Báruk jövendölése - kommentárok

 

* 1. 1-9. A könyv keletkezésének történeti körülményei.

* 1. Báruk próféta életrajzi adatait L. a Bevezetésben. Szedej, a görög szerint: Ászádiás vagy Szádájás. Helkiás nem azonos a mózesi törvényt Jósiás király idejében megtaláló főpappal (Kir. IV. 22,8 skk.).

* 2. Az ötödik esztendőt a próféta Jeruzsálem elfoglalásától (586.) számítja, tehát a 3 skk. versben leírt esemény 581-ben történt. A hónap nevét Báruk nem említi; talán Ab hónapjáról (az ötödik hónapról) van szó, melyben Jeruzsálem a babiloniak hatalmába jutott. (V. ö. Jer. 52,12-13.)

* 3. Ennek a könyvnek az igéit: valószínűleg Báruk könyvének második (3,9-4,4.) és harmadik (4,5-5,9.) részét. Jekoniást (Jóákínt), Júdának utolsóelőtti királyát 597-ben hurcolta a babiloni fogságba Nábukodonozor (Kir. IV. 24,10-16.); de Kir. IV. 25,27-30. (Jer. 52,31-34.) azt mutatja, hogy Jekoniás fogsága – legalább a későbbi években – nem volt túlságosan szigorú, és a zsidó király bizonyos szabadságot élvezett. A Szódi (gör. Szúd) folyó az Eufrátesnek egyik mellékfolyója (csatornája) lehetett; mások szerint maga az Eufrátes.

* 7. Joakim valószínűleg Jeruzsálemben maradt előkelő pap volt.

* 8-9. Szíván a zsidó naptárnak harmadik hónapja; megfelel körülbelül a május közepétől június közepéig terjedő időnek. A Királyok könyve nem szól az itt említett eseményről, arról t. i., hogy Szedekiás király a Nábukodonozor által Jeruzsálemből elhurcolt arany templomi edények (Kir. IV. 24,13.) helyett ezüst edényeket készíttetett. Ez azzal magyarázható, hogy a Szentírás Szedekiás uralkodását amúgy is csak igen röviden adja elő. – A 9. v. a Kir. IV. 25. (Jer. 52.)-ben elbeszélt 586. évi eseményekre céloz. Az összes hatalmasokat, a görög szöveg szerint: «a bilincsbe verteket és a hatalmasokat».

* I. rész. A babiloni zsidók bűnbánata. (1,10-3,8.)

1.10-14. A Bábilóniába húrcolt zsidók levele jeruzsálemi testvéreikhez.

* A 10. versben említett különböző áldozatokról a mózesi törvény bőven beszél. (V. ö. főleg Móz, III. 1-7.) A jeruzsálemi templom égőáldozati oltára a szabad ég alatt állt. Úgy látszik, ez az oltár vagy nem pusztult el, vagy újat állítottak helyébe a visszamaradottak.

* 11. A babiloni királynak békés uralma a fogságba hurcolt zsidók helyzetét is tűrhetővé tette. Az itt említett Baltazár nem lehet azonos a Dán. 5. fejezetében szereplő Baltazárral, ki nem Nábukodonozornak, hanem Nábunáid babiloni királynak volt a fia. Báruk valószínűleg Nábukodonozornak egyik, előttünk ismeretlen fiáról beszél, ki Evilmerodák előtt (561-559.) trónörökös lehetett, de mielőtt a trónra léphetett volna, meghalt vagy kegyvesztett lett.

* 12. Árnyékában: oltalma alatt.

* 14. Ezt a könyvet (= ezt az iratot): a 15. versben kezdődő bűnbánó imádságot. Az Úr templomában, t. i. a templom romjai előtt elterülő udvaron, ahol a zsidók az istentiszteletre összegyűltek. A megfelelő napokon (Vulg. «napon»): a gyülekezés napjain.

* 15b-22. A bűnbánó imádság bevezető része. Az imádság több helyen szórói-szóra egyezik a Dán. 9,4-19-ben olvasható bűnbánó imával, és egyes gondolatait illetőleg a Neh. 9,6-38-ban leírt bűnbánó könyörgéssel. Úgy látszik, hogy Báruk imádsága a későbbi bűnbánó imádságoknak mintája lett.

* 15. Ez a nap: a babiloni fogság ideje.

