Sámuel (Királyok) második könyvének kommentárjai
* I. Dávid, az ország déli részének királya, 1,1-4,12.
1,1-4. Dávidot harmadnap hírmondó értesíti Saul haláláról.
* 1. Szikelegről L. Kir. I. 27,6. Az ámálekiták megvetéséről L. Kir. I. 30,1. skk. – A ruhát a gyász jeléül meg szaggatták, a fejet porral hintették be.
* 5-12. A hírmondó azzal akar érdemeket szerezni Dávid előtt, hogy azt hazudja, ő ölte meg a királyt.
* 6. A Gelboe-hegyről L. Kir. I. 31,1.
* 9. E kifejezést: Állj fölém, egyebütt a latin fordítás így fordítja: Kelj fel ellenem (= ronts reám). – Saul – a hírmondó állítása szerint – a harcban görcsöt; kapott s így harcképtelenné vált, de más baja nem volt, félt tehát, hogy az ellenség kezébe kerül.
* 10. A koronát (a diadémot), s a karperecét a hírmondó nyilván úgy szerezte meg, hogy megelőzte a filiszteusokat, akik a holttestek kifosztására csak a Saul öngyilkossága után következő napon mentek (vö. Kir. I. 31,8.).
* 12. A jajveszékelés a halotti gyász egyik szokása volt; a vers vége úgy látszik e jajveszélekés szavait közli, tehát ilyenképen értendő: böjtöltek estig s azt kiáltozták: Jaj Saul! Jaj Jónatás, jaj az Úr népe, jaj Izrael háza!
13-16. Dávid agyonütteti a hírhozót.
* 13. A jövevények az izraeliták között laktak, tehát bizonyos mértékig Izrael királyának alattvalói voltak. A hírmondó tehát azáltal, hogy – mint állította – megölte Sault, saját királya ellen támadt (vö. 14. v.).
* 17-27. Dávid gyászéneke Saul és Jónatás haláláról.
* 18. Ezt a gyászdalt íj-dalnak nevezték, mert benne Jónatás íjáról van szó. Ez az ének is benne volt az Igazak könyvében (L. Józs. 10,13.), az igaz (= derék, hős) emberek tetteit magasztaló énekgyűjteményben s a jelen szentírási könyv szerzője onnan idézi. – A vers első két sora (Emlékezzél meg ... sebükben) a héber szövegben nincs meg s nem egyéb, mint a 19. v. első sorának (kevésbé sikerült) fordítása.
* 19. A héber szöveg így szól: Izrael, díszed (= büszkeséged, Saul és Jónatás) elesett halmidon (= a Gelboe-hegyen), mint estek el stb.
* 20. Get és Askalon a győztes filiszteusok két városa volt (vö. Kir. I. 5,8.); ha ott megtudnák a hírt, a filiszteusok (= körülmetéletlenek) leányai legott dalba foglalva dicsőítenék öveik győzelmét.
* 21. A termény egy részét be kellett mutatni az Úrnak; ahol ilyen bemutatandó rész (vagy ahogy a latin fordítás mondja: zsenge) nem terem, ott semmilyen termés sem lehet; az ének tehát terméketlenséggel átkozza meg Gelboe – egykor talán dúsan termő – mezőit.
* 22. A Szentírás egyik kedvelt kifejezése, hogy a győztesek fegyvere a legyőzőitek vérétől ittasul, zsírjától hízik.
* 24. Saul (és harci népe) a harcokban sok zsákmányt szerzett: ebből a bíbor (kelmét) s az ékszereket Izrael leányai = a nők kapták.
* 27. Harci eszközök helyett a héber szöveg tulajdonképen harci edényekről beszél, edényeken pedig a Szentírás sokszor az embereket érti; e „harci edények” tehát ugyanazok, mint az előbb említett hősök: Saul és Jónatás.
* 2,1-4a. Dávid Hebronban Júda királyává lesz.
* 1. Megkérdezé: a főpap által. (Vö. Móz. II. 28,30. jegyz.) Dávid ekkor Szike-légben tartózkodott (vö. 1,1.); attól Hebron északkelet felé feküdt.
* 2. Vö. Kir. I. 25,41. skk.
* 3. Úgy látszik Dávid maga Hebronban, emberei pedig (legalább is részben) a Hebronhoz tartozó városokban (vö. Józs. 10,37.) telepedtek meg.
* 4. A júda-beliek tehát királlyá választják és kenik Dávidot. Ez Dávid második felkenetése. Az elsőt (L. Kir. I. 16.) Sámuel próféta hajtotta végre az Isten nevében, a másodikkal Dávid elnyerte Kánaán déli részének, Júdának tényleges királyságát, a harmadik (L. II. 5,3.) egész Izrael királyává tette Dávidot.
* 4b–7. Dávid megköszöni a jábes-gálaádiaknak, hogy eltemették Sault.
* 6. Irgalmassággal és hűséggel – igaz irgalmassággal.
* 7. Dávid ezzel az üzenettel egyszersmind biztosítani akarta magának a jábes-gálaádiaknak, Saul egykori hűséges híveinek (politikai) barátságát.
* 8-11. Saul fia, Isbóset, Izrael királyává lesz.
* 8. Isobsetet Krón. I. 8,33; 9,39. tanúsága szerint eredetileg Esbáálnak (= Isbáálnak, Báál emberének) nevezték; mivel azonban Báál pogány bálványistenség volt, az izraeliták a tulajdonnevekben a Báál szót a bóset ( = szégyen, gyalázat) szóval helyettesítették. A Báál szó különben annyit jelent, mint úr s eredetileg az igaz Istenre is vonatkozhatott. A vers vége a héber szövegben így szól: ...(Saul fiát) és átvivé Máchánáimba. – Máchánáim ( = Máhánáim) város a Jordántól keletre, a Jábbok folyó északi partján feküdt; a szó annyit tesz, mint tábor (vö. Móz. I. 32,2.) s a latin fordítás itt és a következőkben köznévnek veszi.
* 9. Gálaád és Gessúri a Jordántól keletre eső föld középső és északi része, Jezráel, Efráim és Benjámin (területe) a Jordántól nyugatra eső föld északi, középső és déli része, kb. a Holt-tenger északi vonaláig.
* 10. Isbóset mint Izrael királya kb. Kr. e. 1011-1009-ig, Dávid pedig mint csak Júda királya kb. Kr. e. 1011-1003-ig uralkodott.
* 12-17. Izrael és Júda hadereje szembe kerül egymással.
* 12. Abner Júdát is Isbóset uralma alá akarta vetni s azért Isbóset híveivel Júda ellen vonult. A Táborból szó helyett a héber szöveg ismét azt mondja: Máchánáimból. (Vö. 8. v. jegy.) Gábaon Benjámin területén Jeruzsálemtől északra, kb. 7 km-re feküdt.
* 14. E harci játék (= baj vívás) célja úgy látszik az volt, hogy a két seregnek ne kelljen harcra szállania egymással, hanem e páros viadal által dőljön el a küzdelem. — 16. E bajvívás módja az ifjak hősies elszántságáról tett tanúságot s azért nevezték el azt a helyet a Hősök (a görög fordítás szerint helyesebben: – a fejet-megragadók) mezejének.
* 17. A páros viadal után harcra, polgárháborúra került a sor a két király hívei között.
* 18-23. Isbóset fővezére, Ábner megöli Dávid fővezérének, Jóáb-nak fivérét.
* 18. Száruja Dávid nővére volt.
* 20. Ábner itt is, a következőkben is mindig békés szándékú embernek mutatkozik.
* 22. Nem emelhetem fel arcomat = szégyenkeznem és rettegnem kell.
* 23. Az útonjárók kiváncsiságból, szörnyűködésből álltak meg Ászáél holtteste felett.
* 24-32. Jóáb egyelőre futni hagyja Ábnert.
* 24. A héber szöveg így szól: ... Ábnert s mikor a nap leszállott, eljutottak az Ámma-dombhoz, mely Giách előtt fekszik, a gábaoni puszta felé vivő úton. – A latin fordítás az Ámma és a Giách szókat közneveknek vette és lefordította.
* 25. A halom nyilván ugyanaz, mint az előző versben említett Vízvezeték (= Ámma) halom; a dolgot úgy kell képzelnünk, hogy Ábnerék e halom tetején, Jóábék a halom tövében sorakoztak újabb küzdelemre.
* 26. A héber szöveg így szól: ... Nem tudod-e, hogy elkeseredés lesz a (dolog) vége?
* 27. Jóáb – a latin fordítás szerint – azt mondja, hogy ha Ábner már reggel szólt volna, már reggel befejeződött volna a harc. A héber szöveg így szól: ... hogy ha nem szólottál volna, már reggel visszatért volna stb.; a héber szöveg értelmét rendesen a 14. versre vonatkoztatják: ha Ábner nem hívta volna ki küzdelemre Jóáb embereit, nem támadt volna harc.
* 29. Mezőségnek (Arába) nevezték a Jordán-völgy síkját; Bethoronon (nem tévesztendő össze a hasonló nevű várossal) ehelyütt azt a vidéket kell értenünk, mely a Jordántól keletre, a Jordán és Máchánáim között feküdt. – A Tábor= Máchánáim (vö. 8. v. jegyz.), Isbóset tartózkodási helye.
* 32. Hebronban tartózkodott Dávid (vö. 2,1. skk.).
* 3,1. Dávid emelkedése, Isbóset hanyatlása. Dávid egyre újabb és újabb híveket nyert s így hatalma erősbödött.
* 2-5. Dávidnak Hebronban született fiai.
* 2-3. Vö. Kir. I. 25,42. sk. Gessúr a Jordántól keletre eső vidék északi részén feküdt.
* 6-11. Isbóset elidegeníti magától fővezérét, Ábnert.
* 7. Mellék-feleségnek nevezték azokat az asszonyokat, akik urukkal ugyan törvényes házasságban éltek, de jogilag alsóbbrendű csoportot alkottak, mint a feleségek. A király mellékfeleségeit a trónörökös úgylátszik mindig örökölte.
* 10. Izrael és Júda = egész Kánaán; ennek legészakibb városa Dán, legdélibb Bersábé volt.
* 12-21a. Ábner Dávidhoz pártol,
* 12. A föld (= az ország) ez időben Ábner szavára hallgatott, tehát bizonyos értelemben az övé volt s ha ő azt Dávidnak adja, Dávidé lesz.
* 14. Vö. Kir. I. 25, 44, 14. Kir. I.18,25. skk. kétszáz filiszteusról beszél, de ezek közül százat ráadásnak tekint.
* 15. Vö. Kir. I. 25,44.
* 16. Báhurim Benjámin törzsének területén, Jeruzsálemtől a Jordán felé vivő úton feküdt.
* 18. Mikor és hol mondta az Úr Dávidnak e szavakat, nem tudjuk.
* 21b-30. Jóáb megöli Ábnert.
* 22. Jóáb és legénysége úgylátszik portyázni voltak.
* 25. Szíra kútjának fekvéséről bizonyosat nem tudunk; mint a dolgokból következik, Hebron körül fekhetett.
* 29. A magfolyásban szenvedőnek nem lesznek gyermekei; Dávid tehát gyermektelenséget kíván Jóáb házának (= családjának). Orsótartó = férfimunkára alkalmatlan ember; mások szerint a héber kifejezés annyit jelent, mint mankónjáró.
* 31-39. Dávid meggyászolja Ábnert.
* 31. A ruha megszaggatása a gyász jele volt, ugyanezt fejezte ki a zsákba (= szőrből készült ruhába) való öltözködés is.
* 32. A régiek koporsót nem használtak.
* 33. A héber szöveg így szól: A király gyászdalt zenge Abnerért, mondván: Úgy kellett meghalnia Ábnernek, mint ahogy a gonosztevő hal meg?
* 34. A vers folytatja az előző gondolatot: Ábner nem volt gonosztevő, – keze nem is volt összekötve, lába nem is volt béklyókban, mint a gonosztevőké a kivégzéskor, jogtalanul és igaztalanul ölték meg őt.
