Jeremiás jövendölésének kommentárjai

* ELSŐ FŐRÉSZ. Júda népéhez intézett feddő és fenyegető beszédek, (1-45. fejezet.)

* 1. 1-3. Jeremiás jövendöléseinek keltezése, mely az 1-39. fejezetben leírt beszédekre vonatkozik.

* 1. Helkiás nem azonos a Kir. IV. 22,8-ban említett főpappal, kinek Jeruzsálemben kellett laknia. Ánátót Jeruzsálemtől északkeletre, Benjámin törzsének területén fekvő papi város volt (Józs. 21,18.).

* 2-3. Jóslásról, Ámonról, Jóákimról és Szedekiásról L. a Bevezetést. A felsorolás elhagyja Jóácháznak és Jekoniásnak három-három hónapra terjedő rövid uralkodását. Jósiás uralkodásának tizenharmadik esztendeje 626. Szedekiás tizenegyedik esztendeje 586. Az ötödik hónap Áb hava (körülbelül július közepétől augusztus közepéig), melyben Nábuzárdán babiloni hadvezér serege Jeruzsálemet elfoglalta és a templomot feldúlta.

* 4-10. Jeremiás meghívása a prófétai tisztre.

* 5. Ismertelek téged: kiválasztottalak a prófétai tisztre. (V. ö. Móz. II. 33,12.) Megszenteltelek: számos régi és újabb magyarázó ezt a szót úgy értelmezte, hogy az Isten Jeremiást még anyja méhében megtisztította az eredeti bűntől, mint Keresztelő Szent Jánost. Azonban a következő kifejezéssel való párhuzam és főleg Jéz. Sir. f. 49,9. azt mutatja, hogy a megszentelés is a prófétaság kegyelmének közlését jelenti. V. ö. Gal. 1,15. A nemzetek között: Jeremiás korában Júda országának sorsa elválaszthatatlan volt az idegen országoktól, főleg Egyiptomtól és Babilóniától. Egyébként Jeremiás más idegen népekről is jövendölt (46-51.).

* 6. Nem tudok én beszélni: nem érzek magamban erőt a prófétai tisztségre. Gyermek: a megfelelő héber szó (naar) fiatalembert is jelent. Jeremiás ekkor 20-25 éves lehetett, holott a zsidók legalább 30 évet kívántak meg ahhoz, hogy valaki közhivatalt viselhessen.

* 7-8. Az Isten megígéri, hogy ő maga lesz a támasza a prófétának. – Jeremiást egész prófétai működésében legjobban az jellemezte, hogy az Úr szavát minden emberi tekintet nélkül, bátran és szabadon hirdette. Én veled vagyok: különös kegyelmemmel támogatlak. Hogy megszabadítsalak: t. i. ellenségeidnek minden cselszövésétől és erőszakosságától.

* 9. Jelképes látomás: az Úr maga nyitja meg Jeremiás száját, hogy az ő igéit hirdesse. V. ö. Izaiás és Ezekiel meghívásával, mely szintén jelképes látomásban történt (Iz. 6. fej., főleg 5-7. v.; Ez. 2. 3. fej.).

* 10. Nemzetek és országok fölé: L. az 5. v. magyarázatát. Gyomlálj: kiirtsd a bűnt. A következő kifejezések arra vonatkoznak, hogy Jeremiásnak hirdetnie kell a bekövetkező romboló és megsemmisítő isteni ítéletet, de egyszersmind a messiási boldog kor eljövetelét is. A próféta jövendölései csirájukban már tartalmazzák beteljesedésüket: a nemzetek jövendő sorsát.

* 11-17. Két jelképes látomás, mely röviden összefoglalja Jeremiás jövendöléseinek főgondolatait.

* a) 11-12. A mandola-vessző látomása. – Virrasztó vesszőt, a héber szöveg szerint: «mandola-vesszőt». A mandolafa héber neve («sáked») szójáték a következő mondat állítmányával: virrasztók én («sóked ani»). A mandolafa minden más fánál korábban virágzik, innen kapta héber nevét: «virrasztó», «ébredő». Az Isten virraszt az ő igéje felett, mert fenyegető és biztató ígéreteit egyaránt teljesíti.

* b) 13-16. A tüzes fazék látomása.

* 13. A tüzes fazék a Júdára és Jeruzsálemre eljövő veszedelem jelképe. A tüzes fazék elülső oldala észak felől van, mert a babiloni hadsereg (úgy mint azelőtt az asszír sereg) észak felől támadt Júda és Jeruzsálem ellen.

* A 14. vers a 13. vers látomásának hiteles magyarázatát adja. A föld minden lakója: Élő-Ázsia nemzetei, elsősorban Júda országának lakói.

* 15. Észak országainak minden nemzetsége: Babilónia és szövetségesei. A 15. vers utolsó része költői leírása Júda és Jeruzsálem leigázásának.

* 16. Fölöttük: Júda és Jeruzsálem fölött. Minden gonoszságukért: a próféta a vers következő részében csak a zsidók legnagyobb bűnét, a bálványozást említi, mely egyébiránt oka és kútforrása volt minden más gonoszságuknak is. Áldoztak, a héber szerint: «égettek tömjént». Kezük műve: a bálványszobrok és a bálványképek.

* 17-19. Az Úr ismételten bátorítja Jeremiást.

* 17. Övezd fel ágyékodat: készülj fel. Amit parancsolok neked: az Urnák további közlései. A vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «Hogy én meg ne ijesszelek arcuktól». Amíg tehát a próféta hű lesz hivatásához, mindig számíthat az Úr különleges oltalmára; de ha félne az emberektől, az Úr elhagyná őt, és így csakugyan oka lehetne a rettegésre.

* A 18. vers beszédképei azt a gondolatot fejezik ki, hogy Jeremiás lelki erején meg fog törni ellenségeinek minden támadása. Az egész országban kifejezést a vers utolsó része világítja meg: Jeremiás legnagyobb ellenségei Júda gonosz királyai, főemberei, az Istenről megfeledkezett papjai, álprófétái és a tőlük félrevezetett egyszerű emberek voltak.

* 2,1-3,5. Izrael hűtlensége és ennek szomorú következményei.

Ez a beszéd valószínűleg Jeremiás prófétai működésének első időszakából (626 körül), a Jósiás király vallási reformját megelőző időből való. A 2. fej. 14-17. versét a próféta talán a megiddói csata (608.) után szúrta be régebbi beszédébe.

* 2. 1-3. Izrael hajdani hűsége az Úrhoz.

* 2. A fordítás első verssora a héber szöveget követi. Izrael ifjúsága és az Úrral való jegyességének kora az Egyiptomból való kivándorlásnak, a pusztai vándorlásnak és a mózesi törvény kihirdetésének ideje. A Vulgátában az Úr beszéde így kezdődik: «Megemlékeztem rólad, megkönyörülve ifjúságodon – És jegyeskorod szeretetem stb. – A próféta e helyütt az Urnák és Izrael népének egymás iránt való kölcsönös szeretetéről beszél, és ezt – az ószövetség kedvelt hasonlatával – a házassági szeretet jelképével írja le.

* 3. Izrael az Úr terményeinek zsengéje, mint az ő kiválasztott népe az összes ókori nemzetek között; mint az Isten tulajdona pedig szent volt, és így büntetlenül senki sem nyúlhatott hozzá. Akik belőle ettek: akik Izraelt bántalmazták.

* 4-8. Izrael hálátlansága az Úr iránt.

* 4. A próféta az egész zsidó néphez (Jákob házához és Izrael házának valamennyi nemzetségéhez) intézi szavait, bár akkor az Északi ország lakosságának nagy része már egy évszázad óta az asszír fogságban volt.

* 5. Fájdalmas gúny. A semmiség a bálványokat jelenti.

* 6. A hálátlan Izrael nem kereste az Urat és nem törődött hajdani jótéteményeivel.

* 7. Bevezettelek titeket a Kármel földére, a héber szerint: «termékeny (jól művelt) földre», t. i. az ígéret földére, melyet ez a vers kifejezetten az Úr birtokának mond. A vers második része célzás a zsidók bálványozására és a vele járó undok bűnökre.

* 8. A pásztorok a zsidó nép politikai és szellemi vezetői; a próféták az álpróféták. Báál a kánaáni népek főistene.

* 9-11. Izrael hitehagyása példátlanul áll a történelemben.

* 10. Kétim (héb. Kittim) szigetei a Földközi-tenger szigetei. Kedár a Jordántól keletre lakó arab törzs (L. 49,28.). Más szóval: Nézzetek akár nyugatra, akár keletre (= bármerre).

* 11. Az ókorban sohasem történt meg, hogy valamely pogány nép elhagyta ősi isteneit; egyedül Izrael cserélte fel dicsőségét: az igaz Istent és tiszteletét a bálványokkal. A kifejezésre nézve v. ö. Móz. V. 4,6-8; 10,21; Zsolt. 105,20; Róm. 1,23.

* 12-19. Az Úrtól való elpártolásnak gyászos következményei.

* 12. Az Úr az egeket hívja tanúságra hálátlan népe ellen.

* 13. Izraelnek kettős bűne az igaz Isten elhagyása és a bálványok imádása volt; Jeremiás ezt egy a Keleten jól ismert kettős hasonlattal fejezi ki. A frissen csörgedező élő víz forrása sokkal üdítőbb a vízvermek (ciszternák) állott és sokszor szennyes vizénél, mely el is folyhatott azok repedésein.

* 14. Izrael, az Úrnak választottja, idegen népek rabságába jutott, mint valami közönséges rabszolga. (A szolgáló fia már rabszolgának született.) Izrael prédává lett: idegen népek prédájává, amint azt a

* 15. vers képes beszédben és beszédképek nélkül is részletesebben leírja.

* A 16. vers tanúsága szerint az Izraelt pusztító idegen ország Egyiptom, mellyel pedig a zsidóságnak egy része folyton szövetségre akart lépni. Memfiszt (héb. Nóf) és Táfneszt (héb. Tachpanesz, a mai Tell Defenneh), Közép-Egyiptomnak két városát Jeremiás egész Egyiptom helyett említi. Meggyaláztak téged fejed tetejéig, a héber szerint: «lenyírták fejed tetejét», vagyis meggyaláztak. (A Vulgáta a bálványozás gyalázatosságaira gondol.)

* 17. Az Isten vezetése itt nemcsak az Egyiptomból való kivonulásra vonatkozik, hanem az Izrael egész történelmében megnyilvánuló isteni gondviselésre is.

* 18. Egyiptom útja, az asszírok útja: az Egyiptomba, illetve Asszíriába vezető út. Zavaros vizet, a héber szerint: «a Nílus vizét». A Folyam az Eufrátes. Jeremiás tiltakozik az ellen, hogy a zsidók akár Egyiptomnak, akár Asszíriának barátságát és szövetségét keressék.

* 19. Minden bűn magában hordja a bűnhödést; Izrael azzal bűnhődik majd, hogy az idegen hatalmak, melyeknek szövetségét az Isten akarata ellenére annyira kereste, cserben hagyják, sőt romlását okozzák.

* 20-22. Izrael már régóta hűtlen az Úrhoz. A próféta szeme előtt Mánásszénak félszázadnál hosszabb ideig tartó istentelen uralkodása lebeg.

* 20. Az isten igája és bilincsei az ő erkölcsi törvényét jelentik. A bálványok szentélyei többnyire magaslatokon álltak, szent fák árnyékában. Jeremiás (az ószövetségi próféták gyakori hasonlatával) a bálványimádást más istenekkel való paráználkodásnak mondja; egyébiránt a hamis istenek tiszteletével rendszerint együtt járt az erkölcstelenség. V, ö. Óz. 4,12-14. stb.

* 21. V. ö. Iz. 5,1-7. Egészen jó fajtát: célzás a zsidó nép szent ősatyjára, Ábrahámra.

* 22. A nátront és a szappanfüvet már a Kr. e. harmadik évezred közepe óta ismerték és használták tisztítószernek. Tisztátalan vagy gonoszságod miatt, a héber szerint: «színem előtt van gonoszságod szeplője». Izrael semmivel sem tudja elpalástolni bűnös voltát az Isten előtt.

* 23-25. A halványak eszeveszett szeretete.

* 23. Nézd csak utaidat: gondolj csak viselkedésedre! A Völgy a Ge-Hinnom völgye, Jeruzsálemtől délre, melynek Tófet nevű része a bálványozásnak és a Mólok hamis isten tiszteletére bemutatott gyermekáldozatoknak színhelye volt. A vers utolsó része, valamint a

* 24. vers a teve és a vadszamár (párzási) ösztönéhez hasonlítja a zsidó nép eszeveszett vágyódását a bálványok után. A vadszamárról szóló megjegyzést (a 24. v. 1-3. sorát) az újabb magyarázók bővítő megjegyzésnek tartják.

* 25. A szomjúság (a vers első tagjával együtt) szintén a bálványozás és a velejáró erkölcstelenség után érzett vágyakozást jelenti. A vers vége a zsidó nép megátalkodottságáról beszél.

* 26-28. Izrael megszégyenülése; a bálványok tehetetlensége a veszedelemben.

* 27. A fához, a kőhöz: a fából és a kőből való bálványokhoz. A két felkiáltás a bálványokba vetett bizalmat fejezi ki. A zsidók a nyomorúság idejében ismét az Úrhoz fognak kiáltani,

* 28. mert bálványaik nem tudnak rajtuk segíteni. A 28. vers a Hetvenes görög fordítás alapján így egészítendő ki «És amennyi a száma Jeruzsálem utcáinak, – Annyifelé mutattak be áldozatot Báálnak».

* 29-32. Izrael javíthatatlan.

* A 30. vers valószínűleg egy régebbi (Mánássze korában viselt) szerencsétlen háborúra céloz. Fiaitokat: Júda fiait. A próféták az Urnák Izraelhez küldött valódi prófétái.

* 31. A hasonlatnak alapja az, hogy a pusztaság és a sötétség földe nem vonzza magához az embereket, sőt inkább elrémíti őket magától.

* 32. övéről (héb.), Vulg. «mellszalagjáról».

* 33-37. Az Izraelre váró rettenetes csalódás.

* 33. A szerelmeskedés Júda hatványozását jelenti. A próféta Júdának szemére lobbantja képmutatását, de azt is megjövendöli, hogy a bűnnek büntetése sem marad el.

* 34. A vers értelme homályos. Vermek helyett a héber szöveg «betörés»-ről beszél. A héber szöveg és a Vulgáta szerint Jeremiás talán a gyilkosságokat korholja, melyeket már nem is titokban, hanem a nyílt utcán követnek el, és az áldozatok holttestét nem is rejtik el vermekben. Az eredeti szöveget, úgy látszik, a Hetvenes görög fordítás őrizte meg: «Kezeden szárad az ártatlanok vére; – Nem résekben találták meg őket, – Hanem minden tölgyfa alatt». A próféta tehát a bálványoltárokon feláldozott ártatlan gyermekek véréről beszél. V. ö. 3,24; 7,31; 19,5; 32,35; Iz. 57,5; Ez. 16,20. 21; 23,37. 39.

* 36. Hogy változtatod utaidat (héb.), a Vulgáta szerint: «Megismételvén utadat». – Jeremiás azért feddi meg a zsidó népet, hogy Asszíria után most Egyiptommal keresi a szövetséget, holott Egyiptom épúgy cserben fogja hagyni, mint ahogy cserben hagyta Asszíria.

* 37. A kéznek a fejre kulcsolása a kétségbeesés jele. (Kir. II. 13,19.) összetöri, héb. «elveti». Bizodalmadat: Egyiptomot, amelyben bízol. Nábukodonozor babiloni király győzelme a kárkemisi csatában (605.) tényleg összetörte Egyiptom hatalmát, és az 588-ban Jeruzsálem felmentésére siető egyiptomi sereg kénytelen volt visszavonulni és Jeruzsálemet sorsára hagyni.

* 3. 1-5. Az Úr megtérésre szólítja fel Júdát és tökéletes bűnbocsánatot ígér neki.

* 1. Azt szokták mondani, a héberben csonka mondat: «Mondván». – A mózesi törvény úgy rendelkezett, hogy ha valaki elbocsátotta feleségét és ez máshoz ment feleségül, első ura akkor sem vehette többé vissza, ha második ura is elbocsátotta (Móz. V. 24,1-4.). Az Isten azonban a hűtlen és oly sok halványt imádó (= sok szeretővel paráználkodó) Júdát mégis szeretettel hívja fel a megtérésre és tökéletes bocsánatot ígér neki. Vájjon visszatérhet-e még hozzá? A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi; a héber szöveg és a Vulgáta szerint: «Vajjon visszatér-e még hozzá» (t. i. az asszonyhoz férje). Az az asszony, a héber szerint kevésbbé helyesen: «az a föld»; L. Móz. V. 24,4. Mégis térj vissza hozzám ... S én visszafogadlak téged helyett a héber szöveg így is fordítható: «Mégis visszatérsz hozzám? – úgymond az Úr.» E szerint az Úr megbotránkozik azon, hogy Izrael minden komoly bűnbánat nélkül ismét élvezni óhajtja különös szeretetét és jótéteményeit.

* 2. A magaslatokra (héb. «a kopár magaslatokra»): ahol a bálványoltárok álltak. Az utak mentén ültél: mint a parázna nők (Móz. I. 38,14; Péld. 23,27-28.). Vártad őket: t. i. az 1. versben említett szeretőket. A próféta igen élénken írja le a zsidó nép vágyódását a bálványok után. Mini a rabló, a héber szerint: «mint az arab». V. ö. Krón. II. 22,1.

* 3. Az alkalmas eső elmaradása éhínséget okoz. A kései eső Palesztinában március végén szokott esni, és okvetlenül szükséges az aratáshoz. A vers utolsó része a zsidó népnek a bűnben való megátalkodásáról beszél.

* 4. A Vulgáta szövege szerint ez a vers a végtelen isteni irgalomnak megható hívása. A héber szerint: «Mostantól fogva nemde kiáltasz hozzám: Én atyám!» stb. Ifjúkorom vezére: ifjúkorom óta vezetőm; a héber szerint: «ifjúkorom bizalmasa».

* 5. A vers első részét Júda mondja, de minden komoly bűnbánat nélkül. A vers utolsó részét egyesek így fordítják: «Íme így beszélsz, és mégsem átallod, hogy a rosszat cselekedjed».

* 3,6-4,4. Az Úr megbocsát a megtérőknek. 3. 6-10. Júda törvényszegése. A próféta visszatekint Izrael országának bűneire, megátalkodottságára és büntetésére, melyből Júda, a testvérország, egyáltalán nem okult. Ez a beszéd Jósiás uralkodásának első idejéből való, a nagy vallási reformot megelőző korból.

* 8. Izrael elűzetése és az Úrtól neki adott válólevél a Szamaria bukásával (722.) kezdődő asszír fogságot jelenti.

* 10. Júda megtérése (a jámbor Ezekiás alatt vagy Mánássze uralkodásának utolsó időszakában) csak ideig-óráig tartott.

* 11-13. Az Úr bocsánatot ígér Izraelnek is, ha komolyan megtér.

* 11. Mánássze 55 évig tartó uralkodásának legnagyobb része a bálványimádás legszomorúbb korszaka volt, mely alatt Júda még többet vetkezett, mint a már fogságba jutott Izrael.

* 12. Észak felé: az asszír fogságban sínylődő Izraelhez. Palesztinából Asszíriába (és Babilóniába) észak felé kezdődött az út. Irgalmas (héb.), a Vulgáta szerint: «szent».

* 14-18. A messiást boldog kor.

* 14. A ti uratok: a héber «báál» szó egyaránt jelent urat és férjet. Az utóbbi jelentés itt valószínűbb, mert a próféta az egész beszéden keresztülvezeti azt a gondolatot, hogy Izrael az Istennek hűtlen menyasszonya. Egyet és kettőt: néhányat (határozott szám keveset jelentő határozatlan szám helyett). A fogságból csak a népnek csekély része fog visszatérni. Sión = Jeruzsálem, mint a messiási ország előképe.

* 15. V. ö. Zsolt. 77,70-72; Jer. 23,1-8., főleg 4; Ez. 34,23-31. főleg 23. és 31; Ján. 10,11-16. Az Úr szíve szerint való pásztorok a nép jámbor vezetői a messiási korban, elsősorban maga a Messiás.

* 16. Az Úr szövetségének ládája azt a gondolatot domborította ki, hogy az Úr állandóan választott népe között tartózkodik (Móz. II. 25,22.); ezért is a szövetség ládája középpontja volt az egész ószövetségi üdvösségi rendnek. Ha tehát a próféta azt jövendöli meg, hogy a szövetség ládájáról többé szó sem esik, ezzel az ószövetségi üdvösségi rendnek teljes megszűnését is megjövendöli, illetve azt, hogy az ószövetségi üdvösségi rendet a Messiás korában új, tökéletesebb szövetség fogja felváltani. V. ö. 31,31 skk.; Zsid. 7,12; 8,8 skk. Nem keresik, a héber szerint: «nem veszik észre».

* 17. A pogány nemzetek megtérése a messiási országba. V. ö. Iz. 2,2-3; Mik. 4,1-2. stb.

* 18. A messiási korban Júda és Izrael országa ismét egyesül. V. ö. Ez. 37,15-28. Észak földe Asszíria és Babilónia: L. 12. v.

* 19-22a. Költői leírása az Úr irgalmas hívásának és Izrael háza (az egész zsidó nép) hűtlenségének.

* 19. Az Úr a hűtlen zsidó népnek emlékezetébe idézi hajdani ígéreteit, hogy így a tévelygőket megtérésre bírja. A vers első része nem azt mondja, hogy a többi nemzetek az Istennek (méltó) fiai; a próféta csak azt mondja, hogy az Isten nem teheti Izraelt fogadott gyermekévé, míg hozzá hűtlen. A kívánatos föld a Szentföld. A versnek ez a része a héber szerint így hangzik: «És (hogyan) adjam neked örökségül a kívánatos földet, – örökrészül a nemzetek legszebb ékességét?»

* A 20. vers egész undorító mivoltában mutatja azt a sértést, mellyel Izrael az Urat illette.

* 21. Az utakon, a héber szerint: «a kopár magaslatokon». L. a 2. v. magyarázatát. A bálványozás nyomorúságba és végső veszedelembe döntötte a zsidó épet. Gonosszá tették útjukat, a héber szöveg szerint: «ferdévé tették útjukat», azaz: ferde úton jártak.

* 22b-25. A nyomorúság az Úrhoz téríti Izrael házát.

* 23. A halmokat és a hegyek sokaságát a próféta a rajtuk folyó bálványozás helyett említi. A hegyek sokasága helyett a héber szöveg «a hegyek lármájá»-ról, vagyis az ott tartott zajos istentiszteletről beszél.

* 24. A szégyen a bálványokat, elsősorban Báált jelenti. (V. ö. 11,13; Óz. 9,10.). A bálványozás felemésztette a nép javait: nyájaikat és csordáikat (a bálványoknak feláldozott állatokat), fiaikat és leányaikat. Ezzel az utóbbi kifejezéssel Jeremiás a Hinnom völgyében bemutatott gyermekáldozatokra céloz, melyek főleg Ácház és Mánássze korában voltak gyakoriak.

* 4. 1-4. Az Úr komoly megtérésre szólítja fel Júdát és Jeruzsálemet. (A 3,6-ban megkezdett beszéd befejezése.)

* 1. Botrányaidat, a héber szerint «utálatosságaidat». Mindkét kifejezés a bálványokat jelenti.

* 2. Megtérése után Júda hűséggel, igazsággal és becsülettel az Úrra esküszik majd, nem pedig a bálványokra. A vers második tagja, a héber szerint így hangzik: «És általa boldogoknak fogják hirdetni magukat a nemzetek, – És benne fognak dicsekedni.» V. ö. Móz. I. 12,3; 18,18; 22,18; 26,4; 28,14. A próféta arról beszél, hogy a pogányok is az Úrhoz fognak térni.

* 3. Júdának új útra kell térnie, és nem szabad régi bűneit tovább folytatnia.

* 4. Az Úr szívbeli, bensőséges megtérést kíván, nem pusztán a törvény külső szertartásainak megtartását. Gondolataitok: egész lelki világotok.

* 4,5-6,30. Egy Észak felől jövő ellenséges betörés megjövendölése. Számos magyarázó az itt leírt ellenséges népben a szkítákat látja. Azonban valószínűbb, hogy a Jeremiásnál említett északi ellenség Babilónia; a próféta beszédéből ugyanis kitűnik, hogy ez az ellenség valamikor barátságos viszonyban élt Júdával (4,30., – v. ö. Kir. IV. 20,12 skk.; Iz. 39.), ami a szkítákról nem mondható.

Jeremiás beszéde valószínűleg Joakim király uralkodásának utolsó éveiből való, amikor Nábukodonozor babiloni király első palesztinai hadjárata már küszöbön állott.

4.5-8. A Júda országára zúduló ellenséges betörés leírása.

* 5. Hirdessétek ...kiáltsátok ... t. i. a közeledő ellenséges betörést. Az ország Júda országa. A védtelen vidék lakossága a megerősített Jeruzsálemben keres menedéket.

* 6. A hadi készülődés leírása, Meneküljetek, Vulg. szó szerint: «Legyetek erősek!» Észak felől: L. 1,13. 14.

* 7. Az oroszlán és a nemzetek megrontója a babiloni hatalom, illetve ennek képviselője, Nábukodonozor.

* 8. A szőrruha a gyásznak és a bűnbánatnak jelképe.

* 9-13. A Júda országában támadt általános rémület.

* 9. A próféták a népnek hazug álprófétái.

* 10. És így szóltam, a Hetvenes görög fordítás alexandriai kézirata alapján helyesebben: «És így szólnak», t. i. az álpróféták, kik a népnek folyton békességet hirdettek, és most tudatára jutnak a szörnyű valóságnak. A héber szöveg és a Vulgáta szerint a próféta felkiáltásának értelme: az Úr (büntetésül) megengedte, hogy az álpróféták megtévesszék a népet.

* 11. A perzselő szél találó jelképe az isteni büntető ítéletnek, a mindent elsöprő ellenséges támadásnak. Népem leánya: az egész zsidó nép. A szórás és a tisztítás a gabona megtisztítása a szérűn. A vers utolsó tagja azt a gondolatot fejezi ki, hogy az Úr ítéletének célja nem a zsidó nép erkölcsi megtisztítása, hanem annak megbüntetése.

* 13. A próféta a babiloni hadsereg ellenállhatatlan támadását írja le.

* 14-18. A szörnyű büntető ítéletnek oka: a zsidó nép bűnei.

* 14. A prófétának (vagy az Úrnak) felszólítása a zsidó néphez, hogy bűnbánatot tartson.

* 15. Dán Izrael országának északi határvárosa volt. Veszedelmet, a Vulgáta szerint: «bálványt». Efráim hegye a Jeruzsálemtől észak felé elterülő hegyes vidéket jelenti.

* 16. A nemzetek a Júda körül lakó népek, melyeket Nábukodonozor hadjárata ép úgy fenyegetett, mint Júdát. Ostromlók (Vulg. «őrök»), kik a körülzárt városból senkit sem engednek ki. V. ö.

* 17. v. Úgy vették őt körül, t. i. Jeruzsálemet.

* 18. Utaid és szándékaid: viselkedésed, cselekedeteid.

* 19-22. Jeremiás próféta mélységes lelki fájdalommal látja nemzetének romlását.

* 22. Engem: az Istent; a próféta az Úr nevében beszél. (Más magyarázók szerint ez a vers szövegtöredék.)

* 23-26. A pusztulás általánossága. – Jeremiásnak eme szavai a prófétai irodalomnak legnagyszerűbb részei közé tartoznak. A költői leírás egyes vonásai mind a pusztulás nagyságát szemléltetik.

* 26. A Kármel szó e helyütt nem tulajdonnév, hanem általában termékeny földet jelent.

* 27-29. Az Úr rettentő ítélete.

* A 27. vers utolsó része gyönyörűen mutatja, hogy az isteni ítéletnek végső célja nem a zsidó nép megsemmisítése, hanem annak lelki megtisztítása.

* A 28. vers kimondja, hogy az isteni büntető ítélet megmásíthatatlan.

* 30-31. A próféta szava a szerencsétlen Júdához.

* 30. A stibium-ról I. Kir. IV. 9,30. A próféta megismétli a 2. és 3. fejezet képes beszédének alapgondolatát: Izrael az Urnák hűtlen jegyese, ki idegen népekkel kötött szövetségeket, és az idegen népek isteneivel paráználkodott. Szeretőid: az egykor szövetséges népek, itt elsősorban Babilónia.

* 31. Ki gyermeket szül, a héber szerint: «aki először szül». A próféta a legnagyobb fájdalomnak szokásos bibliai képével él. A héber szerint a 31. vers utolsó része így hangzik: «Jaj nekem, mert elbágyad a lelkem – A gyilkosok miatt!»

* 5. 1-9. Egész Jeruzsálemben nincsen igaz ember.

* 3. A próféta fájdalommal látja népének megátalkodottságát, hogy semmibe sem veszi az Úr büntető ítéleteit.

* 4-5. Az előkelők bűne még nagyobb, mint a szegény és tudatlan köznépé, mert tudásuk és megátalkodottságuk sokkal nagyobb.

* 6. A hatalmas oroszlán, a ragadozó farkas és a gyors párduc Nábukodonozor babiloni királyt és seregét jelenti.

* 7. Azokra esküsznek: azokat imádják.

* 8. A próféta nyers szavakkal ostorozza a bálványozással együtt járó erkölcsi romlottságot.

* 9. Ugyanez a refrain ismétlődik a 29. versben.

* 10-18. A büntető isteni ítélet.

* A 10. vers az Úr szava a Jeruzsálemre törő ellenséghez. Menjetek fel falaira, a héber szerint: «Menjetek fel teraszaira!» A szőllőket teraszszerűen ültették. Végleg ne pusztítsátok el: t. i. Jeruzsálemet, mert a zsidó nép a maga romlottságában is az Urnák választott népe és a messiási ígéretek hordozója maradt. V. ö. 4,27; 5,18. Szaggassátok ki sarjadékait: Jeremiás (Iz. 5,1-7-hez hasonlóan) Júdát az Úr választott szőllejének mondja, melyet az Isten annak gonoszsága miatt ellenségeinek kezébe ad.

* 12. Nem ő az: a megátalkodott és elbizakodott zsidó nép nem akarja felismerni a csapásokban az Isten büntető ítéleteit, hanem azokat a véletlen művének tartja.

* A 13. vers is a zsidó nép szava. A próféták az Úrnak igaz prófétái (elsősorban Jeremiás), kiknek szavát a zsidók puszta levegőverdesésnek tartják. És feleletet nem kaptak: a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «És az Úr beszéde nem volt bennük». A vers utolsó tagja a görögben hiányzik; ez valószínűleg egy leíró megjegyzése.

* 14. Az Úr szava Jeremiáshoz: a prófétának veszedelmet jövendölő igéi megrázó módon fognak teljesedni.

* 15. A távoli nemzet a babiloni hadsereg.

* 16. Tegze olyan, mint a nyitott sír: minden nyila biztos halált hoz.

* 17. Fügefádat, a görög szöveg kiegészítése: «és olajfáidat». Ez a vers igen élénken írja le a babiloni hadsereg által okozott szörnyű pusztítást.

* 18. V. ö. 4,27; 5,10.

* 19-31. A rettentő isteni ítélet a nép bűneinek és megátalkodottságának igazságos büntetése.

* 19. A babiloni fogság megjövendölése.

* 21. A zsidó nép elvakultsága. Láttok, hallotok, héb. «látnak», «hallanak». V. ö. Iz. 6,9. 10.

* 22. Nem bánkódtok? a héber szerint: «nem remegtek?» A vers második része gyönyörűen írja le az Istennek a teremtésben megnyilvánuló végtelen hatalmát.

* 24. A kései esőről L. 3,3. magyarázatát. A korai eső Palesztinában november hóban szokott esni és okvetlenül szükséges a vetéshez.

* 25. Ezt: az Istennek a 24. versben említett jótéteményeit.

* 26. A cselvető madarászok a

* 27. vers magyarázata szerint az erőszakos hatalmasok, kik igazságtalan módon gazdagodtak meg. Ugyanezekről beszél a

* 28. vers is.

* 29. V. ö. 9. v. Valószínű, hogy a 29. vers eredeti helye a 31. vers után volt.

* 30-31. A próféták az álpróféták, kiknek hazug beszédeit Júda szellemi vezérei, a papok is megtapsolják, a nép pedig örömmel hallgatja. A második verstag a héberben így hangzik: «És a papok uralkodnak mellettük». (Mások ezt a verstagot így fordítják: «És a papok szedik mellettük a mézet».)

* 6. 1-15. A Jeruzsálemre váró ostrom, pusztulás és fogság, mint a zsidók bűneinek méltó büntetése. — A jövendölés 597-ben és 586-ban teljesedett be.

* 1a. a Vulgáta szerint így hangzik: «Erősödjetek meg, Benjámin fiai, – Jeruzsálem közepette!» Tekua (vagy Tekoa) Amosz próféta hazája, Jeruzsálemtől 17 kilométernyire délre feküdt, 850 m magasságban. Bet-Hákkárem helyét pontosan nem ismerjük, de valószínűleg szintén Tekua közelében volt. Tűzzetek ki zászlót: hogy megmutassátok a menekülés irányát. Jeremiás felszólítja Jeruzsálem lakóit, hogy biztosabb helyre, Júda hegyei közé meneküljenek. Észak felől: L. 1,13.

