SZENT PÁL APOSTOL LEVELE A KOLOSSZAIAKHOZ.
Kolossza, egyike volt Frígia jelesebb városainak Kis-Ásiában, s más két várossal Laodiceával és Hierapolissal, háromszöget képezett, mely termékeny síkságtól volt körűlvéve. A kolosszai keresztény községet nem maga, Pál alapította (2,1.), hanem Epafras, ki hihetőleg tanítványa volt az apostolnak (1,7.). A veszedelmes tévtanítók ezen községbe is belopóztak, és a hiveket eltántorítani igyekeztek. Ezek zsidó érzelmű keresztények voltak, kik nemcsak, mint más helyeken (lásd a bevez. a galat. levélhez), a mózesi szertartások kötelezettségét sürgették (2,16.), hanem a keleti bölcsészetből pogány tanokat is átvettek, melyek a keresztény tanítmánynyal homlokegyenest ellenkeztek (2,18. s követk.). Minthogy pedig valamint máshol, úgy itt is állitólagos mélyebb tudományosságuk színe alatt sok párthivet tudtak szerezni, és pusztúlással fenyegették mindazon jókat, miket Epafras létrehozott: azért ezen hű tanítvány Romába ment sz. Pál apostolnak látogatására, ki akkor ott első fogságát szenvedte (lásd a bevez. az efez. levélhez), ki előtt leírta a kolosszai hívek szomorú állapotát, egyszersmind tanácsot és útmutatást kérvén tőle. Ez adott alkalmat Pálnak a jelen levél irására. Ebben ama tévtanítók megczáfolására, kik különös bölcseséggel dicsekedtek, megmutatja, hogy a bölcseség teljessége Krisztusban vagyon. Ezen bölcseség teljét először magában véve fejtegeti, szólván a keresztény üdvintézet áldásairól (1. r.); azután bebizonyítja azt ellentétben az ő álbölcseségökkel, melytől a híveket óvja, figyelmeztetvén őket ez ál-tanok haszontalan és káros voltára (2. r); végre fejtegeti, mily befolyása van a keresztény bölcseségnek az életre és erkölcsökre (3,4.). E levél előadása erőteljes és magasztos. „Érezzük ebben, hogy a világ apostola lép föl és beszél. Felövezve bátran indúl az ellenfél ellen, biztos lévén a győzelemről. Minden szó erőteljes és jelentő, s mindenütt kitűnik a gyermekein aggódó atyának gyöngéd szeretete, ki azok jólétében találja legfőbb boldogságát.“ – Tichikus, zsidóból lett, kis-ásiai keresztény (Apost.cs. 20,4. Kolossz. 4,7–9.) volt e levél átvivője.
Lásd Rom. 1,1. Kor. I. 1,1.
Lásd Efez. 1,3.16. Filip. 1,3–5.
Kol 1,5
Hálát adok Istennek, hogy oly keresztény érzületűek vagytok, és a szerint cselekszetek, mert ez által az örök boldogságot megnyeritek. – A reménység itt a reménylett jó helyett vagyon.
A görög hozzáteszi: eleinte, mindjárt kezdetben hallottatok.
Kol 1,6
Akkor, midőn Pál ezt irta, az evangéliom a romai birodalom minden részeiben hirdettetett.
igaz, csalhatlan módon.
t. i. a mely csalhatlan módon az evangéliomot Epafrastól megtanultátok. Az apostol itt a tiszta tanítmányt meghamisító tévtanitókról szól.
bennetek a Szentlélek által eszközölt szeretetet. Lásd Rom. 15,30.
A ti előhaladástokért, melyet a kereszténységben tettetek, nem szűnök meg értetek könyörögni, hogy tökéletesedjetek Isten akaratának ismeretében, mely ismeretet Krisztusnak összes bölcsesége és ennek a Szentlélekben való felfogása által fogjátok megszerezhetni. Minden bölcseség, azaz, összes bölcseség, a bölcseség teljessége, a mint az Krisztusban megjelent. A lelki értelem a Szentlélek által való megértést jelenti. Valamint t. i. Krisztus bölcsesége, mint természet fölötti bölcseség, az Istentől van, úgy az csak a Szentlélekben érthető meg, a mennyiben Isten arra megnyitja elménket; mert az érzéki, természeti ember nem fogja föl azt, mi a léleké.
Kol 1,10
A görög szerint: az Úrhoz.
Kol 1,10
Ez tehát czélja a valódi bölcseségnek; nem a tudás, magában véve, hanem a cselekvésért való tudás.
Az apostol nem ok nélkül mondja, hogy a jó cselekedetekben való gyümölcsözést az isteni ismeretben, tudományban való gyarapodás követi. Az isteni tudománynak az a kitünő tulajdona, hogy az erényes életben nemcsak igazolja magát, hanem tökéletesíti is, úgy hogy az ember az isteni tudomány ismeretében oly mértékkel halad előre, a minővel a szent élet útján gyarapodik. Azért az egyház atyái szentek is voltak, azért nemcsak tudomány kivántatik az egyházi tanítótól, hanem a szentség tulajdona is.
