JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA SZENT JÁNOS SZERINT.

Szt. János Zebedeusnak, a galileai halásznak és Szaloménak fia és az idősebb Jakabnak öccse volt. Anyja azokhoz a jámbor asszonyokhoz tartozott, akik Jézusnak szolgáltak, midőn Zsidóország tartományait s helységeit bejárta, az evangéliumot hirdetvén és jót cselekedvén. A régi hagyomány egyhangúlag azt vallja az evangélistáról, hogy mindvégig szűzi életet élt. A lelkülete igen szelíd és bensőséges, amellett tüzes és határozott volt. Mikor Keresztelő Szt. János fellépett, hozzá csatlakozott, de Keresztelő Szt. János bizonyságtétele után Andrással együtt Jézushoz szegődött és tanítványa lett az Üdvözítőnek, kit Galileába követett s ott résztvett a kánai menyegzőn, majd elkísérte az Urat Kafarnaumba, Jeruzsálembe, Szamariába s azután egyidőre visszatért otthonába a halászmesterségéhez. A csodálatos halfogás után Jézus hívására mindenét otthagyta s állandóan az Üdvözítő mellett maradt. Az apostoli testületben Jézus őt, Pétert és Jakabot különös bizalmával tüntette ki, de azonfelül hármuk közül is ővele éreztette különösképen gyöngéd szeretetét, úgy hogy az utolsó vacsorán az Üdvözítő mellett foglalhatott helyet s Jézus szívére hajthatta fejét, a kereszt alatt pedig az Úrtól oltalmába fogadta a Boldogságos Szüzet, kinek gondviselője maradt a Szent Szűz mennybeviteléig. Az egyház első idejében Jeruzsálemben tevékenykedett Szt. Péter mellett és Szt. Pál őt az egyház oszlopai közé sorolja. Később elhagyta Jeruzsálemet és a 70. év körül Kisázsiába, Efezus városába jött; ezentúl itt élt kevés megszakítással, mint Efezusnak és a Kisázsiában felvirágzó egyházaknak főpásztora. A kegyetlen és az uralmát féltő Domitianus császár őt keresztény hite miatt forró olajjal telt hordóba dobatta s mikor innen csodás módon sértetlenül kikerült, száműzte Patmos szigetére. Itt voltak a látomásai, melyeket a Titkos Jelenések könyvében megírt. Domitianus császár halála után visszatérhetett Efezusba s ott csendes halállal fejezte be életét kb. 100 éves korban, Trajanus császár idejében. Legtovább élt az apostolok közül, személye összekötő kapocs az apostoli korból a következő nemzedékhez. A negyedik evangéliumot, melyet ő írt, már a régi kor úgy tekintette, hogy az kiegészíti az előző hármat s azokhoz viszonyítva szellemi evangélium, mert a Jézus személyéről támadt téves tanításokkal szemben többet foglalkozik Krisztus isteni természetével és az Atyához való viszonyával. A célja: bizonyítani Krisztus istenségét. Az evangélium megírása az apostolnak efezusi működése idejére, legkésőbben a kilencvenes évek elejére tehető.

1. FEJEZET.

Az evangélium előszava: az Ige istensége és megtestesülése; Keresztelő János küldetése. –

János bizonyságai Krisztusról. – Tanítványai közül kettő követi Jézust;

András Pétert hozzá viszi. – Fülöp és Natánael meghívása.

¹*Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. ²Ez volt kezdetben az Istennél*. ³Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. ⁴Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága*. ⁵És a világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta*. ⁶Vala egy ember, Istentől küldetve, kinek neve volt János*. ⁷Ez tanúságul jőve, hogy tanúskodjék a világosságról, hogy mindenki higgyen őáltala*. ⁸Nem volt ő a világosság, hanem hogy tanúságot tegyen a világosságról*. ⁹Az igazi világosság volt, mely megvilágosít minden világra jövő embert*. ¹⁰A világban vala, és a világ őáltala lett, és a világ őt meg nem ismére*. ¹¹Tulajdonába jöve, de övéi őt be nem fogadák*. ¹²Mindazoknak pedig, kik befogadák, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, kik hisznek az ő nevében*, ¹³kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem nem a férfi indulatjából, hanem Istenből születtek*. ¹⁴És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozek; és látók az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, ki tele volt malaszttal és igazsággal*. ¹⁵János tanúságot tesz róla és kiáltja, szólván: Ez az, kiről mondám: Aki utánam jövendő, megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál*. ¹⁶És mi mindnyájan az ő teljességéből vettünk, és pedig malasztért malasztot*. ¹⁷Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság Jézus Krisztus által lett*. ¹⁸Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, ki az Atya kebelén vagyon, ő jelenté ki*.

¹⁹*És ez János tanúsága, mikor a zsidók papokat és levitákat küldöttek Jeruzsálemből hozzája, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te*? ²⁰És megvallá és nem tagadá és megvallá, hogy én nem vagyok a Krisztus*. ²¹És kérdezik őt: Hogy van tehát a dolog? Illés vagy-e te? És mondá: Nem vagyok. A próféta vagy-e te? És felelé: Nem*. ²²Mondák azért neki: Ki vagy tehát, hogy feleletet vigyünk azoknak, kik minket küldöttek? mit mondász magad felől? ²³Mondá: Én vagyok a pusztában kiáltónak szava: Egyenesítsétek az Úr útját, amint Izaiás próféta mondotta*. ²⁴A küldöttek pedig a farizeusok körül voltak*. ²⁵És kérdek őt, mondván neki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta*? ²⁶Felele nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek áll az, kit ti nem ismertek*. ²⁷Ő az, ki utánam jövendő, ki megelőzött engem, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani*. ²⁸Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztel vala*.

²⁹Másnap látá János Jézust magához jönni, és mondá: íme az Isten Báránya! íme, ki elveszi a világ bűnét*! ³⁰Ez az, kiről mondottam: Utánam jön egy férfiú, ki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál*. ³¹És én nem ismertem őt; hanem hogy ő kijelentessék Izraelnek, azért jöttem én a vízzel keresztelő*. ³²És tanúságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket mint galambot leszállani az égből; és rajta maradt*. ³³És én nem ismertem őt; hanem aki vízzel keresztelni küldött engem, az mondá nekem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta maradni, ő az, ki Szentlélekkel keresztel*. ³⁴És én láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia*.

³⁵Másnap ismét áll vala János és kettő az ő tanítványai közül*. ³⁶És ránézvén Jézusra, ki arra járt, mondá: íme az Isten Báránya*! ³⁷*És hallá őt szólni a két tanítvány, és követek Jézust*. ³⁸Megfordulván Jézus, és látván, hogy utána mennek, kérdé őket: Mit kerestek? Azok pedig mondák neki: Rabbi! (amit mesternek értelmeznek) hol lakol*? ³⁹Mondá nekik: Jertek és lássátok. Menének tehát és láták, hol lakik, és aznap nála maradának. Akkor mintegy tíz óra vala*. ⁴⁰András pedig, Simon Péter testvére, egyik vala a kettő közül, kik ezt hallották Jánostól, és követték őt. ⁴¹Ez először találkozik saját fivérével Simonnal, és mondá neki: Megtaláltuk a Messiást (minek jelentése Krisztus)*. ⁴²És Jézushoz vivé őt. Jézus pedig rátekintvén, mondá: Te Simon vagy, Jónás fia; te Kéfásnak fogsz neveztetni, ami annyit tesz, mint Péter*. ⁴³*Másnap Galileába akarván menni, találkozék Fülöppel. És mondá neki Jézus: Kövess engem*. ⁴⁴Ez a Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából*. ⁴⁵Fülöp találkozék Natánaellel, és mondá neki: Akiről Mózes írt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből*. ⁴⁶Mondá neki Natánael: Jöhet-e valami jó Názáretből. Felelé neki Fülöp: Jer és lásd*. ⁴⁷Látván Jézus a hozzájövő Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság*. ⁴⁸Kérdezé őt Natánael: Honnan ismersz engem? Felelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Fülöp téged hívott volna, mikor a fügefa alatt voltál, láttalak téged*. ⁴⁹Felelé neki Natánael és mondá: Rabbi! te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya*. ⁵⁰Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel azt mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszel; nagyobb dolgot fogsz látni ezeknél. ⁵¹És mondá neki: Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait föl- és leszállani az Emberfia fölött*.

2. FEJEZET.

A kánai menyegzőn a víznek borrá változtatása. – Az árusok (első) kiűzése a templomból húsvétkor; a feltámadás megjövendölése. – Sokan hisznek; de Jézus nem bízza magát rájuk.

¹*És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott vala Jézus anyja*. ²Meg volt pedig híva Jézus is tanítványaival együtt a menyegzőre*. ³És fogytán lévén a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk*. ⁴Felelé neki Jézus: Mi közöm nekem és neked, ó asszony? még nem jött el az én órám. ⁵Mondá az ő anyja a szolgáknak: Amit nektek mond, cselekedjétek*. ⁶Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztulására, egyenkint két vagy három korsó tartalmú*.

⁷Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig töltek azokat. ⁸És mondá nekik Jézus: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak. És elvivék*. ⁹Amint pedig megízlelte a násznagy a borrá vált vizet, és nem tudta, honnét való az, – de tudták a szolgák, kik a vizet merítették vala, – előhívá a násznagy a vőlegényt*, ¹⁰és mondá neki: Minden ember először a jó bort adja, és miután megittasodtak, akkor az alábbvalót; te pedig mindeddig tartogattad a jó bort*. ¹¹Ezzel kezdte meg Jézus csoda jeleit a galileai Kánában; és nyilvánosságra hozá dicsőségét, és hívének őbenne tanítványai*. ¹²Azután leméne Kafarnaumba, ő és anyja, atyjafiai és tanítványai; de nem sok ideig maradtak ottan*.

¹³*Közel vala pedig a zsidók húsvétja, és fölméne Jézus Jeruzsálembe*. ¹⁴És a templomban tulok-, juh- és galambkereskedőket talála, s letelepedett pénzváltókat*. ¹⁵Akkor ostort fonván kötelekből mindnyájukat kihajtá a templomból a juhokkal és tulkokkal együtt, és a nyerészkedők pénzét szétszórá, és asztalaikat fölforgatá. ¹⁶És a galambárusoknak mondá: Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká*. ¹⁷Akkor megemlékezének tanítványai, hogy írva vagyon: A házadért való buzgóság megemészt engem*. ¹⁸Megszólíták azért a zsidók és mondák neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed*? ¹⁹Felelvén Jézus, mondá nekik: Bontsátok el e templomot, és harmadnapra fölállítom azt*. ²⁰Mondák erre a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fognád azt fölállítani*? ²¹Ő pedig ezt a maga testének templomáról mondotta. ²²Mikor tehát föltámadott halottaiból, visszaemlékezének tanítványai, hogy ezt mondotta vala; és hívének az írásnak és a beszédnek, melyet Jézus mondott*.

²³Mikor pedig Jeruzsálemben vala a húsvéti ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván csodajeleit, melyeket cselekszik vala. ²⁴De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ő ismerte mindnyájukat*, ²⁵és mert nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az ember felől; mert ő tudta, mi van az emberben.

3. FEJEZET.

Nikodémus éjjeli beszélgetése Jézussal a lelki újjászületésről és a hit szükségéről. –

Jézus és János keresztel és az utóbbi újra (és utoljára) bizonyságot tesz Krisztusról féltékeny tanítványai előtt.

¹*Volt pedig a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere*. ²Ez Jézushoz méne éjjel, és így szóla hozzá: Rabbi! tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem cselekedheti e jeleket, melyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten*. ³Felelé Jézus és mondá neki: Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát*. ⁴Mondá neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember, ha már vén? csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy újra szülessék*? ⁵Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába*. ⁶Ami a testből született, test az; és ami a leiekből született, lélek az*. ⁷Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. ⁸A szél, ahol akarja, ott fú; és hallod zúgását, de nem tudod, honnét jön, vagy hová megyen; így van mindaz, ki a lélektől született*. ⁹Felelé Nikodémus, és mondá neki: Miképen lehetséges mindez*? ¹⁰Felelé Jézus, és mondá neki: Te mester vagy Izraelben, és ezeket nem érted*? ¹¹Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el*. ¹²Ha földi dolgokról szólottam nektek, és nem hiszitek: miképen fogjátok majd hinni, ha a mennyei dolgokról szólok nektek*? ¹³És senki sem ment föl mennybe, hanem csak az, ki mennyből szállott alá, az Emberfia, ki mennyben vagyon*. ¹⁴És amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell fölemeltetnie az Emberfiának*, ¹⁵hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen*. ¹⁶Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen*. ¹⁷Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát e világra, hogy ítélje e világot, hanem hogy üdvözüljön e világ ő általa*. ¹⁸Aki ő benne hiszen, meg nem ítéltetik; aki pedig nem hiszen, már megítéltetett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében*. ¹⁹Az pedig az ítélet, hogy a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mivel cselekedeteik gonoszak valának*. ²⁰Mert mindaz, aki gonoszt cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy meg ne feddessenek az Ő cselekedetei*; ²¹aki pedig az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jöjjenek az ő cselekedetei, mert Istenben műveltettek*.

²²*Ezek után Jézus Judea földére méne tanítványaival, és ott tartózkodék velük és keresztel vala*. ²³János pedig szintén keresztel vala Enon-ban, Szálim közelében, mert sok víz volt ottan, és az emberek oda jővén, megkereszteltetének*. ²⁴Mert János még nem vala tömlöcbe vetve*. ²⁵Vita támada tehát János tanítványai és a zsidók között a tisztulás felől*. ²⁶És Jánoshoz ménének, és mondák neki: Rabbi! az, aki veled vala a Jordánon túl, kiről te tanúságot tettél, íme ő keresztel, és mindenki hozzája megyen*. ²⁷ Felelé János és mondá: Az ember semmit sem vehet magának, hacsak az mennyből nem adatott neki*. ²⁸Ti magatok vagytok a tanúim, hogy mondottam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy előtte küldettem. ²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll és hallja őt, örvendve örül a vőlegény szavának. Ezen örömem most beteljesedett*. ³⁰Őneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. ³¹Aki felülről jön, mindenki fölött vagyon; aki a földről való, földi az, és a földről beszél. Aki mennyből jön, fellebb való mindenkinél*. ³²És arról tanúskodik, amit látott és hallott; de az ő tanuságát senki sem fogadja el*. ³³Aki elfogadta tanuságát, megpecsételte, hogy az Isten igaz*. ³⁴Mert akit Isten küldött, az Isten igéit beszéli, mivelhogy nem mértékkel adja Isten a Lelket*. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott*. ³⁶Aki a Fiúban hiszen, annak örök élete vagyon: aki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Isten haragja marad rajta*.

4. FEJEZET.

Visszatérés Galileába; Jézus és a szamariai asszony. – A tanítványok élelmet hoznak;

sok szamaritánus hisz. – Jézus Kánában meggyógyítja egy királyi tiszt fiát.

¹*Amint pedig Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János*, ²(ámbár maga Jézus nem keresztelt, hanem tanítványai)*, ³elhagyá Judeát, és ismét Galileába méne*. ⁴Át kellett pedig mennie Szamarián*. ⁵Tehát Szamaria városába jőve, mely Szikárnak neveztetik, közel ahhoz a földbirtokhoz, melyet Jákob az. ő fiának Józsefnek adott*. ⁶Ott vala pedig Jákob kútja. Jézus tehát elfáradván az útban, azon módon leüle a kútnál. Az óra mintegy hatra járt*. ⁷Odajőve egy asszony Szamariából vizet meríteni. Mondá neki Jézus: Adj innom*. ⁸(Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.*) ⁹Mondá erre neki a szamariai asszony: Hogyan kérhetsz te zsidó létedre éntőlem inni, aki szamariai asszony vagyok? mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal*. ¹⁰Felelé Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Isten ajándékát, és hogy ki az, ki neked mondja: Adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked*. ¹¹Mondá neki az asszony : Uram! nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennél hát élő vizet*? ¹²Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, ki nekünk e kutat adta, melyből ő maga ivott és fiai és jószágai*? ¹³Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik; aki pedig abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké*, ¹⁴hanem a víz, amelyet én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne*. ¹⁵Mondá neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam s ne járjak ide meríteni*. ¹⁶Mondá neki Jézus: Menj, hidd el az uradat, és jöjj ide*. ¹⁷Felele az asszony és mondá: Nincs uram. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs urad*. ¹⁸Mert öt urad volt, és akid most van, nem urad; ezt igazán mondtad*. ¹⁹Mondá neki az asszony: Uram! látom, hogy próféta vagy*. ²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem a hely, ahol imádni kell*. ²¹Mondá neki Jézus: Hidd el nekem asszony! hogy eljön az óra, mikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát*. ²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van*. ²³De eljön az óra, és már itt vagyon, mikor igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát; mert az Atya is ilyen imádókat keres magának*. ²⁴Lélek az Isten, s akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniok*. ²⁵Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljön a Messiás (ki Krisztusnak mondatik); mikor tehát eljövend, majd kijelent nekünk mindent*. ²⁶Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled beszélek*. ²⁷Erre odaérkezének tanítványai, és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélgetett; mindazonáltal senki sem kérdezé: Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele*? ²⁸Az asszony pedig otthagyá vedrét, és a városba méne, és mondá az embereknek*: ²⁹Jertek, lássátok az embert, ki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem; vajjon nem ő-e a Krisztus? ³⁰Kimenének tehát a városból, és hozzájövének.

³¹*Eközben kérék őt a tanítványok, mondván: Rabbi! egyél*. ³²Ő pedig mondá nekik: Van nekem ennivalóm, melyről ti nem tudtok*. ³³Mondák azért egymásnak a tanítványok: Talán enni hozott neki valaki*? ³⁴Mondá nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, ki engem küldött, hogy elvégezzem az ő művét. ³⁵Nemde ti azt mondjátok, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Íme én mondom nektek: Emeljétek föl szemeiteket és lássátok a szántóföldeket; mert már fehérek az aratásra*. ³⁶Az arató már jutalmát veszi, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval*. ³⁷Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más aki vet és más aki arat. ³⁸Én aratni küldöttelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások fáradoztak és ti azok munkájába álltatok be*. ³⁹Azon városból pedig a szamaritánusok közül sokan hívének benne az asszony bizonyító szavára, hogy megmondotta neki mind, amit cselekedett*. ⁴⁰Midőn tehát hozzája mentek a szamaritánusok, kerék őt, hogy maradjon náluk. És ottmaradt két napig. ⁴¹És sokkal többen hívének benne az ő beszédéért. ⁴²Az asszonynak pedig mondák, hogy már nem a te fecsegésedre hiszünk; hanem mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője*.

⁴³*Két nap múlva pedig eltávozék onnét és Galileába méne*. ⁴⁴Jézus ugyan maga volt rá tanú, hogy prófétának a saját hazájában nincs becsülete*. ⁴⁵Azért mégis mikor Galileába ment, jól fogadák őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt vala az ünnepen; mert ők is ott valának az ünnepen*. ⁴⁶Tehát ismét a galileai Kánába méne, hol a vizet borrá változtatta. Volt pedig Kafarnaumban egy királyi ember, kinek fia beteg vala*. ⁴⁷Midőn ez meghallotta, hogy Jézus Judeából Galileába érkezett, hozzáméne és kéré őt, hogy jöjjön le, és gyógyítsa meg fiát, mert már halálán vala*. ⁴⁸Mondá azért neki Jézus: Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. ⁴⁹Felelé a királyi ember: Uram! jöjj le, míg meg nem hal gyermekem. ⁵⁰Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az ember a beszédnek, melyet Jézus mondott neki, és elméne*. ⁵¹Amint hazafelé tartott, már elébe jövének szolgái, és jelenték, mondván, hogy fia él. ⁵²Tudakozódék tehát tőlük az óráról, mikor jobban lett; és mondák neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt; a láz*. ⁵³Megérté tehát az atya, hogy épen ebben az órában mondotta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza*. ⁵⁴Ez már megint a második csodajel volt, melyet Jézus művelt, mikor Judeából Galileába ment*.

5. FEJEZET.

A zsidók ünnepén Jézus egy 38 év óta beteg embert gyógyít meg szombati napon. –

Jézusnak ehhez fűzött beszéde: Az Atya örökké munkálkodik, a, Fiú vele együtt működik

és ítél; híveinek feltámadást és örök életet ígér; hivatkozik isteni küldetésére, az Atya,

próféták és írások bizonyságára maga, mellett.

¹*Ezek után a zsidók ünnepe vala, és fölméne Jézus Jeruzsálembe*. ²Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőtó, mely héberül Betsznidának neveztetik, és öt tornáca van*. ³Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, sorvadtak nagy sokasága, kik a víz mozdulását várják vala*. ⁴Mert az Úr angyala időnként leszálla a tóba és felkavará a vizet; s aki a víz felzavarása után először ment bele a tóba, meggyógyult, akármiféle betegségben sínlődött*. ⁵Vala pedig ott egy ember, ki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. ⁶Mikor Jézus ezt ott feküdni látta, megtudván, hogy már sok idő óta van úgy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? ⁷Felelé neki a beteg: Uram! nincs emberem, ki midőn felkavarodik a víz, engem a tóba bocsásson; mire pedig én odaérek, más száll le előttem*. ⁸Mondá neki Jézus: Kelj föl, vedd ágyadat és járj. ⁹És azonnal meggyógyult az ember, fölvevé ágyát és jára. Azon a napon pedig szombat vala*. ¹⁰Mondák azért a zsidók a meggyógyított embernek: Szombat van, nem szabad ágyadat vinned*. ¹¹Felelé nekik: Aki engem meggyógyított, az mondá nekem: Vedd ágyadat, és járj*. ¹²Kérdezek tehát őt: Kicsoda az az ember, ki neked azt mondotta: Vedd ágyadat és járj*? ¹³A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az; mert Jézus eltávozott a helyszínén levő népsokaságból*. ¹⁴Később Jézus a templomban találkozók vele, és mondá neki: Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél, nehogy rosszabbul járj*. ¹⁵Elméne az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus volt az, ki őt meggyógyította*. ¹⁶A zsidók meg üldözék Jézust azért, hogy ezeket szombaton cselekedte.

¹⁷*Jézus pedig felelé nekik: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom*. ¹⁸Ezért a zsidók még inkább életére törének, mivel nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé tévén magát az Istennel. Felelé tehát Jézus és mondá nekik*: ¹⁹Bizony, bizony mondom nektek, nem tehet a Fiú magától semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik; mert amiket az cselekszik, azokat cselekszi hasonlóképen a Fiú is*. ²⁰Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is fog mutatni neki, hogy ti csodálkozzatok*. ²¹Mert valamint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt. ²²Nem is ítél az Atya senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta*, ²³hogy mindenki tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, ki őt küldötte. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én igéimet hallgatja, és hisz annak, ki engem küldött, örök életet nyer és nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre*. ²⁵Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és most vagyon, midőn a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és akik hallották, élni fognak*. ²⁶Mert miként az Atyának élete vagyon önmagában, azonképen adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában*, ²⁷és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. ²⁸Ne csodálkozzatok ezen; mert eljön az óra, melyben mindnyájan, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát*; ²⁹és előjönnek, akik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet föltámadására. ³⁰Nem cselekedhetem én magamtól semmit; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratját keresem, hanem annak akaratját, ki engem küldött*. ³¹Ha én tanúskodom magamról, az én bizonyságom nem számít*. ³²Más tanúskodik énrólam; és tudom, hogy igaz a bizonyság, melyet felőlem tesz. ³³Ti Jánoshoz küldöttetek, és ő bizonyságot tett az igazságról*; ³⁴de én nem emberből veszek bizonyságot, hanem ezeket mondom, hogy ti üdvözüljetek*. ³⁵Ő égő és világító szövetnek vala; ti pedig ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében*. ³⁶De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosnál: mert hát a cselekedetek, melyeket Atyám bízott rám, hogy elvégezzek, maguk azok a művek, melyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem*. ³⁷És aki engem küldött, az Atya, ő tett bizonyságot felőlem; ti soha az ő szavát nem hallottátok, sem orcáját nem láttátok*; ³⁸és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött*.

³⁹Vizsgáljátok az írásokat, mert azt vélitek, hogy azokban vagyon örök élet számotokra, és azok tesznek bizonyságot rólam; ⁴⁰de ti nem akartok hozzám jönni, hogy éltetek legyen. ⁴¹Dicsőséget az emberektől nem veszek*; ⁴²hanem ismerlek titeket, hogy nincs bennetek az Isten szeretete. ⁴³Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok*. ⁴⁴Hogyan hihetnétek ti, kik egymástól veszitek a dicsőséget és nem keresitek azt a dicsőséget, mely egyedül Istennél vagyon*. ⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, kiben bizakodtok*. ⁴⁶Mert ha Mózesnek hinnétek, bizonyára nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. ⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek*?

6. FEJEZET.

Az első kenyérszaporítás. – Jézus a tengeren jár; a sereg keresi és Kafarnaumba követi. –

Beszéd a kafarnaumi zsinagógában az Oltáriszentségről; híveinek az örök élet kenyerét és mennyei mannát igér; saját testét és vérét fogja adni táplálékul. –

Sokan megbotránkoznak tanítványai közül és elhagyják; de apostolai megmaradnak.

¹*Ezek után Jézus a galileai, vagyis tiberiási tengeren túlra méne*. ²És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekszik vala. ³Fölméne tehát Jézus a hegyre, és leüle ottan tanítványaival*. ⁴Közel vala pedig a húsvét, a zsidók ünnepe*, ⁵fölemelvén tehát szemeit Jézus, és látván, hogy nagy sokaság gyűl hozzája, mondá Fülöpnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek*? ⁶Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye; mert ő maga tudta, mit akart cselekedni*. ⁷Felelé neki Fülöp: Kétszáz dénár áru kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson*. ⁸Mondá neki egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek testvére: ⁹Van itt egy fiú, kinek öt árpakenyere van és két hala; de mi ez ennyinek*? ¹⁰Jézus erre mondá: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fű vala. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezeren*. ¹¹Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, elosztá a letelepülteknek; hasonlóképen a halakból is adott, amennyit akartak*. ¹²Miután jóllaktak, mondá tanítványainak: Szedjétek föl a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek*, ¹³összeszedék tehát, és tizenkét kosarat töltenek meg az öt árpakenyér hulladékaiból, melyek megmaradtak az étkezők után. ¹⁴Az emberek pedig látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő*. ¹⁵Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre meneküle maga egyedül*.

¹⁶*Amint pedig beesteledett, lemenének tanítványai a tengerre. ¹⁷És beszállván a hajóba, elindulának a tengeren túlra Kafarnaumba; de már rájuk sötétedett, és Jézus még mindig nem ment vala hozzájuk*. ¹⁸A tenger pedig, nagy szél kerekedvén, háborgott. ¹⁹Midőn tehát mintegy huszonöt vagy harminc futamatnyira hajóztak, láták Jézust a tengeren járva a hajóhoz közeledni, és megrémülének*. ²⁰Ő pedig mondá nekik: Én vagyok, ne féljetek*. ²¹Föl akarák tehát őt venni a hajóba, és a hajó azonnal a parthoz ére, ahová tartottak*. ²²Másnap a sereg, mely a tengeren túl áll vala, észrevevén, hogy csak egy hajócska volt ottan, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem tanítványai egyedül távoztak el*; ²³(azonban más hajók jöttek Tiberiásból a hely közelébe, ahol a kenyeret ették vala az Úr áldása mellett)*, ²⁴midőn tehát látta a sereg, hogy nincs ott Jézus, sem tanítványai, beszállának a hajócskába és Kafarnaumba menének, keresvén Jézust*.

²⁵*És amint megtalálták őt a tengeren túl, mondák neki: Rabbi! hogy kerültél ide? ²⁶Felelvén nekik Jézus, mondá: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mivel ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok*. ²⁷Fáradozzatok, de ne olyan eledelért, mely veszendő, hanem azért, mely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad nektek; mert őt az Atyaisten pecsételte meg*. ²⁸Mondák tehát neki: Mit tegyünk, hogy istenes cselekedeteket műveljünk? ²⁹Felelé Jézus és mondá nekik: Ez az istenes cselekedet, hogy higgyetek abban, kit ő küldött*. ³⁰Mondák azért neki: Micsoda jelt cselekszel tehát, hogy azt lássuk, és higgyünk neked? Mit cselekszel*? ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában; amint írva vagyon: Égi kenyeret adott nekik enni*. ³²Mondá erre nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igazi mennyei kenyeret*. ³³Mert Isten kenyere az, mely mennyből szállott le, és életet ad a világnak. ³⁴Mondák azért neki: Uram! mindenkor add nekünk ezt a kenyeret*. ³⁵Mondá tehát nekik Jézus: Én vagyok az élet kenyere; aki énhozzám jön, nem fog éhezni, és aki énbennem hiszen, soha sem szomjúhozik*. ³⁶De mondottam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek*. ³⁷Minden, amit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és aki hozzám jön, bizonyára nem dobom ki*, ³⁸mert nem azért szállottam le mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött*. ³⁹Ez pedig az Atyának akarata, ki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. ⁴⁰Mert ez Atyámnak akarata, ki engem küldött, hogy mindenkinek, aki a Fiút látja és hisz ő benne, örök élete legyen, és én feltámasszam őt az utolsó napon*. ⁴¹Zúgolódának tehát a zsidók ellene, mivelhogy azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, aki mennyből szállottam alá*; ⁴²és mondák: Nemde ez Jézus, József fia, kinek ismerjük atyját és anyját? hogyan mondja tehát ez, hogy mennyből szállottam alá? ⁴³Azért felelvén Jézus, mondá nekik: Ne zúgolódjatok egymást közt. ⁴⁴Senki sem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt; és én feltámasztom őt az utolsó napon*. ⁴⁵Meg vagyon írva a prófétáknál: «Mindnyájan az Istentől lesznek tanítva». Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön*. ⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki, mert csak aki Istentől való, az látta az Atyát*. ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz énbennem, örök élete vagyon*. ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere*. ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰Ez a mennyből leszálló kenyér, hogy aki abból eszik, meg ne haljon. ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, mely mennyből szállott alá. ⁵²*Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért. ⁵³Vitatkozának azért a zsidók egymás közt, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül*? ⁵⁴Mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. ⁵⁵Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete vagyon; és én feltámasztom őt az utolsó napon*. ⁵⁶Mert az én testem bizonnyal étel, és az én vérem bizonnyal ital*. ⁵⁷Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne*. ⁵⁸Amint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atya által, úgy aki eszik engem, az is él énáltalam*. ⁵⁹Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok a mannát ették, és meghaltak; aki e kenyeret eszi, örökké élni fog*. ⁶⁰Ezeket mondá tanítván Kafarnaumban, a zsinagógában.

⁶¹*Sokan tanítványai közül ezeket hallván, mondák: Kemény beszéd ez, ki hallgathatja azt*? ⁶²Tudván pedig Jézus magában, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, mondá nekik: Ez titeket megbotránkoztat*? ⁶³Hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, hol azelőtt volt*? ⁶⁴A szellem az, ami éltet, a test nem használ semmit; az igék, melyeket én szólottam nektek, azok szellem és élet*. ⁶⁵De vannak közületek némelyek, kik nem hisznek. Mert elejétől fogva tudta Jézus, kik azok, kik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni*. ⁶⁶És mondá: Ezért mondottam nektek, hogy senki hozzám nem jöhet, hacsak Atyámtól nem adatik az neki*. ⁶⁷Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül, és már nem járnak vala vele*. ⁶⁸Mondá azért Jézus a tizenkettőnek: Csak nem akartok ti is elmenni*? ⁶⁹Felelé neki Simon Péter: Uram! kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak*. ⁷⁰És mi hittük és megismertük, hogy te vagy Krisztus, az Isten Fia. ⁷¹Felelé nekik Jézus: Nemde én tizenkettőtöket választottalak, és egy közületek ördög*? ⁷²Értette pedig az iskarióti Judást, Simon fiát; mert ez lett az ő árulója, egy a tizenkettő közül*.

7. FEJEZET.

Jézus atyjafiai biztatására a sátoros ünnepen Jeruzsálembe megy, de titokban. –

A templomban tanít; sokan hisznek benne; ismételve el akarják fogni:

hirdeti a Szentlélek kiáradását; szakadás a zsidók közt; Nikodémus Jézusnak pártját fogja.

¹*Ezek után pedig Jézus Galileában tartózkodék, mert nem akart Judeában járni, mivelhogy a zsidók halálra keresték őt*. ²Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep*. ³Mondák tehát neki atyjafiai: Távozzál innét és menj Judeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet, melyeket művelsz*. ⁴Hiszen senki sem cselekszik rejtekben, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket cselekszed, mutasd meg magadat a világnak. ⁵Mert még atyjafiai sem hittek ő benne*. ⁶Mondá azért nekik Jézus: Az én időm még nincs itten; de a ti időtök mindenkor készen vagyon*. ⁷Nem gyűlölhet titeket a világ, engem pedig gyűlöl; mert én bizonyságot teszek felőle, hogy cselekedetei gonoszak*. ⁸Ti menjetek föl az ünnepre, én nem megyek föl erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be*. ⁹Ezeket mondván nekik, maga Galileában maradt. ¹⁰Amint pedig fölmentek atyjafiai az ünnepre, ő is fölméne nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban*. ¹¹A zsidók tehát keresték őt az ünnepen, és mondák: Hol vagyon ő*? ¹²És sokféle suttogás vala a nép között felőle; némelyek ugyanis azt mondták, hogy jó ember, mások pedig azt mondták: Kém, hanem ámítja a népet. ¹³Mindamellett senki sem szólt róla nyilván a zsidóktól való félelem miatt*.

¹⁴*Midön pedig már az ünnep közepe volt, fölméne Jézus a templomba, és tanít vala*. ¹⁵És csodálkozának a zsidók, mondván, miképen tudja ez az írásokat, holott nem tanulta*? ¹⁶Felelé nekik Jézus, és mondá: Az én tanításom nem enyém, hanem azé, ki engem küldött*. ¹⁷Aki kész az ő akaratát cselekedni, megismeri a tanításról, vájjon Istentől van-e az, vagy én magamtól szólok-e*. ¹⁸Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi; aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igaz, és hamisság nincs benne*. ¹⁹Nem adta-e Mózes nektek a törvényt? és senki közületek nem cselekszi a törvényt*. ²⁰Miért akartok engem megölni? Felelé a sereg és mondá: ördögöd vagyon! Ki akar téged megölni*? ²¹Felelvén Jézus, mondá nekik: Egyetlen tettet cselekedtem, és mindnyájan botránkoztok felette*. ²²Mózes adta nektek a körülmetélést (ámbár nem Mózestől való, hanem az atyáktól), és szombaton körülmetélitek az embert*. ²³Ha a körülmetélést fölveszi az ember szombaton, hogy Mózes törvénye meg ne szegessék: miért agyarkodtok rám, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton*? ²⁴Ne ítéljetek látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek*. ²⁵Mondák tehát némelyek a jeruzsálemiek közül: Nemde ez az, kit halálra keresnek*? ²⁶És íme nyilvánosan beszél, és semmit sem mondának neki. Csak tán nem ismerték meg valóban a főemberek, hogy ez a Krisztus? ²⁷Ámde erről tudjuk, honnét való, a Krisztust pedig, mikor eljön, senki sem tudj a, honnét van*. ²⁸Jézus tehát kiálla a templomban tanítván, és mondván: Engem magamat is ismertek, azt is tudjátok, honnan való vagyok; és én nem magamtól jöttem, hanem az igaz az, ki engem küldött, akit ti nem ismertek*. ²⁹Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem. ³⁰Szerették volna tehát őt megfogni, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája*. ³¹A seregből pedig sokan hívének benne, és mondák: A Krisztus mikor eljön, vájjon több csodajelt fog-e tenni, mint ez teszen*? ³²Meghallák a farizeusok, hogy a sereg ezeket suttogja felőle; azért a papi fejedelmek és farizeusok poroszlókat küldenek, hogy megfogják őt. ³³*Mondá tehát nekik Jézus: Még kevés ideig vagyok veletek, és ahhoz megyek, aki engem küldött. ³⁴Keresni fogtok majd engem, de nem találtok; és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda*. ³⁵Mondák azért a zsidók egymás közt: Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a pogány világba menni, és a pogányokat tanítani*? ³⁶Micsoda beszéd ez, melyet mondott: Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek?

³⁷*Az ünnep utolsó nagy napján pedig megálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék*. ³⁸Aki hisz énbennem, mint az írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd őbelőle*. ³⁹Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az őbenne hívők; mert még nem adatott vala a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg*. ⁴⁰Akik tehát a seregből hallották ezen beszédeket, mondák: Ez valóban a próféta*. ⁴¹Mások mondák: Ez a Krisztus. Egyesek vélék: Csak nem jön Galileából a Krisztus*? ⁴²Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából és Betlehem helységből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus*? ⁴³Szakadás támadt tehát a seregben őmiatta. ⁴⁴Némelyek pedig közülök meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit*. ⁴⁵A poroszlók tehát a papi fejedelmekhez és farizeusokhoz menének, kik mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? ⁴⁶Felelének a poroszlók: Soha ember így nem beszélt, mint ez az ember*. ⁴⁷Mondák nekik a farizeusok: Talán bizony ti is el vagytok ámítva? ⁴⁸Vajjon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki őbenne*? ⁴⁹De ez a népség, mely nem ismeri a törvényt, átkozott*. ⁵⁰Mondá nekik Nikodémus, egyik közülök, ki éjjel ment hozzája: ⁵¹De hát a mi törvényünk nem ítéli el az embert, mielőtt ki nem hallgatja őt és meg nem tudja, mit cselekedett*? ⁵²Felelének és mondák neki: Tán csak nem vagy te is galileai? Vizsgáld az írásokat, és lásd, hogy Galileából próféta nem támad*. ⁵³És elmenének, kiki az ő házába.

