Ámos könyvének kommentárja
* ELSŐ Fenyegető jövendölések egyes idegen nemzetek, továbbá Júda és Izrael ellen, (1-2. fej.)
1. 1-2. Bevezetés.
* 1. Tekue Júda országának területén, Jeruzsálemtől mintegy tizenkét kilométerrel délre feküdt. A próféta fellépésének és működésének idejéről a Bevezetésben szóltunk. Az itt említett földrengésre céloz Zakariás próféta is, jóval a babiloni fogság után (14,5.), tehát annak emléke igen sokáig élt a zsidó népben; de körülményeiről semmit sem tudunk.
* 2. V. ö. Jóel 3,16. E kifejezések: Bömböl az Úr ... és hallatja szavát, mennydörgéssel kísért vihart jelentenek. Az a körülmény, hogy Ámosz, ki Izrael országának prófétája, a Siont és Jeruzsálemet említi, mint az Úr székhelyét, már magában is megbélyegzi a beteli és a dáni aranyborjú-tiszteletet. – A pásztorok ékes mezői a szövegösszefüggés szerint a Kármel-hegység lábánál elterülő igen termékeny vidéket jelentik. Az Úr büntető ítélete pusztasággá változtatja a legtermékenyebb területeket is.
* 3-5. Fenyegető jövendölés Damaszkus ellen. (Az egyes jövendölések külső alakja és kifejezései nagyrészben ugyanazok.)
* 3. A három, sőt négy gonosztett megemlítése minden egyes jövendölés előtt olvasható; a próféta határozott számot használ határozatlan helyett, mely azt fejezi ki, hogy az egyes országok bőven megérdemelték az Úr haragját. – Damaszkus a leghatalmasabb arámi állam volt. A próféta azokra a hadjáratokra gondol, melyeket Ázáel (Házáéi) damaszkusi király viselt Izrael országa ellen Jehu (842-815?) idejében (Kir. IV. 10,32. 33.), és melyeknek barbár kegyetlenségét főleg a Jordántól keletre fekvő vidék érezte meg. Nem fordítok el róla semmit sem, t. i. a megérdemelt büntetésből. A vasból való, mindent összetörő harci szekerek (héb. «cséplőszánok») az ellenség kegyetlen hadviselési módját jelképezik.
* 4. A tűz a háború tüzet jelenti, vagy általában a teljes rombolás jelképe. Ázáel fia és utódja III. Benádád volt.
* 5. Damaszkus zára a megerősített vár. A Bálvány-mező (héb. Bikat-Áven) egyes magyarázók szerint a celeszíriai síkság a Libanon- és az Antilibanon-hegység között, hol Damaszkus országának népe a bálványozást űzte. Más magyarázók szerint a próféta előttünk ismeretlen vidékről beszél. A Gyönyörűség háza (héb. Bet-Eden) egyesek szerint az asszír emlékekből ismert Bít-Ádíni ország, Damaszkusnak egyik vazallus állama, az Orontes folyó északi folyásától északkeletre. Más magyarázók szerint valamely más, Damaszkus fennhatósága alatt álló területről vagy városról van szó. Az Úr büntetése tehát Damaszkus egész területét sújtja a Libanontól az Eufrátesig. Kiréné (héb. Kír) asszír város, valószínűleg Asszíria keleti határán. Ámosz jövendölése III. Tiglat Pileszer (745-727.) asszír király idejében teljesedett be. Már III. Ádád-Nirári asszír király (812-783.) megtörte Ázáel hatalmát (Kir. IV. 13,5.), mire Izrael is felszabadult a damaszkusi iga alól (v. ö. Kir. IV. 13,25.), III. Tiglat-Pileszer pedig 734-732-ben viselt hadjáratában megsemmisítette a damaszkusi birodalmat, lakóit pedig Kirénébe hurcolta (Kir. IV. 16,9.).
* 6-8. Fenyegető jövendölés Filsztea ellen.
* 6. V. ö. 3. v. Gázát a próféta itt egész Filisztea helyett említi. A filiszteusok szövetsége az edomitákkal talán arra az időre esik, amikor ezek Jórám júdabeli király ellen föllázadtak (Kir. IV. 8,20-22.). Hogy kiszolgáltassák őket Edomnak, t. i. mint rabszolgákat.
* 7. V. ö. 4. v.
* 8. Az öt nagy filiszteus város közül Ámosz nem említi Getet, talán azért, mert azt Ázáel damaszkusi király Jóás júda-beli király idejében elfoglalta (Kir. IV. 12,17.). A jövendölés Óziásnak, Júda királyának idejében, még Ámosz életében teljesedett be (Krón. II. 26,6.). – 9-10. Fenyegető jövendölés Tírus ellen.
* 9. V. ö. 3. v. Tírus bűne még Gázáénál is súlyosabb volt, mert a saját testvérei ellen követett el árulást. Ámosz nem mondja, hogy Tírus a zsidókkal szemben volt kegyetlen.
* 10. L. 4. v. – 11-12. Fenyegető jövendölés Edom ellen.
* 11. V. ö. 3. v. Az edomiták és a zsidók, bár testvérnépek voltak, egymás ellen állandó ádáz gyűlöletben éltek. Nem ismerjük annyira Edom történetét, hogy határozottan megállapíthassuk, mikor követték el az edomiták az itt említett kegyetlenségeket; talán az Ámáziás júdabeli király idejében viselt edomita háború egyes mozzanatai lebegtek a próféta szeme előtt.
