Józsue könyvének lábjegyzetei
* I. Az ígéret-földének elfoglalása, (1,1-12,24.)
1,1-9. Az Úr felszólítja Józsuét, vezesse át a népet a Jordánon s tegyen Mózes hűséges követője.
* 1. Az Úr ezeket a szavakat Mózes halála (és a harmincnapos gyász letelte) után, tehát az Egyiptomból való kivonulástól számított 41. évben intézte Józsuához.
* 2. Az izraeliták ekkor a Jordán torkolatának keleti vidékén, Setímben táboroztak.
* 3. Vö. Móz. V. 11,24. sk.
* 4. A puszta a Kánaán déli határán húzódó Szín-puszta; a Libanon a Kánaán északi határát érintő hegység; az Eufrátes (vö. Móz. I. 2, 14.) Kánaántól keletre folyt; a heteusok egész földe itt nyilván az Eufrátes és a Libanon között elterülő föld (mások szerint általában Kánaán); a Nagy tenger a Földközi-tenger.
* 6. Vö. Móz. V. 1,38; 3,28; 31,7. 23.
* 7. A boldogulj kifejezést a latin fordítás a héber szó gyöke alapján így fordítja: bölcs légy; e helyütt azonban a bölcsesség eredményéről, a boldogulásról van szó.
* 8. Tartsd meg és tartasd meg a törvényt, a Tórát. A boldogulsz kifejezésről L. előző jegyz.
* 9. A vers első felét egyesek így fordítják: Nemde vezérré tettelek? Légy erős stb.
* 10-18. Józsue elkészíti a hadra seregéi.
* 10. Az elöljárók a jegyzőféle tisztviselők. (Vö. Móz. V. 1,15. jegyz.)
* 11. Mivel a manna ekkor még az izraeliták rendelkezésére állott, vannak, akik úgy vélik, hogy az ennivaló (a héber szerint az útravaló) a manna volt; mások, mivel a manna egy nap alatt megromlott, más ennivalóra gondolnak s azt tartják, hogy az egyéb eleséggel rendelkező vidékeken a manna nem volt kizárólagos tápláléka az izraelitáknak. – Mivel a 2. fejezetben elbeszélt kémek útja kétségkívül tovább tartott három napnál (vö. 2,22.), valószínű, hogy Józsue ezt a parancsot a kémek visszatérése után adta, vagy pedig eredeti tervét a kémek késlekedése miatt később megváltoztatta.
* 12-18. Vö. Móz. IV. 32.
* 2,1-7. Józsue kémeket küld Jerichóba, kik Ráhábnál találnak menedéket.
* 1. Setím a Jordán torkolatától északkeletre feküdt; itt táboroztak ekkor az izraeliták. (Vö. Móz. IV. 25,1; 33,49.) Jerichó a Jordán torkolatától északnyugatra feküdt s a Szentföld kulcsa volt. Ráháb úgylátszik amolyan fogadósné féle lehetett; lehet, hogy paráznának csak pogány vallása miatt nevezi a Szentírás. Nem volt izraelita.
* 4. Egyesek szerint Ráháb a király követeinek érkeztére a kémeket előbb háza valamelyik belsőbb helyiségébe rejtette és csak a követek távozása után vitte fel háza tetejére; mások szerint e vers ugyanarról az elrejtésről beszél, mint amelyről (részletesebben) a 6. v.
* 5. A kapu a város kapuja.
* 6. A régi keletiek házának teteje lapos volt.
* 7. A követek (a héber szöveg szerint) a Jordán átkelőhelyei felé mentek, tehát Jerichótól keletre tartottak, mert azt hitték, hogy a kémek arrafelé mentek. A város kapuját azért zárták be, hogy Józsue kémei, ha még a városban vannak, meg ne szökhessenek. (Vö. 15. v.)
* 8-21. Józsue kémei, azon ígéret fejében, hogy Ráhábnak majdan bántódása nem lesz, Ráháb segítségével megszabadulnak Jerichóból.
* 8. A héber szöveget így fordítják: Mielőtt aludni tértek volna stb.
* 10. Vö. Móz. II. 14,21. Móz. IV. 21,24. skk.
* 14. Életünkkel kezeskedünk, hogy nem lesz bántódásod.
* 16. A Jerichotól nyugatra eső hegységről van szó, mert a király küldöttei a Jordán felé, Jerichótól keletre mentek.
* 18. A karmazsinszínű (= vörös, vö. Móz. II. 25,4. jegyz.) fonal valami asszonyi ékesség lehetett; vannak, akik azonosnak tartják azzal a kötéllel, amelyen Ráháb a kémeket leeresztette.
* 19. Vére az ő fején leszen = ő az oka, ha megölik; a mi fejünkre száll = minket terhel érte a felelősség.
* 22-24. A jerichói kémek visszatérnek Józsuéhoz.
* 3,1-6. Józsue levezeti a népet Setímből a Jordánhoz.
* 1. Kora reggel: a latin fordítás szerint: az éjtszakából. – A vers vége (a latin fordítással ellentétben) valamennyi szövegben és fordításban így szól: és ott tölték az éjtszakát (= megháltak), mielőtt átkeltek.
* 2. A héber szövegben a vers így kezdődik: Három nap múlva az elöljárók stb. – E három nap jeles szentírásmagyarázók szerint ugyanaz, mint amelyről 1,11. szólott.
* 3. Móz. IV. 4,15. skk. szerint a szövetség ládáját (L. róla Móz. II. 25,10-22.) a káátita levitáknak kellett vinniök; ünnepélyes alkalmakkor azonban úgylátszik maguk a papok vitték.
* 4. Kétezer könyök = 1000 méter. – Messziről láthassátok: e két szót a héber szöveg nem tartalmazza.
* 5. A megszentelődésről L. Móz. II. 19,10. jegyz.
* 7-13. Az Isten Józsue által közli, hogy csodás módon fogja átvezetni a népet a Jordánon. Nem lehetetlen, hogy e rész időrendileg a 6. v. elé tartozik.
* 10. A héber szöveg így szól: ... Ebből tudjátok meg, hogy élő Isten van közöttetek stb. – Élő Isten = igaz Isten, mert a bálvány nem él s tehetetlen. – Az itt felsorolt népekről L. Móz. I. 15,20. sk. jegyz. és Móz. II. 3,8. 17. jegyz.
* 12. E vers értelme, főleg az előző és a következő verssel való összefüggése kétes; lehet, hogy más összefüggésből (vö. 4,2.) került erre a helyre.
* 14-17. Izrael csodálatos átkelése a Jordánon.
* 15. Aratás idején (tavaszkor, április táján) a Jordán ma is tele van vízzel s csaknem 60 m széles és 4 m mély.
* 16. A héber szöveg így szól: A felülről lefolyó víz megállott, fallá (= gáttá, torlódássá) alakult, jó messzire, Ádám városától fogva, mely Szártántól oldalvást vagyon stb. Adom (vagy Ádám) Jerichótól tényleg elég messze, a Jordán keleti partvonalának alsó harmadrészén, az átkelés helyétől kb. 25 km-re feküdt; Szártánt vele szemben, a Jordántól nyugatra keresik.
* 17. Felövezve: a héber szerint: szilárdan (mozdulatlanul).
* 4,1-25. Józsue a csodás átkelés emlékére Isten parancsául tizenkét követ állíttat az átkelés helyére s az átkelés után következő első táborhelyre.
* 11. Úgylátszik e versben a nép szó csak azokra az izraelitákra vonatkozik, akik később a Jordántól nyugatra kaptak birtokot.
* 12. Vö. Móz. IV. 32,30. Józs. 1,14. – Izrael fiain e helyütt a papokat és azokat az izraelitákat kell értenünk, akik később a Jordántól nyugatra kaptak birtokot.
* 13. A héber szöveg így szól: Mintegy negyvenezer (főből álló) előcsapatban vonultak az Úr előtt a harcra, Jeriehó síkságára. Ebből két dolog következik. Az első az, hogy e negyvenezer harcos Rúben, Gád és Mánásszénak a Jordántól keletre letelepített fiaiból került ki, a másik pedig az, hogy ezek az Úr előtt, vagyis a szövetség ládája előtt mentek, aztán jöttek a papok s végül a többi nép.
* 14. Féljék = tiszteljék.
* 16-18. E három vers időrendben a 11. vers második fele elé tartozik.
* 19. Az első hónap kb. a mi márciusunk idejére esett. Galgala a Jordán torkolatától északnyugatra, Jerichótól keletre 2 km-re feküdt.
* 5,1. Az ámorreusok és a kánáneusok megfélemlése. Ezek az ámorreusok a Hegyvidéken, a kánáneusok a Nagy(= Földközi)-tenger mellett laktak.
* 2-9. Józsue ismét elrendeli a körülmetélkedést.
* 3. A fitymák halma = Galgala. (Vö. 9. v. és 4,19. v. jegyz.)
* 9. Egyiptom gyalázata = az egyiptomi szolgaság vagy a körülmetéletlenség. Galgala kb. annyit jelent, mint elhengerítés; nevét a Szentírás azzal magyarázza, hogy ott vette el (a héber szó szerint: hengerítette el) az Isten az izraelitákról Egyiptom gyalázatát.
* 10-12. Izrael fiainak első fázéja (=”húsvét”-ja) Kánaánban. A mannahullás megszűnése.
* 10. A fázéról L. Móz. II. 12,1. skk.
* 11. A föld az ígéret földe, Kánaán. – Árpadara helyett a héber szöveg pirított, pörkölt gabonáról beszél.
* 13-16. Az Úr seregének fejedelme megjelenik Józsuának. Kétségkívül az „Úr angyalának” a megjelenéséről van szó. Az Úr angyala kifejezés az ószövetség régibb könyveiben sokszor magát az Urat (a Fiúistent?) jelöli, így érthető, hogy 6,1. közbevetett megjegyzése után 6,2. az Úr szavait közli. – Mások úgy vélik, hogy a Szentírás csak a jelenés elejét mondja el s az angyal egész (valószínűleg harcra bátorító vagy az Isten harci segítségét biztosító) beszédét nem közli.
* 6,1-5. Az Úr közli Józsuával, hogy csodás módon adja Izrael kezébe Jerichó városát.
* 1. A héber szöveg kissé világosabb: Jerichó bezárkózott és (így) el volt zárva Izrael fiai elől, senki sem mehetett se be, se ki.
