* Amennyiben a magyarázat említést tesz a latin, görög, illetve a szír fordításról, az ú

Jób könyvének kommentárjai

* Amennyiben a magyarázat említést tesz a latin, görög, illetve a szír fordításról, az ú. n. Vulgátát, a Hetvenes fordítást, illetve a szír Pesittát érti. 1-2. fej. Prológ prózában.

* 1. Jób jámborsága és szerencséje (1-5). megpróbáltatásának előzményei a mennyben (6-12), a vagyonát és a családját érő csapások (13-19. béketűrése (20-22).

* 1-5. Jób neve, melyet e könyvön kívül az Ószövetségben még Ez. 14,14. 20; Sirák 49,11. (a héber és szír szövegben) és Tób. 2,12. 15. is megemlít, a maszoretikus szöveg szerint Ijjóbnak ejtendő ki. A görög szöveg a könyv hősének a nevét Jóbnak olvassa és a függelékben (42,17b) tévesen a Móz. I. 36,33-ban említett Jobábbal, Edom királyával azonosítja. Az Ijjób név jelentése régibb értelmezők szerint «ellenséges csapásokkal sujtott»; újabbak azonban helyesebben «ellenség»-gel, «támadó»-val adják vissza. Jób hazáját, Húszt Edom területén vagy környékén kell keresni. V. ö. Móz. I. 36,28; Siralm. 4,21; Jer. 25,20. és a Jób barátainak a hazájáról mondottakat. (Egy újabb kutató véleménye szerint Húsz nevét megőrizte a Hirbe Isz nevű rom Edom északkeleti részén). Hasonló nézetet vall a könyv görög fordításának a függeléke is (42,17b: „Edom és Arábia hegyvidékéin.”).

* 3. Jób a termékenyebb vidéknek és a pusztának (v. ö. 19. v.) határán élt, földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott (v. ö. 14. v.), a tevék számából pedig arra lehet következtetni, hogy kiterjedt kereskedés – karavánok kiküldése – útján is gazdagodott. Szamár, szószerint: szamárkanca. Az utóbbi szelídebb természete és egyenletesebb járása miatt keleten nagyrabecsült hátas állat. Cselédje: mások a megfelelő héber szót «szántóföld»-del fordítják. A napkeletieken a Jordán- és Holt-tenger árokvidékétől keletre lakó arám és arab lakosságot kell érteni. V. ö. Móz. I. 29,1; Bir. 6,3; Kir. III. 4,30.

* 4. A sorozatos összejövetelek alkalmasak voltak a sémi népektől nagyrabecsült családi kötelékek megerősítésére, egyben pedig Jób és környezetének megelégedett jólétét tükröztetik.

* 5. Jób nemcsak a saját feddhetetlenségére ügyelt, hanem gyermekeit is bűntől tisztán kívánta látni, ezért a vendégségek sorának befejezésekor meg szokta őket szentelni, valószínűleg az áldozat bemutatása előtt lefolytatott külön szertartással, mely a rituális tisztaságot biztosította; a következő nap reggelén pedig mint a család papja, áldozatot szokott bemutatni a vendégségek folyamán esetleg elkövetett vétségeik engesztelésére. Áldották Istent a szívükben, szépítő kifejezés e helyett: „káromolták Istent” vagy „Isten nevét tiszteletlenül használták”.

* 6-12. Hasonló mennyei gyűlés leírását találjuk Kir. III. 22,19. skk.-ben is. Ami az utóbbi helyen látomás, ezen a helyen Isten megpróbáltatásra irányuló végzésének megkapó költői szemléltetése.

* 6. Isten fiai, az angyalok, akik természetüknél fogva Istenhez közelebb állanak; Kir. III. 22,19-ben a nevük: az ég serege. A sátán (= ellenfél) az emberek szellemi ellensége, ki őket Istennél bevádolja (v. ö. Zak. 3,1; Jel. 12,9.)

* 9-10. A sátán nem vonja kétségbe Jób vallásosságát, csak önzőknek találja indító okait: szerinte Jób elsősorban anyagi érdekből igyekszik Istennel jóban lenni.

* 10. Körülkerítetted: a körülkerítés az isteni oltalomnak jelzése; jószága, elsősorban lábas jószág.

* 11. Az áldásra vonatkozólag v. ö. 5.

* 13-19. Isten engedelmével a sátán sűrű egymásutánban (egy nap lefolyása alatt) egyre fokozódó csapásokkal sújtja Jóbot, hogy őt a jámborság útjától annál biztosabban eltántorítsa.

* 15. A sabeusok birodalma (Seba) Arábia délnyugati részén volt, tehát Jób hazájától eléggé távol; voltak azonban északabbra fekvő gyarmataik is és felfegyverkezett kereskedő karavánjaik messze földön megfordultak. Mások Teima oázis közelébe helyezik az itt szereplő Sebát.

* 16. Isten tüze, a. m. villám.

* 17. A kaldeusok, (héb. kaszdim) végleges hazája Délbabilóniában volt; nincs azonban kizárva, hogy Arábia északi részén is tanyáztak. V. ö. Móz. I. 22,22.

* 19. Gyermekeidre, a megfelelő héber szót így is lehetne fordítani: a legényekre (fiatalokra).

* 20. Ruháit, a héber szerint: felső ruháját. A ruha megtépése és a haj lenyírása a gyásznak a régi keleten szokásos kifejezése.

* 21. Az anyaméh az első sorban (21a.) szószerint, a következőkben átvitt értelemben áll, és jelenti a földet, az összes élők anyját, amelyből az ember is vétetett (v. 6. Sirák 40,1; Préd. 5,14. skk.; Móz. I. 3,19.). A sátán csalatkozik várakozásában: a gúnyos értelemben vett «áldás» helyett Jób szívből jött áldással fizet az Úrnak. – 21d. hiányzik a héber és szír szövegben, de megvan a görög és a latin szövegben.

* 2. A második gyűlés a mennyben (1-6), Jób második megpróbáltatása és feleségének kísértése (7-10), Jób három barátjának látogatása (11-13).

* 4. A sátán itt foglalt megjegyzése valószínűleg közmondás. Bőrért cserébe csak más bőrt vagy annak megfelelő értéket szokás adni; ami Jóbot eddig érte, csak külső csapás volt, mintegy csak a bőrét horzsolta és nem támadta meg őt életében és egészségében. Ezért ajánlja a sátán a köv. versben, hogy Isten most már engedje sújtani Jób húsát és csontjait is. Mások a szír és görög szöveg alapján így fordítanak: Bőrt bőr után stb., vagyis: az ember inkább engedi, hogy egymásután több bőrt is húzzanak le róla, csakhogy életét megmenthesse. Ez az értelmezés azonban oly felfogásból indul ki, melyet alig lehet a régi íróknak tulajdonítani. Nehézséget okoz, hogy a 4. v.-ben az élet kockáztatásáról van szó, a 6. v. pedig az élet kímélését említi.

* 7-8. Jób betegsége a bélpoklosság, mely őt arra kényszerítette, hogy ragályos betegségében élete hátralevő részét az emberi társadalomból számkivetve, a községen kívül felhalmozódó szemétdomb közelében (a héber szerint: a hamuban) töltse el.

* 9. V. ö. Tób. 2,16. 22. Az asszony nem gúnyolja férjét, hanem Istennel szemben érzett elkeseredésének ad kifejezést. Azt a tanácsot adja férjének, hogy Istent káromolja; ennek büntetéséül a hirtelen halált várhatja, amely őt kínjaitól megszabadítja. A görög szöveg az asszony beszédét tizenkét, a többi szövegben hiányzó sorral toldja meg.

* 10. Balga, a. m. istentelen.

* 11-13. 7,3. szerint Jób megbetegedése és a barátok látogatása között hosszabb idő telt el. Jób barátai hozzá hasonló rangban levő tekintélyes férfiak, esetleg törzsfők, a görög szöveg szerint királyok. Temáni: Témán Móz. I. 36,11. szerint Ézsaunak Elifáztól leszármazott unokája. Tehát Témán leszármazottjait, illetőleg a róla elnevezett földet Ézsau területén, Edomban kell keresnünk (v. ö. Ez. 25,13 a héberben). Jer. 49,7-ben Témán Edommal majdnem azonos és itt, valamint Abd. 8; Bar. 3,22-ben hivatkozás található Témán, illetve Edom bölcseségére. Súhi: Suách Ábrahám egyik fia Keturától (Móz. I. 25,2.), tehát törzsét az arabok közt kell keresni, valószínűleg Edom déli részén. Naamáti: Naama Józs. 15,41-ben a Júda törzsének területéhez tartozó községek között van felsorolva. A görög szöveg azonban naamáti helyett mineust olvasott. Az arab mineus birodalom, amely számos felirat révén lett ismeretessé, Arábia délnyugati részén terült el, de Edomhoz közelebb is voltak fennhatósága alatt álló kereskedelmi telepei, pl. Máon. Hogy megvigasztalják, a héber szerint: hogy (fejüket) rázzák és megvigasztalják.

* 12. A lepra (bélpoklosság) a beteg arcvonásait felismerhetetlenné tette. A barátok olyan jelekkel nyilvánítják részvétüket, amilyenekkel a halottat szokás gyászolni, tehát barátjukat már bizonyos szempontból halottnak is tekintik; a gyász jeleihez tartozik: a ruhák (a héber szerint: a felsőruha) megtépése és porhintés a fejre. Az ég felé a görög szövegben hiányzik és valószínű, hogy a héber szövegbe csak utóbb került.

* 13. A halotti gyász is hét napig tartott (Móz. I. 50,10; Kir. I. 31,13.) és a földre telepedés is a gyász jele volt (v. ö. Kir. II. 13,31; Ez. 26,16; Siralm. 2,10.).

* 3. Jób szenvedélyes kifakadásai, amelyeket lelki állapotához kell mérni, a könyv utolsó fejezeteiben találják kiigazításukat. Egyébként v. ö. a Bev.-ben mondottakat és Jeremiásnak hasonló panaszát 20,14-18-ban. Jób megátkozza születése napját (3-10), szeretné, ha már születésekor pusztult volna el (11-19), kérdi, hogy miért született nyomorúságos életre (20-26).

* 1. Napját, t. i. a születése napját.

* 3. A nap ... az éj, ugyanannak a napnak jelzése költői párhuzamban.

* 3b. Fiú fogantatott, a görög alapján kiigazított héber szerint: «íme, fiú!» vagyis: fiú született.

* 4. Ne törődjék vele, ne vegye észre a hiányát.

* 5a és c. A héber szöveg valószínű fordítása: Szennyezze be sötétség és árnyék ... És rémítse meg a nap elsötétülése (?).

* 6a. Sötét förgeteg, a héber szerint helyesen: sötétség. Ez éjjelt, valószínűleg szöveghiba e helyett: «e napot», mivel az éjnek úgy sem kell még jobban elsötétülnie és a következő két sorban is a napról esik szó.

* 6b-c. Maradjon ki az a nap a naptárból.

* 7a. Magtalan, (a latin szövegben szószerint: magányos), amaz éjjelen ember ne fogantassék.

* 7b. A latin más árnyalattal: Ne legyen dicséretre méltó.

* 8. A valószínű magyarázat: Vannak mások is, akik szintén boldogtalanok és átkozzák a születésük napját, kik életüket könnyen vetik el maguktól, úgy hogy még a Leviatánt (krokodilt) is maguk ellen merik ingerelni (v. ö. 41,1.); Jób azonban kívánja, hogy összes átkaik az ő születésnapjára vonatkozzanak.

* 9a. Hajnala csillagai, a latin szerint: a csillagok homályától. De hiába, a latin szövegből kimaradt.

* 9c. a héberben szószerint: Ne tekintsen a hajnal szempilláiba (= sugaraiba).

* 12a. A születés után a gyermeket atyja ölbe vette és ezzel a magáénak ismerte el. V. ö. Móz. I. 50,22.

* 13-19. A sír és az alvilág békéjének a leírása. -

* 14. Romokat, síremlékeket, amelyek idővel rombadőlnek.

* 16. A vers valószínűleg eredetileg a 11. v. után állott.

* 17. Ott, t. i. a sírban, illetőleg az alvilágban.

* 18a. a héber szerint: Együtt pihennek a foglyok.

* 20. Mire való, szószerint: miért adatott, vagy: miért adott, t. i. Isten. Világosság, a. m. élet. V. ö. 20b.

* 21b. a latin szerint: Mint a kincsásók.

* 23a. Kinek útja el van rejtve, ki elvesztette eddigi életének fonalát és nem tudja, mit hoz a jövő.

* 23b. a héber szerint: «Kit Isten bekerített köröskörül», kit meg fosztott a szabad mozgás lehetőségétől. V. ö. 19,8.

* 24. Mások a héber szöveg javításával: Étel helyett van a sóhajom stb. Jób étele a sóhaj, itala a hangos kiáltása. Ömlik, a héber szöveg alapján.

* 26. a héber szerint helyesen: Nincs nyugtom, sem békém – Sem pihenőm, máris (új) harag jő reám.

* 4. Elifáz felszólítja Jóbot, hogy szokásos vigasztaló intelmeit most már önmagára is alkalmazza (3-6); a szenvedés oka szerinte az elkövetett bűn (7-11), amelytől senki sem mentes, amjnt ezt ő egy éjjeli látomásból is tudja (12-22).

* 2a. A görög szöveg alapján kiigazított héber szöveg szerint: Bajos dolog veled sokat beszélni.

* 6. A kiigazított héber szöveg szerint: „Nemde jámborságodban bizakodtál, – És útjaid feddhetetlenségében volt a reményed?!” A következőkben Elifáz azt kívánja bizonyítani, hogy Jób már akkor is bűnös volt, amikor még jámbor ember hírében állott.

* 8. Szántanak, a latin szerint: művelnek. Akik bűnös életet folytatnak és másoknak ezzel fájdalmat okoznak, elveszik büntetésüket, amint a földmíves is azt araíja, amit vet s aminek a kedvéért földjét felszántja.

* 10-11. A jólétnek örvendő gonosz olyan, mint az oroszlán: megfélemlít sokakat, de végül kiirtják fajzatát. Elifáz itt valószínűleg Jób gyermekeinek elpusztulására utal (v. ö. 1,19.). – 10a-ban a mondat állítmánya hiányzik.

* 11. A tigris helyett a héber szöveg oroszlánról beszél. Az «oroszlán» szó jelzésére a héber szöveg itt (10-11. v.) 5 rokon jelentésű szót alkalmaz, mit a magyar fordításban nem lehet visszaadni.

* 12a. A héber szerint helyesebben: «Mellém lopódzott valami.» Beszédről csak a 16. v. tárgyal. Itt tehát ama héber kifejezés (dabar), amelyet a latin «szó»val ad vissza, a másik szokott értelmében (= «valami») veendő.

* 13a. A héber szerint: Az éjjeli álomlátásokból jövő tépelődések között.

* 15. A szellem, kit Elifáz látni vélt, szellő alakjában jelentkezett. Hogy az itt leírt jelenés megtörtént-e, előttünk közömbös lehet. Elifáz mindenesetre való jelenésre gondol.

* 18. Akik neki szolgálnak, ugyanazok, mint a köv. sorban említett angyalok. Ha Isten még a szellemi természetű angyalokban is hibát talál (v. ö. 15,15.) és őket ezért megbünteti (bukott angyalok), mennyivel inkább kell a földből való embernek (19. v.) a saját bűnösségével számolnia és a bűnhődésre felkészülve lennie.

* 19a. Az ember teste vályogházhoz hasonlít.

* 19c. A héber szerint inkább: Eltapostatnak, mint a moly.

* 20. Véget érnek, a latinban: kivágatnak. Reggeltől estére, vagyis: aránylag rövid idő alatt, hirtelen.

* 21. A kiigazított héber szöveg valószínű fordítása: «Nemde kitépik a (sátruk) cövekét, – És meghalnak bölcseség nélkül.» A sátor cövekének kitépése képe a költözködésnek és a halálnak. V. ö. Pét. II. 1,14. Bölcseség nélkül: a földből alkotott ember Istennel, de még az angyalokkal is egybevetve, mindig balga marad.

* 5. Jób ne eméssze fel erejét panaszokkal (1-2); az istentelen jóléte nem maradandó, reá és családjára pusztulás vár (3-7). Inkább forduljon Istenhez, ki megtöri az álnokok erejét és felmagasztalja az alázatost (8-16). Boldog az az ember, ki Isten fenyítését megadással viseli: az ilyen megtalálja bajainak orvoslását, és teljes biztonságban érezheti magát (17-26).

* 1-2. Istennek az emberi sorsban megnyilatkozó ítéletét nem lehet más égi hatalmassághoz megfellebbezni; a tehetetlen harag csak súlyosbítja a bajt.

* 1b. Gúnyos felszólítás. Szentek, a. m. angyalok. V. ö. Zsolt. 88,8; Zak. 14,5; Dán. 4,10. A sor a héber szerint: És melyikhez fordulsz a szentek közül?

* 3a. Balgát, istentelent, 3b. A szír szöveg alapján kiigazított szöveg szerint: De háza hirtelen elpusztult.

* 4. Kapuban: a város kapuja a törvénylátás helye, amelyen a leszegényedett gazdag hátrahagyott gyermekei kedvező ítélethez nem juthatnak, mivel nincsen pártfogójuk.

* 5a. Termését, a kiigazított héber szerint: Amit aratnak (t. i. a hátrahagyott gyermekek).

* 5b. A latin szöveg: És őt elragadja a fegyveres. A héber szöveg romlott állapotban van. A fordítás a latin szövegből indul ki, amelyet a targum is támogat.

* 6-7. A kiigazított héber szöveg szerint: „Nem a porból jő elő a baj, – És nem a földből sarjadzik a nyomorúság, – Hanem az ember szüli a nyomort, – És a gonoszság fiai (= a bűnösök) fakasztják (= növesztik) a csüggedést.” Ha tehát valaki szerencsétlen, az nem véletlenségből van, mert kiki megérdemelte bűneivel.

* 8a. Az Úrhoz fordulnék, t. i. helyedben.

* 8b. A latin: És Istenhez intézem beszédemet.

* 10. Az egész határt, a latin szerint: mindeneket.

* 12. Mit kezdettek, a héber szerint: a tervet.

* 15. Szájuk pallosától, a 12-14. v.-ben említett álnok emberek szájától, mely éles palloshoz hasonlít.

* 17-18. Isten ugyan büntetni kíván, amikor szenvedést küld; emellett azonban a bűnöst észre is akarja téríteni. Ha tehát ez Isten javító szándékát észbe veszi és ahhoz alkalmazkodik, a szenvedés javára válik.

* 19-26. A javulás után Isten a bűnöst újból oltalmába fogadja, s akkor nincs mitől tartania.

* 19. Számmondás, amelynél a szám határozatlan mennyiséget (= akárhány) jelez. V. ö. Péld. 6,16; 30,15. stb.

* 20. Erejétől, szószerint: kezeitől (hasonlat).

* 21. A nyelvnek ostorától, a rágalmazástól; a pusztulás pl. háborús veszély.

* 23a. A kép költői nagyítás: kedvedért a szántóföld nem lesz kövecses.

* 24a. A sátor itt a lakást csak általánosságban jelzi, és a kifejezésből nem lehet Jób nomád életmódjára következtetni.

* 24b. A latin szerint: És nem vétkezel, ha szemléled szépségedet.

* 26. Bővelkedve, a héber szerint: tisztes korban. A jámbor ember Elifáz felfogása szerint magas kort ér el és csak akkor hal meg, amikor a halálra koránál fogva már teljesen megérett.

* 27. Elifáz többesszámban beszél, mivel úgy lép fel, mint két barátjának a képviselője.