* 2. A héber szerint: «Sionnak szép és kényes leányát megsemmisítem!» Sion leánya az egész zsidó nép, mely egykor az Isten választottja volt.

* 3. A pásztorok itt a támadó ellenséges hadsereget, illetve ennek vezéreit jelentik, kik arra törekszenek, hogy Jeruzsálem kincseit maguknak szerezzék meg.

* 4. Nábukodonozor hadjárata Jeruzsálem ellen szent háború, mert a babiloni nagykirály az Urnák büntető ítéletét hajtja végre. Ez a vers igen élénken írja le a babiloni hadsereg támadását a szent város ellen: az ellenség azt hiszi, hogy még délben, nem törődve a nap hevével, egyetlen támadással elfoglalhatja azt, de csakhamar kénytelen belátni, hogy terve nem valósul meg. Ez a sikertelenség azonban nem csüggeszti el, hanem éjjel újult erővel megismétli támadásait.

* 6. A babiloni sereg végre is rendszeres ostromra készül Jeruzsálem ellen. A hazugság városa ez: fordításunk a Hetvenes görög szöveget követi. Héb. és Vulgáta: «A látogatás (= a büntető isteni ítélet) városa ez».

* 7. A héber szöveg első felét így is fordítják: «Amint a kút bugyogtatja vizét, – Úgy bugyogtatja ő (Jeruzsálem) a gonoszságát, – t. i. szünet nélkül gonoszát cselekszik. A betegség és az ütés azt a sanyargatást jelenti, amelyet a gyöngék szenvednek az erőszakosak részéről.

* 8. Az Urnák megtérésre hívó szava.

* 9. A szőllőszedés a próféták képes beszédében gyakori szimbóluma a mindent megsemmisítő isteni ítéletnek. V. ö. 49,9; Jer. Sir. 1,12; Abd. 5. stb. A Hetvenes görög fordítás szerint; «Szedjétek le, szedjétek le, mint a szőllőt, – Izrael maradékát!» A kosárhoz, a héber szerint talán: «a szőllővesszőkhöz».

* 10. A próféta a nép megátalkodottságáról beszél. A képes beszédre nézve v. ö. 4,4.

* 11. Az első mondat a próféta szava, a többit (a görög szöveg tanúsága szerint) az Isten mondja. A büntető ítélet korra és nemre való tekintet nélkül mindenkit elér.

* 12. A babiloni fogság megjövendölése.

* 13-15. L. 8,10b-12.

* 13. A szörnyű büntetés oka: az általános erkölcsi romlottság.

* 14. A nép elvakult elüljárói nem veszik észre a veszedelem nagyságát. Népem leánya: az egész választott nép.

* 16-20. Az Úr megtérésre szólítja fel Izraelt, de mindhiába! Ezért nem leli kedvét a zsidók áldozataiban.

* 16. Az Úr felszólítja népét, hogy a hajdankor jámbor embereinek példáját (= a régi ösvényeket) kövessék.

* 17. Az őrállók a próféták; a harsona szava a próféták intése és tanítása. Megkapó erővel hat a megtérésre hívó isteni szózatnak folytonos ismétlése, és ezzel szemben a választott népnek állandó megátalkodottsága.

* 18. Az Úr a pogányokat és a zsidókat tanukul hívja fel, hogy a bekövetkező ítéletet (–a nagy dolgokat) szemléljék.

* 19. Gondolataik gyümölcse a lázongásokkal megérdemelt isteni büntetés.

* 20. Az Isten nem leli tetszését a pusztán külső áldozatokban, ha azokat nem tiszta szívvel mutatják be. V. ö. a 7. fejezet tanítását. Sába Arábia délnyugati részén fekvő ország, mely tömjénéről és jóillatú fűszereiről volt híres.

* 21-26. A babiloni hadjárat és a nyomában járó pusztulás.

* 21. A pusztulás általánossága.

* 22. Az Észak földéről jövő nép a babiloni hadsereg (1,13. stb.). A föld széléről: messze földről.

* 23. Pajzsot, héb. «dárdát». — A babiloni hadsereg harci készsége és ellenállhatatlan ereje. V. ö. Hab. 1,6-11.

* 24. Az ellenséges betörés okozta rémület, mely

* 25. minden szabad mozgást lehetetlenné tesz.

* 26. Népem leánya: L. 14. v. A szőrruha és a hamu a szövegösszefüggés szerint nem a bűnbánatnak, hanem az általános nemzeti gyásznak jelképe.

* 27-30. Hiábavaló az Úrnak minden felhívása Jurtához, hogy bűnbánatot tartson!

* 27. Az Úr szava Jeremiáshoz; v. ö. 1,10. 18. Jeremiás vizsgálója a zsidó népnek, mert szavát a jók meghallgatják, a gonoszok pedig megvetik. A héber szöveg értelme bizonytalan. Útjukat: életmódjukat.

* 28. A réz és a vas nem nemes fémek, és mint ilyenek a választott nép erkölcsi romlottságának jelképei.

* 29. Az ezüst megtisztításáról vett jelképes leírás. Az ólom, mely az ezüstércekben előfordul és az ezüstöt beszennyezi, a tisztító eljárás folyamán a hőtől elillan. Jeremiás azt mondja, hogy az ezüst megtisztítása nem sikerült: tönkrement a juttató, a tűz megemésztette az ólmot, de az ezüst nem tisztult meg. A képes beszéd értelme ez: hiába küldte az Úr a prófétákat, hogy a népet bűnbánatra, lelki tisztulásra felhívják, a nép nem akart megszabadulni gonoszságaitól, erkölcsi salakjától.

* 7-10. Fenyegető beszéd a templom és egész Júda ellen.

Ez a nagy beszéd valószínűleg Joakim király uralkodásának kezdetére esik, amikor a jámbor Jósiás király uralma után ismét felburjánzott a bálványozás és az erkölcsi romlottság. – A 7. fejezet nagy hasonlóságot mutat a 26. fejezetben leírt beszéddel; hasonlók a külső körülmények (7,2. és 26,2.), a két beszéd alapgondolata pedig ugyanaz (7, 4. 12-15. és 26,6.).

* 7. 1-15. A zsidó nép hiába bizakodik vakmerőén a jeruzsálemi templomban, holott azt bűneivel megszentségtelenítette.

* 2. Az Úr házának kapuja valószínűleg a papok udvarát a nép udvarával összekötő kapuk egyike volt.

* 4. A hazug beszédek mind itt, mind a 8. versben az álpróféták szavai, melyek a népet arra a vakmerő bizakodásra vezették, hogy addig, amíg az Úr háza, a jeruzsálemi templom fennáll, Júda országát és népét semmiféle veszedelem sem érheti.

* 6. A mózesi törvény is rendszerint együtt említi a jövevényt, az árvát és az özvegyet (Móz. II. 22,21-24; V. 10,18; 24,17; 27,19.).

* 8. A hazug beszédek: L. 4. v.

* 10. Gúnyos megjegyzés. Azért szabadultunk meg, L. a 4. v. magyarázatát. Hogy mindezeket az undokságokat elkövethessük (héb.), a Vulgáta szerint: «mert mindezeket az undokságokat elkövettük».

* 11. V. ö. Mát. 21,13; Márk 11,17; Luk. 19,46.

* 12. Az ígéret földének elfoglalása után Sílóban állították fel a frigysátort. Ezzel Siló szenthellyé és a zsidó nép szellemi és politikai életének középpontjává lett. (V. ö. Józs. 18,1. 8-10; 19,51; 21,2; 22,9. 12; Bír. 18,31; 21,19-21; Kir. I. 1-4.) Mit tettem vele: az Úr nem akadályozta meg a silói szentély pusztulását.

* 13-15. A zsidó nép megátalkodottsága a jeruzsálemi templomot is a silói szentély sorsára fogja juttatni.

* 15. Efráim az asszír fogságba hurcolás előtt Izraelnek leghatalmasabb törzse volt, ezért a próféták Izrael: egész országát is gyakran Efráimnak nevezik.

* 16-20. Az Úr eltiltja Jeremiást a közbenjáró imádságtól, mert a nép bűnei szigorú büntetést követelnek.

* 16. V. ö. Móz. II. 32,10. Ne unszolj engem (héb.), a Vulgáta szerint: «Ne állj ellen nekem».

* 17-18. Az általános bálványozás és az erkölcsi romlottság leírása. Tésztát gyúrnák (heh.), a Vulgáta szerint: «zsírt hintenek». Az ég királynéja (v. ö. 41,17.) a babiloni Istár (= Vénusz) istennő; a lepény bemutatása Istár áldozati szertartásai között fontos helyet foglalt el.

* 19. Az Úr ellen elkövetett bűnök magát a bűn elkövetőjét gyalázzák meg.

* 20. Amennyire általános a bűn (17-18. v.), annyira általános lesz az isteni büntetés is.

* 21-28. A puszta külső áldozatok mitsem érnek a belső jámborság nélkül.

* 21. Az áldozati állatok legnemesebb részeit (az égő áldozatoknál az egész állatot) az Úr tiszteletére elégették, és csak a békeáldozatoknál ehettek meg az áldozatot bemutatók az állat egyes részeit. – Ebben a versben az Úr kifejezi megvetését a zsidók áldozatai fölött: a zsidók megehetik akár az egész áldozati állatot is!

* 22-23. Az Úr nem azt mondja, hogy az Egyiptomból való kivonulás alkalmával egyáltalán nem adott parancsokat az áldozatokra vonatkozólag; szavainak értelme az, hogy elsősorban erkölcsi törvényeinek megtartását követelte. A puszta külső áldozat a bensőséges, jámbor lelkület nélkül az Isten előtt értéktelen. V. ö. Kir. I. 15,22; Óz. 6,6 ; Ám. 5,21-26. Járjatok mindig azon az úton: tartsatok meg minden törvényt.

* 24-28. A zsidó nép megátalkodott volt történelmének egész folyamán.

* A 27. és – 28. vers az Úr beszéde Jeremiáshoz. 29-34. A mindent megsemmisítő isteni büntetés.

* 29. A próféta Jeruzsálemet megszemélyesíti, és hozzá intézi szavait. A haj lenyírása a gyász jele volt.

* 30. A zsidók a templomba vetett bizakodásuk miatt egyre vakmerőbben vetkeztek. (L. a 4. v. magyarázatát.)

* 31. (L. egyszersmind 19,6.) Tófet jelentése valószínűleg: kemence (mások szerint: dob); a Tófet magaslatai azok az áldozati oltárok, melyeken a bálványozás idejében a zsidók gyermekeiket Mólok hamis isten (L. Móz. III. 18,21. magy.) tiszteletére elégették. Ennom (héb. «Hinnom») fiainak völgye a Jeruzsálem déli oldalán végighúzódó völgy, ahol az említett borzalmas áldozatokat bemutatták; mai neve Wadier-Rabábi.

* 32. Jeruzsálemet olyan szörnyű öldöklés fogja érni (Nábukodonozor ostroma alkalmával), hogy a zsidók kény te ének lesznek halottaikat a tisztátalan Tófet völgyében eltemetni; sőt

* 33. annyi lesz a halott, hogy részben el sem lehet temetni, hanem a vadállatok falják fel őket. A holttestet temetetlenül hagyni egyértelmű volt annak legnagyobb meggyalázásával. V. ö. 8,1-3.

* 34. Az általános gyásznak megkapó leírása.

* 8. 1-3. A síroknak és az elhunytak csontjainak meggyalázása.

* 1. A régiek a holttest megszentségtelenítésének tekintették már azt is, ha nem részesült tisztességes temetésben. A csontok kivetése a sírból még fokozottabb meggyalázása a holttestnek. Jeremiás különösen kiemeli, hogy éppen a legelőkelőbbek sírjait fogják elsősorban feldúlni.

* 2. Keserű gúny: a halottak csontjait (mint valami rettentő áldozatot) éppen amaz égitestek színe elé fogják kiteríteni, melyeknek a bálványozó zsidók oly szívesen mutattak be áldozatokat.

* 3. Az életben maradt és Babiióniaba hurcolt zsidók mégis óhajtani fogják a halált, hogy gyötrelmeiktől megszabaduljanak. Mindazokon az elhagyatott helyeken: Babilóniában; az elhagyatott szó a Hetvenes görög fordításban nincsen meg.

* 4-9. A zsidó nép megátalkodottsága a bűnben,

* 5. A 4. versben olvasható példákat a próféta ellentétes értelemben a választott népre alkalmazza: a rossz útra tévedt zsidó nép nem akar megtérni. A hazugság a bálványimádás.

* 6. Az Isten végtelen irgalmában várva-várja Júda megtérését, de mindhiába! A vers utolsó mondata azt fejezi ki, hogy a zsidó nép eszeveszetten veti magát a bűnbe.

* 7. A héber szöveg a gólyát, a gerlicét, a fecskét és (talán) a darut említi. A próféta oly madarakat sorol fel, melyek évről-évre hűségesen visszatérnek fészkükbe, hogy annál megkapóbb módon érzékeltesse a zsidó nép megátalkodottságát.

* 8. Az álpróféták és a gonosz papok helytelen törvénymagyarázata az Úr törvényét kiforgatta értelméből.

* 9. Tőrbe jutnak: tudatlanságuk tőrébe.

* 10-13. A zsidó népre váró isteni büntetés.

* A 10. vers első része a babiloni fogságra vonatkozik. Az idegenek és az új birtokosok a babiloniak, akik az ókori hadijog alapján elveszik a zsidók feleségeit és birtokait. — 10b-12. L. 6,13-15. — Könnyelműen (héb.), Vulg. «megyetéssel».

* 13. Begyűjteném termésüket, szó szerint: «egybegyűjteném őket». A leszüretelt szőllőről, a gyümölcstelén fügefáról és a lehullott lombról vett beszédkép a zsidó népnek és országának teljes megsemmisítését fejezi ki. Az utolsó mondatban a parancsokat szó az arámi szöveg kiegészítése. A héber szöveg és a Vulgáta így szól: «És adtam nekik, de ők áthágták őket».

* 14-17. Az ellenséges betörés.

* 14. Júda népe a babiloni hadsereg betörése alkalmával a megerősített Jeruzsálembe menekül. Pusztuljunk el... elpusztított minket, a Vulgáta szerint: hallgassunk el ... elhallgattatott minket». Az eltérést a megfelelő héber szónak kettős jelentése magyarázza meg. A mérgezett víz (héb., Vulgáta: «epével kevert víz») a zsidókra váró szörnyű megpróbáltatásokat jelképezi. (V. ö. 9,15.) A nagy csapások majd észretérítik a népet.

* 15. V. ö. 14,19.

* 16. Dán Izrael országának északi határvárosa, melyet a betörő babiloni hadsereg elsőnek érintett.

* 17. A baziliszkus mérges kígyó; itt az ellenséges babiloni hadsereg jelképe. Melyeket megbűvölni nem lehet (a jelképes beszéd folytatása): a babiloni hadsereget semmi sem állíthatja meg diadalmas útján.

* 18-22. Jeremiás próféta fájdalmas panasza összefolyik a fogságba hurcolt nép kesergésével.

* 18. A próféta szava.

* 19. Népem leánya (a 21. és 22. versben is) a fogságba hurcolt zsidó nép; a messze föld Babilónia. Az első két kérdés a zsidóság kérdése: vájjon az Úr elhagyta-e választott népét? A harmadik kérdés az Úr szava, mely megjelöli az isteni büntetések legmélyebb okát, a bálványimádást.

* 20. A zsidó nép szava: egyik évszak a másik után telik el, és az Egyiptomtól várt segítség még mindig késik!

* 21-22. A próféta szava. A Jordántól keletre elterülő Gálaád híres volt balzsamcserjéiről (v. ö. 46,11.); itt a balzsam a zsidó nép romlását ( = népem leányának sebe) meggyógyító isteni irgalom jelképe.

* 9. 1-6. Jeremiás siratja népe romlását, melynek oka a bűn. Ez a részlet szorosan összekapcsolódik a 8. fejezet 18-22. versének gondolatkörével.

* 1. A héber szerint: «Ki teszi fejemet vízforrássá, – És szememet a könnyek forrásává?» stb. A próféta szünet nélkül siratni akarja népe megöltjeit, kiket a pusztító ellenség kardja sebzett halálra.

* 2. Ugyanannak a gondolatnak más alakban való kifejezése: a próféta a pusztába akar menekülni, hogy ne lássa népe vesztét, és azt, ami ennek oka: népe bűneit.

* 3. V. ö. Zsolt. 63,4. A vers első fele a zsidók álnokságát, második fele az uralkodó osztályok erőszakosságát kárhoztatja.

* 6. A Vulgáta a héber szöveget követi; eszerint a beszélő személy az Úr, ki Jeremiáshoz intézi szavait. A Hetvenes görög szöveg azonban jobb olvasást őrzött meg 6a-ban: «Erőszakot erőszakosságra és álnokságot álnokságra (halmoznak)».

* 7-22. A mindent elsöprő isteni ítélet, mely rohamosan közeledik.

* 7. A megolvasztás a salaknak a nemes érctől való eltávolítása, a tűzhöz hasonlított isteni büntető ítéletben. V. ö. 6,29. 30; Iz. 1,25; Zak. 13,9. Népem leánya miatt, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «népem leányának gonoszsága miatt».

* 8. V. ö. 3-6. v.

* 10. Elkezdem a keserves sírást, a görög és a szír fordítás szerint helyesebben: «kezdjetek sírást». A nyáj szavát, Vulg. «a birtokos szavát». – Az elpusztult vidékeket ember és állat egyaránt elhagyja.

* 11. A Jeruzsálemre váró pusztulás 586-ban tényleg bekövetkezett. Sakálok tanyájává (v. ö. 50,39; 51,37. stb.); a Vulgáta szerint: «sárkányok tanyájává.»

* 12. A próféta intő és fenyegető szavait senki sem érti és senki sem szívleli meg. A vers vége a 10. vers gondolatát ismétli meg.

* 13-14. A szörnyű isteni büntetésnek oka a bálványozás.

* 15. Az űröm és a mérgezett víz (héb.; Vulg. «epével kevert víz») az isteni büntetés keserűségét fejezi ki. V. ö. 23,15; Jel. 8,11.

* 16. A babiloni fogság megjövendölése.

* 17-20. A próféta oly közelállónak látja Jeruzsálem pusztulását, hogy már hívja a sirató asszonyokat az általános nemzeti gyászhoz. A zsidók haláleset alkalmával sirató asszonyokat szoktak hívni a halotthoz. V. ö. Préd. 12,5; Mát. 9,23; Márk 5,38; Luk. 8,52. stb.

* 17. Hivassátok a sirató asszonyokat, szó szerint: «Gondoskodjatok, és hívjátok a sirató asszonyokat». A bölcs asszonyok szintén a siratáshoz értő asszonyok.

* 19. Sión felől: az elpusztított szent város felől. A vers második felében a próféta már mint megtörtént dolgot állítja elénk az eljövendő babiloni fogságot és a Jeruzsálemre váró pusztulást

* 20. A sirató asszonyok tanítsák sírásra Jeruzsálem többi asszonyait és leányait is; ezzel a próféta a nemzeti gyász általános voltára akar reámutatni.

* 21. A halál vagy a babiloni hadsereg öldöklése, vagy valószínűbben az ostromolt Jeruzsálemben fellépő éhínség és pestis, mely kivétel nélkül fenyegeti mindenkinek életét.

* 22. E szavak: Beszélj! Így szól az Úr, a Hetvenes görög fordításban nem olvashatók. A 22. vers megjegyzése az előbbi versben említett éhínség és pestis borzalmas pusztításának rövid leírása.

* 23-24. Aki dicsekedni akar, az Isten ismeretével dicsekedjék! V. ö. Kor. I. 1,31; II. 10,17.

* 25-26. Az Úr büntető ítélete az idegen nemzetekre is le fog sújtani. V. ö. 25,17-26., és bővebben 46-51. fejezet.

* 26. Mindazok, kik lény Írják halántékukat, kik a pusztaságban laknak: az arabok. (V. ö. 25,23., 49,32.) A történelmi emlékek tanúsága szerint az itt felsorolt népek szintén ismerték és gyakorolták a körül-metélést. A 26. vers utolsó tagja a körülmetélést erkölcsi értelemben veszi, és Izrael népét még kifejezetten is körülmetéletlen szivűnek mondja. A körülmetélés magában véve külső testi jel, melynek még az ószövetségben sem volt belső, erkölcsi értéke, ha nem járt vele a pogányok bűneitől való tartózkodás. V. ö. Róm. 2,25-29; Gal. 5,6; 6,15.

* 10. 1-16. Közbeszúrt intelem a bálványozás kerülésére; egyedül Izrael Istene az igaz Isten. Ez az intelem valószínűleg abból az időből való, amikor Nábukodonozor serege a zsidókat a babiloni fogságba hurcolta. Gondolataiban és kifejezéseiben sok hasonlóságot mutat Jeremiás levelével (Báruk 6. fej.), valamint Bölcs. 13.15. fejezeteinek alapgondolataival és Izaiás könyve második főrészének egyes helyeivel (41,6. 7; 44,9-20.).

1-5. A bálványok tehetetlensége.

* 1. Izrael háza a fogságba hurcolt Júda.

* 2. A nemzetek utai a pogányok bálványozása. Az ég jelei az égitestek, melyeknek mozgásából a pogányok a jövőt akarták megismerni.

* 3-4. Az a mód, ahogy a bálványok készülnek, szintén azt mutatja, hogy azok nem istenek. V. ö. Bölcs. 13,11-16. és Izaiás könyvének fentemlített helyeit. A 3. v. első része szószerint így hangzik: «Mert hiábavalók a népek törvényei». Hogy szét ne hulljon, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «megszilárdítják őket, hogy ne mozogjanak».

* 5. A vers első része a héber szerint így hangzik: «Olyan mint a (madárijesztő) karó az uborkaföldön». Ez a vers találóan festi a bálványoknak teljes tehetetlenségét. 5b-8. a Hetvenes görög fordításban nem olvasható.

* 6-16. A bálványok semmiségével szemben a próféta elragadott lélekkel magasztalja az igaz Isten nagyságát.

* 7. A nemzetek királya kifejezéssel Jeremiás világosan tanítja, hogy az Úr uralma nemcsak a zsidó népre, hanem az összes pogányokra Is kiterjed. V. ö. Ám. 9,7.

* 8. Ők azonban eszteleneknek és balgáknak bizonyulnak: a bálványok és készítőik egyaránt. Amitől az esztelenek félnek: az fa csupán (héb.), a Vulgáta szerint: «Hiábavaló a tanítás róluk: fából vannak».

* 9. A bálványok emberi kéz alkotásai. Társis a mai Spanyolország déli része, mely már az ókorban is híres volt ezüstbányáiról. Ófáz ismeretlen hely; valószínű, hogy ehelyett a szír fordítással és az arámi magyarázattal «Ófir»-t kell olvasnunk. Ófirról L. Kir. III. 9,28. magyarázatát.

* 10. Az emberi kézzel alkotott élettelen bálványokkal szemben Izrael Istene az igaz, örökké élő, félelmesen hatalmas Isten. — A 11. vers nem héber, hanem arámi nyelven van írva, és egy későbbi leíró megjegyzésének látszik. A teremtés az isteni hatalom végtelenségének legbiztosabb jele és próbaköve.

* 12-13. (V. ö. 51,15-16.) A teremtés tényének rövid, de igen szép költői leírása. Az eget a régiek népies képzelete a föld felett kifeszített sátornak tekintette, mely fölött van a babiloni világképből ismeretes égi óceán (= a vizek sokasága). Az eső mellé ő ad villámot: v. ö. Zsolt. 134,7; Jer. 51,16. Ugyancsak a keleti népies hit szerint az esőnek, hónak, jégnek, szélnek tárházai vannak az égben (Jób 38,22; Zsolt. 134,7. stb.).

* 14. A szobor az öntött vagy faragott bálványkép.

* 15. A hiábavaló és nevetséges dolgok a hatványok. Látogatásuk idején: amikor az Úr a bálványokat és készítőiket büntető ítéletével meglátogatja.

* 16. Szép ellentét a bálványok tehetetlensége és az igaz Isten végtelen hatalma között. – Jákob osztályrésze az igaz Isten (Jer. Sir. 3,24; Zsolt. 72,26; 118,57. stb.), kinek Izrael a választott népe és (az ószövetségi szólásmód szerint) örökrésze. (Zsolt. 15;5. stb.)

* 17-24. A 7. fejezetben megkezdett feddő beszédnek befejezése, drámai formában, a próféta és Jeruzsálem közt folytatott párbeszéd alakjában. A 17., 18., 21. és 22. vers a próféta intő szava, a 19., 20., 23. és 24. vers Jeruzsálem fájdalmas panasza.

* 17. Holmidat (héb.), a Vulgáta szerint: «szégyenedet» (= bálványaidat). A földről: országodból. A próféta felszólítja Jeruzsálem lakosságát, szedje össze minden vagyonát,

* 18. és készüljön arra, hogy ellenségei a babiloni fogságba hurcolják. – A 18. vers vége a Vulgátában szószerint így hangzik: «... hogy megtaláltassanak»: t. i. hogy megtalálja őket az üldöző ellenség. Fordításunk a szír szöveg olvasását követi. (Héb. «hogy találjanak».) A babiloni fogság tehát az Úrnak gyógyító büntetése, hogy a választott nép teljes szívvel Istenéhez térjen vissza.

* 19. Jeruzsálem fájdalmasan panaszkodik az őt ért csapás nagysága miatt.

* 20. A vers első fele a szent város feldúlását, második része a népnek a babiloni fogságba való hurcolását írja le a sátor lebontásáról és felállításáról vett hasonlatokkal.

* 21. A pásztoroka zsidó nép elüljárói. A nyáj elszéledése találó jelképe a babiloni fogságba való hurcolásnak.

* 22. A hír szava a próféta által hirdetett isteni ítélet. Észak földe felől: a Jeruzsálemtől északra fekvő vidékről (vagy Babilóniából; L. 1,13. magyarázatát). Sakálok (Vulg, «sárkányok») tanyájává: v. ö. 9,11.

* 23. Az ember nem korlátlan ura életútjának, hanem ezt az isteni Gondviselés irányítja.

* 24. Jeruzsálem elismeri, hogy megérdemelte az isteni büntetést, de mégis irgalomért és a büntetés mérsékléséért esedezik.

* A 25. vers talán egy későbbi szerző szava, mely az Isten büntető ítéletet esdi le az Izraelt sanyargató pogány nemzetekre, mert ezek mértéken felül gyötörték az Úr választott népét. V. ö. Zsolt. 78,6. 7. Az utolsó verstag a héberben így hangzik: «És lakóhelyét (vagy: legelőjét) elpusztították».

* 11,1-12,6. Intelem az Úrral kötött szövetség megtartására.

Az itt olvasható beszéd valószínűleg Jósiás király 18. évéből való, amikor Helkiás főpap Mózes könyvét a templomban megtalálta, és Jósiás az Úrral kötött szövetséget megújította (Kir. IV. 22. 23.).

* 11. 1-13. A zsidó nép megbűnhödik, mert megszegte az Úrral kötött szövetséget.

* 2. E szövetség: az Istennek a Sinai-hegynél a zsidó néppel kötött szövetsége (Móz. II. 24.).

* 4. A vasolvasztó kemence az egyiptomi rabságnak találó képe.

* 5. Atyáitoknak: Ábrahám, Izsák és Jákob pátriárkáknak. A tejjel-mézzel folyó ország a Szentföld.

* 6. Jósiás idejében az Úr utoljára figyelmeztette a zsidó népet az egykor vele kötött szövetség megtartására,

* 7. miután a történelem folyamán, a próféták által sohasem szűnt meg őket erre inteni.

* 8. E szövetségnek minden igéje: elsősorban a Móz. V. 28,15-68-ban olvasható átkok.

* 9-13. A zsidó nép elpártolt az igaz Istentől, és gonosz őseinek példájára bálványok után járt.

* 13. V. ö. 2,28. A szégyenletes oltárok a bálványoltárok.

* 14-17. Az Isten visszautasítja a szent próféta közbenjáró imádságát népéért, mert annak gonoszsága kihívja maga ellen az igazságos isteni büntetést.

* 14. V. ö. 7,16; 14,11.

* 15. Az én szerelmesem: az Úr választott népe. Az én házam: az Isten Jeruzsálemi temploma, melyet a nép bűnei beszennyeztek. A szent hús az áldozati állatok húsa. A pusztán külső áldozatok a bűnök őszinte megbánása nélkül nem adhatnak valódi, belső megigazulást. A Hetvenes görög fordítás szerint ez a vers így hangzik: «Miért cselekszik az én szerelmesem undokságot az én házamban? Vájjon fogadalmak és szent hús leveszik-e rólad gonoszságaidat, vagy megszabadulhatsz-e azok által?

* 16. Az olajfa Keletnek egyik legnemesebb fája. Az Úr beszédének szava az igazságos büntető ítélet, mely megsemmisítette Izraelt. Ugyanezt jelenti a

* 17. versben említett veszedelem is.

* 18-23. Ánátót lakóira végveszedelem vár, mert Jeremiásnak életére törtek. A 18-20. versben a beszélő személy Jeremiás próféta.

* 18. Megjelentetted nekem ezt, és én megtudtam: t. i. ellenségeimnek életemre törő terveit.

* 19. Tegyünk halálos mérget ételébe: ez a fordítás az arámi szöveget követi. A Vulgáta szó-szerint így hangzik: «Tegyünk fát az ő kenyerébe» A héber szerint talán: «Pusztítsuk el a fát étke által». A szövegek valamely, Jeremiás élete ellen intézett alattomos támadásról beszélnek, melyre az Úr figyelmeztette a prófétát. Erről a gyilkos tervről azonban mi nem tudunk többet. Az így ártatlanul üldözött Jeremiás a szentatyák magyarázata szerint a szenvedő Jézus Krisztusnak előképe.

* 20. V. ö. 20,12. Jeremiás azt kívánja, hogy még láthassa ellenségeinek igazságos megbüntetését. A próféta óhajtását nem a bosszú, hanem az igazságosság érzete sugallja. Mert előtted tártam fel ügyemet: a magyarázok a héber szöveget általában így értelmezik: «Mert tereád bíztam ügyemet». Jeremiást az Úr iránt való legbensőbb szeretet és bizalom jellemzi.

* 21-23. A Jeremiás ellenségeire váró büntető ítélet.

* 21. Ánátót Jeremiás szülővárosa. L. a könyv Bevezetését. Kik életemre törnek: fordításunk a Hetvenes görög szöveget követi; Vulg. és héb. szerint: «kik életedre törnek».

* 22-23. A jövendölés Jeruzsálem háromévi ostroma idejében kezdett teljesedésbe menni, amikor a szent város közelében fekvő Ánátót súlyosan érezte az ostromló babiloni sereg kegyetlenségét.

* 12. 1-6. A 11. fejezetben megkezdett beszéd vége, Jeremiás (1-4-v.) és az Úr (5-6. v.) között lefolyt párbeszéd alakjába öltöztetve. – 1-4. Jeremiás kérdése. – Jeremiás jól érzi, hogy az igazságos Istennel nem szállhat vitába; mindamellett kitör lelkéből a fájdalmas kérdés, melyre az ószövetség régibb könyvei nem adnak teljesen megnyugtató választ: miért van jó dolguk az igazat üldöző gonoszoknak? V. ö. Jób 21,7-32; Zsolt. 48. 72. stb.

* A 2. vers a gonoszokat az Isten által gondosan ápolt és bő termést hozó gyümölcsfákhoz hasonlítja. A bűnösöknek is jó dolguk van, bár minden vallásosságuk csak külsőséges.

* 3. A vers első felében Jeremiás a saját bensőséges jámborságát tárja az Úr elé; második felében ellenségeit áldozatra (= megölésre) szánt nyájhoz hasonlítja, és reájuk az Isten büntető ítéletét hívja le. V. ö. 11,20. magyarázatát. Szenteld meg őket, mint az áldozatra szánt állatokat.

* 4. Nem fogja látni végünket, t. i. Jeremiás. A gonoszok azzal vigasztalják magukat, hogy a próféta által hirdetett büntető ítélet nem fog bekövetkezni, sőt ők fogják túlélni Jeremiást.

* 5-6. Az Úr válasza, mely azonban Jeremiásnak nem ígér szabadulást ellenségeitől, sőt még több üldözésre készíti őt elő. – Az 5. vers képes beszéd, melynek értelme : ha már a kisebb üldözések elcsüggesztettek, hogyan fogod elbírni a nagyobbakat? Ha már a békés földön sem voltál biztonságban: fordításunk a Hetvenes görög fordításnak egyik szövegalakját követi. A héber szöveg és a Vulgáta így szól: «Ha a békés földön biztonságban Voltál». A Jordán sűrűsége (Vulg. «a Jordán kevélysége») a Jordán vidékének buja növényzete (v. ö. 49,19.), a járatlan vadon, mint a nyomorúság jelképe. Ha a próféta már a lakott vidékről is menekülni akar, mit fog majd tenni a Jordán járatlan vadonjában?