Kol 1,11
Az üdvösség útja, a szent élet pályája, az út a tudástól a cselekvésre, a cselekvéstől a fensőbb ismeretre igen nehéz; már kezdetben is nehezen bírjuk magunkat átküzdeni az álbölcseség csalódásain, még nehezebb haladnunk az életpályán, miután a jobb ismeretet megnyertük; azért szükségünk van erősitésre onnan felől, hogy erényről erényre, bölcseségről bölcseségre vezéreltessünk.
Kol 1,11
az ő dicsőséges, fölötte nagy hatalma szerint.
hogy megerősödjetek minden béketűrésre, akár tinmagatokra nézve, hogy ha gyakrabban elestek, ismét fölkelhessetek, és a mindig ujolag mutatkozó belső romlás láttára el ne csüggedjetek; akár a szenvedésekre és veszélyekre nézve, melyek kivülről fenyegetnek; és e béketűrés az üdvünk elleneivel vívott kemény harczokban ne legyen komor leverettséggel párosúlva, mintha valami gyűlölt iga alatt roskadoznátok, hanem szent örömmel egyesűlve, mintha könnyű terhet, édes igát viselnétek.
hogy a tinektek osztályrészűl jutott nagy jótéteményeket egész mivoltukban megismervén, az Atya Istennek hálát adjatok, hogy titeket kegyelme által meghivott a kereszténységre, hogy mindazon javakban részt vehessetek, melyeket igér (Ar. sz. Ján. Teofil. Anzelm.).
Kol 1,13
Az apostol tüzetesebben fejtegeti a kereszténység jótékonyságát, s ezzel itt elkezdi levelének első szakaszát, (lásd a bevezetést).
Kol 1,13
a sátánéból (Luk. 22,53.) s az ő cselekedetei, a tévely, a bűn hatalmából (Ján. 1,5.).
az üdvintézetbe, az ő szeretett Fia anyaszentegyházába.
Lásd Efez. 1,7.
Kol 1,15
Az apostol részletesebben adja elé a Megváltó méltóságát, s ez által megmutatja, mily hatalommal kellett annak fölruháztatnia, ki ily nagy munkát vala végbeviendő.
Kol 1,15
A Fiú az Atya képmásának, ábrázatának neveztetik, mivel az Atyával egészen egyenlő, Istenből Isten. Az Atya láthatlannak neveztetik, mivel testi szemek láttára, sohasem jelent meg, míg a Fiú angyali és emberi alakban látható volt. A Fiú látható lett, és nem az Atya, mivel ő örökkévaló kijelentése az Atyának (Tertull. Ambr. Ágost.).
öröktől fogva nemzett, mielőtt valami teremtetett volna (Teofil. Anzelm. Teodoret.). Elsőszülött annyi, mint egyszülött, mint Krisztus Jánosnál (1,14.) neveztetik; mert a szentirási nyelvszokás szerint az egyszülöttek elsőszülötteknek is neveztetnek. Lásd Józue 17,1. Máté 1,25.
Kol 1,16
Értelme, összefüggésben az előbbivel, ez: Ő az egyszülött minden teremtmények előtt, és maga nem teremtmény; mert ő lét-oka minden teremtményeknek, és azért teremtmény nem lehet. A teremtés tulajdonképen mind a három isteni személy műve; de mivel a Fiú az Atyának örökkévaló kijelentése, tehát mindaz, mi kijelentetett és lett… ővele szoros viszonyban van, s közvetlen ő tekintetik létrehozónak. Lásd Ján. 1. r. 6-ik jegyzet.
Kol 1,16
A különféle égi hatalmasságokról lásd Efez. 1,21.
általa, mivel ő, mint az Atyának kijelentése, az átmeneti pont, a közvetítő ige minden kijelentéséhez (Ján. 1,3. Zsid. 1,2.). Mondá Isten: Legyen! A mondás, az isteni ige a közvetítés Isten és a teremtmény között. „Őbenne,“ a mennyiben az ő végtelensége mindent körűlfoglal. A görög szerint: őneki vagy őérte teremtetett, a mennyiben minden teremtmények az ő dicsőitésére, tiszteletére, azért teremtettek, hogy neki engedelmeskedjenek és hódoljanak.
Ő minden teremtmények előtt vagyon, minden teremtménynek általa van léte, fennállása; ő tehát önmagának teremtője nem lehet, hanem Teremtőnek, Istennek kell lennie.
