Ezekiel jövendölésének kommentárjai
* ELSŐ FŐRÉSZ. (1-32. fejezet.)
I. szakasz. Ezekiel prófétai működése meghívásától Jeruzsálem ostromáig, (1-24. fejezet.)
Bevezetés. (l, 1-3, 21.)
* 1. 1-3. Ezekiel prófétai meghívásának időpontja.
* 1-2. Ezekiel igen szabatosan jelöli meg prófétai meghívásának helyét és idejét, éspedig mind az akkor Babilóniában szokásos időszámítás, mind a zsidó időszámítás szerint. – Ezekielt az Úr Jóákín király száműzetésének (597.) ötödik esztendejében (592-ben), Tammúz hó (jún.-júl.) ötödikén hívta meg a prófétai tisztre. A harmincadik esztendő (1. v.) számításának kiindulópontja tehát 622. Nábupolasszár, Nábukodonozor babiloni király atyja, 625-ben új dinasztiát alapított, országát függetlenné tette Asszíriától, s ilymódon Babilónia nagyhatalmi állásának alapját vetette meg. Úgylátszik, hogy trónjának megszilárdulása új időszámításnak kiindulópontja lett országában. – Más magyarázók szerint a «30» szám a «13» számnak elírása; ebben az esetben a számítás kiindulópontja Nábukodonozor trónralépésének éve: 605 vagy 604. – A foglyok az 597-ben Babilóniába hurcolt zsidók (Kir. IV. 24,10-16; Krón. II. 36,9-10.). A Kobár (héb. Kebár, asszírul Kabaru) valószínűleg azonos a Babilon közelében levő Nahr malka-val, a Királyi csatornával, melyet Nábukodonozor azért ásatott, hogy az Eufrátest és a Tigrist összekösse. (A próféta lakóhelye Tel-Ábib volt; L. 3,15.) 3,15 azt mutatja, hogy ez a kifejezés: a Kobár folyó mellett, szószerint veendő; a próféta valószínűleg a víz partján imádkozott, amikor elragadtatásba esett. Megnyíltak az egek: t. i. a próféta elragadtatásában. Isteni látomásokat: a többes szám talán az 1,4-28-ban leírt fölséges látomás egyes részeire (4-14; 15-21; 22-28.) vonatkozik.
* 3. Búzi egyébiránt ismeretlen, de valószínűleg előkelő papi nemzetségnek tagja volt, mert Nábukodonozor 597-ben csak a zsidó nép legelőkelőbbjeit hurcolta Babilóniába (= a káldeusok földére). Lőn rajta az Úr keze: az Úr szelleme megszállta Ezekielt. Ott szócskán hangsúly van: Ezekiel nejn a Szentföldön, hanem (Dánielhez hasonlóan) kizárólag pogány országban lakó honfitársai közt gyakorolta prófétai tisztét.
* 4-28. A kerub-látomás; az Úr dicsőségének látomása. – Mint Izaiás (6. fej.), úgy Ezekiel is a prófétai tisztre való meghívását fölséges látomásban nyerte. Ezekiel négy csodálatos élőlénytől (kerubtól) vont kocsit lát, mely fölött az Úr királyi széke lebeg, s a királyi széken maga a választott népnek szövetséges Istene, a Jeruzsálemi templomban a kerubok fölött trónoló Úr jő el, hogy bosszút álljon szövetsége megszegőin, s egy új, tökéletes szövetségnek útját készítse elő, A próféta látomása szimbolikus természetű : Ezekiel nem magát a földi emberre nézve láthatatlan isteni valóságot, hanem ennek jelképeit látja; ugyanígy a kerubok leírásában is az egyes vonások az angyaloknak egy-egy tulajdonságát, vagy az üdvösség rendjében való szerepüket szemléltetik. A leírásban sokszor előforduló kifejezések: hasonló, úgy látszott, olyasmi mint, azt mutatják, hogy emberi nyelv nem tudja tökéletesen kifejezni az isteni dolgokat. Ezekiel látomása a keruboktól vont isteni szekérről és rajta az Úr királyi székéről még; négyszer megismétlődik: 3,23; 8,2; 10,1-22; 43,2-3.
Az 1. fejezetben olvasható egységes látomást három részre oszthatjuk: a) az élőlények (4-14.), b) az Isten csodálatos kocsija (15-21.), c) az Úr trónja és dicsősége (22-28.).
a) 4—14. Az élőlények.
* 4. Ezekiel viharfelhőt lát közeledni észak felől. A viharfelhő (= forgószél és nagy felhő) az Isten büntető ítéleteinek az ószövetségi Szentírásban szokásos képe és kísérője (Zsolt. 17,8-16; Jóel 2,2; v. ö. Dán. 7,13; Mát. 24,30; Jel. 1,7.). A viharfelhő észak felől jő: észak a sötétség hóna,, és egyébiránt is minden, Jeruzsálemet megtámadó ellenség észak felől közelítette meg a szent várost, mely kelet, dél és nyugat felől bevehetetlen volt. L. Jer. 1,13. 14. magyarázatát. A lobogó (héb. talán «fel-fellobbanó») tűz (= villámlás) az Isten trónjából sugárzott ki (27. v.), és megaranyozta a viharfelhőt (= körülötte-fényesség). A messziről közeledő felhőben a próféta még nem látja tisztán sem a keruboktól vont csodálatos szekeret, sem az Úr trónját, csak a fénylő érchez hasonló fényességet szemléli. Fénylő érc, Vulg. szószerint: «electrum». A héber szöveg bizonytalan szava némelyek szerint annyit jelent, mint «fénylő érc», valamilyen arany-ezüst ötvény. A látomás egyes részei csak később bontakoznak ki Ezekiel szeme előtt. A tudniillik szó a héberben hiányzik.
* 5. A négy élőlény négy kerub. Ezekiel itt és több, ezután következő jelenés leírásában ezzel az általános névvel illeti őket: élőlények (Vulg. szószerint: «állatok»), csak 10,20-ban ismeri fel a próféta, hogy ezek az «élő lények» kerubok. A következő versekben Ezekiel részletesen leírja a kerubokat.
* 6. Négy arca volt mindegyiknek: L. 10. v. A négy arc a kerubok életének teljességét fejezi ki; L. a 10. v. magyarázatát. A négy szent szám, a tökéletességnek szimbóluma. Négy szárnya mindegyiknek: L. 9. 11. v. A látomásban a kerubok az Isten szekerének négy sarkán állnak; mindegyiknek két-két kiterjesztett felső szárnya a mellette álló két kerubnak egy-egy szárnyával összeér, úgy hogy a kerubok kiterjesztett szárnyai szabályos négyszöget alkotnak. A szárnyak a gyorsaságnak jelképei, mellyel a kerubok az Úr akaratát teljesítik.
* 7. Lábuk egyenes láb volt: nem volt térdhajlása, hogy minden irányban mozoghasson; ezért talpuk sem végződött ujjakban, hanem kerek pataalakú volt. Ezek a vonások (épúgy mint a kerubok szárnyai) szintén az élőlények gyorsaságát jelképezik, mellyel az Isten akaratát mindenben teljesítik.
* 8. A négy kéz az élőlények szüntelen tevékenységét szemlélteti.
* 9. Mivel az élőlényeknek négy arca volt, és lábuk is olyan volt, hogy minden irányban könnyen mozoghatott (7. v.), nem kellett megfordulniok, bármely irányban is akartak haladni.
* 10. A négy arc egy- és ugyanazon a fejen volt, és a földi élőlények egy-egy csoportjának legtökéletesebb képviselőjét szemléltette. Az ember a teremtés koronája; az oroszlán az állatok királya s a vadállatok leghatalmasabbika; a bika a legnagyobb háziállat és az ószövetségi véres áldozatok legfontosabb állata; a sas a madarak királya. Az ezenfelül szó a héber szövegben hiányzik.
* 11. L. a 6. v. magyarázatát. Minden kerub két-két szárnyával befödte testét: tiszteletből az Isten fölsége előtt. V. ö. íz. 6,2.
* 12. Bármerre is vezette a kerubokat az Isten lelke, nem kellett megfordulniok, mert négy arcuk volt, tehát bármerre is mentek, mindig előre mentek.
* 13. A fordítás a Hetvenes görög szöveget és a régi latin fordítást követi. Vulg. és héb. «És az élőlények olyanok voltak, mint a tűzben izzó szén; olyanoknak látszottak, mint a fáklya. Ilyen volt a látomás, mely az élőlények között imbolygóit» stb. Az élőlények földöntúli ragyogása az Istenhez való közelségükből és tökéletes angyali természetükből fakadt.
* A 14. v. az élőlények nagy gyorsaságát és ide-odamozgását szemlélteti a cikázó villám hasonlatával.
b) 15-21. Az Isten csodálatos kocsija. – A próféta csak a kocsi kerekeit látja, de ezek feltételezik magát a kocsit is.
* 15. A földön: az élőlények lábafejének magasságában vagy ezalatt. Négy oldalt: a kocsi négy szegletén, ott, ahol a kerubok szárnya összeért.
* 16. Mint a társiskő ragyogása: (héb.), vagyis a Társisból (Spanyolországból) való krizolit vagy topáz. Vulg. «mint a tenger színe». Ezekiel leírásához jobban illik az aranysárga, mint a kékeszöld drágakő. A kerekek szerkezete olyan volt, hogy kettő-kettő derékszögben egymásba volt illesztve;
* 17. ennek következtében a kerekek minden irányban egyformán mozoghattak, és nem kellett megfordulniuk mozgás közben. A látomásnak ez a mozzanata is azt a könnyedséget szemlélteti, mellyel az Úr kocsija mindenfelé haladhatott. A próféta nem szól a kerekek tengelyéről, melynek a látomásban nem volt szerepe.
* 18. A számtalan szem a kerekeken (héb. «a kerekek talpán») az isteni mindentudás jelképe.
* 19. Az egyszersmind szó a héberben hiányzik.
* 20. Az előbbi vers gondolatának folytatása. Az élet lelke a mindent éltető, mindent összetartó és vezető isteni lélek. – A próféta nyomatékosan megismétli, hogy a kerubokat és az Úr szekerét egy és ugyanaz az isteni lélek irányította egységes terv szerint,
* c) 22-28. Az Úr trónja. Figyelemreméltó a «hasonló» és «olyasmi» szavak folytonos ismételgetése; L. a 4-28. v. bevezető magyarázatát.
* 22. Az égboltozathoz hasonló valami az égboltozatnak bizonyos mása, melyen az Isten trónja állt. – Móz. I. 1,6. is úgy írja le az égboltozatot, mint a föld felett kifeszített sátrat. Mini a kristály: a megfelelő héber szó (átlátszó) jeget jelent. Félelmetes volt: L. a 18. v. magyarázatát. Ezekiel látomásában az Úr trónja a kerubok és a kocsi fölött lebeg.
* 23. L. 9. 11. v. Szárnyaik: az élőlények szárnyai; ezek egyenesen álltak és két-két kerub kiterjesztett szárnyai egymást érintették.
* 24. Az élőlények szárnyainak suhogása félelmetes zajt okozott. A fölséges Isten szózata & mennydörgés hangja. V. ö. Zsolt. 28, 3 skk. Mint a sokaságé, mint a tábor zaja; a héber szerint: «hangos zúgás, mint a tábor zaja».
* 25. A Vulgáta szövege, melyet a fenti fordítás is követ, egy jelenségnek többszöri megismétlődéséről beszél. A héber szöveg így szól: «És szózat lön az égboltozat fölött, és megálltak» stb. Az Isten szavára megállnak az élőlények, s a próféta megláthatja magának az Úrnak dicsőségét.
* 26. Az égboltozat fölött (22. v.), melyet a próféta látott, az Úr trónjának hasonmása állott. A zafírkőnek kék színe megfelel az égboltozat színének. Az emberi alakhoz hasonló maga az Úr. Az ószövetség isteni jelenéseiben az Úr többnyire emberi alakban jelent meg, mert a földi lények közt az ember az Istennek legtökéletesebb képmása (Móz. I. 1,26. 27.). Az emberi alakban való megjelenés a választott népet előkészíthette az Isten Fiának megtestesülésére az idők teljességében.
* 27. Ezekiel az Urat jelképező emberi alakot ülve látja, méltósága teljességében. A fénylő érc (L. 1,4. jegyz.) és a tűz ragyogása az isteni fölségnek találó jelképe. A héber szöveg szerint az Urat jelképező emberi alak derekától felfelé olyan volt, mint az arany-ezüst ötvény (?), derekától lefelé pedig olyan, mint a ragyogó tűz; v. ö. 8,2. A vers vége a héber szöveg szerint így hangzik: «… mint a tűz; és fényesség volt körülötte».
A keruboktól vont szekéren megjelenő Isten látomása élénken emlékeztet a zsidó nép szövetséges Istenére, ki a jeruzsálemi templomban a kerubokkal ékesített frigyláda fölött trónolt. Ez a hasonlóság rendkívül vigasztaló gondolatot domborított ki Ezekiel előtt, azt tudniillik, hogy az Úr, aki a babiloni fogságban élő prófétának mint a szövetség Istene jelenik meg, a zsidó nép hálátlansága és bűnös volta ellenére sem feledkezik meg szövetségéről, melyet egykor választott népével kötött.
* 2. 1-7. Az Úr Ezekielt Izrael lázongó házának prófétájává teszi.
* 1. Az 1. fejezetben leírt isteni fölség láttára a próféta tiszteletből és félelemből arcra borul,
* 2. az Isten lelke azonban lábra állítja, hogy teljes öntudattal és szabad elhatározással vállalja magára a nehéz prófétai hivatást.
* 3. Az emberfia név Ezekiel könyvében a prófétának állandó megszólítása az Úr részéről. Mivel Ezekiel gyakran részesült a legfölségesebb isteni látomásokban, az Úr őt ezzel a névvel állandóan figyelmeztette gyarló emberi természetére. Az Isten Ezekielnek kifejezetten megadja a prófétai küldetést (én elküldelek téged), éspedig Izrael fiaihoz, a babiloni fogságban élő zsidókhoz, kiket folytonos bálványozásuk miatt pártütő nemzetnek nevez. A zsidók állandó szövetség szegeséről a Királyok könyvei és a babiloni fogság előtt meg alatt működő próféták számtalanszor beszélnek. Az Úr szövetsége a Sinai hegynél kötött szövetség (Móz. II. 24.).
* 4. Fiaik: a 3. versben említett atyák (ősök) fiai, Ezekiel kortársai. Kemény arcúak: szégyenkezni nem tudnak, már semmi sem hat reájuk, így szól az Úr Isten: Ezekiel talán még a többi prófétánál is gyakrabban hangoztatja isteni küldetését.
* 5. Meghallják: az Úr szavát. A Vulgáta szövegezése még lehetségesnek tartja a megátalkodott zsidók megtérését. A héber szerint: «És ők, – akár meghallják (t. i. szavaimat és megtérnek), akár nem teszik ezt» stb. Ellenszegülő egy ház: Ezekiel könyvében gyakori jelzője Izraelnek. A héberben ez a kifejezés szinte tulajdonnév: «Ellenszegülés-háza». Tudják meg, hogy próféta van közöttük: ha majd az Ezekiel által megjövendölt csapások bekövetkeznek, majd meglátják a zsidók, hogy ő az Úrnak igaz prófétája.
* 6. V. ö. Jer. 1,8. 17-19. Az Úr megadja Ezekielnek a lelki erősség adományát, és felvértezi minden emberi félelem ellen. Ha hitetlenek és lázongok is veled szemben, a héber szerint: «ha (olyanok is) veled szemben, mint a tövis és a tüske.» A tövis, a tüske és a skorpió Ezekiel ellenségeinek, a megátalkodott zsidóknak gúnyoló és gyalázó beszédeire utal; ezektől, valamint ellenségeinek haragos tekintetétől (arcuktól) nem kell félnie a prófétának, mert nem árthatnak neki.
* 7. A vers héber szövegére nézve L. az 5. vers magyarázatát.
* 8-9. A siralmakkal teleírt könyvtekercs.
* 8. Az Úr Ezekieltől föltétlen engedelmességet kíván; – a jelen esetben a 3,1-3-ban leírt jelképes cselekedet végrehajtását követeli tőle: a prófétának meg kell ennie az Úr által neki nyújtott könyvtekercset. A könyvtekercs megevése az abban leírt jövendölések tökéletes megértését jelenti. V. ö. Jel. 10,9.10.
* 9. A kéz az Úr keze. A régiek a könyveket tekercsre írták. A tekercsnek rendesen csak egyik oldalára írtak; a kívül is, belül is teleirt könyvtekercs (v. ö. Jel. 5,1.) a legnagyobbrészt fenyegető tartalmú jövendöléseknek nagy számára mutat. – Ezekiel könyvében valóban több igen szép gyászének van. (7. 19. 27. 31. fej.),
* 3. 1-3. Ezekiel az Úr parancsára megeszi a 2,9-ben említett könyvtekercset.
* 1. Az Úr ismételten (v. ö. 2,8.) feltétlen engedelmességet követel prófétájától. Hogy mit jelent a könyvtekercs megevése, L. 2,8; v. ö. Iz. 51,16; Jer. 15,16; Jel. 10,9. 10.
* 3. A próféta egész valójának el kell telnie az Úr szellemével, és teljes odaadással kell élnie prófétai tisztének. Megettem azt: az egész esemény a próféta elragadtatásában történik. A könyvtekercs édes lett a próféta szájában: az Isten parancsának teljesítése mélységes, benső békét szerez a léleknek.
* 4-10. Az Úr ismételten megerősíti Ezekielt a prófétai tisztre. V. ö. 2,3-7.
* 5. Érthetetlen (szószerint: «mély») beszédű és ismeretlen (héb.: «nehéz») nyelvű néphez: idegen ajkú nemzethez. Az idegen nyelvű nemzet fogalma kifejezi az idegen világnézetet is, elsősorban az idegen vallási eszméket.
* 6. Számos ... néphez: különböző idegen nemzetekhez. A vers vége fokozott mértékben szemlélteti Izrael megátalkodottságát: a pogányok könnyebben megtérnének, mint a választott nép! V. ö. Jón. 3,5-10; Mát. 11,21-24; Luk. 10,13-15.
* 7. Izrael népének szörnyű meg-átalkodottsága. Izraelnek kemény a homloka (v. ö. 2,4.): megátalkodottságát semmi sem töri meg. Ez azonban ne csüggessze el a prófétát:
* 8. az Úr eltölti őt lelki erősség ajándékával. A héber szerint: «Íme arcodat oly keménnyé teszem, mint amilyen az ő arcuk, és homlokodat oly keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk».
* 9. A gyémánt és á kova az ásványország legkeményebb kövei. A héber szerint: «Gyémánthoz hasonlóvá, kovánál keményebbé teszem homlokodat».
* 10-15. Az Úr lelke Ezekielt Tel-Ábibba viszi.
* 10. Fogadd szívedbe: tedd egészen a magadévá.
* 11. A száműzöttek a próféta honfitársai, a babiloni fogságba hurcolt zsidók, nevezetesen Tel-Ábib lakói (15. v.). Hátha meghallgatják: t. i. az Úr (a próféta) igéit, és elhagyják bűneiket. A héberben mint 2,5: «akár meghallgatják, akár nem».
* 12. Ezekiel elragadtatása véget ér. A lélek az Isten lelke. A nagy földindulás robaját a 13. v. magyarázza meg. Áldott legyen az Úr dicsősége: az elvonuló kerubok szava, kik Ezekiel prófétai meghívásában az Úr külső dicsőségének újabb növekvését látják. Az ő helyéről szavak jelentése vitás; talán azt jelenti, hogy az áldás az itt leírt jelenés helyén hangzott el, – vagy pedig az ő helye az Isten lakóhelye, a mennyország. Egyes értelmezők a héber szöveget így magyarázzák: «És nagy földindulás robaját hallottam, amikor az Úr dicsősége felemelkedett helyéről».
* 13. A mondat állítmánya: hallottam (12. v.). Amilyen félelmetesen közeledett az Úr kocsija (1,4.), époly félelmetes robajjal távozik is.
* 14. A keserűség és felindulás érzetét a próféta lelkében a zsidók megátalkodottsága váltja ki, mert Ezekiel az Isten ügyét immár teljesen a saját ügyének tekinti. Az Úr keze velem volt: az Úr megerősítette Ezekielt a reá váró nehéz feladatra, és távoltartotta lelkétől a csüggedést. A héber szöveg szerint a vers utolsó tagja így hangzik: «de az Úr keze erős volt felettem».
* 15. A számüzöttekről L. 11. v. A Vulgáta (szabadon) lefordítja a helység nevét, mely (ezentúl?) Ezekiel lakóhelye volt: «az Új Termények Asztaga». A város héber neve: «Tel-Abib», az asszír «Tillu-Abubu» névnek átírása, melynek jelentése: «Vízözön halma». Úgy látszik, Tel-Ábib oly dombon feküdt, ahol az Eufrátes vize egykor emberi lakóhelyet öntött el. A Tel-Abibban folytatott ásatások is igazolják, hogy ott sok zsidó lakott. A próféta hét napig szomorkodva (héb. «elkábultan») ül honfitársai között, ami rögtön reá irányíthatta figyelmüket. Ezalatt a hét nap alatt az Úr teljesen előkészítette Ezekielt prófétai tisztére (mint ahogy az ószövetségi papok felszentelése is hét napig tartott, – Móz. III. 8,33.).
* 16-21. A próféta nagy felelőssége. V. ö. 33,2-20. főleg 7 skk. v.
* 17. Őrállóul: v. ö. Hab. 2,1; Jer. 6,17. Az őrállónak az a feladata, hogy a város lakóit a közeledő ellenségre figyelmeztesse; ha ezt nem teszi meg, ő a felelős a városra zúduló veszedelemért. Ezekielnek az a kötelessége, hogy az Úr minden fenyegető szavát híven hirdesse fogolytársainak. Hirdesd azt nekik, a héber szerint: «figyelmeztesd őket».
* 18-21. A próféta az Isten előtt felelős a reá bízott lelkekért.
* 18. Halállal halsz meg hatályosító kifejezés, v. ö. Móz. I. 2,17.
* A 20. vers azt a rendkívül fontos igazságot tanítja, hogy az igazságban megkezdett élet sem biztosítja a végső állhatatosságot. Akadályt rakok eléje: a próféta a kis értésről beszél, melyben az ellanyhult igaz elbukik.
* 21. A próféta hivatása egyaránt kiterjed a bűnösökre és az igazakra.
* 3, 22-24, 27.
A Júdára váró büntető isteni ítélet, melyet a próféta négy nagy jövendölés-sorozatban állít hallgatóinak szeme elé.
a) 3, 22-7, 27.
A fenyegető jövendölések első sorozata: a Jeruzsálemre és lakóira váró végpusztulás.
3, 22-27. Ezekiel ismét látja az Úr dicsőségét. A próféta némasága.
* 22. Lőn rajtam az Úr keze: L. 1,3. magyarázatát. A mező a Tel-Ábib lábánál elterülő síkság. Az Úr kihívja Ezekielt a város zajából, hogy a próféta teljes nyugalommal fogadhassa a nagy kijelentést.
* 23. A próféta újra látja az 1,4 skk-beli leírt kerub-látomást és az Úr dicsőségét. Arcra borultam: v. ö. 2,1.
* 25. A bilincsek kifejezés valószínűleg szószerint veendő; mások szerint ezek a próféta megbénulásának jelképei. A bilincseket a próféta szavára az ő házanépe (vagy közvetlenül maga az; Úr? – 4,8.) rakhatta reá. Ezek a bilincsek Jeruzsálem körülzárását és lakóinak teljes tehetetlenségét jelképezték.
* 26. Az, hogy az Úr a próféta nyelvét szájpadlásához tapasztja, némely magyarázók szerint következménye volt valamely betegségnek (nyelvbénulás?); de talán inkább arról van szó, hogy a prófétának az Úr parancsára hosszú ideig (Jeruzsálem elestéig) tartózkodnia kellett minden magánbeszélgetéstől, míg az Úr ismét vissza nem adta neki teljes szabadságát a beszédre (24,27; 33,22.). Nem leszel olyan, mint a korholó férfiú: Ezekiel egy ideig nem annyira élőszóval, mint inkább feltűnő jelképes cselekedeteivel hirdeti az Úr büntető ítéleteit.
* 27. Ezekielnek ez a némasága addig tartott, míg Jeruzsálem elfoglalásának híre a babiloni foglyok közé eljutott (24,27; 33,22.), tehát hat esztendeig. A vers végével v. ö. 2,5; 3,11.
* 4. 1-3. Ezekiel jelképes cselekedettel szemlélteti a Jeruzsálemre váró ostromot.
* 1. Babilóniában rendesen agyagtéglára írtak, melyet azután tűzön keményre égettek; íróeszközül a vasvesszőt használták. Ezekielnek ilyen téglára kellett felrajzolnia Jeruzsálem tervrajzát,
* 2. és az ostrom eszközeit : sáncokat, töltést, tábort, faltörő kosokat.
* 3. A vasserpenyő, melyet a próféta az Isten parancsára önmaga és az ostromlóit város közé helyez, azt jelenti, hogy az Úr nem bocsát többé maga elé semmiféle engesztelő imádságot sem (v. ö. Jer. Sir. 3,8.). hanem büntető ítéletét irgalom nélkül végrehajtja. Ezt az isteni büntető ítéletet jelképezi a próféta merev tekintete Jeruzsálem ellen. – Más magyarázat szerint a vas-serpenyő azt jelenti, hogy Jeruzsálem védőserege nem tudja áttörni az ostromló babiloni sereg gyűrűjét. Jel ez Izrael háza számára: megrázó intőjel és minden szóbeli jövendölésnél hangosabban szóló megjövendölése a négy év múlva (588-ban) Jeruzsálemet érő ostromnak.
* 4-8. A próféta hosszú ideig tartó mozdulatlan fekvésével Izrael és Júda országainak bűnben eltöltött idejét és büntetését jelképezi.
* 4. Ha az ember arccal kelet felé áll, balra esik észak és jobbra dél ; ezért jelképezi a prófétának baloldalán való fekvése Izrael országának bűneit és bűnhödését, jobboldalon való fekvése (6. v.) pedig Júda országának gonoszságait és bűnhödését. A napok száma a Hetvenes görög fordításban «százötven».
* 5. Minden nap a bűnök (illetve a büntetés) egy-egy esztendejének felel meg. Háromszázkilencven nap helyett a Hetvenes görög fordításban «százkilencven nap» van. A 390-es szám megfelel az I. Jeroboám-nak, Izrael országa első királyának és bűnrevezetőjének trónralépésétől (935 körül) 545-ig eltelt esztendők számának. 545 körül Círus perzsa király győzelmei miatt Babilon bukása és a zsidó nép szabadulása már közvetlenül küszöbön állott. A Hetvenes szöveg számai csakis a bűnhödésnek éveit adják: 733-tól, amikor III. Tiglat-Pileszer asszír király Izrael országa északi vidékeinek lakosságát az asszír fogságba hurcolta (Kir. IV. 15,29.), 190 évet számítva szintén a babiloni fogság vége felé, 543-ig jutunk. A próféta számai kerek számok.
* 6. Azután, szószerint: «másodszor». A negyven nap beletartozik a megelőző 390 vagy 190 napba (v. ö. a Hetvenes fordítás szövegét a 4. versben); ennek a negyven napnak (= esztendőnek) kiindulópontja 581, amikor Nabuzárdán babiloni hadvezér a Júdában maradt zsidók utolsó csoportját is Babilonba hurcolta (Jer. 52,30.). A negyven napnak megfelelő negyven esztendő 541-gyel végződik, tehát ez a szám is a babiloni fogság utolsó időszakáig vezet. – Más magyarázat szerint a számok Izrael büntetésének és Jeruzsálem ostromának idejét jelentik, melyet a próféta jelképes cselekedete megjövendöl. 390 + 40 = 430; Móz. II. 12,40. szerint az egyiptomi szolgaság ideje 430 esztendő volt. A próféta jelképes cselekedete tehát azt a gondolatot domborítja ki, hogy a zsidó nép újra el fogja szenvedni a szolgaság idejét.
* 7. A prófétának mindkét időszakban Jeruzsálem (képe) felé (1-3. v.) kell fordulnia, hogy annak vétkeit és négy év múlva biztosan bekövetkező ostromát jelképezze; a kinyújtott (héb. «mezítelen») kar az isteni harag jelképe. V. ö. Iz. 9,12. 17. 21; 10,4; 14,26. Prófétálj ellene: nem élőszóval, hanem a már leírt és az ezután olvasható jelképes cselekedetekkel.
* 8. Én megkötözlek téged (L. 3,25.): vagy valóságos kötelekkel, vagy betegséggel, mely megakadályozza a próféta szabad mozdulatait. Ostromod napjai: azok a napok, melyek alatt Ezekiel fekvésével és többi szimbolikus cselekedetével Jeruzsálem ostromát jelzi.
* 9-17. A próféta nyomorúságos eledelével szemlélteti a. Jeruzsálemben az ostrom folyamán beálló éhínséget.
* 9. A különböző gabonaneműek összekeverésével a próféta a Jeruzsálemben fellépő szörnyű éhínséget akarja szemléltetni. Tönköly (héb.) helyett a Vulgáta «bükköny»-t említ. A prófétának a különböző növényekből hamuban sült kenyeret kell készítenie. Háromszázkilencven napig, a Hetvenes fordítás szerint: «százkilencven napig»; L. az 5. v. magyarázatát.
* 10. A húsz sztáter (héb. «sekel»)-nyi napi adag 315 grammnak felel meg, ami csak arra lehetett elegendő hogy a próféta éhen ne haljon.
* 11. A hín folyadékok mérésére szolgáló űrmérték volt, a bát (36,4 liter) hatodrésze. A hín hatodrésze kereken egy liternek felel meg, ami főleg Babilon forró égöve alatt kevés ital egy napra, de kézzelfoghatóan szemlélteti azt, hogy az ostromló babiloni sereg Jeruzsálemnek vízzel való ellátását is lehetetlenné teszi.
* 12. Palesztinának és Babilóniának fában szűkölködő vidékein a lakosság szegényebb része szárított marhatrágyát használ ma is tüzelő anyagnak. Az Ezekielnek adott parancs azt szemlélteti, hogy a Jeruzsálemben fellépő éhínség és az állatokban beálló hiány miatt a lakosság még ezt a tüzelőszert is nélkülözni fogja, de egyúttal azt is mutatja, hogy Jeruzsálem lakosságának még a legelemibb életszükségletek kielégítésére is a legundorítóbb dolgokat kell majd felhasználnia. Fedd be (a héber szerint: «süsd meg»): a régi zsidók (és a nomád arabok ma is) a kenyeret úgy sütik, hogy a rreggyúrt tésztát forró kőre vagy serpenyőre teszik, vagy forró hamuval betakarják és kellő időben megfordítják. V. ö. Óz. 7,8.
* 13. Izrael fiai a fogságban (a nemzetek között) megfertőzött kenyeret ettek, mert a bál-ványimádás miatt tisztátalan volt az a föld, amelyen a gabona termett.
* 14. A hullának és a vadállattól szétszaggatott állat húsának evését a mózesi törvény tiltotta (Móz. III. 7,24.). Tisztátalan hús: a héber szöveg «megromlott áldozati hús»-ról (v. ö. Móz. III. 7,18.) beszél. Ezekiel nem engedetlen az Úr ellen, hanem alázatos kérelmét terjeszti eléje, melyet
* 15. az Úr rögtön meg is hallgat.
* 16. A kenyér botja: a hasonlat alapja az a támasz, melyet a kenyér az élet fenntartására nyújt. (V. ö. 5,16; 14,13; Móz. III. 26,26; Zsolt. 104,16; Iz. 3,1.) Súly szerint: szűkre szabott mérték szerint. – Jer. 37,20; 52,6., főleg pedig Jer. Sir. 2,11. 12. 20; 4,8-10. megrázó módon írják le a Jeruzsálemben fellépett éhínséget.
* 17. Kiki felebarátjára roskad, t. i. az éhínség és éhhalál következtében; a héber szerint: «kiki elrémül».
* 5. Az ebben a fejezetben leírt jelképes cselekedetet Ezekiel a 4,4-8-ban említett 390 (190) nap letelte után hajtja végre.
* 1-4. Ezekiel az Úr parancsára éles karddal leborotválja haját és szakállát, ennek harmadrészét elégeti, harmadrészét kardjával szétdarabolja, harmadrészét pedig szélnek szórja; csak néhány szálat rejt ruhája szegélyébe.
* 1. A próféta ebben a jelképes cselekedetben is részint a büntető Istent, részint a büntetésre ítélt zsidó népet személyesíti meg. Fogj egy éles kardot, használd mint borbély-beretvát (héb.); Vulg.: «Fogj egy hajatvágó éles kardot». A borotvaéles kard Nábukodonozornak, az Isten büntető eszközének szimbóluma. (V. ö. Iz. 7,20.) A haj és a szakáll a keletiek felfogása szerint a férfiúnak legszebb dísze és ékessége; ezeknek levágása egyet jelent a férfiú meggyalázásával. Ezekiel jelképes cselekedetében a haj és a szakáll a zsidó népnek (az Isten ékességének) szimbóluma; ezek levágása a zsidó nép elvetését és hazai földéről való elűzését jelképezi. A mérlegre a 2. versben leírt cselekedet miatt van szükség.
* 2. A város közepén: a Jeruzsálem rajzát viselő tégla (4,1.) közepén. Miután az ostrom napjai beteltek: a 4,4-8-ban említett 390 (190) nap letelte után, mely Jeruzsálem ostromának idejét (is) jelentette. Én pedig kardot rántok utánuk: az Isten és a próféta személye szinte összeolvad a jelképes cselekedetben, mert a próféta mindent az Úr nevében, illetve az Úr helyett cselekszik.
* 3. Belőle: a szélnek eresztett hajszálakból. Egy keveset: annak jelölésére, hogy a fogságba hurcolt zsidóknak csak csekély számú maradéka fog visszatérni hazájába. A palást szegélyébe való bekötés az Úr oltalmát jelképezi, mely a fogságban is őrködött népe maradványai fölött.
* 4. Nehéz vers. Valószínűleg arról van szó, hogy Jeruzsálem ostroma alkalmával a nép egy része tűzben pusztul el.
* 5-17. A jelképes cselekedet magyarázata, melyet maga az Úr ad meg.
* 5. Az Isten Jeruzsálemet a nemzetek közepébe helyezte, nemcsak földrajzi értelemben (Jeruzsálem az ókorban ismert világ középpontjában feküdt), hanem még inkább szellemi értelemben: az Isten a zsidó népet tette az ószövetségi kinyilatkoztatás hordozójává, hogy annak világosságát a pogányokkal is megismertesse;
* 6. de a zsidó nép (Jeruzsálem) nemcsak nem teljesítette nagyszerű hivatását, nem becsülte meg a mózesi kinyilatkoztatást, nem tartotta meg a mózesi törvényt, hanem még a szívébe írt természeti törvényt is megszegte, melyet pedig még a pogányok is felismertek és (többé-kevésbbé) megtartottak. (V. ö. Róm. 2,14. 15.) Az Isten törvényei és parancsai a mózesi törvény rendelkezései.
* 7. Túltettetek a körülöttetek lakó nemzeteken: gonoszságban és törvényszegésben. A nemzetek törvényei a pogányok szívébe is beírt természeti törvény. (L. az előbbi vers magyarázatát. Más értelemben beszél a nemzetek törvényeiről 11,12.)
* 8. Én magam teszek benned ítéletet: mivel Jeruzsálem (a zsidó nép) nem törődött az Úr parancsaival (szó-szerint: ítéleteivel), majd az Úr szerez Jeruzsálemben érvényt az ő (rettenetes büntető) ítéletének. Az ítélet végrehajtása a nemzetek (= pogányok) szemeláttára: = annak súlyosbítása; a pogányok is láthatják, mily szigorúan bánt az Úr az ő hűtlenné lett választott népével.
* 9. Az Úr fenyegetése Nábukodonozor 588-586. évi ostromára vonatkozik.
* 10. A szörnyű éhínség egyes jeleneteire céloz Jer. 37,20; 52,6; főleg pedig Jer. Sir. 2,11. 12. 20; 4,4. 8-10. V. ö. Móz. V. 28,53-57.
* 11. Az Úr nem hagyja büntetlenül szentélyének meggyalázását. (L. 8-11. fej.) Minden törvényszegéseddel, a héber szerint: «minden undokságoddal».
* 12. A 2. vers jelképes cselekedetének magyarázata.
* 13. A próféta költői képben úgy írja le az Urat, mint bosszút szomjazó, féltékeny embert, ki csak akkor csillapodik le és nyugszik meg, amikor bosszúját már teljesen kitöltötte. A képes beszéd értelme: az Isten végtelen igazságossága tökéletes elégtételt kíván.
* 14-15. V. ö. Jer. 23,40; 29,18; 44,12. Gyalázattá: gyalázat tárgyává. Minden átalmenőnek szemeláttára: v. ö. 8. v. Jeruzsálem szörnyű sorsa közmondássá és átokformává lesz a pogányok között.
* 16. Én, az Úr szólottam kifejezés és annak megismétlése a – 17. v. végén az egész fenyegetésnek megrendítően ünnepélyes jelleget ad. A kenyér botját: v. ö. 4,16; 14,13; Móz. III. 26,26; Iz. 3,1; Zsolt. 104,16.
* 17. A dühös vadállatok vagy az ostromló és gyilkolva fosztogató káldeus katonák, vagy valóságos vadállatok, melyek az elnéptelenedett és holttestekkel borított vidékeken elszaporodnak. V. ö. Kir. IV. 17,25. Hogy teljesen kiirtsalak titeket (héb. «hogy gyermektelenné tegyelek»): Jeruzsálem ostromának célja nem a zsidó nép lelki megtisztítása, hanem a megátalkodott népnek megsemmisítése.
* 6. A 6. és a következő fejezet még a 4. és az 5. fejezetben leírt jelképes cselekedetek gondolatkörébe tartozik; a próféta a feltartóztathatatlanul közeledő büntető isteni ítéletet élőszóval is odakiáltja a megátalkodott zsidó népnek. A prófétának ez a beszéde szintén a 4,4-8-ban leírt jelképes cselekedet után hangzott el.
* 1-7. Jövendölés Izrael hegyei és völgyei ellen a bálványimádás miatt.
* 2. Izrael hegyei: Palesztina legnagyobb része hegyes vidék. Itt különösen Júda országának hegyeiről van szó.
* 3. A bálványimádást a zsidók (mint egykor a Kánaán területén lakó pogányok) többnyire a hegyeken és a halmokon űzték; ott álltak a bálványoltárok, többnyire árnyékos berkekben vagy egy-két fa alatt, és az oltár mellett a Báált, mint a természet éltető és nemző erejét jelképező henger- vagy kúpalakú kövek, valamint az aserák (facölöpök), Astóret istennő szimbólumai. A szakadékok és a völgyek megemlítésénél Ezekiel valószínűleg a Jeruzsálem déli falánál végighúzódó völgyben, a Ge-Hinnomban folyó gyermek-áldozatokra gondolt. Kardot bocsátók reátok: a babiloni király hadseregét, mely Palesztina minden részét el fogja pusztítani bálványoltáraival együtt. Ezt az általános pusztítást részletezik a következő versek.
* 4-5. Megöltjeiteket bálványaitok elé vetem: a holttest meggyalázza a bálványoltárt, amely előtt hever. Egyébként a holttestet el nem temetni egyértelmű egyszersmind annak a meggyalázásával is. (V. ö. Jer. 22,19. stb.) De ez a fenyegető jövendölés találóan jellemzi a bálványok tehetetlenségét is, mert nem tudják tisztelőiket megoltalmazni a haláltól. A bálvány-oltárokat az Úr megvetően oltáraitoknak, mondja. A körülöttük szétszórt csontok tisztátalan helyen fekszenek, – ami a holttestnek újabb meggyalázása.
* 6. Valamennyi lakott helyeteken: míg a 4. és 5. fejezet jövendölései elsősorban Jeruzsálem ellen irányultak, ez a beszéd azt mutatja, hogy az Úr méltó haragja sújtani fogja egész Zsidóországot is. Szentélyeiteket, a megfelelő héber szó a napisten oszlopait jelenti; L. a 3. v. magyarázatát. Műveiteket: a bálványszobrokat.
* 7. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr: a rettenetes büntető ítélet meg fogja mutatni a megátalkodott zsidó népnek, hogy az Isten az Úr (héb. «Jáhve»), az ígéreteit híven megtartó Isten. Ez a felkiáltás Ezekiel jelen beszédében még háromszor (10. 13. 14. v.) és azután is sokszor ismétlődik, ami a beszédeknek különös ünnepélyességet ad.
* 8-10. Izrael maradékai megtérnek. V. ö. 5,3.
* A 8. vers azt mutatja, hogy az általános pusztulást csak kevesen kerülik ki.
* 9. A szörnyű büntetés megtöri a megmenekültek megátalkodottságát. A paráznaság a bálványozás bűne, mely azonban természetszerűleg együtt járt az erkölcstelenséggel. A szív és a szem az ember egész lelkületét, főleg kívánságát jelenti. Önmaguknak fognak visszatetszeni, a héber szerint: «önmagukat fogják megutálni». A gonoszságok és az utálatosságok elsősorban a bálványozás és a vele járó erkölcstelenség.
* 10. L. a 7. verset és annak magyarázatát.
* 11-14. A próféta jelképes cselekedettel szemlélteti, hogy az Úr türelme fogytán van.
* 11. A kezek összeütése és a lábbal való dobbantás a türelmetlenségnek jele: az Úr türelme véget ért! Minden gonosz utálatossága miatt: L. a 9. v. magyarázatát. A három legszörnyűbb isteni büntetés a földön: a háború, az éhínség és a döghalál (v. ö. Jel. 6,3-8.) nemcsak Jeruzsálem lakosságát, hanem Izrael egész házát, a Palesztinában maradt egész zsidóságot fogja sújtani.
* 12. Aki a háború színhelyétől távol van, az egész Palesztinában járvány szerűen fellépő döghalállal hal meg ; aki közel van a hadi színtérhez (= aki Jeruzsálem közelében lakik), kard által esik el ; aki Jeruzsálembe menekül és ott ostrom alá jut, éhínség folytán vész el. Kitöltőm rajtuk haragomat: L. 5,13.
* 13. V. ö. 7. 10. 14. v. és L. a 3. v. magyarázatát. Ahol illatos tömjént gyújtottak, a héber szerint: «ahol jóillatú áldozatot mutattak be». (V. ö. Móz. III. 1,9 skk. stb.)