* 12, 7-17. A Júdára váró jövő.

Valószínűleg Joakim király uralkodásának utolsó időszakából való beszéd. A beszéd utolsó szakasza tágabb értelemben vett messiási jövendölés, mert a pogányok megtéréséről szól. A beszélő személy mindvégig az Isten.

7-13. Az Úr Júdát bűnei miatt ellenségeinek szolgáltatja ki.

* 7. Az Isten háza a jeruzsálemi templom vagy itt valószínűbben Izrael egész országa. Az Isten örökrésze a Szentföld. Lelkem kedveltjét: a választott népet (Vulg. «szeretett lelkemet».). Az egész vers a zsidó nép elvetéséről beszél.

* 8. Az Úr örökrésze, választott népe az Istennek ellenségévé lett, és így magát az Isten haragjára tette méltóvá.

* 9. Ezek a kifejezések: tarka madár, valóban festett madár egyes magyarázók szerint értékes, tarkatollú díszmadarat jelentenek; a gúnyos kérdés jelentése tehát: az Isten Júdát egyáltalán nem tekinti értékes madarának, sőt ellenkezőleg kiszolgáltatja ellenségeinek, hogy felfalják. Más magyarázók a tarka (festett) tollazaton a bálványozás különböző nemeit értik. A 9. vers a héber szerint így hangzik: «Vajjon tarka (?) keselyű-e nekem az én örökrészem? – Keselyűk veszik körül» stb A Hetvenes görög fordítás ezt a verset így kezdi: «Vajjon hiéna barlangja-énekem az én örökrészem?» A vers fenyegető jelentése minden magyarázatban megmarad. A föld összes vadállatai valószínűleg a kaid, szír, moábita és ámmonita rablócsapatokat jelentik, melyeket Nábukodonozor babiloni király Joakim fellázadása után (601 vagy 600.) Júda országára uszított.

* 10. Az Úr Júda ellenségeit a pusztában tanyázó nomád pásztorokhoz hasonlítja, kik nyájaikkal együtt rémei minden megművelt földterületnek. Izrael az Úr szőlleje: v. ö. 2,21; Iz. 5,1-7; Mát. 21,33; Márk 12,1; Luk. 20,9. Osztályrészem, birtokom: L. a 7. v. magyarázatát.

* 11. Miattam: az isteni büntetések miatt. A vers utolsó része megjelöli Júda pusztulásának legmélyebb okát: senki sem gondol komolyan a megtérésre (= senki sincsen, ki magába szállna).

* A 12. vers folytatja a 10. vers költői képét. A pusztaság minden útjáról, a héber szöveg szerint: «A pusztaság minden kopár magaslatán». Test = ember.

* 13. A zsidók minden vakmerő reménysége hiábavaló, az Úr haragját semmi sem tartóztathatja fel. Megszégyenít titeket terméstek: szégyenkeztek majd gonosz cselekedeteitek miatt. Más magyarázat szerint ez a mondat azt jelenti, hogy a földműves kénytelen lesz szégyenkezni termésének csekély volta miatt.

* 14-17. A megtért népet az Isten ismét irgalmába fogadja vissza; a megtérő pogány nk is részesei lesznek a választott nép javainak.

* 14, Júdának igen gonosz szomszédai az arámiak, a moábiták és az ámmoniták (Kir. IV. 24,2.). Az Izraelnek juttatott örökrész a Szentföld. Nábukodonozor büntető hadjárata Júda ellen az említett népeket (és általában a Júdával szomszédos nemzeteket) is kilépi földükről, és számos lakójukat a babiloni fogságba juttatja. (V. ö. 48-49. fej.) A büntetés letelte után az Úr Izrael házát kiragadja ellenségei közül.

* 15. A büntetést a megtérés után az isteni irgalom fogja felváltani. Babilónia bukása után, 538-ban Círus perzsa király a babiloniak által fogságba hurcolt népeknek, elsősorban a zsidóknak, tényleg engedélyt adott arra, hogy hazájukba visszatérjenek.

* 16. Ha a pogány nemzetek elfogadják az Úr törvényét (= ha megtanulják a választott nép utaií), ők is részesei lesznek a választott nép javainak (= helyük leszen népem között). Az Úr nevére és életére esküdni annyi, mint az igaz Istenben hinni.

* 13. 1-7. Jelképes cselekedet: Jeremiás az Úr parancsára elrejti övét az Eufrátes folyó mellett. – A magyarázók közt vita tárgya, hogy ehelyütt tényleg végrehajtott cselekedettel, avagy jelképes látomással van-e dolgunk? Az utóbbi vélemény valószínűbb, ezt vallotta már Szent Jeromos is. A jelképes látomás valószínűleg Jeremiás prófétai működésének első időszakából való.

* 1. A len-öv valószínűleg a mózesi törvény által a papok számára előírt egyik ruhadarab (Móz. II. 28,42.); célzás arra, hogy Izrael az Istennek papi nemzetsége (Móz. II. 19,6.), melyet az Úr a legszorosabban magához vont (11. v.). Vízbe ne tedd: őrizd meg gondosan minden nedvességtől, mely romlását okozhatná.

* 4. Az Eufrátes Babilonjának egyik főfolyója; itt a Babilóniából jövő bálványozásnak jelképe, mely teljesen megrontotta a zsidó népet. (L. 7. v.)

* 6. A hosszú idő a zsidók bálványozásának idejét jelképezi.

* 7. A Babilóniából eredő bálványozás teljesen megrontotta és az Isten előtt hasznavehetetlenné tette a zsidó népet.

* 8-11. A jelképes cselekedet (illetve látomás) magyarázata.

* 9. A Júdára és Jeruzsálemre váró isteni büntetés,

* 10. melynek oka a rosszban, főleg a bálványozásban való megátalkodottság.

* 11. Az Úr teljesen magára akarta illeszteni választott népét (a próféta hasonlata szerint: hogy az úgy simuljon Istenéhez, mint a ruha az emberhez). A vers második részének kifejezései azt a magas méltóságot szemléltetik, melyre az Úr a zsidó népet szánta.

* 12-14. A babiloni fogság megjövendölése, talán szintén Jeremiás prófétai működésének első időszakából.

* 12. Minden korsót borral töltenek meg: az egyszerű közmondásnak a próféta a

* 13. versben fenyegető értelmet ad. A részegség, illetve az ezáltal okozott tehetetlen állapot a zsidó állami éjét teljes összeomlását jelenti. (V. ö. 25,15-29. és Iz. 19,14; 51,17.) A próféták a népet félrevezető álpróféták.

* 14. Jeremiás megjövendöli a babiloni fogságot, melyet semmi sem háríthat el. A 14. vers első részében fordításunk a hébert követi. A Vulgáta szerint: «És szétszórom őket egymástól.» 13,15-27. A Júdára váró fogság.

Ez a beszéd Jóákín király három hónapig tartó uralkodásának (597.) elejéről való.

* 15-17. Az Úr figyelmezteti népét a megtérésre.

* 16. A homályos hegyek Júda hegyei, melyek között az utas az éj beálltával könnyen eltéved és lába megbotlik. A sötétség a próféta képes beszédében a büntető isteni ítéletet jelenti. A zsidók által várt világosság a szabadulás az idegen (babiloni) járom alól, de ehelyett csak még nagyobb sötétség (a halál árnyéka – a legsűrűbb sötétség) következik be. (L. Jóákín uralkodásának jellemzését a Bevezetésben.)

* 17. Titokban sírok majd: mert az elvakult nép úgysem értené meg a próféta fájdalmát. Az Úr nyája a zsidó nép. A vers második részének kifejezéseivel v. ö. Jer. Sir. 1,2.

* 18-27. A babiloni fogság megjövendölése.

* 18. Az anyakirályné Jóákín anyja (v. ö. 22,26; 29,2.), Nohesta (Kir. IV. 24,8.). Üljetek veszteg: a gyász jeléül.

* 19. A Délvidék Júdának Jeruzsálemtől délre elterülő vidéke, a Negeb (a mai Nedzseb). Az észak felől támadó babiloni sereg tehát mar a Jeruzsálemtől délre eső vidék városait is elzárta. A megnyitás a Délvidék sárosainak (hiába várt) megszabadítását jelenti.

* 20. Emeljétek fel szemeteket és lássátok, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «Emeld fel szemedet és lásd», mert a próféta a megszemélyesített Jeruzsálemhez intézi szavait. Az észak felől jövők a babiloniak. A Vulgáta fordítása («kik észak felől jöttök») nem felel meg a szövegösszefüggésnek. A Jeruzsálemre (és annak királyára) bízott nagyszerű nyáj a zsidó nemzet, melyet az ellenség el fog hurcolni.

* 21. Amikor meglátogatnak téged: t. i. ellenségeid. Fordításunk a vers első részében a Hetvenes görög szöveget követi. Héb. és Vulg. szerint ez a verstag így hangzik: «Amikor majd meglátogat téged», t. i. az Úr. Őket: a babiloniakat. 21c. a héberben így hangzik: «Szere-tőidet, hogy fejed legyenek». A zsidók (a próféták intő szavai ellen) maguk keresték folyton a szövetséget az idegen népekkel, és segítették őket uralomra maguk ellen. A szülés fájdalma a Biblia nyelvében gyakori képe a legnagyobb gyötrelemnek.

* 22. A próféta Jeruzsálemet nyilvánosan meggyalázott parázna nőnek mondja. Fedték fel szemérmedet, a héber szerint: «felemeltetik ruhád szegélye». (V, ö. Iz. 47,2.) Szennyezték be lábadat: a héber szerint: «bántalmazzák sarkadat», t. i. a hosszú, fárasztó úttal a fogságba.

* 23. Jeremiás fájdalmasan állapítja meg, hogy a gonoszság már szinte annyira hozzátartozik a zsidó néphez, mint a fényes barna bőr (Iz. 18,2. 7. a héber szöveg szerint) az etiopshoz vagy a tarka szőr a párduchoz.

* 24. A zsidó nép szétszóródása a babiloni fogságban,

* 25. mint megérdemelt büntetés a népnek bűneiért. A hazugság a bálványokat jelenti.

* 26. A 22. versben megkezdett beszédkép folytatása. A héber szerint: «Azért én is arcodra emelem ruhád szegélyét». Az Úr nyilvános gyalázatra juttatja népét.

* 27. Nyerítésed: a paráznaság után való féktelen vágyad. V. ö. 5, 8. A magaslatokon: L. Kir. I. 9,12. magyarázatát.

* 14,1–15,21. Szárazság, éhínség, háború!

Az itt olvasható beszédre valamely nagy szárazság adott alkalmat, melyet a próféta igen eleven színekkel ír le, s amelyben az Istennek méltó büntetését látja a nép bűneiért. A 7. verstől kezdve valóságos párbeszéd fejlődik ki a próféta és az Úr között. A beszéd korát pontosabban nem állapíthatjuk meg; mivel azonban a próféta a szárazság okozta éhínséget együtt említi a karddal és a fogsággal, mint az Istennek másik két büntetésével, valószínű, hogy Jeremiásnak eme szavai nem sokkal Jeruzsálem első vagy második ostroma előtt hangzottak el.

14. 1-6. A nagy szárazság-okozta általános nyomorúság.

* 2. A kapuk a várost és lakóit jelentik. A héberben ez a vers sokkal világosabb: «Gyászt öltött Júda – És kapui tikkadtak, – Szomorúan (fekszenek) a földöm stb. Jeruzsálem kiáltása a nép segélykiáltása az Úrhoz.

* 3. Befödik fejüket, t. i. a gyász jeléül. V. ö. 2,37.

* 4. A föld szárazsága miatt, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «A föld termése is elmarad».

* 5. A próféta azért említi a szarvasünőt, mert a régiek felfogása szerint ez az állat ragaszkodik legjobban kicsinyeihez.

* 6. A kősziklákon, a héber szerint: «a kopár magaslatokon». Lihegnek, t. i. a szomjúságtól. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok».

* 7-9. A próféta könyörgése az Úrhoz.

* 7. A te nevedért: a próféta a választott nép ügyét az Isten ügyének tekinti. (V. ö. 21. v.; Józs. 7,9; Zsolt. 78,9. 10; Iz. 48,9-11; Ez. 20,9. 14. 22; 36,21-23. stb.) A vers második része alázatos bűnvallomás.

* 8. A jövevény, az utas és a 9. versben említett bujdosó nem sokat törődik annak a helynek a sorsával, ahol csak rövid ideig tartózkodik; a próféta szinte azt hiszi, hogy az Isten is így bánik választott népével.

* 9. Közöttünk vagy: a jeruzsálemi templomban. Mi a te nevedet viseljük: mi a te választott néped vagyunk.

* 10-16. Az Úr válasza, melyben visszautasítja Jeremiás közbenjáró imádságát.

* 10. Ide-oda futkosni, – abban nekik kedvük telik (szószerint: «Szereti lábát mozgatni»), t. i. más istenek után.

* 11. V. ö. 7,16; 11,14.

* 12. Az Úrnak nem tetszenek a zsidó nép böjtjei és áldozatai, mert ezek puszta külsőségek, és minden belső áhítat híjával vannak. V ö. a 7. fej. Az áldozatokról L. Móz. III. 1-7. fej.

* 13. Jeremiás az álprófétákat okolja a nép félrevezetéséért. Ezen a helyen: Júda országában, a Szentföldön.

* 15. Ugyanaz a büntetés fogja sújtani az álprófétákat, amelynek közeledését tagadják. De büntetésükben

* 16. osztozni fog az általuk félrevezetett nép is, amikor majd eljő Jeruzsálem ostromának ideje. A holttestet temetetlenül hagyni egyet jelentett annak meggyalázásával. V. ö. 7,33; 16,4. 6; 22,19. stb. Kiöntöm reájuk gonoszságukat: t. i. a gonoszságukkal megérdemelt büntetést.

* 17-22. A próféta alázatos bűnvallomása és könyörgése.

* 17. A próféta mélységes fájdalmának megható leírása. V. ö. Jer. Sir. 1,16; 2,18. Népemnek szűz leánya: az egész zsidó nép.

* 18. V. ö. Jer. Sir. 1,20. Oly országba, melyet nem ismertek: Babilóniába.

* 19. A sok csapás, mellyel az Úr Júdát sújtotta, szinte azt mutatja, hogy az Isten végleg elvetette választott népét. A vers utolsó része megkapó ellentétekben festi a zsidó nép rettentő csalódását.

* 21. Tennevedért: L. a 7. v. magyarázatát. Dicsőséges királyi széked: Jeruzsálem, melyben az Isten temploma állt (3,17; 17,12; Ez. 43,7.).

* 15. 1-9. Az Úr büntető ítéletét még Mózesnek és Sámuelnek a közbenjárása sem tudná feltartóztatni.

* 1. Mózes közbenjáró tisztéről L. Móz. II. 32,11-14; IV. 14,11-25; Sámueléről L. Kir. I. 7,5-9; 12,19-23; mindkettőjükéről szól Zsolt. 98,6.

* 3. V. ö. Ez. 14,21; 33,27. 28; Jel. 6,8.

* 4. Az Úr kiszolgáltatja a zsidó népet minden nemzet haragjának ama bálványozás miatt, melyet Mánássze király kezdett meg addig hallatlan mértékben. (Kir. IV. 21,11-15.) L. a Bevezetést.

* 5. Az isteni ítélet alkalmával Jeruzsálemet összes szövetségesei és barátai elhagyják. V. ö. Jer. Sir. 1,1. 8. 9. stb.

* 6. Meguntam a könyörülést (héb.), a Vulgáta szerint: «megúntam a könyörgést».

* 7. A szórólapát a babiloni fogság jelképe. Az ország kapuiban: vagyis e kapukon keresztül más országba (Babilóniába) szórom szét őket. És mégsem térnek vissza utaikról, a Hetvenes görög fordítás szerint: «gonoszságaik miatt».

* 8. Reábocsátom, szószerint: «reájuk bocsátom». Reábocsátom az ifjú anyjára a pusztítót: az ellenség a védtelen nőket sem fogja megkímélni. (A legtöbb magyarázó az «anyjára» szót a «reájuk» szónak megfelelő héber kifejezés kettős fordításának tartja.) Délben: fényes nappal. A városok Júda városai. A héberben 8e így hangzik: «Rettegést és félelmet küldök reája hirtelen».

* 9. Aki hetet szült: az anya, kinek számos gyermeke volt, de ezeket mind elvesztette a csapásokban. Még nappal van, és napja máris lenyugodott: lelkére idő előtt és hirtelenül sötétség (gyász) borul. Kétségbeesik, Vulg. szószerint: «elpirul». Maradékait: a zsidó nép maradékait.

* 10-21. Jeremiás panasza és az Úr vigasztaló Ígérete.

* 10. Jeremiás magát a civódás és az ellenmondás férfiúnak nevezi a prófétai működése folyamán (főleg az álpróféták részéről) tapasztalt folytonos ellenkezés és üldöztetés miatt. Az egész országban: egész Júdában. A vers második felében a próféta azt mondja magáról, hogy semmivel sem szolgált reá az üldözésre.

* 11. A szöveg homályos. Ami reád vár, szószerint: «maradékod». A Vulgáta és a héber szöveg szerint ebben a versben az Úr megígéri Jeremiásnak, hogy javára fog szolgálni életének még hátralevő része is, miként az Úr a múltban is oltalmazója volt ellenségeivel szemben.

* 12. Szintén igen nehéz és sokféleképpen érthető vers. A héber szöveg így szól: «Vajjon szövetkezhetik-e a vas, az északi vas és a réz?» A Vulgáta szószerint: «Vajjon szövetkezhetik-e a vas az északi vassal, és a réz?» A Hetvenes görög fordítás nem beszél északi vasról, a szír fordítás sem. Annyi bizonyos, hogy képes beszéddel van dolgunk. A vers legvalószínűbb értelme az, hogy a vas Júda népét jelenti, az északi vas (a réz?) pedig Babilóniai; a próféta tehát azt mondja, hogy Júda és Babilónia között lehetetlen a tartós béke és szövetség.

* A 13–14. vers valószínűleg 17,3. 4-ből került a 15. fejezetbe, hol megszakítja a szövegösszefüggést; a 12. vers gondolata a 15. versben folytatódik. E versekben a haragvó Isten szavát halljuk, ki a zsidók összes kincseit babiloni ellenségeiknek szabad prédájára adja. És elővezetem ellenségeidet, a Hetvenes görög fordítás szerint: «és szolgaságra adlak ellenségeidnek». Mely égni fog ellenetek, a valószínű olvasás 17,4. szerint így hangzik: «Mely égni fog örökké».

* 15-18. Jeremiás ártatlanságának tudatában ellenségeinek igazságos megbüntetését kéri az Úrtól.

* 15. Látogass meg engem: t. i. irgalmaddal.

* 16. Beszédeid eledelemmé lettek (v. ö. Ez. 3,1-3; Jel. 10,9. 10.): teljes szívvel magamévá tettem szavaidat. A te nevedet viselem (szószerint: «a te neved neveztetett fölöttem»): egészen a te tulajdonod vagyok. – 15e-16a-ban a Hetvenes görög fordítás jobb szöveget őrzött meg: «... Gondold meg, hogy érted szenvedem a gyalázatot – Azoktól, kik megvetik beszédeidet»…

* 17. A második verssorban fordításunk a szír szöveget követi. Vulg. és héb: «És dicsekedtem kezed miatt.» V. ö. Zsolt, 1,1.

* 18. Olyanná lettél stb.: a fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta igen homályos: «Olyanná lett nekem, mint a csalóka vizek hazugsága.» A csalóka patak a nyáron kiszáradó patak, mely így az embert éppen a szükség idején cserbenhagyja. Jeremiás csüggetegségében fájdalmasan felkiált, hogy az Úr őt (látszólag) éppen a legnagyobb veszély idején elhagyta.

* 19-21. Az Úr válaszol Jeremiásnak.

* 19. Ha visszatérsz: csüggetegségedből; visszatérítlek, hogy híven szolgálj nekem tovább is prófétai tisztedben (= színem előtt állhatsz). Az értékes dől g az Úr beszédei; az értéktelen a próféta kislelkűsége. Mintegy szájammá teszlek téged: általad fogom közölni akaratomat a néppel. Ők: mostani ellenségeid.

* 20-21. V. ö. 1,18. 19. A hatalmasok, a héber szerint: «az erőszakosak». Maga az Úr lesz prófétájának erőssége, és ellenségeinek minden támadása meg fog törni az Isten oltalmán.

* 16,1—17,18. A bálványozás büntetése.

Ezt a beszédet Jeremiás valószínűleg Joakim király idejében mondta.

16. 1-9. Jeremiás az Úr állal neki megparancsolt életmódjával jelképezi az országra váró általános pusztulást. – 1-4. Jeremiás az Úr parancsára nőtlen marad.

* 2. Az ószövetség nem ismerte a szüzesség tanácsát, sőt a régibb kor a gyermektelenséget az Isten büntetésének tartotta. Jeremiás példája Igen ritka az ószövetség ismert férfiai között.

* 4. A megsiratás és a gyászlakoma (5. v.) a temetési szertartás kiegészítő része volt. El sem temetik őket (v. ö. 7,33; 14,16; 16,6.): a holttestet el nem temetni egyet jelentett annak meggyalázásával. A vers utolsó tagja ezt a gondolatot csak fokozza.

* 5-9. Jeremiás az Úr parancsára sem gyászszertartásokon, sem vidám lakomákon nem vehet részt; ezzel jelzi, hogy az országban a halottak roppant száma miatt el fog némulni minden szokásos gyász; de elnémul minden vidámság is.

* 5. A gyászlakoma (Vulg. «lakoma») és a siratás; L. a 4. v. magyarázatát. A békesség az összes javak foglalata.

* 6. A testnek sajátkezű megvagdalása a gyásznak a mózesi törvény által tiltott jele volt (Móz. III. 19,28.); ugyancsak a gyász jele volt a haj lenyírása is (Móz. III. 19,27; Jer. 41,5; 48,37; Iz. 15,2; Ez. 7,18.).

* A 7. vers is a gyászlakomákról beszél, melyekre senki sem gondol majd a halottak nagy száma miatt. Ha valaki gyászában egész nap böjtölt, barátai este kenyeret és bort szoktak neki nyújtani (Kir. II. 3,35.).

* 8. Víg lakoma, Vulg. itt is csak: «lakoma».

* 9. Az országban megszűnik minden öröm és vidámság.

* 10-13. A szörnyű csapás a zsidó nép bűneinek megérdemelt büntetése.

* 11. A zsidó nép legfőbb bűne a bálványozás és

* 12. az ebből fakadó erkölcsi romlottság volt.

* 13. A babiloni fogság megjövendölése. Ott szolgáltok majd más isteneknek, maró gúny: ott kedvetekre szolgálhattok majd a babiloniak isteneinek. Mert nincs már irgalmam számotokra (héb.), a Vulgáta szerint: «kik nem hagynak titeket nyugodni».

* 14-15. A babiloni fogságból való szabadulás megjövendölése.

* 14. A zsidó nép régebbi történelmének legnagyobb ténye és az isteni gondviselésnek legfényesebb csodája az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás volt. A próféta

* 15. ezzel párhuzamba állítja az isteni gondviselésnek a jövőben bekövetkező még nagyszerűbb tényét: a választott népnek Babilóniából (= Észak földéről, L. 1,13. 14. magyarázatát) való kiszabadítását. Mind-amaz országokból: Asszíriából és minden olyan országból, ahová a zsidókat ellenségeik rabszolgákul eladták.

* 16-18. A zsidó népre váró büntetés.

* 16. A halászokon és vadászokon egyes magyarázók Nábukodonozor babiloni királynak Júdába betörő seregeit értik, kik a zsidókat Babilóniába hurcol ták (52,28-30.). Minden útjukon: minden tettükön.

* 18. Kétszeresen: teljes szigorúsággal; v. ö. Iz. 40,2. A halványak hullái egyes magyarázók szerint a bálványok tiszteletére megölt áldozati állatok. Más, helyesebb magyarázat szerint a bálványok hullái maguk az élettelen és tehetetlen bálványok. Örökrészemet: a Szentföldet.

* 19-21. A pogány ok megtérése az igaz Istenhez.

* 19-20. A beszélő személy a próféta. A nyomorúság főleg a Jeremiás ellen irányuló sok üldözés. A nemzetek a pogányok, kik beismerik, hogy az őseik által űzött bálványozás (= atyáink osztályrésze) hazugság és tévedés volt.

* 21. A bálványok tehetetlenségével az Úr szembeállítja a saját végtelen erejét és hatalmát.

* 17. 1-4. A Júdára váró elkerülhetetlen büntetés.

* 1. A régi keletiek rendszerint vasvesszővel (stylus) vagy hegyezett náddal írtak agyagtáblákra. V. ö. Jób 19,24. A próféta a hegyes gyémánt szóképével azt akarja szemléltetni, hogy Júda bűnei eltörülhetetlenül vannak bevésve a bűnösök leikébe és mindabba, ami által vetkeztek. Az oltár szarvai az oltár felsőrészének kiálló szegletei, melyeket az áldozati állatok vérével kentek meg, s így azoknak különös szentséget tulajdonítottak.

* 2. A szöveg homályos. A Vulgáta szerint Jeremiás arról beszél, hogy (valószínűleg Joakim király idejében) a Jósiás uralkodása alatt megtért zsidók fiai megemlékeztek atyáik hatványozásáról (= oltáraikról, berkeikről és a lombos fákról) és visszatértek ahhoz; ezért is az isteni büntetést semmi sem fogja feltartóztatni (3. 4. v.). A berkekről és a lombos fákról L. Móz. II. 34,13. magyarázatát. – A héber szöveget a Hetvenes görög fordítás szerint így is lehet fordítani: «Hogy emlékeztesse fiaikat oltáraikra» stb.

* 3. Prédára adom vagyonodat, t. i. a babiloniaknak.

* 4. Te magadra maradsz örökrészed nélkül, a héber szerint: «És otthagysz, és benned van a te örökrészed». Ez a vers a zsidókra váró babiloni fogságot jövendöli meg.

* 5-8. A gonosz és a jámbor ember sorsa. V. ö. Zsolt, 1,3.

* 5. Az az ember, ki emberben bízik és ezért átkozott, valószínűleg Joakim király, ki az Úr határozott tilalma ellenére Egyiptom királyával kötött szövetséget Babilonia ellen. (V. ö. Kir. IV. 24,1.) És halandóra támaszkodik, szószerint: «És testet tesz karjává».

* 6. A próféta a bűnös ember nyomorúságos tengődését a sivatagban élő cserje sorsához hasonlítja. (A cserje szónak megfelelő héber kifejezés jelentése kétes.) A Vulgáta «tamariszkus»-ról, egy pusztai növényről beszél. Sós és lakhatatlan földön: a próféta szeme előtt talán a Holttenger környéke lebeg.

* 7-8. Szép ellentétes párhuzam az 5-6. verssel: a jámbor embert az Istennek dús áldása teszi boldoggá.

* 9-18. A próféta könyörgése.

* 9. Csalfább a szív mindennél, a Hetvenes görög fordítás szerint: «Mélyebb a szív mindennél». V. ö. Zsolt. 63,7. Emberi okosság nem fürkészheti ki a szív mélységeit,

* 10. csak az Isten ismeri az ember összes szándékait. A régiek népies felfogása a szívet és a veséket az egész lelki élet középpontjának tartotta. Az ő útja szerint: cselekedetei szerint.

* 11. A régiek képzelete szerint a fogolymadár idegen tojásokat is kikölt; a próféta ezt a gondolatot az idegen vagyon jogtalan eltulajdonítására alkalmazza. Az erőszakos ember (Joakim király?) nem élvezheti sokáig az igazságtalan úton szerzett vagyont. Élte delén: V. ö. Iz. 38,10.

* A 12. vers felkiáltás, mely a 13. versben folytatódik. A 12. vers magasztaló kifejezései a jeruzsálemi templomra vonatkoznak.

* 13. A porba írják azokat, kik eltávoztak tőled kifejezést az értelmezők nagy része úgy magyarázza, hogy a gonoszok a sírba kerülnek. Az élővíz a valódi boldogság jelképe.

* A 14. verstől kezdve a próféta önmagáért könyörög megható, közvetlen szavakkal. Szabadíts meg engem: az álprófétáktól és az általuk félrevezetett ellenségeimtől.

* 15. ők: az álpróféták, kik gúnyosan kérdezik, mikor teljesednek már be Jeremiás fenyegető jövendölései?

* 16. A héber szöveg homályos; jelentése talán: «Én azonban nem vonakodtam attól, hogy pásztor legyek a te nyomodban». A szörnyű napot nem kívántam, t. i. ellenségeimnek, így a héber szöveg; a Vulgáta szerint: «ember napját nem kívántam».

* 18. Ami ajkamról jött: beszédeim. Jeremiás nem személyes bosszúvágyát fejezi ki, hanem azt kívánja, hogy ellenségeinek vesztével a nép félrevezetése szűnjék meg.

* 17, 19-27. A szombatnap megszentelése. A beszéd korát nem lehet pontosabban meghatározni.

* 19. A nép fiainak kapuja egyes magyarázók szerint azonos Benjámin kapujával.

* 21. A szombatnap a mózesi törvény szerint a teljes munkaszünet napja volt. L. Móz. II. 20,8-11. stb.

* 24-26. A szombatnap megtartását az Úr bőséges áldása fogja megjutalmazni. Az Alföld Száron és Sefela síksága a Földközi-tenger partján; a Délvidék a Jeruzsálemtől délre fekvő hegyes vidék. A felsorolásra nézve v. ö. 32,44; 33,13.

* 27. A szombatnap megszentségtelenítését az Úr szigorúan meg fogja büntetni. A Jeruzsálem kapuiban kigyulladó és el nem alvó tűz az Úr büntető haragjának jelképe. (V. ö. 4. v.)

* 18. Az itt olvasható jelképes cselekedet (a fazekas és az agyagedény), valamint a hozzáfűzött beszéd valószínűleg Joakim uralkodásának első éveiből való.

* 1-12. Az Isten tetszése szerint bánik a nemzetekkel.

* 2-4. A jelképes cselekedet.

* 6-12. A jelképes cselekedet magyarázata: amint a fazekas szabadon rendelkezik az agyaggal és azt neki tetsző módon formálja edénnyé, úgy az Isten is szabadon intézi Izrael sorsát bölcs tervei szerint. V. ö. Iz. 45,9; Róm. 9,20. 21.

* 8. Az Isten megbánása emberi módon van kifejezve, mert az Istenben nincs változás.

* 7-10. V. ö. 1,10. Az Isten határozatai az egyes nemzeteket illetőleg azoknak erkölcsi cselekedetei szerint igazodnak. Ha egy bűnös nemzet megtér, az Isten nem hajtja végre büntető ítéleteit; ha pedig egy jámbor nép megfeledkezik az Úr törvényéről, méltatlanná lesz az Isten áldására.

* 11. Az Úr Jeruzsálem pusztulásával fenyegeti meg a bűnösöket, hogy őket megtérésre bírja: de

* 12. eredménytelenül. Mindhiába: a teljes megátalkodottság szava.

* 13-17. A zsidó nép megátalkodottsága és a reá váró büntetés.

* 13. Az Úr a pogány nemzeteket hívja tanúságra választott népe (= a szűz Izrael) ellen.

* 14. A vers legvalószínűbb értelme az, hogy a természet jelenségei hűségesen engedelmeskednek az Isten törvényeinek, Izrael népe azonban folyton megszegi az Úr parancsait (15. v.). A sziklás föld talán a Libanon csúcsa, melyet örökös hó borít; a feltörő és lefolyó hideg vizek pedig a Libanon havának és jegének megolvadásából létrejövő patakok, vagy a földből előtörő források.

* 15. Annak áldoznak, ami nincsen: a bálványoknak. Az ősi ösvények a mózesi törvény rendeletei, melyeket a zsidó nép szinte egészen elfelejtett; olyan ez a törvény neki, mint a vándornak az ismeretlen és járatlan út, melyen nem járhat bizton, csak botorkál.

* 16. Az isteni büntetés a zsidó nép bűneinek szükségszerű következménye lesz. A fej csóválása a csodálkozásnak, de egyszersmind a gúnynak is a jele (Jer. Sir. 2,15; Zsolt. 21,8; Mát. 27,39; Márk 15,29.).

* 17. Az Isten arca az ő kegyes irgalma; ennek elfordítása a büntetés teljes szigorúságát jelenti.

* 18. Jeremiás ellenségei összeesküvést szőnek ellene. – A próféta szó ebben a versben a hamis prófétákat jelenti. Verjük őt meg nyelvvel: vádoljuk be őt (hamisan) a királynál (Joakimnál), hogy halálra ítélje. Jeremiás ellenségei azért törnek élete ellen, mert azt hiszik, hogy nincs reá szükségük, ő csak útjukat állja, hiszen a nép igazi vezetői a papok, a bölcsek és a próféták. – Más magyarázat szerint Jeremiást meg kell ölni, mert az Úr papjai, a bölcsek és a próféták ellen beszél.

* 19-23. Jeremiás imádsága élete megmentéséért és ellenségei megbüntetéséért. V. ö. 17,14-18.