Kol 1,18
És ő nem csupán Isten és Teremtő, hanem egyszersmind az első új ember, és ennyiben feje az új emberiségnek, az anyaszentegyháznak, mely szintén az ő teste. Lásd Efez. 1,22.23. Az apostol az új emberiséget egésznek tekinti. Ezen egészben főt és testet különböztet meg, főnek nevezi az emberré lett Istent, testnek az ő községét, az anyaszentegyházat, melyet magába fölvett. Ez az elnevezés egészen természetszerű; mert valamint a főben van a léleknek legfőbb székhelye, és a főből hatja át az egész testet: úgy az Istenség is Krisztus emberi természetével egészen sajátságos és kiváltképen való módon van egyesűlve, s közlekedik Krisztus által, ha így lehet mondani, minden híveivel, úgy, hogy ezek, mint sz. Péter mondja I. 1,4. az isteni természettel közösségbe lépnek. Továbbá, valamint a főtől jön ugyan az élet, de azért az magában egyszersmind egy tagja az egésznek: úgy Krisztustól ered ugyan minden élet, de ő maga is egy tagja az emberiségnek, ő amaz egésznek első tagja, ő a mi testvérünk lett.
Kol 1,18
ki, mint első ember, kezdője lett a halálból való újjászületésnek, a feltámadásnak (Ar. sz. Ján. Teod. Ambr.). Lásd Kor. I. 15,20.
hogy minden részben, isteni természete szerint úgy, mint az emberi szerint, első legyen.
Mert az Atya Isten akarata volt, hogy a Fiúban minden kigondolható tökély lakozzék, hogy ne csak isteni természettel és tulajdonokkal bírjon, hanem az emberiség helyreállitására nézve is minden üdvözűlés kezdete és forrása legyen (Teof. Anzelm.).
Kol 1,20
hogy Krisztus által minden megbékéltessék az Istennel.
Kol 1,20
az ő véres halála által a kereszten. Lásd Rom. 3,25.
De hát az angyaloknak is meg kellett Istennel békéltetniök? Nem mint bűnösöknek volt szükségök megengeszteltetni Istennel, hanem annyiban kellett megbékéltetniök, a mennyiben ők is haragudtak Istennel az emberekre, kik őt bűneikkel megbántották (Ar. sz. Ján.).
Lásd Efez. 2,12.13–18.
Efez. 5,27.
Kol 1,23
nem hagyjátok magatokat elcsábbíttatni földi remények által, hanem állhatatosak maradtok, tekintvén amaz örök javakra, melyeket az evangéliom igér és ad.
minden embernek, kivétel nélkül, zsidóknak és pogányoknak (Márk 16,15.).
Kol 1,24
a fogságban tiértetek, t. i. mint pogányok apostola. Lásd Kor. II. 4,10. Filipp. 2,17. 3,10. 4,12–14.
és szenvedéseim által kipótoljam, mi Krisztus szenvedéséből anyaszentegyházaért mintegy hiányzik. – De hát hiányzik-e még valami Krisztus szenvedéséből? Krisztus, János 17,4. szerint, egészen elvégzette a munkát, melyet Atyja rábízott, és Ján. 19,30. szerint, maga kiáltotta a kereszten: Beteljesedett! Nem végtelen-e az ő szenvedéseinek érdeme? növekedhetik-e az emberi érdem által? Felelet: Krisztus megszenvedett érettünk, és a végtelen bűnt kiengesztelte végtelen becsű áldozatával; de azért mi, az ő testének tagjai, nem vagyunk fölmentve a szenvedésektől; mert valamint Krisztus, az első új ember, csak szenvedések által juthatott be az ő dicsőségébe, úgy a többieknek is azon úton kell haladniok, mivel mindnyájoknak az ő élete szerint kell élniök, ha hozzája akarnak tartozni. A hívek ezen szenvedései tulajdonképen magának, Krisztusnak szenvedései, ki övéiben él, s azért elmondhatjuk szent Leóval, hogy az Úr kínszenvedése világ végezetéig tart. Igy a hivők szenvedései nemcsak magoknak használnak, hanem az egész testnek, az egész anyaszentegyháznak; épen azért, mivel benne semmi sincs elkülönözve, hanem minden egy egészszé egyesűl (Ambr. ar. sz. Ján. Teofil. és mások).
Lásd erről Efez. 3,5–10.
mely szenteknek (hivőknek) Isten ki akarta jelenteni, mint részesíttetnek a pogányok is e dicső, kegyelemdús titokban, mely titok a Krisztus és az ő egész váltságintézete; Krisztus, ki által reményetek van a jövendő dicsőséghez, ha ő bennetek lakik, azaz, ha ti benne átalakúltok, úgy érzetek és cselekesztek, mint ő érzett és cselekedett.
Lásd Efez. 4,13.
Kol 1,29
mint küzdő a pályatéren, küzdve minden akadály ellen.
Lásd Kor. I. 15,10.
Kol 2,1
Mert mivelhogy azon vagyok, mint imént (1,29.) mondottam, hogy minden embert tökéletesen átalakítsak Krisztusban, tudtúl is akarom adni nektek, mily stb.
Laodicea város egész Kolossza mellett volt. (Vesd össze: Jel. 3,14.).
Kol 2,2
megerősödjék a hitben.
Kol 2,2
A görög szerint: egybekötve.
