban.
* 16. Sanyarú megpróbáltatás helyett a Vulgáta szószerint azt mondja: veszedelmes visszavonás.
* 18-20. Jázon pénzt küld Tírusba a pogány isten áldozatára.
* 18. E verseny játékokat minden négy év elmúltával, vagyis az ötödik esztendőben játszották a föníciai tengerparton elterülő Tírusban
* 19. – Herkules (= Báál Melkárt, ősi föníciai istenség) tiszteletére. – Elvetemült férfiakat küldött oda Jeruzsálemből helyett a görög szöveg ezt mondja: Jeruzsálem képviseletében antiochiai polgárjoggal bíró (v. ö. 9. v.) követeket küldött oda. – Háromszáz ezüstdidrachma ( = kb. ezer pengő) helyett egyes görög kéziratok és a szír szöveg 3300 (di)drachmát (kb. 11 ezer pengőt) említ.
* 20. Háromevezős hajók építésére a küldött összeg igen csekély lett volna. Azért úgylátszik helyesebb az, amit a görög szöveg mond ehelyütt: háromevezősök feldíszítésére (vagy felszerelésére).
* 21-22. Antiochus Epifánes első útja Jeruzsálembe,
* 21. Ptolemeus Filométor tulajdonképen már Kr. e. 181 óta volt Egyiptom királya (Kr. e. 181-146.). De csak most, Kr. e. 173-ban vagy 172-ben lett nagykorúvá. Ezzel az alkalommal Antiochus üdvözölte őt követe, Apollónius, Mneszteus (a görög szövegben: Meneszteus; v. ö. 3,5. jegyz.) fia által. – Nagykorúsítása alkalmával, a görög szöveg alapján. A Vulgáta szószerint: előkelői miatt. – Ptolemeus azért lett ellenségévé Antiochus országlásának, mert Cöleszíriára áhítozott. (V. ö. Makk. I. 1,17. jegyz.). – (Ptolemeus) ellenségévé lett országlásának helyett a Vulgáta ezt mondja: Ő (Antiochus) eltávolíttatott az ország ügyei éléről. – Antiochus. a fenyegető veszedelem hírére Joppéba (Jaffába, v. ö. Makk. I. 10,75. jegyz.) ment, nyílván azért, hogy intézkedéseket tegyen e fontos kikötő megerősítésére. Majd Jeruzsálemben végzett hivatalos látogatást.
* 22. Talán sereget is toborzott ott és ezzel a tengerpartra, Föníciába vonult.
* 23-29. Menelaus főpappá lesz.
* 23. Három esztendő elmúltával (tudniillik Jázon hivatalba lépése óta, tehát Kr. e. 172-ben) Menelaus útján elküldte a főpap a királynak a megígért pénz (v. ö. 8. v. jegyz.) egy részét. Nincs kizárva, hogy a király már régebben követelte az összeget, s mivel Menelaus
* 24. – háromszáz ezüst talentummal (kb. 3 millió pengővel) többet ajánlott fel és pontosabb fizetőnek is ígérkezett, neki adta el a főpapi tisztet. Menelaus, Simon testvére nem tartozott a főpapi családhoz. (V. ö. 3,4. jegyz.)
* 25. A királyi parancs Menelaus kinevezési okmánya volt.
* 26. Az ámmonita terület a Jordán déli folyásától keletre eső vidék volt.
* 27. A jeruzsálemi Vár (az Ákra, v. ö. Makk. I. 1,35. jegyz.) parancsnoka, Szosztratus és Menelaus között a pénz behajtása körül nézeteltérés támadt;
* 28. – ezért mindkettőjüket a király elé idézték Antiochiába.
* 29. A fordítás a világosabb görög szöveget követi; a Vulgáta ezt mondja: Menelaust megfosztották a főpapi tisztségtől; utóda testvére, Lizimachus lett; Szosztratus pedig a ciprusiak élére került. – Menelaus a görög szöveg szerint továbbra is főpap maradt.
* 30-34. Óniást meggyilkolják.
* 30. Tárzus és Mállus Kisázsia két városa volt.
* 31. Andronikusnak nagy érdemei voltak Antiochus Epifánes trónrajutása körül, s így a király udvari tisztjei közé került.
* 33. Dáfne Antiochia külvárosa volt egy Apollónak szentelt ligettel, mely menedékhelyül szolgált. A menedékhelyeiről L. Móz. II. 21,14. jegyz.
* 34. A gyilkosság valószínűleg a Kr. e. 171. év decemberében történt. – Atyjának kegyetlen meggyilkolása után fia, IV. Óniás, Egyiptomba menekült és az ottani zsidók között, Leontopoliszban végezte a főpapi ténykedést.
* 35-38. Andronikus kivégzése.
* 38. Andronikust, aki IV. Szeleukus király kis fiának kegyetlen meggyilkolásával amúgy is gyűlöletessé tette magát, újabb gaztettéért a király megfosztotta a bíbortól (v. ö. Makk. I. 10,20. jegyz.) és kiszolgáltatta a nép bosszújának.
* 39-50. Menelaus megmenekül az ellene emelt vádak alól.
* 39. Lizimachus Menelaus fivére volt. (V. ö. 29. v.) – Szentségtörés helyett a görög szöveg: szentségtörő rablást említ; a templomban helyett pedig ezt mondja: a városban. – Arany helyett a görög szöveg: aranyszerekről beszél.
* 40. Kegyetlen, a görögben és a latinban: tirannus; ezt a szót újabb magyarázók tulajdonnévnek veszik. Helyette egyes görög kéziratok: Auranoszt olvasnak.
* 41. Lizimachusra helyett a görög szöveg ezt mondja: a Lizimachus körül levőkre.
* 42. Sokan megsebesültek, t.i. Lizimachus emberei közül. – A szentségtörő (a görög szövegben: szentségrabló): Lizimachus. Menelaus eközben Antiochiában volt. Különben őreá is bizonyára ugyanez a sors várakozott volna.
* 44. A vénektől kiküldött három ember a nagytanács tagja volt.
* 46. Ptolemeus, a görög szöveg szerint: Dorimenes fia tv. ö. Makk. I. 3,38.) Cöleszíria és Fönicia kormányzója volt. (V. ö. 8,8.) – Az egyik udvarba, a tárgyaló terem szomszédságában lévő oszlopcsarnokba.
* 47. A szerencsétlenek a nagytanácstól kiküldött három ember. Némelyek arra gondolnak, hogy ők voltak a Lizimachus ellen irányuló lázadás vezetői, és ezért ítélte őket halálra a király.
* 50. Menelaus még sok gonoszságot művelt honfitársai ellen, míg végre (Jós. Flavius szerint) őt is kivégezték a szírek.
* 5. 1-4. Csodás jelek az égen.
* 1. Egyiptom királyai állandóan foglalkoztak azzal a tervvel, hogy meghódítják Cöleszíriát. (V. ö. Makk. I. 10,69. jegyz.) A jelen esetben azonban IV. Antiochus Epifánes hirtelen támadással meghiúsította ezt a tervet és a maga számára biztosította a győzelmet (Kr. e. 170-ben; v. ö. Makk. I. 1,17 skk.). Maga VI. Ptolemeus király is hatalmába került. Ezt a hadjáratot a jelen szöveg másodiknak nevezi. Elsőnek, úgylátszik, Antiochusnak 4,21.sk.-ben elbeszélt felvonulását veszi.
* 3. Sisakos csapatok helyett a görög szöveg erőlködések sokaságáról (avagy más szövegváltozat szerint helyesebben: lándzsák tömegéről) beszél. – Hasonló jelek Jos. Flavius szerint Jeruzsálem ostroma alkalmával (Kr. u. 70-ben) is jelentkeztek az égen.
* 5-10. Jázon elfoglalja Jeruzsálemet.
* 5. Menelaus főpap Jázon támadása elől a Várba, vagyis az Ákrába (v. ö. Makk. I. 1,35. jegyz.) menekült.
* 6. Jázon azért nem tudta
* 7. – kezéhez kaparintani a hatalmat, mert közben kitudódott, hogy Antiochus életben van, és így a király haragjától való rettegésében ismét az ámmoniták földére, vagyis a Jordán déli folyásától keletre eső vidékre menekült.
* 8-10. Jázon bujdosása és halála.
* 8. Áretás (arabul: el-Hárit) kedvelt név volt a nábáteus (v. ö. Móz. I. 25,13; Makk. I. 5,25; 9,35.) fejedelmeknél. (V. ö. Kor. II. 11,32.) – A gonosz Jázonnak városról-városra kellett menekülnie, vagyis megnyugvás nélkül bujdosnia idegenben, mint hajdan a testvérgyilkos Káinnak (v. ö. Móz. I. 4,16.)
* 9. A zsidóknak a spártaiakkal való rokoni kapcsolatairól L. Makk. I. 12,6.
* 11-21. IV. Antiochus Epifánes kirabolja a templomkincstárt.
* 11. Diadalmas egyiptomi hadjárata (Kr. e. 170-ben) után (v. ö. Makk. I. 1,17 skk.; II. 5,1. jegyz.), Antiochus Epifánes Jeruzsálem ellen vonult, hogy megtorolja Jázon fegyveres lázadását Menelaus, a királytól kinevezett főpap ellen,
* 14. A görög szöveg ezt mondja: Elveszett pedig az egész három nap alatt nyolcvanezer ember; negyvenezren gyilkos kézbe estek és ugyanennyit rabszolgának adtak el az áldozatok közül. – Jos. Flavius ezzel kapcsolatban csak 10.000 rabszolgáról beszél.
* 16. V. ö. Makk. L. 1,21 skk. – A szent szerek fogadalmi ajándékok (v. ö. 3,2.) voltak, melyeket királyok (v. ö. 3,2. jegyz.) és városok ajánlottak fel a Jeruzsálemi templom díszítésére.
* 17. A főpappal, Menelausszal együtt, akinek a bűne a népre háramlott vissza (v. ö. Móz. III. 4,3.), főleg azzal vetkeztek sokan, hogy a pogány szírekhez pártoltak.
