BÖLCSESÉG KÖNYVE.
Jelen könyv e nevet azért viseli, mivel benne a bölcseség, t. i. az Isten ismerete és félelme, tanítások és példák által ajánltatik. A sz. iró benne Izrael legbölcsebb királyát, Salamont beszélteti. Ki különösen figyelmeztet Isten dijosztó igazságára, mely a jámborokra úgy, mint a gonoszokra vár (1,1–6,8.), és fölhí a bölcseség utáni törekvésre, mely valódi uralomra és halhatatlanságra vezet (6,9. v. 7. r.). Ezek után fog tulajdonképen a tárgyaláshoz, a bölcseség előnyeit előbb saját életéből (7–9. r.), azután a szentirási történetből (10. r.) rajzolván, melyből különösen kitűnik, mily büntetésre méltó (11. 12. r.) esztelenség a bálványozás, és teljes ellentéte a bölcseségnek (13–19. r.). – Ki legyen e könyv szerzője, nem tudatik. A legtöbb s legjelesebb irásértelmezők véleménye oda hajlik, hogy valamely tudós izraelita a makkabeusok korszakában írta, midőn némely hitehagyott zsidók, hogy az üldözést elkerűljék, a pogány bölcseséget és bálványimádást akarták behozni. E könyv eredetileg görög nyelven íratott. Ez oknál fogva, és mivel későbbi eredetű, némely zsidók által a szent könyvek gyűjteményéből kihagyatott. De a kathol. egyházban mindenkor azon hit uralkodott, hogy ez is a Szentlélek által sugallott könyv, mit több zsinat, különösen a trienti egyetemes gyülekezet minden kétségen kivűl helyezett.
Bölcs 1,1
a religiót és erényt.
Bölcs 1,1
Mások így: ti kormányzók a földön. – Salamon, kit e könyv szerzője beszéltet (lásd 7. r.), előbb a hozzá hasonlókhoz szól, de ez által azért mindenkinek ad bölcs tanítást.
Bölcs 1,1
úgy képzeljétek őt, a mint van, mint a jóknak jutalmazóját és a gonoszoknak büntetőjét. Mások szerint: Gondoljatok az Úrra jósággal (jó cselekedetek által).
őszintén és osztatlan szivvel.
Kik nem ingerlik haragra hitetlenség, kétkedés és bűn által.
Bölcs 1,3
az Istené.
a hitetleneket és gonoszokat. Mások szerint: A megkisértett (tulajdon) erő őt (az ember) esztelennek tünteti elé.
Csak az erényes ember szereti a religio tanításait és gyakorlatait; a bűnök rabszolgája nem fogja föl annak szellemét, mivel az ő hajlamainak ellenszegűl, s ő megveti, becsteleníti azt.
Bölcs 1,5
a bölcseség átalában.
Bölcs 1,5
oly emberektől, kik istentelen életök által az Istent megtagadják, habár őt külső szertartásokkal vallják is, különösen oly emberektől, kik a bálványozás semmiségét belátják ugyan, de félelemből és haszonlesésből mégis ahhoz tartanak (Lásd a bevezetést).
Mások szerint: megboszúlja magát (a büntetés által). Mások másképen.
Bölcs 1,6
A görög szerint: emberszerető.
Bölcs 1,6
A gonoszt átalán, ki az erényt és religiót káromolja, mert ezek őt feddik. A sz. iró különösen korának azon istenteleneit látszott szem előtt tartani, kik a korszellemnek hódoltak, az atyai vallást elhagyták, és hogy cselekvésmódjokat igazolják, az Isten buzgó tisztelőit káromolták.
ismeri legtitkosabb szándékát is.
Bölcs 1,10
az isteni boszúállás füle, az Istené, ki más Istent nem tűr maga mellett, és egyedűl kiván tiszteltetni (Lásd Móz. II. 20,5. 34,14.).
ama zúgolódó beszéd, mely az isteni szolgálat terhe és egyéb szenvedések miatt panaszkodik. A makkabeusi korszakban a szírus királyok alatt sok bajjal kellett a zsidóknak küszködni, a miért sokan Isten ellen zúgolódtak, és a pogányságra tértek át (Makkab. I. 1,14.).
Bölcs 1,11
nem marad büntetés nélkül.
felebarátjának megszólása és rágalmazása által (sz. Ágost.).
Bölcs 1,12
bűn és gonoszság által.
Vétkezni annyit tesz, mint a lélek halálát keresni, melynek a testi halál természetes és szükségképen következése.
Minden, a mit Isten teremtett, jó volt (Móz. I. 1,10.); a bűn után esett az emberrel átok alá a természet (Móz. I. 3,17–19.), s jött a földre a pokol országa. Mások a görögöt igy: Üdvhozó a világ eredete, és nem volt benne a romlásnak semmi szere, sem a pokolnak országa a földön.
Az eredeti vagy az ismét visszanyert megigazúlásnak testre és lélekre nézve boldog halhatatlanság a következése.
Bölcs 1,16
a halált.
Az istentelenek eléidézik a halált szavakkal, mert a halhatatlanságot tagadják (Bölcs. 2,2–21.), és örök megsemmisűlést ohajtanak; eléidézik cselekedetekkel, mert szenvedélyeiknek élnek, minek következése testi és lelki halál. Barátjoknak tartják őt, a mennyiben hiszik, hogy csak késő vénségben fogja őket elragadni, s akkor minden szenvedéstől megszabadítani. Hogy ezt elérhessék, mitegy szövetségre lépnek vele, s igy megérdemlik, hogy testileg és lelkileg martalékaúl essenek.
Bölcs 2,1
A szent író megczáfolja e részben amaz istentelenek állításait, kik a jövendő életet tagadják, és az érzéki élvet, mint az ember egyetlen javát magasztalják.
Bölcs 2,1
Mások szerint: fáradságos.
Bölcs 2,1
azaz: nincs szabadúlás, mint a görög határozottabban kifejezi.
Miután sok szenvedés közt csak rövid ideig élünk, és szabadúlás nélkül, valamint meg kell halnunk a nélkül, hogy reményünk lehetne visszatérni az életbe, tehát – a következtetést lásd 6. v.
Bölcs 2,2
A görög szerint: véletlenűl.
Bölcs 2,2
mint a füst.
Valamint a füst és szikra semmivé enyészik, úgy a mi életünk is. A görög szerint …szikra szívünk mozdúlatában (szivünk mozdulata által előidézve).
E szavak: és elmúlik életünk… leveretett, a mi görög szövegünkben a 4. vershez vannak csatolva.
Ha a régiek valamely épületet vagy sírüreget gondosan akartak elzárni, bejárását lepecsételték. Lásd Dán. 14,10. Máté 27,66.
a nélkül, hogy élveznők. Mások szerint: ne mulasszuk el a tavaszi virágokat. Mások másképen.
hogy azon virágokat ne szaggassunk. A virágok itt az örömek és kéjek helyett vétetnek. E szavak: egy mező stb. hiányzanak a görögben.
Enni, inni, jólétben kéjelegni, ez a mi rendeltetésünk.
A bujálkodó, kegyetlen, úgymond sz. Ágoston.
Bölcs 2,11
azaz: a mit megtehetünk, az legyen törvényünk.
mert mi az, ha mi a szegényeket, özvegyeket, véneket elnyomjuk, megöljük; ezek erőtlenek, kik a világnak semmi szolgálatot nem tehetnek.
