Jóel jövendölése - kommentárok
* ELSŐ RÉSZ:
Felszólítás a bűnbánatra, (1,1-2,17.)
* 1. 1-4. A próféta azt a pusztítást ecseteli, melyet (a héber szöveg szerint) négy, egymásután fellépő sáskafaj egész Zsidóországban okozott.
* 2-3. A próféta felhívja az egész zsidó nép figyelmét a nagy csapásra, melyhez hasonlóra még a nép legöregebbjei sem emlékeznek, és amelynek emlékét még a késő nemzedékek is meg fogják őrizni.
* 4. A héber szöveg négy, egymásután fellépő sáskafajról beszél. Ez a vers azt a benyomást kelti, hogy a négyféle sáskafaj egy és ugyanabban az évben pusztította Zsidóországot.
Az 1. és a 2. fejezetben leírt sáskajárást számos magyarázó valóban megtörtént eseménynek tekinti, míg mások a négyféle sáskafajban négy ellenséges világhatalomnak (az asszír-babiloni, a méd-perzsa, a görög és a római birodalomnak), vagy négy perzsa hadjáratnak (a Kámbízes alatt 525-ben, Xerxes idejében 484-ben, és I. Artaxerxes alatt 460-ban és 458-ban viselt háborúknak) jelképeit látják. Legvalószínűbb az a vélemény, hogy Jóel egy valóban megtörtént nagy sáskajárást ír le, de ez a csapás a próféta felfogásában egyúttal arra is szolgál, hogy jelképe legyen az Úr végső ítéletét megelőző általános nagy szorongatásnak.
* 5-7. Az általános pusztulás.
* 6. Jóel a sáskákat az ország ellen támadó ellenséges nemzethez hasonlítja. Az oroszlánnal való összehasonlítás a veszedelem nagyságát mutatja.
* 7. A leírásban semmi túlzás sincsen. Fehérekké, azaz háncs nélküliekké.
* 8-12. A sáskák által okozott pusztítás részletes rajza.
* 8. Ifjúkori jegyese, Vulg. szószerint: «ifjúkori férje».
* 9. A próféta külön is kiemeli, hogy még a köteles áldozatok sem mutathatók be a templomban, mert a termés egészen megsemmisült. Az áldozat szónak megfelelő héber kifejezés («mineha») többnyire a föld terméséből bemutatott áldozatot jelent, melynek kiegészítő része az italáldozat volt.
* 10. Gyászol a termőföld – gyászos látványt nyújt a termőföld.
* 11. A csapás súlyát leginkább a szántóvetők és a szőllőművesek érzik.
* 12. A sáskajárás veszedelme többnyire együtt jár az általános szárazsággal.
* 13-18. Felszólítás a bűnbánatra.
* 13. Menjetek be, t. i. a templomba. Az áldozat és az italáldozat: L. 9. v.
* 14. A sokaság és az ország összes lakói az egész zsidó nép, melyet a papság nyilvános bűnbánatra hív a templomba.
* 15. A sáskajárás előképe a még rettenetesebb isteni ítéletnek, mely az Úr napján, vagyis az ítélet nagy napján éri a világot. A régibb prófétáknál (Amosz, Izaiás, Jeremiás, Szofoniás stb.) az Úr napja az asszír és a babiloni fogság büntető ítéletét vagy az ebből való kiszabadítást szokta jelenteni, Jóelnél «az Úr napja» a végső ítéletet és a messiási kort jelenti. A próféta azt a gondolatot domborítja ki, hogy az imádság és a bűnbánat legalább a választott népről elháríthatja az Úr haragját az ítélet napján.
* 16. Az élelem a szövegösszefüggés szerint az áldozati ételeket jelenti. Szemetek láttára, a héber szerint: szemünk láttára.
* 17. Szennyükben senyvednek a barmok, mert senki sem törődik velük. Egyes magyarázók szerint a héber szöveg értelme: «Szennyükben berozsdásodtak a borsajtók». Ez a kifejezés szép párhuzamban áll a vers második tagjával, és megfelelne 2,24-nek. Mások szerint: «Összezsugorodott a (vető)mag a rög alatt».
