Efezusi levél kommentárjai

 

* 1,1-2. Megszólítás és üdvözlet.

* 1. A szentekről lásd Csel. 9,13-14. Jegyz. V. ö. Kol. 1,1.

* 2. V. ö. Tessz. II. 1,2.

* 3-14. Az Isten kegyelmének magasztalása.

* 3. Jézus is földi életében a mennyei Atyát atyjának (Máté 26,42.) és Istenének (Máté 27,46.) nevezte. Az áldás a mennyből származik, azért mennyei; természetfölötti lelki javakat közöl, azért lelki áldás. Megáldott minket Krisztusban: Krisztussal való egyesülésünk a feltétele annak, hogy a kegyelemadományokban részesülhessünk,

* 4. A világ megteremtése előtt, azaz öröktől fogva. Lásd Róm. 8,28. skk. Kiválasztott minket általa: a görög és a latin szöveg szerint kiválasztott minket őbenne, azaz mint olyanokat, kik Krisztussal egyesültek, Krisztus testének a tagjai. — Kiválasztott, hogy szentek legyünk; lásd Róm. 8,28. jegyz.

* 7. Ebben: Krisztusban, vagy pedig: a kegyelemben.

* 8. Minden bölcseséggel és ismerettel: a bűnbocsánat kegyelmét az Isten bőségesen árasztotta ki ránk és ezzel azt éri el nálunk, hogy a keresztény hitbeli ismereteknek és az életbölcseségnek magasabb fokára jutunk el. (Kol. 1,9.)

* 9. Az Isten megismertette velünk akaratának a titkát: azt az akaratát, mely az evangéliumi tanítás előtt az emberiség előtt ismeretlen volt, hogy tudniillik az Isten az embert a kegyelmével teszi megigazulttá és üdvözíti, tekintet nélkül arra, hogy zsidó- vagy pogányszármazású-e, s tekintet nélkül a törvény cselekedeteire, (Lásd Róm. 16,25. jegyz.) Az Isten üdvözítő akaratának ez a végzése tisztán az isteni akarattól függ, az Isten jószántából való, és nem függ az ószövetségi törvény parancsainak megtartásától. (Róm. 9,11.) Az Isten akaratának ezt a titkát általa, Jézus Krisztus által és az evangéliumból ismertük meg.

* 10. Az idők teljessége a megváltás és az üdvözítés időszaka, amelyben Krisztus, mint az emberiség és a teremtés feje s központja, mintegy egybefoglalja az összes élő és élettelen teremtményeket az égben és a földön, és helyreállítja köztük a helyes viszonyt, amelyet a bűn megzavart. Helyreállítja, a görög szó annyit jelent, mint egybefoglal, helyesen megismétel. (Lásd e gondolat kifejtését Róm. 8,21-23. jegyz.) Benne, azaz Krisztusban; Krisztus által, és ha vele egyesültünk, leszünk részesei az örökségnek, vagyis az örök boldogságnak,

* 12. melyet már most, azelőtt remélünk, mielőtt elértük.

* 13. Őbenne, azaz Krisztusban, megkaptátok ás ígéret Szentlelkének pecsétjét: a pecsét az okmány hitelességének és jogérvényességének a jele. A gondolatot, hogy a keresztény ember természet fölötti értéket nyer és az örök üdvösségnek a biztosítékát kapja, az apostol képletesen fejezi ki, mikor azt mondja, hogy a keresztények megkapták az ígéret Szentlelkének, azaz a megígért Szentléleknek a pecsétjét.

* 14. A zálog vagy előleg biztosítékot nyújt, hogy a megígért értékeket és javakat megkapjuk. A keresztény ember, amikor a Szentlélekben és annak adományaiban részesül, biztosítékot és foglalót kap örökségére, vagyis az üdvösségre. Mikor az Isten megadja nektek a Szentlelket és ezzel mintegy előleget ad nekünk, jogot szerez reánk, mi az Istennek a szerzeménye, az ő népe leszünk, kiket ezzel a foglalóval biztosít, hogy annak idején magához vált. Dicsőségének magasztalása végett: az Isten kegyelemajándékainak és egész üdvözítő tevékenységének végcélja a saját dicsősége és annak elismertetése, magasztalása.

* 15-23. Hálaadás a levél címzettjeinek hitéért és szeretetéért. – Imádság lelkük további megvilágosításáért.

* 15. Szentek: lásd Csel. 9,13-14. jegyz.

* 17. Jézus Krisztusnak Istene: lásd 3. v. jegyz. A bölcseség és a kinyilatkoztatás Lelke a Szentlélek, aki természetfölötti módon megvilágosítja az emberi értelmet és a kinyilatkoztatás útján oly ismereteket közöl vele, melyeket az ember természetes képességeivel nem ismerhet meg.

* 18. Lelki szemetek, a görög és a latin szöveg szerint: szívetek szeme, mert a régiek felfogása szerint a szív nemcsak az érzelmeknek, hanem a megismerésnek is a székhelye. A reménység, amelyre az Isten minket meghívott, az örök boldogság. Az Isten dicsőségének a gazdagságában, vagyis az Istennek gazdag, nagy dicsőségében a megváltott emberek, a szentek részesülnek; ez örökségünk nekünk, melynek tehát részesei leszünk a szentek között.