* 6. Jób elkeseredett panaszát az Istentől reá mért csapások súlyosságával mentegeti (1-7); mivel a szenvedések felülmúlják erejét, a megváltó halált kívánja magának (8-14). Barátai hűtlenek hozzá, bár nem is kíván terhükre lenni (14-23); ő nem szemrehányásokat vár tőlük, hanem meghallgatást és jó indulatú útbaigazítást (24-30).

* 2-3. A héber szerint helyesen: „Ha mérlegelnék keserveimet, – S egyben nyomorúságomat is mérlegre tennék (t. i. ugyanazon csészére), – Akkor az súlyosabb lenne, mint a tenger fövénye (t. i. a maga összeségében a másik csészére rakva); – Ezért beszélek félre szavaimmal.” A tenger fövényének súlyáról lásd: Péld. 27,3; Sirák 22,18.

* 4a. Az Úr nyilai az ő csapásai, v. ö. 7,20; Zsolt. 7,13. skk.

* 4b. A hébert így is lehet (talán helyesebben) fordítani: Amelyek mérgét felissza a lelkem.

* 4c. Hadakoznak ellenem, a héber szöveg valószínű kiigazítása alapján: megremegtetnek.

* 5b. A héber szerint: «Bőg-e az ökör kevert abrak mellett.» Jób sem panaszkodnék, ha még a régi jólétet élvezné.

* 6b. A héber szöveg szerint: Van-e jóíz a tojás (folyékony) fehérjében?

* 7b. megromlott héber szövegét számtalan kísérlet igyekezett helyreállítani. Legsimább fordítása a targum tekintetbe vételével: Azzal kell, mint étellel, beérnem.

* 9a. A latin szerint: S aki kezdte (t. i. Isten), az zúzzon össze.

* 10. Ahéber szerint helyesen: «Akkor még vigaszom lenne abban, – S ujjonganék fájdalmam ellenére, mellyel meg nem kímél (t. i. Isten), – Hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait!» Jóbnak tehát ez esetben meglenne amaz elégtétele, hogy ártatlanul halhatna meg.

* 12. Talán, a latin szerint: nem.

* 13. A kiigazított héber szöveg szerint: Holott nem tudok magamon segíteni, – És minden mentség tőlem eltávozott!

* 15-20. Jób megbízhatatlan barátait a sivatagnak időközi folyómedreihez – a vádikhoz – hasonlítja. A latin fordítás a szép hasonlatot, amelyet Edom földrajzi viszonyai tesznek érthetővé, nem értette meg. Ezért a fordításban a latin szövegtől több helyütt el kellett térnünk.

* 16. A jégtől: a télvíz idején bennük úszó jégtábláktól és azok levétől. A latin szerint: «Akik félnek a dértől, azokra hó esik.» Ömlik beléjük, a héberben szószerint: fölöttük rejtőzik.

* 17. Hőség idején, a héber szerint; a Vulgátá-ban: az időben, mikor elszélednek.

* 18. Többen ezt a verset az időszaki folyók medrének kisebbedésére és vizének elpárolgására értik; felszállónak az űrbe, vagyis a levegőbe. Helyesebb azonban a kiigazított héber szöveget ekként fordítani: „Letérnek (miattuk) a karavánok útjuktól, felmennek utánuk a sivatagba és tönkremennek.” A karavánok nyáron keresik a patakot, a vádi medrében felfelé mennek a forrás keresésére, de nem találják meg és szomján vesznek.

* 19. Téma (Teima) oázis Edomtól délkeletre. Sába (Seba) L. 1,15. A latin szöveg szerint: Figyeljétek Téma ösvényeit, Sába útjait és várjatok kissé.

* 20. Leírja a vándorok csalódását. Ők elmennek hozzájuk, a folyómedrekhez, ahol nemrég még bőséges vizet találtak, de fáradságuk hiábavaló. A latin szövegben bizakodásukkal helyett: mivel bizakodtam, hozzájuk helyett: hozzám.

* 21a. Ilyenek vagytok hozzám, t. i. mint a megbízhatatlan patak; a latinban: most eljöttetek.

* 25b. A héber szerint: És mit bizonyít a feddéstek?

* 26. A héber szerint: «Vajjon szavakat akartok korholni (t. i. az én szavaimat)? – Hiszen a szerencsétlennek szavai olyanok, mint a szél.» A boldogtalanok szavait nem kell szószerint venni, azokon nem kell megütközni. Mások az utóbbi sort kérdésnek fogják fel: És a szerencsétlennek szavai csak olyanok, mint a szél?

* 27. A héber szöveget többen így fordítják: Ti még az árvát is kisorsolnátok, – És készek volnátok nyerészkedni barátotokon.

* 28. A héber szerint: De most tessék ide figyelni (szószerint: fordulni); – Csak nem hazudom a szemetekbe?

* 29-30. A héber szerint: «Ó, jertek újra! Ne essék meg helytelenség (t. i. a beszédetekben)! – Jertek újra, még nekem lesz igazam! – Van-e helytelenség a nyelvemen (= beszédemben), – Esnem érzi-e ínyem a bűnt?» Jób felhívja barátait ügyének újból való megvizsgálására és új vitát kezdeményez. Ha helytelenül beszélt volna, ezt az ő ínye (érzéke, ítélőképessége) is észrevenné.

* 7. Jóbnak az előzőkben (6,28-30) kilátásba helyezett panaszos önvédelme. – 1-10. Jób a saját sorsával világítja meg az emberi élet sanyarúságát és múlandóságát. 11-21: panaszos zsoltár, amelyben Jób arra kéri Istent, hogy hátralevő, nagyon rövidnek gondolt életét békében, észrevétlenül tölthesse el.

* 1-2. Jób a küzdelmes emberi életet és saját élete sorsát a katona és a napszámos foglalkozásával veti egybe: a hadbavonult katona folytonos életveszélyben forog és a legnagyobb fáradalmakat kénytelen elviselni, a napszámos pedig nehezen várja a forró napsütés után a pihenőt az árnyék-ban és a napi munka végét, mikor a napszám kiosztásra kerül. Végét, a héber szerint inkább: bérét.

* 3. A kárbaveszett (szószerint: üres) hónapok Jób szenvedésének ideje, amelyet rövid ésszel haszontalannak minősít. Számlálok magamnak, a héber szerint: számláltak (= juttattak) nekem.

* 4. A görög alapján kiigazított szöveg szerint: Lefekvéskor kérdem: Mikor lesz nappal? – Ha pedig felkelek: Mikor lesz este? – És jóllakom kínnal az (esteli) szürkületig.

* 5. A héber szerint: «Testem féregbe és poros rögbe öltözik, – Bőröm összezsugorodik és felfakad». A bélpoklos sebei hol elkérgesednek, hol újból gennyesednek.

* 6a. A latin szerint: Napjaim gyorsabban múltak el, mint ahogy a takács elvágja a szövetet.

* 7. A bélpoklos sorsa reménytelen. A megszólítás Istenre irányul.

* 8-10. Jób számol közeli halálával, az alvilágba szállásával, ahonnét az ő hite szerint nincsen visszatérés.

* 12. Jób tehetetlen, fájdalmas állapotát őrizetbevételhez hasonlítja. Isten a teremtéskor mintegy börtönbe vetette a tengert és nem engedi, hogy a számára kitűzött korlátokból kilépjen. V. ö. még 38,8-11; Jer. 5,22; Zsolt. 103,6-9. A tengerrel együtt a benne élő nagy vízi állatok is mintegy be vannak börtönözve. Sokan e versben költői utalást látnak a babiloni költeményekből ismert legyőzött szörnyetegekre, az óceánt megszemélyesítő Tiamatra és segítőire. V. ö. 26,12.

* 13b. A héber szerint: „Velem együtt hordozza gondomat az ágyam”. A fekvőhely itt Jób reménye szerint a jó pajtás, aki megosztja vele a súlyos gondokat és a kínokat.

* 15. Megfulladást, a latin szöveg szerint: akasztást.

* 16. Nem kívánok tovább élni, a héber szöveg szerint: (Úgy) sem élek örökké; kímélj meg, a héber szerint: hagyj fel velem. A gondolatmenet: Mivel Jób már úgy sem él sokáig, nem érdemes, hogy Isten még azt a néhány napját is megkeserítse.

* 17. Ez a vers valószínűleg Zsolt. 8,5. skk.-nek kesernyés (szarkasztikus) alkalmazása. Jób köszöni az ilyen figyelmet, amely szenvedéssel való meglátogatásban (18. v.) nyilvánul meg.

* 18. Minduntalan a héber alapján; a latin szerint: legott.

* 19a. A héber szerint: „Meddig tart, míg tőlem eltekintesz?” Vagyis: mikor tereled el tőlem figyelmedet, mely nekem csak kínt és megpróbáltatást jelent?

* 19b. Egy pillanatra (nyelésre) sem engedsz nyugodni.

* 20a. Az ember vétkével Istenig úgy sem ér fel. Oh emberek Őre (a görög alapján javított szöveg szerint: emberek szívének kémlelője) szintén szarkasztikus megjegyzés (v. ö. a 17. v.-t).

* 20b. A latin szerint: Mért tettél engem ellenkeződdé? Jób céltábla, melyre Isten az ő csapásainak nyilait irányítja.

* 20c. Többen a héber szöveget így adják vissza: És lettem számodra céltárgy.

* 21. Ha Isten a bűnbocsánattal nem siet, megkésik, mert Jób nemsokára elpusztul, a halál után pedig már bocsánatnak nincsen helye.

* 8. Baldád szerint Jób ok nélkül panaszkodik; Isten vele és gyermekeivel szemben igazságos volt. Ha Istent kérleli és jámborul él, sorsa ismét jobbra fordulhat (2-7). Baldád hivatkozik a régi bölcsekre, akik szerint a bűnösök hamarosan elveszik büntetésüket (8-19); Jób, ha jámbor életet folytat, még szép jövőre számíthat (20-22).

* 2. Valószínűleg utalás 7,7. és 6,26-ra. Heves, a latinban szó-szerint: sokféle.

* 4a. V. ö. 1,5.

* 4b. Vagyis: ha gonoszságuk következményeit látták.

* 5. Híven keresed, a latinban szószerint: „reggel keresed”, ami a héber kifejezésnek szóelemző fordítása.

* 6c. A hajlék helyreállítása a családi élet boldogságának visszaállítása.

* 7. A Jób szenvedéseit megelőző jólét csekélységnek számít majd jövő boldogsága mellett.

* 9. A jelen nemzedék az emberi történet keretében csak átsuhanó árnyék. Az emberiség maradandó értékű erkölcsi tanulságait ezért az atyáknak (= a régi bölcseknek) századok folyamán kipróbált mondásaiban kell keresni.

* 10. A régiek mondásai 11-19-ig terjednek.

* 11. Káka nedvesség nélkül, a héber szerint: papírusznád mocsár nélkül.

* 12. Kézzel, a latin szöveg kiegészítése.

* 13. Amint az említett jellegzetes vízi növények elegendő víz nélkül hirtelen elszáradnak, úgy az ember boldogsága is Istentől függ, mint éltető és tápláló elemtől. Képmutató, a héber szerint: istentelen.

* 14a. A latin és a héber szöveg értelme vitás. A sortartalma mindennesetre 14b-vel párhuzamba áll. Így is lehetne fordítani: „Akinek fonál (mások szerint: ökörnyál) a reménysége”, vagyis az, amiben bizakodik, csak annyira áll helyt, mint a vékony fonadék.

* 15. Az értelmezők átlag a vers alanyának a 13. v.-ben említett istentelent szokták tartani; a héber szöveg azonban („beléje kapaszkodik”, e helyett, hogy: megerősíti”) ajánlja, hogy a pókban keressük az alanyt. Házára, a héber szöveg a pókhálót «a pók házá»-nak hívja.

* 16-18. A héber szövegbe több helyütt hibák csúsztak be, melyek a megértését megnehezítik. A közönséges felfogás szerint a szöveg istentelen embert ír le, ki bizakodik házában és gazdagságában és hasonlít a futónövényhez, mely köves talajban gyökerezik, de később onnét kipusztítják. Lehetséges azonban, hogy ez a szöveg is a pókhálóról, illetve a pókról tárgyal. Ha így fogjuk fel a helyet, akkor 16a. leírja, hogy a kora reggeli órákban miként csillog a pókháló a har-mátcseppektől; 16b. a görög szöveg alapján helyesbítve: „S a testéből jön ki a fonadéka (szószerint: a hajtása)”: a pók a saját testében levő nedvekből fonja hálóját; a 17. v.-ben arról lenne szó, hogy a pók főleg kőrakáshoz erősíti hálóját és köves helyeken szeret tartózkodni.

* 18. A «hely» itt épúgy, mint 7,10-ben úgy szerepel, mintha megismerő és beszélő személy lenne (megszemélyesítés).

* 19. A görög szöveg alapján: Mert ilyen a gonosznak romlása, – A földből pedig más sarjad.

* 21. Betelik még, a latinban: míg betelik.

* 9. Baldád figyelmeztette Jóbot Isten pártatlan igazságosságára (8,3), mire Jób keserű gúnnyal válaszolja: Isten annyira hatalmas, hogy vele szemben az ártatlannak sem lehet igaza (2-21). Úgy látja, hogy az igazra is az a sors várakozik, mint a gonoszra. Isten őt kínozni akarja; Jób csak akkor tudná magát védeni, ha Istennel együtt egy harmadik, még hatalmasabb személynek ítélőszéke elé állhatna (22-35).

* 2. V. ö. 4,17.

* 3. Peres eljárás esetében az ember Istennel szemben mindig a rövidebbet húzná. Ezer szemrehányó kérdés közül egyre sem tudna kielégítő választ adni.

* 4. Bántódás nélkül, szószerint: békében.

* 5. Őket, t. i. a hegyeket. A latin szöveg: Kiket (t. i. az embereket) felforgat haragjában. Utalás földcsuszamlásokra, vulkanikus tüneményekre.

* 6. Utalás a földrengésre. A föld oszlopai régi felfogásra visszamenő költői ecsetelésben a föld szilárd altalaja.

* 7. Nem kel, a héber szerint: nem fénylik. Ez a kifejezés, valamint a csillagok pecsét alá helyezése valószínűleg az égboltnak felhőkkel való borítását jelzi.

* 8a. A teremtés második napjának a munkája.

* 8b. A tenger hullámainak (a héber szerint: magaslatainak) taposása valószínűleg a teremtés harmadik napjának a munkája, vagyis az egykor mindent beborító, egyebütt dölyfös szörnyeteghez hasonlított tengernek megfékezése, változhatatlan korlátok közé szorítása. V. ö. 7,12; 38,8-11.

* 9. A fordítás a héber szöveget követi; csillag-neveinek értelmezése még részben bizonytalan. A Dél Kamarái valószínűleg az égi egyenlítőtől délre fekvő, Palesztinából látható fényesebb csillagképek egyike. A vers a teremtés negyedik napjának munkájára utal. – A vers a Vulgáta szerint: Ő teremtette az Arktúrust és a Kaszást, – A Hyádokat és a Dél Kamaráit.

* 10. V. ö. 5,9.

* 11. Isten láthatatlanul irányítja az ember életét. – 11a a héber szerint: Ha elvonul mellettem, nem látom.

* 12a. a héber szerint: Ha Ő elragad (= elvesz valamit az embertől, v. ö. 1,21.), ki tartja őt vissza?

* 13b. A latin fordítás valószínűleg a titánokra, a görög hitrege legyőzött ősisteneire gondol. A héber szerint: «Alatta görnyednek Ráháb segítői.» V. ö. 26,12. Ebben a homályos helyben sokan vonatkozást látnak a babiloni hitregére, mely szerint a főisten, Marduk az istenek ellen összeesküvést szító Tiamátot, az őstengert megszemélyesítő sárkányt legyőzte, darabokra vagdalta, cinkosait pedig, megannyi szörnyeteget, mint csillagképeket az égre helyezte. Költői munkában, nem izraelita szereplő szájában az ilyen hasonlat, mely a tenger megfékezésére utal (v. ö. 8.), nem okoz nehézséget. A Ráháb szó a héberben tombolást, háborgást jelent, ami az óceánra jól illik.

*16. Velem ... szóba állana, a latin szó szerint: «engem ... meghallgatna».

* 17a. A kiigazított héber szöveg szerint: Ki összezúz engem egy hajszál (= kicsinység) miatt.

* 17b. Ok nélkül is = bár ártatlan vagyok.

* 19a. a héber szerint: «Ami az ítéletet illeti: ki az, ki engem megidéz?» Itt Isten a beszélő személy. Istennel szemben az ember szükségképpen a rövidebbet húzza: sem erejét legyőzni, sem bírói joghatóságát kikerülni nem tudja.

* 20. A szigorú bírótól félve, Jób félrebeszélne és önmaga ellen vallana.

* 23. A héber szerint: Ha ostora hirtelen halált oszt, – Nevet az ártatlanok kétségbeesésén.

* 24. Jób Istent okolja az ember által elkövetett igazságtalanságokért. Betakarja, hogy ne lássák az igazat. — 24c. a latin szó szerint: Ki az, ha nem Ő.

* 26. V. ö. Bölcs. 5,10-11. Nád-csónak, a latin szerint: almát szállító hajók. Az Egyiptomban használatos könnyű, nádból készült csónakok fürgén mozogtak.

* 27. Dehogy beszélek így!, a héber szöveg helyesen: Elfelejteni a bánatomat! Vidám leszek, a latinban: fájdalomtól gyötörtetem.

* 28a. A latin szöveg eltérő fordítással: Aggódtam minden cselekedetemtől.

* 28b. A héber szerint helyesen: És tudom, hogy nem oldozasz fel engem.

* 29. Isten nem engedi, hogy Jób vele szemben megnyerje a port, ezért felesleges minden további fáradozása, amellyel ártatlanságát bizonyítaná.

* 30a. A hó levében, mások: hótisztára.

* 30b. A héber szerint: S akár lúggal tisztítanám a kezemet.

* 31a. Szennybe, a héber szerint: gödörbe; mindenesetre szennygödörről esik szó.

* 31b. A később felveendő tiszta ruhák undorodnának a szennyes testtől, – itt persze lelki szennyet, bűnösséget kell érteni. Isten Jóbot mindenáron bűnösnek minősíti, hogy ezen a címen kínozhassa.

* 33a. A héber szerint: Nincs, ki közöttünk igazságot tegyen.

* 33b. értelme: ki végre tudná hajtani az ítéletet mindkettőnkön.

* 34. Pálcáját, azaz: csapásait.

* 35b. a héber szerint: «Mert (akkor) nem leszek így magammal», akkor fellépésem, beszédem más lesz. Mások a szöveg kiigazítása után így fordítanak: Mivel Ő nem igazságos velem szemben.

* 10. Jób kérdi, miért üldözi őt Isten kellő ok nélkül, holott a közönséges emberi gyarlóságok tőle távol állanak? (1-7). Hogyan lehetséges, hogy Isten, ki őt oly szeretettel teremtette, időelőtti tönkretevésének tervét is magában hordozta? Ilyen körülmények között jobb lett volna, ha ő (Jób) meg sem született volna (8-19). Rövid nyugalom után vágyik, mielőtt az alvilágba távozik (20-22).

* 1. Magamban, a latin szerint: magam ellen. Mások a görög szöveg alapján: Ő ellene (t. i. Isten ellen).

* 2. Ítélsz el ennyire, a héber szerint: indítasz pert ellenem. Jób az őt érő csapásokat ellene megindított perhez hasonlítja.

* 3. Elnyomsz, a héber szerint helyesen: elvetsz.

* 3c. a héber szerint: A gonoszok tervét pedig vígan (kegyesen) nézed?

