Izaiás könyvének kommentárjai

[1] A héber nyelvben a két név lényegesen különbözik egymástól.

* ELSŐ FŐRÉSZ. (1-39. fejezet.) 1. rész. Prófétai beszédek Júdához és Jeruzsálemhez, (1-6. fejezet.)

1. A felirat az 1-12. fejezetben foglalt egész beszédgyűjteményre vonatkozik. Az itt említett királyok uralkodását részletesen leírja Kir. IV. 15-20; Krón. II. 26-32. Izaiás családi viszonyait illetőleg 1. könyvének Bevezetését.

Izaiás könyvének első beszéde (2-31. v.) valószínűleg Ácház király idejéből való.(735-ből), amikor a király és a nép gonoszsága tetőfokra hágott, és ennek büntetéseképen Rászin, Damaszkus királya Izrael országa királyának, Fákeénak szövetségében megtámadta Júdát (Kir. IV. 16,5-9-; Iz. 7,1.). Krón. II. 28,5 skk. tanúsága szerint Júda országa ebben a háborúban igen sokat szenvedett.

* 2-4. Az Úr panasza a zsidó nép hálátlansága miatt, melyet Izaiás rendkívül élénk színekkel ír le.

* 2. A próféta az eget és a földet hívja fel tanúságra a hálátlan zsidó nép ellen. Az Isten fiai a választott nép. Megvetettek engem, a héber szerint: «hűtlenek lettek hozzám».

* 3. A héberben az utolsó két verstag így szól: «Izrael azonban fel nem ismeri, – És népem meg nem érti».

* 4. Izrael Szentje Izaiásnak jellegzetes kifejezése «az Isten» helyett, mely könyvében huszonkilencszer fordul elő. L. a Bevezetést.

* 5-9. Júda népét a szakadatlan büntetések sem tudták megtörni. – A próféta az 5. és a 6. versben Zsidóországot a sok csapás következtében tetőtől-talpig sebekkel borított emberhez hasonlítja, kinek testén már nincsen ép hely, mely még alkalmas volna újabb verésre.

* 7-8. A képes beszédet a próféta feloldja. V. ö. Kir. IV. 16,5; Krón. II. 28,5-8. 17-21. Júda országának elpusztulását Izrael, Edom, Filisztea és Szíria betörései okozták; ezek a népek a 7. versben említett idegenek.

* 8. Sión leánya Jeruzsálem egész lakossága. Kir. IV. 16,5. szerint Rászin, Szíria királya és Fákee, Izrael királya ostrom alá fogták Jeruzsálemet, s bár az ostrom nem járt sikerrel, a fővárosnak egész környéke pusztasággá lett. Ostromlóit város (héb.), Vulg. «mint a város, amelyet elpusztítanak».

* 9. A seregek Uráról 1. Kir. I. 1,3. Szodoma és Gomorra pusztulása (Móz. I. 19,24. 25.) találó képe annak a megérdemelt végső veszedelemnek, melytől Jeruzsálemet eddig csak az Úr irgalma mentette meg. A maradék Jeruzsálemnek a veszedelemtől megmenekült lakossága.

* 10-20. Az Úr a külső áldozatok helyett benső megtérést követel. Izaiás, mint általában a próféták, nem ellensége a külső áldozatoknak, csak azt mondja, hogy a külső áldozat, megfelelő belső jámborság híján, értéktelen az Úr szeme előtt (Jer. 6,20; Óz. 6,6; Ám. 5,21 skk; Mik. 6,6-8.).

* 10. A Szodoma fejedelmei, Gomorra népe kifejezések szomorúan jellemzik Jeruzsálem erkölcsi süllyedését. (V. ö. 21 skk. v.)

* 12. Az Úr udvarai a Jeruzsálemi templom udvarait jelentik. A próféta szava szerint a zsidók már puszta megjelenésükkel is szinte megszentségtelenítik az Úr hajlékát.

* 13. Hazug eledeláldozatot, Vulg. «áldozatot hiába». A próféta néhány ünnepnapot névszerint is felsorol. Az újhold az egyes hónapok kezdete, melyekre Móz. IV. 28,11-15. különleges áldozatokat írt elő. A többi ünnepeket, a héber szerint: «az ünnepélyes gyülekezeteket.» A gyülekezetek az istentiszteleti összejövetelek. A vers utolsó része a héberben szószerint így hangzik: «Nem tűröm a gonoszságot és az ünnepséget», t. i. együtt.

* 15. A kéz kinyújtása az imádás mozdulata. Kezetek csupa vér: Izaiás a zűrzavaros időkben elkövetett számos gyilkosságra gondol.

* 16-17. Felszólítás a komoly és őszinte megtérésre. V. ö. Pét. I. 3,11. Siessetek segítségére az elnyomottnak, a héber szerint: «Vezessétek helyes útra az erőszakost». A próféta kifejezetten megemlíti az árvákat és az özvegyeket, mint azokat, akik legjobban rászorulnak a védelemre. V. ö. Zak. 7,10. és Zsolt, számos helyét.

* 18. Az Úr tökéletesen és örömest megbocsát a megtérőknek. A két hasonlat igen szépen kifejezi az Isten végtelen irgalmát és a bűnöknek teljes eltörlését. Szálljatok velem perbe: lássátok be, hogy megérdemeltétek a büntetést.

* 19-20. Szép ellentét. A megtérőket az Isten elhalmozza áldásával, de a megátalkodottakra végenyészet vár.

* 21-23. A Jeruzsálemben uralkodó szomorú erkölcsi állapotok megkapó rajza.

* 21. Az Isten elhagyását és a bálványimádást a próféták gyakran mondják paráznaságnak és házasságtörésnek, mert az Urnák és választott népének szeretetviszonyát sokszor ábrázolják a legbensőbb földi szeretetnek, a házasságnak képével. Különben is a bálványozás rendesen együtt járt az erkölcstelenséggel. Telve volt igazsággal: a jámbor királyok (Dávid, Salamon, Jósáfát) idejében.

* 22. Az ezüst és a színbor az erkölcsi értékeket jelenti; a salak és a víz a romlottságot.

* 23. A próféta a fejedelmek (bírák) megbízhatatlanságát, megvesztegethetőségét és igazságtalanságát korholja. V. ö. Jer. 5,28.

* 24-27. A meg nem térő bűnösökre végromlás vár; a jámborok megszabadulnak az ítéletben.

* 24. A megátalkodott bűnösök megbüntetése kielégíti az Isten igazságosságát.

* 25. A salak és az ón (héb. «ólom») az erkölcsi romlottságnak, illetve a gonoszoknak jelképe, akiket az isteni ítélet különválaszt a jámboroktól.

* 26-27. Az isteni ítélet helyreállítja Sión eredeti tisztaságát. Mini azelőtt voltak: a hajdani jámbor királyok idejében. L. 21. v. Igazság városa, Vulg. az Igazságosnak (= az Istennek) városa. És helyreállítják az igazsággal, a héber szerint: «És foglyai az igazságosság által».

* 28-31. A bűnösökre váró büntető ítélet.

* 28. Összetöri, t. i. az Isten vagy a 27. versben említett ítélet; más vélemény szerint maga Sión töri majd össze a gonoszokat.

* 29. A bálványok miatt, a héber szerint: «a tölgyek miatt». A ligetek és a kertek a bálványozás helyei, melyek a bálványimádóknak vesztét és szégyenét fogják okozni.

* 30. Mindkét hasonlat a bűnösök végromlását festi.

* 31. Az erősség az anyagi jólét. A héber szerint: «És az erős olyan lesz, mint a csepű». A próféta azt a gondolatot domborítja ki, hogy a gonoszság (= művetek) lesz okozója a bűnösök vesztének.

* 2. E fejezetnek 2-5. verse messiási jövendölés, 6-22. verse pedig egységes feddőbeszéd, valószínűleg Izaiás prófétai működésének kezdetéről, talán Óziás király halálának évéből (738.), amikor Júda országa még nagy külső fénynek és gazdagságnak örvendett (7. 8. v.).

* 2-5. Sión jövendő dicsősége a messiási korban. Ez a jövendölés majdnem szószerint olvasható Mik. 4,1-3-ban is. Lehetséges, hogy mindkét próféta egy közismert régibb jövendölést illesztett beszédébe, vagy pedig Mikeás idézi híres kortársát, Izaiást.

* 2. Az utolsó idők: a messiási kor. (V. ö. Óz. 3,5; Mik. 4,1; Ezek. 38,16; Kor. I. 10,11.) Az Úr házának hegye a Sión, az újszövetség Egyházának előképe. A próféta a Sión hegyének feltűnő magasságát emlegetve azt a gondolatot domborítja ki, hogy a messiási birodalom mindenki számára látható és felismerhető lesz, és minden nép Siont (a Messiás országát) keresi.

* 3. Izaiás jövendölése a messiási korban ment teljesedésbe. Jákob Istene a választott népnek igaz Istene, ellentétben a hatványokkal. Az Úr utai, ösvényei, tanítása és igéje itt az újszövetségi kinyilatkoztatást jelentik; Sión és Jeruzsálem a keresztény Egyház előképe.

* 4. A pogány nemzetek megtérése a Messiás birodalmába, valamint az általános világbéke a próféták leírásaiban a messiási kornak egyik jellemző vonása. Ő tesz majd ítéletet a nemzetek között: a nemzetek vitás kérdéseiben az Úr fog igazságot szolgáltatni. Sarlókká, a héber szerint: «szőllőmetsző késekké». A harc eszközeiből a békés munka szerszámai lesznek.

* 5. A próféta lelkes felszólítása a zsidó néphez, mely elsősorban volt hivatalos a Messiás országába.

* 6-11. Jáda országának anyag jóléte nem szolgált az erkölcsiségnek javára.

* 6. A szöveg homályos. A próféta az Istenhez intézi szavait. Mint hajdanában, célzás a zsidó nép őstörténetére a bírák korában. Más értelmezők a megfelelő héber szót a Keletről jött jósokra magyarázzák. Idegenek fiaival szövetkeznek: a próféta a pogány népekkel kötött szövetségeket korholja, melyek állandó bűnalkalmak voltak a bálványozásra.

* 8. A szekerek a harci szekerek, a lovak a hadi mének. A zsidó nép jobban bízott bál ványaiban, kincseiben, harci erejében és az idegen nemzetekkel kötött szövetségeiben, mint Izrael Istenében.

* 9. A bálványozás az ésszel bíró embernek önmagát mélységesen lealázó bűne, mely joggal hívja ki a vétkes ellen az Isten legszigorúbb ítéletét.

* 10. V. ö. 19. és 21. v. Megkapó leírása az általános rémületnek az isteni ítélet napján. A porba (héb.), a Vulgáta szerint: «a gödörbe a földben».

* 11. Az Úr ítéletének napján minden földi nagyság semmivé lesz. V. ö. 17. v.

* 13-22. A Jákob házára váró büntető ítélet, mely a kevélyeket porig alázza.

* 13. A Libanonnak magas, sudár cédrusai és Basán tölgyei, valamint a

* 14. versben említett magas hegyek és kiemelkedő dombok a földi hatalmasságok jelképei. A szent szerző a Libanon és Basán vidékének legnemesebb fáit említi, hogy hasonlata annál megrendítőbb legyen.

* 15. Az Úr haragja ellen a megerősített várak sem nyújtanak menedéket. Krón. II. 26,9. 10; 27,3. 4. szerint Ázáriás és Jóátám, Júda királyai, számos erődítést emeltek Jeruzsálemben és Júda egyéb városaiban.

* 16. Társis a mai Spanyolország déli vidékén fekvő föniciai telep, mely tengeri kereskedelméről volt híres  az ókorban. A héber szöveg így is fordítható: «és valamennyi Társis-hajóra» – vagyis a zsidó királyoktól Társist járó hajók mintájára épített nagy hajókra. V. ö. Kir. III. 22,50; Krón. II. 20,36. 37.

* 17. V. ö. 11. v. Szép ellentét az emberi dicsőség múlandósága és az Istennek örök felsége között.

* 19. L. 10. v. Hogy megverje a földet (heh. «hogy megrémítse a földet»), t. i. az Isten az ítéletben.

* 20. Az ítélet napján az ember majd belátja, mily hiábavalók a bálványok, és ezeket megvetéssel eldobja magától. A vakondokot és a denevéreket a próféta maró gúnnyal említi mint sötét helyeken és a főidnek rejtett zugaiban tanyázó állatokat, melyek közé vetik majd bálványaikat a zsidók, amikor az Úr haragja elől menekülni akarnak.

* 21. L. 10. és 19. v.

* 22. A lehellet, mely az ember orrában van, az élet elve, melyet az Isten egy pillanat alatt elvehet. Ugyan (mi) nagyot tarthatni felőle? (héb.), a Vulgáta szerint: «Mert nagyra tartja magát». Komoly intelem a zsidó néphez, hogy ne bízzék emberi segítségben (a pogány népekkel kötött számos szövetségben), mert a veszedelem idején, főleg az isteni ítélet napján minden emberi erő összeomlik és tehetetlennek bizonyul. V. ö. Zsolt. 117,8. 9. 10; 145,2-4; Jer. 17,5. stb.

A 2. fejezetben megjövendölt isteni ítélet a kettős asszír háború (734-732, és 725-722.), mely Szíriát és Izrael országát megsemmisítette, Izrael népét az asszír fogságba juttatta, de Júda országára is mérhetetlen nyomorúságot és megaláztatást hozott. (Krón. II. 28. fej.)

* 3,1-4,6. Az itt olvasható beszéd (vagy beszédek kivonata) talán Ácház uralkodásának kezdetéről, (735.) való. Ácház fiatal kora (Kir. IV. 16,2; Krón. II. 28,1.) és a szír-efráimita háború zavarai érthetővé teszik a Júda országában uralkodó fejetlenséget, és azt a zilált politikai állapotot, melyet Izaiás a 3. fejezet elején leír.

* 3,1-7. Jeruzsálemben és Júdában teljes lesz a zűrzavar, melyhez az 1. v. tanúsága szerint az ellenséges ostrom következményeként még éhínség is járul.

* 1. Hatalmast és erőst, a héber szerint: «Támaszt és támasztékot».

* 3. Igézőt, szószerint: «titkos beszédhez értőt.» Az Úr elveszi mindazokat, kik ésszel és erővel az országon segíteni tudnának, és

* 4. népét értelmetlen, gyönge elüljárókkal sújtja. Asszonyos lelkűek, a héber szerint: «önkényeskedők». Ácház csak húsz éves volt atyjának, Jóátám-nak halálakor (Kir. IV. 16,2.).

* 5. Az országban dúló fejetlenség minden isteni és emberi törvényt felborít.

* 6. E romhalmaz: Júda országa. Kezed alatt: kormányzásod alatt. A próféta arról beszél, hogy a nép megunja az általános anarchiát. Ezt úgy írja le, hogy akinek jobb ruhája van, azt társai fejedelemmé akarják tenni, hogy a végromlást megakadályozza, de

* 7. mindenki menekül az ország kormányzásának gondjaitól. Nem lehetek én orvostok: nem értek az ország bajainak (v. ö. 1,5. 6.) gyógyításához.

8-9. Az ország romlásának oka az erkölcsi romlottság.

* 8. Nyelvük = szavaik.

* 9. Izaiás ismételten (v. ö. 1,9. 10.) Szodomához hasonlítja Jeruzsálemet, melynek lakói teljes nyíltsággal és szemérmetlenséggel vetkeztek. Jaj nekik, mert meglakolnak a gonoszságért, a héber szerint: «Jaj nekik, mert ők maguk okozták vesztüket!»

* 10-11. V. ö. az 1. zsoltár alapgondolatával a jámborok boldogságáról és a gonoszok bűnhödéséről.

* 12-15. Az Úr szigorú ítélete lesújt a nép elnyomóira.

* 12. Népem zsarnokai maguk az elüljárók. A vers első része a héber szerint így hangzik: «Népemet gyerkőcök nyomják el» stb. Asszonyok: a Hetvenes görög fordítás szerint: «uzsorások». A 12. v. második része keserű feljajdulás az álpróféták ellen, kik megzavarják a nép lépteinek útját, mert megakadályozzák azt, hogy az Istenhez térjen vissza. Kik boldognak mondanak téged, a héber szerint: «vezetőid».

* 13. Az isteni ítélet megemlítésénél a próféta tekintete kiszélesedik, és a Judára váró ítélet világítéletté lesz.

* 14. A hatalmasok főbűne: a szegények kizsarolása és birtokaiknak jogtalan eltulajdonítása. A szőllő Júda országát jelenti, melynek őrzése és gondozása a főembereknek legfőbb feladata lett volna.

* 16-26. Jeruzsálemnek erkölcstelen és fényűző asszonyaira az Isten büntetése vár.

* 16. A magasra emelt nyak a kevélységet jelenti. Negédes léptekkel sétálnak, a héber szerint: «és lábkötőkkel csörögnek», hogy a járó-kelők figyelmét magukra vonják.

* 17. A keleti nők lefátyolozva szoktak járni; a fátyol elvétele megszégyenítést jelent. A héber szöveg úgy is érthető, hogy az Úr megalázó büntetés gyanánt felfödi Sión leányainak szemérmét.

* A 18-23. versben Izaiás a korabeli gazdag nők divatos ékszereit sorolja fel; ez a részlet művelődéstörténeti szempontból is igen érdekes leírás. A huszonegy (7x3) ékszer megnevezésében a héber és a latin szöveg több helyen eltér egymástól. – A héber szöveg Így hangzik: 18. «Azon a napon majd elveszi az Úr az ékességeket: a lábcsattokat, a homlokszalagokat, a holdacskákat,

* 19. a fülönfüggőket, a karpereceket, a fátylakat,

* 20. a fej-díszeket, a lábláncocskákat, az öveket, az illatszertartókat, az amuletteket,

* 21. a gyűrűket, az orrkarikákat,

* 22. a díszes ruhákat, a palástokat, a kendőket, az erszényeket,

* 23. a tükröket, a gyolcsruhákat, a fejszalagokat és a köpenyegeket.»

* 24. A fényűzést mélységes gyász és nyomorúság váltja fel. A haj levágása (= kopaszság) a gyász jele.

* 25. A nagy nemzeti gyásznak oka a szerencsétlen háború, mely az országot elnépteleníti. Legszebb férfiaid (Vulg., héb. «férfiaid»): Sión harcosai.

* 26. A város kapuiban tartották a keletiek a nyilvános gyülekezeteket. Jeruzsálem kapuin senki sem fog ki- és bejárni. És ő elhagyottan ül majd a földön: t. i. a szerencsétlen Jeruzsálem. A próféta Jeruzsálemet mint gyászoló nőt írja le. A földön ülés a mélységes gyász jele.

* 4. Az 1. vers még a 3. fej. utolsó gondolatához tartozik: Az ország annyira elnéptelenedik, hogy hét asszony is versenyez majd egy férfiúért, akitől még azt sem kívánják, hogy mint feleséget eltartsa, csak vegye el tőlük az egyedüllét és a gyermektelenség szégyenét. (Az ószövetségi felfogás a gyermektelenséget megszégyenítőnek tartotta.) A hetes szám szókép «sok» helyett.

* 2-6. Az Izraelre váró szabadulás és isteni oltalom a messiási korban. A feddő és fenyegető prófétai beszédet Izaiásnak rendes szokása szerint gyönyörű messiási jövendölés zárja be, melyben a szomorú jelen és a dicsőséges jövő prófétai távlatban összefolyik egymással.

* 2. Azon a napon, t. i. az isteni ítélet napján, mely a prófétai távlatban összeolvad a messiási korral. Az Úr sarjadéka az, amit az Úr a földből sarjaszt. Ékességben (héb.), Vulg. «fenségben». A bő termés a messiási idők költői rajzának egyik állandó vonása. 2c. a héber szerint így hangzik: «S a föld gyümölcse dicsőségére és nagyságára válik azoknak» stb. Kik megmaradnak Izraelből (= aki Sionban megmarad és Jeruzsálemben életben marad, 3. v.): a jámborok, kik az isteni ítéletben megszabadultak és immár a messiási ország áldásait élvezik.

* 3. A messiási országban a megmaradtak egészen az Úréi lesznek. Az élet a messiási országban való boldog élet. Az élők jegyzéke, amelybe választottait beírja az Isten, gyakran szerepel a jelképes prófétai leírásokban. V. ö. Dán. 7,10; 12,1; (Luk. 10,20); Jel. 3,5; 13,8; 22,19.

* 4. Az isteni ítélet meg fogja tisztítani Siont. Az ítéletnek célja tehát nem a választott nép megsemmisítése, hanem annak erkölcsi megtisztítása. Az ítélet lelke és a tűz lelke: a próféták az isteni ítéletet néha tűz alakjában írják le, mely minden salakot (bűnt és gonoszságot) kiolvaszt az aranyból és ezüstből (a választott népből), s azt tökéletesen megtisztítja (Iz. 1,25; Mal. 3,3; 4,1. stb.).

* 5. Izaiás az isteni oltalom leírásában a Móz. II. 13,21. 22-ben (és a pusztai vándorlás leírásában többször is) említett fényes felhőre céloz. Az isteni oltalom ki fog terjedni az egész Sionra.

* A 6. vers az előbbi vers jelképes leírásának folytatása. A sátor az isteni oltalom jelképe, mely Sión jámborait minden veszedelemtől megvédelmezi.

* 5. Ez a fejezet egységes beszéd, mely Izaiás prófétai működésének első éveiben, 733 körül (13. v.) hangzott el. A beszédben vázolt szomorú állapotok találóan illenek a gonosz Ácház király idejébe.

* 1-7. Jelképes ének a terméketlen szőllőről. V. ö. Jer. 2,21; Mát. 21,33 skk. A szőllő Izrael népe, melyet az Úr a legnagyobb gonddal ápolt, de a választott nép mindezért a gondviselésért csak hálátlansággal fizetett, miért is az isteni büntetés már nem késhetik tovább.

* 1. Az ének bevezetésében a Vulgáta a héber «szerelmes» szónak megfelelő kifejezés másik jelentését vette: «nagybátyámnak» énekét. A kedves és a szerelmes maga az Úr, a prófétáknak szokásos képes beszéde szerint a választott népnek vőlegénye.

* A 2. vers képei az Isten határtalan szeretetét és gondosságát fejezik ki a zsidó nép iránt. Az egyes képek külön-külön nem kívánnak magyarázatot. A köveket kiszedte belőle, t. i. hogy eltávolítsa őket. A szépen beültette kifejezés helyett a héber szöveg egy, különösen finom szőllőfajtát («szórek») említ. A torony az őrtorony. A sajtót a keletiek többnyire a talaj sziklájába vágták. (Vulg. «sajtót épített».) A szőllő termése az erényes élet, melyet az Isten várt a választott néptől; a vadszőllő a bűn, elsősorban a bálványozás.

* 3-4. A próféta ajkával beszélő Isten magát a bűnös népet szólítja fel, hogy igazságos ítéletet mondjon viselkedése fölött. V. ö. Kir. II. 12,1-7. Talán hogy azt vártam, a héber szerint: «Miért vártam ...?»

* 5-6. A megvetett isteni szeretet rettenetes haragra fordul: az Isten a hálátlan néptől megvonja oltalmát és gondviselését, és a zsidóságot ellenségeinek szabad prédájára hagyja.

* 7. A képes beszéd magyarázata. Júda férfia: Júda egész lakossága.

* 8-23. A zsidó nép korholása különböző bűnei miatt. A próféta részletezi a 7. versben említett gonoszságot.

8-10. Az igazságtalan vagyonszerzés és annak büntetése: a jogtalanul szerzett vagyonon nem lesz áldás. V. ö. Mik. 2,2.

* A 10. v. a héber szerint így hangzik: «Mert tíz hold szőllő egy bátot hoz, – És egy chómernek magva egy éfát terem». A bát és az éfa egyenlő tartalmú űrmértékek, és mintegy 37 liternek felelnek meg. Az éfa szilárd anyagok mérésére szolgált, míg a háttal folyadékokat mértek. A bát és az éfa a chómernek tizedrésze. A szent szerző azt mondja, hogy a termés elenyészően csekély része lesz az elvetett magnak, tehát éhínség fog kitörni az országban.

* 11-17. A dőzsölés bűnének kárhoztatása és annak büntetése.

* 11. Részegség, a héber szerint: «részegítő ital». V. ö. Péld. 23,29. 30.

* 12. Az Úr cselekedete és kezének műve a népre szakadni készülő büntető ítélet, melynek közeledtét az eszeveszett dőzsölők nem veszik észre.

* 13. Izaiás talán a 733. év eseményeire céloz, amikor III. Tiglat-Pileszer asszír király Izrael országának északi vidékeit meghódította és annak lakosait az asszír fogságba hurcolta. Oktalan, t. i. az isteni törvényt illetőleg. A dőzsölés büntetése az éhhalál, a háború és a fogság borzalmai.

* 14. A Vulgáta szerint: «Ezért szélesíti ki kívánságát (szószerint: lelkét) az alvilág». A bűn büntetése a halál. A héber szerint a második verstag így hangzik: «És leszáll (Sion) ékessége és sokasága, – Zajos tömege és aki benne vidám». Ékessége: Sion előkelői.

* 15. A nagy nemzeti szerencsétlenség minden felfuvalkodottságot megtör, és

* 16. a megsértett Isten végtelen igazságosságát és szentségét megdicsőíti a gonoszok bűnhödése.

* 17. Az ország városainak helyét legelők foglalják el. Az idegenek a hódító idegen népek: az asszírok és utánuk a babiloniak. A Hetvenes görög fordítás idegenek helyett «kosokat» említ, tehát az első verstag gondolatát folytatja.

* 18-19. A gonoszok elbizakodottságának korholása.

* 18. A gonoszság és a bűn itt a gonoszságért és a bűnért járó büntetést jelenti, melyet a gonosztevő valósággal magához húz és magához láncol.

* 19. Az Isten műve és terve az isteni ítélet, melyet a gonoszok vakmerő elbizakodottsággal kihívnak maguk ellen.

* 20-21. V. ö. Péld. 3,7; Róm. 12,16. A próféta azokat korholja, kik mindent megengedettnek tartanak, ami céljaiknak és érdekeiknek kedvez, és így felforgatják az erkölcsi élet alaptörvényeit.

* 22. A tobzódás újabb korholása. A keletiek (az ókori rómaiakhoz hasonlóan) a bort különböző fűszerekkel és vízzel elegyítették.

* 23. Igazságtalanság az ítélkezésben; a szegények jogtalan elnyomása.

* 24-25. Az isteni büntetés általános leírása, a tarlót megemésztő tűz és a földrengés képével.

* 24. Gyökerük és virágjuk: a gonoszok utódai. Az atyák bűneinek következményeit utódaik is érezni fogják. És elégeti a láng forrósága, a héber szerint: «S a száraz fű a tűzben összeesik». A hamu és a por a minden támasz nélkül szűkölködő nyomorúság és tehetetlenség képe. Hamu helyett a héber szöveg «rothadás»-t mond; a gondolat értelme ugyanaz.

* 25. A kéz kinyújtása a büntetés jelképe. Megremegtek a hegyek: az Isten büntető ítélete az élettelen természetet is megrendíti. Lehetséges, hogy a próféta az Ámosz (1,1.) és Zakariás (14,5.) könyvében is említett földrengésre gondol, amelyben sokan életüket veszthették. Az isteni büntetés annyira megtizedeli Júda népét, hogy a holttestek eltakarítására senki sem fog gondolhatni. A vers utolsó gondolata a 9,8-10,4-ben olvasható fenyegető jövendölésnek folytonosan visszatérő refrainje (9,12. 17. 21; 10,4.), mely az isteni csapásokban állandó és megrendítő fokozást tüntet fel.

* 26-30. Az asszír hadsereg betörésének és félelmetes előrenyomulásának nagyszerű rajza, melynek egyes gondolatait Habakuk próféta (1,6-11.) a káld hadsereg ellenállhatatlan támadására alkalmazta. Ennek a részletnek eredeti helye valószínűleg az előbbi verssel együtt a 9. fejezet végén volt.

* 26. A logikai alany az Isten. A zászló felemelése és a füttyszó a harcbahívás költői kifejezése. A távol nemzeteknek (héb.) Vulg. «a távol nemzetek között». A föld határai a nagy távolságot jelentik. Eljő, t. i. az asszír hadsereg. Ez a vers a választott nép Istenét egyúttal az összes nemzetek Isteneként tünteti fel, holott a pogány népek felfogása szerint az egyes istenek hatalma csak a saját népükre terjedt.

* 27-28. V. ö. Jóel leírását 2, 4 skk. Az ellenség harcratermettsége. Senki sem álmos, sem néni alszik, v. ö. Zsolt. 120, 4. Kerekei, t. i. hadi szekereinek kerekei.

* 29. Elhurcolja (héb.), a Vulgáta szerint: «Magához öleli». A próféta az asszír hadsereg ellenállhatatlan erejét festi.

* 30. Felette: Júda népe felett. A szorongató sötétség és a homály a szerencsétlenségnek és a kétségbeesett zavarnak jelképe.

* 6. Ez a fejezet Izaiás prófétai meghívását adja elő.

* 1-7. Izaiás prófétai meghívása.

* 1. Óziás király halálának éve valószínűleg 738. Úgy látszik, hogy Izaiás ezt a látomását a jeruzsálemi templomban nyerte. V. ö. Kir. III. 22,19. Ruhájának szegélye (héb.), a Vulgáta szerint: «ami alatta volt». A hosszú ruha a méltóság jele. A templom a jeruzsálemi templom.

* 2. A szeráfok magasrendű angyalok; nevük valószínűleg az arab sarafa vagy szarufa = nemesnek lenni» (mások szerint a héber száraf = égni, tüzesnek lenni») igével függ össze. Felette, t. i. a trón felett. A szárnyak a gyorsaság jelképei; az arc és a láb befödése a tisztelet kifejezése. Fordításunk a héber szöveget követi; a Vulgáta szövege a vers második felében így szól: «Kettővel befedték arcát és kettővel befedték lábát, és kettővel repültek».

* 3. A hármas szám az ószövetségben is szent szám volt, itt mindenesetre a szentség legmagasabb fokát fejezi ki. V. ö. Jel. 4,8.

* A 4. v. a jelenés félelmetes voltát állítja szemünk elé. A küszöbök alapjai (héb.), a Vulgáta szerint: «az ajtósarkok». A ház a jeruzsálemi templom; a füst vagy tömjénfüst, vagy az isteni dicsőség jelképe, mint Kir. III. 8,10. 11 (Krón. II.. 5,13. 14.)-ben.

* 5. Végem van (héb.), Vulg. «mivel hallgattam». Halandó, bűnös ember nem képes az Isten dicsőségét szemlélni. V. ö. Móz. II. 33,20; Bir. 6,22. 23; 13,22. 23. A fölséges látomásban Izaiás annál inkább érzi a saját méltatlan voltát. Tisztátalan ajkú ember: bűnös ember. (V. ö. Luk. 5 8. 9.) – Izzó kőszén (héb.), Vulg. «kövecske».

* 7. Gonoszságod és bűnöd általános jelentésű: méltatlanságod és bűnös voltod.

* 8-13. A zsidó nép elvakultsága, bűnhödése, és a megmaradtak megtérése.

* 8. V. ö. Kir. III. 22,19. 20. Érdekes ellentét az 5. verssel. A megtisztított lélek örömmel vállalkozik arra, hogy az Úr ügyének hírnöke és munkása legyen. Nekünk az isteni fölséget kifejező többes szám.

* A 9-10. v. gondolatának helyes megértése végett tudnunk kell, hogy az ószövetség szavajárása néha az Istennek tulajdonít olyan dolgokat, amelyeket az Úr csak megenged vagy nem akadályoz meg. V. ö. Móz. II. 7,3; 10,20.27. Az Isten hívó és segítő malasztja nem rontja le az ember szabad akaratát, mely – fájdalom! – ellenállhat az isteni kegyelemnek. A zsidók is hallották a próféták fenyegető jövendöléseit és látták teljesedésüket, de mert nem tértek meg, az Úr nem gyógyíthatta meg a választott népet. Izaiás jövendölését Jézus Krisztus és az apostolok a saját kortársaikra vonatkoztatták (Mát. 13,14. 15; Márk 4,12; Luk. 8,10; Ján. 12,40; Csel. 28,26. 27; Róm. 11,8.). – 9. Ennek a népnek: nemcsak Júda, hanem egyszersmind Izrael népének is. Látván lássatok (héb.), a Vulgáta szerint: «lássátok a látomást».

* 11. Mennyi ideig, Uram? t. i. fog tartani a zsidó nép elvakultsága, melyet a próféta prédikálása csak még méltóbbá tesz a büntetésre. Az isteni felelet az, hogy az ítéletnek gyökeresen meg kell tisztítania az egész választott népet, kiirtani belőle vagy száműzetésbe küldeni a gonoszokat (12. v.), míg egyedül a szent mag (a nép jámbor része) marad meg (13. v.), mely az Isten kegyelméből meg fog erősödni és mindenfelé el fog terjedni. A közvetlen büntetés a szír-efráimita és az asszír háborúban következett be, mely Júda országának nagy részét néptelenné tette (v. ö. 4,1; 5,13. stb.), Izrael népének zömét pedig az asszír fogságba juttatta. – A 13. v. (az utolsó verstag kivételével) a héber szövegben még fenyegető tartalmú. Fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta így hangzik: «És megmarad benne egytizednyi, és megtér, – És úgy mutatkozik majd, mint a terebintus, – És mint a tölgyfa, mely kiterjeszti ágait, – Szent mag lesz az, ami megmarad belőle». A Vulgáta tehát arról beszél, hogy az isteni büntető ítélet után megmaradt csekély számú igazra boldog jövő vár.

* II. rész: Az Emmánuel-könyv. (7-12. fejezet.)

Izaiás könyvének 7-12. fejezetét «Emmánuel-könyv»-nek is nevezzük, mert a messiási jövendölések középpontjában a Szűztől születendő Isten-ember, az «Emmánuel», «Isten velünk», áll. Ezek a fejezetek több, egymással tartalmilag szorosan összefüggő beszédből állnak, melyeket a próféta részint a szír-efráimita háború idejében (735-732.), részint kevéssel Szennácheríb asszír király betörése (701.) előtt mondott. (Szírián Áramot, Buráimon Izraelt kell értenünk.) A beszédek történeti hátterét Kir. IV. 15,37. és 16. fej., valamint Krón. II. 28. adja meg. Az események rövid összefoglalása Izaiás 7. fejezetének 1. versében olvasható. Fákee (héb. Pekach), Izrael királya Rászin (gör. Raasszon, az asszír emlékeken: Rászunnu) arámi király szövetségében még Jóátám idejében megtámadta Júda országát. Ácház, Júda királya uralkodásának kezdetén a két szövetséges király hadserege dúlva, fosztogatva haladt keresztül Júdán, és már Jeruzsálemet fogta ostrom alá. A hadjárat oka íz. 7,6. szerint valószínűleg az volt, hogy Rászin és Fákee Júda országát erőszakkal be akarta vonni egy Asszíria ellen létesítendő szövetségbe, melynek Szírián és Izraelen kívül a filiszteusok és a Jordántól keletre lakó népek voltak a tagjai. A keményen szorongatott Ácház nem hallgatott Izaiás próféta szavára, hogy egyedül az Úrtól kérje és remélje a segítséget, hanem nagy ajándékok árán Tiglat-Pileszer asszír királyt nyerte meg szövetségeséül, egyidejűleg pedig védekezni próbált Rászin és Fákee ellen. A Júdát ért megsemmisítő vereség után (Krón. II. 28,5. 6.) Ácház kénytelen volt Jeruzsálembe menekülni, melyet üldöző ellenségei ostrom alá fogtak (Kir. IV. 16,5; Iz. 1,7.). Az asszír nagykirály felvonulása Szíria és Izrael ellen Jeruzsálemet felmentette az ostrom alól, Szíriát megsemmisítette, Izrael országának északi részét pedig asszír tartománnyá tette, – de ebben a háborúban Júda országa is igen sokat szenvedett.

* 7. 1-9. Damaszkus és Izrael támadó hadjárata Júda ellen.

* 1. V. ö. Kir. IV. 16,5.

* 2. Dávid házának = az akkor uralkodó Ácház királynak és családjának. Szíria = a szír (héb. arámi) hadsereg. Efráimot a próféta Izrael országa helyett említi, mint annak legnagyobb és leghatalmasabb törzsét. A vers második része igen festői leírás. — 3. Seár-Jásub (Vulg. «Jásub, aki megmaradt») szimbolikus jelentésű név: «A maradék visszatér» (vagy «megtér»). A «maradék» a próféták nyelvén a fogságban megtisztult és megtért zsidóságot jelenti. A Felső-tó fekvése ismeretlen; valószínűleg nagy mesterséges tó (víztartó) volt a mai (szintén mesterséges) Mamilla-tó vagy Szultán-tava környékén, Jeruzsálemtől nyugatra. A Kalló-mező irányában szavak Izaiás kortársai előtt a legpontosabban megjelölték a nagyfontosságú jövendölés színhelyét. Ez az út egyes magyarázók szerint Jaffa felé vezetett. Ácház Jeruzsálem erődítményeit és vízvezetékét szemlélte meg, hogy a város ostromára kellő módon fölkészülhessen.

* A 4. versben kezdődnek az Úr bátorító szavai Ácházhoz. Légy nyugodt: ne kezdj hadműveleteket! Az Úr Rászint és Romelia fiát, illetve haragjuk, tüzet füstölgő zsarátnokhoz hasonlítja, hogy tehetetlen gyengeségüket jellemezze. Izrael királyának nevét a próféta nem is említi, – talán megvetésből, mert Fákee trón-bitorló volt (Kir. IV. 15,25.).

* 6. Ragadjuk őt magunkhoz szavak azt mutatják, hogy Szíria és Izrael Júda országát a fentemlített asszír-ellenes szövetségbe akarta bevonni, és azért az asszír-barát Ácház helyébe az egyébként ismeretlen Tábeel fiát akarta Júda trónjára ültetni. A Tábeel név jelentése: «Jó az Isten»; ha a héber szerint «Tab'al»-t olvasunk, a név jelentése: «semmirekellő».

* 7. Nem következik ez be (szószerint: «nem fog ez megállni»): a szövetségeseknek Júda ellen szőtt terve nem fog sikerülni.

* A 8-9. versnek az az értelme, hogy Júda országát egyik ellenséges király sem fogja uralma alá hajtani; Damaszkus csak Szíriának, Szamaria csak Izraelnek marad – ideig-óráig – a fővárosa, Rászin pedig csak Damaszkusnak, és Fákee csak Szamariának marad a királya. A közbevetett megjegyzés (És hatvanöt esztendő múlva Efráim nem lesz többé nép) valószínűleg Ászárháddon asszír királynak arra az intézkedésére utal, hogy 670-ben, tehát 65 évvel a szír-efráimita háború kezdete után asszír telepeseket vezetett Efráim területére Bábel, Kuta, Áva, Ernát és Szefárváirn vidékéről (Kir. IV. 17,24 skk.), és ezzel végleg megszüntette Izrael országát.

* 10-25. Emmánuel, a Szűz fia.

* 10. Az Úr csodával akarja megerősíteni Ácháznak tett ígéretét, hogy a királyt bizalomra gerjesszé. A csoda és a jövendölés a próféták isteni küldetésének és szavaik igazságának legbiztosabb záloga volt.

* 12. Az egyáltalán nem jámbor Ácház inkább bízott az asszír király segítségében, mint az Isten szavában; de hitetlenségét képmutató módon a jámborság és tisztelet köntösébe öltöztette.

* 13. A próféta szent haragjának ünnepélyes megnyilatkozása a képmutató ellen. Dávid háza itt is Ácházt és családját jelenti. Terhére vagytok az embereknek: Ácház már átnyújtotta ajándékait az asszír királynak, és félt felbontani a vele kötött szövetséget. Terhére vagytok az én Istenemnek is: az idegen népekkel kötött szövetségeket a mózesi törvény szigorúan tiltotta, mert mindig veszedelmesek voltak a zsidó népre: vallásának elhagyására bírták és az idegen nemzetek játéklabdájává tették. Izaiás prófétai lélekkel előre látta, hogy ha Júda szövetségre lép Asszíriával, nem maradhat semleges Asszíriának és Egyiptomnak élethalál harcában.

* A 14. v. Izaiás könyvének egyik legfontosabb messiási helye. A jövendölés a héber szöveg szerint így hangzik: «íme a szűz méhében fogan és fiat szül, és nevét Emmánuelnek fogja hívni». A próféta által látott szűz a Boldogságos Szűz Mária, Emmánuel pedig az ő isteni Fia, Jézus Krisztus, a) A megfelelő héber szó eredetileg «fiatal nő»-t jelent, de a Szentírásnak legrégibb, zsidóktól készített fordításai (a Hetvenes görög fordítás és a szír Pesitta) ezt a szót ezen a helyen szoros értelemben vett szüzet jelentő kifejezéssel adják vissza, b) A próféta nem általánosan valamely szűzről beszél, aki házasságában a természet törvényei szerint anyává lesz, hanem «a szűzről», akit szűznek mond akkor is, amikor már áldott állapotban van és fiút szül. c) Mikeás próféta, Izaiás kortársa, egyik messiási jövendölésében (5,3.) Izaiásnak erre a kijelentésére céloz, d) Szent Máté Jézus Krisztus születésének leírásában (1,18-25.) kifejezetten hivatkozik Izaiásnak a Szűzről mondott jövendölésére (1,22. 23.). e) A Szűznek fia Emmánuel («Velünk az Isten»). – Hogy Emmánuel valóban a Messiást jelenti, azt a következő érvek bizonyítják, a) A 7-12. fejezet szorosan összefüggő egységes szöveg. Már pedig 8,8. «Emmánuel» birtokának mondja Palesztina földét, mely országot a Szentírás egyébként következetesen az Isten földének nevezi. b) Ugyanezt a csodálatos módon született Gyermeket isteni tulajdonságokkal ruházza fel 9,6. 7. és róla szól c) a 11. fejezet is, mely Őt az Úr Lelkének ajándékaival teljesnek és a béke Fejedelmének mondja, d) Emmánuel neve igen jól illik az emberré lett és az emberek közt lakó Isten-Fiúra. – A régi zsidó szentírásmagyarázat szintén messiásinak tartotta ezt a jövendölést, mint Mik. 5, 3., a Hetvenes görög fordítás és a szír fordítás mutatja.

* 15. A logikai alany Emmánuel. A fa; (héb. «aludt-tej») és a vadméz a beduinok szegényes tápláléka. Hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót imádja választani: amikor majd eszének használatára kezd jutni.

* A 16. vers a legtöbb kath. magyarázó szerint a prófétai távlat szabályai szerint magyarázandó: ha Emmánuel akkor születnék meg, amikor Izaiás ezt a jövendölést mondja: a végzet már eléri Damaszkus és Izrael országait, mire ez a gyermek eszének használatára jut.

* 17. De Júda országát is eléri a romlás, mégpedig épen a segítségül hívott Asszíria által. Prófétai célzás arra, hogy Szamaria bukása után az asszír hadsereg Júdának egy részét is elpusztította, mint Krón. II. 29,8. 9-ben olvassuk, Efráim (Izrael országa) Júdától Roboám és Jeroboám idejében szakadt el (Kir. III. 12.).

* 18-25. Költői leírása a Júda országára váró, nehéz napoknak és az ország pusztulásának.

* 18. A füttyszó az Úr hívó parancsát jelenti. Egyiptomnak és Etiópiának jellegzetes természeti csapása a rengeteg rovar és légy (v. ö. Iz. 19,1.), Asszíria pedig híres volt méheiről. Izaiás Egyiptom legyeit és Asszíria méheit a két ország hadseregének jelképeivé teszi. Egyiptom folyamai a Nílus és csatornái.

* 19. Egyiptom és Asszíria seregei el fogják lepni az egész Szentföldet. Asszíria seregei még Izaiás életében nem egyszer elözönlötték Palesztinát (Tiglat-Pileszer, V. Szálmánásszár, II. Szárgon és Szennácheríb asszír királyok alatt), Egyiptom pedig I. Nekáó fáraó alatt Jósiás királyra és seregére mért halálos csapást a megiddói csatában (608.).

* 20. A Folyam az Eufrátes; a Folyamon túl lakók az asszírok, kiket a próféta ellenállhatatlan erejük miatt mindent letaroló borotvához hasonlít. Bérbevett borotvával: a próféta talán arra céloz, hogy Asszíria hadseregét voltaképen Ácház ajándékai zúdították a Szentföldre. Más magyarázat szerint ez a kifejezés arra vonatkozik, hogy az asszír sereg az Urnák büntető eszköze. A hajnak és a szakállnak leborotválása Júda teljes meggyalázását fejezi ki Asszíria részéről.

* 21-22. Az állattenyésztők birtokában igen kevés jószág marad. Egy fejős tehenet és két juhot: nagyon csekély számú állatot. Az emberek táplálékát csak kevés számú nyájuk adja meg, mert

* 23-25. a föld teljesen alkalmatlan lesz a megművelésre, és a legértékesebb szőllők és termőföldek is annyira a pusztulás martalékai lesznek, hogy legföljebb legelőknek valók. Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert a tövis és a bojtorján közt vadállatok fognak tanyázni.

* A 25. versben fordításunk az eredeti szöveget követi, mert a Vulgáta fordítása kevésbé világos: «És minden hegy, amelyet kapával kapálnak meg, nem megy oda a tövisek és a bojtorján félelme» stb.

* 8. Az itt leírt jelképes cselekedet és az élőszóval mondott jövendölés is a 735. esztendőre esik. Egyes magyarázók szerint a 8. fejezet több beszéd töredékeiből áll.