* 19. Az örökséget, vagyis az üdvösséget megszerzi nekünk az Isten hatalmának kiváló nagysága, vagyis az Isten mindenható nagy hatalma, amikor végrehajtja rajtunk az üdvözítés művét.

* 21. Fejedelemség, hatalom, erő és uralom: égi hatalmaknak a különböző fajai. (Kol. 1,16.) Az apostol nem akarja felsorolni az angyaloknak összes fajait és karait, hanem mindent egybefoglal és azt mondja, hogy az Isten fölébe helyezte Krisztust minden lénynek, nevezzék azt bárhogyan: minden név fölé, amelyet említenek.

* 22. Lába alá vetett: hatalma alá helyezett.

* 23. Az egyház Krisztusnak a titokzatos teste. (Róm. 12,5) A hívek együttesen alkotják Krisztusnak a testét, ők a test tagjai, Krisztus a fej. A fejből indulnak ki és áradnak szét a tagokba az éltető erők, melyeket az apostol összefoglaló szóval teljességnek nevez. (Lásd még Kol. 1,19-hez a jegyzetet; 2,9. sk.) Amint Krisztusban az istenség egész teljessége lakozik, akkép ebből a teljességből megszentelő és üdvözítő erő árad Krisztus testének tagjaiba, a hívekbe, és ez az erő betölt mindeneket mindenben: mindenkit, aki az üdvösségre hivatott, oly mértékben, amennyire az üdvösségre szükséges.

* 2,1-10. A bűnös állapot és az Istennek üdvözítő kegyelme.

* 1. A mondat hiányos, ki lehet egészíteni ekként: Titeket is életre kellelt; amint az Isten megmutatta hatalmát Jézus Krisztusban, mikor halottaiból feltámasztotta, akként a híveken is megnyilvánult az Isten kegyelmének a hatalma, mikor őket, kik lelkileg meghaltak (Kol. 2, 13.), a kegyelmi élettel megajándékozta. (Róm. 8,11.)

* 2. A világ szokása szerint: az Istentől elfordult világ és a gonosz lélek elvei szerint. A levegőben levő hatalom fejedelme: az ördög. Az apostol, mikor így nevezi a gonosz lelket, követi a zsidók kifejezésmódját, kik vallották ugyan, hogy a gonosz szellemek lakóhelye a pokol, de mikor a gonosz léleknek az emberekre gyakorolt káros befolyásáról beszéltek, azt mondották, hogy a gonosz szellemek a levegőben vannak s onnan kísértik meg a/ embert, tehát levegőben levő hatalmak, melyeknek fejedelme az ördög. A hitetlenség fiai, a görög szöveg szerint: az engedetlenség fiai, elsősorban a pogányok és a hitetlen zsidók.

* 3. Természetünknél fogva: tekintve érzéki, megromlott, bűnös természetünket. (Lásd Róm. 5,12. sk.) A harag fiai: méltók az Isten haragjára. (Lásd Róm. 1,18; 9,22.) A többiek: akik nem hisznek az evangéliumnak és nem részesülnek a megváltás kegyelmében.

* 5. Krisztussal együtt: az apostolnak misztikus, mély gondolata, hogy a keresztény hívő a legbensőbb egyesülésben van Krisztussal. Ebből az egyesülésünkből fakad s vele együtt jár a természetfölötti életünk. (Róm. 6,8.) Kegyelemből történt az üdvözítéstek: az Isten jóságából. Üdvözítés: az ember megigazulása, a kegyelem állapotába való jutása, mely elvileg kezdete és biztosítéka az örök üdvösségnek. (V. ö. Róm. 1,16; 5,9; 8,24.)

* 6. Együtt helyezett el a mennyekben: Krisztus emberi természete a mennybemenetelkor a mennyben helyet kapott, s mivel a hívő keresztény Krisztussal titokzatos egyesülésben van, elvben a keresztény hívő is a mennybe helyeztetett. Krisztus Jézusban: a vele való egyesülés következtében. (Lásd Róm. 8,10.)

* 7. A jövendő időkben: amikor tényleg elérjük a mennyei üdvösséget, nyilvánvaló lesz, hogy a keresztények az isteni kegyelem bőséges gazdagságában az Istennek jóságából részesültek, mert Krisztus Jézussal egyesülve voltak.

* 8. Lásd Róm. 3,28.

* 9. Nem cselekedetekből: nem a cselekedetek, nem a törvény megtartása forrása az üdvösségünknek, hanem a kegyelem. (Róm. 3,27; 4,2. sk.)

* 10. Az ő műve vagyunk: a keresztény tekintse magát az Isten teremtményének, kit az Isten a természetfölötti életre újjáteremtett (Róm. 6,4.). Ez az újjáteremtésünk megtörtént Krisztus Jézusban, a vele való egyesülésünk által, amely képessé tesz minket arra, hogy az üdvösségre érdemszerző jócselekedeteket végezzünk. Erre az erőt az Isten kegyelméből kapjuk, azért mondja az apostol, hogy a jócselekedeteket az Isten előre elkészítette.

* 11-22. Az Isten különös nagy kegyelmet gyakorolt a pogányokkal.

* 11. A körülmetéletlenségről és a körülmetéltségről lásd Róm. 4,9. sk.

