JEREMIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Jeremiás, Helciás nevű pap fia, Anatotban, Jerusalemhez közel fekvő mezővároskában született. Már kora ifjúságában az Úr által hivatva lévén a prófétálásra, e tisztet viselte Joziás király országlásának 13-ik esztendejétől (Kr. e. 629. év.) Jerusalem elpusztúlása után is, Joziás, Joakáz, Joakim, Jekoniás és Szedeciás királyok alatt, tovább 42 esztendőnél. Jerusalem elpusztúlása után egy ideig ama kevés szegény zsidóknál tartózkodott, kik a kaldeusok által az országban meghagyatván, fogságra nem vitettek. A kaldeus helytartó, Godoliás megöletése után, a még hátramaradt zsidók félelmökben Egyiptomba futottak, s magokkal oda vivék őt. Itt, régi hagyomány szerint, a zsidóktól, kiknek bálványozását szigorúan megrótta, megköveztetett. Jeremiás a leggyalázatosabb korszakban élt. Mindennemű gonoszság napi renden volt, az igaz Isten religiója mélyen alásülyedett, s helyére a bálványozás lépett; legfölebb az igaz Isten tiszteletét a bálványozással kötötték össze. Ezen elpártolás és elveteműlés megrovása, s azért büntetésűl az ország elvesztének és az evvel egybekötött roszaknak hirdetése teszi főtárgyát az ő jövendöléseinek, melyek csak ittott tartalmaznak némi vigasztaló kilátást a jobb jövőbe. E könyv három szakaszra osztható, melyekből az első (1–39. r. és 45. r.) a Joziás király 13-ik évétől Jerusalem elpusztúlásáig tett jövendöléseket tartalmazza, a második szakasz (40–44. r.) azokat, melyek e szerencsétlen esemény után tétettek közzé, a harmadik (46–51. r.) a külföldi népek ellen tett jövendöléseket. Jeremiás, az akkori szokás szerint, jövendöléseit egyes tekercsekre iratta, s ezeket valószinűleg nem maga, hanem valamely későbbi gyüjtő szedte azon sorozatba, melyben most, nem annyira időrend, mint egyéb tekintet szerint vannak összeállítva. Ugyanazon gyüjtő írta hihetőleg az utolsó részt is, melyben a város elpusztúlása, s az arra nyomban következő események adatnak elé. Hogy Jeremiás próféta jövendölései valódiak, s kezdettől a szentirás egyik könyveűl elismertettek, a zsidó és keresztény őshagyomány minden századon át tanítja.
Jer 1,1
jövendölései, látomásai.
Helciás, ki pap volt Anatotban, egyik papi városban (Józ. 21,18.).
Lásd Kir. IV. 22,1.
Jer 1,3
Joziás után Joakáz következett, és Joakim után Jekoniás, kik mindketten csak három hónapig uralkodtak, s azért kihagyattak. Lásd Kir. IV. 23,31. 24,8.
mignem Jerusalem lakói amaz év ötödik havában fogságra vitettek Babilonba (Kir. IV. 25,8.), Jeremiás a fogságra vitetés után is jövendölt (lásd a bevez.); ezen fölirat 1–3. v. tehát az ő jövendölésének csak első szakaszára vonatkozik. – Ime az Úr irgalmassága, ki kevéssel a büntető itélet bekövetkezése előtt is bűnbánatra int a próféta által, hogy megszabadúlhasson, a ki megszabadúlni akar (sz. Jerom.).
Jer 1,5
Mielőtt képződésed elkezdődött az anyaméhben, tudtam, mily eszközűl leszesz te nekem.
Jer 1,5
születésed előtt elválasztottalak, és képessé tettelek szolgálatomra. A megszentelés, különös elválasztás és fölruházás az Isten szolgálatára. Vesd össze: Gal. 1,15.
hogy ne csak a zsidóknak, hanem más népeknek és átalán a pogányoknak is hirdesd jövendő sorsukat. 10. v. Jerem. 25,15. s követk.
igen ifjú vagyok, sem tehetségem, sem képességem ahhoz. Milyen idős lehetett akkor Jeremiás, nem tudatik, csak gyanítják, hogy nem volt húsz éven fölűl. A héber szerint: Ah Uram, stb.
hanem csak menj mindazon nagyokhoz és kicsinyekhez, kikhez küldelek téged, és ne félj, mert én szádba adom, a mit beszélned kell.
annak jelképzéseűl, hogy azontúl a próféta szája Istennek lesz szentelve. Vesd össze: Izai. 6,7. Ezekiel 2,8.9. 3,1.
Teljes hatalmat adok neked hirdetni az országok elpusztúlását és fölépülését. A próféta úgy állíttatik elé, mintha már tenné azt, mit hirdet, mivel jövendölésének teljesedése oly bizonyos, mintha már bekövetkezett volna. Lásd Izai. 6,10.
mandola-vesszőt, mint mások a héber szerint adják. A mandolafa neve a héberben: saked, azaz, éber, mivel más fáknál előbb virágzik (Jerom.). A mandola-vessző jelképe az Isten gyorsan bekövetkező büntetésének. Vesd össze: Izai. 10,5.
azaz: mert igémet (büntető itéleteimet) gyorsan foganatosítom. Lásd Dán. 9,14.
Jer 1,13
Mások szerint: forró.
Rettentő hadsereget (a kaldeusokét) látom vonúlni éjszakról Júda ellen. A kaldeusok Jerusalemtől ugyan keletre feküdtek; de valamint az asszíriusok, úgy ők is éjszak felől a Libanon hegyén át törtek Palesztinába, mivel az arab pusztaságon nem igen vonúlhattak át. A keletiek egyébiránt a hadseregek zajgását szokták hasonlítani forró fazékhoz.
Jer 1,15
a kaldeusoknak hódoló országokat (Jerom.). A héber szerint: minden népet és országot éjszak felé.
üt tábort. Vesd össze: Jerem. 39,3.
a zsidók fölött.
Jer 1,17
Láss gyorsan és derekasan munkához! Vesd össze: Kir. IV. 4,29.
mivel nem engedem meg, hogy ők neked valóban árthassanak. A héber szerint: Ne félj szinök előtt, hogy előttök netalán megszégyenítelek; (mert ha nem félsz, hanem bennem bízol, kezeikből megszabadítalak; de ha félsz, bizalom hiánya miatt hatalmokba ejtelek).
mert én megigérem neked, hogy oltalmam alatt a nép, papság, fejedelem s király előtt oly bizton leszesz, mint egy erős város stb.
Itt új jövendölés kezdődik, melynek 3,5. van vége. A próféta megrója benne mind az izraeliták hálátlanságát, mivel ők Isten nagy jótéteményeit elpártolással és elveteműléssel viszonozták; azért, ha bűnbánatot nem tartanak, bűnhödniök kellett. E jövendölés, úgy látszik, még Joziás király alatt tétetett, mert az utána következő s szinte azon tartalmú, a fölirat szerint (3,6.) ezen időre esik.
Egykor kegyelemmel és jótéteményekkel voltam hozzád, és megfenyítettem elleneidet (3. v.) az első időben, midőn még, mint hű házastárs, hű szeretetben ragaszkodtál hozzám, és engedelmeskedtél a pusztában, (de most elfordúltam tőled, mert hűtlen lettél hozzám). Lásd a követk. Mások a hébert így: Megemlékezem ifjúságod hűségéről, jegyes-korod szeretetéről, midőn követtél engem a pusztában stb. (Mily egészen máskép van most minden!)
Jer 2,3
mint Istent illető eledel, melyhez senki másnak nyúlni nem szabad (Móz. III. 22,10. s követk.).
Jer 2,3
a nemzetek közől legelőbb választott nép, és azért szent, mint a termények zsengéi (Móz. II. 23,17.).
Ezen vers okát adja, miért könyörűlt Isten Izraelen a pusztában, s miért védelmezte ott ellenségeitől (Móz. II. 14,4. Móz. IV. 21,3. 31,7.). Mások a hébert összefüggésben az előbbivel így (lásd a hébert 2-ik jegyz.) …nem vettetik, mikor Izrael szent az Úrnak, az ő terményei zsengéje; ki azt megemésztette, vétkezett, veszedelem jött rája, úgymond az Úr.
Halljad most, nép! melyet előbb szerettem (1. v.), és oltalmaztam (2.), mint lettél hűtelen (5–8.), és azért bünhödni fogsz (9.).
Jer 2,5
frigyszegést.
Jer 2,5
t. i. a bálványok után, melyek hiú semmik.
hiú hasztalanságot cselekedtek.
Jer 2,6
Nem emlékeztek többé az Úrra, ki irántok oly sok jótéteménynyel volt.
Jer 2,6
A héber szerint: és a halál árnyékában, – hol halálveszélyeket kellett kiállani. Zsolt. 22,4.
értsd: hogy azt művelje.
Jer 2,7
t. i. a termékeny földre. Lásd Izai. 29,17.
bálványozás és gonosz élet által. Lásd Bir. 2,10–12.
Jer 2,8
A papok nem gondoltak az Úrral, nem félték őt.
Jer 2,8
A törvény őrei, hirdetői, tanítói.
Jer 2,8
Baalt (ki alatt a nap, mint nemző természeterő tiszteltetett) állíták jövendöléseik szerzőjének. Baalnak szolgáltak az efféle hamis próféták (Lásd Kir. III. 18. r.).
A héber szerint: az után mentek, ki nekik hasztalan volt (épen a bálványok után).
Jer 2,9
kik istentelen atyáitokat követitek.
A héber szerint: fiaitok fiaival.
Jer 2,10
a nyugati tengermellék szigeteibe, Olaszországba, Görögországba stb. vagy átalán a távol országokba. Cétim, úgy látszik, Ciprus sziget régi neve volt, s azután a nyugati tengermellék többi szigeteire is kiterjeszteték.
egy arab (izraelita) törzshöz. Vesd össze: Jerem. 49,28. Zsolt. 119,5. Itt átalán a keleti tartományok helyett vétetik.
a dicsőséges Istent, vagy Istent, ki neki dicsőségére volt. Zsolt. 105,20.
A héber szerint: Iszonyodjatok ezen, egek! iszonyodjatok, és fölötte borzadjatok, úgymond az Úr. Minden teremtmény sóhajt és elszomorodik az emberek bűne miatt.
Jer 2,13
Mások szerint: repedezett, hasadt kútakat.
Engem, minden jónak kútfejét, elhagytak, és oly isteneket választottak, kik nem segíthetnek.
A próféta ezen vétkek büntetéseűl (13. v.) eléhozza a jövendő babiloni fogságot, s úgy adja elé, mint már megtörténtet. Vesd össze: Jerem. 4,7. – Tehát Izrael nem fiad többé (Móz. V. 14,2.), kit te oltalmazni fogsz (3. v.)? vajjon rabszolga-e, kit majd egyik, majd másik úr vesz meg, hogy ellenségei elhurczolták? Hogyan történhetett ez? A felelet következik a 17. versben.
Ujjongtak fölötte ellenségei, a kaldeusok, mint az oroszlánok ordítanak a nyert prédán.
Memfis és Tafnes, két egyiptomi város, Egyiptom helyett vétetik. Egyiptom is fölötte megszégyenített téged (Júda, Jerusalem!), mivel segélye iránti reményedben megcsalt. A próféta megjövendöli a csakhamar bekövetkező megalázásokat, melyeket Júdának Egyiptomtól kellett szenvednie. Lásd a történetet Kir. IV. 23,29–33. Más értelmezők szerint a 14–16. v. említett büntető itéletek Júda fölött, a már elmúlt elnyomatásra vonatkoznak az asszíriusok által Szennakerib alatt (Izai. 36.), s az Egyiptom segélye iránt meghiúsúlt reményekre (lásd Izai. 20,5.). A héber szerint …fiai lelegelték fejed tetejét, azaz, elborítottak gyalázattal. Megkopaszítani, annyi, mint meggyalázni. Mások másképen.
elhagytad akkor, midőn téged az ő törvényei és tenboldogságod igaz útján akart vezetni.
Jer 2,18
Egyiptom bálványozásával? – Az út itt, valamint a 17. v. vallási érzületet és cselekvésmódot jelent.
Jer 2,18
A héber szerint: Sichor (a zavaros, azaz, a Nilus) vizét.
az Eufratesét, mely Asszírián átfolyt. Az egyiptomiak és asszíriusok vize itt ellentétben áll az Úr élő vizeivel (13. v.), úgy hogy ezek alatt az Isten segélyét, amaz alatt a bálványokét kell érteni. – Mi közöd neked Egyiptom és Asszíria religiójához, hogy azok bálványaihoz fordúlsz segedelemért?
A te bűneid fogják rád vonni a büntetést.
Jer 2,20
mindenkor engedetlen voltál parancsaimnak.
A halmokon és berkekben szolgáltál az isteneknek, mint kéjhölgy; mert a bálványozás lelki paráználkodás, azért is van kapcsolatban a fajtalansággal. Lásd Izai. 57,7.
Jer 2,21
Ősatyáid (Ábrahám, Izsák és Jákob) szentek voltak. A héber szerint …nemes (sorek) szőllőtőnek. Lásd Móz. I. 49,11. Vesd össze: Izai. 5,1.
Hogyan lehettél bálványozóvá?
Jer 2,22
Salétrom-luggal mosnak keleten, s azt olajjal vegyítve, szappan gyanánt használják.
Ha magadat mentegetni s külső engesztelő eszközök által (belső megtérés nélkül) megtisztítani akarnád is, még is tisztátalan vagy stb.
Jer 2,23
a bálványok, különösen a Baal-félék után, melyeknek több nemök volt, a mennyiben Baal, a nap, különféle tulajdonainál fogva tiszteltetett.
Jer 2,23
valószinűleg Benennom völgyében, Jerusalem mellett, melyben Moloch tiszteletére a gyermekeket égették. Vesd össze: Jerem. 7,32. 19,2.
Jer 2,23
A héber szerint: mint a gyors teve.
sárlás idejében. A bálványoknak szolgálni ohajtó vágy a tevék heves gerjedelméhez hasonlíttatik, és igen alkalmasan, mivel a bálványozás bujálkodással volt egybekötve.
Jer 2,24
egészen vad és féktelen.
Jer 2,24
szó szerint: erdei szamár.
Jer 2,24
a bálványok után égő dühös vágy a vadszamár gerjedelméhez hasonlíttatik, mely lihegve kapkodja a levegőt, hogy ösztöne belső tüzét csillapítsa.
Jer 2,24
mert könnyen megtalálják. A vadszamár igen félénk állat, mely mindig elrejtezik, s csak űződésekor látható.
űződésekor. Lásd az előbbi jegyz.
Óvakodjál legalább ezentúl, hogy magadat ne meztelenítsd meg házasságtörésre; fékezd a kéj kielégítése után égő szomjadat. A lábak itt a nemzőrészek helyett vétetnek. Képlet nélkül: Kerűld a bálványozást. A próféta gyakori intelmeinél a bálványozás kerülésére, a keresztény ember kedvencz bűneire gondol, melyeknek, mint bálványoknak szolgál, és nagyon is gyakran tömjénez.
csalódva a szabadúlás reményében. 28. v.
nekem szemrehányást tenni, midőn téged segély nélkül hagylak?
a helyett, hogy hallgatnátok a próféták intelmeire, megölitek őket. Lásd Kir. III. 19,1. Krón. II. 24,20. s követk. A hagyomány szerint, ekkor öletett meg Izaiás próféta is.
Jer 2,31
A héber szerint …mint oroszlán. Oh nemzedék! halljátok az Úr igéjét stb.
Jer 2,31
Megvontam-e valaha népemtől jótéteményeimet úgy, hogy mint egy kopár, terményét megtagadó vagy késleltető föld lettem volna? A héber szerint: pusztasággá lettem-e Izraelnek, vagy sötét (örömtelen) földdé? Hasztalan vagy örömtelen voltam-e Izraelre nézve?
Miért akar népem tőlem elszakadni, s elszakadásában megmaradni? A héber szerint …Mi szabadon akarunk csapongani, és nem jövünk stb.
Isten magát Izrael ékszerének, ékességének nevezi.
Hogyan lehetnél ártatlan, s kivánhatod-e, hogy téged szeresselek, mikor nemcsak magad vagy istentelen, hanem másokat is istentelenségre csábítasz? A héber szerint …Mit szépíted cselekedetedet, hogy szeresselek? így szoktatod gonoszra tetteidet. Mások másképen.
Jer 2,34
a prófétáké és más igazaké, a Molochnak föláldozott gyermekeké. Lásd Kir. IV. 21,6. 24,4.
A megölteket nem találtam, mint talán az orozva meggyilkoltakat, veremben, hanem nyilvánosan az áldozat-helyeken (20. 23. v.).
Jer 2,36
Másutt keresvén segélyt, mint nálam. A héber szerint: Mit változtatod oly alkalomszerűen utaidat? azaz: Mit csatlakozol majd Asszíriához, majd Egyiptomhoz?
a segély várásában. Midőn Zsidóországot Szíria fenyegette veszélylyel, Ákáz király az asszíriusokat hítta segélyül, kik azonban segély helyett, csak szerencsétlenséget hoztak rája. Lásd Krón. II. 28,20.21. Mikor pedig a próféták megjövendölték, hogy a zsidók bálványozó országa a kaldeusok által el fog pusztítatni, királyaik az egyiptomiakat hítták segélyűl, de kik az ő vesztöket föl nem tartóztathatták. Lásd Kir. IV. 23,29. s. követk. 24. r.
Egyiptomtól.
Jer 3,1
E rész öt első verse az elöbbivel van összefüggésben (Lásd 2. r. 1-ső jegyz.). Isten abban a zsidókat, kiket házasságtörésről vádolt (Jerem. 2,20.), híja vissza magához. – A héber szerint: És ő (az Úr) szól. Mások másk.
Jer 3,1
A héber szerint: Vajjon az által nem megfertőztetett lett-e az ország? Lásd a jegyz. Móz. V. 24,4.-hez.
Ti zsidók! sok más istent szerettetek és tiszteltetek, s azért nem kellene pártotokat fognom; de mégis megteszem, ha bűnbánatot tartotok.
Jer 3,2
a magas áldozathelyekre.
Jer 3,2
a bálványozás által.
Jer 3,2
Mint a kéjhölgyek az úton ülnek, várva szeretőiket (Móz. I. 38,14. Péld. 23,28.), úgy kerested te föl mindenütt bálványaidat.
s úgy áhitoztál a bálványok után, mint a rabló a kietlenben ragadomány után. A héber szerint: mint egy arab. Vesd össze: Krón. II. 22,1. A portyázó arabok pusztáin maiglan is csak nagy veszélylyel lehet utazni.
Mások szerint: kora-esőt, mely a vetéshez szükségeltetett, mint aratás előtt a kései stb. Lásd Móz. V. 11,14–17. Jerem. 14,1.
Jer 3,4
Mások a hébert így: Nem kiáltottad-e csak imént is hozzám? Mások másképen.
őrzője; mások szerint: barátja, társa, mestere.
Jer 3,5
Kiálts csak legalább mostantól hozzám: Én atyámnak és őrzőmnek választalak, ne haragudjál többé.
Ismerd el legalább vétkes voltodat. A héber szerint: Ime te ugyan így szólasz, de roszat cselekszel, s nem tűröd a tilalmat. Mások másképen.
Jer 3,6
Itt új jövendölés kezdődik, mely a 6. r. végeig tart. Úgy látszik, nem sokára mondatott az előbbi után, még mielőtt Izaiás országlása 18-ik évében a bálványozást kiirtani készült, a mennyiben az itt még mint uralkodó rosz említtetik. A próféta Júdaországnak intő példáúl Izraelországot állítja elé. Ez egykoron Júdával, ha mindaketten bűnbánatot tartanak, egy országot fog tenni, s minden jóban bővelkedni (3–4,2.). Ezután Jeremiás, hogy bűnbánatra indítson, elkezdi hirdetni a nagy büntető itéleteket, melyek a népet a külellenek (a kaldeusok) betörése által fenyegetik, e fölött fájdalmas panaszra fakad, s azután beszédében a jövendő roszak leirását az átalános erkölcsi romlottság festésével váltja föl (4,2–6,30.). – Sz. Jeromos szerint, az itt Júda fölött kimondott büntető itéletek, magasb értelemben, az egyházra is vonatkoznak. Az egyház ugyan mindig szent az ő tanításában és élő tagjaiban, de minden időben vannak benne holt tagok is, kik hitetlenségök és gonoszságuk által Isten haragját eléidézik.
Jer 3,6
a Júdától elszakadt tíz nemzetség. Ezek ekkor már az asszíriai fogságban hurczoltattak. Kir. IV. 17,6.
Jer 3,6
azaz: kedve szerint; nincs meg a héberben.
Lásd Jerem. 2,20.
A fogságba hurczoltatás által. Lásd 14-ik jegyz. A héber szerint a 8. v. És láttam, hogy Júda, habár Izraelnek… váló-levelet adtam, mégsem félt, hanem stb.
képmutatással, külszínre.
Izrael kevésbbé méltó büntetésre, mint Júda, mert Izraelnek nem volt példája, melyen okúlhatott volna, hanem Júdának volt Izraelen; Izraelnek nem is volt annyi alkalma Istenhez térni, mint Júdának, ennek országában lévén a templom és az Istentől rendelt istenitisztelet. A kathol. keresztények is méltán esnek szigorúbb itélet alá, mint a pogányok és tévhitüek, ha hűtlenségbe esnek s abban megmaradnak; mert a legszivrehatóbb módok által intetnek arra, hogy religiójukhoz hivek maradjanak, s a leghathatósabb eszközökkel bírnak arra, hogy Istenhez térjenek, ha talán oly szerencsétlenek voltak, hogy a bűn veszedelmébe estek.
Épen, mivel Izrael kevésbbé méltó büntetésre, kiálts éjszaki Asszíria felé, hol ők fogva vannak, és hirdesd nekik a szabadúlást.
az istenekhez.
Jer 3,14
A héber szerint: Térjetek meg, pártosok.
Jer 3,14
Mások szerint: uralkodótok. Lásd az 1. v. Izai. 62,4.
a kevés választottakat. Ez a Círus által adott szabadúláskor teljesedett, midőn az izraeliták közől kevesen tértek vissza.
Jer 3,17
az Úr miatt.
ha ti (a babiloni fogságból való visszatérés után) országtokban ismét elszaporodtok, a frigyszekrény nem lesz többé köztetek úgy, hogy a mellett imádkozzatok és áldozzatok, és (miután az nincs többé meg) nem fog új készíttetni, hanem az Úr maga fog lakni köztetek, s maga körűl gyűjt össze minden népet, mely az után szent életre törekszik. Ezen jövendölés csak tökéletlen értelemben teljesedett a babiloni fogság után azonnal következett időszakban, mikor az ujdon épűlt templomban nem volt többé frigyszekrény (Makk. II. 2,5.), s a pogányok közől többen kezdték az igaz Istent tisztelni; tökéletes értelemben az Krisztus idejére illik, ki mint igaz Isten és ember övéi között él, s minden népet hí anyaszentegyházába.
Azon időben, mikor az igéret földére visszatérnek az éjszaki tartományokból, hol fogva voltak, a külömbség Júda és Izrael között megszűnik, s ezek egy népet fognak tenni. Lásd Izai. 11,12.13.
Jer 3,19
gondolám egykor, midőn választottalak.
Jer 3,19
mint elsőszülöttet. Lásd Jerem. 31,9.
gondoltam, remélltem.
Ezen hűtlensége miatt (19. 20. v.) elfelejti Izrael a bűnbánat könyeit.
Jer 3,22
A héber szerint: mint a 22-ik jegyz.
A próféta felel Izrael népe nevében.
a bálványok a halmokon ama segélyre nézve, melyet tőlök vártunk. Mások a hébert így: Csalárd a bőség (az áldás), mely a halmokról és hegyekről jő. Mások másképen.
Jer 3,24
a gyalázatos bálványozás.
Jer 3,24
melyet fáradsággal kerestek.
A bálvány-áldozatoknál. A bálványok tehát nemcsak hogy segélyt nem hoztak, hanem még kárt tettek. Úgy van ez a világ szolgálatával is, mely nem egyéb, mint finomabb bálványozás.
Jer 4,1
A héber szerint: Ha megtérsz… akkor visszatérsz hozzám (országodba).
Jer 4,1
bálványaidat.
A héber szerint: ide s tova tévelyegni.
Jer 4,2
Nem fogsz többé hamis istenekre vétkes dolgok elnyerése végett esküdni, hanem igazán és az igazság mellett az Úrra. Az igaz Istenre való esküvés itt átalán az Úr religiója helyett vétetik. – Akkor ti a valódi igazság religiójához fogtok ragaszkodni.
dicsérni az Urat. Mások szerint: Izraelt. Mások szerint: és a pogányok benne (Izraelben) áldani (boldogoknak mondani) fogják magokat, és benne dicsekedni. Vesd össze: Izai. 65,16.
Jer 4,3
Az összefüggésre nézve az előbbivel; l. 3. r. 13-ik jegyz.
Vessetek új alapot a rosz indulatok és szokások kiírtása által.
Jer 4,4
Lásd Móz. V. 10,16.
s egyszersmind cselekvéstek.
Jer 4,5
Most következik leirása a közelgő büntető itéleteknek (a pusztításnak Nabukodonozor által) a megátalkodottak büntetésére.
A próféta fölhíja a föld népét, hogy a közeledő ellenségektől az erősségekbe, különösen Sionba vonúljon.
Jer 4,6
jelül, hogy oda menekedni lehessen.
Jer 4,6
A héber szerint: fussatok és ne késlekedjetek.
Lásd Jerem. 1,13.14.
Nabukodonozor király.
vezeklő és gyászruhákat.
Jer 4,10
akkor, midőn Isten ama közeledő büntetőitéleteket nekem kijelentette.
Tehát csalás volt, mit a próféták, mintha tőled jött volna, hirdettek, hogy Júda boldog leszen? – Isten megengedé, hogy a hamis próféták csalfa reményekkel ámítsanak; ez a megengedés itt, gyakran más helyen is (Ezekiel 14,9.) Isten közvetlen működésének mondatik.
Jer 4,11
A héber szerint: jő a pusztaság magasairól.
Jer 4,11
Jerusalem.
L. Zsolt. 1. 8-ik jegyz. A szél Nabukodonozor jelképe.
A héber szerint: Erősebb szél, mint ahhoz (a szóráshoz) kell, jő stb.
az ellenség. 7. v.
Jer 4,15
A büntetés közeledik. Dán, város Palesztina éjszaki részén, honnan a kaldeusok jöttek. 6. v.
Bél bálványt, mely a kaldeus sereg állomásain volt (Jerom. Theod.). A héber szerint: szomorú hírt. Efraim hegye Jerusalemtől szinte éjszakra volt.
Jer 4,16
ostromlók.
harczkiáltást tesznek.
megmérgezte legbensőbb érzésedet. A héber szerint: mert gonoszságod oly keserű, hogy egész szivedig hatott.
A héber szerint …fáj, és mint dobog a sziv bennem! A próféta szavai. A próféta látja lélekben a büntető itéletet.
azaz, a nép hajlékai.
A héber szerint: az (ellenséges) zászlókat.
Az Úr okát adja a prófétának, miért kell mindig csak büntető itéleteket látnia.
Jer 4,23
A próféta látja lélekben, a mi következni fog, és hirdeti azt, hogy bűnbánatra indítson.
a sötétség a szerencsétlenség képe.
az átalános levertség képe.
még a legtermékenyebb táj is. Lásd Jerem. 2,7. Izai. 29,17.
