SZENT JÁNOS APOSTOL JELENÉSEINEK KÖNYVE.

1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk.

2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvedett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője.

      Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórványos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk.

3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni !

4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő :

      a) Bevezető rész.

      Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A levelek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek.

      b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása.

      Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét felnyitása előtt egy angyal megjelöli az Úr választottait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnok elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanúja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.)

      c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival.

      A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások támadnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) A mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.)

      d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.)

5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit.

      A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkozik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végighúzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jövendöléseknek egy része még ma is a jövőre vonatkozik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz.

6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.

Jelenések könyvének kommentárjai

* 1,1-3. Általános bevezetés.

* 1. Jézus Krisztus kinyilatkoztatása (Apocalypsis) egyaránt jelentheti a reá vonatkozó vagy a tőle származó kinyilatkoztatást, mely őt, mint a világ Urát és Bíráját állítja szemünk elé. Neki = Jézus Krisztusnak. A Fiú minden tudását öröktől fogva az Atyától nyeri. (Ján. 5,30; 14,10; 17,8.) Istennek szolgái az összes keresztények, elsősorban Szt. János apostol kortársai. Aminek meg kell történnie csakhamar: a könyvünkben leírt jövendölések. Csakhamar az isteni időmérték szerint értendő (Zsolt. 89,4; Pét. II. 3,8.); de különben is a régi keresztények gyakran nem tettek különbséget Jézus Krisztusnak különböző eljövetelei között, és a halál pillanata minden ember számára az Úr Jézus eljövetele az ítéletre. Szolgájának: az apostolok irataikban magukat többnyire (Jézus Krisztus szolgáinak) mondják.

* 2. Szt. János tanúsága itt nem az általa írt evangélium, mely a Jelenések könyvénél néhány évvel későbbi eredetű, hanem az Üdvözítő tanításának hirdetése, melyért patmoszi száműzetését is szenvedte. Jézus Krisztus tanúbizonysága = a Jézus Krisztusról szóló apostoli tanúbizonyság. (V. ö, Ján. I. 1,1-3.) Mindarról, amit látott: t. i. az Üdvözítő földi életében.

* 3. Aki olvassa, a görög szöveg szerint: „aki felolvassa”; aki hallja, a görög szerint: „akik hallják”; Szt. János iratát nyilvános felolvasásra szánta az isteni tiszteleten. Az idő közel van: 1,1. v.

* 4-6. Szt. Pál, Szt. Péter és Szt. Judás leveleinek bevezetésére emlékeztető üdvözlés Kisázsia hét egyházához és az ezekhez intézett általános levél (az 1. fejezel végéig) bevezetése.

* 4. A hét egyház ugyanaz, amelyhez a 2. és 3. fejezet levelei szólnak, és amelyet 1,11. is felsorol. Előképes értelemben ez a hét egyház az egész kereszténységet jelenti. Ásia, a római «Asia» provincia az Égei-tenger mellékén. A béke az isteni áldásnak teljessége. Aki van és aki volt és aki eljövendő: az örök, változatlan Isten. (V. ö. Móz. II. 3,14.) A hét szellem, talán az Isten trónja előtt álló hét főangyal; más magyarázat szerint maga a hét ajándékát osztogató Szentlélek.

* 5. A próféta Jézus Krisztust mennyei dicsőségében is Isten hűséges tanújának mondja, mert ott is az Atya akaratának végrehajtója. Elsőszülötte a halottaknak: az első, aki halottaiból végleg feltámadt. Fejedelme a föld királyainak: v. ö. Zsolt. 2,6. skk.

* 6. Királysággá: királyokká Isten (égi) országában; előre jelzése annak a mérhetetlen dicsőségnek, mely a jámborokra a mennyben vár. Papokká: minden keresztény köteles magát Istennek állandóan áldozatul hozni parancsainak megtartása által, és ezért tágabb értelemben „Isten papjának” mondható. (V. ö. Pét. I. 2,9.) Más magyarázat szerint a keresztények Istennek „papi nemzedéke” a pogányok közt, mint volt az ószövetségben a zsidó nép. Istennek és Atyjának: az Atyaistennek. Szt. Pál apostol példájára Szt. János a hét egyházhoz intézett üdvözletét szintén Isten magasztalásával (doxológiával) zárja be.

* 7-8. Könyvünk tanításának és jövendöléseinek rövid összefoglalása.

* 7. (V. ö. Dán. 7,13; Mát. 24,30; Zak. 12,10; Ján. 19,37.) Az Úr Jézus diadalmas eljövetele a világítéletre, mely meg fogja rémíteni ellenségeit, a megátalkodott zsidókat (= akik őt átalverték) és pogány okát (= a földnek összes néptörzsei).

* 8. Alfa a görög betűsornak első, Omega annak utolsó betűje. Isten minden teremtménynek kezdete és végső célja. Versünk utolsó része a 4. v. szavait ismétli meg.

* 9-16. Szt. János látomása az Emberfiáról.

* 9. Az apostol alázatosságában a többi keresztény testvérének és társának mondja magát. A szorongatás Domitianus római császár keresztényüldözése, melynek sok más hívővel együtt az apostol is áldozata volt. A királyság Istennek szellemi országa, az egyház és a keresztény hit. Patmosz az Égéi tengernek egyik kopár, alig lakott szigete, ahová Domitianus Szt. Jánost az Üdvözítő istenségének megváltásáért (= Jézus Krisztus tanúbizonyságáért) száműzte.

* 10. Az Úr napja a vasárnap. A nagy szózat az Úr Jézus szava. (13. v.)

* 11. Amit látsz: a Szt. Jánosnak adandó kinyilatkoztatások, melyek könyvünknek tartalmát alkotják. A hét egyház részint Kisázsiánák főegyházai, részint olyanok, amelyek központi fekvésük miatt a legkönnyebben közlekedhettek a szomszédos egyházakkal.

* 12. Hogy lássam a szózatot: hebraizmus. Az itt kezdődő leírás az Isten Fiáról sokban követi az ószövetségi próféták jelképes leírásait. A hét arany gyertyatartó a fent megnevezett hét egyház. (20. v. – V. ö. Zak. 4,2.)

* 13. Emberfia kifejezés eredetileg hebraizmus, mely annyit jelent, mint «ember»; de Dán. 7,13. óta messiási értelmet nyert. Főleg Szt. Máté evangéliuma szokta az Üdvözítőt «Ember fiának» nevezni. Hasonlót szó talán azt fejezi ki, hogy a gyarló emberi nyelv nem képes tökéletesen visszaadni az égi látomás nagyszerűségét. V. ö. Ezekiel jelképes látomásának leírását könyvének 1. fejezetében. A bokáig érő ruha, az ószövetségi főpapi díszöltöny; a próféta az Üdvözítőt, az örök Főpapot (Zsolt. 109,4.) főpapi díszben látja. Az arany öv az Emberfiának végtelen méltóságát jelképezi.

* 14. A fehér haj az isteni örökkévalóság szimbóluma. (V. ö. Dán. 7,9.) Szeme mint a tűznek lángja: Istennek mindent átható tekintetét semmi sem kerülheti el.

* 15. Az Ember fiának szilárd ereje és ellenállhatatlan hatalma. Szép ellentétes párhuzam Dán. 2,33. 42. 43. verseivel.

* 16. A hét csillag az említett hét egyháznak angyala (20. v.); az Emberfia ezeket kezében tartja, mert fölöttük korlátlan hatalommal uralkodik. Egyes magyarázók az egyházak angyalaiban azoknak püspökeit, vagy az illető egyházak őrangyalait látják; de valószínűbb, hogy ezek az egyes egyházakban uralkodó szellemnek jelképezői és megszemélyesítői. Az üdvözítő szájából kijövő kétélű kard az ő minden ellenségét megsemmisítő bírói hatalma, de egyszersmind az evangéliumnak ellenállhatatlan ereje. (V. ö. Iz. 11,4. Tessz. II. 2,8.)

* 17-20. Szt. János prófétai küldetést nyer az Emberfiától.

* 17. (V. ö. Iz. 6,5; Ez. 2,1; Dán. 7,28; 8,27; 10,7-10.) – Halandó ember nem képes Isten dicsőségét szemlélni mélységes megrendülés nélkül. Az első és az utolsó = a kezdet és a vég. (8. v.)

* 18. A halottaiból föltámadt Üdvözítő emberi természete szerint is korlátlan ura az egész világnak, a halálnak és az alvilágnak is, mint aki föltámadásával a halált és az alvilágot legyőzte. Az alvilág az ószövetségi Seol, a lelkek tartózkodási helye a halál után. A kulcsok a korlátlan hatalomnak jelképei. – A 19. v. a Jelenések könyvének egész tartalmára vonatkozik.

* 20. (V. ö. 12. 16. v.) Titka = jelentése.

A 2. és 3. fejezetben a már (1,11.) említett hét kisázsiai egyház «angyalaihoz» intézett apostoli leveleket olvassuk. A levelek szerkezete mindenütt ugyanaz: az illető egyháznak megnevezése, az Üdvözítő megjelölése az 1,12-18-ban olvasható jelképes látomásnak egy-egy vonásával, az illető egyházban uralkodó állapotok rajza, ennek megfelelően az egyház «angyalának» dicsérete vagy korholása, végül a győzedelmesre váró nagyszerű jutalom: magának az Úr Jézusnak örök bírása. Valamennyi levélben számos vonatkozást találunk az illető város történetére és belső viszonyaira.

* 2,1-7. Az efezusi egyháznak szóló levél.

Efezus (a mai Aja-Szoluk) az ókorban Kisázsiának legnagyobb és legnevezetesebb városa volt, az iparnak és kereskedelemnek, a tudománynak és művészetnek középpontja, de egyszersmind hírhedt volt Artemis (Diana) istennő templomáról és tiszteletéről is. (Csel. 19,27. 28. 34. 35.) Szt. Pál harmadik apostoli útja alkalmával közel három évig tartózkodott Efezusban (Csel. 19.) és később Timóteust tette ezen város püspökévé. Timóteus halála után Szt. János Efezust választotta székhelyéül és onnan kormányozta Kisázsia egyházait.

* 1. (L. 1,16. 13. 20.)

* 2. Efezusban – épen a városnak egész Kisázsiára terjedő nagy jelentősége miatt – számos bölcselő és alapostól is megfordult akik onnan akarták tanaikat terjeszteni. Az itt említett álapostolok a 6. versben említett nikolaiták, Szt. Ireneus és Hippolitus tanúsága szerint az igaz hittől elszakadt Nikolaus diakónusnak (Csel. 6,5.) követői, kik gnosztikus tanokat vallottak és erkölcs telén életet éltek. A nikolaitákról van szó a 14. és a 20. versben is.

* 3. Artemis istennő tiszteletének középpontjában a keresztények nem egyszer szenvedtek üldözést hitükért.

* 4. Versünk azt mutatja, hogy az efezusi egyház buzgósága Szt. János apostol számkivetése idején ellanyhult.

* 5. A gyertyatartó maga az efezusi egyház; ennek elmozdítása azt jelenti, hogy ez az egyház el fogja veszteni vezető szerepét a kisázsiai hitközségek között.

* 6. L. 2. 14. 20. v.

* 7. Akinek füle van = aki kész Isten igéjének meghallgatására. A Lélek a Szentlélek, kinek istenségét versünk világosan tanítja: ő fogja megjutalmazni a győztest. Az egyházaknak (többes szám!) kifejezés azt mutatja, hogy a hét levél voltaképen az összes keresztényeknek szól. A győztes az, aki mindvégig állhatatos marad. Az élet fájának gyümölcse (v. ö. Móz. I. 2,9.) célzás az Oltáriszentségre, mely élvezőjét már itt a földön a mennyei boldogság előízével tölti el.

* 8-11. A szmirnai egyháznak szóló levél.

Szmirna Efezustól északra fekvő nagy tengeri kikötőváres a Tmolos hegylánc lábánál. A régi írók „Ásia koronájának” nevezik gyönyörű fekvése miatt. A római birodalomhoz való hűsége miatt «urbs fidelis» (hűséges város) kitüntető jelzőt kapta. Szmirna, bán már Kr. e. 195 óta „Róma istennő” (Dea Roma) tiszteletére épült templom állt és a város híres volt a császárok imádására rendezett ünnepeiről. Lehetséges, hogy a Jelenések könyvének megíratása korában már Szt. Polikárpus volt Szmirna püspöke; ez nagyon jól megmagyarázná a szmirnai egyháznak virágzó állapotát.

* 8. L. 1,17. 18.

* 9. Szorongatásodat: Szmirna keresztény lakosságára a császárimádó ünnepségek állandó üldözéseknek alkalmai voltak. A szmirnai egyház szegény volt anyagi javakban, de annál gazdagabb lelki kincsekben. Szt. Polikárpus vértanúságának történetéből is kitűnik, hogy a keresztények árulói és vádlói sokszor a zsidók voltak, akiket a próféta ezért a sátán zsinagógájának mond.

* 10. Egy közelálló keresztényüldözés megjövendölése. Tíz napig = rövid ideig. Légy hű mindhalálig, talán, célzás Szmirna jelzőjére: „hűséges város”. Az élet koronája a mennyei boldogság; de valószínű, hogy ez a kifejezés szintén célzás Szmirna nevére: „Ásia koronája”. Egyes magyarázók szerint versünk a Szt. Polikarpus püspökre váró vértanuságot jövendöli meg, mely 155-ben be is következett.

* 11. (L. 7. v.) A második halál a lélek örök kárhozata a pokolban.

* 12-17. A pergamumi egyháznak szóló levél.

Pergamum (vagy Pergamus a mai Bergama), Attalus és utódai királyságának fővárosa, az ókorban, gazdag iparos és kereskedő város volt. Magas hegy tetején feküdt a Kaikos folyó völgye fölött. Pergamum volt az első város a római provinciákban, ahol a császárok imádása gyökeret vert; de mindenekfölött híres volt Aszklepios (Aesculapius) gyógyító isten tiszteletére épült templomáról, Zeus (Jupiter) oltáráról és az Aszklepiosnál gyógyulást keresők zarándoklatairól.

* 12. L. 1,16.

* 13. A sátán székhelye a bálványtemplomok, főleg Aszklepios temploma és Zeus oltára. Aszklepiosnak jelvénye a kígyó, melyet a keresztények a sátán jelképének tartottak. Versünk a Pergamumban gyakori keresztényüldözésekre céloz, amelyeknek egyikében az előttünk egyébként ismeretlen Antipás vértanúhalált szenvedett.

* 14. Bálaám tanításának követői a 2. és 6. versben is említett nikolaiták, akiket erkölcstelen életük és tanításuk miatt az apostol az ószövetségi Bálaámhoz hasonlít, ki Bálák moabita királynak a Móz. IV. 25-ben (és 31,16-ban) olvasható gonosz tanácsot adta, hogy moabita nők által bálványozásra és paráznaságra csábítsa Izrael fiait.

* 17. (L. 7. v.) Az elrejtett manna Bálaám és Bálák nevének említésével kapcsolatban a zsidók pusztai vándorlásának csodálatos eledelére céloz, amelyből egy edény a frigyszekrényben őriztetett, de amely egyúttal jelképe az Oltáriszentségnek és a mennyei boldogságnak is, ellentétben a pogányok áldozati lakomáival. A fehér kövecske jelentése vitás; annyi bizonyos, hogy a fehér szín a boldogságnak és a diadalnak jelképe, és így a fehér kövecske a reáírt névvel együtt az isteni kegyelmekben való bőséges részesedést jelenti, melyet csak az tud értékelni, aki lelki életet él.

* 18-19. A tiatírai egyháznak szóló levél.