8. FEJEZET.

Jézus tanít a templomban és felmenti a házasságtörő nőt. – Magát a világ világosságának nevezi; mennyei Atyja bizonyságára hivatkozik. – Távozását ígéri, a zsidóknak pedig, hitetlenségük miatt, a bűnben való halált; Isten küldöttének és Fiának vallja magát. – Sokan hisznek, kiknek szabadulást ígér a bűntől; a zsidók Ábrahám és Isten fiainak mondják magukat,

Jézus szerint az ördög fiai. – Jézus bűntelenségét hangsúlyozza és szemrehányja a zsidók hitetlenségét. – A zsidók szidalmazzák őt; híveinek örök életet ígér;

Ábrahámnál régibbnek mondja magát; meg akarják kövezni.

¹Jézus pedig az Olajfák hegyére méne; ²és korán reggel ismét megjelent a templomban, hol az egész nép hozzá gyülekezék, és leülvén tanítja vala őket. ³*Hozzá vivének pedig az írástudók és farizeusok egy asszonyt, kit házasságtörésen értek, s középre állítván azt, ⁴mondák neki: Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. ⁵Ámde Mózes a törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz*? ⁶Ezt persze kísértésül mondák, hogy vádolhassák. Jézus pedig lehajolván, ujjával ír vala a földre*. ⁷Midőn tovább faggaták őt, fölegyenesedvén, mondá nekik: Aki közületek bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ*. ⁸És újra lehajolván, ír vala a földre. ⁹Azok pedig hallván ezt, egymás után elmenének, kezdve a vénektől, úgy hogy Jézus egyedül maradt a középen álló asszonnyal*. ¹⁰Fölegyenesedvén tehát Jézus, mondá neki: Asszony! hol vannak, akik téged vádoltak? Senki sem ítélt el téged? ¹¹Aki felelé: Senki, Uram! Jézus pedig mondá: Én sem ítéllek el téged. Menj el, és többé ne vetkezzél*.

¹²*Ismét szóla tehát nekik Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága. ¹³Mondák azért neki a farizeusok: Te tenmagadról teszel tanúságot; a te bizonyságod nem számít*. ¹⁴Felelé Jézus és mondá nekik: Ha én magam felől teszek is tanúságot, igaz az én bizonyságom, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek; ti pedig nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek. ¹⁵Ti test szerint ítéltek; én nem ítélek senkit*. ¹⁶Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki engem küldött, az Atya*. ¹⁷Már pedig a ti törvényetekben is meg vagyon írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz*. ¹⁸Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött, az Atya*. ¹⁹Mondák azért neki: Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem Atyámat; ha engem ismernétek, bizonyára Atyámat is ismernétek*. ²⁰Ez igéket mondá Jézus a kincstárban, tanítván a templomban; és senki sem foga meg őt, mert még nem jött el az ő órája*.

²¹*Ismét mondá tehát nekik Jézus: Én elmegyek és keresni fogtok engem, és meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek*. ²²Mondák tehát a zsidók: Tán csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek*. ²³És mondá nekik: Ti innen alulról valók vagytok, én felülről vagyok; ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból*. ²⁴Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben; mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben*. ²⁵Kérdezék tehát őt: Ki vagy te? Mondá nekik Jézus: Amit kezdet óta beszélek nektek*. ²⁶Sokat kellene még felőletek beszélnem és ítélnem; de aki engem küldött, igaz, és én amiket őtőle hallottam, azokat beszélem a világban*. ²⁷Nem érték meg, hogy az Istent mondta Atyjának*. ²⁸Mondá azért nekik Jézus: Majd mikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amire engem az Atya tanított, azt beszélem*, ²⁹és aki engem küldött, velem vagyon; nem hagyott engem magamra, mert én mindenkor azt cselekszem, ami előtte kedves.

³⁰*Midőn ezeket beszélte, sokan hivének őbenne*. ³¹Mondá azért Jézus ama zsidóknak, kik neki hittek: Ha ti megmaradtok az én igéimben, valóban tanítványaim vagytok. ³²és megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá fog tenni titeket*. ³³Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk; hogyan mondod te: Szabadok lesztek*? ³⁴Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek*; ³⁵a szolga pedig nem marad a házban mindörökre; de a fiú ottmarad mindörökké*. ³⁶Ha tehát a Fiú titeket megszabadít, valóban szabadok lesztek. ³⁷Tudom, hogy Ábrahám ivadéka vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédem nem hatol belétek*. ³⁸Én amit Atyámnál láttám, azt beszélem; ti is amit atyátoktól hallottatok, azt cselekszitek*. ³⁹Felelék és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Mondá nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjetek*. ⁴⁰Most pedig meg akartok engem ölni, azt az embert, ki nektek igazságot beszéltem, melyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. ⁴¹Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy Atyánk van, az Isten*. ⁴²Mondá azért nekik Jézus: Ha az Isten volna Atyátok, bizonyára szeretnétek engemet; mert én az Istentől származtam és jöttem; hisz nem jöttem én magamtól, hanem ő küldött engem*. ⁴³Miért nem ismertek rá az én beszédemre? mert nem tudjátok hallgatni az én igémet*. ⁴⁴Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Az gyilkos volt kezdet óta, és az igazságban meg nem állott; mert nincs őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, tulajdonából beszél; minthogy hazug ő és a hazugság atyja*. ⁴⁵En pedig, mivel igazságot mondok, nem hisztek nekem.

⁴⁶*Ki vádolhat engem közületek bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem*? ⁴⁷Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja; ti azért nem hallgatjátok, mert az Istentől nem vagytok*. ⁴⁸Felelék azért a zsidók, és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy, és ördögöd van*? ⁴⁹Felelé Jézus: Énnekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem*. ⁵⁰Én azonban nem keresem a magam dicsőségét; van, aki keresi és megítéli*. ⁵¹Bizony, bizony mondom nektek: Aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mindörökké*. ⁵²Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált mindörökké*. ⁵³Avagy tán nagyobb vagy Ábrahám atyánknál, ki meghalt? a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat? ⁵⁴Felelé Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, kiről ti azt mondjátok, hogy Istenetek. ⁵⁵De ti nem ismeritek őt, én pedig ismerem; és ha azt mondom, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug leszek; ámde ismerem őt, és beszédét megtartom*. ⁵⁶Ábrahám, a ti atyátok, örömmel kívánta látni az én napomat; látta, és örvendezett*. ⁵⁷Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy, és Ábrahámot láttad*? ⁵⁸Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok*. ⁵⁹Köveket ragadának azért, hogy raja hajítsák; Jézus pedig elrejtőzék, és kiméne a templomból*.

9. FEJEZET.

A vakonszülött meggyógyítása szombaton. – Kihallgatása a farizeusok előtt. –

A gyógyult ember hite és Jézus beszéde.

¹*És tovább menvén Jézus, láta egy vakonszülött embert*. ²És kérdezek őt tanítványai: Rabbi! ki vétkezett, ez-e vagy a szülei, amiért hogy vakon született*? ³Felelé Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei; hanem hogy megnyilvánuljanak benne az Isten művei*. ⁴Nekem annak műveit kell cselekednem, ki engem küldött, míg nappal vagyon; eljön az éjtszaka, midőn senki sem munkálkodhatik*. ⁵Míg e világban vagyok, e világ világossága vagyok*. ⁶Miután ezeket mondotta, földre köpvén, sarat csinála a nyálból, és a sarat a vak szemeire kené, ⁷és mondá neki: Eredj, mosakodjál meg a Silóé tavában (ami küldöttet jelent). Elméne tehát és megmosdék, és ép szemmel tére vissza*. ⁸Azért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, mondák: Nem ez az, ki itt ül és koldul vala? Némelyek mondák, hogy ez az. ⁹Mások hogy nem az, hanem hasonló ahhoz. Ő pedig mondá: Én vagyok az. ¹⁰Kérdezek tehát őt: Miképen nyíltak meg szemeid? ¹¹Felelé: Az az ember, kit Jézusnak hívnak, sarat csinála és megkené vele szemeimet, és mondá nekem: Menj a Silóé tavára és mosdjál meg. Elmének tehát, megmosdám, és látok*. ¹²És kérdezek őt: Hol van ő? Mondá: Nem tudom.

¹³*Elvivék a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. ¹⁴Szombat vala pedig ama napon, mikor Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta annak szemeit. ¹⁵Ismét kérdezék tehát őt a farizeusok is, hogyan nyerte vissza szeme világát? Ő pedig mondá neik: Sarat tett szemeimre, és megmosdám, és látok. ¹⁶Mondák erre némelyek a farizeusok közül: Nem Istentől való ez az ember, ki a szombatot meg nem tartja. Mások mondák: Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket? És szakadás lőn közöttük*. ¹⁷ Ismét mondák tehát a vaknak: Te mit tartasz arról, aki megnyitotta szemeidet? Ő pedig felelé: Hogy próféta*. ¹⁸Nem hivék azonban a zsidók felőle, hogy vak volt és visszanyerte látását, mígnem előhívák annak szüleit, ki látott*. ¹⁹És kérdezék őket, mondván: Ez-e a ti fiatok, kiről mondjátok, hogy vakon született? Hogyan lát tehát most? ²⁰Felelvén nekik annak szülei, mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiúnk, és hogy vakon született; ²¹hogy van, hogy most lát, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, mi nem tudjuk; kérdezzétek őt magát, megvan a kora, hadd szóljon ő maga felőle*. ²²Ezeket mondák az ő szülei, mert féltek a zsidóktól; mivelhogy már elhatározták vala a zsidók, hogy ha valaki őt Krisztusnak vallja, kizárassék a zsinagógából*. ²³Azért mondák az ő szülei, hogy megvan a kora, őt kérdezzétek. ²⁴Másodszor is előhívák tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös*. ²⁵Felelé amaz: Hogy bűnös-e, én nem tudom; egyet tudok, hogy vak voltam, és most látok*. ²⁶Mondák azért neki: Mit csinált veled? miképen nyitotta meg szemeidet*? ²⁷Felelé nekik: Megmondottam már nektek, és hallottátok; miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is tanítványai lenni*? ²⁸Erre megátkozák őt, és mondák: Te légy az ő tanítványa; mi pedig Mózes tanítványai vagyunk*. ²⁹Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólott az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnét van. ³⁰Felelé az ember, és mondá nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok honnét való, nekem pedig megnyitotta szemeimet*. ³¹Már pedig tudjuk, hogy Isten a bűnösöket meg nem hallgatja; hanem aki istenfélő és akaratát cselekszi, azt meghallgatja. ³²Soha mióta a világ áll, nem hallatszott, hogy valaki megnyitotta volna a született vak szemeit. ³³Ha ez nem Istentől való, nem tehetett volna semmit*. ³⁴Felelvén, mondák neki: Csupa bűnökben születtél, és te oktatsz minket? És kiveték őt*.

³⁵*Meghallá Jézus, hogy kivetették őt, és találkozván vele, mondá neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában*? ³⁶Felelé amaz és mondá: Kicsoda az, Uram! hogy higgyek őbenne*? ³⁷És mondá neki Jézus: Láttad is őt, és aki veled beszél, ő az*. ³⁸Amaz pedig mondá: Hiszek, Uram! És leborulván, imádá őt. ³⁹És mondá Jézus: ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek*. ⁴⁰Hallák ezt némelyek a farizeusok közül, kik vele valának, és mondák neki: Csak nem vagyunk mi is vakok*? ⁴¹Mondá nekik Jézus: Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna; most pedig azt mondjátok: Látunk; azért bűnötök megmarad*.

10. FEJEZET.

Példabeszéd a jó pásztorról és a béresről. – A templomszentelés ünnepén a zsidók megkérdik Jézust, ő-e a Messiás; Jézus igenlőleg felel s az Atyával való egységét állítja,

miért is a zsidók meg akarják kövezni. – Elmegy a Jordánon túlra.

¹*Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megyen be a juhok aklába, hanem másunnan mászik be, az tolvaj és rabló*. ²Aki pedig az ajtón megyen be, pásztora a juhoknak*. ³Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok az ő szavára hallgatnak, és nevükön szólítja a maga juhait, és vezeti azokat*. ⁴Midőn juhait kiereszti, előttük megyen, és a juhok őt követik, mert ismerik szavát. ⁵Idegen után pedig nem mennek, hanem futnak tőle, mert nem ismerik az idegenek szavát. ⁶E példabeszédet mondá nekik Jézus; ők pedig nem érték, mit beszéle nekik*. ⁷Ismét mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja*. ⁸Mindnyájan, akik csak előttem jöttek, tolvajok és rablók, de nem hallgattak rájuk a juhok*. ⁹Én vagyok az ajtó. Aki énrajtam keresztül megyén be, üdvözül; és bejár és kijár, és legelőt talál*. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és minél több legyen*. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért*. ¹²A béres pedig, és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat*. ¹³A béres elfut, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, és ismerem enyéimet, és ismernek engem enyéim*; ¹⁵amint ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért*. ¹⁶Egyéb juhaim is vannak, melyek nem ez akolból valók; azokat is ide kell terelnem, és hallgatni fogják az én szómat, és egy akol lészen és egy pásztor*. ^l7Azért szeret engem az Atya, mert én életemet adom, hogy ismét fölvegyem azt*. ¹⁸Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én adom oda magamtól; hatalmam vagyon odaadni azt, és hatalmam vagyon újra fölvenni azt. E parancsolatot kaptam Atyámtól*. ¹⁹Ismét szakadás lőn a zsidók közt e beszédek miatt. ²⁰Sokan ugyanis közülök azt mondák: ördöge vagyon és megháborodott; minek hallgatjátok őt*? ²¹Mások mondák: Ezek nem ördöngösnek igéi. Vajjon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?

²²*Jeruzsálemben pedig elérkezett a templomszentelés ünnepe, és tél vala*. ²³És Jézus a templomban jára Salamon tornácában*. ²⁴Körülvevék tehát őt a zsidók, és mondák neki: Meddig tartod függőben lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyiltan*. ²⁵Felelé nekik Jézus: Mondtam nektek, és nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket én teszek Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam*, ²⁶de ti nem hiszitek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók*. ²⁷Az én juhaim szavamat hallgatják; és én ismerem őket, és követnek engem; ²⁸és én örök életet adok nekik, és nem vesznek el mindörökké, és senki sem ragadja el őket kezemből*. ²⁹Amit Atyám nekem adott, mindennél nagyobb és senki sem ragadhat a ki Atyám kezéből*. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk*. ³¹Ismét köveket ragadának a zsidók, hogy megkövezzék őt*. ³²Jézus pedig mondá nekik: Sok jó-tettet mutattam nektek Atyámtól, azok közül melyik dologért köveztek meg engem*? ³³Felelék neki a zsidók: Jó tettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivelhogy ember létedre Istenné teszed magadat*. ³⁴Felelé nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondottam: Istenek vagytok*? ³⁵Ha azokat mondotta isteneknek, kikhez az Isten igéje szólott, és az Írás föl nem bomolhatik: ³⁶mikép mondhatjátok arról, kit az Atya megszentelt és a világra küldött, hogy istenkáromló, mivel azt mondottam: Isten Fia vagyok? ³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem*; ³⁸ha pedig cselekszem, és ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem vagyon, és én az Atyában: ³⁹Meg akarták tehát őt fogni, de ő kiméne kezeikből*. ⁴⁰*És ismét eltávozék a Jordánon túl ama helyre, hol János először keresztel vala, és ott marada*. ⁴¹És sokan jövének hozzája és mondák, hogy János ugyan semmi csodajelt sem cselekedett*, ⁴²azonban amiket János e felől mondott, mind igazak valánák. És sokan hívének őbenne*.

11. FEJEZET.

Lázár feltámasztása. – A zsidók Jézus megöléséről tanácskoznak.

¹*Vala pedig egy Lázár nevű beteg, Betániából, Mária és nővére, Márta falujából*. ²(Mária meg az volt, ki megkente az Urat kenettel, és lábait hajával törölgette, kinek testvére Lázár, beteg vala)*. ³Nővérei tehát hozzája küldenek, mondván: Uram! íme akit szeretsz, beteg*. ⁴Hallván ezt Jézus, mondá nekik: Ez a betegség nem válik halálára, hanem az Isten dicsőségére, hogy megdicsőíttessék általa az Isten Fia*. ⁵Szereti vala pedig Jézus Mártát és nővérét, Máriát, és Lázárt. ⁶Midőn tehát meghallotta, hogy ez beteg, akkor azon a helyen marada ugyan két napig*; ⁷azután mondá a tanítványoknak: Menjünk ismét Judeába*. ⁸Mondák neki a tanítványok: Rabbi! most akartak téged a zsidók megkövezni, és ismét oda mégy*? ⁹Felelé Jézus: Nemde tizenkét órája vagyon a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát látja*; ¹⁰Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága*. ¹¹Így szóla, és azután mondá nekik: Lázár, a mi barátunk elaludt; de megyek, hogy az álomból fölkeltsem őt*. ¹²Mondák erre a tanítványok: Uram! ha alszik, meggyógyul*. ¹³Jézus azonban az ő haláláról mondotta; azok pedig azt vélték, hogy az álombéli nyugvásról beszél. ¹⁴Akkor azután Jézus nyíltan megmondá nekik: Lázár meghalt*; ¹⁵és örülök tiértetek, hogy nem voltam ottan, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzája*. ¹⁶Mondá tehát Tamás, ki kettősnek neveztetik, a többi tanítványhoz: Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele*. ¹⁷Odamenvén tehát Jézus, úgy találá, hogy már négy napja a sírban vala*. ¹⁸(Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt futamatnyira.*) ¹⁹Azért a zsidók közül sokan mentek vala Mártáékhoz és Máriáékhoz, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Márta tehát amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe méne; Mária, meg otthon ül vala*. ²¹Mondá pedig Márta Jézusnak: Uram! ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit is kérsz az Istentől, megadja neked az Isten*. ²³Felelé neki Jézus: Fel fog támadni testvéred. ²⁴Mondá neki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon*. ²⁵Mondá neki Jézus: Én vagyok a föltámadás és az élet; aki énbennem hiszen, még ha meg is halt, élni fog*; ²⁶és mindaz, aki él és énbennem hiszen, nem hal meg soha mindörökké. Hiszed-e ezt*? ²⁷Felelé neki: Igen, Uram! én hittem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, ki e világra jön*. ²⁸És amint ezeket mondta, elméne, és előhívá nővérét, Máriát, titokban mondván: A mester itt van, és hí téged*. ²⁹Amint az ezt hallotta, hamar fölkele és hozzá ment. ³⁰Mert Jézus még nem ért a faluba, hanem azon a helyen vala, ahol Márta elébe ment*. ³¹A zsidók tehát, kik a házban vele valának és őt vigasztalák, midőn látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utána menének, vélvén, hogy a sírhoz megyén, hogy ott sírjon. ³²Mária tehát midőn odaért, ahol Jézus vala, meglátván őt, lábaihoz borula, mondván neki: Uram! ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem*. ³³Jézus pedig amint látta őt sírni, és a vele jött zsidókat is, hogy sírnak, lelke mélyéig megindula és megrendüle*, ³⁴és kérdezé: Hová tettétek őt? Felelének neki: Uram jöjj és lásd. ³⁵És könnyezek Jézus*. ³⁶Mondák tehát a zsidók: íme mennyire szerette őt! ³⁷Némelyek pedig közülök mondák: Nem tehette volna meg ő, ki megnyitotta a vak szemeit, hogy ez meg ne haljon*? ³⁸Jézus tehát ismét belsőleg megindulva, a sírhoz méne. Barlang vala pedig az, és kő volt rátéve*. ³⁹Mondá Jézus: Vegyétek el a követ. Mondá neki Márta, a megholtnak nővére: Uram! már szaga van, hiszen negyednapos*. ⁴⁰Felelé neki Jézus: Nem mondottam-e, hogy ha hiszel, meg fogod látni az Isten dicsőségét*? ⁴¹Elvevék tehát a követ. Jézus pedig fölemelvén szemeit, mondá: Atyám! hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.⁴²Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz; csak a körülálló népért mondám, hogy higgyék, hogy te küldöttél engem*. ⁴³Miután ezeket mondta, nagy szóval kiálta: Lázár! jöjj ki. ⁴⁴És azonnal kijőve, aki halott vala, lábán és kezén pólyával megkötözve, arca pedig kendővel bekötve. Mondá nekik Jézus: Oldjátok föl őt, és bocsássátok el*.

⁴⁵*A zsidók közül tehát sokan, kik Máriához és Mártához jöttek vala, látván amiket Jézus tett, hivének őbenne*. ⁴⁶Némelyek pedig közülök a farizeusokhoz menének, és el-mondák nekik, amiket Jézus cselekedett. ⁴⁷Egybegyüjték azért a főpapok és farizeusok a főtanácsot, és mondák: Mit csináljunk? mert ez az ember sok csodajelt művel*. ⁴⁸Ha tovább is így hagyjuk őt, mindnyájan hinni fognak benne, és eljönnek a rómaiak, és elveszik helyünket és nemzetünket. ⁴⁹Egyik pedig közülök, Kaifás nevű, ki abban az esztendőben főpap vala, mondá nekik: Ti nem tudtok semmit*, ⁵⁰s nem gondoljátok meg, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nemzet elvesszen*. ⁵¹Ezt pedig nem magától mondá, hanem főpap lévén az esztendőben, megjövendölé, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért*; ⁵²és nemcsak a nemzetért, hanem, hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse*. ⁵³Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik öt*. ⁵⁴Azért Jézus már nem jár vala nyilvánosan a zsidók közt, hanem elméne onnan a puszta melletti vidékre, Efrem nevű városba, és ott tartózkodék tanítványaival együtt*. ⁵⁵Közel vala pedig a zsidók húsvétja, és sokan ménének föl ama vidékről Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat*. ⁵⁶Keresék tehát Jézust, és mondogaták egymásnak a templomban állók: Mit gondoltok? Hát ő nem jön el az ünnepre? Parancsot adtak vala ugyanis a főpapok és farizeusok, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse föl, hogy megfogják őt*.

12. FEJEZET.

A betániai vacsorán Mária megkeni Jézus lábait; a papi fejedelmek Lázárt is meg akarják ölni. – Jézus ünnepies bevonulása Jeruzsálembe. – Némely görögök látni akarják Jézust; halálának gyümölcse; az ő megdicsőíttetése híveiben és mennyei szózat által; Krisztus fölmagasztaltatása. – A zsidók hitetlensége. – Isten igéje ítéli meg a hitetlent.

¹*Hat nappal pedig húsvét előtt Jézus Betániába méne, hol a megholt Lázár vala, kit Jézus föltámasztott halottaiból*. ²Vacsorát szerzének tehát ott neki, és Márta szolgál vala, Lázár meg egyik volt azok közül, kik asztalnál ültek ővele*. ³Mária pedig vevén egy font drága igazi nárdusz-kenetet, megkené Jézus lábait, és hajával törölgeté azokat, és megtelek a ház a kenet illatával*. ⁴Mondá azért egyik az ő tanítványai közül, iskarioti Judás, ki az ő árulója lett*: ⁵Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron és adták a szegényeknek*? ⁶Ezt pedig nem azért mondá, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztá*. ⁷Mondá tehát Jézus: Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára tartsa meg azt*. ⁸Mert a szegények mindenkor veletek vannak, én pedig nem vagyok mindig nálatok*. ⁹A zsidók közül pedig sokan megtudták, hogy ott van, és odamenének, nemcsak magáért Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, kit föltámasztott halottaiból*. ¹⁰A papi fejedelmek pedig tanakodának, hogy Lázárt is megöljék*; ¹¹mivelhogy sokan mentek oda a zsidók közül őérette, és hittek Jézusban*.

¹²*Másnap a nagy sereg, mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jön*, ¹³pálmaágakat vön és elébe méné és kiáltoza: Hozsanna! áldott, aki az Úr nevében jő, Izrael királya*. ¹⁴És találván Jézus egy szamárvemhet, felüle arra, amint meg van írva*: ¹⁵Ne félj, Sión leánya! íme a te királyod jő, szamárvemhén ülve*. ¹⁶Ezeket tanítványai eleinte nem értették, hanem mikor megdicsőült Jézus, akkor jutott eszükbe, hogy ezek meg voltak írva róla, és hogy ezeket cselekedtek neki. ¹⁷Bizonyságot tőn tehát a sereg, mely ővele volt, hogy előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt halottaiból; ¹⁸azért is ment elébe a sereg, mivel hallotta, hogy e jelt művelé vala*. ¹⁹A farizeusok tehát mondák egymás között: Látjátok, hogy semmire sem mentek? Íme az egész világ utána indult*.

²⁰*Valának pedig némely hellének azok között, kik fölmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen*. ²¹Ezek tehát Fülöphöz ménének, ki a galileai Betszaidából vala, és kérék őt, mondván: Uram! látni akarnók Jézust*. ²²Elméne Fülöp, és szóla Andrásnak, András ismét és Fülöp méné megmondani Jézusnak. ²³Jézus pedig felelé nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia*. ²⁴Bizony, bizony mondom nektek; hacsak a földbe esett gabonaszem el nem hal*, ²⁵egymaga marad; ha pedig elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt; és aki életét gyűlöli e világon, örök életre őrzi meg azt*. ²⁶Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott leszen az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, megfogja azt tisztelni az Atya*. ²⁷Most az én lelkem megrendült; és mit mondjak? Atyám ments meg engem ettől az órától. De hiszen azért jöttem ez órára*. ²⁸Atyám! dicsőítsd meg nevedet. Erre szózat jőve az égből: Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni*. ²⁹Az ott álló sereg tehát, mely ezt hallotta, mondá, hogy mennydörgés volt; mások azt mondák, hogy angyal szólott neki*. ³⁰Felele Jézus és mondá: Nem érettem jött e szózat, hanem tiértetek*. ³¹Most van ítélet e világ fölött; most fog kivettetni e világ fejedelme*. ³²Én pedig ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok*. ³³(Ezt pedig mondá, jelezvén, milyen halállal fog meghalni.) ³⁴Felelé azért neki a sereg: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad; hogyan mondod hát te: hogy fel kell emeltetni az Emberfiának? Kicsoda ez az Emberfia*? ³⁵Mondá tehát nekik Jézus: Már csak kevés ideig vagyon nálatok a világosság; járjatok, míg tiétek a világosság, hogy sötétség ne lepjen meg benneteket; mert aki sötétben jár, nem tudja, hová megyen*. ³⁶Míg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzék előlük*.

³⁷*Jóllehet pedig ennyi jelt tett vala szemük láttára, mégsem hívének őbenne*; ³⁸hogy beteljesedjék Izaiás próféta beszéde, melyet mondott: Uram! ki hitt a mi prédikációnknak? és az Úr karja kinek lőn kinyilatkoztatva*? ³⁹Azért nem tudtak hinni, mert mint ismét Izaiás mondotta*: ⁴⁰Megvakította szemeiket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel és ne értsenek szívükkel, nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket*. ⁴¹Ezeket mondotta Izaiás, mivel látta az ő dicsőségét, és őfelőle szólott*. ⁴²Mindazonáltal a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából*. ⁴³Mert jobban szerették az emberek becsülését, mint az Isten dicsőségét*. ⁴⁴Jézus pedig kiálta és mondá: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engem küldött*. ⁴⁵És aki engem lát, azt látja, aki engem küldött. ⁴⁶Én világosságul jöttem e világra, hogy aki énbennem hisz, sötétségben ne maradjon. ⁴⁷Ha pedig valaki az én igéimet hallja, és meg nem tartja, én nem ítélem meg azt; mert nem jöttem, hogy e világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot*. ⁴⁸Aki engem megvet és nem fogadja el igéimet, van, aki megítélje őt: az ige, melyet szólottam, az ítéli el őt az utolsó napon*. ⁴⁹Mert én nem beszéltem magamtól, hanem ki engem küldött, az Atya, ő adott nekem parancsot, hogy mit mondjak és mit beszéljek*. ⁵⁰És tudom, hogy az ő parancsolatja örök élet. Azért amiket én szólok, úgy beszéltem, amint az Atya mondotta nekem*.

13. FEJEZET.

Az utolsó vacsorai lábmosás. – Judás árulásának kinyilatkoztatása. – Az utolsó vacsorai búcsúbeszéd kezdete; a szeretet új parancsa; Péter tagadásának megjövendölése.

¹*A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, midőn át menj én e világból az Atyához, mivel szerette övéit, kik e világban valának, mindvégig szerette őket*. ²És a vacsora alkalmával, mikor az ördög már szívébe sugallta az iskarioti Judásnak, Simon fiának, hogy elárulja őt*; ³tudván, hogy mindent kezébe adott neki az Atya, és hogy az Istentől jött ki és az Istenhez megyen*: ⁴fölkele a vacsorától, letevé felső ruháit; és vévén egy kendőt, maga elé köté*; ⁵azután vizet önte a mosdótálba, és mosni kezdé a tanítványok lábait, és megtörlé a kendővel, mellyel körül volt övezve*. ⁶Odaméne tehát Simon Péterhez. Mondá neki Péter: Uram! te mosod az én lábaimat*? ⁷Felelvén Jézus mondá neki: Amit én cselekszem, te most nem érted; de majd megérted azután*. ⁸Mondá neki Péter: Az én lábaimat ugyan meg nem mosod soha. Felelé neki Jézus: Ha meg nem moslak, nem lesz részed énvelem*. ⁹Mondá neki Simon Péter: Uram! akkor hát nemcsak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is*. ¹⁰Mondá neki Jézus: Aki meg van mosva, elég neki, hogy lábait mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan*. ¹¹Tudta ugyanis ki az, ki őt elárulja; azért mondta: Nem vagytok tiszták mindnyájan. ¹²Miután tehát megmosta azok lábait és fölvette felső ruháit, újra leülvén, mondá nekik: Tudjátok-e, mit cselekedtem veletek*? ¹³Ti engem mesternek és úrnak híttok, és jól mondjátok, mert az vagyok. ¹⁴Ha tehát én, az úr és mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is mosnotok kell egymás lábait*. ¹⁵Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek*. ¹⁶Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem az apostol nem nagyobb annál, aki őt küldte. ¹⁷Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megteszitek azokat*.

¹⁸*Nem mondom mindnyájatokról, én tudom, kiket választottam; hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki egy kenyéren van velem, sarkát emelte ellenem*. ¹⁹Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy mikor meglesz én, higgyétek, hogy én vagyok*. ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött*. ²¹E szavakra Jézus megrendüle lelkében, és tanúságot tőn, mondván: Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem*. ²²Összenézének erre a tanítványok, zavarban lévén, kiről mondja*. ²³Egyik pedig tanítványai közül Jézus kebelén nyugovék, kit szeret vala Jézus*. ²⁴Inte azért neki Simon Péter, és kérdé őt: Mondjad, kiről beszél*? ²⁵Amaz pedig Jézus kebelére hajolván, mondá neki: Uram! ki az*? ²⁶Felelé Jézus: Az, kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, odaadá Judásnak, az iskarioti Simon fiának*. ²⁷És a falat után mindjárt belé méne a sátán. Mondá tehát neki Jézus: Amit cselekszel, siess vele*. ²⁸Ezt pedig senki sem értette meg az asztaltársak közül, miért mondotta neki*. ²⁹Némelyek ugyanis azt gondolták, mivel Judásnál volt az erszény, hogy azt mondotta neki Jézus: Végy amire szükségünk van az ünnepre; vagy hogy a szegényeknek adjon valamit*. ³⁰Amaz pedig elvévén a falatot, azonnal kiméne. Vala pedig éjtszaka*.

³¹*Miután tehát az kiment, mondá Jézus: Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és megdicsőült benne az Isten*. ³²Ha Isten megdicsőült őbenne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni magában, még pedig nemsokára megdicsőíti őt. ³³Gyermekeim! már csak kevés ideig vagyok veletek. Keresni fogtok majd engem; de mint a zsidóknak mondottam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek*. ³⁴Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást*. ³⁵Arról fogja mindenki megismerni, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymáshoz. ³⁶Mondá neki Simon Péter: Uram! hová mégy? Felelé Jézus: Ahova én megyek, oda te most nem jöhetsz utánam, de majd követni fogsz később*. ³⁷Mondá neki Péter: Miért nem mehetek most utánad? életemet adom érted*. ³⁸Felelé neki Jézus: Életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor fogsz megtagadni engem.

14. FEJEZET.

Jézus elmegy lakóhelyet készíteni tanítványainak; aki őt látja, látja az Atyát. –

Krisztus ígéretei: az övéhez hasonló tettek; a hívek kérésének meghallgatása; a Vigasztaló elküldése; Krisztus viszontlátása az Atyánál; Isten szeretete a parancsok megtartóinak;

a Szentlélek tanítása; Krisztus békéje. – Búcsúszavak.

¹*Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek az Istenben, énbennem is higgyetek*. ²Atyám házában sok lakóhely vagyon. Máskülönben megmondottam volna nektek; mert megyek hetyet készíteni számotokra*. ³És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott Jegyetek*. ⁴És ahová én megyek, tudjátok, az utat is tudjátok*. ⁵Mondá neki Tamás: Uram! nem tudjuk, hová mégy; miképen tudhatnók az utat? ⁶Mondá neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához máskép, mint énáltalam*. ⁷Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek; de mostantól fogva ismeritek őt és láttátok őt*. ⁸Mondá neki Fülöp: Uram! mutasd meg nekünk az Atyát és elég nekünk*. ⁹Mondá neki Jézus: Annyi idő óta vagyok veletek, és nem ismertél meg engem?! Fülöp! aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát*? ¹⁰Nem hiszed-e, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem vagyon? Az igéket, melyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom; az Atya pedig énbennem lakván, ő maga cselekszi a tetteket is*. ¹¹Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem. ¹²Ha máskép nem, hát a cselekedetekért magukért higgyetek.

*Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hiszen, amely tetteket én cselekszem, ő is cselekedni fogja azokat; sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál; mert én az Atyához megyek*. ¹³És akármit kértek majd az Atyától az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya dicsőíttessék a Fiúban*. ¹⁴Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megcselekszem azt*. ¹⁵Ha engem szerettek, parancsaimat tartsátok meg*. ¹⁶És én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké*, ¹⁷az igazság Lelkét, kit a világ meg nem kaphat, mert nem látja és nem ismeri őt. Ti pedig megismeritek őt; mert nálatok marad és bennetek lészen*. ¹⁸Nem hagylak árván benneteket, hozzátok jövök*. ¹⁹Még egy kevés idő, és e világ már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok*. ²⁰Azon a napon majd megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek*. ²¹Aki parancsaimat ismeri és azokat megtartja, az szeret engem. Aki pedig engem szeret, Atyám is szeretni fogja azt, és én is szeretni fogom, és kijelentem neki magamat*. ²²Mondá neki Judás, nem az iskarioti: Uram! hogy van az, hogy te nekünk akarod magadat kijelenteni, és nem a világnak*? ²³Felelvén Jézus, mondá neki: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; és Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála*. ²⁴Aki engem nem szeret, az én beszédeimet nem tartja meg; a beszéd pedig, melyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. ²⁵Ezeket szólottam nektek, nálatok lévén*. ²⁶A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, kit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek*. ²⁷Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek; nem miként a világ adja, adom én nektek.

*Ne riadjon meg szívetek, és ne féljen*. ²⁸Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálamnál*. ²⁹És most megmondottam nektek mielőtt megtörténnék, hogy midőn meglesz, higgyetek*. ³⁰Immát nem sokat fogok beszélni veletek, mert jön e világ fejedelme, de énbennem semmije sincsen*, ³¹hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya, úgy cselekszem. Keljetek föl, menjünk innét*.

15. FEJEZET.

Krisztus a szőlőtő, tanítványai a szőlővesszők, kik csak ö rajta hoznak gyümölcsöt. – Krisztus engedelmes szeretete, barátsága és a felebaráti szeretet parancsa. –

A világ gyűlölete Krisztus és tanítványai iránt. –

A Szentlélek és a tanítványok bizonysága.

¹*Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves*. ²Minden szőlővesszőt, mely énrajtam gyümölcsöt nem hoz, lemetsz, és minden gyümölcstermőt megtisztogat, hogy többet teremjen*. ³Ti már tiszták vagytok az ige által, melyet szólottam nektek*. ⁴Maradjatok énbennem és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn: úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok*. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az bő termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek*. ⁶Ha valaki énbennem nem marad, kivetik azt, mint a szőlővesszőt, és elszárad; és összeszedik és tűzre vetik, és elég*. ⁷Ha énbennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, amit csak akartok, kérjetek, és meglesz nektek*. ⁸Azáltal dicsőíttetik meg az én Atyám, ha sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek*.

⁹*Amint engem szeretett az Atya, én is szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben*, ¹⁰Ha parancsaimat meg fogjátok tartani, megmaradtok szeretetemben; valamint én is megtartottam Atyám parancsait, és az ő szeretetében maradok*. ¹¹Ezeket szólottam nektek, hogy örömem teljék bennetek, és a ti örömetek teljes legyen*. ¹²Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket*. ¹³Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért*. ¹⁴Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. ¹⁵Már nem mondalak benneteket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit mivel az ura, hanem barátaimnak mondottalak titeket, mert mindent amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek*. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, s én rendeltelek, hogy elmenvén, gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármire kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek*. ¹⁷Ezt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.

¹⁸*Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatok*. ¹⁹Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami övé; de mivelhogy nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ*. ²⁰Emlékezzetek szavaimra, melyeket mondottam nektek: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is majd megtartják*. ²¹De mindezeket az én nevemért fogják cselekedni nektek; mert nem ismerik azt, aki engem küldött*. ²²Ha nem jöttem és nem szólottam volna nekik, vétkük nem volna; most pedig nincs mentségük bűneikre*. ²³Aki engem gyűlöl. Atyámat is gyűlöli*. ²⁴Ha nem műveltem volna közöttük a tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, bűnük nem volna; most pedig láttak és gyűlöltek engem is, Atyámat is*. ²⁵De hogy beteljesedjék a mondás, mely meg van írva az ő törvényükben, hogy ok nélkül gyűlöltek engem*.

