JÓNÁS JÖVENDÖLÉSE.
Jónás, Amati fia, hihetőleg ugyanaz, ki Kir. IV. 14,25. említtetik, Zabulon nemzetségében Get-Ofer városból származott, s így Izrael-országban lakott, de mit róla, mint prófétáról föltehetni, hogy egyike volt azoknak, kik a jerusalemi igaz istenitisztelethez ragaszkodtak (2,5.8.). Ő azt jövendölte, hogy Izrael-ország régi határai, Émattól a holt tengerig, ismét vissza fognak állítatni, mi II. Jeroboam alatt valóban meg is történt (Kir. IV. 14,25.). E szerint, úgy látszik, Jeroboam előtt (Kr. e. 823. évb.) élt. A könyvecskében, melyet tőle bírunk, elbeszéli küldetése történetét Ninivébe, hogy ezen világváros lakosainak bűnbánatot hirdessen. Habár ez tulajdonképen nem jövendölés, mégis a próféta története maga szolgál jövendölésűl; mert, mint sz. Jeromos mondja, Jóna, ez a szétröpdeső galamb (lásd 1,1.) az ő hajótörése által prófétai előképe volt Jézus Krisztus halálának, Ninive lakosaihoz lett küldetése és azok megtérítése által jelenté a pogányok jövendő megtérését, valamint a hal gyomrában harmadnapi tartózkodásának képe jelenti Krisztusnak harmadnapon halottaiból való föltámadását. Az ujabb kor hitetlensége e könyvben majd a csodálatost, majd a próféta viseletét küldetése előtt és alatt, majd az elbeszélés hézagait ürügyűl használta, hogy az eléadott történet valóságát tagadja, s azt csak példabeszédnek tekintse, melyben a szerző egyik vagy másik igazságot, p. o. hogy Isten nem csupán a zsidók Istene, hanem a pogányoké is, – akarta eléadni; azonban a történet valóságát megerősíti Tóbiás könyve 14,6. különösen pedig maga Krisztus, ki Ninive lakosainak Jónás intelmére lett megtérését valóságos történetűl elismeri (Máté 12,39–41.). A zsidók és keresztények ezt mindig a szentirás könyvei közé számították, s az egész őskor Jónást tartotta annak szerzőjeűl. A próféta egyéb életkörülményeiről bizonyost nem tudhatni.
A héber szerint: Jóna, azaz, galamb. Lásd a bevez.
Jón 1,2
Ninive, a Tigris folyó partján, fővárosa volt az asszíriai világbirodalomnak. Vesd össze: 3,3. Nimród alapította azt (Móz. I. 10,10.11.), Ninus pedig nagyobbította. Elpusztúlásáról írnak Náhum 3. Szofon. 2,13. Tobiás 14,6.
Jón 1,2
Az izraeliták megszégyenítéseűl és kárhoztatásaúl Jonás a pogányokhoz küldetik; mert ezek bűnbánatot tartanak, amazok pedig megátalkodnak gonoszságukban (Jerom.).
mert bűneik annyira megszaporodtak, s azokat oly szemtelenűl és féktelenűl űzik, hogy tovább el nem nézhetem (Jerom. Ágost.).
Jón 1,3
Tartesszusba, Spanyolországba. Miért futott Jónás, maga adja okát 4,2. Attól félt, hogy Isten megkönyörűl a pogányokon, és Izraelt eltaszítja, ezt Móz. V. 32,21. szerint, egymással szoros kapcsolatban lenni vélték. Távol eső országba futott, mert azt hitte, hogy Isten, oly nagy távolságra Asszíriától, megbízását nem fogja ismételni. Jónás ellenszegűlés által vétkezett, de ez mitsem von le a történet valódiságából, mert nem ritkán használ az Isten gyarló eszközöket is isteni czéljai kivitelére, hogy előtte senki ne dicsekedjék.
mi a mai Jaffa, Palesztinában, a középtengernél kikötővel.
Jónás, még mielőtt a szélvész föltámadott, a hajó alsó részébe ment, s lelkének nagy leveretésében és szomorúságában ott elaludt (Jerom. ar. sz. Ján.). Hasonló ok merité álomba az apostolokat a gethszemani kertben (Máté 26,40.).