* 20. A jóért: Jeremiás aggódó szeretetéért, mellyel népe, sőt ellenségei iránt is viseltetik. A verem és a 22. versben említett tőt a Jeremiás ellen szőtt összeesküvés. Színed előtt álltam: híven szolgáltam neked, és hűséges közbenjárója voltam népemnek.

* 21-23. Az itt olvasható átkokról L. 17,18. magyarázatát.

* 22. A kiáltás az életben maradtak jajkiáltása. A rabló Nábukodonozor babiloni király és hadserege.

* 19-20.

Jelképes cselekedet és szóbeli jövendölés Júda szomorú jövőjéről.

Az itt olvasható események valószínűleg Joakim uralkodásának utolsó szakaszában történtek.

* 19. 1-9. Jeremiás a fazekastól korsót vásárol, és a korsóval többek kíséretében a Hinnom völgyébe megy.

* 1. És végy magad mellé szavak a héber és a latin szövegben nem olvashatók, de megvannak a Hetvenes görög és a szír fordításban. A pép vénei és a papok vénei az egyes nemzetségek és papi családok fejei.

* 2. Ennom fiának völgye: L. 7,31. magyarázatát. A Cserepes-kapu az itt adott leírás szerint a városból a Hinnom völgyébe vezetett. Egyes magyarázók véleménye szerint a «Cserepes-kapu» a Hinnom völgyébe hányt összetört cserepektől kapta nevét.

* 3-9. A próféta a nép bűnei miatt Jeruzsálem pusztulását jövendöli meg.

* 4. Idegenné tették ezt a helyet (Hinnom völgyét): t. i. más isteneknek áldozva. Az ártatlanok vére, a bálványoknak, főleg Móloknak tiszteletére elégetett gyermekek vére (5. v.). L. egyszersmind 7,31. magyarázatát.

* 5. Móz. III. 18,21; 20,2-5. halálbüntetés terhe alatt tiltja meg a zsidóknak, hogy Móloknak áldozatokat mutassanak be.

* 6. Tófetről L. 7,31. magyarázatát. Az új nevet: Öldöklés völgye megmagyarázza a következő vers. V. ö. 7,32.

* 7. Megsemmisítem: a héber «bakak» ige szójáték az eltűrésre szánt korsó héber nevével («bakbuk»). Júda és Jeruzsálem tervei a szent város védelmére vonatkoznak Nábukodonozor ostroma alkalmával. Lehetséges, hogy a zsidók Hinnom völgyének környékét különösen megerősítették.

* 9. Móz. V. 28,53-ból vett fenyegetés, mely Jeruzsálem ostroma alkalmával szó-szerint beteljesedett (Jer. Sir. 4,10.).

* 10-13. Jeremiás összetöri a korsót kísérőinek szemeláttára, és megjövendöli a Jeruzsálemre váró végveszedelmet.

* 11. A. Tófetről L. 7,31-32. magyarázatát.

* 12. Az Úr olyanná teszi egész Jeruzsálemet, mint a Tófetet – tisztátalanná és halottak temetőjévé.

* 13. Keleten a házaknak ma is többnyire lapos tetejük van. – Az ég egész serege a csillagok.

* 14-15. Jeremiás a templom udvarán ünnepélyesen megismétli fenyegető jövendölését.

* 20. 1-6. Fássúr pap Jeremiást megveri és kalodába zárja ; Jeremiás jövendölése Fássúr ellen.

* 1. Fássúr a Jeruzsálemi templom felügyelője volt.

* 2. A felső Benjámin-kapunál: úgy látszik, hogy Jeruzsálemben két Benjámin-kapu volt: az egyik a város falán nyílott, a másik a templom udvarának északi falán. Itt az utóbbiról van szó. A kaloda szónak megfelelő héber kifejezés bizonyos kínzóeszközt jelent, mellyel a foglyot kezén és lábán meggyötörték. Az itt említett kaloda az Úr házában volt, vagyis a jeruzsálemi templom területén feküdt.

* 3. A próféta a templom, felügyelőjét oly névvel illeti, mely a reá váró szomorú sorsot szemlélteti.

* 4-6. Jeremiás Fássúr barátainak a kard által való halált, neki magának és családjának pedig a babiloni fogságba való hurcoltatást jövendöli meg. Ügy látszik, hogy Fássúrt Nábukodonozor már Jeruzsálem első elfoglalása után (597.) hurcolta a fogságba, mert Szedekiás idejében Szofoniás, Máásziás fia volt a templom felügyelője, mint Jójáda papnak ebben a tisztségben utóda (29,25-26.).

* 7-10. Jeremiás fájdalmasan panaszkodik nehéz és hálátlan prófétai hivatása miatt.

* 7. Figyelemreméltó, hogy Jeremiás mily merészen és mily szabadon beszél az Úrhoz. Rászedtél, Uram, mert amikor magamat a prófétai tisztre fiatalnak és alkalmatlannak tartottam, te oltalmadat ígérted, sőt megígérted, hogy minden ellenségemnél erősebbé teszel (1. fej.); és íme : nevetség tárgyává lettem mindenki előtt.

* 8. Jeremiás keserűen panaszkodik, hogy prófétai tiszte őt mindenki előtt gyűlöletessé tette.

* 9. Csak úgy égett tőle a csontom: ez a fordítás a Hetvenes görög és a szír szöveget követi. Héb. és Vulgáta: «Csontjaimba van zárva». – Jeremiás csüggetegségében vissza akar vonulni prófétai tisztétől, nem akar többé törődni az Úrral, nem akar többé az Úr nevében beszélni; de (9b) nem tud ellenállni a benne működő isteni erőnek.

* 10. V. ö. Zsolt. 30,14. És oldalam mellett álltak, a héber szöveget általában így magyarázzák: «Lesik botlásomat».

* 11-13. A próféta lelkében a csüggedést az Úrba vetett mélységes bizalom váltja fel.

* 11. Jeremiás érzi, hogy az Úr maga támogatja őt, és ellenségeit meg fogja szégyeníteni. Erejüket vesztik, a héber szerint: «Nem fognak diadalmaskodni». Mitsem értek el (héb.), a Vulgáta szerint: «értelmetlenek».

* 12. Az itt olvasható átkokról L. 17,18. magyarázatát.

* 14-18. Jeremiás megátkozza születése napját. V. ö. Jób 3. fejezetével. E részlet kifejezései jórészben költői túlzások, melyeket részint a próféta izgatott, csüggeteg lelki állapota, részint a keleti ember heves természete szerint kell megítélnünk.

* 16. Az Úr által könyörtelenül feldúlt városok: Szodoma és Gomorra.

* 21. 1-10. Szedekiás királyra és Jeruzsálem lakóira végenyészet vár. Az itt olvasható esemény a 37,3-9-ben leírt történettel sok tekintetben megegyezik. Mindkét esemény Jeruzsálem második ostromának idejére esik. 21,1-10. talán az ostrom kezdetére, 37,3-9. pedig arra az időpontra, amikor a felmentő egyiptomi sereg Jeruzsálem felé közeledett, és ennek hírére Nábukodonozor egy időre abbahagyta a szent város ostromát. Szedekiás ingatag és határozatlan jelleme nagyon jól megmagyarázza azt, hogy ugyanazt a dolgot két ízben is megkérdezte Jeremiástól.

* 1. Szedekiás király 597-től 586-ig uralkodott. Az itt említett Fássúr nem azonos azzal, aki a prófétát 20,1. szerint megverte. Szofoniásról, Máásziás fiáról L. 37,3.

* 2. Jeruzsálemnek itt említett ostroma 588-tól 586-ig tartott. És ő eltávozik tőlünk, t. i. Nábukodonozor.

* 4-5. Jeremiás válasza roppant lesújtó: az Úr nemcsak hogy nem akarja a zsidókat csodás módon megszabadítani Nábukodonozortól, hanem még azzal is fenyeget, hogy ő lesz az, aki a zsidók fegyvereit visszafordítja és ellenük harcolni fog igazságos haragjában. Kik megszállva tartanak titeket köröskörül a falak mentén, a héber szerint: «akik ellen ti harcoltok a falakon kívül». A héber szöveg szerint tehát arról van szó, hogy a zsidók, akik eddig még a falakon kívül vívott harcokban álltak ellen a babiloniaknak, a városba szorulnak vissza.

* A 7. vers jövendölésének teljesedését L. a 39. és 52. fejezetben, továbbá Kir. IV. 25. és röviden Krón. II. 36,17-21-ben.

* 8. V. ö. Móz. V. 30,15.19. Az élet útja a meghódolás a káldeusok előtt, a halál útja az ellenállás. Zsákmányul viszi életét; úgy örülhet annak, hogy puszta életét megmentette az ellenség kezéből, mintha zsákmányt ragadott volna ki a rabló kezéből. V. ö. 38,2; 39,18; 45,5.

* 10. A próféta megjövendöli Jeruzsálem feldúlását. A jövendölés teljesedését L. a 7. vers magyarázatában említett helyeken.

* 11-12. Intelem az igazságos ítélkezésre. – Az ítélkezést a zsidók királyai többnyire a reggeli időben tartották.

* 13–14. Az elbizakodott Jeruzsálem megbüntetése.

* 13. Nehéz szöveg. Jeruzsálem kisebb-nagyobb völgyekkel barázdált fennsíkon feküdt; keleti, déli és nyugati oldalit mély völgyek szegélyezték, ezért nevezi a próféta Jeruzsálem lakosságát völgy lakójának, magát a várost pedig síkság kőszirtjének. (A Vulgáta «a szilárd és sík völgy lakójá»-ról beszél.) A vers második fele a szent város lakóinak elbizakodottságát festi, a

* 14. vers pedig (Jeremiás gyakori szóképével: a tűzzel) az Úr büntető látogatását (= ítéletét) írja le. Szándékaitok gyümölcse: gonosz cselekedeteitek. Erdejében: Jeruzsálem erdejében, (Szókép.)

* 22,1-23,8.

Jósiás, Sellum, Joakim és Jekoniás királyról szóló ének.

* 22. 1-5. A királyhoz intézett intelem, hogy igazságos Ítéletet mondjon.

* 1. Menj le Júda királyának házába: a templom és a tőle délre fekvő királyi palota helye Jeruzsálem keleti dombján volt, de az utóbbi a dombnak középső, alacsonyabb lépcsőzetén állt. (V. ö. Kir. II. 24,18. 19; III. 8,1; IV. 11,19; 23,2.) A templomból a királyi palotába tehát le kellett menni.

* 3. V. ö. 21,12. és Móz. II. 22,22; V. 10,18. 19; 26,12; 27,19. stb.

* 4. Szekéren és lovon fognak járni: hatalmas uralkodók és hadvezérek lesznek. A szekér a keleti uralkodók harci szekere.

* 5. Ez a ház: a királyi család.

* 6-9. Ellenségeinek martaléka lesz a büszke Jeruzsálem.

* 6. Júda királyi házának sorsa összeforrott Jeruzsálem sorsával. – Gálaád a Jordántól keletre fekvő igen termékeny és erdős terület (8,22; 46,11.), a Libanon pedig cédrusairól volt híres. Mindkét hasonlat Jeruzsálem dicsőségét festi.

* 7. Az öldöklő férfiú Nábukodonozor babiloni király és hadserege, kit az Úr felavat (héb. «felszentel») a Jeruzsálem ellen indított hadjáratra, mert ez a hadjárat az isteni büntetés eszköze. Jeruzsálemnek tűzre szánt nemes cédrusai a királyi család és a város előkelői, kikre végenyészet vár.

* 10-12. Jövendölés Sellum király sorsáról.

* 10. A halott a jámbor Jósiás király, ki 608-ban a Nekáó fáraó ellen vívott harcban, a megiddói síkon esett el 4Kir. IV. 23,29; Krón. II. 35,20 skk.). Jósiást nem kell meggyászolni, mert kiváló, jámbor uralkodás után hunyt el. A távozó, ki nem tér többé vissza: Joácház, más néven Sellum, Jósiás második fia, kit Nekáó fáraó három hónapig tartó uralkodás után mint foglyot Egyiptomba hurcolt, honnan nem is tért többé vissza (Kir. IV. 23,33. 34.).

* 13-19. Fenyegető beszéd Joakim király ellen.

* 13. Ki embertársával ingyen dolgoztat (héb.), Vulg. «ki embertársát ok nélkül elnyomja». A 13. és a 14. vers Joakimot mint pompaszerető fejedelmet írja le, ki magának nagyszerű királyi palotát építtetett, de igazságtalan módon (talán jogtalanul összeharácsolt adókból), és a munkások bérét nem fizette meg.

* 15. Jeremiás megjövendöli Joakimnak, hogy uralma nem lesz állandó. A cédrussal vetekszel, a Hetvenes fordítás és a régi latin fordítás szerint: «Ácházzal vetekedel». Számos régi és újabb értelmező e szavakat Joakim kevélységére és felfuvalkodottságára magyarázza. Valószínűbb azonban, hogy Joakim nagyszerű építkezéseiben a többi keleti királlyal akart versenyezni, kik emlékeiken gyakran dicsekszenek azzal, hogy a Libanon cédrusaiból építettek palotákat és templomokat. – Atyád: a jámbor Jósiás király. Evett és ivott: békében és nyugodtan élvezte uralkodását. Más magyarázat szerint: amily természetes dolog volt Jósiásnál az evés-ivás, oly természetes volt az is, hogy igazságot tett.

* 17. Sanyargatásra és elnyomásra vágyik (héb.), a Vulgáta szerint: «sanyargatásra és a gonosz cselekedet iramára vágyik».

* 18-19. V. ö. 36,30. A Joakimra váró szörnyű ítélet. Úgy látszik, hogy e szavakat : «Jaj, testvérem! Jaj nővérem!» a királyi család tagjai szokták mondani a királyok temetése alkalmával, a «Jaj, uram! Jaj, felség!» szavakat pedig a gyászoló nép. (A szöveg egyébként a másolás következtében valószínűleg megromlott.) Joakim temetésénél mindez el fog maradni. Mini a szamarat, úgy temetik el: holtteste temetetlenül fog heverni. Kir. IV. 24,5. szerint Joakimot atyáihoz temették ugyan el a királyok sírjába (Uzza kertjében, Krón. II. 36,8. a görög szöveg szerint), Jeremiás szavaiból azonban arra következtethetünk, hogy Nábukodonozor Jeruzsálem elfoglalása alkalmával Joakim holttestét sírjából kihányatta és temetetlenül hagyta.

* 20-23. Fenyegető beszéd Jeruzsálem lakossága ellen.

* 20. Kiáltozzál az átalmenőknek, a héber szerint: «kiálts Ábárímróh. Ábárím a Holttengertől keletre fekvő hegység (Móz. IV. 27, 12.). A próféta megszemélyesíti Jeruzsálemet, mint szereiéit (hűtlen és tehetetlen szövetségeseit) sirató nőt, és felhívja : menjen fel a Szentföldet környező hegyekre, hogy sírása minél messzibbre legyen hallható.

* 21. Az Úr (közvetlenül és prófétái által) a választott nép egész történelme folyamán megismételte a néphez szóló intéseit és szerető figyelmeztetéseit, hogy a nép hozzá hű maradjon; de mindhiába! A zsidó nép ifjúsága a pusztai vándorlás kora.

* 22. A pásztorok Júda királyai és főemberei. Minden pásztorodat a szél legelteti: Jeruzsálem pusztulása után a király és főemberei a szélrózsa minden irányában fognak menekülni. Barátaid fogságra jutnak: Júda fogságában osztozni fognak a szomszédos nemzetek is. (L. 47-49. fej.)

* 23. A Libanon itt Sión hegyének jelképe, talán a Libanon cédrusaiból épült királyi palota (14. v.) miatt (= a cédrusokon fészkelsz).

* 24-30. Fenyegető beszéd Jekoniás király ellen.

* 24. Jekoniás (Jóákín), Joakim fia, mindössze három hónapig uralkodott Jeruzsálemben; ezután Nábukodonozor Babüóniába hurcolta (Kir. IV. 24,8-16.). A (pecsétgyűrűt a keleti ember legnagyobb kincsének tekinti, melyet sohasem vesz le újjáról. (V. ö. Én. én. 8,6; Agg. 2,24. Jeremiás tehát azt mondja, hogy az Úr el fogja vetni Jekoniást, bármily kedves is lett volna előtte valaha.

* 26. Jekoniás anyja, Nohesta (Kir. IV. 24,8.) e vers tanúsága szerint megosztotta fiával a számkivetést.

* 28. A vers első szavaiban fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgála szerint: «Vajjon eltörött agyagedény-e ez a férfiú, Jekoniás?» stb. Ez a vers Jeremiás fájdalmas felkiáltása Jekoniás sorsa miatt. Az agyag az értéktelenséget jelenti.

* 29. Az ország: Júda országa; a felkiáltás hármas megismétlésével a próféta nagy nyomatékot akar adni szavának.

* 30. Írd gyermektelennek ezt a férfiút, t. i. a királyok nemzetségtáblájába. Jekoniásnak voltak ugyan gyermekei (Krón. I. 3,17. 18; Mát. 1,12.), de ezek nem követték öt a trónon.

* 23. A 22. fejezetben megkezdett beszéd messiási jövendöléssel végződik.

1-8. Az Úr a rossz pásztorok helyett igazságos, jó pásztort fog támasztani népének Dávid házából. (V. ö. Ez. 34. fej.; Ján. 10,11-16.)

* 1. A pásztorok, kik elvesztik és elszélesztik (héb.; Vulg. «széttépik») az Úr nyáját: Júda gonosz királyai, főleg_ Joakim, és általában a nép gonosz elüljárói,

* 2. kikre ezért az Úr szigorú büntetése vár.

* A 3. verssel kezdődik a szorosan vett messiási jövendölés, mely előképes jellegű : a mindenfelé szétszórt zsidó nép összegyűjtése jelképezi azt a szabadulást, melyet a Messiás fog hozni az emberiségnek. – Nyájam maradéka: a babiloni fogságból hazájába visszatérő zsidó nép. Mindazokból az országokból, ahová elűztem őket: Asszíriából és Babilóniából, valamint azokból az országokból, ahová a zsidókat rabszolgákul eladták. A jövendölés részint szó-szerint teljesedett a zsidók visszatérésével a babiloni fogságból (L. Ezdrás és Nehemiás könyveinek előadását), részint szellemi értelemben megy teljesedésbe a zsidók megtérésével az újszövetségi Egyházba.

* 4. A pásztorok: közelebbi értelemben a fogság utáni elüljárók, távolabbi értelemben az újszövetségi Egyház pásztorai.

* 5. A Dávidnak támasztott igazságos sarj a Messiás (v. ö. Iz. 11,1; Zak. 3,8; 6,12.); ugyanő az itt említett bölcs és igazságos király.

* 6. A Messiás uralmának egyik legjellemzőbb vonása a próféták jövendöléseiben a béke (Iz. 9,6; 11,6-9; Agg. 2,10. stb.). A mi igazságos Urunk, a héber szerint: «Az Úr a mi igazságunk», vagyis ő lesz az az Úr, aki nekünk igazságot szolgáltat. Mindkét kifejezés világosan jelzi, hogy maga az Isten lesz népének jó pásztora. (V. ö. Ez. 34. fej., főleg 9-16. v.; Ján. 10,11-16.)

* 7-8. V. ö. 16,14. 15. Az újabb megszabadítás nagyszerűsége felül fogja múlni az Egyiptomból való kiszabadítás csodáit is. Észak földe: Babilónia.

* 23, 9-40.

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen. A beszéd kora ismeretlen.

9-14. Az álpróféták és a bűnös papok gonoszsága.

* 9. A szent szerző undort érez lelkében az álpróféták gonoszsága miatt; de egyszersmind megremeg annak a feladatának tudatában, hogy az Úr megbízásából (= az Úr színe előtt és az ő szent igéi miatt) ismét fenyegető jövendölést kell mondania.

* 10. A házasságtörők kifejezés azokat jelenti, akik az igaz Istenhez hűtlenekké lettek. A házasságtörők az álpróféták. Az átok az Úrtől jő, és az egész természetre (a főidre, a puszta pázsitjaira) romlást hoz.

* 11. A prófétát és a papot állása különös módon is tisztaságra és szentségre kötelezi. Még az én házamban is megtaláltam gonoszságukat: az álpróféták és a gonosz papok még az Úr templomát is meggyalázták (11,15; Ez. 8. fej.).

* A 12. v. az álprófétákra és a bűnös papokra váró szomorú sorsot festi. V. ö. Zsolt. 34, 6. Látogatásuk esztendeje: a reájuk váró isteni büntetés.

* 13-14. Jeremiás összehasonlítja Izrael (= Szamaria) és Júda országainak álprófétáit, és Júda álprófétáit Szamaria prófétáinál is gonoszabbaknak mondja. Esztelenséget: gonoszságot. Utálatosságot (héb.), a Vulgáta szerint: «hasonlót». Erősítették a gonoszok kezét: megátalkodottságra vezették a gonoszokat, és megakadályozták megtérésüket. Szodoma és Gomorra említése mutatja az erkölcsi süllyedés szörnyű mélységét. Lakói: Jeruzsálem lakossága.

* 15-24. Az álprófétákat nem az Úr küldötte.

* 15. V. ö. 9, 15. A keserű üröm és az epe az álprófétákra váró isteni büntetés jelképe. Jeruzsálem prófétáitól indult ki a förtelem az egész országra: Jeruzsálem álprófétái csábítják gonoszságra és vezetik megátalkodottságra Júda egész népét.

* 16. Az álpróféták nem nyertek az Istentől kinyilatkoztatást, hanem saját véleményeiket mondják az Úrtól kapott látomásnak (= saját szívükből mondanak látomást).

* 17. Az álpróféták a bűnösöket hamis biztonság érzetébe ringatják, mintha egyáltalán nem kellene íélniök az isteni büntetéstől.

* 18. Az álprófétákhoz intézett gúnyos kérdések. V. ö. Iz. 40,13. Bölcs. 9,13; Róm. 11,34; Kor. I. 2,16.

* 19-20. V. ö. 30,23. 24. Az Úr ítéletének költői leírása. Szívének szándékát: terveit; Jeremiás emberi módon beszél az Úrról. Az idők végén: az isteni ítélet napjaiban.

* 21. Az álpróféták isteni küldetés nélkül beszéltek a néphez.

* 22. A héber szerint a vers második fele így szól: «Akkor ők visszatérítették volna őket (= a népet) rossz útjukról – És gonosz cselekedeteiktől».

* 23-24. Az Úr szava az álprófétákhoz: ne higgyék az álpróféták, hogy az Isten nem látja szívük fondorlatait; előle nem lehet elrejtőzni, mert ő tölti be az eget és a földet.

* 25-29. Az emberi képzelődést nem szabad az Isten, igéje gyanánt hirdetni.

* 25. V. ö. 27,9; 29,8. Álmot láttam! Álmot láttam! t. i. olyan álmot, amelyet az Úr bocsátott reám.

* 26-27. Az álomlátó álpróféták korholása, kik álmaikkal eltérítik a népet az Istentől.

* 28. A próféták ne zav»ják össze a saját képzeletük szüleményét (a polyvát) az Úr beszédével (a tiszta búzával).

* 29. A kőszikla találó jelképe a bűnökben megátalkodott léleknek, melyet az Isten igéje szintén meg tud törni.

* 30-40. A fenyegető jövendölés befejezése: az Úr beszédét nem szabad tehernek mondani.

* 30. Íme én a próféták ellen (Vulg. szó-szerint: «a prófétákhoz») fordulok: e szavaknak háromszoros megismétlése (31. 32.) félelmetes ünnepélyességet ad a fenyegetésnek. Ellopják egymástól igéimet: prófétai körökben az egyik is, a másik is elejt egy szót, mint az Isten igéjét; a másik meghallja, és mint a sajátját adja tovább földi javakért. De esetleg igazi prófétáktól elcsent isteni igékről van szó, melyek az álpróféták körében is szájról-szájra jártak.

* 32. Dicsekvéseikkel (héb.), Vulg. «csodáikkal».

* 33. Mi az Úr terhe? A megfelelő héber szó terhet is meg fenyegető jövendölést is jelent. (V. ö. Iz. 13-23. fejezeteiben az egyes jövendölések feliratát.) Jeremiás szavaiban szójáték van. A jnép, az álpróféták és a gonosz papok gúnyosan kérdik: «Mi az Úr terhe?» azaz fenyegetése; mire Jeremiás azt feleli, hogy kinek-kinek a tulajdon beszéde lesz az a teher, & melyért az Isten elveti őket magától.

* 34-36. Az Úr szigorú büntetéssel fogja sújtani mindazokat, «kik az ő szavait tehernek mondják. Ez a gondolat folytatódik a következő versekben is. A 36. v. ugyanazt a szójátékot tartalmazza, mint a 33. v.

* 37. Aki a prófétától az Úr akaratát kívánja megtudni, kérdezze meg, hogy mit felelt vagy mit mondott az Úr;

* 38. de ne emlegesse az Úr terhét,

* 39-40. mert ha a nép az Úr tértiéről beszél, az Úr elhagyja őket, és a szent várost és lakosságát fogsággal bünteti meg. Az örökös gyalázat és véget nem érő szégyen az Istentől való elhagyatottság és elvetés, melynek külső jele a babiloni fogság lesz.

* 24. Jelképes látomás a két kosár fügéről.

Az 597. évi ostrom után Jeruzsálemben és Júdában maradt lakosság (és valószínűleg maga Szedekiás király is) azt hitte, hogy az Úr csak a nép legrosszabbjait juttatta a fogságba, ők azonban a saját érdemeiknek köszönhetik, hogy hazájukban maradhattak. Jeremiásnak itt leírt jelképes látomásában az Úr kinyilatkoztatja, hogy ez a felfogás teljesen téves: a választott népre váró boldog jövőt a fogságba hurcolt és ott jó útra tért zsidóság fogja előkészíteni, míg az egyelőre hazájában maradt vagy Egyiptomba költözött megátalkodott zsidókat az Úr végleg elveti és megsemmisíti. V. ö. Ez. 11,16-21.

1-3. Látomás a két kosár fügéről.

* 1. A két, fügével teli kosár a zsidó nép erkölcsi állapotát és a reá váró sorsot szemlélteti. V. ö. 1. fej. és 13,1-11. A történelmi események részletes leírását L. Kir. IV. 24,10-16. Nábukodonozor az ország főemberein kívül fogságba hurcolta a kovácsokat és a lakatkészítőket is, vagyis mindazokat, kik Jeruzsálem újabb megerősítéséhez és fegyverek készítéséhez értettek volna.

* 2. A korán érő füge Palesztinában június hó vége felé érik meg; az ott lakók ezt rendkívül finom gyümölcsnek tartják. (V. ö. Iz. 28,4; Óz. 9,10; Mik. 7,1.)

* 4-10. A jelképes látomás magyarázata: a Babilóniába hurcolt és a Júdában maradt zsidók sorsa.

* 5. A jó fügék a száműzötteket jelentik, kiket a fogság nyomorúsága az Istenhez térített.

* 6. A fogságból való visszatérésnek és Zsidóország helyreállításának megjövendölése. A jövendölés teljesedését Ezdrás és Nehemiás könyve írja le.

* 7. V. ö. Óz. 2,24. (Róm. 9,25; Pét. I. 2, 10.) Az Úr (héberül Jáhve) a szövetség Istene, aki hűségesen megtartja az atyáknak tett ígéreteit.

* 8. A rossz és ehetetlen fügék Szedekiást meg a Jeruzsálemben maradt megátalkodott főembe-reket és népet jelentik, valamint azokat, kik a babiloniaktól félve már ekkor Egyiptomba költöztek. (Az 1906-1908-ban Elefantine szigetén Dél-Egyiptomban fölfedezett papirusz-emlékek tanusága szerint az V. században Elefantine (Philae) szigetén virágzó zsidó, telep volt, melynek eredete visszanyúlik a VI. századba.)

* 9. Sanyargatásra, a héber szerint: «borzalom (tárgyává)». Közmondássá, a héber szerint: «gúnnyá».

* 10. A jövendölés teljesedését 1. Kir. IV. 25,1-21; Jer. 39,1-9; 52,1-30.

* 25, A Júdára meg a pogány nemzetekre váró isteni ítélet.

* 1-7. A zsidók megátalkodottsága.

* 1. Joakim uralkodásának negyedik esztendeje 605.

* 3. V. ö. 1,2. Jeremiás meghívása 626-ra esik; a huszonhárom esztendő a húszonharmadik év megkezdéséről értendő. (A Vulgáta «huszonharmadik esztendő»-ről beszél.)

* 4. Jeremiás prófétai működésének említett huszonhárom esztendeje részben összeesik Náhum, Habakuk, Szofóniás, Holda prófétaasszony és talán még más, előttünk ismeretlen próféták idejével.

* 5. V. ö. Móz. V. 28,1-14.

* 6-7. Kezetek alkotásai a bálványszobrok.

* 8-11. A hetven évig tartó babiloni fogság megjövendölése.

* 9. Észak minden nemzetsége: Babilónia és a vele szövetségben álló, illetve neki alávetett országok. Nábukodonozor és hadserege a büntető isteni ítéletnek végrehajtója Júda és a vele szomszédos nemzetek fölött. (V. ö. Izaiás leírását Asszíriáról: 10,5-6.)

* 10. Az elpusztított országokban minden öröm, sőt minden élet is meg fog szűnni.

* 11. A hetven esztendőt a megiddói csatától (608.) szokás számítani, mely alapjában rendítette meg Júda hatalmát. (L. a Bevezetést.) Círus perzsa király a zsidóknak 538-ban adott engedélyt arra, hogy hazájukba visszatérjenek. Más magyarázók a hetven évet Jeremiás eme beszédének évétől (605.) számítják, és a hetven évet csak kerek számnak (két szent szám, 7 és 10 szorzata) tekintik. Jeremiás ezt a jövendölését Szedekiás király uralkodásának kezdetén megismételte (29,10.), és Dániel (9, 2.) meg Zakariás (1,12.) próféta is hivatkozik erre a jövendölésre.

* 12-14. A hetvenéves fogság után az Úr Babilóniai is meg fogja semmisíteni. (V. ö. Izaiás hasonló jövendölését Asszíriáról 10, 12 skk.)

* 12. Azt a nemzetet: a babiloniakat (= a káldeusokat). Pusztasággá teszem azt mindörökké: Babilon tényleg annyira eltűnt a föld színéről, hogy több mint két évezreden keresztül a történelem szinte semmit sem tudott róla.

* 13. Valóra váltom amaz ország ellen mindama szavamat: Babilónia ellen megvalósítom minden fenyegető jövendölésemet. E szavak: ami.... ellen eredetileg úgy látszik az idegen nemzetek ellen szóló jövendölések feliratában szerepeltek, mint a Hetvenes görög fordításban. – L. a Bevezetést.

* 14. A nagyszámú nemzetek a médek, perzsák és szövetségeseik, kik Babilont elpusztították; a hatalmas királyok ezeknek fejedelmei. (A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Mert szolgáltak nekik, noha nagyszámú nemzetek és nagy királyok voltak».) Az Úr tehát Babilóniát, büntető haragjának vesszejét épúgy össze fogja törni, amint összetörte volt Asszíriát (Iz. 10,5 skk.).

* 15-29. Az egyes pogány nemzetekre váró büntető ítélet, melyet Jeremiás jelképes látomás alakjában ír le:

* 15-19. az Isten az egyes nemzeteknek haragja borával telt serleget nyújt, melytől azok megtántorodnak és őrjöngenek (= országuk és hatalmuk alapjában megrendül), és védtelenekké lesznek az ellenük támadó babiloni nagykirállyal (= a karddal) szemben.

* 18. Az Úr büntető ítélete elsősorban Júda országát és Jeruzsálemet éri. Királyai és fejedelmei: Joakim, Jekoniás, Szedekiás és az ország főemberei. A mini ahogy az ma van szavak egy, a babiloni fogságban élő olvasónak megjegyzése lehetnek.

* 19. Egyiptom felett az Úr büntető ítéletét Nábukodonozor hajtotta végre az 568. évi hadjárat alkalmával.

* 20. Általában mindezeknek: Húsz (Vulg. «Auszis») földe valamennyi királyának, a héber szerint: «és az egész vegyes ti épnek és Húsz összes királyainak». A vegyes nép az Egyiptomban lakó idegen nemzetségek. Húsz (Auszis) országa valószínűleg a régi Edom területén feküdt; Jób pátriárka hazája (Jób 1, 1.). Azótus (Asdod) maradékainak: I. Pszammetik fáraó 640 körül megtámadta a filiszteuspkat, és Azótust (Herodotos görög történetíró szerint) huszonkilenc évig tartó ostrom után elfoglalta.

* 22. Tírus városát Nábukodonozor tizenhárom évig (586/5-573.) ostromolta. A szigetek a görög szigetek, és általában a Földközi-tenger partvidékei.

* 23. Dedánt valószínűleg Arábiában kell keresnünk. Téma (49,7. Témán) a mai Teima. Búz szintén Arábia egyik (közelebbről meg nem jelölhető) vidéke, a Jób 32,2-ben fellépő Eliu hazája. Kik lenyirják halántékukat: v. ö. 9,26.

* 24. Nyugat a Júdától délnyugatra fekvő sivatag.