* 14. Kiterjesztem föléjük kezemet: az Úr keze súlyosan fog reánehezedni a bűnösökre. A sivatag az Egyiptom és Júda között elterülő pusztaság. Debláta (Debla) nevű helység vagy vidék ismeretlen; az eredeti héber szövegben talán «Riblata» = Ribláig állott. (Vulg. «Deblata sivatagjától».) Ribla Palesztinától északra feküdt, Hamat országa területén, az Orontes folyó völgyében; gyászos nevezetessége a zsidók történetében Kir. IV. 25,6. 7; Jer. 52,9-11-ből ismeretes. Ezekiel szavai azt mutatják, hogy az Úr rettenetes ítélete sújtani fogja egész Palesztinát, sőt az annak határain messze túl fekvő vidékeket is. Hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr: L. 7. 10. 13. v.
* 7. A 3,22-ben megkezdett jelképes cselekedetekből és beszédekből álló jövendöléssorozatot a 7. fejezetben Ezekielnek egy nagyszerű gyászéneke fejezi be. E gyászének alapgondolata: «Eljött a vég!»
* 1-4. Júdára elérkezett az Úr könyörtelen ítéletének ideje.
* 2. Eljött a vég: az egész fejezeten keresztül használt múlt idő azt mutatja, hogy az ítélet az Úr terveiben már befejezett tény, s azt semmi sem háríthatja el. Az ország négy szélére: egész Zsidóországra.
* 3. Már rajtad van a vég: az isteni ítéletet már semmi sem tudja feltartóztatni. Utaid: erkölcsi cselekedeteid. Reád teszem (Vulg. «ellened helyezem») minden utálatosságodat, t. i. az undok bűneiddel megérdemelt büntetést. Ugyanígy értendők a
* 4. vers kifejezései is. A 4. v. végéhez L. 6,7. magyarázatát.
* 5-9. Az Isten ítélete közvetlenül közel van.
* 6. Reád virradt: az ítélet eddig mintegy «aludt» az Isten fenyegetéseiben; most valóra válik (felébred). V. ö. Jer. 1,11. 12.
* 7. Közel van a napja az öldöklésnek, a héber szerint: «közel van a nap; harci zaj» stb. A hegyek dicsősége a magaslatokon folyó bálványozás és a hamis istenek tiszteletére rendezett vidám ünnepek. V. ö. 6,1-7. Más magyarázók a vidám szüreti mulatságokra gondolnak.
* 8. Az Úr immár közelről önti ki haragját Júdára, és nem elégszik meg a puszta fenyegetéssel. Kitöltőm rajtad bosszúmat: L. 5,13; 6,12.
* 9. Szemem nem könyörül meg: L. 5,11.
* 10-13. A pusztulás általános lesz.
* 10. A nap: az isteni ítélet napja. A próféta arról beszél, hogy Szedekiás országa (Júda népe) megérett a végpusztulásra gonoszságai miatt. A pusztulás szónak megfelelő héber szó jelentése bizonytalan.
* 11. A gonoszság, héb. «az erőszak». Az istentelenség a zsidók istentelensége, melyet az Úr a babiloni hadsereggel, mint haragjának vesszejével büntet meg. A 11. v. második része a pusztulás általános voltát írja le. Sem a népből, a héber szerint: «sem sokadalmukból», t. i. a gazdagok számos házanépének sürgölődéséből.
* 12. Aki vesz, ne örvendjen, mert nem élvezheti békében és biztonságban szerzeményét. Aki kényszerűségből elad valamit, ne szomorkodjék, mert az ellenséges betörés alkalmával úgyis elvesztette volna vagyonát.
* 13. A vers első fele talán a jubileumi esztendő törvényére (Móz. III. 25,10. 25-28.) céloz, mely szerint minden ötvenedik esztendőben az eladott birtok visszaszállt előbbi tulajdonosára. Ezekiel azt mondja, hogy a babiloniak a zsidók birtokait véglegesen el fogják kobozni, és a régi birtokos akkor sem veheti újra birtokába tulajdonát, ha a vevő és az eladó meg is éri az élők között a jubileumi évet. Egész sokasága: az egész zsidó nép. Nem tér vissza a (fenyegető prófétai) látomás (11. v. és Jer. 25,9-11.), t. i. teljesületlenül az Úrhoz, hanem feltétlenül megvalósul. A kifejezésre nézve v. ö. Iz. 45,23. Élte gonoszságától senki erőre nem kap: senkinek sem lesz haszna gonoszságából.
* 14-18. Minden harci készülődés hiábavaló!
* 14. A vers első fele gúnyos felszólítás. Senki sincs, ki harcba szállna, mert vagy már elesett, vagy az éhhalállal küzd.
* 15. V. ö. 6,12. Kívül: az ostromlóit Jeruzsálem falain kívül. A kard az ellenséges babiloni hadsereg fegyvere. Belül: Jeruzsálemben.
* 16. V. ö. Iz. 2,19. Még azok is, akik megmenekülnek, a hegyek barlangjai közt fognak bujdosni, mint a hegyszakadékokban lakó galambok.
* 17-18. A szőrruha a gyásznak jele; ugyancsak a gyász jele a haj levágása.
* 19-22. Semmiféle kincs sem tartóztathatja fel a pusztulást.
* 19. Minden ezüst és arany értéktelenné lesz, mert aranyért-ezüstért sem lehet majd élelmiszert vásárolni. Mert az gonoszságra vezette őket (szószerint: «mert az gonoszsságuk botránya volt»): a zsidók számtalan vétkének a kapzsiság volt az oka; ezenkívül
* 20. kincseikre kevélyek is voltak, és az ezüstöt s az aranyat bálvány-szobraik felékesítésére használták. Az utálatos képek a bálvány-szobrok. Ezek többnyire kőből vagy fából készültek, de arany vagy ezüstlemezekkel vonták be őket (Iz. 40,19; 41,7; Bár. 6,7. stb.). Tisztátalansággá tettem azt számukra: értéktelen sárra (19. v.), melyet eldobnak.
* 21. A föld gonoszai a zsidókat kiirtó babiloniak.
* 22. Elfordítom róluk arcomat: isteni oltalmamat. Az Isten titka az ő szentélye és a szentek szentje, melybe a papokon (illetve a főpapon) kívül senkinek sem volt szabad belépnie, melyet azonban a babiloni katonák (= a fosztogatók, Vulg. szószerint: «a küldöttek») irgalmatlanul feldúlnak és kirabolnak. V. ö. Jer. Sir. 1,10; 2,6. 7.
* 23-27. A gyászének befejezése.
* 23. Készíts láncot (héb.), t. i. a zsidókra váró fogság jelképezésére. A Vulgáta és egyes régi görög fordítások szövege így is fordítható: «Fejezd be», t. i. a gyászéneket. A vers többi része röviden összefoglalja az isteni büntetés okát: Jeruzsálem gonoszságát. A vérítélet a sok igazságtalan halálbüntetés.
* 24. V. ö. Móz. V. 28,49-52. A nemzetek leggonoszabbjai a zsidók akkori legnagyobb ellenségei, a babiloniak. Szentélyeiket: a bálványok szentélyeit.
* 26. Pusztulás pusztulásra jő(héb.), a Vulgáta szerint: «Zavar zavarra jő». – Egyik hír a másikat éri: egyik rossz hír a másikat követi. Látomást követelnek a prófétától: azt a népet, mely oly sokat vetkezett, mivel az álprófétákra és nem az Úr valódi prófétáira hallgatott, az Isten azzal bünteti meg, hogy nem ad kinyilatkoztatást arra nézve, miként kerüljék el a pusztulást, és az álpróféták, sőt a népnek hivatott vezérei, a papok és a tapasztalt vének is tanácstalanul fognak állni. V. ö. Zsolt. 73,9; Jer. 18,18; Óz. 3,4; 9,7; főleg pedig Jer. Sir. 2,9.
* 27. A fejedelem gyűjtőnév: a zsidók főemberei. Szomorúságba öltözik, a héber szerint: «rémületbe öltözik». A 27. vers első fele találóan fejezi ki az általános tanácstalan rémületet. Utaik: életmódjuk; Ítéleteik: a zsidóknál érvényben levő törvények, főleg a mózesi törvény, melyet az Úr ellenük fog fordítani. Megtudják, hogy én vagyok az Úr: L. 6,7. magyarázatát.
* 8,1-11,25.
A fenyegető jövendölések második sorozata: a bálványozás undoksága, mely Jeruzsálem ellen kihívta az Úr igazságos büntetését, és a borzalmas ítélet, mely a bűnös városra vár. E kinyilatkoztatásokat a próféta nagyszerű jelképes látomásban nyeri az Úrtól.
* 8. 1-6. Az Isten lelke Ezekielt látomásban a jeruzsálemi templomba viszi. – A féltékenység bálványa.
* 1. Ezekielnek ez a látomása 591 Elül havának (kb. augusztus közepétől szeptember közepéig) 5. napjára esett. (A Hetvenes görög fordítás az ötödik hónapról – Ab haváról – beszél.) Az első és a második jövendölés-sorozat közé egy év, egy hónap és 22 vagy 23 nap esik. (V. ö. 3,16. 22.) Akik a 4,6-ban említett negyven napot a háromszázkilencven naptól külön számítják, azt tételezik fel, hogy a szóbanforgó év a Veadar nevű hónap közbeiktatásával meghosszabbított szökőév volt. Reám bocsátotta az Úr Isten a kezét: elragadtatásba estem. OH: Ezekiel test szerint Tel-Ábibban maradt, csak lélekben ragadtatott Jeruzsálembe.
* 2. L. 1,26. 27. A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi. A Vulgáta és a héber szöveg így szól: «És íme tűzhöz hasonló alakot láttam». A férfiú az Isten szimbóluma. A próféta szeme előtt megismétlődik a már két ízben (1,4-28; 3,23.) szemlélt látomás az Úr dicsőségéről.
* 3. Az Úr lelke elragadja Ezekielt és a Jeruzsálemi templomba viszi. A belső kapu a templom belső udvarába vezető kapu, melyet az 5. v. az oltár kapujának, 9,2. felső kapunak nevez. Ezekielt a lélek a látomásban a papok udvarába vitte. A féltékenység halványa valószínűleg Báál szobra volt, melyet Mánássze, Júda egyik legistentelenebb királya állftott fel a templomban (Kir. IV. 21,7.). Ezt a bálványszobrot Jóslás király ugyan eltávolította, de úgy látszik, valamelyik utóda ismét visszahelyezte. A próféta ezt a bálványszobrot a féltékenység halványának mondja, mert az igaz Istent, ki a próféták képes beszédében Izraelnek férje, féltékenységre és bosszúra ingerelte.
* 4. A mezőn szemlélt látomás: L. 3,23.
* 5. Az oltár kapuja a templom belső udvarába, az égő áldozatok oltárához vezető kapu. A féltékenység halványa magánál a bejáratnál állt, ahol mindenki rögtön észrevehette.
* 6. Itt: az Úr templomában. Hogy messzire eltávozzam szentélyemtől: a zsidók bálványozasa valósággal kiüldözte az Urat a saját templomából. Az isteni szónak megrendítő teljesülését L. 11,22. 23. A 6. vers vége még kétszer (13. és 15. v.) ismétlődő refrain, mely a zsidók gonoszságát egyre fokozottabb mértékben szemlélteti.
* 7-13. Izrael előkelői Egyiptom szent állatainak tömjéneznek.
* 7. Az udvar bejárata a templom külső udvarába vezető ajtó.
* 8. A fal áttörése csak a próféta látomásában történt, és azt jelenti, hogy Ezekiel a látomásban megismeri mindazt a gonoszságot, amelyet a zsidók titokban műveltek.
* 9. A gonosz utálatosságok a 10 skk. versben leírt jelenetek.
* 10. A falakra lefestett csúszó-mászó és egyéb állatok Egyiptom szent állatai, melyeknek a zsidók főemberei tömjéneztek. A Királyok könyvei nem említik azt, hogy a zsidók a Jeruzsálem! templomban imádták Egyiptom istenségeit; Jeremiás 19,13. szerint Jeruzsálem lakói a házak tetején áldoztak hamis isteneiknek. Ezekiel azt a gondolatot szemlélteti, hogy a zsidók az Úr határozott parancsa ellenére Egyiptom szövetségében keresték a segítséget Babilónia ellen. Az Egyiptomban készült Hetvenes görög fordítás a csúszó-mászó és egyéb állatok megemlítését elhagyja.
* 11. A hetven férfiú Izrael házának vénei közül Izrael legelőbbjeit, az Egyiptommal mindenáron szövetkezni akaró arisztokratákat jelképezi. A hetvenes szám célzás Mózes tanácsosaira (Móz. IV. 11,16. 24.). Jezoniás, Sáfán fia (v. ö. Kir. IV. 22,8.) nem azonos a 11,1-ben említett Jezoniással, kinek atyja Azúr (héb. «Azzur») volt; egyébként előttünk ismeretlen személy, de Jeruzsálem legelőkelőbbjei közé tartozhatott. A tömjénezés az imádás hódolatát fejezi ki.
* 12. A sötétben: titokban. Kiki az ő szobájának rejtekében kifejezés is azt mutatja, hogy a 10. 11. versben elbeszélt bálványozást nem űzték tényleg a jeruzsálemi templomban, hanem a próféta leírása jelképes természetű. Nem lát minket az Úr! Az úr elhagyta az országot! A bűnben megátalkodott és az Isten szavát megvető előkelők azt hangoztatják, hogy az Úr elhagyta népét, mely ezért kénytelen Egyiptom hadseregétől és Egyiptom isteneitől várni a segítséget.
* 13. L. 6. v.
* 14-15. Az asszonyok Adonisz pogány istent siratják az Úr templomában.
* 14. Az Úr háza az egész templom, összes melléképületeivel és udvaraival együtt. Adonisz (héb. Tammúz) az elhaló és ismét életrekelő természet (vagy a lemenő és ismét felkelő nap) megszemélyesítése. A keletiek hitregéje szerint Adonisz Vénusz istennő kedvese volt, kit Tammúz havában vadászat alkalmával egy vadkan halálra sebzett, de az istennő könyörgésére megint életre támadt. Adonisz tisztelete különösen az asszonyok körében volt elterjedve, kik az isten halálát évenkint hangos gyászünnepségekkel, feltámadását pedig még féktelenebb örömünnepekkel ülték meg.
* 15. L. 6. v.
* 16-18. Az Úr papjai a felkelő napot imádják. – Az Úr fenyegető szava.
* 16. A templom belső udvara a papok udvara. A próféta-pap elszörnyedve láthatta, hogy a templom szentélye és az égő áldozati oltár között, ahol a papoknak a nép vétkeiért kellett volna könyörögniök az Istenhez (Jóel 2,17.), huszonöt férfiú (pap) – talán a huszonnégy papi nemzetség feje és a főpap – háttal az Úr temploma felé fordulva imádta a felkelő napot. A felkelő nap imádása perzsa bálványozás. Valószínű, hogy sok zsidó a VII. században kialakult méd-perzsa birodalom részéről várta a szabadulást Babilónia igájától; v. ö. Iz. 45,1. Ezekiel leírása élénken feltünteti azt a szomorú tényt, hogy a zsidók minden néptől és minden nép hamis isteneitől várták a szabadulást, – csak az igaz Istentől nem.
* 17. Ágat tartanak az orrukhoz: valószínűleg a «barszom»-nak nevezett datolya- és tamariszkus-galyakat, melyeket a napimádó perzsák és szábeusok istentiszteletük alkalmával balkezükben tartottak. Az arámi szöveg szerint ez a verstag így szól: «És gyalázatos dolgot (= bűzt) hoznak orrom alá».
* 18. V. ö. Jer. Sir. 3, 8. Fülembe kiáltanak: t. i. segítségért.
* 9. 1-4. Egy angyal megjelöli Jeruzsálem ama lakóit, kik siránkoznak a város romlottságán.
* 1. Nagy szóval kiáltotta: t i. az Úr, ki (a próféta a látomásában) rögtön végrehajtatja a 8,18-ban említett fenyegetést. A próféta itt Jeruzsálem pusztulásának legmélyebb okát jelöli meg: a nép bűneivel megérdemelt isteni határozatot, és nem szól e határozatnak öntudatlan emberi végrehajtóiról, a babiloni királyról és hadseregéről. Mindenki öldöklő fegyverét (szószerint: «szerszámát») tartsa kezében, t. i. a 2. versben említett angyalok közül.
* 2. A hat férfiú mindmegannyi jó angyal, az isteni ítélet végrehajtói; ezek ugyanott vonulnak be a templom tornácába, ahol Ezekiel a templomban folyó undok bálványozást látta (8,5. 7 skk. 14.). A hatos szám a 6. versben említett halálra ítéltek hat csoportjával függ össze. A hat angyalon kívül a próféta még egy férfiút (angyalt) lát, az isteni irgalom és a megengesztelődés (4. v.) megszemélyesítőjét. Ez az angyal gyolcsruhába volt öltözve, tehát olyanba, mint aminőt a főpap az engesztelés napján viselt. (A fehér szín a szentségnek és az irgalomnak jelképe.) Az írószerre az angyalnak a 4. versben leírt jelképes cselekedethez van szüksége; ezt az írószert a férfiú a keleti íródeákok szokása szerint oldalán viseli. Az angyalok az ércoltárnál (a nagy, égőáldozati oltárnál) állnak meg, ahol a 8, 16. 17-ben leírt undok bálványozás folyt.
* 3. A kerub szó gyűjtőnév a többes szám helyett. Az itt említett kerubok a frigyszekrény fölött a szentek szentjében hódoló kerub-szobrok. A kerubok fölött a szentek szentjében trónoló Isten elhagyja lakóhelyét. A ház küszöbe a templom szentélyének az udvar felé néző küszöbe.
* 4. Tau héber szó jelentése: «jel». De a tau egyszersmind a héber betűsor utolsó betűjének (t) neve; régi héber és arámi, sőt etiops, föníciai, görög, latin és kopt alakja a kereszt (X, +). Ezt a jelet használták régente is kézjegy gyanánt azok, akik nem tudták nevüket leírni. Gyönyörű értelmet ad, hogy Ezekiel látomásában az általános öldöklést csak azok kerülhették el, akiknek homlokát a kereszt jele ékesítette. A megjelölés az Isten számára való tökéletes lefog-laltságot jelenti; v. ö. Móz. II. 12,7. 13; Jel. 7,3-8; 14,1. (más értelemben Jel. 13,16. 17.). Az angyal azokat jelöli meg a megváltás jelével, akik nem követtek el bálványimádást és sírnak honfitársaik elvakultságán, vagy őszintén megtértek a bálványozásból.
* 5-11. A hat angyal parancsot kap Jeruzsálem többi lakóinak kiirtására. – A büntető ítélet végrehajtása.
* 5. Nekik: a hat büntető angyalnak. Öldököljetek: öljetek meg mindenkit, akinek homlokán nincs a kereszt jele (6. v.).
* 6. A büntetés Jeruzsálem lakosságának minden csoportját éri, kivétel nélkül. A büntetés végrehajtását az angyalok az Úr szentélyénél kezdik, a 8,16. 17-ben említett papokon, kiket a próféta itt idős férfiaknak nevez. A ház a szorosabban vett templom épülete.
* 7. Az emberi vér ontása megfertőztette a templomot (v. ö. Móz. IV. 19,14 skk.), – de azt a zsidók bűnei már úgy is régen megszentségtelenítették.
* 8. Mivel a 8. fejezet jelképes látomása szerint a templomban csak bálvány-imádók voltak, egyedül Ezekiel maradt életben az ott levők közül. A próféta sejti, hogy a városban igen kevés «megjelölt» lesz, azért Izrael maradékainak megmentéséért könyörög.
* 9. Az Úr a próféta kérésére nem válaszol közvetlenül, hanem Izrael és Júda felette nagy gonoszságával indokolja meg szörnyű ítéletét. A vér a gyilkosságokat jelenti, a pártütés általában minden törvényszegést. A gonoszok szava 8,12-ben is olvasható.
* 10. Útjukat: erkölcstelen, bűnös életmódjukat.
* 11. A látomásnak rövid befejezése: a hetedik angyal többi társa nevében is jelenti az Úrnak, hogy az ítéletet végrehajtották.
* 10. 1-7. Egy angyal tüzet szór a bűnös Jeruzsálemre.
* 1. L. 1,22. 26.
* 2. A gyolcsba öltözött férfiú a 9,2-ben említett főangyal, ki ott az isteni irgalomnak, itt pedig a büntető isteni igazságosságnak végrehajtója. A kerubok (és a kerekek) közt tűz égett; ennek szenéből kellett az angyalnak a bűnös Jeruzsálemre szórnia. A Jeruzsálemet felgyújtó babiloni hadsereg csak az isteni ítéletnek (akaratlan) végrehajtója volt; Ezekiel ebben a látomásban a város pusztulásának végső oka gyanánt a haragvó Isten ítéletét jelöli meg.
* 3. A ház jobb oldalán: a templom déli oldalán. A felhő, mely betöltötte a szentek szentjét (Kir. III. 8,10.11.), mint az isteni jelenlétnek jelképe. Ezekiel látomásában elhagyja a megszentségtelenített templomot.
* 4. Az Úr a templom küszöbéhez lép és innen szemléli parancsának végrehajtását.
* 5. V. ö. 3,13.
* 6. A 2. versben adott parancs végrehajtása.
* 8-22. Az Úr dicsősége kivonul a megfertőztetett templomból. Az itt olvasható leírás sok tekintetben megismétli az 1. fejezetet; a próféta az Úr dicsőségének kivonulását a jeruzsálemi templomból a legapróbb részletekben is szemlélteti.
* 8. V. ö. 1,8.
* 9. V. ö. 1,15. 16. «Társiskő» (héb.), a Vulgáta szerint: «krizolitkő». L. 1,16. magyarázatát.
* 10. V. ö. 1,16.
* 11. V. ö. 1,17. A vers alanya a latin és a héber szöveg szerint: a kerekek; a Hetvenes görög fordítás szerint: a kerubok.
* 12. V. ö. 1,18.
* 13. A kerekeket forgóknak nevezte (t. i. az Úr vagy az angyal): nagy sebességük miatt.
* 14. V. ö. 1,6. 8. 10. Kerub-arc, 1,10. szerint helyesebben: «bika-arc».
* 15. V. ö. 1,3. 5.
* 16-17. V. ö. 1,19-21.
* 18-19. Az Úr dicsősége, mely az ítélet végrehajtása alatt a templom küszöbén állt (4. v.), most ismét elfoglalja trónját a kerubok felett, és elhagyja a templomot. A templom keleti kapuja szemben volt a szentek szentjével. Izrael Istene: a próféta ebben a leírásban nem említi többé «Jáhve» nevét, a választott nép szövetséges Istenének nevét, mert az Úr már elhagyta hűtlen nemzetét.
* 20. A próféta csak ebben a látomásban ismeri fel világosan, hogy a csodálatos élőlények kerubok voltak.
* 21. V. ö. 1,6. 8.
* 22. V. ö. 1,3.
* 11. 1-13. Fenyegető jövendölés a nép előkelői, Jezoniás és Feltiás ellen; Feltiás szörnyet hal.
* 1. Az Úr házának keleti kapujában látott huszonöt férfiú nem azonos az égő áldozati oltár és a templom közt a felkelő napot imádó huszonöt pappal (8,16. 17.). Itt a nép világi előkelőiről van szó, kik közül a próféta kettőt névszerint is megemlít. Az itt szereplő Jezoniás nem azonos a 8,11-ben említett hasonló nevű férfiúval, kinek atyja Sáfán volt. – A próféta ugyan már a 9. fejezetben Jeruzsálem bűnöseinek teljes kiirtását szemlélte, itt pedig a nép bűnös vezérei még élnek; a látszólagos ellentmondást az magyarázza meg, hogy a 8-11. fejezet mindvégig egységes látomás, melynek egyes mozzanatai a valóságban csak az 588-586. évi ostrom alkalmával és Jeruzsálem elfoglalása után valósultak meg.
* 2. Az igen gonosz terv valószínűleg az Egyiptommal kötendő szövetség és a lázadás Babilónia királya ellen, melyet az Úr istentelenségnek mond, mert Izaiás és Jeremiás próféta által számtalanszor óvta a zsidóságot ettől a végzetes lépéstől. Jezoniás és Feltiás az Egyiptommal szövetkezni akaró pártnak vezető emberei lehettek.
* 3. A héber szöveg szerint a vers első része így fordítandó: «Nem kell egyhamar házakat építeni!» E szöveg szerint az Egyiptomban reménykedő párt azt hiszi, hogy a szent várost többé nem rombolja le az ellenség. – A Hetvenes görög fordítás a vers első részét kérdésnek veszi: «Nemde a házak csak nemrégen épültek?» A zsidók szállóigéjének második része az ismét megerősített Jeruzsálemet üsthöz hasonlítja, mely a benne levő húst (Jeruzsálem lakosságát) minden tűz (ostrom) ellen megvédi. (V. ö. 24,3-14.)
* 5. És reám szállott az Úr lelke: Ezekiel ismételten és nyomatékkal kifejezi, hogy ő az Úr nevében beszél. — A 6. vers a múltban igazságtalan módon megöltekre is vonatkozik (22,6.), főleg azonban azokról szól, akik Jeruzsálem végpusztulása alkalmával vesztik majd el életüket. Ezeket voltaképen az egyiptomi párt emberei ölik meg azzal, hogy fellázadnak Babilónia királya ellen.
* 7. Gúnyos alkalmazása az üst és a hús hasonlatának (3. v.). Az ostrom végén csak a halottak maradnak Jeruzsálemben; az élők a babiloni hadsereg kezébe jutnak.
* 8. Ti féltek a kardtól: féltek az ellenséges babiloni hadseregtől, és Jeruzsálem bevehetetlen erősségében bíztok. Kardot hozok reátok: Nábukodonozor Riblában megölette az elfogott zsidó főembereket (Jer. 52,10.); ez a – 9. versben említett ítélet.
* 10. Izrael határain ítéllek meg titeket: Ribla Hamat országának területén feküdt, mely Izrael országának északi szomszédos állama volt. Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr: L. 6,7. magyarázatát.
* 11. Nem lesz az számotokra az üst stb.: Jeruzsálem nem véd meg titeket. (V. ö. 3. 7. v.) A 11. vers vége nyomatékosan megismétli az előbbi vers gondolatát.
* 12. A körülöttetek lakó nemzetek törvényei a hamis istenek imádása és az ezzel járó erkölcstelenség. Ez a vers nem áll ellentétben 5,7-tel, mert amott a nemzetek törvényei az ember szívébe írt erkölcsi törvényt jelentik.
* 13. V. ö. Jer. 28,17. Feltiásnak hirtelen halála ijesztő biztosíték arra, hogy az Úr többi fenyegetése is megvalósul. Ezekiel felkiáltása, mely egy pillanatra figyelmen kívül hagyja az Istennek 9,4. 6-ban tett ígéretét (hogy Izrael maradéka megmenekül), a próféta rémületével magyarázható meg.
* 14-21. A pogány nemzetek közé szétszórt zsidók összegyűjtése és megtérése.
* 15. Ezekiel testvérei, rokonai és a többi itt említett emberek a babiloni fogságba hurcolt zsidók, (Rokonok, a héberben szószerint: «kiváltásra kötelezett rokonok», vagyis oly közeli rokonok, kik kötelesek voltak elszegényedett testvérüknek birtokát és esetleg őt magát is hitelezőjének kezéből kiváltani. L. Móz. III. 25,25.) A görög és a szír szöveg a próféta «fogolytársai»-ról beszél. A Jeruzsálemben maradt zsidók a fogságba hurcoltakat olyanoknak tekintették, mint akiket az Úr elvetett (v. ö. Jer. 24. fej.), és akiknek birtokain most már ők osztozkodhatnak. Ezt a téves felfogást cáfolják a következő versek.
* 16. Megszentelésükre leszek (héb. «szentélyükké leszek»): az Úr elhagyta a megszentségtelenített Jeruzsálemi templomot, és (Ezekiel látomásaiban, valamint a Dánielnek adott kinyilatkoztatásokban) Babilóniában mutatta meg dicsőségét. Egy kevéssé: a babiloni fogság tartama alatt, mely rövid idő a zsidóság egész történetéhez képest. Más magyarázat szerint az egy kevéssé kifejezés azt jelenti: kisebb mértékben leszek megszentelődésükre, mint a jeruzsálemi templomban.
* 17. A fogságban szétszórt választott nép összegyűjtése és egyesítése tágabb értelemben vett messiási gondolat, mely teljes egészében az újszövetség Egyházában valósult meg. Nektek adom Izrael földét: t. i. a fogságból való visszatérés után.
* 18. A Babilóniából visszatért zsidóság végleg szakított a bálványozással, melyet a próféta joggal mond Izrael botrányának és utálatosságának. (L. egyszersmind 21. v.).
* A 19. vers jövendölése tökéletesen az újszövetség Egyházában és annak kimeríthetetlen kegyelemkincseiben teljesedett. A kőszív a megátalkodottságnak, a hús-szív pedig az Isten iránt engedelmes lelkületnek jelképe. V. ö. 36,25-27; Jer. 31. 33; Zsid. 8,10; 10,16.
* 20. A próféta az Istennek és népének új szövetségéről beszél a messiási országban. V. ö. Óz. 2,24; Jel, 21,3. (Móz. III. 25,18.) — 21. Az Úr ítélete minden bálványozót eljárása szerint fog megbüntetni.
* 22-25. Az Isten dicsősége elhagyja Jeruzsálemet; a lélek Ezekielt visszaviszi Babilóniába.
* 22-23. 10,18-ban az Úr dicsősége kivonult a megfertőztetett templomból; itt elhagyja a meggyalázott szent várost is. A várostól keletre levő hegy az Olajfák hegye, honnan 43,2-4. szerint az Úr ismét bevonul a megtisztított templomba. V. ö. Zak. 14,4. Megható találkozása a látomásnak és a valóságnak, hogy Jézus Krisztus virágvasárnapon szintén az Olajfák hegye felől vonult be Jeruzsálembe, az Olajfák hegyén szenvedte rettenetes haláltusáját, és ugyancsak az Olajfák hegyéről szállt fel dicsőségesen a mennybe.
* 24. Ezekiel elragadtatásának befejeztével ismét Tel-Ábibban találja magát, honnan csak látomásában távozott el. V. ö. 8,3.
* 25. Ezekiel elmondja látomását a száműzötteknek, hogy őket Jeruzsálem biztos pusztulására előkészítse, és elvegye minden arra vonatkozó hiú reménységüket, hogy a szent város fenn fog maradni.
* 12, 1-19, 14.
A fenyegető jövendölések harmadik sorozata: az isteni ítélet szükségszerűen be fog következni, mert Zsidóország egész vallási, politikai és társadalmi élete, kezdve a királyi családon, fenékig romlott és korhadt. A jövendöléseknek ez a sorozata a hatodik év hatodik hónapjának ötödik napja (8,1.) és a hetedik év ötödik hónapjának tizedik napja (20,1.) közé esik, tehát Ezekiel prófétai működésének tizenegy hónapját öleli fel. A jövendölések külső alakjuk szerint részint jelképes cselekedetek, részint szóbeli jövendölések és példabeszédek, amelyeket a 19. fejezet nagyszerű gyászéneke rekeszt be.
* 12. 1-16. Ezekiel áttöri háza falát és a résen keresztül kiköltözik, hogy ezzel jelképezze Szedekiás királynak nemsokára bekövetkező menekülését és Jeruzsálem lakóinak fogságba hurcolását.
1-7. A jelképes cselekedet.
* 2. Ezekielnek a zsidó nép szeme elé kell tárnia a királyára váró szomorú sorsot. Az elvakult nép hiába látta az Isten műveit és hiába hallotta az Úr szavait, ezeket nem értette meg (v. ö. Iz. 6,9; Jer. 5,21; Mát. 13,14. és párh. h.); ezért van szüksége megdöbbentő jelképes cselekedetekre, melyek vakmerő elbizakodottságából felrázzák.
* 3. A jelképes cselekedet abban áll, hogy a próféta egészen különös módon kiköltözködik házából. A költözködés nappal történik, a nép szeme láttára. A költözködési holmi a legszükségesebb dolgokat jelenti a gyors és kényszerű elköltözéshez. Más helyre: Tel-Ábibnak más házába, vagy más városba. Ez a gyors költözködés okvetlenül felkeltette a zsidók figyelmét.
* 4. Holmidat: házi bútoraidat; ezeket a próféta szintén nappal viszi ki házából a költözködés rendes módja szerint (héb. «mint a számkivetésbe költözködők»), ő maga azonban este költözik ki, egészen különös módon:
* 5. áttöri háza falát, és
* 6. a sötétség beálltával egyik honfitársa vállán viteti ki magát házából, arcát pedig befödi. – A 6. vers első részében a Vulgáta és a Hetvenes görög szöveg megegyezik; a héber szöveg és a szír fordítás így szól: «Szemük láttára vidd ki azt válladon, a sötétben vidd ki azt» stb. Ugyanígy a 7. versben is. A próféta minden tettének jelképes értelme van (8 skk.), ezért mondja az Úr, hogy őt csodálatos jelül adta Izrael házának.
* 7. A kezemmel kifejezés magyarázatát 1. a 12. versnél.
* 8-16. A jelképes cselekedet magyarázata.
* 8. A próféta csak másnap reggel tudja meg az előbbi napon és estén végrehajtott cselekedet magyarázatát.
* 10. Ez a fenyegető jövendölés, szószerint: «ez a teher». Ezekiel cselekedetének minden mozzanata azt a szörnyű sorsot jelképezte, mely Szedekiás királyt 586-ban, Jeruzsálem elfoglalása alkalmával elérte. Jeruzsálem fejedelme: Szedekiás, ellentétben az 597-ben Babilóniába hurcolt Jóákínnal.
* 11. Én csodálatos jel vagyok szántótokra: L. 6. v. Velük: Szedekiással és népével.
* 12. L. a 6. v. magyarázatát. A vezér: Szedekiás király. Kir. IV. 25,4. és Jer. 39,4; 52,7. 8. nem beszélik el Szedekiás menekülésének egyes részleteit; Ezekiel leírása igen eleven és természetes. A királyt hívei vállukon viszik ki, éjnek idején (a sötétben); mivel az ostromló sereg a városnak minden kapuját elállja, a város falát, illetve ennek egyik befalazott kapuját törik át (Kir. IV. 25,4; Jer. 39,4; 52,7.), és lázas sietségben kézzel (7. v.) bővítik ki a rést. A király befödi arcát, hogy szemével ne lássa az országot: célzás Szedekiás kegyetlen megvakitására Riblában (Kir. IV. 25,7; Jer. 39,7; 52,11.).
* 13. Szedekiás tehetetlenségét hatalmas ellenségével, Nábukodonozorral szemben a próféta a vadászatból és a halászatból vett kettős hasonlattal, a hálóval és a varsával szemlélteti. A vers vége Szedekiás megvakítását és a babiloni fogságban bekövetkező halálát jövendöli meg megdöbbentő világossággal.
* 17-20. A próféta remegve eszik és bánatosan iszik, hogy az ostrom borzalmait szemléltesse.
* 18. A kenyér és a víz általában a próféta ételét és italát jelenti: Ezekiel remegéssel, sietve és bánatosan eszik és iszik, hogy ezzel az ostromlottak lelki állapotát szemléltesse, kik minden falatot és minden csepp vizet félteni kénytelenek éhező és szomjazó felebarátaiktól és az ostromló ellenségtől.
* 19. Az ország népe a szövegösszefüggés szerint a Babilóniába hurcolt zsidók. Mert a népes ország pusztává lesz: t. i. az Isten végzése szerint.
* 20. A Júda országára váró általános pusztulás.
* 21-28. A fenyegető jövendölések teljesedése közel van!
* 22. Semmis lesz minden látomás: azzal, hogy nem teljesedik be. A hitetlen zsidók gúnyosan mondogatták, hogy az Úr fenyegető jövendölései nem mennek teljesedésbe. (V. ö. Iz. 5,19; Mik. 3,11; Pét. II. 3,4.)
* 23. Ezekkel szemben Ezekiel azt hangoztatja, hogy az isteni ítélet napjai (= a napok) közel vannak, és akkor minden látomás megvalósul. (Szír szöveg; héb. és Vulgáta szószerint: «és minden látomás beszéde»).
* 24. Ezekiel az álprófétákról beszél, kik nem fogják többé a népet hazug látomásaikkal és csalárd jóslásaikkal félrevezetni. V. ö. 13. fej.
* 25. Az Isten hosszútűrése véget ért, a fenyegető jövendölések a legközelebbi jövőben megvalósulnak. Ezt a gondolatot fejti ki bővebben Ezekiel a – 26-28. versben is.
* 13. A 13-19. fejezetben Ezekiel Júda országa romlásának és bűnhödésének okaival foglalkozik. Az erkölcsi romlás okozói elsősorban az álpróféták (13. fej.). Ezekiel ebben a beszédben külön szól a hamis prófétákról (1-16.) és külön az álprófétanőkről (17-23.).
* 1-16. Fenyegető jövendölés az álpróféták ellen.
* 2. Ezekiel a hamis prófétákat megvetéssel és keserű gúnnyal Izrael prófétáinak nevezi, mert ezek nem az Úr hírnökei, nem tőle kapták hivatásukat, és Izrael mégis az ő szavukra hallgat. Ezek az álpróféták a saját szívükből jósolnak, vagyis a saját gondolataikat és vágyaikat hirdetik mint isteni kinyilatkoztatásokat. V. ö. Jer. 14,13. 14; 23,16 sk.; 27,9. 10. 15; 29,8. 9. stb.
* 3. Az oktalan próféták kifejezés a héberben szójáték (hannebiim hannebalim); oktalan = gonosz. A saját lelkűket követik: 1. az előző vers magyarázatát. Semmit sem látnak: az Úr nem részesíti őket semmiféle látomásban sem.
* 4. V. ö. Én. 2,15. A rókák hasonlata kifejezi a hamis próféták álnokságát, valamint azt is, hogy amint a rókák a romok között aláássák az egész talajt, úgy az álpróféták is aláásták Juda egész nemzeti életét, mert folytonosan hirdették az Egyiptomhoz való csatlakozást és a Babiloniétól való elszakadást.
* 5. Nem léptetek a résbe (héb.), Vulg. «Nem keltetek fel ellenállásra» A hasonlat alapját Ezekiel az ostromlott városról veszi, ahol a falba ütött réseket a védő sereg a saját testével oltalmazza meg. V. ö. 22,30; Zsolt. 105,23. Az Izrael háza számára emelt fal az Isten törvényeinek hűséges megtartása lett volna, melyre a népet épen a prófétáknak kellett volna buzdítaniok. Az Úr napja az isteni ítélet napja.
* 6. L. a 2. és a 3. v. magyarázatát, így szól az Úr kifejezéssel vezették be jövendöléseiket az Isten igaz prófétái, kiket utánoztak a hamis próféták is. V. ö. Jer. 29,15. és a 2. vers magyarázatában idézett helyeket. És azt remélik, hogy a beszéd beteljesedik (héb.), a Vulgáta szerint: «és megátalkodva erősítgetik a beszédet».
* 7. Ezekiel az álpróféták belső meggyőződésére hivatkozik: önmaguk előtt be kell vallaniok, hogy látomásaik és jóslásaik nem teljesednek be, és így magukat és hallgatóikat csak megtévesztik.
* 8. Ellenetek fordulok: az isteni büntetést a következő versek részletezik,
* 9. Kezem ama próféták ellen lesz: az Isten büntető keze az álprófétákra fog nehezedni. Népem tanácsa: a zsidók vallási, politikai és társadalmi vezetői. Az álprófétákat, kik magukat a nép vezetőivé tolták föl, az Úr minden vezető állásból kizárja. Akiket az Úr nem ír be Izrael házának jegyzékébe, azoknak nem lesz részük a helyreállított Izraelben. (A kifejezésre nézve v. ö. Zsolt. 86,6.) Ezt az utóbbi gondolatot még jobban kidomborítja a fokozás harmadik tagja: Izrael földére nem mennek be: nem térnek vissza a fogságból, semmi közösségük sem lesz többé a választott néppel.
* 10. V. ö. Jer. 6,14. Az álpróféták békességet, a babiloni járomtól való megszabadulást és a babiloni fogságba hurcoltak gyors visszatérését ígérték a népnek, holott mindennek épen az ellenkezője teljesedett be. Az Úr népe» által épített fal a zsidóságnak egész erkölcsi élete, vágyakozása, reménysége; ami gonoszát a nép csak cselekedett, azt az álpróféták mind helyeselték. Ezt fejezi ki a falnak sárral való készséges betapasztása. A szalma nélkül kifejezés azt jelenti, hogy a falra tapasztott agyagot semmi sem tartja össze, ez az agyag az időjárás viszontagságait nem bírja el. Ez a kifejezés Szent Jeromos kiegészítése. V. ö. Móz. II. 5,7 skk. ugyanezt fejezi ki a következő versekben ez a kifejezés: kötőanyag nélkül. A héber szöveg így hangzik : «És (ha) ez (t. i. a zsidó nép) agyagfalat épített, ők bemeszelték». (ugyanígy a következő versekben is.)
* 11-12. A zsidóság vágyai és reményei teljesen összeomlanak, amikor majd eljő az isteni büntetés, melyet a heves zápor és a jégeső jelképez. A büntetés idején majd nyilvánvalóvá lesz, hogy az álpróféták tapasza (illetve meszelése vagy vakolata) értéktelen volt, és nem tudta megakadályozni a íal összedőlését. A héberben «tafel» (= mész, vakolat) és «nafal» (= elesik, összedől) szójáték.
* A 13. vers háromszor is megjelöli «a fal összeomlásának» végső okát: az Isten igazságos haragját.
* 14. V. ö. Mát. 7,26 sk. A végpusztulásnak rövid, de megkapó leírása. Pusztulás lesz benne: a nép reménységeinek és vágyainak megsemmisülése (Jeruzsálem bukása 586-ban) magának a zsidó nemzetnek is a végromlásával járt.
* 15. A végromlás általános lesz: egyaránt elpusztulnak a zsidó nép hiú reményei, maga a zsidó nép és annak félrevezetői.
* 17-23. Fenyegető jövendölés az álprófétanők ellen. – Az álprófétanők végzetes munkáját Ezekiel szintén hasonlattal jellemzi, mely az egész szakaszon végigvonul: az álpróféta-asszonyok megtévesztő jövendöléseikkel szalagot és leplet (Vulg. «párnákat» és «vánkosokat») készítenek.
* 17. Néped leányai a szövegösszefüggés szerint az álpróféta-asszonyok. A saját szívükből jósolnak: L. 2. és 3. v. magyarázatát.
