Jakab levél kommentárjai

* 1,1. Üdvözlés.

* 1. A zsidó nép tizenkét nemzetségéből megtért keresztényeknek szánja levelét az apostol, kik a pogányok közt elszórtan élnek.

* 2-11. Béketűrés a megpróbáltatásban.

* 2. A kísértések alatt főleg a hitért való üldöztetést kell érteni, melyet Krisztus előre megmondott. (Luk. 21,12.)

* 3. A megpróbáltatás béketűrésre ad alkalmat. (Róm. 5,3.)

* 4. Viszi a görög szerint: vigye. Értelme ez: Béketűréstek nyilatkozzék meg minden cselekedetben és tegye egész élteteket tökéletessé; ezáltal lesztek azokká, akikké lennetek kell.

* 5. Akiben nincs meg ez a bölcs belátás, hogy a megpróbáltatás üdvére szolgál, az kérje azt Istentől bízó imában.

* 6. Az imának abból a hitből kell fakadnia, hogy Isten tud és akar is rajtunk segíteni.

* 8. A kételkedő embernek mintegy két lelke van: egyikkel Istent szolgálja, a másikkal a világot.

* 9-11. Az ellentétes életviszonyok, minők a szegénység és a gazdagság, ne zavarják meg lelki békénket. A szegénységben alázatos testvér örüljön ama felmagasztaltatásának, hogy ő Istennek gyermeke s a mennyország örököse; viszont a gazdag ne gazdagságában lelje legfőbb örömét, mely olyan minta fű virága: ma van, holnap nincs többé, hanem önkéntes megalázkodásában, melyet a világ javairól való lemondásban gyakorol. Aki jó és rossz sorsban mindvégig hű marad Istenhez, elnyeri az örök boldogságot. (Jób. 5,17.)

* 12-18. A kísértésekről.

* 13-16. Aki a megpróbáltatásban elesett, ne mondja, hogy bukását maga az Isten okozta a kísértés által. Mert Isten, mint a végtelen jóságos szentség nem lehet sem bajnak, sem bűnnek okozója. Ha megpróbáltatást bocsát reánk, ha kísértést enged meg, nem azért teszi, hogy bűnre vigyen minket. A kísértés magában még nem bűn. Azzá csak az ember teszi, ha az eredeti bűnből származó kívánságnak engedve szabadon beleegyezik.

* 18. Akik elfogadják a Krisztus hirdette igazság igéit, újjászületnek, mert e hit által Isten gyermekeivé lesznek s mint ilyenek az egész emberiségnek javát teszik.

* 19-27. A hitnek szeretetből kell táplálkoznia és tettekben nyilvánulnia.

* 19. Gyors a hallásra: hallgassa szívesen Isten igéjét; késedelmes a szólásra: ne akarjon mindenki hirdetője lenni, amint ezt alább (3,1-12.) bővebben kifejti.

* 21. Szakítva eddigi életmódotokkal, kezdjetek Isten gyermekeihez méltó életet élni.

* 22-25. Nem elég az üdvösségre Isten igéjét hallgatni. Krisztus tanát valóra is kell váltani a mindennapi életben. Aki csak meghallgatja, de nem cselekszik szerinte, olyan, mint a tükörbe néző ember: egy pillanatig látja magát, aztán eltűnik a kép. így a tanítás is hamar feledésbe megy, ha nem ölt testet a cselekvésben. (Máté 7,21; Róm. 2,13.)

* 26-27. Az igaz istentisztelet jó beszédekben és jó cselekedetekben nyilatkozik meg. Aki tehát jól akarja Istent tisztelni, fékezze meg nyelvét és gyakoroljon irgalmassági cselekedeteket.

* 2,1-13. A személyválogatás ellenkezik a szeretet királyi parancsával.

* 1. A krisztusi hit nem egyeztethető össze személyválogatással, mért a felebaráti szeretet parancsával minden ember szeretetét köti a szívünkre.

* 2-4. A zsinagógákban az előkelők kényelmes üléseken foglaltak helyet, míg a szegények álltak vagy az ülők lábhoz telepedtek. Ezt a szokást megtérésük után is megtartották. Azért emeli fel ellene szavát az apostol.

* 5-9. A gazdagokat előnyben részesítő személyválogatás ellenkezik Isten akaratával, ki ép a szegényeket választotta ki országának polgáraivá; de ellenkezik a józan gondolkodással is, mert az elnyomások és üldözések rendesen a gazdagoktól származnak. A gazdagot is kell szeretni, de nem azért, mert gazdag, hanem azért, mórt ő is felebarátod. Ez a királyi törvény értelme.