²⁶Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz énfelőlem*; ²⁷és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől velem vagytok*.

16. FEJEZET.

Folytatás. – Az apostolok üldözésének megjövendölése. –

Krisztus távozása és a jövendő Vigasztaló szerepe. – Bánatra öröm. –

Biztató ígéretek; a kérés meghallgatása; nyílt beszéd; az Atya szeretete. –

Az apostolok hite és elszéledése.

¹*Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok*. ²Ki fognak zárni benneteket a zsinagógából; sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek*. ³És ezeket fogják cselekedni veletek, mert nem ismerték az Atyát, sem engemet*. ⁴De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljövend az óra, rajok emlékezzetek, hogy én megmondottam nektek*. ⁵a. Mindezt pedig kezdetben nektek nem mondottam, minthogy veletek valék*.

⁵b*. Most pedig elmegyek ahhoz, ki engem küldött; és senki közületek nem kérdi tőlem: Hová mégy*? ⁶hanem mivel ezeket mondottam, szomorúság töltötte be szíveteket*. ⁷De én az igazságot mondom: Jobb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jövend tihozzátok; ha pedig elmegyek, el fogom őt küldeni hozzátok*. ⁸Ki mikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről*: ⁹tudniillik a bűnről, mert nem hisznek énbennem; ¹⁰meg az igazságról, hogy az Atyához megyek, és már nem láttok engem; ¹¹ az ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme már megítéltetett. ¹²Még sok mondani valóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek*. ¹³Mikor pedig eljövend ő, az igazságnak Lelke, ő majd eligazít titeket minden igazságban; mert nem fog magától szólani, hanem amiket hall, azokat fogja mondani, és a jövendőket hirdeti nektek*. ¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek*. ¹⁵Minden, ami Atyámé, enyém; azért mondottam, hogy enyémből vesz és kijelenti nektek.

¹⁶*Még egy kis idő, és már nem láttok engem; és megint egy kis idő, és megláttok engem; mert az Atyához megyek*. ¹⁷Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem; és: mert az Atyához megyek? ¹⁸Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél*. ¹⁹Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt, és mondá nekik: E felől tudakozódtok egymás között, hogy mondottam: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem*? ²⁰Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sírtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog; ti majd szomorkodtok, de a ti szomorúságtok örömre fordul*. ²¹Az asszony midőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órája: mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra örömében, hogy ember született a világra*. ²²Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét meglátlak titeket, és örvendeni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el tőletek*.

²³*És azon a napon már semmit sem kérdetek éntőlem. Bizony, bizony mondom nektek: amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek*. ²⁴Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen*. ²⁵Ezeket példabeszédekben mondottam nektek; eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben fogok nektek szólani, hanem nyíltan beszélek az Atyáról*. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek; és nem mondom nektek, hogy én fogom kérni az Atyát értetek*; ²⁷mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és hittétek, hogy én az Istentől jöttem ki*. ²⁸Kijöttem az Atyától és a világra jöttem; ismét elhagyom e világot, és az Atyához megyek*.

²⁹*Mondák az ő tanítványai: íme most nyíltan beszélsz, és semmi példabeszédet nem mondász*. ³⁰Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged; ezért elhisszük, hogy az Istentől jöttél ki*. ³¹Felelé nekik Jézus: Most hiszitek*? ³²Íme eljön az óra, és már eljött, hogy elszéledjetek, kiki az ő tulajdonába, és engem magamra hagyjatok; de én nem vagyok egyedül, mert az Atya énvelem vagyon*. ³³Ezeket szólottam nektek, hogy énbennem békességtek legyen. E világon szorongatástok vagyon; de bízzatok, én legyőztem a világot*.

17. FEJEZET*.

Krisztus főpapi imádsága önmagáért, tanítványaiért és minden hívéért.

¹Ezeket mondotta Jézus, és égre emelvén szemeit, szóla: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged*; ²aminthogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, egykor örök életet adjon*. ³Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttét Jézus Krisztust*. ⁴Én téged megdicsőítettelek a földön, a munkát elvégeztem, melyet rám bíztál, hogy azt megtegyem*; ⁵és most te dicsőíts meg engem, Atyám, tenmagadnál azzal a dicsőséggel, mely enyém volt nálad, mielőtt a világ lett*.

⁶Megismertettem nevedet az emberekkel, kiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották*. ⁷Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled vagyon*; ⁸mert az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők elfogadták, és az igazságot megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttéi engem*. ⁹Én őérettük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tieid*, ¹⁰és az enyémek mind tieid, és a tieid enyémek, és én megdicsőültem bennük. ¹¹Én már nem vagyok e világban, ők meg a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi*. ¹²Míg velük voltam, én tartottam meg őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közülök más, mint a kárhozat fia, hogy az írás beteljesedjék*. ¹³Most pedig hozzád megyek, és ezeket beszélem a világon, hogy az én örömem bennük teljes legyen*. ¹⁴Én a te igédet közöltem velük, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból*. ¹⁵Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól*. ¹⁶Nem e világból valók ők, aminthogy én sem vagyok e világból. ¹⁷Szenteld meg őket az igazságban. A te igéd igazság*. ¹⁸Amint te küldöttél engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba*. ¹⁹És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban*.

²⁰De nem csupán őérettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavaik által hinni fognak énbennem*, ²¹hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te Atyám énbennem és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek bennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldöttéi engem*. ²²Én pedig a dicsőséget, melyet nekem adtál, közöltem velük, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk*, ²³én őbennük, te még énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ, hogy te küldöttél engem, és szeretted őket, miként engem is szerettél. ²⁴Atyám! akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ alkotása előtt. ²⁵Én igaz Atyám! a világ téged nem ismert meg; én pedig ismertelek téged, ezek is megismerték, hogy te küldöttéi engem*. ²⁶És én megismertettem velük a te nevedet, s meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük*.

18. FEJEZET.

Jézus elfogatása a (Getszemáni) kertben. – Jézus Annás és Kaifás főpapok előtt;

Péter háromszor tagadja meg Krisztust; – Jézus kihallgatása Pilátusnál;

Barabbás elbocsátása.

¹*Miután Jézus ezeket elmondotta, kiméne tanítványaival a Kedron patakon át, hol egy kert vala, melybe beméne ő és tanítványai*. ²Tudta pedig ama helyet Judás is, ki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival*. ³Judás tehát vévén egy csapatot, s a főpapoktól és farizeusoktól poroszlókat, oda méne lámpákkal és szövétnekekkel és fegyverekkel*. ⁴Jézus pedig tudván mindent, ami rá jövendő vala, eléjük méne, és mondá nekik: Kit kerestek? ⁵Felelék neki: A názáreti Jézust. Mondá nekik Jézus: Én vagyok. Ott álla pedig velük Judás is, ki őt elárulta*. ⁶Amint tehát mondotta nekik: Én vagyok! meghátrálának és a földre esének*. ⁷Ismét kérdezé azért őket: Kit kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust. ⁸Felelé Jézus: Mondtam nektek, hogy én vagyok; ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni*. ⁹Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott, hogy: akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el azok közül*. ¹⁰Simon Péternek pedig kardja lévén, kirántá azt, és rásujtván a főpap szolgájára, elvágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Malchus vala*. ¹¹Mondá azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe kardodat. A poharat, melyet nekem Atyám adott, ne igyam-e meg*? ¹²A csapat tehát és a hadnagy és a zsidók poroszlói megfogák Jézust és megkötözék őt.

¹³*És először Annáshoz vivék, ki ipa volt Kaifásnak, a főpapnak abban az esztendőben*. ¹⁴Kaifás meg az vala, ki azt a tanácsot adta a zsidóknak, hogy jobb egy embernek meghalni a népért*. ¹⁵Követé pedig Jézust Simon Péter és egy másik tanítvány. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és beméne Jézussal a főpap udvarába*. ¹⁶Péter meg az ajtón kívül áll vala. Kiméne tehát az a másik tanítvány, ki ismerőse volt a főpapnak, és szóla az ajtónálló szolgálónak, és bevezeté Pétert. ¹⁷Akkor mondá az ajtónálló szolgáló Péternek: Nem vagy-e te is ennek az embernek tanítványai közül való? Felelé ő: Nem vagyok*. ¹⁸Ott állának pedig a szolgák és poroszlók, tüzet rakván, mert hideg volt, és melegedének; velük vala Péter is, ott állván és fűtőzvén. ¹⁹A főpap tehát kérdezé Jézust az ő tanítványai és tanítása felől*. ²⁰Felelé neki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem szólottam. ²¹Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, kik hallották, mit beszéltem nekik; íme ezek tudják, mit mondottam én. ²²Midőn pedig ezeket mondotta, az ott álló poroszlók egyike arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak*? ²³Felelé neki Jézus: Ha rosszul szólottam, tégy bizonyságot a rosszról, ha pedig jól, miért ütsz engem? ²⁴És elküldé őt Annás megkötözve Kaifás főpaphoz*. ²⁵Simon Péter pedig ott áll és melegszik vala. Mondák tehát neki: Nemde te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő meg tagadá és mondá: Nem vagyok. ²⁶Szóla neki a főpap egyik szolgája, rokona annak, kinek Péter levágta a fülét: Nem láttalak-e téged a kertben ővele? ²⁷Péter pedig ismét tagadá; és mindjárt megszólala a kakas*.

²⁸*És Kaifástól Jézust a helytartóságra vezeték. Akkor reggel vala; és ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvétot*. ²⁹Azért Pilátus méne ki hozzájuk, és mondá: Micsoda vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen*? ³⁰Felelék és mondák neki: Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt kezedbe*. ³¹Mondá nekik Pilátus: Vegyétek át ti őt, és törvényetek szerint ítéljétek meg. Ámde felelék neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk*. ³²Hogy beteljesedjék Jézus beszéde, melyet mondott, jelezvén, minő halállal fog meghalni*. ³³Ismét beméne tehát Pilátus a törvényházba, és előszólítván Jézust, kérdé őt: Te vagy-e a zsidók királya*? ³⁴Felelé Jézus: Magadtól mondod-e ezt, vagy mások beszélték neked énfelőlem? ³⁵Mondá Pilátus: Hát zsidó vagyok-e én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged kezembe; mit míveltél? ³⁶Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna az én országom, harcra kelnének szolgáim, hogy kezébe ne adassam a zsidóknak. Valójában az én országom nem innét való*. ³⁷Mondá erre neki Pilátus: Tehát király vagy te? Felelé Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgát az én szómra*. ³⁸Mondá neki Pilátus: Mi az igazság? És e szavak után ismét kiméne a zsidók hoz, és mondá nekik: Én semmi vétket sem találok őbenne*. ³⁹Szokás pedig nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet húsvétkor. Akarjátok-e hát, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát*? ⁴⁰Ámde ismét mindnyájan kiáltozának, mondván: Ne ezt, hanem Barabbást! Barabbás pedig rabló vala*.

19. FEJEZET.

Pilátus megostoroztatja Jézust, a katonák tövissel koronázzák és kicsúfolják;

végre Pilátus több mentőkísérlet után keresztre ítéli. – Jézust felfeszítik;

a kereszten anyját Jánosnak ajánlja és meghal. – Átszúrják és eltemetik.

¹*Akkor tehát Pilátus fogta Jézust és megostoroztatá*. ²A katonák pedig tövisekből koronát fonván, fejére tevék, és bíborszín köpenyeget vetének rája*, ³és hozzálépdelvén mondogaták: Üdvözlégy, zsidók királya! és arculverek őt. ⁴Ismét kiméne Pilátus, és mondá nekik: íme kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy én semmi vétket sem találok őbenne*. ⁵Kiméne tehát Jézus, a töviskoronát viselvén és a bíborköpenyeget. És mondá nekik: íme az ember! ⁶Midőn tehát látták őt a papi fejedelmek és poroszlók, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! Mondá nekik Pilátus: Vegyétek ti őt és feszítsétek meg: mert én nem találok vétket őbenne*. ⁷Felelék neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát*. ⁸Midőn pedig Pilátus ezt a beszédet hallotta, még jobban megijede*. ⁹És megint beméne a törvényházba, és mondá Jézusnak: Honnan való vagy te? Jézus pedig nem adott neki feleletet*. ¹⁰Mondá azért neki Pilátus: Nekem nem szólasz? Nem tudod-e, hogy hatalmam van megfeszíteni és hatalmam van elbocsátani téged*? ¹¹Felelé Jézus: Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked; azért annak, ki engem kezedbe adott, nagyobb bűne vagyon*. ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja; mert mindaz, aki magát királlyá teszi, ellenszegül a császárnak*. ¹³Pilátus tehát midőn e beszédeket hallotta, kihozatá Jézust, és a bírói székbe üle azon a helyen, mely kőemelvénynek neveztetik, héberül meg Gabbatának*. ¹⁴Akkor pedig a húsvét készületnapja vala, mintegy hat óra. És mondá a zsidóknak: íme a ti királyotok*! ¹⁵Azok pedig kiáltozának: El vele, el vele, feszítsed meg őt! Mondá nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelék a papifejedelmek: Nincsen királyunk, csak császárunk*. ¹⁶Akkor aztán kezükbe adá őt, hogy megfeszítsék. Átvevék tehát Jézust és elvivék*.

¹⁷*Aki keresztjét hordozván, kiméne az úgynevezett koponya-helyre, mely héberül Golgotának mondatik*, ¹⁸ahol megfeszítek őt és vele másik kettőt kétfelől, középen meg Jézust*. ¹⁹Címtáblát is íra Pilátus és a kereszt fölé tévé. Vala pedig írva: Názáreti Jézus, a zsidók királya*. ²⁰Ezt a föliratot tehát sokan olvasák a zsidók közül, mert a városhoz közel volt a hely, hol megfeszítették Jézust; és héberül, görögül, meg latinul volt írva*. ²¹Mondák azért Pilátusnak a zsidó papi fejedelmek: Ne írjad: a zsidók királya: hanem hogy maga mondotta: A zsidók királya vagyok*. ²²Felelé Pilátus: Amit írtam, azt megírtam*. ²³A katonák pedig, miután megfeszítették őt, vevék ruháit (és négyfelé oszták, minden katonának egy részt), s a köntöst is. A köntös pedig varratlan vala, fölülről egy darabban szőve*. ²⁴Mondák azért egymásnak: Ne vagdaljuk el azt, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, mely így szól: Eloszták maguk közt ruháimat, és köntösömre sorsot vétenek. A katonák tehát ezt cselekedték*. ²⁵Jézus keresztje mellett pedig állnak vala az ő anyja, és anyjának testvére Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna*. ²⁶Jézus azért látván anyját és az ott álló tanítványt, kit szeret vala, mondá anyjának: Asszony! íme a te fiad*. ²⁷Azután mondá a tanítványnak: íme a te anyád! És azon órától magához vevé őt a tanítvány*. ²⁸Ennek utána tudván Jézus, hogy minden el van végezve, hogy beteljesedjék az írás, mondá: Szomjúhozom*! ²⁹Vala pedig ott egy edény tele ecettel. Azok tehát ecettel telt spongyát tűzvén izsópra, odanyujták az ő szájához*. ³⁰Amint pedig Jézus az ecetet elvette, mondá: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadá lelkét*.

³¹*A zsidók pedig (mivel készületnap volt), hogy ne maradjanak kereszten a testek szombaton (mert ama szombatnap nagy vala), kerék Pilátust, hogy törjek meg azok szárcsontjait, és vegyék le őket*. ³²Menének hát a katonák, és az elsőnek ugyan megtörék szárait, és a másiknak is, kit megfeszítettek ővele. ³³Mikor pedig Jézushoz értek, látván, hogy ő már meghalt, nem törék meg szárait, ³⁴hanem egyik katona lándzsával megnyitá oldalát, melyből legottan vér és víz jőve ki*. ³⁵És aki ezt látta, bizonyságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. És az tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek*. ³⁶Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az írás: Csontot nem fogtok törni benne*. ³⁷És ismét más írás mondja: Látni fogják, kit vertenek által*. ³⁸Ezekután pedig kére Pilátust az arimateai József (minthogy tanítványa vala Jézusnak, de csak titokban a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne tehát és levéve Jézus testét*. ³⁹Jöve pedig Nikodémus is, aki először éjszaka ment vala Jézushoz, mirha- és áloe-vegyítéket hozván, mintegy száz fontot*. ⁴⁰Vevék tehát Jézus testét, és gyolcsruhákba göngyölék azt fűszerek közé, ahogy a zsidóknál szokás temetni. ⁴¹V olt pedig azon a helyen, ahol őt fölfeszítették egy kert, és a kertben új sírbolt, melyben még senki sem feküdt*. ⁴²Azért odatevék Jézust a zsidók készületnapja miatt, mivelhogy a sír közel vala*.

20. FEJEZET.

Magdolna, Péter és János a sírnál. – Jézus megjelenik Magdolnának. –

Este megjelenik zárt ajtók mellett az egybegyűlt tanítványoknak;

Szentlelket ad a bűnök megbocsátására. – Megjelenik a tanítványoknak Tamással együtt, ki most már hiszen. – Az evangélium első záradéka.

¹*A hét első napján pedig Mária Magdolna reggel még sötétben a sírhoz méné, és látá, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól*. ²Elfuta tehát, és Simon Péterhez s a másik tanítványhoz méne, kit szeret vala Jézus, és mondá nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt*. ³Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és a sírhoz ménének*. ⁴Együtt futnak vala pedig ketten, és a másik tanítvány megelőzé Pétert a futásban, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵És belenézvén, ott látá elhelyezve a lepedőket, de nem méne be. ⁶Majd odaére Simon Péter is, követvén őt, és beméne a sírboltba, és látá az otthagyott lepedőket*; ⁷a keszkenőt pedig, mely az ő fején volt, nem a lepedők mellé téve, hanem külön egy helyen összehajtva*. ⁸Ákkor azután beméne a másik tanítvány is, ki először érkezett vala a sírhoz, és láta és hitt*. ⁹Mert még nem értették az írást, hogy föl kellett neki támadnia halottaiból*. ¹⁰A tanítványok tehát megint hazamenének*.

¹¹*Mária pedig kinn álla a sírboltnál sírván. Amint így sirdogála, oda hajolván bepillanta a sírboltba*, ¹²és lát a két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt vala*. ¹³Mondákneki azok: Asszony? mit sírsz? Felelé nekik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették őt*. ¹⁴Ezeket mondván, hátrafordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudta, hogy az Jézus*. ¹⁵Mondá neki Jézus: Asszony! mit sírsz? kit keresel? Amaz vélvén, hogy a kertész az, mondá neki: Uram! ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, s én elviszem őt*. ¹⁶Megszólítá őt Jézus: Mária! Megfordulván amaz, felelé neki: Rabboni! (ami annyit tesz mint mester)*. ¹⁷Mondá neki Jézus: Ne illess engem, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem eredj atyámfiaihoz, és mondjad nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez*. ¹⁸Elméne Mária Magdolna, hírül adván a tanítványoknak, hogy: Láttam az Urat, és ezeket mondotta nekem.

¹⁹*Mikor pedig este lőn azon a napon, a hét első napján, és az ajtók be voltak zárva ott, hol a tanítványok egybe valának gyűlve a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus, megálla középen, és mondá nekik: Békesség nektek*! ²⁰És midőn ezt mondotta, megmutatá nekik kezeit és oldalát, örvendenek tehát a tanítványok, látván az Urat*. ²¹Mondá azért nekik ismét: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket*. ²²Ezeket mondván, rájuk lehelt és mondá nekik: Vegyétek a Szentlelket*. ²³Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik; és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva*.

²⁴*Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, ki kettősnek neveztetik, nem vala velük, mikor eljött Jézus*. ²⁵Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. ő pedig mondá nekik: Hacsak nem látom az ő kezein a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom, és kezemet az ő oldalába nem teszem, én nem hiszem*. ²⁶És nyolc nap múlva ismét odabenn valának az ő tanítványai, és Tamás is velük. Eljőve Jézus a zárt ajtón át, és megálla középen, és szóla: Békesség nektek*! ²⁷Azután mondá Tamásnak: Tedd ide ujjadat, és nézd kezeimet; és nyújtsd ki kezedet, és tedd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő*. ²⁸Felelé Tamás és mondá neki: Én Uram, és én Istenem*! ²⁹Mondá neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás! hittél; boldogok, akik nem láttak, és hittek*.

³⁰*Még sok egyéb jelet is cselekvék ugyan Jézus az ő tanítványai láttára, melyek nincsenek megírva ebben a könyvben*; ³¹ezek pedig megirattak, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy hívén, éltetek legyen az ő nevében*.

21. FEJEZET.

Jézus megjelenik tanítványainak a Tiberiás tavánál egy csodálatos halfogás alkalmával. – Átadja Péternek a főpásztori hatalmai; és megjövendöli vértanúi halálát. –

Péter kíváncsi János sorsára, de rendreutasíttatik. – Az evangélium hitelesítése.

¹*Ezekután ismét megmutatkozék Jézus a tanítványoknak a tiberiási tengernél. Megmutatkozék pedig ekképen*: ²Együtt valának Simon Péter és Tamás, ki kettősnek mondatik, és Natánael a galileai Kánából való, és Zebedeus fiai, meg más kettő az ő tanítványai közül*. ³Mondá nekik Simon Péter: Megyek halászni. Felelék neki: Mi is veled megyünk. És elindulának és beszállának a hajóba; de azon éjjel semmit sem fogának. ⁴Midőn pedig már megvirradt, Jézus a parton álla, ámde nem ismerek meg a tanítványok, hogy Jézus az*. ⁵Mondá azért nekik Jézus: Fiaim! nincs valami ennivalótok? Felelék neki: Nincsen*. ⁶Ő pedig mondá nekik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldalára, és találni fogtok. Bevetek azért; és már nem bírták azt kihúzni a halak sokasága miatt. ⁷Akkor mondá az a tanítvány, kit szeret vala Jézus, Péternek: Az Úr az. Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára ölté köntösét (mert neki volt vetkőzve), és a tengerbe ereszkedék*. ⁸A többi tanítvány pedig a hajóval méne (mert nem messze voltak a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire), vonszolván a halakkal telt hálót*. ⁹Midőn pedig partra szállottak, égő parazsat pillantanak meg, rajta halat és kenyeret*. ¹⁰Mondá nekik Jézus: Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok. ¹¹Simon Péter kiszálla, és partra voná a hálót, mely telve volt százötvenhárom nagy hallal. És noha ennyi volt benne, nem szakadozott a háló*. ¹²Mondá nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek. És senki a tanítványok közül nem merte őt kérdeni: Ki vagy? tudván, hogy az Úr az*. ¹³És odamenvén Jézus, vevé a kenyeret, és nekik adá, hasonlóképen a halat is*. ¹⁴Ekkor már harmadszor jelent meg Jézus tanítványainak, mióta föltámadott halottaiból*.

¹⁵*Mikor azután megebédeltek, mondá Jézus Simon Péternek: Simon, János fia! jobban szeretsz-e engem ezeknél? Felelé neki: Igen, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. ¹⁶Ismét mondá neki: Simon, János fia! szeretsz-e engem? Felelé neki: Igen, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat. ¹⁷Harmadszor mondá neki: Simon, János fia! Szeretsz-e engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor kérdé őt: Szeretsz-e engem? és felelé neki: Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én juhaimat. ¹⁸Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, övet kötöttél, és jártál, ahol akartál; de majd ha megöregszel, kiterjeszted kezeidet, és más övez föl téged, és oda visz, hová te nem akarod*. ¹⁹Ezt pedig mondá, jelezvén, minő halállal fogja megdicsőíteni az Istent. És ezt mondván, így szóla hozzá: Kövess engem*.

²⁰*Amint Péter hátrafordult, látá, hogy utána jön a tanítvány, kit szeret vala Jézus, ki a vacsorán az ő keblére is borult, és mondotta: Uram! ki az, ki téged elárul*? ²¹Látván tehát ezt Péter, kérdé Jézust: Uram! hát ez*? ²²Mondá neki Jézus: Ha azt akarom, hogy ő így maradjon, míg eljövök; mi közöd hozzá? te csak kövess engem*. ²³Elterjede tehát az atyafiak között a hír, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig nem mondotta neki Jézus, nem hal meg, hanem: Ha azt akarom, hogy így maradjon, míg eljövök, mi közöd hozzá*?

²⁴*Ez az a tanítvány, ki bizonyságot teszen mindezekről, és ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz neki a bizonysága*. ²⁵Van még sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, melyeket ha egyenkint mind megírnának, azt vélem, maga a világ sem tudná befogadni a könyveket, melyeket írni kellene*.

---

János evangélium kommentárja

* Ján. 1,1-18. Az evangélium előszava; az Ige istensége és megtestesülése. Ebben az előszóban különféle szakaszokat szoktak megkülönböztetni. Határozottan különválik benne három rész: I. Az Ige örök isteni léte, teremtő, éltető és világító működése általánosságban, (1-5. vers.) II. Az Ige isten-emberi megjelenése és szerepe a történelemben: megtestesülése és János tanúsága. (6-35. v.) III. Az Ige működésének gyümölcsei. (16-18. v.)

* 1. Kezdetben, mikor a teremtett dolgok létre jöttek, tehát a világ és az idő kezdetén (mint Móz. I. 1,1.), mikor Istenen kívül még semmi sem volt, minden teremtmény előtt; nem lett, hanem már volt, léte már folyamatban volt; tehát az Ige teremtetlen, idő előtti, vagyis kezdet nélkül, öröktől fogva való. Nem időben és nem emberi születése idején lett (mint az ariánus és ebionita eretnekek állították). A kezdet tehát nem az isteni lényeg és nem az Atya, mindenek oka és ősforrása, miként némely egyházatyák képletesen magyarázták. Mások ügy értették, hogy a lehetséges dolgok kezdetén, tehát öröktől fogva. De nem valószínű, hogy János épen a kezdettelen örökkévalóságot nevezné kezdetnek. Az Ige (görögül Logosz, latinul Verbum) a görögben annyit jelent, mint gondolat, fogalom, szó, beszéd, tehát az ész és száj szava. A magyar ige is tágabb értelemben annyit tesz, mint szó, beszéd. (Az ige mint beszédrész csak a szónak újabb nyelvtani értelme.) Itt Szt. Jánosnál az Ige jelenti a Szentháromság második személyét, a Fiú Istent, Krisztust isteni természete szerint. A többi újszövetségi szentíró az Ige szót ilyen értelemben nem használja; János maga is csak öt helyen, (1,1. háromszor, 1,14. I. 1,1; 5,7. Jel. 19,13.); de már ahol a megtestesült Igéről beszél, ott Fiúnak, Krisztusnak, Jézusnak nevezi. Már az ószövetségi könyvekben sokszor van szó az Isten személyesített szaváról vagy bölcseségéről. (Zsolt. 32,6; 106,20. stb. Péld. 8,12 22. skk. 9,1. stb. Bölcs. 8,1. skk. 9,9. skk. 16,12; 18,15. sk. Sirák 1,5; 24,1. skk.) A kereszténység fellépése előtt a zsidók a teremtő szót, a kifele nyilvánuló, kinyilatkoztató, az emberi nemmel közlekedő Istent vagy az isteni működést nevezték Igének (az arámi bibliafordításokban több százszor memrának). Sőt hasonló eszmék már több régi pogány vallásban is előfordulnak, úgyszintén a görög és a zsidó-görög (hellenista) bölcseletben is; de ott az Ige szónak egészen más értelme van, mint Jánosnál. Platónál jelenti az isteni észt, mint az isteni eszméknek (ideáknak), a dolgok elvont lényegének és mintaképének tárházát, sőt néha a világ lelkét. A zsidógörög Philónál (aki már az ószövetségi szent könyvekből is meríthetett) a logosz homályos és zavaros fogalom, Istennek valami kisugárzása, tulajdonsága, a teremtés eszköze (demiurgus), közvetítő Isten és a világ közt, de nem külön személy, nem testesült meg, nem megváltó, nem Messiás. János feltételezi, hogy olvasói a logoszt némileg ismerték ; de a keresztény Ige eszméjét sem a zsidó theologiából, sem a görög bölcseletből nem vehette, hanem isteni kinyilatkoztatásból kapta. Az Ige Istennél volt, legbensőbben egyesülve volt az Atyával az isteni lényegben, de tőle különböző személy volt. Isten volt, isteni lényegű volt az Ige. Itt az alany az Ige, Isten az állítmány. (A dologra nézve lásd Zsid. 1. fej.) Az ariánusok az «Isten volt» után pontot tettek, de helytelenül.

* 3-4. Az Ige kifelé ható működése: ő volt a lét, élet és világosság forrása. Mindenek ő általa lettek, az egész teremtett világ, annak nemcsak alakja, hanem anyaga is. A minden személlyel közös isteni természet által az Ige az Atyával együtt létesítő ok, de egyúttal a teremtés eszköze és mintaképe. Az Igének tehát különös része és szerepe volt a teremtésben. Ami lett, tehát a teremtett dolgok. (De a Szentlélek nem.) Őbenne élet volt; nemcsak maga élt, hanem minden életnek az anyagi, szellemi, erkölcsi és örök életnek oka és forrása volt, különösen a természetfölötti életnek, mely az embereket megvilágította a kinyilatkoztatás és malaszt által. (V. ö. Ján. 5,26; 11,25; 14,6. I. 5,20.)

* 5. A sötétség a tévedés és bűn, illetőleg a tévedő és bűnös világ, kivált a pogányság. (V. ö. Iz. 5,20; 9,2; 29,15. Sir. 11,16. Ján. 3,19. Róm. 1,21; 13,12. Ef. 5,8. Kol. 1,13. Tessz. I. 5,4. Pét. I. 2,9. Ján. I. 1,6. stb.) Világít régen, most és örökké, de az eredmény az emberek szabad akaratától is függ; azért a tévedő és bűnös ember és világ e világosságot fel nem fogta, behunyta előtte szemeit, meg nem értette és be nem fogadta, sőt úgy tett mai napig. A világosság és sötétség ellentéte itt ismét a mózesi teremtéstörténet visszhangja.

* 6. Lőn egy ember, a történet folyamában fellépett. Ez természetesen Keresztelő Szt. János. (V. ö. Máté 3,1. stb.)

* 7. Tanuságul jőve, hogy rámutasson az igazi világosságra, a megtestesült Igére; tehát nem magáért jőve. hanem az Igéért, hogy az emberek higgyenek annak.

* 8. Nem volt ő a világosság, tudniillik az, melyről szó van, a ragyogó fő-fővilágosság, hanem annak tanuja. Ő is némi világosság volt, de csak hold a nap mellett, mely kölcsönzött fénnyel világított. Ezt János, úgy látszik, a Ker. Szt. János elfogult tanítványaira való tekintettel hangsúlyozza. (V. ö. Csel. 19,1-7.)

* 9. Az igazi önfényű világosság volt, tudniillik az Ige, mely megvilágosít mindenkit, ellentétben Jánossal, ki csak a zsidókat világította meg, azok közül is keveset. Krisztus mindenkit megvilágít maga részéről, a kinyilatkoztatás és az üdvösségre elégséges malaszt által, de sokan elzárják szemüket s visszaélve szabad akaratukkal, nem hisznek és meg nem térnek. E világra jövő embert. (Sokan úgy fordítják: az igazi világosság megvilágít világra jöttével. De ez az értelem valószínűtlen.) Ebből a kifejezésből nem következik, mint Origenes vélte, hogy az ember egy másik világból jön e világba; sem az, amit a pelagiánus eretnekek következtettek, hogy minden ember már megvilágítva, vagyis malasztban, eredeti bűn nélkül születik. A megvilágítás nem mindjárt a születésben történik, hanem később.

* 10. A világban vala, a megtestesülés után, sőt már az ószövetségben, mint a választott nép védője és vezetője. A világ őt meg nem ismeré, t. i. a gonosz világ, a rossz emberek, saját népe sem ismert rá benne a megtestesült Igére, a Megváltóra.

* 11. Tulajdonába, saját teremtményeihez, sőt saját népéhez. Be nem fogadák; népének nagy része sem fogadta el Messiásnak, Megváltónak, Isten Fiának; nem hitt neki és benne.

* 12. Hatalmat ada, azaz képességet, jogot Isten gyermekei, fogadott fiai és örökösei lenni a megszentelő malaszt közlése által. Kik hisznek az ő nevében, őbenne. A hit a megigazulás alapja és feltétele ez életben, melyet követ a malaszt és szeretet, a másvilágban pedig a fiúi örökség átvétele, a mennyei boldogság. A Messiás érdemeinek visszahatása és a hit által már az ószövetségi igazak is Isten fiaivá lettek. Szépen mondja Szt. Ágoston: Isten egy Fiat nemzett, de nem akart ennél megállani. hanem testvéreket, társörökösöket adott neki, nem nemzés által, hanem, örökbefogadás útján.

* 13. A természetfölötti, szellemi, istenfiúi születés, azaz megigazulás természete, ellentétben az emberi természetes születéssel, a zsidók által oly nagyra becsült Ábrahámtól-való természetes leszármazással. Emez a test és vér ösztönéből, érzékiségből, legfeljebb az eszes ember akaratából történik; a természetfölötti születés Isten akaratából és elhatározásából. Nem a vérből, a görögben zsidós többes szám, bár a két szülő vérére is lehet gondolni. A test alatt némelyek az anyát értik, de helytelenül. A férfi indulatjából, általában az embert jelenti, nemcsak az apát, hanem az anyát is. Istenből mint atyából, az emberi akarat közreműködésével, a malaszt, mint a leiekbe áradó isteni vér által.

* 14. E vers az első három vers folytatása; a többi közbeszúrás és kitérés. Az Ige testté lőn, nemcsak testté, hanem valóságos és teljes (testből és leiekből álló) emberré. E szavak a megtestesülés titkát fejezik ki. Krisztusban tehát valóságos isteni és emberi természet volt, egy isteni személyben egyesülve. (V. ö. Ján. I. 4,2. sk. II. 7.) Testté lőn, nem annyit tesz, hogy testté vagy puszta emberré változott, hanem felvette az emberi testet és természetet. Emberfiává lett, hogy az embert Isten fiává tegye. Ezt János a Krisztus valóságos testét tagadó dokéta eretnekek ellen hangsúlyozza. Miköztünk lakozék, köztünk emberek, kivált tanítványai közt lakik (a görög szerint sátorozik ideiglenesen, mintegy idegenben lakik). (V. ö. Ján. I. 1,1.) Látók az ő dicsőségét, szemléltük megjelenésének emberfeletti fönségében, isteni bölcseségében, csodálatos telteiben, kivált színváltozásában, feltámadásában és mennybemenetelében. Az Atya egyszülöttének, egytermészetű, vele egyfenségű és hatalmú Fiának. Ki telve volt, t. i. az Ige vagy az egyszülött Fiú; malaszttal, melynek Krisztus a forrása és mely isteni természetével jár, és az Igével való egyesülés következtében emberi természetére is végtelen fokban kiáradt Krisztusban, tehát végtelen malaszt volt. (Máriában nem, mert véges teremtmény végtelen járulékot be nem fogadhat.) Telve igazsággal, isteni és emberi természete tökéletes és igazi volt, s tanítása teljes igazság volt, nem ígéret és jelkép, mint az ószövetségi igazaké, hanem teljesedés.

* 15. Ebben a versben az evangélista idézi János bizonyságát, mely az evangélista idejébe is elhangzik. Utánam jövendő. Utánam született és fog működni. Megelőzött engem méltóságra, de történeti fellépésre is, mert már az ószövetségben megjövendöltetett és kijelöltetett. (V. ö. Máté 3,11. és párh.) Előbb volt nálamnál mint Ige, mint Isten Fia, isteni természetese nézve megelőzött, mert öröktől fogva volt.

* 16. Ezt valószínűleg már nem a Keresztelő mondja (az ószövetségi igazak nevében), hanem az evangélista, s benne a 14. verset folytatja. Az ő teljességéből, a benne lévő malaszt és igazság bőségéből, mint valami forrásból vagy kincstárból. Mi mindnyájan, elsősorban mi apostolok, másodsorban minden keresztény. És pedig (tudniillik, sőt) malasztért malasztot, azaz Krisztus malaszttal teljességéért mi is malasztot kaptunk, ránk is kiáradott az, Mások szerint malaszt felett, vagyis malasztra malasztot, azaz bőségesen, halomszámra. (Némelyek úgy értik, hogy az ószövetség kisebb malasztja helyett az újszövetség nagyobb malasztját. Azonban az ószövetséget a Szentírás nem szokta malasztnak nevezni. Mások szerint földi malaszt helyett mennyeit: egyik ezt, másik azt a malasztot.)

* 17. Mózes csak törvényt adott, de annak megtartására erőt, vagyis malasztot nem. (V. ö. Róm. 2,12; 3,20; 4,15. Gal. 3,23. skk.) Az igazság az ószövetségi szertartások és előképek (figurák, típusok) ellentéte. (V. ö. Kor. I. 10,6. 11. Kol. 2,17. Zsid. 8,5. 10,1.) Adatott, lett. Mózes csak kapta, közvetített, kihirdette a törvényt; Krisztus maga volt a malaszt és igazság szerzője, ki az újszövetséget saját hatalmával alkotta. (V. ö. Zsid. 3,3. skk.)

