Habakuk jövendölése - kommentárok
* 1.1. Bevezetés. — A fenyegető jövendölés, Vulg. szószerint: «A teher».
* 2-4. A próféta fájdalmasan panaszkodik, hogy a gonoszok elnyomják az igazakat. Ez a három vers valószínűleg egy nagyobb beszéd töredéke vagy kivonata. Az általánosabb magyarázat szerint a szent szerző a választott nép között előforduló erőszakoskodás, fosztogatás, elnyomás, pereskedés, igazságtalan ítélkezés és egyéb törvényszegések miatt panaszkodik az Úr előtt. Más vélemény szerint az igaz (4. v.) = Izrael népe, mert nála van az igaz Isten tisztelete, az erőszakoskodó gonoszok pedig a babiloniak. Ez utóbbi vélemény hívei szerint az 1-4. versnek eredeti helye a 11. vers után volt.
* 4. Ezért sértik meg a törvényt, a héber szerint: «Ezért erőtlen a törvény») A gonosz az igaz fölé kerekedik, a héber szerint: «A gonosz körülveszi az igazat».
* 5-11. A káldeus ellenség kegyetlensége és ellenállhatatlan ereje. A próféta szeme előtt valószínűleg a kárkemisi csatában diadalmaskodó babiloni hadsereg lebeg. (L. a Bevezetést.)
* 5. A beszélő személy az Úr. A próféta nagy lelki megindultságát megmagyarázzák a hatalmas világtörténelmi események: Ninive elbukása és Egyiptom döntő veresége. Olyan dolog történik, a héber szerint: «oly dolgot művelek».
* 6. A káldeusok a babiloniak, kik 626-ig Asszíria alattvalói voltak. A káldeusok nem csupán a zsidók, hanem minden szomszédos nép ellen háborút viseltek, hogy országukat elfoglalják.
* 7. Tőle jön a jog: önmagán kívül nem ismer el semmiféle hatalmat sem, melynek számot kellene adnia.
* 8. V. ö. Jer. 4,13; 5,6; Szof. 3,3. Az esti farkasnál: az egész nap éhező farkas különösen kegyetlen. Elszélednek lovasai, a héber szerint: «Vágtatnak lovasai». Eljönnek ... messziről: semmiféle távolság sem tudja a nemzeteket megoltalmazni Babilónia hadseregétől.
* 9. Zsákmányolni jön valamennyi: az összehasonlítás alapja az előbbi versben említett saskeselyű falánksága. A perzselő szél kifejezés a Vulgáta állandó körülírása a «keleti szél» helyett. Egyes újabb magyarázók 9b-t így fordítják: «Gómer felől (fordul) arcuk kelet felé», – és ezt a részletet Nagy Sándor hadseregére vonatkoztatják, mely a nyugati országokból zúdult a Kelet tartományaira. Azonban ez a fordítás erőszakos szövegváltoztatást kíván meg, melyet sem a héber szöveg, sem a régi fordítások nem javasolnak.
* 10. Az ellenség minden tekintetben legyőzhetetlennek látszik. Királyokon diadalmaskodik, a héber szerint: «Királyokat tesz csúffá». Minden erődítésen csak nevet: a megerősített várakat könnyűszerrel foglalja el.
* 11. A pusztító vihar végre elvonul és megszűnik. A szél a babiloni hatalom jelképe. Az és elbukik kifejezés közvetlenül (jelképes beszéd nélkül) magára Babilóniára vonatkozik. Elbukik, a héber szerint: bűnbe esik».
* 12-17. A próféta könyörgése az Úrhoz.
* 12. Az Isten szentségével ellenkeznék, ha megengedné, hogy a gonoszok állandóan diadalmaskodjanak a választott nép fölött; a babiloniak csak büntető eszközei az Úrnak, de mihelyt a büntetés mértéke betelt, vége lesz az elnyomásnak. A héber szöveg szerint, a vers második tagja így hangzik: «Uram, igazságosságra alkottad őt, – Te, ó kőszikla, arra rendelted őt, hogy büntess vele».
* 13. A rossz az a nyomorúság, melyet a babiloniak Júdára (és a többi nemzetekre, 17. v.) hoznak. Az Isten nem nézheti a gonoszságot helyeslőleg; ez ellenkeznék szentségével.
* 14. Az összehasonlítás alapja a teljes védtelenség.
* 15. Az előbbi vers szóképének folytatása. A logikai alany: Babilónia. A próféta vagy a Jer. 16,16-ban is említett portyázásokra céloz, vagy Babilónia diadalmas hadjárataira Ninive, Assur, Harran ellen 612-609 között. Az ellenség örvend és ujjong, mert senki sem állhat neki ellen.