Kol 2,2
teljes vallási ismereteket nyerjenek.
az egész váltság megismerésére, mit az Atya öröktől fogva elvégzett, Jézus Krisztus az időben véghezvitt. Megjegyzendő: hogy hiterősség és szeretet vezet további ismeretekre. Lásd Kol. 1. r. 11-ik jegyz.
kiben, t. i. Krisztusban minden igaz bölcseség foglaltatik. Itt azon bölcseségről van szó, mely lelkünk örök üdvére vonatkozik. Mindaz, mit rendeltetésünk elnyerésére tudnunk kell, megvan Krisztusban, a kereszténységben.
Ezt, hogy Krisztusban megvan minden bölcseség, azért mondom, hogy titeket álnok szóbeszédek által senki más bölcseségnek elfogadására ne csábítson, hanem (ez önként következik az apostol szavaiból) maradjatok hivek a nyert tanitáshoz, a minthogy, habár távol vagyok, örömmel látom, hogy a hitben erős gyökeret vertetek. Lásd a következőt.
a ti keresztény egyházalkotmánytokat.
a mint Jézust, az ő tanitását Epafras által vettétek.
Lásd Kol. 1,7.11.12.
Kol 2,8
a bölcsészet, filosofia által. Ez alatt Pál a pogánytanokkal vegyített zsidó vallástant érti, melyet a tévtanitók Efezusban és Kolosszában terjesztettek. Mint a következőből kitűnik, e tévtan a zsidó szertartási törvény szükségességét (11. v. s követk.), s az angyalokról sajátnemű keleti tanitmányt (18. v. s követk.) adott elé. Itt az apostol tanitásának második pontjára tér át (lásd a bevez.), melyben a keresztény bölcseséget ellentétbe állítja a hamis, zsidó-pogány bölcsészettel, s ennek semmiségét kimutatja.
Kol 2,8
mivel ezen bölcsészet nem isteni kijelentésen, hanem emberi képzelgésen alapszik. Minden egyéb vallási bölcsészet, melynek tárgya nem az Istentől kijelentett igazság, hasonlóképen üres és csalárd, üres, tartalom nélküli, mivel csak az isteni kijelentés foglalja magában a tiszta, az egész igazságot; csalárd, mivel igazság helyett többé-kevésbbé tévelyt, hazudságot ád elé.
Kol 2,8
E bölcsészet emberi vélemények után indúl. Az apostol ez alatt a farizeusok hagyománytanát érti (Máté 15,3.6. Márk 7,8.).
Kol 2,8
E bölcsészet a zsidó szertartási törvényt követi, mely pedig csak elemi vallás volt a világra nézve (Gal. 4,3.).
E bölcsészet nem Krisztus, nem az ő fő- és alaptanai szerint indúl, sőt ezekkel ellenkezik. Tehát ne hagyjátok magatokat elámittatni ezen bölcsészet által; mert Krisztusban lakik stb.
őbenne, mint egy házban, van letéve az isteni dicsőség, az isteni valóság minden fönsége, minden isteni tulajdonok, testileg, a szónak egészen saját, betűszerinti értelmében, nem pedig csupán úgy, mint Isten p. o. a jámbor emberekben, szentekben lakik; benne van tehát a legtökéletesebb isteni ismeret is. Ne menjetek a bölcsészekhez, mert csak Krisztusnál van minden.
és az ő teljességéből nyertetek (lásd Ján. 1,16.) fensőbb tökéletesebb tudományt, mintsem angyalok adhattak volna nektek, miután ő feje az angyaloknak is. Az angyalok rendéről lásd Efez. 1,21. Ama bölcsészet szerint az ember igyekezzék mindenek előtt a szellem-világgal viszonyba jutni; mert csak az angyalok által nyittatnak föl előtte az ismeret kincsei. Ide tekint az apostol és megjegyzi, hogy mi Krisztusban bírjuk a bölcseség egész teljességét, s nem szorúlunk angyali kijelentésekre.
Kol 2,11
Őbenne, ki minden bölcseség és ismeret, megvan a lelki értelemben vett zsidóság is. A körülmetélés itt a zsidóság helyett vétetik, mint ennek főszertartása.
nem testi körülmetéléssel, a test egyrészének elvételével, hanem a lelki körűlmetéléssel, melyet Krisztus visz véghez rajtunk, s mely a gonosz kivánság letételében és elfojtásában áll. Lásd Rom. 2,25. s követk. A görög szerint: hanem az érzéki test levetését, a Krisztus körülmetélése által. Értelme ez: kiben nem külső, hanem oly körűlmetéléstek van, mely a régi ember bűnös kivánságainak levetésében áll, oly körűlmetélés, melyet Krisztus visz véghez rajtunk. Mikép vitetik véghez rajtunk e körűlmetélés, a következő vers tanítja.
