JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA SZENT LUKÁCS SZERINT.

Szt. Lukács valószínűleg Antiochia városából származott, nemzetisége szerint görög, születésénél fogva pogány, hivatására nézve orvos volt. Nem tartozott a földön élő Üdvözítőnek tanítványai közé. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből, mivel abban több eseményt, mint a történetben résztvevő személy beszél el, az tűnik ki, hogy Szt. Pál apostolnak kísérője és munkatársa volt a második nagy hithirdető úton Troastól Filippiig (Kr. u. 52.), a harmadik úton Filippitől Jeruzsálemig (58 őszén), sőt elkísérte az apostolt első római fogságába Cezareától Rómáig (60-61.). Az apostol mellett volt annak első (61-63) és második (66-67) római fogságában. Szt. Pál innen írt három levelében is megemlékezik róla s kedvelt orvosnak és segítőtársnak nevezi őt. A nemzetek apostolának halála után Rómából átment Achaja görögországi tartományba s ott működött mint püspök 74 évnél idősebb korában bekövetkezett haláláig. Az egyház vértanuként tiszteli. Már az apostoli tanítványok korából eredő bizonyságok azt igazolják, hogy Szt. Lukács könyvben foglalta össze a Szt. Páltól hirdetett evangéliumot s valóban a harmadik evangéliumnak nyelvezete, valamint a benne uralkodó felfogás és eszmék nagy rokonságot mutatnak Szt. Pál írásaival. Mikép Szt. Pál, úgy Szt. Lukács evangéliuma is minduntalan és erőteljesen kidomborítják azt a pogányok számára vigasztaló gondolatot, hogy a Megváltó tanítása, halála, az evangéliumi üdvösség nem a zsidók kiváltsága, hanem a pogányok is meghivattak Isten országába. Ezen gondolatnak szolgálatában írta meg szorgos utánjárás után az apostolok és tanítványok közlései alapján evangéliumát nemcsak az előkelő Teofilus számára, kinek a könyvét ajánlotta, hanem a pogánykeresztények, elsősorban a római pogánykeresztények számára még Szt. Pál apostol első római fogságának vége (63) előtt.

1. FEJEZET.

Ajánlás Teofilhoz. – Keresztelő János születését angyal jelenti Zakariásnak. –

Jézus születését Gábriel jelenti Máriának. – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél és a Magnificat. – Ker. János születése és Zakariás éneke.

¹*Mivelhogy sokan próbálták rendbeszedni a köztünk végbement események elbeszélését*, ²amint előadták nekünk, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái valának az igének*: ³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan végére jártam, neked, Kegyelmes Teofil! sorrendben írni*, ⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, melyekre téged oktattak*.

⁵*Vala Heródesnek, Judea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abia papi osztályából, kinek felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek neveztetek*. ⁶Mindketten pedig igazak valának Isten előtt, feddhetetlenül élvén az Urnák minden parancsa és igazsága szerint*. ⁷És nem vala gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladtak korban*. ⁸Történt pedig, hogy midőn osztályának rendjében szolgálatot teljesített az Isten előtt*, ⁹s a papi szolgálat szokása szerint sors útján rá került a tömjénezés sora, beméne az Úr templomába*; ¹⁰míg az egész népsokaság kívül imádkozik vala az illatáldozat órájában. ¹¹Akkor megjelenek neki az Úr angyala, állván a tömjénoltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás megzavarodék, és félelem szállá meg őt. ¹³Mondá pedig neki az angyal: Ne félj Zakariás! mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiat szül neked, és az ő nevét Jánosnak fogod hívni*. ¹⁴Örömed és vígasságod lészen, és sokan örülnek majd az ő születésén*. ¹⁵Mert nagy lészen az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel már anyja méhétől fogva*, ¹⁶és Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz Istenükhöz téríteni. ¹⁷Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiákhoz fordítsa, és a hitetleneket az igazak okosságára, alkalmas népet készítendő az Úrnak*. ¹⁸És monda Zakariás az angyalnak: Miből győződjem meg erről? hiszen én öreg vagyok, és feleségem is előhaladott napjaiban*. ¹⁹Felelvén az angyal, monda neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy szóljak veled, és neked ezt az örömhírt meghozzam*. ²⁰De ime megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni ama napig, mikor ezek meglesznek, mivelhogy nem hittél szavaimnak, melyek beteljesednek annakidején*. ²¹Ézalatt a nép várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy késik a templomban. ²²Kijövén pedig, nem tudott szólani nekik, és megérték, hogy látomást látott a templomban; ő meg integete nekik és néma maradt*. ²³És lőn, midőn elteltek szolgálatának napjai, visszaméne házába. ²⁴É napok után méhébe fogana Erzsébet, az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván*: ²⁵Igy cselekedett velem az Úr eme napokban, melyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt*.

²⁶*A hatodik hónapban pedig elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába, melynek neve Názáret*, ²⁷egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve, kinek neve József, Dávid házából, a szűz neve meg Mária*. ²⁸És bemenvén hozzája az angyal, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr vagyon teveled, áldott vagy te az asszonyok között*. ²⁹Mikor ő ezt hallotta, megzavarodék annak beszédén, és gondolkodék, miféle köszöntés ez*. ³⁰Es mondá néki az angyal: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél. ³¹Ime ménedben fogansz és fiat fogsz szülni és nevét Jézusnak hívod*. ³²Nagy készen ő, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és néki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának királyi székét, és országolni fog Jákob házában mindörökké*, ³³és királyságának nem leszen vége. ³⁴Mondá pedig Mária az angyalnak: Miképen leszen ez, mikor férfit nem ismerek*? ³⁵És felelvén az angyal, monda neki: A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; azért a Szent is, mi tőled születik, Isten Fiának fog hivatni*. ³⁶És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant öregségében, és ez hatodik hónapja neki, aki magtalannak hivatik*, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen*. ³⁸Mária pedig mondá: íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És eltávozék tőle az angyal*.

³⁹*Útra kelvén pedig Mária ama napokban, sietve méné a hegyek közé, Juda városába*. ⁴⁰S beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet. ⁴¹És lőn, hogy amint meghallotta Erzsébet Mária köszöntését, repese méhében a magzat, és betelek Erzsébet Szentlélekkel*. ⁴²És nagy szóval fölkiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse! ⁴³De hogyan jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám*? ⁴⁴Mert íme, amint fülembe hangzott köszöntésed szava, örömtől repese a magzat méhemben. ⁴⁵És boldog vagy te, ki hittél, mert be fog teljesedni, amiket mondott neked az Úr. ⁴⁶És monda Mária:

Magasztalja az én lelkem az Urat*, ⁴⁷és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett*. ⁴⁸Mert ránézett szolgálója kicsinységére, íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék*. ⁴⁹Mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve. ⁵⁰És irgalma nemzedékről nemzedékre, azokon van, akik őt félik*. ⁵¹Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a szívük terveiben kevélykedőket*. ⁵² Hatalmasokat levetett a trónról és kicsinyeket felemelt*. ⁵³Éhezőket betöltött jókkal és üresen bocsátott el gazdagokat*. ⁵⁴Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját megemlékezvén irgalmasságáról*, ⁵⁵amint szólott vala atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökre*. ⁵⁶Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatére házába*.

⁵⁷*Erzsébetnek pedig eljött az ideje, hogy szüljön; és fiat szüle. ⁵⁸És meghallak szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett rajta, és vele együtt ör-vendezének*. ⁵⁹Lőn pedig nyolcadnapon, eljövének körülmetélni a gyermeket, és atyja nevéről Zakariásnak nevezék*. ⁶⁰És felelvén anyja, monda: Semmiesetre sem, hanem Jánosnak fogják hívni. ⁶¹Mondák neki: De hiszen senki sincsen rokonságodban, kit így neveznének. ⁶²Intének tehát atyjának, hogyan akarja őt hivatni. ⁶³Ő pedig írótáblát kérvén, e szavakat irá: János az ő neve. És csodálkozának mindnyájan*. ⁶⁴Erre azonnal megnyílék szája és nyelve, és szóla, magasztalván az Istent*. ⁶⁵És félelem szállá meg összes szomszédaikat, s ezen dolgoknak híre futa Judea egész hegyvidékén*, ⁶⁶És szívükbe vevék mind, akik ezt hallották vala, mondván: Hát mi lesz ebből a gyermekből? Mert az Úr keze vala ő vele. ⁶⁷Atyja pedig, Zakariás, betelek Szentlélekkel és jövendöle, mondván*:

⁶⁸*Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, mert rátekintett és megváltást készített az ő népének*; ⁶⁹és az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában*; ⁷⁰amint szólott vala szentjei szája által, ősidőktől fogva profétái által. ⁷¹Szabadulást ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket*; ⁷²hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az Ő szent szövetségéről*; ⁷³az esküről, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, hogy megadja nekünk*, ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadítva félelem nélkül szolgáljunk neki*, ⁷⁵jámborságban és igazságban ő előtte, minden napjainkban. ⁷⁶Te meg gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert előre mégy az Úr színe előtt, elkészíteni az ő útjait*; ⁷⁷hogy az üdvösség tudományát add az ő népének, bűneik bocsánatára*; ⁷⁸a mi Istenünknek mélységes irgalmából, mellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő*; ⁷⁹hogy világítson azoknak, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábainkat a békesség útjára igazítsa*. ⁸⁰A gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, és a pusztákban vala nyilvános fellépésének napjáig Izraelben*.

2. FEJEZET.

Jézus születése az összeírás idején. – Angyal hirdeti azt a pásztoroknak,

kik erre Betlehembe mennek. – Jézus körül-metélése és bemutatása a templomban;

az öreg Simeon és Anna prófétaasszony. –

A tizenkétéves Jézus a templomban a tanítók közt.

¹*Történt pedig ama napokban, rendelet méné ki Augusztus császártól, hogy irassék össze az egész földkerekség*. ²Ez az első összeírás történt, mikor Szíriát Cirinus kormányozta*. ³És mennek vala mindenek, hogy összeirassanak, kiki a maga városába*. ⁴Fölméne tehát József is Galileából, Názáret városából Judeába, Dávid városába, mely Betlehemnek hivatik, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt*, ⁵hogy összeirassék Máriával, az ő eljegyzett feleségével, ki, áldott állapotban vala*. ⁶Lőn pedig, mikor ott valának, eljött az ideje, hogy szüljön*. ⁷És szüle az ő elsőszülött, fiát, és bepó-lyázá őt és jászolba fekteté, mert nem kaptak helyet a szálláson*.

⁸És pásztorok valának ama vidéken, szabad ég alatt tanyázván és őrt állván az éjszakában nyájuk felett*. ⁹Egyszer csak ott termett az Úr angyala mellettük, és az Isten fényessége körülragyogá őket, és megfélemlének nagy félelemmel*. ¹⁰És monda nekik az angyal: Ne féljetek; mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, ¹¹minthogy ma született nektek az Üdvözítő, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. ¹²És ez nektek a jel: találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve*. ¹³És azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, mely dicséré az Istent, mondván*: ¹⁴Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek*! ¹⁵És lön, amint elmentek tőlük mennybe az angyalok, így szólának egymáshoz a pásztorok: Menjünk át Betlehembe, és lássuk ezt a dolgot, ami történt, melyet az Úr hírül adott nekünk*. ¹⁶És elmenének sietve, és megtalálák Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. ¹⁷Látván pedig ezeket, elhíresztelék a beszédet, melyet nekik e gyermek felől mondottak vala*. ¹⁸És mind, akik hallották, csodálkozának azokon, miket a pásztorok beszéltek nekik. ¹⁹Mária pedig megjegyzi vala mindeme dolgokat, szívében forgatván. ²⁰És visszatérének a pásztorok, magasztalván és dicsérvén az Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy ahogy megmondatott vala nekik.

²¹*És midőn betelt a nyolcadnap, hogy körülmetéljék a gyermeket, hivaték az ő neve Jézusnak, miként az angyal nevezte, mielőtt méhben fogantatott*.

²²Mikor pedig elteltek az ő megtisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvivek őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak; ²³amint írva vagyon az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve; ²⁴és hogy áldozatot mutassanak be, miképen megmondatott az Úr törvényében, egy pár gerlicét vagy két galambfiat*. ²⁵Vala pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon nevű, igaz és istenfélő férfiú, ki várja vala Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne*. ²⁶És ki volt neki jelentve a Szentlélektől, hogy halált nem lát, míg csak meg nem látja az Úr Krisztusát. ²⁷És a Lélek ösztönzésére a templomba méne. És mikor bevitték szülői a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, ²⁸karjaiba vevé őt, és magasztalván az Istent, mondá: ²⁹Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben*; ³⁰mert látták szemeim a te megváltásodat*, ³¹melyet készítettél minden népek színe előtt*, ³²világosságul a pogányok megvilágítására, és dicsőségére népednek, Izraelnek. ³³És az ő atyja és anyja csodálkozának azokon, amiket felőle mondtak*. ³⁴És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: íme tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben, és jelül, melynek ellene mondanak*; ³⁵neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok*. ³⁶És vala egy Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, Áser törzséből, ki igen előhaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után, ³⁷s már nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgálván éjjel és nappal*. ³⁸Ez is ugyanazon órában odajővén, dicséré az Urat, és szóla felőle mindazoknakjkik várják vala Izrael megváltását*. ³⁹És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe*. ⁴⁰A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve bölcseséggel, és az Isten kegyelme vala rajta*.

⁴¹*És szülői évenkint Jeruzsálembe mennek vala a húsvét ünnepére*. ⁴²Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmenvén azok Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint, ⁴³és bevégezvén az ünnepnapokat, midőn visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben, és nem vevék észre szülői*. ⁴⁴Vélvén pedig, hogy az utitársaságban van, menének egy napi utat, és keresek őt a rokonok, és ismerősök között. ⁴⁵És mikor nem találták, visszatérének Jeruzsálembe, keresvén őt.

⁴⁶És lőn, három nap múlva megtalálák őt a templomban a tanítók közt ülve, amint hallgatá és kérdezé őket*. ⁴⁷Álmélkodának pedig mindnyájan, kik öt hallak, az ő okosságán és feleletein. ⁴⁸És meglátván őt, elcsodálkozának. És mondá neki az ő anyja: Gyermekem! miért cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged*. ⁴⁹Ő pedig mondá nekik: Miért, hogy engem kerestetek? Nem tudtátok-e, hogy az én Atyám dolgaiban kell lennem*? ⁵⁰De ők nem érték a beszédet, melyet nekik mondott*. ⁵¹ Akkor hazatért velük, és Názáretbe méne, és engedelmes vala nekik. Anyja meg szívében tartja vala mindez igéket*. ⁵²Jézus pedig növekedék bölcseségben és korban és kedvességben Istennél és embereknél*.

3. FEJEZET.

Keresztelő János fellépése és a bűnbánat hirdetése. – Bizonyságot tesz Krisztusról

és megkereszteli őt, majd börtönbe vettetik. – Jézus Krisztus nemzetségtáblája.

¹Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának, és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ő testvére pedig negyedes fejedelme Itureának és Trachonitis tartománynak, és Lizániás negye-des fejedelme Abilinának, ²Annás és Kaifás főpapok alatt, lőn az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában*. ³*És elméne a Jordán egész környékére, hirdetvén a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára*, ⁴amint írva vagyon Izaiás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyenesítsétek az ő ösvényeit*. ⁵Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; ⁶és meglátja minden test az Isten üdvösségét*. ⁷Mondá tehát a seregeknek, melyek kimentek, hogy megkeresztelje őket: Viperák fajzati! ki tanított meg titeket futni a jövendő harag elől? ⁸Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit. És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. ⁹De a fejsze immár a fák gyökerére van téve; azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik*. ¹⁰És kérdezé őt a sereg, mondván: Mit cselekedjünk tehát? ¹¹Felelvén pedig, mondá nekik: Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és kinek élelmiszerei vannak, hasonlóképen tegyen*. ¹²Eljövének pedig a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondák neki: Mester! mit cselekedjünk*? ¹³Ő pedig monda nekik: Semmit azonfelül ne követeljetek, mint ami el van rendelve nektek. ¹⁴Megkérdezék őt a harcosok is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És mondá nekik: Senkit se bántalmazzatok, se ne zsaroljatok, és elégedjetek meg zsoldotokkal*.

¹⁵*Mivel pedig a nép várakozásban volt, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajjon nem ő-e a Krisztus, ¹⁶felelé János, mindnyájuknak mondván: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani; ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. ¹⁷Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét, és összegyűjti a búzát csűrébe, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. ¹⁸Még sok egyébre is intvén, tanítja vala a népet. ¹⁹Heródes pedig, a negyedes fejedelem, akit megfeddett Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságért, melyet cselekedett vala Heródes, ²⁰mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe záratá*.

²¹Lőn pedig, mikor megkereszteltetvén az egész nép, Jézus is megkeresztelkedék és míg imádkozott, megnyílék az ég; ²²és leszálla raja a Szentlélek testi alakban mint galamb, és e szózat hangzék mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, tebenned telik kedvem*.

²³És maga Jézus, mikor tanítani kezdett*, mintegy harminc esztendős volt, fia lévén, amint vélték, Józsefnek, ki volt Hélié, ki Matáté*, ²⁴ki Lévié, ki Melkié, ki Janneé, ki Józsefé, ²⁵ki Matatiásé, ki Ámoszé, ki Náhumé, ki Heszlié, ki Naggeé, ²⁶ki Mahaté, ki Matatiásé, ki Szemeié, ki Józsefé, ki Judáé, ²⁷ki Joannáé, ki Részáé, ki Zorobabelé, ki Szalátielé, ki Nerié, ²⁸ki Melkié, ki Addié, ki Koszáné, ki Elmadamé, ki Heré, ²⁹ki Jézusé, ki Eliezeré, ki Jorimé, ki Matáté, ki Lévié, ³⁰ki Simeoné, ki Judáé, ki Józsefé, ki Jonáé, ki Eliakimé, ³¹ki Meleáé, ki Mennáé, ki Matatáé, ki Nátáné, ki Dávidé, ³²ki Jesszéé, ki Obedé, ki Boózé, ki Szalmoné, ki Naasszoné, ³³ki Amina-dabé, (a görög beszúrja: ki Adminé, ki Arnié, de kihagyja Árámot), ki Arámé, ki Eszroné, ki Fáreszé, ki Judáé, ³⁴ki Jákobé, ki Izsáké, ki Ábrahámé, ki Táreé, ki Nákoré, ³⁵ki Szárugé, ki Ragaué, ki Fálegé, ki Héberé, ki Száléé, ³⁶ki Kaináné, ki Arfaxadé, ki Szemé, ki Noéé, ki Lámeké, ³⁷ki Matuszaléé, ki Hénoké, ki Járedé, ki Malaleelé, ki Kaináné, ³⁸ki Hénoszé, ki Szeté, ki Ádámé, ki az Istené.

4. FEJEZET.

Jézus böjtje és megkisértetése. – Názáretben Izaiást magyarázza, mire egy hegyről le akarják taszítani. – Kafarnaumba megy és ott tanít; kiűz egy ördögöt, meggyógyítja Simon-Péter napát, este sok beteget és ördöngöst gyógyít; Galilea más városába megy.

¹*Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatére a Jordántól, és a pusztába viteték a Lélektől* ²negyven napra, és megkísérté az ördög. És semmit sem evett ama napokban, melyek elteltével megéhezek*. ³Mondá pedig neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré. ⁴Felelé neki Jézus: írva vagyon, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével. ⁵Majd felvivé őt az ördög egy magas hegyre, és megmutatá neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országait, ⁶és monda neki: Mind e hatalmat és azok dicsőségét neked adom; mert nekem adattak át azok, és akinek akarom, annak adom*; ⁷ha tehát imádasz engem, mind tieid lesznek. ⁸És felelvén Jézus, mondá neki: írva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad, és csak neki szolgálj. ⁹Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítá, és monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innét magadat. ¹⁰Mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsola felőled, hogy megőrizzenek téged, ¹¹és kezeiken hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. ¹²Felelvén Jézus, monda neki: Meg vagyon mondva: Ne kisértsed a te Uradat Istenedet. ¹³És elvégezvén minden kísértést az ördög, elhagyá őt egy időre*.

^l4*Jézus pedig visszatére a Lélek erejével Galileába, és híre futa az egész környéken*. ¹⁵És ő tanít vala zsinagógáikban, dicsőíttetvén mindenektől. ¹⁶És Názáretbe méne, hol növekedett vala, és szokása szerint beméne szombatnapon a zsinagógába, és fölálla olvasni*. ¹⁷És odaadák neki Izaiás próféta könyvét. És felnyitván a könyvet, azon helyre talála, hol írva volt*: ¹⁸Az Úr Lelke énrajtam, azért kent föl engem; elküldött engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a töredelmes szívűeket*, ¹⁹szabadulást hirdetni a foglyoknak, és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a megtörteket, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a visszafizetés napját. ²⁰És összehajtván a könyvet, visszaadá a szolgának, és leüle. És mindenek szemei rajta függnek vala a zsinagógában. ²¹Ő pedig kezdé mondani nekik, hogy ma teljesedett be ez az írás füleitek hallatára*. ²²És mindnyájan bizonyságot tőnek mellette, és csodálkozának a kedves igéken, melyek az ő szájából jönnek vala, és mondák: Nemde ez József fia*? ²³És monda nekik: Bizonyára azt a példabeszédet fogjátok nekem mondani: Orvos! gyógyítsd tenmagadat. Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is hazádban*. ²⁴Ő pedig mondá: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában*. ²⁵Igazán mondom nektek. Sok özvegy vala Illés napjaiban Izraelben, mikor bezárult az ég három évig és hal hónapig, úgy hogy nagy éhség lön az egész földön*; ²⁶mégis azok közül egyikhez sem küldeték Illés, hanem csak a szidonföldi Szareptába, az özvegy asszonyhoz. ²⁷És sok poklos vala Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, hanem csak a szíriai Námán. ²⁸Hallván ezeket, eltelének mindnyájan dühvel a zsinagógában*; ²⁹és fölkelvén, kiűzék őt a városból, és fölvivék ama hegy párkányára, melyen városuk vala építve, hogy letaszítsák őt. ³⁰Ő pedig átmenvén közöttük, eltávozék*. ³¹*És leméne Kafarnaumba, Galilea városába és ott tanítja vala őket szombatonkint*. ³²És bámulának tanításán, mert hatalommal teljes volt az ő beszéde*. ³³Vala pedig a zsinagógában egy ember, kiben tisztátalan ördögi szellem volt, és fölkiálta nagy szóval*, ³⁴mondván: Hagyj békét; mi közünk hozzád, názáreti Jézus? elveszteni jöttél-e minket? tudom, ki vagy: az Istennek Szentje*. ³⁵És megfeddé őt Jézus, mondván: Némulj el, és menj ki belőle! És középre vetvén őt az ördög, kiméne, és semmit sem árta neki. ³⁶És félelem szállá meg mindenkit, és beszélgetének egymásközt, mondván: Mi dolog ez? hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek? ³⁷És elterjede a hír felőle a környék minden helyén. ³⁸*Felkelvén azután Jézus, a zsinagógából Simon házába méne. Simon napa pedig nagy forró lázban szenvede, és könyörgének neki érette*. ³⁹És melléje állván, megfeddé a lázt, mire az elhagyá őt. És azonnal fölkelvén, szolgála nekik*. ⁴⁰Naplementekor pedig mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik valának, hozzá vivék azokat. Ő pedig mindegyikre rátevén kezeit, meggyógyítá őket*. ⁴¹Az ördögök is sokakból kimenének, kiáltozván és mondván: Te vagy az Isten Fia. És megdorgálván, nem hagyá őket szólani; mivel tudták, hogy ő a Krisztus*. ⁴²Mikor pedig megvirradt, kimenvén egy puszta helyre vonult, és a seregek keresik vala őt, és megtalálván, tartóztaták, hogy ne menjen el tőlük*. ⁴³Kiknek ő monda: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert azért küldettem*. ⁴⁴És tanít vala Galileának zsinagógáiban.

5. FEJEZET.

Jézus Péter hajójában és a csodálatos halfogás. – Egy bélpoklos meggyógyítása. –

A háztetőn át lebocsátott inaszakadt meggyógyítása. – Máté meghivatása és vendégsége. – Miért nem böjtölnek a tanítványok?

¹*Történt pedig, midőn a sereg hozzá tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, és ő a Genezáret tava mellett áll vala*; ²láta a tó szélén két hajót állani, míg a halászok kiszállottak, és mossák vala hálóikat. ³Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné volt, kére őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól; és leülvén, tanítá a hajócskából a sereget. ⁴Amint pedig megszűnt szólani, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat, a halfogásra. ⁵Felelvén Simon, monda neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk; de a te szavadra kivetem a hálót*. ⁶És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk. ⁷Intenek tehát társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek segítségükre. És menének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy hogy csaknem elmerültenek*. ⁸Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! ⁹Mivelhogy félelem fogta el őt és mindazokat, kik vele voltak, a halfogás miatt, melyet csináltak vala*; ¹⁰hasonlóképen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik Simon társai valának. És monda Jézus Simonnak: Ne félj! ezentúl már embereket fogsz*. ¹¹S kivonván hajóikat a szárazra, és elhagyván mindenüket, követek őt*.

¹²*És lőn, midőn egy városban vala, íme egy férfiú, rakva poklossággal, meglátván Jézust, arcra borula és kére őt mondván: Uram! ha akarod, megtisztíthatsz engem*. ¹³És kinyújtván kezét, illeté őt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltűnt róla a pok-losság. ¹⁴Ő pedig meghagyá neki, hogy senkinek se szóljon, hanem: Eredj, úgymond, mutasd meg magadat a papnak, és vígy áldozatot megtisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik*. ¹⁵De annál jobban elterjede a hír felőle, és sok nép gyűl vala össze, hogy hallják, őt, és meggyógyuljanak betegségeikből*. ¹⁶Ő pedig visszavonula a pusztába, és ott imádkozék*.

¹⁷*És történt egy napon, hogy leült tanítani, s ott ülének a farizeusok és törvénytudók is, kik Galileának és Judeának minden falvaiból és Jeruzsálemből jöttek vala; és ott volt az Úr ereje azok meggyógyítására*. ¹⁸És íme több férfi hoza ágyon egy inaszakadt embert, kit igyekvének bevinni és eléje tenni. ¹⁹De nem találván utat a sokaság miatt, ahol őt bevigyék, fölmenének a héjazatra, s a padláson át bocsáták őt le ágyastul a középre Jézus elé*. ²⁰Ki midőn látta azok hitét, mondá: Ember! Megbocsátatnak neked a te bűneid*. ²¹És kezdének az írástudók és farizeusok gondolkodni, mondván: Kicsoda ez, hogy ilyen káromkodást beszél? Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint az Isten? ²²Jézus pedig megismervén gondolataikat, feleletül mondá nekik: Mit gondoltok szívetekben? ²³Mi könnyebb, azt mondani-e: Megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj fel, és járj? ²⁴Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, szóla az ina-szakadthoz: Mondom neked: Kelj föl, vedd ágyadat, és menj házadba. ²⁵És azonnal fölkelvén szemük láttára, vevé ágyát, melyen feküdt vala, és hazaméne, magasztalván az Istent. ²⁶Erre elámulának mindnyájan és dicsőítek az Istent, és eltelének félelemmel, mondván: Csodadolgokat láttunk ma.

²⁷*Ezek után kiméne, és láta egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni, és mondá neki: Kövess engem*. ²⁸És elhagyván mindent, fölkelvén, követé őt. ²⁹És Lévi nagy lakomát készíte neki házában, s nagy sereg vámos és más üle velük az asztalnál. ³⁰És zúgolódanák farizeusaik és írástudóik, mondván az ő tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel*? ³¹Felelvén Jézus, mondá nekik: Nincs szűkségük orvosra az egészségeseknek, hanem a betegeknek; ³²nem jöttem híni az igazakat, hanem a bűnösöket bűnbánatra. ³³*Azok pedig mondák neki: Miért van, hogy János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, hasonlóképen a farizeusokéi; a tieid pedig esznek és isznak*? ³⁴Kiknek ő mondá: Csak nem akarjátok böjtöltetni a násznépet, míg vele van a vőlegény*? ³⁵De eljönnek a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor majd böjtölni fognak ama napokban. ³⁶Monda pedig hasonlatosságot is nekik: Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára vesse; máskülönben az újat is elszakítja, és az ócskához sem illik az újból való folt*. ³⁷És senki sem tölt ó tömlőkbe új bort; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és az is kifoly, a tömlők is tönkre mennek*; ³⁸hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, akkor mind a kettő megmarad. ³⁹És senki, midőn ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván, mert azt mondja: Jobb az ó*.

6. FEJEZET.

Jézus a szombati kalászszedés miatt védi tanítványait. – Az elszáradtkezű embert meggyógyítja szombaton. – Tizenkét apostolt választ; azok nevei; leszáll a síkságra sok néppel. – A hegyi beszéd kivonata; a boldogságok; ellenségszeretet és alamizsna; a vakmerő ítélet; a jó és rossz fa gyümölcse; a sziklára épített ház.

¹*Történt pedig a másodelső szombaton, hogy amint a vetések közt járt, tanítványai búzakalászokat szaggatának, és kezeikkel morzsolgatva evék azokat*. ²Némelyek pedig a farizeusok közül mondák nekik: Miért cselekszitek azt, amit nem szabad szombaton? ³És felelvén nekik Jézus, monda: Hát azt sem olvastátok, mit cselekedett Dávid, mikor éhezek ő és akik vele valának? ⁴hogyan ment be az Isten házába, vett és evett, s a vele levőknek is adott a kitett kenyerekből, melyeket nem szabad másnak megenni, mint csupán a papoknak? ⁵És monda nekik: Az Emberfia ura a szombatnak is.

⁶Történt pedig egy másik szombaton, hogy beméne a zsinagógába és taníta. És vala ott egy ember, kinek jobb keze el volt száradva. ⁷Lesik tehát az írástudók és farizeusok, vájjon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amiről vádolhassák. ⁸Ő pedig tudta gondolataikat, és monda az elszáradtkezű embernek: Kelj föl és állj a középre. És fölkelvén, oda-álla. ⁹Azután monda nekik Jézus: Kérdelek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy elveszíteni*? ¹⁰És körülnézvén mindnyájukon, mondá az embernek: Nyújtsd ki kezedet. És kinyujtá, és keze helyreálla*. ¹¹Azok pedig eltelvén esztelenséggel, beszélgetének egymás közt, mit cselekedjenek Jézussal*.

¹²*Lőn pedig ama napokban, hogy kiméne a hegyre imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában tölté vala*. ¹³Másnap előhívá tanítványait, és kiválaszta közülök tizenkettőt, kiket elneveze apostoloknak*: ¹⁴Simont, kit Péternek is nevezett, és Andrást, annak fivérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant*, ¹⁵Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, ki Zelotának hivatik, ¹⁶és Judást a Jakabét, és iskarioti Judást, ki áruló lett*. ¹⁷És lemenvén velük, megálla egy sík helyen, vele tanítványinak serege és nagy népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tirus és Szidon tengermellékéről*, ¹⁸kik jöttek vala, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből; akiket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyulának. ¹⁹És az egész sereg igyekszik vala őt illetni; mert erő méne ki belőle, és meggyógyítá mindnyájukat*.

²⁰*És ő fölemelvén szemeit tanítványaira, monda: Boldogok ti szegények! mert tiétek az Isten országa*. ²¹Boldogok, akik most éheztek! mert ki fogtok elégíttetni. Boldogok, akik most sírtok t mert nevetni fogtok. ²²Boldogok lesztek, mikor gyűlölnek titeket az emberek, és mikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszát az Emberfiáért*; ²³örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme nagy a ti jutalmatok mennyekben; hiszen épen úgy cselekedtek az ő atyáik a prófétákkal. ²⁴De jaj nektek, gazdagok! mert megkaptátok vigasztalástokat*. ²⁵Jaj nektek, kik most tele vagytok! mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek! mert majd gyászoltok és sírtok*. ²⁶Jaj, mikor mind magasztalnak titeket az emberek, mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik*.

²⁷*De nektek mondom, kik hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket; jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek. ²⁸Áldjátok átkozóitokat, és imádkozzatok gyalázóitokért. ²⁹Aki arcul üt, tartsd oda neki a másikat is; és aki palástodat elveszi, a köntöst se tagadd meg tőle*. ³⁰Mindenkinek, aki kér tőled, adj; és ha valaki elveszi, ami tiéd, vissza ne kérjed. ³¹És amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek velük*. ³*²Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, micsoda jutalmat érdemeltek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, kik őket szeretik. ³³És ha azokkal tesztek jót, kik veletek jót tesznek, micsoda jutalmat érdemeltek? mikor a bűnösök is megteszik azt. ³⁴És ha azoknak adtok kölcsön, kiktől reményűtek, hogy visszakapjátok, micsoda jutalmat érdemeltek? hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. ³⁵Szeressétek tehát ellenségeiteket; jót tegyetek és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várván; és nagy lészen a ti jutalmatok, és a Magasságbelinek fiai lesztek; mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. ³⁶Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.

³⁷*Ne ítéljetek, és nem fogtok ítéltetni; ne kárhoztassatok, és nem fognak benneteket kárhoztatni; bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni*. ³⁸Adjatok, és adatni fog nektek, jó és tömött, megrázott és kiáradó mértéket adnak majd a ti öletekbe; mert amily mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek*. ³⁹Hasonlatosságot is monda nekik: Vajjon a vak vezethet-e vakot? nemde mindketten verembe esnek*? ⁴⁰Nem fölebbvaló a tanítvány mesterénél; tökéletes lesz pedig mindenki, ha olyan, mint a mestere*. ⁴¹Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, a gerendát pedig, mely tenszemedben vagyon, nem veszed észre*? ⁴²Avagy hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia! hadd vegyem ki szemedből a szálkát, tenszemedben a gerendát nem látván? Képmutató! vesd ki előbb a gerendát magad szeméből, és azután nézz utána, hogy kivedd a szálkát atyádfia szeméből.