Bölcs 2,12
A görög szerint: vessünk cselt az igaznak.
Bölcs 2,12
azaz: mert terhünkre van, mint a görög szöveg mondja.
A mi itt és a következőkben az istenteleneknek az igazak iránti viseletökről átalán mondatik, a sz. atyák szerint prófétailag egyszersmind azon üldözésekre vonatkozik, melyekkel a zsidók az Isten Fia ellen támadni merészeltek. A mondottak teljesen össze is hangzanak az evangéliomi történettel. Lásd Máté 23,25. Ján. 7,19. Luk. 11,39.45.
Bölcs 2,13
Lásd Ján. 7,19. 8,24. 17,3.
Lásd Máté 27,43.
Lásd Máté 9,4. Luk. 6,8.
Bölcs 2,16
hiábavalóságba merűlteknek. A görög szerint: igaztalanoknak, alávalóknak. Lásd Ján. 8,39.
készebb meghalni az igazakkal, hogy ezek sorsában részesűljön, mintsem velünk élni.
Ehhez némileg hasonlót mondottak Józsefnek, Krisztus előképének, istentelen testvérei (Móz. I. 37,20.).
béketürő vagy türelmetlen nyilatkozataiból fog kitűnni, valóban igaz-e, vagy képmutató?
Bölcs 2,22
Nem tudják, mily titkos czéljai vannak Istennek a jámborok szenvedéseinél.
az igazak megtiszteltetését (jövendő jutalmát). Ha ez istentelenek értenék az Isten szándékait, és dijosztó itéletében hinnének, máskép itélnének az igazakról.
Bölcs 2,23
örökkévalóságra. A hitetlen gonoszok tagadják ugyan a halhatatlanságot, de ez az embernek osztályrészeül van teremtve. A halál csak az ördög munkája (ki Isten művét egészen el nem rombolhatja).
Mások a görögöt így: saját lényének képére.
Az ördög megirigylette az első emberek boldogságát, és elcsábitotta őket, (lásd Móz. I. 3,1. Ján. 8,44. Ján. I. 3,8.).
Az istentelenek, mint az ördög, arra törekszenek, hogy az igazakat üldözzék és megöljék, ámde ezzel nem érnek czélt, mint a következő rész tanítja.
Bölcs 3,1
A görögben: semmi gyötrelem.
Az istentelenek üldözik az igazakat mindhalálig, de ezek Isten oltalmában vannak, és ha meghalnak is, a halálnak semmi keserűsége sincs rájok nézve. A kathol. egyház ezeket s a következő (2–10. v.) igéket a sz. vértanúk győzelmére és örök jutalmára alkalmazza.
vigasztalódva érzik magokat, jutalmokra tekintvén az örök életben.
ők teljes (boldog) halhatatlanságot reménylenek.
azaz, rövid ideig és kevés szenvedéssel az örökké tartandó örömekhez képest. Rom. 8,18.
Bölcs 3,6
megtisztította.
Bölcs 3,6
azaz, egészen, tökéletesen. Az égőáldozat különbözött a bűn- és békeáldozatoktól, mennyiben amaz, az áldozónak Isten iránti teljes önmegadása jelképeűl, egészen elégettetett. A sz. vértanúk, kik testöket és lelköket egészen Istennek áldozták, valódi égőáldozatok voltak.
midőn a dijosztás ideje, különösen az utolsóitélet napja elérkezik, el fogják nyerni jutalmokat.
Itéletnapkor az igazak megdicsőűlve, és az istentelenek fölött uralkodva, jelennek meg, és mint a száraz nádasban (a görög szerint: tarlón) terjedő láng. Lásd Zakar. 12,6. Máté 13,43.
Bölcs 3,8
Tulajdonképen az isteni törvény az, mi az istenteleneket itéli. De mivel az igazak e törvényt életökben követték és kitűntették, ennyiben mondhatók a jámborok az istentelenek bíráinak. Ugyanezen eszme van kifejezve Máté 19,28. Jel. 3,21.
Urokkal egy szent községet fognak képezni, melynek ő pásztora, atyja és királya mindörökké.
Bölcs 3,9
megtanúlják érteni, vagy, tapasztalni fogják, hogy ő szavát megtartja.
Bölcs 3,9
az ő népe lesznek.
Az igazak (a benne bízók és szeretők) meg fogják nyerni, a mit ő igért, és az ő népe lesznek; és kegyelem, béke (örök boldogság) lesz osztályrészök.
érzületök szerint, azaz, mivel a halhatatlanságot tagadták, s már a földön elszakasztották magokat Istentől és az ő igaz hiveitől, valósággal örök halállal halnak meg, és Istentől s az ő szentjeitől mindörökre el lesznek szakasztva.
nincs mit remélniök itt úgy mint ott, sem a jelenre, sem az örökkévalóságra nézve nem hoznak létre valami hasznost és maradandót.
Istenről elfelejtkezők, férjeik példája szerint (lásd Zsolt. 13,1.), fajtalanok (Péld. 9,13.) és házasságtörők (13. 16. v.).
Bölcs 3,13
azaz, szerencsétlen, mert bűnben fogantatott és neveltetett.
Bölcs 3,13
azaz, boldogabb a férjtelen, ki ily vétkekről mit sem tud, mint az ily fajtalanságban és házasságtörésben élő asszony.
szószerint: midőn a szent lelkek (utolsó itéletnapkor) megpróbáltatnak.
A herélt 27ldogabb, mint az ily istentelen férj; mert a herélt, habár e földön alkalmatlan templomi szolgálatra (Móz. V. 23,1.), Isten templomában, mennyben, ha ártatlan s Istennek tetsző életet élt, különös jutalmat nyer. Izai. 56,3.4. Némely értelmezők szerint, e két versben valamint a 2,1. átalán a nőtlenség dicsértetik. Habár ennek az összefüggés kevésbbé kedvez, mégis a betűszerinti értelem különösen a mi latin fordításunkban megengedi azt; a miért az egyház is e tekintetből a keresztény szüzeket a papi zsolozsmában fertőzetleneknek nevezi, kik bűnben az ágyat nem ismerik. A házas ágy annyiban neveztetik így, a mennyiben a nemzés és szülés által onnan tenyészik tovább az eredeti bűn.
az ily gyermekek, kik házasságtörő szüleiket az istentelenségben követik.
szó szerint: sem megszólítatásuk az ismeret napján. Az itélet napján tartandó igazolás a szentirásban ismerésnek neveztetik. Lásd Máté 7,23.
helyeslést és igazolást nyer. Lásd Bölcs 3. r. 23-ik jegyz. E vers képezi a záradékot az előbbi részben mondottakhoz.
Bölcs 4,2
az erényes, tiszta (házasság- és gyermek nélküli) nemzetség. Mások szerint: ha az (t. i. az erény) jelen van, mi egyre megyen.
E vers értelme: Az ily nemzetség, életében követésűl szolgál, halál után nélkülözzük azt épen az ő fölséges példája miatt.
Bölcs 4,3
nem éri el czélját, mert nem boldogúl.
Lásd Bölcs. 3,16.
Ha az istentelenek gyermekeket nemzenek is, ezek büntetésűl hamar elhalnak, vagy oly fanyar, hasztalan gyümölcsök lesznek, mint szülőik.
származásukról a törvény előtt és azon kivűl.