* 12. Krisztus nélkül voltatok: nem reméltétek és nem hittétek a Messiás eljövetelét. Idegenek vallatok Izrael közösségétől: nem tartoztatok Izrael theokratikus államszervezetébe. Az ígéret szövetségei: az Istennek a pátriárkákkal és a zsidó néppel kötött szövetségei, melyek ígérték a Messiás eljövetelét. Remény nélkül és Isten nélkül: nem remélték a megváltást és nem hittek az Istenben.

* 13. Távol: lásd Iz. 57,19. Közel jutottatok, t. i. az üdvösséghez és ugyanazon kiváltságok részesei lettek, melyekben a kiválasztott nép részesült az ószövetségben. Krisztusban: a vele való egyesülés folytán. Krisztus vére a megváltás szerző oka. (I.ásd Róm. 3,25. sk.)

* 14. A kettő: az emberiség két része, a zsidók és a pogányok, melyet elválasztott egymástól a közbeeső válaszfal: az ószövetségi törvény sokféle parancsával és rendelkezésével, mely oka volt az ellenségeskedésnek a zsidó és pogány között. Saját testében: azzal, hogy emberi testet (és természetet) vett föl s így a zsidóknak és a pogányoknak testvérük lett és értük szenvedett. (V. ö. Róm. 8,3.)

* 15. Önmagában: a Krisztussal való egyesülés az embert mintegy újjá teremti, új embert, az Isten kegyelméből élő embert hoz létre. (Gal. 6,15.) A szembenálló feleket, a pogányt és a zsidót egymással kibékítette, sőt az Istent is megengesztelte, ezért békeszerző.

* 16. Krisztus a kereszthalálával megölte az ellenségeskedést, vagyis az ellenségeskedés okát, a bűnt. Egy testben: pogányok és zsidók együtt egy testet alkotnak, Krisztus testét. (Kol. 1,18; Kor. I. 12,12.)

* 17. Távollevők: a pogányok; közellevők: a zsidók.

* 18. Krisztus mindkettőjüknek ugyanazt az egy Lelket, a Szentlelket adja, aki által utat nyitott mindkettőjüknek az Atyához, lehetővé tette, hogy bizalommal közeledjenek az Atyához. A Szentlélekből egységes természetfölötti életerő árad a keresztény hívükké lett pogányokba és zsidókba, Krisztus egész misztikus testébe.

* 19. Krisztus Urunk ideje előtt a pogányok nem tartoztak az Isten (választott) népéhez, nem számítódtak teljes és egyenrangú polgároknak az Isten országában, idegenek és jövevények voltak, most azonban a szentek országának, az Isten egyházának teljesjogú polgárai, hozzátartoznak a nagy családhoz, melynek atyja az Isten.

* 20. Az apostol az egyházat épülethez hasonlítja. A hívek az építő kövek (v. ö. Kor. I. 3,10. sk. Pét. I. 2,4.), az apostolok és a próféták (Csel. 11,27. jegyz.) az alapnak Krisztustól lerakott kövei, Krisztus a szegletkő. (Lásd Csel. 4,11. jegyz.)

* 21 Krisztus nemcsak szegletköve az épületnek, hanem éltető ereje is. Benne, az ő éltető erejéből az épület tovább épül és egységes szerkezetet kap.

* 22. A Lélekben: a Szentlélek ereje avatja fel a keresztény embert az Isten templomává s illeszti be az Isten nagy lakóhelyébe alkatrész gyanánt.

* 3,1-13. Szt. Pál apostola a pogányoknak és hirdetője a nagy kegyelemnek, amelyet az Isten a pogányoknak ad.

1. Az apostol nyilvánvalóan mindjárt bele akart fogni az imádságíja, de a megkezdett mondatot abbahagyja s előbb megmagyarázza, hogy miért viseli annyira szívén a pogány-keresztények sorsát. Ő a pogány keresztények apostola, kinyilatkoztatásból tudja, hogy a pogányok is üdvösséget nyernek, ha hisznek az evangéliumban. Neki hivatása ezt az igazságot a pogányok közt hirdetni s őket Krisztus országának megnyerni. Ezért imádkozik levelének pogány keresztény olvasóiért. A félbeszakadt mondatot a 14. versben folytatja.

* 1. Krisztus Jézus foglya vagyok: Krisztus miatt vetették fogságba, mert a pogányok közt teljesítette apostoli hivatását.

* 2. Az Istennek a kegyelemadománya: a damaszkusi úton történt kinyilatkoztatás. Krisztus Szt. Pált akkor nemcsak megtérítette, hanem a pogányok apostolának is kiválasztotta (Csel. 9,15.), tehát a damaszkusi kinyilatkoztatás kegyelemadomány volt az apostol részére, de a pogányok javára is szolgált. Fentebb: a 2. fej. 13-16. versében az apostol már röviden megemlékezett róla, hogy az evangéliumban hívő pogányok és zsidók együtt egy testet, Krisztus testét alkotják.

* 5. Más nemzedékek idejében: az evangéliumi kinyilatkoztatást megelőző időkben senki sem tudott róla. Az ószövetségi próféták ismételten jelezték ugyan, hogy a Messiás országa egyetemes ország lesz, de azt az igazságot senki sem ismerte fel, hogy Krisztus országában a hívők egyenrangúak lesznek, akár pogányok, akár zsidók voltak a megtérésük előtt, és a pogányoknak nincs szükségük az ószövetségi törvény megtartására, hogy üdvözüljenek. (L. Ef. 1,9.) A prófétákról lásd Ef. 2,20.