* 4-7. Az emberek ítéletükben könnyen tévedhetnek és mivel esetleges megkárosodásuktól tartanak, embertársaik cselekedeteit bizalmatlanul fürkészik. Isten azonban tudja, hogy Jób ártatlan, tehát megpróbáltatása felesleges és nem is sürgős, mivel őt Isten ítélőszékétől úgy sem lehet elvonni.

* 5. Emberi idők, a héberben szószerint: a férfi napjai.

ber

* 8b-c a kiigazított héber szöveg szerint: S utána újból tönkretesz engem?

* 9. Formáltál, t. i. az anya ménében. Porrá akarsz tenni: a testi halál jelzése.

* 10-11. Az ember nemzésének és a méhben való kifejlődésének leírása hasonlatokban. Mindez Isten terve szerint folyik le, tehát az ő gondoskodásának a műve. Illesztettél egybe, a héberben szószerint: szőttél egybe.

* 14. A héber szerint helyesen: Ha vetkezem, szemmel kísérsz engem – És nem bocsátód meg a vétkemet.

* 16a. Ha büszke volnék, a héberben: ha felemelkednék (t. i. a fejem, L. 15b-t).

* 16b. A héber szerint: «És révemen újból dicsőséghez jutnál». Ironikus kijelentés.

* 17a. Valószínű szövegmódosítás alapján: Megújítanád ellenségeskedéseidet ellenem.

* 20b a héber szerint: Vonulj vissza tőlem, hogy kissé felviduljak.

* 22. A héber szöveget többen így szedik rendbe: „A homály és zűrzavar földére, – Ahol a világosság olyan, mint a sötétség”. Amit ott, az alvilágban világosságnak neveznek, azt a földi életben sötétségnek minősítenek.

* 11. Szófár visszautasítja Jób szertelennek látszó kifakadásait és szarkasztikus felfogását, és figyelmezteti a Gondviselés ki nem fürkészhető bölcseségére (2-11). Jób nincs elzárva annak lehetőségétől, hogy bűneinek megbánása után és Isten segítségül hívása mellett bajaiból megmenekedjék; a gonoszok sorsa azonban reménytelen (12-20).

* 2. Válasz nélkül maradjon-e, a latinban szószerint: Ne halljon-e?

* 3. A héber szerint: «Fecsegésed elnémítja a férfiakat, – És gúnyolódol a nélkül, hogy valaki megpirongasson.» A hé szerint tehát a gúnyolódás, épúgy, mint a 4. v-ben az előtted kifejezés, Istenre vonatkozik.

* 6b a héber szerint: „Mert kettősek az értelemnek”; szövegigazítással: Mert csodásak az értelem számára.

* 6c-d. Mások szövegjavítással: És belátnád, hogy Isten felelősségre von a bűnödért.

* 7a. Mások a hébert így adják vissza: Megtalálod-e Isten természetét?

* 8a. Az, t. i. Isten tökéletessége.

* 10. Isten büntetése a törvényszék előtti eljárás képében. Az elzárásra vonatkozólag v. ö. 7,12.

* 10a. a latinban ugyanazon szöveg eltérő felfogásával: Ha mindent felforgat vagy egybeszorít.

* 12. A vers értelmezésében a vélemények nagyon eltérők. A következő vers tartalmát tekintetbe véve, valószínűnek látszik a következő fordítás: «Jusson a balga jobb belátásra – És okuljon a vadszamár csikaja!» A balga és a vadszamár csikaja Jóbra vonatkozó gyengédtelen célzás. A vadszamár az Ószövetségben sokszor a féktelen kevélység képe.

* 13. Megerősíted, a héber szerint: előkészíted. A karok kitárása az imádság taglejtése.

* 14. Jogtalanságot: igaztalan jószágot.

* 15a. válasz Jób panaszára (10,15. sk.).

* 17. Ellentét Jób szavaihoz (10,22).

* 17a. Estéd, a héber szerint: az élet (tartama).

* 17b. A héber szerint helyesen: És a sötétség olyan lesz, mint a reggel.

* 18. Szertetekintesz lefekvés előtt, vájjon rendben van-e minden. Ugyanaz az ige, mely a héberben körülnézést jelent, az «ásás» fogalmát is jelzi, innét a latin szöveg fordítása (18b): „Elásva nyugodtan alszol.” Az összefüggés tiltja, hogy itt a halál utáni pihenőre gondoljunk.

* 19b. Jób ismét visszanyerheti elvesztett vagyonát és tekintélyét, úgyhogy sokan lesik majd a kegyét.

* 20. Elepednek, mert nem láthatják meg azt, amiben reménykednek. Amire valóban számíthatnak (a reményük), olyasmi, ami undorral tölt el, t. i. a halál (a héber szöveg szerint: a lélek kilehellése).

* 12. Jób az önteltség és kíméletlenség vádjával illeti barátait. Holott tudják, hogy a garázdákat akárhányszor nem éri bántódás, mégis balsorsából ítélik meg őt (2-6). Amit a barátok Isten hatalmáról és fönségéről (v. ö. 11, 6. sk.) mondanak, az úgyis köztudomású dolog (7-11, v. ö. 3c), a hivatkozás a vének bölcseségére (v. ö. 8, 8. skk.) pedig nem mond sokat, mivel Isten bölcsesége még nagyobb. Ezt a bölcseséget Jób némi keserűséggel dicsőíti, amikor rámutat, hogy az nemcsak építeni és boldogítani, hanem rombolni és szerencsétlenséggel sújtani is tud (12-25).

* 2. Emberek, a héberben szószerint: nép. A vers válasz 11,3-ra.

* 3c. A barátok bölcsesége Jób szerint közhelyekből áll, melyeket mindenki ismer.

* 4. A kiigazított héber szöveg szerint. Isten meghallgatta Jób imáját, amikor még jólétnek örvendett, ezért helytelenül cselekszik, ki őt nevetség tárgyává teszi. A latin szöveg szerint (4a-b): Akit kigúnyol a barátja, úgy mint engem, – Az Istenhez kiált, és meghallgatja őt.

* 5. A fordítás a héber szöveg alapján áll; homályos a latin szöveg: Megvetett lámpás az a gazdagok gondolataiban – Mely bizonyos időre készen áll.

* 6c a héber szerint: Az, aki Istent a kezébe veszi. A szöveg alak a és értelme bizonytalan.

* 9. A latin szerint: Ki nem tudná, hogy ezeket mind – Az Úr keze alkotta.

* 11. A természet hangosan hirdeti Isten dicsőségét, meghallásához nem kell egyéb, mint fül, vagyis érzék, melyet Isten mindenkinek adott, nemcsak Jób barátainak (v. ö. 11,6. skk.).

* 12-13. Jób barátai hivatkoznak a régi tanítók bölcseségére és talán saját elemedéit korukra is (8,8-10.). Ezzel szemben Jób kiemeli, hogy csakis Isten a valóban bölcs és erős.

* 15. Az esőhiány és áradás egyaránt Isten akaratától függ.

* 16b. A héberben szószerint: „övé a tévedő és a megtévesztő egyaránt”, vagyis: mindketten az ő hatalmában vannak.

* 17a-t a héber szerint így lehetne fordítani: „Tanácsosokat elhurcol mezítláb.” Valószínű azonban, hogy a szöveg a 19. v. hatása alatt megromlott.

* 18. Isten leveszi a királyokról a díszes övet és ahelyett kötelet ad rájuk és fogságba hurcoltatja őket

* 19a. Dicstelenül, a héber szerint: mezítlen, vagy: mezítláb. Elhurcol t. i. fogságba.

* 20. Elváltoztatja, vagyis hazuggá teszi. Az igazmondók (szószerint: megbízhatók) és az öregek (= a nép vénei) itt egyet jelentenek. Eszét a. m, ítélőképességét.

* 21b. A héber szerint: Az erősek övét meglazítja.

* 22. A legmélyebb titkokat is napvilágra hozza.

* 23b. a héber szerint: Kiterjeszti a népeket és vezeti őket. Mások szövegkiigazítással: és eltörli őket.

* 24b. a héber szerint: Úttalan sivatagban engedi őket tévelyegni.

* 13. Jób kijelenti, hogy vitájában nem barátaival kíván mérkőzni, hanem Istennel, akinek nincs szüksége elvakult és hazug ügyvédekre, mint amilyenek Jób barátai; ők rágalmazzák Jóbot, csakhogy Isten eljárását menthessék (1-12). Jób érzi, hogy Istennel folytatott vitájában életével játszik, mindazáltal bízik a per kedvező elintézésében, ha Isten őt maga elé engedi és addig is némi pihenőt enged neki (13-23). Jób felpanaszolja, hogy Isten őt ifjúkora tévedéseiért üldözi (24-28).

* 1. Mindezt, amit a barátok felhoztak.

* 2. V.ö. 12,3.

* 4. A héber szerint: „Ti csak hamisat koholtok, – És kontár orvosok vagytok mindannyian.” A barátok beszédei Jób lelki orvoslására (= vigasztalására) teljesen alkalmatlanok, mivel tételeik beállítása hamis.

* 9a. a héber szerint: «Jó lesz-e, ha megvizsgál titeket?» Isten nem szorul bűnös és hazug ügyvédekre.

* 11. Felkel, hogy t. i. veletek szemben igazságot tegyen.

* 12. A nehéz héber szöveget így lehetne visszaadni: «Intelmeitek hamu(ba írt) mondások – S a feleleteitek (?) sárból való feleletek (?).» Amit hamuba írnak, hamar elmosódik, ami sárból való, könnyen szétesik. Ilyen a barátok érvelése is. V. ö. Jer. 17,13.

* 13b. A héber szerint: Bármi is jöjjön reám.

* 14. A héber szerint: «Fogaim közé veszem húsomat, – És kezemen hordozom lelkemet.» A két képes kifejezésnek közös értelme: Isten ellen való vitámmal mindent kockáztatok, életemet is végső veszélynek teszem ki.

* 15a. Benne reménykedem, a héber szöveg valószínű kiigazításával: nem félek.

* 15b. Bebizonyítom ártatlanságomat.

* 16. Itt felcsillan Jób lelkében az eddig szunnyadó meggyőződés, hogy Isten vele szemben mégis csak igazságos lesz.

* 17. Amit felvetek, a latinban szószerint: a talányokat.

* 18a. a héber szerint: A perre, íme, felkészültem.

* 19b. a héber szerint: Mivel most hallgatnom kell és kimúlnom.

* 20. Ne tégy velem, az összefüggésnek jobban megfelelne: tégy velem. A görög szövegben: engedj meg nekem.

* 23. Bűneimet, vétkeimet a héber szerint: „a bűnömet és a vétkemet”, t. i. azt, amely miatt Jóbnak szenvednie kell.

* 24a. Az arc elrejtése a kegy megvonásának jele.

* 24b. A szenvedések tényéből Jób arra következtet, hogy Isten őt ellenségének tekinti.

* 25. A héber szöveg valószínűleg kérdéssel vezeti be a verset: Vajon széltől stb. Jób érzi saját jelentéktelenségét és ezért nem tudja megérteni, hogy Isten miért fárad üldözésével.

* 27a. Isten Jóbot megfosztja a mozgás szabadságától. V. ö. 7,12; 11,10; 12,14.

* 27c. A héberben szószerint: És vonalat vonsz lábam nyoma közé.

* 28. Többen a verset a következő fejezet első verséhez vonják: Elpusztul, mint a szúette fa (mások szerint: elkopik, mint a tömlő), – Mint a ruha, melyet moly emészt – (14,1) Az ember, az asszony szülötte, – Ki rövid ideig él.

* 14. Az ember élete úgyis nagyon rövid és a halállal véget ér, ezért Jób szerint Istentől nagyobb kíméletet érdemelne (1-12). Ha az alvilág csak ideiglenes tartózkodási hely lenne, Jób szívesen pihenné ki magát itt egy újabb, boldogabb élet reményében (13-17). Ámde ezt lehetetlennek tartja; az alvilág lakóit a földi élet már nem érdekli, legfeljebb annyiban, amennyiben testi életük elvesztésén bánkódnak (18-22).

* 1. Betelik sok nyomorúsággal, a héberben szószerint: jóllakik gonddal.

* 2. Elhervad, a latin szerint eltapossák.

* 3. Hogy reá, a szegény múlandó teremtésre vesd a szemedet, abból a célból, hogy perbe szállj vele, azaz megkínozzad. Szarkasztikus kérdés.

* 4a. A héber szerint: «Tisztátlanból ehet-e tiszta? Senki sem!» Mivel az ember fogantatásában, eredetében tisztátlan (v. ö. Móz. III. 12,2 skk.; 15,16. skk.; V. 23,10. skk.), amiről személyében nem is tehet, azért nem tudatos hibái Jób szerint elnézésre tarthatnának számot. Többen úgy vélik, hogy ez a vers az összefüggést megbontja és a könyv más helyéről került ide.

* 5. Határt, élethatárt.

* 6. A kiigazított héber szerint: „Fordítsd el tőle szemedet és hagyjál fel vele, – Míg le nem dolgozza napját, mint a napszámos.” Tehát : kíméld meg őt, ameddig le nem éli azt a rövid életet, melyet neki kiszabtál.

* 7-12. Hasonlattal fűszerezett körmondat.

* 7. Kihajtanak, t. i. a megmaradt gyökerekből.

* 9. A víznek szagától, csekély talajnedvességtől.

* 10. Levetkőztetik. A régiek a halottat sokszor levetkőztetve temették el. V. ö. 1,21. A héber szerint: lehanyatlik.

* 11-12. Előbb valósulhatnának meg Jób véleménye szerint lehetetlennek látszó dolgok, ú. n. a tenger kiürülése, a Folyam (= Eufrát vagy Nílus) kiszáradása és az égboltnak elpusztulása, mint a holtak visszatérése a földi életbe. A Vulgáta a szép ellentétet hasonlatnak fogja fel: Amint a víz a tengerből eltűnik s a folyó kiürül és kiszárad, – Azonkép az ember lefekszik stb. Fel nem kel, a héber szerint: fel nem keltik.

* 14. A katonasor (v. ö. 7,1.) itt valószínűleg néni a földi életre, hanem a feltételezett ideiglenes (v. ö. 13. v.) alvilági tartózkodásra vonatkozik s ilyenformán a leváltás a feltételezett szabadulás az alvilágból.

* 15a. Szólítanál, t. i. az alvilágból.

* 15b. a héber szerint: Kezed műve (= az ember, Jób, v. ö. 10,8.) után vágyódnál.

* 16-17. Isten a feltételezett feltámadás után Jób fölött enyhébben ítélkeznék, mert addigra haragja már elülne (13b).

* 16b. a latinban szószerint: De légy irgalmas vétkeimmel szemben. Talán helyesebb a vers következő fordítása: A helyett, hogy megszámlálnád lépteimet, – Nem néznéd vétkeimet.

* 17a. A bűnök elzárása, pecsét alatt tartása azok hatálytalanítását jelentik.

* 17b. Bekötöznéd (szószerint: bevarrnád), a latinban: meggyógyítottad.

* 18-19. A halál végzete nem olyan, mint a fa kivágása, mely még reményt hagy az utóhajtásoknak (v. ö. 7-8. v.), hanem hegyomláshoz hasonlít. A leszakadt hegy már nem kerül vissza régi helyére.

* 19. Az ember reményét, t. i. a halál által; a latinban: az embert.

* 20a. A héber szerint: Legyűröd őt örökre és elmegy.

* 20b. Elváltoztatod arcát a haláltusában.

* 21-22. A megholt lelke az alvilágban már nem érdeklődik a hátrahagyottak sorsa iránt, csak saját fájdalma bántja.

* 21. Nem tud róla a latin szövegből kimaradt.

* 22a. Míg él a latin fordításnak a héber szöveg összefüggésétől eltérő kiegészítése.

* 15. Elifáz rosszalja Jób beszédeit, melyek szerinte nemcsak üresek, hanem vallásellenesek is és ellenkeznek a hagyományokkal. Jób kifakadásai nem indokoltak, mivel Isten előtt még az angyalok sem állanak tisztán, annál kevésbbé a bűnös ember (2-16). Elifáz utal az ősök hagyományára, mely szerint az erőszakos ember nem élvezheti szerencséjét, és a gyermekei is tönkremennek (17-35).

* 2a. A héber szerint: Szeles tudással felel-e a bölcs?

* 2b. Hevességgel, a héber szerint: keleti széllel. Palesztinában a keleten elterülő sivatag felől jövő, perzselő szelet nagyon kellemetlennek érezték. Itt képe a haszontalan, sőt káros beszédnek.

* 3. Nem hasonló hozzád t. i. Isten. A vers a héber szerint: Birálgatva haszontalan szavakkal, – Semmit sem érő beszéddel.

* 4. Az áhítatot, a latinban szószerint: a könyörgést. Amennyire rajtad áll, a latin fordítás többlete.

* 5-6. A bűnös igyekszik a saját felelősségét Istenre áthárítani; kifakadásai bűnösségének kész bizonyítékai.

* 7a. Utalás Ádám bölcseségére.

* 7b. A halmok előtt született bölcseségről v. ö. Péld. 8,25.

* 8b. a héber szerint: És magadnak foglaltad le a bölcseséget?

* 10. Atyádnál, a latin szerint: atyáidnál.

* 11. A héber szerint helyesebben: Nem éred be Isten vigaszával – S a beszéddel, mely enyhe tehozzád?

* 12b-c a héber szerint: És mért hunyorgatsz (t. i. megvetően) a szemeddel?

* 15a. a héber szerint: «Íme nem bízhat meg szentjeiben sem.» A szentek az angyalok. A bukott angyalokról v. ö. 4,18.

* 18b értelme: amit a bölcsek elődeiktől mint hagyományt átvettek. A latin szerint: És nem rejtik el atyáikat.

* 19. A nép az atyák idejében még nem keveredett idegenekkel – a szerző talán a görögökre gondol, – miért is bölcsesége hamisítatlan volt.

* 20a. Kevélykedik, a héber szerint: «kínlódik», ami kevésbbé valószínű.

* 20b. A héber szerint: «De kevés esztendő van a zsarnok részére eltéve.» Itt kiütközik Elifáz ama felfogása, hogy Jób is zsarnokféle volt, amikor még hatalmát élvezte.

* 21b. A héber szerint: És békesség közepette eljő reá a pusztító.

* 22. A zsarnok nem szeret a nyilvánosság előtt mutatkozni, mivel merénylettől tart. A héber szöveg kevésbbé világos.

* 23-24. A héber szerint helyesen: «Meneküljön bár, keselyű étkének van szánva, – Tudja, hogy romlás vár reá; – Rettegteti a sötétség napja, – Reátör a szükség és a szorongás, – Mint a király, ki felkészült a támadásra.» A héber szöveg tehát a zsarnokra várakozó szorongást hasonlítja királyhoz.

* 26b. A latin szerint: „Kövér nyakszirttel fegyverkezett.” A héber szöveg a zsarnokot mint hadvezért írja le, ki Istennel hadba mer szállani. A szöveg fordítása egyébként nem áll kétségen felül.

* 27. A kövérség itt a gőgöt jelképezi.

* 28. Az istentelenek vakmerősége abban is megnyilatkozik, hogy elpusztított és átok alá helyezett városok helyén letelepszenek. V. ö. Józs. 6,26. Mások szerint a vers csak annyit akar kifejezni, hogy a zsarnokok fellépését mindenfelé rom és pusztulás jelzi.

* 29b. Mások a görög szöveg alapján: És nem veti árnyékát a földre.

* 30-32. A héber szöveg több helyen megromlott s a latin fordítás is nagyon bizonytalan.