* 10-11. Az összes parancsok Istentől származnak s azért bármelyik ellen vét az ember, mintegy valamennyi ellen vét, mert Isten ellen vetkezik. Ezzel nem azt mondja az apostol, hogy aki egy parancs ellen vét, époly bűnös, mint aki több ellen vét, sem azt, hogy az összes bűnök egyenlők egymás között; hanem azt, hogy egyetlen súlyos bűn is – minő a paráznaság vagy emberölés – kizár az örök boldogságból. (Máté 5,19.)

* 12-13. Az apostol összefoglalva eddigi tanítását, újra (v. ö. 1,26. 27.) hangsúlyozza, hogy a keresztényeknek jó beszéddel és jó cselekedetekkel kell az Istent tisztelniök.

* 14-26. A hit önmagában, cselekedet nélkül nem üdvözít. – A puszta hit nem elég az üdvösségre. A hitnek jó cselekedetekkel kell egyesülnie, hogy üdvözítsen. Szt. Jakab e tanítása nincs ellentétben Szt. Páléval, aki azt írja a rómaiaknak (3,28.): Mi azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg a törvény szerinti cselekedetek nélkül. Mert Szt. Pál e szavaival csupán a mózesi törvény által előírt cselekedeteket mondja szükségteleneknek. A galatákhoz írt levelében különben világosan mondja (5,6.), hogy csak az a hit, mely a szeretet által működik, képes üdvözíteni. A korintusiaknak is ugyanazt írja: Legyen bár oly teljes hitem, hogy hegyeket tudjak áthelyezni, ha szeretetem nincs – vagyis, ha nincsenek a szeretet által sugallt jócselekedeteim — semmi vagyok. (Kor. I. 13,2.) Tételét az életből és a Szentírásból vett példákkal bizonyítja Szt. Jakab. Amily kevéssé segíthet szűkölködő embertársunkon puszta szánakozásunk segítségnyújtás nélkül, époly kevéssé segíthet rajtunk a puszta hit jócselekedetek nélkül. (15-17.) Mit ér az ördögnek a puszta hit? (19.) Ábrahám sem igazult meg azáltal, hogy hitt az Istennek, hanem azáltal, hogy teljesítette az ő parancsát. (Móz. I. 22.) (21-23.) Épúgy Ábrahámnak sem vált volna üdvösségére a puszta hit, ha nem egyesítette volna azt jócselekedetekkel. (25.) (Jós, 2,4.) Jócselekedetek nélkül a hit csak holt hit, ez pedig nem szerezheti meg az örök életet. (26.) Szt. Jakab eme tanításával homlok egyenest ellenkezik a protestánsok ama tétele, hogy a hit önmagában üdvözít, tehát felmenti az embert a jóttevés kötelessége alól. Érezte ezt Luther is és azzal vélte tévedését igazolhatni, hogy Szt. Jakab levelét egyszerűen elvetette. Hogy ily önkényes eljárás mit ér és mennyit nyom az igazság mérlegén, mondanunk sem kell.

* 3,1-12. Senki ne tanítson hivatás nélkül; a nyelvvel nagyon sokat lehet véteni. – Hogy a hivatlan tanítókat elriassza a tanítástól, rámutat a fékezetlen nyelv veszélyeire. Az életből vett hasonlatokkal bizonyítja tételét, hogy a nyelv a gonoszságnak egész világa. Mindenben gyarlók vagyunk, – ez az apostol gondolatmenete – de különösen a nyelv használatában. Mily oktalanok tehát azok, kik isteni hívás nélkül épen tanításra vállalkoznak!

* 13-18. A valódi és az álbölcsességről. – Az apostol visszatér az 1. versben említett feltolakodó tanítókra. Akik csak földi bölcsességgel rendelkeznek, ne akarjanak másokat a hitben tanítani, mert csak irigységei és versengeni támasztanak. Aki tanítói hivatalra akar vállalkozni, annak felülről származó bölcsességgel kell bírnia, melynek jótulajdonait a 17. versben sorolja fel az apostol.

* 4,1-10. A rendetlen kívánságok szomorú következményei. – A földi bölcsességből származó bajok felsorolása után rámutat az apostol annak forrására is: a rendetlen kívánságra, mely kincsre, hatalomra, élvezetre áhítozik.

* 2. Öldököltök: gyűlölködtök, amint Szt. János szerint gyilkos az, aki gyűlöli testvérét. (I. 3,15.)

* 3. Nem elég imában kérni, hanem jól is kell könyörögni, ha azt akarjuk, hogy imánk meghallgatásra találjon. De nem jól kér, aki csak földi s testi vágyainak kielégítését kéri. Az apostol ezzel nem ítéli el a testi s földi javakért való könyörgést, hanem csak azt akarja hangsúlyozni, hogy ezeket nem szabad rendetlenül, a saját kívánságunk kielégítésére kérnünk.