* 6. Az ő ígéretében: az Istentől megígért messiást üdvösségben együtt részesülnek a pogányok és a zsidók, mint társörökösök én egy test részei, egyenrangúak Krisztus Jézusban, vagyis a misztikus egység folytán, melyben Krisztus Jézussal vannak.

* 8. Krisztus felfoghatatlan gazdagsága: Krisztus kegyelmének mérhetetlen nagysága és kifogyhatatlan gazdagsága.

* 9. Miként vált valóra a titok, t. i. az Istennek szándéka és kegyelmének nagysága, melyet a megváltást megelőző időben senki sem ismert, hogy a zsidók és a pogányok az evangéliumi hit által egyaránt üdvösséget nyernek.

* 10. Az egyház útján: az egyház most itt áll láthatóan a világban, az isteni kegyelem csodálatos működése az egyház életében és elterjedésében mutatja az Isten sokszoros, azaz nagy bölcseségét, mely így megnyilatkozott nemcsak az emberek, hanem a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok, vagyis az angyalok előtt is.

* 11. Bölcseségének ezt a kinyilatkoztatását az Isten öröktől fogva elhatározta, örök végzés szerint. A határozat végrehajtása, beteljesedése megtörtént Jézus Krisztus személyében.

* 12. Bátorságos utunk, t. i. az Istenhez.

* 13. Ez dicsőségtekre szolgál: az apostol szenvedésein mérjék föl a nekik juttatott kegyelem nagyságát.

* 14-21. Az apostol imádkozik, hogy a hívek megerősödjenek a keresztény hitben és ismeretben.

* 14. Az apostol folytatja az 1. versben félbeszakadt mondatot és az ott megkezdett imádságot. A mi Urunk Jézus Krisztus Atyja előtt: ezen szavak helyett a legtekintélyesebb görög kéziratokban egyszerűen ennyit olvasunk: az Atya előtt.

* 15. Nevét kapta: ószövetségi kifejezés szerint annyit jelent, mint létezését vette. Minden nemzetség a mennyben és a földön: az angyaloknak a különböző csoportjai és az emberiség különféle népei.

* 16. A benső ember: az embernek magasabb szellemi természete, melyet erőssé tesz és uralomra emel az alsóbbrendű és érzéki természet fölött a Szentléleknek segítő erejéből.

* 18. A szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység: az Isten szeretetének, kegyelmének és a kegyelem működésének minden irányban való nagysága.

* 19. Az Istennek egész teljessége: az Isten tökéletességeinek és erejének összesége. Az Isten tökéletessége az eszménykép és a cél, melyre a. híveknek törekedniük kell (Máté 5,48.) Az Isten erői, melyeket mint kegyelmeket velünk közöl, szükséges eszközei az ember törekvésének a tökéletességre való iparkodásban. (Ef. 1,23.) A latin és a görög szerint: egész teljességére.

* 20. Amikor az apostol az Isten kegyelmének nagyságára gondol, szinte önkéntelenül fakad ajkáról az Isten dicsérete. (Lásd Róm. 11,33-36.) A bennünk munkálkodó erő: a kegyelem ereje.

* 21. Magasztalják az Istent az egyházban, az egyház tagjai Krisztusban, vagyis Krisztussal egyesülve, mert dicséretük így lesz kedves az Isten előtt.

* 4,1-16. Intelem, hogy a hívek a kegyelem sokfélesége melleit is őrizzék meg egymás között az egységei.

* 1. Fogoly vagyok az Úrban: Krisztussal egyesülve viseli a fogságot Krisztusért. A hivatás, amelyet nyertetek: az Isten arra hívta meg a keresztényeket, hogy a keresztény méltóságának megfelelően szentül éljenek. (Róm. 8,28.)

* 3. A béke köteléke: a kötelék, amely a híveket egyesíti, a béke.

* 4. Az egy test Krisztusnak a titokzatos teste (Lásd Ef. 1,23.); az egy lélek a természetfölötti éltető erő, mely élteti Krisztus titokzatos testét. (Róm. 8,11.) Ennek az egységnek megfelel az, hogy a hívek egy reménységre hivattak meg, mely mindnyájukat a közös cél, a mennyei üdvösség felé irányítja.

* 5. A meghívás történt az egy Úr Jézus Krisztus által. (Kor. I. 1,13; 8,6.) Az egy közös hit egybeköti egymással a keresztényeket, a keresztségben lesznek Krisztus egy testének tagjai.

* 6. Az Isten mindenek fölött van: a hatalmával és a gondviselésével minden teremtmény fölött van; mindenben van: minden teremtményt áthat s mint a gondviselés eszközét felhasznál, s mindnyájunkban jelen van az éltető és segítő kegyelmével.

* 7. Az egység azonban nem jelenti a kegyelem egyféleségét. Minden kereszténynek megvannak a maga külön kegyelmei és adományai, még pedig olyan mértékben, amilyet Krisztus a szabad elhatározásából neki juttat.

* 8. Az apostol megmagyarázza a szavait az ószövetségből vett és némikép módosított idézettel (Zsolt. 67,19.), amelyből három gondolatot olvas ki: Krisztus felment a magasba, oda foglyokat vitt magával, kegyelemajándékokat adott az embereknek. A zsákmány nem lehet más, mint a legyőzött ellenség, nevezetesen az ellenséges szellemi hatalmak, melyeket Krisztus legyőzött. (V. ö. Kol. 2,13.) Erre a gondolatra az apostol nem tér ki, hanem az idézetnek első gondolatából vonja le először azt a következtetést: ha szó van felmenésről, akkor az is bizonyos, hogy Krisztus előbb le is szállt a földre, amely az éghez viszonyítva mélyebben van.