* 12. V. ö. 4. v. Témán és Boszra Edomnak két nevezetesebb vidéke, illetőleg városa volt. Edom a Makkabeus Júdás harcaiban került újra Zsidóország fennhatósága alá (Makk. I. 5,3.), Joannes Hyrcanus zsidó fejedelem pedig (134-103.) végleg megsemmisítette az edomita nép függetlenségét.
* 13-15. Fenyegető jövendölés Ammon ellen.
* 13. V. ö. 3. v. Az ámmoniták Lót révén szintén a zsidók testvérnépe voltak (Móz. I. 19,38.), a zsidók ellen elkövetett kegyetlenségük tehát annál súlyosabb bűn volt. Gonoszságukat még fokozta az, hogy az itt említett háborúban csupán hódítási vágy vezérelte őket. Háborújuk valószínűleg egyidőbe esett Ázáel damaszkusi királyéval Izrael ellen. (L. 3-5. v.)
* 14. Rabba, teljes nevén Rábbát-Ammon, ma Amman. A fergeteg az Ámmonra zúduló harci veszedelem jelképe.
* 15. Melkom az ámmoniták főistene; a héber szöveg azonban valószínűleg «az ő királyukéról szól, aki fejedelmeivel együtt az ellenség fogságába jut. Az ámmoniták országát szintén a Makkabeus Júdás hódította meg Zsidóország számára (Makk. I. 5,6-7.).
* 2. 1-3. Fenyegető jövendölés Moáb ellen.
* 1. V. ö. 1,3. Hamuvá (Vulg.), héb. «mésszé». A történelmi források hiányos volta miatt nem tudjuk, hogy Ámosz milyen eseményre céloz.
* 2. V. ö. 1,4. Káriót Moábnak egyik nevezetes városa. - A harci zaj és a trombita harsogása a Moábot megsemmisítő háborúra vonatkozik.
* 3. A bíró Moáb királya.
* 4-5. Fenyegető jövendölés Júda ellen.
* 4. V. ö. 1,3. Bálványaik, a héber szerint: «hazugságaik»; de ez a kifejezés is a bálványokat jelenti.
* 5. V. ö. 1,4.
* 6-8. Fenyegető jövendölés Izrael ellen. A próféta Izrael népének néhány égbekiáltó bűnét sorolja fel: a szegény adósoknak és általában a szegényeknek elnyomását, a parázna istentiszteletet és az ítélkezésben elkövetett igazságtalanságot.
* 6. V. ö. 1,3. A próféta szava a kegyetlen hitelezőket ostorozza, kik nagyon csekély dologért (egy pár saru miatt) képesek honfitársaikat (az igazat) rabszolgákul eladni.
* 7. A gonoszok másik nagy bűne: a szegény-sorsúak elnyomása és az erkölcstelenség. A próféta Izraelt nemcsak paráznaságért, hanem vérfertőzésért korholja. – Újabb magyarázók szerint a leány a bálványtemplomok szolgálatában álló parázna nő. L. Móz. V. 23,17.
* 8. A mózesi törvény (Móz. II. 22,26. 27; V, 24,12. 13.) megparancsolta a hitelezőnek, hogy a zálogba vett felső ruhát az est beállta előtt az adósnak adja vissza. A próféta eme parancs áthágása miatt feddi a szegények elnyomóit, kik kicsapongó mulatozásaik közben az eltulajdonított ruhákon pihennek a magaslati oltárok mellett áldozati lakomáikon. – Elítéltek borát isszák: vagyonelkobzásnál a bírákat nem az igazságosság, hanem a haszonlesés vezeti.
* 9-16. Izrael hálátlansága az Úr iránt.
* 9. Az ámorreusok neve sok esetben (pl. Móz. I. 48,22; V. 1,7. 19. 20. 27. 44; 3,9; Bír. 1,34. 36; 6,10; Kir. II. 21,2.) Palesztina egész őslakosságát jelenti. A Móz. IV. 13,33; V. 1,28-ban is megőrzött hagyomány Palesztina őslakosságát óriási termetűnek tartotta. A vers utolsó részének szóképe az ámorreusok tökéletes kiirtását jelenti. Ámosz (Ózeáshoz hasonlóan) szívesen hivatkozik a zsidó nép múlt történelmére, melyben az Úr gondviselő szeretetének állandó jeleit látja.
* 11. A názírok külön fogadalommal az Istennek szentelt személyek voltak (Móz. IV. 6,1-21.); egyik kötelezettségük az volt, hogy minden szeszes italtól tartózkodjanak (u. o. 3. 4. v.). V. ö. Bír. 13,14.
* 12. Izrael népe a názírokat fogadalmuk megszegésére ingerli, s az Istentől küldött prófétákat hivatásuk teljesítésében akadályozza.
* 13. Szent Jeromos és számos magyarázó a Vulgátát úgy értelmezi, hogy a zsidók bűnei mint súlyos teher nehezednek az Úrra. A héber szöveg valószínűleg így fordítandó: «Íme én úgy zúzom azt, – Ami alattatok van (= a földet), – Mint a kévével teli szekér (= a cséplőszán) zúzza (a szérüt)». E szerint már a 13. versben az Úr büntető ítéletéről van szó, melyet Ámosz a szántó-vető életéből vett hasonlattal ír le. A következő vers ennek a gondolatnak természetes folytatása.