* 35. A héber szöveg így szól: Majd eljött az egész nép, hogy kenyeret (= ennivalót) nyújtsanak Dávidnak, amikor még nappal volt, ám Dávid megesküvék stb. – Dávid tehát estig böjtöt tartott s addig nem akart enni.
* 36. A héber szöveg így szól: Elismeréssel vette ezt az egész nép, s tetszett (ez a dolog) nekik, mintahogy mindaz, amit a király cselekedett, tetszett az egész népnek.
* 4,1-12. Isbósetet megölik, gyilkosait Dávid kivégezteti.
* 2. Berót, a gábaonita városszövetség egyik városa, Benjámin törzsének jutott osztályrészül (vö. Józs. 9,17; 18,25.); a Szentírás azért hangoztatja, hogy a beróti Remmon is benjáminita volt, mert a benjáminiták (ekkor még) nem voltak Dávid hívei, tehát Dávid nem fogadhatott fel közülük orgyilkosokat.
* 3. Getáim egyesek szerint Benjámin területén feküdt (vö. Neh. 11,33), mások szerint azonos a filiszteus Gettel. Saulról azt olvassuk (Kir. II, 21,1), hogy, megölte a gábaonitákat; mivel a berótiak is gábaoniták voltak, Saul haragja nyilván ellenük is fordult, de ők elmenekültek s helyüket benjáminita nemzetségek – köztük Remmon – foglalták el
* 4. Isbósetnek tehát semmi hozzátartozója sem volt, csak fivérének, Jónatásnak, tehetetlen, bénalábú fia; az orgyilkosoknak tehát semmitől sem kellett tartaniok. Mifibóset neve Krón. I. 8,34; 9,40 szerint Meribbáál volt; említettük (vö. 2,8. jegyz.), hogy a Báál szót a tulajdonnevekben sokszor a Bóset (= gyalázat) szóval helyettesítették.
* 5. E szavak: Az ajtónálló ... álom a héber szövegben nincsenek meg.
* 7. A pusztai út a Jordán völgyének keleti, kevésbbé lakott mellékén húzódó út: az orgyilkosok azért választották ezt, mert ezen nem kellett félniök attól, hogy észreveszik őket.
* 10. Vö. 1,15.
* II. Dávid, az egész ország királya. 5,1-20,26.
5,1-5. Dávid egész Izrael királyává lesz.
* 1. Izrael törzsei három érvet hoznak fel: 1. Dávid az ő vérükből való (hiszen mindannyian izraeliták), 2. már eddig is bizonyságát adta kiváló képességeinek, 3. s bírja az Úr ígéretét is.
* 3. Az Úr előtt = az Úrra való hivatkozással, igaz, őszinte szövetséget. – Hogy ki kente fel a nép nevében Dávidot királlyá, a szövegből nem világlik ki. Ez volt Dávid harmadik felkenetése (vö. 2,4. jegyz.).
* 4. Dávid összesen kb. Kr. e. 1011-972-ig,
* 5. – ebből Hebronban kb. Kr. e. 1011-1004-ig, Jeruzsálemben 1004-972-ig uralkodott.
* 6-10. Dávid elfoglalja Sión várát.
* 6. Jeruzsálem városát, vagy legalább is annak egyik részét, ezidőben a jebuzeusok lakták. (L. róluk Móz. I. 10,16; 15,21.) A latin fordítás értelme a következő: a jebuzeusok gúnyolódva azt üzenik Dávidnak, hogy hiába kísérletezik, hiszen még a vakok és a sánták is meg tudnák védeni a (jól megerősített) várat. Sokak szerint a vakokon és a sántákon a jebuzeusok bálványait, védőisteneit, kell értenünk, kiket az izraeliták vagy gúnyolódva neveztek: vakoknak és sántáknak, vagy azért illettek e nevekkel, mert (jebuzeus) tulajdonnevük a héber vak és sánta szóhoz hasonlított. A vers vége a héber szövegben így szól: ... ami annyit jelent: Be nem jut Dávid.
* 7. Sión vára Jeruzsálem egyik valószínűleg keleti dombján épült. Vö. 9, v. jegyz.
* 8. Vö. Krón. I. 11,6. A vers második felének értelme bizonytalan. A tetőcsatornának megfelelő héber szó biztos jelentését ugyanis nem ismerjük, az eltávolítja szó a héber szövegben nincs meg, Dávid lelkének gyűlölői helyett a héber szöveg á Dávid lelkének gyűlöltjeiről, templom helyett pedig házról beszél. (A tetőcsatornának megfelelő héber szó talán azt a földalatti folyosót jelentette, mely a Gihon-forrástól a jebuzeusok fellegvárába vezetett.) A vakok és sánták vagy a jebuzeusok (kiket Dávid gúnnyal nevez ilyeneknek), vagy a jebuzeusok bálványisténségei (vö. 6. v. jegyzet). Az idézett közmondás értelme kétségkívül az, hogy a jebuzeusok (vagy: bálványisteneik) nem juthatnak vissza házukba (vagy: templomaikba), mért Dávid hatalmába kerülnek.
* 9. A Dávid-varos (a szó szoros értelmében) tehát nem az egész Jeruzsálem, hanem csak a vár, Sión vára. Mello (= töltés) a várerődítmény egyik része volt. (Szichemben is volt egy Melló. Vö. Bír. 9,6, 20.)
* 10. A Seregek Istene = mindenek Istene. Vö. Kir. I. 1,3.
* 11-12. Dávid királyi palotát építtet.
* 11. Tírus a Földközitenger palesztinai partvidékének északi részén feküdt.
* 12. A vers vége a héber szövegben így szól: s hogy naggyá tette királyságát (= országát) az ő (= az Úr) népének, Izraelnek kedvéért.
* 13-16. Dávid jeruzsálemi fiai és leányai.
* 17-21. Dávid legyőzi a filiszíeusokat.
* 17. Hogy itt milyen várról van szó, meg nem állapítható.
* 18. A Rékáim-völgy (= a ráfeusok völgye) Jeruzsálemtől délnyugatra húzódott. (Vö. Józs. 15,8; 18,16.) A ráfeusokról L. Móz. I. 15,20.
* 20. Báál-Fárászím nyilván a Refáim-völgy vidékén feküdt; nevét (tulajdonképen annyit jelent, mint rések, szakadékok Báálja, = ura), vagy legalább is nevének ezt az értelmezését onnan nyerte, mert ott – a héber szöveg értelme szerint – az Úr úgy elszakította (= elsodorta) Dávid ellenségeit, mint ahogy a vízár elszakítja (= elsodorja) azt, ami eléje kerül.
* 21. Krón. I. 14,12. szerint Dávid elégettette e bálványokat.
* 22-25. Dávid újabb győzelme a filiszteusokon. — Körtefák helyett a héber szöveg itt és a következőkben bekafákról beszél; ezek vagy a balzsambokorhoz hasonló cserjék, vagy – a rabbinusok szerint – szederfák voltak.
* 24. A lépések nesze egyesek szerint az Úrtól származott; mások szerint e kifejezés a szél járására vonatkozik.
* 25. Dávid tehát a filiszteusokat a Gábaa és Gezer között húzható vonalra verte vissza, hogy azonban itt melyik Gábaáról van szó, nem tudjuk. – Gezer Jeruzsálemtől északnyugatra feküdt.
* 6,1-11. Dávid (Kárjátjárímból) Getbe szállíttatja az Úr ládáját.
* 2. A héber szöveg így szól: ... elindula az egész néppel, mely vele volt, a júdabeli Báálából, hogy felhozzák onnan az Isten ládáját stb. – Báála Kárjátjárimnak volt a másik neve (vö. Józs. 159,) s ezidőben az Isten ládája valóban Kárjátjárímban volt. (Vö. Kir. I. 7,2.) – Az Isten ládáját azért nevezték az Isten ládájának, mert az Úr rajta trónolt.
* 3. A héber szöveg itt (és a következőkben mindenütt) nem a gábaái Ábinádábról, hanem Ábinádáb gábaái házáról beszél; ez a Gábaa (= domb, halom) Kárjátjárim városának (egyik) dombja, halma volt. (Vö. Kir. I. 7,1 jegyz.)
* 5. A lant 8 (vagy 10) húros (Kir. I. 10,5; 16,16), a koboz 12 (vagy 24) húros (Kir. I. 10,5) hangszer volt; a dob olyanféle volt, mint a spanyol táncosnők (csörgős) kézi dobja; a csörgő (csengő?) vasból (ércből) készült rudacska vagy karika volt; a cintányér vagy olyanféle volt, mint a mai, vagy négy kis lemezkéből állott, melyből kettőt az egyik, kettőt a másik kéz hüvelyk- és nagy-ujjara húztak s ritmikusan összeütögettek.
* 10. Obededom ki volt és hol lakott, nem tudjuk; egyesiek levitának tartják (vö. Krón. I. 15,18. 24); getinek azért nevezik, mert valamilyen (meg nem állapítható) vonatkozásban állott Gettel, a filiszteus várossal vagy Get-Remmonnal, a leviták egyik városával (L. erről Józs. 19,45; 21,24). Valószínű, hogy Dávid azért szállíttatta az ő házába a szövetségládát, mert közel volt a gyászos eseménynek (Óza pusztulásának) helyéhez.
* 12-20. Dávid Sión várába viteti a frigyládát.
* 12. A Dávid-város = a Sión vára. E szavak: Dávid ... magával a héber szövegben nincsenek meg.
* 13. Az áldozatot valószínűleg egyszer (az első hat lépés után) mutatták be. (Mások szerint a frigyláda állandóan áldozati füst közepette haladt.) Marha és kos helyett a héber szöveg bikáról és hízott borjúról beszél.
* 14. Az efód olyasféle ruha volt, mint a mi miseruhánk, vagy a szerzetesek skapuláréja; tulajdonképen főpapi ruha volt (vö. Móz. II. 28,6. skk.), de gyolcsból (= lenből) vallási szertartások alkalmával mások is hordották.
* 19. Olajjal gyúrt kalács helyett a héber szöveg úgy látszik mazsoláslepényről beszél.
* 20-23. Mikol büszkesége és kegyvesztése.
* 20. Az efód, melyet Dávid viselt, úgy látszik rövidebb volt, mint a rendes öltözékek, azért beszél Mikol arról, hogy Dávid mezítelenül jelent meg; a kifejezés azonban annyit is jelenthet, hogy dísztelenül, vagyis királyi méltóságának megfelelő öltözet nélkül.
* 22. A vers végét gúnyos, értelemben kell vennünk: kész vagyok arra, hogy még inkább olyan «dicsőnek» mutatkozzam, mint aminőnek mondottál (21. v.); mások így értelmezik: de ha meg is alázom magamat önmagam előtt, a szolgálók ezt csak dicsőségemül fogják betudni.
* 23. Mikol tehát eddig gyermektelen volt, ezután pedig vagy Dávid nem közeledett hozzá, vagy az Úr büntetésből nem adott neki gyermeket.
* 7,1-3. Dávid templomot akar építeni az Úrnak.
* 2. A cédrus a fenyőfélék közé tartozó, igen szívós fa; főként építésre használták. Bőrök helyett a héber szöveg kárpitokról, szőnyegekről beszél és a sátorra gondol.
* 3. Nátán saját belátása szerült helyeselte a király szándékát, az Úr azonban másként (L. 4. skk.) határozott.
* 4-17. Nátán próféta az Úr megbízásából közli Dáviddal, hogy a templomot fia fogja megépíteni s az Úr örökkévalóvá teszi Dávid házát.
* 7. A törzs szó helyett az ugyanezen eseményt elbeszélő Krón. I. 17,6. bíróról beszél s itt is kétségkívül a bírákról van szó.
* 8. Vö. Kir. I. 16,11. sk.
* 10. Elültetem, mint a növényt a kertész. – Gonoszság fiai = az erőszakos, a joggal nem törődő emberek.
* 11. Ház e helyütt = család.
* 12-16. E versek egyfelől kétségkívül Dávid (földi) királyságának örököseire vonatkoznak, másfelől azonban egyszersmind a Megváltóról is szólnak, kiben Dávid királysága (lelki értelemben véve) örökké folytatódik. (Vö. Zsolt. 88,20-38.)