* 10. Az apostol még egyszer hangsúlyozza, hogy az, aki megalázottságban élt a földön, azonos azzal, aki felment, feljebb minden égnél, vagyis az Isten trónusáig. (V. ö. Kor. II. 12,2.) Onnan betölt mindent isteni erejével és kegyelmével

* 11. és onnan osztja szét a különféle adományait. Az apostolok: a tizenkettő és Szt. Pál, valamint az első időkben a hitnek azon hirdetői, kik különös kegyelmekkel tűntek ki. A prófétákról lásd Ef. 2,20. Az evangélisták az evangéliumnak olyan hirdetői, kiket nem illetett meg az apostoli méltóság. (Csel. 21,8.) Pásztorok és tanítók az egyes keresztény községek elüljárói, kiknek feladatuk volt a hívek fölött őrködni, őket vezetni és oktatni.

* 12. A kegyelmek ajándékozása arra szolgál, hogy a szentek (= hívek) alkalmasak legyenek a szolgálat munkájára, vagyis minden egyes keresztény hívőre háruló valláserkölcsi feladat végzésére. Viszont minden egyesnek ez a munkája Krisztus testének (= az egyháznak) javát és növekedését szolgálja. (V. ö. Ef. 2,20.)

* 13. Ez a cél akkor valósul meg, ha a keresztény hívek eljutnak a hitnek egységére, vagyis egyek lesznek a hitben és az Isten Fiának a megismerésében. Ezen a megismerésen épül fel a keresztény hívek tökéletessége, melynek kifejlett, férfiúi tökéletességnek kell lennie, olyan életkor tökéletességének, hogy hozzámérhető legyen Krisztus teljességéhez, vagyis képes legyen a kegyelemnek azt a teljességét befogadni, amely Krisztusból árad testének a tagjaiba. (V. ö. Ef. 1,22. jegyz.)

* 14. Ha a keresztények eljutnak a tökéletességre, akkor nem fognak úgy élni, mint a kiskorú gyermekek, akik változó szeszélyeiket követik. A tanítás bármely szélfúvása; a különböző hamis tanítások, melyek tévedésbe ejtik az embereket megtévesztéssel és álnoksággal.

* 15. Növekedjünk Krisztushoz: Krisztus titokzatos teste tagjainak, a híveknek növekedése abban az irányban történjék, melyet maga Krisztus mutat.

* 16. Akitől van az egész testnek az egybeerősítése és egy bekötése: Krisztustól indul ki az erő, mely az egész testet, az egyházat erősíti és összetartja. Minden összekötő íznek: minden egyes hívőnek közre kell működnie az egyház életében és növekedésében olyan tevékenységgel, amelyre kegyelmet kap s amelyre képessége van, mert a 12. vers szerint a kegyelemajándékok különfélék. Ilyen módon fog előrehaladni a testnek, az egyháznak a növekedése, s eredménye lesz a test épülése a szeretetben.

* 17-24. A híveknek nem szabad a régi, pogány életmódot követniök, hanem új emberekként kell élniök.

* 17. Az Úrban: az apostol Krisztussal egyesülve intézi intelmeit a hívekhez. V. ö. Róm. 1,21.

* 18. Sötétség borult az értelmükre: lásd Róm. 1,21.

* 19. Róm. 1,24. Elcsüggedtek: nem hitték, hogy máskép, hogy tisztán is lehet élni. A görög szöveg szerint: közömbösek, a jó iránt érzéketlenek lettek.

* 20. A latin és a görög szöveget ekként is lehetne fordítani: nem ilyennek ismertétek meg Krisztust.

* 21. Tőle tanultatok: a görög és a latin szerint tulajdonképen: benne, Krisztussal való egyesülésben nyerték ismereteiket, mert azzal egyesültek, akiben él az igazság. (Lásd Ján. 1,14.)

* 22. Korábbi éltetek után: ha nézitek, milyen volt az életetek, mielőtt keresztények lettetek, akkor magatok is szükségesnek fogjátok találni, hogy levessétek a régi embert: a megváltás előtti bűnös állapotot. Mikor keresztények és Krisztus testének tagjai lettek, elvileg már levetették és eltávolították magukról a régi embert, de az erők, melyek az emberi a régi bűnös állapotba visszahúzzák, még tovább működnek a megváltás után is az emberben, azért újból és újból le kell őket küzdeni s rajtuk úrrá lenni. Csalárd kívánságok: a kívánságok és vágyak jót és élvezetet ígérnek az embernek, ha enged nekik. Valójában azonban romlását okozzák, ezért csalárdak.

* 23. Lelkileg bensőtökben: a görög és a latin szerint: újuljatok meg értelmek, vagyis egész gondolkozás- és érzésvilágotok lelkében. (Lásd Róm. 12,2.)

