A bölcsesség könyve - kommentárok
* 1. Buzdítás erényes életre, mely Istenhez vezet (1-2); a bűn Istentől elválaszt (3-5); ő azt észreveszi és bünteti (6-11). Intelem a halál kerülésére, melyet Isten úgy sem akart (12-16).
* 1. Igazságot, szószerint: igazságosságot. A Salamon nevében fellépő szerző nem igazságos ítélkezésre szólítja fel a föld kormányzóit (szószerint: a földön bíráskodókat, vagyis az uralkodókat), hanem arra, hogy Isten előtt igaz lélekkel éljenek. Eme Intelmek valójában a könyv minden olvasójának szólnak, tekintet nélkül rangjukra.
* 3. A balgák Istent bűneikkel kihívólag próbára teszik, mintha nem hinnének abban, hogy megbünteti őket, de érzik majd a feddését, vagyis büntetését.
* 4. Az ember testből és lélekből áll. Az örök bölcseség, Isten, nem választja hajlékául a bűnös embert, részletezve: sem a rosszakaratú lelket, sem az olyan testet, mely a bűnnek, mint uralkodónak adózik (a latin szerint: hódol). A szerző tehát lehetségesnek tartja, hogy a test – természetesen a lélek útján – a bűn adóját megtagadja, tehát nem osztja Platón követőinek véleményét, mely szerint a test a bűnnek természettől fogva kútforrása.
* 5. A fegyelem szent lelke ezen a helyen a bölcseséggel párhuzamosan áll (4. v.). Az emberben lakozó isteni bölcseség őt erkölcsi szempontból megfegyelmezi, visszatartja esztelen, bűnös tervektől. A bölcseség visszariad (a latinban szószerint: megfeddetik) oly embertől, ki igaztalanságot kíván elkövetni.
* 6. Az ő veséinek, belső érzéseinek stb. igaz vizsgálója, kit nem lehet megcsalni. – 6a a latinban szószerint: Mert kegyes a bölcseség lelke.
* 7. Az Úr lelke, a bölcseség egybefoglalja a mindenséget, azt célja felé irányítja és betölti jelenlétével az emberlakta földet is (v. ö. 7,24; 8,1.); ezért tudomása van mindenről, így a 6. v.-ben említett istenkáromló szóról is.
* 10. A féltékeny Fül, Isten, ki félti saját dicsőségét és kívánja is, hogy teremtményei azt elismerjék. A zúgolódás moraja a 6. v.-ben említett istenkáromló beszéd. Ugyanazt jelzi a 11. v.-ben említett rágalom is. Isten hazug káromlása megöli a lelket, azt kárhozatba dönti.
* 12. Szép látszólagos ellentét (paradoxon). Az istentelenek hamis célok után törtető élete úgy fest, mintha szántszándékkal halálos kárhozatot keresnének.
* 13-14. Isten a mindenséget, benne az embert is, nem a halál, hanem a létezés, az élet céljából teremtette. Az ember igaz, végső rendeltetése nem az alvilág, a héber seól, hanem az örök, boldog élet, melyet az igazak el is nyernek (15. v.). A többi teremtmény (szószerint: faj, egyesek kevésbbé helyesen: nemzet) arra való, hogy az embernek ily szempontból üdvös, hasznos legyen; egyiket sem szánta Isten arra, hogy vele az embert megmérgezze, kárhozatba döntse. Ha ez mégis megtörténik (v. ö. Móz. I. 3.), úgy ez nem Isten szándéka, hanem az ember hibájának következménye. Az alvilág országának. egyenes ellentéte az újszövetségi mennyek országa.
* 15. Az igazság, szószerint: az igazságosság. Örök és a latin szöveg többlete.
* 16. A halált kiegészítés 1,12 alapján.
* 2. Az istentelenek szövetkezése a lelki halállal, bemutatva oly beszéd keretében, melyet a szerző szájukba ad. Az emberi élet értékelése az istentelenek felfogásában (1,16-2,5), felszólítás az élet élvezésére (6-9) és az igaz elnyomására (10-20). Átmenet az igazaknak és istenteleneknek a köv. fejezetekben foglalt összehasonlításához. (21-24).
* 2,1. Az itt megszólaltatott istentelenek elsősorban szabadgondolkodó zsidók. Hogy visszajött az alvilágból, a görög szöveget így is lehetne visszaadni: ki megmentsen az alvilágból. A halál ellen nincsen segítség, sem a halál pillanatában, sem utána.
* 2. A szabadgondolkodók itt vallott nézetei valószínűleg egyes görög bölcselőktől (Epikúrosz, Herakleitosz, stóikusok) kölcsönvett gondolatok, bár egyiket sem követik teljes következetességgel. Ami tanaikból erkölcstagadó nézeteiknek kedvez, azt magukévá teszik, ami azonban bennük erényes életre buzdít, az őket nem érdekli. Semmiből, a görög szerint: véletlenül, t. i. az anyagrészek véletlen találkozásából. Majdan: a halál után az ember szerintük megsemmisül, mert az ember orrában lakozó életlehellet csak füst, tehát múlandó anyag, a szívben lejátszódó égési folyamatnak terméke. A szívnek – a régiek szerint a gondolkodás székhelyének – lüktetésekor szikra pattan ki: a gondolat (a latin szerint: a beszéd) sziporkája, amely tehát szintén csak anyagi valami. Lüktetésére, a latin szószerint: megmozdítására.
* 3c-f. a görögben a 4. v. után áll.
* 5a. Életünk, a latinban szószerint: időnk, t. i. életidőnk.
* 5b-c. Nem lehet többször meghalni; a halál az egyetlen élet lezáró pecsétje.
* 6-9 az előzőkben foglalt elméletnek első gyakorlati következtetése. Ha a halál mindennek véget vet, akkor az élet élvezetében nem kell egyéb szempontokkal törődni.
* 6. A jelen javak ellentétben állnak a reménybeli, földöntúli, az istentelenek szerint csak képzelt javakkal. A teremtés a földi javak összesége; emlegetéséből nem következik, hogy a beszélők a Teremtőben csakugyan hisznek is. Míg fiatalok vagyunk, a latinban szószerint: mintha fiatalok lennénk.
* 7. Bor és mirrha a lakoma kellékei. Néha a borba mirrhát kevertek, Mirrhával, a latin szerint: kenetekkel. Évszak virága a kiigazított görög szöveg szerint: «tavaszi virág», vonatkozással a virágkoszorús lakomák görög szokására. Lásd a köv. verset.
* 8b a latin szöveg többlete.
* 9. A vígság jelei eltépett virágfűzérek, összetört serlegek stb. Ez (t. i. a mulatozás) a mi osztályrészünk, nem a földöntúli élet.
* 10-20. A fejezet elején ismertetett világnézetnek második gyakorlati következtetése. Mivel nincsen túlvilági igazságszolgáltatás, nem kell tekintettel lenni az embertársra, legkevésbbé a hitéhez hű zsidóra, ki maradinak tetsző nézeteivel és szokásaival szálka a hitetlen, görögutánzó zsidók szemében.
* 11. Az erőszak, mint jogforrás!
* 12. Nevelésünk ellen: A zsidó szabadgondolkodókat gyermekkorukban a mózesi törvény tiszteletben tartására tanították, de később a görög világ behatása alatt atyáik hitétől elpártoltak. 22a-hoz v. ö. Iz. 3,10 a görög (Hetvenes) szöveg szerint.
* 13. A jámbor úgy van meggyőződve, hogy Istennek (a törvényben megnyilatkozó) akaratát ismeri, és hiszi, hogy Isten őt úgy szereti, mint az atya a gyermekét. V. ö. Zsolt. 102,13.
* 15. Alig lehet nagyobb különbséget gondolni, mint amilyen volt a mózesi törvényhez és annak későbbi magyarázataihoz ragaszkodó, a pogányoktól elzárkózó hitéhez hű zsidó és a szabados görög szokásokat követő, nemzetköziségre hajló felvilágosultak között.
* 16. Boboknak, a görög szerint: «hamis pénznek»; e kifejezés a hitehagyó zsidókat jelzi. Mint a szennytől: az igazhívő zsidók nagyon óvakodtak a levitikus értelemben vett tisztátlanságtól; nemcsak a pogányokat tekintették tisztátlanoknak, hanem talán még inkább a pogány szokásokra áttérő hitehagyókat.
* 17b a latin szöveg többlete. Itt és a következő versekben a pogányok szövetségében bizakodó törvényszegők gúnyosan felhívják az üldözött törvénytisztelőket, bizonyítsák be majd halálra hurcolva, hogy Isten gyermekei. V. ö. Zsolt. 21,9. Az itt leírt üldözött igaz a szentatyák magyarázata szerint a szenvedő Messiás előképe; az Újszövetség is az Üdvözítőre alkalmazza a fejezet egyes mondatait. V. ö. pl. Máté 27,43-t a 18. v.-el.
* 20. Oltalomban: Isten oltalmában; a latinban szószerint: tekintetben (= tekintetbevételben).
* 22. Isten titkait, azaz Istennek a jámborok megpróbáltatására és végső, örök megdicsőítésére vonatkozó terveit. Jutalmát, szószerint: tiszteletajándékát (latin: tiszteletét).
* 23-24. Isten az embert boldog halhatatlanságra (a görög szerint: meg nem romlásra) teremtette, mi az Isten képére való teremtésnek (Móz. I. 1,26.) egyenes következménye. A sátán azonban (Móz. I. 3,1: a kígyó) megirigyelte az ember boldogságát; csábításának következménye lett a testi és a lelki halál, mely az ő követőire várakozik. Az igazak ugyan a testi halált el nem kerülhetik, de lelkűk örök boldogság elé néz, és azt semmiféle üldözés el nem ragadhatja tőlük. Hasonlósága, a görög szerint: lénye, egyes görög kéziratok szerint: örökkévalósága. Sátán ellenséget, majd pedig ártó szellemi lényt, végül gonosz lelket jelent. Eme hely a legrégibb szentírási hely, mely a Móz. I. 3-ban említett kígyót a gonosz lélekkel nyíltan azonosítja. Követik őt, t. i. a sátánt, a görögben az összefüggésnek megfelelően: megtapasztalják ( = megízlelik) azt, t. i. a halált.
* 3. 1-12. Az igaz még megpróbáltatások között is megtartja a halál után való jutalom reményét és ebben nem is csalatkozik (1-9.); a gonosznak ellenben nincs reménye és családjára is csak boldogtalanság várakozik (10-12).
* 1. Isten kezében a. m. oltalma alatt. A halál kínja, a görögben: kín.
* 2-3. A távozás, elmenés a földi halál jelzése, a békesség pedig háborítatlan jólétet jelent.
* 4. Az emberek szemében (v. ő. 2. v.: a balgák szemében) a. m. az emberek nézete szerint.
* 5-6. Az igazak szenvedése részben bünhödés a kisebb hibákért, részben pedig próbáratétel vagy megtisztulás a tökéletlenség salakjától.
* 5a Fenyítés, a latinban szószerint: gyötrődés.
* 6c a latinban: És (abban) az időben tekintet lesz reájuk.
* 7. Amint a szikra a száraz nádast lángba borítja és elemészti, úgy az igazak is, mint az isteni bosszú eszközei, látogatásuk idején, amikor Isten az ítélet alkalmával igazairól megemlékezik, a bűnösöket kiirtják. .V. ö. Abd. 18. Felvillannak, a latinban szószerint: fénylenek. – 7b szószerint: És tovaharapódznak, mint a szikra a nádasban.
* 8. Az igazak uralmáról az idők teljességében v. ö. Dán. 7,27; Máté 25,34; Luk. 22,30. – 8b a latinban szószerint: Az ő Uruk pedig országot örökké.
* 9. Az igazság Isten bölcs terve, mellyel az igazakat szenvedni engedi. A vers első két sorát az értelmezők átlag az üdvözöltek tökéletesebb túlvilági megismerő képességére és Istenhez való hűséges ragaszkodására értik. Lehetséges oly magyarázat is, mely szerint a szerző az üldözött híveknek a földi szenvedések folyamán tanúsított hitéről és állhatatottságáról beszél; ennek jutalma a 9c-ben említett kegy és békesség (a görög szerint: irgalom).