⁴³*Mert nem jó fa az, mely rossz gyümölcsöket terem; és nincs rossz fa, mely jó gyümölcsöt terem*. ⁴⁴Mivelhogy minden fa gyümölcséről Ismerszik meg. Mert nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. ⁴⁵A jó ember az ő szívének jó kincséből jót hoz elő, és a gonosz ember gonosz készletéből gonoszát hoz elő; mert a szív bőségéből szól a száj. ⁴⁶Mit mondjátok nekem: Uram! Uram! ha nem cselekszitek, amiket mondok? ⁴⁷*Mindaz, aki hozzám jön, és hallgatja szavaimat, és cselekszi azokat, megmondom nektek, kihez hasonló. ⁴⁸Hasonló a házépítő emberhez, ki mélyen ásott és az alapot kősziklára vetette. Mikor aztán jött az árvíz, neki esett ama háznak a folyó árja, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt építve. ⁴⁹Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló azon emberhez, ki házát a földre építette alap nélkül; mely amint neki rohant a folyó, mindjárt összeomlott, és nagy lőn ama háznak romlása.

7. FEJEZET.

A kafarnaumi százados szolgájának meggyógyítása. – A naimi ifjú feltámasztása. –

János küldöttei Jézusnál; János prédikálásának különböző hatása. –

Simon farizeus ebédjén egy bűnös asszony megkeni Jézus lábait.

¹*Miután elvégezte mind e beszédeit a nép hallatára, beméne Kafarnaumba. ²Egy századosnak szolgája pedig, ki neki nagyon kedves volt, beteg lévén, halófélben vala. ³Mivel hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg szolgáját*. ⁴Azok pedig Jézushoz érkezvén, buzgón könyörgének, mondván: Méltó, hogy ezt megtedd neki; ⁵mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk*. ⁶Jézus tehát velük méne. Mikor pedig már nem messze vala a háztól, hozzája küldé barátait a százados, mondván: Uram! ne fáradj; mert nem vagyok érdemes, hogy hajlékomba jöjj; ⁷épen azért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám. ⁸Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, katonák lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, eljő; és szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi*. ⁹Hallván ezt Jézus, csodálkozék, és megfordulván, mondá az őt követő seregnek: Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet. ¹⁰És hazatérvén a küldöttek, egészségben találák a szolgát, ki beteg volt.

¹¹*És történt, hogy azután egy Naim nevű városba méne, és vele menének tanítványai és nagy népsokaság*. ¹²Mikor pedig a város kapujához közeledett, íme egy halottat vivének ki, egyetlen fiát anyjának, ki özvegy volt, és a város sok népe méne vele. ¹³Kit mikor meglátott az Úr, megkönyörülvén rajta, monda neki: Ne sírj*. ¹⁴És oda menvén, illeté a koporsót, mire azok, kik viszik vala, megállának. És monda: Ifjú! mondom neked, kelj föl*. ¹⁵És felüle a halott, és beszélni kezde. És átadá őt anyjának. ¹⁶Elfogá pedig mindnyájukat a félelem, és dicsőítek az Istent, mondván: Nagy próféta támadt közöttünk, és az Isten meglátogatta az ő népét*. ¹⁷És eltérjede ez a beszéd felőle egész Judeában és mindenütt a környéken*.

¹⁸*Mindezeket hírül vivék Jánosnak az ő tanítványai*. ¹⁹És előhíván János kettőt tanítványai közül, Jézushoz küldé őket, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk*? ²⁰Hozzája érkezvén ama férfiak, így szólának: Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk? ²¹(Épen abban az órában sokakat gyógyíta meg betegségekből, nyavalyákból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak adá vissza szemevilágát.) ²²És felelvén mondá nekik: Elmenvén jelentsétek Jánosnak, amiket hallottatok és láttatok, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik*; ²³és boldog, aki énbennem meg nem botránkozik. ²⁴Miután pedig elmentek János követei, kezde Jánosról szólani a seregnek: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől ingatott nádat-e? ²⁵Vagy mit mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? íme akik drága ruhában és puhaságban élnek, a királyi palotákban vannak. ²⁶Tehát mit mentetek ki látni? prófétát-e? Igenis mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. ²⁷Ez az, kiről írva vagyon: íme én elküldöm angyalomat színed előtt, ki majd elkészíti előtted utadat*. ²⁸Mert mondom nektek: Nincsen az asszonyok szülöttei között senki nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki az Isten országában kisebb, az nagyobb őnála*.

²⁹És az egész nép, mely őt hallotta, a vámosok is igaznak vallák az Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével*. ³⁰A farizeusok pedig és a törvénytudók meghiúsíták Isten szándékát önmagukban, nem vévén fel az ő keresztségét. ³¹*Mondá azért az Úr: Ugyan kihez is hasonlítsam e nemzedék embereit? kihez hasonlók ők? ³²Hasonlók a piacon üldögélő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltoznak, mondván: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, jajgattunk és nem sírtatok. ³³Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem evett és bort nem ivott, és azt mondjátok: ördöge vagyon. ³⁴Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: íme a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnösök barátja. ³⁵És igazolva lőn a bölcseség minden fiaitól.

³⁶*Meghivá pedig őt egy farizeus, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, asztalhoz telepedék*. ³⁷És íme egy asszony, ki bűnös vala a városban, amint megtudta, hogy ebéden van a farizeus házában, kenetet hoza egy alabástrom-edényben*, ³⁸és megállván hátul az ő lábainál, elkezdé könnyeivel öntözni lábait, és megtörlé fejének hajával, és csókol-gatá lábait és megkené a kenettel*. ³⁹Látván ezt a farizeus, ki őt meghítta vala, szóla magában, mondván: Ha ez próféta volna, bizonnyal tudná, kicsoda és miféle asszony az, aki őt illeti, tudniillik hogy bűnös*. ⁴⁰És felelvén Jézus, monda neki: Simon! mondanék neked valamit. Az pedig monda: Mester! szólj*. ⁴¹Két adósa vala egy hitelezőnek: Egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel*. ⁴²Nem lévén nekik honnét megfizetni, elengedé mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülök jobban szeretni*? ⁴³Felelvén Simon, mondá: Úgy vélem az, kinek többet engedett el. Ő pedig mondá neki: Helyesen ítéltél. ⁴⁴És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és hajával törölte meg*. ⁴⁵Csókot nekem nem adtál; ez meg mióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. ⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg lábaimat. ⁴⁷Azért mondom neked: Megbocsáttatott az ő sok bűne, mert nagyon szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret*. ⁴⁸Mondá tehát amannak: Meg vannak bocsátva bűneid. ⁴⁹És az asztaltársak kezdek mondogatni magukban: Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja*? ⁵⁰Ő pedig monda az asszonynak: A te hited megszabadított téged; menj el békével*.

8. FEJEZET.

Jézust szolgálják a jámbor asszonyok. – Példabeszéd a magvetőről és annak magyarázata; a gyertyahasonlat. – Jézust rokonai keresik. – A szélvész lecsendesítése. –

A Gerazában sertésekbe hajtott ördögök. – Jairus leánykájának feltámasztása és a vérfolyásos asszony meggyógyítása.

¹*Történt azután, hogy ő bejára a városokat és falvakat, prédikálván és hirdetvén az Isten országát; és véle vala a tizenkettő, ²és némely asszonyok, kiket, meggyógyított vala a gonosz lelkektől és betegségekből: Mária, ki Magdolnának hivatik, akiből hét ördög ment vala ki, ³és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának felesége, és Zsuzsanna, és sok más, kik szolgálnak vala neki vagyonukból.

⁴*Midőn pedig nagy sereg gyűlt egybe, és városról városra tódultak hozzá, monda példabeszédben: ⁵Kiméne a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, némely része az útfélre esek, és eltapostaték, és az égi madarak felevék azt. ⁶És másik a kősziklára esek, és kikelvén elszárada, mert nem volt nedvessége. ⁷És másik a tövisek közé esek, és vele együtt nővén a tövisek, elfojták azt. ⁸Másik a jó földbe esék, és kikelvén, százszoros gyümölcsöt hoza. Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Megkérdezek őt azért tanítványai, mit jelent e példabeszéd. ¹⁰Kiknek ő mondá: Nektek adatott tudni az Isten országának titkait, másoknak pedig példabeszédekben, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek*. ¹¹Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. ¹²Az útfélre esők azok, kik hallgatják, de azután eljön az ördög és kiveszi az igét szívükből, nehogy hivén, üdvözüljenek*. ¹³A kősziklára esők azok, kik mikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, és a kisértet idején elpártolnak. ¹⁴A tövisek közé esők azok, kik hallgatják, de az igék utóbb az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei közt elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. ¹⁵Amelyik pedig jó földbe esett, azok, kik tiszta és jó szívvel hallván az igét, megtartják azt magukban, és gyümölcsöt hoznak állhatatosságban*. ¹⁶Senki, aki világot gyújt, nem fedi azt be edénnyel, sem ágy alá nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennék, lássák a világosságot. ¹⁷Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánossá ne lenne, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne jönne. ¹⁸Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok. Mert akinek vagyon, annak adatik; akinek pedig nincsen, még amiről gondolja is, hogy az övé, az is elvétetik tőle*.

¹⁹*Hozzá jövének pedig az ő anyja és atyjafiai, de nem juthatának hozzá a sokaság miatt. ²⁰És jelenték neki: Anyád és atyádfiai kinn állnak, látni akarván téged. ^2lŐ pedig felelvén, mondá nekik: Anyám és atyámfiai azok, kik az Isten igéjét hallgatják és megcselekszik*.

²²*Történt pedig egy napon, hogy beszálla egy hajócskába tanítványaival együtt és mondá nekik: Keljünk át a tó túlsó partjára. És elindulának. ²³Midőn pedig hajóztak, ő elaluvék. És heves szélvész támada a tavon, úgy, hogy megmerülének és veszedelemben valának*. ²⁴Hozzája ménvén tehát, felkölték őt, mondván: Mester! Mester! elveszünk. Ő pedig felkelvén, megfeddé a szelet és a víz hullámait, mire azok megszűnének, és lecsendesedének*. ²⁵Mondá pedig nekik: Hol vagyon a ti hitetek? Kik félve csodálkozának, mondván egymásnak: Hát kicsoda ez, hogy a szeleknek és tengernek is parancsol, és engedelmeskednek néki?

²⁶*És kikötének a Gerazenusok földén, mely Galilea átellenében vagyon: ²⁷Amint kilépett a szárazra, egy férfi jőve eléje a városból, kinek ördöge vala, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban*. ²⁸Mikor ez meglátta Jézust, leborula előtte, és fölkiáltván nagy szóval, monda: Mi közöm hozzád Jézus, a magasságbéli Istennek Fia?! kérlek téged, ne gyötörj engem*. ²⁹Mert parancsolt vala a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Minthogy már sok idő óta hurcolta őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őrizteték; de elszaggatván a kötelékeket, a pusztába űzetek az ördögtől*. ³⁰ Jézus pedig kérdé őt, mondván: Mi a neved? Az meg felelé: Sereg; mert sok ördögtől volt megszállva*. ³¹És kérlelék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek*. ³²Vala pedig ott egy nagy sertésnyáj, legelészvén a hegységben; és kerék őt, engedje meg, hogy azokba menjenek. És megengedé nekik. ³³Az ördögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe ménének, és a nyáj lerohana a meredeken a tóba és belefúla. ³⁴Látván pedig a pásztorok mi történt, elfutának és hírül adák a városban és a tanyákon. ³⁵Kimenének hát, hogy lássák a történteket; és Jézushoz jővén, ott találák az embert, kit az ördögök elhagytak vala, felöltözve és ép ésszel ülve az ő lábainál, és megfélemlének*. ³⁶És elbeszélek nekik azok is, akik látták vala, miként szabadult meg az az ördögöktől. ³⁷És kére őt a gerazenusok földének egész lakossága, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem vett erőt rajtuk. Ő pedig hajóba szállván, visszatére*. ³⁸És kére őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jézus elbocsátá őt, mondván: ³⁹Térj vissza házadba, és beszéld el, mily nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az bejára az egész várost, hirdetvén, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus*.

⁴⁰*Mikor pedig Jézus visszatért, a népsereg fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt*. ⁴¹És íme jőve egy Jairus nevű férfiú, ki a zsinagóga feje volt, és Jézus lábaihoz borulva, kére őt, hogy jöjjön házába; ⁴²mert egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, halálán vala. Amint pedig ment, majd agyonnyomta őt a sokaság. ⁴³És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendő óta, és az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, ⁴⁴ hozzá járulván hátulról, illeté ruhája szegélyét, és rögtön megálla az ő vérfolyása. ⁴⁵És mondá Jézus: Ki illetett engem? Mikor pedig mindnyájan tagadták, mondá Péter és akik vele valának: Mester! a sokaság szorongat és lökdös téged, és te azt kérdezed, ki illetett engem? ⁴⁶És mondá Jézus: Illetett engem valaki, mert én érzem, hogy erő ment ki belőlem. ⁴⁷Látván tehát az asszony, hogy nem maradt titokban, remegve jőve elő, és lábai elé borulva kijelenté az egész nép előtt, mi okból illette őt, és hogyan gyógyult meg azonnal. ⁴⁸Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj el békével. ⁴⁹Még szólott, mikor jőve valaki, a zsinagógafejéhez, mondván neki: Leányod már meghalt, ne fáraszd őt. ⁶⁰Jézuspedig hallván a dolgot, felelé a leányzó atyjának: Ne félj, csak higgy, és meglesz mentve.⁵¹ És mikor a házba érkezett, senki másnak nem engedé meg, hogy vele bemenjen, csupáncsak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leányzó atyjának és anyjának. ⁵²Sírának pedig mindnyájan és jajgatának fölötte. Ő pedig mondá: Ne sírjatok, nem halt meg a leányzó, csak aluszik. ⁶³És kinevetek őt, tudva, hogy meghalt. ⁵⁴Ő pedig megfogván annak kezét, felkiálta, mondván: Leányzó! kelj föl. ⁵⁵Erre visszatére annak lelke, és rögtön fölkele. És meghagyá, hogy enni adjanak neki. ⁵⁶És elámulának szülei; ő pedig megparancsolá nekik, hogy senkinek se mondják, ami történt.

9. FEJEZET.

Az apostolok küldetése. – Heródes kíváncsi Jézusra. – Az első kenyérszaporítás. – Péter hitvallása; a szenvedés megjövendölése. – Krisztusnak önmegtagadó, áldozatkész, bátor tanítványok kellenek; némely hallgatók megérik az Isten országát. – A színváltozás. –

Az ördöngös fiú, kit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani. – Az apostolok versengése. – A szamaritánusok Jézust nem fogadják be. – Követésének akadályai.

¹*Összehíván pedig a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat ada nekik minden ördögök fölött, és a nyavalyák gyógyítására*. ²És elküldé őket, hogy hirdessék az Isten országát, és a betegeket meggyógyítsák*. ³És monda nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen*. ⁴Amely házba betérték, ott maradjatok, és onnan ki ne menjetek*. ⁵És ha valahol be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük*. ⁶Elmenvén tehát bejárák a falvakat, hirdetvén az evangéliumot és gyógyítván mindenütt.

⁷*Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazt, ami általa történt, és zavarban vala, mivel némelyek azt mondák*, ⁸hogy János támadt fel halottaiból; némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. ⁹És mondá Heródes: Jánosnak én fejét vétettem; kicsoda tehát ez, kiről én ilyeneket hallok? És látni kívánta őt.

¹⁰*Visszatérvén az apostolok elbeszélék neki mind, amiket cselekedtek. És magához vévén őket, elvonula külön egy puszta helyre, Betszaida város mellett*. ¹¹Mit megtudván a seregek, utána menének; és magához bocsátván őket, beszéle nekik az Isten országáról, és azokat, kiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyítá. ¹²A nap azonban már hanyatlani kezde. Hozzája menvén tehát a tizenkettő, mondák neki: Bocsásd el a sereget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menvén, megszálljanak és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk. ¹³Ő pedig mondá nekik: Adjatok ti nekik enni. Azok meg felelének: Nincs egyebünk, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak mi nem megyünk és élelmet nem veszünk ennek az egész népnek*.¹⁴Valának ugyanis mintegy ötezren férfiak. Monda tehát tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportokba ötvenenkint. ¹⁵És úgy cselekvének; és letelepítek valamennyit. ¹⁶Vévén pedig az öt kenyeret és a két halat, égre tekintvén, megáldá azokat, és megszegé és tanítványainak adá, hogy a sereg elé tegyék. ¹⁷És evének mindnyájan és jóllakának. És fölszedék ami utánuk megmaradt, tizenkét kosár hulladékot*.

¹⁸*Történt egyszer, midőn magában imádkozék, és a tanítványok is vele valának, kérdezé őket, mondván: Kinek mondanak engem a seregek? ¹⁹Ők pedig felelvén, mondák: Keresztelő Jánosnak, mások pedig Illésnek, mások ismét, hogy valamelyik az előbbi próféták közül támadt fel*. ²⁰Mondá azután nekik: Hát ti kinek tartotok engem? Felelvén Simon Péter, mondá: Az Isten Krisztusának*. ²¹Ő pedig rájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt. senkinek se mondják*; ²²mert, úgymond, az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetni a vénektől, a papi fejedelmektől és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra föltámadni. ²³*Szóla továbbá mindenekhez: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem*. ²⁴Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt*. ²⁵Már pedig mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti vagy magában kárt vall? ²⁶Mert aki szégyell engemet és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyenleni fogja, mikor eljövend az ő fölségében és az Atyáéban és a szent angyalokéban*. ²⁷Igazán mondom nektek: Vannak az ittállók közt némelyek, kik nem ízlelnek halált, mígnem meglátják az Isten országát*.

²⁸*Történt pedig e beszédek után mintegy nyolcad napra, hogy maga mellé vévén Pétert, Jakabot és Jánost, felméne a hegyre imádkozni*. ²⁹És amint imádkozott, arcának képe elváltozék, és ruházata fehér lőn és fényben sugárzó. ³⁰És íme két férfiú beszélget vala ővele, tudniillik Mózes és Illés, ³¹kik dicsőségben megjelenvén, szólának az ő haláláról, melyet beteljesíteni készült Jeruzsálemben*. ³²Péterre pedig és a vele levőkre álom nehezedett; felébredvén pedig, láták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik vele ott állnak vala*. ³³És lőn, midőn ezek távozóban voltak tőle, monda Péter Jézusnak: Mester! jó nekünk itt lenni: csináljunk hát három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet; nem tudván mit mond*. ³⁴Amint ezeket mondta, felhő szállá le, és beárnyékozá őket; s megfélemlének, mikor amazok bementek a felhőbe*. ³⁵És szózat hallatszék a felhőből; mely mondá: Ez az én igen kedves fiam, őt hallgassátok*. ³⁶És mikor a szózat lőn, egyedül maradt Jézus. Ők pedig hallgatának, és senkinek sem szólának ama napokban azokról, amiket láttak vala*.

³⁷*Történt pedig a következő napon, amint lementek a hegyről, hogy nagy sereg méne eléjük. ³⁸És íme egy férfiú a seregből felkiálta, mondván: Mester! kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nekem egyetlenem. ³⁹íme egy lélek ragadja meg őöt, és hirtelen felkiált; az pedig földhöz csapja és rángatja, hogy tajtékzik bele, s alig hagy fel marcangolásával. ⁴⁰És kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. ⁴¹Felelvén Jézus, mondá: Ó hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek veletek és tűrlek titeket? Hozd ide fiadat*. ⁴²Alighogy előjött, odacsapá őt az ördög, és össze-vissza rángatá*. ⁴³Jézus pedig megfeddé a tisztátalan lelket, és meggyógyítván a gyermeket, visszaadá őt atyjának. ⁴⁴És mindnyájan elámulának az Isten nagysága felett. Amíg pedig mindnyájan csodálkozának mindazokon, amiket cselekszik vala, mondá tanítványainak: Véssétek szívetekbe ez igéket, mert az Emberfiának az emberek kezébe kell adatnia*. ⁴⁵Azok pedig nem érték ezt a beszédet, és el volt az rejtve előttük, hogy fel ne fogják; de nem merek őt megkérdezni ezen beszéd felől*.

⁴⁶*Feltámada pedig bennük a gondolat, ki nagyobb közülök*. ⁴⁷Jézus látván szívük gondolatát, előfogván egy gyermeket, maga mellé állítá azt, ⁴⁸és monda nekik: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, ki engem küldött. Mert aki mindnyájótok közt legkisebb, az a nagyobb*. ⁴⁹Megszólalván pedig János, mondá: Mester! láttunk egy valakit a te nevedben ördögöket űzni és eltiltottuk őt, mert nem követ téged velünk*. ⁵⁰Mondá neki Jézus: Ne tiltsátok el; mert aki nincs ellenetek, veletek vagyon*.

⁵¹*Történt pedig, mikor közeledtek az ő fölvételének napjai, eltökélé, hogy Jeruzsálembe megyen*. ⁵²És követeket külde maga színe előtt, kik elmenvén, a szamaritánusok egyik helységébe érkezének, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³De nem fogadák be őt, mert Jeruzsálem felé tartott*. ⁵⁴Látván pedig ezt tanítványai, Jakab és János, mondák: Uram! akarod-e, hogy mondjuk, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket*? ⁵⁵És hozzájuk fordulva, megfeddé őket, mondván: Nem tudjátok, milyen szelleműek vagytok*. ⁵⁶Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni. És más faluba menének*.

⁵⁷*Történt pedig, hogy amint az úton továbbmentek, mondá neki egy valaki: Követlek téged, bárhova is mégy*. ⁵⁸Felelé neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak, és az égi madaraknak fészkeik; az Emberfiának pedig nincs, ahol fejét lehajtsa*. ⁵⁹Azután monda egy másiknak: Kövess engem. Az pedig felelé: Uram! engedd meg, hogy előbb menjek, és eltemessem atyámat*. ⁶⁰Jézus pedig mondá neki: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat; te pedig menj, hirdesd az Isten országát. ⁶¹Egy másik is mondá: Uram! követlek téged; de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek házam népétől*. ⁶²Mondá neki Jézus: Senki, aki kezét az ekére tévén hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára*.

10. FEJEZET.

A hetvenkét tanítvány küldése; jaj a bűnben megátalkodott városoknak. –

A hetvenkettő visszatérése után mondott beszéd, hálaima a tanítványokért. –

Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról. – Jézus Mártánál és Máriánál.

¹*Ezek után pedig rendele az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettenkint maga előtt minden városba és helységbe, hova menendő vala*. ²És monda nekik: Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásához*. ³Menjetek; íme én úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé*. ⁴Ne hordjatok erszényt, se táskát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek*. ⁵Ha valamely házba bementek, először is azt mondjátok: Békesség e háznak! ⁶És ha ott békesség fia vagyon, raja száll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll reátok*. ⁷Ugyanazon házban maradjatok, evén és iván, amijük vagyon; mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra*. ⁸Ha valamely városba mentek, és ott befogadnak titeket, egyetek, amit elétek adnak. ⁹ És gyógyítsátok meg az ottlevő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa*. ^l0Amely városba pedig bementek, és nem fogadnak be titeket, kimenvén az utcára, mondjátok*: ¹¹Még a port is, mely lábainkra tapadt a ti várostokból, lerázzuk nektek; mindazonáltal tudjátok meg, hogy elközelgett az Isten országa*. ¹²Mondom pedig nektek, hogy a Szodoma-bélieknek tűrhetőbb dolga lesz ama napon, mint annak a városnak*. ¹³Jaj neked Korozain! Jaj neked Betszaida! mert ha Tirus-ban és Szidonban lettek volna a csodák, melyek bennetek történtek, már régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot*. ¹⁴Hanem tűrhetőbb sorsa is leszen Tirusnak és Szidonnak az ítéletkor, mint nektek. ¹⁵És te Kafarnaum! mely égig magasztaltattál, a pokolig fogsz lesüllyedni*. ¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, ki engem küldött*.

¹⁷*Visszatére pedig a hetvenkettő, örömmel mondván: Uram! még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben*. ¹⁸És mondá nékik: Láttam a sátánt mint villámot az égből leesni*. ¹⁹Íme hatalmat adtam nektek kígyókat és skorpiókat taposni, és minden ellenséges hatalmat, és semmi sem fog nektek ártani*. ²⁰Mindazáltal ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek tinektek, hanem örüljetek, hogy neveitek be vannak írva mennyekben*, ²¹Azon órában örvendezek Jézus a Szentlélekben, és mondá: Áldalak téged, Atyám! mennynek és földnek Ura! hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kijelentetted a kisdedeknek. Úgy van Atyám! mert így tetszett neked*. ²²Mindeneket átadott nekem az én Atyám; és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, hanem csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. ²³És tanítványaihoz fordulván, mondá: Boldogok a szemek, melyek látják, amiket ti láttok*. ²⁴Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta*.

²⁵*És íme fölkele egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem*? ²⁶Ő pedig mondá neki: Mi vagyon írva a törvényben? miképen olvasod? ²⁷Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, és minden erődből és egész elmédből; felebarátodat pedig, mint tennenmagadat*. ²⁸És mondá neki: Helyesen feleltél; ezt cselekedjed és élni fogsz*. ²⁹Amaz pedig igazolni akarván magát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom*? ³⁰Felvévén pedig Jézus a szót, mondá: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba menvén, rablók közé került, akik kifoszták őt, és sebesre vervén, félholtan hagyák őt és eltávozának*. ³¹Véletlenül azon az úton jött lefelé egy pap, és látván őt, tovább méne*. ³²Hasonlóképen egy levita is, midőn azon helyhez ért és látta őt, elméne mellette. ³³Arra utazván pedig egy szamaritánus, oda-méne, és látván őt, könyörületre indula*. ³⁴És hozzája járulván, bekötözé sebeit, olajat és bort öntvén azokba; föltéve őt barmára s a szállásra vivé és gondját viselé*. ³⁵Másnap elővévén két dénárt, a gazdának adá, mondván: Viseld gondját neki, és amit ezen felül ráköltesz, mikor visszatérek, megadom neked*. ³⁶E három közül mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, ki a rablók közé jutott*? ³⁷Amaz pedig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj, és te is hasonlóképen cselekedjél.

³⁸*Lőn pedig, amint tovább mentek, hogy betére egy faluba, hol egy Márta nevű asszony befogadá őt házába*. ³⁹Vala pedig ennek egy Mária nevű nővére, aki az Úr lábaihoz ülvén hallgatá az ő igéjét. ⁴⁰Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak előlépvén, mondá: Uram! nem gondolsz-e vele, hogy nővérem egyedül hagyott engem szolgálni? Mondjad azért neki, hogy segítsen nekem*. ⁴¹Felelvén, mondá neki az Úr: Márta, Márta! Sok gondod van és sokat vesződöl; ⁴²Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle*.

11. FEJEZET.

Az Úr imádsága és az állhatatos kérés meghallgatása. –

Egy néma ördög kiűzése és a Belzebub-vád. – Egy asszony boldognak magasztalja Jézus anyját. – Jónás próféta jele; a déli királynő és a niniveiek tanusága. –

A véka alá rejtett lámpa és a tiszta szem hasonlata. – Az írástudók és farizeusok bűnei.

¹*És történt, hogy mikor egy helyen imádkozik vala, amint azt bevégezte, mondá neki egyik tanítványai közül: Uram! taníts bennünket imádkozni, miként János is tanította az ő tanítványait*. ²Mondá tehát nekik: Midőn imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod*; ³mindennapi kenyerünket adjad nekünk naponta*. ⁴És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket, mivelhogy magunk is megengedünk minden adósunknak; és ne vigy minket kisértetbe. ⁵*És mondá nekik: Ha valamelyiknek közületek barátja vagyon, és hozzámegyen éjfélkor és azt mondja neki: Barátom! adj nekem kölcsön három kenyeret; ⁶mert egy barátom érkezett az útról, és nincs mit elébe adjak; ⁷és amaz belülről felelvén mondja: Ne háborgass engem, az ajtó már be van zárva, gyermekeim velem vannak a fekvőhelyen, nem kelhetek föl, hogy adjak neked. ⁸De ha ő állhatatosán zörget, mondom nektek, ha nem is kelne föl és adna neki azért, mert barátja, mégis alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki, amennyire szüksége van*. ⁹Én is mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyitnak nektek*. ¹⁰Mert mindaz, aki kér, kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót fognak nyitni. ¹¹*Ki az az atya közületek, aki, ha fia kenyeret kér tőle, követ ad neki; vagy ha halat, csak nem fog hal helyett kígyót adni neki? ¹²vagy ha tojást kér, vajjon skorpiót fog-e nyújtani neki? ¹³Ha tehát ti, rossz létetekre tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek: mennyivel inkább fog adni a ti mennyei Atyátok jó lelket azoknak, kik tőle kérik.

¹⁴*És ördögöt űze ki, mely néma vala. Mikor pedig kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozának a seregek*. ¹⁵Némelyek pedig közülök mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket*. ¹⁶Mások meg kísértvén, égi jelt kérének tőle*. ¹⁷Ő pedig látván gondolataikat, mondá nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik*. ¹⁸Ha tehát a sátán magával meghasonlott, miképen állhat fenn az ő országa? mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki az ördögöket. ¹⁹Ha pedig én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok*. ²⁰Ha meg én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa*. ²¹Midőn az erős fegyveresen őrzi udvarát, békében van a tulajdona*. ²²De mikor nálánál erősebb jővén, legyőzi őt, minden fegyverzetét elveszi, melyben bízott, és elosztja prédáját. ²³Aki nincs velem, ellenem vagyon, és aki nem gyűjt velem, szétszór*. ²⁴Mikor a tisztátalan lélek kimégyen az emberből, vizetlen helyeken jár, nyugalmát keresvén; de nem találván, így szól: Visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. ²⁵És odamenvén, kisöpörve találja azt és fölékesítve. ²⁶Akkor elmegyen és magához vészen hét más lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén, ott laknak ; és azon ember utóbbi állapota rosszabb leszen az előbbinél*.

²⁷*Lőn pedig, midőn ezeket mondotta, fölemelvén szavát egy asszony a seregből, mondá neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál*. ²⁸Ő pedig mondá: Sőt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják, és megőrzik azt*.

²⁹*Midőn pedig a seregek összegyülekeztek, kezdé mondani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt kíván, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele*. ³⁰Mert valamint Jónás jelül szolgált a niniveieknek, úgy leszen az Emberfia is e nemzedéknek*. ³¹A déli királyné fölkel majd az ítéletkor e nemzedék embereivel, és kárhoztatni fogja őket; mert eljött a föld széléről hallgatni Salamon bölcseségét; pedig íme nagyobb van itt Salamonnál*. ³²A ninivei emberek föltámadnak az ítéletkor e nemzedékkel, és kárhoztatni fogják azt, mert ők bűnbánatot tartottak Jónás prédikálására; pedig nagyobb van itt Jónásnál.

³³*Senki, aki világot gyújt, nem teszi azt rejtekbe, sem a véka alá, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. ³⁴Tested világa szemed; ha szemed jó, egész tested világos leszen; ha pedig rossz, tested is sötét leszen. ³⁵Vigyázz tehát, hogy a világosság, mely benned vagyon, sötétség ne legyen. ³⁶Ha azért tested egészen világos, nem lévén benne semmi sötét rész, világos lesz egészen, mint mikor a szövetnek villámfényével megvilágít téged.

³⁷*Mialatt beszélt, megkéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen hála. És bemenvén, asztalhoz üle. ³⁸A farizeus pedig megütközék magában, látván, hogy nem mosdott meg ebéd előtt*. ³⁹Mondá pedig neki az Úr: Tehát ti farizeusok megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét; de belsőtök tele van rablással és gonoszsággal*. ⁴⁰Esztelenek! nemde aki a külsőt alkotta, alkotta azt is, ami benne van*. ⁴¹Azonban a benne levőkből adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta nektek*. ⁴²De jaj nektek, farizeusok! mert tizedet adtok a mentából, rutából és minden veteményből, és elmulasztjátok az ítéletet és az Isten szeretetét. Ezeket meg kellett cselekedni, és amazokat el nem hagyni*. ⁴³Jaj nektek farizeusok! mert szeretitek az első üléseket a zsinagógákban, és a köszöntéseket a piacon*. ⁴⁴Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a nem látszó sírok, melyek fölött járnak az emberek, anélkül, hogy tudnák*. ⁴⁵Felelvén pedig egyik a törvénytudók közül, mondá neki: Mester! ezeket mondván, minket is megbántasz*. ⁴⁶Ő pedig mondá: Jaj nektek is, törvénytudók! mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem lendíttek a terheken*. ⁴⁷Jaj nektek, mert építitek a próféták síremlékeit, atyáitok pedig megölték őket*. ⁴⁸Ezáltal tanúskodtok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti meg sírjaikat építitek*. ⁴⁹Azért mondotta az Isten bölcsesége is: Majd küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül megölnek és üldöznek*, ⁵⁰hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, mely kiontatott a világ kezdetétől*, ⁵¹Ábel vérétől Zakariás véréig, ki az oltár és a templom között veszett el. Igenis mondom nektek, számon fogják azt kérni e nemzedéktől. ⁵²Jaj nektek, törvénytudók! mert elvettétek a tudomány kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok*. ⁵³Midőn pedig ezeket mondotta nekik, a farizeusok és törvénytudók nagyon megharaguvának és sok dologról kezdek őt faggatni*, ⁵⁴leselkedvén ellene, és vadászván szavaira, hogy vádolhassák őt.

12. FEJEZET.

Minden lelkület és tan nyilvánosságra jön; csak Istentől kell félni; a gondviselés; Krisztus megvallása és a Szentlélek elleni bűn. – Jézus az örökség ügyében nem akar bíró lenni; óvás á fösvénységtől. – A mulandók miatti aggodalom. – A gondviselésben való bizalom. – Intelem éberségre; az urakat váró szolgák. – Krisztus tüzet és harcot hozott a földre;

az idők jele; a kibékülés (Istennel).

