Judit könyvének kommentárjai

* 1. A szent szerző, mielőtt hozzáfogna tulajdonképeni tárgyához és Judit hőstettét beszélné el, azokról a világtörténelmi eseményekről szól, melyek Betulia várának ostromát közvetlenül megelőzték és előkészítették.

* 1-4. Árfáxád lázadása az asszír uralom ellen.

* 1. Árfáxád. Ha elfogadjuk azt, hogy a Judit könyvében szereplő Nábukodonozor = Assurbanipál, akkor lehetséges, hogy Árfáxád neve alatt az ékírásos emlékekből ismert Biriz-hádri (a görög íróknál Phraortes) méd király neve rejlik (Kr. e. 655-633.), aki a saját országát, meg a szomszéd népeket is függetleníteni akarta az asszír fennhatóság alól; ezért, hogy a bekövetkezendő támadásokkal szemben nagyobb biztonságban lehessen, országának fővárosát, Ekbatanis-t, vagy Ekbatáná-t (ma Hámadán, v. ö. Tób. 3,7. jegyz.) hatalmas védőfallal vette körül. Ekbatána megerősítésén a görög történetírók szerint már Dejokes méd király is dolgozott; a vár kiépítése azonban egyik utódának Phraortesnek érdeme. A médek országa Asszíria szomszédságában, a Tigris folyótól északkeletre terült el.

* 2. Ekbatána falainak erőssége az ókori Keleten közbeszéd tárgya volt. – Hetven könyök kb. 34 m. – Harminc könyök kb. 14 m; a görög szöveg ötven könyökről beszél. Görög történetírók szerint Babilon várfala 200 könyök magas és 50 könyök széles volt. – Száz könyök, kb. 48 m.

* 3. Húsz lábnyi, kb. 6 m. – Toronymagasságnyira, a görög szöveg így hangzik: tornyait a (város) kapui fölé száz könyöknyire emelte; vagyis a város kapuit tornyokkal látta el.

* 5-12. Nábukodonozor (= Assurbanipál?), Árfáxád leverése után meghódolást kivan Kis-Ázsia, Szíria, Palesztina és Egyiptom népeitől, melyeket részben elődje, részben pedig ő maga igázott le és tett az asszír királyok adófizetőivé.

* 5. Nábukodonozor-ról L. a Bevezetést. – Ninive Kr. e. 707-612-ig Asszíria fővárosa volt és a Tigris mentén (v. ö. Tób. 1,11. jegyz.) terült el.

* 6. Rágáu, más néven Rágiána, vagyis Ráges (v. ö. Tób. 1,14.) vidéke Ekbatánától északkeletre. – Jádászon, a görög fordítás Choaspes-t, a szír pedig Ulai-t (v. ö. Dán. 8,2.) említ. Mindkét folyót a Perzsaöböltől keletre, az ősi Elám (v. ö. Tób. 2,10.) tartományban kell keresnünk. – Elikusok, a görög szöveg: elimeusokról beszél. Az elimeusok v. elámiták Elám tartományának lakói (Móz. I. 10,22. jegyz.; 14,1-12. jegyz.) a Tigris folyótól keletre. – Az Eufrátes, Tigris és Jádászon környékén, Eriochnak, az elikusok királyának mezején, érthetőbben beszél ehelyütt a görög szöveg: erre hozzája csatlakoztak mindazok, akik a Hegységet lakták és akik az Eufrátes, a Tigris, meg a Hydaspes (Choaspes? Ulai?) mentén, valamint akik az elimeusok (= elámiták) királyának, Áriochnak területén laktak. – Nábukodonozor diadalának hírére tehát megriadtak a Médiával szomszédos lázongó népek, és siettek a győztes nagykirálynak bemutatni hódolatukat.

* 7. A birodalma keleti részén lakó népek leigázása után az asszír király a nyugati tartományoktól is feltétlen meghódolást követel. – Libanon, a görög szöveg hozzáteszi: és az Antilibanon (t. i. népeihez) meg mindazokhoz, akik a tengerparton (t. i. a Földközi-tenger keleti partján) laknak (pl. a föníciaiak).

* 8. Kármel hegye Palesztina északnyugati partvidékén emelkedik. Kedár arab törzsek hazája az Antilibanontól keletre. – Ezdrelon, v. Jezráel völgye a hajdani Isszakár törzse területén (v. ö. Józs. 17,16.), Kármel hegyétől délkelet felé húzódik.

* 9. A Jordánon túl, a Jordán folyótól nyugatra. – Jessze, a görög fordítás szerint: Geszem vagy Gesszen (héberül: Gósen), egy vidék neve Alsó-Egyiptomban a Nílustól keletre. (V. ö. Móz. I. 45,10. jegyz.) – Etiópia, mely a héber Szentírásban mint Kús országa szerepel, Egyiptomtól délre, szintén a Nílus völgyében terült el. (V. ö. Móz. I. 2,13. jegyz.). A Vulgáta szövege ehelyütt csak a legjelentősebb helyeket és országokat nevezi meg; a görög fordítás részletesebb, és több területet meg várost említ.

* 11. Megtagadták az engedelmességet, az ékiratos emlékek szintén beszélnek arról, hogy Assurbanipál uralkodása elején a nagykiterjedésű birodalom minden részében lázadás ütött ki, és Babilónia Kis-Ázsia, Palesztina, Szíria és Egyiptom leigázott népei megtagadták az adófizetést.

* 12. Bosszút áll mindezeken a vidékeken, a görög fordítás bővebb szövege így hangzik: Nábukodonozor megesküdött trónjára és uralmára, hogy bizton bosszút áll majd Kilikia és Damaszkus, meg Szíria minden országán, lemészárolja kardjával Moáb országának lakóit, Ámmon fiait, egész Júdeát és Egyiptomban mindenkit egészen a két tenger határáig (= a Nílus felső folyásáig). Erre uralkodása 17-ik évében felvonult seregével Árfáxád király ellen, ütközetben legyőzte őt és futásba kergette Árfáxád egész hadseregét, minden paripáját és harciszekerét és elfoglalta városait. Eljutott Ekbatánáig is, hatalmába kerítette tornyait, feldúlta utait és gyalázattá változtatta ragyogását. Árfáxádot pedig Rágáu hegyei közt fogságba ejtette, lándzsáival átdöfte és még aznap megölte. Majd visszatért Ninivébe, őmaga meg egész kísérete, a harcosok nagy tömege és ott seregével együtt százhúsz napig vígan lakozott.

* 2,1-6. A király megbízza Holofernest a hadjárat megindításával.