Tiatíra, a mai Akhisszár, a Pergamumból Szárdesbe vezető úton feküdt, a Kairos és a Hermos folyók közt elterülő síkságon. A város egyéb ipari ágak közt főleg ércöntéséről volt nevezetes. Főszentélye a káld Szibilla (Sambethe) tiszteletére szentelt Sambatheion volt.

* 18. (V. ö. 1,14. 15.) A tűznek lángja és az izzó sárgaréz valószínűleg célzás Tiatíra legfőbb iparágára, az ércöntésre.

* A 19. versben említett utóbbi cselekedetek a tiatírai keresztényeknek folyton gyarapodó jócselekedetei.

* 20. Jezabel asszony valószínűleg a nikolaitáknak egyik álpróféta-asszonya; más, kevésbbé valószínű magyarázat szerint a Sambatheionnak papnője. A jelképes nevet a próféta Kir. III. 16,31-ből veszi: Jezabel Áháb izraelita királynak gonosz felesége volt. Versünk utolsó része a nikolaiták erkölcstelenségéről és a bálványáldozatokkal szemben tanúsított megalkuvó viselkedéséről (v. ö. Kor. I. 8.) beszél.

* A 21. vers szerint «Jezabel asszony», legalább névleg, keresztény volt.

* 22-23. A Jezabelt és követőit sújtó betegség, a reájuk váró csapásoknak (szorongatás) jelképe.

* 24. Ezt a tanítást: Jezabel tanítását. A sátán mélységei szintén a nikolaiták gnosztikus tanai, melyeket ezek mint mély bölcseséget hirdettek. Más terhet: újabb törvényeket.

* 25. Amitek van: a 19. versben említett jócselekedetek, melyekben a híveknek mindvégig állhatatosán meg kell maradniok. Míg el nem jövök, t. i. az ítéletre.

* 26-28. (V. ö. Zsolt 2 8. 9.) A jámboroknak Krisztussal együtt részük lesz a messiási ország hatalmában és dicsőségében. A 26. versben említett győzelem a végső állhatatosság; a 28. versben említett hajnali csillag pedig maga. Jézus Krisztus, kinek örök bírása az üdvözültek örök boldogsága. (V. ö. Pét. II. 1,19.)

* 29. V. ö. 7. v.

* 3,1-6. A szárdesi egyháznak szóló levél.

Szárdes (a mai Szart), Lídia egykori fővárosa, az első keresztény században már régen elvesztette volt hajdani jelentőségét. Dombtetőn feküdt, erősen védett helyen és csak dél felől volt megtámadható. Cirus és negyedfél évszázaddal később III. (Nagy) Antiochus csak éjnek idején, váratlan támadással foglalhatták el Szárdest.

* 1. (V. ö. 1,4. 16,20.) A szárdesi egyháznak az a bűne, hogy hajdani buzgóságát elvesztette. Az a neved, hogy élsz: talán szójáték a város akkori püspökének, Zotikosznak (?) nevével. («Zoé» görögül «életet» jelent).

* 2. Légy éber: célzás a város kétszeri elfoglalásának körülményeire az ókorban. (L. fentebb.) A halál itt a bűn lelki halála.

* 3. Hogyan vetted és hallottad, t. i. a keresztény tanítást. Mint a tolvaj: váratlanul. Újabb célzás a város kétszeri elfoglalására. (V. ö. 16,5. Máté 24,43. Luk. 12,39. Tessz. I. 5,2.)

* 4. Néhány neved: néhány szárdesi hívő. Nem szennyezték be ruháikat: megőrizték buzgóságukat és lelkük ártatlanságát. A fehér ruha a diadal jelképe.

* 5. Az élet könyve (v. ö. Dán. 7,10.) az üdvözültek nevét tartalmazza; 1. Luk. 10,20. jegyz. Megvallom nevét Atyám előtt és az ő angyalai előtt: v. ö. Máté 10,32. Luk. 9,26.

* 6. (L. 2,7.)

* 7-13. A filadelfiai egyháznak szóló levél.

Filadelfia (a mai Alasehir) városát II. Attalos pergamumi király alapította a Kr. e. II. század közepén. A keresztény időszámítás 17. évében pusztító földrengés után Tiberius császár a városnak második megalapítója lett, miért is Filadelfia fölvette a «Neocaesaraea» nevet, melyhez Vespasianus császár alatt még a «Flavia» név is járult.

* 7. (V. ö. 1,18. Iz. 22,22. Jób 12,14.) Dávid kulcsa az üdvözítőnek korlátlan hatalmát jelenti Isten országában.

* 8. A nyitott ajtó a keresztény vallás elterjedésének könnyűségét és gyorsaságát jelenti. Kevés az erőd: Filadelfia nem volt nagy város és keresztény hitközsége is igen szerény külső viszonyok közt élhetett. Mindamellett levelünknek tanúsága szerint – melyet Szt. Ignác vértanúnak Filadelfiába írt levele is megerősít, – a filadelfiai egyház erkölcsi állapota igen virágzó volt.

* 9. A vers mondatszerkezete nem szabályos (anakoluthon), de jelentéséhez nem fér kétség: az Úr Jézus meg fogja adni, hogy a filadelfiai zsidók közül többen az igaz hitre térjenek. Adok némelyeket, hebraizmus: „megteszem, hogy némelyek...” A sátán zsinagógája: L. 2,9. Zsidóknak: Isten választott népének. Hazudnak: Jézus Krisztus keresztrefeszítésével a zsidóság megszűnt Isten választott népe lenni.

* 10. A megpróbáltatás órája általában a földi életben a keresztényekre váró küzdelmek idejét jelenti; különös értelemben az egyház üldöztetéseiről van szó. Az Üdvözítőhöz hű keresztényeknek az üldözések és megpróbáltatások nem árthatnak; ezek csak ragyogóbbá teszik égi koronájukat,

* 11. Csakhamar eljövök: az Úr Jézusnak itt említett eljövetele a halál után minden emberre váró külön ítélet. Tartsd azt, amid van: légy állhatatos a jóban. (V. ö. 8. v.) Koronád: az állhatatos igazakra váró mennyei jutalom.

* 12. Az oszlop a szilárdságnak és a tekintélynek jelképe. (V. ö. Gal. 2,9.) Nem megyén ki többé: a Kr. u. 17-ben pusztító földrengés után Filadelfia lakosságának nagy része nem mert a régi falakon belül építkezni, hanem a város falain kívül telepedett le. Jézus Krisztus megígéri, hogy a hozzá hű lélek biztonságban leszen. Az új név megadása célzás Filadelfia névváltoztatásaira. Azzal, hogy az Üdvözítő a győzelmes igazakra írja Istennek és Isten városának (a mennyországnak) nevét, valamint a saját új nevét, ezeket végleg lefoglalja Isten országa számára. A név az isteni természetet fejezi ki; a megszentelő malaszt (és még inkább az örök dicsőség fénye) Isten természetének részeseivé tesz bennünket. (V. ö. Pét. II. 1,4.) Istenemnek. V. ö. Ján. 20,17. Az új Jeruzsálem a mennyei boldogság. (V. ö. 21,2.)

* 13. L. 1,7.

* 14-22. A laodiceai egyháznak szóló levél.

Laodicea (a mai Ladik) a Lykos folyó völgyében fekszik és az ókorban nagy ipari és kereskedelmi város volt. Híres volt meleg forrásairól, melyeknek vize azonban, ha ellangyosodott, ihatatlanná és undorító ízűvé lett. A városban számos pénzintézet működött. Laodiceában virágzott az orvostudomány, főleg a szemészet; a «frigiai por» és a «kollurion»-nak nevezett szemkenőcs az egész római birodalomban keresett orvosság volt. A 60. évi nagy földrengés után Laodicea teljesen a saját erejéből állott talpra. Nagy jóléte azonban vallásilag közönyössé tette.

* 14. (V. ö. 1,5. 8, 17. Kol. 1,15.18.) Ámen héber szó, jelentése: «hűség». Isten teremtésének kútfeje: az Ige minden teremtmény létezésének alapja. (V. ö. Ján. 1,3.)

* 15-16. Az Üdvözítő Laodicea hitközségének lanyhaságát ostorozza (célzással fentemlített meleg forrásaira). A lanyhaság azért veszedelmesebb a súlyos bűnöknél is, mert a komoly bűntudatot és a megtérést szinte kizárja, vagy legalább is igen megnehezíti és így útját egyengeti a halálos bűnnek és a bűnben való megátalkodásnak.

* 17. Célzás Laodicea nagy anyagi jólétére és erejére, mely azonban Isten előtt értéktelen. Te vagy a nyomorult: te vagy a légnyomorultabb valamennyi (kisázsiai) egyház között.

* 18. Az Úr Jézus felszólítja Laodicea egyházát, hogy tőle kérjen bőséges malasztot, melynek jelképei a tűzben megpróbált színarany, a fehér ruha és a szemkenőcs az utóbbi a hit által nyújtott megvilágosító kegyelem. (Célzás a fentemlített szemgyógyító orvosságokra.)

* 19-20. Az Üdvözítő végtelen szeretetének megható hívása; nem akarja a bűnös örök halálát, hanem megtérését és örök boldogságát. Az ajtónál állok: közel vagyok kegyelmeimmel, sőt magam kínálom azokat. A lakoma az Istennel való benső barátságnak, a lelki békének gyönyörű jelképe.

* 21. A jóban való állhatatosság a léleknek a mennyei királyi méltóságra ad jogot. (V. ö. 1,6.)

* 22. V. ö. 2,7.

* A 4. fejezetben kezdődnek a jövőre vonatkozó nagy látomások, melyeket 1,19. már előre jelzett. Könyvünknek ez a főrésze két szakaszra oszlik: 4,1-11,18. és 11,19-22,7. A 4. és 5. fejezet a jövőre vonatkozó látomásoknak nagyszerű bevezetése: a próféta mennyei dicsőségében és égi udvarától környezve látja Istent (4. fej.) és a Bárányt (5. fej.), akiknek az egész mennyország hódolatot zeng.

* 1. Látomásom vala (és 2. v. elragadtatásba estem) valószínűleg nem újabb elragadtatást jelent, hanem az 1,10. skk. verseiben leírt prófétai állapotnak további tartamát és újabb titkok megismerését. Az első hang az Úr Jézus hangja (1,10.). Jöjj fel ide: Szt. János lélekben az égbe ragadtatik és ott szemléli Isten titkait. Aminek ezek után történnie kell: az egyház jövőjére vonatkozó kinyilatkoztatások.

* 2. Az itt kezdődő leírás jelképes természetű és nagyrészt Izaiás (6. fej.), Ezekiel (1. fej.) és Dániel (7. fej.) próféták jelképes látomásaira emlékeztet; a leírás egyes kifejezéseit nem szabad szó szerint értelmeznünk. A királyi szék Istennek égi trónja (v. ö. Kir. III. 22,19; Zsolt .6,9; Iz. 6,1; Ezek. 1,26-28; 10,1. skk. Dán. 7,9.) az azon ülő maga az Atya-Isten.

* 3. Szt. János néhány igen értékes drágakövet említ, hogy Istennek mennyei dicsőségét valamennyire érzékeltesse. A jáspis különböző színeket játszik, a kárneol vöröses, a smaragd zöldszínű drágakő. A szivárvány az isteni irgalomnak jelképe. (Móz. I. 9,12-17.)

* 4. A huszonnégy vén az ószövetség pátriárkái (vagy prófétái) és az újszövetség apostolai, mint az egész megváltott emberiség képviselői, vagy az emberiségért közbenjáró és a világtörténelmet intéző angyalok (a «trónok» karából). A huszonnégyes szám az ószövetségi papságnak huszonnégy osztályára emlékeztet (Krón. I. 24,3-19.) A huszonnégy «vén» papi díszruhát és királyi koronát visel és a jelképes leírásban mintegy Istennek tanácsát alkotja. Figyelemreméltó, hogy a «vén» szónak megfelelő görög «presbyteros» szó az apostolok ideje óta papot is jelent.

* 5. A szózatok szintén mennydörgések. A villámlás és a mennydörgés az ószövetség leírásaiban is rendes kísérői Isten megjelenéseinek. (Móz. II. 19,18; Zsolt. 17,8. skk.; Hab. 3,3. skk. stb.) A hét fáklya vagy az Úr színe előtt álló legfőbb angyalokat, vagy magát a hét ajándékát osztó Szentlelket jelenti. (V. ö. 1,4.) — 6. Az üvegtenger az ószövetség költői helyeiből ismeretes égi óceán (Móz. I. 1,7.; Zsolt. 148,4.; Dán, 3,60.); egyes magyarázók szerint itt a mennyország szentjeinek egész seregét jelenti. Az üveg az ókorban igen drága anyag volt. A királyi széknek közepette kifejezés a trón egyes oldalainak közepét jelenti. A négy élőlény az Ezekiel 1. fejezetében és könyvének más helyein is szereplő kerubok; számtalan szemük rendkívül éles tudásukat és éberségüket jelképezi.

* 7. (V. ö. Ezek. 1,10.)

* 8. Az élőlények szárnyaira nézve v. ö. Iz. 6,2-ben a szeráfok leírását; énekük Iz. 6,3-ra emlékeztet. Versünk utolsó része a Jelenések könyvének jellegzetes kifejezése.

* 9-11. A huszonnégy vénnek hódolata Isten előtt, az egész teremtett világ nevében. A királyi korona letevése a mélységes hódolatnak külső jele.

* Az 5. fejezet leírja a mennyország hódolatát Isten Báránya, az egész világtörténelem intézője előtt.

* 1. A tekercsalakú égi könyv Istennek gondviselő és a történelmet intéző határozatait tartalmazza az emberiségnek, elsősorban az egyháznak egész jövendő sorsára vonatkozólag. A hét pecsét azt jelenti, hogy az isteni gondviselés terveit senki sem ismerheti, és hogy ezek a tervek a próféta korában még megvalósulásra vártak. Az 1. vers a görög szöveg szerint így is fordítható : «És láték a trónon ülőnek jobbjában belül teleírt könyvet, mely hátul hét pecséttel volt lepecsételve».

* 2-4. Igen eleven leírása annak, hogy az egész teremtett világnak egyetlen lénye sem képes behatolni Isten gondviselésének terveibe; ezeket egyedül az Isten Báránya, az egyház és a világ történelmének legfőbb intézője ismeri. A föld alatt levő lények a gonosz szellemek.

* 5. A Júda törzséből származó oroszlán (Móz. I. 49,9.) az Üdvözítő, aki győzelmes kereszthalálával szent embersége számára is megérdemelte a korlátlan világuralmat. Dávid sarjadéka. V. ö. Iz. 11,1.

* 6. A Bárány az Isten Báránya (Ján. 1,29.), Jézus Krisztus. Ez a szó szintén egyik jellegzetes kifejezése a Jelenések könyvének, melyben huszonkilencszer fordul elő. Mintegy megölve: célzás az Üdvözítő szent sebeire, melyeket föltámadása után is megtartott. A hét szaru az isteni hatalom teljességének jelképe; a hét szem az isteni mindentudásé. Istennek a földre küldött hét szelleme az egyházban működő Szentlélek.

* 8. Az egész mennyország hódol Isten Báránya előtt. A szentek a földi egyház szentjei, kiknek imáit az angyalok az Úr elé viszik. A hárfák és az illatszerekkel telt arany csészék csak az előadás élénkítésére szolgálnak.

* 9. Éneklének, a görög szerint: «énekelnek». Hogy elvedd a könyvet: hogy te intézd a világ eseményeit isteni gondviseléseddel. Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből Dániel könyvében gyakori kifejezés. Minket szó egyes görög kéziratokban hiányzik. Az égi seregek Isten Bárányát mint az egész világ, az egész emberiség megváltóját imádják és magasztalják.