¹*Midőn oly nagy sereg gyűlt össze körülötte, hogy egymást csaknem összetaposták, kezdé tanítványainak mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, mely képmutalás*. ²Semmi sincs elleplezve, mi le ne lepleztetnék, sem elrejtve, amit meg ne tudnának*. ³Azért amiket sötétben mondtatok, fényes nappal fognak hallatszani, és amit fülbe súgtatok a kamrákban, a háztetőkről fogják hirdetni. ⁴Mondom pedig nektek barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, és azután semmi egyebet sem tudnak tenni. ⁵Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, kinek miután megölt, hatalma van a gehennába vetni; igenis, mondom nektek, tőle féljetek. ⁶ Nemde öt verebet két garasért adnak? és egy sincs azok közül elfelejtve az Isten előtt. ⁷Sőt még fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek, sokkal becsesebbek vagytok ti a verebeknél*. ⁸Mondom pedig nektek: Mindenkit, aki vallomást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is megvallja azt az Isten angyalai előtt*. ⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt. ¹⁰És ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de annak számára, aki a Szentlélek ellen káromkodik, nincs bocsánat*. ¹¹Mikor pedig a zsinagógák és elüljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogyan és mivel védekezzetek vagy mit mondjatok*; ¹²mert a Szentlélek megtanít benneteket azon órában, mit kell mondanotok.

¹³*Szóla pedig neki egy valaki a seregből: Mester! mondjad atyámfiának, hogy ossza meg velem az örökséget*. ¹⁴Ő pedig feleié neki: Ember! ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek. ¹⁵És mondá nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete*. ¹⁶Mondá pedig nekik hasonlatosságot is, szólván: Egy gazdag embernek földje bőséges termést hoza. ¹⁷És így gondolkodik vala magában, mondván: Mit miveljek? mert nincs hová gyűjtenem terményeimet. ¹⁸És szóla: Ezt cselekszem: Elbontom csűreimet, és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és javaimat*. ¹⁹Azután mondom lelkemnek: Én lelkem! van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet*. ²⁰Az Isten pedig mondá neki: Esztelen! az éjjel számon kérik tőled lelkedet, amiket tehát szerzettél, kié lesznek*? ²¹Igy jár, aki kincset gyűjt magának, és nem gazdag az Istenben*.

²²*És mondá tanítványainak: Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek*. ²³Az élet többet ér az eledelnél, és a test a ruházatnál. ²⁴Nézzétek a hollókat, melyek nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrjük, és az Isten táplálja azokat. Mennyivel különbek vagytok ti azoknál*? ²⁵Ki adhat pedig közületek gondjai által élet korához egy arasznyit*? ²⁶Ha tehát a legkisebb dolgot sem tehetitek, a többiről mit aggódtok*? ²⁷Nézzétek a liliomokat, miként növekednek, nem fonnak és nem szőnek; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy azok közül. ²⁸Ha pedig a mező füvét, mely ma vagyon, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! ²⁹Tehát nektek se azon járjon az eszetek, mit egyetek és igyatok, és ne nagyzoljatok*; ³⁰mert mindezek után a világ népei futkosnak; a ti Atyátok azonban tudja, hogy ezekre szükségtek vagyon*. ³¹Azonban keressétek először az Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind hozzáadatnak nektek. ³²Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot*. ³³Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsna gyanánt; készítsetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset mennyekben, hol a tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rontja. ³⁴Mert ahol kincsetek vagyon, ott leszen a szívetek is*.

³⁵*Legyenek felövezve csípőitek, és égő gyertyák kezeitekben*; ³⁶magatok meg hasonlók olyan emberekhez, kik urukat várják, midőn visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal megnyissanak neki*. ³⁷Boldogok azok a szolgák, kiket midőn megjön az Úr, ébren talál; bizony mondom nektek, hogy felövezvén magát, asztalhoz ülteti őket, és odaáll szolgálni nekik*. ³⁸És ha a második őrváltáskor és a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok ama szolgák*. ³⁹Azt pedig tudjátok meg, hogy ha tudná a házigazda, mely órában jön a tolvaj, bizonyára ébren volna, és nem engedné házába betörni*. ⁴⁰Ti is legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. ⁴¹Mondá pedig neki Péter: Uram! nekünk mondod-e ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek*? ⁴²Felelé az Úr: Vajjon kicsoda a hű és okos sáfár, kit az úr háznépe fölé rendel, hogy búzát adjon nekik mérték szerint a maga idejében*? ⁴³Boldog az a szolga, kit mikor éljövend az Úr ilyen munkában talál. ⁴⁴ Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt*. ⁴⁵De ha e szolga azt mondja szívében: Késik jönni uram, és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, és eszik, iszik és részegeskedik*: ⁴⁶Megjön ama szolgának ura azon a napon, melyen nem várja, és azon órában, melyet nem tud, és feldarabolja őt, és részét a hűtlenekkel adja ki*. ⁴⁷Az a szolga pedig, ki tudta ura akaratát, és nem készült, és nem cselekedett annak akarata szerint, sok verést kap*. ⁴⁸Aki pedig nem tudta, de büntetésre méltókat cselekedett, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni attól.

⁴⁹*Tüzet jöttem bocsátani a földre; és mit akarok mást, mint hogy már felgyuladjon*? ⁵⁰Keresztséggél kell megkereszteltetnem, és mily nehezen várom, míg be nem teljesedik*. ⁵¹Azt vélitek, hogy békét jöttem hozni a földre? Mondom nektek, nem; hanem szakadást*. ⁵²Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen; ⁵³meghasonlik az atya a fiú ellen és a fiú atyja ellen; az anya leánya ellen és a leány anyja ellen; a napa menye ellen és a meny napa ellen. ⁵⁴Mondá pedig a seregeknek is: Mikor látjátok, hogy napnyugatról támad a felhő, mindjárt azt mondjátok: Zápor jön; és úgy leszen*; ⁵⁵és mikor délről fú a szél, azt mondjátok: Forróság lesz; és meglesz. ⁵⁶Képmutatók, az ég és föld arculatáról tudtok következtetni; miért nem vizsgáljátok tehát a mostani időt? ⁵⁷Miért nem ítélitek meg magatoktól, mi az igazság*? ⁵⁸Mert mikor ellenfeleddel a fejedelemhez tartasz, igyekezzél az úton megszabadulni tőle, nehogy a bíróhoz hurcoljon téged, és a bíró átadjon a poroszlónak, és a poroszló téged a tömlöcbe vessen*. ⁵⁹Mondom neked, ki nem jösz onnét, míg az utolsó fillért is le nem fizeted*.

13. FEJEZET.

Intés bűnbánatra; a legyilkolt galileabeliek és a silóéi torony áldozatai; példabeszéd a terméketlen fügefáról. – Egy beteg asszony meggyógyítása szombaton. –

Példabeszéd a mustármagról és kovászról. – A szűk kapuról. –

Heródes gyilkos terve; Jeruzsálem bűne és büntetése.

¹*Jelen valának pedig azon időben némelyek, hírt hozván neki ama galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal összekeverte*. ²És felelvén, mondá nekik: Vélitek-e, hogy ezek a galileabeliek bűnösebbek voltak minden más galileainál, mivelhogy ezeket szenvedték*? ³Mondom nektek: Nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. ⁴Vagy mint ama tizennyolc, kikre Silóéban rádőlt a torony, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy azok is vétkesebbek voltak minden embernél, ki Jeruzsálemben lakik*? ⁵Mondom nektek: Nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan épen úgy elvesztek. ⁶Mondá pedig e hasonlatosságot: Egy valakinek szőlőjében fügefa volt ültetve; és méne, gyümölcsöt keresvén rajta, de nem talála*. ⁷Mondá tehát a vincellérnek: íme három esztendeje, hogy járok, gyümölcsöt keresvén e fügefán, és nem találok; vágd ki azt; minek is foglalja el hiába a földet? ⁸Amaz pedig felelvén, mondá neki: Uram! hagyd meg még az idén; addig, míg körülásom és megtrágyázom, ⁹hátha gyümölcsöt hoz a jövőben; ha pedig nem, kivághatod azután. ¹⁰*Tanít vala pedig egyik zsinagógájukban szombatonkint. ¹¹És íme egy asszony, kin a betegség lelke volt tizennyolc évig, és meg lévén görbülve, épenséggel nem tudott felegyenesedni*. ¹²Kit meglátva Jézus, előhíva, és mondá neki: Asszony! megszabadultál betegségedtől*. ¹³És rája tevé kezeit, mire az rögtön kiegyenesedék, és dicsőíté az Istent*. ¹⁴Felszólalván pedig a zsinagóga főnöke, méltatlankodva, hogy Jézus szombaton gyógyított, mondá a seregnek: Hat nap van, melyen dolgozni kell; azokon jöjjetek tehát, hogy meggyógyuljatok, nem pedig szombatnapon*. ¹⁵Felelvén neki az Úr, mondá: Képmutatók! nem oldja-e el mindenitek szombaton ökrét vagy szamarát a jászolytól, és nem viszi-e itatni*? ¹⁶Hát Ábrahám azon leányát, kit immár tizennyolc év óta megkötözött a sátán, nem kellett-e föloldani e köteléktől szombatnapon? ¹⁷És midőn ezeket mondotta, megszégyenülének minden ellenfelei és az egész nép örvende mindazon nagyszerű dolgokon, melyeket cselekedett*.

¹⁸*Mondá tehát: Mihez hasonló az Isten országa, mihez hasonlítsam azt? ¹⁹Hasonló mustármaghoz, melyet vévén az ember, elvete kertjében, és felnövekedék és fává lőn, úgy hogy az égi madarak fészkelének ágai közt. ³⁰És ismét mondá: Mihez hasonlítsam az Isten országát? ²¹Hasonló a kovászhoz, melyet vévén az asszony, belevegyíte három véka lisztbe, mígnem az egész megkele.

²²*És bejára a városokat és falvakat, tanítván, és Jeruzsálem felé tartván*. ²³Kérdé pedig őt egyvalaki: Uram! Kevesen vannak-e, kik üdvözülnek? Ő pedig mondá nekik*: ²⁴Törekedjetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak*. ²⁵Mikor már felkelt a családatya, és bezárja az ajtót, és ti kívül állva zörgetni kezdetek az ajtón, mondván: Uram! nyisd ki nekünk; ő majd felelvén mondani fogja nektek: Nem tudom, honnét valók vagytok*. ²⁶Akkor azután mondogatjátok: Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál*. ²⁷Ő pedig azt mondja nektek: Nem ismerlek titeket, honnét valók vagytok; félre tőlem mindnyájan, ti gonosztevők*! ²⁸Ott lészen sírás és fogak csikorgatása, Amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat pedig kitaszítva belőle*. ²⁹És jönni fognak napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepednek az Isten országában. ³⁰És íme vannak utolsók, kik elsőkké lesznek és vannak elsők, kik utolsókká lesznek*.

³¹*Aznap hozzá jövének némely farizeusok, mondván neki: Menj el és távozzál innét; mert Heródes meg akar téged ölni*. ³²És mondá nekik: Eredjetek, és mondjátok meg annak a rókának: íme én ördögöket űzök és betegeket gyógyítok, ma és holnap, és harmadnap bevégzem*. ³³Azonban még ma, holnap és a hátralevő napokon járnom-kelnem kell; mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül*. ³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem! mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldetnek; hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, miként a madár fészekalját szárnyai alá, és te nem akartad*. ³⁵Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljön az idő, mikor mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön*.

14. FEJEZET.

Egy vízkóros meggyógyítása szombaton; intelem az utolsó helyről és a szegények meghívásáról. – Példabeszéd a visszautasított vacsoráról. – Krisztus követésének feltételei: a rokonok gyűlölete; a keresztviselés; a vállalkozás előtti számvetés; a só hasonlata.

¹*Történt, hogy mikor Jézus szombaton egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tarták őt*. ²És íme előtte vala egy vízkóros ember*. ³És megszólalván Jézus, kérdé a törvénytudókat és farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? ⁴Ezek pedig hallgatának. Akkor ő fogván amazt, meggyógyítá és elbocsátá*. ⁵És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek szamara vagy ökre kútba esik, nem húzza-e ki azt rögtön szombatnapon*? ⁶És erre nem tudtak feleim neki*. ⁷A hivatalosoknak pedig példabeszédet mondá észrevévén, miként válogatják az első üléseket, így beszélvén hozzájuk*: ⁸Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre; nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghíva, ⁹oda jővén az, ki téged és őt meghítta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod. ¹⁰Hanem mikor meghívnak, eredj, telepedjél az utolsó helyre, hogy mikor jövend, ki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom! menj följebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt*. ¹¹Mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fölmagasztaltatik*. ¹²Mondá pedig annak is, aki őt meghívta vala: Mikor ebédet vagy vacsorát szerzel, ne hívjad barátidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat, nehogy ők is viszont meghívjanak és visszaadják neked*; ¹³hanem mikor lakomát adsz, hívd meg a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat. ¹⁴És boldog leszel, mivel nem tudják viszonozni neked; de majd vissza fizettetik az neked az igazak feltámadásakor*.

¹⁵*Midön ezeket hallotta egyik az asztaltársak közül, mondá neki: Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában*. ¹⁶Ő pedig mondá neki: Egy ember nagy vacsorát szerze és sokakat meghíva. ¹⁷És elküldé szolgáját a vacsora órájában megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. ¹⁸És kezdek magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondá neki: Földet vettem és ki kell mennem megnézni azt; kérlek téged, ments ki engem*. ¹⁹Másik meg mondá: öt iga ökröt vettem, és megyek megpróbálni azokat; kérlek, ments ki engem. ²⁰Más ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. ²¹Hazamenvén a szolga, jelenté urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide*. ²²És mondá a szolga: Uram! megtörtént, amint parancsoltad, de még mindig van hely. ²³Akkor mondá az úr szolgájának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszerítsd bejönni a járókelőket, hogy megteljék a házam*. ²⁴Mondom azonban nektek, hogy senki ama férfiak közül, kik hivatalosak voltak, meg nem ízleli az én vacsorámat*.

²⁵*Nagy sereg méne pedig vele, és megfordulván, mondá nekik: ²⁶Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom*. ²⁷És aki nem hordozza keresztjét és jön utánam, nem lehet nekem tanítványom*. ²⁸Nemde, aki közületek tornyot akar építeni, először leülvén, kiszámítja a szükséges költségeket, hogy van-e miből befejezni*, ²⁹nehogy miután alapot vetett, és nem bírta bevégezni, mind aki látja, csúfolni kezdje őt, ³⁰mondván: Ez az ember építeni kezdett, és nem tudta befejezni? ³¹Avagy micsoda király az, aki háborúba indulván más király ellen, előbb le nem ül és meg nem fontolja, vájjon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, ki húszezerrel jön ellene? ³²Mert ha nem, akkor még annak távollétében követséget küld és békét kér*. ³³Így tehát mindaz közületek, ki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom*. ³⁴Jó dolog a só; de ha a só megizetlenül, mivel adnak ízt neki*? ³⁵Sem a földre, sem a trágyadombra nem való, hanem kivetik azt. Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg*.

15. FEJEZET.

A farizeusok zúgolódásával szemben példabeszéd az elveszett juhról és drachmáról. –

Példabeszéd a tékozló fiúról.

¹*Közeledének pedig hozzája a vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt*. ²És zúgolódának a farizeusok és írástudók, mondván, hogy ez a bűnösökkel társalog és velük eszik. ³*Mondá tehát nekik e példabeszédet, szólván: ⁴Kicsoda közületek az az ember, kinek ha száz juha vagyon, és elveszt egyet azok közül, ott nem hagyja a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megyen az elveszett után, mígnem megtalálja azt? ⁵És midőn megtalálja, örömmel veszi vállára, ⁶és hazamenvén, összehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: örvendjetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett vala. ⁷Mondom nektek, hogy oly nagy öröm lészen mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, kiknek nincs szükségük bűnbánatra*. ⁸Vagy ha valamely asszonynak tíz drachmája lévén, elveszt egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát, és nem keresi-e szorgalmasan, mígnem megtalálja? ⁹És mikor megtalálta, nemde egybehívja barátnőit és szomszédait, mondván: örvendjetek velem, mert megtaláltam a drachmát, melyet elvesztettem. ¹⁰Mondom nektek, hasonló öröm leszen az Isten angyalai közt egy megtérő bűnösön*.

¹¹* Azután mondá: Egy embernek volt két fia. ¹²És mondá az ifjabbik atyjának: Atyám! add ki nekem az örökség részét, mely rám esik. És elosztá köztük vagyonát*. ¹³Kevés idő múlva összeszedvén mindenét az ifjabbik fiú, messze országba költözék, és ott eltékozlá vagyonát léha élettel*. ¹⁴Miután mindent elpazarolt, nagy éhség lőn azon a földön, és ő szűkölködni kezde. ¹⁵És menvén, beszegődött azon ország egy polgárához, ki tanyájára küldé őt, hogy őrizze a sertéseket*. ¹⁶És szerette volna megtölteni gyomrát a sertések eledelével, de abból sem adának neki*. ¹⁷Akkor magába szállván, mondá: Hány béres dúskál atyám házánál kenyérben, én pedig itt éhen veszek. ¹⁸Fölkelek és atyámhoz megyek, és mondom neki: Atyám! vétkeztem az ég ellen és te ellened*; ¹⁹már nem vagyok méltó fiadnak hivatni, csak béreseid közé fogadj be engem*. ²⁰És fölkerekedvén, atyjához méne. Mikor még messze volt, meglátá őt atyja, megesett rajta a szíve, és hozzá futván, nyakába borula és összecsókolá őt*. ²¹És mondá neki fia: Atyám! vétkeztem az ég ellen és te ellened; már nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivassam. ²² Atyja pedig mondá szolgáinak: Hamar vegyétek elő a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt kezére és sarut lábaira*; ²³és hozzátok elő a hizlalt borjút, öljétek le, együnk és vigadjunk*; ²⁴mert ez az én fiam megholt vala és föltámadt, elveszett vala és megtaláltatott. És elkezdenek vigadozni*. ²⁵Az ő idősebb fia pedig a mezőn volt, és midőn megjött, közeledvén a házhoz, hallá a muzsikát és táncot*. ²⁶És előszólítván egyet a szolgák közül, tudakozódok, mi van itten. ²⁷Az pedig mondá neki: Megjött az öcséd, és atyád leölette a hizlalt borjút, mivel hogy egészségben kapta őt vissza. ²⁸Erre amaz megbosszankodék, és nem akart bemenni. Atyja tehát kimenvén, elkezdé őt kérlelni*. ²⁹Amaz pedig felelvén, mondá atyjának: íme annyi esztendő óta szolgálok neked, és soha át nem hágtam parancsodat, és sohasem adtál nekem egy gödölyét sem, hogy barátaimmal lakmározzam*. ³⁰Midőn pedig ez a fiad, ki elmulatta vagyonodat parázna személyekkel, megérkezett, leölted neki a hizlalt borjút*. ³¹Ő pedig mondá neki: Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem a tied*; ³²de illett vigadni és örvendezni, mert ez a te öcséd meghalt vala, és föltámadt, elveszett vala és megtaláltatott.

16. FEJEZET.

Példabeszéd a hűtlen sáfárról. – A farizeusi igazság; a törvény örök érvénye;

a házasság felbonthatatlansága. – A dúsgazdag és a nyomorult Lázár.

¹*Mondá pedig tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek sáfára vala; és ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja az Ő javait*. ²És előhíván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? adj számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom*. ³Mondá pedig a sáfár magában. Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? kapálni nem birok, koldulni szégyenlek*. ⁴Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befogadjanak engem házaikba*. ⁵Magához híván tehát urának minden egyes adósát, mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak*? ⁶Az pedig felelé: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet*. ⁷Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig felelé: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat. ⁸És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett; mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál*. ⁹Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba*. ¹⁰Aki a kicsiben hű, az hű a nagyban is; és aki a kicsiben hamis, a nagyban is hamis*. ¹¹Ha tehát a hamis mammonban hívek nem voltatok, ki fogja rátok bízni azt, ami valódi*? ¹²És hogyha a máséban hívek nem voltatok, ki fogja odaadni nektek, ami a tietek*? ¹³Egy szolga nem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak*.

¹⁴*Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik szerették a pénzt és kicsúfolák őt*. ¹⁵És mondá nekik: Ti ugyan igazakul állítjátok magatokat az emberek elé, de az Isten ismeri szíveiteket; mert ami magas dolog az emberek előtt, utálatos az Isten szemében*. ¹⁶A törvény és a próféták Jánosig tartottak; attól fogva az Isten országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal törekszik bejutni abba*. ¹⁷De könnyebben múlik el az ég és föld, mintsem a törvényből egy pont elvesszen*. ¹⁸Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vészen, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vészen, házasságot tör*.

¹⁹*Vala egyszer egy gazdag ember, bíborba és patyolatba öltözködő, és mindennap dúsan lakmározó. ²⁰És vala egy Lázár nevű koldus is, ki annak kapuja előtt fetreng vala, rakva fekélyekkel*, ²¹és szeretett volna jóllakni a morzsalékokból, melyek lehullának a gazdag asztaláról, de senki sem adott neki; csak az ebek jő vének és nyalogaták az ő sebeit*. ²²Történt pedig, hogy meghala a koldus, és az angyalok. Ábrahám kebelébe vivék; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték a pokolban*. ²³Fölemelyén pedig szemeit, midőn a kínok közt volt, meglátá Ábrahámot messziről, és Lázárt az ő kebelén*; ²⁴és kiáltván mondá: Atyám, Ábrahám! könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy vízbe mártván ujja hegyét, hűsítse meg nyelvemet; mert kínlódom e lángban*. ²⁵Mondá neki Ábrahám: Fiam! jusson eszedbe, hogy elvetted javaidat életedben, Lázár pedig hasonlóképen a rosszakat; ő tehát most itten vigasztalódik, te meg gyötrődöl*.²⁶Azon felül köztünk és köztetek áthághatatlan mélység tátong, hogy akik innen át akarnának hozzátok menni, ne tudjanak, sem az onnét valók ide át ne jöhessenek*. ²⁷És mondá: Kérlek hát atyám! küldd el őt atyai házamba. ²⁸mert öt testvérem van, tegyen nekik bizonyságot, hogy ne jussanak ők is a kínok e helyére. ²⁹Felelé neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak rájuk*. ³⁰Amaz pedig mondá: Nem úgy atyám, Ábrahám! hanem ha valaki a holtak közül megy hozzájuk, bűnbánatot tartanak. ³¹Felelé pedig neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor ha valaki a holtak közül feltámad, annak sem fognak hinni.

17. FEJEZET.

A botrányról; a megbocsátásról; a hit csodatevő erejéről;

a kötelesség teljesítése nem ok a kevélységre. – A tíz bélpoklos meggyógyítása. –

Mikor és hol jön el az Isten országa és maga az Úr.

¹*Mondá pedig tanítványainak: Lehetetlen, hogy botrányok ne essenek; de jaj annak, aki által megesnek*. ²Jobb annak, ha malomkövet kötnek nyakára, és a tengerbe lökik, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet e kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra. Ha vétkezik ellened atyádfia, dorgáld meg őt; és ha megbánja, bocsáss meg neki*. ⁴És ha napjában hétszer vetkezik ellened, és napjában hétszer tér meg hozzád, mondván: Bánom! bocsáss meg neki*. ⁵És mondák az apostolok az Urnák: Öregbítsd bennünk a hitet*. ⁶Felele pedig az Úr: Ha annyi hitetek leend, mint egy mustármag, és e szederfának mondjátok: Tövestül szakadj ki és ültettessél át a tengerbe, engedelmeskedni fog nektek. ⁷Ugyan kicsoda az közületek, ki szántó vagy legeltető szolgájának, mikor az hazatér a mezőről, azt mondja: Jer ide tüstént, ülj asztalhoz? ⁸Nem inkább azt mondja-e neki: Készíts nekem vacsorát, és felövezve magadat, szolgálj ki engem, míg eszem és iszom; azután ehetel és inától magad*? ⁹Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette, amiket neki parancsolt*? ¹⁰Nem gondolom. Úgy ti is, mikor mindent megtesztek, ami nektek parancsolva volt, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, ami kötelességünk volt, azt cselekedtük*.

¹¹*És történt, hogy amint Jeruzsálem felé tartott, átméne Szamarián és Galileán*. ¹²Mikor pedig beméne egy faluba, tíz poklos férfi jőve elébe, kik távolról megállának*, ¹³és

fölemelek szavukat, mondván: Jézus, mester! könyörülj rajtunk. ¹⁴Kiket midőn meglátott, mondá: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy amint mentek, megtisztulának*. ¹⁵Egyik pedig közülök, látván, hogy meggyógyult, visszatére, nagy szóval magasztalván az Istent*, ¹⁶és arcra borulva az ő lábainál, hálát ada; és ez szamaritánus vala. ¹⁷Felelvén pedig Jézus, mondá: Nemde tizen tisztultak meg, és kilenc hol vagyon*? ¹⁸Nem akadt, aki visszatérvén, dicsőséget adjon Istennek, hanem csak ez az idegen. ¹⁹És mondá neki: Kelj föl, menj el; mert hited meggyógyított téged*.

²⁰*Kérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felelvén nekik, mondá: Nem jön el az Isten országa szembetűnő módon*; ²¹sem nem fogják mondani: íme itt, vagy amott van; mert hiszen az Isten országa bennetek vagyon*. ²²És mondá tanítványainak: Eljön az idő, mikor kívánjátok látni az Emberfiának egy napját, és nem fogjátok látni*. ²³És mondják majd nektek: íme itt, és íme amott vagyon; el ne menjetek és ne kövessétek*. ²⁴Mert miként a cikázó villám fénylik az ég egyik végétől a másikig, úgy lészen az Emberfia is az ő napján*. ²⁵De előbb sokat kell neki szenvednie, és megvettetni e nemzedéktől*. ²⁶*És miként Noé napjaiban történt, úgy leszen az Emberfiának napjaiban is. ²⁷Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, mindaddig a napig, melyen Noé bement a bárkába; és jött a vízözön és elpusztított mindeneket. ²⁸Hasonlóképen amint történt Lót napjaiban: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek; ²⁹amely napon pedig kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elveszített mindenkit. ³⁰Ugyanígy leszen azon a napon is, melyen az Emberfia megjelenik. ³¹Akkor aki a háztetőn leszen és holmija a házban, le ne szálljon, hogy elvigye azt; és aki a mezőn leszen, szintén ne térjen vissza*. ³²Emlékezzetek Lót feleségére*. ³³Aki meg akarj a menteni életét, elveszti azt; aki pedig elveszti, megtartja azt*. ³⁴Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban: egyik fölvétetik, a másik elhagyatik*. ³⁵Két asszony fog együtt őrölni: egyik fölvétetik, a másik elhagyatik; ketten lesznek a mezőn: egyik fölvétetik, a másik elhagyatik*. ³⁶Felelvén, kérdezék tőle: Hol? Uram*! ³⁷Ki mondá nekik: Ahol a test vagyon, oda gyűlnek a sasok is.

18. FEJEZET.

Példabeszéd a vonakodó bíróról és az özvegyről. – A farizeus és vámos imádságáról. –

Jézus és a gyermekek. – A szegénység tanácsa és Krisztus követésének jutalma. —

A szenvedés harmadik megjövendölése. – A Jerikói vak meggyógyítása.

¹*Monda pedig nekik példabeszédet is arról, hogy mindenkor imádkozni kell és abba bele nem fáradni, ²így szólván: Volt bizonyos városban egy bíró, ki Istentől nem félt és embertől nem tartott*. ³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, ki amahhoz méne, mondván: Védj meg engem ellenségemtől. ⁴És egy ideig nem akarta. Azután mégis mondá magában: Noha Istent nem félem, sem embertől nem tartok*, ⁵mindazonáltal mivelhogy alkalmatlankodik nekem ez az özvegy asszony, igazságot teszek neki, nehogy utoljára ide jővén, bántalmazzon engem*. ⁶Mondá tehát az Úr: Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? ⁷Hát az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, kik éjjelnappal hozzá kiáltanak, és késedelmes lesz-e irántuk*? ⁸Mondom nektek, hogy hamarosan igazságot tesz nekik. Azonban mikor eljön az Emberfia, vájjon talál-e hitet a földön*?

⁹*Mondá azután némelyekhez, kik elbizakodtak, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, e példabeszédet*. ¹⁰Két ember méne föl a templomba, hogy imádkozzék; egyik farizeus, másik vámos*. ¹¹A farizeus megállván, így imádkozék magában: Isten! hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is*. ¹²Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van*. ¹³A vámos pedig távol állván, szemét sem merte fölvetni az égre, hanem mellét verve mondá: Isten! légy irgalmas nekem bűnösnek*. ¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva méné haza, inkább mint amaz; mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik*.

¹⁵*Hozzá vivék a kisdedeket is, hogy illesse azokat. Látván ezt a tanítványok, szemrehányást tettek nekik*. ¹⁶Jézus pedig magához híva őket, és mondá: Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el; mert ilyeneké az Isten országa*. ¹⁷Bizony mondom nektek, aki úgy nem fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem megyén be abba*.

¹⁸*És kérdé őt egy főember, mondván: Jó mester! mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem*? ¹⁹Jézus pedig mondá neki: Mit mondász engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. ²⁰Tudod a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne orozz, hamis tanúságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. ²¹Felelé amaz: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól. ²²Hallván ezt Jézus, mondá neki: Még egy dolog hiányzik neked: add el mind, amid vagyon, oszd el a szegényeknek, és kincsed leszen mennyekben; és jöjj, kövess engem. ²³Az pedig hallván ezeket, igen elszomorodék, mert nagyon gazdag volt*. ²⁴Látván Jézus az ő szomorúságát, mondá: Mily nehezen jutnak Isten országába, kiknek vagyonuk van. ²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni. ²⁶Akik ezt hallották, mondák: Hát akkor ki üdvözülhet? ²⁷Mondá nekik: Ami lehetetlen az embereknél, lehetséges az Istennél*. ²⁸Erre megszólala Péter: íme mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged*. ²⁹Ő pedig felelé nekik: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, szüleit, testvéreit, feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért*, ³⁰és ne kapna ebben az időben sokszorta többet, a másvilágon meg az örök életet*.

³¹*Magához vevén pedig Jézus a tizenkettőt, mondá nekik: íme fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. ³²Mert a pogá-nyok kezébe adatik, és megcsúfolják, bántalmazzák, megköpdösik; ³³és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnap föltámad. ³⁴Azonban ők mitsem értének ezekből, és ez az ige el volt rejtve előlük, és nem értették a mondottakat*.

³⁵*Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ül vala az útfélen, kéregetvén*. ³⁶És amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az. ³⁷Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. ³⁸És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörülj rajtam. ³⁹Az előlmenők pedig intek őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia! könyörülj rajtam. ⁴⁰Megállván tehát Jézus, parancsolá, hogy vezessék őt hozzá. Mikor azután közel jött, kérdezé őt, ⁴¹mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Uram! hogy lássak. ⁴²És Jézus mondá neki: Láss; a te hited megszabadított téged. ⁴³És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicséretet mondá Istennek.

19. FEJEZET.

Jézus Zakeusnál. – Példabeszéd a minákról és a lázadókról. –

Az ünneplés bevonulás Jeruzsálembe; a város siratása és pusztulásának megjövendölése. – Az árusok kiűzése a templomból; a papok, írástudók és előkelők ármánykodása.

¹*És bemenvén, átvonula Jerikón. ²És íme egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala*, ³látni akarta Jézust; hogy melyik; de nem láthatta a sokaság miatt, mert alacsony termetű volt*. ⁴Előre futván tehát, felmászék egy vad fügefára, hogy őt lássa; mert arra vala átmenendő*. ⁵És midőn ama helyre ért, föltekintvén Jézus, meglátá őt, és mondá neki: Zakeus! szállj le hamar, mert ma a te házadban kell maradnom*. ⁶Erre az sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. ⁷És mindnyájan, akik ezt látták, zúgolódának, mondván, hogy bűnös emberhez tért be szállásra*. ⁸Előállván pedig Zakeus, mondá az Úrnak: Uram! íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette*. ⁹Mondá neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia*; ¹⁰mert az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett vala. Azoknak pedig, kik ezeket hallották*, ¹¹*példabeszédet is mondá, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy legottan megjelenik az Isten országa*. ¹²Mondá tehát: Egy nemes ember messze földre méne, hogy királyságot nyerjen és visszatérjen*. ¹³Azért előhíván tíz szolgáját, átada nekik tíz minát, így szólván hozzájuk: Üzérkedjetek, míg odaleszek*. ¹⁴Polgártársai pedig gyűlölik vala őt, és követséget küldenek utána, mondván: nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék*. ¹⁵És lőn, hogy mikor elnyervén az uralkodást, hazament, előhivatá ama szolgákat, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. ¹⁶Előjöve tehát az első, mondván: Uram! a te minád tíz minát hozott*. ¹⁷És mondá neki: örülj jó szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, legyen hatalmad tíz város felett*. ¹⁸A második is előjőve, mondván: Uram! a te minád öt minát nyert. ¹⁹Ennek is mondá: Te meg légy öt város felett. ²⁰Ismét a másik jőve, mondván: Uram! itt van a minád, melyet eltettem a keszkenőben; ²¹mert féltem tőled, minthogy szigorú ember vagy, elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél*. ²²Mondá neki: Magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én szigorú ember vagyok, elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem*; ²³miért nem adtad tehát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy visszatérvén kamatostul kaptam volna meg azt? ²⁴És a körülállóknak mondá: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, kinek tíz minája vagyon*. ²⁵És mondák neki: Uram! már van tíz minája. ²⁶Mert azt mondom nektek, hogy mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedni fog; attól meg, akinek nincsen, amije van is, el fog vétetni*. ²⁷Azon ellenségeimet pedig, kik nem akarták, hogy én rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.