* 18. Istent senki sem látta, földi ember testi szemmel. A menny lakói látják, de lelki szemlélettel. Akiknek pedig a földön megjelent, azok nem az isteni lénnyel látták, hanem felvett, rendesen emberi alakban. (V. ö. Tim. I. 6,16. Ján. I. 4,12.) Egyszülött Fiú, a maga nemében egyetlen Fiú, az Isten természet szerinti Fia, ellentétben a fogadott fiákkal, a jámbor emberekkel. Az Atya kebelén vagyon, vele lényegileg legszorosabban egyesülve, és már emberi természete szerint is az Atyánál, a mennyben. Ő jelenté ki, tehát amit mondtam és mondok, azt magának az Isten egyszülöttének kinyilatkoztatásából merítettem; mert más nem is tudhatja az Isten belső titkait, az Atyához való viszonyát és megtestesülését.

* 19-36. János bizonyságai Krisztusról. A negyedik evangéliumban Jánosnak öt hasonló tanúbizonysága van feljegyezve. Ez itt a második, harmadik és negyedik bizonyság, melyek már Jézus böjtje és megkísértetése után, de a kánai menyegző előtt történtek.

* 19. A zsidók szó Jánosnál a jeruzsálemi zsidó hatóságokat. Jézus ellenségeit jelenti (ellentétben a galileai zsidósággal). János idejében a kereszténység már teljesen elszakadt volt a hitetlen zsidóságtól. Itt a küldők alatt különösen a főtanácsot kell érteni (v. ö. Ján. 5,15. 9,22. 18,12.), illetőleg annak hivatalos küldötteit.

* 20. Megvallá és nem tagadá, nyíltan, kertelés nélkül.

* 21. Illés vagy-e te? kit a Messiás eljövetele előtt várunk. (Mal. 4,5. szerint; v. ö. Máté 17,10. skk.) Nem vagyok, t. i. a történeti Illés, hanem csak lélekben Illés. (V. ö. Máté 11,14; 17,10. skk. Luk. 1,17.) A próféta vagy-e te? a nagy próféta, a Messiás vagy más ígért és várt nagy próféta. (Móz. V. 18,15. Máté 16,14. Ján. 7,40. Csel. 3,22; 7,37.)

* 23. Most már nem lehetett a felelet elől kitérni. A pusztában kiállónak szava stb. János tehát Izaiás próféta (40,3.) szavaival felel, melyeket magára alkalmaz, (v. ö. Máté 3,3. jegyz. Márk 1,3. Luk. 3,4.)

* 24. A farizeusok közül, ami a küldöttek ellenséges indulatát magyarázza meg. (V. ö. Máté 3,7. jegyz.)

* 25. Miért keresztelsz tehát? Ez szemrehányás. A küldöttek megértették, hogy a keresztelés a Messiás működésének előkészítése akar lenni.

* 26. Vízzel keresztelek, ami csak felkelti a bűnbánatot és jelképezi a lelki megtisztulást (v. ö. Máté 3,11. jegyz.), tehát nem volt a Messiás vagy Illés kizárólagos joga. Köztetek áll, már tudtotok nélkül itt a Messiás és itt a bűnbánat ideje, tehát már prédikálhatom azt. (V. ö. Csel. 1,5; 11,16; 19,4.)

* 27. Ki megelőzött engem. Valószínűleg a 15. versből csúszott be ide is. Saruszíját megoldani, rabszolgája lenni. (Lásd Máté 3,11. jegyz. Márk 1,7. Luk. 3,16.)

* 28. Betánia helyett némely szövegemlékekben Betabara olvasható. De úgy látszik Betánia a helyes, mely azonban nem a Jeruzsálem melletti városka volt, hanem egy másik hasonló nevű község.

* 29. Másnap a zsidók küldöttsége után. Isten báránya (v. ö. Iz. 53,7. Jer. 11,19. Csel. 8,32. Ján. I. 3,5. Jel. 5,6. 12; 13,8.), ahol a Messiás mint Isten türelmesen szenvedő szolgája van leírva. Elveszi a világ bűnét, eltörli az emberiség bűneit, azaz eleget tesz érte engesztelő áldozat gyanánt, vagy magára veszi azt. Ez a megváltás szándéka, mely tényleg csak azoknál eredményes, kik annak gyümölcseit hittel és szeretettel elfogadják.

* 30. Lásd fentebb 15. vers.

* 31. Nem ismertem őt, hanem kinyilatkoztatásból tudtam, amit róla mondtam. János a pusztában töltötte ifjúságát. (Luk. 1,80.); de hallhatott szüleitől valamit Jézus születéséről és a saját születésének körülményeiről és a maga rendeltetéséről (hiszen Máté 3,13. skk. vonakodik Jézust megkeresztelni). Lehet, hogy Jézus személyét ismerte, de mégsem tudta bizonyosan, ő lesz-e az a Messiás, kiről jövendölt. Csak a Szentlélek megjelenése a kereszteléskor győzte meg arról, hogy valóban Jézus a Messiás (Máté 3,16. sk. Luk. 3,22. Ján. 1,33.), és az érttette meg vele teljesen saját keresztelésének a bűnbánat hirdetésén túlmenő célját.

* 32. János tanúskodik, hogy a Szentlélek ígérete teljesedett a keresztelésnél. Mint galambot, azaz galamb képében. A galamb a Szentlélek jelképe, (Iz. 11,2. Máté 3,16. Márk 1,10. Luk. 3,22.) Rajta maradt, tehát nem csak pillanatra és átmenetileg szállott reá, mint az ószövetségi prófétákra, hanem állandóan rajta maradt.

* 33. Nem ismertem. Lásd 31. vers. Aki küldött, az Isten. (V. ö. Luk. 3, 2.) Az mondá belsőleg. Akire látod leszállni; ez lesz az Istentől adott jel. Szentlélekkel keresztel, a Szentlélek malasztjának bőséges kiáradásával. (V. ö. Iz. 44,3. Joel 2,28. sk. Máté 3,11. jegyz. Márk 1,8. Luk. 3,16.)

* 34. Tanúságot tettem a keresztség után. Ez az Isten Fia, mint a mennyei szó mondta. (Máté 3,17, és párh.)

* 35. Másnap, tehát két nappal a zsidó küldöttség után. Két tanítvány, a 40. vers szerint egyik volt András, a másik, ki nincs megnevezve, maga János volt, ki evangéliumában alázatosságból nem szokta magát és fivérét megnevezni. (V. ö. 13,23; 18,15; 19,26. stb.)

* 36. A rámutatás a két tanítványnak szólott. E tanítványok bizonyára már az előtte való napi tanúságot is hallották.

* 37-42. Az első tanítványok (András, János, Péter) hívása. Még ekkor csak látogató tanítványok lettek: csak később (Máté 4,22; Luk. 5,11.) váltak Jézus állandó kísérőivé.

* 37. Követék Jézust. Céljuk volt Jézussal maradni és vele társalogni.

* 38. Mit kerestek? E kérdés célja az, hogy megszólaltassa őket és belső szándékukat kimondassa velük. Rabbi héberül mester. (V. ö. Máté 23,7. jegyz.) Hol lakol? hogy bővebb tanítást vehessünk tőled.

* 39. Mintegy tíz óra, valószínűleg zsidó számítás szerint délután 4 óra (római és mai számítás szerint délelőtt 10 óra). Az óraszámításról L. Márk 15,25. jegyz.

* 41. Ez először találkozék, utána valószínűleg János is megkereste és hívta a maga fivérét, Jakabot. Megtaláltuk a Messiást; tehát a Jézussal való beszélgetés után már hittek. Messiás héberül annyi, mint fölkent vagy Krisztus, a zsidóktól várt nagy király. (V. ö. Zsolt. 2,2. és Máté 1,1. jegyz. Ján. 4,25.)

* 42. Jónás fia, némely kéziratokban János fia. (V. ö. Ján. 21,15. skk.) Kéfás arámi nyelven annyi, mint görögül Péter, azaz kőszikla. Lásd Máté 16,18. jegyz. (V. ö. Móz. I. 17,5. 15. Márk 3,17.)

* 43-51. Fülöp és Natánael meghívása.

* 43. Kövess engem mint tanítvány (v. ö. Máté 4,19. sk. 9,9. és párh.)

* 44. Betszaida Galileában volt, a Genezáret tó nyugati partján. (V. ö. Máté 11,21.)

* 45. Natánael (héberül Isten ajándéka) kétségkívül azonos az apostolok névsorában (Máté 10,3. Márk 3,18. Luk. 6,14. Csel. 1,13.) említett Bertalannal, azaz Tolmáj fiával. Natánael Kána galileai városkából való volt. (Ján. 21,2.) Akiről Mózes írt (Móz. I. 49,10. V. 18,18. stb.) és csaknem minden próféta.

* 46. Jöhet-e jó Názáretből? E városkának, úgy látszik, valami okból rossz híre volt; vagy talán Natánael szavai csak azt jelentik: Eredhet-e valami nevezetes személy vagy dolog, tehát a Messiás-király ilyen jelentéktelen városkából. (V. ö. Máté 2,23. jegyz.) Jer és lásd, azaz Jézus tanítása és fenséges egyénisége majd meg fog győzni.

* 47. Igaz izraelita, a zsidóknál megtisztelő név volt: igazi Isten embere, méltó utódja Izraelnek, azaz Jákobnak és a többi pátriárkáknak.

* 48. Honnan ismersz? Natánael csodálkozik, hogy Jézus őt, ki tudtára Jézust soha sem látta, ismeri, sőt lelke belsejébe is belát. Jézus felelete elárulja mindentudását. Natánaellel valami nevezetes dolog, imádság, isteni megvilágosítás történhetett a fügefa alatt, amire Jézus céloz.

* 49. Isten fia, ki mindent tud és lát; Izrael királya a Messiás.

* 51. Az eget megnyílni stb. Ez aligha célozhat valami betűszerint megtörtént eseményre, hanem a legtöbb magyarázó szerint célzás Jákob álmára (Móz. I. 28,12.). és itt képletem értelemben Krisztusnak és híveinek az éggel való közlekedését jelenti, az Isten földre szálló malasztjait és az emberek felszálló imádságait. Az Emberfiáról lásd Máté 8,20. jegyz.

* 2,1-12. A kánai menyegző.

* 1. Harmadnapon a Jordán vidékéről való elutazás után. Ez alatt volt idő Galileába menni. Ott vala Jézus anyja; a jegyesek valamelyike bizonyára rokonságban lehetett a szent családdal, mert más rokonok is jelenvoltak. (L. alább 12. v.)

* 2. Meg volt híva Jézus, ki meg is jelent, egyrészt, hogy a házasság intézményét megszentelje, másrészt, hogy megmutassa, hogy a mások örömében és az élet ártatlan szórakozásaiban szabad részt venni. Tanítványaival együtt, tudniillik azokkal, akik már akkor hozzá csatlakoztak. Szt. Józsefről nincs említés, mert akkor már valószínűleg elhalálozott.

* 3. Nincs boruk. Talán a tanítványok váratlan megjelenése okozta a borhiányt; azért folyamodott Mária Jézushoz segítségért, még pedig csodára számítva.

* 5. Mi közöm nekem és neked. E szavakban nincs visszautasítás vagy épen megrovás, mint némely egyházatyák is helytelenül vélték. Mária felebaráti szeretetből járt közben, ezért nem is érdemelt volna megrovást. Jézus pedig e szavakat bizonyára gyöngéden és szeretetteljesen mondta. A kifejezés a Szentírásban sokszor és különféle értelemben fordul elő. (V. ö. Jós. 22,24. Bír. 11,12. Kir. II. 16,10; 19,22. Máté 8,29. Márk 1,24. Luk. 8,28.) Itt semmi esetre sem jelent annyit, hogy mi közünk egymáshoz; mert hiszen Jézus és Mária viszonyáról egymáshoz itt nincs szó, hanem a násznép zavaráról. A ridegnek látszó kifejezés tehát annyit tesz: Mi közünk nekünk a násznép bajához? Bízd rám a dolgot, vagy: Nincs köztünk véleménykülönbség. (V. ö. Luk. 2,49.) Jézus nem utasítja el Mária kérésének lényegét, csak az időt tartja még korainak; még nincs itt a csodatételek ideje, vagy még nem fogyott el egészen a bor. Talán azt is akarta jelezni, hogy messiási és isteni működésében nem a természetes fiúi viszony, hanem a mennyei Atya terve és akarata az irányadó. Hogy Mária Jézus feleletét nem tekintette visszautasításnak, hanem épen beleegyezésnek és számított a csodára, az a következő szavakból világos: Amit mond, cselekedjetek. S Jézus épen Mária kérésére mégis végbevitte a csodát. Asszony! a Szentírásban, sőt más régi íróknál is tiszteletteljes és gyöngéd megszólítás, mellyel az anyát és királynőket is illették; tehát annyi, mint Asszonyom! (V. ö. Máté 15,28. Luk. 13,12. Ján. 4,21; 8,10; 19,26; 20,15.)

* 6. A zsidók tisztulására, t. i. étkezés előtt és után a kezek és edények szokásos mosására. (V. ö. Máté 15,2. Márk 7,3.) Korsótartalmat, a görögben metrétes, ami körülbelül 20 liternek felel meg.

* 8. A násznagy, itt a vendégség rendezésével megbízott konyha- és pincemester. (Lásd Sirák 32,1. skk.)

* 9. Nem tudta honnét való az, a csodát tehát nem látta.

* 10. Megittasodtak, az általános szokást fejezi ki, mikor a vendégek már nem tudják eléggé becsülni a jó bort, de nem épen a kánai vendégek állapotára céloz. A zsidók a jobb borral szokták kezdeni a lakomát.

* 11. Megkezdte csodajeleit nemcsak Kánában, hanem általában, vagyis ez volt első csodája nyilvános életében. (V. ö. Ján. 4,46.) Hívének őbenne, a csoda meggyőző erejű volt a tanítványokra.

* — 12. Kafarnaumról lásd Máté 4,13. jegyz. Nem sok ideig maradtak, mert közel volt a húsvét. Jézus atyjafiairól lásd Máté 13,55. Kafarnaumban volt Jézus állandó lakása, úgy látszik Péter házában. (V. ö. Máté 8,14. Márk 1,29. Luk. 4,38.)

* 13-22. Az árusok kiűzése a templomból. Ez az első templomtisztítás; mert Jézus nyilvános működése végén is hasonló szigorúsággal tisztította meg a templomot. (L. Máté 21,12. sk. Márk 11,15. skk. Luk. 19,45. sk.)

* 13. A zsidók húsvétja, ez Jézus nyilvános működése alatt az első húsvét. (L. Máté 26,2.)

* 14. sk. Az árusokról lásd Máté 21,12. jegyz. A templom alatt annak udvarát kell érteni.

* 16. A galambokat nem űzi ki Jézus, mert úgyis visszajöttek volna, s nem is voltak ott oly botrányosak, mint a barmok. Vásárcsarnokká. (L. Iz. 56,7. Jer. 7,11.)

* 17. Írva vagyon Zsolt. 68,10. A zsoltáros ezt magáról mondja, mint a Messiás előképe.

* 18. Micsoda jelt mutatsz, miféle csodával igazolód, hogy jogod van e templom és istenszolgálat dolgába beavatkozni?

* 19. Mivel a zsidók már elég jelét láthatták Jézus messiási méltóságának és hatalmának, azért most nem tesz nekik új csodát, hanem a jövendő legnagyobb csodára, feltámadására hivatkozik a templom újjáépítésének képe alatt, melyet az evangélista alább hitelesen megmagyaráz. (V. ö. Máté 12,39. Kor. I. 3,16. sk. 6,19. II. 6,16.) Bontsátok el e templomot, tudom, meg fogjátok tenni, megöltök, de feltámadok. Tehát ezt Krisztus nem feltételesen mondta, sem nem az új vallás alapításáról a régi helyett.

* 20. Negyvenhat esztendeig épült. A zsidók tehát Jézus szavait betű szerint veszik. (V. ö. Máté 26,61. Márk 14,58. Csel. 6,13.) Azt hiszik, hogy a Heródes-féle templom épületére céloznak, melyet e király Kr. e. 20-ban (R. a. u. 734-ben) kezdett meg, s mely csak Kr. u. 64-ben fejeződött be egészen. A zsidók tulajdonképen azt akarják mondani: 46 év óta. A párbeszéd tehát R. a. u. 781-ben (Kr. u. 28.) húsvétkor történt.

* 22. A tanítványok is csak Jézus feltámadása után értették meg e szavak igazi értelmét. Az írásnak Zsolt. 15,10. Iz. 11,10. (V. ö. Luk. 24,26.)

* 24. Jézus nem bízta magát rájuk, nem bízott a jeruzsálemi zsidókban, tudta, mennyire tele vannak előítéletekkel és álnoksággal; s hitük csak a látott csodák külső hatásából ered, azért nem is választott közülök apostolokat. Tudta, mi van az emberben, a szívek és vesék vizsgálója volt.

* 3,1-21. Jézus beszélgetése Nikodémussal.

* 1. A farizeusokról lásd Máté 3,7; 22,15. jegyz. A zsidók főembere, főhivatalnok és a főtanács tagja (Ján. 7,50; 19,39.), törvénytudó (Ján. 3,10.). Nikodémus még akkor a mózesi törvény alapján állott, s várta a Messiást, kit valószínűleg népe erkölcsi és politikai megújítójának képzelt. De még csak félig-meddig hitt Krisztusban, vagy inkább csak gyanakodott, hogy talán ő a Messiás, kinek valószínűleg óhajtott belépni országába. A hagyomány szerint később megkeresztelkedett. (V. ö. Ján. 12,42; 19,38. sk.)

* 2. Éjjel, a hitetlen zsidóktól való félelemből. Rabbi annyi, mint mester. Tudjuk én és sok más. Tanítóul, azaz próféta gyanánt. Mert senki sem cselekedheti; tehát a csodákból következtet Jézus isteni küldetésére. Valószínűleg egyebet is kérdett és mondott.

* 3. Újonnan nem születik. Az Isten országa nem nemzeti, hanem szellemi és erkölcsi ország, melyhez nem elég az Ábrahámtól való testi leszármazás, hanem lelkileg kell újjászületni és Isten fiává lenni. Újonnan, a görögöt úgy is lehetne fordítani, mint felülről, az égből, Istentől. De a helyes értelem az előbbi; Nikodémus is így értette. Különben a kettő igen egyre megy, mert a keresztény lelki újjászületés épen felülről, Istentől, a Szentlélek malasztja által történik. A Szentírás sokszor beszél az ember lelki újjászületéséről, új teremtéséről. (Zsolt. 50,12. Ez. 36,26. Ján. 1,13. Gal. 6,15. Kol. 3,9. sk. Tit. 3,5. Pét. I. 1,3. 23. Ján. I. 2,29; 3,9; 4,7; 5,1.) Az újjászületés eszméje, sőt a szó is ilyen átvitt értelemben akkoriban, a zsidó hittudósoknál is előfordult. Nem láthatja az Isten országát, a messiási országot, sem a földit, sem a túlvilágit. (Lásd Máté 3,2. jegyz.)

* 4. Nikodémus Jézus szavait a testi újjászületésről értette, s ennek lehetetlenségét akarja kifejezni. A lelki újjászületés eszméje nem ment az ő elfogult fejébe.

* 5. Vízből és Szentlélekből. Az újjászületés tehát lelki és a keresztség által történik, melynek eszköze (anyaga) a víz, szellemi része a Szentlélek malasztja. (V. ö. Máté 3,11. és párh. Kor. I. 6,11. Ef. 5,26.) Persze Nikodémus e szavak teljes értelmét még akkor fel nem fogta, ép úgy, mint a tanítványok a kafarnaumi zsinagógában (Ján. 6. fej.) az Oltáriszentség ígéretét.

* 6. Test az, vagyis természetes, gyarló, érzéki, bűnös ember, aki mint ilyen nem alkalmas az Isten országára. Lélekből született, azaz a Szentlélek malasztjából; lélek az, t. i. lelki, szellemi ember. (V. ö. Kor. I. 2,14. sk. 3,3. 15,44. skk.)

* 8. A szél titokszerű, szeszélyes járásához hasonló a Szentlélek működése az újjászületésnél. Tehát Isten kegyelme ott teljesen szabadon működik.

* 9. Nikodémus még mindig nem érti a szellemi újjászületést.

* 10. Mester vagy, tehát ezeket hivatalból tudnod kellene: hisz az eszme a zsidóknál már az ószövetségben sem volt egészen új, csak elhomályosodott a farizeusi iskolákban.

* 11. Amit tudunk stb. Én (plur. májé t.) nem véleményt mondok, hanem biztos tudásból beszélek, én közvetlen tapasztalásból ismerem a szellemi világot. Nem fogadjátok el, ti a farizeusok és zsidók nagy része.

* 12. Földi dolgok, pl. az újjászületés, mely ha mennyei eredetű és természetű dolog is, de a földön földi emberekben megy végbe. Mennyei dolgok az Isten titkait, a misztériumok.

* 13. Senki sem ment föl mennybe, nem járt ottan, hogy onnan az isteni titkok és tervek ismeretét lehozza; csak a Fiú. (V. ö. Bar. 3,29. Ján. 6,3.) Ki mennyben vagyon mindig, földreszállása, vagyis megtestesülése után is.

* 14. Hasonlat: Fölemelte a kígyót, a rézkígyót, melyre aki ránézett, a kígyók marásától megszabadult. (Móz. IV. 21,9.) Kell fölemeltetnie az emberiség üdve érdekében, Isten terve szerint, tudniillik a kereszten.

* 15. Aki benne hisz, mert az ember csak élő hit által részesülhet a megtestesülés és kereszthalál gyümölcseiben.

* 16. Némely magyarázók szerint ezek már nem Jézus, hanem az evangélista szavai.

* 17. Nem hogy ítélje a világot, azaz nem hogy elítélje, elkárhoztassa. Máshol azonban Krisztus azt mondja, hogy ítéletre van küldve és fog jönni. (Ján. 9,39.) Krisztus jövetelének célja volt az emberi nemet oktatni, javítani, megmenteni és üdvözíteni, de egyúttal ítélni, jutalmazni és büntetni, a jókat a rosszaktól elválasztani, ami némileg már az életben is megtörténik, de véglegesen majd az ítélet napján. Az ítélet tehát Krisztus eljövetelének ha nem is célja, de eredménye.

* 18. Meg nem ítéltetik, azaz el nem ítéltetik, el nem kárhozik. Már megítéltetett, már ki van rá mondva az ítélet, tettével már magamagát ítélte el Nevében, benne magában.

* 19. Az az ítélet, abban áll, azért van az elítélés. Mivel cselekedeteik gonoszak; tehát a hitetlenség oka és gyökere volt a rossz erkölcs.

* 20. Ennek bővebb magyarázata és megokolása. Gyűlöli a világosságot, az Isten törvényét, mely lelkébe belevilágít s felébreszti és zavarja szunnyadó lelkiismeretét. Meg ne feddessenek, ki ne tudódjanak, el ne ítéltessenek bűnei. (V. ö. Ef. 5,13.)

* 21. A világosságra megy nem hiúságból, hanem Isten dicsőségére. Istenben műveltetnek, azaz Isten által, az ő malasztjával.

* 22-36. Jézus és János keresztel; az utóbbinak újabb bizonysága irigy tanítványai előtt.

* 22. Judea földére méné, t. i. a Jeruzsálemen kívüli vidékre. Itt kezdődik Jézusnak hosszabb judeai prédikálása, keresztel vala tanítványai által. (V. ö. Ján. 4,2.) Sokan azt tartják, hogy az már a szentségi keresztség volt (Szt. Ágoston, Szt. Tamás, Beda, Maldonat stb.); mások szerint ez csak a Jánoséhoz hasonló előkészítő, bűnbánati keresztség (Ar. Szt. János, Theophylakt, Szt. Leó stb.), mert a szentségek csak a megváltás befejezése és a Szentlélek kiáradása után létesültek. (V. ö. Máté 3,11. és párh.). (Az is vitás kérdés, maguk az apostolok vízzel kereszteltettek-e meg vagy az apostoli választás és küldetés pótolta-e azt.)

* 23. Enon (vagy Ainon) máshol nem említett, ismeretlen fekvésű község. Szálim Szamaria határán volt, a Jordán közelében. Tehát János még Jézus fellépése után is folytatta működését, mert az ószövetség csak fokozatosan szűnt meg, és még akkor fennállott. Sok víz volt, ami a bemártás által való keresztséghez kellett.

* 24. Nem vala tömlöcbe vetve. Lásd Máté 14,3. skk. és párh.

* 25. A zsidók között, némely görög szövegek szerint: egy zsidóval. Tisztulás itt a. keresztséget jelenti.

* 26. Mindenki hozzá megy. Elfogultságukban és féltékenységükben túlozzák a dolgot.

* 27. Semmit sem vehet. Az én szerepem és a Jézusé az, ami mennyből adatott nekünk.

* 29. sk. János Krisztushoz való viszonyát egy szép (ószövetségi jellegű) hasonlattal világítja meg: Jézus az emberi nem és az egyház vőlegénye; maga János a vőfély, ki a menyasszonyt megkéri és prédikálásával Krisztushoz, a vőlegényhez vezeti (v. ö. Zsolt. 44. Énekek Én., Ez. 16. fej. Máté 9,15. 25,1. skk. Ef. 5,25.) s őszintén részt vesz barátja örömében, de nem hódíthatja el tőle menyasszonyát. Növekednie kell; az ő hivatása még csak kezdődik, az enyém már idestova befejeződik.

* 31. A magyarázók vitatkoznak, hogy ez és a következő versek még a Keresztelő szavai, vagy – ami valószínűbb – az evangélistának azokhoz fűzött megjegyzései. Aki felülről jön, azaz égből, tudniillik Krisztus. Mindenki fölölt vagyon, tehát a Keresztelő felett is. A földről való, földi eredetű az ember általában, tehát Ker. János is. Földi az, földi természetű. (V. ö. Kor. I. 15,47.) A földről beszél, beszédei földiek, földi természetűek, illetőleg ami emberfeletti bennük, az isteni ihletésből ered, s még ilyenkor is alakjára nézve földi jellegű, Krisztushoz hasonlítva. Aki mennyből jön, az Krisztus.

* 32. Amit látott és hallott ő maga közvetlenül mennyben. Senki, azaz igen kevesen. (V. ö. Ján. 1,10; 3,11.)

* 33. Megpecsételte, megerősítette. (V. ö. Ján. 6,27. Róm. 4,11; 15,28. Kor. I. 9,2. II. 1,22.) Hogy az Isten igaz, minden igazság forrása, maga az igazság, tehát igazmondó. (V. ö. Ján. I. 5,10.)

* 34. Akit Isten küldött, Krisztus. Az Isten igéit a maguk teljességében. Nem kiszabott mértékkel adja, hanem kiapadhatatlan bőséggel, kivált Krisztusnak. A lelket, a Szentlelket. A próféták csak megszabott mértékben bizonyos részletes célra kapták a Szentlélek sugallatát, malasztját; Krisztus magát a Szentlelket.

* 35. Kezébe adott minden teremtményt és hatalmat, mint embernek. (V. ö. Máté 11,27. Ján. 13,3. Kor. I. 15,28. Zsid. 1,2; 2,8.)

* 36. Örök élete vagyon. (V. ö. Ján. 1,4.) Nem fog életet látni, ha csak meg nem tér.

* 4,1-30. Jézus és a szamariai asszony.

* 1. A farizeusok már kezdték féltékenyen és gyanakvó szemmel nézni Jézus működését.

* 2. Maga nem keresztelt. E keresztség természetéről L. fentebb 3,22. jegyz. Nem keresztelt, hogy egészen az igehirdetésnek élhessen.

* 3. Elhagyá Judeát, a zsidó papság és írástudók főfészkét, hogy a farizeusok féltékenységétől és idő-előtti üldözésétől szabaduljon, nehogy őt is elfogják, mint kevéssé előbb Ker. Jánost, és prédikálásában megakadályozzák Az ő órája még nem jött el. (V. ö. Máté 4, 12. Márk l, 14.)

* 4. Át kellett menni; ez volt a rövidebb út. De a túlbuzgó zsidók kerülő úton mentek Galileába a Jordánon túl.

* 5. Szikár, más néven Szikem vagy Szikima. (V. ö. Móz. I. 33,18. Jós. 20,7. Bír. 9,7.) Josue könyve (24,32.) szerint ott volt eltemetve József pátriárka. Jákob Józsefnek adott. Móz. I. 48,22. szerint.

* 6. Azon módon, vagyis azon fáradtan. Az óra hatra járt, zsidó számítással, reggeltől kezdve, vagyis dél tájban volt az idő. Érthető tehát, hogy Jézus reggel óta elfáradt és megszomjazott.

* 7. Szamariából, azaz Szamaria tartományból való.

* 8. Tanítványai elmentek vala, s magukkal vitték az ivó edényt is; azért kellett az asszonytól kérni vizet.

* 9. Zsidó létedre. Az asszony kiejtéséről vagy ruhájáról ismerte meg Jézus nemzetiségét. Mert nem érintkeznek, ezt valószínűleg az evangélista teszi hozzá megokolásul. A szigorú zsidók valóban nem érintkeztek a szamaritánusokkal. (V. ö. Sirák 50,27. sk.) A szamaritánusokról lásd Máté 10,5. jegyz.

* 10. Az Isten ajándékát, a nagy kegyelmet, melyben e találkozás által részesültél. Élő vizet, azaz friss forrásvizet, ellentétben a víztartók állott vizével; de itt Jézus képletes értelemben a lelki élet vizét, az életet adó vizet, azaz tanítását és malasztját érti élő víz alatt. (V. ö. Jer. 2,13; 17,13. Ez.47,1. Joel 3,18. Zak. 14,8. Jel. 7,17; 21,6; 22,1.17.)

* 11. A kút mély. A mai utazók szerint már ki van száradva.

* 12. E szavakban bizonyos kicsinylés van: Te akarsz Jákobnál jobb vizet adni? Nekünk adta, azaz ő ásta a hagyomány szerint.

* 13. A természetes víz csak egy időre oltja a szomjat; Jézus tanításának és malasztjának természetfölötti vize a lélek szomjúságát örökre kielégíti. (V. ö. Iz. 49,10; 55,1. Ján. 7,37.) Más értelemben mondja Sirák fia (24,29.), hogy aki az isteni bölcseségből ivott, mindig jobban és jobban szomjúhozza azt.

* 14. Az örök életre szökellő vízforrás lesz, melynek üdítő és megszentelő ereje a jelen életből átnyúlott az örök életre; új élet forrásává válik, olyan jó cselekvések és érdemek kezdetévé, melyek átvezetnek az örök életbe s ott gyümölcsöznek.

* 15. Az asszony azt hiszi, hogy természetes vízről van szó; azért szeretne a vízhordás terhétől szabadulni.

* 16. Hidd el az uradat, hogy ne csak szikemi asszonnyal, hanem férfiúval is beszéljek, erkölcsi állapotodat pedig egészen leleplezzem és annak tudatára ébresszelek.

* 17. Nincs uram. Ezzel a kétértelmű felelettel az asszony ki akart térni e kényes kérdés bolygatása elől. De ez nem sikerült.

* 18. Öt urad volt. Azok lehettek törvényes, de elhalt vagy törvényesen elvált férjek. A mostani nem urad, hanem törvénytelen élettársad.

* 19. Ebből megismeri az asszony, hogy Jézus élete titkaiba belát, tehát próféta.

* 20. Az asszony szabadulni akar magánéletének további feszegetésétől; azért felhasználja az alkalmat a zsidók és szamaritánusok közt fennforgó nagy vitás kérdés fölvetésére: Jeruzsálem vagy Garizim-e a törvényes szent hely? Kinek van tehát közülünk igaza? A mi atyáink, a régi szamaritánusok és mi is mai napig. Ezen a hegyen, a Garizim hegyén, Szikem mellett. Imádni kell, t. i. az egész ószövetségi kultuszt, kivált az áldozatokat gyakorolni. A garizimi templom ugyan már Jézus idejében nem állott, de azért annak helyén áldoztak. (V. ö. Móz. V. 11,29; 12,5; 27,4. 12. sk. Kir. III. 9,3. Krón. II. 6,5. sk. 7,16. stb.)

* 21. Sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben. Az asszony azon hitben volt, hogy Istent csak egy meghatározott helyen lehet imádni. Jézus kijelenti, hogy már a helyi kultuszoknak vége, tehát a zsidó és szamaritánus vitának nincs jelentősége. (V. ö. Mal. 1,11.) Az Atyát, azaz Istent, ha ezentúl atyátok lesz.

* 22. Addig is, míg ez az állapot beáll, a zsidóknak van igazuk, nem a szamaritánusoknak. Amit nem ismertek. Bár az igaz Istent imádjátok, de hibás alapon, tökéletlenül és pogány babonákkal keverve. Amit ismerünk, akit tudjuk, hogy Isten rendelése szerint hol, hogyan és miért kell imádni. A zsidóktól van, ők a messiás! Ígéretek és remények letéteményesei és törvényes örökösei.

* 23. Azonban még a zsidók istentisztelete is tökéletlen; de utána tökéletes szellemi kultusz fog jönni, sőt szerzőjében és csirájában már itt is vagyon. Igazi, tökéletes imádói. Lélekben, belső hitben, érzelmekben, lelki cselekedetekben; és igazságban, azaz valóságos értékű áldozatokban, tehát nem helyhez és időhöz kötött puszta külsőségekben, nem jelképekben és előképekben.

* 24. Lélek az Isten, azaz szellemi lény, kinek miként jelenléte, úgy tisztelete sincs bizonyos helyhez és Időhöz, sem kizárólag bizonyos külső szertartáshoz kötve. (Iz. 66,1. skk. Kor. II. 3,17.) De az ember nemcsak lélek, hanem test is, azért lehetnek és kellenek az Isten tiszteletére különösen szentelt helyek, idők és szertartások, szükség van külső isteni tiszteletre is; de ne legyen az csupán külsőség, hanem legyen benne a belső, szellemi istentisztelet, ami nélkül a puszta külső szertartások mit sem érnek. (Zsolt. 50,18. skk.) A protestantizmusnak tehát nincs igaza, mikor e szavak alapján a külső isteni tiszteletet, jelképeket és kivált a szentmisét elveti.

* 25. Tudom, hogy eljön a Messiás, kit a szamaritánusok is vártak. Az asszony sejti, de nem egészen érti a dolgot; a Messiástól f árja e kérdések megoldását. Ki Krisztusnak mondatik, az evangélista magyarázata.

* 26. Most már Krisztus világosan kinyilatkoztatja magát.

* 27. Csodálkozának, hogy asszonnyal beszélgetett, akit a zsidó tanítók a vallási igazságok megértésére alkalmatlannak vettek, s azért nem tanítottak, sőt vele szóba sem álltak. Még hozzá egy szamariai asszonnyal. Senki sem kérdezte, tiszteletből sem merték kérdezni. Mit akarsz, mit kívánsz tőle? miről tárgyalsz vele?

* 28. skk. Az asszony örömében vedrét is ott hagyva, sietett a Messiás hírét a városba megvinni, s az emberek véleményét kikérni.

* 31-42. A tanítványok élelmet hoznak; sok szamaritánus hisz.

* 31. Eközben, mielőtt a szamaritánusok megérkeztek.

* 32. Van ennivalóm, t. i. szellemi ételem, megváltói működésem (L. alább 34. v.), mellyel most el vagyok foglalva ; nem érek rá enni. Nem tudtok, nem értetek.

* 33. A tanítványok azt gyanítják, hogy Jézus távollétükben valakitől enni kapott.

* 35. (V. ö. Máté 9,37. Luk. 10,2.) E szavakban sokan az évszakra való célzást, mások közmondást látnak. Négy hónappal az aratás előtt november vége volt; tehát e magyarázat mellett Jézus az első húsvét után késő őszig Judeában működött volna. De sokan e mondásban közmondást látnak, mellyel vagy a mezei munkások vigasztalták magukat az aratás közelségével, vagy a rest munkások azzal, hogy még elég idő van aratásig. E föltevés mellett Jézus ezen szamariai útja még az első húsvéti aratás idejébe esett, amely esetben az első húsvéti judeai tartózkodás igen rövid, pár hét lett volna. De ilyen közmondásnak nincs nyoma. Lássátok a szántóföldeket, a szellemi aratás mezejét, itten a gyülekező szikemiakat. A mezőn a vetés lassan érik, a vetéstől messze a búzaaratás; de a szellemi aratás mezeje már sárgul. E mondás kortani következményeit lásd Ján. 5,1. jegyz.

* 36. Az aratók az apostolok, kiknek munkája gyümölcse, különösen a szamariaiaknak már érik; az örök életre egyelőre az Isten országa számára, és majdan a mennyországra; a vető Krisztus.

* 38. Mások, t. i. én Krisztus, sőt már Mózes és a próféták az ószövetségben.

* 39. skk. A 30. vers folytatása. Többen hívének a két napos tanítás következtében.

* 42. A világ üdvözítője, nemcsak a zsidóké, hanem minden emberé.

* 43-54. A királyi ember fiának meggyógyítása Kánában.

* 43. Galileába méne, s megkezdte ottani működését. (V. ö. Máté 4,12. 17. Ján. 4,3.)

* 44. Maga volt rá tanú; más alkalommal tapasztalta ezt Galileában. (Máté 13,57. Márk 6,4. Luk. 4,21.) Hazájában nincs becsülete. Ez valószínűleg közmondás volt. (Hazája itt Galileát jelenti, nem Judeát, hol született, valószínűleg Názáretet sem, hol növekedett.) Miért ment hát Jézus mégis oda?

* 45. Mert most már tudta, hogy galileai polgártársai a jeruzsálemi szereplés után jól fogadják.

* 46. Királyi ember, tisztviselő, Heródes Antipás galileai fejedelem hivatalnoka, valószínűleg zsidó. (Ez különbözik a Máté 8,5. skk. Luk. 7,1. skk. említett kafarnaumi pogány századostól.)

* 47. Jöjjön le, t. i. Kánából Kafarnaumba. — 48. Jeleket és csodákat körülbelül ugyanaz. (L. Máté 12,38. jegyz.) E szemrehányás inkább a galileaiaknak szól, mint a királyi embernek.