* 10. Bennünket, és uralkodni fogunk: a görög szerint: «őket» és «uralkodni fognak» (vagy «uralkodnak»). Jézus Krisztus megváltott híveit királyi és (tágabb értelemben vett) papi méltósággal ruházta föl, mert mindnyájunkat már földi életünkben a mennyország örököseivé tett és azt akarta, hogy önmagunkat tiszta áldozatul neki szenteljük. (L. 1,6.)

* 11. Ezernyi ezer. V. ö. Dán. 7,10.

* 12. Az Úr Jézus halála szent embersége számára is megérdemelte a legnagyobb dicsőséget, mely azt az istenséggel való lényeges egyesülésnél fogva amúgy is megillette. Az angyalok magasztaló szózata hét tagból áll. (V. ö. 7,12.)

* 13-14. Isten Bárányát az egész teremtett világ elismeri királyának. (V. ö. Fil. 2,10. 11.)

* 6,1-8,6-ban Szt. János látja a lepecsételt könyv hét pecsétjének megnyitását és megismeri Isten terveit, melyek nemsokára meg fognak valósulni: az evangéliumnak diadalmas elterjedését a földön, és azoknak a csapásoknak előkészítését az égben, amelyek a hét angyal harsonájának szavára (8,6-10,18.) a bűnös földet sújtani fogják. Megjegyzendő, hogy az egyes pecsétek logikai mozzanatok és nem jelentik a világtörténelemnek meghatározott korszakait vagy eseményeit.

* 1-2. Az első pecsét megnyitása. Jöjj és lásd szavakat a latin fordítás és több görög kézirat szerint az egyik élőlény (4,6.) a prófétához intézi; a jobb görög kéziratokban azonban csak «Jöjj!» olvasható: az élőlény a 2. versben megjelenő lovast hívja. Ugyanígy a 3. 5. és 7. versben is. A jelenés Zak. 1,8-11. és 6,1-7-re emlékeztet. A fehér lovon ülő lovas a régi magyarázók szerint maga az Isten győzelmes Igéje (19,11-13.); más (kevésbbé valószínű) magyarázat szerint a győzelmes zsarnokság. Legvalószínűbb, hogy ez a jelkép az evangéliumnak diadalmas elterjedését állítja elénk, az apostoli kortól a világ végéig. A kézíj az evangélium ellenállhatatlan erejét jelenti; a korona a folytonos győzelmeket: az egyes nemzetek és emberek belépését Isten egyházába. Míg a többi lovas egyelőre még nem lép a cselekvés terére (L. alább), a fehér lovon ülő lovas által jelképezett evangélium már ekkor kivonul, hogy győzzön: az evangéliumot az egyház kezdete óta hirdetni kellett minden teremtménynek. (Máté 28,19. Márk 16,15.) Szt. János tehát itt a múltba helyezkedik vissza, mert a Jelenések könyvének korában a keresztény vallás már el volt terjedve a Földközi-tengernek egész környékén és Kisázsiában.

* 3-4. A második pecsét megnyitására vörös lovon előlép a háborúkat jelképező lovas. Kijöve, talán az Úr trónja előtt elterülő üvegtengerből. (4,6.) A második lovas, úgy mint az utána jövők, egyelőre még nem indulnak földi útjukra.

* 5-6. A harmadik pecsét megnyitása: fekete lovon jő az éhínséget jelképező lovas. Egy font gabona nem egészen két liternek felel meg; egy tízes (denár) a munkás napibére volt. (V. ö. Máté 20,2.) – A 6. versben említett árak roppant nagyok az akkori rendes árakhoz képest. A bort és az olajai ne bántsd: talán célzás Titus rendeletére Jeruzsálemnek 70. évi ostroma idején hogy a római sereg kímélje meg a szőlőket és az olajfákat. Mások egy Domitianus császár idejében kiadott rendeletre látnak célzást, mely a római birodalom szőlőinek felerészben való kiirtását követelte, s amely főleg Kisázsiában nagy zavargásokat idézett elő.

* 7-9. A negyedik pecsét megnyitására halvány (görög: «zöldes») színű lovon jő a döghalált jelképező lovas. A föld négy része fölött, a görög szerint: «a föld negyed része fölött». A negyed rész Isten irgalmát jellemzi a büntetésben is, mely nem sújtja egyszerre az egész bűnös világot, hanem a gonoszoknak időt enged a megtérésre. A halált és az alvilágot a szent szerző együtt említi 1,18; 20,13. 14-ben is. Az ószövetség prófétái rendesen szintén együtt említik a háborút, éhínséget és dögvészt, mint Istennek legnagyobb földi büntetéseit. — A 8. vers utolsó része összefoglalja a hármas csapás borzalmait. A föld vadállatai az elnéptelenedett vidékeket lepik el.

A Kr. u. I. század története számos nagy háborúról, éhínségről, döghalálról és elemi csapásról tud (melyek a világtörténelem folyamán minduntalan meg-megismétlődtek), miközben az evangélium egyre folytatta és folytatja diadalmas útját minden akadályon keresztül.

* 9-11. Az ötödik pecsét megnyitására a vértanuk bosszúért kiáltanak Istenhez. Az oltár a próféta jelképes látomásában a Jeruzsálemi templom áldozati oltárának égi mintaképe. Az Isten igéjéért (az evangéliumért) megöli vértanuk lelkei az égi oltár alatt vannak, mint az Urnák bemutatott áldozatok. A Kr. u. első század történelme már két véres keresztényüldözésről tud: Néró és Domitianus alatt.

* A 10. vers azt mutatja, hogy a próféta látomásában az Úr büntető ítéletei még nem vették kezdetüket a földön. A vértanuk vérének megbosszulása csak Isten igazságos ítéletét jelenti.

* 11. A fehér ruha a győzelemnek és a mennyei boldogságnak jelképe: a vértanuk az égben már most élvezik az örök boldogságot, bár a test föltámadása és Isten országának végleges diadala a gonoszság fölött csak a világ végén fog bekövetkezni. Még egy kevés ideig kifejezés az isteni időmérték szerint értendő: a világ végéig.

* 12-17. A hatodik pecsét megnyitása: látomás a bűnös földre zúduló rettenetes csapásokról. A 12-14. versek kifejezései apokaliptikus kifejezések, melyek már az ószövetség prófétáinál is olvashatók és általában a nagy elemi csapásokat és az egész természet megrendülését jelentik. (V. ö. Máté 24,29; Márk 13,24. 25; Luk. 21,25. 26.)

* A 14. vers az eget összegöngyölt könyvtekercshez hasonlítja (v. ö. Iz. 34,4.); a vers vége Jel. 16,20-ban is olvasható.

* 15. A felsorolásnak hét tagja a társadalomnak minden rétegét összefoglalja: a gonoszok közt általános lesz a rémület a természet megrendülésének láttára.

* 16. (V. ö. Iz. 2,19; Óz. 10,8; Luk. 23,30.) A gonoszok rémületét csak fokozni fogja az érettük is megölt, de általuk megvetett Isten Bárányának látása.

* 17. Isten és a Bárány haragjának nagy napja a világra zúduló isteni büntetések ideje (3-8. v.) és a végső világítélet, eszményi egységbe olvasztva. Az ítélet leírásának számos vonása az ószövetség prófétáira emlékeztet.

* A 7. fejezet gyönyörű ellentétes párhuzamban áll a 6. fejezet 12-17. verseivel. Míg amott a szent szerzőnek festői leírásában látjuk azt a rémületet, melyet Isten ítéletének közeledése a gonosz világban kelt, addig a 7. fejezet nagyszerű képben mutatja be a diadalmas és a küzdő egyház boldog életét Istenben. A próféta leírásában az égi és a földi egyház egységes egészbe olvad össze, mert a mennyei dicsőség csak tökéletes kifejlődése a földi kegyelmi életnek.

* 1-3. Egy angyal visszatartja a gonoszok megbüntetésére küldött négy angyalt, míg az igazak meg nem jelöltetnek homlokukon. Ez is mutatja, hogy a 6. fejezetben csak a csapásoknak égi előkészítéséről van szó. Az 1. vers mintegy megelőzi a 2. és 3. versben leírt parancsot. A földnek négy szele azonos a 6. fejezet csapásaival, melyekről a 2. 3. 4. és 6. pecsét megnyitásánál volt szó. Napkelet a világosság hóna. A megjelölés gondolata Ezek. 9, 4-ből való, de Móz. II. 12,22. 23-ra is emlékeztet. A jel 14,1. szerint talán Istennek és a Báránynak neve és azt jelenti, hogy a megjelöltek Istennek tulajdonai. Ezeket ugyan, míg a földön élnek, szintén érhetik megpróbáltatások és üldöztetések, de Isten kegyelmével mindig diadalmaskodni fognak azokon.

* 4-8. Izraelnek minden egyes törzséből tizenkétezer választott jelöltetik meg, kik az Úr egyházába lépett zsidó-keresztényeket jelentik. A száznegyvennégyezer a szent tizenkettes szám, önmagával és ezerrel (= igen nagy számmal) megszorozva; egyeseknek kevésbbé helyes magyarázata szerint a megjelöltek azonosak a 14,1-ben említett száznegyvennégyezer szűzzel. A megjelölt törzsek közül hiányzik Dán törzse; ez az alapja a számos szentatyánál olvasható véleménynek, hogy az Antikrisztus Dán törzséből származó zsidó lesz. József törzse Efraimot jelenti.

* 9-17. Az összes választottak hódolata Isten előtt; békéjük és boldogságuk Istenben.

* 9. A minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből kiválasztott nagy sereg az összes választottakat jelenti, az egész mennyei és földi egyházat. A fehér ruha az ártatlanságnak és a győzelemnek jele, a pálma szintén a győzelemé. A próféta a választottakat nagy körmenetben látja Isten előtt. (L. a 14. v. magyarázatát.)

* 10. A választottak hálásan elismerik, hogy üdvösségüket Istennek és a Báránynak köszönik.

* 11-12. A választottak hálaéneke egybeolvad az angyaloknak és az egész mennyországnak imádásával. A 12. vers magasztalása szintén hét tagból áll, mint 5,12.

* 13. Ez a kérdés csak az előadás élénkítésére szolgál.

* 14. A nagy szorongatás a földi életnek minden megpróbáltatása és nyomorúsága, nem csupán az üldöztetés és a vértanúság. Jöttek, a görög szerint: «jönnek»; a próféta nemcsak az égi, hanem a földi egyház választoltait is látja a fölséges mennyei körmenetben. Versünk utolsó része azt mondja, hogy az Úr Jézus megváltó halála a forrása minden kegyelmi életnek, minden győzelemnek és minden mennyei dicsőségnek.

* 15. Mind az ég szentjeinek, mind a földön élő keresztényeknek legfőbb hivatása Istennek állandó szolgálata. Ezt a gondolatot a próféta úgy állítja elénk, mint állandó isteni tiszteletet az Urnák égi templomában. Versünk utolsó része Istennek állandó oltalmát biztosítja a választottaknak. A feleltük való lakózás Isten oltalmát fejezi ki.

* A 16. és 17. vers már az örök boldogságra vonatkozik. (V. ö. Iz. 49,10.) Az élet vizeinek forrásai a zavartalan mennyei boldogság. (V. ö. Ján. 4,10. 13. 14; 7,37. 38.) A Bárány mint az üdvözültek pásztora: v. ö. Ezek. 34,23. 31; Ján. 10,11. skk.

* 8,1-6. Nagyszerű közjáték (intermezzo) a hetedik pecsét megnyitása alkalmával.

* 1. Az égben támadt félórai csend az egész mennyország feszült várakozását jelenti, midőn – a harsonák szavára – az isteni ítélet végrehajtása a földön immár kezdetét veszi, hogy megbüntesse a gonoszokat és szabadulást hozzon a jámboroknak.

* 2. Az Isten színe előtt, álló hét angyal a hét főangyal, talán a Tób. 12,15-ben említett arkangyalok. A harsonák szavára kezdődik az isteni ítéletek végrehajtása. A harsonák Móz. II. 19,16. 19; Jós. 6,4; Máté 24,31; Kor. I. 15,52-re emlékeztetnek.

* 3. Az oltár a próféta látomásában az égi szentély tömjén-oltára; a jó illatszerek a földi szentek imádságai, melyek siettetik az isteni ítéleteket.

* 4. Versünk világosan tanítja a menny angyalainak közbenjáró tisztét a küzdő egyház tagjaiért.

* 5. (V. ö. Ezek. 10,2.) Leveté azt: nem magát az arany tömjénezőt, hanem annak izzó szenét. Versünk igen szemléltető módon domborítja ki azt az igazságot, hogy istennek ítéletei megmentik a jámborokat, de végromlást hoznak a gonoszokra.

* 6. A hét harsona látomása nem a pecsétek megnyitása után következik, hanem összeesik a hetedik pecsét megnyitásával. A hét harsona megfúvására végbemegy Isten ítélete a bűnös világ fölött és pedig úgy az élettelen természet (8,7-13.), mint a gonosz emberiség fölött (9-11. fej.). Az első négy harsona hangjára az élettelen természetet érő csapások csak közvetve sújtják a bűnösöket, a többi csapás közvetlenül. De amint a hét pecsét nem jelentett különböző korszakokat, úgy a harsonák látomásában sem szabad időbeli sorrendet keresnünk, sem pedig az egyes trombiták szavára bekövetkező dolgokat a világtörténelemnek határozott eseményeire magyarázni. Az isteni ítéletek végrehajtása az egyház kezdetével megindult: a hetedik harsona már a világítélet trombitája (10, 7.). A harsonák látomása tehát az egyháznak egész földi életére vonatkozik.

* 7-12. Az első négy harsona megfúvására a földet, a tengert, az édes vizeket és az égitesteket különböző csapások érik, melyek részben az egyiptomi csapásokra és a 16. fejezetben leírt csapásokra emlékeztetnek. Az a körülmény, hogy általában csak az egyes elemek harmadrésze sujtatik, Isten végtelen irgalmát fejezi ki, aki büntetéseivel nem megsemmisíteni, hanem megtéríteni akarja a bűnösöket. (V. ö. 6,8.)

* 7. V. ö. 6,5. 6.; de az itt leírt büntetés súlyosabb. A vérrel vegyes jégeső és tűz (villám) a háborúkat és az azokkal járó pusztításokat jelenti.

* 8. A tűzben égő nagy hegy lángoló csillag (meteor). Mivel a próféta látomást és nem szorosan vett történetet ír le, nem akadhatunk fenn azon, hogy a tengernek harmadrésze lesz vérré és a halaknak és hajóknak harmadrésze pusztul el. Ez a büntetés hasonló az első egyiptomi csapáshoz.

* A 10. v. a 8-kal párhuzamos.

* 11. Az édes vizek megmérgezése. Az üröm (absinthium) úgy mint Jer. 9,15; 23,15-ben is a bűnösök lelki szenvedéseit jelenti. (V. ö. 6,7. 8. csapását.)

* 12. V. ö. 6,12. 13.

* 13. Közjáték: egy az ég zenitjén repülő sas hármas jajt mond a föld lakóira. A sas talán az isteni ítéletnek jelképe (Máté 24,28.), a három jaj pedig a következő eredményeket jelenti.

* 9,1-11. Az ötödik harsona hangjára a gonosz lelkeknek egész serege jő elő az alvilágból, hogy az embereket a lelkiismeret mardosásával gyötörje és kétségbeejtse. A látomás a történelemnek egész folyamata alatt megy teljesedésbe.

* 1. Az égből leesett csillag a sátán. (Luk. 10,18; Jel. 12,7-9.) A mélység kútja a pokol; ennek kulcsa a pokol fölött való hatalom.

* 2. Versünk azt jelenti, hogy a pokol kísértései az egész világot betöltik. Ez a csapás a jelképes leírásban egyúttal a régieknek negyedik elemét, a levegőt is sújtja.

