Énekek éneke - kommentárok
[1] Arab műkifejezés a magasztaló költői leírás jelzésére.
* 1. A szereplők jelzése nem tartozik a szent szöveghez és a könnyebb megértést szolgálja.
1. A menyasszony magasztalja a vőlegényt és kéri szerelmét (1-3); szerény öndicsérete (4-5); kérése bizalmas együttesért (6-7). A vőlegény és a menyasszony gyengéd párbeszédbe elegyedik (8-16).
* 1a. Többen a szöveget az összefüggés kedvéért ekként javítják: Csókolj engem szájad csókjával.
* 1b. Szerelmed, a Vulgáta a szöveg más olvasása alapján: emlőid.
* 2a. A Vulgáta szerint: A legjobb kenetektől illatosak (t. i. az emlők).
* 2b. Minta kiömlő kenetnek, ép úgy a jegyes kiejtett nevének is messzire terjedő jóillata, vonzóereje van a leányok körében. Mások szövegigazítással: Neved színtiszta olaj.
* 3. A menyasszony kéri a Salamon szerepét magára öltő vőlegényt, hogy őt is szeretete kegyeiben részesítse.
* 3b a latin szöveg többlete.
* 3c a latin és a héber szöveg jelenlegi olvasása szerint: A király bevezetett kamaráiba. Kamarádba a szír szöveg alapján. 3c. Magasztaljuk szerelmedet (a latin úgy, mint az 1. v.-ben: emlőidet), mások szövegigazítással: részegedjünk szerelmedtől.
* 3f. Méltán, a Vulgáta szószerint: az igazak. A 2c-ben említett leányoknak tehát megvan minden okuk arra, hogy a vőlegény iránt szerelemre gerjedjenek.
* 4-5. A menyasszony itt mint vincellérleány jelentkezik, kivel irigy testvérei szőllőskertet őriztetnek; a szőllömunkában ugyan erősen megbámult, de szépségét még sem vesztette el. A saját szöllejét, szerelme kincseit (v. ö. 8,11-12) azonban nem sikerült megőriznie, mivel azok a vőlegény tulajdona lettek.
* 4. Jeruzsálem leányai a gondozottabb, városi leányok, kik hajlandók lenézni munkában megbámult társnőjüket. Kédár pusztai törzs Arábia északi részében (Iz. 21,17; Zsolt. 119,5); sátrai ép úgy, mint a Holt-tengertől keletre tanyázó Szalma törzséi (a legtöbb újabb magyarázó szerint Salamon helyett Szalma olvasandó) sötétbarna kecskebőrrel lehettek fedve, amint ez itt a mai napig dívik.
* 6-7. A menyasszony bizalmas találkát kér a vőlegénytől, ki most vele együtt a pásztor szerepét játssza (pásztoridill). Legalkalmasabbnak látszik erre a célra a déli pihenés ideje.
* 6c a héber szerint: «Hogy ne legyek olyan, mint aki fátyollal födi be magát». A menyasszony nemakarja, hogy felismerjék; ha viszont elfátyolozza magát, esetleg rossz személynek nézik (v. ö. Móz. I. 38,15.).
* 7b. A nyáj, vagyis az aprómarha nyomán.
* 8-16. A találkán a vőlegény magasztalja a menyasszony bájait. – 8-10-ben szép kancalóhoz hasonlítja, melynek szerszáma, mint a menyasszony kösöntyűje, pompás. Közös vonás még a büszke, nemes termet. A menyasszony viszont keblén pihenő illatos mirrhatáskának, majd ciprusfürtnek mondja a vőlegényt (11-13). A vőlegény magasztalja a menyasszony szemeit, melyek galambra emlékeztetnek. Itt nem a szemek színe az összehasonlítás alapja; a szemek a maguk egészében mutatnak hasonlóságot a fehér, ártatlan és fürgén röpdöső galambokhoz (14). Végül a monyasszony a közös fekvőhelyet dicséri; ezt cédrusok és ciprusok alatt elterülő pázsitnak gondolhatjuk (15-16).
* 8. Az egyiptomi fáraónak különlegesen szép lovai lehettek. Salamon Egyiptomból hozatott lovakat (Kir. III. 10,28 sk.). 8a a kiigazított héber szerint: A fáraó kocsijainak kancáihoz.