Bölcs 4,7
mint a görög szöveg is kifejezi.
azaz: ment lesz a kárhozat tüzétől. Krisztus előtt a jámborok jutalmazása csak fájdalom nélküli állapotnak, nyugalomnak mondathatott, mivel ő nyitotta meg a mennyországot. Valamint eddig megczáfoltatott az istentelenek azon véleménye, mintha a gyermekek sokasága már magában is nagy becscsel bírna, s azok nyerésére az erény rovására is törekedni lehetne; ugy most ugyanazok másik véleménye is megtámadtatik, melynélfogva a hosszú élet különös értékű jónak mondatik, s annak elérésére a religio hátravetésével is iparkodni lehetne. A sz. iró ellenben tanítja: hogy a gyermekek sokasága magában véve még jónak nem mondható, sőt inkább a bűnös ágyból nemzett gyermekek szülőikkel együtt elvesznek: mig a tiszta, a gyermektelen oly jót bír az erényben, mely őt ideiglen és örökké boldoggá teszi; hasonlóképen a hosszú élet sem jó még magában véve, hanem csak akkor, ha az bölcseséggel és erénynyel van egybekapcsolva; és az igaz, ha idő előtt múlik is ki, oly jót bír az erényben, mely őt örökre boldoggá teszi. Az ő kora halála korán sem büntetés, hanem Isten bölcs rendeléséből az ő üdvére méretett rája (10–15. v.).
Kora halálának oka nem a büntetés, hanem az ő tökéletes állapota és a világ romlottsága, melyből ki kellett ragadtatnia.
Bölcs 4,12
a tévedés és csalárd gonoszság.
Bölcs 4,12
elvakítja szemeinket, hogy azt, mi jó és igaz, csak homályosan vagy épen nem ismerjük meg.
a bennünk lakozó, s majd ezt majd azt áhító kivánság.
az emberek.
Bölcs 4,16
az ő tökélyre vitt és erénynek szentelt élete által. Lásd Bölcs. 3. r. 10-ik jegyz.
ki hosszú idő alatt nem tette meg azt, mit az ifjúságában elhunyt igaz rövid idő alatt létesített.
Bölcs 4,18
mint esztelent, kinek mit sem használt jámborsága.
gondolkozás- és cselekvésmódjokat, mint bolondságot ismeri föl.
Bölcs 4,19
vagy taszíttatnak le magas állásukból.
Bölcs 4,19
A görög szerint: és azután hirtelen és szó nélkül letaszitja őket.
megfosztja őket minden reménytől.
a közitélet napjain.
Bölcs 5,1
A közitéletkor (Bölcs. 4,20.), és mikor az istentelenek a kárhozat helyére jutnak (alább 14. v.).
kik az ő munkáikat a földön meghiúsitani törekedtek. A görög szerint: kik az ő munkáikat elvetették (szenvedéseiket figyelembe nem vették), az örök boldogság utáni fáradalmaikat kinevették (kigúnyolták).
Mások szerint: egymás között.
osztályrészök.
A világnak és örömeinek szolgálni sokkal nehezebb, mint az Istennek; ezt elismerik magok az istentelenek is.
Valamint e tárgyak átmennek a nélkül, hogy nyomot hagynának magok után, úgy tűnik el az élet (13. v.), a kéj (8. v.), és a remény az érzéki örömnek tartósságához (15. v.) az istenteleneknél.
Bölcs 5,13
állandó nyomáúl eltöltött életünknek.
hanem mivel csak gonoszt cselekedtünk, életünk semmivé lett, s így teljesen a halál martalékaivá lettünk.
E vers nincs meg a görögben.
Bölcs 5,15
Mások szerint: mint a por. Mások másképen.
Mások szerint: mint a dér.
Az igaznak élete, öröme és reménye nem szűnik meg (vesd össze: 6-ik jegyz.); mennyire különbözik tehát az ő sorsa az istentelenétől!
Bölcs 5,17
Az igazak egykor az Istennel uralkodnak (Bölcs. 3,8. Jel. 4,10. 7,15.) már az itélet napján, melyről itt közelebbről szó vagyon, a mennyiben ők a rajtok kijelentett törvény által az istenteleneket elitélik, (Lásd 3. r. 10-ik jegyz.).
szintén épen itéletnapkor az istentelenek ellen. A sz. iró itt lefesti a világitéletet, mint nyer Isten győzedelmet az istentelenek fölött törvényének hatalma által, a mennyiben ez az ő éltöket kárhoztatja; sőt még a teremtmények által is, a mennyiben ezek az istenteleneket elhagyják.
A jelenések könyvében leiratnak a büntetések, melyekkel Isten világ végezetével az istenteleneket sujtani fogja.
azaz: a természetnek mindazon rettentő jeleneteit, melyek a földet pusztasággá teendik, a földre hozza az ő iszonyú gonoszságuk, melylyel minden szentet, magától az Istentől rendelt hatalmat is lerombolni törekedtek.
Miután a sz. iró eddig a jámborok (bölcsek) boldog állapotját és az istentelenek (az esztelenek) szomorú sorsát ábrázolta, s ez által a bölcseséget az ő áldásos következéseinél fogva ajánlotta, most fölhíjja egyenesen mindenek előtt a föld fejedelmeit és nagyjait, hogy a bölcseséget kövessék, melyben részesűlnek mindazok, kik azt komoly szeretettel keresik, és mely mindenkit igazi uralomra és halhatatlanságra vezet.
egész föld bírái.
Mert a nagyok vétkei legtöbbnyire okai a nép bűneinek; és mennél inkább adósai a nagyok Istennek, ki őket fölemelte és mások fölött kitűntette, annál vétkesebb és büntetésre méltóbb az ő hálátlanságuk, midőn őt megbántják.
csekély büntetés. A csekélytől, ki csak egy talentomot nyert, csak egy kivántatik. Neki kevesebb teljesítendő kötelességei vannak, mint az előljárónak; és ha e keveset sem teljesíti egész híven, mégis menthető, mert gyakran nincs alkalma kellő tiszta belátást szerezni kötelességei köréről, és mert ez élet szenvedései és viszontagságai, melyeknek jobban ki van téve, mint az előkelők, elkövetett hibáinak egyik engesztelő lerovásáúl vehetők; ellenben az előkelő, az előljáró, ha kötelességeiben hűtelen, szigorú büntetést érdemel, mert nem lehet róla föltenni, hogy kötelességei iránt tudatlanságban vagyon, és a jó által, melyet ez életben nyer, annál inkább ösztönöztetik, hogy Istennek szolgáljon.
és ne tévedjetek.
az igazi életuton lesztek.
Bölcs 6,15
annak keresésében. Péld. 8,17.
Az isteni Bölcseség maga mondja önmagáról (Jel. 3,20.): Ime az ajtó előtt állok és zörgetek; ha ki hallja az én szómat, és megnyítja nekem az ajtót, bemegyek hozzája. Itt a sz. iró a bölcseséget személyesítve hozza föl, jelentvén, hogy a teremtetlen Bölcseségről, az Isten Fiáról beszél, s ennek csak kifolyása a teremtett bölcseség, mely az embereknek jut osztályrészűl, s mely az Isten ismeretében és félelmében áll. Vesd össze Péld. 8. és Bölcs. 7,27. E benső egyesűlés miatt, mely a teremtetlen és teremtett bölcseség közt vagyon, megtörténik, hogy a sz. író az egyikről és másikról gyakran egyszerre szól, és egyikről a másikra észrevétlenűl tér által.
nem kell soká törődnie, mikép nyerje meg a bölcseséget, mert ez (a teremtetlen, adományaival) eléjök megyen azoknak, kik őt keresik.