* 1. Nábukodonozor király tizenharmadik esztendejében, a görög fordítás szerint: tizennyolcadik évében; ha Nábukodonozorban Assurbanipált látjuk, akkor Kr. e. 655-ben, vagy 650-ben. – Az első hónap, niszán hava, megfelel kb. a mi áprilisunknak. A régi időben rendesen tavasszal indultak hadba a fejedelmek.

* 2. A véneket, az államtanács tagjait.

* 3. Minden országot, az ókori keleti uralkodóknál megszokott nagyhangú kijelentés; elsősorban természetesen azokról az országokról és népekről van szó, melyek mint az asszír birodalom leigázott alattvalói, megtagadták szolgálataikat (adót, hadsereget) a nagy királynak. (V. ö. 2,11.) – A következőkben a görög fordítás jóval részletesebben számol be az eseményekről.

* 4. A Holofernes név, mellyel a Kr. előtti századokban Élő-Ázsia történetében többször is találkozunk nem asszír, hanem valószínűleg méd vagy perzsa eredetű. Az érintkezés Asszíria és Média között Kr. e. a VII. században már igen sűrű és élénk volt, és így igazán nem volna azon csodálni való, ha Assurbanipál asszír hadseregének élén méd, avagy perzsa származású vezért találnánk. Idegenek különben is igen gyakran a legbefolyásosabb állásokba jutottak a keleti uralkodóknál.

* 5. Holofernesnek azért kell elsősorban napnyugat összes országai, tehát az Eufrátes folyótól nyugatra eső terület: Kis-Ázsia, Fönícia, Szíria, Palesztina, Egyiptom ellen vonulnia, mert a keleti tartományok már a méd király legyőzetésének hírére siettek bemutatni hódolatukat a királynak.

* 6. Hódíts meg nekem, a görög fordítás értelmében minden meghódított tartománynak teljes meghódolása jeléül földdel és vízzel kell a fővezér elé járulnia; ha nem teszi, pusztulnia kell lakóival egyetemben.

* 7-11. Holofernes hadba indul.

* 9. Szíria szállítsa a gabonát, a görög szöveg ehelyütt arról szól, hogy Holofernes teherhordásra beláthatatlan számú tevét, szamarat és öszvért, a hadsereg ellátására pedig nagymennyiségű szarvasmarhát és kecskét, azonkívül pedig minden ember számára élelmet (gabonát stb.) vitt magával.

* 12-18. Holofernes első hadjárata nyugat (Kis-Ázsia) felé.

* 12. Ange, Kappadóciának, Kis-Ázsia egyik tartományának erőssége volt. – Kilikia szintén Kis-Ázsia egyik tartománya volt a Taurus és az Ámánus hegység között.

* 13. Meloti v. Mallusz Kilikiának egyik vára volt. – Társis, v. Tárzus ősi kereskedelmi központ Kilikiában, Sz. Pál szülővárosa. (V. ö. Csel. 9,30. jegyz.) – Izmáél fiain általában a sivatag nomád törzseit kell értenünk. – Kellon fekvését (ha ugyan helyesen őrizte meg a szent szöveg a nevet) ma már megállapítani nem tudjuk.

* 14. Átkelt az Eufrátesen, azaz ahelyett, hogy a büntető hadjáratot tovább folytatta volna, úgylátszik, hazafelé indult, hogy leverje Assurbanipál fivérének, Sammugesnek (az ékiratos emlékeken: Samas-sum uken), babiloni alkirálynak lázadását, melyről az ékiratos emlékek értesítenek minket. – A Mámbre, a görög szöveg szerint: Abronas folyó, valószínűleg a Hábor (a görög íróknál: Chaboras v. Aborras), az Eufrátes egyik mellékfolyója. (V. ö. Kir. IV. 17,6. jegyz.) – A tengerhez, vagyis a Perzsa-öbölhöz.

* 15. A Jáfet név egy másoló elírása következtében úgy látszik, Nebát-ból v. Nefát-ból keletkezett. Nebát a (héber Szent írásban: Nebájót; v. ö. Móz. I. 25,13; 28,9. stb.; a Talmudban: Nebáti, Nefáti) egy nomád arab törzsnek a neve, mely ebben az időben Damaszkustól délre a sivatagban kóborolt, egy-két századdal később pedig a régi Edom, Moáb, Ámmon területén meglehetősen nagykiterjedésű országot alapított és idővel Damaszkust is fennhatósága alá kerítette. – Mádián fiai, nomád népség, mely Damaszkustól délre és a Holt tengertől meg a Jordántól keletre elterülő sivatagot tekintette hazájának. (V. ö. Móz. II. 2,15. jegyz.)

* 17. A vetés felégetése, a fa és a szőllő kiirtása a növényi életben szűkölködő ókori Keleten a legnagyobb büntetés számba menj. Holofernes tehát büntető hadjáratát, melyről az ékiratos emlékek is tudósítanak minket, a következőkép folytatta le: legelőször is nyugat felé indult és Kis-Ázsia államait alázta meg; közben otthon kitört a lázadás (v. ö. 14. v. jegyz.), erre seregével visszafordult és Kilikiától kezdve egészen a Perzsa-öbölig mindenfelé rendet teremtett; azután délebbenfekvő vidékekre vonult és az arábiai sivatag északnyugati peremén a nomád beduin törzseket (Nebátot és Mádiánt) fékezte meg, majd Damaszkust sarcolta meg és Szírián meg Palesztinán keresztül igyekezett Egyiptom felé.

* 18. A föld minden lakója, a görög fordítás ehelyütt kifejezetten Fönícia, Palesztina és Filisztea lakóit említi meg.

* 3,1-6. A népek hódoló küldöttsége Holofernes előtt.

* 1. Szobál Észak-Szíria egyik tartománya. – Líbia úgy látszik, valamelyik másoló elírása folytán került a szövegbe. Nincs kizárva, hogy a kisázsiai Lídiá-t, avagy Szíria valamelyik kis államát kell értenünk rajta. A görög szöveg egyébként ehelyütt az egyes országokról és népekről részletes felsorolást nem közöl.

* 2. Valljuk szolgaságunk kárát, vagyis: ha meghódolunk, szolgasorban ugyan, de életben maradunk, míg ha nem hódolunk meg, ugyancsak ez a sors vár reánk, sőt esetleg még életünkkel is fizethetünk ellenkezésünkért.

* 7-13. Holofernes nem ismer kegyelmet.

* 7. Leereszkedett... a hegyekről, Szíria és Galilea hegyeiről a Földközi-tenger partjára.