* 18. Heliodórus templomrabló kísérletéről L. 3. fej. – Megakadályozták volna, tudniillik felsőbb isteni erők.
* 19. A hely a jeruzsálemi templom.
* 20. Dicsőség ragyogta körül a templom megtisztítása és megszentelése alkalmával. (V. ö. Makk. I. 4,52 skk.)
* 21. Ezernyolcszáz talentum kb. 18 millió pengőnek felel meg. – E kifejezés: hajózhatóvá teszi ... a szárazföldet és járhatóvá a tengert Antiochus Epifánesnek ama fennhéjázó vállalkozásaira (v. ö. Makk. I. 1,17; 3,20.) céloz, amelyekkel nagynevű elődeinek, pl. Xerxes perzsa királynak nyomdokain kívánt járni, ki áthidalta a tengert és hegyet fúrt át hajójáratai számára.
* 22-23. Antiochus Epifánes tisztjeinek garázdálkodása Júdeában és Szamariában.
* 22. Az elöljárók, vagyis a Júdea és Szamaria fékentartására visszahagyott katonai parancsnokok ezek voltak: Jeruzsálemben a kisázsiai Frígiából való Fülöp (v. ö. Makk. I. 6,14.);
* 23. a Gárizím-hegyen (v. ö. Móz. V. 11,29-30. jegyz.), tehát Szamariában Andronikus (nem azonos a 4,31 skk.-ben említett tiszttel). – E szavak helyett: és Menelaust, akik a többinél is jobban sanyargatták a polgárokat, a görög szöveg ezt mondja: Ezek mellett ott volt Menelaus, aki a leggonoszabb módon, a többinél is jobban sanyargatta a polgárokat.
* 24-26. Apollónius hadjárata a zsidók ellen. (Kr. e. 168-ban; v. ö. Makk. I. 1,30. skk.)
* 24. A gyűlölt fővezért helyett a görög szöveg ezt mondja: az utálatosak fejét, avagy mások szerint: a míziaiak fejét. (V. ö. Makk. I. 1,24. jegyz.)
* 25. Apollónius azért rendezte szombat napján a vérfürdőt, mert tudta, hogy ezen a napon a zsidók nem fognak fegyveres ellenállást tanúsítani (v. ö. Makk. I. 2,34.).
* 26. A szóbanforgó látványosságon újabb magyarázók szerint azt a díszes katonai felvonulást kell értenünk, melyet Apollónius rendezett seregével a város falain kívül.
* 27. Júdás a pusztába vonul embereivel. Hogy ez az értesítés ide került, és nem oda, ahová tulajdonképpen való, tudniillik a 6. és a 7. fejezet mögé, annak az az oka, hogy a kivonatkészítő rövidségre törekedett. 6,18 skk.-ből értesülünk csak a király ama rendeletéről, mely arra akarta kényszeríteni a zsidókat, hogy (vallásilag) tisztátalan ételekkel fertőzzék meg magukat. A kivonatkészítő mit-sem említ Matatiás hőstettéről (v. ö. Makk. I. 2,1 skk.), hanem mindjárt Makkabeus Júdással (v. ö. Makk. I. 2,4. jegyz.) kezdi a makkabeusi küzdelemről szóló történetét. (V. ö. 8. fej.). Ez utóbbinak itt említett kíséretéhez azonban bizonyára Matatiás is hozzátartozott. (V. ö. Makk. I. 2,28.).
* 6. 1-11. A mózesi törvények betiltása; a templom meggyalázása.
* 1. A kiküldött antiochiai (a görög szövég szerint kevésbé helyesen: athéni) öreg embernek a szent szöveg talán nem annyira a korát akarja hangsúlyozni, mint inkább azt, hogy az öregek (a vének) tanácsának, vagyis az államtanácsnak tagja volt. Mint ilyen, úgylátszik, azt a megbízást kapta, hogy hirdesse ki a mózesi törvényeket eltiltó királyi rendeletet Júdeában. (V. ö. Makk. I. 1,43 skk.)
* 2. Antiochus Epifánes az olimpuszi Jupiternek (a görög szöveg szerint helyesebben: Zeusnak) tiszteletét elrendelte egész birodalmában, s így az izraeliták Istenéről, Jáhvéról elnevezett (v. ö. Makk. I. 7,37.) jeruzsálemi templomot is Zeus nevének akarta szentelni. Ugyanezt követelte a szamaritánusoknak a Gárizim hegyén (v. ö. 5,23; Kir. IV. 17,24 skk.) álló templomát illetőleg is azzal a különbséggel, hogy Zeust ott a Xeniosz (= vendégszerető) melléknéven kellett tisztelni.
* 4. A görög szöveg ezt mondja: A templomot megtöltötték a pogányok paráznasággal és lakmározásokkal; fajtalankodtak ott parázna személyekkel; a szent udvarokban asszonyokkal vegyültek és mindenféle illetlen dolgot vittek oda be.
* 5. A törvénytiltotta dolgokon nyilván a pogányok által az égő áldozatok oltárára helyezett Zeus-oltárt és a rajta bemutatott áldozatokat kell értenünk. (V. ö. Makk. I. 1,50. 57.)
* 6. V. ö. Makk. L 1,47 skk.
* 7. A görög szöveg szerint: havonta hurcolták a zsidókat a király nevenapján bemutatott áldozatokra. Ez a király nevének tiszteletére havonta rendezett ünnepség a Kr. e. III. században kezdett lábrakapni az ókori pogány uralkodóknál. – Bacchus (avagy a görög Dionízosz) név helyett a Vulgátában szószerint ennek a pogány istenségnek másik (latin) neve: Liber áll.
* 8. A Ptolemeusok helyett a görög szöveg Ptolemeust olvas. Erről a Ptolemeusról, Dorimenes fiáról L. Makk. I. 3,38. jegyz.; II. 4,45.
* 9. V. ö. Makk. I. 1,52.
* 10. V. ö. Makk. I. 1,63.
* 11. Fülöpről L. 5,22. – Azokról, akik szombat napján védekezés nélkül pusztultak el, L. Makk. I. 2,38. – A szent nap iránt való tiszteletből, a görög szöveg alapján; a Vulgáta szószerint : a vallás és (a törvény) megtartása miatt.
* 12-17. A kivonatkészítő intelme arra tanít, hogy azt a népet bünteti az Isten, amelyet szeret. (V. ö. 7,33; Bölcs. 11,9; 12,22.)
* 18-31. Eleázár vértanúsága. – A következőkben a szent szerző az Antiochus Epifánes kezdette vallásüldözés egynéhány áldozatáról : a hőslelkű Eleázárról és (7. fej.) a makkabeusi anyáról, meg annak hét bátor fiáról szól.
* 18. Az Írástudókból L. Ezdr. I. 7,6. jegyz. Eleázár vértanusága úgylátszik Jeruzsálemben történt. – A sertéshús evésének tilalmáról L. Móz. III. 11,7.
* 20. Megszívlelte skk. helyett a görög szöveg ezt mondja: kiköpte (t. i. a szájába dugott húst), amint azokhoz illett odalépni, akik el voltak arra szánva, hogy visszautasítják azt, aminek élvezete tilos volt, még akkor is, ha az élnivágyás ezt megkívánta volna.
* 21. A körülállók helyett a görög szöveg ezt mondja: azok, akik a törvénytiltotta áldozat ellenőrzésével voltak megbízva. – E szavak: hamis szánakozástól indíttatva a görög szövegben nincsenek meg.
* 22. A férfiú iránt való régi barátságból tanúsítottak stb. helyett a görög szöveg ezt mondja: (... megszabadul a haláltól) és a régi barátság fejében emberies bánásmódban leszen része.
* 23. Ő azonban arra a tiszteletre ... gyakorolt, majd helyett a görög szöveg ezt mondja: Ő azonban korához és az öregségét megillető tisztelethez, megszerzett, fényes polgári rangjához (más változat szerint: ősz hajához)... méltó módon nemesen határozott és... – Az alvilágról (a seolról) L. Móz. I. 37,35. jegyz.
* 28. Hurcolták helyett a görög szöveg ezt mondja: ment.
* 31. A szentatyák (pl. Aranyszájú Sz. János) Eleázárt, mint «az Ószövetség első vértanúját» és «a hősiesség fejedelmét» magasztalják.
* 7. A hét testvér és anyjuk vértanúsága (7,1-42.).
* 1-19. Hat testvér hősiessége.
* 1. A hét testvért a hét makkabeus testvérnek szokás nevezni, egyrészt azért, mert a makkabeus küzdelmeket előidéző vallásüldözésnek voltak áldozatai, másrészt pedig, mert a Makkabeus Júdás (v. ö. Makk. I. 2,4. jegyz.) harcait megörökítő könyv szól róluk. Kínzatásuk és vértanúhaláluk a legnagyobb valószínűség szerint Antiochiában, a Szeleucida királyok fővárosában történt. Nevüket sem a Szentírás, sem a hagyomány nem jegyezte fel. Anyjukat ősi szír szertatáskönyvek Samonának, avagy Salomonának nevezik.
* 3. Az izzó eszközökkel való sütögetés büntetéséről L. Jer. 29,22.
* 4. Lenyúzatta fejbőrét helyett a görög szöveg szószerint azt mondja: szittya módra bánt vele. A szittyáknál (szkítáknál) az ókori profán írók feljegyzése szerint szokásban volt, hogy lenyúzták megsebesült ellenségük fejbőrét ... – A kéz- és lábfej (esetleg az orr) levágása szokásos büntetés volt Keleten a lázadók megfenyítésére.
* 5. Mialatt ebben sokáig kínlódott helyett a görög szöveg ezt mondja Mialatt mindenfelé szétáradt az illat a serpenyőből.
* 6. Az igazságra tekint és megkönyörül rajtunk helyett a görög szöveg ezt mondja: letekint és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk. – Mózes énekét L. Móz. V. 32,36.
* 7. Nem ennék-e, tudniillik: sertéshúst.
* 8. Hazai nyelven, vagyis arámul.