* 14-15. Semmiféle emberi erő és hősiesség sem tud majd segíteni az Úr büntető ítélete alkalmával, melyet ő az asszír nép által fog végrehajtani.
* 16. Meztelenül: a legbátrabbak is menekülni fognak, a nélkül, hogy az öltözködésre idejük volna vagy arra gondolnának.
* MÁSODIK RÉSZ. Korholó beszédek Izrael ellen. (3-6. fej.)
3. 1-2. Izrael kiválasztottsága.
* 1. Halljátok e szót: Ámosz könyvének mind a három nagyobb beszéde ezzel a figyelmet keltő felkiáltással kezdődik (v. ö. 4,1; 5,1.). A beszélő személy a vers második felében már az Úr.
* 2. Az Úr különös szeretete népe iránt csak annál rútabbá teszi annak hálátlanságát, és annál súlyosabb büntetésre érdemesíti.
* 3-8. Az Úr büntető ítélete biztosan be fog következni. – E versek nemcsak azt a gondolatot domborítják ki, hogy mindennek, ami történik, megfelelő oka van, – így a próféta beszédének az isteni küldetés az oka, – hanem egyúttal reávilágítanak arra is, hogy a fenyegető isteni ítélet közel van. Amint az oroszlán ordítása azt jelzi, hogy prédára indult vagy zsákmányt fogott, úgy ha az Úr haragszik és ennek már jelét is mutatja, haragjának következményei sem fognak elmaradni.
* 3. A kettő, aki együtt jár, az Isten és prófétája. A próféta csak azt hirdetheti, amit az Úr neki mond. A vers vége a görög fordítás szerint így hangzik: «Ha nem ismerik egymást».
* A 4. vers azt jelenti, hogy az isteni ítélet már igen közel van. Az oroszlán ordítása az erdőben vagy morgása búvóhelyén azt mutatja, hogy zsákmányra talált; az Úr fenyegető szavának fölemelése is arra vall, hogy büntetése már megragadta áldozatát.
* 5. Madarász, a héber szerint: «tőr». Vájjon felszedik-e a tőrt a földről, a héber szerint: «Vajjon felugrik-e a tőr a földről?» A tőr, melyre a próféta céloz, a nép bűnei, melyekre főleg az álpróféták csábították Izraelt. Az egész vers ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint a megelőző vers.
* 6. A harsona megszólalása azt jelenti, hogy nagy veszedelem közeleg a városra. Az Izraelt fenyegető veszedelem szerzője maga az Úr, emberi segítségre tehát nem lehet számítani.
* 7. Amosz azt hangoztatja, hogy mint isteni hírnök magának az Úrnak megvilágítása folytán tud a közelgő veszedelemről, és
* 8. az Úr parancsa őt egyenesen kényszeríti a jövendölésre. A próféta szava csak visszhangja az Úr igéjének.
* 9-15. Csak igen csekély számú választott kerüli ki a végenyészetet.
* 9. Ámosz a pogány filiszteusokat és az egyiptomiakat hívja fel, hogy tanúi legyenek Szamaria bűneinek és büntetésének. A filiszteus Azótus helyett a Hetvenes görög fordítás «Asszíriá»-t említi, Szamaria hegyei helyett pedig «Szamaria hegyé»-t. A sok őrjöngést, a héber szerint: «a sok zűrzavart».
* 10. A próféta különösen a szegények elnyomását és a jogtalan vagyonszerzést ostorozza.
* 11. Ámosz megjövendöli Szamaria ostromát. Szamaria ereje annak erődítményei.
* 12. A prófétának a pásztor-életből vett hasonlata azt fejezi ki, hogy Izrael népének csak nagyon csekély töredéke fogja elkerülni a végső pusztulást. – A keletiek az ágy szegletét ma is főhelynek tekintik ; ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Damaszkus kerevete kifejezés is. (A Damaszkus szónak megfelelő kifejezés jelentése a héber szövegben homályos.)
* 13. A megszólítást Ámosz a 9. versben említett Azótus (Asszíria?) és Egyiptom pogány lakóihoz intézi, kiket újra tanukul hív fel Izrael népe ellen. Jákob háza = egész Izrael. A seregek Istene (Ura) Ámosznál gyakori kifejezés (4,13; 5,14. 15. 16. 27; 6,8. 15; 9,5.).
* 14. Az oltár szarvainak különös jelentősége volt, mert egyes áldozatoknál ezeket bekenték az áldozati állatok vérével; az oltár szarvai tehát az áldozat és az engesztelés gondolatát domborították ki.
* 15. Az Úr büntető ítélete romba dönti majd Szamaria fényes palotáit. A 15. vers Izrael fővárosának hajdani nagy gazdagsága mellett tanúskodik.
* 4. 1-3. Szamaria fényűző asszonyaira a fogság büntetése vár.