* 3. A sáskák alvilági lények: gonosz szellemek. A sáskák Joel 1. és 2. fejezetében szintén az isteni büntetésnek eszközei, bár más értelemben. A skorpió is a sátánnak jelképe. A 4. vers (és folytatása) a gonoszoknak kétségbeejtő lelkifurdalásairól beszél.

* 5. A skorpió október hónapjának csillagászati jegye; innen pedig a görög időszámítás szerint az év végéig (február végéig) öt hónapnyi időköz van. Versünk tehát azt jelenti, hogy a lelkiismeretfurdalás mindvégig gyötörni fogja a gonoszokat. Más magyarázók szerint a szent szerző azért említ öt hónapot, mert Keleten a sáskajárás az év öt legforróbb hónapjának félelmetes csapása.

* 6. A lelkiismeret mardosása kínosabb a testi halálnál.

* 7-10. A sáskák leírása a népies képzeletben élő centaurokra emlékeztet. A leírásnak egyes részei a sáskák által jelképezett gonosz szellemek erejét, hatalmát és kegyetlenségét tűntetik fel.

* 8. A női haj; egyes magyarázók szerint a bűnös gyönyörűséget jelenti, melynek élvezetére a gonosz lelkek az embereket csábítják.

* 9. A vaspáncélhoz hasonló mellvért a gonosz szellemek szívtelen kegyetlenségét ábrázolja. (V. ö. Jer. Sir. 3,65.)

* 11. A sáskák királya az 1. versben említett bukott angyal. A mélység a pokol; Abaddon (végenyészet), a rabbik szerint a pokol fenekének neve. A görög Apollion (= pusztító) név bizonyára gúnyos szójáték a pogányság egyik leghíresebb istenének, Apollon-nak nevével.

* 12. Versünk azt jelenti, hogy az ötödik harsonának borzalmai után még rettenetesebb csapások következnek.

* 13-21. A hatodik harsona szavára felszabadul az egész alvilág és a gonosz szellemek az embereket egymás ellen szörnyű háborúkra ingerlik. A látomás a világtörténelem összes háborúiban ment teljesedésbe.

* 13. A szózat valószínűleg magából az oltárból jő, amelyen a 8,3-ban említett angyal a szentek imádságait bemutatta.

* 14. Az Eufrát partján megkötözött négy angyal szintén négy gonosz szellem. Az Eufrát megemlítése eszünkbe juttatja a pártusokat, a római birodalom keleti határait veszélyeztető népet. Azonban a pártusok támadása csak előképe (típusa) az istentelen világra zúduló ellenséges támadásoknak.

* 15. Az óra, nap, hónap és esztendő az isteni ítélet végrehajtásának előre meghatározott ideje. Az öldöklés csak az emberek harmadrészét semmisíti meg: Istennek végtelen irgalma a bűnösöknek még időt enged a megtérésre.

* 16. A lovas sereg a pokolnak gonosz szellemei, kik az embereket egymás ellen véres háborúkra ingerlik; irtózatos számuk (200,000.000) azt mutatja, hogy az egész alvilág kivonul a gonoszok ellen.

* 17-19. A lovasoknak és a lovaknak borzalmas alakja szintén a gonosz lelkek kegyetlenségét és hatalmát ábrázolja. A tűz, a füst és a kénkő a háborúk pusztításait jelentik.

* 19. A kígyó is a sátánnak szimbóluma.

* 20. A félelem és rettegés igen sokszor meg nem képes az embereket Istenhez téríteni és bűneiktől elvonni. A szent szerző a 20. és 21. versben, a bűnök közt névszerint megemlíti a pogányság bálványimádását és néhány más súlyos bűnt. A 20. vers utolsó része Zsolt. 113 (héb. 115), 4-7. verseire emlékeztet.

* A 10. fejezet közjáték és bevezetése a hetedik harsona szózatának.

* Az 1. és 2. versben olvasható leírás az égből leszálló angyalnak hatalmát érzékelteti; az egyes vonások csak az előadás élénkítésére szolgálnak. Leszállni az égből kifejezés azt mutatja, hogy a próféta mennyei elragadtatásából (4,1. 2.) ismét a földre tért vissza. A szivárvány a béke jelképe. A nyitott könyvecske a római birodalom ellen szóló jövendöléseket (12-19. fej.) tartalmazza; a szent szerző könyvecskéről beszél, mert ezek a kinyilatkoztatások elsősorban az egyházüldöző római birodalomra vonatkoznak és így csak egy részét képezik – bár sokkal bővebb és kimerítőbb leírásban – a harsonák által jelképezett jövendő eseményeknek.

* 3. A hét mennydörgés valószínűleg az egész jövendölést jelenti, melyet Isten Szt. Jánosnak adott.

* A 4. vers Kor. II. 12,1-4-re emlékeztet: mint Szt. Pálnak, úgy Szt. Jánosnak sem volt egyelőre szabad embertársaival közölni az Istentől nyert kinyilatkoztatást. (V. ö. Dán. 12,9.) Pecsételd le: ne hozd nyilvánosságra.

* 6. Idő nem leszen többé: nem lesz többé halasztás a hetedik angyal harsonája után, hanem Isten ítéletei, melyek a gonoszokat megsemmisítik és a jókat megszabadítják, azonnal és véglegesen meg fognak valósulni.

* 7. Istennek titka a jámborok üdvözítésére vonatkozó örök tervei; ezt jelenti a jó hír is.

* 8. A szózat az Istennek vagy a Báránynak szava.

* 9-10. (V. ö. Ezek. 2,9-3,3.) A prófétának a jelképes látomásában meg kell ennie a jövendőnek kinyilatkoztatását tartalmazó könyvet, hogy azt teljesen megértse és Isten szándékai szerint embertársaival közölje. A könyvnek megevése keserűvé teszi a próféta gyomrát, mert a jövőnek sok fájdalmas mozzanatát kell megismernie, de szájának édes lesz, mert a jövendőnek ismerete, kívánatosnak látszik az emberi értelem előtt.

* 11. A nemzetek és népek és nyelvek és számos király a római birodalom népei, tartományai és uralkodói, akikről elsősorban van szó könyvünk 12-19. fejezeteiben.

* A 11. fejezet 1-13. versében olvasható jövendölés szorosan összefügg a hatodik harsonával (9,14-21.), sőt az ott leírt látomásnak folytatása. 11,1-13. számos magyarázó szerint az egyháznak a zsidóság fölött aratott győzelmét írja le, különös tekintet tel Jeruzsálem pusztulására Titus idejében (Kr. u. 70.); de sokkal helyesebb az a magyarázat, mely ebben a részletben az evangélium állandó küzdelmeinek és diadalának leírását látja, minden istenellenes hatalommal szemben a történelemnek egész folyamán.

* 1-2. Szt. János parancsot kap (Istentől vagy Krisztustól), hogy mérővesszővel (= vesszőhöz hasonló nádszál) mérje fel a jeruzsálemi templomot. A felmérés Zak. 2,1-5-re emlékeztet: A templom és az oltár Isten egyházát és az igaz hitet jelenti, a templomban imádkozok a jámborokat; a templomon kívül lévő tornác (a pogányok tornáca) és maga a szent város (Jeruzsálem) pedig az egyház külső helyzetét a világban. Verseinknek tehát az értelme, hogy az egyházat egész fennállása alatt üldözni fogják az istenellenes hatalmak (= a pogány nemzetek), de üldözésük nem árthat sem az igaz hitnek, sem az egyház jámbor gyermekeinek. A negyvenkét hónap Dániel könyvének (7,25; 9,27; 12,7.) három és fél éve, és az egyháznak egész földi életét jelenti. Figyelemreméltó, hogy 42 a zsidó apokaliptikában messiási értelemmel bíró szám: Dávid neve betűinek számértéke a héber szerint 14, 42 pedig érinek háromszorosa; ez a szám tehát a zsidó apokaliptikában a Messiás (Dávid sarjadéka) hatalmának teljességét jelenti. Szt. János mélységes gondolatot fektet korának ezen általánosan ismert eszméibe: az egyház szakadatlan üldöztetésének tartamát a földön ugyanazzal a számmal fejezi ki, melyet kortársai a Messiást jelképező számnak tartottak.

Más magyarázók szerint a templom és az oltár a mózesi törvénynek örök érvényű hit- és erkölcstanát jelenti, a külső tornác és a szent város pedig az ószövetségi törvénynek szertartásos részét, mely Jézus Krisztus megváltó halálával érvényét vesztette.

* 3. A két tanú alakját Szt. János Zak. 4,3. 14-ből vette. Számos magyarázó ezekben Hénokot és Illést látja, mások Mózest és Illést, vagy Illést és az ószövetségnek valamely prófétáját. (V. ö. Mal. 4,5. 6; Jéz. Sir. fia 48,10.) Legvalószínűbb, hogy a két tanú az evangélium hirdetőit és magát az evangéliumot hirdető egyházat jelképezi. (Csel. 1,8.) Szt. János két tanúról beszél Zak. 4,3. 14. alapján és tekintettel Móz. V. 19,15. (Ján. 8,17)-re. Az ezerkétszázhatvan nap negyvenkét harmincnapos hónapnak felel meg, és szintén az egyháznak egész földi életet jelenti. A szőrzsák az ószövetség prófétáinak jellegzetes ruhája.

* 4-6. A következő képek Mózes, Illés, Zorobábel, Jósue főpap (és némelyek szerint Hénok) jellemző vonásaiból vannak összeállítva és az egyháznak és tanításának ellenállhatatlan lelki hatalmát jelentik. A kél olajfa és a két gyertyatartó: Zak. 4,2. 3. 11-14. Tűz megyen ki szájukból: V. ö. Kir. III. 18,38; IV. 1. fej. Hatalmuk van bezárni az eget, hogy ne essék az eső: így tett Illés (Kir. III. 17,1; 18. fej.) A 6. vers második része az egyiptomi csapásokra, nevezetesen a Nílusnak vérré változására céloz. (Móz. II. 7,17. skk.)

* 7. A mélységből felszálló vadállat a keresztényüldöző római birodalom, mint az összes istenellenes hatalmaknak és az Antikrisztusnak (Tessz. II. 2,3-11.) előképe. (L. 13. fejezet.) A mélység a pokol. (9,1.) Versünk Isten ellenségeinek az egyház ellen vívott állandó harcát és látszólagos diadalait írja le, különös tekintettel az Antikrisztus egyházüldözésére az idők végén.

* 8. A próféta az Antikrisztus székhelyének Jeruzsálemet ( = a nagy várost, ahol az ő Uruk is megfeszíttetett) tekinti. Ez azonban allegorikus leírás, melyre alkalmat az adott, hogy az Úr Jézus is Jeruzsálemben halt meg. A szent szerző az istengyilkos Jeruzsáleme Szodomának és Egyiptomnak mondja.

* 9. A három és fél nap (Dániel 7,25; 9,27; 12,7. éveinek száma napokra csökkentve) az istenellenes hatalmak diadalának – látszólag teljes diadalának – ideje. Ez az idő háromszázhatvanad része a fentemlített negyvenkét hónapnak vagy ezerkétszázhatvan napnak és ennek legutolsó időszaka. Versünk azt a mély és vigasztaló gondolatot fejezi ki, hogy bár az egyháznak egész földi élete harc és áldozat, az ellenségnek látszólag végleges diadala az Antikrisztus idejében nagyon rövid ideig fog tartani. A holttestet el nem temetni az ókori felfogás szerint egyenlő értelmű annak legnagyobb meggyalázásával.

* 10. A föld lakói a gonoszok, kiknek az evangélium hirdetői gyötrelmére voltak, mert bűneiket szemükre lobbantották.

* 11. Az üldözött és már véglég halottnak hitt egyház tökéletes diadala, mely megrémíti ellenségeit.

* 12. Az egyház megdicsőülése az égben. A jövendölés az egyház egész történelmének folyamán teljesedik be; Isten földi országának végleges megdicsőülése a nagy világítélet alkalmával fog bekövetkezni.

* 13. A földrengés talán a társadalmi rendnek nagy megrázkódtatásaira vonatkozik, vagy általában Isten ítéleteit jelképezi. Az isteni ítéletben aránylag kevés ember (hétezer – kerek szám) veszti el életét, a többiek megtérnek. Ez a vers ismét felségesen érzékelteti Istennek irgalmát, aki a földön azért bünteti a bűnöst, hogy jó útra térítse; de egyúttal azt a nagyszerű igazságot is kifejezi, hogy amit a 9. fejezetben leírt szörnyű csapások nem tudtak elérni: a bűnösök megtérítését, azt elérte az evangéliumnak szelíd, de ellenállhatatlan ereje. (V. ö. Zak. 12,10; Ján. 19,37.)

* 14. L. 9,12.

* 15-18. A hetedik harsona szava a világítéletet és a világtörténelem befejezését, Isten ügyének végleges diadalát hirdeti, az égi seregeknek nagyszerű hódolatában.

* 15. (V. ö. Kor. I. 15,23-28.) Istennek egykori ellenségei immár megsemmisültek(9. fej.) vagy megtértek (11,13.), Istené és a Bárányé az örök világuralom.

* 16. A vének hódolata: v. ö. 4,9-11; 5,14; 19,4.

* 17. És aki eljövendő vagy szavak a görögben hiányzanak; egyedül ez a szöveg felel meg a gondolatok összefüggésének, mert Isten örök országa a hetedik harsona szavára már eljött.

* 18.  A nemzetek haragja a gonoszoknak Isten és az egyház ellen táplált gyűlöletét jelenti; tehetetlen gyűlöletükkel megkapó ellentétben áll Istennek megsemmisítő haragja. Versünk világosan mutatja, hogy a próféta a világtörténelmet immár befejezettnek látja, mert már a halottak feltámadásáról és a szentek végleges, őrök jutalmáról beszél. A gonoszok kiirtása örök kárhozatukat jelenti.

Itt véget ér a Jelenések könyvének első főrésze. A hét pecsétes könyv (5,1.) meg van nyitva, Istennek a világtörténelem kormányzására vonatkozó tervei már ismeretesek a próféta előtt, sőt látomásaiban már végre is vannak hajtva: a gonoszság elnyerte méltó büntetését, az üldözött egyház pedig örök jutalmát és dicsőségét. Isten uralma tökéletes és örökkévaló. – A 12. fejezettől kezdve (melynek bevezetését 11,19-ben olvassuk) a … fejezet .... verséig a 10,2. 9-11-ben említett «könyvecske» tartalmával ismerkedünk meg, mely hét, nagyszerű látomásban ismét szemünk elé állítja az egyháznak küzdelmes sorsát kezdetétől végleges megdicsőüléséig, de az egyházat üldöző hatalmaknak előképét különösen a pogány római birodalomban testesíti meg. (Egyes magyarázók szerint 11,19. még a hetedik harsona látomásához tartozik.)

* 19. Az ószövetségi frigyszekrény, Isten szövetségének szekrénye (melyet Makk. II. 2,4. 5. szerint Jeremiás próféta Jeruzsálemnek 586. évi pusztulása alkalmával elrejtett) a salamoni templomnak legbelsőbb és legdíszesebb részében, a szentek szentjében állt, ahová a főpapon kívül senki sem léphetett be. A próféta látomásában a szövetség szekrénye mindenki előtt láthatóvá lesz: Isten kegyelmében minden ember részesülhet. A villámok (a görög szerint: „és mennydörgések”) az isteni jelenések kísérő tüneményei; a földrengés a nagy társadalmi változásokat, a nagy jégeső a gonoszokra váró isteni büntetéseket jelképezi.

* A 12. fejezet nagy vonásokban leírja az egyház sorsát Krisztus születésétől kezdve, és az összes egyházüldözéseknek végső okát: a sátán gyűlöletét az egyház ellen; de egyúttal rámutat Istennek különös oltalmára is, melyben egyházát a világtörténelemnek egész menetén keresztül részesíti.

