ABDIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Abdiás próféta életkörűlményeiről semmi biztos adatot sem tartott fenn a történelem; csak annyi bizonyos, hogy ő jövendölését a babiloni fogság hetedik éve után (Kir. IV. 24,8–17.) irta le azon időben, midőn a zsidók már elhurczoltattak, Jerusalem a kaldeusok által elpusztítva, s az ország nagy része az edomitáktól elfoglalva volt; mert ezen eseményeket, mint már megtörténteket idézi (17–21. v. 11–14. 20. v.). Az ő jövendölése feddő és büntető beszéd az edomiták ellen, kik a kaldeusokkal egyetértve, a zsidókkal kegyetlenűl és kevélyen bántak (10. 11. v.). A próféta megtorlást, pusztítást és megsemmisűlést jövendöl nekik, mint Izai. 34 Jerem. 49,7–22. Ezekiel 25,12–14. és a Zsolt. 136,7. szent szerzője. Ezután Izrael népének boldog időket, Sion fölépűlését, a fogságból visszatérést és az Úr országát jövendöli meg. Az ő jövendölésének hitelessége és isteni ihlettsége felől a zsidók és keresztények mindenkor egyértelműek voltak.
Abd. 1,1
Édomról lásd Izai. 34.
Abd. 1,1
mi, próféták, mert még más próféták is jövendöltek Édom ellen. Lásd a bevezetést.
Abd. 1,1
A hír alatt értendő a kaldeusok elhatározása az edomiták elleni harczra. Vesd össze: Jerem. 49,14. s köv. hol Abdiás jövendölésének kezdete kevés különbözéssel olvasható. Abdiás, úgy látszik, Jeremiás prófétának Édom ellen mondott jövendöléséhez kapcsolja saját jövendölését e nép végsorsáról. A próféta hirdeti Édomnak Nabukodonozor általi pusztítását öt évvel Jerusalem földúlatása után (Ezekiel 25,13.), valamint ezen tartomány végső viszontagságait.
Édom ellen.
Édom Abdiás idejében hatalmas tartomány volt.
Édom éjszaki része egészen hegyes volt, tele meredek bérczekkel és kősziklákkal. A magaslatokon és szirtüregekben szivesen tanyáztak a lakosok, hogy az ellenektől biztosságban legyenek.
Abd. 1,5
eltűrnéd a veszteséget.
Hacsak tolvajok jőnének rád, még megelégedhetnél, mert ezek annyit rabolnak, mennyi nekik elegendő; ha szőllőszedők jőnének, ezek legalább meghagynák neked a böngészetet; de az ellenek, kiket én küldök, téged egészen kipusztítanak (lásd a követk.). A héber szerint: Ha tolvajok mennének rád, ha éjjeli rablók, mennyire elpusztíttatnál! pedig csak annyit lopnának, mennyi nekik elegendő. Ha szőllőszedők… nem hagynák-e meg neked legalább a böngészetet?
Mennyire ki fogják fürkészni az ellenek Édom minden rejtekeit, hogy minden kincsétől megfoszthassák! Esau (a szőrös), Édom (vöröses, földies) névvel is bírt az ő kinézése miatt, mely a vörhenyős földhöz hasonlított (Móz. I. 25,25.30.). Midőn Szeir hegységén Palesztinától délre letelepedett, a Szeir (szőrös) néven kivűl Édom nevet is nyert (Móz. I. 36,8.9.).
A kaldeusok, kikkel te a júdabeliek ellen szövetkeztél (lásd a bevez.), ármány és erőszak által téged legyőznek, az országból kiűznek és azután kigúnyolnak. Mily esztelen vagy, hogy ily barátokban bízol!
Az edomiták híresek voltak bölcseségökről (Jerem. 49,7.); hanem azon idején a szerencsétlenségnek nem lesz benne tanács, mód, abból kiszabadúlhatni. A tanácstalanság a próféták által használt egyik vonás igen szerencsétlen idők képéhez. Izai. 29,14.
A héber szerint: Semmivé lesznek a hősök Témanban (Jerem. 49,7.); kiírtatik minden Ésau hegyéről.
Abd. 1,10
az erőszakoskodásért.
Az edomiták ismét fölüdűltek a leveretésből, melyet a kaldeusoktól szenvedtek (Jerem. 27,7.); de később a makkabeusi időszakban Hirkanus János által teljesen leigáztattak, s a zsidónép közé osztattak. Ez időtől fogva letűntek a történelem színhelyéről.
Abd. 1,11
a kaldeusok.
midőn az ellenek sors szerint osztották föl magok között a lakosokat és azok javait.
kérkedned.
A héber szerint: sem kezedet vagyonára tenned az ő insége napján.
mert közel vagyon a büntetőitélet, mely a választott népet szorongató minden nemzetre, s így terád is jőni fog. Isten megbünteti minden ellenségét, tehát tégedet is.
Abd. 1,16
A próféta most minden hitsorsosához intéz megszólitást.
Abd. 1,16
nyomasztó állapotban voltatok Jerusalemben. Vesd össze: Jerem. 25,27–29.
Abd. 1,16
kiürítik a szerencsétlenség poharát.
Mindazon népek megfenyítését, kik az Isten országának ellenségei voltak, megjövendöli Jeremiás is 25,15. s követk.
Ellenben az igaz szent religio hívei ismét megszabadúlnak, és urai lesznek ama népeknek, kik most az ő országukat bírják, – az edomitáknak, moabitáknak, ammonitáknak, filiszteusoknak. A héber szerint: bírni fogja az ő birtokait (ősi javait).
Az izraeliták meg fogják semmisíteni az edomitákat, mint a tűz megemészti a pozdorját.
Az izraeliták nemcsak hogy visszanyerik országukat, hanem még tovább is terjesztik, magokhoz vonván délről Édomot, nyugaton Filiszteát, keleten Gálaádot. Vesd össze: 17. v.
Abd. 1,20
egész Kánaánt a feniciek birtokáig.
Abd. 1,20
A héber szerint: Sefarad, ismeretlen szó. Sz. Jeromos szerint asszíriai eredetű, s jelent határokat, t. i. azon zsidókat, kik Babilon határain fogságban vannak.
Izrael és Júda fiai országukat nagyobb terjedelemben ismét visszanyerik.
Abd. 1,21
a derék férfiak, kik a hazát megtartják és az országot gyarapítják.
A 15–21. v. Édomnak és az izraeliták többi ellenségeinek megfenyítésére vonatkoznak a babiloni fogság idején (15–16. v.), továbbá a szabadúlásra e fogságból, az ország visszanyerésére (17. v.), Édom teljes leigázására Hirkanus János által (18. v. Ámosz 9,12.), az ország virágzó állapotára az aszmonei fejedelmek alatt (19–20. v.), és a mózesi istenitisztelet helyreállítására (21.); de mivel Édom a prófétáknál az Isten ellenségeit, a pogányokat jellemzi átalában (Ámosz 9,12.), az ország pedig, melyet a próféta említ, olyan, melyet közvetlenűl maga az Úr kormányoz, alig lehet kétség az iránt, hogy nem vette itt együtt magasb értelemben a keresztény korszakot, melyben az istentelen pogányok megitéltetnek (Ján. 9,39. 12,31. Joel 3,1.2.), a választottak a szentek örökségét nyerik a világosságban (Kol. 1,12.), és az Isten minden mindenekben (Jel. 21.).