* 4. A héber szöveg így szól: és Hét pap vigyen hét jóbelharsonát a láda előtt. A hetedik napon aztán hétszer kerüljétek meg a várost, stb. A jóbel szó valószínűleg kosszarvból készült harsonát (kürtöt) jelent; a latin fordítás a jóbel (= „örvendetes”) esztendőre (vö. Móz. III. 25,8. skk.) gondolt.
* 5. A vers eleje a héber szövegben egyszerűbb: És ha majd hosszan szól a kürt és ti meghalljátok a harsona szavát, törjön ki stb.
* 6-19. Izrael hét napon át megkerüli Jerichó városát.
* 6. A vers második fele a héber szövegben így szól: ... és hét pap vigyen hét jóbelharsonát az Úr ládája előtt. (Vö. 4. v. jegyz.)
* 7. A fegyvereseken a Jordántól keletre letelepített törzsek 40.000 emberét (az előcsapatot) kell értenünk. (Vö. 4,13. jegyz.)
* 8-9. A héber szöveg így szól: Úgy is történt, ahogy Józsue meghagyta a népnek: a hét pap hét jóbelharsonát vitt az Úr előtt, elől ment és fújta a harsonákat, az Úr szövetségládája mögöttük haladt, a fegyveres (elő)csapat (L. előző jegyz.) a harsonákat fújó papok előtt haladt, az utócsapat (= a többi izraelita) a láda mögött haladt, mentek és fújták a harsonákat.
* 12. A korán reggel kifejezésről L. 3,1. jegyz.
* 13. Ismét a jóbelharsonákról van szó, (Vö. 4. v. jegyz.)
* 17. A héber szöveg szerint a várost Cheremmé kellett tenni az Úr tiszteletére. Cheremmé azt szokták tenni, ami ellenszegült az Úr akaratának. (L. róla Móz. III. 27,28. jegyz.)
* 18. A héber szöveg így szól: De vigyázzatok ám a cheremmel szemben, hogy bár cheremmé tettétek, el ne vegyetek (valamit) a cheremből s (így) Izrael táborát éberemmé ne tegyétek és szerencsétlenségbe ne döntsétek.
* 20-25a. Jerichó csodálatos eleste.
* 20. A vers első felének értelme kétes. Egyesek így értelmezik: Mikor a nép meghallotta a (papi) harsonák szavát, lármába tört ki és (a lárma növelésére) megfútta a (nála levő) harsonákat. – Jerichó falainak leomlását pusztán természetes alapon megmagyarázni nem lehet: a Szentírás egész elbeszélése kétségkívül Isten csodájaként állítja elénk.
* 21. Megölnek: a héber szerint cherem alá vétenek; az értelem azonban ugyanaz.
* 25. Ráháb (vö. 2,1. jegyz.) tehát polgárilag is, vallásilag is csatlakozott Izrael népéhez. Később Szálmonnak, Juda törzse egyik fejedelmi emberének a felesége lett s így belekerült az Úr Jézus Krisztus nemzetségjegyzékének tagjai közé. (Vö. Máté 1,5.)
* 25b-26. Józsue megtiltja Jerichó várrá való kiépítését. Átkot szóla = átok terhe alatt megeskette a népet.
* 26. Aki felépíti (= megerősíti, ismét várrá teszi) Jerichót, gyermekei halálával lakoljon. (Vö. Kir. III. 16,34.)
* 27. Józsue nagysága, az Úr hűsege és dicsősége. (Vö. 1,5.)
* 7,1-15. Izrael fiai Ákán titkos bűne miatt Hái előtt vereségei szenvednek.
* 1. Vö. 6,17. sk. – Isten a parancsot Izrael fiainak adta s így a parancs megtartásáért egész Izrael felelt; azáltal, hogy Ákán (vagy Akár) a parancsot megszegte, mindaddig, míg Izrael fiai Ákánt ki nem irtották, bizonyos értelemben bűnösök voltak. Ezért haragudott meg az Úr egész Izraelre. Hogy derült ki az Úr haragja, 2. skk. beszéli el.
* 2. Hái (héberül 'Áj) városa Galgalától északnyugatra, 5-6 órányira, Jeruzsálemtől északra, 18 km-re) feküdt s a Betel felé vivő út kulcsa volt. Betel Jeruzsálemtől északra kb. 20 km-re terült el.
* 5. Sábárim nevű helységet eddig nem ismerünk; lehet, hogy e szó nem is tulajdonnév, hanem annyit jelent, mint kőbánya. — A lejtő a Háitól keletre, Galgala felé húzódó hegyoldal.
* 6. A ruha megszaggatása, valamint a fejnek porral való behintése a gyász és keserűség jele volt.
* 7. Az ámorreusokon e helyütt Hái lakóit kell értenünk. A vers végét a héber szöveg lapján így fordítják: Bárcsak megelégedtünk volna és maradtunk volna a Jordánon túl!
* 12. A héber szöveg így szól... és meg fog hátrálni előttük, mert cheremmé lettek (tehát kiirtandók); nem leszek többé veletek, ha el nem törölitek magatok közül a cheremet. L. 6,17. jegyz.
* 13. A megszentelődésről L. Móz. II. 19,10. jegyz. – A vers vége a héber szövegben így szól: ... míg el nem távolít játok magatok közül a cheremet.
* 14. Vö. Móz. IV. 1,5. jegyz.
* 16-25. Ákán bűne kiderül s elnyeri büntetését.
* 16. Odaállíttatá: a szent sátor elé.
* 19. Ismerd el az Úr mindentudását és kérlelhetetlen igazságosságát.
* 21. Karmazsin(= vörös)színű köntös helyett a héber szöveg sineári (— babiloni) köntösről, aranyrúd helyett aranynyelvről beszél. – Egy siklus ezüst 16,8 gr = 3,25 pengő; kétszáz siklus ezüst tehát kb. 3,36 kgr = 650 pengő; ötven siklus arany kb. 840 gr = 1800 pengő. A vers vége a héber szövegben így szól: és az ezüst alatta vagyon.
* 8,1-29. Izrael elfoglalja Hái városát.
* 2. Tegyétek cheremmé Háit (1. 6, 17. jegyz.), mint Jerichót, azzal a különbséggel, hogy a zsákmányt megtarthatjátok. – A város mögé = a várostól nyugatra.
* 12-13. E két vers értelme felette kétséges. A latin fordítás értelme szerint tehát Józsue a 3. versben említett 30.000 emberen kívül még 5000 embert küldött Hái nyugati vidékére, maga pedig északon úgy állott fel, hogy seregének balszárnya kapcsolatban volt e második lescsapat jobbszárnyával. – A héber szövegben a 12. vers lényegében megegyezik fordításunkkal, a 13-at azonban így fordítják: és a nép felállította az egész tábort, mely a várostól északra s melynek utócsapatja (= lescsapatja?) a várostól nyugatra volt és Józsue még az éjjel leereszkedett a völgybe. – A görög fordítás az 5000 emberről mit sem szól, hanem csak azt mondja, hogy (Józsue és társai) felvonultak a várossal szemben a keleti oldalra, a lescsapatok pedig a várostól nyugatra voltak.
* 14. A puszta (az Arába) a Jordán mellett, tehát Háitól keletre volt.
* 16. A héber szöveg így szól: Erre (az otthonmaradtak) fellármázták az egész népet, mely a városban volt, hogy vegye űzőbe őket (= az izraelitákat); erre űzőbe vevék Józsuát (és seregét) s (így) elszakadtak a várostól.
* 18. A héber szöveg itt és a 19. meg a 26. versben nem a pajzsról, hanem a hajítodárdáról szól.
* 29. Vö. Móz. V. 21,23; Józs. 10,26. sk.
* 30-31. Józsue hálaáldozata, A Hebál hegye Szichemtől észak-(nyugatra)ra feküdt, tehát Háitol kb. 110 km-re volt (észak felé); 1. azonban Móz. V. 11,29. jegyz. Hogy az itt elmondott esemény mikor történt, meg nem állapítható, mert Józsue könyve nem mondja el minden város elfoglalását (pl. Szichemét sem).
* 31. Vö. Móz. V. 27,5; II. 20,25.
* 32-35. Józsue ünnepélyesen hűséget fogadtat a néppel Mózes törvényei iránt. Vö. Móz. V. 27,2. skk.
* 32. A latin fordítás kifejezetten azt mondja, hogy a Deuteronomiumot, tehát Mózes 5. könyvét írta rá Józsue (a mésszel bevont) kövekre. Valószínűbb, hogy annak csak egy részéről (talán a 6,1-7,11-ig, vagy a 27,15-28,68-ig terjedő részről), vagy pedig a tízparancsolattól (Móz. V. 5,6-21.) van szó.
* 33. Vö. Móz. V. 11,29; 27,12. – A Gárizim a Hebál-heggvel (L. 30. v. jegyz.) csaknem párhuzamosan, Szichemtől délre feküdt. A vers vége a héber szövegben így szól: amint Mózes, az Úr szolgája parancsolta, hogy áldja meg az első alkalommal (= mihelyt a hadihelyzet megengedi) Izrael népét.
* 34. Vö. Móz. V. 27,15-28,68.
* 9,1-2. Kánaán királyai hadra készülődnek Izrael ellen.
* 1. A Jordánon túl = a Jordántól nyugatra. A Hegyvidék a Jordántól nyugatra eső föld gerince. Az Alföld (Sefela) a Földközi-tenger palesztinai partvonalának alsó harmadán húzódó síkság; a Nagy-tenger melléke, a Földközi-tenger palesztinai partvonalának felső kétharmada, az Alföldtől a Libanon hegyéig. Az itt felsorolt népekről L. Móz. I. 15,19. skk. jegyz.
* 3-15. A megrémült gábaoniták csele.
* 3. Gábaon Jeruzsálemtől északnyugatra (8 km-re) feküdt és egy négy városból álló városszövetség feje volt. (Vö. 17. v.). Nem volt királyság.
* 6. Galgala, az izraeliták első táborhelye (vö. 4,19.) a Jordán-torkolattól északnyugatra, Jerichótól keletre feküdt. Mivel ez a Szichem körül fekvő Hebáltól és a Gárizimtől, hol 8, 33. eseményei történtek, messze esik, sokan ezt a Galgalát valahol a Hebál és a Gárizim vidékén keresik. L. azonban Móz. V. 11,29. jegyz. – A vers második fele a héber szövegben így szól: De mondák a a heveusoknak Izrael fiai stb. A gábaoniták tehát heveusok voltak.
* 7. Vö. Móz. V. 7,1-16.