* 24. Az új ember az Isten képére, a görög és a latin szöveg szerint: az Isten szerint teremtetett. Igaznak és valóban szentnek: a görög és a latin szerint: igazságban és az igazság szentségében. Az új ember: az ember megváltott, kegyelmekkel és erényekkel felruházott állapotában. Ebben az állapotban, melyre mintegy újjáteremti az Isten (Gal. 6,15; Kor. II. 5,17.), az ember az Istenhez hasonló és az Isten akarata szerint való, igaz, vagyis megigazult és valóban szent.

* 25-32. Az apostol inti a híveket, hogy ne vétsenek a felebaráti szeretet ellen.

* 25. Egymásnak testrészei vagyunk: (Lásd Ef. 4, 16; Rom. 12, 4.) mint ilyenek, jogosan megkívánhatjuk, hogy akikkel egy testnek tagjai vagyunk, nekünk igazat mondjanak.

* 26. Zsolt. 4,5, Nem minden harag bűn, sőt van igazságos harag is, de aki haragjának szabad folyást enged és hagyja, hogy haragja tartós gyűlölködésbe csapjon át, vétkezik. Azért int az apostol, hogy a harag indulatát még aznap küszöböljük ki. (Móz. V. 24,15.)

* 27. Ezzel azt is elkerüljük, hogy az ördög a haragos indulatot gyűlölködésig fokozza.

* 28. V. ö. Tessz. I. 4,11; Tessz. II. 3,10.

* 29. A hitben való épülésre jó: a görög szerint: amely épülésre szolgál, ott, ahol szükség van rá.

* 30. A gonosz beszéddel megbántja, szószerint: megszomorítja a Szentlelkét. A Szentlélekkel meg lettetek pecsételve: e kifejezés értelméről lásd Ef. 1,13. jegyz. A megváltás napja az utolsó ítélet napja, amelyen a megváltás műve befejeződik az örök üdvösség elnyerésével.

* 31. V. ö. Kol. 3,8.

* 32. V. ö. Kol. 3,12. Krisztusban: mint olyanoknak, kik Krisztussal egyesülve vagytok.

* 5,1-14. Az apostol inti a híveket, hogy szeressék egymást és kerüljek a bűnös életmódot.

* 1. Kövessétek az Isten példáját: Az Isten szereti a keresztényeket, mint az atya a fiait. A gyermek igyekezzék hasonló lenni az atyjához.

* 2. Krisztus az emberekhez való szeretetét kereszthalálával mutatta meg leginkább. (V. ö. Fil. 4,18.)

* 4. Hálaadás: az Isten hálás érzületből fakadó magasztalása.

* 5. Az apostol a kapzsi embert a bálvány szolgájának mondja, mert a szívét földi javakhoz köti, könnyen látja bennük a végső célját s szolgál nekik, mint bálványoknak.

* 6. Hívságos beszédekkel: olyan beszédekkel, melyek az itt felsorolt bűnöket jelentéktelen emberi gyarlóságoknak tűntetik fel, pedig ezek a bűnök olyan súlyosak, hogy miattuk sújtja az ítélet napján az Isten haragja a hitetlenség fiait, vagyis a pogányokat. (Lásd Ef. 2,2.)

* 8. Sötétség voltatok: értelmi és erkölcsi sötétségben, hitetlenségben és bűnben éltetek. — Világosság vagytok az Úrban: Krisztussal való egyesülésük folytán a hit és a kegyelem világossága tölti el őket. (V. ö. Máté 6,22. 23.)

* 9. A világosság: vagyis a hittől és a kegyelemtől megvilágosított léleknek a gyümölcsei, azaz a tettei: csupa jóság, az igazságosság és az igazság: mindaz, ami jó, igazságos és igaz.

* 11. A hitetlenségből és a bűnből, azaz a sötétségből fakadó cselekedetek meddők, mert nem szolgálják az örök életet, ellenkezőleg, kizárják belőle az embert.

* 13. Mindenre, ami feddésben részesül, világosság derül: ha korholjuk a bűnt, a tettesben felköltjük a bűn tudatát, s megvilágosodik előtte bűnének a gonoszsága. Ennek az lehet az eredménye, hogy a helyes önismeret és bűnösségének a felismerése megtérésre indítja. Hitetlensége és gonoszsága helyébe hit és kegyelem lép, vagyis a bűnössége világossággá válik.

* 14. Az apostol az idézett szavakat valami előttünk ismeretlen himnusból vette. Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból: ébredj fel a bűn okozta lelki álomból és halálból, Krisztus a tanításával és a kegyelmével meg fog világítani.

* 15-21. Keresztény életszabályok.

* 16. Jól értékesítsétek az időt; a görög szöveg szószerint így mondja: jól árusítsátok ki az időt, vagyis csak értékes dologért és cselekedetért adjátok oda. Rossz napokat élünk: gonosz emberek és ezeknek csábításai között élünk.

* 20. Jézus Krisztusnak nevében: erről a kifejezésről lásd Csel. 3,6. jegyz.

* 21. Lásd Máté 20,26. jegyz. Krisztus félelmében: nem szolgai alázatosságból, nem emberfélelemből vagy haszonlesésből, hanem azért, mert Krisztus akarja, és mi tiszteljük az Ő akaratát.

* 22-33. A különböző állapotban élő keresztények kötelességei. V. ö. Kol. 3,18-4,1.

* 22. Az engedelmesség és alárendeltség, melyet az apostol megkövetel az asszonytól férje iránt, enyhül azzal, hogy viszont a férjnek szeretetet parancsol az asszony iránt. Az Úrnak: Krisztusnak.