* 13. Pusztítsa ki a föld minden istenét, az ókori keleti felfogás szerint minden népnek, országnak megvolt a maga sajátos védőistene; ha a népet legyőzték, az országot leigázták, tulajdonképen magát az istenséget is legyőzték és szobrát népével együtt vagy fogságba hurcolták, avagy elpusztították, templomait pedig szétrombolták. – Őt szólítsa istennek minden nemzet, az ókori pogány uralkodók gőgje akárhányszor odáig ment, hogy önmaguk számára már életükben isteni tiszteletet követeltek alattvalóik részéről.

* 14-15. Holofernes tábort ver.

* 14. Ápámea Észak-Szíria egyik tartománya volt. – Gábáa főldére, az idumeusokhoz, a görög szöveg így hangzik: majd Ezdrelom elé érkezett, Dotáimhoz közel, mely Júda nagy síksága elején van, és tábort vert Gaibai és Szkitopolis között. – Ezdrelom, v. Ezdrelon (Jezráel) ma Zerain (v. ö. 1,8. jegyz.; Józs. 17,16.) – Júda nagy síksága, talán a Jordán völgye, amennyiben Szkitopolist itt kell keresnünk. – Dotáim (v. ö. Móz. I. 37,17; Kir. IV. 6,13.) Szichemtől északra kb. 22 km-re feküdt. – Gaibai talán Gilboa v. Gelboe Galileában. (V. ö. Kir. I. 28,4. jegyz.; Józs. 17,11; Bir. 1,27.) – Szkitopolis (előbbi nevén: Betsán, v. ö. Kir. I. 31,10. jegyz.) Gelboe hegyétől keletre a Jordán közelében feküdt.

* 4,1-6. Izrael fiai Eliákím főpap buzdítására előkészületeket tesznek az ellenállásra.

* 1. Tőle, Holofernestől.

* 2. Cselekedett, a görög szöveg hozzáfűzi: nemrég jöttek fel ugyanis a fogságból és röviddel ennekelőtte gyűlt egybe Júda egész népe és szentelték meg a felszerelést, az oltárt és a templomot a meggyalázás után. Assurbanipál úgy látszik akkor, mikor fogságba hurcolta Mánásszest, Júda királyát (v. ö. Krón. II. 33,11.), a templomot is megszentségtelenítette. Izrael fiai jelen esetben is főleg attól rettegtek, hogy a pogány ellenség kirabolja, lerombolja vagy meggyalázza az Isten szent templomát, a hívők seregét pedig bálvány-imádásra csábítja.

* 5. Eliákím (= Isten felemel), 15,9-ben Joakim (= Jáhve felemel). A két név ugyanazt jelenti. – Holofernes hadjárata úgylátszik arra az időre esett, amikor Ma-násszes király asszír fogságban sínylődött (v. ö. Krón. II. 33,11.). Az állam ügyeit ebben az időben a főpap vitte. – Ezdrelon, v. ö. 1,8. jegyz. – A nagy síkság, a Jordán völgye. – Dotáin-ról L. 3,14. jegyz. – A hegyek Észak-Kánaán (Galilea és Szamaria) hegyei.

* 7-10. Izrael fiai buzgó imádsággal és böjttel készülnek az ellenség fogadására.

* 9. A szőrzsák durva, darócból készült zsákszerű köntös volt.

* 10. A pogányok gúny tárgyává ne legyenek, ókori keleti felfogás szerint, ha egy népet legyőztek, tulajdonképen ama nép istenét győzték le; ilyenkor aztán gúnyosan kérdezte az ellenség: Hol van hát az istenük? (V. ö. 7,21; Zsolt. 113,10.) E gúny annál fájdalmasabban hatott az izraelitákra, mert szentül megvoltak győződve, hogy az az Isten, akit ők imádnak, az egyedül igaz Isten, és rajta kívül nincsen más Isten.

* 11-17. Eliákím főpap személyesen is buzdítja az izraelitákat állhatatosságra és kitartásra.

* 13. V. ö. Móz. II. 17,8. skk.

* 14. Abban a dologban, az imádságban és önsanyargatásban.

* 16. Akik egészen elégő áldozatot mutattak be az Úrnak, t. i. a papok és a leviták. A görög szöveg így hangzik: minden pap, ki az Úr előtt áll és azok, akik neki szolgálnak (= leviták). – Az egészen elégő áldozatot (v. ö. Móz. III. 1,3.) az öröm és hála érzete sugallta; hogy jelen alkalommal mégis bűnbánati öltözetben mutatták be a papok, a nép nagy gyászára és szorongására enged következtetni.

* 17. Tekintsen népére, t. i. jóakaratúlag, azaz szabadítsa ki súlyos bajából.

* 5,1-4. Holofernes felvilágosítást kér vezéreitől a nép felől, mely ellentállást mer tanúsítani.

* 2. Holofernes jól tudta, hogy Moáb és Ámmon, mint az ősi időben (v. ö. Móz. IV. 22. skk. fej.), úgy most is ellenséges viszonyban él Izrael népével (v. ö. Kir. IV. 24,2.), azért biztos volt benne, hogy, az izraelitákról semmi olyat sem fog hallani, ami harci kedvét szeghetné embereinek.

* 4. Keleten, a görög és a szír fordítás szerint: nyugat felé, ami a tényállásnak inkább megfelel arra való tekintettel, hogy Holofernes hazája Palesztinától keletre volt.

* 5-25. A vezérek nevében az ámmonita Áchior válaszol, de ahelyett, hogy a fővezér feltett kérdéseire vonatkozólag megadná a szükséges felvilágosítást, rámutat Izrael istenvezette csodálatos történetére, és óva inti Holofernest, hogy meggondolatlanul rontson e népre.

* 5. Áchior joggal attól tart, hogy szavai nem fognak köztetszést aratni.

* 6. Izrael népe ősatyjának, Ábrahámnak hazája a kaldeus Úr volt (Móz. I. 11,28; Józs. 24,2. sk.)

* 7. Kaldeus-Urból Ábrahám törzse Mezopotámiába, Háránba, vonult. (V. ö. Móz. I. 11,31.)

* 8. Elhagyták atyáik szokásait, a görög szöveg egy régi zsidó hagyomány alapján ehelyütt azt mondja, hogy a bálványimádó népség elűzte az egy Istent imádó Ábrahámot.

* 9. V. ö. Móz. L. 12,1; 46,6; II. 1,7. – Négyszáz esztendő, v. ö. Móz. II. 12,40. jegyz.

* 10. Sanyargatta, v. ö. Móz. II. 1,11. – Mindenféle csapással, az egyiptomi csapásokat illetőleg v. ö. Móz. II. 7. skk. fej.

* 11. V. ö. Móz. II. 2,12.

