Filippiekhez írt levél kommentárja

* 1,1-2. Üdvözlet.

* 1. Timóteusról lásd Csel. 16,1. jegyz. Kor. I. 16,10. Fil. 2,19. sk. Filem, 1,1. Kol. 1,1., valamint a bevezetést a Timóteushoz írt I. levélhez. — Szolgái, lásd Róm. 1,1. jegyz. Szentek, lásd Csel. 9,13-14.; a görög szöveg szerint: az összes szenteknek Jézus Krisztusban; a keresztény hívek ugyanis a Jézus Krisztussal való egyesülésben élnek természetfölötti módon. Ilyen értelemben mondotta Jézus: maradjatok énbennem. (Ján. 15,4.) – Filippiről lásd Csel. 16,12. jegyz. – Püspökök és diakónusok ez a két elnevezés egyházi tisztség viselőit jelenti. Lehet, hogy az apostola preszbiterekre is gondol, azért beszél püspökökről többes számban, vagy pedig ide érti a szomszéd városok püspökeit is. Filippiben az egyház már tíz éve fennáll, amikor Szt. Pál ezt a levelet Filippi híveihez intézi. Ezalatt az idő alatt, ott kiépült az egyházi szervezet, vannak egyházi elüljárók, kik állandó egyházi tisztséget viselnek, s ezek a püspökök és a diakónusok. Tisztségük természetéről és kötelességeiről az apostol e helyen nem szól, lásd azonban Csel. 6,3. jegyz. 20,28. jegyz. Tim. I. 3,1. sk.

* 2. V. ö. Róm. 1,7. Kor. I. 1,3. Kor. II. 1,2. Gal. 1,3. Ef. 1,2. Kol. 1,2. Tessz. II. 1,1.

* 3-11. Hálaadás és könyörgés a filippiek előhaladásáért a jóban.

3. Minden rólatok való megemlékezéskor: valahányszor az apostol a filippiekre gondol, mindig hálát is ad az Istennek. A görög szöveg értelme ez is lehet: minden rólam való megemlékezéstekért hálát adok az Istennek.

* 5. Résztvesztek Krisztus evangéliumának munkájában: a hívők Filippiben közreműködnek az evangélium terjesztésének a munkájában, maguk is fáradoznak a hithirdetésben, azonkívül pénzadományokkal támogatják az apostol munkáját. Az első naptól: a filippiek megtérésének napjától, már egy évtizeden át.

* 6. A jó művet: a filippiek közreműködését az evangélium terjesztésének a munkájában. – Aki megkezdte bennetek: az Isten indította fel a filippiek lelkében a készséget a közreműködésre. – Teljessé teszi: a filippibeliek közreműködése még teljesebb és tökéletesebb lesz, növekedni és fokozódni fog Krisztus Jézus napjáig: addig a napig, amelyen Jézus Krisztus el fog jönni az utolsó ítéletre. (V. ö. Kor. I. 1,8; 5,5. Tessz. I. 5,4. Tessz. II. 1,10. Kor. I. 3,13.)

* 7. Hogy így gondolkozzam mindnyájatokról: a görög (és a latin) szövegnek értelme ez is lehet: hogy ez a gondoskodásom legyen mindnyájatokról. Az apostol örömnek és az Isten kegyelmének tartja a bilincseit, vagyis a fogságot, hasonlókép a munkáját az evangéliumnak megvédelmezésében és megerősítésében; különösen azt, hogy a pogány hatóságok és bíróságok előtt megvédheti a tanítását és a börtönből is fáradozhat levelei és küldöttei révén abban, hogy a híveket a hitben és a keresztény életben megerősítse. A filippiek társai az apostol örömének (a görög szerint: társai a kegyelemnek), mert résztvesznek az apostol munkájában és szenvedésében (5. v.).

* 8. Jézus Krisztus szeretetében: az apostol vágyódását a filippibeliek után vallásos érzés hatja át, a Krisztushoz való szeretet azt megszenteli és megnemesíti.

* 9. És ezért imádkozom: a szeretet és a vágyódás az apostolt arra ösztönzi, hogy imádkozzék szeretett híveiért. – Szeretetetek gazdagodjék megismeréssel és teljes megértéssel (a görög szerint: finom érzékkel): az apostol elismeri, hogy a filippibeliekben nagy szeretet van, de ennek a szeretetnek gazdagodnia kell, párosulnia kell fokozott erkölcsi megismeréssel, ítélőképességgel és finom érzékkel,

* 10. hogy meg tudja ítélni, mi a jobb, és szeretetét arra fordítsa, ami jobb és méltóbb. Ez a megismerés és finom érzés fogja őket megsegíteni, hogy a bűntől tiszták maradjanak és egykor, Krisztus napján (6. v.), kifogástalanul állhassanak Krisztus ítélőszéke előtt.