A szélvész szokatlan volt; azért folyamodtak sorsvetéshez. A sors a szökevény Jónásra esett, nem mintha annak magában véve ereje lenne, hanem mivel Isten akaratja vezeté azt Jónásra, mi magában erőtelen.
tisztelem.
Hallván a hajósok, hogy Jónás az ő Istenétől akart futni, és látván a rendkivűli szélvészt, miután a sors rája esett, természetes volt, hogy igen megfélemlettek, mert habár ők ezen Istent nem tisztelték, mégis tapasztalták, hogy ő keményen bünteti megvetőit.
A hajósok magától, Jónástól is kérnek tanácsot, gyanítván, hogy ő, mint Jehovah tisztelője, tudni fogja, mi kivántatik az ő megengesztelésére.
Jónás isteni sugallatból tudja, hogy az ő engedetlensége oka a szélvésznek, és hogy ez le fog csendesedni, mihelyt ő a föllázadt haboknak áldozatúl vettetik. Nagylelkű szeretete és csodálatra méltó bűnbánata ez Jónásnak, ki, hogy Istennek eleget tegyen, kész meghalni, hogy az ártatlanok megszabadúljanak (Jerom.). A természet és az ember kölcsönös viszonyban állanak egymáshoz: valamint az jó a jóhoz (Bölcs. 19,6.), úgy föllázad az emberek gonoszsága ellen (Bölcs. 5,18.), elvadúl (Móz. I. 3,17. Móz. III. 26,43.), eltaszítja magától az embert (Móz. I. 4,14.), vagy elnyeli őt (Móz. IV. 16,31. s követk.), mint a megbántott Isten boszúló eszköze.
s ott az Istentől üldözött Jónást kitehessék.
A hajósok kérik az Istent, hogy Jónás halálát, ki nekik nem vétett, ne tulajdonítsa nekik, mert úgy látszik, ezt maga Isten akarja, ki a mit akar, azt cselekszi.
tiszteletteljesen elismerték az ő mindenhatóságát és büntető igazságát.
Jón 2,1
Minő hal lehetett ez, nincs közelebb meghatározva. Némelyek czethalnak tartották, de ennek nincs akkora nyilású torka, hogy egy embert elnyelhessen. Inkább czápa lehetett, mely Karkariásnak is neveztetik. A középtenger e nagy szörnye, mely emberevő czápának is neveztetik, harmincz láb hosszaságú is van; gyomrának átmérője 8 1/2 láb, ragadozása és ereje miatt a tenger tigrisének is neveztetik. Toroknyilása oly nagy, hogy egész embert képes elnyelni. Fogai körűl levő izmai által több rendbeli fogsorait visszavonhatja, vagy előre szegheti, azokat egyenkint vagy valamennyit mozdíthatja. S így lehetséges, hogy egész embert ruhástul együtt, sőt egy lovat is elnyelhet. – Különben akármily nemű volt is azon hal, mint sz. Jeromos megjegyzi, csak Isten csodálatos működésének tulajdonítható a prófétának a hal gyomrában oly sokáig való megtartatása, az ő lélekjelenléte, és hangulata Isten dicséretére. – A csodának egyébiránt Istenhez méltó czélja volt, mert azonkivűl, hogy Krisztusnak a sírban föltámadásaig leendő tartózkodását előképezte, annak Ninive lakosai előtt, kik ezt hallották, hatalmas indokúl kellett szolgálnia bűnbánatra.
Nem szükség egész három napot és éjet fölvenni; a héber szólásmód szerint, a három nap és három éj úgy érthető, mint a mennyi idő alatt Krisztus volt a sírban; s e szerint Jónás az első nap egy része, az egész második nap, s a harmadik napnak ismét egy része alatt lehetett a hal gyomrában. Lásd Máté 12,39–42.
Jón 2,3
Az itt következő imádságot Jónás nem imádkozta ugyanazon szavakkal a hal gyomrában, hanem csak azok értelmét. Hihetőleg szabadúlása után leírván azt, rajzolja a kiállott veszélyeket, s az azalatt benne támadott érzelmeket.
a hal gyomrából, mely egyszersmind sirja volt, mi a héberben pokolnak mondatik.
s hálát adok neked a szabadúlásért.
Jón 2,6
a legnagyobb életveszélybe jutottam. Zsolt. 68,2.
Mások a hébert így: a nád.
