EZDRÁS ELSŐ KÖNYVE.
Ezen könyv szerzője Ezdrás, Száraiás főpap (Ezdr. I. 7,1. Kir. IV. 25,18.) unokája, Istentől ihletett s a törvényben igen jártas férfiú, miért serény irástudónak is neveztetik (7,6.). E könyvnek 1–7. fejezetében leirja a zsidók egy részének (Júda és Benjamin nemzetségének) visszajövetét a babiloni fogságból Jerusalembe, és a templom isméti fölépűlését és befejezését, mely az elégördűlt akadályok daczára is megtörtént; ezen események folyama húsz évet foglal magában, úgymint Círus uralkodásának első évétől (világ ter. u. 3468. Kr. e. 536. évtől) Darius Hisztaszpesz király hetedik éveig (világ ter. u. 3489. Kr. e. 515. évig). A hetedik résztől végig elbeszéli saját tetteit, a zsidók második telepének az ő vezetése alatt történt visszajövetét a hosszúkezű Artaxerxes király hetedik évében; (világ ter. 3547. Kr. e. 457. évb.) a mózesi istenitiszteletnek és Izrael országának helyreállitását. – Valamint a zsidó úgy a keresztény egyház is kezdettől Ezdrást tartotta e könyv szerzőjének.
Babilonban, országlásának első évében. Előbb már 28 évig uralkodott Persiában. Ő volt alapítója a nagy persa világuralomnak, mely az asszíriait és kaldeit követte, s utána a görög következett Sándor alatt. Ő majdnem az egész akkori művelt világ fölött uralkodott.
Lásd 1-ső jegyz.
az igaz Isten.
Ezdr 1,4
azok t. i. kik fogságra vitettek és gyermekeik, kik önként visszamenni nem akartak.
a ki t. i. fölmegy.
a templom számára (4. v.).
Ezdr 1,8
A héber szerint: Mitridatesnek, a kincstárnoknak keze által.
Szasszabázár persa név Zorobabel helyett (Ezdr. I. 2,2.), ki a zsidóknak vezére s a templomnak újra fölépítője volt. Lásd Zak. 4,9. Ezdr. I. 3,2. 5,2.14.) Ez Dávid utódja volt (Máté 1,12.) és persa helytartó Júdeában.
áldozathoz való kés.
A 9. és 10. versben kevesebb van, valószinűleg mivel ott csak a jelesebbek említtetnek.
Júdeának, vagy Kaldeának, a hol fogva voltak.
Ezdr 2,2
a vezérrel. Ezdr. I. 1,8.
Ezdr 2,2
a főpap.
Ezdr 2,2
valószinűleg különböző Ezdrás második könyvének szerzőjétől. Vesd össze Ezdr. II. 7,5.7.
Talán a ki Eszter 2,3.-ban említetik, ki később ismét visszatért Szúszába.
maradékai.
A héber szerint: Jesua.
Nébo (Nábo) város lakosainak utódjai. Lásd Ezdr. II. 7,33.
Három város neve Benjamin nemzetségében. Lásd Krón. I. 8,12.
azaz: ajándékozottak, a szentély szolgái. Lásd Krón. I. 9,2. Józ. 9.
Lásd Kir. III. 4.
Ezdr 2,59
kaldei városok nevei.
a következők. Azon izraeliták utódaiknak tartattak, kik Szalmanaszár alatt vitettek az asszíriai fogságra; ezek elvesztették nemzetséglajstromjokat s igy Izraeltől származásukat nem tudták bebizonyítani.
leányai nevéről, azaz, Berzellai nevéről.
Ezdr 2,63
azaz: a kormányzó vagy helytartó, valószinűleg Zorobabel, valamint e nevet Nehemiás is viselte. Lásd Ezdr. 8,9. 10,1.
Ezdr 2,63
a papok áldozatrészéből.
A héber szerint: mignem pap támad Urimmal és Tummimmal (Móz. II. 28,30.), ki azáltal Istent e papok felől megkérdezze. A babiloni fogság után nem nyilatkozott Isten e szent sors által, azért nem volt oly pap.
a fön előadott szám összesen csak 29,818; a felül valók hihetőleg a tíz nemzetségből teltek ki, s itt nem tétettek a számba, mivel származásukat nem tudták kimutatni.