* 9. A héber szerint: «Be szépek orcáid a kösöntyűben, – És nyakad a gyöngyfűzésben». A hajba font, esetleg a fülről lecsüngő kösöntyűk, láncocskák szép keretet adnak az arcnak (a héberben szószerint: az állnak).
* 11. A vőlegény ismét a király szerepét viszi. A nárdusz indiai származású növény, melynek gyökereiből és leveleiből illatszert készítenek. Az összefüggés valószínűvé teszi, hogy a menyasszony a vőlegényt nevezi az ő illatos nárduszának, mivel már a 2. v.-ben, de a következőkben (12) is a vőlegényt válogatott illatokkal hozza összefüggésbe.
* 12. Az illatos mirrhát a nők táskában vagy üvegcsében, nyakukon vagy keblükbe rejtve szokták tartani, hogy állandóan jó illatot terjesszen. Mirrhatáska, a latin szerint: mirrhacsokor. A mirrhát azonban nem szokás csokorba kötni.
* 13. A vőlegény olyan, mint az illatos ciprusvirágfürt, amilyent a Holt-tenger nyugati partján fekvő Engedi (= «Kecskeforrás») szőllőiben lehet találni. A szőllőhegy a menyasszony (v. ö. 8,12), a ciprusfürt a vele időző vőlegény jelképe.
* 14b. A Vulgáta szószerint: Szemeid galamb(szemek).
* 16. Házunk, a szír szöveg szerint. A latin, a görög és a héber szövegben: házaink; itt azonban nem a jegyesek házairól van szó, hanem a hasonlat útján háznak minősített fekvőhelyről a szabadban, a találka színhelyén.
* 2. A vőlegény és a menyasszony kölcsönösen magasztalják egymást (1-3). A nász hasonlítása olyan borozóhoz, melynek cégére a szerelem (4.7.); tavaszi látogatás (8-14); tréfás panasz (15); az együttlét (16-17).
* 1. Virág, a megfelelő héber szót többen «kikirics»-csel fordítják; a liliom (mások szerint: anemone, kökörcsinfajta), Palesztinában vadon is nagy mennyiségben és különböző színekben tenyészik. E két virág a menyasszony szájában az igénytelenség jelképe, úgy mint nyelvszokásunk szerint az ibolya.
* 2. A vőlegény a menyasszony szerénységét dicséretre fordítja. Ha a menyasszony liliom, akkor a többi leány csak a tövis nevét érdemelné.
* 3. A menyasszony visszaadja a bókot és a vőlegényt a gyümölcsfák királyához hasonlítja. Az alma egyébként könyvünkben a nász jelképe. Az erdő fái: élvezhető gyümölcsöt nem termő fák.
* 4-7. A nász le van írva mint betérés olyan borozóba, melynek kitűzött cégére, felírása: szerelem. A menyasszony beteg a vágyakozástól és erősítőt kér, vagyis epedésének kielégítése után vágyódik. Az alma, a szőllő és a belőle készült lepény a szerelem jelképe. A menyasszony kéri a násznépet, hogy bizalmas együttlétüket meg ne zavarják.
* 4b. A Vulgáta szerint: És elrendezte bennem a szeretetet.
* 5a a héber szerint: Üdítsetek szőllős lepénnyel.
* 7. A menyasszonynak a násznéphez intézett kéréséből, hogy a páros együttlétet meg ne zavarják, korántsem következik, hogy a megszólítottak csakugyan jelen vannak. Mivel a tréfás kérlelésnél nem lehetett Istenre hivatkozni, a menyasszony esküjében inkább a kecses gazellákhoz és a szarvasüszőkhöz fordul, melyek mint félénk, visszahúzódó természetű állatok, a fiatal párhoz hasonlítanak, mely azt kívánja, hogy őket magukra hagyják. Fel ne riasszátok kedvesemet, a héber szerint: el ne rebbentsétek a szerelmet.
* 8-14. A jelenet valószínűleg nem a nászhéten játszódik le, hanem visszaemlékezés a kedvesnek régibb, a menyasszonynál tett látogatására, ébredő tavasz idején. A természet ébredése egyben a szerelem hajnalának a képe.
* 8. A leány észreveszi a kedves közeledését, aki türelmetlenségében a legrövidebb utat választja, nem törődve annak kényelmetlenségével. – 8a a latinban szó-szerint: Kedvesem hangja.
