Júdás-levél kommentárjai

* 1-3. Üdvözlet.

* 1. Az apostol minden hívőhöz szól, kiket az Atya meghívott és megtartott Jézus Krisztusnak, vagyis megőrzött a világ csábításaitól és tévtanaitól.

* 4-16. A tévtanítók feddése.

* 4. A tévtanítókra váró ítélet már régen, az ószövetségben jeleztetett előre azokban az istenítéletekben, melyekről az 5-7. versben van szó.

* 5. Miként az egyiptomi fogságból kiszabadítottak nem mindnyájan jutottak el az ígéret földjére, úgy a Jézus Krisztus által megváltottak sem lehetnek biztosak üdvözülésükről. Krisztus mindenkiért halt meg, ő mindenkit megváltott, de e megváltást mindenkinek magáévá kell tennie a krisztusi hit és kegyelem által.

* 6. A lázadó angyalokat Isten kizárta addigi lakhelyükből, a mennyországból és örök bilincsekre ítélte; ez a pokol, mely nem Istennek, hanem a bűnnek köszöni létezését.

* 9-10. A zsidó hagyomány szerint angyalok temették el Mózest az embereknek ismeretlen helyen, hogy a zsidók esetleg bálványként ne tiszteljék e holttestet. Az ördög ép ezt akarta s emiatt viaskodott Mihály főangyallal Mózes teste fölött. E hagyományból meríti az apostol érvét a káromló ítélet, az átkozódás ellen: ha az a főangyal magára a gonosz szellemre sem mert átkot mondani, hanem Istenre hárította az ítéletet, mondván: Parancsoljon neked az Úr! – a görög szerint: Büntessen meg téged az Úr! –_: mily büntetés vár akkor a tévtanítókra, kik még az Istentől rendelt felsőbbséget is merik káromolni?! Az említett hagyomány egy „Mózes mennybe való felvétele” című műben is meg van örökítve. Némelyeknek azon állítása, hogy az apostol ez áliratból vette át a 9; versben mondottakat, semmivel nem bizonyítható, bár ily iratok felhasználása nem ellenkezik az isteni sugalmazottsággal. Ugyanez áll a 14-15. versekre, melyek az Énok pátriárkának tulajdonított műben is olvashatók.

* 17-23. Intelmek. – Az apostol itt kioktatja a híveket, hogyan viselkedjenek azokkal szemben, kik a tévtanítók hálóiba kerültek. Ezek három osztályba sorozhatok. Vannak, akik teljesen elszakadtak Krisztustól s most mint ellenségek állnak vele szemben: ezeket elítélvén, fenyítsétek meg. Mások az elszakadás veszélyében forognak, valóságos tűzveszélyben: ezeket mentsék meg szeretettel és komoly intelemmel. Végre azokon, kiket a tévtanítás szele csak kevésbbé tépett meg, könyörüljenek szeretettel, de mindig félelemmel is, hogy a métely saját lelkűket ne érintse. Azért utálják a tévelyt, mint ahogyan a bélpoklosnak még ruháját is utálni szokás.