²⁸*Miután ezeket mondta, tovább méne, Jeruzsálem felé tartván. ²⁹És lőn, hogy mikor Betfágéhoz és Betániához közeledett, ama hegyhez, mely Olajfák hegyéhek hivatik, elküldé két tanítványát*, ³⁰mondván: Menjetek a helységbe, mely átellenben vagyon; hova bemenvén, találtok egy szamárvemhet megkötve, melyen még soha ember nem ült; oldjátok el és hozzátok ide*. ³¹És ha valaki kérdez benneteket, miért oldjátok el, mondjátok neki, hogy az Úrnak szüksége van rá. ³²Elmenvén tehát a küldöttek, megtalálák az ott álló vemhet, amint mondotta nekik. ³³Mikor azután eloldák a vemhet, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? ³⁴Ők pedig felelék: Mert az Úrnak szüksége van rá. ³⁵És Jézushoz vivék azt. És a vehemre vetvén ruháikat, fölültetek Jézust. ³⁶Amint pedig elindult, az útra teríték ruháikat*. ³⁷Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, elkezdé a tanítványok egész serege örvendezve nagy szóval dicsérni az Istent mindazon csodatételekért, melyeket láttak vala*, ³⁸mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jön; békesség mennyben és dicsőség a magasságban*! ³⁹És némely farizeusok a seregből mondák neki; Mester! fedd meg tanítványidat*. ⁴⁰Kiknek ő felelé: Mondom nektek, hogyha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani*. ⁴¹És amint közeledett, látván a várost, megsiratá azt, mondván*: ⁴²Vajha te is megismerted volna legalább ezen a te napodon, amik békességedre szolgálnak, most pedig el vannak rejtve szemeid elől*! ⁴³Mert rád jönnek a napok, és körülvesznek ellenségeid sáncokkal, bekerítenek és megszorongatnak téged mindenfelől*; ⁴⁴és földre tipornak téged és gyermekidet, kik benned vannak; és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg látogatásod idejét*.

⁴⁵*És bemenvén a templomba, elkezdé kiűzni azokat, kik benne adnak és vesznek vala, ⁴⁶mondván nekik: írva vagyon: Az én házam imádság háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek*. ⁴⁷És tanít vala mindennap a templomban. A papi fejedelmek pedig és az írástudók és a nép főemberei igyekvének őt elveszíteni; ⁴⁸de nem tudták módját ejteni; mert az egész nép rajta csügg vala, hallgatván őt.

20. FEJEZET.

Vita Jézus hatalmának és János keresztségének eredetéről. –

Példabeszéd a gyilkos szőlőművesekről és a szegletkőről. –

Szabad-e adót fizetni a császárnak? – A feltámadásról és a hét fivér feleségéről. –

A Messiás Dávid fia és ura; az írástudók bűnei.

¹*Történt pedig egy napon, hogy amint a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, előállának a papi fejedelmek és az írástudók a vénekkel együtt*, ²és így szólának hozzá: Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal csélekszed ezeket? avagy ki az, aki neked e hatalmat adta*? ³Felelvén pedig Jézus, mondá nekik: Én is kérdek tőletek valamit; mondjátok meg nekem*: ⁴János keresztsége mennyből volt-e vagy az emberektől? ⁵Azok pedig tanakodának maguk közt, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja felelni: Miért nem hittetek tehát neki? ⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta. ⁷Azt felelék tehát, hogy nem tudják, honnét volt. ⁸Erre Jézus mondá nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket*.

⁹*Kezdé pedig a népnek e példabeszédet mondani: Egy ember szőlőt ültete, és szőlőműveseknek adá bérbe, azután elutazék hosszabb időre. ¹⁰Annak idején egy szolgát külde a művesekhez, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. Kik megvervén azt, üresen bocsáták el*. ¹¹Ismét másik szolgát külde; azok pedig ezt is megvervén és gyalázattal illetvén, üres kézzel küldék vissza. ¹²Azonfelül még egy harmadikat is külde; ámde amazok ezt is megsebesítvén, kidobák. ¹³Akkor mondá a szőlő ura: Mit tegyek? elküldöm az én kedves fiamat; talán ha őt látják, megbecsülik*. ¹⁴Látván azonban őt a művesek, tanakodának maguk közt és mondák: Ez az örökös; öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség. ¹⁵És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit fog tehát velük cselekedni a szőlő ura? ¹⁶Oda megy és elveszti azokat a műveseket, és a szőlőt másoknak adja. Hallván ezt, mondák neki: Távol legyen*! ¹⁷Ő pedig végignézvén rajtuk, mondá: Hát mi az, ami írva vagyon: A kő, melyet az építők megvetettek, szegletkővé lőn*? ¹⁸Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ráesik, szétmorzsolja azt*. ¹⁹Azon órában a papi fejedelmek és írástudók kezet akartak rá vetni, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta e példabeszédet*.

²⁰*És szemmel tartván őt, megfigyelőket küldének, akik magukat igazaknak tettetvén, meg fogják őt beszédében, hogy a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák*. ²¹És kérdezek őt, mondván: Mester! tudjuk, hogy helyesen szólasz és tanítasz, hogy személyt nem válogatsz, hanem az Isten útját igazságban tanítod. ²²Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? ²³Ámde ő észrevevén álnokságukat, mondá nekik: Mit kísértetek engem*? ²⁴Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata vagyon rajta? Felelvén mondák neki: A császáré*. ²⁵Ő pedig mondá nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré a császárnak, és ami Istené, az Istennek*. ²⁶És nem tudtak belekötni a nép előtt mondott szavaiba; hanem csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.

²⁷*Hozzá járulának némely szadduceusok is, kik tagadják a feltámadást, és kérdek őt, ²⁸mondván: Mester, Mózes írta nekünk: Ha valakinek fivére meghal, kinek felesége van, és gyermektelen, akkor vegye el ezt annak fivére feleségül, és támasszon magzatot testvérének*. ²⁹Vala tehát hét testvér; és az első feleséget vévén, meghala gyermek nélkül. ³⁰És a második elvevé az asszonyt, de ő is meghala gyermektelenül, ³¹ Akkor a harmadik vevé el őt; hasonlóképen mind a heten, s nem hagyván gyermekeket, meghalának. ³²Utánuk végre az asszony is meghala. ³³Feltámadáskor tehát ezek közül kinek felesége leszen az asszony? mert hát mind a hétnek felesége volt. ³⁴Felelé nekik Jézus; Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek*; ³⁵azok pedig, kik méltók lesznek elnyerni ama világot és a halálból való föltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek*; ³⁶mivel többé már meg sem halhatnak, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek*. ³⁷Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is jelezte a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja*; ³⁸már pedig az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, mert mindnyájan élnek ő neki*. ³⁹Felelvén némely írástudók, mondák neki: Mester! jól mondottad*. ⁴⁰És többé mitsem merének tőle kérdezni*.

⁴¹*Ő pedig szóla nekik: Hogyan mondhatják a Krisztust Dávid fiának, ⁴²holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Mondá az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra*, ⁴³míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? ⁴⁴Dávid tehát Urának hívja őt; hogyan fia hát neki*? ⁴⁵Az egész nép hallatára pedig mondá tanítványainak*: ⁴⁶Őrizkedjetek az írástudóktól, kik örömest járnak díszköntösökben, és szeretik a köszöntéseket a piacokon, és az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon; ⁴⁷kik megeszik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

21. FEJEZET.

A szegény özvegy fillérje. – Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése; annak előjelei. –

A város pusztulása. – A világ rége. – Intelem éberségre és záradék.

¹*Föltekintvén pedig látá a gazdagokat, kik ajándékaikat a templomkincstárba dobálák. ²Láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, ki két fillérkét vele abba. ³És mondá: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény Özvegy többet adott valamennyinél*. ⁴Mert azok mindnyájan fölöslegükből vétenek az Istennek szánt ajándékokhoz; ez pedig a maga szegénységéből mindazt, amije a megélhetésre volt, odaveté.

⁵*És midőn némelyek a templomról mondák, hogy szép kövekkel és ajándékokkal ékeskedik, szóla*: ⁶Eljönnek a napok, mikor mindezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, mely le ne rontatnék. ⁷Kérdék tehát őt, mondván: Mester! mikor lesznek ezek, és mi lesz kezdetüknek a jele*? ⁸Ő pedig mondá: Vigyázzatok, hogy el ne ámítsanak benneteket; mert sokan fognak jönni az én nevemben, mondván, hogy én vagyok, és az idő közel van; de ne menjetek utánuk*. ⁹Mikor pedig majd harcokról és háborgásról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell lenni; de nincs mindjárt itt a vég. ¹⁰Akkor mondá nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; ¹¹és nagy földindulások lesznek helyenként, dögvészek, éhségek, rettentő tünemények, és nagy égi jelek. ¹²Mindezek előtt pedig kezet vetnek rátok és üldözni fognak, átadván a zsinagógáknak és börtönöknek, a királyokhoz és helytartókhoz hurcolván titeket az én nevemért*. ¹³Bizonyságul fog ez történni számotokra*. ¹⁴Vegyétek tehát szívetekbe, hogy ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek*. ¹⁵Mert én majd adok nektek szájat és bölcseséget, melynek nem tudnak ellenállani, sem ellenmondani valamennyi ellenfeleitek*. ¹⁶Elárulnak szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és némelyeket közületek halálra visznek*. ¹⁷És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; ¹⁸de egy hajszál sem vész el fejetekről*. ¹⁹Állhatatossággal fogjátok megnyerni lelkeiteket*.

²⁰*Mikor pedig látjátok, hogy hadseregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett annak pusztulása*. ²¹Akkor akik Judeában vannak, fussanak a hegyekre, és a benne levők költözzenek ki, és akik a vidéken vannak, be ne menjenek abba*. ²²Mert bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjenek mind, amik meg vannak írva*. ²³Jaj pedig a nehézkeseknek és szoptatóknak ama napokban. Mert nagy szorongatás leszen a földön és harag e népen*. ²⁴És elhullanak fegyver élén, és fogságra hurcoltatnak minden néphez, és Jeruzsálemet taposni fogják a népek, mígnem betelik a nemzetek ideje*.

²⁵*És jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt*; ²⁶és megdermednek az emberek azok félelmétől és várásától, mik a földkerekségre jövendők. Mert az egek erői megindulnak; ²⁷és meglátják majd az Emberfiát, amint jön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel*. ²⁸Midőn pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közelget a ti váltságtok*. ²⁹És hasonlatosságot mondá nekik: Nézzétek a fügefát és a többi fákat. ³⁰Mikor azok már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹Úgy ti is, midőn ezeket történni látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. ³²Bizony mondom nektek, el nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek*. ³³Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³⁴*Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjenek szíveitek tobzódásban és részegségben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen ama nap*. ³⁵Mert tőr gyanánt fog az lecsapni mindazokra, kik az egész föld színén laknak*. ³⁶Ébren legyetek tehát, minden időben imádkozván, hogy méltók lehessetek mindazoktól, amik bekövetkezendők, megmenekülni, és az Emberfia elé állani*. ³⁷Tanít vala pedig nappal a templomban, éjszakára pedig kimenvén, a hegyen tartózkodék, mely Olajfák hegyének hivatik*. ³⁸És az egész nép kora reggel hozzá méne a templomba, hogy őt hallgassa.

22. FEJEZET.

Judás árulása. – Az utolsó vacsora; az Oltáriszentség szerzése. –

Erkölcsi beszéd az utolsó vacsorán. – Jézus, haláltusája az Olajfák kertjében. –

Elfogatása. – A főpap házában, Péter tagadása. – Jézus a főtanács előtt.

¹*Közelget vala pedig a kovásztalanok ünnepe, melyet húsvétnak hívnak, ²és módot keresének a papi fejedelmek és írástudók, miképen veszítsék el Jézust; mert féltek a néptől*. ³Beleméne pedig a sátán Judásba, ki iskariotinak neveztetik, s egyik vala a tizenkettő közül*. ⁴És elmenvén, beszéle a papi fejedelmekkel és tisztekkel, mi módon adja őt kezeikbe*. ⁵Kik megörülének, és megállapodának, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ez pedig megigéré; és alkalmat keres vala, hogy kezükbe adja őt a nép háta mögött*.

⁷*Elérkezék pedig a kovásztalanok napja, melyen le kellett ölni a húsvéti bárányt*. ⁸És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük*. ⁹Azok pedig kérdék: Hol akarod, hogy elkészítsük? ¹⁰*Mondá nekik: íme, amint bementek a városba, találkoztok egy korsó vizet vivő emberrel; kövessétek őt a házba, melybe bemegyen, ¹¹és szóljatok a házigazdának: A Mester azt izeni neked: Hol van a helyiség, hol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elköltsem? ¹²És ő mutatni fog nektek egy nagy termet berendezve ott készítsétek el. ¹³Elmenvén tehát, úgy találák, amint mondotta vala nekik; és elkészítek a húsvéti vacsorát. ¹⁴És midőn eljött az óra, asztalhoz ült, és vele a tizenkét apostol*. ¹⁵És mondá nekik: Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek, mielőtt szenvedek*. ¹⁶Mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem azt, míg be nem teljesedik az Isten országában*. ¹⁷És felvevén egy poharat, hálát adván, mondá: Vegyétek ezt és osszátok el magatok között*. ¹⁸Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva már nem iszom a szőlő terméséből, mígnem eljövend az Isten országa. ¹⁹*És vévén a kenyeret, hálát adván, megszegé és nekik adá, mondván: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre. ²⁰Hasonlóképen a kelyhet is, miután vacsorált, mondván: Ez a kehely az újszövetség az én vérem által, mely értetek kiontatik. ²¹Azonban íme az én árulómnak keze velem van az asztalon*. ²²Mert az Emberfia ugyan elmegyen, amint elvégeztetett; ámde jaj annak az embernek, aki őt elárulja*. ²³És ők kezdenek maguk közt tanakodni, vajjon ki az közülök, ki ezt cselekedni fogja*?

²⁴*Versengés is támada köztük arról, ki tekintendő közülök nagyobbnak*. ²⁵Ő pedig mondá nekik: A nemzetek királyai uralkodnak azokon, és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, azokat kegyelmeseknek hívják*. ²⁶De ti ne úgy; hanem aki nagyobb köztetek, legyen mint a kisebb, és aki elüljáró, mint a szolgáló*. ²⁷Mert ki nagyobb, az-e, aki asztalnál ül, vagy aki felszolgál? nemde, aki asztalnál ül? Mégis én úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál*. ²⁸De ti vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban*, ²⁹azért én is rendelem nektek, miként Atyám országot rendelt nekem, ³⁰hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és trónokon üljetek, ítélvén Izrael tizenkét nemzetségét*. ³¹Mondá továbbá az Úr: Simon, Simon! íme a sátán kikért titeket magának, hogy megrostáljon, mint a búzát*; ³²de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék hited, és te egykoron megtérvén, megerősítsd testvéreidet*. ³³Az pedig mondá neki: Uram! kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni*. ³⁴Ő pedig felelé: Mondom neked, Péter! mielőtt ma a kakas szólna, háromszor fogod eltagadni, hogy ismersz engem. És mondá nekik: ³⁵Mikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt*? ³⁶Azok pedig felelék: Semmiben. Mondá azután nekik: De most akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el felső ruháját, és vegyen kardot*. ³⁷Mert mondom nektek, hogy még be kell teljesedni annak az írásnak rajtam: És a gonoszok közé számíttatott. Mert ami felőlem szól, véget ér*. ³⁸Azok pedig mondák: Uram! ime itt van két kard. Ő pedig mondá nekik: Elég*.

³⁹*És elindulván, szokása szerint az Olajfák hegyére méne; követek pedig őt a tanítványok is*. ⁴⁰Midőn a helyszínére érkezett, mondá nekik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek*. ⁴¹És eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulván, imádkozik vala, ⁴²mondván: Atyám! ha akarod, vedd el tőlem e poharat; mindazonáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd*. ⁴³Megjelének pedig neki egy angyal mennyből, megerősítvén őt. És a halállal tusakodván, még buzgóbban imádkozik vala*. ⁴⁴És lőn az ő verejtéke, mint a földre hulló vérnek cseppjei. ⁴⁵Azután felkelvén az imádságtól és tanítványaihoz menvén, alva találá őket a szomorúság miatt*. ⁴⁶És mondá nekik: Mit alusztok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁷*Még szólott, mikor íme egy sereg jőve, mely előtt méne egy a tizenkettő közül, a Judás nevű, és Jézushoz közeledek, hogy őt megcsókolja*. ⁴⁸Jézus azonban mondá neki: Judás! csókkal árulod el az Emberfiát? ⁴⁹Látván pedig azok, kik körülötte valának, hogy mi készül, mondák neki: Uram! közéjük vágjunk-e karddal*? ⁵⁰Es rácsapván egyik közülök a főpap szolgájára, levágá annak jobb fülét*. ⁵¹Felelvén pedig Jézus, mondá: Hagyjátok el; ne tovább! S illetvén annak fülét, meggyógyítá őt*. ⁵²Akkor mondá Jézus azoknak, kik ellene jöttek, a papi fejedelmeknek, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint latorra, úgy jöttetek rám kardokkal és dorongokkal*. ⁵³Mikor naponként köztetek voltam a templomban, nem tettétek rám kezeiteket; de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.

⁵⁴*Megfogván tehát őt, a főpap házába vivék. Péter meg messziről követé*. ⁵⁵Azok pedig tüzet rakának az udvar közepén és körébe ülvén, Péter is közéjük ült*. ⁵⁶Látván őt egy szolgáló a tűznél ülni, és szemügyre vévén, mondá: Ez is ővele vala. ⁵⁷De az megtagadá őt, mondván: Asszony! nem ismerem őt. ⁵⁸És kis vártatva másik látván meg őt, mondá: Te is közülök való vagy. Péter pedig mondá: Ember! én nem vagyok. ⁵⁹És körülbelül egy óra elteltével ismét más erősíté, mondván: Valóban ez is ővele vala; mert hisz galileai*. ⁶⁰És mondá Péter: Ember! nem tudom, mit beszélsz. És tüstént, még mialatt beszélt, megszólala a kakas. ⁶¹És hátra fordulván az Úr, rátekinte Péterre. Akkor megemlékezek Péter az Úr igéjéről, amint mondotta vala, hogy mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem*. ⁶²És kimenvén Péter, keservesen síra*.

⁶³*És a férfiak, kik őt fogva tartják vala, csúfolák és ütlegelek őt*. ⁶⁴És betakarván szemeit, arcul csapdosák és kérdezek, mondván: Találd ki, hogy ki ütött meg téged? ⁶⁵És sok egyéb szidalmat szólának ellene. ⁶⁶Amint pedig megvirradt, egybegyűlének a nép vénei, a papi fejedelmek és írástudók, és gyülekezetükbe vivék őt, és mondák: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk*. ⁶⁷És felelé nekik: Ha mondom is nektek, nem fogjátok hinni*; ⁶⁸ha pedig kérdezlek, nem feleltek nekem, sem el nem bocsátotok*. ⁶⁹Ámde mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmának jobbján fog ülni*. ⁷⁰Erre mindnyájan mondák: Tehát te vagy az Isten fia? Ki felelé: Ti mondjátok, hogy én vagyok*. ⁷¹Azok pedig mondák: Mi szükségünk van még tanuságra? hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából*.

23. FEJEZET.

Jézus Pilátus és Heródes előtt.– A zsidók Barabbás elbocsátását kérik és megnyerik. –

A kereszt útja; a Jeruzsálem! asszonyok siránkozása. – Jézus a kereszten;

egyik lator megtér. – Jézus halála és temetése.

¹*És fölkerekelvén azok egész serege, Pilátushoz vivék őt*. ²Elkezdék pedig őt vádolni, mondván: Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti nemzetünket, és megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és a Messiás királynak mondja magát*. ³Pilátus tehát kérdezé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelvén, mondá: Te mondod. ⁴Pilátus erre kijelenté a papi fejedelmeknek és a seregnek: Semmi vétket sem találok ebben az emberben*. ⁵De azok erősködének, mondván: Fölizgatja a népet, tanítván egész Judeában, Galileától kezdve egész idáig*. ⁶Hallván Pilátus Galileát, kérdezé: hogy galileai ember-e? ⁷És amint megtudta, hogy Heródes országából való, elküldé őt Heródeshez, ki maga is Jeruzsálemben vala ama napokban*. ⁸Heródes pedig látván Jézust, nagyon megörült; mivel régóta kívánta őt látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy szeme láttára valami jelt fog művelni*. ⁹Azért hosszasan kikérdezé őt; de ő semmit sem felele neki*. ¹⁰Ott állának pedig a papi fejedelmek és írástudók, hevesen vádolván őt*. ¹¹Heródes is megveté őt kíséretével együtt, és csúfságból fényes ruhába öltöztetvén, visszaküldé Pilátushoz*. ¹²És azon a napon jó barátok lettek Heródes és Pilátus; mert annak előtte haragban valának egymással*.

¹³*Pilátus pedig összehíván a papi fejedelmeket, és a főembereket és a népet*, ¹⁴mondá nekik: Ide hoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázitóját, és íme én előttetek kihallgatván, semmi vétséget sem találtam ez emberben mindazokból, amikről vádoljátok. ¹⁵Sőt Heródes sem; mert hozzá küldöttelek benneteket, és íme semmi főbenjáró dolog nem bizonyult raja*. ¹⁶Azért megfenyítem és eleresztem*. ¹⁷Ugyanis az ünnepnapon szabadon kellett nekik bocsátani egyet*. ¹⁸Ámde az egész népség fölkiálta, mondván: Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabbást*, ¹⁹akit valami lázadásért és gyilkosságért, mely a városban történt, vetettek tömlőére. ²⁰Pilátus pedig újra beszéle hozzájuk, el akarván bocsátani Jézust*. ²¹De amazok kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt! ²²Ő meg harmadszor is szóla hozzájuk: Hát mi gonoszát cselekedett? én semmi okot nem találtam benne a halálra; megfenyítem tehát, és elbocsátom. ²³De azok nem tágítanak, nagy hangon követelvén, hogy megfeszítse; és lármájuk egyre erősödött. ²⁴És Pilátus kimondá az ítéletet, hogy legyen meg az ő kívánságuk. ²⁵Elbocsátá tehát azt, akit kívántak, kit gyilkosságért és lázadásért vetettek vala tömlöcbe, Jézust pedig kiszolgáltatá akaratjuknak.

²⁶*És amint elvezették őt, megfogának bizonyos Simont, Cirenéből valót, ki a mezőről jön vala, és rátevék a keresztet, hogy vigye Jézus után*. ²⁷Követé pedig őt a nép és az asszonyok nagy sokasága, kik siránkozának és jajgatának felette*. ²⁸Hozzájuk fordulván Jézus, mondá: Jeruzsálem leányai! ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek felett*. ²⁹Mert íme eljönnek a napok, mikor mondják: Boldogok a magtalanok, és a méhek, melyek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak. ³⁰Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Takarjatok el minket*! ³¹Mert ha a zöldelő fával ezt cselekszik, mi lesz a szárazzal*?

³²*Vele vivének pedig két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. ³³És mikor ama helyre értek, mely Koponya-hegynek neveztetik, ottan megfeszítek őt, és vele a latrokat, egyiket jobb-, másikat balkéz felől*. ³⁴Jézus pedig mondá: Atyám! bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Az ő ruháit pedig eloszták, sorsot vetvén*. ³⁵És bámészkodva álla ott a nép, és vele együtt csúfolák őt a főemberek, mondván: Másokat megszabadított, magát szabadítsa meg, ha ő Krisztus, az Isten választottja*. ³⁶A katonák is gúnyolák őt, elébe állva ecettel kínálván, ³⁷és mondván: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat. ³⁸Felírás is vala fölötte görög, latin és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya*. ³⁹Egyik pedig a felakasztott latrok közül szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is*. ⁴⁰Megszólalván pedig a másik, dorgálá őt, mondván: Te sem félsz az Istentől, holott ugyanazon büntetésben vagy*. ⁴¹Mi ugyan igazság szerint, mert tetteink méltó bérét vesszük; de ez itt semmi rosszat nem művelt. ⁴²És mondá Jézusnak: Uram! emlékezzél meg rólam, midőn eljösz királyságodba*. ⁴³És mondá neki Jézus: Bizony mondom neked, ma velem leszesz a paradicsomban*! ⁴⁴*Vala pedig mintegy hat óra, mikor sötétség lőn az egész földön kilenc óráig*. ⁴⁵A nap elsötétedék, és a templom kárpitja középen kettéhasada*. ⁴⁶És Jézus nagy szóval kiáltván, mondá: Atyám! a te kezeidbe ajánlom lelkemet. És ezt mondván, kilehelő, lelkét*. ⁴⁷Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván: Valóban, ez az ember igaz volt*. ⁴⁸És az egész sereg, mely együtt vala a jelenetnél, látván a történteket, mellét verve téré vissza*. ⁴⁹Ott állának pedig távolról mind az ő ismerősei, az asszonyok is, kik őt követték vala Galileából, és látták ezeket*. ⁵⁰És íme egy József nevű férfiú, ki tanácsbeli volt, jó és igaz ember*, ⁵¹ki nem értett vala egyet az ő határozatukkal és cselekedetükkel, Arimateából, Judea városából való, ki maga is várta az Isten országát*, ⁵²Pilátushoz méne, és elkéré Jézus testét. ⁵³És levévén azt, gyolcsba takará, és kőbe vájt sírba helyezé, melyben még soha senki sem feküdt*. ⁵⁴És az ünnepi készület napja vala, és szombatra alkonyodék*. ⁵⁵Utánuk menvén pedig az asszonyok, kik vele jöttek vala Galileából, megnézek a sírt, és hogy miképen helyezték el az ő testét*. ⁵⁶Es hazatérvén, illatszereket és keneteket készítenek; de szombaton nyugovának a parancsolat szerint*.

24. FEJEZET.

Az asszonyok a feltámadt Jézus sírjánál és az apostoloknál; Péter a sírnál. –

Az Emmausba menő két tanítvány. – Jézus megjelenik az apostoloknak. –

Jézus (utolsó) búcsúbeszéde és mennybemenetele.

¹*A hét első napján pedig kora hajnalban a sírhoz ménének, magukkal vivén az illatszereket, melyeket készítettek vala*. ²És elhengerítve találák a követ a sírtól: ³de bemenvén nem találák az Úr Jézus testét. ⁴És lőn, hogy mikor e miatt megdöbbentek, íme két férfiú álla mellettük ragyogó öltözetben*. ⁵Megijedvén az asszonyok és földre hajtván orcáikat, azok mondák nekik: Mit keresitek az élőt a holtak közt*? ⁶Nincs itt, hanem feltámadott; emlékezzetek, miket beszélt nektek, midőn még Galileában vala*, ⁷mondván, hogy az Emberfiának a bűnös emberek kezeibe kell adatni és fölfeszíttetni, és harmadnapra föltámadni. ⁸És eszükbe jutának az ő szavai. ⁹Visszatérvén a sírtól, jelenték mindezt a tizenegynek és mind a többinek*. ¹⁰Valának pedig Mária Magdolna és Johanna és Mária, Jakab anyja, és a velük levő többi asszony, kik ezeket mondák az apostoloknak*. ¹¹De azok előtt együgyű beszédnek tetszettek ez igék, és nem hittek nekik*. ¹²Péter azonban útra kelvén, a sírhoz futa, és lehajolván, csak az ott heverő lepedőket látá; és hazaméne, csodálkozván azon, ami történt*.

¹³*És íme ketten közülök aznap Emmaus nevű helységbe ménének, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyi távolságra volt*. ¹⁴És beszélgetőnek egymással mindazokról, amik történtek vala. ¹⁵Amint egymás között beszélgetének és tanakodának, egyszer csak maga Jézus is közeledvén, velük méné. ¹⁶De szemeik akadályozva valának, hogy meg ne ismerjék őt*. ¹⁷És mondá nekik: Micsoda beszédek azok, melyeket egymással útközben folytattok és hogy oly szomorúak vagytok? ¹⁸Felelvén egyik, kinek neve Kleofás volt, mondá neki: Csak te vagy-e idegen Jeruzsálemben, ki nem hallottad, amik ottan történtek eme napokban*? ¹⁹Kiknek ő mondá: Mik? Felelének azok: A názáreti Jézus esete, ki próféta férfiú volt, hatalmas a tettben és szóban Isten és az egész nép előtt*; ²⁰miképen adták őt halálos ítéletre a papi fejedelmek és a mi főembereink és megfeszítették őt. ²¹Pedig mi reménylők, hogy ő az, ki meg fogja váltani Izraelt. Azon felül ma már harmadnapja, hogy ezek történtek*. ²²De némely közülünk való asszonyok is megzavartak bennünket, kik hajnalban a sírnál voltak*, ²³és nem találván az ő testét, visszajövének azon hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondták, hogy ő él. ²⁴És némelyek társaink közül a sírhoz ménének, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt magát pedig nem látták*. ²⁵Erre ő mondá nekik: Ó ti balgatagok és késedelmes szívűek mindazok elhívésére, miket a próféták szólottak. ²⁶Hát nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe*? ²⁷És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, megmagyarázá nekik mind, amik az írásokban felőle szóltanak*. ²⁸És közeledvén a helységhez, ahová mennek vala, ő úgy tett, mintha továbbmenne*, ²⁹De nem ereszték, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és már lemenőben a nap. És betére, hogy náluk maradjon*. ³⁰És történt, midőn asztalhoz ült velük, vevén a kenyeret, megáldá és megszegé, és nekik nyujtá*. ³¹Azoknak pedig megnyílának szemeik és megismerek őt; de ő eltűnt szemeik elől*. ³²És mondák egymásnak: Nemde szívünk gerjedez vala bennünk, amint szólott az úton, és megfejtette nekünk az írásokat*? ³³És útra kelvén abban az órában visszatérének Jeruzsálembe, hol egybegyűlve találák a tizenegyet és a velük levőket*, ³⁴kik mondák, hogy valóban feltámadt az Úr és megjelent Simonnak*. ³⁵És ők is elbeszélek, amik az úton történtek, és hogyan ismerték meg őt a kenyérszegésben.

³⁶*Míg ezeket beszélték, egyszer csak köztük álla Jézus, és mondá nekik: Békesség nektek, én vagyok, ne féljetek*. ³⁷Kik megrémülvén és félvén, azt vélték, hogy lelket látnak*. ³⁸És mondá nekik: Miért zavarodtatok meg, és miért támadnak ilyen gondolatok szíveitekben? ³⁹Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy énmagam vagyok; tapintsatok meg és lássátok, mert a léleknek húsa és csontjai nincsenek, amint látjátok, hogy nekem vannak*. ⁴⁰És ezt mondván, megmutatá nekik kezeit és lábait. ⁴¹De mikor örömükben még mindig nem hittek és csodálkoztak, mondá nekik: Van-e itt valami ennivalótok*. ⁴²Ők pedig elébe tevének egy darab sült halat és lépesmézet. ⁴³És miután evett előttük, vevén a maradékot, nekik adá*. ⁴⁴*És mondá nekik: Ezek az igék, melyeket szólottam nektek, midőn még veletek valék, hogy be kell teljesedni mindennek, ami írva vagyon Mózes törvényében és a prófétákban és a zsoltárokban énfelőlem*. ⁴⁵Akkor megnyitá elméjüket, hogy értsék az írásokat*. ⁴⁶És mondá nekik: Mert így vagyon megírva, és így kellett a Krisztusnak szenvedni és harmadnapon halottaiból feltámadni, ⁴⁷és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek között, kezdve Jeruzsálemtől*. ⁴⁸Ti vagytok ezeknek tanúi*. ⁴⁹És én elküldöm Atyám igéretét rátok; ti pedig maradjatok a városban, mígnem felruháztattok erővel a magasságból*. ⁵⁰Végre kivivé őket Betánia közelébe, és fölemelvén kezeit megáldá őket*. ⁵¹És lőn, hogy áldás közben eltávozék tőlük, és mennybe viteték*. ⁵²Azok meg imádva őt, visszatérőnek Jeruzsálembe, nagy örömmel. ⁵³És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen*.

---

Lukács evangélium kommentárja

* Luk. 1,1-4. Az ajánlás Teofilhoz.

* 1. Sokan próbálták. Ebből látszik, hogy Lukács idejében Jézus életének több leírása volt forgalomban. De ezek nem a fennmaradt kánoni evangéliumok (Máté és Márk) voltak, hanem kisebb tekintélyű, talán apokrif iratok, mindenesetre olyanok, melyek Lukács céljának nem feleltek meg.

* 2. Amint előadták stb. Ebből látszik, hogy Lukács a szemtanuk szóbeli hagyományából merített. E tanuk voltak Szűz Mária, Jézus tanítványai, rokonai és ismerősei. Szolgái azaz hirdetői, terjesztői. Az igének, a dolognak, Krisztus tanításának és tetteinek.

* 3. Elejétől fogva, az evangéliumi történet kezdetétől, azaz Jézus, sőt János fogantatásától. Utána jártam, tehát Lukács kutatásokat végzett, bizonyos kritikával dolgozott. Kegyelmes Teofil! a görögben kratiszte, hatalmas! ami a római helytartók, és más magasállású jeles tisztviselők címe volt. (Csel. 23,26; 24,3; 26,25.) Teofil tehát igen előkelő úr volt, Lukács barátja, tanítványa vagy pártfogója, minden bizonnyal pogány-keresztény, kinek az evangélista művét ajánlotta. Sorrendben, azaz időrendben.

* 4. Melyekre oktattak; hogy bővebben értesülj és jobban megbizonyosodjál azokról, amiket a keresztény tanításban (a katekézisben) hallottál.

* 5-25. Keresztelő János születését angyal jelenti.

* 5. Heródesnek a Nagynak. (Lásd Máténál 2,1. jegyz.) Zakariás héber név, annyit tesz, mint Jahve, a dicsőséges. (Mások szerint: kiről Jahve megemlékezett.) Huszonnégy papi osztály (ephemeria) volt, melyek hetenkint felváltva végezték az isteni tiszteletet. Áron leányai közül, tehát ő is papi családból. Erzsébet héber név, mely annyit tesz, mint a szövetség Istene (mások szerint ki Istenre esküszik).