* 30a valószínűleg 22a ide került változata. A többi sor fordítása valószínű kiigazítások alapján: «Hajtásait láng perzseli, – És virágjait vihar ragadja magával. – Ne bízzék plántájának növésében, – Mert hajtása elpusztul; – Idő előtt elfonnyad, – És ágai nem zöldellenek.» A hajtás, virág, plánta az elbizakodott gazdag leszármazottait jelzik.

* 33a a latin szerint kevésbbé világosan: Megsérül fürtje, mint a szőlő első virágzásban.

* 34. Gonoszok, a latin szerint: képmutató.

* 16. Jób nem kér barátai olcsó vigaszából. Ha ő lenne helyükben, visszaadná a kölcsönt a fölényesen vigasztaló barátoknak (2-6). Isten őt átadta a gonosznak – valószínűleg a sátánról van itt szó (v. ö. 1,12. stb.) és azokról, kik szolgálatában állanak –, az pedig őt üldözése céltáblájává tette. Jóbnak nincs más menedéke, mint Isten, ki ártatlanságának a tanuja. A segítség nagyon sürgős, mert a szenvedő ereje már fogytán van (7-23).

* 3b. A szenvedő beszéddel kíván magán könnyíteni (v. ö. 7.); Jób Élifázt gúnyosan kérdi, vájjon ő is ezért kénytelen beszélni?

* 6b. A kiigazított héber szöveg szerint: És nem tartanám vissza ajkaim mozgását.

* 7. A héber szöveg alapján a verset még az előző tartalmi egységhez lehet fűzni: Ha akkor beszélnék, nem az én fájdalmam enyhülne, – Ha abban hagynám (t. i. vígasztalástokat), mi károm lenne?

* 8-9. A fordítások tanúsága szerint a héber szöveg állapotához sok kétség fér. Kiigazítás után azt így lehetne visszaadni: «Most pedig kimerített engem az irtózat, – Egész bőröm összezsugorodott. – Tanúskodik és felkel ellenem, – Ellenem szól hazug ellenségem (a sátán?).» A szenvedést a sátán Jób ellen mint bűnösségének tanúbizonyságát játssza ki.

* 10a a héber szerint: Haragja szétmarcangolt és üldözött engem.

* 11c. A héber szerint: Megannyian összefogtak ellenem.

* 12. A bűnösök a sátán segédei; Jób talán a barátaira is céloz.

* 13. Valaha, de hirtelen a latin szöveg többlete.

* 14. Lándzsái, a legtöbben a kétes jelentésű héber szót így fordítják: nyilai. A szó mindenesetre átvitt értelemben áll és Jób szenvedéseit, betegségét jelzi. Az ágyék hasogatása, a belek kiömlése a hasonlat folytatása gyanánt értendő. A sebesítő fegyver eme testrészekben is kárt tesz. Ágyékaimat... beleimet, a héber szerint: veséimet ... epémet.

* 15a a héber szerint: «Rést rés után ver bennem.» A képet a szerző a várostromról kölcsönzi.

* 16. Zsák és hamu a-gyásznak a jele. Még jellegzetesebb 16b a héber szerint: „S a porba fúrtam szarvamat,” ami ellentéte a szarv felemelésének, a felmagasztalásnak.

* 17. Megdagadt, a héber szerint: kivörösödött.

* 18. Az és mindezt szenvedem és Istenhez szavak a latin fordító kiegészítése.

* 19-20. Az igazságtalanul ontott vér égbe kiált (v. ö. Móz. I. 4,10.), ahol az ártatlanság tanuja meghallja. Jób előre beleéli magát abba az időbe, amelyben üldözőjének már áldozatul esett.

* 21a a héber szerint: Barátaim gúnyolnak engem.

* 23b az alvilágba vezető utat érti.

* 17. Isten nem engedheti, hogy Jób gúnyolódó és elbizakodott barátainak legyen igazuk vele szemben (2-9). Jób nem számíthat már egyébre, mint az alvilág nyugalmára (10-16).

* 1. A vers az előző gondolatkört zárja le.

* 2. A héber szerint: Nemde csúfot űznek velem (t. i. barátaim), – És szemem perlekedésük mellett virraszt.

* 3. A héber szerint helyesen: «Tégy le, kérlek, magadnál zálogot helyettem! – Ki csapna más a kezembe?» Jób kéri Istent, hogy legyen kezes az ártatlansága mellett. A kézbe csapás a kezesség vállalásának külső jele.

* 4. Jób értelmetlen barátainak nem szabad a vitából győztesekként távozniok.

* 4b a héber szerint: Ezért nem (szabad, hogy) őket felmagasztald.

* 5. Jób barátai olyanok, mint a közmondásbeli nagyzoló, ki fűt-fát ígér másoknak, mialatt saját családja nyomorog.

* 6a. Isten Jóbot példabeszéddé tette (a görög szerint: tettél), szerencsétlenségét a nép mint példát emlegeti.

* 6b a héber szerint: Olyan vagyok, mint akit arcul köpnek.

* 7. Mint az árnyék, a latinban szószerint: mint a semmi.

* 8-9. Jób barátainak gúnyos jellemzése. Isten nem engedheti, hogy a beképzelt «igazak» előnyben legyenek a «képmutató»-nak minősített ártatlan szenvedő fölött.

* 10a. Felhívás figyelemre.

* 11b. A héber szerint: Melyeket szívem magáévá tett; mások: Szívem kívánságai. Az itt említett tervek, reménységek a szenvedésekből való megszabadulásra vonatkoznak; ezek fényükkel beragyogták az éjjelt, amelyben Jób szelleme időzik (12).

* 12b a héber szerint: Közelgő fénnyé sötétség után (?).

* 13. Remélhetek-e? a latin szerint: Ha várakozom. A sötétségben: az alvilág homályában.

* 14. A sír enyészetének költői leírása.

* 16. A héber szerint: «Leszállnak (t. i. a reménységek) az alvilág reteszeihez, – Ha együtt szállunk a porba», t. i. én és a reménységek. 16b mások szerint: „Mikor együtt pihenünk a porban.” Az alvilág reteszeiről, kapuiról v. ö. Iz. 38,10.

* 18. Baldád Jób beszédeit fennhéjázásnak minősíti (2-4). Jób nyugodjék bele a változhatatlan ténybe, hogy a bűnösöknek családostul tönkre kell menniök (5-21).

* 2-4. Ama körülményből, hogy Baldád ellenfeleit többesszámban szólítja, többen arra következtetnek, hogy a vita lefolyása alatt hallgató közönség sereglett a vitatkozók közé, amely legalább részben Jób pártjára állott. Mások a görög szöveg alapján helyesebben úgy vélik, hogy a héber szöveg többesszámai hibásak.

* 2. A görög szöveg alapján javított héber szerint: Mikor vetsz véget a szavaknak? Fontold meg, azután beszéljünk!

* 3a. Nem akarunk hallgatni, mint az állatok.

* 3b. A görög szöveg alapján javítva: Miért hallgassunk előtted?

* 4. A beképzelt, indulatos ember azt hiszi, hogy nézeteivel szemben csak hallgatásnak lehet helye, és a világrendnek meg kell változnia a kedvéért.

* 5. A fény az életnek és a boldogságnak, kialvása pedig a szerencsétlenségnek és a halálnak a képe.

* 6. Felette, mások szerint: mellette (t. i. a gonosz mellett).

* 7-11. A bűnös nem kerüli el, sőt fondorlataival egyenesen megássa magának a vermet, beleakad a tőrbe stb., vagyis kihívja maga ellen a hirtelen beálló megtorlást.

* 9b. A latin elírás alapján így fordít: És szomjúság égeti őt.

* 12. A kiigazított héber szöveg szerint: Éhezik javai közepette, – S a balsorsa mellette készen áll.

* 13a a kiigazított héber szöveg szerint: Bőrét betegség sorvasztja.

* 13b. A halál elsőszülötte (a latin szerint az elsőszülött halál) az értelmezők nagy részének véleménye szerint a legrettenetesebb halálos betegség, a lepra (bélpoklosság), amelyben Jób is szenvedett.

* 14. A személy gyanánt szereplő lepra kiragadja áldozatát az emberi társadalomból és átadja a halálnak (mások szerint: az alvilág fejedelmének). A latin szöveg szerint: Tépjék ki sátrából bizodalmát, – És királyként taposson fölötte az enyészet.

* 15a a héber szerint: Sátrába olyanok telepszenek, kiknek hozzá semmi közük sincsen (vagyis idegenek).

* 15b. Ként szórnak, egyesek szerint fertőtlenítés céljából.

* 16-21-ben a gonosz ember utódairól (sarjáról) van szó, mely kihalásra van ítélve.

* 16b. Helyesebben: Sarja fent elhervad.

* 18. Taszítja, t. i. Isten.

* 20. A nyugatiakat ... a kelet lakóit, a latin szerint: a későbbieket... az előbbieket.

* 19. Jób elpanaszolja, hogy barátai őt kellő ok nélkül támadják, és környezete őt magára hagyja, sőt undort is érez vele szemben (2-22); majd a szenvedésein felülemelkedik és bizalommal várja, hogy Isten mint ügyvédje végül mégis csak igazságot szerez neki; akkor majd barátaira megszégyenülés várakozik (23-29).

* 4. Ha Jób vétett is, bűne nem irányult barátai ellen, tehát nem szolgált rá, hogy azok őt keserítsék.

* 6. Ostoraival, a héber szerint: hálójával.

* 9. A korona (fejékesség) itt a megbecsültetésnek jelvénye.

* 10a. Oda vagyok, a héber szerint: el kell mennem, t. i. az alvilágba.

* 10b a héber szerint: «Kitépte reményemet, úgy mint a fát.» A kivágott fa még sarjat hajthat (v. ö. 14,7-10.), a gyökerestül kitépett fa sorsa azonban reménytelen, úgy mint Jób sorsa, ki összes gyermekeit elvesztette.

* 12a. Isten portyázó hadai a tőle küldött szenvedések, illetve a gonosz szellemek, akik ártásra fel vannak hatalmazva (v. ö. 1,12.).

* 12b a héber szerint: Feltöltötték útjukat ellenem.

* 13a. A görög és szír szöveg alapján helyesebben: Testvéreim eltávoztak tőlem.

* 17b. A latin szerint ugyanannak a héber kifejezésnek más felfogásával: Kérleltem ménem gyermekeit (vagyis feleségemnek tőlem született gyermekeit).

* 18. A héber szerint helyesen: Még a gyerkőcök is lenéznek, – Ha felkelek (hogy t. i. elűzzem őket), kicsúfolnak engem.

* 19b a héber szerint: S akiket szerettem, ellenem fordultak.

* 21. Érintett: bélpoklossággal sújtott.

* 22. Valakinek húsát enni = rágalmazni, szidalmazni.

* 24. A héber szerint: «Vas íróvesszővel és ólomból (készülttel) – Örök időkre sziklába vésnék.» Vannak, akik azt hiszik, hogy az itt leírt íróvessző vasnak és ólomnak ötvénye, amelyben az ólomnak az a rendeltetése, hogy a szövegnek színt adjon. De talán inkább két íróónról van szó, amelyet egymásután alkalmaztak.

* 25-27. Több szentatya, közöttük Szt. Jeromos szerint a szövegben Jób a világvégi feltámadásra utal és magát annak reményével erősíti; mások ellenben, így Aranyszájú Szt. János, helyesebben Jób meggyógyulására és Isten megjelenésére (38. fej. skk.) vonatkoztatják e szavakat. Az összefüggés, a héber szöveg és a régi fordítások nagyobb része az utóbbi felfogást ajánlják, és a latin szöveg sem zárja ki azt. A régi fordítások egyébként eltérnek egymástól, amiből arra lehet következtetni, hogy a nekik alapul szolgáló héber kéziratok is egymástól eltértek. A ma használatos héber szöveget így lehetne visszaadni: (25.) «S én tudom, hogy él ügyem Védője – És mint utolsó (= Isten, mint utolsó szereplő v. ö. 38. skk. fej.) fellép a föld színén; (26.) És miután a bőrömmel körülvétetnek ezek (t. i. testem roncsai?), -Testemből látom Istent, – (27.) Kit én látok meg magamnak, – És szemeim látják meg és nem idegen; – Elsorvadnak veséim bensőmben!» Kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi héber szöveg nem kapcsolódik szervesen az előző és a következő versekhez, miért is némi javításra szorul. A számtalan javítási kísérlet közül álljon itt egy, amely a régi fordítások alapján az összefüggést helyreállítani törekszik: (25.) «De én tudom, hogy él ügyem Védője – És mint utolsó fellép a föld színén; (26.) Ez bőröm alá (a szír szerint: fölé) van vésve, – És húsomon látom mindezeket; (27.) Amit én látok meg magamnak, – És szemeim látják meg és senki más, – Ez a remény van eltéve keblemben!» Míg tehát Jób a 23. és 24. v.-ben kövön szeretné megörökíteni panaszát, eszébe jut egy másik írás, amelyet Isten maga vésett az ő testébe ; ezt az írást csak Jób maga tudja kibetűzni. Belőle megérti, hogy szenvedései után Istentől bátran várhatja a végső igazságszolgáltatást, amikor barátai meg fognak szégyenülni (28-29. v.).

* 28b. A dolog gyökere, Jób szenvedéseinek oka, a barátoktól feltételezett bűn.

* 29. A kard Isten megtorlásának eszköze, a büntetés, mely azokra vár, kik ártatlant üldöznek; az ítélet pedig a végső igazságszolgáltatás Jób javára és ellenfeleinek a megszégyenítése. – 29b a görög szöveg alapján: Mert harag jő el a bűnösökre.

* 20. Szófár nem hagyhatja Jób beszédeit megjegyzés nélkül (2-3.). A gonosz szerencséje nem állandó; gonoszsága úgy hat, mint a hánytató szer: miatta a gonosznak ki kell adnia azt, amit erőszakkal és álnoksággal szerzett (4-29).

* 2. A héber szerint: Azért késztetnek a gondolataim felelésre, – És azért, mert izgatottság (mások: értelem) van bennem.

* 4a. A héberben helyesen: Tudod-e, hogy stb.

* 6. Gőgje, mások szerint: termete.

* 9. V. ö. 7,10; 8,18.

* 10a a héber szerint: Fiai kielégítik a szegényeket.

* 10b. A gonosz összeharácsolt vagyonát kénytelen visszaadni azoknak, akiknek rovására gazdagodott. A latin szerint: Kezei visszaadják neki a fájdalmat.

* 11. Ifjúsága bűneivel, a héber szerint: ifjú erővel. A gonosz nem ér el magas kort, elhal, amikor még erőteljes.

* 12-16. Amit a gonosz igaztalan módon szerzett, az neki eleinte édesnek tetszik, de később hányást eszközlő méreggé lesz.

* 14. Mérgévé, a latin szerint: epéjévé.

* 16. Mérgét, a latin: fejét. Nyelve, mai ismereteink alapján úgy mondanók, hogy: foga.

* 17. Folyóvíz csermelyein ... patakokon, a héber szerint: csermelyeken, patakokon ... folyamokon (fokozás!). Mindezek a kifejezések a méz, vaj és minden egyéb táplálék nagy bőségét jelzik.

* 18. A latin szerint: Megfizet mindenért, mit cselekedett, de mégsem emésztetik meg, – És szerzeményének a sokasága szerint kell tűrnie.

* 19a. Kifosztotta, a héber szerint: otthagyta.

* 19b. A gonosz gazdag betelepedett annak a házába, ki azt magának építette.

* 21a. Mások szerint: Senki sem kerülte el étvágyát.

* 22. És nyugtalan, a latin szöveg többlete.

* 23-25. A bűnös gazdagot élvezet közben érik el az Úr fegyverei: a különböző csapások (v. ö. Jób 1.) és a halál.

* 23. A latin a nehéz verset így adja vissza: Bár betelnék a gyomra, – Hogy elküldhesse ellene haragjának a tüzet, – És háborúját hullassa reá. – 23c. A megromlott héber szöveg valószínű fordítása: Tüzes fegyvereit hullatja reá.

* 24b a héber szerint: És általdöfi az ércíj (t. i. az íjjal röpített nyíl).

* 25. Homályos a latin fordítás: Kivonva és kijőve hüvelyéből, – És villogva keserűségében, mennek – És jönnek föléje rettenetesek. – 25a. A görög szöveg alapján. – 25b-c. A héber szöveg alapján.

* 26a a latin szerint: Rejtekeiben minden sötétség van eltéve. A héber szerint: Teljes sötétség van eltéve rejtett (kincsei?) számára. A „van eltéve” kifejezés valószínűleg kettős szövegre megy vissza.

* 26b. Melyet nem (ember) élesztett, tehát Istentől jő. Ez az átvitt értelemben vett tűz nem mond ellent a szintén képleges értelemben álló sötétségnek (26a.), amely a legsúlyosabb szerencsétlenséget jelzi.

* 26c. Ki (mások szerint: ami) sátrában marad: a túlélő családtag.

* 28. Mások szerint: Áradás ragadja el házát, – Rohanó (vizek) a haragja napján. – 28a a latin szerint: Nyitva áll házának a csirája.

* 29. Beszédéért: Isten ellen irányuló beszédért; ilyenek Szófár felfogása szerint Jób szavai is.

* 21. Jób kéri barátait, hogy türelemmel hallgassák (2-6). A tapasztalat mutatja, hogy a gonoszok átlaga nem bűnhődik földi életében, sőt inkább jólétnek örvend (7-18). Arra az ellenvetésre, hogy a gonoszok leszármazottai a tapasztalat szerint rosszul járnak, Jób az igazságosság nevében követeli, hogy a gonoszok saját személyükben bűnhődjenek, mivel az alvilágban az ember úgysem törődik családjával (19-21). Egy másik ellenvetésre, hogy Isten még az angyalokkal szemben is igazságos, tehát annál inkább kel! az emberek sorsát is érdemük szerint irányítania, Jób azzal válaszol, hogy bemutatja az emberek egyforma közös végét (22-26). Épígy visszautasítja a saját sorsából vont következtetést bűnösségére s utal arra, hogy a gonoszokat nemcsak életükben kíméli Isten, hanem még haláluk után is tisztességben állanak (27-34).

* 2b. A héber szerint: «S ez legyen a vigasztalástok!» A szenvedőnek vigasztalás, ha engedik, hogy elpanaszolja baját.

* 3. Ha úgy tetszik a latin szöveg többlete.

* 4a. Jób pere (a héberben: «panaszom») Isten ellen irányul.

* 5. Ujjatokat, a héber szerint: kezeteket. A kéznek száj elé tevése a levertségnek, iszonyatnak jele.

* 6. Jóbot merész kijelentései miatt félelem szállja meg, s úgy látszik, hogy előre bocsánatot kér.

* 7b. Állásfoglalás 20,5-el szemben. A héber szerint: Miért érnek el magas kort és bírják jó erővel?

* 8. Rokonok és unokák serege, a héber szerint csak: sarjuk.

* 9. Házuk = családjuk.

* 12a. A héberben: «Énekelnek tamburán és citaraszó mellett», ami valószínűleg nem a gonoszak gyermekeire, hanem magukra a gonoszokra vonatkozik.

* 13. Egy pillanat alatt: halálukat nem előzi meg hosszú szenvedés. Mások szerint: nyugodtan.

* 14. Útaidra = törvényedre.

* 16. A gonoszok szerencséje be van biztosítva, és Isten nem is törődik dőre terveikkel. Fordításunk a görög szövegre támaszkodik. A latin és a héber szöveg így szól: Mivel azonban javaik nincsenek kezükben, – Távol legyen tőlem a gonoszok terve.

* 17-18. A hányszor kérdésre az elhallgatott felelet: bizonnyal csak ritkán!

* 17. A mécses elalvása a. m. a szerencsétlenség bekövetkezése. V. ö. 18,5. sk. Romlásuk, a latin szerint: az árvíz. Ontja ki, szószerint: osztja ki.