* 18. Az előbbi vers gondolatának folytatása. A próféta azért említi külön is a juhnyájakat, mert ezek igen kevés táplálékkal is beérik.
* 19-20. A bűnbánók imádsága.
* 19. A tűz és a láng a nap heve.
* 20. A mező állatai a vadállatok, ellentétben a 18. versben említett háziállatokkal. A mini az esőt szomjazó föld kifejezés a héber szövegben nincs meg. A nagy szárazság miatt a források is kiapadtak.
* 2. 1-11. A sáskajárás; át egész természet megrendülése.
* 1. A harsona szava a népet figyelmezteti a közelgő nagy veszedelemre. V. ö. Óz. 5,8; 8,1; Ám. 3,6, A Sión hegyén megfojt harsonát meghallja az ország (Zsidóország) minden lakója: ez a kifejezés azt mutatja, hogy a zsidó nép a próféta korában igen csekély kiterjedésű területen, jóformán csak Jeruzsálem környékén lakott. Ebben és a következő versekben (1-6.) Jóel a sáskák veszedelmét mint az országra közeledő pusztulást írja le, míg az előbbi fejezet arról mint már bekövetkezett csapásról beszélt. Ez a vonás is valószínűvé teszi, hogy a sáskák csapása előképes jelentésű.
* 2. A közeledő sáskák nagy tömege a nap világosságát is elsötétíti. A sáskákat az Arábiából jövő forró szél szokta Palesztinára zúdítani. A hegyekre boruló szürkület a sáskafelhő sötét tömegét jelképezi.
* 3. Az égető szárazság együtt szokott járni a sáskák csapásával (1,12. 19.). Mini a gyönyörűség kertje, a héber szerint: «mint az Edén kertje», vagyis a paradicsom.
* 4. A sáska és a ló feje között már a régi magyarázók is bizonyos hasonlóságot találtak. V. ö. Jób 39,20; Jel. 9,7.
* 5. A sáska had közeledését már messziről meglehet hallani.
* 6. Minden arc magába gyűjti pírját (héb.), vagyis kipirul; a Vulgáta szerint: «Minden arc olyan lesz, mint a fazék».
* 7. A próféta tovább folytatja a hadseregről megkezdett hasonlatát, de a veszedelmet ettől fogva már mint jelenlevőt írja le.
* 8. A maga ösvényén, a Hetvenes fordítás szerint: «a maga fegyverzetében». Még az ablakon is betörnek, a héber szöveg és a Hetvenes görög fordítás szerint: «fegyver(ük) által vesznek el». A sáskák ellen tűzzel és vízzel szoktak védekezni. A 8. vers utolsó két tagjának értelme a héber szöveg és a Hetvenes fordítás szerint az, hogy fegyver közt is áttörnek, és bár a fegyver által sokan elvesznek, ez nem bontja meg soraikat.
* 9. Érdekes fokozás: a város megtámadása, – a falak megmászása, – behatolás a házakba, – a házak belsejének elfoglalása.
* 10. A sáskák oly nagy tömegben törnek elő, hogy az égitestek fényét is elsötétítik. E vers kifejezéseivel v. ö. Iz. 13,10. 13; Ez. 32,7. stb.
* 11. Az Úr serege a sáskák, melyeket maga az Isten vezérel a büntető támadásra népe ellen.
* 12-17. Felszólítás a bűnbánatra. A 12-17. vers jellegzetes párhuzamban áll az 1. fejezet 13-20. versével. De míg amott a csapás után kell bűnbánatot tartani, itt a próféta azért szólítja fel népét a bűnbánatra, hogy az Úr szörnyű ítéletét távol tartsa magától.
* A 12. vers az Úr szava; a következőkben ismét a próféta beszél. Nos tehát, a héber szerint: «Akár még most is». A böjt, a sírás, a jajgatás és a ruha megszaggatása (13. v.) a bűnbánatnak külső jelei.
* 13. V. ö. Móz. II. 34,6; Neh. 9,17; Zsolt. 85,15; 102,8; 144,8. stb. A próféta őszinte, belső megtérést követel. Szánakozik bajotok felett (héb.), t. i. a népére mért büntetés felett. V. ö. Móz. I. 6,6. magyarázatát. A Vulgáta szerint: «Legyőzi a gonoszságot».