* 10. Vö. Móz. IV. 21,21. skk.
* 14. Az eleség megkóstolása a szövetségi béke jele volt. Az Úr döntésén az Urnák (a főpap által adott) döntését kell értenünk. L. Móz. II. 28,30. jegyz.
* 16-27. A gábaoniták csele kiderül, de Izrael az eskü miatt nem bánthatja őket.
* 16. Közöttük = Kánaánban, az ígéret földén.
* 23. Az átok szó e helyütt a büntetésül elviselendő kötelesség terhét jelenti. – A hely, amelyet az Úr majd kiválaszt, a szent sátor mindenkori helye.
* 10,1-15. Józsue csodálatos győzedelme a szövetkezett délkánaáni királyokon.
* 1. Vö. 8,26. skk; 6,21. – Az Ádoniszedek (= igazság ura, vö. Melki-szedek = igazság királya) szó úgylátszik a jeruzsálemi királyok mindenkori címe volt.
* 2. Gábaon négy városból álló városszövetség lévén (vö. 9,17.), nagy város volt s bár királya nem volt, olyan nagy volt, mint a királyi városok (– városkirályságok) szoktak lenni.
* 3. A felsorolt városok Jeruzsálemtől délre és délnyugatra feküdtek.
* 6. Galgaláról L. 9,6. jegyz.
* 7. A vers vége a héberben így szól: és vele az egész hadnép és a sereg minden vitéze. Utóbbiakon talán a Jordántól keletre lakó törzsekből alakult előcsapatot kell értenünk. Vö. 4,1. jegyz.
* 10. Bethoron Gábaontól északnyugatra (kb. 8 km-re) feküdt. A bethoroni magaslat = a bethoroni lejtő (vö. 11. v.). – Ázeka Bethorontól délnyugatra (kb. 20 km-re) feküdt. Mákedát még délebben (kb. 35 km-re) keresik.
* 11. A nagy kövek = jégeső. Hogy ez néha ökölnagyságú jégdarabokat is hullat, közismert.
* 12. Az ámorreusokon e helyütt az előbb (3. vers) említett délkánaáni királyokat és népüket kell értenünk. Ajálon Gábaontól nyugatra, kb. 18 km-re feküdt.
* 13-14. E rendkívül nehéz versek megértéséhez először is a szöveggel kell tisztába jönnünk. A 13. v. második fele a héber szöveg alapján így értelmezendő: Nincs-e megírva ez az Igazak könyvében: És megállt a nap az ég közepén s nem sietett lenyugodni mintegy (vagy: majdnem) egy teljes napig. A 14. versben csak a latin fordítás szól arról, hogy a nap hosszú volt: a héber szöveg így szól: Nem volt olyan nap, mint ez, sem előtte, sem utána, hogy az Úr (így,) meghallgatta volna valakinek a szavát (= kérését): mert az Úr harcolt Izraelért. – Az Igazak könyve kétségkívül az Isten előtt igaz emberek cselekedeteivel foglalkozott; a Szentírás még egy helyen idézi (Kir. III. 1,18.) s mivel ott költői formában megírt gyászéneket tartalmaz és az itt (Józsue könyvében) idézett rész is költői (verses) formájúnak látszik, valószínű, hogy verses formájú volt (mint pl. a Zsoltárok könyve). Az ég közepén kifejezés nem jelenti szükségszerűleg a nap delelő pontját: vonatkozhatok a látszólagos nappálya bármely pontjára. Mivel tehát a nap hosszúságára nézve ennek következtében semmi biztos adatunk nincsen, erre nézve nem szabad következtetéseket vonnunk. Némi tájékoztatással Sirák fia 46,5. szolgál, hol azt halljuk, hogy (ez az) egy nap két nap lett. Utóbbi hely sem veendő azonban szükségszerűleg abban az értelemben, hogy két 24 órás nap lett volna az egy napból. A dolog magyarázatára nézve a hagyomány sem nyújt egységes és biztos választ s a katholikus hittudósok sem szolgálnak egyhangú felvilágosítással. Annyi tény, hogy a Szentírás szemmelláthatólag valamely csodás dologról beszél s az is bizonyos, hogy az Isten mindenhatóságának korlátjai nincsenek. Mivel azonban a szöveg költői kifejezésekkel él, és a Szentírás a természeti tüneményekről mindenkor a látszat (nem a dolgok tudományos magyarázata) szerint beszél, nem kell okvetetlenül azt feltételeznünk, hogy a nap (illetőleg a föld) tényleg megállóit volna; elegendő azt tartanunk, hogy az Isten valamely különleges és szokatlan, csodás módon létrejött természeti tüneménnyel lehetővé tette, hogy Józsue döntően diadalmaskodjék ellenségein.
* 15. Józsue visszatérése Galgalába (vö. 9,6. jegyz.) csak az alább (16-42. v.) pótlólag elmondott események után történt (vö. 43. v.).
* 16-27. Az öt délkánaáni szövetséges király kivégzése.
* 16. Itt és a következőkben a héber szöveg mindenkor csak Mákedáról nem Mákeda városáról szól. Fekvéséről L.10. v. jegyz.
* 23. E négy városról L. 3. v. jegyz.
* 24. Ez a leigázásnak külső kifejezése volt s a régi Keleten általában gyakorolták.
* 27. Vö. Móz. V. 21,22. sk.
* 28-39. Dél-Kánaán elfoglalása.
* 30. Lebna Dél-Kánaánban feküdt, de pontos helye ismeretlen.
* 33. Gázer Bethorori és a Földközi-tenger között feküdt, Jeruzsálemtől északnyugatra (légvonalban) kb. 30 km-re.
* 40-43. Az elfoglalt délkánaáni föld áttekintése.
* 40. A Hegyvidék a Kánaán közepét alkotó hegység déli része, a későbbi Júda és Benjámin területe, a Délvidék (a Negeb) Kánaán legdélibb része. Az Alföld (Sefela) a Földközi-tenger palesztinai partvonalának alsó harmadán húzódó síkság. Ásedót ( = lejtők) valószínűleg a (későbbi Júda területére eső) hegyvidék keleti, a Holt-tenger felé eső lejtőit jelenti.
* 41. Az elfoglalt terület déli határát tehát a Kádesbárne (vö. Móz. I. 14,7) és a (Földközi-tengernél, Jeruzsálemtől délnyugatra, légvonalban kb. 80 km-re lekvő) filiszteus Gáza között húzódó vonal alkotta. Gósen földét – nem azonos az egyiptomi Gósennel – Hebron és a Holt-tenger közé helyezik; a Gósen-Gábaon-vonal tehát az elfoglalt terület keleti határát szabja meg.
* 43. Vö. 9,6. jegyz.
* 11,1-9. Józsue győzedelme a szövetkezett északkánaáni királyokon. – Az itt felsorolt négy város Északkánaánban, feküdt.
* 2. A Hegyvidéken e helyütt az északkánaáni (galileai) hegyeket kell értenünk. A síkság szó (Arába) ehelyütt a Keneret (= Genezáreti) tó déli és a Jordán nyugati partja által határolt területet jelenti. Az Alföld (= Sefela) kifejezés e helyütt a Földközi-tenger palesztinai partvonalának középső részén elterülő síkságra utal. Dór vidéke (egyesek szerint: magaslatai) a Földközi-tenger palesztinai partvonalának felső harmadán feküdt.
* 3. A keleti kánáneusok a Genezáreti-tó táján, a nyugati kánáneusok a tengerparti síkon laktak; a többi itt felsorolt nép a kettő közé eső hegyvidéken tanyázott. Mászfa földén valószínűleg a Hermon-hegy tövében levő völgyeket kell értenünk.
* 4. Ló és harci szekér = lovas harci szekér.
* 7. Meromnak nevezték azt az északkánaáni (mocsárszerű) tavat, mely először fogta fel a Jordán vizét; a Genezá-reti-tótól északra, légvonalban kb. 18 km-re feküdt. Merom vizén (vagy: vizein) azonban a Kison nevű patak bővizű, észak(keleti) vidékét is értik; utóbbi jóval délebbre van, mint a Merom-tó.
* 8. Nagy-Szidon a Földközi-tenger partján feküdt; Mászerefót fekvését biztosan nem ismerjük; Nagy-Szidonnal és Mászerefóttal a Szentírás mindenesetre az (észak)nyugati, Mászfa mezejével (a héber szerint: a kelet felé fekvő Miszpa-völgygyel) pedig a keleti irányt, kívánja jelölni.
* 10-15. Józsué elfoglalja Északkánaánt.
* 12. Vö. Móz. V. 20,10. sk – 15. Vö. Móz. IV. 33,51. sk; V. 7,12; 20,16. sk.
* 16-20. Összefoglalás: Józsue hódításainak áttekintése.
* 16. A Hegyvidéken e helyütt a Kánaán közepét alkotó hegyvidék déli felét kell értenünk. A Délvidék (a Negeb) Délkánaán. Gósen földe a (fentemlített) Hegyvidék és a Holt-tenger között feküdt. Az Alföld (a Sefela) a Földközi-tenger palesztinai partmellékének déli fele. A nyugati vidék helyett a héber szöveg a síkságról (= az Arabárói a Kánaán keleti szélén, a Jordán és részben a Holttenger mellett húzódó síkról) beszél. Izrael hegyvidéke a Kánaán közepét alkotó hegyvidék felső fele, ennek Alföldje a Földközi-tenger palesztinai partmellékének felső fele.
* 17. A vers a héber szövegben így szól: A kopasz hegytől fogva, mely felmegy Szeírnek (= a Kánaántól délre levő hegy és föld) egészen Báálgádig stb. – E vers tehát az eddigiek összefoglalása s az elfoglalt terület legdélibb és legészakibb részét közli.
* 19. Vö. 9,6. skk.
* 20. Az Isten e nemzeteket szívük keménysége (= megátalkodása) következtében halálra szánta, hogy Izraelt vallásától el ne tántorítsák.
* 21-23. Az enákiták kiirtása Kánaánból. Az enákitákról (L. Móz. IV. 13,34, jegyz.), Izrael ezen rettegett ellenségeiről a Szentírás (pótlólag) külön is megemlékezik.
* 21. Ugyanabban az időben: a 18. v. említett hosszú idő alatt. – A három város Kánaán déli részén feküdt. A Hegyvidékről L. 16. v. jegyz. Eltörlé: a héber szerint: = cheremmé (L. 6,17. jegyz.) tevé.