* 9. A gazella és a szarvasborjú sem törődik a terep nehézségeivel, és azokon könnyen túlteszi magát. A házunk fala mögött: a leány még a szülői házban lakik.
* 11. Palesztinában a tél az esős időszak.
* 12a. Földünkön, a héber és a görög szöveg szerint helyesen: a földön.
* 12b. A szőllőmetszés ideje, helyesen: az énekszó ideje. A megfelelő héber szó az előbbi jelentésben is használatos, csakhogy a metszés jóval megelőzi a szőllő virágzását, melyről a következőkben szó esik.
* 14. A fiatalember a falat, mely kedvesét rejti, sziklafalnak képzeli, melynek lakóját, az ő galambját, kívüle senki más meg nem közelítheti.
* 14b a latinban szószerint: a fal odújában.
* 15. Ez a vers esetleg nem az előző szövegnek egyenes folytatása, hanem leányok szájába adott rövid, pajzán dal, mely a női szépséget a szerelem pusztításaitól félti. A szőllő eme értelmére nézve v. ö. 1,5 e; 8,12 stb.
* 16-17. A vőlegény boldog együttléte a menyasszonnyal a hajnal hasadásáig. Más felfogás szerint e két vers közvetlenül a 8-14-ben leírt látogatáshoz csatlakozik, mely még délelőtt kezdődik, mivel tavaszi kirándulásra hívó felszólítást tartalmaz. Akkor 17a-t így kellene fordítani: «Míg csak a nappal hűvösre nem fordul». Ez esetben az árnyék odébbállása a sötétség beálltával esnék egybe, mely az árnyakat magába olvasztja.
* 16b szószerint: Ki liliomok között legel, vagyis: ki a menyasszony szépségét élvezi. V. ö. 7,2c-d.
* 17. A nappal szellője a napkelte körül a tenger felé, illetve a naplemente után a tenger felől Száron síksága felé fújó szellő. Az értelmezők nagy része szerint betér a régiek malabathron vagy bathron nevű indiai eredetű illatszerével azonos. A párhuzamos helyek (4,6; 8,14) mirrhahegyet, balzsamhegyet emlegetnek, miért valószínű, hogy itt is illatszerről esik szó és Betér hegyei illatos hegyeket jelentenek. A vers e szerint felszólítás a vőlegényhez, hogy a menyasszony szerelmét reggelig élvezze, akárcsak a gazellák és szarvasborjak az illatos hegyi legelőt.
* 3. A menyasszony keresi az elveszett vőlegényt és megtalálja (1-5). A lakodalmi menet (6-11).
* 1-5. Vannak, akik a leírt helyzet valószínűtlensége miatt azt hiszik, hogy a menyasszony itt egy álmát meséli el, melyben a vőlegényt elveszettnek hiszi, de azután a boldog valóságra ébred. Ügy látszik azonban, hogy helyzetdallal van dolgunk, melyet a nászhét folyamán a menyasszony szájába adnak, de valószínűleg nem maga énekeli. E dal megvilágítja az ara olthatatlan vágyát kedvese után. E vágy oly heves, hogy kész szeretete tárgyát a társadalmi korlátok semmibe vétele árán is felkeresni, hogy vele egyesülhessen.
* 2a-c a menyasszony párbeszéde önmagával.
* 5. V. ö. 2,7.
* 6-11. A lakodalmi ünnepségek folyamán a vőlegény Salamon király szerepét is felölti. Iz. 61,10-ből tudjuk, hogy a vőlegény a lakodalmon koronát viselt; több helyen e szokás zsidók és keresztények között a mai napig dívik. Az itt leírt helyzet valószínűleg a következő: a vőlegény ünnepi menetben, trónszerű gyaloghintón, testőröknek öltözött vőfélyektől körülvéve (itt 60, Sámson lakodalmán 30; v. ö. Bir. 14,11 sk.) házába viszi a menyasszonyt. A menet ideje éjjel, ezért fáklyák kísérik (6a-b,). V. ö. Máté 25,6.
* 6a. Ki az, ki feljő, szövegigazítással: «mi az, mi feljő», a gyaloghintóra és az egész menetre vonatkozik. A pusztából: nem kell sivatagra gondolnunk; a szárazabb, de legelésre alkalmas külterületet is így hívták.
* 8d. Oltalmul a pusztai rablók és egyéb titokzatos hatalmak ellen.