* 6. Isten előtt, Isten szemében, az ő mindentudó, szívbelátó és igazságos ítélete szerint. Az igazi erény és szentség csak ez, nem pedig az, melyet az emberek magukban vagy másokban látnak. Parancs inkább az erkölcsi törvény, igazság inkább a külső jogi és szertartási törvény.

* 7. A magtalanság a zsidóknál szégyen volt, melyet Isten büntetésének tekintettek, miként a termékenységet, a választott nép szaporítását dicsőségnek és Isten áldásának. (V. ö. Móz. I. 30,23; Kir. I. 1,6; Zsolt. 112,9; 127,3; Iz. 4,1. stb.)

* 8. Az Isten előtt, a templomban.

* 9. A templomi szolgálatokat a soros papi osztály tagjai közt naponkint kisorsolták. A szentélyben az illatszer- vagy tömjénoltáron reggel-este, minden nap illatszereket, főleg tömjént égettek az Isten tiszteletére. (Móz. II. 30,7. sk.) Ezalatt a nép a templom külső csarnokában vagy udvarában imádkozott. Beméne a templomba, a szentélybe.

* 13. Meghallgatást nyert könyörgésed. Úgylátszik, hogy Zakariás épen akkor egyebek közt utódért is imádkozott. János elgörögösített héber név (= Jochanan), ami körülbelül annyit tesz mint: Jahve kegyes.

* 14. Sokan örülnek, a jámborok, kik a Messiást sóvárogva várják.

* 15. Az Úr előtt. L. fentebb 6. vers. Részegítő italt, (görögül síkéra = minden szeszesital a boron kívül) nem iszik, remeteszerű, aszkéta életet fog élni. Betelik Szentlélekkel, a prófétaság szellemével, vagyis a Szentlélek ösztönzésére és sugallatára prédikálni és jövendölni fog. Ebből azt következtetik, hogy János már anyja méhében megtisztult az eredeti bűntől s a megszentelő malaszt állapotában jött világra.

* 17. Illés szellemével és erejével, hozzá, hasonló lesz Malakiás próféta jövendölése szerint. (Mal. 4,5. sk.) Előtte járni, t. i. az Úr Isten, vagy inkább a Messiás előtt. Az atyák szívét a fiákhoz fordítsa. Malakiás hozzáteszi: a fiak szívét az atyákhoz. Ez azt jelenti: hogy az ősatyák hitét és erényét az unokákba oltsa. Mások úgy magyarázzák, hogy az erkölcsi romlottságban elveszett szülői és gyermeki szeretetet s a nép egyetértését helyreállítsa, vagy hogy az ősatyákat romlott utódaikkal kibékítse, vagy hogy a zsidók szívét a pogányokhoz és keresztényekhez fordítsa. Hitetleneket vagy a görög szerint inkább az engedetleneket, a gonosz utódokat. Az igazak, az ősatyák okosságára vagy érzületére. Alkalmas, a Messiás elfogadására fogékony népet.

* 18. Miből győződjem meg? (V. ö. Móz. I. 15,8.) Zakariás isteni bizonyítékot vagy csodát vár.

* 19. Gábriel héberül annyi, mint Isten férfia, hőse. Ki az Úr színe elölt állok, a legfőbb angyalok közül vagyok, tehát most Isten nevében beszélek. (V. ö. Tób. 12,15; Dán. 8,16; 9,21; Jel. 1,4; 4,5.)

* 20. Megnémulsz büntetésül és bizonyító jelül.

* 22. Megérték, azaz következtették, hogy valami rendkívüli és megrendítő dolognak kellett vele történni.

* 24. Elrejtőzék öt hónapig. Némelyek úgy vélik, hogy szégyenkezésből vagy hogy állapotáról megbizonyosodjék; de inkább azért, hogy csendes visszavonultságban adjon hálát a nyert kegyelemért, vagy pedig mert nem akart dicsekedni, hanem szerencséjének kinyilatkoztatását Istenre bízta.

* 25. Így, ily csodálatosan cselekedett stb. Ezek a csodálkozás és hála szavai, s egyúttal az elrejtőzés megokolásai. Elvéggé gyalázatomat, a magtalanságot. (L. fentebb 7. vers.)

* 26-38. Jézus születését Gábriel jelenti.

* 26. A hatodik hónapban Erzsébet foganásától. Názáret. (Erről 1. Máténál 2,23.)

* 27. Eljegyezve. (L. Máténál 1,18. jegyz.) Dávid házából, családjából, melyből a Messiásnak kellett születnie. (L. Máté 1,1. jegyz.) A Mária nevéről Máté l, 16. jegyz.

* 28. Malaszttal teljes ; benned van a malaszt legnagyobb foka, tehát nincs benned semmi bűn, az eredeti bűn sem. Ebben a megszólításban tehát benne rejlik a szeplőtelen fogantatás. Az Úr vagyon teveled szeretetével és kegyelmével, a legkiválóbb értelemben és legnagyobb fokban. Áldott vagy, legáldottabb, sőt páratlanul, hasonlíthatatlanul áldott, ki magában egyesítette a női nem minden dicsőségét, a szüzességet és anyaságot és pedig az istenanyaságot, s az átkot, mely Éva bűne óta a női nemre nehezedett, eltörölte, sőt áldásra változtatta.

* 29. Mikor ezt hallotta. Némely görög kézirat: mikor meglátta az angyalt. Megzavarodék az angyal láttára és beszédére. Miféle köszöntés ez? mit jelentsen ez, mi e szavak értelme? melyeket alázatosságból nem tudott és nem akart magára vonatkoztatni.

* 31. Jézus annyit tesz, mint Szabadító, Üdvözítő. (L. Máté 1,1. Luk. 2,21.)

* 32. Hivatni, lenni és elismertetni. Neki adja Dávid királyi székét stb. azaz ő lesz a zsidóktól várt Messiás, a szellemi Izrael királya. Ezt az örök királyságot az ószövetségi Szentírás számos helye megjövendölte. (Kir. II. 7,16; Zsolt. 88,5; 109,2. skk. Iz. 9,7; 11,1. skk. Jer.23,5; 33,15. skk. Ez.37,24. sk. Dán. 2,44; 7,14, 27. stb.) Országolni mindörökké stb, a választott nép folytatásában, az új és szellemi Izraelben, az egyházban.

* 34. Miképen leszen ez? Mária nem kételkedik, hanem csodálkozik, meg nem érti a dolgot s felvilágosítást kér. Nem ismerek, nem is szándékozom. E szavakban tehát benne lappang Mária szüzességi fogadalma; máskép nem volna azoknak értelmük.

* 35. A Szentlélek száll tereád, feletted fog lebegni, miként a teremtéskor a vizek felett, (Móz. 1,2.) mint világalakító és rendező. Ámbár Isten külső működései mind a három személlyel közösek, mégis a theologiai nyelvszokás a megtestesülést különös módon a Szentléleknek, mint a világalakítás, malaszt és szeretet elvének tulajdonítja. A Magasságbelinek ereje ugyancsak a Szentlélek, mint alakító erő. Megárnyékoz, mint az ószövetségben a felhőoszlop Izrael népét és a frigyszekrényt; miként az árnyék a testeket érinti, de be nem szennyezi; miként a felhő a földet megtermékenyíti, olyan lesz a Szentlélek működése Máriában. (V. ö. Máté 1,18. skk.) Krisztus tehát emberi természete szerint is valóban Isten fia. De azért a Szentlélek nem atyja Jézus emberségének.

* 36. Bizonyítékul az angyal Erzsébetnek szintén csodálatos foganására hivatkozik. Rokonod. Mária és Erzsébet sógorságban voltak. Ez hatodik hónapja neki t. i. ez hatodik áldott hónapja, most van állapotának hatodik hónapja. Magtalannak hivatlik, annak tartják.

* 37. (V. ö. Móz. I. 18, 14.) Semmi; a görögben és latinban semmi szó vagy dolog.

* 38. Szolgálóleánya t. i. vagyok, szolgálatára állok. Legyen nekem, azaz beleegyezem, meg vagyok nyugtatva. E szavakra a megtestesülés megtörtént.

* 39-56. Szűz Mária látogatása és a Magnificat.

* 39. Útra kelvén, Mária utazására okot adott, hogy az angyaltól megtudta Erzsébet állapotát; tehát szeretetből ment, hogy örömében osztozzék és valamiben segítségére lehessen. Juda törzsének városába, a hagyomány szerint Hebronba.

* 41. Repesett a magzat; megszentelődött, megérezte és örvendező mozgásokkal jelezte a Messiás közelségét; Erzsébet pedig betelvén Szentlélekkel, isteni sugallatra megtudta Mária messiásanyaságát.

* 43. Hogy jutok én ahhoz? mivel érdemeltem meg? Uramnak, a Messiásnak.

* 46-55. A titok, az öröm, boldogság és hála, melyet Mária addig szívébe rejtett, most egyszerre kitört belőle egy csodaszép énekben, a Magnificatban, melyben az ő páratlan méltóságának megfelelő egész hangulata visszatükröződik. Az ének ószövetségi képekből és kifejezésekből s párhuzamos vagy egymást kiegészítő mondatokból van szerkesztve.

* 46-47. Lelkem, szívem. A görög először lelket (psyche), másodszor szellemet (pneuma) mond; előbbi itt inkább az ember érzelmi, utóbbi értelmi világát jelenti. (V. ö. Kir. I. 2,1.)

* 48. Ránézett, meglátta, tekintetbe vette, figyelmére és kegyelmére méltatta. Szolgálója kicsinységére annyi mint kicsiny, szerény sorsú szolgálójára; de úgy is lehet fordítani: szolgálója alázatosságára. E versben ki van fejezve Szűz Mária nagy alázatossága, de egyúttal páratlan méltóságának, hálájának. és boldogságának érzete, mely lelkét eltöltötte. Boldognak hirdet. Ez már jövendölés, mely a keresztény világban állandóan teljesedik.

* 50. Ami következik, az is részben jövendölés, mely főleg a Messiás szerepére vonatkozik, de mint az Isten tervében már befejezett, sőt a megvalósulás útján levő dolog, a próféták beszédmódja szerint múlt idővel van kifejezve. Irgalma, mely a megtestesülésben és megváltásban nyilvánult, örökké folytatódik az istenfélőkön, a híveken és a jámborokon. (V. ö. Zsolt. 102,17.)

* 51. Hatalmas dolgokat művelt; megmutatta hatalmát Isten ellenségei, az ördög és a gonoszok, kivált a kevélyek felett, kiknek terveit halomra döntötte. (V. ö. Zsolt. 88,11.)

* 52. A hatalmasokat, akik a földön uralkodnak. Ez nem valami történeti eseményre utal, hanem általános elvet mond ki, amit a tapasztalás is igazol: Isten a gonosz hatalmakat, a föld nagyjait, kik vele szembeszállnak, embertársaikat leigázzák, megalázza, a föld kicsinyeit pedig vagy akik magukat megalázzák, azokat felmagasztalja. Isten nem tűr versenyt; a kevélyéknek ellenáll. (V. ö. Kir. I. 2,8; Zsolt. 112,6. skk. Sirák 10,17. stb.)

* 53. Az éhezőket, kivált a lelkileg szegényeket (lásd Máté 5,3; Luk. 6,21.), kik alkalmasabbak a megváltás kegyelmének befogadására, betölti lelki javakkal és elvonja kegyelmeit a felfuvalkodott gazdagoktól. (V. ö. Kir. I. 2,53.)

* 54. Ez az előbbi elvek következménye. Felkarolta, választott népévé és a Messiás szülőjévé tette a világban szerény sorsú, jámbor zsidó népet. Megemlékezvén irgalmasságáról, Izrael kiválasztásáról és a neki tett Ígéretekről.

* 55. Amint szólt vala, ígérte vala. Ivadékának szellemi értelemben. (V.ö. Róm. 1,28. sk. Gal. 4,28.) Mindörökre, azaz örök időkre felkarolta Izrael népét, már tudniillik az igaz Izraelt, az ószövetségi Izrael örökösét és folytatását a keresztény egyházban. Az Ígéretek Ábrahámnak és Dávidnak adattak, de az ószövetségi helyek szerint örök időkre szóltak.

* 56. Nála maradt, úgy látszik Erzsébet szüléséig, s hazatérése után költözött József házába. (Máté 1,18.)

* 57-80. Ker. János születése és Zakariás éneke.

* 58. Nagy irgalmasságot, kegyelmet, szeretetet, jótéteményt.

* 59. Eljövének a szomszédok, rokonok, ismerősök. Nevezték maguk részéről, illetőleg csak akarták nevezni.

* 63. János az ő neve; már van Istentől adott neve. Csodálkozának, hogy a családban idegen nevet adtak neki.

* 64. Magasztalván az Istent az alább közölt énekben.

* 66. Szívükbe vevék, megjegyzék maguknak, fontolgaták. Hát mi lesz ebből? Az evangélista megjegyzi, hogy ezt méltán kérdezték, meri az Úr keze vala ő vele.

* 67. Jövendöle, a görögben és latinban prófétála. Ez a szó a Szentírásban általában annyit jelent, mint Istentől ösztönözve és sugalmazva beszélni, szorosabb értelemben annyi, mint jövendölni. Valóban Zakariás énekében, kivált annak második részében, szoros értelemben vett jövendölések is vannak.

* 68-79. Zakariás éneke. Első részében (68-75. v.) a Megváltó eljöveteléért hálálkodik, főleg eszményi zsidó szempontból és a megváltást magasztalja, a második részben (76-79. v.) a gyermek prófétai szerepét jövendöli meg. Az ének lánc módjára egymásba kapcsolódó, egymást kiegészítő és tovább fejlesztő mondatokból vagy versekből áll s tele van zsidós eszmékkel és héberes kifejezésekkel. Némelyek versszakokat is különböztetnek meg benne.

* 68. Rátekintett népére szeretettel, gondoskodással. Megváltást készített, azaz kiváltást a rabságból, szabadulást a nyomorúságból, nem politikai szabadságol, hanem erkölcsit, a bűn és ördög uralmának végét. Zakariás múlt időben beszél, mert János születése és a Messiás fogantatása által a megváltás már megkezdődött s annak befejezése már oly bizonyos, hogy szinte bevégzett tény. (Prófétai múlt idő.) Népének Izraelnek, de tágabb értelemben az egész emberiségnek.

* 69. A szarv a Szentírásban az erő jelképe (a kép a bikától van kölcsönözve: v. ö. Kir. I. 2,10; Zsolt. 17,3; 131,17; Sirák 47,8.); az üdvösség szarva annyit tesz, mint megmentő, védő szarv, erős védő, hatalmas szabadító, üdvözítő: itt lelki szabadító, Krisztus.

* 71. Szabadulást. Ez a szó valószínűleg a támasztott vezérigétől függ; tehát támasztotta az üdvösség szarvát és a lelki, erkölcsi szabadulást vagy megváltást. Más magyarázók azonban a szabadulás szót a szólott (= ígért) igéhez kötik, mint annak tárgyát. Ellenségünk itt nem annyira Izrael népének akkori politikai ellenségeit, a rómaiakat jelenti, mint inkább a lelki ellenségeket, a sötétség és bűn hatalmait, a gonosz embereket és népeket.

* 72. Irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, amennyiben teljesíti nekik tett ígéreteit, megnyugtatja utódaik és népük iránt érdeklődő szeretetüket s akik addig a megváltásban csak hittel és reménnyel vettek részt, azokat tényleg részesíti benne azáltal, hogy bevezeti őket a pokol , tornácából (hol addig tartózkodtak) a mennybe. Megemlékezzék szövetségéről, azaz teljesítse azt, melyet Izrael ősatyáival és népével kötött.

* 73. Az esküről, az Ábrahámnak tett, esküvel is megerősített Ígéretekről. (V. ö. Móz. I. 22,16; Zsolt. 109,4; Sirák 44,22; Zsid. 6,13.) A görögben az eskü tárgyesetben áll, ami a következő melyet esküdött kifejezés vonzata (attractio); de maga a görög megemlékezni ige is vonzhat tárgyesetet. Hogy megadja nekünk azt, ami a szövegben következik vagy megadja magát az eskü tárgyát, az esküvel teljesített Ígéretet.

* 74. Félelem nélkül, nemcsak ellenségeink félelme, hanem a bűn és kárhozat veszedelme nélkül is.

* 76. Fogsz hivatni, azaz próféta leszel és annak fognak elismerni. Az Úr Isten vagy inkább a Messiás színe előtt mégy, az ő hírnöke, előfutára leszel, amilyen a királyok előtt szokott járni, hogy nekik az utat készítse és az embereket jövetelére előkészítse. (V. ö. Iz. 40,3. sk. Mal. 3,1; 4,5. sk. Máté 3,1. skk. Márk 1,2. sk. Luk. 1,17.)

* 77. Az üdvösség tudományát, hogy megtanítsd az üdvösség útjára.

* 78. Mélységes irgalmából; a görögben héberes kifejezés: irgalmának belseje, nagyirgalmú szíve által. A magasságból felkelő vagy eredő, a felkelő nap, a mennyei kelet, a Messiás. (V. ö. Móz. IV. 24,17; Iz. 9,2; 60,1; Zak. 3,8; 6,12; Mal. 4,2; Ján. 1,5. stb.)

* 79. Sötétségben és a halál árnyékában; szellemi és erkölcsi sötétségben, vallási és erkölcsi tudatlanságban, bálványozásban és bűnben. Itt főleg a pogányokról van szó. De a kifejezés jelentheti az alvilágot, a pokol tornácát (a héber seolt) is, ahol az ószövetségi igazak várták a szabadulást, a Messiást, ki őket az üdvösség világosságába, a mennybe vezesse. Ülnek, élnek, tartózkodnak. A békesség, a lelki béke, a boldogság, az üdvösség útjára, melyre János a bűnbánat által vezet.

* 80. A pusztákban vala, főleg Juda pusztájában a Jordán torkolata és a Holt-tenger körül. Természetesen nem mindjárt születése napjától, hanem csak későbbi ifjúságától. Itt készült János imádság, elmélkedés és önmegtagadó élet által hivatására.

* 2,1-7. Jézus születése az összeírás idején.

* 1. Ama napokban, Kér. János születésének ideje táján. Rendelet Augusztus császártól. Augusztus a római polgárok közt és a birodalom meghódított tartományaiban ismételve rendezett különféle összeírásokat: népszámlálásokat, adóösszeírásokat (censusokat). földrajzi és kataszteri munkálatokat, mint erről az egykorú történetírók és más emlékek tanúskodnak. Az ilyen összeírások a birodalomban évekig tartottak. Egy ilyen évekig tartó birodalmi vagy tartományi összeírás részlete volt az is, mely alatt Jézus született. Igaz, hogy Palesztinának akkor saját királya volt Nagy Heródes személyében, aki azonban egészen a rómaiaktól függött. Különben lehet, hogy Augusztus rendelete tulajdonképen Heródes országát nem is kötelezte, hanem csak tanács volt vagy pedig Heródes csak hizelgésből vagy mert célszerűségét belátta, utánozta a római összeírást. Az egész földkereksége, természetesen csak a római birodalom, mely akkor majdnem az egész ismert és civilizált világra kiterjedt, úgy hogy kevés túlzással lehetett azt az egész földnek nevezni.

* 2. Az első összeírás tudniillik Palesztinában, vagy Cirinus helytartó alatt. Mert ez idő tájban Zsidó-országban két ilyen összeírás volt Cirinus alatt: az első Kr. e. 5-3 év táján, mely egyáltalában az első összeírás volt Palesztinában, a másik pedig Kr. u. 6-ban, amikor Judeát a római birodalomba teljesen beolvasztották s az összeírás miatt Zsidó-országban lázadás is ütött ki a gamalai Judás vezetése alatt. (A mi időszámításunk valószínűleg tévedésből 4 évvel Krisztus valóságos születése után kezdődik.) Cirinus (Kvirinins) Szíriát kétszer kormányozta: Kr. e. 4-2 körül és másodszor Kr. u. 6 körül; sőt az sem lehetetlen, hogy az előbbi években más volt a szíriai helytartó (legátus), s Cirinus csak az összeírás vezetésével megbízott hadvezér vagy császári biztos volt.

* 3. Mindenek Heródes országából. Kiki a maga városába, tudniillik törzsének ősi székvárosába, zsidó szokás szerint. Igaz, hogy a római összeírások a lakóhelyen történtek; de Zsidó-országban, hol a népet törzsek és családok szerint tartották nyilván, a zsidó módszer könnyebb és célszerűbb volt. A rómaiak pedig ilyen dolgokban alkalmazkodtak a meghódított népek szokásaihoz. Különben is ezt a népszámlálást, úgy látszik, Heródes hivatalnokai hajtották végre.

* 4. Betlehem volt Dávid családjának és nemzetségének ősi fészke, honnan már József ősei Galileába származtak el. (V. ö. Máté 2,1; 6,23.)

* 5. Az asszonyoknak általában nem kellett az összeíráson személyesen megjelenniök. De Mária mégis elment, mert nem akarta Józsefet a maga állapotában elhagyni, és mert valószínűleg Betlehemben valami kis ingatlana vagy ahhoz való igénye volt, ami megjelenését szükségessé, legalább tanácsossá tette. A régi hagyomány szerint Mária fitestvér nélküli örökösleány volt. (V. ö. Máté 1,16. jegyz.) Eljegyzett feleségével jegyesével vagy vele szűzen élő feleségével. (L. Máté 1,18. 25. jegyz.)

* 6. Csodálatos az isteni Gondviselés útja, mely a távollakó szent családot egy véletlen; a népszámlálás által Mikeás próféta jövendölésének (Mik. 5,2; Máté 2,5. sk.) megfelelőleg Betlehembe vezette.

* 7. Elsőszülött fiát. (Lásd Máténál 1.25. jegyzet.) Bepólyázá. Ebből a régi és új magyarázók azt következtették, hogy Mária fájdalom, betegség és gyengeség nélkül, szüzességének sérelme nélkül szült. Jászolyba fekteté; Jézus születése tehát istállóban vagy a hagyomány szerint istállóul használt barlangban történt. Úgy látszik, az istálló a pásztorok előtt ismeretes volt, mert rossz időben oda szoktak nyájaikkal behúzódni. Nem kaplak helyet. Az összeírás miatt nagy csődület volt. A szent család szegény iparoscsalád volt, de nem volt koldus. A szálláson, a szállóban.

* 8. Szabad ég alatt. Bár Palesztinában a nyájak rendesen csak februártól fogva legelnek a szabadban, de enyhe teleken már december végén és januárban is kihajtjuk azokat.

* 9. Isten fényessége, mennyei fény. Szegény szülők, istálló, egyszerű pásztorok – minden a szegénységet és alázatosságot hirdeti és tiszteli meg. Isten a kis embereket választotta ki születésének eszközei és tanui gyanánt, hogy megszégyenítse és elítélje a világ hatalmasait. (V. ö. Kor. I. 1,27. sk.)

* 12. A jel, melyről megismeritek őt, vagy szavaim igazságát.

* 13. Mennyei sereg; az angyalok.

* 14. Dicsőség a magasságban stb. legyen, vagy lesz. Ez az Üdvözítő születésének célja és a megváltás programmja. Békesség lelki béke, a jó lelkiismeret békéje. Ez nem jelent ugyan egyenesen politikai békét, de magában foglalja azt is. (V. ö. Máté 5, 9.) A jóakarata embereknek a görögből pontosabban fordítva: az (Istennek) tetsző, az igaz, hívő és erényes embereknek.

* 15. Menjünk át a mezőn, a legrövidebb úton.

* 17. Látván ezeket s így meggyőződvén az angyal szavainak igazságáról.

* 21-40. Jézus körülmetélése és bemutatása a templomban.

* 21. Hogy körülmetéljék, Jézus alávetette magát a szertartásnak, mert pontosan meg akarta tartam a mózesi törvényt, mely akkor még érvényben volt. (L. Móz. I. 17,12; III. 12,3. stb. Máté 5,17.)

* 22-24. Megtisztulásuk napjai. Mózes törvénye szerint a szaporodás tüneményei és a holttesttel való érintkezés rövidebb vagy hosszabb ideig tartó vallási tisztátlanságot okozott, melytől bizonyos tisztulási szertartásokkal kellett szabadulni, így a szülés után az anyát (sőt némileg gyermekét is) tisztátalannak tekintették, fiúgyermek szülése után negyven napig, leány szülése után kétszer annyi ideig, amely idő alatt az anya a templomból és a választott nép társaságából ki volt zárva. Eltelvén e napok, az anyának meg kellett jelenni a templomban s tisztulási áldozatokat mutatni be: egy báránykát és egy galambot vagy gerlicét, szegény szülőknek csak két galambot vagy gerlicét. (Móz. III. 12,2. skk.) Az elsőszülött fiúgyermek, sőt az állat hímnemű elsőszülötte is (a görög szöveg héberes kifejezése szerint: ami anyja mehet megnyitja) az ősrégi szokás és a mózesi törvény szerint az Úrnak volt szentelve; az elsőszülött fiúkat régen az Isten és a templom szolgálatára adták, az állatokat áldozatul vagy ajándékul a templomnak és a papoknak. Mióta az Isten Lévi törzsét rendelte saját szolgálatára, azóta az helyettesítette az elsőszülötteket, de azokat eredeti hivatásuk jeléül be kellett mutatni a templomban s áldozattal és váltságdíjjal kellett mintegy kiváltani. (Móz. II. 13,2. 12. sk. 34,19. sk. IV. 3,12. sk. 40. skk. 8,16. skk. 18,15.) Jézus és Mária, kikben nem volt bűn, mindezen tisztulási szertartásoknak alávetették magukat, egyrészt alázatosságból, másrészt a törvény iránti tiszteletből és példaadás kedvéért.

* 25. Simeon valószínűleg nem volt pap, hanem próféta. Igaz és istenfélő, a törvényt pontosan megtartó és jámbor. Izrael vigasztalása a megváltás vagy a Messiás.

* 29. Most bocsátod el vagy elbocsáthatod vagy bocsásd el szolgálatodból, vedd magadhoz; mivel már úgyis munkaképtelen, nincs többé életének célja és öröme. A te igéd, azaz ígéreted szerint (fentebb 26. vers). Békességben, nyugodt halál által vagy a békébe.

* 30. Megváltásodat, a Megváltót, az Üdvözítőt.

* 31. Minden népek színe előtt, hogy mind lássák és országában részt vegyenek. (V. ö. Zsolt. 71; Iz. 2,2-5. stb.)

* 33. Csodálkozának nem Krisztus hivatásán, hanem azon, hogy ily korán és oly sok oldalról nyilatkoztatta ki azt az Úr.

* 34. Tétetett, rendeltetett. Romlásra ugyan nem rendeltetett, de sokaknak gonoszságuk miatt tényleg romlására szolgál. (V. ö. Iz. 8,14; Máté 21,44; Luk. 20,18; Róm. 9,33; Pét. I. 2,6. skk.) Romlására és feltámadására. Krisztus az embereket két táborra osztja; akik őt el nem fogadják, neki ellenmondanak és parancsainak ellenszegülnek, azoknak romlására lesz, amennyiben alkalmat ad a bennük lappangó rossz kitörésére, a megátalkodásra és kárhozatra.

* 35. Tőr fogja átjárni. Célzás Mária fájdalmaira, melyeket szent Fia szenvedésének és az emberek hitetlenségének láttára lelkében szenvedett. Hogy nyilvánosságra jöjjenek. A nagy kísértések és szenvedések a próbakövek, melyek megmutatják kiben mi lakik, ki van Krisztus mellett vagy ellene.

* 37. Nyolcvannégy éves özvegy összesen ennyi éves volt. Nem vált meg, úgyszólván szakadatlanul ott lakott.

* 38. Felőle, a gyermekről.

* 39. Visszatérének Názáretbe. Máté szerint Jézus születése után a szent család a bölcsek hódolatát fogadta Betlehemben, innen futott Egyiptomba, honnan csak Heródes halála után tért haza Názáretbe. Vitás kérdés, hol kell ebbe az elbeszélésbe a templomi bemutatást beilleszteni: a bölcsek látogatása előtt-e vagy után-e, vagy épen az egyiptomi tartózkodás után. Lehet, hogy a szent család a bemutatás után még ügyeinek rendezésére, visszatért Betlehembe s akkor történt a bölcsek látogatása. De még valószínűbbnek látszik az, hogy a bemutatás a bölcsek látogatása és a gyermekgyilkosság közé esett. Heródes, ki akkor Jerichóban tartózkodott, egy ideig várta a bölcseket, ezalatt történhetett a bemutatás, mely a templomi sokadalomban nem tűnt fel. Azután a szent család egy időre még visszatért Betlehembe s ott érte őket Heródes kegyetlen parancsa, mely menekülésre kényszerítette. Lukács értesítését, hogy a bemutatás után Názáretbe mentek, úgy kell érteni, hogy nem telepedtek meg Betlehemben, hanem az egyiptomi futás után, tehát közvetve Názáretbe mentek (Máté 2,23.), s Jézus ott növekedett fel.

* 40. Növekszik és erősödik vala, vagyis ha már felvette az emberi természetet, annak törvényei szerint fejlődött testben és lélekben. Telve bölcseséggel már gyermek korában. Kegyelme itt nem malasztot jelent, hanem az Isten előtti kedvességet és tetszést.

* 41-52. A tizenkétéves Jézus a templomban.

* 41. Jeruzsálembe mennek vala. A törvény szerint minden férfi köteles volt a főünnepeken (húsvétkor, pünkösdkor és a sátoros ünnepeken) a templomban megjelenni. (V. ö. Móz. II. 23,14-17; 34,23. sk. V. 16,16.) Bár az asszonyok nem voltak erre kötelesek, de sok jámbor asszony is elment; így Mária is. A tizenkétéves fiú már «a törvény fia» volt, vagyis kötelezte a törvény.

* 43. Ott maradt. Az ünnepi zarándokok csoportokban indultak, úgylátszik külön a férfiak, nők és gyermekek, csak később oszlottak meg és gyülekeztek városaik vagy családjaik szerint. Az is lehetséges, hogy József és Mária Jézust valamely rokonra vagy ismerősre bízták, akinek hibájából vagy félreértéséből vagy véletlenül a gyermek hátra maradt, az isteni gondviselés intézkedése szerint. Nem ismerjük a körülményeket. Tehát igazságtalanság volna Máriát és Józsefet gondatlanságról vádolni.

* 46. Három nap múlva, harmadnapra az indulástól számítva. A templomban, annak egyik külső csarnokában, hol a törvénytudók előadásokat és vitatkozásokat tartottak.

* 48. Meglátván őt, Mária és József. Elcsodálkozának. Nem a bölcseségén; hiszen ők tudták, hogy Isten fia s már előbb is tapasztalhatták okosságát, hanem magánba tetten és helyzeten, bámultak, hogy gyermekkorában a törvénytudókkal vitatkozik, s hogy már ily korán és ily módon nyilvánítja isteni bölcseségét. Különben csodálkozni és bámulni olyan dolog nyilvánulásán is lehet, amit lényegében előbb is tudtunk. Miért cselekedtél így. Ez nem szemrehányás vagy rendreutasítás, hanem az aggódó és örvendetesen meglepett anyai szív természetes megnyilatkozása, meg az ok iránti érdeklődés is; mintha mondaná: csak nem akarsz már nyilvánosan fellépni és minket elhagyni?!

* 49. Nem tudtátok-e? Ez sem megrovás, hanem a keleti beszédmódnak megfelelő kérdéssel való felelet: mint Isten fiának mennyei Atyám házában, a templomban a helyem, vagy; azért jöttem e földre, hogy a földi kötelékektől menten mennyei Atyám dolgaival foglalkozzam.

* 50. Nem érték, tudniillik Jézus szavainak teljes és mély értelmét; csak Jézus későbbi élete és tanítása szolgált magyarázatul azokhoz.

* 51. Hazatért, engedelmes volt, tehát nem szakadt el a szülői háztól, nem függetlenítette magát és még nem kezdte meg nyilvános működését, csak egy sugarat mutatott isteni bölcseségéből. Ennél többet Jézus ifjúságáról hitelesen nem tudunk. Valószínűleg segítségére volt Szt. Józsefnek a munkában.

* 52. Növekedék bölcseségben és kedvességben, azaz szellemileg fejlődött nem mint Isten, hanem emberi természete szerint. (A bölcseség itt az isteni és emberi dolgok ismerete és a gyakorlati okosság.) Krisztus emberi természete kezdettől fogva egyesülve volt a második isteni személlyel, azért az isteni bölcseség és Isten előtti kedvesség őbenne kezdet óta megvolt s nem növekedhetett. Azonkívül az emberi természete a személyi egyesülés folytan közvetlenül szemlélte az isteni lényeget, melynek bölcsesége emberi természetére is átsugárzott és pedig fokozatosan, amint annak befogadására képesebb lett. Volt azonban Krisztusban az istenin kívül emberi tudás, bölcseség és szentség, amely benne fokozatosan nyilvánult, sőt a tapasztalás, gondolkodás és az erények gyakorlata által valóban is növekedett, úgy hogy akik látták, mindig bölcsebbnek és kedvesebbnek találták. Az emberileg megismerhető dolgokat tehát, melyeket mint Isten kezdet óta tudott és emberi természete is az istenségben szemlélt, később emberi tapasztalás és gondolkodás vagy értesülés alapján emberi módon is megismerte fokozatosan, mint más ember. Ekként Krisztus emberi tökéletessége is fejlődésével arányban fokozatosan gyarapodott, azért mindig újabb és újabb okból lett Isten előtt kedvesebbé. Ha nem így lett volna, akkor Krisztus nem lett volna valóságos ember.