* 1. A próféta Szamaria asszonyait kövér teheneknek, (héb. «Básán tehenei»-nek) nevezi. Basán a Jordántól és a Genezáret tavától keletre fekvő vidék, mely híres volt dús legelőiről és állattenyésztéséről. A szamariai előkelő asszonyoknak az volt a vétke, hogy a szegényeket elnyomták és férjeiket is az igazságtalan vagyonszerzésre kényszerítették.
* 2-3. A gonosz asszonyokra váró büntetés. A szigonyok és a halászhorgok (Vulg. «forró fazekak») az asszír ellenség fegyvereit jelentik. A rések Szamaria falainak tátongó repedései, melyeket az ellenség hajítógépei ütnek. Az Armon szó valószínűleg a Hermon-hegységet jelenti, mely felé az Asszíriába vonuló zsidóknak haladniok kellett. Egyes régibb magyarázók szerint Armon = Arménia (Örményország.)
* 4-5. A Betelben és Gálgálában, űzött bálványozás ostorozása.
* 4. Gálgála (héb. «Gilgal») Jerichó és a Jordán folyó között fekvő város. Mások szerint a «gilgal» szó itt a Betel mellett fekvő dombot jelenti, melyen Izrael országának hírhedt szentélye állott. A 4. vers azt mutatja, hogy Ámosz idejében a papokat megillető tizedet az ország főszentélyeibe vitték.
* 5. A mózesi törvény szerint a szorosan vett hálaáldozatnál nem volt szabad kovászos kenyeret használni (Móz. III. 7,12.). Hirdesselek önkéntes áldozatokat: t. i. Betel egész környékén. Hiszen ezt szeretitek ti, Izrael fiai: az Úrnak semmi öröme sem telik Izrael áldozataiban, melyeket a nép törvényellenes módon és bűnös lélekkel mutat be.
* 6-11. Az Úr különféle büntetései, melyek már a múltban is sújtották Izrael népét.
* 6. Éhínség. Tisztán tartottam fogatokat, t. i. az ételtől. (Vulg. szószerint: «elvásítottam fogatokat».)
* 7-8. Egyik városban esik az eső, a másikban nem. A tavaszi (márciusi) eső elmaradása Palesztina termését végveszedelemmel és az országot éhínséggel fenyegeti. Mivel Palesztinában igen kevés a forrás, a lakosság a vízvermek vizére szorul, de egy város vízvermei nem képesek még két-három idegen város vízhiányán is segíteni.
* 9. Aszály és hernyó (héb. «sáska») csapása.
* 10. Dögvész és háború. Úgy mint Egyiptomra: v. ö. Móz. V. 7,15; 28,27. 60. Táboraitok bűze = a harcban elesett és temetetlenül heverő holttestek bűze.
* 11. Földrengés. V. ö. 1,1. Amint felforgatta az Úr Szodomát és Gomorát: az Amosz által használt hasonlat Móz. V. 29,23; Iz. 13,19; Jer. 49,18; 50,40-ben is olvasható. Olyanok lettetek, mint a tűzvészből kiragadott üszők: csak nagynehezen és csak igen kevesen menekültetek meg.
* 12-13. Az Úr végtelen hatalma.
* 12. Valószínű, hogy az első verstag után néhány szó kiesett, melyek a jövőre vonatkozó fenyegetéseket tartalmazták, mert a 6-11. vers a múltra vonatkozik. Izraelnek el kell készülnie a bekövetkező isteni büntetésekre.
* 13. A próféta a teremtés tényéből az Úr egyes tulajdonságait: mindenhatóságát, bölcseségét és fölségét világítja meg. Aki tudtára adja szavát az embernek, a héber szerint: «ő nyilatkoztatja ki az embernek, hogy mit gondol», t. i. az ember. Az Isten az embernek saját lelkiismeretét hívja fel ellene tanuként. Aki a föld magaslatai fölött jár: t. i. a viharfelhőben; de ez a kifejezés egyszersmind az Úrnak végtelen fölségét is szemlélteti. (Egyes magyarázók szerint a 4. fejezet utolsó verseinek közvetlen folytatása 5, 8. 9-ben olvasható.)
* 5-6. Fenyegető beszéd a megátalkodott Izraelhez.
5. 1-2. A próféta siralma Izrael felett.
* 1. Izrael háza az ország egész népe; ugyanezt jelenti
* 2. Izrael szűz leánya. A gyászének Izrael népének reménytelen pusztulását fejezi ki.
* 3-7. Az ország elnéptelenedése.
* 3. Izrael ne bízzék hadi erejében, melyre teljes vereség vár. A kivonulás a harcbavonulást jelenti.
* 4. Az Úr keresése a komoly megtérésben és az Isten akaratának teljesítésében áll.
* 5. Betelnek, a bálványimádás középpontjának keresése az Úrtól való nyílt elpártolást jelenti. Gálgála, v. ö. 4,4. Bersábénak, Júda déli határvárosának megemlítése talán 8,14-ből került ide. A vers második része az asszír fogságot jövendöli meg.
* 6. L. 4. v. Ha József háza, vagyis Izrael népe nem tér az Istenhez, elkerülhetetlen pusztulás vár reá.
* A 7. vers az ítélkezésben elkövetett igazságtalanságot korholja.
* 8-9. Az Úr végtelen hatalma, mely megnyilvánul a teremtés művében, és amelynek semmiféle emberi erő sem állhat ellen.