A bölcseség nem fordít hátat boszusan a keresőknek, hanem ha őt az igaz úton keresik, eléjök megyen.
az életjobbításnak kivánása.
Bölcs 6,19
a bölcseség iránt.
Bölcs 6,19
a bölcseség törvényeinek.
Mások a görögöt így: a törvények megtartása pedig biztos alapja a halhatatlanságnak.
Vesd össze: az 5. r. 13-ik jegyz.
Eddig a bölcseség keresésére intettelek; most annak természetét, méltóságát, elnyerése módját bővebben megfejtem. A sz. iró közelebbről ugyan a teremtetlen Bölcseséget érti, de felőle, mint már említve volt (8-ik jegyz.), oly módon szól, hogy lassanként átmegy a teremtett bölcseségre.
Bölcs 6,25
és én a bölcseséget, melynek ismeretére jutok, irígyen nem akarom csak magamnak tartani.
Lásd Bölcs. 7,13.
Mások szerint: jóléte.
A sz. iró, ki a beszélő személyben, kinek szájába adja tanításait, itt határozottan Salamon királyt állítja elé, megmutatja először, mint érdemel a bölcseség mindenek fölött elsőséget, de Istentől csak alázatos könyörgés által lehet azt megnyerni.
Bölcs 7,3
hasonló nyomorúságra. Az esés jelenti az új teremtmény tehetetlenségét. Némely népek csakugyan a földre tették újszülötteiket, jelentvén ez által, hogy segély nélkül elvesznének, ha őket gondviselés alá nem vennék.
Annak jelentéseűl, hogy az emberi élet tele van szenvedéssel és nyomorral.
különböző csak az, mi közbe esik, egyiknek üdvére, másiknak romlására.
mivel épen oly szegény voltam, mint mások, és a bölcseséget ép oly kevéssé nyertem jegyajándékúl a természettől, mint mások.
Lásd Kir. III. 3,13.
hogy vezéreljen a jó élvezetében.
szivem együgyüségében, tiszta szándékával.
az Istennél és embereknél, azon varázs által, mely a bölcs és erényes életnek tulajdona.
mi legyen ez élet javainak belső tartalma, belbecse.
Mások a görögöt így: a szellemek erejét. Még maig is az a keletiek hite, hogy Salamon a boldog lelkekkel társalkodott.
Mert a teremtetlen Bölcseség által jöttek létre mindenek (Péld. 8,22. Sirák 24.); tőle vette eredetét a teremtett bölcseség is, azon bölcseség, melyben az emberek részesűlnek a Szentlélek, mint a tudomány lelke által (lásd a követk.).
Bölcs 7,22
Benne t. i. a teremtetlen Bölcseségben van a Szentlélek. Hogy a sz. iró az értelem lelke alatt a Szentlelket, az Istenség harmadik személyét érti, valamint a Bölcseség alatt a Fiú Istent: tanítják a sz. atyák; továbbá valamint az, mi a bölcseségről mondatott, gyakran a teremtetlen s egyszersmind a teremtett bölcseségre is vonatkozhatik: ugy mi a Szentlélekről említtetik, az emberi lélekre, a tudomány lelkére is alkalmazható, a mennyiben ez a Szentlélek működése.
Bölcs 7,22
A Szentlélek kútfeje minden szentségnek; az emberi tudomány igazi lelke szentségre törekszik.
Bölcs 7,22
A Szentlélek egyetlen magában, sokféle működéseiben. Az emberi lélek is a religió, erkölcstan, politika stb. különféle ágazataiban tanítja az – egy tudományt.
Bölcs 7,22
A Szentlélek áthat mindent, még az Istenség mélységeit is. Kor. I. 2,10. Az emberi tudomány is dicsekedhetik Isten ismeretével.
Bölcs 7,22
ékesen szólóvá tesz. Lásd Bölcs. 10,21.
Bölcs 7,22
tevékenységre indító.
Bölcs 7,22
ez okból az ember nem fogadhatja be őt, ha nem tiszta szivű. Naz. sz. Gergely.
Az emberi tudomány lelke is az, mennyiben a kijelentés lelkére támaszkodik.
Bölcs 7,23
Az Isten Lelke állandó a segélyben, az emberi lélek a jóban.
Bölcs 7,23
elűzvén minden kétséget.
Bölcs 7,23
önmagában és az emberekben.
Bölcs 7,23
mindent üdvre intéző.
azaz: minden lelket átható, az ő értelme, hatalma és éles belátása által. A görög szerint: minden értelmes, tiszta, finom lelket átható.
Bölcs 7,24
azaz: mert gyorsabb fölfogású és áthatóbb a bölcseség, mint a legélesebb és legáthatóbb lélek. A mi épen a bölcseség lelkéről mondatott, most magára a bölcseségre alkalmaztatik.
Lásd a 25-ik jegyz.
A mi itt ettől kezdve a 30. versig mondatik, az isteni Bölcseségnek isteni tulajdonáúl vétethetnék; de a Szentlélektől megvilágosított apostol értelmezése szerint (Zsid. 1,3.) a sz. szerző e mellett a második isteni személyt, az Isten Fiát tartotta szeme előtt.
Bölcs 7,26
az örökkévaló világosságtól eredett világosság, mert a világosság fénye, világosság, és örökkévaló a világossággal (sz. Ágost.).
Bölcs 7,26
azaz: benne tükröződik vissza, ábrázoltatik tökéletesen az Atya. Lásd Ján. 14,9.
azaz: Az Atya lényének alakja. Sz. Ambrús erre megjegyzi: Figyelj, mily nagy dolgok vannak ezzel mondva. A kép mutatja, hogy a Fiú hasonló az Atyához, az alak mutatja, hogy ő az Atya lényének személyes képe, a fény, hogy örökkévaló. Lásd 29-ik jegyz.
Bölcs 7,27
azaz: önmagában létező, föltétlenűl.
Bölcs 7,27
azaz: megtartván személyességét. Ez által a sz. iró kifejezi, hogy hiszi a bölcseség személyiségét Istenben.
Mások a görög szerint …időről időre a szent lelkekre száll stb.
ki vele jegyesi vagy házassági szövetségben él.
és minden csillagrendszer alkotmányánál.
mind az istenit, mely mindig ugyanaz marad, mind azt, mely az emberekkel közöltetik.
Az isteni bölcseség egyedűl változatlan, és sem gonoszság, sem tévely nem győzhet ellene. Ez az, mely hatalmasan és erősen a teremtés egyik végétől a másikig mindenben működik, és mindent kellemesen (a görög szerint: hasznosan) elintéz és elrendez.
A szerető lélek viszonya Istenhez és az isteni dolgokhoz olyan, mint a jegyes-állapot. Lásd a bevezetést az Énekek énekéhez. A sz. iró itt és a következőben közelebbről azon bölcseséget érti, mely, mint az isteninek kifolyása, az emberrel közöltetik, de mégis az isteni, személyes bölcseséget attól nem kell elválasztani.
