2. Péter levél kommentárjai

* 1,1-2. Üdvözlet.

* 3-15. Krisztus nagy kegyelem ajándékaival híven kell közreműködnünk, hogy üdvözüljünk. – Krisztus valóban nagy és drágalátos jóval ajándékozott meg minket, mert a megváltás által Isten fogadott fiaivá tett minket, kik a megszentelő malaszt révén részesei vagyunk az isteni természetnek. A mi kötelességünk ezzel szemben nemcsak menekülni a világ romlottságától, hanem erényekben gazdag életet is élni. Csak így mehetünk be majdan Jézus Krisztusunknak örök országába. Az apostol azért írja e levelét, hogy ez oly fontos igazságról soha meg ne feledkezzenek s még halála után is gyakran megemlékezzenek.

* 16-21. Hitünk isteni kinyilatkoztatáson alapszik. – Az apostol nem mesterségesen kieszelt meséket hirdet, mint a tévtanítók, hanem azt, amit magától jézus Krisztustól tanult, aki mellett maga az Atya Isten tett tanúságot a táborhegyi színváltozásban, szívükre kötve, hogy őt hallgassák (Máté 17,5.); és tanúságot tesznek mind a próféták, kiknek tanuságtétele most még erősebb, mint volt akkor, mikor azt megtették illetve feljegyezték, mert most teljesedve látjuk. Jövendöléseiket azért kell hinnünk, mert nem emberi akaratból származnak, hanem a Szentlélektől sugalmaztatlak.

* 2,1-3. Óvás a tévtanítóktól.

* 4-9. A tévtanítókra Isten büntetése vár. – Az apostol komoly szavakkal óvja a híveket a tévtanítóktól, kiket Isten büntetése utól fog érni, mint ahogyan büntette a lázadó angyalokat, Noé romlott kortársait és Szodoma lakóit.

* 10-17. A tévtanítók bűnhődnek romlottságuk miatt. – A tévtanítók egyik bűne, hogy megvetik és káromolják az egyházi elsőbbséget, holott a jó angyalok sem káromolják a bukottakat, bár messzi fölöttük állnak. Másik bűnük az ő romlottságuk, mert egyre vígadóznak, lakmaroznak és kéjelegnek. Ehhez járul szívük kapzsisága, mellyel Bálaám útjára tévedtek, akit szintén kapzsisága állított a pogány Bálák, Moab királyának szolgálatába. (Móz. IV. 22. Jud. 11.) Mindezt betetőzik azzal, hogy a pogányságból nemrég megtérteket régi életmódjukra, testi kívánságokra csábítják s ezzel szigorúbb ítélet veszedelmébe döntik, mert jaj annak, aki az evangéliumi igazság megismerése után attól elpártol.

* 3,1-10. Az Úr eljövetele és a világ vége. – A saját kívánságaik szerint élő tévtanítók azzal iparkodtak a keresztényeket megnyerni, hogy tagadták az ítéletet. A teremtés kezdetétől – mondák – minden úgy van, amint volt. Ne keserítsék tehát magukat a jövendő ítélet gondolatával. Az apostol azzal cáfolja e tévtanítást, hogy rámutat 1. a vízözönre: ez is ítélet volt, mellyel Isten a bűnös emberiséget sújtotta. Épúgy fog ítélni a világ végén is, amikor majd tűzben fognak a föld s a rajta levő alkotmányok összeégni. 2. Isten hosszantűrésére, aki csak azért késik az ő ígéretével, hogy időt engedve a bűnbánatra, mindnyájan megtérjenek.

* 11-18. Intelem a hűségre. Miután lesz ítélet, – így vonja le az apostol a mondottakból az üdvös tanulságot – szent életben és ájtatosságban kell Istent szolgálniuk mindvégig, hogy szeplőtelenségben és feddhetetlenségben találja őket az ítélet. Ugyanez Pál apostolnak is tanítása különösen a tesszalonikai és a korintusi hívekhez írt leveleiben, melyeket azonban sokan meghamisítottak, tévesen értelmeztek, a megváltás szabadságát az erkölcsben való szabadosságnak magyarázván a saját vesztökre. Ha Szt. Péter szerint ezekben némely dolgokat nehéz megérteni, úgy ebből világos, mily nagyon tévedtek a hitujítók, mikor a Szentírás szabad értelmezésének elvét állították fel. Növekedjetek a kegyelemben: az apostol ugyanazt tanítja, mint az isteni Mester, aki azt mondja: Aki igaz, legyen még igazabb és a szent legyen még szentebb. (Jel. 22,11.)