* 18. A szalag és lepel kifejezések homályosak; lehetséges, hogy a próféta valóságos kötésekről és leplekről szól, melyekbe az álprófétanők varázsigéket varrtak. A Vulgáta arra a hamis nyugalomra gondol, amelybe az álprófétanők a zsidó népet ringatták. – Minden kéz könyöke helyett a mai héber szöveg «az én kezem»-ről (az Isten kezéről) beszél: az álprófétanők jóslásaikkal mintegy eltakarják az Istennek büntetésre fölemelt kezét, hogy a bűnös zsidóság azt ne lássa. A Hetvenes görög fordítás és a szír fordítás a Vulgátával együtt helyesebben «minden kéz»-ről beszél. Mindenféle korúak fejére, a héber szerint: «minden nagyságú fejre». A gondolat ugyanaz marad: az álprófétanők mindenkit megtévesztenek. Hogy megejtsék a lelkeket, a vadászatból vett szókép: hogy a zsidók lelkét megtévesszék, és megtérésüket megakadályozzák. A vers utolsó részének értelme a Vulgáta szerint a következő: noha az álprófétanők bűnre vezetik az embereket, illetve lelkiismeretüket a bűnben megnyugtatják, és megtérésüket megakadályozzák, mégis békét és boldogságot Ígérnek nekik. A vers végét egyes magyarázók a héber szerint így fordítják: «Népem lelkét elvadásszátok, és a saját lelketeket életben (akarjátok) tartani?» Más szóval: a zsidó népet bűnre csábítjátok, és azt remélitek, hogy titeket nem ér el a büntetés? Mások szerint: «Lelkeket vadásztok el népemtől, és lelkeket magatok számára tartotok életben». – A szír Pesitta, a kaid Targum és Szimmachus görög szövege szerint az álprófétanők (a jóslásaikkal szerzett vagyonnal) önmaguk lelkét (= földi életét) tartják fenn.
* 19. Az álprófétanők azzal szentségtelenítették meg az Istent, hogy a saját gondolataikat az Úr sugallatainak tüntetik fel, és a bűnösöknek minden jót ígérnek. Egy marék árpáért és egy darab kenyérért: a legcsekélyebb jutalomért. Azok, akiknek nem kellene meghalniok: azok a zsidók, akik önként meghódoltak, illetve meg akartak hódolni a babiloni nagykirálynak. Valószínű, hogy az Egyiptommal tartó párt ezek közül nem egyet halálra ítélt. V. ö. Jer. 26. fej. Azok, akik nem maradnak éleiben: azok a zsidók, akik Jeruzsálem ostroma és pusztulása alkalmával életüket fogják veszteni, de akiknek az álprófétanők mégis békét és boldogságot ígérnek. A vers utolsó tagja fájdalmas megállapítása annak, hogy az elvakult zsidóság mennyire hitt félrevezetőinek.
* 20-21. Az Úr a büntető ítélet alkalmával szét fogja tépni az álprófétanők minden hazug jóslatát, és akkor a megtévesztett lelkek is világosan látják majd a szörnyű' valóságot. A próféta szavaiban a szalagok és a leplek (Vuig. a «párnák »és a «vánkosok») hasonlata összefolyik a vadászható hasonlatával. A 21. vers rámutat az álprófétanők eljárásának nemtelen indítóokaira: jóslásaikért pénzt követeltek és a hiszékeny embereket kifosztották.
* 22. Az álprófétanők üzelmei számos igaz és jólelkű embernek okozták a vesztét (L. a 19. v. magyarázatát), és számos istentelent tartottak vissza a megtéréstől. Megerősítettétek az istentelen kezét: megátalkodottá tettétek az istentelent.
* 23. Amikor majd bekövetkezik az isteni büntető ítélet, az álprófétanők hazug látomásainak és jóslatainak senki sem fog többé hitelt adni, és a zsidó nép majd végre kiszabadul hatalmukból.
* 14. Júda országa bűnhödésének második oka: az előkelők bálványimádása.
* 1-11. Jövendölés a bálványozók ellen.
* 1. Izrael vénei közül: a legelőkelőbbek közül. Izrael vénei valamely előttünk ismeretlen ügyben az Úr tanácsát kérték (4. v.).
* 3. A tanácsot kérő vének bálványokhoz (héb.) ragaszkodtak és ilyeneket tiszteltek (= tisztátalanságukat szívükben hordozzák). A gonoszságuk botrányát arcuk elé állítják kifejezés talán azt jelenti, hogy ezek a férfiak gyakran fordulnak arcukkal bálványszobraik felé, hogy őket imádják. Más magyarázók e szavakat képletesen veszik: e férfiaknak egész lelkületét megrontotta a bálványozás, amelyhez még most is ragaszkodnak. Úgy látszik, az Ezékielhez jött vének össze akarták egyeztetni az igaz Isten tiszteletét a bálványimádással.
* 4. Ezt a vallási közömbösséget az igaz Isten önmagára nézve a legnagyobb sértésnek tekinti. A próféta az Úr igaz prófétája. És általa megkérdez engem szavak a héber szövegben nem olvashatók. A vers utolsó része fenyegetés: az Úr az ilyen vakmerő kérdezőnek büntetéssel fog felelni.
* 5. Hogy tőrbe jusson Izrael háza a saját szíve miatt: Izraelnek vesztét a saját bűnös volta, nevezetesen az igaz Istentől való elpártolása okozza.
* 6. Komoly intelem a bálványozás elhagyására. A prófétának ez az intelme már nem csupán az előkelőknek, hanem az egész zsidóságnak szól Júda földén és Babilóniában egyaránt. Megható az Úrnak végtelen irgalma, mely kínálva-kínálja a megátalkodottaknak a bűnbocsánatot.
* 7. Móz. III. 17,8-16; 20,2. 3. a zsidóktól és a jövevényektől (a Zsidóország területén lakó idegenektől) sok tekintetben hasonló tisztaságot és szentséget követelt meg. Ha elidegenül tőlem: ha eltávozik az igaz Istentől és hatványozást űz.
* 8. Őt intő példává és szóbeszéd taraijává teszem: az Isten a bálványozót majd olyan büntetéssel sújtja, hogy esete közmondásossá lesz. Kiirtom őt népem közül: v. ö. 13,9.
* A 9-11. vers az álprófétákról beszél. Ha a bálványimádó ember álprófétához megy tanácsot kérni, az Úr majd megengedi, hogy az álpróféta őt megtévessze. Ha a próféta eltévelyedik: ha hamis jövendölést mond. Én, az Úr, tévesztettem meg azt a prófétát: az ószövetségi Szentírás gyakran tulajdonít olyan dolgokat közvetlenül az Istennek, amelyeket az Isién csak meg enged történni, illetve nem akadályoz meg. (V. ö. Móz. II. 4,21; 7,3; 14,4; Kir. III. 22,19-23.) Az Úr megengedi, hogy az álpróféta, aki az Ő nevében mer beszélni, tévedjen, és a kérdezőt is megtévessze. Kinyújtom ellene kezemet: büntetéssel sújtom.
* 12-20. Még Noéhoz, Dánielhez és Jóbhoz hasonló férfiak is jámborságukkal csak saját magukat mentenék meg a zsidó népre zúduló veszedelemben. Úgy látszik, egyes zsidók vakmerőén bíztak abban, hogy a köztük élő jámborok igazvolta nekik is javukra szolgál. Ezt a vakmerő reménységet teszi ehelyütt tönkre Ezekiel. (V. ö. Jer. 7,16; 11,14; 14,11; 15,1.)
* 13. V. ö. Móz. III. 26,14-40. A hitszegés az Istentől való elpártolás. Kenyerének botját: v. ö. 4,16. Az Úr ellen elkövetett szövetségszegés az egész ország romlását vonja maga után.
* 14. Ezekiel három, kiválóan jámbor férfiú példáját hozza fel állításának szemléltetésére, kik közül kettő (Noé és Jób) a hajdankorban élt, Daniéi pedig a hallgatóknak kortársa és honfitársa volt. V. ö. Móz. I. 6,18-20; Dán. 2,12-16; 13,44-64; Jób. 42,7-8. Ezekiel nyomatékkal figyelmezteti a jámborok érdemeiben vakmerőén bizakodó zsidókat, hogy amíg ők a bűnben élnek, ne reménykedjenek a jámborok igazvolta miatt, mert ezeknek jámborsága csak saját magukat mentené meg a veszedelemtől (16. 18. 20. v.).
* A 15-20. vers ezt a gondolatot részletezi, és a különböző isteni büntetésekre alkalmazza.
* 15. A vadállatok miatt: a vadállatoktól való félelem miatt.
* 21-23. Izrael egyes maradékai megmenekülnek.
* 21. Jeruzsálemet Nábukodonozor ostroma alkalmával az Úrnak négy legnagyobb földi büntetése (háború, éhínség, vadállatok és döghalál) egy időben és egyszerre sújtotta.
* 22-23. Az isteni ítéletből megmenekülök az 586-ban Babiloniába hurcolt zsidók. Utaikat és cselekedeteiket: azok, akik az 586-ban elpusztított Jeruzsálemből megmenekültek, szintén gonoszok voltak, és őket csak a fogság nyomorúsága törte meg. Megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött: a babiloni zsidók majd belátják, hogy az Úr rettenetes ítélete igazságos volt.
* 15-16. Az isteni ítélet harmadik oka: Jeruzsálem romlottsága, 15. Jeruzsálem az Úrnak terméketlen és semmire sem alkalmas szőlleje, melyet a tűz fog megemészteni.
* 2. A fordítás a jobb és világosabb héber szöveget követi. A Vulgáta szerint ez a vers így hangzik: «Emberfia, mi lesz a szőllővesszővel a berkek valamennyi fája közül, melyek az erdő fái között vannak?» A szőllőtőke és a venyige Jeruzsálemet, az erdő többi fája a pogány nemzeteket, illetve ezeknek városait jelképezi. V. ö. Zsolt. 79,9; Iz. 5,1-7; Jer. 2,21; Mát. 21,33-45; Márk 12,1-12; Luk. 20,9-19. (L. egyszersmind Ján. 15,1-7.)
* 3. A szőllőtőke fája a legnemesebb gyümölcsöt termi, de ha kiszárad, semmire sem alkalmas: míg az erdő többi kiszáradt fájából értékes tárgyak készülhetnek, a szőllőtőke fája még arra sem jó, hogy belőle cöveket lehessen készíteni,
* 4-5. csak a tűzre való. A kiszáradt szőllőtőke fája még értéktelenebb, ha mindkét végét már megemésztette a tűz, és közepe is hamuvá lett (héb. «meggyulladt»). A hasonlat magyarázatát és alkalmazását a
* 6-7. versben olvassuk. Jeruzsálem, az Úrnak különös szeretettel gondozott szőlleje terméketlenné lett, mert elhagyta Istenét és a bálványokhoz fordult; ezért semmi más sors sem várhat reá, mint az Istennek szigorú büntetése. A zsidók országa és fővárosa még akkor sem volt politikai nagyhatalom Egyiptom, Asszíria és Babilónia mellett, amikor hatalmának tetőpontján állott; az erdő nagy fái mellett akkor is csak szerény venyige volt. Az Úrnak eddigi szigorú büntetései azonban Jeruzsálemet egészen megszenesedett szőllőtőke fájához tették hasonlóvá. Jeruzsálem felgyújtásával a képes beszéd szószerint is beteljesedett.
* 7. Kimenekülnek a tűzből, – De majd a tűz emészti meg őket: ha az egyik veszélyt elkerülik, a másikban vesznek el. V. ö. Iz. 24,18; Jer. 48,44; Ám. 5,19. Jeruzsálem sorsa Roboám kora óta az isteni büntetéseknek szinte folytonos sorozata volt, melyet csak ritkán szakított meg egy-egy boldogabb korszak jó királyok uralkodása alatt. Mindezeket a csapásokat betetőzi majd a szent város pusztulása.
* 8. Lázadók voltak: az Isten ellen (14,13.) és a babiloni nagykirály ellen (17,15; v. ö. Kir. IV. 24,20; Jer. 52,3.).
* 16. Jeruzsálem az Úrnak végtelen szeretettel elhalmozott, de hálátlan, hűtlen menyasszonya, kit az Úr büntetésül eltaszít magától, de azután ismét visszafogad irgalmába. (V. ö. 23. fej.) Bár Ezekiel allegóriájának egyes vonásai a mi ízlésünk szerint nagyon merészek, ez az allegória a prófétai irodalomnak egyik leghatalmasabb és legjellegzetesebb alkotása. V. ö. a 23. fejezet nagy allegóriájával.
* 1-14. Az Isten végtelen szeretete Jeruzsálem iránt, mellyel azt legnagyobb nyomorúsága idejében felkarolta.
* 1. Ezekiel ezt az allegóriát valószínűleg kevéssel a 15. fejezet példázata után mondhatta, mert mindkét beszédnek alapgondolata ugyanaz: Jeruzsálemnek teljes romlottsága.
* 2. Jeruzsálem utálatosságai a benne elharapódzott bálványozás és az ezzel járó erkölcstelenség.
* 3. Az ámorreus és a heteus népek Kánaán őslakói közé tartoztak (Móz. I. 15,16. 20. 21. és számos helyen); Jeruzsálem őslakói a jebuzeusok és a heteusok voltak (Józs. 15,8; Kir. II. 5,6.). Ezekiel nem annyira néprajzi, mint inkább erkölcsi szempontból mondja Jeruzsálemet e megvetett pogány népek ivadékának; Izrael a saját érdemeivel egyáltalán nem szolgált arra reá, hogy az Isten választott népévé legyen.
* 4-5. A próféta a hajdan pogány Jeruzsálemnek megvetett sorsát rajzolja a szüleitől kivetett, önmagával tehetetlen újszülött gyermek hasonlatával. Az egyes vonások csak az előadás élénkítésére szolgálnak. Hogy egészséges légy, a héber szerint talán: «hogy tiszta légy». Sem sóval nem dörzsöltek be: a keleti népek (még a mai arabok is) az újszülött gyermeket sóval dörzsölték be, hogy bőre üde legyen.
* 6. Az Úr maga fogta pártját a mindenkitől gyűlölt és megvetett Izraelnek.
* 7. Ezekiel leírásában az allegória és a valóság több helyen összefolyik. Ez a vers az izraeliták egyiptomi tartózkodására céloz, ahol a választott nép magára volt hagyatva és megvetésben élt, ezért szégyenkezett. Folytatása azt részletezi, hogy az Isten oltalmába fogadott leány gyönyörű hajadonná fejlődött: Jeruzsálem nagy dicsőségre jutott.
* 8. A szép hajadont az Úr eljegyezte magának és gazdagon felékesítette (9-13. v.), amikor szövetségre lépett vele. (V. ö. Kir. II. 5,6. Más magyarázók a Móz. II. 19-24-ben elbeszélt szövetségkötésre gondolnak.) Itt volt a te időd, a szerelem ideje: a gyermekből eladó leány lett. – Reád terítettem ruhámat (héb. «ruhám szegélyét»): jegyesemmé tettelek. (V. ö. Rúth 3,4.)
* A 9-13. versben felsorolt egyes ruhadaraboknak és ékszereknek külön-külön nincsen jelentésük. Az egyes női ékszerekkel v. ö. Izaiás leírását 3,18-23.
* 9. Az olajjal való megkenést a próféta mint puszta szépítőszert említi.
* 10. A sokszínű ruhát a keleti felfogás különösen díszesnek tartotta; Zsolt. 44,15-ben a sokszínű ruha a királyné öltözete. Kék bőrből, a héber szerint: «táchás-bőrből» (fóka bőréből? L. Móz. II. 25,5. stb.) Bisszussal öveztelek, héb. «bisszusba takartalak». Finom ruhába, a héber szerint: «selyembe».
* 12. A száj felett viselt gyűrű az orrgyűrű.
* 13. Tarka ruhába, a héber szerint: «selyembe». Lisztlángot, mézet és olajat ettél: a legfinomabb táplálékkal éltél. Királyságig vitted: Dávid és Salamon korában. (Az allegória és a valóság összeolvad.)
* 14. Dávid és Salamon korában Zsidó-ország a Földközi-tenger kisázsiai partvidékének leghatalmasabb és leghíresebb állama volt, melynek jóindulatáért vetekedtek a szomszédos országok.
* 15-34. Izrael népének bálványozását Roboám kora óta, melyet a zsidó nép egyre fokozódó mértékben űzött, és az idegen népek szövetségének keresését Ezekiel allegóriája úgy írja le, hogy a menyasszony megfeledkezik isteni Vőlegényéről, és a legutálatosabb paráznaságra adja magát.
* 15. Szépséged miatt: v. ö. Móz. V. 32,15. A paráznaság egyaránt jelenti az idegen népekkel keresett, de az Isten által tiltott szövetségeket és az idegen népek isteneinek imádását, mert a kettő rendszerint együtt járt. Minden átalmenő: minden nemzet, mellyel szövetséget reméltél. Izrael népének az Isten parancsából tartózkodnia kellett az idegen nemzetekkel való szorosabb érintkezéstől, éppen a bálványozás veszedelme miatt.
* 16-19. Jeruzsálem mindazokat az ajándékokat, melyeket az Úrtól kapott, a bálványoknak adta.
* 16. A toldott-foldott magaslatok (magaslati bálványoltárok) a bálványozás különböző fajaira Vonatkoznak; a ruhák megemlítése talán a magaslati oltárok közelében emelt sátrakra is céloz, hol a paráznák tanyáztak.
* A 17-19. versben az én szócskán különös hangsúly van Jeruzsálem hálátlanságának jellemzésére.
* 17. A férfialakok a bálvány-szobrok,
* 18. melyeket tisztelőik fel szoktak öltöztetni (v. ö. Bár. 6, 12.).
* 19. A mézet mint az erkölcsi elpuhultság jelképét a mózesi törvény az áldozatok anyagából kizárta.
* 20-21. Célzás a bálványoknak, főleg Móloknak bemutatott gyermekáldozatokra., A héber szöveg világosabban (bár hiányos mondatban) kifejezi azt is, hogy a szerencsétlen áldozatok a tűzön mentek keresztül. (V. ö. Kir. IV. 23,10.)
* 22. Jeruzsálem teljesen megfeledkezett arról, hogy az Úr volt az, aki legnagyobb nyomorúságában oltalmába vette.
* 24. Magas helyet (héb.), Vulg. «bordélyházat»; magaslatot, t. i. magaslati szentélyt (héb.), Vulg. «parázna helyet» (így a következő versekben is). A héber szöveg jobban kidomborítja a bálványozás fogalmát, a latin fordítás az erkölcstelenséget; a kettő sokszor együtt járt. A minden téren és – 25. minden utcasarkon kifejezések a bálványoltároknak igen nagy számát emelik ki Jeruzsálemben. Magaslatodat (héb.), Vulg. «paráznaságod jelét». A 25. vers utolsó része azt fejezi ki, hogy Jeruzsálem a legnagyobb szenvedélyességgel űzte a bálványozást és kereste az idegen népek szövetségét. L. 26-29. v.
* 26. Célzás az egyiptomiakkal keresett és kötött szövetségre.
* 27. Az Istennek kinyújtott keze az ő büntető haragjának jelképe. A filiszteusok leányai a filiszteus városok. Még a pogányok is szégyenkeznek Jeruzsálem förtelmes bűnei miatt.
* 28. Célzás az asszír néppel keresett és kötött szövetségre Ácház idejében (Kir. IV. 16,7. 8.), és az Ácház által kezdeményezett hatványozásra (u. o. 10-16. v.). Ez a vers a következő verssel együtt ismét Jeruzsálem telhetetlenségét szemlélteti a bálványozásban, és az idegen népek szövetségének keresésében.
* 29. Kánaán megemlítése hiányzik a görög szövegben. A héber szöveg így is fordítható: «És megsokasítottad paráználkodásodat a káldeusok kalmár földével» stb.
* 30. Mivel tisztítsam meg szívedet, a héber szerint: «Mennyire epedő volt a szíved!»
* 31. Magas helyedet, L. a 24. v. magyarázatát. – A vers második felének szövegezése a héber szerint némileg eltérő: «De nem voltál olyan, mint a parázna nő, hogy kevésnek találtad volna (?) a bért». Jeruzsálem a paráználkodásban még csak arra sem törekedett, hogy (mint más parázna nő) magának minél nagyobb anyagi hasznot szerezzen, hanem
* 32-33. a bűnt magáért a bűnért követte el, sőt ő maga fizetett bért (súlyos adókat) szeretőinek (az idegen nemzeteknek, kiknek szövetségét kereste). Férjén kívül, héb. «férje helyett».
* 34. Az előbbi gondolat megismétlése. És utánad nem is lesz több ilyen paráznaság, a héber szerint: «hiszen veled nem akartak paráználkodni».
* 35–43. A Jeruzsálemet sújtó isteni büntetés.
* 36. Pénzedet: minden kincsedet. Szeretőid: L. 33. v. Fiaid vére folytán stb.: L. 20. 21. v.
* 37. Jeruzsálem egykori szövetségesei és ellenségei egyaránt ellene fordulnak, és akkor a hűtlen, bálványozó város a legnagyobb szégyenbe és nyomorúságba jut.
* 38. A házasság-törőkét és a vérontókat (gyilkosokat) a mózesi törvény halállal büntette (Móz. II. 21,12; III. 20,10.). A próféta Jeruzsálem bálványozására és gyermekáldozataira céloz. A harag és a féltékenység itt az isteni harag és féltékenység, mely Jeruzsálemet a végső veszedelembe dönti (= vérébe keveri).
* 39. Magas helyeidet, L. a 24. v. magyarázatát. – Az ellenséges sereg lerombolja majd Júda városaival együtt a bálványoltárokat is, és az országot teljesen kifosztja.
* 40. Gyülekezetet hívnak össze ellened: hogy ítélkezzenek fölötted, mint házasságtörő asszony fölött. A megkövezés a házasságtörés büntetése volt, a karddal való megölés a gyilkosságé. (L. 38. v.) Jeruzsálem ostroma alkalmával mindkét büntetés szó szerint beteljesedett az ostromgépek és az ostromlók kardja által.
* 41. Az allegória ismét összefolyik a valósággal. A számtalan asszony a Jeruzsálem pusztulását szánalom nélkül, sőt kárörömmel szemlélő szomszédos országok és azok városai.
* 42. A szörnyű büntető ítéleten átcsillan a reménység az Úr bűnbocsátó végtelen irgalmában, melyet az Isten itt megígér.
* 43. Bár ... szerint, a héber szöveg így szól: «Nem művelted-e a legborzasztóbb dolgot minden undokságoddal?»
* 44-58. Jeruzsálem bálványimádása súlyosabb bűn volt, mint Szamaria és Szodoma vétke, mert az Úrtól sokkal több jótéteményben részesült.
* 44. Amilyen az anya, olyan a leánya: L. 3. v.
* 46. Mivel a keleti ember arccal kelet felé fordulva szokott tájékozódni, a Jeruzsálemtől északra fekvő Szamaria balkéz felé esik, a Jeruzsálemtől délkeletre fekvő Szodoma pedig jobbkéz felé. Szodomát Ezekiel annyiban mondja Jeruzsálem nővérének, amennyiben egyformák voltak a bűnben.
* 47. A héber szerint: «Nem jártál ugyan az ő utaikon és nem cselekedtél az ő utálatosságaik szerint, de csak kevés ideig; azután pedig nagyobb gonoszságokat követtél el azoknál minden utadon».
* 48. Szodoma és szomszédos városai nem részesültek annyi jótéteményben- az Úrtól, mint Jeruzsálem, ezért vétkük is kevésbbé volt súlyos. (V. ö. Mát. 11,23. 24.)
* 49. A gazdagság ... tétlensége, héb. «gondtalan békességben élt ő és leányai». A vers utolsó tagja Szodoma lakóinak szívtelenségét jellemzi.
* 50. L. Móz. I. 19. Szodoma megbüntetésével az Úr nem késett, Jeruzsálem megtérésére igen soká várt.
* 51. Szamaria sem részesült annyi jótéteményben, mint Jeruzsálem: az Úr temploma nem Szamariában, hanem. Jeruzsálemben állt, a törvényes király trónja is Jeruzsálemben volt, és a legtöbb próféta Jeruzsálemben és Júda országában működött. Igazabbaknak mutattad nővéreidet: Jeruzsálem sokkal gonoszabb volt Szodománál és Szamariánál, úgyhogy hozzá képest ez a két bűnös város szinte igaznak tűnhetett fel.
* 52. Jeruzsálem szégyene a babiloni fogság. Amint Szodoma elpusztult és Szamaria lakossága az asszír fogságba jutott, úgy fog a babiloni fogságba kerülni Jeruzsálem lakossága is.
* 53. Fordításunk a világosabb héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És helyreállítom őket, amikor majd helyreállítom Szodomát leányaival együtt, és amikor majd helyreállítom Szamariát leányaival együtt, és helyreállítom visszatértjeidet közöttük». – A félig pogány Szamaria és az egészen pogány Szodoma sorsának jobbrafordulása jelképes értelemben veendő: Ezekiel az összes pogány nemzetek megtéréséről beszél a messiási korban.
* 54. Az ő vigasztalásukra szolgál majd a saját szomorú sorsod.
* 55. A régi boldog állapotba való visszatérés a messiási időkben következik majd be.
* 56-57. Jeruzsálem kevélységét csak a saját nyomorúsága törte meg. Szíria leányai és a filiszteusok összes leányai az arámi és a filiszteus városok. V. ö. 27. v. A szír szöveg és néhány héber kézirat Szíria helyett Edomról beszél.
* 59-63. Az Úr új, örök szövetségre fog lépni népével.
* 59. Az esküről: L. Móz. V. 27,1-8.
* 60. Az örök szövetség, melyet az Úr Jeruzsálemmel, Szamariával és Szodomával (zsidókkal és pogányokkal egyaránt) fog kötni, a Messiás által alapított új szövetség. V. ö. Jer. 31,31-34.
* 61. Nem a te szövetséged folytán: nem Jeruzsálem érdemeinél és nem az ószövetség erejénél fogva.
* 63. Az Isten végtelen jósága meg fog bocsátani az egykor oly bűnös Jeruzsálemnek. Ily módon Ezekiel allegóriája a bűnbocsánatnak és a tökéletes kiengesztelődésnek vigasztaló és nagyszérű gondolatával, valamint a messiási boldog kor hirdetésével végződik.
* 17. A büntető isteni ítélet negyedik oka: Szedekiás király esküszegése.
* 1-10. Szedekiás király esküszegésének jelképes leírása.
* 2. A talány itt általánosságban képes beszédet (= példázatot) jelent.
* A 3. versben említett sas (V. ö. Jer. 48, 40) Nábukodonozor babiloni nagykirály; a nagy szárnyak említése célzás a babiloni birodalom gyors terjeszkedésére, nagy hatalmára és roppant kiterjedésére is. Ugyanezt jelentik a hatalmas szárnycsapások (héb. «hosszú szárnyak») is. A sűrű tarka tollazat a Babilon által meghódított számos különböző nemzetet és országot jelenti. A Libanont Ezekiel a cédrus hasonlata miatt említi, mert a cédrusok hazája a Libanon vidéke volt; de különben is a Jeruzsálemi templom, a királyi palota és talán egyes előkelők palotái is a Libanon cédrusaiból épültek. (V. ö. Kir. III. 5,6 skk.; Jer. 22,14. 23.) Egyes magyarázók szerint a próféta a Libanont mint Palesztina északi határhegységét említi, melynek közelében volt 586-ban Nábukodonozor főhadiszállása. Egy cédrusfa hegyét (héb.), a Vulgáta szerint: «egy cédrusfa velejét». Az értelem ugyanaz marad. A cédrus, mint a legnemesebb fa, Dávid királyi családjának jelképe (v. ö. Iz. 10,34.); annak letört legfelső ága (veleje) Jóákín király és a vele fogságba hurcolt előkelők (Kir. IV. 24,15.16.).
* 4. A kereskedők országába (héb.), Vulg. «Kánaán földére». A kereskedők országa és a kereskedők városa Babilónia és annak fővárosa.
* 5. Jóákín elhurcolása után Nábukodonozor Szedekiást tette Júda királyává (Kir. IV. 24,17.). Vett az ország magvából: Nábukodonozor Júda országát meghagyta a törvényes és nemzeti királyi család uralma alatt (mint ahogy 586-ban is Godoliás zsidó herceget tette az ország kormányzójává, – Jer. 40,5.), és nem rendelt föléje idegen helytartót. A bevetésre váró föld Júda trónja. A bőséges víz, mely az új fácska növekedését kiválóan elősegítette, azt jelenti, hogy Nábukodonozor aránylag elég kedvező körülmények közé helyezte Szedekiást és országát; a (föld) színére helyezte (héb. talán: «fűzfának ültette el») kifejezés azonban azt is mutatja, hogy Nábukodonozor nem akarta megengedni, hogy Júda országa túlságosan megerősödjék és ellene esetleg fellázadjon.
* 6. Mivel itt példabeszédről van szó, nem okoz nehézséget, hogy a cédrus ága szőllővé fejlődik. Ezekiel nemes, de alacsony növésű bokrot akar említeni, hogy Júda alárendelt helyzetét szemléltesse; ezt fejezik ki a szőllő jelzői (szélesen elterülő, alacsony tőkéjű) is. A vers második részében a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «ágai feléje fordultak és gyökerei alatta voltak». A héber szöveg világosabban írja le Júda vazallusi viszonyát Babilonjához. A 6. vers utolsó tagja azt mutatja, hogy Júda Ezekiel beszéde idején (591-590 körül) már többé-kevésbbé kiheverte az 597. évi háború és elhurcolás sebeit.
* 7. A másik hatalmas, nagyszárnyú, sűrű tollazatú sas Egyiptom. Bár a 605. évi kárkemisi vereség nagyon meggyöngítette Egyiptom erejét, ez az ország egy ideig még félelmes versenytársa maradt Babilóniának. A nagy szárnyak és a sűrű tollazat jelentését L. a 3. vers magyarázatában. A 7. vers második része azt jelképezi, hogy Szedekiás Babilónia királyának tett esküje ellenére Egyiptommal lépett szövetségre. Hogy ez táplálja őt nedvességgel ültetésének ágyaiból: célzás a Nílus csatornáira. A próféta ezzel a kifejezéssel is ostorozza Szedekiás oktalanságát: az őt jelképező szőllő «a bőséges víz mellé» van ültetve, és mégis a Nílus vize után vágyódik!
* 9. Vájjon jól fog-e járni? t. i. a szőllő (Szedekiás). A vers többi tagjának alanya az első sas, Nábukodonozor. A szőllő gyökereinek kilépése, gyümölcseinek leszakítása, minden kisarjadt vesszejének elfonnyasztása Szedekiásnak és országának végromlását szemlélteti; a vers utolsó része pedig azt mutatja, hogy Nábukodonozor minden bizonnyal meg fogja semmisíteni a lázadókat.
* 10. Íme el van ültetve: még csak rövid idő óta van elültetve, gyökere még meg sem erősödhetett. Az izzó szél a forró keleti szél (héb.); célzás a Jeruzsálemtől keletre fekvő Babilóniára.
* 11-21. A példázat magyarázata. A magyarázat mondatról-mondatra követi a példabeszédet. A Vulgáta a 12-14. versben jövő időt használ, a héber szöveg helyesebben múltat, mert itt már megtörtént események elbeszélését olvassuk.
* 12. A 3. és 4. vers magyarázata.
* 13. Az 5. v. magyarázata. Esküt (= hűségesküt) vett ki tőle, a héber szerint: «esküre kényszerítette».
* 14. A 6. v. magyarázata.
* 15. A 7. vers magyarázata. Valószínű, hogy Ezekiel beszéde abban az időben hangzott el, amikor Szedekiás Egyiptom királyával, Hofra fáraóval megkötötte a szövetséget. Szedekiás Egyiptomtól katonai segítséget kívánt, főleg lovasságot. Szedekiás szövetségszegésével nemcsak Nábukodonozor ellen lázadt fel, hanem az Isten ellen is, kinek nevére a hűségesküt letette (13. v.).
* 16. Életemre mondom: Ezekiel ismételten (v. ö. 12,13.) megjövendöli, hogy Szedekiás Babilonban fog meghalni.
* 17. Miközben Nábukodonozor Jeruzsálemet ostromolta (töltést hányt és sáncot emelt ellene), Hofra fáraó küldött ugyan felmentő hadsereget, de ez nem volt elég erős ahhoz, hogy Jeruzsálemet felszabadítsa (Jer. 34,21. 22.).
* 18-19. Ezekiel különösen azt emeli ki, hogy Szedekiás fellázadása Babilónia királya ellen esküvolt.
* 20. A vadászatból vett hasonlat; v. ö. 12,13.
* 21. Mindazok, akik vele megfutottak, a szír fordítás és a Targum szerint talán helyesebben: «az ő válogatott emberei».
* 22-24. A messiási ország eljövetele.
* 22. A magas cédrusfa tetejéről (Vulg. «velejéből» = Dávid családjából) vett gyönge ág (v. ö. Iz. 11,1.) elsősorban Jóákín, kit Nabukodonozor utóda, Evilmerodak, a Babilóniában élő zsidók királyává tett (Kir. IV. 25,27-30; Jer. 52,31-34.), és ezzel a zsidóságnak reményt nyújtott országa helyreállítására. A magas és kiemelkedő hegy a Sión hegye, mint az Isten országának középpontja.
* 23. A messiási ország (az Egyház) egyetemes (lelki) világbirodalom lesz, és minden népet és nemzetet (melyet a madarak és a szárnyasok jelképeznek) magába fogad. A hasonlattal v. ö. Dán. 4,9.
* 24. A vidék minden fája a pogány nemzetek, melyek meg fogják ismerni, hogy Júda bukásának oka nem az ő Istenének gyöngesége, hanem az Úr igazságossága volt. Az Úr alázta meg a magas fát, az elbizakodott Szedekiást, és magasztalta fel az alacsony fát: a börtönbe hurcolt Jóákín királyt. Ugyanő most meg száraz fa (gyermektelen), de lesz hajtása, és abból származik majd a Messiás, míg Szedekiás, a zöldelő fa, elszárad.
* 18. Ezekiel kortársai közül úgy látszik, sokan azt hitték, hogy elődeik bűnei, nevezetesen Mánássze király bálványozása miatt sújtja őket az Úr, sőt meg voltak győződve arról, hogy ők jámborabbak őseiknél. (V. ö. Jer. 14,20; 16,12.) így támadt köztük a 2. versben idézett közmondás. Ezekiel igen világosan kifejti, hogy senki sem bűnhődik őseinek bűnei miatt, hanem kiki a saját cselekedeteinek jutalmát vagy büntetését veszi el (2-20.). Ezért felszólítja a népet a bűnbánatra és az őszinte megtérésre (21-32.).
* 1-20. Az Úr ítéletei igazságosak: kiki a saját cselekedeteinek jutalmát vagy büntetését veszi el.
* 2. Az atyák ... tőle. A közmondás értelme: Atyáink vetkeztek, és mi bűnhődünk az ő gonoszságaikért. V. ö. Jer. 31,29; Jer. Sir. 5,7.
* 4. Minden lélek az Úré, az atyáé és a fiúé egyaránt, tehát az Isten egyforma hatalommal ítélkezhetik az atya és a fiú fölött, kinek-kinek érdemei szerint. Minden lélek = mindenki.
* Az 5-20. versben Ezekiel az Úr igazságos voltát három nemzedék példájában mutatja be: a jámbor atya (5-9.), ennek gonosz fia (10-13.), és ez utóbbinak jámbor fia (14-20.) esetében. Mind a három példában a próféta a saját korának erkölcsi eszményképét rajzolja meg, melyet a jámborok önmagukban megvalósítanak, a gonoszok pedig ellene cselekszenek. A magyarázók megegyeznek abban, hogy ez az erkölcsi eszménykép megegyezik a mózesi törvények követelményeivel, sőt kifejezéseivel is, és feltételezi egy írott törvény létezését.
* 6. A hegyek a magaslatok és a rajtuk álló bálványoltárok. A bálványoknak bemutatott áldozatok többnyire áldozati lakomával voltak összekötve. Nem emeli szemét Izrael házának bálványaira: kerüli a bálványozásnak minden nemét, és nem vár segítséget a, bálványoktól. A kifejezéssel v. ö. Zsolt. 120,1. A házasságtörést Móz. II. 20,14. tiltja, és pedig Móz. III. 20,10. halálbüntetés terhe alatt. A 6. vers utolsó részében olvasható tilalomról L. Móz. III. 18,19; 20,18.
* 7. Nem nyom el senkit sem (héb.), Vulg. «nem szomorít meg senkit sem.» Így a 12. és a 16. versben is. V. ö. Móz. III. 25,14-17. Az olyan zálogot, amelyre az adósnak feltétlenül szüksége volt, naplemente előtt vissza kellett adni (Móz. II. 22,26; v. ö. Ám. 2,8.).
* 8. A mózesi törvény megtiltotta, hogy a zsidó kamatot szedjen honfitársától (Móz. II. 22,25; III. 25,35-37.). Elfordítja kezét a gonoszságtól: sem el nem követ igazságtalanságot, sem ahhoz segédkezet nem nyújt.
* A 9. vers röviden összefoglalja az 5-8. v. erkölcsi követelményeit.
* 11. A héber szöveg szerint a vers első része közbevetett mondat: «holott ő (t. i. a jámbor atya) semmit sem követett el ezekből». A Vulgáta szerint a fiú akkor is megérdemli az Úr büntetését, ha nem követ el minden törvényszegést, csak egyes súlyos bűnöket. – 11-13. L. az 5-9. v. magyarázatát.
* 13. Az élet elsősorban a boldog földi életet jelenti, a halál a korai (hirtelen) testi halált. Az ő vére rajta leszen: bűneivel maga lesz az oka halálának.
* 14-17. L. az 5-9. v. magyarázatát.
* 19-20. A nép ellenvetésének megcáfolása és az isteni igazságszolgáltatás rendjének rövid összefoglalása: kiki csak a saját cselekedeteiért felelős.
* 21-29. Az Úr megbocsát a megtérő gonosznak és megbünteti a bűnbeeső igazat.
* 21-23. Az Úr végtelen irgalommal mindent megbocsát a megtérő bűnösnek, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem megtérését. V. ö. Tim. I. 2,4; Pét. II. 3,9.
* 24. Életében senki sem lehet biztos arról, hogy mindvégig állhatatos marad; az igaz is elhagyhatja az erény útját.
* 25. Célzás a 2. versben idézett közmondásra: a megátalkodott zsidó nép nem akarja elismerni a saját bűnös voltát.
* 26-28. Az Úr ismételten világosan megmagyarázza a 21-24. versben olvasható szavait.
* 29. L. 25. v.
* 30-32. Végső intelem és felszólítás a bűnbánatra és az őszinte megtérésre. Ez az intelem egyszersmind kifejezi a megtérés lehetőségét is.
* 19. Gyászének Jóácház, Jóákín és Szedekiás királyról. Jóácház ekkor már az egyiptomi fáraónak, Jóákín pedig a babiloni királynak volt a foglya, de Szedekiás még Júda trónján ült. Azzal, hogy a próféta már róla is gyászéneket mond, azt jelzi, hogy Szedekiás végzete (a szerencsétlen király önhibájából) immár nem tartóztatható fel.
* 2-4. Jóácház király sorsa.
* 2. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Anyád, a nőstény oroszlán – Miért tanyázott az oroszlánok között?» Anyád: Jeruzsálem; a többi oroszlánok a pogány nemzetek. Mint a következő versek mutatják, a hasonlat alapja az oroszlán kegyetlensége; a próféta azt jelzi, hogy Jeruzsálem semmivel sem volt jobb a körülötte fekvő pogány birodalmaknál. Az Oroszlánkölykök a pogány népek uralkodói.
* 3. Az oroszlánkölykök efiryike, melyet anyja (Jeruzsálem) oroszlánná, azaz idegen királyoktól független királlyá tett: Jóácház (Kir. IV. 23,30.). A vers második fele Jóácház kegyetlen uralkodására céloz; v. ö. Kir. IV. 23,32.
* 4. És hallottak róla a nemzetek: egyesek a héber szöveget így magyarázzák: «És nemzeteket küldtek ellene». A nemzetek: Egyiptom és szövetségesei. És vermükben elfogták (héb.), Vulg. «És nem sebeik nélkül elfogták». A héber szöveg folytatja a képes beszédet az oroszlánvadászatról. Láncra verve, a héber szerint: «orrgyűrűn», – mint a vadállatokat vezetni szokták. (V. ö. Kir. IV. 23,33. és Iz. 37,29; Kir. IV. 19,28.)
* 5-9. Jóákín király sorsa.
* 5. Amikor pedig látta: t. i. Jeruzsálem. Hogy erőtlenné lett, a héber szöveget általában így magyarázzák: «hogy tovatűnt». A mondat alanya: reménysége, t. i. az a reménye, hogy Jóácház majd visszatér a fogságból. Az itt említett oroszlánkölyök Jóákín, Joakimnak fia.
* 6. Jóákínnak rövid, mindössze három hónapig tartó uralkodása kegyetlen és gonosz volt (Kir. IV. 24,9.), ezért nevezi Ezekiel őt is oroszlán-nak.
* 7. Megtanult özvegységre juttatni, a homályos héber szöveg szerint: «megismerte özvegyeit» (a 6. versben említett emberek özvegyeit). Megborzadt a föld (héb.), Vulg. «pusztává lett a föld».
* 8. A nemzetek: Babilónia és szövetségesei. A háló kivetése a vadászéletből vett gyakori hasonlata Ezekielnek (12,13; 17,20; 32,3; v. ö. Jer. Sir. 1,13; Óz. 7,12; Jób. 18,8. stb.). Vermükben elfogták (héb.), Vulg. «Sebeik árán elfogták». (V. ö. 4. v.)
* 9. Lánc helyett a héber szöveg «orrba való kariká»-ról beszél. Borion helyett a héber szöveg «várak»-ról (általánosító többes szám) beszél. V. ö. Kir. IV. 24,15; 25,27-30; Jer. 52,31-34. A 9. vers utolsó része megjövendöli, hogy Jóákín király nem tér többé vissza a babiloni fogságból.
* 10-14. Jeruzsálemnek és Szedekiás királynak sorsa.
* 10. Anyád: Jeruzsálem. (L. 2. v.) Szőllődben: néhány héber kézirat alapján. A Vulgáta szerint: «véredben». A Hetvenes görög fordítás szerint: «Anyád olyan volt, mint a szőllő, és mint a gránátalmafa virága». A szókép Jeruzsálem egykori nagyságát és dicsőségét jellemzi. A sok víz az isteni áldást, oltalmat és Jeruzsálem szerencsés helyzetét jelenti, mely lehetővé tette a zsidó állam kifejlődését.
* 11. A Hetvenes görög fordítás csak egy erős hajtásról szól, mely kormány pálcává lett, tehát Dávidnak egy utódáról, Szedekiásról beszél. A héber szöveg és a Vulgáta a szőllő-tőnek erős hajtásairól és kormánypálcákról szól. A szőllő magas növése, mellyel felülmulta a többi lombokat (héb. «bokrokat»), és sok venyigéje szintén Júda hajdani dicsőségét és erejét jelképezi. Szembe ötlött magasságával (héb.), a Vulgáta szerint: «látta magasságát», t. i. kedvteléssel, sőt elbizakodottsággal.