A kifolyás, melyet Istentől nyer, megnemesiti őt.
Bölcs 8,4
az isteni élet.
A görög szerint: Be van avatva Isten tudományába, és tanácsadó munkáiban. – Ez az Istenben személyesített Bölcseségre vonatkozik.
mely valóban gazdaggá, mert megelégűltté tesz.
Ha valaki értelem és ügyesség által akarja magát kitűntetni, ki taníthatja őt jobban, mint az isteni Bölcseség, mely a világot teremtette? Lásd Bölcs. 7,17–21. Péld. 8,22.
Bölcs 8,7
Ha valaki igaz, erényes akar lenni, fordúljon a bölcseséghez, melynek dolga a hősi erények folytonos gyakorlata.
Bölcs 8,7
Mert a bölcseség megtanít mindenben a mértékletes, okos, helyes középutat tartani.
az erényre és igazságra, a miért azon erények sarkalatos erényeknek is neveztetnek, azaz olyanoknak, melyeken a többiek alapúlnak, és melyekben, mint formáikban mozognak.
Bölcs 8,8
tanítja és tanitást ad felőle.
a nagy és csodálatos eseményeket. A múltból lehet következtetni a jövőre; mert hasonló okokból hasonló eredmény következik.
a pörösügyek megitélésében.
Bölcs 8,18
Mások a görögöt így: kimeríthetlen gazdagság.
Mások a görögöt így: társasága megszokásában okosság.
Bölcs 8,19
Mások szerint nemes módú.
jó, jóra hajlandó véralkatot.
A bölcseségben növekedéssel a tisztaság ajándékát nyertem. Mások igy: És mivel jobb voltam (jobb erőkkel megáldva), fertőzetlen, azaz, tisztább testet nyertem (mint magam csekélyebb erejével nyertem volna, miután a test és lélek kellő viszonyban áll egymással).
a tisztátalanság bűnétől és egyéb vétkektől. Mások szerint átalán: bölcsen.
Lásd Zsolt. 85,16. Vesd össze e könyörgést Kir. III. 3,6–9. Krón. II. 1,8–10.-el.
Bölcs 9,8
mintájára. Salamon temploma a szent sátor mintája szerint épűlt. Vesd össze: Kir. III. 6. Móz. II. 25–30. részszel.
az Egyiptomból való kivonulás kezdetén.
Az ember önmagára hagyatva, nem érti meg Isten akaratját, nem a terveket, melyeket Isten kivinni akar, és nem mind a kötelességeket, melyeket teljesitenie kell.
Bölcs 9,14
ingadozók, nem biztosak.
Mások szerint: föltételeink, számitásunk.
most a vétek által megromlott és azért rothatag test.
Mindazok, kik a világ kezdetétől mostanig a világ közromlásától magokat elragadtatni nem hagyták, az ősatyák és mások, csak a te bölcseséged által tartattak meg az erényben, vagy ha vétkeztek, általa gyógyúltak meg ismét.
A meddig Ádám az ártatlanság és igazság állapotában megmaradt, mi az isteni bölcseség által történt.
Itt az irás tanítja, hogy Ádám, vétke után ismét Istenhez tért, és a teremtmények fölötti uralmat, habár kisebb mértékben, ismét visszanyerte.
Lásd Móz. I. 4. r.
Bölcs 10,4
vétkeiért, melyekben utódai követték.
a bárkában, mindazzal, mi benne volt, vezérlette és az elveszéstől megmentette.
Bölcs 10,5
gonosz tévelyekben éltek.
Ábrahámot. Vesd össze: Rom. 4,18.
Lótot.
Bölcs 10,7
A Sodoma sikján támadt holttengerből, utazók bizonysága szerint, folytonos gőz párolog.
Bölcs 10,7
Az úgy nevezett Sodoma-almák, melyek kivűlről szépeknek látszanak, bensőleg, azt mondják, hamuval vannak tele.
Maig is mútatnak az utazóknak egy sóból való sirhalmot.
Bölcs 10,10
Jákobot.
Bölcs 10,10
Mások szerint: szentnek.
gazdaggá tette őt. Mások szer.: segíté a veszélyben.
Bölcs 10,13
Józsefet.
Bölcs 10,13
A görög szerint: a bűnöktől.
a börtönbe.
az izraelitákat, kik az egyiptomiakhoz hasonlítva szenteknek s igazaknak mondathattak.
Bölcs 10,16
Mózesébe.
Fáraónak és nagyjainak.
az egyiptomiak arany és ezüst edényeit. Lásd Móz. II. 11,2. 12,36.
Mások szerint: meritette, és amazokat (az egyiptomiakat) az örvények mélységébe taszította. Vesd össze: Móz. II. 14,30.
Bölcs 11,1
a szent sátor és annak eszközei készítését.
Mózes.
az amalecítáknak (Móz. II. 17,8–16.) és kananeusoknak (Móz. IV. 21,1–3.).
Az egyiptomiaknak viz hiányában szomjúságot kellett szenvedniök; mert Mózes a Nilust és a kutvizet mind vérré változtatta (Móz. II. 7,20–24.); ellenben az izraeliták Gósen földjén, melyet az átok nem ért, és a pusztában, vizre nézve bővelkedtek.
a vizet vérré változtattad.
Mert mikor Isten az egyiptomiakat viz hiánya miatt szomjúságban elhalni engedte, mivel az izraeliták kisdedeit a Nilusba fojtották, ezeknek bőségben adott vizet. A görög szerint a 7. 8. v. Mert mig azok (az egyiptomiak) a mindig folyó s vérrel festett viz fölött iszonyodtak, a gyermek gyilkolást rendelő parancs bűntetéseűl: amazoknak (Izrael fiainak) reménytelenűl bőséges ivóvizet adtál.
Az egyiptomiak nem csak Isten csapásai által gyötörtettek, mikor Izrael fiai még köztök voltak, hanem ezek eltávozása után is veszteségeik fölötti s az izraelíták szerencséje miatti fájdalom által.
bánkodás saját baleseteik, bánkodás az izraeliták jó dolga miatt.
Bölcs 11,15
Az egyiptomiak Mózest, ki az ő kegyetlen parancsaik következtében anyja által a Nilus partjánál kitétetett, végre mégis csodálni kényszerűltek, habár kezdetben, mint halálra itéltet, megvetették és kinevették.
epesztőbb, hét napig tartó szomjúságot szenvedtek, mialatt az izraelitáknak nem kellett soká várni, mig a sziklából vizet nyertek.
Az egyiptomiak istenek gyanánt tisztelték a kigyókat, rovarokat, legyeket s egyéb alávaló állatokat.
alávaló állatokkal űztek az egyiptomiak bálványozást, alávaló állatokkal lettek megbüntetve. Ebből megtudhatták az egyiptomiak, és megtudhatja minden ember: hogy Isten a bűnöst az által bünteti, mi által ez vétkezik. A fukar vétkezik pénze által, melyet a szenvedő emberiségtől és önmagától is elvon, és pénze lesz kinzója. A fajtalan vétkezik teste ellen, melyet a bujaság által megszentségtelenít, és a kimerűlt, kóros test válik gyötrőjévé. A gondatlan atya vétkezik fiára nézve, kinek nevelését elhanyagolja, és az engedetlen fiú ostorává lesz hanyag szüleinek.
a lények alak- és idomtalan tömegéből kiszakasztotta, elkülönözte.