* 25. Zámbri (héb. «Zimri») népe ismeretlen; egyes magyarázók szerint a kimmeriek (asszír nyelven «Grimirrai») népéről van szó, mások a sumerekre (Mezopotámia déli részére) gondolnak. Az a körülmény, hogy Jeremiás Zámbrit Elámmal és Médiával együtt említi, valószínűvé teszi, hogy valamely, azok szomszédságában lakó népről van szó.

* 26. Az egyiknek épúgy, mint a másiknak: Vulg. «kinek-kinek testvére ellen». A világ valamennyi országa itt valószínűleg Előázsia összes népeit jelenti. Sesák (Egyiptom hajdani fáraójának neve, – L. Kir. III. 14,25. – kabbalisztikus betücsere szerint) Bábelt jelenti; v. ö. 51,41.

* 27. L. 16. v.

* 29. Ha az Úr a saját választott népén és szent városán megkezdi a büntető ítéletet, még kevésbbé fog irgalmazni a szintoly bűnös, sőt még bűnösebb pogány nemzeteknek. (V. ö.. 49,12.)

* 30-38. A nagy világítélet. Az egyes nemzeteket sújtó isteni ítélet a próféta leírásában egyetemes világítéletté lesz.

* 30. V. ö. Jóel 3,16; Ámosz 1,2. Bömböl az Úr a magasból: a szent szerző a mennydörgés hangjára gondol. Az Úr mezeje (héb., Vulg. «ékessége») a Szentföld. Az Úr szent hajléka itt az ég. A szőllőtaposás, mely minden szőllőszemet teljesen összetör, a próféták nyelvében gyakori képe a mindent megsemmisítő isteni büntető ítéletnek.

* 31. Az isteni világítélet egyetemessége, mely a világtörténelem folyamán valósul meg az egyes nemzetek fölött.

* 32. A nagy forgószél is az isteni ítélet jelképe.

* 33. Ama napon: az ítélet napján. A halottak száma oly nagy lesz, hogy meggyászolásukra és eltemetésükre senki sem gondolhat. A holttestet el nem temetni egyértelmű annak legnagyobb fokú meggyalázásával.

* 34-36. A pásztorok és a nyáj legjava a zsidó nép vezetői. Mini drága edények, a Hetvenes görög fordítás szerint: «mint (az áldozatra) kiválasztott kosok».

* 37. Feldúlta a békés mezőket az Úr izzó haragja (héb.), a Vulgáta szerint: «Elhallgattak a békés mezők az Úr izzó haragja miatt». A békés mezők itt Júda országát jelentik.

* 38. Az első verstagban a mondat alanya az Úr. A vers második felének szövege romlott. A pusztítás kardja: fordításunk részben a Hetvenes görög szöveget követi. A héber szöveg és a Vulgáta a kard szó helyett «harag»-ot mond. A Vulgáta a pusztító szónak megfelelő héber kifejezést, mely egyaránt jelent «galamb»-ot és «pusztító»-t, itt az első jelentésben veszi: «a galamb haragja miatt». V. ö. 46,16; 50,16. (Szof. 3,1.) Más magyarázók szerint a galamb (Istár babiloni istennő szent állata) a babiloni hadsereget jelképezi.

* 26. (A Hetvenes görög fordításban a 33. fejezet.) 1-6. A szent várost és a templomot a zsidók bűnei miatt végenyészet fenyegeti. Az itt röviden összefoglalt beszéd sok hasonlóságot mutat a 7. fejezetben olvasható nagy beszéd alapgondolataival (v. ö. főleg 26,6. és 7,4. 12-15.), és a két beszéd külső körülményei is ugyanazok (26,2. és 7,2.). Valószínű, hogy Jeremiás az itt olvasható gondolatokat több beszédben is lelkére kötötte kortársainak.

* 1. A beszéd Joakim uralkodásának kezdetére, tehát 608-605 körüli időre esik.

* 2. Az Úr házának udvara valószínűleg a papok udvara. 7,2. emez udvar kapujáról beszél. Intézd Júda mindama városaihoz ... nekik: valószínű, hogy a próféta az itt olvasható beszédet az évnek valamely fő-ünnepén (húsvétkor, pünkösdkor vagy a sátoros ünnep alkalmával) mondotta, amikor Jeruzsálem és főleg a templom udvara megtelt az ország minden részéből jött zarándokokkal. Ne hallgass el egy szót sem: félelemből (1,17.).

* 3. Megbánom a rosszat: az Isten az emberekhez emberi módon beszél, bár nála nem lehet szó érzelmi változásról. A rossz az isteni büntetés.

* 6. L. 7,12-15. Az Úr a Jeruzsálemi templomot is el fogja pusztítani, amint annak idején nem kegyelmezett a silói szent helynek sem. Ezt a várost átokká teszem a föld összes nemzetei előtt: Jeruzsálem sorsa a föld összes nemzeteinek száján átokformává lesz.

* 7-11. A papok, az álpróféták és a nép Jeremiást halálra méltónak tartják a templom és Jeruzsálem ellen mondott beszéde miatt.

* 7. A próféták Jeremiás halálos ellenségei, az álpróféták.

* 8. Az egész nép valószínűleg csak a papok és az álpróféták felbiztatására követelte Jeremiás halálát, mert a 16. vers tanúsága szerint a nép pártját fogja a prófétának.

* 9-11. A magyarázók joggal mutatnak reá arra a hasonlóságra, mely egyrészt a Jeremiás ellen, másrészt az Úr Jézus (Mk. 14,58.), Szt. István vértanú (Csel. 6,12-14.) és Szent Pál (Csel. 21,27-31.) ellen emelt vádak közt van.

* 10. Felmentek a király házából az Úr házába: mindkét épület Jeruzsálem keleti dombján állott, de a templom a dombnak északi, magasabb lépcsőjén. Az Úr házának új kapuja valószínűleg az a kapu, melyet Jóátám király építtetett (Kir. IV. 15,35.).

* 12-15. Jeremiás azzal védekezik, hogy egyenesen az Úr parancsára jövendölt.

* 12. Az Úr küldött engem. Amily határozottan tagadja Jeremiás, hogy ellenségeinek (az álprófétáknak) isteni küldetésük van (23,21; 27,15; 29,9.), époly határozottan állítja a saját isteni küldetését.

* 13. L. a 3. v. magyarázatát.

* 16-19. A higgadtabbak fellépése megmenti Jeremiást a haláltól.

* 17. Az ország vénei valószínűleg nem tartoztak a bírák közé, hanem az egyes családok (vagy nemzetségek) fejei voltak.

* 18. Móreset (Vulg. «Morasthi») Júdának egyik falva, Mikeás próféta hazája. A 17. versben említett «vének» Mikeás próféta könyvének egyik versét (3,12.) idézik névszerint és szószerint.

* 20-23. Közbevetett elbeszélés Úriás próféta megöletéséről. Ez az elbeszélés annak igazolására szolgál, hogy Jeremiás tényleg a legnagyobb életveszélyben forgott.

* 20. Úriás, egyébként, ismeretlen próféta, Jeremiás kortársa volt. Úriás jövendölése egybehangzott Jeremiáséval.

* 22. A Hetvenes görög fordítás nem említ nevet. Elnátán, Ákobor fia volt az, aki a Báruk által összeírt fenyegető jövendölések felolvasásánál meg akarta akadályozni, hogy Joakim király az egész könyvet tűzre vesse (36,12. 25.). Ákobor: 1. Kir. IV. 22,12. 14.

* 24. Áhikámról, Sáfán fiáról L. Kir. IV. 22,8-14.

* 27-28.

Jeremiás a nyakába akasztott igával jelképezi a babiloni fogságot.

27. (A Hetvenes görög fordításban a 34. fejezet.) A jövendölés kora Szedekiás (3. 12. v.) király uralkodásának kezdete. Ekkor Edom, Moáb, Ammon, Tírus és Szídon királyai követeket küldtek hozzá, valószínűleg azért, hogy őt is egy Babilon ellen irányuló véd- és dacszövetség megkötésére bírják (3. v.; v. ö. 28,1.).

* 1-11. Jeremiás jelképes cselekedettel érzékelteti az Úr parancsát, hogy minden nép hódoljon meg Nábukodonozornak, ha nem akar elveszni.

* 1. Joakim helyett a szír fordítás a szövegösszefüggésnek megfelelően Szedekiást mond. A Hetvenes görög fordítás ezt a verset egészen elhagyja.

* 2. Köteleket és igát (heh.), vagyis fadarabokból összerótt és kötelekkel összekötött igát. Az iga a babiloni szolgaságot jelenti. A Vulgáta szerint: bilincseket és láncokat.»

* 3. L. e fejezet bevezetését. Aztán küldd el őket: egyes magyarázók szerint Jeremiás nem a sajátmaga által hordott igát (Vulg. «bilincseket és láncokat») küldötte el a követekkel a szomszédos királyoknak, hanem csak megmagyarázta nekik jelképes cselekedetét. L. – 4. skk. vers.

* 5. A kinyújtott kar a végtelen isteni hatalom jelképe. (V. ö. Iz. 5,25; 9,12. 17. 21; 10,4.)

* 6. Nábukodonozor az isteni ítéletnek végrehajtó eszköze. (V. ö. 25,9.) A mező vadjain való uralomnak megemlítése szónoki alakzat. (Szent Jeromos a mező vadjain a,barbár népeket érti.)

* 7. A próféta azért említi Nábukodonozor fiát és fiának fiát, hogy a babiloni fogság hosszú tartamát fejezze ki. (Nábukodonozor utódainak történetét L. Dániel próféta könyvének bevezetésében.) Az ő országának és neki magának az ideje: a Babilóniára és Nábukodonozorra váró isteni ítélet. Nábukodonozor halála végleg megrendítette Babilónia nagyhatalmi állását.

* 8. V. ö. a 6. v. magyarázatát.

* 9. A népámítók sokfélesége arra mutat, hogy Jeremiás korában a bálványozással együtt a babonaságnak minden neme nagyon el volt terjedve a zsidók között.

* 10. Az álpróféták a zsidó népet és a velük szomszédos nemzeteket arra ösztönözték, hogy Nábukodonozornak tagadják meg az engedelmességet, és így okai lettek száműzetésüknek.

* 12-15. Az idegen királyok követeihez intézett beszédet Jeremiás külön megismétli Szedekiás előtt.

* A 13. v. (v. ö. 8. v.) a Hetvenes görög fordításban hiányzik.

* 14. V. ö. 9. v.

* 15a. V. ö. 14,14; 23,21; 29,9.

*15b. V. ö. a 10. v. magyarázatát.

* 16-22. Jeremiás megismétli beszédét a papok és a nép előtt.

* 16. Az Úr edényei a Jeruzsálem! templomnak ama felszerelései és kincsei, melyeket Nábukodonozor a szent város első elfoglalása alkalmával (597.) Babilonba hurcolt (Kir. IV. 24,13.). Az ál-próféták azzal biztatták a népet, hogy mindezek a kincsek mihamar visszakerülnek Jeruzsálembe.

* 18. Ha a 16. versben említett álpróféták az Úr igazi prófétái volnának, minden áron azon kellene lenniök, hogy legalább a még megmaradt kincsek ne kerüljenek Babilóniába.

* 19. V. ö. Kir. IV. 25,13. A tenger Salamon templomának nagy vízmedencéje (Kir. III. 7,23-26.).

* 20. V. ö. Kir. IV. 24,12-16.

* 22. Míg csak utánuk nem nézek: míg véget nem ér az isteni büntetés. A szent edények hazavitelére az engedélyt Círus perzsa király adta meg a zsidóknak 538-ban. V. ö. Ezdr. I. 1,7-11. Jeremiás fenyegető jövendölése tehát a biztató remény szózatával végződik.

* 28. (A Hetvenes görög fordításban a 35. fejezet.) 1-4. Hánániás álpróféta beszéde.

* 1. Abban az esztendőben: a 27. fejezetben elbeszélt esemény évében, 594-ben. Az ötödik hónap (Ab) a mi időszámításunk szerint megfelel körülbelül a július közepétől augusztus közepéig terjedő időnek. Gábaon Benjámin törzsének területén feküdt, Jeruzsálemtől északra. Próféta, a Hetvenes fordítás «álprófétá»-t mond.

* 3. A vers utolsó részéhez v. ö. 27,16-22.

* A 4. versben Hánániás azokról beszél, akiket Nábukodonozor 597-ben hurcolt Babilonba (Kir. IV. 24,12-16.).

* 5-9. Jeremiás válasza Hánániásnak.

* 6. Jeremiás maga is szívből óhajtaná: bár igazak volnának Hánániás szavai. Válasza azonban fájdalmas gúny.

* 8-9. Az Úr igaz prófétái általában többet jövendöltek az Istennek igazságos büntetéseiről, mint a zsidó népre váró boldogságról, hogy a bűnösöket bűnbánatra indítsák.

* 8. Éhínség helyett a héber szöveg «döghalál»-ról beszél. 10-12a. Hánániás összetöri Jeremiás faigáját.

* 10. Iga helyett a Vulgáta itt is, valamint a 12. és a 13. versben «lánc»-ról beszél. Hánániás tettében a magyarázók a harag kitörését látják;

* 11. ő maga azonban cselekedetének jelképes értelmet ad.

* 12b-17. Jeremiás megjövendöli, hogy a babiloni iga (a nép elvakultsága miatt) még súlyosabb lesz, és hogy Hánániás még ugyanabban az esztendőben meghal. Úgy látszik, ez a jövendölés ugyanazon a napon történt, mint az 1-12a-ban leírt párbeszéd.

* 12. Az izgalmas párbeszéd után Jeremiás valószínűleg hazament, és ott vette az Urnák újabb kinyilatkoztatását (12b.).

* 13. Vasigát csinálsz helyette, a Hetvenes görög fordítás szerint: «vasigát csinálok helyette». Az Úr a zsidókra váró babiloni fogságot a nép elvakultsága miatt még súlyosabbá fogja tenni.

* 14. V. ö. 27,6. és annak magyarázatát. A vers utolsó szavai a Hetvenes görög fordításban hiányzanak.

* 15-16. Nem küldött téged – én elküldelek téged (t. i. a halálba): megdöbbentő szójáték. Az Úr ellen beszéltél, a héber szerint: «az Úr ellen lázadást hirdettél»; v. ö. 29,32; Móz. V. 13,5. A hirtelen halált az ószövetség az Isten súlyos büntetésének tartotta.

* 17. A hetedik hónapban: Jeremiás jövendölése két hónap múlva teljesedett. (V. ö. 1. v.) A hetedik hónap neve Tisri; ez megfelel körülbelül a szeptember közepétől október közepéig terjedő időnek.

* 29. (A Hetvenes görög fordításban a 36. fejezet.) Szedekiás király nemsokára trónralépése után hódoló követséget küldött Nábukodonozor babiloni királyhoz (3. v.). Jeremiás ezt az alkalmat felhasználta arra, hogy levelet intézzen Babilóniába hurcolt honfitársaihoz (4-23. v.).

* 1-3. Bevezetés.

* 1. A fogságba hurcolt vének maradékainak: a próféták a fogságra hurcoltakat gyakran nevezik «Izrael (vagy Jákob) maradékaidnak, mert belőlük alakult ki a helyreállítandó Zsidóország lakossága, mely a messiási ígéretek letéteményese lett. (V. ö. 24,5-7.) A Hetvenes görög fordítás ezt a kifejezést elhagyja. A vének az egyes családok vagy nemzetségek fejei (26,17.).

* 2. L. Kir. IV. 24,15-16. A kovácsok és a lakatkészítők: L. 24,1. magyarázatát.

* 3. Elásza, Sáfán fia talán testvére a 26,24-ben említett Áhikámnak és a 36,10. 25-ben említett Gámáriás-nak. Gámáriás, Helkiás fia egyébként ismeretlen személy.

* 4-9. A Babilonba hurcolt zsidók készüljenek hosszá tartózkodásra az idegen országban.

* 5-7. Az álpróféták szava azt a hiú reményt öntötte a száműzött zsidók lelkébe, hogy rövid idő múlva visszatérhetnek hazájukba; ezért nem is akartak Babilonban házat építeni, birtokot szerezni vagy családot alapítani, hogy a Babilóniában szerzett birtok, vagy az ott alapított család és ott született kis gyermekeik akadályaik ne legyenek a visszatérésben. Ez a gondolkodás azonban a zsidó nép fennmaradását veszélyeztette.

* 8. Prófétáitok: a Babilonban is fellépő álpróféták, kik közül a 21. v. kettőt névszerint is megemlít.

* 9. V. ö. 14,14; 23,21; 27,15.

* 10-14. A babiloni fogság csak hetven év múlva ér véget.

* 10. V. ö. 25,11; Dán. 9,2; Zak. 1,12. A látogatás itt az Úr büntető ítéletének, a fogságnak végét jelenti.

* 11. A babiloni fogság célja nem a zsidó nép megsemmisítése volt, hanem annak erkölcsi megtisztítása.

* 12. Menjetek: térjetek vissza hazátokba.

* 14. A szétszórt zsidóság összegyűjtése minden helyről a próféták leírásaiban a messiási kornak egyik jellemző vonása.

* 15-19. A zsidó népnek még Jeruzsálemben maradt része szintén a babiloni fogságba jut. (E részletnek eredeti helye talán a 9. v. után volt, hol Jeremiás levelének első részével (4-9. v.) megrendítő ellentétes párhuzamban áll: nemcsak a babiloni foglyok nem térnek egyhamar haza, hanem még a Jeruzsálemben maradt nép is Babilonba kerül.)

* 15. A próféták a Babilonba hurcolt nép közt fellépő álpróféták.

* 16. A király Szedekiás.

* 17. V. ö. 24,2. 8-10.

* 18. Borzadás tárgyává teszem őket (heb.), a Vulgáta szerint: «sanyargatásra adom őket». V. ö. 25,18.

* 20-23. Jeremiás megfenyeget két, Babilonban élő álprófétát.

* 20. Ünnepélyes bevezetése a két álprófétára mondott átoknak.

* 21. A két, Nábukodonozor ellen lázadást hirdető álprófétára szörnyű büntetés:

* 22. a tűzhalál vár. Tűzön pörkölt meg: a megfelelő héber ige szójáték Kóliás nevével (21. v.).

* 23. Esztelenséget cselekedtek: gonoszságot műveltek. Házasságtörést követtek el barátaik feleségeivel:, v. ö. 23,14. és Zsuzsanna történetét Dán. 13. fejezetében. Jól értesült  tanúja vagyok én ennek (héb.), a Vulgáta szerint: «Én  vagyok a bíró és a tanu», kinek tanúbizonysága és ítélete megfellebbezhetetlen.

* 24-32. A nechelámi Semeiásra kimondott büntető ítélet.

* 24. A nechelámi szó valószínűleg Semeiás családját vagy nemzetségét jelzi.

* 25. Semeiás Babilonból levél útján hívta fel Szofoniás jeruzsálemi főpapot, hogy Jeremiást ártalmatlanná tegye. Valószínű, hogy a Jeruzsálem egész népéhez és minden paphoz szavak valamely leírótól erednek; a Hetvenes fordításban nem olvashatók. Szofoniás azonos a 21,1. és 37,3-ban említett személlyel; v. ö. Kir. IV. 25,18; Jer. 52,24.

* 26. Jójáda (fő)papról L. Kir. IV. 11,4 skk; Krón. II. 23,1 skk. Semeiás azért említi a kiváló Jójáda főpapot, hogy ezzel is serkentse Szofoniást «kötelességének» teljesítésére: a főpapnak meg kellett akadályoznia az álpróféták garázdálkodását. Semeiás Jeremiást hamis prófétának tartja. A Hetvenes fordítás szerint az Úr intéz fenyegető kérdést Szofoniáshoz: miért gyalázta (Semeiással együtt) Jeremiást?

* 28. Semeiás Jeremiásnak bűnül tudja be Babilóniába küldött levelét.

* 31-32. A Semeiásra váró büntető ítélet: ivadékai (= embere) kihalnak, és nem érik meg Zsidóország helyreállítását. – Lázadást hirdetett az Úr ellen: v. ö. 28,16. magyarázatát.

* 30-31. Az Izraelre váró boldog jövő.

A babiloni fogságból való szabadulás gondolata összefolyik a messiási idők rajzával. A beszéd kora valószínűleg az 586. év gyászos eseményeit követő idő, amikor a zsidó nép zöme már a babiloni fogságban volt.

30. (A Hetvenes görög fordításban a 37. fejezet.)

* 1-3. A beszéd bevezetése.

* 2. Azokat az igéket: a 30. és 31. fejezetben olvasható jövendölést.

* 3. Íme napok jönnek stb.: a próféta a babiloni fogság végét jövendöli meg.

* 4-11. Az Úr nagy napján megszabadul Izrael.

* 5-7. Igen élénk leírása az Úr ítéletét megelőző általános rémületnek.

* 7. Az a nap: az Úr ítéletének napja, mely Babilóniát sújtani fogja. A leírással v. ö. Jóel 2,11; Ám. 5,18; Szof. 1,15. stb. A Babilónia bukását kísérő nehéz idő a zsidó népet is próbára teszi, de számára a szabadulást hozza meg.

* 8. A vers első részében az Úr a zsidó néphez intézi szavait, második felében a választott népről beszél. Az ő igáját: Babilon igáját; ugyancsak Babilon népét jelentik az idegenek.

* 9. Királyuknak, Dávidnak: a Dávid törzséből származó Messiás-királynak. V. ö. Ez. 34,23. 24; 37,24. 25; Óz. 3,5. Jeremiás prófétai távlatban összeköti a fogságból való visszatérést a Messiás korával.

* 10-11. (v. ö. 46,27. 28.) a Hetvenes görög fordításban nem olvasható.

* 10. V. ö. Iz. 43,1; 44,2. Jákob az egész zsidó népet személyesíti meg, mint annak törzsatyja. A messze föld Babilónia. A vers vége és a

* 11. vers a messiási korra vonatkozik. Az Úr azért fenyítette meg népét, hogy bűnbánatra indítsa, de büntetésének célja nem a választott nép megsemmisítése volt.

* 12-17. Izrael sebei begyógyulnak.

* A 15. v. a Hetvenes görög fordításban hiányzik.

* 17. Amikor már-már úgy látszik, hogy az Úr Siont végleg elhagyta, sőt eltaszította, akkor íogja meggyógyítani minden sebét. V. ö. Óz. 1,10; 2,24.

* 18-22. Izrael népének helyreállítása.

* 18. Jákob sátrai: a zsidó nép lakóházai. Jeremiás megjövendöli Jeruzsálemnek és a templomnak (héb. «a palotának») újjáépítését.

* 19. Az elpusztult városban újra helyreáll az öröm és a vidámság, és a zsidó népre dicsőséges jövő vár. Szép ellentét 16,9; 25,10; Bár. 2,23. verseivel.

* 20. Fiai: Jákob fiai (18.). Mint annakelőtte: a zsidó nép történetének dicsőséges korszakában.

* 21. A vezér és fejedelem a Dávid családjából származó Messiás (9. v.). A választott nép nem szolgál többé idegen fejedelmeknek. Ki merne arra gondolni? a héber szerint: «ki tenné zálogba szívét?» azaz: ki kockáztatná életét? Az ószövetség embere nem mert az Istenhez közeledni, mert attól félt, hogy meghal, – hacsak az Úr különleges módon nem hívta, mint pl. Mózest. V. ö. Móz. II. 19,21; 33,20; IV. 8,19; Bír. 13,22. stb.

* 22. (A Hetvenes, görög fordításban hiányzik.) V. ö. Óz. 1,10; 2,24.

* 23-24. Az Úr szörnyű ítéletének leírása, mely megsemmisíti Izraelben a gonoszokat, hogy csak a jámborok vehessenek részt a messiási kor boldogságában. V. ö. 23,19. 20.

* 23. Romboló vihar zúdul a gonoszok fejére (héb.), a Vulgáta szerint: «Romboló vihar nyugszik meg a gonoszok fején».

* 31. (A Hetvenes görög fordításban a 38. fejezet.) Az Izraelre váró boldog jövő rajzának folytatása. A közelebbi és a távolabbi (messiási) jövő a prófétai távlatban összeolvad.

* 1-6. A fogságból való szabadulás ígérete.

* 1. V. ö. 30,22; Óz. 1,10; 2,24.

* 2. A puszta itt a babiloni fogságot jelenti, a kard a babiloni hadsereg öldöklését. Izrael nyugalma a Szentföld birtoklása.

* 3. Megjelent nekem (a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «neki») a távolban az Úr: Izrael a babiloni fogság szomorú napjaiban mintegy a messze távolban látja a messiási ígéreteket. A vers második része az Úrnak végtelenül gyöngéd szava.

* 4. A szent város és Zsidóország helyreállítása. A próféta a zsidó népet olyan leány alakjában személyesíti meg, ki a diadalmenet alkalmával táncot lejt.

* 5. Az elpusztított Zsidóországban ismét helyreáll a társadalmi élet rendje: az fog szüretelni, aki a szőllőt ültette, és nem az ellenség. És meg is kezdik a szüretet: a fordítás a héber szöveget követi. (A Hetvenes görög fordítás szerint: «És háladalt zengenek».) Vulg.: «Míg élnem jő az ideje, nem fognak szüretelni». A Vulgáta arra céloz, hogy ellenség nem fogja többé idő előtt és jogtalanul leszüretelni a szőllőket. Szamaria és

* 6. Efráim megemlítése azt mutatja, hogy az Úr nemcsak Júdát, hanem Izrael országát is helyreállítja, és a két testvérország ismét egyesül egymással. Az örök a nép vezetői.

* 7-9. A fogságból való visszatérés. (V. ö. Iz. 48,21. és általában Iz. 40-55. fej. számos helyét.)

* 7. A nemzetek elseje a zsidó nép, mint az Úr választott népe. A vers utolsó részében fordításunk a Hetvenes görög szöveget és az arámi magyarázatot követi; héb. és Vulg.: «Szabadítsd meg, Urunk, népedet», stb.

* 8. Észak földe Babilónia. A szétszórt zsidó nép egybegyűjtése a messiási ország rajzának egyik jellegzetes vonása a prófétáknál. A jövendölés szellemi értelemben teljesedett be az újszövetségi Egyházban.

* 9. Sírva jönnek: a bűnbánat vagy az öröm könnyeit hullatva. A Hetvenes fordítás a vers első részét a fogságba vonulásra, második részét a visszatérésre magyarázza. Patakok mentén, a héber szerint: «vízpatakokhoz», azaz termékeny helyekre. Efráim itt az északi törzseket képviseli, melyek Palesztinában Júda előtt fontosabb szerepet játszottak; ezért mondja a próféta Efráimot az Úr elsőszülöttének.

* 10-14. A nagy nemzeti gyász örömre változik. (V. ö. Bár. 5. fej.)

* 10. A távoli szigetek a görög tenger szigetei. – Az Úr, ki népét bűneiért megbüntette, a megtért népet szeretettel oltalmazza.

* 11. Jákob az egész zsidó népet jelenti. Egy hatalmasabb: Nábukodonozor, és általában a babiloni világbirodalom.

* 12. A bőséges termés a messiási kornak egyik jellegzetes vonása a próféták leírásaiban.

* 13. V. ö. 30,19.

* 14. A kövérség az áldozati állatok kövérsége.

* 15-20. Efráim bánata és vigasztalása.

* 15. Rámában (héb.), Vulg. «a magaslaton». A héber kifejezés egyaránt jelenti Ráma városát Benjámin törzsének területén, Jeruzsálemtől 8 kilométernyire északra (ma «Er-Rám»), és «a magaslat»-ot. A Hetvenes fordítás kéziratai megoszlanak; egyesek «Rámá»-t, mások «magas-lat»-ot mondanak. 40,1. szerint Nábukodonozor Jeruzsálem elfoglalása után Rámában gyűjtötte össze a zsidó foglyokat, kiket Babilóniába hurcolt. Mivel Benjáminnak Ráchel volt az anyja (L. Móz. I. 35,18; v. ö. egyúttal Kir. I. 10,2.), Jeremiás költői képben Ráchelt mint édesanyát írja le, ki a fogságba távozó gyermekeit siratja. Ezt a verset Mát. 2,17. 18. a betlehemi gyermekgyilkosságra alkalmazza.

* 16-17. Az Úr megvigasztalja a gyermekeit sirató Ráchelt: fogságba hurcolt gyermekei vissza fognak térni.

* 18. A száműzetésbe menő Efráimot, a héber szöveg így is fordítható: «a jajgató Efráimot». (így a Hetvenes fordítás is.) Mint a járomba még bele nem tört tinó: v. ö. Óz. 10,11. A vers utolsó része szépen fejezi ki azt a gondolatot, hogy a bűnbánathoz és a megtéréshez az Isten segítő kegyelme szükséges.

* 19. Amióta fogságba jutottam, – így a Hetvenes görög és a régi latin fordítás; héb. és Vulg. «Amióta megtérítettél engem». Az ágyék verése a bűnbánat jele. (V. ö. Ez. 21,12.) Ifjúkorom gyalázata: a pusztai vándorlás alkalmával elkövetett bűnök.

* 20. Az Úr szava, ki Izrael országának megtért maradékait (Efráimot) gyöngéd szeretetébe fogadja vissza. Meg is emlékezem róla: a legnagyobb szeretettel.

* 21-22. Izrael megszabadul a fogságból,

* 21. Útjelzőket (héb.), a Vulgáta szerint: «keserűségeket». A próféta felszólítja a zsidó népet, állítson fel magának jeleket a fogságba menet, hogy a hazavezető utat felismerje.

* 22. Meddig kalandozol még ide-oda? (héb.), Vulg. «Meddig olvadozol a gyönyörűségben?» Nő férfiút vesz körül. Számos szentatya és katholikus értelmező szerint a nő a Boldogságos Szűz, a férfiú Jézus Krisztus, a jövendölés pedig az Üdvözítőnek természetfölötti fogantatására vonatkozik. (V. ö. Iz. 7,14.) A héber szöveg szerint: Nő vesz körül (védőleg) férfiút»; – ez talán úgy értendő, hogy oly nagy lesz a biztonság, hogy senki sem szorul az erős férfiú védelmére, sőt az asszony még a férfiút is megoltalmazhatja. (A Vulgáta ebben az értelemben is fordítható.) Más magyarázók a héber szöveget így értelmezik: «Az asszony visszatér férjéhez», – vagyis Izrael, a hűtlen feleség, visszatér az Úrhoz; vagy: «Nő környékez meg férfiút», t. i. udvarolva, – Izrael az Urat. Ezt a próféta új dolognak mondja, mert a mózesi törvény szerint az elbocsátott asszony nem térhetett többé vissza urához, ha már más férfiúnak lett a felesége. A Hetvenes görög fordítás így szól: «Szabadulásban járnak az emberek». Eszerint a héber és a görög szöveg a zsidó nép helyreállítására és boldogságára, szellemi értelemben pedig a messiási korra vonatkozik. A szír fordítás szerint: «Az asszony szereti a férfiút».

* 23-26. A zsidó népre váró boldogság.

* 23. Jóra fordítom sorsukat (héb.), Vulg. «visszahozom foglyaikat». Júda neve, mely valamikor átokszó volt (v. ö. 18,16; 19,8; 25,9. 18.), a fogság után az áldás szava lesz. A szent hegy a Sión hegye.

* 24. Júdában ismét helyreáll a boldog élet.

* 25. V. ö. 12. és 14. v.

* 26. A prófétának szava, aki előtt Jeruzsálem és Júda boldog jövője édes álomnak tűnik fel.

* 27-30. A választott nép megszaporodása.

* 28. V. ö. 1,10. Amily gonddal teljesítette büntető ígéretét az Úr, époly gonddal fogja teljesíteni a nép helyreállítására vonatkozó ígéreteit is.

* 29. Közmondás (v. ö. Ez. 18,2.): a fiúk atyáik gonoszságai miatt bűnhődnek.

* 31-34. Az Úr új szövetségre lép népével. Ez a szövetség

* 32. nem a Sínai-hegynél kötött szövetségnek egyszerű megújítása lesz,

* 33. hanem az emberek szívébe és lelkébe írt szövetség. A jövendölés Szent Pál tanítása szerint az evangélium törvényében és az újszövetség kegyelmi rendjében teljesedett be (Zsid. 8,8-13; v. ö. Kor. II. 3,3.). – Holott én uruk voltam (32. v.), a Hetvenes görög és a szír fordítás szerint helyesebben: «én pedig elvetettem őket».

* 34. V. ö. Iz. 54,13; Ján. 6,45; I. 2,20. 27.

* 35-40. Jeruzsálem helyreállítása a régi városénál sokkal nagyobb területen.

* 35-37. Amily bizonyos, hogy a természet jelen rendjében a fizikai világ törvényei nem változnak meg, époly bizonyos, hogy az Úr teljesíti a választott nép helyreállítására vonatkozó ígéreteit.

* 38. Hánáneel tornya Jeruzsálem északkeleti részén volt (Neh. 3,1; 12,38; Zak. 14,10.), a Szeglet-kapu pedig valószínűleg a város falának északnyugati részén (Kir. IV. 14,13; Krón. II. 26,9; Zak. 14,10.).

* 39. Gáreb és Goa dombjának fekvése ismeretlen; ez a két név másutt nem fordul elő.