A héber szerint: sürűségekbe. Mások másképen.
Jer 4,30
feldúlt ország, elpusztúlt nép. Az Isten hűtelen jegyeséhez szól.
Jer 4,30
Lásd Kir. IV. 9,30.
Hasztalan lesz minden törekvésed, hogy közeledő ellenségeidnek, vagy ezek isteneinek kegyét megnyerjed; sőt inkább ezek végvesztedre lesznek.
Jer 4,31
A héber szerint: mint az először szülőé.
A héber szerint …kezeit kiterjesztve, szorongva kiált: Jaj nekem… a gyilkosokért!
A héber szerint …cselekvő és igazságot kereső. E rész összefüggését az előbbivel lásd a 3. r. 13-ik jegyz. Lásd ugyanott Júdáról a magasabb képletes jelentést a fenyegetett büntetőitéletekre nézve.
Ha külsőleg a religió hiveinek mutatják is magokat, ez csak képmutatás. Lásd Jerem. 4,2.
Jer 5,3
Az igazi szív-religiót. A héber szerint: az igazságot.
jobbúlásra.
Jer 5,6
A farkasok este mennek ragadományra. A héber szerint: a pusztai farkas.
Az értelmezők szerint, a három állat Nabukodonozor hatalmát, telhetlenségét, s vállalataiban való gyorsaságát ábrázolja.
Jer 5,7
Elhalmoztam őket minden jóval, és ők elbizottságukban házasságtörésre és egyéb testi bűnökre vetemedtek.
A héber szerint: és seregestül futnak a bordélyházba.
Jer 5,10
a szent ivadék miatt, melyből a Messiásnak és az ő szent községének kell származni. Lásd 18. v. Jer. 4,27.
írtsátok ki az elveteműlt sarjadékot, mert nem érez és nem cselekszik az Úr parancsa szerint.
ki felőlünk gondoskodik, ki minket úgy büntetett, mint a próféták mondják (13. v.). Mások szerint: ő nincsen, nem létezik.
Jer 5,14
oh próféta!
Értelme: Mivel így szólottak, tehát a roszakat, miket általad hirdettem, gyorsan bekövetkezni s őket azok által fölemésztetni engedem, mint a tűz fölemészti a fát.
kiírtja.
Lásd előbb a 9-ik jegyz.
A héber szerint: reszketni.
A héber szerint: gonosz. Mások másképen.
Jer 5,24
Lásd Móz. V. 11,14.
az esőtől. Az egész aratási idő alatt, vagyis, a húsvét és pünköst közötti hét hét alatt, Palesztinában közönségesen nem volt eső, s a földmüvelőnek nem kellett félnie, hogy terménye a nedvesség által megromlik. Lásd Móz. III. 23,15.16. – Ugyane tüneményről beszélnek az ujabb utazók is.
az évszak és időjárás ezen rendét.
Mint a madarász-tanya tele van hivó madarakkal, úgy tele vannak ők ármánynyal és csalárdsággal, hogy az embereket rászedjék, s pénzöket, javokat, becsületöket és életöket tönkre tegyék. Vagy: mint a madár-kelepcze tele van fogott madarakkal, úgy az ő házaik is telvék igaztalan jószággal, melyet ravaszsággal és csalárdsággal szerzettek.
A héber szerint: az istentelenek gonoszságát is meghaladják.
A héber szerint: és a papok velök egyetértve uralkodnak.
Jer 6,1
futásra. A héber szerint: Fussatok. E rész összefüggését az előbbivel, lásd Jerem. 3. r. 13-ik jegyz.
Jer 6,1
mely részben Benjamin nemzetségéhez tartozott.
Jer 6,1
Tekuában adjatok jelt futásra harsonával. Tekua város Benjamin nemzetségében. Lásd Kir. II. 14,2.
Jer 6,1
ugyanazon czélra.
Lásd Jerem. 4,15.
Jerusalem olyan, mint egy szép kéjhölgy, kihez szivesen térnek be, mint következik. Mások a hébert így: Sionnak szép, elkényeztetett leánya! vesztedre gondolok.
Jer 6,3
a hadvezérek seregeikkel.
és így szól, mint következik.
Jer 6,4
A seregek különféle szertartások, eskü és áldozat által szenteltettek föl a harczra. Jerem. 51,27.28. Joel 3,9.
Jer 6,4
a nélkül, hogy a hőségtől tartanánk.
Az ostromlók boszúsak lesznek, hogy a várost az első rohamnál mindjárt első nap be nem vehették.
Jer 6,6
Ezt fogják a kaldeusok véghez vinni; mert Isten úgy akarja, ki parancsot ad, mint következik.
Jer 6,6
védgátaknak, vagy, gépeknek.
a büntetés.
Jer 6,7
Mint a kútban mindig fölbugyog a víz, úgy bugyog föl mindig az ő roszasága.
Jer 6,7
A héber szerint: elnyomás.
az üldözöttek részéről.
Oh ellenség! vidd őket több ízben fogságra. – Mint a szőllőszedő addig hordja kezében a kosarat, míg csak gerezdek vannak a szőllőben, úgy az ellenség is folyvást addig viszi fogságra az izraelitákat, míg többé senki sem marad hátra. – A nép elhurczoltatása már az asszíriai királyok alatt vette kezdetét (Kir. IV. 17,6.), s Nabukodonozor által folytattatott és bevégeztetett (Jerem. 52,28–30. Kir. IV. 24,14. 25,11.).
Jer 6,10
Hirdetem az isteni büntető itéleteket, de hol vannak a bűnbánó hallgatók?
Jer 6,10
benőve bőrrel és hússal, nem akarnak hallani.
csúfságot űznek abból, mint csalképből.
Jer 6,11
alig tarthatom vissza.
úgymond az Úr.
Mindamellett, hogy a nép oly szerencsétlen helyzetben van, azt mondják: Most már minden jól van! – hasonlóan a rosz orvosokhoz, kik mindent könnyen vesznek. Vesd össze: Tessz. I. 5,3.
Jer 6,16
melyeken atyáitok szerencsésen jártak.
enyhülést, újúlást.
Jer 6,17
tanitókat, prófétákat, kik titeket a közelgő veszélyekre figyelmeztessenek.
mondván: Hallgassatok a próféták őrkürtölésére.
épen a pogányokból lett.
az áldozathoz és isteniszolgálathoz.
ellenséges betöréseket, melyek a zsidók romlására lettek.
Lásd Jerem. 50,41–43.
fölkészülve, zárt csatarendben. Lásd Bir. 20,8.11.
Jer 6,26
oh nép!
A héber szerint: heverj hamuban.
Jer 6,27
Mások a hébert így: őrállássá, erősséggé. Mások másk.
oh próféta!
makacsok, nem jó érczek.
Jer 6,29
A héber szerint: zuhog, erősen fú.
Habár a fúvó nyugszik is, és az ezüst-olvasztásnál az ón beolvasztatott, az olvasztás mégis hasztalan volt; mert a rosz még sem választatott el. Az ezüst tisztítástól kölcsönvett kép. – Ha a nemtelen kemény érczczel vegyes ezüsthöz még oly erős fúvó tüzet alkalmaznak is, ha ónt tesznek is hozzá, hogy az ezüstből a tisztátalan részt magához vonja: a fúvó kénytelen lesz nyugodni, az ón elég, és az ezüst az ő nemtelen alkatrészeivel vegyűlten marad. Értelme ez: Hasztalan minden, még a legfáradságosabb kisérlet is azon végre, hogy a zsidó nemzet romlott része a jobbtól elválasztassék.
A próféta ezen, a 9. rész végeig tartó jövendölésben inti a zsidókat, hogy a templomra épített álbizodalom és a hamis próféták által ne hagyják magokat a megtéréstől visszatartatni (1–12.), mivel, ha engedetlenek és ellenszegűlők maradnak, az ország elpusztítása s az elhurczoltatás (13–15.) irgalom nélkül (16–20.) bekövetkezik minden áldozataik mellett is (21–25.); makacs ellenszegűlésök miatt méltán éri őket a pusztúlás és elhurczoltatás büntetése (26–8,3.). A jövendölés többi részében a próféta fölváltva adja az átalános erkölcsi romlás leirását, s a büntető itéletekkel való fenyegetéseket. – A jövendölés Joakim király idejéhez látszik tartozni, midőn a bálványozás ismét átalánosan uralkodott Júdaországban. Lásd Kir. IV. 23,37.
A héber szerint: lakni hagylak titeket e helyen, – nem engedlek fogságra hurczoltatni.
Jer 7,4
a hamis prófétákéiban.
Isten velünk van, véd minket, mert bírjuk az ő templomát.
ha igazán itéltek a vádló és vádlott között, ha igazságot tesztek egyik a másiknak.
Jer 7,6
az ártatlanokat nem nyomjátok el. Jerem. 22,17. Izai. 59,7.
ez országban (7. v.).
Jer 7,9
Lásd Jerem. 2,23. Mások szerint: Baalnak.
kiknek hatalmáról nincs semmi bizonyságtok.
Jer 7,10
A héber szerint: mely az én nevemről neveztetett, azaz, mely nevem által, általam lőn megszentelve.
Nincs semmi bajunk, mindamellett, hogy a népek isteneinek szolgáltunk, s a népek szokásai szerint éltünk. Igy merészeltek az Istenről elfeledkezett zsidók szólani Jeremiás idejében magában a templomban is! Vesd össze: Makkab. I. 1,12.
Ti ezt el akarjátok titkolni, de én, a mindentudó, jól láttam.
Jer 7,12
mely lakásom volt. Józ. 18,1. Kir. I. 1,3. s követk.
a mennyiben az isteniszolgálat onnan elvitetett, s a hely valószinűleg a harczban (vesd össze: Kir. I. 4,11.) földúlatott.
Efraim mint előkelő törzsök itt Izraelország tíz törzsöke helyett vétetik. Lásd Izai. 7,2. Oze. 5,9. Titeket szintúgy fogságra hurczoltatlak, mint Izrael törzsökei elhurczoltattak az asszíriusok által.
Jer 7,16
oh Jeremiás!
Jer 7,16
kitűnik ebből, mily ereje van Isten előtt a még élő szentek könyörgésének is. Hogy Isten a próféta könyörgése által mintegy erővel ne kényszeríttessék, megparancsolja neki, hogy ne imádkozzék a népért, mely bűnei mértékét betöltötte. A héber szerint: Ne állj elő kéréssel, sem könyörgéssel stb.
A héber szerint: ne késztess engem.
Jer 7,18
tésztát, mint a héberben van.
a holdnak; hogy a hold tiszteletére lakomát készítsenek.
Nem önmagokra hoznak-e bajt saját szégyenökre?
Az Isten mindent elpusztíttat.
Nem telik kedvem többé égő áldozataitokban; a helyett, hogy azokat nekem bemutatjátok, csak egyétek meg azok húsát többi állat- és eledel-áldozataitokkal együtt.
A két vers értelme ez: Midőn atyáitokat kihoztam Egyiptomból, nem adtam rendeléseket az áldozat iránt, hanem a tíz parancsolat megtartását kötöttem szivetekre (lásd Móz. II. 20.). Az áldozat iránti rendelések később adattak (Móz. III.), miután Izrael fiai az Istennel kötött szövetséget megszegték (Móz. II. 32.). Ennek csak mellékes dologúl kellett szolgálni, hogy a nép, mely Egyiptomban már szokva volt az áldozatokhoz, a pogányok áldozattételétől megóvassék. Egyébiránt az áldozati szolgálat a fönebbi helyen nincs elvetve, hanem csak utána téve a fődolognak; mert a héber szólásmód szerint, a mi mellék dolog, összehasonlítva a fődologgal, többször adatik úgy elé, mintha nem is lenne kötelező. P. o. Oze. 6,6. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, vagyis, az irgalmasságot előbbre teszem az áldozatoknál. Vesd össze: Mal. 1,3. Kir. I. 15,22. Luk. 14,26. Máté 10,37.
hátat fordítottak nekem.
serényen, haladék nélkül. A héber szerint …küldtem hozzátok szünetlenűl stb.
az isteni félelem, egyenesség, igazság.
Jer 7,29
oh Jerusalem! gyászolás jeleűl.
A héber szerint: Emelj panaszt a magasokon.
bálványaikat. Lásd Kir. IV. 21,5–7.
Jerusalem mellett. Lásd Kir. IV. 23,10. 13-ik jegyz.
Jer 7,32
a kaldeusok általi öldöklés miatt.
a szentnek tartott helyen.
Teljesedését lásd Baruk 2,24.25. E rész összefüggését az előbbivel lásd 7. r. 1-ső jegyz.
az ég minden serege alatt a csillagok értetnek.
Kik a fegyvertől megmenekedtek, a kaldeusok által fogságra vitt zsidók a halált eléje teszik majd az életnek.
a külső, csupán képmutató istenitisztelethez.
Jer 8,7
Mások szerint: gólya vagy daru.
Jer 8,7
Mások szerint: daru.
de az én népem nem figyel törvényemre és itéletemre, mely a törvényszegőkre szól.
Hogyan támaszkodhattok ti a törvényre, mely kezeitekben vagyon, miután irástudóitok azt meghamisították! A zsidó tudósok a törvény leirásánál, úgy látszik, azon helyeket kihagyták, vagy megváltoztatták, melyek az uralkodó bálványozás ellen szóltak. Ebből fejtik meg némelyek, miért ijedt meg annyira Joziás, midőn előtte a föltalált mózesi kéziratból azon átkok fölolvastattak, melyek a törvény megszegőire abban foglaltattak (Kir. IV. 22,11.).
Jer 8,10
haszonlesést.
Mások szerint: gonosz dolgokkal foglalkoznak.
A nép veszélyes állapotjáról aggódókat megnyugtatják könnyelmű, hazug beszédeikkel: Minden jól megyen, nincs veszély; holott nem megyen jól, s a veszély legnagyobb.
Jer 8,13
Egybegyüjtöm a zsidókat Jerusalem városába, és országukat az ellenség (a kaldeusok) által egészen elpusztíttatom.
Mások a hébert így: és átadom őket (az idegeneknek), hogy ezek őket (fogságra) elhurczolják. Mások másk.
Jer 8,14
A tartományban lakó zsidók beszélve állítatnak elé. Ezek t. i. nem akarják a kaldeusokat nyilt téren elfogadni, hanem Jerusalembe akarnak vonúlni, hogy ott várják be a talán Egyiptomból érkezendő segítséget.
Jer 8,14
oly helyzetbe juttatott, melyben mitsem tehetünk.
mérges vízzel, bódító pohárral. Izai. 51,17–22.
Jer 8,16
Dán, Palesztina éjszaki határvárosa felől tört be a kaldeus lovasság. Jerem. 4,15.
az ellenség.
Jer 8,17
kérlelhetlen, kegyetlen elleneket.
Azon babonás véleményről, melynél fogva a kigyók varázslat által ártalmatlanokká tehetők, lásd Zsolt. 57. 7-ik jegyz.
Oh, bár lenne enyhűlés fájdalmamra, szivem stb.
Jer 8,19
jajkiáltása népemnek, mely itt személyesítve van.
Jer 8,19
a fogságból, melybe ehurczoltatott.
Jer 8,19
Kérdi a fogságban levő elhagyott nép.
Jer 8,19
Az Úr nem segít többé?
Jer 8,19
Az Isten felel, és mondja, hogy büntetésöket megérdemlették.
bálványokkal.
idő idő után múlik, és nem jő szabadúlás (Egyiptomból) az ostrom alól.
úgymond a próféta.
A balzsamcsemete Gálaádban, a Jordánon túl eső tartományban, különösen tenyészett.
Oh bár elég vizem lenne, hogy stb. Az összefüggést az előbbivel, lásd 7. r. 1-ső jegyz.
A héber szerint: hogy hazudságot lövelljenek, megerősödtek a földön nem igazság által, hanem a gonoszságban való gyarapodás által, és engem stb.
Mások szerint: megcsalja egyik a másikat.
Jer 9,6
oh próféta!
mivel a csalárdságot, álnokságot szeretik.
én a zsidókat, mint tisztátalan népet, a nyomorúság tüze által megtisztítani, jobbitani megkisértem.
Jer 9,10
a szárazság miatt, mivel a szántóvetők hiánya miatt, kiket az ellenség elhurczol, senki sem öntözi azokat.
A héber szerint: a barom hangját.
nagy kigyók.
Lásd Jerem. 8,14.
Jer 9,17
Jerusalemnek közelgető pusztulása és a fogság miatt parancsol a próféta sirató asszonyokat rendeltetni, hogy jajgatásaik és gyászoló taglejtéseik által a népet sirásra indítsák (Jerom.). Még sz. Jeromos idejében szokásban volt ilyes sirató asszonyokat gyászolásra különösen haláleseteknél fogadni.
kik ügyesek a siratásban. Lásd Kir. II. 14,2.
mintha holtak volnánk (21. 22. v.).
Már hallom Jerusalem lakosainak jajveszékelését.
asszonyok, kik főképen vétkesek férjeiknek a bálványozásra lett elcsábításában (lásd Jerem. 44,15.19.), főlhivatnak, hogy szerencsétlen hazájokat sirassák.
Jer 9,21
a pestis. Ezek s a következő szavak fejezik ki a siralmat.
hogy többé az utczákra ne menjenek. A héber szerint …ablakainkon, bejött palotáinkba (háremeinkbe).
A héber szerint: mint a kévék.
E veszélyek elhárítása végett (21. 22. v.), ne támaszkodjék senki bölcseségére, erejére vagy gazdagságára (23. v.), hanem csak annak lehet reménye segélyhez, ki engemet irgalmas és igazságos Istenűl elismer, és életét ezen ismeret szerint intézi; az ilyen tetszik nekem, s nyerhet nálam irgalmat. Mindezen két vers szavai átalán egyszersmind intésűl szolgálnak arra, hogy az ember minden kevélységtől őrizkedjék, s a valódi nyugalmat és valódi boldogságot Isten ismeretében helyezze. Hanem, úgymond sz. Ágoston, az első vétek, mely az embert legyőzte (a kevélység), egyszersmind az utólsó is, mely ellen harczolnia kell. Mert ha minden egyéb vétket kiírtott is, a kevélység mégis hozzá férhet, s az ember mindig veszélyben van, nehogy oly tiszteletet tulajdonítson magának, mely csak Istent illet.
minden körűlmetéltet, minden zsidót, a nélkül, hogy a külső körűlmetélés neki valamit használna. A héber szerint: meglátogatom a körűlmetélteket a körűlmetéletlenekkel együtt.
Jer 9,26
mint az araboknak. Lásd Móz. III. 19,27. 21,5.
Jer 9,26
Isten itélete nem csupán a körűlmetélt zsidókat fogja érni (25. v.), hanem az itt nevezett népeket is, kik Jeremiás idejében mind körűlmetéletlenek voltak.
pogány érzületű; tehát szinte az itélet alá esik. Lásd Móz. V. 10,16. 30,6.
E részben, mely egy saját jövendölést képez, Jeremiás áthelyezi magát azon időbe, midőn a zsidók a babiloni fogságban a kaldeusok között élnek, és óvja őket a bálványozástól, mivel a bálványok élet nélküliek (1–5. v.), egyedűl Jehovah az igaz élő Isten (6–16.). Ezen intelem után figyelmezteti őket, hogy készen legyenek a fogságba leendő elhurczoltatásra (17. 18.), s hozzá csatolja a nép siralom-énekét (19–25.). Mikor tétetett e jövendőlés, ha az előbbiek idejébe akarjuk magunkat helyezni, nem lehet biztosan meghatározni. Mások Izrael alatt az asszíriai fogságba már elhurczolt tíz nemzetséget értik, mint Jerem. 3,12. – Sz. Jeromos szerint a próféta Izrael romlása alatt az egyházat is érti, s a pogány bálványozás alatt megrójja később a kereszténységben jelentkező finomabb bálványozást is. Lásd Bölcs. 15. 14-ik jegyz.
Jer 10,2
vallását, bálványozó szokásait.
az égi testeket ne tiszteljétek istenek gyanánt, s ne legyetek babonás félelemben azok befolyásától a földre.
Jer 10,3
hitregéi.
Csak arra kell ügyelni, mikép készűlnek a bálványok, s meg kell győződni, hogy azokban semmi isteni nem lehet. Vesd össze: Izai. 44,8–20. Bölcs. 13,10–19. Baruk. 6,3.
Jer 10,4
kirakja azt.
A héber szerint: hogy ne mozogjon. Lásd Izai. 41,7.
lényed.
téged illet.
A bálványok semmiségére bizonyság az, hogy fából vannak. Mások szerint: Az ő hiúságaikról (bálványaikról) való tanítmány fáról szól. Fa-istenekről tanitanak, hogy ne volnának esztelenek?
Jer 10,9
Tartesszusból Spanyolországból, hol egykor gazdag ezüstbányák voltak.
Jer 10,9
ismeretlen hely. Némelyek Ofirt értik. Lásd Kir. III. 9,28.
bálványnyá képezi.
Jer 10,11
a kaldeusoknak, kik titeket fogságra visznek, vagy a népeknek, kik fogságban tartanak (1-ső jegyz.). E szók az eredetiben kaldeus nyelven vannak, mivel a kaldeusokhoz kellett intéztetniök. E vers félbeszakasztja az összefüggést, miután a 12. v. a 10-el van kapcsolatban, s azért valamely későbbi más sz. irótól tett közbeszurásnak látszik.
Jövendölés a bálvány imádásnak utóbb leendő kiirtatásáról, mi a kereszténység által teljesedett. – Tehát rontsátok le ti is, keresztények! bálványaitokat, tiltott óhajtásaitok és kivánságaitok tárgyait.
Jer 10,13
parancsára. Mások szerint: mennydörgésére.
a gőzt, a felhőket a legszélső láthatárról. Lásd Zsolt. 134. 4-ik jegyz.
hitregéjével.
Jer 10,15
üres, semmiség.
Jer 10,15
Mások a hébert így: csalás és tévelygés készitménye.
midőn korszakuk eltelik.
az igaz Isten.
szedd össze, oh nép, minden bálványaidat a földről Jerusalembe, és lássad, vajjon segíthetnek-e rajtad, kinek városa ostrom alá fog vétetni. A héber szerint: Szedd össze a tartományból vagyonodat (és hozd Jerusalembe); mert az ellenség mindent elpusztít az országban, oh ostromlott nép! Mások másképen.
Mások szerint: hogy megfogassanak. Mások szerint: hogy érezzék.
Jer 10,19
Jeremiás most a rész végeig a fogságba hurczolt népet beszélve állítja elé, mint ismeri el, hogy szenvedéseit megérdemlette (24. 25. v.).
Jer 10,19
gondolom.
mit megérdemlettem vétkeim által.
a sátor-kötelet, melyeknél fogva a sátor-ponyvák a czövekekhez köttettek.
Jer 10,21
az előljárók, királyok esztelen bálványozást űznek.
Jer 10,21
Mások a hébert így: azért nem lehettek szerencsések.
Mindaz, úgymond sz. Jeromos, mi itt a múlt és jelen időben leiratik, az egyház üldöztetésének korszakaira vonatkozhatik, midőn az Úr sátorai szétbontatnak, és az egyház pusztasággá lesz. Hogy az igy történik, a pásztorok vétke, kik esztelenségökben az Urat nem keresik; a miért az egész nyáj elszélesztetik.
Jer 10,22
Lásd Jerem. 1,14.
Lásd Izai. 13,21.
Ime, Uram! a kaldeusok jőnek, de mi tudjuk, hogy ők nem tehetik azt, mit akarnak; mert az ember dolga Isten kezében vagyon (Péld. 16,9.); azért (24.) kegyességgel fenyíts minket (Jerom.).
Jer 10,25
A héber szerint: lakhelyét.
Uram! egészen igazságod szerint ama népeket büntesd, kik tőled egészen elidegenedtek, és büntetésre annál inkább méltók, mivel népedet tönkre tették.
Ezen új jövendölés a 12. részszel végződik. A próféta int a szövetség megtartására Istennel (1–8. v.), s a frigyszegőkre kemény büntetést hirdet (9–17.); panaszkodik honfiai istentelenségéről, hogy őt, mint prófétát, ki szerencsétlenséget hirdet, üldözik (18–21.), s a büntetést kimondja rájok az Isten nevében (22. 23.). Üldözőinek istentelensége miatt (12,1–3.), kik oly sok inséget hoznak az országra (4.), kéri az Istent azok megfenyítésére, mire Isten azt feleli, hogy vérszerinti rokonaitól még többet kell majd szenvednie (5. 6.), hanem hogy a bálványozó zsidók és ezek pogány elcsábítói az ellenségtől majd elhurczoltatnak, és keményen megfenyíttetnek (7–14.), bár idővel a fenirt zsidók és pogányok ismét visszavezettetnek ősi helyeikre, azonban a pogány népek csak azon föltét alatt, hogy az igaz religiót elfogadják (15. 16.). E jövendölés valószinűleg Joziás alatt, uralkodása 18-ik évében tétetett, mikor a mózesi törvény kézirata a templomban megtaláltatott (Kir. IV. 22,3. s követk.), és a szövetség Istennel ismét megujíttatott (Kir. IV. 23,3.). Ez idő mellett szól az, hogy a jövendölés intelemmel kezdődik az Istennel kötött szövetség megtartására, és különben ez idő ellen mit sem tartalmaz.
melyet atyáitokkal kötöttem, és Joziás által megújítottam (Kir. IV. 22,3.).
az égető, kemény rabszolgaságból. Móz. V. 4,20.
Jer 11,5
fenntartsam.
Jer 11,5
mely mindenben bővelkedik (Jerom.).
Jer 11,5
mint most valóban, bírjátok, és (kiegészítendő) azt nekik (nektek) megtartsam. Legyetek engedelmesek, hogy az országból ki ne űzzelek.
Igen, a férfiú, ki nem hallgatja stb. átkozott legyen (3. v.).
kezdettől, annak idejében.
büntetését. A próféta úgy látszik a fogságban már elhurczolt tíz nemzetséget tartotta szem előtt.
lázadás ellenem, Istenök és királyuk ellen.
Jer 11,14
oh próféta!
Lásd Jerem. 7,16.
Jer 11,15
az általam egykor kedvelt nép.
Jer 11,15
Van-e oka népemnek arra, hogy a bálványozás undokságait még a templomban is űzze?
Az én népem ott ugyan áldozatot is mutat be, de vajjon az áldozat eszközölhet-e engesztelést oly bűnökért, melyek szándékosan és elbizottan követtetnek el? A héber szerint e vers: Mi dolga van az én kedveltemnek (az általam egykor kedvelt népnek) házamban, hogy azt oly sokan beszennyezik undokságaikkal? Vajjon a sok áldozat és áldozathús elveszi-e (bűnödet), hogy gonoszságodban még dicsekedtél is? Mások másképen.
Az Isten téged, oh Júda! szerencsés néppé alkotott, kitől a valódi istenesség és erényesség gyümölcseit várhatta; de már most kiadta parancsát, hogy elpusztítsanak és földúljanak (hogy a kaldeusok tűzzel vassal pusztítsák el országodat, és fiaidat fogságra hurczolják). A héber szerint …nagy tűz nagy robajjal gyúlad föl abban, és ágait elpusztítja.
Jeremiás, ki az előbbi versben a büntetéseket hirdette, melyeket Isten a zsidókra bálványozásuk miatt mért, ebből alkalmat vesz incselkedő honfiai ellen panaszkodni, kik őt épen ezen büntetések hirdetése miatt üldözték (21. v.). Mondja, hogy Isten az ő személye ellen szőtt ármányokat vele tudatta.