* 11. Telve: miként a fa tele van gyümölccsel, akként a híveket is gazdagon díszítsék az igazságnak gyümölcsei: a meg-igazult és igaz életnek cselekedetei és erényei. – Jézus Krisztus által: az ember a jócselekedeteket nem saját erejéből, hanem Jézus Krisztus kegyelméből és kegyelmével végzi.

* 12-18. Az evangélium előhaladása Rómában.

* 12. Inkább: ez a szó arra mutat, hogy a filippiek attól tartottak, hogy az apostol fogsága és pöre (Csel. 28,29. jegyz.) káros hatással lehet az evangélium ügyére. Az apostol megnyugtatja őket, hogy ezek a körülmények ellenkezőleg inkább javára szolgáltak az evangélium terjedésének.

* 13. A császári őrségen: a görög és a latin kifejezés eredetileg a hadvezér tábori sátorát jelenti, azután a császári főtisztviselő lakását (Máté 27,27. jegyz.), továbbá császári kastélyokat Rómán kívül (Csel. 23,35.), végül, mint itt, a pretoriánusok csapatát, a császári őrséget. Szt. Pál két éven át volt katonai őrizet alatt Rómában. (Lásd Csel. 28,16. jegyz.) A katonák gyakran váltakoztak, s így az apostol hamarosan megismerkedett az egész pretoriánus csapattal. Talált köztük többeket, kik fogékonyak voltak az evangélium iránt. – Bilincseimet Krisztusért viselem: nem valami gonosztettért vagy politikai vétségért.

* 15. Az apostol fogságának másik jó eredménye az volt, hogy legtöbben, vagyis igen sokan a római keresztény testvérek közül felbuzdultak fokozottabb tevékenységre az evangélium hirdetésében, vagy azért, mert bizalommal látják, hogy az apostol sorsa jóra fordul, vagy azért, mert úgy érzik, hogy a fogságba vetett apostol helyett is végezniök kell a hithirdetés munkáját. – Az apostol örül ennek a megnövekedett buzgóságnak az evangélium hirdetésében, de az öröme nem zavartalan. A testvérek egy része ugyan jó akaratból: vagyis tiszta szándékkal hirdeti Krisztus tanítását, másik része irigységből és versengésből: irigykedtek Szt. Pál sikereire.

* 16. Ezeket, akik tiszta szándékkal fáradoznak az evangélium hirdetésében, a szeretet vezérli, a szeretet az evangélium és az apostol iránt. Az evangélium védelméért vagyok itt: ezeknek a szavaknak kétféle értelmük lehet. Szeretnek, mert az evangélium hirdetése a hivatásom, vagy pedig: szeretnek, mert az evangélium megvédelmezése miatt jutottam ide a börtönbe.

* 17. Lelki kint okoznak bilincseimben, azt hiszik, hogy sikeres működésükkel az evangélium hirdetésében fájdalmasabbá teszik az apostolnak azt a gondolatot, hogy ő a fogságban tehetetlenségre van ítélve. De csalódnak.

* 18. Azoknak a buzgalma, kiket irigység tölt el az apostol iránt, nem kifogástalan ugyan, mégis örömet szerez neki; az eredmény mégis csak az, hogy hirdetik Krisztust. – Hátsó gondolattal: a görög és a latin szöveg jelentése szószerint: alkalmul felhasználva, t. i. buzgóságukat az evangélium hirdetésében arra akarják használni, hogy nekem fájdalmat okozzanak.

* 19-26. Az apostol az Istenre hagyja a maga sorsát.

* 19. Ez üdvösségemre fog szolgálni (Jób 13,16.): az apostol bízik abban, hogy mindaz az öröm és szenvedés, mely őt Rómában érte, üdvösségére fog szolgálni. (Róm. 8,28.) Ezt a bizalmát arra alapítja, hogy egyrészt a hívek támogatják őt imádságukkal, másrészt Jézus Krisztus Lelke, vagyis a Szentlélek megsegíti. (Róm. 8,26.)

* 20. Bizalommal tekint a jövőbe és ügyének kimenetele elé. Akár életre, akár halálra fog szólani a császári ítélőszék ítélete, mindkét esetben egy az eredmény: a saját üdvössége és Krisztusnak a dicsősége. Semmiben sem szégyenülök meg: a bizakodása sem a felmentő, sem a halálos ítélettel nem fog szégyent vallani. Megdicsőíttetik Krisztus az én testemben: az apostol teste, akár életben marad, akár meghal, eszköz, amely Krisztus dicsőítésére szolgál.

