* 1,1-3. Megszólítás és köszöntés. A magyarázatot lásd Ef. 1,1-2. jegyz. – És az Úr Jézus Krisztustól: ezek a szavak nincsenek meg a görög szövegben.

* 3-13. Az apostol hálát ad és imádkozik, hogy a kolosszei hívek a keresztény tökéletességben előhaladjanak.

* 3. A mi Urunk Jézus Krisztus Atyja: lásd. Ef. 1,3. jegyz.

* 4. Az apostol joggal hálálkodhatik az Istennek, mert hallotta, hogy a kolosszeieknek eleven hitük van, mely Krisztus Jézusban gyökerezik s a Krisztus Jézussal való egyesülésükből fakad. A hitük szeretettel párosul az összes keresztények iránt, amint az apostol többször is említi, hogy a hit és a szeretet összetartoznak. (Ef. 1,15. Filem. 5.)

* 5. Azért a reménységért: a kolosszeiek azért szeretik keresztény testvéreiket, mert van reménységük. A természetfölötti szeretet az erejét az örök boldogság reményéből meríti. A remény itt tulajdonképen azt jelenti, amit remélünk, az örök üdvösséget, mint reményünknek a tárgyát. A keresztények reményüknek ezt a tárgyát, az üdvösséget csak a jövő életben érik el, ott a mennyben készen áll az a számukra. De már most elevenen a lelkűk előtt áll, mert hallottak róla, mikor náluk az evangéliumnak igazságot tartalmazó igéjét hirdették.

* 6. Ez: az evangélium igaz szava eljutott Kolosszébe s itt, mint máshol is az egész világon, a keresztény élet gyümölcsét termi s növekedésében megmutatja az erejét. Az egész világon: az apostolnak és általában az őskereszténységnek az volt a meggyőződése, hogy a kereszténység már megtette a döntő lépést az egész világ meghódítására. – Attól a naptól kezdve: az apostol dicsérőleg mondja a kolosszeiekről, hogy az evangélium hirdetése náluk mindjárt kezdetben termékeny talajra talált, s a maga igazságában, vagyis tévedés és hamisítás nélkül hallották és megismerték az Isten kegyelmét, a kegyelmet szerző és kegyelemként adott tanítást.

* 7. Ekkép: a maga igazságában. – Epafrást valószínűleg Szt. Pál térítette meg. – Szolgatársunk: társa az apostolnak az Isten és az evangélium szolgálatában. Krisztus Jézusnak hűséges szolgája köztetek: valószínűleg Epafrás alapította a kolosszei egyházat s elhozta a vigasztaló hírt az apostolnak, hogy a hívei mindnyájan résztvevő szeretettel viseltetnek a fogoly apostol iránt.

* 8. A Lélekben való szeretet: az a szeretet, melyet a Szentlélek ébreszt fel, éleszt és táplál a szívekben.

* 9. Ezért: mert a vallás-erkölcsi élet virágzik náluk és mert szeretettel viseltetnek az apostol iránt. Az ő akaratának az ismerete mindig teljes legyen bennetek: mindig jobban és jobban megismerjék az Isten akaratát. Minden lelki bölcseséggel és megértéssel együtt: mennél jobban megismerik az Isten akaratát, annál inkább növekszik bennük a lelki, vagyis a természetfölötti bölcseség és megértés. (Lásd Ef. 1,8.)

* 10. Az apostol nem elvont, elméleti ismeretet kíván a híveinek, hanem az Isten akaratának azt az ismeretét, amelynek célja és velejárója az Istenhez méltó élet.

* 11. Meg is erősíttessetek minden erővel: hogy a keresztények a kísértések és veszélyek között megállják a helyükét, hogy végig; kitartsanak és béketűrők legyenek, szükségük van minden erőre. Az ő dicsőségének a hatalmából: a szükséges természetfölötti erőt az isteni dicsőség hatalmából és ennek a hatalomnak a mértéke szerint nyerik.

* 12. Részünk legyen a szentek sorsában a világosságban: az Isten a keresztényeket a mennyei világosságban lakó szenteknek társaivá tette s azoknak sorsában és örökségében részesítette őket.

* 13. A sötétség hatalma: a gonosz léleknek és a bűnnek az uralma. (Ef. 5,8; 6,12.) – Szeretett Fiának az országa: Krisztus már itt a földön felállította az országát, amely teljessé és tökéletessé a jövő életben lesz.

* 14-23. Krisztus a világ teremtője és  megváltója.