Jer 11,19
Mérgezzük meg eledelét. – Keleten van több oly növény, melynek fája vagy nedve által az ételek megmérgezhetők. Nevezetesen ilyennek mondják a ternyőfát, mely nálunk ártalmatlan, keleten pedig oly mérges, hogy már az is betegséget okoz, ha az ember annak árnyában fekszik. – A héber szerint: Rontsuk el a fát gyümölcsével együtt.
E két versre nézve megjegyzi sz. Jeromos: Az egyházatyák mindnyájan megegyeznek abban, hogy itt Jeremiás Krisztus Jézus személyét képviseli, és az ő előképe. E szerint ez igék legközelebb ugyan Jeremiásra szólnak, de tökéletesen Krisztus Jézusra, kinek a mennyei Atya a zsidók ármányait kijelentette, és ki mint a bárány, mely száját nem nyitja föl, a keresztre vitetett; mert ellenségei igy szóltak: Tegyünk fát (t. i. keresztfát) kenyerébe (osztályrészeűl), vagy az ő testére, ki valósággal kenyér (Ján. 6,32.), és pusztítsuk el őt a földről. A héber szerint: (Irtsuk ki őt minden hozzátartozóival együtt!) Igy más sz. atyák is. Jusztin, Ciprián stb.
Jer 11,20
Szabaot ura.
Jer 11,20
igazán itélsz, mert az ember legbensőbbjét ismered.
Jer 11,20
A jóság vonása az, úgymond sz. Ágoston, és nem a gonoszságé, midőn az igaz óhajtja, hogy a bűnös megbüntettessék; mert nem vesztét kivánja, hanem jobbulását, és az isteni bűntető igazságnak kijelentését, mi által már sokan megtértenek.
terád bíztam azt, az igaztalanságot.
Lásd Jerem. 1,1.
Jerusalemnek 3 évi ostroma alatt a közelfekvő Anatót városkával a háború minden súlyát éreztették a kaldeusok.
Meg vagyok ugyan győződve igazságos voltodról, hanem azért meg fogod engedni, hogy egy panaszt terjesszek eléd. Miért kell nekem, mint hű tisztelődnek annyi veszélylyel és viszontagsággal küzdeni (11,18–23.), míg a hamis próféták és többi elpártoltak háborítatlan szerencsében élnek? Lásd Zsolt. 71,2–16. Jób 21,7–13. – Ennek összefüggését az előbbivel lásd Jerem. 11. r. 1-ső jegyz.
Te gyarapodást adsz nekik és maradékot, holott pedig csak szájokban hordanak téged, a nélkül, hogy szivökben szeretnének. A vesék átalán a benső helyett vétetnek. Vesd össze: Máté 15,8.
Jer 12,3
és úgy találtad, hogy szivem nálad vagyon.
Lásd Jerem. 11. r. 22-ik jegyz.
Miért szenvedjen az ország gonosz lakosai miatt, kik vesztökről mondott jövendöléseimet megvetik, és mondják: Ez ugyan vesztünket jövendöli, de teljesedését nem fogja látni!
a Jordán kevély dagályában. Mások szerint: ez a Jordán partján lakó vadállatokra vonatkozik (Jerem. 49,19. 50,44.). A vers értelme ez: Isten ezt feleli a prófétának: Ha már a miatt is békételen vagy, hogy honfiaid jövendöléseidet megvetik, mitevő leszesz, ha majd legközelebbi vérrokonaid (6. v.) üldözni fognak? Most még békés biztos állapotban vagy amaz iszonyúhoz képest, mely következni fog.
nem csak honfiaid (Jerem. 11,21.), de legközelebbi rokonaid is.
Jer 12,7
templomomat. Ennek összefüggéséről az előbbivel lásd Jerem. 11. r. 1-ső jegyz.
Jer 12,7
népemről.
a kaldeusokéba.
Értelme ez: Oly kedves-e még nekem Jerusalem, mint egy kedvencz madár? sőt inkább nem lett-e rám nézve ordító oroszlánná (8.)? Azért föl, vad állatok! tépjétek szét az oroszlánt. Mások a hébert így: Ragadozó állatá, hienává lett örökségem, s körötte a ragadozó állatok. Jőjetek elé stb.
Nabukodonozor és fejedelmei.
Jer 12,11
hogy elhagyom.
most bűnbánatot tartson, hogy e veszélyt elhárítsa.
a zsidók jót várnak, de a legroszabb jő rájok; szerencsét remélnek, de szerencsétlenűl járnak; az Úrtól mindent bőségesen nyertek, de mitsem használ nekik (Jerom.).
Jer 12,14
az ammoniták és moabiták ellen.
Jer 12,14
kik az izraeliták birtokát magokhoz ragadják. Lásd Izai. 5,8. Jerem. 49,1.
Én előbb a zsidókat mellőlök fogságra viszem, azután őket magokat is elhurczoltatom. – Öt évre Jerusalem elpusztúlása után a moabitákat és ammonitákat Nabukodonozor haddal lepte el, és fogságra hurczolta, mint József, a zsidó történetíró beszéli. Vesd össze: Jerem. 47. 48. 49. r. Ezekiel 25. r.
Círus a Nabukodonozor által elhurczolt népeknek megengedte, hogy hazájokba visszatérhessenek. Vesd össze: Jerem. 48,47. 49,6. Ezekiel 16,55. 29,13.
Jer 12,16
az ő religióját fölveszik. V. ö. Zsolt. 62,12. Izai. 19,18.
ennek áldott tagtársaivá lesznek.
Jer 13,1
A következő jelképes jövendölés (1–17. v.) Joakin király országlásának első három évére esik (Kir. IV. 24,6. s köv.), mint ez az anya-királyné (18. v. Kir. IV. 24,8.12.) és 19. 20. v. említéséből kiviláglik, mely versek eléggé mutatják, hogy a kaldeusok akkor, midőn e jövendölés tétetett, Júda több városát megszállva tartották, és azon voltak, hogy Jerusalemet ostrom alá vegyék, mint ez Joakin király alatt megtörtént. Lásd Kir. IV. 24,10. s követk.
Jer 13,1
Az öv alatt itt nem egyszerű övszalagot kell érteni, melylyel a ruhát összeszorították és felkötötték, hanem a szegények rövid alsó ruháját. Az öv len, tehát értékes volt; mert a finom lenvászon a selyem helyét pótolta. A pompás öv a gazdag zsidó nemzetet jelképezte, melylyel Isten magát körűlövezte, melylyel legbensőbben egyesűlt.
hagyd azt mosatlanúl, szennyesen, a mint van, (hogy az által népem tisztátalansága jelképeztessék, az ő választatásánál).
Az övnek az Eufrateshoz kellett vitetni és ott haszonvehetlenné tétetni, hogy ez által jelképeztessék, miképen fognak a zsidók az Eufrates-melléki országokba elhurczoltatni, s ott elrejtve, minden inségnek martalékúl vettetni.
a sok nap a fogság idejét jelenti.
a fogság nyomorai által.
A próféta másik képet rajzol Júda vesztéről. A bekövetkező szüreten a tömlők mind megtöltetnek borral.
A héber szerint: és összezúzom egyiket a másikon, az atyákat fiaikkal együtt.
kevélység és hiú bizalom által, megvetve az Isten fenyegetéseit.
Jer 13,16
Mutassátok meg bűnbánat és engedelmesség által, hogy Istent tisztelitek.
A sötétség képe az inségnek. Jerem. 2,2.
a király anyjának, Nohesztának Kir. IV. 24,8.
Jer 13,19
az ellenségtől ostromzár alá vétettek, ki éjszak felől már be- s egész a déli tájig előre nyomúlt.
fölszabadítsa.
Jer 13,20
Ti az ellenségtől éjszak felől futó izraeliták, ügyeljetek, mi történik Izrael nyájával. A héber szerint …lássátok, kik éjszakról jőnek (a kaldeusokat).
oh Júda leánya, Jerusalem!
Jer 13,21
Mit fogsz eléhozni, oh nép, panaszképen az Isten ellen, ha e veszélyeket rád ereszti?
midőn az ő (kaldeusok) barátsága után jártál, és adót fizettél (Kir. IV. 16,7.8. 20,12.), a helyett, hogy egyedűl az Úrra biztad volna magadat (Jerem. 17,5.).
Bűneid miatt, mint egy pelengérre állított rosz személy, elleneid által megbecsteleníttetel, és talpaid beszennyeződnek, ha majd mezítláb fogságra hurczoltatol. A héber szerint …felfödöztetik ruhád széle, beszennyeződnek sarkaid (ha bilincsre veretnek).
Bűnötök nem meggondolatlanságból vagy gyarlóságból származik, hanem megrögzött szokástokká lett, átment egész valótokba; azért ne csodálkozzatok a büntetésen.
hamis istenekben, hamis prófétákban, s a külföldi népek segélyében.
Jer 13,26
Istentől a kaldeusoknak martalékúl adott zsidók egy meggyalázott kéjhölgy képe alatt tűnnek elé.
Azért én is meggyalázlak téged, mint te engem meggyaláztál. A héber szerint: azért én ruháidat fejedre húzom, és meglátszik stb.
Ez nem fog elébb megtörténni, mig fogságra nem hurczoltatol, s abban minden inséget nem szenvedsz.
Új jövendölés, mely a 14. és 15. részben adatik elé. Egy országos szárazság alkalmával segélyért könyörög a próféta (14,1–9.), mire Isten a meghallgatást megtagadja (10–12.). A próféta menti a népet, a hamis prófétákat okolván, kik azt elcsábitották (13. v.), hanem Isten hirdeti ugyan e kemény csapást, mindazáltal a népnek nem kegyelmez (14–18.). A próféta folytatván könyörgését (19–22.), az Isten állandó marad a meg nem hallgatásban (15,1–9.); mire Jeremiás a néptől rája váró szenvedések miatt, kijelenti, mily szerencsétlen ő, s üldözőinek gyors megbüntetéseért könyörög (10–18.); végre az Istentől vigasztalást nyer és megerősíttetik (19–22.). E jövendölés, úgy látszik, Joziás idejére esik, ki alatt Jerem. 8,3. is van említés a szárazságról. Mások Joakim első éveire teszik (Kir. IV. 23,34.); mások Jerusalem ostromának idejére.
Városai és ezek lakói tehetetlenek, elhervadnak.
Jer 14,6
A héber szerint: a magasokon.
A nagy kigyókról mondják, hogy fölemelt fővel és föltárt szájjal lélekzésök által vonják magokhoz a madarakat. Mások szerint: sakálok.
netalán azt mondják, hogy nincs hatalmad segíteni.
Miért vagy egykedvű inségünk iránt, mint a vándor, ki keveset törődik a hajlékkal, melyben csak meghál?
Jer 14,9
ki az emberekkel, kiknél csak kis ideig van, keveset gondol. Mások a hébert így: mint a száműzött.
kire gyanú van, hogy nem segíthet.
Jer 14,10
Az Úr felel.
idegen istenekhez és népekhez segélyért.
A héber szerint: eledel-áldozatokat.
A héber szerint: Ah Úr Isten!
A héber szerint: és csalárdságot. A mit jövendölnek, hazudság, ámítás, mely az ő rosz szivökből ered.
mint az esőt, t. i. a büntetést, melyet megérdemeltek.
t. i. hirdesd nekik a te fájdalmadat is az őket nem sokára érendő roszak miatt; mert nem csak a jelen országos csapások fognak még jó ideig tartani, hanem még nagyobb roszak is következnek.
ama bekövetkezendő szerencsétlen időben, vagy ezután.
Jer 14,19
Vajjon egészen elvetetted-e Júdát? Az összefüggésre nézve, lásd az 1-ső jegyz.
Jer 14,19
különösen amaz utólsó szerencsétlen idöszakban.
szabadúlást, szerencsét.
Jer 14,21
A héber szerint: Ne vess meg minket.
Jer 14,21
a templomon azzal, hogy az ellenség által földúlatni engedd.
hanem segíts rajtunk a jelen szükségben is (22. v.).
az esőt, az eget, az egész természetet.
Összefüggését az előbbivel lásd 14. r. 1-ső jegyz. – Ha Mózes és Sámuel könyörögne is előttem.
mirígyhalálra. Lásd Jerem. 18,21. Jel. 2,23.
A héber szerint: hogy semmivé tétessenek. Azzal büntetem meg őket, hogy a fegyver által megöltek az utczákon fognak heverni, étkül leendők az ebeknek, madaraknak és vadállatoknak.
Mások a hébert így: És a föld minden országában bujdosókká teszem őket.
gonoszságodat ismerve.
hogy hozzám térésre bírjalak. Mások szerint: kifáradtam a büntetés megbánásából, a megengedésből.
Jer 15,7
a szél ellenébe hányom őket, hogy a polyva a terménytől elkülöníttessék. Őket az idegen országban szenvedések által megtisztítom. Mások pedig: Szórólapáttal az ország kapuihoz kivetem őket. Mások másképen.
Jer 15,7
a kapuk itt városok helyett vétetnek.
ennek nagy részét. Értsd a tiz nemzetséget az asszíriusok elleni háboruban, Kir. IV. 17. Mások szerint, ez a zsidók első elhurczoltatására vonatkozik Nabukodonozor által Joakim és Jekoniás királyok alatt; mások szerint a másodikra, kik ezt s a következőt a jövő időben fogják föl. Meg fogom ölni stb.
Én a harczosok fővárosára pusztitót eresztettem nyilt erőszakkal, vagy, a szerencsének közepette. A főváros alatt Szamaria értendő (Kir. IV. 17,6.). Mások szerint: Jerusalem. Lásd a 9-ik jegyz.
Jer 15,9
a hét (a sok) megölt gyermek miatt.
Jer 15,9
szerencsétlen lett oly időben, midőn a legnagyobb szerencsének vélt örvendhetni.
Júdaországot. Mások az első fogságra vitel után még hátramaradt zsidókat értik. Lásd 9-ik jegyz.
Jer 15,10
A próféta panaszkodik a szerencsétlenség miatt, mely a zsidókra jövend, s melyet neki hirdetni kell; panaszolja sorsát, mivel a hirdetés neki csak ellenségeket és üldözőket szerezhet.
sem uzsorás hitelező, sem könnyelmű adós nem voltam; hogyan érdemlettem ezt?
Vajjon a zsidók tartós baráti szövetségre léphetnek-e valaha a kaldeusokkal? nincs-e amazok sorsa elhatározva, hogy ezeknek, kik éjszakról jőnek, fognak alávettetni? nem lesz-e tehát azután vége szenvedéseidnek? – A héber szerint: A vas eltörheti-e az éjszaki vasat és rezet? Vajjon a zsidóság (mely csupán vas) a kaldeusoknak (a vasnak és réznek) ellenállhat-e? (Vajjon azután nem lesz-e vége szenvedéseidnek?) A kaldeusok valóban teljes figyelmet mutattak Jeremiás iránt. Lásd 39,11. 40,4.
a tiéteket, oh zsidók!
Mások a hébert így: És ellenségeidet (oh próféta!) oly földre vezetem, melyet ők nem ismernek. Mások másk.
Jer 15,15
A próféta elleneinek haladéktalan megbüntetését kéri.
alázd meg gyorsan elleneimet! Mások másképen.
mert Isten prófétájának hivatom.
Jer 15,17
a könnyelmű világfiakéban. Péld. 26,19.
Jer 15,17
Nem dicsekedtem (hiú kevélységgel), hogy tőled (prófétaúl) hivattam. Mások szerint: hanem inkább dicsekedtem, hogy nem tartozván az istentelenekhez, prófétaúl választattam, s egészen tied lehetek. Mások másk.
Elkülönöztem magamat, mert a tőled való félelem betöltött engem.
Jer 15,18
Miért maradok én vigasztalás nélkül fájdalmamban? miért nem büntettetnek meg ellenségeim?
Sérveim begyógyúlni látszottak, de megcsaltak engem, mint a hirtelen elapadó patakok. Bánatom az én üldözőim megbüntetésének és az erre következő biztosságnak reményében távozni látszott; de megcsalatkoztam várakozásomban.
Jer 15,19
Ezekre, ezen panaszomra.
Jer 15,19
Ha ismét, mint különben, ingadozás és ellenmondás nélkül teljesíted parancsaimat, és egyedűl bennem bizol, akkor én ismét állhatatos szolgámmá teszlek, s a félelemtől és nyugtalanságtól megmentelek.
Jer 15,19
ha a külömbséget megismered az én fenyegetéseim valósága és azokénak hiábavalósága között, melyeket ellenségeid szórnak ellened.
Jer 15,19
nyomatékosan és félelem nélkül fogsz beszélni.
az ellenséges indulatú emberek végre nálad fognak keresni segítséget, és nem te nálok.
A következő jövendölés a 16. és 17,1–18. foglalja magában. A próféta fölhívatik, hogy ne nősűljön, és ne vegyen részt se bánatban se örömben, mivel a zsidók bűneik miatt fogságra vitetnek (1–13. v.), melyből azonban, ha vétkeikért megbűnhödtek, ismét kiszabadúlnak és visszahozatnak (14–18.), valamint egykor a pogányok is megismerik az igaz Istent (19,20.). A kemény büntetések a zsidókra és pogányokra azért jőnek, hogy ők Isten hatalmát megismerjék (21.), kinek a bálványozást, mely oly hangosan tanúskodik a zsidók ellen (17,1–4.), valamint az emberekbe, pénzbe és javakba vetett bizodalmat büntetnie kell (5–13.). A próféta ellenségei ellen oltalomért esdeklő bizalomteljes könyörgéssel végzi jövendölését (14–18.), mely a fogságra vitel előtt a legutolsó időkre esik (9. v.), valószinűleg Joakim országlásának idejére, ki abban (17,5.) Egyiptomra épített bizodalma és haszonlesése miatt (17,11.) megrovatni látszik.
Ne nősűlj ez országban, annak szomorú sorsa miatt, mely azt érni fogja.
Jer 16,5
Azaz: Mert ezeket is.
Jer 16,5
E szokásról lásd Kir. II. 3,35. Tób. 4,18.
Jer 16,5
kegyelmemet további jóllétére nézve.
Jeremiás szokjék meg tartózkodni a gyászolástól, mert a következő gyászesemények oly gyakoriak lesznek, hogy a szokott gyászolást senki sem fogja tartani.
Önmagát megszaggatni, megvérzeni és megnyírni, már magában véve is tiltott gyászszertartás volt (Móz. III. 19,27.28. Jerem. 41,5.).
Lásd 5. v.
Jer 16,8
hol víg összejövetelek tartatnak.
Valamint a szomorkodástól, úgy tartózkodjál az örömtől is.
Az istenek alatt némelyek a zsarnokokat értik a fogságban; mások a bálványokat, kiket a héberek oly szenvedélyesen tiszteltek, a nélkül, hogy vágyaik czélját elérték volna.
De mindazonáltal ime stb.
Bűneitek miatt (12. v.) fogságra fogtok hurczoltatni (13.); hanem eljő az idő, mikor ti közvetlenűl nem az Egyiptomból, hanem az azon országokból való kiszabadúlást fogjátok ünnepelni, melyekbe kitaszíttattatok; ti országtokba ismét visszatértek. A próféta a fogságra hurczoltatást és ebből a szabadúlást egymáshoz csatolja. Lásd a bevez. a prófétákhoz. A 16. versben mind a kettő egymáshoz van állítva.
Némely értelmezők az itt említett halászok és vadászok alatt a kaldeusokat értik, kik a zsidókat fogságra vitték; és pedig a halászok alatt az előbb berontott kaldeusokat (Kir. IV. 24,12.), kik Jekoniás királyt udvari embereivel és a nép egy részével Babilonba vitték; a vadászok alatt a később jött kaldeusokat (Kir. IV. 25.), kik Szedeciás királyt Jerusalemben ostromlották, s kegyetlen vérontás után a zsidókat mind fogságra hurczolták. Az elsők azért hasonlíttatnak halászokhoz, mivel eljárásukban kevésbbé voltak kegyetlenek (Vesd össze: Hab. 1,15.); az utóbbiak azért vadászokhoz, mert gyilkos kedvvel vitték véghez munkájokat (Theod.). Más értelmezők szerint, e vers a fogságból való visszatérésre vonatkozik; s a halászok és vadászok alatt azon zsidó főembereket értik, kik a népet visszavezették, egyszersmind, magasabb értelemben, az apostolokat és ezek utódait is, kik Krisztushoz a zsidókat és pogányokat az anyaszentegyházba bevezették (Orig. sz. Jerom. Ambr.). Úgy látszik mind a kettőt egybe kell kapcsolni. Ha közvetlen a kaldeusokról van is szó, mint a 17. 18. v. mutatják, melyek egyszersmind a zsidók megbüntetéséről szólanak: mindazáltal a próféta e kettős értelmű beszédében a jövendő szabadúlást (az alsóbb rendűt Ezdrás által, a felsőbbet Krisztus és az apostolok által) együtt akarta kifejezni, mint ez a 13–15. v.-ből, hol a büntetés és szabadúlás szinte együvé van állítva, és a történetből (Máté 4,19. Luk. 5,10.) kitűnik.
Én megbüntetem őket (13. v.), mert az ő nagy gonosztetteik, melyeket ismerek, megérdemlik. Vagy: Én megszabadítom őket (16. v.); mert látom ugyan gonosztetteiket és megbüntetem, de egyszersmind irgalmas is vagyok.
Jer 16,18
mielőtt irgalmasan ismét kegyelmembe fogadjam.
Jer 16,18
megbüntetem őket szigorúan. A kétszeres büntetés Nabukodonozor két hadjáratára is vonatkozhatik. Lásd a 14-ik jegyz.
a bálványoknak bemutatott áldozat-állatokkal.
Jer 16,19
A próféta a közelgő veszélyeket elgondolván, alázatosan megvallja bizodalmát az isteni segélyhez; és a zsidók visszahozásához Ezdrás és Krisztus idejében (lásd a 14-ik jegyz.) a pogányok hivatását kapcsolja egyszersmind, mely azzal összefügg.
A mi atyáink hiú isteneknek szolgáltak, és hazug tanításokat követtek.
Jer 16,21
hogy különösen a zsidók bálványozását megbüntessem.
Jer 16,21
legközelebb a zsidóknak, de egyszersmind a pogányoknak is.
A héber szerint: Jehovah (azaz, a ki volt, van és lesz. Jel. 1,8.).
Az előbbi rész végén a próféta hirdette, hogy a zsidók és pogányok bálványozásuk miatt meg fognak büntettetni; most folytatja, hogy a zsidók vétkes voltát a bűnben közelebbről kimutassa; a zsidók ezt nem tagadhatják; mert ha tenni akarnák (Jerem. 16,10.), lelkiismeretök nyilván tanúskodnék ellenök, valamint bálványaik áldozat-oltárai is. Az összefüggésre nézve, lásd Jerem. 16. r. 1-ső jegyz.
mert a Joakim alatt (vesd össze: 16,1.) most élő gyermekek ismét visszatérnek a bálványozásra, melyről atyáik Joziás alatt (Kir. IV. 23. r.) lemondtak.
Jer 17,3
A héber szerint: Mint gyermekeik, oly feledhetlenek előttök az oltárok és berkek a zöldellő fákkal a magas halmokon, a hegyeken és mezőkön.
oh Sion! oh Jerusalem!
Mások a hébert így: Te magad fogsz fölhagyni az örökséggel, melyet stb.
Jer 17,5
a halandó embert.
Jer 17,5
emberi segélyt keres.
Mint a bálványozást (1–4.), úgy a hiú bizodalmat is a jövendő büntető itélet okáúl adja a próféta. Erre nézve valószinűleg különösen Joakim királyt tartotta szem előtt (Jerem. 16. r. 1-ső jegyz.), ki bízván Egyiptom királyában, a babiloni királynak fölmondotta az engedelmességet (Kir. IV. 24,1.). Babilon ellen Istennél kellett volna segélyt keresnie.
Jer 17,6
vagy hangafa, száraz, kopasz fa. Mások szerint: tamariska. Mások másképen.
Jer 17,6
nem érzi, nem tapasztalja.
Jer 17,6
Mások szerint: sós, vagy keserű földön.
Értelme ez: Kinek sorsa fölötte silány és szomorú leszen.
és nem érzi.
mert senki sem ismeri a titkos gondolatokat, csak az Isten. Fönebb a próféta átkozottaknak mondá az emberekben bízókat, és áldottaknak az Istenben reménylőket; most okát adja, miért nem lehet az emberekben bízni; mert t. i. az emberek szive rosz és csalárd, azért ingadozó és biztosság nélküli (Jerom.).
ellenben ha az ember nem ismeri is az emberek szivét, de ismeri az Isten, és mindenkinek gondolatai és cselekedetei szerint fog megfizetni.
Mint a fogolymadár gyakran költ ki oly tojásokat, melyeket nem tojt (a madárfiak pedig szétszállnak a nélkül, hogy többé anyjokkal gondolnának), úgy jár az, ki igazságtalan úton gyüjt kincseket; csakhamar megfosztatik azoktól, s vége olyan lesz, mint a bolondé, ki másnak szerzett kincseket. – A fogoly madárról beszélik, hogy madártársa tojásait meglopja, s hogy a kikelt fiak anyjokat elhagyják, mihelyt szállni tudnak. Hogy a próféta itt is Joakimra czéloz, kitűnik 22,1.13–17.-ből, hol ezen király haszonlesése élesen jellemeztetik.
Isten dicsősége és hatalmassága templomunkban lakik, melyben, s a ki közöttünk lakik, az Istenben akarunk bízni.
Jer 17,13
romlásra jutnak; mert mi a porba iratik, hamar eltöröltetik. Mások szerint: Kárhozatra vettetnek. Vesd össze: Luk. 10,20. Ján. 8,6.8.
Lásd Jerem. 2,13.
Én is egyedűl nálad keresek segítséget. Szabadíts meg azért a csapásoktól, melyeket nekem üldözőim készítenek, mert egyedűl segélyedben akarok dicsekedni.
Jer 17,16
nem kétkedtem hirdetni mindazt, mit nekem parancsoltál.
Jer 17,16
nem kivántam kényelmes életet, vagy az emberek kegyét.
egybehangzó volt parancsaiddal és sugallásaiddal. A héber szerint e vers: Én nem siettem arra, hogy ne legyek pásztor teutánad, és a veszélyes időt nem kivánom (Teljesítettem a megbízást, hirdetve büntető itéleteidet; de nem kivántam ezek bekövetkezését, hanem inkább azt, hogy Júda megjobbuljon); a mi kijött ajakimból, nyilván van teelőtted.
Csak te ne vond meg tőlem kegyelmed segélyét.
Büntesd egész szigorral a szemtelen, javíthatlan gonosztevőket.
Jer 17,19
A 19–27. v. egy külön jövendölést képeznek. A próféta megrójja a szombat megszentségtelenítését, azoknak, kik azt megtartják, jövendő üdvöt, kik megszentségtelenítik, büntetést hirdet. E jövendölés némelyek szerint Joziás országlásának utolsó éveire esik, midőn a törvények megtartása ismét csökkenni kezdett; mások szerint több valószinűséggel Joakim idejére (Kir. IV. 23,37.), a mennyiben a 20. v. a királyok megrovását is magában foglalja, Joziás pedig jámbor fejedelem volt.
Ez hihetőleg ama kapu volt, melyen át a király palotájából a templomba, s innen ismét vissza járt. A nép fiai kapujának neveztetik, valószinűleg, mivel ott sok nép gyült össze a királyi menet látására.
te, király! trónörököseiddel, utódaiddal.