* 9. A jelen életben ugyan elveszítesz minket helyett a görög szöveg szószerint ezt mondja: (Múló) életünket elveszed ugyan. – A föltámadásban örök életre kelt minket helyett a görög szöveg ezt mondja: az élet örök föltámadására kelt minket. – Amíg a második fiú szép szavakkal ugyan, de inkább általánosságban mondja ki a túl-világi örök életben (v. ö. Iz. 26,19; Dán. 12,1. sk; Bölcs. 3,1. skk.; 4,13. skk.; 5,1 skk.) való rendíthetetlen hitét, addig testvére, kit utána kínoztak meg,
* 10-11. – kifejezetten a test feltámadásáról szól.
* 14. Vigasztaló, a görög szöveg alapján; a Vulgáta szószerint: inkább (lehet remélni). Nem lesz feltámadásod az életre, v. ö. Iz. 66,24; Dán. 12,2.
* 17. Antiochus Epifánes sanyargatásáról és szomorú haláláról L. Makk. I. 6,1 skk.; II. 9,7 skk. – Ivadékának, fiának, Eupátornak gyászos végéről L. Makk. I. 7,2 skk. – A gyermekek bűnhödéséről atyjuk bűne miatt L. Móz. V. 5,9.
* 18. Mi, tudniillik a zsidó nép. (V. ö. 6,12 skk.)
* 20-23. A makkabeus anya hőslelkűségének dicsérete.
* 21. Hazai nyelven, vagyis arámul. – Bölcsességgel telve helyett a görög szöveg ezt mondja: nemes gondolkodással eltelve,
* 22. Szellemet, lelket és életet helyett a görög szöveg csak: leheletet (v. ö. Móz. I. 2,7. vagy: lelket) és életet említ. – Nem én illesztettem össze egyikteknek sem tagjait helyett a görög szöveg ezt mondja: nem én rendeztem el minden egyesnek alkotó elemeit. (V. ö. Jób 10,8 skk.; Préd. 11,5.)
* 24-42. A makkabeus anya és legifjabb fiának vértanúsága.
* 24. A gyalázkodó az anya, akiről azt hitte Antiochus, hogy amikor anyanyelvén szólt fiaihoz (v. ö. 21. v.), gyalázta a királyt. – Megadja neki azt, amire szüksége van helyett a görög szöveg ezt mondja: tisztségeket ruház reá.
* 26. Megígérte, tudniillik: az anya.
* 27. Lehajolt hozzá, a szír szöveg szerint: lábaihoz borult. – Három esztendeig szoptattalak (v. ö. Móz. I. 21,8. jegyz.), amint ez Keleten ma is előfordul.
* 28. Az Isten mindenhatóságát leginkább a teremtés művéből (v. ö. Móz. I. 1,1 skk.) ismerhetjük meg. – Mindezt, valamint az emberi nemet is, semmiből teremtette az Isten helyett a görög szöveg szószerint ezt mondja: ezeket a nem létezőkből (vagyis: a semmiből; más szövegváltozat szerint: nem a létezőkből) alkotta az Isten, és ugyanígy keletkezett az emberi nem is. (V. ö. Móz. I. 1,27.) A makkabeus anya tehát azt az alapvető hitigazságot hangsúlyozza, hogy az egész világot és benne az embert is mindenható akaratával a nem létezőből, vagyis a semmiből hozta létre, azaz teremtette az Isten.
* 36. Antiochus Epifánes büntetéséről L. 9,7 skk.
* 41. A hét makkabeus testvérnek és anyjuknak csontjait még a Kr. utáni IV. században Antiochiában tisztelték. Egy részük idővel Rómába került Vasas Sz. Péter (S. Pietro in Vincoli) templomába.
* 8. 1-7. Júdás harci készülődései.
* 1. Folytatódik az 5,27. után megszakított elbeszélés, mely bővebben írja le a Makk, I. 3,2-ben röviden érintett eseményeket. – Júdás híveinek rokonai javarészt papi családokhoz tartoztak.
* 2. A templom meggyalázásáról L. Makk. L. 1, 23 skk.
* 3. Az elpusztuláshoz közel álló Város Jeruzsálem. – Az Istenhez bosszúért kiáltó, vérről I. Móz. I. 4,10.
* 4. A kisdedek legyilkolásáról L. Makk. I. 1,64; II. 6,10. Ezek miatt helyett a görög szöveg ezt mondja: a gonoszsággal szemben.
* 5. Irgalomra fordult az Isten haragja, és így meghallgatásra talált az egyik makkabeus testvér imádsága (v. ö. 7,38.).
* 6. Júdás portyázó hadjáratairól és. gyújtogatásairól L. Makk. I. 3,5 skk.
* 8-11. Antiochus Epifánes tisztei Júdás ellen készülődnek.
* 8. Júdás ellen legelőször a jeruzsálemi helytartó, Fülöp lépett fel. (Ez az értesítés kiegészíti Makk. I. 3,38 t.) Mivel azonban saját erejében nem bízott, közvetlen feljebbvalójához, Cöleszíria és Fönícia kormányzójához, Ptolémeushoz, Dorimenes fiához (v. ö. Makk. I. 3,38; II. 4,45.) fordult segítségért. Ez úgy látszik érintkezésbe lépett volt elődjével, az ország; akkori kormányzójával; Líziással (v. ö. Makk. I. 3,32. jegyz.), aki erre
* 9. – Nikánor (v. ö. Makk. I. 3,38.) meg Gorgiás személyében két hadvezért küldött ki Júdás ellen. – A húszezer emberről L. Makk. I. 3,38. jegyz.
* 10. Kétezer talentum kb. 20 millió pengőnek felel meg. – A szír királyoknak a rómaiak javára fizetendő adójáról L. Makk. I. 8,6 skk. – A zsidó rabszolgákról L. Makk. I. 3,41.
* 12-21. Júdás egybegyűjti és harcra, tüzeli övéit Nikánor ellen.
* 13. Nikánor közeledésének hírére Júdás emberei közül a kislelkűek... elmenekültek, de Makk. I. 3,56. szerint maga Júdás is hazaküldte embereinek egy bizonyos csoportját.
* 14. Amijük még megmaradt, tudniillik Menelaus harácsolása (v. ö. 4,25.), a Jázon ellen folytatott küzdelem (v. ö. 5,6.) és a szírek rablása (v. ö. 5,11.) után. – Makk. I. 3,36. szerint a Júdás mellett kitartó hívek csengése Mászfában történt. Eladta őket, v. ö. 11. v.
* 15. Az atyákkal kötött szövetségről L. Móz. I. 15,1 skk.; 17,2 skk.; 28,12 skk.; II. 24,1 skk. – Izrael népe az Isten nevét viseli; nevében az «el» szó «isten»-t jelent,
* 16. Hétezer helyett a görög szöveg helyesebben (v. ö. 22. v.) hatezer emberről beszél. A hatezerből háromezer fogta fel az első támadást. (V. ö. Makk. I. 4,6.) – Ne legyenek békés hajlammal az ellenség iránt helyett a görög szöveg ezt mondja: ne féljenek az ellenségtől, avagy egy másik szövegváltozat szerint: a bilincsektől.
* 17. Az ősi rendelkezések helyett a görög szöveg szószerint: ősi alkotmányról beszél.
* 19. Szennácheríb esetéről I. Kir. IV. 19,35 skk.; Iz. 37,36. skk.
* 20. A zsidóknak saját embereikből már legalább is a Kr. e. V. század óta csapatokat kellett állítaniok idegen hódítóik (a perzsák, az egyiptomiak, a szírek) javára. Ily módon, mint Nagy Antiochus király (Kr. e. 223-187) vitézei kerültek szembe Kr. e. 220 körül Babilónia északi részén, Médiában a galaták egy seregével, mely az Antiochus ellen lázadó Mólón zsoldjában állott. – A macedónokon Nagy Antiochus szír-macedón csapatát kell értenünk. Számukat a görög szöveg négyezer főre teszi. A Vulgáta nem tesz említést róla. – Halezer helyett a görög szöveg nyolcezer zsidó harcosról beszél. – A százhúszezer emberen a lázadó Mólón egész seregét kell értenünk, nemcsak a galatákat. Ez a szám egyébként igen nagynak tűnik fel. Úgylátszik, itt is, mint a föntebbi eltéréseknél valamelyik másoló tévedésével van dolgunk.
* 22-29. Júdás megveri Nikánor seregét.
* 22. Júdás seregének felosztásáról L. Makk. I. 3,55. – Nem tudunk róla, hogy Júdásnak József nevű fivére lett volna (v. ö. Makk. I. 2,2.). József helyett ezért úgylátszik Jánost kell olvasnunk.
* 23. Felolvasott nekik Ezdrás a szent könyvből helyett a görög szöveg ezt mondja: Ugyanez áll Eleázárról is (vagyis ő is vezérré lett); majd felolvasott (t. i. Júdás) a szentkönyvből. – Mások így is értelmezik e helyet: és felolvastatott (t. i. Júdás) Eleázár által a szentkönyvből stb. A Vulgáta Ezdrása és a görög szöveg Eleázára helyett az ólatin fordítás Eszdrint olvas. – Mielőtt megütköztek volna úgylátszik valamelyik szentírási könyvből az Isten akaratát igyekeztek kiolvasni. (V. ö. Makk. I. 3,48. jegyz.). A felolvasott helyen jelen esetben talán ez állott: «Az Isten a segítség», avagy «Az Úrtól jő a segítség». (Pl. Zsolt. 3,9.) – Az ütközetet Emmausnál vívták. (V. ö. Makk. I. 3,40.)
* 24. Júdás harcairól részletesebben Makk. I. 4,1 skk. beszél. A kivonatíró megelégszik e helyütt Júdás legfényesebb győzelmének leírásával. – És megcsonkították, a görög szöveg alapján; a Vulgáta szószerint: (a sebeitől) elgyengült, (t. i. sereg). – Az egészet, a görög szöveg alapján.
* 28. V. ö. Kir. I. 30,24. skk. – A megkínzottak vagy a sebesültek, vagy azok a zsidók, akik különösen sokat szenvedtek a szírek zaklatásaitól. – Maguk meg öveik számára tartották meg helyett a görög szöveg ezt mondja: maguk és gyermekeik között osztották szét.