* 14. Benne: Krisztusban van és Krisztus által történt a megváltásunk, és benne, azaz a vele való egyesülésben nyerjük meg bűneink bocsánatát. – A vére által: ezek a szavak nincsenek meg a görög szövegben, a latinban Ef. 1,7-ből kerültek ide.

* 15. Ő a láthatatlan Isten képmása (Kor. II. 4,4.): a második isteni személyben az Atyaisten saját lényének a mását látja s egyúttal a lehető dolgok elvont lényegének és mintaképének a tárházát. Az Isten képmásának a fogalmával találkozunk már a kereszténység fellépése előtt a görög (hellenisztikus) bölcseletben és az alexandriai zsidó bölcselőnek, Philónak írásaiban. Ott azonban ez a képmás az Istennek valami kisugárzása, a teremtésnek eszköze, közvetítő az Isten és a világ között, de nem külön személy. Úgy látszik, Kolosszében egyes tévtanítók belekeverték tanításukba ezt a bölcseleti fogalmat az Istennek a képmásáról. Szt. Pál átveszi tőlük a fogalmat, de módosítja az értelmét, mert az apostol szerint a Fiúisten az Atyának képmása, de külön személy, akinek ugyanaz a lényege, a hatalma, a szentsége, a jósága és az igazságossága, mint az Atyának, akitől született. A Fiúisten azután emberré lett. (Lásd Ján. 1,1. jegyz.) – Elsőszülött minden teremtmény előtt: az ószövetségi jogi felfogás szerint az elsőszülöttnek, mint a család jövendő fejének, megkülönböztetett helyzete van a családban, neki nagyobb rész jut az örökségből, mint a többi gyermeknek. A görög és a latin szöveg szószerint így mondja: minden teremtménynek elsőszülöttje. Kétségtelen azonban, hogy az apostol az elsőszülöttnek elsőségét akarja kifejezni a teremtmények fölött: Krisztus előbb létezett, mint az egész teremtett világ és ennek fölötte áll. De hogy Krisztust nem sorozza a teremtmények közé, az kitűnik a következőkből.

* 16. Benne teremtetett minden: csak azzal, hogy ő létezett (és az Atyaisten benne látta a teremtett lények eszméit, elvont lényegét és mintaképét), volt lehetséges a világ teremtése. Az apostol ezen szavaiban két nagy gondolat jut kifejezésre: először az, hogy a második isteni személy az Atyával együtt létesítő oka a világnak, s egyúttal a teremtés eszköze és mintaképe; másodszor, hogy a világ rendeltetése és célja, hogy neki, mint urának szolgáljon. (Ján. 1,3-4. jegyz.) – Az angyalok osztályairól lásd Ef. 1,21. – Hogy az egyes angyalfajok miben különböznek egymástól, arról a Szentírás nem ad felvilágosítást. Az apostol újból összefoglalóan mondja: minden ő általa és őérette teremtetett. Érette: a görög szöveg szerint: őhozzá, vagy őreá. Krisztus a teremtés célja, a teremtés őreá irányul, minden azért teremtetett, hogy neki szolgáljon.

* 17. Minden ő benne áll fenn: Krisztus nemcsak teremtője a világnak, hanem fenntartója is.

* 18. Krisztus a testnek, az egyháznak a feje: oly viszonyban van az egyes hívőhöz, mint az emberi testnél a fej a testrészekhez: szoros, benső összeköttetésben van velük, a fej adja a test tagjainak az irányításokat és a parancsokat s kormányozza az egész testet. (Ef. 1,23. Róm. 12,4. sk. Kor. I. 12,12. 27.). Krisztus a kezdet: nemcsak az első a sorban, hanem az egész sor számára a teremtő, megindító és hajtó erő. Hasonló értelemben elsőszülött a halottak közül: feltámadásával legyőzte a halált, megnyitotta egy új, dicsőséges feltámadásra hivatott emberi nemzedéknek a sorát (Róm. 8,29.). s vette át a hatalmat és az elsőséget minden dolog fölött. (Lásd Róm. 1,4. jegyz.)

* 19. Úgy tetszett az Atyának: az Atya akarata. Minden teljesség: az isteni erők összessége. Az apostol szavai azt sejtetik, hogy Kolosszében voltak tévtanítók, kik, mint a későbbi gnosztikus eretnekeknek az előfutárai, az Isten végtelen és mindenható erőit s azoknak összességét (a teljességet) felbontották külön részlet-erőkre s ezeket a részerőket megszemélyesítve képzelték az angyalokban. Ezzel a tanítással szemben az apostol azt hirdeti, hogy Krisztusban lakozik minden isteni erő (a teljesség).