* 12. A szomorú jelen rajza. A forró szél, a héber szerint: «a keleti szél»: célzás a keletről jött babiloni hadseregre. A hasonlat többi tagja a királyi családra váró végveszedelmet írja le szóképekben. A múlt idő prófétai múlt: Ezekiel isteni bizonyossággal előre látja a fenyegető jövendölések teljesedését a közeljövőben.
* 13. Szedekiás elhurcolása Babilonba, melyet a próféta sivatagnak, járatlan és kietlen földnek nevez, mert Izrael népe ott nem élhetett nemzeti életet.
* 14. Tűz gyúlt ki venyigéinek hajtásából: Jeruzsálem végromlásának közvetlen oka Szedekiás királynak esküszegése volt. (V. ö. 17,11-21.) A tűzről szóló képes beszéd betű szerint is beteljesedett Jeruzsálemnek és templomának fel-gyújtásával. – A vers utolsó tagja azt fejezi ki, hogy ezt a gyászéneket az események bekövetkezte után széltében-hosszában énekelték a zsidók között.
* 20-24.
A fenyegető jövendölések negyedik sorozata: a Jeruzsálemre váró büntető ítélet immár közvetlenül küszöbön áll. E jövendölések kora az 590-ik év Ab hava 10-től (20,1.) 588 Tebet hava 10-ig (24,1.) terjedő időszak.
20. Ez a fejezet valóságos történelembölcseleti elmélkedés, melynek tárgya: az isten végtelen irgalma és Izrael népének szörnyű hálátlansága történelmének egész folyamán. A beszéd külső körülményei a 14. fejezetre emlékeztetnek.
* 1-4. Bevezetés. Az Úr nem felel többé Izrael kérdéseire.
* 1. Az ötödik hónap Ab hava, mely körülbelül megfelel júliusaugusztus havának. A Hetvenes görög fordítás szerint Ezekiel beszédének ideje «a hetedik esztendő (= 588.), a hónap tizenötödikéi). Az Izrael vénei közül való férfiak valószínűleg Izrael törzseinek vagy egyes családjainak főemberei voltak. Az itt leírt jelenettel v. ö. 14,1-t. A próféta nem említi, hogy a vének milyen ügyben akarták megkérdezni az Urat.
* 3. Az Úr nem ad választ a véneknek, mert arra méltatlanok voltak. L. 31. v.
* 4. Válasz helyett az Úr Ezekiel szavaiban a vének szeme elé tárja Izrael népének folytonos hálátlanságát egész történelmén keresztül. A megismételt kérdés: «Ítéletet mondasz-e felettük» felszólítás jellegével bír: Mondj felettük ítéletet azzal, hogy eléjük tárod atyáik utálatosságait (= bálványozását), mert ők sem jobbak őseiknél.
* 5-9. Izrael bálványozása Egyiptom földén. – Mózes könyvei ugyan nem szólnak kifejezetten arról, hogy a zsidók Egyiptomban bálványozást is űztek, de egyes, Mózes könyveiben is említett dolgok (Mózessel szemben tanúsított magatartásuk, – v. ö. Móz. II. 2,14; 5,20. 21; 6,9-12. – a folytonos lázongások a pusztában, az aranyborjú imádása), valamint Józs. 24,14. is ezt bizonyítják.
* 5. Izrael kiválasztása az Úrnak végtelenül irgalmas kegyelmi ténye volt, melyet az izraeliták semmivel sem érdemeltek meg. Esküre emeltem kezemet: L. Móz. II. 3,17. stb. Az Úr itt háromszor megismétli, hogy Jákob háza ivadékának (a zsidóknak) esküre emelte kezét. Kinyilatkoztattam magamat (héb.) nekik Egyiptom földén: Mózesnek és Áronnak; L. főleg Móz. II. 6,2-8. A Vulgáta szerint: «megjelentem nekik» stb.
* 7. A zsidók szemének botrányai (héb. «utálatosságai») a bálványok. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek: talán célzás az égő csipkebokor jelenésére (Móz. II. 3,14.) és Mózes küldetésére (u. o. 16. v.).
* 8. Haragra ingereltek engem, a héber szerint: «lázongtak ellenem». L. az 5-9. v. bevezető magyarázatát. Senki sem vetette el magától szeme utálatosságait ( = bálványait): szónoki általánosítás. Egyiptom bálványai: v. ö. Móz. II. 32. és Józs. 24,14. 23. a pusztai vándorlás idején, valamint a beteli és a dáni szentélyben folyó istentiszteletet (Kir. III. 12,28. 29.). Izrael későbbi történetének folyamán. A 8. vers utolsó része azt mutatja, hogy az Úr az izraelitákat bálványozásukért már Egyiptomban ki akarta irtani, de – ő. a saját nevéért (dicsőségéért) megkímélte őket, mert ha megengedte volna kiirtásukat, ezt az egyiptomiak mint Izrael Istenének tehetetlenségét fogták volna fel, ki nem tudta választott népét a fáraó kezéből kiszabadítani.
* 10-26. Izrael hatványozása a pusztai vándorlás idején és Kánaán földén.
* 10. Rövid összefoglalása a zsidók csodálatos kivonulásának Egyiptomból.
* 11. Ezekiel szavai az egész fejezeten keresztül világosan feltételezik az írott törvényt és a pusztai vándorlás eseményeinek írásba foglalását, nem csupán a szóbeli hagyományt. – A mózesi törvény megtartása a zsidóknak Életet biztosított (Móz. III. 26,1-13; V. 28,1-14.).
* 12. L. Móz. II. 31,13. A mózesi törvény igen nagy fontosságot tulajdonított a szombati nyugalom parancsának, hogy a zsidó nép lelkét állandóan az Istenre irányítsa és az örök szombati nyugalomra (Zsid. 4,9.) előkészítse. A babiloni fogság idejében a szombatnap törvénye jóformán a szertartási törvénynek egyetlen parancsa volt, melyet a zsidó nép megtarthatott. Szombatjaim: a többes szára az állandóan visszatérő heti nyugalom napjára vonatkozik. Jelül legyenek köztem és közöttük: az Úr azt akarta, hogy a szombatnap megtartása állandó emléke legyen a közte és választott népe között fennálló szövetségnek és a zsidó nép kiválasztottságának.
* 13. Célzás a zsidók számtalan hálátlanságára és törvényszegésére a pusztai vándorlás idején. Elhatároztam, tehát ... kiirtom őket: L. Móz. II. 32,10-14; IV. 11,10; 14,11 skk.
* 14. L. az előbb idézett helyeket és a 9. v. magyarázatát.
* 15. L. Móz. IV. 14,26-35. Felemeltem, ellenük kezemet: hogy őket megbüntessem. A vers utolsó részével v. ö. a 6. verset.
* 16. V. ö. Móz. II. 32; III. 17,7; IV. 25,2 sk.; V. 4,3; Óz. 9,10.
* 17. L. 13b. 14.
* 18. Atyáitok parancsai és szokásai (szószerint: «ítéletei») a zsidók őseinek bűnös szokásai, melyektől az utódoknak tartózkodni kellett volna.
* 20. V. ö. 12. v.
* 21. Izrael hálátlansága a pusztai vándorlás idején. A fiúk az Egyiptomból kiköltözött zsidók utódai.
* 22. Visszavontam kezemet: t. i. büntető szándékomat. L. a 9. v. magyarázatát és a 14. verset.
* 23-24. L. Móz. III. 26,33; V. 28,36.
* 25. Én is adtam nekik nem jó parancsokat, és olyan végzéseket, amelyek nem szolgálnak nekik életükre: az Úr parancsai a zsidóknak kárára voltak, mert gyakori megszegésük az Istennek folytonos büntető ítéleteire adott alkalmat. – Az ószövetségi Szentírás néha az Istennek tulajdonít olyan dolgokat, melyeket az Úr csak meg nem akadályoz, így értendő a «megfertőztettem őket» kifejezés a
* 26. versben: megengedtem, hogy beszennyezzék magukat. Ajándékaik: a bálványoknak bemutatott áldozatok, főleg a mózesi törvényben (Móz. III. 18,21; 20,2.) szigorúan tiltott emberáldozatok (gyermekek feláldozása). Bűneikért, a héber szerint: «elrettentésül». A pogányok példáját követve a zsidók is elsőszülötteiket (= ami a mehet megnyitja) áldozták fel bálványaiknak.
* 27-31. Izrael bálványozása a bírák és a királyok korában.
* 27. Az Isten káromlása és gúnyos megvetése a zsidóknak Kánaán földén évszázadokon keresztül űzött bálványozása.
* 28. Bárhol láttak egy kiemelkedő dombot és bárhol egy lombos fát: L. 6,3, magyarázatát. A sok hasonló értelmű kifejezés azt mutatja, mily gyakoriak voltak Izraelben a bálványoknak bemutatott áldozatok, melyeket az Úr őt haragra ingerlő ajándékoknak nevez.
* 29. Miféle magaslat az? megvető kérdés. Magaslat: L. Kir. I. 9,13, magyarázatát.
* 30. Atyáitok útján azt fejezi ki, hogy a próféta kortársainak bűne Izraelnek nemzeti bűne volt, mely atyáról fiúra átöröklődött. Az ő utálatosságaik a bálványok. A parázna módon kifejezés egyaránt jelenti a bálványimádást és a vele járó erkölcstelenséget.
* 31. Ajándékaitokat L. a 26. v. magyarázatát. Amikor fiaitokat átviszitek a tűzön: Mólok tiszteletére (Kir. IV. 16,3.). A vers végével v. ö. 14,3.
* 32-38. A babiloni fogság vége. A próféta a zsidó nép hazatérését Babiloniából párhuzamba állítja a választott nép út javai Egyiptomból az ígéret földére.
* 32. Amit elmétekben gondoltok: a zsidóknak az a szándéka, hogy az Urat végleg elhagyják és teljesen a bálványokhoz forduljanak, melyeket Ezekiel gúnyosan tehetetlen fának és kőnek nevez.
* 33. Az Úr a zsidó nép ellenségeire (Babilóniára) önti majd ki haragját,
* 34. és népét kivezeti a fogságból. A kinyújtott kar az Úr hatalmának jelképe.
* 35. A népek pusztasága a Babllónia és Palesztina közt elterülő szír-arab sivatag, amelyen a babiloni fogságból hazájukba visszatérő zsidóknak át kell vonulniok,
* 36. épúgy, amint Egyiptomból Kánaán földére vándorló őseiknek a Sínai-féisziget sivatagján (= Egyiptom földének pusztaságán) kellett áthaladniuk. Az Úr a babiloni fogságból visszatérő zsidókkal perbe száll, amennyiben igazságos ítéletet mond felettük.
* 37. És jogarom alá vetlek ... titeket, a héber szerint: «És botom alatt vonultatlak el ... titeket», mint ahogy a pásztor elvonultatja botja alatt nyáját, hogy megszámlálja. A babiloni fogság meg fogja tisztítani a zsidó népet, és visszavezeti az Isten uralma alá s az ő szövetségébe.
* 38. Az Úrral megújított szövetségben csak az igazaknak lesz részük; a gonoszok elhalnak a sivatagban, mint hajdan az ígéret földe felé való vándorlásban. Ez a jövendölés részben akkor teljesedett be, amikor a zsidók hazájukba visszatértek; tökéletes (szellemi) értelemben pedig a messiási ország (a földi és főleg az égi Egyház) igazaiban valósul meg.
* 39-44. Izrael tökéletes megtérése az Úrhoz.
* 39. Gúnyos felszólítás a megátalkodottakhoz. A fordítás a vers második felében a héber szöveget követi, mellyel megegyeznek a szír és egyéb régi fordítások. A Vulgáta szószerint így hangzik: «Ha ebben sem hallgattok reám, és szent nevemet továbbra is meggyalázzátok ajándékaitokkal és bálványaitokkal» ...
* 40. A héber szöveg ezt a verset «mert» szóval vezeti be. Az Úrnak szent hegye (szép ellentét a 28. és 29. versben említett magaslatokkal) a Sión hegye. V. ö. 17,23; Iz. 2,2. 3; 11,9; Mik. 4,1. 2. Izrael egész háza: szellemi értelemben az újszövetségnek egész választott népe, az Egyház minden gyermeke. Ott kívánom majd zsengéiteket és tizedeitek legjavát minden szent ajándékotokkal: Ezekiel, az ószövetségi pap, az újszövetség üdvösségi rendjét és áldozatát az ószövetségi üdvösségi rendnek és áldozatoknak kifejezéseivel írja le. V. ö. 40-48. fej.
* 41. Kellemes illatként fogadlak titeket: az Úr igen kedvesen fogja fogadni jó útra tért népét. A vers folytatása a babiloni fogságból való kiszabadításra vonatkozik.
* 43. A zsidók maguk szégyenlik majd egykori bálványimádásukat és hálátlanságukat. Megundorodtok majd önmagatoktól a saját színetek előtt, a Hetvenes görög fordítás szerint: «arcotokat veritek majd» (a mélységes bűnbánat jeléül).
* 44. Amikor majd jót teszek veletek a saját nevemért, a héber szerint: «amikor majd cselekszem veletek a saját nevemért». Az Isten a saját dicsőségéért, nem pedig a zsidók érdemeiért fogja elhozni a szabadulást és a messiási kor boldogságát.
* 45-49. Jövendölés a Délvidék erdeje (=Júda országa) ellen. Ez a szakasz a Júdára váró végenyészetnek megjövendölése rövid példabeszéd alakjában.
* 46. Fordítsd arcodat dél felé: Júda törzse Jeruzsálemtől délre lakott. A Délvidék (héb. «Negeb») erdeje: Júdának erdős vidéke.
* 47. Az én szócskán erős hangsúly van: az Isten maga gyújt mindent megemésztő tüzet Júdában (v. ö. 48. v.), – az ítéletet maga az Isten hajtja végre Júda fölött. Minden zöldelő fát és minden száraz fát: az egész erdőt, mely jelképe Júdanak.
* 49. Ezekiel arra kéri az Urat, hogy jelképes kinyilatkoztatásait mindenki által könnyen érthető beszédben magyarázza meg. A következő jövendölés ezért nagyon világosan írja le a Jeruzsálemre váró végső veszedelmet.
* 21. A 20,45-49-ben és 21,1-17-ben olvasható két beszéd ugyanarra az eseményre, Júdának és Jeruzsálemnek küszöbön álló végpusztulására vonatkozik.
* 1-7. Jövendölés Jeruzsálem és Izrael földe (Júda országa) ellen.
* 2. Az isteni büntetés Jeruzsálemet és az Úr szentélyét sem kíméli meg.
* 3. Az Úr kardja az ő büntető ítéletének szimbóluma. Megölöm benned az igazat és az istentelent: a nagy nemzeti katasztrófa az igazakat sem kíméli meg.
* 4. Déltől egészen északig: az Úr ítélete Júda déli határától északi határáig, az egész országra reázúdul.
* 5. A. büntető ítéletet voltaképen az Úr hajtja végre; Nábukodonozor ennek csak öntudatlan emberi eszköze. Az Úr kardja nem tér vissza többé: az isteni ítéletet a zsidók megátalkodottsága miatt immár semmi sem. fordíthatja el.
* 6. Sóhajts ágyékszakadásig: a legmélyebb fájdalom kifejezéséül; Ezekiel ezzel is felhívja honfitársai figyelmét az elkerülhetetlen isteni ítéletre.
* 7. A hír, mely eljő: Jeruzsálem elfoglalásának híre (33,21.), mely a Babilóniába hurcolt zsidókat szörnyű kétségbeeséssel tölti majd el, mert végső reménységüket semmisíti meg. A vers második része ezt a kétségbeesett lelki állapotot festi. (V. ö. 7,17.) íme ez eljő és megleszen: az isteni ítélet biztosan bekövetkezik.
* A 8-17. vers az Úr rettentő kardjáról szóló gyászének, melyben Ezekiel mintegy megszemélyesíti az Isten öldöklő kardját.
* 10. Az Isten fia az ő választott népe. A 10. vers második felének a Vulgáta szerint az az értelme, hogy az Úr kardja (Nábukodonozor hadserege) megdönti Júda királyi hatalmát, sőt megsemmisíti az egész országot. A héber szöveg nagyon homályos.
* 11. Az öldöklő: Nábukodonozor. A vers azt a gondolatot szemlélteti, hogy a babiloni király a legközelebbi jövőben használatba veszi az Úrtól kezébe adott kardot; ezt jelentik a következő kifejezések is: hogy kézben tartsák és hogy az öldöklő kezében legyen.
* 12. A menekülő szó a héberben nem olvasható. Üss combodra: a mély lelki fájdalom külső jeléül.
* 13. Megállta a próbát: t. i. az Úr kardja; célzás a babiloni hadseregnek a közelmúltban aratott diadalaira, különösen a kárkemisi győzelemre 605-ben, és Jeruzsálem első elfoglalására 597-ben. A közeljövő eseményei megmutatják majd Nábukodonozor kardjának ellenállhatatlan erejét. Mi lesz (héb.), Vulg. «ez leszen». Megszünteti, a héber szerint: «megveti». (V. ö. 10. v.) A jogar Júda királyi hatalma. Az nem leszen többé: Szedekiás volt Júda utolsó királya Dávid családjából; utána Dávid családjának királyi hatalma megszakadt, és csak a Messiás örök szellemi uralmában kelt ismét életre. V. ö. 27. v.
* 14. Tapsolj kezeddel: hogy ezzel is szemléltesd az Úr kielégített bosszúját (igazságosságát). A próféta igen sok kifejezéssel beszél az Úr kardjának szörnyű erejéről, hogy hallgatói előtt minél elevenebben írja le az isteni ítélet borzalmas voltát. Mely megrémíti őket, a héber szerint: «mely körüljárja őket».
* 15. Minden kapujukba odaállítom az éles kard rémségét: a babiloni hadsereg körülzárja Jeruzsálemet, és a menekülésnek minden útját elvágja. A héber szöveg igen homályos; egyes magyarázók így értelmezik: «Minden kapujukba odaállítom a rettenetesen villogó kardot». Melyet felkötnek, hogy öldököljön, a héber szerint talán: «mely meg van fenve az öldöklésre».
* 16. Ezekiel költői képben az Úr kardjához intézi szavait: a kard osztogassa a halált minden irányban. — A 17. vers az Úr szava. Én is tapsolok majd kezemmel: L. a 14. v. magyarázatát.
* 18-27. Babilon királyának hadjárata Júda és Ámmon ellen, melyet Ezekiel jelképes cselekedettel állít hallgatói elé. V. ö. 4,1-3.
* 19. Készíts magadnak két utat: rajzolj le két utat. Egy országból: Babilóniából. Faragj útjelzőt (héb.), a Vulgáta szerint: «kézből vet majd sorsot». A vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «az (egyes) városokba (vezető) út kezdetére rajzold(?)» (t. i. az utat mutató kezet). A vers értelme a következő. A próféta az Isten parancsára lerajzolja a Babilóniából nyugat felé vezető utat, melyen Nábukodonozor a birodalmától nyugatra fekvő országok (20. vers szerint Júda és Ámmon) ellen indul. Az út egy helyen elágazik; egyik ága Rábbát-Ámmon felé vezet, másik ága Jeruzsálem felé. Ezekiel az elágazás helyére két útmutató kezet rajzol (a Vulgáta szerint Nábukodonozor az elágazás helyén sorsot vet, hogy megtudja, melyik ország ellen vonuljon előbb).
* 20. Ámmon fiainak Rábbátja, (Rábbát-Ámmon) a Jordántól keletre, a Jábbok-folyó völgyében fekvő ősrégi város, az ámmoniták fővárosa. Bár Ámmon Júdának testvérnépe volt, az ószövetségi történelemnek egész folyamán a zsidósággal elkeseredett ellenségeskedésben élt. Ezekiel korában is Kir. IV. 24,2. tanúsága szerint az ámmoniták Babilónia szövetségesei voltak, de úgy látszik, hogy Szedekiás trónralépése idejében végre felismerték a közös veszedelmet, mely Babilónia részéről őket is fenyegette, és Júdával szövetségre léptek. V. ö. Jer. 27,3 skk. Ezért is Nábukodonozor elhatározta, hogy mindkét népet megbünteti.
* 21. Ezekiel megmagyarázza a jelképes rajzot. Babilon királya a jóslásra bízza ama kérdés eldöntését, hogy melyik országot támadja meg előbb. Ebből a célból háromféle jóslási módhoz folyamodik: két nyilat tesz tegzébe, miután az egyikre Jeruzsálemnek, a másikra Rábbát-Ámmonnak nevét írta fel, hogy azt a várost támadja meg elsőnek, amelyiknek nevét a kihúzott nyílon olvassa (belomantia); megkérdezi a bálványokat (héb. «a teráfímokat»), t. i. az ősöket ábrázoló bálványszobrokat, és végül megtekinti az áldozati állatok belső részeit (héb. «máját»). A jóslásnak mind a három módja igen gyakori volt az ókori népeknél.
* 22. Jeruzsálem ellen szól a sors, ezért Nábukodonozor haladéktalanul ennek a városnak az ostromára készül. (A jobbkézbe jutó sors a babona szerint szerencsét jelent.) Hogy száját megnyissa az öldöklésre: hogy parancsot adjon a város megtámadására.
* 23. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És olyan lesz az ő szemükben, mint aki hasztalanul kér tanácsot jóslattól, és a szombati nyugalmat utánozza; ő azonban» ... stb. Az ő szemükben: a zsidók szemében. A zsidók még a babiloni hadsereg felvonulása alkalmával sem hitték, hogy Nábukodonozor meg meri támadni a szent várost; Egyiptom felmentő hadseregében reménykedve azt hitték, hogy a jóslat őt megtévesztette. Nábukodonozor azonban a zsidók esküszegésére (= a gonoszságra) gondol, és minden erejét megfeszíti a szószegő Jeruzsálem megbüntetésére (24. v.). Mások a mondat második részét (... még hetek és hetek állnak rendelkezésükre) így fordítják: «szent esküik vannak», és ezt a kifejezést az Isten esküjére magyarázzák, mellyel a választott népnek védelmet ígért.
* 24. Emlékezetbe hoztátok (héb.), Vulg. «megemlékeztetek». Minden cselekedetetekből (héb.), Vulg. «minden gondolatotokból». Jeruzsálem ostromát a zsidók esküszegése idézte elő, ez azonban az Úrnak emlékezetébe hozta (héb.) egyéb bűneiket is. Kézre kerültök: a babiloni király kezére.
* 25. Az esküszegés megemlítése Ezekjei figyelmét az esküszegő (= szentségtelen, gonosz) Szedekiás királyra irányítja. Az ő napja, mely elérkezik, a reblai szörnyű ítélet napja (Kir. IV. 25,6. 7; Jer. 52,9-11.).
* 26. A süveg és a korona a királyi méltóság jelvényei. A vers második felével v. ö. Kir. I. 2,7. 8; Luk. 1,51. 52: az Úr hatalma és igazságossága felmagasztalja az alázatost és megalázza a kevélyt. A vers második részében a fordítás a héber szöveget követi. Ez nem lesz többé az, t. i. ami volt: a királyi korona nem megy többé ékességszámba. A Vulgáta így hangzik: «Nem ez-e az, ami felmagasztalja az alázatost és megalázza a kevélyt?»
* 27. Rommá, rommá, rommá teszem (héb.), a Vulgáta szerint: «Gonoszsággá, gonoszsággá, gonoszsággá teszem». A királyi korona Szedekiásnak romlására lett. És ez nem lesz többé: Dávid családjának (földi) királysága Szedekiással véget ért. V. ö. 13. v. A héber szerint: «Nem is lesz az (többé)» = a királyi korona nem megy többé ékesség-számba. (L. 26. v.) Míg el nem jő Az, akit megillet az uralom: míg el nem jő a Messiás, kiben Dávid családja örök lelki uralomra jut. V. ö. Móz. I. 49,10; Zsolt. 71,2.
* 28-29. Ámmon fiait sem kerüli el a büntető ítélet. Az ámmoniták kárörömmel szemlélték Júda és Jeruzsálem vesztét, sőt valószínű, hogy a pusztító babiloni sereghez is csatlakoztak, hogy országukat a zsidók kárára megnöveljék. (V. ö. Jer. 49,1.) Ezekiel megjövendöli, hogy Nábukodonozor hadserege az ő országukat is el fogja pusztítani, de míg Júda országa ismét feltámad, Ámmon pusztulása végleges lesz. A jövendölés teljesedése öt évvel Jeruzsálem pusztulása után, Nábukodonozornak 581. évi hadjáratával kezdődött, és a későbbi évszázadok viharaiban Ámmon nyomtalanul eltűnt a történelem színpadáról.
* 28. Ámmon fiainak gyalázkodása a Jeruzsálem bukása fölött érzett káröröm. A kard az ámmonitákra váró háborút jelenti. (V. ö. 30. v.) Kirántottalak hüvelyedből, egyes latin kéziratok szerint: «Jöjj ki hüvelyedből!» Ezekiel megismétli a 9-17. v. énekének egyes kifejezéseit, de itt a próféta szavaiban maró gúny van Ámmon ellen.
* 29. Az ámmoniták győzhetetlennek hiszik fegyverüket, és ebben a téves hitben megerősítik őket hamis jóslataik (a hiábavalóságok és hazugságok) is. A megölésre szánt istentelenek (héb. «a tisztátalan gonoszok») az isteni büntetésre ítélt ámmoniták. A vers utolsó tagját v. ö. a 25. verssel. Az Ámmont fenyegető végpusztulásra Ezekiel még egyszer visszatér a pogány nemzetek ellen szóló jövendölések között (25,1-7; v. ö. Jer. 49,1-6.).
* 30-32. Babilóniára is végromlás vár, mihelyt az Úr büntető ítéletét végrehajtotta. V. ö. Iz. 10,5 skk.
* 30. Térj vissza hüvelyedbe: miután az Úr kardja (Babilónia hadserege) végrehajtotta a büntető ítéletet, visszatérhet hüvelyébe (Babilóniába), s az Úr majd róla mond ítéletet: elpusztítja Babilont tűzzel, és emléke örök feledésbe megyén. A kardnak a hüvelybe való visszatevése alkalmasan fejezi be a prófétának a 14. versben olvasható szimbolikus szavait.
* 31. A szóképeket a próféta a kovács mesterségéből veszi. Oktalan emberek, a héber szerint: «állatias (= vad) emberek».
* 32. A tűz a teljes és végleges megsemmisítés jelképe. Feledésbe jutsz: Babilónia alig félszázaddal azután, hogy hatalmának tetőpontján állt, eltűnt a történelem színpadáról.
* 22. Jeruzsálem az előbbi fejezetben megjövendölt rettentő istenítéletet teljesen megérdemelte a benne uralkodó általános erkölcsi romlottság miatt.
* 1-16. Jeruzsálem lakosságának minden osztálya romlott.
* 2. A megismételt kérdés: Nem mondasz-e ítéletet? – voltaképen az Úrnak a prófétához intézett felszólítása, hogy ítéletet mondjon a bűnös Jeruzsálem felett. V. ö. 20,4; 23,36. A vér városa (v. ö. 24,6. 9.) Jeruzsálem, melyet a Jósiás király halála óta dúló pártviszályok és gyilkosságok valóban a vér városává tettek.
* 3. Jeruzsálemnek minden utálatossága a bálványozás és az erkölcsi törvénynek mindennemű megszegése. Hogy eljöjjön az ő ideje; hogy eljöjjön az isteni büntetés ideje, melyet a szerencsétlen város szinte erőszakkal siettet. V. ö. 21,25. Ezért mondja Ezekiel, hogy Jeruzsálem önmaga ellen (= önvesztére) készít bálványokat, hogy megfertőződjék. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a
* 4. vers is, ahol Jeruzsálem napjai és esztendeinek ideje szintén az isteni büntetésnek (a szinte két évig, 588-tól 586-ig tartó ostromnak) ideje.
* 5. Jeruzsálemnek összes ellenségei, akik közel vannak hozzá és akik távol vannak tőle, ujjongó kárörömmel szemlélik majd vesztét. Ujjonganak majd feletted, a héber szerint: «kigúnyolnak majd téged». Rettenetes végű, a héber szerint: «zavargásban (= belviszályokban) gazdag».
* 6. Izrael fejedelmeinek (= Jósiás óta uralkodó királyainak) főbűne a vérontás volt. V. ö. Jer. 26,23.
* 7. Ezekiel fájdalommal kiemeli, hogy ezek a szörnyű bűnök épen a szent városban történnek. Megszomorítják, a héber szerint: «elnyomják».
* 8. Szent dolgaimat, a héberben általános név van, mely egyaránt jelent «szentélyt» és «szent dolgokat» (intézményeket), így a 26. versben is.
* 9. Jeremiás (6,28; 9,3.) is beszél hamis vádaskodásokról, melyeknek akárhányszor igazságtalan vérontás volt a vége. L. a 12. verset is. A hegyeken esznek: a bálványok áldozati lakomáin részt vesznek a magaslatokon. V. ö. 18, 6. 11. 15. Gonoszságot cselekszenek közepetted, a héber szerint: «paráznaságot követnek el közepetted».
* 10. A vers első része valószínűleg a mostohaanyával elkövetett vérfertőzésekre vonatkozik (Móz. III. 18,8; 20,11.); a második verstagra vonatkozólag L. Móz. III. 18,19. tilalmát.
* 11. A házasságtörést a mózesi törvény szigorúan tiltotta (Móz. III. 20,21.) és halállal büntette. A 11. versben korholt többi bűn tilalmát L. Móz. III. 18,10; és u. o. 6. 9. V. Saját atyja leányán: saját atyjától, de más anyától származó nővérén.
* 12. V. ö. 9. v. Ajándékokat fogadnak el benned, hogy vért ontsanak: a bírák megvesztegettetik magukat, hogy halálos ítéletet hozzanak. A megvesztegetést tiltó törvényről L. Móz. II. 23,8; V. 16,19. A kamatszedést a mózesi törvény nem engedte meg zsidóval szemben (Móz. II. 22,25; III. 25,35-37; v. ö. Ez. 18,8. 13. 17.).
* 13. A kéz összecsapása az Isten méltatlankodó haragjának kifejezése; v. ö. 21,17.
* 14. Gúnyos kérdés: vajjon lesz-e erőd és bátorságod a büntetés szörnyű napjaiban?
* 15. Az Úr a Júdában maradt zsidókat (illetve ezeknek legnagyobb részét) szintén a babiloni fogságba juttatja, hol végre szakítani fognak a bálványozással.
* 16. A héber szöveg szerint: «És megszentségteleníted önmagadat a nemzetek szemeláttára» stb.
* 17-22. A zsidó népre váró büntető ítélet.
* 18. A réz, ón, vas és ólom mint nem-nemes fémek a bűnös zsidók jelképei; az ezüst (nemes fém!) a zsidó népnek kevés számú igazát jelenti. Az (olvasztó) kemence Jeruzsálem.
* 19-20. Összegyüjtelek titeket Jeruzsálem közepén: a babiloni hadseregtől való félelem a Júda városaiban és főleg Jeruzsálem környékén lakó zsidóságot a megerősített fővárosba hajtotta, hol biztonságot reméltek. Az olvasztó tűz, amelyet maga az Isten gyújt meg, Jeruzsálem ostroma és ennek borzalmai. Megnyugszom majd, ha megolvasztalak titeket: a megsértett isteni igazságosság teljes elégtételt követel. A kifejezéssel v. ö. Iz. 1,24.
* 23-31. Az egész nemzet megérdemli az Úrnak igazságos büntetését.
* 24. Az a föld, melyre nem hull eső, terméketlen sivatag; ez találó jelképe a zsidók megátalkodott lelkületének.
* 25. Fejedelmei benne olyanok: a fordítás a Hetvenes görög szöveget követi. A Vulgáta és a héber szöveg szerint: «Próféták összeesküvése van benne». A próféta Jeruzsálem főembereinek zsarnok uralmát festi, mely a kincsért kész minden erőszakos cselekedetre, még a gyilkosságra is. (Az álprófétákról a 28. v. beszél.)
* 26. Szombatjaimtól elfordítják szemüket: nem akarják meglátni a szombatnap megszentségtelenítését.
* 27. L. a 25. v. magyarázatát. Az itt említett főemberek valószínűleg a nép bírái; egyes magyarázók szerint erre vall, hogy Ezekiel őket farkasokhoz hasonlítja, míg a legfőbb vezetőket oroszlánoknak nevezte (25. v.; v. ö. Jer. 5,6.).
* 28. L. 13,3-16, főleg 10-15. v. A héber szerint: «Prófétái pedig bemeszelték», t. i. a zsidó nép által épített falat : ami gonoszát a nép csak tett, azt az álpróféták kegyhajhászásból helyeselték.
* 29. A föld népe: az egyszerű emberek (v. ö. 7,27; Zsolt. 48,3.), kik követik a magasabb rangúak bűnös példáját.
* 30. Az Úr néhány jámbor lelket keresett Jeruzsálemben, kik a szerencsétlen város és az Isten haragja közé falat emelnének, vagyis komolyan sürgetnék az Úr parancsainak megtartását, és így elhárítanák a városról az Isten haragját, vagyis helyt állnának, előtte a résben az országért (Vulg. «szembeszállnának vele az országért»), de nem talált. V. ö. Zsolt. 105,23. A jámbor Jeremiás és Báruk – jóformán magukra hagyatva – komolyan figyelmeztették ugyan megtérésre a bűnös népet Jeruzsálemben, de az álpróféták miatt magukban semmit sem értek el. V. ö. 14,13-20; Jer. 7,16; 11,14; 14,11.
* 31. Útjukat fejükre fordítom: a gonoszságaikkal megérdemelt büntetést kiszabom reájuk.
* 23. E fejezet az ószövetségi Szentírásnak egyik legterjedelmesebb allegóriája, mely két nővérnek: Oollának és Oolibának botrányos viselkedésében és bűnhödésében Szamaila és Júda bűneit: az idegen nemzetekkel kötött tiltott szövetkezéseket és a bálványozást, valamint a két testvérország bűnhödését állítja szemünk elé. A mi felfogásunk szerint néhol igen merész kifejezéseket az első olvasóknak, Ezekiel kortársainak szempontjából kell néznünk: a próféta kézzelfogható módon akar reámutatni a bálványozásnak undok voltára.
* 1-10. Oolla (Szamaria) gonoszsága,
* 1. Ezekielnek ez a beszéde kevéssel Jeruzsálem ostromának kezdete előtt hangzott el (24,1.), mint végső figyelmeztetés a megátalkodott zsidósághoz.
* 2. A két asszony a zsidó népnek két testvérországa, Izrael (Szamaria) és Júda, kik közös őstől (egy anyától, Sárától) származtak.
* 3. A paráználkodás az egész fejezeten keresztül az idegen népekkel kötött tiltott szövetkezést, valamint a pogány népek hamis isteneinek imádását jelenti. – Az Egyiptom földén űzött bálványozásra nézve L. 20,5-9. magyarázatát.
* 4. A két névnek héber alakját általában így magyarázzák: Oolla (a héber szerint: «Ohola») jelentése = «Az ő sátra» (= szentélye); célzás arra, hogy Szamaria első királya, I. Jeroboám az igaz Isten jeruzsálemi szentélyétől elszakadt, és Heteiben meg Dánban törvénytelen szentélyeket állított fel (Kir. III. 12,26-30.). Ooliba (a héber szerint: «Oholiba»): «Az én sátram (= szentélyem) benne van»: az Urnák törvényes szentélye Júda országában állt. Ők az enyéim lettek: az Úr nem gondolt a zsidók egyiptomi hatványozására, hanem őket választott népévé tette.
* 5. A hozzá közeledő asszírok iránt: a próféta Izraelnek számos szövetségese közül csak az asszírokat említi, mert épen ezek okozták a vesztét. Izrael országa őrült kívánságra gerjedt szeretői (az asszírok) iránt: célzás az asszírokkal kötött szövetségekre Omri családja, Jehu és Mánáhem (Kir. IV. 15,19.) izraelita királyok idejében. Az izraelita királyok és Asszíria közt fennállott szövetségről az asszír krónikák is tanúskodnak.
* 6. Fejedelmek, vezérek, a héber szerint: «helytartók és vezérek». Lovon járó lovasok voltak: az asszír hadsereg szervezete mintaszerű volt, főleg lovasságuk volt kiváló.
* 7. Az asszírok tisztátalanságát az ő hamis isteneik.
* 8. Izrael I. Jeroboám korától fogva az asszír fogságig állandóan űzte Betelben és Dánban az Egyiptomtól átvett borjútiszteletet. A vers második fele az Egyiptomban és a pusztai vándorlás idejében (= a zsidó nép ifjúkorában) elkövetett bálványozásra céloz; L. 3. v. A kiöntötték reája paráznaságukat kifejezés az Egyiptomban űzött bálványimádás eltérjedettségét mutatja.
* 9. Oolla szeretői a vele szövetséges asszírok; L. az 5. v. magyarázatát.
* 10. Izraelt épen az a nép hurcolta fogságra, melynek szövetségét annyira kereste (5. v.). Felfedték szégyenét: letépték minden ruháját (= mindenéből kifosztották). A karddal való megölés III. Tiglat-Pileszer asszír királynak 733. évi és V. Szálmánásszárnak, valamint utódjának, II. Szárgonnak 725-722. évi hadjárata Izrael országa ellen, mely Szamaria bukásával végződött, így lett ő hírhedt az asszonyok előtt (héb.), a Vulgáta szerint: «és hírhedt asszonyokká lettek». Az asszírok csak végrehajtói voltak az isteni ítéletnek.
* 11-35. Ooliba (Júda) gonoszsága.
* 11. Júda országa nemcsak hogy nem okult a testvérország bűnein és büntetésén, hanem épen Szamaria bukása óta fokozott mértékben kereste az idegen népek szövetségét, elsősorban.
* 12. Asszíriáét, Ácház király idejében (Kir. IV. 16,7 skk.).
* 13. Szamaria és Júda eljárása egyaránt a mózesi törvénybe ütközött; de – 14. Júda még sokkal mélyebbre süllyedt a gonoszságban. Amikor hírét vette annak, hogy Babilónia Asszíriának félelmetes vetélytársa kezd lenni (II. Szárgon és Szennácheríb asszír királyok idejében), azoknak szövetségét kezdte hajhászni.
* 15. Színes süveg, a héber szerint: «lelógó fejkendős.
* 16. A Babilonnal való szövetkezés első nyomait Iz. 39. fejezetében (Kir. IV. 20,12-19.) találjuk, Ezekiás király alatt; Mánássze és talán Jósiás is szövetséges viszonyban volt Bábellel.
* A 17. vers a Júda és Babilon közt fennálló politikai és kereskedelmi összeköttetésekre vonatkozik, melyeket a próféta paráznaságnak mond. Lelke untig betelt velük: amikor a babiloni iga nyomasztólag kezdett nehezedni Júda vállaira, a zsidók megunták Babilont, és hogy tőle szabaduljanak, Szedekiás idejében Egyiptommal és a szomszédos kis államokkal szövetkeztek Babilon ellen (Jer. 27,3.).
* 18. Az Úr türelme végre is elérkezett a végső határig.
* 19-21. Joakim és Szedekiás királyok idejében Júdának minden reménysége Egyiptom volt. Ezzel a zsidó nép visszatért ifjúsága gonoszságához, (21. v.), az Egyiptommal való tiltott szövetkezéshez, melyet Ezekjei a
* 20. versben meglepően erős kifejezésekkel jellemez. A szamárnak és a Jónak ösztöne a régieknél közmondásos volt.
* 21. L. 3. v.
* 22. Júda országát is azok tették tönkre, akiknek szövetségét annyira hajhászta (= szeretői):
* 23. Babilon, a babiloni seregben szolgáló asszírok és egyéb nemzetek, – sőt a Júdával szomszédos népek is a zsidók ellenségeihez csatlakoztak. A héberben a káldeusok szó gyűjtő neve több Babilóniában lakó népnek, melyeket a héber szöveg fel is sorol: «Pekod, Soa és Koa». Pekod (az asszír emlékeken: «Pukudu») Elám határán lakó nép volt; Soa (az asszír emlékeken: «Szu» és «Szutu») népe a Tigristől délkeletre fekvő területen lakott; Koa (az asszír emlékeken «Ku» és «Kutu») pedig szintén a Tigris vidékén élő nép volt.
* 24. A szekér és kerék a babiloniak harci szekerei; egyes magyarázók szerint a héber szöveg harci szekerekről, lovasokról és gyalogosokról beszél. A nagyszámú nemzetek a 23. versben felsorolt népek. Nekik adom át az ítéletet: reájuk bízom az isteni ítélet végrehajtását. A saját törvényeik szerint: az említett népeknek kegyetlen hadijoga szerint.
* 25. Az orrnak és a fülnek levágása egyes írók szerint Egyiptomban a házasságtörő asszonyok büntetése volt. Ami megmarad, t. i. belőled. A 25. vers utolsó része megjövendöli a babiloni fogságot és Jeruzsálem fel-gyújtását.
* 26. Jeruzsálem teljes kifosztása.
* 27. Egyiptom földéről hozott paráznaságod: (az Egyiptomban és) az Egyiptomból való kivonulás óta a zsidó történelem egész folyamán keresztül űzött bálványimádás. A babiloni fogság tényleg teljesen végét szakította a bálványimádásnak a zsidók között, mint 27b. mondja.
* 28. Akiket gyűlölsz és akikkel untig betelt a lelked: a babiloniak. Az egykor annyira keresett szövetségnek halálos gyűlölet lett a vége.
* 29-30. Képletes leírása Jeruzsálem kifosztásának és annak a szégyenletes, tehetetlen állapotnak, melybe Nábukodonozornak 588-586. évi hadjárata Júda országát juttatta.
* 31. Júda Szamaria útján haladt, ezért annak a sorsa (= az ő kelyhe) lett az osztályrésze Júdának is.
* 32. A kehely az isteni büntetés jelképe; v. ö. Jer. 25,15 skk. és a Szentírásnak számos más helyén. Szamaria kelyhe mély és öblös; ez jelképezi büntetésének rettenetes voltát, melyben Júda is osztozni fog. A héber szöveg így hangzik: «... kelyhét, mely oly sokat fogad magába, és nevetség és gúny tárgyává leszel».
* 33. A részegség kifejezés a tehetetlen kétségbeesés kábulatát fejezi ki.
* 34. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Kiiszod azt, seprejéig kiiszod, cserepeit elnyeled és megsebzed emlőidet.» Júda kénytelen lesz fenékig kiüríteni az Úr haragjának kelyhét, sőt mint a részeg nő még annak cserepeit is rágja, és megsebzi velük emlőit. Mert én szólotiam: a büntetést semmiféle földi hatalom sem enyhítheti, mert azt az Úr szabta ki,
* 35. mint Júda méltó és nagyon is megérdemelt büntetését. Hátad mögé vetettél engem: tiszteletlenül bántál velem.