* 11-13a. A hitehagyókat vagyonuk nem teszi boldoggá; a példájukat követő családtagjaik szintén átkot vonnak magukra.
* 3. 13b-4, 6: A gyermektelen igaz és a sokgyermekű istentelen egybevetése.
3. 13b-19: A gyermektelen, de igaz házastársak élete nem terméketlen; gyümölcse a bőséges áldás, melyben haláluk után részesülnek. A gyermekek nagy száma az Ószövetség felfogása szerint Isten különleges áldása; ezért többen ellenvetés gyanánt hivatkozhattak ama körülményre, hogy akárhányszor a hitehagyók is népes családdal büszkélkedtek. A szerző ezért nyomatékosan kiemeli, hogy a gonoszok családján nincs áldás, akár-mily nagyszámú gyermekkel dicsekedjék is az; a magtalanság pedig nem okvetlenül Isten átka, mivel a jócselekedeteknek a halál után beérő gyümölcse több örömöt okozhat a méh gyümölcsénél. Többen eme versekből arra következtettek, hogy a könyv írója a nőtlenséget nagyratartó esszénusok, illetve therapeuták zsidó felekezetéhez tartozott. A következtetés azonban nem jogosult, mivel a szöveg magtalan házasságról beszél.
* 13. A magtalan itt hibáján kívül gyermektelenül maradt férjes asszony. A bűnös ágy valószínűleg házasságtörést jelent. A kifogástalan, magtalan nőnek a gyermek helyett más gyümölcse, azaz jutalma lesz a jámbor lelkek (a görög szerint csak: a lelkek) látogatásakor, az ítélet idején. V. ö. 6.
* 14. A törvény a heréltet kizárta Izrael népéből (Móz. V. 23,1.). Izaiás azonban jövendölésében már neki is helyet biztosít az Úr templomában, vagyis a választott nép körében (56,3-5).V. ö. még Máté 19,12. Isten temploma itt a halál utáni boldogságnak jelzése.
* 15. A heréit nem kiszáradt fa (Iz. 56,3.), ha megvan benne az Istenhez vezető bölcseség gyökere, melyből még szép gyümölcsöt hordó hajtások fakadhatnak: a jócselekedetek, illetve azoknak örök jutalma.
* 16. Az itt említett házasságtörők valószínűleg elsősorban a pogányokhoz átpártolt zsidók, kik házaséletükben is túltették magukat az erkölcsiség korlátain. Nem boldogulnak, szószerint: befejezetlenségben lesznek, meg nem érnek.
* 17. Nincsen becsületük, mert törvényellenes származásuk bélyegét magukon viselik.
* 18. Nincsen reményük boldog halhatatlanságra. A törvénylátás napja a 6. és 13. vv.-ben említett «látogatás napjá»-val azonos.
* 4. Többet ér a gyermektelenség erényes élet mellett, mint sok gyermek istentelenség mellett (1-6 ). – Az igaznak a korai halál csak előny, mert kiragadja őt az élet kísértései közül és biztosítja örök jutalmát. A tovább életben maradó gonoszok ezt ugyan meg nem tudják érteni, de eljő még az idő, mikor megértik (7-19).
* 1a a görög szerint az összefüggésnek megfelelőleg: «Többet ér a gyermektelenség erény mellett», mint t. i. sok gyermek istentelenség mellett (v. ö. 3,16. skk.). Az erény kifejezés a tiszta házaséletre vonatkozik.
* 2. Utánozzák t. i. a gyermektelen házasok erényeit; ha távozott, vagyis az igazak halála után; a szeplőtlen viadalok az erény harca a bűn ellen.
* 5. A bűnös viszonyból sarjadzott gyermekek talán eleinte a természetes jó erkölcsöt követik, de később jó elvek híján és a rossz példa hatása alatt erkölcsileg elcsenevészednek és
* 6. – ítéletkor (3,18.) szülőik vádlói lesznek, mivel szüleik rossz példájára hivatkoznak saját mentségükre.
* 7. Nyugalomban, szenvedés nélkül való boldogságban.
* 8. Isten az ő ígérete szerint a törvény hű követőinek hosszú életet ad, de ezt nem évekkel kell mérni, hanem érdemmel és bölcseséggel.
* 10-11. Többen e helyen vonatkozást látnak az aránylag fiatalkorban elragadott Hénokra. V. ö. Móz. I. 5,24, főleg a Hetvenes szöveg szerint; Sirák 44,16; Zsid. 11,5.
* 12. A bohóság, helyesebben a görög szöveg szerint: a bűn; homályba helyezi a jót, azt kevésbbé kívánatos színben tünteti fel.
* 13. Mivel hamar tökéletessé lelt, mivel gyorsan érte el a lelki tökéletesség állapotát. Másoknak ehhez sokkal hosszabb időre van szükségük, ezért el lehet róla mondani, hogy hosszú időt töltött be.
* 14. A népek (v. ö. a héber gójim kifejezést) Hénok hitetlen kortársai, illetve a szerző idejében élő pogányok és a velük egy fokon álló zsidó hitehagyók.
* 15. A gonoszok nem számolnak azzal, hogy a halál után az igazakra Isten kegyes látogatása várakozik, amely őket bőven kárpótolja azért, amit elhagytak.
* 16. Elítéli az életben maradt gonoszokat: a gonoszok életének egybevetése az igazakéval amazokra nagyon hátrányos lesz, főleg, ha az örök bíró azt is számításba veszi, hogy az igazak rövid idő alatt el tudták érni a tökéletesség teljességét, a bűnösök pedig hosszú élet folyamán sem tudtak kellő eredményt felmutatni. A vers egyébként az összefüggést némileg megszakítja.
* 17. Miért helyezte őt az Úr biztonságba v. ö. 10. 12. 13.
* 19. Azután, a halál után való leszámoláskor, becstelen hullává lesznek, vagyis az alvilágban oly megvetésben lesz részük, mint amilyent a hulla temetetlenül hagyásával szokás kifejezni. Bukásuk annyira hirtelen lesz, hogy szóhoz sem tudnak jutni. Az alap, melyről a gonoszokat ledöntik, előnyös földi elhelyezkedésük. – 19c. a latinban szószerint: Mert azokat, a felfuvalkodottakat szó nélkül széttépi. – 19e. Nyögnek, a görög szerint: szenvednek.
* 20. Mikor bűneiket számonkérik: ítéletkor.
* 5. Az első rész (4,20-5,14) általános ítéletet ír le, mely elé az igaz bizalommal állhat, a bűnös azonban kénytelen lesz elismerni, hogy élete elhibázott és hiábavaló volt. A második rész a jámborok jutalmát, a gonoszok büntetését és a végső megtorlást rajzolja (16-24). Mivel a vázolt ítéletben a gonoszok és az előttük meghalt igazak (v. ö. 4,7-19.) együtt szerepelnek, jogos a feltevés, hogy a szerző az általános végitéletről nyújt költői leírást.
4,20-5,2 az általános ítélet leírása.
* 5,1. Az igazak: a görögben itt és a következő versekben is: az igaz (egyesszám kollektív értelemben). Hiábavalónak gondolták fáradságukat, a latin szerint: elvették (= meghiúsították?) munkáikat.
* 2. A nem várt üdvösség a lenézett igazak üdvözülése.
* 5,3c-13: az elkárhozott bűnösök beszélgetése egymással, mely hangulatban ellentéte a 2,1-20-ban közölt beszédüknek.
* 5. Isten fiai közé, v. ö. 2,13. 16. 18. A szentek jelezhetik az üdvözült igazakat, de lehetséges, hogy ez a szó itt – mint Jób könyvében is – az angyalokat jelzi.
* 7. Az igaztalanság útjai egyben a romlás útjai, melyek oly veszélyesek, akár az elhagyott sivatagokat átszelő utak. Utakat, a görög szerint: sivatagokat.
* 9-14. Hasonlatok sorozata, melyek bemutatják a bűnösök gyorsan elröppenő életének eredménytelenségét.
* 13. Az elenyészés a halál után való erkölcsi megsemmisülést, a lelki halált jelzi.
* 14. Ez a vers a latin szöveg megjegyzése és a görög szövegben hiányzik.
* 15. A könyv szerzőjének felkiáltása, mellyel az előzőkben foglalt tanulságot megerősíti. A gonosz reménye a gazdagság és hatalom, melybe reményét vetette. Mini az egynapos átutazó vendég emléke: mint a fogadóba betérő idegennek emléke, ki csak egy napot tölt a szállásán.
* 16. Az igazak jutalma az Úrnál (a görög szerint: az Úrban), a vele való egyesülésben van. A Magasságbeli úgy viseli gondjukat, hogy őket a gonosz világ közepette az erény útján megtartja s nekik ezzel az örök boldogságot biztosítja.
* 17. Az ékesség országai: v. ö. 3,7-8; a szépség koronáját annyi mint: a gyönyörű koronát; v. ö. 4,2. Szentséges a latin szöveg többlete.
* 18-24. Isten mint jól felfegyverzett harcos megvédi az igazak országát a gonoszok végső támadásával szemben. Ezt a kedvelt hasonlatot a Szentírás több más könyve is alkalmazza (Iz. 59,17; Zsolt. 7,13-14; Ef. 6,11 skk.; Tessz. I. 5,8.).
* 18. Isten végső harcában, melynek előképe a megátalkodott egyiptomiakra mért csapások sorozata (Móz. II. 7. skk.) a teremtés, vagyis a természet elemi erői (villám, jégeső, árvíz, vihar) is résztvesznek, amint ezt a következő versek (21-24.) részletesebben ecsetelik.
* 19. Kemény, a latin szerint: biztos.
* 21. Dárdájává, a görög szerint: pallosává; a világ = a teremtés (18. v.)
* 23. A felhőket a szerző az előző versben íjjhoz, itt meg parittyához hasonlítja, mely súlyos jégdarabokat röpít Isten ellenségeire. A jégesőről, mint a végső idők büntető eszközéről lásd Jel. 8,7; 11,19; 16,21; a tenger tombolásáról Luk. 21,25. – 23c a latin szerint: S a folyók keményen egybefolynak.
* 24. Hatalmas vihar, mások: a Hatalom (= Isten) vihara. Pusztává teszi az egész földet: a végső küzdelem nemcsak lelki harc, hanem az emberi történet színterét, a földet sem kíméli; az istentelen hatalmasokat magas méltóságuk nem mentheti meg a gonoszok közös végenyészetétől.
* 6-9. fej.: Salamon, mint a bölcseség tanítója.
6. A szerző Salamon neve alatt felszólítja az uralkodókat a bölcseség megszerzésére és rámutat a nagy felelősségre, mely magas hivatalukkal jár (1-12). Mivel az olvasók egyike-másika aggodalmat táplálhatott, vájjon a bölcseséget csakugyan el lehet-e sajátítani, a szerző a bölcseséget mint ragyogó szépségű, örökké fiatal szüzet vezeti be, ki maga jár körül és önként kínálja kincseit (v. ö. Péld. 8.). Ki vele szeretettel foglalkozik, csakhamar birtokába is jut, ezzel pedig együttjár a törvények teljesítése és a dicső halhatatlanság megszerzése (13-23). Eme bevezetés után a szerző a tárgyalás előtt röviden meghatározza tárgyát: kijelenti, hogy a bölcseség mibenlétéről és keletkezéséről kíván értekezni (24-27).
* 1. Ez a jeligéhez hasonlító vers a latin szöveg többlete. Tartalmilag megfelel: Péld. 16,32; 24,5; Préd 9,16.
* 2. A 6-9. fejezetig terjedő tartalmi egység e vers útján egyenesen 5,24-hez csatlakozik, ahol az uralkodók trónjának felforgatásáról esik szó. Hogy ezt a szerencsétlenséget elkerülhessék, Salamon a következő intelmeket ajánlja uralkodótársai figyelmébe. V. ö. 1,1; Zsolt. 2,10.
* 4. V. ö. Péld. 8,15-16; Róm. 13,1.