* 18. Pernye, a héber szerint: polyva.

* 19a ellenvetésére 19b-21 a válasz. V. ö. 20,10.

* 19b a latin szerint: S amikor kifizeti, akkor megtudja.

* 20. Romlását, a latinban: megöletését.

* 21. A gonosz nem érzi gyermekeinek a baját, miután hónapjai már bevégeztettek, vagyis meghalt.

* 22. A magasságbeliek az angyalok. A vers újabb ellenvetés. Lásd a bev.-t a fejezethez.

* 24a. Beleit, mások szövegkiigazítással: oldalait (combjait).

* 24b a héber szerint: És dús a csontjai velője.

* 25b a héber szerint: S a jólétet meg sem ízlelte.

* 28. L. a bev.-t a fejezethez. «Ház» és «sátor» nemcsak a lakóhelyet, hanem a benne lakó családot is jelentheti.

* 29. A héber szerint: „Nem kérdeztétek-e meg az utazókat, – És nem ismertétek meg az ő jeleiket?” Akik több helyen megfordultak, e tárgyban szomorú tapasztalatokat gyűjtöttek.

* 30. Mások valószínű szövegjavítással: Hogy a romlás napján a gonoszt megkímélik, – S a harag napján örvendezik. – 30b a Vulgáta szerint: S a harag napjára vezetik.

* 32b. Az elhalt gonosz előkelő, szép síremléket kap, amely a halott személyében a sír fölött őrt áll. Mások a sort így adják vissza: És hantja gondját viselik (t.i. hozzátartozói).

* 33. Sírgödör, a szó fordítása nem bizonyos. – 33a a latin szerint: Édes volt a Cocytus (= a klasszikus monda alvilági folyama) kavicsainak. – 33b-c a gonoszt kikísérő temetési menetre vonatkozik.

* 34b a héber szerint: «Holott válaszaitokból csak hamisság maradt», vagyis a baráti érzelmek megcsúfolása.

* 22. Mivel Isten nem részrehajló – hisz embertől hasznot nem várhat –, Jóbnak be kell látnia, hogy bűnei miatt szenved. E bűnök: könyörtelenség a szegényebbekkel szemben és a hatalmasoknak jogtalan előnyben részesítése (2-11). Jób Elifáz szerint akként vélekedik, hogy a felhők mögött trónoló Isten nem törődik a földi dolgokkal, tehát ő is ugyanabba a hibába esik, mint a régi kor bűnösei, kik a jámborok örömére elvesztek a vízözönben (12-20). Felszólítja Jóbot, hogy térjen meg, váljék meg az igaztalan szerzeménytől, akkor Isten lesz az ő kincse és öröme (21-30).

* 2. A héber szerint helyesen: Vajjon hasznot hajt-e az ember Istennek? – Csakis magának használ az okos.

* 4. Istenfélelmed miatt, a latinban: félve.

* 6. Testvéreidtől annyi mint néped fiaitól.

* 8. A héber szerint: „A föld annak jutott, kinek erős volt a karja, – Aki fennhordta fejét (mások szerint: a kegyenc), az lakott rajta.” Ebből kitűnik, hogy Jóbot hatalmas fejedelemnek vagy földesúrnak kell gondolnunk, ki földjeiből egy részt hűbéreseknek juttatott.

* 9. Jób Elifáz szerint csak erős hűbéreseknek juttatott földjéből, az özvegyeket és árvákat pedig, kiknek kevés hasznát látta, hontalanná tette.

* 11. A görög szöveg alapján kiigazított héber szerint: A fény elsötétült, és nem látsz, – S árvíz borít téged.

12. A görög alapján kiigazított szöveg szerint: Nemde a magasságban lakó látja, – És szétzúzza az erőseket, ha felemelkednek (kevélységükben).

* 13-14. V. ö. 9,16; 19,7; 20.

* 13b. A latin szerint: S ő mintegy homályon át ítél.

* 14. Szélén, a latinban: sarkai körül.

* 16. Az özönvíz idején élő bűnösök idő előtt hirtelen halált haltak.

* 17a. V. ö. 21,14a.

* 18b. A kiigazított héber szöveg szerint: A gonoszok terve azonban távol esett tőle.

* 19. Többen az állítmányokat helyesebben múlt időbe helyezik és a vízözönből megmenekült jámborokra alkalmazzák, tehát: Látták ... örvendeztek ... kigúnyolta ...

* 20. Dölyfűk, a héber szerint: «ellenségünk», mások szövegkiigazítással: vagyonuk (v. ö. 18a.). Tűz emésztette; mivel a Szentírás vízözön-elbeszélése nem tud ugyanakkor pusztító tűzről – hacsak nem gondolunk a fergeteggel kapcsolatban feltételezhető villámcsapásokra –, a magyarázók nagy része e helyen vonatkozást lát az ötváros pusztulására (Móz. I. 19.), melynek lakói az özönvízben elpusztultaknak erkölcsi értelemben vett utódai. V. ö. Luk. 17,26-30; Pét. II. 3,6. sk.

* 21. Vele, t. i. Istennel.

* 23. Ha megalázod magadat, szövegkiigazítás a görög szöveg alapján. A héber és latin szerint: fölépülsz. A bűnt: a bűn itt igaztalan jószágot jelent.

* 24-25. Ha Jób lemond a kapzsiságról, bő kárpótlást talál Istenben. Ófir itt az Ófirból hozott aranyat jelenti. V. ö. Kir. III. 9,28. A fordítás a régi fordítások alapján kiigazított héber szöveget követi. Homályos a latin fordítás: Por helyébe kavicsot ad – És kavics helyett aranypatakokat, – S a Mindenható ellenségeid ellen fordul, – És ezüst halomra gyűl neked.

* 27b. Eleget tehetsz megszabadulásod esetére tett fogadalmaidnak.

* 29-30. A latin szöveg eléggé világos értelmet nyújt; ezzel szemben a héber szöveg oly állapotban van, hogy mindeddig nem sikerült megnyugtató helyreállítása.

* 23. Jób meg van győződve, hogy nyert ügye lenne, ha Isten ítélőszéke előtt szabadon beszélhetne, de – fájdalom! – nem tudja megtalálni Istent, aki az ő ártatlanságát ismeri (2-12). Istent nem tudja eltéríteni feltett szándékától, hogy őt mind újabb csapásokkal sújtsa (13-17).

* 2a. Most, a héber szerint: ma. E kifejezésből arra lehet következtetni, hogy a barátok vitája több napot vett igénybe.

* 2b. A héber szöveget többen így fordítják: „(Pedig) a kezem nehezedik sóhajomra”, vagyis: arra törekszem, hogy elnyomjam azt. Mások a latin szöveg alapján javítva: «A keze (t. i. Istené) súlyosabb panaszomnál», vagyis: panaszom nem tudja kifejezni a csapás súlyosságát.

* 6b a héber szerint: „Csak vessen reám ügyet”, vagy szövegjavítással: „Csak hallgasson meg engem!”

* 7b a héber szerint: «S örök időkre megmenekülnék bírámtól», vagy más olvasás szerint: „És peremet örök időkre megmenteném.”

* 8a. Nincs ott, t. i. Isten, kit Jób keresne (3. v.).

* 9. Balra ... jobbra, a héber szöveget így is lehetne fordítani: északra ... délre. Keresem, a szír szöveg nyomán helyreállítva. A latin szövegben: Mit tegyek?

* 10. A kiigazított héber szerint: Mert ismeri menésemet és állásomat (= tudja, mit teszek, ha mozgok és megállók), – Ha próbára tenne engem, úgy kerülnék ki, mint az arany a tűzből.

* 13. De ő az egyedülvaló, a héber szerint: „De Ő egynél (t. i. megmarad)”, amit a görög így ad vissza: De Ő így döntött.

* 14a. Akaratát, a héberben kevésbbé helyesen: a végzetemet.

* 17. Fenyegető a latin szöveg többlete. A homályos vers sok magyarázatra és kiigazítási kísérletre adott alkalmat. Ezek egyike szerint így lehetne a verset érthetővé tenni: Mert tönkremegyek a sötétség miatt – S a homály miatt, mely arcomat borítja. A sötétség, homály itt átvitt értelemben veendő és szerencsétlenséget jelent.

* 24. Jób élénken ecseteli a sikerrel dolgozó erőszakos embereknek (2-4) és a tőlük kiszorított, illetve elnyomott szegényeknek ellentétjét (5-12). Leírja a bűnösök egyes fajainak éjjeli garázdálkodását (13-17), de bűnhődés ükről is megemlékezik (18-24). Mivel Jób mindeddig és a következőkben is a világrend látszólagos visszásságát támadja, azért sokan azt hiszik, hogy az utóbbi rész (18-24) nem illik Jób szerepéhez és téves másolás útján került e helyre. A több helyütt homályos latin szöveg fordításában aránylag sokszor kell a régi szövegtanuk alapján a szövegkiigazítás eszközét igénybe vennünk.

* 1. A kiigazított héber szöveg szerint: «Miért vannak az idők elrejtve a Mindenható előtt, – S a gonoszok (miért) nem látják (ítélete) napjait?!» Vagyis: miért látszik úgy, mintha Isten a világ folyását, a gonoszok garázdálkodását néni ismerné, úgy hogy ezek büntetés nélkül maradnak?

* 4a. A latin szerint: Felforgatják a szegények útját.

* 4b a héber szerint: S a föld szegényei elbújhatnak megannyian.

* 5a. Mások, t.i. akiket az erőszakosak kiszorítottak.

* 5c a latin szerint: Élelmet készítenek a gyermekeknek.

* 6. Az elszegényedett vagyontalanok sorsának leírása. A latin a verset a sanyargatókra értelmezi. A gonosz, a latin szerint: Annak, kit erővel elnyomtak.

* 7. A latin szerint: Mezítlenül bocsátják el az embereket – És elszedik a ruhákat.

* 9. A kiigazított héber szöveg szerint: Elszakítják (t. i. a garázda hatalmasok) az árvát az emlőtől – S a szegénytől azt zálogba veszik.

* 10. A szegények éhes gyomorral hordozzák a más jóllakását szolgáló kévét. A latin szerint: A mezítelenektől és ruha nélkül járóktól – S az éhesektől elszedték a kalászokat.

* 11. Falaik között, az elnyomók helyiségeiben. Mások terraszokra gondolnak. Homályos a latin szöveg: Azoknak garmadái között töltik a delet, – Akik szomjaznak, miután a sajtóban tapostak.

* 12. A vers esetleg rablólovagok támadását elszenvedő városnak a sorsát írja le.

* 12a. Halálraváltak nyögnek, a latinban: nyögésre indítják az embereket.

* 12c. A fordítás a szír alapján kiigazított héber szöveget követi. A latinban: «De Isten nem engedi el bosszúlatlanul.»

* 13-18. A bűnös úton gazdagodok üzelmei.

* 15c. S az, t. i. a sötétség. A sor a latin szerint: És elleplezi arcát.

* 16. Betörnek, a latin és héber szövegben: betör. – 16b a latin szerint: Amint nappal összebeszéltek egymással.

* 17. A héber szerint: Mindezek számára a hajnal olyan, mint a halál árnyéka, – Halálárnyék ijedségé (nekik), mikor már látni lehet.

* 18a magyarázata mindeddig teljesen bizonytalan. Vannak, akik szövegjavítás után így fordítják: «Gyorsabbak ők a víz színénél», vagyis a sötétség emberei, ha felkel a nap, gyorsabban állnak odébb, mint a folyóvíz.

* 18b-23 úgylátszik az embertársaikat sanyargató gazdagokra vonatkozik. L. a bev.-t a fejezethez.

* 18c a kiigazított héber szöveget követi. A gonosz szőlleje (v. ö. a 6. v.-t), mint átkozott hely elhagyottá lesz. A latin szerint: És ne járjon a szőllők útján.

* 19. Nagyon homályos a latin szöveg: Szerfölötti hőségben menjen el a hévizekről, – És bűne az alvilágig (ér).

* 20a. A héber szerint: «Megfeledkezik róla az anyaméh», vagyis még a saját anyja (vagy felesége?) is.

* 20b. A héber szerint: Férgek lakmároznak rajta.

* 20d. Mások a héber szöveg alapján: Az igazságtalanságot összetörik, mint a fát.

* 22. Mások szövegkiigazítással: „S a hatalmas sokáig húzza napjait erőben, – Talpraáll, mikor már nem is bízik erejében”. Az erőszakos bűnös sokáig él; amikor már azt hiszi, hogy el kell pusztulnia, váratlanul felépül.

* 23ab a héber szerint: Biztonságba helyezi őt (t. i. Isten), (reá) hagyatkozik.

* 23c. Szeme, t. i. Isten szeme, ki a gonoszt mégis figyeli.

* 24b. A gonoszokat a vers növényhez hasonlítja, melyet megmarkolnak, meghajtanak és levágnak. Letépik őket, a héberben: megfogják őket. Mini a többit, a görög szerint: mint a mályvát.

* 24c. Levágják a latin szerint: összezúzzák.

* 25b. A latin szerint: És ki viszi szavaimat Isten elé?

* 25. Baldád kiemeli, hogy az embernek bele kell törődnie Isten intézkedéseibe, annál is inkább, mivel az égi seregek is kénytelenek szót fogadni neki. Ez az utolsó, rövid vitataeszéd a barátok részéről már nem hoz újabb érveket, ami annak jele, hogy a tárgyat a maguk részéről kimerítették.

* 2b-3a. Isten rendben tartja az ő seregeit: a csillagokat, az égi hatalmasságokat (angyalokat) és a természet erőit, amelyek az ő akaratának végrehajtói.

* 3b. Az ő világossága valószínűleg a napot (égitestet) jelenti. Többen a görög szöveg alapján: «az ő lese»; Isten felülről mindent figyelemmel kísér és kész a beavatkozásra, lecsapásra.

* 4. V. ö. 15,14. Baldád szembehelyezi az ember gyarlóságát és állhatatlanságát a jóban Isten tiszta fenségével, mely szent lényegéből folyik. – Lehet-e tiszta, a Vulgáta szerint: tisztának tűnhetik-e fel.

* 26. Jób éles gúnnyal utasítja vissza Baldád ama törekvését, hogy Isten ügyét vele szemben támogassa (2-4); magáévá teszi Isten dicséretét, mely Baldád beszédében foglaltatik, sőt azon túl is tesz, amennyiben Isten uralmát az alvilág, a csillagos ég, a föld, a felhők, a hold és az óceán fölött még bővebben ecseteli (5-14).

* 2. A héber szerint: Be szépen segítettél a «gyengének» (t. i. Istennek, kivel szemben úgy jársz el, mintha gyenge lenne) – És gyámolítottal kart, mely erőtlen!

* 3a a héber szerint: Be jó tanácsot adtál a «nem-bölcsnek» (t. i. Istennek).

* 4. A héber szerint: „Kinek tartasz beszédeket, – És kinek a sugallata beszél belőled?” Baldád azt hiszi talán, hogy Isten sugallja az ő bölcseségét?

* 5. Árnyszellemek, a halottak lelkei, akiknek lakását Jób képzelete az óceán alá helyezi, melyben különböző nagy állatok tanyáznak. A latin szerint: óriások. Az alvilág szellemei nyögnek Isten hatalmának súlya alatt. – 5b a latin szerint: A vizek alatt s akik velük laknak.

* 7a. Az észak valószínűleg az égnek az északi sarkpont körül elhelyezkedő részét jelenti.

* 7b. A föld oszlopai (v. ö. Jób. 9,6.) Jób felfogása szerint végső elemzésben a semmi fölött nyugosznak.

* 8b. A héber szerint «Úgy, hogy meg nem szakad alattuk». A felhőket tehát Jób víztömlőkhöz hasonlítja.

* 9. Elleplezi, a latin szerint: (fenn)tartja. Trónja színét, helyesebben: a telihold színét.

* 10. A vizek köré, a héber szerint helyesen: A vizek színén. A kör a földkerekséget körülvevő óceán felületén vonul végig, az égbolt alapja, egyben határvonal a világosság és a sötétség között (horizont).

* 11. Az ég oszlopai esetleg magas hegyek, melyek az eget látszólag alátámasztják (v. ö. Kir. II. 22,8; Náh. 1,5.). Intésére, a héber szerint : fenyegetésére; Isten fenyegetése alkalmasint a mennydörgést jelzi.

* 12. A héber szerint: «Ereje által hasította (mások szerint: riasztotta fel) a tengert, – És fortélyával sújtotta Ráhábot s Isten a teremtéskor megfékezte a lázadó óceánt, melynek Ráháb a megszemélyesítője. V. ö. 9,13.

* 13b. A héber szerint: És keze döfte át a menekvő kígyót. Az őstengert jelző szörnyeteg (menekvő kígyó) legyőzését követi az ég felékesítése, vagyis a csillagoknak teremtése (a negyedik nap munkája). A menekvő kígyó valószínűleg Ráhábbal azonos. V. ö. 3,8; Iz. 27,1.

* 14a. A héber szerint: „Íme ezek útjainak csak szegélyei.” Amit Istenről tudunk, csak szegélyhez hasonló részlet, gyenge suttogás, a valóságnak mennydörgéséhez hasonlítva.

* 27. Jób esküvel erősíti, hogy mindig igazat mond; nem teheti, hogy magát bűnösnek vallja, amikor érzi ártatlanságát (2-6). Kívánja, hogy ellenségeire – itt úgylátszik, «barátai»-ra gondol – az a sors jöjjön, amely barátai nézete szerint minden bűnösre várakozik, tehát hogy imájuk meg ne hallgattassák, hogy családjuk elpusztuljon, vagyonuk tönkremenjen, maguk pedig hirtelen haljanak meg (7-23).

* 2. Az élő Istenre mondom, szószerint: Él az Isten (a héberben esküt bevezető formula).

* 3b. V. ö. Móz. I. 2,7.

* 6. Szívem annyi, mint: lelkiismeretem.

* 8. A héber szöveg szerint (némi kiigazítással): Mert mi az istentelen reménye, ha imádkozik (?), – Ha Istenhez emeli lelkét?

* 10. Kiálthat-e, t. i. a meghallgatás reményével.

* 11. A héberben szószerint: „Megtanítlak titeket Isten keze felől, – Nem tartom titokban, mi vagyon a Mindenhatóval.” Jób felvilágosítja barátait Isten eljárásáról.

* 12. Tudjátok ... beszéltek, a héberben: láttátok ... tesztek.

* 13. Istentől, szószerint: Istennél. A zsarnokokról v. ö. a 24. fej.-ét.

* 15. A döghalál viszi sírba, a latin szerint: enyészetbe temettetnek.

* 18. Pók a szír és görög szöveg szerint; a latin és héber szerint: «moly». A bűnös házának nincsen állandósága.

* 19a. A héber szerint helyesen: «Lefekszik gazdagon, de nem teszi többé», vagyis: utolsó alkalommal teszi, mert még az éjjel elveszíti vagyonát.

* 20. Szegénység, a héber szerint: rettegés.

* 21. Perzselő szél, a héberben szószerint: keleti szél. V. ö. 15,2.

* 22. Isten, mint a fegyveres vitéz leterít ellenségét.

* 23b. A héber szerint: «És pisszeg fölötte a helyéről.» Isten a bűnöst mennyei helyéről nézi; a kéz összecsapása és a pisszegés (= fütyülés) az üldözők reáúszítását célozza.