Ha a szombatot és mózesi többi törvényt megtartjátok, ezután a Dávid nemzetségéből származó fejedelmek fognak a városban uralkodni, s az egész néppel együtt boldogok lesznek.
Jer 17,26
Júda-ország különféle részeiből. Lásd Móz. V. 1,7.
vallási intézményetek Jerusalemben marad.
A következő jövendölésben (18. r.) Jeremiás ismét jelvény által tanítja, hogy a zsidók elveteműlésök mellett a nekik tett igéretekre ne építsenek; mert valamint a fazekas az általa alakított edényt összetörheti és újat csinálhat, úgy az Isten is, ha megjobbúlni nem akarnak, pusztúlásra és fogságra adja őket (1–17. v.); hanem ez intésre sem fognak hallgatni, sőt inkább folytatólag üldözik őt (18. 19.); azért könyörög Istennek, hogy őt oltalmazza, és elleneit büntesse meg (20–23.). E jövendölés, valamint a 15,15. s követk. 17,15.-ben foglalt, úgy látszik, az istentelen Joakim idejére esik, mert ugyanoly tartalmú.
a templomból, hol Jeremiás mint pap tartózkodott, az alsó városba.
Az én fenyegetéseim föltételesek, akkor teljesednek, ha jobbúlás nem következik.
ha valamely népnek szerencsét és jólétet hirdetek.
Valamint a fenyegetések, úgy az igéretek is föltételesek. Az Isten itt (7–10.) emberileg szól az emberekhez. Ő mitsem bánhat meg; hanem bánkódni látszik, midőn megszűnik árasztani a jót, melyet igért, s ereszti a roszat, melylyel fenyegetett (Ágost.). Azt is állíthatjuk, hogy az Isten szava mindig teljesedik, ha nem egy, akkor más módon. Igy teljesedett azon igéret, hogy Izrael mindörökre az Isten választott népe lesz, nem ugyan a földi népen, hanem Ábrahám lelki ivadékán, mely abból származott. Azért mondja sz. Ágoston: Isten változtatja cselekvését, de nem végzéseit.
Nem tehetjük.
Lásd Jerem. 5,30.
Jer 18,14
Vajjon Libanon szirttetői lesznek-e valaha hó nélkül? Vagy: Megszűnik-e a hóvíz tavaszszal Libanonról a kemény földre lefolyni?
A Libanon ugyanazon hóvize és patakjai. A héber szerint: Földeimről elmarad-e a Libanon kőszirtének hava, a leomló s hidegen folyó vizek? Mások másképen. A teremtmények nem követik-e szakadatlanúl az általam nekik szabott rendet? De nem így Izrael! Ez csakhamar eltávozott tőlem.
Jer 18,15
hiábavalóságnak, a bálványoknak.
Jer 18,15
megütköznek a régi törvényeken, megvetik, elhagyják azokat.
úgy hogy ezen parancsokat igaztalanoknak tartják, melyekkel őket terhelni akarják. A héber szerint …megbotránkoztatták őket utaikon… hogy járatlan utakon járnak.
minek szükségképen az lett következése, hogy földük stb.
a forró keleti szél.
Jer 18,18
Innen kezdve a rész végeig a próféta saját személyéről beszél (lásd 1-ső jegyz.). A kathol. anyaszentegyház ismét úgy tekinti őt, mint Krisztus előképét, az ő elleneit, mint Krisztus elleneinek előképét, s e részt a nagy héten olvastatja.
Jer 18,18
Nekünk nincs szükségünk Jeremiásra, vannak törvénytudók papjaink között, előrelátók bölcseink között, az Isten igéjének hirdetői prófétáink között (a hamis prófétákról szólnak, kik nekik hizelegnek. Jerem. 6,13. 8,10.).
vádoljuk be a királynál, hogy megölessék.
A próféta, ki szeretetből könyörgött népeért (20. v.), most hasonló szeretetből kénytelen ellene könyörögni: mert a megátalkodottnak üdve és Isten dicsősége kivánja, hogy Isten a bűnöst fenyítse. Lásd Zsolt. 82,17. 19.-ik jegyz.
Nabukodonozort. Mások a hébert így: rájok hozod a seregeket (a kaldeusokat).
Jer 19,1
Az itt következő jövendölést a 19. és 20. rész tartalmazza. A próféta egy széttört fazék jelvénye alatt megjövendöli Jerusalem pusztúlását (19,1–15.). Ezután elbeszéli az üldözést, melyet neki egy pap szerzett, Isten nevében átkot mond rája és czinkosaira (20,1–6.). A következő versekben sorsát panaszolja Jeremiás (7–10.), bízva Istenben, fölemelkedik ugyan (11–13.), de ismét panaszra fakad (14–18.) oly annyira, hogy a 11–18. v. egész benső harczot tüntet elé, melyben a természet a kegyelemmel küzd. A jövendölés a Joziás halála utáni időre esik, mivel benne az Ennom fiai völgyében gyakorlott Baal-tisztelet említtetik (19,4.5.), mi e jámbor király életidejében nem engedtetett volna meg; valószinűleg Joakim utolsó éveire esik, midőn a kaldeusok betörése már közel volt, mint ez a 20,4–6. verseiből kivehető.
vásárolj.
Jer 19,2
Lásd Jerem. 7,31.
így neveztetett a kapu, mivel közelében bizonyos helyre hányták a cserepeket, ama völgy utálatos volta miatt.
hol más isteneknek áldoztak.
a Moloch-képeknek, melyek itt a Baalok alatt értetnek, és valóban Baalok voltak; mert Baal képviselte a napot, Moloch a mindent rendező, mindent nemző és magában ismét megemésztő időt, úgy hogy Moloch a nap fia, és ennyiből szinte Baal volt.
Jerem. 7,32.
Jer 19,7
A héber szerint; kiűrítem (czélzás az üres korsóra, melyet Jeremiás jelvényűl vitt magával).
A zsidók kénytelenek voltak Ennom fiai völgyét a vízforrás miatt, mely annak végén a Sionhegy alatt fakadt, elsánczolni és a megszálló kaldeusok ellen védelmezni, hogy nekik vizhiány által Jerusalem ostromát megnehezítsék. Isten e haditervet meghiúsítja, és a völgy védelmezőit fegyver által hagyja elhullani.
csúfolódik.
Jer 19,9
szomszédja, embertársa húsát.
Teljesedését lásd Jerem.siralm. 2,20. 4,10.
Jerem. 7,32.
tele holttestekkel és sirokkal, mint Tofetet, mely tele volt megölt gyermekekkel.
Jer 19,13
melyek keleten laposak.
az egész csillag-seregnek.
A templom fő felügyelőjévé. V. ö. Nehem. 11,11.
Jer 20,2
megvereté.
mi által igen kínos helyzetbe jutott.
Jer 20,3
tehát egész éjet ily kínos helyzetben kellett töltenie.
azaz: fénynek, szerencsének minden felől.
kik előtt lehetetlennek mondád, hogy Isten ez országot úgy büntesse, mint én jövendöltem.
Jer 20,7
a prófétai hivatal elvállalására. Lásd Jerem. 1,6.
A próféta panaszkodik sorsa miatt, s a gyarló természet érzéseit fejezi ki, mely gyakran a legnagyobb szenteknél is panaszra fakad, a nélkül, hogy megszűnnének Isten akaratjával egyesűlten maradni. Lásd Kor. II. 1,8. Jób 3,1. 1-ső jegyz.
Jer 20,9
magamban.
Kisértetbe estem (lásd Jób 3. 1-ső jegyz.), ellenszegűlni a parancsnak, melynél fogva Isten igéjét hirdetnem kell; de a belső ösztön késztetett kimondani, mit nekem Isten sugallott.
Jer 20,10
midőn mondák.
Jer 20,10
Mások a hébert így: Vádoljátok, vádoljuk be őt stb.
A héber szerint …kik barátim voltak, incselkednek oldalamnál, és mondják: ha valami módon stb.
A héber szerint: megszégyenűlnek, mert nem cselekszenek okosan, gyalázatjok örökkévaló lesz, és nem fog elfeledtetni. – A próféta bizalom által ismét hallgatásra bírja gyarló természetét.
E hirtelen változás mutatja a próféta kedélyének szenvedő állapotját, mely a csüggedés és bizodalom között ingadozott (lásd 8-ik jegyz. Jerem. 19. r. 1-ső jegyz.). E szavak egyébiránt költői magasztaltságban vannak mondva, s átalában természetének erős fölindúlását fejezik ki, mely fölött azonban győzött a bizodalom (lásd 11. 13. v.).
Sodoma és Gomorra.
Jer 21,1
E jövendölés (21. r.) azon időre esik, midőn a kaldeusok az egyiptomiak fölött nyert győzelem után (Jerem. 37,5. s követk.) másodszor mentek Jerusalem ellen, hogy a várost megszállják, bár azt még egészen szorosan bezárva nem tartották (vesd össze: 4. v.). Az események sorozatát tekintve, e jövendölés nincs itt maga helyén, hanem közvetlen a 38. r. előtt kellene lennie, melyben iratik, hogy némely fejedelmek Jeremiást, a 21,9. említett beszéd miatt, megfogták.
Tehát nem azt, kiről 20,1. van szó. A kettőnek e hasonló neve szolgálhatott alkalmúl arra, hogy ezen, az idő szerint későbbi jövendölés a 20. részhez soroztatott.
Jer 21,4
A héber szerint: a kőfalakon kivűl, azaz, némi távolságban azoktól, úgy, hogy a falakon kivűl még zsidó seregek is lehettek a város védelmére.
Isten a kaldeusokat akarja segíteni, hogy a zsidók, kik a közel halmokat és völgyeket védelmezték, a városba visszanyomassanak, s a szorosabb ostrom megkezdethessék. Mások így értelmezik ezt: A zsidók megfosztatnak fegyvereiktől, s az ellenség által egy köztéren egybegyüjtetnek; hogy a város teljes bevétele után fogságra vitethessenek.
Teljesedését lásd Kir. IV. 25. r.
Választást engedek, hogy életben maradhassatok, vagy meghaljatok. Az elsőt megnyeritek, ha a kaldeusokhoz átmentek; a másikat, ha ellenszegűltök.
Jer 21,12
azaz: gyorsan.
Tegyetek gyorsan itéletet, ti előljárók! és tartsátok meg átalán a parancsokat, akkor a büntetés még elháríttathatik tőletek; de mivel ezt nem teszitek, kilobban haragom stb.
Jer 21,13
Jerusalem lakói! Igy neveztetik, mivel részint hegyen, részint egyenes területen volt a város építve. E fekvés tette a lakosokat elbizottakká. A héber szerint: völgy, hegy és sikság lakosai! Mások másképen.
Mások a hébert így: Ki száll le mihozzánk, ki nyomúl be házainkba?
Jer 21,14
és cselekedeteitek.
Jer 21,14
a ti berketekben.
a város bereknek, erdőnek mondatik, a sűrűn egymás mellett álló házak és az azokhoz felhasznált sok fa miatt.
Jer 22,1
E jövendölés, mint a 18. versből kitűnik, Joakim király országlásának idejére esik, ki akkor lépett trónra, miután Fáraó Nekao az ő testvérét, Joakázt letette, és Egyiptomba vitte. Kir. IV. 23,54.
a templomhegyről (Jerem. 36,12.).
halljad!
A héber szerint: a megrablottat a sarczoló kezéből.
kevély vagy, mint Gálaád és Libanon termékeny magasai; egyszersmind czélzás a lakosok elhurczoltatására Gálaádból Teglatfalaszár által (Kir. IV. 15,29.).
Jer 22,7
A héber szerint: a pusztítót.
a czédrusfából épített lakhelyeket.
Jer 22,10
Joziás királyt, ki kevéssel előbb esett el a harczban (lásd 1-ső jegyz.), s kit a nép igen megsiratott (Krón. II. 35,24.). – Ne sirassátok Joziást, ki jámborúl halt meg, és atyáinál vagyon.
Joakázt (ki Szellumnak is neveztetett), ki Egyiptomba vitetett, és nem tér vissza többé soha. Kir. IV. 23,30.
Lásd Kir. IV. 23,34.
Jer 22,13
A Szellumra hirdetett büntetés után következik a Joakimra szóló.
Jer 22,13
igazságtalan szerzeménynyel vagy a munkások bérének elhúzásával.
A héber szerint: ki felebarátjával ingyen dolgoztat.
hogy czédrusfa-házakban lakol. Mások szerint: hogy vetélkedel a czédrusokkal. Mások másképen.
Jer 22,17
nyereményre.
A héber szerint …nyomorgatásra és erőszakoskodásra, hogy azt cselekedjed.
Jer 22,18
A héber szerint: Joakimról.
Jer 22,18
ez utóbbit a rokonok mondják, a királynéra vonatkozólag (Lásd Kir. III. 13,30.).
Valamint a rokonok, úgy az alattvalók is siratni fogják őt.
A szentirás történelmi könyvei jelentik ugyan Joakim halálát, a nélkül, hogy szólnának arról, hogyan temettetett el (Kir. IV. 24,5.6. Krón. II. 36,8.); hanem József, a zsidó történetíró beszéli, hogy Joakim Nabukodonozor által Jerusalemben megöletett, és temetetlenűl a város falain kivettetett. A héber szerint …temettetik el, kihurczoltatik és kivettetik stb.
Jer 22,20
Jerusalem fölhivatik, hogy Libanon (azaz, Sion, Libanon neve alatt) magasain sirassa sorsát és kezdjen siralmas éneket. A próféta itt az ország legközelebbi viszontagságait tartja szem előtt Joakinnak, Joakim fiának országlása alatt, s azért egyszersmind az ezen, akkor még fiatal fejedelemre jövendő büntetőitéleteket is hirdeti. Lásd Kir. IV. 24. r. A magaslatokról, hegyekről hirdették a szomorú és örvendetes eseményeket.
Jer 22,20
hegység keleti Jordán-tartományban.
Jer 22,20
Mások a hébert így: és kiálts Abarimról (ez Júdától keletre fekvő hegység volt).
szeretőid, fejedelmeid mind tehetetlenek.
elhordja a szél, elűzi az ellenség, mint a förgeteg. Vagy: legelteti, táplálja a szél, azaz, tele vannak hiábavaló tervekkel.
a Libanon czédrusfáiból épült magas házakban lakol.
Jer 22,24
ki Joakinnak is neveztetik (Kir. IV. 24,8. Krón. II. 36,8.), és atyját, Joakimot az uralkodásban követte.
legbensőbben lenne is velem egyesűlve. A héber szerint: ha pecsét-gyürű lenne is kezemen. Ének. 8,6.
Jekoniás.
Mások szerint: elvetlek téged.
Jer 22,28
A héber szerint: megvetett.
Jer 22,28
minden érték nélkül való.
A próféta önmagát kérdi, vajjon Jekoniás annyira romlott-e, hogy méltó az elvettetés és fogság büntetésére?
A nemzetségtáblára ird Jekoniást gyermektelennek. – Jekoniásnak voltak ugyan gyermekei (lásd Krón. I. 3,17. Máté 1,12.), de nem volt közőlük a királyiszéken utódja, mert az utólsó király Júdából Szedeciás (Kir. IV. 24,17.), az ő nagybátyja volt.
Jer 23,1
A népelőljáróknak átalán. Ennek összefüggését az előbbivel, lásd 22. r. 1-ső jegyz.
kik rosz példájok által okai az ország romlásának s a fogságra hurczoltatásnak. A héber szerint: eltévelyítik és elszélesztik.
Jer 23,2
nem viseltétek gondját.
megbüntetem.
A próféta megjövendöli a visszatérést a fogságból (3. v.), és ehhez sorozva hirdeti, mily bölcs és szerencsés uralkodása lesz a választott nép előljáróinak, miután az országba visszatértek. Ezen előljárók alatt közvetlen ama vezérek értendők, kik a zsidókkal az országba visszatértek; azután a makkabeusi uralkodó család későbbi fejedelmei, de nem tökéletes teljesedésben; mert ezek nem idézték elé ama félelem nélküli állapotot, mely itt megigértetik. Tökéletes módon ez igék a sz. atyák (Jerom., Ágost. és mások) szerint, az apostolokra, ezek utódaira, és a főpásztorra, Krisztusra vonatkoznak, kik egy nyájat gyüjtenek össze minden tartományból, folyvást növekedő számmal, biztosítva minden ellenségtől, háborítatlan békeségre (6. v. Izai. 11,9. 35,9.), úgy hogy egy juhocska sem vesz el (Ján. 6,39. 10,28.).
Jer 23,5
A jövendő korszak pásztorairól átalában a próféta hirdetésében átmegy különösen a főpásztorra, a Messiásra. Hogy a következő két versben a Messiásról van szó, és pedig kizárólag, a régi zsidók mindnyájan tanították, és utánok tanítja az egész anyaszentegyház.
Jer 23,5
Lásd Izai. 4,2. Zak. 3,8.
A héber szerint: és szerencsés lesz kormányzása.
Jer 23,6
Izai. 11,9. 35,9.
Ez igék, mint más helyeken (vesd össze: Móz. II. 17,15. Ezekiel 48,35.), itt is vétethetnének jelképes értelemben, úgy hogy értelmök lenne: Az Úr igazsága (mások szerint: szabadítása) lesz vele; de mivel azok Jézusban, ki igaz Isten és a mi igazságunk, teljesedésbe mentek, nincs kétség benne, hogy azokat tulajdon értelemben kell vennünk. Vesd össze: 33,15.16. A héber szerint …nevezik őt: Jehovah, a mi igazságunk. – Jehovahnak fog neveztetni, azaz, Jézusnak. Vesd össze: e nevek ugyanazonosságáról Tób. 13. r. 8-ik jegyz. Ezen vers teljesedése egyébiránt jobban kitűnik Luk. 1,68–75. Zakariás énekéből, és Máté 1,21. a Messiás megnevezéséből az angyal által.
ugyanazon idő, melyről a 6. v. szól.
E versek (7. 8.) fönebb a 16,14.15. a babiloni fogságból való visszatérésre vonatkozólag mondattak; itt a messiási időszakra vonatkoznak, melyben Krisztus a sátán rabságából kiszabadít, különösen annak utolsó korszakára, mikor a zsidók (akkor az egész világon elszéledve) Messiásukat Jézusban elismerik, bűnbánatot tartanak, s minden tartományból az egyházba és országukba ismét visszatérnek. Máté 8. r. Rom. 11. r. (Jerom.). Egyébiránt e két vers is szóló bizonyság arra, hogy a próféták a babiloni fogságból való szabadúlást a Krisztus általi szabadúlásnak prófétai előképeűl tekintették.
Jer 23,9
A rosz pásztorokról áttér Jeremiás a hamis prófétákra, gonoszságukat megróva és nekik büntetést hirdetve. Lásd Jerem. 22. r. 1-ső jegyz.
A héber szerint: ki a bortól tántorog. Ha tekintem a hamis prófétákat, mint csalják meg hamis vigasztalásokkal és tanításokkal a népet, és mint döntik veszélybe, ellenben pedig Istent és az ő törvényét egybehasonlítom: bánatomban elvesztem eszméletemet.
Jer 23,10
hamis prófétákkal (15. v.), kik Istent, a hitestársat elhagyják.
mely a törvény megvetése miatt kimondatott. Lásd Móz. V. 28,15. 29,11. s követk.
a bálványos áldozatok bemutatásában. Lásd Ezekiel 8,3. Jerem. 11,15.
szerencsét és jóllétet.
Jer 23,14
Lásd a 15-ik jegyz. A héber szerint …prófétákban iszonyatosságot látok, mint paráználkodnak stb.
ámitó biztatásaik által, hogy az Isten nem hagyja el népét.
Jer 23,15
Lásd Jerem. 8,14. 9,15.
Jer 23,15
az udvari prófétáktól, kik az udvar értelmében tanítottak. A próféták a későbbi időkben tanítói kart képeztek, és iskolákban együtt éltek (Lásd Kir. I. 10. r. 11-ik jegyz. Bevez. a prófétákhoz.). Közöttük időnkint voltak némelyek, kik a korszellem tanításainak hódoltak, hogy ez által a királynak és népnek hizelegjenek, és magoknak tekintélyt szerezzenek. Nincsenek-e közöttünk is udvari és korszellem-szerű tanítók, kik az idő sérveit eltakarják, és Istennek fenyegető s mármár kitörő itéleteit a nép előtt eltitkolják?
a romlottság, az elszakadás.
Az ő látomásaik és jövendöléseik csak emberi képzelődés, nem isteni kijelentés eredményei.
Jer 23,17
bántanak, t. i. az istenteleneknek.
Boldogok lesztek, nincs mitől félnetek.
Jer 23,18
az isteni látomásokat és kijelentéseket?
Ezt kérdik a hamis próféták.
felelet a hamis biztatásokra (17.).
melyek alatt átalán a jövő, különösen pedig a messiási korszak értendő.
Lásd 16. v.
Jer 23,22
Ha velök én viszonyban lettem volna, és ha a mit mondottak, valósággal az én igém lett volna.
A héber szerint: Ha tanácsomon megállapodnak, akkor az én igéimet hirdették volna népemnek, s visszatérítették volna őket gonosz utjokról és tetteik gonoszságától.
Azt véled, hogy én csak azt látom, mi az égben történik, és nem azt is, mi a földön megy végbe? És ha én az utóbbi is vagyok (t. i. Isten a távolban is), vajjon a hamis próféták kikerülhetik-e szemeimet és rájok mért büntetésemet?
Látomásom volt álmomban.
beszélje mint álmot, nem mint isteni látomást.
A hiú álmokat könnyű megkülönböztetni az igaz isteni kijelentésektől. Ezek a szivben, melynek Isten nyilatkozni akar, pusztító tűz és zúzó pőröly hatalmával jelentkeznek. Lásd Jerem. 20,9.
Jer 23,30
megbüntetem a prófétákat.
a hamis próféta az igazitól, kinek igéit saját ábrándjaival összevegyíti, és azokkal hamis biztatásokra visszaél. A nép között több jövendölés kerengett az eljövendő Messiásról; ezeket használhatták a hamis próféták, hogy a zsidókat államuk további fenmaradására nézve biztassák.
melyeket költöttek. A héber szerint: szemtelenségökkel. Mások szerint: szemfényvesztésökkel.
Jer 23,33
a hamis próféta.
Ha téged, Jeremiás! valamely gúnyolódó gonosz kérdez: Vészmadár! mi új szerencsétlenséget hirdetsz, mint terhet? mondd neki: Ti magatok vagytok a teher; mert a mint levetjük a terhet, úgy vet ki az Úr titeket az országból. – A „teher“ szót a héberben átvitt értelemben is használják prófétai kifejezésűl különösen a baljóslat jelentésére. Vesd össze: Izai. 13. 15. 17. r. (1. v.). Itt előbb átvitt, azután tulajdon értelemben vétetik, úgy hogy ezáltal szó-játék keletkezik. A héber szerint …mondjad nekik: Mi a teher (tudni akarjátok)? Az, hogy elvetlek titeket stb.
Ki az Úr mondását e gúny-néven említi: Az Úr terhe! meglátogatom stb.
Jer 23,36
vagy: teher gyanánt súlyos büntetés fog rátok szállani.
gúnyos értelemben veszitek.
Jer 23,39
A héber szerint: és elfelejtelek.
A héber szerint …elfelejtelek, és szinem elől eltaszítalak titeket és a várost stb.
Jer 24,1
A következő jövendölésben két kosár jelképe alatt, melyek egyike jó, másika rosz fügéket tartalmaz (1–4. v.), a zsidók különböző sorsa adatik elé; előbb azoké, kik Jekoniással a babiloni fogságba valának viendők, s onnan nem sokára ismét visszatérendők (5–7.), utóbb azoké, kik Szedeciással valának kiköltözendők (8–10). E jövendölés a 8. v. szerint, azon időre esik, midőn Szedeciás a szomszéd királyoktól és a hamis prófétáktól ösztönöztetve, Nabukodonozortól elszakadt (Lásd Jerem. 27,3. s követk.).
átalán a mesterembereket és művészeket. Lásd Kir. IV. 24,11–17.
Lásd Izai. 28,4.
úgy fogok én is jól bánni Júda elköltözötteivel.
A Jekoniással fogságra vitt zsidók a nép jobb részét tették, s azért szelídebb büntetés volt rájok nézve; nekik ismét vissza kellett térni hazájokba, és ott Istennek új, egészen neki hódoló szivvel szolgálni, és népévé lenni, a mint ő Istenök leendett. Ez igéret közelebb a babiloni fogság után azonnal következő időre vonatkozik, midőn a zsidók a bálványozásról lemondtak és Istenökhöz hívek maradtak; tökéletes értelemben azonban, az erős kifejezések a kereszténység korszakára szólnak, midőn az itt közvetlen említett atyák magzatai az üdv tanítását elfogadják, tiszta szivet nyernek stb.
Jer 25,9
A rosz fügékkel telt kosár a zsidónemzet romlott részének jelképe volt, azon zsidókéé, kik Szedeciás alatt részint Jerusalemben maradtak, részint Egyiptomba futottak. T. i. a kaldeusok előnyomúlásakor sokan a zsidók közől, hogy a háború nyomorait elkerűljék, a Júdával szövetségben álló szomszéd Egyiptomba és más országokba futhattak.
Teljesedését lásd Jerem. 51. 52. r.
Kr. e. 607. évb. a közönséges időszámítás szerint; hét évvel és nehány hónappal elébb, mintsem az ő fia, Jekoniás, Nabukodonozor által fogságra vitetett (Kir. IV. 24,8.15.); tizennyolcz évvel Jerusalem bevétele előtt Szedeciás király alatt. Már ez évben megrabolta Nabukodonozor Jerusalemet, és Joakim királyt több előkelővel Babilonba hurczolá, de a királyt, adót vetvén rá, ismét szabadon bocsátá (Kir. IV. 24,1. 2-ik jegyz.). Később parancsot adott ennek meggyilkolására. Lásd Jerem. 22. r. 20-ik jegyz.
idején, szünet nélkül. Ez idő tájban prédikáltak Joel, Habakuk, Szofoniás, Holda stb. is.
Jer 25,9
ime én elküldöm, harczosaimmá fölveszem Babilon minden nemzetségeit. Babilon éjszaknak neveztetik, mert több tartományt bírt Palesztina éjszaki részén, és éjszakról tört be.
Jer 25,9
büntető itéleteim végrehajtóját.
Jer 25,9
azaz: titeket.
sok ideig tartó pusztasággá. – A fogság ugyan csak 70 évig tartott, de súlyos volta miatt örökkévalónak mondatik.
Jer 25,10
Lásd Jerem. 7,34. 16,9.
Jer 25,10
vagyis az őrlő-nők szavát, énekét.
mindent pusztasággá és néptelenné teszek.
Jer 25,11
ez az egész nemzet.
Az értelmezők legtöbbje és legjobbjai ez éveket Joakim 4-ik évétől (Kr. e. 606. év), Círus, persa király országlásának 21-ik éveig számítják, mely évben ezen király Babilont bevette (Kr. e. 536. év). Mások Jekoniás önkéntes meghódolásától (Kir. IV. 24,12.) Círus kormányának 28-ik éveig. E szám egyébiránt kerekszám, s azért nem kell egészen szorosan venni. Ujabb értelmezők a 70 évet egészen határozatlanúl hosszabb idő gyanánt veszik; de mivel a szabadúlás utóbb csakugyan körűlbelűl 70 év múlva bekövetkezett, a próféta nem egészen határozatlan, hanem határozott időszakot tartott szem előtt, a mennyiben ez a prófétai számoknál történni szokott.