* 1-4. Izaiás második fiának születése és jelképes neve.

* 1. A nagy könyv a héber szöveg szerint valószínűleg tábla, melyet a próféta nyilvános helyen kifüggesztett vagy kiállított. Az emberi írás valószínűleg a nép előtt is ismeretes írás, ellentétben minden titkos írással. Rabolj gyorsan, prédálj hamar, a héber szerint: «Máher sálai chás báz». A név jelentését a 4. vers magyarázza meg, (L. alább.)

* 2. A próféta megbízható tanuk előtt írja le az Úr által előre kinyilatkoztatott nevet, hogy a jövendölés valódiságáról senkinek se lehessen kétsége. Más magyarázat szerint a 2. vers még az Úr szava. Úriás valószínűleg a Kir. IV. 16,10-16-ban szereplő főpap, Zakariás pedig talán a Krón. II. 29,13-ban említett levita, vagy Ácház apósa (Kir. IV. 18,2.).

* 3. A próféta-asszony Izaiás felesége.

* 4. Prédává lesz Dámaszkus kincse (héb.)t a Vulgáta szerint: «Megszűnik Dámaszkus hatalma». A jövendölés szószerint beteljesedett. Izaiás fia 734-ben született, és amikor atyját és anyját hívni tudta, tehát mintegy kétéves korában (732-ben), Dámaszkus tényleg az asszír nagykirály hatalmába került. Dámaszkus államának többi része és Izrael országának egész északi területe már 733-ban Asszíria uralma alá jutott.

* 5-22. A Damaszkusra, Izraelre és Júdára váró asszír veszedelem megjövendölése.

* 6. A Jeruzsálemtől keletre, a Kedron völgyében fekvő Gihon forrásának vizét már Ezekiás kora előtt egy, részint a sziklába vájt, nyílt és kővel befödhető csatorna, részint pedig a hegy oldalában végighúzódó alagút vezette a Silóé tavába. A próféta beszédében Silóénak csöndesen folydogáló vizei talán Dávidnak törvényes királyi családját jelentik, melynek abban az időben Ácház volt – bár méltatlan – képviselője. Úgy látszik, Júda népének egy része a damaszkusi királynak és Izrael királyának pártján állt. Az utóbbinak nevét Izaiás megvetésből nem is említi; L. 7,4. 9. Más magyarázók Silóénak csöndesen folydogáló vizein a feltűnés nélkül, de állandóan működő isteni gondviselést értik.

* 7. Ellentét az előbbi verssel. A Folyam az Eufrátes; a Folyam hatalmas és nagy vizei az asszír hatalom jelképei. Az Eufrátesnek és csatornáinak vize minden tavasszal ki szokott áradni. A próféta költői képe szerint az Eufrátesnek és csatornáinak vize kilép medréből és áthömpölyög egész Júdán. A 7. vers a következővel együtt az asszír hadsereg ellenállhatatlan hódító útját festi költői színekkel.

* 8. Egészen nyakig ér: az asszír betörés végromlással fenyegeti Júdát is. Kiterjesztett szárnya: a hasonlat alapja a sas szárnya. Más magyarázók szerint a próféta Asszíria szimbolikus állataira: a szárnyas bikákra és a szárnyas oroszlánokra céloz. Országod szélességét = országodat egész szélességében. A próféta a Szentföldet Emmánuel országának nevezi.

* 9-10. A Júda ellen támadó Damaszkus, Izrael és Asszíria gyászos és végzetes kudarca. Ez a kudarc okulására szolgálhat minden, az Isten országa ellen támadó hatalomnak. Figyelemreméltó a 9-10. versben megnyilatkozó egyetemesség gondolata.

* 9. Gyűljetek csak egybe, a héber szerint: «lázongjatok». Vereséget szenvedtek, a héber szerint: «csüggedjetek el!»

* 10. Tervet, t. i. Jeruzsálem ellen. Velünk az Isten, héb. «Emmánuel».

* 11-15. Egyedül az Istent kell félni!

* 11. Erős kézzel tanított engem, a héber szerint: «amikor keze erőssé lett» (rajtam) = amikor kinyilatkoztatását közölte velem. E nép útja = a félelem, mely erőt vett Júda népén az arám-izraelita betörés napjaiban.

* 12. Az összeesküvés talán Tábeelnek (7,6.) kikiáltása királlyá a nép egyes rétegeiben, vagy az asszír-barát és asszír-ellenes pártok torzsalkodásai. (A héber szöveg valószínűleg romlást szenvedett.) – Amitől e nép fél: Damaszkustól és Izraeltől.

* 13. Ne a tehetetlen emberektől remegjetek, hanem az Urat tiszteljétek és féljétek!

* 14-15. Izrael két háza: a szorosan vett Izrael és Júda országa, nevezetesen ezeknek gonosz lakói. Az Úr annyiban botlás köve és botrány kősziklája a gonoszok számára, hogy őket törvényszegéseik miatt a megérdemelt romlásba taszítja. A 15. v. hasonló értelmű kifejezéseinek halmozása a gonoszokra váró ítélet kikerülhetetlenségét és borzalmas voltát jelzi. V. ö. Zsolt. 17,26; Óz. 5,12; Mát. 21,44; Luk. 2,34; Róm, 9,33; Pét. I. 2,8.

* 16-18. Egyes magyarázók szerint ezek a versek Izaiás feljegyzéseinek befejezését adják a szír-efráimita háború idejéből. Mivel a zsidó nép nem értette meg azt, amit látott és hallott, az Úr elfordult tőle; de ott maradtak jövendölései, és székhelye is megmaradt Sionban.

* A 16. v. az Úr szava Izaiáshoz. A tanúbizonyság és a tanítás a próféta beszédei. A kortársak hitetlenségének közepette Izaiás az utókor számára akarja megmenteni jövendöléseit. Tanítványaimban: az Isten szavára hallgatókban, akiket a próféta mintegy az isteni tanítást tartalmazó edényeknek tekint.

* 17. Az Úr arcának elrejtése azt jelenti, hogy az Úr elfordult választott népétől. Jákob háza az egész zsidó nép.

* 18. Izaiásnak és fiainak neve jelképes jelentésű. L. a Bevezetést és 7,3; 8,1-4. magyarázatát.

* A 19-20. vers egy prófétai beszéd töredékének látszik.

* 19. Ha így szólnak, t. i. a varázslataikban és bűbájosságukban bízó gonoszok. Hozzátok: a próféta tanítványaihoz, és általában a jámborokhoz. Kérdezzétek... jövendőmondókat: az említett gonoszok a veszedelem idején nem az Istenhez, hanem a varázslókhoz és a jósokhoz fordulnak felvilágosításért. Az Istenénél: a héber kifejezés így is fordítható: «a saját szellemeinél». – Bár az ószövetség régibb könyveinek felfogása szerint a halottak nem is tudnak semmit sem az élők sorsáról (v. ö. Préd. 9,5. 6.), az itt idézett közbeszólók azt tanácsolják, hogy a nép a saját elhalt nagyjainak (pl. Sámuelnek) szellemétől kérjen tanácsot oly esetekben, amikor az élők nem tudnak felvilágosítást adni.

* A 20. v. második részében fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Ha nem beszélnek így, nem lesz számukra hajnali világosság».

* 21-22. A próféta azoknak a gyászos sorsát írja le igen élénk színekkel, akik nem akarnak megtérni, és akiket hirtelenül elér az isteni büntetés, az asszír betörés. Az egyes számú alanyok és állítmányok általános jelentésűek.

* 21. De bolyong majd az ilyen idestova: Júdán keresztül bolyong majd a hajlékából kiűzött zsidóság. Az asszírok által elpusztított ország nem nyújthat táplálékot a menekülőknek, kik nyomorúságukban átkot szórnak (földi) királyukra és Istenükre (a héber szerint talán: a megkérdezett szellemekre), de sem az égtől, sem a földtől nem remélhetnek segítséget megátalkodottságuk miatt.

* 22. A sötétség a szerencsétlenség jelképe. A 22. v. utolsó szavai Jer. 23,12-re emlékeztetnek. A héber szövegben a 22. vers két részre van osztva, és utolsó része már vigasztaló tartalmú: «De a sötétség elűzetik, 23. mert nem marad többé sötétsége (az ország)nak, mely (most) szorongatást szenved».

* 9. 1-7. A Messiás születése és fellépése Galilea vidékein; a Messiás kora mint az örök béke boldog ideje. – Ez a részlet a 8,5-ben megkezdett beszédnek nagyszerű befejezése. A próféta szeme előtt a zsidó népre váró szorongatás összeolvad azzal a szabadulással, melyet a világ Megváltója az egész emberiségnek fog hozni a bűn rabságából.

* 1. A mondat logikai alanya: az Úr. 1-ben a Vulgáta igéi így hangzanak: «könnyűvé lett», «nehézzé lett». Zábulon és Neftáli törzse Izrael országának legészakibb részén lakott, ezért földe elsőnek érezte meg az asszír veszedelmet: már 733-ban asszír tartománnyá lett. Az utolsó időkben: a messiási korban. A tengerhez vezető út: a Genezáret tavának nyugati határvidéke. A Galileá-nak megfelelő héber szó eredetileg «körzetet» jelent, és itt is ebben az értelemben veendő. Azt az országrészt, melyet már Józsue kora óta Galileának neveztek (Józs. 20,7; 21,32; Kir. III. 9,11; IV. 15,29.), már Izaiás is «a pogányok körzetének» mondhatta, mert a zsidó honfoglalás korában Zábulon, Áser és Neftáli törzse nem irtotta ki a kánáneusokat (Bir. 1,30-33.), sőt a zsidóság idővel össze is házasodott a bennszülöttekkel, miért is a mózesi törvényhez hű zsidóság ezeket az északi törzseket mint fél-pogányokat megvetette.

* 2. Ezen a megvetett földön támadt a világ világossága. Az 1-2. verset Mát. 4,14-16. kifejezetten idézi mint Izaiás jövendölését, mely az Üdvözítő galileai tanításival teljesedett be. A nép, mely sötétben járt: az egész zsidó nemzet. A halál árnyéka a legsötétebb árnyék, a legmélyebb nyomorúság jelképe.

* 3. Megsokasítottad a népet: egyes magyarázók a héber szöveget így értelmezik: «Megsokasítottad a vidámságot». Nem növelted meg az örömet: más, helyesebb olvasás szerint a héber szöveg értelme: «Megsokasítottad a népet, megnövelted az örömet», t. i. a messiási országban. Örvendenek előtted: a próféta a szent helyen tartott vidám áldozati lakomákra gondol. A vers két hasonlata a vidám boldogság és öröm teljességét rajzolja, mely a nagy fáradságot és szenvedést követi.

* 4. A próféta Asszíria terhes igájáról, Izrael vállára nehezedő botjáról és az asszír nagy király (= a sanyargató) zsarnok uralmáról beszél, melyet az Úr össze fog törni. Izaiás előtt prófétai távlatban összeolvad az asszír fogságból való szabadulás és a Messiás boldogító világuralma, összetörted, mint egykor Mádiánt: célzás Gedeonnak Mádián fölött aratott győzelmére (Bir. 7. fej.).

* 5. A héber szerint: «Mert minden katonasaru – És vérben megforgatott ruha – Elégetésre való lesz – És a tűznek eledele». A prófétától említett két katonai ruhadarab az egész hadi felszerelésnek jelképe. A vers értelme: a Messiás békés világuralma minden harcot és háborút lehetetlenné és fölöslegessé tesz, és a harci eszközöket megsemmisíti. L. Iz. 2,4; Mik. 4,3. 4. stb.

* 6-7. Fölséges messiási jövendölés. A Gyermek és Fiú a 7,14-ben említett Emmá-nuel. A 6. versben a Vulgáta múlt ideje a prófétai távlatból magyarázandó: Izaiás oly biztosan látja a jövendőt, hogy azt mint már befejezett eseményt írja le. A fejedelemség = a királyi hatalom jelvényei; költői kép annak kifejezésére, hogy a Messiást emberi természete szerint is korlátlan hatalom illeti meg. A «Gyermek» neveinek mindegyike isteni személyiségét és isteni természetét domborítja ki. Valóban a próféta nem fejezhette volna ki szebben a Messiásnak kettős, isteni és emberi természetét egy isteni személyben, mint amikor megjövendöli a Szűztől való emberi születését és isteni tulajdonságait. A Tanácsadó szó a Messiás végtelen bölcseségére vonatkozik. A héber szöveg az itt felsorolt isteni tulajdonságokat valószínűleg kettesével csoportosítja: «csodálatos Tanácsadó, erős Isten, örök Atya, béke Fejedelme».

* 7. A Messiás uralma úgy növekszik majd, hogy egyre több lélek és több nép veti magát alá az ő szelíd jogarának. A békének nem leszen vége: a Messiás kegyelmei a léleknek kimondhatatlan békét biztosítanak. Dávid trónját és országát a próféta azért említi, mert a Messiás lelki világuralma által az Isten teljesítette Dávidnak tett igéretét családjának örök uralkodására vonatkozólag (Kir. II. 7,16.).

9,8-10,4.

Ez a beszéd minden valószínűség szerint még a 735. évet megelőző időkből való, mert Asszíriát a próféta nem említi, és Damasz-kus (= Szíria) még ellensége Izrael országának (9,12.). A beszéd elsősorban Izrael országára vonatkozik, de egyes részei Júdának is szólnak.

* 9,8-22. Az Izraelt sújtó isteni büntetések.

* 8. A szó az Úr büntető ítélete, többé-kevésbbé megszemélyesítve. V. ö. Bölcs. 18,15. A Hetvenes görög fordítás ezt a kifejezést «halál» (= döghalál) szóval adja vissza.

* 9. Efráim, mint az északi ország leghatalmasabb törzse, egész Izraelt jelenti, melynek fővárosa Szamaria volt.

* A 10. v. közmondásnak vagy valamely ének töredékének látszik. Értelme: az elvakult és felfuvalkodott nép azt hitte, hogy az őt eddig ért kevésbbé súlyos veszteségeket könnyűszerrel helyre fogja hozni. Az itt vázolt politikai helyzet Óz. 7,8 sk-re emlékeztet.

* 11. Rászin ellenségei az asszírok. A Hetvenes görög fordítás nem említi Rászjnt, hanem – valószínűleg helyesebben – «a Sión hegye ellen felkelőkéről beszél.

* 12. Izrael ellenségei Damaszkus (= Szíria) és Filisztea. A próféta valószínűleg azokra a harcokra céloz, melyeket a IX. század utolsó évtizedeiben Házáel, Damaszkus királya viselt Jehu (843-820.) és Joácház (820-804.) izraelita királyok ellen. A 12. vers szerint Damaszkus hatalma ekkor még igen nagy volt, tehát csak a Jóást (804-787.) és II. Jeroboámot (787-746.) megelőző időkről lehet szó, mert az utóbb említett két király Házáéi utódjának, II. (III?) Benhadadnak erejét több háborúban megtörte. Filisztea szerepét a büntető ítéletben nem ismerjük. A vers második része ebben a beszédben többször ismétlődő refrain, mely az isteni csapásokban állandó és igen hatásos fokozást tüntet föl. L. 5,25.

* 13. Az elvakult népet a múltnak csapásai sem térítették vissza az Istenhez,

* 14. A fej és a farok szokásos képes kifejezés magasrangú és alacsonyrangú helyett. Az Úr levágta Izraelről a fejet: Fákee, ki Izaiás idejében Izrael királya volt, tényleg orgyilkosságnak lett az áldozata (Kir. IV. 15,30.). – A héber szövegben említett pálma és káka a vers első részével párhuzamos kifejezés. A Vulgáta ehelyett «meghajlító»-t és «megfékező»-t mond. Egy napon: a büntető ítélet mint a villám csapása fogja érni az országot.

* 15. A próféta maga magyarázza meg hasonlatát.

* 16. Az álpróféták, kik a népet a megtéréstől visszatartották, Izrael romlásának legfőbb okai voltak. Akik ... vezetik (héb.), Vulg. «akik ... boldogítják; akiket vezetnek (héb.), Vulg. «akiket boldogítanak».

* 17. Az Úr nem leli kedvéi Izrael ifjaiban, és árváin meg özvegyein meg nem könyörül: ezeket is sújtani fogja az isteni büntetés. Képmutató, a héber szerint: «istentelen». Az oktalanság gonoszságot jelent.

* A 18-21. vers a trón viszályok alkalmával Izrael országában gyakori véres belviszályokat festi költői képekben.

* 18. A bojtorján, a tövis és a sűrű erdő Izrael királyai és lakói; a tűzvész (a 19. versben is) a belső viszályok képe.

* 20. A zsidó nép egyes törzsei őrültek módjára törnek egymás ellen. V. ö. Óz. 7,7. Kiki felebarátja húsát eszi meg, így a Hetvenes görög fordítás és a kaid magyarázat. A héber szöveg és a Vulgáta szerint: «kiki a saját karja húsát eszi meg». Efráimnak és Mánásszénak mint ellenségeknek megemlítése talán csak költői kép, mely a polgárháborúk borzalmait festi, mert a történelem nem értesít minket arról, hogy ez a két törzs Izaiás idejében egymás ellen háborút viselt volna; azonban Kir. IV. 15,8-31-ből tudjuk, hogy Izrael országának végső napjai gyászos polgárháborúkkal és királygyilkosságokkal voltak telve.

* 21, L. 5,25.

* Valószínűleg a 9. fejezet 21. verse után volt az eredeti helye 5,25-30-nak. L. az 5. fejezet magyarázó jegyzeteit.

10. 1-4. A 9,8-ban megkezdett beszédnek befejező része, mely a jogszolgáltatás terén uralkodó áldatlan állapotokat ostorozza.

* Az 1-2. v. azt mutatja, hogy Izraelben (és Júdában) számos törvény és rendelkezés volt életben, melyeket az alacsonyabb néposztály nem ismert vagy nem értett meg, és így nem érvényesíthette igazát.

* 3-4. Minden oltalomkeresés és minden emberi segítség hiábavaló lesz. A látogatás és a szerencsétlenség Ugyanegyet jelent: az Úr büntető ítéletét, melyet a távolról jövő asszír hadsereg fog végrehajtani. A távolról jövő szerencsétlenség megemlítése az Urnák korlátlan, minden népre kiterjedő hatalmára is céloz. (V. ö. Jer. 23,23.) Az itt dicsőséggel fordított szó valószínűleg az igazságtalanul összeharácsolt kincseket jelenti. A befejező szavakra nézve L. 5,25.

* 10,5-34.

Az itt olvasható beszéd az Asszíriára váró büntető ítéletet írja le, mely Szennácheríb idejében (701.) következett be. Alapeszméje az, hogy az Úr Asszíriát használta fel Júda megbüntetésére és megtérítésére, de Asszíria félreismerte világtörténelmi hivatását: önmagának tulajdonította győzelmét, és túllépte az Úr által megszabott mértéket. Ezt a beszédet Izaiás kevéssel 701 előtt mondhatta, mert Asszíria betörését és vereségét közvetlenül közelállónak látja (25. v.); mindenesetre 717 után hangzottak el e szavak, mert Karkemis elfoglalása, melyre a 9. v. mint már megtörtént eseményre céloz, 717-re esik. Izaiás beszédeinek összegyűjtője (vagy maga a próféta) ezt a beszédet a tartalmi összefüggés miatt helyezte az Emmánuel-könyvbe. Szennácheríb hadjáratát és az asszír nagykirály rettenetes vereségét Iz. 36,37; Kir. IV. 18,13-19, 37. és Krón. II. 32,1-23. beszéli el.

5-6. Asszíria az Úrnak büntető vesszeje.

* 5. Az ő kezükre bíztam bosszúállásomat: az Isten Asszíriával hajtatta végre büntető ítéleteit.

* 6. A csalfa (héb. «gonosz») nemzet elsősorban Júda, de lehet általában minden bűnös nép, melynek megbüntetésére az Úr Asszíriát küldte. Haragomnak népe: a nép, amelyre haragszom.

* 7. Asszíria megfeledkezett arról, hogy csak eszköze az isteni büntetésnek, és győzelmeit önmaga erejének tulajdonította (8-11.).

* 7-11. Asszíriát győzelmei elbizakodottá tették.

* 9. Asszíria elbizakodott főemberei magukat szinte királyoknak tartják. Ez a vers több hatalmas várost sorol fel, melyeket Asszíria hadjárataiban hatalmába kerített. Kalanót (az okiratokban «Kullani», héb. «Kalnó») és Emátot (héb. «Hamat») 738-ban foglalta el III. Tiglat-Pileszer; az utóbbi várost II. Szárgon kebelezte be Asszíriába 720-ban. Karkemist 717-ben ejtette hatalmába II. Szárgon. Árfád (héb. «Árpád») városa 740-ben esett el Tiglat-Pileszer alatt; ugyancsak ő foglalta el 732-ben Damaszkust. Szamariát V. Szálmánásszárnak háromévi ostroma után II. Szárgon foglalta el 721-ben.

* 10-11. A gőgös asszír nagykirály szemében Jeruzsálem és a zsidó nép Istene egy sorban áll a többi nemzetek bálványaival; azt hiszi, hogy amint a többi népeken nem segíthettek bályányaik, úgy Jeruzsálem Istene is tehetetlen lesz Asszíria hatalmával szemben. A 10. v. utolsó tagja a héber szerint így hangzik: «... a bálványok országait, melyeknek bálványképei felülmúlták (t. i. számban) Jeruzsáleméit és Szamariáéit» stb.

* 12-14. Az elbizakodott Asszíriára váró büntető ítélet rövid kihirdetése.

* 12. Az Úr egész műve: Júda népének megérdemelt megbüntetése. Asszíria meglátogatása szintén büntető jellegű. Assur királya fennhéjázó szívének gyümölcse az a kevély beszéd, és felfuvalkodott szemének dicsősége az az elbizakodott gőg, mellyel

* 13. az asszír nagykirály minden harci sikerét pusztán a saját erejének és bölcseségének tulajdonította. Megszüntettem a népek határait: minden ország függetlenségét megszüntettem, és azokat Asszíria tartományaivá tettem. Az ókor felfogása szerint az egyes országok határait az istenség állapította meg; Asszíria eljárása tehát vallási szempontból is erőszak és jogtalanság volt. A magasság a magas hegyeken fekvő_t megerősített várakat jelenti. Ez a szó a héber szövegben nem olvasható; egyébiránt is a héber szöveg utolsó része bizonytalan.

* 14. A népek kincseire, a Vulgáta szerint: «a népek erejére». Az asszír király az idegen varosokat és országokat madárfészkeknek mondja, melyeket ő irgalmatlanul kiszedett. A vers utolsó része a megtámadott városok és országok védtelenségét fejezi ki: a népeken a halál rémülete vett erőt.

* 15. Szép ellentét Asszíria elbizakodott kevélységének leírásával a 13-14. versben. Amint a fejsze és a fűrész nem fuvalkodhatik fel, mert csak eszköz a mesterember kezében, úgy Asszíria is csak eszköz az Isten kezében, tehát semmi joga sincsen a dicsekvésre. A vers második része a héberben így hangzik: «Mintha a vessző mozgatná azt, aki felemeli, – Mintha a bot emelné fel azt, ami nem fa!» (t. i. az ember karját.)

* 16-19. Az Asszíriára zúduló isteni büntetés.

* 16. Ezt a büntetést a próféta az emésztő tűz jelképével írja le. Asszíria kövérsége annak hatalmát jelenti, dicsősége pedig győzelmes hadseregét, melyre megsemmisülés vár.

* 17. Izrael Fényessége és Szentje az Úr. A tövis és a bojtorján Asszíria és gonoszságai. Egyetlen egy napon: az isteni büntetés villámszerű gyorsasággal szakad Asszíriára. A jövendölés szószerint teljesedett be: v. ö. Iz. 37,36; Kir. IV. 19,35.

* 18. A próféta az Istentől sújtott asszír hadsereget égő erdőhöz hasonlítja, melynek csak csekély roncsai maradnak meg. Testestül-lelkestül (szószerint: «lelkétől testéig»): teljesen. A 18. vers utolsó része a Vulgáta szerint így hangzik: «S a félelemtől megfutamodik».

* 19. Összeírhatja = összeszámlálhatja. A próféta az asszír hadsereg romjait tűzvészben elpusztult erdőhöz hasonlítja, melynek épen maradt fáit egy kis gyermek is összeszámlálhatja. Szennácheríb hadseregének legnagyobb része tényleg egyetlen egy éjjel odaveszett Jeruzsálem falai alatt.

* 20-23. Izaiás prófétai távlatban összeköti Asszíria bukását Izrael maradékainak teljes megtérésével. Asszíria itt valószínűleg az összes istenellenes hatalmaknak előképe.

* 20. Azon a napon: Asszíria bukásának napján. Izrael maradékai és Jákob házának megmenekültjei: a büntetésben (a fogságban) jó útra tért választott nép, mely nem fog többé ellenséges idegen nemzetnél (Asszíriánál) segítséget keresni, mert ez mindig csak romlására volt (v. ö. Kir. IV. 16,17. 18; Krón. II. 28,20.), hanem egyedül az Úrban fog bízni.

* 21. A maradék megtér: a héberben célzás Izaiás fiának, Seár-Jásubnak nevére. V. ö. 7,3. A mondom szó a Vulgáta többlete.

* 22. A prófétáknál gyakori gondolat, hogy az Izraelt megtisztító isteni ítéletben csak kevesen fognak megtérni. V. ö. 11,11; Róm. 9,27. stb. Az ítélet a pogányokra és a gonosz zsidókra vár, de igazságosságot fog szolgáltatni a választott nép megtértjeinek. 22b. a Vulgáta szerint így hangzik: «Megrövidíttetett a pusztulás» ( = rövidesen jő a pusztulás).

* 23. A 16-22. v. alapgondolatának megismétlése és kiterjesztése az egész világra.

* 24-27. Az Asszíriára váró büntető ítélet leírásának folytatása.

* 24. Ezért: mert közel van a végítélet. Izaiás beszéde kevéssel Szennácheríb veresége előtt hangzott el. L. az 5-34. v. bevezető magyarázatát. Úgy, mint Egyiptomban: úgy, amint az egyiptomi rabszolgaság idején a fáraó bánt a zsidó néppel. V. ö. Móz. II. 1-12.

* 25. Vigasztaló szó az asszíroktól sanyargatott Júdához. A kifejezésekre nézve v. ö. 26,20; 29,17, Az ő gonoszságuk ellen: Asszíria gonoszsága ellen.

* 26. Úgy, mint amikor megverte Madiánt Óreb sziklájánál: célzás Gedeon történetére a Bírák könyvének 7. fejezetében. (L. főleg 7,25.) És botját felemeli a tenger fölé: célzás Mózes botjára, mely a Vörös-tengert a zsidók számára megnyitotta (Móz. II. 14.). Amint az Úr hajdan megbüntette Egyiptomot és Mádiánt, úgy fogja most megbüntetni Asszíriát is.

* 27. A választott nép megszabadul Asszíria nyomásától. A vers vége homályos; az olaj talán az Izraelre váró jólétet jelenti, miután levetette magáról Asszíria igáját.

* 28-32. Szennácheríb hódító útjának költői leírása, Iz. 36,2. és Kir. IV. 18,14. 17. szerint az asszír hadsereg Lákis felől, tehát Jeruzsálemtől délnyugatról támadta meg a szent várost; a 28-32. vers költői leírásában említett városok azonban többnyire Jeruzsálemtől északra fekszenek. Egyik-másik város fekvése ismeretlen. Egyes magyarázók szerint a 28-32. v. egy költemény töredéke, melyet Izaiás beleillesztett jövendölésébe. A leírás rövid mondataival kitűnően érzékelteti a lázas sietést, az asszír sereg ellenállhatatlannak látszó erejét és előretörését.

* 28. Ájját a Józs. 8. fejezetéből ismeretes Hái városa. Mágron (Kir. I. 14,2.) talán a mai Makrun. Mákmász Kir. I. 13,23-ban szerepel.

* 29. Átmennek a szoroson (héb.), Vulg. «Futva haladnak». A szoros a mai Wádi es-Suwenit, mely Betelből a Jordán völgyébe vezet. Gábaa Benjámin Gibeája.

* 30. Gállím leánya annak lakossága. Szegény kis Anátót, más olvasás szerint: «felelj, Anátót!» Anátót (a mai Anat) Jeremiás próféta hazája (Jer. 1,1.).

* 31. Medemena és Gabim fekvése ismeretlen. Legyetek erősek, a héber szerint: «megfutamodtak.»

* 32. Nóbe (Kir. I. 21,1.) már igen közel feküdt Jeruzsálemhez; Nóbe dombjáról szent Jeromos tanúsága szerint már látható volt a szent város. Sión leánya Jeruzsálem lakossága; ennek hegye és Jeruzsálemnek dombja maga a Sión hegye, ahol a templom állt.

* 33-34. Az asszír hatalomnak hirtelen megsemmisülése, amikor a szent várost fenyegető veszély már a legnagyobb volt. A leírás – főleg a 28-32. v. után – rendkívül hatásos.

* 33. Az ágakat (héb.), Vulg. «a kis edényt». A sudár növésű fák a Libanon cédrusai, az asszír királynak és fejedelmeknek jelképei. A magasak kifejezés helyén a héberben oly szó van, mely egyaránt jelent magasat és felfuvalkodottat.

* 34. Az erdő sűrűsége az asszír hadsereget jelenti, a Libanon hatalmas cédrusai pedig az asszír sereg királyát és vezéreit. A vers utolsó tagja a héber szerint így hangzik: «S a Libanon elbukik egy hatalmas lény (= az Úr) által». Az Úr letarolja az egész erdőt, csak egyetlen hajtás marad meg belőle (11,1 skk.).

* 11. Ez a fejezet Izaiás könyvének egyik legszebb része, mely leírja, mint nyugszik meg az Úr Lelke a Jessze törzsökéből született Messiáson (1-3. v.), majd a Messiás országát mutatja be, mint az örök igazságosság, béke és boldogság hazáját (3—10. v.). Ezt a fejezetet az előbbi fejezettel a prófétai távlat köti össze. Asszíria bukása és a zsidó nép megszabadulása összefolyik azzal a szabadulással, amelyet a Messiás hozott az emberiségnek a bűn és a gonosz lélek rabságából. A próféta szemében Asszíria az összes istenellenes világhatalmaknak előképe.

1-5. Jessze törzséből születik a Messiás.

* 1. Jessze (Kir. I. 16. Izáj) Dávid királynak atyja. A Jessze törzsökéből és gyökeréből (= ivadékából) kinőtt vessző és virág (sarj) Dávid, ez az új Dávid pedig a Messiás. Egyes szentatyák és régi egyházi írók szerint a vessző a Boldogságos Szűz, a virág az Üdvözítő.

* 2. Az Úr lelke az Úrnak személyes teremtő és mindent éltető hatalma. A próféta arról beszél, hogy az új Dávid (a Messiás) részese lesz az Úr lelkének és minden adományának, melyek őt egészen eltöltik. A vers (a 3. v. elejével) a Szentlélek ajándékait sorolja fel, melyek elsősorban a Messiásra mint emberre, szálltak le. Jámborság helyett a héber szöveg «az Úr félelméről» beszél.

* A 3. v. első része a héberben így hangzik: «És kedvét leli az Úr félelmében». A Messiás nem emberi tekintetek szerint, hanem

* 4. az igazság szerint fog ítélkezni. A próféták igen sokszor kiemelik, hogy a Messiás törődni fog a mindenkitől elhagyott szegényekkel és béketűrőkkel. V. ö. Zsolt. 71,4. 12-14. A vers utolsó része azt jelenti, hogy a Messiás nem földi erőszakkal, hanem isteni bölcseségével és hatalmával fogja kiirtani a gonoszságot a föld színéről. Az utolsó versrészletet Szent Pál (Tessz. II. 2,8.) Jézus Krisztus ítéletére vonatkoztatja az Anti-krisztus fölött.

* 5. Csípőjének, szószerint: «veséinek». A szent szerző hasonlatának alapjául a keletiek ruházata szolgál, melyet a derék körül öv szorít a testhez. Az igazságosság és a hűség mint ruha veszi majd körül a Messiást.

* 6-10. A Messiás kora az örök béke és boldogság ideje. – Egymással ellenséges állatok békésen laknak majd együtt; nem lesz többé ragadozó és veszedelmes vadállat. Az egész leírás jelképes értelmű; v. ö. 65,25.

* 9. V. ö. 60,21; 65,25; Hab. 2,14. Az Úr szent hegye a Sión hegye. Az Úr ismerete nemcsak elméleti tudást, hanem erényes életet is jelent.

* 10. A Messiás a népek zászlaja: reá, mint vezérére tekint majd minden nép. V. ö. Luk. 2,34; Róm. 15,12. A Messiás nyugvóhelye (héb.) az ő országa. A Vulgáta a nyugvóhelye kifejezésnek megfelelő héber szót szabadon «sír»-nak fordítja, mert a régi keresztény magyarázók többnyire az Üdvözítő keresztjét tekintették «a népek zászlajá»-nak.

* 11-16. A messiási ország dicsősége, melyet a próféta az ószövetségi szólásmód szerint úgy ír le, mint Izrael országának teljes, dicsőséges helyreállítását.

* 11. Az Úr kezének kinyújtása itt az Isten segítő hatalmát jelenti, ellenlétben 5,25. és annak párhuzamos helyeivel. Isméi: az Úr kezének első segítő kinyújtása az Egyiptomból való kiszabadítás volt. Az Úr népének maradéka az asszír és a babiloni fogságban az Istenhez tért és bűneitől megtisztult zsidó nép. A próféta úgy írja le az Isten országának helyreállítását, mintha az Úr az egész akkor ismert földön szétszórt zsidóságot a Szentföldön egyesítené, és elsősorban az asszír fogságot szüntetné meg. A leírásban nagy szerepet játszik a prófétai távlat, mert Izaiás korában, a Kr. e. VIII. században a zsidóság még csak Palesztinában és legfölebb annak közvetlen szomszédságában lakott; de az sem lehetetlen, hogy a vers második része későbbi szerzőtől származó megjegyzés. Az asszíroknak és Egyiptomnak megemlítésével v. ö. Óz. 11,11. Zak. 10,10. Fetrosz (héb. Patrosz) Felső-Egyiptomot, Sennaár Babiloniét, a tenger szigetei pedig az Archipelagos (a görög tenger) szigeteit jelentik. Ernát: v. ö. 10,9.

* 12. A zászló felemelése az Úr hívása a szétszórt zsidósághoz, és felszólítása a pogány népekhez, hogy a zsidókat bocsássák szabadon. Júda szétszórtjait, a héber szerint: «Júda szétszórt asszonyait». A föld négy széle a négy Világtáj. V. ö. 49,22; 60,4; 62,10; Zak. 10,8 skk; Bánik 5,5. stb.

* 13. A zsidóság két országa, Júda és Izrael (= Efráim), mely Roboám és I. Jeroboám kora óta (Kir. III. 12.) egymástól különválva élt és egymásra állandóan féltékeny volt, a messiási korban ismét egyesülni fog. A leírás jelképes jellegű. (L. fentebb.)

* 14-16. A hazájába visszatért zsidóság elfoglalja a szomszédos országokat. Szellemi értelemben: a Messiás országának állandó terjedése a világ nemzetei között.

* 14. Nyugat felé, szószerint: «a tenger felé». A filiszteusok határaira, szószerint: «a filiszteusok vállaira». Kelet fiai a sivatag lakói, a rabló beduinok. Kezük parancsát, t. i. a zsidók parancsát. A héber szerint 14 c. így hangzik: «Edom és Moáb kezüknek zsákmánya».

* 15. A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi, Héb. és Vulg. szószerint: «És az Úr elpusztítja» stb. Egyiptom tengerének nyelve a szuezi öböl; a Folyam az Eufrátes, melyet az Úr – úgy mint a Nílust – majd hét ágra szakít, hogy népe könnyen átkelhessen rajta. A próféta a zsidók egyiptomi kivonulása alkalmával történt csodák megismétlődését várja. A jelképes leírás arra vonatkozik, hogy a messiási ország ellenállhatatlan erővel hódít majd a világ népei között.

* 16. Az út a zsidók visszatérésének csodás útja (Iz. 40,3. 4; Bár. 5,7. stb.). Népem, a héber szerint: «népe».

* 12. Ez a fejezet az Emmánuel-könyvnek igen szép befejezése: kettős hálaadás (1-2. és 3-6. v.) a nagyszerű jövőért, mely Izraelre a messiási korban vár. A hálaének jórészben régebbi zsoltároknak egyes verseiből van összeszőve.

* 1. A próféta Izraelnek a Messiás által megváltott népét hálaadásra szólítja föl. A megvigasztalás kifejezés az előbbi fejezetek nagyszerű messiási jövendöléseire vonatkozik.

* 2. V. ö. 25,9; Móz. II. 15,2; Zsolt. 117,14.

* 3. A Szabadító, a héber szerint: «a szabadulás». Ez a vers valószínűleg célzás a sátoros ünnep egyik szertartására: ez ünnep egész nyolcadának minden reggelén a Silóé forrásából merített vizet öntöttek borral együtt az áldozati oltár aljára. V. ö. Ján. 7,37. A víz az isteni adományok jelképe.

* 4. V. ö. Zsolt 104,1; 148,13. Azon a napon: a szabadulás nagy napján. A népek között: az ószövetségi későbbi zsidóság sokat beszél arról, hogy mint fognak álmélkodni a pogányok, ha Izrael felvirágzását látják. L. a következő verset.

* 5. A nagy dolgok a zsidó nép megszabadítása ellenségeitől.

* 6. Sión népének legfőbb dicsősége az, hogy az igaz Isten benne választott magának lakást, V. ö. Móz. V. 4,7.

* ///. rész. Fenyegető jövendölések a nemzetek ellen. (13—23. fejezet.) Izaiás könyvének 13-23. fejezete fenyegető jövendöléseket tartalmaz, legnagyobbrészt idegen nemzetek ellen. A próféta sorra veszi a Zsidóország körül lakó népeket: Babiloniét, Asszíriát, Filiszteát, Moábot, Damaszkust, Etiópiát, Egyiptomot, Edomot, Arábiát és Tírust, és megjövendöli a mindegyikükre váró isteni büntetést. Ezek a jövendölések vallástörténeti szempontból rendkívül fontosak, mert a különböző nemzeti istenekben hívő pogány nemzeteket is meggyőzhették arról, hogy az Úr nemcsak választott népének, hanem az egész világnak végtelenül hatalmas Istene, akinek gondviselése minden nemzetre kiterjed, és akinek igazságos ítéletét egy nemzet sem kerülheti el. – Mindezek a jövendölések azt a gondolatot domborítják ki, hogy a messiási korban Izrael minden ellensége elvész, a megalázott választott népre pedig boldogság és dicsőség vár. A 22. fejezetnek két beszéde Jeruzsálem és Sobna udvarnagy ellen szól. Minden beszéd fenyegető jövendölés, a Vulgáta szerint: «teher».

A 13-23. fej. jövendöléseit a próféta nem egyidőben mondta; némely beszédnek korát nem is tudjuk pontosabban meghatározni.

* 13,1-14,23.

A Babilóniára váró bűntető ítélet, melyet a médek hajtanak végre. Nábukodonozornak 561-ben bekövetkezett halála Babilónia hatalmát megrendítette; gyönge uralkodók követték, kik közül az utolsó babiloni király, Bel-sar-uszur (a bibliai Baltazár) idejében Círus, a méd-perzsa birodalom megalapítója elfoglalta Babilóniai (539.), majd a zsidóknak megengedte a hazájukba való visszatérést (538.). Az ország meghódított fővárosa, Babilon, ekkor még nem pusztult el teljesen, hanem elvesztette jelentőségét; a görög időkben és főleg a Szeleukidák kora (Kr. e. III. sz.) óta azonban teljesen rommá lett, úgy hogy a Kr. u. XIX. század közepe táján megkezdett ásatásokig még helye is az ismeretlenség homályába veszett.

* 13. 2-5. A szent szerző a babiloni fogság vége felé Bábilóniában élő zsidókat szálltja meg, hogy örömmel szemléljék az ellenségüket sújtó végítéletet.

* 2. V. ö. Jer. 51,27. Ködbeborult (héb. «kopár») hegyen: magas, felhőkbe vesző hegyen. A médek és a perzsák a kopár iráni fennsíkról törtek be Babilóniába. Kiáltsatok fennszóval: a héber szöveg hozzáteszi: «nekik» (a médeknek). Emeljétek fel kezeteket, a héber szerint: «intsetek kezetekkel». A vezérek a méd-perzsa hadsereg főemberei. 2d. a héber szerint így hangzik: «Hadd vonuljanak be a vezérek kapuin!»

* 3. Én = maga az Úr. Az Úr megszenteltjei és hősei a méd-perzsa hadsereg, kiket az Úr szent háborúra hív Babilónia ellen. Hadd ujjongjanak dicsőségemen, a héber szerint: «büszke hatalmasaimat».

* 4. A nép-tömeg és a nagyszámú nép a méd és a perzsa néptörzsek, a királyok pedig ezeknek fejedelmei. Királyok helyett a héberben «királyságok»-ról van szó. A vers vége a héber szerint így hangzik: «A seregek Ura megszemléli a harci sereget».

* 5. Messze földről és az égnek széléről egyet jelentő kifejezések. A médek tényleg az ókorban ismert világ «szélén» laktak. Mivel a médek az Úr haragjának és ítéletének eszközei, a próféta úgy beszél, mintha az Úr egyenesen parancsot adott volna nekik Babilónia elpusztítására. A vers végén a próféta látóköre kitágul, és a Babilóniai sújtó isteni ítéletről az egész világra váró ítéletre megy át.

* 6-8. Az ellenséges betörés alkalmával Babilonban támadó rémület leírása.

* 6. Jajgassatok, t. i. Babilon népei. Az Úr napja a Babilonra váró végítélet ideje.

* 8. A vajúdó asszony hasonlatát az ószövetségi szentírók gyakran használják a legnagyobb fájdalom jelzésére.

* 9-18. Az ellenséges betörés leírása.

* 9. Az Úr napja, L. 6. v. A föld Babilónia.

* 10. Az itt használt kifejezések az isteni büntetés rettenetességét emelik ki. V. ö. Ez. 32,7; Jóél 2,10 31; 3,15; Mát. 24,29; Márk 13,24 sk.; Luk. 21,25. — 10a-b. a héber szerint így hangzik: «Mert az ég csillagai és óriásai (= legfényesebb csillagai) – Nem ragyogtatják fényüket».

* 11. Az Úr látogatása itt az ő büntető ítélete. A föld kereksége itt Babilóniát jelenti, de a próféta beszédében Babilon bizonyos tekintetben előképe az összes istenellenes hatalmaknak, és a reá váró büntetés előképe a világ végén bekövetkező nagy ítéletnek, mint az előbbi vers és a 13. vers is jelzi.

* 12. Az ország elnéptelenedik a háborúban. Ritkább, szószerint: «értékesebb». Színarany helyett a héber szöveg «Ófir aranyá»-ról beszél. Ófirról 1. Kir. III. 9,28. jegyz.

* 13. V. ö. 10. v.

* 14. A rémület teljes fejetlenséget okoz. A saját népéhez: Babilonban, a nagy kereskedelmi középpontban számos idegen nemzetiségű ember lakott, kikről a próféta azt mondja, hogy az isteni büntetés közeledtével a saját hazájukba menekülnek.

* 16. V. ö. Zsolt. 136,8. 9.

* 19-22. Babilon rombadől és teljesen elnéptelenedik. A prófétai távlat több évszázadnak történetét foglalja össze; L. a 13. fejezet bevezető jegyzetét.

* 19. V. ö. Iz. 1,9.

* 20. Nem építi fel, a héber szerint: «nem lakja». Az arab a pusztában vándorló beduin.

* 21. A régiek népies felfogása szerint a sivatagot és a rombadőlt városokat mindenféle szörnyetegek lakják. A próféta ezt a népies hitet felvette költői leírásába. Sárkányok helyett a héber szöveg «baglyok»-ról beszél.

* 22. Vadkutyák, sakálok (héb.); Vulg. «baglyok», «szirének».

* 14. 1-2. A zsidó nép visszatér hazájába.

* 1. Az ő ideje és napjai a Babilóniai sújtó isteni ítélet, mely Izrael népét majd megszabadítja a fogságból és ismét az Isten választott nemzetévé teszi. Földére: a Szentföldre. A jövevény a zsidóságba tért pogány. A babiloni fogságot követő évszázadokban számos pogány vette föl egészben vagy részben a zsidó vallást. (Ezeket prozelitáknak nevezték.)

* 2. A zsidók diadalmas hazatérése a babiloni fogságból: egykori ellenségeik maguk könnyítik meg visszatérésüket, és a zsidó népnek rabszolgái és rabszolgálói lesznek. A leírás költői jellegű: v. ö. 49,22 sk.; 60,10. 14; 61,5; 66,20.

* 3-4a. A próféta szava a megszabadult zsidó néphez.

* 3. Azon a napon: a babiloni fogságból való visszatérésnek és Zsidóország helyreállításának idejében.

* 4. A gúnydal (héb. másál) a 4b-23. versben olvasható ének; Babilon királya (Nábunáid vagy Baltazár) az ő egész országának megszemélyesítője.

* 4b-21. Gúnydal Babilon veszte felett.

4-8. A zsarnok Babilon vesztének napja örömünnepe lesz az egész földnek.

* 5. A gonoszok és a zsarnokok az elnyomó babiloni fejedelmek.

* 6. Gyógyíthatatlan veréssel, a héber szerint: «szüntelen csapással».