* 16. Az ókori királyok győzelmeinek ábrázolásában gyakran szerepel a háló, melyben az ellenségnek foglyul ejtett harcosai láthatók. A háló és a varsa itt a babiloniak fegyvereinek jelképei. Egyes régi írók említik, hogy a szkíták csakugyan áldozatokat mutattak be kardjuknak, mint győzelmeik eszközének. A próféta ezt a vonást a babiloniakra is átvitte. De lehetséges, hogy csak az ellenséges győzők ünnepi lakomáiról van szó.
* 17. A háló kifeszítése folytonos újabb hadjáratokat jelent. Kifeszítés helyett a héberben a háló kiürítéséről van szó: az ellenség mindig készen tartja hálóját (= fegyverét) az újabb fogásra. – Nemes vonása a prófétának a mély részvét a Babilónia által sanyargatott összes nemzetek iránt.
* 2. 1-4. A próféta az őrhelyen áll és várja az Úr kinyilatkoztatását.
* 1. A vers első két sorával v. ö. Jer. 6,17; Ez. 3,17; Óz. 9,8; Mik. 7,4. Mit szól majd hozzám, t. i. az Úr.
* 2. Az Isten vigasztaló szava a jövő nemzedékeknek is szól, ezért a próféta parancsot kap annak felírására. V. ö. Iz. 8,1-4.
* 3. A látomás, t. i. az újabb látomás, mely Babilónia megbüntetésére vonatkozik és az 5-20. versben Olvasható. Habakuk jövendölése 539-ben teljesedett be.
* 4. A vers két tagja egymással szép ellentétes párhuzamban áll. A hitetlen (héb. «a felfuvalkodott») a babiloni nép, az igaz a választott nép, illetve ennek jámborai, kik hitük, vagyis az Istenbe vetett bizalmuk folytán élni fognak. A vers első tagja a Hetvenes görög fordítás szerint így szól: «Íme elbukik, akinek lelke nem egyenes». A 4. vers második tagját Szent Pál (Róm. 1,17; Gal. 3,11; Zsid. 10,38.) arra alkalmazza, hogy az élő hit, mely erkölcsileg jó cselekedetekben nyilvánul meg, az embert megigazulttá teszi és lelkének természetfölötti életet ad.
* 5-6b. Babilóniára bűnei miatt végromlás vár. – A kevély ember, akit a bor tehetetlenné és gyalázat tárgyává tesz: a megszemélyesített Babilónia. Az alvilág és a halál a telhetetlenség jelképei. V. ö. Péld. 27,20; 30,15 sk. Babilónia telhetetlensége méltó büntetésben részesül: az Összes nemzeteket le akarja igázni, de maga is csúfosan elbukik. A vers első része a héberben így hangzik: «Ezenfelül a bor álnok, – A kevély ember nem áll meg». (Valószínűleg szövegromlással van dolgunk.)
* 6. Mindezek = a káldeusoktól leigázott népek. A példázat és a találós beszéd a Babilóniát veszte miatt gúnyoló énekeket és példabeszédeket jelenti.
* 6c-20. Öt átok Babilónia ellen.
A 6c-8. versben olvasható első átok azt mondja, hogy Babilóniának olyan lesz a sorsa, mint annak az adósnak, ki ellen összes hitelezői fölkelnek. A hitelezők a Babilónia által elnyomott, de ellene fellázadó nemzetek.
* 6c. Halmozza azt, ami nem az övé: jogtalanul gyűjti a vagyont. Meddig gyűjti maga ellen a sűrű sarat? A sűrű sárnak megfelelő (kétes jelentésű) héber szót egyesek «zálog»-gal, mások «adósság»-gal fordítják: meddig veszi magára az adósság (vagy: a zálog) súlyát?
* 7. Mardosóid, a héber szerint: «hitelezőid». A próféta különös nyomatékkal emeli ki azt, hogy a hitelezők hirtelenül támadnak adósukra és nem hagynak neki időt adósságainak rendezésére.
* 8. «Szemet szemért, fogat fogért.» A megmaradt népek: Babilónia ellenségei, elsősorban az általa elnyomott nemzetek. A föld, a város és minden lakója általában a babiloniaktól elpusztított országokat és nemzeteket jelentik.
* 9-11. Második átok: a próféta Babilóniának olyan sorsot jövendöl, mint amilyen azé az emberé, aki háza jólétét gonosz nyereséggel akarja biztosítani, de az igazságtalanul szerzett vagyon csak kárára szolgál.
* 9. A hasonlatot a próféta a sasról veszi, melynek fészke hozzáférhetetlen, tehát teljesen védett helyen van. V. ö. Abd. 4. v.
* 10. Saját házad számára tervezted a gyalázatot: nagyratörő terveiddel magadat döntötted szégyenbe és romlásba.
* 11. Saját házadnak alkotó részei kiáltanak bosszút ellened.