* 36-49. Az Oollát és Oolibát (Szamariát és Jeruzsálemet) sújtó isteni ítéletnek összefoglalása. Bár Izrael országát már 722-ben elérte az isteni büntetés. Ezekjei itt még egyszer összefoglalja a két testvérország bűneit és bűnhödését, annál is inkább, mert Szamaria bukása óta az Izrael országa területén lakó zsidók is többé-kevésbbé Júda királyainak fennhatósága alá tartoztak.
* 37. A házasságtörés az Úrral kötött szövetség megszegése; a lerontásra nézve L. 16,38. magyarázatát. A vers második része a Móloknak bemutatott gyermekáldozatokra vonatkozik; v. ö. 16,20; 20,31.
* 38-39. A zsidók bűneit még súlyosabbá tette az, hogy a hamis istenek tiszteletét az igaz Isten imádásával kötötték össze: magában a jeruzsálemi templomban Bűztek bálványimádást (L. a 8. fejezetet és Kir. IV. 21,4.), és az Úr szent napján, szombaton mutatták be Móloknak a gyermekáldozatokat. (L. 5,11; 22,26; Jer. 7,9. 10.)
* 40-45. Megismétlése annak a gondolatnak, hogy Szamariát az a nép pusztította el, és Jeruzsálemet az az ország fogja megsemmisíteni, melyeknek szövetségét a zsidók egykor oly állhatatosán keresték.
* 40. A messze földről jött férfiak az asszírok és a babiloniak. Követséget menesztettek hozzájuk: L. a 12. 16. v. magyarázatát. A 40. vers második fele és a következő két vers arra az örömre és igyekezetre vonatkozik, amellyel Izrael és Júda az idegen szövetségeseket várta és előttük hatalmát fitogtatta. V. ö. Jer. 2,18. 25. stb. A szemkenőcsre vonatkozólag L. Jer. 4,30.
* 41. Az én tömjénemet, az én kenetemet: célzás arra, hogy a zsidók a hamis isteneknek azokat az áldozatokat mutatták be, melyeket a mózesi törvény kizárólag az Úr számára tartott fenn. V. ö. Móz. II. 30,34-38.
* 42. Az ujjongó tömeg az idegen népek követei. A Vulgáta szövege szerint, melyet a fordítás követ, maga a Jeruzsálemet megszemélyesítő Ooliba adott ajándékokat (= fizetett súlyos adókat) bűntársainak. A héber szöveget a Hetvenes görög fordítás alapján így magyarázzák: «És nagy tömeg zsivaja hallatszott náluk ama férfiak tömege miatt, kik a sivatag felől jöttek. Ezek karperecet tettek kezükre és díszes koszorút fejükre», – t. i. parázna asszonyoknak, Oollának és Oolibának kezére és fejére. A héber szöveg arra az anyagi haszonra vonatkozik, melyet Izraelnek és Judának az idegen népekkel kötött szövetségek ideig-óráig biztosítottak.
* 43. Maró gúny arra vonatkozólag, hogy a teljesen elgyengült Izrael és Júda még nyomorúságában is az idegen népekkel kötendő szövetségekre gondolt. (V. ö. Jer. 27,3 skk.)
* 45. V. ö. 16,40.
* 46. A próféta Nábukodonozornak 588-586. évi hadjáratát Jeruzsálem ellen mint nagy népítéletet írja le.
* 47. Ez a vers a Jeruzsálemre váró végpusztulást jövendöli meg.
* 48. Az asszonyok mind: a többi országok; Jeruzsálem sorsa elrettentő intő példa lesz a pogány nemzetek számára is.
* 49. Reátok rakják majd gonoszságtokat és ti viselitek majd bálványaitok bűneit: elszenveditek az ezekkel megérdemelt igazságos büntetést.
* 24. Az e fejezetben olvasható allegória és jelképes cselekedet arra a napra esik, amelyen Nábukodonozor megkezdte Jeruzsálem ostromát, 588 Tebet hó 10-ére (= december vége vagy január eleje). Mind a beszéddel, mind a jelképes cselekedettel azt jelzi a próféta, hogy Jeruzsálem végső napjai elérkeztek, és pusztulása elkerülhetetlen.
* 1-14. A tűzre tett üstről szóló allegória.
* 1-2. V. ö. Kir. IV. 25,1; Jer. 52,4. (39,1.) Jeruzsálem megtámadásának napja rendkívül emlékezetes és fontos a zsidók történetében, ezért ezt a napot Ezekielnek fel kell írnia.
* 3. Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben: eszerint a 3-14-ben olvasható leírás csak allegória, nem pedig szorosan vett jelképes cselekedet. Az ellenszegülő ház (2,5; 3,9; 12,2.) a zsidó nép. Az üstről szóló allegóriát a próféta a zsidóknak 11,3-ban idézett közmondásához fűzi. Eszerint a zsidók Jeruzsálemet szilárd ércből való üsthöz hasonlították, mely a benne levő húst megvédi az elégéstől. Tégy fel egy üstöt, t. i. a tűzre; a felszólítás megismétlésével v. ö. 20,4; 22,2. A vizet mint a főzésnek elengedhetetlen kellékét a próféta az előadás élénkítése végett említi.
* 4. A húsdarabok Jeruzsálem lakosságát jelentik, a jó részek és a válogatott darabok az előkelőket.
* 5. Ezekiel allegóriájában a legkövérebb juh kerül az üstbe, annak jelzésére, hogy a zsidó nép egykor az Úrnak szemefénye volt. Rakd alája a csontokat is, a szöveg bizonytalan; egyesek a hébert így magyarázzák: «Tégy alája egy rakás fát». A szokatlanul nagy tűz teljesen megfőzi az üstnek egész tartalmát, még a csontokat is. Az allegória értelme: az isteni ítélet Jeruzsálem egész lakosságát szörnyű halálra vagy nyomorúságra juttatja.
* 6. Jaj a vérontó városnak: L. 22,2 skk. Az üst rozsdája, mely nem megy le róla, Jeruzsálem lakosságának gonoszsága, mely (a nép megátalkodottsága miatt) nem nyerhet többé bocsánatot. Darabról-darabra szedd ki: t. i. az üst tartalmát; Jeruzsálem egymásután veszti el lakosságát. V. ö. 11,7. A nélkül, hogy sorsot vetnél reá: az ostrom borzalmai, a döghalál és az éhínség válogatás nélkül szedik majd áldozataikat a szerencsétlen városban, és akik életben maradnak az ostrom végéig, válogatás nélkül mennek majd a fogságba. V. ö. 11,9.
* 7. A kopár szikla nem issza be a vért, mint a föld, ahol a vér beszikkad és a por belepi. Az allegória értelme: a Jeruzsálemben elkövetett és ki nem engesztelt vérontások nem mennek feledésbe az Úr előtt.
* A 8. vers azt a gondolatot fejezi ki, hogy a megsértett isteni igazságosság tökéletes kiengesztelést kíván.
* 9. A nagy máglya a Jeruzsálemet sújtó rettenetes isteni ítélet.
* 10. V. ö. 4. 5. v. Hordd össze a csontokat, a héber szerint: «Végy sok fát». Hadd gyújtsam meg őket tűzzel, a héber szerint: «gyujtsd meg a tüzet». A rendkívül nagy tűz az üstnek egész tartalmát megsemmisíti: az isteni ítélet Jeruzsálem lakosságát teljesen elpusztítja, sőt
* 11. a város maga is bűneinek minden nyomával együtt a tűznek martaléka lesz. Ezt jelenti a rozsdájával együtt megolvadó üst.
* 12. A sok munka és izzadság az Isten intéseit, fenyegetéseit, sőt régebbi büntető ítéleteit jelenti. Fölötte sok rozsdája nem ment ki belőle: az Isten eddigi fenyegetései és ítéletei nem tudták megtisztítani a választott nép lelkét.
* 13. Az Úr meg akarta tisztítani népét, de mindhiába! A legnagyobb büntetésnek kell eljönnie, az Úrnak ki kell töltenie méltatlankodását Jeruzsálem felett, hogy népe végre megtisztuljon.
* A 14. vers összefoglalja a fenyegető allegória alapgondolatát. Nem haladok el mellette (Jeruzsálem gonoszsága mellett), t. i. büntetés nélkül. A vers végén a Hetvenes görög fordítás megismétli 22,4. 5. egyes gondolatait.
* 15-24. Ézekiel az Úr parancsára nem gyászolja meg hirtelenül elhunyt feleségét.
* 16. Szemed gyönyörűsége: a 18. vers szerint Ezekiel felesége.
* 17. Az Úr meghagyja Ezekielnek, hogy felesége halála alkalmával tartózkodjék a gyásznak minden külső jelétől, még azoktól is, melyeket a mózesi törvény a papoknak is megengedett legközelebbi rokonaik halála alkalmával. Tedd föl fejedre turbánodat: ne hints hamut fejedre. A keletieknél a férfiak is turbánnal vagy hosszú lelógó kendővel födik be fejüket a nap sugarai ellen. A gyászolók eledelét ne egyed: Jer. 16,7. szerint a gyászolónak néha rokonai küldtek eledelt.
* 18. A második reggel szó a próféta feleségének halálát követő reggelre vonatkozik.
* 19. A nép csodálkozik Ezekiel viselkedésén, hogy nem gyászolja meg forrón szeretett feleségét.
* 20. Ezekiel az Úr parancsára hivatkozva megmagyarázza eljárását:
* 21. az Úr végpusztulást hoz Jeruzsálemre és templomára, melyhez a zsidók szinte babonás reménységgel ragaszkodtak (Jer. 7. fej.), – kardélre hányatja népe fiait és leányait, kik között sok, Babilonban lakó zsidónak közeli rokonai, talán gyermekei is vannak,
* 22. és a Babilonban lakó zsidók ellenségeiktől való félelmük miatt nem mutathatják a gyásznak semmiféle külső jelét sem, sőt esetleg a babiloniak diadalünnepein is részt kell venniök,
* 23. csak titkon és egymás közt sírhatják el fájdalmukat. Elsenyvedtek majd gonoszságaitokban: gonoszságaitok büntetésében.
* 24. V. ö. 12,11. Amint Ezekiel nem gyászolhatott felesége halála miatt, úgy nem gyászolhatnak majd a zsidók sem a nagy nemzeti szerencsétlenség miatt.
* 25-27. Átmenet Ezekiel könyvének második szakaszára: az Úr megengedi Ezekielnek, hogy újra beszéljen. – Mindeddig a próféta csak az Urnák határozott parancsára beszélhetett a néphez (3,26. 27.), de azon a napon, amikor majd Babilóniába érkezik a hírnök, ki meghozza Jeruzsálem bukásának hírét (33,21.), megszűnik ez a korlátozás, és Ezekiel ismét szabadon beszélhet a zsidósághoz, mert Jeruzsálem gyászos veszte minden szónál fényesebben igazolja, hogy ő az Úrnak igaz prófétája, és beszédének több lesz a haszna, mert szavai most már hitelre találnak. Jeruzsálem ostromának kezdetétől fogva a szent város pusztulásának híréig az Úr nem ad Ezekielnek olyan kinyilatkoztatást, mely közvetlenül a zsidókra vonatkozik; egyes ebben az időben mondott jövendölései (26,1; 29,1; 31,1; 32,17.) idegen népek ellen szólnak.
* II. szakasz. Jövendölések az idegen nemzetek ellen. (25-32. fejezet.) Ezekiel könyve első főrészének második szakasza hét pogány ország (Ámmon, Moáb, Edom, Filisztea, Tírus, Szidon és Egyiptom) ellen összesen tizenhárom fenyegető jövendölést tartalmaz. (V. ö. Iz. 13-23; Jer. 46-51.) Ezek a jövendölések nem egyetlen egy ténnyel, hanem Nabukodonozor hadjárataitól kezdve több évszázadnak különböző történelmi eseményeivel mentek teljesedésbe. Mindezek a jövendölések – a 29,17-21-ben olvasható beszéd kivételével – valószínűleg egy időből származnak: Jeruzsálem ostromának idejéből vagy kevéssel azutánról.
* 25. 1-7. Fenyegető jövendölés Ámmon ellen. V. ö. Jer. 49,1-6.
* 2. Az ámmonitákról L. Jer. 49,1. magyarázatát.
* 3. Az ámmoniták főbűneként Ezekiel azt a kárörömöt említi, melyet a jeruzsálemi szentélynek és Zsidóországnak pusztulása, valamint a zsidó népnek fogságba hurcolása fölött éreztek és nyilvánosan mutattak.
* 4. A napkelet fiai a nomád arab törzsek. Aklaikat, a héber szerint: «sátraikat». Sátraikat, a héber szerint: «lakásaikat».
* 5. Rábbát (a görög időkben Filadelfia, később Ámmán) Ámmon fővárosa. (L. 21,20.) Ha az Úr Rábbátot tevék tanyájává, és Ámmon fiainak földét nyájak pihenőhelyévé teszi, ez az országnak teljes elpusztítását tételezi fel.
* 6. Ámmon kezével tapsolt és lábával dobbantott: Izrael veszte fölött érzett kárörömében. (V. ö. 21,17.).
* 7. Az Isten kezének kinyújtása itt és a 13. 16. versben az isteni büntető ítéletnek kifejezése. – 581-ben Nábukodonozor leigázta az ámmonitákat; valószínű, hogy egyes arab törzsek már akkor telepedtek le Ámmon elnéptelenedett vidékein. A babiloni fogság után Ámmon földe hol Egyiptomnak, hol Szíriának fennhatósága alatt állt. A szír hatalom bukása után Ámmon római uralom alá jutott; a Kr. u. harmadik század óta Ámmon népének nyoma vész. A 25. fejezetnek mind a négy jövendölése ugyanazokkal a szavakkal végződik: a pogány népek szintén megismerik majd az általuk tehetetlennek tartott Isten mindenhatóságát és igazságosságát.
* 8-11. Fenyegető jövendölés Moáb ellen. V. ö. Iz. 15. 16; Jer. 48. fej. Moábról L. Iz. 15-16. és Jeremiás 48,1. magyarázatát.
* 8. Szeir=Edom. Bár Edom ellen Ezekiel külön jövendölést is mond (12-14. v.), itt is megemlíti, mert Moábbal közös sorsa lesz. A Hetvenes fordítás Szeir megemlítését itt elhagyja. – Úgy látszik, hogy Moáb és Edom irigyelte és tagadta Júda kiváltságát, – hogy ez az Istennek választott népe, – és olyannak tekintette, mint bármely más nemzetet.
* 9. Lejtőit (héb.), Vulg. «vállát». A városok Moáb megerősített északkeleti határvárosai, melyek közül a 9. vers hármat fel is sorol. Betjesimót helyén most Szuweme fekszik, Beelmeon helyén Máin, Kárjátáim helyén Kurejat. Az ország ékességeit: a fentemlített városokat és az ország legtermékenyebb vidékeit.
* 10. Moábot is a napkelet fiai (az arab törzsek) vették birtokukba, valószínűleg ugyanabban az időben, mint Ámmon országát.
* 11. A babiloni fogság után Moábot Ezdr. 9,1; Neh. 13,1. említi ama népek között, amelyekkel Izrael fiai nem léphettek házasságra.
* 12-14. Fenyegető jövendölés Edom ellen. L. egyszersmind 35. fej., v. ö. Iz. 21,11. 12; 34; Jer. 49,7-22; Abd. – Edomról L. Izaiás és Jeremiás idézett helyeinek magyarázatát.
* 12. Edom bűne úgy látszik az volt, hogy 586-ban az ellenséges babiloni hadsereggel szövetkezett a zsidó testvérnép ellen. V. ö. Abd. 10-14. v.
* 13. L. 7. (16.) v. Temántól kezdve (héb.), Vulg. «Dél felől». Temán Edom északi részén feküdt, Dedán pedig egy attól messze délkeletre lakó arab törzsnek neve. (V. ö. Iz. 21,13.). Egész Edpmra pusztulás vár. A Hetvenes görög szöveg szerint: «És a Temánból menekülők kard által hullanak majd el».
* 14. Az Edomot sújtó isteni igazságosság abban nyilvánul meg, hogy ezt az országot a tőle megvetett és bántalmazott Izrael fogja megbüntetni. A büntetést Kr. e. 164-ben a Makkabeus Júdás (Makk. I. 5,3.), és 126-ban Joannes Hyrcanus zsidó fejedelem hajtotta végre.
* 15-17. Fenyegető jövendölés Filisztea ellen. V. ö. Iz. 14,29-32; Jer. 47. Filiszteáról L. Jer. 47,1. magyarázatát.
* 15. A filiszteusok ellenségeskedése a zsidókkal már a bírák korában kezdődött (Bír. 13,1.), Ezekiel tehát joggal mondhatta azt régi ellenségeskedésnek. Úgy látszik, hogy 586-ban a filiszteusok a Jeruzsálemet elpusztító babiloni hadsereghez csatlakoztak.
* 16. V. ö. 7. (13.) v. Megölöm az öldöklőket, a héber szerint: «kiirtom a kré-taiakat» (szójáték). Kréta szigete a filiszteusok őshazája volt.
* 17. A büntető ítélet végrehajtása már Nábukodonozor hadjáratai alkalmával kezdődött; Nagy Sándor halála után Filisztea hol Szíriához, hol Egyiptomhoz tartozott, a Makkabeusok korában pedig a filiszteus népnek nyoma vész a történelemben.
* 26, 1—28, 19.
Tírus városa és királya ellen szóló jövendölések.
26. Fenyegető jövendölés Tírus városa ellen, négy részből álló költői beszédben. – A Tírusra vonatkozó történelmi adatokat L. Iz. 23,1. magyarázatában. Ezekielnek és a többi prófétáknak jövendölései Tírus bukásáról (Iz. 23; Jer. 47,4.) nem egyszerre és nem egyetlen egy ténnyel mentek teljesedésbe, hanem hosszú évszázadokon keresztül és a történelemnek számos eseményével teljesedtek be.
* 1-6. A büszke és csak az anyagi javaknak élő Tírus teljesen elpusztul.
* 1. Az időmeghatározásból kiesett a hónap száma. Mivel a 2. vers szerint e beszéd idejében Jeruzsálem bukása már a múltnak eseménye volt, Ezekiel jövendölése nem hangozhatott el előbb, mint a fogság tizenegyedik éve (586.) hatodik hónapjának elsején; de valószínűbb, hogy e beszéd ideje az 586. év tizenegyedik hónapjának első napja volt, mert 33, 21. szerint Jeruzsálem bukásának híre csak az 586. év tizedik hónapjában jutott el Babilóniába.
* 2. Tírusnak az volt a bűne, hogy örvendezett Jeruzsálem bukásán. A népek kapuja: Jeruzsálem. Tírus azt reméli, hogy azok a városok, melyek eddig Jeruzsálemmel folytattak kereskedést, most majd feléje fordulnak, és most ő telik meg azok gazdaságával. Valószínű, hogy Júda országa vámot szedett Egyiptomtól és egyéb déli népektől, melyek Tírussal kereskedelmet folytattak.
* 3. L. 7. v. Miként a magasba emeli hullámait a tenger (héb.), a Vulgáta szerint: «Amint felemelkedik a hullámzó tenger». A költői hasonlat szépen illik Tírushoz, a tengeri erősséghez.
* 4. Nagy Sándor (és valószínűleg már Nábukodonozor is) töltést emeltetett, amelyen át a szigeten épült Tírust megközelíthette.
* 5. Ez a jövendölés szószerint beteljesedett: az ókori Tírus helyén most valóban halászok szárítják hálóikat.
* 6. Tírus leányai, kik a szárazföldön vannak: Tírusnak tengerparti leányvárosai, melyek lakosságukkal együtt szintén a hódítónak martalékává lesznek.
* 7-14. Az Úr ítéletét Tirus felett Nábukodonozor hajtja végre.
* 7. Észak felől: Nábukodonozor észak felől vonult Tírus ellen. A királyok királya (= a leghatalmasabb király) az asszír, a babiloni és a perzsa királyok címe volt. A vers második fele megmagyarázza a 3. verset.
* 8. Leányaidat, kik a szárazföldön vannak: L. 6. v. A köröskörül szó a héberben hiányzik. A Vulgátának ez a kifejezése kevésbbé szabatos, mert az itt említett töltés az a nagy töltés, mellyel Nábukodonozor Tírust a szárazfölddel összekötötte. Pajzsot emel ellened: az ostromlók az ostromlottak nyilai és vetőgépei ellen fejük felett tartott pajzzsal védekeztek. Az is lehetséges, hogy a pajzs az ostromlók hadigépei fölé épített védőműveket jelenti, melyeket a
* 9. vers (a Vulgáta szövegezésében) kifejezetten is megemlít. A héberben a 9. vers így hangzik : «És faltörő kosának (?) lökését – Irányítja falaid ellen, – És ledönti tornyaidat kardjaival (?)».
* 10. Ez a vers azt mutatja, hogy Nábukodonozor lovassággal és hadiszekerekkel vonul majd be Tírusba, – ami feltételezi az összekötő töltést a tengeri erődítmény és a szárazföld között.
* 11. Tírus büszke oszlopai valószínűleg a Báál Melkárt (= «Báál, a város királya») föníciai napisten tiszteletére Hírám király idejében felállított arany- és smaragdoszlopok; ezeknek ledöntése Tírus istenségének legyőzését jelképezi.
* 13. Tírusban minden vidámság megszűnik. V. ö. Jer. 7,34.
* 14. V. ö. 5. v. Ezekiel itt nem a közeljövőről beszél, mert akkor Tírus még nem ment végleg tönkre, – hanem prófétai távlatban összefoglalja a városnak egész jövendő sorsát.
* 15-18. Tírus szövetségeseinek gyásza és gyászéneke.
* 15. A szígetek a Földközi-tenger szigetei és partvidékei, melyekkel Tírus élénk kereskedelmi összeköttetésben állt. A szigetek megremegése Tírus szövetségeseinek és gyarmatvárosainak megdöbbenését és gyászát fejezi ki.
* 16. A tenger fejedelmei ezeknek a «szigetek»-nek királyai és hatalmasai. – A keletiek a tarka ruhát különösen szépnek tartják. A díszes ruha letevése és a földre ülés a gyász jele.
* 17. A gyászének 17b-18-ban olvasható. Miként csodálkozó felkiáltás szokásos bevezetése a zsidók gyászénekeinek; v. ö. Jer. Sir. 1,1; 2,1; 4,1. stb. A 17. vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «Mely hatalmas volt a tengeren, – Ő és lakói, – Kik félelmükkel töltötték el – Minden lakóját.) (t. i. a tenger szigeteinek).
* 18. A hajók, a héber szerint: «a szigetek». Rémületed napján, a héber szerint: «Bukásod napján». Mert senki sem megy ki belőled, a héber szerint: «Kimeneteled (= gyászos véged) miatt».
* 19-21. Tírus bukása végleges; a régi nagy városnak nem lesz része a messiási kor dicsőségében.
* 19. A mélység a tenger mélysége.
* 20. V. ö. Iz. 14,9-20. A hajdankor népe a vízözön előtt elpusztult gonoszok, az óriások (Móz. I. 6, 4.), kik az alvilág legmélyén bűnhődnek, kik közé leszállnak az elpusztult világbirodalmak (az ősrégi romok), és akik közé leszáll majd a büszke Tírus is. Az a dicsőség, melyet az Úr az élők földén (= ezen a földön) fog adni, a megalapítandó messiási ország.
* 21. Az anyagiakban elmerült, kevély Tírus a megígért Messiás eljövetele idejében már nem létezett többé, mert Nagy Sándor hadjárata óta egykori hatalmát sohasem nyerte vissza.
* 27. E fejezet Ezekiel könyvének legremekebb gyászéneke; egyúttal igen érdekes művelődéstörténeti korkép, mely az ókori kereskedelmi élet szempontjából elsőrendű egykorú történelmi kútforrás. Ezekiel gyászéneke allegória: Tírus nagyszerű kereskedelmi hajó, melyet a különböző nemzetek építettek és szereltek föl, hogy áruikkal megrakhassák, melyet azonban a nyílt tengeren hirtelenül elsüllyeszt a vihar.
* 2. Tírus bukása az Úr terveiben annyira elhatározott dolog, hogy a prófétának már gyászéneket kell zengenie a város veszte fölött, holott Tírus ekkor még hatalmának tetőpontján állt.
* 3-11. Tírus, a nagyszerű kereskedelmi hajó.
* 3. A tenger bejáratai Tírusnak két kikötője. Tírusnak a népekkel és számos szigettel folytatott kereskedelmét a 12-25. vers írja le. Tökéletes szépségű vagyok én: Tírusnak főbűne a kevélység volt. (L. 28,2-19.)
* 4. A tenger szívében lakom: a tenger által minden oldalról védett szigeten. A kifejezéssel v. ö. Náh. 3,8. A 27. vers szerint ugyanaz a tenger lesz a sírja Tírusnak, melynek védelmében annyira bízott. A vers a héber szöveg szerint így hangzik: «A tenger szívében vannak határaid! – Kik téged felépítettek, tökéletes szépségévű tettek». A héber szöveg azt is kifejezi, hogy Tírus hatalma kiterjed a tengerre, annak szigeteire és partvidékeire.
* 5. Szánir (héb. «Szenir») a Hermon hegységének ámmonita neve. A Hermon hegysége cipruserdeiről volt híres, a Libanon pedig cédrusairól. A próféta azt mondja, hogy a Tírust jelképező (allegorikus) hajó a legnemesebb anyagokból épült; az egyes fanemeknek egyébként nincsen külön jelképes jelentésük. A tenger számára kifejezés a héberben nem olvasható.
* 6. A tölgyeiről (és legelőiről) híres Basán a Jordántól keletre fekvő vidék a Hermon-hegység és a Jábbok-folyó között. Gerendázatodat, a Vulgáta kifejezése «evezőpad»-ot is jelent. A hajó fülkéi a személyzetnek lakásai és az áruk helyei. A 6. vers második és harmadik részének héber szövegét így magyarázzák: «Deszkázatodat elefántcsontból készítették, puszpángfába berakva Kittím szigeteiről». Kittím a görög tenger szigeteit, elsősorban Ciprust jelenti; v. ö. Dán. 11,30; Makk. I. 1,1; 8,5.
* 7. Elisa talán Peloponnézosz, mely híres volt bíborkagylóiról; mások szerint Itália vagy Szicilia.
* 8. Szídon Föníciának Tírus után leghíresebb városa; L. 28,20-26. Arád (héb. «Árvád», a mai Ruvád) föníciai város, mely a tenger partjától mintegy 3600 méter távolságban fekvő szigeten épült. Szídon és Arád lakói híres hajósok voltak. A «bölcs» szó Tírus kormányzóinak címe volt.
* 9. Gebál (a görög íróknál Byblos) Beiruttól mintegy 35 kilométerrel északra fekvő tengerparti város volt, melynek lakói híres kőfaragók és műépítők voltak (Kir. III. 5,18.). Hogy gondját viseljék sokféle áruidnak, a héber szerint: «hogy kijavítsák lékeidet». Így a 27. versben is. A vers utolsó része azt fejezi ki, hogy az ókori világ kereskedelmének legnagyobb része Tírus kezében futott össze.
* A 10-11. versben Ezekiel félbeszakítja az allegóriát. Tírust és gyarmatait kitűnően felfegyverzett hadsereg védte ; a gyarmatokat és a hajókat zsoldos hadsereg, magát a várost azonban bennszülött katonaság oltalmazta. A perzsák itt szerepelnek először a Szentírásban. Lídia és Líbia (héb. «Lúd» és «Pút») északafrikai néptörzsek voltak; Tírus-nak számos gyarmata volt Észak-Afrikában. Az őrök kifejezésben a fordítás a Hetvenes görög és a szír szöveget követi. Egyes magyarázók szerint a héber «gammádím» szó szintén valamely idegen népnek (médek? kappadóciaiak?) neve. A Vulgáta is valószínűleg valamely idegen népre gondolt: «a pigmeusok» (= törpe népek). Tegzüket, héb. «tárcsáikat». A fegyverek felfüggesztése a Vár falaira annak védett állapotát jelképezte. V. ö. Én. én. 4,4.
* 12-25. Tirus kereskedelme kiterjedt az ókorban ismert egész világra.
* 12. Veled kereskedtek a kártágóiak, a héber szerint: «Veled kereskedett Társis». Társis a mai Spanyolországban fekvő föníciai telep volt, mely különböző érceiről volt híres; a név idővel egész Spanyolországnak megjelölésére kezdett szolgálni.
* 13. Jáván (héb.), Vulg. «Görögország». A héber név eredetileg Kisázsiának és szigeteinek görög lakosságát, az iónokat jelentette. Tubái és Mosok (v. ö. 38,2; Móz. I. 10,2.) a Fekete-tengertől délkeletre lakó néptörzsek. A 13. vers második fele a héber szerint így hangzik: «Rabszolgákkal és ércedényekkel – Űztek veled cserekereskedést».
* 14. Togorma (v. ö. Móz. I. 10,3.) talán a mai Örményország. Paripákat (héb.), Vulg. «lovasokat».
* 15. Dedán (v. ö. Móz. I. 25,3.) valószínűleg egy Edorn szomszédságában lakó néptörzs neve. A Hetvenes görög fordítás Ródus szigetére gondolt. Más Dedánt említ a 20. v. Az elefántcsont és az ébenfa hazája Afrikának keleti partvidéke. Adtak cserébe értékeidért, a héber szerint: «Adtak cserébe ajándékul».
* 16. Szíria (Arám), a Hetvenes görög és a szír fordítás szerint: «Edom». Selymet, a megfelelő héber szó talán «korallok»-at vagy «gyöngyök»-et jelent. A héber «kadkod» szót a Vulgáta egyszerűen átírja; az újabb magyarázók általában rubin-nak, mások ónixnak, jáspisnak vagy kalcedonnak fordítják.
* 17. Elsőrangú gabonával, a héber szerint: «Minnítből való gabonával». Minnít Bír. 11,33. szerint Ámmon területén fekvő város volt. A balzsamnak megfelelő héber szó jelentése kétes; egyes magyarázók ehelyett «viasz»-ra gondolnak. A gyantát főleg Galaád vidéke szolgáltatta.
* 18. Finom borral, a héber szerint: «chelboni borral». Chelbon Damaszkustól északkeletre feküdt az Antilibanpn lejtőjén. Borai az asszír és később a perzsa királyok asztalára is kerültek. Legszebb színű gyapjúval, a Hetvenes fordítás szerint: «Miletusból való gyapjúval». A héber kifejezés egyes magyarázók szerint «ragyogó fehér gyapjú»-t jelent; más értelmezők szerint a próféta «Szacharból való gyapjú»-ról beszél. E magyarázók szerint Szachar a későbbi nábáteusok országának területén feküdt.
* 19. Vedán (a Vulgáta szerint: «Dan») arab kereskedőváros (a Mekka és Medina közt fekvő Veddan vagy talán Aden). Az itt említett Jáván nem Görögország (Vulgáta), hanem arab néptörzs, talán a mai Jemen. Mózel, héb. «Meuzzál» (talán helyesebben: «me-Uzzál» = Uzzálból való). Uzzál Móz. I. 10,27. szerint egy arab néptörzsnek őse, és az arabok hagyománya szerint Jemen fővárosának régi neve is Uzzál volt. A vert vas a rabbik magyarázata szerint az indiai penge. A mirhagyanta (héb. «kászia») és illatos nád India termékei voltak.
* 20. Dedán, v. ö. Móz. I. 10,7.
* 21. Arábia: a beduinok; Kedár izmaelita nomád néptörzs volt, mely a szír-arab pusztaságban lakott. V. ö. Móz. I. 25,13.
* 22. Sába Arábiának egyik gazdag országa (Kir. III. 10,1.); Reema a Perzsa-öböl partján lakó néptörzs volt. (Móz. I. 10,7.) Mindenféle elsőrangú illatszer helyett a héber szöveg «a legfinomabb balzsam»-ról beszél.
* 23. Hárán (v. ö. Móz. I. 11,31.) és Kéne (héb. «Kánne», Móz. L 10,10. Kálánne) régi asszír városok. Edén az asszír emlékekből ismeretes Bít-Adíni országa. Sába: L. 22. v. Kelmád (héb. «Kilmád») fekvése még ismeretlen; más héber olvasás szerint talán «egész Médiá»-ról van szó.
* A 24. vers babilóniai árukról beszél. A héber szerint ez a vers így hangzik: «Ezek kereskedtek veled pompás szövetekkel, – Bíbor- és tarkahímzésű palástokkal, és tarka takarókkal, – Fonott és erősen megcsavart hajókötelekkel piacodon».
* 25. A héber szerint: «Társisi hajók (= nagy tengeri hajók) hozták neked áruidat» stb. Felette dicsőséges lettél, egyes magyarázók a héber szöveget így fordítják: «felette megterheltek téged», t. i. árukkal. A tenger szívében: L. 4. v.
* 26-31. Tirus dicsőségének és gazdagságának váratlan bukása.
* 26. A nagy vizekre vittek téged evezőseid: Tírust kormányzói belesodorták a világ akkori nagyhatalmainak küzdelmeibe. A keleti (héb.; Vulg, «déli») szél: célzás a Keletről jött babiloni hadseregre.
* 27. Tírusnak minden gazdagsága, sőt lakossága is elmerül a tengerben, mely sírja lesz, holott egykor oltalmazója volt. V. ö. a 4. v. magyarázatával. Kik felszerelésednek gondját viselik, héb. «kik lékeidet kijavították». Kik népedet vezetik, a héber szerint: «kik javaiddal kereskedtek».
* 28. A hajóhadak, héb. «a tenger partjai». A 31. vers, mely a gyász külső jeleinek felsorolását folytatja, a Hetvenes görög fordításban hiányzik.
* 32-36. Tírus barátainak (szövetségeseinek és gyarmatainak) gyászéneke.
* 32. Mely némaságba (= a halál némaságába) merült, héb. «mely elpusztult».
* 33. Népeid, héb. «árúid».
* 35. A szigetek: a Földközi-tenger szigetei és partvidéke, melyekkel Tírus oly élénk kereskedést folytatott. Megborzadnak félelmükben (héb.), a Vulgáta szerint: «a vihartól megdermedve». Elváltoznak színükben: t. i. a rémülettől.
* 36. A népek kereskedői: Tírusnük vetélytársai. Süvöltenek feletted: kárörömükben. (V. ö. Jer. 18,16; 19,8; 50,13; Jer. Sir. 2,15. 16; Szof. 2,15. stb.) Semmivé lettél, a héber szerint: «Rémség tárgyává» lettél.
* 28. 1-19. Tírus bukásának megjövendölése után Ezekiel külön megjövendöli kortársának, III. Etbáál (Itobáál) tírusi királynak bukását (1-10. v.), és gyászdalt is mond róla. (11-19. v.) Ezekiel jövendölése szószerint beteljesedett: III. Etbáált az ostrom utolsó időszakában kitört lázadás alkalmával a saját alattvalói ölték meg.
* 1-10. Tírus királyának bukása.
* 2. Isteni széken ülök: a föníciai hitrege szerint Tírust Báál Melkárt isten alapította és ő volt annak első királya; Tírus királyai magukat Báál Melkárt leszármazottjainak tekintették. A tenger szívében: a tenger által védett, bevehetetlennek gondolt szigeten. L. 27,4. Szívedet olyanná tetted, mint egy isten szíve: istennek tartottad magadat. A 2. vers gondolata a 6. versben folytatódik.
* 3. Maró gúny. Dániel a Nábukodonozor király udvarában élő nagy próféta.
* 4-5. Tírus királya naggyá, hatalmassá és gazdaggá tette városát, ami őt kevélységre ragadta.
* 7. Tírus nagyságának és gazdagságának alapja az idegen népekkel folytatott kereskedelem volt (L. 27. fej.); de most az Úr azért fog hatalmas idegen nemzeteket (a babiloniakat és szövetségeseiket) Tírusra hozni, hogy büntető ítéletét végrehajtsák. Bölcseséged szépsége: Tírusnak hatalma és dicsősége, melyet királyának bölcsesége hozott létre.
* 8. Megölnek, a héber szerint: «Letaszítanak a gödörbe» (a sírba vagy az alvilágba). Mini akiket meggyilkolnak: mint a harcban eleső közkatonák, vagy általában az erőszakkal megöltek. A király egyszersmind Tírus királyi hatalmát is megszemélyesíti, ezért nincs ellenmondás a 8., 17. és 18. vers között. Mind a három vers Tírus királyi hatalmának megszűnését írja le. A tenger szívében: L. 2. v.
* 9. Maró gúny: a magát istenítő király gyilkosnak a keze által hal meg, ki nem lesz tekintettel Etbáál királyi méltóságára, és nem fog neki megkegyelmezni.
* 10. Körülmetéletlen: tisztátalan, pogány. (A föniciaiak is ismerték és gyakorolták a körülmetélést.)
* 11-19. Gyászének Tírus királyáról. Tírus királyának (és királyi hatalmának) bukása oly bizonyos, hogy a próféta már Etbáál király életében gyászdalt mond fölötte.
* 12. A hasonlatosság pecsétje: a próféta talán gúnyosan a paradicsomban élő első emberhez hasonlítja Tírus királyát. V. ö. Móz. I. 1,26-27. A Hetvenes görög fordítás pecsét helyett «pecsétgyűrű»-ről beszél. V. ö. Én. Én. 8,6.
* 13. Ezekiel Tírus, jólétét az Isten paradicsomához hasonlítja; valószínű, hogy ezzel Tírus lakóinak városukról táplált közfelfogására céloz. A különböző drágaköveket a tírusi király ruházatán a próféta csak az előadás élénkítésére sorolja fel. Egyes drágakövek héber elnevezésének értelmét nem ismerjük. A Hetvenes fordítás tizenkét drágakövet sorol fel: célzás «az ítélet tudakolójá»-ra a zsidó főpap ruházatán (Móz. II. 28,15-21.); ezenkívül még «ezüstöt és aranyat» is említ. Díszes ékszer és áttört ékesség helyett a héber szöveg «foglalat»(?)-ról és «bemélyedések»-ről beszél. Mindezek az ékszerek már aznap készen voltak, azaz készen várták Tírus királyát, amikor trónjára lépett.
* 14. Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub, a héber szerint talán: «Te felkent, oltalmazó kerub». Tírus királya méltóságánál fogva az Úr felkentje volt (v. ö. Iz. 45,1.), és mint a frigyládán levő kerubok a frigyládát (Móz. II. 25,20.), úgy védelmezte városát és országát. Az Isten szent hegye (a héber szerint valószínűleg «az istenek szent hegye») a tenger által védett Tírus, mely a föníciaiak hitregéje szerint az istenség lakóhelye volt. L. a 2. vers magyarázatát. A tüzes kövek drágakövek, Tírus hatalmának és gazdagságának szimbólumai; más magyarázók szerint ezek Tírus bevehetetlennek gondolt erősségét jelképezik. (V. ö. Zak. 2,5.)
* 15. Tírus egy ideig a népek jótevője volt azzal, hogy közöttük az ókori kereskedelem legnagyobb részét (L. 27. fej.) közvetítette; de
* 16. idővel felburjánzottak benne a kereskedelmével járó bűnök: a kapzsiság, a csalárdság, az erőszakosság, a kegyetlenség (rabszolgakereskedés). Az Isten hegye és a tüzes kövek: L. a 14. v. magyarázatát. Levetettelek, a héber szerint: «meggyaláztalak».
* 17. V. ö. 5. v. A felfuvalkodottság biztos kezdete a végromlásnak. Elvesztetted bölcseségedet: Tírus királya beleavatkozott az akkori világ nagyhatalmainak politikájába, ami vesztét idézte elő. A földre vetettelek: ellentétben az Isten (héb. «az istenek») hegyével, ahol eddig laktál. Némely magyarázók szerint a próféta egyes tírusi királyoknak babiloni fogságára céloz. A királyok Tírus ellenfelei, kik az ellenséges város vesztét gyönyörködve szemlélik.
* 18. Tírus királya bűnei folytán nemcsak nem volt többé városának oltalmazó kerubja, hanem annak pusztulását idézte elő. Szentségedet, héb. «szentélyeidet». Kereskedésed becstelensége: a Tírus kereskedelmével felburjánzott vétkek. (L. 16. v.) Tüzet támasztok benned: Tírus végromlása a belsejében fellángolt lázongással kezdődött, mely Nábukodonozor hosszú ostromának következménye volt.
* 20-24. Fenyegető jövendölés Szídon ellen.
Szídon (mai nevén «Szaida») mintegy 30 kilométerrel északra fekszik Tírustól, melynek anyavárosa volt. Egyike volt Fönícia legrégibb városainak. (L. Móz. I. 10,19.) Szídonra az első nagy csapást III. Artaxerxes Ochus perzsa király mérte Kr. e. 351-ben. Ezekiel jövendölése Szídon ellen nem egyszerre és nem egy ténnyel ment teljesedésbe, hanem hosszú évszázadok alatt és a történelemnek számos eseményével teljesedett be.
* 22. A Szídont sújtó büntető ítélet megdicsőíti majd az Urat és nyilvánvalóvá teszi szentségét, mert megmutatja, hogy ő az egész világnak igazságos bírája.
* 23. A döghalál Szídon 351. évi ostroma alkalmával lépett fel a városban; a vér is az akkori külső és belső háborúskodásokat (pártvillongásokat) jelenti. Kard által hullanak el benne a megöltek köröskörül, mert az ellenség minden oldalról behatol majd a városba.
* 24. V. ö. Kir. III. 16,31. Áchábnak, Izrael egyik leggonoszabb királyának Jezábel szídoni hercegnő volt a felesége. Izrael ellenségeinek megsemmisítésével az Úr meg fogja szüntetni a bálványozásra való kísértést és annak veszedelmét. Keserítő botránya, a héber szerint: «szúró tüskéje».
* 25-26. A pogány nemzetek közé szétszórt zsidók összegyűjtése és visszatérése hazájukba.
* 25. Szétszórtam őket: az asszír és a babiloni fogság idejében. Az Úr szentsége nyilvánvalóvá lesz a zsidókon, mert a fogság nyomorúsága megtisztítja a zsidóság maradékainak lelkét, és alkalmassá teszi a választott népet arra, hogy a messiási eszmének hordozója legyen az idők teljességéig. Majd a saját országukban laknak: t. i. a babiloni fogságból való visszatérés után.
* 26. A házak építése és a szőllő ültetése a nyugodt biztonságnak jele és következménye. Az ószövetségi próféták leírásaiban Izrael ellenségeinek megbüntetése többnyire előfeltétele a messiási kor eljövetelének.
* 29-32.