* 22. Az itt említett három város a filiszteusok birtokában volt és a Földközi-tenger palesztinai partvidékének déli részén feküdt. – Az enákiták azonban úgylátszik csakhamar visszaszerezték földüket.
* 12,1-6. A Jordántól keletre megveri királyok jegyzéke.
* 1. Az elfoglalt terület déli határa tehát a Holt-tengerbe torkolló Árnon-patak, északi határa pedig a Kánaán északi határán emelkedő Hermon-hegy volt. A vers vége a héber szövegben így szól: az egész, kelet felé levő Arabá(val együtt). Utóbbin a Jordán és részben a Holt-tenger keleti partvidékét kell értenünk.
* 2. Vö. Móz. IV, 21 skk.; V. 1,4; 3,2; 4,46. Ároer város volt. E szavak: a patakvölgyben levő rész közepén értelmezése bizonytalan. Úgy látszik, ehelyütt arról van szó, hogy Szehon birodalma valamikor az Árnon-patak völgyének közepéig terjedt; egyebütt azonban a latin fordítás (és talán a héber szöveg is) azt fejezi ki e szavakkal, hogy Ároer városa még az Árnon-patak völgyében feküdt. – Gálaádnak hívták a Jordántól keletre eső vidék középső harmadát. A Jábók (= Jabbók) a Jordán egyik keleti mellékpatakja. Ámmon fiai = ámmoniták.
* 3. E «pusztaság» (= Arába = Jordán-völgy) északi határa tehát a Keneret (= Genezáreti) tenger, déli határa a Pusztaság (= Arába) tengere, azaz a (Sós- vagy) Holt-tenger volt. Betsimót (a héber szerint: Bet-Jesimot) a Jordán torkolatától keletre feküdt; Ásedót-Fászga (=a Fászga-hegy lejtői) kb. ugyanott végződtek.
* 4. Vö. IV. 21,33 ; V. 3,11. – E terület a Jordántól keletre eső vidék északi részét alkotta.
* 5. A gessúriták és a mákátiták (a héber szerint: máákátiták) a Genezáreti-tótól keletre vagy északkeletre laktak.
* 6. Vö. Móz. IV. 21,23, 33.
* 7-23. A Jordántól nyugatra megvert királyok jegyzéke.
* 7. E terület északi pontját tehát a Libanon mezején (a héber szerint: völgyében) levő Báálgád, legdélibb határát azon (a héber szerint: kopasz) hegy alkotta, amely Szeír (= az edomiták országa és hegyvidéke) felé tartott.
* 8. A Hegyvidék a Jordántól nyugatra eső terület gerince; az Alföld (a Sefela) az ettől nyugatra lejtősödő síkság, a Mezőség a hegyvidéktől keletre húzódó síkság. Az Ásedót (= lejtők, hegyoldalak) a hegyvidék déli (?) nyúlványai (azonosak azzal, amit 11,16. Gósen földének nevez). A puszta ehelyütt a Holt-tengertől nyugatra eső, később Júdának jutott pusztát jelenti, a Délvidék (a Negeb) a Jordántól nyugatra eső vidék déli része. – A felsorolt népek a Jordántól nyugatra eső vidék lakói voltak.
* II. Az Igéretföldének elosztása. (13,1-22,34.)
13,1-7. Az Úr felszólítja Józsuét, hogy ossza el a földet, bár az még nincs teljesen Izrael kezében.
* 1. A vers második fele a héber szövegben így szól: és még sok elfoglalni való föld maradt hátra.
* 2-6a. A még el nem foglalt földet közli délről észak felé.
* 2. A. filiszteusok Galileája (= kerülete, megkülönböztetendő a hasonló nevű, Kánaán északi részén elterülő vidéktől) a Földközi-tenger Palesztinái partvonalának alsó harmadán feküdt; ez a Gessuri a filiszteusok szomszédságában volt (vö. I. Kir. 27,8; megkülönböztetendő a hasonló nevű, a Jordántól keletre eső vidék északi részén fekvő földtől, vö. 12, 5. jegyz.).
* 3. A filiszteusok «Galileáját» részletezi. A Zavaros folyó (a héber szerint: Sichor, így a latinban is Krón. I. 13,5.) az, amit a Szentírás egyebütt Egyiptom patakjának nevez, tehát a Vádi-el-Áris. (Vö. Móz. IV. 34,5.) – Ez is Kánaán (= a kánáneusok) földéhez tartozott, tehát az isteni ígéretek alapján Izraelt illette.
* 4. Ezeket a hevitákat (a héber szöveg szerint: avvitákat) meg kell különböztetni a Szentírás más helyein említett heveusoktól. L. róluk Móz. V. 2,23. jegyz. – Talán ugyanazok, mint a 2. v. említett gessúriták.
* 4b-5a. A (szorosabb értelemben vett) kánáneusok földéről (az ígéret földének középső harmadáról) beszél; az előforduló helynevek földrajzi meghatározása vitás. Szidóniák = föníciai gyarmatosok. Ezek az ámorreusok a kánáneusoktól keletre laktak. Az 5. vers első három szavát a héber szövegből így fordítják: és a gibliták földe. A gibliták a Földközi-tenger föníciai partvidékén laktak.
* 5b. A Libanontól (dél)keletre, 6. a Libanontól (dél)nyugatra eső vidékről beszél. A 6. v. vége a héber szövegben világosabb: csak sorsold ki Izraelnek örökségül, amint megparancsoltam neked.
* 8-14. A földet csak 9 és 1/2 törzs között kell elosztani, mert a többiekről már gondoskodott Mózes.
* 8. Amaz = Mánássze törzsének másik fele.
* 9-12. A Jordántól keletre eső vidéket vázolja, délről észak felé.
* 9. A héber szöveg így szól: Ároertől íogva, mely az Arnon-patak partján vagyon, mind a völgy közepén (= még a völgyben) levő várost, mind Medba (a latinban: Medába) egész mezőségét (= síkságát) Díbonig. A völgy közepén levő város egyesek, így a latin fordítás (vö. 16. v.) szerint is Aroer városa; mások szerint valamely más város.
* 11. L. a 2. v. jegyzetét. Ezek a gessúriták (és a mákátiták) a Jordántól keletre eső vidék északi részén laktak.
* 12. Vö. Móz. V. 3,1. skk.
* 14. Lévi törzsének nem járt törzsi birtok, mert az az áldozatokból és egyéb vallási járandóságokból élt. Vö. Móz. IV. 18,8. skk.
* 15-23. Mit kapott Rúben törzse Mózestől? Az itt vázolt terület a Holt-tengertől keletre eső vidék északi felét alkotta.
* 16. Vö. 9. v. jegyzetét.
* 17. Báálmáon városa helyett a héber szöveg Bet-Báál-Meont mond.
* 21. Rúben nem kapta meg Szehon egész birodalmát (vö. 27. v.), de amit kapott, az egykor Szehoné volt. – Heveus ugyanaz, akit Móz. IV. 31,8-ban a latin fordítás Évinek, nevez. – Ezek Szehon vezérei = hűbéresei voltak. Egyébként vö. Móz. IV. 31,8.
* 22. Vö. Móz. IV. 31,8.
* 23a. A héber szöveg így szól: Rúben fiainak határa a Jordán és melléke (= a Jordán-torkolat melléke) volt.
* 24-29. Mit kapott Gád törzse Mózestől? Az itt vázolt terület a Jordántól keletre eső vidék közepét alkotta, de hozzátartozott a Jordán egész keleti melléke (a torkolatnál levő vidékén kívül).
* 27. A vers második fele a héber szövegben így szól: többi része, a Jordán és melléke, a Kinneret (= Keneret = Genezáret) tengernek a Jordánon túl, kelet felé eső széléig (= déli végéig) stb.
* 29-31. Mit kapott Mánássze fél törzse Mózestől? Az itt vázolt terület a Jordántól keletre eső vidék északi részét alkotta.
* 30. Mivel Mánáim (= Máhánáim vö. Móz. I. 32,2.) nem feküdt Básánban (= a Jordántól keletre eső vidék csaknem legészakibb részén), hanem attól jóval délre, e helyütt Basán nem a földrajzi helyet, hanem a politikai hovatartozást jelenti: azt az egész földet, mely egykor a básáni királyé volt. – Jáir falvairól L. Móz. IV. 32,41; V. 3,14; Kir. III. 4,13; Krón. I. 2,23.
* 32-33. Miért nem kell adni Lévi törzsének birtokot?
* 32. Vö. Móz. IV. 22,1.
* 33. Vö. 12. v. jegyz. és Móz. IV. 18,20. skk.
* 14,1-5. Kik, hogyan és kiknek osztották el a Jordántól nyugatra eső földet?
* 1. A föld felosztását tehát a Móz. IV. 34,17. skk.-ben felsorolt férfiak intézték: a főpap, a fővezér és a törzsek egy-egy képviselője; utóbbiak nem voltak közemberek: mindegyik a maga atyafiságának (sőt egyesek szerint: egész törzsének) a feje volt.
* 2. Vö. Móz. IV. 26,55; 33,54; 34,13.
* 3. Vö. Móz. IV. 32 – A leviták nem kaptak földet = nekik törzsi birtok nem járt. Vö. 13,14. jegyzetét.
* 4. Izraelnek 12 törzse volt: az egyik (Józsefe) két törzsre oszlott, tulajdonképen tehát 13 törzs volt; a birtok szempontjából csak 12 jött számba, mert Lévi törzse törzsi birtokot nem kapott. (Ha a Szentírás, mint azt sok helyen teszi, Izraelnek csak 12 törzséről beszél, akkor József két törzsét egynek veszi.)
* 6-25. A Judához tartozó kenezeus Káleb birtoka. Káleb (atyja) kenezeus volt, de Izraelhez szegődött s Júda fiai között nyert polgárjogot. (Vö. Móz. IV. 13,7; 32,12; 34,19.)
* 6. Vö. Móz. IV. 14,30; V. 1,38.
* 7. Vö. Móz. IV. 13,1. skk, – A vers vége a héber szövegben így szól: és úgy hoztam néki hírt, amint a szívemben volt (= legjobb meggyőződésem szerint).
* 8. Vö. Móz. IV. 13, 28. skk.
* 9. Vö. Móz. IV. 14,21. skk.
* 10. Mivel Kádesbárneától Izrael még 38 évig bolyongott a pusztában, Káleb pedig azóta 45 évet ért meg, ez az esemény a Jordánon való átkelés után hét esztendővel történt.