* 7. Az egész föld: a Babilónia által leigázott országok.

* 8. Fenyőfák helyett a héber szöveg ciprusokról beszél. Kelet régi királyai szívesen használták fel építkezéseikhez a Libanon legnemesebb fáit. Aludni tértél: t. i. a halál álmába merültél,

* 9-11. Az alvilág gúnnyal fogadja Babilónia királyát.

* 9. A próféta költői leírása megszemélyesíti az alvilágot. Az árnyakat: a Vulgáta a megfelelő héber szót «óriások»-nak fordítja.

* 10. Megsebesültél, a héber szerint: «erőtlen lettél»

* 11. Kevélységed, a héber szerint talán: «dicsőséged». Elhullott a tetemed, a héber szerint: «citaráid hangja». Dán. 5. szerint Babilónia utolsó királyát dőzsölés közben érte el az isteni büntetés. Rothadás (héb.), a Vulgáta szerint: «moly».

* 12-15. Babilónia a magas égből a mély örvénybe bukott alá.

* 12. Te ragyogó hajnali csillag kifejezés találóan jellemzi Babilónia dicsőségét és nagy hatalmát. Ragyogó, a héber szerint: «a hajnal fia». Megsebesítettél nemzeteket, a héber szerint: «leterítettél nemzeteket».

* 13. A találkozás hegye (héb.), Vulg. «a bizonyság hegye». A próféta a távol észak megemlítésével arra a népies babiloni felfogásra céloz, mely szerint a világ legészakibb részén magas hegyen van az istenek lakóhelye. A 13. és 14. v. kifejezései költői jellegűek ugyan, de bizonyos célzást tartalmazhatnak a keleti fejedelmek önistenítésére, melynek nem egyszer találjuk példáját az ékiratokban. V. ö. Dán. 6,7.

* 15. Megrázó ellentét az előbbi versekkel. A verem az alvilág.

* 16-21. A próféta Babilónia királyára a régiek felfogása szerint legrettentőbb büntetést hirdeti ki: teste temetetlenül fog heverni, és még ivadéka és emlékezete is elvész. Az ókori népies felfogás szerint az el nem temetett ember lelke nem találhat nyugalmat.

* 16. Feléd fordulnak, a héber szerint: «reád néznek».

* 18-19. A saját hajlékában, t. i. sírjában. Akiket Babilónia tönkretett, legalább tisztességes temetésben részesültek; ő maga azonban temetetlenül fog heverni, mint a harc névtelen halottai. Mint rothadó hullát, a héber szerint: «mint eltaposott hullát». A verem fenekére, a héber szerint: «a sír köveihez». A verem itt is az alvilág.

* 20. Babilónia háborúi a saját országára is pusztulást, és a saját népére is halált hoztak. A vers utolsó része szószerint beteljesedett: két évezreden keresztül Babilóniának még a helye is ismeretlen volt.

* 21. Babilónia királyának és népének még az ivadéka is elvész. A földkerekség városainak színét, a héber szerint: «a föld színét városokkal» (más vélemény szerint: «romokkal» vagy «gonoszsággal»).

* 22-23. Az Úr szava megerősíti a gúnydal átkait.

* 22. A leírás igen jól illik az utolsó babiloni királyra, ki harcban esett el, és ivadéka nem jutott a trónra.

* 23. V. ö. 13,19-22. A sündisznó örökségévé teszem: lakatlan területté teszem. A sündisznónak megfelelő héber szót sokan «bölömbiká»-nak fordítják. A mocsarak az Eufrátes csatornázásának elhanyagolása folytán keletkeztek. A mindent megsemmisítő seprő az isteni ítélet jelképe.

* 24-27. Az Asszíriára váró isteni ítélet. Valószínű, hogy ez a mindössze négy versre terjedő jövendölés a 10. fejezet végére, a 32. és a 33. vers közé tartozik, mert egyes szavai (főleg a 26-27. versben) a 9-10. fejezet jellegzetes kifejezéseire emlékeztetnek.

* 24-25. Az Úr megmásíthatatlan elgondolása: Szennácherlb hadseregének megsemmisítése Jeruzsálem falai alatt, 701-ben. L. 36. 37. fej.; Kir. IV. 18. 19. Róluk: Ezekiás júdabeli királyról és népéről.

* 26. Az egész föld és az összes nemzetek az összes istenellenes hatalmak. Az Úr Palesztinában akarja összetörni Asszíriát; így az egész világ láthatja, hogy ő, az Úr volt az, aki ezt a félelmetes világhatalmat megsemmisítette. Figyelemreméltó az egyetemesség gondolata: az Isten az egész világnak korlátlan Ura. Az Úrnak Asszíria megbüntetésére kinyújtott keze szép ellentét 10,32-vel, hol Asszíria nyújtja ki kezét a Sión ellen. V. ö. 5,25; 9,12. és a párhuzamos helyeket.

* 28-32. Jövendölés Filisztea ellen, 727-ből.

* 28. Acház halálának éve csak a jövendölésnek időpontját, de nem alkalmát jelzi. Ácház és az asszír Tiglat-Pileszer egy és ugyanabban az esztendőben halt meg, de Izaiás a beszédet a zsidók előtt ismeretesebb eseményről keltezi.

* 29. És annak ivadéka szárnyas kígyó lesz (héb.), a Vulgáta szerint: «És annak ivadéka elnyeli a szárnyast». A vessző, a kígyó, a vipera és a szárnyas kígyó nem a zsidó, hanem az asszír hatalmat jelenti, egy állandóan súlyosbodó kényuralom fokozásában. Az egymást követő asszír királyok: III. Tiglat-Pileszer (745-727.), V. Szálmánásszár (727-722.), II. Szárgon (722-705.) és Szennácheríb (705-681.). II. Szárgon 720-ban a ráfiai csatában megverte Gáza királyát, Hánont, Szennácheríb hadserege pedig 701-ben elárasztotta egész Filiszteát. Egyes magyarázók szerint a 29. v. szóképei Júda királyait jelentik; de nem valószínű, hogy Izaiás Ácház fiát, a derék Ezekiást kígyónak vagy viperának mondta volna.

* 30. A szegények az elnyomott zsidók, kik a filiszteusok uralma alá jutottak, miután Filisztea Ácház alatt visszanyerte függetlenségét Júdától (Krón. II. 28,18.).

* 31. A keletiek nyilvános gyülekezeteiket rendesen a városok kapuiban tartották; a kapu tehát a város lakosságát, főleg az előkelőket jelenti. A földre van terítve egész Filisztea, a liéber szerint: «Remegj meg, egész Filisztea!» A füst a minden ellenséges várost fölperzselő asszír Hadsereg jelképe, mely Szennácheríb alatt 701-ben a Földközi-tenger partján, tehát észak felől, Filiszteán keresztül vonult Egyiptom ellen. A vers utolsó része a héberben így hangzik: «És senki sem hagyja el csapatát», – az asszír katonák közül senki sem marad el és senki sem téved el.

* A 32. v. szép ellentétes párhuzamba állítja az Isten által megvédett Jeruzsálemet a földre sújtott Filiszteával. A kérdés alanya: a választott nép; a nemzet az asszír hatalom, melynek követei Szennáeheríb-nak Jeruzsálem átadását követelő hírnökei (36,4-20; 37,10-13; Kir. IV. 18,19-35; 19,10-13.). A vers második fele röviden összefoglalja Izaiás bátorító beszédének (37,6. 7. 22-35; Kir. IV. 19,6. 7. 21-34.) alapgondolatát a 701. évi jeruzsálemi ostrom idejében. Más magyarázók a követeken a szorongatott Filisztea küldöttségét értik, mely Júda királyát is bele akarta vonni az asszírok ellen létesítendő szövetségbe, és amelynek részére Izaiás elutasító választ tanácsolt.

* 15-16. Jövendölés Moáb ellen.

A moábita nép eredetét Móz. I. 19,30-38. beszéli el. Lakóhelye a Holt-tengertől keletre elterülő fennsík volt. Történelmét alig ismerjük; a Szentírás történeti és prófétai könyvei azonban azt mutatják, hogy Mózes kora óta (Móz. IV. 22-25.) Moáb szinte állandóan ellenséges viszonyban élt Izrael és Júda népével. Amikor a Kr. e. III. század óta a Jordántól keletre és délre fekvő vidékeket nabateus arab törzsek lepték el, Moáb országának las-sankint nyoma veszett, és lakossága az arab törzsekbe olvadt bele.

Izaiás könyvének 15. és 16. fejezete számos gondolatban megegyezik Jer. 48,29-38. versével, és nem egyéb, mint egy régebbi próféta fenyegető szava Moáb ellen (16,13.), melyet Izaiás három évvel egy, előttünk ismeretlen isteni büntetés (talán egy asszír betörés) előtt megismételt (16,14.). A beszédet a prófétának meglepő részvéte jellemzi Moáb szenvedései iránt, főleg a 16. fejezetben.

* 15. 1. A fenyegető jövendölés tartalmának rövid összefoglalása. – Elnémul, a héber szerint: «megsemmisül az Árnon folyótól délre fekvő város volt. Kír-Moáb (Vulg. «Moáb fala») a mai Kerak. Valószínűleg azonos a (héb.) 16,7-ben említett Kír-Háreszet-tel és (héb.) 16,11-ben említett Kír-Heresz-szel is. Ár-Moáb és Kír-Moáb az országnak két legnagyobb városa volt. A pusztulás körülményeit a történelemből nem ismerjük.

* 2-5. A próféta több moábita várost említ, mely mind mélységes gyászban van.

* 2. Díbon háza, szószerint: «a ház és Díbon»; az eredeti szöveg valószínűleg «Díbon leánya» (= lakossága) volt. Díbon Moábnak egyik nevezetes városa volt. A magaslatokra: Moáb fennsík és hegyes vidék. Nébó Moábnak egyik hegye, hol Mózes meghalt (Móz. V. 34, l skk.), és ahol idővel Nébó városa épült. Medába a mai Madába városa. – A haj és a szakáll lenyí-rása, valamint a szőrruhába öltözés (3. v.) a mélységes gyász jelei. V. ö. Jer. 48,37. 38. Háztetőin: Keleten a házaknak többnyire lapos fedelük van.

* 4. Hesebon a mai Heszbán; Eleále ettől északra feküdt, Jásza helye pedig Díbon és Medába között volt. – Jajveszékelnek Moáb vitézei helyett a Hetvenes görög és a szír fordítás helyesebben így hangzik: «Remeg Moábnak ágyéka». Reszket bennük a lélek (héb.), a Vulgáta szerint: «Lelke önnönmaga fölött jajgat».

* 5. V. ö. Jer. 48,34. Kiáll a szívem Moáb felé: a helyes olvasást valószínűleg a Hetvenes görög és a káld fordítás őrizte meg: «Szívéből kiált Moáb». Menekültjei (a Targum alapján), a Vulgáta és a héber szöveg szószerint «reteszek»-ről beszél. Szegor a Holt-tenger vidékén fekszik; mai neve Száfia. Eglát-Selisijja Szent Jeromos tanúsága szerint nyolc római mértfölddel, délre feküdt Areopolistól. Lufinak helye ugyancsak Szent Jeromos tanúsága szerint Areopolis és Szegor között volt. Oronáim fekvése ismeretlen. 5b. fordításában a héber szöveget követtük; a Vulgáta így hangzik: «Reteszei Szegorig, a hároméves üszőborjúig» Eglát-Selisijja nevét a Vulgáta a két gyökszó jelentése szerint lefordítja: «a hároméves üszőborjú». – Mindenütt fejvesztett menekülés és gyász lesz látható.

* 6-9. A Moábot érő csapások részletezése. Moábot valószínűleg elemi csapások (szárazság, 6. v.) és ellenséges betörés (9. v.) sújtották.

* 6. V. ö. Jer. 48,34. Nemrím a mai Wádi Numera. A nagy szárazság minden növényzetet megöl.

* 7. Amilyen nagy dolgokat cselekedtek: amilyen nagy bűnöket követtek el a moábiták. A nagy dolgok, amelyeket Moáb cselekedett: a moábiták bűnei; a látogatás az isteni büntetés. A héber szerint: «Ezért amijük még van, amit szereztek, – Átviszik a Fűzfák patakján», – hogy ott biztonságba helyezzék. A Fűzfák patakja Moáb déli határa lehetett, talán a mai Wádi el-Hesa.

* 8. A kiáltás az egész Moábot bejáró jajkiáltás; Gállim Júdában fekvő város (10,30.). A héber szöveg «Egláim»-ot mond, mely város valószínűleg azonos az 5. versben említett Eglát-Selisijjával. – Elím kútja talán a mai Bir Madin.

* 9. A Moábot érő ellenséges betörés rajza, mely után az ország népét vadállatok tartják rémületben. A vers vége a csapások fokozatos nagyságát festi, melyeket senki sem tud elkerülni.

* 16. 1-5. Izrael nyújtson menedéket a menekülő Moábnak. – Az 1. verset a Vulgáta fogalmazása szerint az Egyház a liturgiában messiási értelemben használja; e szerint a bárány, a föld Ura az Üdvözítő (az Isten Báránya, Ján. l, 36.). A sivatag Petrája Edomnak nevezetes városa, melynek területére a moábiták az ellenség elől menekültek. Más magyarázat szerint Petra köznév, és egyszerűen kősziklát jelent; e szerint a sivatag kősziklája Moábnak hegyes vidéke. Sión leánya Jeruzsálem lakossága, melynek hegye maga a Sión. Dávidnak dédanyja a moábita Rúth (Rúth 4,18-22.). A héber szövegben ez a vers így hangzik: «Küldjétek el a föld urának bárányát – Szelából a sivatagon át Sión leányának hegyéhez». A föld (= az ország) ura Moáb királya, kit a próféta felszólít, hogy adója fejében és hódolati ajándékul bárányt küldjön Jeruzsálembe, hogy a zsidók szívét irgalomra hangolja Moáb menekültjei iránt. Szela a fentemlített Petra.

* 2. Az Árnon Moábnak egyik főfolyója. Moáb leányai a moábiták városait jelentik.

* 3-5. A próféta felszólítja Sión népét (5. v.), hogy Moáb menekültjei iránt tanúsítson részvétet. Más magyarázók szerint a 3-5. versben a moábita menekültek könyörögnek a zsidókhoz.

* 3. A második verstagban a próféta azt kívánja, hogy a zsidók fényes nappal is mintegy sötét árnyékba burkolják a menekülő moábitákat az ellenség elől.

* 4. A pusztító a Moábba betört, de előttünk ismeretlen ellenség. Ha majd vége lesz a pornak: a Vulgáta a széltől felkavart porra gondol, mely a háború viharának és a menekülésnek találó képe. A héber szerint: «Mert vége lesz az erőszakosnak». A pusztulás (héb.), a Vulgáta szerint: «a nyomorult». A 4. vers értelme: Sión lakossága fogadja vendégszeretetébe Moáb menekülőit, míg róluk el nem múlik a veszedelem.

* 5. A prófétai távlat a Moábot sújtó veszedelem elmúlását összeköti a Messiás igazságos ítélkezésével. Akkor majd királyi széket állít az irgalom, Vulg. szószerint: «És királyi szék készül irgalomban». Az irgalom az Isten irgalma. A Dávid sátrában ülő (Dávid családjából származó) bíró, ki ítéletet tesz és igazságot keres: a Messiás. A próféták messiási jövendöléseinek egyik állandó, jellegzetes vonása, hogy a Messiás pártját fogja az elnyomott szegényeknek. V. ö. 61,1; Zsolt. 71,4. 12-14; Luk. 4,18. stb.

* 6-8. Moáb kevélysége és bűnhödése.

* 6. V. ö. Jer. 48, 29. A vers második része a héber szerint így hangzik: «Kevélységéről, dölyfősségéről, vakmerőségéről, hiábavaló beszédeiről».

* 7. Majd jajgat Moábban mindenki: a héberben szójáték, mely így is fordítható: «Moáb jajgat majd kedve szerinti». A vers második felében fordításunk a héber szöveget követi; a Vulgáta szövege így hangzik: «Az égetett téglafal felett örvendezőknek – Mondjátok el csapásait». – Kír-Háreszet, L. 15,1. A kalácsról mint ünnepi ételről L. Kir. II. 6,19; Jer. 48,31. (héb.); Óz. 3,1. Izaiás azt mondja, hogy Moáb népe epedve kívánja majd vissza azt az időt, amikor ünnepi lakomákat tarthatott.

* 8. V. ö. Jer. 48,32. Hesebon, L. 15,4. Hesebon legelői helyett a héber szöveg «Hesbon szőlleiről» beszél. Szábáma Hesebon közelében fekvő híres bortermő város volt. A nemzetek urai a pusztító ellenség és annak főemberei, kik a termékeny országot sivataggá teszik. Jázer Ammántól nyugatra feküdt. A puszta a Holt-tenger környéke; a tenger a Holt-tenger. Messzire nyúltak, Vulg. «elhagyatottak». A szöveg jelképesen azt fejezi ki, hogy Szábáma szölleje (Moáb lakossága) az ég minden tájéka felé terjesztette hajtásait. A Vulgáta azt a gondolatot domborítja ki, hogy Moábnak életben maradt lakossága kénytelen lesz elhagyni hazáját: «Sarjai elhagyatottak, – Átmentek a tengeren.»

* 9-12. A próféta mélységes részvéte a szerencsétlen Moáb iránt.

* 9. V. ö. Jer. 48,32. Izaiás úgy megsiratja az elpusztított országot (= Szábáma szőllejét), akárcsak maga amoábita Jázer. Hesebon és Eleále, L. 15,4. A laposoknak szava (héb. «örömujjongás») = a mindent összeromboló ellenség kiáltása.

* 10. V. ö. Jer. 48,33. A kertből, a Vulgáta a megfelelő héber kifejezést tulajdonnévnek veszi: «a Kármelről». Nem lesz többé vidám szüret Moáb szőlleiben!

* 11. V. ö. Jer. 48,36. Ezért zokog bensőm Moábért, miként a hárfa, t. i. a meghatottságtól. Kir-Heresz (Vulgáta: «égetett téglafal»), L. 15,1.

* 12. Amikor Moáb szörnyű sorsában bálványaihoz fordul, nem ér el semmit sem.

* 13. Ez a vers azt mutatja, hogy Izaiás valamely régibb jövendölést illesztett könyvébe azzal a kiegészítéssel (14. v.), hogy ez a jövendölés három év múlva teljesedik majd be. Mint a béres (vagy: a zsoldos) évei = nem később; a béres és a zsoldos nem szokott a köteles időn túl dolgozni. (V. ö. 21,16.) A történelmi adatok hiányos volta miatt azonban nem tudjuk, hogy ez a jövendölés mikor és hogyan teljesedett be.

* 17. 1-11. Jövendölés Damaszkus és Izrael ellen. Izaiás korában, 735 körül Damaszkus és Izrael egymással szövetkezve támadták meg Júdát (L. Iz. 7. fejezetének bevezető magyarázatát); ezért a próféta szava összeköti a két nép sorsát. Izaiás fenyegető jövendölése 732-ben ment teljesedésbe, amikor Damaszkus és Izrael országának északi része III. Tiglat-Pileszer asszír nagykirály hatalmába került. Damaszkus azonban csak ideiglenesen pusztult el; Jer. 49,23-27. ismét Damaszkus ellen szól, és ugyanez a város ma is Élő-Ázsia legnagyobb városa.

* 1-3. Damaszkus veszte.

* 2. Ároer nevű város Damaszkus közelében eddig még nem ismeretes. A Hetvenes görög fordításban a 2. vers kezdete így hangzik: «El leszen hagyatva mindőrökké».

* 3. A héber szerint: «És vége leszen Efráim elővédének – És Damaszkus uralmának» stb. Efráim elővédé: Izrael országának megerősített várai, vagy az északi országgal szövetségben élő Damaszkus. A próféta keserű gúnnyal említi Izrael fiainak dicsőségét (=Izrael dicsőséges fiait), kikre (Damaszkussal együtt) az asszír fogság vár.

4-6. Izrael bukása. – A pusztulást csak igen kevesen fogják kikerülni.

* 4. Jákob itt Izrael országát jelenti.

* 5. És kézzel szedik a kalászt, a héber szerint: «és karja kalászt vág». Ráfáim völgye Jeruzsálem közelében fekvő termékeny völgy. Izaiás az 5-6. versben Damaszkus és Izrael megmenekültjeit az aratás után megmaradt néhány kalászhoz, és az olajbogyó-szüret alkalmával a fákon hagyott csekély számú gyümölcshöz hasonlítja.

* 7-8. A nagy csapás az Istenhez téríti a bálványozásba merült Izraelt.

* 8. Az oltárok a bálványoltárok; amit ujjai készítettek: a bálványszobrok, szentélyek és azok berkei. A héber szöveg «aserák»-ról és «chammánok»-ról beszél, Astarte és Báál kanaáni istenségek jelképeiről.

* 9-11. Az ország pusztulása a halvány ázásnak méltó büntetése.

* 9. Erős városai: Damaszkus és Izrael erődítményei. Az ekék és a vetések helyett a héberben «az erdő és a hegytető» olvasható; de úgy látszik, a jövendölés eredeti alakját a Hetvenes görög fordítás őrizte meg: «Azon a napon városaid olyan elhagyottá lesznek, mint ahogyan elhagyták az ámorreusok és a heveusok Izrael fiai előtt». Az ámorreusok és a heveusok Palesztina őslakosságának egyes népei voltak. A próféta a zsidók honfoglalására céloz, amikor Palesztina őslakói a diadalmas Izrael elől elmenekültek városaikból. V. ö. Józs. 12,7. 8.

* A 10-11. v. elsősorban Izrael ellen szól. Erős segítődről, a héber szerint: «erős kőszirtedről»; főleg a Zsoltárok könyvében gyakori szókép az Isten helyett. A pompás (héb., Vulg.: «hűséges») csemetét egyes magyarázók gúnyos értelemben veszik és Izraelnek a bálványokba vetett hiú reménységére értik, mely azért idegen mag, mert nem a várt gyümölcsöt (a hamis istenek segítségét) termi meg. Más, helyesebbnek látszó magyarázat szerint a pompás csemete és az idegen mag = Tammúz (Adonis, a tavasz istene) kertjei. Tammúz tisztelete a zsidó nép bálványozásának korában Izrael országában is virágzott (v. ö. Ez. 8,14.).

* 11. Akármily nagynak is tűnjék Damaszkus és Izrael hatalma, ez a dicsőség csak ideig-óráig tart. Azon a napon, amelyen birtokodba vennéd: abban az időben, amikor Izrael élvezni akarná fáradsággal megszerzett javait. Odalesz az aratás: az ország tönkrejut. A héber szöveg szerint 11d-e. így hangzik: «Nincs aratás a halálos betegségnek – És a gyógyíthatatlan fájdalomnak napján». A halálos betegség és a nagy fájdalom Izrael (és Damaszkus) végső veszedelmét jelenti.

* 12-14. Asszíria ellen szóló rövid jövendölés, mely Szennácheríb 701. évi jeruzsálemi ostromának kudarcára vonatkozik. L. Iz. 10,5-34; 36. 37.

* 12. A hatalmas néptömeg a Jeruzsálemet ostromló asszír hadsereg.

* 13. Ám ha Ő megfenyíti őt: ha az Úr megfenyíti az asszír királyt. Forgatag: a megfelelő héber kifejezés valószínűleg egy sivatagbeli növényt jelent, melyet a forgószél magával ragad. V. ö. Zsolt. 82,14. Ez a jövendölés szószerint beteljesedett Szennácheríb futásával és

* 14. az asszír hadsereg pusztulásával egy éjtszaka alatt. L. 37,36; Kir. IV. 19,35. Minket: az Isten választott népét.

* 18. Etiópiának szóló jövendölés az asszír hatalom vereségéről.

Az etiópiai eredetű 25. egyiptomi dinasztia negyedik uralkodója, Táráka, Asszíriának félelmes ellenfele volt. Szennácheríb 701. évi hadjárata elsősorban Egyiptom ellen irányult, melyet uralma alá akart hajtani. Úgy látszik, a fenyegető veszély láttára Táráka követeket küldött Ezekiáshoz, Júda királyához (2. v.), hogy vele Asszíria ellen védő- és dacszövetséget kössön. Valószínű, hogy eme követség megérkezése szolgáltatta az alkalmat Izaiás jelen beszédére. A próféta azt mondja, hogy az Úr nem szorul emberi segítségre; nyugodtan szemléli egy ideig Asszíria diadalmenetét (4. v.), de amikor Szennácheríb a dicsőség tetőfokán hiszi magát, hirtelenül eléri őt a rettenetes isteni büntetés (5. 6. v.).

* 1. A próféta Etiópiát a szárnyzúgás földének mondja az ott tanyázó legyek és rovarok milliói miatt.

* 2. A tenger és a vizek a Nílus (v. ö. 19,5.). A papirusz Egyiptomnak jellegzetes növénye; a papírusznövény szárából készült csónakok igen könnyűk és gyorsak. A vers második részében a próféta visszaküldi hazájukba Táráka követeit. 2c-g. jelzői az etiopsok népére vonatkoznak. E részben fordításunk a héber szöveget követi; a fényes bőrűnek fordított kifejezés jelentése azonban bizonytalan. A Vulgáta szövege így hangzik: «Menjetek, gyors követek, – A megtépett és szétszaggatott nemzethez, – A rettenetes néphez, mely után nincsen más, – A várakozó és eltaposott nemzethez, – Melynek földét folyamok ragadták el». – Az Etiópia földét átszelő folyamok a Nílus és mellékfolyói.

* 3. A próféta költői módon a földkerekség összes lakóit szólítja fel, hogy csodálva szemléljék az Úr hatalmát, mellyel majd megsemmisíti Szennácheríbot. A zászló felemelkedése (v. ö. 13,2.) és a harsona megszólalása költői kép a népek figyelmének fölkeltésére, és jele az Asszíria és Júda között meginduló élet-halálküzdelemnek.

* 4-6. Az Asszíriát sújtó büntető ítélet.

* 4. Az Úr egy ideig nyugodtan szemléli Asszíria győzelmeit. A verőfényes déli hőség (Vulg. «ragyogó déli napfény») és a harmatfelhő a nyugalom jelképei, mellyel az Úr az eseményeket egy ideig nézi.

* 5. A vers első felében fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta így szól: «Az aratás előtt az egész elvirágzott, – És az éretlen tökéletesség kisarjadzott». A pusztulás hirtelenül jő el, amikor az asszír nagykirály már biztosnak véli a teljes győzelmet. A virágzás és a szőllő megérése Asszíria diadalmas előnyomulását jelenti, a szőllő venyégéinek levágása, leütése és leverése pedig Szennácheríb hadseregének megsemmisítését.

* 6. V. ö. 14,25; 37,36. A megölt asszírok holttestén egész nyáron és egész télen a föld vadállatai és az ég madarai tanyáznak majd és belőlük élnek; költői kép.

* 7. L. 2. v. Ez a vers az Isten országának egyetemességét jövendöli meg a messiási korban: akkor majd az etiopsok is meghódolnak az igaz Isten előtt. V. ö. egyszersmind Krón. II. 32,23.

* 19. Két prófétai beszéd Egyiptom ellen. Az első beszédet (1-15. v.) Izaiás valószínűleg 720-711 között mondotta, amely időközben Asszíria több alkalommal leverte Egyiptom szövetségeseit. A második beszéd (16-25. v.) 700 körül hangzott el, és egyike Izaiás utolsó beszédeinek. Az első beszédben szó van Egyiptom kétségbeeséséről és polgárháborúiról a csatavesztés után, melyekhez még természeti csapások is járultak; a második beszéd szabadulást ígér, és tágabb értelemben messiási jellegű.

* 1-4. Az Egyiptomot sújtó isteni ítélet: az országot elpusztító polgárháborúk.

* 1. Könnyű, felhő = gyors felhő. Az ószövetség költői leírásaiban az Isten gyakran kerubok által vont felhőkocsin jő az ítéletre. (V. ö. Zsolt. 17,8 skk.) Elcsügged (a héber szerint: «elolvad»), t. i. a félelemtől.

* 2. A szent szerző különböző polgárháborúkról beszél, melyeknek csak az erőskezű Táráka fáraó (L. a 18. fej. bevezető magyarázatát) vetett véget. A 23. dinasztia idejében Egyiptomnak egyes tartományai, sőt egyes városai is egymástól független életet éltek; ezért beszél a próféta Egyiptomnak országairól. Az egyes városok egymás ellen gyakran véres harcokat vívtak.

* 3. Egyiptom lelke: bátorsága és önbizalma. A bálványok és azoknak szolgái tehetetlenek a veszéllyel szemben. A jövendőmondókat, héb. «a jövendölő szellemeket».

* 4. A Vulgátában említett kegyetlen urak az egymással versengő egyiptomi főemberek lehetnek; a hatalmas király az asszír Szárgon. A héber szövegben az egész 4. v. Szárgonra vonatkozik; ott kegyetlen urak helyett «kegyetlen zsarnok» kifejezés olvasható.

* 5-10. Egyiptom belső zavaraihoz különböző természeti csapások járulnak.

* 5. A tengernyi víz a Nílus (18,2.). Ha a Nílusnak termékenyítő áradása elmarad, Egyiptomra éhínség vár.

* 6. A folyamok és Egyiptom (Vulg. «a töltések») folyói a Nílus deltája és csatornái. A Nílus kiapadása minden vízi növény pusztulását okozza.

* 8. A Nílus halászai és

* 9. általában mindazok, akiknek Egyiptom folyama megélhetést és munkát biztosított, tönkremennek.

* 10. Fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta így hangzik: «A nedves helyek kiszáradnak; – Mindnyájan, akik halastavakat készítettek.» – Egyiptom pillérei az előkelők, a béresek pedig általában az alacsonyabb néposztályhoz tartozók.

* 11-15. Egyiptomban nem lesz ember, ki bölcs tanácsot tudna adni a veszedelemben.

* 11. Tánisz (héb. «Szoán»), Alsó-Egyiptom fővárosa, a Nílus deltájának keleti részén feküdt. Ez a város Mózes csodáinak egykori színhelye volt (Zsolt. 77,12.). A 11. vers második fele azt mondja, hogy az előkelő és magas származás nem ad majd bölcseséget.

* 12. Gúnyos kérdés.

* 13. A vers utolsó részében az eredeti szövegalakot valószínűleg a szír fordítás és az arámi Targum (magyarázat) őrizte meg; ezt követi fordításunk. Memfisz (héb. «Nóf») Közép-Egyiptomnak fővárosa és Egyiptom első uralkodóinak székhelye volt. Egyiptom népei az egyes egyiptomi tartományok; ezeknek sarkkövei (héb. «sarkköve») a főemberek. A vers utolsó része a Vulgáta szerint így hangzik: «Megtévesztik Egyiptomot, népeinek sarkkövét».

* 14. A szédelgés a tehetetlen fejvesztettséget és kapkodást jelenti.

* 15. A fej az előkelőket, a farok az alacsony sorsúakat jelenti. Pálma és káka (héb.) helyett a Vulgáta «meghajlót» és «ellenszegülőt» mond. A 15. vers vége közmondás; v. ö. 9,14.

* A 16-25. v. újabb, Egyiptomról mondott beszéd kivonata vagy töredéke. 701-ben Szennácheríb asszír király Elteké mellett megverte az egyiptomi sereget, és már-már úgy látszott, hogy Egyiptom Asszíriának jogara alá kerül, amikor Szennácheríbnak Jeruzsálem közelében elszenvedett rettenetes veresége Egyiptomot megmentette az asszír uralomtól.

* 16. Azon a napon: az eltekei csatavesztés napján. Egyiptom olyan lesz, mint az asszonyok: egész Egyiptomban rémület fog uralkodni. A seregek Ura kezének mozdulata az Egyiptomot sújtó isteni büntetés, az asszír támadás.

* 17. Júda földe azért leszen Egyiptomnak rémületére, mert Szennácheríb hadserege Júda (és a tengerpart) felől közeledett Egyiptomhoz. A seregek Urának terve szintén az asszír támadás.

* 18-25. Izaiás Egyiptom megszabadulását az asszír veszélytől prófétai távlatban összeköti a későbbi időknek és a messiási kornak rajzával. Egyiptom a Ptolemeusok családjából származó királyok kora (Kr. e. III. sz.) óta második hazája lett a zsidóságnak, és számos egyiptomi a zsidók révén megismerkedett az egyistenség hitével.

* 18. Azon a napon: a messiási korban. Kánaán nyelvén (= héberül) beszél: az igaz Istent tiszteli, mint a következő párhuzamos verstag mutatja. A Nap városa valószínűleg Heliopolisz (Ón), ahol a Napnak tiszteletére szentelt templom állt. A város a mai Kairó közelében feküdt. Más magyarázók szerint a próféta Leontopoliszról beszél.

* 19. A próféta az igaz Isten tiszteletének terjedését jövendöli meg Egyiptomban. Az Úr emlékoszlopa az ő csodálatos megszabadítását hirdető emlékoszlop, vagy pedig azt jelzi, hogy Egyiptom az Urnák szentelt terület; költői kép.

* 20. Jel és bizonyság lesz a seregek Ura számára: annak jele lesz, hogy Egyiptom az igaz Istent fogja tisztelni (a messiási korban). A szorongató az asszír nagykirály, Szennácheríb, a megmentő és oltalmazó pedig a Messiás; prófétai távlat.

* 21. Egyiptom megtérése a messiási korban.

* 22. Egyiptomot szenvedései az Úrhoz fogják téríteni.

* 23-24. A Messiás szelíd uralma egy országban fogja egyesíteni a hajdan halálos ellenségeket is. Áldás a föld közepén: a Messiás országa az egész világra áldást fog árasztani.

* 25. Az igaz Isten tisztelete minden nemzetet egyesít magában.

* 20. Izaiás jelképes cselekedettel megjövendöli Egyiptom és Etiópia vereségét.

Abban az időben, amikor Asszíria és Egyiptom élet-halálharcát vívta egymással, és Júda országa is oly sokat szenvedett Asszíria erőszakosságától, a zsidók közt az egyiptomiakkal rokonszenvező párt alakult ki, mely Egyiptom szövetségével remélte a megszabadulást Asszíriától. Izaiás (úgy, mint később Jeremiás) állandóan azt az álláspontot képviselte, hogy a zsidóság egy világhatalommal se szövetkezzék, hanem az Úrban bízva őrizze meg semlegességét. Ezt a tanítását Izaiás itt érdekes jelképes cselekedettel világítja meg.

* 1. II. Szárgon asszír király 722-től 705-ig uralkodott. A Tártán (asszír szó) az asszír király nagyvezérének címe volt. II. Szárgon évkönyveiből ismeretes, hogy a Tártán a király uralkodásának 11-ik évében, tehát Kr. e. 711-ben foglalta el Azótus filiszteus várost. A filiszteusok ugyanis fellázadtak Szárgon ellen; mozgalmukat Júda is rokonszenvvel kísérte, és félő volt, hogy hozzájuk csatlakozik. Ez ellen tiltakozik Izaiás.

* 2. Izaiás jelképes cselekedete.

* 3-4. A jelképes cselekedet magyarázata. Három esztendőn át: Izaiás jelképes cselekedete tehát már 713-ban kezdődött. A jelképes cselekedet tanulsága: Júda ne bízzék Egyiptomban és Etiópiában, mely országok önmagukat sem tudják megvédeni Asszíria ellen, és melyekre Asszíria gyalázatot hoz. A meztelenség megemlítésével Izaiás külön is ki akarja emelni az Egyiptomra és Etiópiára váró megszégyenítést. A jövendölés az eltekei csata után (19,16. 17.), továbbá Ászárháddon és Assurbanipal egyiptomi hadjáratai alkalmával ment teljesedésbe.

* 5. Megrémülnek, t. i. a partvidék lakói.

* 6. Partvidék (héb.), Vulg. «sziget». Filisztea (és Fönícia) fejedelmei is állandóan Egyiptom segítségében reménykedtek Asszíria ellen. Azon a napon: az Egyiptomot sújtó isteni büntetés napján. Hogyan menekülhetnénk meg tehát mi, t. i. Filisztea és a föníciai városok, mikor a hatalmas Egyiptom sem állhatott ellen Asszíria erejének?

* 21. 1-10. Prófétai látomás Babilónia végpusztulásáról. Ez a jövendölés 539-ben teljesedett be, amikor a méd-perzsa hadsereg (2. v.) Círus alatt végleg összetörte Babilónia hatalmát. Erre vall az is, hogy Izaiás prófétai távlatban a babiloni fogság vége felé Babilóniában lakó zsidókhoz intéz buzdító szavakat (10. v.).

* 1. A tenger pusztasága Babilónia. Az elnevezés homályos, és talán arra vonatkozik, hogy a Perzsa-tengeröböl partján elterülő Babilónia kietlen pusztasággá lesz. A forró déli szél Palesztinára rendesen veszedelmet hozott (sáskát, aszályt); a szent szerző ezt választotta hasonlatának alapjául, hogy a Babilóniára zúduló veszedelmet jelképezze. A héber szöveg a «Negeb»-en (=Palesztina déli része Kádes-Bárneáig) végigsüvítő orkánról beszél. A sivatag és a félelmetes föld az iráni és az elámi fennsík, ahonnan a méd-perzsa hadsereg Babilóniára támadt.

* 2. A kemény látomás Babilónia végső veszedelmét adja tudtára a prófétának. A fosztogató fosztogat (héb.), a Vulgáta szerint: «Aki hitetlen, hitetlenül cselekszik». A fosztogató és a pusztító a méd-perzsa hadsereg. Az Elámot és Médiát felhívó személy maga az Úr. Elám azért szerepel itt Perzsia helyett, mert a perzsa birodalom az egykori Elám területét (Babilóniától keletre) is magába foglalta. Véget vetek minden sóhajtozásának: t. i. annak a sóhajtozásnak, melyet Babilónia okozott.

* 3. A próféta Babilont megszemélyesíti: Babilont rémület tölti el a reá váró végső veszedelem hallatára. Más magyarázat szerint: a prófétát testileg-lelkileg megrázza a rettentő látomás.

* A 4. vers szorosan összekapcsolódik a megelőzővel. Fordításunk a héber szöveget követi. Az éjtszaka a kellemes nyugalom ideje, de most ez is remegéssel tölti el a megszemélyesített Babilont (vagy a prófétát). A Vulgáta szerint a 4. vers így hangzik: «Szívem elbágyadt, a sötétség elkábított engem, – Babilon, az én szerelmesem, csodává lett előttem». (Babilon sorsa érthetetlen a próféta előtt.)

* 5. Babilónia népe teljes gondtalansággal adja át magát a biztonság hamis érzetének, holott háborúra kellene készülnie. Dániel könyve szerint Baltazár királyt dőzsölés közben érte Círus döntő támadása (5,30.). A vers utolsó része kétségbeesett, harcra hívó felkiáltás Babilónia fejedelmeihez. A héberben a vers vége így hangzik: «Kenjétek meg a pajzsot!»

* 6. A Hetvenes görög fordítás szerint magának a prófétának kell őrt állania.

* 7. Jelképes látomás a Babilóniai megtámadó méd-perzsa hadseregről. A kettős fogat a méd-perzsa hadsereget jelenti, a szekér pedig annak hadiszekereit. A szamarat és a tevét a perzsák a harcban is használták.

* 9. V. ö. Jer. 51,8. A lovasok és a kettős fogatok a győztes méd-perzsa seregnek megszemélyesítői. A vers második felét Jel. 14,8; 18,2. a pogány Bóma bukására alkalmazza.

* 10. Az Urnák össze-visszacsépelt, szérűn fekvő fiai a babiloni fogságban sínylődő zsidók. A próféta híven hirdeti a zsidókra váró szabadulást.

* 11-12. Igen homályos jövendölés Edom ellen, melynek korát és körülményeit nem ismerjük. Talán arról van szó, hogy Bábel pusztulásának mi a hatása Edomra.

11. Duma Edomnak jelképes neve. A héber «dúma» szó «hallgatás»-t jelent; itt ez a név talán célzás a szenvedés, gyász és halál csendjére, mely Edomra vár. Szeir Edomnak költői neve. A 11. vers értelme valószínűleg az, hogy Edom kérdi a prófétától, vájjon vége felé jár-e már szenvedéseinek éjtszakája?

* 12. Az őr (a próféta) azt feleli, hogy Edomra egy ideig jobb sors vár, de azután újra a bajok éjjele következik. A vers vége azt mondja, hogy egyelőre csak ennyit lehet tudni; aki többet óhajt tudni, jöjjön később újra.

* 13-17. Jövendölés Arábia ellen. Ennek a prófétai szónak szintén nem ismerjük sem idejét, sem körülményeit. – Figyelemreméltó, hogy II. Szárgon asszír király 715-ben számos arab törzset Szamariában telepített le.

* 13. Este, a héber szerint: «Arábiában». Dedán karavánjai (héb.), a Vulgáta szerint: «Dedánim ösvényein», vagyis a Dedán felé vezető utakon. Dedán Ábrahámtól származó arab néptörzs (Móz. J. 25,3.), mely a Perzsa-öböl környékén és ennek szigetein lakott.

* 14-15. Izaiás a déli arab törzseket figyelmezteti, hogy az ellenség elől menekülő testvéreiket élelmiszerekkel segítsék. Téma (héb.), Vulg. «Dél». Téma a mai Teimaoázis. Az Arábiába betörő ellenség talán Asszíria volt, mely III. Tiglat-Pileszer óta számos hadjáratot viselt az arab törzsek ellen.

* 16. V. ö. 16,14. Kedár = Arábia, illetve annak egyik vidéke. A próféta egy éven belül romlást jövendöl Arábiának. Hogy jövendölése mikor és hogyan teljesedett be, a történelmi adatok hiányos volta miatt nem tudjuk. V. ö. Jer. 49,28-33.

* 17. Az arabok híres nyilasok voltak.

* 22. 1-14. Jövendölés Jeruzsálem ellen. – Az itt olvasható beszéd egyes magyarázók szerint a 701. esztendő eseményeire vonatkozik, amikor Jeruzsálem Szennácheríb asszír király ostromára készült. Rendkívül eleven színekkel festi a városban uralkodó izgalmat, a vár megerősítésére irányuló igyekezetet, és ezzel szemben egyeseknek tompa kétségbeesését. V. ö. Kir. IV. 20,20; Krón. II. 32,2-5. Más, talán valószínűbb magyarázat szerint Izaiás ezt a beszédet már a veszedelem elmúltával mondta 701-ben, korholva a népet, hogy csak természetes eszközökkel akarta városát megvédeni, de Istenéről megfeledkezett, és a veszedelem elmúltával oly gyorsan átadta magát a vidámságnak. A beszéd fenyegető hangját ez az utóbbi felfogás igen jól megmagyarázza.

* 1-3. A Jeruzsálemben uralkodó izgalom.

* 1. A Látomás völgye az 5. versből vett kifejezés, és Jeruzsálemet jelenti, ellentétben az azt környező magasabb hegyekkel. A város egész lakossága izgalmában felmegy a házak lapos tetejére vagy kíváncsiságból, vagy pedig azért, hogy az asszír sereg romjainak elvonulásában gyönyörködjék.

* 2. Te ujjongó város: mely mindig az élvezetet keresed. – Ez a vers valószínűleg az asszír háborúnak valamely – előttünk ismeretlen – mozzanatára céloz, amikor a zsidók serege fejét vesztve megfutamodott, és a vad menekülésben sokan életüket vesztették,

* 3. az üldöző asszír sereg pedig számos foglyot ejtett a megfutamodott zsidók táborából és azoknak főemberei közül. Mindazokat, akikre reáakadnak, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «harcosaidat».

* 4-5. A próféta fájdalma a nemiéire váró csapás miatt: a nagy fájdalomban visszautasít minden emberi vigasztalást.

* 4. Népem leánya az egész zsidó nemzet.

* 5. A fordítás a héber szöveget követi. E szerint a próféta azt látja, hogy az ostromló sereg aláássa Jeruzsálem falait, és hallja a város alacsonyabb részeiben lakóknak segélykiáltását, kik a magasabb fekvésű városrészek lakóitól várnak oltalmat. Romba dönti, Vulg. «megvizsgálja». A Vulgátá-ban az utolsó verstag így hangzik: «És magasztos lesz a hegy felett». E szerint az egész vers alanya az Úr ítéletének napja, mely az egész Sión (= a hegy) lakosságának megmutatja az Isten félelmetes magasztosságát.

* 6-11. Az ellenséges támadás és a zsidók kétségbeesett készülődése a város védelmére.

* 6. Elám Asszíriának szövetségese. A Vulgáta szerint a 6. vers vége így hangzik: «És a falról lekerül a pajzs». Kir Moábnak városa; itt a próféta egész Moab helyett említi. Ennek a versnek az az értelme, hogy az ellenség (Asszíria) több vazallus hatalom szövetségében támadja meg Jeruzsálemet.

* 7. Gyönyörű völgyeid: a szűk völgyek Jeruzsálem és a környező hegyek közt.

* 8. És lehull majd Júda leple: mely eddig Júda szemét (vagy mások szerint testét) takarta. A 8b-11. versben a próféta a 701. évi asszír ostrom védelmi készülődéseire tekint vissza. Az erdei házat Salamon király építtette a Libanon cédrusaiból (Kir. III. 7,2-5.). Nevét onnan nyerte, hogy annyi volt az oszlopa, mint az erdőben a cédrusfa. A későbbi időben fegyvertárnak használták.