* 14. Emberek vesszeje, emberek fiainak csapásai azok a büntetések, melyekkel az Isten az embereket sújtani szokta. E vers természetesen nem vonatkozik Krisztusra, hiszen Ő gonoszságot nem cselekedett.
* 16. Színed előtt helyett a görög fordítás ezt mondja: színem előtt.
* 18-29. Dávid imádságban megköszöni az Úr ígéretét s kéri annak teljesítését.
* 18. Letelepedék = hosszasabban imádkozott.
* 19. E szavak értelme: mert ez törvénye Ádámnak bizonytalan; az ugyanezen imádságot közlő Krón. I. 17,17-ben e szavak helyett a latin fordítás azt mondja, hogy (ezzel) az Isten tekintélyesebbé tette Dávidot minden embernél; lehet, hogy itt is ilyenféle gondolat rejtőzik.
* 20. Értelme: Nem is tudom szavakba foglalni hálámat, de Te úgyis ismered szívem háláját.
* 22. Isten nagyságát bizonyítja mindaz, amit az izraeliták Isten nagy tetteiről hallottak. – A vers végének értelme bizonyos, szövege azonban ingadozó: vö. Krón. I. 17,21.
* 8,1. Dávid győzelme a filiszteusokon.
* 1. Az itt következő események időrendi egymásutánja meg nem állapítható; az ezek után kifejezés aligha vonatkozik a 7. fejezet elbeszélésére, mert az (7,1.) már arról beszélt, hogy Dávidnak nem voltak harcai. – A kormány gyeplőjén (szószerint: az adófizetés zabiáján) valószínűleg azt a hatalmat kell értenünk, amelyet a filiszteusok a saját területükön gyakoroltak; e szerint a kifejezés annyit jelent, hogy Dávid a maga hatalma alá vetette a filiszteusok területét. Mások e kifejezést tulajdonnévnek veszik s Meteg – háamma városára vonatkoztatják; ilyen nevű helyről ugyan nem tudunk, de mindenesetre feltűnő, hogy az ugyanerről az eseményről beszélő Krón. I. 18,1. azt mondja, hogy Dávid elvette a filiszteusok kezéből Getet s leányvárosait.
* 2. Dávid győzelme a moábitákon. — 2. A moábiták a Holt-tengertől keletre laktak. Dávid a győzelem után meg sem számlálta őket, hanem a harcosokat lefektette a földre, soraikat a mérőzsinórral (= kötéllel) végigmérte s belőlük mindig egy-egy (a héber szöveg szerint: két-két) mérőzsinórnyit megöletett, egy-egy mérőzsinórnyit életben hagyott. Abban az időben az ilyesmi nem ment szokatlan kegyetlenség számba.
* 3-8. Dávid győzelme a szobaiakon és a damaszkusi szíreken.
* 3. Adárezer helyett a héber szöveg Hádádezert említ. Szóba Da-maszkus és az Eufrátes között feküdt.
* 4. A törvény szerint (vö. Móz. V. 17,16.) a királynak nem volt szabad sok lovat tartania; talán ezért vágatta el Dávid a lovak inát.
* 5. A damaszkusiak úgy látszik a szobaiak szomszédai voltak. – Szírek helyett a héber szöveg itt és a következőkben mindenütt arámiakról beszél; szíreknek azért nevezhetjük őket, mert Szíriában laktak.
* 6. Megoltalmazta = megsegítette.
* 7. Hogy milyen fegyverekről van szó, biztosan megmondani nem tudjuk, mert a megfelelő héber kifejezés értelme kétes; talán pajzsok voltak. – Ádárezer szolgái = emberei, vitézei.
* 8. Bete (héberül Betách) és Berót fekvéséről közelebbit nem tudunk.
* 9-12. Ernát királya üdvözli Dávidot.
* 9. Ernát Damaszkustól északnyugatra feküdt; nem lehetetlen azonban, hogy itt valamely más, ilyen nevű városról van szó.
* 10. Jórám tehát hódolatul ajándékokat is hozott Dávidnak.
* 13. Az itt felsorolt népeken aratott győzelemről a Szentírás részben csak később beszél.
* 13-14. Dávid győzelme az edomitákon.
* 13. A Sósvölgy a Holttenger déli végében feküdt.
* 14. Vö. 6. v. jegyz. Az edomiták úgy látszik felhasználták Dávid távollétét s betörtek Júda földére, de a Sósvölgyben vereséget szenvedtek.
* 15-18. Dávid főtisztviselői.
* 15. E vers azt hangsúlyozza, hogy Dávid e győzelmek után egész Izrael területén és népén uralkodott.
* 16. A jegyző körülbelül annak felel meg, amit a középkor kancellárnak nevezett.
* 17. Papok = főpapok; ezidőben tehát úgy látszik két főpap is volt egyszerre: az egyik Gábáonban, a szent sátornál szolgált, a másik a frigyládánál, a Sión hegyén végezte tisztét.
* 18. A keretiek és feletiek Dávid testőrcsapatát alkották; a kereti szó egyesek szerint krétai vagy káriai zsoldost, mások szerint hóhért vagy darabontot, a feleti szó egyesek szerint filiszteus zsoldost, mások szerint fullajtárt vagy futárt jelent. Mivel a pap szónak megfelelő héber kifejezés eredetileg közbenjárót jelent, valószínű, hogy Dávid fiai nem a szó szoros értelmében vett papok, hanem királyi tanácsosok voltak. Vö. Krón. I. 18,17.
* 9,1-13. Dávid Jónatás iránt való hálából gondoskodik Jónatás fiáról.
* 1. Vö. Kir. I. 20,15. — 4. Lódabár (Lódebár) a Jordántól keletre, Máchánáim közelében feküdt.
* 5. Úgy látszik Saul birtokait elkobozták; ezeket akarja most Dávid visszaadni Saul unokájának, Mifibósetnek. (L. róla 4,4.)
* 9. A héber szöveg így szól: ... Mindazt, mi Saulé és egész házáé (= családjáé) volt, stb.
* 11. A vers második mondata kétségkívül Dávid asztalára vonatkozik s valószínűleg Dávid szavait ismétli.
* 10,1-5. Az ámmoniták csúffá teszik Dávid követeit.
* 1. Az ezek után kifejezés a héber nyelvhasználat szerint nem jelent okvetlenül időrendi vonatkozást és sokszor csak az elbeszélés tovább-fűzésére szolgál. – Ámmon fiai = az ámmoniták a Jordántól keletre eső föld keleti szélein laktak. A meghalt királyt Náásnak (= Náchásnak) hívták s valószínűleg ugyanaz volt, mint akit Saul legyőzött. (Vö. Kir. I. 11.)
* 6-14. Dávid hadvezére megveri az ámmonitákat s a velük egyesült szíreket.
* 6. Megbántották Dávidot: a héber szöveg szerint: büdössé (= gyűlöletessé) tették magukat Dávid előtt. – Rohób (helyesebben: Bet-Rechób) és Szóba Kánaántól északkeletre feküdt; Mááka a Jordántól keletre eső vidék északi részén terült el. Az Istób szó valószínűleg annyit jelent, mint tóbi emberek; Tób színtén a Jordántól keletre feküdt. (Vö. Bír. 11,5.)
* 7. A vitézek (gibborím) alkották a sereg színe-javát.
* 8. Az ámmoniták tehát mindjárt fővárosuk (Rábbát) kapujánál, a többiek valamivel odább, a mezőn foglaltak állást, hogy kettejük közé kerüljenek az izraeliták.
* 12. Istenünk városáért (a héber szöveg szerint: városaiért) vagyis: hazánkért..
* 15-19. Dávid (végleg) leveri a szíreket.
* 16. Vö. 8,3. skk. – A folyó talán az Eufrátes. A vers vége a héber szövegben (ehelyett: s elhozatá seregüket) így szól: és eljövének Chélámba. – Chélám (= Hélám) a Jordántól keletre feküdt.
* 19. Ádárezer hűbéres királyairól van szó. – Ezek a szavak: megfélemlének ... Izrael elől csupán a latin fordításban találhatók. – Szolgálának neki = adófizetői lettek.
* 11,1-5. Dávid házasságtörése Betsábéval.
* 1. Esztendő fordultán – a következő év tavaszán. – Ámmon fiai = az ámmoniták. Rabba az ámmoniták fővárosa volt; a Jordán torkolatától északkeletre, kb. 33 km-re feküdt.
* 2. Délután = este felé. A házak teteje keleten általában lapos volt s az emberek szívesen sétáltak, levegőztek rajta. A királyi palota teteje természetszerűleg magas volt s így Dávid könnyen átláthatott a közeli ház udvarára, ahol az asszony a kútnál fürdött.
* 3. A heteusok a kánáneus népek közé tartoztak és szórványosan később is az izraeliták között laktak.
* 4. Vö. Móz. III. 15,18. skk.
* 6-13. Dávid szabadságot ad Betsábe férjének, de az nem megy feleségéhez.
* 8. A keletiek, ha útról jöttek, megmosták lábukat, melyet a sarun kívül semmi sem védett az út porától. Dávid azért küldte haza Uriást s azért küldött utána királyi (= a király asztaláról való) étket, hogy Uriás otthon átadja magát az élvezeteknek s háljon feleségével, s így Dávid és Betsábe bűne ki ne derüljön.
* 9. Uriás nem ment haza s így Dávid terve dugába dőlt.
* 13. A lerészegíté kifejezés vehető a szó szoros értelmében is, de annyit is jelenthet, hogy mindennel jól ellátta s így jó kedvre hangolta.
* 14-17. Dávid megöleti Betsábe férjét.
* 18-27. Dávid értesül Belsábe férjének pusztulásáról s feleségül veszi Belsábét.
* 21. Vö. Bír. 9,50. skk. Malomkődarabot = a kézi malom felső kövét.
* 25. E szavak: hiszen különféle a harc véletlenje (= sok minden előfordul a harcban) csak a latin fordításban találhatók.
* 12,1-4. Nátán próféta példázata.
* 2. A gazdag ember Dávid, kinek sok felesége volt,
* 3. – a szegény ember Uriás, kinek csak egy felesége volt.
* 5-12. Nátán az Úr nevében megrója Dávidot.
* 5. Halál fia = bűnhődnie kell; a kifejezés e helyütt nem jelent halálbüntetést.
* 6. A törvény (vö. Móz. II. 22,1.) az eltulajdonított juhért négyszeres visszatérítési kötelezettséget állapított meg; feltűnő, hogy Dávid négy fiát vesztette el: Betsábé első gyermekét, továbbá Amnont, Ábsálomot és Ádoniást, – bár a büntetés tulajdonképen csak Betsábé első gyermekére – vö. 14. v. – vonatkozott.
* 8. Értelme: módod lett volna feleséget venni eleget: még Saul volt feleségei közül is.
* 9. Színem előtt: a héber szöveg szerint: színe előtt.
* 10-11. A kard ehelyütt egyfelől háborúságot, másfelől általában bűnhödést jelent; mindez be is teljesedett: fiai egymást ölték, saját háza (Ábsálom) lázadt fel ellene, gyalázta meg tíz mellékfeleségét, kit e házasságtörés előtt vett nőül. – E Nap szemeláttára = a Nap lesz reá a tanú (mások szerint: fényes nappal).
* 13-15a. Dávid megbánja bűnét és megnyeri bűne bocsánatát, de a büntetést ki kell állnia.
* 13. A házasságtörés s a gyilkosság törvényszabta büntetése (Móz. III. 20,10; V. 22,22.) halál volt.
* 14. Az Úr ellenségei, a gonosz emberek, Dávid bűne miatt szidalmázták az Urat, kinek ilyen emberei vannak. – Betsábé elsőszülött fiáról van szó.
* 15b-23. Betsábe elsőszülölt gyermeke meghal.
* 18. Sanyargatni magát, t. i. úgy, mint azelőtt: böjttel, földön való fekvéssel.
* 20. Lakomákra, örömünnepekre, ünnepélyes alkalmakra a keletiek olajjal készült illatos kenőcsökkel kenték meg magukat.
* 23. Ha sokat sanyargatom magamat, akkor inkább én kerülök hozzá: meghalok.
* 24-25. Salamon születése.