* 50. Fiad él, azaz nem halt meg, sőt, egészséges. Az ember hisz a puszta szóra, s ezzel érdemelte meg a csodát.

* 52. Hét órakor, zsidó számítással a mi déli egy óránk.

* 53. Megérté az időbeli találkozásból, hogy Jézus nyilatkozata volt a gyógyulás oka. Hitt, ami a csoda célja volt.

* 54. Második csoda Galileában. (Első volt a kánai.)

* 5,1-16. A 38 éves beteg meggyógyítása.

* 1. A zsidók ünnepe vala. Vitás kérdés, miféle ünnep; többnyire; a húsvétot értik alatta; mások a pünkösdöt, sátorost vagy purimot. Valószínűleg a nyilvános működés második évének húsvétját (vagy valamely későbbi ünnepét) kell érteni. Ha Jézus az első húsvét után késő őszig Judeában maradt és a szamariai beszélgetés a tél elején volt, akkor az itt említett ünnep a nyilvános működés második évébe kell, hogy essék s Jézus nyilvános működése három évre és egy pár hónapra terjedt, ami valószínű; de ha az itt említett ünnep még az első évbe esett volna, akkor a nyilvános működésnek egy évvel rövidebbnek kellene lenni.

* 2. A Juhkapunál, ahol az áldozati állatokat a templomba hajtották, ma Szent István-kapu. (V. ö. Neh. 3,1. 31; 12,38.) Betszaida, a görög szerint Betheszda, azaz kegyelem háza. Öt tornáca a betegek befogadására.

* 3. Sorvadtak, bármi okból elszáradt testűek. (V. ö. Máté 12,10. Luk. 6,6.)

* 4. Ez a vers sok szövegemlékben, kódexben és régi fordításban hiányzik; de többnyire olvasható és valószínűleg eredetileg is a szövegben volt. E nélkül az, egész elbeszélés nem is volna érthető. Mindenesetre nem természetes, gyógyító vízről, hanem csodaforrásról van szó.

* 7. Mire oda érek, tehát az ember még tudott mozogni, de lassan.

* 9. Szombat vala. (V. ö. Máté 12,10. Luk. 6,9.)

* 10. A zsidók, t. i. az írástudók és farizeusok, kik szombaton mindenféle tárgy hordozását tiltották.

* 11. Aki meggyógyított, akit tehát a gyógyult ember nagyobb tekintélynek tartott a farizeusoknál.

* 12. Úgy látszik, hogy a zsidók Jézust felelősségre is akarták vonni.

* 13. Jézus eltávozott, eltűnt a sokaságban.

* 14. A templomban találkozék vele, hol valószínűleg hálát adott Istennek. Többé ne vétkezzél, a betegség tehát bűneinek következménye és büntetése volt. (V. ö. Sirák 38,15.) Nehogy rosszabbul járj, még nagyobb büntetés érjen.

* 15. Hírül adá, naivul azt hívén, hogy ezzel magát menti, Jézust pedig dicsőíti s iránta háláját kifejezi. (V. ö. Ján. 9,17. 31. skk.) — 16. Ezeket cselekedte, hogy gyógyított és az ágy hordását parancsolta.

* 17-47. Jézus beszéde.

* 17. Mindezideig munkálkodik, a teremtés után is (Móz. I. 2,2. sk. II. 20,11.) a világot fenntartván és kormányozván; tehát az embernek is szabad a szombati nyugalomnapon jó és szükséges dolgokat cselekedni. Én is az Atya példájára.

* 18. Jézus itt magát Isten Fiának vallotta; ez még jobban felbőszítette a zsidókat. (V. ö. Máté 26,64. skk.)

* 19. A Fiú természeténél fogva mindent az Atyával egyesülve és egyetértőleg cselekszik, és nem is tehet máskép.

* 20. sk. Ezen egyetértés a szeretetből fakad, és az Atya cselekedeteinek látásából. Nagyobb dolgokat, a végbevitt gyógyításnál, még csodálatosabbakat, névszerint a testi és lelki halottak feltámasztását, pl. Lázárét.

* 22. sk. Sőt az Atya az emberek feltámasztásával együtt a történelmi és utolsó világ-ítéletet is a Fiúra bízza. Ezáltal a Fiú is részesül a teremtés céljában, Isten dicsőségében.

* 24. Nem megy ítéletre, tudniillik kárhoztatóra. Átment az életre, már most a lelki halálból vagy bűnből az igazi életre, és majd átmegy a testi halálból az örök életre.

* 25. A halottak, a lelki halottak, a bűnösök. (Máté 8,22. Jel. 3,1.) Élni fognak, feltámadnak lelkileg, már most itt van a lelki feltámadás napja. Tehát itt még nem a halottakról van szó, kiket Jézus földi életében feltámasztott (Márk 5,41, Luk. 7,14. Ján. 11,43.), sem az általános feltámadásról.

* 26. sk. Élete vagyon, legyen önmagában, nemcsak maga örökké él, hanem másokat is éltet, vagyis az élet forrása az emberek számára is. Ítéletet tartson, büntető ítéletet is, már ez életben és az utolsó napon. Mert Emberfia, azaz Messiás. Hogy a Messiás a világ bírája, azt a zsidók már Krisztus előtt is hitték. (Erről tanúskodik az apokrif ethio Hénok-könyv is, 45. skk. fej.)

* 28. sk. Eljön az óra. A lelki feltámadásról és ítéletről Krisztus most átmegy a világvégi általános feltámadásra és ítéletre. Az Emberfia nemcsak a lelki halottakat, hanem a testi halottakat is és pedig valamennyit fel fogja támasztani, és minden embert megítélni, érdemei szerint örök életre vagy kárhozatra juttatni. Élet, ítélet feltámadása, örök életre vagy kárhozatra vezető feltámadás és ítélet, feltámadás az örök életre vagy kárhozatra. (V. ö. Dán. 12,2. Máté 25,31. skk. Kor. I. 15,12. skk. Tessz. I. 4,13. skk. Jel. 20,11. skk.)

* 30. Magamtól, vagyis az Atyától külön. Amint hallok, ítélek, az Atyával egyetértőleg ítélek, igazságosan, mert ítéletem az Atyáén alapszik.

* 31. Bizonyítékokat kértek? De az én bizonyságom nem számít. Máshol Krisztus ellenkezőleg azt mondja, hogy bizonysága igaz (Ján. 8,14.), tudniillik az Atyáéval egyesülve, s csodái és szentsége világában; itt azt mondja, hogy szerintetek és az emberek ítélete szerint nem számít, mert persze senki sem lehet önmagának tanuja. De az én tanúim az Atya (Ján. 5,32. 37.), Ker. János (33. v.) és a Szentírás (39. v.), tehát megvan a Mózestól követelt két-három tanú. (Móz. V. 19,15.) — 32. Más tanúskodik, t. i. az Atya (mások szerint Ker. János).

* 33. Bizonyságot tett az igazságról, hogy Jézus a Messiás. (Ján. 1,19. skk. 29. skk.)

* 34. Nem embertől veszek, van nekem erősebb bizonyságom, az Atya tanúsága és a Szentlélek kegyelme. Csak azért hivatkozom mind ezen bizonyságokra, hogy benneteket annál inkább a hitre és üdvösségre vezesselek.

* 35. Szövétnek vala, mely az embereknek az üdvösségre vezető utat mutatta. Ideig-óráig akartatok örvendezni, nem komolyan tanulni és bűnbánatot tartani, hanem csak egy ideig szórakozni és kíváncsiságtokat kielégíteni, mint a gyermekek, de csakhamar ráuntatok.

* 36. Cselekedetek, a művek, a csodák, az isteni küldetés bizonyítékai. (Máté 11,21. Ján. 10,37. sk. 14,10. skk.)

* 37. Az ő szavát, országát, vagyis hallható és mintegy látható bizonyítékait, t. i. a kinyilatkoztatást nem akartátok hallani és a csodákat látni, egyiket sem akartátok tudomásul venni. (Talán úgyis lehetne érteni: nem hallottátok és láttátok az Atyát színről-színre, mint én.)

* 38. Az ő igéje, kinyilatkoztatása. Ezt hittel kell az embernek magába fölvenni és megtartani, amit a zsidók nem tettek. — 40. Hozzám jönni, nekem hinni, tanítványaimmá lenni.

* 41. sk. Dicsőséget nem veszek, nem keresek emberi dicsőséget, még Jánostól sem. Nincs bennetek az Isten szeretete, azért nem keresitek Isten dicsőségét és nem jöttök hozzám.

* 43. Ha más jövend isteni megbízás és hitelesítés nélkül. Ezek a mások a jövendő hamis messiások, kivált az antikrisztus.

* 44. Egymástól veszitek a dicsőséget, emberi dicséret után kapkodtok. (V. ö. Ján. 12,43. Róm. 2,29.)

* 45. sk. Maga Mózes lesz vádlótok az Ítéletkor, ki már rám mutatott s kinek törvényétől várjátok az üdvösséget és mégsem hisztek neki. (V. ö. Móz. I. 3,15; 22,18. V. 18,15. és máshol.)

* 47. Ha Mózes írásának nem hisztek, kit állítólag annyira becsültök, természetes, hogy az én szavaimnak sem fogtok hinni.

* 6,1-15. A csodálatos kenyérszaporítás. Máté 14,13-21. Márk 6,30-45. Luk. 9,10-17.

* 1. Ezek után, hosszabb idővel, valószínűleg egy évvel a 38 éves beteg (jeruzsálemi) meggyógyítása és a hozzáfűzött beszéd után. (Mások szerint a második évi purim ünnep és húsvét közt.) A galileai tengeren túlra: annak keleti hegyes partjára, Betszaida Julias felé. A galileai tenger vagy inkább tó partján feküdt Tiberiás városa, melyről amaz tiberiási tengernek is neveztetett. János az eseményt a hozzá fűzött beszéd kedvéért mondja el.

* 3. Fölméne a hegyre, a puszta hegyvidékre.

* 4. A húsvét valószínűleg a nyilvános működés harmadik húsvétja.

* 5. Honnan veszünk kenyeret? Máténál (14,15.) a tanítványok vetik fel a kérdést.

* 6. Hogy próbára tegye Fülöp hitét és felébressze tanítványai figyelmét.

* 7. Kétszáz dénár valamivel több, mint ugyanannyi pengő. Ennyi pénzük a tanítványoknak nem volt.

* 9. Egy fiú, ki talán árulta a kenyereket.

* 10. Ötezeren. Márk és Lukács szerint százas és ötvenes csoportokban.

* 11. Hálát adván, az evés előtti imát mondván s egyúttal a kenyeret megáldván. Elosztá a letelepülteknek. A többi evangélista szerint tanítványainak, ezek pedig a népnek.

* 12. sk. A hulladékok felszedésének célja volt, hogy a csoda annál nyilvánvalóbbá legyen.

* 14. A próféta, t. i. az ígért Messiás. (Móz. V. 18,15.)

* 15. A hegyre meneküle, hogy a messiási mozgalomnak elejét vegye, és & hegyen imádkozzék. (V. ö. Máté 14,23. Márk 6,46.)

* 16-24. Jézus a tengeren jár; a nép utána megy Kafarnaumba. Máté 14,22. skk. Márk 6,45. skk.

* 17. Beszállván a hajóba, amelyen jöttek vala. Jézus nem ment hozzájuk, hanem a hegyen időzött, tehát nélküle indultak el.

* 19. Huszonöt-harminc futamatnyira, vagyis egy óra járásnyira. Megrémülének, Máté és Márk szerint Jézust kísértetnek tartották.

* 20. Föl akarák venni, Máté és Márk szerint fel is vették; de előbb Máté szerint Péter is megpróbált a tengeren járni.

* 21. A hajó földhöz ére csodálatos módon.

* 22. A tengeren túl áll vala, a keleti parton maradt.

* 23. Más hajók jöttek este felé, a kenyérszaporítás helyének közelébe. A sereg másnap reggel Kafarnaumba méne Jézust keresni.

* 24. Keresvén Jézust, azt hívén, hogy Jézus az éjjel a tavat megkerülve szárazon ment Kafarnaumba.

* 25-60. A kafarnaumi beszéd az Oltáriszentségről.

* 26. Nem mert jeleket láttatok, nem mert hitetek erősödését kerestétek, hanem érzéki célból, földi eledelt kapván és remélvén tőlem.

* 27. Veszendő élet a testi, megmaradó a lelki, az örök. Őt, az Emberfiát és az ő tanítását. Az Atya pecsételte, hitelesítette meg csodáival. (V. ö. Máté 3,17. 17,5. Ján. 1,32. stb.)

* 29. Ez az istenes cselekedet, az istenes élet kezdete és alapja a hit Krisztusban.

* 30. Micsoda jelt cselekszel, legalább olyat, mint Mózes, amely bizonyítékul és indító okul szolgáljon a hitre messiási küldetésedben? Mózes is adott a pusztában kenyeret; nagyobb csodát tégy a mannánál.

* 31. Írva vagyon: Égi kenyeret adott. (V. ö. Zsolt. 77,24. Móz. II. 16,14. IV. 11,6. Bölcs. 16,20. Kor. I. 10,3.)

* 32. sk. Nem Mózes adott. A manna ugyan az Oltáriszentség előképe volt (v. ö. Kol. 2,17.), de még sem volt igazi mennyei kenyér ehhez hasonlítva.

* 34. A zsidók még mindig anyagi kenyeret értenek. Mindenkor add, nem egyszer.

* 35. Én vagyok az élet kenyere. Bár az ószövetségi Szentírás sokszor nevezi az igazságot, bölcseséget, tant ételnek (Iz. 49,10. Jer. 15,16. Amos 8,11. Péld. 9,5. Sirák 15,3. ); de itt a szövegösszefüggés szerint Jézus valódi teste értendő alatta.

* 36. Mondottam Ján. 6,26.

* 37. Amit nekem ád, nekem szánt, akiben hitet ébresztett és akinek a malaszt hívását adta, az Atya, illetőleg az egész Szentháromság. (Fil. 2,13.) Persze az isteni hívással az embernek is közre kell működni. Hozzám jön, hisz bennem és elfogad Messiásnak. Nem dobom ki, sőt örömmel fogadom.

* 38. Az Atya akaratát cselekszem, az Atya vonzását, rendelését (predesztinációját) végrehajtom. (V. ö. Máté 26,39. és párh.)

* 40. A Fiút látja szellemileg a hit által.

* 41.skk. V. ö. Máté 13,55.

* 44. V. ö. Ján. 6,37.

* 45. Meg vagyon írva. (V. ö. Iz. 54,13. Jer. 31,33. sk. Mik. 4,2.) Istentől belsőleg tanítva, vagy az isteni dolgokra megtanítva. Az Atyától hallott és tanult a malaszt belső megvilágítása által. Hozzám jön, hisz és csatlakozik.

* 46. Aki Istentől való, az látta az Atyát. Tehát csak a Fiú ismeri őt teljesen; azért az Istentől való belső tanítás dacára szükség van a Fiú jövetelére és tanuságára. (V. ö. Máté 11,27. Ján. 1,18; 3,13; 8,38.)

* 47. Aki hisz nemcsak elméletileg, hanem a hit minden következményével együtt.

* 48. Élet kenyere annyi, mint élő és örök életet add kenyér, nem puszta anyagi táplálék, mint a manna.

* 52. A kenyér az én testem, nem átvitt, hanem tulajdon értelemben; tehát az Oltáriszentség kenyere a kereszten a világ megváltásáért és örök életéért feláldozandó test.

* 53. sk. Hogyan adhatja? A zsidók tehát Jézus szavait nemcsak szószerint, hanem durva anyagi értelemben vették, de azért Jézus nem magyarázza szavait képletesen, sőt megerősíti. Nem leszen élet, tudniillik szellemi és örök élet.

* 55. Az evés és ivás külön is elegendő. Feltámasztom. Az Oltáriszentség egyik hatása, a test megváltásának befejezése, tehát a test feltámadása is.

* 56. V. ö. Kor. I. 11,27.

* 57. Én bennem marad stb. Velem belsőleg egyesül.

* 58. Az élő Atya, aki kitűnő értelemben önmagától és természeténél fogva él. Küldőit nemcsak emberi, hanem elsősorban isteni természetem szerint. Élek az Atya által, az Atyától vagy inkább az Atyából, amennyiben ő szült. Engem eszik, tehát nemcsak testemet, hanem egész valómat veszi az Oltáriszentségben. Él énáltalam, élni fog, mint én, mert belőlem, az élet forrásából táplálkozik.

* 59. Nem úgy, nem az fog veletek történni, mint atyáitokkal. E kenyeret eszi, tehát elég csupán a kenyér színe, vagyis az Oltáriszentséget egy szín alatt venni.

* 61-72. Némelyek megbotránkoznak, a tizenkettő állhatatos marad.

* 61. Tanítványai közül, tágabb értelemben. Kemény beszéd, nehezen hihető és érthető. Ki hallgathatja? botránkozás nélkül. Természetes felháborodás, ha Jézus szavait, durva betűszerinti anyagias értelemben valami emberhúsevésre vagy emberáldozat-félére vonatkoztatták.

* 62. Magában, isteni tudással, külső közlés nélkül, csodálkozó szemrehányással. (V. ö. Ján. 2,25.)

* 63. Hátha majd látjátok?! Mit fogtok mondani akkor? t. i. mennybemenetelem láttára? Jézus tehát állítását a botránkozás dacára fenntartja; azért fogadták a tanítványok az utolsó vacsorán az Oltáriszentség alapításának hasonló szavait meglepetés nélkül.

* 64. A szellem éltet, t. i. a hit, a szellemi titokszerű érlelem, nem a ti nyers testi, érzékies felfogástok, nem az állatiasan képzelt húsevés. A test, vagyis a durva anyagias felfogás nem használ, sőt árt, mert útját állja a hitnek. Az igék – szellem és élet, azaz igéim értelme szellemi és éltet adó, s nem a holt test durva, anyagi evésére vonatkozik, mint a kafarnaumiak értették.

* 65. Vannak, kik nem hisznek; ez a félreértés oka. Elejétől fogva, nyilvános működése kezdetétől.

* 66. Ezért mondottam, mert tudtam, hogy némelyek nem hisznek, mert nincsenek a hitre híva és hajlandóvá téve. V. ö. Ján. 6,37. 44.

* 67. Tehát némely tágabb értelemben vett tanítványok elpártoltak.

* 68. E kérdés nem bizalmatlanság, hanem bizalom és annak kifejezése, hogy Jézus kész inkább még tanítványait is elbocsátani, mint szavait visszavonni.

* 69. sk. Kihez mennénk? Mi hisszük és tudjuk, hogy az örök életre vezető igazságok nálad vannak, tehát nincs másban üdvösség, mint te benned. (V. ö. Máté 16,16. skk. s párh.).

* 71. Jézus jelzi, hogy nem minden apostolban van oly erős hit, mint Péterben. Ördög, azaz ördögi gonoszságú.

* 72. Az evangélista magyarázata Jézus szavaihoz.

* 7,1-13. Jézus Jeruzsálemben a sátoros ünnepen

* 1. Nem akart Judeában járni. V. ö. 5, 18.

* 2. A sátoros ünnep, a zsidók egyik főünnepe ősszel (tisri hó 14-22.) a pusztai vándorlás emléke; egyúttal aratási ünnep.

* 3. Atyjafiai, azaz rokonai. (L. Máté 13,55. Ján. 2,12.) Tanítványaid, a tágabb értelemben vett tanítványok Judeában, kik csak hallgatták, de nem kísérték őt állandóan. Hogy lássák, a zsidó élet központjában, főleg Jeruzsálemben az ünnepeken, nem csak a félreeső Galileában.

* 5. Atyjafiai sem hittek, hitük Krisztus messiási küldetésében nem volt elég erős. Szerették volna már a Messiás rokonságának dicsőségét élvezni.

* 6. Az Én időm, messiási méltóságom kinyilatkoztatásának, és egyúttal szenvedésemnek ideje. A ti időtök, a tanulás ideje.

* 7. Nem gyűlölhet, engem gyűlöl. A tanítványok még nem jöttek teljesen ellentétbe a világgal, mint Krisztus. Neki meg kellett várni, míg messiási működését befejezte.

* 8. Én nem megyek fel. Most nem szándékozom, legalább egyelőre felmenni; nem akarok Veletek és a búcsúsokkal nyilvánosan mosta főünnepre menni. Vagy pedig: nem megyek fel most és úgy, ahogy ti akarjátok, tüntetőleg, kinyilatkoztatni magamat ezen az ünnepen. Valóban Jézus mégis felment az ünnepre, annak nyolcada alatt. (7,10. és 14.) Időm nem telt be, vagyis még nincs itt az idő, mikor mennyei Atyám akarata szerint ki kell magamat nyilatkoztatni és szenvedni.

* 10. Mintegy titokban, nem az ünnepi zarándokmenettel, hanem kevés hívével.

* 11. skk. Keresték őt, mert feltételezték, hogy szolfása szerint ilyen nagy ünnepet nem mulaszt el. A vélemények Jézus személyéről megoszlottak, de a nép sem mellette, sem ellene nem mert állást foglalni.

* 13. Senki sem szóla nyilván, mert ellene nem szólhattak, mellette pedig nem mertek. A zsidóktól, t. i. a hatóságoktól, a vezető köröktől való félelem miatt.

* 14-32. A templomban tanít; el akarják fogni, sokan hisznek.

* 14. Az ünnep közepe, a nyolcnapos ünnep negyedik napja.

* 15. Az Írásokat, a tudományt általában, kivált a Szentírást. (Tim. II. 3,15.) Nem tanulta, az írástudók és rabbik iskoláiban.

* 16. Nem enyém, hanem azé. Tanításom nem az én sajátom, tehát iskolában szerzett tulajdonom, hanem Atyám adománya.

* 17. Aki kész. Tehát a hitbeli meggyőződés nemcsak az ész dolga, hanem a jóakarattól is függ. A jócselekedet hajlandóvá tesz a hitre is.

* 18. Az igaz, t. i. az olyan ember, aki saját dicsőségét nem keresi, hanem Istenét, az igaz; mert a tanító önzetlensége és Isten dicsőségének keresése a tanítás igazságának és isteni eredetének is bizonyítéka.

* 19. Akiben a jóakarat, tehát a törvény megtartása megvan, az hisz. De a zsidókban gyilkos akarat volt, azért nem hittek. Senki nem cselekszi a törvényt, legalább a maga egészében és annak szellemében.

* 20. Miért akartok engem megölni? A hallgatóság, mely főleg idegen ünnepi zarándokokból állott, úgy látszik nem tudta, hogy a főtanács tagjai Jézus életére törtek. Ördögöd vagyon, az hiteti el veled, hogy meg akarnak ölni.

* 21. Egyetlen tettet, t. i. a feltűnő szombati gyógyítást Jeruzsálemben. (Ján. 5,2. skk.)

* 22. Az atyáktól, a pátriárkáktól, Ábrahámtól stb. Mózes csak azt rendelte, hogy a gyermeket nyolcadnapon metéljék körül. (Móz. III. 12,3.) A körülmetélés parancsa régibb és szigorúbb, mint a szombat.

* 23. A körülmetélés az erkölcsi részleges meggyógyítás egy neme, s ha azzal szabad, sőt meg kell szegni a szombatot, annál inkább szabad az egész ember meggyógyításáért. (A rabbik szerint körülmetélés nélkül az ember testileg hibás volt.) Hogy meg ne szegessék Mózes törvénye a körülmetélés elhalasztása által.

* 24. Látszat után, azaz a külszín szerint; ne vegyétek tehát a törvényt betűszerinti látszólagos értelemben, ami helytelen és igazságtalan ítélet volna.

* 25. sk. Mondák némely jeruzsálemiek, kik csodálkoztak, hogy a hatóságok, melyek előbb Jézust halálra keresték, most ezt az éles kritikát és megszégyenítést tűrik. Azért gúnyosan kérdezik, hogy a főtanács talán elismerte-e, hogy Jézus a Messiás.

* 27. A zsidók azt vélték, hogy a Messiás mennyből jön. (Iz. 53,8. Dán. 7,13.) A későbbi rabbik is azt hitték, hogy a Messiás a földön sokáig fog lappangani, mielőtt magát kinyilatkoztatja.

* 28. sk. Igenis, ismeritek emberi származásomat, de mégsem tudjátok honnan eredtem, mert az igaz Istentől jöttem, kit nem ismertek, illetőleg-rosszul ismertek; de én ismerem őt. (V. ö. Ján. 8,55.)

* 30. Senki sem vetette rá kezét, mert féltek a néptől és mert még nem jött el az ő órája, az Isten terve szerinti idő. (V. ö. Ján. 7,44. 8,20.)

* 31. A seregből sokan hívének benne. Ezek nagy része bizonyára galileai ünnepi zarándok, tehát Jézus földije volt.

* 33-36. Jézus távozását jelenti.

* 34. Keresni fogtok engem, mint Messiást; tehát akkor már hozzám jönnétek, ha lehetne. Mások magyarázata szerint keresni fogtok, hogy üldözzetek tanítványaimban. Ahol én vagyok, t. i. az Atyánál; de a zsidók ezt nem akarták megérteni.

* 35. Csak nem akar a pogány világba menni? a görögök, azaz a megvetett pogányok közé, a szétszórt zsidósághoz, a diasporába. E szavakban éles gúny van.

* 37-53. A Szentlélek kiáradása; szakadás a zsidók közt.

* 37. Az ünnep utolsó nagy napján, a nyolcadikon. (Móz. III. 23,35. sk. 39. Mak. II. 10,6. Máté 8,18.) E napnak külön szertartása volt: Vizet merítettek a Silóé tavából és azt borral keverve nagy ünnepséggel elhintették a templomban. (Jelképe volt ez a Szentlélek malasztja kiáradásának a messiási korban.) Jöjjön és igyék, t. i. a belőlem kiáradó és híveimet felvidámító Szentlélek igazságából és malasztjából.

* 38. Az írás mondja. (V. ö. Iz. 12,3; 44,3; 55,1; 58,11.)

* 39. Még nem adatott vala a Szentlélek, illetőleg nem áradt ki az egyházra. A Szentlélek kiáradásának feltétele volt a megváltás befejezése (Ján. 14,16.), tehát Krisztus halála és megdicsőülése. (V. ö. Csel. 2,17.)

* 40. A próféta, a nagy, t. i. a Messiás (Móz. V. 18,15.), vagy Illés.

* 41. Csak nem jön Galileából. (V. ö. Ján. 1,46.) Azt hitték, Jézus Galileában született.

* 42. Az írás. V. ö. Kir. I. 16, Iz, 11,1. Jer, 23,5. Mik. 5,2.

* 44. Krisztus egyéniségének fensége, illetőleg egy láthatatlan hatalom tartotta vissza a népet Jézus elfogásától.

* 46. Hasonlóképen a poroszlókat.

* 48. Pedig a főemberek csak megismernék, ha ő volna a Messiás.

* 49. A népség, a tanulatlan és műveletlen nép, melyet a tudósok és rabbik ám haarecnek, a föld népének neveztek. Átkozottnak tartották. (Móz. V. 27,26. alapján.)

* 51. A mi törvényünk, (Móz. II. 23,1. Móz. V. 1,16. sk. 19,25.)

* 52. Galileai, azaz Jézus földije. Galileából próféta nem támad. Ez túlzás, mert Jónás, sőt talán Náhum és Ozeás is galileaiak voltak (V. ö. Iz. 9,1. sk.)

* 8,3-11. (7,53-8,11.) A házasságtörő nő felmentése. E szakasz a legrégibb görög kódexekben és fordításokban hiányzik, azért az újabb szövegkritikusok közül sokan kihagyják. De megvan a legtöbb (több száz újabb) kódexben, és a Vulgata latin fordításban és több másban. Az egyházatyák tanúsága is megoszlik. A stílus Jánosétól kissé eltér, sőt némely újabb kéziratok a szakaszt Luk. 21,38. utánra teszik. A szakasz szavaiban a görög kéziratok nagyon eltérnek. Akik a régiek közül kihagyták, nyilván attól tartottak, hogy Jézus enyhe bánásmódja a bűnösöket felbátorítja és a hívek szigorú erkölcsi felfogását megbotránkoztatja. Annyi bizonyos, hogy a szakasz jelenléte a legrégibb kódexekben a hitelesség mellett bizonyít.

* 5. Mózes parancsolta. (Móz. III. 20,10. V. 22,22. skk.) Az ilyet, t. i. bizonyos fajta házassági örökét, aki menyasszony volt és nem kiáltott segítségért. Az ilyet meg kellett kövezni, mint házasságtörőt. Más esetekben megfojtották.

* 6. Kísértésül, mert azt hitték, hogy Jézus szelíd eljárásával a mózesi törvény ellen izgatni fog; ha pedig a törvény szigora mellett foglalt volna állást, akkor a római hatóságnál vádolták volna, mint lázítót az enyhe római törvény ellen. Ujjával íra. Némelyek szerint a közömbösség jeléül jelezni akarván, hogy nem sokat törődik az üggyel, nem avatkozik a dologba. (V. ö. Máté 22. Luk. 12,13. sk.) Mások szerint azt akarta jelezni, hogy történjék, ami írva van. De valószínű, hogy a vádlók szívében olvasott s a hasonló bűnösök vagy bűntársaik neveit vagy bűneit írta.

* 7. Aki bűn nélkül vagyon, t. i. hasonló bűn nélkül. Vesse rá először. Mózes törvénye szerint (Móz. V. 17,7. v. ö. Csel. 7,57.) a tanuknak kellett megkezdeni a kövezést. Jézus tehát a vádlókat figyelmeztetni akarja, gondolják meg, hogy ők is ép oly nagy, sőt még nagyobb bűnösök; nem illik tehát ítélniök.

* 9. Sok görög kézirat szerint a vénektől kezdve az utolsókig, vagyis a vén bűnösöktől fogva, kik legjobban szégyenelték magukat, a legfiatalabbakig. Némely kéziratok és a Recepta magyarázatul hozzá teszik: lelkiismeretüktől vádoltatván.

* 11. Én sem ítéllek el. Jézus nem mondja, hogy az asszony bűn nélkül van.

* 12-20. Jézus a világ világossága; vele tanúskodik az Atya. Én vagyok a világ világossága, az emberiség tanítója. A sötétség a tévedés és bűn. A sátoros ünnepen vagy annak végén gyertyákkal kivilágították a templomot a Sionból a világra kiáradó világosság jeléül, (Iz. 2,2; 42,6; 60,3. Mik. 4,2. Mal. 4,2.) Ez adhatott Jézusnak alkalmat a jelen beszédre. A hit világa egyúttal megvilágítja az értelmet és felmelegíti a szívet. (V. ö. Ján. 1,9.)

* 13. sk. Igaz az én bizonyságom. V. ö. fentebb 5,31. Tudom, honnan jöttem, tudom, hogy Isten Fia vagyok, amit beszédeimből és tetteimből ti is tudhatnátok. Tanúságom az Atyával való egységemből és annak tudatából ered.

* 15. Test szerint ítéllek, azaz külső látszat szerint. (V. ö. 7,24.) Én nem ítélek, azaz nem ítélek el embert (már t. i. aki megtér), mert nem jöttem ítélni, hanem üdvözíteni.

* 16. Nem vagyok egyedül, t. i. mikor ítélek, mert az Atyával együtt tanúskodom és ítélek. (V. ö. Ján. 5,32. 37. sk.)

* 17. A ti törvényetekben, melyre oly büszkék vagytok, melyre mindig hivatkoztok. Meg vagyon írva. Móz. V. 17,6. V. 19,15.

* 18. Bizonyságot tesz rólam tanításom, isteni voltával és műveimmel. (V. ö. Ján. 5,36. sk.)

* 19. A farizeusok tettették magukat, mintha nem értenék, kiről beszél Jézus. Atyámat is ismeritek, tudniillik általam, kinyilatkoztatásom által és bennem.

* 20. A kincstárban, mely az asszonyok udvarában volt, s az írástudók és farizeusok váróterméül is szolgált.

* 21-29. Jézus mennybe távozik és mennyből ered; Isten küldötte és Fia.

* 21. Keresni fogtok. Lásd 7,34. Meghaltok bűnötökben, azaz Istennel való kiengesztelés nélkül.

* 22. Nyers tréfa.

* 23. Alulról valók, azaz földi szelleműek, érzületűek.

* 24. Hogy én vagyok a nagy próféta, t. i. a Messiás.

* 25. Ki vagy te? kicsinylő értelemben mondják. A zsidók az előbbi szavakat nem akarják érteni. Amit kezdet óta beszéltem, egészen, minden bizonnyal az, aminek mindig mondtam magamat, t. i. a Krisztus. (Maldonat, Tholuck.) A Vulgata úgy fordítja: A kezdet, aki beszélek, az örök lény. (Kol. 1,18. Jel. 1,8; 3,14.)

* 26. Sok bírálni való volna még bennetek, de most legyen elég ennyi. Aki engem küldött, igaz stb., tehát amit nevében beszélek, az is igaz és teljesedni fog. (V. ö. Róm. 3,4.)

* 27. Az Istent mondotta Atyjának, más görög szövegekben: nem értik meg, hogy az Atyáról beszél nekik.

* 28. Fölemelitek, azaz keresztre feszítitek. Megtudjátok – feltámadásomból, egyházam elterjedéséből, Jeruzsálem bűnhődéséből – (Máté 27,51. skk. Luk. 23,47. Ján. 3,14; 12,32. 34.), hogy én vagyok a Messiás.

* 30-45. Jézus híveinek szabadulást igér; a zsidókat ördög fiainak mondja.

* 30. Sokan hivének, pillanatnyi meghatottságból származó kezdetleges hittel.

* 32. Megmaradtok az én igémben, ha tanításom gyökeret ver bennetek, második természetetekké válik, akkor lesztek valódi tanítványaim. (Máté 10,22.)

* 33. Felelék neki a hitetlen zsidók, kik népüket a világ urainak, Isten egyedüli szolgáinak hitték. (Móz. I. 17,6; 22,17.) s itt a megszabadítás alatt politikai szabadságot értettek. Soha nem szolgáltunk. Ez nemzeti nagyzás, mert valóban sokszor szolgáltak, legalább atyáik.

* 34. Jézus megmagyarázza, hogy keresztény erkölcsi szabadságról beszél, mely a bűntől való mentességben áll. A bűn a szenvedélyek, világ és ördög szolgasága. A bűnös szolgál, mert legyőzte a bűn. (V. ö. Péld. 5,22. Iz. 5,18. Róm. 6,27. skk. 7,14. skk. Pét. II. 2,19.)

* 35. sk. E két vers értelme ez: Valamint a szolgának nincs joga őrökké ura házában lakni, ágy a bűn szolgájának sincs jogos igénye örökké az Isten házában és országában maradni; ehhez csak a Fiúnak van joga, ki az atyai házhoz tartozik, és annak, akit ő felszabadít vagy az atyai házba Isten fiává befogad, így a zsidóknak, mint a bűn szolgáinak sincs joguk az Isten országához, az Ábrahám-fiúsághoz, hanem ki fognak taszíttatni, hacsak a Fiú fel nem szabadítja őket.

* 37. Ábrahám fiai vagytok, de csak testileg, nem szellemileg, azért akartok engem, megölni (Máté 10,21.), hitetlenek, földiesek vagytok és irántam ellenséges érzületűek, ezért van, hogy tanításom nem hatol be szívetekbe.

* 38. Miként én tanításomban az Atyától függök, úgy ti is cselekedeteitekben atyátokat (az ördögöt) követitek.

* 39. Ha Ábrahám fiai vagytok, az ő hitét és engedelmességét utánozzátok. (Némely görög szöveg szerint: Ha Ábrahám fiai volnátok, az ő tetteit cselekednétek.)

* 41. Paráznaságból, ószövetségi értelemben bálványozásból. (V. ő. Iz. 1,21. Jer. 13,27. Óz. 1,2. Bölcs. 14,12. sk.) Atyánk az igaz Isten.

* 42. Szeretnétek engem, felismernétek bennem szellemi rokonotokat. Mert én az Istentől származtam és jöttem isteni eredetem szerint, de időbeli küldetésem szerint is.

* 43. Miért nem ismertek rá? Beszédemre, annak isteni jellegére. Nem tudjátok, mert nem akarjátok. Igémet, annak tartalmát.

* 44. Atyátok az ördög erkölcsi értelemben. Atyátok kívánságait akarjátok cselekedni, törekvéseit, gyilkos szándékait megvalósítani. Gyilkos volt, mint Ádám bűnének szerzője, a halál oka és a földön végbemenő gyűlölet és gyilkosságok oka. (Móz. I. 2,17. Róm. 5,12.) Az igazságban meg nem állott, eredeti ártatlanságában. (Pét. II. 2,4. Jud. 6.) Tulajdonából beszél, természete a hazugság. Hazugság atyja, a paradicsomi hazugság és örök időkig minden hazugság értelmi szerzője.

* 46-59. Jézus szemrehányásai, a zsidók szidalmai; Jézus Ábrahámnál régibb.

* 46. Bűntelenségemből következik igazmondásom is.

* 47. Aki Istentől van, aki Isten gyermeke, az hallgatja.

* 48. A zsidók Jézus vádját durván visszafordítják. Szamaritánus vagy, azaz félpogány. Ördögöd van, mert ilyeneket csak az ördögtől megszállott ember mondhat. (V. ö. Ján. 7,20.)

* 49. Tisztelem Atyámat, védem az ő dicsőségét.

* 50. Van, aki keresi, Jézus a maga védelmét az Atyára bízza.

* 51. Megtartja elméjében, szívében és lelkében követi. Halált nem lát, nem hal meg lelkileg; sőt mivel a halál a bűn következménye, annak büntetés-jellege is megszűnik, a halál ránézve az örök üdvösség kapujává válik. (Ján. 5,24.)