* 16. Királyainkon: Jóácház királyt háromhavi uralkodás után Nekáó fáraó Egyiptomba hurcolta (Kir. IV. 23,33. 34.), Jekoniást és Szedekiást pedig (az utóbbit megvakítva) Nábukodonozor Babilóniába vitte (Kir. IV. 24,12 skk.; 25,7.).

* 20. V. ö. Móz. III. 26,14 skk.; V. 28,15 skk.

* 2. 1-5. A fenyegető jövendölések beteljesedtek!

* 1. V. ö. Móz. III. 26,14 skk.; V. 28,15 skk.

* 3. L. Móz. V. 28,53; Jer. Sir. 4,10.

* 4. Királyok, a görög szerint: «királyságok».

* 5. V. ö. Móz. V. 28,44.

* 6-10. Alázatos bűnvallomás.

* A 6. vers szinte szószerint megismétli 1,15-t.

* 11-18. Könyörgés a bűnbocsánatért.

* 11. A könyörgő zsidó nép az Urat legnagyobb szeretetének jelére emlékezteti: arra, hogy választottait annak idején Egyiptomból csodálatosan kivezette.

* 13. Az itt említett nemzetek a babiloniak.

* 14. Tenmagadért: hogy a pogányok a zsidó nép romlásából ne következtessenek a zsidók Istenének gyöngeségére.

* 16. Az Úr szent hajléka itt az ég.

* 17. V. ö. Zsolt. 113,17.

* 19-26. A bűnök és a csapások részletesebb felsorolása.

* 19. Atyáink szó után a görög szövegben: «és királyaink» áll.

* 20. A próféták által: különösen Jeremiás próféta által.

* A 21-23. versben Báruk röviden összefoglalja mestere, Jeremiás prófétai intelmeinek alapgondolatait. (V. ö. Jer. 7,34; 16,9; 25,10, 11; 27,12.).

* 21. És nyakatokat szavak a görögben nem olvashatók.

* 24-25. Utalás Jer. 8,1-re és a Joakim király ellen mondott jövendölésre (Jer. 22,19; 36,30.). – Nem hallgattak szavadra, a görögben: «nem hallgattunk szavadra».

* 27-35. Az Isten jóságába s a jobb jövőbe vetett remény. V. ö. Móz. III. 26,42-45.

* 35. V. ö. Jer. 31,31-34. (Zsid. 8,8 skk.) A más szó a görögben hiányzik.

* 3. 1-8. A bűnbánó imádságnak bizalommal teljes befejezése.

* 2. Mert irgalmas Isten vagy. Könyörülj meg rajtunk szavak a görög szövegben nem olvashatók.

* 5. A zsidó nép nem önérdemeiben, hanem az Isten végtelen irgalmában reménykedik.

* II. rész. Az isteni bölcseség Izrael népe között jelent meg. (3,9-4,4.)

3. 9-14. Izrael azért szenvedi a fogságot, mert elhagyta az isteni bölcseséget.

* 9. Az élet parancsai: az itt olvasható prófétai oktatás.

* 12. A bölcseség forrása a zsidó számára a mózesi törvény volt.

* 14. Az isteni törvény megtartása a legnagyobb javakat biztosította a választott népnek. V. ö. Móz. III. 26,1-13; V. 28,l-14.

* 15-23. A világ bölcsei nem ismerték meg az igazi, isteni bölcseséget.

* 15. Annak: az isteni bölcseségnek. Ki hatolt be kincseibe? = ki értette meg a bölcseség nagy értékét?

* 20-21. Egyik nemzedék a másikat váltotta föl, de az igazi bölcseséget (gör.) nem ismerték meg. A 21. vers a görögben így hangzik: «Sem meg nem értették ösvényeit, – Sem fel nem fogták; – Fiaik távol maradtak útjuktól».

* 22-23. A próféta néhány, az ókorban bölcseségéről és nagy utazásain szerzett tapasztalatairól híres nemzetet sorol fel, melyek azonban szintén nem jutottak az igazi bölcseség birtokába. Témán (a mai Teima Arábiában) a Jób könyvében szereplő bölcs Elifáz hazája (Jób 2,11.) Agár fiai az arabok (Izmáél utódai), Merra (a görög szerint: «Merran») is valamely arab törzs neve (egyes magyarázók szerint Medán, azaz Mádián). A mesemondók a bölcs mondások és tanítómesék előadói.

* 24-38. Izraelnek örök dicsősége, hogy az isteni bölcseség az ő körében jelent meg.