* 14. A kérdő alak a próféta szilárd reményét fejezi ki, hogy az Isten meg fog bocsátani megtérő népének.
* 15. A harsona megfúvása itt a nyilvános-bűnbánat kihirdetésére szolgál. A sokaság az egész zsidó nép.
* 17. Az előcsarnok és az oltár közötti rész a szorosan vett templomépület előtt levő térség volt. Jellemző, hogy a papok imádságában nincs sző a sáskákról, hanem szabadulásért esedeznek az idegen népek járma alól. (Erről a következő fejezet szól részletesebben.) Ez is arra vall, hogy a sáskák a büntető isteni ítéletnek jelképei. Az Úr örökrésze a Szentföld.
* MÁSODIK RÉSZ. A messiási kor. (2,18-3,21.)
2. 18-27. A messiási boldogkor.
* 18. Jóel úgy beszél, mintha a papság imájára (17. v.) az Úr rögtön létrehozná a nagy változást. A próféta egy szóval sem mondja, hogy a 15-17-ben megparancsolt bűnbánati összejövetel tényleg meg is történt; a leírás eszményi jellegű.
* 19. Az Úrnak kettős ígérete: a nagy bőség és az idegen népektől való megszabadulás.
* 20. Az Észak jövevénye valószínűleg a végső idők nagy ellensége vagy veszedelme (az Ez. 38. és 39. fejezeteiben említett Góg és Mágóg), kinek támadását észak felől várták. A keleti tenger a Holttenger, a nyugati tenger pedig a Földközi-tenger. A sáskákat a szél többnyire a Holttengerbe vagy a Földközi-tengerbe viszi, hol a haboktól a partra vetett hullák valósággal megfertőzik a levegőt. A mert kevélyen cselekedett kifejezés a végső idők hatalmas ellenségére vonatkozik.
* 21. A csapás megszűnése után már csak az örömnek van helye.
* 22. V. ö. 1,12. 20.
* 23. Az igazság tanítója számos magyarázó szerint a Messiás. A héber szöveg «az alkalmas időben hulló eső»-ről is érthető. Más magyarázókba héber kifejezést «az igazság bizonyságá»-nak fordítják: az Úr maga bizonyítja, hogy helyreállt a helyes viszony közötte és a választott nép között. Mint egykoron, a héber szerint: «az első hónapban».
* 24. Az alkalmas eső folytán nagy lesz a bőség.
* 25. Az Úr beszédében ez az egyetlen célzás a sáskajárásra; de míg 1,4. azt mutatja, hogy a négyféle sáskafaj egy esztendőben jelent meg, itt több esztendőről van szó, mert az egyévi veszedelem több évre is kihat. Az én nagy seregem: a sáskák az Isten büntetésének eszközei voltak.
* 26. A választott nép boldogságát semmi sem zavarja meg többé.
* 27. Az Úr állandóan népe között lakik és azt megoltalmazza minden ellenségétől. (V. ö. 3,17. 21.) Ezért hangoztatja Jóel oly gyakran, hogy az Úr «Izrael Istene».
* 28-32. A Szentlélek Maradása. – A Sionon és Jeruzsálemben szabadulás lesz.
* 28. Aztán pedig: t. i. az előbb leírt csapások után, a messiási korban. Az Úr lelke a Szentlélek, kinek kiárasztása az isteni kegyelmek legbővebb közlését, elsősorban a prófétálás ajándékát jelenti. (V. ö. Kor. I. 14.) Prófétáim = az Isten lelkétől eltelve beszélni. Jóel jövendölése Szent Péter apostol tanítása szerint az első keresztény pünkösd ünnepén teljesedett be (Csel. 2,16 skk.). V. ö. Iz. 44,3; Ez. 39,29; Zak. 12,10.
* 29. Szolgáimra és szolgálóimra, a héberben: «a szolgákra és a szolgálókra». Minden társadalmi osztály, még az eddig megvetett rabszolgák is részesülni fognak az Úr nagyszerű ajándékaiban.