* 9. A Libanon értékes fái főleg a cédrus és a ciprus.
* 10. Ülését, a latin szerint : hágcsóját. 10c-11a a héber szerint némi kiigazítással: «A belseje ébenfával van bevonva. – Jeruzsálem leányai jöjjetek, – Nézzétek Sión szűzei». – Gondosan, a latinban (és a mai héberben) szószerint: szerelemmel.
* 4, 1-7: A menyasszony bájait felsoroló ének (vaszf, 1. a Bev.-t a könyvhöz); homályos vonatkozású részlet (8); a menyasszony további dicsérete (9-11). Párbeszéd: a menyasszony, mint a vőlegény édenkertje (4, 12-5, 1).
* 1-7. A szemek, a haj, a fogak, az ajkak, a száj, a halánték, a nyak és amell, tehát a test felső részeinek dicsérete.
* 1c. V. ö. 1,14.
* 1d. A latin szerint: Eltekintve attól, ami belül rejlik.
* 1e-f. A fejről dús fürtökben leomló hajat énekünk a jordánontúli Gálaád hegyvidékéről leszálló sötétszőrű kecskenyájhoz hasonlítja. Leszáll, Vulgáta: felszáll.
* 2. Nyírásra kész nyáj: a juhokat megfürösztik, mielőtt gyapjúkat lenyírják. Szószerint: «a nyírás nyája», ami annyit is jelenthet, mint: megnyírt nyáj (így a Vulgáta); a szerző a fogak fehérségét akarja kiemelni, azért a szövegben hozott fordítás jobban felel meg az összefüggésnek. A fürdőből kiszálló anyajuhok mind ikresek: minden fognak megvan a párja a másik sorban; meddő egy sincs közöttük: egy fog sem hiányzik.
* 3b. Szájad, a latinban: «beszéded». Halántékod, a latinban: orcáid.
* 3c-d. Az áttetsző fátyollal borított piruló arc a költőt granátalmaszeletre emlékezteti, amint annak pirosas magvai egymás mellé sorakoznak.
* 4. A keleti nők szívesen hordanak nyakukon sok láncocskát, azokra erősített nemesfémpikkelyt és egyéb csecsebecsét, jelenleg pénzeket és érmet is. Az ének ezért a menyasszony nyakát bástyából kiemelkedő toronyhoz hasonlítja, melyet számos kifüggesztett pajzs díszít. Az utóbbi szokásra vonatkozólag v. ö. Ez. 27,11; Makk. I. 4,57. Bástya: a megfelelő héber szó jelentése Bizonytalan épúgy, mint az is, hogy Dávid hol építette fel a róla elnevezett tornyot. Pajzs (4d), a latinban szószerint: (hős) «fegyverzete»,
* 5b más, helyesebb összefüggésben áll 2,16-ban,
* 6a-b. V. ö. 2,17.
* 6c-d. A mirrha hegye és a tömjén halma az imént (5. v.) említett és illatosított kebel költői jelzése. – 8. A vers értelme homályos. A menyasszonyt valaki – valószínűleg a vőlegény – felszólítja, hogy hagyja el a vad tájakat: a Libanont, az Amánát, – ez valószínűleg az Amanus-hegység, a Taurusz déli nyúlványa, – a Szánirt, mely Hermon néven is ismeretes, mint az Antilibanon legmagasabb csúcsa. Többek véleménye szerint a vers a menyasszonyhoz intézett felszólítás, hogy a vőlegénnyel szemben minden ellenkezéssel felhagyjon.
* 9. Megsebezted szívemet, a héber szerint inkább: elvetted az eszemet.
* 9c. A héber szerint: Nyakéked egyetlen láncocskájával.
* 10. Szerelmed, a latin szerint: emlőid. V. ö. 1,1.
* 11. Az ajkak méze a csók, vagy a kedves beszéd (v. ö. Péld. 5,3.). – Tömjénillat, a héber szerint: olyan, mint a Libanoné. A Libanon illata főleg a cédrusé.