Ezdr 2,69
Lásd Krón. I. 29,7.
Lásd Kir. III. 10,17.
a főpap, Száraiás unokája. Kir. IV. 25,18.
régi helyére.
Lásd Móz. III. 23,34. s köv. Móz. IV. 29,12–38. Az első, vagyis Nizan (marczius) hónapban indultak ki. Hat hónap telt el részint az úton, részint az új megtelepedésnél az országban. S mivel a hetedik hónapban a törvény szerint sátoros ünnepet kellett tartani, ezzel kezdték meg vallási ünnepeiket. A hála és szeretet mily érzelmeit költhette fel bennök ez ünnep, melyet atyáik honában először ismét megtarthattak.
Ezdr 3,8
a világ ter. u. 3469. Kr. e. 535. évb.
hogy felügyeljenek s az épitőket ösztönözzék.
Némelyek szerint: Cedmihel fiai, Odovia fiai. Ezdr. I. 2,40.
az általa készitett zsoltárokkal.
Ezdr 3,12
és láthatták is, mert csak 53 évvel előbb rontatott az le (lásd Kir. IV. 25,9.) Kr. e. 588. óta. A fogság 70 éve az első elhurczoltatástól számitandó (Kir. IV. 24,1.)
Ezdr 3,12
mert észrevették, hogy ez a második templom az elsőnek fényéhez nem lesz hasonló. Valóban hátrább is állt az elsőnél, mind a mellett, hogy később Heródes király épitései által terjedelemre nézve nyert. Hasonlóképen mondható ez a lelki templomról, a keresztény anyaszentegyházról is, melynek amaz előképe volt (Pét. I. 2,5.). Kezdetben, mikor még kisebb volt terjedelemben, annál gazdagabb volt hiveinek erényeiben. Most pedig terjedelemre nézve ugyan nagyobb, de aránylag nincsenek erényekben annyi dús hivei.
kik nem látták az első templomot. Egyébiránt Aggeus próféta is (2,10.) gerjeszté és nevelé örömüket, azt jövendölvén, hogy e második templom dicsősége felül fogja múlni az elsőét, mi annyiból teljesűlt, mert Krisztus abban lépett föl és tanított.
A szamaritanusok (Kir. IV. 17,24. s köv. Vesd össze alább 4. 9. 10. v.).
Ezdr 4,2
ezen Istennek. Lásd Kir. IV. 17,32. köv.
Lásd Kir. IV. 17,24. 19,37.
együtt, közösen a pogányokkal, mint a szamaritánusok is szintén azok voltak.
Ezdr 4,5
megvesztegették a persa király tanácsadóit a zsidók ellen.
Ezdr 4,5
a zsidók szándékát.
Ezdr 4,5
még hátralevő napjaiban.
Darius, Hisztaszpesznek fia, ki mindjárt Cambízes, Círus fia után kezdett uralkodni, vil. ter. u. 3483. Kr. e. 521. évb., tehát az akadály (Ezdr. I. 3,8.) 14–15. évig tartott.
Círus fia, ki különben Cambízesnek neveztetik; a persa uralkodók gyakran viseltek két nevet.
Ezdr 4,7
Ezen Artaxerxes (nagy harczoló) itt valószinűleg az a név, melyet a mágus Oropasztesz, ki magát Cambízes testvérének, Szmerdisznek adá ki, és öt hónapig uralkodott, trónraléptekor fölvett.
Ezdr 4,7
A héber szerint: aramei, tulajdonképen kaldei nyelven, mint alább 8. vers. Az aramei nyelv szírus és kaldei szólásmódra oszlott, s ez utóbbi szerint beszéltek Babilonban.
kaldei nyelven. A nevezett személyek tették föl a levelet a mint annak Reum és Szamszai által (8. v.) végrehajtani kellett.
Ezdr 4,8
„Beelteem“ némelyek szerint, főjegyző.
A nevezett személyek készitették és hitelesítették a levelet; s mint ilyeneket teszi Ezdrás a levél homlokára.
Dina előljárói; a többi ott nevezett népek azon telepek, melyeket Szalmanaszár Szamariában telepített meg, kik az ott maradt zsidókkal a szamariai népet tették. Ezek előljáróinak volt része a levélben.
Ezdr 4,10
Ez valószinűleg más neve Aszor-Haddannak (2. v.) vagy Szalmanaszárnak.