* 20. Krisztus által az Isten megengesztelődött az egész világgal, a megengesztelődés természetesen csak elvileg történt meg Krisztus áldozatával. Krisztus megteremtette a lehetőséget a kiengesztelődésre egyénenkint minden teremtmény számára, a földiek számára és az égiek számára egyaránt. Fölösleges dolog felvetni a kérdést, hogyan beszélhet Szt. Pál az égiek, vagyis az angyalok megengeszteléséről, mikor azoknak a bűntelenségük miatt nincs is szükségük rá. Az apostol arra gondol, hogy a bűnbeesés megzavarta azt a helyes és tökéletes viszonyt, amelyben a teremtményeknek az Istennel és egymás között lenniök kell (lásd Csel. 3,21. jegyz.), az eredeti összhang megzavartatott, és a teremtmények a dolgok rendjében nem foglalják el azt a helyet, melyet az Isten terve szerint elfoglalniuk kellene. (Róm. 8,19. sk. jegyz.) A megzavart összhang miatt van a békétlenség, és emiatt volt szükséges, hogy Krisztus mindennek békét szerezzen. – Vele: a görög szöveg szerint: reá, hozzá. Az Isten megengesztelődött a világgal és a világot reá, Krisztusra, mint végcéljára irányította.

* 21. Elidegenedtetek: eltávolodtatok az Istentől, s mint ellenségei, tőle távol éltetek. Az Isten ellenségei voltak érzésük szerint, ami azután külsőleg gonosz cselekedetekben nyilvánult meg.

* 22. Az Isten kiengesztelte az emberiséget az ő halandó testében a halál által, vagyis azzal, hogy Krisztus halandó testét halálra adta. A megengesztelés hatásáról és eredményéről lásd hasonlóképen Ef. 1,4.

* 23. Minden teremtménynek az ég alatt: lásd Kol. 1,6. jegyz.

* 24-29. Az apostol gondoskodik minden egyházról, még azokról is, melyeket személyesen nem ismer.

* 24. Szenvedek értetek: az apostol elszenvedi a fogságot a pogány származású hívek miatt, mivel a megtérítésükön fáradozott és az ószövetségi törvénytől való szabadságukért síkra szállt (lásd Csel. 21,26. skk. Ef. 3,1.), tudja azonban, hogy szenvedése a híveknek javára szolgál. (Tim. II. 2,10.) Krisztussal való titokzatos egyesülése miatt pedig a saját szenvedéseit Krisztus szenvedéseinek tartja. (Kor. II. 1,5; 4,10. Gal. 6,17. Fil. 3,10.) Ami híja van Krisztus szenvedéseinek: az Isten Krisztus titokzatos teste számára megszabta a szenvedések bizonyos mértékét a test tagjainak az üdvösségére. Ha meg Krisztus testének egyik tagja szenved, az a másiknak és az egész testnek is beszámítódik és javára válik. Nem Krisztusnak a földi életében elviselt szenvedéseiről van itt szó, hanem azokról, melyeket az egyháznak, illetőleg az egyház tagjainak kell elviselniök.

* 25. Szt. Pálnak az Istentől kapott tisztsége az apostoli hivatása. Teljesen érvényt szerezzek az Isten igéjének az evangélium elterjesztésével (Róm. 15,19.) és az embereknek a tökéletességre való vezetésével. (Kol. 1,28.)

* 26. Az apostol az evangéliumot most titok-nak nevezi, mert az Isten a múltban, amióta a világ (századok) és emberek (nemzedékek) vannak, nem nyilatkoztatta ki, most azonban a keresztények (a szentek) megismerték az evangéliumot

* 27. és egyúttal azt is megismerték, hogy az evangélium a természet fölötti dicsőségnek minő gazdagságát adja a pogányoknak, ha elfogadják. A titok abban áll, hogy Krisztus bennük van: a megváltás a pogányokra is kiterjed, őket is egyesíti Krisztussal, s ez az egyesülés ad reményt a mennyei dicsőségre.

* 28. Minden bölcseségben: hogy tökéletesítsük vallás-erkölcsi ismereteit. (Kol. 1,9.) Tökéletessé – Krisztus Jézusban: a Krisztussal való egyesülésben van a tökéletesség.

 

* 2,1-3. Az apostol a szívén viseli azoknak az egyházaknak a sorsát is, amelyeket személyesen nem ismer.

* 1. Küzdelmem: aggódásom, gondom és fáradozásom. Laodicea szintén kisázsiai város, Kolossze közelében fekszik. (Kol. 4,13. 16.)