* 12. Mivel 11,21. szerint Józsue az enákitákat kiirtotta és Hebront elfoglalta, egyesek úgy vélik, hogy az, amit itt és 15,14-ben olvasunk, nem egyéb, mint 11,21-nek részletesebb elbeszélése. Az enákitákról L. Móz. IV. 13,23.
* 13. Hebronról L. Móz. I. 13,18. jegyz.
* 15. A vers a héber szövegben így szól: ... Kárját-Arbénak (=Árbe városának) hívták; ez (t. i. Árbe) volt a legnagyobb ember (= törzsfő, vö. 21, 11.) az enákiták között.
* 15,1-12. Júda törzsének határai.
* 1. A héber szöveg és a latin fordítás szerint Júda és József törzse a következőkben vázolt területeket sors által nyerte. (Vö. 16,1; 17,1.) A görög fordítás ezeken a helyeken a héber sors ( = goral) szót mindenütt határnak (héberül: gébul) fordítja s csak a föld végleges felosztásánál (18,1. skk.) alkalmazza a sors szót. Nem lehetetlen, hogy neki van igaza, annál is inkább, mert a 18,1-ig közölt határok nem voltak véglegesek s így természetesebb lenne, ha a sors döntő szava csak a végleges felosztásnál kerülne elő. – Nemzetségeikhez mérten: nagyságuknak, számuknak megfelelően. (Vö. Móz. IV. 26,54.) A vers második fele (nem a határt közli, hanem) Júda területének általános fekvését határozza meg: Júda a Szentföld legdélibb részén feküdt. (A végleges felosztásnál e terület legdélibb részei Simeon törzsének jutottak. Vö. 19,1. skk.) A következő versekben közölt-határokra vonatkozólag meg kell jegyeznünk, hogy sokszor sem a héber szövegből, sem a fordításokból nem lehet megállapítani, hogy az egyes megadott helységnevek a határ egy-egy pontját, vagy csak irányát közlik-e.
* 2-4. Részletesen közli a Júdának adott terület déli határát és pedig keletnyugati irányban, a Sós (= Holt)-tenger végétől, azaz déli nyelvétől (= öbölnyúlványától) kiindulva a Nagy( = Földközi)-tengerbe torkolló Egyiptom patakjáig (= a Sínai-félsziget közepén húzódó, ma Vádi él-Arisnak nevezett esővízmederig). A Skorpió (a héber szöveg szerint: Ákrábbím) magaslat a Holt-tengertől délnyugatra emelkedett. Szína a Szín-puszta vagy annak egyik helye.
* 5a. A keleti határvonalat közli, dél-északi irányban: e határt tehát a Sós(= Holt)-tenger nyugati partvonala alkotta s a Holt-tenger déli öblétől kezdve egészen addig terjedt, ahol (északon) a Jordán a Holt-tengerbe torkollik.
* 5b-11a. Az északi határvonalat közli kelet-nyugati irányban: a Holt-tenger északi nyelvétől ( = öbölnyúlványától) és pedig a Jordán torkolatától kiindulva egészen a Nagy(– Földközi)-tengerig.
* 6. E terület egy része később Benjáminnak jutott. Vö. 18, 21.
* 7. A Nap-forrást (= En-Semes) Betánia körül keresik.
* 8. Ennom fiának völgye (ugyanaz, mint amit néhány szóval tovább Geennomnak olvasunk) Jeruzsálemtől, mely ekkor a jebuzeusoké volt, délre és nyugatra húzódott.
* 9. A Neftoa-forrást már Jeruzsálemtől északnyugatra keresik, a határ tehát keletről, délről, nyugatról megkerülte Jeruzsálem városát, mely Benjámin törzsének tulajdona lett. – A héber szöveg Efron hegyének városairól (nem falvairól) beszél.
* 10. Báála, melyet a 60. v. Kirját Báálnak (= Báál városának) nevez s amelyet máskép Kirjat-Jeárímnak (= Erdők városának) is hívtak – természetesen e két szó: Erdők városa a héber szövegben hiányzik – Jeruzsálemtől nyugatra feküdt. Szeir (megkülön-böztetendő a hasonló nevű, a Holt-tenger déli végében levő hegytől) szintén Jeruzsálemtől nyugatra keresendő.
* 11. E vidék egy része később Dán törzsének jutott. Vö. 19,41. A vers vége, mely a latin fordításban elmosódott, a héber szövegben így szól: ... Jebneelbe (= Jabneelbe) és a határ vége a Nagy(= Földközi)-tengernél vagyon, a nyugati határ pedig a Nagy(= Földközi-tenger és melléke. — 11b. tehát a nyugati határt közli.
* 13-19. A Júda területén birtokot kapott kenezeusok osztályrésze.
* 13. Káleb birtokáról már 14,6-15. beszélt; itt a Szentírás csak azért szól róla ismét, mert e helyütt Júda birtokának részletes és rendszeres leírását közli s így a Júda törzsében birtokot nyert kenezeusokról is meg kellett emlékeznie. – Valószínűleg arról a parancsról van szó, melyet az Úr Józsuának Mózes közvetítésével adott. (Vö. Móz. IV. 14,24. és Bír. 1,20.) Kárját-Árbe = Árbe városa. Arbe Enáknak, azaz (a Hebronban lakó) enákitáknak volt az atyja (= őse).
* 15. Dábir Júda hegyvidékén feküdt, Hebron és Bersábe között; másként Kárját-Szennának vagy Kárját-Szeférnek (utóbbi magyarul = Írás városa) is hívták.
* 17. A héber szöveg így is fordítható: Otoniel, Kenéznek, Káleb testvérének fia. A testvér szó rokont is jelenthet.
* 18. Összeköltöztek: amikor Áxa útra kelt, hogy kövesse férjét, Otonielt. A héber szöveg így szól: Az (= Áxa), amikor átköltözött (leendő férjéhez), rábeszélte őt ( = Otonielt), hogy kérjen az (asszony) atyjától mezőt. Ő (az asszony) leszállt azért a szamárról ( = leborult atyja előtt?), mire Káleb így szólt hozzá: Mi bajod?
* 19. A héber szöveg a délvidék szót tulajdonnév gyanánt használja; Áxa tehát azért kér búcsú-adományt (szószerint: áldást), mert el kell hagynia Hebront és a Délvidékre (a Negebre) kell költöznie. – Amit a 14. v. mond, azt Bír. 1,10, 20, amit a 15-19. v. közöl, azt Bír. 1,11-15. csaknem szószerint így tartalmazza. Egyes magyarázók szerint épen azért a Bírák könyve csak megismétli az itt közölt elbeszélést, mások szerint Józsue könyve fűzi be e helyre – megjegyzés formájában – a később végbement eseményt.
* 20. Összefoglaló záradék.
* 21-32. Júda városainak jegyzéke. Júda városai a Délvidéken.
* 21. A vers eleje bevezető felirata a vers végétől a 60. versig terjedő jegyzéknek. – A végső részektől kezdve Edomig – Júda területe az egyik végétől a másikig. A jegyzék első része a Délvidéken (a Netebben), tehát a Holt-tenger déli nyúlványa és Egyiptom patakja között feküdt városokat sorolja fel. E városok közül (a föld végleges felosztásánál) több Simeon törzsének birtoka lett.
* 23. Kádes egyesek szerint ugyanaz, mint Kádesbárne, a harmincnyolcéves pusztai barangolás középpontja. (Vö. Móz. I. 14,7. jegy.; IV. 13,27.); mások szerint megkülönböztetendő tőle. – Ászor megkülönböztetendő a Genezáret-tó vidékén fekvő hasonló nevű várostól.
* 24. Zif megkülönböztetendő az 55. v.-ben említett hasonló nevű várostól.
* 25. Heszron neve a héber szövegben ugyanúgy hangzik, mint a 3. versben a latin fordítás szerint Eszronnak írt város. Ászor nevű város több volt; a Heszronhoz írt magyarázat Heszront ezek egyikével (melyikkel, aligha határozható meg) azonosítja.
* 30. Hárma (= Horma) talán ugyanaz, amelyről Móz. IV. 14,45; 21,3; V. 1,44; Józs. 12,14; Kir. I. 30,30. beszél; eredetileg Szefáátnak hívták. (Bír. 1,17.).
* 32. Az e részben felsorolt városok száma azonban nem huszonkilenc, hanem harminchat; a görög szövegek egy részében csak 30 várost találunk. Valószínű, hogy az itt felsorolt nevek közül több ugyanarra az egy városra vonatkozik s így végeredményben e rész csak huszonkilenc várost tartalmaz. 33-47. Júda városai az Alföldön (a Sefelán). Az Alföld (héberül: Sefela) ehelyütt a Földközi-tenger palesztinai partvidékének alsó (nyugat felé sík, kelet felé dombos) harmadát jelenti. Alföldnek (tulajdonképen: mélyedésnek) azért hittak, mert a Júda területének gerincét alkotó hegyvidékről lefelé (nyugat felé) lejtősödik. Jogilag az egész terület Júda törzsét illette, tényleg azonban a tengerparti síkság ezidőben a filiszteuspk kezében volt s Júda törzse csak a síkság nyugati oldalán húzódó dombvidéket bírta. Épen azért a következőkben a Szentírás felsorolja először ennek a nyugati dombvidéknek északi, majd déli, végül délnyugati kerületében (tartományában) fekvő városokat (33-44), aztán függelékként szól magáról a tengerparti síkságról. (45-47.)
* 33-36. Az első tartomány (a tengerparti síkságtól nyugatra eső dombvidék északi felének) városai. – E rész városai közül néhány a föld végleges felosztásánál Dán birtoka lett. (Vö. 19, 41.)
* 34. Zánoe más, mint az 56. vers Zánoéja. Engánním megkülönböztetendő az Isszakár törzsében fekvő hasonló nevű várostól. (Vö. Józs. 19,21; 21,29.) Táfua megkülönböztetendő a 12,17; 16,8; 17,8-ban említett Táfuától és a 15,53-ban említett Bottáfuától.
* 35. Adullámot máshelyütt a latin fordítás Odollámnak vagy Odullámnak is hívja. – Szokó más, mint 15,48. hasonló nevű városa.
* 36. A felsorolt városok összege azonban nem tizennégy, hanem tizenöt; Gedera és Gederotáim azonban, úgylátszik, ugyanannak az egy városnak kétféle megjelölése.
* 37-41. A második tartomány (a tengerparti síkságtól nyugatra eső dombvidék déli részének) városai.