Jón 2,7
azaz: a tenger fenekéig, hova sok hegy ér.
a földre való visszatérés mintegy örökre el volt zárva előlem.
Mások szerint: Mikor lelkem mármár elenyészett tőlem.
kik a hiú bálványokat tisztelik, a nélkül, hogy tőlök segélyt és oltalmat nyernének. A keresztény ember a hiú világszolgálatra gondol, mi szintén bálványozás.
A héber szerint: a nagy városba Isten előtt, vagyis: az igen nagy városba; isteni névvel gyakorta szokás jelzeni a rendkivűli nagyot. A régi történetírók tudósításai szerint Ninive hossza 150 stadium (4 német mértföld), szélessége 90 stadium (2 1/2 mértföld), körűlete 480 stadium (12 mértföld) volt, mely utóbbi, keleti szokás szerint, három négy mértföldet számítva egy napi utra, körűlbelül háromnapi járásnyi lehetett.
Ez bekövetkezendett, ha Ninive nem tartott volna bűnbánatot. E jövendölés is, mint sok más, föltételes volt.
Jónás Ninive lakosaira nem csak beszéde által hatott, hanem egyszersmind személyének csodálatos volta, csodálandó megmaradása által a hal gyomrában, s abból lett kiszabadúlása által is. Azért Krisztus is nem hirdetőnek, hanem csodajelnek nevezi őt a ninivei lakosokra nézve (Luk. 11,30.). Ugyanis az ő rendkivűli történetének hire a hajósok vagy más utazók által a nagy városba, Ninivébe juthatott, mi lakosait ezen rendkivüli férfiú beszédének hallgatására fogékonyabbakká tehette, és oly bűnbánatra indíthatta, hogy méltók lettek Krisztustól megdicsértetni, és a zsidók fölött kiemeltetni. Máté 12,41.
átalános vélemény szerint: Fúlhoz.
A barmok bőgése táplálékért nevelhette a nyilvános gyászolást, s az embereket még inkább indíthatta bűnbánatra.
A barmokról (lovakról, tevékről, öszvérekről) le kell venni a drága takarókat, s rájok szintén szőrzsákok terítendők.
Jón 4,2
Nem ezt gondoltam-e mindjárt?
A próféta kétkedik Izrael szabadúlásáról, és ezen nagyon búsúl; mintha mondaná: A próféták nagy száma közől egyedűl én voltam választva arra, hogy mások megszabadúlása által népemnek vesztét hirdessem, a mennyiben Ninive lakossága Mózes jövendölése szerint (Móz. V. 32,21.) most azon nép, mely az izraeliták helyébe fog lépni. Tehát ő nem a pogányok megszabadúlásán szomorkodik, mint némelyek hiszik, hanem annak vélt következésén, Izrael elvettetésén (Jerom.).
Inkább meghalok, mint Izrael vesztét megérjem (Jerom.).
Okszerű-e a te szomorúságod? Azért, mivel Ninive nem büntettetik, el kell-e veszni Izraelnek? Sőt, nem tekintve Izraelt, nem kell-e irgalmassággal lenned a pogányokhoz is?
miután bűnbánatot hirdetve, küldetését bevégzette, hogy bevárja, mi fog történni a várossal?
Jón 4,6
A héber szerint: Kikajon, mi némelyek szerint, tök, mások szerint hihetőleg, csodafa, mely gyorsan fakad, s mint a szőllőnek, nagy levelei vannak.
az égető hőségtől.
Ez annál kevésbbé vonható kétségbe, minthogy keleten némely növények gyakorta rögtön elszáradnak.
Jón 4,9
búsúlsz.
Méltán búsúlok ezen a legnagyobb mértékben!
egy napon kelt és elveszett.
kik még eszökkel nem élnek. Az Isten mondani akarta: Ha már egy növény elszáradásán ily részvéttel búsúlsz, mennyivel inkább kell nekem, könyörűlő Istennek, irgalommal lenni oly roppant sokaságú emberekhez, kik között szám nélkül vannak egészen ártatlanok; sőt inkább neked is részvétre kellene buzdúlnod, nem tekintve az Izraelre hárúlható következéseket sem. – A százhúszezer gyermek számánál fogva Ninive összes lakosságát két millióra teszik, mi épen nem túlzott szám oly roppant terjedelmű városhoz képest.