* 30-33. Júdás későbbi küzdelmei IV. Antiochus Epifánes vezéreivel. E küzdelmeket Makk. I. szerint a templom felszentelésének ünnepe után vívták a zsidók. A kivonatkészítő azonban rövidség okáért mindjárt a Nikánor-féle harcokhoz fűzte őket.
* 30. Timóteus vezér vereségéről L. Makk. I. 5,6 skk. – Bacchides helytartót Demetrius Szótér küldte ki a zsidók ellen. (V. ö. Makk. I. 7,8 skk.) – Majd szétosztották a gazdag zsákmányt.... a megkínzottaknak stb. helyett a görög szöveg ezt mondja: a gazdag zsákmányból akkora részt juttattak a megkínzottaknak stb., mint önmaguknak. – A zsákmányt tehát ugyanúgy osztották el, mint a Nikánoron aratott győzelem után (v. ö. 28. v.), azzal a különbséggel, hogy a jelen esetben az öregek is kaptak belőle; egy részét pedig
* 31 v. – a törvény parancsa értelmében (v. ö. Móz. IV. 31,28.) szent célra fordították. Az a körülmény, hogy a zsidók minden akadály nélkül Jeruzsálembe tudják vinni a zsákmány egy részét, szintén azt mutatja, hogy a szóbanforgó harcok Líziásnak ehelyütt még nem említett veresége (v. ö. Makk. I. 4,28 skk.) és a templomszentelési ünnep után folytak le.
* 32. Filárches Timóteus egyik kegyetlen alvezére lehetett.
* 33. Jeruzsálemben helyett a görög szöveg ezt mondja: honi v. szülő (városuk)-ban. A templom felégeti szent kapuiról L. Makk. I. 4,38.
* 34-36. Nikánor csúfos kudarca.
* 34. Folytatódik ismét a 29. versben megszakított elbeszélés. – Az ezer szóval általában csak azt akarja mondani a szent szerző, hogy nagyszámú rabszolgakereskedővel tárgyalt Nikánor. (V. ö. 11. v.)
* 35. Menekülve az országon át, a görög szöveg hozzáteszi: mint valami rabszolga. – Egymagában helyett a görög szöveg talán azt mondja: úttalan utakon át.
* 36. V. ö. 3,36 skk.; Judit 5,25.
* 9. 1-10. IV. Antiochus Epifánes menekülése Perzsiából. (V. ö. Makk. I. 6,1. skk.)
* 1. Perzsiából, pontosabban Elámból, Perzsia egyik tartományából. (V. ö. Makk. I. 6,1. jegyz.)
* 2. Perzepoliszról L. Makk. I. 6,1. jegyz.
* 3. Ekbatánáról L. Makk. I. 6,5. jegyz.
* 5. Észre nem vehető helyett némelyek a görög szöveget így magyarázzák: eddig még nem hallott. – A csapás (betegség) mibenlétéről L. Makk. I. 6,8. jegyz.
* 6. Antiochus bensejükben azáltal gyötört meg másokat (a zsidókat), hogy törvényeik eltiltásával belső (lelki) kínokat okozott nekik. – Gonoszságával helyett a görög szöveg azt mondja: elbizakodottságával.
* 8. Mérleggel mérni a hegyeket csak az Isten tudja. (V. ö. Jób 38,11; Zsolt. 64,8; 88,10; Iz. 51,15.)
* 11-17. Antiochus Epifánes megtörik a csapások súlya alatt. (V. ö. Makk. I. 6,12 skk.)
* 11. Önismeretre helyett a görög szöveg inkább azt mondja: jobb belátásra.
* 15. Elföldelésre sem tartja őket méltóknak, mint a megátkozottakat. – Athén polgáraival helyezi egy sorba, független köztársasággá teszi Júdeát. 4,9-ben az antiochiai polgárjogot Ígéri a zsidóknak.
* 16. A jeruzsálemi templom kifosztásáról L. 5,16; Makk. I. 1,23; megajándékozásáról Antiochus Epifánes elődei által L. 3,2.
* 17. Antiochus Epifánes természetesen csak abban az értelemben akart zsidóvá lenni, hogy mindenfelé hirdette volna a zsidók Istenének, vagyis az (igaz) Istennek a hatalmát mint kevéssel ennek előtte Heliodórus (v. ö. Makk. II. 3,36 skk.) és egykor Nábukodonozor (v. ö. Dán. 3,98 skk.).
* 18-27. IV. Antiochus Epifánes levele a zsidókhoz.
* 18. Mikor Antiochus Epifánes érezte, hogy halála közeledik, levelet intézett fia érdekében birodalma népeihez, így a zsidókhoz is. Az újabb értelmezők arra gondolnak, hogy a levél elsősorban az antiochiai zsidókat akarta reábírni arra, hogy a király halálával fellépő esetleges zavarok és nyugtalanságok esetén annak fia, Antiochus Eupátor mellé álljanak.
* 20. A görög szöveg a vers végéhez hozzáteszi: az égbe (= Istenbe) vetvén a reményt.
* 21. Szeretettel gondolok reátok helyett a görög szöveg ezt mondja : Szeretettel gondolok megbecsüléstekre és jóakaratotokra.
* 23. Antiochus Epifánes e helyütt nyilván arra az esetre utal, amikor III. Antiochus Kr. e. 188-ban fiát és a nyugati tartományokban uralkodótársát, IV. Szelenkust (Kr. e. 187-175.) az egész birodalom királyává nevezte ki. – A felső tartományokról L. Makk. I. 3,37. jegyz.
* 24. Szomorú hír érkeznék, t. i. meghalna a király. — A király aggodalma valóra is vált. Alighogy behunyta szemét, trónvillongások dúltak országában. (V. ö. Makk. I. 6,14 skk.)
* 25. V. Antiochus Eupátor, Antiochus Epifánes fia ekkor 12-14 éves ifjú volt. Kiskorúsága idejére gyámnak Fülöpöt nevezte ki a király. (V. ö. Makk. I. 6,14 skk.)
* 28-29. IV. Antiochus Epifánes halála.
* 29. A tejtestvérnek megfelelő görög szó magas címet jelentett a szír királyok udvarában. – Fülöp, akit az ország kormányzójává nevezett ki a király (v. ö. Makk. I. 6,14 sk.), urának halála után visszatért seregével Antiochiába (v. ö. Makk. I. 6,56.) és megszállta a fővárost. Líziás elől azonban csakhamar menekülnie kellett (v. ö. Makk. I. 6,63.), és úgylátszik, ekkor ment Egyiptomba, Ptolemeus Filométorhoz. (Kr. e. 181-146.)
* 10. 1-8. A templom megtisztítása és felszentelése, (Makk. I. 4,36 skk.)
* 1. A templomnak itt elbeszélt megtisztítása Kr. e. 164-ben (v. ö. Makk. I. 4,52. jegyz.), tehát még Antiochus Epifánes halála (Kr. e. 163; v. ö. Makk. I. 6,16. jegyz.) előtt történt.
* 2. A bálványszentélyek helyett a görög szöveg inkább körülkerített szent helyeket említ.
* 3. Az égő áldozatok számára egy másik oltárt készítettek (v. ö. Makk. I. 4,47.), mert a régit azzal, hogy reáállították Zeus oltárát, a pogányok meggyalázták. – Tüzet csiholtak tűzkőből, mert a szent tűz élesztőse az oltár meggyalázása alkalmával megszűnt. (V. ö. Makk. II. 1,18.) – A két esztendőt kevésbé pontos számítás szerint kell értenünk; mert Makk. I. 1,57-nek Makk. I. 4,59-el való egybevetéséből kitűnik, hogy a templom meggyalázása tulajdonképpen 3 esztendeig tartott.
* 5. Kászlev (vagy kiszlev) hava kb. a mi decemberünknek elei meg.
* 7. És hálálkodtak, a görög szöveg alapján.
* III. A Nikánor-napot megelőző viadalok. A Nikánor-nap. (10, 9-15, 37.) 10. 9-13. Líziás az ország kormányzójává lesz. (V. ö. Makk. I. 10,11 skk.)
* 9. Epifánes, a görög szöveg alapján; a Vulgátában szószerint: a Nemes. (V. ö. Makk. I. 1,11. jegyz.)
* 11. V. Antiochus Eupátor (Kr. e. 163-162.) az ország kormányzójává Líziást nevezte ki. Úgylátszik, nem tudta, hogy haldokló atyja Fülöpöt bízta meg e tisztséggel. (V. ö. Makk. I. 6,14 skk.)
* 12. Ptolemeus Mácer (a görög szövegben: Makrón), Dorimenes fia (v. ö. 4,45; 6,8.), Cöleszíria és Fönicia helytartója (v. ö. 8,8.) volt és mint ilyen, nagyon emberségesen bánt a zsidókkal, ezért
* 13. – megbízhatatlannak találták és elmozdították állásából. Helyébe Líziást nevezték ki, aki V. Antiochus Eupátor alatt aztán a király gyámjává és az ország kormányzójává lett. (V. ö. 11. v.) – A király barátainak (a Vulgátában: a barátok) magas udvari címét a király legbizalmasabb emberei kapták. – Ciprus szigete annak előtte a Ptolemeusok kezében volt. Ptolemeus Filométor (Kr. e. 181-146.) Ptolemeus Mácert nevezte ki oda helytartónak. Amikor aztán a nevezett egyiptomi király IV. Antiochus Epifánesnek engedte át a szigetet, Ptolemeus Mácer is ennek a pártjára állott. – Epifánesről L. 9. v. jegyz. – De ettől is elpártolt helyett a görög szöveg ezt mondja: Mivel pedig nem sikerült (neki) hivatalos eljárása, nemességének igazolása stb.
* 14-23. Júdás idumeus várakat foglal el.
* 14. Gorgiás eme hadakozásairól L. Makk. I. 5,59 skk. – Ama vidék úgylátszik a Júdeától délre elterülő Idumea és a nyugatra eső Filisztea volt. (V. ö. Makk. I. 5,59; II. 12,32.)