* 21. Számomra az élet Krisztus: az apostol számára az élet célja, tartalma, feladata ebben az egy szóban van: Krisztus. De ép ezért a halál nyereséget jelent neki a földi élethez viszonyítva. Ha meg kell halnia, akkor az örök életben még inkább lesz Krisztus az ő élete, mint e földön.

* 22. Két lehetőség áll az apostol előtt. Vagy életben marad, vagy meg kell halnia. Hogy testben éljek: a földi élet sem értéktelen az apostol szemében; gyümölcstermő munkát jelent neki. Ha az az Isten akarata, hogy tovább éljen a földön, akkor tovább dolgozhatik Krisztus szolgálatában, s munkájának gyümölcse a lelkek megmentése. – Nem tudom mit válasszak: az apostol nem tudja, mit kívánjon.

* 23. E kettő okoz nekem vívódást: a lelke két lehetőség, két vágyódás közt vívódik. A vértanúi halál Krisztussal egyesíti, ezért kíván feloszlani, vagyis meghalni és Krisztussal lenni, ami számára, ha csak önmagára gondol, sokkal jobb.

* 24. De ha a híveire gondol, akiknek még szükségük van rá és apostoli gondoskodására, akkor úgy érzi, hogy szükséges a testben, vagyis életben megmaradnia.

* 25. S ebben bízva: hogy a híveinek még szükségük van az életbenmaradására és a munkájára, mégis valószínűbbnek tartja, hogy az Isten megtartja életben híveinek, nevezetesen a filippieknek javára, hogy tovább dolgozhassék a jóban való gyarapodásukon, viszontláthassa őket és a viszontlátásnak örvendhessenek a hitből való örömmel, vagyis oly örömmel, melynek alapja a hit.

* 26. A dicsőségtek Krisztusban: az a dicsőség, amelyet Krisztus és a vele való egyesülés ad nektek. – Növekedjék a javamra, a görög és a latin szöveg szerint: növekedjék bennem; mennél nagyobb a dicsőség, melyet Krisztus a híveknek ad, annál nagyobb az apostol dicsősége is, mert az ő munkájának része van abban, hogy a hívek elérték a dicsőséget.

* 27-30. Intelem a bátor kitartásra a hitért való küzdelemben.

* 27. Méltón Krisztus evangéliumához: akként, amint az evangélium megköveteli. (Ef. 4,1.) Megálltok egy lélekkel: az üldözésekben (V. ö. Csel. 16,11. skk. Tessz. I. 2,2. Kor. II. 7,5.) helytálltok egy szellemben és lelkesedéssel és egyetértően, vagyis vállvetve együttmunkálkodtok, a görög szöveg szerint együttharcoltok az evangélium hitéért, vagyis az evangéliumban való hitért.

* 28. Ha a hívek szilárdan helytállanak, akkor ez: vagyis az erejük és együttes harcuk lesz az Istentől szerzett oka annak (a görög szöveg szerint: jel lesz számukra), hogy a hit ellenségei elvesznek, de a hívek üdvösséget nyernek.

* 29. Krisztusért: Krisztus érdemeiért. A szenvedés Krisztusért kegyelem.

* 30. Láttatok rajtam, v. ö. Csel. 16,11. sk. Tessz. I. 2,2. Kor. II. 7,5. Az apostol most is szenved és küzd Krisztusért.

* 2,1-4. Intelem az egyetértésre, az alázatosságra és az önzetlenségre.

* 1. Krisztusban adott buzdítás: buzdítás, mely Krisztus tekintélyével és szellemében történik.

* 5-11. Jézus Krisztus alázatosságának a példája.

* 5. Az apostol inti a híveket, hogy érzéseikben és törekvéseikben Krisztus példáját kövessék és Krisztushoz hasonlók legyenek.

* 6. Ennek a versnek görög és latin szövegét úgy lehetne a magyarban szószerint visszaadni: (Krisztus Jézus), aki az Isten alakjában létezvén, az Istennel való egyenlőséget (az Istennel való egyenlőségben) nem tartotta olyan dolognak, melyet erőszakosan (rablással) szerzett; vagy pedig az utóbbi szavakat így is lehet érteni: nem tartotta olyan dolognak, melyhez erőszakosan kell ragaszkodnia. Mivel a megfelelő görög szót a Szentírásban csak Szt. Pál használja, jelentésének a megállapítására nincs más mód, mint figyelembe venni a szövegben az összefüggést. Minthogy pedig a következőkben azt mondja az apostol, hogy Krisztus Jézus felcserélte az Istenhez hasonló létezését az emberhez hasonló létezéssel s emberi alakot vett magára, valószínűbbnek látszik az az értelem: hogy Krisztus Jézus nem ragaszkodott erőszakosan az Istennel való egyenlőséghez, hanem hasonló lett hozzánk, emberekhez. – Jézus Krisztus az Isten alakjában volt: Krisztus, a második isteni személy, isteni lényegének és természetének megfelelően isteni dicsőségben és fenségben volt. A megtestesülés előtt az alakja, vagyis a létezési módja a dicsőséges és fenséges isteni létezés volt. – Az Istennel való egyenlőség: Krisztus az Atyaistennel és a Szentlélekkel lényegileg, és a megtestesülés előtt az isteni dicsőség és fenség megnyilvánulásában egyenlő.