Keresztény módon vagytok körűlmetélve, mivel a keresztségben az Isten mindenható kegyelmében való hit által (Ambr. Tamás) osztoztok vele a halálban (temetésben) és feltámadásban; a mennyiben a keresztségben, mint Krisztus valósággal, az ó ember meghalt bennetek, s eltemettetvén, feltámadtatok; meghaltatok a régi, bűnös életre nézve, feltámadtatok a megigazúlás új életére, új emberekké változtatok át. Lásd Ján. 3. r. 7-ik jegyz. Az apostol mondja „a keresztségben hit által,“ mivel a hit első feltétele az üdvözülésnek, és csak az kereszteltetik meg, ki hiszen (Apost.csel. 8,37.). Az Isten hatalmában való hit általán a hit helyett van itt. Mikép halunk meg és támadunk föl a keresztségben, – lelkileg mint metéltetünk körűl, az apostol még bővebben kifejti Rom. 6,3–6.
Az apostol itt előadja, honnan van a keresztség ereje. És titeket, kik vétkes, körűlmetéletlen pogányok voltatok, Isten a keresztségben Krisztussal a halálból életre vitt át; de ez csak a bűnbocsánat erejénél fogva történt a keresztfán (14. v.). A kereszten történt engesztelő haláltól nyeri erejét minden szentség, a keresztség is; mert Krisztus a keresztfán szerzette meg a kegyelmet, mely a szentségekben közöltetik. A következő két vers a kereszthalál erejét, hatását bővebben fejtegeti.
Az Isten minden vétketeket megbocsátotta akkor, midőn Krisztus az ő engesztelő halála által a keresztfán ama törvényt, mely minket bűnösöknek bizonyított, megszűntette, s az vele együtt meghalt. – A végzés kézirata alatt a mózesi törvény értetik, mely kézirásnak mondatik, a mennyiben írva volt; végzés, itélet kéziratának, a mennyiben az embert, ki azt minden részben nem teljesité, elitélte, elkárhoztatta. A törvény mennyiben itélte el az embert, s mint némitotta és szűntette meg azt Krisztus, bővebben fejtegeti az apostol Gal. 3,10. s követk. és Rom. 7. r. A görög szerint: eltörölvén a kézirást, mely rendeletei által ellenünk volt.
És Krisztus a gonosz lelkektől elvett minden hatalmat, hogy ne ártsanak, és önerejéből mint legyőzött elleneket mintegy diadallal hordozta őket körűl. A fejedelemségek és hatalmasságok alatt itt a gonosz lelkek értetnek, kiktől Krisztus annyiban vett el minden hatalmat, a mennyiben az embereknek kegyelmet szerzett, hogy azok incselkedéseinek ellenállhassanak (Teofil.). Lásd Zsid. 2,14. Efez. 6,12. Ján. 16,11.33. „Önmaga által“ azaz váltságmunkája által, mely ama kegyelmet megszerzette. A többi képes leirása az ő uralmának fölöttük. Az apostol itt a pokolbeli hatalmaknak a kereszt-halál által történt legyőzéséről beszél, ama hamis tan miatt, melyet némely tévtanítók az angyalokról a kolosszabeliek között terjeszteni törekednek, s ezzel azt akarja mondani: Valamint a jó angyalokról (10. v.), semmi magasabb ismeretet nem nyerhettek, mint a melyet veletek Krisztus közlött, s azért semmi okotok sincs ama különös angyali tisztelethez ragaszkodni, melyet a tévtanítók behozni akarnak: úgy a rosz angyalok ellen sem szükség semmi bűvös szereket használnotok; mert ezek nem ártanak nektek, ha Krisztushoz hívek maradtok.
Azért (mivel Krisztusban lelki értelemben bírjátok a zsidóságot, melynélfogva ti a bűn és sátán uralmától megszabadúltatok 11–15. v.), senki ne mondjon rátok kárhoztató itéletet, ha az érzéki, testi zsidóságról lemondtok, és a szertartási törvény parancsaira nem figyeltek, az ételekben különbséget nem tesztek, s a zsidóünnepeket többé nem tartjátok.
mert mindezen dolgok (a mózesi törvény minden szertartásai és szokásai) úgy viszonyúlnak Krisztushoz, az azok után következő vallási állapothoz, mint az árnyék a maga tárgyához. Valamint az árnyék magában véve semmi, hanem csak tárgya által létesűl: úgy a zsidó szertartási törvény is csak annyiban valami, a mennyiben Krisztusra vonatkozik, és csak ez ad annak valódi jelentőséget. Továbbá, valamint az árnyék csak képben mutatja tárgyát, úgy a mózesi vallásintézmények csak ábrázolatban előképben mutatják a kereszténységet. Igy a bizonyos étkektől való megtartózkodás csak érzéki előképe a keresztény ember szentségének; a húsvéti ünnep húsvéti bárányával együtt, csak érzéki előképe a lelki húsvéti báránynak, Krisztusnak stb. Pál e szerint csak azt akarja mondani: Minden zsidó szertartások csak árnyak; az azoknak alapúl szolgáló tárgy maga Krisztus. Ne hagyjátok tehát magatokat elámittatni amaz álbölcseség által, mely az árnyakat akarja rátok tukmálni; holott ti magát a valóságot, Krisztust bírjátok (Teodor. Teofil. Anzelm. és mások).