4, 12-5, 1. A menyasszony kert, mely csak a vőlegény előtt nyílik meg, forrás, melyről a sértetlenséget bizonyító pecsétet, a fedőkövet (v. ö. Móz. I. 29,2.) szintén csak ő távolíthatja el. (12). A kert tele van gyönyörű növényzettel (hajtásokkal) (13-14), a forrás vize pedig élő, azaz friss és a Libanonból csurgó források friss vizére emlékeztet (15). A menyasszony kéri a szellőket, hogy kertje illatát vigyék meg a kert gazdájának, és felszólítja a vőlegényt, hogy kertjét vegye birtokába, amit az meg is tesz (a házasság végrehajtása), és felszólítja barátait, hogy a követő lakomán jó kedvvel vegyenek részt (16). Ezzel a résszel sok tekintetben párhuzamos Sir. 24,17-47.
* 13-14. Gyönyörű liget, a héberben pardes (= paradicsom). V. ö. Neh. 2,8 és Préd. 2,5. A ciprusvirág leveleit a nők festésre használták (henna); virágáról v. ö. 1,13. A nárduszról v. ö. 1,11. A szó a szövegben tévesen kétszer áll. Az illatos nád (kalmusz, acorus calamus) olaja illatszer. A mirrha sárgás, kesernyésízű, illatos mézga, illetve az azt termő cserje. Az áloé szintén egy fás növénynek (aquillaria agallocha) jóillatú mézgája. Tömjéncserje, a latin szerint: libanoni cserje. V. ö. 11.
* 5. A vőlegény szépségének leírása (vaszf, v. ö. a Bev.-t a könyvhöz) történeti bevezetéssel. A párbeszédekben mozgó bevezetés (2-9) 2,8 skk.-hez hasonlóan leírja a vőlegény látogatását, mely azonban itt balul üt ki : a találkozás nem jő létre s a boldogtalan menyasszony úgy mint 3,1-5-ben nekivág a bizonytalan éjjelnek, hogy kedvesét felkeresse, de pórul jár; az őrök tisztességtelen személynek nézik és ütik-verik. A menyasszony ekkor Jeruzsálem leányaihoz (= nyoszolyóleányok) fordul, hogy a vőlegénynek megizenje velük szerelmi bánatát. A leányok úgy tesznek, mintha a vőlegényt nem ismernék, ami a menyasszonynak alkalmat ad a vaszf elmondására. Vannak, kik a bevezetésben leírt kalandot álomnak fogják fel (v. ö. a 3,1-5-höz mondottakat); ez azonban szükségtelen, mivel az ilyen népies lírikus helyzetecsetelések bátran túltehetik magukat a valószínűség korlátain.
* 1. A vers az előző fejezet utolsó (4,12-től számított) tartalmi egységének befejezése. Pompás, a latin szerint: almái.
* 2a. A menyasszony lelkét még alvásközben is a vőlegény foglalkoztatja, ezért nyugtalan álmából könnyen felriad.
* 3c-d. A saru nem védi a járókelőt eléggé a por ellen, ezért lefekvés előtt a lábat meg kell mosni. A kifogás csak tréfás kötekedés.
* 4-5. A vőlegény egy valószínűleg az ajtón alkalmazott nyíláson bedugta kezét, hogy a zár fogantyúját illatszerrel telehintse. Efajta tréfás kedveskedésről római költők, pl. Lucretius is tudnak. Erre; a kéziratok egy csoportja szerint: bennem. A Vulgáta magyarázólag: az 6 érintésére. Finom, szószerint túláradó, kiömlő mirrhával. Ennek az illatszernek legfinomabb faja a növényből külső beavatkozás, karcolás nélkül magától gyöngyözik.
* 6. A Vulgáta egybefűzi a-b-t: Ajtóm zárát kinyitottam a kedvesemnek. – 6d. Ezt a sort többen 4b után helyezik, mivel mostani helyén az összefüggést zavarja. De lehetne így is fordítani: Majd elalélt a lelkem, hogy vele beszélhessek, azaz: életemet adtam volna azért, hogy a vőlegénnyel beszélhessek. A vőlegény eltűnésének oka nincs jelezve; eljárása talán válasz a kötekedésre.
* 10a. Az egészséges arcbőr jelzése.
* 10b. Ezrek, a héber szerint: tízezer.
* 11a talán a megkoronázott vőlegény (3,11) fejdíszére vonatkozik.
* 11b. Mint a pálma koronája: a fordítás bizonytalan. Mások: dúsak, vagy: hullámzók, vagy: mint a pálma (termés-)fürtje.
* 12. V. ö. 1,14. A nyugtalanul mozgó pupillát (galamb) a tejhez hasonlított szemfehére veszi körül. A szem nedvessége, mely a könnyezéstől függetlenül is megvan, a patakra emlékezteti a költőt.