* 25. A héber szöveg így szól: ... s elnevezé Jedidjá-nak (= az Úr kedveltjének) az Úr (parancsa) miatt. – Salamonnak e szerint két neve volt, utóbbit azonban, minthogy az inkább csak az Úr megengesztelődésének bizonysága volt, nem viselte.
* 26-31. Dávid legyőzi az ámmonitákal.
* 26. Rábbátról (melyet a latin fordítás egyebütt Rábbának is nevez) I. 11,1. – A városnak úgy látszik két része volt: a királyi város (vagy Víziváros) és a Fellegvár.
* 27. A héber szöveg így szól: ... Rábbát ellen s a Vízivárost be (is) vettem. A Víziváros (mély nevét talán az ott levő víztől nyerte) tehát ugyanaz, mint amit az előző vers királyi városnak nevez.
* 28. A várost = a város többi részét (a Fellegvárt?). A vers vége a héber szövegben így szól: hogy ... ne az én nevemről nevezzék el (Jóáb városának).
* 30. Egy talentum arany kb. 59 kg volt, s értékben mintegy 160.000 pengőt ért. Mivel az ilyen súlyos koronát Dávid nem tehette a fejére, azért az utóbbi kifejezést, ha a szó szoros értelmében akarjuk venni, a koronán levő drágakőre kell vonatkoztatnunk. Egyébként valószínű, hogy itt az ámmoniták királyán az ámmoniták bálványistenét, Milkomot kell értenünk.
* 31. A héber szöveget így is fordítják: és kivezettette a benne levő népet s fűrészek, vascséplőszánok, vasfejszék mellé helyezte (dolgozni) s tégla (égető) kemencéhez vezettette (dolgozni). A cséplőszánok a gabona kicséplésére szolgáltak.
* 13,1-7. Ámnon szerelme Támár iránt.
* 1. Ámnon Dávidnak elsőszülött, Ábsálom Dávidnak (más feleségtől származó) harmadszülött fia volt; Ámnon és Támár tehát féltestvérek voltak.
* 2. A szűz (= hajadon) leányokat fokozott mértékben őrizték s így Ámnon lehetetlennek látta vágya teljesülését.
* 3. Semmaáróll. Kir. I. 16,9.
* 5. A héber szöveg színesebb; ... a nővérem, hogy enni adjon nekem és szemem előtt készítse el az étket, hogy (én is) lássam s az ő kezéből egyem. – Közismert dolog, hogy a betegek sokszor látni akarják az étel elkészítését s csak bizonyos személyek kezéből esznek: Ámnon ilyen kérése tehát gyanút nem ébreszthetett.
* 6. A leves szónak megfelelő héber szó értelme bizonytalan, valószínűleg azonban tésztát (kalácsot, bélest) jelent.
* 8-18. Ámnon vétke.
* 8-9. A héber szöveg így szól: ... és vevé a (nyers) tésztát, meggyúra, tésztát készíte (belőle) a szeme előtt s miután megfőzte (= megsütötte) a tésztát, vevé a serpenyőt s (tálba) kiönté előtte. – A felszolgálást Támár úgy látszik a szolgákra bízta.
* 10. Leves helyett a héber szöveg ismét tésztáról szól.
* 12. A bolondság kifejezés a héber nyelvben istentelenséget is jelent.
* 13. Olyan lennél, mint valami bolond = az istentelenek közé számítanának. L. előző jegyz. – A mózesi törvény tiltja a testvérek közötti házasságot (vö. Móz. III. 18,9. 11; 20,7.), Támár azonban ezt vagy nem tudta, vagy – tévesen – azt hitte, hogy a király ennek ellenére is odaadhatja őt féleségül Ámnonnak.
* 16. Ámnon azért űzte ki Támárt, hogy így ráhárítsa a csábítás gyanúját s saját gyalázatát leplezze.
* 18. Bokáig érő köntös helyett egyesek a héber szöveg megfelelő szavait tarka köntösnek fordítják.
* 19-22. Ábsálom haragja Ámnon ellen.
* 19. A hamu és a ruha megszaggatása a bánat s a gyász jele volt; fejére lévé kezét = fején összekulcsolta kezét (vagy: kezébe temette arcát).
* 20. Úgy látszik Ábsálom azért hivatkozott arra, hogy Ámnon Támárnak fivére, mert nem akarta, hogy Támár sokat beszéljen a dologról s így növelje a család gyalázatát. – Sorvadozva: a héber szöveg szerint: egyedül, árván.
* 21. Elszomorodék: a héber szöveg szerint inkább: megharaguvék. – A vers második fele (de nem ... volt) a héber szövegben nem található.
* 23-29. Ábsálom megöleti Ámnont.
* 23. A juhnyirás a régi Keleten olyanféle lakomákkal, mulatozásokkal járt, mint mifelénk a szüret. Báál-hászor fekvéséről bizonyosat nem tudunk; Efráim e helyütt nem a törzs neve, hanem valamilyen városé.
* 25. A régi Keleten illetlenségszámba ment, ha valaki a meghívást unszolás nélkül elfogadta; Dávid azonban még az unszolásra sem volt hajlandó elmenni, hanem csak megáldá Ábsálomot, vagyis minden jót kívánt neki a mulatsághoz.
* 27. A vers második fele (Lakomái … lakomája) a héber szövegben nem található.
* 28. Ábsálom parancsolja, ő viseli tehát érte a felelősséget.
29-33. Dávidot rémhír ijeszti meg.
* 31. Leveté magát a földre: vö. 12,16.
* 32. Jónádábról L. 3. v. – Ábsálom szájában volt = Ábsálomnak szándéka, terve volt Ámnont megölni (s erről Jónádáb előtt talán beszélt is).
* 34-38. Dávid megtudja a valóságot, Ábsálom elmenekül.
* 34. E vers második fele a királyi palotában játszódik le. A héber szöveg így szól: és sok nép jött a háta mögött levő (= nyugati) irányból, a hegyoldal felől. (A keleti ember ugyanis kelet felé nézve határozza meg a világtájakat, háta mögött tehát nyugat van.)
* 36-37. Tolomáj (= Tolmáj, vö. 3,3.) Absálom anyjának atyja volt. Gessúrról, L. 3,3. jegyz. – E kifejezés: valamennyi napon gyászolá fiát a héber nyelvhasználat szerint annyit tesz, mint gyászolta az érte tartott gyász egész ideje alatt.
* 39. Dávid megengesztelődik Absálom iráni. – Dávid tehát úgy látszik eleinte üldözte fiát, Ábsálomot. – Egyesek e verset így fordítják: Dávid lelke azonban elkezdett vágyódni Ábsálom után, mert (lassankint) megvigasztalódott Ámnon halálán.
* 14,1-22. Jóáb kieszközli Absálom visszatértél.
* 1. Jóáb Dávidnak hadvezére, Szárúja Dávidnak nővére volt.
* 2. Tekua Betlehemtől délre, kb. 2 órányira feküdt; messze volt tehát Jeruzsálemtől s így a király nem jöhetett rá tüstént a cselre, Olaj = olajból készült illatos kenőcs.
* 7. A vérbosszú joga alapján a gyilkosnak halállal kellett lakolnia ; a rokonokat azonban (az asszony példázatában) önző érdek is vezette, mert a gyilkos fiú volt az örökös s így ha őt megölik, reájuk száll az örökség. (Vö. Móz. IV. 27,9. skk.) Szikrácska (= az utolsó szikra, mellyel még tüzet lehet gyújtani) = a megmaradt fiú, ki utódokat támaszthat a családnak.
* 9. Az asszony nem elégszik meg azzal, hogy a király intézkedést ígér, hanem legott kegyelmet kér fiának: ha ez a jog megsértését jelenti s így vétek, akkor kész ő viselni e vétket, – a királynak tehát nincs mit félnie.
* 10. E szavakkal a király megkegyelmez a fiúnak.
* 11. Az asszony még többet kíván: azt akarja, hogy a király emlékezzék meg az Úrról (= Jáhvéről, I. Móz. II. 3,14. jegyz.) vagyis esküdjék meg neki. (A héber szöveg így szól: ... hogy a vérbosszuló ne idézzen elő még több pusztulást s ne veszítsék el fiamat.) A király meg is esküszik.
* 12. Most áttér az asszony Ábsálom ügyére.
* 13. Értelme: lám, te elítéled azokat, akik kegyetlenül meg akarják ölni a gyilkosságba esett fiút – s te magad is hasonlóan jársz el Ábsálommal szemben.
* 14. A héber szöveg így szól: ... olyanok vagyunk, mint a víz, melyet, ha kiöntenek a földre, többé össze nem szedhetni; – értelme: minek bántjuk egymást e rövid földi életben? Az asszony második érve az Isten irgalmasságára és hosszantűrésére hivatkozik.
* 15. A héber szöveg így szól: Most, amikor eljöttem uramhoz, a királyhoz, hogy elmondjam neki ezt a dolgot, megfélemlített ugyan a nép, de szolgálód azt mondta (magában): Szólok stb. – A «nép», mely az asszonyt «megfélemlítette», valószínűleg a király körül álló udvari emberek, kik előtt az asszony félt nyiltan (példázat nélkül) beszélni.
* 16. Az Isten öröksége: a választott nép (Izrael) s ennek istenadta javai.
* 17. A héber szöveg így szól: Elmondta tehát szolgálód (a mondanivalóját), teremtsen tehát (már most) uram királyom? szava nyugodalmat, hiszen olyan az én uram, a király, mint az Isién angyala (= egy angyal), meghallgatja a jót s a rosszat (= meg tud ítélni mindent). Legyen veled az Úr, a te Istened.
* 19. Sem jobbra, sem balra nem tér el = minden úgy van, ahogy a király mondja.
* 20. E szavakat: hogy e képes beszédre (a példázatra) térjek, így is fordíthatjuk: hogy a dolognak (más) fordulatot adjak (én, vagy: adjon, t. i. Jóáb). Isten angyala = egy angyal.
* 21. A megengesztelődöm szó csupán a latin fordításban található.
* 22. Áldá a királyt = megköszönte a királynak. – Kegyelmet találtam szemedben – kegyes vagy irántam.
* 23-27. Ábsálom visszatérése Jeruzsálembe.
* 26. A szent (vö. Móz. II. 30,13.) siklus kb. 16 gramm, a közönséges (a héber szerint: királyi) siklus ennek legalább is a fele, tehát kb. 8 gramm volt. Eszerint Ábsálom haja 16x200 = 3200 (=3,20 kgr) vagy ennek a fele, 1,60 kgr volt. Nem lehetetlen azonban, hogy nem Absálomnak a haja, hanem az az ezüst nyomott ennyit, amelyet – hízelgői – Absálomnak a hajért fizettek. (Pénzértékben kétszáz siklus ezüst 650 pengő, vagy a fele: 325 pengő.)
* 28-33. Ábsálom visszakerül az udvarhoz.
* 30. E szavak: Erre Jóáb ... részét a héber szövegben nincsenek meg.
* 32. Ábsálom tehát azért gyújtatta fel Jóáb földjét, hogy Jóábot magához kényszerítse s aztán a királyhoz küldhesse.
* 15,1-6. Ábsálom magához édesgeti Izrael szívéi.
* 1. A héber szöveg egy szekérről (királyi díszhintóról?) és (e szekérbe való) lovakról beszél.
* 3. Nem rendelt senkit sem = nem rendelt jóindulatú, igazságosan ítélő bírákat. (A héber szöveg így szól: de a király részéről nincs, ki stb.)
* 5. Köszöntse = leboruljon előtte.
* 6. Hajtogatta: a héber szöveg szerint: lopta el (Izrael embereinek szívét).
* 7-12. Ábsálom pártot üt Hebronban.
* 7. Negyven esztendő helyett már a legrégibb fordítások és írók is négy esztendőt emlegetnek: t. i. az Ábsálom és Dávid végleges kibékülését követő negyedik esztendőt.
* 10. A megállapodás tehát az volt, hogy Ábsálom trónralépését kürtszóval jelzik s ennek hallatára hívei mindenütt nyíltan melléje állanak.
* 12. Giló Júda területén feküdt, tehát a Holt-tengertől nyugatra.