* 12. Megnyitotta számukra a tengert, v. ö. Móz. II. 14.

* 14. Sina hegységén nyilván a Sinai-hegységét kell értenünk, v. ö. Móz. II. 19,1. jegyz.

* 15. V. ö. Móz. II. 15,25. – Eleséget, fürjet és mannát, v. ö. Móz. II. 16,4. skk.

* 16. Íj stb. nélkül, Áchior csak annyit akar mondani, hogy nem annyira saját erejükből, mint Istenük segítségével verték le ellenségeiket. (V. ö. pl. Móz. II. 17,8. skk.)

* 18. Áchior eme szavainak igaz voltát pl. a Bírák könyvének elbeszélései igazolják.

* 20. Kánaán földének Izrael előtti lakosságát illetőleg v. ö. Móz. I. 15,19. sk. jegyz. – Hesebon az ámorreusok egyik országának fővárosa a Jordántól keletre (V. ö. Móz. IV. 21,21. jegyz.); a görög szöveg nem említi.

* 22. Áchior itt azokra a nehéz küzdelmekre utal, melyeket Izrael népe a királyok idejében vívott a szomszédos népekkel, az egyiptomiakkal, a szírekkel és főleg az asszírokkal, kik nem is olyan nagyon rég két súlyos csapást mértek a kiválasztott népre; az egyiket 722-ben, mikor feldúlták Szamariát, az északi királyság fővárosát (v. ö. Kir. IV. 17,5. skk.), a másikat pedig egynéhány évvel ennekelőtte, mikor Assurbanipál, Holofernes ura és királya, Jeruzsálemet megsarcolta és az istentelen Mánásszes királyt – mint ez történni szokott – bizonyára több előkelő alattvalójával együtt számkivetésbe vitte. (V. ö. Krón. II. 33,11. sk.)

* 23. A Sammuges szította általános lázadás kitörésekor – úgylátszik – az asszír birodalom különböző helyein elszórt izraeliták közül sokan éltek a kedvező alkalommal és visszatértek hazájukba. V. ö. Krón. II. 33,13. skk. – Ismét birtokukba vették Jeruzsálemet, Mánásszes király elhurcolása után Assurbanipál Jeruzsálemben úgylátszik, asszír helyőrséget hagyott, melyet aztán az egész birodalomban kitört lázadás alkalmával az izraeliták kivertek a várból.

* 25. Az egész világ gúnytárgyává leszünk, mert egy maroknyi ellenség elől a veretlen asszír seregnek csúfosan kell majd meghátrálnia.

* 26-29. Holofernes és vezérei felháborodnak Áchior szavain.

* 26. Holofernes összes főtisztjei, a görög szöveg még megemlíti: a partvidék (Fönícia és Szíria) meg Moáb lakóit is.

* 6,1-7. Holofernes Áchior szavain való felháborodásában kiadja a parancsot, hogy szolgáltassák ki őt az izraelitáknak.

* 6. Az ő népük társaságában leszel. Holofernes annyira biztos győzelmében, hogy Áchiort nem öleti meg, hanem büntetésképen kiszolgáltatja az ellenségnek, mert abban a meggyőződésben él, hogy úgyis kezére kerül ismét a hűtlen vezér.

* 8-21. Áchiort beviszik Betulia várába, ahol szívesen fogadják.

* 10. Betuliából, a Vulgáta szöveg itt első alkalommal említi meg a vár nevét, melyet Holofernes megostromolni készül. Betulia (héberül némelyek szerint: Bet-alijja = magas lak) várát a legnagyobb valószínűség szerint Galileában, talán Ezdrelon (v. ö, 1,8. jegyz.) síkságának keleti széle és a Jordán között húzódó hegységben kell keresnünk. A Szentírásban egyebütt sehol sem olvassuk e vár nevét.

* 11. Elöljárók, várparancsnokfélék, amilyeneket Mánásszes király is rendelt a megerősített városok fölé. (V. ö. Krón. II. 33,14.) – Óziás (héberül: Uzijja) Simeon törzséből való volt, mint Judit. (V. ö. 8,1; 9,2.) Igaz ugyan, hogy Simeon törzse a honfoglalás után javarészt Júda környékén és ettől délre helyezkedett el (v. ö. Józs. 19,1. skk.), mindazonáltal a Szentírás arról is tud, hogy a törzs egyes ágai elkerültek északra, Galileába is. (V. ö. Móz. I. 49,7; Krón. II. 15,9; 34,6)

* 15. Szentjeid iránt. (V. ö. Iz. 6,2. skk.; Ezdr. I. 9,2.; Tób. 8,5.)

* 18. Az izraeliták kiváltságos kegyet gyakorolnak Áchiorral szemben, mert ámmonitát egyébként sohasem lett volna szabad az Isten népének sorába felvenni. (V. ö. Móz. V. 23,3; Ezdr. II. 13,1.) – A böjt az izraelitáknál igen szigorú volt; ily napon vagy egyáltalában semmit, vagy legfeljebb kenyeret és vizet vettek magukhoz.

* 21. A gyülekezetben, úgylátszik, Betulia városának már imaháza (= zsinagógája) volt.

* 7,1-3. Holofernes megindítja az ostromot Betulia ellen.

* 2. A szent szöveg 2,7-ben néni huszonkétezer, hanem tizenkétezer lovasról beszél. Az eltérést valamelyik másoló tévedése okozta. Kiket... a városok összes ifjai sorából elhurcoltak, V: ö. 3,8.

* 3. Dotáinra, v. ö. 4,5. jegyz. – Belmának ... Chelmonig, Belma (a görög szövegben: Belbáin, avagy – mint 4,4-ben – Belmáin) és Chelmon (a görög szövegben: Küamón) ismeretlen helységek Dotáin közelében. A görög szöveg egyébként így szól: és ott táboroztak (t. i. az asszírok) a völgyben Betulia közelében a forrásnál és szélességben elnyúltak Dotáinon át egészen Belbáinig, hosszúságban pedig Betuliától egészen Küamónig, mely Ezdrelon átellenében van.

* 4-5. Izrael fiai felkészülnek a védekezésre.

* 4. Hamut hintettek fejükre, bűnbánatuk jeléül.

* 5. A görög szöveg e helyett: megszállottak ... szüntelenül, ezt mondja: őrtüzeket gyújtottak tornyaikon és őrtálltak azon az egész éjjelen át. Az őrtüzeket úgylátszik, azért gyújtották a betuliabeliek, hogy szorongatott helyzetükre figyelmessé tegyék a szomszédos helységek lakóit.

* 6-25. Betulia körülzárása szorongó helyzetet teremt a várban.