* 5. Országa szolgái: miniszterei, helyettesei. Az igazság törvényét (a görög szerint: a törvényt): a kifejezés itt nem a mózesi, hanem az (erkölcsi) természettörvényre vonatkozik.
* 6-7. Az alacsony sorban levők is bűnhődnek, ha Isten törvényeit megszegik, de ítéletkor mégis elnézésben lesz részük, mivel nehezebb életviszonyaik, kisebb felelősségük némileg mentik őket
* . 8. Isten nemcsak a világ nagyjait teremtette, hanem alattvalóikat is; nem lenne gondos atya, ha minden előnyt a hatalmasoknak juttatott volna.
* 9. Vizsgálat, a latin szerint: kín.
* 10. El ne essetek: ne vetkezzetek.
* 11. Aki a szent törvényeket szentül, istenfélő lélekkel megtartja, az ítéletkor széninek számít, ki örök jutalomra méltó; s aki ezeket a szent törvényeket jól elsajátítja, a végső számadásnál igazolni tudja magát, a görögben szószerint: védelmet talál. – 11a a latin szószerint: kik az igaz (dolgokat) igazán megtartják, megigazulnak.
* 13c a latin szöveg többlete.
* 15. Kora hajnalban keresi, azaz buzgón keresi; a portáján t. i. azén, ki bölcseségre törekszik. V. ö. Péld. 8,3.
* 16. A bölcseség megszerzésének útja a róla való elmélkedés; aki érte virraszt, fáradozik, a megszerzését illetőleg csakhamar gond nélkül lesz.
* 17. V. ö. Péld. 8,1. skk.; 1,20-21; az utakon: úton-útfélen. – 17c. V. ö. Péld. 8,12. Gondolatban, a latin szerint: gondosságban.
* 18-21 lánckövetkeztetés. A következtetés a királyok igényeihez van szabva: ha valóban és örök időkre kívánnak uralkodni, első gondjuk a bölcseseg megszerzésére irányuljon (22-23; v. ö. Kir. III. 3,5. skk.).
* 19. A halhatatlanság teljessége, a görög szerint: a halhatatlanság biztosítéka. Halhatatlanság, szószerinti romolhatatlanság.
* 21. A lánckövetkeztetés zárótétele, mely az első és az utolsó tagot egybefűzi; örök a latin szöveg többlete. V. ö. 3,8; 5,17.
* 22. Szeressétek, a görög szerint: tiszteljétek.
* 23. E vers a latin szöveg többlete; valószínűleg 22b változata.
* 24a. Hogyan keletkezett v. ö. 7,25 skk.
* 24b a görög szerint: «És nem rejtek el titkokat előttetek»; a szerző nem akar titkos tudományt közölni, mint a keleti és görög misztériumokban dívott, hol hallgatás terhe alatt avatták be a jelentkező tanítványokat a titkos tudományba,
* 24c valószínűleg a 10-19. fej. tartalmára vonatkozik; a teremtés kezdetétől fogva: a latinban: a születés (t. i. a bölcseség születésének) kezdetétől fogva.
* 25. Itt ama irigységről van szó, mellyel egyesek tudásukat mint kincset féltve rejtegették, illetve csak szűk körben terjesztették. Ennek, t. i. az irigységnek ; a sor a latin szerint: Mivel az ilyen embernek nincs a bölcseségben része.
* 26. A bölcseséget nem rejtegetni kell, hanem terjeszteni. Minél több a bölcs ember az államban, annál jobban virágzik az, főleg, ha a király is a bölcseség birtokában van. Erőssége, a görög szerint: jóléte.
* 7. Salamon annak megemlítésével bátorítja uralkodótársait, kik a bölcseség megszerzésének nehézségeitől visszariadnak, hogy születését és gyermekkorát tekintve, ő sem volt náluk különb ember (1-6). Ő a bölcseséget nem születésekor vette, hanem ima útján eszközölte ki magának, és miután elnyerte, mindennél többre becsülte (7-12). Szívesen közli azt másokkal is, és kéri Istent, hogy őt a bölcseség közlésében és dicséretében megsegítse (13-16). Leírja azokat az előnyöket, melyeket a bölcseségnek köszön (17-21), és felsorolja a bölcseség magasztos tulajdonságait, rámutat azok összefüggésére és különböző hatásaira (7,22-8,1).
* 1. A földből alkotott első az agyagból formált Ádám.
* 2. A tíz hónap csak megközelítő jelzés, mely a megkezdett 10. hónapot teljesnek veszi. V. ö. Jób 10,10.
* 7. Salamon ima útján eszközölte ki magának a bölcseséget (Kir. III. 3,5 skk.). A bölcseség lelke: a szerző a bölcseséget megszemélyesíti és neki is lelket tulajdonít, amint minden emberi személyben is lélek lakozik (v. ö. a 22. v.-et). Ez a «lélek» (a héber ruach) azonban itt nem mint a szerves élet elve (Préd 3,21; Zsolt. 103,29-30), hanem mint a szellemiség kifejezése áll.
* 9. V. ö. Péld. 3,14-15; 8,19 stb.
* 11. Bár Salamon a bölcseségért önzetlenül imádkozott, Isten őt ráadásul nem kért földi javakban is részesítette (Kir. III. 3,11. 13). Gazdagság, a latinban szószerint: tisztesség.
* 12. A király nem hökkent vissza a nem kért ajándékoktól, mivel a bölcseség nyitotta meg a sorúikat. Csak később látta be, hogy közöttük és a bölcseség között okozati összefüggés is van, mivel az a földi javaknak egyszersmind végső oka is. Vezérük, a latin szerint: vezérem; anyja., a görög szerint: eredete.
* 13. Csalárdság, önző, számító mellékgondolatok nélkül sajátítottam el a bölcseséget. Irigység nélkül v. ö. 6,25. Gazdagságát, a latin szószerint: tisztességét. Itt szellemi javakról esik szó.
* 14a. A bölcseséggel nem kell fukarkodni, mert kifogyhatatlan szellemi kincs.
* 14c. A fegyelem (itt annyi mint műveltség) adományai a szellemi és erkölcsi magasabb művelődésnek elemei, a különböző erények.
* 15. Salamon kéri Istent, hogy azt, amit helyesen felismert, illő szavakkal tolmácsolhassa, és hogy gondolatai ne maradjanak a vett bölcseség adománya mögött. Adja meg, a latin szerint: megadta.
* 16. És fegyelem, a görög szerint: «a tevékenységben», mely kifejezés a szerző jelen irodalmi tevékenységére céloz.
* 17-21. Salamon bölcseségének leírása, úgy amint ezt a szerző a Szentírásból (Kir. III. 4,29-33.) és a zsidó hagyományból ismerte. Felsorolja jártasságát a különféle tudományokban.
* 17. Az elemek erejét: a régi világfelfogás 4 eleme: a tűz, a víz, a föld és a levegő.
* 20. Dühét, a görög kifejezést talán helyesebben «ösztön»-nei lehetne visszaadni. A szelek, talán inkább: szellemek, elsősorban a gonosz szellemek, melyek fölött Salamon a zsidó hagyomány szerint hatalmat gyakorolt.
* 21. A szerző nem tulajdonít Salamonnak mindentudást, hanem korának megfelelő, kiváló jártasságot a felsorolt tudományokban. S ami látható, a latin szerint: s ami előre nem látható. A bölcseség a mindenség alkotó művésze (a görögben szószerint : művésznője), ezért azt teljesen ismeri és ismeretéből másoknak is juttathat.
* 22. A bölcseség azért tehette Salamont ennyire bölccsé, mivel benne a következőkben felsorolt tulajdonságok lakoznak. A bölcseség lelkéről l. a 7. v.-et. A tulajdonságok 21-es száma (a görög szövegben) esetleg szándékolt, t. i. a 3 és 7 szent számok szorzata. Egyetlen, a görögben szószerint: egyszülött; sokféle, szószerint: sok részből álló, azaz változatos, tekintve hatásait, melyeket a mindenség különböző részein gyakorol; finom: anyagtalan; ékesen szóló, a görög szerint: mozgékony; gyors, a görög szerint: átható; biztos, a görögben: tiszta; kellemetes, a görögben: «sértetlen», amennyiben a dolgokon ugyan áthatol, de azok nem érintik.
* 23. Kegyes a latin szöveg többlete; minden szellemen áthatol (a latin szószerint: minden szellemet felfog), így az angyalokén is, akik értelmesek, tiszták és legfinomabbak, vagyis a durva anyag tökéletlenségeitől legtávolabb állanak. Ez az áthatolás jele annak, hogy az itt leírt bölcseség még a legtökéletesebb teremtett szellemi lényeknél is kiválóbb. – 23d a latin szerint: Értelmes, tiszta, finom (t. i. a bölcseség).
* 24. Összefüggés a bölcseség gyorsasága (22c) és áthatolóképessége (23c-d) között. A bölcseség azért járhat át mindenen mert minden egyébnél gyorsabban mozog és, mert tiszta, vagyis anyagtalan. Mindenen átjut, a latinban szószerint: mindenüvé eljut.
* 25-26. A bölcseség szeplőtlenségének (22c és 24b) megokolása. A világ anyagi és erkölcsi szennye a bölcseséget nem éri, mivel az az isteni lényegnek mintegy párája, kifolyása és tükrözése. E kifejezések nem bölcseleti meghatározások, hanem Isten megfoghatatlan működésének költői képei, melyhez az egyes ecsetvonásokat a görög bölcselet közhasználatba átment kifejezései nyújtják. Az örök világosság kisugárzása stb. v. ö. Zsid. 1,3; Ján. 1,9. Fölségének, a görög szerint: tevékenységének.
* 27. Megvilágítása annak, hogy a bölcseség, bár magában van (egyetlen: 22b), mégis sokféle (22b) és mindenható (23b). Mindent, meg újít: itt a bölcseségnek jut ama szerep, amely egyébként Isten lelkéé (Zsolt. 103,30.). Hatása az emberek lelkére, hogy időnkint hozzájuk betérve (v. ö. Péld. 8, 31.) őket Isten barátaivá és prófétákká, vagyis a nép vallási tanítóivá avatja.
* 28-30. Isten barátaivá (v. ö. 27.) csak azok lehetnek, kiket a bölcseség ékesít, melyet Ő mindennél jobban szeret. Ki a bölcseség bizalmasa, szószerint: ki a bölcseséggel együtt lakik. – 8,1. még ebbe a tartalmi egységbe tartozik. Egyik végtől: a világ egyik végétől. – 1b a latinban szószerint: És mindent kellemesen eligazít.
* 8. Salamon, ki már ifjú korában is megkedvelte a bölcseséget, kiszemeli azt magának arául és magasztalva sorolja fel előnyös tulajdonságait: nemes származását, gazdag hozományát, okosságát, erényességét, tudományát (2-8). A bölcseséggel kötött, életreszóló frigy a királyt sok előnnyel kecsegtette: jó hírnévvel, tekintéllyel a bírói székben és a tanácsban, halhatatlan emlékezettel, erőteljes uralommal és gondok után kellemes üdüléssel (9-16). A király ezért felteszi magában, hogy a bölcseséget minden áron élettársul szerzi magának (17-18). Mivel azt az ember nem egyéni kiválósága alapján kapja, hanem Isten ajándékaképen, azért Salamon imában fordul érte Istenhez (19-21).
* 1. Lásd az előző fej. végén.
* 3-4. A bölcseség magas származása abban mutatkozik, hogy annak megfelelően Istennel együttél, az ő beavatottja és tanácsadója.
* 4a. Be van avatva a görög szöveg alapján, a latinban: beavat.
* 4b szószerint: És műveinek kiválasztója.
* 5. Amennyiben az ara kiválasztásánál gazdagságra is néznek, ezt a bölcseségnél a legnagyobb mértékben lehet feltételezni, hiszen mindaz, amit teremtett, egyben az ő tulajdona.
* 6. Ha a jövendő háziasszonynál az okosság a vagyonbeli gyarapodás alapja, ezt a bölcseségnél, a mindenséget alkotó művésznél elérhetetlen fokon lehet megtalálni.