* 13b. A jól gondozott, illatosított szakáll balzsamágyakra emlékeztet. A fordítás a régi szövegek egybevetése alapján készült. A Vulgátában: Melyet illatszerkészítők ültetnek.
* 14. A kéz tele arany karpereccel, ezeken tarsiskő (Vulgáta: hiácint; Josephus szerint: chrysolith). Teste, szószerint: hasa. Zafírral: a zafírdíszítés bizonnyal az övre vonatkozik.
* 15. Lábal, szószerint: combjai. Aranytalp esetleg arannyal hímzett szandálra utal.
* 16. Szája, szószerint: ínye.
* 6. Az elveszettnek hitt vőlegény megtalálása (5, 17-6, 2); a vőlegény és Salamon udvarának asszonynépe magasztalják a menyasszony szépségét (3-9); a szerelmesek találkozása (10-11).
5, 17-6, 2: Jeruzsálem leányai kínálkoznak a menyasszonynak, hogy segítik a vőlegény megkeresésében. Kérdik, hogy a vőlegény hol szokott tartózkodni. A válasz úgy szól, hogy: a kertjében. Mivel énekünkben a kert magát a menyasszonyt szokta jelezni (v. ö. 4,12-13) és 6,2-ben a szerelmesek egymáséi lesznek, valószínű, hogy 5,2-től kezdődőleg az egész jelenet csak kedves költői íogás, mely a vőlegény elvesztésének lehetőségét festi a falra és alkalmat ad az őt leíró vaszf elmondására. A kedvest nem lehet máshol találni, mint a menyasszonynál.
* 1. A liliomok 5,13 szerint az ajkak jelzése; ha itt is ugyanazt jelzik, akkor a liliomszedés és azok élvezése (szószerint: a közöttük való legelés) (2) csókot jelent. Lásd még 7,2. A balzsamágyakról v. ö. 5,13.
* 3-9. A menyasszony szépségének magasztalása, részben ugyanazokkal a szavakkal, mint 4,1-3-ban. A Salamon szerepét betöltő vőlegény a menyasszonyt jobban szereti, mint háreme többi nőjét; ezek maguk is kénytelenek elismerni, hogy szépségben túltesz rajtuk.
* 3. Kedves, a héber szerint: miként Tirsza. Tirsza (= «gyönyörűség») az északi királyság (Izrael) fővárosa Omri király idejéig, ki Szamariát tette székhelyévé. V. ö. Kir. III. 14,17; 16,23. Tirsza, mint neve is mutatja, nagyon szépfekvésű város lehetett. Hogy miben állott a menyasszony /élelmessége, azt 4, 9 és a következő vers (4) magyarázza.
* 4c-d. V. ö. 4,1.
* 5. V. ö. 4,2; a görög fordítás itt még 4,3-at is újból hozza.
* 6. V. ö. 4,3. A fátyolod mögül, a latin szerint: rejtett dolgaid nélkül; gránátalmaszelet, a latinban: gránátalmahéj.
* 8. A menyasszony anyja egyetlené, mivel úgy szereti, mintha más gyermeke nem is volna. V. ö. 1,5c.
* 9. Előjön, a héber szerint: alátekint. Tiszta, a latinban: «választott». Félelmes stb. v. ö. 3. v.
* 10-11. A vőlegény és menyasszony találkozása. A dióskert valószínűleg a vőlegény allegóriája.
* 10. Rügyeit, a latinban: «gyümölcseit»; az összefüggés azonban tavaszi évszakot tételez fel.
* 11. A verset mindaddig nem sikerült kielégítő módon megmagyarázni. A jelenlegi héber szöveg fordítása szószerint: Nem ismerem lelkemet, – Ammi-Nadib kocsijaiba helyezett engem (t. i. a lelkem). Részben a görög szöveg alapján á szöveget így lehetne kiegészíteni és fordítani: (10e). Itt (t. i. a diófakertben) adom neked szerelmemet. – (Vőlegény:) (11) Nem ismerek önmagámra, – Megfosztottál eszemtől, nemes nemzetség leánya! V. ö. 7,1d.