* 3,1-2. Keresztelő János fellépése. Lukács, ki evangéliumában időrendet követ, ezen tervének megfelelőleg itt János fellépésének idejét hatféle kortani adattal határozza meg, bár ezek nagyrészt tágabb keretek közt mozognak; csupán az első pontos. E hatszoros adat célja nem János fellépésének meghatározása, hanem a Jézusé, mely vele csaknem egyidejűleg, pár hónappal utána történt s mellyel a kereszténység tulajdonképen megkezdődött. Tiberius tizenötödik évében. Augusztus meghalt Kr. u. 14-ben. (Róma építése után 767. augusztus hóban), tehát tizenötödik éve Kr. u. 28-29. (R. é. u. 781-782.) Tiberius azonban már 765-ben Augusztus kormánytársa volt, azért éveit többen innen számítják. Jézus egy pár hónappal János után lépett fel. Pilátus helytartó volt Kr. u. 26-36., Heródes uralkodott Kr. e. 4-Kr. u. 39-ig vagy 40-ig, Annás főpap volt Kr. u. 6-15-ig, Kaifás 18-36; de ezek a számok, valamint a szintén hosszabb ideig uralkodó Fülöp és (ifjabb) Lizániás évei az időt nem határozzák meg pontosan. Pilátus a szíriai római helytartónak alárendelt kormányzó volt Palesztinában. Heródes, akiről itt szó van, Heródes Antipás, úgy ő, mint Fülöp, a Nagy Heródes fiai. (A Heródes fiakról L. Máté 2,22. jegyz.: Annásról és Kaifásról L. Máté 26,57. jegyz.) Abilina kis tartomány Damaszkus közelében. Lőn az Úr igéje, az Úr prófétai működésre hívó szava. (V. ö. Iz. 38,4; Jer. 1,2; Ez. 1,3; Óz. 1,1; Joel 1,1. stb.) A pusztában. (Lásd Máté 3,1; Márk 1,4. és Luk. 1,80.)

* 3-14. János bűnbánatot hirdet. (Máté 3,1-10; Márk 1,1-6. v. ö. Ján. 1,6-8. 15.)

* 3. Elméne az isteni hívásnak engedelmeskedve. A Jordán egész környékére a Jordán völgyébe. A bűnbánat keresztsége L. Máté 3,6. és Márk 1,4. jegyz.

* 4. Írva vagyon Izaiás könyvében. L. Iz. 40,3. skk. Máté 3,3. jegyz. Márk. 1,3.

* 5-6. Izaiás szavainak folytatása. A megtérés akadályai eltávolítandók és el fognak távolíttatni. Minden völgy a hitetlenség lelki üressége és a kislelkűség gyávasága: a hegy a kevélység, melynek megalacsonyítása az alázatosság. A görbe út a bűn útját, a göröngyös az erény nehézségeit jelenti. Minden test minden gyarló ember. (V. ö. Móz. I. 6,12; Joel 2,28.); az üdvösség a messiási ország és megváltása. (L. fentebb 2,30.)

* 7-9. Ugyanez Máténál 3,7-10. lásd ott a jegyzetet. Máté szerint János ezeket a farizeusokhoz és szaddueeusokhoz mondta.

* 11. Ossza meg természetesen nem szószerint, hanem csak a felebaráti szeretet erős hangsúlyozása. (V. ö. Máté 5,42; Jak. 2,15. sk. Ján. I. 3,17.)

* 12. sk. A vámosokról L. Máté 5, 46. és 9, 9. jegyz. A vámosok a kivetett és megparancsolt adókon kívül a maguk számára is zsarolták a népet.

* 14. Az akkori, különféle nemzetiségekből, sokszor csavargókból és zsiványokból összetoborzott katonák nagyon rászorultak erre a tanácsra.

* 15-18. János bejelenti Krisztust. Máté 3,11. sk. Márk 1,7. sk. Ján. 1,26. sk. Szentlélekkel és tűzzel, a Szentlélek malasztjával megtisztít, megvilágít és felmelegít a szeretettel. (L. Máté 3,11. jegyz. Márk 1,8. Csel. 1,5; 11,16.)

* 19-20. János bebörtönzése. (Máté 14,3. sk. Márk 6,17. sk. Heródesről és Heródiástól L. Máté 14,3. skk. Márk 6,17. skk. jegyz.)

* 21-22. Jézus megkeresztelése. (Lásd Máté 3,13-17; Márk 1,9-11. V. ö. Máté 17,5; Luk. 9,35; Ján. 1,32; Pét. II. 1,17.;

* 23. Mikor kezdett, tudniillik tanítani, mikor fellépett nyilvánosan. A görög kifejezést némelyek úgy magyarázzák, hogy Jézus akkor, keresztsége idején kezdett harminc éves lenni, férfikorba lépni. De ez helytelen. Mintegy harminc esztendős; tehát harminc év körül, a harmincas évek elején, talán 31-32 éves.

* 23-38. Jézus nemzetségtáblája. Az Üdvözítőnek Lukácsnál közölt nemzetségtáblája a Máté-félétől (1,1-17.) sokban eltér. Míg Máté a nemzetségek sorozatában Ábrahámtól, a zsidók ősatyjától kiindulva lefelé halad, addig Lukács Jézustól felfelé megy Ádámig, az egész emberi nem ősapjáig; ki volt Istené, azaz kinek őse nem volt. Dávid király utódaiban feltűnően eltér a két családfa: Máté a zsidó királyi ágat vezeti, Lukács egy történelmileg ismeretlen ágat közöl, melyben más és sokkal több ősatya szerepel, mint Máténál. Kétségtelen, hogy mind a két evangélium Jézus leszármazását akarja előadni. Kérdés azonban, kinek nemzetségtáblája van tulajdon képen az evangéliumokban? Erre nézve többféle vélemény van. 1. Mindkét nemzetségtábla Józsefé. Jézus nemzetségtábláját Máriától számítani nem lehetett, mert ez ellenkezett volna a zsidó szokással, mely anyai ágon vezetett nemzetségtáblát nem ismert. S miként József Máriának nem természet, hanem törvény szerint valódi férje volt, épúgy Jézusnak is törvényszerű atyja. A zsidó családjog szerint mindenkinek, tehát Jézusnak is valamely családba kellett tartoznia. Mivel pedig József családjában született, polgárilag, mintegy hivatalosan az ő nemzetségtáblájába kellett Jézust beiktatni. Hogy Józsefnek kettős családfája van s benne két atyja, az a zsidó családjogból s főleg az ú. n. sógorházassággal magyarázható meg. Ugyanis Mózes törvénye szerint a gyermektelenül elhalt férj özvegyét a nőtlen sógor volt köteles nőül venni, miáltal az elhunytnak örökébe lépett; az ilyen házasságból született első fiúgyermeket pedig a nemzetségtáblában az elhunytnak családjába és nevére írták, mint annak örökösét, polgári vagy jogi gyermekét, hogy neve ki ne vesszen s vagyona a családban maradjon. (Móz. L 38,8. skk. V. 25,5. skk.) Józsefnek is ily módon volt két atyja: egy természetes és egy polgári, ennélfogva két családfája is. Valószínűleg Jákob volt a természetes apa, Héli a polgári, mert Máté Jákobnál a «nemzé» szót használja. A polgári apa, Héli meghalt örökös nélkül, azután felesége sógorházasságra lépett az elhunytnak rokonával, Jákobbal s vele nemzette Józsefet, kit hivatalosan az elhunyt férj, Héli nevére írtak. 2. Mások szerint Máié Józsefnek, Lukács Máriának nemzetségtábláját közli, tehát az előbbi Jézusnak apai, királyi vagy messiási, az utóbbi anyai, vérszerinti családfáját. A szöveg szavait többnyire következőleg írják körül: «Jézus fia lévén, amint vélték, Józsefnek, de a valósásban Hélié (t. i. anyja részéről ennek unokája) stb.» Jézusnak nem lévén testi atyja, Lukács anyai nagyatyjának nemzetségéhez írta, miáltal Jézus anyai ágon vér szerint is Dávid fia lett. Azonkívül Mária ezen vérszerinti származásfája egyúttal József polgári nemzetségtáblája is, amennyiben Mária örökösleány lévén (lásd alább), József Hélinek nemcsak veje, hanem örököse és fogadott fia is volt, Héli pedig az ő jogi vagy polgári atyja. 3. Felmerüli az a vélemény is, hogy mindkét nemzetséglábla Szűz Máriáé. Ha Józsefé – mondják némelyek – akkor Máriáé is, mert ők rokonok voltak. Rokonságukról tanúskodik az apostoli korból származó hagyomány, mely Máriát – talán a betlehemi összeíráson való megjelenése alapján – örökösleánynak tartja, aki csak rokon férfihez mehetett feleségül. Szerintük mind a két evangélium Szűz Mária; vérszerinti leszármazását közli, Lukács apai, Máté anyai ágon. – A szent család rokonsági viszonyait még nem ismerjük annyira, hogy a kettős családfa minden pontját teljes világosságba helyezzük. Annyi azonban kétségtelen, hogy mindkét nemzetségtábja hiteles értesüléseken alapul. A zsidók a nemzetségtáblákat hivatalosan és pontosan vezették s nagy gonddal őrizték. Mennyivel inkább Dávid családjában, melybe a Messiás reménye fűződött.

* 4,1-13. Jézus megkísértetése. (Máté 4,1-11. Márk 1,12. sk.)

* 1. Telve Szentlélekkel, ki rászállott a kereszteléskor.

* 2. Megkísérté a negyven nap elteltével.

* 6. Mert nekem adattak. Krisztus előtt a pogányságban a világ mintegy az ördög tulajdona volt. Nem ugyan Isten adta neki, hanem bitorolta azt az emberek bűnei következtében. Azért nevezi őt a Szentírás a világ fejedelmének. (Ján. 12,31; Ef. 6,12.)

* 13. Egy időre. Tehát Jézust később is megpróbálta kísérteni az ördög, különösen haláltusába alkalmával a Getszemáni kertben és a kereszten. (V. ö. Máté 26,36. skk. 27,46.) Megjegyzendő, hogy Máté második és harmadik kísértése Lukácsnál fel van cserélve. Az egész szakasz bővebb magyarázatát lásd Máténál a jegyzetben.

* 14-30. Jézus fellépése Galileában, a názáreti zsinagógában. Máté 4,12-17; Márk 1,14. sk. Ján. 4,1-4. 43-45. (V. ö. Máté 13,54. skk. Márk 6,1-6.)

* 14. Visszatére Galileába Judeából. (Lásd Máté 4,12. jegyz. 4,23. sk.) A Szentlélek vezette vissza, hogy ott messiást működését megkezdje. Híre futa. Már ismerték Galileában a kánai menyegzőről. (Ján. 2,1. skk.)

* 16. Fölálla olvasni. A Szentírást tiszteletből állva olvasták, azután ülve magyarázták.

* 17. Felnyílván, a tekercset kigöngyölvén.

* 18. sk. Az Úr lelke én rajiam stb. Ez Izaiásnál (61,1. 2. és 58,6.) olvasható; itt nagyrészt a Hetvenes fordítás után van idézve. A prófétánál e hely a Jahve szolgájáról szóló híres jövendölésben van s a fogságból visszatérő zsidókra vonatkozik; itt Krisztusra, a lelki szegényekre (L. Máté 5,3.), a bűn rabjaira és a lelki vakokra stb. van vonatkoztatva. Azért kent fel, azaz választott, hívott. Meggyógyítani a töredelmes szívűeket; ez sok tekintélyes kéziratban hiányzik. A megtörteket, a bűn által lelkileg összetörötteket. Az Úr kedves esztendeje a nagy jubileumi év s kegyelem ideje a Messiás és a megváltás kora.

* 21. Ma teljesedett azáltal, hogy a Messiás szava fületekbe hatolt. Természetesen Jézus magyarázata nemcsak ebből a pár szóból állott.

* 22. Bizonyságot tőnek, hogy szépen beszél és hogy ő a Messiás, de csakhamar kételkedni kezdtek, hogy lehet-e József fia ily nagy méltóságra hivatva. Ez a jelenet később ismétlődött a názáreti zsinagógában, amit Máté (13,54. skk.) és Márk (6,1. skk.) írnak le.

* 23. Példabeszéd itt közmondás. Hasonló értelmű közmondások más népeknél is voltak. Gyógyítsd tenmagadat, először honfitársaiddal éreztesd jótéteményeidet.

* 24. Egy próféta sem kedves, nem talál hitre. (V. ö. 13,57.)

* 25. skk. Illés és Elizeus próféták is jámbor idegenek javára tettek csodákat, nem pedig hitetlen honfitársaikkal. (V. ö. Máté 13,58; Márk 6,6. Kir. III. 17. sk. fej.; Kir. IV. 5,14) Az ég bezárulására nézve v. ö. Móz. I. 7,11; 8,2. V. 11,17.

* 28. Eltelének dühvel, mert megértették Jézus szavainak értelmét, hogy tudniillik a pogányok lépnek az özvegyhez és bélpokloshoz hasonlított zsidók helyébe az Isten országában.

* 30. Átmenvén közöttük bizonyára csodálatosan elmenekült, de a módját nem mondja meg az evangélium; talán eltűnt, vagy üldözőit megvakította vagy megbénította, mintegy elbűvölte.

* 31-37. Jézus Kafarnaumban tanít és kiűz egy ördögöt. (Márk 1,21-28.)

* 31. Leméne a magasabban fekvő Názáretből. Kafarnaumról lásd Máté 4,13. jegyz.

* 32. Hatalommal teljes volt beszéde. Lásd Máté 7,29. jegyz. Márk 1,22. 27.

* 33. Az ördöngösökről lásd Máté 8,28. jegyz. és máshol.

* 34. sk. Mi közünk hozzád stb.? Tudom ki vágy; stb. Lásd Máté 8,29. jegyz. Márk 1,24. Többesben beszél az ördögök helyett általában.

* 38-44. Péter napának és sok másnak meggyógyítása. (Máté 8,14-17; 4,23. skk. Márk 1,29-39.)

* 38. Nagy forró lázban. Orvosi műszó, mely elárulja Lukácsban az orvost.

* 39. Megfeddé. A láz itt személyesítve van.

* 40. Naplementekor, mikor a szombati munkaszünetnek vége volt. Rátevén kezeit. Krisztus csodáinál rendesen efféle külső jeleket használt.

* 41. Megdorgálá őket. Jézus nem fogadja el az ördög tanúságát. Lásd Márk 1,34. jegyz. és máshol.

* 42. Egy puszta helyre, hogy imádkozzék. V. ö. Márk 1,35.

* 43. Más városoknak is kell. Krisztus nem tanított egy helyen, hanem városról-városra járt, hogy minél több embert megtérítsen. (L. Márk 1,38.)

* 5,1-11. A csodálatos halfogás. (Máté 4,18-22. Márk 1,16-20. V. ö. Ján. 21,1-14.)

* 1. Genezáret tava máskép Galileai tenger.

* 5. Egész éjszaka, tehát a halászatra alkalmas időben.

* 7. Intének, mert sióval nem érték őket.

* 9. Félelem. Az istenség közvetlen és érzékelhető megnyilatkozása természetszerűleg megrendíti az embert s bűnös voltának érzetét és megalázódást kelt benne, mint itt a tanítványokban, kiknek érzelme Péterből tört ki szavakban. A zsidók azt hitték, hogy aki Istent látta, meghal.

* 10. Jakab és János a másik hajóban valának. Ezentúl embereket fogsz. Ebből látszik, hogy a halfogás jelképes (symbolikus) csoda volt, mely az egyház apostoli működését jelenti mai napig. A tó a pogányvilág, Péter hajója az egyház, a háló Jézus tanítása, a halászok az apostolok és általában az Ige hirdetői, a parton álló nép a hitetlen zsidóság, a halak a pogányok, a megfogott halak a hívek, a halászat csak Jézussal együttműködve sikerül stb.

* 11, Követik őt; állandó kísérői lettek: Péter és András id. Jakab és János. (V. ö. Máté 4,18. skk. Márk 1,16. skk.)

* 12-16. Egy bélpoklos meggyógyítása. Máté 8,1-4. Márk 1,40-45. (Magyarázatát L. Máté 8,1. skk. és Márk 1,43. sk.)

* 12. Egy városban. L. Luk. 4,43. sk.

* 14. Bizonyságul nekik, a papoknak és népnek. L. Máté 8,4. jegyz.

* 15. Annál jobban elterjedt a hír, mert maga a gyógyult ember híresztelte a dolgot a tilalom ellenére. L. Márk 1,45.

* 16. Visszavonula szokása szerint, mint mindig, mikor feltűnő csődület támadt körülötte. (Pl. Márk 1,45.) Imádkozék. A szeretet külső műveinek tehát váltakozni kell a belső összeszedettséggel és imádsággal. A világ zajában a lélek kihűl és kiürül.

* 17-26. A háztetőn át lebocsátott inaszakadt. (Máté 9,1-8; Márk 2,1-12.)

* 17. Leült tanítani Kafarnaumban egy házban. Minden, azaz sok falujából. Ott volt az Úr ereje; az Isten csodatevő ereje, mely Krisztusban akkor különösen hathatós volt (a 15. vers szerint jelenlevő) betegek gyógyítására. (V. ö. Luk. 6,19; 8,46. stb.)

* 19. A padláson át bocsáták le, tudniillik felvitték a beteget ágyastul a lapos háztetőre vezető külső lépcsőn és megbontván a ház padlását vagy mennyezetét, Jézus elé bocsáták. Lásd Márk 2,3. sk.

* 20-26. Csaknem szószerint megegyez Mátéval és Márkkal. Magyarázatát lásd ottan. Kezdenek gondolkodni, mondván, tudniillik magukban. Szíveitekben, azaz belsőtökben. Az Emberfiáról lásd Máté 8,20. jegyz.

* 27-32. Máté meghívatása és vendégsége. (Máté 9,9-13. Márk 2,13-17.)

* 27. Kiméne Kafarnaumból a Genezáret tóhoz. Lévi más néven Máté.

* 30. Farizeusok és írástudók, tudniillik a helybéliek. Bővebb magyarázatát L. Máté 9,11. jegyz.

* 33-39. Miért nem böjtölnek a tanítványok? (Máté 9,14-17. Márk 2,18-22.

* 33. Miért van, hogy. E szavak a tekintélyes görög kéziratokban hiányzanak, tehát az ellenvetés állítóalakú. Máté és Márk szerint ezt a kérdést János tanítványai tették. A magyarázatot lásd Máté 9,14. jegyz.

* 34. sk. Lásd Máté 9,15. jegyz. és Márk 2,19. sk.

* 36. Lásd Máté 9,16. jegyz. Márk 2,21. Ez a folthasonlat a két első evangélistánál a Lukácsétól kissé különbözik. Amazoknál a folt új és nyers szövetdarab, Lukácsnál új ruha, melynek levágott darabjával az ócskát kifoltozzák. Lukácsnál a hasonlat erőteljesebb. Jézus valószínűleg némi módosítással többször is elmondta azt. Itt Lukácsnál a betűszerinti értelem világos: Oktalan volna, aki az új ruhából vágna és varrna foltot az ócskára. Átvitt értelemben az új ruha az újszövetség, az ócska ruha az ószövetség, vagy még inkább a külsőségekbe, szertartásokba és vallási rendszabályokba merülő farizeusi zsidóság. Nem szabad az utóbbit az előbbiből foltozgatni; Krisztus tanítása nem arra való. Kár is volna és hiábavaló a tökéletlen és elavult zsidó vallást a kereszténységnek szentesíteni, fenntartani és új életre kelteni akarni. A kereszténységnek is lesznek böjtje és ájtatossági gyakorlatai a maga idején, de nem zsidó előkészítő és pusztán külsőséges szertartásai és életszabályai.

* 37. sk. E vers magyarázatát lásd Máté 9,17. és Márk 2,22. jegyz.

* 39. Ez a vers Lukács sajátja s benne Krisztus a jóindulatú zsidókat, kivált János tanítványait mentegeti. Miként aki óbort ivott, annak nem ízlik az új. úgy természetes, hogy a jámborabb zsidók sem hajlandók a megszokott, de különben is könnyebb formaságoktól a több önmegtagadást parancsoló új evangélium kedvéért megválni. Majd rászoknak.

* 6,1-11. A szombati kalászszedés és az elszáradt kéz meggyógyítása. Máté 12,1-14; Márk 2,23-3,6.

* 1. Hogy mikor volt a másodelső szombat, arról sok vélemény van; valószínűleg a húsvét második napjára következő első szombatot kell alatta érteni.

* 9. Rosszat tenni, elveszíteni. Tudniillik aki a szükséges jót, pl. a gyógyítást, életmentést elmulasztja, az vétkezik, mintegy gyilkosságot követ el.

* 10. Körülnézvén. Márk szerint haraggal megátalkodásuk felett.

* 11. Eltelvén esztelenséggel. Ahelyett, hogy Jézusban a csodatevő Megváltót felismerték volna, a megszégyenülés, gyűlölet és düh elvette az eszüket s bosszút forraltak.

* 12-19. Az apostolok választása, azok nevei; a nép összegyülekezése. (Máté 5,1; 10,2-4; Márk 7,13-19.)

* 12. A hegyre imádkozni, ahol a hegyi beszédet mondotta. Lásd Máté 5,1. jegyz. Jézus prédikálására hasznos imádsággal készül elő. Bizonyára kiválasztandó apostolaiért is imádkozott. Azért imádkozik az egyház is, kivált a kántorbőjti napokon, hogy az Isten adjon egyházának és híveinek jó papokat, kiktől a nép lelki java és üdvössége függ. Jézus imádságára nézve v. ö. Máté 14,23.

* 13. Apostol görögül annyit tesz, mint küldött, követ.

* 14. skk. Az apostolok névsorát lásd Máté 10,2. skk. Márk 3,16-19. és lásd Máténál a jegyzetet.

* 16. Judást a Jakabét, azaz ifj. Jakab testvérét. (Jud. 1.) Ezt a Judást Máté és Márk Tádénak nevezik.

* 17. Lemenvén a hegyről. Sík helyen, a hegyvidék egy szélesebb völgyében, vagy a hegy oldalában fekvő fensíkon. Lásd Máté 5,1. jegyz.

* 19. Erő méne ki belőle, gyógyító erő, úgy hogy érintésére a betegek meggyógyultak. V. ö. Máté 8,3; 14,36; Márk 5,30; Luk. 5,17; 8,44. skk. A következő beszéd ugyanez a hegyi beszéd, melyet Máté hosszabban közöl (5,2-7,29.); de Lukácsnál rövidebben van közölve és a zsidó vonatkozások elhagyásával. A beszéd elsősorban a tanítványokhoz szól, de azonkívül az egész jelenlevő népnek van szánva.

* 20-26. A boldogságok. Máté 5,3-12. A Máté-féle nyolc boldogság helyett Lukács négyet említ, de azokat ellentétükkel megvilágítja.

* 20. Ti szegények; Máté szerint a lelki szegények, kik a földi javakhoz nem ragaszkodnak; Lukácsnál a vagyontalan, jámbor szegények, de egyúttal az elnyomottak és alázatosak, kik a lelki javak után vágynak. Lásd Máté 5,3. Az Isten országáról L. Máté 3,2; 5,3. jegyz.

* 22. V. ö. Máté 5,10. sk. Kirekesztenek (a zsinagógából, a maguk vallási társaságából) szidalmaznak, kivetik neveteket valószínűleg a zsidó kiközösítés három fokát jelentik. Kivetik neveteket, törölnek a zsidó hívek sorából.

* 24. Gazdagok, kik boldogságukat a vagyonban találják, azt életcélnak tekintik, akik rendesen egyszersmind gőgösek és szívtelenek. Megkaptátok vigasztalástokat; kivettétek részeteket, ki vagytok fizetve e földön.

* 25. Tele vagytok földi dolgokkal, vágyakkal és örömökkel. Éhezni fogtok; földi örömökbe merülve lelki éhség fog kínozni. Neveltek, léháskodtok, mulattok.

* 26. Magasztalnak a világias gondolkozású és gonosz emberek. (V. ö. Gal. 1,10.)

* 27-36. Ellenségszeretet és alamizsna. (Máté 5,38-48.) 27. sk. Ha az emberek gyűlölnek is titeket, ti viszont ne gyűlöljétek őket, sőt szeressétek, még pedig tettekkel. Máté 5,44-47.

* 29. sk. L. Máté 5,39. skk. Ezt persze nem kell szószerint venni; a mondat csak a türelem és engedékenység nagy fokát jellemzi.

* 31. L. Tób. 4,16. Máté 7,12:

* 32-36. L. Máté 5,44. skk.

* 37-42. A vakmerő és szeretetlen ítélet. Máté 7,1-5. A következő mondatok Jézus beszédéből kiszakított töredékek, melyek lazán függnek össze.

* 37. sk. Ne ítéljetek meg vakmerőén és ne ítéljetek el mást, akkor Isten sem fog benneteket elítélni, bocsássatok meg, akkor Isten is megbocsát. Amint embertársainkkal szemben cselekszünk, Isten is úgy fog cselekedni velünk. Lásd Máté 6,12; 7,1. sk. v. ö. 25,35. skk.

* 38. Adnak a ti öletekbe, t. i. ítéletkor az azt végrehajtó angyalok. (V. ö. Máté 24,31; Márk 4,24.) Az öl a köntösnek az öv feletti öblözete; mi azt mondanók, a kötőbe. Isten tehát bőkezűen fog jutalmazni a felebaráti szeretetért. A hasonlat a megtetézett vékáról vagy túltöltött folyadékmértékről van véve.

* 39. Csaknem szóról-szóra ezt mondja Jézus Máténál (15,14.) a farizeusokról. Úgy látszik a vakok alatt Lukácsnál is főleg az írástudókat és farizeusokat kell érteni, kik nagyon hajlandók voltak másokat meg- és elítélni. De másoknak is szól a lecke. Tehát hogyan akarsz mást ítélni s ily módon vezetni, tanítani, hogyan akarod magadat mások bírájává és mesterévé feltolni, mikor magad lelkileg vak és bűnös vagy? Így őket csak verembe, lelki veszedelembe viszed.

* 40. Nem fölebbvaló a tanítvány, vagyis nem lehet okosabb mesterénél, sőt már akkor vagy épen akkor lesz tökéletes, ha olyan, mint a mestere, lelki vezetője, kit követnie kell; de aki vak után megy, verembe esik. Ugyanez olvasható Máténál (10,24.), de más értelemben.

* 41. sk. Csaknem szóról-szóra így van Máténál 7,3. skk. Magyarázatát lásd ottan.

* 43-49. A jó és rossz fa gyümölcse; a sziklára épített ház. (Máté 7,16-27. 12,33-35.)

* 43. skk. Mint a fa természete meghatározza annak gyümölcsét, úgy az ember belső lelkületéből folynak szavai és cselekedetei. Főleg a tettekből lehet az embert megismerni, nem a szavakból; csak a jó tetteknek van értéke és érdeme. V. ö. Róm. 2,13; Luk. 1,22. skk. stb. Bővebb magyarázatát lásd Máténál (a 7. fejezetnél), ahol e hasonlat a hamis prófétákra van alkalmazva.

* 47-49. A beszéd záradéka. Lásd Máténál, 7,24-27. jegyz.

* 7,1-10. A százados szolgájának meggyógyítása. (Máté 8,5-13.)

* 3. Küldé a zsidók véneit. Máté rövidség okáért úgy beszéli el a dolgot, mintha személyesen jött volna. Véneit, azaz elüljáróit.

* 5. Szereti nemzetünket, tehát pogány volt, de istenfélő.

* 8. Hatalom alatt vagyok. Tudom, hogy a természet ura vagy, kinek minden engedelmeskedik, mint nekem katonáim. A szakasz bővebb magyarázatát lásd Máténál 8,5. skk.

* 11-17. A naimi ifjú feltámasztása. Lukács sajátja.

* 11. Azután, sok görög kézirat szerint másnap. Naim galileai városka, Názárettől délre.

* 13. Ne sírj. Ez nem puszta vigasztaló szó, mint az embereknél, hanem annyit tesz: Nincs okod sírni, mert visszanyered fiadat.

* 14. A koporsó a zsidóknál fedetlen volt. Illeté jelül, hogy álljanak meg vele.

* 16. A félelem minden természetfölöttinek első és természetes hatása. (Lásd Luk. 5,9. 26. stb.) Nagy próféta valami nagy próféta, kiben némelyek már valószínűleg a Messiást sejtették. Meglátogatta kegyelmével, e nagy próféta küldésével, a látott csodával, melyben e próféta meghitelesítését, isteni küldetésének bizonyítékát látták.

* 17. Elterjedt ez a beszéd, a csodának és e nagy próféta megjelenésének híre. Judeában, tehát nemcsak Galileában, hol a csoda történt, hanem a zsidó vallás és nemzet fő fészkében is, sőt még a szomszédos tartományokban is.

* 18-35. János küldöttei Jézusnál; prédikálásának különböző hatása. (Máté 11,2-19.)

* 18. Mindezeket, Jézus tanítását és csodáit. Hírül vivék Jánosnak a fogságba. (V. ö. Máté 11,2.)

* 19. Te vagy-e az eljövendő, azaz a várt Messiás. János ezt nem önmagáért kérdi, mintha megingott volna Jézusban való bité, hanem hozzá túlságosan ragaszkodó és Jézushoz csatlakozni nem akaró tanítványai nevében teszi fel a kérdést, hogy maga Jézus győzze meg azokat. János kételkedését kizárják előbbi ünnepies nyilatkozatai és Jézusnak alábbi dicsérő szavai.

* 22. Jézus messiásvoltának bizonyítékául csodáira hivatkozik, (Iz. 35,5.) A szegényeknek az evangélium hirdettetik. Ez nemcsak egyszerűen a tényre való rámutatás, hanem hivatkozás a próféták jövendöléseinek teljesedésére. (V. ö. Iz. 61,1. sk. Luk. 4,18.)

* 27. Írva vagyon. (Mát.3,1. V. ö. Máté 11,10; Márk 1,2.)

* 28. Aki kisebb az újszövetségben, a legkisebb keresztény mint ilyen. Lásd Máté 11,11. jegyz.

* 29. sk. E két verset némelyek az evangélista megjegyzésének tartják; de valószínűleg Jézus szavai azok. Igaznak vallák az Istent, azaz bűneik bevallása és János keresztségének felvétele által elismerték Isten igazságát, vagyis azt, hogy Isten méltán és joggal kíván tőlük bűnbánatot. Meghiúsíták az Isten szándékát, hogy a bűnbánat keresztsége által készüljenek elő a Messiás elfogadására.

* 31-35. Csaknem szóról-szóra így van Máténál is (11,16-19.). Értelmét lásd ottan a jegyzetben.

* 36-50. Egy bűnös asszony megkeni Jézus lábait. Lukácsnak sajátja.

* 36. Egy farizeus, mint alább kitűnik, Simon nevű.

* 37. Egy asszony. A többi három evangélista is elbeszéli, hogy egy asszony vendégség közben megkente Jézust (Máté 26,6-13. Márk 14,3-9. Ján. 12,2-8.), amit némelyek az itt elbeszélt eseménnyel azonosnak véltek. De valójában a két kenés egymástól időre, helyre, a szereplő személyekre és a részletekre nézve lényegesen különbözik. A Lukácsnál leírt jelenet Galileában, talán Naimban történt. Jézus nyilvános működése második évében, Simon farizeus ebédjén; a többieknél elbeszélt kenés Betániában, hat nappal Jézus szenvedése előtt, a bélpoklos Simon házában. A Lukács-félét egy meg nem nevezett bűnös asszony, a másikat (János szerint) Mária, Lázár nővére vitte végbe. A nyugati egyházatyák nyomán számos újkori magyarázó azt tartja s a latin liturgia is feltételezi, hogy mindkét asszony Mária Magdolna volt, kiből Jézus (Luk. 8,2. szerint) hét ördögöt űzött vala ki; innen a nagy hálája és szeretete Jézus iránt. (Magdolna annyi, mint magdalai, a galileai Magdala városból való.) A görög egyház és sok újabb magyarázó a három (vagy legalább két) asszonyt megkülönbözteti. Magdolna valóban azonosnak látszik a Lukács-féle bűnös nővel, de különbözőnek Lázár jámbor nővérétől; bár a három nő azonossága nem lehetetlen. Bűnös vala a városban azaz a városban lakó vagy közismert nyilvános bűnös asszony. Magdolna megtérése előtt mindenesetre könnyelmű nő volt, de hogy egészen elvetemült lett volna, az nem tűnik ki az evangéliumokból és nem is valószínű. Az ördögi megszállás szerencsétlenség és betegség volt, de nem okvetlenül bűn vagy a nagy romlottság következménye és jele. (Az evangélium ördöngös gyermekről is beszél. Pl. Márk 9,20.)

* 38. Megállván hátul. Jézus akkori szokás szerint az asztalnál kereveten feküdt balkarjára támaszkodva, fejjel az asztal felé. Saruját bemenetkor lábáról leoldották. A zsidóknál szokás volt a rabbik lábait tiszteletből megcsókolni.

* 39. Aki őt illeti. A farizeusok vélt szentségükben gondosan óvakodtak, hogy bűnösnek tartott ember ne érintse és be ne szennyezze őket.

* 40. A következő versekben Jézus megmutatja, hogy valóban próféta, sőt ennél több, mert az emberek szívében olvas.

* 41. Az adósság jelenti a bűnt. A nagyobb tartozásnak élénk tudatában levő adós az asszony, a kisebb vagy inkább tartozásáról megfeledkező adós a farizeus, a hitelező Krisztus.

* 42. Melyik fogja jobban szeretni? legalább melyiktől várhatja azt.

* 44. A zsidóknál a kedves vendégnek megmosták lábát, csókkal fogadták, fejére és ruhájára illatos olajat hintettek. A farizeus hideg udvariassága ezt a szokást is elmulasztotta; azt hitte, Jézusnak elég megtiszteltetés az, hogy nála ebédelhet.