* 12-14. Harmadik átok: a próféta Babilónia zsarnok uralmát ostorozza, melynek alapja a vérontás és az érőszakos elnyomás.
* 12. Nábukodonozornak nagyszerű építkezései, melyekről ék-iratos emlékei beszélnek, bizonyára számtalan hadifogoly életébe kerültek.
* 13. A nagy világhatalmak minden erőlködése a semmiségbe süllyed és eredménytelen marad.
* 14. Az Úr dicsősége meg fog nyilvánulni az összes nemzetek között. Ez messiási gondolat. A tengert elborító vizek: a tenger fenekét elborító vizek.
* 15-17. N egyedik átok: amilyen gyalázatosán bánik felebarátjával az, aki őt leitatja, hogy szemérmét láthassa, épúgy bánt Babilónia is a leigázott nemzetekkel, mert gyönyörködött gyalázatukban, melybe őket taszította.
* 16. Elkábulsz, a héber szerint: «Megmutatod majd gyalázatodat». Az Úr jobbjának kelyhe ugyanazt jelenti, mint az Úr haragjának bora; a prófétáknál gyakori kifejezése az Isten büntető ítéletének. (V. ö. Jer. 25,15 skk.) A vers utolsó tagja a héberben így hangzik: «És gyalázat jő dicsőségedre».
* 17. A Libanon ellen elkövetett gonoszság: a próféta talán arra céloz, hogy az asszír és a babiloni királyok a Libanon cédrusaiból szerettek maguknak palotákat építeni. Nábukodonozornak egyik nagy felirata kifejezetten megemlíti, hogy az egyik szentély tetőzetéhez a Libanon válogatott cédrusait használta fel. Kipusztítottátok rajta a vadat: az ékiratok gyakran említik az asszír és a babiloni királyok nagy vadászatait. – Amilyen riadalmat okozott Babilónia a Libanon vadai között, olyan ijedtség jő majd reája is. Az utolsó verstag a 8. v. gondolatát (és szavait) ismétli meg.
* 18-20. Ötödik átok, mely a babiloniak bálványozása ellen szól.
* 18. Mivel a bálványokban nincsen élet, nem is használhatók semmire sem. Az öntött bálvány és a csalárd kép, a héber szerint: «az öntött kép és a hazug jósló». A vers a bálványozás oktalanságát ostorozza.
* 20. A bálványok semmiségével fölséges ellentétben áll az Úr hatalma, ki előtt az egész földnek el kell némulnia. Az Úr szent temploma itt vagy a Jeruzsálemi templomot, vagy valószínűbben az eget jelenti.
* 3. 1-19. Költői leírása az Úr ítéletének, mely megbünteti az ellenségei és megszabadítja a választottakat. – A héber siggájón szó a magyarázók szerint ditirambszerű költeményt jelent. Egyes magyarázók ezt a szót az asszír sigú gyökből származtatják, mely a bánatzsoltárok elnevezésére szolgáló műszó. A Hetvenes fordítás csak «ének»-ről beszél. A Vulgáta a felirat második részét így adja vissza: «A tudatlanságokért» (= a vétkekért), vagyis Habakuk próféta imádságában bűnbánó könyörgést lát.
* 2. A zsoltár bevezetése. – Az Úr műve = az Isten szándékai, melyeknek megvalósulását kéri a próféta. Az esztendők folyamán – nem a napok végén, hanem minél előbb. Tedd ismeretessé, t. i. művedet. A vers utolsó tagjában a próféta arra kéri az Urat, hogy amikor megbünteti Babilóniai, tanúsítson irgalmat a választott nép iránt.
* 3-4. Az Úr eljő az ítéletre.
* 3. Dél felől, a héber szerint: Temánból. Témán Edomnak egyik vidéke. (V. ö. Abd. 9.) A Farán hegye a Palesztinától délnyugatra fekvő hegyes vidék. L. Móz. IV. 13,1. magyarázatát. A próféta lelkében felelevenednek a zsidók pusztai vándorlásának és a honfoglalásnak eseményei: amint az Úr akkor csodálatosan megsegítette népét, úgy meg fogja segíteni most is Babilonja ellen. A 3. vers első részének végén (valamint a 9. v. második tagja után és a 13. vers végén) a héber szövegben «Szela» szó olvasható, mely a Zsoltárok könyvében 71-szer előforduló zenei műszó. L. Zsolt. 3,3. magyarázatát. A Vulgáta nem fordítja le sehol sem. – Az Úr megjelenését Habakuk az egész földön tomboló nagy vihar képeivel írja le.
* 4. Ragyogása: t. i. az Úré. A héber szerint: «Olyan fényesség leszen, mint nappal». Sugarak törnek elő kezéből, (héb.), Vulg. szószerint: «Szarvak vannak kezében». Kezéből = mellőle.