* 1-6. Nagyszerű leírása annak az állandó ellenségeskedésnek, mely Krisztus és a gonosz lélek közölt fennáll.

* 1. A próféta tekintete előtt a látomás az égboltozaton tűnik fel. Az asszony a szellemi Izrael és az egyház, ideális egységbe olvasztva; következményes értelemben: a Boldogságos Szűz Mária. A nap, a hold és a csillagok, mint az asszony ruházata, annak határtalan méltóságát és dicsőségét mutatják. (V. ö. Énekek Éneke 6,9.) Lehetséges, hogy Szt. János ebben a leírásban egyszersmind Szűz Máriának istenanyai méltóságára is céloz. A tizenkét csillag célzás az ószövetségnek tizenkét pátriárkájára vagy az újszövetségnek tizenkét apostolára.

* 2. Az asszony szülési gyötrelmeit azért említi a szent szerző, mert bár az egyház mint ilyen tiszta és szeplőtelen, annak egyes tagjai (17. v.) gyarló emberek, kik megpróbáltatásokra és küzdelmekre születnek. A Boldogságos Szűz fájdalom nélkül, szent elragadtatásban hozta a világra az Úr Jézust, de rettentő fájdalmak közt lett a mi Anyánk isteni Fiának keresztje alatt. (V. ö. Luk. 2,34. 35.)

* 3. A más jel ugyanannak az egy látomásnak más mozzanata. A sárkány az őskígyó (Móz. I. 3,1.), a sátán; tűzvörös színe elsősorban a gyilkosságokra vonatkozik, mert ő az «ősgyilkos». A hét fej célzás a 73. zsoltár 14. versére, és a sátán kísértéseinek sokféleségére vonatkozik. (V. ö. a vadállat leírásával a 13. és 17. fejezetben.) A tíz szarv Dán. 7,7. 20. 24-re emlékeztet és a sátán hatalmának nagyságát jelenti. A sátán királyi koronákat visel, mert ő «a világ fejedelme». (Ján. 12,31; 14,30.)

* 4. A harmadrész jellegzetes fogalma a Jelenések könyvének. (8,7. 8. 11. 12; 9,18.) Az égről lesöpört csillagok a bukott angyalok, vagy az ördög által bűnre (hithagyásra) csábított emberek. Versünk második fele igen élénken írja le a sátán gyűlöletét és elkeseredett harcát Krisztus és az ő műve ellen.

* 5. A fiúgyermek maga az Úr Jézus, mint a 2. zsoltár 9. versével való párhuzam mutatja. A szent szerző Jézust mint újszülött gyermeket látja, mert őt művével (az ifjú egyházzal) eszményi egységbe olvasztja. A szellemi Izrael annyiban mondható a Messiás anyjának, mert az Üdvözítő test szerint a zsidó népből származott. Az újszülött gyermek elragadtatása Isten trónjához a jelképes leírásban Jézus Krisztus mennybemenetelét jelenti, mely föltételezi halálát és föltámadását.

* 6. A pusztaság a világ, melyben az egyháznak Isten tervei szerint élnie és működnie kell a történelem egész folyamán keresztül, – melyet az ezerkétszázhatvan nap jelképez (11,3.); – az Istentől elkészített hely az Úr állandó oltalmát jelenti egyháza fölött, a táplálék pedig az Oltáriszentséget.

* 7-9. A nagy égi harc az angyalok és a sátán között, és ennek veresége. Egyes magyarázók szerint itt Lucifernek és az angyaloknak bukásáról van szó, mely az idők kezdetén volt ugyan, de a próféta itt írja le, hogy a sátán dühét megokolja. Valószínűbb azonban, hogy a nagy harc és a sátán veresége Jézus Krisztus kereszthalálára és föltámadására vonatkozik, mely megtörte a sátán hatalmát.

* 9. A föld itt az ellentétet fejezi ki az éggel, de azt is mutatja, hogy a gonosz lelkek a földön gyakorolhatják hatalmukat, amennyire Isten azt megengedi.

* 10-12. Az égi seregek öröme Krisztusnak a gonosz lélek fölött aratott győzelmén.

* 10. Az angyalok testvérei a jámborok, kiknek diadalát a sátán fölött az égi seregek mint már megtörténtet ünneplik. A sátán az emberek vádlója: v. ö. Zak. 3,1.

* 11. A Bárány tanúbizonyságának igéje Jézus Krisztusnak és az egyháznak tanítása, az evangélium.

* 12. Az itt említett jaj a sasnak (8,13.) harmadik jajkiáltása, és mindarra az egyházüldözésre és sok szerencsétlenségre vonatkozik, amelyet az ördög a világra hozott. Kevés ideje vagyon az ördög hatalma csak a jelen világ rendjére terjed és az utolsó ítélettel örökre véget ér.

* 13-18. A gonosz lélek állandó harca az egyház ellen, és Istennek állandó oltalma egyháza fölött.

* 14. Az asszony itt a földi egyház. A nagy sasszárnyak az isteni oltalom gyorsaságát jelentik. Az egy idő, idők és félidő a 6. versben említett ezerkétszázhatvan nap, az egyháznak egész földi élete.

* 15. A kígyó szájából kibocsátott víz a sátán üldözése és áskálódása az egyház ellen.

* 16. A folyó elenyészik a pusztaság homokjában: az isteni oltalom semmivé teszi a gonosz lélek terveit az egyház ellen.

* 17. A többiek az asszony ivadékából az egyház, többi gyermekei, az összes keresztények.

* 18. A folyton hullámzó tenger nagyszerű képe a földi élet állhatatlanságának és nyugtalanságának és még inkább a folyton háborgó gonoszságnak. (V. ö. Dán. 7,2.) – Egyes görög kéziratok szerint: „és megállék” stb., mintha ez a vers az apostol szava volna, aki a tenger partján állva látja a következő fejezet borzalmas jelenését.

* 13,1-10. A tengerből felszálló vadállat: az Antikrisztus, kinek Szt. János korabeli megszemélyesítése (és egyszersmind az összes istenellenes hatalmaknak előképe) a pogány római birodalom, illetve ennek politikai és anyagi ereje.

* 1. A tengeri vadállat a római birodalom (17. fej.), mint az Antikrisztus előképe. „A tenger” vidéke a zsidó nyelvszokás szerint nyugatot, így Itáliát is jelenti, mert a Földközi-tenger a Szentföldtől nyugatra terül el. A vadállat Dániel négy vadállatának (7,3-8.) jellemző vonásait egyesíti magában, annak kifejezésére, hogy mindazoknak kegyetlenségét is megtestesíti magában. A vadállatnak hét feje Rómának hét halma és a római birodalomnak hét uralkodója (17,9.), tíz szarva és a királyi koronák pedig nagy hatalmának és tíz királynak (17,12.) jelképei. A káromlás nevei a római császárokat istenítő nevek.

* 2. (V. ö. Dán. 7,4. 5. 6.) A sárkány az ördög (12. fej.), aki a római birodalmat használja fel eszközéül a kereszténység üldözésére.

* 3. A vadállat feje a jelkép értelme szerint azonos az egész vadállattal. (17,11.) A sátánnak és minden istenellenes hatalomnak ereje már eleve halálra sebeztetett, midőn a gonosz lélek az égből letaszíttatott, de különösen akkor, midőn az Üdvözítő a megváltás művét befejezte. A gonosz lélek halálos sebe azonban meggyógyíttaték, mert az utolsó ítélet napjáig bizonyos hatalmat gyakorolhat a földön. Az egész föld csodálkozva követé a vadállatot: a Jelenések könyvének korában szinte az egész akkor ismert világ a római birodalomhoz tartozott és annak törvényei szerint élt.

* 4. A sárkány imádása a gonosz lélek imádása a pogányságban; a vadállat imádása különlegesen a «Dea Roma» (Róma istennő) és a császárok imádására vonatkozik, mely már az első keresztény századba visszanyúlik, de teljes visszataszító mivoltában a Kr. u. II. és III. században terjedt el a római birodalomban. Szt. János leírása tehát ebből a szempontból is valóságos jövendölés.

* 5. (V. ö. Dán. 7,8.) A negyvenkét hónap az egyháznak egész története (11,2; 12,6. 12.), mely alatt a római birodalom, majd annak bukása után más istenellenes hatalmak üldözték Istennek földi országát.

* 6. Isten hajléka az egyház, vagy a jámborok lelke, melyben Isten a megszentelő malaszt által lakik.

* 7. Legyőzze őket: t. i. halandó testük szerint.

* 8. Az élei könyve: L. 3, 5. stb. A világ kezdete óta szavak 17,8. szerint az élet könyvére vonatkoznak. Az örök üdvösségre hivatottak nem hódolnak a sátánnak és a vadállatnak. Számos keresztény halt vértanú halált, mert megtagadta a római hatóságoknak az engedelmességet a bálványimádásra és a császárok imádására.

* 9. (V. ö. 2,7. stb.) Versünk azt mutatja, hogy a szent szerző nagy fontosságot tulajdonít a következő versben olvasható intelemnek.

* 10. A görög szerint: „Aki fogságra (van szánva), fogságba megyen” stb. Szt. János béketűrésre inti az üldözött keresztényeket. Versünk második tagja az Úr Jézus szavát ismétli meg (Máté 26,52.), hogy az üldözött keresztényeket minden erőszakos lépéstől visszatartsa.

* 11-17. A szárazföldi vadállat: a tengerből fölszállt vadállatnak prófétája, a pogányságnak, eretnekségeknek és az áltudománynak szellemi hatalma.

* 11. A szárazföld Kisázsia, ellentétben Rómával. A szárazföldi vadállat minden idő és minden kor istenellenes szellemi hatalmainak (a pogányság szellemi erejének, eretnekségeknek, áltudománynak stb.) előképe, mert ezek útját egyengetik az egyház erőszakos üldözésének. A sátánnak és az első vadállatnak ez az álprófétája hasonló akar lenni a Bárányhoz, de beszéde (tanítása) a gonosz léleké. (V. ö. Máté 7,15.)

* 12. A második vadállat mindenben engedelmes szolgája az elsőnek.

* 13. A sátán és szolgái által művelt álcsodák, melyek Istennek valódi csodáit utánozzák. (V. ö. Kir. III. 18,38.)

* 14. V. ö. Máté 24,23-26; Márk 13,21-23; Luk. 21,8., ahol az Úr Jézus előre megmondta, hogy az álpróféták látszólagos csodákkal akarják majd elcsábítani az embereket. (Ilyen pl. a ma oly divatos szellemidézés.) A vadállatnak készíteti kép a császárokat ábrázoló istenszobrok és más bálványszobrok.

* 15. A szobrok megszólalása vagy ördögi álcsoda, vagy hasbeszéd volt.

* 16. A megbélyegzés jelképes értelmű és a vadállat követőinek teljes lefoglalását jelenti a sátán és a vadállat részére. Az egész jelenet ördögi utánzása 7,3-8-nak.

* 17. A keresztények teljes kizárása minden társadalmi érintkezésből (Julianus Apostata). A vadállat nevének száma: mind a héber, mint a görög betűsor betűinek számértéke is volt.

* 18. Ember száma: ember nevét jelentő szám. A 666-os számnak a régiek számrendszereiben érdekes jelentése volt. Míg a hetes szám a befejezettséget jelentette, a nyolcas pedig a létnek túláradó teljességét és tökéletességét (Jézus görög nevének számértéke 888, a nyolcas szám megháromszorozva), addig a hatos szám (7-1) a befejezetlenségnek, tökéletlenségnek és gonoszságnak volt a jelképe. 666, mint a hatos számnak megháromszorozása, a teljes gonoszságnak szimbóluma. A görög betűsor szerint ez a név a római birodalmat jelenti «Lateinos» (a latin) vagy «Teitan» (titán) szó alatt; a héber betűsor szerint pedig Néró császárt (Neron készár); vagy ha egyes görög kéziratokkal 616-ot olvasunk, Cajus Caligula nevére gondolhatunk (Gaios kaiszar). Tehát mindenképen a római birodalomról van szó, mint az összes keresztényüldöző hatalmaknak előképéről.

* 14,1-5. A Bárány kísérete: a száznegyvennégyezer szűz. Fölséges, szép ellentét a 13. fejezet vadállataival és azok követőivel.

* 1. A Sión hegye az ószövetségi üdvösség rendjének középpontja, és előképe úgy a földi, mint az égi egyháznak. A Bárány a szilárd hegyen áll, a sátán az ingadozó homokon. (12,18.) A száznegyvennégyezer kiválasztott egyes magyarázók szerint az összes választottak, akik nem fertőztették meg magukat a bálványozásnak semmiféle fajával; de valószínűbb, hogy szorosabb értelemben azokról van szó, akik az evangéliumi tanácsokat, különösen a szüzesség tanácsát követik. (4. v.) A száznegyvennégyezer (12 x 12 x 1000) szent szám, igen nagy határozatlan szám helyett. (V. ö. 7,4.) A Bárány és Atyja neve a szüzek homlokán itt is jelképes értelmű, és azt fejezi ki, hogy Isten őket teljesen lefoglalta magának.

* 2. A szózat a szüzek éneke.

* 3. A szüzek új éneket énekelnek: az evangéliumi tanácsokra és különösen a szüzesség megbecsülésére csak az Úr Jézus tanította a világot; a régi világ ezeket nem ismerte, sőt a gyermektelenséget megbélyegzőnek tartotta. Senki más nem mondhatá az éneket, a görög szerint: „Senki más nem tanulhatá meg az éneket”, annak jelzésére, hogy az evangéliumi tanácsok követése, nevezetesen a szüzesség nagy önuralmat és küzdelmet kíván.

* 4. A szüzességnek kimondhatatlan jutalma az égben: a szüzek az emberiség zsengéi, különös módon Istennek szentelt lelkek, Jézusnak mintegy testőrei és kísérete.

* 5. Az őszinte lelkület másik jellemző tulajdonsága az igaz kereszténynek.

* 6-11. Három angyal hirdeti az isteni ítéletnek közeledtét.

* 6. Egy másik angyalt: ellentétben a (11,15-ben említett) hetedik harsona angyalával, vagy általában az eddig említett angyalokkal. Az örök evangélium az Úr Jézus által hirdetett evangélium, melyet a próféta öröknek mond, mert nem fog megszűnni, mint a mózesi törvény.

* 7. Az evangélium Isten félelmére, tiszteletére és imádására tanít minden embert. Az isteni ítélet órája itt még nem a végítélet, hanem a pogány Rómának (és az általa előképezett istenellenes hatalmaknak) megbüntetése, mint a 8. és 9. vers mutatja.

* 8. Babilon a pogány Rómának jelképes neve. (17. fej. V. ö. Pét. I. 5,13.) A próféta a pogány Róma megbüntetését csak a 17-19. fejezetekben írja le, de az itt említett angyal Róma bukását oly biztosan látja, hogy azt már múlt idővel, mint befejezett történelmi tényt írja le. Szt. János az ószövetségi prófétáknál gyakori kifejezéssel paráznaságnak mondja a bálványimádást, de mindenesetre az azzal járó erkölcstelenségre is gondol. A próféta Babilon paráznasága indulatának boráról beszél, mert Róma bálványozása elkábította az összes nemzeteket és mint önmagára, úgy azokra is kihívta Istennek büntető haragját.

* 9. A vadállatnak és képének imádása a római birodalom bálványozása, elsősorban a császároknak és szobraiknak bemutatott isteni tisztelet. A vadállat bélyege: L. 13,16.