* 2. A szívük megvigasztalódjék, a görög szöveget ekként is lehetne, talán helyesebben, visszaadni: a szívük megerősödjék. Oktattassanak a szeretetre; a görög szöveg szerint: egyesüljenek a szeretetben. A megértés teljességének minden gazdagságára: a megértés egész és gazdag teljességére. Mit kell érteni a megértés alatt, lásd Kol. 1,9. – Az Atyaisten titkának, Krisztus Jézusnak ismeretére: a görög szöveg szerint: az Isten titkának, Krisztusnak az ismeretére. Az előző fej. 28. v. szerint az Istentől kinyilatkoztatott titok maga Krisztus, aki bennünk van.

* 3. Minden valláserkölcsi bölcseség és ismeret, amely kincse a kereszténységnek, mind megvan Krisztusban, benne rejlik, de vallás erkölcsi tevékenységgel magunkévá tehetjük. Ily irányú törekvésünkben segítségünkre van az apostolok tanítása, a tévtanítók ellenben attól eltérítenek.

* 4-15. Az apostol inti olvasóit, hogy óvakodjanak a tévtanítóktól. Krisztusban egyedül és egészen megtaláljuk üdvösségünket.

* 4. A tévtanítók (lehet különben, hogy csak egy, befolyásos ügyesen beszélni tudó vándor bölcselőről van szó) nagy veszélyt jelentenek. – Tetszetős beszédekkel, a görög szó: rábeszélő ügyességet jelent.

* 5. Az apostol szívén viseli a kolosszeiek megmaradását az igaz hitben. Ha nem is tartózkodhatik személyesen köztük, a lelke mégis náluk van. (Kor. I. 5,3.) – A jó rend és az erősség (tulajdonkép: erős vár, erődítmény) a katonai életből vett kifejezések azt mutatják, hogy a tévtanítók eddig nem értek el eredményt Kolosszében.

* 6. Megkaptátok Epafrástól (Kol. 1,7.) az Úr Jézus Krisztust, vagyis a róla szóló tanítást. Éljetek is benne: ügy éljetek, hogy a Krisztussal való egyesülésben megmaradjatok.

* 7. Gyökerezzetek meg őbenne és épüljetek föléje: amint a fa a földben meggyökerezik, és a ház az alapokon épül fel, akként legyen Krisztus a keresztények számára a termékeny talaj és az alap, amelyen a vallásosságuk és a lelki életük felépül. (Lásd Ef. 2,20.) – Erősödjetek meg a hitben: a kolosszei egyház állapota általában örvendetes ugyan, de épen a tévtanítók veszedelme miatt szükséges, hogy az ottani hívek mindjobban megerősödjenek a hitben az Epafrástól kijelölt irányban. Őbenne: a Krisztussal való egyesülésűen. Egyébként ez a szó a legtöbb görög kéziratban nincs meg.

* 8. Meg ne ejtsen titeket: a megfelelő görög kifejezés értelme: zsákmányul ne ejtsen titeket. – A bölcselet, amelyre az apostol itt céloz, nem a görög bölcseleti iskolák tanítása, hanem az akkori keleti kultuszokból és csillagászati babonáskodásokból összekevert tudományoskodás. Ez a bölcselet nem Krisztus, nem az ő akarata és tanítása szerint igazodik, hanem tisztán emberi hagyományra támaszkodik és vonatkozásban van a világ elemeivel, vagyis a gonosz szellemekkel. (A világ elemeiről lásd még Kol. 2,20. Gal. 4,3.

* 9. Elemekről lásd Zsid. 5,12. Pét. II. 3,10. 12.) A világ elemei egyrészt az alkotó anyagok, amelyekből a testeket és a természeti jelenségek összetevődnek, azután a csillagok, másrészt pedig a szellemi lények, melyek ezekben az anyagokban és a csillagokban laknak, illetőleg amelyeknek ez utóbbiak a megtestesítői. A világ elemei szerint való tanítás tehát az, amely szól a világ alkotó elemeiben és a csillagokban lakó, vagy azokban képzelt szellemi lényekről, rossz angyalokról vagy démonokról. Megjegyzendő azonban, hogy az apostol szavaiból nem következik, hogy ő is szellemeket lát a világ elemeiben vagy a csillagokban. Csak a tévtanítók szavaival jelöli meg a tanításukat, mely hiú megtévesztés, üres csalódás. — 9. Az istenségnek egész teljessége, lásd Kol. 1,19.

* 10. Benne: mivel a hívek Krisztussal egyesültek, ők is részesülnek ebben a teljességben. (Ef. 1,23.) Krisztus minden fejedelemségnek és hatalmasságnak, vagyis az angyaloknak (v. ö. Kol. 1,16.) a feje, nem szabad tehát a szellemi lényeket túlértékelni.