* 7. Ha valaki a menyasszonyában elsősorban az erényt (igazságot) keresi, a bölcseségben az is megvan, hiszen ő tanítja mint fáradozó tanítómester az embereket a négy sarkalatos erényre – a felosztás és elnevezés a görög Platóntól származik, – amelyek birtoklása elsőrangú érték az emberi életben.
* 8. Aki tudós élettársat keres, azt is megtalálja a bölcseségben, mert ez nemcsak történethez, költészethez ért, hanem még a jövőt, az abban végbemenő nagy isteni csodatételeket és a világtörténet korszakainak (v. ö. Dán. 2. és 7. fej.) végső kifejletét is ismeri, s azokba kedvelőit: az ihletett bölcseket, költőket, prófétákat be is avatja.
* 8b: Ő t. i. a bölcseség.
* 8c. A talányok (a latinban: bizonyítékok) elmés mondások, amilyenekben az ú. n. bölcseség-irodalom bővelkedik.
* 9. Tanácsot ad nekem a jóra, a latinban: javakat közöl velem.
* 10. A bölcseségért imádkozó Salamon ifjú korára nézve v. ö. Kir. III. 3,7.
* 11. Salamon bölcseségéről az ítéletben Kir. III. 3,16-28, hírnevéről idegen uralkodók előtt Kir. III. 10. – 11c a latin szöveg többlete: 11b változata.
* 12. Megvárnak: nem mernek felszólalásom előtt beszélni; ha pedig a király hosszasan beszél, eszükbe sem jut a hallgatóknak, hogy közbeszóljanak; inkább tiszteletettel teljes hallgatásuk jeléül kezüket szájukra teszik. V. ö. Jób 29,9.
* 13. A halhatatlanság itt ugyanazt jelenti, mint az örök emlékezet.
* 16. A bölcseség nem házsártos élettárs, ki megkeseríti a férj napjait, hanem jól esik vele a pihenés a háború és az uralkodás fáradalmai után.
* 17. Halhatatlanság a. m. halhatatlan emlékezet. L. 13. v. Társaságában, a latinban szószerint: rokonságában.
* 18b. Gazdagság a latinban szószerint: tisztesség. V. ö. 5. v. és Péld.31,11 skk.
* 18c. Szóváltásban, a görög szerint: meghitt közlekedésben.
* 18d. V.ö. 10 és 13.
* A 19-20. versekből sokan arra következtettek, hogy a szerző a lélekvándorlás platói elméletének volt híve, mely az emberi léleknek a test előtt való létezését is vallja. Plató azonban a léleknek testbe költözését büntetésnek fogta fel, a szöveg pedig jó léleknek szeplőtlen testbe költözéséről beszél. Salamon azt hangsúlyozza elsősorban, hogy mint ifjú kiváló volt testben és lélekben is, még mielőtt a bölcseség hozzá betért volna, de érezte, hogy könyörgő ima nélkül nem lehet a bölcseségben része. A széptermetű (a latinban: jótermészetű vagy elméjű) kifejezésnek a 20. v.-ben makulátlan test és a jó lélek-nek (19. v.) mivel jó voltam felel meg. Isten már eleve egymásnak szánta a kifogástalan testet és a jó lelket, azt a lelket, mely a test születésekor a személyes bűntől mentes volt.
* 21. Birtokába, t. i. a bölcseség birtokába.
* 9. Salamon a bölcseség elnyeréséért mondott imájában hivatkozik Isten irgalmára, hatalmára és bölcseségére (1-4), saját gyengeségére és nagy uralkodói feladataira (5-18).
* 2. V. ö. Móz. I. 1,28.
* 4. A bölcseség Isten mellett ül, mivel vele egyenrangú (v. ö. 7,25-26). Aki nincs annak birtokában, nem lehet Isten gyermeke. A veled együtt trónoló, a latin szerint: a trónodnál álló.
* 5. Szolgálód gyermeke: Salamon anyja is csak szolgája volt Istennek.
* 7. Fiaid és lányaid: Isten választott népének jelzése.
* 8. Szent hegyeden: Sión hegyén; az oltár az égő áldozatok feláldozására szolgált a jeruzsálemi templom udvarában. A templom, illetve a széni sátor ős mintáját Isten már kezdettől fogva, még a világ teremtése előtt alkotta meg önmagában. – A király nemcsak a nép kormányzásához tartja szükségesnek az isteni bölcseséget, hanem ahhoz is, hogy az első nagyobbszerű állandó szentélyt Isten szándéka szerint meg tudja építeni.
* 9. Jelen volt v. ö. Péld. 8, 22 skk. Mivel a bölcseség Istennek öröktől fogva kísérője, nemcsak a fizikai világot ismeri, hanem Isten erkölcsi világrendjébe is be van avatva.
* 11. Hatalmával, a görög szerint: dicsőségével. A «dicsőség» itt ama oszlop, mely nappal árnyékot adva, éjjel pedig világítva a választott népet pusztai útján vezérelte és védelmezte (Móz. II. 14,19.). A király abban reménykedik, hogy a bölcseség épúgy vezeti és óvja őt uralkodásában/mint az oszlop vezérelte Izraelt a pusztában.
* 12. Atyám t. i. Dávid.
* 13-15. Az ember magára hagyatva sem a jó határozott felismerésére, sem annak erőteljes megvalósítására nem alkalmas; ennek oka nem annyira az értelem tévedése, mint inkább a lélek kapcsolata a gyenge, múlandó testtel, mely az embert lefelé húzza. E felfogás nem azonos Plató követőinek véleményével, kik a testet egyenesen a bűn forrásának és a lélek tömlöcének tartották. A testet a szerző földi sátornak, földből alkotott, könnyen elbontható lakóhelynek minősíti. V. ö. Iz. 38,12; Kor. II. 5,1-4; Pét. II. 1,13-14.
* 16. Az églek, Isten és az ő akarata.
* 17. Szent lelkedet: a bölcseség lelkét, v. ö. 7, 22.
* 18. Így, t. i. azáltal, hogy Isten elküldötte a bölcseség lelkét, vettek a földön levők, az emberek életútjai helyes irányt.
* 19b a latin szöveg többlete. Az utolsó 3 vers a könyv harmadik nagy történeti részét (10-19. fej.) vezeti be, mely bemutatja a bölcseség érvényesülését az emberiség és a választott nép történetében.
* 10. A bölcseség szerepe az emberiség történetében bemutatva Ádám (1-2), Káin (3), Noé (4), Ábrahám (5), Lót (6-8), Jákob (10-12), József (13-14) történetében. A bölcseség megszabadítja Izraelt az egyiptomi elnyomástól és átvezeti a Vöröstengeren (15-21).
* 1. Ez, t. i. a bölcseség, melyről 9,19 szól. Ádám az első, ki a teremtmények fölött uralmat gyakorol (9,2), ezért a földkerekség atyja. A bölcseség őt akkor, mikor még csak ő volt megteremtve, tehát Éva teremtése előtt, megóvta a bűntől és később (2), amint a hagyomány tudta, bűnbánat útján kivezette vétkéből.
* 3. Ádámmal ellentétben Káin, ki a bölcseségtől elpártolt s akit indulata testvérgyilkosságra ragadott, vétkét nem bánta meg és mint bűnös pusztult el nyugtalan kóborlásban eltöltött élet után.
* 4. Káin vétke sok embert vezetett bűnre, így bizonyos értelemben miatta pusztította el az özönvíz az emberiséget, Noé családja kivételével, kinek a vizek fölött úszó silány alkotását, a bárkát, a bölcseség irányította.
* 5. Miután az égig érő torony építésének vakmerő tervét a nyelvzavar megakadályozta, a bölcseség Ábrahám személyét választotta ki; hogy megóvja a bálványimádástól, az ígéret földjére szólította, és erőt adott neki arra, hogy fia, Izsák feláldozásától vissza ne riadjon. – 5a a görög szerint: Miután a gonoszságban egyetértő népek megzavarodtak.
* 6. V. ö. Lót történetét Móz. I. 19,17; az Ötvárosról Móz, I. 14,2; ezek Szegor kivételével (Móz. I. 19,19-23) elpusztultak.
* 7. Az Ötváros azelőtt termékeny vidékén később a Holt-tenger és annak sivár környéke helyezkedett el. A füstölgésről v. ö. Móz. I. 19,28; erről még Philo és Josephus zsidó írók is tudnak. A szerző a fák (a görög szerint: növények) idétlen gyümölcsén esetleg a Holttenger meleg katlanában túlkorán megérő s ezért élvezhetetlen gyümölcsöt érti; mások az ú. n. szodomai almára gondolnak, mely külszínre szép, de érintésre felpattan és porszerű anyagot tartalmaz. Sóoszlop: v. ö. Móz. I. 19,26. A Holt-tenger déli részén lévő sóhegyekben most is lehet emberhez hasonlító, erózió folytán képződött sóalakulatokat látni, amelyek természetesen nem azonosak azzal a sóbálvánnyal, melyet szerzőnk említ.
* 8. Embereknek, a görög szerint: az életnek (a. m. élőknek).
* 10. A bölcseség az Ézsau haragja elől menekülő Jákobot anyja rokonságához vezette, útközben Betelnél (Móz. I. 28.) álomlátásban bepillantást engedett neki a mennyeiekbe és a tőle leszármazó nép jövő sorsába (szent dolgok), és a kapzsi Lábán mellett vagyonhoz juttatta (Móz. I. 29.).
* 11. A kizsákmányolok a Jákob szorult helyzetével visszaélő Lábán és rokonsága. Ármányával, a görög szerint: kapzsiságával.
* 12. Az üldözők (a latin szerint: csábítók) Lábán és testvérei (Móz. I. 31,23.); a kemény viadal, Jákob éjjeli viadala Fánuel mellett (Móz. I. 32,24-32.), melyben csak állhatatos imája segítségével győzhetett. V. ö. Óz. 12,4. A bölcseség, a görög szerint: a jámborság.
* 13-14. A bölcseség Józsefet visszatartotta a házasságtörés bűnétől, s amikor hamis vád alapján börtönbe (verembe) került, az álmok megfejtésében mutatkozó bölcsesége miatt emelkedett nagy hatalomra. Az ellene vádaskodók Putifár környezete. Bűntől, a latin szerint: bűnösöktől.
* 15. A széni nép a pogányoktól elkülönített, Isten különös oltalma alatt álló Izrael, az elnyomó nemzet (latin: nemzetek) Egyiptom.
* 16. Az Úr szolgája Mózes, v. ö. Móz. II. 14,31; IV. 12,7. 8 stb. A fáraó előtt művelt csodái ismeretesek.
* 17. Az igazak, az izraeliták kemény kényszermunkájuk (robotjuk) ellenértéke gyanánt elkérhették és megtarthatták az egyiptomiak arany- és ezüstedényeit (Móz. II. 11,2; 12,35. sk.). Az izraelitákat vezető felhőoszlopról v. ö. Móz. II. 13,21; 14,19; IV. 14,14.
* 19. Partra vetette v. ö. Móz. II. 14,31; ott azonban a hullák kifosztásáról nem esik szó. – 19b. a latin szerint: És kivezette őket az alvilág (?) mélységéből.
* 20. Mózes és az izraeliták hálaéneke Móz. II. 15.
* 21. Erre a szép énekre is a bölcseség tanította meg a nehézbeszédű (v. ö. Móz. II. 4,10; 6,12. 30.) Mózest és a tanulatlan izraelitákat.
* 11. A bölcseség további megnyilvánulása Izrael pusztai útjában (1-4.); az egyiptomiak sorsának egybevetése a választott nép ellentétes sorsával: a víz mint csapás és mint áldás (5-15); az állatok által vétkező egyiptomiak állatcsapással bűnhődnek (16-21); Isten enyhesége az egyiptomiak büntetésében nem az ő erőtlenségében, hanem nagy irgalmában találja magyarázatát (11,22-12,2).
* 1. Mózesről mint prófétáról v. ö. Móz. V. 18,15,18; 34,10; Óz. 12,13.
* 3. A negyvenévi vándorlás folyamán az izraeliták harcoltak Amalekkel (Móz. II. 17,8 skk.), a kánáneusokkal (Móz. IV. 21,1-3). az ámorreusokkal (Móz. IV. 21,21 skk.), Basán királyával Móz, IV. 21,33skk.) és Mádiánnal (Móz. IV. 31,2. skk.) – 3b a görög szerint: És visszaverték az ellenfélt.