* 15. A görög szöveg zsidók helyett ehelyütt helyesebben (v. ö. 16. v.) idumeusokról (edomitákról) beszél és ezt mondja: Ezzel egyidőben az idumeusok, akik kedvező fekvésű várak (pl. Hebron; v. ö. Makk. I. 5,65.) birtokában voltak, szintén sok munkát adtak a zsidóknak és befogadták azokat, akiket kiűztek Jeruzsálemből (tudniillik: a hűtlen zsidókat) stb. – Az idumeusok ebben az időben az egykori Júdának déli részét is megszállva tartották. – Felkészültek a harcra, v. ö. Makk. I. 5,3 skk.
* 18. Többen, a görög szöveg szerint: nem kevesebben, mint kilencezren. – A tornyok bevételéről L. Makk. I. 5,5.
* 19. József, helyesebben talán: János. (V. ö. 8,22. jegyz.) – Zakeus Júdás egyik rokona lehetett. – Az ő emberei közül, a görög szöveg alapján; a Vulgáta kevésbbé helyesen: embereik közül.
* 20. Didrachma helyett a görög szöveg drachmáról beszél. Hetvenezer (attikai) drachma – kb. 7 zsidó talentum = kb. 70 ezer pengő.
* 24-38. Timóteus veresége és halála.
* 24. Timóteus korábbi Vereségéről L. 8,30 skk. – Ázsiából, talán Médiából, mely híres volt lovasairól.
* 26. A törvény megfelelő helye Móz. II. 23,22.
* 29. V. ö. 3,25 skk; 5,2. – A harcról L. Makk. I. 5,30 skk.
* 30. A földre hullottak kifejezést újabb értelmezők a görög szöveg alapján így magyarázzák: szétszóródtak.
* 32. Gázaráról (Gázerról) L. Makk. I. 4,15. jegyz.; 9,52; 13,54. jegyz. Ezt az ütközetet tehát Júdeában vívták és nem – mint némelyek hiszik – a Jordántól keletre eső vidéken.
* 35. Bátor szívvel előre törtetve, felháglak reája helyett a görög szöveg ezt mondja: vad szenvedéllyel leütöttek mindenkit, aki útjukba akadt.
* 36. A görög szöveg ezt mondja: Mások is köröskörül reátámadtak a bentlevőkre, felgyújtották a tornyokat, máglyákat raktak és elevenen elégették az istenkáromlókat. Ismét mások összevagdalták (avagy megnyitották) a kapukat, beengedték a sereg többi részét és így elfoglalták a várost.
* 37. E szavak: Két egész napon át rombolták a várat a görög szövegben nincsenek meg. – Egy rejtekhelyen helyett a görög szöveg ezt mondja: egy ciszternában. – Apollófánesről semmi közelebbit sem tudunk.
* 11. 1-5. Líziás hadjáratra indul a zsidók ellen.
* 1. Azzal, hogy a szent szerző ide beiktatja Lízíásnak, V. Antiochus Eupátor király gyámjának és rokonának (v. ö. Makk. I. 3,32 sk. jegyz.) eme hadjáratát, tulajdonképpen megszakítja az összefüggést a 10. és a 12. fejezetben elbeszélt történetek között. Nevezett hadjárat ugyanis úgylátszik közvetlenül a 8. fejezetben említett események után, de még a templom megtisztítása (Kr. 164. decembere) előtt folyt le. Líziást nyilván Nikánornak csúfos veresége (v. ö. 8,23. skk.) bántotta, és ezért elhatározta, hogy ő maga áll bosszút a zsidókon. Hogy azonban ehelyütt ugyanarról a hadjáratról van-e szó, mint Makk. I. 4,26. skk.-ban, biztosan megállapítani nem tudjuk. Vannak, akik e helyütt Líziásnak egy második hadjáratára gondolnak.
* 4. Az elefántok száma (80) igen nagy; ez úgylátszik, valamelyik másoló tévedéséből származik.
* 5. Betszuráról L. Makk. I. 4,28. jegyz. – Öt stádium helyett a görög szöveg egyes kéziratai helyesebben: öt szkoinoszt (= kb. 160 stádium = kb. 28 km) említenek. – Hegyszorosban épüli helyett a görög szöveg megerősített helyet említ.
* 6-12. Liziás vereséget szenved Júdástól.
* 7. Testvéreiknek, t. i. Betszurában.
* 8. Hasonló jelenésekről L. 3,23; 10,29. – Aranyos fegyverzetben, lándzsát forgatva, a görög szöveg azt mondja: aranyos fegyvert forgatva.
* 12. Magának Líziásnak tehát éppolyan csúfosan kellett menekülnie, mint nem sokkal ennek előtte hadvezérének, Nikánornak (v. ö. 8,34 skk.).
* 13-15. Líziás békés szándékai. Békeajánlatát Líziás nem azonnal tette meg fentemlített veresége után, hanem pár hónappal későbben.
* 15. Kérésének helyett a görög szöveg ezt mondja: ajánlatának.
* 16-21. Líziás levele á zsidókhoz.
* 17. A János (talán Júdás testvére) és Ábesálóm (Ábsálom; v. ö. Makk. I. 11,70.) által Líziásnak átnyújtott írásban bizonyára vallásuk szabad gyakorlását és a jeruzsálemi Vár (v. ö. Makk. I. 1,35. jegyz.) kiürítését követelték a zsidók a szírektől. Úgy látszik azonban, nem teljesült minden követelésük. (V. ö. 15a. v.)
* 18. És ő meg is adta helyett néhány görög kézirat ezt mondja: Én megadtam (azt tudniillik, ami reám tartozott). Eszerint tehát a király jóváhagyása még nem érkezett meg.
* 19. Az állam, ügyeihez, a kormányzathoz.
* 20. Amazoknak, vagyis a zsidók követeinek.
* 21. A levelet a száznegyvennyolcadik esztendőben, a Kr. e. 163. év elején, még IV. Antiochus Epifánes halála előtt írta Líziás. — Dioszkórus (mások szerint: disztros) hava megfelel kb. a mi márciusunknak.
* 22-26. V. Antiochus Eupátor király levele Liziáshoz a zsidók ügyében.
* 22. Mivel a levél évszámot nem említ és nem nyújt egyéb olyan döntő bizonyítékot sem, amelyből biztosan meg lehetne állapítani keletkezésének idejét, az itt említett Antiochus király vagy IV. Antiochus Epifánes (v. ö. Makk. I. 1,11. jegyz.), vagy még inkább fia, V. Antiochus Eupátor lehet. – Líziásról, mint a király testvéréről (rokonáról) L. Makk. I. 3,32. jegyz.; II. 11,1.
* 23. Atyánk az istenek közé vétetett fel, vagyis – amint ez az összefüggésből kitűnik – meghalt. Egyébként arról is lehetne szó, hogy IV. Antiochust már életében avatták istenné. Ha az itt említett atya IV. Antiochus Epifánes, akkor a levél írója fia, V. Antiochus Eupátor, akiről az újabb értelmezők azt tartják, hogy ezt az amnesztia-levelet trónralépése alkalmával, IV. Antiochus Epifánes halála után, tehát a Kr. e. 163. év folyamán bocsájtotta ki. – Zavartalanul éljen országunkban és szorgosan utána járhasson dolgainak helyett a görög szöveg egyszerűen csak ezt mondja: zavartalanul utána járhasson dolgainak.
* 25. A templomot már az előző esztendőben foglalták el a zsidók (v. ö. Makk. I. 4,52. jegyz.). Ehelyütt annak hivatalos visszaadásáról van szó. Ezzel egyidejűleg arra is kaptak engedélyt a zsidók, hogy saját törvényeik szerint rendezzék be és éljék vallási és állami életüket. (V. ö. 24. v.)
* 26. Saját javukon fáradozzanak helyett a görög szöveg ezt mondja: és örömmel átadják magukat ügyeik szolgálatának.
* 27-33. V. Antiochus Eupátor levele a zsidókhoz.
* 29. Júdás a közjóért (v. ö. 15.) azt is elnézte, hogy zsidó testvérei érdekében Menelaus, a törvénytelen főpap (v. ö. 4, 27, 50.) járjon közben a királyi udvarnál. – Hogy vissza akartok térni (Vulgáta szószerint: le akartok menni, t. i. Jeruzsálemből) a tieitekhez, akik nálunk vannak helyett, a görög szöveg azt mondja: hogy vissza akartok térni, utána nézni dolgaitoknak. – Azok a zsidó felkelők tehát, akik Líziás leverése után Jeruzsálembe vonultak és ott a Kr. e. 164. év decemberében megtisztították a templomot (v. ö. Makk. I. 4,36. skk.; II. 10,1 skk.), a telet úgylátszik a fővárosban töltötték. Tavasszal aztán haza akartak térni falvaikba és városaikba, hogy (a görög szöveg szerint) utána nézzenek dolgaiknak, elsősorban megműveljék földjüket. Féltek azonban a király bosszújától, ezért elküldték Menelaust Antiochiába, hogy kegyelmet eszközöljön ki a felkelők számára. Menelaus küldetése sikerrel járt. A király
* 30. – azoknak, akik xántikus (= a zsidó niszán = márc.—ápr.) hó harmincadik napja előtt elindulnak: 1. jobbját nyújtja, vagyis nyugodt hazatérést biztosít (salvus conductus); 2. megengedi,
* 31. – hogy saját törvényeik szerint élhetnek mini annak előtte [t. i. IV. Antiochus Epifánes vallástiltó rendeleteinek kihirdetése .(v. ö. Makk. I. 1,43 skk.) előtt (teljes vallásszabadság)]; végül 3. meggondolatlanul elkövetett cselekedetei (a felkelésben való részvétele) miatt senki sem fog közülük zaklatást szenvedni. (Általános amnesztia.) – A száznegyvennyolcadik esztendőben, Kr. e. 163-ban. – Xántikus hó tizenötödik napján, április hó első felében (v. ö. 30. v. jegyz.). A zsidók tehát még megülhették, a fáze ünnepet (niszán 15-22. között; v. ö. Móz. II. 12,11. jegyz.) Jeruzsálemben, de aztán, ha fel akarták használni a király menedéklevelét, sebtiben kellett útnak indulniuk, hogy a hónap vége előtt (v. ö. 30. v. jegyz.) hazaérjenek.