* 9. A város védőserege kétségbeesetten állapítja meg, mily elhanyagolt állapotban van a jeruzsálemi várfal. A vers második fele arra céloz, hogy Ezekiás király a Jeruzsálem keleti falán kívül, a Kedron (Jósáfát) völgyében fakadó Gihon forrás vizét a városban létesített Silóé tavába vezette. (Kir. IV. 20,20; Krón. II. 32,30; Jéz. Sir. f. 48,19.)

* 10. Úgy látszik, a zsidók Jeruzsálemnek több házát lerombolták, hogy anyagukkal a vár falait kijavítsák, és

* 11. víztartókat is készítettek, hogy a város vízszükségletéről gondoskodjanak. V. ö. 7,3. Az itt említett vízmedence helyét közelebbről nem ismerjük. A vers második felében Izajás nem azért korholja Jeruzsálem népét, mert városát megerősítette, hanem mert bizalmát csak a saját erejébe vetette, az Istenről pedig megfeledkezett.

* 12-14. Ahelyett, hogy a nép az Isten szavára bűnbánatot tartana, Jeruzsálem lakóinak egy része kétségbeesik és dőzsölésnek adja magát.

* 12. A sírás, jajgatás, a haj lenyírása és a szőrruha a bűnbánat külső jelei.

* 13. V. ö. 56,12; Bölcs. 2,6; Kor. I. 15,32.

* l4. A kétségbeesés lehetetlenné teszi a megtérést, és ezért kizárja a bűnbocsánatot.

* 15-25. v.

Jövendölés Sobna udvarnagy ellen, kinek hivatalát majd Eljákím nyeri el. Ez a rövid beszéd az egyetlen jövendölés Izaiás könyvében, mely magánszemély ellen irányul. Egyes magyarázók véleménye szerint Sobna talán ahhoz a párthoz tartozott, mely Asszíria ellen Egyiptommal óhajtett szövetségre lépni. (L. a 20. fej. bevezető jegyzetét.) Eljákím talán Izaiásnak politikai elvbarátja volt és idegenkedett az egyiptomi szövetség gondolatától. 36,3; 37,2. azt mutatja, hogy 701-ben a jövendölés részben már beteljesedett: Eljákím a háznagy, de Sobna még nem vesztette el teljesen a király kegyét, mert Eljákím mellett mint íródeák szerepel.

* 15. Az ahhoz szó megvető értelemmel bír. A sáfárhoz (héb.), Vulg. «aki a hajlékban lakik». Udvarnagyhoz (héb.), Vulg. «a templom elüljárójához».

* 16. Az első verstagban a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta így szól: «Mi vagy te itt és ugyan ki vagy te itt?» Mindkét szöveg kérdése azt mutatja, hogy Sobna valószínűleg idegen származású volt. Sobna bűne a kevélység; sírját azért vágatta ki magas helyen és kősziklában, hogy nevét és emlékét megörökítse.

* 17. Az első vers tagban a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Íme az Úr elvitet téged, mint ahogyan elviszik a kakast». És mini a ruhát, úgy ragad fel téged, a héber szöveg szerint: «És egészen összegöngyöl téged».

* 18. Nyomorúsággal koronáz meg téged: keserű gúny. A héber szerint: «összegöngyöl téged, mint a gombolyagot, – Mint labdát a széles földre». Ott leszen díszhintód, más olvasás szerint: «ott leszen dicsőséges sírod». Dicsőséges itt szintén gúnyos jelentésű. A próféta megjövendöli Sobnának, hogy ő, aki magát Jeruzsálemben oly biztosnak vélte, hogy ott már díszes sírhelyét is elkészíttette, mint száműzött fog bolyongni és végre is idegen földön fog meghalni. A széles és tágas föld valószínűleg Asszíria.

* 20. Azon a napon: amely napon Sobna kegyvesztetté lesz, Az Úr szolgája megtisztelő elnevezés, melyet Eliákím jámborságával érdemelt meg. V. ö. 20,3.

* 21. A köntös és az öv itt a királyi háznagy hivatalos ruházatát jelenti, mint hatalmának jelvényeit. Atyja: gondviselője.

* 22. V. ö. Jel. 3,7. Dávid háza a királyi palota. Azzal, hogy az Úr a palota kulcsát Eliákím vállára helyezi, a teljes rendelkező hatalmat adja át neki. V. ö. Mát. 16,19.

* 23. A szilárd helyre bevert szeg az állandóságot és biztonságot jelképezi. A vers vége azt jelenti, hogy Eliákím dicsőségére lesz egész családjának.

* 24. Hangszerek helyett a héber szöveg valószínűleg «korsók»-ról beszél. Eliákfmnak egész családja a hatalmas rokonra akar támaszkodni.

* 25. Az engedő és letörő szeg valószínűleg Sobna, kinek elvetésével elvész a reménysége mindazoknak, kik reá támaszkodtak. Bizony, az Úr mondotta: az ítélet megmásíthatatlan.

* 23. Jövendölés Tírus ellen. Tírus a föníciai tengerpartnak egyik legnagyobb városa, és Szídonnal együtt az ókori tengeri kereskedelemnek legvirágzóbb gócpontja volt. A szárazföldtől mintegy 600 méternyi távolságban levő szigeten épült, és bár kereskedői jellegénél fogva nem volt katonai hatalom, és inkább adót fizetett az ókor nagyhatalmainak, semhogy velük háborút viselt volna, fekvésénél fogva szinte bevehetetlen erősség volt.

Izaiás beszéde (a 12. vers tanúsága szerint) Tírus 701. évi ostromára vonatkozik, amikor Szennácheríb asszír nagykirály elfoglalta a föníciai tengerparti városokat, és Lúli (görögül: Elulaios), Tírus és Szídon királya, az ostrom elől Ciprusba (= Ke-tímbe) menekült, hol még 701-ben meghalt.

* 1-5. Tírus bukásának híre a tengerről (Társisból) jövő hajók közt és a szomszédos országokban általános rémületet kelt.

* 1. Tengeri hajók, a héber szerint: «Társis hajói». L. 2,16. jegyz. A Hetvenes görög fordítás Társis helyett mindenütt Kártágót említi. A próféta költői leírása szerint a tengeri útról, Ketím (= Ciprus) földéről hazatérő hajósok váratlanul hallják meg a hírt anyavárosuk pusztulásáról.

* 2. Hallgassatok el, t. i. a pusztulás miatt. Partvidék (héb.).Vulg. «sziget». Szídon itt talán szókép egész Fönícia helyett.

* 3. Tírus az ókori kereskedelemnek egyik legfontosabb középpontja volt, hol minden ország terméke összehalmozódott. V. ö. Ezekiel 27. fej. A nagy viza Földközi-tenger. A Nílus termése= Egyiptom termékei. A Folyam szintén a Nílus. A Folyam aratása volt a jövedelme: ami a Nílus országában, Egyiptomban termett, annak Tírus látta hasznát.

* 4. Pirulj el, Szídon, t. i. a testvérváros gyalázata miatt. Szídon itt is egész Föníciát jelenti. A héber szövegben a tenger mondásának igéi régies 2. személyben állnak, tehát így fordítandók: «Nem vajúdtál és nem szültél» stb. A 4. vers értelme tehát az, hogy Fönícia Tírustól és többi kikötővárosától megfosztva olyan, mint a magtalan asszony kinek a megszemélyesített tenger, Tírus pusztulásának tanúja, szemére hányja ezt a gyermektelenségét.

* 5. Egyiptom megrendül Tírus veszedelmének hallatára, mert hasonló sorstól kell félnie.

* 6-10. Tírus bukásának költői leírása.

* 6. Költözzetek át a tengeren túlra, a héber szerint: «Menjetek át Társisba». Partvidék, L. 2. v.

* 7. Tírus bukása szégyene és gyásza egész Föníciának. A héber szerint: «Ez-e a ti vidám (várostok), – Melynek eredete az ősidőkre nyúlik vissza?» stb. Ez: Tírus romjai. Melyei lába messze idegenbe elvitt: célzás Tírus hajóinak nagy utaira és a tengeren túl fekvő gyarmataira (Kártágó, Társis).

* 8. A korona, a fejedelmek és a föld előkelői: költői kifejezései Tírus nagy gazdagságának és tekintélyének. Mely egykor koronát viselt, a héber szerint: «mely koronákat osztogatott», t. i. az általa alapított gyarmatokon királyokat emelt trónra.

* 9. Tírus bukása kevélységének megérdemelt isteni büntetése volt.

* 10. Tengernek leánya, a héber szerint: «Társis leánya». A Folyam a Nílus; de ez a szó a görög fordításban nem olvasható. Az öv talán Tírus kikötőjének kőfalát jelenti. A vers értelme homályos; legvalószínűbb magyarázata az, hogy Társis nem függ többé az elbukott Tírustól, hanem szabadon mozoghat országában, mint a kiáradt Nílus. – Más magyarázat szerint a próféta felszólítja az elpusztított Tírus lakosságát, hogy Társisba költözzék. A Hetvenes görög fordítás így szól: «MűveId földedet, mert hajóid nem mennek többé Karthágóba».

* 11-14. Fenyegető jövendölés Fönícia többi városai ellen.

* 11. A vers alanya az Isten; a kéz kinyújtása fenyegető mozdulat. V. ö. 9,12. 17. 21; 10,4; 14,27. Az országok az egyes föníciai városok. Parancsot adott az Úr, t. i. az ellenséges hadseregnek. Kánaán ellen: Móz. I. 10,15-19. Fönícia lakóit Kánaán utódainak mondja, Kánaán tehát Föníciát jelenti. Hőseit, a héber szerint: «erődítéseit». Szennácheríb 701-ben Fönícia városait adófizetőivé tette. L. a 23. fejezet bevezető jegyzetét.

* 12. Ne dicsekedjél többé, a héber szerint: «Ne örvendezzél többé». Szídon leánya: Szídon lakossága, mely addig még nem ismerte az ostrom borzalmait. Tírus bukása Szídonra is szégyent hoz (9. v.). Ketím = Ciprus (1. v.). A 701. évi ostrom alkalmával Lilli (Elulaios), Tírus királya, Ciprusba menekült, hol még ugyanabban az évben meghalt.

* A 13. v. a héberben így hangzik: «Íme a káldeusok földe – ez a nép nem Asszíria –, a vadállatok számára alapította; fölállították őrtornyaikat, feldúlták palotáit, romhalmazzá tette!» A próféta Asszíria rettenetes hatalmával félemlíti meg Föníciát, II. Szárgonnak és utódának, Szennácheríbnak Merodák-Báládán káld (babilon) király ellen viselt háborúira célozva (710-706 közt, valamint 703-ban), melyekben a káld király teljes Vereséget szenvedett, országa elpusztult és a vadállatok tanyája lett.

* 14. Az 1. versnek részben való megismétlése. Erősségiek: Tírus és annak kikötője.

* 15-18. Tírus az asszír ostrom után hosszú idő múlva ismét talpra áll és folytatja üzleteit, de szerzeménye az Úr választott népének kezébe kerül.

* 15. Azon a napon: az isteni büntetés után. A hetven év az asszír uralom ideje Tírus-felett; kerekszámnak látszik, és az Asszíriának, mint katonai nagyhatalomnak bukásáig terjedő időt jelenti. Mini ameddig egy király napjai tartanak: mintha a hetven év alatt csak egyetlen egy király uralkodnék szakadatlanul.

* A 16. v. gúnydal, melyben a próféta elfelejtett parázna nőhöz hasonlítja Tírust, kinek énekszóval kell ismét magára felhívnia az emberek figyelmét.

* 17. Hetven év múlva (az asszír katonai hatalom bukása után) Tírus ismét megerősödik és folytatja kereskedelmét. A próféta az idegen népekkel folytatott kereskedést itt (szokatlan beszédképpel) velük való paráználkodásnak mondja. (Általában az idegen népek isteneinek imádását szokták a próféták a bálványokkal való paráználkodásnak mondani.) A paráználkodás keresete itt a kereskedelmi hasznot jelenti.

* 18. És öregségükig ruházkodjanak, a héber szerint: «és pompásan öltözködjenek». Tírusnak minden szerzeménye a választott népé lesz.

* IV. rész: Jövendölés a világítéletről, a bűnös nemzetek megbüntetéséről és az Isten választottainak boldogságáról. (24-27. fejezet.)

Izaiás könyvének 24-27. fejezete irodalmi szempontból egységes apokalipszis (jelképekbe foglalt kinyilatkoztatás), mely az egyes nemzetekre váró részleges isteni ítéletsorozat (13-23. fej.) után az egész bűnös földet fenyegető végítéletet, és ezzel kapcsolatban a világ megújulását és a messiási boldog idők eljövetelét jövendöli meg. A jövendölés előképes jellegű: egyes vonásai a prófétára nézve közelebbi jövőre vonatkoznak, de ennek eseményei is a távolabbi jövő eseményeinek előképei. A jövendölések egy része szószerint teljesedett be, mint pl. a Zsidóországgal szemben ellenséges egyiptomi és asszír hatalom bukása; más jövendölések szellemi értelemben az újszövetség földi Egyházára vonatkoznak, míg a jövendölések harmadik csoportja az utolsó ítélet alkalmával fog beteljesedni.

* 24. 1-6. A föld elpusztul és lakói megbűnhődnek vétkeikért.

* 1. A földnek és lakóinak sorsa szorosan összefügg egymással, mert az élettelen természet is magán viseli az eredeti bűn szomorú következményeit. V. ö. Róm. 8,20. 21; Pét. II. 3,13.

* 2. A próféta a hat tagból álló felsorolásban azt a gondolatot domborítja ki, hogy az általános pusztulást semmiféle emberi állás és méltóság sem fogja kikerülhetni. V. ö. Óz. 4,9.

* 4. Gyászba borul a föld: siralmas látványt nyújt.

* 5. Az Úr haragjának oka. A parancsok és a törvény nemcsak a mózesi törvényt jelentik; az egész föld kerekségének megemlítése (4. v.) azt mutatja, hogy a próféta egyúttal az örök természeti törvényre is gondol, melyet az Úr a pogányoknak is a szívébe írt (Róm. 2,15.). Az örök szövetség az Isten szövetsége a választott néppel (Móz. II. 24.), mely annyiban mondható örök szövetségnek, amennyiben folytatását és tökéletes befejezését az újszövetség Egyházában nyeri (Mát. 5,18.). Más magyarázat szerint az örök szövetség az Urnák Noéval kötött szövetsége (Móz. I. 9,12. 16.).

* 6. A bűnök méltó büntetése. Elégnek (héb.), Vulg. «őrjöngnek», t. i. a fájdalomtól. A próféták és főleg Izaiás gyakran hangoztatják, hogy az isteni ítéletben csak kevés számú igaz marad meg.

* 7-12. Egyes magyarázók szerint ez a részlet külön ének egy ellenséges város pusztulásáról (talán gúnydal), melyet a próféta a végső idők leírásába szervesen beillesztett. Az ének értelme az, hogy úgy pusztul majd el az egész föld is, amint elpusztult az ellenséges város. Ezt az ellenséges várost a szent szerző nem nevezi meg, talán azért nem, mert előképe az összes istenellenes hatalmaknak.

* 7-9. Az elpusztult városban minden vidámság megszűnik. Gyászol majd a szüret, héb. «Gyászol majd a must».

* 10. A hiúság városa, héb. «a sivárság városa» Zárva leszen minden ház: a lakók félelmükben házukba zárkóznak.

* 11. A vers utolsó tagja «a város» pusztulásának egyetemes jelentőségét ad, ezzel is jelezve, hogy a romba döntött város egyszersmind az egész gonosz világnak is az előképe.

* 12. És romokban hevernek a kapuk (héb.): a város védtelen. A Vulgáta szerint: «És balsors nehezedik a kapukra».

* 13-16b. Az ítélet alkalmával megmenekülnek az igazak, kik dicsőséget mondanak az Istennek.

* 13. A földön párhuzamos kifejezés a következővel («a nemzetek között»). Az isteni ítélet valósággal letarolja az egész földet és annak lakóit.

* 14. A nagy világítéletben az íjr megmenti az igazakat, ők: az igazak. A tenger a Földközi-tenger; a tenger felől: a Palesztinától nyugatra fekvő szigetekről.

* 15. A prófétáknak az igazakhoz intézett szava. A vers első része a Vulgáta szerint így hangzik: «Dicsőítsétek érte az Urat tanítással». – Izaiás szava tehát olyan időkre vonatkozik, amikor Izrael népe már a Földközi-tenger szigeteire és országaiba, sőt az akkor ismert egész világra is eljutott, és a zsidóság révén számos pogány is megismerte az igaz Istent.

* 16c-20. A világra lakóinak gonoszsága miatt a vízözönnél is borzalmasabb csapás vár. — 16c-d. A Vulgáta szerint: «Én pedig így szólok: Enyém a titkom! Enyém a titkom! Jaj nekem! – A gonosztevők gonoszát cselekszenek, – S a törvénytiprók gonoszságot követnek el!» A prófétának fájdalmas titka (Vulg.) az, hogy látja a sok gonosztevőt, akikre az isteni ítélet romlást és pusztulást fog hozni.

* 16. A föld szélei annak legtávolabbi határai. Az Igaz az Isten.

* 17. Izaiás a gonoszokra váró ítéletet a vadászéletből vett hasonlatokkal írja le. (A héberben szójáték: «pachad, pachat, pach».) V. ö. Jer. 48,44; Ám. 5,19.

* 18. A rettegés hangja a pusztulás rémhíre. A vers utolsó része a végítéletet mint második vízözönt és borzalmas földrengést írja le. Az ég (szószerint: «a magasság») zsilipjei, héb. «ablakai». V. ö. Móz. I. 7,11. A föld alapjai költői kifejezés; a népies keleti világkép szerint a föld szilárd alapokon nyugszik a világóceánban. V. ö. Jób 38,4.

* 19-20. Megrázó leírása a bűnös föld rombadöntésének. V. ö. Mát. 24,29; Márk 13,24; Luk. 21,25; Pét. II. 3,10. 11. Leng (héb.), Vulg. «Elvétetik». Az éjtszakára készített sátor nem szilárd, és könnyen összedől. – Az isteni büntetésnek oka a föld lakóinak gonoszsága. A vers utolsó tagjával v. ö. Ám. 5,2.

* 21-23. Az ég seregeinek és a föld urainak megbüntetése. – Az Isten örök uralmának megalapítása.

* 21. Ama napon: az ítélet napján. Az Úr látogatása itt az ő büntető ítéletét jelenti. Az ég serege a bukott angyalok vagy a csillagok, melyeket a pogányok mint isteneket imádtak. Ezeket a föld bűnös királyaival együtt eléri az isteni büntetés.

* 22. V. ö. Mát. 13,30. 40-42. stb. Egy csomóban, héb. «mint foglyokat». A verem az alvilág. A sok nap az istenellenes hatalmak uralma a világtörténelem egész folyamán a világítéletig. Meglátogatja őket: L. 21. v.

* 23. A világítélet kiterjed az egész világegyetemre. V. ö. Ez. 32,7; Jóél 2,10. 31; 3,15; Mát. 24,29 ; Márk 13,24; Luk. 21,25; Csel. 2,20. stb. Elpirul a hold, – És szégyenkezik majd a nap: nap és hold nem ad világosságot. A nap és a hold számos pogány vallási rendszer főistenei voltak. – A bűnös világ megítélésével és a pogányság megdöntésével az Úr végleg megalapítja az ő országát, melynek előképe a Sión hegye. V. ö. 2,2. 3; Mik. 4,1. 2. A próféta szeme előtt összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő: a földi Egyház megalapítása és a mennyei Egyház dicsősége. Az Úr vénei elsősorban a pátriárkák és a próféták (Jel. 4,4.10.), tágabb értelemben a választott népnek összes igaz ősei, valamint az új világ főemberei.

* 25. 1-5. Az istenellenes hatalmak megsemmisítése és az Isten országának megalapítása (24,21-23.) a prófétát az Úrnak lelkesült dicséretére készteti.

* 1. V. ö. Zsolt. 117,28. Igazságos (héber), Vulg. «Amen». A szent szerző hálát ad az Úrnak, hogy megvalósította kezdet óta elhatározott tervét, a (meg nem nevezett) ellenséges város (24,10.) megalázását, – előképes értelemben pedig az összes istenellenes világhatalmak legyőzését. Az Isten határozatai igazak, mert biztosan megvalósulnak.

* 2. A várost, az erős várat: L. 24,7-12. magyarázatát. Az idegenek, a Hetvenes görög fordítás szerint pontosabban: «a gonoszok».

* 3. Az erős nép valószínűleg a megtért pogányok. A pogányok megtérése az igaz Istenhez a messiási kor rajzához tartozó vonás.

* 4-5. Az Úr a gyöngék menedéke az elnyomó hatalmasok ellen.

* 4. V. ö. Zsolt. 17,7; 26,1; 27,8; 36,39; 42,2; 93,22; 105,44; 106,6.13.19. 28. stb. A szegény és a szűkölködő az ártatlanul üldözött választott nép; a tomboló szélvész és a mindent leperzselő forróság az üldözések jelképei. A falat ostromló szélvész megtörik rajta; a gonoszok haragja is tehetetlen az Úr szentjeivel szemben.

* 5. A fordítás a héber szöveget követi. Amint a szárazsággal járó forróság minden emberi tevékenységet lehetetlenné tesz, úgy az Úr hatalma is teljesen megbénítja ellenségeit. Az erőszakosak a zsidókat hajdan elnyomó pogány nemzetek. A Vulgáta szerint 5c-d. így hangzik: «És mint forrósággal az izzó felhő alatt – Elfonnyasztotta az erőszakosak ivadékát».

* 6-8. A 24,23-ban megkezdeti gondolat folytatása: az Úr a megtért pogányokat országába fogadja és. kegyelmeivel elárasztja.

* 6. A messiási kor boldogságát Izaiás egy királyi lakoma jelképével írja le. V. ö. Mát. 8,11; 22,2 skk.; 26,29; Luk. 14,15 skk.; 22,29. 30; Jel. 19,9. E hegyen: a Sión hegyén. Az áldozati állat kövérségét, mint annak legnemesebb részét az ószövetségi szertartási törvény szerint mindig el kellett égetni az Úr tiszteletére. Izaiás itt azt a gondolatot domborítja ki, hogy a megtért pogányok (a választott nép igazaival együtt) az Isten vendégei lesznek, és az Úr azt adja nekik eledelül, ami az ószövetségi áldozatokban a legbecsesebb volt. Szép jelképes kifejezése a kegyelmek nagyságának és bőségének a messiási országban.

* 7. A takaró (héb.; Vulgáta: «bilincs») és a fátyol a pogányokra boruló szellemi sötétség, melyet az Úr kegyelme a messiási országban róluk levész. (Más magyarázat szerint a fátyol a gyászruhát jelenti.)

* 8. A nagy világítélet örökre megszünteti a halál uralmát (v. ö. Kor. L 15,54; Zsid. 2,14.) és a jámboroknak minden szenvedését. Az Úr népének gyalázata a választott nép bűnei és azok büntetése: a pogányok részéről szenvedett elnyomatás. – A vers utolsó szavaival a próféta ünnepélyesen megerősíti jövendölését.

* 9. Az igazak hálaéneke megszabadulásuk napján (= ama napon).

* 10-12. A kevély Moábnak (az ellenséges hatalmak előképének) megbüntetése.

* 10. Az Úr keze az ő oltalma, mely áldólag nyugszik a Sión hegyén (24,23; 25,6.), de összetöri Moábot. A szekér alatt, a héber szerint: «a trágyalében».

* 11. Alatta: az Úr sújtó keze alatt; héb. «benne» (a trágyalében). Moáb könyörögve és segítséget keresve kiterjeszti kezét az Úr sújtó hatalma alatt, de hiába: az Isten összezúzza mindazoknak kezét (hatalmát), kik ellene fölkelni merészkedtek. Ő megalázza dicsőségét, a héber szöveg így is fordítható: «Ő leveri felemelt kezét». Az Úr országát érhetik ugyan támadások, de le nem győzhetik.

* 12. Minél hevesebb az istenellenes hatalmak támadása az Isten országa ellen, annál megsemmisítőbb vereséget fognak szenvedni. A próféta jövendölése az egész világtörténelem folyamán megy teljesedésbe, de az isteni igazságszolgáltatás végső, döntő győzelme a nagy világítélet lesz.

* 26. 1-6. Hálaadás az igazak megoltalmazásáért.

* 1. Ama napon: az igazakat megszabadító isteni ítélet napján. A Sión szó csak a Vulgátában olyasható, de kétségtelen, hogy az erős város az ítéletben megdicsőült Jeruzsálem. Az utolsó verstag az új Sión erődítéseit magasztalja. Védelmül (héb.), Vulg. «Mint szabadító».

* 2-3. A messiási ország népe az Istennek szent népe lesz. A hűség az Úr törvényeihez való ragaszkodás. A régi tévedés a bálványok tisztelete az Úr imádása helyett, és talán az asszír vagy az egyiptomi világhatalomba helyezett vak bizalom. A héber szövegnek egyik régi változata ehelyett így szól: «Szíve szilárd». Te megőrződ a békét szavakat a próféta az Úrhoz intézi.

* 4. Az örökké erős Istenben, a héber szerint: «az örökkévaló kőszirtben»; a zsoltárirodalomban igen gyakori kifejezés.

* 5. V. ö. Kir. I. 2,4-8; Luk. 1,51-53; Kor. I. 1,27. 28. A magas város, melyet az Úr megtört, földig alázott és porba sújtott, valószínűleg a bálványozó Szamaria, melynek lakóit II. Szárgon 722-ben az asszír fogságba hurcolta.

* 6. A szegények és a szűkölködők a nyomorúságban sínylődő választott nép.

* 7-10. Az igazak bizalommal várják a végítéletet, mely az Isten országát a végleges diadalhoz juttatja. Az isteni ítéletről szóló jövendölések sorozatosan mennek teljesedésbe a bűnösöket és az ellenséges nemzeteket sújtó részleges ítéletekben, valamint az igazakat fokozatosan megsegítő isteni tényekben. Az isteni ítéleteknek nagyszerű befejezése a végítélet lesz; ez a magyarázata annak, hogy Izaiás 24-27. fejezetében a szabadulásért mondott hála és a szabadulásért való könyörgés az igazak ajkán egymással váltakozik.

* 7-8. Az igaznak útja a jámborok erkölcsi élete. Az igaz útja és az isteni ítéletek ösvénye szép párhuzamban áll egymással.

* 9. Az igazak csak az Isten után vágyakoztak. V. ö. Zsolt. 41,10; 62,2; 76,4; 87,2; 91,2; 133,2. stb. A 9. vers második fele azt a gondolatot fejezi ki, hogy az isteni ítéletek végrehajtásában az egész világ fel fogja ismerni az Isten igazságosságát.

* 10. Az istentelen a választott népet elnyomó pogányság. A vers második és harmadik tagja azt mutatja, hogy Izrael földét a szerző korában sokszor pusztították idegen nemzetek, melyek nem törődtek az igaz Isten dicsőségével (= nem nézi az Úr dicsőségét).

* 11-14. Az isteni gondviselés mindent az igazak javára intéz.

* 11. A gonoszok eleinte nem ismerik fel az Isten ítéleteit; majd csak akkor fogják őket felismerni, amikor már igen súlyosan nehezednek reájuk. Az Úr keze, mellyel a történelem eseményeit intézi, voltaképen az egész világtörténelem folyamán magasra volt emelve a gonoszok ellen, de ők ezt nem szívlelték meg. — 11a. a Vulgátában szószerint így hangzik: «Uram, emeld fel kezedet, de ne lássák (= ne értsék meg)».

* 12. Minden dolgunkat: a választott nép történetének minden eseményét. V. ö. Róm. 8,28.

* 13. Az idegen urak a bálványok és az őket tisztelő pogány népek. A vers második része azt fejezi ki, hogy a zsidó nép az ítélet után tökéletesen visszatért az igaz Istenhez.

* 14. A halottak és az árnyak (Vulg. «óriások») a 11. versben említett ellenségek.

* 15-19. Visszatekintés a szomorú múltra. – A halottak jeltámadása.

* 15. A szent szerző a hajdankor napjairól beszél. 15a-b. a héber szerint így hangzik: «Megsokasítottad, Uram, a népet; megsokasítottad a népet, – Megmutattad dicsőségedet.» (A Vulgáta l5b-t «Nemde» szóval, vezeti be.) A hajdankor dicsőségével szomorú ellentétben áll a sivár jelen: az ellenséges betörések és főleg az asszír fogság a Szentföldet elnéptelenítették és határait igen szűkre szorították.

* 16. A vers alanya: az elnyomott igazak, kik a nyomorúság idején teljes szívvel az Istenhez tértek. Egyes magyarázók a vers második felét így fordítják: «Kiáltunk az elnyomatás miatt, mivel rajtunk vagyon fenyítésed». A Hetvenes görög fordítás szerint ez a vers így hangzik: «Uram, a szorongatásban megemlékeztek rólad, – Csekély szorongatással fenyítettél meg minket».

* 17. A szülés fájdalma az ószövetségben gyakori képe a leghevesebb fájdalomnak; itt a zsidó népet ért sok szenvedést jelenti.

* 18. Fordításunk a szövegösszefüggésnek jobban megfelelő héber szöveget követi. A választott nép arról panaszkodik, hogy minden eddig elviselt szenvedése hiábavaló volt, nem hozta meg a földnek a messiási üdvösséget, sőt az ország egyre jobban elnéptelenedett. – A Vulgáta úgy értette a 18. vers utolsó részét, hogy a föld lakói, t. i. a zsidókat elnyomó pogányok, még nem estek el, mert az Úrnak megszabadító segítsége még késik.

* 19. Izrael elnéptelenedését az Isten a halottak feltámasztásával fogja pótolni. Halottaid és megöltjeim az Úrban elhunyt jámborok. 19a. az Isten szava; a vers többi része a próféta ujjongó diadalkiáltása. Miként a harmat megtermékenyíti a földet és abból virágokat sarjaszt, úgy az Isten világossága életre kelti majd a halottakat. Az árnyak országa (L. 14. v.) az alvilág, melynek urát (a halált) a végítélet megsemmisíti. A héber szerint 19d. így hangzik: «S a föld életre kelti az árnyakat».

* 20-21. ( + 27,1.) A végítélet, melynek leírása 27,1-ben összefolyik az Izraelt sanyargató idegen nemzetek földi megbüntetésével.

* 20. Az Úr felszólítja az igazakat, hogy rejtőzzenek el biztos helyre (= legyenek béketűréssel), míg az ítélet haragja meg nem bünteti Izrael bűnöseit és meg nem semmisíti a gonosz pogányokat. Egyes kifejezésekre nézve v. ö. Móz. I. 6-8; II. 12,12. 29. A rövid pillanat az isteni mérték szerint veendő (Zsolt. 89,4; Pét. II. 3,8.).

* 21. Az Úr megjelenik a végítéletre, amikor á föld is bosszúért kiált az égre, elsősorban az ártatlanul megölt igazak (jámbor zsidók) véréért. V. ö. Mik. 1,3; Móz. I. 4,10. 11.

* 27. Az 1. vers még 26,20. 21. gondolatköréhez tartozik. Azon a napon: az ítélet nagy napján. Az Úr kardja az ő büntető ítélete. A Leviátán: L. Jób 40,20-41,25; itt (a tengeri sárkánnyal együtt) az istenellenes hatalmak jelképe. Egyes magyarázók szerint a gyors kígyó a sebes Tigris folyamnak, a tekergő kígyó a sok kanyarulatú Eufrátesnek a szimbóluma; a kettő tehát Asszíriát és Babilóniát jelenti. A Vulgáta szövege homályos; gyors kígyó helyett «rúd-kígyó»-ról vagy «kígyó-rúd»-ról beszél. A tengeri sárkány (a krokodilus) Egyiptomot jelenti. Izaiás tehát költői képpel korának nagy pogány világbirodalmait említi mint az összes istenellenes hatalmak előképeit, melyekre le fog sújtani az isteni büntetés.

5-6. Jelképes ének az Úr szőllejéről. (A Hetvenes görög fordításban ez az ének egy elpusztított városról szól.)

* 2. A szöveg homályos. Azon a napon: az ítélet napján. A szőllő a «megtisztult és az Istenhez tért Izrael jelképe, mely immár színbort terem, nem pedig vadszőllőt (5,1-7.).

* 3-5. Az Úr szava.

* 3. Szép ellentétes párhuzam 5,6-hoz. Szüntelenül (héb.), Vulg. «Hirtelenül». Ez a vers igen szépen kifejezi az isteni gondviselést, mely a választottakat minden külső veszedelemtől megoltalmazza és őket bőséges kegyelmekben részesíti.

* 4. A szöveg értelme bizonytalan; valószínűleg azt jelenti, hogy az Úr haragja népe ellen már teljesen kiengesztelődött, mert a nép szívből megtért; ezért is az Úr már nem talál többé Izraelben tövist és bojtorjánt (gonoszokat vagy ellenséges pogányokat), kiket harcban le kellene győznie és meg kellene semmisítenie.

* 5. A választott nép hajdani ellenségei, látva az Úr féltő és féltékeny szeretetét népe iránt, szintén az Isten oltalmáért könyörögnek és

* 6. Jákob népéhez csatlakoznak. Az 5-6. vers megjövendöli a pogány népek megtérését az Egyházba. Izrael jövendő dicsősége az egész világnak javára fog szolgálni: a messiási ország boldogságára a világ minden nemzete hivatalos. A Vulgáta szerint a 6. vers első tagja így hangzik: «Kik hevesen belépnek Jákobhoz». A termés a lelki javak összessége, mellyel Izrael a világ népeit elárasztja, főleg az egy igaz Istenben való hit és a messiási eszme.

* 7-11. A próféta szeme a múltba néz vissza, de egyszersmind a jövőbe is tekint, és az Izraelt ért isteni büntetéseket, melyek a választott népet megtisztították, szembeállítja azzal az isteni ítélettel, mely a választott nép ellenségeit végleg meg fogja semmisíteni.

* 7. Izraelt az ő ellenségei csak részben tudták megnyomorítani és lakosait megölni; az Úr azonban teljesen megsemmisíti Izrael ellenségeit. Az igék múlt ideje azt fejezi ki, hogy az isteni büntetés biztosan bekövetkezik.

* 8. Az Úr a bűn mértékével szembeállította az igazságos és mégis irgalommal teljes büntetés mértékét, melyet a próféta heves viharhoz hasonlít. Az első verstagban a héber szöveg homályos: «Elkergetéssel (?), elűzéssel mondtál felette ítéletet». — Fújta el őt (héb.), Vulg. «gondolt reá». A forró (keleti) szél (Vulg. forróság») célzás a Palesztinától keletre fekvő vidéken, Aszszíriában (és Babilóniában) elszenvedett fogságra. A 2. és a 3. személy hirtelen váltakozását a próféta izgatott lelki állapota magyarázza meg.

* 9. A büntetés teljesen kiengesztelte az Isten haragját és véget vetett minden bálványozásnak. Az oltárkövek a bálványoltárok kövei; a berkek és szentélyek (héb. «az aserák és a nap oszlopai»), 1. Móz. II. 34, 13. jegyz.

* 10. A szent szerző még egyszer visszatér egy erős város pusztulására, melynek» végleges voltát itt még élénkebb színekkel rajzolja, mint eddig. Ez a város semmi esetre sem Jeruzsálem, mert a megelőző versekben már a teljes kiengesztelődés és a messiási boldogság gondolatával találkoztunk, hanem vagy Moáb fővárosa (v. ö. 25,10-12.), vagy a 722-ben elpusztított bálványozó Szamaria. A leírás előképes jellegű és érdekes fokozást mutat: az elpusztult városban először megszűnik az emberi, majd az állati, végül pedig

* 11. a növényi élet is. Tűzre vetik, a Vulgáta szerint: «tanítják őt». A vers utolsó része igen jól illik a bálványozó Számárjára. E népnek nincs értelme: az elpusztított ellenséges város népe gonosz, istentelen nép, mely nem érdemel irgalmat az Isten részéről.

* 12-13. Messiási gondolat: az egész világon szétszórt zsidóság összegyűjtése az Jsíen országába. V. ö. Róm. 11,25 sk.

* 12. Azon a napon: a messiási korban. A próféta a cséplésről vett hasonlattal él: az összegyűjtött jó mag az Isten választott népe. V. ö. Mát. 13,24-30. A folyam az Eufrátes (7,20; Zsolt. 71,8.), Egyiptom patakja pedig a mai Wádi el-Árís, mely Palesztina déli határán húzódik végig. (A Szentföld eszményi határai, v. ö. Móz. I. 15,18; Kir. III. 8,65.) Titeket egyenkint összegyűjt: az Úr a Szentföld lakói közt is végre fogja hajtani a nagy ítéletet, mely a jámborokát a gonoszoktól különválasztja.

* 13. Az asszírok főidén (héb.) Vulg. «az asszírok földéről». Az Úr maga fogja megadatni a jelt a választott nép szétszórtjainak a hazatérésre. A próféta az asszírok földét és Egyiptomot említi mint azokat az országokat, melyekben az ószövetségi zsidó nép a legsúlyosabb rabságot szenvedte. A szent hegy a Sión hegye, mely a próféták nyelvén Jeruzsálemmel együtt a messiási országnak előképe.

* V. rész: Szamariaés Jeruzsálem ellen szóló beszédek. (28-33. fejezet.) Izaiás könyvének 28-33. fejezete több beszédet (vagy beszédtöredéket) tartalmaz. Ezek közül az első (28,1-6.) Szamaria végromlását jövendöli meg, tehát még 722 előtti időből származik, a többi pedig Júda és Jeruzsálem ellen szól, és a Szennácheríb ostromát közvetlenül megelőző időből (702 és 701) való. Ezeknek a beszédeknek tárgya: a zsidók dőzsölésének, elbizakodottságának és lelki vakságának korholása (28.), a Jeruzsálemet fenyegető asszír ostrom (29.), az Egyiptomtól remélt segítség értéktelensége (30. 31.), Szennácheríb csúfos veresége (31. 33.), a Messiás igazságos uralma (32.). Bizonyos gondolatok állandóan vissza-visszatérnek, úgy hogy a beszédek egyes részeit és az egyes beszédeket egymással nem annyira logikai, mint inkább lélektani kapcsolat köti össze.

28. 1-6. Szamariát bűnei miatt eléri az isteni ítélet.

* 1. Az Efráim részegeit körülvevő büszke koszorú Szamaria hatalmas várfala vagy hegykoszorúja. A próféta Izrael előkelőinek elbizakodott kevélységét és féktelen dőzsölését korholja, melyet még az ország végromlását közvetlenül megelőző időkben sem hagytak el, és Szamaria dicsőségét hulló virághoz hasonlítja. Szaroaria (a mai Szebasztije) mintegy 900 méter magas hegy tetején feküdt, mely igen termékeny völgyből emelkedik ki.

* 2. A Vulgáta szerint a mondat alanya az Isten, ki mint hatalmas förgeteg tör a bűnös Szamariára. A héber szerint a vers első része így hangzik: «Íme az Úrnak egy hatalmas és erős embere – Mint a jeges förgeteg stb.» Az Úr hatalmas és erős embere V. Szalmanasszár, Szamaria ostromlója, vagy II. Szárgon, a város elfoglalója. A vers hasonlatai az asszírok ellenállhatatlan támadását festik igen költői módon. A vers utolsó tagja a héberben így hangzik: «Földre teríti őket hatalommal» (vagy «kezével»).

* 3. Izraelnek kevély, dőzsölő fejedelmeire szörnyű megalázás vár.

* 4. A próféta részben az 1. vers szavait ismétli meg. Palesztinában a füge rendszerint augusztus hónapban érik meg; enyhe tél után azonban az első fügék már júniusban is ehetők. Az ilyen korán érő füge az ott lakóknak kedvenc csemegéje. A próféta arra céloz, hogy Szamaria is ilyen «csemegéje» lesz a győzelmes asszír nagykirálynak.

* 5-6. Szamaria bukása után az Úr meg fogja dicsőíteni választott népét. A jövendölés szellemi értelemben teljesedett be a Messiás korában, melyet Izaiás prófétai távlatban összeköt az asszír veszedelemmel. L. 10. 11. fej.

* 5. Azon a napon: a Szamariát érő büntető ítélet napján. Az Úr népének maradéka a büntető ítéletben megtisztult választott nép, elsősorban Izrael maradványai. A vers kifejezései szép ellentétben állnak az 1. vers szavaival: a dicsőséges korona a legnagyobb dicsőség; ugyanezt jelenti a ragyogó koszorú is.

* 6. Az egész állami és társadalmi rend meg fog újhodni. A héber szerint a vers vége így hangzik: «És hősiessége azoknak, akik visszaűzik a háborút a kapuig», – t. i. az ellenség városának kapujáig üldözve a megvert támadókat.

* 7-29. A Júdára váró büntetés. – Ez a beszéd Júda előkelői ellen szól, és a Szamaria bukását követő időből való, talán Szennácheríb asszír király egyiptomi hadjáratának korából (703 körül).

* 7. Az 5. és 6. v. Izrael és Júda megdicsőülését jövendölte meg a messiási korban; a 7. versben a próféta arra a fájdalmas ellentétre mutat reá, mely a jövőnek jámborsága és a jelennek erkölcstelensége közt oly szembeszökő. Ezek: Júda előkelői, papjai és álprófétái. Egyes magyarázók szerint a 7-13. vers egy párbeszédnek töredéke, mely Izaiás és egy dőzsölő társaság közt folyt le. Inognak látomásaikban (héb.), Vulg.: «Nem ismerik a látót». – Az ítélet kimondása az Isten döntéseinek közlését jelenti.

* 9. A dőzsölők méltatlankodása a próféta ellen, ki őket kötelességükre akarja figyelmeztetni. Dölyfösen azt mondják, hogy ők már nem csecsemők vagy kis gyermekek többé.

* 10. A dőzsölők gúnyos megjegyzése, hogy a próféta mást sem tud, mint az Isten parancsait és Isten iránt való türelmes bizalmat hirdetni, – és hivatlanul mindenütt megjelenik. A héberben ezek a szavak a prófétai beszédek kigúnyolásának és dadogó elferdítésének látszanak; jelentésük talán a következő: «Parancsot parancsra, parancsot parancsra, szabályt szabályra, szabályt szabályra, csekélységet ott, csekélységet amott.»

* 11. A dadogó, gúnyos szavakra a próféta fenyegető jövendöléssel válaszol: az Úr a betörő ellenségnek, az asszír seregnek ajkával majd a zsidók előtt idegen nyelven fog hozzájuk beszélni. Szent Pál (Kor. I. 14,21-ben) ezt a verset a nyelvek adományára magyarázza. (Alkalmazott értelmezés.)

* 12. Melyhez így szólt, t. i. az Isten. Az Úr abban lelte volna örömét (= nyugalmát és enyhüléséi), ha Júda előkelői az irgalmasság cselekedeteit gyakorolták volna a szegények és a szenvedők iránt. Ez az én nyugalmam, a héber szerint: «Ez a nyugalom». Egyes magyarázók szerint az Üdítsétek fel az elfáradtál szavak arra vonatkoznak, hogy a próféta békét követel a sok harcban és adófizetésben kimerült szegény nép javára.

* 13. A próféta a gonoszok gúnyos és érthetetlen szavait (10. v.) arra vonatkoztatja, hogy előttük az Urnák minden parancsa érthetetlen beszéd; majd megjövendöli a reájuk váró végveszélyt.

* 14-20. Az Úr meghiúsít minden reményt, melyet Júda népe akár babonás szokásaiba, akár az emberi segítségbe helyezett.

* 14. Ti gúnyolódok: L. 10 skk. v.

* 15. A próféta talán egyes babonás szertartásokra céloz, melyek útján a nép a halottaktól várt segítséget. A suhogó ostor (szószerint: «kiáradó ostor») az országra zúduló asszír hadsereg. Ha el is jő, t. i. Júda országára. Minket el nem ér: nem lesz ártalmunkra. A hazugság Egyiptom segítsége, mely elégtelennek fog bizonyulni.

* 16. A Sión alapjába helyezett szegletkő az Úr oltalma, mely egyedül képes a zsidó népet megvédelmezni ellenségeitől; távolabbi értelemben a Messiás, az Egyház legfőbb támasza és védelmezője. V. ö. Zsolt. 117,22; Mát. 21,42; Luk. 20,17; Csel. 4,11; Róm. 9,33; Pét. I. 2,6-8. Aki hisz, meg nem futamodik: aki az Úrban bízik, annak nem kell menekülnie vagy emberi segítség után futnia. A Hetvenes görög fordítás ezt a versrészletet így fordítja: «Aki hisz, meg nem szégyenül».

* 17. Az Úr szigorú, de igazságos ítéletét fog mondani a bűnös és elbizakodott Júda fölött. A hazugság menedéke (héb., Vulg. «reménye») és a mentsvár az Egyiptom segítségébe vetett hiú reménység; a jégeső és a vizek az isteni ítéletnek jelképei.

* 18-19. Szép ellentétes párhuzam a 15. verssel. Akárhányszor csak eljő, t. i. az Úr ostora, az asszír támadás. Hajnalonkint és éjjel-nappal kifejezések a veszedelem folytonosságát jelzik.

* 19. A vers utolsó tagja a Vulgáta szerint így hangzik: «És csak a gyötrelem érteti meg a kinyilatkoztatást».

* A 20. vers közmondásnak látszik; itt azt fejezi ki, hogy az Egyiptomtól remélt segítség elégtelen lesz az asszír veszéllyel szemben. A Vulgáta szövege így szól: «Mert szűk lesz az ágy, úgy hogy az egyik leesik, – És a rövid takaró nem fedheti be mindkettőt».