* 23. A férfi feje az asszonynak: lásd Kor. I. 11,3. Krisztus feje az egyháznak (lásd Ef. 4,16.), de egyúttal a megváltója is.

* 25. A férfiak úgy szeressék feleségüket, mint Krisztus szerette egyházát, legyenek készek, ha kell, életüket is feláldozni érettük.

* 26. A víz fürdője: a megtisztulás és a megszentelődés a keresztség vizében történik. Mivel az őskeresztény szokás az volt, hogy a megkeresztelendőt vízbe merítették, a keresztséget fürdőnek lehetett mondani. (Lásd Tit. 3,5.) – Az élet igéjével; a görög szöveg szerint: az igével. A vízbemerítés kézben mondották a keresztelés szavait.

* 27. Dicsővé tegye magának az egyházat: az egyház Krisztus jegyese. Az Úr azt akarta, hogy jegyese szent, tiszta, kegyelmekkel ékes, dicsőséges legyen, a szépségét ne rontsa sem folt, sem az öregedés jele, a ránc, sem más, ami ellenkeznék szentségével és szeplőtelenségével.

* 28. Mint testüket: a házasságban a férfi és a nő egy test lettek. Lásd alább a 31. verset.

* 29. Akárcsak Krisztus az egyházat: titokzatos testének, egyházának a tagjait táplálja kegyelmének erőivel és kincseivel.

* 30. Húsából és csontjaiból valók: ezek a szavak nincsenek meg a fontosabb görög kéziratokban. Móz. I. 2,23-ból kerültek a latin szövegbe és néhány görög kéziratba, bizonyára azért, mert Szt. Pál a következő verset ugyanezen ószövetségi helyről idézi.

* 31. Ezért: ez a szó nem kapcsolja az itt kezdődő mondatot az előzőhöz, hanem csak az ószövetségből vett idézetnek a szava. Az ószövetségi Szentírás idézett szavai (Móz. I. 2,24.) azt mondják, hogy a férfi kiviszi a nőt a szülői házból, amikor családot alapít, és feleségével egy új egységet alkot egy testben.

* 32. Abban, hogy a kötelékek, melyek a nőt a szülői otthonhoz fűzték, feloldódnak, és a szülői családi egység helyébe új egység, a nőnek a férjével való egysége lép, az apostol magasabbrendű, titokszerű tényt (a latin szerint: sacramentum-ot) lát. Mondom én: főként azért mondja nagy titoknak, mert tekintettel van Krisztusra, és az egyházra, vagyis Krisztus viszonyára az egyházhoz, s benne a házassági frigy jelképzését látja. A titokszerűség csak növekszik azzal, hogy ez a tény jelképe Krisztus titokzatos viszonyának az egyházhoz. Amint az egyháznak Krisztussal való összeköttetéséből kegyelmek fakadnak és áradnak az egyházra, akként kegyelmek forrása a férfinak és a nőnek házassági frigye, ha Krisztus testének tagjai az egyházon belül lépnek erre a frigyre. Ilyen értelemben tanítja a trienti szent zsinat, hogy Szt. Pál ezen szavai jelzik a házasság szentségi voltát.

* 6,1-9. A gyermekek és a szülők, a szolgák és a gazdák kötelességei egymás iránt.

* 2. Ez az első, ígérettel tett parancs: a tízparancsolatban a negyedik parancs az első olyan, amelynek megtartásához az Isten ígéretet csatolt. Az apostol idézi az isteni ígéretet is a 3. versben. (Móz. II. 20,12; Móz. V. 5,16.)

* 4. Ne ingereljétek haragra: a szülők tartsák fegyelemben és szorítsák engedelmességre a gyermekeiket, de ne legyenek gyermekeik zsarnokai s kemény bánásmóddal ne öljék ki belőlük a gyermeki szeretetet. – Az Úrnak intelmével: olyan intelemmel, amely az Úr akarata szerint való.

* 5. Test szerinti uraitok: akik uraitok itt a földön. – Félelemmel és remegéssel: Krisztustól való félelemben és remegésben (v. ö. Ef. 5,21.), aki ilyen engedelmességet parancsol a gazda iránt. – Szívelek egyszerűségében: alattomos, hátsó gondolatok nélkül. – Akárcsak Krisztusnak: a szolga úgy tekintse helyzetét, mintha Krisztusnak és Krisztus kedvéért szolgálna, ezzel megnemesíti gazdájának végzett szolgálatait.

* 6. Krisztus szolgái: a rabszolgák ne feledkezzenek meg róla, hogy Krisztus megváltotta őket, s ők Krisztus tulajdonába tartoznak.

* 8. A rabszolgák szolgálata jogtalan állapotuk miatt, sokszor jutalmazatlanul marad itt a földi életben, azért az apostol a mennyei jutalommal bíztatja őket, melyet Krisztus megad minden jó tettért, szolgának és szabadnak egyaránt.

* 9. Ugyanezt tegyétek: készséges akarattal, jóindulattal legyetek. A gazda ne tekintse a szolgát alsóbbrendű teremtménynek, akivel csak korholó és fenyegetőző hangon lehet beszélni. A barátságos szó jobban illik a keresztény ember méltóságához. – A gazdának meg kell gondolnia, hogy az Úr előtt ő is csak szolga. Ha nem bánik szeretettel az embertársával, akkor az Úr őt is felelősségre fogja vonni. (Kol. 3,25.)