* 28. Ez a szép, himnusnak beillő fejezet csak lazán függ össze az előző fejezettel és a könyv egyéb részeitől abban is eltér, hogy bevezeti a nem teremtett, isteni, megszemélyesített bölcseség fogalmát, amely az ú. n. bölcseség-könyvekben (Péld., Bölcs., Sirák) fontos szerepet játszik. Az embert kincsvágya elviszi a föld legrejtettebb zugaiba is (1-11), de nem találja meg az utat a legnagyobb kincshez, a bölcseséghez, és meg sem tudja azt vásárolni semmiféle kincs árán (12-19). Csak Isten ismeri a bölcseséghez vezető utat és a lényegét, mivelhogy azt a világ teremtésénél igénybe vette (20-27). Az ember érje be a viszonyainak megfelelő gyakorlati bölcseséggel, amely nem egyéb, mint az Úr félelme és a gonosz kerülése (28).

* 1. A vers fordítása a héber szöveget követi. Lelőhelye, a latinban: ereinek kezdete. Kimossák, a latinban: kiolvasztják.

* 2b. A héber szerint: És réz olvad ki a kőből.

* 3. Az ember a föld belsejének legsötétebb zugaira is világosságot derít. Határt vet, a latin szerint: időt szabott.

* 4a. Idegen nép, a bányászok sok esetben idegen eredetűek, kik hazájukban nem találtak megélhetést.

* 4b. Hová ember még nem tette lábát, szószerint: Melyekről a láb megfeledkezik. Homályos a 4. v. a latin szöveg szerint: «A patak elválasztja a vándor néptől azokat, kikről a szűkölködő ember lába megfeledkezett és az útnélkülieket.» A héber szöveget is különböző felfogással adják vissza a fordítók. Fordításunk kiigazított héber szöveget követ.

* 5. A termőtalaj alatt bányák helyezkednek el, amelyek tárnáit a régi eljárás szerint tűzzel robbantották. Alul, a latin szerint: a helyén.

* 6b a latin szerint: S a rögje arany. Mások szerint: S aranypor van benne.

* 7. Ösvényét, t. i. a földalatti tárnákat. Madár, szószerint: ragadozó madár.

* 8. Büszke vadak, szószerint: a büszkeség fiai; a latin íráshiba alapján: szatócsok fiai.

* 10. Aknákat, a latinban: patakokat.

* 11. Fenekét, (szószerint: mélységeit), a héber szerint helyesen: forrásait.

* 13. A hozzá vivő utat a görög szöveg szerint. A héber és latin szöveg íráshiba alapján: értékét. Az élők földén, a latin értelmező kiegészítéssel: a gyönyörűségben élők földén.

* 14. A mélység jelentheti akár az óceánnak mélységét, akár a földnek imént leírt belsejét.

* 16. A héber szerint helyesen: «Nem mérik ki Ófir aranyáért, – Sem drága ónixért, sem zafírért.» Ófirhez v. ö. 22,24.

* 18. fordítása a héber szöveget követi. – 18a. A korállt meg a kristályt, a latinban: a magasságokat és a kitűnőségeket; 18b a latinban: A bölcseséget pedig a rejtekhelyekből húzzák ki.

* 19. Kús országa, melyet később Etiópiának neveztek, Egyiptomtól délre volt. Festéknél, a héberben: aranynál.

* 20. V. ö. a 12. v.-t.

* 22. Enyészet (a héber abaddon), az alvilág egyik elnevezése.

* 24. Világ, a héber szerint: föld.

* 25. Súlyt adott: meghatározta erejüket.

* 26a. Palesztinában az esős és száraz időszak szabályosan váltakozik.

* 27. Isten a teremtés alkalmával a bölcseséget választotta zsinórmértékül és mintának. Megszámlálta, a latin szerint: «elbeszélte», amit a megfelelő héber szó szintén jelenthet. Oda állította, mások szerint: «megértette», vagy a szír szöveg alapján: megmérte.

* 28. Ez a vers már nem az isteni, nem-teremtett, hanem az ember számára elérhető gyakorlati bölcseségről szól.

* 29-31. Jób beszéde, amelyben a három barátjával folytatott vitatkozásnak lezárása után előbbeni szerencsés helyzetét ecseteli (29. fej.), majd ezzel jelenlegi sorsát helyezi szembe (30. fej.), végül pedig felszólítja Istent, szolgáltasson neki igazságot (31. fej.). Jób eme második monológja az első (3. fej.) szenvedélyes kitöréseivel szemben sokkal higgadtabb hangulatot mutat.

* 29. Jób széles vonásokban ecseteli előbbi szerencséjét (2-6), tekintélyes helyzetét (7-10. 21-25), melynek erkölcsi alapja igazságos és emberséges eljárása volt, főleg az elnyomottakkal szemben (11-17). Így azzal a reménnyel kecsegtethette magát, hogy szerencséje mindvégig kitart mellette (18-20).

* 3. V. ö. 18,6; 21,17. — 4b. A kiigazított héber szöveg szerint: Mikor Isten (még) védte a sátramat.

* 6b. Még a terméketlen, sziklás talajba ültetett olajfa is bőven termett Jóbnak.

* 7a. A város kapuja mellett folytak le a gyűlések és a törvénykezés.

* 7b a héber szerint: S a piacon letelepedtem.

* 9. Ujjukat, a héber szerint: kezüket.

* 13. Megvigasztaltam, a héber szerint: megörvendeztettem.

* 14-15. Jób nyilvános szereplését mindenben az igazságosság jellemezte, mivel a gyengéket vette mindig pártfogásába.

* 16. Ügyét, a latin csak: ügyet.

* 18a. Jób arra számított, hogy családjától körülvéve békében halhat meg. Fészkemben, mások a görög szöveg alapján: öregen.

* 18b. Mini a pálma, a héber szerint: mint a homokot. Mások a talmúd hagyománya alapján: mint a főnix-madár. Erről a madárról a rege azt tartotta, hogy fészkével együtt elégeti magát, azután hamvaiból újjáéled. A görög főnix szó azonban datolyapálmát is jelent s a latin szöveg fordítása («pálma») az összefüggésnek (19. v.) teljesen megfelel.

* 19b. A latin szerint: És harmat hull az aratásomra.

* 20b. Az íj a hatalomnak és erőnek jelképe, újjáéledése a hatalom erősbödése, gyarapodása, esetleg eredményes hadi vállalkozások révén. – 18-20 alkalmasint eredetileg a 25. v. után állott.

* 21. Kik hallottak engem, t. i. a nyilvános gyűléseken (7-17). Mások a sorrend megváltoztatásával: Reám hallgattak és csöndben voltak, – Megvárták tanácsomat.

* 24. Jób mosolyát rendkívüli leereszkedésnek értelmezték és kellően értékelték. — 24b. Nem maradt hatás nélkül, a latinban szószerint: nem esett a földre.

* 25a-c. A héber szerint: Útjukat én választottam (azaz: a gyűlésen az én akaratom érvényesült), – Első helyen ültem, – S úgy ültem ott, mint a király hadsereg közepette.

* 25d valószínű szövegjavítással: Oda engedték magukat vezetni, ahová akartam. – Többek szerint 18-20 eredetileg e vers után következett.

* 30. Jóbot most azok is kinevetik, akiket a munkás emberek társadalma kivetett magából és mint kóborlók tengetik életüket. (Többen itt utalást látnak Edom barlanglakó régi lakosságrétegére, a horitákra). (1-15), Jób élete nyomorúság, mivel Isten maga is üldözi (16-23). Azért sír, hogy ezzel némileg könnyítsen sorsán (24-31).

* 2b-3c. A kiigazított héber alapján: Oda van náluk az életerő, – Mely terméketlen az ínségtől és éhségtől; – A sivatagba menekültek, – A puszta és a sivárság az anyjuk, héber szerint:

* – 4-7. A kiigazított héber szerint:

4. Akik bokor mellől sósfüvet tépnek,

S a rekettye gyökere a kenyerük;

5. Kiűzik őket az emberek közül,

Hessegetik őket, mint a tolvajt,

6. Hogy hegyi folyók vadonjában lakjanak

A föld és a szikla üregeiben;

7. Bokrok között üvöltenek,

Bogáncs alá telepszenek.

Bogáncs, mások szerint a héber szó egy a csicserborsóhoz hasonló növényt jelez.

* 8b. A héber szerint: Kiket a földről (t. i. a megművelt területről) elvertek.

* 11-15. Néhány valószínű kiigazítás után a héber szöveget így lehet visszaadni:

11. Olyan nyomorgat, ki leoldotta magáról a köteléket,

Ki levetette arcáról a zabolát.

12. Csőcselék áll a jobbom felől, megingatják lábamat

És feltöltik ellenem romlást hozó útjaikat;

13. Felszakították ösvényemet romlásomra,

Feljönnek (?), és nincs ki útjukat állja;

14. Széles résen áthatolnak

S a romok aljában ide hömpölyögnek;

15. Borzalmak fordulnak ellenem,

Tekintélyemet (?) mintha szél seperné el,

Üdvöm elvonult, mint a felhő.

A 11. v.-ben vad, féktelen emberekről esik szó.

* 12a. Jobbom felől, a latinban szószerint: a kelet jobbján.

* 12b-14. Várostromnak a képe. – 12b.-hez v. ö. 16,14; 19,12. – 13a. Az ösvény felszakítása itt a kivezető útnak elvágása.

* 16a. Szószerint: Most pedig elömlik rajtam a lelkem.

* 17b. Mások szerint: És ereim nem pihennek.

* 18. A kiigazított héber szöveg szerint: Nagy erővel ragadja meg (Isten) a ruhámat, – Szorít úgy, mint alsóruhám (fej-) nyílása.

* 19a. A héber szerint: Sárba vetett engem.

* 21. Fordulsz ellenein, a görög szöveg alapján inkább: ostorozol.

* 22b. A héber szerint: „Megolvaszt a dübörgése”, vagyis: a förgeteg mennydörgése közepette Jób szíve elolvad a félelemtől.

* 23. A halál itt egyértelmű az alvilággal, hol a halottak együtt vannak.

* 23a. A héber szerint: Minden élők gyülekező házának.

* 24-25 szövege a latin szöveget követi, bár az összefüggés ezáltal megbomlik. A héber szöveg is romlott állapotban van. Kiigazítás után így lehetne visszaadni: (24.) Vajjon ki se nyújtsa-e kezét a rimánkodó? – Vesztében ne könnyítsen-e magán kiáltással? (25.) Ne sírjon-e, kire kemény napok (nehezednek), – Ne fájjon-e lelke a szegénynek?

* 28. Szomorúan, a héber szerint: sötéten. Napfény nélkül, a héber szerint; a latinban: felindulás nélkül.

* 29. Testvére lettem a sakáloknak a hangos panaszban. A sakál vonítása némileg a gyermek sírásához hasonlít; a strucc szintén fájdalmasnak tetsző hangot hallat. Sakáloknak a héber szerint; a latinban: sárkányoknak.

* 31. Ebben a fejezetben – nem tekintve a beszéd befejezését tartalmazó 35-37. vv.-et – Jób végül megvizsgálja barátai előtt lelkiismeretét oly bűnökre vonatkozólag, melyek miatt esetleg Isten neheztelését magára vonhatta, de ilyeneket nem talál. Mivel Jób többször átkot hív le magára, amennyiben a szóban forgó bűnt csakugyan elkövette volna, azért többen ezt a fejezetet Jób tisztázó esküjének nevezik. Az eskü az istenítélet egyik faja, s így Jób az eskü után Istennel folyó peres ügyét némi joggal befejezettnek tekinthette. A lelkiismeretvizsgálás kiterjed a házasságtörésre (1-4. 9-12) a csalásra és igaztalan jószág szerzésére (5-8. 38-40b), az igazságtalanságra (13-15), a könyörtelenségre (16-23), a kapzsiságra (24-25), a csillagimádásra (26-28), a kárörömre (29-30), a vendégbarátság megtagadására (31-32), a bűnpalástolásra (33-34). Jób a befejezésben felszólítja Istent, hogy védekezésére válaszoljon és előre ujjong ama reményben, hogy Isten nem tud benne bűnt találni (35-37). A 38-40. vv. valószínűleg tévesen kerültek erre a helyre. Úgy látszik, hogy egy másoló azokat írásközben más helyen kihagyta, utólag azonban a fejezet végéhez függesztette.

* 1b. A latin szerint: „Hogy szűzleányra ne is gondoljak.” A szövegnek ez a nyelvtanilag lehetséges és tartalmilag helyes felfogása azonban alakilag nem fér össze a szemmel kötött szerződéssel. (1a). Jób itt azt hangoztatja, hogy a hitvestársi hűség ellen nemcsak cselekedetben, hanem érzületben sem vetkezett.

* 2. A latin szöveg szerint: Mert milyen része volna bennem Istennek ott fenn, – És milyen örökrésze volna a Mindenhatónak a magasságból?

* 3. Balsors, a latinban: elidegenítés. – Jób úgy érzi, hogy kellő ok nélkül bűnhődik.

* 7b. Azaz: Követtem-e szemem kívánságait?

* 7c. Szenny, mások a szöveg kiigazításával: bármi. V. ö. Móz. V. 13,17.

* 8. Termésemet, a latinban szószerint: nemzetségemet.

* 9a. Asszony után, azaz: más felesége után.

* 9b. Leselkedtem-e, t. i. abból a célból, hogy őt távollétében megcsaljam feleségével.

* 10. Más cédája legyen, a héber szerint: másnak malmában őröljön. Vagyis: legyen másnak rabnője, kivel az ura kénye-kedve szerint járhat el.

* 11b. A héber szerint: Bűn, mely bíró elé tartozik. A házasságtörésre halálbüntetés járt. Móz. V. 22,22. skk.

* 12. Az enyészet (helye) az alvilág; termést, a héber szerint: termésemet.

* 15. Engem, a héberben: minket. Figyelmet érdemlő hely, amely az emberek azonos emberi méltóságát és törvény előtti egyenlőségét hirdeti.

* 18. A kiigazított héber szöveg szerint: Mert ifjúkorom óta úgy neveltem (az árvát), mintha atyja lennék, – S anyám ménétől kezdve vezére voltam (az özvegynek).

* 19a a latinban: Lenéztem-e az elveszendőt, azért, hogy nem volt öltözete.

* 20a. Az ajándékba kapott ruha főleg az ágyékot (a csípőket) óvja, miért is azok hálálkodnak leginkább.

* 21. Jób nem élt vissza tekintélyével az árvák megfélemlítésére. A kapuban, bíróság előtt. – 21b. A héber szerint: „Mert láttam a kapuban a segítségemet”, vagyis: Mivel tudtam, hogy a gyülekezetben hatalmas párt, illetve rokonság foglal mellettem állást.

* 22. A (felső) csontjáról, a latin szerint: csontostul.

* 23. A kiigazított héber szöveg szerint: Mert Isten rémülete szállna reám, – És nem tudnék megállni fönsége előtt.

* 24a a héber szerint: Vájjon aranyba vettem-e reményemet? V. ö. 28,15.

* 26-28 az égitestek tiszteletéről szól.

* 27a. A latin szerint: S örvendett-e szívem titokban.

* 27b. A kéz csókra emelése az égitest felé az imádás jele.

* 28a a héber szerint: Bűn lett volna ez is, mely bíró elé tartozik. V. ö. 11.

* 30. Kihívjam halálát, szószerint: a lelkét kérjem.

* 31. A héber szerint: Ki nem lakott jól a pecsenyéjéből?

* 33. Emberi módon, vagyis: úgy, amint az általában dívik. De valószínűbb a következő fordítás: úgy, mint Ádám. V. ö. Móz. I. 3,8 skk.

* 34. Nagy sokaságtól, mások szerint: a város zúgolódásától. Rokonság, a héber szerint: a nemzetségek.

* 35-37. a héber szerint: «Bár lenne, ki meghallana engem! – Íme (itt) a névjegyzésem! Adjon választ a Mindenható! – A vádiratot pedig, melyet megírt perbeli ellenfelem, – Bizony vállamra emelném – És diadém gyanánt kötném fejemre; – Hírül adnám neki lépéseim számát, – Úgy mutatnám be neki, mint egy fejedelem!» Jób utolsó kívánsága, hogy védekezésének a lezárta után, melyet mintegy kézjegyével (a héber tau, keresztalakú jellel) is ellátott, Isten is foglalja ellene irányuló vádjait írásba. Ez a vádirat Jóbnak csak dicsőséget hozhat, ő el is dicsekednék azzal és fejedelmi önbizalommal lépne Isten elé.

* 37a. Jób készen áll arra, hogy minden lépéséről számot adjon.

* 38. A jogtalanul birtokba vett szántóföld bosszúért kiált az égbe.

* 39. A munkások nem rövidültek meg bérükben. Szántói lelkét, a héberben: gazdái (t, i. régi munkássorba került birtokosai) lelkét.

* 32. Prózai bevezetés Eliú beszédeihez (1-5). Eliú megokolja eddigi hallgatását: a korosabbaknak engedte át a szót, de beszédükből meggyőződött arról, hogy a bölcseség nem a kortól függ. Jóbot nem tudták megcáfolni, és most már rajta áll, hogy kimutassa tudását és levezesse a hosszú türtőztetés folyamán felgyülemlett ingerültségét (6-22).

* 1. Mivel igaznak tartotta magát, többen a szöveg kiigazításával: mivel igaznak látszott előttük. Jób tisztázó esküje (31. fej.) a barátokat lefegyverezte.

* 2. Búz egy arám törzsnek neve. V. ö. Móz. I. 22,21. Az utóbbi helyen testvére gyanánt Úsz szerepel, amelynek területén maga Jób élt (1,1.)

* 3. Okos, a latin szöveg többlete. Jóbot csak kárhoztatták, mások szövegkiigazítással: „Istent igaztalannak minősítették” t. i. azáltal, hogy Jóbot igaznak tartották (1. v.).

* 4. Jobbal beszéltek, így valószínű szövegigazítással. A latin és héber szerint: Jób beszélt. Kik a szót vitték, a latin szöveg többlete.

* 6. Lehajtottam fejemet, a héber szerint helyesen: vonakodtam.

* 7. Gondoltam, a latinban: reméltem.

* 10. Bölcseségemet, a héber szerint: amit tudok.

* 11c a latin szerint: Mialatt szavakkal vitatkoztatok.

* 12. Mert azt hittem, hogy mondtok valamit, a latin szöveg többlete.

* 13b a héber szöveg szerint: Csak Isten győzheti meg őt, nem ember.

* 14. Ellenem, szószerint: nekem.

* 19b. Mások szerint: Kiszakad, mint az újjal (= idei borral) megtelt tömlő.

* 21b-22b. A latinban: Istent nem teszem emberrel egyenlővé; – Nem tudom ugyanis, meddig van még maradásom, – És nem szólít-e el egyhamar Teremtőm? Elszólítana = halállal büntetne a hízelgés miatt.

* 33. Eliú felhívja Jóbot, hogy őt meghallgassa és a vitában részt vegyen. Mivel csak emberrel áll szemben, Jóbnak nincs oka félénkségre (1-7). Nincs igaza Jóbnak, mikor arra hivatkozik, hogy Isten őt ártatlanul üldözi és még válaszra sem méltatja (8-11). Ez a vád igazságtalan, mert Isten kétféleképen is beszél az emberrel: 1. álomképekben, hogy őt a rossztól visszariassza (15-18) és 2. reá küldött szenvedésekkel (19-22). Ha azonban akad őrzőangyal, ki az ember lelkiismeretét felrázza és Istennél közbenjár, visszanyerheti testi épségét és Istent ujjongva magasztalhatja (23-30). Felhívás figyelemre (31-33).

* 3. A kiigazított héber szöveg szerint: Szívem a tudás igéit hányja meg magában, – És ajkam tisztát beszél.

* 4. E vers tartalma párhuzamos a 6. v.-ével. Jób félelem nélkül beszélhet Eliúval, kit Isten épúgy teremtett, mint Jóbot magát. Isten lehelete, v. ö. Móz. I. 2,7; Zsolt. 32,6; 103,30.