* 41. Ez a Betdágon más, mint a 19,27-ben említett hasonló nevű város.
* 42-44. A harmadik tartomány (a tengerparti síkságtól nyugatra eső dombvidék délnyugati részének) városai.
* 42. Éter és Ásán a föld végleges felosztásánál Simeon törzsének jutott. (Vö. 19, 7.)
* 44. Ez az Ákzíb más, mint a 19,29-ben említett hasonló nevű város. (Vö. Móz. I. 38,5. jegyzetét.)
* 45-47. A tengerparti síkság, Akkarontól (a legészakibb filiszteus várostól) Egyiptom patakjáig (a Sínai-félszigeten levő Vádiel-Árisig). E terület ekkor a filiszteusok birtoka volt.
* 46. A héber szöveg így szól: Akkarontól a tengerig mindazok (a kisebb városok), melyek Azótusnál vannak s azok majorjai.
* 47. A vers végét a héber szöveg alapján így fordítják: és a Nagy(= Földközi)-tenger és a (partjain fekvő) határvidék.
* 48-60. Júda törzsének városai a Hegyvidéken. A Hegyvidék e helyütt a Júda törzsének gerincét alkotó hegység vidéke, vagy más szóval Júda területének keleti (a Holt-tenger felé eső) fele. E részt a Szentírás öt (hat) kerületre (tartományra) osztva írja le. – 48-51. Az első tartomány (a Holt-tengertől nyugatra eső hegyvidék legdélibb részének) városai.
* 50. Istemot egyebütt Estemónak mondja a latin fordítás. (Vö. 21,14.)
* 52-54. A második tartomány (a Holt-tengertől nyugatra eső hegyvidék Hebron körül fekvő részének) városai.
* 55-57. A harmadik tartomány (a Holttengertől nyugatra eső hegyvidék Hebrontól délkeletre és északra húzódó részének) városai.
* 55. Ez a Kármel nevű város megkülönböztetendő a hasonló nevű, Kánaán északnyugati részén húzódó hegységtől.
* 56. Jezráel megkülönböztetendő a 19,18-ban említett hasonló nevű várostól. Zánoe más, mint a 34. versben említett ugyanilyen nevű város.
* 57. Támna más, mint a 10. versben említett ugyanilyen nevű város.
* 58-59. A negyedik tartomány (a Holt-tengertől nyugatra eső kegyvidék Hebrontól északnyugatra fekvő részének) városai. E vers után a görög fordítás még egy kerületet, tartományt tartalmaz, melynek 11 városa a Holttengertől nyugatra eső hegyvidék északi részén (Jeruzsálemtől délre és északnyugatra) feküdt. Ehhez tartozott pl. Betlehem is.
* 60. Az ötödik (illetőleg hatodik) tartomány (a hegyvidéknek Jeruzsálemtől északnyugatra eső részén fekvő) városai.
* 61-62. Júda törzsének városai a pusztában (az Arabán). A puszta (Arába) e helyütt a Jordán torkolatától a Holt-tenger nyugati partvidékén húzódó vidéket jelenti.
* 61. Betárába a föld végleges felosztásánál Benjámin birtoka lett. (Vö. 18,22.)
* 62. Engáddit Ászászontámárnak is hívták (vö. Móz. I. 14,7), a Holt-tenger nyugati partvonalának közepén feküdt. – Sóváros: a héber szerint: Irhámmelách.
* 63. A Júda törzsének területén maradt jebuzeusok. Jeruzsálem, a jebuzeusok főfészke, Benjámin birtoka volt; itt azokról a jebuzeus nyúlványokról van szó, melyek Jeruzsálemtől délre, már Júda terűletén laktak. A vers második felében egyes görög szövegekben méltán hiányzik e két szó: Júda fiaival. Jeruzsálem ugyanis nem volt Júda fiainak birtoka.
* 16,1-4. József fiainak (= Efráim törzsének és Mánássze törzse felének) déli határa.
* 1. A sorsról L. 15,1. jegyz. – A határ leírása kelet-nyugati irányban történik. Kezdődött a Jordánnál és pedig a Jordánnak Jerichóval szemben (= keletre) eső pontjánál, ott, ahol Jerichó vizei (vagy: vize, különböző kis patakok vagy ezek egyike) a Jordánba ömlenek. A határ a patak(ok) mentén vonult (észak)-nyugat felé, és pedig annak a pusztának a keleti oldalán, mely 8,14, 20,24. szerint Hái városától, 18,12. szerint Bet-áventől keletre (a Jordán felé) húzódott, így jutott Betelbe
* 2. – s onnan a szomszédos (Betellel sokszor egynek vett, vö. Móz. I. 28,19; Józs. 18,13; Bír. 1,22. skk.) Lúzába, majd az Árki-törzs határára, Atárótba,
* 3. – aztán a Jefleti-törzs határára s Alsó-Bethoro-non és Gázeren át a Nagy(= Földközi)-tengerhez. – A határ végződései körül fekvő területet később Dán törzse kapta meg.
* 4. Ezt: az 1-3. v.-ben leírt déli határtól északra eső területet, melynek részletezését a következőkben olvashatjuk.
* 5-10. Efráim törzsének halárai. Efráim törzse kb. Kánaán közepén kapott birtokot. Az itt közölt leírás azonban oly szűkszavú és homályos, hogy sokan csonkának tekintik.
* 5-6a. A déli határ egy darabját közli, és pedig először Átárót-Áddártól északkeletre, azután Átárót-Áddártól nyugatra, a Földközi-tengerig.
* 6b-8. Az északi határt közli, egyik legészakibb pontjától, Mákmetáttól (vö. 17,7.) délkeleti irányban, majd (a Mákmetát közelében levő) Táfuától (dél)nyugati irányban. A 6. v. második fele a héberben egyszerűbb: aztán a határ kelet felé fordul, Tánátsilóba.
* 7. Ez az (egyébként ismeretlen) Álárót más, mint az 5. v:-ben említett hasonló nevű város.
* 8. Táfua más, mint a 15,34-ben említett, de ugyanaz, mint a 17,7-ben (és 12,17-ben) előforduló hasonló nevű város. A Nád-völgy (Náhál-Kána, vagy Vádi-Kána) a Földközi-tengerbe Jafa (Joppé) felett torkolló patak (esővízmeder). A héber szövegben nem a Sós(= Holt)-tengerről, hanem csak a tengerről (= Földközi-tenger) van szó.
* 9. Mánássze törzse tehát kénytelen volt néhány várost Efráimnak átengedni. (Vö. 17,9.)
* 17,1-6. Miért kaptak Mánássze fiai a Jordántól nyugatra is birtokol? Mánássze törzsének fele a Jordántól keletre kapott földet; mivel a törzs nagy volt és Mózes úgy parancsolta, a Jordántól nyugatra is kaptak birtokot.
* 1. A sors szóról L. 15,1. jegyz. Mákirnak ugyan volt fivére (= bátyja? vö. Krón. I. 7,14.), de ő kapta az elsőszülöttséget. Gálaád és Basán a Jordántól keletre feküdt.
* 2. Mánássze többi fiai e helyütt Mánássze birtokra jogosult férfiutódai s azok nemzetségei. Tulajdonkép Mákir fiának, Gálaádnak fiai voltak. (Vö. Móz. IV. 26,29. sk.)
* 3. Vö. Móz. IV. 27,1; 36,11.
* 4. Testvéreink között – atyjuk testvérei (s azok családjai) között.
* 6. Mánássze többi fiai = azok a mánássziták, akik a Jordántól keletre laktak.
* 7-11. A Jordántól nyugatra letelepített mánássziták határai. Ez a terület Efráimtól északra, Kánaán földének valamivel a közepe felett feküdt. — 7-9. Mánássze déli határának azt a részét közli, mely Mákmetáttól (vö. 16,6.) délnyugati irányban a Földközi-tengerig terjedt. Az Áser szó ehelyütt talán nem a hasonló nevű törzset, hanem valamely, egyébként ismeretlen helységet jelent. Jobbra = délre, mert a keleti ember kelet felé fordulva tájékozódik.
* 8. Táfua város földe = mezeje, határa. Maga a város Efráimé volt. (Vö. 16,8.)
* 9. A Nád-völgy = a Vádi Kána. (Vö. 16,8.) Efráimnak azon városairól van szó, melyeket Mánássze városai közül kapott.
* 10. A mindkettő szó a héber szövegben hiányzik. A vers második fele József fiai (Efráim és Mánássze) törzsének északi határát közli: az északi határ nyugati darabján Áser törzsének birtokáig értek, az északi határ keleti darabján Isszakár törzsének birtokáig terjedtek.
* 14-18. József fiai ( = Efráim és főkép Mánássze törzse) nagyobb területet kérnek. E rész szövege és főleg az előzőkkel való összefüggése vitás. A latin fordítás értelmének legjobban megfelel az a magyarázat, amely szerint Józsue a területük kicsisége miatt elégedetlenkedő József fiait arra buzdítja, hogy (az Úrban bizakodva) törjenek át a kánáneusokon és az északon húzódó hegyvidéken alapítsanak telepeket. (Mások szerint az egész rész időrendben a 11. v. elé tartozik.)
* 14. Egy kötélnyi = (csak) egy osztályrész. (Vö. 17,5.)
* 15. A héber szövegben a területet szó hiányzik; valószínűleg nem az erdő kiirtásáról, hanem az erdős hegyvidéknek (erdőirtáshoz hasonlított) meghódításáról van szó. – A ráfeusokról 1. Móz. V. 3,11; 4,48; Józs. 12,4; 13,12. A ferezeusokról L. Móz. I. 13,7; 34,30. — Efráim hegysége = a Kánaán gerincét alkotó hegyvidék középső harmada.
* 16. A vers első mondatának értelme kétes; a vers vége a héber szövegben így szól: a kánáneusoknak, kik a síkon laknak, azoknak is, akik Betsánban és leányvárosaiban vannak, azoknak is, akik Jezráel völgyében vannak, mindnek vasszekereik vannak. A vasszekerek ezidőben félelmetes harci eszközök voltak. Betsán Mánássze határának északkeleti, Jezráel völgye pedig ugyanannak északnyugati részén feküdt.
* 18. A héber szöveg így szól: mert (a) hegység a tied legyen; mivel erdő az, kivágod (= erdőirtáshoz hasonlóan meghódítod) s (így) tieid lesznek szélei; bizony kiűzöd a kánáneusokat, noha vasszekereik vannak és erősek.