* 11. Benne: az apostol felsorolja a javakat, amelyeket a hívek a Krisztussal való egyesülésből nyertek. A körülmetélkedésről lelki értelemben lásd Róm. 2,29. A keresztények ezzel a körülmetélkedéssel kivetkőztek a testiség testéből, legyőzték alapjában és elvileg a bűnös természetet. (Lásd Róm. 6,4.)

* 12. Ez a körülmetélkedés lelki értelemben nem más, mint a megkeresztelkedés. A keresztségben meghal a régi, a bűnös meg nem váltott ember. A vízbemerítés az őskeresztény keresztelési szertartásban jelképezte a halált és az eltemetkezést. Krisztussal együtt: az ő erejéből és vele egyesülten az ember a keresztségben még többet ér el; a régi ember meghal, és a megkeresztelt a lelki halálból új életre támad. (Lásd Róm. 6,4.) Ennek a feltámadásnak eszközlője az Isten erejében való hit.

* 13. Testetek körülmetéletlensége: a bűn állapotában való élet.

* 14. A rendelkezéseket magában foglaló és minket vádoló okmány: az ószövetségi törvény sok részlet parancsot és rendelkezést tartalmazott, de a megtartásukra nem adott erőt. Mint valami kifizetetlen és be nem váltott adósságlevél örökös vád volt azok ellen, kik megtartására kötelesek, de képtelenek voltak. (Róm. 3,20; 7,8.) Krisztus eltette az útból az ószövetségi törvényt, mint ellenünk szóló vádiratot; megszüntette az érvényességét. A zsidó keresztényeknek sem kell már megtartaniuk, annál kevésbbé lehet a pogány származású keresztényeket a megtartására kötelezni. Feltűzte a keresztre: az ószövetségi törvény okmánya Krisztus halálakor a kereszten érvényét vesztette. A törvény uralma megszűnt az ószövetséggel együtt.

* 15. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat: az ellenséges szellemi hatalmakat (Ef. 6,12.) megfosztotta a hatalmuktól, megtörte a gonosz szellemek hatalmát. Ezeknek tehetetlensége a Megváltó halálával és feltámadásával nyilvánvaló lett s megszégyenülve kell az erőtlenségüket Krisztussal szemben bevallaniok. – Diadalmaskodott rajtuk: az Isten mintegy diadalmi ünnepet tartott a megváltás műve és főként Krisztus megdicsőítése által (őbenne), s a legyőzőiteknek ekkor magasztalniuk kellett őt.

* 16-23. Az életszabályokat, melyeket a tévtanítók adnak, nem szabad megtartani.

* 16. Ebből a versből az tűnik ki, hogy a tévtanítók az ószövetségi szertartási törvénynek megtartását követelték, fökép az ünnepnapok és a böjtök dolgában. A böjti rendelkezéseket szigorították és az önmegtartóztatást kiterjesztették az italra (a borra) is.

* 17. Az előző versben érintett parancsok már a múltnak emlékei, akkor árnyékai, előképei voltak a jövendő megváltásnak. A valóság azonban Krisztusé: a görög és a latin szöveg szószerint így szól: a test azonban (melynek árnyékai voltak), Krisztusnak (a teste). Krisztusnak megváltói műve az árnyékot vető test, de mivel már itt van a valóság, maga a test, nincs szükség árnyképekre.

* 18. Ne mondjon titeket méltatlanoknak a jutalomra: a tévtanítók azt hirdették, hogy azok, akik nem követik a rendelkezéseiket, nem méltók a jutalomra. Az alázatoskodásban: a szellemek iránt tanúsított alázatos tiszteletben és az önmegtartóztatási cselekedetekben. – Az angyalok tiszteletében: a szellemeknek a tévtanítók által hirdetett babonás tiszteletében. – Jár látatlan dolgok után: a szöveg olvasása nem biztos. Látatlan dolgok helyett azt is olvashatjuk: látomások után. A tévtanítók, úgy látszik azt hirdették, hogy nekik mélyebb ismereteik vannak, melyeket látomásokból, az emberektől általában nem látott dolgokból merítettek. Ilyen rendkívüli dolgok hajhászása elbizakodottságnak a jele és érzékies lelkületből fakad.

* 19. Nem ragaszkodik a főhöz, vagyis Krisztushoz (lásd Kol. 1,18.), akitől a kegyelem erői szétáradnak az egész testre az egybekötéseken és az ízületeken át, amikép az apostol az egyes híveket nevezi az emberi testről vett hasonlattal. (V. ö. Ef. 4,16.)