* 8. Ámmon és Moáb fiainak nagy szorgoskodását a vár bevétele körül az a gyűlölet magyarázza meg, mellyel e két nép ősi idők óta az izraelitákkal szemben viseltetett. (V. ö. Móz. V. 23,2. sk.; Bir. 3,13. skk.; Kir. IV. 13,20. stb.)

* 11. Húsz napon át, a vár ostroma kb. öt hétig tartott. A húsz napot a Vulgáta attól az időtől fogva számítja, amikor Holofernes megkezdte a kutak őrzését. – Vízvermek és vízgyűjtők, a forrásvízben szegény Keleten földbevájt, körtealakú (alul széles és fölfelé mindinkább szűkülő) vermekben gyűjtik és őrzik az esővizet. – A nép mértékre kapta a vizet, kinek-kinek naponta szűkösen kimérték az elfogyasztható vízmennyiséget.

* 16. Gyalázat tárgyává legyünk, a fegyverforgató férfi szemében gyalázatszámba megy, ha tehetetlenül kénytelen végignézni a védtelen nők és gyermekek lemészárlását.

* 19. Ez az őszinte bűnvallomás és bánat indította az Isten könyörületes irgalmasságát arra, hogy a várat és lakóit a végső pusztulástól megmentse.

* 21. Hol van az ő Istenük, a gúny szavai az ellenség részéről. (V. ö. 4,10. jegyz.; Zsolt. 113,10.)

* 23. Várjunk még öt napig, Óziás nyilván abban bizakodott, hogy addig az Úr megkönyörül rajtuk és vagy esőt bocsájt a földre, vagy pedig máskép siet szorongatott népének segítségére.

* 24. Megdicsőíti nevét, a vár csodálatos megszabadulása az Isten dicsőségét fogja hirdetni.

* 8,1-27. Judit megfeddi Óziást és társait kishitüségükért.

* 1. A Judit (= Zsidónő) név a Szentírásban még Móz. I. 26,34-ben fordul elő. — Rúbennak... fia, a görög fordítás nemzetségtáblája nem egyezik mindenben a Vulgátáéval. A nemzetségfa utolsó ága a görög és a szír fordításban – helyesen – így hangzik: aki Izrael fia. Simeon ugyanis nem Rúben fia volt, hanem Jákob (= Izrael)-é.

* 2. Mánásszes, aki – a görög szöveg értelmében – szintén Simeon törzsének leszármazottja volt, mint Judit,

* 3. – hőguta következtében hunyt el.

* 5. Háza tetején, a keletiek házuk lapos tetején fából összetákolt kis fülkéket szoktak elhelyezni, amelyek rendes körülmények között arra szolgáltak, hogy meghúzódjanak bennük a forró napsugarak elől; néha e fülkéket lakószobának is berendezték. (V. ö. Kir. IV. 4,10; Tób. 3,10.)

* 6. Vezeklő ruhát, durva daróc öltönyt. Judit férje halála óta a gyász jeléül élte minden napján böjtölt, azaz naponta csak egyszer, napnyugta után vett magához ételt és italt. (V. ö. Kir. II. 2,12; 3,35.) – Leszámítva a szombatokat stb., a szombat, a hónap első napja (neoménia) és az Ószövetség ünnepei (az engesztelés napját leszámítva) az öröm napjai voltak, melyeken a gyásznak szünetelnie kellett.

* 11. Judit megfeddi a város elöljáróit, mert kislelkűségükben. megkísértették az Urat, vagyis – amint azt a görög szöveg bővebben kifejti – a végtelenül bölcs Isten rejtett terveit akarták meghiúsítani, amikor ahelyett, hogy rendületlenül bíztak volna az Úr irgalmasságában, már

* 13. v. – napot tűztek ki a vár feladására és ezáltal mintegy siettetni kívánták a felülről jövő segítséget.

* 15. Mert... nem gyúl haragra stb. helyett a görög szöveg ezt mondja: az Istent nem lehet megfenyegetni, mint az embert, és ő nem is inog meg elhatározásában, mint a halandó.

* 17. Azoknak, az asszíroknak.

* 18. Juditnak szent a meggyőződése, hogy jelen esetben nem a bálványimádás miatt szakadt reá népére ez a súlyos csapás, mint

* 19. v. – atyáikra pl. a bírák korában, hanem

* 21. v. – az Úr csak próbára akarja tenni türelmüket és hűségüket, mint ahogyan próbára tette egykoron

* 22. v. – Ábrahámot, az Isten barátját, továbbá Izsákot (v. ö. Móz. I. 22,1. skk.), Jákobot (v. ö. Móz. I. 28-32.) és Mózest (v. ö. Móz. II. 2,15. skk.).

* 25. V. ö. Móz. IV. 21,6; Kir. I. 10,9. – Pusztító, t. i. angyal: az ókor embere a pusztító halált az Úr angyalának (követének) tekintette. (V. ö. Kir. IV. 19,35.)

* 28-34. Judit segítséget ígér.

* 32. Tekintsen le ... népére, azaz nézzen reá kegyesen, segítse meg népét.

* 9,1-19. Judit imája.

* 1. Imahelyére, a háza tetején felállítot fülkéjébe. – Szőrzsákot öltött stb., Judit tehát jámborul meg volt győződve, hogy a bűnbánattal párosult kitartó és buzgó imádság a leghathatósabb eszköz az Isten segítségének kieszközlésére.

* 2. Judit Simeonnak csupán csak a buzgalmát dicséri, mellyel a nővérén elkövetett sérelmet megtorolni igyekezett (v. ö. Móz. I. 34,25. skk.), a bosszúállás módozatát maga Jákob sem helyeselte. (V. ö. Móz. I. 49,5. skk.)

* 4. Judit gyönyörűséges szép szavakkal festi ehelyütt az Isten gondviselő intézkedését; főleg pedig utal az Úr ama nagy jóságára és csodás tetteire, melyekkel az egyiptomi kivándorlás óta irányította népének sorsát.

* 6-8. V. ö. Móz. II. 14,5. skk.

* 10. Ki már kezdettől fogva eldöntőd a háborúkat, ki az emberek szabad elhatározásából folyó cselekedeteket előrelátva, gondviselő terveidben már öröktől fogva eldöntötted, mi legyen a háború kimenetele.