* 8. V. ö. Jób 9,9; 38,31. A Göncöl szekerét, (héb.), Vulg. «az Ark Turust».
* A 9. vers a héber szöveg szerint így hangzik: «Ő pusztulást villantat fel a hatalmasra, – És pusztulás jő az erősségre».
* 10-12. Izrael büntetése. (A 7. vers folytatása.)
* A 10. v. alanya: az igazságtalan bírák.
* 11. Dús zsákmányt, a héber szerint: «a gabona adóját». Termékeny, szó szerint: «igen kedves». Ámosz fenyegető jövendölése az asszír fogság által teljesedett be.
* 12. Az ítélkezés színhelye a város kapuja volt.
* 13-15. Felszólítás a megtérésre.
* 13. V. ö. 10. v. Ebben az időben, t. i. Amosz próféta korában.
* 14. V. ö. 4. 6. v. Veletek lesz az Úr... úgy amint mondottátok: amíg a nép meg nem tér, csak vakmerő bizakodás az Úr segítségére számítani; de ha Izrael megtér, az Úr tényleg vele lesz. Lehetséges, hogy a próféta valamely előttünk ismeretlen, de határozott eseményre céloz. – 15. Ellentétes párhuzam a 7. verssel. A kapuban, L. 12. v. József maradványai a nagy nemzeti csapások (az asszír és a babiloni fogság) után fennmaradt és jó útra tért zsidóság.
* 16-17. Az általános nemzeti gyász.
* 16. Az isteni büntetés következménye általános nemzeti gyász lesz. És siralomra hívják azokat, akik siránkozni tudnak: gyász idején a zsidóknál hagy szerepe volt a hivatásos siratóknak és főleg a sirató asszonyoknak. Ámosz azt a gondolatot fejezi ki, hogy a nagy nemzeti gyász alkalmával nem lesz szükség külön siratókra: mindenki sírni fog.
* 17. Siralom lesz minden szőllőben is, ahol rendesen csak vidámság uralkodik.
* 18-20. Az Úr napja.
* 18. A. próféta azoknak az elbizakodottságát ostorozza, kik az Úr napját, vagyis a jövendő isteni ítéletet, mint a választott nép megdicsőítésének és ellenségeik megalázásának napját várják, holott ez az ítélet az ő büntetésüket hozza el.
* 19. Bármerre is forduljon a (bűnös) ember az isteni ítélet napján, a végromlást nem kerülheti el.
* 20. L. 18. v.
* 21-27. A pusztán külső áldozatok elvetése.
* 21. A szívbeli buzgóság nélkül megült ünnepek és áldozatok nem tartják vissza az Úr bosszuló haragját. V. ö. Iz. 1,10 skk ; Óz. 5,6; 6,6; 8,13. stb.
* 22. Az egészen elégő áldozatokról L. Móz. III. 1. Ajándékaitokat, a héberben: «eledeláldozataitokat»; v. ö. Móz. III. 2. Az állatok kövérsége az áldozat legbecsesebb része volt; a héberben «békeáldozatok»-ról van szó. (L. Móz. III. 3. stb.)
* 23. Az Úr nem leli kedvét az áldozatokat kísérő énekben és zenében sem.
* 24. Az Úr nem külső áldozatokat, hanem benső igazságot kíván Izraeltől. V. ö. Óz. 6,6. stb.
* 25. A legtöbb magyarázó szerint Ámosz tagadó választ vár kérdésére: a zsidó nép a pusztában nem mutatott be áldozatokat az Úrnak, sőt
* 26. bálványoknak hódolt. Egyes értelmezők azonban a 25. vers kérdésére igenlő feleletet várnak: a zsidó nép a pusztában is mutatott be áldozatokat az Istennek, de amint akkor az áldozatok nem akadályozták meg azt, hogy negyven éven keresztül nem léphették át az ígéret földének határait, úgy most sem fogják megakadályozni az isteni büntetést.
* 26-27. A héber szövegben, melyet fordításunk követ, ez a két vers a következővel függ össze, és a zsidó népre váró asszír fogságot jövendöli meg. Szikkút (Szakküt) és Kijjún (Kéván) asszír istennevek; mindkettő voltaképpen Ninurta (a Szaturnus vagy la Mars) asszír istenséget jelenti. A két vers arra vonatkozik, hogy az Úr a zsidó népet bálványaikkal együtt – melyeknek teljes tehetetlensége akkor szembeszökő lesz – az asszír fogságra fogja vetni. – A Vulgátában a 26. vers igen homályos, de valószínűleg a 25. vers gondolatköréhez tartozik, és a pusztai vándorlás közben űzött bálványozásra vonatkozik: «És hordoztátok Moloktoknak sátrát, – És bálványaitok képét, istenetek csillagát, – Melyeket magatoknak csináltatok».
* 6. 1-6. A próféta korholja a gondtalanul élő bűnösöket.
* 1. A Sionnak és Szamaria hegyének megemlítése azt mutatja, hogy Ámosz szeme előtt mindkét zsidó testvérország sorsa lebeg. Gazdagok, a héber szerint: «gondtalanok». Izrael háza itt talán a beteli szentélyt jelenti. A vers második fele a héber szerint így hangzik: «A nemzetek javának nevezetesei, – Akikhez Izrael háza bemegyem.