* 40. Az egész völgy a holttestekkel és a hamuval, szóval az egész halálvidék a Hinnom völgye. Tehát az a völgy is, mely egykor az utálat helye volt, az üdvösség új rendjében a szent városnak része lesz. A Lovak kapuja a város falának keleti részén volt (Kir. IV. 11,16.).

* 32. (A Hetvenes görög fordításban a 39. fejezet.) Az itt olvasható jelképes cselekedet és szóbeli jövendölés már Jeruzsálem ostromának idejére esik, és körülbelül egy évvel a szent város elfoglalása előtt történt.

* 1-5. Szedekiás király bebörtönözteti Jeremiást.

* 1. Szedekiásnak, Júda királyának tizedik esztendeje 587.

* 2. V. ö. Kir. IV. 25,1 skk. Jeruzsálem ostroma 588-ban kezdődött. A börtön udvara, a héber szöveget egyesek így fordítják: «az őrség udvara», azaz őrizet alatt álló udvar, a királyi palota külső udvara, melyben Jeremiás ha nem is szigorú fogságban, de állandó felügyelet alatt volt. A fogság okát megadja a

* 3-5. vers: Szedekiás király attól félt, hogy Jeremiás jövendölései elernyesztik a város védőinek bátorságát és kitartását.

* 6-15. A próféta Jeruzsálem ostroma alatt megveszi egyik ánátóti rokonának szántóföldjét.

* 7. A rokonságnál fogva neked van jogod (vagy: a te kötelességed): ha valaki el akarta adni birtokát, a mózesi törvény a legközelebbi rokonnak elsőbbségi jogot biztosított a birtok megvételére. (V. ö. Móz. III. 25,25.)

* 9. Lemértem neki a pénzt: a régiek a pénzegységeket súly szerint mérték és nevezték. Egy ezüst siklus körülbelül 3 1/2 pengőt ért.

* 11. Azoknak nyitott másolatát (héb.), a Vulg. szerint: «és a pecséteket kívül». Jeremiás az adás-vételi szerződést egészen a babiloni szokásnak megfelelően állítja ki. A babiloniak az ilyen szerződéseket agyagtáblára írták, a tanuk pecsétjével hitelesítették és agyagborítékba helyezték, melyre szintén leírták a szerződést, és ezt a másolatot a tanuk szintén hitelesítették pecsétjükkel. Az így felszerelt agyagborítékot cserépedényben őrizték. – Más magyarázat szerint a birtoklevél anyaga a papirusz volt; ezt felében bevágták, egyik felére írták a szerződést, alája pedig annak másolatát. Az eredeti szerződést összegöngyölítették, zsinórral átkötötték és a zsinórt lepecsételték. A másolat nyitva maradt. Báruk Jeremiásnak hűséges prófétatársa és kísérője volt (36,4; 43,6; 45.). Jeremiás az adás-vételi szerződést a legnagyobb nyilvánosság előtt köti meg. A jelképes cselekedetet a

* 15. versben maga az Úr magyarázza meg a próféta által: Júda pusztulása nem lesz végleges, a rendes birtokviszonyok ismét helyreállnak.

* 16-25. Jeremiás könyörgő imádsága. A próféta maga sem érti miért kívánta tőle az Úr, hogy rokonának földjét megvegye mikor Júdára a pusztulás vár. – Ez az imádság számos ószövetségi helyből van összeszőve.

* 17. (V. ö. Iz. 37,16; Jer. 21,5. Móz. I. 18,14.) Jeremiás a könyörgésben az Isten mindenható teremtő erejét,

* 18. irgalmasságát és szigorú igazságosságát magasztalja. A fiúk ölébe: a próféta a zsidók ruhájának bő redőire gondol, melyek az öv íelett képződtek és zseb gyanánt is szolgáltak. V. ö. Móz. II. 20,6; V. 5,9. 10; Zsolt. 78,12; Jer. 10,16. Isten (héb.) helyett a Vulg. «leghatalmasabb»-at mond.

* 19. V. ö. Iz. 28,29; Jer. 16,17; 17,10.

* 20. V. ö. Zsolt. 134,9.

* A 20. és – a 21. vers (v. ö. Móz. V. 4,34.) az Egyiptomból való kivonulás (és a pusztai vándorlás) csodáira hivatkozik, mint az isteni gondviselésnek a zsidó nép emlékezetében állandóan élő tényeire, a – 22. (v. ö. Móz. V. 26,15.) és – a 23. (v. ö. 11,8.) vers pedig a Szentföld elfoglalásáról és a zsidóknak egész történelmük folyamán az Isten iránt tanúsított hálátlanságáról beszél.

* 24. Jeruzsálem ostroma. A város a káldeusok kezére kerül: a próféta teljes biztonsággal látja előre Jeruzsálem elfoglalását. Ép ezért nem érti,

* 25. miért kellett neki megvennie unokatestvére birtokát? A 25. vers (a 8.-kai együtt) világos bizonyítéka annak, hogy az igaz próféták isteni sugallatra (és nem önmaguktól) beszéltek és cselekedtek.

* 26-35. Az Úr büntető ítélete.

* 27. Minden testnek: minden embernek. A további versekben olvasható beszéd rövid össze foglalása Jeremiás egész prófétai tanításának.

* 34-35. V. ö. 7,30. 31. Mólok imádása a Báál-tiszteletnek egyik megnyilvánulása volt. Mólok tiszteletére gyermekáldozatokat mutattak be.

* 36-44. A babiloni fogságból való megszabadulás; az új szövetség. Az itt olvasható jövendölés előképes értelmű, és tökéletesen az újszövetség Egyházában teljesedett be.

* 36. Bár emberileg szólva Júdára a végpusztulás vár,

* 37. az Úr mégis egybegyűjti szétszórt népét, és visszaviszi hazájába. A jövendölés részben már a babiloni fogságból való visszatérés alkalmával teljesedett be Zorobábel, Ezdrás és Nehemiás idejében, de teljes mértékben az újszövetség Egyházában valósul meg, mely az Istennek összes gyermekeit egybegyüjti.

* 38. V. ö. Óz. 1,10; 2,24.

* 39. V. ö. Ez. 11,19; 36,26.

* 40. Az örök szövetség a Messiás által alapított újszövetség. V. ö. 81,31 skk. (Zsid. 8,8 skk.); Iz. 54,10; 55,3; 61,8; Ez. 16,60; 37,26.

* 42-44. A zsidó népre a babiloni fogság után váró boldog jövő. A próféta azért sorolja fel részletesen Benjámin, földét, Jeruzsálem környékét, Júda városait, a Hegyvidék városait, az Alföld (Száron, Sefela) városait és a Délvidék (Negeb) városait, hogy ezzel is szemléltesse Jűda országának teljes helyreállítását.

* 33. (A Hetvenes görög fordításban a 40. fejezet.) Az itt olvasható jövendölést az Izraelre váró boldog jövőről Jeremiás kevéssel az előbbi fejezetben olvasható jelképes cselekedet és beszéd után mondta. A két beszéd külső körülményei és alapgondolatai sok tekintetben megegyeznek.

* 1-9. A babiloni fogságból való visszatérés.

* 1. Másodszor: a 32. fejezetben olvasható beszéd után. A börtön udvarában: L. 32,2. magyarázatát.

* 2. A földet kifejezés nem olvasható sem a héber, sem a latin szövegben, de megvan a Hetvenes görög fordításban, mely itt az eredeti szövegalakot őrizte meg. Az Úr a saját isteni mindenhatóságára hivatkozik, hogy 3 skk-ben olvasható nagyszerű ígéreteit megerősítse. Kinek neve az Úr, a héber szerint: «kinek neve Jáhve».

* 3. Szép ellentétes párhuzam 7,16; 11,14; 14,11. gondolatával. A nagy és megfoghatatlan (héb.; Vulg. «nagy és erős») dolgok a fejezet végéig olvasható vigasztaló ígéretek.

* A 4-5. versben a héber szöveg és a Vulgáta nehezen érthető. Fordításunk a Hetvenes görög szöveget követi. Hogy bástyát és várfalat építsenek belőlük, a héber szöveg és a Vulgáta szerint: «a sáncokhoz és a kardhoz». – A próféta Jeruzsálem szomorú állapotát festi az ostrom alatt: számos ház, sőt maga a királyi palota, illetve annak melléképületei is romokban hevernek. (Egyes magyarázók szerint a város védői maguk romboltak le számos házat a védelem érdekében. V. ö. Iz. 22,10.) Akik a várost védelmezik a káldeusok ellen, tulajdonképen csak újabb holttestekkel töltik meg a romokat.

* 6-9. A szomorú jelennel gyönyörű ellentétben áll a zsidó népre váró boldog jövő.

* 6. A meggyógyítás az ország helyreállítását jelenti. A békesség minden isteni áldás foglalata. – A vers utolsó része a héber szövegben bizonytalan : «egyben kinyilatkoztatom nekik a béke és az igazság kincseit».

* 7. A száműzettek visszatérése. Felépítem őket: helyreállítom családjukat és az egész népet.

* 9. Ez: Jeruzsálem és népe, melynek sorsa eddig átokszó volt a pogányok száján, most dicsőséggé lesz. Megijednek és megremegnek: t. i. a világ többi (pogány) nemzetei. Nekik: a zsidóknak.

* 10-13. A zsidó népre váró öröm és boldogság.

* 10-11. V. ö. 16,9; 25,10; Bár. 2,23; szép ellentétes párhuzam Jeremiás szomorú tárgyú jövendöléseivel. Az elpusztult Zsidóországban és Jeruzsálemben ismét helyreáll a boldog állami és társadalmi élet, a nép örvendezve íog hálát adni az Istennek. A 11. v. hálaadása Zsolt. 105,1; 106,1; 117,1-re emlékeztet. A fogadalmi ajándékok megemlítése feltételezi azt, hogy a jeruzsálemi templom ismét felépül. Jóra fordítom az ország sorsát: a megfelelő héber mondat így is fordítható: «visszavezetem az ország foglyait».

* 12-13. A 10-11. versben kifejezett gondolatnak más alakban való megismétlése. V. ö. 32,44. – A Hetvenes fordításban e fejezetnek többi verse hiányzik.

* 14-18. Dávid sarjadékának örök uralma; a papi rend állandósága.

* 14. Az Úrnak jó igéje a messiási ígéretek.

* 15. Dávid igaz sarjadéka a Messiás. (23,5; Zak. 3,8; 6,12; Luk. 1,78.)

* 16. V. ö. 23,6.

* 17. A Messiás örök uralma.

* 18. A levita papok héb.), Vulg. «a papok és a leviták». Így a 21. versben is. A próféta a Lévi törzséből való papokat ellentétbe állítja a magaslatok papjaival. Jeremiás más ószövetségi prófétákkal (pl. Ez. 40-48.) együtt az újszövetség Egyházát az ószövetségi üdvösségi renddel szemlélteti, s az újszövetség papságát és áldozati rendjét is az ószövetségi papság és áldozati rend folytatásának tekinti.

* 19-26. Az Úr örök szövetségre lép népével. Ez a jövendölés is az újszövetség Egyházában teljesedett.

* 20-21. Amint a természet törvényei (a világ jelen rendjében) yáltozhatatlanok, úgy nem fog megváltozni az Urnák új szövetsége sem, melyet népével köt. V. ö. 31,31 skk. (Zsid. 8,8 skk.); 32, 40. A Dávid családjából származó örök király a Messiás. A királyi és a papi hatalom megmarad az új szövetségben is.

* 23. V. ö. Móz. I. 12,2; 13,16; 15,5; 17,2; v. ö. Óz. 1,10.

* 24. A két nemzetség Júda és Lévi, a királyi és a papi törzs; más magyarázók szerint Izrael és Júda országa. Megvetik: t. i. a pogányok; ezek a zsidókat már nemzetnek sem tekintik.

* 25-26. V. ö. 20-21. v. Jóra fordítom sorsukat: L. a 11. v. magyarázatát. A vers utolsó szavai Jeremiás jövendöléseinek egyik gyakori vigasztaló gondolatát ismétlik meg (29,14; 30,3. 18; 31,23; 32,44; 33,7.).

* 34. (A Hetvenes fordításban a 41. fejezet.) Az 1-7. versben olvasható beszéd Jeruzsálem ostromának első időszakából való, amikor Jeremiás még nem volt a börtönben. (V. ö. 32,2; 33,1.)

* 1-7. Fenyegető jövendölés Szedekiás és Jeruzsálem ellen.

* 1. A föld mindamaz országa ... és valamennyi nép: Nábukodonozor vazallusai, szövetséges királyai és nemzetei. Jeruzsálem összes városai: Júdának még el nem foglalt városai (7. v.).

* 3. A jövendölés teljesedését L. 39,5-7; 52,9-11; Kir. IV. 25,6. 7. Szája beszélni fog a te szájaddal: Nábukodonozor ítéletet fog mondani fölötted.

* 4. Az ígéret feltételes: ha Szedekiás hallgat az Úr parancsára és meghódol Nábukodonozor előtt, nyugodt élete és halála lesz, és

* 5. királyi pompával, siratással fogják eltemetni. (V. ö. 22,18.) Az előkelők temetése alkalmával a zsidók illatszereket égettek. — 7. Júda valamennyi megmaradt városa: azok a városok, melyeket a babiloni hadsereg még nem foglalt el. Lákis (ma Teli el-Hesy) Jeruzsálemtől délnyugatra feküdt, attól 55 kilométernyi távolságban. (V. ö. Iz. 36,2; Kir. IV. 18,14. 17; Krón. II. 32,9.) Ázeka fekvése ismeretlen.

* 8-22. Az itt leírt esemény és a hozzá fűzött beszéd abból az időből való, amikor az egyiptomi felmentő hadsereg közeledtére Nábukodonozor egy időre félbeszakította Jeruzsálem ostromát.

* 8-11. A zsidók Jeruzsálem ostroma alkalmával szabadon bocsátják rabszolgáikat, de a veszedelem elmúltával visszakényszerítik őket a rabszolgaságba. – A mózesi törvény szerint a hetedik esztendőben minden zsidó eredetű rabszolgát és rabszolgálót teljesen ingyen szabadon kellett bocsátani (Móz. II. 21,2; V. 15,12.). Úgy látszik, Jeruzsálem ostroma alkalmával a zsidók valamennyi rabszolgájukat felszabadították, tekintet nélkül azok szolgálati idejére, talán azért is, hogy a városnak több lelkes védelmezője legyen. A rabszolgák szabadonbocsátását áldozattal erősítették meg (18. v.). De mihelyt a veszedelem elmúlt, ismét visszakényszerítették őket a rabszolgaságba.

* 12-22. Az Úr büntető ítélete.

* 13. A szövetségnek és a szolgaság /lázának (Egyiptomnak) megemlítése talán célzás a zsidók szószegő eljárására a pusztai vándorlás és egész nemzeti történelmük folyamán.

* 14. V. ö. Móz. II. 21,2; V. 15,12.

* 15. A ház az Úr temploma.

* 17. Mivel a zsidók visszavonták a rabszolgáknak adott felszabadítást, ez a felszabadítás átokká lesz számukra, mert szabad zsákmányává lesznek a kardnak, a döghalálnak és az éhínségnek. A vers utolsó tagja, azt mondja, hogy a zsidók szörnyű sorsa iszonyattal (héb., Vulg. «megindulás»-sal) fogja eltölteni mindazokat, akik arról tudomást szereznek.

* 18-19. V. ö. Móz. I. 15,9-17. A szövetség- vagy szerződés-kötés a keleti népeknél (az araboknál ma is) mindig áldozattal járt. A szövetségre vagy szerződésre lépő felek többnyire borjút öltek le, azt kétfelé vágták és a részek között átmentek, azt jelezve ezzel, hogy a szerződésre lépő felekkel is ez történjék, ha a szövetséget vagy a szerződést megszegik. A 19. v. azt mutatja, hogy a rabszolgák felszabadítása nagy ünnepélyességgel történt.

* 22. Az ostromot rövid időre félbeszakító babiloniak vissza fognak térni és elfoglalják a szent várost.

* 35. (A Hetvenes fordításban a 42. fejezet.) Az itt leírt esemény Joakim király uralkodásának vége felé játszódott le, 597-ben, amikor az adó megtagadása miatt Nábukodonozor babiloni király büntető hadjáratra indult Jeruzsálem ellen (11. v.).

* 1-11. Rekáb utódainak engedelmessége ősük iránt.

* 2. Rekáb Krón. I. 2,55. tanúsága szerint kineus eredetű családból származott. Utódai nomád életet éltek Palesztina déli és északi vidékein. Jónádáb, Rekáb fia, az Úr ügye iránt való buzgóságát azzal mutatta meg, hogy Jehu királlyal együtt üldözte Báál híveit (Kir. IV. 10,15-17.). Az elbeszélt történet a templom melléképületének egyik kamarájában folyt le.

* 3-4. Jeremiás számos tanút vesz maga mellé. Az itt említett férfiakról egyébként semmit sem tudunk. Máásziás talán azonos a 21,1-ben említett Máásziással, Szofoniás atyjával. A kapuőr igen magas papi méltóságot viselt (52,24.).

* 5-10. Rekáb utódai híven megtartották ősüknek, Jónádábnak parancsát: bort nem ittak, és egyszerű, nomádéletet folytattak; sátrakban laktak,

* 11. míg Nábukodonozor hadseregének közeledése őket a megerősített Jeruzsálembe nem kényszerítette.

* 12-16. A zsidók engedetlensége az Isten iránt szomorú ellentétben áll a rekábitáknak ősükkel szemben tanúsított engedelmességével.

* 17-19. Az engedetlen zsidókra az Úr büntetése vár, az engedelmes rekábitákra pedig az Isten áldása száll. – A 19. versnek azaz értelme, hogy a rekábiták, mint az Úr hűséges szolgái, fenn fognak maradni, míg Jeruzsálem bűnös népe elpusztul. A jövendölés be is teljesedett: Nehemiás idejében a Rekáb családjából származó Melkiás tevékeny részt vett Jeruzsálem falainak felépítésében (Neh. 3,14.), sőt a késő középkorban Tudelai Benjámin rabbi (Kr. u. 1160 körül) Arábiában oly zsidókra akadt, kik magukat Rekáb fiainak mondották.

* 36. (A Hetvenes fordításban a 43. fejezet.)

* 1-8. Jeremiás az Úr parancsára Bárukkal leíratja Joakim uralkodásának negyedik esztendejéig elmondott beszédeit.

* 1. Jóákím uralkodásának negyedik esztendeje 605/604.

* 2. A régiek könyvei tekercsalakúak voltak. Izrael ellen, a Hetvenes görög fordítás jobb kéziratai szerint helyesebben: «Jeruzsálem ellen». A pogány nemzetek ellen szóló jövendölések a Vulgáta (és a héber szöveg) 46-51. fejezetében olvashatók. Jósiás napjaitól (1,2.) kezdve mind a mai napig: Jeremiás prófétai működése ekkor már huszonkét esztendőre terjedt.

* 4. Báruk, Jeremiás titkára és hűséges kísérő társa előkelő családból származott: testvére, Száraiás, Szedekiás király udvarnagyja volt (51,59.).

* 5. Én akadályozva vagyok (héb.), a Vulgáta szerint: «Én el vagyok zárva», – de a 19. v. szerint Jeremiás szabadon menekülhetett, és a 26. v. szerint el is menekült. Lehetséges, hogy Jeremiás a 26. fejezetben leírt tapasztalatai után nem akarta életét különös isteni parancs nélkül újabb veszedelemnek kitenni.

* 6. A böjti nap valamely rendkívüli (valószínűleg engesztelő) böjt napja volt, mert ideje (L. 9. v.) nem esik össze a mózesi törvény által elrendelt engesztelés napjával. — A 8. vers röviden összefoglalja azt, amit a 9-13. v. bővebben elbeszél.

* 9-13. Báruk a könyvet felolvassa a nép előtt.

* 9. Joakimnak ötödik esztendeje 604/603. A kilencedik hónap Kiszlev hava, rnely a mi időszámításunk szerint körülbelül november közepétől december közepéig tart. A böjtre nézve L. a 6. v. magyarázatát. Az Úr színe előtt: a böjt tehát a templomban mondott imádságokkal volt kapcsolatos.

* 10. Sáfán valószínűleg azonos a Kir. IV. 22,8-12-ben említett íródeákkal. A hely megjelölése a legkisebb körülményekre is kiterjed. Báruk a könyvet emelkedett helyről (talán a felső udvar ablakából) olvassa fel a templom udvarában összegyűlt népnek.

* 11-12. Mikeás Báruk iratáról jelentést tesz atyjának, a király íródeákjának (titkárának). Elisáma a királynak egyik íródeákja volt; ugyanezt a tisztet töltötte be Elnátán, Ákobor fia is. (V. ö. 26,22.)

* 14-18. Báruk megismétli felolvasását a főemberek előtt.

* 14. Júdi (héb. «Jehudi») «zsidó férfiú»-t jelent.

* 19-26. A főemberek Báruk iratát megmutatják a királynak; Júdi felolvassa, Jóákim pedig tűzbe dobja a részekre vagdalt könyvet.

* 20. Az udvar a király téli palotájának udvara, hol Joakim serpenyőnél melegedett (22. v.).

* 23. Oszlopot (héb.) Vulg. «lapot». Tollkéssel, szó szerint «íródeák-késsel». – Báruk Jeremiás beszédeit egymás mellett álló oszlopok alakjában írta le tekercsre; ezeket a király (vagy a héber szöveg szerint talán az íródeák) a tekercsről hármasával-négyesével levágta és tűzre vetette.

* 24. Míg Mózes törvénykönyvének felolvasása a jámbor Jósiás királyt mélyen megrendítette (v. ö. Kir. IV. 22,11 skk.), Jeremiás fenyegető beszédeinek és jövendöléseinek felolvasása egyáltalán nem indította bűnbánatra sem a királyt, sem főembereinek legnagyobb részét; néhány jámborabb főember nevét a

* 25. vers őrizte meg. – Kérlelték a királyt (héb.), Vulg. szószerint: «ellenmondtak a királynak».

* 26. Ámelek fiának, a héber szerint: «a király fiának», tehát királyi vérből származó hercegnek.

* 27-32. Jeremiás újra összetratja beszédeit. – Fenyegető jövendölés Joakim ellen.

* 30. Nem leszen olyan utóda, ki Dávid trónján ülne: Jóákín, Joakim fia csak három hónapig volt Júda királya, azután a babiloni fogságba került. Joakim holttestének meg-gyalázására vonatkozólag L. 22,19. magyarázatát.

* 37. (A Hetvenes fordításban a 44. fejezet).

* 1-2. Szedekiás uralkodásának rövid jellemzése.

* 1. A történelmi áttekintést L. a Bevezetésben.

* 2. L. Kir. IV. 24,20: uralkodásának kilencedik esztendejében (588.) Szedekiás fellázadt a babiloni nagykirály ellen.

* 3-9. Szedekiás követséget küld Jeremiáshoz és a próféta közbenjáró imáit kéri; a próféta megjövendöli Jeruzsálem bukását.

* 3. Szofoniásról, Máásziás fiáról: L. 21,1; 35,4. Könyörögj értünk: Jeremiás válasza (5-9. v.) azt mutatja, hogy a király nem. annyira azt akarta, hogy a próféta könyörögjön értük, mint azt, hogy megtudja a prófétától Jeruzsálem sorsát.

* 4. A felmentő egyiptomi sereg vezére Hofra fáraó volt. V. ö. 44,30; Ez. 30,21.

* 6. Az Egyiptomba vetett bizalom hiú voltára nézve L. Iz. 36,6; Ez. 29,6. 7; Jer. Sir. 4,17. stb.

* 10-15. Jeremiást szökés gyanúja miatt börtönre vetik.

* 11. Benjámin földére: szülővárosába, Ánátótba. (1,1; 32,7-9.) Hogy ... szétossza birtokát a polgárok szemeláttára, a héber szerint: «hogy résztvegyen egy osztáson onnan a nép között».

* 15. A tömlöcbe, a héber szerint: «a bolthajtásos üregbe». Az itt említett hosszú idő alatt a babiloni hadsereg újra körülzárta Jeruzsálemet.

* 16-20. Szedekiás maga elé hozatja Jeremiást, és kérelmére enyhébb őrizetbe helyezteti.

* 18. A végveszély láttára az álpróféták nem mernek többé mutatkozni a nép előtt.

* 20. A börtön udvarába: L. 32,2; 33,1. — A sütők utcájából (héb.), a Vulgáta szerint: «a húsételen kívül». Úgy látszik, hogy az egy és ugyanazt a mesterséget űzők már az ókorban is egy utcában laktak, mint Keleten manapság is szokás.

* 38. (A Hetvenes fordításban a 45. fejezet.)

* 1-6. Jeremiást a zsidók főemberei félig kiszáradt vízverembe vetik.

* 1. Júkálról L. 37,3. Fássúrról, Melkiás fiáról L. 21,1. Az itt megnevezett férfiak a zsidók főemberei és Szedekiás király tanácsadói közé tartoztak (4. v.).

* 2. Épségben marad és élni fog, a héber szerint: «zsákmányul kapja életét és élni fog», – úgy örvendhet majd puszta életének, mintha már az ellenség kezén levő életét zsákmányul ragadta volna el tőlük.

* 4. A király tanácsadói attól féltek, hogy Jeremiás beszédei (melyeknek lényege a 2-3. v-ben olvasható) a város védőinek bátorságát és kitartását lelohasztják; ezért a próféta halálát kívánják.

* 5. Az állhatatlan és ingatag jellemű Szedekiás nem mer ellenállni főembereinek, és Jeremiást kiszolgáltatja nekik.

* 6. Melkiás, Ámelek fia, a héber szerint: «Melkiás királyi herceg». (L. 36,26. magyarázatát.) A verem víztartó ciszterna. Jeremiásra a félig kiszáradt víztartóban biztos halál várt.

* 7-13. Ábdemelek udvari tiszt kiszabadítja Jeremiást a víztartóból.

* 7-9. Jeruzsálem lakóira szomorúan jellemző, hogy csak az idegen származású Ábdemeleknek (= «a király szolgája») esik meg Jeremiáson a szíve.

* 11. Elment a király palotájába, a tárház alatt levő helyiségbe (héb.), a Vulgáta szerint: «elment a király házába, mely a pince alatt volt.

* 12. Rongyokat (héb.), Vulg. «elrothadtakat». És a kötélre, a héber szerint: «a kötelek alá».

* 13. A tömlöc udvarán: L. 37,20.

* 14-28. Szedekiás titokban kihallgatja a prófétát.

* 14. Az Úr házához vezető harmadik kapu helyét közelebbről nem ismerjük.

* 16. Titkon szó a Hetvenes görög fordításban hiányzik.

* 17-18. Jeremiás Szedekiás király előtt is megismétli a 2. és a 3. versben olvasható jövendölését. A babiloni király főembereihez (39,3.): Nábukodonozor nem vezette személyesen Jeruzsálem ostromát, hanem alatta főhadiszállásán, Reblában tartózkodott (39,5.).

* 22. Az asszonyok a király feleségei. Ők: ezek az asszonyok. Barátaid, mások szerint: «a te békeférfiaid», t. i. az álpróféták. A sár és az iszap, melyben nincs megállás, a végső veszedelem jelképe. (Jeremiás bizonyára a vízveremre gondol, melybe ellenségei őt sülyesztették, – 6. v.)

* 25-27. Jeremiás a zsidók főembereinek adott válaszában – Szedekiás óhajtása szerint – fenntartással él, vagyis nem mondja meg a teljes igazságot azoknak, akiknek nem volt joguk azt megtudni tőle. De egyébként 37,19. szerint Jeremiás csakugyan a király elé terjesztette a 26. versben említett kérést.

* 28. A Jeruzsálem elfoglalása így történt szavak már a következő fejezet elbeszélését vezetik be.

* 39. (A Hetvenes fordításban a 46. fejezet.)

* 1-10. Jeruzsálem elfoglalása; Szedekiás menekül, de elfogják, megvakítják és fogságba hurcolják. – Ez a részlet rövid összefoglalása a Kir. IV. 25; Jer. 52-ben olvasható eseményeknek, a 3. vers azonban újabb mozzanattal bővíti az elbeszélést. A Hetvenes görög fordítás a 4-13. verset elhagyja.

* 1. Szedekiás uralkodásának kilencedik esztendeje 588. Jeruzsálem ostroma az 588. esztendő tizedik hónapjában, azaz Tebet hónapban (a december közepétől január közepéig terjedő időben) kezdődött.

* 2. Szedekiás tizenegyedik esztendeje 586. Emez esztendő negyedik hónapjában, azaz Támmuz hónapban a babiloni seregnek sikerült rést törnie a város külső falán. (Támmuz hava körülbelül megfelel a június közepétől július közepéig tartó időszaknak.)

* 3. A középső kapu valószínűleg a város két főrészét egymástól elválasztó falon volt, – Az e versben olvasható nevek közül több nem tulajdonnév, hanem babiloni főtisztségeket jelöl. Az értelmezők ugyanis a 13. vers szerint szokták helyreállítani e verset ily módon: «Nábuzárdán a testőrök kapitánya, Nábusezbán az udvari tisztek felügyelője, Nergálsaruszur a mágusok feje».

* 4. Szedekiás király és a zsidók főemberei a jerichói puszta felé menekülnek, hogy a Jordántól keletre fekvő vidékeken biztonságba jussanak. De menekülési kísérletük gyászos véget ér.

* 5. Rebla: v. ö. Kir. IV. 23,33. Ernát (Hamat) földe Palesztinától északra feküdt.

* 6-7. Nábukodonozor kegyetlen bosszút állt az ellene fellázadt Szedekiáson. Így teljesedett be Szedekiáson Jeremiás szava (32,4. 5; 34,3.) és Ezekiel jövendölése, hogy Babilóniába jut, de azt az országot nem fogja meglátni (12,12. 13; 17,11-21.).

* 8-9. A köznép házait: fordításunk a szír szöveget követi. Vulg. és héb.: «a köznép házát». A zsidó nép zöme a babiloni fogságba kerül. Nábuzárdán, babiloni nyelven: «Nábu-zer-iddina» = Nábu ivadékot adjon.

* 11-14. Nábuzárdán kiszabadítja Jeremiást.

* 12. Nábukodonozor (valószínűleg a babiloniakhoz menekült zsidóktól) megtudta, hogy Jeremiás a babiloni hatalom előtt való meghódolást követelte nemzetétől, és ezért nemcsak kiszabadította a tömlőéből, hanem teljes cselekvési szabadságot is adott neki (40,2-5.).

* 13. Nábusezbán (babil. Nábu-sezibanni) = «Nábu, ments meg engem!»

* 14. Godoliást Nábukodonozor a Júda földén maradt zsidók helytartójává tette (40,6.). Hogy hazavigye (héb.), t. i. Godoliás. A Vulgáta szerint: «hogy hazamenjen» (t. i. Jeremiás).

* 15-18. Ábdemelek irgalmas cselekedetét (v. ö. 38,7-13.) az Úr azzal jutalmazza meg, hogy megmenti életét a város feldúlása alkalmával. – Az itt olvasható beszédet Jeremiás kevéssel a város bevétele előtt mondta (15.).

* 18. Megmented életedet, a héber szerint: «zsákmányul kapod életedet»; L. 38,2. magyarázatát. V. ö. 45,5.)

* 40-44. Jeremiás története Jeruzsálem elfoglalása után.

40. (A Hetvenes fordításban a 47. fejezet.)

Az 1. vers a 40-44. fejezet általános bevezetése. Úgy látszik, hogy Jeruzsálem elfoglalása után a többi zsidó foglyokkal együtt Jeremiást is láncraverték és Rámába hurcolták Nábuzárdán fővezér (így a Vulgáta; a héber szerint: a testőrök kapitánya) elé, ki azonban a prófétát rögtön megszabadította bilincseitől.

* 2-6. Nábuzárdán szabadon bocsátja Jeremiást; ez Godoliás helytartóhoz költözik Mászfátba.

* 4. Én rajtad tartom szememet: kitüntető figyelemmel fogok veled bánni.

* 5. Lehet, hogy Nábuzárdán látta Jeremiás habozását, ezért újabb ajánlatot tesz neki. Ha nem akarsz velem jönni (szószerint: «És ne jöjj velem») szavak a görögben hiányzanak; a megfelelő héber szavak («És még nem tért vissza») egy hosszabb mondat töredékének látszanak. – Szép vonás a pogány Nábuzárdánban, hogy ily nagy tisztelettel bánik Jeremiással.

* 6. Godoliásról L. 39,14. Mászfát (héb. «Miszpa») valószínűleg a mai Nebi Szamuil, Jeruzsálemtől hat-hét kilométernyire északnyugatra.

* 7-12. A Jeruzsálem környékén és a szomszédos országokban elszéledt zsidók visszaszállingóznak Godoliáshoz.

* 7-8. V. ö. Kir. IV. 25,23. Jonatánt Kir. IV. 25,23. nem említi. Netofáti (héb. Netofa) talán a mai Beit-Nettif, Jeruzsálemtől huszonkét kilométernyire délnyugat felé.

