SZENT PÁL APOSTOL LEVELE FILEMONHOZ.
Filemon, Kolossza városának előkelő és istenfélő polgára volt (5–7. v.). Ennek egy Onezimus nevű rabszolgája valamely hűtlenséget követvén el, megszökött tőle, és Romába ment. Itt megismerkedett sz. Pállal, ki őt szeretettel fogadván, a kereszténységre térítette. Ez sz. Pálnak első romai fogsága alatt történt, ki a rabszolgát a neki tett szolgálatért tovább is szivesen magánál tartotta volna, de mivel Filemon beleegyezése nélkül ezt tenni nem akarta, s méltónak is tartotta, hogy Onezimus bocsánatot kérjen urától; azért visszaküldötte őt ezen ajánló-levél mellett, melyben a vétkesért bocsánatot és annak visszafogadását kéri. E levélke sz. Pál fogságának vége felé iratott, mivel abban reményét fejezi ki az apostol, hogy fogságából nem sokára kiszabadúl, és Filemonnál maga számára szállást rendel, tehát Kr. u. a 63. vagy 64. év vége felé. Úgy tűnik fel itt sz. Pál, mint a felebaráti szeretet példánya, kitől megtanúlhatjuk, hogy a hibázó szolgákkal is szelíden bánjunk, ha ezek hibáikat elismerik, és magokat megjobbítják.
Filem. 1,1
a kereszténység terjesztéseért. Lásd Efez. 3,1. 4,1. Pál gyakran visszatér szomorú helyzetére (9. 25. v.), remélvén Filemont ez által inkább megindíthatni kérése teljesitésére. Ki szereti a szenvedő kérését elutasítani?
Filem. 1,1
ki oly nagy érdemet szerzett magának a kereszténység terjesztésében. Ő ír és kér velem együtt.
Igy neveztethetett Filemon a keresztények iránt kitűntetett jótékonyságaért (7. v.), ha nem viselt is egyházi hivatalt.
Filem. 1,2
Ar. sz. János és Teodoret szerint, – Filemon nejének. A keresztények egymás között mindnyájan testvérek, mert mindnyájan Isten fiai (Ján. 1,12.).
Filem. 1,2
Arkippus helytartója volt Epafrasnak, a kolosszai püspöknek, ki akkor szintén Romában vala. Lásd a bevezetést a kolosszai levélhez, és Kol. 4,17. Küzdőtársnak neveztetik, mivel ő is sokat szenvedett a kereszténységért.
Ezalatt vagy Filemon háznépe értendő, vagy a keresztényeknek egy társasága, mely az ő házában szokott vala istenitiszteletre egybegyűlni. Lásd Rom. 16,5.
mely tevékeny, a szeretetet magában foglaló hittel vagy a keresztényekhez, midőn őket fölsegíted. Az apostol igen alkalmasan kezdi levelét hálaadással Istenhez Filemon tevékeny kereszténységeért, mert ez által, bár szavak nélkül is, kijelenti ezt: Épen mivel oly szeretettel bírsz, fogadd vissza most is megjobbúlt rabszolgádat.
úgy, hogy mindnyájan elismerik a jócselekedeteket, melyek nálatok teáltalad vitetnek véghez keresztény érzületből, mi által kitűnik, hogy a te igaz, tevékeny hited közös velem és minden jó kereszténynyel (Teofil.).
Filem. 1,7
Hálát adok Istennek (4. v.), mert stb.
hogy a szorongatott keresztények szivökben vigasztalást nyertek a segély által, melyet nekik szükségökben nyujtottál (Teofil).
Filem. 1,8
megemlékezvén szeretetedről.
habár, mint Krisztustól rendelt apostol, jogosan és bízvást parancsolhatnék neked.
te is öreg vagy, és azért méltányos, hogy nem parancsoló, hanem kérő hangon forduljak hozzád (Anzelm. Jerom. Teofil.). A görög szerint …kérlek: én, a ki olyan vagyok, én, az öreg Pál, de ki most stb. Pál akkor mintegy hatvan éves lehetett.
kit fogságom alatt térítettem a kereszténységre. Vesd össze: Kor. I. 4,15.
ki neked elszökése előtt kárt tett (18. v.), most pedig megtérése után annál hívebb szolgád lesz, és nekem is használni fog, a mennyiben tehetségéhez képest terjeszteni fogja a kereszténységet, mint már fogságomban is kezemre szolgált. Pál itt Onezimus nevére czéloz, mi „hasznost“ jelent.
mint enmagamat.
hogy ne látszassék, mintha az ez által nyerendő jótéteményt tőled kierőszakoltam volna, hanem hogy önként tedd meg, a mit kivánok, t. i. hogy őt szeretettel fogadd, és mentsd fel minden büntetéstől (12. 17. v.).
Filem. 1,15
megbocsáthatod a nagy hibát, és teljesítheted kérésemet; mert talán stb.
mert talán azért engedte meg Isten, hogy tőled rövid időre elszökjék, hogy csakhamar, mint keresztény, annál hívebben szolgáljon neked, s mindörökre hitrokonod lehessen (Ar. sz. Ján. Oecumen. Teofil.). Pál mondja „talán,“ mert meglehet, hogy Onezimus más úton is eljutott volna az igazság ismeretére.
Filem. 1,16
Lásd Tim. I. 6,2. A görög szerint: hanem szolgánál nagyobbat, mit szeretett stb.
sőt inkább kedvesebbnek kell lennie előtted, mivel mind testi (külső) mind lelki (belső) kötelékkel van hozzád csatolva; testivel, a mennyiben házadbeli, szolgád; lelkivel, a mennyiben Krisztusban és Krisztussal van egyesűlve, keresztény.
azt nem is akarom említeni, hogy te tenmagad tulajdon személyeddel vagy adósom, a mennyiben a kereszténységre én térítettelek. De, akarja Pál mondani, e visszatérítés nélkül is teljesítened kell kérésemet; mert te nekem sokkal többel vagy adósom.
szerezd meg nekem e keresztény örömet.
Lásd Kolossz. 1,7. 4,12.
Filem. 1,24
az evangelista.
Filem. 1,24
Lásd Apost.cs. 27,2. Kolossz. 4,10.
Filem. 1,24
Lásd Tim. II. 4,9.
az evangélista.