* 5-12. A büntető isteni ítélet leírása.
* 5. A halál, a héber szerint: «a pestis». A dögvész (héb.), Vulg. «az ördög».
* 6. Megáll, t. i. az Úr. A föld megmérése annak megbüntetését jelenti, mint a vers második tagja mutatja. Az ősrégi halmok (héb.), Vulg. «a világ halmai». A 6. vers nagyszerű költői képben szemlélteti az Isten végtelen hatalmát, kinek egyetlen szempillantása megsemmisíti a nemzeteket, és egyetlen lépte összetöri a legnagyobb hegyeket is.
* 7. A vers első tagjában fordításunk a mai héber szöveget követi, melyet azonban az értelmezők általában így magyaráznak: «Ón alatt megremegnek Kúsán (Etiópia) sátrai», és az «Ón alatt» szavakat egy leíró megjegyzésének tartják. Ón városa az egyiptomi Heliopplisz. – A Vulgáta szövege igen homályos: «A gonoszságért láttam Etiópia sátrait». Etiópia és Mádián megemlítésével a próféta talán arra a vereségre céloz, melyet Otoniel bíró alatt Kúsán Rásátáim (Bír. 3,8-10.) és Gedeon bíró alatt a mádiániták (Bír. 7.) szenvedtek. (Etiópia neve héberül: «Kús».) Az Úr segítsége, melyet a múltban adott nemzetének, biztos reményt nyújt arra, hogy a jövőben sem fog megfeledkezni népéről. De lehetséges, hogy a próféta Etiópiát és Mádiánt csak általánosságban említi az összes pogány népek helyett.
* 8. Az Úr diadalmas szekerei az ő harci szekerei (a viharfelhők). A próféta az Istent úgy írja le, mint diadalmas harcba induló hadvezért.
* 9. Az előbbi képnek folytatása. Az Isten fia talán a szivárvány. Amint megesküdtél a törzseknek: a szöveg bizonytalan. A folyók a nagy eső alkalmával képződő sebes patakok.
* A 10. vers szép költői alakzatokkal leírja az egész természet megrázkódását; a kifejezések a vízözön leírására (Móz. I. 6-9.) emlékeztetnek. Magasra emeli kezét, t. i. a mélység, mely kibocsátja vizeit (Móz. I. 7,11.). A szöveg egyébként kétséges.
* 11. Az Úr nyilai és lándzsája a villámok.
* 12. A jelképes vihar leírásáról a próféta áttér az Úr diadalának leírására, melyet az ellenséges nemzetek fölött arat.
* 13-15. A zsidó népre váró szabadulást a próféta az Egyiptomból való megszabadítás képeivel írja le.
* 13. Az Úr felkentje Dávid uralkodó családja, amelyből a Messiás származik. – A gonosz: a zsidókat elnyomó ellenséges nemzetek, elsősorban Babilónia. A ház nyaka annak felső része: az Úr annyira romba dönti az ellenség palotáját, hogy annak alapja is látható lesz. Egyébként itt is szövegromlással van dolgunk.
* 14. Engem = a zsidó népet.
* 15. A próféta a választott nép új megszabadítását a Vörös-tengeren való átkelés képével írja le.
* 16. A próféta költői módon leírja azt a mély hatást, amelyet az Úr ítéletének megfontolása reá tett. – Megremegtek lépteim (héb.); a Vulgáta szerint: «És alattam hemzsegjem. Mely eljő az őt (= Izraelt) sanyargatón épre (héb.), Vulg. «Hogy felmenjek körülzárt népünkhöz.» A próféta nagy megindultsága mellett is nyugton, sőt örömmel akarja várni az isteni ítélet (a szorongatás) napját, mely az isteni ígéret szerint (2. fej.) okvetlenül eljő a választott nép ellenségeire.
* 17-19. A prófétának az Úr iránt érzett föltétlen bizalma.
* 17. A nagy isteni ítélet felforgatja a természet rendjét. Megcsal az olajfa termése (szószerint: «műve»): nem hoz termést az olajfa.
* 18. Szabadító Istenemben: a Vulgáta megtartja a héber szót: «Jézusban, Istenemben».
* 19. A vers második tagja az erőt és a gyorsaságot fejezi ki. Magaslataimra = a magaslatokra, ahol nem érhet baj. A Vulgáta fogalmazása szerint a győzelmes az Isten, a Miközben zsoltárt énekelek kifejezés pedig a szent szerzőnek imádására, hálaadására és lelki örömére vonatkozik. A héber szöveg szerint Habakuk zsoltára az «És eljuttat engem magaslataimra» kifejezéssel véget ér; az ez után olvasható szavak zenei megjegyzést tartalmaznak, melynek értelme: «A karmesternek, az én húros hangszereimmel».