Hét, Egyiptom ellen szóló jövendölés. Ezekiel idejében Egyiptom volt az egyetlen nagyhatalom, mely Babilonnak komoly vetélytársa lehetett; de éppen emiatt Júda országának legnagyobb veszedelme is volt, mert a zsidó nép és királya – az Istennek határozott tilalma ellenére – Egyiptomtól várta a segítséget, hogy Babilóniától megszabaduljon. Ezekiel jövendölései Egyiptom ellen nem egy időből valók, és a próféta ezeket nem időrendben, hanem tárgyi rendben csoportosította: a 29. és 30. fejezetben az isteni büntető ítéletnek általános kihirdetése, valamint a büntetésnek oka olvasható, a 31. fejezet a büntető ítéletnek allegorikus leírása, a 32. fejezet pedig gyászének a fáraónak és országának bukása miatt. A csoportosítás a Tírus ellen mondott jövendölések elrendezésére emlékeztet (26–28. fej.).
29. 1-16. Első jövendölés Egyiptom ellen.
* 1-12. Az Egyiptomot sújtó isteni büntetés leírása.
* 1. Ezekiel beszédének ideje a héber szöveg szerint a tizedik esztendő tizedik hónapjának (Tebet) tizenkettedik (Vulg. tizenegyedik) napja (586 januárja), a Hetvenes görög fordítás szerint (kevésbbé helyesen) a tizenkettedik esztendő tizedik hónapjának első napja. A héber szöveg és a Vulgáta szerint Ezekiel jövendölése abba az időbe esik, amikor a felmentő egyiptomi sereg dolgavégzetlenül visszatért hazájába, és az ostromlóit Jeruzsálemet sorsára hagyta.
* 2. Egyiptom fáraója abban az időben II. Hofra volt. (Történetét L. Jer. 44,30. magyarázatában.)
* 3. Te nagy sárkány: valószínűleg célzás Egyiptomnak jellegzetes szent állatára, a krokodilusra. Folyóid: a Nílus ágai és csatornái. Folyóid közepette fekszel: nyugodtan és gondtalanul élsz otthonodban. Én alkottam önmagamat, a Hetvenes fordítás és a szír Pesitta szerint helyesebben: «én alkottam azokat», így a 9. vers is. A fáraó büszke az általa alkotott csatornákra, melyek a Nílus vizét m esz-szire elvezették, és ezzel Egyiptom termékenységét és jólétét növelték.
* 4. A fáraóra váró büntetés leírásában a próféta folytatja a krokodilusról vett allegóriát. Kampót teszek állkapcsodra (héb.), a Vulgáta szerint: «féket» stb. Folyóid halai Egyiptom lakossága, melyet a fáraó magával ránt a veszedelembe. Az Úr az Egyiptomot jelképező krokodilust és a hozzá tapadt halakat (a fáraót és alattvalóit) kihúzza természetes elemükből (hazájukból), és
* 5. a sivatagba veti ki: Hofra fáraó egész hadserege a Kiréné ellen viselt hadjárat alkalmával a sivatagban veszett el, és amikor harcba indult Nábukodonozor ellen, valamint később a lázadó Ámázisz ellen, hadserege szintén a sivatagban szenvedett vereséget. A föld színére esel: célzás Hofra fáraónak említett csatavesztéseire, főleg Nábukodonozor ellen viselt szerencsétlen háborújára. Nem szednek össze, sem egybe nem gyűjtenek téged: a kifejezések a harcban elesett katonákra vonatkoznak, kik nem részesülnek hősöket megillető temetésben, hanem a föld vadállatainak s az ég ragadozó madarainak prédájává lesznek. (V. ö. Jer. 25,33.)
* 6. Egyiptom veszedelmes, megbízhatatlan, ingatag nádból való támasza Izrael házának (v. ö. Iz. 36,6.); ezt a hasonlatot közbevetett mondat alakjában megmagyarázza a
* 7. vers, melynek értelme: Egyiptom szövetsége csak vesztére van szövetségeseinek; komoly segítséget nem nyújthat, sőt azzal, hogy szövetségeseit Babilon ellen ingerli, ellenük felkelti a babiloni nagykirály haragját és bosszúját. Tenyerüket: fordításunk a Hetvenes görög fordítást és a szír szöveget követi. A Vulgáta és a héber szöveg szerint : «vállukat». A kézen vagy a vállon ejtett seb könnyebb természetű, de a vese szétszaggatása halálos sérülés. A próféta azt mondja, hogy Egyiptom kisebb ügyekben is megbízhatatlan, válságos esetekben pedig szövetségeseit végveszedelembe juttatja.
* 8. A 6b-ben megkezdett gondolat folytatása. Egyiptom megbüntetése Nábukodonozornak 568. évi hadjáratával történt, mely az országot elnéptelenítette és
* 9. sivataggá tette. Mindez a fáraó kevélységének méltó büntetése. A vers végével v. ö. 3. v.
* 10. Folyóid: L. 3. v. magy. A Nílus csatornáinak elpusztítása Egyiptom földét valóban kietlen sivataggá teszi. – Sziéné tornyától, a héber szöveget általában így magyarázzák: «Migdoltól Sziénéig». Migdol Észak-Egyiptom keleti határának egyik erődítménye volt, a Menzaleh-tó partján, hol ma Tell esz-Szamut fekszik; Sziéné Egyiptomnak déli határvárosa, a mai Asszuán.
* 11. Ez a vers szónoki kép, mely Egyiptom pusztulásának nagyságát szemlélteti. A negyven esztendő (kerek szent szám) nagyjában megfelel annak az időnek, mely Egyiptom elfoglalásától a babiloni hatalom bukásáig lefolyt. Babilónia bukása Egyiptomra is jobb napokat hozott, bár függetlenségét az ország nem nyerte vissza többé.
* 12. Nábukodonozor Egyiptomnak számos lakosát Babilóniába hurcolta.
* 13-16. Egyiptom sorsa jobbrafordul.
* 13. Úgy látszik, hogy Círus perzsa király a 12. versben említett foglyoknak és gyermekeiknek engedélyt adott arra, hogy hazájukba visszatérjenek.
* 14. Egyiptom foglyai a Nábukodonozor által Babilonba hurcolt egyiptomiak. Fáturesz (héb. «Patrosz, egyiptomi nyelven: «Pethoresz») Felső-Egyiptomot (Tébé vidékét) jelenti; v. ö. Jer. 44,1. 15. Egyiptom jelentéktelen országgá lett, mert Nábukodonozor hadjárata óta mind a mai napig nem nyerte vissza függetlenségét: a történelem folyamán egymásután perzsa, görög, római, arab, török és angol fennhatóság alá került, és
* 15. a világtörténelem nagy nemzetei között nem játszott többé döntő szerepet.
* 16. Egyiptom gonoszságra tanította Izraelt: bálványozásra (borjúimádás!) és a Babilonnak tett hűségeskü megszegésére. A héber szöveg ehelyett azt mondja, hogy Egyiptom nem fogja többé «gonoszságról vádolni» Izraelt. Hogy (tőlem) elpártoljanak és őket kövessék, a héber szerint: «ha hozzájuk fordultak».
* 17-21. Második jövendölés Egyiptom ellen: Egyiptom elfoglalásával az Úr Nábukodonozort megjutalmazza azért, hogy Tíruson végrehajtotta a büntető isteni ítéletet. – A beszéd a 17. vers szerint az 570. év Tisri havának elsején, a zsidó újév napján hangzott el, rövid idővel Nábukodonozornak egyiptomi hadjárata előtt és három évvel Tírus elfoglalása után.
* 18. A nehéz szolgálat, melyre Nábukodonozor kényszerítette hadseregét, Tírus ostroma volt, főleg a szigetnek összekötése a szárazfölddel. A munka nehézségét és nagyságát Ezekiel azzal az állításával szemlélteti, hogy a töltéshez szükséges anyagok hordása folytán minden fej belekopaszodott és minden váll lehorzsolódott. Nábukodonozor és serege nem kapott bért Tírus miatt: semmit sem zsákmányolhatott Tírusban, valószínűleg azért, mert Tírus a meghódolás alkalmával kikötötte a lakosok szabad elvonulását ingó vagyonukkal együtt. Nekem szó a héberben nem olvasható; a Vulgáta ezzel azt a gondolatot fejezi ki, hogy Nábukodonozor Tírus ostromával – akaratlanul bár – az Urnák büntető eszköze volt.
* 19-20. Nagy fáradságáért az Úr Egyiptom birtokával és zsákmányával jutalmazza meg a babiloni nagykirályt és seregét. Figyelemreméltó, hogy az ószövetségi próféta mily világosan fejezi ki azt a gondolatot, hogy az Úr a világ minden népének korlátlan hatalmú Istene. (V. ö. Ámosz 9,7.) Sokaságát: lakosságát; a héber szerint: «gazdagságát».
* 21. Azon a napon: amelyen Nábukodonozor Egyiptomot meghódítja. A szarv a hatalomnak, itt a messiási országnak szimbóluma. V. ö. Zsolt. 131,17; Luk. 1,69. Ha majd az Úr megalázta országának ellenségeit, eljő az ő messiási országa. Ezekiel jövendölésében összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő. Neked megnyitom szájadat közöttük: Ezekiel jövendöléseinek teljesedése kortársai előtt minden kétséget kizárólag be fogja bizonyítani, hogy ő az Urnák igazi prófétája; ezért is élete vége felé teljes szabadsággal beszélhet előttük, mert szavának hinni fognak.
* 30. 1-19. Harmadik jövendölés Egyiptom ellen: Az Egyiptomra váró büntető ítélet napja közel van! A beszéd ideje vitás; egyes magyarázók szerint ez a jövendölés ugyanabból az időből való, mint a 29,1-16-ban olvasható fenyegető szózat, más magyarázat szerint közvetlenül a 29,17-21-ben olvasható beszédhez kapcsolódik, melynek gondolataival sokban megegyezik.
* 1-9. Egyiptomra és szövetségeseire végromlás vár.
* 2. Az a nap: Nábukodonozor egyiptomi hadjáratának ideje. 2. A felhő (a sötétség) a szerencsétlenségnek jelképe. A nemzetek az Egyiptom ellen vonuló babiloniak és szövetségeseik; ez a hadjárat a nemzetek ideje leszen, mert az Úr az ő prédájukra adja a fáraó országát. Más magyarázat szerint a nemzetek ideje a pogány nemzetekre váró isteni büntető ítélet ideje. A 2. és 3. verssel v. ö. Iz. 13,6; Jóel 1,15; Szof. 1,7.
* 4. A kard Nábukodonozor hadjáratát jelenti, mely alkalommal a babiloni sereg eljutott Egyiptom legdélibb vidékéig; ezért rémül meg Etiópia és a többi, Egyiptommal szomszédos ország és nemzet is. A halálra sebzettek, Vulg. «a sebesültek». Sokaságát, a héber szerint inkább: «gazdagságát». V. ö. 29,19.
* 5. Líbia, a héberben «Pút», valószínűleg Észak-Afrika keleti partvidéke. Lídia valószínűleg szintén afrikai néptörzs ; más magyarázók szerint itt a kisázsiai lídiaiakról van szó, kik Nekáó, Pszammetik és Hofra fáraók alatt Egyiptomnak zsoldosai voltak. (V. ö. Jer. 46,9.) Mind a többi hordák: az Egyiptom határain kóborló vagy lakó néptörzsek. Kúb nevű nép előttünk mindeddig ismeretlen; a Hetvenes görög fordítás helyesebben «líbiaiak»-ról beszél, tehát Lúb-ot olvasott; más régi fordítások Núbiára gondolnak. A szövetség országa helyett a Hetvenes fordítás «az én szövetségem fiai»-ról beszél. A szövetség országának fiai a Godoliás helytartó megölése után Egyiptomba menekült zsidók (Jer. 41-44. fej.). A Hetvenes fordítás a következő népeket sorolja fel: «perzsák, krétaiak, lídiaiak, líbiaiak és mind a vegyes nép, és az én szövetségem fiai».
* 6. Egyiptom támaszai annak szövetséges népei vagy vezető emberei, esetleg bálványai lehetnek, melyeknek segítségében Egyiptom népe bízott. (L. 8. v.) Birodalmának kevélysége: mindaz, amire Egyiptom büszke lehet. Sziéné tornyától kezdve, a héber szöveget a Hetvenes görög fordítás alapján általában így magyarázzák: «Migdoltól Sziénéig»; L. 29,10.
* 7. Elszélednek, t. i. Egyiptom lakói. A vers második fele azt szemlélteti, hogy Egyiptomnak minden városát eléri majd a pusztulás.
* 8. A tűz a babiloni hadjárat borzalmait jelenti; Egyiptomnak összes segítői annak szövetségesei. (V. ö. 6. v.)
* 9. A követek a Níluson Etiópiába menekülő egyiptomiak, kik oda is elviszik hazájuk romlásának hírét, és ezzel Etiópiában is általános rémületet keltenek. Egyiptom napja a fáraó országát sújtó ítéletnek (Nábukodonozor hadjáratának) ideje, mely bizonnyal eljő.
* 10-12. Nábukodonozor meghódítja Egyiptomot.
* 12. A folyók a Nílus ágai és csatornái (29,3.); ezeknek kiszárítása (az áradás elmaradása folytán beálló szárazság) Egyiptomban éhínséget okoz. A leggonoszabbak és az idegenek a kegyetlen babiloni hadsereg, mely kénye-kedve szerint bánhatik majd Egyiptommal.
* 13-19. Az Úr megbünteti Egyiptom városait.
* 13. A szobrok a bálványszobrok. Memfisz (héb. «Nóf», egyiptomi nevén «Mennefer» = «a jónak hajléka») Alsó-Egyiptom egyik legrégibb és leghíresebb városa, Ptah isten tiszteletének és az Ápisz-imádásnak középpontja. Nem leszen többé fejedelem Egyiptom földéről: Egyiptom egy időre idegen uralkodók jogara alá jut. Egyiptomnak utolsó bennszülött királya III. Pszammetik volt (526-525), kit Kambízes perzsa király legyőzött és halálra ítélt, az ország pedig 415-ig perzsa tartománnyá lett.
* 14-18. Ezekiel a legfontosabb egyiptomi városokat név szerint felsorolja.
* 14. Fáturesz földe Felső-Egyiptom, nevezetesen Tébé környéke (L. 29,14.). Táfnisz, a görög íróknál Tánisz, héb. «Szoán», Alsó-Egyiptomnak egyik legrégibb városa, hol Mózes a csodákat művelte a fáraó előtt (Zsolt. 77,12.). Tébé, a Vulgáta szerint: «Alexandria», a héber szerint «Nó» (v. ö. Náh. 3,8.), Ámmon-Rá (a napisten) tiszteletének középpontja.
* 15. Pelúzium (héb. «Szín» – iszapvár) Egyiptomnak északkeleti határerőssége; ezért mondja a próféta Pelúziumot Egyiptom erődítésének.
* 16. Tüzet bocsátók Egyiptomra:L. 8. v. (V. ö. Ám. 1,4. 7. 10. 12. 14; 2,2. 5)
* 17. Heliopolisz (héb. «Ón», egyiptomi nevén «Án») a napisten híres szentélye Alsó-Egyiptomban. Bubászti (héb. «Pibeszet», egyiptomi nyelven «Bá-bászt») Bászt istennőnek szent városa, mely Heliopolisztól északra feküdt. Ők maguk: az itt említett városoknak életben maradt lakossága.
* 18. Táfnisz (héb. (Techafnechesz) a 14. versben említett Táfnisz (Tánisz)-tól különböző város, a Nílusnak pelúziumi ága mellett fekvő erősség. (L. Jer. 43,7. 9.) Az Úr Táfnisznál törte Össze Alsó- és Felső-Egyiptom kormány pálcáit, mert ott volt a döntő ütközet Hofra fáraó és Nábukodonozor között. A nap elsötétülése és a felhő a nemzeti szerencsétlenség nagyságát jelképezi. Táfnisz leányai a Táfnisznak alárendelt városok.
* 20-26. Negyedik jövendölés Egyiptom ellen: Az Úr teljesen összetöri a fáraó karját.
* 20. Ezekiel jövendölése arra az időre (586 március havára) esik, amikor Nábukodonozor Hofra fáraónak Jeruzsálem felmentésére küldött seregét megverte.
* 21. A kar a hatalomnak (itt Egyiptom katonai hatalmának) jelképe. A fáraó karjának első összetörése a kárkemisi csatában (605.) és a Jeruzsálem közelében vívott harcban (586.) történt. A 21. vers második része azt a gondolatot fejezi ki, hogy Egyiptom nem tudta kiheverni ezeket a nagy csatavesztéseket.
* 22. A Vulgáta szerint az Úr a fáraónak erős, de azután összetört karját véglegesen összezúzza Nábukodonozornak egyiptomi hadjáratával; a héber szöveg és a Hetvenes görög fordítás szerint az Úr a fáraónak mindkét karját: az erőset és az összetörtet is összezúzza, vagyis Egyiptom hadi erejét végleg megsemmisíti. Az értelem ugyanaz marad.
* 24-25. Babilon királya (akaratlanul is) az isteni ítéletnek végrehajtója volt Egyiptomon. A Hetvenes fordítás (24. v.) arról is beszél, hogy Babilon királya ki fogja fosztani Egyiptomot. Úgy nyögnek majd az ő színe előtt: úgy nyög majd a fáraó és hadserege a babiloni nagykirály színe előtt a harctéren.
* 26. L. 23. v. Megtudják: Egyiptom lakói.
* 31. Ötödik jövendölés Egyiptom ellen: A fáraó birodalma osztozni fog a ledöntött cédrus sorsában. Ezekiel ezt a jövendölését allegória alakjába öltözteti (v. ö. 27. fej.): a Libanon remek cédrusát (= Egyiptomot) az Úr büntető ítélete a földre teríti. (A leírással v. ö. Dán. 4,7-9.)
* 1-9. Egyiptom nagysága és hatalma.
* 1. A jövendölés ideje: 586 Szíván (május-június) havának harmadik napja, a harminchetedik nap Jeruzsálem eleste előtt, amikor a Babilonban élő zsidók még erősen remélték, hogy Hofra fáraó az első felmentő sereg kudarca után még egy felmentő sereget indít majd Jeruzsálem felé.
* 2. Kihez vagy te hasonló nagyságodban? Gúnyos kérdés: kivel méred magadat össze kevélységedben?
* 3. A Libanon cédrusa az óvilágnak legnemesebb fája volt. A vers első részét az újabb értelmezők általában így magyarázzák: «Íme olyan ő, mint a cédrusfenyő, – Mint a Libanon cédrusa». A különböző jelzők Egyiptom nagyságát, hatalmát és gazdagságát festik. A Hetvenes görög fordítás azt is kiemeli, hogy a cédrus «a felhőkig ért».
* 4. A vizek és az árvíz Egyiptom szerencsés világtörténelmi helyzetének jelképei. (V. ö. Zsolt, 1,3.) A hasonlat alapjául a Libanonnak patakjai szolgálnak, melyek az esős időszakban erősen megáradnak. A vers értelme: a Libanon vizei bőven öntözték az Egyiptomot jelképező cédrust, míg a többi fának (a többi országnak) csak a már fölösleges vizek jutottak.
* 6. Az ég madarai és az erdő minden vadja az Egyiptomnak önként hódoló és a tőle meghódított népek (= sok mindenféle nemzet). V. ö. Dán. 4,9.
* 8. Az Isten paradicsomában, héb. «az Isten kertjében». A próféta a jelképes cédrust a paradicsom fáihoz hasonlítja; az egyes fanemek felsorolása csak az előadás élénkítésére szolgál.
* 9. A próféta emberi érzéseket (irigységet) tulajdonít a fáknak, mert ezek a világ nemzeteit jelképezik.
* 10-14. A gyönyörű cédrus bukása.
* 11. A nemzetek legerősebbje: Babilónia és szövetségesei, kik Egyiptomot leverték. A próféta ismét kiemeli, hogy Egyiptom sorsát is a választott népnek végtelen hatalmú Istene, az egész világ Ura intézi. Egyiptom istentelensége elsősorban királyainak önistenítése volt.
* 12. Egyiptomot veszedelmében összes szövetségesei és az általa meghódított népek sietve elhagyták. (Az allegória összefolyik a valósággal.)
* 13. Mindezek a nemzetek (12. v.) arra törekszenek, hogy Egyiptom bukásából maguknak minél nagyobb hasznot biztosítsanak.
* 14. A hatalmas Egyiptom bukása szolgáljon komoly, intő tanulságul a világ minden istenellenes hatalmának, mert mind-megannyira a végenyészet vár! A sírgödör az alvilágot is jelenti.
* 15-17. Egyiptom bukásán kárörvendez minden ellensége. A próféta leírásában az egyiptomi Birodalom és királyának személye összeolvad. (A gondolatra nézve v. ö. Iz. 14,9-11.)
* 15. A próféta arra céloz, hogy Egyiptomnak szerencsétlen háborúja idejében a Nílus áradása is elmaradt, ami az országra éhínséget hozott.
* 16. A gyönyörűség (héb. «az Éden») fái az Egyiptomtól leigázott és elpusztított nemzetek, melyek kárörömmel szemlélték hatalmas ellenségük vesztét.
* 17. Ezek is: Egyiptom egykori ellenségei, más istenellenes (pogány) hatalmak. Minden segítője, szószerint: «kinek-kinek a karja» (= Egyiptom szövetségesei).
* 18. Egyiptom is az alvilág legmélyére száll majd le, azok közé, kik a földön tisztességes temetésben sem részesültek. Egyiptom népe ismerte és gyakorolta a körülmetélést, melynek – a zsidókhoz hasonlóan – vallásos jelentőséget tulajdonított; a körülmetéletlenek (tisztátalanok) között pihenni tehát azt jelentette, hogy Egyiptomra még az alvilágban is a legnagyobb szégyen vár. V. ö. 28,10.
* 32. 1-16. Hatodik jövendölés Egyiptom ellen: Gyászének Egyiptom, bukása fölött.
* 1. A jövendölés ideje az 585. év utolsó (augusztus-szeptember) hónapjának első napja (a Hetvenes görög fordítás egyes kéziratai szerint a tizenegyedik év tizedik hónapjának, más kéziratai szerint a tizedik év tizedik hónapjának első napja), mintegy másfél évvel Jeruzsálem pusztulása után.
* 2. Zengj siralmat a fáraóról: ez a beszéd csak annyiban siralom (gyászének), amennyiben tárgya a fáraó bukása; egyébként inkább fenyegető jövendölés. A héber szöveg szerint a siralom bevezetése így hangzik: «Elpusztultál, te oroszlánja a nemzeteknek! – Pedig mint a sárkány a tengerben, – Úgy bugyogtattad a vizet folyamaidban; – Lábaddal zavarossá tetted a vizet, – És felkavartad áramlásait». A tenger a Nílus és csatornái. A fáraó hatalmas hódítónak (a nemzetek oroszlánjának) képzelte magát, holott csak arra volt képes, hogy szövetségkötéseivel és hadjárataival ő is zavart és felfordulást okozzon a nemzetek között, amint a krokodilus megzavarja és felkavarja a vizet. V. ö. 29,3 skk.
* 3. V. ö. 29,4. Az Úr hálója a babiloni királynak és szövetségeseinek (= számos népnek sokasága) fegyveres ereje.
* 4. V. ö. 29,5; 31,12. 13. A próféta költői leírása a fáraót roppant krokodilushoz hasonlítja, melynek holtteste elborítja egész Egyiptomot,
* 5. annak minden hegyét és dombját, genyes és
* 6. romlott vére pedig elárasztja az egész országot. A beszédkép értelme: a harcban elesett katonák és a babiloni hadseregtől megölt lakosság holttestei egész Egyiptomot, annak dombjait és síkságát el fogják borítani. Genyeddel (5. v.), a mai héber szöveg szerint: «magasságoddal».
* 7. Ha majd kialszol: mivel az egyiptomi király magát a napisten (Rá) fiának tartotta, Ezekiel a fáraó halálát gúnyosan az égi csillagzat kialvásának mondja. V. ö. Iz. 13,10; 14,12. — A 7. versnek, valamint a — 8. versnek többi kifejezései nagy természeti csapásokat jelentenek, melyek Egyiptom vereségével egyidőben léphettek fel: talán az Egyiptomban ritka borús időről, vagy a levegőt porral telítő forró szélről van szó.
* A 8. vers második része (Amikor majd stb.) csak a Vulgátában olvasható.
* 9. Egyiptom bukásának híre, melyet a hadi foglyok (= romjaid,) mindenfelé elvisznek, számos, a fáraó és népe előtt teljesen ismeretlen nemzetet is meg fog döbbenteni. Ugyanezt a gondolatot folytatja a
* 10. vers: Egyiptom sorsa számos királyt meg fog remegtetni, mert a nagy birodalom bukásában a saját országukra váró sorsot látják előre. (V. ö. 26,16.) Kardom: az Isten büntetésének eszköze, a babiloni nagykirály kardja (11. v.). Ugyanezt jelenti
* 12. a hősök kardja kifejezés is. Ezek a nemzetek: Babilónia és szövetségesei. Egyiptom kevélysége az ő hatalma, melyre oly büszkén tekintett. (V. ö. 30,6.)
* 13. Kiirtom: t. i. a babiloni hadsereg által.
* 15. Az, ami betölti az oszágot: a Vulgáta szerint az ország lakossága, a héber szerint annak gazdagsága.
* 16. Egyiptom annyira néptelenné lesz, hogy róla a gyászéneket majd idegen nemzetek sirató asszonyai éneklik.
* 17-32. Hetedik jövendölés: Gyászének Egyiptomról és az összes, már elbukott, valamint a pusztulásra szánt istenellenes hatalmakról.
* 17. A héber szöveg és a Vulgáta nem nevezi meg a hónapot, a Hetvenes fordítás ezt a beszédet a tizenkettedik év első hónapjának tizenötödik napjáról keltezi. A beszéd ideje és tartalma igen jellemző: amikor Izrael népe teljesen meg van semmisítve, Babilónia és más istenellenes hatalmak pedig fénykorukat élik, akkor jövendöli meg Ezekiel, hogy mindezek a hatalmas országok el fognak pusztulni, hogy a választott nép átvegye a neki megígért szellemi világuralmat a messiási korban. Mind a hét gyászének egyforma szerkezetű, és kifejezéseik legnagyobbrészt megismétlődnek.
* 18-21. Gyászének Egyiptomról.
* 18. Vond le őt... a föld legmélyére: jövendöld meg, hogy levonulnak az alvilágba. A hatalmas nemzetek leányai a hatalmas istenellenes birodalmak, melyek részben már elpusztultak, részben pedig a biztos pusztulásba mennek. A verem itt és az egész gyászénekben a sírt, de egyszersmind az alvilágot is jelenti.
* 19. A gúnyos kérdés Egyiptom egykori dicsőségére céloz. A körülmetéletlenek (az egész beszéden keresztül) a tisztátalan pogányok (31,18.).
* 20. A szöveg homályos. Kiket a kard ölt meg: azok, akik a harctéren estek el, és nem részesültek tisztességes temetésben. A kard (11. v.) már át van adva: t. i. Nábukodonozornak. Lerántják őt (a fáraót) és egész népéi: t. i. az alvilágba.
* 21. Beszélnek vele: gúnyosan; v. ö. Iz. 14,16-20. A legerősebb vitézek: a már az alvilágba leszállt, egykor hatalmas nemzetek, vagy az ősvilág óriásai (Móz. I. 6,4; v. ö. e fejezet 27. versével). Segítői: Egyiptom szövetségesei. (V. ö. 30,6. 8.) A körülmetéletlenek, a Hetvenes görög fordítás szerint : «körülmetéletlenek mellett».
* 22-23. Gyászének Asszíriáról.
* 22. Körülötte vannak sírjaik: a király sírja körül vannak alattvalóinak sírjai. Ez a kép a többi gyászénekben is megismétlődik. Az alvilág az elesettek nagy temetője.
* 23. A verem legmélye az alvilág legszégyenletesebb helye. (V. ö. Iz. 14,15.) A héber szöveg szerint Assur az alvilág «legszélén» pihen. Az élők földe ez a föld, ahol az emberek élnek. (V. ö. Zsolt. 26,13; Iz. 38,11. stb.)
* 24. Gyászének Elámról. Elám Mezopotámiától keletre fekvő ősrégi ország (v. ö. Móz. I. 14,1.); történetét L. Jer. 49,34. magyarázatában.
* 25. A Hetvenes fordítás ezt a verset elhagyja, mert egyszerű megismétlése az előbbi versnek. Egyes magyarázók szerint a szövegből kiesett ama nép neve (Bábel?), amely ellen a próféta e szavakat mondja.
* 26-28. Gyászének Mosókról és Tubáiról. V. ö. 27,13. – 38,2. szerint ez a két néptörzs Gógnak és Mágógnak, a legfőbb istenellenes hatalmaknak főereje.
* 27. A héber szöveg homályos. A 2. verssorban a fordítás a Hetvenes görög szöveget követi. A Vulgáta és a héber szöveg szerint: «Az elesettekkel és körülmetéletlenekkel.» A hősök, az őskor óriásai, még tisztességben (fegyvereiken) pihennek Mosok és Tubái elesettjeihez képest. Csontjukban van a gonoszságuk: örökre hozzájuk tapad a gonoszságuk. Mosok és Tubái gonoszsága a kegyetlenség volt, mely még a hősöket is megrémítette a földön.
* 29. Gyászének Edomról.
* 30. Gyászének Észak (az arámi néptörzsek) összes fejedelmeiről és Föníciáról. – Mind a szídoniak (héb.), a Vulgáta szerint: «mind a vadászok». A próféta Szídont egész Fönícia helyett említi. Remegnek és megszégyenülnek erejükben, a héber szerint: «noha remegtek erejüktől», – t. i. más népek.
* 31-32. Az Egyiptomról szóló gyászének befejezése.
* 31. Keserű gúny: az említett nemzetek gyászos sorsát látva a fáraó, megvigasztalódik majd a saját veszte és népének bukása felett.
* 32. A megsemmisített istenellenes világhatalmaktól való félelem helyett az Úr a saját félelmét adja majd az emberek szívébe.
* MÁSODIK FŐRÉSZ.
I. szakasz. Szóbeli jövendölések és látomások Izrael országának helyreállításáról. (33-39. fejezet.)
Jeruzsálem pusztulásával Ezekiel prófétai működése forduló ponthoz jutott. Mindaddig jövendöléseinek alapgondolata az volt, hogy az Úr híven fogja teljesíteni fenyegető jövendöléseit; Jeruzsálem elfoglalása után azonban azt a vigasztaló igazságot kellett kétségbeesett honfitársainak szeme elé állítania, hogy az Isten ugyanolyan híven fogja teljesíteni az Izrael helyreállítására és a boldog messiási korra vonatkozó ígéreteit is. Erre a feladatára az Úrtól szinte új meghívást és megbízatást nyer annak a napnak előestéj én, amelyen a Júdából jött hírnök a szent város elestének hírét Babilóniába elvitte (33,22.).
33. Bevezetés az Izrael helyreállítására vonatkozó jövendölésekhez.
* 1-9. A prófétának mint a nemzet őrállójának nagy felelőssége. V. ö. 3,17-21.
* 2. Legkisebbjei közül: a legalacsonyabb rangúak közül. A héber szöveget általában így magyarázzák: «összességéből»; a többi régi fordítások szerint: «önmaguk közül».
* 3. A kard az ellenséges betörés jelképe. Harsonával figyelmeztette az őr a város lakosságát a közeledő háborús veszélyre.
* 4. Annak vére a saját fején leszen: vesztét saját magának tulajdoníthatja.
* 7-9. A 2-6. versben kifejtett igazság alkalmazása Ezekiel prófétai tisztére.
* 9. Megmentetted lelkedet: nem vagy felelős a teljesen önhibájából elveszett lélekért.
* 10-20. Felszólítás komoly megtérésre és állhatatosságra. V. ö. 18. fej.
* 10. A fogság szenvedéseiben mélyen megtört zsidó nép kétségbeesik a megtérés lehetősége fölött. Gonoszságaink és vétkeink reánk nehezednek, mint elviselhetetlen teher; bennük elsenyvedünk, mint a feloszlásnak indult holttest.
* 12-19. Az isteni ítélet mindig ahhoz igazodik, hogy az ember milyen lelki állapotban van az ítélet pillanatában.
* 17. Az Úr útja: az Úr eljárása a néppel szemben.
* 20. V. ö. 17. v.
* 21-22. Egy hírnök Babilóniába hozza Jeruzsálem bukásának hírét. – Száműzetésünk tizenkettedik esztendejében, a szír Pesitta szerint helyesebben: «a tizenegyedik esztendőben», tehát 586-ban, mintegy öt hónappal Jeruzsálem elfoglalása után. Ezt a gyászos eseményt az Úr már a hírnök megérkezése előtt való napon adta tudtára Ezekjeinek, ki azt mindjárt fogolytársainak is tudomására hozta. Nem hallgattam többé: ettől az időtől fogva Ezekiel szabadon beszélhetett (v. ö. 24,26-27.), a 3,25-27-ben olvasható isteni tilalom már nem kötelezte többé.
* 23-29. Az Úr megtöri majd a Júdában maradt zsidók elbizakodottságát.
* 24. Ama romok között laknak: t. i. Júda feldúlt városainak, elsősorban Jeruzsálemnek romjai között. A Júdában maradt zsidók még a szörnyű nemzeti végpusztulás idején is azt hitték, hogy őket, mint Ábrahám ivadékait, jogosan megilleti a Szentföld birtoka, annál inkább, mert Ábrahám csak egymaga volt, ők pedig sokan vannak. V. ö. Jer. 40-44. fej.
* 25. A mózesi törvény szigorúan tiltotta a húsnak a vérrel együtt való élvezését (Móz. III. 7,26. 27; v. ö. I. 9,4.). Tisztátalanságaitok: bálványaitok. A vérontás vagy a bálványoknak bemutatott gyermekáldozatokat, vagy a gyilkosságokat jelenti. (V. ö. Jer. 41,2: Godoliás helytartó megölése).
* 26. Kardotokra támaszkodtok: nem a jogban, hanem a nyers erőben bíztok. A próféta néhány különösen undok bűnt sorol fel. Az utálatosságok a bálványozás fortéiméi. A Hetvenes fordítás a 25. és a 26. verset elhagyja.
* 27. A vadállatok az elnéptelenedett országban igen elszaporodtak.
* 28. Izrael hegyeit azért sújtja az isteni átok, mert főleg rajtuk folyt a bálványozás.
* 30-33. Ezekiel fogolytársainak megátalkodottsága, kik szívesen hallgatták az ékesszavú prófétát (30. v.), őt nagy tömegekben fel is keresték, sőt szavait ismételgették is, de intelmeit nem követték (31. 32. v.).
* 30. A falak mentén: az utcákon, nyilvánosan; ugyanezt jelenti: a házak kapuiban.
* 31. Mint éneket, szájukon forgatják ugyan őket, a héber szöveg jelentése: szerelmi énekükké teszik őket. A Hetvenes görög fordítás szerint: «mert hazugság van szájukban». Egyes magyarázók szerint Ezekiel fogolytársai gúnyt űztek a próféta szavaiból; de valószínűbb, hogy ez a kifejezés csak azt jelenti, hogy nem veszik komolyan Ezekiel szavait.
* A 34–39. fejezetben olvasható beszédek a 33,21-ben megjelölt időpont (586 vége) és a fogság huszonötödik évének eleje (567, – L. 40,1.) közé esnek.
34. Izrael helyreállításának első mozzanata: A választott népnek eddigi gonosz pásztorai (vezetői) után az Úr maga lesz népének jó pásztora, és szent pásztort támaszt neki Dávid házából, a Messiást.
* 1-6. A hajdani gonosz pásztorok bűnei.
* 2. Izrael pásztorai annak hajdani királyai, papjai (és álprófétái), egyszóval a népnek szellemi vezérei. V. ö. Jer. 23,1 skk. Ezek a pásztorok önmagukat legeltették: a saját hasznukat keresték a reájuk bízott nyájnak kárával, holott az lett volna a feladatuk, hogy annak javát mozdítsák elő.
* 3. A 2. versnek bővebb magyarázata. Az Isten nyájának (a választott népnek) gonosz pásztorai nem elégedtek meg azokkal a javakkal, melyek őket állásuknál fogva joggal megillették, hanem meg nem engedett haszonra törekedtek,
* 4. a nyájat pedig elhanyagolták. A 4. vers leírja azt a gondozást, amelyben a gondos pásztor a nyáj gyenge, beteg, sebesült és eltévedt bárányait részesíteni köteles, amelyet azonban a zsidó nép gonosz elüljárói nem adtak meg a reájuk bízottaknak. A képes beszéd értelme: a választott nép gonosz vezetői nem tanították a tudatlanokat, nem istápolták a gyengéket. A vers utolsó része a Hetvenes görög fordítás szerint így hangzik: «és az erőset erőszakkal letiportátok».
* 5. V. ö. Iz, 53,6. A rossz pásztorok hanyagsága és haszonlesése miatt az Isten nyája elszéledt, és prédájává lett a mező minden vadjának: a zsidó nép a fogságba jutott, és ellenségei kényük-kedvük szerint bánhattak vele. Mert nem volt pásztoruk: t. i. olyan pásztoruk, aki teljesítette volna kötelességét.
* 6. Minden hegyen és minden magas dombon: a babiloni világbirodalom (vagy a föld) minden részében. V. ö. Kir. III. 22,17.
* 7-10. A gonosz pásztorokra váró büntetés.
* 10. Kiszabadítom nyájamat szájukból: a próféta a rossz pásztorokat ragadozó vadállatokhoz hasonlítja.
* 11-16. Az Úr maga lesz népének jó pásztora. V. ö. Ján. 10,11-16. – A 11. és – 12. vers jelképes beszéd; a 13. versben a próféta magára a jelzett dologra tér át. Azon a napon, amelyen elszéledt juhai között van, a szír szöveg szerint: «a zivatar napján». A felhő és a sötétség (nagy vihar) napja: az isteni ítélet napja, mely a zsidó népet a fogságba juttatta.
* 13. A babiloni fogságból való visszavezetés.
* 14-16. A babiloni fogságot követő idő rajza prófétai távlatban összeolvad a boldog messiási kor leírásával, a zsidóságra váró földi jólét az újszövetségi Egyház életével. – A 16. v. szép ellentét a 4. verssel.
* 17-24. Feddő beszéd a nép hatalmas elnyomói ellen; az Úr jó pásztort küld népének.
* 17. A kosok és a bakok a nép hatalmas elnyomói.
* 18-19. A nép hatalmas elnyomóinak gonoszságát a próféta igen eleven képekkel írja le: a kosok és a bakok nemcsak a legjobb legelőket és a legtisztább vizet foglalták le maguknak, hanem a legelőnek és a víznek többi részét is élvezhetetlenné tették a juhok számára. A képes beszéd értelme akik a népnek szellemi vezetői voltak, csak a maguk hasznát keresték.
* 20. Hozzátok, héb.: «hozzájuk». A Hetvenes görög fordítás ezt a szót elhagyja.
* 22. Az isteni ítélet (a messiási korban) meg fogja menteni az Úr juhait a «kosok» és a «bakok» erőszakoskodásától.
* 23. Az egyetlen pásztor, akit az Úr majd népe fölé állit (ellentétben a népnek eddigi számos vezetőjével): a Messiás. V. ö. 21,27. (Vulg.); 37,24-25; Jer. 23,5; 30,9; 33,15; Ján. 10,11-16; Pét. I. 2,25. A próféta ezt a pásztort Dávidnak nevezi, mert ő Dávidnak ivadéka, és Dávid a Messiásnak előképe. V. ö. Iz. 9,7; Óz. 3,5; Ám. 9,11. Ezekiel – Izaiáshoz hasonlóan (Iz. 42,1; 50,10; 52,13; 53,11.) – a Messiást az Úr szolgájának mondja, mert a Messiás mindenben az Isten akaratát teljesíti. (V. ö. Ján. 4,34. stb.)
* 24. Én, az Úr, leszek az ő Istenük: t. i. az örök szövetség Istene. Dávid, az én szolgám, lesz a fejedelem közöttük: a Messiásnak örök szellemi uralmával az Isten teljesíti azt az ígéretét, melyet Dávidnak örök uralmára vonatkozólag tett (Kir. II. 7,13-16.).
* 25-31. A boldog messiási kor.
* 25. A békeszövetség az újszövetség. V. ö. 36,25-27; Jer. 31,31-34. (Zsid. 8,8-13.) A fenevadak kiirtása és az erdőkben való biztonságos alvás (v. ö. Móz. III. 26,6.) azt jelképezi, hogy a Messiás kora a zavartalan (lelki) béke kora lesz. V. ö. Iz. 9,6; 11,6-9; Mik. 5,5; Agg. 2,10. stb.: a Messiás a béke fejedelme lesz. A vers utolsó részében a fordítás a héber szöveget követi; a Vulgáta így szól: «... és akik a pusztaságban laknak, bizton alhatnak majd az erdőkben».
* 26. Áldássá teszem őket: a legnagyobb fokban áldottakká teszem őket. Az én halmom: a Sión hegye, az újszövetségi Egyház előképe. V. ö. Zsolt. 2,6; 109,2. stb. A héber szerint a vers első része így hangzik: «És áldássá teszem őket és halmom környékét.» Az áldásos eső a termékenységnek feltétele, és a prófétáknál a boldog messiási kornak egyik jellegzetes vonása. V. ö. Jóel 2,23.
* 27. Láncait, héb. «rúdjait». A nagy termékenység is jellegzetes vonása a messiási kornak. V. ö. Móz. III. 26,4. A vers utolsó része a babiloni fogság végére, távolabbi értelemben pedig a bűn rabságából való megszabadításra vonatkozik.
* 28. A nemzetek az istenellenes pogány hatalmak; a föld vadállatai is ezeket jelentik.
* 29. V. ö. 26. és 27. v. — 30. Én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok: mint szövetséges Istenük. Ezekiel jövendölése tökéletesen az újszövetség Egyházában valósult meg.
* 31. V. ö. Zsolt. 94,7. stb. A Hetvenes görög fordításban az «emberek» szó hiányzik.
* 35. Izrael helyreállításának második mozzanata: Edom el fog veszni (2-4.), mert Izrael népét halálosan gyűlölte (5-9.) és Izrael földét jogtalanul birtokába vette (10-15.). – Ezekielnek ez a beszéde bővebben kifejti a 25,12-14-ben olvasható fenyegető jövendölést.
* 1-4. Az Edomra váró büntető ítélet.
* 2. Szeír hegysége: Edom országa, mely itt az összes istenellenes hatalmaknak előképe. (V. ö. 36,5; Iz. 35; Abd.)
* 3. Kinyújtom ellened kezemet: az isteni büntetés jelképezéséül.
* 5-9. Edom egyik bűne az Izraellel szemben táplált halálos ellenségeskedés, mely egész történelmén végigvonul, bár Ézsau és Jákob révén a két nemzet egy közös őstől származott.
* 5. Jeruzsálem pusztulása alkalmával Edom népe a babiloni hadsereggel szövetkezett. V. ö. Jer. Sir. 4,21. 22; Abd. 10-14; Zsolt. 136,7. A szorongatásuk szónak megfelelő héber kifejezés («édám») szójáték «Edom» nevével. Bűnhödésük, szószerinti «gonoszságuk».