70 év mulva Babilon Círus által bevétetett, s lassankint pusztasággá tétetett. Lásd Izai. 13,19–22.
Jer 25,13
Babilon, Kaldea fölött.
a babiloniakkal egyesűlt idumeusok, moabiták, a zsidókkal szomszédos népek ellen. Lásd Zsolt. 136,7. Abdiás 11–13. Jer. 12,6. Siralm. 4,21. Ezekiel 25,3.8.
Jer 25,14
a kaldeusoknak, vesd össze: 27,3. s követk.
Mások így adják és magyarázzák a hébert …a miket prófétált Jeremiás minden nemzet ellen (mások szerint, a kül nemzetek ellen); mert sok nép és nagy királyok (a médusok és persák) fogják őket is (a kaldeusokat) leigázni, és én megfizetek nekik (a kaldeusoknak) cselekedeteik szerint és kezeik munkái szerint.
Jer 25,15
a balsors poharát. Hirdess szerencsétlenséget minden népnek. Vesd össze: Izai. 51,17–22. A próféta megjövendöli a fenyítést, melyet az alább nevezett népek (nagyobb részt Babilon által) fognak szenvedni, míg végre ez maga is megfenyíttetik (vesd össze: 25. v.). Sz. Jeromos és korának kathol. értelmezői szerint, magasb értelemben, azzal egyszersmind ama büntető itélet is megjövendöltetik, mely az idők végezetével a föld minden részéről az istentelen keresztények nagy sokasága és végre az anti-krisztus és a sátán fölött fog tartatni, mielőtt Krisztus lenne minden mindenben, s a bemenet a mennyei Kánaánba elkövetkeznék. E fensőbb vonatkozásra mutat a legtávolabb tartományok említése (22. v.) és a büntetés kiterjedése minden országra (26. v.).
melyek iránt megbízást adok neked.
legyőzetésök által szerencsétlenek lesznek.
látomásban.
mint már most Nabukodonozor elkezdett cselekedni. Lásd 1-ső jegyz. Némelyek azt vélik, hogy e szavakat Jeremiás a város bevétele után tette hozzá. Mások azt tartják, hogy mindaz, mi itt a népek ellen jövendöltetik, e hódítás után tétetett hozzá.
Jer 25,20
Mások a hébert így: és minden hozzája (Egyiptomhoz) vegyített népekre. Mások másképen.
Jer 25,20
Uz, vagy Husz. Lásd Jób 1. r. 1-ső jegyz.
ez a négy, filiszteus város volt.
Jer 25,23
három arab törzs.
A héber szerint: kiknek üstöke szegletre van nyírva. Lásd Jerem. 9,26.
Mások szerint: és a vegyes népek minden királyaira.
Jer 25,25
egy persa tartomány, sz. Jeromos szerint.
Persia.
Jer 25,26
Lásd Luk. 21,10.
Sesak jelentése iránt vetekednek az értelmezők. Sz. Jeromos szerint a régi zsidók az alatt Bábelt vélték rejleni. Mások a Sesak-szót biztos lakásnak fordítják, s alatta szinte Babilont értik. Mások Sesak alatt egy babiloni bálványt értenek. Mások másképen. Értelme ez: Miután Babilon által Júda s a vele határos tartományok is megfenyíttettek, maga Babilon is elesik (Círus által). Tágabb és fensőbb értelme ez: Midőn a sátán és pártja a végső időkben majdnem az egész világot megnyerik, akkor ő maga is le fog győzetni a Megváltó által. Babilonról, mint a pokol fejedelme jelképéről, lásd Izai. 14,12.
A 27–29. v. értelme ez: Mondd nekik: A hirdetett büntető itélet rátok jő minden bizonynyal! Ha vonakodnának a büntetést elvállalni, hirdesd nekik változatlan végzésemet, mely annál bizonyosabban teljesedni fog rajtok, mivel bűnei miatt még az Úr városa is megbüntettetett.
Jer 25,30
Az irás így szól jelkép által az Úrról, midőn rettenetes büntető itéleteit végrehajtani készűl. Lásd Joel 3,16. Ámosz 1,2.
Jer 25,30
Jerusalem és a templom ellen.
A héber szerint: zengést kezd ő. – Isten (vagy az ő eszközei, melyek által boszúját végrehajtja), sajtó-taposó képe alatt állítatik elé (vesd össze: Izai. 16,10. 63,1–6.), ki a szőllőfürtöket tapossa, s ehhez kedvét éneklés által éleszti.
a mennyiben az emberek, kik akkor megitéltetnek, kénytelenek lesznek elismerni, hogy az ő itéletei igazak. A héber szerint: itéletet tart minden emberrel. Mások szerint: megitél minden embert.
A kaldeusok népet nép után fognak leigázni, és a harcz az ő országuk határaiból indúl ki. Egyszersmind ez vonatkozással van mondva a végső időkre. L. 17-ik jegyz.
Jer 25,34
Királyok és előljárók!
A héber szerint: porban henteregjetek.
A különben bátorságos, békés városok és mezők most néptelenek, s halálcsend terűl el fölöttük, az Isten haragjának következéseűl. Mások a hébert így: Elpusztíttatnak a békeség mezői stb.
Jer 25,38
Az Isten előlép hajlékából, a templomból, hol addig nyugodott, mint barlangjában az oroszlán, hogy halált és romlást áraszszon.
A kaldeusok a galamb képét viselhették zászlóikon, mint a persák és romaiak sasképet, Szemiramis tiszteletére, kiről a rege tartja, hogy galambbá változott. Mások a hébert így: a harag hatalma előtt. Mások szerint: A pusztító dühétől. Mások másképen.
Kr. e. 609. évb.
és cselekedeteik.
idején, szünet nélkül.
Jer 26,6
Lásd Jerem. 7,12.14.
azaz: ha a népek egykor valakit meg akarnak átkozni, ezt fogják mondani: Járj úgy, mint Jerusalem és a templom.
a hamis próféták.
hogy itéljenek. E kapu újkapunak neveztetett, mióta Joatán megújította (Kir. IV. 15,35.), különben keleti kapunak is neveztetett. Itt döntettek el, mint sz. Jeromos megjegyzi, a vallási viták és ügyek. Ilyen volt Jeremiásé is, ki a templom pusztúlásáról jövendölt, melyről pedig Isten maga mondá: hogy abban fog lakni mindörökké (Kir. III. 9,3.). A zsidók Isten igéretét, miszerint az ő földi templomukban fog lakni mindenkoron, föltétlennek tartották, holott pedig a szövetség megtartásában való hűségöktől volt az föltételezve.
papok és próféták a vádlók!
Jer 27,7
a kisebb próféták egyike, kinek jövendöléseit bírjuk.
a templomhegy.
s azért nem lehet hozzánk irgalmas az Isten, hanem Jeremiás jövendölésének teljesedni kell.
Jeremiás védelmezői a birák és nép elé Uriás próféta elitéltetését terjesztik, mint még emlékezetben levő, de gyalázatos tettet, melyet Jeremiáson nem kell ismételni. Más értelmezők véleménye szerint, Jeremiás maga iktatta ide ezen próféta történetét és esetét, azon üldözés jellemzésére, melyre Joakim király az Úr prófétái ellen magát fölszabadítá.
Ahikámról és Száfánról lásd Kir. IV. 22,8–14. Ahikám fia, Godoliás, Jeremiás barátja, Jerusalem földúlatása után kaldeus helytartó lett Judeában (Kir. IV. 25,22.). E család, úgy látszik, a religiót tiszteletben tartotta és gyakorlotta. Vesd össze: Jerem. 36,10.
E helyett Szedeciásnak kellene lenni (Kir. IV. 24.), mint e rész 3. 12. 20. verséből, és 28,1.-ből kitűnik. Igy olvastatik az némely héber kéziratokban, a szírus és arab fordításban.
Jer 27,2
A héber szerint: jármokat. Csinálj magadnak jármokat a hozzájok tartozó kötelekkel.
majd ezeket, majd azokat, egyik jármot a másik után. Ezt Jeremiás valóban meg is cselekedte, mint a 28,10.-ből kitűnik, hol mondva vagyon, hogy ellenei egyike a jármot lerántotta nyakáról és összetörte. Jeremiás ebben más prófétákat követett (Izai. 20,2.3.4.), kik gyakorta nem csak szavakkal, hanem jelképes cselekvények által is jövendöltek (vesd össze: Ezekiel 12,3.11.18.). Ez által azon hatalmat akarta jelképezni, melynek Júda és a szomszéd tartományok nem sokára meghódolandók valának.
Jer 27,3
miután te egy ideig viselted.
A szomszéd népek nevezett királyai valószinűleg azért küldöttek követeket Szedeciáshoz, hogy a Nabukodonozor ellen kötendő szövetségről értekezzenek; úgy látszik, e szövetségre építve, szakadt el Szedeciás is Nabukodonozortól (Kir. IV. 24,20. Jer. 52,3. Ezekiel 17,15.).
mi ellentéte az ernyedett gyengeségnek.
Azért adám Nabukodonozornak nemcsak a benépesített országot, hanem a pusztákat is, melyekben vadállatok tanyáznak, alája vetettem. – Sz. Jeromos a vadállatok alatt a minden műveltséget nélkülöző népeket érti.
Jer 27,7
Nabukodonozor, az ő fia Evilmerodak, fiának fia, Boldizsár, mind e nemzetek fölött uralkodni fognak, mignem Círus birodalmuknak véget vet. Igy a régi értelmezők és sz. atyák. Az ujabbak, a görög irók és Berosus kevésbbé biztos és egymásnak ellenmondó adataik nyomán, Nabukodonozornak a fönebbieknél több utódokat adván, a fiút és unokát átalán utódokúl veszik, úgy hogy értelme ez: És minden nemzet szolgálni fog neki és utódainak, miglen stb.
A héber szerint: övé, s a számos népek és nagy királyok leigázzák azt.
Ez ellenkezni látszik Jerem. 25,14.-vel, hol a népekre büntetés hirdettetik épen azért, mivel a kaldeusoknak szolgáltak; de e látszólagos ellenmondás elenyészik, ha figyelembe veszszük, hogy ama népeknek nem azért kellett bűnhödniök, mivel meghódoltak (ez nem csak nekik, hanem Júdának is meg volt parancsolva, hogy a súlyos állapot még roszabbá ne legyen), hanem az ő gonosz, cselszövényes és frigyszegő üldözési hevök miatt, melytől lihegve, a kaldeusokkal a zsidókra törtek. Lásd Abdiást.
a hamis próféták.
A héber szerint …hogy kiűzzelek titeket.
Azon edények értetnek, melyeket Jekoniás idejében a kaldeusok elvittek. Lásd Kir. IV. 24,13. Vesd össze: alább a 21. 22. v.
Hódoljatok meg önként Babilon királyának, akkor várostok rettentő pusztúlását elháríthatjátok.
Jer 27,19
Lásd Kir. III. 7,15. Kir. IV. 25,13.
a réztengerről, a nagy víztartó edényről a templomban, lásd Kir. III. 7,23. s követk.
Lásd Kir. IV. 24,13. s követk.
Jer 27,22
a szabadúlásig Círus által.
Teljesedését lásd Ezdr. I. 1,7–11. Vesd össze: Jerem. 52,17–23.
Jer 28,1
Lásd Jerem. 27. r. 1-ső jegyz.
Jer 28,1
azaz, első éveiben.
Kr. el. 596. évb.
A héber szerint: mirigyhalálról prófétáltak. Tedd hozzá: és igéjök beteljesedett; mert ők igaz próféták voltak.
Jer 28,9
üdvöt, szerencsét.
A következés meg fogja mutatni, vajjon te is igaz próféta vagy-e? Lásd Móz. V. 18,22.
Jer 28,10
A héber szerint: a jármot. Lásd Jerem. 27,2.
Hananiás ez által hamis prófétának bélyegezte Jeremiást.
Hamis jövendöléseddel a zsidókat lázadásra csábítod Nabukodonozor ellen, mi által az ő sorsuk még nyomasztóbb leszen.
Lásd Jerem. 27,6.
Jer 29,1
Jeremiás e levelet (4–23. v.) valószinűleg Szedeciás uralkodásának kezdetén írta (2. 3. v.). Inti benne a fogságra hurczoltakat, hogy telepedjenek meg az idegen országban (4–7.), és ne higyenek a hamis prófétáknak, kik gyors visszatérést igérnek, miután ez csak hetven év mulva fog következni (8–20.), s a próféták hazudságaik miatt vesztökkel bünhödnek (21–23.). E rész többi versei (24–32.) az üldözésről szólanak, melyet Jeremiás e levél miatt Szemeiástól szenvedni kényteleníttetett, és az ezen hamis próféta ellen mondott jövendölést tartalmazzák.
Joakim alatt (lásd Kir. IV. 24,1.) és Jekoniás alatt (Kir. IV. 24,12.).
Lásd Jerem. 24,1.
Jer 29,3
azaz: melyet Jeremiás Elaza által küldött.
hogy Babilon kegyét megtartsa.
Mások szerint: és ne kevesedjetek.
Mozdítsátok elé javát.
Jer 29,10
Mások szerint: mikor már eltelt.
Lásd Jerem. 25,12. Krón. II. 36,21.
Jer 29,11
egyedül én, és nem a ti hamis prófétáitok és jóslóitok.
Tudom, mire van szükségetek, hogy béketürés által némely bár hosszas szenvedésben czélhoz vezesselek; úgy látszik ugyan, mintha ezt nyomorgatástokra rendeltem volna, holott pedig üdvötökre (a szövetség jövendő hív teljesítésére, s az ebből származandó ideiglenes és örök boldogságra) fog az szolgálni.
sikert nyertek, boldogok lesztek. Mások szerint: és kimentek (a fogságból). Mások másképen.
Mások szerint: mert teljes szivből stb.
A héber szerint: azon helyre, melyről elköltöztettelek titeket.
hozzá értendő: kik azt igérik nektek, hogy csakhamar visszatértek hazátokba s ott boldog napokat éltek, hanem (lásd a következőt).
Szedeciásról.
Jer 29,17
a királyt és népet.
Jer 29,17
Némelyek szerint: fekete, mások szer. utálatos fügék.
Nemhogy az elhurczolt zsidók hamar visszatérnének hazájokba, hanem még a király és nép is, kik megmaradtak, büntetésekkel fognak meglátogattatni, s szintén nyomorúságra vitetni. A hasonlatról lásd Jer. 24,2–8.
Lásd Jerem. 7,13.25. 25,4.
Vesd össze: Makkab. II. 7,3.4.
Sz. Jeromos szerint, a régi zsidók a mellett voltak, hogy itt a próféta Zsuzsanna történetére czéloz, mely akkor tájban ment véghez Babilonban.
Szemeiás valószinűleg egyike volt a hamis prófétáknak Babilonban, mint talán mellékneve, nehelami, azaz álmodozó, mutatja. Ez fölindúlva Jeremiás fönebb irt levelén, a visszatért követek által levelet küldött Szofoniás főpapnak (25. v.), melyben őt a próféta megbüntetésére fölhíjja. Ellenben Jeremiás megbizást nyer, hogy Szemeiásnak büntetést hirdessen.
a főpap helyettesének, ki alább 52,24. és Kir. IV. 25,18. említtetik.
Jer 29,26
azaz: hogy Jojada buzgalmát kövesd. Lásd Kir. IV. 11,18. Krón. II. 23,17. Mások úgy veszik, hogy Jojada, mint második főpap, elődje volt Szofoniásnak.
Jer 29,26
A héber szerint: hogy felügyelők legyenek.
hamisan prófétáló.
Jer 29,28
A héber szerint: azért, (mivel ál-próféta) küldött mihozzánk stb.
míg visszatérhettek.
A héber szerint: Szemeiásról.
Jer 29,32
utódja.
Jer 29,32
ha majd visszatér.
A héber szerint: pártütést.
A következő jövendölés a 30. és 31. részben foglaltatik. A próféta ebben Izrael és Júda fogoly-fiainak visszatérést igér a fogságból, győzelmet elleneik fölött és új boldog állapotot egy új Dávid király alatt. Sz. Jeromos szerint, összefoglalja benne a három szabadúlási korszakot, t. i. a Zorobabel alattit a babiloni fogságból, a Krisztus alattit az ő első eljövetekor, midőn a zsidók közől csak némelyek mennek be az anyaszentegyházba, és a Krisztus alatti szabadúlást az idők végezetével, midőn az egész nép az üdv részesévé lesz. – Jeremiás e jövendölést valószinűleg Szedeciás, az utolsó király országlása alatt tette; mások azon időt veszik, midőn az egész nép teljesen elhurczoltatott a fogságba, mivel a 2. versben megparancsoltatik a prófétának, hogy jövendölését irásba tegye, mi a nép távollétét gyaníttatja.
Jeremiásnak a következő jövendölést, mely különös fontossággal bírt, irásba kellett tennie; mások a próféta valamennyi jövendölését értik; de ez ellen lásd a 4. v.
Értsd a háromszori váltságot. Lásd 1-ső jegyz.
Az itt (5–8. v.) leirt rémületes, a szabadúlást megelőzni kellő, korszak alatt, némely értelmezők a város meghódítását értik Nabukodonozor által. Mások szerint még inkább vonatkozhatik az a babiloni birodalomnak a persák által véghezvitt bukására, mi képe volt a pogányság bukásának Krisztus első eljövetekor, és az anti-krisztusénak az utolsó időkben.
Képei a nagy szorongatásnak, mely ama korszakokban az emberiséget körűlveszi. Vesd össze: Jel. 18.
Ama korszakok eseményei (4-ik jegyz.) még a választottaknak is szenvedéseket fognak okozni; de ezekre nézve csak átmeneti pontok lesznek azok a váltságra, mely azután bekövetkezik.
Jer 30,8
a kaldeusnak, – e világ fejedelmének. Lásd Izai. 10,27. Mások szerint: „az ő“ Jákobra vonatkozik.
azaz: rajtad. A személycsere gyakori a sz. irásban.
azaz: a Messiásnak, ki Dávidnak neveztetik (Ezekiel 37,25.), mint ennek ivadéka; csak tökéletlen értelemben vonatkoznak ez igék Zorobabelre, ki a zsidókat a fogságból Palesztinába visszavitte; tökéletesebben Krisztus első eljövetekor a kereszténység korszakában teljesedtek, midőn Ábrahám igaz fiai Jézust Messiásúl elismerték; egész tökéletesen pedig a végső időkben fognak teljesedni, midőn Krisztus Jézus, mint királya alatt egész Izrael egybe fog gyűlni. Lásd Rom. 11. r.
itéletben, azaz, mérsékelve. A héber szerint …igazság szerint: mert büntetlen nem hagyhatlak. Lásd Jerem. 10,24. E szavak tökéletesen ismét csak a kereszténység korszakában teljesednek, melyben a pogányság elvesz, mig a zsidóság némi fensőbb, szellemi módon folyvást fenmarad. Lásd Kol. 2. Tökéletlen értelemben a babiloni fogságból való kiszabadúlás korszakáról szólnak, midőn Babilon népei kevéssel elébb a persák által részint kiirtattak, részint leigáztattak.
Nem kerűlhetem el, hogy meg ne büntesselek, miután vétkeid annyira beléd gyökereztek, s a fenyítékre szükséged van, hogy eszméletre térj. Mi az Izrael sérve? mi rajta a csapás? a megátalkodottság, a vakság, mely által az ő váltságára czélzó isteni intézkedésnek csak úgy ellenszegűlt, a mint a Messiást még most is elveti.
A héber szerint: nincs haszna sebeidre.
Sem előljáróid nem igyekeznek téged jobb útra téríteni s ez által boldogítani, sem szövetségeseid nem háríthatják el veszedelmedet; mert ezek nem sokat törődnek vele, ha majd kemény büntetésem megfenyít téged megátalkodottságodért.
Lásd a 11. v.
Jer 30,18
halmain; mert Jerusalem Sion, Akra és Mória magaslatán épűlt. Mások a hébert így: az ő kőhalmain. Mások szerint: az ő helyén.
mint előbb volt. Mások szerint: és erősségek (paloták) fognak emeltetni, mint azelőtt.
Jer 30,19
azon lakásokból.
a hangszereken játszók zengése.
Jer 30,20
községök nem fog többé elenyészni.
Jer 30,20
Izraelt.
Mások szerint: elpusztítják.
Jer 30,21
Minden zsidó és keresztény értelmezők tökéletes értelemben itt a Messiást veszik; közvetlen, de tökéletlen értelemben, Zorobabelt, ki a zsidókat visszavitte a fogságból.
Jer 30,21
Jákobot; mások szerint, a Messiást, az ő emberi természeténél fogva.
mert ki jöhetne hozzám saját erejéből, ha én nem vonzanám őt? Vesd össze: Ján. 6,44. 12,32.
A próféta ismét a réműletes időszakra tér vissza, mely a váltság igért idejét megelőzi. Lásd 5–7. v. 4-ik jegyz.
A héber szerint: idő jártával, – midőn a jövendölés beteljesedik. Értsd különösen a messiási időszakot, mely e kifejezéssel jelöltetik. Lásd Izai. 2,2.
Jer 31,1
Amaz utolsó időben. Lásd 30,24. Ennek összefüggését az előbbivel lásd 30. r. 1-ső jegyz.
Az izraeliták alatt az 1–22. v. a tíz nemzetség országa értendő.
A puszta itt a fogság képe, a nyugodalom a hazáé, úgy hogy az értelem ez: Az izraeliták, kik nem lelték ott halálukat, kegyelemnél fogva a fogságból kiszabadúlnak, és hazájokba visszavitetnek (Efrem). A fogság és a hon magasabb értelemben, képei a bűnnek és a Krisztus általi váltságnak, valamint a következő versekben is, Izrael földi szabadúlása, képe a Krisztus által való lelki megváltásnak, mint sz. Jeromos tanítja.
Jer 31,3
Igy szól a nép: A váltság reményének csak gyenge sugára ragyog felém. Mások szerint: Rég időktől emlékezetben vannak előttem az Úr jótéteményei.
Felel az Isten: Az én szeretetem soha nem szűnt meg, s e szükségből is kisegítelek.
Ezen igék csak annyiban teljesedtek, a mennyiben a fogságból visszatért izraeli község, képe volt az anyaszentegyháznak, melynek öröm-éneke a váltság áldása fölött örökké zeng.
Ismét ültetnek szőllőt, s az első szedést a törvény parancsa szerint fogják tartani. – Az újdon ültetett szőllőt a három első évben nem volt szabad megszedni, a negyedik év termése Istennek volt szentelve, s mint zsengeáldozat a templomba vitetett; az ötödik év termése közös volt, úgy, hogy akárki szedhette. Lásd Móz. III. 19,23–25. Móz. V. 20,6. – A fönebbi szavakban a fogságból visszatérteknek közvetlen az ország békés birása igértetik meg; tágabb és magasb értelemben, a mondottak ama hosszú időre vonatkoznak, melyet a zsidók átélnek, a nélkül, hogy az egyházba bemennének, és gyümölcsöt teremnének. A héber szerint …az ültetők, és élnek terményével (a törvényes idő lefolyta után).
Eljön a nap, midőn a tíz nemzetség ismét egyesűl Júdával, és isteniszolgálatra Sionba együtt mennek. Ez tökéletlenűl a babiloni fogság után teljesedett, mikor Júda és Izrael egy államot képeztek; tökéletesen pedig a keresztény anyaszentegyházban, hol a belépő zsidók között minden nemzetségi külömbözés megszűnik. – Efraim hegysége nagy részt a tíz nemzetség országához tartozott. – A hegyeken hirdették a gyülekezeteket.
fogságodnak közepette. Mások a hébert így: Örvendezzetek vigasággal Jákob fölött, és ujjongassatok a nemzetek feje fölött (a mely Jákob). Mások másképen.
Jer 31,8
Asszíriából és Babiloniából. Lásd Jerem. 3,18.
azaz: mindnyájan visszatérnek, a nélkül, hogy valaki hátrahagyatnék; teljes lesz a visszatérés.
Jer 31,9
bűnbánat- vagy örömkönyekkel (Jerom.).
Jer 31,9
Mások a hébert így: és könyörgések közt (melyekkel hozzám fordúlnak) hozom vissza őket.
Jer 31,9
A szükségesekkel s minden utazási kényelemmel ellátva (vesd össze: Izai. 48,21.), egyenes úton, a nélkül, hogy valamitől félniök kellene, visszaviszem őket hazájokba. A héber szerint …víz-patakok mellett hordozom őket stb.
Isten Izrael népével úgy bánt, mint fiával, a mennyiben azt különösen vezérlette. Az izraeliták tíz nemzetsége között Efraim volt elsőszülöttnek tekinthető, miután Jákob fiára, Józsefre, kinek Efraim fia volt, az elsőszülöttség jogát Ruben helyett átruházta (Lásd Krón. I. 5,1.2.). Azonban az elsőszülött annyit is jelenthet, mint kedvencz, igen kedves. Júda és Izrael a babiloni fogság után egy állammá olvadtak össze, és egyenlő kegyelmekben részesűltek; hanem ez utóbbi Krisztus eljövetekor még nagyobb kegyben állott, mint amaz, a mennyiben a hozzája tartozó Zabulon és Neftali nemzetségekben lépett föl Jézus és tanított. Izai. 9,1.
a hatalmasabb kaldeusokéból, a lelkiképen vett Izraelt a sátán és világ kezéből.
Jer 31,12
A héber szerint …Sion hegyén, és örvendeni fognak az Úr javaiban, a gabonában stb.
A héber szerint …kert, és többé fogyatkozást nem szenvednek. – Csak tökéletlenűl teljesedett e jövendölés az időben, közvetlen a babiloni fogság után, de tökéletesen a keresztény korszakban a lelki javakban, melyek a hivőknek bőségesen nyujtatnak, hogy azokkal elteljenek, s e világ javai után többé ne sovárogjanak.
Képe az örvendezésnek.
Akkor a papoknak bőséges ellátásuk leszen a szentélybe viendő kövér (gazdag) adományok által. – A kereszténység papjai bővelkedni fognak lelki kenetben, s abból a népet részesítik.
A próféta, ki e részben eddig közvetlen a tíz nemzetség visszatérését hirdette (lásd 2-ik jegyz.), a következőkben ismétli ugyanazon eszmét, más fordúlatot adván annak. Izrael ugyan fogságban vagyon, és mint halott sirattatik (15. v.); de nincs szükség a siratásra (16.), mert az Úr megváltja őt (17.). – A magasokon tették a siralmas jajgatást. Lásd Izai. 15,2. – Rákel, anyja Józsefnek, nagyanyja Efraimnak, a tíz nemzetségi állam legkitünőbb törzsének, itt az ország helyett van személyesítve, és siratja fogoly-fiait, mintha holtak volnának. – Sz. Máté 2,18. idézi e vers igéit, mondván, hogy azok a betlehemi gyermek-gyilkolásnál teljesedtek. A próféta t. i. a fönebbi szavaknál, közvetlenűl és tökéletlen értelemben, az izraeliták üldöztetését a fogságban tartotta szem előtt; tökéletes értelemben (mint teljesedést) a betlehemi gyermek-gyilkolást, melynek előképe volt az üldözés a fogságban.
szülési fáradalmad, t. i. a te fiaid megjutalmaztatnak és bemennek örökségökbe. Amaz ártatlanúl meggyilkoltak bemennek mennyországba (Jerom).