* 24. Az Isten háza és az ő birtokának helye az egész világ.

* 26-28. Az Isten a bölcseséget nem az anyagi erő és a hatalom mértéke szerint adja. Ennek igazolására a próféta az ős világ óriásaira (Móz. I. 6,1-4.) hivatkozik, kik minden erejük mellett is elvesztek bűneik miatt a vízözönben.

* 27b. a görög szerint így szól: «És nem nekik adta meg a tudás útját».

* 29-31. A szent szerző az igazi (isteni) bölcseségről beszél, melyet különös isteni kinyilatkoztatás nélkül senki sem találhatott meg,

* 32. mert azt egyedül csak az Úr ismeri. Az isteni bölcseség felségesen megnyilvánult a világ teremtésében. örök időre: a világegyetem egész tartamára. V. ö. Préd. 1,4.

* 37. A mózesi törvény az isteni bölcseségnek kinyilatkoztatása Izrael előtt.

* 38. V. ö. Jób. 28; Péld. 8,22-3,6; Bölcs. 9,10; Jéz. Sir. f. 24,5-31. – Számos katholikus értelmező ezt a verset az örök isteni Bölcseség megtestesülésére magyarázza.

* 4. 1-4. Az isteni törvény Izrael dicsősége.

* 1. Ez: a 3, 37-ben említett isteni bölcseség Mózes törvényében nyilatkozott meg. Az örök szó jelentéséről L. Móz. I. 17,13. V. ö. Mát. 5,17-19. Mindazok ... meghalnak: v. ö. Móz. III. 26; V. 28. 29.

* 2. Azt: az isteni törvényt. Az úton (= életedben) kifejezés a görögben hiányzik.

* 3. Ne add másnak dicsőségedet stb.: azzal, hogy az isteni törvényt elhagyva más isteneknek szolgálsz.

* III. rész. Sión gyásza. (4,5-35.)

5-9b. A próféta vigasztaló szava Sionhoz.

* 7. A szellemek a hamis istenek. Az örök Istent szavak a görögben hiányzanak.

* 8. V. ö. Móz. V. 32,18. Az Istent, a görög szerint: «az örök Istent».

* 9a. Ez: Jeruzsálem.

* 9c-13. Sión elvesztette gyermekeit. A próféta megszemélyesíti Siont, mint fiainak elvesztésén kesergő özvegyet.

* 9c. V. ö. Jer. Sir. 1,12.

* 12. Sokan: a Sionnal egykor szövetségben élő nemzetek. V. ö. Jer. Sir. 1,2. 17. És egyedül állok szavak a görögben nem olvashatók.

* 13. A fegyelem ösvényein (gör.), Vulg. «az ő igazságának ösvényein».

* 14-16. A babiloni fogságba való hurcolásnak költői rajza. V. ö. Móz. V. 28,49; Iz. 33,19.

* 15. Az arcátlan és másnyelvű nép a babiloni nemzet,

* 16. A magános nő az Istentől elhagyott Sión (Jer. Sir. 1,1. stb.). Az özvegy szerettei: a megszemélyesített Sión fiai.

* 17-20. Sión gyásza és tehetetlensége, melyen csak az Úr tud segíteni.

* 20. A könyörgés szőrruhája a bűnbánatnak külső jele.

* 21-26. Bizalom az Úr jóságában és a jobb jövőben.

* 22. Az Örökkévalótól (gör.), Vulg. «örökké».

* 23. Sión bizalommal reméli, hogy a babiloni fogság egykor véget ér. V. ö. Jer. 25,11; 29,10.

* 24. Mejyet reátok hozott az Isten, szószerint: «az Istentől». Az Örökkévaló fényességével (gör.), Vulg. «örök fényességgel». V. ö. Izaiás könyve második és harmadik részének (40-66.) nagyszerű jövendöléseit Sión helyreállításáról és a messiási boldog időről.

* 25. Az Isten szó csak a görög szövegben olvasható. A Babilóniára váró végromlás. V. ö. Iz. 13. 14; Jer. 50. 51; Hab. 2. stb.

* 26. A fogságba hurcolt zsidók szenvedései.

* 27-29. A zsidó nép a fogságban az Istenhez tér.

* 27. Ki elvitt titeket: az Isten.

* 30-35. Sión ellenségei, elsősorban Babilon, megbűnhödnek.