* 7. Ez utóbbiról, az isteni dicsőségben és fenségben való megjelenésről lemondott, belőle kivetkőzött, vagy amint az apostol mondja: kiüresítette magát akkor, amikor felvette a szolga alakját és emberekhez hasonló lett. Az apostol nem mondja egyszerűen, hogy Krisztus ember lett, mert ki akarja fejezni azt a nagy különbséget, amely az emberré lett második isteni személy és a többi ember között van, amint Aranyszájú Szt. János mondja: nemcsak az volt, aminek külseje mutatta, hanem Isten is. Külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember: a görög szöveg szerint ezt a mondatot a következőhöz kell kapcsolni, ilymódon: Amikor külsejét tekintve úgy jelent meg, mint ember, megalázta magát...

* 8. A megtestesülés az isteni dicsőségben élő Krisztus számára önmagának a kiüresítése volt, lemondás az isteni dicsőségről, melyhez természete szerint joga volt. Alázatosságának további megnyilvánulása volt azután, hogy mint ember szolgai sorsot és a rabszolga halálát vette magára, lemondott a saját akaratáról, engedelmes lelt olyan odaadással és hűséggel, melynek betetőzése lett a halál a keresztfán. – A kereszthalál jelentőségéről lásd Máté 27,32-38. jegyz.

* 9. Felmagasztalta: igen magasra emelte, helyezte. – Oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van: olyan nevet, melynek jelentése, tartalma és ereje fölülmúl minden más nevet. Hogy melyik ez a név, azt az apostol áll. versben mondja meg.

* 10. Jézus nevére: az apostol nem azt mondja: az Isten Fiának nevére, vagy: Krisztus nevére, hanem azt a nevet nevezi meg, amelyet az Isten Fia földi életében viselt. Nyilvánvalóan azért, mert Jézus Krisztus felmagasztalása nemcsak azt jelenti, hogy visszatért abba a dicsőségbe, amelyben megtestesülése előtt volt (6. vers), hanem azt is, hogy Jézus Krisztusnak emberi természete is megdicsőült, amely alázatosságának az eszköze volt. Jézus nevére: vagyis az emberré lett Istenfia előtt meghajol minden térd: imádással kell hódolniok az égieknek, vagyis az angyaloknak és a szenteknek, a földieknek, a földön élő embereknek és az alvilágiaknak, a kárhozatban szenvedő lelkeknek és a gonosz szellemeknek, kiknek hatalmát az Istenember megtörte.

* 11. Iz. 45,24. (V. ö. Róm. 14,11.) Izaiás prófétánál az Úristen magának követeli a tiszteletet, hogy előtte meghajoljon minden térd, s őt megvallja minden nyelv. Szt. Pál apostol ezt a hódolatot a megdicsőült Istenember számára követeli, akinek az Atyaisten megadta azt a nevet, melynek kijár az Istent megillető tisztelet, s ez a név: az Úr neve. Az őskereszténység ezzel a névvel nevezte meg a feltámadt, az Isten jobbján ülő Messiást (Kor. I. 12,3. Csel. 2,36. stb.) és ezzel a névvel vallotta meg Krisztus istenségét. Az Atyaisten dicsőségére: amint Jézusnak egész megváltói műve, akként a megváltottak imádása is végeredményben mindnyájunk Atyjának, az Atyaistennek dicsőségét szolgálja. – A latin szöveg némikép megváltoztatja a görögnek az értelmét és ekként adja vissza: minden nyelv vallja meg, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atyaistennek a dicsőségében van.

* 12-17. Az apostol inti a híveket, hogy készséges lélekkel munkálják üdvösségüket.

* 12. Félelemmel és rettegéssel: a bűn veszedelme és saját gyengeségük miatt, meg azután azért is, mert nagy a feladat, hogy dolgozzanak üdvösségükön.