* 13-23. Dávid értesül Ábsálom pártütéséről s legott elhagyja Jeruzsálemet,
* 14. Szolgáinak = híveinek.
* 17. A háztól messze = a királyi palotától messze. A héber szöveg megfelelő szavainak értelme bizonytalan: egyesek tulajdonnévnek (Bet-Merchák) tekintik, mások így értik: (Jeruzsálem) legszélső (= legkeletibb) házánál.
* 18. Dávid tehát, kiérve a városból, seregszemlét tartott: seregében voltak szolgái (= hívei, udvari emberei), továbbá a keretiek és a feletiek (L. 8,18. jegyz.) meg hatszáz getbeli vitéz; utóbbiakon rendesen filiszteus zsoldosokat vagy hadifoglyok közül kikerült harcosokat értenek, de az sem lehetetlen, hogy e kifejezés azt a hatszáz embert jelöli, akik Dávidot bolyongása idejében Getbe (is) elkísérte. (Vö. I. 27,2. sk.)
* 19. Dávid a getbelieket vezérükkel, Etájjal együtt vissza akarja küldeni a „királyhoz”, Ábsálomhoz, mert idegenek s így nem kötelesek követni őt (Dávidot), mikor alattvalói hűtlenségbe estek.
* 20. Testvéreidet = embereidet.
* 22. Dávid tehát a szemle közben feltartóztatta a getbelieket; mikor látja, hogy hűséggel követni akarják, meghagyja vezérüknek, hogy vonuljon embereivel tovább, a sereg már megszemlélt részéhez (s aztán keljen át a Kedronon). A vers vége a héber szövegben így szól: ... és minden embere s minden gyermek, ki vele volt.
* 23. A Kedron-patak Jeruzsálem keleti oldalán húzódott; medrében csak az esőzések idején volt víz. – A puszta ehelyütt a Jordán mellett elterülő síkságot jelenti.
* 24-30. Dávid a papokat visszaküldi Jeruzsálembe, hogy ott az ő ügyét szolgálják.
* 24. Szádok és Ábjátár voltak Dávid főpapjai. A felméne szó egyesek szerint e helyütt annyit tesz, mint: áldozatot mutatott be, mások szerint pedig azt fejezi ki, hogy: végül Ábjátár is felvonult az Olajfák hegyére.
* 25. Megmutatja = megengedi, hogy viszontláthassam. – Azt és hajlékát = a szövetség ládáját s azt a sátort, amelyben (a Sionon) őrizték. (Vö. 6,17.)
* 27. A prófétákat látóknak is nevezték; a főpap annyiban érdemelte meg e szót, mert Isten szavát közvetítette. A héber szöveg azonban (valószínűleg) így is fordítható: Ha (jónak) látod te is térj vissza stb.
* 28. A puszta mezőin a Jerichótól keletre húzódó síkságot kell értenünk. Dávid itt akart lappangani, míg hívei értesítik, visszatérhet-e Jeruzsálembe vagy tovább meneküljön és keljen át a Jordánon.
* 30. Az Olajfák hegye Jeruzsálemtől keletre feküdt; mivel Dávid a Jordán felé tartott, keresztül kellett vonulnia rajta. A beburkolt fej a bánat jele volt.
* 31-37. Dávid Chúsdjt is visszaküldi Jeruzsálembe.
* 32. A hegy teteje = az Olajfák hegyének teteje, annak is egy meghatározott helye, hol – a szokásnak megfelelően – Dávid is imádkozni akart. – Chúsáj áráki (a héber szöveg szerint: árkita) volt; vö. Józs. 16,2. – A ruha megszaggatása s a fejnek földdel való beszórása a gyász és a bánat jele volt.
* 16,1-4. Szíba, Mifibóset szolgája Dávid kegyét keresi.
* 1. A hegy az Olajfák hegye (vö. 15, 30, 32). Aszúszőlő és füge helyett ismét (vö. Kir. I. 25,18) aszúszőlőből és fügéből készült lepényt is érthetünk.
* 3. Szíba urán Sault, ennek fián ( = unokáján) pedig Mifibósetet kell értenünk. Szíba állítása szerint Mifibóset elérkezettnek látta az időt, hogy a királyságra való (vélt) jogait érvényesítse:
* 4. épen ezért Dávid Mifibóset minden jószágát Szíbának adományozza. (Mifibóset később tagadta, hogy a királyságra tört s azért Dávid részben visszaadta jószágait. Vö. 19,29.)
* 5-14. Semei szidalmazza Dávidot.
* 5. Báhurimról L. 3,16. jegyz.
* 7. Beliál fia = semmirekellő ember.
* 8. Szorongatnak bajaid = magad vagy oka bajaidnak.
* 10. Mi közöm hozzátok – mit törődtök ezzel a dolgommal!
* 11. Jemini fia = benjáminita. Semei ugyanis Benjámin törzséből származott, az pedig Saul törzse és legerősebb hívé volt.
* 14. Sokan a héber szöveget így fordítják: ... az egész nép Ájefimba s ott megpihenének. Ajefim fekvéséről egyébként semmit sem tudunk.
* 15-18. Chúsáj jelentkezik Ábsálomnál. (Vö. 15,32-37.)
* 15. Vö. 15,37.
* 20-23. Ábsálom vérfertőzése.
* 21. A mellékfeleség fogalmáról L. 3,6 jegyz. A héber szöveg így szól: ... őrzésére s akkor meghallja egész Izrael, hogy büdössé (= gyűlöletessé) tetted magadat atyád előtt (tehát nem békülhetsz ki vele) s akkor erőre kap még jobban mindazoknak a keze, akik veled vannak.
* 22. A tetőn a királyi palota lapos tetejét kell értenünk.
* 17,1-14. Chúsáj meghiúsítja Áchitófel tanácsát.
* 2. Áchitófel sietni akar, mert tudja, hogy Dávid most még fáradt és erőtlen. Megverem: a héber szöveg szerint: megijesztem (t. i. a népet).
* 3. A héber szöveget valószínűleg így kell fordítanunk: s visszatérítem az egész népet hozzád (s) ha visszatér az egész (nép) attól az embertől, akit te üldözesz (= halálra keressz), akkor békéje lesz az egész népnek.
* 5. Vö. 15,34; 16,16.
* 8. A héber szöveg egyszerűbb: ...mint a fiafosztott medve a mezőn. – Dávid harcban járatos ember lévén, nem fog vesztegelni, egy helyben maradni, mint Áchitófel hiszi, hanem tovább megy.
* 9. Barlangok helyett a héber szöveg vermet említ. Chúsáj tehát azt mondja, hogy Dávid valahonnan hirtelen meglepheti az ellenevonulókat s elég, hogy ha ezek közül egy páran elesnek, mert akkor legott kész a vereség híre.
* 11. Dán Kánaánnak legészakibb, Bersábe Kánaánnak legdélibb városa volt. Természetes, hogy ennyi népnek az összegyűjtése időbe kerül: de épen ezt akarta Chúsáj, hogy így Dávid időt nyerjen s tovább menekülhessen. Te magad állj közéjük = személyesen vezesd a harcot.
* 12-13. Chúsáj két lehetőséget állít fel: Dávid vagy valamely búvóhelyen, vagy valamely városban veti meg a lábát: mindkét esetben győzhet rajta Izrael sokasága.
* 15-22. Chúsáj értesíti Dávidot.
* 15. Vö. 15,35. sk.
* 16. A puszta mezején = a Jordán mellett elterülő síkon. Kelj át = t. i. a Jordánon.
* 17. Jónatás és Áchimáász (vö. 15,27.) feladata volt Dávidot értesíteni; mivel pedig atyjuk (a két főpap) Ábsálom hívei előtt valószínűleg amúgyis gyanús volt, ők nem mutatkozhattak benn a városban (Jeruzsálemben), hanem a várostól délkeletre eső Rógel-forrásnál várták atyjuk üzeneteit, melyeket a vizet (hordó) szolgáló közvetített nekik.
* 18. Báhurim a Jeruzsálemtől a Jordán felé vivő úton feküdt.
* 20. A héber szöveg így szól: ... az asszony: Átkeltek a vízéren. Erre ők keresték, de nem találták (őket) s (így) visszatérőnek Jeruzsálembe.
* 21. A folyón = a Jordánon.
* 23. Áchitófel öngyilkossága. Áchitófel sejtette, hogy Ábsálom a vesztébe rohan s tudta, hogy akkor ő is elbukik; ezért ölte meg magát. Intézkedék – végrendelkezett.
* 24-29. Dávid és Ábsálom elhelyezkedése.
* 24. Tábor helyett itt és a 27. versben a héber szöveg Máchánáim városáról beszél; utóbbi a Jordántól keletre, a Jábbok patak mellett feküdt. – Ábsálom tehát megfogadta Chusáj tanácsát s bizonyos idő múlva átkelt seregével a Jordánon.
* 25. Mivel Ábigáil és Szárúja Dávid nővérei voltak, Dávid atyját pedig Izájnak hívták, sokan úgy vélik, hogy Náás, kit a Szentírás e helyütt Ábigáil atyjának mond, ugyanaz mint Izáj. Jóáb tehát Dávid egyik nővérének (Szárujának), Ámásza pedig Dávid másik nővérének (Ábigáilnak) volt a fia.
* 26. Gálaád földe Máhánáimtól, hol Dávid tartózkodott (vö. 24. v. jegyz.), délre feküdt.
* 27. Rábbá(t) az ámmoniták fővárosa volt (L. róla 11,1) Lódabárról L. 9,4. Rogelímról biztosat nem tudunk.
* 28. Szőnyeg helyett a héber szöveg csészéket, árpadara helyett pörkölt gabonát, pörkölt borsó helyett ugyancsak pörkölt gabonát,
* 29. – vaj helyett (tálán) tejszínt, hízott marhák helyett pedig (talán) tehéntúrót említ. A vers vége a héber szövegben így szól: ...mert azt gondolták: a nép éhes, fáradt és szomjas (lett) a pusztában.
* 18,1-5. Dávid harcba küldi híveit a lázadók ellen.
* 3. Dávidot, a latin fordítás szerint, arra kérik hívei, maradjon a városban, (Máchánáimban, L. 17,27.) hogyha netalán a harc számukra kedvezőtlenül végződik, visszamehessenek hozzá s oltalmat találjanak nála. A héber szöveg értelme azonban inkább az, hogy Dávid baj esetén segítséget vigyen nekik a városból.
* 6-18. Dávid hívei győznek s Jóáb megöli Ábsálomot is.
* 6. Efráim erdeje valószínűleg a Jordántól keletre, Máchánáim vidékén feküdt; miért hittak így, nem tudjuk.
* 8. A menekülő sereg az erdőben eltévedt, szakadékokba jutott, éhen-szomjan veszett, vadak martaléka lett s így az erdő megemésztette.
* 9. Cserfa helyett a héber szöveg (itt és a következőkben) terebintusfáról (L. erről Móz. I. 12, 6. jegyz.) beszél.
* 11. A héber szöveg így szól: Ha láttad, miért nem ütötted le ott a földre s (akkor) rajtam lett volna (a sor), hogy neked tíz siklus ezüstöt (= 10x16,8 gr ezüstöt, pénzértékben 10x3,25 = 32,50 pengőt) és egy (katonai dísz-) övet adjak.
* 13. A héber szöveg így szól: Avagy jártam volna el álnokul élete ellen (= öltem volna meg), mikor a király előtt semmi sem marad titokban s félreálltál volna (= meg nem védtét volna).
* 14. A héber szöveg így szól: Nem vesztegelek (= vesztegetem az időt) előtted (= veled). Kezébe vőn tehát stb.
* 17. Ábsálomnak tehát nem adták meg a végtisztességet, sőt a sírjára hányt kőrakással (vö. Józs. 7,26; 8,29.) gyalázattal illették. Izrael (= Ábsálom tábora) ugyanis elszaladt.
* 18. A Királyvölgy (= Sávé-völgy? L. Móz. I. 14,17.) Jeruzsálem közelében húzódott; az emlékoszlopot Ábsálom akkor állíttatta, amikor még vagy már nem voltak fiai (vö. 14,27.) – Ábsálom keze = emlékoszlopa.