Ezdr 4,10
az Eufratesen; Szamariában s a tiz nemzetségből álló ország egyéb tartományaiban.
a 9.10. vers teszi a levél föliratát.
a kaldeusban (mert a 8-ik verstől egész 6,18.-ig e könyv kaldei nyelven van írva, valamint a 7,12–26. is), nincs köszöntés, de alatta értendő.
a kald. szerint: alapokat rakván.
kárára lesz a királyi kincstárnak.
megemlékezvén a kenyérről, melyet a király szolgálatában eszünk, fizetésünkről. A só a régi korban sokszor használtatik fizetés gyanánt, innen a salarium a latin sal-tól.
Némelyek szerint a kaldeusban: fölbontatott és elolvastatott; mások szerint: persa nyelven tolmácsoltatott.
a történetkönyvek átvizsgálását.
Dávid és Salamon. Lásd Kir. III. 2,24. stb.
Ezdr 5,1
Lásd Agg. 1,1.
Ezdr 5,1
unokája. Lásd Zakar. 1,1.
lelkesítették őket a templomépítésre. Valószinűleg akkor léptek föl, miután Artaxerxes, az ál-Szmerdisz meghalván, kormányának minden rendelete megsemmisíttetett, s így Círus parancsa a templomépités iránt ismét teljes erejébe lépett.
buzdítván őket.
persa helytartó.
Ezdr 5,5
azaz: habár azok nevét, kik az épitést kezdék, kijelentették, mégis az isteni gondviselés őrködött a zsidók előljárói fölött, hogy nem gátoltattak az épitésben.
Ezdr 5,5
a szamaritanusok.
Ezdr 5,5
abban egyeztek meg.
a zsidók.
Ezdr 5,6
A kald. szerint: az ők; többesben.
Ezek szamariai telepek voltak (Ezdr. I. 4,9.) Közőlük talán azért választattak a kormány tanácsosai, mert igen számosan lehettek.
Ezdr 5,8
a pogányok is nagy Istennek tartották Jehovát.
Ezdr 5,8
azaz: oly kőből, melyet már nem kell faragni, négyszegű kőből.
Lásd Kir. III. 6,6.
a kik hatalmat adtak.
Lásd Ezdr. I. 1,8.
a tisztviselők nem említik az épités iránti tilalmat, mely az ál-Szmerdisz által adatott ki; valószinűleg mivel azt magok is érvénytelennek tartották.
Ezdr 5,17
a titkos levéltárban.
Szerencsés fejedelmek, kiknek oly szolgáik vannak, kik a nélkül, hogy uraik iránti kötelességeiket megszegnék, mindent elkövetnek, hogy az Isten dicsőségét és az alattvalók javát előmozdítsák.
Ezdr 6,2
hol a persa királyok nyári palotája volt.
a medusok.
Itt a szentélyről, a templomházról van szó. Az itt előadott mértékek nagyobbak az első temploméinál (vesd össze Kir. III. 6,2.); de ezek, úgy látszik, nem elhatározó szabályúl, hanem annak kijelölésére adattak, mely mértéket ne haladjon túl a templom.
Ezdr 6,4
Lásd Ezdr. I. 5,8.
A kald. szerint: és egy rendet fából. Itt azon falról van szó, mely a papok tornáczát a népétől elválasztá. Lásd magyarázatát Kir. III. 6,36. 47-ik jegyz.
Itt vége van az oklevélnek. A mi következik, az Darius további parancsa.
Ezdr 6,8
ezennel.
mit kelljen tennetek a zsidók azon véneinek.
Ezdr 6,9
A kald. szerint: kosokat.
A kald. szerint: …naponkint, és semmi el ne vonassék tőlök. Mások szerint: naponkint és csalás nélkül.
Hogy a hívek könyörgése sokat ér Isten előtt, e pogány király is elismerte. Lásd Móz. II. 8,8. Tim. I. 2,1.2. Jerem. 29,7. Makkab. I. 12,11.)
Ezdr 6,11
az akasztás és keresztre feszités a persáknál gyakori büntetés volt. Lásd Eszter 2,23.
A kald. szerint: legyen árnyékszékké (gyalázattá). Lásd Dániel 2,5. Mások szerint: legyen a templomi kincstáré.
Lásd Kir. III. 9,3.