* 13. Mert az Isten az: az a tudat, hogy együttmunkálkodnak az Istennel az üdvösségükön, töltse el őket félelemmel és rettegéssel, de másrészt bizalommal is. A jó akarat szerint: az Isten a kegyelmét jószántából, akaratának a jóságából adja. Lehet azonban ezeket a szavakat a mi jóakaratunkra is érteni akképen. hogyha bennünk megvan a jóakarat, az Isten sem tagadja meg a kegyelmét, mely szükséges a jónak akarásához és véghezviteléhez. (Ef. 2,10. Róm. 7,24. 25.)

* 15. Egyeneslelkű: a görög szöveg szerint feddhetetlen. (V. ö. Móz. V. 32,5.) – Gonosz és romlott nemzedék = a pogány világ. A görög szöveg szerint: megtévedt és megzavart nemzedék. (V. ö. Móz. V. 32,5.) — A világűrben: a pogányság sötét éjtszakájában.

* 16. Az élet igéjéről lásd Csel. 5,20. jegyz. Ha ragaszkodnak az élet igéjéhez, vagyis a tanításhoz, melyet az apostoltól hallottak, akkor az apostol dicsőséget arat Krisztus napján (lásd Fil. 1,6. jegyz.): vagyis dicsekedhetik velük, mint lelki gyermekeivel.

* 17. Italáldozatul is kiontanak: az apostol reméli ugyan, hogy pöre jól végződik és a fogságból kiszabadul (Fil. 1,12. 25. sk.; 2,24.), de számol azzal a lehetőséggel is, hogy vértanuság vár rá. A hitetekért végzett áldozaton és szolgálaton felül: ha azt a munkát és a sok áldozatot, melyet híveinek hiteért teljesített, még vértanusággal is meg kell koronáznia, annak is örül, mert annál értékesebb lesz eddigi áldozata.

* 19-30. Az apostol tervei: el fogja küldeni a filippiekhez Timóteust és visszaküldi hozzájuk Epafroditust. Reméli, hogy maga is hamarosan elmehet Filippibe.

* 19. Timóteusról lásd Fil. 1,1.

* 20. Lélekben hozzá hasonló: aki úgy érez a filippiek iránt, mint Timóteus és az apostol.

* 23. Miként fordulnak dolgaim: milyen fordulatot vesz az apostol pöre. (V. ö. Fil. 1,25. sk.)

* 25. Epafroditus neve Szt. Pálnak más irataiban nem fordul elő. Valószínűnek látszik, hogy valami egyházi (püspöki) tisztséget viselt Filippiben. Az apostol testvérének, munkatársának és fegyvertársának nevezi, hogy megmutassa a filippieknek, mennyire becsüli őt. — Mint küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt: a filippiek azért küldték Epafroditust Szt. Pálhoz Rómába, hogy elvigye az összegyűjtött pénzadományt és szolgálatára legyen az apostolnak.

* 26. Epafroditus megbetegedett Rómában s emiatt nem tudott úgy szolgálni az apostolnak, ahogy a filippiek szerették volna, de azután, úgy látszik, Filippiben nem is nagyon akarták elhinni, hogy Épafroditus betegsége valóban komoly volt.

* 27. Az apostol szükségesnek találja, hogy igazolja Epafroditust és kifejezze legteljesebb megelégedését Épafroditus igyekezetéért.

* 30. Ezt annál inkább megleheti, mert Épafroditus megbízatásának teljesítése közben súlyosan megbetegedett, élete veszélyben volt: kockára tette életét, ami nagyobb dolog, mint a pénzadomány és a személyes szolgálat. Épafroditus ezzel megtette, pótolta azt, ami a filippiek gondoskodásából és adományából hiányzott, s amit nem teljesíthettek: a filippiek adományához hozzáadta az önfeláldozást, életének a kockáztatását.

* 3,1. Egyébiránt: az apostol ezzel a szóval szokta kezdeni leveleinek a befejező részét. (Lásd Kor. II. 13,11. Ef. 6,10. Tessz. I. 4,1. Tessz. II. 3,1.) Ezen a helyen is belefog levele zárószavaiba, de hamar megszakítja azokat s közbeszövi az intelmet, hogy a filippibeliek óvakodjanak azoktól, akik kötelezni akarják a keresztényeket zsidó törvények megtartására. (Lásd Csel. 15,1-5. jegyz.) Örvendezzetek az Úrban: örvendezzetek igazi keresztény örömmel, mely a léleknek az Úrral való egyesüléséből fakad.

* 1-12. Óvakodni kell azoktól, akik a keresztényeket kötelezni akarják a zsidó törvények megtartására.

* 1. Ugyanazt írjam nektek: az apostol talán már írt egy levelet a filippiekhez, vagy szóbelileg figyelmeztette őket a veszedelemre, amelytől most újra óvja őket.