Mások szerint: A jövendőben még van remény számodra, és fiaid stb.
Jer 31,18
a fogságban. A héber szerint: Hallottam Efraimot panaszkodni.
Jer 31,18
Efraim szavai a tíz nemzetség nevében.
és ismét visszatérek örökségembe. Tehát még csak bűnbánatot sem tarthatunk Isten segítsége nélkül (Jerom).
Jer 31,19
miután megfenyítettél. Mások szerint: miután okossá tettél.
Jer 31,19
Gyászolást (bűnbánatot) kifejező taglejtés. Ezek. 21,17.
rám nehezedik e büntetés ifjúságom vétkeiért.
Jer 31,20
Az Isten felel Efraim bűnbánó könyörgésére, és váltságot igér neki. A héber szerint …Efraim hűséges fiú… szerencsés gyermek.
Mióta a próféták által az ő sorsát hirdettetem, megemlékezem róla kegyelmesen. Mások szerint, értelme ez: Nem szűnhetek meg rája gondolni, róla beszélni. A héber szerint: Valahányszor róla beszélek, rája is gondolok; azaz: mennél többször beszélek róla, annál több szeretettel emlékezem rája. Mások szerint: habár büntetem is őt, mégis szeretettel emlékezem rája.
Jer 31,21
oh Efraim (Izrael országa)!
Jer 31,21
Mint valamely magas helyről tekintsd át életedet, s keserves bánattal szánd meg ballépéseidet.
Tarts bűnbánatot, s akkor te is visszatérsz hazádba. A héber szerint: Állíts útjeleket, emelj útmutatókat, vigyázz az igaz útra, melyen jársz; térj vissza stb. A héber szerint, e szavaknak Júdára kell vonatkozniok, mely még fogságra nem vitetett, de csakhamar elvitetik. Az Isten megparancsolja, hogy csináljon útmutató jeleket a költözés alatt, s az utat jól jegyezze meg. Ezzel jelentve van, hogy nem sokára elvitetik, de csakhamar vissza is fog térni.
Jer 31,22
A héber szerint: Meddig cselekszel még esztelenűl?
Meddig fogsz még vigasztalást keresni Istenen kivűl? Térj vissza az Istenhez, ki egészen hallatlan, új nemű csodát fog tenni a földön, azon csodát, hogy egy asszony férfiat hordoz magában. Ez utolsó szavakat a sz. atyák (Justin, Ciprián, Ágoston, Jeromos) s a keresztény értelmezők legnagyobb része, az Isten Fiának a bold. szűz méhében való megtestesűléséről magyarázzák, úgy hogy azok értelme ez: Te idegen földön bolyongó Izrael! meddig leszesz még megtérés nélkül? Tarts bűnbánatot, és az Isten megvált tégedet, és azon hallatlan csodát cselekszi, hogy egy asszony tökéletes férfiút, Istennek emberré lett Fiát fogja magában hordozni. A próféta hirdetni akarván a váltságot, ennek nem legközelebbi alsó fokát, a fogságból visszatérést, hanem a legfensőbbet, a Krisztus általi váltságot fejezi ki. Ebben amaz is megigértetett egyszersmind, mivel ennek előképe volt. Némely ujabb értelmezők erről mindenféle fordításokat és fejtegetéseket adnak, de nem érdemelnek hitelt, mert a folytonos hagyományt ezen hely értelméről nem veszik tekintetbe, és egyedűl a homályos igékhez ragaszkodnak, melyek pedig az irásban mindenkor csak a hagyomány élő szava által lesznek érthetőkké.
Jer 31,23
Eddig a beszéd a tíz nemzetség országához volt intézve, most a próféta Júdához fordúl, és ennek is boldog jövendőt hirdet.
A héber szerint: lakhelye.
Sion hegyére az új Jerusalembe fog zarándokolni Júda stb. A héber szerint: az országban fog lakni.
Jer 31,25
A héber szerint: a szomjúság miatt elepedteket.
A héber szerint: Az (éhségtől) leverteket. Képes kifejezése a megváltottak boldogításának.
A héber szerint: Erre az álomból fölserkentem stb. Isten úgy szól, mintha aludt volna, népére nézve tevéketlen lett volna, midőn ez a fogságban volt; most fölserkent és megszabadította azt, és álma kellemes volt, mert az népe jobbulását okozta. Mások ez igéket a próféta szájába adják, mintha az eléadott jövendölést álomlátásban nyerte volna. Ismét mások szerint, e szavakat a nép mondja közvetlen a fogság után, melyet édes álomnak nevez üdvös következményeire vonatkozólag.
Betöltöm az országot emberekkel és barmokkal. A próféta, ki Júdáról és Izraelről eddig egyenkint szólott, most mind a kettőt egybefoglalja, és hirdeti jövendő egyesűlésöket a babiloni fogság után és a messiási időben.
a mint azon voltam.
Közmondásos szólásmód, mely ezt fejezi ki: A váltság ama korszakában a gyermekek nem bűnhödnek többé az atyák vétkeiért, mint azon gyermekek, kik a fogságban születtek, hanem kiki maga fog bűnhödni azért, a mit vétkezett. Vesd össze: Jerem.siralm. 5,7. Ezekiel 18,2.
Mások a hébert így: a miért elvetettem őket. Mások másképen.
Az új szövetség, melyet Isten Izraellel kötni akart, az új törvény, melyet ő nekik Jézus, a Messiás által adott, mint sz. Pál (Zsid. 8,8–13.) kifejti. Az ó szövetség, melyet Isten Izraellel az Egyiptomból lett kivonúlás után kötött, külső törvény volt, kőtáblákra irva, sok külső vallási rendelménynyel és államintézménynyel; az új törvénynek benső, a kegyelem által a szivbe irt törvénynek kellett lennie, melynélfogva Istennek lélekben és igazságban kell szolgálni. Csak tökéletlenűl vonatkoznak tehát e szavak egyszersmind a szövetség megújitására Ezdrás által (lásd Ezdr. könyvét), s a zsidók hiv ragaszkodására Isten törvényéhez közvetlenűl a babiloni fogság után; mert az itt megjövendölt lelki és szivbeli religio és a közvetlen tanítás Isten által, csak a messiási korszakban teljesedett.
A tanítás és meggyőződés azon időben nem emberektől jő, talán a tudomány útján, hanem egyenesen magától az Istentől. (Izai. 54,13. Ján. 6,45.), a mennyiben a hit Isten ajándéka. Mi egyébiránt oly átalános lesz, hogy a legtudatlanabbak is taníttatni fognak az üdv titkainak ismeretére. Az Isten ismeretének ezen átalános elterjedése az isteni irgalomnak (Jézus Krisztus váltságáldozatának) következménye leszen.
azaz: Izrael mindig és örökké népem leszen. A földi Izrael ugyan megbukott, de a lelki (Rom. 9,6.) folyvást él az anyaszentegyházban, s a pogányokból lett választottakkal egy örök községet képez a földön és mennyekben.
Valamint az egyik úgy a másik is lehetetlen. Isten az asszíriai és babiloni fogságban Izraelt nem hagyta egészen elveszni, hanem megmentette egy részét, mely előképe volt ama hivő utódoknak, kik az egyházba beléptek. Rom. 10,1–5.
a szegletkapu a város déli és nyugati oldalának összeszögellésén volt; Hanáneel tornya valószinűleg ott, hol a keleti és éjszaki oldal összeszögellett, úgy hogy a vers értelme ez: Eljőnek a napok, midőn az egész várost fölépítik úgy, a mint volt, sőt még nagyobb terjedelemben, mint következik.
Gáreb halma és Goata ismeretlen helyek, Jerusalem közelében lehettek, valószinűleg éjszak felé, hol jelentékeny sikság terült el. Némelyek úgy gyanítják, hogy Goata, mi a héberben majd úgy mondatik ki, mint Gogata, ugyanazon hely, mely Golgatának, azaz, Kalvária-hegynek neveztetett. Ez Krisztus idejében és az előtt is a városon kivűl volt, később azonban befoglaltatott az új Jerusalem város területébe, melyet Hadrián császár Aelia név alatt építtetett, úgy hogy e leirás, mely a régi, a Krisztus előtti és az ő korabeli Jerusalemre nem alkalmazható, a Hadrián által épített új városra látszik vonatkozni. Magasabb értelemben, a tágított Jerusalem Jézus Krisztus anyaszentegyházát jelképezi, melybe a zsidókhoz fölvétettek a pogányok is, kik előbb kivüle voltak. Egyedűl csak erre vonatkozik, mi a következő versben Jerusalem város örök tartandóságáról mondatik.
Jer 31,40
Ez ama völgy, hová az áldozat-oltár hamvát és a hullákat vetették.
Jer 31,40
vagy jobban a héber szerint: és ott az egész mezőt.
Jer 31,40
mely Jerusalemtől kelet felé folyt.
Jer 31,40
Ezen, kelet felé levő kapu valószinűleg azért neveztetett úgy, mivel azon át vitték ki a lovakat úsztatásra vagy itatásra Cedronhoz.
Lásd az 52-ik jegyz.
589. évb. Kr. el. A következő jövendölést (1–44. v.) akkor tette Jeremiás, midőn Jerusalemet Nabukodonozor ostromlotta (2. v.). A próféta szántóföldet vesz, e képletes cselekvény által jelenteni akarván, hogy a zsidók országuktól megfosztatnak ugyan és elhurczoltatnak, de csakhamar ismét visszatérnek, s azt majd ismét művelik. Az ő könyörgésére megigéri az Isten, hogy az erős fenyíték után boldog jövendő következik, melyben a zsidók minden bálványozásról lemondanak, és Istennek őszinte szivvel szolgálnak. E jövendőre vonatkozólag ismét megjegyzi sz. Jeromos, hogy azalatt közvetlenűl ugyan mindjárt a babilon fogság után való idő, de magasabb és tökéletesebb értelemben Krisztus és az apostolok ideje értendő.
a könnyebb börtönben, hol a foglyokat szabad volt meglátogatni (8. v.). Börtön helyett mások őrséget tesznek. Az elfogatás oka a jövendölés volt, 3–5. v. melyet Jeremiás már a fogság kezdetén hirdetett. Lásd Jerem. 44,1–7.
egész haláláig. Lásd Jerem. 52,11.
Miután a próféta elfogatásának okát adta, visszatér a jövendölésre, melyet mondani készült (1. v.).
Jer 32,7
Szellum fia, a te nagybátyád, van a Vulgátában; de lásd 8. v.
Vedd meg földemet, mert ha másnak adom el, neked, mint legközelebb rokonnak, a törvény szerint (Móz. III. 25,25.) azt ismét vissza kell váltanod. Hogy ezt elkerűld, mások előtt neked bocsátom árúba földemet. – A levitáknak és papoknak ugyan a törvény szerint (Móz. III. 25,34.) nem kellett volna eladni a városaik közelében fekvő földrészeket, de úgy látszik a más nemzetségeknek való eladás ellen értetett a törvény úgy, hogy az ily javak eladása a nemzetségbelieknek meg volt engedve.
Hanámeel a kaldeusok elől hihetőleg még az ostrom előtt menekedhetett Jerusalembe.
A 17 ezüst siklus pénzünk szerint körűlbelűl 15 forint volt. Ama nyomorteljes időkben igen leszállt a földbirtok becse. Jeremiás méri az ezüstöt, mivel akkorában vert pénz még nem volt. Mások szerint: hét arany siklus és tiz ezüst siklus, körűlbelűl 40 tallér.
A héber szerint: vevém a birtoklevelet, a törvény és szokás szerint megpecsételtet, és a nyilt levelet (másolatot), hogy ez utóbbiból láthassák, kik a levél tartalmát tudni akarták.
a kettős példányt.
az edény valószinűleg elásatott.
A mily bizonyos, hogy e vétel a törvény szerint történt (10. 11. v.), oly bizonyos az is, hogy hosszabb idő után (14.) a zsidók ismét bírni és mivelni fogják az országot.
A héberben csak egyszer van: ah!
Jer 32,18
Mások szerint: ezred ízig.
ki szintoly irgalmas vagy, mint igazságos. A gyermekek közönségesen megbűnhödnek szülőik vétkeiért, a mennyiben ezek hajlamait átöröklik.
A héber szerint …tanácsban, és hatalmas a cselekedetekben.
Azaz: ki nevezetes vagy mind e napig.
mely tejjel és mézzel, azaz, minden jóval bővelkedik.
Minek nekem a föld, ha a kaldeusok meghódítják a tartományt? A próféta nem megrovásúl, hanem csak kérdésképen mondja ezt, s nem is annyira önmagáért, mint azokért, kik jövendölését hallották, és nem tudták megegyeztetni, mikép lehet az, hogy a próféta a város bevételét jövendöli, és mégis földbirtokot vesz (Jerom.).
A héber szerint: csak.
egyik Baalféle bálványnak. Lásd Jerem. 7,31. 19,5.
Ez, és a jövendő boldog idő leirása egyenesen ugyan a babiloni fogság után azonnal következő időszakra vonatkozik, de tágasabb és tökéletesebb értelemben, a Messiás idejére.
egynemű istenitiszteletet. Lásd Jerem. 7,23. 11,4. 24,7. 30,22.
Jer 32,41
A héber szerint …rajta, hogy jót tehetek velök.
Jer 32,41
azaz: állandóan.
úgy hogy teljes erőmet javokra fordítom.
a zsidók, a zsidó nép.
Az itt következő jövendölés (1–26.), mely hasonló tartalmú az előbbivel, ez után kevés idővel mondatott.
Jer 33,3
A héber szerint: és felelni fogok neked.
Némelyek a héber szerint: nehéz, mások: tartós, mások másképen.
Jer 33,5
a házakat és erődöket.
A próféta sokat megró a zsidók közől, hogy a Jerusalem elestéről mondott jövendölés után minden részről elésiettek a város védelmére, holott ennek csak az leendett következése, hogy a megveretés nagyobb legyen, s a házak és erődök holttestekkel annál inkább megteljenek, mit a nagy népsokaság által eléidézendett éhség csak siettetni fogott. Isten azt akarta, hogy Jerusalem önként adja meg magát a kaldeusoknak. Lásd Jerem. 27. Mások a hébert igy: 4. v. melyek lerontatnak, és azok erősségei és kardja felől stb. Mások másképen.
Jer 33,6
Megigazítom a házak romlásait Az itt következő jövendölés ismét a babiloni fogság utáni időkre vonatkozik, és egyszersmind Krisztuséira az ő első és utolsó eljöveténél; azonban nem vonatkozik minden egyaránt mind a három időszakra, hanem némely vonások inkább az egyik, némelyek a másik időre alkalmazandók, mint ezt a jövendöléseknél többnyire szem előtt kell tartani.
A héber szerint …meggyógyítom őket, és megnyitom nekik a valódi boldogság kincstárát. Mások máskép.
Jer 33,7
A héber szerint: Izraelt.
Megsokasítom utódok által.
Jer 33,9
az új Jerusalem, az egyház.
Jer 33,9
az új város polgáraival.
A föld népei örvendeni és szent félelemmel remegni fognak mindazon jó miatt, melylyel Isten ama boldog időszakban választottait elhalmozza.
A héber szerint: Jerusalem utczáin.
fogadalmi áldozatokat és adományokat. A héber szerint: hála-áldozatokat.
gondos pásztorok alatt, kik nyájukat esténkint darabról darabra számba veszik, hogy egyet se veszítsenek el. Lásd Ján. 10,14.
A mit igértem (t. i. váltságtokat) véghez viszem. Lásd Jerem. 29,10.
Dávid ezen sarjadéka a Messiás, Krisztus Jézus. Vesd össze: 23,5.6. A próféta visszatérési igérethez az előbbi versben közvetlen hozzá csatolja a Krisztus általi váltság megigértetését. Lásd előbb 6-ik jegyz.
a sarjadék, a Messiás. Vesd össze: Jerem. 23,5.6. A héber szerint s némely értelmezők véleménye szerint, itt nem a Messiás nevéről van szó, hanem Jerusalem vagy az anyaszentegyház nevéről. Ez szintúgy neveztethetik úrnak, igaznak, mint Krisztus, mert ő hiveiben él (Ján. 15,5.) s ezek az ő testét képezik (Kor. I. 12,27.). Vesd össze: Jel. 3,12.
Dávidnak ismét lesz utódja Izrael trónján (Lásd Kir. III. 2,4. 8,25.).
Jer 33,18
A héber szerint: a levita (Lévi nemzetségbeli) papokból stb.
A próféta a levitai papságnak s az ó szövetség áldozatának képe alatt megigéri az új szövetségi papságot, mely által Krisztus önmagát mutatja be égő- és eledel-áldozatúl az idők végezetéig.
A héber szerint …az ő királyiszékében, és (ne legyen szövetségem) a levitákkal és papokkal, az én szolgáimmal. Még mindig uralkodik Krisztus, Dávid fia, különösen az ő látható helytartójában, a kereszténység fejében, és a püspökökben.
Dávid ivadéka itt lelki értelemben Jézus Krisztus szellemi ivadéka, a kereszténység, mely azért királyi és papi nemzetségnek neveztetik (Pét. I. 2,9.); benne különösen a püspökök és papok azok, kiknek Jézus Krisztus királyi és lelki hatalmában kiváltképen részök vagyon.
Jer 33,24
a királyi és papi nemzetség. Mások Júda- és Izrael-országokat értik.
Némely zsidók az egész nép vesztét bizonyosnak tartják, mert előttök királyi és szellemi fő nélkül nem látszik az többé nemzetnek.
Mivel az ég és föld törvényei mindaddig tartani fognak, míg azok léteznek: úgy fognak teljesedni Dávidnak az örök királyságról tett igéreteim is.
Ezen rész két szakaszból áll. Az első (1–7. v.) az ostrom kezdetére vonatkozik, melylyel a kaldeusok Jerusalemet körűlvették (590. évb. Kr. e.); a második (8–22.) azon időre, midőn a kaldeusok az ostromot megszüntették, hogy a Jerusalem fölszabadítására közelgő egyiptomiak ellen menjenek. Lásd Jerem. 37,4. Az első szakasz még Jeremiás bebörtönöztetésée előtt mondatott, melyet ez által vont magára. Jerem. 32,2. 2-ik jegyz.
Jer 34,5
természetes halállal halsz meg.
Mások szerint: megégetnek. Lásd Krón. II. 16,14.
mert a többi valamennyi, nem lévén megerősítve és védelemezve, az ellenség által már el volt foglalva.
A héber szerint: kikiáltván a szabadságot. Az ostrom alatt Isten megengesztelése végett király és nép megegyeztek benne, hogy a szolgáknak törvény-parancsolta szabadon bocsáttatását (Móz. II. 21,2. Móz. V. 15,12.), mely már régóta abbanhagyatott, foganatba vegyék és teljesítsék. Midőn ez megtörtént, a kaldeusok csakhamar megszűntetvén az ostromot (lásd 1-ső jegyz.), a gazdák megbánták az elbocsátást, és az elbocsátottakat ismét szolgaságra kényszeríték. Ez mondatik itt el e jövendölésben, s büntető itélettel való fenyegetés mellett megrovatik.
Azaz, mikor a hetedik év elkezdődik, mint ezt a vers második fele megfejti.
a templomban. Jerem. 7,10.
Megszegvén a szövetséget s a mellette mondott esküt.
Jer 34,17
s az elbocsátottakat szabadon hagytátok volna.
azaz: átengedlek titeket a fegyvernek stb.
A frigykötéseknél és ünnepélyes eskütételeknél áldozat-állatokat vágtak, s azokat két részre osztották, melyek közt az esküvők átmentek. Ezen átmenet a szétrakott áldozatrészek között fölhivás volt Istenhez, hogy az esküszegővel ugyanazt tegye, mi az áldozat-állatokkal történt, vagyis a frigyszegést és hamis esküt halállal büntesse. Isten e fölhivást akarja most teljesíteni, s a frigyszegő zsidókat átengedni, hogy éhség, mirígyhalál vagy a kaldeusok fegyvere által elveszszenek. Lásd Móz. I. 15,10.
Jer 34,19
szószerint: a heréltek. Igy neveztettek átalán a legmeghittebb szolgák, habár heréltek nem voltak is, mert ezek a női lakosztályban benső szolgálatra használtattak.
Lásd 1-ső és 5-ik jegyz.
Az ezen részben elbeszélt történet azon időre esik, midőn Nabukodonozor (11. v.) Joakim 4-ik vagy 7-ik évében (Kir. II. 24,1–2. 1-ső és 3-ik jegyz.) Jerusalem ellen vonúlt, és a rekabíták az egyik vagy másik időben, előle futva a városba mentek.
Jer 35,2
népcsaládjához. A rekabíták, Jonadab és Rekab maradékai (6. v.) származásukat Mózes sógoráig, Hobabig (Bir. 1,16.) vitték föl. Cinitáknak is neveztettek (Krón. I. 2,55.), mert a cinitáknak, egy kananei törzsnek (Móz. I. 15,19.) lakhelyeit elfoglalták. Közőlük legtöbben az izraelitákhoz csatlakoztak (Móz. IV. 10,29.31.32.), de később két ágra szakadtak, melyek egyike Neftali nemzetségéhez (Bir. 4,11.17.), másika Júda nemzetségéhez csatlakozott. Fölvették ugyan a mózesi religiót (Móz. II. 18,9. s követk.), de azért pásztori életök és atyáik szokásai mellett maradtak (Lásd Krón. I. 2,55. 23-ik jegyz.).
egyikébe a templomépület osztályainak, melyek papi lakásúl, élelemtárúl, a békeáldozati vendégségeknél vendéglő-tereműl használtattak.
Jer 35,4
kamarájába, lakásába.
a prófétának.
Jer 35,5
a tele nagy edényeket és kisebbeket töltésre.
Jeremiás azért tette ezt, hogy a rekabiták engedelmességét atyáik parancsai iránt megpróbálja.
hasonlóan a nazareusokhoz (Móz. IV. 6,3.).
mértékletes, egyszerű, pásztori életet éljetek.
Jer 35,11
Lásd Kir. IV. 24,1.2.
Jer 35,11
A szírusok a kaldeusokkal együtt voltak. Lásd Kir. IV. 24,2.
A rekabíták a szükséggel mentik magokat, hogy most Jerusalemben laknak. Az ellenségtől kényszerűltek a városba futni, mert ezek elfoglalták az ő legelőiket.
régóta és sokszor intettelek, s még sem hallgattatok rám.
nemzetségének.
A rekabiták a zsidókkal együtt elvitettek a babiloni fogságba, és velök együtt tértek vissza hazájokba. Visszatérésök után a templomban szolgáltak (Krón. I. 2,55.), folytatván a mellett mértékletes, szegényes életmódjokat. Fensőbb értelemben, most is folyvást élnek a keresztény remetékben és szerzetesekben, kiknek, mint sz. Jeromos tanítja, előképeik voltak.
4-ik és 5-ik évében (9. v.) Kr. e. 606. és 605. évb. miután Nabukodonozor az országból ismét elvonúlt (lásd az előbbi részt).
tekercsbe foglalt pergamen-leveleket.
Lásd Jerem. 32,12.
visszatartóztatva (Isten által), mivel különben nincs megírva, hogy Joakim őt fogva tartotta volna.
a 9-ik hónapban (9. v.). Ez rendkivül lőn rendelve, talán könyörgésűl, hogy Nabukodonozor többé vissza ne térjen.
Mások szerint: büntetés, boszú.
mint következik.
Jer 36,10
vagy jegyzőnek.
Jer 36,10
lakosztálya mellett.
Baruk a nép tornáczában Gamariás fejedelem lakához ment, mely ezen tornácz oszlopzatos folyosója alatt volt, közvetlen a fölötte levő papi tornácznál, s az új kapu közelében, mely a papok tornáczába vitt (vesd össze: Krón. II. 20,5.). Ha Baruk ezen lak kijárásánál olvasott, akkor őt nem csak a nép hallhatta az alsó tornáczban, hanem a papok is a felsőben; még könnyebb ezt belátni, ha e szoba a csarnok második emeletében volt, és Baruk az ablakon olvasott ki.
Jer 36,12
az államtanácsosok.
Száfán jegyző volt Joziás alatt (Kir. IV. 22,8.9.); most e hivatal Elizamára ruháztatott.
Jeremiás nem gondolkozott sem tartalomról, sem szavakról, hanem mondá azokat, mint a Szentlélek sugallá neki.
az előterembe, hogy bejelentessék magokat.
Jer 36,22
azon lakosztályban, mely inkább védte a hidegtől.
Jer 36,22
mely fél-novemberünk- és fél-deczemberünknek felel meg.
hordozható tűzhelyet, mint keleten fűtés végett most is szokásban vagyon.
Jer 36,23
a király.
melylyel az iróeszközt csinálta.
nem adták semmi jelét a félelemnek, fájdalomnak és bűnbánatnak.
Jer 36,29
azaz: Joakim, Júda királya felől.
A héber szerint: bizonyosan.
Jer 36,30
sokáig üljön. Jekoniás, az ő fia csak három hónapig uralkodott, és országát nem hagyta fiára. Lásd Kir. IV. 24,8.
Lásd Jerem. 22,19.
A héber szerint: ilynemű beszéd.
A következő jövendölés valószinűleg Szedeciás király 9-ik évére esik (Kir. IV. 25,1.). Nabukodonozor ez évben ostromlotta Jerusalemet, de megszűntette az ostromot, midőn az egyiptomiak ellene indúltak; hanem miután ezek elvonúltak, ismét visszafordúlt a város ellen (5–8. v.).
hogy védelmezzen minket Nabukodonozor ellen (5–8. v.).
az egyiptomiak ellen. Vesd össze: Ezekiel 30,21.
Mily eladható vagyona volt Jeremiásnak Anatotban, nem tudatik; Hanámeel földe (Jerem. 32,7.) ekkor még nem volt megvéve. A héber szerint: és onnan elvonúljon a nép közől.
Mert azt (a házat) börtönné alakították. Keleten nem volt a foglyok és gonosztevők őrzésére szánt saját nyilvános épület. Erre valamely bíró házának egy osztálya szolgált, különösen e jegyzőé, ki egyszersmind az igazság-ügyet látszott vezetni.
földalatti verembe.
Jer 37,20
A héber szerint …kenyérczipót a sütők utczájából.
míg csak kenyér van a városban.
Jeremiás a tömlöcz tornáczában, hová őt Szedeciás küldé (Jerem. 37,30.), a katonákkal és egyéb zsidókkal, kik őt látogatni akarták, beszélhetett az ostrom kimenetéről, melyet a kaldeusok az egyiptomiak elvonúlása után ismét elkezdettek.
A kaldeusoknak való meghódolás Isten világos parancsa volt (Jerem. 21,9.), hogy a vérontásnak eleje vétessék, és Izrael ivadéka fentartassék. A héber szerint …élni fog, és lelkét nyereségképen viszi el, és él.
„szántszándékkal“ nincs meg a héberben.
Oly férfiaknak, mint ti vagytok, mitsem tagadhatok meg. Mások a hébert így: A király mitsem tehet ellenetek. Mások másképen.
víztartó verembe.
Jer 38,7
herélt.
valami rendelést teendő.
A héber szerint …vetvén őt, hol éhen kell meghalnia, mert stb.
kik a netaláni erőszakoskodást elhárítsák.
mindenféle szerszám-kamarába.
Jer 38,12
A héber szerint: ócska rongyokat és foszlányokat.
nehogy a kötél bevágása által sérelmet szenvedjen. Mily gondos és gyöngéd érzésű volt ez a külföldi.
hol azelőtt volt. Jerem. 37,20.