* 11. Emeld magasra karodat, a felemelt kar nagyobb erővel tud lesújtani; Judit tehát arra kéri az Urat: mutassa ki fokozott mértékben, mint annak előtte (az ősi időben, az egyiptomi kivándorlás alkalmával) isteni hatalmát. – Bemocskolják szentélyedet, a jeruzsálemi templomot. Betulia várát úgy látszik, az ország kulcsának tekintették; eleste a fővárosra nézve is nagy veszedelmet jelentett volna. A szentélyt, az igaz Isten lakóhelyét, az ellenség – mint annyiszor – most is azáltal mocskolta volna be, hogy idegen, pogány létére átlépte volna küszöbét, kirabolta, sőt esetleg halványt állított volna fel benne. – Nevednek hajlékát, szentséges lényednek hajlékát. – Letörik oltárod szarvát, hatalmuk, gőgjük és megvetésük kifejezésére. – A 12-15. versben Judit az asszírok fővezérére, Holofernesre céloz. A görög szöveg Judit szavait e helyütt is az asszírok egész seregére vonatkoztatja.

* 13. Judit lelkében már megfogamzott a terv, mellyel tőrbe kívánja csalni Holofernest.

* 15. Az a körülmény, hogy a hatalmas Holofernes asszony keze által vész el, a fővezérre nézve a legnagyobb gyalázatot (v. ö. Bir. 4,21; 5,26.), az Úrra nézve azonban a legnagyobb dicsőséget jelenti.

* 18. Adj szót ajkamra, alkalmas szót, mellyel tőrbe csalhatom Holofernest.

* 19. A jeruzsálemi templom sértetlen fennmaradása minden szónál ékesebben hirdeti majd népek és nemzetek előtt a benne lakozó egyedüli igaz Isten dicséretét.

* 10,1-4. Judit felékesíti magát.

* 3. Kenettel, valószínűleg illatos nárdusz kenőccsel, mely az ókori keleti nők kedvelt illatszere volt. – Fejdíszét, a mitrát, mely abroncsként fogta át a hajdíszt. – Felcsatolta saruját, a gyász és a bűnbánat ideje alatt mezítláb járt-kelt Judit. – Liliomokat, karkötőket liliom alakban.

* 4. Erényességből fakadt, Judit nem hiú tetszés vágyból, hanem azért csinosította magát, hogy szépségével elvakítsa Holofernest és tönkretegye mint népének és az Isten szentélyének ellenségét. A jóhiszeműség és a nemes szándék tehát Judittól el nem vitatható. Hogy szentnek hitt célja elérésére ez a jámbor nő nem riadt vissza olyan eszközöktől, amelyek a mi szemünkben kevésbbé megengedhetőknek tűnnek fel, mutatja, mennyire felülmúlja az Újszövetség erkölcsi felfogása az ószövetségi emberét.

* 5-20. Judit Holofernes táborába megy.

* 5. Judit azért vitt magával ételneműt, hogy ne kelljen neki a pogányok (vallásilag) tisztátalan eledeleiből ennie. (V. ö. 12,2.)

* 8. A szentek és igazak jelen esetben Izrael nagyjai, akiket az Isten felhasznál szent terveinek végrehajtására.

* 12. Juditnak eme szavai az ószövetségi, meg nem váltott, a tökéletes krisztusi erkölcstant még nem ismerő emberéi, aki úgy véli, hogy egy nagyobb cél elérésére, mint amilyen népének a megmentése, olyat is mondhat és tehet, ami egyébként nem egyezik meg a magasabb erkölcsi renddel.

* 19. A kereveten, szószerint tulajdonképen: a szúnyoghálón. A görög szöveg helyesebben így szól: a kereveten a függőháló alatt. – Bíborból és aranyból volt szőve, a hálót, amelyet bíbor- és aranyfonálból szőttek, smaragd és egyéb drágakövek is díszítették.

* 11,1-17. Judit győzelmet ígér Holofernesnek.

* 1. Holofernes e kijelentése nem födi a valóságot, v. ö. 3,9. skk.

* 4. Véghezviszi majd a művet veled, kétértelmű beszéd; Judit nem árulja el, hogy az a mű, melyet Holofernes megkezdett (t. i. Betulia ostroma), szerencsés avagy szerencsétlen kimenetelű lesz-e az asszírok számára.

* 5-6. Judit azért használja e hízelgő szavakat, hogy felkeltse magával szemben Holofernes bizalmát.

* 11. A vér élvezetét a törvény tiltotta, v. ö. Móz. III. 17,10.

* 12. A gabona-, bor- és olajzsenge és a tized a törvény értelmében szent dolog számba ment; csak a levita és a papi családok tagjai élvezhették. (V. ö. Móz. III. 23,9. skk.; III. 27,30. skk.; IV. 18,25. skk.; IV. 18,11. skk.; Ezdr. I. 2,63. jegyz.)

* 14. El is távozik majd, elhagyja a tábort. A táboron kívül való ájtatoskodást azért gyakorolta Judit, hogy majd, amikor keresztül vitte tervét és fejét vette Holofernesnek, ne tűnjék fel távozása.

* 15. Magam vezetlek be Jeruzsálem belsejébe, vagyis azáltal, hogy Betulia elestét meghirdetem neked, megnyitom számodra az utat az ország fővárosába is. (V. ö. 9, 11. jegyz.) – Mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk, v. ö. Móz. IV. 27,17; Kír. III. 22,17; Krón. II. 18,16. – A kutya sem fog megugatni téged, a legcsekélyebb ellentállásra sem fogsz találni. (V. ö. Móz. II. 11,7.)

* 16. Judit mint az Isten küldötte lép fel, hogy tekintélyét növelje Holofernes előtt és ezáltal szabad járás-kelést biztosítson magának a táborban. Hasonló tőrvetéssel találkozunk a bírák (v. ö. Bir. 3,20; 4,18.) történetében is. A szent szerző Judit eljárásáról ítéletet nem mond.

* 18-21. Judit szavai kedvező hatást gyakorolnak Holofernesre és táborkarára.

* 20. Jó dolgot művelt az Isten, t. i. veled, mert így nem fogsz elpusztulni, mint a nép, mely visszamaradt a várban.

* 12,1-9. Judit Holofernes táborában is hűen teljesíti vallása törvényeit.

* 1. Ahol kincsei vannak elhelyezve, a görög szöveg így szól: «ahol ezüstneműje van», vagyis az étkezőterembe. Holofernes első dolga volt tehát, hogy asztalához ültesse vendégét.

* 2. Hogy bűnbe ne essem, a pogányok asztalára igen gyakran olyan étel is került, melyet előzőleg valamely halványnak áldoztak fel, ezért a hithű zsidó szigorúan óvakodott attól, hogy ilyen lakomán résztvegyen. (V. ö. Tób. 1,12; Dán. 1,8.)

* 4. Kétértelmű nyilatkozat. Judit Holofernes vesztére gondol, az meg saját győzelmére.