Te az egyiptomiakat nem mindenhatóságod szerint büntetted, hanem oly móddal, hogy a büntetés száma, neme és súlya teljes arányban álljon bűneik száma- neme- és súlyához.
Mások szerint: mint a mérleg nyelve, mely magában véve, ha a mérlegbe súly nem vettetik, ezt egészen határozatlanúl hagyja.
A mily hatalmas, szintoly irgalmas is vagy, hanem csak a bűnbánók iránt, ennél fogva az egyiptomiakat elvetetted.
még a bűnösöket is, mint teremtményeidet, várván, hogy azok megtérjenek.
A bűnösök akaratod nélkül nem élhetnének, hanem te megtartod őket, hogy megjobbúlhassanak.
e próbaidőben.
Mily jóságos és elnéző vagy te minden teremtményed iránt. A sz. iró folytatólag magasztalja Isten mindenhatóságát, hosszútürését és irgalmát, melyet minden emberhez mutat, még ellenségeihez is, minők az egyiptomiak voltak. A görög szerint: Mert a te elmúlhatlan lelked van mindenekben.
fokonként, kis büntetésről nagyobbra menve.
A sz. iró itt a szent történetből vett példában mutatja meg, hogy Isten a legnagyobb gonoszok iránt is, minők a kananeus népek voltak, kimélettel viseltetik, s a büntetés fokozása által igyekszik őket észre hozni.
gyermekeiket Moloch tiszteletére megégetvén. Lásd Móz. III. 18,21.
Bölcs 12,5
Az áldozatoknál jóformán szokás volt, hogy egy részét, vagy az egész áldozatot is fölemésztették.
a szent földnek közepette. Mások szerint: A te szent titkaidnál (az eskünél) midőn esküdtek. Mások másképen.
a darázsok legnagyobb s legmérgesebb nemét. Lásd Móz. II. 23,28.
Azaz: bár előre tudtad, hogy a gonoszság bennök mély gyökeret vert, és akaratjok makacsúl ellenszegűl a kegyelem minden befolyásának.
Már ösatyjok, Kánaán is gonosz volt, és azért átkozott (Móz. I. 9,25.). Igy a gonoszság és átok közöttök családi örökség lett; mert a gonosz apák közönségesen gonosz gyermekeket nemzenek és nevelnek.
Ily kérdést (12. v.) csak egy más Isten tehetne neked; ilyen pedig nem létezik.
Bölcs 12,16
Távol attól, hogy hatalmad téged igaztalanságra vinne, épen alapja az igazságodnak; mert mivel mindenható, tehát tökéletesen független is vagy, és a tökéletes függetlenség teszi, hogy tökéletesen igaz is lehetsz.
Mivel mindenható vagy, s a bűnöst még mindig föl tudod találni, így az ő vétségét is elnézheted.
mint Fáraón (Móz. II. 5,2.), az asszírius követen (Kir. IV. 18,32.), a vakmerő Antiokuson (Makkab. II. 9,4.).
te lehetsz kimélettel, mert a bűnös tőled el nem futhat.
kegyességed és kiméleted által.
alkalmat.
Lásd Bölcs. 11,15.16.
A görög szerint: miket elleneik megvetettek.
csúfságra adtad őket, a legmegvetettebb férgek által büntetvén.
mert ők, mind a mellett, hogy az igaz Isten ismeretére jutottak, istentelenségökben mégis megátalkodtak, és ez által annál méltóbbak lettek büntetésre.
Bölcs 13,1
Esztelenek. A görög szerint: hiúk, természetöknél fogva, azaz, tulajdonuk a hiúság.
a valósággal létezőt, ellentétben a jelenetekhez. Lásd Móz. II. 3,14.
A görög szerint: hasonszerűleg. Egy szépen összeszerkesztett műnek, kell, hogy értelmes szerzője legyen.
Bölcs 13,6
A sz. iró kétféle bálványozókat különböztet meg, az egyik nemüek, kik Istent a természetben keresik, és a természeti tárgyakat Isten gyanánt imádják; a másik nemüek, kik magoknak bálványokat faragnak. Már az előbbiek is, úgymond, megrovásra méltók, mivel a teremtmények szépsége által fölemelkedhetnének a teremtőhöz; de még inkább az utóbbiak, kikről a 10. v. szól.
mi módon? megmondja a 7. v.
Bölcs 13,7
a látottak ráviszik őket, hogy jók.
Némely teremtmények jósága és jelessége arra viszi őket, hogy azokban Istent föltalálni vélik.
A világ alkotóját könnyebb megtalálni, mint a teremtmények fölött vizsgálódni; mert hogy a világnak kell lenni alkotójának, ez oly könnyű és megfogható, hogy erre a gyermek is rájöhet.
soha nem teljesedik, mert holt, élettelen teremtményeken alapszik.
Vesd össze: Izai. 44,9–16. Jer. 10,3–5. Baruk 6,3–39. A képbálványozástól, mely itt roszaltatik, jól meg kell különböztetni a tiszteletet, melyet a szentek és maga az Isten képei iránt mutatni szabad. A pogány képbálványozásnál magának a képnek tulajdoníttatik isteni vagy szellemi erő, és azért az iránta mutatott tisztelet magára a képre vonatkozik; a szent képek tiszteleténél pedig, mely a kereszténynek meg van engedve, korán sem hisszük azt, mintha a szent képek már magokban isteni vagy szellemi erővel bírnának eme vagy ama kegyelem eszközlésére: hanem a keresztények csak emlékeztető jelekűl veszik azon személyekre és titkokra, melyeket ábrázolnak, s így minden nekik adott tiszteletök nem önmagokra, hanem épen azon személyekre vagy titkokra irányoztatik.
A sz. iró továbbá kitünteti a bálványozás esztelenségét egy hajóson, ki a rájaváró nagy veszélyek mellett nem a mindenható Istenhez, hanem egy töredékeny bálványképhez folyamodik.
a hajót. A 2–7. v. némely közbe szőtt észrevételek vannak a hajózásról, mikép találták föl azt Isten engedelméből az emberek, hogy az ő mindenhatósága kijelentessék, s mint használta azt Isten vizözönkor az emberiség megmentésére.
mint ez az első időkben történt, midőn a hajózásban még ügyetlenek voltak az emberek. E 3 vers értelme: A hajót ugyan ember találta föl, de Isten rendeléséből. Ez kormányozza azt a tengeren, ha ügyetlen hajósok kezeiben van is, hogy mindenhatóságát kitüntesse.
épen a hajózás.
Bölcs 14,6
Lásd Móz. I. 6,4.
Noé és családja.
A görög szerint: mely által az igazság (az igaz Noé) megtartatott. Mások másképen. Többen a sz. atyák közől Noé bárka-fájában a keresztfa előképét látják.
Bölcs 14,11
hanem le fognak romboltatni. A próféták ezt megjövendölték. Lásd Jerem. 10,15. Izai. 2,20. Ezekiel 30,13.
a bálványok fából, kőből és érczből készíttettek.
a bálványozás lelki paráznaság lévén, az gyakran a legocsmányabb testiséggel járt. (L. Móz. III. 17,7. 4-ik jegyz.).
esztelensége, hiú dicsvágya, mint a következőből kitűnik.
A sz. iró itt eléadja egyikét a bálványozás okainak, a nélkül, hogy a többit kizárná.