* 7. A menyasszony tánca és ezzel kapcsolatban szépségének magasztaló leírása (6, 72-7, 5); a vőlegény datolyapálmához és szőllőtőhöz hasonlítja az arát (6-9); a menyasszony felhívja a vőlegényt egybekelésre (10-13). – 6. 12-7, 5. A sémi népeknél a mai napig a lakodalmi ünnepségek fontos része a menyasszony tánca, melyet többhelyütt azért, mivel közben kardot tart kezében, kardtáncnak neveznek. A násznép női része a táncot énekkel és zenével szokta kísérni. A menyasszony leírása a szokottnál merészebb, mivel a tánc is a rendesnél sokkal szabadabb. A vaszf a felsorolást 4,1-7-től eltérőleg alulról kezdi. – 6,12. Sulamit aligha rendes tulajdonnév, hanem valószínűleg a Sunammit (a görög szöveg: Sumanít) azaz «sunemi nő» elnevezésnek a Salamon névhez hasonlított formája. Sunemből (a jelenlegi Szolem) származott Abiszág, kit Dávid öregsége idejében Izrael legszebb leányának tartottak (Kir. III. 1,3 skk.). A szövegünkben tehát Stinammit-Sulammít valószínűleg nem akar egyebet jelenteni, mint: legszebb a leányok között.
* 7,1. A tábori (hadi) körtáncot, a kard táncot, melyet a háború megkezdése előtt is szoktak járni. Lépteid, t. i. táncközben. Mint a nyaklánc: táncközben a csípők hullámzó körvonala hullámzó nyakláncra emlékezteti a nézőket.
* 2. Köldököd: a megfelelő héber szó értelme kétes. A legtöbb újabb szerző a szót «öl»-lel adja vissza, ami a következő sorral jobb összefüggést adna. A felsorolás rendje és a táncnak ünneplés, az illetlen helyzetektől tartózkodó jellege azonban a Vulgáta felfogását ajánlják. Kevert bor, a latin szerint: serleg. Búzarakás: a keletiek szerint a búzaszín a legszebb testszín ; a gabonarakásokat aratási ünnepélyeken többhelyütt virággal tűzdelik körül.
* 3. V. ö. 4,5.
* 4. A nyak egyenes tartásával, színével, simaságával elefántcsontból épült (képzeletbeli) toronyra emlékezteti a kejeti nézőket. V. ö. 4,4. A szemek tükröződő fényét a költő a Jordántól keletre levő Hesebon város kapuja melletti kisebb, esetleg kerekded partvonalú tavaival veti egybe. A népes város kapujánál, szószerint: a sokak leányának kapujánál; mások: a Bat-Rabbim felé nyíló kapunál. Ilyen nevezetű helység azonban ismeretlen. A Libanon tornya valószínűleg őrtorony az Antilibanon Damaszkus felé néző oldalán. A hasonlat alapja nem a nagyság, hanem a kiemelkedés a környezetből.
* 5. A dús hajzattal borított fejet az erdővel és egyéb növényzettel borított Kármel-hegység illusztrálja. Az itt említett biborszin setétes, szederjes árnyalatú; talán inkább ragyogása, mint színe alapján lett a hajnak a képe. A hajfürtök varázsa bilincsbe verik a királyt: a vőlegényt, ki a nász-héten a király szerepét játssza. – 5b-c a latin szerint: És fejed hajzata, mint a királyi bíbor csatornákkal (?) megkötözve.
* 6. Te gyönyörűséggel teljes a szír szöveg alapján; Vulgáta: az élvezetben.
* 8. Mint a fürtjei t. i. a datolyapálmáé; a latin szerint: mint a szőllő fürtjei. Szájad, a héber szerint: orrod.
* 9. A csókokat kellemesízű borhoz hasonlítja a szerző. – 9b-c a kiigazított héber szöveg szerint: Mely simán csúszik torkomon — S az alvó ajkakat ellepi. Torkomon, a jelenlegi héber szöveg szerint: «kedvesemnek». 9c-t mások a görög fordítás alapján így adják vissza: S ajkamat és fogaimat nedvesíti (üdíti).
* 10-13. A szőllőbemenés a szerelem teljesülésének allegóriája. A gránátalma és a mandragora (szerelemalma), mellyel az asszonyok a férfiak szerelmét igyekezték megnyerni (Móz. I. 30,14 skk.), ugyanarra utalnak. A menyasszony tehát arra hívja fel a vőlegényt, hogy a nász elmultával vele magányba vonuljon, hol őket senki sem zavarja.