Melyik bejárás volt ez, nem tudatik; talán a belső papi-tornáczba vitt az, hol a király helye volt (Krón. II. 23,13.).
Nabukodonozor király nem volt akkor személyesen az ostromnál, hanem Reblatában, Szíriában. L. Jer. 39,6.
Jer 38,22
kiket az éhség és mirigyhalál el nem ragadott.
Jer 38,22
kik mindig jót, szabadúlást jövendöltek, a hamis próféták. Mások szerint: a te barátaid.
Jer 38,22
az által, hogy ellenállásra ösztönző tanácsuk lett nyertes.
Te félsz a zsidó menekűltek (19. v.) csúfolásától azon esetre, ha magadat megadod: de ha majd a város ostrommal bevétetik, és asszonyaid a győző kezeibe esnek, majd ezek fognak csúfolni, mondván: Tanácsosaid veszélybe döntöttek, és most elhagynak téged. Lásd Kir. IV. 25,5. Mások a hébert így …férfiaid, sárba sülyednek lábaid, s ők visszavonúlnak.
E szavak a következő rész kezdetéhez csatolandók.
A héber szerint: a hónak kilenczedikén, mint Jerem. 52,6. és Kir. IV. 25,3. is van. Kr. e. 588. évben.
Jer 39,3
Maga Nabukodonozor Reblatában volt.
Jer 39,3
azaz: őrállást vőnek a közép-kapunál a bástya mellett, mely által a felső (déli) város az alsótól (az éjszakitól) el volt különözve, s következő napon akarták a felső várost megtámadni, mert még csak az alsó volt bevéve; Ezekiel 24,1. 40,1. a tizedik napot teszi a (teljes) meghódítás napjáúl. Midőn ezen próféta a tizedik, Jeremiás a negyedik hónapot mondja, az első a polgári, a második az egyházi évszámítás szerint értendő. Mások így értelmezik: és a fejedelmek az egész várost körűlvevő két fal közötti téren voltak.
Mások a „Rabzares“ héber szót a kamarások főnökének, a „Rebmag“ szót a mágusok (bölcsek, Máté 2,1.) főnökének fordítják. Az utóbbi által különböztetik meg egyik Neregel-Szereser a másiktól.
Jer 39,4
azaz: a kapu-uton, mely a két kőfal között volt, melyeknek egyike a kertet, másika a várost vette körűl. Szedeciásnak oly helyen kellett elfutnia, mely a kaldeusoktól épen nem volt megszállva; a zsidók véleménye szerint földalatti folyosón futott el. Lásd Kir. IV. 25. r. 3-ik jegyz.
Szedeciás Jerikó felé futott, hogy átkelvén a Jordánon a pusztában elrejtezhessék.
Elitélte őt a hűtlen esküszegés miatt (Kir. IV. 24,20.).
Jer 39,9
a fegyvertől, éhségtől és mirígyhaláltól.
Jer 39,9
a vidékről a kaldeusok elől.
Jer 39,9
a vidéken Jerusalemen kivül.
A héber szerint: a testőrök hadnagya.
A héber szerint: szántóföldeket.
Igy igazgatja Isten az ő hív szolgái javára még a zsarnokok szivét is.
Mások a hébert így …Nabuzesban a kamarások főnöke, és Neregel-Szereser, a mágusok főnöke, és minden stb.
Lásd Jerem. 26,24. 40,5.
Jer 39,18
A héber szerint: hanem nyereményűl viszed el lelkedet.
Isten meg akarta jutalmazni ezen udvaritiszt irgalmasságát (lásd Jerem. 38,7.8.). Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. Máté 5,7. Az itt elbeszélt jövendölés (15–18. v.), úgy látszik, a város bevétele előtt a tömlöcz tornáczában mondatott Jeremiás által mindjárt Jerem. 38,18. után.
E vers igéi a föliratot teszik Jeremiás jövendölésének most következő második részéhez, mely a Jerusalem bevétele után azonnal következő események elbeszélésével kezdődik. – Itt az a kérdés támad, hogy Jeremiás, ki 39,14. szerint, már a börtönből szabadon bocsáttatott, és Godoliásnak átadatott, hol veheti magát Rámában lánczra veretten a többi foglyok között? – Ezt így lehet megfejteni: Miután a fejedelmek a várost bevették (39,3–5.), és Jeremiást szabadságba helyezék (11–14.), Nabukodonozortól parancsot vettek arra, hogy a várost fölégessék (8. v.) és a zsidókat elhurczolják. Ezen parancs kivitelét a fejedelmek egy másodvezérre bízták; magok pedig a közelfekvő Rámába vonúltak vissza. Midőn elindúltak, Jeremiásról megfelejtkezhettek, s a vezérnek iránta nem adtak megbízást. Ez tehát hatalmába ejtvén őt, mint a többit, elhurczoltatá őt a többivel együtt Rámába a fővezérhez, ki mihelyt meglátta őt, azonnal szabadon bocsátá.
Igy ismerik meg gyakran a hitetlenek is az Isten kezét az ő itéleteiben
Igy folytatá a fővezér kis szünet után, midőn Jeremiás, nem akarván menni Babilonba, szerénységből nem felelt. A héber szerint: És miután nem felelt (mondá amaz): Menj Godoliáshoz stb. Mások másképen.
Kis város Benjamin nemzetségében, körülbelül két órányira Jerusalemtől éjszak felé (Józ. 18,26.), hol a helytartónak székhelye volt.
az elszélesztett tisztek és katonák, kik Szedeciással elfutottak.
Az ellenségnek, ki harczi joggal nyeri el az országot, úgy kell engedelmeskedni, mint törvényes uralkodónak. Ily engedelmességet kíván tőlünk az Isten, hogy az ilyennek uralma alatt is nyugodt és csendes életet éljünk minden istenifélelemmel és tisztességgel. Tim. I. 2,2.
Jer 40,10
hogy mint helytartó, a kaldeusok parancsát vévén, teljesítsem, míg ti nyugodtan mívelhetitek a földet és szedhetitek gyümölcseit.
Mások szerint: fügét.
mint menekvők a kaldeusok elől.
Jer 40,14
Az ammoniták mindig ellenséges indúlattal voltak a zsidók iránt, s azért örömest látták, hogy Nabukodonozor az ő országuknak végére jár. Midőn Godoliás, védve a kaldeusoktól, a zsidókat ismét magához gyüjtötte, az ammoniták királya valószinüleg attól tartott, hogy a zsidók ismét hatalomra vergődhetnek, s módokról gondoskodott, hogy a kaldeusok előtt őket gyülöletesekké tegye. Erre legalkalmasabbnak látszott a kaldeus helytartónak egy zsidó által végbeviendett megöletése. Ezért beszélte rá Izmahelt e gyalázatos tettre, ki magát erre eszközűl használtatni hagyta, valószinűleg irigységből, mivel királyi vérből származván (Jerem. 41,1.), a helytartóság elnyerésére maga törekedett.
Nem hihette, hogy egy királyiház sarjadéka akarja megadni a zsidó nemzetnek az utolsó halálos döfést.
Jer 41,1
Kr. e. 587. évb.
Jer 41,1
Dávid véréből.
az ammoníták főemberei.
a lakoma alatt.
Godoliás testőreit.
Jer 41,5
A héber szerint: összekarczolt testtel (Jerem. 16,6.). Gyászoltak az ország sorsa fölött.
az oltáron, mely azon helyen emeltetett, hol a templom állott vala. A héber szerint …eledel-áldozat és tömjén.
Jer 41,6
Színlelve, mintha ő is keseregne az ország sorsa fölött.
mintha ő vendégszeretőleg hivatná magához.
Jer 41,7
a város közepén.
Lásd a 9. v.
termény-készletünk földalatti csűrökben, minők keleten szokásban voltak és vannak.
Júda királya, Áza, Maszfatban, mint országa egyik határerősségében ásatta a nagy vizvermet és kirakatta azt, hogy a város vízben hiányt ne szenvedjen, ha azt Izrael királya ostromolni akarná. Lásd Kir. III. 15,22.
Szedeciáséit. Fiait megöleté Nabukodonozor (Jerem. 39,6.), leányait valószinüleg Nabuzárdánnak ajándékozta, ki azokat Godoliásra hagyta.
Jer 41,12
a nagy tónál (Kir. II. 2,13.).
város Benjamin nemzetségében.
a foglyok.
közöttünk és közötted, Jeremiás! Mások szerint: ellenünk.
mert igazságom már meg van engesztelve a büntetés által, melyet szenvedtetek. A héber szerint: mert bánom a nyomort, melyet rátok hoztam; azaz: nem szivesen eresztettem rátok, a mi titeket sujtott. Lásd Jerem. 18,8.
Jer 42,12
A babiloni király szivét hozzátok hajtom.
A héber szerint …veletek, hogy könyörűljön rajtatok, és titeket visszatérni engedjen földetekre.
A héber szerint …e földön, úgy hogy nem hallgatjátok a mi Urunk Istenünk szavát.
átok stb. tárgyává.
figyelmeztettelek titeket, azaz, egyszersmind tanúk által nyilván erősítettem, hogy ezt ne tegyétek, ha e cselekvéstek következéseit büntetésképen viselni nem akarjátok.
csalárd igéretetek által, melylyel engedelmességet fogadtatok (vesd össze: 5. 6. v.). Jeremiás szivökben olvasá, hogy már eltökélették magokat Egyiptomba menni, és hogy a kérdést csupán külső szinből tették.
Tafnis (máskép Tanis) Egyiptomban, az egyik dinasztia székvárosa. Lásd Izai. 19,11. 14-ik jegyz.
A héber szerint …rejtsd el az agyagban, a téglavető háznál Fáraó stb.
Jer 43,10
parancsaim végrehajtóját.
Jer 43,10
Mások a hébert így: sátorát.
A téglafalak az erősség képei. A próféta e jelkép által jelenteni akarja, hogy Nabukodonozor az ő erejével Egyiptom erősségét aláássa és megdönti.
Jer 43,12
a bálványisteneket; vesd össze: 48,7. Mások az egyiptomiakat értik.
azaz: védelmére oly szorosan fogja azt magának tartani.
Mások szerint: a képszobrokat Bethszemesben (napvárosban). Némelyek szerint, az obeliskek, jelképei voltak az istenileg tisztelt nap sugárainak.
Felső-Egyiptomban. A többiek közép- és alsó-Egyiptom városai.
A héber szerint: füstölést.
szorgalmasan, mindenkor, a legrégibb idő óta.
A héber szerint …ne füstöltek volna; – s így többször 8. 15. v.
átok tárgyává.
Rettenetes megátalkodás, ha az Isten itéletei sem jobbítják meg az embert, ki még azután is bűnt bűnre halmoz; de az istentelen, úgymond a Szentlélek, mikor a bűnök mélységére jut, nem gondol semmivel (Péld. 18,3.). Oly vakság ez, mely csak a pokolra kárhozottakéhoz hasonlítható.
Jer 44,10
A héber szerint: Mind e napig sem alázták meg magokat.
A héber szerint: az én törvényemben.
Vesd össze: Ámosz 9,4. Új bűnökre új büntetések következnek.
csak a kevés szökevények, mint a héberben vagyon.
és nem cselekszünk a szerint.
a holdnak.
Jer 44,19
mondák az asszonyok.
A héber szerint …hogy azokat (a süteményeket) utána csináljuk (hold alakúvá).
roszallással.
Mások szerint: szokásaitok.
mert mindnyájokat elveszítem.
Fáraó Efree, a görögök szerint Apriesz, kiről Herodot beszéli, hogy alattvalói föllázadtak ellene, s egyik vezérét, Amazist királylyá kiálták ki. Apriesz Memfisznél megveretett és fogságba esett, hol őt az egyiptomiak megfojtották. Ez a zsidók Egyiptomban való tartózkodásának első éveiben történhetett, mert Nabukodonozor öt évvel Jerusalem elpusztitása után Egyiptomot megtámadta, s az ott tartózkodó zsidókat Babilonba hurczolta, mint ezt József, a zsidó történetiró beszéli.
Jer 45,1
jövendöléseket. Lásd Jerem. 36. r.
Habár a következő jövendölés, kihirdettetése idejét tekintve, nem áll is itt helyén, úgy látszik, mégis szándékosan tétetett az előbbiek után, a mennyiben ezek Izrael- és Júdaországról, különösen pedig Júdáról és Jerusalemről szólnak, ama pedig csak egyes izraelita személyt érdekel. A következőknek tárgyát több hitetlen nemzetek teszik. Az események időrende szerint, ennek a 36,7. után kellene következnie.
azon aggodalmam miatt, hogy a Jeremiás által jövendölt szerencsétlen napokban vagy megölnek, vagy fogságra hurczolnak.
Választott népemet és országomat romlásra adom.
Jer 45,5
A nekem legkedvesbet romlásra adom, s te baj nélkül akarsz maradni?
Jer 45,5
A héber szerint: neked pedig nyereményűl adom lelkedet.
Értelme ez: Ne kivánd, hogy ez átalános romlás idejében minden bajtól ment maradj; de életedet mégis megtartom, akárhol leszesz.
Ezen fölirás a következő hat részre vonatkozik; melyeket Jeremiás a külföldi népek ellen intézett.
Jer 46,2
A következő jövendölés Egyiptomról kettős; az első, és az idő szerint korábbi, Joakim negyedik évében mondatott, s leirja az egyiptomi hadsereg leveretését Nabukodonozor által Karkamisnál az Eufrates mellett (2–12. v.); a második hirdeti: hogy ugyanazon kaldeus király által, Egyiptom, Jerusalem bevétele után, ostrom alá vétetik és elpusztíttatik, de kevés idő mulva ismét visszanyeri nyugalmát (13–26. v.). Végre (27–28. v.) a próféta vigasztalja az ő népét.
Fáraó Nekaó Joziás király halála után, Joakim első évében, Egyiptom minden tartományát egész az Eufratesig és Karkamis határerősségig, mint neki ezt megjövendölte Jeremiás (Krón. II. 35,21. r. 19-ik jegyz.), hatalma alá hódította (lásd Kir. IV. 23,29. Krón. II. 35,20.); de midőn ezután három évvel az Eufrateshez ment, hogy Nabukodonozor terjedő hatalmának gátot vessen, Jeremiás a következő jövendölésben szerencsétlenséget jósolt neki, mi meg is történt.
kis és nagy paizst; az utóbbi az egész embert befödte. A próféta az egyiptomi harczos népekhez intézett gúnyos megszólítással kezdi jövendölését.
Mások a hébert így: a gyors el nem futhat, az erős el nem szaladhat.
Mások szerint: mint a (kiáradó) Nilus.
hogy Karkamist ismét meghódítsam. Nabukodonozor Karkamis határerősségét, melyben az egyiptomiaknak helyőrségek volt, ismét meghódította. Mások szerint: lerontom a városokat.
Jer 46,9
A héber szerint: Jőjetek föl, lovak, és száguldjatok szekerek!
Jer 46,9
szerecsenek.
A héber szerint: Fút, az Egyiptomtól nyugat felé lakozó szomszéd nép, valamint a lídiaiak (a héber szerint: Lud) mindnyájan Egyiptom ellen egyesűlve.
Az egyiptomiak Isten ellenségeinek neveztetnek, mert Palesztinán történt átvonúlásuk alkalmával nagy nyomorúságot hoztak Izraelre. Lásd Kir. IV. 23,33.
Jer 46,11
szó szerint: gyantát. Lásd Jerem. 8,22.
Bármennyire törekszel is mindenféle országlási mesterkedéssel leveretésedből felüdűlni, nem nyered vissza többé erődet s a valódi jólétet.
Nabukodonozor győzött (2. v.), megverte Fáraó seregét. Midőn tehát itt (12. v.) mondatik, hogy mindaketten együtt elesnek, ez úgy értendő, hogy győzelme igen véres és majdnem hasonló volt a csatavesztéshez. Ez lehetett oka, hogy a csaknem egészen kimerített kaldeus a megfutamodott Fáraót nem üldözte.
Ez új jövendölés. Lásd a 2-ik jegyz. Ez Nabukodonozor hadjáratára vonatkozik Egyiptom ellen, hat évvel Jerusalem elpusztítása után. Jeremiás valószinűleg Egyiptomban mondta ezt. Lásd Jerem. 44,30.
A próféta nehány várost nevez valamennyi helyett. Lásd Jerem. 44,1.
Mások szerint: leverettek.
Jer 46,16
az egyiptomiak segéd-népei. Lásd a 10-ik jegyz.
a kaldeusokénak. Lásd 25,38. Mások a hébert így: A pusztító fegyvere elől.
Egyiptomiak! adjátok királytoknak e nevet „csatazaj“ (mely rája és országára jövend). A héber szerint: Akkor kiáltják: Fáraó, Egyiptom királya elvesz, (mások szerint: békeháborító); mert elhagyta az időt (az alkalmas időt nem használta Nabukodonozor megtámadására, és arra, hogy hódításainak véget vessen). Mások másképen.
Készűljetek kivándorolni, Egyiptom lakói!
Nabukodonozor, ki fogságra viszi. Mások a hébert így: az ő levágója.
a határos nemzetektől zsoldba fogadott katonák.
Jer 46,22
t. i. Egyiptomé.
siralmasan. A héber szerint: mint a kigyó sziszegése (midőn a favágó által a bokorból fölriasztatik).
Jer 46,23
Elpusztítják Egyiptom városait, faluit és házait. Mások a hősöket értik.
Jer 46,23
A héber szerint …mely áthathatlan (sürű).
az erdő fái.
Jer 46,25
megbüntetem.
Jer 46,25
Sz. Jeromos latin vulgatánkban a héber szókat: Amon-min-No „Alexandria zajgásának“ fordította, „Amon“ tulajdonnevet „zajgással“, „min-No“-t pedig Egyiptomnak az ő idejében legnagyobb és leghiresebb városa, Alexandria nevével jelölve. Jobban van a héber szerint: meglátogatom a nói Amont, t. i. Amon bálványt, No (Théba, Diospolis) fővárosban, mely felső Egyiptomnak legrégibb, legnagyobb és leghiresebb fővárosa volt.
Az ő helytartóit, fejedelmeit.
Jer 46,26
Az egész jövendölés csakhamar teljesűlt. Miután Nabukodonozor egész Palesztinát, Szíriát és Tírust meghódította, Egyiptomba is elment, hogy azt elpusztítsa.
Egyiptom a Nabukodonozortól szenvedett leveretés után ismét felüdűl és megnépesedik. Vesd össze: Ezekiel 29,13. Mások a hébert így: és Egyiptom nyugodt leszen.
ki nyugalmában háborítsa (eredménynyel).
Az Egyiptomra hirdetett büntető itélet után, a próféta vigasztalja a fogoly-izraelitákat, megigéri nekik a szabadúlást a fogságból, hazájoknak isméti csendes birtokát, s ennek örök tartósságát, míg mindazon népek, melyek közé szétszórattak, elvesznek. A próféta itt is nem annyira a földi, mint inkább a lelki Izraelt tartja szem előtt, mely a kereszténységben folyton él. Vesd össze: Jerem. 10,24. 30,11.
Melyik egyiptomi király, és mely időben hódította meg Gázát? különbözők a vélemények. Legtöbb valószinűség szól Fáraó Nekaó mellett, hogy első hadjáratában (Kir. IV. 23,29.) Karkamis ellen, hódította meg a filiszteusok említett határerősségét, mielőtt Palesztinába nyomúlt, hogy háttere szabadon legyen. Ha e hozzátétel „mielőtt stb.“ (mely nincs meg a görög és arab fordításban) valódi: akkor e jövendölés oly időben mondatott, midőn a filiszteusoknak a kaldeusok által leendett leigáztatását legkevésbé sem lehetett gyanítani. Mások e hozzátételt nem tartják valódinak, és azt hiszik, hogy Jeremiás e jövendölést Jerusalem bevétele után oly időben mondta, mikor Nabukodonozor Tírus előtt volt (vesd össze: 4. v.), és hadserege a Palesztinával határos tartományokat elfoglalta.
a kaldeusok.
Jer 47,3
A héber szerint …csata-méneinek erős dobogása miatt.
Jer 47,3
A héber szerint: robogása.
hanem magok is menekvés után néznek.
Kréta-sziget (Móz. V. 2,23.); mások szer: Ciprus.
Jer 47,5
szinte filiszteus város.
Jer 47,5
a többi helységek.
karczolod magadat. Ez, valamint a megkopaszítás és hallgatás, a gyászolási szertartáshoz tartozott. Meddig kell még gyászolnod, Filisztea!
A héber szerint: Nyugodjál meg stb.
Vesd össze: Ezekiel 25,16.
Jer 48,1
E jövendölés Nabukodonozor azon hadjáratára vonatkozik, melyet Moáb ellen Tírus ostroma alatt vezetett, körűlbelűl három évvel Jerusalem bevétele után. Izai. 15. és 16. r. hasonló jövendölés fordúl elé; mely közvetlen azon csapásra vonatkozik, mely a moabítákat az asszírusok által érte (Izai. 16,13.14.), míg ez a kaldeusi hadjáratról szól. A két jövendölés között sok hasonlóság van, mert Jeremiás majd ugyanazon gondolatokat használja a kaldeusok által háramlandó büntetőitéletek kifejezésére, melyeket Izaiás használt az asszírusok általi büntetésre vonatkozólag. Úgy látszik, e jövendölést Jerusalem bevétele után mondotta Jeremiás.
Jer 48,1
előbb izraelita (Móz. IV. 32,38.), utóbb a moabiták által elfoglalt város (Izai. 15,2.). Nebó hegy mellett volt, melyen Mózes meghalt (Móz. V. 34,1.).
Jer 48,1
mely előbb az izraelitáké volt (Józ. 13,19.), utóbb a moabitáké lett.
A héber szerint: Misgab (magaslat). Ez Kariathaim városnak egy magaslaton fekvő része lehetett.
Jer 48,2
Egykor az ammoniták fővárosa volt, azután az izraelitáknak, később a moabitáknak hódolt meg. Izai. 15,4.
Jer 48,2
a benne tanyázó ellenségek.
Jer 48,2
Moábot; így gondolkoznak és szólnak a kaldeusok, kik azt megszállották.
A héber szerint …nemzetek közől. Te is, Madmen (moábi város, mely egyébiránt nem fordúl elő), el fogsz némíttatni; téged a fegyver stb.
Mások szerint: leveretés, összetöretés.
A héber szerint …Moáb, nagy kiáltást tesznek kisdedei.
Jer 48,5
Luit, másik elfoglalt város.
A héber szerint: hallatszik.
Jer 48,6
Moáb lakosai!
magányosan, elkülönözve; fussatok a legmagányosabb helyekre, hol az ellenség nem talál meg titeket.
Jer 48,7
A héber szerint …a te szerzett kincseidben.
a moábi főbálvány.
Mások szerint: a pusztító (Nabukodonozor).
oly időben, mikor Moáb legerősebb és legvirágzóbb, vitetik fogságra; azért adjatok neki jelképűl virágot. Mások a hébert így: Adjatok szárnyakat Moábnak; mert elmegyen, mintha röpűlne. Mások másképen.
Átkozott, ki az Úr parancsát hanyagúl végzi; azért ti is, kaldeusok! ha kimélitek a moabitákat, kiket Isten megsemmisíttetni parancsolt.
Jer 48,11
A héber szerint: nyugodt.
Jer 48,11
Az új bor kiforrása után egy ideig seprőjén szokott hagyatni, hogy erősebb és szebb szinű legyen. Képlet nélkül: Moáb sokáig fentartotta erősségét.
tömegestűl, teljesen; az asszíriusok által (Izai. 15. 16.) nem vitetett fogságra az egész nép.
Jer 48,12
üvegeit, nagy korsóit.
A héber szerint …csapolókat küldök neki, kik lecsapolják, edényeit kiürítsék, és üvegeit összetörjék. Képei az elhurczoltatásnak és fogságnak.
Lásd Kir. III. 12,29. – Megszégyenűl a bálványokra, s a mi nem Isten, mind arra épített bizodalom.
Vonúljatok ki a vízzel bővelkedő tájról a sivatagba, Díbon lakosai!
Aroer az ammonitákhoz tartozó város volt Moáb tartomány határán. Móz. IV. 32,34. Móz. V. 2,36.
Arnon éjszaki partján feküdt Aroer.
A szarv az erősség képe. Zsolt. 88,18. 91,11.
Jer 48,26
Ellenségek! adjátok neki az isteni harag kelyhét (Jerem. 25,15.), a romlás bódító poharát (Izai. 51,17.22.).
Jer 48,26
vagy megütődve tapogatódzik, mint a részeg.
mint ő csúfolódott Izrael fölött.
A héber szerint …Nem volt-e Izrael csúfságúl neked, s nem voltál-e te is a tolvajok közt (kik az ő örökségét elrablották)? de neked is ki kell költözni a beszédek miatt, melyeket ellene szólottál. Mások másképen.
hogy biztosabb legyen.
A héber szerint …hogy nincs úgy; és nem cselekedett épen úgy (ereje nem felel meg hiúságának).
A héber szerint …panaszkodnak a kir-heresi férfiak fölött.
Lásd Izai. 16,9.10.
Jer 48,33
Kármél átalában termékeny táj helyett vétetik. Lásd Jerem. 2,7. Izai. 29,27.
A sajtó-dal nem sajtó-dal többé. – Az őszi ujjongás az ellenség ujjongásává lesz. Lásd Izai. 16,10.
Jer 48,34
Mások a hébert így …Szégortól Oronaimig, Eglatig, Silisijáig. (Izai. 15,5.).
A héber szerint: Nemrim vizei elapadnak. Izai. 15,6.
Mások a hébert így: És elpusztítom Moábból, úgymond az Úr stb.
Jer 48,36
A héber szerint: a kir-heresi férfiakhoz.
Jer 48,36
Nagy birodalmat akart alapítani, és szolgaságra jutott.
Mások a hébert így …sípok szózatát adja, mert a mi még megmaradt is, elvesz.
Jer 48,37
gyászolás jele.
Jer 48,37
mint a foglyoknak. A héber szerint: minden kéz meg van sérűlve.
Mindenki gyászruhában van.
A héber szerint …összezúzatott.
Nabukodonozor.
a babiloni fogság ideje alatt. Lásd 47. v.
Jer 48,45
Hezebon oltalma alá futnak a szökevények. (A héber szerint: kik az erőhatalomtól megszabadúltak.)
Jer 48,45
A héber szerint: szakállát (dicsőségét, tisztességét).
Értelme ez: Védelmet keresnek; de épen a hol védelmet keresnek, ott fognak fejökre ütni. E versben czélzás van Móz. IV. 21,28.29.-re.
lásd a 7. v.
A babiloni fogság után a moabiták a zsidókkal együtt visszatértek hazájokba, mint József, a zsidó történetiró beszéli. Még Krisztus idejében is a moabitáknak tulajdon országuk volt, de később foloszlottak az arab törzsek között.
Jer 49,1
A próféta az ammonitáknak, kik a moabitáktól éjszak-keletre laktak, azon ellenséges indúlat miatt, melyet Izrael ellen mindenkor kimutattak, büntetést jövendöl, melyet hiába igyekeznek kincseik által elhárítani (1–6. v.). E jövendölés, úgy látszik, szintén Jerusalem bevétele után mondatott, s ez esemény után ötödik évben teljesedésbe ment.
Jer 49,1
Vajjon az izraeliták egészen elvesztek-e, s nem térnek vissza többé a fogságból, hogy örökségök részének idegen (ammonita) kezekben kell lenni?
