2. Tesszaloniki levél kommentárjai

* 1,1-2. Címzés és üdvözlet. Lásd Tessz. I. 1,1. jegyz.

* 3-12. Szt. Pál dicséri a tesszalonikai hívek előhaladását a hitben és a szeretetben, amelyért örök jutalom vár rájuk.

* 3-4. Az apostol ebben a levélben is, mint az elsőben (Tessz. I. 1,2-10.), hálát ad, a hívek hitéért, szeretetéért és a szenvedések elviselésében való béketűrésükért.

* 5. A szenvedések és szorongatások az Isten igazságos ítéletének a jelei, mert megmutatják, hogy a mennyei boldogságot meg kell érdemelni. A jók a szenvedéseket alkalmul használják az érdemszerzésre, a gonoszok pedig kimutatják a gonoszságukat, mikor az igazakat üldözik.

* 6. Ezért a büntetésük szorongatás lesz,

* 7. a béketűrő igazaknak pedig a jutalmuk a nyugodalom. Velünk együtt: az apostol a maga részére is reméli ezt a jutalmat, melyet majd elnyernek, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből és eljő a világítéletre halalmának angyalainál, akik szolgái és végrehajtói az Úr hatalmának és akaratának. (Lásd Tessz. I. 4,16. jegyz.)

* 8. A tűz lángja, mint az Isten hatalmának és büntető erejének a jele, az Isten megjelenéseit szokta kísérni. (Lásd Csel. 2,2. jegyz. Iz. 66,15.) Bosszút áll: igazságos büntetéssel sújt. – Akik nem ismerik az Istent: a pogányok. (Zsolt. 78,6.) Akik nem engedelmeskednek Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának: a zsidók. (Róm. 10,16.)

* 9. Az Úr színe és hatalmának dicsősége: maga az Isten és a dicsőséges hatalma. A latin és a görög szöveg így szól: örök büntetéssel sujttatnak az Isten színétől és hatalmának dicsőségétől. Ennek az értelme az is lehet, hogy bűnhődni fognak azzal, hogy távol lesznek, elszakíttatnak az Isten színének és hatalma dicsőségének a látásától. (V. ö. Róm. 9,3. jegyz.)

* 10. Megdicsőíttessék a szentéiben: a szentek Krisztus testének a tagjai, amikor ezek elnyerik a dicsőséget, Krisztus teste dicsőíttetik meg. Megcsodáltassék mindazokban, akik hittek: akkor lesz nyilvánvaló, hogy Krisztus kegyelme, üdvözítő ereje mily csodálatosan működött a hívekben. A szentek és a hívek közé sorolja az apostol a tesszalonikai keresztényeket is. Előbb már megígérte nekik a mennyei jutalmat (5. és 7. vers) s most megokolja, hogy miért vár rájuk a mennyei jutalom: azért, mert náluk az apostol bizonyságtétele, vagyis evangéliumi tanítása (Csel. 1,8.) hitelre talált.

* 11. Az Isten meghívta a tesszalonikaiakat az evangéliumra, vagyis arra, hogy keresztények legyenek, és meghívta őket a mennyei boldogságra (Róm. 8,30.); az apostol a hívekért nemcsak fáradozik, hanem állandóan imádkozik is, és a tesszalonikaiak számára azt kéri, hogy az Isten találja őket mindig méltóknak a hivatásra, melyet nekik adott. (Ef. 4,1.) A hűnek munkájáról lásd Tessz. I. 1,3. jegyz.

* 12. Az Úr Jézus Krisztusnak a neve: maga az Úr Jézus Krisztus. (Máté 6,9. jegyz.) Megdicsőíttessék bennetek, lásd fent 10. v. jegyz. Ti is őbenne: a hívek szentsége és tökéletessége Krisztusnak dicsőségére szolgál, viszont Krisztus dicsőségének megnyilvánulása a híveknek is dicsőségük.