* 11. Tanyákon, mások szerint: ciprusvirágnál (v. ö. 1,13, hol e szó a vőlegényt jelenti).
* 12. Szerelmemet, Vulgáta: emlőimet. V. ö. 1,1.
* 13. A régi gyümölcs az ara már ismert bájai; a friss, vagyis új azok, melyeket a vőlegény csak ezután ismerhet meg.
* 8. «Bar testvérem lennél!» (1-4). Az almafa (5). A szerelem ereje (6-7). Tréfás dal a kis leányról a menyasszony válaszával (8-10). A kétféle szőllő (10-12). Kisebb töredékek (13-14). – 1-4. Dal abból az időből, mikor a pár szerelmét még titkolni volt kénytelen. A 3. és 4. v. csekély különbséggel 2,6-7 és 3,5-ben is olvasható.
* 1. A leány nem kívánja, hogy kedvese édes testvérévé legyen, csak a kettejüket elválasztó társadalmi korlátok ledőlé-sét várja türelmetlenül.
* 2. Ki nevelt ( = ki oktatott) engem, a héber szöveg és az összefüggés alapján. Helyesebbnek látszik azonban a görög és szír szöveg: Annak kamarájába, ki fogant engem. A latin szerint: itt tanítasz engem. Bor és must a szerelmi teljesülés képe.
* 4. V. ö. 2,7.
* 5. A vőlegény kedvesével, ki szerelemtől bágyadozik, visszajő a magányból. A vőlegény 5d-ben burkoltan jelzi a történteket. Az almafáról v. ö. 2,3.
* 5b a latin szöveg többlete.
* 5d. Keltettelek föl, mások: vettem le lepleidet. A megfelelő héber szó mindkettőt jelentheti.
* 5e. A kiigazított héber szöveg szerint: Itt ejtettek meg, úgy mint anyádat. Itt, azaz a 2,3 értelmében vett hasonló almafa tövében. Mások így fordítanak: «Itt szült téged anyád fájdalmak között»; ez azonban nem valószínű.
* 6. A pecsétgyűrű, melyet nyakra fűzve vagy ujjon (karon?) szoktak hordani, a gazdájától elválaszthatatlan. V. ö. 1,12. A szerelem erős, mini a minden élőt legyőző halál, könyörtelen, mint az alvilág, honnét senki vissza nem térhet. – 6e a kiigazított héber szerint: Szikrája tüzes szikra, – Az Úrnak lángja. Az Úrnak lángja itt nem jelent egyebet hatalmas lángnál.
* 7d fordítása a hébert követi. A latin szerint: Semmibe sem veszi azt.
* 8-10 dal a még fejletlennek csúfolt leányról. Keleten a házasságokat gyakran félig serdületlen korban kötik. A menyasszony tiltakozik a fejletlenség tréfás vádja ellen. Az a körülmény, hogy kedvese tetszését megnyerte, bizonyítja a vád alaptalanságát. Az ezüst oromzat (torony?) és a cédruslapok az érettség jeleinek a képei.
* 8. A fitestvérek (v. ö. 1,5) nővérük kiházasításánál, főleg ha az atya már nem volt életben, fontos szerepet vittek. V. ö. Móz. I. 24,50; 34,14.
* 10b szószerint: Ezért lettem előtte, mint aki békét talál.
* 11-12. A vőlegény az ő szőllejét, a menyasszonyt nem cserélné el Salamonnak (az ismeretlen) Báál-Hamónban levő szőllejével, bár ez neki nagy összeget, évi 1000 sekelt (siklust) jövedelmezett. Salamonnak ugyanis a hasznából 200 sekelt kellett az őrizetére fordítania, míg a vőlegény szőlleje egészen az övé, abból semmit sem kell leadnia, és nem szorul őrzésre. Salamon szőlleje esetleg 1000 feleséges háremjének (v. ö. 6,7-9) burkolt jelzése, s akkor Baal-Hamon («a sokada)mas», «lármás») szó Salamon országának zajos fővárosát, Jeruzsálemet jelzi. Ez értelmezés felé hajlik a Vulgáta is (11a): Szőlleje volt a Békeségesnek abban, melynek népei vannak.
* 12. Salamon, Vulgáta: Békeséges.
* 13. V. ö. 2,14.
* 14. V. ö. 2,17.