* 47. sk. Tehát a szeretet volt a már megtörtént bűnbocsánat oka, de az utóbbi viszont növeli a hálát és szeretetet. Ez a kettő tehát egymásnak kölcsönösen oka és okozata s egymással arányban van. Látszik ebből, hogy az Isten iránti tökéletes szeretet eltörli a bűnt már a feloldozás előtt; de azért a bűnbánó köteles a feloldozást is minél előbb megszerezni. (A tökéletlen bánat és szeretet azonban csak a szentgyónásban.)

* 49. A bűnöket is megbocsátja. A jelenlevők ezt hitték is, nem is, csodálkoztak, de kételkedtek is. (V. ö. Máté 9,3. Márk 2,7. Luk. 5,21.)

* 50. A te hited megszabadított; természetesen nem maga a puszta hit és bizalom, hanem a szeretettel és bánattal párosult hit Jézusban és az ő istenségében. Menj békével. Az elnyert bűnbocsánat eredménye a tiszta lelkiismeret békéje és boldogsága.

* 8,1-3. Jézust szolgálják a jámbor asszonyok. Magdolna, azaz magdalai, Magdala galileai városkából való. Hét ördög vagyis sok ; tehát Magdolna erős fokban ördöngös volt. (L. alább 30. vers.) De a hét ördög átvitt értelemben jelentheti a hét főbűnt is. Magdolnára vonatkozólag (lásd Máté 27,56; Márk 16,9; Luk. 24,10; Ján. 19,25; 20,1. 11. skk.; továbbá v. ö. Lukács 7,37. jegyzi Johanna a sírnál is ott volt. (Luk. 24,10.) Szolgálának vala. Tehát az Úr Jézus híveinek alamizsnájából élt és elfogadta a jámbor asszonyok gondozását, ő, aki másokat a pusztában csodálatosan jóltartott. Az asszonyok szíve akkor is legjobban megértette Krisztust.

* 4-18. Példabeszéd a magvetőről; a gyertyahasonlat. (Máté 13,1-23; Márk 4,1-25.) Máté és Márk szerint ezt Jézus a hajóból mondta.

* 10. Nektek tanítványoknak adatott tudni, azaz világosan megérteni; másoknak csak példabeszédekben, homályosan adatnak a titkok. Látván ne lássanak; lásd Máté 13,11. skk. jegyz. Márk 4,11. sk. jegyz. (V. ö. Iz. 6, 9. sk. Ján. 12,40; Csel. 28,26. sk.)

* 12. Az útfélre esők stb. Itt és a következő kifejezésekben bizonyos tömörség van, a mag és az Isten igéjének hallgatói a képben összeolvadnak; tehát úgy kell éretni: akiknél a mag, az Isten igéje az útfélre esik; azok stb.

* 15. Jó szívvel; tehát az Isten igéjét nemcsak ésszel, hanem fogékony, jóakaratú szívvel kell hallgatni és benne megőrizni, belevésni. A bővebb magyarázatot L. Máténál 13,3. skk. jegyz.

* 16-18. Hasonlóképen Máté 5,15-10,26; 13,12; 25,29; Márk 4,21. skk., de részben más összefüggésben. Az értelem itten ez: Az Istenország titkainak értelme szellemi világosság, melyet az apostolok nem azért kapnak, hogy magukba rejtsék, hanem hogy másokkal is közöljék. Mert az evangéliumnak, mely egyelőre sokakra nézve titok, mindenki előtt nyilvánosságra kell jönnie. Azért vigyázzanak az apostolok, hogy mindent jól megértsenek. Mert mint a gazdagság ahol van, ott szaporodik, a szegény pedig amije van, azt is könnyen elveszti, úgy az Isten titkait is, aki valamennyire megérti és beléjük hatói, az további tanulással és Isten kegyelmével mindegyre jobban előhalad azok ismeretében. És megfordítva. (V. ö. Máté 13,12. jegyz. Márk 4,21. skk. jegyz.)

* 19-21. Jézust rokonai keresik. (Máté 12,46-50; Márk 3,21. 31-35.)

* 21. Kik hallgatják. Ezek Jézushoz szellemileg közelebb állnak, mint a testi anya és rokonok, mint olyanok. Az Isten országában a lelki rokonság előbbrevaló, mint a testi. (V. ö. Máté 10,37.)

* 22-25. A vihar lecsendesítése. (Máté 8,18.23-27; Márk 4,35-40.)

* 23. Megmerülének, t. i. becsapkodott a víz a hajóba.

* 25. Hol vagyon hitetek? Máténál ezt a vihar lecsendesítése előtt mondja. Bővebben L. Máténál 8,26. jegyz.

* 26-39. A gerazai ördöngös. (Máté 8,28-34; Márk 5,1-20.) 26. Gerazenusok máshol Gadarenusok. L. Máténál 8,28. jegyz.

* 27. Egy férfi. Máté két ördöngösről beszél.

* 28. Mi közöm hozzád stb.? L. Máté 8,29. jegyz.

* 29. Hurcolta; az ördög fogva tartotta és magával vonszolta.

* 30. Sereg, a görög és latin szerint légió (regiment); tehát sok ördög.

* 31. Mélységbe, a pokol azon részébe (az abyssusba), ahol a gonosz lelkek laknak, ahol jobban szenvednek, mintha a világban kóborognak.

* 35. Ülve lábainál, tanítvány módjára hallgatván szavait.

* 37. Félelem vett erőt. Egyrészt a csoda rendítette meg őket, másrészt féltek, hogy a többi sertés is úgy jár, mint az előbbiek.

* 39. Az egész várost. Márk szerint az egész Dekapolis tartományt. Bővebben L. Máténál és Márknál jegyz.

* 40-56. Jairus leányának feltámasztása és a vérfolyásos asszony, (Máté 9,1. 18-26; Márk 5,21-43.)

* 40. Visszatért a gerazenusok földéről a nyugati partra, Kafarnaumba. (Máté 9,1.) A kettős csoda magyarázatát lásd Máténál és Márknál.

* 9,1-6. Az apostolok küldetése. Máté 10,1. 7-11. 14: Márk 6,7-13. (V. ö. Márk 3,15.)

* 1. Hatalmat ada csodatettekre, hogy azok tanításának bizonyítékai legyenek.

* 2. Az Isten országáról L. Máté 3,2. jegyz.

* 3. Se botot, Márknál „csak botot”. Két köntöstök, egyik tartaléknak, vagy ünneplőnek. E példák csak jellemzések, de nem kell azokat szószerint venni. Tehát Krisztus szegénységét kell utánozni és kerülni a kényelemnek még látszatát is, és Istenre kell bízni magukat. A szegény hithirdető és apostol szava hatásosabb. A gazdagság gondjai elvonnak a szellemi dolgoktól s a gazdag erkölcshirdető abba a gyanúba jut, hogy anyagi érdekből prédikál.

* 4. Ki ne menjetek. A görög szerint: onnan menjetek ki. (V. ö. Máté 10,11.) Mindkét kifejezés annyit tesz, hogy ne csereberéljétek a szállást.

* 5. Lábaitok porát is rázzátok te, mint a pogány ház porát, mely tisztátalanná tett. Tehát szakítsatok és ne érintkezzetek velük. (V. ö. Csel. 13,51.) Bizonyságul, hogy lássák mennyire megvetitek őket.

* 7-9. Heródes kíváncsisága. (V. ö. Máté 14,1-12; Márk 6,14-16.)

* 7. skk. Heródes t. i. Antipás. L. Máténál 14,1. jegyz. Heródesben a rossz lelkiismeret szólalt meg. A zsidók a Messiás eljövetele előtt Illés és valamelyik más próféta eljövetelét várták. (V. ö. Máté 11,14; 16,14; 17,11.) Látni kívánta kíváncsiságból és hogy magát megnyugtassa. Jézust szenvedése alkalmával meg is látta. (L. Luk. 23,8. skk.)

* 10-17. Az első kényér szaporítás. (Máté 14,13—21; Márk 6,31-44. V. ö. Ján. 6,4-15.)

* 10. Elvonula tanítványaival, hogy azok a magányban ismét összeszedjék magukat. Betszaida nem az, mely a Genezaret tava nyugati partján feküdt (Máté 11,21; Ján. 12,21.), hanem a keleti Betsz. Julias. (V ö. Máté 14,13: Márk 6,45; Ján. 6,1. 16. sk.)

* 13. János szerint itt főleg Fülöp apostol beszélt. (Ján. 6,7.)

* 17. János szerint a csodának olyan hatása volt, hogy Jézust a nép királlyá akarta tenni, ami elől azonban ő kitért és Kafarnaumba ment, hol az utána tódult nép előtt a híres zsinagógái beszédet tartotta az élő kenyérről. (Ján. 6,15. 22. skk.)

* 18-22. Péter vallomása; a szenvedés első megjövendölése. Máté 16,13-28; Márk 8, 27-39, Máté és Márk szerint ez nem mindjárt az első kenyérszaporítás után, hanem később történt. (L. Máté 14,22-16,13; Márk 6,45-8,27.)

* 19. Ezek a zsidók tehát Jézust nem Messiásnak, hanem a Messiás előhírnökének tartották.

* 20. Máténál Krisztus Péter vallomására azzal felel, hogy őt egyháza fejévé teszi. L. Máté 16,17. skk. Az Isten Krisztusának, az Istentől küldött Messiásnak.

* — 21. sk. Senkinek se mondják, nehogy a nép, mely politikai Messiást várt, érdekében lázadást indítson. Hiszen még az apostolok sem voltak mentek hasonló várakozástól. Azért Jézus most megjövendöli szenvedését és halálát. Sokat kell szenvedni, Isten végzése szerint.

* 23-27. Jézus tanítványaitól önmegtagadást és bátorságot kíván; némely hallgatók megérik az Isten országát.

* 23. Mindenekhez, most már a néphez, míg az előzmények csak a tanítványokhoz szóltak. Utánam akar jönni, azaz tanítványom lenni. Tagadja meg magát, saját énjét, akaratát és hajlamait. Vegye föl keresztjét, a szenvedést; a görög szöveg hozzáteszi: mindennap. (V. ö. Máté 10,38. sk. 16,24; Márk 8,34; Luk. 14,27.)

* 24. sk. Lásd Máté 10,39. jegyz. 16,26. jegyz. Meg akarja menteni életét a hittagadás árán. (Luk. 17,33; Ján. 12,25.)

* 26. Lásd Máté 10,32. sk. 16,27; Márk 8,38. Mikor eljövend a világot ítélni. (L. Máté 24,31; 25,31. skk. Tim. II. 2,12.)

* 27. Nem ízlelnek halált. (Lásd Máté 16,28. jegyz. Márk 8,39.)

* 28-36. A színváltozás. (Máté 17,1-13; Márk 9,1-12. V. ö. Pét. II. 1,16. skk.)

* 28. Mintegy nyolcad napra. V. ö. Máté 17,1: Márk 9,1. akik pontosabban hat napot mondanak. A hegyre, az ismert hegyre. (L. Máté 17,1. jegyz.)

* 31. Beteljesíteni készült, Isten végzése szerint.

* 32. Félébredvén. A görög és a Vulgata legtöbb kézirata szerint: ébren maradván; úgy képzeli tehát, hogy az apostolok csak elálmosodtak az izgalomtól.

* 33. Nem tudván, mit mond, izgatottságában.

* 34. Megfélemlének a felhő megjelenésétől, és mert azt hitték, hogy Jézus eltűnt vagy eltávozott.

* 35. Szeretett; a görög szerint: kiválasztott.

* 36. Hallgatának. Máté és Márk szerint Jézus megtiltotta, hogy feltámadásáig szóljanak. Máténál és Márknál a színváltozás után a tanítványok felvetik Jézus eljövetelének kérdését.

* 37-45. Az ördöngös fiú meggyógyítása. (Máté 17,14-22; Márk 9,14-31.) Máté szerint a fiú hold kór ős is volt.

* 41. Hitetlen és romlott nemzedék. Ezt Jézus nem az apostolokra mondja, hanem az apának és a jelenlevőknek, de az apostoloknak is jut belőle egy kicsi. (Lásd Máté 17,16. skk. jegyz.)

* 42. Krisztus előtt ismét kitör a fiún a roham.

* 44. Az Isten nagysága felett, mely a gyógyításban nyilvánult. Nehogy e csoda alapján ismét királlyá akarják tenni, Krisztus (valamivel később) ismét céloz szenvedésére. Szívetekbe a görög szerint: fületekbe. Az emberek kezeibe kell adatnia. Ez a szenvedés második megjövendölése. (V. ö. Máté 17,22. sk. Márk 9,30.)

* 45. Az apostolok mint máskor, úgy most sem érték e beszédet, t. i. a Messiás jövendő szenvedését.

* 46-50. Az apostolok versengése és féltékenysége. (Máté 18,1-5; Márk 9,33-40.)

* 46. Ki nagyobb? Máté hozzáadja: Isten országában. (V. ö. Máté 18,1; Márk 9,33.)

* 48. Aki befogadja stb. Ez az ártatlan gyermek bár kicsiny, oly nagy és kedves Isten előtt, hogy amit valaki neki tesz, oly nagyra becsüli, mintha nekem, vagy magának az Atyának tenné, Máténál (18,4.) hol a kisded alázatosságára történik hivatkozás, a hely világosabb. Legkisebb, azaz legalázatosabb, leggyermekdedebb.

* 49. Nem követ téged, nem tanítványod. E felszólalásra „az én nevemben” kifejezés adott okot. (Márk 9,37, V. ö. Csel. 8,18: 19,13. skk.)

* 50. Veletek vagyon, félig-meddig az te az én tanítványom. (V. ö. Máté 12,30; Luk. 11,23., ahol Krisztus az ellenkezőt mondja, az üldözés idejére, mikor színt kell vallani: itt pedig a békés időkről beszél, mikor már a nem ellenkezés is közeledés.)

* 51-56. A szamaritánusok Jézust nem fogadják be.

* 51. Jézus Jeruzsálembe indul. Sokan ezt az utolsó jeruzsálemi útnak tartják. De ez helytelen, mert akkor Luk. 9,51-19,27. nem sorozható be időrendben Jézus életébe, hanem időrend nélkül van beszőve s Lukács és János közt ellentmondások támadnak. A valóságban az itt (Luk. 9,51.) említett tervbevett jeruzsálemi út nem az utolsó húsvéti út, hanem Jézus ezen szándékát a zsidók ellenséges indulata miatt nem is valósította meg, hanem csak titokban és rövid időre ment Jeruzsálembe a sátoros ünnepre (Ján. 7,1-10.) és templomszentelési ünnepre (Ján. 10,22. sk.), onnan Pereába (Ján. 10,40.), innen Lázár feltámasztására Jeruzsálem közelébe (Ján. 11,1. skk.), innen Efrembe (Ján. 11,54.), onnan az utolsó kerülő úton – Szamarián és Galileán és Jerichón át – az utolsó húsvétra Jeruzsálembe. (Ján. 12,1. skk.) – Közeledtek fölvételének napjai (a görög szerint beteltek, vagy betérni kezdtek), de még nem álltak a küszöbön. Felvétel menybemenetel, a messiási működés befejezése. Eltökélé, azaz elhatározá (a görög zsidós kifejezéssel mondja: arcát irányozá), hogy átteszi működése színhelyét Jeruzsálembe és Judeába.

* 53. Mert Jeruzsálem felé tartott. Ismeretes a zsidók és szamaritánusok vitája, hol kell az Istent tisztelni: Jeruzsálemben-e vagy Garizim hegyén Szamariában. Azért nem szívesen engedték át, sőt néha meg is támadták a jeruzsálemi ünnepi zarándokokat. A szamaritánusokról lásd Máté 10,5. jegyz. A görög szerint (héberes kifejezéssel): arca Jeruzsálem felé vala irányozva.

* 54. Eméssze meg őket; a görög némely kéziratai hozzáadják: miként Illés tette. (Kir. IV. 1,10-12.)

* 55. Milyen szelleműek, tudniillik mennyire ószövetségi szelleműek vagytok. De lehet e mondatot kérdésnek is tekinteni: nem tudjátok-e, hogy titeket mint az én tanítványaimat a szeretet és szelídség szellemének kell vezetni.

* 56. Lelkeket elveszteni, azaz embereket ölni. (V. ö. Ján. 3,17; 12,47.) Más faluba, valószínűleg még mindig Szamariában.

* 57-62. Krisztus követésének akadályai. (Máté 8,19-22.)

* 57. Egyvalaki: Máté szerint egy írástudó, ki már valószínűleg Jézus távolabbi híve volt, de most kísérő tanítvány akart lenni.

* 58. (Lásd Máté 8,20. jegyz.) Tehát le kell mondani a földi kényelemről.

* 59.sk. (Lásd; Máté 8,21. sk. jegyzet.)

* 61. Búcsút vegyek; úgy is lehet fordítani: hogy rendelkezzem javaimról.

* 62. Hátratekint, habozik, ingadozik. Krisztus követőjének szakítani kell a világgal, nem megosztott, hanem egész lélekkel, egész erővel kell Őt követni. (V. ö. Fil. 3,13; Tim. II. 2,4.)

* 10,1-16. A hetvenkét tanítvány küldése; a megátalkodott városok bűnhődése. Az itt közlött küldő beszéd hasonlít a tizenkét apostolhoz intézett utasításhoz. Máténál (10,5-42.) és Márknál (6,7-11.). Természetes dolog, hogy Krisztus mint máskor, úgy itt is hasonló körülmények közt ugyanazon gondolatokat és tanácsokat ismételte.

* 1. Más hetvenkettőt, a tizenkét apostolon kívül. (V. ö. Csel. 1,21.) A legtöbb görög szövegemlék csak hetvenet mond; de némely görög szövegemlék és a Vulgata hetvenkettőt. A hetven itt kerek szám. E szám megfelel a Mózes néprajzi táblájában (Móz. I. 10. fej.) említett népek számának, tehát az összes pogány népeknek, miként az apostolok száma Izrael tizenkét törzsének. Kettenként. (V. ö. Márk 6,7.) Ezek a tanítványok arra voltak rendelve, hogy Jézus prédikálásának útját készítsék s őt és apostolait a munkában támogassák. (V. ö. Préd. 4,9. sk.)

* 2. (V. ö. Máté 9,37.)

* 3. (V. ö. Máté 10,16.)

* 4. (V. ö. Máté 10,9. sk. Márk 6,8: Luk. 9,3.) Senkit ne köszöntsetek; ne töltsétek a keletieknél szokásos hosszadalmas köszöntésekkel és udvariaskodással az időt, hanem siessetek, mert sok a dolog. (V. ö. Kir. IV. 4,29.)

* 5-6. V. ö. (Máté 10,12. sk.) Békesség fia, az Isten békéjére, melyet az evangéliumhoz, méltó és iránta fogékony. Vissza száll reátok, nem vész kárba; az áldás, melyet rájuk mondtatok, magatokra száll.

* 7. Ne csereberéljétek a szállást, nehogy abba a gyanúba kerüljetek, hogy kényelmet kerestek. Méltó a munkás, az evangélium hirdetője megérdemli, hogy róla a hívek gondoskodjanak, akiknek üdvén fáradozik. (V. ö. Máté 10,10. Tim. I. 5,18.)

* 9. Gyógyítsátok meg hálából. Nekik, nem a betegeknek, hanem a lakosoknak.

* 10. sk. (V. ö. Máté 10,14. sk. Luk. 9,5.)

* 11. Lábainkra; így a görögben; a Vulgatában: mely ránk tapadt. Lerázzuk nektek: mintegy visszaadjuk. Elközelgett az Isten országa s vele az ítélet számotokra. (V. ö. Máté 3,2.)

* 12. Ama napon, az ítélet napján.

* 13. skk. (Lásd Máté 11, 21. skk. jegyz.)

* 15. Égig magasztaltattál azáltal, hogy a Messiás benned lakott és oly sok csodát tesz. Sokan a görög szerint így olvassák: nem fogsz (ne gondold, hogy) az égig (fogsz) magasztaltatni.

* 16. Akik tanítványait megvetik, azaz visszautasítják, bennük őt magát és az Atyát utasítják vissza. (V. ö. Máté 10,40: Ján 12,48. stb.)

* 17-24. A hetvenkettő visszatérése; beszéd hozzájuk; hálaima értük.

* 17. Még az ördögök is; ezek felett tehát nem kaptak előzetesen kimondottan hatalmat, mint az apostolok. (Márk 16,17; Luk. 9,1.)

* 18. Láttam lelkileg, akkor mikor a tanítványok az ördögöknek parancsoltak; láttam győzelmes küzdésteket a sátánnal s benne az ördög hatalmának a megtestesülés által már megtörtént és a világ végén leendő megtörését. (V. ö. Ján. 12,31: Jelen. 12,9: 20,1. skk.) Az égből, hol eredetileg volt, honnan az angyalok bukásakor levettetett, ahogy most hatalma egéből le fog esni. (V. ö. Iz. 14,12.)

* 19. Kígyók, skorpiók, ellenséges hatalom a sátán minden fajzatának, az ördög országának jelképei. Semmi sem fog nektek ártani vagy: semmit sem fog nektek ártani. (V. ö. Zsolt. 90,13; Márk 16,17. sk.)

* 20. Örüljetek, hogy neveitek be vannak írva. A csodatevő hatalomnál (charisma), az egyénre nézve nagyobb kegyelem és szerencse, ha neve be van írva a választottak, az üdvözülendők közé. (V. ö. Máté 7,22. sk. Kor. I. 12,31.) A régi zsidó felfogás szerint a mennyben könyvek vannak, többi közt az élet könyve, melyben előre fel vannak jegyezve a hívek és választottak nevei. (V. ö. Móz. II. 32,32; Zsolt. 68,29; Iz. 4,3: Fil. 4, 3.)

* 21. sk. V. ö. Máté 11,25-27. jegyz., ahol e szavak más összefüggésben vannak mondva. Itt Lukácsnál a tanítványoknak adott kinyilatkoztatásért, hitért és kegyelemért hálálkodik. A Szentlélekben, a Szentlélek által, ösztönzésére.

* 23. sk. Tanítványaihoz fordulván (előbb égre voltak emelve szemei), a görög szerint külön a tanítványokhoz mondá: Boldogok a szemek slb. Máténál más összefüggésben. (Máté 13,16. sk.)

* 24. Kívánta lálni, t. i. a Messiást személyesen.

* 25-37. Példabeszéd az irgalmas szamaritánusról.

* 25. Fölkele, fölálla vagy föllépe. Kísértvén őt; tehát nem tanulni akart, hanem Jézus törvénytudását próbára tenni vagy őt valami kényes kérdéssel megfogni. A zsidó törvénytudók közt hevesen vitatott kérdés volt: ki a felebarát. A rabbik rendesen csak a zsidót tartották annak. Elnyerjem, a görög szerint, hogy örököljem. (V. ö. Máté 22,35. skk. Márk 10,17: 12,28. skk. Luk. 18,18.)

* 27. Szeresd a le Uradat Istenedet stb. így Móz. V. 6,5: III. 19,18. Teljes szívedből, telkedből azaz egész leiekkel, minden lelki erőddel és tehetségeddel. (Lásd Máté 22,37. skk. jegyzet.)

* 28. Élni fogsz örökké a mennyben.

* 29. Igazolni akarván magát, hogy törvénytudó létére ilyen egyszerű és világos dolgot kérdez, felveti magát a fogós kérdést: Ki az én felebarátom'? mely már nem volt oly egyszerű.

* 30. Egy ember; Jézus nem mondja, hogy milyen, zsidó-e vagy pogány. Jelezni akarja, hogy midőn embertársunkon segíteni kell; mellékes a nemzetiség és vallás; csak azt kell nézni, hogy ember. De az itt kirabolt ember bizonyára zsidó volt. Jeruzsálemtől Jerikóig egy-két napi út volt, melyért gyakoriak voltak a rablások. Kifoszták, levetkezteték. Segítség nélkül elpusztult volna sebeiben.

* 31. sk. A papok és leviták (alsóbbrendű papok) rendesen Jerikó felé mentek haza heti templomi szolgálatuk elteltével. A pap és levita épen a jeruzsálemi templomból (lefelé) jöttek az irgalmas Isten templomából, az imádságtól és áldozattól. Tehát a pap és levita, a zsidóság és vallás képviselői nem törődtek a nyomorult emberrel.

* 33. Utazván, bizonyára sürgős üzleti ügyben. Egy megvetett és gyűlölt szamaritánus (lásd Máté 10,5: Ján 4,9), kinek honfitársai kevéssel előbb magát Jézust sem fogadták be s kinek elég oka volt az őt megvető és gyűlölő zsidókra haragudni.

* 34. A szállásra, az útszéli vendégfogadóba.

* 35. Két dénárt (két aranykoronát); ez elég volt egy napra. Megadom. Tehát a szamaritánus nemcsak pillanatra segít, hanem a jövőről is gondoskodik.

* 36. Jézus oda kényszeríti a törvénytudót, hogy maga adja meg a helyes feleletet; de az a gyűlölt szamaritánus nevét nem mondja ki. A tanulság világos. Tehát mindenki, aki segítségre szorul, felebarát, még a megvetett és gyűlölt szamaritánus is, ki esetleg jobb a honfitársnál és papnál. Átvitt, alkalmazott értelemben a kifosztott és megsebzett ember a bűnös; a rablók jelentik az ördögöt; az irgalmas szamaritánus Krisztus.

* 38-42. Jézus Mártánál és Máriánál. Lukács sajátja. E két asszony örök időkre példaképe két gyönyörű női hivatásnak: a tevékeny szeretetnek élő és a jámbor elmélkedő (contemplativ) keresztény nőnek.

* 38. sk. Amint ménének. Mivel Márta és Mária a Jeruzsálem melletti Betániában laktak, bizonyára Jeruzsálem felé tartottak a sátoros ünnepre. (Luk. 9,51. v. ö. Ján. 7,10-13.) Márta és Mária Lázár nővérei voltak. (V. ö. Ján. 11,1.) Márta nem tudjuk, özvegy volt-e vagy hajadon; ő volt az idősebb nővér és ő vezette a háztartást. Máriáról L. fentebb 7,37. jegyz. Lábaihoz ülve hallgatá; lehet, hogy egyebet is dolgozott, mint ahogy egy ideig talán Márta is hallgatta Jézust.

* 40. Házi dologban, a sütés-főzésben. Egyedül hagyott, tehát előbb Mária is szolgált. Márta háziasszonyi panasza érthető; szerette volna Jézust minél jobban ellátni s ebbéli buzgóságában talán túlságos és felesleges dolgot is csinált magának.

* 42. A legjobb (a görög szerint a kitűnő értelemben jó) részt, az Isten igéjének hallgatását. Azért a Márta foglalatossága sem volt rossz, sőt jó, de a Mária választotta foglalkozás viszonylagosan jobb volt. Az egyház gyakorlata is az úgynevezett szemlélődő életet a tevékeny életnél többre tartja, bár elismeri, hogy a keresztény tökéletesség lényege és foka nem az életmódban, hanem a szeretet nagyságában áll. El nem vétetik, mert örökké megmarad, a mennyországban is. Egy a szükséges, azaz mindennél szükségesebb a lélek megmentése és az üdvösség munkálása. Emellett minden földi ügynek háttérbe kell szorulni. Azután ment Jézus Jeruzsálembe a sátoros ünnepre.

* 11,1-13. Az imádságról. (L. Máté 6,9-16,7. 7-41.

* 1. Egyik tanítványai közül, talán valamelyik, aki előbb János tanítványa volt.

* 2. Atyánk. Lukács itt közli a Máté-féle Miatyánkot rövidített alakban. De a görög kéziratok Lukácsnál a Miatyánkot rendesen kibővítik a Máté-féle kérésekkel vagy azok egy részével. Valószínű, hogy Jézus kétszer tanította híveit erre a remek imádságra: először a hegyi beszédben apostolait és híveit általában, azután talán a későbben csatlakozott tanítványokat, Lukács ezen helyén, nyilvános működése utolsó őszén. A Miatyánk bővebb magyarázatát lásd Máténál 6,9-13. jegyzet.

* 3. Naponta, Máténál: ma.

* 5-8. Az imádságban való állhatatosság példája. A mondat a görögben és latinban kérdéssel kezdődik, azután átmegy a feltételes szerkezetbe. (Anakoluthon.) Tolakodása miatt. Természetesen ez az imádságra szószerint nem illik. Krisztus csak azt akarja emberi módon és szemléltetőleg kifejezni, hogy az imádságnak fáradhatatlanul kitartónak kell lenni, és nem szabad azt abbahagyni, ha nem is nyer rögtön meghallgatást. Nem szabad úgy imádkozni, hogy adjad uram, de mindjárt.

* 8. Ha ő állhatatosan zörget. Ez nincs meg a görög szövegben, de alattomban értetődik.

* 9. sk. Az állhatatos imádság meghallgatásának ígérete, azon esetre, ha jól imádkoztunk, tudniillik igazi jót kérünk, ájtatosan, állhatatosán és bizalommal. (V. ö. Máté 7,7; 21,22; Márk 11,24; Ján. 14,13, 16,23. stb.)

* 11-13. Példa, illetőleg hasonlat annak bizonyítékául, hogy Isten a jó imádságot meghallgatja. A görögben és latinban a kifejezés itt is kérdésnek indul, de azután szerkezetet változtat. Bővebb magyarázatot lásd Máté 7,9. skk. jegyz. Jó lelket a görögben: szent lelket, azaz lelki javakat.

* 14-26. A néma ördög kiűzése és a Belzebub-vád; a hetedmagával visszatérő ördög. (Máté 9,32. skk. 12,22-30. 43-45; Márk 3,22-27.)

* 14. Máté kétszer említi a Belzebub-vádat, melyet úgy látszott, többször emeltek Jézus ellen. Mely néma vala, természetesen nem az ördög, hanem a megszállott. Csodálkozának a seregek. Máté szerint azt gondolták, hogy Jézus a Messiás.

* 15. Némelyek, tudniillik Jézus ellenségei, a farizeusok, kik ezen gyanúsítással le akarták rontani a kedvező hatást, melyet az ördögűzés tett. Belzebub állal. (L. Máté 12,24. sk.)

* 16. Kísértvén, hatalmát próbára akarván tenni. Égi jelt kérének, az állítólag pokoli jel, a Belzebub jele helyett. (V. ö. Máté 12,38.)

* 17. skk. A Belzebub-vád cáfolata (Máté 12,25. skk.). Ház házra omlik, a polgárháború által feldúlt ország jellemzése.

* 19. Fiaitok ki állal űzik ki? Tudniillik a zsidó ördögűzők, akiknek csodáiban a zsidók is hittek. (L. Máté 12,27. jegyzet.)

* 20. Isten ujjával, erejével, hatalmával.

* 21. sk. A hasonlatban az erős fegyveres az ördög, az erősebb Krisztus. Békében, biztonságban. A hasonlat értelmét lásd Máténál 12,29. jegyzet. Elosztja prédáját az erős fegyveresét, itten az ördög martalékát, a megszállott embert megszabadítja.

* 23. Aki nincs velem stb. L. Máté 12,30. V. ö. Luk. 9,50. jegyz.

* 24-26. Az újra megszállott ember a farizeusokat jelenti. (Lásd Máténál 12,43-45. jegyz.)

* 27-28. Boldog Jézus anyja. (V. fi. Máté 12, 48. skk.)

* 27. Egy asszony a seregből, a Hallgatók és szemtanuk közül, valószínűleg egy anya, kit Jézus tettei és beszédei nagyon meghatottak.

* 28. Jézus nem mond ellen az asszonynak, de kiterjeszti szavai értelmét a szellemi térre. Az én anyám nem annyira testi anyasága, mint inkább hite által boldog, amiben vele minden jámbor lélek osztozhatik. A testi anyaság nem használt volna Máriának, ha Jézust egyszersmind lelkébe is be nem fogadta volna.

* 29-32. Jónás jele; a niniveiek; a déli királyné. (Máté 12,38-42.)

* 29. sk. Jelt kíván t. i. fentebb (16. v.) az égi jelt. Jónás jele, azaz életének csodája. (V. ö. Jón. 2. fej.)

* 30. Az Emberfia is a nemzedéknek Jónáshoz hasonló jelül fog szolgálni feltámadása által. (V. ö. Máté 12,39. sk. jegyz.)

* 31. sk. A déli királyné és a niniveiek a feltámadáskor és ítéletkor kárhoztatni fogják e nemzedéket, mert ők a tanítás hallatára és a jelek láttára megtértek. (Kir. III. 10,1. skk. Krón. II. 9,1. skk. Jón. 3,5. 10.)

* 33-36. A rejlett lámpa és a tiszta szem. Ugyanez olvasható Máténál 5,15; 6,22. sk. és Márk 4,21., de más összefüggésben. Itt, Lukácsnál az összefüggés következő: Az én tanításomat és tetteimet épúgy nem, sőt még kevésbé szabad elrejteni, mint a Salamonét és Jónásét. A test világa a szem, mely itt átvitt értelemben a lelki szemei jelenti, Krisztusnak az emberben élő tanítását és világnézetét. Ugyanezen hasonlat magyarázatát lásd Máté 6,22. sk. jegyzet.

* 37-54. Az írástudók és farizeusok bűnei. (L. Máté 23. fej.)

* 38. Nem mosdott meg. A farizeusok gyakran mosakodtak és fürdöttek, kivált ha a nép közt forgolódtak vagy épen beteggel érintkeztek. (L. Márk 7,3. skk.)

* 39. Megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét. A farizeusok nagy gondot fordítottak az edények külső tisztaságára és általában a szertartásokra, de keveset lelkűk bűntől való mentességére és belső megszentelésére. Ez is a képmutatás egy neme volt. (V. ö. Máté 23,25. sk. Márk 7,4. 8.)

* 40. Aki a külsőt alkotta, t. i. a külső dolgokat, ő alkotta belsőtöket, lelketeket is; tehát ennek tisztaságával is kellene legalább annyit törődni,, mint az edények tisztaságával. Sőt többet.

* 41. A benne levőkből, azaz a pohár és tányér tartalmából (vagy azok árából) adjatok alamizsnát, tagadjatok meg valamit magatoktól és akkor minden edény, az evés-ivás is igazán tiszta lesz, ha nincs is amaz gondosan megmosva, különösen pedig tiszták lesztek magatok és az edényeitek és telketek; mert a belső tisztaságot a külsőségek be nem mocskolhatják.