* 19-33. Dávidot értesítik Ábsálom haláláról.
* 19. Kiszabadította: tulajdonképen: igazságot szerzett, igazságot szolgáltatott (s így kiszabadította).
* 20. Értelme: Te mindig jó hírt szoktál vinni a királynak, most tehát ne vígy neki hírt, mert csak rosszat vihetsz.
* 21. Kúsi helyett itt és a következőkben a héber szöveg talán egy kusitáról (= etióps emberről, szerecsenről) beszél.
* 22. A héber szöveg így szól: ... Jóábnak: Bárhogy legyen is, hadd fussák el én is a kusita után! Monda erre néki Jóáb: Miért futnál, fiam? Nincs hasznos (jutalmat érdemlő) híred (= közölni valód).
* 23. A héber szöveg így szól: Bárhogy legyen is, (hadd) futok: ... Elfuta tehát Áchimáász a környéken (= a Jordán körüli vidéken, a Jordán mellékén) át (vezető) úton stb.
* 24. Dávid a város kapujában, a kapu alatt, a külső és a belső kapu között üldögélt; a kapu fölött bástyaszerű torony volt, ott járkált az őrszem.
* 25. Lekiálta t. i. a kapusnak s az jelenté a királynak (vö. 26.v. jegyz.). Ha csak egyedül van, akkor – gondolja a király – nincs baj; mert ha vereség érte volna híveit, akkor sokan jönnének, tódulnának visszafelé.
* 26. A tetőről: a héber szöveg szerint: a kapusnak.
* 27. Jó (= vitéz) ember az; ő nem fut meg elsőnek a harcból, nem hozhat tehát rossz hírt.
* 33. A kapu felett levő terem = a toronyszoba. (Vö. 24. v. jegyz.)
* 19,1-8a. Jóáb haragja a király gyásza miatt.
* 3. A városba = Máchánáimba (L. 17,27.), hol a király tartózkodott.
* 4. A héber szöveg így szól: A király pedig befödé arcát stb.
* 8b-11. Izrael elhatározza, hogy visszahozatja a királyt.
* 8b. Vö. 18,24.
* 9. A nép versengett, vagyis mindenki túl akart tenni a másikon a király iránt való hűség hangoztatásában.
* 12-14. Júda visszahozatja a királyt.
* 12. Szádok és Ábjátár Dávid leghűbb párthívei voltak.
* 13. Ámásza a pártütő Ábsálom fővezére volt, Dávid tehát azzal nyeri meg, hogy neki ígéri a fővezérséget Ábsálom gyilkosa (Dávid eddigi fővezére), Jóáb helyett.
* 15-23. Semei bocsánatot kér a visszatérő Dávidtól.
* 15. A király tehát elindult Máchánáimból s eljutott a Jordánhoz. Galgala a Jordántól nyugatra (Jerichó vidékén) feküdt.
* 16. Semeiről L. 16,5 skk.
* 17. Szibáról L. 16,5 skk. és 9,10. – A vers vége a héber szövegben így szól: ... (vele volt) s átkelének a Jordánon a király elébe.
* 18. A héber szöveg valószínűleg így fordítandó: Átvivőnek egy kompot is, hogy áthozzák (rajta) a király házanépét stb. Semei, Gera fia pedig leborult a király előtt, épen amikor átkelt a Jordánon (s monda stb.). A héber szövegből tehát nem világlik ki, hogy Semei a király átkelése előtt vagy után kért-e bocsánatot.
* 20. József háza e helyütt vagy Benjámin (József testvére) törzsét vagy általában Izraelt (az északi törzseket) jelenti.
* 21. Ábizájról L. 16,9. – Ez: E szavak fejében a héber- szövegben nincs meg.
* 22. Sátánkodtok = ellenségeskedtek. (A sátán szó annyit jelent mint ellenfél, ellenség s a latin fordítás egyebütt – vö. Kir. I. 29,4. – így is fordítja.) Száruja fiai annyiban sátánkodtak Dávid ellen, amennyiben tanácsuk csak újabb bajokat idézett volna elő, mert a hűtlenségbe esett törzsek, látva Dávid bosszúállását, elfordultak volna a királytól.
* 24-30. Mifibóset hódolata a visszatérő Dávid előtt.
* 24. Mindezt Mifibóset a bánat és a szomorúság kifejezéséül tette; lábmosás helyett a héber szöveg lábápolásról ( = köröm vágásról?), a szakáll meg nem nyírása helyett a szakáll (= bajusz?) nemgondozásáról beszél.
* 28. V. ö. 21,7. Mifibóset azt mondja, hogy nincs oka panaszra, hiszen a király joggal vette el birtokát, mert ősei (Saul) eljátszották hozzá való jogukat.
* 29. Ezt az ítéletet, mellyel Dávid a birtokot Mifibóset és Szíba között megfelezte, elsősorban a politikai bölcseség sugalta: Szíba Benjámin törzsének, mely pedig nem nagyon kedvelte Dávidot, egyik nagytekintélyű tagja volt. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy Dávid ezáltal Mifibósettel szemben igazságtalanul járt el: Mifibóset csak a király kegyéből kapta meg (9,7) Saul birtokait, az sem lehetetlen, hogy Dávid a most elvett birtokért kárpótolta s az sem bizonyos, hogy Mifibóset teljesen ártatlan volt (vö. 16,4.).
* 31-40a. A visszatérő Dávid hálája Berzelláj iránt.
* 31. Vö. 17,27. – A vers vége a héber szövegben így szól: s átkele a királlyal a Jordánon, hogy átkísérje őt a Jordánon.
* 32. Tábor = Máchánáim.
* 33. A héber szöveg így szól: Jer velem s ellátlak nálam Jeruzsálemben.
* 34. Mennyi az én éltem esztendeinek napja = hány éves vagyok? Berzelláj arra hivatkozik, hogy már koros s így úgy sem élvezhetné a királyi udvar örömeit.
* 37. Kámaám úgy látszik Berzelláj fia volt (vö. Kir. III. 2,7.).
* 39. Megáldd = elköszönt, elbúcsúzott tőle.
* 40. A király tehát átkelt a Jordánon s aztán tovább ment a Jordántól nyugatra eső Galgalába.
* 40b-43. Júda és Izrael perlekedése a király hazahozatala miatt.
* 40b. Fele része = egy része.
* 41. Izrael (= az északi törzsek) azért perelnek, mert Júda törzse nem hívta meg őket a király hazahozatalára, hanem szinte lopva, maga hozta haza a királyt.
* 42. Közelebb áll, mert ő is Júda törzséből való.
* 43. A héber szöveg így szól: ... Nekem tíz részem van a királyban! – «Izrael» t. i. tíz törzsből állott (Lévi törzsét nem, Efráim és Mánássze törzsét pedig egy törzsnek számítva), míg «Júda» – ekkor – csak egy törzs volt. – A befejező mondat úgy is érthető, hogy Júda embereinek sikerült letorkolniuk Izraelt, de Úgyis, hogy Júda emberei durván válaszoltak Izraelnek. A következő fejezet (20.) e veszekedés következményét: Seba lázadását beszéli el.
* 20,1-2. A benjámini Seba lázadása.
* 1. Beliál embere = semmirekellő ember. (Vö. Kir. I. 10,27. jegyz.) – Jeminita = Benjámin törzséből való. – Nincs részünk és örökségünk = nincs semmi közünk, semmi keresnivalónk. – Izrael = Júda kivételével a többi törzsek.
* 2. Izrael tehát Galgalában cserbenhagyta Dávidot s hazatért, Júda azonban a Jordántól (= Galgalától) hazakísérte Dávidot Jeruzsálembe.
* 3. Dávid tíz megbecstelenített mellékfeleségének sorsa. Vö. 16,21. sk. – Nem ment be hozzájuk = nem élt velük s így olyanok voltak, mintha özvegyek lettek volna.
* 4-7. Dávid Ámászát bízza meg Seba leverésével, de az elkésik.
* 4. Úgy látszik a király teljesíteni akarta ígéretét s Ámászát akarta fővezérévé tenni. (Vö. 19,13 skk.)
* 6. Ábizáj Jóáb öccse volt s a király úgy látszik általa üzent Joábnak, a még el nem mozdított fővezérnek. Egyes szövegek különben Ábizáj helyett Jóábot említik s lehet, hogy ezeknek van igazuk.
* 7. A keretiekről és a feletiekről L. 8,18. jegyz. – A vitézek (gibborím) alkották Dávid állandó seregének színe-javát.
* 8-13. Jóáb megöli vetélytársát, Ámászát.
* 8. Gábáon Benjámin törzsének területén feküdt, Jeruzsálemtől északra; úgy látszik Dávidnak ott is voltak hívei s ezekért volt ott Ámásza. – A héber szöveg így szól: Jóábot palástja, ruhája övezte, s rajta volt kardöve (s kardja) a hüvelyben, a derekára csatolva, s mikor (6, Jóáb) odalépett, (kardja) kiesett.
* 9. Állat = szakállát.
* 11. A héber szöveg így szól: Egy ember Jóáb legényei közül megállott (Ámásza) mellett és monda: Aki Jóábbal tart és Dávid mellett van, kövesse Jóábot. (Jóáb tehát őrt állított Ámásza holtteste mellé, hogy embereit siettesse.)
* 12. A héber szöveg szerint ugyanarról az emberről van szó, akiről – a héber szöveg – az előző versben beszélt.
* 14-22. Seba pusztulása.
* 14. Ez = Seba. – Ábela (másként: Ábel-Bet-Mááka) város a Neftáli törzsének területén, Izrael északi részén feküdt.
* 15. Amazok = Jóáb és hívei. A héber szöveg így szól: ... és töltést emeltek a város ellen, úgyhogy az ( = a töltés) a várfalig ért.
* 18. A héber szöveg így szól: Régente azt szokták mondani: Meg kell kérdezni Ábelát – (s) így célt is értek. – Ábela úgy látszik híres volt bölcs embereiről s ha tanácsát megfogadták, célt is értek. Az asszony erre hivatkozik, hogy Jóáb fogadja meg azt, amit a következőkben mond.
* 19. A vers első felének értelme is, szövege is bizonytalan. A latin fordítás szerint az asszony Ábela bölcseségét emlegeti; a héber szöveget rendesen így fordítják: Én (a város, vagy az asszony) Izrael békés hívei közül való vagyok s te stb. – Anya = anyaváros. Az Úr öröksége = az Úr birtoka, tehát Izrael földe, itt elsősorban Abela.
* 21. Efráim hegysége = Kánaán középső hegyvidéke.
* 23-26. Dávid főemberei a királyság helyreállítása után. Vö. 8,16. skk.
* 23. Jóáb tehát megtartotta fővezérségét. – A keretiekről (a héber szöveg itt káriaiaknak nevezi őket) és a feleltekről L. 8,18. jegyz.
* 26. Ira 23,38. szerint (nem jáiri, hanem) jeteri volt; Jeter valamely város neve volt. Dávid papja = titkos tanácsosa. Vö. 8,18. jegyz.
* I. Függelék: Saul házának bűhödése. (21,1-14.)
21.1.10. Saul házának hét férfitagját kivégzik a gábaoniták. Ez az esemény valószínűleg kevéssel Dávid trónralépése után történt. (Vö. 9,1.)
* 1. Az éhínség talán Kr. e. 1002-től 999-ig tartott. – Gábaon négy városból álló városszövetség volt, mely csellel belopta magát Izrael közösségébe. (Vö. Józs. 9,6. skk.) Mikor és hogyan ölte meg Saul a gábaonitákat, nem tudjuk.
* 2. Józs. 9,7; 11,19. a gábaonitákat a heveusok közé sorolja, a heveusokat pedig ámorreusoknak is nevezték. Izrael fiai megesküdtek, hogy nem ölik meg a gábaonitákat (vö. Józs. 9,15.), Saul azonban (a héber szöveg szerint) Izrael és Júda fiai iránt való buzgóságból, vagyis hogy ezeknek megszerezze a gábaoniták földét, ki akarta őket irtani.
* 3. Áldjátok az Úr örökségét = áldást (ne veszedelmet, éhínséget) hozzatok az Úr örökségére (= birtokára, vagyis Izrael földére).