* 4. V. ö. Móz. II. 17.
* 5-11. Az izraelita csecsemők vízbefojtásának büntetésére a Nílus vize vérré változott; az izraeliták viszont a pusztában friss vízhez jutottak. Az ő itteni szomjazásuk csak megpróbáltatás volt (v. ö. Móz. V. 8,2-5.); az egyiptomiak szomjúsága a véressé vált Nílus mellett pedig szigorú büntetés.
* 5a-ból: mikor nem volt innivalójuk és 5b a görög szövegben nincs meg ; ezek a szavak a 6. v.-nek változatát adják.
* 7. A ki nem apadó folyó a bővizű Nílus. – 7b a görög szerint: Undok vérrel zavartattak meg. V. ö. Móz. II. 7,17. skk.
* 8a a görög szerint: «A csecsemőgyilkos parancs megtorlására». Itt tehát nem esik szó megkevesbedésről.
* 9b a görög szerint: Miként fenyítetted meg az ellenségeket.
* 10. Az izraeliták szomjúsággal kísérttettek a pusztában (Móz. II. 17.). Ez a szomjúság nem volt annyira kínzó, mint a haragban elítélt gonoszok, az egyiptomiak szomjúsága a vérré vált Nílus vize mellett. Enyhe, szószerint: irgalmas.
* 12-15. Az egyiptomiak, amikor az izraeliták még közöttük időztek, különböző csapásokat voltak kénytelenek elszenvedni, távozásuk után pedig az irigység lelki kínját szenvedték, mikor megtudták, hogy Isten az izraelitákat pártfogásába vette.
* 13-14. A kétszeres bánat: saját szenvedéseik szomorú emléke és a lesújtó megállapítás, hogy a szomjúság, mely őket gyötörte, az izraelitákat is kínozta ugyan, de csakhamar Isten csodás jótéteményére adott alkalmat. – 14c a latin szöveg többlete és nem egyéb, mint 15b változata.
* 15. Mózest ugyan anyja tette ki a Nílus vizére, de kitevésének erkölcsi szerzője mégis Egyiptom királya és népe volt. Mózest gúnyolva elutasították, amikor a küldetését igazoló csodákat semmibe sem vették és az izraeliták elbocsátását sürgető követelését nem akarták teljesíteni. Az események vége a választott nép csodás menekülése Egyiptomból és csodás útjuk a pusztában, melyről az egyiptomiak is hallottak. – 15c. Az egyiptomiak szomja keservesebb volt, mint az izraelitáké; a szöveget nem kell arra érteni, mintha az egyiptomiak az izraeliták távozása után is szenvedték volna a szomjúság csapását.
* 16-17. A szerző áttér az állatcsapások (béka-, szúnyog-, légy és sáskacsapás Móz. II. 8 és 10) taglalására s itt is rámutat a megtorlás megfelelő voltára. A szomjúság csapása az ártatlanok vízbefojtásának volt a megtorlása, az állatcsapások pedig az egyiptomiak állatimádásának (krokodilus, kígyó, béka, bogarak imádásának) büntetése.
* 16b-c alanya a latinban: némelyek (t. i. az egyiptomiak közül).
* 18-21. Isten könnyen megtehette volna, hogy az egyiptomiak büntetésére külön szörnyetegeket teremt vagy a rendkívüli beavatkozásnak más módját veszi igénybe; de ő ettől eltekintett; mivel mindent mérték, szám és súly szerint rendezett, a megtorlásban is mértéket tart, a büntetés módját a bűnhöz szabja (v. ö. 17): az egyiptomiak olyan állatok részéről szenvedtek, amilyeneket imádtak.
* 18. A világnak alaktalan (latin: nem látott) anyagból való formálásáról Móz. I. 1,2. skk. A szerző ezzel a görög bölcselettől kölcsön vett kifejezéssel nem az anyag örökkévalóságát hirdeti, hanem Isten mindenhatóságát kívánja bemutatni, melyet legalkalmasabban tükröztet az ú. n. második teremtés: a világ rendezése és alakítása, az állatfajok teremtése. (18 c stb.)
* 20. Ártással, pl. megmarással.
* 22-27. Az egyiptomiak megbüntetésében Isten igazságossága mellett jósága is érvényesült. Egészen elpusztíthatta volna őket; hogy közülük sokan életben maradtak, annak oka Isten szeretete, mely nem szorítkozik a választott népre, hanem kiterjed minden teremtményére.
* 23. A mérleg billentője parányi súly, mely elég arra, hogy a mérleget egyensúlyi helyzetéből kibillentse. V. ö. Iz. 40,15.
* 24. A bűnbánatért: helyesebben: a bűnbánat végett, hogy alkalmuk legyen javulásra. V. ö. 12,2.
* 25d a latin szöveg többlete.
* 12. Az előző fejezet utolsó mondatának kiegészítése (1-2). Isten jóságával (v. ö. 11,27) nem ellenkezik a kánáneusokkal szemben követett eljárása; kiirtásuk folyamán az Úr kíméletet tanúsított (3-11a). Isten elnézése a bűnössel szemben nem félelem jele, hanem mindenhatóságának következménye (11b-18). Kell, hogy Isten eme kíméletes eljárása az izraelitákban is megerősítse az emberbaráti érzést (19-22). Isten az egyiptomiakat eleinte csak mintegy játszva büntette; csak később, mikor az enyhébb büntetéseknek nem volt kellő foganatja, alkalmazta a legszigorúbb megtorlást (23-27).
* 1. A görög szöveg és a latin régi kéziratai szerint helyesebben: Mert halhatatlan szellemed vagyon mindenekben. A vers így összefügg 11,27-tel: Isten minden élő lényt kímél s abban örömét leli, mivel az ő szelleme tölti be őket. V. ö. Móz. I. 2,7; Préd. 12,7; Zsolt. 103,29-30.
* 3-8 a görögben egyetlen hosszúlélekzetű mondatszerkezet, melyet világosság kedvéért némileg szét kellett tagolnunk, Isten még a kánáneusok büntetésében is enyhén járt el, amennyiben a honfoglaló izraeliták megérkezése előtt darazsak igénybevételével űzte ki őket lakóhelyeikről (v. ö. Móz. II. 23,28; V. 7,20; Józs. 24,12), holott Isten előtt utálatos dolgokat műveltek, így: varázslást (v. ö. Móz. V. 18,9-11) és gyermekáldozatok bemutatását (v. ö. u. o. és Móz. III, 18,21; V. 12,31). Hogy a kánáneusok ezzel kapcsolatban titkos vallásos misztériumokban emberhúst és vért is fogyasztottak, arról egyéb ismert forrás nem tesz említést.
* 5c fordítása a görög szövegen alapszik; a latin szerint: Titkos ünnepséged közepéből.
* 6a. A Moloch istenség tiszteletére rendezett gyermekáldozaton a szülők is résztvettek.
* 6-7. Az Atyáink és Isten gyermekeiben kifejezések a honfoglaló izraelitákat jelzik.
* 8. Őket, t. i. a kánáneusokat.
* 11. A kánáneusok megátkozott eredetéről Móz. I. 9,25. A megátkozás nem jelentett kényszert a bűnre s a bűnbánat lehetőségét nem zárta ki.
* 15-16. Földi uralkodók néha hatalomféltésből eltesznek láb alól olyanokat, kik nem vétettek ellenük, de a jövőben árthatnak. Ilyen szempontok Istennél nem érvényesülnek; ő mindenható, nem szorul ilyen megelőző eljárásokra és jóságát szabadon érvényesítheti.
* 17. Kik nem ismernek téged. A görög szöveg és több latin kézirat szerint helyesebben: kik megismertek. Isten tehát azokat bünteti keményen, kik őt már megismerték és ennek ellenére szembeszállnak hatalmával.
* 19. Az igaznak.... gyermekeidet kifejezések az izraeliták jelzése. V. ö. 7.
* 19b. a latin szószerint: Hogy igaznak és emberségesnek kell lenni.
* 19d. Hogy, amikor Ítélsz a latin szöveg többlete.
* 20a. A kánáneusok kihalásra voltak ítélve.
* 21. Isten a pátriárkákkal (Móz. I. 15.), majd Mózes útján Izrael népével (Móz. II. 24,8.) szövetségre lépett, mely a választott népnek számos jót helyezett kilátásba.
* 22. A szerző felhívja honfitársait, hogy szakítsanak a szűkkeblűséggel, de ezzel nem adja fel meggyőződését, hogy Izrael Isten választott, különösen kedvelt népe.
* 23. A szerző visszatér az egyiptomiakra, kikről 11,5-től kezdődőleg tárgyalt. Isten őket állatcsapásokkal kínozta, mivel ocsmány módon állatokat imádtak. – 23b a görög szerint: Saját ocsmányságaikkal gyötörted. A latin fordítás ezt helyesen értelmezi.
* 24-27. Silány állatok isten gyanánt imádása gyermekes eljárás, ezért Isten az egyiptomiakkal úgy bánt, mint balga gyermekekkel: megcsúfolta őket békával, léggyel; mikor azonban a csúfolódó büntetés nem hatott, komoly. Istenhez illő büntetésben részesültek: elvesztették elsőszülöttjeiket és részben a Vöröstengerbe futták.
* 24a. Túlmessze jutottak, a latinban szószerint: hosszabb ideig tévelyegtek.
* 24c. Éltek, a görög szerint: tévedtek.
* 26. Nem hajtottak, a latinban szószerint: nem javultak.
* 27. Mikor az egyiptomiak az állatok miatt szenvedtek, azokra, tehát vélt isteneikre megnehezteltek, és megismerték, hogy Izrael istene az igazi Isten; később azonban erről a tanulságról megfeledkeztek és Mózesnek a választott nép elbocsátására irányuló sürgetését nem vették komolyan, ezért elérte őket a végső romlás.
* 13-15. fej.: A bálványimádás balgaságáról.
13. A természeti erők imádása balgaság (1-9). Még érthetetlenebb azonban azok eljárása, kik istenek vagy állatok képeit imádják (10). A bálvány készítésének és elhelyezésének leírása (11-16). Oktalanok, kik élettelen halványtól várnak segítséget (17-19).
* 1. Az előző fejezet végén a szerző az egyiptomiak állattiszteletét gyermekségnek minősítette, itt pedig megbélyegző ítéletét kiterjeszti a hamis istenek tiszteletének egyéb fajaira. Először a természet erőinek imádásáról tárgyal, mely főleg a görög vallásnak volt alapgondolata. A hamis istenek imádói balgák (a görög szerint: természettől fogva balgák), mivel őket éppen a természet gondolkodó szemlélete vezethette volna az igaz Isten ismeretére. A látható jók itt nem Isten jótéteményeit jelzik, hanem a különböző tökéletességekkel felruházott teremtményeket, amelyekből a feltétlen tökéletességű lénynek (Móz. II. 3,14. skk.), az alkotónak (a görög szerint: a művésznek) létezésére kell következtetni.
* 2. A tűz istensége a görögöknél Hephaistos, a szélé Aeolus, a levegőé Héra, a tengeré (vízáré) Poseidon. Valószínű azonban, hogy a szerző nemcsak a görög vallást tartotta szemelőtt; erre mutat a csillagok körének (az állatövnek) és más égitesteknek (nap és hold) megemlítése, melyek tisztelete valószínűleg Babilonból hatolt be a görög vallásba.
* 3. A teremtmények szépségének kiemelése a görög felfogáshoz közel áll. Kiválóbb, a latin szerint: szebb.
* 5. A 3. v. a teremtmények szépségéről, a 4. v. azok nagyságáról emlékezik meg, az 5. v. pedig, összegezve a kettőt, rámutat arra, hogy a teremtő mindkét tulajdonságot magasabb fokban egyesíti.
* 5b a görög szerint: «Hasonlítás útján meg lehet látni azok teremtőjét». Isten meglátása nem testi szemlélet dolga, hanem következtetés a szemlélet alapján, melyet a szerző hasonlításnak (analógiának) nevez.