* 20. A keresztények Krisztussal egyesültek és meghaltak a bűn számára (lásd fentebb 12. v.), ugyanakkor a Krisztussal való egyesülés által megszabadultak a világ elemeitől, vagyis a 8. és 15. vers szerint a bűnös világban uralkodó szellemi hatalmaktól. A keresztények már nem élnek ebben a bűnös, a gonosz szellemek hatalma alatt álló világban.

* 21. Következőleg nem kell olyan szabályokat elfogadniuk, melyek magukban véve közömbös dolgokra vonatkoznak. A tévtanítók azt tanítják, hogy az anyag és a vele való érintkezés bűnös, azért téves és túlzó szabályokat állítanak fel és azt mondják: «Ne nyúljatok hozzá (bizonyos dolgokhoz), ne érintselek».

* 22. Már pedig a tévtanítóktól felállított szabályok olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek nem bűnösek, hanem az ember használatára valók és a használat következtében el is pusztulnak. (V. ö. Máté 15,17.) Az apostol kifejezései oly hiányosak és tömörek, hogy az értelem nem áll világosan előttünk, és a szöveg megromlására is lehet gondolni. Szükségesnek találtuk, hogy a szöveget néhány szóval kiegészítsük és érthetőbbé tegyük.

* 23. A tévtanítóktól sürgetett szabályok a külső látszat szerint bölcs szabályok, hirdetik a szellemek tiszteletét (az önkényes istentiszteletet), az alázatosságot és a test sanyargatását, valóban azonban nincs bennük semmi megbecsülni való, vagyis értéktelenek és csak az érzéki lest, az ember alacsonyabb rendű természetének és igényeinek kielégítésére szolgálnak.

 

* 3,1-17. Ki kell vetkőzni a régi emberből és annak a bűneiből. – Fel kell öltözni az új emberbe és annak az erényeibe.

* 1. A Krisztussal való feltámadásról lásd Kol. 2,12. jegyz. Zsolt. 110,1.

* 2. A keresztény minden törekvése az égre irányuljon. (Lásd Fil. 3,20.)

* 3. Meghallatok: a keresztségben, a bűnre csábító világ számára. (Lásd Kol. 2,20.) Krisztus az Istenben él, azért szemünk nem látja még e földi életben a dicsőségét, az el van rejtve előttünk. A keresztény, aki Krisztusban van, vagyis Krisztussal egyesül, szintén az Istenben él. Ennek az életnek a dicsősége még el van rejtve.

* 4. Eljön azonban az idő, amikor Krisztus megjelenik a dicsőségében az emberek előtt, akkor majd szemmellátható lesz a keresztények dicsősége is, mert ők résztvesznek Krisztussal a dicsőségben. – Krisztus, a ti életetek, némely görög kézirat szerint: a mi életünk. (Lásd Gal. 2,20. Fil. 1,21.)

* 5. Sanyargassátok tagjaitokat, amelyek földiek: nem maguk a testrészek bűnösek, de van bennük bűnös hajlam és természet, mely lefelé, a földre húz. A görög és a latin szöveg azt mondja: öljétek meg tagjaitokat. A bűnös test halála elvben megtörtént Szt. Pál kedvelt hasonlata szerint a keresztség szentségében, de a gyakorlatban újból és újból meg kell ölnünk magunkban «a test cselekedeteit». (Róm. 8,13.) – A kapzsiság, mint a mammon szolgálata (Máté 6,24.), a földi kincsekben látja legfőbb célját, tehát joggal nevezhető bálványimádásnak. (Ef. 5,5.)

* 6. A hitetlenség fiaira: ez a kifejezés némelyik régi görög kéziratban nincs meg. Értelméről lásd Ef. 5,6.

* 7. Amikor a kolosszei keresztények még pogányok voltak, ők is bennük, ezekben a bűnökben éltek.

* 8. V. ö. Ef. 4,31; 5,4.

* 9-10. Már előbb szó volt (2,11. és jegyz.) a testiség testéből való kivetkőzésről, most ugyanilyen értelemben int az apostol, hogy vetkőzzünk ki a régi emberből. Elvben és elméletileg már a keresztség szentségében kivetkőzünk a régi emberből, tényleg azonban a rosszra való hajlam nem halt ki teljesen a keresztény emberből, ez ellen a kereszténynek folyton kell küzdeni. Hasonlóképen az új embert is felvettük magunkra, vagyis Krisztussal egyesültünk, a bűn számára meghaltunk a keresztségben, de ennek a megújulásnak tovább kell folytatódnia és folyton megújulnia. A megújulás célja, hogy az ember eljusson az Isten akaratának mennél teljesebb megismerésére (lásd Kol. 1,10. jegyz.), arra az ismeretre, mely megfelel és méltó az emberhez, mint az Istennek a képmásához. (Móz. I. 1,27.) – Amit az apostol itt az új emberbe való felöltözésnek mond, azt máshol Krisztusba való öltözésnek nevezi. (Róm. 13,14; Gal. 3,27.)