* 34-38. A rómaiak levele a zsidókhoz. Ennek a levélnek főérdekessége abban van, hogy legelső alkalommal tesz tanúságot arról, hogy mily korán avatkoztak be a rómaiak a zsidók ügyeibe.
* 34. Manilius helyett egyes görög kéziratok: Manliust, mások: Maniust írnak. Ókori profán történetírók feljegyezték, hogy egy Quintus nevű római követ tényleg járt Kr. e. 163-ban Egyiptomban; Titus Manilius pedig lehet, hogy azonos azzal a Titus Manliusszal, aki konzulsága idejének letelte után, Kr. e. 164-163-ban Egyiptomba ment. Úgylátszik, innét hajózott a két római követ Antiochiába, adósaiknak, a szíreknek (v. ö. 8,10.) fővárosába (v. ö. 36. v.) és útközben írhatták jelen levelüket a zsidóknak.
* 35. Líziásnak, a király rokonának, (v. ö. Makk. I. 3,32. jegyz.) a zsidók javára tett engedményeiről 1,16. skk. v.
* 36. Hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik helyett néhány görög kézirat ezt mondja: hogy úgy határozhassunk, ahogyan az hozzánk illik. – Az a fölényes, követelőző hang egyébként, amely az egész levélen végig vonul, nagyon jellemző a hatalmas római nép követeinek szájában, és a levél eredetisége mellett bizonyít.
* 38. V. ö. 33. v. jegyz. – Az újabb értelmezők arra gondolnak, hogy ennek a levélnek a könyv szövegében eredetileg nem volt dátuma, hanem a jelenlegi időmegjelölés téves elírás folytán került ide a 33. versből. A levél tartalmának a 16 skk. v.-sel való szoros összefüggéséből azonban joggal következtethetjük, hogy szintén Kr. e. 163-ban írták. A zsidók bizonyára siettek a válasszal, s a követek úgylátszik javukra döntöttek. Nagyon könnyen lehetséges ugyanis, hogy fentemlített amnesztialevelét (v. ö; 27 skk.) éppen a római követek nyomására adta ki a király.
* 12. 1-2. V. Antiochus Eupátor tisztjei nyugtalanítják a békés zsidó lakosságot.
* 2. Az egyes helyek parancsnokai, a görög szöveg alapján; a Vulgáta szószerint: Azok; akik ott székeltek. Timóteusról, a szírek és nem az ámmoniták hasonló nevű vezéréről (v. ö. Makk. I. 5,6. jegyz.) L. Makk. I. 5,6. 11. jegyz. – Az itt említett Apollóniust nem szabad összetévesztenünk a 3,5. 7. és 4,21-ben említett hasonló nevű főtiszttel. – Jeromosról és Démofónról semmi közelebbit sem tudunk. – Nikánor (v. ö. 8,9; Makk. I. 3,38.) a szent szöveg megfelelő görög szavának különböző értelmezése szerint vagy a ciprusi (zsoldos) hadak vezére, vagy (talán régebben) Ciprus szigetének helytartója volt. Mindenesetre meg kell őt különböztetnünk attól a későbben fellépő Nikánortól, aki az elefántok felügyelője volt Demetrius idejében (v. ö. Makk. I. 7,26; II. 14,12.). – Nem hagytak nekik nyugtot és békét, vagyis nem vették figyelembe a zsidóknak a szerződésekben (v. ö. 11,16 skk.) biztosított jogait.
* 3-9. Júdás megtorolja Joppe és Jámnia lakóinak gaztetteit.
* 4. Joppe (Jaffa; v. ö. Makk. I. 10,75. jegyz.) filiszteus lakossága a zsidók iránti ősi gyűlöletből tervezte és hajtotta végre e gonosztettet.
* 6. Azokat pedig, akik megmenekültek a tűztől, lemészárolta karddal helyett a görög szöveg azt mondja: és az odamenekülőket leszúrta.
* 7. Júdás azért vonult el, hogy Joppe elfoglalására nagyobb sereget toborozzon össze.
* 8. Jámniáról L. Makk. I. 4,15. jegyz.
* 9. Kétszáznegyven stádium kb. 45 km,
* 10-12. Júdás hadjárata Gálaádba. (V. ö. Makk. I. 5,24 skk.)
* 10. Timóteusról L. 2. v, jegyz. – Kilenc stádium valamivel több, mint 1,5 km. – Innét, hogy honnét, azt egyik szöveg sem említi. – Az arabok (a nábáteusok; v. ö. Makk. I. 5, 25, jegyz.) Timóteus szolgálatában állottak.
* 11. Legelő jószágot (főleg juhot, kecskét) a görög szöveg alapján. A. Vulgáta szószerint: legelőket. – Az arabok abban is kezére jártak Júdásnak, hogy Makk. I. 5,25. szerint elbeszélték neki honfitársainak szomorú sorsát Gálaádban. (V. ö. Makk. I. 5,9. jegyz.)
* 13-17. Júdás városokat foglal el a Jordánon túl.
* 13. Hidakkal helyett egyes görög kéziratok ezt mondják: sáncokkal. – Kászfin (a görög szövegben: Kászpin) nyilván ugyanaz a helység, mint a Makk. I. 5,26. 36-ban említett Kászfor.
* 14. Lomhán védekeztek, s átkozódásokkal ingerelték Júdást helyett a görög szöveg azt mondja: kihívóan viselkedtek Júdás embereivel szemben és átkozódtak.
* 15. V. ö. Józs. 6.
* 16. Két stádium kb. 370 m.
* 17. Hétszázötven stádium kb. 135 km. – Káráka talán a mai el-Kerák, a Jordántól keletre eső vidéken, a régi Básánban. – A túbiáneusok a Túbin vagy Túbi helységéből való emberek. (V. ö. Makk. I. 5,13. jegyz.)
* 18-25. Júdás megveri Timóteust.
* 18. Az itt említett hely talán egyike azoknak a váraknak, amelyeket Makk. I. 5,26 skk. sorol fel.
* 20. Hadirendekbe osztotta őket helyett a görög szöveg azt mondja: ezeket (t. i. Dosziteust meg Szoszipátert) állította egy-egy csapat élére. – Az ütközetet Makk. I. 5,37. szerint Ráfonnál vívták. – Százhúszezer gyalogos helyett az ólatin fordítás csak tizenkétezret említ. A szám megromlását nyilván valamelyik másoló tévedése okozta.
* 21. Karnion, Makk. I. 5,26-ban Kárnáim (Ástárót–Kárnáim; v. ö. Móz. I. 14,5. jegyz.). – Júdás megelőzte Timóteust és elsőnek kelt át övéivel azon a hegyi patakon, mely a két tábort egymástól elválasztotta (v. ö. Makk. I. 5,43.).
* 22. A mindent látó Isten megjelenése abban nyilvánult meg, hogy győzelemre segítette Júdás seregét a jóval erősebb ellenséggel szemben. – Az Isten szó a görög szövegben nincsen meg.
* 23. Az elesettek száma (harmincezer) igen nagy, úgylátszik téves másolás folytán megromlott. (V. ö. 20. v. jegyz.)
* 26-31. Júdás további küzdelmei Gálaádban és visszatérése Jeruzsálembe.
* 26. Kárnion vagy Kárnáim (v. ö. 21. v. jegyz.) sorsáról L. Makk. I. 5,44. – Kárnion után a görög szöveg hozzáteszi: «és Átárgátisz templomai). Atárgátisz egy szír női istenségnek volt a neve.
* 27. Efron váráról, L. Makk. I. 5,46.
* 29. Szkitopoliszról L. Makk. I. 5,52. jegyz. – Hatszáz stádium kb. 110 km.
* 31. A hetek ünnepéről L. Móz. II. 23,16. jegyz.; III. 23,15.
* 32-37. Gorgiás menekül a zsidók elől.
* 32. Júdás távollétében az ő határozott parancsa ellenére is szerencsétlen vállalkozásba kapott József és Azariás, amely kudarccal végződött. Gorgiás, Idumea (v. ö. Makk. I. 4,15. jegyz.) és Filisztea (?) helytartója nagy csapást mért reájuk. (V. ö. Makk. I. 5,55 skk.) Júdás első dolga volt hazatérése után, hogy megbüntette az engedetlen vezéreket, majd pedig pünkösd (= a hetek ünnepének; v. ö. 31. v. jegyz.) elmúltával megtorló hadjáratra indult Gorgiás ellen. (Makk. I. 5,65. csak nagy általánosságban beszél e hadjáratról.)
* 35. Bácenor úgylátszik egyik zsidó vezér volt. – Bácenor egyik lovasa, egy Dosziteus nevű vitéz férfiú helyett azonban a görög szöveg egyik változata és az ólatin fordítás ezt mondja: Dosziteus azonban, a tubiáneus (v. ö. 17. v. jegyz.), egy vitéz lovas. Így Dosziteus azonos lehet a 19. és 24. v.-ben említett hasonló nevű vezérrel. – Máresáról L. Józs. 15,44.
* 36. Eszdrin (Eszdrisz?) lehet, hogy ugyanaz, mint a 8,23. görög szövegében említett Eleázár, akit az ólatin fordítás Eszdrinnek nevez. (V. ö. 8,23. jegyz.) Vannak, akik arra gondolnak, hogy ehelyütt szövegromlással van dolgunk, és az Eszdrin névben Júdásnak valamilyen más elnevezése rejlik.
* 38-46. Júdás áldozatot mulattat be az elesettekért.
* 38. Odollámról L. Kir. I. 22,1. jegyz. – A zsidók a hetedik nap (a szombat) beálltával mosakodás, fürdés által megtisztultak, mert a halottak érintése stb. által (vallásilag) tisztátalanokká lettek.