* 6. Átadlak a vérontásnak, a héber szerint: «vérré teszlek téged». A héber «dám» = «vér» szó szintén szójáték Edom nevével. Mivel önvéredet (= a zsidó testvérnépet) gyűlölted, a Hetvenes görög fordítás szerint: «mivel a vér ellen vetkeztél». A vér üldöz majd téged: a Makkabeus Júdás diadalmas hadjáratban legyőzte az edomitákat (Makk. I. 5,3.), Joannes Hyrcanus zsidó fejedelem (134-103.) pedig 126-ban adófizetőivé tette őket.
* 7-9. V. ö. Mal. 1,3. A véres háborúk egészen néptelenné teszik Edomot. Ez a jövendölés hosszú évszázadok viharaiban ment véglegesen teljesedésbe.
* 10-15. Edom másik bűne az volt, hogy Izrael földét elrabolta, és ezzel magának a választott nép Istenének jogait sértette meg.
* 10. A két nemzet és a két ország: Izrael és Júda földe és az ott maradt zsidóság. Az Úr volt ott: ez a kifejezés részint arra vonatkozik, hogy a jeruzsálemi templom az Urnák lakóhelye volt, részint pedig arra, hogy Izrael és Júda országának jogos birtokosa senki más, csak Jáhve.
* 12-13. Az Úr és Izrael népe között fennálló szövetség folytán a zsidó nép ellen irányuló gyalázó szavak magát az Urat is megsértették, mert Edom és általában a pogány népek Jeruzsálem pusztulásában Jáhve gyengeségének jelét látták. Izrael hegyei: Izrael országa; párhuzam Szeír hegységével (2. 3. v. és 36,1.). Én meghallottam, kiegészítendő: és bosszút állok!
* 15. Edom bűnének és büntetésének rövid összefoglalása, melynek első részét a Hetvenes görög fordítás elhagyja.
* 36. Izrael helyreállításának harmadik mozzanata: A zsidóság visszanyeri hazáját, a szétszórtakat az Isten összegyűjti, és szent, tiszta népévé teszi. Ezekiel beszéde előképes jövendölés, mely részben a babiloni fogságból való visszatéréssel valósult meg, teljes mértékben pedig az újszövetség Egyházában megy teljesedésbe.
* 1-7. Izrael ellenségeinek megbüntetése.
* 1. Izrael hegyei (szép ellentét 35,2-vel) az egész hegyes-völgyes Szentföld.
* 2. Az itt megkezdett mondat befejezése a 7. versben olyasható. A próféta egyre fokozódó hévvel szól Izrael ellenségeinek bűneiről. Az ellenség elsősorban Edom (35. fej.), Izrael déli szomszédja, mely egyszersmind a választott nép összes ellenségeinek előképe. Az örök magaslatok (v. ö. Móz. I. 49,26; V. 33,15.) Izrael hegyei, melyeknek örök birtokát az Isten a zsidó népnek megígérte azzal a feltétellel, hogy a választott nép híven megtartja a törvényt. Izrael ellenségei azt vélik, hogy az isteni Ígéretek ellenére Izrael országa végleg az ő birtokukba ment át. örök magaslatok helyett a Hetvenes fordítás «örök pusztaságok»-ról beszél.
* 3. A görög fordításban az Isten beszéde így kezdődik: «Mivelhogy megvetnek titeket». A többi nemzetek azok az apró-cseprő népek Palesztina szomszédságában, melyek Babilónia szörnyű hadjáratait túlélték; ezek akarták örökre birtokukba venni az Istentől a választott népnek szánt országot! A 3. vers második része azt mondja, hogy a zsidóság a pogány nemzetek gúnyjának tárgyává lett, mely gúny végeredményben az Úrra hull, mintha nem tudta volna megvédelmezni választott népét.
* 5. A többi nemzetek (3. v.) sem fogják elkerülni az Urnák (a 25-32. fejezetben) már kimondott büntető ítéletét. Az Úr féltékenysége e helyütt az ő végtelen szeretete népe iránt. Edom megemlítésére nézve 1. a 2. vers magyarázatát. A kiürítették kifejezés mind az ország lakosságának elhurcolását, mind az ország kirablását jelentheti.
* 6-7. A hágóknak, a héber szerint: «a (folyó) medreknek». Mivel a pogányok Izrael népét bántalmazták és gúnyolták, szégyenletes végpusztulás vár reájuk.
* 8-15. Izraelre ismét a béke és boldogság ideje vár.
* 8. Nemsokára megjön, t. i. a zsidó nép. A nemsokára kifejezés a prófétai távlat szerint értendő, mert a babiloni fogság vége csak 538-ban következett be.
* 9. Hozzátok: a hegyekhez. A Szentföldön ismét megkezdődik a vetés és az aratás.
* 11. V. ö. Móz. III. 26,9; Óz. 1,10; Zak. 10,8. Mindez a messiási korban teljesedett be; L. e fejezet bevezető magyarázatát.
* 12. Izrael népének visszavezetése a babiloni fogságból. Nem leszel többé nélkülük, a héber szerint: «nem teszed őket többé gyermektelenekké». Ezt a kifejezést a
* 13-14. vers magyarázza meg: a messiási korban meg fognak szűnni a Szentföld népét pusztító háborúk és egyéb csapások.
* 13. Rólad (így a Hetvenes görög és a szír szöveg), a héber szöveg és a Vulgáta szerint: «rólatok».
* 14. Nemzetedet nem ölöd meg többé, a héber szerint kevésbbé helyesen: «nemzetedet nem viszed többé botlásba» (bálványimádásba a magaslatokon). Ugyanígy a következő vers utolsó részében is.
* 15. Izraelt és országát (előképesen: az újszövetségi Egyházat) nem éri többé gyalázat, mert az Istentől létesítendő új szövetség azt az Istennek szent nemzetévé teszi. L. 25 skk. v.
* 16-21. Az Izraelre váró nagyszerű fövő nem a zsidó népnek érdeme, hanem az Isién ezzel önmagát dicsőíti meg.
* 17. Cselekedeteivel (héb.), Vulg. «szándékaival». Így a 19. és a 31. versben is. Visszatekintés a zsidó népnek hajdani bűneire (22,3; Jer. 2,7. stb.). A vers végén olvasható hasonlattal v. ö. Móz. III. 15,19; Iz. 64,6; Jer. Sir. 1,9 (a héber szerint).
* 18. V. ö. 5,13. stb.
* 19. A zsidó nép bűneinek méltó büntetése a babiloni fogság volt.
* 20. L. a 3. v. magyarázatát. A pogányok az Úr hatalmában kételkedtek és ezt gúnyolták, mintha az Isten nem tudta volna megoltalmazni népét;
* 21-22. az Úr azonban megvédi szent nevének dicsőségét.
* 22-32. A boldog messiási kor.
* 23. Az Úr megmutatja végtelen hatalmát azzal, hogy Izrael népét helyreállítja, sőt vele új, tökéletes szövetségre lép. Ezzel az Úr megmutatja nagy nevének szentségét. V. ö. Iz. 43,25; 48,11. Hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr: v. ö. Mal. 1,11. – A következő versekben összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő rajza.
* 25. Hintek: v. ö. a Móz. IV. 49,17-19-ben leírt tisztulási szertartást. Ez a vers szép ellentétes párhuzamban áll a 18. verssel.
* 26. V. ö. 11,19; Jer. 31,33; Zsid. 8,10; 10,16. – Ezekiel a messiási korban adandó lelki megújhodásról és megigazulásról beszél.
* 27. V. ö. Jóel 2,28 sk.; Csel. 2,17 sk.; Róm. 8,4. 5.
* 28. V. ö. 11,20; 37,23. 26-28. Az Isten az új szövetségben népe között fog lakni.
* 29. A vers első fele ismételten hangoztatja az újszövetségi üdvösségi rendben adandó belső, lelki megigazulást; második fele a
* 30. verssel együtt a messiási idők nagy termékenységéről beszél. V. ö. 34,26-27.
* 31-32. Az egész beszéd alapgondolatának megismétlése: a nagyszerű messiási jövő nem a zsidó népnek érdeme, hanem egyedül az isteni hatalomnak műve lesz. Cselekedeteitek: L. a 17. v. magyarázatát.
* 33-38. Izrael országának helyreállítása.
* 35. A Gyönyörűség kertje, a héber szerint: «az Éden kertje». (V. ö. Móz. I. 2,8.) A vers vége a héber szöveg szerint így hangzik: «és ... a feldúlt városok meg (vannak) erősítve és laknak (bennük)». Izrael sorsának jobbrafordulásán csodálkoznak majd a pogány nemzetek,
* 36. és elismerik az Isten végtelen hatalmát, valamint azt is, hogy mindez teljesen az ő műve. A körülöttetek megmaradt nemzetek: amelyek túlélték az isteni büntető ítéletet (a babiloni hadjáratokat).
* 38. A szent nyáj és Jeruzsálem nyája az ünnepek alkalmával Jeruzsálembe felhajtott áldozati barmok sokasága.
* 37. Izrael helyreállításának negyedik mozzanata: A zsidó nép halála után új nemzeti életre támad fel (1-14.), és Júda meg Izrael egy örökkétartó országban egyesül a Messiás uralma alatt (15-28.).
* 1-14. Jelképes látomás a csontokkal teli mezőről és a csontok megelevenedéséről. Ez a részlet Ezekiel könyvének egyik legnagyszerűbb látomása.
* 1. Lőn rajtam az Úr keze: Ezekiel az 1-14. versben leírt látomást elragadtatásban szemléli; v. ö. 1,3; 8,1; 11,24. A mező a 3,22-ben említett mező Tel-Ábib közelében. Figyelemreméltó, hogy Ezekiel azon a helyen látja Izrael feltámasztását, amelyen az Úr neki a választott nép nemzeti halálát mutatta meg, A csontok jelentését a 11. versben maga az Úr magyarázza meg.
* 2. Az Úr Ezekielt végigvezeti a csontok között. A csontok már teljesen ki voltak száradva, tehát életre keltésükre csak az isteni mindenhatóság volt képes ; ezt a gondolatot fejezi ki a – 3. versben az Úr kérdése és a próféta felelete is.
* 4. Ezékiel prófétálása az Úr parancsát közvetíti a csontokkal: a próíéta közbenjáró az Isten és a zsidó nép között.
* 7. A zajt a megmozduló csontok okozzák.
* 9-10. A prófétai leírás a világ minden tájékáról jövő szél jelképével érzékelteti azt a láthatatlan tényt, hogy az élettelen emberi testekbe lélek száll. (A héber nyelv a szél és a lélek kifejezésére egy és ugyanazt a szót használja.) Az ezekre a megöltekre kifejezés azt mutatja, hogy Ezekiel nem az általános feltámadásról beszél, hanem Izraelnek, mint nemzetnek feltámasztásáról. (V. ö. 11. v.)
* 11. A látomás magyarázata: a csontok Izrael házát (= népét) jelképezik, mely kétségbeesett fájdalmában azt mondja, hogy csontjai kiszáradtak, és azt hiszi, hogy nemzeti léte reménytelenül és örökre elveszett.
* 12. Ezt a megölt és emberi számítás szerint örökre elveszett népet az Úr új, boldog életre fogja feltámasztani. Mivel a próféta látomást beszél el, nincs ellentét a nyílt mezőn (1. v.) fekvő csontok és a sírhantok között; mindkettő a zsidó nemzetnek tökéletes megsemmisülését jelenti a babiloni fogságban. A sírhantok megnyitása szintén Izrael népének feltámasztását jelenti.
* 14. A jövendölés a fogságból való visszatérés által teljesedett be, mely visszatérés előképe volt a messiási kor boldogságának. Számos szentatya és későbbi keresztény értelmező Ezekiel gyönyörű leírását a halottak általános feltámadására magyarázta. – A szövegösszefüggés, sőt magának a prófétának szavai szerint (11 skk.) kifejezetten Izraelnek nemzeti halálából való feltámadásáról van szó.
* 15-28. Jelképes cselekedet: Júda és Izrael országai örökre egyesülnek a Messiás uralma alatt.
* 16. Izrael fiai, az ő (= Júda) szövetségesei azok a zsidók, akik az Északi ország (Izrael) megszűnése (722.) után Júda országához csatlakoztak, valamint Benjámin, Simeon és (részben) Lévi törzse. József Efráim és Mánássze törzsének (Izrael országa két leghatalmasabb törzsének) volt az őse. Efráim fája = az a fadarab, amelyre a próféta Efráim nevét írta. Izrael szövetségesei: az Északi országnak többi törzse. A két fadarab tehát Júda és Izrael egész országát, azoknak minden törzsét jelenti.
* 17. A próféta jelképes cselekedete a két testvérország örök egyesülését jelképezi, amint azt Ezekiel a nép kérdésére (18.) a – 19. skk. versekben megmagyarázza.
* 22. A két testvérország örökre eggyé lesz. Izrael hegyein: a Szentföldön. Az egy király, ki egész Izrael fölött uralkodik majd: a Messiás. (L. 24-25. v.) Innen kezdve a próféta szeme előtt összeolvad a közelebbi és a távolabbi jövő.
* 23. A boldog messiási korban nem lesz többé bálványimádás. Minden helyükről, ahol vetkeztek, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «minden törvényszegésükből, melyet elkövettek». Ez a vers kifejezi a tökéletes lelki megújhodást a messiási időben. A vers végével v. ö. 36,28; Iz. 7,14; 8,8; Óz. 1,10. stb.
* 24. Dávid király (mint a Messiásnak előképe) itt a Messiást jelenti; v. ö. 34,23. Ugyanott L. a szolgám kifejezés magyarázatát is.
* 25. A Szentföld, melyen a választott nép a Messiás uralma alatt biztonságban fog lakni, az újszövetség Egyháza.
* 26. A békeszövetség, az örök szövetség a megígért Messiástól alapított újszövetségi rend. Szentélyemet köztük állítom fel mindörökké: ezek a szavak csak részben vonatkoznak a Zorobábel alatt felépített jeruzsálemi templomra, mely Jeruzsálemnek Kr. u. 70. évi ostroma alkalmával a lángok martalékává lett; teljes mértékben az újszövetség Egyházában valósultak meg. Ugyanígy értendő a – 27. és a – 28. vers is.
* 38-39.
Izrael helyreállításának utolsó mozzanata: összes ellenségeinek végleges megsemmisítése.
A 38. és 39. fejezet a végső időkre vonatkozik. A boldog messiási kornak (az Egyház földi életének – 37,21-28.) utolsó időszakában az Isten országának ellenségei végső, döntő támadásra készülnek a választott nép (az Isten Egyháza) ellen. Óriási seregek törnek az Úr népére; már-már úgy látszik, hogy az Isten ügye veszve van, amikor az Úr mindenható erejével hirtelenül megsemmisíti ellenségeit, és hatalmukat örök időkre megtöri. (V. ö. Dán. 11,40-45.) A választottak boldogságát immár semmi sem zavarja meg többé.
Az Isten népének ellenségeit Ezekiel Gógnak és Mágógnak nevezi (38,2.). Góg (v. ö. Móz. I. 10,2.) az asszír emlékekből ismeretes Gugu (Gyges, Lídia királyának neve); Ezekielnél Góg a királya Mágóg népének. Mágóg a régi magyarázók szerint vad szkíta néptörzs, mely a Szentföldtől északra, a Kaukázuson túl, a Feketetenger és a Káspi-tó vidékén lakott, sőt némelyek szerint Indiáig terjeszkedett. Góg és Mágóg előképei az összes istenellenes hatalmaknak, melyek az Antikrisztus idejében, a világ végén az Isten országa ellen fognak támadni.
* 38. 1-16. Az ellenséges nemzeteit végső támadása az Isten választottal ellen.
* 2. Góg és Mágóg: L. a fenti bevezetést. Mosókról (héb. «Mesek») és Tubálról L. 27,13; 32,26.
* A 4. vers Gógot, Mágóg királyát vadállathoz hasonlítja, kit zabián (héb. «kampón») maga az Isten vezet elő (egész hadseregével együtt), hogy őt gonoszságaiért méltóképpen megbüntesse, és a saját isteni hatalmát és szentségét az egész világ előtt megmutassa. Az ószövetségi Szentírás gyakran az Isten közvetlen művének mond olyan dolgokat is, amelyeket az Úr csak megenged. – Jel. 20,7. megjelöli az ellenséges támadás közelebbi okát: a sátán uszítja Gógot és Mágógot a választottak ellen. Lándzsa helyett a héber szöveg «nagy pajzs»-ról beszél.
* 5-6. Góg és Mágóg segédcsapatai az összes istenellenes hatalmak. Líbiaiak, a héber szerint: «Pút» (északafrikai néptörzs, – v. ö. 27,10.). Gómer (az asszír «Gimirai») a kimmeriek népe, mely valószínűleg Kappadóciában és általában a Földközi-tenger északkeleti partvidékein lakott. Togorma valószínűleg a mai Örményország. (L. 27,14.)
* 7. Az Úr gúnyosan felszólítja Gógot és szövetségeseit, hogy készüljenek fel a végső, döntő harcra.
* 8. Sok nap múlva: az idők végén. A gonoszság harca az Isten országa ellen végighúzódik az egész világtörténelmen, de a világ végén fokozott erővel fog fellángolni. V. ö. a Jelenések könyvének egész tartalmával, főleg a 20. fejezettel. Elér téged a büntetés: a próféta már előre jelzi a döntőharc végét. Az ország, mely helyrejött a kard csapása után: a Szentföld. (V. ö. 37, 21 skk.) A próféta beszédében a Szentföld és lakói eszményi egységbe olvadnak össze.
* 10. Az igen gonosz terv az Isten országának megtámadására irányuló határozat.
* 11. Az Isten országát nem védi földi fegyver, – egyedül az Isten oltalmazza (36,35.). Góg és hitetlen szövetségesei tehát azt remélik, hogy könnyű lesz a győzelem.
* 12. A babiloni fogság után helyreállított Izrael és az újszövetségi Egyház a prófétai távlatban összeolvad. Mely birtokába kezdte venni, a héber szerint: «mely birtokot és vagyont szerez». A földnek köldöke Jeruzsálem, mely az ókorban ismeretes világnak középpontjában feküdt (5,5; v. ö. Mik. 5,7.).
* 13. Sába, Dedán és Társis (v. ö. 27,12. 20. 22.) az ókornak híres kereskedő népei, melyek Góghoz és seregéhez csatlakoznak, hogy a várt foglyokat rabszolgákul megvegyék. V. ö. Makk. I. 3,41. Az említett népek oroszlánjai valószínűleg azoknak leggazdagabb kereskedői. (A Hetvenes fordítás «falvak»-ról beszél.) – Íme, héb. «Vajjon».
* 14. Majd felkerekedel: a Hetvenes görög fordítás szerint. Vulg. és héber szöveg: «majd megtudod».
* 15-16. Az ellenséges támadás. Napjaid végén: a messiási idők legvégén. Történik ez veled, szószerint: «leszel». Az Isten önmagát és szentségét akarja megdicsőíteni a világ nemzetei előtt a Góg fölött végrehajtandó igazságos ítélettel, mely minden gonoszságnak mindörökre végét veti.
* 17-23. A Gógot és Mágógot sújtó isteni ítélet.
* 17. Ezekiel azokra a régebbi jövendölésekre céloz, melyek a messiási ország végső diadalát hirdették. V. ö. Iz. 2,4; 24,21-23; 25,10-12; Óz. 2,18; Mik. 4,3. stb. Hiszen te vagy az, a héber szerint: «Vajjon te vagy-e az?» Amaz idők napjaiban, a héber szerint: «azokban a napokban éveken át». Gógnak és szövetségeseinek támadása a választott nép ellen az Isten terveiben öröktől fogva megvolt.
* 18-19. Az ellenséges támadás kihívja az Isten igazságos haragját. A nagy földrengés és
* 20. az egész természet megremegése az isteni ítéletet kísérő jelenségek: az Isten haragjának semmi sem állhat ellen. Várfalak, a Hetvenes görög fordítás szerint: «barlangok». (Szír és Targum: «tornyok».)
* 21. A kardot, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a rémületet». Ezekiel az ellenséges nemzetek közt fellépő polgárháborúkról beszél. Kinek-kinek kardja majd társa ellen fordul: v. ö. Bír. 7,22; Kir. I. 14,20; Krón. II. 23,23.
* A 22. vers összehalmozza mindazokat az isteni büntetéseket, melyekkel az Úr az ószövetségi történelem folyamán népének ellenségeit és a legnagyobb bűnösöket sújtotta. V. ö. Móz. II. 12,29; Kir. IV. 19,35; Móz. I. 7,17 skk.; Józs. 10,11; Móz. I. 19,24 sk.
* 39. 1-7. Gógnak és szövetségeseinek rettenetes veresége.
* 1. V. ö. 38,2. 3.
* 2. V. ö. 38,4. A legtávolabbi északról: az 1. versben említett népek Palesztinától északra laktak. Izrael hegyeire vezetlek: az Úr a Szentföldön akarja megtörni az istenellenes hatalmakat. V. ö. Dán. 11,45.
* 3. Az ellenséges haderőnek teljes megsemmisítése.
* 4. Az elesett ellenséget a vadállatok fogják felfalni, – ami a keletiek felfogása szerint a holttestnek legnagyobb meggyalázása.
* 5. Az istenellenes hatalmaknak megsemmisítése az isteni hatalom műve lesz.
* 6. Mágóg helyett a Hetvenes görög fordítás «Góg»-ról beszél. – Mágóg, L. 38,2. A tűz az isteni büntetés jelképe. A szigetek a Földközi-tenger szigetei és partvidékei, melyeknek lakóit szintén eléri az isteni ítélet, bár azok azt hiszik, hogy ők az ítéletnek puszta szemlélői maradhatnak.
* 7. A világítélet után már nem lesz többé bűn, azután már senki sem gyalázhatja többé a végtelen Istennek szentséges nevét.
* 8-21 Az ellenséges hadsereg vereségének nagyságát a próféta három jelenettel szemlélteti.
a) 8-10. A zsákmányul ejtett fegyverek f eltüzelése hét esztendeig tart.
* 8. Íme eljő; az isteni ítélet napja.
* 9. V. ö. Iz. 9,5. A próféta leírása képletes, és csak az ellenség vereségének nagyságát mutatja. A zsákmányolt fegyverek elégetése azt is jelzi, hogy Gógnak és szövetségeseinek nagy támadása és veresége után már nem lesz több háború. A hetes szám szent szám, mely az egész leírásban nagy szerepet visz: a próféta hét fajta fegyvert sorol fel, ezeket hét esztendőn át égetik el, és hét hónapig tart a holtak eltakarítása. Mindez azt jelzi, hogy Palesztina szent föld.
* 10. Az előbbi versben megkezdett képes beszéd folytatása: oly sok lesz a zsákmányolt fegyver, melyet az Isten népe eltüzelhet, hogy hét éven keresztül nem lesz szüksége más tűzifára. A vers végével v. ö. Iz. 33,1.
* b) 11-16. Az elesettek száma oly nagy lesz, hogy temetésük hét hónapig fog tartani.
* 11. Nevezetes helyet adok, a héber szerint: «helyet adok ott». A tenger a Holttenger; ettől keletre fekszik a Vándorok völgye, mely onnan nyerte nevét, hogy (a próféta leírásában) azon keresztül vezetett az út Jeruzsálemből a Jordántól keletre fekvő vidékre. A Vándorok völgyéről a Szentírásban másutt nincsen szó; a héber nevet sokan az Abárim-hegység völgyére vonatkoztatják (Móz. IV. 27,12.). Mivel az ószövetségi törvény szerint a holttest megfertőztette a hozzá érőt (Móz. IV. 19,11 skk.), a végső harcnak halottait a Jordántól keletre temetik el, mely vidék Ezekiel 48. fejezete szerint már nem tartozik az Istennek eszményi országához. Útját állja majd a vándorlóknak (héb.), Vulg. «megbódítja majd a vándorlókat».
* 12. Hét hónapon át. L. a 9. v. magyarázatát.
* 13. Az ország egész népe fogja a holtakat temetni, oly nagy lesz azoknak a száma. Nevezetes napjuk (= idejük) lesz ez, t. i. a választottaknak, mert végső diadalukat pecsételi meg és az Isten hatalmát dicsőíti meg.
* 14. A nagy temetés után (= hét hónap múlva) egyes férfiak be fogják járni a Szentföldet, hogy a még ott felejtett holttesteket felkutassák, mert ezek megfertőztetnék az országot (L. a 11. v. magyarázatát);
* 15. ezek mellé jelt (kőrakást) állítanak, mely a kutatók után járó eltemetők figyelmét felhívja az ott maradt holttestekre.
* 16. A Gógon és szövetségesein aratott nagy isteni győzelem (ítélet) emlékére egy várost Ámóna (héb. «Hamona» = sokaság) névvel fognak elnevezni.
* c) 17-21. Az elesett ellenség holttesteit a vadállatok és a ragadozó madarak fogják felfalni (míg az előbb említett nagy temetés be nem fejeződik). V. ö. Jel. 19,17-18.
* 17. Ezekiel az Isten parancsára a vadállatokat és az ég madarait meghívja arra a nagy áldozati lakomára, melyet maga az Úr szerzett nekik. (Az ószövetségi áldozatok egy része áldozati lakomával volt összekötve.)
* A 18. versben felsorolt állatok az ószövetségi véres áldozatok rendes anyagát szolgáltatták.
* A 19-20. vers a vadállatok számára készített lakoma nagyságáról beszél.
* 21. L. 13. v. Kezemet: büntető hatalmamat.
* 22-29. Az Úr végleges diadala és megdicsőülése.
* 22. Attól a najjtól fogva és azután: a végítélet napjától kezdve az egész örökkévalóságon keresztül.
* 23-24. Visszapillantás a szomorú múltra: az Úr Izrael házát bűnei miatt büntette meg, elvonta tőle kegyességét (= elrejtette előlük arcát) és az ellenség kezére adta, de – 25. a büntetés és Izrael megtérése után dicsőséges jövőt hoz választottainak, hogy saját nevének szentségét az egész világ előtt megmutassa. A próféta szeme előtt ismét összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő. Most jóra fordítom Jákob sorsát (héb.), Vulg. «Most visszaviszem Jákob foglyait».
* 26. A múlt bűneinek emléke Izrael népét őszinte, mély bűnbánattal fogja eltölteni; ezt a bűnbánatot az Istennek folytonos jótéteményei csak egyre fokozzák a lelkekben.
* 27-29. A boldog jövőre vonatkozó ígéretek összefoglalása.
* A 28. v. értelme: Izrael végre tudatára jut annak, hogy az Isten őt bűnei miatt vetette el egy időre. – Figyelemreméltó, hogy Ezekiel mennyire hangsúlyozza az isteni kegyelemnek teljesen ingyenes voltát, melyet Izrael nem a saját erényeivel érdemelt ki.
* II. szakasz. A messiást ország rajza. (40-48. fejezet.)
Ezekiel könyvének utolsó része (40-48. fej.) egységes és a maga nemében az ószövetségi Szentírásban páratlan prófétai látomás, melyben a szent szerző az ószövetség sajátos intézményeivel (templom, papság, áldozatok, ünnepek, a Szentföld felosztása Izrael tizenkét törzse között) a messiási országnak (az újszövetségi Egyháznak) földi, kegyelmi életét rajzolja meg. Ezekiel leírása nem vonatkozik sem a salamoni templomra és annak istentiszteleti rendjére, sem a zorobábeli templomra és annak istentiszteleti rendjére, mert ezektől sok tekintetben lényegesen eltér, és szószerint sohasem valósult meg; legkevésbbé pedig a zsidó istentiszteletnek szószerint értendő leírása, amint az talán egykor a világ végén, a zsidók által várt messiási időben valósulna meg, mert Szent Pál tanítása szerint (L. főleg a Galaták-hoz írt levélben) az Üdvözítő kereszthalála mindörökre végét vetette az ószövetségi szertartási törvénynek. – Ezekiel leírását a katholikus magyarázók általában jelképes jellegűnek tartják ; a próféta a szimbólumokat ugyan az a ószövetség vallási intézményeiből veszi, de a számos eltérő vonás a mózesi szertartási törvénytől, és olyan mozzanatoknak elhagyása, melyek a mózesi törvényben igen lényegesek voltak (a frigyláda, a főpap, a pünkösd ünnepe, az engesztelés napja, a jóillatú áldozat oltára, az esti áldozat), világosan azt mutatja, hogy a próféta leírását nem szabad szószerint értelmeznünk. A két utolsó fejezetben leírt dolgok a természet rendjének és Palesztina földrajzi viszonyainak tökéletes megváltozása nélkül nem is valósulhatnának meg szószerint.
Az Ezekiel 40-48. fejezetében olvasható leírás sok tekintetben emlékeztet a Jelenések könyvének 21. és 22. fejezetére, melyeknek szerzője számos gondolatot átvett az ószövetségi prófétától; de míg a Jelenések könyvének utolsó fejezetei elsősorban a már megdicsőült égi Egyházra vonatkoznak, Ezekiel leírása elsősorban az Isten országának kialakulását és földi, kegyelmi életét mutatja be a babiloni fogságból való visszatérés korától kezdve mindaddig, míg a küzdő Egyház élete át nem megy a diadalmas égi Egyház dicsőségébe.
Ezekiel jelképes látomása három részre oszlik: a 40-42. fejezet az új templom leírása, melynek felszentelését a 43, fejezet beszéli el; a 44-46. fejezetben az új templomban folyó istentiszteletről van szó, míg a 47-48. fejezet a Szentföldnek új, eszményi felosztását tárgyalja. – A szöveg – főleg a 40-42. fejezetben – rendkívül homályos, és így sok helyen mi már megérteni nem tudjuk.
40-43. a) Az új templom leírása és fölszentelése.
* 40. 1-4. A látomás bevezetése.
* 1. A próféta látomásának ideje az 572. év Niszán havának tizedik napja, az a nap, amelyen Móz. II. 12,3. parancsa szerint a húsvéti bárányt ki kellett választani. Lön rajtam az Úr keze, v, ö. 1,3; 3,22; 8,1. Odavitt engem: Jeruzsálembe.
* 2. A fölötte magas hegy a Sión hegye, a látomásban leírt messiási ország középpontja. A prófétát az isteni Lélek Babilóniából (észak felől, v. ö. Jer. 1,14.) hozta Jeruzsálembe, ezért látja a hegyen a városhoz hasonló épületet (az új templomot) dél felé. Az új templom leírásában Ezekiel nagyjában a salamoni templomot követi, de tőle számos vonásban el is tér. Az új templom egész városhoz hasonló épület, mert számos melléképülete van.
* 3. A férfiú angyal; (ragyogó) érchez hasonló külseje meny-nyei dicsőségét szemlélteti. A kapu a templom külső udvarának északi kapuja.
* 5-47. Az angyal felméri a templom kapuit, valamint külső és belső udvarát. (V. ö. Zak. 2,1. 2; Jel. 11,1. 2; 21,10-27.) A templom alakjával, méreteivel, mellékhelyiségeivel v. ö. Kir. III. 6. 7; Krón. II. 3-5. (a salamoni templom) és Móz. II. 25-27. 36-38. (a szent sátor) leírását.
a) 5-16. A külső udvar keleti kapuja.
* 5. Ezekiel látomásában a templomhoz tartozó egész területet négyzetalakú fal veszi körül, melynek minden oldala 500 könyök hosszú. A próféta pontosan megjelöli az angyal kezében látott mérővessző hosszát, mely a mi mértékegységünk szerint 3.03 (más számítás szerint 3.33) méternek felel meg. (Egy könyök körülbelül 50 cm.) Az építmény a templom egész területét körülvevő, 500 könyök hosszú kőfal, melynek szélessége és magassága egyforma: egy mérővessző, tehát 3.03 (vagy 3.33) méter.
* 6. A templom főbejárata kelet felé nézett, az Olajfák hegyére; ezen keresztül vonult ki az Úr dicsősége a megszentségtelenített templomból (10,19; 11,23.), és ezen át »vonult be ismét az új templomba (43,2.). A templom terét körülvevő falnak keleten, északon (20. v.) és délen (24. v.) volt kapuja, melyek méreteikben és alakjukban teljesen megegyeztek. Felment a lépcsőin, a Hetvenes görög fordítás szerint: «hét lépcsőn»; v. ö. 22. és 26. v. A templom külső udvara e szerint hét lépcsővel magasabban feküdt, mint a vele szomszédos külső terület; a hét lépcső a külső udvaron kívül volt. A kapu küszöbe oly széles volt, mint a külső udvart körülvevő fal. A vers utolsó része (vagyis egy-egy küszöb szélessége egy vessző volt) a Hetvenes görög fordításban hiányzik.
* 7. Az egyes kapuk ötven könyök hosszú és huszonöt könyök széles épületek (15. 21. és 25. v.) voltak, melyeknek mindkét falába három-három fülke volt beépítve a templomot őrző leviták számára. E fülkék hossza és szélessége egyaránt egy-egy vessző (3.03, illetve 3.33 méter, – L. 5. v.) volt. A fülkéket egymástól öt könyök széles falpillérek választották el.
* 8. A kapu belső része csarnokot alkotott; belső küszöbe szintén egy vessző volt. A héber szöveg nem beszél küszöbről.
* 9. A 8. versben említett kapucsarnok szélessége (kelet-nyugati irányban) nyolc könyök (3.96, illetve 4.44 méter) volt. Pillérek (héb.) helyett a Vulgáta itt és a továbbiakban is «homlokzat»-ról beszél. A két könyök széles pillér szintén kelet-nyugati irányban állott.
* 10. L. a 7. v. magyarázatát.
* 11. A kapu küszöbének szélessége, vagyis a külső bejárat egyik falának a másik faltól való távolsága 4.95, illetve 5.55 méter. A kapu hossza valószínűleg a 11. versben említett küszöb után tizenhárom fcöni/öímyire kiszélesedő terület, mely ebben a szélességben az egész kapu hosszában, a 7. versben említett kamarák és pillérek előtt végighúzódott;
* 12. az egyes fülkék előtt azonban egy-egy könyök széles (emelkedett vagy elkerített?) szegély volt. A hat könyöknyi nagyságú fülkéket már a 7. vers is megemlítette.
* 13. Tetejétől, a Hetvenes görög fordítás szerint: «falától». A fülkék bejárata a kapuépületnek két külső oldalán volt; az egymással szemben fekvő fülkék bejáratának egymástól való távolsága légvonalban huszonöt könyök volt. (L. 21. és 25. v.)
* 14. A hatvan könyök talán a pillérek magasságára vonatkozik. A kapu belső nyílásánál álló két pillér előtt a templom udvara terült el.
* 15. Az egész kapuépület hossza ötven könyök (24.75, illetve 27.75 méter) volt.
* 16. Rácsos ablakok (héb.), Vulg. «haránt fekvő ablakok». Ezekiel mind a kamarákon, mind az őket egymástól elválasztó falpilléreken ablakokat látott; ez utóbbiakon keresztül jutott a világosság a kapuépület belsejébe. A pálma (Kir. III. 6,29.) az életnek és az erőnek a szimbóluma.
* b) 17-19. A külső udvar (az izraeliták udvara).
* 17. Atemplom külső udvarában a fal mellett összesen harminc kamara volt, melyekben az áldozati lakomákat tartották, és az istentisztelethez szükséges eszközöket őrizték. V. ö. Neh. 13,4. A kővel kirakott padlózat talán mozaik volt.
* 18. A mozaikpadlózat a három kapuépületnek belső oldalfala mellett és az előbbi versben említett harminc helyiség előtt húzódott végig a külső udvar peremén. Ez volt az alsó kövezet (héb.), Vulg. «és alacsonyabb volt a kapuk hosszában». Az egészen kikövezett belső udvar nyolc lépcsővel magasabban feküdt. A mozaik oly széles volt, amilyen hosszú volt a kapuépület: ötven könyök (15. 21. 25 v.).
* 19. A külső udvar szélessége minden irányban száz-száz könyök (49.5, illetve 55.5 méter) volt.
* c) 20-23. A külső udvar északi kapuja alakjában és méreteiben teljesen olyan volt mint a fentebb (5-16. v.) leírt keleti kapu.
* 22. Pálmái (héb.), Vulg. «faragványai».
* 23. A belső udvarnak három kapuja szemben feküdt a külső udvar három kapujával.
* d) 24-27. A külső udvar déli kapuja alakjában és méreteiben szintén megegyezett a keleti kapuval.
* e) 28-37. A belső udvar (a papok udvara) és annak kapui.
* 28. Az angyal a prófétát a külső udvar déli kapujától egyenesen a belső udvarnak szemben fekvő déli kapujához vezeti. A belső udvar kapuinak méretei is mindenben megfelelnek a külső udvar kapuinak (29-30.), de
* 31. csarnokuk szemben feküdt a külső kapuk csarnokával és a külső udvarra nyílt, és nyolc lépcső vezetett fel hozzájuk. (A Hetvenes görög fordítás a 30. verset elhagyja.)
* 32-34. A belső udvar keleti kapuja.
* . 35-37. A belső udvar északi kapuja.
* f) 38-47. A kamarák felszerelése.
* 38. A leírás homályos. A héber szöveg csak egy kamaráról és annak bejáratáról beszél. A mózesi törvény nem rendelkezik arról, hogy az áldozatot (az áldozati állatot) leölése előtt megmossák; Móz. III. 1,9. szerint csak belső részeit és hátsó lábait kellett megmosni.
* 39. Erős eltérés a mózesi törvénytől, mely szerint (Móz. III. 1,11.) az áldozati állat leölése az égő áldozatok oltárának északi oldalán történt.
* 40-41. A kapu csarnokában, a falak mellett egymással szemben két-két asztal volt, a falakon kívül pedig mindkét oldalon szintén két asztal állt, melyeken az áldozati állatokat megölték (39. v.); négy más, kőből való asztal pedig, melyeknek méreteit Ezekiel a
* 42. versben pontosan közli, az áldozatnál szükséges eszközök elhelyezésére szolgált.
* 43. Az asztalok pereme befelé mindinkább mélyült, hogy a reájuk helyezett tárgyak le ne eshessenek. A héber szöveg homályos.
* 44. Az eredeti szövegalak valószínűleg a Hetvenes fordításban maradt meg: «Majd bevitt engem a belső udvarba, és íme a belső udvarban két kamara volt: az egyik az északi kapu mellett, – homlokzata dél felé nézett, – a másik pedig a déli kapu mellett, – homlokzata észak felé nézett.» E szerint a belső udvarnak északi és déli kapuja mellett kamarák voltak, melyeknek homlokzata a belső udvar felé nézett. A Hetvenes görög szöveg nem beszél énekesekről. – A Vulgáta és a héber szöveg szerint úgy látszik, hogy a keleti kapu mellett is volt ilyen kamara.
* 46. Szádok utódairól L. Kir. II. 15,24; III. 1,8. 38; 2,35. Az Úrhoz járulni annyi, mint a templomban és az oltár körül a szent ténykedéseket végezni.
* 47. A belső udvar (a papok udvara) száz könyök hosszú és ugyanolyan széles négyzet volt. Az oltár az égő áldozatok oltára, mely a belső udvar közepén állt. 48-49. A templom épülete.
* 48. A belső udvartól nyugatra, a keleti kapuval szemben állt a templom épülete. Megmérte az előcsarnokot, a héber szerint: «megmérte az előcsarnok pillérét»; a pillérek mindegyike öt könyök széles volt. A Hetvenes fordítás szerint a templom bejárata tizennégy könyök széles volt, a bejáratnak két belső oldalfala pedig három-három könyök széles.
* 49. A templom előcsarnokának belső hossza húsz könyök, szélessége pedig a Vulgáta és a héber szöveg szerint tizenegy könyök, de a Hetvenes görög fordítás szerint tizenkét könyök; ugyanezen szöveg szerint az előcsarnok feljárata tíz lépcső volt. (A héber szöveg ezt az utolsó számadatot egészen elhagyja.) A templom előcsarnoka előtt két oszlop állt; v. ö. Kir. III. 7,15. 21.
* 41. 1-4. A templom szentélye és a szentek szentje. Az új templom alakja és méretei általában megfelelnek a salamoni templomnak (Kir. III. 6-7. fej.), de Ezekiel eszményi leírást ad, mely minden részletében nagyon kiemeli az új templom szentségét.
* 1. A pillérek a szentély ajtajának egymással szembenéző falpillérei. A versnek homályos utolsó tagja a
* 2. vers gondolatköréhez tartozik. A hajlék a templom szentélyét és a szentek szentjét magába foglaló főépület. Az ajtó nyílásának szélessége tíz könyök (4.95, illetve 5.55 méter – L. 40,5.); az ajtó oldalfalai az ajtó két pillérének észak-déli oldalai. A szentély hossza negyven könyök (19.80, illetve 22.20 méter), szélessége húsz könyök (9.90, illetve 11.10 méter), ami megfelel a salamoni templom méreteinek.
* 3. Az itt említett ajtó a szentélyt és a szentek szentjét köti össze; ennek nyílása hat könyök széles, falpilléreinek szélessége pedig kelet-nyugati irányban két könyök, észak-déli irányban hét-hét könyök. (Az utóbbi adatot legvilágosabban a Hetvenes görög fordítás őrizte meg.) Ajtófalak helyett héb. és Vulg. «ajtók»-ról beszél.) A szentek szentjébe csak az angyal lép be; Ezekiel mint egyszerű pap oda nem mehetett be.
* 4. A szöveg homályos. A szentek szentjének területe húsz könyök hosszú és ugyanolyan széles négyzet.
* 5-26. A templomnak és oldalépületeinek részletes leírása.
* 5. A ház az egész leírásban a templom főépülete; falának szélessége hat könyök. A templom épületét északon, nyugaton és délen összesen három emelet (földszint és két emelet) magas oldalépület (szószerint: «oldal», így a következő versekben is) vette körül, melynek alsó részén a fal négy könyök széles volt.
* 6. Szószerint: «Az oldal épületek pedig: egyik oldal épület a másik oldalépületen volt» stb. Az oldalépületek: a többes szám az oldalépületnek egyes emeleteire vonatkozik. Kétszer harminchárom (így a Hetvenes görög fordítás szerint is), a héber szerint helyesebben: «háromszor harminc», összesen tehát kilencven kamara. Az oldalépítmény a templom falához illeszkedett, úgy azonban, hogy a templom fala emeletről-emeletre keskenyebb lett (Kir. III. 6,6. szerint egy könyökkel), és az így támadt közökön álltak azok az építmények, melyek a melléképületet a templom falához rögzítették, a nélkül, hogy a templom falát át kellett volna törni.
* 7. Az oldalépületnek egyes emeleteit a Vulgáta szerint csigalépcső kötötte össze. (A héber szöveg nem említi a csigalépcsőt; ez az adat Kir. III. 6,8-ból került a Vulgáta szövegébe.) A templom (héb. «a ház») itt a templomnak oldalépülete; ennek felső részén a kamarák szélesebbek, voltak a 6. versben említett kiszögellések miatt.