* 11. Itt: ebben az új, a Krisztussal való egyesülésben megszűnik minden nemzetiségi és társadalmi különbség, nem számít az, hogy valaki a származására nézve pogány-e vagy zsidó-e, hogy görög-e vagy barbár-e, vagy a barbárok között a legbarbárabbnak tartott szkíta-e. (Róm. 2,11; 10,12.) Azok a különbségek, melyek egyik embert elválasztják a másiktól, megszűnnek ott, ahol Krisztus él mindenkiben és Krisztus jelent mindent mindenki számára.

* 12. Ha felöltöztetek az új emberbe (a 10. vers szerint), akkor magatokra kell vennetek annak tulajdonságait is. Szent: a kifejezésről lásd Csel. 9,13-14. jegyz. Választottak: lásd Róm. 8,33.

* 13. Az erények felsorolásánál az apostol szeme előtt Jézus élete és példája áll. (Máté 11,29.)

* 14. Mindezek fölött: minden erénynek koronája a szeretet, mely az apostolnak az erényekbe való felöltözésről mondott hasonlatában az övnek felel meg. Egybe fogja, összefoglalja az összes erényeket, vagyis a tökéletességeket, ennélfogva a tökéletesség kötelékének nevezhető. De így nevezhető azért is, mert tökéletes kötelék gyanánt egymáshoz fűzi a keresztény híveket.

* 15. Krisztus békéje: a lélek békéje és a keresztények békéje egymás között, melyet Krisztus és vele való egyesülés ad. Erre a békére hívta meg az Isten a keresztényeket és ezt a békét adja meg, amikor a keresztényeket egy testbe fogja össze. (Lásd Ef. 4,3. sk.) — Legyetek hálásak: lásd Kol. 1,12.

* 16. A hívek annál inkább fognak a felsorolt erényekkel ékeskedni, mennél inkább magukévá teszik Krisztus igéjét: az evangéliumi tanítást. A keresztény bölcseség (Kol. 1,28.) föltétele annak, hogy a hívek másokat tanítsanak és intsenek. – Zsoltárok, szent dalok és lelki énekek: lásd Ef. 5,19. Hálaadással: a görög szövegben a megfelelő kifejezés értelme ez is lehet: a kegyelemben. A szívből jövő lelki ének történjék az Isten kegyelmével s találjon kegyelmet, tetszést az Istennél.

* 17. Az Úr Jézus Krisztus nevében (Máté 18,20. jegyz.): Jézus Krisztussal való egyesülésben és nevének segítségül hívása mellett minden munkánk eredményesebb s könnyebb lesz és természetfölötti értéket nyer. – Ő általa: Krisztus az igazi közbenjárónk, nem pedig, mint a tévtanítók hirdetik, valami más szellemi lények.

* 18-4,1. A különböző állapotú keresztények kötelességei.

* 18. vershez lásd Ef. 5,23. jegyz.

* 19. Kemények: a latin és a görög szöveg szószerint azt mondja: ne legyetek keserűek. (Ef. 5,24. sk.)

* 20. Lásd Ef. 6,1.

* 21. Lásd Ef. 6,4.

* 22. Lásd Ef. 6,5.

* 23. Lásd Ef. 6,6. 7.

* 24. Az örökségről lásd Ef. 1,14; 5,5.

* 25. Lásd Ef. 6,9.

 

* 4,1. Lásd Ef. 6,9.

* 2-6. A hívek imádkozzanak és okosan viselkedjenek.

* 2. Az éberség inkább azt jelenti, hogy a hívek önmagukra vigyázzanak, mint azt, hogy ne legyenek imádság közben aluszékonyak. (Lásd Luk. 21,36.)

* 3. Tárjon fel elöltünk ajtót: a hívek imádkozzanak az apostolért nem épen azért, hogy börtönének ajtaja feltáruljon, s ő szabadon hirdethesse az igét. Szavainak inkább az az értelme, hogy az Isten adjon az evangélium hirdetőinek tág lehetőséget a működésre és az ige előtt nyissa meg az emberi szíveket. – Krisztus titkáról lásd Kol. 1,26. jegyz.