* 18,1. A szent sátor Silóba költözik. Siló kb. Kánaán közepén, Jeruzsálemtől északra kb. 30 km-re feküdt. Itt maradt a bizonyság (vö. Móz. II. 26,34. jegyz.) sátra, vagyis a szent sátor több mint 300 esztendeig. Az ország = Kánaán, főkép a Siló körül elterülő vidék.
* 2-7. Józsue összeiratja a még el nem osztott földet.
* 4. Az egyes törzsek száma szerint: az egyes törzsek nagyságához mérten. E kifejezés helyett különben a héber szövegben ez áll: birtokaik szerint, ami talán a föld lakóira vonatkoztatandó: írják össze a földet, részletezve területeit.
* 5. Júda és József fiainak birtoka maradjon ott, ahol van; nagyságát azonban e szavak nem biztosítják s a föld végleges elosztásánál tényleg kisebb is lett.
* 6. A héber szöveg így szól: Ti pedig írjátok össze a földet, hét részre stb.
* 7. Lévi törzse az Úr szolgálatából (a papi és levita jövedelmekből) él. Vö. Móz. IV. 18,20-24.
* 8-10. Józsue kisorsolja a földet.
* 10. E helyett: hét részre, a héber szöveg ezt mondja: osztályaik (= törzsnemzetségeik) szerint.
* 11-20. Benjámin törzsének határai. Benjámin birtoka tehát Jerichó körül feküdt.
* 12-13. Az északi határt közli, kelet-nyugati irányban; ugyanaz, csak kissé más szavakkal, mint Efráim déli határának megfelelő része. (Vö. 16,1-3.)
* 14. A nyugati határt közli, legészakibb pontjától legdélibb pontjáig.
* 15-19. A déli határt írja le, nyugat-keleti irányban; ugyanaz, csak kissé más szavakkal, mint Júda északi határának megfelelő része. (Vö. 15,5-9.)
* 15. A tenger e helyütt talán a Sós(= Holt)-tenger.
* 18. Dombok helyett a héber szövegben Gelilót (= dombok) tulajdonnév áll; valószínűleg ugyanaz, mint a 15,7. Galgalája. – A Mezőség az Arába, a jordánmenti síkság.
* 20. A keleti határ.
* 21-28. Benjámin törzsének városai. — 21-24. Az első tartomány ( = Benjámin északi felének) városai.
* 21.: Bethágla vö. 15,6. és
* 22. – Betárába (vö. 15,61.) először Júda törzséé volt; most Benjámin kapta meg.
* 25-28. A második tartomány (= Benjámin déli felének) városai.
* 19,1-9. Simeon törzsének birtoka. E terület eredetileg Júdáé volt, de annak e 17 várost át kellett engednie Simeon fiai számára. Valamennyi Kánaán déli vidékein feküdt.
* 6. Ez azonban nem tizenhárom, hanem 14 város; úgylátszik a 2. v. Sábéja ugyanaz, mint Bersábe.
* 10-16. Zábulon törzsének birtoka. Zábulon területe a Genezáreti-tótól nyugatra feküdt. – A következőkben a Szentírás Száridtól, Zábulon területének (úgylátszik) legdélibb kiugrójától közli a határt és pedig először Száridtól nyugat, majd Száridtól kelet felé.
* 11. Ez tehát Zábulon déli határának Száridtól nyugatra eső része.
* 12. Ez Zábulon déli határának Száred-(= Száríd)tól keletre eső része. A 13. versben levő helységek fekvése ismeretlen; mivel azonban Tákászin talán Korozáin,
* 14. – Hánáton pedig, valamint Jeftáhel völgye kétségkívül Zábulon északi határánál volt, itt Zábulon területének északi határát találjuk. Zábulon (keleti és) nyugati határát a Szentírás nem közli.
* 15. Zábulon városainak (töredékes) jegyzéke. – Ez a Betlehem más, mint az evangéliumokból ismeretes júdabeli város.
* 17-23. Isszakár birtoka. Isszakár törzsének birtoka a Genezáreti-tótól délnyugatra feküdt.
* 18. A vers a héber szövegben így kezdődik: És lőn határuk. – Jezráel más, mint a 15,56-ban említett hasonló nevű város. Kaszálót ugyanaz, mint a 12. versben említett Keszelet-Tábor.
* 24-31. Áser törzsének birtoka. E terület a Földközi-tenger palesztinai partvonalának északi részén feküdt.
* 26b. A határ déli részének egy darabját közli: a Kármel-hegység (nyugati oldala?) és a Síhor-Lábánát között. (Utóbbi nem két helység, hanem egy folyó, az ú. n. Krokodilus folyó, Náhr-ez-Zerka).
* 27. Az előző versben megkezdett határ egy részét adja (keleti, majd) északkeleti irányban, csaknem párhuzamosan a Földközi-tengerrel.
* 28. Valószínűleg az északi határt közli, Nagy-Szídonig, vagyis Nagy-Szídon határáig. (Maga Szídon nem volt Áseré.)
* 29. A szöveg értelme vitás; annyi bizonyos, hogy az előbb említett északi határt vezeti le Tirus kikerülésével a Földközi-tengerig.
* 30. Hogy a végösszeg (huszonkét város) mely városokra vonatkozik, vitás.
* 32-39. Neftáli birtoka. Neftáli törzsének területe Kánaán északkeleti részében feküdt. Az bizonyos, hogy a 33. versben leírt határ a Genezáreti-tó alatt, a 34. versben közölt határ pedig a Genezáreti-tó felett húzódott. Ha tehát Neftáli területét e két (déli és északi) határ közé helyezzük, akkor Neftáli területe a Genezáreti-tó nyugati partvidékét foglalta el. Máté 4,13. szerint azonban a Genezáreti-tó északnyugati partvidékén fekvő Kafarnaum Zábulon és Neftáli határánál volt; épen azért jeles szentírásmagyarázók úgy vélik, hogy a 34. versben közölt határ Neftálinak nem északi, hanem déli határa (Neftáli területe tehát a Genezáreti-tótól északra feküdt), a 33. versben közölt vidék pedig Neftálinak (a Dán törzse által elfoglalt, eredetileg Neftálihoz tartozó Lesem vidékéért) kárpótlásul adott terület, mely földrajzilag Neftáli területével nem függött össze. E mellett szól az is, hogy Helef nevű várost (33. v.) eddigelé nem ismerünk, a megfelelő héber szó pedig cserébe, kárpótlásul adott területet is jelenthet.
* 34. Júda törzsével Neftáli birtoka semmiképen sem lehetett határos; miért is Júda e helyütt vagy egy (különben ismeretlen) város neve, vagy a Jordán szóból származott íráshiba.
* 35-37. E városok aligha voltak mind Neftálié, hiszen pl. Edrái a Jordántól messze keletre feküdt. Vagy azt kell tehát gondolnunk, hogy az itt felsorolt városok egyike-másika a hasonló nevű, Neftáli területén kívül fekvő városoktól megkülönböztetendő, vagy pedig a görög fordítást követve, a 35. vers bevezető szavait így kell fordítanunk: (Ezek) a tírusiak (= föníciaiak) megerősített városai: Szer (= Tirus) Ernát stb. – Utóbbi esetben tehát itt a föníciaiaknak a Kánaán területén levő (kereskedőik érdekeit védő) váraival lenne dolgunk.
* 40-48. Dán törzsének birtoka. – Dán törzsbirtoka a Földközi-tenger palesztinai partvonalának a közepe táján feküdt. – Területének egy része eredetileg Júdához, illetőleg Efráimhoz tartozott.
* 41. Hir-Semes – Bet-Semes (15,10.); magyarul annyi, mint Napváros.
* 42-43. Temna ugyanaz, mint a 15,10-ben Támnának nevezett város, de megkülönböztetendő a 15,57-ben előforduló Támnától. – Ákron = Akkaron (13,3; 15,45. sk.).
* 45. Báné, Bárák a héber szerint csak egy város: Bene-Bárák.
* 46. Joppé = Jaffa.
* 47-48. Arról a hódításról beszél, melyet a szűk területén, ellenséges népek (filiszteusok, kananeusok) közé ékelt Dán törzse messze északon, a Jordán forrásvidékén szerzett.
* 49-50. Józsue osztályrésze.
* 51. Befejező összefoglalás.
* 20,1-6. Az Úr elrendeli a menedékvárosok kijelölését.
* 2. Vö. Móz. II. 21,13; IV. 35,6-34; V. 19,1-13.
* 7-9. Izrael kijelöli a menedékvárosokat.
* 7. Kijelölék: a héber szöveg szerint: szentté tevék, ami azonban itt ugyanazt jelenti. – E városok a Jordántól keletre eső vidéken, északon, középen és délen feküdtek.
* 8. E városokat már Mózes választotta ki. Vö. Móz. V. 4,43.
* 21,1-2. Lévi törzse kéri a levita városok kijelölését. Vö. Móz. IV. 35,2-5.
* 3-8. A levita városok kijelölése.
* 8. E városok közül néhány ekkoriban (és még sokáig) nem volt Izrael fiainak tényleges birtokában s így inkább csak a jogról, mint a tényleges átadásról van szó. A levita városok különben is az egyes törzsek tulajdonai maradtak, a leviták csak szabad lakhatási és baromtartási jogot nyertek bennük. E vers egyébként a héber szöveg szerint a következő (9-40. v.) város jegyzékek bevezetése s így kezdődik: Odaadák tehát Izrael fiai a levitáknak ezeket a (= következő) városokat stb.
* 9-19. Áron fiainak (= a papságnak) városai.
* 10. Káát nemzetsége két csoportra oszlott: Áron fiaira és a többi káátitákra; előbbiek papok, utóbbiak (a szó szorosabb értelmében) leviták voltak.
* 11. Vö. 15,13.
* 12. Vö. 14,14; 15.
* 13. Természetesen maga a város is Kálebé maradt, de nem kizárólagos joggal. Vö. 8. v. jegyz.
* 14. Vö. 15,48. 50.
* 15. Vö. 15,51; 10,38 és 15,49.
* 16. Áin = Ásán, mely először Júdáé (vö. 15,42.), később Simeoné (vö. 19,7.) lett s most a leviták is jogot nyertek reá. – Betsámesről L. 15,10; utóbbi (19,41. szerint) Dáné lett, de később úgylátszik visszaszállt Júdára.
* 17. Vö. 9,3; 18,24.