* 2. A próféta néhány hajdan hatalmas, de szintén gonosz várost és országot említ, melyeket semmi sem mentett meg attól, hogy az ő korabeli Zsidóországnál is jelentéktelenebb területre zsugorodtak össze; tehát Izrael és Júda országa sem bízhatik a jólétben, melyet II. Jeroboám és Óziás idejében élveztek. Káláne a világnak egyik legrégibb (Móz. I. 10,10.), de a Kr. e. VIII. században kevésbbé jelentékeny városa volt. Más magyarázat szerint Káláne az ékiratokból ismeretes Kullani, Szíria északi részén. Emátot II. Jeroboám, a próféta kortársa foglalta el és csatolta Izrael országához (Kir. IV. 14,25. 28.), Get pedig igen sokat szenvedett a szír Házáéi háborúig alkalmával (Kir. II. 12,17.). 720-710 között mind a három város II. Szárgon asszír király (722-705.) hatalmába került.
* 3. A szöveg homályos. Az első verstag a Vulgátában így hangzik: «Kik el vagytok különítve a veszedelem napjára». A gonoszság trónusa a megátalkodott gonoszság. A vers második részének héber szövege kétes; jelen alakjában így hangzik: «És közel hozzátok a gonoszság székét».
* 4. A nép gondtalan biztonságérzetének további részletezése. A vers második felében a próféta néhány ínyenc eledelt sorol fel.
* 5. Gúnyos korholása a dőzsölők elbizakodottságának: azt hiszik, hogy énekük és zenéjük Dávid királyéval versenyezhet!
* 6. Serlegekből: drága arany- és ezüstedényekből. A gondtalan dőzsölők nem veszik észre, hogy József (= Izrael) egész népére végső veszedelem közeleg.
* 8-15. A gondtalan bűnösökre végveszedelem vár.
* 8. Az Úr Isten esküje azt domborítja ki, hogy az isteni büntetés feltétlenül bekövetkezik.
* 9. Ha tíz ember marad is egy házban, t. i. az egész városból és annak lakosságából.
* 10. Őt (egyes szám az általánosság helyett): a holtakat. Az elégetés a temetésnek kivételes módja volt a zsidóknál; rendesen a földbe temetkeztek. A héber szöveg jelentése kétes; a megfelelő szó nem okvetlenül azt jelenti: «hogy elégesse őt», hanem azt is jelentheti: «hogy illatszert égessen felette». Egyébként a szöveg romlást szenvedett. Az itt és a 11. versben szereplő személyek nem a 9. versben említett tíz ember közül valók, hanem olyanok, kik a holtak eltemetésére jöttek.
* 11. A pusztulás teljes. Az Úr nevét nem szabad említeni, mert ez a bűnös Szamariában csak az Úr további haragját idézné fel.
* 12. Az Úr büntetése a nagy és a kis házakat egyaránt rombadönti.
* 13. A romlás oka az, hogy Izraelben minden rend felbomlott. Amosz a mezőgazdaságból veszi hasonlatait. Az igazság gyümölcse a társadalmi rend és a béke, melyet a gonoszok felforgattak.
* 14. A vers fordítása a héber szöveget követi. Lódebár: v. ö. Józs. 13,26; Kir. II. 9,4. 5; 17,27. Kárnáim: v. ö. Makk. I. 5,44. Ámosz a szír háború egyes jelentéktelen győzelmeire céloz, melyekkel Izrael kevélyen dicsekszik. A Vulgáta szerint ez a vers így szól: «Örültök a semminek, – Azt mondjátok: – Vajjon nem a saját erőnkből szereztünk-e magunknak szarvakat?» A szarv a hatalom jelképe.
* 15. A jelentéktelen győzelmek elenyésznek az asszír veszedelemmel szemben. Népet: az asszírok népét. Az Arába völgye (héb., Vulg. «a sivatag patakja») a Jordán völgyének folytatása, a Holttengertől délre. Amosz tehát az egységesnek gondolt Zsidóország északi és déli-határait, Emátot és az Arabát említi. A próféta beszéde itt hirtelenül félbeszakad; folytatása talán 7,9-17-ben olvasható.
* HARMADIK RÉSZ.
Jelképes látomások és prófétai beszédek. (7-9. fejezet.) 7. 1-9. Ámosz három látomásban (sáskák, égő tűz, az Úr a kőfalon) megismeri az Izraelre váró büntető ítéletet.
a) 1-3. Az Úr sáskajárással akarja megbüntetni Izrael népét, de a próféta könyörgésére a csapás elmarad.
* 1. A késői (= kora tavaszi) eső nyomán sarjadzó fű a királyé; számára még volt, de utána sáska ette meg a füvet. A héber szöveg a késői eső helyett talán a nyári sarjúról beszél.
* 2. Ki állíthatja majd helyre Jákobot? a héber szerint: «hogyan állhat fenn Jákob?» Jákob egész Izrael népét jelenti.
* 3. Az Úr hosszan tűrő irgalma kész a megbocsátásra, és a csapást távoltartja népétől.
* b) 4-6. Az Úr égő tűzzel akarja megbüntetni Izrael népét, de Ámosz közbenjárására ez a büntetés is elmarad.