* 21-22. Az asszír betöréssel járó szorongatás.

* 21. Perászlm hegyén (héb.), Vulg. «az Oszlások hegyén»; célzás a Kir. II. 5,20; Krón. I. 14,11-ben leírt eseményre: Dávid győzelmére a filiszteuspk fölött. Gábaon völgyében: célzás a Józs. 10,10 skk-ben olvasható történetre, Józsue győzelmére Gábaon völgyében. Izaiás azért említi itt ezt a két diadalt, mert mindkettőben csodás módon megnyilvánult az Isten hatalma. Az Úr most Júdát fogja megbüntetni Asszíria által. Az Istennek szokatlan és különös műve: az ő választott népének megfenyítése a pogány asszír nemzet által. A Vulgátában a vers végén még «tőle» kifejezés olvasható.

* 22. A próféta megtérésre inti népét, hogy az Isten haragját ne hívja ki még jobban maga ellen. A bilincsek a Júda népére váró büntetések.

* 23-29. A földműves-életből vett példabeszéd. Amint a szántóvető munkájában a föld felszántását szükségszerűen és célszerűen követi a vetés, majd a cséplés, az egyes növényfajoknak megfelelő módon, úgy az Úr fenyegető szavait is, melyeket prófétái által a választott néphez intézett, feltétlenül követni fogja azoknak teljesedése, hogy a nép végre is megtérjen.

* 25. Az egyes növényfajokat a próféta csak az előadás élénkítésére sorolja fel.

* 27. Amint a cséplés célja nem a növény megsemmisítése, hanem megtisztítása, úgy az Isten büntető kezét is gondviselő szeretete vezeti. Cséplőszán (héb.) helyett a Vulgáta «fürész»-ről beszél.

* 28. Az Istent a büntetések kiszabásában bölcs tervszerűség vezeti; büntetéseinek végső célja nem népének megsemmisítése, hanem annak megtérítése. Állat patájával, szószerint: «körmével». A héberben a két utolsó verssor így hangzik: «És áthajtja cséplőszekerének kerekét, – És lovait, (de) nem töri össze».

* 29. A vers második része a héberben így hangzik: «Csodálatos az Ő terve, nagy bölcseségre vall».

* 29. Ez a fejezet egységes beszéd, melyet Izaiás egy évvel Szenná-cheríb ostroma előtt mondott, 702 tavaszán.

* 1-4. Fenyegető jövendölés Jeruzsálem ostromáról. A beszélő személy az Úr.

* 1. Áriel Jeruzsálemnek jelképes neve: az Isten oroszlánja, – vagy Iz. 31,9. és Ez. 43,15 sk. szerint valószínűbben: az Isten tűzhelye, – mert Jeruzsálemben volt az Úr áldozati oltára. Város, melyet Dávid meghódított: L. Kir. II. 5,6-8. Az 1. v. második fele a – 8. verssel együtt azt mondja, hogy egy év leforgása alatt Jeruzsálem ostrom alá jut.

* 3. Szennácheríb ostromának megjövendölése. Körülzárlak (= körsánccal), a Hetvenes görög fordítás szerint: «mint Dávid».

* 4. Jeruzsálem mélységes megaláztatása: a most oly büszke város a földön fog fetrengeni, és ott fog sóhajtozni.

* 5-8. Jeruzsálem megszabadítása. – 5. Üldözőid (héb.), Vulg. «Rostálóid». A finom por és az elszálló hamu (héb. «polyva») az ostromló asszír sereg sokaságát, de egyszersmind tehetetlenségét is jelképezi.

* 6. Szép költői leírása a 37,36; Kir. IV. 19,35-ben olvasható eseménynek, az asszír hadsereg hirtelen pusztulásának. Az Úr látogatása Jeruzsálem ellenségeire nézve büntető jellegű.

* 7. Az éjtszakai álomlátás nyomtalanul eltűnik; ugyanúgy nyomtalanul tűnik majd el a Jeruzsálemet ostromló asszír hadsereg is.

* 8. Az előbbi gondolatnak újabb költői megvilágítása. 8d-ben nincs kielégítve a vágya helyett a héber szöveg így szól: «és lelke epekedik».

* 9-14. Jeruzsálem népének lelki vaksága.

* 9. A nép – főleg vezetői – nem értik meg az Isten ítéleteit.

* 10. Izaiás az ószövetségi szentírás szólásmódja szerint az Isten művének mondja azt, amint az Úr – az ember szabad akarata folytán – csak megenged, vagy nem akadályoz meg. Kiöntötte reálok (héb.), Vulg. szószerint: «elegyítette nektek». A prófétákat és akik látomást látnak szavak valószínűleg magyarázó megjegyzések.

* 11-12. Az előbbi versek magyarázata: a nép nem érti meg az Isten kinyilatkoztatásait, főleg azokat, melyek a közeledő büntető ítéletre vonatkoznak.

* 13. E vers első felét Jézus Krisztus a saját kortársaira alkalmazta (Mát. 15,7-8; Márk 7,6.). Emberi parancsra és tanításra fél engem: a zsidók csak emberi indítóokokból, talán a jámbor Ezekiás király parancsára tisztelik az Urat, minden benső áhítat nélkül.

* 14. V. ö. Abd. 8. Az Isten csodálatosan és bámulatosán, hirtelenül, minden emberi bölcseséget megszégyenítő módon megszabadítja majd Jeruzsálemet. Szent Pál (Kor. I. 1,19.) ezeket a szavakat arra alkalmazza, hogy az Isten a kereszt oktalanságával győzte le a világ bölcseséget.

* 15-16. Fenyegetés azok ellen, kik az isteni gondviselés terveinek elébe vágni merészelnek. Valószínűleg azokról van szó, kik az Úr parancsát megvetve Egyiptommal kívántak szövetségre lépni Asszíria ellen (30. 31. fej.).

* 15. V. ö. Jéz. Sir. f. 23,25. 26. — 16. Mintha az agyag a fazekas ellen fordulna (szószerint: gondolkoznék), a héber szerint: «Vajjon olybá vétetik-e a fazekas, mint az agyag?» Embernek nincs joga az Isten tervei ellen kevé-lyen föllázadni.

* 17-21. Júda jámboraira üdvösség vár.

* 17. Gyümölcsös kert (héb.) helyett a Vulgáta «Kármel»-t mond. Az Istennek megszabadító közbelépése a természet rendjét is megváltoztatja. A próféta itt, valamint a 18-19. versben talán a messiási korra is gondol. V. ö. 32,15.

* 18. Azon a napon: a Szennácheríbot érő isteni büntetés napján. A süketek és a vakok a 10. versben említett lelki álomkór és vakság rabjai.

* 19. A szelídek és a szegények az elnyomott jámborok.

* 20. Szennácheríbnak és a zsidó nép bűnös vezetőinek hatalma egyaránt le fog törni. Kik gonoszságra gondolnak: a nép gonosz vezetői, főleg az álpróféták.

* A 21. v. a bíráskodásban elkövetett bűnökre céloz: a megvesztegetésre és az igazságtalan ítéletekre. A kapuban: az ítélkezés Keleten a város kapuiban, a nagy nyilvánosság előtt szokott lefolyni. A vers utolsó tagja a héberben így hangzik: «És az igazat semmis okból megfosztják jogától».

* 22-24. Jákob házának megtérése és az Isten megdicsőülése.

* 22. Jákob háza az egész zsidó nép. Nem pirul, a héber szerint: «nem halványul el».

* 23-24. Az Isten dicső tettének (a nép megszabadításának) szemlélése az eltévedt lelkeket visszavezeti az Úrhoz. Ha majd látja fiaival (héb.), Vulg. «ha majd látja fiait».

* 30. Ennek és a következő fejezetnek alapgondolatai: Júda ne keresse Egyiptom szövetségét, mely csak romlására lehet. Beszédébe a próféta gyönyörű gondolatokat sző be az Istennek megszabadító irgalmáról, Asszíria megbüntetéséről és a Messiás boldog idejéről. Izaiás ezt a beszédet valószínűleg nem sokkal a 29. fejezetben olyasható beszéd után, 702 húsvétja után mondta.

* 1-7. Az Egyiptommal kötött szövetség Júdára romlást hoz.

* 1. A lázongó fiák Júda népe, kiknek az Úr akaratába ütköző terve, szövetsége (héb., Vulg. «szövése») és bűne az Egyiptommal kötendő szövetség.

* 2. Egyiptomnak árnyéka a tőle várt oltalom.

* 4-5. A 22. dinasztiából származó Sesák fáraó idejében (945-924.) Egyiptom három országra szakadt: a Delta, Herakleopolisz és Tébé vidékére, melyeknek fővárosai Tánisz, Hánesz (Memfisztől délre) és Tébé voltak. A három országrészt a núbiai I. Pianchi egyesítette a saját jogara alatt 721-ben. Izaiás itt azt mondja, hogy a zsidók főemberei hiába jártak követségben Egyiptom különböző királyainál, nem értek el semmit, mert Egyiptom segítsége a döntő pillanatban elmarad.

* 6. A Délvidék (héb. «Negeb») barmai valószínűleg az Egyiptomban járó zsidó követség; Negeb Palesztina déli részének héber neve. A nyomorúság és az ínség földe a polgárháborúktól sanyargatott Egyiptom, hol valamikor Izrael rabszolgaságban élt. Az oroszlánok, a vipera és a szárnyas baziliszkus az Egyiptomból jövő veszedelem jelképei: a zsidókra Egyiptomból csak romlás jöhet. Más magyarázat szerint a 6. vers azt a sok veszélyt festi, mely az Egyiptomban járó karavánt lépten-nyomon fenyegeti. Júda követei szamár- és tevekaravánokkal viszik a kincseket Egyiptomba, holott ennek szövetsége nekik semmi hasznukra sem lehet. (Szamarak hátán, a héber szerint; Vulg. «Barmok hátán».)

* 7. Csupa kevélység, maradj veszteg, a héber szerint talán: «Csak alvó Ráháb az!» Ráháb Egyiptomnak jelképes költői neve (51,9; Zsolt. 86,4; 88,11.). Egyiptom alvó Ráháb, mert nem siet szövetségeseinek segítségére.

* 8-11. Az Úr felszólítja a prófétát, hogy beszédét a bűnös zsidó nép ellen szóló tanúbizonyságul foglalja írásba.

* 8. Puszpángra, a héber szerint: «táblára». Neki: t. i. Júda népe számára. A jövendő időkre (héb.), Vulg. «az utolsó napra»: Szennácheríb támadásának idejére, amikor Egyiptom majd veszteg marad és nem siet Júdának segítségére.

* A 9 skk. versben korholt nemzet a zsidó nép. Az Isten parancsa: az Izaiás által hirdetett politikai utasítás.

* 10. Az elvakult nép el akarja hallgattatni igazi prófétáit, hogy álprófétáitól csak kedvére való, bár hazug beszédeket halljon.

* 11. Fordításunk a héber szöveget követi. Az út és az ösvény az Úr törvénye és a próféta tanítása, mely a gonoszoknak kellemetlen. A Vulgáta szerint: «Vegyétek el tőlem az utat, – Térítsétek el tőlem az ösvényt, – Távozzék el színünk elől – Izraelnek Szentje!»

* 12-14. A gonoszoknak minden reménysége megsemmisül.

* 12. A zűrzavarban, a héber szerint: «a gonoszságban», t. i. Egyiptom hiú szövetségében. Az elnyomás valószínűleg szintén Egyiptomot jelenti, mint a választott nép hajdani elnyomóját.

* 13. Egyiptom gyöngesége önmagát és a benne reménykedőket egyaránt végromlásba dönti. Vulg. 13b. szószerint: «Mint a magas falon található, lezuhanó repedés».

* 14. A próféta megkapó költői képpel érzékelteti, mily teljes lesz Egyiptom összeomlása. A jövendölés Táráka fáraó bukásával (683.) és Nábukodonozor babiloni királynak Egyiptom felett aratott győzelmeivel teljesedett be.

* 15-17. Az Egyiptomba vetett remény segítség helyett teljes vereséget hoz.

* 15. Ha nyugton maradtok: ha nem szövetkeztek Egyiptommal. Ha veszteg maradtok és bíztok: ha az Úrba vetitek bizalmatokat és Egyiptom szövetségét kerülitek.

* 16. Érdekes szójátékok a zsidók fejvesztett menekülésének jellemzésére.

* 17. A zsidók eszeveszett módon fognak menekülni csekély számú (asszír) ellenség elől. A vers utolsó része a zsidók seregének teljes pusztulását fejezi ki, melyet csak igen kevesen kerülnek el. Árboc helyett a héber szöveg helyesebben «hadi jelvényt» mond.

* 18-22. Az Úr hosszú türelme, irgalmas szeretete, és Júda megtérése.

* 18. Az ítéletnek Istene az Úr: igazságos az Isten, ki választott népét nem hagyja el végleg.

* 19. Az itt és a következő versekben olvasható vigasztaló ígéretek elsősorban Jeruzsálemnek 701. évi megmentésére vonatkoznak, de a prófétai távlatban és kiváló értelemben a messiási korról, az Egyház életéről is szólnak.

* 20. A vers első szavai a közeljövőnek ideig-óráig tartó nyomorúságára céloznak. Tanítódat, oktatódat kifejezések többes számú értelemmel bírnak és általában a prófétákat jelentik.

* 21. A mögötted álló figyelmeztető (bár a héber szöveg épsége bizonytalan) a szövegösszefüggés szerint maga az Úr.

* 22. A zsidók fából faragott bálványszobraikat rendszerint arany- vagy ezüstlemezekkel vonták be, ércszobraikat pedig díszes ruhába öltöztették. V. ö. 40,19; Báruk 6,12. A vers első része a héber szövegben így hangzik: «Akkor majd szennyesnek találjátok (vagy: bemocskoljátok) ezüsttel bevont faragott bálványaitokat, – És arannyal bevont öntött halványaitokat».

* 23-24. A megtért népet az Úr bő terméssel jutalmazza meg. (A messiási kor leírásának egyik jellemző vonása.)

* 23. Azon a napon: a választott nép teljes, megtérése után. A tágas tér a választott nép jólétét is kifejezi.

* 24. Szérűn megtisztított, a héber szerint: «szórólapáttal megtisztított».

* 25-26. Az egész természet megújhodása a messiási korban. A jövendölés szellemi értelemben teljesedett be az Egyház kegyelmi életében.

* 25. A Palesztinában jelenleg oly ritka folyóvizek megsokasodása képletes értelemben veendő, és az egész természet megújhodását jelenti. A nagy öldöklés napja Szennácheríb hadseregének végpusztulása; a tornyok összedőlése is az asszír hatalom bukását jelenti.

* 26 a-c: az apokaliptikus irodalomban szokásos költői képek, melyek szintén a természetnek (az égitestek világának) megújhodására vonatkoznak.

* 27-29. Az istenellenes nemzetek megbüntetésének szép, költői leírása egy nagy vihar képeivel. V. ö. Zsolt. 17,8-16. Az Úr haragja megsemmisíti a (megtérni nem akaró) pogány népeket nagy tévedésükkel, a bálványimádással együtt.

* 27. Az Úr neve: az Úr. Messziről: az égből.

* 29. A pogányság megsemmisülése a sokat sanyargatott Izraelnek örömünnepe lesz: A szent ünnep éjjele a fáze ünnepének éjtszakája, amikor az Úr a választott népet az egyiptomi szolgaságból kiszabadította. A 29. vers befejezése talán az év három főünnepére (fázéra, pünkösdre és a sátoros ünnepre) előírt jeruzsálemi zarándoklatokra céloz. Izraelnek Erőse, a héber szerint: «Izraelnek kőszirtje», az Isten.

* 30-33. Az Asszíriát sújtó isteni büntetés, Szennácherib seregének pusztulása.

* 30. A próféta költői leírásának alapjául részint a Sínai-hegyi törvényadást kísérő rettentő természeti tünemények (Móz. II. 19,18. 19.), részint a Kir. I. 7,10-ben leírt események szolgálnak.

* A 32. vers második része a zsidók örömét fedezi ki Asszíria bűnhödése fölött. Nagy harcokban győzi le őket, a héber szerint: «a harcban kezét mozgatva győzi le őket».

* 33. Tegnap óta: már régóta. A Tófet Hinnom völgyének egy része volt Jeruzsálem déli fala mellett, ahol Júda királyainak korában a bálványozó zsidók Mólok (Báál) isten tiszteletére gyermekáldozatokat mutattak be. A Tófet szó némely magyarázó szerint «dob»-ot jelent («tóf» a «boseth» = utálat szó hangzóival); más, valószínűbb magyarázat szerint Tófet arámi szó, melynek jelentése: kemence. A király készítette el. A Vulgáta szövegezésében említett király csak az Isten lehet; a héber szerint: «a király (héb. «melek») számára elkészítve). «Melek» szó egyaránt jelentheti az asszír nagykirályt és Mólok bálványt. A próféta költői leírása szerint az Úr lehellete (haragja) gyújtotta meg a Tófetet az asszír király és a Móloknak áldozó bálványozók megbüntetésére.

* 31. E fejezet alapgondolata az, hogy nem Egyiptom (1-3.), hanem, maga az Úr. fogja megsemmisíteni Asszíria hatalmát (4-9.). A jövendölést, mely szószerint beteljesedett Szennácheríb 701. évi vereségében, Izaiás talán nemsokára a 30. fejezetben olvasható beszéd után mondotta.

* 1. Jaj azoknak, kik Egyiptom haderejében, és nem az Úrban bíznak! L. 30,1-7. 12-17.

* 2. Az Isten fenyegető jövendölései biztosan teljesedésbe mennek. Ám ő bölcs, a héber szerint: «Pedig ő is bölcs», – t. i. az Úr van olyan bölcs, mint a jeruzsálemi zsidó politikusok, akik őt cserben hagyják; ő majd veszedelmet hoz stb. Az istentelenek háza és a gonosztevők az Egyiptom segítségében vakon bízó zsidók.

* 3. Egyiptom tehetetlensége, melynek veszte szövetségeseit is a végpusztulásba rántja.

* 4. Amint az oroszlán nem fél a pásztorok egész seregétől, úgy az Urat sem rettenti meg az egész asszír hadsereg.

* 5. A csapongó madarak az Urnák Jeruzsálem fölött őrködő gondviselését jelképezik. Átvonulva: a megfelelő héber szó célzás az Úr «átvonulására» Egyiptomban, amikor annak elsőszülötteit megölte (Móz. II. 12,11.) és Izrael népét megkímélte.

* 6-7. A bálványokba vetett bizalom véget ér Asszíria bűnhödésének napján. V. ö. 2, 20.

* 8. A nem-férfiú és nem-ember az Úr, a nem-kard az ő isteni hatalma. A héber szöveg 8c-ben így hangzik: «És megfutamodik a kard színe elől». V. ö. 37,36-37; Kir. IV. 19,35-36; Krón. II. 32,21.

* 9. Ereje, a héber szerint «kőszirtje», t. i. Asszíria főistene (Assur). És remegnek menekülő fejedelmei, a héber szerint: «és rémülten elfutnak zászlajától fejedelmei». Az Istennek a Sión hegyén levő tüze a jeruzsálemi templom áldozati oltára, kemencéje pedig a 30, 33-ban említett büntető tűz a Tó-fetben.

* 32. E fejezetnek a gondolatait lélektani kapcsolat köti össze egymással; a próféta tekintete hol a sivár jelenre, hol az azt követő boldog időre, a messiási boldogság előképére esik. Az 1-8. v. még a 31. fejezet gondolatköréhez tartozik; a 9-20. v. valószínűleg önálló beszéd, melyet Izaiás szintén 702 körül mondott.

* 1-8. Az igazságos Király uralma. – Az asszír betörés kudarca után Júda országára boldog idő következett Ezekiás uralkodásának utolsó éveiben. A próféta Ezekiás békés és igazságos uralmában a Messiás-király országlásának előképét látja.

* 1. Egy király: Ezekiás, kinek jó példája a fejedelmeket (= a főembereket) is igazságosságra vezeti.

* 2. A tikkadt földön (héb.), a Vulgáta szerint: «a sivatagban». A király és az ország főemberei menedékei és támaszai lesznek az ország minden polgárának. Rejtekhely, Vulg. «aki elrejtőzik»; menedék, Vulg. «aki elbúvik».

* 3. A látók és a hallók a próféták, akiket senki sem fog megakadályozni szent hivatásuk teljesítésében.

* 4. Az oktalanok, a héber szerint: «a meggondolatlanok»; a dadogok vagy a 28,9-14-ben korholt gúnyolódók, vagy valószínűbben a határozatlan, de egyébként jóindulatú habozok.

* 5. Fejedelemnek, a héber szerint: «nemesnek». A balga szónak megfelelő héber szó itt, valamint a következő versben «gonosz»-t jelent.

* 6-7. Visszapillantás a próféta erőszakos előkelő kortársaira. A szelídek az igazukat kereső, mindenükből kifosztott szegények.

* 8. Fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta a vers második tagjában így hangzik: «És ő áll a vezérek felett».

* 9-14. Fenyegető jövendölés Júda elbizakodott asszonyai ellen; Júda országának végső veszedelme. V. ö. 3,16-26.

* 9. Gazdag, a héber szerint itt és a 11. versben: «elbizakodott».

* 10. V. ö. 29,1. A próféta megjövendöli Jeruzsálem asszonyainak rémületét a 701. évi ostrom alkalmával. A vers vége átvitt értelemben veendő közmondásnak látszik.

* 11. Vetkőzzetek le mezítelenre (héb.), a Vulgáta szerint: «Vetkőzzetek le, szégyenkezzetek». A vers második felében Izaiás felszólítja Jeruzsálem asszonyait, hogy vessék le díszes ruházatukat és öltözzenek vezeklő szőr-ruhába.

* 12. A próféta áttér az ország pusztulásának leírására. A kívánatos mezőkért, a termékeny szőllőkért, t. i. ezeknek a pusztulása miatt.

* 13. Az elpusztított mezőket, szántóföldeket, városokat gyom és dudva veri föl.

* 14. Izaiás prófétai tekintete Szennácheríb pusztító hadjáratával összeköti azokat a veszedelmeket, melyek a zsidó népre az ószövetségi történelem későbbi korszakaiban vártak, és amelyekből Izraelt a Messiás eljövetele szabadítja meg. – A paloták és a népes városok lakói a barlangok sötétségében keresnek menedéket, s az egykor megművelt területeken és emberi lakásokban a sivatag állatai tanyáznak. V. ö. 2, 19. Örökre = hosszú időre. A 14. v. harmadik tagja a Vulgáta szerint így hangzik: «Sötétség és tapogatódzás van a barlangok felett örökre». Az Ófel Jeruzsálem keleti dombjának déli nyúlványa, melyen a királyi palota és melléképületei álltak.

* 15-20. A béke országa.

* 15. A lélek a magasból: v. ö. 44,3; Jóel, 2,28. 29; Csel. 2. A próféta a Szentlélek kiáradásáról beszél a messiási korban. A vers második fele költői hasonlat: v. ö. 29,17. Gyümölcsös kertté: a Vulgáta átírja a héber kifejezést: «Kármellá». A gyümölcsös kertet erdőszámba veszik: a gyümölcsöskert a megújhodott természet rendjében oly sűrű lesz, mint az erdő.

* 16. Az egész országban az igazságosság uralkodik.

* 17-18. A béke a keleti népek felfogása szerint az összes javak teljessége. V. ö. 9,6; Agg. 2,10; Róm. 5,1. A 18. vers ellentétbe állítja az Úr által adandó igazi biztonságot a 9. és 11. versben említett könnyelmű gondtalansággal. A héber szerint a 18. vers így hangzik: «És népem a béke helyén lakik majd, – Biztos hajlékokban, – És gondtalan nyugvóhely ekén».

* 19. Szép ellentét a választott nép boldogsága és az Asszíriára váró büntetés közt. A jégeső a büntető isteni ítélet jelképe. Az erdő Asszíria, a város pedig, melyre mély megalázás vár, Asszíria fővárosa, Ninive. A 19. vers első tagjának héber szövegét a magyarázók általában így értelmezik: «De földre süllyed az erdő», – s az erdőn szintén Asszíriát értik.

* 20. V. ö. 30,23-25. Az ország nagy termékenysége a messiási korban.

* 33. Izaiásnak ebben a fejezetben olvasható beszéde kevéssel Jeruzsálemnek 701. évi ostroma előtt hangzott el. A próféta Asszíria vereségét összeköti a zsidó népre váró távolabbi jövendő boldogsággal, mely teljes mértékben és szellemi értelemben az Egyház életében valósult meg.

* 1. Asszíria megbüntetése. – A rabló és a fosztogató az erőszakos Asszíria, melynek a próféta megjövendöli megérdemelt büntetését, 1a-b. a héber szerint így is fordítható: «Jaj, neked, te rabló, kit még nem ért rablás, – És te fosztogató, kit még nem fosztottak ki!» — A Vulgáta fosztogató helyett «megvető»-ről beszél; kifosztanak téged, a Vulg. szerint: «megvetés ér téged». Elfáradsz: a megfelelő héber szó jelentése bizonytalan.

* 2-6. Bizalmas könyörgés az isteni segítségért.

* 2. Tebenned remélünk: csak a te oltalmadban bízunk. Reggelenkint: mindennap már korán reggel. A mi karunk: védelmezőnk.

* 3. V. ö. Móz. IV. 10,35; Zsolt. 67,2. kifejezéseit. A népek az asszírok és szövetségeseik. Angyali szó helyett a héber szöveg «a tömeg zúgásá»-ról beszél. Ha te felkelsz: a próféta szava a múltra is vonatkozhatik.

* 4. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta így hangzik: «És összegyűjtik zsákmánytokat, mint ahogyan összeszedik a sáskát, – Mint ahogyan vele megtelnek az árkok». Jeruzsálem védőseregének más feladata sem lesz, mint az asszírok hadi eszközeit összeszedni. A sáska hasonlata a zsákmány nagyságát érzékelteti.

* 5-6. A Sionra váró boldog idő. V. ö. 32,17.

* 7-9. Szennácheríb asszír nagykirály szószegése. – Kir. IV. 18,13-16. előadja, hogy amikor Szennácheríb Egyiptom ellen hadjáratot indított, Ezekiás 300 talentum ezüstöt és 30 talentum aranyat adott át a Lákisban táborozó asszír nagykirálynak, hogy Jeruzsálemet megkímélje. A szószegő Szennácheríb azonban a súlyos adó elfogadása után mégis követelte Jeruzsálem átadását (Kir. IV. 18,17 skk.; Iz. 36. 37.), valószínűleg azért, hogy Egyiptomi útján nem maradjon serege mögött olyan megerősített vár, mely visszatérésének útját elvághatná.

* 7. a látók Jeruzsálem előőrsei. A béke követei Ezekiásnak Lákisba küldött békekövetei.

* 8-9. Szép, költői rajza az asszír sereg ostromra-készülődésének, Júdába való betörésének, az ország elpusztításának, Asszíria elbizakodottságának s a zsidó nép gyászának, melyben az egész természet részt vesz.

* 8. El vannak hagyatva, Vulg. szó-szerint: «el vannak pusztítva».

* 9. A Libanon híres volt cédrusairól. Hervadozik (héb.), Vulg. «szennyessé lett». Lombját vesztette (héb.), a Vulgáta szerint: «megrendült». Sáron a Földközi-tenger mellett fekvő, igen termékeny síkság, Basán pedig a Jordántól keletre elterülő hegyes vidék, mely főleg állattenyésztéséről volt nevezetes.

* 10-12. Az Asszíriát sújtó isteni ítélet.

* 10. Az Úr fölkel, feláll, felemelkedik az ítéletre (v. ö. 18,4 skk.), mely megdicsőíti hatalmát és igazságosságát.

* 11. Az Úr szava Asszíria ellen. Az ellenség tehetetlenül erőlködik, hogy Jeruzsálemet elfoglalja, és végül is elvész. Száraz fű, amit fogantok, Vulg. «forróságot fogantok». – Lehelletetek = dühötök.

* 12. A népek az asszírok és szövetségeseik. L. 3. v. A tűzvész után a hamu, a héber szerint: «az égetett mész». A hasonlatok a választott nép ellenségeinek teljes megsemmisítését domborítják ki.

* 13-14. A gonoszok félelme.

* 13. Az Isten felszólítja a világ összes népeit, hogy ismerjék meg erejét.

* 14. V. ö. 11. v. Az Istennek félelmetes hatalma Sión bűnöseit is megremegteti. Közületek, a héber szerint: «közülünk». Az emésztő tűz és az örök forróság az Istennek rettentő büntető hatalmát jelképezi, mely a bűnösöknek elviselhetetlen.

* 15-24. Sión jövendő biztonsága és boldogsága.

* 15. V. ö. Zsolt. 14. Nyereséget, Vulg. szószerint: «kapzsiságot». A vérontás a mások életére törő cselszövéseket jelenti. Más magyarázat szerint a vérontás itt olyan bűnöket jelent, amelyekért halálbüntetés járt .(istenkáromlás, bálványozásra való csábítás. V. ö. Móz. V. 13,7-19.).

* 16. A kőszálak teteje az ellenségre nézve hozzáférhetetlen biztonság jelképe.

* 17. Szeme, héb. «szemed.» A király Ezekiás, kire ismét dicsőséges uralom vár. A tágas föld (Vulg. szószerint: «a föld messziről») a zsidók szabad hazája, melyből eltávozik az ellenség.

* 18. A boldogság idején jól fog esni a visszaemlékezés az egykori veszedelemre (= a félelem). A vers második része a héberben így hangzik: «Hol van, aki számlált? Hol van, aki mérlegelt? – Hol van, aki a tornyokat számlálta?» A mérlegelés a pénz mérésére vonatkozik. A próféta azt mondja, hogy a választott népre váró boldog időben senki sem fog többé adót kivetni és adót szedni az asszír nagykirály részére, és arra sem lesz többé szükség, hogy az ország védelméről gondoskodjanak. A Vulgáta, melynek szövegét fordításúnk követi, részben a görög fordítással egyezik meg, melyet Szent Pál (Kor. I. 1,20.) átvitt értelemben arra vonatkozólag idéz, hogy az Isten a kereszt oktalanságával győzte le a világ bölcseségét.

* 19. Az arcátlan és homályos (Vulg. «mély») beszédű nép az asszír nemzet és annak zsoldosai. Homályos beszédű: a zsidók előtt érthetetlen nyelvű. Bőbeszédű nyelvét, a héber szerint: «dadogó (érthetetlen) nyelvét». V. ö. 28,11. A Vulgáta az értelmetlen szót a népre magyarázza.

* A 20-24. vers prófétai távlatban a messiási ország dicsőségét rajzolja.

* 20. V. ö. Zsolt. 45. 47. (főleg 13. 14. v.). A biztos lakóhely és a máshová át nem vihető sátor Jeruzsálem vagy a jeruzsálemi templom.

* 21. A próféta Jeruzsálemet Egyiptom és Mezopotámia nagy városaihoz (Tébé, Babilon) hasonlítja, melyeket folyóik (a Nílus, illetve az Eufrátes) minden ellenség számára hozzáférhetetlenné tettek. Jeruzsálem számára maga az Úr lesz az a védő folyóvíz, mely a szent várost az ellenségre nézve megközelíthetetlenné teszi. Mint széles és nagy folyóvíz. Vulg. szószerint: «Folyamokban bővelkedő hely, igen széles és tágas patakok».

* 22. Az Isten ügyének és országának teljes diadala: az Isten a messiási országnak végtelenül kegyes királya és kormányzója. V. ö. Kor. I. 15,28.

* 23. A próféta Sión diadalmas biztonságával szembeállítja ellenségeinek siralmas sorsát, kiknek fővárosát minden ízében recsegő-ropogó hajóhoz hasonlítja. 23b. a héber szerint így hangzik: «Nem tarthatják árbocod állványát». A sok préda az asszíroktól elvett hadizsákmány, melyből mindenkinek bőven jut.

* 24. V. ö. Móz. II. 23,25; Zsolt. 102,3. Lakó, Vulg. «szomszéd». A messiási országban teljes lesz a bűnbocsánat, és megszűnik a bűnnek minden következménye, tehát a betegség is. Ez a jövendölés részben a földi Egyházra vonatkozik, de teljes mértékben a mennyei diadalmas Egyház életében megy teljesedésbe.

* VI. rész: Az Edomra és az összes pogány nemzetekre váró isteni ítélet. (34-35.)

E két fejezetben összefüggő beszédet olvasunk, mely költői módon leírja az Edomra és az egész világra váró megsemmisítő isteni ítéletet, valamint Izrael országának dicső jövőjét. A jövendölés előképes jellegű: mint az előbbi fejezetekben Asszíria, úgy itt Edom az összes istenellenes hatalmakat jelképezi, Izrael feímagasztalása pedig az Úr szellemi országának, az Egyháznak jövendő megdicsőülését jelenti.

* 34. 1-4. Az összes pogány nemzetekre rettentő isteni ítélet vár,

* 1. Az ítéletnek ünnepélyes kihirdetése az egész földön. A földkerekségének minden sarjadéka: a növényzet.

* 2. Megöli őket, a héber szerint: «Átok alá veti (szószerint: Cheremmé teszi) őket». L. Móz. III. 27,28-29. magyarázatát.

* 3. A megöltek teteme temetés nélkül hever a földön, ami az ókori felfogás szerint a legr nagyobb büntetés volt, mert a néphit szerint ilyenkor a lélek sem leli nyugalmát.

* 4. Költői leírás: az Úr büntető ítélete a természet egész rendjét felforgatja. V. ö. 13,10; Ez. 32,7; Jóel 2,10. 31; 3,15; Mát. 24,29; Márk 13,24; Luk. 21,23. 26;  Pét. II. 3,12; Jel. 6,13. Az egek egész serege a csillagok. A régiek könyvei tekercsek voltak, melyeket pálcára szoktak felgöngyölíteni; ez az alapja a második verstag hasonlatának.

* 5-8. Az Edomot érő isteni büntetésnek részletesebb leírása. Edoni népe mint Ézsaunak, Jákob pátriárka testvérének leszármazottja a zsidó népnek testvérnemzete volt, de a történelem egész folyamán vele mégis ádáz ellenségeskedésben élt. Hogy Izaiás idejében Edom mikor és hogyan bántotta meg Júdát (8. v.), a történeti adatok hiányossága miatt nem tudjuk. Valószínűleg Asszíriával szövetkezett a zsidók ellen, mint Nábukodonozor idejében Babilóniával (Jer. Sir. 4,21. 22; Ezek. 35. (főleg 5. v.); Abd. 10-14. v.; Zsolt. 136,7.).

* 5. Az Isten kardja az égben elhatározott megsemmisítő ítélet, melynek a próféta már a végrehajtását szemléli.

* 6. A próféta Edom végítéletét nagy áldozathoz hasonlítja. Boszra Edomnak egyik jelentékeny városa; mai neve Buszeira. V. ö. 63,1; Jer. 49,13. 22; Ám. 1,12.

* 7. Közöttük: Edom egyszerű népe között. A bölények (héb., Vulg. «egyszarvúak»), a tulkok és a bikák Edom főembereit jelentik.

* 9-17. Edom teljesen elpusztul és a vadállatoknak meg szörnyetegeknek lakóhelye lesz.

* 9-10. A próféta Edom pusztulását Szodoma és Gomorra képeivel írja le (Móz. I. 19,24. 25.). V. ö. egyszersmind Jer. 49,18; Jel. 19,3.

* 11. A próféta itt és a következő versekben több olyan állatot és szörnyeteget sorol fel, melyek vagy tényleg a sivatagban laknak, vagy amelyekkel a nép képzelete népesítette be a pusztaság helyeit. V. ö. 13,19-22; Szof. 2,14. Bagoly, Vulg. «ibisz». (Egyébként a három madár neve bizonytalan.) A vers második fele a pusztulás teljességére vonatkozik: az Isten a legnagyobb tervszerűséggel intézi majd Edom elpusztítását. A Hetvenes görög fordítás a 11. vers végére a következő szavakat illeszti: «És szőrösök fognak ott lakni.

* 12. Odalesznek előkelői» stb. – 12b-ben a fordítás a világosabb héber szöveget követi. A Vulgáta szerint ez a részlet így hangzik: «Inkább a királyt hívják segítségül». A Vulgátában említett király az Edomot elfoglaló hódító, kihez a megmaradt nép könyörögve kiált.

* 13. Az ország teljes pusztasággá lesz. Sakálok, a Vulgáta szerint: «sárkányok».

* 14. Az ártó szellemeknek és a szörnyetegeknek megfelelő héber szavak valamilyen sivatagi állatokat jelentenek. Szőrös lények: L. 13,21.

* 15. A héber szerint: «Ott fészkel a nyílkígyó és tojást rak, – És melengeti és kikölti (tojásait)» stb.

* 16. Az Úr fenyegető ítéletei, melyeket prófétája által kimondott és leíratott, hiánytalanul beteljesednek. Ő: az Úr maga.

* 17. Számukra: a 11-15. versben felsorolt vadállatok és szörnyetegek számára. Azt: Edom földét. – Edom területe ma tényleg legnagyobbrészt lakatlan pusztaság.

* 35. Miután a próféta a 34. fejezetben leírta az összes isten-ellenes hatalmak bukását, a 35. fejezetben gyönyörű rajzát adja a messiási ország boldogságának, melyben az egész élettelen természet is részt fog venni. A jövendölésnek egyes vonásai a zsidók megszabadulására vonatkoznak az asszír és a babiloni járom alól, más vonásai pedig a messiási korra, az Egyház életére illenek, mégpedig részint a földi, részint a megdicsőült mennyei Egyházra.

* 1-2. A messiási kor boldogságában részt vesz az egész természet. Erős költői megszemélyesítések.

* 1. Liliom helyett a héber szöveg talán «kökörcsin»-ről beszél.

* A 2. v. szép ellentétes párhuzamban áll 33,9-cel. övé: az addig kietlen pusztaságé.

* 3-6b. Az Isten meggyógyít minden szenvedést.

* 3-4. A próféta egyes bátrabb lelkeket felszólít arra, hogy a sok csapásban elcsüggedt felebarátaikhoz intézzenek buzdító és bátorító szavakat. V. ö. 40,9.10. Az Isten bosszúja és megfizetése = a választott nép összes ellenségeinek megbüntetése. Maga az Isten jön: Izaiás prófétai távlatban a Messiás eljövetelét látja. A héber szerint a 4. vers vége így hangzik: «A bosszúállás eljő, – Az Isten megfizetése, – Ő maga jön, hogy megszabadítson titeket».

* 6c-10. A száműzetésből visszatérő választott nép számára kényelmes új út készül.

* 5-6. V. ö. Mát. 11,5; Luk. 7,22.

* 6c-7. Költői leírás. A sivatagban fakadt vizek, patakok, tavak és vízforrások a fogságból visszatérő zsidók útját fogják megkönnyíteni. V. ö. 41,18; 43,19. 20; 48,21; 49,10. Sakálok helyett a Vulgáta «sárkányok»-ról beszél. Szép ellentét 34,13-15. leírásával.

* 8. Az asszír és a babiloni fogságból visszatérő zsidók számára az Isten kényelmes utat készít (v. ö. 11,16; 40,3 sk.; 49,11; 62,10; Báruk 5,7-9; Ez. 43,19.), mely széni út lesz, mert a rajta visszatérő választott nép a fogságban az Istenhez tér. Tisztátalan (= ellenséges nép) nem jár rajta: v. ö. Ezek. 44,9; Zak. 14,20; Jel. 21,27. Balgák: gonoszok.

* 9-10. Az Isten gyermekeinek biztonsága a Gondviselés oltalma alatt. A megszabadultak és az Úr megváltottjai a babiloni fogságból visszatérő zsidók, kik örvendezve térnek vissza a Szentföldre; szellemi értelemben: az üdvözültek örök dicsősége és boldogsága a mennyei Jeruzsálemben. V. ö. 25,7. 8; Jel. 7,17; 21,4.

* Függelék: Történelmi elbeszélések Ezekiás király idejéből. (36-39. fej.)

E függelékben két fontos történelmi esemény elbeszélését olvassuk, melyek találóan kötik össze Izaiás könyvének első főrészét a másodikkal. A 36. és 37. fejezet Szennáchéríb 701. évi hadjáratát, Jeruzsálem ostromát és az asszír sereg rettenetes vereségét beszéli el, és így alkalmas módon rekeszti be a 28-35. fejezet beszédeinek sorozatát, melyek legnagyobb részben Jeruzsálem ostromát és Szennácheríb kudarcát jövendölik meg. – A 38. és 39. fejezetben pedig Ezekiás betegségéről, felgyógyulásáról és a babiloni király követeinek Jeruzsálemi látogatásáról van szó, továbbá arról, hogy Jeruzsálem összes kincsei egykor Babilóniába fognak kerülni. Ilymódon ez a két fejezet igen alkalmas átmenet Izaiás könyvének második részéhez, melyben a próféta a babiloni fogság végén a számkivetésben élő zsidósághoz intézi vigasztaló szavait. – A négy történelmi fejezet majdnem szó-szerint megegyezik Kir. IV. 18,17–20,19. szakaszával, de Ezekiás könyörgő zsoltára (38,9-20.) a Királyok IV. könyvében nem olvasható.

36-37.

36. V. ö. Kir. IV. 18,17-37.

* 1. Ezekiás király tizennegyedik esztendejének. (713.) megemlítése csak a 38. és 39. fejezet eseményeire vonatkozik. Szennácheríb hadjárata az ékiratok tanúsága szerint a nagykirály uralkodásának negyedik évében, 701-ben történt. Szennácheríb ekkor tulajdonképen Egyiptom ellen vonult, de útja Júdán és Filiszteán keresztül vezetett.

* 5. V. ö. Kir, IV. 18,20. A héber szöveg valószínűleg így fordítandó: «Talán azt mondod (= gondolod), hogy a puszta szó már tanács és hatalom a hadviselésre?» stb.

* 37. 1-7. Ezekiás király követséget meneszt Izaiás prófétához; az Úr megnyugtató válasza. – V. ö. Kir. IV. 19,1-7.

* 8-13. Szennácheríb ismételten követeli Ezekiástól Jeruzsálem átadását. — V. ö. Kir. IV. 19,8-13.

* 14-20. Ezekiás bűnbánó imádsága. – V. ö. Kir. IV. 19,14-19.

* 21–29. Izaiás költői jövendölése az asszír sereg végpusztulásáról. – V. ö. Kir. IV. 19,20-28.

* 30-35. Izaiás biztató jövendölésének folytatása. – V. ö. Kir. IV. 19,29-34.

* 36-38. Szennácherib veresége, visszavonulása, halála. – V. ö. Kir. IV. 19,35-37.

* 38. 1-8. Ezekiás halálos betegsége. – V. ö. Kir. IV. 20,1-11.

* 1. Abban az időben: valószínűleg 713-ban. Ezekiás halálos betegsége a 21. v. szerint veszélyes daganat volt.

* 3. A korai halált az ószövetségi felfogás az Isten súlyos büntetésének tekintette. Egyes magyarázók valószínűnek tartják, hogy Ezekiásnak ekkor még nem voltak gyermekei. V. ö. 39,7 ; Kir. IV. 21,1.

* 8. A Királyok könyvének előadása ennél az eseménynél bővebb. (Kir. IV. 20,8-11.)

* 9-20. Ezekiás könyörgő és hálaadó zsoltára. Ez a zsoltár a párhuzamos fejezetben (Kir. IV. 20.) nem olvasható.

* 10-17a. Ezekiás fájdalmas panasza a halálveszélyben.

* 10. Éltem derekán, szószerint: «napjaim közepén». Kerestem éveim hátralevő részéi, de hiába!

* 11. Az élők földe ez a föld. Ezekiás a jeruzsálemi templomban akarja még látni az Urat. Békében lakót: a földi életét békésen élvezőt. Ez a rész a héber szerint így hangzik: «Az alvilágban lakókkal».

* 12. Nemzedékem, a héber szerinti «hajlékom». A takács maga az Úr, ki az ember életének fonalát szövi, és amikor neki tetszik, azt elvágja. Szőni kezdett, Vulg. «létre-jöttem.» Reggeltől estig végzesz velem: egy-kettőre végzesz velem. — A 13. vers vége megismétli a 12. v. utolsó szavait.

* 14. Fecskefiók, galamb: Ezekiás a saját tehetetlenségének jellemzésére két gyönge madarat említ. Szemem bágyadtan tekintett az égre: t. i. a sírástól, vagy: megtört a halál közelségétől. Felelj értem, a héber szerint: «lépj közbe értem», vagy: «légy zálogom!» t. i. légy meggyógyulásom záloga.

* 15. Hiszen Ő maga cselekedte ezt: az Isten maga küldte reám a betegséget, és tőle várom a gyógyulást is. A harmadik verstag (a Vulgáta fogalmazása szerint) Ezekiás őszinte bűnbánatát mutatja életének minden vétke felett. A héberben 15c. így hangzik: «E1 kell vonulnom összes éveimen keresztül».

* 16. A szöveg bizonytalan, de értelme valószínűleg a következő: Uram, büntess meg bűneimért, de ne vedd még el életemet!

* 17a. szószerint ügy hangzik a Vulgátában: «Íme békében van legkeserűbb keservem».

* 17b-20. Ezekiás hálaadása meggyógyulásáért.

* 17b. Megszabadítottad lelkemet, t. i. a halál torkából. Hogy el ne vesszen, t. i. az alvilágban, ahol a lelkek az ószövetség régibb felfogása szerint csak árnyékszerű életet éltek (a megváltás befejezéséig). Hátad mögé Vetetted minden bűnömet: teljesen megbocsátottad minden vétkemet, és nem gondolsz többé velük.