* 30. Ki neveden szólít: az Isten. A névadás a régiek szemében a teljes lefoglalást jelentette annak számára, aki a nevet adta.

* 32. Az a város, mely átvette fiaidat (t. i. mint rabszolgákat): Babilon.

* 35. V. ö. Iz. 13,21. 22; 33,14; Jer. 50,32. 39. A régiek képzelete szerint az elhagyott romok között ártó szellemek tanyáznak.

* IV. rész. A Jeruzsálemre váró nagyszerű jövő. (4,35-5,9.)

4. 36-37. V. ö. Izaiás 40-66. fej., főleg 49,12. 18.

* 36. Kelet felé: Babilónia felé.

* 37. A szent szerző költői módon írja le a szétszórt zsidóság összegyűjtését és visszatérését hazájába. A költői leírás az 5. fejezetben folytatódik.

* 5. 1-4. Sión a legnagyobb öröm külső jeleivel várja vissza száműzött gyermekeit.

* 1. Az egyes szóképek itt és a – 2. versben az előadás élénkítésére szolgálnalt. A 2. versben a fordítás a görög szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Körülvesz téged az Isten az igazság palástjával, – És fejedre teszi az örök dicsőség koronáját».

* 3. Az Isten fényessége az ő dicsősége, melyet Izrael megszabadításával az egész világnak megmutat.

* 4. Sionnak új neve kifejezi a teljes kiengesztelődést az Isten és egykor hűtlen, de a fogságban megtért választott népe között.

* 5-9. A fogságból visszatérő zsidók diadalútja. V. ö. 4,36 sk. és Izaiás könyve második részének számos költői részletét (40,1 skk.; 49,12. 18 skk. stb.).

* 5. A magaslat a Sión hegye. Jeruzsálem mintegy a Sión hegyéről szemléli gyermekeinek diadalmas visszatérését.

* 6. Mini a királyi trónt (gör.) Vulg. «mint az ország fiait». V. ö. Iz. 49,22-23; 66,20.

* 7-8. V. ö. Iz. 40,3-4.

* 7. A völgyeket, gör. «a szakadékokat». Hogy bizton (Vulg. «buzgón») haladhasson Izrael, t. i. a száműzetés helyéről hazája felé. — 9. Az Isten dicsőségének fénye egyes magyarázók szerint célzás a zsidókat a pusztai vándorlás alkalmával vezető tűzoszlopra (Móz. II. 13,21. stb.).

* FÜGGELÉK. Jeremiás levele. (6. fej.)

A levél címe elmondja Jeremiás levele keletkezésének körülményeit. Jeremiás könyve erről a levélről nem beszél, de minden szava kitűnően beleillik a nagy próféta korába. Az egész levélnek egyetlen tárgya van: a fogságba induló zsidókat visszatartani a bálványozástól. Ezért a próféta igen kézzelfogható módon írja le a bálványok semmiségét és a bálványozásnak esztelenségét. (V. ö. Jer. 10,1-16.)

* 1-6. A fogságba hurcolt zsidók ne féljenek a babiloniak isteneitől.

* 2. A hét nemzedéket a magyarázók itt hetven esztendőre értik. V. ö. Jer. 25,11; 29,10.

* 4. Tőlük: a bálványoktól.

* 6. A görög szerint: «az én angyalom ... pedig számon kéri lelketeket», – azaz bosszút áll értetek. Az Úr angyala: v. ö. Móz. I. 16,7; II. 14,19; 23,20. 23; 32,34; 33,2; IV. 20,16.

* 7-15a. A bálványok tehetetlen szobrok.

* 8-9. A fordítás a világosabb görög szöveget követi. A Vulgátában a 8. vers és a 9. vers első része így hangzik: 8. «És mint a cicomát kedvelő leány számára aranyat vesznek elő, és (317 készítik őket. 9. Van ugyan isteneik fején aranykorona» stb.

* A 10. vers második része a görög szöveg szerint így hangzik: «Akárcsak az embereket, díszes ruhákba öltöztetik az ezüstből való isteneket meg az aranyból és fából való isteneket». A parázna személyek Istar istennő papnői.

* 11. A féregtől (gör.), Vulg. «a molytól».

* 12. A szent szerző az igaz Istent, kinek nincsen ruházata, ellentétbe állítja a bíbor-ruhába öltöztetett bálványszobrokkal.

* 13. Mint az ország emberi bírájának (gör.), Vulg. «mint (valami) embernek, mint az ország bírájának».