* 6-7. A természetimádók tévedése kisebb, mint a bálványimádóké (10 skk. vv.), mivel a természet tárgyai valóban szépek, s akik azokat kutatásuk tárgyává teszik, mint pl. a görög bölcselők, alapjában véve istenkeresők.
* 8-9. A természet kutatói és megbámulói nincsenek vétség nélkül, ha nem jutnak el Isten ismeretéhez, mivel a természet törvényeinek felderítése nehezebb feladat, mint Isten létének felismerése a természet szemléletéből. Ezt a lépést Isten felé a természetkutatók könnyebben tehetik meg, mint mások, kik a természet szépségét kevésbbé ismerik. – 9d. Előbb, a latin szószerint: könnyebben.
* 10. Ha már a természeti erők és lények imádása is balgaság, ez fokozott mértékben áll a bálványtiszteletről; a bálvány ugyanis nélkülözi az életet (holt dolog) és emberi kéz műve ellentétben a természeti lényekkel, melyek mintegy Isten kezéből kerültek ki. Régi kéz munkáját: régi időben élő ember alkotását. A régiség elősegíti a kultuszkép tiszteletét.
* 11-16 ironikus hangon írja le egy fabálvány keletkezését (v. ö. Iz. 44,12-17; Jer. 10,3-5.), hogy kézzelfoghatóvá tegye a tiszteletéhez tapadó balgaságot. Míg a természet tárgyai és erői Isten hatalmát és szépségét, sugározzák, a bálványkép teljesen gyámoltalan (15) és sokszor művészi szempontból is silány (13), mivel többnyire a mester üres óráinak mellékterméke.
* 11. Alkalmas, a görög szerint: «könnyen mozgatható», vagyis szállításra alkalmas. Vág, a görögben szószerint: fűrészel ki. Az erdőből a latin szöveg többlete; Hozzáértő szorgalommal ellentétben áll a 13. v.-ben hangoztatott szórakozott gondossággal.
* 12. A mesterember a hulladékot tüzelőnek használja. A görög szöveg a vers végén hozzáteszi: és jóllakik, t. i. az azon főtt étellel.
* 13. A görcs tüzelőnek sem jó, mert nehezen ég el; ezért készítenek belőle bálványt az ebédutáni pihenő órákban, ezekhez illő gondossággal. 13c-d a görög szerint: Üres ideje szorgalmával kifaragja, – Szórakozása gondosságával alakot ad neki.
* 14. A vörös agyaggal, helyesebben vörösvasérc porával és egyéb pirosítóval való bevonás célja a bütykös, hibás foltok eltakarása és az életszín (testszín) illúziójának keltése.
* 15. A hajlék esetleg kis kápolna fából, melyet falra lehet szegezni.
* 17a. Feleségéért, a latinban szószerint: menyekzőjéért. Fogadalmat tesz és a latin szöveg többlete.
* 19c a görög szerint: Erőt kér teljesen erőtlen kezektől.
* 14. Hogy a bálványokba vetett bizalom balgaság, a szerző folytatólag bemutatja a hajós példáján, ki fából készült bálványhoz fordul, holott az ugyancsak fából készült hajó nagyobb biztonságot jelent (1-6). Az áldott fa szembehelyezése az átok alatt levő fával (7-11). A bálványimádás keletkezésére vezetett: a) a vágy korán elhalt gyermekek emlékének megörökítésére (15-16), b) a fejedelmek tiszteletének túlhajtása (17-21). A bálványimádás hatása az erkölcsi életre (22-31).
* 1-5. A pogányok sokszor istenképeket helyeztek el hajóikon; ezekhez az utasok imával fordultak. A fabálványoknál bizonnyal hathatósabb oltalmat biztosít a hajó, melyet hozzáértő ember bölcsesége szintén fából épített, a görög szerint: «melyet a bölcseség mint művész épített». – De még a jó hajónál is többet ér Isten oltalma az út folyamán. Isten azért óvja a hajósok életét, mivel terve szerint az embernek ki kell aknáznia a föld különböző tájain található isteni adományokat.
* 5. A vers kezdete a görög szerint: Úgy akarod, hogy bölcseséged művei stb.
* 6. Isten gondviselése a hajósokkal szemben szépen nyilvánult meg a vízözön alkalmával. A gőgös óriásokról v. ö. Móz. I. 6,1-7. A világ reménysége Noé és a többi élőlény, kik a bárkában húzhatták meg magukat. A bárkát maga Isten irányította (v. ö. 10,4).
* 7. Az áldott fa az összefüggés szerint Noé hajója, mely igaz, helyes célt szolgált, amilyen volt az igaz Noé és családjának megmentése. A hajózás általánosságban is Isten oltalmát élvezi, ha tisztes célok szolgálatában áll. Több szentatya az áldott fát alkalmazott értelemben Krisztus keresztfájára értelmezi. d
* 9. Istentelen alkotása, szószerint: «istentelensége», amit itt tárgyi értelemben kell venni.
* 11. A bálványok itt említett megítéltetése főleg a messiási időre vonatkozik.
* 11a a latinban szószerint: És nem leszen tekintet a pogányok bálványaira, t. i. ítéletük idején.
* 11b a latin szerint: Mert Isten teremtményei utálattá lettek.
* 11d. Tőrré, a latinban szószerint: egérfogóvá.
* 12. Hűtlenség, szószerint: «paráznaság», mi az Ószövetségben sokszor a választott népnek, mint jegyesnek Istentől való elpártolását jelenti (pl. Ez. 16,15 skk.), itt pedig a szerző az Istentől való elpártolás egyéb eseteire, tehát a pogányok bálványimádására is kiterjeszti. – A bálványok tiszteletére az első alkalmat a képek készítése szolgáltatta, melyeket később vallásos tisztelet, sőt imádás tárgyává is tettek, amint ezt 15-20 két példában bővebben kifejti. Rákfenéje, szószerint: romlása.
* 13-14. Az első ember még nem készített magának halványukat és nem vetemedett azok imádásának gondolatára, és lesz idő, mikor a bálványok az élet színteréről el fognak tűnni. V. ö. 11.
* 15a. Keserű, a görög szerint: időelőtti.
* 15d a görög szerint: És alattvalói között titkos tiszteletet és szenteléseket rendelt.
* 16. Tévedést, a görög szerint; szokást.
* 17c. A görög szerint: Azok alakját távolból ábrázolták.
* 18. Becsvágya, a latin szerint: felette nagy szorgalma. Amazt, t. i. az uralkodót.
* 19a. Megbízója, a görög szerint: az uralkodó.
* 19b-c a görögben szószerint: Művészettel minél szebb hasonlóságot igyekezett (elérni). A művész tehát a király képmásának készítésénél eszményít, szépít és ezzel előmozdítja a fejedelem kultuszát. Az ókori történet számos példát hoz fel arra, hogy Nagy Sándor utódainak, a diadóchoknak udvarában és Rómában is az uralkodókat isteni tiszteletben részesítették.
* 21. Az említett két példa összefoglalása: az érzelem (a görög szerint: balsors) a 15-16., az uralkodó a 17-20. vv.-ben említett példára utal. Az emberi élet (a görögben: az élet) annyi, mint: az élők. A másra át nem vihető név Isten neve, melyet kőből és fából készült bálványokra alkalmaztak.
* 22. A bálványimádás (= tudatlanság) sok háborúságra a okot, melyet a következő versek részletesen leírnak; a pogányok azonban azzal ámítják magukat, hogy állapotuk béke, vagyis rend és jólét.
* 23. A pogány magánkultusz még a görög időszakban sem nélkülözte a gyermekáldozatokat, melyek többnyire béljóslással voltak kapcsolatban; a titkos szertartások (a latinban: áldozatok) a keletről meghonosodott misztériumok, melyek sokszor kicsapongással voltak egybekötve, így pl. Dionysos (a bor istene) tiszteletében. Eszeveszett, a görög szerint: furcsa szokásokkal kísért.
* 24. Az erkölcstelen vallásos orgiák (tobzódások) sok esetben gyilkosságra vezettek, pl. azokkal szemben, kik a titkos vallásos szövetségből kiléptek és annak titkait elárulták, másrészt kicsapongásaikkal a házas életet is meglazították. Irigységből, a görög szerint helyesebben: orvul.
* 25a a görögben: Valamennyin különbség nélkül erőt vesz.
* 25c. Vesztegetés, a görög szerint helyesebben: kártevés.
* 25d. A jók zaklatása valószínűleg utalás a zsidók vallási üldözésére.
* 26a. Istenről, a görög szerint: a háláról.
* 26b. Természetellenes paráznaság, szószerint: a születés (= nem) megváltoztatása.
* 27. A felsorolt förtelmek mind valamiképen a bálványimádásban gyökereznek, de bevégzésüket, betetőzésüket is abban találják. – A bálványok nem illetendők névvel, vagy azért, mivel semmisek és nincs isteni lényegük (a név a lényeg kifejezése), vagy azért, mivel megvetendők.
* 28. A jókedvben való örjöngés a misztériumokkal kapcsolatos kicsapongásokra utal; a hamis jövendölés a béljóslásra (v. ö. 23.), vagy csillagjóslásra stb. A hamis esküvé nézve v. ö. a köv. verset.
* 29. A görögök később már elvesztették hitüket az istenekben; náluk az eskü csak külsőség volt, melynek kötelező erejét már nem ismerték. Mások 29b-t így fordítják: Nem hiszik, hogy (t. i. az istenek) hamis eskü által jogtalanságot szenvednek.
* 30. A bálványokra tett hamis eskü a) bűn Isten ellen, mivel a bálványtisztelet cselekvénye; b) bűn az erkölcs ellen, mivel egyben az embertárs megcsalása is a vallás eszközeivel. Az igazságait szószerint: «a szentséget» vagyis: mindazt, ami szent.
* 31. A bálványokra tett hamis esküt nem az istenek torolják meg, kiket ábrázolnak, hanem az igaz Isten, ki az erkölcsi törvény őre.
* 15. Izrael a többi néppel egybevetve előnyös helyzetben van, mivel a bálványimádást elutasította magától (1-5). A bálványimádás balgaságának újabb kifejtése: észellenességének bemutatása a fazekas példáján (6-13); az idegen népek bálványainak elfogadásában rejlő esztelenség (14-17), az állatok imádásának balgasága (18-19).
* 1-2. A szerző hálásan emlékszik meg Isten jóságáról, ki népét, bár az többször megtévedett, akként nevelte, hogy az igaz Isten hitét mindvégig megőrizte. Izrael egyesek vétke ellenére is az Úr választott népe akar maradni, hiszen történelméből ismeri Istene nagy hatalmát és hűségét; Izraelnek most már becsületbeli kötelessége tartózkodni a bűntől (bálványimádástól), mert a nép bűne miatt Istenre is bizonyos megszégyenülés háramlanék. Hozzád tartozunk, szószerint: hozzád számíttatunk.
* 3. Aki ismeri Isten hatalmát és ezt át is érzi, az jámbor, a bálványimádás förtelmeit kerüli, és elnyeri a halál után a boldog halhatatlanságot. Igaz voltodat és a latin szöveg többlete.
* 4. Az emberek gonosz mesterségének kitalálása 14,12 szerint a szobrászat, mely a régészeti leletek szerint is elsősorban a bálványok készítésére volt beállítva. Nagyobb hatás kedvéért a bálványokat ki is festették. V. ö. 13,14.
* 4b. Az árnyékoló festés, a görög szerint: árnyékoló festők.
* 4c. Színű, a görög szerint: színnel bemázolt.
* 5. Melynek, a görög szerint: «melyeknek», t. i. a színeknek. A színekkel élénkített szobor erősebb hatással van a balga pogányra.
* 6. Ilyenekben legyen részük (szószerint: reményük): a halálban, élettelenségben. V. ö. 5b.
* 7. A fazekas képéhez v. ö. Iz. 45,9; Jer. 18,4; Sirák 38,29. sk. Ellenkező célra valókat: olyanokat, melyek a háztartás tisztátlan céljait szolgálják.
* 8a Rosszra fecsérelt, a latin szerint: hiábavaló.