* 9. V. ö. Kir. IV. 25,24. Ne féljetek a káldeusok szolgáitól: a fordítás a görög szöveget, követi; a Vulg. és a héber szöveg szerint: «Ne féljetek attól, hogy a káldeusoknak szolgáljatok».

* 10-12. Az elpusztított országban lassankint helyreállt a rend és a nyugalom. A 10. vers vége a Hetvenes görög fordítás szerint így hangzik:«... hogy a káldeusok színe előtt álljak, akik fölétek kerültek».

* 13-16. Jóhánán hiába figyelmezteti Godoliást Ismáhel gyilkos tervére.

* 14. Az ámmoniták (Ámmon fiai) az ószövetségi történelem egész folyamán halálos ellenségei voltak a zsidóknak; a jelen esetben is a kegyelemdöfést akarja megadni az ámmoniták királya Júdának azzal, hogy megöleti Godoliást. Erre eszközéül kínálkozott a királyi, vérből származó (41,1.) Ismáhel, ki Godoliást valószínűleg Nábukodonozor bérencének tekintette.

* 15. Miért öljön ő meg téged? (héb.), a Vulgáta szerint: «Ne öljön ő meg téged».

* 16. Godoliás nem tudja elhinni, hogy a királyi családnak egyik tagja olyasmit tehetne, ami az egész zsidó népnek fennmaradását veszélyeztethetné.

* 41. (A Hetvenes fordításban a 48. fejezet.)

* 1-3. Ismáhel egy lakoma alkalmával megöli Godoliást és társait, (L. Kir. IV. 25,25.)

* 1. A hetedik hónap Tisri hava (a mi időszámításunk szerint körülbelül szeptember közepétől október közepéig). A gyilkosság tehát két-három hónappal Jeruzsálem bevétele után történt. Ismáhel bűne annál nagyobb, mert a keletiek által szent dolognak tartott vendéglátást sértette meg.

* 4-10. Ismáhel tőrbe csal és meggyilkol szichemi, silói és szamariai zarándokokat, a Mászfátban lakó zsidókat pedig fogságba hurcolja.

* 5. Megvagdalt testtel (héb.), Vulg. «szennyesen». A szakáll lenyírása, a ruha megszaggatása és a test megvagdalása a mélységes gyász külső jelei voltak. Az a nyolcvan férfiú Jeruzsálembe igyekezett, hogy az Úr házának oltárán, mely nem pusztult el (v. ö. Bár. 1,10.), áldozatot mutasson be. Eledeláldozatot (héb.), Vulg. «ajándékokat».

* 6. Ismáhel maga is sír, vagyis mélységes gyászt színlel, hogy megtévessze a zarándokokat. A Hetvenes fordítás szerint a zarándokok lépkednek lassan és sírnak.

* 7. Dobta őket: a szír szöveg szerint. Ismáhel borzalmas tömeggyilkosságának indító okát a szent szerző nem említi.

* 8. A tíz férfiú szántóföldjének terményeit ajánlja fel váltságul Ismáhelnek. A mezőn: csűrök és magtárak hiányában Keleten a gabonát földbe ásott vermekben tették el.

* 9. Ásza, Júda királya, Kir. III. 15,22. szerint országának északi határvárosait, Gábaont és Miszpát (= Mászfátot) megerősítette Báása, Izrael királya ellen. Ez a vers (a 7. verssel együtt) azt mutatja, hogy Ásza Miszpát nagy vízveremmel is ellátta. Ugyanaz volt, a Hetvenes fordítás szerint: «az a nagy vízverem volt».

* 10. A király Szedekiás. Ismáhel az elfogott zsidókat Ámmon területére akarta hurcolni.

* 11-15. Jóhánán megszabadítja a foglyokat; Ismáhel Ámmon fiaihoz menekül.

* 12. A gábaoni nagy vízről (tóról vagy víz-veremről): L. Kir. II. 2,13.

* 16-18. Jóhanán és a megszabadított zsidók Egyiptomba indulnak.

* 16. És visszahozta őket Ismáhelnek, Nátániás fiának kezéből Mászfátból. Mind a héber szöveg, mind a Vulgáta homályos, és arra mutat, hogy az eredeti szöveg ez lehetett: «kiket elhurcolt Ismáhel, Nátániás íia Mászfátból».

* 17. Pihenőt tartottak Kámaámban, Betlehem közelében, majd tovább vándoroltak, a héber szerint: «Pihenőt tartott Gerut Kimhámban, Betlehem közelében.»

* 42. (A Hetvenes fordításban a 49. fejezet.)

* 1-6. Jóhanán és az egész zsidó nép kéri Jeremiást, adja tudtukra az Úr akaratát, és föltétlen engedelmességet ígérnek.

* 1. Jezoniás, Ózaiás fia, a Hetvenes görög fordítás szerint: «Ázáriás, Máásziás fia». (V. ö. 43,2.)

* 5. Velünk szemben, Vulg. «köztünk».

* 7-22. Jeremiás válasza.

* 10. V. ö. 1,10; 18,7; 24,6. Megbántam ... bocsátottam: a próféta emberi módon beszél az Istenről. V. ö. Móz. I. 6,6. magyarázatát.

* 11. Jeremiás megnyugtatja a népet, hogy Babilónia királya Godoliás megöléséért nem teszi felelőssé az egész zsidóságot.

* 12. A héber szerint: «Megteszem, hogy kegyelmet találjatok (t. i. Nábukodonozor előtt), és ő megkegyelmez nektek, és visszaenged titeket országotokba».

* 16. A próféta szavai beteljesedtek az Egyiptomot a Kr. e. VI. században ért külső és belső háborúkban.

* 18. V. ö. 18,16; 19,8; 25,9. 18; 44,8. 12. 22.

* 19-22. A próféta a nép viselkedéséből látja, hogy hiába beszélt. L. 43. fej. – Egyes magyarázók szerint 42,19-22. eredeti helye 43,3. után volt.

* 43. (A Hetvenes fordításban az 50. fejezet.)

* 1-7. A zsidók Jeremiás intelme ellenére is Egyiptomba vonul- nak, és a prófétát is magukkal hurcolják.

* 2. Azariásról, Ózaiás fiáról L. 42,1.

* 3. Úgy látszik, a zsidók már előre elhatározták, hogy Egyiptomba menekülnek, és csak azért kívánták Jeremiástól, hogy az Úrtól kérjen tanácsot (42,1-6.), mert azt várták, hogy a próféta is helyeselni fogja tervüket.

* 4. Bárukról L. 36,4.

* 5. Mindazok, akik megmaradtak Júdából... elszéledtek: L. 40,11. 12.

* 6. A király leányairól L. 41,10. Az Egyiptomba menekülő zsidók talán azért hurcolták magukkal Jeremiást, hogy semmit se tehessen ellenük Nábukodonozornál.

* 7. Táfneszről L. 2,16. magyarázatát.

* 8-13. Jeremiás Táfneszben Nábukodonozornak tróntalapzatot épít és megjövendöli Egyiptom elfoglalását. – Nábukodonozor egyiptomi hadjárata uralkodásának 37-ik esztendejére, Kr. e. 568-ra esett. Nábukodonozor ekkor elfoglalta a Nilus Deltájának vidékét, hol Táfnesz feküdt, sőt Ez. 29,10 skk. tanúsága szerint Sziene-ig (a mai Asszuán), Egyiptom legdélibb városáig nyomult.

* 9. Az üregben, a héber szót némelyek így magyarázzák: «a törmelékben», vagy: «titokban».

* 10. Amelyeket elrejtettél: fordításunk a Hetvenes görög fordítást követi. A Vulg. és a héber szöveg szerint: «amelyeket elrejtettem».

* 12. Őket: a bálványszobrokat. A régi népek a győzelem teljességének jelzésére a meghódított ország istenszobrait is magukkal szokták hurcolni. (V. ö. Dán. 11,8.) – A vers második felében fordításunk a héber és a görög szöveget követi; a Vulgáta így szól: «És beburkolódzik Egyiptom földébe, mint ahogyan beburkolódzik subájába a pásztor» stb.

* 13. Ez a nap-temploma (a görög szöveg szerint: Heliopolisz) Ónban, Kairó közelében feküdt. (L. Iz. 19,18.) Ma magános obeliszk hirdeti Heliopolisz hajdani dicsőségét.

* 44. (A Hetvenes fordításban 51,1-30.)

* 1-14. Intelem az egyiptomi bálványozás kerülésére.

* 1. Az összes zsidókhoz, kik Egyiptom földén laktak: már jóval Jeruzsálem pusztulása előtt számos zsidó költözött Egyiptomba, hol a Kr. e. VII. század zűrzavaros idejében nagyobb biztonságot reméltek, mint Palesztinában. V. ö. íz. 11,11. – Mágdálum (a héber szerint: Migdol) Egyiptom északkeleti határvárosa. Táfneszről és Memfiszről L. 2,16. Fáturesz (héb. Patrosz): Felső-Egyiptom (Egyiptomnak déli része). Jeremiás intelme tehát nemcsak azoknak a zsidóknak szólt, kik 43,4-7. szerint Jeruzsálem pusztulása után Egyiptomba menekültek, hanem azoknak is, kik már régen ott laktak és a régi bálványozás mellett már átvették az egyiptomi bálványimádást is. Ezeket a próféta

* 2-3. Jeruzsálem és Júda szörnyű sorsával figyelmezteti a bálványozás kerülésére.

* A 2-6. v. Jeremiás prófétai beszédeinek alapgondolatait foglalja össze

* 8. Átok meg gyalázkodás tárgyává: L. 42,18.

* 10. Nem tisztultak meg, a héber szerint: «Nem törtek meg».

* 11-14. A bálványozás büntetése.

* 12. V. ö. 42,18. Borzadás tárgyává (héb.), Vulg. «csodálkozás (tárgyává).»

* 14. Jeremiás elsősorban a Jeruzsálem pusztulása után Egyiptomba menekült zsidókról beszél; ezek közül csak néhány szökevény fogja viszontlátni hazáját. V. ö. 26. v.

* 15-19. A zsidók megátalkodottsága.

* 17. V. ö. 18. 19. 25. v. Az ég királynéja a babiloni Istar, kinek szarvalakú lepényeket mutattak be áldozatul. (A szarvak a hold szarvait jelképezték.)

* 18. Úgy látszik, a zsidók a jámbor Jósiás király nagy vallási reformjára céloznak, ki Júdában megszüntette a bálványozást (Kir. IV. 22. 23.).

* 19. Hogy tiszteljük őt, a héber szerint: «az ő képmására», – t. i. a hold szarvainak hasonlóságára készített szarvalakú lepényekkel. (L. a 17. v. magyarázatát.)

* 20-30. A bálványozókat sújtó rettenetes isteni büntetés.

* 21-23. Nem a bálványozás elhagyása, hanem éppen ez a bűn volt az oka a Jeruzsálemet sújtó isteni büntetésnek.

* 25. Csak... amit fogadtatok (héb.); a Vulgáta szerint: teljesítettétek fogadalmaitokat és véghez is vittétek őket».

* 26-28. A zsidók megátalkodottságának büntetése: az ő teljes kiirtásuk. Jeremiás elsősorban a Jeruzsálem pusztulása után Egyiptomba menekült zsidókról beszél. (L. 14. v.) Egy zsidó férfiú sem fogja többé említeni az Úr nevét, mert mindnyájan elpusztulnak.

* 28. Csak igen kevés zsidó fogja túlélni a. rettentő isteni büntetést (14. v.), hogy tanúságot tehessen az Úr szavainak igazsága mellett.

* 29-30. Az isteni fenyegetés igazságát Jeremiás Efree (= Hofra) fáraónak nemsokára bekövetkező vesztével bizonyítja. Az egyiptomi hadsereg fellázadt Hofra fáraó ellen, és Amazisz nevű hadvezére, kit a fáraó a lázadás leverésére küldött, maga is a felkelők pártjára állt. A Memfisz mellett megvívott ütközetben Hofra vereséget szenvedett, fogságba esett, és ellenségei Szaiszban kivégezték. Ez az esemény még Nábukodonozor egyiptomi hadjárata előtt történt: a babiloni király hadai 568-ban már III. Amazisz fáraó seregével állottak szemben.

* 45. (A Hetvenes fordításban 51,31-35.)

Báruknak szóló vigasztaló jövendölés.

* 1. A jövendölés ideje a Kr. e. 605. esztendő. Ez a vers a 36. fejezetre céloz.

* 3. Báruk fájdalmas panaszát érthetővé teszik a Jeremiás könyvében elbeszélt ama szomorú történelmi események, melyeknek Jeremiással együtt ő is egyik főszereplője volt, valamint a reá váró sivár jövő.

* 4. Ha az Isten mint teremtményeinek korlátlan Ura a választott népet végromlással sújtja,

* 5. hogyan kívánhatná Báruk, hogy őt mentesítse a szenvedésektől? Nagy dolgokat: nyugalmas, békés életet. Neked életet és egészséget adok, a héber szerint: «lelkedet zsákmányként adom neked». V. ö. 39,18.

* MÁSODIK FŐRÉSZ. Jövendölések az idegen nemzetek ellen. (46-51. fejezet.)

46. (A Hetvenes fordításban a 26. fejezet.) Két fenyegető jövendölés Egyiptom ellen.

* Az 1. vers a 46-51. fejezetben  olvasható jövendölések címe.

* 2-12. Első beszéd: A kárkámisi vereség. — A 2. vers a 46,3-12-ben olvasható jövendölésre vonatkozik. Kárkamis (héb. «Kárkemis») az Eufrát jobbpartján fekvő város. A kárkemisi csata 605-ben volt; jelentőségére nézve L. a Bevezetést. Jeremiás jövendölése kevéssel a nagy csata előtti időből való. Más magyarázók szerint 46,3-12. Egyiptomot gúnyoló ének a kárkemisi vereség után.

* 3-4. Az egyiptomi hadsereg büszke /elvonulása, a harcosokhoz intézett felszólítás alakjában. — 5-6. A vert sereg rémülete és futása.

* 7-9. Lehetséges, hogy a 7-9. vers eredetileg a 3-4. v. leírásának folytatása volt.

* 7. Árad meg: a megfelelő héber ige egyaránt jelenti a hadsereg felvonulását és a víz áradását. A hasonlat alapjául a Nílus (Vulg. «a Folyam») vizének áradása szolgál: Jeremiás az egyiptomi sereg felvonulását az egyre emelkedő Nílushoz hasonlítja.

* 8. A folyamok a Nílus csatornái. A 8. vers találóan festi a fáraó elbizakodottságát.

* 9. A héber szerint: «Jöjjetek fel, lovak; száguldjatok, szekerek!» – Vonuljatok ki, ti hősök, – így a görög szöveg; Vulg. és héb.: «Vonuljanak ki a hősök». – Etiópia (héb. «Kús»), Líbia (héb. «Pút», valószínűleg Punt tartomány a Vörös-tenger afrikai partján) és Lídia (héb. «Lúd») Egyiptomnak szövetségesei voltak.

* 10-12. Az 5-6. versben olvasható gondolatok folytatása.

* 10. A kárkemisi csata az Úr bosszúállásának (igazságos ítéletének) napja volt Jósiás király megöléséért a megiddói csatában, és Jóácház elhurcolásáért (Kir. IV. 23,29-34.). Jeremiás a véres kárkemisi csatát az Isten öldöklő áldozatának, mondja.

* 11. Gyógyulás nincsen számodra: a kárkemisi csata után Egyiptomnak évszázadokra le kellett mondania Kisázsiára vonatkozó terveiről, sőt önállósága is nemsokára elveszett. Gálaád híres volt balzsamterméséről. V. ö. 8,22.

* 13-26. Második beszéd: Alsó- és Felső-Egyiptom meghódítása.

13-19. Alsó-Egyiptom meghódítása.

* 13. A 14-26. versben olvasható jövendölés címe. Jeremiás jövendölése Nábukodonozornak 568. évi egyiptomi hadjáratára vonatkozik (v. ö, 43,8-13.), és talán 588-ból, Jeruzsálem ostromának idejéből való, amikor a zsidók Hofra fáraó felmentő hadseregétől várták a szabadulást.

* 14. Mágdálum (Migdol), Memfisz meg Tájnesz a Nílus Deltája vidékének városai voltak. L. 44,1. Egyiptom készüljön el a pusztulásra.

* 15. Az első verstag fordítása a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint így hangzik: «Miért rothad el hősöd?» – A görög szöveg szerint: «Miért fut el tőled az Ápisz? – Választott borjad nem áll meg!» stb. Az Ápisz-borjú az egyiptomiak főistenének, Rának szent állata és jelképe volt; ennek megfutamodása és elbukása az Úr előtt Egyiptom hatalmának összeomlását jelenti. A héber szöveg nem beszél az Ápiszról, hanem Egyiptom «hősei»-ről szól.

* 16. Rajta, térjünk vissza stb. E szavakat az egyiptomiakkal szövetséges népek (9. v.) mondják. A pusztító kard a babiloni király kardja. A Vulgáta a pusztító szónak megfelelő héber kifejezést másik jelentésében veszi: «galamb». A Hetvenes görög fordítás szerint: «a hellén kard színe elől». V. ö. 50,16.

* 17. A Zűrzavart hoz az idő kifejezés valamiképen összefüggésben lehet Hofra fáraó nevének jelentésével, de ezt az összefüggést most már nem értjük.

* 18. Az Úr szava oly biztosan be fog teljesedni, mint amilyen szilárdan áll a Tábor és a Kármel hegye.

* 19. Egyiptom lakossága kénytelen lesz elköltözni az elpusztított vidékről.

* 20-26. Felső-Egyiptom meghódítása.

* 20. Jeremiás hasonlatának alapja az Ápisz-tisztelet (15. v.). Északról tör reá, aki elhajtja (héb. «a lódarázs»), t. i. Nábukodonozor.

* 21. Mint a hizlalt borjak: célzás az egyiptomi zsoldos hadsereg jólétére a béke napjaiban. A látogatás az Úr büntető ítélete.

* 22. Mintha érc szava hangzanék, a héber szerint: «Hangja mint a kígyó jő». A kígyó sziszegése a tehetetlen gyűlölet szava. Jeremiás az Egyiptomot megtámadó babiloni hadsereget az erdő fáit kiirtó favágókhoz hasonlítja.

* 23. Megszámlálni őket nem lehet, t. i. a babiloni király katonáit. A sáskák óriási rajokban szoktak megjelenni Keleten. (V. ö. Jóel 1,2.)

* 24. V. ö. 12. v.

* 25. A Nóból való Ámont (héb.)» Vulg. «Alexandria sokaságát». Nó (Tébé) Dél-Egyiptom fővárosa; Ámon (a napisten) annak főistene. V. ö. Náh. 3,8. Királyait: Egyiptom egyes tartományai az ókori történelem folyamán sokszor éltek egymástól többé-kevésbbé független állami életet saját királyaik alatt. Kik benne bíznak: a zsidók a próféták intelmei ellenére is Egyiptomtól várták országuk megszabadítását.

* 26. De azután stb.: a jövendölés vége ismét nyugodt életet jósol Egyiptomnak. V. ö. Ez. 29,3. Ez a vers a Hetvenes görög fordításban nem olvasható.

* 27-28. Júdának szóló biztató jövendölés. V. ö. 30,10. 11. (Iz. 43,1; 44,2.) A messze föld és a fogság földe Babilónia. Az Izraelt és Júdát sújtó isteni büntetésnek célja nem a zsidó nép megsemmisítése, hanem annak megtérítése volt.

* 47. (A Hetvenes fordításban 29,1-7.) Fenyegető jövendölés a filiszteusok ellen.

* 1. A mielőtt a fáraó megverte Gázát szavak a Hetvenes fordításban nem olvashatók. Nekáó fáraó 608/7-ben foglalta el Gázát. Ez a megjegyzés csak a jövendölés időpontját jelzi, de nem azt az alkalmat, amelyre Jeremiás szava vonatkozik.

A 2. vers tanúsága szerint az ellenség északról jő ellenállhatatlan erővel, mint a vízár és a megáradt folyó. A Gázát megsemmisítő ellenség tehát Nábukodonozor babiloni király serege. A jövendölés akkor teljesedett be, amikor Nábukodonozor Jeruzsálem bevétele után Tírust ostromolta (az 586/5-573. években, – L. 4. v.), és hadserege a Júdával szomszédos országokat és a Földközi-tenger partvidékeit pusztította (Ez. 25. fej.). Vízár jő északról: L. 46,7. magyarázatát.

* 3. A próféta mesteri kézzel rajzolja a babiloni sereg támadása nyomán keletkezett rémületet. A 3. vers első részében fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szószerint így hangzik: «Az ő csillogó fegyvereinek és hőseinek zaja miatt». A szekerek a harci szekerek. Dübörgése miatt (héb.), Vulg.: «sokasága miatt». Nem tekintenek fiaikra az atyák: mindenki csak a saját menekülésére gondol.

* 4. Feldúlják Tírust és Szidont: L. a 2. v. magyarázatát. Utolsó segítségét: Tírust és Szidont a közös veszedelem a filiszteusok szövetségeseivé tette. Káftór (Vulg. «Kappadócia») szigetei nyilván Kréta és az Égei-tenger szigetei.

* 5. A kopaszság, az elnémulás és a test megsebzése a gyász jelei (16,6; 41,5.). Ti, az enákiták maradékai: L. Móz. IV. 13,29. és 34. magyarázatát. A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi; héb. és Vulg.: «Völgyük maradéka». A völgy a Földközi-tenger partján elterülő Száron- és Sefela-síkság.

* 7. Nem lehet vége a pusztításnak, mert az Úr küldte ki a kardot (= őt) Askalon ellen és a tengerpart vidéke ellen.

* 48. (A Hetvenes fordításban a 31. fejezet.) Jeremiás fenyegető jövendölése Moáb ellen feltűnően hasonlít Izaiásnak ugyanilyen tárgyú jövendöléséhez (15. 16. fej.), melynek számos-kifejezését is átveszi. Jeremiás beszéde 586-ból, a Jeruzsálem pusztulását közvetlenül követő időből való (27. v.). Szavai Nábukodonozornak 586/5. évi hadjárata alkalmával mentek teljesedésbe. (V. ö. 47,2. magyarázatát.)

* 1-6. Moáb városai az ellenség kezére kerülnek.

* 1. V. ö. Iz. 15,1-2. Nábó (héb. Nebó) városa valószínűleg Nebó hegyén vagy annak környékén feküdt. Móz. IV. 32,37. 38. szerint Nábó, Kárjátáim, (Hesebon, Eleále, Szábáma és Báálmeon) városokat Rúben törzse foglalta el a zsidó honfoglalás korában. Kárjátáim, a mai Kureiát mintegy tizenkét kilométernyire fekszik az Árnon folyótól, Moáb legnagyobb folyójától északra. Az erősség (Vulg. «az erős») talán Kárjátáim fellegvára vagy más moábita erődítés. Meg van törve (héb.), Vulg. «reszket».

* 2. V. ö. Iz. 15,4. A héber szerint: «Moáb dicsősége nincs többé!» Hesebon (héb. Hesbon) a mai Hesbán, negyven kilométernyire északra az Árnontól. V. ö. Móz. IV. 21,26; Józs. 13,9. 10. 15-17; Iz. 15,4; 16,8. 9. Romlást terveznek: t. i. Moábnak babiloni ellenségei. Maradj tehát veszteg és hallgass, a héber szerint: «Te is, Mádmen, el fogsz veszni». Mádmen egyes magyarázók szerint azonos Moábnak Dímon (vagy Díbon) nevű városával, hat-hét kilométernyire északra az Árnontól.

* 3. Oronáim (héb. «Horonáim») fekvése ismeretlen.

* 4. V. ö. Iz. 15,5. A vers utolsó része a Hetvenes görög fordítás szerint így hangzik: «Ezt kiáltsátok hangos szóval Szoárnak». Szoár (= Szegor) a Holttenger déli partvidékén fekvő város; jelentése = kicsiny. (V. ö. Móz. I. 19,22. 23.)

* 5. V. ö. Iz. 15,5. Lúit (héb. «Lúchit») fekvése ismeretlen. Az ellenség szó a régi fordításokban (gör., szír) nem olvasható.

* 6. V. ö. 17,6. A vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «És lesztek mint Ároer a pusztában».

* 7-13. Kámos és népe a fogságba jut.

* 7. Kámos a moábiták főistene, ki nemcsak nem tudja megmenteni népét, hanem a diadalmas ellenség az ő szobrait és papjait is a fogságba hurcolja.

* 8. A pusztító, a babiloni király és hadserege, kik sivataggá teszik a termékeny országot.

* 9. Állítsatok síremléket Moábnak (gör.), a héber szöveg és a Vulgáta szerint: «Adjatok virágot Moábnak». Kimúlik hamarosan (héb., gör.); Vulg.: «virágjában megyén el».

* 10. Az Úr műve a Moábot sújtó isteni ítélet, melynek végrehajtója az ellenséges hadsereg.

* 11. Termékeny volt, a héber szerint: «nyugton volt». Nyugodtan pihent seprején: az új bort kiforrása után egy ideig seprején szokták hagyni, hogy erősebb és zamatosabb legyen. Jeremiás próféta Moábot ilyen nyugton hagyott borhoz hasonlítja. Moáb a történelem folyamán hosszú időkön keresztül aránylag nyugalmas életet élt, ellenség nem sokszor háborgatta, s így békében fejlődhetett.

* 12. Az előbbi vers hasonlatának folytatása: a csaposok az ellenséges babiloni hadsereg, mely Moábot nyugalmában megzavarja és feldúlja. – A Vulgátában 12b. Így hangzik: «És én korsórendezőket és forgatókat küldök reá». — 13. Kámos (7. v.) tiszteletét a próféta párhuzamba állítja a Betelben folyt borjútisztelettel (Kir. III. 12,28 skk.), mely Izrael országának vesztét okozta.

* 14-17. Moáb veszte közel van!

* 14. Moáb elbizakodottsága. V. ö. Iz. 16,6.

* 17. Vigasztaljátok meg: keserű gúny.

* 18-28. A pusztulás teljessége.

* 18. A szikkadt föld találó jelképe Moáb romlásának. Dibon leánya Moáb egész lakossága.

* 19. Ároer az Árnon folyó északi partján fekvő moábita város volt. A próféta költői leírásában Ároer lakossága csodálkozva szemléli az ország pusztulását.

* 21-24. Díbonról, Nábóról és Kárjátáim-ról L. 1-2. v. és magy. Betmáon huszonöt kilométernyire feküdt az Árnontól északra. Az itt említett Boszra a Haurán-hegység vidékén feküdt.

* 25: A szaru a hatalom jelképe.

* 26. Részegítsétek meg: t. i. az Isten haragja kelyhének borával (25,15 skk.). Hadd hányjon és akadjon Moáb (héb.), a Vulgáta szerint: «És csapja össze kezét Moáb hányása közben». Ez a vers igen élénken írja le Moáb szégyenletes nyomorúságát.

* 27. Moáb örvendett Jeruzsálem bukásán (az 586. év eseményein), de nemsokára ugyanaz a sors éri el őt is. Moáb állandóan oly gyűlölettel volt a zsidó nép ellen, mintha tolvajok (= gonosztevők) közt talált volna reá, bár Lót révén a zsidóságnak testvérnépe volt.

* 28. Jeremiás felszólítja Moábot, hogy városaiból a nagyobb biztonságot ígérő sziklás vidékre meneküljön.

29-35. Moáb kevélysége. A próféta meggyászolja Moábot.

* 29. V. ö. Iz. 16,6.

* 30. V. ö. Iz. 16,6.

* 31. V. ö. Iz. 16,9. A vers utolsó része a Vulgáta szerint így hangzik: «az agyagfalak sóhajtozó férfiaihoz».

* 32. V. ö. Iz. 16,8. Jázer talán Moáb északi határán feküdt. Szábáma (héb. «Szibma») a Jordán alsó folyásától és a Holttenger északi részétől keletre eső híres szőllőtermő vidéken feküdt; ezért a próféta Szábáma egész lakosságát Szábáma szőlle-/ének mondja. Hajtásaid: lakosaid. Jázer tengere talán valamely híres yízverem (ciszterna) volt. Szábáma lakói hajdan más városokba is eljutottak, de az ellenséges betörés minden jólétet meg fog semmisíteni.

* 33. Moáb termékeny mezejéről, Vulg. szószerint: «Moáb Kármeljéről». Jeremiás azért veszi hasonlatait a szőllőről és a bortermésről, mert Moáb általában híres bortermő vidék volt.

* 34. V. ö. Iz. 16,9; 15,4-6. Eglát-Selisijjá-t a Vulgáta a szavak gyökjelentése szerint «harmadéves üsző»-nek fordítja. A Nemrim patak (a mai Wadi-Numera) a Holttengerbe torkollik. Kiszáradtak (héb.), Vulg.: «igen rosszakká lettek». Az isteni büntetés az élettelen természetet is sújtja. (V. ö. Iz. 15,6.)

* 35. Aki felmegy ... isteneinek (héb. és gör.); Vulg.: «aki a magaslatokon áldozik, – És áldozatot hoz isteneinek».

* 36-39. Általános gyász Moábban.

* 36. Kír-Heresz L. a 31. v. magyarázatát. A vers második fele a héber szerint valószínűleg így hangzik: «Mert elveszett, ami feleslegük volt».

* 37. A kopaszság, a szakáll levágása, a szőrruha a gyász jele volt a keleti népeknél. Minden kezet megkötöztek, a héber szerint: «minden kéz megsebesült».

* 39. A nyak lehajlása a mély megalázottság jele. E szavak: Gúny tárgyává lesz Moáb, és példázattá mindenkinek körülötte azt jelentik, hogy Moáb sorsát elriasztó példa gyanánt emlegetik majd a szomszédos népek.

* 40-47. Moáb lakói közül senki sem kerülheti el végzetét.

* 40. V. ö. 49,22. Úgy száll, mint a sas, t. i. Nábukodonozor.

* 41. Moáb hősei teljesen elvesztik bátorságukat, és rémületükben jajgatnak.

* 42. Megszűnt Moáb népnek lenni, t. i. mindaddig, míg Babilon hatalma fennáll. (V. ö. 47. v.)

* 43-44. V. ö. Iz. 24,17-18. Aki az egyik veszélyből megmenekül, a másikba esik bele. Moáb látogatásának esztendeje az Úr büntető ítéletének éve. A Hetvenes görög fordításban itt végződik a Moáb ellen szóló jövendölés.

* 45-46. A tőrtől, héb. «erőtlenül». A zajongók (v. ö. Móz. IV. 24,17.) Moáb lakói. A próféta azt az isteni büntetést, mely azokat is sújtja, kik menekülnek Moábból, a Móz. IV. 21,28. 29; 24,17-ben olvasható jövendölés egyes kifejezéseivel írja le. Kámosról L. a 7. v. magyarázatát.

* 47. A fenyegető jövendölés biztató befejezése: Babilon bukása (= a végső napok) Moábnak is meg fogja hozni a szabadulást. Fordításunk a héber szöveget követi; Vulg. «De visszatérítem Moáb foglyait» stb.

Moáb történetét L. Iz. 15. 16. fej. magyarázatánál.

* 49. Fenyegető jövendölés Ámmon, Edom, Damaszkus, Kedár, Hászor és Elám ellen.

* 1-6. Fenyegető jövendölés Ámmon fiai ellen. (Hetv. ford. 30,1-5.)

* 1. Ámmon Moábnak testvérnépe (Móz. I. 19,30-38.). Izraellel szemben az ámmoniták is ép oly gyűlölettel viseltettek, mint a moábiták és az edomiták. Melkom (= «a nép királya») az ámmoniták főistene; Gád törzse a Jordántól keletre, a Genezáret tava és a Holttenger között fekvő terület déli részén lakott. (Sok magyarázó Gád helyett «Gileád»-ot olvass.) Miután III. Tiglát-Pileszer asszír király 733-ban Izrael országa lakosságának nagy részét, köztük Gád törzsét is az asszír fogságba hurcolta, Ámmon népe elfoglalta az elhagyott területeket.

* 2. Rábbát- Ámmon az ámmoniták fővárosa. Jeremiás megjövendöli az Ámmonra váró pusztító háborút, mely 586/5-ben következett be. (L. 47,2, magyarázatát.)

* 3. A mondat első részének szövege bizonytalan. Hesebon városa ugyan moábita területen feküdt (48,2. 34.), de úgy látszik, hogy ámmoniták is lakták. Hái városnak fekvése ismeretlen (nem azonos a Jordántól nyugatra, Betel közelében fekvő Hái városával, mely a Józs. 7,2-5-ben elbeszélt eseményről nevezetes). Rábbát leányai annak asszonyai vagy környékének városai. A szőrruha viselése a gyász jele. Járjatok a karámok körül: t. i. rejtekhelyet keresve. Az ennek megfelelő homályos héber kifejezést egyes magyarázók szövegigazítás alapján így fordítják: «Vagdaljátok meg testeteket». Melkomot számkivetésbe hurcolják: a régi hódítók a győzelem teljességének jelzésére a meghódított népek isteneit is magukkal szokták hurcolni. (V. ö. 46,25. 26.)

* 4. A völgyek Ámmon termékeny vidékei. Te elkényeztetett leány, a héber szerint: «te lázadó leány». Ki jő fel hozzám? Az ámmoniták azt hitték, hogy hozzájuk nem férhet az ellenség.