* 20-26. A káátita leviták városai.
* 21. Vö. 10,23; 12,12; 16,3.
* 23. Vö. 19,44.
* 24. Vö. 19,42; 19,45.
* 25. Vö. 12,21; 17,11. — 25. Getremmon helyett Krón. I. 6,69. héber szövegében Jebláám (vö. Józs. 17,11.) van.
* 26. Alsóbbrangú = nem pap, hanem csak levita; a héber szöveg egyébként így szól: Káát többi (= nem pap) fiainak.
* 27-33. A gersonita leviták városai.
* 27. Vö. 20,8. Boszra – Ástárót (= Kárnáim), vö. Móz. I. 14,5; V. 1,4; Józs. 9,10 13, 31. Krón. I. 6,71. (56.).
* 28. Keszion helyett Krón. I. 6,72. Kedest (vö. 19,20.) mond. – A többire vonatkozólag I. 19,12; 19. 21.
* 30. Vö. 19,26.
* 31. Vö. 19,26; 19,28.
* 32. Vö. 19,28, 35,
* 34-38. A merárita leviták városai.
* 34. Alsóbbrangú helyett a héber szöveg többet mond s a káátita és gersonita levitákon kívüli, többi levitát érti.
* 35. Dámna talán (vö. Krón. I. 6,77. [62.]) ugyanaz, mint Remmon (vö. 19,13.).
* 36. Vö. 20,8; a Miszor-pusztában kifejezést a latin fordítás ott így fordította: a sík pusztában. Jázer (= Jásszá) vö. 13,18. Jetszen = Kedimót (vö. 13,18.).
* 37. Vö. 20,8; 13,25. 26; 12,2. 5.
* 38. Az ő nemzetségeiknek = a nem-káátita és nem-gersonita levitáknak.
* 39-40. A levita városok összegezése.
* 40. A héber szöveg értelme a következő: Ezekhez a városokhoz magukon a városokon kívül a körülöttük levő legelők is hozzátartoztak; így volt ez mindezeknél a városoknál.
* 41-43. Befejező összefoglalás: Az Úr hűségének dicsérete.
* 41. Elfoglalák, t. i. nagyjából. Kánaán földén még sokáig sok ellenséges nép is tanyázott. (Vö. Bír. 1.)
* 22,1-8. Józsue hazabocsátja a Jordántól keletre lakó törzsek segédcsapatait.
* 1. Ugyanabban az időben: talán 11,23. eseményei után.
* 2. Vö. Móz. IV. 32,20; V. 3,18; Józs. 1,17. sk.
* 3. Végig küzdöttétek a Jordántól nyugatra lakó testvéreitekkel (a 9 1/2 törzzsel) a honfoglalás harcait.
* 4. Vö. Móz. IV. 32,33.
* 7. Az 1. verset magyarázza.
* 8. Vitás dolog, hogy kikkel kell megosztaniok a zsákmányt? Valószínűleg odahaza (a Jordántól keletre) maradt, a harcban részt nem vett rokonaikkal. (Vö. Móz. IV. 31,27.)
* 9-10. A Jordántól keletre lakó törzsek visszatértükben oltárt építenek az Úrnak.
* 10. A Jordán halmai helyett a héber szöveg a Jordán környékéről beszél. Hogy a Jordán nyugati vagy keleti partjáról van-e szó, bizonytalan. Az oltár a szent sátor oltárának mintájára készült. (Vö. 28. v. jegyz.)
* 11-12. A Jordántól nyugatra eső törzsek félreértik az oltár célját.
* 11. A Jordán halmairól L. 10. v. jegyz.
* 13-20. A Jordántól nyugatra lakó törzsek, attól félve, hogy a Jordántól keletre eső törzsek (vélt) hitszegése mindnyájukat romlásba dönti, maguk közé akarják telepíteni a Jordántól keletre lakó törzseket.
* 17. A vers arra a bűnre céloz, melyet Izrael a Beel-Fegor-hoz (= Peorhoz) való pártolás által követett el a moábita síkon. (Vö. Móz. IV. 25,1-3; V. 4,3.) – Szennye rajtunk van = következményeit (a gyalázatot és a büntetést) ma is viseljük.
* 18. Ha meg nem szüntetjük vagy meg nem toroljuk hitszegésteket, egész Izraelt büntetés éri.
* 19. Tisztátalan = az Úr oltára által meg nem szentelt.
* 20. Vö. 7,1. skk.
* 21-29. A Jordántól keletre lakó törzsek igazolják eljárásukat.
* 21. Erős Isten az Úr = az Úr (= Jáhve) az istenek Istene, vagyis a legfőbb (egyetlen) Isten.
* 24. Gondolatból és megfontolásból: a héber szöveg szerint: attól való aggodalmunkban.
* 25. Elutasítják = nem engedik meg, hogy résztvegyenek a törvényes istentiszteletben.
* 28. Az a tény, hogy atyáink felállították az Úr oltárának mását, legyen a bizonysága annak, hogy jogunk van résztvenni az Úr törvényszabta tiszteletében.
* 30-31. A Jordántól nyugatra lakó törzsek küldöttsége megnyugszik.
* 32-33. A Jordántól nyugatra lakó törzsek megnyugszanak.
* 34. Az oltár neve. — 34. Ez az oltár a mi tanunk arra, hogy az Úr (= Jáhve) nekünk is az Istenünk.
* III. A szövetség megújítása az ígéret-földén. (23,1-24,33.)
23,1-8. Józsue utolsó intelmei a nép elöljáróihoz: tartsa meg a nép Mózes törvényét s akkor az övé lesz egész Kánaán.
* 1. Az ellenség szó e helyütt az izraeliták között, Kánaán földén maradt, egyelőre el nem űzött nemzeteket jelenti.
* 2. E helyütt tehát egész Izrael képviselőiről van szó: a vénekről, a fejedelmekről (= a törzs- vagy nemzetségfőkről) a vezetőkről (a héber szöveg szerint: a birákról) és az elöljárókról (a héber szöveg szerint: a – jegyzőféle – tisztviselőkről).
* 4. Sok nemzet fennmaradt = sok nemzsidó nép lakik még Kánaánban.
* 7. A héber szöveg így fordítandó: hogy össze ne keveredjetek azokkal a nemzetekkel, amelyek közöttetek fennmaradtak (vö. előző jegyz.).
* 9-16. Józsue utolsó figyelmeztetései a nép elöljáróihoz: ha a nép nem tartja meg Mózes törvényét, elveszti Kánaánt.
* 9. E vers a héberben multidejű: Ezért (vö. 8. v.) űzött ki az Úr előletek stb.
* 13. A bántalom szónak megfelelő héber szó valószínűiét; tövist (mások szerint ostort) jelent. Vö. Móz. IV. 33,55.
* 14. Elmegyek minden földi lény (= a halandók) útjára = meghalok.
* 24,1-13. Józsue elvonultatja a nép előtt az Úr nagy tetteit.
* 1. Vö. 23,2. jegyz. – Itt tehát az egész nép jelen van, nemcsak képviselői. – Az Úr elé = a szent sátor elé. Amikor tehát ezek az események történtek, a szent sátor (átmenetileg) úgy látszik Szichemben volt.
* 2. Vö. Móz. I. 11,26. skk. A folyóvíz az Eufrátes.
* 3. Vö. Móz. I. 11,31; 12,1; 17,7. – Elvittem Kánaán földére: a héber szöveg szerint: végigvittem (végigvezettem) Kánaán földén.
* 4. Vö. Móz. I. 21,2.; 25,26; 36,8; 46,6.
* 5. Vö. Móz. II. 3,10; 12,37.
* 6. Vö. Móz. II. 12,33; 14,1-9.
* 7. Vö. Móz. II. 14,10; 15,19. skk
* 8. Vö. Móz. IV. 21,24.
* 9-10. Vö. Móz. IV. 22,5. skk.
* 11. Vö. Józs. 3,17; 6,17; 11,3. – Az itt felsorolt népekről L. Móz. I. 15,10. skk. jegyz.
* 12. Vö. Móz. II. 23,28; V. 7,20. Józs. 11,20.
* 14-15. Józsue felszólítja a népet, mondja meg, kit választ ezek után Istenének.
* 16-24. A nép kijelenti, hogy egyedül az Úrnak (= Jáhvénak) akar szolgálni.
* 19. Józsue figyelmezteti a népet, hogy az Úrnak (= Jáhvénák) csak osztatlanul lehet szolgálni. A féltékeny kifejezésről L. Móz. II. 20,5. jegyz.
* 25-28. Józsue szövetségileg (= szerződésileg) kötelezi a népei ígéretére.
* 25. A parancsolatok és a rendeletek alkották e szövetség feltételeit s kötelességeit. Hogy milyen parancsolatokról van szó, vitás: egyesek szerint a mózesi parancsok (egy részének) megismétléséről, mások szerint (legalább is részben) új parancsolatokról.
* 26. Az Úr törvényének (szószerint: tanának) könyve egyesek szerint Józsuének jelen könyve, mások szerint Mózes törvénykönyve; az első vélemény szerint tehát e szavak értelme ez: és Józsue megírta ezt az (előttünk fekvő) könyvet; a második vélemény szerint Józsue bizonyos részleteket fűzött Mózes törvénykönyvéhez. – Tölgyfa helyett a héber szöveg a terebintusfáról (vö. Móz. I. 12,6. jegyz.) beszél.
* 27. A vers vége a héber szövegben így szól: hogy meg ne tagadjátok Isteneteket.
* 29-30. Józsue halála és temetése.
* 30. Vö. 19,50. – Feltűnő toldalékot hoz itt a görög fordítás: Oda tették vele a sírboltba, melybe őt temették, azokat a kőkéseket (is), amelyekkel körülmetélte Izrael fiait Galgalában, amikor kihozta őket Egyiptomból, amint az Úr parancsolta s azok ott (is) vannak mind a jelen napig.
* 31. Izrael hűsége az Úrhoz.
* 32. József csontjainak eltemetése. Vö. Móz. I. 50,25; II. 13,19. – Ezt a telket a héber szöveg szerint Jákob nem száz juhon, hanem száz keszítán vette meg. (Vö. Móz. I. 33,18. sk.)
* 33. Eleázár főpap halála. Ez a Gábaa tehát Szichem táján keresendő. – A vers után a görög fordítás ismét egy hosszabb toldalékot közöl; utóbbi lényegében ugyanazt mondja, mint Bir. 2,6. 11. skk; 3,7. 12. skk.