* 8b. Föld valószínűleg az anyaméh jelzése. V. ö. Zsolt. 138,15. A fazekas, kinek a földből származó teste csak addig nem hanyatlik abba vissza, míg Isten a neki kölcsönadott lelket a halálban vissza nem veszi, esztelenül jár el, ha azt hiszi, hogy földből halhatatlan isteneket alakíthat.
* 9. A fazekast nem foglalkoztatják a 8. v.-ben említett megfontolások, hanem inkább arra törekszik, hogy istenszobrait keményre égesse és színekkel úgy befesse, hogy azok arany-, ezüst- vagy bronzszobroknak látsszanak, tehát tulajdonképen hamisít. Hamis dolgokat; a latin szerint: hiábavaló dolgokat.
* 10. Hamu a szíve: földből van és a földbe kell visszatérnie. Hitvány föld a reménye, a görög szerint: «reménye hitványabb a földnél», a bálvány, melyben reménykedik a földnél is kevesebbet ér; élete értéktelenebb, mint az agyag, mivel nem ér célt, holott az agyag a fent leírt célokra alkalmas.
* 12. A bálványokat gyártó fazekast elsősorban az üzleti nyereség érdekli és nem nézi, hogy eljárása erkölcsös-e. Hiszi, a latinban: hiszik.
* 13. A fazekas maga érezheti legjobban annak fonákságát, hogy ugyanabból az anyagból közönséges edényeket és istenképeket alakít.
* 14-15. A szerző a fazekas balgaságából kiindulva áttér Izrael akkori ellenségei vallásos korlátoltságának leírására. Valószínűleg a Ptolemaeus-dinasztia uralkodása alatt élő egyiptomiakra gondol, kiknek állattiszteletét a 18-19. vv. említik. Ezek még gyermeknél is könnyebben hívők, mert saját istenségeikkel be sem érve, idegen népek bálványait is tisztelik (vallásos szinkretizmusz).
* 14a. Nyomorultabbak az együgyű (a görögben szószerint: a gyermek) lelkénél is, a latin szerint : boldogtalanok a kevély lelkének mértéke fölött.
* 16-17. Az ember arra sem képes, hogy művészettel hozzá hasonló élőlényt állítson elő, annál kevésbbé tud halhatatlan istent készíteni; ezért a keze által készült bálványok holtak és tehetetlenek. Az élet lehelletét kölcsönbe kapta v, ö. 8. Bár halandó a latin szöveg többlete.
* 18-19. Az egyiptomiak állattiszteletét említő rész összekötő kapocs a bálványimádás bírálata (13-15. fej.) és a 16. fej. között, mely újból az állatcsapásokról tárgyal. V. ö. 11. fej.
* 18. Az egyiptomiak silány állatokat is imádtak, pl. krokodilusokat, rovarokat, melyek a többinél alábbvalók. – 18b fordítása a görög szöveget követi; a latin szerint: Mert az értelem nélkül levők hozzájuk hasonlítva, azoknál alábbvalók.
* 19. Az említett állatok nemcsak értelmetlenek, hanem viszonylag rútak is.
* 19a a görög szerint: De szépség sincs bennük, amennyiben ezt állatoknál látni lehet, hogy vágyódni lehetne utánuk.
* 19b. Isten az állatokat teremtésük után megáldotta (Móz. I. 1,22); ezt az áldást elveszítik azok az állatok, melyeket isten gyanánt imádnak, mert ezzel kisebbítik Isten dicsőségét.
* 16. A szerző újból folytatja az, egyiptomiak és az izraeliták sorsának egybevetését, melyet a bálványimádásról tárgyaló hosszabb kitérés (12-15. fej.) megszakított: a békacsapással szembeállítja a fürjek pusztai adományát (1-4), a sáska- és légycsapással a gyógyító rézkígyót (5-15), a jégesőcsapással a mannát (16-29).
* 1-4 egybeveti a Móz. II. 8,1. skk.-ben leírt békacsapást, mely szintén az állatimádás méltó büntetése volt (v. ö. 15,18-19), az izraelitáknak fürjjel való táplálásával (Móz. II. 16,2. skk.). A békacsapás elvette az egyiptomiak minden étvágyát, a fürjadomány pedig kielégítette az izraeliták legkényesebb ízlését is.
* 3. Amazok, t. i. az egyiptomiak; ami ellepte őket, t. i. a békáktól; ezek, t. i. az izraeliták. 5-14 egybeállítja a 3., 4. és 8. egyiptomi csapást (t. i. a légy-, szúnyog- és sáskacsapást), mely ellen nem volt orvosság, a kígyócsapással a pusztában (Móz. IV. 21,6. skk.), melynek ellenszere a rézkígyó volt.
* 6. Menekvésük jelképét: a rézkígyót, melyet Mózes állított fel.
* 7. Odafordult, t. i. a rézkígyóhoz, mely csak jelképül állott; az igazi orvos maga Isten volt.
* 8. Ezzel is, úgy, mint egyéb csodajelekkel Isten megmutatta az ellenséges egyiptomiaknak, hogy csakis Izrael igaz Istenénél van üdvösség. A szerző feltételezi, hogy az egyiptomiak eme csodáról értesülést szereztek.
* 9. Móz. II. 8 néni említi, hogy a sáskák és legyek csípése halálthozó volt; a szerző valószínűleg Móz. II. 10, 17-ből következtetett erre.
* 10. Sárkányok itt a. m. kígyók.
* 11. Megfenyítetted őket, a görög szerint: megmarattak. A kígyómarás hatásában az ösztökéléshez volt hasonló, sebe hamar gyógyult be, úgy, mint az osztókétól okozott seb. A marás célja is csak buzdítás volt, hogy az izraeliták a törvényről való megfeledkezés bűnébe ne essenek, s így el ne veszítsék az Istentől számukra tartogatott jótéteményeket.
* 12. A vers 10 és 11a-b közelebbi magyarázata. Igéd: Isten mindenható akaratának jelzése.
* 13-14. Az ember a halálnak nem tud parancsolni; Isten ellenben még azt is vissza tudja adni az életnek, kinek, mint pl. a mérges kígyótól meg-martnak, a természet útja szerint meg kellene halnia.
* 13. V. ö. Kir. I. 2,6. Az alvilágot, a halál birodalmát a szerző zárt helynek írja le, melynek kapui vannak. Az alvilág, a latin szerint: a halál.
* 14b. Nem hozhatja vissza, a latin szerint: nem tér vissza (t. i. a pára).
* 14c a görög szerint: S az (alvilágba) felvett lelket ki nem válthatja.
* 15. A vers 13b-hez kapcsolódik és ezzel együtt Tób. 13,2-nek szabad idézése. V. ö. Móz. V. 32,39. A vers egyben átmenet a következő részhez.
* 16-19. Az 5. és 6. egyiptomi csapás (állatvész, daganatok) mellőzésével a szerző a 7. csapásról értekezik.
* 16. A tűz a villám, mely víz (eső, felhő, jég) közepette lakozik.
* 17c. V. ö. 5,18. 21. Az itt említett igazak az izraeliták.
* 18-19. A sújtó villámok lehetőleg kímélték azokat az állatokat, melyek az egyiptomiaknak kárt okoztak, de annál inkább pusztították az egyiptomiak termését (Móz. II. 9,25 kibővítő magyarázata).
* 19. Mindenfelől a latin szöveg többlete.
* 20-23. Az egyiptomiakat sújtó jégesővel szemben a jéghez (v. ö. Móz. IV. 11,7 a görög szerint) és zúzmarához (Móz. II. 16,14.) hasonló manna az izraeliták számára nagy isteni, szintén égből jövő jótétemény volt, mely hatását tekintve ugyancsak alkalmazkodó természetű volt; nem úgy, mint a jégesőből lesújtó villám, mely csak a kártékony állatokkal szemben volt kíméletes (18-19. vv.), hanem akként, hogy az izraeliták ízléséhez igazodott. Mózes II. könyve a manna ízének alkalmazkodásáról nem tesz említést; a szerző itt a zsidó hagyományt követi.
* 20. A manna angyalok eledele, v. ö. Zsolt. 77,25, a héberben szószerint: erősök kenyere. Fáradság nélkül készült: Istennek a manna készítése nem okozott fáradságot, mert puszta akaratával hozta létre. Mások: «ki nem fáradva»: Isten 40 éven át, lankadatlan jósággal táplálta népét. Minden gyönyörűség a. m. mindenféle jó zamat; minden íz édessége, a görög szerint: minden ízlésnek megfelelt.
* 21. Ajándékod, szószerint: a tőled (küldött) anyag. A manna édes ízével kinyilvánította Isten édességét, jóságát az izraeliták iránt.
* 22-23. A tűz az izraeliták jéghez hasonlító mannájával szemben megfeledkezett a saját erejéről, azt főzés alatt meg nem olvasztotta (Móz. II. 16,23; IV. 11., 8.), de annál jobban dühöngött az egyiptomiak termésével szemben. Hó és jég a 22. v.-ben a manna jelzése.
* 24a-b. V. ö. 17c.
* 24c. V. ö. 23.
* 25. A természet a minden izraelitát tápláló manna szolgálatába állott, hogy bemutassa benne alkalmazkodó képességét. A hozzád fordulók, a görög szerint: a (táplálkozni) óhajtók.
* 26. Az élet fenntartásához nem kell sokféle eledel, mivel Isten igéjével (akaratával) egy ételnek is változatos ízt tud adni. – 26b-c Móz. V. 8,3 szabad idézése.
* 27. Hogy az ember életét Isten akarata tartja fenn, kiviláglik abból, hogy a manna, mely a tűzhely tüzet állottá, a nap sugarainak kitéve rögtön elolvadt (Móz. II. 16,21.); táplálóképességét tehát Istentől vette.
* 28. A mannát napfelkelte előtt kellett gyűjteni; ez emlékeztessen korai felkelésre és buzgó reggeli imára.
* 29. Aki nem hálálkodik, vagyis nem imádkozik, úgy jár, mint a nap sugarainak kitett dér, vagy mint maga a manna; haszonnélkülivé lesz, mint az elolvadt hó vize, melyet nem szoktak emberi használatra eltenni.
* 17. Az egyiptomiak a kilencedik csapást valóban megérdemelték (1-4). A sötétséget nem tudta eloszlatni sem tűz, sem az égitestek fénye, sem a bűvészet (5-9). A csapást súlyosbította az egyiptomiak rossz lelkiismerete, mely miatt teljesen ártalmatlan természeti jelenségek mögött is veszélyt sejtettek (10-20).
* 1. Kimondhatatlanok, mások szerint: ki nem fürkészhetek; igéid a latin Szöveg többlete. Bárdolatlan, szószerint: meg nem nevelt lelkek, az egyiptomiak lelkei, kiket Isten eddigi csapásai nem tettek okosabbá. A tévedés Izrael jelentőségének felfogására vonatkozik. Lásd a köv. verset.
* 2. Tető alá zárva: akik házukban tartózkodtak, nem mertek onnét távozni. Az örök gondviseléstől számkivetve: nem élvezték a nap áldásait úgy, mint a többi emberek. V. ö. 20. v.
* 3. A sötétség csapása azokat, kik egyébként a sötétség cselekedeteire szövetkeztek, elkülönítette egymástól, elvette a kedvüket azok folytatásától. – 3d a görög szerint: És megriadtak rémképektől.
* 4. A házakban tartózkodókat kísértetek rémítették. A szerző talán a Nílusba fojtott gyermekek és meggyilkolt felnőtt izraeliták lelkeire gondol, kiket az egyiptomiak megrémült képzelete hallani és látni vélt. Rettenetes, a latinban: leszálló. – 4d a görög szerint: Sötét ábrázattal.
* 6. Jelenségtől a latinban: arctól.
* 7-8. Az egyiptomi bűvészek, kik Mózes csodáit többször utánozták (Móz. II. 7,11. 22; 8,7. 18.), most szégyenben maradtak. Hiába kérkedtek bölcseségükkel; a sötétség rémségeitől sem másokat, sem önmagukat nem tudták megszabadítani. Próbája, a latin szerint: feddése.