* 52. skk, A zsidók az ígért halhatatlanságot fizikai értelemben veszik, azért diadalujjongásban törnek ki. Nem ízleli meg a halált. V. ö. Máté 16,28.

* 55. Megtartom mint ember.

* 56. Az én napomat, megjelenésemet. (V. ö. Luk. 10,24.) Látta, mikor a Messiás ígéretét kapta. (Móz. I. 18,18. 22,18. Gal. 3,6. skk.) De a túlvilágon is látta a Messiás megjelenését és örvendezett fölötte. (V. ö. Zsid 11,13.)

* 57. Ötven éves. A zsidók nem tudták, hány éves Jézus, azért kerek vagy biztos számot akartak mondani. Ireneus ebből hibásan következtette, hogy Jézus már 40 év felett volt.

* 59. Én vagyok változatlan isteni létemben.

* 59. A zsidók Jézus szavaiban istenkáromlást láttak, azért meg akarták kövezni. Elrejtőzék, akár természetes, akár csodálatos módon, talán eltűnt a néptömegben. (V. ö. Luk. 4,30.)

* Ján. 9,1-12. A vakonszülött meggyógyítása. Egyike az evangéliumok legérdekesebb és irodalmilag is legremekebb elbeszéléseinek.

* 1. Tovább menvén a templomból, melynek ajtajánál különféle nyomorékok szoktak alamizsnát kéregetni.

* 2. Ki vétkezett? A zsidóknál akkor el volt terjedve a vélemény, hogy a testi nyomorúságok a személyes (némelyek szerint egy előbbi életben elkövetett) bűnöknek, vagy a szülők bűneinek következményei. (V. ö. Móz. II. 20,5. V. 5,9. Jer. 32,18.) Valóban, az isteni gondviselés rendjében az érdemek bizonyos közössége uralkodik, az egyes ember társainak bűnében és érdemében is részesül, velük bizonyos erkölcsi közösségben van. Mások szerint a tanítványok az Istentől előrelátott bűnök előleges büntetésére gondoltak.

* 3. Sem ez nem vétkezett, sem szülei, azaz egyiknek bűne sem óba a vakságnak, hanem annak Isten terveiben bölcs célja van, t. i., hogy alkalmul szolgáljon az Isten csodálatos működésére, hatalmának és kegyelmének megmutatáséra, magára a vakra nézve pedig az üdvösség eszköze legyen. Az Üdvözítő szavai egyúttal arra tanítanak, hogy nem kell az isteni gondviselés titkaiba mindig belátni akarni, vakmerőén és szeretetlenül ítélni, s embertársaink szerencsétlenségének okát mindig azok bűnében keresni.

* 4. Annak műveit, a messiási működéseket, a tanítást és csodákat, melyekre minden alkalmat meg kell ragadnom. Míg nappal vagyon, míg a földön vagyok, míg a kegyelem ideje tart. Az éjtszaka a halál, a földről való távozásom ideje.

* 5. Míg e földön vagyok, a világ világossága vagyok, szellemileg az emberiség tanítója, sőt néha az anyagi világban is a vakok megvilágítója.

* 7. Silóé tava (héberül Siloah) a templom déli oldalán fekvő tavacska volt. A nyállal való kenés és a mosdás a csoda külső jele volt (v. ö. Kir. IV. 5,10. Máté 8,3. Márk 7,33. sk. 8,23.), mint a szentségeknél a forma az isteni malaszt közlésének.

* 11. Az az ember. Látszik, hogy a vak még nem ismerte közelebbről Jézust. (V. ö. Ján. 5,13.)

13-34. A vakonszülött kihallgatása.

* 13. A zsidók a vakonszülöttet a farizeusokhoz viszik (kikből a hatóságok és bíróságok nagy részé állott), talán hogy véleményüket hallják, vagy talán hogy a szombatszegésért vádolják. Ami itt következik, az egészen szabályszerű törvényszéki tárgyalás.

* 16. A farizeusok nemcsak magát a gyógyítást, hanem még a szem megkenését is tilalmazták, mint később a talmud is. Mások azonban józanabbul ítéltek.

* 17. Hogy próféta. A vakonszülött a maga józan eszével egészen helyesen következtet.

* 18. skk. A farizeusi elfogultság csak a tény körül támaszt kétséget, mintha Jézus és a vak összebeszéltek volna. Azért hívják a szülőket a tényállás megállapítása végett.

* 21. Meg van a kora, azaz nagykorú. A szülők maguk ezzel kitérő feleletet adnak.

* 22. Kizárassék, kiközösíttessék, ami polgári és társadalmi megsemmisülés volt. (V. ö. Luk. 6,22.)

* 24. Adj dicsőséget, valld meg az igazságot. Ez esküre felhívó kifejezés. (V. ö. Jós. 7,19.)

* 25. Az egyszerű, józan, becsületes ember nem ítél Jézus felett, hanem csak a biztos tényt állapítja meg s pompásan vitatkozik a farizeusi elfogultság és gyűlölet álokoskodásaival.

* 26. Most már a farizeusok a csoda módjába akarnak belekötni.

* 27. Az ember most már kijött a türelméből. Hallottátok, a görög szerint nem hallgattatok rá, nem hittetek. Csak nem akartok stb. A türelmét vesztett ember most már keserű gúnnyal felel.

* 28. sk. Erre már kitör a farizeusi gőg. Megátkozák vagy talán csak szidalmazák. Te légy, a görögben te vagy.

* 30. A meggyógyult vak ismét megleckézteti a tudós és álszent urakat. Épen az a csodálatos, hogy okos ember létetekre a csodatevőben nem ismeritek fel a csodatevőt és prófétát.

* 33. Nem tehetett volna semmit, az én meggyógyításomra, mely emberi erőt felülmúl.

* 34. Bűnökben születtél. Az írástudók és farizeusok tudós gőgje és képmutatása a tanulatlan népet teljesen gonosznak tartotta; azért háborodik fel azon, hogy az egyszerű ember őket, a céhbeli tudósokat és szenteket oktatja s tönkre cáfolja. Azért kivetik őt, azaz kizárják egyházukból. (V. ö. fentebb Ján. 9,22; 12,31. Ján. III. 10.)

* 35-41. A gyógyult ember hite; Jézus beszéde.

* 35. Jézus most az embert hitvallásra bírja. Az Isten Fiában, azaz a Messiásban.

* 36. Az ember még nem érti egészen a kérdést, de kész hinni.

* 37. Láttad, illetőleg látod most és hallod.

* 39. Ítéletre, a hívők s hitetlen gonoszok különválasztására. Jézus szavaiban bizonyos szójáték van; a látás és vakság szót először testi, azután lelki értelemben mondja. Nem látnak a testi vakok és a tudatlanok; a látók, akik magukat bölcseknek tartják. (V. ö. Kor. I. 1,18. skk.)

* 40. A farizeusok többé-kevésbbé elértik a célzást.

* 41. Ha vakok volnátok, testi vakok, kik csodáimat nem látják, és lelki vakok, képtelenek a lelki világosság felfogására, hitetlenségetek menthető, sőt bűntelen volna. Látunk lelkileg, magatokat okosoknak tartjátok, azért nem hisztek s hitetlenségtek menthetetlen.

* 10,1-21. Példabeszéd a jó pásztorról és a béresről. Ez a hasonlat lényegében már az ószövetségben előfordul. (L. Zsolt. 22,4. Iz. 40,11. Jer. 23,1. skk. Ez. 34. fej. 37,24. Zak. 11,4. skk.)

* 1. skk. Az akol jelenti az anyaszentegyházat, a juhok a híveket; a jó pásztor Krisztust és az ő helyetteseit, a papokat és kivált a püspököket. (V. ö. Csel. 20,28.) A jó pásztor jellemvonásai: hogy a híveket törvényes megbízatással gondozza,

* 2. azokat vezeti, táplálja és védi,

* 3. még pedig önfeláldozással védi. Az ajtó a törvényes út, mely az akolba vezet, átvitt értelemben Krisztus igaz tanítása, s az Istentől való küldetés és meghatalmazás. A pásztor törvényes úton jár be az akolba a juhokhoz; a tolvaj álutakon. Az ajtónálló egyik pásztor, aki a bejáratot őrzi; átvitt értelemben a Szentlélek.

* 6. Nem érték teljesen, magyarázat nélkül.

* 7. Én vagyok a juhok kapuja. Krisztus magát nemcsak a pásztorhoz hasonlítja, hanem a kapuhoz és ajtóhoz is, melyen keresztül és mely által a juhok az ő aklába, a földi és mennyei egyházba, az üdvösségre jutnak.

* 8. Akik előliem jöttek, a zsidó nép akkori vezetői és tanítói, kivált az írástudók és farizeusok, kik isteni megbízás nélkül tolakodtak fel a nép vezetésére, és Mózes tanítását is megrontották. Lehet alattuk a pogány világ más vezetőit, bölcseit és fejedelmeit is érteni. A régi kéziratokban, fordításokban, sok régi írónál (a Vulgatában is) az előttem szó igen gyakran hiányzik; de csak a könnyebb magyarázat kedvéért maradt ki. A dolog az ószövetségi prófétákra semmi esetre sem vonatkozik, mert ezek az Atya nevében jöttek. Nem hallgatlak rájuk a juhok, mert a zsidó tanítók legfeljebb hirdették az erényt, de maguk többnyire nem tartották meg és nem tudtak ahhoz isteni segítséget, malasztot adni. Hasonlóképen a pogány bölcsek és törvényhozók erényei is könyveikben maradtak, de az életbe át nem mentek.

* 9. Én vagyok az ajtó. L. fentebb 7. v. Rajtam keresztül, azaz Krisztus tanítása nyomán, vele egyetértésben. Ki- s bejár, otthon van, szabadon mozog az akolban és az egyházban. Legelőt talál, szellemi táplálékot, saját és mások lelki szükségletei kielégítését az egyházban.

* 10. Életük legyen, t. i. szellemi, erkölcsi életük; minél több legyen, azaz a lelki életben gyarapodjanak.

* 11. Életét adja, ha kell, vagyis minden önfeláldozásra kész értük.

* 12. A béresek, a hívek betolakodott és hűtlen pásztorai. A farkasok az egyház, a hívek, az igazság és erény ellenségei. A rossz pásztor cserben hagyja a juhokat a veszedelemben; a béres is elfut, mert csak pénzért szolgál.

* 14. Ismerem enyéimet. Miként minden jó pásztornak, ügy a lelki gondozónak, a lelkipásztornak is elsősorban ismerni kell híveit, azok erényeit, hibáit, szükségleteit, bajait és szeretnie kell őket, hogy segíteni tudjon és akarjon rajtuk.

* 15. Mindezen pásztori erényeknek példája Krisztus.

* 16. Egyéb juhaim a pogányok, kik az Isten választott népének a klán kívül voltak, de akiket Krisztusnak Isten rendelése szerint (Zsolt. 71,8. skk. Iz. 2,2. skk. 60. fej.) szintén be kellett terelni az ő juhai közé. Lészen egy akol, egy pásztor. Ez nem jelenti épen azt, hogy utoljára minden ember, nép és egyén meg fog térni, csak azt, hogy a választott nép és a pogányság közti elválasztó fal le fog dőlni s az Isten választott népébe, az egyházba minden nép be fog olvadni. Sőt a Szentírás némely helyei szerint a világ végének közeledtekor nagy hitszakadások és a gonoszság soha nem látott elharapódzása fog bekövetkezni az antikrisztus korában. (Máté 24. fej. és párh. Tessz. II. 2,3. skk.)

* 17. Azért szeret az Atya, mert megváltám az emberi nemet. Hogy ismét fölvegyem azt, azaz feltámadjak.

* 18. Magamtól adom nem gyengeségből és kénytelenségből, hanem az Atya rendelése szerint és önként, szeretetből. (V. ö. Iz. 53,7.)

* 20. sk. Mint máskor, úgy itt is az írástudók és farizeusok gyűlölete Jézust ördöngösségről és tébolyodásról vádolta. (Márk 3,21. sk. Ján. 7,20. 8,48.) De voltak józanabbul gondolkozó zsidók is.

* 22-39. Jézus Messiásnak és Isten Fiának vallja magát; meg akarják kövezni.

* 22. A templomszentelés ünnepe december közepe táján volt, a templomnak Makkabeusi Judás által eszközölt újraszentelése emlékére. (Mak. I. 4,43. skk. II. 10,5. skk.) Erre nem volt kötelező a Jeruzsálembe való menetel, de Jézus mégis felment.

* 23 Salamon tornáca, a templom keleti oszlopcsarnoka volt, mely még a Salamon-féle templomból maradt fenn. (Csel. 3,11.)

* 24. Függőben, kétségben. Nyiltan határozottan és világosan, nem képletesen és titokzatosan. Jézus tudván gonosz szándékukat, kitérőleg felel.

* 25. Mondtam pl. Ján. 5,17. skk. 36. 8,25. Nem hiszitek rosszakaratból, a csodák dacára.

* 26. skk. Mert nem vagytok juhaim közül, nincs bennetek juhaim ragaszkodása, nem vagytok hivatva az én nyájamba; mert a nekem szánt juhok rám hallgatnak, megértik és szívesen fogadják szavaimat, azért kegyelmet kapnak és üdvözülnek.

* 28. Senki sem ragadja el, nincs hozzá hatalma.

* 29. Amit nekem adott, t. i. az isteni hatalom, más szövegemlékek szerint: Atyám, ki juhaimat nekem adta. Senki sem ragadhatja ki a nekem adott hatalmat vagy híveimet Atyám kezéből.

* 30. E vers világosan kifejezi a Szentháromság titkát. Egy, t. i. egy dolog, egy lényeg; vagyunk (a többes szám) kifejezi a személyi többséget.

* 31. Hogy megkövezzék a vélt istenkáromlásért. V. ö. Ján. 8,59.

* 32. Jótettet, t. i. csodát, gyógyítást; Atyámból, azaz Atyám erejéből, megbízásából származó csodát. Melyik dologért kövezlek meg? Mindez gúnnyal van mondva.

* 33. V. ö. Ján. 5,18.

* 34. skk. Megírva törvényetekben. Zsolt. 81,6. (V. ö. Ján. 8,17; 15,25.) Jézus előbbi állítását először magából a törvényből igazolja. Istenek vagytok ti, Izrael bírái, Isten helyettesei, Isten hatalmának hordozói vagytok, de azért halandó emberek maradtok nekem alárendelve. Kikhez az Isten szólott, Isten igéje ez, az istenek pedig az ő bíráik és elöljáróik. Föl nem bomolhalik. Érvényét nem vesztheti. (V. ö. Máté 5,19. Ján. 5,18; 7,23.) Az Atya megszentelt és küldött, Messiássá rendelt, szentségét és isteni természetét közölte vele.

* 37. sk Jézus igazolásul Atyja műveire, azaz csodáira is hivatkozik. Az Atya énbennem stb., hogy az Atyával legbensőbben egyesülve, sőt egy vagyok. V. ö. Ján. 14,9. skk. 20.

* 39. Meg akarák fogni. V. ö. Ján. 7,30. 32. Kiméne kezeikből; mivel még nem érkezett el szenvedésének ideje. A zsidók távozni hagyták mintegy megbűvölve egyénisége varázsától, vagy pedig félvén a néptől.

* 40-42. Jézus a Jordánon túlra megy.

* 40. A zsidók ellenséges indulata miatt Jézus ismét visszavonul a Jordánon túli vidékre, ahol János keresztel vala. (V. ö. Ján. 1,28. 3,23.)

* 41. Sokan jövének, úgy látszik Ker. János előbbi tanítványai közül, kik a Keresztelő régebbi jövendölését most teljesedni látták.

* 42. Sokan hívének a görög szerint abban.

* 11,1-44. Lázár feltámasztása.

* 1. Lázár nevét 1. Luk. 16,20. A hagyomány szerint később nővérével, Mártával Galliába költözött és Marseilleben prédikált. Betániáról L Máténál 21,1. Márta volt az idősebb nővér. (Luk. 10,38.)

* 2. Megkente. V. ö. Máté 26,6. skk. Márk 14,3. skk. Ján. 12,1. skk. Ez a Mária valószínűleg különbözik a naimi bűnös nőtől. (Lásd Luk. 7,37.)

* 3. Akit szeretsz, beteg. A nővérek remélik, elég lesz a betegség híre, hogy Jézus segítsen.

* 4. Nekik, a küldötteknek. Nem válik halálára, nem lesz a végleges halál oka, hanem alkalom, hogy csodálatosan meggyógyuljon, s általa Isten és az Isten Fia megdicsőíttessék. Ez tehát a feltámasztás megjövendölése. (V. ö. Ján. 9,3.)

* 6. Helyben marada két napig, hogy a csoda feltételei beálljanak, a csoda szembetűnőbb, Isten dicsősége nagyobb legyen, és hogy a nővérek hite és bizalma is próbára tétessék.

* 7. Menjünk Judeába Pereából, ahol akkor voltak. V. ö. Ján. 10,40.)

* 8. Most akartak megkövezni. (V. ö. 10,31. 11,16.)

* 9. Tizenkét órája, meghatározott tartama van a napnak, t. i. a nappalnak. (A zsidók néha a 24 órás napot két órás szakaszokra osztották; de ez itt nem valószínű.) E világ világosságát, azaz a nappali világosságot, a napfényt látja.

* 10. Nincs világossága, nem világít neki a nap. Átvitt értelemben a nappal az emberi élet tartama és az élethivatás ideje; az éjjel a halál utáni idő. Míg az emberi élet Istentől kijelölt ideje és a hivatás ideje tart, addig nem érheti az ember életét veszedelem, addig én sem kerülhetek ellenségeim hatalmába. (V. ö. Ján. 9.4. sk.)

* 11. Elaludt, Krisztus Lázár halálát álomnak nevezi, tekintettel arra, hogy fel fog ébredni. A halált az őskeresztények is alvásnak nevezték.

* 12. Ha alszik, meggyógyul. A tanítványok az alvást nyilván szó-szerint értették és csak gyógyításra gondoltak. (V. ö. Máté 9,24. Kor. I. 7,39; 11,30; 15,6. 18. skk. Tessz. I. 4,13. skk.) A tanítványok ezt úgy értik, hogyha más baja nincs, mint az álom, ebben nem szoktak meghalni, vagy ha már alszik, akkor túl van a krízisen, Jobban van, tehát nem szükséges oda menni.

* 14. Jézus megmagyarázza, hogy igazi, szószerinti halálról van szó.

* 15. Örülök, hogy nem voltam ottan, hanem alkalmam nyílt a halott feltámasztásával hitetek megerősítésére.

* 16. Kettősnek, azaz ikernek neveztetett; (Lásd Ján. 20,24. 21,2.) Hogy meghaljunk vele, Jézussal, hogy minket is megöljenek a zsidók; vagy pedig, hogy mi is meghaljunk, mint Lázár; vagy pedig mit használ, ha mi is meghalunk vele? De azért Tamás kész az Úrral a halálba menni,

* 17. Négy napja, t. i. egy nap a halál és temetés napja, két nap a késedelem, egy nap az odautazás. A nővérek az utolsó percben üzentek, mert nem akarták Jézust veszélynek kitenni.

* 18. Tizenöt futamatnyira, mintegy 3/4 órányira. (V. ö. Luk. 24,13.) Tehát érthető, hogy sok zsidó kimehetett Jeruzsálemből. (19. vers.) — 19. Máriáékhoz stb. háznépükhöz részvétüket kifejezni.

* 20. Márta elébe méné, mint háziasszony. Mária otthon fájdalmába merült. Ül vala, ami a gyász szertartásához tartozott. — 21. A. szeretet panasza. Nem halt volna meg, mert meggyógyítottad volna.

* 22. Most is tudom, tehát panasza dacára még mindig reméli a feltámasztást. (A 4. versbeli ígéretre és Jairus leányára és a naimi ifjúra gondol.)

* 24. Mártát a felelet nem elégíti ki.

* 25. Jézus Márta testvéri szeretetből fakadó elégedetlenségét szelíden rendreutasítja. Én vagyok a feltámadás stb., azoknak oka nemcsak a lelki, hanem a testi életnek is forrása. (V. ö. 1,4; 5,21. 25-29; 14,6.) A. hit eszközli a lelki életet, sőt a test feltámadását is. Még ha meg is halt testileg, élni fog lelkileg és a másvilágon az örökkévalóságban, tehát feltámad.

* 26. Aki él (testileg) és hiszen, nem hal meg véglegesen soha.

* 27. Te vagy az Isten Fia, kiben és kinek mindent hittem és hiszek.

* 28. Titokban, hogy Jézus ellenségei meg ne hallják.

* 30. Még nem ért a faluba, úgy látszik, egyenesen a sírhoz tartott.

* 32. Mária ismétli Márta szavait.

* 33. Mária sírása mindnyájukat megríkatta. Megindula részvétből a betegség, halál, az emberi bűn és szomorúság felett. Természetesen Krisztus érzelmei az ő hatalmában voltak, nem uralkodtak rajta, miként azokon a fegyelmezett és erényes ember is bizonyos fokig uralkodik.

* 35. Könnyezék. Isten Fia tehát az emberi természettel együtt felvette az emberi kedélyt és érzelmeket is. Nem volt ő köszobor, hanem érző ember. Tudta ugyan, hogy Lázár feltámad, de emberi érzelmeinek szabad folyást engedett.

* 37. Míg a jobbindulatúakat meghatja Jézus fájdalma, addig a gonoszok kritizálják könnyeit, mint gyengesége jeleit. Szerintük a vaknak meggyógyítása sem lehetett valóság, vagy pedig Lázár feltámasztása sem volt több egyszerű gyógyításnál. A hitetlen, megátalkodott rosszakarat mindent meggyanúsít és félremagyaráz.

* 38. Barlang vala, azaz sziklába vágott sírbolt, melyet kőlap zárt el.

* 39. Márta reménye megint tünedezik, azt hiszi, Jézus csak látni akarja a halottat; ő maga visszaborzad a feloszló hulla látásától. Mária bizalommal vár.

* 40. Jézus újra megrójja Márta kételkedését (V. ö. Luk. 8,50.) a feltámadásban. (V. ö. 4. vers.)

* 42. Mindenkor meghallgatsz, mert csak a te akaratodat kérem. De kérem isteni felséged iránti hódolatból. A népért mondám ezt, hogy megértsék, hogy a te nevedben teszem a csodát, s hogy te azzal engem, mint küldöttedet hitelesítesz.

* 44. Meg lévén kötözve, bepólyázva múmia módjára, de úgy, hogy mégis ki tudott vergődni.

* 45-56. A zsidók gyilkos tervei.

* 45. Máriához és Mártához, a görög szerint csak Máriához. Némely szemtanuk hisznek, mások Jézust feljelentik.

* 47. sk. Mit csináljunk? Mit fogunk most tenni? Mert valamit tenni kell. Jézus elkeseredett ellenségei is elismerik csodáit, de félnek, hogy a Messiás érdekében fellázad a nép, azután közbelépnek a rómaiak, s kiirtják a népet és a várost. Hinni fonnak benne, királlyá teszik. Helyünket, fővárosunkat. Tettükkel épen azt vesztették el, amit menteni akartak.

* 49 Kaifásról lásd Máté 26,3. Luk. 3,2. Abban az esztendőben. A főpapság élethossziglan tartott, de mióta a Heródesek és a rómaiak szokásba hozták a főpapok gyakori elmozdítását, ez a kifejezés némileg megokolttá lett. (V. ö. Ján. 18,13.) A ravasz Annás öt fiát és vejét segítette be maga után a főpapi székbe, kik helyett tényleg ő maga kormányzott. Maga Kaifás valóban több évig főpaposkodott. Nem tudtok semmit. Goromba lebecsülése az egész főtanácsnak. Hogy is kérdezhettek ilyet?

* 50. Hivatkozik a közjóra. De a főtanácsban is akadtak okos és higgadt emberek, mint Nikodémus.

* 51. Megjövendölé. Kaifás ezt csak emberi előrelátással jósolta, de Isten sugallatából öntudatlanul is az igazságot mondta, persze más értelemben, mint ahogy ő gondolta. Az Ószövetségben a zsidó főpapok és a nép Istentől rendelt vezetői Isten sugallatából fontos kérdésekben tanácsot adtak és jövendöltek. (V. ö. Móz. II. 4,15; 28,30. IV. 27,21. Kir. I. 22,10; 28,6. II. 2,1; 5,19. stb.)

* 52. A nemzetért, a zsidókért, Isten elszórt (leendő) gyermekeit egybegyűjtse, t. i. a pogányokat, s a zsidók helyébe új választott népet szerezzen. (Ján. 1,12. 10,16. Ef. 2,14. Pét. I. 2,10. Jel. 18,4; 21,3. stb.)

* 53. Elhatározák. (V. ö. Máté 26, 4.) Csak a módról és eszközökről tanácskoztak tovább.

* 54. Efrém város Jeruzsálemtől északkeletre feküdt, a puszta szélén, Judeában, Betel közelében.

* 55. Megszenteljék magukat, a zsidó ünnepi szertartások által megtisztuljanak. (V. ö. Móz. IV. 9,10. Krón. II. 30,17. sk.)

* 56. Keresék a templomban, tekintettel az utóbbi csodára és a főtanács parancsára.

* 12,1-11. A betániai vacsora; a zsidók Lázár ellen. (Máté 26,6-13. Márk 14,3-9.) Hasonló, de más esemény az, mikor (Lukácsnál 7,36-50.) egy nyilvános bűnös nő (Mária Magdolna?) Naimban, Simon farizeus házában Jézus lábait megkeni.

* 1. Hat nappal húsvét előtt. A zsidók húsvétja niszán hó 15-én volt, amely nap már 14-én este felé a húsvéti bárányvacsorával és kovásztalan kenyérevéssel megkezdődött (L. Máté 26,17.); tehát a hatodik nap húsvét előtt volt niszán 8-ika, abban az esztendőben a János-féle Jeruzsálemi kalendárium szerint (L. Ján. 13,1. jegyz.) vasárnap. Ez nap volt tehát a betániai vacsora. Mátéból és Márkból úgy látszik, mintha ez a vacsora két nappal húsvét előtt ment volna végbe. De János világosan a hatodik napra teszi azt, tehát a másik két evangélista valószínűleg azért teszi e vacsorát későbbre, közvetlenül Judás árulása elé, hogy az árulást Judásnak a vacsorán megnyilatkozó fösvénységével megokolja.

* 2. Vacsorát szerzének. Máté és Márk szerint a bélpoklos Simon házában, ki valószínűleg Lázárék rokona volt, s alkalmasint Jézus gyógyította meg.

* 3. Igazi nárdusz kenetet. (V. ö. Márk 14,3.) A vendégek az asztalnál lábbal kifelé dívánokon hevertek. Vendégségeknél szokás volt a nagyon kedves vendéget illó olajokkal meghinteni. Lábait, Máté és Márk szerint fejét, tehát azt is.

* 4. Iskarioti Judás, Simon fia. Máté és Márk szerint a tanítványok.

* 5. Háromszáz dénáron, több mint 200 pengő. Judás mindjárt meg is becsüli. (L. Márk 14,5.)

* 6. Erszény (skatulya) az adományok számára, melyek Jézus és tanítványai szükségleteire és a szegények részére összegyűltek. Jézus és a tanítványok tehát híveik alamizsnájából éltek. Elsikkasztá, szóval ő volt a hűtlen pénztáros. (V. ö. Ján. 13,29.) Ezzel János megjelöli Judás árulásának lélektani indító okát, a fösvénységet. (V. ö. Máté 26,15. Márk 14,11. Luk. 22,3. skk.)

* 7. Jézus védelmébe veszi Máriát. Temetésem napjára tartsa, a készletet vagy a maradékot, hogy mintegy előre bebalzsamozzon, s ne értékesítse azt addig a szegények javára. (V. ö. Máté 26,12. Márk 14,8.)

* 8. A kegyelet és az eszményi célok nemesebbek még az alamizsnánál is. (V. ö. Máté 26.11. jegyz.) A szegények mindenkor veletek vannak, meglelitek őket.

* 9. Lázárra is kíváncsiak voltak.

* 10. Tanakodának, hogy Lázárt megöljék, hogy eltüntessék a nagy csoda főtanuját.

* 11. Sokan mentek oda, Lázárnak Betániába csodájára jártak.

* 12-19. A jeruzsálemi bevonulás. (Máté 21,1-11. Márk 11,1-11. Luk; 19,29-44.)

* 12. Másnap, a vacsora utáni nap, azaz hétfőn. (Mások szerint vasárnap; az egyház is virágvasárnapot ünnepli.)

* 13. Hozsanna. (Lásd Máté 21,9.) Izrael királya, a Messiás. Ez utóbbi szavak nincsenek a zsoltár idézett helyén. (Zsolt. 117,26.)

* 14. sk. Meg van írva. (Zak. 9,9.) A szamár a béke, munka és megelégedés jelképe.

* 16. Mikor megdicsőült, a feltámadás után. (V. ö. Ján. 2,22; 7,39: 20,9.)

* 18. E tüntető fogadtatás Lázár elhíresztelt feltámasztásának hatása alatt történt. A Betániából Jézust kísérő és Jeruzsálemből elébe menő sereg egyesült. (V. ö. Máté 21,9.)

* 19. Semmire sem mentek az eddigi gyenge rendszabályokkal. (V. ö. Ján. 11,48. skk.) Az egész világ, kifejezés az aggodalom túlzása.

* 20-36. A hellének Jézusnál. Jézus utolsó nyilvános beszéde (a pogányokhoz?). János az utolsó napok történetéből (a bevonulás és utolsó vacsora közt) csak ezt az utolsó beszédet közli.

* 20. Némely hellének, vagyis görögök, de istenfélő, félig-meddig a zsidóság felé hajló pogányok, úgynevezett külső proselíták. (V. ö. Máté 23,15. Ján. 7,35. Makk. II. 3,2.) (Nem pedig elgörögösödött zsidók!)

* 21. sk. Fülöp és András, mint galileai emberek, úgy látszik, e hellének földijei voltak. (V. ö. Máté 4,15.) Ezek, kik nem akarták Jézust közvetlenül zavarni, kivált a pogányokkal. Feleié nekik, Fülöpnek és Andrásnak és a helléneknek. A következő beszéd, úgy látszik, részben főleg a hellénekhez van intézve. Jézus tehát teljesítette azok dicséretes kívánságát.

* 23. Megdicsőíttessék az Emberfia, a megváltás műve, a világ megtérése és elismerése által. De ezeket meg kell előzni Jézus halálának; csak erre következhetett a feltámadás, a megdicsőülés és az evangélium termékenysége. (V. ö. Gal. 3,13. sk.)

* 24. sk. A búzaszem halála által csírázik ki, új maggá válik és szaporodik.

* 25. Aki szereti életét (a görögben lelkét) stb. Csak a földi élet megtagadása és feláldozása útján lehet az örök élet dicsőségébe jutni, mint Krisztus; tehát őt kell követni. (Lásd Máté 10,39: 16,25. Márk 8,35. Luk. 9,24; 17,33.) Szereti, t. i. rendetlenül, azaz legfőbb jónak tekinti a földi életet. Gyűlöli, feláldozza azt, ha az üdvösség kívánja. Szépen mondja Szt. Ágoston: Aki rosszul szeret, gyűlöl; aki jól gyűlöl, szeret.

* 26. Kövessen a földi szenvedésben; ott leszen a mennyei dicsőségben. Meg fogja tisztelni, kárpótolni fogja, a Fiú dicsőségét vele megosztván. (V. ö. Rom. 2,10.)

* 27. A halál gondolatára Krisztus emberi természete megremeg. (V. ö. Máté 26,38. skk. és párh. Luk. 12,50.) Mit mondjak? Ments meg. Ez az emberi természet borzadása és pillanatnyi habozása, melyet az Úr rögtön legyőz. Azért jöttem ez órára, ez életbe, a szenvedés idejére, ez az Atya akarata, hogy a halált elszenvedjem az ő dicsőségére. Hasonlóképen kell az embernek is a maga akaratát alárendelni Isten akaratának, ha az Úr szenvedést bocsát rá.

* 28. Dicsőítsd meg nevedet, azaz magadat, az én szenvedésem, tehát a megváltás által. Szózat az égből. (V. ö. Máté 3,17. párh. 17,5.) Megdicsőítettem és meg fogom dicsőíteni megtestesüléseddel és megváltói működéseddel, kereszthaláloddal, másrészt feltámadásoddal stb.

* 29. A szemtanuk véleménye megoszlott; némelyek a szózatot természetes tüneménynek tartották, mások angyali szónak, különböző lelkületük szerint. A szózat homályos értelmét csak a jóakaratú emberek fogták fel.

* 30. Nem érettem, mintha bizonyságra szorulnék, hanem tiértetek, hogy hitetek erősödjék.

* 31. Ítélet, Krisztus tanításának ideje, melyben az emberek különválnak hívőkre és hitetlenekre, jámborokra és gonoszokra. Ez az ítélet Jézus idejében már megkezdődött, de csak a végítéletkor valósul meg teljesen. A világ fejedelme az ördög, kinek a bibliai zsidó felfogás szerint Isten a bűnbeesés után a gonosz világ uralmát egyelőre átengedte (v. ö. Ef. 6,12. Jel. 20,2. sk.), melyet a Megváltó működése elvben már megtört, a gonosz lelket a világból mintegy kiűzte, míg annak uralmát a végítélet teljesen megsemmisíti.

* 32. sk. Fölemeltetem a keresztre, keresztrefeszíttetem, mint az evangélista maga magyarázza. (V. ö. Ján. 3,14: 8,28; 12,33; 18,32.) De a mondás azt is jelenti: ha felmagasztaltatom a földről az Atya jobbjára, persze a kereszthalál által. A zsidók szemlátomást a halálra értették. Magamhoz vonzok, t. i. aki ellen nem áll. (V. ö. Ján. 10,16.) Más hely szerint az Atya (és az egész Szentháromság) von mindenkit kegyelmével. (Ján. 6,44.)

* 34. A nép ellenveti, hogy a törvény, vagyis a Szentkönyvek szerint (Zsolt. 109,4. Ez. 37,25. sk. Dán. 2,44; 7,14. 27. stb.) a Messiás a földön örökké él és uralkodik. De ezek az ígéretek csak a Messiás második dicsőséges eljövetelére vonatkoznak. Kicsoda az Emberfia? Nincsenek egészen tisztában vele, kiről van szó.

* 35. Nálatok a világosság, a világ világossága (L. Ján. 1,4. skk. 3,19; 8,12; 9,5.), t. i. én, a Krisztus. Járjatok, éljetek szerinte; míg tietek a világosság, köztetek van. A sötétség, a lelki vakság és megátalkodás, tudatlanság, bűn és kísértés éjjele, a sötétség hatalma.

* 36. Míg nálatok van a Megváltó, higgyetek, használjátok fel a rövid időt. Elrejlőzék; meneküle és elvonula.

* 37-50. Krisztus prédikálásának eredménye, összefoglalás. E szakasszal záródik Jánosnál Jézus nyilvános működésének, kivált beszédeinek előadása; azontúl már a szenvedés hetének története következik.

* 37. Még sem hívének, nemcsak a prédikálásnak, hanem a csodáknak sem. (V. ö. Ján. 1,11. Róm. 10,16. skk. 11,1. skk.)

* 38. Hogy beteljesedjék. Ez nem cél volt, hanem Istentől előre látott eredmény, a zsidók szabad cselekvése. (V. ö. Máté 1,22. jegyz.) E szavakat Izaiás mondotta saját kortársaira (53,1. a Hetven szerint) s itt szabadon vannak idézve, illetőleg Jézus kortársaira alkalmazva, kikre szintén ráillettek és vonatkoztak. Ki hitt? Mily kevesen hittek! Prédikációnknak, tulajdonképen annak, amit mi próféták (és apostolok) a kinyilatkoztatásból, illetőleg Istentől és Jézus szájából hullottunk, tehát amit mi is prédikáltunk. (V. 6. Máté 13,14. sk. Csel. 28,26. sk. Róm. 10,16.) Az Úr karja kinyilatkoztatva, csodatevő karja, hatalma, csodái, melyek keveseknek jutottak tudomására, keveseknél találtak hitre. A hitetlenség előrelátása nem lehet ok a kinyilatkoztatás és intelem mellőzésére.

* 39. Nem tudtak hinni, a zsidók, mert nem kaptak Istentől malasztot, segítséget megátalkodásuk miatt; nem is akartak hinni. Tehát ez nem előleges, hanem utólagos nemtudás. Izaiás mondotta. 6,9. sk.

* 40. Megvakítatta, megkeményítette; (Isten) rosszakaratuk és gonoszságuk miatt büntetésből vakságukat és keménységüket (butaságukat és megátalkodásukat) meghagyta, mert nem érdemellek a hit és megtérés malasztját. Meggyógyítsam, én Krisztus, lelki betegségükből.

* 41. Látta, mint próféta, látomásban isteni kinyilatkoztatásból. (V. ö. Iz. 6,1-10.) Őfelőle, a Messiásról.

* 42. Főemberek, a főtanács tagjai. Sokan hittek, pl. Arimateai József és Nikodémus. (Luk. 23,50. Ján. 3,1.) Hogy ki ne zárják, ki ne közösítsék. Látszik, mennyire ránehezedett a farizeusok zsarnoksága a zsidókra. (V. ö. Ján. 9,22.)

* 43. Íme, az emberi tekintet és népszerűséghajhászat.

* 44. Itt Krisztus (vagy az evangélista) befejezésül összefoglalja a megelőző beszédek főgondolatait, főleg az Atyával való egységét és tőle kapott küldetését, megbízatását, magát mint világosságot, a hit szükségességét és az ítéletet hangsúlyozza.

* 47. Nem ítélem meg. (Hasonlókép Ján. 3,17.) Máshol azonban Krisztus azt mondja, hogy ítél (Ján. 5,27: 8,15. sk.), t. i. az Atya nevében. Meg nem tartja, nem őrzi meg állandóan és nem él szerinte.