* 6a a héber szerint: íme én épúgy vagyok Istennel szemben, mint te.

* 6b. Alkotott engem is, a héberben: csípettem le. A fazekas munkájának első része az agyag elkülönítése.

* 7a a latinban: Azonban csodám ne rettentsen téged.

* 7b. Ékesszólásom, a héber szerint: súlyom (= tekintélyem). V. ö. 9,34; 13,21.

* 9. Szabad idézés 10,7; 16,18; 23,10. sk.; 27,5. sk.; 31. fej. alapján.

* 10a. Vádakat, a kiigazított héber szerint: ürügyet.

* 10b. V. ö. 13,24; 19,11.

* 11. V. ö. 13,27; 14,16.

* 12. Különb az embernél, t. i. nem részrehajló.

* 13b. a latinban szószerint: Mert nem válaszolt neked minden szavadra.

* 14. Mivel a következőkben Isten kétféle megnyilatkozásáról esik szó, mások a héber szerint talán helyesebben: Mert Isten beszél egyszer is, – Kétszer is, de nem ügyelnek reá.

* 15. V. ö. 4,13.

* 16. Fegyelemre tanítja, a héberben: visszariasztja.

* 17. Tetteitől, elkövetett és szándékolt gonosz cselekedeteitől. Mások a verset egyes szók felcserélése után: «Hogy eltérítse az embert a kevélységtől, – Elrejti az embertől tetteit.» Isten útjai azért homályosak, hogy az embert alázatosságra tanítsa.

* 18. A sírveremtől, a latinban: a romlástól (így a fejezet többi verseiben is). A verem a sírgödröt s „ezzel kapcsolatban az alvilágot jelenti. Kardba, a héber szerint: lövedékbe (nyílba vagy lándzsába), A lövedék Isten bosszúálló fegyvere. V. ö. 6,4. Mások: a csatornába (= az alvilág nyílásába).

* 20a a latin szerint: Utálatos lesz neki a kenyér életében.

* 21a. A héber hozzáteszi: Úgy, hogy látni sem lehet.

* 22. A halálthozókhoz vagy a halál angyalaihoz, mások a szöveg kiigazításával: a holtakhoz.

* 23. Kötelességét, a latin szerint: igaz voltát. A hely mutatja, hogy az őrzőangyalokba vetett hit ebben az időben kétségtelenül megvolt.

* 24c Amiért neki kegyelmezzek, a héberben: a váltságát. Az őrangyal a türelemmel viselt szenvedésekben megtalálja a megszabadítást lehetővé tevő váltságdíjat.

* 25a a héber szerint: Akkor újra virul teste, jobban mint ifjúkorában.

* 26b. Isten arca itt annyi, mint kegye, jóindulata.

* 26c. A visszaadott igazság, az ember igazolása sorsának jobbrafordulásában.

* 27a. A héber szerint helyesen: Énekszóval mondja majd az embereknek.

* 28b. A héber szerint: „S az élőm (= lelkem) láthatja a napvilágot” = gyönyörködhet a földi életben. —

* 29b a latinban: Háromszor az egyesekkel.

* 30a. A latin szerint: Visszahívja lelküket a romlásból.

* 34. Felhívás a hallgató közönséghez, hogy az igazság felderítésében részt vegyen (2-4). Jób ama állításával szemben, hogy Isten nem volt irányában igazságos, Eliú rámutat arra a tényre, hogy Isten tartós uralmat gyakorol a világ fölött; mivel pedig csakis igazságos uralomnak lehet állandósága, következik, hogy Jób felfogása helytelen (5-17). Eliú Isten igazságosságát példákkal is igazolja, amelyekkel bizonyítja, hogy Isten a garázda hatalmasokkal is el tud bánni (18-28). Van ugyan arra is eset, hogy istentelenek jutnak uralomra, de ennek eltűrésére Istennek különleges okai vannak; az ember ilyen esetekkel szemben legyen türelmes, ne vetkezzék és kérjen Istentől felvilágosítást (29-30). Jób hibát követ el, mikor saját felfogását akarja Istenre erőszakolni. Ezzel csak azt éri el, hogy szenvedései állandósulnak (33-37).

* 3. V. ö. 12,11.

* 5. V. ö. 13,13; 27,2. — 6a a héber szerint: Igazam mellett hazugnak néznek.

* 6b. V. ö. 6,4.

* 7b. V. ö. 15,16.

* 8. Jób beszédei olyanok, mint a bűnösökéi.

* 9. V. ö. 9,22. sk.; 9,30. sk.; 10,15. Nem kedves stb. a héber szerint: Nincs abból haszna az embernek, – Ha Isten kegyét keresi.

* 11. Útja = viselkedése.

* 12. Kárhoztat ok nélkül, a héber szerint: bánik igazságtalanul.

* 13. A kiigazított héber szerint helyesen: «Ki bízta reá a földet, – És ki adta (neki) át az egész világot?» Isten hatalmát önmagától vette, ezért az tőle el sem vehető és korlátlan. Lásd a köv. verseket.

* 14-15. V. ö. 33,4; Zsolt. 103,29.

* 14. A kiigazított héber szöveg szerint: Ha magába vonná lehelletét, – Ha magába szívná lélekzetét.

* 16. Amit mondanak, a héber szerint helyesen: ezt.

* 17a. Kormányozni, a latin szerint: meggyógyulni.

* 17b. Ki igazságos, a héber hozzáteszi: (és) hatalmas.

* 18. Isten igazságossága nem riad vissza az emberi tekintélyektől. Te hitszegő, a héberben: Te semmirekellő!

* 19b. A héber szerint helyesen: Nem néz inkább gazdagra, mint szegényre.

* 20. Isten a hatalmukkal visszaélő uralkodókat hirtelen halállal bünteti. – 20b-c fordítása a görög szöveg segítségével kiigazított héber szöveget követi. A latin szerint: Fellázadnak a népek, elmennek, – S elmozdítják az erőszakost stb.

* 23a a kiigazított héber szerint: «Mert nem állapít meg az embernek határidőt.» Isten ítélete, büntetése hirtelen éri a bűnösöket. V. ö. a köv. v.-t.

* 24a a héber szerint: „Összezúz hatalmasokat vizsgálat nélkül.” Istennek nincs szüksége hosszas vizsgálati eljárásra, mivel (25. v.) az ember tetteit úgyis ismeri. Elhozza azért reájuk az éjt: a szír szöveg alapján kiigazítva: felforgatja őket éjjel.

* 26. Megveri, mások: pofozza.

* 27. Készakarva, a latin szöveg többlete.

* 28. A sanyargatok okai annak, hogy a szegények kiáltása Isten elé hatol és kihívja a sanyargatok büntetését.

* 29. Ha Isten nyugalmat ad a zsarnokoknak (a héber szerint: megnyugszik), őket uralkodni engedi, akkor őt nem lehet ezért kérdőre vonni. Isten akkor elrejti arcát, felfüggeszti egy időre igazságosságának érvényesülését. Ki az, ki szemlélhetné, a szöveg itt valószínűleg romlott.

* 30b. A nép bűnei miatt, a héberben: (Egyet) a néprontók (szószerint: a nép kelepcéi) közül.

* 31. a héber szerint: Akkor így kell szólni Istenhez: – Inkább tűrök és nem vetkezem!

* 32. Ha hibáztam, a héber szerint: «Ameddig nem látok», vagyis: nem értem a Gondviselés intézkedését. Beszéltem, a héber szerint: cselekedtem.

* 33b a latin szerint: Aki neked nem tetszett.

* 33c a latin szerint: «Mert te (= Jób) kezdtél beszélni és nem én» (t. i. Eliú). Isten nem Jóbtól kér tanácsot a világkormányzat ügyeiben.

* 34b a latinban : És a bölcs férfiú hallgasson engem.

* 36. A kiigazított héber szöveg szerint: Csakugyan Jób, mindvégig meg fog próbáltatni, – Mert úgy felelt, mint gonosz férfiak szoktak.

* 37a a héber szerint: Mivel vétkeit azzal a bűnnel is tetézi.

* 37b mások szerint: Csapkod (vagy: pofonokat osztogat, t. i. erkölcsi értelemben) közöttünk. A latin szerint: Kötöztessék meg ezalatt közöttünk.

* 35. Eliú megfelel Jób ama kifakadására (34,9.), hogy az igaznak nincs haszna abból, ha a bűntől tartózkodik, mivel Isten úgy sem kíméli meg csapásaival. A dolog ellenkezőleg áll: a bűn nem Istennek, hanem csakis az embernek árt és az igaz élet haszna is tisztán az emberé (2-8). Ama ellenvetésre, hogy a szorongatott igazak hiába kiáltanak Istenhez segítségért, Eliú azt válaszolja, hogy Isten bajukról tudomást szerez, az igaz ítélet már el van téve nála, s azt kellő időben végre is hajtja (9-16).

* 2b. Inkább stb. a latin szószerint: Igazabb vagyok Istennél.

* 3. A vers szövege és annak jelentése vitás. A héber szöveg valószínű kiigazítása alapján így lehetne azt fordítani: Mert kérded: «Mit használ nekem igazvoltom, – És mit érek azzal, ha nem vetkezem?»

* 5b. A latinban szószerint: Szemléld az étert, mely magasabb nálad.

* 9-12. Ellenvetés, amelyet Eliú bizonnyal Jóbnak tulajdonít, bár az nincs megnevezve.

* 10a. Kérdik ... alkotónk a szír alapján kiigazítva; a latinban és a héberben: Mondja ... alkotóm.

* 10b jelentése kétes. Egyesek szent dalokat értenek, melyekkel a jámborok Isten kegyéért esdekelnek, vagy a bajból kiszabadulva hálálkodnak. Mások a görög szöveg szerint: „Ki őröket állít éjjel”, és az égre helyezett csillagképekre vagy az őrangyalokra gondolnak.

* 11. Ha Isten az ember alkotásánál nagyobb gondosságot tanúsított, el lehetne várni, hogy kedveltjeinek jajszavára felfigyeljen.

* 12b a latinban: A gonoszok büszkesége miatt.

* 13. A fordítás a héber szöveget követi. A latin szerint: Tehát Isten nem ok nélkül hallgat, – S a Mindenható mindenki ügyét megnézi.

* 14. Hogy nem veszi észre, t. i. a gonoszok hivalkodását. Meg kell őt várnod: az ítélet kihirdetése és végrehajtása még várat magára. – 14b a latin szerint: Állj eléje ítéletre.

* 15a. A héber szerint: Most pedig, mivel (Isten) haragja (még) nem büntet.

* 16. Jób is épúgy tesz, mint a 9-12. vv.-ben említett elnyomottak.

* 36. Inkább formai jelentőségű bevezetés (2-4) után Eliú kifejti a szenvedés céljára vonatkozó elméletét: Isten a szenvedést azért küldi az emberre, hogy őt bűneire figyelmeztesse. Boldogok,, akiken ez a tanítás fog, mert újra jólét lesz a soruk (5-11.). Akik azonban az isteni tanítómesterre nem hallgatnak, vesztükbe rohannak (12-15). Ezt az elméletet Eliú Jób személyére is alkalmazza; ecseteli a megtérés esetében reá várakozó jólétet és figyelmezteti, hogy amikor újra bíró lehet mások fölött, tartózkodjék régi bűnétől, a részrehajlástól (16-21). — A 38. fejezetben tárgyalt istenjelenést előkészítik Eliú ama szavai, amelyekben Istennek főleg a zivatarban megnyilvánuló felségét festi (22-33).

* 2. Istenért, t. i. az ő védelmére. Mások 2b-t a szöveg kiigazításával így fordítják: Mert Eliúnak még van mondani valója.

* 3. Messziről, a latin szerint: a kezdettől.

* 4b a héber szerint: Olyanhal van dolgod, kinek á tudása kifogástalan.

* 5. A héberben a szavak sorrendje zavaros. Kiigazítás után így lehetne fordítani: íme, nagy az Isten az ő erejében, – De nem veti meg a szomorodott szívűt.

* 6. Nem segíti, a héber szerint: nem hagyja életben.

* 7a a kiigazított héber szerint: Nem vonja meg igazát az igaztól.

* 7c. Örök időkre: ha a példa gyanánt említett királyok Isten szándéka szerint uralkodtak volna, trónjukat mindvégig megtarthatták volna.

* 9. Hogy erőszakot cselekedtek, mások: hogy elbízták magukat.

* 11. Dicsőségben, a héber szerint: gyönyörűségben.

* 12. Kardba, a héber szerint: lövedékbe (nyílba vagy lándzsába), mások szerint: csatornába, vagyis: az alvilág szájába. V. ö. 6,4; 16,14; 34,6.

* 13a a héber szerint: Az álnok szívűek pedig haragot tartanak (mások szerint: fennhordják orrukat).

* 13b a héberben: «És nem kiáltanak azért, hogy megkötözte őket.» A szerencsétlenség nem indítja őket imádságra és megtérésre.

* 14. V. ö. Móz. V. 23,17; Kir. III. 14,24; 22,47; IV. 23,7. Fiatal korban, a latin szerint: fergetegben.

* 15. Szenvedése által, a latinban szószerint: szorongatásából. A hangsúly itt azon van, hogy a szenvedésnek magának megváltó hatása van, amennyiben önismeretre és bűnbánatra vezet.

* 16b. A szorongatás és szenvedés helyébe bőség és jólét lép. A latinban: Legtágasabban, nem lévén alatta fenék.

* 17-20. fordítása a szöveg jelenlegi állapota miatt sok nehézséggel jár. Mivel a latin szöveg nagyon homályos, a fordításban a régi szövegek egybevetésével visszaállított szöveget tartjuk szem előtt. A latin szerint:

17. Ügyed úgy ítéltetett meg, mint a gonoszé,

ítéletben és kárhozatban lesz részed.

18. Azért ne vegyen rajtad erőt a harag, hogy valakit elnyomj,

S el ne hajlítson az ajándékok sokasága;

19. Tedd le nagyságodat szorongatás nélkül

És az összes erőben hatalmasokat;

20. Ne hosszabbítsd meg az éjjelt,

Hogy értük népek menjenek föl.

* 17. Eliú figyelmezteti Jóbot, hogy megtérése és fölépülése után ne essék vissza az igazságtalanság bűnébe. V. ö. a 21. v.-et, továbbá 11,14; 22,8-9-et.

* 18. Az, t. i. a gonosz (L. 17. v.).

* 20. Érte, szószerint: „a helyére”, oda, hol kincseid vannak.

* 21b, Eliú szerint Jób azelőtt inkább az erőszakos hatalmasoknak adott igazat, mint az elnyomott szegényeknek.

* 22b. Isten az embereket szenvedések útján tanítja. Tanítómester, a latinban szószerint: törvényhozó.

* 23a mások szerint: Ki hagyta meg neki az útját?

* 24 a latin szerint: Emlékezzél meg arról, hogy nem ismered az ő művét, – Melyet megénekeltek az emberek.

* 25. Azt, t. i. művét; a latin szerint: Őt, t. i. Istent.

* 27-32 a kiigazított héber szöveg szerint: 27. Elvonja a vízcseppeket, – Egybeszűri az esőt ködébe (vagy: Elteszik az esőt tömlőjébe?),

* 28. Melyet a fellegek csöpögtetnek, – És lehullatnak sok emberre.

* 29. Ki érti meg a felhőleplet, – Sátra ropogását?

* 30. Íme kiteríti föléje ködét, – S a tenger mélységével borítja,

* 31. Mert ezek által ad élelmet a népeknek, – És eledelt nagy bőségben.

* 32. Kezeit fénnyel burkolja, – És kirendeli, hogy merre sújtson. — 27a. Elvonja a vízcseppeket a víz égi raktáraiból vagy mások szerint a tengerből (párolgás útján). — 29. Isten, ki a fergetegben nyilvánítja meg erejét, mintegy sátrat épít magának a felhők vízéből. A sátor ropogása a mennydörgés. A felhőleplet (héb.), mások: a felhő lebegését. Ropogását (héb.), mások: burkolatát. — 30. Isten a tenger mélységével (héb.), vagyis a tengerből származó vízpárákkal, felhőkkel borítja sátrát. Mások szerint ez a hely a felső vizekre (Móz. I. 1,7.), az égi óceánra utal. —- 31. Ezek által t. i. az eső útján. — 32. Fénnyel (héb.), azaz: villámmal. Mások 32a-t így adják vissza: Két kézre fogja a villámot.

* 33. A latin szerint: Hírt ad arról barátjának, hogy az az ő birtoka, – És hogy felszállhat ahhoz.

* 37. Eliú leírja az előző fejezetben ecsetelt zivatar közeledését (1-13). Felszólítja Jóbot, hogy Isten kifürkészhetetlen fenségét elismerje (14-20.) Az istenjelenésnek leírása (21-24).

* 1. Eliú is érzi magán a közeledő zivatartól való félelmet.

* 2. Isten hangja a népies és költői elgondolásban a mennydörgés.

* 3. Kiengedi, a latinban: szemléli Ő.

* 4a. Utána, t. i. a villám után. – 4c a latinban: Nem lehet kikutatni.

* 6. A zivatarok a szerző földén többnyire az esős, téli időszakban jelentkeznek, amikor nemcsak jégeső, hanem esetleg havazás is kíséri azokat. – 6b. A latinban: S a téli záporoknak, erőssége záporának.

* 7. A zivatar minden külső munkát meggátol, mintegy lepecsételi az ember kezét. Ugyanekkor az ember ráér arra, hogy Isten nagyságán eltűnődjék.

* 8. Barlangjában, a héber szerint: tanyáján.

* 9a. A népies képzelet szerint a szelek az ég kamráiból jönnek elő.

* 9b. Az Arktúrus az ég északi féltekéjén levő fényes csillag. A megfelelő héber kifejezésnek (mezarim) jelentését különbözőképen állapítják meg. Szószerint annyit jelent, mint: a szétszórok, miért is sokan a felhőket szétszóró északi szelekre gondolnak. A szónak jelentéktelen elváltoztatása (mezavim) útján mások a «raktárok» jelentést nyerik, úgy hogy nemcsak a szeleknek, hanem a hidegnek is raktárai volnának, ahonnét azt Isten a népies képzelet szerint időnkint előszólítja. Az utóbbi felfogás adna a versnek legegységesebb értelmet.

* 10. Mivel itt az istenjelenést bevezető zivatar leírásával van dolgunk, azért a víz tágassága aligha jelenti a víztükröt, hanem a víznek szétfolyó, cseppfolyós halmazállapotát, összeszorulása pedig a jégeső szemcséinek képződésére utal (v. ö. a köv. verset).

* 10b. a latin szerint: «S a vizek újból bőven felolvadnak». – Ha a kiigazított héber szöveg szerint. Jégesőt, mások szerint: «gabonát», t. i. gabonaszemhez hasonló jégszemcséket. A latin így fordít: A gabona megkívánja a felhőket.

* 13. Szövegkiigazítás alapján. A latin a szöveg kibővítésével és más értelmezésével: Akár egy törzsben, akár az Ő földjén (t. i. Palesztinában?), – Akár kegyelmének bármely helyén parancsolja, hogy találtassanak. Bárhová a héber szövegben hiányzik.

* 15. Hogyan, a latin szerint: mikor. Az esővel, a héberben helyesen: «velük», t. i. a fent leírt égitüneményekkel.

* 16a. Nagy útjait, a héber szerint: lebegését.

* 16b a latin szerint: És a tökéletes tudományokat?

* 17. A héber szerint: «Te, kinek ruhái melegek, – Mikor a föld a déli széltől ernyed ...», aki oly gyönge vagy, hogy a szél melegétől is szenvedsz, vajjon ... (folyt, a köv. versben).