* 4. E vers a héber szövegben így szól: ... Nincs nekünk ezüst(re) és arany(ra való igényünk) Saullal és házával szemben s nem is akarjuk, hogy akárki megölések Izraelben. (Vagyis: csak bizonyos emberek megöletését kívánjuk.)
* 5-6. A héber szöveg így szól: Annak az embernek (a családjából), ki felőrölt minket s ellenünk tört, hogy eltöröltessünk s ne maradhassunk meg Izrael területén,
* 6. – adj ki nekünk stb. – Az Úr előtt = az Úr büntetéseként. — A gábaoniták úgy látszik némi gúnnyal nevezték Sault az Űr egykori választottjának. — tekintettel arra, hogy Saul eljátszotta választottságát.
* 8. Reszfáról L. 3,7. – Hádriel feleségét Kir. I. 18,19. szerint (nem Mikolnak, hanem) Merobnak hittak; valószínű, hogy eredetileg e helyütt is Merobról volt szó. – Molátiról L. Kir. I. 18,19.
* 9. Az árpaaratás március végén, április elején kezdődött. Ilyenkor eső nem igén volt.
* 10. Szőrzsák — szőrből készült durva pokróc. Reszfa ezt leterítette a holttestek mellett s ráült s ott őrizte a holttesteket, míg víz (= eső) nem támadt. Egyesek úgy vélik, hogy az őszi esőzésekről van szó, s így Reszfa több hónapig őrizte volna a holttesteket; mások (helyesebben) a legközelebbi esőre gondolnak. A bekövetkező eső záloga volt az éhínséget előidéző szárazság megszűnésének.
* 11-14. Dávid eltemetteti Sauli, Jónatást és kivégzett családtagjait.
* 12. Vö. Kir. I. 31,10. skk.
* 14. A hegyoldalban: a héber szöveg szerint: Szelában (Jeruzsálem közelében), Kis Saul atyja volt. — Megengesztelődék = megszüntette az éhínséget.
* II. Függelék: a négy (geti) filiszteus háború. (21,15-22.)
15-17. Az első (geti) filiszteus háború. Az itt következő négy háború valószínűleg Dávid uralkodásának elején történt s a 22. v. tanúsága szerint mind a négy Get körül folyt le.
* 16. Áráfa (Ráfa) a ráfeusok őse volt; ezek hatalmas termetükről s nagy erejükről voltak híresek. (Vö. Móz. I. 14,5; V. 2,10; 2,20; 3,11; Józs. 12,4; 13,12.) – Háromszáz siklus = 300 x 16,8 gr = 5,04 kg.
* 17. Izrael szövétneke = reménye, a király élete.
* 18. A második (geti) filiszteus háború. Góbról nem tudunk semmit; mivel a 22. v. tanúsága szerint mind a négy háború Get körül folyt le, Gób vagy azonos Gettél, vagy a körül feküdt. – Husát (Chusa) városa Júda területén feküdt. – Áráfáról L. 16. v. jegyz. E szavak: az óriások nemzetségéből való ugyanazt jelentik, mint Áráfa nemzetségéből való. (A héber szövegben csak egy kifejezés van.)
* 19. A harmadik (geti) filiszteus háború. Góbról L. 18. v. jegyz. – A héber szöveg így szól: ... (ebben) a betlehemi Elchánán, Jááre-Orgim fia leüté a geti Góliátot stb. – Krón. I. 20,5 (nem Góliátról, hanem) Góliát fivéréről beszél. – Ez is ráfeus volt. (Vö. 22. v.)
* 20-21. A negyedik geti filiszteus háború. Ez a férfi is Áráfától származott, tehát ráfeus volt; vö. 16. v. jegyz.
* 22. Összefoglalás. Ezek a négyen: a 16., 18., 19. és 20. versben említett hősök születtek Áráfától = voltak ráfeusok. (Vö. 16. v. jegyz.)
* III. Függelék: Dávid hálaéneke. (22,1-51.)
22,1-2a. Az ének keletkezésének ideje. Dávid tehát ezt az éneket mely (csekély eltéréssel) a zsoltárok könyvében is (vö. 17. Zsolt.) megtalálható – úgy látszik azon a napon = abban az időben szerezte, melyről Kir. II. 7,1. beszél.
* 2b-4. Az ének alapgondolata: Az Úr Dávid megmentője.
* 2. A héber szöveg így szól: Jáhve ( = Úr, vö. Móz. II. 3,14. jegyz.), én kősziklám, (menedék-)váram és megmentőm. Kősziklának azért mondja Dávid az Istent, mert reá biztosan építhet; egyébként e kifejezés sokszor csak egyszerűen Istent (néha bálványistent is) jelent.
* 3. A héber szöveg így szól: Én szirtem Istene: akiben én bízom. – Pajzsom = védelmezőm. A szarv az erő jelképe: megmentő szarvam, tehát annyit jelent, mint: az az erő, amely által megmenekszem, győzök. – Felemelőm: a héber szöveg szerint: erődöm (mentsváram).
* 5-7. Az Úr ugyanis meghallgatta a súlyos helyzetben levő Dávidot.
* 5. A héber szöveg így szól: Mert (már) körülvettek a halál hullámai (= halálveszedelemben voltam), rettentgettek a pusztulás árjai (= halálveszedelem fenyegetett).
* 6. Körülfogtak az alvilág kötelei = már-már az alvilág (= a másvilág, a halál) rabja lettem, elém álltak (fenyegettek) a halál tőrei ( = kelepcéi). A következőkben a latin fordítás – s itt-ott a héber szöveg is – jelen (vagy jövő) időben beszél, ami a héber nyelvben az előadás élénkítésére, szemléletessé tételére szolgál, de múltidőt fejez ki; mivel a magyar nyelvben az értelem kára nélkül ez nem alkalmazható, fordításunk a megfelelő igéket múlt időben adja.
* 7. Templomából – (a szent sátorból vagy) a mennyből; a (földi) templom ugyanis ekkor még nem állott.
* 8-16. Az Úr segítségére sietett Dávidnak. E rész a vihar képében szemlélteti az Isten csodálatos, nagy segítségét.
* 8. Isten haragja reájuk (= Dávid ellenségeire) olyan volt, mint a vihar, mely megrázza a földet és a hegyek (a héber szöveg szerint: az egek) alapjait.
* 9. A felindult ember fúj; a szent költő az Isten nagy haragját azzal szemlélteti, hogy az Isten szinte füstöt (= sötétlő viharfelhőket) fújt s emésztő tüzet (= villámokat) lehelt.
* 10. Vihar közeledtekor az ég (a felhők miatt) közelebbnek látszik a földhöz és szinte lehajlik; a szent költő az Isten segítségül sietését a vihar közeledtéhez hasonlítja: szinte úgy jött az Isten Dávid segítségére, mintha viharfelhőkben, homályba (= sötét felhőkbe) burkoltan,
* 11. – kerubokra ülve száguldott volna a szél szárnyain a földre. (A kerubok alkották az Isten trónját a frigyládán. Vö. Móz. II. 25,18.)
* 12. Az előző kép folytatása: A Dávid segítségére siető Isten szinte a vihar sötétjébe burkolózott. A héber szöveg így szól: Sátrat vont maga köré sötét (fellegekből), vizek áradatából (= esőből), sűrű fellegekből.
* 13. Az előző kép folytatása: az Urat körülvevő fényözönből füzes parázs (= villám) csapott ki.
* 14. A mennydörgést a szent költő a Fölséges (= Isten) szavához,
* 15. – a villámlást az Isten nyilaihoz hasonlítja.
* 16. Az Isten haragja hasonlított az olyan viharhoz, mely úgy felkavarja a tengert, hogy kilátszanak a tenger mélyei s a világ alapjai (= a tengerfenék).
* 17-20. Az Úr megmentette Dávidot.
* 17. A nagy vizeken azt a tengernyi veszedelmet kell értenünk, melyben Dávid fuldoklott,
* 18. Fölém kerekedtek: én nem bírtam volna velük, az Istennek kellett segítenie.
* 19. A héber szöveg így szól: (ellenségeim) megleptek nyomorúságom napján ( = idején), de az Úr támaszom volt.
* 21-28. Dávidot azért mentette meg az Úr, mert megtartotta az Isten parancsait.
* 22. Az Úr útjai = az az út, amelyen az Úr parancsából járni kell.
* 23. A héber szöveg így szól: S parancsaitól el nem távolodtam.
* 26. Isten kinek-kinek megfizet érdeme szerint: a szent (= jámbor) embernek jámborságának megfelelő módon, a kitartó (a héber szöveg szerint : becsületes, derék) embernek, kitartásának (becsületességének) megfelelőleg,
* 27. – a választottnak (a héber szöveg szerint: a tisztának) választottságának (tisztaságának) megfelelő módon, az ellentállónak (a héber szöveg szerint inkább: a megátalkodottnak) ellentállásának (megátalkodottságának) megfelelőleg. – A szent, kitartó, választott emberen elsősorban Dávidot, az ellentállókon elsősorban Dávid ellenségeit kell értenünk.
* 29-31. Az Úr Dávid biztos menedékének bizonyult.
* 29. Szövétnekem = mécsesem, lámpásom.
* 30. A héber szöveg így szól: Mert általad futok (= futottam?) harci seregekre stb., vagyis: Isten (adott és) ad erőt a diadalmas harcra. Ugróm át a falat = küzdők le minden akadályt.
* 31. Az Isten útja szeplőtelen (a héber szerint: tökéletes) = az Isten eljárása feddhetetlen. Salak-talán az Űr szava = olyan, mint a színtiszta érc: megbízható. Pajzsa = oltalma.
* 32-46. Az Úr nagyszerű győzelmet juttatott Dávidnak.
* 32. A héber szöveg így szól: ... Kicsoda kőszikla (L. 2. v. jegyz.) Istenünkön kívül.
* 33. A vers első fele a héber szövegben így szól: Isten az én erőm.
* 34. Lábamat oly fürgévé tette, mint a szarvasét s magaslatokra állított, hol nem érhet utói az ellenség.
* 35. A héber szöveg így szól: Harcra tanította kezemet, hogy rézíjat feszítsen (lövésre) karom.
* 36. Naggyá tett = bátorrá, erőssé tett.
* 44. Népem ellenmondásai = azoknak az ellenmondásai, akik nem akarták Dávidot királynak. — Népek, melyeket nem ismertem = Dávid meghódított ellenségei.
* 45. A héber szöveg így szól: Idegenek fiai (= a meghódított ellenség emberei) hízelegtek (= kénytelenek voltak meghódolni) nekem, mihelyt hallotta fülük, engedelmeskedtek (= kénytelenek voltak engedelmeskedni) nekem,
* 46. – idegenek fiai összeomlottak (= erejüket veszítették velem szemben) és reszketve jöttek elő váraikból.
* 47-51. Befejező dicséret.
* 47. A héber szöveg így szól: Él az Úr, áldott (légy) kősziklám (vö. 2. v. jegyz.), magasztaltassál szabadulásom Istene, kősziklája.
* 50. A nemzetek között = a pogányok előtt.
* 51. Mivel az ének az Istent mindörökké irgalmasságot Gyakorlónak mondja s ez Dávidra és ivadékaira csak a messiási országban állhat, azért ez az ének napjainkig egyik legszebb imádság a messiási ország diadaláért.
* IV. Függelék: Dávid utolsó szavai. (23,1-7.)
23,1. Az ének címe. A héber szöveg így szól:
Szól Dávid, Izáj fia, – Szól a magasra emelt (= királlyá tett) férfiú, – Jákob Istenének felkentje, – Izrael kedvesen szóló énekese. (Vö. Móz. IV. 24,3. 15.)
* 2-4. Az igaz uralkodó.
* 3a. A vers első fele a héber szövegben így szól: Ezt mondja nékem Izrael Istene, így szól Izrael kőszirtje (= Istene).