* 4. Tüzet az ítéletre, Vulg. szószerint: «ítéletet tűzre» (= olyan ítéletet, melyet á tűz hajt végre). A régi keleti népek világszemlélete szerint a szárazföld szilárd alapokon nyugszik a nagy Óceánban; a nagy mélység ez a világóceán, mely a régiek felfogása szerint a föld összes forrásait táplálja. Az Úr által támasztott égő tűz a próféta jelképes látomásában kiszárítja a világóceánt, és a mezőt (Vulg. «a részt») is.
* 5-6. L. 2. 3. v.
* c) 7-9. A Vulgáta szövegezésében eme versek értelme a következő. A fal a választott népet körülvevő isteni oltalom jelképe, s a falon álló kőműves (az Úr) a jelképes leírás szerint a kezében tartott vakolókanállal állandóan betapasztja a falon támadt réseket. A nép bűnei folytán azonban az Úr leteszi a vakolókanalat, nem javítja ki többé a fal réseit, mely így mihamar romba fog dőlni. A héber szöveg fordítása így hangzik: «7. A következő dolgot mutatta nekem: íme az Úr ólom (által megmért) falon állott, és kezében ólom (= mérőzsinór) volt. 8. És mondotta nekem az Úr: Mit látsz, Ámosz? És mondottam: Ólmot. Erre mondottá az Úr: íme én ólmot bocsátók népem, Izrael közé; nem leszek elnéző többé iránta!» – A látomás azt fejezi ki, hogy az Úr a mérőónnal megméri Izraelt, de ez nem függőleges, nem jó fal! Ezért az Úr nem irgalmaz többé Izraelnek. – Ólom helyett a Hetvenes görög fordítás «kemény kövek»-ről beszél.'— A 9. vers egy beszéd töredékének látszik; talán 6,15-nek folytatása. Izsák magaslatait (héb.), a Vulgáta szerint: «a halvány magaslatait! (v. ö. 16. v.); ugyanannyit jelent, mint Izrael szentélyeit. Karddal támadok Jeroboám háza ellen: a próféta, az Úr nevében beszél. II. Jeroboám fia és utóda, Zakariás, orgyilkos tőre alatt hullott el (Kir. IV. 15,10.).
* 10-17. Ámásziás, a beteli szentély főpapja, megfenyegeti Ámoszt; Ámosz megjövendöli Ámásziás és családja végveszedelmét.
* 10. A beteli szentély főpapja, Ámásziás, lázadással és felségsértéssel vádolja Ámoszt II. Jeroboám király előtt.
* 11. Ámásziás túlozva adja elő Ámosz szavait, ki nem magának II. Jeroboámnak, hanem házának erőszakos kiirtását jövendölte meg.
* 12. Ámásziás a vád után menekülésre szólítja fel Ámoszt a király haragja elől. A beteli főpap tanácsa, hogy Ámosz Júda földén keresse kenyerét prófétálásával, a prófétának nemtelen anyagi indítóokokat tulajdonít prófétai működésének gyakorlásában.
* 14. Ámosz tagadja, hogy a «próféták» rendjéhez tartoznék, mint pl. Illés vagy Elizeus tanítványai, hanem pásztornak és vadfügefa-tenyésztőnek mondja magát, kit
* 15. maga az Úr külön hívással tett meg júdabeli származása ellenére Izrael országának prófétájává.
* 16. Izsák háza (héb.), Vulg. «a halvány háza». (V. ö. 9. v.) Ámásziás meg akarta akadályozni Ámoszt olyan hivatás gyakorlásában, melyet ő közvetlenül az Istentől nyert;
* 17. ezért a kemény és szégyenletes büntetések egész sora vár reá: felesége erkölcstelen életre adja magát, gyermekeit megölik, földjeit elveszik, őt magát pedig fogságba hurcolják. A tisztátalan föld Asszíria.
* 8. d) 1-3. Jelképes látomás az érett gyümölccsel telt kosárról (gyümölcsszedő horogról): Izrael megérett az ítéletre.
* 1. V. ö. 7,1. 4. 7. Érett gyümölccsel telt kosár (héb.), a Vulgáta szerint: ((gyümölcsszedő horog».
* 2. A héber szöveg azt a gondolatot fejezi ki, hogy Izraelt gonoszságai éretté tették az isteni ítéletre, – míg a Vulgáta magát az isteni büntetést domborítja ki.
* 3. A héber szöveg az érthetetlenségig homályos; a Vulgáta a beteli templomra váró büntető ítéletről beszél: a templom romba dől.
* 4-6. Egyes bűnök korholása. Ámosz az adás-vevésben elkövetett csalást és a szegényekkel szemben elkövetett szívtelenséget ostorozza.
* 5. Az újhold ünnepén (minden hónap első napján) a munkával együtt szünetelt az adás-vevés is. Kir. IV. 4,23. szerint újhold ünnepén az emberek ráértek az utazásra. – 5. Az éfáról L. Móz. II. 16,36.; a siklusról. Móz. II. 30,13. magyarázatát. Éfa helyett a Vulgáta egyszerűen «mérték»-et mond.
* 6. A gazdagok a kis adósság fejében rabszolgákká teszik a szűkölködőket, de drága pénzen adják el a gabona értéktelen hulladékát.
* 7-10. Általános nemzeti gyász.