* 39. A reákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel helyett a görög szöveg azt mondja: A reákövetkező napon elmentek Júdás emberei, mert már legfőbb ideje volt, stb.
* 40. E fogadalmi tárgyak (talán helyesebben: amulettek) kis bálványszobrocskák voltak, amelyeket úgylátszik Jámnia ostroma (v. ö. 8. sk. v.) alatt szereztek és aztán ruhájuk alatt hordtak a babonás zsidók, abban a hiszemben, hogy így sértetlenek maradnak a harcban. – A törvény (v. ö. Móz. V. 7,26.) megszegése a bűnösök életébe került (v. ö, 34. v.).
* 42. Hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn helyett a görög szöveg azt mondja: hogy teljesen megbocsáttassék (szó-szerint: eltöröltessék) az elkövetett bűn. – Hős helyett a görög szöveg inkább azt mondja: nemes (derék). – Mi történt az elesettek bűne miatt helyett a görög szöveg azt mondja: (látják) az elesettek bűnének következményeit (vagy: – amint némelyek fordítják – a bűn következményeit az elesetteken).
* 43. Gyűjtést rendezett, a görög szöveg hozzáteszi: az emberek (katonák) között. – Tizenkétezer ezüst drachma (kb. 18 ezer pengő) helyett a görög szöveg: 2000 (kb. 3 ezer pengő), a szír szöveg pedig 3000 drachmát (kb. 4500 pengőt) említ. – Hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért helyett a görög szöveg azt mondja: «hogy áldozatot mutassanak be a bűnért», vagy – ami az ószövetségi felfogásnak még jobban megfelel – «hogy bűnért való áldozatot (v. ö. Móz. III. 5,1. skk.) mutassanak be». – Helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról helyett a görög szöveg azt mondja: mindenképen jól és nemesen cselekedett akkor, amikor a feltámadásra (v. ö. 7,10. 11. 14.) gondolt. – Júdás tehát azzal, hogy imádkozik embereivel a csatatéren maradt katonáiért és áldozatot mutattat be értük, ama meggyőződéséről tesz tanúságot, hogy az elesettek haláluk után is bűnhődnek itt a földön elkövetett bűnükért ; az értük felajánlott imádság és áldozat által azonban megbocsátást nyernek és a feltámadáskor a jámbor zsidók sorsában osztoznak.
* 44. Hiábavaló helyett a görög szöveg azt mondja: balga.
* 45. A jámborul elhunytak túlvilági nagy jutalmáról L. bővebben: Bölcs. 3,4 skk.; 5,16 skk.
* 46. A szent és üdvös (a görög szövegben: jámbor) gondolat szavakkal a görög szöveg szerint a szent szerző jóváhagyja Júdásnak az előző versben leírt eljárását, majd a vers többi részét így folytatja: «Ezért elvégezte az engesztelést a halottakért, hogy feloldassanak a bűntől», vagyis megszabaduljanak a bűnnek bilincseitől, melyek mintegy fogva tartják őket.
* 13. 1-8. Menelaus kivégzése.
* 1. A száznegyvenkilencedik esztendőben: Kr. e. 162-ben. – A legtöbb szentírásmagyarázó szerint ehelyütt Antiochus Eupátornak és Líziásnak Makk. I. 6,28, skk.-ben említett hadjáratáról van szó.
* 2. Ötezer helyett a görög szöveg ötezerháromszáz, Makk. I. 6,30. pedig húszezer lovasról beszél. – Az elefántok száma Makk. I. 6,30-ban harminckettő; kaszás-szekerekről ott nincsen szó. – Az eltérés a számokban javarészt a másolók tévedéseire vezethető vissza.
* 3. Menelaust úgylátszik a templom elfoglalása alkalmával (v. ö. 10,1.) megfosztották hivatalától. Most azonban elérkezettnek látta a kedvező pillanatot, hogy újra elnyerje a legfőbb tisztséget, a főpapságot.
* 4. A királyok Királya az Isten. – Menelaus úgylátszik tehetetlen eszköznek (v. ö. 11,29. 32.) mutatkozott az elégedetlen zsidó pártok kibékítésére. Ezért törekedett őt eltenni láb alól Líziás. – Hogy (a náluk dívó szokás szerint) ragadják meg, és ott helyben öljék meg helyett a görög szöveg azt mondja: hogy vigyék el Berőába és az ottani szokás szerint fosszák meg életétől. – Berőa Szíria egyik városa volt, valószínűleg a mai Aleppó helyén vagy környékén. – Jos. Flavius szerint Menelaus kivégzése, amelyet a szent szerző a rövidség okából mindjárt itt közöl le, a hadjárat befejezése után történt, Berőában.
* 5. Menelaust perzsa módon végezték ki: tüzes hamuba fullassztották. – Mely meredek szakadékba tekintett alá helyett a görög szöveg ezt mondja: Ennek (t. i. a toronynak) volt egy forgatható szerkezete, mellyel minden oldalról a hamuba lehetett hányni (az embereket).
* 6. A görög szöveg így szól: Itt szokták a romlásba taszítani a templomrablókat és egyáltalában mind a nagy gonosztevőket.
* 8. V. ö. 4,39.
* 9-17. V. Antiochus Eupátor serege vereséget szenved Júdástól.
* 11. Azt se engedje meg, t. i. az Isten.
* 13. A várost, t. i. Jeruzsálemet. — És az Úr ítéletére bízza az ügyben a döntést helyett a görög szöveg ezt mondja: hogy az Isten segítségével döntést hozzon a dolgokban.
* 14. Modinról, a Makkabeusok szülővárosáról L. Makk. I. 2,1.
* 15. Modinnál tehát nem ütköztek meg. – Megölte a legnagyobb elefántot, sok szentírásmagyarázó szerint ehelyütt ugyanarról a hőstettről van szó, mint Makk. I. 6,43 skk.-ben. – A rajta ülőkkel együtt helyett a görög szöveg ezt mondja: azzal együtt, ki (az elefánton lévő) házban (= toronyban) volt.
* 18-23a. Harcok Betszura váráért.
* 19. Megint a kivonatkészítőnek rövidségre való törekvése okozta azt, hogy a szent szöveg Betszura várának (v. ö. Makk. I. 4,28. jegyz.) két alkalomból történt ostromát ehelyütt egyfolytában beszéli el; pedig az első eredménytelen ostrom az előbbi részben leírt ütközet előtt folyt le (v. ö. Makk. I. 6,31.), a második pedig utána. (V. ö. 22. v. és Makk. I. 6,49.).
* 21. A hazaárulók büntetése halál volt (v. ö. 10,20 skk.); egyes szentírásmagyarázók a bebörtönözték szónak megfelelő görög kifejezést így fordítják: kivégezték.
* 22. V. ö Makk. I. 6,49 skk. – Ők elfogadták, a Vulg. szószerint: és megkapta (t. i. a betszuraiak jobbját.) – Majd elvonult, t. i. Jeruzsálem falai alá (v. ö. Makk. I. 6,48 skk.) és ott
* 23a. – szembekerült Júdás embereivel – Vereséget szenvedett, a görög szerint: alul maradt. Vagyis nem érte el azt a sikert, melyet méltán várhatott. Nehezen kivívott győzelme (v. ö. Makk. I. 6,53 skk.) ellenére is, hogy megmentse trónját, engedményeket kellett tennie a zsidóknak (v. ö. 23b. skk.).
* 23b-26. V. Antiochus Eupátor békét köt a zsidókkal.
* 23b. Fülöpöt IV. Antiochus Epifánes, Eupátor atyja tette meg kormányzónak. (V. ö. Makk. I. 6,14.; II. 9,29. jegyz.) – Engedett követeléseiknek, a Vulgáta szószerint: alávetette magát nekik. – A jogosnak látszó követelésen elsősorban a vallás szabad gyakorlását kell értenünk. (V. ö. Makk. I. 6,59.) – Ajándékokat adott t. i. a szentélynek. A görög szöveg szerint: tiszteletét mutatta ki a templom és a hely (= Jeruzsálem) iránt.
* 24. Megölelte helyett a görög szöveg azt mondja: kegyesen fogadta. – Ptolemáiszról L. Makk. I. 5,22. jegyz. – A gerrenusok Gerár városának lakói voltak. Gerár Gázától délkeletre terült el. – Többen a görög szöveg alapján így is fordítják e verset: oKegyesen fogadta a Makkabeust, a Ptolemáisztól egészen a gerrenusokig (lévő terület) helytartójául hátrahagyta Hegemonidest.»
* 25. Ptolemáisz lakóinak felháborodása Makk. I. 5,22. alapján könnyen megmagyarázható. – Méltatlankodásukban a szerződés megsemmisítésére törtek, a görög szöveg alapján. A Vulgáta szószerint: méltatlankodva amiatt, hogy esetleg megszegik a szövetséget. – V. Antiochus Eupátornak Fülöp ellen való harcairól és ezek eredményéről L. Makk. I. 6,63.
* 14. 1-14. Alkimus bevádolja a zsidókat I. Demetriusnál.
* 1. A három esztendői a 13,1-ben említett esztendőtől (Kr. e. 163.) kell számítanunk, és pedig a régi keletiek módja szerint, akik az időszámításnál a megkezdett évet is teljes évnek vették. I. Demetrius, Szeleukus fia tehát Kr. e. 161-ben lépett trónra. (V. ö. Makk. I. 7,1. jegyz.) – Tripolisz föníciai kikötőváros volt. E szavak: Megszállott kedvező helyeket a görög szövegben nincsenek meg,
* 2. Antiochustól meg hadvezérétől, Líziástól helyett a görög szöveg azt mondja: és eltette láb alól Antiochust meg gyámját, Líziást.
* 3. Alkimust Jós. Flavius szerint először V. Antiochus Eupátor tette meg főpapnak Menelaus halála után; másodszor Bacchides helyezte e tisztségbe. (V. ö. Makk. I. 7,9.) – Alkimus azzal szennyezte be magát, hogy hódolt a pogány hellénista szokásoknak.