* 8. A templom főépülete és oldal épülete hat könyökkel magasabban feküdt a belső udvarnál. (L. 40,49.)
* 9. Az oldalépület külső fala egy könyökkel keskenyebb volt a templom falánál. A belső ház a templom főépülete, melyet az oldalépület háromfelől körülölelt. (L. az 5. v. magyarázatát.) A héber szöveg igen homályos; e szerint a vers második fele így szól: «és épígy a köz, mely a templom oldalépületei
* 10. és a kamarák között volt, húsz könyök széles volt, köröskörül», így a. Hetvenes görög fordítás is. E szerint a héberben és a görögben talán az oldalépítmény belső falától a templom épületéig elterülő öt könyök széles szabad térről van szó. –— 10. Az itt említett helyiségek leírása 42,1 skk-ben olvasható.
* 11. Az új templom oldalépületének két bejárata volt, a salamoni temploménak csak egy bejárata volt (Kir. III. 6,8.) A szabad tér (héb. és görög), Vulg. «az imádság (helye)». Az imádság helye Szent Jeromos szerint a papok imahelye volt,
* 12. Nyugati irányban, szószerint: «a (Földközi) tenger irányában»; ebben az irányban feküdt az az épület, melyben valószínűleg az áldozathoz szükséges fát stb. őrizték. A különálló épület helyett a héber szöveg «az elkülönített térség felé fekvő épület»-ről beszél. Ez az «elkülönített térség» húsz könyök szélességben vette körül a templomnak eddig leírt egész épülettömbét. Hossza: az épületnek belső hossza.
* 13. A templom egész épületének és a 12. versben említett különálló épületnek külső hossza egyaránt száz könyök volt;
* 14. ugyanilyen széles volt a templom épületétől keletre (a templom homlokzata előtt) elterülő térség (a belső udvar) is.
* 15. A vers első fele a 12. versben említett különálló épületről szól, második része és a
* 16. vers a templom főépületéről. A rácsos ablakokat (héb.), Vulg. «a ferdén nyíló ablakokat». A templom belsejét mindenütt faburkolat takarta. (A szöveg egyébként homályos.) Figyelemreméltó, hogy Ezekiel a templom leírásában nem említ aranyat vagy más drága anyagot; ezzel is jelzi, hogy az Isten maga lesz az új templomnak legfőbb ékessége. Az ablakok rácsosak (Vulg. zártak) voltak: közbevetett mondat.
* 17. Homályos szöveg. A ház belső része a szentek szentje. A próféta még egyszer összefoglalja, hogy a templom minden része pontos méretek szerint épült.
* 18-20. A templom belső falát faragott kerubok meg pálmák díszítették. A kerubok négy arcából (1,10.) a próféta itt csak a két legnemesebbet említi: az emberi és az oroszlán-arcot.
* 21. A Vulgáta szövege homályos: «A négyszögletes küszöb és a szentély homlokzata egymással szembe néztek». A héber szövegben és a Hetvenes görög fordításban, melyet fordításunk is követ, a 21. vers utolsó része a – 22. vershez kapcsolódik. A görög szöveg az oltár szélességét is megemlíti: két könyök. Az oltár a szentélyben álló tömjénoltár; sarkai annak szarvai. Alakja, a Hetvenes görög fordítás szerint; Vulg. és héb. «hossza». A próféta az oltárt az Úr színe előtt levő asztalnak mondja, mert a 41. fejezet leírásában nem szól külön a kitett kenyerek asztaláról. (Ezt 44,16. említi.)
* 23. A két szárnyas ajtó közül az egyik az előcsarnokból a szentélybe, a másik a szentélyből a szentek szentjébe vezetett. Ezekiel nem említi a díszes függönyt, mely a szentélyt a szentek szentjétől a salamoni és a zorobábeli templomban elválasztotta, mert az egész új templom egyformán szent.
* 24. Mindegyik ajtószárny két egymásra záródó ajtólapra oszlott. (A szöveg homályos.)
* 25. Az ajtókat is kerubok és pálmák farag-ványai díszítették. A vers utolsó részében a fordítás a héber szöveget követi. (V. ö. Kir. III. 7,6.) A gerendázat-nak megfelelő héber szót egyes magyarázók «védőtetőzet»-nek fordítják. A Vulgáta szerint: «ezért tömörebb is volt a fa kívül a csarnok elülső részében».
* 26. A felettük szó csak a Vulgátában olvasható. Rácsos (héb.), Vulg. «ferdén nyíló». A vers utolsó tagjának szövege homályos.
* 42. 1-14. A templom melléképületeinek méretei.
* 1. A külső udvarba, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a belső udvarba». A különálló épületről L. 41,12. Az észak felé fekvő építmény a templomtér északi fala. A kamarák épülete a papok szobáit magába foglaló épület, mely két, egymással párhuzamosan fekvő, de nem egyenlő hosszú részből állt, köztük pedig tíz könyök szélefolyosó volt. (L. 4. v.)
* 2. A papok épületének hossza megegyezett a templom faláéval, szélessége pedig annyi volt, mint a belső és a külső udvar egy-egy kapujának hossza.
* 3. A belső udvarnak húsz könyöknyi területe: L. 41,10. A külső udvarnak kővel kirakott padozatáról L. 40,17. A papok helyiségeit magába foglaló két épület szintén háromemeletes volt. (V. ö. 41,6. 7.) Ott szó a többi szövegekben nem olvasható. A vers vége a Vulgátában így hangzik: «... ahol karzat hármas karzattal volt összekötve».
* 4. A papok épületének két párhuzamos részét tíz könyök széles folyosó választotta el egymástól. A Hetvenes görög fordítás azt mondja, hogy a folyosó szélessége tíz könyök és hossza száz könyök volt.
* 5. A hói szó a többi szövegben nem olvasható. Az 5. vers a héber szöveg szerint így hangzik: «A felső kamarák pedig rövidebbek voltak, mert a karzatok belőlük több helyet vettek el, mint az alsókból és az épületnek középső (kamaráiból) is».
* 6. A karzatok erkélyszerűek voltak, és nem álltak oszlopokon; mindkét erkély az alatta levő emeletnek szélén haladt. Az ötven könyöknyit kifejezés a héber szövegben hiányzik. Elvettek a talajtól (héb.), Vulg. «kiemelkedtek a talajból». A szír szövegben az «a talajtól» szó nincs meg.
* 7. Az ötven könyök hosszú fal (Vulg. «folyosó») a templom belső udvarát a külső udvartól elválasztó falnak egyik része, mely egyúttal a papok épülete északi oldalszárnyának hátsó fala is volt. Ez az épületrész
* 8. ötven könyök hosszú volt, a templom felé néző épületszárnynak hossza pedig száz könyök volt.
* 10. Az udvar falának (Vulg. «folyosójának») széles részén: a két párhuzamos épületszárnyat összekötő épület keleti oldalán, melyben a papok konyhái is voltak (46,19. 20.). A falépítmény a templomterület déli fala; a próféta a templom épületétől délre fekvő papi helyiségekről beszél, melyeknek alakja és méretei megegyeztek az előbb leírt épületcsoport alakjával és méreteivel.
* 11. Berendezésük (héb.), Vulg. «hasonlóságuk». Az ajtókra, vonatkozólag L. 4. v.
* 12. A bejárat megfelel a 9. versben említett bejáratnak. A különálló csarnok megfelel a 8. versben említett, a külső udvar felé fekvő, ötven könyök hosszú épületrésznek. A héber szöveg a 7. versben említett «fal»-ról beszél.
* 13. A fentebb leírt helyiségek a papok számára valók, kik ott költik el az áldozatoknak ama részeit, melyek a mózesi törvény szerint őket illetik meg. (L. Móz. III. 6,16-18; 7,6.) A szentséges dolgok kifejezéssel v. ö. Móz. III. 7,6. Figyelemreméltó, hogy Ezekiel nem említi a főpapot, kinek a mózesi törvény szerint egyedül volt joga a szentek szentjébe belépni. A héber szöveg külön megemlíti az eledeláldozatot is.
* 14. A szent helyen, szószerint: «ott». A papok szent ruházatukban ne menjenek ki a külső udvarba a nép közé, – a héber szerint: a nép számára való (hely)re». V. ö. 44,19.
* 15-20. A templomteret négy irányban övező fal felmérése.
* 15. A belső ház a templom és összes melléképületei. Azt: a szent helynek egész területét, illetve az azt körülvevő falat.
* 16-19. Ötszáz mérővessző háromezer könyök volna; a Hetvenes görög fordítás azonban helyesebben «ötszáz könyök»-nek mondja a fal hosszát minden irányban (v. ö. 20. v.); ugyancsak helyesebb a Hetvenes görög fordításban a – 18. és a – 19. vers sorrendjének felcserélése is.
* A 20. vers összefoglalja a 16-19. vers adatait.
* 43. 1-9. Az Úr dicsősége bevonul az új templomba.
* 1-2. Ezekiel azt látja, hogy az Úr dicsősége ugyanazon a keleti kapun vonul be az új templomba, amelyen a régi templomot népe bűnei miatt egyszer elhagyta (10,19.). Ezekiel itt is megemlíti az Úr bevonulását kisérő mennydörgésszerű zúgást (Hetvenes fordítás: «táborok zaját» – v. ö. 1,24.) és a földet eltöltő ragyogást (1,27. – v. ö. Hab. 3,3–4.), de elhagy minden vonást, mely az 1. fejezetben az Úrnak büntető igazságosságát jelképezte.
* 3. V. ö. 1,4-28; 3,23; 8,1-11, 23.
* 5. Az Isten dicsősége nemcsak a szentek szentjét tölti el, mint a frigysátorban és a salamoni templomban, hanem az új templomnak minden részét.
* 6. Az, aki a házból (a templomból) a prófétához beszélt, maga az Isten.
* 7. A Vulgáta szövegezése szerint az Isten nevében az angyal, a héber szöveg szerint közvetlenül az Úr beszél Ezekielhez, míg az angyal csak a próféta mellett áll. Ez az én királyi székem helye, a Hetvenes görög fordítás szerint: «láttad az én trónom helyét». Az Úrnak királyi széke és lába nyomának helye nem a frigyláda (melyről Ezekiel a templom leírásában nem beszél), hanem az egész templom, az új-szövetségi Egyháznak szimbóluma, melyben az Úr örökké lakik új választott népe (a szellemi Izrael) közepette. V. ö. Jer. 3,17. A vers utolsó része rövid visszapillantás a zsidó népnek és gonosz királyainak hajdani bűneire (erkölcstelenség, bálványozás.). A holttest tisztátalanná tette azt a helyet, ahová ért. – A magaslataik kifejezés a héberben bizonytalan.
* 8. Küszöbüket az én küszöböm mellé építették: királyi palotájukat a templom közvetlen közelébe építették. Salamon óta a királyok palotája a templomtól délre, annak közvetlen szomszédságában állt a Sión hegyén. A vers második felében a próféta visszatekint a templomban folytatott bálványozásra (8,5 skk.), mely kihívta az Úr büntető haragját.
* 9. A messiási javakban csak azok vehetnek részt, akik teljes szívvel az Úrhoz térnek.
* 10-12. Az Úr meghagyja a prófétának, hogy a népnek magyarázza meg az új templom alakját és egész istentiszteleti rendjét.
* 10. Szégyenkezzenek gonoszságaik miatt: a reájuk váró messiási ország nagyszerűségének láttára. Mérjék meg az épületet: fontolják meg az új üdvösségi rendet, melynek az új templom a jelképe,
* 11. A prófétának meg kell magyaráznia a nép előtt a jelképes látomás értelmét, hogy a nép megbecsülje az új üdvösségi rendet, és megtartsa annak parancsait.
* 12. A hegy a Sión hegye; az ennek tetején álló ház (a templom) a messiási ország. V. ö. Iz. 2,2. 3; Mik. 4,1. 2. Az új üdvösségi rendnek legfőbb törvénye, mely minden más törvényt magában foglal, a tökéletes szentség parancsa.
* 13-17. Az égő áldozatok oltára.
* 13. Az oltár a 40,47-ben említett égő áldozati oltár, mely a templom bejáratával szemben, a papok udvarában állt. A próféta az oltár méreteit teljes könyök szerint, vagyis a hosszabb könyök mértéke szerint (40,5. jegyz.) adja meg; egy ilyen könyök 0.555 méternek felel meg. Ezekiel az oltárt alulról felfelé írja le. Az oltár lába körül egy könyök magas és a talajon egy könyök széles foglalat volt. Magassága: a Hetvenes görög és a szír szöveg szerint; a Vulgáta szerint: «árka».
* 14. Az oltár három egymás fölött fekvő részből állt, melyeknek mindegyike egy-egy könyökkel beljebb volt, mint az alatta fekvő rész, s így abból lépcsőszerűen emelkedett ki. Az alsó rész a 13. versben említett alap felett két könyök magas volt, a középső rész négy könyök magas,
* 15. a szorosan vett tűzhely pedig szintén négy könyök magas volt, és belőle négy szarv emelkedett ki. A tűzhely helyett a héber szöveg egyszer «Hárel»-t mond: «az Isten hegye», a Vulgáta és a Hetvenes fordítás pedig háromszor «Áriel»-t (így a héber szöveg is kétszer), mely szót egyes magyarázók «az Isten oroszlánjáénak fordítanak, mások «az Isten tűzhelyé»-nek vagy egyszerűen «tűzhely»-nek. A névre vonatkozólag v. ö. Iz. 29,1. 2., hol Áriel Jeruzsálemnek jelképes neve.
* 16. Az oltár mind a három részének kerülete szabályos négyszög volt : a tűzhelynek hossza és szélessége tizenkét könyök,
* 17. középső részének hossza és szélessége tizennégy könyök, alsó részéé pedig tizenhat könyök volt. A vers utolsó része a 13. versben említett foglalatra vonatkozik. Ezekiel nem említi, hogy az áldozati oltár belsejét milyen anyag (kő vagy föld) töltötte ki, de lépcsőket lát annak keleti részén; ezeket a mózesi törvény a szent sátor oltáránál határozottan tiltotta (Móz. II. 20,26.).
* 18-27. Az égő áldozati oltár megtisztítása és felszentelése.
* 18. Az oltár megtisztítása és felszentelése csak a próféta látomásában történt meg.
* 19. A Szádok ivadékai közül való levita-papokról (héb., Vulg. «papokról és levitákról») L. 40,46; 44,15. A levita-papok a Lévi törzséből való (törvényes) papok, ellentétben a bálványoltárok papjaival. Az oltárt bűnért való áldozattal kell megtisztítani, melyet a papok mutatnak be, de
* 20. az oltár megtisztítását (legalább a Vulgáta és részben a héber szöveg szerint) a látomásban Ezekiel maga végzi, amennyiben az áldozati állat vérével meghinti az oltár négy szarvát, kiszögelléseit és szegélyét.
* 21. Ezekiel a bűnért való áldozatul bemutatott borjút a szentélyen kívül égeti el, hogy ezzel is jelezze a nép bűneinek tökéletes eltávolítását és megsemmisítését.
* 22. Az oltár megtisztítása hét napon keresztül történik; az áldozati állat az első napon borjú, a második és a következő napokon kecskebak.
* 23. A bűnért való áldozatot naponkint egészen elégő áldozat követi (v. ö. Móz. III. 8,18.): egy hibátlan borjú és egy hibátlan kos. Ezekiel nagyon kiemeli, hogy az áldozati állatnak minden tekintetben tökéletesnek kell lennie, hogy ezzel is előre jelezze az újszövetség (isteni) áldozatának végtelen tökéletességét.
* 24. A só a romlatlanságnak jelképe, melyet az áldozatok alkalmával Móz. III. 2,13. is előírt. (V. ö. Mát. 5,13.)
* 25-26. Az oltár felszentelése összesen hét napig tartott; a 25-26. vers összefoglalja a 19-24. v. rendelkezéseit. És szenteljék fel az oltárt, szószerint: «és töltsék meg (az oltár) kezét»; a kifejezés az ószövetségi papszentelésből való (Móz. II. 29,9. héb.).
* 27. Az egészen elégő- és a békeáldozatoknál az áldozati állatnak legnemesebb részeit az oltáron égették el.
Valamennyi magyarázó reámutat azokra a nagy eltérésekre, melyek az Ezekielnél leírt oltárszentelés és a Móz. II. 29; III. 8-ban leírt oltárszentelés közt vannak. Az eltérésnek oka az, hogy Ezekiel leírása prófétai látomás.
* 44-46.
b) Az új templomban folyó istentisztelet.
* 44. 1-3. A külső udvar keleti kapuját állandóan zárva kell tartani.
* 1-2. A külső udvarnak keleti kapuja minden ember előtt, még a fejedelem előtt is zárva marad, tiszteletből az Isten iránt, ki azon keresztül vonult be a templomba (43,1. 2.), de egyszersmind annak jelzésére is, hogy az Isten sohasem fogja többé elhagyni az új templomot, az újszövetségi Egyházat. (V. ö. Mát. 28,20.). Az Egyház liturgiája ezt a két verset a Boldogságos Szűznek örök szüzességére alkalmazza.
* 3. Hogy elköltse eledelét: hogy az áldozati lakomán részt vegyen. A fejedelem a külső északi vagy déli kapun keresztül vonul be a népnek fenntartott külső tornácba, és a külső keleti kapuban foglal helyet, hogy az áldozati lakomán résztvegyen.
* 4-14. Azok a leviták, kik egykor bálványozást űztek, a templom szolgáivá lesznek.
* 4. A ház elé: a templom (keleti) homlokzata elé. Ezekiel látja, hogy az Úr dicsősége nemcsak a szentek szentjét, hanem az egész templomot betöltötte; tiszteletből arcra borul az isteni fölség előtt.
* 5. Az Úr különös nyomatékkal (v. ö. 40,4; 43,10.) hívja fel Ezekiel figyelmét mindarra, amit a templom rendjére és szertartásaira nézve vele közölni fog. Mindezek a rendelkezések az új templom papságától sokkal nagyobb tisztaságot és szentséget követelnek, mint a mózesi törvény kívánt az ószövetségi papságtól. Ügyelj arra, miként kell bemenni a templomba a szentély minden kijáratánál: ellenőrizd ama rendelkezések megtartását, melyek szerint a fejedelemnek, a papoknak és a népnek a templomba lépni szabad.
* 6. Minden gonoszságtokkal: minden eddig elkövetett gonoszságotokkal. A próféta a múltnak törvényszegéseire tekint vissza, ezért mondja Izraelt ellenszegülő háznak. (V. ö. 2,5. 8. stb.)
* 7. Józsue kora óta (Józs. 9,27.) Gábaon lakói, illetve ezeknek utódai végezték az alacsonyabb szolgálatokat az Úr szentélyében. Idővel más pogányokat (körülmetéletlen testűeket) is alkalmaztak ezekre a szolgálatokra, bár ezek a legtöbb esetben gonosz életűek (körülmetéletlen szívüek) is voltak. Ezáltal a zsidók megszegték az Úrral kötött szövetséget.
* 8. Keserű szemrehányás: a hajdani papok és leviták magukra nézve megalázónak tekintették a szentély törvényeinek megtartását. A 11. v. alapján arra gondolhatunk, hogy a papok és a leviták az előbbi versben említett pogányokra bízták az áldozati állatok leölését.
* 9. Az új templom rendje semmiféle pogánynak (tisztátalan lelkűnek) sem engedi meg, hogy a szent helyen az Úrnak szolgáljon.
* 10-11. A templomnak alacsonyabbrendű szolgálatára az Ezekielnek adott látomás azokat a levitákat (papokat) rendeli, kik Izrael bálványpzása idejében az Úrtől eltántorodtak (v. ö. Kir. IV. 23,9.), és
* 12. a népnek rossz példát adtak.
* 13. Az Istenhez közeledni = papi ténykedéseket végezni (40,46.). A szent dolgok itt, úgy látszik, olyan áldozati húst jelentenek, melynek élvezete a papoknak volt fenntartva.
* 14. Azok a leviták, kik hajdan bálványozást űztek, Ezekiel látomásában a templom ajtónállói és egyéb alacsonyrendű szolgái lesznek.
* 15-31. Az új templom papjait kötelező törvények. Ezekiel az új templom papjaitól igen magasfokú tisztaságot követel.
* 15. Azok a levita-papok pedig, Szádok fiai, a Vulgáta szerint: «Azok a papok és leviták pedig. Szádok fiai». L. 40,46. magy.; 43,19. A próféta a Szádoktól származó törvényes levita-papokat, kik az Úrhoz hívek maradtak, ellentétbe állítja a bálványoltároknak legtöbbször nem is Lévi törzséből való papjaival. Az Isten színe előtt állni – szent (papi) ténykedést végezni (13. v.; v. ö. 40,46). Az áldozati állatok haja és vére az ószövetségi áldozatok legbecsesebb része volt.
* 16. Az asztal (a szentélyben) a kitett kenyerek asztala.
* 17-18. A gyolcs a legtisztább anyag, mely találó jelképe a papságtól megkívánt testi-lelki tisztaságnak. A gyapjúszövet a mindennapi életben viselt ruha anyaga volt. Az izzadtság az embert már többé-kevésbbé tisztátalanná teszi.
* 19. A papok ne menjenek a nép közé szent ruhájukban, hogy levitikus szentségüket ne közöljék embertársaikkal. (V. ö. 42,14.) A tilalomnak alapja a régieknek az a hite, hogy a «szent» és a «tisztátalan» dologgal egyaránt nagy óvatossággal kell bánni, mert a velük való visszaélés egyformán veszélyes lehet. (A próféta tehát itt nem beszél az erkölcsi értelemben vett szentségről.) Az oltárra és az áldozatra vonatkozólag hasonló tilalom olvasható Móz. II. 29,37; 30,29-ben.
* 20. A fejnek leborotválását (kopaszra nyírását) már Móz. III. 19,27; 21,5. is tiltja, mint a gyásznak a pogányok közt szokásos jelét. Ezekiel ezenkívül azt is megtiltja, hogy a papok szabadon megnövesszék hajukat, és annak illő ápolását kívánja.
* 22. A házassági törvény szigorítása. Móz. III. 21,13. 14. csak a főpaptól követelte meg, hogy szüzet vegyen feleségül; a papoknak megengedte, hogy bármilyen tisztességes izraelita leányt vagy özvegyasszonyt vegyenek el feleségül (Móz. III. 21,7.). Ezekiel az összes papoktól megkívánja, hogy csak szűz vagy papnak az özvegye legyen a feleségük.
* 23. A papok legyenek a népnek tanítói a szent szertartásokra vonatkozó kérdésekben,
* 24. legyenek a népnek ítélő bírái (v. ö. Móz. V; 17,8; – a Hetvenes görög fordítás szerint: «a vérbűnökben»), és tartsák meg az Úr ünnepeit.
* 25. V. ö. Móz. III. 21,1-4. A papok csak legközelebbi vérrokonuk holttestéhez közeledhetnek, mert a halál a bűnnek legnagyobb földi büntetése, és a papnak távol kell maradnia mindattól, ami a bűnnel összefügg. Ezért még a legközelebbi vérrokonnak holtteste is megfertőztette a papot. Kinek még nem volt második férje, a héber szerint: «kínek még nem volt férje».
* 26. V. ö. Móz. IV. 19,11. Megtisztulása után a papnak még hét napig távol kell maradnia a szentélytől, és ezután
* 27. a szentélybe való első belépése előtt bűnért való áldozatot kell bemutatnia.
* 28. Örökrészük pedig ne legyen, a többi szövegek szerint: «Ami pedig örökrészüket illeti». Ezekiel látomásában nem szerepelnek a papi városok; a papok lakóhelye a szentély körül van (45,4.).
* 29-30. Ezekiel feltételezi, hogy olvasói a mózesi törvény intézkedéseit jól ismerik. Elsőszülött helyett a héber szöveg «első termés»-ről beszél, ételek helyett pedig daráról, vagy belőle készült tésztáról.
* 31. L. Móz. V. 14,21. (Ez. 4,14.)
* 45. 1-8. Az ország felosztása alkalmával a papoknak és a fejedelemnek jutó rész.
* 1. Az ország eszményi felosztását Izrael tizenkét törzse között a 48. fejezet írja le. A megkezditek szó a héber és a görög szövegben nem olvasható. Az Úr számára elkülönítendő adomány itt az a terület, amelyen a templom áll, és ahol a papok meg a leviták laknak. A szöveg a mértékegységet nem említi; némelyek könyökre (kb. 50 cm), mások mérővesszőre (kb. 3 méter) gondolnak. (V. ö. 42,15 skk.) A Hetvenes görög fordítás szerint a szent terület húszezer mérték széles ; ennek fele a papoké, fele a levitáké. (V. ö. 3. és 5. v.)
* 2. A vers első felében a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szószerint: «És az egész részből egy köröskörül ötszázszor ötszáz (mértéknyi) négyszög legyen a szentélynek való». Az Úrnak szentelt országrész közepén 500 X 500 mérték (könyök) nagyságú területen a templom áll (42,20.), melynek külső falát még ötven könyök széles szabad tér veszi körül minden oldalon.
* A 3. vers az 1. versben olvasható parancsot részletezi. Ezen legyen a templom: a szentek szentje; Ezekiel eszményi leírása szerint a szorosan vett templom és a Szentföld közt nagyszerű hasonlatosság van : amint a templomnak van szentek szentje, szentélye és (kettős) udvara, úgy a Szentföldnek is a legszentebb része – mintegy a szentek szentje – a templom, szentélye az ezt északon és délen körülvevő papi és levita-terület, (kettős) udvara pedig Jeruzsálem és Izrael többi törzseinek birtoka.
* 4. Az ország szent része az 1. vers szerint elkülönítendő terület. 44, 28. szerint ez a terület az Istené, ki azt lakásul adja papjainak és levitáinak. Legyen ez ... szent helye a szentélynek: L. a 3. vers magyarázatát.
* 5. A húsz kamara a templom épületében van; a Hetvenes fordítás szövege azonban «a leviták lakásául szolgáló városok»-ról beszél. (V. ö. Móz. IV. 35,2 sk.)
* 6. A város a Szentföld fővárosa, az eszményi Jeruzsálem; területének hossza huszonötezer, szélessége pedig ötezer mérték. – 48,8. szerint ez a terület a papok és a leviták lakóhelyétől délre feküdt. A Szentföld eszményi felosztása szerint Jeruzsálem a jövőben Izrael összes törzseinek közös birtoka lesz.
* 7. Itt erős eltérés van a hajdani állapottól. A babiloni fogságot megelőző időkben a királynak nem volt külön területe; Ezekiel leírása a fejedelemnek juttatja a szent területtől és a főváros területétől nyugatra és keletre eső országrészt az ország nyugati és keleti határáig, a Földközi-tengerig és a Jordánig. Az új intézkedés megokolása a
* 8. versben olvasható: a fejedelmek ne szoruljanak Izrael fiainak javaira, és ne terheljék meg őket igazságtalan adókkal. A fejedelmek: a többes szám Izrael jövendő uralkodóinak egész sorozatára vonatkozik.
* 9-12. Igazságos mértékek.
* 9. Az intelmek bevezetésével v. ö. 44,6. Ezekiel itt olyan erkölcsi intelmeket ismétel meg, aminők a régi próféták könyveiben számtalanszor olvashatók. Az utolsó felszólítás a 7-8. verssel függ össze.
* 10. Az éfa a szilárd anyagok mérésére szolgáló űrmérték volt, a bát-tal pedig a folyadékokat mérték;
* 11. mindkettőnek terjedelme ugyanaz volt: valószínűleg 36.4 liter. A kór helyett a héber szöveg a «chómer»-ről beszél; ennek tartalma tíz bát, illetve tíz éfa.
* 12. A siklus (héb. «sekel») súlymérték volt, melyet a pénz mérésére is használtak. Egy sekel körülbelül 14.55 grammnak felelt meg; a gera (Vulg. «obulus») a legkisebb súlymérték volt. Egy minában hatvan sekel volt. A 12. vers utolsó tagja a héber szerint valószínűleg azt jelenti, hogy a zsidók használjanak 20, 25, 15 sekel és egy mina súlyú mértékeket.
* 13-17. A nép adói és a fejedelem áldozatai.
* 13-14. Át kell adnotok: a fejedelemnek. Egész Izrael némi csekély adót fizet a fejedelemnek, aki abból fedezi az áldozatok költségeit. A mértékekre nézve L. a 11-12. v. magyarázatát.
* 15. A héber szöveg kos helyett «aprómarhá»-ról beszél. Melyet Izrael nevel, a héber szerint: «Izrael kövér legelőiről».
* 17. A fejedelemnek kötelessége, hogy az ünnepeken parancsolt áldozatokról gondoskodjék.
* 18-25. Az egyes ünnepekre rendelt áldozatok.
* 18-19. Az újév napján bemutatandó áldozat. (V. ö. Móz. IV. 28,11-15.) A belső udvar kapuja valószínűleg mind a három kaput jelenti. A mózesi törvény nem szól arról, hogy az áldozati állat vérével a templom ajtófélfáját és a belső udvar kapuját vagy kapuit is meg kellene kenni; Ezekiel ezzel a szertartással az új templomnak kiváló szentségét jelképezi.
* 20. A hetedik hónapban, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a hetedik hónap első napján». Ezekiel nem említi az engesztelés napját, mely a mózesi törvény szerint évről-évre visszatért a hetedik hónapban. V. ö. Móz. III. 16; IV. 29,7-11. A mózesi törvény csak a tudatlanságból vagy tévedésből (rosszakarat nélkül, gyarlóságból) elkövetett bűnökért ismert engesztelő áldozatot; a szándékos súlyos törvényszegésekre halálbüntetést szabott.
* 21. Igen jellemző, hogy a fáze (= pászka) ünnep áldozatainak leírásában Ezekiel nem említi a mózesi törvényben oly fontos húsvéti bárányt.
* 22-24. Az Ezekielnél olvasható húsvéti áldozati törvény teljesen elüt a mózesi törvény parancsaitól; v. ö. Móz. IV. 28,16-31. – Ezekiel az ünnepek sorozatában elhagyja a pünkösdi ünnepet, mely az ószövetségi törvényhozásnak emléknapja.
* 23. Az ünnep hét napján (héb.), a Vulgáta szerint: «a hét nap ünnepén».
* 25. Az ünnep a sátoros ünnep. A sátoros ünnep áldozatai szintén nagyban eltérnek Móz. IV. 29,12-38. rendelkezéseitől. Ezekiel nem említi az ünnep nyolcadik napját, de az egész szakaszban nagyon kiemeli az ételáldozat fontosságát.
* 46. 1-3. A fejedelem bevonulása a templomba.
* 1. A külső udvar kapuja az Úr bevonulása után állandóan zárva maradjon (44,1. 2.), a belső udvarnak kelet felé néző kapuja azonban szombatonkint és az egyes hónapok első napján (= az újhold napjain) napestig nyitva legyen.
* 2. A fejedelem a külső udvar északi vagy deli kapuján át vonul be a külső tornácba, és a belső udvar keleti kapujának csarnokán (40,33. 34.) átvonulva, annak a belső udvar felé néző küszöbén foglal helyet az istentisztelet alatt. A fejedelem áldozatait már 45,17. megemlítette; ezeknek részletes leírása 46,4-15-ben olvasható.
* 3. A föld népe (az egyszerű nép) a keleti kapunak a külső udvar felé fekvő bejáratánál gyűlt össze, hogy ott imádkozzék és onnan szemlélje az áldozatok bemutatását.
* 4-15. A fejedelem áldozatai. Az összes áldozatok igen sokban eltérnek a mózesi törvényben előírt áldozatoktól. V. ö. a mózesi törvénynek a következő versek magyarázatában idézett helyeivel. Ezekielnél az összes ünnepi áldozatok költségét a fejedelem viseli (45,17.).
* 4-5. A szombatnapon bemutatásra kerülő áldozatokról L. Móz. IV. 28,2-10. Amennyi kezétől telik: amennyit adni akar.
* 6-7. A hónapok első napjának (= az újhold napjának) áldozatairól v. ö. Móz. IV. 28,11-15.
* 8. A fejedelem bevonulása a templomba; v. ö, 2. v. A fejedelem ne lépjen esetleg be a belső udvarba, amikor kivonul, hanem ugyanazon az úton (a belső keleti kapun) át menjen vissza a külső udvarba, és a néppel együtt menjen ki a templomtérről.
* 9. A kapuk a külső udvar kapui. Az egyszerű nép is tartson rendet, amikor a templom (külső) udvarába megy imádkozni és onnan távozik.
* 10. A fejedelem is a külső udvarnak északi vagy déli kapuján át távozik a templomból, de ugyanazon az úton, amelyen bevonult (8. v.).
* 11. A gyülekezés napjai az ünnepnapok. Az ünnepek a 45,21-25-ben említett fáze és sátoros ünnep.
* 12. A próféta önkéntes áldozatokról beszél, melyeket a törvény nem parancsolt meg. A fejedelem mindig a belső udvar keleti kapujában vesz részt az istentiszteleten (2. v.), de hétköznapokon ezt a kaput be kell zárni. (V. ö. 1. 2. v.)
* 13-15. A mindennapi áldozat. V. ö. Móz. IV. 28,3-8. Figyelemreméltó, hogy Ezekiel nem említi a mózesi törvényben oly nagy szerepet játszó mindennapi esti áldozatot (Móz. IV. 28,8.), és hogy a reggeli áldozatot
* 15. törvényes, állandó és örök áldozatnak mondja.
* 16-18. A fejedelem ajándékai. – V. ö. 45,7. A maga birtokából, így a Hetvenes görög fordítás; Vulg. és héb. «az ő örökrésze». A fejedelem a saját birtokából fiainak végérvényesen adhat ajándékot, de az alattvalóinak adott ajándék a rabszolga felszabadulásának esztendejében (Móz. II. 21,2; III. 25,10; Jer. 34,8. 15. 17.) visszaszáll a fejedelemre, hogy a királyi család birtoka ne enyésszék el. Így a fejedelem nem lesz kénytelen Izrael népét sanyargatni. A próféta azt a gondolatot fejezi ki, hogy amint a rabszolga bizonyos idő múlva visszanyerte szabadságát, úgy a föld is visszakerül a fejedelem birtokába.
* 19-24. Az áldozati lakomák elkészítésére szolgáló konyhák.
* 19-20. A papok konyhái a belső udvarnak legnyugatibb részén, a templom épületétől északra és délre feküdtek (42,10.). A papok az áldozati állatoknak őket megillető részét nem vihették ki a nép közé, hogy annak szentségét ne közöljék a néppel; L. 44,19. magyarázatát.
* 23. A második helyen említett fal szó (héb.) helyett a Vulgáta «csarnok»-ot említ.
* 24. Az Úr házának szolgái a leviták. A nép áldozatai a nép számára való áldozati lakomák a békeáldozatok bemutatása után.
* 47-48.
c) A Szentföld új feloszlása.
* 47. 1-12. A templom küszöbe alatt fakadó csodálatos forrás, mely hatalmas folyammá lesz. – A folyam partján álló csodálatos fák. V. ö. Jel. 22,1. 2.
* 1. A ház kapuja a templom belső udvarának kapuja. A próféta látomásában a csodálatos forrás a templomban fakad és annak küszöbe alatt bugyog ki; innen a templom belső udvarának déli (jobb) oldala felé folyik, az égő áldozati oltártól dél felé.
* 2. Mivel a templom külső udvarának keleti kapuja állandóan zárva van (44,1. 2.), az angyal Ezekielt az északi kapun viszi ki és a templom területének külső fala mellett vezeti körül a keleti kapu külső részéig, ahol a próféta ismét látja a csodálatos vizet.
* 3-5. Az angyal négy ízben mér a folyó hosszában ezer-ezer könyöknyi távolságot; a víz mélysége minden szakaszban rohamosan nő.
* 6-7. V. ö. 12. v.
* 8. A templomban fakadó forrás vize délkeleti irányban Júda sivatagja és a Jordán völgye felé folyik, hogy végül a Holttengerbe ömöljék,
* 9. melynek vizeibe életet visz, úgy, hogy
* 10. a Holttenger számtalan fajta halban fog bővelkedni. Engáddi (a mai Ain-Dzsidi) a Holttenger nyugati partján fekszik; az ószövetség korában széliéiről volt híres. Engállím helyett a héber szöveg «En-Egláim»-ot mond, mely város Szent Jeromos szerint a Jordán torkolatánál feküdt. A Holttengernek egész nyugati partján halászattal fognak foglalkozni, oly nagy lesz annak halbősége. A nagy tenger a Fölközi-tenger.
* 11. Tócsáiban (héb.), a Vulgáta szerint: «partjain». Ahová a csodálatos forrás vize nem ér, ott nem lesz élet. A só itt nem a romlatlanságnak jelképe, hanem a próféta arra céloz, hogy a só mindent kiszárít és terméketlenné tesz.
* 12. L. 7. v.
A templomban fakadó forrás, mely mindenüvé életet visz és a természet rendjét oly csodálatos módon megnemesíti, az újszövetség gazdag kegyelmi életét jelenti. A csodálatos fák a kegyelem hatásait szemléltetik a lélekben, de egyúttal az újszövetség szentségeinek is jelképei, melyek gyógyulást hoznak a bűnből, és a lélek kegyelmi életét táplálják. Ahová a megszentelő malaszt el nem jut, ott bűn és halál uralkodik.
* 13-23. A Szentföld (eszményi) határai. V. ö. Móz. I. 15,18; II. 23,31; IV. 34,3-12; Józs. 1,4.
* 13. A Szentföldet Izrael tizenkét törzse (az újszövetség választott népének, az Egyháznak előképei) közt kell felosztani, bár a történelem tanúsága szerint a legtöbb törzs az asszír fogságból sohasem tért vissza. Ez is azt mutatja, hogy Ezekiel leírása jelképes természetű. Józsefre kettős sors esik: Efráim és Mánássze Józsefnek fiai voltak (Móz. I. 41,50-52; 48,13-22.).
* 14. Miatta emeltem esküre kezemet, hogy atyáitoknak adom: L. Móz. I. 12,7; 13,15; 15,18; 26,4; 28,14; V. 12,20; 19,8; 34,4; v. ö. Kir. III. 4,21; Krón. II. 9,26.
* 15-16. Az itt említett városok valószínűleg Damaszkus környékén feküdtek.
* 16. Ernát (héb. «Hamat») Damaszkustól északra, az Orontes folyó mellett fekvő híres ókori város. Középső-Hászár (héb.), Vulg. «Tikon háza». Aurán a Jordántól keletre fekvő vidék, Damaszkustól délre.
* 17. Hászár-Énon (héb.), Vulg. «Énon udvara», talán a Jordán forrásvidékétől keletre feküdt. A Szentföldnek eszményi északi határa a Földközi-tenger és Damaszkus vidéke közt húzódik el.
* 18. A Szentföldnek eszményi keleti határa a Jordán-folyó; Aurán, Damaszkus és Gálaád ettől keletre fekszenek, Izrael országa pedig nyugatra.
* 19. Tumor a Holttengertől délre fekvő város. A kádesi Perelés vize: L. Móz. IV. 20,1-13. A Folyó a Szentföldnek és Egyiptomnak határfolyója, a mai Wádi el-Áris (Móz. IV. 34,5.).
* 20. A határ a 19. versben említett déli határ. A Szentföld nyugati határa a Wádi el-Áristól az emáti bejáróig a Földközi-tenger.
* 22-23. Itt nagy eltérés van a mózesi törvénytől, mely a Szentföldön csak a zsidóknak biztosított birtokot. Az Ezekielnél olvasható parancs kitűnően illik az újszövetség kegyelmi rendjébe, mely nem ismer különbséget zsidók és pogányok közt az Isten országában. V. ö. Szent Pál tanításával a Rómaiakhoz, a Galatákhoz és az Efezusiakhoz írt leveleiben (főleg Róm. 10,12; Ef. 2,14. 19-22. és a Galatákhoz írt egész levélben).
* 48. 1-29. A Szentföld felosztása Izrael törzsei között. – A papok, a leviták és a fejedelem birtoka. Ezekiel látomásában az egyes törzsek északról dél felé szabályosan egymás mellett helyezkednek el úgy, hogy hét törzs: Dán, Áser, Neftáli, Mánássze, Efráim, Rúben és Júda a szent helytől északra nyer birtokot, Júda és Benjámin közt az országnak szent adománya terül el, mint 25.000 X 25.000 mérték nagyságú négyzet, amint azt 45,1-8. megszabta. A szent területtől délre következik egymásután Benjámin, Simeon, Isszákár, Zábulon és Gád (összesen öt törzs) birtoka. Az egész leírás a messiási országot jelképezi, melynek középpontjában gyermekei között az Isten lakik.
* 1-7. A szent helytől északra lakó törzsek felsorolása.
* 1. L. 47,15-17. Hászár-Énán (héb.), Vulg. «Énán udvara».
* 8-22. A papok, a leviták és a fejedelem birtoka: L. 45,1-8.
* 8. A mérték nagyságára nézve L. 42,16-19. magyarázatát.
* 11. L. 44,15.
* 14. Az ország szent részét senkire sem szabad átruházni.
* 16. A szent város 4500 mérővessző (13.635 vagy 14.985 km) hosszú és ugyanolyan széles négyzet területen fekszik,
* 17. melyet minden oldalon 250 mérővessző (757 vagy 832.50 m) széles külterület vesz körül, hogy a szent résztől elválassza.
* 18. A még fennmaradó terület szélessége 5000 mérővessző (15.150 vagy 16.650 km), hosszúsága pedig 10.000 mérővessző (30.300 vagy 33.300 km), a város területétől keletre és nyugatra; ennek a résznek termése a szent város lakosait illeti meg.
* 19. V. ö. 45,6. A város munkásai annak lakói.
* 20. A 8-19 versben olvasható rendelkezések összefoglalása.
* 21. Ami pedig még fennmarad: a 25.000x25.000 mérővessző nagyságú négyzettől keletre és nyugatra az ország határáig, a Jordánig és a Földközi-tengerig terjedő terület.
* 22. A leviták birtokától, kiegészítendő: «és a papok birtokától (kezdve)». Az ország szent része Júda és Benjámin törzsei közt fekszik.
* 23-29. A szent résztől délre lakó öt törzs birtoka.
* A 28. verssel v. ö. 47,19.
* 29. A Szentföld felosztására vonatkozó parancsok összefoglalása.
* 30-35. A szent város kapui. – A város új neve. V. ö. Jel. 21,12. 13.
* 30-34. A szent városnak minden oldalon három kapuja van, melyek Izrael törzseinek nevét viselik.
* 35. Az Úr vagyon ottan (héb. «Jáhve sámmá») név megfelel a Messiás nevének: «Emmánuel» = (Az Isten velünk, – Iz. 7,14.), és felségesen kifejezi azt a gondolatot, hogy az Isten a világ végéig földi Egyházával marad. (Mát. 28,20.)