* 4-5. A hívő lélek és Isten között oly benső viszony létesül, mint a házastársak között. Aki tehát elpártol az Istentől, a házasságtöréshez hasonló bűnt követ el s ezzel épúgy magára vonja Istennek haragját, mint a hellén házastárs a másik félnek haragját, mert a Szentlélek is fájó irigységgel tekint hűtlenné vált jegyesére. Az idézet szószerint nem foglaltatik az írásban, de értelem szerint több helyen is. (Péld. 3,34; Jób. 22,29.)

* 6-10. A hű léleknek a Szentlélek sokkal nagyobb kegyelmet ad, mint amilyen javakkal az őt elcsábító világ csak eláraszthatná. Azért tartsatok ki Isten szolgálatában, közeledjetek hozzá s alázkodjatok meg mindjobban igaz bűnbánattal, akkor majd felmagasztal titeket.

* 11-17. Erkölcsi intelmek.

* 11-12. Aki rágalmaz vagy megítél, nemcsak felebarátja ellen vét, akit Isten szeretni parancsol, hanem magát a törvényt rágalmazza, cselekedetével mintegy azt mondván róla, hogy Igazságtalan és magát a törvényt ítéli meg, amennyiben saját akaratát érvényesítvén vele szemben mintegy azt mondja, hogy az jelenesetben nem kötelezi őt. Ilyképen magát a törvényadót veti meg, aki pedig egyedül szabadíthat meg, de el is veszthet örökre.

* 13-17. A kevélységnek egy másik megnyilatkozása a vakmerő, mert Istenre való gondolás nélküli tervezgetés a jövőről, holott a jövőt ember nem ismeri (13.) és ha ismerné is, ki tudja, megéri-e? (14.)

* 5,1-6. A szívtelen gazdagok megrovása. – A gazdag, aki nem használja jóra gazdagságát, nyomorúságosnak fogja magát érezni a halál órájában s az utolsó ítéletben kapzsisága (2.), a munkások megkárosítása (4.) és dőzsölő életmódja miatt. (5.)

* 7-11. A szegények vigasztalása.

* 7. A korai eső Palesztinában október havában van, a vetés után, a késői pedig március havában az aratás előtt. A termés e két esőtől függ.

* 8. Közel van: az ítélet napjáról maga Krisztus Urunk mondotta, hogy azt senkisem tudja, még a mennybéli angyalok sem, hanem egyedül csak az Atya. (Máté 24,36.)

* 11. Az Úr végét: az Úr a sok megpróbáltatás után jó véget adott Jób szenvedésének, mert meg kétszerezve adta vissza neki mindazt, amit elveszített volt. Merítsenek ebből olvasói is kitartást a szenvedésben. Mások Jézus Krisztus végéről vagyis haláláról értik, mely után a dicsőséges feltámadás következett.

* 12. Ne esküdözzenek. – Az apostol csak a könnyelmű esküdözést ítéli el, mely a magánéletben nagyon elharapódzott. (Máté 5,33-37.) A bíróság előtti esküt korántsem tiltja, ami abból is kitűnik, hogy csak az égre. földre s más egyéb dolgokra való esküdözést említi, de nem az Istenre való esküvést. Bíróság előtt pedig csak az Istenre szoktak volt esküdni.

* 13-15. A betegek gondozása, a kenet szentsége.

* 13. A keresztény ember jó és balsorsban egyaránt szeressen imádkozni.

* 14-15. A trienti szent zsinat tanítása szerint az apostol e szavakkal a Krisztus által alapított utolsó kenet szentségét hirdeti ti, melyben a beteg a papi olajkenet és imádság által megszabadul a még meg nem bocsátott bűnöktől s a bűnök minden maradványától, megkönnyebbül, vagyis megszabadul attól a félelemtől, melyet a halál gondolata természetszerűen kelt s attól az aggodalomtól, melyet az ítélet közelsége okoz a lélekben, sőt, ha üdvére válik, még testi bajában is megkönnyebbül vagy teljesen meg is gyógyul. Bűnös mulasztást követnek el azért a beteg hozzátartozói, ha nem gondoskodnak idejekorán, hogy a beteg e szentség áldásaiban részesüljön.

* 16-20. Az imádságról s a bűnösök megtérítéséről.

* 18. Az imádság sokat tehet mind a természetes, mint a természetfeletti rendben. A hívek úgy látszik régente egymásnak is tettek bűnvallomást, nem hogy egymást feloldozzák bűneik alól, – ezt csak a felszentelt pap tehette – hanem azért, hogy így hathatósabban ösztönözzék egymást egymásért imádkozni.