* 2,1-11. Krisztus második eljövetelének előjelei.

* 1. Az apostol Krisztusnak eljövetele dolgában és abban, hogy ezen eljövetelekor az életben levő és a megholt hívek mind egybegyűjttetnek és a dicsőségben megjelenő Krisztushoz egybegyülekeznek. (Tessz. I. 4,16.) arra kéri a híveket,

* 2. hogy ne engedjék magukat eltéríteni a tanítástól, amelyet az apostoltól kaptak, és amely nekik józan meggyőződésük lett, hogy tudniillik az Úr napja (Tessz. I. 5,2.), vagyis Krisztusnak eljövetele a világítéletre még nem várható a legközelebbi jövőben. – Valami lélek: jósló szellemtől megszállott ember. (V. ö. Csel. 16,16. jegyz.) – Beszéd: szóval előadott hamis jövendölés. – Állítólag tőlünk küldött levél: úgy látszik, hogy Tesszalonikába valami hamisított levelet csempésztek be, amelyről azt híresztelték, hogy az apostol írta. Mindezzel megriasztották a hívek között azokat, kik attól féltek, hogy még nem haladtak elő kellőképen a tökéletességben, vagy azokat, kik még nagyon ragaszkodtak a földi élethez. Voltak olyanok is, kik arra a tanításra, hogy közel az Úr napja, elhanyagolták kötelességeiket s tétlenségre adták magukat.

* 3. Krisztus Urunk második eljövetelét bizonyos események fogják megelőzni. (V. ö. Máté 24,11. 24. Márk 13,22. Luk. 21,25. sk.) Ezek közé az előzmények közé tartozik az elszakadás, vagy elpártolás az Istentől, Krisztustól és az evangéliumi hittől. Az Üdvözítő, midőn Jeruzsálem pusztulásának az előjeleiről szólt, azt is megemlítette, hogy akkor sokan megbotránkoznak, a gonoszság megnövekszik, és a szeretet sokakban meghűl. (Máté 24,10. 12.) Hasonlóképen lesz Krisztus Urunk második eljövetele előtt a világ végén, mert Jeruzsálem pusztulása és annak előjelei egyúttal előképei a világ végének, illetőleg az azt megelőző eseményeknek. Krisztus második eljövetele előtt azután meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának: az őskeresztények az Istennek, Krisztusnak és az emberek üdvösségének nagy ellenségét antikrisztusnak nevezték (Ján. I. 2,18. 22; 4,3. Ján. II. 7. – Lásd Máté 24,24. jegyz.), de ezt az elnevezést nemcsak egy személynek adták, hanem az Isten és Krisztus minden nagyobb és veszedelmesebb ellenségének. Szt. Pál minderről bizonyára részletesebben beszélt a tesszalonikaiaknak, mikor köztük időzött (lásd 5. v.), most csak röviden az emlékezetükbe idézi, amit akkor mondott, s azért a szavai előttünk homályosak. Azt sem tudjuk biztosan megállapítani, hogy a bűn embere és a kárhozat fia alatt egy vagy több személyt ért-e, avagy csak megszemélyesíti azt a nagyfokú gonoszságot, a gonoszság titkát (v. 7.), amely megelőzi Krisztus második eljövetelét. A Titkos Jelenések könyve szerint a világ végén feltámad börtönéből «a sárkány», «az ördög», «a sátán» és elcsábítja a népeket. (Jel. 20,2. 7. 8.)

* 4. Az apostol a bűn emberének, a kárhozat fiának jellemzésére Dániel prófétának a könyvéből kölcsönöz kifejezéseket, melyeket a próféta tulajdonképen Antiochus Epifanes szíriai királyról mondott. (Dán. 11,36. sk. – V. ö. Máté 24,15. jegyz.) Az antikrisztus szembeszáll az Istennel és magának isteni tiszteletet követel. (V. ö. Ez. 28,2. Iz. 14,14.)