Kol 2,18
Az apostol a tévtan másik oldalát támadja meg, az angyali szolgálatot. Ama tévtanítók mindenféle meséket tudtak beszélni a szellemvilágról, s bölcselkedésök czélja volt magokat az angyalokkal kapcsolatba hozni, s e végett minden lehető megalázódásnak, testi nélkülözéseknek és sanyargatásoknak vetették alá magokat, azt hivén, hogy ez által az angyalokat részökre megnyerik.
Kol 2,18
melyek titkos, természetfölötti dolgok, mikről kijelentésünk nincsen.
hiún, alaptalanúl tulajdonít valamit csupán emberi tudományának. A test átalán gyakorta az emberi helyett vétetik (Móz. I. 6,12.).
ki az angyalokhoz, és nem Krisztushoz ragaszkodik, ki pedig feje az angyaloknak is és az egész anyaszentegyháznak, és kinek szellemi befolyása által minden egymás közt kapcsolatban levő tagok úgy gyarapodnak, hogy elnyerjék ama tökélyt, melyre Istentől rendeltettek. Vesd össze: Efez. 4,15.16. Jól meg kell jegyezni, hogy itt nem tilalmaztatik az angyalok és szentek mindennemű tisztelete és segélyűl hivása, hanem csak a színlett, a bűnös, rajongó, az olyan tisztelet, mely az angyalok és szentek fölött Krisztusról elfeledkezik. Az angyalok és szentek valódi tisztelete tulajdonképen Krisztusnak, magának tisztelete; mert mi bennök nem a teremtményt tiszteljük, hanem Krisztus erejét, mely bennök bizonyos módon kijelentetett, s nem az ő segítő erejökhöz folyamodunk, mintha ilyennel önmagoktól bírnának, hanem a mennyiben azt Krisztustól bírják, kivel a legbensőbb egyesűlésben vannak.
Ha ti, mint keresztények, az egész zsidóságról lemondtatok, miért hiszitek, hogy a zsidó tanítók rendszabályai szerint kell élnetek (21. v.)? A görög szerint: Miért veszitek föl a szertartások terhét, mintha e világban élnétek? E tévtanitók rendszabályai, pogányszerűek voltak, mint p. o. az ő angyali tiszteletök, testi nélkülözéseik, de mivel mégis különösen a zsidóságnak hódoltak, tanitásukat az apostol e világ elemi tanitmányának nevezi, mely néven a zsidó vallástant máskor is nevezi (lásd 8. v.).
Miért vélitek, hogy engedelmeskednetek kell, midőn a tévtanítók mondják: Tartózkodjatok meg bizonyos dolgoktól? Lásd a 27-ik jegyz.
mely nélkülözések nem üdvöt, hanem veszedelmet szereznek, ha a tévtanitók értelme és szándéka szerint gyakoroltatnak. Lásd Gal. 5,4.5.
Ezen tanok bírnak ugyan az igazság és bölcseség külszinével, mert az angyalok tiszteletéről, alázatosságról, önmegtagadásról, olyanokról szólanak, miket a keresztény is nagyra becsül; de az ő angyali tiszteletök önkényes, babonás és istentelen, mivel a mellett Krisztust elfelejtik; alázatosságuk és önmegtagadásuk nem az, minek lennie kell, mert a testnek nem adják meg, a mi azt illeti, sőt még annyira sem becsülik, hogy a legszükségesebbekkel kielégitenék, s így az önmegtagadást nem jó szándékkal gyakorolják.
Ha tehát ti, mint fönebb tanítottam (2,12.), keresztények lévén, mint Krisztus a sírból, új, erényes életre támadtatok fel, törekedjetek örök üdvösségért az egekbe, hol Krisztus vagyon, kinek az Atya Isten átadta a világkormányzást (Máté 20. r. 16-ik jegyz. Márk 16,19.). Valamint az apostol minden leveleiben hitigazságok fejtegetése után erkölcsi tanitásokat ad, úgy teszi itt is, megmutatván, mint nyilatkozik a keresztény bölcseség a szent életben. Lásd a bevezetést.
Legyetek mennyei érzületűek, nem földiek. A mennyei javakra, erényre, örök boldogságra legyen irányozva törekvéstek, nem a földiekre.
mert a keresztségben és bűnbánat szentségében meghaltatok a bűnnek és a földieknek, és a ti valódi életetek az Istenben elrejtett, láthatatlan élet, valamint Krisztus is a világ szemei elől elrejtett életet él az Istenben. Azért, mivel valamint Krisztus, úgy ti is láthatatlan életet is éltek, a ti törekvéstek is a láthatlanokra, a mennyeiekre legyen irányozva. Szépen mondja sz. Ágoston ezen elrejtett életről. Télen az élőfa is hasonló az elszáradotthoz. De eljő a nyár, és az élő gyökér leveleket hajt és gyümölcsöt terem. Igy Krisztus elrejtezése a mi telünk, az ő kijelentése a mi nyarunk; mert ti holtak vagytok, úgymond az apostol. Igen is, holtak vagytok, de csak külsőképen holtak élő gyökérrel. Azonban várd be a nyarat, és a te dicsőséged ki fog nyilvánúlni Krisztussal. Oh Istenem! ez legyen veled szövetségem: Én egészen meg akarok halni enmagamnak, hogy egészen te élj bennem, elrejtezve egészen hallgatni és nyugodni akarok, hogy egykor te jelentessél ki rajtam.