* 10. Szt. János az ószövetségi prófétáknak gyakori hasonlatával Isten haragját részegítő italhoz hasonlítja. A színbor az isteni haragnak teljes erejét jelképezi. Kínoztatni fog, t. i. a pokol tüzében. Az ítéletnek szégyenletes voltát az elkárhozottakra nézve növelni fogja az a körülmény, hogy azt az ég angyalai és maga az Isten Fia is, aki Üdvözítőjük akart lenni, állandóan szemlélni fogják. A 9. és 10. vers örök kárhozattal fenyegeti a császárimádás híveit.

* 11. Szt. János világosan tanítja, hogy a pokol büntetései örökkévalók.

* 12-13. Gyönyörű ellentét az elkárhozottak és az üdvözültek örök sorsa között. A szentek általában a jámborok, nemcsak a vértanuk. A szózat az Úrtól jő. Már most: a jámborok haláluk után rögtön megnyerik az örök boldogságot, anélkül, hogy az utolsó ítéletig kellene várniok. Munkáik: a földi élet fáradalmai. Cselekedeteik követik őket: jutalmuk mértéke követi cselekedeteik mértékét. A 13. vers nagyszerű vigasztalást tartalmaz az üldözött és általában a földi élet nyomorúságaival küzködő keresztényekre: ha kitartanak az Úr szeretetében, örök jutalmuk biztos, és ezt sem a sátán, sem annak bármely csatlósa nem tudja tőlük elvenni.

* 14-20. A Jelenések könyve most már gyorsan halad az események végső kifejlődése felé. Az egymással küzdő ellenfelek már felvonultak szemünk előtt; de mielőtt a 15-20. fejezetek részletesen leírnák Jézus Krisztusnak végső diadalát ellenségei fölött, a 14. fejezet 14-20. versei egy égi jelenésben már előzőleg röviden összefoglalják az isteni Ítéletet és annak eredményét. A 14-16. vers és a 17-20. vers közt megrázó párhuzam van.

* 14. A leírás Dán. 7,13. 14-et követi. A fehér szín a győzelem jelképe. Az Emberfiához hasonló maga az Úr Jézus. (V. ö. Máté 26,64.) Az arany korona az Üdvözítőnek végtelen királyi hatalmát jelenti; a sarló az isteni ítélet eszköze.

* 15-16. A templom az égi szentély (jelképes leírás). A nagy hangon kiáltó angyal Isten határozatát közli az Emberfiával. Az aratás órája az isteni végítélet ideje. Megérett, t. i. a jutalmazó ítéletre. Az Emberfia által learatott vetés a jámborokat jelképezi, akik az Üdvözítő példabeszéde szerint (Máté 13,30.) az égi csűrökbe gyűjtetnek. (V. ö. Máté 9,37. 38; Luk. 10,2.)

* 17. Míg az Emberfia a föld jámborait jelképező gabonát aratja le, egy angyal a gonoszok fölött hajtja végre az isteni ítéletet.

* 18. Az oltár a (jelképes leírás) égi templomának tömjénoltára. (8,3.) Kinek hatalma volt a tűz felett: a régiek felfogása szerint az egyes elemeknek is vannak angyalaik. (V. ö. 16,5.) A föld szőlejének gerezdjei és szőlőfürtjei a gonoszokat jelképezik. Az ószövetség prófétái gyakran írják le az isteni ítéletet szőlőszüret és (minden szőlőszemet összetörő) taposás alakjában. Megértek, t. i. a büntető ítéletre.

* 19. Az előbbi képnek folytatása.

* 20. A város az 1. versben említett Jeruzsálem (= Sión), mint Isten égi egyházának szimbóluma. Az ítélet leírásában különböző jelképek folynak össze. A lovak vagy a 6. fejezet jelképes lovai, vagy a hatodik harsona szavára a földre törő alvilági lovas sereg (9,13. skk.), vagy pedig általában a zabolájukig vérben gázoló lovak megemlítése csak az isteni ítéletnek rettentő voltát állítja szemünk elé. Egy stadion mintegy 180 méternek felel meg. Ezerhatszáz a szent negyvenes számnak önmagával való szorzata; a nagy szám szintén az isteni ítéletnek borzasztó voltát jeleníti meg előttünk.

* A 15. fejezet nagyszerű égi jelenetben a római birodalomra vára utolsó csapások égi előkészítését és az égi és földi egyház diadalénekét írja le.

* 1. A hét angyal egyes magyarázók szerint azonos a hét harsona angyalaival. A szent szerző a 16. fejezetben részletezett csapásokat utolsóknak mondja, mint az egyházüldöző római birodalomra váró végső csapásokat, melyek azonban előképes természetűek minden egyházüldöző hatalomra nézve. Teljesedett be Isten haragja = hajtatott végre Isten haragja.

* 2-4. Az égi és a földi egyház, eszményi egységbe olvadva, hálaéneket zeng az Úrnak. Ez a jelenet 8,1-5-re emlékeztet; de míg amott az angyal az üldözött jámborok könyörgéseit mutatja be Istennek, itt már a győzelmes szentek diadalénekét olvassuk.

* 2. Az üvegtenger: v. ö. 4,6. A tűz vagy a villámokat, vagy a csillagok visszfényét jelenti; a régi magyarázók a tűzzel vegyes üvegtengerben a keresztség szentségét és az emberek cselekedeteit megpróbáló tüzet (Kor. I. 3,13.) látták. A 2. vers a 13. fejezetre céloz.

* 3. Mózes éneke Móz. II. 15,1-19-ben olvasható, és az Egyiptomból, a szolgaság országából való szabadulást ünnepli, mely előképe a bűn rabságából való szabadulásnak; a Bárány éneke valószínűleg az 5,9-13-ban olvasható hódolat és a 14, 1-5-ben említett szüzek éneke (14,3.). A 3. és 4. versben leír ének különböző zsoltárok gondolataiból áll. (144,17; 80,9; 110,2; 138,4; 144,17.) Istennek ítéletei (4.v.) egyes magyarázók szerint nemcsak a pogány Rómát sújtó ítéletek, hanem egyszersmind az evangéliumi tanítás is, mely az egész világon hirdettetik.

* 5. A tanúbizonyság hajléka a szentek szentje az égi templomban. (11,19.)

* 6. A hét csapást a 16. fejezet részletezi. Az angyalok az ószövetségi papok díszruháját viselik, mert mintegy papi tisztet végeznek, midőn az Úr ítéleteit végrehajtják és haragját kiengesztelik.

* 7. Az Isten haragjával telt arany csészék megrázó ellentétet alkotnak 5,8. aranycsészéivel, melyek a szentek imáit tartalmazzák.

* 8. A füst az ószövetség szimbolikájában kisérő jele szokott lenni Isten megjelenéseinek. (V. ö, Zsid. 12,29.) Isten templomába bemenni talán annyit jelent, mint Istennek terveit megérteni.

* A 16. fejezet jelképes látomásai megrendítő módon írják le a római birodalomra váró csapásokat, melyek végre is annak vesztét okozzák. A bálványimádó és császárimádó Rómát lelki gyötrelmek fogják kínozni (2. v.), gyilkosságok, orgyilkosságok, belső forradalmak és háborúk szinte ve tengerbe fojtják a birodalmat (3-7. v.), az egész társadalom kínos lázban vergődik (8-9. v.), a római birodalomnak egykori fénye és tekintélye tönkremegy (10-11. v.), az elgyengült birodalom ellen külső ellenségek kelnek föl (12-14. v.), ami végre is oka lesz teljes bukásának (17-21. v.). A jövendölés szószerint beteljesedett Róma történetében, a III-V. század folyamán. A római birodalom azonban egyúttal előképe minden istenellenes hatalomnak, melyekre hasonló sors vár. Az egyes csapások az egyiptomi csapásokra, de egyúttal a harsonák látomásaira (8. 9. fej.) is emlékeztetnek.

* 1. A nagy szózat Istennek szava; a templom az égi szentély.

* 2. A fekély szó szerint is érthető, de valószínűbb, hogy itt a lelkiismeretnek kínzó mardosását jelenti. (V. ö. a hatodik egyiptomi csapással, Móz. II. 9,8. skk.)

* 3-4. A különböző gyilkosságok, nevezetesen a császárgyilkosságok és forradalmak. (V. ö. az első egyiptomi csapással, Móz. II. 7,17. skk.)

* 5. A vizek angyala, V. ö. 14,18.

* 6. A római birodalom belső zavarai és vérontásai megérdemelt büntetései voltak a számos keresztényüldözésnek.

* 7. A görög szerint: «És haliam az oltárt szólni...» Az oltár itt a jámborok imádságait (8,3.) személyesíti meg: az egyház akarata mindenben megegyezik Isten akaratával.

* 8. A próféta nagy természeti csapásokra gondol, vagy talán inkább a római birodalomban uralkodó lázas, nyugtalan állapotokra.

* 9. A történelem tanúsítja, hogy a pogány Róma azon számos elemi, társadalmi és történelmi csapás között, mely az első keresztény századokban érte, nemcsak nem tért meg, hanem minden bajért a keresztényeket tette felelősekké.

* 10. A vadállat trónja maga Róma városa. A vadállat országának elsötétedése a római birodalom fényének és tekintélyének megfogyatkozását jelenti. A nyelv harapdálása a kétségbeesés jele.

* 11. L. 9. v.

* 12-16. A római birodalomra zúduló háborúk. Az Eufrát vizének kiszárítása a Vörös-tenger (Móz. II. 14.) és a Jordán medrének kiszárítására (Jós. 3.) emlékeztet. Isten elveszi a római birodalomnak természetes védelmét, hogy az ellenség akadálytalanul támadhasson ellene. A Napkeletről jövő királyok elsősorban a pártusok királyai, de ezek egyszersmind előképei az összes királyoknak, akik Rómát meg fogják támadni. (17, 16.)

* 13. Újból megjelenik a sárkány (az ördög). A békák a második egyiptomi csapásnak eszközei voltak. (Móz. II. 8,1. skk.) Egyes magyarázók szerint a békák által jelképezett gonosz szellemek a bujtogatásokat jelentik, amelyekkel a sátán az egyik nemzetet a másik ellen ingerli. Figyelemre méltó a párhuzam az itt említett három gonosz szellem és a 14,6-11-ben szereplő három intő angyal között. A gonosz szellemek a föld királyait harcra ingerlik egymás ellen, de különösen Istent egyháza ellen.

* 15. Az Úr Jézusnak figyelmeztető szava. (V. ö. 3,3. 11; 22,7. 12.20. Luk. 22,40. 46.) A ruha a lelki ártatlanságot és általában a kegyelem állapotát jelenti.

* 16. Őket: az ellenséges királyokat. Armagedon a héber Har-Megiddo (Megiddo hegye) névnek átírása. Megiddo (jelenleg Tell el-Muteszellim) az Ezdrelon-síkságot dél felől övező hegyvidéknek lábánál feküdt. Az Ezdrelon-síkság Palesztinának nagy csatatere, melyen elvesztek Sisera (Bír. 4,5.), Ohoziás Juda királya (Kir. IV. 9, 27.), Joziás (Kir. IV. 23,29; Krón. II. 35,22; v. ö. egyszersmind Zak. 12,11.). Szt. János szemében tehát Megiddo hegye, illetve környéke előképe annak a helynek, ahol minden istenellenes hatalom meg fog semmisülni.

* 17. A nagy szózat Istennek szava, aki a római birodalomnak és minden istenellenes hatalomnak bukását végérvényesnek mondja ki.

* 18. Az itt leírt csapás a hetedik egyiptomi csapásra emlékeztet (Móz. II. 9,23 skk.), de annál sokkal súlyosabb, mert a római birodalom végleges bukását jelképezi.

* 19. A nagy város Babilon, a pogány Róma. A három részre szakadás a teljes pusztulást jelképezi, mint a vers folytatásával való párhuzam mutatja. Isten megemlékezése a büntető ítélet bekövetkezését jelenti.

* 20. Az egész fizikai és társadalmi rendnek felborulása. (V. ö. 6,14.)

* 21. A római birodalom végpusztulásának további jelképes leírása. Versünk végével v. ö. a 9. verset.

* A 17. fejezet a Jelenések könyvének kulcsa, mert világossá teszi, hogy Szt. János a keresztényüldöző pogány Rómában látja az Antikrisztusnak, megtestesülését. Azonban állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy Róma nem egyedüli megnyilatkozása az Antikrisztusnak, hanem egyúttal előképe mindazoknak az istenellenes hatalmaknak, amelyek az egyházat Róma bukása után is üldözni fogják a világ végéig.

* 1-6. A nagy parázna asszony látomása.

* 1. Versünk a 16. fejezetet szorosan összekapcsolja a 17-kel; L. az előbbi fejezetnek bevezető jegyzetét. A nagy parázna asszony Babilon (Róma). Kárhozatát szó már előre jelzi a Rómára váró büntetést, midőn a római birodalom (az I. század végén) még hatalmának tetőpontján áll. A nagy vizek a római birodalomnak alávetett népek. (15. v.)

* 2. A föld királyai és lakói annyiban paráználkodlak Rómával, hogy átvették annak bálványozását és erkölcstelenségét.

* 3. Lélekben = elragadtatásban. A pusztaság megemlítése talán íz. 21,1-re céloz, ahol a próféta Babilont „a tenger pusztaságának” mondja. Ez a pusztaság talán ördögi torzképe a 12,6. 14-ben említett pusztaságnak, ahol az egyház tartózkodik. Az asszony Róma; a skárlátvörös vadállat a 13,1-8-ban leírt első vadállat, az Antikrisztusnak anyagi és politikai hatalma, aki a kereszténység első századaiban a római birodalmat használta fel eszközéül az egyház és Isten ellen vívott ádáz küzdelmében. A karmazsin szín a római birodalom gazdagságát és méltóságát jelképezi; a káromlás nevei (L. 13,1.) a császárokat istenítő nevek. A hét fejet és a tíz szarvat az angyal a 9-14. versekben magyarázza meg.

* 4. A bíbor és a karmazsin a római császárok díszruhája; az arany, a drágakő és a gyöngyök szintén Róma gazdagságát és méltóságát jelképezik. Az utálatossággal és a paráznaság tisztátalanságával telt serleg a római bálványozás és erkölcstelenség.

* 5. Titok! a figyelmet felhívó felkiáltás. A paráznaságoknak, a görög szöveg szerint: „a paráznáknak”. A szent szerző a pogány Rómát mondja a föld minden undok bűne okának és kútfejének.

* 6. Versünk a keresztényüldözésekről és a vértanuk kiontott véréről beszél. – A próféta nem nyomhatja el csodálkozását, midőn a római birodalom nagyságát és dicsőségét látja.

* 7-18. A látomás magyarázata.

* 7. Mit csodálkozol? az angyalnak feddö kérdése, aki jól tudja, hogy Róma dicsősége csak ideig-óráig fog tartani.

* 8. A vadállat az Antikrisztussal egybeolvadt keresztényüldöző római birodalom. Volt és nincs és fel fog szállni a mélységből gúnyos párhuzam Istennek a Jelenések könyvében sokszor olvasható jelzőjével: „aki volt és aki van és aki eljövendő”. A vadállat volt: teljes hatalmában Augusztus császár és követői alatt; nincs: Néróval kiveszett Augusztusnak családja és a Néró halála után bekövetkezett zavarokban már-már úgy látszott, hogy a birodalom is tönkremegy. Fel fog szállni a mélységből: a római birodalom ismét megerősödik és a keresztényüldözés is újból megkezdődik egész kegyetlenségében. A mélység a pokol. De a kegyetlen pogány római birodalom vesztébe megyén. Szt. János látomása tehát valóságos jövendölés, mert az I. század végén a római birodalom ismét teljes erejében volt. A föld lakói csodálkozni fognak Rómának viharos történetén és szívós életerején.

* 9. A hetes számnak szimbolikája mind Róma városának hét halmára, mind hét imperátorára vonatkozik. Vespasianus császár pénzei Rómát hét halom fölött ülő asszony gyanánt ábrázolják.