* 15a. mint állandó refrain újra meg újra visszatér a 22. 28. 39. 44. 51. 55. 63. 64. és 68. versben.

* 15b-22. Az előbbi gondolat folytatása.

* 17. A fordítás a görög szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És amint a király megsértője körül elreteszelik az ajtókat, vagy mint a sírba vitt halottat, úgy őrzik a papok» ... stb. A bálványszobrokat úgy őrzik, mint a börtönbe zárt foglyot vagy a halálra ítéltet.

* 18. Még pedig sokat, a görög szerint: «többet mint maguknak».

* 23-28. A bálványok olyanok, mint a halottak.

* 25. Nincsen lábuk: nem használhatják lábukat. V. ö. Jer. 10,5; Zsolt. 113,7.

* 26. Az utolsó verstag előtt a görög szövegben a következő gondolatot olvassuk: «Ha leesik, nem kel többé fel».

* 27. V. ö. Dán. 14,14. Vesznek belőlük, a görög szerint: «besóznak belőlük». A mózesi törvény szerint a tizedekből a szegényeknek is kellett juttatni (Móz. V. 14,28-29.).

* 28. A gyermekágyasokat és a havibajosokat a mózesi törvény tisztátalanoknak tartotta (Móz. III. 12,2 skk.; 15,19 skk.; 15,33.).

* 29-39. A bálványok nem tehetnek sem jót, sem rosszat.

* 29. A mózesi törvény az asszonyokat általában kizárta az áldozati cselekményekből.

* 30. A ruha megszakítása, a fej és a szakáll leborotválása a gyász jelei voltak, melyeket a mózesi törvény nem engedett meg a papoknak (Móz. III. 21,5.). – A 30. és a – 31. vers talán Tammúz (Adonis) pogány isten halálának siratására céloz.

* 34. Sem a rosszat nem viszonozhatják, a görög szerint: «... nem adhatnak még egy rézpénzt sem».

* 40-44. A bálványok tisztelete oktalanság, és együtt jár az erkölcstelenséggel.

* 40. A káldeusok annyiban bánnak tiszteletlenül isteneikkel, hogy olyasmit követelnek tőlük, amihez erejük nincs, és így mintegy kigúnyolják őket. – A vers vége a görögben így hangzik: «... mintha meg tudná hallani!»

* 41. A görög szerint a vers második tagja így hangzik: «De bár észreveszik ezt, nem tudják elhagyni őket (= bálványaikat), mert nincsen értelmük».

* 42-43. Az öv vagy szalag az Istar istennőnek tett fogadalmat jelképezi; amely férfi az illető nőt megkívánta, elszakította szalagját. – Korpát (gör.), Vulg. «olajbogyók magvát». A régi Keleten a korpa égetése varázsszer volt szerelmi vágyak felgerjesztésére.

* 45-51. A bálvány emberi kéz alkotása.

* 45. A mesteremberek (gör.), Vulg. «a papok». V. ö. Bölcs. 13,11-19; Iz. 44,10-20.

* 46. Halandó ember nem alkothat halhatatlan istent.

* 51. A görög szerint ez a vers így hangzik: «Ki ne tudná tehát, hogy ők nem istenek?» stb.

* 52-55. A halványak tehetetlenek.

* 55. A harcosok előtt (gör.), Vulg. «a háború előtt».

* 56-58. A halványak sem maguknak, sem tisztelőiknek nem használhatnak semmit sem.

* 58. Mert azzal birtokosa dicsekszik, a görög szerint: «melyet birtokosa felhasznál». A mondat végéhez a görög szöveg hozzáteszi: «vagy fából való szobornak a királyi palotában, mint hamis isteneknek».

* 59-64. A természeti tünemények szépsége és ereje messze fölülmúlja a halványakat.

* 62. Ők: a bálványok.

* 63. Más mifélét, a görög szerint: «jót».

* 65-68. A bálványok nyomorultabbak az állatoknál.

* 66. Szép ellentét Móz. I. 1,14-19-cel.

* 69-72. A bálványok gyalázattá lesznek a földön.

* 71. Bársony helyett a görög szöveg «márvány»-t mond. Ez a kifejezés a legerősebb érv a mellett, hogy Jeremiás levelének eredeti szövege a héber volt; a megfelelő héber szó ugyanis egyaránt jelent bársonyt és márványt.