Jer 49,1
az ammoniták bálványa, mely Molochnak is neveztetett. Lásd Kir. III. 11,5.
Jer 49,1
Gád nemzetség birtokát túl a Jordánon.
hogy Melkom népe, az ammoniták. A tíz nemzetséget az asszíriai fogságba hurczolván, ők foglalták el azok birtokait.
Jer 49,2
az ammoniták fővárosa.
mellék-városai.
Jer 49,3
Hezebon, egyike a moabiták kitünőbb városainak (Jerem. 48,2.); de úgy látszik, hogy e várost az ammoniták is lakták, (vesd össze: Bir. 11,12–24.), e szerint mind a két népnek érdeke ugyanegy volt (Kir. IV. 24,2.).
Jer 49,3
egy ammonita, különben ismeretlen város.
Jer 49,3
leány- vagy fiók-városai, mint a héberben és görögben is van; más olvasás szerint: fiai, polgárai.
Sírjatok, és keressetek oly helyeket, melyek titeket a czirkáló ellenségtől elrejtenek. Mások szerint: futkossatok a szőllő-sövények között.
Jer 49,4
a hegyek által bezárt erős helyekkel.
Jer 49,4
szószerint: lefolyt, mint a hegyi patak. Értelme ez: a te erősséged bevétetett.
A héber szerint: hitszegő.
Ez a babiloni fogság után való időre vonatkozik, midőn Círus bizonyosan az ammonitáknak is megengedte, hogy hazájokba visszatérhessenek; legalább a makkabeusok idejében ismét hatalmas nép voltak (Makk. I. 5,6.).
Jer 49,7
A következő jövendölés (7–22. v.) ismét ugyanazon időre vonatkozik, midőn Nabukodonozor öt évvel Jerusalem bevétetése után, a közellevő népeket s ezek között Édomot is leigázta Jeremiás Jerusalem pusztúlása után mondotta azt.
Jer 49,7
Egy hely neve Édomban (Lásd Jób 2,11.).
Jer 49,7
Mások szerint: értelmesektől?
Jer 49,7
Mások a hébert így: elveszett-e bölcseségök?
Vajjon a témani bölcsek nem tudnak módot találni, hogy a háborút elkerűljék, vagy az ellenséget legyőzzék?
Jer 49,8
Hely és táj neve Édomban.
Esau volt az edomíták ősatyja (Móz. I. 25,30.).
de én még több roszat hozok rád a kaldeusok által, mint a 10. v. következik.
Jer 49,10
Édomot minden titkos helyein hozzáférhetővé teszem, hogy a rablókat (a kaldeusokat) semmi se kerűlje ki.
a moabiták és ammoniták, kik Lóttól, Ábrahám rokonától származtak.
Gúnyképen van mondva: Árváid és özvegyeid, kiket hátra kell hagynod, csak engem fognak találni, a haragvót, s éppen azért elvesznek. Mások másképen.
Ha a zsidók, kik nem érdemeltek bűntetést oly mértékben, mint te, keményen megbüntettettek: hogyan maradnál te büntetetlen, holott mindig ellenséges indulattal viseltettél Izrael iránt?
Jer 49,13
Azaz, mintha mondaná az Isten: A mint igazán Isten vagyok, úgy stb.
Jer 49,13
valószinűleg akkor fővárosa Édomnak, de különböző a fönebbi Bózrától (Jerem. 48,24.).
szomszéd- vagy mellék-városai.
Jer 49,14
a kaldeus birodalom nemzeteihez, vagy inkább azok fejedelmének, Nabukodonozornak megengedé az Úr, hogy Édomot megfenyítse.
Édom ellen.
Hegyi erősségeidben helyzett bizodalmad megcsal téged, mert azok nem védenek meg.
szomszéd-városai.
Jer 49,19
Nabukodonozor.
Jer 49,19
annak erdős, nádas partjairól, a vadállatok tartózkodási helyéről; azaz: eléjő rejtekéből.
Jer 49,19
Édom ellen (16. v.). A héber szer: az erős lakhely ellen.
Jer 49,19
Kit rendeltem én Édom meghódítására? Értsd: egy olyat, kinek senki sem állhat ellen, mivel én adtam neki hatalmat; mert ki hasonló stb.?
király, fejedelem.
A héber szer: gondolt. Valóban elhurczolja őket az ellenség, mint gyenge bárányokat, elpusztítja legelőjöket.
mely felé délnek Édom terjedett.
Jer 49,23
A szírus-damaskusi birodalom Asszíria által elpusztíttatott (Izai. 17.); később Damaskus ismét független kisebb állammá emelkedhetett, mely ellen itt szól a jövendölés. Jeremiás felőle jövendölését szintén Jerusalem elpusztulása után mondotta, s teljesedése ez esemény után öt esztendővel Nabukodonozor serege által bekövetkezett, melyet e fejedelem, Tírus ostroma alatt, a közellevő tartományok leigázására küldött.
Jer 49,23
Szíria két városa, melyek Damaskus kerületéhez tartoztak.
Jer 49,23
Damaskus.
Nabukodonozor közel ahhoz Tírust ostromolta a tenger mellett. Mások a hébert így …hallottak; kik a tenger mellett laknak, annyira le vannak verve, hogy nem lehet nyugalmok. Mások másképen.
csekély ellenállás után.
elbámúlnak, elképednek. A héber szerint: megöletnek.
Benadad nevezetes király volt Damaskusban (Kir. III. 15,18.), kinek palotái Jeremiás idejében még állottak.
Jer 49,28
Cédár egy arab törzs volt, mely puszta Arábiában az Eufrates és a gálaádi hegység között tanyázott. Sátorokban lakott, s azért itt a sátoros- vagy beduin-arabok helyett átalán vétetik. Ázor úgy látszik, oly tartomány volt Arábiában, melyet állandó lakással bíró arabok laktak, falukban együtt éltek, és egymás között kisebb királyságokat képeztek. A jövendölés tehát átalán érdekli a vándor és a földmivelő arabokat. E jövendölés közzétételéről és teljesedéséről lásd, mi fönebb mondatott. (1- 16- 42-ik j.)
az arabokat, kik azért neveztetnek így, mivel Palesztinától többnyire kelet felé tanyáztak.
Jer 49,29
a kaldeusok.
Jer 49,29
sátor-takaróit.
hozzák.
Jer 49,31
Kaldeusok!
azaz: a cédárbeliek nem oly házakban laknak, melyek zárosak, s más népekkel nincsenek összeköttetésben.
kik bálványaik tiszteletére hajokat lenyírják. Lásd Jerem. 9,26.
Az elamitákat, (kik a Tigris folyónak, hol az a tengerbe szakad, keleti oldalán laktak) és átalán a persákat, Jeremiás már Joakim negyedik évében háborúval fenyegette (Jerem. 25,25.). Ezen fenyegetés az elamítákra nézve (a fönebbi szorosb értelemben) ismételtetett Szedeciás alatt, és Nabukodonozor által, nem tudni, mikor, teljesedésbe ment. Mivel egyik jövendölésben, melyet Ezekiel Jerusalem földulatása után azonnal közzétett, az elpusztított királyságok között Élam is eléfordúl (Ezekiel 32,24.), így a fönebbi jövendölésnek azonnal közzététele után teljesedni kellett.
Az elamíták nevezetes nyillövők voltak. L. Izai. 22,6.
azaz: a Nabukodonozor alatt levő mindenféle népet küldöm Élam leigázására.
Én, mint legfőbb uralkodó, elűzöm Élamból a királyt és fejedelmeket, s az országot a kaldeusok hatalma alá vetem. Élam, mint kaldeus tartomány említtetik. Dán. 8,2.
Vesd össze: Jerem. 48,47. 49,6. Midőn Círus Persiát és a szomszéd tartományokat a kaldeusok igájától megszabadította, és a kaldeus birodalomnak véget vetett, az elamíták, kik szintén fogságra hurczoltattak, ismét visszatérhettek hazájokba. A szírus-maczedoni királyok alatt Élamnak ismét tulajdon királya volt.
Az Egyiptom, a filiszteusok, moabiták, ammoniták, edomiták és más népek felől mondott jövendölések után, következik most a jövendölés Babilonnak, a zsidók főellenségének esetéről (50. 51. r.). Már Joakim, zsidó király negyedik évében megjövendölte Jeremiás Babilon bukását (Jerem. 25,26.); Szedeciás negyedik évében ismételte a jövendölést, tekercsre írta, s annak másolatát Babilonba vitte, hogy az ott fogva tartott zsidóknak elolvastassék (Jerem. 51,59–63.).
Jer 50,2
győzelem-zászlót.
Jer 50,2
Babilon főbálványa (Izai. 46,1.).
Jer 50,2
legyőzetik Merodak (Evilmerodak) vagyis, Boldizsár, a kaldeusok utolsó királya. A kaldeusoknál t. i. „Merodak“ királyt jelent, mint „Fáraó“ az egyiptomiaknál.
a bálványok legyőzötteknek mondatnak, ha meghódíttatott az ország, melyről azt hitték, hogy a bálványok megvédhetik. Lásd Kir. IV. 19,12.
a médusok és persák. Jerem. 51,11.28. Vesd össze: Izai. 41,25.
miután Círus őket elbocsátja. Lásd Jerem. 31,9.
Ez először, bár tökéletlenűl, a babiloni fogság után teljesedett (Ezdr. II. 9,38. 10,29.), midőn a zsidók Istennel a frigyet megújították, és többé soha el nem pártoltak. Még inkább teljesedett az új szövetségben, melyhez a zsidók közől sokan csatlakoztak; tökéletesen pedig e jövendölés az utolsó időben fog teljesedni, mikor egész Izrael belép az anyaszentegyházba.
bűnös bálványozást űztek és elfeledkeztek a templomról.
Jer 50,7
A héber szerint …az Úr ellen, az igazság lakhelye ellen; vétkeztek az Úr, az igazi akol ellen, melyben ők (mint juhok) biztosan nyughattak volna.
Vesd össze: Jerem. 40,3. Kir. IV. 18,25.
Intetnek a zsidó főnökök, hogy a kivonulásnál Babilonból a népet vezessék, mint a kosok a nyáj előtt mennek. A fejedelmek a föld kosainak neveztetnek. Lásd Zakar. 10,3. – Babilon a kereszténynek e romlott világot, Jézus Krisztusnak s az ő evangeliomának ellenségét állítja elé. E rosz világból a kereszténynek is legalább lelkiképen ki kell vándorolnia, lemondva a bűnös kivánságról, mely abban uralkodik.
Jer 50,9
Círus serege egy részben az általa legyőzött népekből állott; Kis-ásiából jött, hol Círus a lídiai és más éjszaki tartományokat meghódította.
A héber szerint: mint az ahhoz értő.
E szavak a kaldeusokhoz vannak intézve. A héber szerint …mert szilajkodtok, mint a nyomtató tulkok, és nyerítetek, mint a mének.
Jer 50,12
Babilon.
Jer 50,12
A héber szerint …anyátok, és csúffá lesz szülőtök.
A héber szerint: puszta, kietlen, sivatag. Mások a hébert így: Ime ez a pogányok vége, pusztaság, szárazság és elhagyottság.
Vesd össze: Jerem. 49,17. A mi itt Babilon teljes elpusztúlásáról mondatott, lassankint mind teljesedett. Círus Babilonnak csak külső falait rontatta le. – Dárius Histaspis a kapukat és belső falakat döntette le. Xerxes elpusztította és földúlta Bél templomát. Nagy Sándor után a város mindinkább elhagyatott, míg végre egészen elpusztúlt.
médusok és persák!
megadja magát minden részen. Mások a hébert így: Harczkiáltás mindenütt, kezet nyujt stb.
Jer 50,16
Lásd Jerem. 25,38. Itt a galamb már a persák jelvénye volt, kik legyőzvén a kaldeusokat, „nap“ és „sas“ jelvényökhöz csatolták a kaldeusokét, t. i. a galambot. Az idegen segéd-népek azután a kaldeusok szeme előtt térnek vissza hazájokba. A héber szerint: A megsemmisítő (Círus) fegyvere elől.
Vesd össze: Jerem. 46,16.
Jer 50,17
Asszíria és Babilon kiályai.
Jer 50,17
Teglatfalaszár, Szalmanaszár, Szennakerib és Azarhaddon.
Mások szerint: zúzza össze csontjait.
Valamint az asszíriai birodalmat a babiloniak, úgy ezekét a persák nyelték el.
Jer 50,20
A visszatérés idejében.
Ugyanazon napokban véget vetek a büntetésnek. A gonoszság és bűn itt büntetés helyett vétetnek.
Jer 50,21
oh ellenség, Círus!
Jer 50,21
A héber szer: Menj föl a kettős (nagy) lázadás földére.
Jer 50,21
A héber szerint: a látogatás (büntetés) lakói ellen.
Jer 50,21
vesd átok alá, vagy száműzzed.
a mi követi őket. Mások szerint: öld meg utódait. Mások szerint: ölj az ő nyomukban.
Babilon, a világbirodalom.
mert pörbe szálltál az Úrral.
Mások szerint: mert ezekre a seregek Urának Istenének szüksége vagyon a kaldeusok földén.
Jer 50,26
minden oldalról.
Jer 50,26
hogy akadály nélkül lehessen vonúlni.
A héber szerint: határokról, nyissátok meg élelemtárait, (városait és erődeit); prédáljátok föl, mint a gabona-rakást, és pusztítsátok el, hogy semmi se maradjon.
A héber szer: Öljétek meg minden tulkait (előkelőit)!
Mások a hébert így: az ijászokat.
A héber szerint: vesznek.
királya Babilonnak. L. Dán. 5,20.21. Izai. 14,12–14.
Mások a hébert így: Ő elintézi ügyöket úgy, hogy nyugalmat ad az országnak (Izraelnek és Júdának), és megrendíti Babilon lakosait.
ijedtökben.
Jer 50,37
Ez itt átalán a romlás kifejezéseűl vétetik.
Jer 50,37
a vegyes népen, a leigázott tartományok katonáin.
Lásd a 47-ik jegyz.
a szörny bálványképekben.
Lásd Izai. 13,21.22. 34,11.
a nagy messzeségből. Értsd a médusokat és persákat.
Mások a héber szerint: dárdát.
Jer 50,44
Értsd Círust.
Jer 50,44
A héber szerint: az erős lakhely ellen.
Jer 50,44
Mások szerint: mert hamar elűzöm őt.
Jer 50,44
A mint ez hatalmamban áll; mert ki hasonló stb.
Jer 50,44
A héber szer: ki léphet elém (hogy velem pörbe szálljon)?
Lásd Jerem. 49,19. Ugyanezen szavak használtattak fönebb Nabukodonozor ellen. Lásd ebben a visszafizetés törvényét! A mint valaki felebarátjának cselekszik, úgy fognak neki is cselekedni.
a hadsereg leggyengébb katonái.
Jer 51,1
A héber szerint …lakóira, kik ellenségeim szivében laknak (kik középpontját teszik elleneimnek). Babilon Isten elleneinek középpontjáúl neveztetik, mivel főszékhelye volt a bálványozásnak és a tév-tudománynak.
a médusokat és persákat.
Mások szerint: kiürítik. A kép a nyugati széltől vétetett, melynél a keletiek szérűjökön a gabonát fölszórják a szabad ég alatt, és a polyvától megtisztítják (lásd Rut 3,2.). Ha a szél igen erős volt, a szemet is elvitte a polyvával, s szétszórt mindent, a mi a szérűn volt. Igy pusztítja el a babiloniakat az ellenség betörése.
Jer 51,3
mert minden védelem hasztalan. E szavak a kaldeusokhoz szólnak. A héber szerint e beszéd Babilon elleneihez szól: Az ijász ellen vonja meg kézivét a nyíllövő, és az ellen, ki fölkészűl pánczéljában.
Fölhivás a persákhoz.
Jer 51,5
Következik e büntető itélet oka. Isten meg akarta boszúlni Izraelt, melyet nem hagyott el egészen. Vesd össze: Izai. 54,4–6.
a kaldeusoké.
Jer 51,6
ti fogoly zsidók! vagy: ti segéd-népek; vagy: ti idegenek! Lásd Jerem. 50,8. Jel. 18,4. hol a szellemi Babilon, a keresztény-ellenes világbirodalom értetik.
Sőt inkább hirdessétek azt, hadd tudja minden világ, hogy megérdemlették a nyomort, melybe estek. A héber szer: lelkét, hogy el ne veszszetek az ő gonoszságukban.
Azért szűnt meg állandóságuk a szerencsében. Képlet nélkül értelme ez: Isten a fénynyel és dicsőséggel teljes babiloni birodalmat ama sok nemzet megfenyítésére használta, kikre haragudott. V. ö. Jerem. 25,15. 48,26.
Jer 51,8
A héber szerint: sebeire.
A próféta Babilon segéd-népeihez szól, és fölhíja őket segélyadásra.
A segéd-népek felelete. Igy beszélnek szomorkodva ama szent őrangyalok, kik a rájok bízott lelkeket, mind a mellett, hogy a világtól és ördögtől elvonni mindenképen igyekszenek, meg nem menthetik, mivel e szerencsétlen lelkek a hitetlenségben és gonoszságban megátalkodnak.
Jer 51,10
Igy szólnak a zsidók.
A zsidók ügye, a kaldeusok iránti szempontból nézve, igaz ügy volt, habár különben bűnösök voltak; mert ezeknek nem volt joguk az ő királyukat elhurczolni, országukat babiloni tartománynyá tenni, s a várost és templomot lerontani.
Jer 51,11
A próféta a kaldeusokhoz fordúl. Hegyesítsétek stb., mind hasztalan! Mások szerint, e fölszólitás Babilon elleneihez van intézve.
t. i. Círusét, ki mind a persák, mind a médusok királya volt.
Jer 51,12
átalános harczi felhivásúl.
ragadjatok bár meg minden lehető eszközt védelmetekre, mégis elestek; mert stb.
Jer 51,13
az Eufrates mellett. Ennek főága Babilonon keresztűl folyt, a város két oldalán csatorna volt vezetve, melyek a város alatt a főfolyammal ismét egyesűltek.
Mások szerint …véged, a te kapzsiságod vége.
Jer 51,14
az ellenség úgy rohan rád, mint a sáskasereg.
Az őszi idő örömdalát, mely egyszersmind csata-ének volt. Lásd Jerem. 25,30.
Az Úr, ki rád ezt mondja, mindenható Isten, és nem hiábavaló tehetetlen lény, mint a te bálványaid. A 15–19. v. ismétlése a fönebbi (10,12–16.) verseknek, hol azok értelmezése is meg van.
a királyság, melyet tulajdonává tett.
Jer 51,20
oh Babilon!
a nemzetek pusztítója. Lásd Jerem. 50,23.
Jer 51,25
Babilon hegynek neveztetik, mert kevélyen fölfuvalkodott hatalmában és gazdagságában (Theodor.). Dögleletesnek, a héber szerint, pusztítónak mondatik, mert onnan jőnek a harczosok pusztítani a népeket, mint a hegyi vadak lejőnek pusztítani a házi állatokat.
Jer 51,25
bálványozás, babona és erkölcstelenség által.
Jer 51,25
melyre építve vagy, besülyesztem alattad támaszaidat, t. i. harczi erődet és gazdagságodat.
A próféta Babilont tűzhányó hegyhez hasonlítja, mely lassankint kiég és beomlik.
A szeglet- és alapkövek az uralkodókat jelképezik. (Zak. 10,4. Izai. 28,16.) Kaldeából nem jő több király.
Jer 51,27
Adjatok jelt az indúlásra, Babilon ellenségei!
Jer 51,27
Szenteljétek föl áldozat s egyéb vallási szertartás által.
Jer 51,27
örmény tartományok.
Jer 51,27
a szatrapákat, hadvezéreket.
oly sokaságban, mint a sáskasereg. V. ö. Náhum 3,17.
Lásd a 11. v.
foganatba vétetik.
Jer 51,30
A héber szerint: megfogyatkozott. Mások másképen.
A történet fölvilágosítja e verset. A babiloniak csatát vesztettek Círus ellen a térségen, mely után városukba vonúltak, bevehetlennek tartván azt. De Círus bevette az Eufrates elvezetése által. Midőn a csatornákon a város mind két oldalán (31. v.) behatott, a kapuk zárait (lásd Izai. 45. 3-ik jegyz.), melyek gondatlanságból nyitva hagyattak, összeromboltatta, és több épületet fölgyujtatott.
Oly nagy volt a város, hogy a király, kinek székhelye a város közepén vala, hirnökök által értesűlt annak bevételéről; és oly nagy volt az ő gondatlansága, hogy többször érkezett hirnökök sem voltak képesek őt mámorából fölébreszteni.
A hirnökök mondák a királynak, hogy az ellenség a kiszárasztott Eufratest megszállotta, a posványos helyek nádasait és sürűségét fölgyujtotta, hogy száraz utat csináljon, és a kaldeus harczi nép elcsüggedett. A próféta ez eseményt mintegy 56 évvel előbb jövendölte meg, mint az bekövetkezett.
A cséplés ideje a leveretés, az aratás ideje a zsákmányolás.
Jer 51,34
így szól a zsidó nemzet.
egészen kirabolt.
az én megölt gyermekeim.
Jer 51,36
Babilon folyóját. Mások az emberek és kincsek nagy számát értik, mely, mint a tenger, kimeríthetetlennek tartatott.
Megfosztom gazdagságától és lakosaitól. E jövendölés nem csak jelképes értelemben, hanem betű szerint is teljesedett az Eufrates kiszárasztása által.
Jer 51,38
A héber szerint: harsogtatják szavokat, mint stb.
Lakmározáskor a minden istenek ünnepén, mely a város bevétele előtti napon fog tartatni, a megrészegedett babiloniak tombolni fognak, mint a vadállatok.
Jer 51,39
mámoros örömükben.
Jer 51,39
haragom poharából (lásd Dán. 5.).
A héber szerint: hogy vigan legyenek.
azaz: Babilon. Lásd Jerem. 25,26.
nagy néptömeg. Lásd Jerem. 46,7.8. Izai. 8,7.8.
A héber szerint: pusztasággá leszen.
Jer 51,44
Igy nevezték a babiloniak Baalt, az ő legfőbb istenségöket, ez oly bálvány volt, mely alatt a napot, az ég Urát tisztelték. Baal tiszteletének Babilonban véget vetek.
a népek kincseit, melyeket a kaldeusok elrablottak, s némi részben bálványaiknak áldoztak. Igy áldoztattak Bélnek a jerusalemi templom sz. edényei (Krón. II. 36,7.18. Dán. 1,2.), de Círus által visszaadattak (Ezdr. I. 1,7. 5,14.).
én, ott fogva tartott népem!
Jer 51,46
egy közelgő háború hirétől, melynek rátok nézve üdvös következményei lesznek. Lásd 47. v.
Gyakori uralkodó-változás, rosz, veszélyes, nyugtalan idők jele. A héber szerint: és uralkodó uralkodó ellen van.
A héber szer: pusztítók (a médusok és persák serege).
Jer 51,50
Ti zsidók! kik Babilon pusztúlásánál a győző fegyverétől elszaladtatok, vagy attól megkimélve maradtatok.
hogy oda visszatérjetek.
Felelik a zsidók: Szégyelljük magunkat tehetetlenségünkért, hogy az Úr házát idegen kezekben hagyni kényszerűlünk, vétkeink miatt, melyek azt okozták.
A templom ezen megszentségtelenítése miatt.
a nagy népsokaságot.
Jer 51,56
Mások a hébert így: a pusztító.
A héber szerint: összetörik kézivök.
haragom büntető poharával.
Babilon kőfalai a régi világ csodái közé tartoztak, oly tömörségök és szélességök volt, hogy azok felületén egymás mellett hat szekér mehetett. A városnak szám szerint száz kapuja, mind érczből volt. Darius Hystaspis teljesítette e jövendölést, leromboltatván a belső falakat, melyeket Círus meghagyott.
Némelyek a hébert így: főkamarás; mások: a békehely fejedelme; mások: Az ajándékok felügyelője. Mások: a királyi ének- és zene-karnagy. Mások másképen. Szedeciás király utazásának Babilonba, országlása negyedik évében, hat évvel Jerusalem pusztúlása előtt, a történet-könyvekben semmi nyoma nem találtatik, valószinűleg, mivel ez utazásnak nem volt egyéb czélja, mint a babiloni királynak a hódolatot kijelenteni, és ajándékokat vinni. Igy beszélik ezt a rabbinusok is. A király elutazásánál a próféta Száraiásnak adá a következő megbizást.
épen a fönebbi jövendöléseket Babilon ellen az 50. résztől kezdve.
vigasztalásúl az ott levő zsidóknak, kik Joakin királylyal (Kir. IV. 24,12.) oda hurczoltattak.
A következő rész szerzője nem Jeremiás. L. a bevez.
Lásd Kir. IV. 21. r. 1-ső jegyz. Ezen rész jóformán nem tartalmaz egyebet, mint a mi Kir. IV. 24,18.-től 25,21.-ig és 25,27–30. eléadatik. Vesd össze: Jerem. 39. Krón. II. 36,11. s követk.
Lásd Jerem. 39,4. Kir. IV. 25,4.
A héber szerint: a síkságon.
A hó 10-ik napján jött Nabuzárdán Jerusalembe, miután 3 nappal előbb, t. i. a hó 7-ik napján (mint Kir. IV. 25,8. mondatik) Reblatából kijött.
Jer 52,18
A héber szerint: a késeket.
A héber szerint: a poharakat.
Jer 52,19
Mások szerint: korsókat.
Mások szerint: poharakat és kupákat.
Kir. IV. 25,17. három könyöknyi; de Kir. III. 7,16. szintén öt könyöknyi.
Jer 52,23
A kifelé függő, a látható.
Jer 52,23
A héber szerint …a gránátalma 96 volt mind a négy oldalon.
mert négy azokból el volt takarva az oszlopnak fal melletti részén.
Jer 52,24
a főpapot. Vesd össze: Ezdr. I. 7,1.
Jer 52,24
A főpap után az elsőt, ennek helyettesét.
a templom három ajtónállóját.
Jer 52,25
kik a király legközelebbi szolgálatában állottak.
Jer 52,25
hadfogadó főtisztét.
ki az új vitézeket fogadta és begyakorolta.
midőn Jekoniás magát megadta (Kir. IV. 24,12.). Kir. IV. 24,14. tizezer férfiú van említve, mivel ott a katonák, kik nem voltak polgárok, számszerint kétezeren (Kir. IV. 24,16.), szinte oda vannak számítva.
Jerusalem lakóiból tehát csak nyolczszáz-harminczkét lélek maradt meg, kik Babilonba költöztek. A többieket az éhség, mirígyhalál s a kaldeusok fegyvere emésztette meg.
Godoliás, a kaldeus helytartó megöletése után a kaldeusoktól hátrahagyott zsidók Egyiptomba futottak (Jerem. 43,7.). Azon négy év alatt, mely Nabukodonozor uralkodásának 23-ik éveig elfolyt, a szomszéd tartományokból ismét lehettek zsidók, kik hazájokba visszatértek. Ezen, hazájokba így visszatért zsidókból Nabuzárdán ismét 745 lelket hurczolt Babilonba, hihetőleg a szomszéd fenicziekkel tartott háború alkalmával, kiknek fővárosát, Tírust, Nabukodonozor király hosszú ostrom után bevette.
Kr. e. 562. évb.
Lásd Kir. IV. 25,30.