* 2. A veszedelmet azok a hamis testvérek hozzák a hívekre, akik azt hirdetik, hogy a zsidó törvények megtartása nélkül nincs üdvösség. Ezek nyomon követik az apostolt hithirdető útján. Mesterkedésüket Szt. Pál a legkeményebb szavakkal bélyegzi meg. Kutyáknak nevezi őket, mert mint az ugató ebek mindenütt a nyomában vannak; rossz munkások, mert munkájukkal lerontani iparkodnak, amit az apostol épített, és szakadást idéznek elő a hívek között. – A megmetélkedésre: a görög szövegben szójáték van az itt használt szó (mely megvágást, szétmetszést, de szakadást és meghasonlást is jelent) és a következő mondatban előforduló körülmetélkedtek szó között. A magyarban e szójátékot nem lehet visszaadni.

* 3, Mi: Szt. Pál és Timóteus, valamint az evangéliumnak mindaz a hirdetője, ki Szt. Pállal együtt és az ő szellemében hirdeti az evangéliumi tanítást. Lélekben: a lélek megigazulásába és megszentelésébe helyezik az üdvösségüket, Krisztus Jézussal dicsekszenek, és bizalmukat nem a testen végzett cselekedetbe és a testet illető kiváltságokba helyezik, aminők a zsidó származás, a zsidó néphez való tartozás és a zsidó törvény megtartása. (Róm. 2,25; 7,7. sk. Gal. 6,12.)

* 4. Az apostolnak is megvannak ezek a kiváltságai. Ha követné a hamis testvérek példáját és ezekbe akarná helyezni a bizalmát, megtehetné. — 5. A nyolcadik napon körülmetélkedett: az apostol szülei pontosan és szigorúan megtartották Mózes törvényét. (Lásd Luk. 2,21. jegyz.) – Héber héberektől: olyan családból származik, amelyben még beszéltek héber nyelven. (Lásd Csel. 21,40.) Farizeus: lásd Csel. 26,5. jegyz. (V. ö. Csel. 22,3.)

* 6. A törvény szerinti igazság dolgában: az apostol igyekezett kifogástalanul eleget tenni az ószövetségi törvény igazságainak (Máté 5,20.), vagyis törvényeinek s a törvényben előírt jócselekedeteknek, és igyekezett megszerezni azt az igazságot (= megigazulást), amely a törvény alapján lehetséges.

* 7. De ami nyereségem volt: amit az apostol életének előbbi szakában nyereségnek tartott, azt veszteségnek, sőt károsnak tartja most, miután Krisztusban megismerte a Messiást. Hiszen épen a mózesi törvényért való nagy buzgólkodása tette őt elvakulttá az evangéliummal szemben, ez tartotta távol Krisztustól és ösztönözte a hívek üldözésére.

* 8. Mindent, amit előbb mint farizeus zsidó értékesnek tartott. – Jézus Krisztusnak ismerete miatt: mióta megismerte Jézus Krisztust és azért, mert megismerte Jézus Krisztusban a Messiást. – Hogy Krisztus legyen a nyereségem: hogy övé legyen Krisztus és vele az élet s az üdvösség.

* 9. Őbenne legyek: lásd Fil. 1,1. jegyz. Nem a saját megigazulásomból, vagy igaz voltomból: a Krisztussal való benső egyesülést és életközösséget nem úgy éri el az ember, hogy saját erejéből az ószövetségi törvény megtartásával meg tudja szerezni a megigazulást s igaz tud lenni. Ezt csak a Krisztus Jézusban való hit adja meg. (V. ö. Róm. 3,28.)

* 10. Hogy megismerjem őt: itt nemcsak értelmi megismerésről van szó, hanem lelki egyesülésről, benső élményről. Mint keresztény, aki «Krisztusban van», a legbensőbben résztvesz Jézus életének eseményeiben, hasonló lesz Krisztushoz, hozzá alakul életében és halálában. (V. ö. Róm. 6,3-7. Gal. 6,14. Kor. I. 15,31. Kor. II. 4,10.)

* 12. Nem mintha már kezemben tartanám, t. i. a célt és a jutalmat. Az apostol még nincs a célnál, de van reménye, záloga, biztosítéka, hogy eléri, mert Krisztus magához ragadta őt: magáévá tette, életközösségébe felvette és zálogul adta neki a Szentlelket. (Róm. 8,23. Kor. II. 5,5.)

* 13-16. A tökéletességre való törekvésben nem szabad ellanyhulni.

* 13. Magamhoz ragadtam, t. i. a célt, az üdvösséget. — 14. Amint a versenyző a versenypályán nem nézeget hátra, hanem minden érzékét és erejét a célra irányítja, ügy tesz Szt. Pál is. – Ami mögöttem van: zsidó farizeusi múltját, szenvedéseit és küzdelmeit elfeledi s egész valóját, minden erejét megfeszíti és minden munkáját a célra irányítja. A cél pedig a mennyei boldogságra szóló hivatás, mint pályabér. Krisztus Jézusban: amikor Krisztus Jézust nekünk adta, egyúttal meg is hívott bennünket a mennyei üdvösségre.