* 5. Mindazoktól, kik körülötted vannak: az általános rémületet a szomszédos rabló népek betörései is növelni fogják.

* 6. A Hetvenes görög fordításban ez a vers nem olvasható. (Fordításunk a héber szöveget követi; Vulg. «De ezután majd visszatérítem Ámmon fiainak foglyait, úgymond az Úr.») Figyelemre méltó, hogy Jeremiásnak több, egyes idegen nemzetek ellen mondott fenyegető jövendölése biztató isteni ígérettel végződik (46,26; 48,47; 49,39.), mely isteni ígéret részben Babilon bukásával, tökéletesen pedig a messiási korban teljesedett be azzal, hogy a pogány nemzetek is az Isten Egyházába tértek.

* 7-22. Fenyegető jövendölés Edom ellen. (Hetv. ford. 29,7-23.) Jeruzsálem ostroma és elfoglalása alkalmával az edomiták a babiloniakkal szövetkeztek, azokkal együtt raboltak, és megakadályozták a zsidók menekülését. (V. ö. Abd. 11-14.) Úgy látszik, hogy Jeremiás ezen gonosztetteik miatt jövendöli meg pusztulásukat. A jövendölés Nábukodonozor 586/5. évi hadjárata alkalmával ment teljesedésbe. (L. 47,2. magyarázatát.)

* 7. Témán (25,23: Téma) a Jób könyvében szereplő Elifáz hazája (Jób 2,11.). Bár. 3,22. is azt mutatja, hogy a régi keletiek Témán lakóit rendkívül bölcseknek tartották. Jeremiás azt mondja, hogy Temánnak bölcs emberei sem tudnak- tanácsot adni, miként kell védekezni a veszedelem ellen, vagy hogyan lehet azt kikerülni. A bölcsek, így a Hetvenes görög íordítás és a szír szöveg. Héb. és Vulg. «a fiak».

* 8. Szálljatok le a mély verembe, ahol az ellenség nem talál reátok. Dedán (25,23. v. ö. Ez. 25,13.) helye ismeretlen. Ézsau az edomita nép törzsatyja (Móz. I. 36.).

* 9. V. ö. Abd. 5. Valószínű, hogy mind Jeremiás, mind Abdiás közmondást idéz, vagy egy régebbi, Edom ellen szóló jövendölésnek töredékét adja. A 9. Vers értelme: amint a szüretelők teljesen leszedik a szőllőt és a tolvajok mindent elrabolnak,

* 10. úgy az Úr is olyan ellenséget küld, mely egészen kifosztja idomot. Pőrére vetkőztetem Ézsaut: mindenéből kifosztom az edomita népet. Edom testvérei és szomszédai a moábiták és az ámmoniták.

* 11. Keserű gúny.

* 12. A kehely az Úr haragjának kelyhe (25,15.), melyből 25,18-26. szerint főleg az idegen nemzeteknek kellett inniok. A vers értelme: ha a választott népet annyira sújtotta az Úr haragja, vájjon annak nem kevésbbé bűnös ellenségei elkerülhetnék-e a büntetést? (V. 6. 25,29.)

* 13. Borzadás ... tárgyává (héb.), Vulg. «pusztasággá, gyalázattá, sivataggá és átok tárgyává.» Boszra, a mai Buszéira, mintegy harmincöt kilométernyire fekszik a Holttengertől délkeletre, összes városai: t. i. Edomnak.

* 14. V. ö. Abd. 1. Az Úr szent háborúra hívja Edom ellenségeit. — 15. V. ö. Abd. 2. — 16. V. ö. Abd. 3.4. Te, aki a sziklahasadékokban lakói: Edom városai jórészben szinte megközelíthetetlen magaslatokon épültek, és lakosai bevehetetleneknek gondolták őket. Erre céloz az Úr fenyegetése. A 14-16. vers valószínűleg Abdiás jövendöléséből került Jeremiás szövegébe, hol megszakítja a 13. és 17. vers összefüggését.

* 17. Borzadás tárgyává (héb.), Vulg. «elhagyottá». Süvölt, v. ö. 18,16; 19,8; 25,9. 18; 51,37; Jer. Sir. 2,15. 16; Ez. 27,36; Szof. 2,15; Krón. II, 29,8.

* 18. A Szodoma és Gomorra végveszedelmével való összehasonlítás mutatja az Edomra váró pusztulás nagyságát.

* 19-21. V. ö. 50,44-46. Nehéz részlet, melynek szövegei erősen eltérnek egymástól. Fordításunk a héber szöveget követi.

* 19. A próféta Nábukodonozort a Jordán sűrűjéből (Vulg. «büszkeségéből») előtörő oroszlánhoz hasonlítja. Témán legelője (egy görög kézirat és számos újabb értelmező szerint) Edom legelőit jelenti. (Mások a héber kifejezést így fordítják: «az állandó lakóhely ellen»; Vulg. «az erős szépség ellen».) Oda siettetem őt, t. i. Nábukodonozort Témán ellen. A választott, akit az Úr Edom fölé rendel: Nábukodonozor, kit az Úr a bűnös nemzetek megbüntetésére felhasznál, kinek tehát senki sem állhat ellen. Ki vonhat engem, felelősségre? (héb.), a Vulg. szerint: «Ki viselhet el engem?» Ki megállhatna színem előtt, Vulg. «ki ellenállhatna színemnek». – Edom lakóit az ellenség könnyű szerrel legyőzi és az országot pusztasággá teszi.

* 22. V. ö. 48,40. 41. A sas: Nábukodonozor. Szárnyait suhogtatja Boszra fölött (13. v.): t. i. azért, hogy lecsapjon reá.

* 23-27. Fenyegető jövendölés Damaszkus ellen. (Hetv. ford. 30,12-16.) Damaszkust, a leghatalmasabb arámi államot és Asszíriának hajdani félelmetes versenytársát III. Tiglát-Pileszer asszír király igázta le 732-ben; Asszíria bukása után azonban ismét erőre kapott. Jeremiás jövendölése talán a kárkemisi csata idejéből (605.) való.

* 23. Ernát (héb. Hamat) 180 kilométerrel északra fekszik Damaszkustól. Arfád (héb. Árpád) a mai Tell-Arfad, 20 kilométerrel északra van Aleppótól. Az igen rossz hír Nábukodonozor diadalmas előnyomulása Kárkemis felé. A tenger melléke Szíria.

* 24. Jeremiás jövendölése Nábukodonozor föníciai hadjárata alkalmával (586/5-573.) ment teljesedésbe, mely alkalommal Szíria is sokat szenvedett.

* 25. A dicső város, a vidámság székhelye: Damaszkus.

* 26. Elhullanak (héb.), Vulg. «elnémulnak».

* 27. V. ö. Ám. 1,4. A tűzcsóva a büntető isteni ítélet jelképe és eszköze.

* 28-33. Fenyegető jövendölés Kedár és Ászor ellen. (Hetv. ford. 30,6-11.)

* 28. Kedár (az okiratokban «Kidri») Moábtól és Gálaádtól keletre lakó nomád arab törzs. (V. ö. Iz. 21,16. 17.) Ászor (héb. «Hászor») szó jelentése: kunyhó; Ászor tehát letelepült arab törzseket jelent. A fenyegető jövendölés Nábukodonozornak 586/5. évi hadjárata alkalmával ment teljesedésbe.

* 29. Rejtőzzetek mély vermekbe: L. 8. v.

* 31. Az arab törzsek egyáltalán nem készültek fel a háborúra, nincsenek sem megerősített váraik, sem szövetségeseik.

* 32. A nyírott halántékúak: L. 9,26.

* 33. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok», V. ö. Iz. 13,21. stb.

* 34-39. Fenyegető jövendölés Elám ellen. (Hetv. ford. 25,14-18.)

* 34. Elám Babilóniától keletre feküdt. Jeremiás már Joakim uralkodásának negyedik évében is az Úr haragjával fenyegette meg Elámot (25,25.), és ezt a jövendölését részletesebben megismételte Szedekiás uralkodásának kezdetén. Dániel prófétai működése korában (8,2; v. ö. Ez. 32,24.) Elám már a babiloni birodalomnak egyik része volt. Babilon bukása Elámnak is meghozta a szabadulást (39. v.).

* 35. Elám férfiai híres nyilasok voltak (Iz. 22,6.).

* 36. Az Elámra zúduló négy szél (minden világtájról) a mindenfelől reátörő veszedelemnek jelképe.

* 39. V. ö. a 6. és a 34. v. magyarázatát.

* 50-51. Négy fenyegető jövendölés Babilon ellen.

50. (A Hetvenes fordításban a 27. fejezet.) Két fenyegető jövendölés Babilon ellen. V. ö. 25,26; 51,59 skk.; Iz. 13. 14.

* 1. Az 50. és 51. fejezetben olvasható négy, Babilon ellen szóló jövendölésnek bevezetése.

* 2-20. Első jövendölés Babilon ellen: Babilon elpusztul, és a zsidók visszatérnek hazájukba.

2-7. Babilon elesik, a zsidók megszabadulnak.

* 2. Emeljétek fel a zászlót: v. ö. Iz. 13,2. Bel a kánaáni népek Báálja. (V. ö. 2,8. magy.) Bel és Meródák (babiloni nyelven: «Márduk») Babilónia főistenei voltak. Az egyes népek vereségét, a régiek úgy fogták fel, mint a legyőzött népek isteneinek szégyenét. L. Kir. IV. 19,12.

* 3. Az északról Babilon ellen felvonuló nemzet a médek és a perzsák, Círus király vezetése alatt. V. ö. Iz. 41,25.

* 4-5. Babilon elfoglalása 539-ben történt; 538-ban Círus engedélyt adott a zsidóknak, hogy hazájukba visszatérjenek (Krón. II. 36,22. 23; Ezdr. I. 1,1-4.). Sírva járnak (héb., Vulg. «sírva sietnek»): az öröm vagy az őszinte bűnbánat miatt. Az Urat, az ő Istenüket keresik: ez a jövendölés a zsidó nép megtérésével és a bálványozás elhagyásával teljesedett a babiloni fogság után. Izrael és Júda egyesülése a próféták leírásaiban a messiási ország egyik jellegzetes vonása (Ez 37,15 skk. stb.). Az Úrral kötendő örök szövetség az újszövetség (31,31-34; 32,40.).

* 6. Visszatekintés a fogságot megelőző időre. Pásztoraik: királyaik, papjaik és álpró-fétáik, kik tanításukkal és rossz példájukkal félrevezették a népet. Megfeledkeztek hajlékukról: az igaz Isten templomáról, a bálványozás miatt.

* 7. A zsidó nép az ő ádáz ellenségeinek szabad prédájává lett. Mi nem vetkeztünk: az idegen népek az Isten büntető eszközei voltak Izrael és Júda megfenyítésére. (Ellentétes párhuzam: 2,3.) Az igazság hajléka ellen (héb.), Vulg. «az igazság dísze ellen». Mindkét kifejezés a jeruzsálemi templomot jelenti.

* 8-13. Babilonra végenyészet vár.

* 8. V. ö. 51,6; Jel. 18,4. Az Úr felszólítja népét, hogy a végpusztulásra ítélt Babilont hagyja el. A kosok a nép vezérei.

* 9. A nagy nemzetek gyülekezete; a médek, a perzsák és a velük szövetséges (vagy meghódított) népek. Észak földe az iráni fennsík. Mini az öldöklő hősé, a héber szerint: «mint a gyakorlott hősé». A vers utolsó része a hódító hadsereg ellenállhatatlan erejét festi.

* 10. Káldea: Babilónia.

* 11-12. Az Úr szava a babiloniakhoz. Az Isten örökrésze az ígéret földe. A vers második részének két hasonlata a babiloniak féktelenségét festi igen eleven színekkel. Mint a borjak a füvön, a héber szerint: «mint a nyomtató üsző».

* 12. Anyátok, szülőtök: Babilon.

* 13. Alig egy-két évszázaddal Círus hódítása után Babilónia teljesen eltűnt a történelem színpadáról, az ország kietlen sivataggá lett, sőt Babilonnak még a helye is több mint két évezreden keresztül feledésbe merült. Megborzad (héb.), Vulg. «elbámul». Süvölt, v. ö. 49,17. magyarázatát.

* 14-16. Babilon végpusztulása. A próféta a Babilont megtámadó médekhez és perzsákhoz intézi szavait.

* 14. V. ö. Iz. 13,18. A vers utolsó tagja a Hetvenes fordításban nem olvasható.

* 15. Az Úr bosszúja = az Isten igazságos büntetése.

* 16. A magvető és az arató kiirtásával a próféta Babilon lakosságának teljes kiirtását jelzi. A pusztító kard elől, a Vulgáta szerint: «a galamb kardjának színe elől». V. ö. 25,38; 46,16. A vers vége azt mondja, hogy Babilont összes szövetségei a veszedelem idején sorsára fogják hagyni.

* 17-20. Rövid történelmi visszatekintés a múltra; Izrael visszatérése hazájába.

* 17. Az oroszlánok a próféta magyarázata szerint az asszír királyok (III. Tiglát-Pileszer, V. Szálmánásszár, II. Szárgon) és Nábukodonozor, babiloni király, kik Izraelt és Júdát a fogságba hurcolták.

* 18. A látogatás az Úr igazságos büntető Ítélete Asszíria és Babilónia fölött.

* 19. A próféta a 6. és 8. versben megkezdett hasonlattal Izrael népét az Úr nyájának mondja. A Kármel, Basán, Efráim hegye és Gálaád Izrael országához tartoztak.

* 20. Az Úr Izrael és Júda bűneit nyomtalanul eltörli a tökéletes bűnbocsánattal.

* 21-46. Második jövendölés Babilon ellen: Az Úr kardja elpusztítja Babilont.

21-27. Babilon végpusztulása.

* 21. A fordítás a vers első felében a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Vonulj fel az uralkodók földe ellen, – És látogasd meg lakóit» stb. Mind a héber, mind a latin szöveg kiegészítendő a Hetvenes görög fordítás és a szír fordítás szerint: «ó kard!» Meráiáim és Pekód Babilonnak vidékei: Marratu (a Perzsa-öböl környéke) és Pukudu (egy arámi törzs lakóhelye). A két vidéket a próféta egész Babilónia helyett említi és szójátékkal él: Merátáim jelentése: «kettős lázadás», Pekód pedig «látogatás»-t (= büntetést) jelent. Jeremiás az Úr kardját hívja, hogy Babilónia ellen támadjon. Utódaikat (szószerint: «ami utánuk van») kifejezést a görög és a szír fordítás elhagyja.

* 23. Az egész föld kalapácsa Babilónia. V. ö. 51,20-23. Borzalommá (= borzalom tárgyává), így a héber szöveg. A Vulgáta szerint: «pusztasággá».

* 24. Anélkül, hogy észrevetted volna: Babilon Nábukodonozor halála után rövid két évtized alatt (561-539.) hatalmának tetőpontjáról a végenyészetbe zuhant, és fővárosát Círus seregei éjtszakai támadással váratlanul foglalták el. (V. ö. Dán. 5,30.) A vers vége kiemeli azt, hogy Babilon bukása az Úr igazságos ítélete folytán következett be. Kihívtad az Urat, t. i. magad ellen, ugyanezt a gondolatot még nyomatékosabban hangsúlyozza a 25. vers.

* 26. Fordításunk az egész versben a héber szöveget követi. A Vulgáta így hangzik: «Jertek ellene a legszélső határokról, – Nyissatok (ajtót), hadd vonuljanak ki azok, akik eltapossák; – Szedjétek fel az útról a köveket és rakjátok őket halomba; – Öljétek meg, ne maradjon meg semmi sem». – Babilon magtárai annak kincseit jelentik, melyekre teljes megsemmisülés vár. – Szedjétek fel... halomba (Vulg.): v. ö. Iz. 40,3. 4.

* 27. Irtsátok ki összes bikáit (héb.), Vulg. «Szórjátok szét összes hőseit». (Az értelem ugyanaz.) V. ö. Iz. 34,7.

* 28-30. Babilon bukása csak megérdemelt büntetés a jeruzsálemi templom feldúlásáért.

* 28. Kik megmenekültek Babilon földéről, elsősorban a Círus rendeletével hazájukba visszabocsátott zsidók. A vers utolsó, része reámutat arra, hogy Babilónia bukása méltó büntetés lesz az Úr jeruzsálemi templomának feldúlásáért.

* 29. A vers második részével v. ö. Jel. 18,6.

* 30. V. ö. 49,26. Elhullanak (héb.), Vulg. «elhallgatnak».

* 31-34. Babilon bukásával felszabadul a választott nép.

* 31. Te kevély: Babilon.

* 32. A mindent megemésztő tűzcsóva a mindent megsemmisítő isteni büntetésnek találó jelképe. V. ö. Ám. 1,4. 7. 10. 12. 14; 2,2. 5; 7,4. stb.

* 33-34. A fogságban sínylődő zsidó népet az Úr hatalma megszabadítja. A föld megremegtetése költői képe Babilon bukásának. A 34. vers vége a héber szöveg szerint így hangzik: «Hogy nyugalmat adjon a földnek, – És rettegést bocsásson Bábel lakóira». Babilon végenyészete a föld többi lakóinak békét és nyugalmat hoz. V. ö. Iz. 14,7.

33-40. Babilon végenyészetének részletes leírása. A próféta sorra veszi Babilon lakosságának egyes rétegeit, harci eszközeit, kincseit és egész országát, melyekre mind végpusztulást hoz a Babilóniára zúduló háború.

* 36. Babilon jósai balgákká lesznek, mert nem adhatnak tanácsot a veszedelem elkerülésére.

* 38. Szárazság, a héber szerint talán: «kard» (= háború). A szörnyűségek a bálványszobrok, azoknak imádása, és a bálványozással járó erkölcstelenség.

* 39-40. V. ö. 49,18; Iz. 13,20-22; 34,11-15. Sakálok (héb.), a Vulgáta szerint «sárkányok». A teljes pusztulás költői leírása, mely azonban 39d-től kezdve a szó szoros értelmében is beteljesedett. A 39. v. utolsó tagja a Hetvenes fordításban nem olvasható.

* 41-46. A méd-perzsa hadsereg felvonulásának költői rajza. — 41-43. némi változtatással Babilóniára alkalmazza 6,22-24-et.

* 41. Az északról jövő nemzet az iráni fennsíkról Babilóniára törő méd és perzsa hadsereg; a számos király a meghódított vagy szövetséges népek fejedelmei.

* 43. Babilon utolsó királya a Dániel 5. fejezetében említett Baltazár, ki a királyi vár védelmében lelte halálát.

* 44-46. V. ö. 49,19-21. A választott: Círus.

* 51. (A Hetvenes fordításban a 28. fejezet.)

* 1-37. Harmadik jövendölés: Babilon, az egész földnek pusztítója elpusztul.

1-5. Babilon elbukik, a választott nép megszabadul.

* 1. Mert szívükben felfuvalkodtak ellenem: a héber kifejezés («léb kámai») kabbalisztikus betücsere szerint (v. ö. 41. v. és 25,26.) «kaszdím»-ot jelent: «a káldeusok»-at, Babilon lakóit. Pusztító vihart (héb., Vulg. «dögvészes szelet». A pusztító vihar a méd-perzsa hadsereg jelképe.

* 2. A próféta hasonlatának alapja a gabona megtisztítása a szérűn. Az Úr által küldött gabonaszórók feladata azonban nem Babilon megtisztítása, hanem annak elpusztítása. A gabonaszórásról 1. Rúth 3,2. magyarázatát. Babilon nyomorúságának napja az 539. évi méd-perzsa támadás ideje.

* 3. A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi, mely az egész verset Babilon ellenségeihez intézi. A Vulgátában (és a homályos mai héber szövegben) a vers első fele így szól: «Ne vonja fel íját az íjász, – Ne szálljon (lóra) a páncélos», – vagyis: minden védekezés hasztalan lesz.

* 5. A babiloni fogság idején úgy látszott, mintha az Úr végleg elhagyta volna se választott népet, mintha tehát Izrael özveggyé lett volna. Ámde a próféta szent örömmel hirdeti: az Úr nem hagyta el Izraelt! (V. ö. Iz. 54,4-6. és számos más helyét.) Amazok: a babiloniak. Izrael Szentje az Úr.

* 6-10. Babilont semmiféle emberi erő sem mentheti meg.

* 6. V. ö. 50,8; Jel. 18,4. A próféta szava a Babilóniában élő zsidókhoz. Ne hallgassátok el gonoszságát: hirdessétek mindenfelé, hogy az Istennek Babilont sújtó ítélete igazságos.

* 7. V. ö. 13,13. 14; 25,15-29; Iz. 51,17-23; Ez. 23,31-34; Hab. 2,16; Zsolt. 74,9; Jel. 14,8. A próféta Babilont aranyserlegnek mondja, nagy hatalma és gazdagsága miatt. A nemzeteket megrészegítő bor az Úr haragja. Babilon aranyserleg volt az Úr kezében, mert az Úr Babilont használta fel a bűnös nemzetek megbüntetésére. (V. ö. Iz. 10,5: Asszíria az Úr haragjának vesszeje.) Most azonban Babilon is inni fogja az Úr haragjának borát.

* 8. V. ö. Iz. 21,9; Jel. 14,8. A próféta szava Babilon szövetségeseinek szól.

* 9. Babilon szövetségeseinek válasza: az Úr által halálra ítélt nemzeten emberi hatalom már nem segíthet!

* 10. A megszabadult zsidók hálaszava.

* 11-19. A próféta felszólítja a médeket és a perzsákat: készüljenek harcra Babilon ellen. (Más magyarázat szerint Jeremiás Babilon népét szólítja fel gúnyosan az amúgyis hiábavaló védekezésre.)

* 11. A médek királyainak lelkét, a Hetvenes fordítás szerint helyesebben: «a médek királyának (= Círusnak) lelkét». Jeremiás a Babilon ellen szóló jövendölésben többször hangoztatja, hogy Babilon legfőbb bűne az Úr jeruzsálemi templomának feldúlása volt.

* 13. A nagy vizek: az Eufrátes és csatornái. Az Eufrátes folyam főága és Arachtu nevű csatornája észak-déli irányban átszelte a várost, és attól délre ismét egyesült egymással. A vers vége a Vulgátában homályos.

* 14. Diadalének, szószerint: «szüreti ének».

* 15-19. Szinte szószerint való megismétlése 10,12-16-nak: az Isten végtelen hatalmának költői rajza, ellentétben a tehetetlen bálványokkal.

* 20-26. Babilon az Úrnak büntető eszköze volt a gonosz nemzetek és a bűnös emberek megbüntetésére (50,23,), de most reá jő az isteni büntetés, melyre főleg Sión ellen elkövetett gonoszságaival szolgált reá. (L. 11. v.)

* 25. A vészthozó hegy Babilon királya. A próféta Babilon királyát ftef/ynek mondja felfuvalkodottsága miatt. A kősziklák a védett helyek és erődítések. (Babilónia földe teljesen az Eufrátes és a Tigris lerakodásából keletkezett a föld kialakulásának utolsó korszakában; hegyei, kősziklái vagy terméskövei nincsenek. V. ö. Móz. I. 11,3.) Égő heggyé (vulkánná): mely pusztít, de azután önmagától összeomlik.

* 26. Az Úr felégeti Babilont, úgy hogy építkezésre kő nem marad belőle.

* 27-29. Az Úr szent háborút hirdet Babilon ellen.

* 27. Ararát (az ékiratokban Urartu): Örményország; Menni (az ékiratokban Mannái) az Urmia-tótól délkeletre fekvő vidék; Askenez valószínűleg a szkíták népe. Táfszár asszír nyelven «írnok»-ot jelent. A Táfszár udvari kancellár-féle, tehát magasrangú állami tisztviselő volt.

* 28. Média királyait, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «Média királyát», mint a 11. versben. Mint a fullánkos sáskát, a héber szöveg értelme bizonytalan.

* 29. Pusztává (héb.), Vulg. «elhagyottá».

* 30-33. Babilon védőserege abbahagyja a céltalan küzdelmet, és a város az ellenség hatalmába jut.

* 32. Herodotos görög történetíró elbeszélése szerint az ostromló hadsereg más irányba vezette az Eufrátes főágának vizét (v. ö. 13. v. magy.), és éjnek idején annak medrén keresztül hatolt be a városba. Baltazár a királyi vár védelmében lelte halálát (Dán. 5,30.).

* 33. Babilon leánya Babilon egész népe. A megtaposás és az aratás a Babilóniát sújtó isteni ítélet jelképe.

* 34-35. Júda elpusztításának szemléltető leírása, melyért Sión lakossága bosszúért kiált az Úrhoz.

* 36-37. Az Úr teljesíti Sión átkát Babilónián.

* 36. Babilon tengere az Eufrátes, vagy az a hatalmas vízmű, melyet az ékiratok és Herodotos görög történetíró tanúsága szerint Nábukodonozor Babilon védelmére készített. Kiszárítom forrását: L. a 32. v. magyarázatát. – A 37. verssel v. ö. 50,13. 39-40. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok».

* 38-58. Negyedik jövendölés: Babilon teljesen elpusztul.

38-40. A próféta Babilont hatalmának és vadságának tetőpontján szemléli, mely után hirtelenül jő a bukás.

* 39. Lakomát szerzek nekik, Vulg. szószerint: «italt adok nekik». – Leitatom őket: t. i. az isteni harag borával (v. ö. 7,57 v. és 25,26;) szójáték az előbbi kifejezéssel.

* 41-43. Babilon végromlása.

* 41. Sesák (Egyiptom hajdani fáraójának neve, – L. Kir. III. 14,25.) az 1. versben említett titkos írás szerint Bábelt jelenti (v. ö. 25,26.), melyet hatalma és nagysága miatt a próféta az egész föld dicsőségének mond. Hogy lett borzadás (Vulg. «álmélkodás») tárgyává Babilon: t. i. szédítő bukása miatt. (Ugyanígy a 43. versben is.)

* 42. A Babilonra kiáradt tenger és annak hullámai a reá törő ellenség. V. ö. 55-56. v.; 46,7; 47,2.

* 44-51. Izrael fiai kiszabadulnak Babilonból.

* 44. Bel Babilónia egyik főistene volt (50,2.). Kiragadom szájából azt, amit elnyelt: visszaveszem a Beinek szentelt kincseket, – többi közt a Jeruzsálemi templom arany- és ezüstedényeit. V. ö. Krón. II. 36,7. 18; Ezdr. I. 1,7-11; 5,14. 15.

* 45. A próféta felszólítja a zsidókat, hogy hagyják el a végpusztulásra ítélt Babilont.

* 46. A zsidók ne ijedjenek meg, ha hírét hallják a Babilon ellen készülő háborúnak. Az Uralkodó vonul fel uralkodóval szemben szavak így is fordíthatók: «Uralkodó jő uralkodóra»; célzás a gyors trónváltozásokra Babilóniában Nábukodonozor halála után.

* 48. Babilon bukása az általa leigázott népek örömünnepe. Rablók, a héber szerint: «pusztítók», – a médek és a perzsák.

* 49. A némileg kiigazított héber szöveg szerint: «Bábelnek is el kell esnie Izrael sebesültjeiért, – Amint Bábelért elestek a föld összes sebesültjei». Az igazságos isteni visszafizetés.

* 50. Ti, kik megmenekültetek a kardtól: az életben maradt zsidók. Induljatok el: t. i. hazátokba.

* 51. A Babiloniéban élő zsidók válasza, kik atyáiktól hallották Jeruzsálem gyászos sorsát.

* 52-58. Babilon bukása az Úr igazságos ítéletének műve.

* 53. Pusztítókat küldök ellene: tehát Babilonnak minden nagysága és minden védekezése hiábavaló.

* 55. Hullámai: v. ö. 42. v.

* 56. összetörték íjait (héb.), Vulg. «íjuk elernyedt». A leszámolás Istene (héb.), Vulg. «az erős bosszúálló»

* 57. Megrészegítem fejedelmeit stb. t. i. az isteni harag borával. V. ö. 7,39. v. és 25,26.

* 58. A vers vége a héber szövegben így hangzik: «A népek hiába fáradnak, – S a nemzetek a tűz martalékáért dolgoznak». A népek munkája semmivé lesz: mindaz, amit évezredek alkottak Babilonban, semmivé lesz. – Az újabb ásatások azt mutatják, hogy Babilon falainak és védőműveinek vastagsága megközelítette a harminc métert. Külső falának kerülete körülbelül tizennyolc kilométer volt.

* 59-64. Jelképes cselekedet, mely Babilon bukását megmásíthatatlannak és véglegesnek mutatja.

* 59. Szedekiásnak emez útjáról a Királyok könyve nem beszél; úgy látszik, Júda királya ekkor hódolni ment Nábukodonozor elé. Száraiás Saruknak testvére volt (v. ö. 32,12.). Főszállásmester (héb.), Vulg. «a prófétálás feje.»

* 60. A. könyv (tekercs) úgy látszik Jer. 50. és 51. fejezetét vagy ezeknek főgondolatait tartalmazta.

* 61. Olvasd el mindezeket az igéket: a Babilonban élő zsidók (vagy ezeknek foemberei) előtt.

* 63-64. A jelképes cselekedet jelentése az, hogy Babilon bukása végleges lesz. (V. ö. Jel. 18,21.) – E szavak: Eddig tartanak Jeremiás igéi később kerültek a szöveghez.

* 52. Történelmi függelék Jeruzsálem elfoglalásáról.

Ez a fejezet csekély különbséggel megismétli Kir. IV. 24,18-25,30-t, elhagyja 25,22-26-t, de beszövi a csak Jer. 52,28-30-ban olvasható számadatokat. (V. ö. egyszersmind Jer. 39,1-10.) A legtöbb magyarázó ezt a fejezetet nem tartja Jeremiás művének (v. ö. 51,64. záradékát), mert ennek a fejezetnek 31. verse már Jóákín számkivetésének harminchetedik esztendejéről (561.) beszél, tehát a babiloni fogság utolsó évtizedeiből való, oly időből, melyet Jeremiás próféta már aligha ért meg. Valószínű, hogy Jeremiás könyvének végső összeállítója azért vette át a Királyok IV. könyvéből Jeruzsálem gyászos bukásának elbeszélését, hogy ezzel is igazolja a próféta fenyegető jövendöléseinek teljesedését; Jóákín sorsa jobbrafordulásának elmondásával pedig azt a reményt akarta nyújtani a fogságban sínylődő népnek, hogy Jeremiás könyvének vigasztaló jövendölései is bizonnyal meg fognak valósulni.

* 1-3. Szedekiás uralkodásának jellemzése.

* 1. Amitál, a héber szerint Hámitál vagy Hámutál.

* 3. Szedekiás elpártolt Babilon királyától: megtagadta az évi adót.

* 4-11. Jeruzsálem ostroma és elfoglalása; Szedekiás király szomorú vége.

* 8. Szedekiás és kísérete a Jordán felé menekült, hogy az attól keletre eső vidékeken biztonságba jusson.

* 9. Emát: 49,23.

* 12-23. Jeruzsálem feldúlása és teljes kifosztása. (V. ö. Kir. IV. 24,11-16.)

* 12. Nábukodonozor babiloni király tizenkilencedik esztendeje 586.

* A 17-23. vers a templom elrabolt felszerelését sorolja fel. V. ö. Kir. III. 7,13 skk.

* 18. A húsvillákat, héb., «a lapátokat». A hangszereket, héb. «a késeket».

* 20. A két oszlop (Kir. III. 7,15-22.) a templom kapuja előtt állott; a tenger (Kir. III. 7,23-26.) a templom papi udvarán álló nagy rézmedence, mely hajdan tizenkét rézborjún (Kir. III. 7,25.) nyugodott. Kir. IV. 25,16. nem említi a tizenkét rézborjút, melyeket Kir. IV. 16,17. szerint Ácház eltávolított. Valószínű hogy ezeknek megemlítése Jer. 52,20-ban egy leírótól származik.

* 24-27. Jeruzsálem számos főemberének legyilkolása.

* 24. A második pap a főpap helyettese. A három kapuőr a leviták három főnöke volt.

* 28-30. Összefoglaló adatok az elhurcoltakról. Az aránylag kis számok magyarázata az, hogy Jeremiás könyve valószínűleg csak az elhurcolt főemberekről beszél. (Ez magyarázza meg az eltérést Kir. IV. 24,14-16. számadataitól.) De különben is a majdnem három évig tartó háború és ostrom, az éhínség és a döghalál nagyon megtizedelte Júda és Jeruzsálem lakosságát.

* 28. Nábukodonozor hetedik esztendeje 597; tizennyolcadik esztendeje 586, huszonharmadik esztendeje 581.

* 31-34. Jóákín zsidó király sorsának jobbrafordulása, mely Nábukodonozor halála után (561.), Evilmerodák (Amel-Marduk) babiloni király trónralépésével következett be.

* 31. A hónap huszonötödik napján, Kir. IV. 25,27.: huszonhetedik napján. (A különbség valamely leíró hibájából ered.) Megkegyelmezett Jóákinnak, szószerint: «felemelte Jóákínnak iejét».

* 32. A többi király: a Babilon által leigázott többi nemzetek fogoly fejedelmei.

* 33. Az ő színe előtt étkezett: Evilmerodák Jóákínt asztaltársává tette.