* 30. A végső világítéletet megelőző szörnyű idők rajza. A vér, a tűz és a füstfelhő talán az egész világra kiterjedő háborúkat és pusztulást jelentik; a tűz megemlítésében talán célzás van 1,19. és 2,3-ra.
* 31. A próféta szemében összefolyik a közelebbi és a távolabbi jövő: a Messiás első eljövetelének kora és a világítélet ideje. A 31. versban említett rettenetes tünemények az egész természet megrázkódtatását fejezik ki.
* 32. Csak azok menekülnek meg a világítélet alkalmával, akik a Sión hegyén, Jeruzsálemben trónoló Úr nevét segítségül hívják. Ez a vers szép átmenet a következő fejezethez, ahol a zsidó néppel ellenséges viszonyban élő nemzetek megítéléséről van szó. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét: a Jáhve-tisztelők, ellentétben az igaz Istent nem ismerő pogányokkal. Amint megmondotta az Úr: talán célzás Abd. 16. és főleg 17. versére. A megszabadultak: a pogányok közt élő zsidók. Jóel jelképes leírása azt mondja, hogy az Úr Jeruzsálembe hívja a pogány nemzetek között élő zsidókat, hogy ők is részt vegyenek a messiási ország boldogságában. Szellemi értelemben Jeruzsálem és a Sión hegye az Úr Egyházát jelenti, a megszabadulták pedig az Egyházba meghívott választottakat.
* 3. 1-3. Az Úr ítélete.
* 1. Azokban a napokban és abban az időben: a messiási korban, a nagy leszámolás idején. Jóel a próféták szokásos stílusában a jelen szorongatástól való megszabadulást a messiási korral kapcsolja össze. Amikor majd jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát (héb.), Vulg. «amikor majd véget vetek Júda és Jeruzsálem fogságának».
* 2. Az összes nemzetek az Isten választott népét üldöző nem-zsidó nemzetek, melyekre az Isten büntetése vár. Jósáfát völgyét az ószövetségi Szentírás csak itt és a 12. versben említi; Jóel talán az Áldás völgyére gondol, Jeruzsálemtől délnyugatra, hol Jósáfát, Júda királya megverte a moábitákat, az ámmonitákat és az edomitákat (Krón. II. 20,20. 26.). Közel állt a gondolat, hogy ez a hely szimbóluma annak a helynek, ahol az Úr megsemmisíti a választott nép összes ellenségeit; különben is minden hely, ahol az Úr ítélni fog, joggal nevezhető Jósáfát-nak, olyan helynek, ahol «Jáhve ítél». Ma a Kedron völgyét (Jeruzsálemtől keletre, a szent város és az Olajfák hegye között) hívják más néven Jósáfát völgyének. Izrael itt az egész választott népet jelenti. Szétosztották földemet: a babiloni fogság idejében lakatlanul maradt területeket idegenek foglalták el.
* 3. V. ö. Abd. 11. v. Mindkét helyből kitűnik, mily méltatlanul bánt az ellenség a legyőzött zsidókkal.
* 4-8. A választott nép ellenségeinek megbüntetése.
* 4. De mi közöm hozzátok: a héber szerint: «De ti is, mik vagytok ti nekem?» azaz: mit tehettek ti ellenem? Tírus és Szídon híres föníciai városok voltak a Földközi-tenger partján. A filiszteusok minden tartománya Filisztea öt kerületét jelenti (Gáza, Askalon, Akkaron, Azótus és Get fővárosokkal). Vajjon bosszút akartok-e állni rajtam: az Isten ellenségei teljesen tehetetlenek az Úr terveivel szemben.
* Az 5-6. vers Fönícia és Filisztea ellen szól bűnük az volt, hogy az Úr templomát kifosztották, és a zsidókat rabszolgáknak adták el. (De az aranyom és ezüstöm kifejezés általában a zsidóknak, az Úr választott népének vagyonát is jelentheti.) A rabszolgakereskedésre nézve v. ö. Ám. 1,9; Ez. 27,13; Makk. I. 3,41; 8,10. Több régi író azt állítja, hogy a görögök különösen szívesen vásárolták meg a szír (zsidó) rabszolgákat.