Másik ok a királyok kevélysége, kik képeiknek istenitiszteletet adatni parancsoltak. Vesd össze: Dániel 3,1–22.
szem előtt.
Bölcs 14,19
ki őt a munkával megbizta.
Mások szerint: hogy a képet lehető legszebbé tegye (eszményítse).
az isteni nevet.
Mert a tévely csak rövid időre nyugtatja meg az elmét, utóbb annál nagyobb kétségbe és küzdelmekbe taszítja.
Bölcs 14,23
Most leiratnak a roszak, miket ők békének, szerencsének neveznek.
Bölcs 14,23
A görög szerint: titkos istenitiszteletet tartván; melyekbe titkon avattatnak. – Ceres, Priapus és más bálványok szolgálatába a beavatások éjjel, földalatti folyosókon, vagy sötét erdőkben történtek, s oly utálatosak voltak, hogy azokat még a pogány irók sem akarták leirni. Vesd össze: Efez. 5,12.
A görög szerint …eszeveszett lakmározásokat tartván idegen szokás szerint. – A pogányok templomaiban éjjeli lakomák tartattak, melyek után a legképtelenebb bujaságnak adták át magokat, és az istenek tiszteletére a legbotrányosabb fajtalanságot űzték. Leányok és nők kényszerűltek magokat az áldozattevő papoknak átadni, mintha az istenek beléjök szerettek volna. – Ez iszonyúságtól a kereszténység megszabadított minket, de gyalázat és jaj a kereszténynek, ki azokra önként visszatér!
Bölcs 14,24
mert ki az Istent elhagyja, előbb utóbb minden erénytől is elpártol, s a gonoszság egyik örvényéből a másikba esik.
A görög szerint: csalárdság által.
megsebzés.
Bölcs 14,26
a görög szerint: hálátlanság.
Bölcs 14,26
(ártatlan) lelkek megmérgezése. Mások szerint: önfertőzés.
természetellenes közösűlés. Lásd Rom. 1,26.
p. o. a Bachus tiszteletére tartott rajongó ünnepeken, midőn a nők mint eszelősök hánykolódtak.
Bölcs 14,30
a bálványozásért és hamis esküvésért.
A görög szerint: csalárdsággal (az eskü) szentségét megvetvén.
A hamis esküvők nem annak hatalma miatt büntettetnek, a kire esküdtek, hanem a gonoszság miatt, mely minden hamis esküben már magában rejlik. Az arab fordítás így: Mert nem azok hatalma, kikre esküsznek, hanem az istentelenek bűne határozza meg mindig a gonoszok büntetését.
hű igéreteidben.
Bölcs 15,2
A görög szerint: hatalmadat. – Mi nem úgy vagyunk, mint a pogányok, kik könnyelműen vétkeznek, mert bálványaik tehetetlen lények, hanem mi féljük a te nagyvoltodat, hatalmadat, bűnbánatot tartunk, s így tieid vagyunk, mint bűnösök is.
Tehát mindig tieid vagyunk, mint bűnbánó bűnösök és mint igazak. Miért? mert az igaz Isten ismeretét bírjuk, mi minket igazságban tart, vagy bűnösökből igazakká tesz. Lásd a következőt. Mások a görögöt igy …nagyvoltodat; de mi nem vétkezünk, mert tieid vagyunk.
mert ezen ismeret erényessé tesz és megtart.
midőn meg kell halnia.
ezen emberek érzűlete, cselekvése és reménye mind hasztalan és hiú.
Bölcs 15,12
az ilyesféle emberek.
Bölcs 15,12
Mások szerint: vásárrá.
Igy a görög művészek nyereségvágya által a bálványozás különösen előmozdíttatott. Lásd Ap.cs. 19,25.
istenitiszteletre.
t. i. az emberhez. Mások szerint: Egy ember sem alkothat olyasmit, mit hozzája hasonló és egyszersmind Isten legyen.
kigyókat, férgeket, ragadozó vadakat.
Bölcs 15,19
valami kellemest.
A fegybeszéd, mely itt a bálványozás ellen tartatik, ama finomabb bálványimádást is érdekli, mely még a keresztények között is annyi romlást okoz. Ugyanis nem szükséges a fát, követ, állatokat és a teremtményeket átalán imádni, hogy valaki bálványozónak neveztessék; mind az, ki szivével és tehetségeivel e világ teremtményeihez ragaszkodik, és Istenről elfeledkezik, valódi bálványozó; igy a fukar, ki jószágában, igy az élvhajhász, ki élve tárgyában birja istenét; így a művész, a tudós, ki művészete és tudománya mellett az Istenről elfeledkezik.
Bölcs 16,1
az egyiptomiak.
A görög szerint: kínoztattak.
Az egyiptomiak állatok által büntettettek; az izraeliták állatok által tápláltattak. Lásd Móz. II. 16,13. Móz. IV. 11,31.
Bölcs 16,3
az egyiptomiak.
Bölcs 16,3
Isten küldé az egyiptomiaknak ez undok állatokat, hogy az undor által is büntettessenek, s még a szükséges étvágyat is elveszítsék.
az izraeliták.
A görög szerint …elkerűlhetlen szükséget kelle szenvedniök.
közőlük némelyek.
Bölcs 16,6
a rézkigyót, az Üdvözítő előképét. Lásd Móz. IV. 21.
hogy ama jelre való hitteljes föltekintés által meggyógyúlván, hálából parancsaid követésére annál inkább búzdittassanak, s az engedetlenségtől elijesztessenek.
Bölcs 16,11
A görög szerint: megcsipettek, megszúrattak.
a te parancsaid.
Tőled nem fut el semmi kiköltözött lélek, te azt ismét visszahíhatod, és a testtel ismét egyesítheted.
mert Egyiptomban eső ritkán esik.
az égből lehullott villámnak.
a légben repdeső rovarok meg ne ölessenek.
azaz: mennyből való eledellel. Lásd Móz. II. 16,14. Zsolt. 77,25.
Bölcs 16,21
Szó szerint: állanyod (substantia).
Bölcs 16,21
jóságos voltodat.
Bölcs 16,21
Mások a görög szerint: Mert teremtő erőd gyermekeidnek megmutatta édességedet. Mások másképen.
azaz, a ki minőt kivánt oly ízt nyert a mannában. Azonban Ágoston, Gergely és Jeromos sz. atyák megjegyzik: hogy a manna ezen tulajdonát csak a hivő, és nem az elégedetlen izraelíták érzették, hasonlag az Oltáriszentséghez, melynek amaz előképe volt, s melynek különféle szellemi erejében csak azok részesűlnek, kik azt méltán veszik magokhoz.
A leghevesebb tűz, a villám, nem olvasztá el a jégesőt, mely embereket és állatokat ölt, úgy hogy kitünt, mikép a villámok csak a mező elpusztítására voltak rendelve.
Más hatása volt a tűznek az izraelítákra nézve. Nem tette semmivé élelmi szereiket, mint az egyiptomiakéit, hanem a manna elkészítésére és lepényeik megsütésére szolgált. Lásd Móz. IV. 11,8.
Azért vett föl a teremtmény, a manna is minden ízt, és szolgált akaratodnak, mely mindent táplál, mint azt hozzád folyamodott hiveid kivánták.
Lásd Móz. V. 8,3. Máté 4,4.