* 10. Az öt elesett: öt császár már a múltban uralkodott. Az egyik van: ez Szt. Jánosnak kortársa; aki pedig még nem jött el, annak utóda. A magyarázók véleménye megoszlik arra nézve, hogy kik ezek a császárok. Egyes vélemények: a) Július Cézár, Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius, Néró, Galba. A 11. versben említett nyolcadik uralkodó a visszatérő Nero, mert a római közvéleménynek nagy része az első század végéig azt hitte, hogy Néró nem halt meg, hanem a pártusokhoz menekült és azok szövetségében fog visszatérni az őt halálra ítélő Róma ellen. Később, midőn Nérót már nem gondolhatták élőnek, a visszatérő Néróból az ördög által feltámasztott Néró alakja lett. Ámde nem valószínű, hogy Szt. János a császárok számítását a már réges-régen élt Július Cézárral kezdte volna (aki még nem is volt római császár); az meg épen lehetetlenség, hogy a visszatérő (vagy feltámasztott) Néró alakja egy sugalmazott könyvben szerepeljen. Ennek a magyarázatnak még egy súlyos hibája van: az, hogy a Jelenések könyvének megírását Néró idejébe teszi. — b) A hét császár: Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Galba, Otho vagy Vitellius ; a nyolcadik a visszatérő Nero, vagyis az Antikrisztus. – c) A hét császár: Augusztus, Tiberius, Caligula, Claudius, Néró, Vespasianus, Titus; a nyolcadik a keresztényüldöző Domitianus. — d) Legvalószínűbb, hogy Szt. János a vadállatnak hét fejét az első keresztényüldöző császárral, Neróval kezdi számítani; az öt első császár tehát, aki már volt: Neró, Galba vagy Otho, Otho vagy Vitellius (akiket nem ismert el császároknak az egész római birodalom), Vespasianus, Titus. A hatodik uralkodó Szt. Jánosnak kortársa, Domitianus; a hetedik vagy Nerva, vagy csak a hetes szám teljességéért szerepel a látomásban. Rövid ideig lesz maradása, t. i. a vadállat uralmának az egész világtörténelemre terjedő, hosszú idejéhez viszonyítva.

* 11. A vadállat maga a nyolcadik. A nyolcas szám a régieknek misztikus számrendszereiben a létnek túláradó teljességét jelenti («hét» a létnek teljessége, nyolc pedig egyenlő 7 + 1, – L. 13,18.); a szent szerző tehát azt a jövendölést fejezi ki, hogy a római birodalomnak keresztényüldöző kegyetlensége, mely Néró halálával már-már megszűntnek látszott, teljes vadságában fel fog újulni. És a hétből való: az újabb üldözések magukon fogják viselni Néró kegyetlenségének bélyegét. A szent szerző azonban nem állítja, hogy Domitianus utóda lesz az utolsó római császár; versünk épen azt mutatja, hogy ezután a pogány Róma zsarnok uralmának fokozott visszatérését várja bizonytalan időn keresztül.

* 12. A tíz szarv barbár királyokat jelent, akik egy órára, azaz rövid időre uralomra jutnak az előbb említett fejek után.

* 13. A barbár királyok egy ideig hű alattvalói Rómának.

* 14. és azzal együtt üldözik az egyházat. Ezek a királyok szintén előképei a későbbi egyházüldözőknek is. Az uraknak Ura és a királyoknak Királya: 19,16; v. ö. Zsolt. 135,3; Kor. I. 8,5. 6; Tim. I. 6,15. A vers vége az Úr Jézus követőire, a választottakra vonatkozik.

* 15. A vizek a római birodalomnak alávetett népek. (1. v.)

* 16. Idővel az egykor szövetséges barbár királyok a római birodalom ellen fognak támadni és annak romlását fogják okozni. Versünk szóképei a római birodalomnak ezt a végpusztulását írják le.

* 17. A föld királyai – bár sokszor öntudatlanul – csak Istennek terveit hajtják végre a világtörténelemben. Isten igéi itt a római birodalomra kimondott ítéletet jelentik.

* 18. A nagy város az ókori világ úrnője: Róma.

A 18-20. fejezet drámai erővel állítja elénk Isten és az egyház főellenségeinek bukását. 18,1-19,8. leírja Isten ítéletét a keresztényüldöző római birodalom fölött, melyet a 16. fejezet általános vonásokban már előre jelzett; 19,10-21-ben a két vadállat megbüntetését olvassuk, a 20. fejezet pedig Isten és az egyház főellenségének, a sátánnak örök kárhozatát mutatja be.

A) A római birodalom bukása.

* 18,1-3. Fényes angyal hirdeti a pogány Róma bukását. Érdekes, hogy magát a büntető ítélet tényét a szent szerző itt nem írja le (ezt már megtette a 16. fejezetben), csak annak eredményét állítja szemünk elé.

* 2. Az angyal Babilon (Róma) végpusztulását mint már megtörtént dolgot hirdeti, oly biztos annak bekövetkezése. A 2. és 3. vers egyes gondolatai Izaiás 13. és 14. fejezetére, valamint Jeremiás 50. és 51. fejezetére emlékeztetnek, melyek Babilónia bukását jövendölték meg. (L. főleg Jer. 51,8. 50,39; Iz. 21,9; 13,12. 21. 22; 14,23; Bár. 4,35.) A régiek képzelete a romokat és sivatagokat gonosz szellemekkel és a pusztaság állataival szokta benépesíteni.

* A 3. vers ismét rámutat arra a^: történelmi tényre, hogy Róma pogánysága és erkölcstelensége minden vele érintkező népet megfertőzött; a vers utolsó tagja pedig a római birodalomnak külföldi népekkel (főleg Kelettel) folytatott rendkívül fejlett kereskedelmére céloz.

* 4-5. Jézus Krisztus szava a római birodalom keresztényeihez. Menjetek ki erkölcsi értelemben veendő: a keresztények ne vállaljanak közösséget Róma bűneivel. (V. ö. az Úr Jézus intelmét Máté 24,16-18: Márk 13,14-16; Luk. 21,21.)

* 6-8. Ugyancsak Jézus Krisztus szava az isteni ítéletet végrehajtó angyalokhoz. Amint ő is megfizetett nektek: a keresztények üldözése magának Istennek és az égieknek üldözése. (V. ö. Csel. 9,4. 5.) A pohár Isten haragjának kelyhe.

* 7. (V. ö. Iz. 47,7. skk.) A pogány Róma felfuvalkodottságának méltó büntetése. Halál, gyász és éhség: v. ö. a 6. fejezet lovasait. (3-8. v.) A próféta látomásában Rómát tűz emészti meg. (L. 18. v.)

* 9-10. A Rómához hű maradt szövetséges fejedelmek gyásza.

* 10. Távol állnak: senki sem siet a pusztuló római birodalomnál; segítségére. Egy óra alatt: hirtelenül.

* 11-19. A föld kereskedői siratják Rómát. Ez a leírás élénken emlékeztet Ezekiel 27. fejezetére, mely Tirusnak nagyszabású kereskedelmét írja le a Kr. e. VII. és VI. században.

* A 13. versben említett illatszerek a lakomák alkalmával voltak divatosak; a kocsi a «rheda», négykerekű, gall eredetű jármű. Az emberi személyek szintén a rabszolgák.

* 15. Megállnak távol tőle: L. 10. v.

* 17. Minden tavon járó csónakos, a görög szerint: «minden egyik helyről a másikra járó csónakos».

* 18. L. 8. 9. v.

* 19. A porral való meghintés a gyász jele.

* 20. Míg a föld királyai és kereskedői siratják a bűnös Babilont, mely nekik anyagi hasznot biztosított, az ég angyalai és szentjei örvendeznek a pogányság veszte fölött. (L. bővebben 19,1-8.)

* 21-24. Babilon (a keresztény üldöző Róma) végleges bukását egy angyal jelképesen a tengerbe vetett kővel pecsételi meg. (V. ö. Jer. 51,61-64.)

* 22-23. Az elpusztított birodalomban minden vidámság, sőt minden élet megszűnik. (V. ö. Iz. 24,8. skk.) A 23. vers vége ismét rámutat arra, hogy a római pogányság minden ókori nemzetet megrontott.

* 24. Célzás a római birodalom keresztényüldözéseire, háborúira és kegyetlen cirkuszi Játékaira.

* 19,1-4. Az ég angyalai dicsőítik Istent Babilon (Róma) igazságos megbüntetéséért.

* 1. A nagy seregek az angyalok. Alleluja héber eredetű szó, melynek alapjelentése: «Dicsérjétek az Urat».

* 2. Isten szolgái itt a vértanuk.

* 3. Annak füstje: az elpusztított pogány Rómáé.

* 4. Az égi seregek hódolata. (V. ö. 4, 9. stb.)

* 5-8.  A föld és az ég szentjeinek dicsőítő éneke. Az 5. versben említett szózat egy angyalé vagy Jézusé.

* 6. A nagy sereg az ég és a föld szentjei.

* 7. A Bárány jegyese (szószerint: «felesége») az egyház. (L. 21,2.)

* 8. Az egyház ragyogó díszruhája, ellentétben a nagy parázna asszony ruházatával. (17,4.) A fehér szín a diadal jele; egyébként maga a próféta megmagyarázza látomását.

* 9-10. A Róma bukását tárgyaló látomás befejezése.

* 9. A beszélő személy a 10. versben említett angyal. A Bárány menyegzői lakodalma, melyet a 21. és 22. fejezet bővebben leír, a mennyei boldogság. A római birodalom bukásának kinyilatkoztatása annyira váratlanul éri a prófétát, hogy az angyal szava ismételten megerősíti előtte Istennek megmásíthatatlan végzését.

* 10. Szt. Jánost mélységesen megrendíti a látomás és le akar borulni az angyal előtt (ezt jelenti az «imádás»); de az angyal ezt nem engedi meg az apostolnak és prófétának. Testvéreid: a többi keresztények. Jézus tanúbizonysága az evangélium, melynek csak bővebb magyarázatát adják a Jelenések könyvének jövendölései. A mondat alanya: „a jövendölésnek szelleme”.

* B) 11-21. A két vadállatnak és követőiknek megítélése és kárhozata.

11-16. Az Úr Jézus megjelenése az ítéletre.

* 11. (V. ö. 6,1. 2.) A fehér lónak lovasa maga az Isten Igéje, Jézus Krisztus. Hűségesnek és Igaznak hivaték: V. ö. 3,7.

* 12. (V. ö. 1,14.) A számos korona az Úr Jézusnak végtelen és örök királyi méltóságát jelképezi, ellentétben a sátánnak ideig-óráig tartó hatalmát jelképező koronákkal (12,3.). Az Úr Jézus neve, amelyet rajta kívül senki sem ismer, az ő isteni lényege.

* 13. (V. ö. Iz. 63,1-3.) A vértől ázott ruha Jézus Krisztus győzelmes harcait jelképezi összes ellenségeivel szemben. Isten Igéjének csak Szt. János nevezi az Üdvözítőt (Ján. l,1. 14.), mint aki az Atyának személyes Bölcsesége.

* 14. Az égi seregek az angyalok (v. ö. Zsolt. 109 (héb. 110), 3. a héber szöveg szerint). A fehér szín a diadal szimbóluma.

* 15. A kétélű kard (1,16; 2,12.) az isteni tanításnak és ellenállhatatlan hatalomnak jelképe. Versünk második tagja a 2. zsoltár 8. és 9. versére céloz, és szintén az Úr Jézus ellenállhatatlan hatalmát jelenti, melyet kénytelenek lesznek elismerni a neki ellenszegülő nemzetek, ha nem akarnak meghódolni az Üdvözítő szelíd uralma előtt. A mindenható Isten bosszuló haragjának borsajtója (14,20.) a büntető isteni ítélet, melyet az Úr Jézus hajt végre ellenségei fölött.

* 16. Királyok királya a keleti uralkodók szokásos címe volt, melyet Szt. János Annak ad meg, akit az egyedül illet meg.

* 17-18. Az ítéletnek előkészítése, melyet a szent szerző egyes ószövetségi próféták képes beszédével mint nagy harcot ír le, (V. ö. Ezek. 38. 39., főleg 39,17-20.) Az angyal az ég madarait hívja, hogy a harcban megölendő ellenségek holttestére (21. v.) gyülekezzenek össze.

* A 18. versben említett királyok és vezérek a világtörténelemnek összes istenellenes hatalmasságai, kiknek a próféta vesztüket jövendöli meg.

* 19-21. Az ellenséges hatalmak megsemmisítése.

* 19. A végső harc.

* 20. (L. 13. fej.) A szent szerző megszemélyesíti az istenellenes politikai és szellemi hatalmakat, mint 20,14-ben a poklot és a halált. A kénkövei égő tüzes tó a pokol. A két vadállat és

* 21. azok követői fölött az ítélet drámai gyorsasággal hajtatik végre, amint az Jézus Krisztusnak végtelen hatalmához illik. (V. ö. Dán. 5,29. 30.)

* 20,1-6. Krisztusnak és szentjeinek ezeréves országa.

A 20. fejezet 1-6. verse a Jelenések könyvének legnehezebb részlete. Az egyedül helyes és ma már a katholikus értelmezők közt szinte általánosan elfogadott magyarázat Krisztusnak és szentjeinek ezeréves uralkodásában az egyháznak egész földi életét látja, mely voltaképen ugyanazt jelenti, mint a más látomásokban (11,2; 12,6. 14.) említett negyvenkét hónap, ezerkétszázhatvan nap és három és fél év. A sátán hatalma halálos sebet kapott ugyan már az égből való letaszítása alkalmával és még inkább Jézus Krisztusnak megváltó halála által, mely az ördögöt bizonyos értelemben «megkötözte», bár hatalmát a földön nem semmisítette meg teljesen. A világ végén a sátán rövid időre (11,9. 11: három és fél napra) visszanyeri hatalmát, midőn is teljes erejéből végső támadást fog intézni Krisztus egyháza ellen. Ez a küzdelem az ördögnek végleges bukásával fog végződni.

Az egyház első századaiban, főleg egyes eretnekek, de némely keresztények is azt hitték, hogy 20,1-6. szó szerint értendő Krisztusnak és szentjeinek ezer évig tartó földi uralkodására (chiliasmus, «chilios» = ezer görög szótól). A középkorban, sőt napjainkban is egyes magyarázók felújították ezt az értelmezést, illetve ezt a felfogást tulajdonították a Jelenések könyve szerzőjének. Ez a magyarázat azonban nem veszi észre, hogy Szt. János tisztán szellemi országról beszél; teljesen félreismeri a Jelenések könyvének alapgondolatait és lehetetlenségekbe vezet.

* 1. A mélység a pokol (3. v.; v. ö. 9,1.); a kulcs az angyal hatalmát jelenti a pokol fölött, a nagy lánc (jelkép) pedig a sátán megkötözésére szolgál.

* 2. A sátánt őskígyónak nevezi a próféta, Móz. I. 3,1. alapján. A megkötözés a sátán hatalmának korlátozását jelenti; az ezer esztendő az egyháznak egész földi élete.

* 3. A lepecsételés a gonosz lélek (viszonylagos) megkötözésének megerősítésére szolgál. A gonosz lélek az Üdvözítő kereszthalála után – Szt. Ágoston szava szerint – hasonló a megláncolt veszett kutyához, mely csak azt marhatja meg, aki vakmerőén vagy könnyelműen hozzá közeledik. A sátán az egyház egész földi életén keresztül csábíthatja az embereket, de senkit sem kényszeríthet a bűnre. Rövid időre, arányban az egyház hosszú földi életével.