Artaxerxes, a hosszú kezű, ki a zsidókat igen kegyelte (Lásd 7. r. 1-ső jegyz.). Úgy látszik alatta nyeré a templom belső fölszerelését, miután az épités a 15. v. szerint már Dárius 6-ik évében bevégeztetett.
Ezdr 6,15
melynek fél februárunk, fél marcziusunk felel meg.
Világ ter. u. 3489. Kr. e. 515.
Lásd Móz. IV. 3,6. 8,9.11.14. Itt megszűnik a kaldei szöveg.
Lásd Móz. II. 12.
mindnyájan tiszták valának, mi nem volt úgy Ezekiás napjaiban. Krón. II. 30,3.
azaz: kik a tisztátalan (Móz. IV. 35,34.) pogányságból a zsidóságra tértek át, és magokat körülmetéltették. Lásd Móz. II. 12,44.48.
tulajdonképen Persia, melynek tartománya volt Asszíria.
Ezdr 7,1
A héber szerint: Artazaszta, azaz Artaxerxes, a hosszú kezű (Longimanus), Darius unokája, Xerxes fia. A világ ter. u. 3540. Kr. e. 464. évb. kezdett uralkodni.
unokája vagy dédunokája. Száraiás 120 év előtt öletett meg Nabukodonozor által. Ezen nemzetséglajstromban hat atya van elmellőzve. Lásd Krón. I. 6,7.8.
A héber szerint: a legfőbb pap fia.
Ezdr 7,6
azaz: gyakorlott, ügyes törvénytudó.
azaz: mint az Úr rendelte Ezdrás felől.
Ezdr 7,7
Lásd Ezdr. I. 2,43.
Ezdr 7,7
a királylyal együtt.
a világ ter. u. 3547. Kr. e. 457. Mivel ez előbbi rész Dárius 6-ik esztendejével (Kr. e. 515.) végződik, így a 6. és 7. rész közt 58 évnyi hézag marad. Ez időköz alatt úgy látszik a zsidók első buzgalma megfogyatkozott; miért Ezdrás szükségesnek látta őket a törvényben oktatni. Ő egy második zsidóteleppel ment hozzájok.
Ezdr 7,9
Ez nem igen nagy idő oly karavánnak, mely asszonyokkal, gyermekekkel és nyájakkal költözik.
Lásd 6. v.
Ezdrás előbb maga teljesítette, a mire másokat akart tanítani, nem úgy, mint az irástudók és farizeusok, kik Mózes székén ülvén, elmondják, mit kell tenni, de magok nem cselekszik. Máté 23,3.
Innen a 26-ik versig a szöveg kaldeus.
Ezdr 7,14
a szent szám szerint a persa királyoknak hét titkos tanácsosuk volt, kik a trón mellett állottak. Eszter 1,14.
hogy megvizsgáld.
t. i. gabonát, bort, olajat, sót, mint Darius is adott. Ezdr. I. 6,9. Vesd össze Móz. III. 2,2.13. Bir. 9,13.
állítsd az Isten színe elé.
Ezdr 7,22
egy talentom 3000 siklusból állt, egy ezüst siklus körülbelül fél forintot tett. Lásd Móz. II. 38,26.
Ezdr 7,22
Kor. Lásd Móz. IV. 11,32.
Bát. Lásd Kir. III. 7,26.
melylyel bírsz.
Itt vége a kaldeus szövegnek; a következőket Ezdrás mondja.
Ezdr 8,2
azaz: Fineesz fiainak nemzetségéből.
Ezdr 8,2
Gerzom, a családfő.
nem a hasonnevű próféta.
e melléklet különbözteti meg ezen Szekeniást az alább (5. v.) említettől.
Ezdr 9,4
A héber szerint: Jahasziel.
kik utoljára csatlakoztak a költözőkhöz.
Ezdr 8,15
ismeretlen folyó.
papok ugyan voltak ott, de nem voltak egyszerű leviták, kikre az istenitisztelet tartásánál szinte szükség vala.
az értelmes tanítókat.
Ezdr 8,17
ki hihetőleg feje volt az azon vidéki levitáknak.
Ezdr 8,17
ismeretlen hely Babilonban.
Lásd Krón. I. 9,2.