* 3b-4. E szavak kétféleképen érthetők: vonatkozhatnak a Messiásra és vonatkozhatnak Dávidra. A Messiásra vonatkoztatva ezt a gondolatmenetet nyerjük: Eljő majd az emberek igaz uralkodója (= a Messiás), kinek országában az Isten félelme lesz a törvény, úgy (jő el) mint ahogy feljő a hajnal, a felhőtlen reggelen tündöklő nap, mely eső után füvet fakaszt a földből. – Dávidra vonatkoztatva ezt az értelmet kapjuk: Az, aki igazságosan uralkodik az embereken, aki istenfélelemben uralkodik, olyan, mint a hajnal pirkadása, amikor a nap feljő (s) mint a felhőtlen reggel, amikor a napsugártól s esőtől pázsit kél a földből.
* 5-7. Az Úr kegyessége Dávid iránt, büntetése a gonoszokkal szemben. E rész is kétféleképen érthető. A Messiásra vonatkoztatva ezt a gondolatmenetet nyerjük: Nem érdemlem meg, hogy az Isten ily kegyes irántam s az én házamat (= családomat) választotta ki arra, hogy abból küldje el a Messiást, ki mindent, mi javamra szolgál, megtesz s fölényes diadalt arat országa ellenségein. – Dávidra vonatkoztatva ezt az értelmet kapjuk: Ilyen (vö. 4. v.) az én házam (= családom) az Isten előtt, hiszen az Isten örök szövetséget kötött velem, mely minden jót magában foglal: meg is fog valósulni minden, mi javamra szolgál, ellenségeim pedig megsemmisülnek. (A 6-7. vers a héber szövegben így szól: A semmirekellők olyanok lesznek, mint a félrelökött tövis: nem fogják meg azt kézzel, hanem az, aki reábukkan, felfegyverzi magát vassal ellátott rúddal s a helyszínén elégeti.) Bárhogy értelmezzük is azonban e részt, az kétségtelen, hogy Dávid azt az ígéretet köszöni meg benne (5. v.) az Úrnak, melyet Nátán próféta Dávid házának örökkévalóságáról (tehát a Messiásról) közölt Dáviddal. (Vö. Kir. II. 7. fejezet.)
* V. függelék: Dávid hőseinek jegyzéke.
8-12. Dávid három legfőbb vitéze.
* 8. Ebben a versben a latin fordítás a héber tulajdonneveket lefordította és szószerint a következő mondatot tartalmazza ; Dávid vitézeinek neve a következő (volt): A Székben ülő, a legbölcsebb, a legfőbb három között; ő olyan volt, mint valami gyenge (= kis) faféreg és nyolcszázat ölt meg egy ütközetben. Mivel az ehhez hasonló héber szöveget a latin fordítás Krón. I. 11,11-ben egészen helyesen közli, azért fordításunk ezen a helyen a Krón. I, 11,11-ben található latin fordítás értelmét követi. – A három szó az ebben a részben közölt három vitézre (Jesbáámra, Eleázárra és Semmára) vonatkozik. Vannak, akik úgy vélik, hogy itt a megfelelő héber szó eredetileg valamilyen katonai rangot (= sálist) jelentett; eszerint ez a rész (8-12) a fősálisokat (= tábornagyokat), a 18-23-ig terjedő rész pedig a sálisokat (= az altábornagyokat) közölné.
* 9. A héber szöveg így szól: Utána (következek) Eleázár, az áhohita (= Áhoétől – vö. Krón. I. 8,4. – származó) Dodó fia. (A Dodó szót fordítja a latin fordítás atyai nagybátyjának).
* 10. Keze a kardhoz tapadt = görcsöt kapott. Eleázár tehát maga elbánt az ellenséggel, úgyhogy a népnek nem volt más dolga, mint elszedni a zsákmányt.
* 11. Lencsével teli mező = lencsével bevetett föld, lencse föld.
* 13-17. A három vezér hőstette. 13. Hogy melyik három vezérről van szó, nem tudjuk. A harminc legfőbb vitézen valószínűleg a 24. skk.-ben közölt vitézeket kell értenünk. – Odollámról L. Kir. I. 22,1. sk. – Az Óriások völgye helyett a héber szöveg a Refáim ( = ráfeusok) völgyéről beszél. (Vö. 21,16. jegyz.) — 14. A sziklavár talán az odollámi barlang volt. (Vö. 22,4. jegyz.) Betlehem Jeruzsálemtől délre feküdt. — 15. Dávid Betlehemből való volt s talán azért kívánt épen onnan vizet; az sem lehetetlen azonban, hogy szavaival csak azt akarta mondani: bárcsak a kezünkben lenne Betlehem. – Keleten az esővizet vízvermekben gyűjtik és isszák.
* 16. Betöre: a héber szöveg szerint inkább: áttöre (a filiszteusok táborán). Feláldozá – kiöntötte, az italáldozatokhoz hasonlóan.
* 17. Értelme: Isten ments, hogy megigyam ezt a vizet, melyet éltük kockáztatásával szereztek vitézeim.
* 18-23. Dávid két híres vitéze.
* 18. E kifejezésről: legfőbb volt három közül L. 8. v. jegyz. – Neve volt = híres ember volt. Három között – a főtisztek között; mások szerint: e második három (vitéz) között (vö. Krón. I. 11,21.), – akik közül azonban a Szentírás itt (18-23.) csak kettőt említ.
* 19. A legjelesebb: a héber szöveg szerint inkább: a legtiszteltebb. – Az első (e szó a héber szövegben hiányzik) három a 8-13. v. említett három vitéz.
* 20. Kábszeel Júda területének déli részén feküdt. Az oroszlán szó ehelyütt úgy látszik vitézt, hőst, (tehát embert) jelent.
* 23. Vö. 18. v. jegyz. – A harminc szó egyesek szerint ehelyütt Dávid hőseinek bizonyos (katonai rangosztályba tartozó) csoportját, mások szerint az itt (8-39) felsorolt harminc (-hét) vitézt jelenti. A vers utolsó mondata a héber szöveg szerint így szól: Dávid őt vezérkarában (vagy: a testőrcsapatnál, a keretiek és a feletiek csapatánál, vö. 20,23.) alkalmazta.
* 24-39. Dávid többi vitézei.
* 24. A harminc, szóról L. 23. v. jegyz. Elehánan a héber szöveg szerint a betlehemi Dodó (ezt fordítja a latin fordítás: nagybátyjának) fia volt.
* 25. Hárodi (= Árári, vö. 11. v. és 33. v.) Júda területén feküdt.
* 26. Fálti = a júdai Betfelet. L. Józs. 15,27. – Tekuáról L. Kir. II. 14,2.
* 27. Ánátót Benjámin területén feküdt; Mobbonáj kétségkívül ugyanaz, mint akit 21,18. Sobbokájnak nevezett. L. o.
* 28. Az áhohiták-ról L. 9. v. jegyz. – Netofáti Betlehem táján feküdt.
* 29. Heled helyett a héber szöveg Helebről beszél.
* 30. Fárátonról L. Bír. 12,13. – Gáásról Józs. 24,30.
* 31. Árbát = Bet-Araba L. Józs. 15,61. – Berómi = Báhurím, L. 3,16.
* 32. Sáláboni úgy látszik = Selebin; Dán területén feküdt. Vö. Józs. 19,42.
* 33. Orori úgy látszik ugyanaz, mint Árári. Vö. 25. v. jegyz.
* 34. A Mákáti nevű vidék a Jordántól keletre eső föld északi részén feküdt; lehet azonban, hogy itt Ábel-bet-mááka városáról (vö. 20,14.) van szó. – Gelóról L. 15,12.
* 35. Kármel városáról L. Kir. I. 25,2. – Árbi = Arab, júdabeli város. (Vö. Józs. 15,52.)
* 36. Szobáról L. 8,3. jegyz. Gáddi = Gád; Krón. I. 11,38. e két vitézt így nevezi: Jóél, Nátán fivére; Mibáhár, Ágáráj fia.
* 37. Berótról L. 4,2.
* 38. Jetri Júda déli részén feküdt.
* 39. Uriás-ról L. 11,3. 15. 17.
* VI. függelék: Dávid megszámláltálja a népet. 24,1-9. Dávid (hiúságból) megszámláltatja a népet.
* 1. A héber szöveg így szól: Majd ismét (vö. 21,1.) felgerjede az Úr haragja Izrael ellen (ehelyett az ugyanerről beszélő Krón. I. 21,1. ezt mondja: Majd felkele a Sátán Izrael ellen) és felingerlé ellenük (= az izraeliták ellen) Dávidot, mondván: Eredj stb. – Egyesek úgy vélik, hogy itt az Úr haragja kifejezés magát a sátánt jelenti; érthető azonban az egész úgy is, hogy az Úr haragudott meg valamiért az izraelitákra s azért engedte meg, hogy Dávid a nép megszámlálására ragadtassa magát s így szerencsétlenséget hozzon a népre.
* 2. Dán Izrael legészakibb, Bersábe Izrael legdélibb városa volt.
* 3. A héber szöveg így szól: Növelje az Úr, a te Istened, százszor annyira a népet, mint amekkora s lássa (ezt) az én uramnak, a királynak szeme, de mit akar stb.
* 5. Ároer (vö. Móz. V. 2,36.) az Árnon-patak északi partján feküdt; mivel pedig ez a vidék Rúben törzséhez tartozott, lehet, hogy a Gád völgyében levő városon valamely más, Gád területén fekvő várost kell értenünk (vö. Józs. 13,25; Bír. 11,33.), vagy pedig a szöveget ilyenféleképen kell magyaráznunk: ... Ároérbe, mely (az Árnon-patak) völgyében feküdt és pedig e város jobb (= déli) oldalára, majd Gádba stb.
* 6. Jázer, Gálaád és (a közelebbről ismeretlen) Hodsi (= Új?) alföld a Jordántól keletre eső vidék alsó, középső és északi részén feküdt; Erdős-Dán (héberül: Dán-Jáán) Kánaán legészakibb városa volt. Szídon és
* 8. – Tirus a Földközi-tenger föníciai partvonalának északi részén feküdtek, a heveusok és a kánáneusok földe a Jordántól nyugatra eső vidék felső és középső része, míg Júda Délvidéke ugyanennek legdélibb része volt. Az üt tehát Ároertől kezdve először északi, majd nyugati, végül déli irányban megkerülte egész Kánaánt.
* 9. Erős = harcra alkalmas. – Vö. Krón. I. 21,5. jegyz.
* 10-15. Dávid (hiúságának) büntetéséül dögvész tizedeli meg Izraelt. Mennyiben vetkezett Dávid e tettel, vitás; valószínű, hogy Dávidot hiúság és elkapatottság vezette tettében s ahelyett, hogy az Ürban bízott volna, túlságosan a maga erejére akart támaszkodni s ezáltal vetkezett.
* 13. Hét esztendő helyett (a görög íordítás és Krón. I. 21,12.) három esztendőről beszél. – Döghalál – pestis.
* 14. Szorongok = félek (mindegyiktől, vö. Krón. I. 21,13.).
* 15. A megszabott idő egyesek szerint nem a 13. v.-ben említett három nap, hanem valamely (az Isten irgalmassága által) rövidebbre szabott idő.
* 16-25. Dávid Áreuna szérűjén oltárt állít az Úrnak, amire megszűnik a csapás.
* 16. A jebuzeusok Jeruzsálem egy részének hajdani birtokosai voltak. Áreuna (= Ornán) szérűje (= cséplésre szolgáló mezeje) Jeruzsálemtől keletre, a Mória-hegyen, a későbbi templom helyén feküdt.
* 17. A juhok — a nép, melynek a király a pásztora; a nép pusztulása Dávid büntetése is volt, hisz a nép szenvedése a jó király számára a legnagyobb szomorúság; ám a nép úgy látszik a saját bűnéért is lakolt, mert valamiért – vö. 1. v. jegy. – kihívta magára az Úr haragját.
* 22. Fogadja el, t. i. ajándékképen.
* 23. Odaadja = szívesen rendelkezésére bocsátja (vö. Krón. I. 21,23.).
* 24. Egy siklus ezüst = 16,8 gr = 3,25 P; ötven siklus = 8,40 kgr = 162,50 P; Krón. I. 21,25. hatszáz arany siklusról beszél, talán mert nagyobb területről szól.
* 25. A csapás = a pestis.