* 18. Kik a sírgödörbe szállnak: a halottak. Az ószövetség régibb hite szerint az alvilágban a lelkek már nem dicsérik az Istent. (L. az előbbi vers magyarázatát.) A túlvilági boldogság tanát az Isten csak az ószövetségi idők vége felé nyilatkoztatta ki, legvilágosabban a Bölcseség könyvének 3-5. fejezetében.

* 21-22. Ezekiás meggyógyulása. – A 21. vers eredeti helye valószínűleg a 8. v. után volt, a — 22. versé pedig a 6. és a 7. v. között. V. ö. Kir. IV. 20,6-9.

* 39. V. ö. Kir. IV. 20,12-19. Mialatt II. Szárgon asszír király (722-705.) Urartu országával (Örményországgal) élet-halálharcot vívott, 721-ben Merodák-Báládán babiloni király Asszíriától függetlenítette magát, és hogy hatalmát biztosítsa, szövetségeseket keresett. Ezekiás felgyógyulása jó alkalmul kínálkozott arra, hogy hozzá üdvözlő követséget küldjön, és őt Asszíria ellen szövetségbe vonja. Bár a szövetség nem jött létre, Izaiásnak nem tetszett az a kitüntető figyelem és hiúság, amellyel Ezekiás a követeket fogadta. Merodák-Báládán független királysága nem volt hosszú életű: Szárgon 709-ben legyőzte, és Szennácheríb 703-ban végleg letörte a nagyravágyó babiloni fejedelmet.

* 1. Merodák-Báládán, asszír nyelven: «Marduk-apla-iddina» (Marduk [isten] fiút adott). Atyjának neve Báládán, asszírul «Bel-iddina» (Bel [isten] adott); vagy ha ez a név az előbbihez hasonló elnevezés, akkor az istenség neve hiányzik.

* 6-7. Izaiás jövendölése 597-ben és 586-ban szószerint beteljesedett, amikor Nábukpdonozor babiloni király Jeruzsálem kincseit Jóákín, illetve Szedekiás királyokkal együtt Babilóniába hurcolta. V. ö. Kir. IV. 24,10-25,21; Krón. II. 36,5-21.

* MÁSODIK FŐRÉSZ. (40-55. fejezet.)

I. A babiloni fogságból való szabadulás megjövendölése. (40-48. fej.)

* 40-41.

40. 1-2. Izrael és Júda bűneinek tökéletes kiengesztelése.

* 1. A héber szerint: «Vigasztaljátok meg, vigasztaljátok meg népemet» stb. A bevezető mondat Izaiás könyve második főrészének alapeszméjét fejezi ki: a kiengesztelődés gondolatát.

* 2. Szóljatok Jeruzsálem, szívéhez (= bátorítsátok fel) általános alannyal egészítendő ki. Jeruzsálem – az egész zsidó nép. Istentelensége, a héber szerint «hadi szolgálata» (= a fogság nyomorúsága). Bocsánatot nyert, a héber szerint: «ki van engesztelve», — t. i. a babiloni fogság által. Kétszeresen: túláradó mértékben.

* 3-5. Költői leírás: egy eszményi személy a zsidó nép egykori ellenségeit (egyes magyarázók szerint magukat a zsidókat) felszólítja, hogy a száműzötteknek kényelmes utat készítsenek a hazatérésre a sivatagon keresztül, mely Babilonját Júda országától elválasztja: hordják le az akadályt képező meredek hegyeket és halmokat, és töltsék be a völgyeket. Sőt a zsidók hazatérésének útját egyenesen az Úr ösvényének mondja, mert az Úr lesz a vezetője népének. A leírás Bánik 5. fejezetére emlékeztet.

* 3. Kiált egy hang: talán egy angyal. A 3. verset Keresztelő Szent János fellépéséről idézi mind a négy evangélista, de némileg eltérő mondatszerkezettel: «A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját» stb. (Mát. 3,3; Márk 1,3; Luk. 3,4; Ján. 1,23.) Minden test = minden ember.

* 6-8. Minden emberi dicsőség múlandó (a káld világhatalom is!), de az Isten szava (mely népének szabadulást ígért), örök érvényű.

* 6. Egy hang: az Istennek vagy egy angyalnak a szava. A fű (Vulg. «széna») és a mező virága a múlandóságnak találó jelképe. Egész dicsősége, héb. valószínűleg: «minden bája».

* 7. Az Isten egy pillanat alatt megsemmisíthet minden emberi dicsőséget.

* 8. A fű, L. 6. v. A mi Urunk szava az ő ígérete, melyet a választott nép megszabadítására vonatkozólag régebbi prófétái által adott.

* 9-11. A szent szerző előre jelzi a zsidókra váró megszabadulás jó hírét.

* 9. A prófétának magas hegyről kell beszélnie, hogy szavát mindenki meghallja. (Költői kép.) A jó hír a Sionra és Jeruzsálemre váró üdvösség. Más magyarázat szerint az Úr Siont és Jeruzsálemet szólítja fel, hogy Júda többi városának a szabadulás örömhírét megvigye.

* 10. Az Isten karja: az ő hatalma; az Úr jutalma: a Babilon fölött aratott győzelem; zsákmánya: az isteni győzelem gyümölcse, t. i. a fogságból megszabadított választott nép.

* 11. Ez a vers az Isten gyöngéd szeretetének megkapó rajza, a jó pásztor hasonlataival. V. ö. Ez. 34,23; 37,24; Ján. 10,11. Ő maga viszi, héb. «tereli».

* 12-17. A próféta az Úr végtelen bölcseségét, nagyságát és felségét festi, hogy a száműzött zsidóság reményét és bizalmát minél inkább felélessze.

* 12. Költői rajza a világ nagyságának és az Isten páratlan hatalmának, mely a teremtés művében megnyilatkozott. – A marok, az arasz, a három ujj említése az Isten végtelen nagyságát szemlélteti, a világhoz képest. Három ujj helyett a héber szöveg a «sális» nevű mértékről (az éfa harmadrészéről) beszél, amelybe (az Istenen kívül) senki sem. tudja a föld porát beleszorítani. A szerző költői felfogással az eget a föld felett kiterjesztett sátor gyanánt írja le. A hegyek és a dombok megmérése a teremtésben megnyilvánuló rendre céloz.

* 13-14. Az Isten teljes függetlenséggel és tulajdon végtelen bölcseségével alkotott mindent, minden emberi vagy angyali segítség, tanítás és közreműködés nélkül. Ki volt segítségére az Úr lelkének? a héber szerint: «Ki mérte meg az Úr szellemét?»

* 15-17. Az Isten végtelen felsége.

* 15. A szigetek a távoli Nyugat országai. A vers utolsó tagja a héberben így hangzik: «Íme szigeteket emel fel, mint homokszemet».

* A 16. v. értelme: Ha az Istent hozzá méltó módon akarnók áldozatokkal tisztelni, az egész Libanonnak minden fája és minden állata sem volna elegendő az égő áldozatokra.

* 18-20. Az Isten végtelen nagyságával szemben a bálványok semmik. (Rendkívül gyakori gondolat Izaiás könyve 40-48. fejezetében.) A 19-20. versben a szent szerző kézzelfogható módon és maró gúnnyal leírja, mint készül a bálványszobor, kidomborítva azt a gondolatot is, hogy arannyal-ezüsttel nem lehet az élő Istent ábrázolni. A 19. és 20. (más magyarázók szerint 20. és 21.) vers közé illesztendő 41,6-7.

* A 20. vers a héber szerint valószínűleg így fordítandó: «Aki nem tud ilyen ajándékot adni (?), nem rothadó fát választ, – Ügyes művészt keres magának, – Hogy bálványszobrot állítson fel, mely nem inog».

* 21-24. Az Isten végtelen hatalma és a föld fejedelmeinek gyengesége.

* 21. A vers igéinek tárgya: az Isten hatalma.

* 22. V. ö. 12. v. Mini kárpitot (héb.), Vulg. «mint a semmit».

* 23. A fejedelmeket (héb.), Vulg. «a titkok kutatóit».

* 24. Az Isten hatalma oly könnyen megsemmisíti a föld leghatalmasabb fejedelmeit is, mint a földben gyökértelenül álló növényt elragadja a szélvész.

* 25-31. A mindenható Isten ellenállhatatlan erőt ad népének.

* 25-26. Szép ellentét a megelőző versekkel. A 26. vershez v. ö. Báruk 3,34 sk. Ezeket: az égitesteket. A teremtő erő az Istennek kizárólagos tökéletessége, melyet teremtmény nem is tudna magába fogadni.

* 27. A zsidó nép a fogság szenvedései között már-már elcsüggedve azt hiszi, hogy az Úr nem is törődik vele. Utam: sorsom.

* 28. Az Isten örökkévalósága, biztosítja ígéreteiben való hűségét is; ő nem fárad ki, mint az emberek, sőt erőt ad a fáradtaknak (29. v.).

* 29. A fáradt és a gyengék (héb., Vulg. «akik nincsenek») a csüggeteg zsidó nép.

* 30-31. Szép ellentétes párhuzam. Az ifjak itt erőteljes, fiatal hősöket jelentenek.

* A 41-53. fejezet szövegébe a szent szerző több éneket illesztett «az Úr szolgájá»-ról, melyek közül egyes dalok Izrael népére, mások pedig a Messiásra vonatkoznak. Az Úrnak az a «szolgája», akiről 41,8. 9; 42,19; 44,1. 2. 21; 45,4-ben van szó, Izrael népe, a vak és süket «szolga», aki maga is megvilágításra és megváltásra szorul. – 42,1-7; 49,1-7; 50,4-9; 52,13-53,12-ben azonban a próféta az Úrnak egy szent, tökéletes «szolgájá»-ról beszél, ki a világ nemzeteinek tanítója, megváltója, végtelenül szelíd kormányzója, a választott néppel megkötendő új szövetség közvetítője, a világ világossága, a betegek gyógyítója: a Messiás. Ezt a felfogást vallja a katholikus bibliamagyarázat a szentatyák kora óta.

* 41. 1-5. Círust az Isten küldötte, hogy a száműzött zsidó népet megszabadítsa.

* 1. A próféta felszólítja a távoli országokat (= a szigeteket) és azok népeit, hogy néma figyelői és szemtanúi legyenek az isteni ítéletnek, melyet az Úr Círussal hajtat végre. Babilónia elgyengülésével és bukásával az általa leigázott nemzetek új erőre kapnak (Vulg. megváltoztatják erejüket.). Szálljunk egymással perbe: v. ö. Jób. 38,3.

* 2. Círus isteni meghívása, kit a próféta igaznak mond, mert ő volt az Úr határozatainak végrehajtója. Az Úr kelet felől (25. v. észak felől) sarjasztotta Círust: Perzsia Palesztinától észak-keletre fekszik. A vers második része (a 3. verssel együtt) Círus ellenállhatatlan harci erejét festi.

* 3. Nem is látszik lábának ösvénye: oly gyors a haladása. A héber szerint: «Oly ösvényen, melyen lába még nem járt», vagy: «Az ösvényt nem érinti lábával».

* 4. Az Úr kérdése és válasza. Ez a vers (főleg a héber szerint) igen szépen mutatja be az Isten örökkévalóságát és változatlanságát, ellentétben a folyton változó emberi nemzedékekkel. V. ö. 44,6; 48,12; Jel. 1,8. 17; 22,13.

* 5. L. 1. v. Az egész világ bámulattal és rettegéssel szemlélte az Isten ítéleteit Círus győzelmeiben.

* 6-7. A bálványszobrok készítői egymást biztatják és segítik munkájukban. – A két verset egyes magyarázók az előbbi fejezet 19. és 20. (vagy 20. és 21.) verse közé illesztik.

* 6. Kiki segítséget nyújt a társának: az egyik kézműves a másiknak.

* 7. A héber szöveg első két verstagja így hangzik: «Bátorítja az ércműves az aranyművest, – A kalapáccsal simító a kalapálót».

* 8-10. A választott nép ismét hatalmas lesz.

* 8. Izrael és Jákob az egész zsidó népet jelenti. Barátomnak, Ábrahámnak: v. ö. Krón. II. 20,7; Judit 8,22; Jak. 2,23.

* 9. Kiben, a héber szerint: «akit», – a zsidó népre vonatkoztatva. A föld vége és annak messziségei Ábrahám őshazáját és a száműzetés helyét, a Szentföldtől messze eső Babilóniát jelentik.

* 10. Meg ne inogj, a héber szerint: «Ne tekints körül».

* 11-13. Izrael ellenségei teljesen megsemmisülnek.

* 13. Ki megragadja kezedet, a héber szerint: «ki erősen tartja kezedet», vagy: «ki megerősíti kezedet».

* 14-16. Izrael ismét megerősödik, és megsemmisíti kevély ellenségeit. A jövendölés részben a Makkabeusok hősi harcaiban teljesedett be, egészen pedig (szellemi értelemben) a keresztény Egyház diadalmas elterjedésében vált valóra.

* 14. Te kis féreg és te parányi Izrael (a Hetvenes görög fordítás alapján) szánakozó megszólítások, melyek a zsidó nép elnyomott állapotára vonatkoznak. A Vulgáta és a héber szöveg 14b-ben homályos; szószerint: «Kik meghaltatok Izraelből».

* 17-20. A Babilóniából visszatérő zsidók számára az Isten a sivatagban forrásokat fakaszt, és zöldelő oázisokat létesít. Költői leírás, v. ö. 40,3. 4.

* 17. A szűkölködők és a szegények a száműzetésből hazatérő zsidók.

* 18. A magas dombokon, héb. «a kopár magaslatokon». Rétek, héb. «völgyek».

* 19. Az egyes fákat a próféta csak az előadás élénkítésére sorolja fel. – Akác (héb.) helyett a Vulg. «tövis»-t említ.

* 20. Mindezek a csodák az Úr végtelen hatalmát dicsőítik meg.

* 21-24. A bálványok tehetetlenek és nem ismerik a jövendőt.

* 21. Az Úr gúnyosan felszólítja a bálványokat, hogy vele perbe szálljanak.

* 22. Lépjenek elő (héb. «Hozzák elő»), t. i. a bálványok. Mutassák meg a bálványok jövendőmondó képességükkel, hogy ismerik a jövőt; de hiszen még a múltat sem ismerik! Izaiás könyve második főrészének egyik vezető gondolata: a jövendőt csak az Isten ismeri, és csak ő nyilatkoztathatja ki.

* 23. A bálványok semmire sem képesek, még arra sem, hogy rosszat cselekedjenek. (23c. közmondásnak látszik: v. ö. Jer. 10,5.) V. ö. Zsolt. 113. II. r. 4-7.

* 24. Ti: a bálványok.

* 25-29. Egyedül az Úr az, aki előre kinyilatkoztatta Cirus győzelmeit.

* 25. V. ö. 2. v. Círus a választott nép szabadon bocsátásával és a Jeruzsálem! templom felépítésének engedélyezésével az igaz Istent dicsőítette meg. (V. ö. 44,28.) Észak felől: Médiából.

* 26. Ki melyik bálvány?

* 27. Az Úr adta először tudtára Sionnak és Jeruzsálemnek (a választott népnek) Círus győzelmeit, melyek a zsidóságnak szabadulást hoztak, Íme itt vannak ők: t. i. a tanuk. Az örömhír-hozó maga a próféta, ki a zsidóknak megjövendöli a fogságból való szabadulást.

* 28. Ezek közül: a bálványok közül. A vers utolsó része a Hetvenes görög fordítás szerint így szól: «És ha megkérdezem őket (= a bálványokat): Honnan vagytok, – nem is felelnek nekem».

* 29. Mindezek: a bálványok. Semmik (héb.), Vulg. «igazságtalanok». A szél a hiábavalóság jelképe. A Hetvenes görög fordítás ebben a versben a bálványok készítői ellen emeli fel szavát.

* 42. 1-4. Az Úrnak szelídlelkű szolgája. Az 1-4. verset Mát. 12,17-21. kifejezetten idézi, mint Izaiás profétának Jézus Krisztusban beteljesedett jövendölését.

* 1. A Messiás az ő emberi természete szerint az Úr szolgája. A vers egyes kifejezései azt mutatják, mily végtelenül kedves ez a «szolga» az Isten előtt. V. ö. Mát. 3,17; Márk 1,11. Luk. 3,22; Mát. 17,5; Márk 9,6; Luk. 9,35; Pét. II. 1,17. Reá adtam leltemet: a Messiásban mint emberben is megvan az isteni kegyelmek teljessége. V. ö. Ján. 1,14. 16. A Messiás által a nemzeteknek vitt igazság az evangéliumi tanítás. A próféta megjövendöli a pogányok megtérését az Egyházba.

* 2. A Messiás végtelen szelídsége, türelme és igazságossága. Nem lesz személyválogató, a héber szerint: «nem emeli fel (hangját)».

* 3. A megtört nádszál s a füstölgő mécsbél a szenvedő és a bűnös léleknek (főleg a lelki vakságban élő pogányságnak) gyönyörű jelképe. A Messiás elsősorban a bűnösök megmentéséért jött (Mát. 9,13. és az evangéliumok számtalan helye.). Az igazság itt és a következő versben is a Messiás által hirdetett isteni tanítás.

* 4. El nem lankad (héb.), Vulg. szószerint: «Nem leszen szomorú». A szigetek a távoli országok, elsősorban a görög szigettenger népei. Az Úr szolgája erőszak nélkül, de fáradhatatlanul fogja hirdetni az Isten törvényét és tanítását.

* 5-7. Az Úr szolgája a nemzetek világossága.

* 5. Az Úr szavának tekintélyét megerősíti a teremtésben megnyilvánuló isteni hatalom. A szent szerző szeme előtt Móz. I. 1. fejezete lebeg. Ki megerősítette a földet: a régi keletiek népies felfogása szerint a szárazföld szilárd oszlopokon áll a világóceánban. V. ö. Jób 9,6; 38,6. A nép és a földön járók: az egész emberiség.

* 6. A Messiás isteni küldetése. A Messiás a közvetítője annak az új szövetségnek, melyet az Úr az új választott néppel (az Egyházzal) köt. V. ö. Jer. 31,31 skk; Mát. 26,28; Zsid. 8,8 skk. A nemzetek világosságává: v. ö. Luk. 1,79; 2,32.

* 7. Ez a vers elsősorban a pogányok lelki vakságának eloszlatására, valamint a bűn és a tévelygés lelki börtönéből és sötétségéből való megszabadítására vonatkozik (Luk. 1,79.); de következményes értelemben v. ö. egyszersmind 35,4 skk; Mát. 11,5; Ján. 8,12. 36.

* 8-9. Az Isten dicsősége és mindentudása.

* 8. Másnak: hamis istennek (halványnak).

* 9. A régi dolgok a régebbi jövendölések, melyek a zsidó nép megszabadítására és jövendő dicsőségére vonatkoznak; pl. Óz. 1,10. 11; 2,14-24; 3,5; Ám. 9,11. stb, és Círus első győzelmei. Az új dolgok új, az előbbieknél is fölségesebb kinyilatkoztatások a messiási ország eljöveteléről. A 9. verssel megszakadó leírás egyes magyarázók szerint 49,8 skk-ben folytatódik.

* 42,10-44,5. Izrael megszabadulása.

42. 10-13. Az egész föld hirdesse az Úr dicsőségét.

* 10. Az Istennek új országa (az Egyház) egyetemes világbirodalom lesz. V. ö. Zsolt. 95-99. Az új ének a választott nép megszabadításáért mondott hálaének. A szigetek a távoli országok (4. 12. v.).

* 11. Kedár arábiai tartomány; Petra Edomnak egyik nevezetes városa, mely magas hegyen feküdt (Jer. 49,16; Abd. 3. 4.). A próféta két pogány népet említ az összes nemzetek helyett. Más magyarázók szerint a Petrának megfelelő héber szó itt egyszerűen «kőszirt»-et jelent: «a kőszirtek lakói», a hegyes vidékek lakói.

* 13. A. próféta az Urat, mint harcba induló, legyőzhetetlen hadvezért írja le. (A Bibliában igen gyakori beszédkép.) Az Úr ellenségei elsősorban a babiloniak.

* 14-17. Az Úr immár szabad folyást enged büntető igazságosságának Babilónia ellen, és elnyomott népét visszavezeti hazájába.

* A 14. versben az Úr veszi át a szót. Régóta (héb.), Vulg. «mindig». Ám kiáltok most, mint a vajúdó asszony, t. i. igen hangos szóval. A vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «Fújok és lihegek egyszerre». Az Úr hosszú, türelmes hallgatása a zsidó nép fogságának idejére vonatkozik.

* 15. A szigetek itt szárazföldet jelentenek, ellentétben a folyamokkal. (Az Eufrátes folyó gyakran változtatja irányát; ilyenkor régebbi medre szárazfölddé vagy szigetté tesz.) A 15. versben olvasható költői képek Babilónia teljes elpusztítását jelentik.

* 16. A vakok a fogságból hazájukba visszatérő zsidók, kiket az Úr, mint egykor az Egyiptomból kivonuló népet, csodálatos módon fog hazavezetni. V. ö. 40,3 skk. A vers utolsó mondata az Isten hűségét hangoztatja ígéreteinek teljesítésében.

* A 17. v. a pogányoknak (elsősorban a babiloniaknak) megszégyenülését írja le, amikor az Izraelre váró dicsőséget látják.

* 18-25. Izrael az Istennek süket és vak szolgája, kit az Úr büntetésül ellenségeinek kezébe adott.

* 19. Izrael az Urnák vak és süket szolgája, mert nem ismerte fel az Úr nagyszerű műveit. Az Úr követei a régebbi próféták, kiket az Úr Izrael népéhez küldött. A Hetvenes görög fordítás szerint a vers utolsó része így szól: «És süketek, na nem azok, kik uralkodnak rajta?» E szerint az Úr a nép vezetőit mondja süketeknek. Akit eladtak: a szöveg értelme bizonytalan.

* A 20. v. értelme: Izrael, az Istennek lelkileg vak és süket szolgája, testi széniéivel látta ugyan az Úr csodatetteit és fülével hallotta ugyan az Isten szavait, de ezeket nem értette meg, sőt elhagyta az Urat.

* 21. Őt a Vulgáta szövegében a választott népre vonatkozik. A héberben ez a vers így hangzik: «Tetszett az Urnák az ő igazságosságáért, – Hogy felmagasztalja és dicsővé tegye törvényét». Az Úr törvényének és népének fölmagasztalása a messiási korban teljesedett be az evangélium törvényével.

* 22. A zsidó nép szomorú sorsa a babiloni fogságban. Megkapó ellentét az előbbi verssel. A logikai alany gyors váltakozását a próféta izgatott lelkiállapota magyarázza meg. A Hetvenes görög fordítás szerint: «És a hurok mindenütt ott van a kamarákban és a házakban egyaránt, hová elrejtőztek» stb. A gondolat ugyanaz.

* 23. A próféta forrón óhajtja, hogy népe okuljon az isteni büntetésből és azt hasznára fordítsa.

* 24. Alázatos bűnvallomás. Az Úr utai az ő törvényei.

* 25. Reá: Izraelre. Az első isteni büntetésekre a zsidó nép nem tért meg.

* 43. 1-4. Az Úr védelmébe veszi szeretett népét.

* 1. Jákob és Izrael az egész választott népet jelenti. A megváltás a babiloni fogságból való megszabadítás. Neveden szólítottalak: a keletiek felfogása szerint a névadás a névadónak teljes hatalmát fejezi ki a megnevezett személy vagy dolog felett. Az Isten korlátlan ura, de egyszersmind végtelenül gyöngéd gond viselője a választott népnek, ki

* 2. azt minden viszontagságában megoltalmazza. A 2. vers kifejezései szóképek.

* 3-4. Az itt említett Szába egy Etiópiával, ró kon és vele talán szomszédos nép országa; Josephus Flavius zsidó történetíró szerint Szába = Merőé területe a Kékes a Fehér-Nílus közt, mások szerint a Vörös-tenger nyugati partvidéke. V. ö. 45,14. A babiloni fogság vége felé az itt említett országok hatalma erősen megrendült, sőt Kambízes perzsa király (529-522.) alatt Egyiptom és Etiópia Perzsia jogara alá is jutott. A próféta a 3-4. versben talán azt mondja, hogy az Isten, a világ nemzeteinek korlátlan ura, Perzsiát a zsidók szabadon bocsátásáért más országokkal és népekkel fogja kárpótolni.

* 5-9. Az Úr a száműzött zsidó népet összegyűjti a világ minden részéből és visszavezeti hazájába.

* 7. Ki nevemet segítségül hívja (héb. «ki nevemről van elnevezve»): Izrael népe, ellentétben a bálványimádó pogányokkal.

* 8. Add ki általános értelmű megszólítás mindazokhoz, kik Izraelt fogva tartják. A népet, mely vak, bár van szeme, – Süket, bár van füle: L. 42,18-25. v. magyarázatát. A 8. vers a zsidó népről szól, ellentétben a – 9. versben említett többi nemzetével a világnak, kik tanúi lesznek az Izraelt megszabadító isteni ítéletnek. Közületek, a héber szerint: «közülük». A régieket: a régen adott és most teljesedésbe menő jövendöléseket. A 9. vers értelme: a világ pogány nemzetei csak bámuló szemlélői lesznek az Isten nagyszerű tetteinek (a zsidó nép megszabadításának), de ezeket nem értik meg, amint nem értették meg a megszabadítást megígérő régi jövendöléseket sem.

* 10-13. Izrael az Úr tanúja.

* 10. Én vagyok az: t. i. az Isten. Ez a vers Izaiás könyve 40-55. fejezetének egyik alapgondolatát fejezi ki.

* 11. Szabadító: a zsidó nép megszabadítója; a – 12. versben említett szabadulás is Izrael megszabadítása a babiloni fogságból. Idegen: idegen isten. – A 13. v. az Isten ellenállhatatlan hatalmát festi.

* 14-15. Az Úr azért semmisíti meg Babilóniát, hogy választott népét onnan kiszabadítsa.

* 14. Értetek küldök Babilonba: az Úrnak Babilóniába küldött embere Círus. Leverem az összes zárakat: Babilóniát védtelenné teszem. Babilónia hajózása az Eufrátes és a Tigris folyamon meg a Perzsa-öbölben bonyolódott le. A héber szöveg e versben igen homályos.

* 16-21. Az új csodák ideje. Az Úr megismétli az Egyiptomból való kivonulás csodáit, sőt azoknál még nagyobbakat fog művelni.

* 16-17. Célzás a Vörös-tengeren való átkelésre és az egyiptomi hadsereg pusztulására (Móz. II, 14. 15.). Kivezette: felvonulni engedte a zsidók ellen az egyiptomi sereget. Az elolvas az egyiptomi hadseregre boruló halál álmát jelenti.

* 18. A beszélő személy az egész részletben továbbra is az Úr. A 18. vers értelme: Ne gondoljatok a múltra, mert az Isten annál sokkal dicsőbb dolgokat fog cselekedni.

* 19. Az új dolog az Izraelre váró szabadulás, Bizony megtudjátok, a héber szerint: «nem veszitek-e észre?» A 19. vers vége 40,3 sk.; 41,17 skk.; 42,15 sk. gondolatát ismétli meg.

* 20. A nagy vízbőségért a sivatag állatai is hangos kiáltásukkal fogják dicsőíteni az Urat. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok».

* 21. Ezt a népet: Izraelt.

* 22-28. Izrael hajdani hálátlansága.

* 22. Nem hívtál engem segítségül, hanem idegen istenekhez fordultál.

* 23. A vers értelme az, hogy az Úr nem kívánt Izraeltől túlzott mértékben áldozatokat. A babiloni fogságot megelőző időben a zsidó nép nagy része bálványoknak hódolt, a fogság idejében pedig egyáltalában nem mutathatott be áldozatokat. Kost, a héber szerint általában: «aprómarhát».

* 24. Fájdalmas ellentétes párhuzam. A jóillatú nádra a szent olaj elkészítéséhez volt szükség (Móz. II. 30,23 skk.). Az áldozat haja annak legnemesebb része volt.

* 25. Önmagamért: önmagam dicsőségére.

* 26. Emlékeztess engem, t. i. érdemeidre. Izrael semmit sem hozhat fel mentségére.

* 27. Ősatyád: talán Jákob (48,1; 58,14; 63,16; Óz. 12,3. 4.), vagy mások szerint a zsidó népnek egyiptomi és kánaáni ősei. Tanítóid: az álpróféták.

* 28. A szent fejedelmek vagy a papok, vagy általában a zsidó királyok, kiket a próféta felkenésük miatt mondhatott szenteknek. A héber szöveg «a szentély fejedelmei»-ről beszél. Valószínűbb azonban a Hetvenes görög fordítás szövege: «És a fejedelmek meggyalázták szentélyemet». Az Úr annyiban adta káromlásra Izraelt, hogy annak ellenségei a zsidók Istenét gyöngének és tehetetlennek tartották, mert azt hitték, hogy nem tudja népét ellenük megvédelmezni.

* 44. 1-5. Izraelre boldog jövő vár.

* 1. Jákob és Izrael az egész zsidó nép. Én szolgám: L. a 41. fejezet bevezető magyarázatát.

* 2. Te én kedvesem: egyes régi fordítások (és a szövegpárhuzam) szerint: «és te Izrael». A mai héber szövegben olvasható «Jesurun» szó magyarázatát L. Móz. V. 32,15. (33,5. 26.) jegyzetében.

* 3. A bőséges isteni áldást jelentő kifejezések. Kiöntöm lelkemet: v. ö. Jóel 2,28. E jövendölés az Egyház életében, a Szentlélek Maradása által valósult meg tökéletesen. (V. ö. Csel. 2,17.)

* 4. Az Izraelre váró boldog jövő költői leírása. A fű között, a Hetvenes görög fordítás szerint: «mint a fű a vizek között». A vízfolyások (= élő vizek) a bibliai nyelvhasználat szerint az isteni áldásnak és a boldog életnek jelképei. V. ö. Zsolt, 1,3.

* 5. Az egyik, a másik és emez a megtért pogányokra vonatkozik. V. ö. Zsolt. 86,4-5. Az utolsó verstagot a Vulgáta így adja vissza: «És Izrael nevében hasonul», = Izraelhez csatlakozik. Az 5. vers értelme: oly nagy lesz a választott nép boldogsága, hogy mindenki dicsőségének fogja tartani, ha ehhez a néphez tartozhatik.

* 44,6-46,13.

Az Úr, az egyedül igaz Isten, Cirus által szabadít a meg Izraelt.

44. 6-8. Az Úr mindentudása. Az Úr, az egyedül igaz Isten, megmondja a jövendőt, amire a bálványok nem képesek.

* 6. L. 41,4; 43,10-11; 48,12; Jel. 1,8. 17; 21,6; 22,13,

* 7. Igaz Isten csak az lehet, aki ismeri a jövendőt. Szóljon, a Hetvenes görög fordítás szerint: «Álljon elő és beszéljen». Adja nekem elő a dolgok rendjét, a héber szerint: «hirdesse és terjessze elő nekem». Az ősrégi nép a választott nép. A dolgok rendje, mióta az Isten létrehozta az ősrégi népet: a választott nép vezetésében megnyilvánuló nagyszerű isteni gondviselés. De a szöveg homályos.

* 8. A megszólítást az Isten a választott néphez intézi: Izrael bízzék a mindentudó és mindenható Istenben, és ne féljen az eljövendő eseményektől, nevezetesen Círus trónralépésétől, mert mindezt az Úr keze intézi. Régóta, a héberben: «nemde régóta?» Ti vagytok a tanúim, t. i. a régibb jövendölések teljesedése mellett. Alkotó, a héber szerint: «kőszirt» (= oltalom).

* 9-30. A bálványozás esztelensége. Ennek a résznek gondolataiból sokat átvett a Bölcseség könyvének szerzője (13-15. fej.). V. ö. egyszersmind Zsolt. 113, II. r. 4-8; 134,15-18; Jer. 10,2-9; Róm. 1,23.

* 9. Kedvenceik: a bálványkészítőktől előállított bálványszobrok. A vers második része a héber szerint így hangzik: «És tanúik (= a bálványok tanúi) semmit sem látnak és semmit sem tudnak meg, – Hogy szégyenbe jussanak».

* 11. Társai: a bálványszobrok készítőinek munkatársai. A vers értelme: a bálványok készítőire és tisztelőire szégyen és gyalázat vár.

* 12-13. A bálványszobor készítésének eleven leírása. V. ö. Bölcs. 13,11 skk.

* 12. Reszelővel fog munkájához, a Hetvenes görög fordítás szerint: «vasat élesít». A héber szöveg az első verstagban bizonytalan: «A vasműves parázzsal dolgozik».

* 13 b. a héber szerint így hangzik: «Szeggel jelöli meg azt». Simítókéssel (héb.), Vulg. «szögmérővel».

* 16. Felével helyett a szír (és részben a Hetvenes görög) fordítás ezt mondja: «a parázson». – Süt, szószerint: «eszik».

* 18. Szemük be van kenve: lelki elvakultságban szenvednek. – A 19. v. logikai alanya: a 15-17. versben leírt fafaragók.

* 20. Hamu az ő osztályrésze: a bálványszobor végre is a tűzbe kerül. A hamu hiábavalóságot is jelent. A vers első része a héber szerint így hangzik: «Aki a hamuban leli kedvét (= a bálvány készítőjét), – Azt a félrevezetett szív téríti el (= ejti tévedésbe)». Nem menti meg lelkét: a tévedéstől és a bűntől. Hátha hazugság van a jobbomban, a héber szerint: «Vajjon nincsen-e hazugság a jobbomban?

* 21-23. Az Úr megbocsátja népe bűneit.

* 21. Ezekre: a 9-20. vers tanulságaira, a bálványozás hiábavalóságára, mert Izrael nem a bálványoknak, hanem az igaz Istennek a népe. A teremtés ténye feltétlen jogcímet ad az Istennek minden teremtményre.

* 22. A tökéletes bűnbocsánat szép kifejezése.

* 23. A föld határai, a héber szerint: «a föld mélységei». A próféta felhívja az egész teremtett világot az Úr dicséretére, mert választott népét megszabadítja a fogságból.

* 24-28. Az Úr hatalma újra felépíti Jeruzsálemet. A beszélő személy az egész részletben az Isten.

* 24. Az Úr hivatkozik a teremtésben megnyilvánult hatalmára,

* 25. bölcseségére, mellyel a babiloniak hazug jósait és a pogányok legbölcsebbjeit is megszégyenítette és megszégyeníti,

* 26. hűségére: a próféták által adott ígéreteinek teljesítésében, és ezek után kimondja, hogy Jeruzsálem, Júda városai, és — 28. a templom újra felépülnek.

* A 27. versben említett mélység a keleti világkép nagy világóceánja; más magyarázók szerint az Eufrátes, melynek vize nem védi meg Bábejt Círus ellen.

* A 28. vers említi a Bibliában először Círus perzsa király nevét. Pásztorom vagy: Herodotos görög történetíró szerint Círus királyi jelszava így szólt: «A jó fejedelemnek és a jó pásztornak ugyanazok a kötelességei» Az Úr Círus gondjaira bízza a zsidó népet.

* 45. Ebben a fejezetben a Círus által hozandó szabadulás lépten-nyomon összeolvad a Messiás megváltói művével.

* 1-4. Az Úr ellenállhatatlan erőt ad Círusnak, hogy megszabadítsa a választott népet.

* 1. Felkentemhez, a héber szerint: «felkentjéhez». A próféta Círust az Úr felkentjének nevezi, mint az Isten választottját és terveinek végrehajtóját. És megfutamítsam a királyokat, a héber szerint: «S a királyok ágyékát megoldjam». Az ágyék a keletiek népies felfogása szerint az erő székhelye; az ágyék megoldása tehát az erő elvételét jelenti. Az ajtók és a kapuk Babilónia várkapui. A szent szerző az 1-2. versben azt a gondolatot domborítja ki, hogy Círust az Úr vezeti, és minden akadályt ledönt előtte.

* 2. A föld nagyjait, a Hetvenes görög fordítás szerint: «a hegyeket». Összetöröm az érckapukat: Herodotos görög történetíró azt mondja, hogy Babilon falain száz érckapu volt. Az újabb felfedezések Izaiás könyvének és Herodotosnak állításait Babilon érckapuiról fényesen igazolták. A történelem tanúsága szerint Gírus meglepetésszerű támadással foglalta el Babilont.

* 3. A fordítás a második verstagban a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És a titkok rejtekeit». A próféta Szárdes és Babilónia roppant kincseire gondol, melyek Círus birtokába jutottak.

* 4. Szolgámért, Jákobért: amikor az Úr Círust ennyire felmagasztalta, választott népének sorsát tartotta szeme előtt. Adtam dicső nevet neked (héb.), Vulg. szószerint: «hasonlóvá tettelek». Noha nem ismertél engem: az Úr már akkor választotta ki Círnst, amikor ez még nem is tudott a zsidók Istenéről.

* 5-8. Az Úr az egyedül igaz Isten, a világ teremtője.

* 5. Felöveztelek: erőt adtam neked. A mondat tárgya Círus. V. ö. az előbbi verssel.

* 6. Napkeleten és napnyugaton: az egész világon. Nincsen más: nincsen más Isten.

* 7. V. ö. Móz. I. 1,3-5. Ki a világosságot alkottam s a sötétséget teremtettem: a régiek népies felfogása a sötétséget is külön lénynek tartotta. Ki boldogságot szerzek és bajt teremtek: talán közvetett cáfolata a perzsák hitének, kik a legfőbb jó lény (Ahura-Mazda) mellett még rossz istenről (Angra Mayniu) is beszéltek, kire a világon előforduló rosszat visszavezették. Az Isten annyiban teremti a rosszat, hogy azt nem akadályozza meg.

* 8. Az igazat, a héber szerint: «az igazságot». A szabadítót, a héber szerint: «a szabadulást». A próféta tekintete előtt összefolyik a közelebbi és a távolabbi szabadulás képe: a babiloni fogságból való hazatérés és a Messiás ideje, kinek mint megszabadítónak Círus az előképe volt. Az Egyház liturgiája ezt a verset közvetlenül a Messiás személyére vonatkoztatja; de bizonyos, hogy a héber szöveg is legalább messiási javakról beszél.

* A 9-10. versben a szerző azokat korholja, kik vakmerőén bírálják az Isten intézkedéseit, nevezetesen azt, hogy az Úr pogány király által akarja választott népét a babiloni fogságból kiszabadítani.

* 9. Noha cserép a föld cserepei közül (héb.), a Vulgáta szerint: a «számoszi agyagedénynek.» Számosz szigete híres volt cserépedényeiről.

* 10. Jaj annak, aki atyja vagy anyja terveibe merne avatkozni! A 9. és 10. versből önként folyik a következtetés: Mennyivel inkább jaj annak, aki az istennel merne vitatkozni!

* 11-13. Az Úr, a világ teremtője, Círus által készítette elő a választott nép megszabadítását. – A 11. v. kérdésnek veendő: ki merné az Istentől a jövendőt kérdezni, és ki merne neki parancsot adni Círus meghívását (= az Úr keze munkáját) illetőleg?

* 12. Az ég egész serege, L. Kir. I. 1,3. A teremtés ténye az Istennek feltétlen uralmat ad minden lény fölött.

* 13. Őt: Círust. Én irányítom, a héber szerint: «egyenessé teszem». Az Isten városa Jeruzsálem, foglyai a Babilóniába hurcolt zsidók. A történelem tanúsága szerint Círus mindenütt mint a régi jogok helyreállítója lépett fel, és a zsidóságot válóban váltságdíj nélkül engedte vissza hazájába. V. ö. Krón. II. 36,23; Ezdr. 1,2-4; 6,3-5. Jutalmul az Úr Egyiptomot és Etiópiát adta Círusnak (43,3.).

* 14-25. Az Úrnak fog hódolni az egész világ.

* 14. Hozzád: Izrael népéhez.

* A 15. versben a szent szerző az Úrhoz fordul.

* 16. Mind, a Hetvenes görög fordítás magyarázata szerint: «akik ellene (az Isten ellen) fellázadnak». Bálványok, Vulg. szószerint: «tévedések».

* 17. Szép ellentét a megelőző verssel. A próféta szeme előtt összefolyik a közelebbi boldog jövő a messiási kor dicsőségével. – A 16. és 17. vers ünnepélyes ígérete magának a teremtő Istennek szava.

* 19. Az Úrnak minden szava a nagy nyilvánosságnak szól (nem úgy, mint a pogányok titkos jóslatai), s ö sohasem távozott el népétől.

* A 20. vers a megtért pogányokat (Kik a nemzetek közül megmenekültetek) szembeállítja a halványaikhoz csökönyösen ragaszkodó pogányokkal. Kik faragványuk fáját hordozzák: talán célzás a pogányok vallásos körmeneteire, melyeken bálványszobraikat ünnepélyesen körülhordozták.

* 21. A próféta újra az Isten mindentudásából bizonyitja, hogy egyedül az Úr az igaz Isten.

* 23-24. Meg nem hiúsul: az Isten szava visszavonhatatlan. Az igaz szó 23d-e-ben olvasható: az Úr világuralmának megjövendölése. V. ö. Róm. 14,11; Filipp. 2,10. Akik valaha az Úr ellenségei voltak, megszégyenülve és bűnbánattal hozzátérnek. V. ö. Zak. 12,10; Ján. 19,37.

* 25. Az egész választott nép (az Egyház) az Istenben keresi megigazulását és dicsőségét.

* 46. Ez a fejezet több gondolatot megismétel a megelőző fejezetből a bálványimádás esztelenségéről; ismételten kimondja, hogy az Úr az egyedül igaz Isten, ki Círus által üdvösséget hoz Sion-nak, – és ezzel befejezi a 44,6-ban megkezdett beszédet.

* 1-2. Babilóniai nem menthetik meg bálványai.

* 1. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Összetörött Bel, romokban hever Nábo». Bel (= Marduk) a babiloni pantheonnak egyik főistene; Nábo (Nebo) az istenek. hírnöke, ki megfelel a görög Hermesnek és a római Merkúrnak.

* 2. A hordozót, héb. «a terhet». Az 1. és 2. v. értelme: A helyett, hogy a pogány istenek hordoznák és megoltalmaznák tisztelőiket, ezeket a bálvány-szobrokat állatok kénytelenek hordozni. Ha veszedelem támad, a bálványokat állatok hátára teszik, de súlyos terhük alatt ezek is összerogynak. Ennek következtében a győztes ellenség magával hurcolja a legyőzött népek istenszobrait.

* 3-4. Az Úr az egyedül igaz Isten. – Ez a két vers egyszersmind az Istennek végtelenül gyöngéd, szinte anyai szeretet ét és gondviselését festi választott népe iránt, mellyel azt létezésének első pillanata óta vezette, s amely isteni szeretet sohasem csökken és sohasem változik meg. V. ö. Móz. V. 32,11-12. Szép ellentétes párhuzam az 1-2. verssel.

* 5-7. Melyik halvánnyal lehetne összehasonlítani az egyedül igaz Istent?

* 6. A bálványok készítésének gúnyos leírása: a bálványszobrot tisztelői pénzért készíttetik. A héberben a vers igéi a többes szám harmadik személyében állnak.

* 7. A bálvány tehetetlen és mozdulatlan. A 7. vers célzás a babiloni vallási körmenetekre, melyeken az istenszobrokat nagy ünnepélyességgel szokták körülhordozni. V. ö. Bár. 6,7 skk.

* 8-13. Az Úr ígéretei szerint végrehajtja Sión megszabadításának művét.

* 8. Az Úr az oly sokszor pártütő zsidó néphez intézi szavait. Szégyenkezzetek, a szír fordítás szerint talán helyesebben: «értsétek meg».

* 9. Az elmúlt idők: Izrael történetének régibb időszaka.

* 10. Egyedül az igaz Isten ismeri a jövendőt; csak ő tud minden körülmények között érvényt szerezni akaratának, és tudja megvalósítani határozatait. Határozatom beteljesül, a héber szerint: «Határozatom (életre) kel».

* 11. A szárnyas (gyűjtő értelemben) a perzsa hadsereg. A héber szöveg világosabban «ragadozó madár»-ról beszél.

* 13. Az Isten igazsága és szabadítása: a zsidó nép megszabadítása a babiloni fogságból. Izraelnek (héb.), Vulg. «Izraelben».

* 47. A próféta Babilon bukását oly elevenen látja maga előtt, mintha ez már a múltnak eseménye volna, holott csak 539-ben következett be. Az egész fejezeten keresztül az Úr beszél.

* 1-4. A szent szerző Babilont mint trónjáról elűzött, menekülő királynőt írja le.

* 1. Babilon szűz leánya és a káldeusok leánya Babilónia egész népét és országát személyesíti meg. A porban és a földön ülés a mély gyász jele.

* 2. A malom megemlítése azt mutatja, hogy Babilon, a hajdani királynő, rabnő sorába süllyedt. A Vulgáta szerint a 2. vers 2. és 3. sora így hangzik: «Tedd mezítelenné rútságodat, – Vedd le válladról a ruhát, fedd fel combodat». A vers második fele a

* 3. vers első részével együtt a trónjától megfosztott királynő (Babilon) szégyenletes menekülését szemlélteti. A 3. v. második fele azt mondja, hogy az Úr kíméletlen büntetéssel fogja sújtani Babilont; a

* 4. v. pedig a seregek Urának és Izrael Szentjének megemlítésével megerősíti a fenyegető jövendölést, hogy a bosszú órája feltétlenül eljő Babilonra. Úgymond: a Hetvenes görög fordítás egyik szövegalakja alapján.