* 7. Jákob (= Izrael népe) büszkesége maga az Úr: az Isten önmagára esküszik. Az Isten hosszú türelme sem tart örökké, annak is egykor vége szakad.
* 8. Célzás az Ámosz idejében szenvedett földrengésre (1,1; 2,14 skk.; 4,11.), mintáz Isten büntető ítéleteinek előképére. A Folyó a Nílus, melynek évről-évre bekövetkező áradására gondol a próféta.
* 9. Amosz korában két nevezetes teljes napfogyatkozás volt Palesztinában: 784 február 9-én és 763 június 15-én; némely szentírásmagyarázó szerint a próféta ezekre céloz.
* 10. A szőrruha és a haj lenyírása a gyásznak szokásos jelei voltak a zsidóknál. A végét, t. í. a gyásznak végét.
* 11-14. Mivel a zsidó nép nem hallgatott az Isten prófétáinak szavára, az Úr elveszi Izraeltől a prófétaság kegyelmét akkor, amikor a nép azt bajában keresve fogja keresni.
* 12. A két tenger a Földközi-tenger és a Holttenger.
* 14. Szamaria vétke az I. Jeroboám által megkezdett borjútisztelet; ez Dánban is divatos volt, sőt e vers tanúsága szerint Bersábe is valamely babonás istentiszteletnek székhelye lehetett.
* 9. e) 1-4. Jelképes látomás: az Úr a beteli szentély fölött áll.
* 1. Üss az ajtó sarkára, a héber szerint: «Üss az oszlop fejére», mely a tetőzetet tartja. Hadd rendüljenek meg a szemöldökfák, a héber szerint: «Hadd rendüljenek meg a küszöbök». Hiszen fösvénység van minden fejen, a héber szerint: «verd le azt mindnyájuk fejére». A vers értelme: az Úr a beteli oltár felett áll és parancsot ad a prófétának, hogy törje össze azt az oszlopot, mely a templom tetőzetét tartja, hadd hulljon le a tetőzet a templomban összegyűlt népre és zúzza azt halálra. (V. ö. Bír. 17,28-30.) Aki megmenekül a pusztulástól, azt másként fogja elérni biztos végzete (2-4.), bármerre is meneküljön. A prófétának adott parancs csak jelképes leírás, nem pedig valóban megtörtént cselekedet.
* 2. V. ö. Abd 4. v.
* 3. A Kármel hegyén számos barlang van, melyek azonban nem nyújthatnak menedéket az üldözötteknek.
* 4. A fogságban sem lesz biztos az elhurcoltak élete: mindenüvé az Isten büntető tekintete követi őket.
* 5-6. A közelmúltnak természeti csapásai; ezeknek emléke a prófétát az Isten végtelen felségére emlékezteti. V. ö. 4,11.
* 5. V. ö. 8,8.
* 6. Lakóhelyét, szószerint: «felmenetelét». Boltozatát (héb.), Vulg. «kötegét». Ámosz az Urat mint a világegyetem hatalmas alkotóját szemléli; az ég az Isten palotájának felső része, e palota alapja pedig a földön áll. A vers vége 5,8-ra emlékeztet.
* 7-8. Az Úr a bűnös Izraelnek époly kevéssé fog megkegyelmezni, mint bármely pogány nemzetnek. – Izraelnek semmiféle jogcíme sincsen a különleges isteni oltalomra, ha nem tartja meg az Úr törvényeit; az Isten szemében Izrael épolyan nemzet, mint akár a megvetett etiopsok, egyiptomiak, filiszteusok vagy szírek. Kappadócia, a héber szerint «Káftor», mely valószínűleg Kréta szigetével azonos. Kiréne, L. 1,5. – A 8. vers második részével kezdődik Ámosz könyvének szép, vigasztaló befejezése: az eljövendő messiási ország rajza.
* 9-15. Az Úr helyreállítja Dávid házának uralmát. – A Messiás boldog kora.
* 9. A fogság, mely Izraelt a pogány nemzetek közé szétszórta, a választott nép számára gyógyító büntetés,
* 10. mely csak a vakmerőén elbizakodott gonoszokat semmisíti meg véglegesen.
* 11. Azon a napon: az Izraelt megtisztító büntető ítélet után. A próféta Dávid házát leomlott hajlékhoz és olyan házhoz hasonlítja, melynek falai telve vannak repedésekkel; ezzel is jelzi Dávid uralkodó családjának gyengeségét. Ez a vers arra vonatkozik, hogy az elszakadt tíz törzs is visszatér Dávid uralma alá.
* 12. A Messiás világuralmát a próféta úgy írja le, mintha ez Dávid király dicsőséges uralkodásának még tökéletesebb újjáéledése volna, mely immár az összes nemzetekre ki fog terjedni. A jövendölést Szent Jakab (Csel. 15,16 sk.) a pogány nemzetek megtérésére magyarázza.
* 13. A próféták a messiási kort mint a legnagyobb termékenység és bőség idejét szokták leírni.
* 14. A vers első felében fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És visszahozom népemnek, Izraelnek foglyait». A szétszórtak összegyűjtése és a Szentföld városainak felépülése szintén a prófétáknak a messiási korról szóló leírásához tartozik. A vers második része a
* 15. verssel együtt a Messiás birodalmában uralkodó békét és teljes biztonságot festi.