* 6. Judit a táboron belül is elvégezhette volna ájtatosságát; ez az engedély csak azért kellett neki, hogy dolga végeztével feltűnés nélkül távozhassák.

* 9. Tiszta maradt, t. i. a pogányok eledelétől. – Csak esténként... eledeléből, Judit tehát kettős böjttel készült elő szabadító művének végrehajtására, (v. ö. Eszt. 4,16.) Egyrészt szigorúan őrizkedett a pogány eledelektől, másrészt pedig a sajátjából is csak napnyugta után vett magához valamit.

* 10-20. Judit Holofernes sátrába kerül.

* 10. Vágáó (a görög szövegben Bagoas) gyakori név a perzsáknál; sűrűn találkozunk vele főleg a női lakosztályok őrzőinél. (V. ö. 2,4. jegyz.)

* 14. A keleti ember, mikor udvariaskodik, általában igen hangzatos kifejezésekben áradozik. – Mindent megteszek, Judit, bár tudja, hogy igen kényes helyzetbe kerülhet, elfogadja az ajánlatot, mert úgy érzi, hogy tervének végrehajtására elérkezett a kedvező pillanat. Az Istenbe vetett rendíthetetlen bizodalma edzi szívét és bátorítja lelkét.

* 17. Feküdjél le, az asszírok étkezés alkalmával már ebben az időben félkarra támaszkodva dőltek az asztal mellett felállított korévetekre és úgy fogyasztották el lakomájukat.

* 19. Nála, Holofernesnél. – Amit szolgálóleánya odakészített számára, Judit tehát az ünnepi lakomán is saját ételét fogyasztotta; abban bizakodott ugyanis, ha ő nem szegi meg az Isten törvényét, az Úr sem fogja őt cserbenhagyni a legnagyobb veszélyben sem.

* 13,1-13. Judit fejét veszi Holofernesnek.

* 1. Bezárta... a hálófülke ajtaját, kívülről.

* 3. Egyedül maradt Judit, t. i. Holofernessel; a szolgálóleány a hálófülke ajtaja előtt várakozott. (V. ö. 5. v.)

* 4. Holofernes ott feküdt ágyában, a görög szöveg szerint: arccal az ágy felé fordulva,

* 7. Amint megígérted, v. ö. Kir. III. 9,3; IV. 19,34.

* 8. Az oszlophoz, a sátorban felállított oszlopok (fa-rudak) amellett, hogy a sátorponyvát tartották, nyilván arra is szolgáltak, hogy reájuk függesszék a függőhálót, fegyverzetet stb. – Kardját, a Vulgáta szerint: tőrét; a perzsák rövid, igen éles kardot viseltek.

* 9. Megragadta Holofernes üstökét, hogy el ne tévessze a csapást.

* 10. Levette a függőhálót, nyilván azért, hogy beléje göngyölgesse a levágott fejet. – A csonka testet tovahengergette, legurította a fekvőhelyről és takaróval födte el. (V. ö. 14,14.) 14-31. Judit fogadtatása a várban.

* 14. Előhívták a város véneit, Óziást és társait, mert náluk volt a várkapuk kulcsa.

* 18. Melyet megígért Izrael házának, v. ö. 7. v. jegyz.

* 19. Judit az ószövetségi ember valláserkölcsi felfogása értelmében eszköznek tekintette magát, melyet az Isten arra használt fel, hogy megsemmisítse általa választott népének ellenségét.

* 21. V. ö. Zsolt. 105,1; 106,1.

* 24. Arra vitt reá téged stb., Óziás nézete e pontban egyezik Juditéval. (V. ö. 19. v. jegyz.).

* 27-28. V. ö. 6,1. skk.

* 31. Jákob minden sátrában, mindenütt, ahol izraelita lakik. 14,1-5. Holofernes fejét Judit tanácsára feltűzik a várfalra.

* 1. Tűzzétek ki a fejet falunkra, Dávid is Góliát leszelt fejével ijesztett reá a filiszteusokra (v. ö. Kir. I. 17,51.); hasonló esetet jegyzett fel Makk. II. 15,35. is.

* 6. Áchiort és családját felveszik Izrael népének közösségébe. Ezzel az izraeliták tulajdonképen kiváltságos kegyet gyakoroltak vele szemben, mert az általános törvény (v. ö. Móz. V. 23,3.) tiltotta, hogy ámmonita férfit teljes polgárjoggal ruházzanak fel.

* 7-18. Holofernes halálának hírére rettegés fogja el az asszírokat.

* 9. Akik a sátorban voltak, az asszírok terjedelmes tábori sátraiban több egymástól elkülönített fülke volt, melyekben többek közt a szolgálatot teljesítő kamarások is tartózkodtak. – Szántszándékkal csaptak lármát, a szolgasereg annyira rettegett hatalmas urától, hogy senki sem merte őt álmából felriasztani vagy felzörgetni, ezért közösen csaptak lármát, arra számítva, hogy erre a nagyúr önként jelenik majd meg a sátor ajtajában.

* 12. Az egerek kibújtak lyukaikból, megvető kifejezés, mellyel a vezérek Betulia lakóit illették. (V. ö. Kir. I. 14,11.)

* 14. Megtépte ruháját, a gyász jeléül

* 15,1-8. Az asszírok nagy veresége.

* 6. Legszélsőbb határukig, az országhatárig.

* 7. A többiek, Betulia lakói, akik nem forgattak fegyvert.

* 8. Akik győztesen tértek vissza, a fegyverforgató sereg, mely az országhatárig üldözte az ellenséget. – Az asszíroknak, úgylátszik, a nagy zűrzavar közepette is sikerült még az élelmezésre szánt nyájakat elhajtaniuk és legértékesebb felszerelésüket sebtiben felragadniok. Az utánuk nyomuló izraeliták azonban elszedték tőlük a gazdag zsákmányt. Eközben pedig Betulia otthonmaradt lakossága a táborban hátrahagyott holmit hurcolta el.

* 9-12. Judit dicsőítése.

* 9. Joakim, v. ö. 4,5. jegyz. – Óziás Betulia lakossága (v. ö. 13,23. skk.), Joakim pedig Izrael egész népe nevében köszöntötte Juditot.

* 11. E szavak: azért tett erőssé ... nem ismertél, a görög szövegben hiányoznak; úgylátszik, 16,26-ból kerültek ide.

* 13-15. A zsákmány felosztása és a győzelmi ünnep.