* 48. Az ige ítéli el, ítélete már készen van. tanításom és a saját lelkiismerete dob rá követ és igazolja elitéltetését s jelöli meg büntetését. Hiába dugja be az ember a fülét, nem szabadul a felelősségtől. (V. ö. Ján. 3,18; 5,45; 8,15. sk.)

* 49. sk. Nem magamtól beszéltem, hanem az Atya megbízásából, utasítása szerint és hatalmával.

* 50. Örök élet, annak oka és eszköze, sőt parancsolatának tárgya az örök élet megszerzése.

* 13,1-17. A lábmosás.

János az Oltáriszentség alapítását az utolsó vacsorán nem beszéli el, mert a többi evangélisták azt már elmondták; maga János pedig már előbb közölte az Oltáriszentség ígéretét, (6,27. skk.) A lábmosás vacsorája azonos a többi evangélistánál említett húsvéti bárányvacsorával. (V. ö. Máté 26,17. Márk 14,12. Luk. 22,8.)

* 1. A húsvét ünnepe előtt. Az utolsó vacsora és közvetve a kereszthalál idejének megjelölésében az evangélisták közt feltűnő eltérés van. Mózes törvénye szerint a húsvét (pascha, kovásztalanok ünnepe) niszán hó 15-én volt, mely nap már 14-én este a zsidó bárány vacsorával megkezdődött. (Móz. 12. fej.) Valamennyi evangélista megegyez abban, hogy Jézus élete utolsó napján ünnepelte a húsvéti vacsorát, melyen vagy mely után, János szerint a lábmosás végbement; aznap éjjel elfogták és másnap megfeszítették. De melyik napon volt mindez? A hét napjaiban minden evangélista megegyez: Jézus meghalt a szombat előtti ünnepen, tehát pénteken, az utolsó vacsora pedig volt előtte való napon, csütörtökön. Eszerint, tehát a törvény szerint, a bárányvacsora után következő péntek lett volna a zsidó húsvét. Ámde hihetetlen, hogy ezen a nagy ünnepen és szigorú nyugalmi napon ment volna végbe az elfogatás, elítélés, felfeszítés, temetés; sőt Jánosból világosan kitűnik, hogy mindez húsvét előtti nap történt (Ján. 19,31.) és a zsidók csak péntek este ünnepelték a húsvéti bárány vacsorát. (Ján. 18,28.) Ezzel az utolsó vacsora visszatolódik a húsvét előtti második napra, niszán 13-ra, Jézus halála pedig niszán 14-re, mikor is az előbbi nem lehetett volna azonos a zsidó húsvéti bárányvacsorával. Némelyek feltételezik, hogy a zsidók valami okból, pl. hogy a húsvéti bárányáldozat bemutatásával meg ne szegjék a munkaszünetet, a szombatra eső húsvétot megelőzték, vagy pedig nehogy két nyugalmi nap essék össze, a pénteki húsvétot szombatra halasztották. A dolog valószínű és helyesebb magyarázata a zsidók kettős kalendáriuma. A zsidók a hónapokat újholdtól számították, melyet e célból a múló hónap 29-én Jeruzsálemben hivatalosan megfigyeltek. Ha a hold 29-én este föltűnt, megállapították a hónap kezdetét; ha pedig nem tűnt föl, akkor másnap estére tették az újholdat s vele az új hónap kezdetét. (Mert az előbbi hónap 30 napnál tovább nem tarthatott.) De ha véletlenül Jeruzsálemben 29-én borús idő volt, nem lehetett kimondani az újholdat, tehát még egy napot az előbbi hónaphoz adtak, míg a vidéken, pl. Galileában derült idő mellett már egy nappal előbb is meglátták az újholdat s megkezdték az új hónapot, miáltal a következő hónap napjai és ünnepei megkettőződtek, és a galileai dátumok egy nappal előbbre csúsztak a jeruzsálemieknél. A galileai naptárnak tehát csillagászatilag mindig igaza volt. Az ünnepek ezen kettőzése a papoknak is tetszett, mert megosztotta a szertartásos munkát. A kettőzés a zsidó naptárban később is megmaradt. Jézus halála évében tehát niszán 15, vagyis húsvét, a galileai naptárban, melyet bizonyára Jézus és a három első evangélium is követett, egy nappal korábbra esett, mint Jeruzsálemben; tehát kettős húsvét volt: a galileai niszán 14-én és a jeruzsálemi hivatalos, niszán 15-én; a húsvéti vacsorát pedig a galileaiak s velük Jézus 13-án, csütörtökön, a jeruzsálemiek pedig 14-én, pénteken ünnepelték. A 13. fejezet 1. versét igen sok magyarázó önálló mondatnak, az egész lábmosás címének tekinti; mások szerint az első öt .vers összefüggő körmondát, melynek hátratett főmondata a 4. és 5. vers. Szerette mindvégig; azért akarta távozása előtt alázatosságának és szeretetének ily megható példáját adni. Némelyek a mindvégig szót úgy fordítják: a végsőkig, a végletekig, övéit, azaz tanítványait.

* 2. A vacsora alkalmával vagy végeztével. Judás szívébe sugallta. Az evangélista az árulás értelmi szerzőjének egyenesen az ördögöt mondja.

* 3. Tudván, t. i. Jézus.

* 4. Fölkele a vacsorától; tehát a lábmosás a húsvéti bárányvacsora végén, de az Oltáriszentség alapítása előtt történt, jelezve, hogy az utóbbinak vételéhez nagyobb tisztaság kell, mint az előbbihez.

* 5. A vendégek lábának megmosása a legutolsó szolgák feladata volt.

* 6. Jézus először Péter lábait mosta meg. Péter megütközik ekkora alázatosságon.

* 7. Majd megérted alább, mikor megmagyarázom. (13-17. versben.)

* 8. Nem lesz részed, engedetlenséged miatt nem lehetsz országom részese. Az ószövetségi Szentírásban is gyakori kifejezés.

* 9. Kezeimet és fejemet is. Péter megijed a kitagadás veszedelmétől, s a másik túlzásba esik.

* 10. Aki meg van mosva (a görög szerint: fürösztve) stb. Miként a megfürösztött ember, ha lábaira utólag por tapad is, lemosván azt, egészen tiszta, úgy az apostolok is Jézus választása és talán a már előbb felvett keresztség által tiszták voltak a súlyos bűnöktől, csak az apró emberi gyarlóságoktól kellett őket a lábmosással megszabadítani. (V. ö. Ján. 3,3. 22; 15,3.) Nem mindnyájan, célzás Judásra.

* 12. Tudjátok-e? értitek-e a végzett lábmosás mélyebb jelentését?

* 14. Mosnotok kell egymás lábait; nem szószerint, hanem az alázatosságot és szeretetet kell gyakorolnotok egymás iránt. Valóban az apostolok és utódaik eleinte a lábmosást nem gyakorolták, tehát nem tekintették azt parancsnak. A nagycsütörtöki lábmosás csak a IV. században jött az egyházban szokásba. Az egyház nem is tartotta azt szentséginek.

* 15. sk. Ha én ilyen megalázó példáját adom a szeretetnek, akkor nektek, szolgáimnak és követeimnek (apostol annyi, mint küldött) sem szabad a szeretet semmiféle jeleitől és áldozataitól visszariadnotok. (V. ö. Máté 10,24. Luk. 6,40. Ján. 15,20.)

* 17. Nem elég a szeretet parancsát tudni, hanem gyakorolni kell azt.

* 18-30. Az áruló kinyilatkoztatása. (L. Máté 26,21. skk. Márk 14,18. skk. Luk. 22,21. skk.)

* 18. Nem mondom mindnyájatokról, hogy boldog, névszerint nem Judásrol. Tudom kiket választottam, nem csalódtam, ismertem Judast, hanem azért választottam és azért történik az árulás, hogy beteljesedjék a jövendölés. (Zsolt. 40,10., ahol a zsidó nép hitetlenségéről van szó. V. ö. Máté 1,22. Ján. 12,38. skk. jegyz.) A jövendölés nem zavarhatja Isten terveit, s Judás elég nagy kegyelmet kapott arra, hogy gonosz ne legyen. Egy kenyéren van velem, asztaltársam és barátom. Sarkát emelte, elgáncsolt vagy megrúgott.

* 19. Már most, vagy mostantól fogva. Higgyétek, hogy én vagyok a Krisztus, kinek Judás árulása is tervében volt. (V. ö. Ján. 8,24.)

* 20. Judás árulása dacára megmarad az emberek kötelezettsége, hogy titeket, mint engem, engem pedig, mint az Atyát hallgassanak és elfogadjanak; szóval maradtok apostolok, Atyám követei, helyettesei. (V. ö. Máté 10,40. Luk. 9,48.)

* 21. Megrendüle az apostoli méltósággal szemben Judás gonoszsága és hálátlansága miatt. Elárul, azaz ellenségeim kezébe ad. Hogy Judásnak alkalmat adjon a magábaszállásra, Jézus az árulást ismételve jelezte. (Ján. 6,71; 13,10. 18. sk.)

* 22. A közlés nagy zavarba hozta az apostolokat. Ilyet egyik társukról sem tudtak föltételezni.

* 23. Ki Jézus keblén nyugovék, t. i. János, Jézus bizalmasa, ki Jézusnak szomszédja volt az asztalnál (egy pamlagon hármasával hevertek baloldalukon), és most odahajolt keblére.

* 24. A heves Péter végére akart járni a dolognak János útján. Inte, hogy meg ne hallják; a dolog oly rettenetes volt, hogy nem merte egyenesen megkérdezni. Mondjad, tudd meg.

* 25. Mondá neki halkan.

* 26. A bemártott falatot. A zsidó húsvéti vacsoránál az asztaltársak a kovásztalan kenyeret levesbe vagy gyümölcspépbe mártogatták, vagy pedig a bemártott kenyeret a családatya kezéből vették. (V. ö. Máté 26,23.) A falat nyújtása volt tehát a világos felelet János kérdésére; de mivel a kérdés halkan történt, a többi apostol nem hallotta vagy nem értette meg. Ez a falat nem volt az Oltáriszentség. Máté szerint Judás szemtelen képmutatással kérdi: Csak nem én vagyok, Uram!? (Máté 26,25.)

* 27. Belé méne a sátán. Judást itt már az ördög megszállottá. (V. ö. Luk. 22,3. és Ján. 13,2.) Siess vele. Ha már el vagy határozva, ne késleltesd a megváltást.

* 28. Senki sem értette teljesen; János sem gondolta, hogy az árulás oly közel van.

* 29. A tanítványok azt hitték, hogy valami előbbi megbízás sürgetéséről van szó. Szombati húsvét előtti éjjel még szabad volt vásárolni az ünnepre. (Móz. II. 12,16.) A jeruzsálemiek húsvétja különben is csak másnap kezdődött.

* 30. Kiméne; észrevette, hogy le van leplezve, és a lelkiismeretfurdalás is hajtotta. Vala pedig éjtszaka, a bűn útja odakinn, de még inkább Judás lelkében. Judás valószínűleg nem áldozott. (Lásd Máté 26,21. jegyz.)

* 31-38. Az utolsó vacsorái búcsúbeszéd kezdete: a szerelet parancsa; Péter tagadásának megjövendölése.

* 31. sk. Most dicsőíttetett meg az Emberfia stb. Ezek a Megváltó diadalmas szavai. Krisztus prófétai előrelátással a megváltás művét már mintegy befejezve látja, amint hogy elvben és okaiban a küszöbön álló kereszthalál, feltámadás, mennybemenetel s ezekben az Atya és Fiú megdicsőülése már mintegy meg is történt. Benne az Istrn, általa és vele egyesülve.

* 33. Mint a zsidóknak mondottam. (Ján. 7,34; 8,21. skk.) Nem jöhettek, a zsidók egyáltalában nem, ti pedig egyelőre nem.

* 34. Új parancsolatot adok, kiváló, eddig hallatlan, legalább indító okára és fokára nézve új parancsot a példámmal megerősített önfeláldozó szeretet parancsát. (V. ö. Móz. III. 19,18. Máté 22,37. skk. Ján. I. 2,7; 3,16.) Valóban így szerették egymást az első keresztények.

* 36. Hová mégy? L. fentebb 33. v. Péter még mindig nem érti a dolgot. Köveim fogsz. Célzás Péter vértanúi halálára. Egyelőre rád isten terve szerint e földön nagy szerep és feladat vár.

* 37. sk. Péterben nagy a szeretet, de az önbizalom is, melyet Jézus a következő versben a megtagadás jövendölésével lehűt. (V. ö. Máté 26,33. skk. Márk 14,29. sk. Luk. 22,33. sk.)

* 14,1-12a. Jézus elmegy lakóhelyet készíteni; megmutatja az Atyát önmagában.

* 1. Ne nyugtalankodjék szívetek távozásom és a rátok váró viszontagságok miatt. Higgyetek (hisztek) vagy bízzatok.

* 2. Az atyai ház a mennyország. Sok lakóhely vagyon, jut mindnyájatoknak. Máskülönben, ha nem úgy volna. Mert megyek helyet készíteni, a mennyországot megnyitni, azért nekem előre kell mennem.

* 3. Ismét eljövök a Szentlélekben, az ő személyében és malasztjában; vagy pedig eljövök a (külön és általános) ítéletkor. Magamhoz veszlek a mennyben.

* 4. E vers sok szövegemlékben így hangzik: Ahová én megyek, tudjátok az utat. Valóban már tudhatták volna.

* 6. Az út, az igazság és az élet. Azonosító hasonlat. Út, azaz útmutató, példa, mintakép, a mennybe vezető úton; igazság, ennek forrása, a kinyilatkoztatás szerve; élet, azaz a lelki, erkölcsi és örök élet oka és éltető lelke. (V. ö. Ján. 1,4. 9; 8,32; 10,7. 10.)

* 7. Megismertetek volna, ez életben is eléggé; Atyámat is ismernétek általam. Láttátok őt, földi működésem alatt láthattátok volna őt bennem a hit szemével.

* 8. Fülöp még nem érti a dolgot; emberi szemmel valami jelenésben akarja Istent látni, mint Ábrahám, Mózes és más próféták. (Móz. I. 12,1; 18,1. II. 3,2; 19,3; 33,18.) Elég nekünk, megnyugszunk.

* 9. Nem ismertél meg, hogy az Atyával lényegileg és legbensőbben vagyok egyesülve. (V. ö. Ján. 10,30. 38; 14, 11. Zsid. 1,3.)

* 10. Nem magamtól mondom, ö cselekszi a tetteket is; az ő megbízásából és hatalmával tanítok és művelem csodáimat. Mindezekben felismerhettétek volna az Atyát. (V. ö. Ján. 5,20. 30,36; 10,37. sk.)

* 12b-27. Hét ígéret.

* 12. Cselekedni fogja még a csodákat is. Tudvalevőleg az apostolok és szentek is műveltek Krisztuséihoz hasonló nagy tetteket, sót belső és külső csodákat. Nagyobbakat is, legalább néha feltűnőbbeket is, pl. tömeges gyógyításokat, egész népek és városok megtérítését. (V. ö. Máté 21,21. Márk 11,23. Csel. 5,12. 15. sk.) Mert az Atyához megyek, mert az Atya jobbján ülve részt veszek a világ kormányzásában.

* 13. Akármit kértek az én nevemben, ígéretem és érdemeim alapján, az én szellememben, hívő és bízó lélekkel. (V. ö. Máté 7,7. sk. 21,22. Márk 11,24. Luk. 11,9. sk. Ján. 15,16.16: 23. sk. stb.) Hogy az Atya dicsőíttessék a Fiúban; az egész megváltás művében és az imádság meghallgatása által is megdicsőül a Fiú s benne az Atya. (V. ö. Ján. 13,31. Fil. 2,11.)

* 14. Tőlem, megcselekszem, tehát az Atyával együtt a Fiút is kérjük s az imádságot ő is meghallgatja.

* 15. Eszerint a hiten és a kérés meghallgatásának reményén kívül szeretet is kell, de nem puszta érzelem, hanem tevékeny szeretet. (L. alább 21,23, v.)

* 16. Más Vigasztalót, a Szentlelket. (L. alább 14,26: 15,26. 16,7. skk.) A Vigasztaló görög neve Parakletos, ami annyit is tesz, mint védő, ügyvéd, tanácsadó. A Szentlélek minden malaszt adományozója és forrása. Veletek legyen mindörökké, tehát utódaitokkal is.

* 17. Az igazság Lelkét. Az igazságot, a kinyilatkoztatást, melyet Krisztus adott, a Szentlélek az egyes emberekkel közli és elfogadtatja. A hitetlen, gonosz világ nem kaphat, nincs iránta fogékonysága és nem érdemli (v. ö. Róm. 8,5. skk. Kor. I. 2,14.); mert nem látja és nem ismeri sem testi, sem lelki szemeivel.

* 18. Árván. Eddig atyátok voltam, lelkileg szültelek benneteket s gondotokat viseltem. Ezután is atyát adok magam helyett a szentlélekben.

* 19. Kevés idő, a földről való távozásomig. A világ már nem lát, testi szemekkel. De ti láttok belsőleg, szellemileg. Mert élek és élni fogok; élek szellemi élettel az Atyánál és ezt az életet veletek is közlöm.

* 20. Megtudjátok, megismeritek az Atyához és hozzátok való viszonyomat. (V. ö. Ján. 14,9. skk. 15,1. skk.)

* 21. Ez a viszony a hívek részéről engedelmes szeretetben áll, vagyis a parancsok megtartásában, melyet az Atya és Krisztus is szeretettel viszonoz. (L. fentebb 15. v.) Kijelentem neki magamat, belsőleg felveszem vele az érintkezést a belső kinyilatkoztatás és kegyelem által.

* 22. Judás, más néven Tádé. (L. Máté 10,3. Luk. 6,16.) Nem a világnak. Látszik, hogy az apostol még mindig földi messiási országot vár, annak feltűnő zajos megalapítását.

* 23. A 21. vers gondolatának ismétlése. Lakóhelyet szerzünk nála, lelkében lakunk. (V. ö. Jelen. 3,20.)

* 25. Nálatok lévén, midőn köztetek éltem.

* 26. Megtanít, eszetekbe juttatja, amit eddig nem értettetek, vagyis Krisztus tanítói működését belsőleg folytatja, magyarázza, az egyházat vezeti, de új dolgokra rendszerint nem tanít.

* 27b-31. Búcsúszavak.

* 27. Az én békességemet. A békesség keleti felfogás szerint minden jónak és boldogságnak foglalata már e földön is. Krisztus békéje a lelki béke, Istennel és embertársainkkal és magunkkal való kiengesztelődés és béke a jó lelkiismeret nyugalma, öröme és boldogsága. A mennyei üdvösség előíze. (V. ö. Iz. 9,6. Luk. 2,14. Fil. 4,7.) Ezt a békét Krisztus nemcsak kívánja, mint az emberek egymásnak, hanem meg is adja. A világ békéje a hatalom, erőszak, dicsőség, gazdagság, a tétlenség békéje. Ez nem is igazi béke, nem is állandó. Ilyet vártak még akkor a tanítványok is.

* 28. Mondottam, fentebb 3,18. v. Ha szeretnétek, örülnétek. Az igazi önzetlen szeretet kész a szeretett személytől megválni annak javáért és magasabb célokért. A tanítványoknak is örvendezni kellene, hogy a megváltás be van fejezve és hogy Krisztus bemegy Atyja dicsőségébe. (V. ö. Ján. 16,6. skk.) Az Atya nagyobb nálamnál, t. i. isteni természete szerint a megtestesült megváltónál, és képes megdicsőíteni Krisztus emberi természetét is a megváltással kiérdemelt felmagasztaltatása által. (V. ö. Ján. 10,29: 13,31. sk. 17,5. Fil. 2,6-11.) E hellyel tehát alaptalanul akarták az ariánus eretnekek azt bizonyítani, hogy a Fiú kisebb az Atyánál.

* 29. Megmondottam távozásomat. Higgyetek, meg ne botránkozzatok. (V. ö. Ján. 13,19: 16,4.)

* 30. Jön a világ fejedelme, az ördög, a maga eszközeiben. (V. ö. Ján. 12,31. jegyz. Ef. 2,2: 6,12.) Az árulás és megöletésem előkészületei már folyamatban vannak. Semmije sincsen, semmi része, nincs bennem bűn, ami jogot és hatalmat adna neki fölöttem. Én a rám váró halált nem a:bűn zsoldja gyanánt szenvedem, hanem önként vállaltam. (V. ö. Ján. 10,18.)

* 31. Hanem azért jön az ördög ellenem és mindez azért történik, hogy megtudja a világ, hogy szeretetből és engedelmességből megyek a halálba. — Keljetek föl a vacsorától, menjünk; de valóban csak később indultak el. (L. 18,1.) A beszéd folytatása még az étteremben, állva történt.

* 15,1-9. Hasonlat a szőlőtőről.

* 1. skk. E gyönyörű hasonlat értelme a következő: Miként a szőlővessző a tökén él, abból szívja az életnedvet s veszi a termő erőt, nélküle elszárad, úgy a hívek is Krisztus titokszerű testéhez tartoznak s rajta élnek a hit által, belőle szívják a malasztot, s merítik a szeretetet, melyek őket a parancsok megtartására és a jótettek gyümölcseire képesítik. Az Isten országát már az ószövetség is sokszor hasonlítja szőlőtőhöz vagy szőlőskerthez, (Így Zsolt. 79,9. skk. Iz. 5. fej. Jer. 2,21. Ez. 15,2. skk. 19,10. skk.) Hasonlóképen nevezi Krisztus magát máshol fejnek, a híveket pedig saját tagjainak. (Ef. 5,23. 30. Kol. 1,18.) Különben a párhuzam világos.

* 2. Lemetsz, eltávolít, elvet. Megtisztogat a gaztól és fattyúhajtásoktól, átvitt értelemben a rossz hajlandóságoktól és bűnöktől, a gyümölcstermést, tehát a jócselekedetek akadályaitól.

* 3. Az ige által, Krisztus tanítása, kinyilatkoztatása és intelmei által.

* 4. Énbennem a hit által, én tibennetek a lelki élet éltető nedve, a malaszt által.

* 5. Nálam nélkül semmit sem tehettek, a Krisztussal való hitbeli kapcsolat és a malaszt nélkül semmit sem tehetünk, ami az üdvösségre érdemes volna.

* 6. Énbennem nem marad a hit és megszentelő malaszt által. Kivetik azt, az Isten szőlőjéből, országából; elszárad lelkileg, mint a letört venyige; tűzre vetik az ítéletkor az angyalok. (V. ö. Ez. 15,2. skk. Máté 3,10; 13,40. 42: 25,41.)

* 7. Krisztus mint máshol, úgy itt is hangsúlyozza, hogy a vele lelki összeköttetésben élő, az ő tanításához ragaszkodó és parancsait megtartó hívek kérése meghallgatást nyer. (Máté 7,7. sk. 21,22. Ján. 14,13. sk. 16,23. sk. és párh.)

* 8. Dicsőíttetik meg Atyám. Mint a vincellér öröme és dicsősége a bő termés, úgy a mennyei Atya dicsősége az, ha a hívek a jócselekedetek bő gyümölcsét termik, s mint Krisztus igazi tanítványai az ő szavára hallgatnak.

* 9-17. Krisztus engedelmes szeretete és a felebaráti szeretet parancsa.

* 9. További alkalmazás. Miként a Fiút az Atyához engedelmes szeretet kapcsolja, úgy a híveket is Krisztussal az ő parancsainak megtartása köti össze.

* 10. Az én szeretetemben irántatok; legyetek arra mindig méltók de persze magatok is szeressetek tovább.

* 11. E szeretetviszony fennmaradásának örül a Fiú és ez teszi teljesen boldoggá a híveket is.

* 12. A szeretet mintaképe Krisztus, fokmérője és jele az önfeláldozás és a parancsok megtartása, eredménye Krisztus barátsága és bizalma, gyümölcsei a jócselekedetek és a kérések meghallgatása. (V. ö. Máté 5,43. skk. 22,39. Ján. 13,34. Róm. 5,6. skk. 13,10. Ján. I. 3,11. 16,23: 4,7. 10. skk. stb.)

* 13. Életét adja barátaiért, célzás Krisztus megváltói halálára.

* 15. A barátság egyik ismertető jele a bizalom. A szolgát az ember nem avatja be minden titkába. (V. ö. Luk. 12,4.)

* 16. Én választottalak tanítványaimmá. Gyümölcsöt teremjetek munkátok által másokban. Akármit kértek. (V. ö. fentebb 7. vers.)

* 18-25. A világ gyűlölete Krisztus és tanítványai iránt.

* 18. A világ a világias gondolkozású emberek. Engem előbb gyűlölt, sőt üldözött földi életemben a megfeszítésig. (V. ö. Pét. I. 4,13. sk.)

* 19. Gyűlöl titeket a világ, mert vele ellenkező elvi alapon álltok, és az én országom Isten országa, a világ az ördögé. (Ján. I. 4,5.)

* 20. Mondottam. A szolga sorsa nem lehet jobb, mint uráé. (L. Máté 10,24. Ján. 13,16.) Ha megtartották, akkor remélhetitek, hogy megtartják; de hát valóban kevéssé tartották, tehát a tiéteket sem igen fogják, hanem titeket is üldözni fognak, mint engem.

* 21. Az én nevemért, személyemért, elveimért. Ez szolgáljon vigasztalásul a tanítványoknak is. (V. ö. Máté 10,22. Csel. 5,41; 21,13. Kor. II. 12,10. Gal. 6,17. Pét. I. 4,13. sk.) Mert nem ismerik az Atyát, tehát Krisztusban sem ismerik fel a Fiút.

* 22. Vétkük nem volna; némi hibájuk ugyan volna, mert az igazságra a józan eszük is megtaníthatta volna őket; de hibájuk beszámíthatatlan, legalább kisebb volna. Nincs mentségük, nem menti őket a tudatlanság. (V. ö. Máté 7,28. sk. 9,33.)

* 23. A Krisztus és az Isten iránti ellenszenv általában együtt jár.

* 24. (Ján. 5,23.) — 24. Senki más nem művelt Krisztus előtt, melyekkel isteni küldetését igazolta. (V. ö. Máté 9,33. Ján. 5,36; 9,3: 10,25. 37: 14,10.) Bűnük nem volna. L. fentebb 22. v,

* 25. Hogy beteljesedjék, azért történt mindez. Az ő törvényükben. V. ö. Ján. 5,45; 8,17: 10,34.

* 26. V. ö. Zsolt, 34,7: 68,5. Luk. 24,48. Ján. 14,16. sk. 16,7. skk. Gal. 4,6.

* 27. Kezdettől, messiási működésem elejétől. A Szentlélek fog rólam belsőleg tanúskodni, ti pedig mint tanuk külsőleg.

* 16,1-5a. Az apostolok, üldözésének megjövendölése.

* 1. Ezeket, az előbbi fejezetben mondottakat. (18,27. v.) Hogy meg ne botránkozzatok, az üldözésben hitetek meg ne inogjon. Az előre látott csapások tudvalevőleg kevésbbé lepnek meg és sujtanak.

* 2. Ki fognak zárni a zsinagógából. (V. ö. Ján. 9,22; 12,42.) Szolgálatot vél tenni, a görög szerint istentiszteletet.

* 3. Mert nem ismerlek, mert hamis fogalmaik vannak Istenről. (V. ö. Ján. 15,21.)

* 4. Mikor eljövend az óra, az üldözések ideje.

* 5a. Kezdetben nem mondottam. Máshol azonban Jézus már előbb is beszélt tanítványai üldözéséről. (Máté 5,10. skk. 10,16. skk. Luk. 6,22.) De még nem ily határozottan, és csak mint távol jövőről, melyet a tanítványok a maguk messiási reményeiben elfogulva nem követtek, s csak kisebb méretűnek gondoltak és nem is vettek betűszerint. Veletek valék. Azelőtt az üldözések Jézust magát érték, s módjában volt őket vigasztalni.

* 5b-15. Krisztus távozása és a jövendő Vigasztaló szerepe.

* 5b. Senki nem kérdi. Valóban ezt Péter (Ján. 13,36.) és Tamás (14,5.) már kérdezték; de akkor azon hitben, hogy Krisztus csak más vidékre vagy országba készül, míg most végleges távozásáról van szó.

* 6. Mert ezeket mondottam, t. i. hogy rátok üldözés vár.

* 7. A Szentlélek eljövetelének feltétele távozásom, azaz a megváltás befejezése, a tanítványok szeretetének a személyes vonzalomtól való megtisztulása és önállóságuk kifejlődése. (V. ö. Ján. 7,39. 14,16.)

* 8. skk. Meggyőzi. A Szentlélek hármas szerepe: a hitetlen világot, a) a bűnről, azaz úgy belső, mint szemmel látható működésével az apostolokban és egyházban megvádolja, amiért Krisztust nem fogadta el Messiásnak; mintegy felébreszti a bűn álmából; b) az igazságról, arról, hogy Krisztus az Atyától jött és oda valóban visszatért, tehát valóban próféta, Isten Fia volt (v. ö. Ján. 9,33. 18,30. 38. stb.) s igazságtalanul ölték meg, de az emberek általa igazulnak meg; c) az ítéletről, Isten ítéletéről, mely az ördögöt és bűnt már legyőzte, az ördög országát megtörte (12,31.), az Isten országának csodálatos elterjedése és az emberi nem csodálatos átalakítása által. A világ fejedelme, vagyis az ördög.

* 12. Nem vagytok elég erősek, nem értitek meg és nincs elég lelki erőtök hozzá. Máshol Krisztus azt mondja, hogy mindent közölt tanítványaival (15,15.) persze csirájában; de a közölt tanításnak még fejlődnie kellett, hogy teljesen megértsék, amit épen a Szentlélek eszközölt. (Csel. 10,11. skk. Róm. 11,25. Kor. I. 15,51. skk. Tessz. I. 4,14. skk. stb.)

* 13. Eligazít, mindig mélyebben bevezet, fokozatosan kifejti Krisztus tanítását. (V. ö. Ján. 14,26.) Mindezt a Szentlélek az egyházban végzi. Nem magától, nem ad új és különböző kinyilatkoztatást, hanem amit hall, vagyis amint személyére az Atyától (és Fiútól) szármázik, tőlük kapja az isteni lényeget, úgy a tudást is. Ő az egyházban a hagyomány és egyházi tanítás őre és magyarázója. A jövendőket hirdeti, az Isten országát, az egyház jövőjét, harcait és diadalát is kinyilatkoztatja, pl. épen Szt. János által a Jelenések könyvében.

* 14. sk. Majd megdicsőít engem, a Szentlélek ezen működése Krisztus dicsőségét fogja munkálni, mert tőle veszi az igazságot az isteni lényeggel együtt, illetőleg az Atyától Krisztus által. E szavak kifejezik a katholikus tant, a Szentléleknek az Atyától és Fiútól való származását. Az enyémből veszi lényegét és tanítását. Ami Atyámé, engem, t. i. az isteni lényeg és tudás.

* 16-22. Bánatra öröm.

* 16. sk. Az első kis idő az, mely Jézus haláláig, a második az, mely mennybemeneteléig, vagy a szellemi értelemben vett eljöveteléig a Szentlélekben eltelik, kiben Krisztus visszatér. Mindkét idő az örökkévalósághoz viszonyítva kicsi. (V. ö. Ján. 14,19: 16,7.)

* 18. Nem értjük; valóban Jézus szavai talányszerűek voltak.

* 19. Észrevevé a jelekből vagy kiolvasta szívükből gondolatukat.

* 20. Sírtok és jajgattok távozásom felett, míg a világ diadalt ül.

* 21. Az asszony, midőn szül stb. Az elválás fájdalma a tanítványokban mintegy a szellemi újjászületés, a vajúdás fájdalma volt. A vajúdó asszony hasonlata a Szentírásban gyakori.

* 22. Ismét meglátlak titeket és örvendeni fog szívetek, viszontlátlak a Szentlélekben. (V. ö. Ján. 14,17. Róm. 14,17. Fil. 4,4.)

* 23-28 Örvendetes ígéretek: A kérés meghallgatása; nyílt beszéd; az Atya szeretete.

* 23. Azon a napon, a Szentlélek eljövetele után. Semmit sem kérdetek éntőlem, mert a Szentlélek már mindenre megtanít. Az én nevemben; Krisztus Ígéreteiért és érdemeiért. A görög e szavakat a vers végére teszi. (V. ö. 14,13.)

* 24. Semmit sem kértetek ez én nevemben; addig Krisztus kért érettük, nem ők közvetlenül. Ez a közvetlen kérés nagy örömmel és bizalommal fogja éket eltölteni. (V. ö. 15,11.)

* 25. Példabeszédekben, képekbe burkolva, homályosan, mint a 17. sk. versbeli kérdésre feleletül adott hasonlatban. Nyíltan beszélek, világosan, t. i. majd ha a Szentlélek eljön.

* 26. Nem mondom, hogy fogom kérni, mert nem lesz szükség külön földi közbenjárásra, hanem önállóan és közvetlenül fogtok kérni s meghallgatást nyerni.

* 27. Az Atya szeret titeket, mint az ő Fiának hivő és szerető tanítványait. (V. ö. Róm. 8,34. Zsid. 7,25: 9,24.)

* 28. Kijöttem isteni születésem és megtestesülésem által. (V. ö. 8,42. stb.)

* 29-33. Az apostolok hite és elszéledése.

* 29. Nyíltan beszélsz, világosabban, hasonlat nélkül.

* 30. Az Istentől jöttél ki, látjuk istenségedet abból, hogy belátsz lelkünkbe.

* 31. Most hiszitek? De ne bízzatok oly nagyon magatokban.

* 32. Már eljött; már küszöbön van az idő, hogy elszéledjetek; hitetek tehát még gyenge. Az ő tulajdonába, lakóhelyére, övéihez. Ez beteljesedett. (Máté 26,56.)

* 33. Békességtek legyen, vigasztalástok és nyugalmatok. (V. ö. 14,27.) Legyőztem a világot; bízzatok ti is, legyőzitek a gonosz világot. (Csel. 5,40. sk. Róm. 8,37. Kor. II. 7,8. skk 12,9. stb.)

* 17. fej. Krisztus főpapi imádsága Atyjához. Ebben az imádságban Krisztus megváltói működéséről az Atyának mintegy beszámol; övéi hitéért. hálát ad; felajánlja magát áldozatul, maga részére megdicsőülést, tanítványai és hívei számára állhatatosságot, egységet és szeretetet kér. A beszédet az Úr valószínűleg még az utolsó, vacsora termében (nem a Getszemáni úton) mondotta.

* 1. Eljött az óra, szenvedésem és halálom ideje. Dicsőítsd meg Fiadat a megváltás művének sikerében, feltámadásában, mennybemenetelében, az Atya jobbjára való felmagasztalásában, a Szentlélek eljövetelében és műveiben. Mindezekben egyúttal a Fiú is megdicsőítette az Atyát. (V. ö. Ján. 13,31. sk.)

* 2. Hatalommal ruháztad fel. Krisztusnak az emberek fölött nyert hatalma tette lehetségessé a megváltást és az Atya ilyen megdicsőítését. Minden test, mint a Szentírás sok helyén annyi, mint minden ember, minden teremtmény. (V. ö. Máté 28,18.)

* 3. Az pedig az örök élet, vagyis abban áll. Az örök élet lényege, alapja és első feltétele az Isten és a tőle küldött Megváltó megismerése és a keresztény hit. Figyelemreméltó, hogy itt Krisztus, egészen egy rangba van állítva az Atyával.

* 4. Megdicsőítettelek, dicsőséget szereztem neked. (Ján. 13,31.) Krisztus itt múlt időkben beszél, mert a megváltás művét már bevégzettnek tekinti. A munkát, a megváltást.

* 5. Te dicsőíts meg engem stb. emberi természetemet. Az isteni természet dicsősége már a világ kezdete előtt övé volt és önkéntes megalázkodása elteltével most már visszaszállott reá. (V. ö. Luk. 24,26. Fil. 2,6. skk.)

* 6. Megismertettem nevedet, azaz téged, tanításom által. Miket nekem adtál, tanítványaimnak és híveimnek szántál, predestináltál, meghívtál, kegyelmeddel hozzám vezettél. (Ján. 6,44; 15,16.) Beszédedet megtartották, azaz parancsaidat.

* 7. Amit adtál, a tanítást, a parancsokat és a hatalmat. (Ján. 5,19; 7,16; 12,49.)

* 8. Tőled jöttem, te küldöttél, megismertek isteni eredetemet és messiási küldetésemet, tehát a keresztény vallás lényegét.

* 9. sk. Őéreltük könyörgök, művem folytatóiért, kik az Atya különös segítségére szorulnak. Nem a világért, nem a gonosz világért, mint olyanért, hanem a világért, hogy megtérjen és üdvözüljön. Krisztus most elsősorban híveiért imádkozott, de ellenségeit sem zárta ki. (V. ö. Luk. 23, 34. Máté 5, 44. Ján 17, 20.) Ők a tieid. Lásd fentebb 6. vers. Megdicsöültem bennük, azáltal, hogy megváltónak, mesternek elfogadtak és a bennem való hitből és parancsaim szerint malasztomból éltek.

* 11. Már nem vagyok e világban, földi szereplésem már-már véget ért. Én pedig hozzád megyek, már többé nem vezetem és védeni őket. Tartsd meg őket a te nevedben, azaz a benned való hitben és szeretetben, hogy egyek legyenek, hogy az egységes meggyőződés és törekvés, az isteni személyek egysége mintájára, összekösse őket.

* 12. Én tartottam meg a hitben és hitvallásban és az egységben. A kárhozat fia, saját hibájából martaléka (t. i. Judas). Hogy az Írás teljesedjék. Zsolt. 40,10. (V. ö. Máté 23,15. Ján. 13,18. Csel. 1,20.) Azonban máshol (Tessz. II. 2,3.) a kárhozat fia az Antikrisztus.)