Ezdrás nem mer kérni utazására védsereget a királytól, nehogy népében az igaz Isten hatalmáról és gondviseléséről való meggyőződést megingassa; azért jól tudván mily sikerrel bir Isten előtt a böjtölés és imádság, egyedül ezen fegyvereket használja védelműl az uton ellenségei ellen. Mi is véd inkább minket láthatlan ellenségeinktől életünk vándor utján, mint a folytonos társalgás Istennel az imádságban, s érzékiségünk gyengitése böjtölés és testi lelki sanyargatás által.
Babilonban, és Palesztinába nem akartak visszatérni.
Lásd Ezdr. I. 7,15–22.
Lásd Ezdr. I. 2,69.
Ezdr 8,28
ti az Úrnak vagytok szentelve, az ő szolgálatára.
szent szolgálatra vannak szánva.
ezek.
bálványozásaitól. Lásd Móz. V. 12,31. A zsidóknak ugyan szabad volt házasságra lépni az ammonitákkal, moabitákkal és egyiptomiakkal (Kir. III. 3,1.); de ezentúl ez is eltiltatott, nehogy a bálványozás kísértetébe essenek.
Ezdr 9,2
feleségeket.
kiknek jó példával kellett volna előmenni, azok vétkeztek először.
Mások szerint: magánosan, leveretve; mindez a legnagyobb szomorúság jeléűl.
Lásd Móz. II. 29,39.41. Kir. III. 18,29.
biztos hely.
Ezdr 9,9
Lásd Ezdr. I. 7,28. hozzánk fordítá irgalmát.
kőfalat, biztosságot.
kegyességednek ennyi bizonyítékai után.
egyik végétől a másikig egészen.
ne ragaszkodjatok ezen népekhez, s ne gondoljatok azzal, mi nekik hasznos lehetne. – De vajjon köteles-e minden ember felebarátjának javát előmozdítani, akárki legyen ez, és vele jót tenni, mikor csak lehet? – Erre az a felelet: nem vagyunk kötelesek embertársaink iránt a szeretetnek oly küljeleit mutatni, melyek alkalmúl szolgálhatnának arra, hogy magunk is az elcsábitás veszedelmébe esnénk. Isten a zsidóknak minden közlekedést, rokonsági viszonyt, barátságot megtiltott a kánaáni föld népeivel, mert ezek által az ő népe könnyen bálványozásra s az evvel összekötött vétkekre és utálatosságokra csábitathatott volna. Ezen kivűl Isten végzése volt e népeket kiírtani a föld szinéről, mivel bűneik mértéke már betelt. Lásd Móz. V. 7,2.3.
Ezdr 9,14
a gonoszra.
Ezdr 9,14
mi megtörténnék, ha ezt cselekednők.
hogy az általad föntartott maradék sem szabadúlhatna meg, hanem elveszne.
Ezdr 9,15
melybe a tiltott házasságok által estünk.
nem menthetjük ki magunkat előtted.
a nép tornáczában.
Ezdr 10,2
ki e részben nem volt vétkes, mert a házassági törvény megszegőinek alább írt jegyzékében ő nem találtatik, ámbár atyja és testvérei ott vannak. Nagy volt az ő hite és állhatatossága, hogy nem tekintvén a vérségre, a nép bűnét nyilván elismeri, s annak nevében bocsánatért esedezik.
A héber szerint: mivel még van remény Izraelre nézve.
Ezdr 10,3
az idegen feleségeket.
Az idegen, pogány nőkkel kötött házasság nem csak tilosnak, hanem érvénytelennek is tekintetett, mivel a törvénynyel ellenkezőleg köttetett. Az anyákkal együtt a gyermekek is elbocsátattak, mivel ha a gyermekek megtartattak volna, folyvást félős volt, hogy az apák visszahivandották az anyákat is.
Ezdrás nem csak mély belátással és nagy törvénytudománynyal, hanem egyszersmind fölhatalmazással is bírt a persa királytól mind azt tenni, mit jónak látott. Mint ebből is látszik, ő nagy mérséklettel cselekedett, s nem fogott semmihez a vének beleegyezése nélkül.
Eliaszib főpap vala.
elvétetik, a templom kincstára részére.
a kilenczedik hónapnak novemberünk második, és decemberünk első fele felel meg, s ekkor Palesztinában hideg esős idő szokott lenni.
közőlünk sokan vétkeztek e részben.