Krisztus elrejtve marad az Atyában itéletnapig. Félreismertetik a világtól és megvettetik. Az ő tanítása botrány, önmegtagadó, keresztteljes élete esztelenség az okos és érzéki világfiak előtt. De mikor majd dicsőségben megjelen itélni eleveneket és holtakat, körűlvéve angyalaitól (Tessz. I. 4,14. s követk. Péter I. 1,3–7.), akkor az ő tanítása, mint bölcseség, mint az egyetlen bölcseség és igazság fog kitűnni, és vele együtt az ő testének, az anyaszentegyháznak tagjai is, kik belőle éltek. Ezek, míg a földön voltak, a keresztnek hódoltak, mi esztelenségnek tartatott, s nem hajhászták a föld javait és örömeit; mint Krisztus, ők is félreismertetve és Istenben elrejtve éltek, de most ők is kilépnek vele a nyilvánosságra, mint olyanok, kik dicsőségben ragyognak, kiknek emberisége újraszületve tűnik elő épen azon tanítás ereje által, mely a világ fiainak esztelenség volt; és ezek keseregni fognak, mint a bölcseség könyvében (5,3. s követk.) előre meg van írva.
Kol 3,5
t. i. a bennetek lakó rosz hajlamokat és kivánságokat. Lásd Rom. 8,13. Efez. 5,5.
A fösvénység bálványozásnak neveztetik, mivel a fösvény a mammonnak, a földi javaknak, mint bálványnak, mint istennek hódol, feláldozza mindenét, egészségét, becsületét, életét, hogy azokat megnyerje és megtartsa. Egyéb véteknél az ember nem adja át magát oly föltétlenűl, hanem csak bizonyos fokig, a miért ez is álhódolat, bálványozás ugyan, de mégsem oly kitünő módon, mint a fösvénység.
a hitetlenekre, pogányokra, zsidókra. Lásd Efez. 5,6. Rom. 1,18. s követk.
Vessétek le az egész régi, bűnös érzületet az abból származó cselekedetekkel, és vegyétek fel a Krisztus után képzett, új embernek érzületét és cselekvését, kinek megújulása (a megtérésben és keresztségben) a végre történik, hogy Istennek és az isteni dolgoknak egykor elvesztett ismeretére ismét eljuthasson; maga a megújulás pedig abban áll, hogy az Isten képmása, melyet ő a bűn és az Ádámtól való származás által elvesztett, benne ismét helyreállíttatik. – A Jézus Krisztusba való felöltözésről, lásd Rom. 13,14. „Ki megújíttatik az ismeretre.“ Az újjáteremtés czélja az, hogy az ember az igazságot ismét megismerhesse, szerethesse és gyakorolhassa (vesd össze: Ján. 18,37.). Miben áll az Isten képmása, hasonlatossága, bővebben megfejtetik Efez. 4,22. s követk.
Tekintve ezen megújulást, az emberek, bármily különbözők legyenek is külső viszonyaik, mindnyájan egészen egyenlők. Nemcsak hogy mindenkinek, pogánynak és zsidónak, körűlmetéletlennek és körűlmetéltnek, műveltnek és műveletlennek, úrnak és szolgának egyaránt szüksége van megújulásra, de, ha megújúlnak is, e külsőségek legkisebb előnyt sem adnak nekik; ott nincs egyébre tekintet, hanem csak Krisztusra, azaz, keresztény érzületűek-e, s a szerint élnek-e? mik voltak azelőtt külsőképen, és micsodák még most is, ez mitsem határoz becsökről az Isten előtt. – A scithák a legvadabb népek helyett vétetnek. Lásd Galat. 3,28.
mi egymással minden erényt összeköt és tökélyre visz; mert a ki igazán szeret, az minden erényt, és pedig tökéletes módon fog gyakorolni; szeretet nélkül pedig nincs igazi erény (Ar. sz. Ján.).
Kol 3,15
Lásd Filipp. 4,7.
Kol 3,15
mely békére ti, mint egy testnek tagjai, a kereszténységre hivattatok. A béke, az örök béke a földön és mennyben, czélja, gyümölcse a megváltásnak.
a béke mennyei adományáért.
Kol 3,16
Az ily béke folytonos megtartására főeszköz az Isten igéjével való készséges foglalkozás.
Lásd Efez. 5,19.
Kol 3,17
A mit tesztek, mindent Jézus érzülete és lelke szerint tegyetek; úgy tegyétek, mintha a mi helyünkön maga Jézus tette volna.
Lásd Efez. 5,20. Ján. 16,23.
mint keresztény nőkhöz illik; mint hozzátok illik, kik az Úréi vagytok s vele egyesűltetek.