* 5. Az apostol élőszóval megmondotta a tesszalonikaiaknak azt is, hogy mi akadályozza még meg Krisztus eljövetelét, illetőleg a bűn emberének és a kárhozat fiának a megjelenését.

* 6. Mi az, ami a bűn emberéi tartóztatja, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében? Ez a titokzatos feltartóztató erő bizonyára az isteni gondviselés végzése és rendelkezése, hogy előbb hirdetni kell az evangéliumot az egész világon (lásd Máté 24,14. jegyz.), a pogányok egyetemességének előbb be kell lépnie az egyházba, és Izrael népének előbb meg kell térnie. (Róm. 11,25. 26.)

* 7. A gonoszság titka: a gonosznak, az antikrisztusnak, az Istennel ellenséges hatalmaknak a működése már most is megvan, de teljes erővel fellépni nem tud, mert útjában áll az, aki most még tartóztatja: valószínűleg arra a személyre, illetőleg azokra a személyekre gondol az apostol, akik az Isten végzésének és tervének a végrehajtásában közreműködnek és az evangéliumnak az egész világon való elterjesztésén fáradoznak, A gonoszság titka az ő munkájuk megakadályozására és lerontására tör. A gonoszság titka teljes erejében meg nem nyilvánulhat, amíg az útból el nem távolítja az Isten igazságának a hirdetőit, azaz a működésüket lehetetlenné nem teszi s rajtuk nem győzedelmeskedik.

* 8. De ha ezt eléri, akkor mája megjelenik a gonosz, vagyis amint az apostol föntebb nevezte, a bűn embere, a kárhozat fia (az antikrisztus) és érvényesíti egész gonoszságát. Az Úr Jézus azonban a gonoszt elpusztítja és megsemmisíti, mert akkor el fog jönni. Izaiás próféta könyvéből (Iz. 11,4.) kölcsönzött szavakkal mondja az apostol, hogy Jézus szájának a leheletével, vagyis a szájából jövő parancsszóval, sőt már az eljövetelét kísérő fényességgel elfogja pusztítani a gonoszt.

* 9. Annak, a gonosznak eljövetelét a sátán hatalma kísérni fogja rendkívüli erőtétellel, jelekkel, azaz rendkívüli hatalomnak a megmutatásával, és csodákkal, nem ugyan valódi csodákkal, aminőket csak az Isten mindenhatósága tud művelni, de emberi erőt felülmúló tettekkel.

* 10. Az Üdvözítő megjövendölte, hogy Jeruzsálem pusztulása előtt hamis próféták fognak fellépni, kik az embereket hithagyásra és bűnre csábítják. (Máté 24,24. jegyz.) Hasonlóképen Krisztus második eljövetele előtt is nagy lesz mindenféle csábítás a gonoszságra. – Nem fogadták be az igazság szeretetét: nem adtak helyet a lelkűkben az igazság szeretetének. Némely szentírásmagyarázó héber nyelvi sajátosság alapján akként értelmezi ezt a kifejezést: nem fogadták be az igaz szeretetet, vagyis Jézus Krisztust. Ezért, mert nem adtak lelkűkben helyet az igazság szeretetének, az Isten azzal bünteti őket, hogy a hamis jelekkel és csodákkal történő megtévesztésnek erőt, vagyis hatalmat ad fölöttük, hogy higgyenek a hamis próféták hazugságának,

* 11. s így elérje őket a kárhoztató ítélet. (V. ö. Máté 13,13. jegyz.)

* 12-17. Az apostol hálát ad, hogy a tesszalonikaiak a választottak közé tartoznak; és kéri számukra a kitartás kegyelmét.