* 15. Úgy látszik, Filippiben a hívek között voltak olyanok, kik magukat tökéleteseknek tartották s ebben az önelégültségükben azt hitték, hogy további erőfeszítésre nincs szükségük. Akik tehát tökéletesek vagyunk: ha tökéleteseknek akarjuk magunkat nevezni, akkor úgy erezzünk a tökéletességről, mint az apostol, hogy tudniillik a célt nem értük még el, arra folyton-folyvást törekedni kell. – Ha meg valamiben máskép gondolkoztok: nem világos, hogy az apostol mire céloz. Talán feltételezi, hogy a filippiek nem értenek vele egyet abban, hogy oly szigorú ítéletet mondott azokról, akik a zsidó szokások megtartását kívánják (Fil. 3,2.); vagy talán nem értik meg, hogy az igazi és teljes tökéletesség a földi életben nem érhető el. De meg fogják érteni, az Isten feltárja majd elöltük.

* 16. A latin szöveg némileg eltér a görögtől, amely így szól: De csak: ahová eljutottunk, ott felsorakozva álljunk meg! Az apostol a kifejezést a katonai életből veszi. Amit a keresztény a tökéletességre való törekvésében elért, azt tartsa erősen, óvakodjék a visszaeséstől és maradjon meg a megkezdett úton.

* 17-21. Keresztény életmódot kell követni.

* 17. Kövessetek engem: vegyenek példát az apostoltól.

* 18. Sokan: fökép a nagy városok keresztényei között. — Krisztus keresztjének ellenségei: ellenségei a Krisztus keresztjéről szóló tanításnak és főként a felszólításnak, hogy saját testüket a vágyaival együtt keresztre feszítsék. (Gal. 5,24.)

* 19. Dicsekvésük az, ami a szégyenük: dicsekszenek olyan dolgokkal, amelyek miatt szégyenkezniük kellene. Ezeknek a gondolatvilágával szöges ellentétben van a keresztények felfogása és érzülete.

* 20. Hazánk: a görög szerint államunk, országunk. Úgy élünk a földön, mint a római polgárok a gyarmatokon, kiknek igazi hazájuk Rómában van.

* 21. Lelkileg a mennyországhoz tartozunk. Testünk földi test, de az Üdvözítő ezt a gyarló testet újjáalakítja és megdicsőíti a feltámadáskor isteni erejével, mely mindent, halált és poklot legyőzött.

* 4,1-3. Intelmek egyes személyek számára.

* 1. Így maradjatok meg: állhatatosán tartsatok ki. — Az Úrban: az Úrral való egyesülésben.

* 2. Evodia és Szintiébe: ez a két nő együtt fáradt az apostollal az evangélium hirdetésének a munkájában, és most valami megzavarta köztük a békét.

* 3. Az igazi munkatárs, kit az apostol nem nevez meg, tisztséget viselt a filippiek egyházában, (lehet azonban, hogy a megfelelő görög szó személynév: Szinzigus), azért kéri az apostol, hogy legyen segítségükre Evodiának és Szintichének, vegye kezébe az ügyüket és állítsa helyre köztük a békét. – Sokan úgy gondolják, hogy az itt említett Kelemen azonos a későbbi római püspökkel, Szt. Péternek harmadik utódjával. Ez nem lehetetlen, de nem is bizonyítható be. – Az élet könyvéről lásd Luk. 10,20. jegyz.

* 4-9. Befejező intelmek.

* 4. Az Úrban: lásd fentebb 4,1.

* 5. Az emberek rosszasága és az élet kellemetlenségei megzavarhatnák örömünket, azért viseljük ezeket szelídséggel. Ismerje meg mindenki a szelídségteket: éreztessétek mindenkivel a szelídségteket, ami nehéz feladat ugyan (Máté 5,38. skk.), de erőt ad a gondolat, hogy az Úr közel van.

* 6. Ne legyetek aggodalmaskodók: lásd Máté 6,25. skk. – Mindenben: minden bajotokban és aggódástokban. – Hálaadással: a keresztény ember szükségleteit és kívánságait azzal az érzéssel tárja fel az Isten előtt, hogy bármit rendel is az Isten, azt hálás örömmel fogadja. Ilyen érzületből fakad a lélek békéje.