* 5-7. Babilon visszaélt az Úrtól adott hatalmával, és túlságosan sanyargatta Júda népét. V. ö. ugyanezt a gondolatot Asszíriá_ra vonatkozólag: 10,5 skk.

* 5. A sötétség a gyásznak és a megsemmisülésnek (vagy talán a fogságnak) jelképe. Káldeusok leánya: Babilon.

* 6. Megfosztottam szentségétől örökségemet: az Úr megengedte, hogy választott népe pogány, tehát tisztátalan országba jusson száműzetésbe.

* 8—9. Az elbizakodott Babilon özveggyé és gyermektelenné lesz.

* 8. Babilon még kevéssel bukása előtt is azt hitte, hogy mindenkor biztonságban fog élni. Két évtizeddel bukása előtt, II. Nábukodonozor halálakor (561.) Babilónia még nagyhatalom volt, de az utána következő gyönge királyok alatt hatalma rohamosan hanyatlott. Az özvegység állapota azt jelenti, hogy az országnak nincsen királya, a meddőség pedig azt, hogy nincsen lakossága. Mindkettő a teljes elhagyatottságnak gyakori képe a Szentírásban. (V. ö. Jer. Sir. 1,1.)

* 9. Babilóniára hirtelenül (= egy napon) jő a végső veszedelem. L. az előbbi vers magyarázatát. A vers utolsó része azt mondja, hogy Babilont nem mentheti meg a bűbájosság, melyről ez az ország híres volt. (Ugyanezt a gondolatot szövi tovább a 10-12. v. is.) A Vulgáta szerint 9e. így hangzik: «És jósaid nagy megátalkodottsága miatt».

* 10-12. Babilónia elbizakodottsága és bűnhödése.

* 10. Bábel bölcsesége és tudománya a varázslás és a bűbájosság.

* 11. A Babilonra törő váratlan és elháríthatatlan veszedelem. Megkapó fokozás. Azt sem tudod, honnan: a héber szöveg homályos; egyesek így értelmezik: «Melyet el nem varázsolhatsz» (?).

* 12. A próféta gúnyosan felszólítja Babilont, hogy folyamodjék nagyszámú megszokott bűbájosságához, majd meglátja, hogy mindez semmit sem használ neki.

* 13-15. Babilónia elvész jósaival együtt, kik magukat sem tudják megmenteni a végveszélytől.

* 13. Semmivé lettél, a héber szerint: «Elfáradtál». Az ég megfigyelői (héb. «felosztói») a csillagjósok. A vers vége a héber szerint valószínűleg így fordítandó: «Kik az újholdak alkalmával tudtodra adják, – Mi jő majd reád?» Az újhold napja a babiloni bűbájosságban nagy szerepet játszott.

* 14. A varázslók tehetetlenek lesznek, sőt varázslataik majd vesztükre szolgálnak. Az őket megemésztő tűz nem lesz a jótékony, melegítő tűz, mely barátságossá teszi télen az otthont. Ez a vers szép ellentétben áll a 8. verssel.

* 15. Babilont magára hagyják az idegen kereskedők is, kik a veszedelem idején hanyatt-homlok menekülnek az országból. Kikért fáradtál: akikre annyi gond ód volt.

* 48. Ezzel a fejezettel véget érnek azok a jövendölések, melyeknek főgondolata: a zsidó nép megszabadulása Babilóniából.

* 1-5. Izrael megátalkodottsága.

* 1. Júda forrásaiból = Júda sarjadékából. Az 1. versnek egyes kifejezései a – 2. verssel együtt «Izrael» nevének körülírásai; az 1. vers utolsó tagja pedig korholás a babiloni fogság előtt elkövetett bűnökért, amikor a zsidóság az Úr nevére esküdött és Izrael Istenét tisztelte, de nem őszinte, igaz szívvel.

* 3. Az Úrtól régebben adott jövendölések immár teljesedésbe mentek.

* 4-5. Az Úr jól ismerte népének nyakasságát (1. Mózes második énekét – Móz. V. 32. fej. – és általában Mózes és a próféták könyveinek számos helyét); azért jövendölte meg előre a bekövetkező eseményeket, hogy a zsidók ne hivatkozhassanak bálványaik jóslataira. A próféta valószínűleg Círus első győzelmeire céloz, melyekről a 40-47. fejezet számos helye szól.

* 6-11. Az Úr újabb jövendöléseket ígér.

* 6. Az új, és mindeddig ismeretlen, a jövő számára elrejtett dolgok a 49-55. fejezet nagyszerű jövendölései a Messiás személyéről, tanításáról és megváltó haláláról.

* 8. A megszólított személy Izrael népe.

* 9. Távol tartom, haragomat, a héber szerint: megfékezem haragomat». Az Úr a saját dicsőségét tartotta szeme előtt, amikor Izraelt minden bűne mellett sem törölte el a föld színéről.

* 10. A babiloni fogságot a próféta a zsidó népet erkölcsileg megtisztító tűzhöz hasonlítja. Megpróbáltalak (héb.), Vulg. «kiválasztottalak». A nyomorúság kemencéje a babiloni fogság.

* 11. Hogy káromlás ne érjen engem: hogy a pogányok, Izrael nyomorúságát látva, ebből az Urnák gyöngeségére és tehetetlenségére ne következtessenek. Másnak: idegen, hamis istennek.

* 12-13. Az Úr az örökkévaló és egyedül igaz Isten.

* 12. V. ö. 41,4; 44,6; Jel. 1,8. 17; 22,13.

* 13. Az Úr a világ teremtője. Őket: az ég seregeit, a csillagokat.

* 14-16. Az Úr megjövendölte és elküldte Babilon legyőzőjét.

* 14. Gyűljetek egybe: a megszólítottak a Babilóniába száműzött zsidók. Végrehajtja akaratát Babilonon: Círus az Úr akarata szerint végrehajtja az isteni büntető ítéletet Babilónia fölött. Karja lesz a káldensokon: Círus hatalma legyőzi a káldeusokat. A Hetvenes görög szöveg e helyett így szól: «Hogy megölje a káldeusok ivadékát».

* 15. Egyenes lesz útja: Círus diadalmasan és ellenállhatatlanul halad előre.

* 16. Mielőtt, a héber szerint: «amióta». A 16. vers utolsó részében a beszélő személy megváltozik: Círus a saját küldetéséről beszél. Más magyarázók szerint a vers utolsó szavait (És most stb.) a próféta vagy a Messiás mondja.

* 17-19. Izrael akkor lesz boldog, ha megtartja az Úr parancsait.

* 17. Hasznos dolgokra: a zsidó nép javára szolgáló dolgokra. Az út az erkölcsi törvény.

* 18. A folyam és a tenger hullámai (héb., «Vulg. mélységei») az Izraelre váró boldogság nagyságát fejezik ki.

* 19. Mint a kavicsa, a Hetvenes görög fordítás szerint: «mint a föld pora». A 19. vers a nagy gyermekáldást fejezi ki, melyet az ószövetségi felfogás az Isten különös jutalmának tartott. V. ö. Móz. I. 13,16; Óz. 1,10. stb.

* 20-21. Izraelhez intézett felszólítás, hogy örvendezve hagyja el Babilóniát.

* A 21. vers a zsidóságnak emlékezetébe idézi az Egyiptomból való kiszabadulás és a pusztai vándorlás csodáit. V. ö. Móz. II. 17,1-7; IV. 20,2-13.

* A 22. v. valószínűleg egy jámbor olvasónak vagy leírónak a megjegyzése. (V. ö. 57,21.)

* II. A Messiás meghozza az egész emberiségnek a szabadulást a bűn rabságából. (49-55. fejezet.)

A 49-55. fejezet tárgya: annak a szabadulásnak a leírása, melyet «az Úr szolgája» az egész emberiség számára hoz. A próféta ebbe a gondolatba belekapcsolja a zsidó nép kiszabadulását a babiloni fogságból, úgy hogy a fogságból való megszabadulásban az egész emberiség megváltásának előképét látja.

49,1-51,16. Az Úr szolgája, a nemzetek világossága.

* 49. 1-4. Az Úr szolgájának meghívása.

* 1. A szigetek a távoli nemzeteket jelentik, elsősorban a görög szigettenger népeit.

* 2. Szájamat éles kardhoz tette hasonlóvá: a Messiás szavainak ellenállhatatlan ereje lesz. V. ö. Tessz. II. 2,8; Jel. 19,15. Ugyanezt jelenti a kiválasztott nyíl is. Az Úr tegzébe való elrejtés az isteni oltalmat jelenti.

* 3. És szólt hozzám: az Úr. Izrael itt a Messiás neve; az 5-6. vers az Úr szolgáját megkülönbözteti Izrael népétől. A próféta joggal nevezhette a Messiást «Izrael»-nek, «az Úr harcosá»-nak, mert ő Izrael törzsének legnemesebb hajtása. Rajtad mutatom meg dicsőségemet, szintén az Úr szava. V. ö. Ján. 17,4.

* 4. A vers második fele a Messiásnak önmagát megvigasztaló szava.

* 5-6. Az Úr szolgája Izraelnek megszabadítója és a világ nemzeteinek világossága.

* 5. És hozzá gyűjtessék Izrael: így szól a hagyományos héber olvasás Aquila görög fordítása és a káld Targum szövege szerint. Lényegében ezt mondja a Hetvenes görög és a szír fordítás is. V. ö. Ján. 10,16; 11,51. 52. – A Vulgáta és a mai héber szöveg így szól: «És Izrael nem gyűjtetik össze».

* 6. Izrael maradéka (szószerint: «alja») a fogságból megmenekült zsidó nép. A Messiás az összes nemzetek világossága: tanítója; v. ö. Luk. 1,79; 2,32.

* 7. Az Úr szolgájának megaláztatása és megdicsőülése. – A megvetett lélek a Messiás. A megutált nemzethez: a homályos héber szöveg a régi fordítások tekintetbevételével valószínűleg így fordítandó: «a nemzetek megutáltjához». V. ö. 53,2. 3; Zsolt. 21,7-19. A kényurak a Messiás ellen törő földi hatalmasok. A vers első felének nagyszerű megvilágítását az evangéliumi szenvedéstörténet adja. A 7. vers második része a Messiás megdicsőülését és világuralmát foglalja össze röviden, de igen találóan. V. ö. 53,10-12; Zsolt. 21,23

* 8-13. Az Úr népére váró boldogság. A héber szöveg a jövő leírásában több helyen múlt időt használ, annyira biztosan és mint már befejezett tényt látja a próféta az eljövendő szabadulást.

* 8. A kegyelem ideje és a szabadulás napja & fogságból való visszatérés ideje. Az országot: Júda és Izrael egységes országát. Az elpusztított örökség a mindenfelé szétszórt zsidó nép.

* 9. A sötétség a babiloni fogság éjjele. Minden mezőn, a héber szerint: «minden kopár magaslaton». A vers utolsó része azt a gondolatot fejezi ki, hogy bárhol is járnak majd a Babilóniából hazájukba visszatérő zsidók, mindenütt élelemre találnak. — 9-12. A Babilóniából való visszatérésnek költői rajza.

* 10. A hazájába visszatérő zsidóságot maga az Isten vezeti, gondozza és oltalmazza minden veszedelemtől.

* 11. Az Úr kényelmes utat készít .a hazatérők számára. V. ö. 40,3. 4.

* 12. Az Úr a világ minden részéből összegyűjti szétszórt népét. A dél földéről, a héber szerint: «Színím földéről». Színím előttünk ismeretlen ország. A Hetvenes görög fordítás «a perzsák országá»-ról beszél; egyes magyarázók Sziéné-re gondolnak (a mai Asszuánra, Egyiptom déli részén), vagy Pelusiumra, melynek héber neve: Szín.

* 13. Az Úr szegényei a választott nép. Az egész természet magasztalja az Urat a választott nép megszabadításáért.

* 14-21. Az Úr végtelen szeretettel szereti népét, és országát feltámasztja romjaiból.

* 14. A rombadőlt Sionnak tompa kétségbeesése.

* 15. Az Úr megható válasza: szeretete népe iránt sokkal nagyobb, mint akár a leggyöngédebb anyáé gyermeke iránt.

* 16. Tenyeremre rajzoltalak téged: állandóan a szemem előtt vagy. Ugyanezt mondja képes beszéd nélkül Jeruzsálem falairól a vers második része.

* 17. Eljönnek, a héber szerint: «sietnek».

* 18. Valamennyiüket: a szétszórt zsidókat. A próféta Siont mint mennyasszonyt írja le, kinek díszruhája az újra összegyűjtött és hazájába visszatért választott nép.

* 19. Oly nagy lesz a népessége a babiloni fogság idejében pusztasággá lett Szentföldnek, hogy határai majd szűkeknek bizonyulnak.

* A 20. és 21. v. a 19. vers gondolatát folytatja.

* 20. Sión magtalansága a babiloni fogság szomorú kora.

* 21. Sion csodálkozva kérdi: honnan van gyermekeinek nagy száma? Ez a vers költői leírás, mely az előadás élénkítésére szolgál.

* 22-23. A pogány nemzetek az Isten által adott jelre (= az Isten kezének és zászlajának felemelésére) a legnagyobb gyöngédséggel viszik vissza hazájukba az elhurcolt zsidókat; királyok és királynék szolgálnak és hódolnak nekik. Költői leírás.

* 24-26. Izrael megmentése egyedül az Úr hatalmának műve.

* 24. A harcos és az erős szavak Izrael ellenségeit, elsősorban a babiloniakat jelentik, kiktől egy még erősebb, maga az Isten mégis elragadja a zsákmányt. V. ö. Luk. 11,21. 22.

* 25. A foglyok, szószerint: «a fogság». Az Úr hatalmasabb Izrael ellenségeinél.

* 26. Izrael ellenségei önmagukat pusztítják majd el. Minden test = minden ember. Jákob Erőse: Jákob erős Istene, az Úr.

* 50. 1-3. Izraelt az Úr megbüntette vétkei miatt, de nem taszította el véglegesen.

* 1. Anyátok válólevele. Az ószövetségi törvény megengedte a házasság felbontását, ha a férj feleségében «rút dolgot» fedezett fel. Ily esetben a férj válólevelet adhatott feleségének. (Móz. V. 24,1.) Az így elbocsátott asszonyt előbbi férje nem vehette többé vissza (u. o. 3-4. v.). Anyátok: a zsidó nép, melynek egyes tagjai ennek az eszményi «anyának» gyermekei. A vers értelme: Senki sem tudja előmutatni az Úr elbocsátó levelét, mely Sión eltaszítását véglegessé tenné, mert az Úr ilyent nem adott népének; sem olyan hitelezők nem jelentkezhetnek, kiknek az Isten végleg eladta volna Izraelt.

* 2. A vers első része a Vulgáta szövege szerint Izrael népének hajdani hűtlenségére vonatkozik. A héberben ez a rész Izrael csüggetegségét korholja a babiloni fogságban: «Miért nem volt jelen senki sem, amikor eljöttem? Amikor szóltam, miért nem válaszolt senki sem?» A vers második részének és a

* 3. versnek értelme: az Isten hatalma nem rövidült meg; az ő szava most is meg tudja remegtetni az egész természetet. Megrothadnak, a Hetvenes görög fordítás szerint: «elszáradnak». A szőrruha a gyász jelképe.

* 4-6. Az Úr szolgájának engedelmessége és áldozatkészsége. A beszélő személy a 4-9. versben a Messiás.

* 4. Értelmes nyelvet, a héber szerint: «a tanítványok nyelvét». Mini mesteremet, héb. «mint a tanítványok». A Messiás a tévelygésben és a bűnben elfáradt emberiségnek tanítója, ki azt hirdeti, amit mennyei Atyjától hallott. V. ö. Ján. 8,26.

* 5. A Messiás engedelmessége az Isten iránt. V. ö. Zsid. 10,5-14.

* 6. A Messiás végtelen szelídsége és béketűrése szenvedésében és halálában. V. ö. Mát. 20,17-19; Márk 10,32-34; Luk. 18,31-33. és az egész evangéliumi szenvedéstörténetet.

* 7-9. A Messiás feltétlen bizalma az Istenben.

* 7. Arcomat olyanná tettem, mint a kemény kőszikla: bátran szembenézek minden szenvedéssel. A gondolatra, sőt a kifejezésre nézve is v. ö. Luk. 9,51.

* 8. Ki szállhat perbe velem? V. ö. Ján. 8,46; 14,30. és általában az Üdvözítő vitáit a farizeusokkal.

* A 9. v. a Messiás ellenségeinek tehetetlenségét festi,

* 10-11. Izrael bízzék az Úrban. A beszélő személy a próféta.

* 10. Az Úr szolgája itt is a Messiás. A sötétség a bizonytalanság és a csüggeteg lelkület.

* 11. A gonoszokhoz intézett beszéd. A tűz és a lángok a Messiás ellen elkövetett erőszakosságokat jelentik, melyek a Messiás ellenségeinek vesztét okozzák. Jussatok ... meggyújtottatok, a héber szerint: «Menjetek a saját tűzetek lángjába, – S az égő nyilak közé, amelyeket meggyújtottatok». (A gyújtó nyilak a babiloni hadsereg harci eszközei közé tartoztak.) A vers értelme: a saját vesztüket készítik elő azok, akik bármit is tesznek az Úr szolgája ellen.

* 51. 1-3. Az Úr híven megtartja Ábrahámnak adott ígéreteit. (V. ö. Móz. I. 12,2. 3; 13,15. 16; 15,5. 18-21; 17,8; 18,18; 22,17. 18.)

* 1. A kőszikla és a verem nyílása a zsidó nép ősatyját és ősanyját, Ábrahámot és Sárát jelenti, mint a

* 2. vers világosan megmondja. Őt: Ábrahámot.

* 3. A romba döntött Siont az Úr dicsőségesen helyreállítja. A gyönyörűség helye és az Úr kertje a paradicsom.

* 4-6. Az Úr a nemzetek világossága és üdvössége.

* 4. Én népem; én nemzetségem, a szír fordítás szerint helyesebben: «Népek és nemzetek». Tanítás (héb.), Vulg. «törvény». Így a 7. versben is.

* 5. Igazam, szabadítom, a héber szerint: «igazságom», «szabadításom». A Vulgáta az 5. verset közvetlenül a Messiásra vonatkoztatja; a héber szöveg szerint a messiás! korról van szó. A szigetek: L. 42,4; 49,1. magyarázatát. Az Isten karja az ő hatalma.

* 6. V. ö. 65,17; 66,22; Zsolt. 101,27. 28; Mát. 24,35; Márk 13,31. Az egész anyagi világ elenyészik, de az Úr által meghozandó üdvösség örökké tart. A próféta tekintete előtt összeolvad a közelebbi szabadulás a messiási ország tökéletes befejezésével, az örök boldogsággal.

* 7-8. A zsidó nép elnyomói el fognak tűnni.

* 7. Az Úr a jámborokhoz szól. Az emberek gyalázása a zsidókat zsarnokaik (a babiloniak) részéről érő gyaláz is.

* 8. A zsarnok elnyomók tehetetlenül el fognak tűnni, de az Úr igazsága és az általa adandó szabadítás örökké megmarad. Féreg helyett a héber szöveg «moly»-ról beszél.

* 9-10. A próféta (vagy a választott nép) kérése az Úrhoz, hogy újítsa meg a hajdankor csodáit. (V_; ö. Zsolt. 88,10. 11.)

* 9. A hajdankor napjai és a régmúlt nemzedékek ideje az Egyiptomból való kivonulás kora. A kevély (héb. «Ráháb») = Egyiptom; a sárkány a krokodilus, mint Egyiptomnak jellegzetes állata és szimbóluma.

* 10. Célzás a zsidók átkelésére a Vörös-tengeren. V. ö. Móz. II. 14.

* 11. A száműzöttek dicsőséges visszatérése.

* 12-16. Az Úr maga lesz népének megszabadítója.

* 12. Én, én vigasztallak meg titeket: ha az Úr maga vigasztalja meg választott népét, annak nem kell félnie semmiféle halandó embertől.

* 13. A csüggeteg lelkek atyai megfeddése, hivatkozással a teremtésben megnyilvánuló végtelen isteni hatalomra, melynek a választott nép babiloni zsarnokai nem állhatnak ellen.

* 14. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint a vers első két tagja így hangzik: «Sietve jár, ki kinyitni jő, – És nem öldököl a kiirtásig». A héber szöveg szerint az egész vers a zsidóság megszabadulására vonatkozik. A verem a babiloni fogság.

* 16. Kezem árnyékával: gondviselésemmel. Kifeszítsd, így a szír fordítás szerint. (Vulg. és héber: «plántálj».) Népem vagy te, v. ö. Óz. 2,24. Ez a homályos vers az Úr szava Izraelhez, és a választott nép szerepére vonatkozik az üdvösség új rendjében.

* 51,17-52,12.

Az Úr megszabadítja Sión száműzötteit, és ellenségeiket megbünteti.

51. 17-20. A Siónt ért büntető isteni ítélet költői leírása.

* 17. A próféta az Isten haragját az Úr kelyhének. mondja, melytől Sión népe megtántorodott és mély kábultságba esett. Gyakori bibliai kép; v. ö. Zsolt. 74,9; Jer. 25,15; Abd. 16. stb.

* 18. Sión az isteni büntetés alkalmával teljes elhagyatottságban volt. V. ö. Jer. Sir. 1,2.

* A 18-20. vers megható módon írja le az Úr haragja által sújtott Sión mélységes nyomorúságát. – A 20. verssel v. ö. Jer. Sir. 2,11.

* 21-23. Az Úr haragjának kelyhét Babilónia issza meg. – Amilyen gyászos sors érte egykor Jeruzsálemet, ugyanolyan sors vár a zsarnok Babilonra is.

* 21. A próféta ebben a részletben megismétli a 17. vers hasonlatát, de azt Babilonra alkalmazza.

* 22. A próféta az Istent nyomatékosan az Úr-nak (Jáhve-nak) nevezi, mely név az Istent mint választott népének szövetséges Istenét jelenti.

* A 23. vers vége a zsidóság mélységes megaláztatására vonatkozik a babiloni fogságban.

* 52. 1-2. Jeruzsálem jövendő dicsősége.

* 1. Kelj fel, t. i. a kábultság (51,17. 22.) álmából. Az erő és a díszes ruha a Jeruzsálemre váró hatalmat és felmagasztalást jelenti. A Szentnek (az Istennek) városa, a héber szerint: «szent város». Az 1. vers vége azt fejezi ki, hogy pogány hódító nem teszi többé lábát a szent városba.

* 2. A por a gyász jele. Kelj fel: a porból, melyben eddig ültél. (V. ö. Jer. Sir. 1,1.) Oldd le nyakad bilincseit: Sionra szabadulás vár a fogságból.

* A 3-6. vers kitérés, mely némileg megszakítja a szövegösszefüggést.

* 3. Ingyen adtalak el titeket: az Isten nem a saját anyagi hasznáért adta Siont ellenségeinek kezébe, hanem hogy bűneiért megbüntesse. Nem pénzen váltalak meg titeket: ugyanígy most minden váltságdíj nélkül bocsátja szabadon jó útra tért népét.

* 4. A zsidó nép egész történetének rövid összefoglalása: a választott nép igen sokszor nyögött ellenségeinek zsarnoksága alatt. Egyiptomot és Assurt itt a próféta a zsidók összes ellenségei helyett említi.

* 5. Itt, t. i. Bábelben. Akik rajta uralkodnak, gonoszát cselekszenek: a zsidók jelenlegi zsarnokai (a babiloniak is) sokkal jobban sanyargatták őket, mint amennyire Izrael fiai azt bűneikkel megérdemelték. V. ö. 10,7 skk. gondolatával.

* 6. Nevemet: az Úr nevében hozott szabadulást. Én, aki szóltam, íme itt vagyok: az Úr mindenhatósága immár nyilvánvaló lesz, amennyiben teljesíti a múltban adott Ígéreteit. Egyes magyarázók és az Egyház karácsonyi liturgiája ezt a verset közvetlenül Jézus Krisztus földi megjelenésére vonatkoztatják.

* 7-10. A Sionra váró szabadulás jó híre.

* 7. A béke a zsidó népre váró szabadulás. A hegyeket a próféta csak mint költői vonást említi. A szent szerző nem nevezi meg a békét hirdetőnek személyét.

* 8. Sion őreinek említése szintén csak költői vonás az előadás szemléletességének emelésére.

* 9. Megváltotta: megszabadította. A próféta Sion üdvösségét oly világosan látja előre, hogy róla mint már befejezett tényről beszél.

* 10. Az Úr karja az ő hatalma. A vers utolsó részivel v. ö. Zsolt. 97,3. versét.

* 11-12. A próféta felszólítja a zsidó népet, hogy az Isten vezetése mellett távozzék el a pusztulásra szánt Babilonból. V. ö. 48,20.

* 11. V. ö. Kor. II. 6,17. A vers utolsó része a levitákhoz intézett felszólítás.

* 12. Nem kell zűrzavarban kijönnötök, – Nem kell menekülve sietnetek: mint egykor Egyiptomban. Izrael Istene gyűjt egybe titeket: Izrael Istene lesz a hátvédetek.

* 52,13-53,12.

A Messiás megváltó halála és szent embersége részére ezzel kiérdemelt örök dicsősége.

52. 13-15. Az Úr szolgájának megaláztatása és felmagasztaltatása. (Az Úr szava.)

* 13. Sikert arat (héb.), Vulg. «érteni fog».

* 14. Felette: a szír fordítás és az arámi Targum szerint. Héb. és Vulgáta: «feletted». – Álmélkodtak felette, a héber szerint: «megborzadtak feletted». A 14. vers az Úr szolgájának megalázott állapotáról beszél, a — 15. vers pedig legnagyobb dicsőségét festi. A meghintés a (bűntől való) megtisztításra vonatkozik, így a szír fordítás is. A Hetvenes görög fordítás szerint: «Csodálkozni fog rajta sok nemzet». A Targum ezt a verstagot a pogány nemzetek szétszórására vonatkoztatja. Királyok fogják be majd szájukat miatta, t. i. néma csodálkozásban. – A Messiás szent személyét és tanítását meg fogja ismerni az egész világ.

* 53. Izaiás könyvének ez a fejezete az ószövetség legszebb, legmagasztosabb jövendölései közé tartozik. A szent szerző oly világosan írja le a Messiásnak világot megváltó szenvedését, halálát, és ezt követő megdicsőülését, hogy szinte elfelejtjük, hogy ez a leírás sok évszázaddal megelőzte a Kálvária véres áldozatát. A prófétának minden gondolatára, minden szavára meglepő világosság árad az evangéliumi szenvedéstörténetből.

E fejezet nagy hasonlóságot mutat a 21. zsoltárral, mellyel közös tárgya van.

* 1. A próféta megdöbbent felkiáltása: ki hitte volna azt, amit ő (az Úr kinyilatkoztatása folytán) hirdet az Úr szolgájának szenvedéséről és haláláról? Az Úr karja az ő hatalma, mely a Messiás szenvedésével váltotta meg a világot.

* 2-3. A Messiás alázatos földi élete, és kínszenvedése alkalmával elviselt gyalázata.

* 2. Előtte: az latén előtt. Mini a fiatal hajtás: célzás 11,1-re. A szomjas föld terméketlen sivatagot jelent. A próféta úgy írja le az Úr szolgáját, mint nagyon jelentéktelennek tetsző, nem is termékeny talajból fakadó fiatal hajtást. A 2. v. beszélő személye a Messiással szemben megátalkodott zsidó nép. A vers második része és a

* 3. vers Jézus Krisztus egész nyilvános életén keresztül kortársainak hitetlenségében és elvakultságában, főleg pedig kínszenvedésének gyalázatában ment teljesedésbe. Arca mintegy elrejtett és megvetett volt: a próféta a szenvedő Messiást bélpokloshoz (4. v.) hasonlítja, kinek az ószövetségi törvény szerint arcát el kellett rejtenie, és nem volt szabad más emberekkel érintkeznie. A héber szerint: «Aki elől az ember elrejti arcát», t. i. az irtózat miatt.

* 4-6. Az Úr szolgája a mi bűneinkért szenvedett.

* 4. A mi betegségeink és a mi fájdalmaink az emberiség vétkei, melyeket a Messiás magára vállalt, hogy értük az Istennek tökéletes elégtételt adjon. Bélpoklosnak, a héber szerint: «az (Istentől) megvertnek».

* 5. Az előbbi gondolatnak még világosabb kifejtése. A mi békességünk: kiengesztelődésünk az Istennel.

* 6. Az eltévelyedett emberiség szomorú állapota a Messiás szenvedése előtt.

* 7-10a. A Messiás önként áldozza fel életét értünk. Erőszakos halála, temetése.

* 7. A héber szerint: «Meggyötörtetett, s ő alávetette magát». A leölésre vitt juh és a nyitója előtt néma bárány hasonlata a Messiás végtelen türelmét fejezi ki szenvedésében. V. ö. Jézus Krisztus viselkedését Annás, Kaifás, Pilátus, Heródes előtt.

* 8. Kiragadtatott a szorongatásból és az ítéletből, t. i. a halálba. Az élők földe a mi földünk. Népem bűnei miatt vertem meg őt: a próféta világosan megkülönbözteti «az Úr szolgáját» a zsidó néptől.

* 9. A vers első része a Vulgáta szerint így hangzik: «És gonoszokat ad majd temetéséért, – És gazdagot haláláért». A héber szövegben a 9. vers második sorát sokan így értelmezik: «És gonosztevők mellé került halálában.» V. ö. az evangéliumi elbeszélést Jézus haláláról, és temetéséről Arimateai József sírjában: Mát. 27,57-60; Márk 15,42-46; Luk. 23,50-53; Ján. 19,38–42. A 9. v. második része és a – 10. v. első tagja megismétli azt, hogy a Messiás teljesen ártatlanul, a világ bűneiért szenvedett.

* 10b-12. Az Úr szolgájának megdicsőülése és megváltó halálának gyümölcse.

* 10. A hosszú életű ivadék a Messiás által megváltott és az örök boldogságba vezetett lelkek. A vers utolsó tagja azt jelenti, hogy a Messiás korlátlan ura és királya az egész világnak.

* 11. A Messiás végtelen boldogságának rajza. Tudása: tanítása. Sokakat megigazulttá tesz: minden áldás, melyben az emberiség részesül, a Messiás megváltó halálának gyümölcse. V. ö. Ján. 1,16. Gonoszságaikat ő hordozza: a Messiás kereszthalála az egész világ bűneiért eleget tett az Istennek. V. ö. Zsid. 10,14.

* 12. A Messiásnak osztályrészül adott igen sok ember az általa megváltott emberiség. Az erősek zsákmánya: a Messiás az emberiséget mintegy erőszakosan kiragadta a gonosz lélek rabságából. V. ö. Luk. 11,21. 22. (Iz. 49,24.) A vers vége összefoglalja és megismétli az egész fejezet alapgondolatát az Úr szolgájának megváltó haláláról. A törvényszegőkért imádkozott: v. ö. Luk. 23,34.

* 54-55.

Az ezekben a fejezetekben olvasható beszéd a jövendő Jeruzsálem dicsőségét rajzolja. A próféta tekintete előtt és kifejezéseiben itt is egybeolvad a közeljövő az Egyház életének különböző szakaszaival, a küzdő és a dicsőséges Egyház életével. A legtöbb kifejezés csak erőszakos túlzással volna alkalmazható az 538 után újraépült, a valóságban igen szegényes Jeruzsálemre.

* 54. 1-5. Sión népe nagyszámú lesz.

* 1. A meddő, ki nem szül és az elhagyott: a fiaitól megfosztott és fogságba hurcolt Sión, melyet az Úr látszólag eltaszított magától. (A meddőséget az ószövetségi Jelfogás az Isten megalázó büntetésének tartotta.) Az Isten újra nagyszámú ivadékot ad Sionnak. Szellemi értelemben ez a vers az Egyház gyermekeinek nagy számára vonatkozik. Ily értelemben idézi ezt a verset Szent Pál (Gal. 4,27.).

* 2. Költői kép: Sión családja (a választott nép, az Egyház gyermekei) oly nagyszámú lesz, hogy a régi sátor szűknek fog bizonyulni. V. ö. Zak. 2,4.

* 3. Az új Jeruzsálem az Isten országának középpontja lesz. Az elhagyóit városok Júda rombadöntött városai.

* 4. Ifjúkorod szégyene: az egyiptomi szolgaság ideje vagy a bálvány-imádás. Özvegységed gyalázata: a babiloni fogság.

* 6-10. Az Úr örök irgalommal megkönyörül népén.

* 6-7. Az Úr eltaszította ugyan Siont, de nem véglegesen. V. ö. 50,1.

* 8. Az Úr haragja a babiloni fogságban vált érezhetővé. Az Isten arca az ő kegyes tekintete. Ez a vers mélyen bevilágít az Isten végtelen irgalmába, mely a földön a bűnöst azért bünteti, hogy megtérjen és boldog legyen.

* 9. Az Isten igéretét Noé napjaiban L. Móz. I. 9,11-16. Noé vizei a vízözön.

* 10. Az Úr szövetsége népével (Egyházával) fennmarad akkor is, ha az egész természet megrendülne.

* 11-17. Jeruzsálem fényesen újraépül, és Sión az Úr különös oltalma alatt fog állni.

* 11. A vihar az ellenséges pusztítás, főleg a babiloni fogság, íme én lerakom sorba köveidet, a héber szerint: «Íme én stibiumból lerakom köveidet». – Az itt és a következő versben említett drágakövek fordítása bizonytalan; a próféta leírásában Jeruzsálem (az Egyház) kegyelemkincseit és azoknak betetőzését, a mennyei boldogságot ábrázolják. V. ö. Tób. 13,21. 22; Jel. 21,18-21.

* 13. V. ö. Jer. 31,34; Ján. 6,45.

* 14. Ne törődjél, szószerint: «Távozzál messzire». Az új Jeruzsálemet (az Egyházat) az Úr minden veszedelemtől megóvja.

* A 15. v. a Vulgáta szövegezésében azt jelenti, hogy a zsidók egykori ellenségei (= aki nem volt velem) az új Jeruzsálemben a választott néphez csatlakoznak. A héberben e vers szövege bizonytalan; valószínűleg a zsidó nép ellen támadó ellenségek vesztéről van szó: «Íme, ha valaki ellened támad, ez nem tőlem jő; — Aki ellened támad, elesik előtted» (?).

* 16. A vers értelme: Az Úr teljesen szabadon rendelkezik azzal, aki a fegyvert kovácsolja, és azzal, aki a fegyvert pusztításra használja. — 16c. a Vulgáta szerint így is fordítható: «És szerszámot vesz elő művéhez».

* 17. Az előbbi vers alkalmazása a zsidó népre: aki Izrael ellen támad, annak fegyverét és hatalmát az Úr megsemmisíti. Ez ... az ő igazságuk nálam: ezt ítéli meg az Úr nekik.

* 55. 1-5. Az Úr Sionnal örök szövetséget köt.

* 1. Az (élő)víz, a bor és a tej a messiási áldás teljességét jelenti (v. ö. Ján. 4,14; 7,37; Jel. 22,17.), melyet az Úr mindenkinek ingyen és a legnagyobb bőségben akar megadni. Keleten nem ritkaság, hogy egyik-másik kút vizéből csak pénzért lehet inni.

* 2. A pénzt, szószerint: «az ezüstöt». A bibliai korban Palesztina pénze többnyire az ezüst volt, melyet az áruért eredetileg súly szerint lemértek. A zsidók a kövérséget tartották a hús legízletesebb részének; itt a kövérség a legértékesebb lelki javakat jelenti. Az Isten szemrehányóan kérdi a zsidóktól, miért fordítják pénzüket és keresményüket az idegen földön (Babilóniában) oly dolgokra, melyek nincsenek hasznukra?

* 3. A Dávidnak adott isteni ígéretek (Kir. II. 7,12-16; Zsolt. 88,20-38.) kiváló értelemben Dávid legnagyobb utódában, a Messiásban teljesedtek be. Jer. 30,9; Ez. 34,23; 37,24. 25. Dávidnak nevezi a Messiást. Az itt említett örök szövetség a Messiás szövetsége Egyházával (Jer. 31,31-33; Luk. 22,20; Kor. I. 11,25; Zsid. 7,22.).

* 4. Őt: a Messiást, Dávid legnagyobb utódát, ki minden ember tanítója és királya.

* 5. A messiási korban az Úr előtt hódolni fognak és az Úr választott népéhez csatlakoznak (= az Egyházba lépnek) oly népek is, melyek a próféta idejében a zsidók előtt teljesen ismeretlenek voltak.

* 6-11. Az Úr határozatai feltétlenül megvalósulnak.

* A 6. v. értelme: a bűnös ne engedje nyomtalanul és felhasználatlanul elmúlni az irgalom idejét.

* 7. Az út itt erkölcsi életmódot jelent.

* 8-9. Az Úr határozatai érthetetlenek a gyarló ember előtt.

* 11. Az Úr igéje itt az az isteni Ígéret, mely Jeruzsálem (az Egyház) jövendő dicsőségét biztosítja. Eredménytelenül: a nélkül, hogy megvalósult volna. A szentatyák és egyes magyarázók szerint az Úr igéje a Szentháromság második személye (v. ö. Ján. 1,1.), ki földi életében a legtökéletesebben végrehajtotta mennyei Atyja akaratát. (V. ö. Ján. 4,34; 17,4. 6. stb. Alkalmazott értelmezés.)

* 12-13. A száműzöttek dicsőséges visszatérése hazájukba. V. ö. 40,3 skk.; 48,20. 21.

* A 12. v kifejezései a lelki vidámságot jelentő költői képek.

* 13. Tövisbozót (héb.), a Vulgáta szerint: «vad nárdus». Fenyő, a héber szerint: «ciprus».

* HARMADIK FŐRÉSZ. Prófétai beszédek. (56-66. fejezet.)

A szent szerző az itt olvasható beszédek egy részében a választott népnek olyan tagjaihoz fordul, kik a babiloni fogság után ismét hazájukban élnek; egyes beszédek azonban a babiloni fogság előtt élő zsidóknak szólnak. Mint Izaiás könyvének többi részében, itt is igen sokszor összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő, a zsidó népre váró jövő a küzdő és a dicsőséges Egyház sorsával.

* 56. 1-2. Az Úr üdvössége közel van.

* 1. A jog és az igazság rokonértelmű szavak, és egyaránt az isteni törvényt jelentik. Az Úr szabadítása és igazsága a babiloni fogságból való szabadulást jelenti, melyet a szent szerző immár közelállónak mond.

* 2. Az így és ehhez szavak az előbbi versben említett jogra és igazságra vonatkoznak. A szombat törvényét a próféta az egész isteni törvény helyett említi.

* 3-8. Az Úr törvényeit megtartó pogányokra és heréitekre váró boldogság.

* 3. A jövevény fia az Úr törvényét megtartó pogány. Móz. V. 23,1. megtiltotta, hogy a heréltek a választott népbe felvételt nyerjenek, Móz. V. 23,3. pedig hasonló tilalmat állít fel a moábitákra és az ámmonitákra nézve. A próféta ennek a tilalomnak visszavonásával azt jelzi, hogy az ószövetségi törvény rideg rendelkezései immár érvényességüket vesztik.

* 6-7. A babiloni fogság után számos pogány megismerte és elfogadta a mózesi törvényt, és ezeket a zsidók befogadták maguk közé. (Ezeket prozelitáknak hívták.) Az Úr szent hegye a Sión hegye, és imádságának háza az újonnan felépülő jeruzsálemi templom. Házam ugyanis az imádság háza: v. ö. Mát. 21,13; Márk 11,17; Luk. 19,46.

* 8. A vers vége a Vulgáta szerint így hangzik: «Még egybegyűjtöm hozzá az ő egybegyűjtöttjeit». Az Úr a babiloni fogságban szétszórt zsidósághoz gyűjti a megtérő pogányokat is.

* 56,9-57,21.

A zsidó nép méltatlan vezetőinek korholása (56,9-57,13.) és az Úrhoz hű jámborok vigasztalása (57,13-21.).

56. 9-12. A zsidó nép gondatlan és gonosz elüljáróinak korholása.

* 9. A próféta költői képben a mezők és az erdők minden vadállatát hívja: jöjjenek bátran a prédára, mert (10-11.) senki sincs, ki őket ebben megakadályozná. A hasonlat alapja a nyáj, mellyel pásztorai nem törődnek. – Más magyarázók szerint a mezők és az erdők vadjai az ellenséges pogány nemzeteket jelentik, melyek bátran reátörhetnek a védtelen Izraelre.

* 10. Az ő őrei: a választott népnek kötelességeikről megfeledkezett vezetői. A kutyákról szóló hasonlatot a szent szerző a Keleten oly gyakori kóbor kutyákról vette. A vers valamennyi jelzője azt a gondolatot domborítja ki, hogy a nép vezetői nem törődnek kötelességeikkel. Hiúságokat álmodnak, a héber szerint: «heverésznek».

* A 11. v. a héberben világosan kimondja, hogy a néma és szemtelen kutyák a nép pásztorai (elüljárói). A 11. vers az elüljárók önzését és haszonlesését korholja. A maga kapzsiságához, a héber szerint: «a saját hasznához». A legmagasabbtól szó a héberben hiányzik.

* 12. A dőzsölők szava.

* 57. 1-2. Az elüljárók kötelességmulasztása miatt (56,10-12.) tönkremennek és elvesznek a nép legjobbjai. – A Vulgáta szerint a 2. vers a próféta felkiáltása: Jöjjön el minél előbb az Úr segítsége (= a béke, v. ö. 56,1.), hogy a jámborok nyugton és biztonságban élhessenek! A héberben .ez a vers az 1. v. gondolatát folytatja: «... A jámbor emberek elvesznek, – És senki sem fontolja meg, – Hogy a gonoszság miatt vész el az igaz;

* 2. Bemegy a békébe, – Megpihennek nyugvóhelyükön, – kik egyenes útjukon jártak».

* 3-13a. A halvány imádók korholása.

* 3. A próféta a bálványozókat megvetéssel nevezi varázslónő fiainak, házasságtörő férfiú és parázna nő ivadékának. A bálványozás, a bűbájosság és az erkölcstelenség bűnei többnyire együtt jártak.

* 4. A próféta keményen figyelmezteti a gúnyolódó gonoszokat, hogy nincs okuk a kevélységre, mert ők a bűn szülöttei.

* 5. A bálványozók bűnei. A vers szövege homályos. Kik égtek a vágytól az istenek után (héb.), a Vulgáta szerint: «Kik vigasztalást kerestek az istenekben? A lombos fák a bálványoltárok mellett álló berkek vagy cölöpök (héb.: «asera»; L. Móz. II. 34,13. jegyz.). Magas kősziklák helyett a héber szöveg a «sziklák hasadékaidról beszél.

* 6. A völgy sima köveiben, Vulg.: «a völgy részeiben». Mivel a zsidók a völgyekben áldoztak a bálványok tiszteletére emelt köveknél (v. ö. 5. v.) osztályrészük köves, terméketlen terület lesz.

* 7. Magasba nyúló hegyen: a bálványoltárok rendesen magas helyeken álltak. A nyugvóhely említése célzás a bálványozással összekötött erkölcstelenségre, vagy a jövendőt kinyilatkoztató álmokra.

* 8. Émlékképedet = bálványképedet. A próféta fájdalmasan panaszkodik arról, hogy a gonoszok bálványszobrokat tartogatnak házukban. A próféta Izraelt parázna nőhöz hasonlítja, ki saját maga fizeti meg bűntársait. V. ö. Ez. 16. 23. fej. A héber szöveg bizonytalan.

* 9. A király talán Mólok, kinek a zsidók a babiloni fogságot megelőző időkben gyakran mutattak be gyermekáldozatokat. A követek a Mólok tiszteletére áldozatul bemutatott gyermekek, kiket fel-áldozóik messzire küldenek, az alvilágba, mint a szöveg utolsó része mondja. Más magyarázat szerint a király valamely idegen nemzet (Asszíria, Egyiptom vagy Babilónia) királya, akihez Júda népe drága keneteket vivő követeket küld, hogy szövetségüket megnyerje.

* 10. Életet.., nem könyörögtél: mivel jól ment dolgod, nem törődtél az Istennel. Azért nem könyörögtél, a héber szerint: «Azért nem voltál gyenge». A bálványozók nem ismernek semmi fáradságot sem, ha hamis isteneik tiszteletéről van szó.

* 11. Az Úr kérdése a bálványimádókhoz: kitől félnek, hogy őt, az Urat, nem merik Istenüknek vallani? A hazugság az igaz Isten megtagadását jelenti. A vers utolsó tagja azt mondja, hogy a gonoszok visszaéltek az Úr hosszú türelmével. A héberben ez a részlet így hangzik: «Nemde, én hallgattam, mégpedig hosszú idő óta, – Azért nem féltél».

* 12. Igazságosságod: a bálványok tisztelete; keserű gúny.

* 13a. Akiket gyűjtöttél: a számos bálvány. A próféta maró gúnnyal beszél a bálványok tehetetlenségéről, melyeket az első szélroham elsöpör. V. ö. 40,19. 20; 41,6. 7; 44,12-20;. Bölcs. 13,11 skk. stb.

* 13b-19. A megtört és alázatos lelkekre váró üdvösség.

* 13b. A föld Palesztina földe, az Úr széni hegye a Sión hegye. Az Úr a benne bízó jámboroknak megigéri a Szentföld birtokát. V. ö. Zsolt. 36,9. 22. 29. 34. és Mát. 5,4.

* 14. V. ö. 40,3. 4. és a párhuzamos helyeket. És mondom, a héberben általános alany. Készítsetek ösvényt (héb.), a Vulgáta szerint: «térjetek le az ösvényről».