* 5. A kívül állók: a nemkeresztények iránt a hívek magatartását a bölcseség szabályozza, mely főként abban nyilvánul, hogy a hívek jól használják fel az időt. (Lásd Ef. 5,16.)

* 6. Beszédetek legyen mindig kedves; a görög és a latin szöveg értelme az is lehet: a hívek beszédje legyen mindig kegyelemmel teljes. Beszédjükben arra törekedjenek, hogy a kegyelemnek utat készítsenek a szívekhez. Sóval ízesített: ne legyen üres, hanem tartalmas és a vallásosság tekintetében jó hatású. – Miképen kell kinek-kinek megfelelnetek: minden kérdésre és ellenvetésre helyes feleletet tudjatok adni.

* 7-18. Személyes vonatkozású közlések. Üdvözlések.

* 7. Tichikusról lásd Csel. 20,4. Ef. 6,21. Tim. II. 4,12. Tit. 3,12.

* 8. Hogy megtudja, mint vagytok; a görög szöveg helyesebben így hangzik: hogy megtudjátok, mint vagyok. Az apostol sorsáról nyugtalanító hírek terjedték el Kisázsiában, Tichikusnak megbízható tudósítást kell vinnie és a híveket megvigasztalnia, (V. ö. Ef. 6,21. 22.)

* 9. Onezimusról lásd a Filemonhoz írt levélhez a Bevezetést és Filem. 10. – Közületek való (lejjebb 12. vers): földitek.

* 10. Arisztarchusról lásd Csel. 19,29 20,4; 27,2. – Fogolytársam: Arisztarchus, úgy látszik, önkéntesen megosztotta a fogságot az apostollal és együtt lakott vele a bérelt magánlakásban, amelyben az apostol katonai őrizet alatt állott. (Lásd Csel. 28,29. jegyz.) – Márkról lásd a Bevezetést a második evangéliumhoz; azonkívül Csel. 12,25; 13,13; 15,37. 39. Az apostol Márknak már valami megbizatást adott, hogy azt végezze el Kisázsiában, erre vonatkozólag az apostol a kolosszeiknek is adott már utasításokat, de hogy mik voltak ezek, nem tudjuk.

* 11. A Jézus név elég gyakori volt a zsidóknál. Jézus Jusztusról közelebbit nem tudunk. Csak ők: hárman, Arisztarchus, Márk és Jézus Jusztus a zsidók közül valók, vagyis zsidó származású munkatársai jelenleg az apostolnak. Híven kitartottak a fogoly apostol mellett az Isten országának munkájában és terjesztésében, ami Szt. Pálnak vigasztalására szolgait.

* 12. Epafrásról lásd Kol. 1,7. – Közületek való, Kol. 1,7. szerint Krisztus Jézusnak hűséges szolgája köztetek. – Szorgoskodik értetek az imádságban; a görög szöveg szerint küzd értetek az imádságban. (V. ö, Móz. I. 32,24.) – Eltöltsön titeket mindaz, ami az Istennek akarata: lelketeket töltse el egészen az Isten akaratának megismerése és teljesítése.

* 13. Laodicea (lásd Kol. 2,1. Jel. 3,14.) és Hierapolis egyházának alapjait valószínűleg szintén Epafrás vetette meg. Hierapolis városa szintén Kisázsiában van Laodicea és Kolossze közelében, az előbbitől északra.

* 14. Lukácsról lásd a Bevezetést a harmadik evangéliumhoz és az Apostolok Cselekedeteihez, továbbá Csel. 16,10 stb. Démás később cserbenhagyta az apostolt. (Tim. II. 4,10.)

* 15. Nimfát: a nevet görög szövegekben különbözőkép lehet olvasni, lehet férfi vagy nő neve. A házában szoktak egybegyűlni a laodiceai hívek.

* 16. A laodiceaiakét: e szavakból az tűnik ki, hogy az apostol a laodiceai hívekhez is írt levelet, mely azonban nem maradt fenn, avagy – mint némelyek gondolják – az apostol az efezusiakhoz szóló levelet írta eredetileg a laodiceaiakhoz.

* 17. Archippus Filem. 2. szerint közelebbi viszonyban volt Filemonnal (talán a fia volt). Valószínűleg még fiatal ember volt, mikor az apostol a levelét írta. Buzdításra volt szüksége, hogy bátran teljesítse a feladatot, mely rá hárult. A szolgálata valószínűleg az volt, hogy a távollevő Epafrást helyettesítse.

* 18. Saját kezemmel, lásd Gal. 6,11; Kor. I. 16,21. Tessz. II. 3. – Gondoljatok t. i. imádságaitokban. – Az Ámen szó a görög szövegben nincs meg.