* 14. Holofernes tulajdona volt, a görög szöveg így hangzik: Juditnak adták Holofernes sátrát, az összes ezüstneműt, az ágyakat, edényeket és minden holmiját. A gazdag ajándékkal a nép igaz háláját akarta kifejezésre juttatni szabadítójával szemben.

* 15. A görög szöveg szerint Izrael asszonyai dicsérő szavak kíséretében táncot lejtve járultak Judit elé. Judit pedig gallyakat szakított, megkoszorúzta önmagát és kíséretét és úgy lépett az ünnepi menet élére. (V. ö. Bir. 11,34; Kir. I. 18,6.) A táncnak a keleti népeknél vallásos jellege volt.

* 16,1-21. Judit hálaéneke.

* 1. Akkoron, a Betuliában rendezett győzelmi ünnepen. Ilyen alkalommal a nők zene és énekszó mellett, táncot lejtve szoktak a győztes sereg elé járulni. (V. ö. Móz. II. 15,20. sk.; Bír. 11,34; Kir. I. 18,6.)

* 2. A dob kis kézi hangszer volt, mellyel a nők ritmikus mozdulataikhoz táncközben az ütemet verték. – A zsidók cintányérja a mi cintányérunkhoz hasonló, de annál kisebb rézhangszer volt, melyet a keleti nő táncközben ujjaira csatolt és ütemszerűen egymáshoz veregetett. – Új éneket zengjetek neki (v. ö. Zsolt. 32,3; 95,1; 97,1; Iz. 42,10.), az Úr új csodatettet vitt véghez, tehát új ének illeti meg.

* 3. Az Úr szab véget a harcnak (v. ö. 9,10.), nem az ellenséges felek döntik el a háború sorsát, hanem a világ járását eligazító gondviselő, bölcs Isten, akinek világtervében már öröktől fogva meg van írva a harc kimenetele.

* 4. Népe között ütött tábort, a Jeruzsálemi templomban lakozik és a népével kötött szövetség erejénél fogva meg is oltalmazza azt mindenféle ellenséggel szemben.

* 5. A folyók vizét megakasztotta tömege, v. ö. Kir. IV. 19,24. – A völgyeket lovai lepték el, v. ö. 2,11.

* 6. Azt mondotta, t. i. Holofernes.

* 7. Asszony keze által elhullani a legnagyobb szégyenszámba ment.

* 8. Ifjak, a. m. erőskezű harcosok. – Titán ivadékai az ókori népek óriásai; az eredeti szövegben Titán ivadékai helyett ez állhatott: Ráfa fiai. V. ö. Kir. II. 5,18; 21,16. 18, ahol a görög fordítás Ráfa fiai és völgye szavakat: titánok fiai és völgye szóval adja vissza; a görög fordítás nyomán került aztán bele a latin Vulgátába is a «titánok» elnevezés. Ráfa fiai (a refáim vagy ráfeusok) az ókorban óriás termetükről és kiváló erejükről voltak híresek. (V. ö. Móz. I. 14,5; V. 2,10. 20; 3,11; Józs. 12,4; 13,12; Kir. II. 21,16. jegyz.)

* 10. Elcsábítására, azért, hogy tőrbecsalja.

* 12. Az asszír seregben ebben az időben úgylátszik, már nagyobb számban harcoltak perzsa és méd vitézek is, akik az elpuhult asszírokkal szemben különösképen kitűntek bátorságukkal és harcratermettségükkel.

* 14. A leányzók fiai szúrták le őket, az asszíroknak a bágyadt és ványadt izraeliták láttára is annyira inukba szállt a bátorságuk, hogy akár leányzók (fiatal anyák) gyenge gyermekei is leszúrhatták volna őket. Judit ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy a küzdelem sorsát nem Izrael serege, hanem egyedül a hatalmas segítő Isten döntötte el, ezért

* 15. – őt illeti minden dicsőség. – Új éneket, v. ö. 2. v. jegyz.

* 16. Ádónáj, héber szó, annyit jelent: Uram. A zsidók Jáhve szent neve helyett ma is Ádónáj-t mondanak.

* 17. Mondottad és lettek, v. ö. Móz. I. 1,3. 7. 9. stb.; Zsolt. 32,9. — Lelkedet küldted, v. ö. Móz. I. 1,2; Zsolt. 32,6; 103,30. — 18. V. ö. Zsolt. 96,4. sk.; Iz. 64,1. sk.

* 19. Nagyok előtted, a görög szöveg így hangzik: irgalmas vagy velünk szemben. A szent szerző e helyütt azt a nagy igazságot fejezi ki, hogy bármi történjék is a világgal és mindazzal, ami benne van, ki az Istent féli, irgalomra talál. Ezzel szemben, azokat az istentelen embereket,

* 20. – akik elvetemültségükben a választott nép ellen támadnak, meglátogatja, azaz megbünteti az Úr, még pedig

* 21. – örök, soha el nem múló büntetéssel. – A tüzet és férget illetőleg, v. ö. Iz. 66,24; Mk. 9,43. skk.

* 22-24. A hálaünnep Jeruzsálemben.

* 22. Betulia lakói, hogy hálájuk teljes legyen, Jeruzsálembe zarándokolnak, és ott az imádás legszebb és legtökéletesebb módján, áldozattal hódolnak az Úrnak; mielőtt azonban az áldozatok bemutatásához fogtak volna, megtisztultak, azaz mosakodás és egyéb szent szertartások által megszerezték ismét a (vallási) tisztaságot, melyet a vérontás, holtak érintése és esetleg a pogány eledelek élvezése által elvesztettek. – Az egészen elégő áldozatokról L. Móz. III. 1,3. jegyz.

* 24. Három hónapon át, a keletiek örömünnepei igen hosszúra szoktak nyúlni. (V. ö. Krón. II. 7,8. sk.; Tób. 8,23; Eszt. 1,4.)

* 26. A zsidóság különös érdemnek tudta be, ha az özvegy férje halála után önmegtartóztató életet élt és újabb házasságra nem lépett. (V. ö. Anna esetét Luk. 2,36. sk.)

* 29. Hét napig siratta az egész nép, Juditot tehát az a nagy tisztesség érte, hogy királyokat (v. ö. Kir. I. 31,13.) és a nemzet nagy fiait (v. ö. Móz. I. 50,10; Kir. I. 25,1.) megillető gyászünnepséggel ülték meg emlékét. – 31. Az ünnepnap elrendelése. – Ünnepnapul a 9., azaz kászlev havának 25. napját tűzték ki. Kászlev hava megfelel kb. a mi decemberünknek. – Mind a mai napig, a könyv megírásának napjáig. E megjegyzés a Hetvenes, úgyszintén a belőle folyó szír és ólatin fordításban nincsen meg.