* 10-20. A lélek fegyverzete.

* 10. Erősödjetek meg az Úrban: a Krisztussal való egyesülés töltse el lelküket természetfölötti erőkkel. (Lásd Ef. 3,16.) Erejének hatalmából: Krisztus erejéből nyerik a hívek lelkük számára a szükséges erőket. (V. ö. Ef. 1,19.)

* 11. Az Isten fegyverzete: az Istentől adott lelki felkészültség.

* 12. Nem a test és a vér ellen: nem ember és emberi erők ellen. – Fejedelemségek és hatalmasságok: gonosz szellemi hatalmak (lásd Ef. 1,21.), akik világkormányzók, vagyis akik uralkodnak ezen a sötétségen, ezen a bűnös világon. (V. ö. Ján. 12,31. jegyz.) A gonosz szellemeknek lakóhelye az égi magasságokban van. (Lásd Ef. 2,2. jegyz.)

* 13. A gonosz nap: a kísértés ideje, mikor a gonosz szellemek támadást intéznek lelkünk ellen. — 14. Az apostol felsorolja a fegyverzet egyes darabjait és jelképes értelmet ad nekik. (V. ö. Iz. 59,17; 11,4. 5; 49,2; 52,7; Róm. 6,13; 13,12. Kor. I. 8,7. 25. Kor. II. 6,7; 10,3. 4.) — Az öv felkötötte és összefogta a ruhát, hogy szabadon lehessen mozogni és harcolni. Az igazság: az evangéliumi tanítás isteni igazsága. A vért jelképezi azt az igazságot, mely alatt Szt. Pál az embernek igaz voltát érti az egész erkölcsi életben.

* 15. A béke evangéliuma: az evangélium békét hirdet és ad. (Lásd Ef. 2,14.)

* 16. A hít pajzsával kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát: a pajzs felfogta és ártalmatlanná tette a megtüzesített lövedékeket, minőket már az ókorban használtak. Hasonlókép visszapattan az erős-hitű leiekről a gonosz léleknek minden támadása.

* 17. Az üdvösség sisakja: a keresztény hívő a megváltás kegyelmeiben már itt a földön részesül, már itt van része az üdvösségben, és reménye van a teljes boldogságra a másvilágon. Ez a tudat és remény védelmet nyújt az üdvösség ellenségei ellen. – A Lélek kardja: a Szentlélek a hívő lélekben lakozik és működik. Képesíti az embert az Isten igéjének, írott és szóval hirdetett tanításának használatára és igénybevételére a gonosz lélek ellen való harcában, amint Krisztus Urunk erre példát mutatott. (Máté 4,3. sk. V. ö. Tessz. II. 2,8. Zsid. 4,12.)

* 18. Imádságban és könyörgésben: az ember saját erejére hagyatkozva nem tudja megállni a helyét. Szüksége van az Isten segítségére. Ennek elnyerésére a legjobb eszköz az imádság, melyet mindenkor, vagyis állhatatosan, és Lélekben, vagyis egyesülve a Szentlélekkel (Róm. 8,26.) kell végezni. Erre a célra virrasztásra, éber vigyázatra van szükség a vallás-erkölcsi életben és teljes kitartásra, valamint közbenjáró esdeklésre az összes szentekért (= hívekért, lásd Ef. 1,1.), mert az imádságos szorgoskodás másokról megtartja az imádkozót éberségben.

* 19. Valamint érettem is: az apostol a maga számára is kéri a hívek imádságát. — Megfelelő beszéd adassék meg nekem: az Üdvözítő megígérte apostolainak a természetfölötti segítségét, hogy mindig azt tudják mondani, ami szükséges. (Luk. 12,12. jegyz.) Szt. Pál kéri a hívek imádságát, hogy mindig megnyerje az Úrnak ezt a megígért segítségét, amikor hirdeti az evangélium titkát, vagyis az evangéliumban kinyilatkoztatott titkot az embereknek megváltásáról. (Lásd Róm. 16,25. jegyz.)

* 20. Az apostol Krisztus követének és az evangélium hírnökének tartja magát, aki a láncokban, vagyis a fogságában is (Ef. 3,1.) kötelességének ismeri, hogy Urának ügyét szolgálja.

* 21-24. Jókívánságok és a levél befejezése.

* 21. Ti is: amint más híveknek értesítést küldtem sorsomról, nevezetesen a kolosszeieknek (Kol. 4,7-8.), úgy nektek is értesítést adok. – Tichikus Efezus vidékéről, talán épen Efezusból való volt. (Csel. 20,4.) Említés történik még róla Kol. 4,7-ben és később Tit. 3,12. és Tim. II. 4,12-ben.

* 22. Megvigasztalja szíveteket: az apostol sorsáról a római fogságban és pőrének folyásáról nyugtalanító hírek terjedtek el a hívek között. Tiehikusnak feladata volt megbízható hírt vinni és a való helyzet ismertetésével a híveket megvigasztalni.

* 24. Megfogyatkozás nélkül: sem a görög, sem a latin szövegből nem világlik ki eléggé, hogy ez a kifejezés hová tartozik. Némelyek azért így fordítják le: Jézus Krisztust a halhatatlanságban; mások pedig ekként: kegyelem és el nem múló élet mindazoknak, kik szeretik stb.