A gyenge napsugár képes volt a mannát elolvasztani (Móz. II. 16,21.), de nem a szokott tűz; ennél megszáradt az, és oly kemény lett, hogy szétdörzsölhető volt.
Izrael fiainak a mannát még napfelkölte előtt kellett szedniök, hogy az el ne olvadjon.
azoké, kik imádságra fölkelni restelnek.
az egyiptomiak, kik Isten nagy voltát nem tartották szem előtt, és azt hitték, hogy Istennel daczolhatnak. Mások szerint: tudatlan, fegyelmetlen lelkek.
A rosz lelkiismeret és beteges képzelődés (8. v.) a babonás egyiptomiak elé rémeket ábrázolt.
beteg képzelgésökben.
Lásd Móz. II. 8,7.
az istentelen nem félne, ha nem tudná, hogy büntetést érdemel.
Bölcs 17,11
a vétkesség.
Mások a görögöt így: Mert a félelem csak az értelem tehetetlenségét árúlja el.
az ismeretlen roszat, melytől fél, s mely által félelemben szenved. Mások a görögöt így: Hol a szívben kevés a vigasztalás, ott a határozatlanság nagyobbá teszi a veszélyt, mint a minő az valóban. Mások másképen.
Mert a sürű sötétség tette, hogy helyéről senki sem mehetett el. Lásd Móz. II. 10,22.
Bölcs 17,16
pusztai.
helyén kellett maradnia.
Bölcs 17,20
a síré és pokolé.
a rosz lelkiismeret szemrehányása miatt.
Bölcs 18,1
A hébereknek Gesszen földén.
Bölcs 18,1
A héberek hallották ugyan Gesszen földén az egyiptomiak jajveszékelését, de őket magokat nem láthatták a nagy sötétség miatt, mely a tulajdonképeni Egyiptomra, Gesszen kivételével nehezedett.
Mások a görögöt igy: és ők (az egyiptomiak) hallották amazok (az izraeliták öröm-) hangjait, de alakjokat nem látták, és szenvedéseikben, boldogoknak mondák őket (az izraelitákat).
Bölcs 18,2
a különböző sors, valamint a helyi elkülönzés is.
Mások e verset így: És ők (az izraeliták) hálát adtak neked, hogy amazok, habár bántattak, magokat meg nem boszúlhatták, és könyörögtek, hogy tőlök távol maradhassanak.
Bölcs 18,6
Lásd Móz. II. 12,21–28. Vesd össze: Móz. I. 18,13.14.
hogy ők az előre mondottak teljesedésénél Isten hűségét igéreteiben átalán elismervén, terhes útjokban a pusztaságon el ne csüggedjenek.
Az egyiptomi elsőszülöttek halála volt indoka az izraelíták megszabadúlásának: mert azon éjjel, midőn az megtörtént, engedé Fáraó az izraelitákat elköltözni.
Izrael fiai a husvéti bárány föláldozásánál és elköltésénél megigérték, hogy az Úr parancsait pontosan fogják teljesíteni (Móz. II. 12,27.28.).
Bölcs 18,12
együttvéve mindnyájoknak számtalan (azaz, igen sok) halottjok volt, mert majd mindenkinek volt egy.
Bölcs 18,12
az élők alig voltak elegendők.
az elsőszülöttek, az ország reménye.
Lásd Móz. II. 8,15.
parancsod.
azaz: rendkivüli nagyságú volt (jelképe a rendivüli nagy büntetésnek).
A haldokló elsőszülöttek magok mondák, hogy az izraelíták miatt vesznek el, mert álmaikban (19. v.) haláluk oka kijelentetett.
Bölcs 18,20
az izraelíták közé is belépett a halandóság.
Kóre és pártjának lázadása (Móz. IV. 16,6.14.). A sz. iró továbbá megmutatja, mily különbözőleg bánik Isten az ő tisztelőivel és a bálványozókkal.
Áron.
Bölcs 18,22
az öldöklő angyalt (25. v.), ki neki is gyötrelmére volt, mivel látta, hogy az ő népét gyilkolja.
Bölcs 18,22
az imádsággal.
kiknek Isten Palesztina egykori birtokát megigérte, mire nézve ezek hű engedelmességet fogadtak. Ezen igéretet, ha Izrael fiai engedetlenek maradván, a halálangyal által az egész nép kiirtatott volna, nem mehetett volna teljesedésbe.
Bölcs 18,24
A főpap ruhája jelképezé a világot. Ugyanis a gyolcs jelképezé a földet; az öv a tengert, mely a földet körűlveszi; a kék köntös a levegőt, melyből származnak a gránátalmák és csengetyűk által jelképezett villámlások és mennydörgések; a bíbor a tüzet. stb. Tirin. J. Móz. II. 28,38.
Bölcs 18,24
a mellelőn. Lásd Móz. II. 28,17. s követk.
A főpap fejszalagjának aranylapján e szavak voltak: Szent az Úrnak! Lásd Móz. II. 28,36.
Bölcs 18,25
a főpaptól, mert annak előképe volt, ki az Isten dicsőségében eljött, magán viselve az emberiséget, s megváltandó az egész világot.
a kisebb büntetés is elég volt.
Isten előre látta megátalkodottságukat.
az izraelíták.
a vörös tengeren.
fölvette az eredeti tulajdonságot, melylyel a bűn előtt bírt, t. i. hogy az embernek szolgáljon.
Bölcs 19,12
az egyiptomiakra.
melyek az egyiptomi csapásokat megelőzték.
Bölcs 19,13
mint a sodomaiak, kik itt az egyiptomiakhoz hasonlíttatnak.
Bölcs 19,13
a sodomaiak.
Bölcs 19,13
t. i. az angyalokat, kik előttök ismeretlenűl megjelentek. Móz. I. 19.
Mások szerint: a vendégeket, kik hozzájok jótéteménynyel voltak, – József, Egyiptom tápláló atyja által.
Bölcs 19,14
a sodomaiaknál.
nem mint vendégeket, hanem mint ellenségeket.
Bölcs 19,15
az egyiptomiak.
Az egyiptomiak izrael fiait, midőn megérkeztek, csupa örömünnepélyekkel fogadták (Móz. I. 45,18–20.); de utóbb, miután, mint békés alattvalók, sokáig élvezték a polgári jogot, mint rabszolgákkal bántak velök, s a legnehezebb munkákkal terhelték őket.
Bölcs 19,16
ama három napos sötétséggel.
Bölcs 19,16
a sodomaiak.
ez egyiránt alkalmazható a sodomaiakra és egyiptomiakra.
Hogy elleneit megbüntesse, Isten az elemek erejét megváltoztatta, a nélkül, hogy a természet öszhangzatát egészben megzavarta volna.
a héberek nyájai a vöröstengeren vonúltak át, és a békák seregestűl hemzsegtek Egyiptomban a földön, még a házakban is.
Lásd Bölcs. 16,17.19.
Bölcs 19,20
Lásd Bölcs. 16,18.
Bölcs 19,20
Mások szerint: a halhatatlanok eledelét.
Bölcs 19,20
Lásd Bölcs. 16,20.
A sz. író így fejezi be intelmeit a bölcseségre, hogy atyjafiait atyái religiójában állhatatosságra buzdítsa, és minden módon visszatartsa a bálványozástól, melynek esztelen és káros voltát oly hathatósan ábrázolta.