* 18. Az ég boltozásáról v. ö. Móz. I. 1,6. sk. Mintha ércből lennének öntve, a héber szerint: mint az öntött tükör.

* 19b. A héber szerint: Nem jutunk szóhoz a sötétség miatt!

* 20. Eliú azt hiszi, hogy Istennel beszélni akarni egyértelmű a megsemmisüléssel. Hogy: Beszélni akarok! a latinban: amit beszélek.

* 21a-b. A latin szerint: De most nem látnak lényt; – A levegő hirtelen felhőkbe sűrűsödik.

* 22a. Aranyos fény, szószerint: arany. Mások csekély szövegigazítással: ragyogás.

* 22b a latinban szószerint: És Istenhez félelmetes dicséret.

* 23a. A Mindenható a héber szövegből kiegészítve.

* 23c. Kit nem lehet leírni, a héber szerint: kivel nem lehet feleselni (vagy: ki nem nyom el senkit?)

* 24b. a héber szerint: «Nem tekint az összes bölcs szívűekre», vagyis Isten velük szemben sem részrehajló.

* 38-39. Az Úr első beszéde. Az Úr, kivel Jób annyiszor kívánt perbeszállni, végül megszólal a fergetegből, nem azért, hogy teremtményével vitába bocsátkozzék, hanem, hogy megszégyenítse. Vitára való gúnyos felhívás után (38,2-3.) az Úr kimutatja, hogy Jób bírálata teljesen illetéktelen, mivel Isten műveinek egyikét sem érti igazában; ez áll nemcsak az élettelen természetre vonatkozólag (38,4-38.), hanem épúgy az élők világára is; Jób nem tehet egyebet, minthogy beismerje tudatlanságát és tehetetlenségét (38,39-41, továbbá a 39. fej.).

* 38. 3. A felövezés a harcrakészség külső kifejezése. A felszólítás természetesen csak képletes értelemben veendő.

* 4-7. Jób járatlan mindama kérdésekben, amelyek összefüggnek a föld teremtésével, melyet Isten egy óriási épület építéséhez hasonlít.

* 6. Az alapkő letevése az építés megkezdését, a sarkkő beillesztése annak befejezését jelzi.

* 7. A földépület befejezésével kapcsolatos felavatási ünnepségből részt kérnek a világ hajnalán ragyogó égitestek és az angyalok is (v. ö. 1,6.).

* 8-11. A tenger teremtése. V. ö. 7,12; 26,12.

* 8. Kapukkal (itt és a 10. v.-ben), szószerint: Két ajtószárnnyal.

* 9. Isten az imént megteremtett tengert hatalmas hasonlatban pólyás-gyermekhez hasonlítja.

* 12-15. A hajnal teremtése.

* 13. A hajnal véget vet az éjjeli gonosztevők garázdálkodásának; a hasonlat szerint a hajnal lerázza őket a földről, mint valami hatalmas szőnyegről. V. ö. 24,13-17. A latin fordító a hasonlatot Jóbra vonatkoztatja: És rázva fogtad-e a föld széleit, – És kiráztad-e belőle a gonoszokat?

* 14. Az, t. i. a föld, amely a hajnalpírtól bevilágítva eleinte pirosas színben játszik és a piros pecsétagyagra (terra sigillata) emlékeztet, később pedig a színek legtarkább egyvelegében pompázik. A fordítás kiigazított héber szöveget követ. A latin szöveg szerint: A (pecsét)jel visszaállíttatik, mint a sár, – És áll, miként a ruha.

* 15. A gonoszoknak megfelelő «világosság» (gúnyos kifejezés) a sötétség; a felemelt kar éjjeli bűntettet kíván végrehajtani. V. ö. a 13. v.-et és 24,17-et.

* 16. Mélységeibe, a héber szerint: forrásaihoz.

* 17. Halál és halálárnyék itt az alvilágot jelzi. Poriáit, a héber szót így is lehetne fordítani: portásait.

* 19. A világosságot és a sötétséget a régiek az égitestektől független anyagnak képzelték. V. ö. Móz. I. 1,4. és Jób 26,10.

* 21. Ironikus mondatok. Akkor, eme dolgok teremtése előtt. A latin szöveg szerint: «Tudtad-e akkor, hogy meg fogsz születni, – És tudtad-e napjaid számát», ami az összefüggést megszakítja.

* 22-23. Az égi raktárakra nézve v. ö. 37,9. Szorongatás, a latinban szószerint: ellenség; az itt visszatartott természeti erők rendeltetése, hogy kellő időben Isten gondviselésének és büntetésének eszközei legyenek.

* 23b. V. ö. Józs. 10,11.

* 24. Hőség, a héber szerint: «a keleti szél», amely Palesztinában meleget hoz.

* 25. V. ö. 28,26.

* 26-27. Isten gondviselése nem szorítkozik csupán az emberre és az emberlakta vidékekre.

* 28-29 természeti erők megszemélyesítése.

* 28a a héberben: Van-e atyja az esőnek?

* 30. A jég leírása.

* 31. Van-e erőd arra, hogy a csillagokat csoportba állítsd, vagy azokat egymástól eltávolítsd? Ragyogó csillagait, a héber szerint: kötelékeit. A Kaszás kötelékeit, a héber alapján; a latin szerint: az Arktúrus körét.

* 32. A hajnali csillagot, mások: a Koronát (?). Az estcsillagot a föld fiai fölé, a héber szerint valószínűleg: a Medvét kölykeivel (Nagy és Kis Medve).

* 33. E szavak: az ég uralmát a földön a nappal és éjjel, s az évszakoknak az égitestek járásától való függésére vonatkoznak. Uralmát, szószerint: írását.

* 34. Tudsz-e szavaddal esőt rögtönözni?

* 35. Megjövet, a latin szöveg többlete.

* 36. Az emberek belsejébe, mások: sötét felhőkbe, vagy: az íbisznek; a kakasnak, mások: a tüneményekbe, vagy: a belső szemléletbe. A két kifejezés értelme bizonytalan. Az összefüggésből arra lehet következtetni, hogy égi tüneményről esik szó.

* 37. Költői felfogás szerint az eső égi tartályokban, tömlőkben van eltéve. Eltérő felfogáson alapszik a latin szöveg: Ki meséli el az egek mikéntjét, – És ki altatja el az égnek összhangját?

* 38 leírja az eső hatását a talajra.

* 40. Odújukban, a héber szerint valószínűleg: a bozótban.

* 39. Az Úr ugyanazzal a célzattal, mint az előző fejezetben, felhívja Jób figyelmét ama csodákra, melyeket a szarvasfélék (1-4), a vadszamár (5-8), a bölény (9-12), a strucc (13-18), a ló (19-25) és a ragadozó madarak (26-30) életmódja rejt magában. Az Úr válaszra hívja fel Jóbot; ő azonban kicsinysége érzetében inkább a hallgatást választja (31-35).

* 3. És bőgnek, a héber szerint: és kölykeiket (legott) eleresztik.

* 4b a héber szerint: Fiaik megerősödnek, a szabadban nőnek fel.

* 5-8. A vadszamár független, szabad életmódjának szembeállítása a megszelídített szamáréval.

* 7a a héberben: Nevet az a város zsivajának.

* 9-12. A vadon élő szarvasmarha (a latinban: orrszarvú) élete szembehelyezve a rokon háziállatéval.

* 10. Mások szóáttevéssel: Kötelet adsz-e a bölény nyakába, – És boronálja-e a rögöket utánad?

* 11. Munkádat itt valószínűleg annyi, mint: munkád eredményét, vagyis a termést. V. ö. a 12. v. t.

* 12. Mások szövegkiigazítással: Számítasz-e arra, hogy visszatér (t. i. naponta az istállóba), – És megtölti-e szérűdet gabonával? Behordja, a latinban szószerint: megadja neked.

* 13. A vers fordítása bizonytalan. A szövegben hozott fordítás a következő versek tartalmához igyekszik csatlakozni. Más irányban halad a latin fordítás: A strucc tollá hasonlít – A gém (herodius) és az ölyv tollához. A strucc tollazata kegyetlen, mivel a népies nézet szerint a strucc azt nem használja fiai kiköltésére.

* 14b. A latinban: És talán te melegíted azokat a porban?

* 16. A fáradsága, amelyet t. i. a tojás lerakása igényelt.

* 17. Megvonta tőle az okosságot, a héber szerint: engedte, hogy a bölcseségről megfeledkezzék.

* 18. Ha üldözőbe veszik, felszökik és gyorsan elfut, miközben szárnyaival evezőmozgást végez. Gyorsaságával megszégyeníti az üldözőket.

* 19. Sörénnyel, a latinban: nyerítéssel.

* 20b a latinban szószerint: Félelem az orra dicsősége. Prüszkölése, mások szerint: nyerítése.

* 21. A földet kapálja körmeivel, a héber szerint pontosabban: «Toporzékol a völgyben». A völgy itt egyértelmű a csatatérrel. A fegyveresekkel, a héberben: a fegyverrel.

* 22a. Mások a héber szöveg kiigazításával: Nevet a gödörnek (vagyis: átugrik rajta) és meg nem ijed.

* 23. Pajzs, a héberben: dárda.

* 24. Falja a földet, valószínűleg annyit jelent, hogy: száguld.

* 25. Buzdító szavát, a héberben: dörgését.

* 26. Tollasodik-e meg, mások szerint: repül-e Dél felé, t. i. amikor vándorol.

* 32a. Meghátrál-e, a latinban: megadja-e magát.

* 34a a héber szerint: íme parányi kicsiny vagyok! Mit is feleljek neked? —

* 35a. Bár azt is hagytam volna, a kiigazított héber szöveg szerint: de nem ismétlem.

* 40-41. Az Úr Jóbot ismét felhívja, hogy igazolja eljárását. Van-e joga arra, hogy Isten igazságosságát kétségbevonja? (40,2-3.) Ezt csak akkor tehetné, ha Istennel egy rangban lenne, s így egy pillantással földre tudná sújtani az igaztalanokat (4-9), és hatalma lenne a Behemót (10-19) és a Leviatán fölött (20-28 és 41,1-25). Egyesek véleménye szerint e szövegben két, a babiloni mondavilágból átvett ős-szörnyetegről lenne szó; ez a feltevés azonban nem helytálló. A Behemót (= nagy állat) nem egyéb, mint a viziló, mely Egyiptomban honos; némelyek szerint itteni elnevezése lehetett: p-ehe-mou (vízi ökör). Leviatán (= tekeredő) az Ószövetség több más helyén szörnyeteget jelent; itt azonban az ugyancsak Egyiptomból ismert krokodillal azonos. A leírás egyes túlzásai a költői írásmód számláját terhelik.

* 40. 2. V. ö. 38,3.-5. Ragyogó szépségbe, a latinban szószerint: szép ruhákba. A vers a héber szerint: „(Akkor) ékesítsd magadat fölséggel és méltósággal, – Ölts magadra pompát és ékességet”. Gúnyos felszólítás Jóbhoz, hogy próbálja meg a fellépést Isten szerepében.

* 8. A por és a verem a sír, illetve az alvilág jelzése.

* 10. A viziló, bár csak fűvel táplálkozik, mégis mily erős! 10a-t mások a görög szöveg alapján: «Nézd a Behemótot, magadhoz hasonlítva», vagyis: vesd össze erődet az övével!

* 11. Izmaiban, a héber szó jelentése bizonytalan; a latin szerint: köldökében.

* 12. Mivel a viziló farka rövid, a hasonlat inkább a fark vastagságára és merevségére vonatkozik. Combjainak, a latinban: heréinek.

* 13b a latinban: Porcogói pedig mint a vaslemezek.

* 14a. Műveinek, szószerint: útjainak. Az elseje, nem időben, hanem mint remek alkotás.

* 14b. A sokat vitatott verssort egyesek a görög szerint így igazítják ki: Ki azért teremtetett, hogy (Isten) vele játsszék (v. ö. Zsolt. 103,26); mások szerint: hogy társai (a többi állat) zsarnoka legyen. Az itt említett kardot többen az állat hatalmas fogaira értették, mások a köv. verssel kapcsolják össze a sor értelmét és a kardot az állatok fölött való uralma jelképének tekintik.

* 15. A héber szerint: Mert neki adóznak a hegyek (pl. füvet) – S a mező minden vadja, mely ott játszadozik.

* 16. A lótusz, valószínűleg nem a közismert Nymphaea lotus, hanem az 1 1/2 m magasságot elérő Zizyphus Lotus, mely Egyiptomban honos. A latinban e szó helyett itt és a köv. v.-ben: az árnyék.

* 18a a latinban: íme folyót is lenyel és nem csodálkozik.

* 18. Jordán itt kisebb folyóvíz költői jelzése.

* 19. Horoggal a latin szöveg többlete. Az átfúrás célja, hogy az állat orrába kötelet lehessen erősíteni.

* 21. Mindeme eljárások célja lenne az állat szállítása. Karikát, a héber szerint: kötelet kákából.

* 22-23. A horogra került állat hajlandó-e, hogy mint megszelídített háziállat szolgáljon neked annak fejében, hogy életben maradni engeded?

* 24. Leányaid, a latinban szószerint: szolgálóid.

* 25. Alkusznak-e fölötte a héber alapján; a latin szerint: felszelik-e?

* 26. A héber szerint: Nyárssal tüzdeled-e bőrét, – És halászok szigonyával fejét?

* 27b. A héber szöveg valószínű fordítása: Hogy a harcot meg nem ismétled!

* 28. Átmenet a második személyről a harmadikba, melyet a következő versek is megtartanak. A reménye semmivé válik: nincsen remény annak életbenmaradására, ki az állattal kikezd. Puszta látásától, a latin szószerint: mindenki láttára.

* 41. A bevezetést lásd a 40. fejezetnél.

* 1a a latin szerint: Nem költőm fel úgy, mint valami kegyetlen. V. ö. 3,8.

* 1b. Ha már a Leviatán (krokodílus) is ennyire félelmes, mennyivel inkább kell félni Teremtője haragjától. Valószínűbb azonban, hogy az eredeti szöveg itt és a következő versben is nem Istenről, hanem folytatólag a Leviatánról tárgyalt, miért is többen a szöveget így igazítják ki: És ki állhat meg színe előtt?

* 2. V. ö. Róm. 11,35; mások valószínű szövegkiigazítással, részben a görög szöveg alapján: Ki szállt vele szembe (t. i. a Leviatánnal), úgyhogy épségben maradt? – Nincs olyan az ég alatt!

* 3. A szövegek egybevetése alapján kiigazított héber szöveg szerint. A latin szöveg: «Nem kímélem őt, sem a hatalmas szavakat, – Sem azokat, melyeket kérlelésre fűztek egybe», tehát a szavakat Isten szájába adja.

* 4. Szája belsejébe, a görög szöveg alapján inkább: kettős páncéljába.

* 6. A kiigazított héber szerint: Háta csatornás pajzs, – Kő(kemény) pecsét tartja össze

* 9a. A kilővelt vízcseppek visszaverik a nap fényét.

* 9b. Utalás a krokodilus rózsásba játszó szemére.

* 10-12. A napfényben csillogó kiokádott víz túlzó, költői leírása.

* 10b a héberben: Tüzes szikrák surrannak ki belőle.

* 13b a latin szerint: Nyomor jár előtte.

* 14. A héber szerint: Húsának tokái jól tapadnak, – Nem mozognak, mintha oda lennének öntve.

* 15b. A kézimalom két egymás fölött elhelyezett kerek kőből állott, amelyek, közé a gabonaszemeket tették. Az alsó kőnek nagyon szilárdnak kellett lennie, mivel reá nagyobb nyomás nehezedett. A latin szerint: S összeszorul, mint a kovács üllője.

* 16. A kiigazított héber szöveg szerint. A latinban: Ha felemelkedik, félnek az angyalok, – És ijedtükben megtisztulnak.

* 17b a kiigazított héber szöveg szerint. A latinban: Sem dárda, sem páncél.

* 19. A nyilas, a héber szerint: az íjnak fia, vagyis: a nyíl.

* 20. A buzogányt, a latinban szószerint: a kalapácsot.

* 21. A latin szerint: «Alatta napsugarak vannak, – Aranyat terít maga alá, mint a sarat». A cséplőszánt gerendából rótták össze; alsó részéből éles kövecsek, illetve kisebb vaslemezek, pikkelyek álltak ki. V. ö. Kir. II. 24,22; Iz. 41,15; 28,27 stb.

* 22. A kenőcsös bögrében az illatszereket forralás útján készítik; a krokodilus is úgy kavarja fel a vizet, mintha az forrana.

* 23. Ha úszik, a nyomában levő felkavart víz fehéres, őszülő színben játszik.

* 24a a héber szerint helyesen: Nincs neki mása a földön.

* 25. Szembenéz v. ö. 40,7.

* 42. Jób második válasza az Úrnak. Bevallja, hogy Istenről balgán beszélt és ezeket a beszédeket vissza is vonja (1-6). Az Úr Jóbnak ad igazat barátaival szemben; utasítja őket engesztelő áldozat bemutatására és arra, hogy Jób közbenjárását kérjék. Miután ez megtörtént, Isten Jóbot visszahelyezi előbbi jólétébe, sőt azt megannyira gyarapítja (prózai befejezés: 7-17.).

* 2b. A héber szerint helyesebben: Hogy nem hiúsul meg egy terved sem.

* 3a nem egyéb, mint Isten korholó szavainak (38,2) ismétlése. A sor esetleg tévesen került ide.

* 4. Ismétlés 13,22; 38,3 és 40,2-ből véve, amely többek véleménye szerint helytelenül került ide, mivel Jób már nem intéz többé Istenhez kérdést.

* 7. Előttem, mások helyesebben: felőlem.

* 8. Az áldozatok számára nézve v. ö. 1,5. Mutassatok be egészen égő áldozatot magatokért, a görög és szír szöveg szerint helyesen: mutasson be égő áldozatot értetek. – Ha nem tudom be nektek a dőreséget, a héber szerint: ha nem teszek veletek csúfságot. – Mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám. Mivel az előzőkben Isten Jóbot megfeddette épen a reá vonatkozó beszédek miatt, és Jób be is ismerte tévedéseit, helyesebb a görög szöveg: «mert nem beszéltetek igazat Jób szolgámhoz»; a barátok tévedtek, mikor Jóbot bűnösnek minősítették, kinek ezért kellett volna vezekelnie.

* 9. Tekintettel volt, vagyis megbocsátott a barátoknak.

* 10. A héber szerint: Az Úr Jób sorsán is fordított (mások szerint: visszaállította Jób előbbi sorsát) azért, mivel a barátjáért imádkozott stb.

* 11. Az ajándékok a felépülés alkalmából hozott alkalmi kedveskedések voltak. Egy juhot, a héber szerint: «egy keszitát» – ez régi pénznem, melyet Móz. I. 33,19 és Józs. 24,32 is megemlít. Fülbevalói, a megfelelő héber szó fülvagy orrgyűrűt jelent.

* 12. Jób állatvagyona az 1,3-ban említettnek kétszeresére emelkedett.

* 13. Hét, mások szerint: tizennégy, v. ö. 1,2.

* 14. Jemima, a latin fordítása szerint: Nap; de talán helyesebb a névnek «Galamb»-bal fordítása. Kasszia az arábiai Laurus Cassia illatos növény; Kerenhappuk, a latin Gornustibii: stíbium szarva, azaz szemöldökfestőt tartalmazó kis edény. Mindeme nevek becéző nevek.

* 15. Rendesen csak a fiúk örökölnek (Móz. IV. 27,1. skk.); ha a leányoknak is jut a földből, az már különös gazdagságnak a jele.

* 16. Napokkal vagyis élettel betelten.