* 9. A bűvészek, kik azelőtt kígyót szelídítettek, most nemcsak hogy féltek tőlük, hanem még a szemüket is behunyták, hogy valami ijesztőt ne lássanak.
* 10. A görög szerint: «A gonoszság ugyanis gyáva önmagától; tanúsítja (ezzel), hogy elítéli önmagát. – A rosszat mindig nagyítja, mert bántja gonosz lelkiismerete.» A gonoszt mindenüvé elkíséri a megérdemelt büntetés félelme, ezért rémképek látására, illetve a tapasztaltak ily irányú megítélésére hajlamos.
* 11. Mint a segítség gondolatának feladása, a görög szerint: «mint az észszerű segédeszközök feladása.» Aki fél, nem tud magán segíteni, mivel nem tud nyugodtan gondolkodni; cselekvését nem az észszerűség irányítja.
* 12. A remény, t. i. segédeszközre, mentségre. Ilyen állapotban az értelem nem alkalmas arra, hogy a baj okát megállapítsa és esetleg eltávolítsa; az ebből származó bizonytalanság érzése a bajt még inkább súlyosbítja.
* 13-14. Őket, t. i. a bűvészeket; akik az áléit, tehetetlenné tevő éjjelen, melyet a költői felfogás az alvilág ernyedt állapotához hasonlít, ugyanolyan álomkóros gyengeségben tengődtek, mint a többi egyiptomi, s ezt a tehetetlenséget a csodás jelenségek okozta félelem még inkább fokozta.
* 13b a görög szerint: Mely az alélt alvilág zugaiból jött elő.
* 15. A félelem mindenkit megbénított. Állapotuk a börtönéhez hasonlított, csakhogy itt nem volt szükség vasbilincsre és zárra.
* 16-17a. A félelem ott bénította meg az embereket, ahol éppen érte őket. Mezei munkás, a görög szerint: magányos helyen dolgozó munkás.
* 17b-19. A szerző – úgylátszik – abban a felfogásban volt, hogy a rendkívüli sötétség csakis az egyiptomiakat sújtotta; a többi ott tartózkodó élő lény, pl. a madarak ezt a csapást nem szenvedték.
* 20. Az egyiptomiakra váró sötétség a halál és az alvilág éjjele; a csapás idején szenvedett gyötrelmeik legnagyobbika nyugtalan lelkiismeretük volt.
* 18. Az egyiptomi sötétség ellentéte a tűzoszlop, mely az izraelitáknak pusztai útjukon világított (1-4). Az utolsó egyiptomi csapással, az elsőszülöttek hirtelen halálával (5-19) a szerző szembeállítja az izraeliták enyhébb büntetését a Kóré-féle lázadás alkalmával (20-25).
* 1a. V. ö. Móz. II. 10,23. és Bölcs. 17,20.
* 1b-2b. A latin szövegben az izraeliták szerepelnek, mint cselekvő alany; az ajándékra vonatkozólag v. ö. Móz. II. 12,35-36. A görög szerint azonban az egyiptomiakra kell a szöveget értenünk, melynek fordítása a következő: Azok (t. i. a sötétben levő egyiptomiak) hallották hangjukat (t. i. az izraelitákét), de nem látták alakjukat, – És boldognak hirdették őket (t. i. az izraelitákat), mert nem szenvedték ugyanazt. – Hálálkodtak, hogy nem álltak bosszút, holott velük igaztalanul bántak, – És bocsánatot kértek azok miatt, miket elszenvedtek.
* 3. A tűzoszlop nappal árnyékot adott, éjjel világított, ezért ártalomnélküli nap.
* 4. Azok, az egyiptomiak, megérdemelték a sötétséget, mert az izraelitákat visszatartották a Sinai felé vezető úttól; mintegy véka alatt akarták tartam azt a lelki világosságot, mely eme hegyről később az egész világra szétáradt. V. ö. Iz. 2,1. skk.
* 5. V. ö. Móz. II. 1,15. skk.; 2,11; 14.
* 6. Az izraeliták Isten útján előre értesültek ama éjjelről, melyben az egyiptomiak elveszítették elsőszülöttjeiket, azért, hogy meg ne ijedjenek, hanem bízzanak Isten ígéreteiben, melyeket néha eskü alatt is tett a pátriárkáknak, hogy t. i. ivadékukat különös pártfogásban részesíti.
* 7. Az igazak az izraeliták.
* 8. Egy és ugyanaz az esemény, az elsőszülöttek pusztulása, az egyiptomiaknak büntetést jelentett, a pusztába és az Ígéret földjére hívott izraelitáknak pedig szabdulást és a választott nép rangjára emelkedést biztosított.
* 9. A húsvéti bárány áldozata titokban, négy fal között ment végbe az útraindulás előtt. A szerző bizonnyal a zsidó hagyományból vette, hogy az izraeliták elindulás előtt a pusztai út idejére bajtársi összetartást és a javak testvéries megosztását fogadták egymásnak. Ugyancsak hagyományból merítette azt is, hogy az izraeliták már az első húsvétkor is régi szent énekeket énekeltek a húsvéti bárány elköltése mellett, amint ezt a szokást saját, idejéből jól ismerte. – Az igazságos törvényt, a görög szerint: az isteni törvényt.
* 10. Éles ellentét az izraeliták pászkaéneke és az egyiptomiak kísérteties jajveszékelése között.
* 12. Egyazon, halálnem, az öldöklő angyal csapása. A legféltettebb magzat az elsőszülött, kit az egyiptomiak épúgy különös becsben tartottak, mint az izraeliták.
* 13. Az egyiptomiak az előző csapások folyamán hitetlenek maradtak, mivel bűvészeik Mózes csodáit részben utánozták; az utolsó csapás végül megtörte őket, belátták, hogy Izrael népe Isten népe, – a görög szerint: «Isten fia» (v. ö. Móz. II. 4,22-23.), és sürgették a nép távozását.
* 14-16. A harcos gyanánt leírt ige nem az Újszövetségből (Ján. 1.) ismert isteni Ige, sem az öldöklő angyal – v. ö. a mindenható jelzőt –, hanem Isten megszemélyesített büntető parancsa. Állt, a görög szerint: járt.
* 17-19. Az elsőszülötteket riasztó és haláluk okát jelző álmokról Móz. II. nem tesz említést. Ez a részlet tehát vagy hagyományon alapul, vagy a leírás költői kiegészítése.
* 20-25. A Kóré lázadását és vesztét követő népzendülésben Isten csapása már több, mint 14.000 lázadót pusztított el, mire Áron főpap Isten haragjának tömjénáldozattal és imával véget vetett (Móz. IV. 16,41-49.).
* 20a. Ugyan, a latin hozzáteszi: akkor.
* 20b a latin szerint: És sokan lázadtak fel a pusztában.
* 21. Áron mintegy harcbaszállt Isten büntető hatalmával; pajzsul.(a görög szerint helyesen: fegyverül) a papi szolgálat fegyvereit, az imát és a tömjénáldozatot alkalmazta, s ezzel bebizonyította, hogy a papi hatalom nem a lázadó Kórét és társait, hanem őt magát illeti meg.
* 22. Zavargást, mások a görög szöveg kiigazításával talán helyesebben: haragot (t. i. Isten haragját). A fenyítőt, a latin szerint: ki őt bántotta. Eskükre és a szövetségekre, v. ö. 6.
* 23. A haragnak a görög alapján; a latin szerint: a támadásnak.
* 24. Áron főpapi öltözete mint az engesztelés eszköze szerepel; erről Móz. IV. 16. nem tesz említést. A leomló ruha (meil stb.) talán színeivel a világegyetem jelvénye; a mellen hordott négy sor drágakőbe a 12 törzs neve (az atyák dicsősége) volt vésve, s a főpap fején ékeskedő aranylemez az Úr fenséges nevét viselte. V. ö. Móz. II. 28.
* 25. Ezek, vagyis a szent ruha elől az öldöklő, Isten büntető igazságossága, meghátrált.
* 19. Az egyiptomiak végső romlása a Vörös tengerben (1-5). Isten a természet törvényeit is hajlandó volt felfüggeszteni, hogy az izraeliták baj nélkül kelhessenek; át a tengeren, jussanak táplálékhoz a pusztában, s az egyiptomiak elvegyék megérdemelt büntetésüket (6-12a). Az egyiptomiak barátságtalan eljárásának egybevetése a szodomabeliek magatartásával (12b-16). – Befejezés: Isten, ki a természet törvényeinek korlátlan ura, választott népét bármikor, még csodákkal is megsegíti (17-20).
* 1. Míg Isten a lázadó izraelitákat csak rövid ideig fenyítette (18,20.), addig az egyiptomiaktól végleg elfordult; nem nyugodott meg mindaddig, míg csak a tengerben halálukat nem lelték.
* 2. Megengedték, a görögben: sürgették.
* 3. V. ö. Móz. II. 12,33; 14,5.
* 4. A történteket: az eddigi csapásokat.
* 4c. A latin szó-szerint: Hogy azt, ami a kínokból hiányzott, a büntetés pótolja.
* 6b a görög szerint: «Hogy sajátos törvényeket kövessen.» Az egész természet a választott nép kedvéért új törvényeknek látszott hódolni.
* 7. A felhő közönséges rendeltetése nem kellemes árnyék szolgáltatása, s a tenger nem arra való, hogy benne járjanak. Zöldellő mezőről Móz. II. nem tesz említést. Ez a vonás valószínűleg költői dísz. Nagy mélység közepén, a görög szerint: szilaj hullámok közepette.
* 9. A biztonságban átvonuló izraeliták vidámságát a költő képzelete a ficánkoló és legelésző állatok magatartásához hasonlítja. Dicsértek téged v. ö. Móz. II. 15.
* 10. V. ö. Móz. II. 8,16. skk.; 8,3. skk. Legyet, a görög szerint: szúnyogot. Vízi állatok, t. i. a szaporodó békák. A sor a latin szerint: S a folyó halak helyett töméntelen békát ontott.
* 11. Utóbb, a tengeren való átvonulás után. Móz. IV. 11,4. 31.
* 12a. Csillapítására, a latinban szószerint: megszólítására.
* 12b-c. Amint az izraeliták menekvése csodálatos volt, az egyiptomiak veszte sem nélkülözte a csodás elemet, így az előjelet. Csattogó villámcsapás, valószínűleg következtetés Móz. II. 14,24-ból. Hasonlóan Zsolt. 76,18. skk.
* 13. Az egyiptomiak magatartása az izraelitákkal szemben bántóbb volt, mint a szodomabelieké Lót vendégeivel szemben, kiket meg akartak gyalázni (Móz. I. 19,5. skk.). A szodomaiak nem tudták, hogy Lót vendégei kik voltak; az egyiptomiak ellenben ismerhették az izraelita József nagy érdemeit hazájuk megmentése körül.
* 14. Azokra, t. i. a szodomabeliekre.
* 15. Ők, az egyiptomiak ünnepélyesen fogadták Jákobot és családját (Móz. I. 45,18-20.), Gósen tartományban polgárjogban részesítették őket (Móz. I. 47,5. skk.), de később rút hálátlansággal fizettek. Ünnepségek között, a latinban; vigságban. Robottal, a latinban: fájdalommal.
* 16. Az egyiptomi sötétség csapásának egybevetése a szodomabeliek vakoskodásával az igaz Lót ajtaja előtt (Móz. I. 19,11.).
* 17. Isten az elemek egymásra hatását azok lényegének változtatása nélkül módosíthatja, amint a hangszeren is ugyanazokból a hangokból más-más dallam alakul ki. Különböző hangok váltakoznak, a görög szerint: a hangok a ritmus faját változtatják. A történtek, kiegészítés a görög szöveg alapján. – 17d. a latin szerint: Mint (azt) a látásból is biztosan meg lehet ítélni.
* 18a. Többen a szöveget az izraelitákra értették, kik átvonulásuk alkalmával tengerfenéken jártak; a szerző talán inkább a tengerből jövő fürjekre gondol (19,12.).
* 18b utalás a békacsapásra.
* 19. V. ö. 16,17.
* 20a. V. ö. 16,18.
* 20b. V. ö. 16,22. Jó eledelt, a görögben szószerint: ambróziai (vagyis égi) eledelt.