* 4. A százötvenedik helyett a görög szöveg helyesebben a százötvenegyedik esztendőről beszél. (Kr. e. 161.) Alkimus kétszer járult Demetrius elé (v. ö. Makk. I. 7,5. 25.). Első útját Bacchides hadjárata követte (v. ö. Makk. I. 7,5 skk.), a másodikat Nikánoré (v. ö. Makk. I. 7,26 skk.). A Makk. II. könyve csak ez utóbbiról tesz említést. (V. ö. 14,15 skk.) – Az aranykoszorú-ról L. Makk. I. 10,29. jegyz.
* 6. Az ásszideusokról L. Makk. I. 2,42. jegyz.; 7,13. jegyz.
* 9. A népnek helyett a görög szöveg azt mondja: a sanyargatott népnek.
* 12. Nikánort, az elefántok (a görög szöveg hozzáteszi: előbbi) felügyelőjét meg kell különböztetnünk a Makk. I. 3,38. és II. 8,9-ben említett ugyanilyen nevű főtiszttől. (V. ö. Makk. I. 7,26. jegyz.)
* 15-18. Nikánor Desszaunál találkozik Júdás seregével.
* 16. A vezér Júdás. – Desszau vára helyett a görög szöveg Desszau faluról beszél. Hogy e helyiséget hol kell keresnünk, nem tudjuk.
* 19-25. Nikánor békét köt Júdással.
* 19. A görög Teodotius név ugyanazt jelenti, mint a héber Máttia (= Isten ajándéka), ezért sokan arra gondolnak, hogy a két név ehelyütt ugyanazt az egy személyt jelöli.
* 22. Az ellenség részéről valami hirtelen baj fenyegetne helyett a görög szöveg azt mondja: az ellenség észrevétlenül valami álnok tőrvetést szőne. – Zavartalanul, a görög, szöveg alapján; a Vulgáta szószerint azt mondja: megfelelően.
* 24. Júdást mindenkor szívből kedvelte helyett a görög szöveg azt mondja: Júdást állandóan maga mellett tartotta.
* 25. Jóviszonyban voltak egymással helyett a görög, szöveg azt mondja: kivette részét az életből.
* 26-30. Alkimus árulkodása és ennek hatása.
* 26. Mikor Alkimus erről a kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült helyett a görög szöveg azt mondja: Mikor pedig Alkimus észrevette kölcsönös barátságukat, fogta a megkötött szerződéseket stb. – Az utód szónak megfelelő görög szó jelentése ehelyütt bizonytalan. Egyes szentírásmagyarázók szerint általában valami magas állami tisztséget jelent, és ezt ruházta reá Nikánor Júdásra. Mások szerint arról szólott a vád, hogy Nikánor Alkimus utódává nevezte ki Júdást, vagyis főpappá tette.
* 30. V. ö. Makk, I. 7,29 sk.
* 31-36. Nikánor fenyegetése a jeruzsálemi templomban (V. ö. Makk. I. 7,33 skk.)
* 31. Nikánornak itt említett útja Jeruzsálembe a káfárszálámai ütközet (v. ö. Makk. I. 7,31 sk.) után. történt.
* 33. Bacchus atyának szentelem ezt a szent helyet, a görög szöveg azt mondja: fenséges templomot emelek itt Bacchusnak. (V. ö. 6,7. jegyz.)
* 36. V. ö. 10,1 skk.
* 37-46. Ráziás az elfogatás elől a halálba menekül.
* 37. Ráziás (a görög szövegben: Rázisz) Jeruzsálem vénei közé tartozott, vagyis a nagytanács tagja volt. A mózesi törvényhez és az ősi zsidó szokásokhoz való rendíthetetlen ragaszkodásáért jelentették fel Nikánornál.
* 39. A görög szöveg így szól: Ez ugyanis már korábban, az egyenetlenségek idejében a zsidó szokások elkülönítése mellett foglalt állást teljes kitartással, s kész volt testét és lelkét odaadni a zsidóságért.
* 40. Tőrbeejtésével helyett a görög szöveg azt mondja: elfogatásával.
* 41. Hogy megrohanja házát, bezúzza a kaput és tüzet vigyen oda helyett a görög szöveg azt mondja: hogy bevegye a tornyot (amelyben tudniillik Ráziás tartózkodott), mert már hatalmába kerítette az udvar bejáratát és tüzet hozatott, hogy felgyujtassa a kapukat.
* 42. Származásához helyett a görög szöveg azt mondja: «nemes származásához» vagy «nemeslelkűségéhez».
* 44. Nyakszirtjére helyett a görög szöveget így is fordíthatjuk: az üres tér közepére.
* 46. Ezeket (életét és lelkét) adja majd újra vissza neki, v. ö. 7,23. – Ráziás esetét a szent szerző egyszerűen csak elbeszéli, anélkül, hogy ítéletet mondana róla.
* 15. 1-5. Nikánor mérhetetlen gőgje.
* 1. A szent szerző folytatja ismét az elbeszélésnek 14,36-ban megszakított fonalát. – Szamaria helységeiben, v. ö. Makk. I. 7,39 sk. – Minden erővel helyett a görög szöveg azt mondja: teljes biztonságban. (V. ö. Makk. I. 2,36 skk.)
* 2. Tartsd tiszteletben a szent napot és tiszteld Azt, aki mindent lát (= az Istent) helyett a görög szöveg azt mondja: Tiszteld azt a napot, amelyet a Mindentlátó már ősi időben szentséggel tisztelt meg. (V. ö. Móz. I. 2,3.)
* 3. Szerencsétlen helyett a görög szöveg azt mondja: gonosztevő.
* 6-11a. Júdás az Úrba helyezi minden bizodalmát.
* 8. Az égből jött segítségről L. 14,15 skk.
* 9. Szólt hozzájuk helyett a görög szöveg azt mondja: bátorította őket.
* 10. A pogányok hűtlenségéről és esküszegéséről L. Makk. I. 6,62; II. 4,34; 5,25.; 12,3. stb. – Az esküszegő nem remélheti az igaz Isten segítségét.
* 11. Igen találó szavakkal meg intésekkel helyett a görög szöveg azt mondja: igen találó szavak buzdításával.
* 11b-16. Júdás látomása.
* 11b. Júdásnak ez az álma, helyesebben
* 12. – látomása szép tanúságot tesz arról, hogy már az ószövetségi zsidók is hittek a szentek egyességében. – Óniásról, az egykori főpapról L. 3,1; 4,34.
* 14. Testvéreinek ... ő az, aki helyett a görög szöveg egyszerűen csak azt mondja: Testvéreinek barátja ez, aki stb.
* 16. Népemnek, Izraelnek ellenségeit helyett a görög szöveg csak azt mondja: az ellenségeket.
* 17-19. Júdás katonáinak harci lelkesedése; a jeruzsálemi zsidók aggodalma.
* 17. Hogy támadásba mennek... az ügyben helyett a görög szöveg azt mondja: hogy nem ütnek tábort, hanem bátran támadnak, és férfiasságuk teljes erejével belevetik magukat (a küzdelembe) s így hoznak döntést az ügyben.
* 19. Azok miatt, akik ütközet előtt állottak helyett a görög szöveg azt mondja: a nyílt mezőn (lefolyó) ütközet miatt.
* 20-24. Júdás imája a döntő ütközet előtt. (V. ö. Makk. I. 7,40 skk.)
* 23. Szennácheríb, asszír király seregének pusztulásáról L. Kir. IV. 19,35; Iz. 37,36. (V. ö. Makk. I. 7,41; II. 8,19.)
* 25-30. Júdás megveri Nikánor seregét; Nikánor is elesik, (V. ö. Makk. I. 7,43 skk.)
* 25. Az ütközet Ádászánál folyt le. (V. ö. Makk. I. 7,40. jegyz.)
* 30. V. 6. Makk. I. 7,47.
* 31-37. A zsidók ünneppé avatják a Nikánoron aratott győzelem napját. (V. ö. Makk. I. 7,48. sk.)
* 31. A Várban (v. ö. Makk. I. 1,35. jegyz.) lévőkön a szír királyoknak a jeruzsálemi várban visszahagyott (v. ö. Makk. I. 1,33 skk.; 13,49; II. 4,27.) őrségét kell értenünk. Ezeket nyilván azért hívta meg Júdás, hogy meggyőződjenek Nikánor elestéről és így bátorságukat vesztve, könnyebben adják át az őrizetükre bízott várat.
* 32. Nikánor fejét meg elvetemült kezét helyett a görög szöveg azt mondja: a gonosz Nikánor fejét meg a gyalázkodónak a kezét. – Elbizakodottan ... nyújtott ki, v. ö. Makk. I. 7,35; II. 14,33.
* 33. Az őrjöngőnek kezét helyett a görög szöveg egyesek szerint azt mondja: gonoszságának jutalmát, mások szerint: fegyvereit, avagy: karját.
* 34. Ezekkel a szavakkal dicsőítették az ég Urát helyett a görög szöveg azt mondja: az ég felé (kiáltva) dicsőítették a fényesen megnyilatkozó Urat.
* 35. V. ö. Judit 16,1.
* 37. Szír, helyesebben: arámi. – Ádár hónap kb. a mi február-márciusunknak felel meg. – A Márdokeus-napról L. Eszt. 9,23. 31.
* 38-40. A kivonat készítőjének befejező szavai.
* 39. Ha pedig kevésbbé jól, azt is meg kell bocsátani nekem helyett a görög szöveg azt mondja: ha pedig csak gyengén és közepesen, akkor is azt (tettem), ami tőlem tellett.
* 40. A görög szöveg így hangzik: «Ártalmas (dolog) ugyanis tisztán csak bort és hasonlóképen tisztán csak vizet inni, ellenben jól esik és kiválóan ízlik keverve (inni) a bort meg a vizet. Épígy az elbeszélés (ügyes) elrendezése gyönyörködteti azok fülét, akik az elbeszélést olvassák.» – A kivonatkészítő e szavakkal azt akarja mondani, hogy Jázonnak történeti és egyéb adatokkal túlfűszerezett (v. ö. 2,25. jegyz.) nehézkes előadását ő könnyebbé és élvezetesebbé kívánta tenni.