* 13. Ezeket beszélem, az egész megelőző búcsúbeszédet, különösen a hithűség és hitegység hangsúlyozását és gondviselésem igéretét; a világon, e földön, ez életben. Hogy örömein bennük teljes legyen, t. i. állhatatos hitetek és egységetek felett. (V. ö. Ján. 15,11.)

* 14. A te igéidéi közöltem. (V. ö. Ján. 7,16.) A világ gyűlölte őket stb. Lásd fentebb Ján. 15,18. sk. 16,1. skk. Ján. I. 3,13. Isten igéje miatt gyűlölte őket a világ, mert nem tartoznak hozzá, más elveket vallanak.

* 15. Nem hogy vedd el őket; hiszen az a feladatuk, hogy Krisztus művét e földön folytassák. A gonosztól, általában minden rossztól, kivált az ördögtől. (V. ö. Máté 6,13. Ján. I. 2,13. skk. stb. Tessz. II. 3,5.)

* 17. Szenteld meg őket, adj nekik erkölcsi tökéletességet, vagy pedig különítsd el a profán világtól magasabb célra. (Utóbbi értelemben I. Jer. 1,5. Sirák 49,9. Mák. II. 1,25. Ján. 10,36.) Az igazságban, a te igaz tanításodban. Tehát világosítsd és erősítsd meg őket az igazság birtokában, képesítsd és tedd méltóvá annak hirdetésére. Szenteld meg őket magukat is általa erkölcsileg.

* 18. Úgy küldöttem én is őket, tehát nekik is szenteknek és hivatásukra felszentelve kell lenniök.

* 19. Őértük szentelem magamat, nekik szentelem, sőt értük feláldozom magamat, hogy az előbb (17. vers) kívánt megszentelésben általam részesüljenek. (V. ö. Móz. V. 15,19. Bír. 17,3. Kir. II. 8,11. Róm. 12,1; 15,16. stb.) Meg legyenek szentelve az igazságban. Lásd fentebb 17. v.

* 20. Kik hinni fognak, azaz a jövendő hívekért.

* 21. Egyek legyenek, a Szentháromság mintájára, A hívek ezen egysége szemben a gonosz világ megoszlásával. Krisztus igazságának és isteni küldetésének a bizonyítéka. (V. ö. Ján. 17,11. Csel. 2,46. 4,32. 5,12. Ján. I. 1,3.)

* 22. skk. A dicsőséget, az istenfiúságot vagy az örök életet a dicsőséges feltámadással, melyeket mint ember kapott a mennyei Atyától és híveivel közölt. (V, ö. Fil. 2,6.) Hogy tökéletesen eggyé legyenek. Lásd lentebb 11. vers. A megszentelő malaszt által lettek a hívek Isten fogadott fiaivá, Krisztus testvéreivé és a mennyország örököseivé. Ily módon az Atya és Fiú kölcsönös viszonya a híveket Krisztussal és egymással egybekötő újabb természetfölötti kötelék, a Megváltó küldésének és az Atya szeretetének újabb indító oka és jele.

* 25. Ez a beszéd záradéka. Nem ismert meg vétkes tudatlanságból.

* 26. Megismertettem velük a kinyilatkoztatás és a Szentlélek által. Az Isten helyes ismerete a keresztény szeretetnek és a hívek egységének fő forrása és indító oka.

* 18,1-12. Jézus elfogatása. (Máté 26,47-56. Márk 14,43-52. Luk. 22,47-53.)

A Getszemáni kerti lelki tusáról (Máté 26,36. skk. Márk 14,32. skk. Luk. 22,40. skk.) és Judás csókjáról (Máté 26,49. Márk 14,44. sk. Luk. 22,47. sk.) János hallgat.

* 1. A Kedron kis patak a faros és az Olajfák hegye közt. Egy kert, t. i. Getszemáni. (Lásd Máté 26,36.)

* 2. Gyakran járt oda Jézus. V. ö. Luk. 21,37. 22,39.

* 3. Egy csapatot, a római helyőrség egy századát, nehogy a nép Jézus védelmére keljen. (V. ö. Máté 26,5.) Poroszlókat, azaz a főtanács (szinedrium) hajdúit, azonkívül (Lukács szerint 22,52.) a levita templomőrséget. Szövétnek annyi, mint fáklya.

* 5. Én vagyok; tehát Jézus nem menekül, hanem önként adja magát üldözői kezébe,

* 6. Meghátrálának, földre esének; mindenesetre Jézus egyéniségének fönségétől és ismert tekintélyétől; de csoda is volt a dologban, mellyel a bárány megmutatta, hogy oroszlán is tudna lenni.

* 8. Hagyjátok ezeket elmenni. Tehát Jézus nem magával törődik, hanem csak tanítványaival.

* 9. Beteljesedjék a beszéd, azaz Jézusnak búcsúbeszédében mondott szavai. (L. Ján. 17,12.) Igaz, hogy ott Jézus inkább a tanítványok lelki megmentéséről beszel; de a közvetlen veszedelem a tanítványok hitét is erős próbára tehette volna.

* 10. Péter heves természetéhez és előbbi ígéreteihez híven (Máté 26,35. Ján. 13,37. stb.) fegyverrel kél az Úr védelmére. A többi evangélista nem említi Péter és a szolga nevét, csak a tényt. Kardja lévén. (V. ö. Luk. 22,38.)

* 11. A poharat, azaz a szenvedést. (L. Máté 20,22. 26,39. és párh.)

* 13-27. Jézus a főpapok előtt; Péter tagadásai. (Máté 26,57-75. Márk 14,53-72. Luk. 22;54-71.)

Jézus elítélésének mozzanatai ezek: Elfogják éjjel 11-12 órakor; még azon éjjel Annáshoz, majd Kaifáshoz viszik. (Ján. 18,13. 24.) Annás, kit egyedül János említ, úgy látszik, csak előzetes vizsgálatot végez. Még éjjel összegyűl Kaifásnal a csonka főtanács, hol Jézust kihallgatják, bántalmazzák és elítélik, mialatt Péter ét az udvarban háromszor megtagadja. (Máté 26,57-75. Márk 14,53-72. Luk. 22,54-65.) Azonkívül János is elbeszél egy Péter tagadásával egyidejű éjjeli kihallgatást, melyen a szolga Jézust arcul üti. (Ján. 18,15-27.) Lukács szerint Jézust a főpapnál (Kaifásnal) kihallgatják, Péter háromszor megtagadja, a poroszlók bántalmazzák, reggel pedig a főtanács teljes ülésén halálra ítélik (Luk. 22,54-71. v. ö. Máté 27,1. Márk 15,1.), azután reggel hat óra körül valamennyi evangélista szerint Pilátushoz viszik. Jánosnál az Annás- és Kaifás-féle (egyidejű) éjjeli ülés összeolvad. (A két főpap palotájának közös udvara lehetett.)

* 13. Annásról L. Luk. 3,2. és jegyz.; Kaifásról L. ugyanott és Ján. 11,49. Abban az évben főpapnak. L. Ján. 11,49.

* 14. Tanácsot adta. L. fentebb Ján. 11,50. jegyz.

* 15. Másik tanítvány. Ez János, ki evangéliumában nem szokta magát megnevezni, turném körülírja. Tehát János közbenjárására bocsátották be, Pétert.

* 17. Pétert galileai kiejtése és zavara is elárulta. (Máté 26,73. és párh.) Jánost mint ismerőst bebocsátották.

* 19. A főpap kérdezi, bizonyára Kaifás.

* 22. Arcul üté, hogy kedvére tegyen a főpapnak. (V. ö. Máté 5,39.)

* 24. Elküldé Kaifáshoz. Eszerint csak itt kezdődnék a Kaifás előtti kihallgatás. De lehet, hogy az átküldés már előbb (a 13. versben) megtörtént, de csak most utólag van megemlítve.

* 27. Megszólala a kakas a harmadik tagadásnál. (Márk szerint az első tagadásnál is. Márk 14,68. v. ö. Luk. 22,61.) Péter tagadásai Kaifás udvarában történtek. (János szerint az első talán Annáséban.)

* 28-40. Jézus kihallgatása Pilátusnál. (Máté 27,1. skk. Márk 15,1. skk. Luk. 23,1. skk.)

* 28. Helytartóság, a római helytartó vagy kormányzó lakása és hivatala (máskép praetorium vagy törvényház), hol a húsvéti ünnepek alatt a helytartó székelt. (Heródes király palotájában vagy az Antónia várban.) Reggel vala. Mivel a zsidóknak nem volt szabad halálos ítéletet végrehajtani a római hatóság engedelme nélkül, saját törvényük pedig tiltotta a küszöbön álló húsvétot kivégzéssel megszentségteleníteni, az engedelem sürgős volt. (V. ö. 31. v.) Meg ne fertőztessenek. A zsidó törvénytudók szerint a ház, melyben húsvétkor kovászos kenyér volt, tisztátalanná tett, ami megakadályozta volna aznap a húsvéti bárány evését. (Móz. V. 16,3. 4. Krón. II. 30,3. 13. skk. szerint.) A húsvétot enni, azaz a húsvéti bárányt. (L. Máté 26,17. skk. Márk 14,12. skk. Luk. 22,8. skk. Kor. I. 5,7.) A jeruzsálemi zsidók tehát a húsvéti vacsorát csak aznap este szándékoztak ünnepelni, tehát húsvét csak másnap volt. (Lásd Ján. 13,1. jegyz.) A húsvétevés nem jelenti a kovásztalan kenyér evését, sem a húsvéti áldozatokat (chagigát), vagy a húsvét ünneplését.

* 29. Micsoda vádat, t. i. polgári, politikai vádat.

* 30. Nem adtuk volna; tehát Pilátus nyugodjék meg az ő vizsgálatukban és jogérzetükben.

* 31. Törvényetek szerint. Ha vallási bűntényről van szó, azt megítélheti vagy büntetheti a zsidó főtanács is, pl. vesszőzéssel. Nem szabad megölni; tehát a zsidók már elhatározták a halálbüntetést. (V. ö. Luk. 23,15. Ján. 19,7.)

* 32. Mondott, hogy t. i. keresztre feszítik. (L. Máté 20,19. Ján. 3,14; 8,28; 12,32.) A zsidó törvény szerint Jézust mint hamis prófétát megkövezték volna (Móz. V. 13,5, skk.); a keresztrefeszítés a római lázadók büntetése volt.

* 33. skk. Látszik, hogy a zsidók már a messiás-királyság, tehát a lázadás vádjával léptek fel. (Luk. 23,3.), mely már csak zsidóktól származhatott.

* 36. Országom nem e világból való, azaz nem földi, nem politikai, hanem szellemi ország, nekem nincsenek katonáim és fegyvereim.

* 37. Király vagy te? Ebben némi gúny van. Hogy bizonyságot tegyek, hogy tanítsam az igazságot. Aki az igazságból való, fogékony iránta, hivatva van rá. (V. ö. Ján. 6,44. sk.) Hallgat szómra, azaz hisz és engedelmeskedik.

* 38. Mi az igazság? miben áll? hol van? Erre az ókori bölcsek is kíváncsiak voltak, de felelni nem tudtak. Pilátus szavaiban is bizonyos keserű gúny és kételkedés lappang. Szerinte az igazság csak ábránd és azt keresni bolondság. Semmi vétket sem találok, azaz polgári és politikai vétket, ami halálra méltó volna; tehát Jézust ártatlan ábrándozónak tartja.

* 39. János itt mellőzi Pilátus feleségének izenetét (Máté 27,19.), a Heródeshez való küldést (Luk. 23,7. skk. 15.) és a kézmosást. (Máté 27,24.) A zsidók királyát; ez ismét bosszantása a zsidóknak, mely őket még jobban felbőszíti. (Máté 27,17. Ján. 19,15; 19.)

* 40. Rabló vala, lázadó, gyilkos. (V. ö. Márk 15,7. Luk. 23,19.)

* 19,1-16. Ostorozás, koronázás, csúfolás; mentőkísérletek. (Máté 27,24-30. Márk 15,16-19. Luk. 23,7-16.)

* 1. A kegyetlen ostorozás sokszor megelőzte a keresztrefeszítést. De Pilátus célja az ostorozással tulajdonképen az volt, hogy a zsidók gyűlöletet kielégítse és dühét csillapítsa vagy őket irgalomra hangolja. (L. Máté 27,26. jegyz.)

* 2. sk. A vádnak megfelelőleg a katonák Jézust (a vörös katonaköpenyeggel) mint zsidók királyát csúfolják ki és bántalmazzák. Hasonló gúnyt és bántalmakat szenvedett Jézus már a zsidó főtanács előtt. (Máté 26,67. sk. Márk 14,65. Luk. 22,63. sk.)

* 4. sk. Pilátus bemutatja a meg-kínzott és nevetségessé tett Jézust a kinn háborgó népnek (Íme az ember!), hogy az megszánja, maga pedig bizonyságot tesz ártatlanságáról. De hiába; a zsidók dühe nem csillapodik.

* 6. Feszítsétek meg, ha akarjátok és tudjátok; én nem akarok ebben a bírói gyilkosságban közreműködni.

* 7. Mivel Pilátus római szempontból nem látott okot a halálos ítéletre, a zsidók most már saját törvényükre hivatkoznak. (Móz. III. 24,15. sk. V. 18,20.) Egyébiránt a főtanács ez alapon istenkáromlásért már el is ítélte Jézust. (Máté 26,65. sk. és párh.)

* 8. Megijede. A rómaiak igyekeztek kímélni a meghódított népek törvényeit és vallását. Pilátus félt, hogy Rómában a zsidó vallás sérelmét rossz néven veszik; Jézus fenséges egyénisége is nagy hatással volt Pilátusra; felesége izenete is aggasztotta (Máté 27,19.); s pogány babonájában azt hitte, hogy valami pogány isten fiával vagy félistennel van dolga.

* 9. Szeretne a kényes helyzetből szabadulni, a kellemetlen ügyet más helytartóra vagy fejedelemre áthárítani. Vagy talán Krisztus istenfiúi eredetére kíváncsi. Nem adott feleletet. (Mint Máté 26,63. Luk. 23,9.) Tudta, hogy a helytartó úgy sem érti meg vagy félreérti (miként fentebb 18,36. sk.).

* 10. Nekem nem szólasz? Jézus hallgatása a helytartót bántja; nyers hatalmára hivatkozik.

* 11. Onnan felülről, Istentől, az ő terve szerint, kinek csak felelős eszköze vagy. Ki kezedbe adóit, nagyobb bűne vagyon, t. i. a főpapnak, a főtanácsnak és a zsidóknak. Pilátusnak volt némi mentsége: pogány volta, a zsidók fenyegetése és saját mentő kísérletei; de a zsidóknak nem volt. Az ő jogérzete és lelkiismerete fellázadt az igazságtalan ítélet ellen, melybe belekényszerítették. (Ján. 15,22. 24.)

* 12. Ettől fogva vagy ezen okból azon volt, hogy elbocsássa. Nem vagy a császár barátja. A zsidók észreveszik Pilátus ingadozását; kijátsszák ellene az utolsó ütőkártyát: császári kegyvesztéssel fenyegetik; Jézus szerintük lázadó, tehát Pilátus ilyet pártol és menteget. Ebben a gyanakvó, kegyetlen Tiberius császár nem ismert tréfát. Pilátus különben is már kompromittált ember volt. De büntetését nem kerülte el; száműzetésben, öngyilkossággal halt meg.

* 13. A fenyegetés használt: Pilátus a nyílt oszlopcsarnokban bírói székbe ült. Rómában a halálos ítélet ünnepélyességéhez tartozott, hogy szabad ég alatt, emelt helyről mondják ki.

* 14. A húsvét készületnapja, abban az évben péntek. (L. Ján. 13,1.) Hat óra, római szokás szerint éjféltől számítva. Márk azt mondja, hogy hat órakor már fölfeszítették Jézust, tudniillik zsidó számítással, dél felé. (Lásd Márk 15,25. és jegyz.) A ti királyotok. Ilyen trónkövetelőtől féltek oly nagyon? Ez maró gúny, ami a zsidókat még jobban felbőszíti.

* 15. Csak császárunk. Megtagadják múltjukat és nemzeti vágyaikat; császárhűséget színlelnek, csakhogy célt érjenek.

* 16. Kezükbe adá, t. i. a papi fejedelmeknek, hogy vezetésük alatt a római katonák fölfeszítsék. (V. ö. Máté 27,26. Csel. 2,23; 3,15.)

* 17-30. Jézust fölfeszítik; (a kereszt fölirata); ruháit elosztják; anyját Jánosra hagyja. (Máté 27,33. skk. Márk 15,22. skk. Luk. 23,32. skk.)

* 17. Keresztjét hordozván. Az elítélt maga szokta vinni keresztjét; de Jézusnak Cirenei Simon segített. (Máté 27,32. és párh.) Lukács itt említi a siránkozó asszonyokat. (23,27.) Golgota. Lásd Máté 27,33. jegyz.

* 18. A keresztrefeszítésről lásd Máté 27,32. Luk. 23,33.

* 19. A címtáblára, melyet az elítélt nyakába akasztottak és keresztjére szegeztek, rá volt írva annak neve és vétke. Krisztus állítólagos vétke volt, hogy a zsidók királyának mondta magát. A felirat újabb bosszantás a zsidókra, bár öntudatlanul is igazat mond.

* 20. Ez a három volt a Zsidóországban használatos nyelv.

* 21. A zsidók tiltakoznak a bosszantó fölirat ellen; elértették a gúnyt.

* 22. Megírtam, tehát úgy marad.

* 23. Négyfelé oszták, minden katonának egy-egy ruhadarabot, tehát ennyi katona működött közre a fölfeszítésben. A talárszerű köntös (tunica) a hagyomány szerint Szűz Mária munkája volt.

* 24. Hogy beteljesedjék az írás. Zsolt. 21,19. (L. Máté 27,35. és párh.)

* 25. Mária Kleofás, máskép Alfeus felesége, Jakab és József anyja. (V. ö. Máté 10,3; 13,55; 27,56. Márk 15,40. Luk, 23,49; 24,10. Gal. 1,19.) Ez a Mária valószínűleg nem volt Szűz Máriának édes testvére, hanem csak unokatestvére vagy más rokona; inkább Kleofás lehetett Szt. József testvére. Magdolnáról lásd Máté 28,1. Márk 16,1. 9. Luk. 7,37. jegyz. 8,2. Az asszonyok eleinte távolabb álltak (Márk 15,40.), majd közelebb merészkedtek. Ott állának Szalome és mások is.

* 26. Az ott álló tanítvány persze János, íme a te fiad. Ennek nem volna értelme, ha Máriának más fia is lett volna.

* 27. Magához vevé, vagyis hajlékába, otthonába. Úgy látszik, Jánosnak Jeruzsálemben valami kis háza volt. De mire ő később Efezusba került, Mária már elhalálozott.

* 28. El van végezve, a megváltás műve be van fejezve. Beteljesedjék, szomjúhozom. Lásd Zsolt. 21,16; 68,22. Sok kínlódás és vérvesztés után nagy szomjúság szokott beállani.

* 29. Tele ecettel. Az ecetes víz a katonák üdítő itala volt. Ez különbözik a keresztrefeszítés előtt nyújtott bódító italtól. (V. ö. Máté 27,34. sk. Márk 15,23.) Izsópra tűzvén; tehát a kereszt nem volt magas. Máté szerint kevéssel halála előtt így kiált föl Jézus: Én Istenem! miért hagytál el engem? (Zsolt. 21,1. Máté 27,46.)

* 30. Beteljesedett, t. i. a szomjúságra  vonatkozó jövendölés és az egész megváltás műve. Kiadá lelkét; a görögben: átadá, t. i. Istennek. (Zsolt. 30,6.) Az egyik lator megtér. (Luk. 23,40-43.) Jézus meghal. (Máté 27,50. Márk 15,37. Luk. 23,46.) A halált kísérő csodák. (Máténál 27,51. skk. Márk 15,38. Luk. 23,44. sk.)

* 31-42. Jézus átszúrása és temetése. (Máté 27,57-66. Márk 15,42-47. Luk. 23,50-56.)

* 31. Készületnap (paraskevé) volt, a szombatra és egyúttal a húsvétra való készület napja; tehát péntek. Hogy ne maradjanak a kereszten. Római szokás szerint a holttesteket a kereszten hagyták, míg feloszlottak, vagy a madarak és ragadozók prédájává lettek; de a hozzátartozók kérésére kiadták nekik a testet. A zsidó törvény szerint a kivégzett embert még aznap el kellett temetni (Móz. V. 21,22. sk.), kivált ha küszöbön állt a szombat vagy húsvét, vagy épen a szombatra eső húsvét. Törjék meg azok szárcsontjait. Ez a büntetés fokozására vagy a halál siettetésére szolgált. De ha a halál már bizonyos volt, akkor a kivégzettet csak átszúrták.

* 34. A hagyomány és régi keresztény iratok szerint az átszúró katona neve Longinus volt. Vér és víz jőve ki. Tehát a vér kezdett megaludni, vagy pedig az átszúrásnál a szívburok vize keveredett össze a vérrel. Ez némelyek szerint arra mutat, hogy Jézusnál a nagy kínok és lelki gyötrelmek miatt szívszakadás állott be. (V. ö. Ján. I. 5, 6, 8.) Erős emberek a kereszten másod- vagy harmadnapig is elkínlódtak, míg éhen haltak.

* 35. Aki látta, bizonyságot tett, tudniillik az evangélista, ki itt magáról harmadik személyben beszél. Hogy higgyetek Krisztusban, mint messiásban és Isten Fiában, az ő valódi halálában és föltámadásában.

* 36. Hogy beteljesedjék az Írás: Móz. II. 12,46. IV. 9,12.

* 37. Más írás: Zak. 12,10. Egykor bánkódva és sóvárogva fognak arra nézni, kit általvertek.

* 38. Titokban, félelem miatt, tartván a főtanács bosszújától, melynek tagja volt. (Máté 27,57. Márk 15,43. sk. Luk. 23,50. sk. Ján. 12,42.

* 39. Úgyszintén Nikodémus is. (L. Ján. 3,2.)

* 41. Új sírbolt. (Máté 27,60.) A kert Józsefé volt.

* 42. A készületnap miatt sürgős volt a temetés; azért kellett közeli sírt keresni.

* 20,1-10. Magdolna, Péter és János a sírnál. (Máté 28,1. skk. Márk 16,1. skk. V. ö. Luk. 24,1. skk. 12. Kor. I. 15,5.) Az újszövetségi szentkönyvek a feltámadt Jézusnak több mint tíz megjelenését írják le, vagy legalább említik. Lásd Máté 28. fej. jegyzet elején.

* 1. A hét első napján, a görög szerint szombat utáni első nap, azaz vasárnap. Az asszonyok célja volt Jézust bebalzsamozni, amire péntek este nem volt idő. (Márk 16,1. Luk. 23,56; 24,1.) Magdolna. A többi evangélista Magdolnával együtt több asszonyról beszél. János Magdolnát említi, ki neki és Péternek a jó hírt először vitte. Magdolna kora hajnalban a többi asszonnyal együtt indult, de előre sietett, s mikor az üres sírt látta, nem várva be a többi asszonyt, az apostolokhoz szaladt. Úgy látszik, ezután érkezett a többi asszony a sírhoz. Ezek távozása után jött a két apostol Magdolnával.

* 2. Elvitték, valaki vagy a zsidók; tehát ellopták vagy áthelyezték. Nem tudjuk; többesben beszél, valamennyi asszony nevében. (V. ö. Luk. 24,24.)

* 4. Megelőzé Pétert, mert fiatalabb is volt, meg a szeretet is hajtotta. Látá a lepleket, melyeket a feltámadó Jézus levetett magáról.

* 6. Beméne, mert ő tapasztaltabb és bátrabb volt.

* 7. Külön egy helyen összehajtva; tehát látták, hogy nem rablók dúlták fel a sírt.

* 8. Hitt, t. i. János; bár még az ő hite sem volt tökéletes.

* 9. Még nem értették az Írást, azaz a jövendöléseket. (Pl. Zsolt. 15,10. Iz. 53. fej. Máté 16,21.) Bár Jézus sokszor beszélt feltámadásáról tanítványainak, de ők mást vártak, azért nehezen fogták fel a dolgot. Csak a feltámadt Jézus megjelenései és a Szentlélek kiáradása nyitotta ki szemüket. Föl kellett támadnia, Isten terve és a próféták szerint és a megváltás céljából. (V. ö. Luk. 24,26. Róm. 4,25. Kor. I. 15. fej.)

* 10. Hazamenének, nagy zavarban. Nagyon természetes, hogy az asszonyok és az apostolok ebben a helyzetben zavartan ide-oda futkároztak. Nagyon hirdetni nem merték a dolgot, de maguk is várakozó álláspontra helyezkedtek.

* 11-18. Jézus megjelenik Magdolnának. (Márk 16,9. skk. Luk. 24,10.)

* 11. Magdolna nem tudott megválni a sírtól.

* 12. Két angyalt; lásd Luk. 24,4. skk. (V. ö. Máté 28,2. 5. Márk 16,5. skk.)

* 13. Magdolna az angyalokat embereknek véli. Elvitték. Feltámadásra még nem gondol.

* 14. Nem tudta, hogy Jézus, tehát nem ismerte meg. A föltámadt Jézus megdicsőült teste meg volt változva. (V. ö. Márk 16,12. Luk. 24,16. skk. Ján. 21,4.); ehhez járult a dolog hihetetlensége és Mária könnyben úszó szeme.

* 15. Vélvén, hogy a kertész. Ily korán a kertben alig lehetett más. Ha te vitted el máshová, az ideiglenes sír helyett.

* 16. Mária! Az ismert kedves hangot megismeri. Rabboni! arámi nyelven, mely Jézus közönséges társalgó nyelve volt, annyi, mint mester! (Lásd Márk 10,51.) Erre Mária, ki meglepetésében többet mondani nem tudott, kétségkívül Jézus lábaihoz borult és átkarolta azokat. (V. ö. Máté 28,9. Luk. 7,38.)

* 17. Ne illess engem, még nem mentem föl. E helynek sokféle, részben bizarr magyarázata van. Valószínű értelme az: Ne akarj most visszatartani, ne töltsd az időt, siess megbízásomban eljárni, hagyd a viszontlátás és végleges együttlét örömeinek élvezetét a jövőre; lesz még idő a szeretet nyilvánításaira nemcsak a mennyben, hanem e földön is. Atyámfiaihoz, tanítványaimhoz. (V. ö. Máté 28,10. Ján. 15,13. skk.) Atyámhoz és Atyátokhoz, bár más értelemben Atyám ő énnekem és nektek.

* 19-23. Megjelenés a tanítványoknak zárt ajtók mellett, Szentlelket ad a bűnbocsátásra. (V. ö. Márk 16,14. Luk. 24,36. skk.)

* 19. Azon a napon, még a föltámadás napján. Ugyanazon a napon megjelent Péternek és az emmausi tanítványoknak is. (Lásd Luk. 24,13. skk. Kor. I. 15,5.) Békesség nektek, a zsidók szokásos üdvözlése.

* 20. Megmutatá lábait is. (Luk. 24,40.)

* 21. Én is küldelek, művem folytatására.

* 22. Rájuk lehelt, jelképezve a Szentlélek közlését. Vegyétek a Szentlelket. Ez már nem Ígéret, hanem akarat,

* 23. E szavakkal adta Krisztus Urunk tanítványainak a bűnbocsátó, a gyónásban feloldozó hatalmat, vagyis alapította a penitenciatartás szentségét. Megjegyzendő, hogy e hatalmat a távollevő Tamás is megkapta.

* 24-29. Nyolcadnapra újabb megjelenés a tanítványoknak Tamással együtt.

* 24. Tamásról lásd Máté 10,3. Ján. 11,16; 14,5. Hol járt az első megjelenéskor, nem tudjuk.

* 25. Oldalába; tehát az oldalseb nagy volt.

* 26. Nyolc nap múlva, vagyis a következő vasárnap. Zárt ajtón át. Krisztus megdicsőült teste nem volt az áthatolhatatlanság fizikai törvényének alávetve.

* 27. Nézd, azaz tapintsd meg. Ne légy hitetlen. Tamás tulajdonképen nem volt hitetlen, csak kételkedő és késedelmes hitű. Most már meg van győzve, hisz, nem kíván több bizonyságot. Úgy látszik, megelégedett a látással, a tapintást nem vette igénybe. Jól mondja Nagy Szt. Gergely, hogy többet használt nekünk a hitre Tamás hitetlensége, mint a többi apostol hite.

* 28. Én Uram, én Istenem! Ez nem puszta csodálkozó felkiáltás, hanem hitvallás.

* 29. Boldogok, akik nem látlak és hittek. Tamás hite tökéletlen volt: nem elégedett meg a szemtanuk bizonyságával, hanem látni, sőt tapintani akart. Igenis, szabad a hit mellett bizonyítékokat követelni, melyek meggyőznek, hogy Isten az illető igazságot kinyilatkoztatta, de nem bizonyítják be azt észből és tapasztalásból; mert ebben az esetben már tudás volna, de nem hit. (A hit a természetes úton nem szembetűnő dolgok bizonyítéka. Zsid. 11,1.) Tamás az embert látta, de az Istent hitte, mint Szt. Ágoston mondja. A túlságos kritizálás ma is gyenge hitre mutat, sőt veszélyezteti a hitet.

* 30-31. Első záradék.

E záradékkal az evangélium tulajdonképen már be van fejezve. Látszik, hogy a következő fejezet utólagos adalék, amit annak tartalma is megerősít. De ezt az adalékot is maga Szt. János apostol adta hozzá művéhez utólagosan.

* 30. Sok egyéb jelet, azaz csodát, főleg föltámadása utáni megjelenéseit. Nincsenek megírva. (Ebből látszik, hogy a Szentírás nem egyetlen hitforrás és hitszabály, hanem másik hitforráss hagyomány, hitszabály pedig az egyház tanítása és tekintélyei) — 31. Hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, t. i. a Messiás és a Szentháromság második személye. Hogy éltetek legyen, t. i. természet fölötti és örök éltetek őáltala.

* 31. A 20. fejezettel az evangélium szemlátomást be van fejezve s a 21. fejezet utólagos hozzáadás; de az ősegyház hagyománya és irodalmának tanúsága, úgyszintén a fejezet tartalmának és stílusának tanúsága szerint az is, Szt. János apostol műv.

* 21,1-14. Jézus megjelenik tanítványainak a tiberiási csodálatos halfogásnál. (V. ö. Luk. 5,1-11.)

* 1. A tiberiási tenger a Genezáret tava. (V. ö. Ján. 6,1.) Itt már régebben is történt egy csodálatos halfogás.

* 2. Az apostolok a húsvéti ünnepek után néhány nappal Jézus parancsa szerint visszatértek Galileába, régi foglalkozásúkhoz, a halászathoz. (Máté 26,32; 28,7. Márk 14,28.) A tanítványokról lásd Máté 10,2. skk. Ján. 1,37. skk. 43. skk. Csel. 1,13. skk. stb. Más kettő, úgy látszik, hogy szintén apostol. De látszik, hogy Péter vezetőszerepet visz köztük.

* 4. Jézus a parton álla, azaz megjelent. Nem ismerek meg, hanem idegen embernek nézték, a távolság és szürkület miatt, de különösen megdicsőült testének változása miatt. (V. ö. Luk. 24,16. Ján. 20,14.)

* 5. Nincs ennivalótok? Van-e nálatok eladó hal?

* 7. János visszaemlékezve az első csodálatos halfogásra (Luk. 5,4. skk.), megismerte az Urat. Inkább a szíve mondta meg neki, mint a szeme. Erre Péter is eszéhez kap. Köntösét, a halászok által munkaközben viselt durva ingforma ruhát. Neki volt vetkezve s tiszteletlenségnek tartotta ilyen félmeztelenül az Úr előtt megjelenni. A tengerbe ereszkedék; tehát, úgy látszik, úszva ment Jézushoz a parthoz. Nem győzte várni a nehézkes bárkát.

* 8. A többi hajóval méne s vonszolta a vízbe csüngő hálót. Kétszáz könyök, mintegy 100 méter; János mint szakértő ennyire becsülte a távolságot.

* 9. sk. A parazsat, halat (hallevest) és kenyeret Jézus teremtette elő csodálatosan. A hal még csak készült, mert a halakat Jézus csak azután hozatta elő.

* 11. János még a halak számára is pontosan emlékszik. Isten csodája volt, hogy a háló szét nem szakadt.

* 12. Nem merte kérdeni, oly világos volt a dolog.

* 13. Jézus megvendégeli tanítványait. Az evangélium nem mondja, hogy Jézus is evett volna.

* 14. Harmadszor jelent meg; csak az apostoli testület előtti megjelenéseket számítja. (Ján. 20,19. 26; 21,1. skk.)

* 15-19. Péter főpásztori megbízatása és vértanúi halálának megjövendölése. (V. ö. Máté 16,13-19.)

Mielőtt Krisztus a főpásztori hivatalt Péterre ruházza, előbb háromszoros szeretetvallomást kér tőle, mellyel háromszori tagadását mintegy jóvá tegye. A legeltetés részint a táplálást, részint a vezetést és gondozást jelenti. A görög szövegben becéző kicsinyítéssel báránykáim és juhocskáim áll. Ez jelentheti a hívek apraját-nagyját; de a bárányok jelenthetik a világi híveket is, a juhok pedig lehetnek az alsóbbrendű pásztorok, vagyis elöljárók. Péter a pásztoroknak is pásztora. János fia (Máté 16,17. Jónás fia); úgy látszik, a két hasonló nevet a közéletben felcserélték. Az apa megnevezése a beszédnek bizonyos ünnepiességet kölcsönöz. Miként első ízben (Luk. 5,1-11.), úgy itt is, a másik csodálatos és jelképes halfogás alkalmával adta Krisztus Péternek az egyházi őségét (a primátust.).

* 18. E hely világos célzás Péter vértanúi halálára. Ismeretes, hogy ő Rómában Néró császár alatt keresztre feszíttetett és pedig saját kívánságára fejjel lefelé, miről az őskeresztény írók, emlékek és az apostoli korig visszamenő hagyomány tanúskodnak. Krisztus azt akarja mondani: Fiatal korodban öltöztél, vetkeztél, jöttél, mentél tetszés szerint, szóval magad ura voltál; de majd öregségedben kitárod karjaidat a kereszten, más övez fel téged bilincsekkel, kötelekkel, oda visz és oda köt, ahova nem akarod, a kereszthez. A vértanuságtól, a kíntól, a haláltól, bármily szívesen és hősiesen tűrje is valaki, az emberi természet mindig borzad, még a vértanuk is, sőt maga Krisztus is irtózott tőle haláltusájában.

* 19. Mondá, jelezvén; ez az evangélista magyarázata. Megdicsőíteni az Istent. A vértanúi halál, melyben az ember legnagyobb földi javát, az életet, eszményi célért áldozza, Istennek mindenek fölött való értékelése s az ember hitének és szeretetének legerősebb bizonyítéka. (V. ö. Ján. 12,23: 13,31: 17,1. Fil. 1,20. Pét. I. 4,16.) Kövess engem, a szöveg összefüggése szerint a vértanuságba, a keresztre (v. ö. Ján. 12,32. sk. 13,36. sk.)

* 20-23. Péter kíváncsiságának megrovása.

* 20. Ki az, ki elárul? (Lásd Ján. 13,25.)

* 21. Péter nem féltékenységből teszi fel a kérdést, hanem testvéri érdeklődésből, hogy hát ővele mi lesz, vájjon a szeretett tanítványra is vértanúság vár?

* 22. Akarom; így a Vulgata latin fordítás; de ez a régi másolók hibája lehet. A görögben, sőt némely latin szövegemlékekben is feltételesen: ha akarom. A föltételes kifejezés jobban beleillik a szöveg összefüggésébe. Így maradjon, azaz életben maradjon. Míg eljövök. Krisztusnak földi élete után többféle eljövetelét különböztetjük meg: történetit (büntetőt, diadalmast), belsőt, világvégit; itt Krisztus kétségkívül világvégi eljövetelre célzott. (A parusiára.) Mi közöd hozzá? Nem szabad kíváncsiskodni; nyugodjál meg Isten rendelésében s haladj a neked tőlem kijelölt és megmutatott úton.

* 23. Elterjede a hír. Valóban a jövendölést, kivált a Vulgatában olvasható állító alakjában félre lehetett érteni. Tényleg az őskereszténységben az első század végéig megvolt ez a vélemény, melynek kedvezni látszott János rendkívül magas kora és némelyeknél az eljövetel közelségének hite. (Kor. I. 15,51. Tessz. I. 4,14. 16.) Az apostol halála után pedig ebből a hírből eredt az a legenda, hogy az apostol ugyan sírba szállott, de a sírban él és lehelete sírhantjának porát mozgásba hozza. Az evangélium tehát a legenda félreértését igazítja helyre, ami az utolsó fejezet hozzáadásának tulajdonképeni oka és célja.

* 24-25. Az evangélium hitelesítő záradéka.

Némelyek szerint e két utolsó verset János tanítványai, az efezusi egyház papjai vagy elöljárói adták a könyvhöz. Hogy e két vers hitelesítő záradék, az világos; de az őskeresztény hagyomány azt is János apostolnak tulajdonítja. János gyakran szokott magáról harmadik személyben beszélni. (V. ö. Ján. 13,20. skk. 23. 19,25. sk. 35: 21,7. 20.)

* 24. Mindezekről nemcsak az utolsó fejezetben, hanem az egész evangéliumban elbeszélt élményekről.

* 25. Egyenkint, részletesen. A világ, sem tudná befogadni a könyveket. Ez szemlátomást írói nagyítás: de van benne valami igazság.