Erre megjegyzi ar. sz. János: Az apostol engedelmességet parancsol az asszonynak, szeretetet a férfiúnak. Hol e szerint működik közre mind a két fél, ott minden jól megyen. A férfiú szeretetteljes bánásmódja szeretetet ébreszt a nőben, ennek engedelmessége szelídséget amabban. Ha a parancsoló szereti az engedelmeskedőt, úgy minden teljes öszhangzásban van. A nő azért engedelmeskedik, hogy mindinkább szerettessék, azért szerettetik, hogy neki az alárendeltség könnyebb legyen; mert engedelmeskedni annak, kit szeretünk, semmi teher. Egyébiránt az apostol mind a két félnek épen azon erényeket ajánlja, melyek különösen hozzájok illenek. Az asszony hibája az uralkodásvágy, – azért emlékezzék meg a büntetésről, hogy a férjnek alárendelve kell lennie. A férfi hibája a nyers erőszak, párosúlva szeretet nélküli kéjvágygyal; azért kell nejét szeretnie, s ne tekintse csupán kéje és hatalmaskodása játékszerének.
s a gyermekekre nézve is hasznosabb.
ne keserítsétek el őket, hogy el ne veszítsék kedvöket és örömüket az engedelmességhez.
Lásd Efez. 6,5–7.
Régi törvények szerint, a rabszolgák minden örökségből ki voltak zárva. E szokásra czéloz itt az apostol, és azt akarja mondani: Engedelmeskedjetek földi uraitoknak, mintha magának, Krisztusnak szolgálnátok, akkor örökséget ad nektek a mennyei Úr, mind a mellett, hogy szolgák vagytok; mert Krisztusban mindenki egyenlő, mind egyaránt vannak hivatva örökösödésre. Az örökség alatt a mennyország értetik.
Kol 3,25
A ki kötelességei ellen vét, legyen az úr vagy szolga, úgy fog bűnhödni, a mint vétkezett. Hogy olyan a büntetés, a mint valaki vét, ez különösen a felebarátaink ellen való vétekre nézve már itt is gyakran megvalósúl. A ki másnak vermet ás, igen sokszor maga esik bele. A ki mást meggyaláz, maga szégyenűl meg. Miért intézi ezt úgy az Isten? könnyű belátni. Isten azt akarja, hogy jók legyünk, tehát különösen a rosz érzületet akarja belőlünk kiűzni, mely arra vitt, hogy embertársunkat meggyalázzuk. Erre nézve pedig legsikeresebb gyógyszer, ha megengedi, hogy minket is ugyanazon gyalázat érjen. Igy belátjuk, mennyire fáj az, s megitélhetjük az érzület gonoszságát, melyből az származott.
Lásd Rom. 2,11.
ki hasonlóért hasonlóval fizet, s a szerint mér, mint ti mértek. Efez. 6,9.
Lásd Luk. 18,1.7.
Kol 4,3
hogy alkalmat és erőt adjon az Isten igéjének hirdetésére. Lásd Kor. II. 2,12. Kor. I. 16,9.
Efez. 6,19. Tessz. II. 3,1.
Lásd Efez. 5,15.16.
a bölcseség, eszélyesség savával, melynélfogva az ember az idő, hely és személyek körülményeit jól tekintetbe veszi, hogy mindig helyesen és üdvösen szóljon.
Onezimusról lásd a Filemonhoz írt levelet.
Kol 4,10
Arisztarkus macedoni volt Tesszalonikából. Efezusban az apostol elleneitől megfogatott, s kisérte őt utjában, mint fogolytársa, Romába. Lásd Apost.cs. 19,29. 20,4. 27,2.
Kol 4,10
Ez az evangélista. Lásd a bevezetést az ő evangéliomához.
Mások szerint: kisérő-, ajánló-levelet. Ily levelek adattak a tanitóknak és egyházszolgáknak, kik más helyekre mentek, hogy másutt is hagyják őket tanítani, az egy hit és egy szeretet bizonyitványáúl. Az anyaszentegyház e szokást a legrégibb idő óta fentartotta.
értsd: a zsidóságból.
Lásd Kolossz. 1,7.
Lásd a bevezetést.
Kol 4,14
ugyanaz, ki az evangéliomot és apostolok cselekedeteit írta. Mivel Pál nem számítja őket azok közé, kik a zsidóságból tértek át (11. v.), ebből következik, hogy pogány származású volt.
Lásd Tim. II. 4,9. Filem. 24.
kik az ő házában szoktak egybegyűlni.
Ez hitetőleg az efezusiakhoz írt levél volt, mely, mint körirat, a kolosszaiakra nézve azért mondathatott laodiceai levélnek, mivel Laodiceából érkezett Kolosszába. Lásd a bevezetést az efezusiaknak írt levélhez.
Arkippus valószinűleg helyettese volt Epafrasnak, a község papja.
Kol 4,18
Lásd Rom. 16,22.
Imádkozzatok érettem, fogolyért.