* 15. Szép ellentétes párhuzam: a végtelenül fölséges és szent Isten szeretettel ereszkedik le a megtört szívűekhez és a megalázottakhoz. V. ö. Zsolt. 112,5-8; Kir. I. 2,8; Luk. 1,51. 52. Életet adjak, éltessem, Vulg. szószerint: «életet adjon», «éltessen».

* 16. Az Isten haragja itt a földön nem tart örökké, mert bosszúját az általa teremtett lelkek nem tudnák elviselni. A fordítás a vers második felében a héber szöveget követi; a Vulgáta így szól: «Mert tőlem származik a lélek, – És én alkotom a lehelletet».

* 17. Gonosz kapzsisága miatt gerjedtem én haragra, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «Bűne miatt rövid időre megharagudtam reá». Az Isten verése (büntetése) a babiloni fogság volt. Az Isten arca az ő irgalmát jelenti. A zsidó nép szívének útja bűnös, bálványozó élete volt.

* 18. Az Isten megbocsátó, végtelen irgalma a fogságban sínylődő zsidó népet a halálos csapásból kigyógyítja, és hazájába visszavezeti. Gyászolói a zsidó nép barátai és jóakarói.

* 19. Az ajkuk gyümölcse az Istenhez intézett hálaadó imádság. Az Úr általános békességet, azaz boldogságot hirdet minden jámbor léleknek.

* 20-21. A jámborokra váró békével és boldogsággal ellentétben a próféta a gonoszok nyugtalan lelki állapotát rajzolja, melyet háborgó tengerhez hasonlít.

* 21. V. ö. 48,22.

* 58. Ez a fejezet egységes beszéd, melyben a próféta a zsidók pusztán külsőséges bőjtjeit kárhoztatja, és helyettük az őszinte belső megtérést és a jócselekedetek gyakorlását követeli. Jutalmul az Úr megígéri áldásának teljességét, főleg pedig a romba-döntött Jeruzsálem helyreállítását. Ez a fejezet meglepően hasonlít Zakariás könyvének 7. és 8. fejezetéhez.

* 1-7. A zsidók böjtjei helyett az Úr komoly megtérést követel.

* 1. Az Úr felszólítja a prófétát, hogy hangos szóval adja tudtára népének az ő bűneit.

* 2. Ismerni akarják utaimat: az Úr titkait, kinyilatkoztatásait. A zsidók szóval keresik ugyan az Úr törvényét, de parancsait nem tartják meg. V, ö. Mát. 23. Az igazságos ítélet az isteni igazságszolgáltatás a pogányokkal szemben. Közeledni akarnak az Istenhez: jobb sorsot keresnek az Istennél.

* 3. A saját hasznotokat keresitek (héb.), Vulg. szószerint: «a saját akaratotok találtatik». Így a 13. versben is. És valamennyi adóstokat zaklatjátok, a héber szerint: «és minden munkástokat szorongatjátok». A 3. vers a következővel együtt nagyon találóan jellemzi azt, hogy a zsidókat böjtölésük nem tartja vissza az igazságosság és a felebaráti szeretet legelemibb törvényeinek megsértésétől.

* 4. Hogy ököllel gonoszul verekedjetek, a Hetvenes görög fordítás szerint: «És ököllel ütitek az alázatost» (= a védtelent).

* 5. Abból áll-e az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét (héb.), a Vulgáta szerint: «Hogy az ember (egész) nap sanyargassa lelkét». Hogy mint a káka lehajtja fejét (héb.), a Vulgáta szerint: «Vajjon szinte körbe csavargassa-e fejét?». A próféta a bűnbánatnak néhány túlzó külső jelét említi, melyeket a zsidók a böjt lényegének tartottak.

* 6-7. Az igazi böjthöz és bűnbánathoz hozzátartoznak az irgalmasság cselekedetei. Az iga köteleit (héb.). Vulg. «a nyomasztó köteleket». Törj össze minden igát, a Hetvenes görög fordítás szerint: «Semmisíts meg minden igazságtalan írást» (kötelezvényt), önnön testedet = embertársadat.

* 8-14. Az irgalmasság cselekedeteinek jutalma.

* 8. Világosságod: a választott népre váró dicsőség. Gyógyulásod (szószerinti: a seben keletkező heg): a zsidóság politikai és társadalmi életének helyreállítása. A próféta megszemélyesíti a zsidó nép igazságosságát, és azt mintegy a nép védőszellemévé teszi. Az Úr dicsősége gyűjt egybe téged: a próféta az Úr dicsőségét megszemélyesíti és azt mintegy a választott nép hátvédjének mondja.

* 9. Ha a nép szívből tiszteli az Urat, minden kérése meghallgatásra talál. Az igát (héb.), Vulg. «a bilincset». Az ujjal való mutogatás a gúny mozdulata.

* 10. A vers első részében a fordítás a világosabb Hetvenes görög szöveget követi. A Vulgáta és a héber szöveg szerint: «Ha kiöntöd lelkedet az éhezőnek». A lesújtott lélek a szűkölködő. A világosság és a déli verőfény a legnagyobb boldogság szimbóluma.

* 11. A héber szerint: «És az Úr lesz vezéred mindenkoron, – Jóllaktatja lelkedet a kietlen helyeken, – És erőt ad csontjaidnak» stb. A csont az erő székhelye. A vers utolsó része a jámborokra váró zavartalan boldogságot írja le.

* 12. Fiaid: a héber szöveg alapján. (Vulg. «És felépülnek benned az ősrégi romok».) Az ősrégi romok Jeruzsálem, és Júdának más, régóta romokban heverő városai. Nemzedékek és nemzedékek alapjai: a próféta arra céloz, hogy Jeruzsálem alapjai sok nemzedék számára készülnek. A sövények Jeruzsálemnek és más városoknak falai. A héber szöveg szerint: «És rések befalazójának neveznek majd téged».

* 13. V. ö. 3. v. A szóbeszéd bűnös beszédet jelent, valószínűleg a szombatnapon tilos adás-vevést. Úgy látszik, a próféta ugyanazokat a bűnöket ostorozza, melyek ellen Nehemiásnak is küzdenie kellett (Neh. 13,15-22.).

* 14. Az Úr parancsainak megtartásáért járó nagyszerű jutalom. A föld magaslatai a hatalom és a dicsőség jelképei. (V. ö. Hab. 3,19.) A képes beszédnek az az alapja, hogy Palesztinában az alföldek nyáron kiszáradnak, csak a magaslatokon van termékenység. – Más magyarázat szerint a föld magaslatai a különböző nehézségeket jelentik, amelyeken az Úr keresztülsegíti népét. Jákob örökrésze a Szentföld. A vers első fele általános képben írja le az Úr jutalmát, második része azonban világosan megmondja, hogy a nagy jutalom az ígéret földének újra való birtoklása lesz.

* 59. Egységes beszéd.

* 1-8. Az Úrtól megígért szabadulás csak a nép bűnei miatt késik.

* 1. A zsidók által oly forrón várt jobb jövő nem azért késik, mert talán az Isten hatalma (= keze) rövidült volna meg, vagy Ő nem hallaná meg a hozzá intézett könyörgést;

* 2. hanem azért, mert a nép a saját gonoszságával méltatlanná teszi magát az Úr segítségére. Az első verssorral v. ö. Jer. Sir. 3,8. A ti bűneitek födik el arcát előletek: a próféta a nép bűneit lepelhez hasonlítja, mely eltakarja az Isten fülét, hogy ne hallja meg Júda imáit.

* 3-8. A próféta megkapó színekkel ecseteli a nép bűneit:

* 3. az erőszakoskodást, mely gyilkossággá is fajul, a hazug és álnok beszédeket,

* 4. a csalárdságot és az igazságtalan pereskedést. Az üres dolgok a bűnök. A vers utolsó részével v. ö. Jób 15,35; Zsolt. 7,15.

* 5. A vers utolsó tagja a héber szerint így hangzik: «És a szétnyomott (tojás) viperává hasad».

* 7. V. ö. Péld. 1,16; Róm. 3,15. A próféta tovább folytatja a nép bűneinek felsorolását: az ártatlan vér ontását, a csalárdságot

* 8. és az igazságtalanságot, mely miatt nem jöhet a béke, minden jónak teljessége.

* 9-15b. A jámborok alázatos bűnvallomása. Ebben a bűnbánó imádságban több gondolat megegyezik Báruk (1,15-3,8.), Dániel (9,4-19.) és Nehemiás (9,6-37.) bűnbánó könyörgésével.

* 9-10. A jog és az igazság az Úr segítségét, a világosság és a fényesség a boldogságot, a sötétség a balsorsot jelenti. Délben (= fényes nappal) szó még jobban kidomborítja a fájdalmas ellentétet a szomorú jelen és a zsidó nép reményei között.

* A 11. v. hasonlatai a nép vigasztalan helyzetét festik.

* 13-14. A nép bűneinek ismételt alázatos felsorolása, melyek miatt nem jöhet el az Úr irgalma. A jog, az igazságosság, az igazság és a méltányosság itt a nép (hiányzó) erkölcsi erényeit jelentik. Az igazság összerogy az utcán: a nyilvános életben; a méltányosság nem tud betérni: t. i. a házakba, a magánéletbe. Mindenünnen hiányzik a jámborság és – 15a. mindenütt a gonoszság és az erőszak uralkodik.

* 15c-21. Az Úr megbünteti népe ellenségeit és megdicsőíti Siont.

* 15c-16. Az Úr látja nemzetének általános nyomorúságát, és azt is, hogy senki sem védi meg az Ő elhagyatott népét; ezért irgalmában önként siet nemzete segítségére. Álmélkodott (héb.), a Vulgáta szerint: «tehetetlen lett». Nem akad, ki közbelépne (héb.), Vulg. «ki elébe jönne»): az elhagyott néppel senki sem törődik. A próféta költői képben megszemélyesíti és az Úr segítőivé teszi az Isten hatalmát (= karját) és igazságosságát.

* 17. Izaiás az Urat mint a harcra felfegyverkező és harcba induló hőst írja le. A féltékenység az Urnák féltő szeretetét jelenti népe iránt, és büntető haragját népe ellenségeivel szemben. Ezt a szép költői képet a Bölcseség könyvének szerzője (5,18-24.) a végítéletre jövő Istenre alkalmazta, Szent Pál pedig (Ef. 6,14-17; Tessz, I. 5,8.) a keresztényekre, kiknek mindig készen kell állniok a lelki küzdelemre.

* 18. Az Isten bosszút áll majd népe ellenségein és elnyomóin. A szigetek: v. ö. 41,1; 49,1. Az Úr visszafizetése arra vonatkozik, hogy megbünteti a pogányokat mindazokért az igazságtalanságokért, melyeket választott népe ellen elkövettek.

* 19. Nyugat és napkelet az egész világot jelentő szókép. A próféta az Isten büntető hatalmát (= dicsőségét) mindent elsöprő sebes folyóhoz hasonlítja.

* 20. Az Isten félelmetes hatalma Sión számára a megszabadulást jelenti. Ezt a verset Szent Pál szabadon idézi Róm. 11,26-ban, és a zsidók megtérésére magyarázza.

* 21. A próféta szeme a közeljövőből a messiási korba tekint. Az új szövetségnek, melyet az Úr kötni fog népével, az az: alaptörvénye, hogy a nép tartsa meg híven az Isten parancsait.

* 60—62.

E fejezetekben a próféta a mesfiási ország dicsőségét és boldogságát írja le. Egyes vonások ugyan költői formában a földi Sión helyreállítására vonatkoznak, de a leírás legnagyobb része az Egyház dicsőséges földi és mennyei életében valósult meg, melyet a szent szerző a próféták szokása szerint az ószövetségi üdvösségi rend képeivel és kifejezéseivel állít elénk.

* 60. 1-9. Jeruzsálembe (az Isten Egyházába) lódulnak a pogány nemzetek.

* 1. Jeruzsálem szó a héber szövegben nem olvasható, de a szövegösszefüggésből bizonyos, hogy a próféta a szent városhoz beszél, melyet örvendezésre szólít fel. Jeruzsálem világossága. a reá váró üdvösség a messiási korban, melyet a próféta az Úr dicsőségének is nevez.

* 2. V. ö. 9,1. 2. A sötétség és a homály a bűn sötétsége és a tudatlanság homálya, mely az egész pogány világot elborítja.

* 3. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Népek járnak majd világosságodban, – És királyod a neked támadt fényességben». Népek: a pogány nemzetek, melyek királyaikkal együtt a Messiás országába fognak térni.

* 4. V. ö. 49,18. És hátukon hozzák leányaidat (héb.), Vulg. «És leányaid oldalról kelnek fel».

* 5. Meglátod majd és felderülsz (héb.), a Vulgáta szerint: «Akkor majd meglátod, és özönlesz». Szíved csodálkozik, a héber szerint: «szíved megremeg» (t. i. a meglepetéstől és örömtől). Mivel (héb)., Vulg. «Amikor». A tenger özöne: a tömérdek gazdagság. A világ minden java az Isten országának gyermekeié lesz.

* 6. A tevék áradata a kincseket hozó karavánok, melyek Jeruzsálemet valósággal elborítják, Dromedárok helyett a héber szöveg «fiatal tevék»-ről szól. Mádián, Éfa, Sába,

* 7. Kedár és Nábájót (a nabateusok népe) arábiai vidékek és nemzetek, melyek a messiási korban majd hódolati ajándékokat hoznak az Urnák. A próféta egyes, a zsidókkal kereskedést folytató pogány népeket említ meg névszerint az egész pogány világ helyett. Felségem háza a Jeruzsálemi templom.

* 8. Dúcaikhoz (héb.), Vulg. «ablakaikhoz». A próféta szeme azt látja, hogy az egész világon szétszórt zsidók mint sietnek haza Jeruzsálembe.

* 9. A szigetek: v. ö. 41,1; 49,1. A tenger hajói, a héber szerint: «Tarsis hajói», t. i. a nagy tengeri hajók.

* 10—18. Jeruzsálem újjáépül.

* 10. A próféta költői kifejezéssel azt mondja, hogy Jeruzsálemet maguk a pogányok fogják felépíteni a választott nép számára, és királyok lesznek szolgálatára. Valószínűleg Círus (Krón. II. 36,23; Ezdr. 1,2. 3.) és Dárius (Ezdr. 6,3 skk.) rendeleteire céloz, melyek a zsidóknak megengedték a jeruzsálemi templom felépítését. – Ez a jövendölés teljes mértékben a történelem folyamán teljesedett be, amikor az egykor pogány népek és királyaik az Egyház pártfogói és védelmezői lettek.

* 11. V. ö. Jel. 21,25. A vers utolsó része szellemi értelemben ismét a messiási ország lelki kincseinek nagyságára és a pogány királyok megtérésére vonatkozik.

* A 12. versben foglalt jövendölés a nagy világítélet alkalmával valósul meg egészen, de többé-kevésbbé már a történelem folyamán is beteljesedik: a Messiás országának ellenségeire végső veszedelem vár.

* 13. A Libanon dicsősége az itt felsorolt nemes fák, melyek a jeruzsálemi templom építéséhez az anyagot szolgáltatták. (Egyes fák nevének jelentése bizonytalan.) Az Isten lábának helye a jeruzsálemi templom.

* 14. Sionnak egykori ellenségei meghódolnak a választott nép előtt: a messiási ország hajdani ellenségei is elismerik egykori igazságtalanságukat, – vagy úgy, hogy megtérnek (v. ö. Zak. 12,10; Ján. 19,37.), vagy úgy, hogy megbűnhödnek.

* 16. Az Úr népére váró boldogság és jólét. Jákob az egész választott népet jelenti, mint annak ősatyja.

* 17. A próféta ismételten (v. ö. 13. v.) azt említi, hogy az Úr szentélye a legnemesebb anyagokból fog felépülni. Kormányzóddá, Vulg. szószerint «látogatásoddá». A vers utolsó tagja azt jelenti, hogy az új Jeruzsálemet (a Messiás országát) béke és igazságosság fogja kormányozni.

* A 18. vers nagyszerű jövendölése a mennyei Jeruzsálem boldog életében valósul meg teljesen.

* 18c-d. a héberben így hangzik: «És szabadításnak hívod falaidat, – És dicsőségnek kapuidat».

* 19-22. Maga az Úr lesz Jeruzsálem örök fényessége. Ez a jövendölés egészen a mennyei boldogságra vonatkozik.

* 19–20. V. ö. Jel. 21,23; 22,5.

* 21. V. ö. Zsolt. 36,9. 11. 18. 22. 29. 34; Mát. 5,4. A föld itt az igazi ígéret földét, az égi hazát jelenti. Ültetésem hajtásai: az Isten választottal.

* 61. 1-3. Azúrnépére váró üdvösség. — Az 1-3. versben a próféta önmagáról és a saját prófétai hivatásáról beszél, de az 1-2. verset Jézus Krisztus önmagára alkalmazta első názáreti tanításában (Luk. 4,16-21.). Az Úr lelke van rajtam, v. ö. 11,2. A szelídek az elnyomottak, mint a héber szöveg világosan mondja; az örömhír a fogságból való megszabadulás híre. A foglyok és a bezártak a Babilóniában szenvedő zsidók; de ez a fogság előképe a bűn rabságának, melyben az egész emberiség szenvedett az Üdvözítő kereszthalála előtt. Az Úr megengesztelődésének esztendeje a fogságból való elbocsátás éve. Istenünk bosszújának napját: a zsidók megszabadítása Babiloniéból összeesett ellenségeik végromlásával. A gyászolók Sión bukását siratták, mint a — 3. vers világosan mondja. A gyász és a bánat jeleit a tökéletes boldogság és dicsőség váltja fel. A dicsőség palástját, a héber szerint: «dicsőséget». A szomorúság lelke a kétségbeesés. Az igazság hőseinek, a héber szerint: «az igazságosság tölgyeinek». A vers utolsó tagjával v. ö. 60,21.

* 4-7, Sión dicsőséges helyreállítása. – A jövendölés távolabbi értelemben az Isten újszövetségi Egyházára vonatkozik.

* 4. Az ősi pusztaságok és a régi romok Jeruzsálem romjai és Júda többi rombadöntött városai.

* 5-6. A próféta a messiási ország diadalmas jövőjét mint a választott nép világuralmát írja le. A 6. vershez v. ö. Pét. I. 2,9.

* 7. Nehéz szövegezésű vers, melynek eredeti szövegalakja talán így hangzott: «Azért, hogy szégyenük kétszeres volt, – És gyalázatban meg leköpésben volt részük, – Országukban kétszeres osztályrészük leszen, – örökös vidámságban lesznek.» Szégyenük, a Vulgáta és a mai héber szöveg szerint: «szégyenetek». Ez a vers valószínűleg azt jelenti, hogy a zsidó nép mélységes gyalázata és szégyene (a babiloni fogság) a legteljesebb örömre és boldogságra (a messiási üdvösségre) fog változni.

* 8-9. Az Úr örök szövetségre lép népével.

* 8. Az égő áldozatban, a Hetvenes görög és a szír fordítás szerint: «gonoszságban».

* 9. A messiási ország egyetemessége.

* 10-11. Jeruzsálem az Úrnak szeretett jegyese.

* 10. A beszélő személy a megdicsőült Jeruzsálem.

* 11. Az Isten az egész világon és minden nemzet szemeláttára meg fogja dicsőíteni Egyházát.

* 62. 1-5. Sión megdicsőülése. A beszélő személy a próféta, ki

* 1. nem szűnik meg könyörögni az Úrhoz, míg el nem jő Sión igazsága és szabadulása (a héber szöveg szerint), a Messiás országa, A Vulgáta a Messiás személyének eljöveteléről beszél.

* 2. Igazadat, dicsődet, a héber szerint: «igazságodat», «dicsőségedet». A pogány világ bámulattal szemléli majd Sión dicsőségét. Az új név az Isten országa történetének új, dicsőséges korszakát jelenti. L. a 4. verset.

* 3. A dicsőség koronája és a királyi fejdísz a legnagyobb dicsőség.

* 4. Jeruzsálemnek és Zsidóországnak névváltoztatása sorsának jobbra fordulását jelképezi. V. ö. Óz. 1,10; 2,23. 24. Népes, a héber szerint: «férjezett»; és országod benépesül, a héber szerint: «és országodnak férje leszen». A szent szerző a feldúlt és lakosaitól megfosztott Zsidóországot gyermekeitől elszakított özvegyasszonyhoz hasonlítja, az Úr kegyeibe visszafogadott hazát pedig sokgyermekes családanyához.

* 5. A héber szöveget egyesek így magyarázzák: «Amint az ifjú feleségül veszi a leányt, – Úgy fog téged feleségül venni felépítőd (?)», – t. i. az Úr. V. ö. Zsolt. 146,2.

* 6-9. Sión jövendő boldogsága és biztonsága.

* 6. Az őrök Jeruzsálem prófétái vagy általában a jámborok. Sohase hallgassanak: állandóan figyelmeztessék az urat Sionnak tett nagyszerű ígéreteire. Ti, az Úr figyelmeztetői: az említett próféták vagy jámborok.

* 7. Ne hagyjatok neki nyugtot: figyelmeztessétek az urat szünet nélkül irgalmas ígéreteire. A vers utolsó részében Jeruzsálem közelebbi sorsa összeolvad az Egyház dicsőséges életével.

* 8. Az Úr jobbja és hatalmas karja az ő isteni hatalma. Az Úr a választott nép javait nem adja többé ellenségei kezére; ugyanezt a gondolatot folytatja a

* 9. vers. Szent udvaraimban: célzás a Móz. V. 12,17. 18-ban említett békelakomákra.

* 10-12. A választolt nép egybegyűjtése; Sión dicsősége.

* A 10. v. a pogány nemzetek közt élő zsidóság összegyűjtésére vonatkozik. Ezeket jelentik a népek is. V. ö. 40,3. 4.

* 11. Határáig (héb.), Vulg. «határain». Szabadítód, a héber szerint: «szabadulásod», – elsősorban a babiloni fogságból való megszabadulás, majd a messiási üdvösség. Az Úr jutalma és szerzeménye (héb. Vulg. «műve») a fogságból megszabadított választott nép.

* 63. 1-6. Jövendölés Edom és a nemzetek ellen. A próféta az 59,20. után megszakított jövendölést folytatja: az Úr mint diadalmas hadvezér jő, miután Edomot legyőzte.

* 1. Edom, Izraelnek ősi ellensége, az összes istenellenes hatalmaknak előképe; Boszra Edomnak egyik városa (ma Buszéira). Ez a vers valószínűleg a 34,5-ben említett isteni büntetésre céloz. Az Isten ellenségeinek megbüntetése a választott nép gyermekeinek szabadulást és üdvösséget hoz.

* 2. A próféta kérdése. A szőllősajtó, melyben minden szőllőszem teljesen összetörik, az isteni haragnak találó jelképe. V. ö. Jel. 14,18-20.

* 3. Az Úr egymagában, minden emberi segítség nélkül hajtotta végre az isteni ítéletet. A vers utolsó része csak az előadás élénkítésére szolgáló leírás.

* 4. A bosszúállás napja volt szívemben: magamban elhatároztam az igazságos büntetést, – úgymond az Úr. – Megváltásom esztendeje eljött: a megátalkodott ellenséget sújtó isteni büntetés a választottakra nézve a várva-várt megszabadulás ideje.

* 5. V. ö. 3. v. és 59,16. Megszabadított: megsegített. A magam karja: egyedül az én hatalmam; a próféta költői módon megszemélyesíti az Isten tulajdonságait.

* 6. Megrészegítettem őket haragomban: elvettem minden támaszukat és erejüket. És levüket (= vérüket) a földre csurgattam (héb.), a Vulgáta szerint: «És erejüket levontam a földre».

* 63,7-64,12.

Az egész zsidó nép nevében beszélő prófétának gyönyörű bűnbánó imádsága.

63.7-10. Az Úr irgalma és a választott nép hálátlansága.

* 7. Őket: Izrael házát.

* 8. Az Úr mindenkor a legnagyobb szeretettel karolta fel népét.

* 9. Nem követ vagy angyal: a Hetvenes görög fordítás szerinti Az Ő színe: maga az Isten. – A héber szöveg homályos. A Vulgáta szövege is homályos: «Minden szorongatásukban nem szenvedett szorongatást, – Színének angyala megszabadította őket». A Hetvenes fordítás szövege szép ellentétes párhuzamot ad: nem ember, sőt nem is angyal, hanem az Úr maga mentette meg népét. Az Isten színének angyala: L. Móz. II. 33,14. 15.

* 10. Az Isten-jóságával kirívó ellentétben áll a zsidó nép állandó törvényszegése, mely végre is az Úr szigorú, de igazságos büntetését hívta ki. Szent lelkét (héb.), a Vulgáta szerint: «Szentjének lelkét». Így a 11. versben is.

* 11-14. Az Egyiptomból való kivonulás csodái.

* 11. A hajdankor napjai a zsidó nép őskora, az Egyiptomból való kivonulás és a pusztai vándorlás kora. Az Isten népének pásztorai Mózes és Áron. Beléje = népébe; a héber szerint: Mózesbe. A héberben ez a vers így hangzik: «... Hol van, ki elővezette őket a tengerből, – Nyájának pásztorait?» Az Úr nyájának pásztorai Mózes és Áron, kiket az Úr mintegy elővezetett a Vörös-tenger mélységeiből. Más magyarázat «a tengerből» kifejezés helyett szövegigazítással ezt olvassa: «a vízből», t. i. a Nílus vizéből, – és a 11. verset csak Mózesre vonatkoztatja.

* 12. Az Isten karja (= hatalma) Mózes jobbján járt. A Vulgáta szerint: «Ki Mózes jobbján vezette fölséges karját stb.»

* 13-14. A nélkül, hogy megbotlottak volna (héb.), Vulg. «mely meg nem botlik». Az Úr teljes biztonságban vezette a zsidó népet a Vörös-tenger mélységeiben. Az Úr lelke itt az állatnak istenadta életösztönét jelenti.

* 15-19. Könyörgés az Úrhoz irgalomért.

* 15. Az Isten dicsőséges lakóhelye az ég. Az Úr buzgósága a választott nép vezetésében megnyilvánuló féltő szeretet, mely a babiloni fogság idejében látszólag eltűnt.

* 16. A próféta megható módon arra hivatkozik, hogy az Isten a választott népnek atyja. Izrael – Jákob pátriárka (Móz. I. 32,28.). Senki sem tud rajtunk segíteni, még a választott nép nagy ősatyái sem, egyedül csak te, Urunk és Istenünk!

* 17. A próféta az ószövetségi kifejezésmód szerint az Istennek tulajdonítja azt, amit az Úr csak megenged, vagy az ember szabadakarata miatt meg nem akadályoz. V. ö. Móz. II. 7,3. stb. Az Isten szolgái és örökrészének törzsei a választott nép nagy pátriárkái, Ábrahám, Izsák, Jákob, és Jákob fiai.

* 18. Prófétai távlatból való leírása az 586. esztendő gyászos eseményeinek: Jeruzsálem és a templom elpusztulásának és a zsidó nép fogságba hurcolásának. Mini a semmit: könnyűszerrel és minden megbecsülés nélkül.

* 19. A Hetvenes görög fordítás alapján kiigazított héber szöveg szerint: «Olyanok lettünk, mintha már régóta nem volnál királyunk, – Mintha nem is hivatnánk szent nevedről»; – olyanok vagyunk, mintha már hosszú idő óta nem is volnánk az Úr választott népe. Célzás a hosszú babiloni fogságra, és az azt követő sivár időszakra.

* 64. 1-5c. Újítsa meg az Úr a régi múlt csodáit!

* 1. Szép átmenet a következő könyörgéshez. Megolvadnának, héb. «megrendülnének». (Így a 3. versben is.) A szent szerző azt kéri, hogy az Úr az egész természetet megrázó isteni jelenésben jöjjön választottainak segítségére. (V. ö. Zsolt. 17,8-16; Hab. 3. fej.)

* 2. A vers első tagja a héberben így hangzik: «Amint a tűz meggyújtja a rozsét, – A tűz felforralja a vizet» stb. Az isteni jelenés további költői leírása. Az első mondat alanya a Vulgáta szerint: az ellenséges nemzetek.

* 3-4. A héber szerint: «Amikor (oly) csodákat műveltél, amilyeneket nem vártunk, – Leszálltai, megrendültek színed előtt a hegyek; – És (amilyenekről) kezdet óta nem hallottak, – Sem fülükbe nem jutott, – Sem szem nem látta, – Hogy rajtad kívül Isten cselekedett volna – Annak javára, ki benne bízik». A mondatok sorrendje valószínűleg meg van zavarva; de mind a Vulgáta, mind a héber szöveg azt a gondolatot domborítja ki, Hogy az Úrtól nyújtandó segítség minden várakozást felülmúl. A próféta talán a Sinai-hegynél történt csodák megismétlődését óhajtja. – A 4. verset Szent Pál (Kor. I. 2,9.) szabad idézésben az evangéliumi tanítás nagyszerűségére vonatkoztatja.

* 5a-c. Az Isten leereszkedő jósága a jámborokhoz. Az örvendező az, aki az Úr parancsainak vidám lelkülettel engedelmeskedik.

* 5d-8. Alázatos bűnvallomás.

* A 6. vers első része a legmélyebb megalázkodás szava ; második része a babiloni fogságot festi a lehulló és a vihartól elragadott falevél költői képével.

* 7. A választott nép hűtlensége Istenéhez a fogság előtt. Az Isten arca az ő kegyes tekintete. A vers utolsó tagja a zsidó nemzet szomorú sorsát festi a babiloni fogságban.

* 8. A zsidó nép bűnös volta mellett is szerető atyjának vallhatta az Urat. A 8. vers megismétli a 63,16. gondolatát. Az agyag hasonlatára nézve v. ö. Jer. 18,2-6. Amint a fazekas szabadon rendelkezik az agyaggal, úgy az Isten is teljesen szabadon rendelkezik népével, melynek ő az alkotója. A vers utolsó gondolatával v. ö. Zsolt. 99,3.

* 9-12. Sión alázatos könyörgő imája.

* 9. A próféta bevallja, hogy a zsidó nép megérdemelte az Isten kemény büntetését; de egyszersmind kéri az Urat: emlékezzék meg arról, hogy a zsidóság mégis az ő választott nemzete. V. ö. Zsolt. 94,7: 99,3.

* 10-11. A Jeruzsálemet és templomát 586-ban ért gyászos pusztulás rövid, de szívhez szóló leírása.

* 12. Fájdalmas és bizalommal teljes felkiáltás: ily szörnyű pusztulást nézhet-e az Úr továbbra is megindulás nélkül?

* 65. Az Úr válasza az előbbi fejezet imádságára: a szabadulás a zsidók bűnei miatt késik, és csak a jámboroknak lesz részük az üdvösségben, míg a gonoszokra elvettetés vár.

* 1-7. A zsidók megátalkodottsága és áldozataik tisztátalansága.

* Az 1. versben a beszélő személy az Úr, az Istent nem keresők pedig a szövegösszefüggés szerint az Úrhoz hűtlen zsidók. A vers értelme: az Isten valósággal folyton-folyvást kellette magát a vele nem törődő, hűtlen zsidó néppel. A vers első részét Szent Pál (Róm. 10,20.) találóan alkalmazza az Istenhez tért pogányokra.

* 2. A kéz kinyújtása az Isten megbocsátani akaró szeretetének gyönyörű költői képe.

* 3-5. A zsidók közt dívó pogány eredetű babonás szokások részletezése, melyeket a mózesi törvény szigorúan tiltott.

* 3. A kertek valószínűleg Báál, Astarte (Istar), Tammúz (Adonis) pogány istenek tiszteletére ültetett ligetek. A téglák talán a háztetőkön (Kir. IV. 23,12.) vagy Jeruzsálem utcáin (Jer. 44, 17.) álló bálványoltárok.

* 4. A sírokban tanyázók talán a halottidézők. Bálványok szentélyeiben alszik: egyes pogány szentélyeknek külön kamaráik voltak, hogy az isteni kinyilatkoztatást várók az éjjelt ott töltsék és az istenségtől álmukban kinyilatkoztatást nyerjenek. A sertéshúst a mózesi törvény szigorúan tiltotta (Móz. III. 11,7.), mert az újabban felszínre került kánaáni emlékek tanúsága szerint a sertésáldozatnak nagy szerepe volt a kánaáni pogány népek vallási életében. A tisztátalan leves a pogány áldozati hús leve.

* 5. Mert tisztátalan vagy, a Hetvenes görög és a szír fordítás szerint: «mert tiszta vagyok». Az eredeti értelmet valószínűleg Teodotion és Szimmachus görög fordítása őrizte meg: «mert megszentelnélek». – E szerint a beszélő személy figyelmezteti a hozzá közeledőt: maradjon tőle távol, mert különben bizonyos szertartásos tisztaságot közölne vele, mely az illetőt az emberekkel való társas érintkezésből kizárná. Az 5. vers első része a babonás szertartás vezetőjének vagy a szertartásba, beavatottaknak szava olyanokhoz, kik nincsenek beavatva a titkos szertartásba. Ha a beavatott ember profán (be nem avatott) embert érintett, ezzel valamilyen «szentséget» közölt vele, mely bizonyos tisztulási szertartásokat követelt meg. – Füstté lesznek ők haragomban: haragom tüze elégeti őket. A héber szerint: «Ezek füst az orromban», – vagyis állandóan ingerelnek engem. A vers utolsó része (a Vulgáta szerint) azt mondja, hogy a babonás szertartásokon résztvevők az Isten állandó haragját vonják magukra, és reájuk az örök tűz vár.

* 6. Írva vagyon előttem: az Isten örök szándékai szerint el van határozva.

* 7. V. ö. Móz. II. 20,5; V. 5,9. Célzás a zsidó királyok korának áldozataira a magaslati oltárokon. Az ily áldozatok az Isten meggyalázásai voltak. A vers első tagjában fordításunk a Hetvenes görög és a szír szöveget, valamint a régi latin fordítást követi. A Vulgáta és a héber szöveg szerint: «Gonoszságaitokat és atyáitok gonoszságát» stb.

* 8-10. A jámborok boldogsága.

* 8. A héber szerint: «Mint amikor must van a szőllőben, – És így szólnak: Ne engedd elromolni, – Mert áldás van benne» stb. A szőllőszemben levő áldás (Vulg.) a benne levő nedű, amelyből bor lesz. – A bűnös zsidóságot az Isten a babiloni fogsággal büntette meg; de a gonoszokon kívül voltak még kis számban (egy szőllőszem a gerezden) jámborok, kik miatt az Úr nem irtotta ki teljesen Izrael népét. – A Hetvenes görög fordítás az 1-7. v. gonoszaiban a pogányokat látta, az itt említett szőllőszemben pedig Izrael egész népét.

* 9-10. Izrael fiai ismét birtokukba veszik a Szentföldet. A Mezőség, a héber szerint: «Sáron» síksága a Földközi-tenger partvidékén. Ákor völgye Jerichó közelében feküdt.

* 11-16. A gonoszok elvettetése. – A jövendölés részben beteljesedett a babiloni fogságban, teljes mértékben pedig akkor, amikor az Üdvözítő keresztrefeszítésével Izrael megszűnt az Úr választott népe lenni.

* 11. Az Úr szent hegye a Sión hegye, az ószövetségi üdvösségi rend középpontja. A Szerencsének, a héber szerint: «Gádnak», a szerencse istenének. És italáldozatot mutattok be rajta, a héber szerint: «És Meninek fűszeres bort áldoztok». Meni talán az arab Mánáthoz hasonló istenség.

* 12. V. ö. 66,4.

* 13-14. A bűneiben megátalkodott zsidóság végső veszedelme. A próféta megkapó ellentétekben rajzolja az Úr új választott népének boldogságát és a zsidóság elvetett részének nyomorúságát.

* 15. A gonoszok neve a késő nemzedékek szájában átok-(szószerint: «eskű»-) formává lesz. A más név azt mutatja, hogy az Isten választottainak sorsa minden tekintetben jóra fordul.

* 16. A hajdani nyomorúság a zsidó nép történetének viszontagságos múltja.

* 17-25. Új ég és új föld. A boldog messiási kor. A próféta a Messiás korát költői módon mint igen boldog földi ország életét írja le. (V. ö. Jel. 20,1-6.)

* 17. V. ö. 66,22; Pét. II. 3,13; Jel. 21,1. Az új egek és új föld az új üdvösségi rendet jelentik; a régiek az elmúlt szenvedések. Nem jutnak senkinek eszébe, szószerint: «az ember szívébe nem szállnak».

* 18. Jeruzsálemet a próféta mint a messiási ország középpontját említi.

* 20. A messiási boldog időben a jámborok hosszú életűek lesznek. V. ö. Bölcs. 4,7-16. tanítását, mely szerint az igazi magas kor a jámbor élet. Az ószövetség régibb felfogása a korai halált az Isten súlyos büntetésének tartotta, mellyel csak a gonoszokat sújtja.

* 21-22. A boldog Sión gyermekei maguk élvezik fáradozásuk gyümölcsét. A fák életkorához lesz hasonló népem életkora: a próféta a magas korú fákra gondol. A 22. vers utolsó tagja azt mondja, hogy mindenki annyi ideig fog élni, hogy bőven lesz ideje élvezni munkájának gyümölcsét.

* 23. Rettegés között, a héber szerint: «hirtelen halálra». A vers utolsó része ismét a jámboroknak és utódaiknak hosszú életkorára vonatkozik.

* 24. Az Isten rögtön meghallgatja majd a jámboroknak hozzája intézett imádságait.

* 25. Az örök béke korszaka. V. ö. 11,6-9.

* 66. E fejezetnek számos gondolata megegyezik az előbbi fejezet eszméivel. Mint az előbbi fejezetben, úgy itt is összeolvad a próféta tekintete előtt a közelebbi és a távolabbi jövő.

* 1-4. A pusztán külső istentisztelet nem tetszik az Úrnak.

* 1. Egyes magyarázók az itt említett házban a szamaritánusok templomát látják a Garizim hegyén (v. ö. Neh. 13,28.), mely a zsidók szemében állandó botránykő volt, míg Kr. e. 129-ben Joannes Hyrcanus zsidó király (134–103.) le nem romboltatta. Valószínűbb azonban, hogy a próféta a Zorobábel idejében, 521-516 közt épült jeruzsálemi templomot tartja szeme előtt, mely – mint a földnek semmiféle alkotása – nem lehet méltó az Isten felségéhez. Valószínű, hogy ez a vers 64,10. fájdalmas panaszához kapcsolódik. Micsoda, a héber szerint: «hol van?»

* 2. Mindegyiket: az 1. versben említett eget és földet. És úgy jött létre mindegyik: a Hetvenes görög és a szír fordítás szerint: «És az enyém mindez». A vers második része az első résszel ellentétben reámutat arra, hogy a végtelen Isten az egyszerű, bűnbánó és jámbor lélekre mily szeretettel tekint le. V. ö. Kir. I. 2,8; Luk. 1,52. 53.

* 3. A pusztán külső istentisztelet korholása. Mintha ebnek szegné nyakát (héb.), a Vulgáta szerint: «Mintha ebnek agyát vájná ki». Aki tömjént áldoz (héb.), Vulg. «Aki tömjénről emlékezik meg». A héber szöveg az ázkára-áldozat bemutatásáról beszél; L. Móz. III. 2,2. 9. 16, stb. Egyes magyarázók szerint a próféta itt is olyan babonás szertartásokért feddi a zsidókat, mint 65,3-7-ben. A felsorolás minden tagjában az első cselekedetet a mózesi törvény előírta, a másodikat pedig szigorúan tiltotta. Más magyarázók szerint a próféta azt mondja, hogy aki bikát áldoz, máskor attól sem riad vissza, hogy embert öljön.

* 4. Az isteni büntetés nem marad el. A 4. vers második része ismételten hangoztatja a zsidó nép nyakasságát és megátalkodottságát, mellyel az Isten szigorú büntetését hívja ki maga ellen.

* 5-9. Az Úr ítéletének napja a gonoszokra büntetést, a jámborokra pedig üdvősséget hoz.

* 5. Kik remegtek szavától: a jámborok. Testvéreitek, akik gyűlölnek ... titeket: a gonoszok.

* 6. A nép lármája, a héber szerint: «Zajongás szava».

* 7. Az Úr ítélete hirtelenül eljő, s a választott nép újra megszületik. Egyes magyarázók a 7. verset kérdésnek veszik: Mielőtt az asszony erezné a vajúdás fájdalmait, vájjon szül-e? E magyarázat szerint a próféta türelemre inti a népet.

* 8. Egyszerre, a héber szerint: «egy pillanat alatt». Vajúdott, azaz: alig vajúdott. A messiási ország népe egyszerre nagyszámúvá lesz.

* 9. A héber szerint: «Vajjon én megnyitom-e a mehet és nem hozom-e meg a szülést? – Úgymond az Úr. – Vájjon én, ki szülést adok, bezárom-e (a mehet)? – Úgymond a te Istened». A héber szöveg szerint a 9. vers értelme: az Isten akkor, amikor a szabadulás előjelei már mutatkoznak, bizonnyal nem másítja meg tervét, hanem meg is adja a várt üdvösséget.

* 10-16. A Jeruzsálemre váró boldogság; az istentelenekre váró büntetés. – A próféta a földi Jeruzsálemre váró jobb sorsból indul ki, de tekintetét azonnal a Messiás országára veti.

* 10. Örvendezzetek: a próféta felszólítása az egész világnak szól. Kik siránkoztatok rajta: kik Jeruzsálem szenvedésein szánakoztatok.

* 11. A próféta Jeruzsálemet mint gyermekeit (az egyes híveket) emlőjével tápláló édesanyát írja le.

* 12. A béke minden jónak foglalata. Jeruzsálemé (a messiási országé) lesz a pogány nemzetek minden dicsősége. A jövendölés fokozatosan teljesedett az Egyház egész története folyamán, amikor a pogány népek az Egyházba tértek és tudományukat, művészetüket, kincseiket az Egyház szolgálatába állították. A 12. vers utolsó része megható módon ábrázolja az Istennek végtelenül gyöngéd szeretetét gyermekei, a választottak iránt.

* 13. A próféta az Isten szeretetét gyermekei iránt a leggyöngédebb anya szeretetéhez hasonlítja.

* 14. Csontjaitok mint a fű sarjadoznak: az öröm új életerővel tölti majd el a jámborokat. A 14. vers vége az istentelenekre váró büntetés leírását kezdi meg, melyet a

* 15-17. v. folytat.

* 15. Az Úr eljő a világítéletre. V. ö. Mal. 3,2. 3; 4,1. A próféta szemében Jeruzsálem gonoszainak megbüntetése összefolyik a világítélettel, melyet a 15. és

* 16. vers költői kifejezésekkel ír le. A tűz által... mond ítéletet szavakat a Hetvenes görög fordítás kiegészíti: «az egész föld felett». Minden test: minden ember.

* 17-21. A pogányok megtérése az Isten országába; az új papi rend.

* 17. A próféta ismételten kimondja a 65,3-5. 11-12-ben leírt babonás és bálványozó szertartások híveire váró büntetési. Benn az ajtó mögött (= titokban) szavak helyett a mai héber szöveg ezt mondja: «az egyik mögött a középen». Ez a kifejezés talán a babonás szertartás vezetőjére vonatkozik. Az egér általánosságban veendő a mózesi törvényben tiltott tisztátalan állatok helyett.

* 18. A messiási ország egyetemes jellege.

* 19. A hitnek hirdetői elviszik az Úr tanítását a legtávolabbi nemzetekhez is. Társisba (héb.), Vulg. «a tengerre». Az íjjászokhoz a Hetvenes, görög fordítás, továbbá Ezekiel 38,2; 39,1. (héb.) szerint talán: «Mesekhez és Róshoz» (a Káspi-tó környékén lakó népekhez). Itáliába, a héber szerint: «Tubálhoz» (az okiratokból ismeretes Tábál népéhez, Kisázsiában). A szent szerző egyes, az ókorban ismeretes, pogány, nemzeteket név szerint felsorol az egész pogány világ helyett.

* 20. Szekereken, a héber szerint: «dromedárokon». Az Úr szent hegye Jeruzsálemben a Sión hegye, mint a messiási ország középpontja. A pogányok megtérését a próféta az Isten előtt kedves áldozathoz hasonlítja.

* 21. Az Úr a megtért pogányok közül papokat és levitákat választ. Mivel az ószövetségi törvény kizárólag Lévi törzséhez kötötte a papi méltóságot, ez a vers világosan tanítja az ószövetségi papságnak és ezzel együtt az egész ószövetségi üdvösségi rendnek átalakulását egy tökéletesebb, újszövetségi üdvösségi renddé. V. ö. Szent Pál tanítását Zsid. 7. fejezetében, főleg ennek 11. 12. versében.

* 22-24. Új ég és új föld.

* 22. V. ö. 65,17; Jel. 21,1. A próféta látnoki tekintete előtt a messiási ország földi élete összefolyik a választottak örök boldogságával.

* 23. A próféta a jeruzsálemi templom istentiszteletének képeivel az Isten örök imádását írja le. Hónapról-hónapra, a héber szerint: «újholdról-újholdra». A zsidó hónap az újhold napjával kezdődött, amelyre a mózesi törvény a szokottnál több áldozatot írt elő (Móz. IV. 28,11-15.).

* 24. Undorító, Vulg. szószerint: «jóllakásig». A gonoszok büntetését a próféta úgy írja le, hogy az őket sújtó ítélet után holttestük temetetlenül hever majd a szent város közelében, mint a tűznek és a férgeknek martaléka.