* 7-8. Az Úr előre megmondja, hogyan fogja megbüntetni Föniciát és a filiszteusokat.
* 7. Őket: a rabszolgákul eladott zsidókat; ezeket az Úr vissza fogja vezetni hazájukba,
* 8. a zsidók pedig el fogják adni elnyomóik fiait és leányait egy távoli nemzetnek, Sába lakóinak, egy arábiai törzsnek, mely karavánjai révén a zsidókkal kereskedelmi összeköttetésben állt. A Biblia gyakran említi őket mint gazdag és művelt népet. V. ö. Iz. 60,6. 9-17. A világítélet.
* 9. Az ezt szó a következő versekre vonatkozik. Az Úr a 9-14. versben felszólítja az ellenséges nemzeteket, hogy fegyveresen jöjjenek az ítéletre; fegyvereik tehetetlensége csak annál jobban fel fogja tüntetni az Úr hatalmát.
* 10. Ezzel a verssel szép ellentétes párhuzamban áll Iz. 2,4; Mik. 4,3: az általános világbéke a messiási korban, az Úr ellenségeinek megsemmisítése után. Minél nagyobb számú lesz az ellenség, annál szembetűnőbb lesz az Úr végleges győzelme.
* 11. Ott teríti majd le hőseidet az Úr, a héber szerint «Ide hozd le, Uram, hőseidet (= angyalaidat)»!
* 12. Az isteni ítéletet a proféták vagy nagy harc, vagy bírói ténykedés alakjában szokták leírni; Jóel mindkét képet összekapcsolja.
* 13. Az Úr szava angyalaihoz. Az aratás és a szüret a végítélet jelképei, mint a vers utolsó tagja világosan mutatja. V. ö. Jel. 14,14-20.
* 14. Az Úr napja az ő büntető ítéletének nagy napja.
* 15. V. ö. 2,10. 31.
* 16. V. ö. Ám. 1,2. A Sión hegyén állt a templom; a próféta jelképes leírásában az Úr a Sionról jő az ítéletre. Megrendül az ég és a föld: az egész természet rendje felbomlik a világítélet alkalmával. A vers utolsó tagja azt a gondolatot fejezi ki, hogy a büntető isteni ítélet csak az ellenséges nemzeteket fogja érni; hű népét megmenti az Úr.
* 17. Az Úr szava. Megtudjátok, t. i. saját tapasztalásból. Idegenek nem vonulnak át többé rajta (Jeruzsálemen): t. i. mint diadalmas győzők. V. ö. Zak. 9,8.
* 18-21. A választott nép megdicsőülése.
* 18. Jóel jövendölése a Júdára áradó isteni áldás leírásával végződik. A 18. vers a rendkívül nagy bőségnek költői leírása. Jelenleg Palesztinának legtöbb patakja a nyár folyamán kiszárad; de a messiási korban nem lesz többé szárazság (célzás az 1. és a 2. fejezetben említett csapásokra). Az Úr házából fakadó forrás az isteni áldás jelképe. V. ö. Ez. 47,1; Zak. 14,8. A Tövisek völgye, a héberben: «Sittím völgye» (a Jordántól keletre).
* 19. Egyiptom és Edom Zsidóország összes ellenségeinek előképei. Júda nagy termékenységével (18. v.) a próféta szembeállítja Egyiptom és Edom terméketlenségét és pusztaságát. Egyiptom és Edom bűne az volt, hogy az országuk területén lakó vagy a babiloniak elől az 586. évi nemzeti veszedelem idejében közéjük menekülő zsidókkal kegyetlenül bántak. V. ö. Abd. 14.
* 21. Megtisztítom, őket a vértől, – Melytől nem tisztítottam meg őket, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «Megbosszulom a vért, – Nem hagyom megbosszulatlanul,» – t. i. a zsidók ártatlanul kiontott vérét. Jóel könyve azzal a már több ízben (2,27; 3,16. 17.) hangoztatott ígérettel végződik, hogy az Úr a Sionon fog lakni mindörökre.