* 7. Az Istennek a békéje: az Istentől adott és az Isten akaratának megfelelő béke meghalad minden értelmet, vagyis semmiféle értelmi megfontolással nem tudjuk ezt a békét magunknak megszerezni. Ez a béke megőrzi, megtartja a szívet és az elmét Krisztus Jézusban, a vele való egyesülésben s így el nem múló örömet szerez.

* 8. A keresztények gondolatai-és törekvései irányuljanak mindarra, ami jó és értékes az Isten és az emberek előtt. Az apostol rövid szavakban egybefoglalja a keresztény élet erkölcsi eszményét.

* 9. Az eszményt az apostol nemcsak szóval hirdette, hanem önmagában meg is valósította és a híveknek a saját életében megmutatta. Az erkölcsi eszményekre való törekvés jutalma az, hogy a békesség Istene, az örök forrása minden igazi békének és örömnek, együtt van azokkal, kik nem állanak meg a tökéletességre való törekvés útján.

* 10-20. Az apostol megköszöni a neki juttatott segítséget.

* 10. Megörültem az Úrban: az apostol öröme keresztény őröm és nem fakad önzésből. Erőre kaptatok (a latin kifejezés szószerint újból felvirultatok): az apostol elsősorban annak örül, hogy a filippiek anyagi helyzetében javulás állott be. Nem volt rá módotok: a filippi keresztények, mint a macedóniaiak általában szegények voltak (Kor. II. 8,2. sk.), mindamellett nagy áldozatokat hoztak a jeruzsálemi szegény keresztényekért. Üldözések és talán egyéb bajok annyira megrontották az anyagi helyzetüket, hogy nem tudtak az apostolnak segítséget nyújtani, jóllehet az igyekezet meg volt náluk. Most azonban örvendetesen javult a helyzetük.

* 11. Az apostol nem szeretné, ha szavait félreértenék. Az öröme nem azért volt oly nagy, mert ínséges helyzete miatt nagyon várta a segítségüket. Az ínséget jól el tudja viselni.

* 12. Az apostol az evangéliumért való munka közben mindkettőt megtanulta: szűkölködni és bővelkedni. — Beletanultam: a görög kifejezés a vallási misztériumokba való beavattatást jelenti. Az apostol azért használja ezt a kifejezést, mert a nélkülözést az evangéliumért szintén vallási szolgálatnak tekinti.

* 13. Mindent meg tudok tenni abban, aki nekem erőt ad: az Istennel való egyesüléséből meríti az erőt, hogy felülemelkedjék az élet változó viszonyain és viszontagságain. Az érdemet nem magának tulajdonítja.

* 14. Mindazáltal: mindezekkel azonban nem akarja kisebbíteni a filippiek érdemét, hogy Ínségében megsegítették.

* 15. Az evangélium kezdetén: attól az időtől kezdve, midőn az evangélium hódító útjára indult Macedóniából a görög világba. Egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás viszonyába: az apostol egy egyháztól sem fogadott el anyagi segítséget a maga számára, egyedül csak a filippiektől, mintegy viszonzásul a lelki javakért, melyekben őket részesítette.

* 16. Már akkor elfogadott tőlük ismételten adományokat, amikor Filippit elhagyta és Tesszalonikába ment. (Csel. 17,1.)

* 17. Nem azért emlékezteti a filippieket többszörös adományaikra, mert a pénznek örült és azt áhítja, nem is annyira őt gazdagították azok az adományok, hanem a filippiek jócselekedete nekik (szószerint: a számlájukra) számíttatik be, ők maguk gazdagodtak érdemmel és gyümölccsel az Isten előtt.

* 18. Megvan mindenem, bővelkedem és dúslakodom: csodálatos szavak a bilincsekben sínylődő apostol ajkáról! A filippiek adománya az Istennek tetsző áldozat. (V. ö. Kor. II. 2,14. sk. Móz. I. 8,21. Móz. II. 29,18. Móz. III. 1,9. stb.)

* 19. Az Isten a dicsőségben megfizet áldozatukért s kielégíti minden testi és lelki szükségletüket, és pedig gazdagon, az Isten gazdagságának a mértéke szerint. Krisztus Jézusban: Krisztus Jézusért és a vele való egyesülésben.

* 21-23. Üdvözlések és a levél befejezése.

* 21. Minden szentet Krisztus Jézusban (lásd Fil. 1,1.): az apostol szívélyes viszonyban van Filippi hívéivel, azért minden egyes hívőt köszönt. Az apostol valószínűleg sajátkezűleg írta ezeket a befejező sorokat. (Gal. 6,11.)

* 22. A szentek mindnyájan: a Rómában élő keresztények mindnyájan. Az apostol külön megemlíti azokat a híveket, akik a császár házából valók. Nem a császári család tagjait érti, hanem a császári udvar tisztviselőit és szolgáit.