* 4. (V. ö. Mát. 19,28; Luk. 22,30. Kor. I. 6,3.) Az ítélet székein ülők az Úr Jézus hívei, a már megdicsőült vértanuk (kiknek lelkeit látja a próféta) és a többi jámborok (akik nem imádták a vadállatot stb.), akár még a földön élnek, akár már a mennyország boldogságát élvezik. A megszentelő malaszt már a földön élő jámborokat is Isten fogadott gyermekeivé az ég örököseivé és így bizonyos értelemben Jézus Krisztus uralkodó társaivá teszi.

* 5. Az első feltámadás a lelki feltámadást jelenti a keresztség (illetve bűnbánat) által a megszentelő malaszt életére; a többi halottak pedig azok, akik a megszentelő malaszt nélkül haltak meg.

* 6. A prófétának lelkesült felkiáltása. A második halál az örök kárhozat (14. v.). Az összes igaz keresztények tágabb értelemben Istennek és Krisztusnak papjai, mert életük állandó jóillatú áldozat Isten előtt. (V. ö. 1,6; 5,10; 7,13; Pét. I. 2,9.)

* C) 7-10. Az ördögnek és szövetségeseinek végső támadása az egyház ellen, és végleges bukásuk. Megrázó erővel hat a nagy harc leírásának drámai rövidsége. Az ördögnek és szövetségeseinek harca voltaképen összeesik az Antikrisztusnak (a két vadállatnak) folytonos támadásaival Isten országa ellen (19,11-21.); de a próféta külön-külön írja le az Isten országa fő ellenségeinek (a pogány római birodalom előképes értelemben, – a két vadállatban küzdő Antikrisztus – a gonosz lélek) bukását és bűnhődését.

* 7. Midőn majd eltelik az ezer esztendő: az egyház földi életének utolsó időszakában. A sátán megoldozása azt jelenti, hogy a gonosz lélek (Isten megengedésével) az eddigieknél is hevesebb végső támadásra fog indulni az egyház ellen. A föld négy szeglete az összes világtájakat jelenti. Góg és Mágóg Ezekiel 38. és 39. fejezeteiben Isten országának végső nagy ellenségei. Mágóg Móz. I. 10,2. szerint Jáfettől származó nép, mely a Kaspi-tó környékén lakott; Góg szintén nép, vagy Mágógnak királya. Itt Góg és Mágóg az egyháznak összes ellenségeit jelentik.

* 8. A szeretett város Jeruzsálem, mint az egyház előképe. A próféta Isten büntető ítéletét több ószövetségi prófétával együtt mint nagy harcot írja le.

* 9. A nagy harc kimenetele: a sátán véglegesen a pokolra taszíttatik követőivel együtt. Ez a harc összeesik a 19,17-21-ben leírt küzdelemmel, de míg ott a próféta elsősorban a két vadállat megbüntetésére fordította figyelmét, itt főleg a sátán végső sorsát rajzolja meg. A tüzes és kénköves ti a pokol.

* A 10. vers ismét a pokol büntetéseinek örökkévalóságát tanítja.

* 11-16. Az utolsó ítélet.

* 11. A nagy fehér trón az Isten ítélőszéke; a rajta ülő Isten vagy Krisztus. Menekült a föld és az ég és helyük nem találtaték: az ég és föld megújítása. (V. ö. Iz. 65,17; 66,22; Pét. II. 3,13.)

* 12. Az általános föltámadás és az utolsó ítélet. A könyvek az égi könyvek (jelkép), amelyekbe minden ember tettei be vannak írva. (V. ö. Dán. 7,10; Mal. 3,16; Jer. 17,1.) Az élet könyve. V. ö. 3,5; 13,8; 17,8.

* 13. Versünk azt mondja, hogy az összes halottak, bárhol is legyenek, fel fognak támadni. A szent szerző az előadás élénkítésére megszemélyesíti a halált és az alvilágót.

* 14-15. Az előbbi megszemélyesítés folytatása. A tüzes tó itt is a pokol; a második halál az örök kárhozat.

* A 21. fejezetnek 1-8. versei még a 20,11-ben megkezdett leíráshoz tartoznak.

* 1-4. A jámborokra váró örök boldogság.

* 1. V. ö. Iz. 65,17; 66,22; Pét. II. 3,13.: az egész teremtett világ megújhodása. A tenger az állhatatlanságnak és változásnak jelképe.

* 2. Az új Jeruzsálem az égi egyház, melyet a próféta ószövetségi analógiára az Úr Jézus menyasszonyának nevez (v. ö. Zsolt. 44. Énekek Éneke), de amelyet a 9. verstől kezdve mint nagyszerű, égből leszállt várost ír le.

* 3. A nagy szózat Krisztusnak vagy Istennek szava. Versünk a mennyországot mint Istennek és a választottaknak közös lakóhelyét írja le. (V. ö. Jer. 31,33; Ezek. 37,27; Zak. 8,8; Móz. I. 17,8; III. 26,11. 12.) Isten velük célzás íz. 7,14; 8,8-ra, ahol «Emmánuel» (Isten velünk) a Messiásnak neve. A görög szerint versünk vége így hangzik: «És ő Isten velük leszen».

* 4. Az örök boldogságnak rövid, de rendkívül megkapó rajza: maga Isten fogja megvigasztalni és megjutalmazni választottait. (V. ö. Iz. 25,8; 35,10; 65,18. 19.)

* 5-8. Az isteni szózat végérvényesen megerősíti az ítéletet.

* 5. Aki a trónon ült: Isten vagy Krisztus. Megújítok mindeneket: 9,1. v.

* 6. (L. 1,8.) Az élet vizének forrása az örök boldogság. (V. ö. 7,17; 22,1; Ezek. 47,1. skk.)

* 7. (V. ö. a 2. és 3. fejezet leveleinek befejezéseit.) A győzelmesek nemcsak a vértanuk, hanem általában a mindhalálig kitartó jámborok, akik küzdelmeik jutalmául elnyerik a mennyországot és bírni fogják magát az Istent is. Ő nekem fiam leszen: a megszentelő malaszt bennünket már itt a földön Istennek fogadott gyermekeivé tesz.

* 8. A gyávák a küzdelemtől megfutó félénk keresztények. A próféta ismételten kijelenti, hogy a bűnösökre az örök kárhozat vár.

* 9-23. A mennyei Jeruzsálem. Szt. János itt bővebben kifejti a 2. versben megkezdett képet, és az egyházat az égből leszállt nagyszerű város alakjában írja le, mely egy magas hegynek minden oldalát beborítja, annak lábától a csúcsáig. (16. v.) Ez a gúlaalak az Asszíriában és Babilóniában ismeretes «zikkurat»-okra (lépcsőzetesen emeletes templomok) emlékeztet. A leírás az egyháznak alaptulajdonságait: egységét, szentségét, apostoli voltát és egyetemességét jeleníti meg, de számos vonás csak az előadás élénkítésére szolgál. Egyes helyeken az égi és a földi egyház rajza egybeolvad, mert az örök boldogság csak tökéletes betetőzése a földi kegyelmi életnek.

* 9. (L. 15,1.) A Bárány jegyesét, a görög szöveg szerint: «feleségét». (L. 2. v.) Az angyal szava gyönyörű ellentétes párhuzamban áll a 17. fejezet 1. versével.

* 10. Az égből leszálló várost a próféta Jeruzsálemnek nevezi, mely az ó- és az újszövetségnek egész üdvösségi rendjét jelképezi.

* 11. Istennek fényessége maga az isteni jelenlét; a szent városnak világossága pedig az egyház drága kincsei: az evangéliumi tanítás, a szentségek, a szentek erényei. A különböző drágakövek az egyház kegyelmi gazdagságát és szentségét jelképezik.

* 12-13. A nagy és magas fal (17. v.) az isteni oltalom szimbóluma, mely az egyházat védelmezi. A tizenkettes (v. ö. Ezek. 48,30-35.) szent szám megfelel az ószövetségi pátriárkák számának; a pátriárkák és (14.) apostolok együttes említése kifejezi azt a szoros viszonyt, amelyben az ó- és az újszövetség egymással van, mint ugyanannak az egy üdvösségi rendnek előkészítése és teljessége.

* 14. A város falának alapkövei az apostolok: az egyháznak apostoli jellege.

* 15. Jelképes cselekedet. (V. ö. Ezek. 40,3: Zak. 2,1.)

* 16. A város alakját illetőleg L. a fentebb mondottakat. A tizenkétezer stadion körülbelül 1500 kilométernek felel meg; az óriási szám a mennynek megmérhetetlenségét állítja szemünk elé. A minden irányban egyenlő méretek (a szent tizenkettes számnak ezerszeresei) az égi Jeruzsálemnek (egyháznak) tökéletességét fejezik ki.

* 17. A száznegyvennégy könyök hetven méternek felel meg; 1. a 12. v. magyarázatát. Ember, vagyis az angyal mértéke szerint: az angyal a próféta látomásában emberi mértéket használ.

* 18. A város a legdrágább anyagokból áll, hogy a mennyország (az egyház) szentségét  ábrázolja. Az üveg a régiek előtt rendkívül becses anyag volt. (4,6.)

* 19-20. Lehetséges, hogy Szt. János szerint minden drágakőnek megvan a saját jelképes értelme, de ezt az értelmet mi már nem ismerjük. Csak annyit mondhatunk, hogy a különböző drágakövek a szentek erényeit és ezeknek nagyszerű változatosságát jelentik. A leírás Móz. II. 28,17-20. (a főpap díszruházatán «az ítéletnek tudakolója»), Ez 28,13. (Tirus ragyogó öltözete), Iz. 54,11. Tób. (Vulgata) 13,21. 22-re (az új Jeruzsálem rajza) emlékeztet.

* 21. Az égi Jeruzsálem gazdagsága és tisztasága.

* 22. A mennyben nincs többé olyan hely, amelyen Isten különösebb módon volna jelen, mint másutt; Isten jelenléte betölti az egész mennyországot. Szt. János itt már azért sem beszél többé égi templomról és oltárról, mint 8,3; 11,19; 15,6. 8-ban, mert az utolsó ítélet után már nem lesz többé közbenjáró imádság.

* 23. V. ö. Iz. 60,19. 20.

* 24-27. A szent város lakói. (V. ö. Iz. 60,3. 21.) Ez a részlet gyönyörűen kifejezi az egyháznak egyetemes (katholikus) voltát. A szent szerző szeme előtt összefolyik a földi és az égi egyház.

* 24. A különböző népek az egyházba térnek és így birtokosai lesznek a mennyországnak. És tiszteletüket szavak a görög szövegben hiányzanak.

* 25. Az egyházba mindenki szabadon beléphet.

* 26. A földi és az égi egyház dicsősége. V. ö. Agg. 2,8. a héber szöveg szerint.

* 27. Az egyház (a mennyország) szentsége. A szent szerző különösen a pogányok undok bűneire és bálvány-imádására (= hazugság) gondol, de egyúttal minden súlyos bűnre, mely megakadályozza, hogy az ember a megszentelő malaszt által az egyház lelkéhez tartozzék és így a mennyországnak örököse legyen.

* 22. Az 1-5. vers még az előbbi fejezet gondolatköréhez tartozik és a mennyei Jeruzsálem kegyelemkincseit, szentségét és boldogságát szemlélteti.

* 1. (V. ö. Ez. 47,1-12.) Az élet vizének folyója a keresztség szentségének és a Szentlélek ajándékainak és kegyelmeinek jelképe; egyes magyarázók szerint magát a Szentjeiket is jelképezi. A szent szerző látomásában Isten trónja a 21,16-ban feltételezett hegy csúcsán áll.

* 2. A szent szerző Ezekiel leírását (47,12.) követi. Az élet fája (v. ö. a paradicsom leírásával Móz. I. 2,9.) az Oltáriszentségnek szimbóluma, mely a földi egyház gyermekeit egész életükön keresztül táplálja az örök boldogságra. Az élei fájának gyógyulást hozó levelei Istennek segítő malasztját és talán a bűnbánat szentségét jelentik. A próféta szeme előtt ismét összefolyik a földi és az égi egyház képe.

* 3. (V. ö. Iz. 60,21.) Ez a vers szorosan a mennyei egyházra vonatkozik.

* 4. Isten nek színről-színre való boldogító látása az örök dicsőség fényében. Homlokukon lesz az ő neve: L. 7,3. skk; 14,1.

* 5. (V. ö, Iz. 60,20.) A szentek örök uralma az ő mennyei boldogságuk.

* 6-21. A Jelenések könyvének befejezése.

* 6. A mennyei Jeruzsálemet megmutató angyal ünnepélyesen tanúskodik igéinek hitelessége mellett. Az Úr a próféták szellemeinek Istene, mert ő sugalmazza a prófétákat. (V. ö. Pét. II. 1,20. 21.) Istennek szolgái az összes keresztények, elsősorban Szt. János apostol kortársai. Csakhamar: az isteni mérték szerint értendő (1,1. és számos helyen).

* 7. Jézus Krisztus szava. Gyorsan, L. az előbbi verset.

* 8-9. Szt. János a saját apostoli tekintélyével tesz bizonyságot látomásairól. (V. ö. Ján. 19,35.) A 8. és 9. vers a 19, 10-ben olvasható jelenet megismétlődését írja le.

* 10-16. Az Úr Jézus szava.

* 10. Ne pecsételd le. ezen könyv jövendölésének igéit – ne rejtsd el ezt a jövendölést, hanem hirdesd nyiltan, mert az nemcsak a jövő, hanem a jelen nemzedéknek is szól. Ellentétes párhuzam: Iz. 8,16; Dán. 12,4. Az idő közel van: L. 6. v.

* 11. Az embereknek bármilyen bűnei sem lesznek képesek föltartóztatni Istennek végzéseit. A szenny erkölcsi értelemben veendő. Versünk utolsó gondolatai komoly intelmet tartalmaznak arra, hogy az életszentségben egyre előbbre haladjunk.

* 12. Az ítélet gondolata, de egyszersmind rendkívül biztató ígéret a jámborokra.

* 13. V. ö. 1,8. 17.

* 14. A Bárány vérében szavak a görög szövegben nem olvashatók. A tisztára mosott ruha a lélek kegyelmi állapotát jelenti. Az élet fája: L. 2. v. a szent város kapuiról 21,12. 21. 27. beszél. A kegyelem állapota jogot ad az Oltáriszentség élvezetére a földön és a mennyei boldogságra a halál után.

* 15. A kutyák a megátalkodott pogányok, kiknek szokásos bűneit az apostol újra felsorolja. 13-15. teljesen párhuzamos a 21. fejezet 6-8. verseivel.

* 16. A Jézus által küldött angyal az, aki Szt. Jánosnak a látomásokat megmagyarázta. Dávid gyökere és ivadéka: v. ö. Iz. 11,1; a fényes hajnali csillag: L. 2,28.

* 17. A hívek lelkében lakozó Szentléleknek és az egyháznak ( = a menyasszony) forró vágyódása az Üdvözítő után, válaszul Jézus szavaira a 12. versben. Versünk második részében ismét összefolyik a földi és az égi egyház képe. Szomjazik, t. i. a kegyelem után, melyet az élet vize (1. v.) jelképez, és amelyet az Isten túláradó bőkezűséggel (= ingyen) kínál mindenkinek.

* 18-19. Szt. János szava, mellyel a leghatározottabban tiltakozik könyvének bárminő megmásítása ellen.

* 20. Aki tanúbizonyságot lesz mindezekről: az Úr Jézus. Versünk vége ismételten kifejezi a szent szerzőnek és az egyháznak forró vágyódását az Üdvözítő eljövetele után.

* 21. Mivel a Jelenések könyve eredetileg a kisázsiai egyházakhoz (2. és 3. fej.) küldött irat volt, a szent szerző azt a levelek rendes zárószavaival fejezi be, a híveknek a legjobbat: az Úr Jézus kegyelmét kívánva, hogy a könyvében előre megmutatott és kinyilatkoztatott örök boldogságba juthassanak.