* 12. Az Isten választoltjairól lásd Róm. 8,33. — Kiválasztott titeket első zsengéül: az apostol lelke előtt a nagy feladat áll, hogy -az evangéliumot az összes népeknek hirdetni kell Krisztus eljövetele előtt. Ennek a nagy munkának még a kezdetéhez tartozott az, hogy Tesszalonikában is felhangzott a hithirdetők szava. Ezért a tesszalonikai hívek Krisztus országában az elsők közé tartoznak. Zsengének számítanak Krisztus országában. A Lélek megszentelése által: a Szentlélek közlésével történő megszentelés által. (V. ö. Róm. 1,4.) – Az igazság hite: az igaz hit.

* 13. Evangéliumunk által: evangéliumi hithirdetésünk által. – Elnyerjétek Jézus Krisztusnak dicsőségét: részesei legyetek Jézus Krisztus dicsőségének. (Lásd Tessz. II. 1,12.)

* 14. A hagyományokat: nem a zsidó hagyományokat, amelyekről Krisztus Urunk szólt, (Máté 15,2.) és az, apostol máskor beszélt (Gal. 1,14.), hanem az evangéliumi tanítást, melyet az apostol nekik átadott, rájuk hagyott, akár élőszóval, akár levél útján, és amelyet ők élő hagyományként tovább őriznek. (V. ö. Tim. I. 6,20.)

* 16. Erősítse meg szíveteket, lásd Tessz. I. 3,13. jegyz.

* 3,1-5. Az apostol kéri a híveket, hogy imádkozzanak érte. — Inti őket engedelmességre.

* 1. V. ö. Kol. 4,3. Az Úr igéje az evangéliumi tanítás.

* 2. Alkalmatlan és gonosz emberek: a zsidók, kik őt mindenütt üldözik. A hit nem mindenkié: nem mindenkinek a lelke fogékony a hitre, elsősorban nem a hitetlen zsidóké, kik megátalkodottságukban elzárják a szívüket a hit kegyelme elől. Az apostolnak ezt a mondását igen szépen megmagyarázza Jézus példabeszédje a magvetőről. (Máté 13.)

* 3. Az Úr azonban hű: ő meghívott titeket a hitre s megadta nektek az üdvösség ígéretét és reményét. Ehhez az ígéretéhez hű marad, azért reméli az apostol, hogy megerősíti a tesszalonikai híveket és megóvja őket a gonosztól. (Tessz. I. 5,24.)

* 4. Az Úrban bízunk: az apostol bízik, hogy az Úr kegyelme ösztönzi és megsegíti a híveket, hogy parancsait teljesítsék.

* 5 Krisztus béketűrése: az a béketűrés, amelyre Krisztus példát mutatott.

* 6-15. Az apostol inti a híveket, hogy ne legyenek tétlenek, hanem jót cselekedjenek.

* 6. Jézus Krisztus nevében: a tőle nyert hatalommal és tekintéllyel. – Rendetlenül él: nem rendes, dolgos ember módjára. A hagyomány kifejezésről lásd Tessz. II. 2,13. jegyz.

* 7. Nem voltunk nyughatatlanok, a görög szöveg szerint: nem éltünk rendetlenül Lásd az előbbi verset.

* 8-9. versről lásd Tessz. I. 2,9. jegyz.

* 10. Aki nem akar dolgozni: nem az, aki a betegsége vagy a kora miatt nem tud dolgozni.

* 11. Nyugtalanul, a görög szöveg szerint rendetlenül, mint a 6. versben.

* 12. Jézus Krisztus nevében: lásd a 6. verset. – Saját kenyerüket: amelyet a munkájukkal megkeresnek.

* 14. Kerüljétek a társaságát: ez az egyházi büntetésnek egy neme, súlyosabb alakjában a közös vallási gyakorlatokból és a szeretetlakomákról való kizárást jelentette. (Kor. I. 5,11.)

* 16-18. Jókívánság. A levél záradéka.

* 16. Örök békesség: a léleknek állandó és a jövő életre kiterjedő békéje.

* 17. Lásd Kol. 4,18. jegyz. Az ismertető jel: koholt leveleknek a felismerésére. (Lásd Tessz. II. 2,2. jegyz.)