* 42. Ruta délvidéki kerti vetemény. Elmulasztjátok az ítéletet, tudniillik az igazságot, a belső erényt, kivált a felebaráti szeretet gyakorlását. (V. ö. Máté 23,23. jegyz.) El nem hagyni. Tehát Krisztus nem ítéli el a külső vallás-gyakorlatokat, hanem csak azt, hogy ezek a belső erényt háttérbe szorítsák.

* 43. Szeretitek az első üléseket, a köszöntéseket, a hiúságot. (Lásd Máté 23,6. sk. Márk 12,39; Luk. 20,46.)

* 44. Nem látszó, elhanyagolt, jeltelen sírok, melyekre az emberek gyanútlanul rálépnek és ezáltal tisztátalanokká válnak. Ti is elrejtitek külsőleg lelketek belső rothadását. (Hasonlókép olvasható Máté 23,27.; lásd u. o. jegyz.)

* 45. Minket is megbántasz. A legtöbb törvénytudó a farizeusi szektához tartozott, tehát ennek bírálata által magát is találva érezte.

* 46. Elviselhetetlen terheket raktok. Lásd Máté 23,4. jegyz.

* 47. Itt már ismét a farizeusokról van szó. (V. ö. Máté 23,29-31. jegyz.) Építitek, csakis építitek síremlékeiket, de nem követitek tanításukat.

* 48. Tanúskodtok, hogy egyetértetek. Mivel nem a próféták, hanem gyilkosaik erkölcseit, tanítását követitek, úgylátszik, az utóbbiakat akarjátok megörökíteni.

* 49. Azért mondotta, hogy mindez beteljesedjek. Az Isten bölcsesége valami próféta szava. Lásd Máté 23,31., hol ezt maga Krisztus mondja Lv. ö. Luk. 7,35.). Majd küldök hozzájuk stb. Ilyen mondás szószerint az ószövetségi prófétáknál nem olvasható; de vannak általános igéretek a küldendő prófétákról és azok üldözéséről; sőt lehet, hogy maga Krisztus már előbb szószerint is megjövendölte ezt.

* 50. sk. Lásd Máténál 23,35. sk. jegyz. Hogy számon kéressék, hogy e nemzedékre szálljon, rajta bosszultassék meg. (V. ö. Móz. I, 4,10; Kir. II. 4,11: Krón. II. 24,22. Ez. 3,18. 20.) Zakariás véréig. E hely magyarázatát lásd Máténál 23,35. jegyz. Számon fogják kérni e nemzedéktől, ami Jeruzsálem pusztulásában teljesedett.

* 52. Elvettétek, magatokhoz vettétek a tudomány kulcsát. Az írástudók mintegy kisajátították maguknak a vallási ismeretet s az egyszerű népet mélységesen megvetették, még a földi messiási országból és mennyből is kizárták. Tehát mintegy eldugták a mennybe vezető tudomány kulcsát. Nem mentetek be a ti kicsinyes és külsőséges erkölcsi szabályaitok megtartásával, ugyanazokkal másokat is megakadályoztatok a bemenetben. (V. ö. Máté 23,13. jegyz.)

* 53. Sok görög kódex szerint e vers így kezdődik: Kimenvén onnan. Jézus feddő beszéde után az írástudókban és farizeusokban forrott a méreg, miértis annál jobban faggatták őt, valami elszólást akarván kicsalni belőle; lestek minden szavára, hogy abból vádat kovácsolhassanak ellene.

* 12,1-12. Minden lelkületnek és tannak nyilvánosságra kell jönni; Krisztus megváltása. (V. ö. Máté 10,17-20. 26-33.)

* 1. Nagy sereg a görög szerint: sok ezer. Kezdé mondani először tanítványainak, azután másoknak is. A farizeusok kovásza azok tanítása, meghamisított erkölcstana, melynek lényege volt a képmutatás. (V. ö. Máté 16,6: Márk 8,15.) A kovászt a zsidók tisztátalannak tekintették, a tészta megrontójának. (V. ö. Kor. I. 5,6. skk. Gal. 5,9.)

* 2. sk. L. Máté 10,26. sk. Márk 4,22. más összefüggésben. Óvakodjatok a farizeusok tanításától, gonoszságától és képmutatásától, mely előbb-utóbb lelepleződik, mint az én tanításom igazsága és tanítványaim erényei is. Másrészt nektek azt is, amit tőlem bizalmas körben hallottatok és egymás közt rólam és országomról beszélgettetek, a nagy nyilvánosság számára kell prédikálnotok, s eljön az, idő, mikor azt, amit előbb az üldözések miatt csak titokban mertek prédikálni, mindenütt nyilvánosan fogják hirdetni. Sötétben, kamrákban azaz titokban. (V. ö. Máté 10,27.)

* 4-7. Hirdessétek is nyilvánosan, bátran. (V. ö. Máté 10,28-31.) Ne féljetek; bízzatok az isteni gondviselésben. Két garasért a görögben két assarionért.

* 8. sk. Krisztus nyilvános megvallásának és megtagadásának következménye. (Máté 10,32. sk. Márk 8,38. Tim. II. 2,12.)

* 10. Nincs bocsánat. Az Emberfia ellen szól, azaz zsidó elfogultságból vagy tájékozatlanságból nem ismeri el Messiásnak, az még bocsánatot nyerhet, de aki a Szentlélek ellen káromkodott, azaz elismerte és mégis jobb meggyőződése ellenére megátalkodik és megtagadja, annak ez nem bocsáttatik meg. V. ö. Máté 12,31. sk. Márk 3,28. sk. Zsid. 6,4. skk. más összefüggésben, a farizeusok Belzebub-vádjával szemben.

* 11. Bátrak legyetek Krisztus megvallásában a hatóságok előtt, mert veletek a Szentlélek. (Máté 10,19. sk.)

* 13-21. Óvás a fösvénységtől.

* 13. Ossza meg velem az örökséget. Látszik, hogy az ember viszálykodott vagy pörölt atyjafiával az örökségen. Krisztus az ő kérését elutasítja, mert ő nem földi ügyek rendezésére jött. (V. ö. Máté 5,40: Ján. 18,36: Tim. II. 2,4.)

* 15. Őrizkedjetek minden fösvénységtől. Az örökség feletti viták fösvénységből szoktak származni. Nem a vagyon bőségétől függ az ember élete, nem abban áll, nem azon fordul meg fenmaradása, tartama és boldogsága. Szóval a gazdagság nem boldogít.

* 18. Ezt cselekszem, Megvan! E gazdagnak csak a gazdagodáson és élvezeten jár az esze. (V. ö. Zsolt 48,18; Sir. 11,17-20.)

* 19. Lelkemnek, élvező énemnek.

* 20. Esztelen, mert bolondság e földön állandó nyugalmat és biztonságot várni és a földön teljes boldogságot remélni s az Isten ítéletéről elfelejtkezni. (V. ö. Tessz. I. 5,3.) Számon kérik lelkedet, azaz meghalsz és Isten számadásra von. Az Isten szava itt természetesen a gazdag saját lelkiismeretének szava vagy Krisztus szava, melyet e képzelt alakhoz intéz. Kié lesznek? Ki veszi azoknak hasznát, ki élvezi azokat?

* 21. Így jár. E gazdag mindazoknak jelképe, kik csak a kincsekkel törődnek és nem gazdagok Istenben, tudniillik erényekben, mennyei javakban, kincsekben és érdemekben. V. ö. Máté 5,12, 6,20.)

* 22-34. A gondviselésben való bizalom. (Máté 6,19-21. 25-33.)

* 22. Ne aggódjatok. A fösvénység forrása vagy ürügye rendesen a testi szükségletek iránti túlságos aggodalom, mely ismét az Istenben való bizodalom hiányából ered. Amit itt az Úr tanítványainak mond, az természetesen minden kereszténynek szól. (V. ö. Máté párhuzamos helyét és az ottani jegyzeteket. Zsolt. 54,23: Pét. I. 5,7.)

* 24. Azoknál, a görögben: a madaraknál.

* 25. Életkorához; sokan (a Vulgata is) úgy fordítják a görögöt: testnagyságához. Egy arasznyit, a görög és latin szerint egy könyöknyit. (Lásd Máté 6,27. jegyz.)

* 26. A legkisebbet, a legjelentéktelenebb dolgot, az élet csekély megnyújtását.

* 29. Ne nagyzoljatok. Ne legyenek nagy igényeitek.

* 30. sk. Lásd Máté 6,32. sk. jegyzet. És az ő igazságát a görögben hiányzik.

* 32. sk. Kisded nyáj, híveim, különösen akik Krisztusért mindent elhagytatok. (V. ö. Máté 19,27. sk.) Lásd Máté 6,19. sk. Nektek adja az országot, az Isten országát, a messiási országot, annak igazságait és malasztjait és lelki javait e földön és a mennyben. E célból meg kell szabadulni a földi javak nyűgétől s odaadva azokat alamizsna gyanánt, megvásárolni értük az örök mennyei kincseket, az örök jutalmat. Persze az összes földi javak elosztása nem parancs, csak evangéliumi tanács. (V. ö. Máté 6,20: 19,21.) El nem avuló annyi, mint kifoszthatatlan, tolvaj- és molymentes.

* 34. Ahol kincsetek vagyon. Lásd Máté 6,21. jegyz.

* 35-48, Intelem éberségre; az Urukat váró szolgák. (Máté 24,42-51.)

* 35. Légyének felövezve csípőitek. A keletiek hosszú, talárszerű ruhát viseltek, melyet derékban övvel felkötöttek, mikor dolgoztak és harcoltak; a kifejezés tehát annyit tesz, hogy legyetek készen a munkára és harcra, legyetek mindig készen, különösen a világ végén, de az egyes embereikre már a halálban eljövő Krisztus fogadására. Mivel a következő képben a szolgák éjjel várják urukat, azért égő lámpákkal kell rá várni. A görög szerint: szövétnekeitek meggyújtva. Erkölcsi értelemben a csípők vagy az ágyék felövezése jelentheti az önmegtagadást is, az égő gyertya pedig az élő hitet, mellyel Krisztus világvégi és halálunk óráján való eljövetelére készülni kell.

* 36. Olyan emberekhez, természetesen szolgákhoz. Visszaér a menyegzőről, nem a magáéról, hanem ahol mint lakodalmi vendég volt jelen. Krisztus is az ítélet napján a mennyei vendégségről, a diadalmas egyházzal mennyben tartott menyegzőjéről tér vissza a földre. (V. ö. Máté 22,2. skk. 25,1.) Zörget szellemi értelemben, mikor az öregség és betegség által a halál közelségét, illetőleg a világvég előjelei által annak közeledését jelzi.

* 37. Felövezi magát, azaz szolgának öltözik, kötényt köt, és ő szolgálja ki szolgáit, talán a vendégségből hozott ételekkel, így fog tenni Krisztus is az ítélet után hű szolgáival.

* 38, Második, harmadik ő^rváltáskor, vagyis az éj bármely órájában. Az őrváltásokról lásd Máté 14,25. jegyz.

* 39. sk. A kép változik. Krisztus ugyancsak az éberséget most már a tolvaj ellen védekező gazda példájában mutatja be. (V. ö. Máté 24,43. sk. Tessz. I. 5,2. 4: Pét. II. 3,10; Jel. 3,3; 16,15.)

* 41. Nekünk mondod? Nekünk, tanítványoknak szól ez, vagy minden hívőnek? Persze mindenkinek, de elsősorban a tanítványoknak.

* 42. sk. Péter kérdésére az Üdvözítő ismét más fordulatot ad a képnek. A sáfár itt az apostolokat és általában az elöljárókat jelenti, kiket az éberség, hűség és szeretet parancsa fokozott mértékben kötelez. (V. ö. Máté 24,45. skk.) Búzát adjon, vagyis kimérje a szolgák terményjárandóságát. Így cselekedett, kötelességét teljesítve.

* 44. Minden vagyona fölé rendeli, azaz a legszélesebb hatáskört adja neki. (L. Máté 24,47.)

* 45. Ha a sáfár ura késésével visszaél, erőszakoskodik és dorbézol, bűnhődik. (V. ö. Máté 24,48. sk.)

* 46. Feldarabolja. (L. Máté 24,51. jegyzet.) A hűtlenekkel vagy a hitetlenekkel, Máté szerint a képmutatókkal adja ki; azok sorsára juttatja.

* 47. sk. Ez az erkölcstan egyik általános alapelve. Aki tudja kötelességét és mégsem teszi, az nagyon vetkezik és nagy büntetést kap. Aki pedig nem tudja a törvényt és legyőzhető tudatlanságból vagy tévedésből mégis vetkezik, annak is van bűne, de annak nagysága és bűnhődése attól függ, mennyiben hibás a tudatlanságban. Mert olyan dologban, melyet az ember köteles volna tudni, pl. a hivatalos kötelességben a tudatlanság mindig hiba és beszámítható. De ha valaki valamit hibáján kívül egyáltalában nem tud és elmulasztja, akkor egyáltalában nem hibás. (V. ö. Jak. 4,17.) Akire sokat bízlak, többet fognak számon kérni. Akinek Isten több vagyont, malasztot, képességet,. vagy magasabb hivatalt adott, az többről fog számot adni. Örüljön tehát, akire Isten keveset bízott, mert kevesebbről kell számot adnia. Sőt az isteni adományokat mindenki köteles nemcsak hiány nélkül visszaszolgáltatni, hanem kamatoztatni, vele közreműködve azt szaporítani. (V. ö. Máté 25,15 skk.)

* 49-59. Itt a döntő elhatározások ideje. (Máté 10,34-37: 5,25. sk.)

* 49. Lehet, hogy a következő szavakat Krisztus más alkalommal és más összefüggésben mondta. De ide is illenek. Tüzet jöttem bocsátani. A lelki hidegség és langyosság helyett gyújtó lelkesedést és tisztulást, a szeretetet, a Szentlélek tüzet. Mit akarok mást? A görög szerint: mennyire szeretném, hogy már felgyúlt volna.

* 50. Keresztséggel kell megkereszteltetnem, tudniillik a szenvedés, a vér keresztségével a szenvedésben mintegy elmerülni. (V. ö. Márk 10,38 ) Nehezen várom, hogy szenvedésem már végbemenjen, a megváltás, a bűn legyőzése mielőbb megtörténjék.

* 51. Szakadást. Krisztus békét hozott a földre, de egyúttal a jó és rossz, az Isten és az ördög országa harcát; az írástudókkal és farizeusokkal és azok utódaikkal való harcot, melyben a legközelebb állók is szembekerülnek egymással. (V. ö. Máté 10,34-36.)

* 54. skk. Napnyugatról a tengerről, délről a homokpuszták felől. Forróság, azaz számumszerű sivatagi szél. Tehát az időjárás előjeleit ismeritek, de a küszöbön álló erkölcsi átalakulás, a messiási ország előjeleit nem látjátok, vagy nem akarjátok látni. (V. ö. Máté 16,2. skk. más összefüggésben.)

* 57. Magatoktól, saját eszetekből és lelkiismeretetekből, az új erkölcsi világ látható jeleiből.

* 58. Ugyanez olvasható Máténál (5,25. sk.) betűszerinti értelemben a kibékülésről. Itt azonban Lukácsnál a szöveg összefüggéséből úgy látszik, hogy Krisztus átvitt értelemben, az Istennel való kibékülésről mondja ezt. Már közel van az erkölcsi állásfoglalás és az ítélet. ideje. Ha a jelekből nem tudjátok felismerni az új erkölcsi világ rendet, akkor mint az adóst a hitelező, az ellenfél, Krisztus az örök bíró elé hurcol. Egyezzél ki vele tehát az úton, míg van idő, nehogy a fejedelem, a bíró rád alkalmazza a törvényt és átadjon a poroszlónak.

* 59. Ki nem jösz onnét a tömlöcből, míg le nem fizeted egész adósságodat. A tömlöc a pokol, némelyek szerint a tisztítóhely, mert az adósság lerovása után a bűnös kiszabadul. Csakhogy a nagyobb bűnökből eredt adósságát az ember Istennél soha sem tudja leróni. (V. ö. Máté 5,25. sk.) Fillért, görögül leptont; lásd Márknál 12,42. jegyz.

* 13,1-9. Intés bűnbánóira példákban.

* 1. Kiknek véréi Pilálus áldozataikkal összekeverte. Ez nyilván célzás Pilátusnak valami előttünk ismeretlen kegyetlenségére, midőn némely embereket épen áldozás közben mészároltatott le. A kegyetlenség tehát a templomban történt, s azért nagy felháborodást keltett.

* 2. sk. Krisztus azt és a következő eseményt alkalmid használja, hogy bűnbánatra intsen. Bűnösebbek voltak másoknál és nálatok. Habár a földi szenvedés általában a bűn következménye és büntetése, de nem mindig az egyén cselekedeti bűnének, hanem az eredeti bűnnek és az emberi nem bűnének, azonkívül megpróbáltatás, példa, figyelmeztetés másokra stb. (V. ö, Ján. 9,2.) A tökéletes erkölcsi kiegyenlítés, vagyis az erény és jutalom, bűn és büntetés teljes összhangja csak majd a túlvilágon következik be Azért nem szabad a szerencsétlent és szenvedőt elítélni, mindjárt bűnről gyanúsítani. Istenre kell bízni az ítéletet (Máté 7,1): de mások balsorsából azt a tanulságot kell levonni, hogy mi is úgy járhattunk volna és járhatunk, sőt a csapást talán jobban is megérdemelnék, tehát tartsunk bűnbánatot és ne vétkezzünk. Elvesztek, ha nem is épen ilyen véletlen erőszakos halállal, de hasonló módon, vagy az örök kárhozatban.

* 4. sk. Másik hasonló példa. Ez is bizonyára megtörtént esetre céloz. A Siloe-forrás Jeruzsálem déli részén volt a Sión hegye lábánál.

* 6. skk. A terméketlen fügefa hasonlata is egyrészt Isten türelmét, kivált zsidó nép iránt, de másrészt a bűnbánat sürgősségét jelenti. A gazda az Isten, a szőlő a föld, a fügefa a zsidó nép (de minden bűnösre alkalmazható), a nem talált gyümölcs a jó cselekedetek és erények, a vincellér Krisztus, a három év az Úr három jövetele, Mózes, a próféták és Krisztus kora, a fa kivágása a zsidó nép pusztulása és szétszóródása. Minek foglalja el, a görög szerint minek teszi terméketlenné, minek rontja a földet azáltal, hogy beárnyékolja és kiéli azt. A jövőben, némely szövegemlékekben a következő mondatba van vonva.

* 10-17. A görbe asszony meggyógyítása.

* 11. A betegség lelke. Az asszony ördögtől volt megszállva és az tette nyomorékká. (L. alább 16. vers és Máté 9,32. sk.)

* 12. Megszabadultál, tulajdonképen csak azután. Jézus kezének feltételével szabadult meg, illetőleg csak akkor tűnt ki gyógyulása, de már el volt határozva.

* 13. Rája tévé kezeit. Lásd Máté 8,3. jegyz.

* 14. Mondá a seregnek; nem merte egyenesen Jézust megtámadni, de neki szólt a lecke. A farizeusok szombati munkatilalmáról lásd Máté 12,1. sk. jegyz.

* 15. sk. Képmutatók! Ez a felelet az egész farizeusi felekezetnek szól, melyhez a zsinagóga főnöke tartozott, Még az állat szükséglete érdekében is meg vannak engedve bizonyos szombati munkák, mennyivel inkább az ember épsége, még hozzá Ábrahám egy leányának, tehát az Isten választott népe egy tagjának megmentése céljából.

* 17. A nép örvende, azt tette, amit a tények, a józan ész és szeretet diktáltak

* 18-21. A mustármag és kovász hasonlata. (Máté 13,31-33; Márk 4,31. sk.) Ezt Krisztus, úgy látszik, más alkalommal mondta, de lehet, hogy itt ismételte, bár az előzményekkel nem igen függ össze. A két hasonlat értelmét lásd Máténál jegyz.

* 22-30. A szűk kapuról.

* 22. Jeruzsálem felé tartván. Vitás kérdés, hogy ez az út a fentebb 9,51. említett út folytatása-e, vagy azon út, melyet János 11,1. skk. említ.

* 23. Kik üdvözülnek, az Isten földi és mennyei országába bejutnak. A kérdező bizonyára Jézus valamely híve volt.

* 24. Törekedjetek, a görög szerint küzdve igyekezzetek. A szűk kapu tíz Isten-ország és a mennyország kapuja, melyen csak bűnbánattal és tolakodva, küzdelemmel lehet bemenni. (V. ö. Máté 7,13. jegyz.) Sokan akarnak bemenni, de már későn, az ítélet napján. Némelyek e helyből azt következtetik, hogy az üdvözültek száma igen csekély. (Lásd Massillon híres böjti beszédét a választottak csekély számáról. V. ö. Máté 20,16. 22,14.) De e hely inkább azt akarja mondani: Ne törjétek fejeteket az üdvözültek számán, hanem küzdjetek és igyekezzetek, hogy az Isten egyelőre földi és majdan mennyei országába bejussatok.

* 25. Remek drámai leírás. A családatya soká várta vendégeit, de nem jöttek. A megjelentekkel most bemegy a vendégségbe. Felkelt a családatya, mikor Isten megkezdi a nagy leszámolást az ítéletkor, s beviszi az igazakat mennybe. (V. ö. Máté 25,10. skk.) Nem tudom, honnét valók vagytok. Nem ismerlek, az én földi házamban, családomban és országomban eddig nem voltatok.

* 26. Előtted ellünk, Utunk, de nem velem. Utcáinkon tanítottál, de ti nem hallgattatok. Akkor a kizártak hiába hivatkoznak a Krisztussal való külső összeköttetésre, a zsidók arra, hogy honfitársai voltak, a keresztények pedig arra, hogy külsőleg az egyház tagjai voltak; ezek dacára Krisztus nem fogja őket családja tagjainak elismerni. (V. ö. Máté 7,22. sk.) Aki nem küzdött, hogy a nyílt, de szűk kapun bemenjen, most már a zárt kapun be nem juthat.

* 27. Ez a kárhozat ítélete. (Zsolt. 6,9; Máté 25,41.)

* 28. sk. Ott leszen, tudniillik a mennyországon kívül, ahová a kizártak jutnak, a külső sötétségen, a pokolban. (V. ö. Máté 8,12. jegyzet: 22,13: 25,30.) Látni fogjátok Ábrahámot stb., a zsidók ősatyáikat és prófétáikat, kikre oly büszkék voltak, sőt a világ minden részéből minden nemzetből összesereglett pogányokat, kiket annyira megvetettek. Az Isten országában, a földiben, az egyházban és azután a mennyországban. Magatokat pedig a választott népet. Letelepednek, asztalhoz ülnek a mennyei vendégségben. Krisztus gyakran hasonlítja a mennyország örömeit vendégséghez. (V. ö. Máté 8,11. sk. Luk. 14,16-24.)

* 30. E mondást Krisztus, úgy látszik, más és más alkalommal és más összefüggésben többször ismételte. (L. Máté 19,30; 20,16: Márk 10,31.) Itt a zsidók véleménye szerinti utolsók a pogányok, az elsők az először hívott, de az Isten országát maguknak kisajátító gőgös zsidók. Az Isten országában e földön és a túlvilágon megcserélődnek a szerepek. (V. ö. Róm. 9,30. sk. 11,25. skk. stb.)

* 31-35. Heródes gyilkos terve; Jeruzsálem bűne és büntetése.

* 31. Némely farizeusok. Ezek talán Jézus iránt jobb indulattal voltak a többinél; vagy lehet, hogy Heródes és a galileai farizeusok Jézust, kinek tanítása és csodái őket bosszantották, el akarták országukból távolítani. Ez a Heródes Antipás, Galilea és Perea uralkodója.

* 32. Annak a rókának. Ez a jellemzés a ravasz Heródesre jól ráillett. Jézus vele szemben csodáira és jótéteményeire hivatkozik. Ma és holnap, egyelőre, rövid ideig folytatom működésemet, nem törődve Heródessel. Harmadnap, azaz nemsokára; bevégzem működésemet és életemet.

* 33. A hátralévő napokon, ameddig még Isten terve szerint járnom-kelnem, prédikálnom és működnöm kell. Nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül; Jeruzsálem eddigi prófétagyilkosságaival megszerezte magának a szomorú kiváltságot, hogy ő öli meg a prófétákat; tehát nem fog engem Heródes Galileában megölni. E szavakban bizonyos gúny rejlik.

* 34. Itt felébred Jézusban a részvét és panasz Jeruzsálem iránt. Hasonló panaszt Máténál is olvasunk (23,37, skk.), de ott a zsidók prófétagyilkosságaival kapcsolatban. Jézus tehát e szavakat is különböző alkalommal ismételte.

* 35. Pusztán hagyatik, elpusztul és leromboltatik; így a Vulgata és Recepta; a görög szerint elhagyatik. Ez Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése. Mikor mondjátok stb. Az idézett szavak a 116. zsoltár (25. verséből) vannak véve, s ezen szavakkal fogadták Jézust Jeruzsálembe való utolsó bevonulásakor. (Máté 21,9.) Tehát itt ennyit tesz: ti, jeruzsálemiek, nem láttok engem a legközelebbi húsvétig. De lehet e szavakban arra is célzás, hogy a zsidó nép el fog vettetni a világ végéig, mikor megtérvén, Krisztust mint Messiást világvégi eljövetele előtt e szavakkal fogja üdvözölni. (Lásd Máté 23,39. jegyz:. V. ö. Róm. 11,25. sk.)

* 14,1-14. Egy vízkóros meggyógyítása; intelem az utolsó helyről és a szegények meghívásáról.

* 1. Házába ment enni, tudniillik a farizeusok egyik feje meghívta őt ebédre. A görögben kenyeret enni, ami a zsidóknál általában az étkezést jelentette. Azok a farizeusok szemmel tarták, hogy vádolhassák.

* 2. Egyszer csak ott termett a vízkóros, ki úgy látszik, Jézusnál gyógyulást keresett.

* 4. Hallgatának. Igennel nem felelhettek elvük, a szombati szigorú munkatilalom miatt, nemmel felelni pedig nem mertek. Fogván, azaz érintvén.

* 5. Szamara helyett sok görög kódexben fia vagy juha olvasható, (V. ö. Máté 12,11.)

* 6. Nem tudott felelni; nem is lehetett.

* 7. Példabeszédet, itten egyszerűen erkölcsi oktatást jelent. Jézust isteni küldetése és nagy tekintélye feljogosította a vendégségben is hasonló erkölcsi tanításokra. (V. ö. Luk. 11,40.)

* 10. Ez egyszerű illemszabálynak látszik, de ennél sokkal több, a keresztény alázatosság, szerénység és tapintat egyik gyakorlati parancsolata, mely minden más hasonló esetre is vonatkozik. (V. ö. Péld. 25,6. sk.)

* 11. Ez a tanulság a példából, melyet az élet igazol. A tisztelet fut attól, ki nagyon keresi. (V. ö. Jób. 22,29: Péld. 29,23; Ezek. 17,24; Máté 23,12: Luk. 18,14: 4,6; Pét. I 5,5.)

* 12. sk. Ne hívjad. Ezt nem kell szószerint érteni; Krisztus a tökéletesebb cselekedetet parancsolja, anélkül, hogy a kevésbbé tökéleteset rosszalná. A vendégszeretet is erény, az irgalmasság cselekedete, de különösen azokkal szemben, kik rá vannak szorulva és kiket nem önmagunk szórakoztatására, hanem keresztény szeretetből hívunk és ahol nincs reményünk, hogy szivességünket viszonozhatják. Ha nincs a szegénynek jó ruhája, adj neki, ha szennyes, mosd meg, ha műveletlen, oktasd, ha valami okból meg nem hívhatod, küldj neki élelmet. Emeld magadhoz, így tettek a szentek.

* 14. Keresztény felfogás szerint a szegények és nyomorultak iránt tanúsított irgalmasságért Isten fog fizetni, néha már ez életben is, de minden esetre az ítéletkor, mikor a feltámadt igazak megkapják jutalmukat. (Máté 25,35. skk.) Azért mondja a jótéteményt élvező szegény: Isten fizesse meg. Boldog teszel, mert Isten nem marad adós és nem hagyja magát bőkezűségben túlszárnyalni S ne feledjük, hogy a szegény Isten barátja és kedveltje. (V. ö. Máté 5,3: Luk. 6,20. sk.) Általában nem önzésből kell jót tenni, hanem önzetlen szeretetből, nem várva e földön viszonzást, hogy Istentől remélhessük azt.

* 15-24. Példabeszéd a visszautasított meghívásról. Hasonló példabeszédet mond Jézus Máténál (22,2-14.), de más időben és helyen, és ott a menyegzői ruháról szóló példabeszéddel kibővítve.

* 15. A mennyei vendégségre való célzás váltotta ki egyik vendégből e felkiáltást. A vendégség és menyegző, mint a menny örömeinek képe az újszövetségben gyakran előfordul. (Máté 8,11; 22,2: 26,29: Luk. 13,29: 22,30; Jel. 19,7. okk.) Persze, a farizeus vendég itt inkább a földi messiási ország örömeire gondolt.

* 18. Mentegetni, csupa hiú ürügyekkel, ami annál rosszabb volt, mert előzetesen -bizonyára megígérték, hogy eljönnek; máskép a gazda nem készítette volna a vacsorát.

* 21. Hamar, mert a vacsora már kész.

* 23, Az utakra és a sövényekhez, ahol a vándorok és kóborgók tanyáznak. Erőltesd, beszéld rá.

* 24. Meg nem ízleli nemcsak most, de a jövőben sem; nem hívom meg többé őket. Átvitt értelemben a házigazda az Isten; a vacsora a messiási ország e földön, a túlvilágon a mennyország; a meghívottak a zsidók, egészben mint nemzet, kivált annak vezetői; a szolga a Messiás; a meghívás már az ószövetségben megtörtént, most a szolga csak sürgeti a megtérést; a szegények és nyomorékok az egyszerű, tanulatlan nép; az országút és sövény mellett tanyázó vándorok a pogányok. Az egész példabeszéd értelme az, hogy Isten a zsidóságot már jó előre meghívta prófétái által az ő országába, az egyházba és az üdvösségre; mikor pedig az Isten országa már elérkezett. Krisztus által sürgette a csatlakozásra; de azok földi érdekből és hiú ürügyek alatt vonakodtak oda belépni. Azért a mennyei Atya az előkelők, írástudók és papok helyett a zsidó nép megvetett és tanulatlan alsó osztályait, szegényeit és nyomorultjait hívta meg; majd pedig, hogy megteljék háza, a választott népen kívül, mintegy a világ országútján kóborgó pogányokat, kiket később Krisztus apostolai által terelt be valóban az egyházba. (V. ö. Róm. 11. fej.) Az egyház e példabeszédet az Oltáriszentségre is szokta alkalmazni.

* 25-35. Krisztus követésének feltételei.

* 26. Ha hozzám jön, ha hívem, sőt állandó tanítványom, kísérőm, apostolom akar lenni. Gyűlöli. Természetesen Jézus, ki azt parancsolta, hogy még ellenségeinket is szeressük, nem követelhette szószerint a szülök és rokonok gyűlöletét. A gyűlölni szó tehát egyszerűen zsidós kifejezés, mely annyit tesz, mint kevésbbé szeretni. Aki tehát Jézus követője vagy épen állandó tanítványa akar lenni, annak őt mindenkinél jobban kell szeretni, szét kell tépni a természet kötelékeit, melyek Krisztus követésében vagy az apostoli munkában őket megakadályozták volna. Sőt késznek kell lennie, ha szükséges, önnön lelkét, azaz életét is feláldozni Krisztusért. (V. ö. Máté 10,37. 39; 16,25.)

* 27. Krisztus igaz tanítványainak követniök kell őt a kereszthordozásban is, az önmegtagadás és szenvedés útján, ami rájuk vár. (V. ö. Máté 10,38; 16,24; Márk 8,34: Luk. 9,23.)

* 28. skk. De Krisztus követése nagy és nehéz vállalkozás, amellett erős harc. Azért Krisztus állandó követésének elhatározását mégsem kell elhamarkodni, hanem jól meg kell fontolni, meg tud-e valaki annak felelni, van-e hozzá ereje és megengedik-e azt körülményei. Mindenki köteles Krisztussal tartani, őt a keresztény életben és erényekben követni, de nem az életmódban, mert az csak kevesek hivatása. Mindenki köteles jó keresztény lenni, de nem apostollá, pappá, szerzetessé vagy hittérítővé lenni. Bár az apostoli hivatás elől sem szabad alapos ok nélkül meghátrálni. (V. ö. Pét. II. 2,21.)

* 32. Ha nem, tudniillik ha nem képes. Ez inkább a hasonlatra vonatkozik, de nem a keresztény életre. Mert az üdvösség ellenségeivel, az ördöggel és bűnnel soha sem szabad békét kötni, vagy magát nekik megadni. Mindig bízni kell Isten segítségében, mely ha megtesszük a magunkét, nem maradhat el.

* 33. Ki le nem mond. A keresztény az ördöggel harcol. Megadni magát nem szabad, de igenis le kell mondani (szívben mindenkinek, az apostolnak pedig külsőleg is) a földi javakról melyek által az ördög az embert hatalmában tartja s Krisztus követésében akadályozza.

* 34. Ezt a só-hasonlatot Máté és Márk is közlik más alkalommal. (Máté 5,13; Márk 9,49.) Krisztus követőjének (hívének és apostolának) nem szabad megromlani. Bővebben lásd Máténál jegyzet.

* 35. Akinek fülei vannak. Ezen intelmet Krisztus több alkalommal ismételte.

* 15,1-10. Példabeszéd az elveszet juhról és pénzről.

Az itt következő három remek példabeszéd Isten irgalmasságát, kegyelmét és szeretetét jelenti a megtérő bűnös iránt.

* 1. sk. Jézus szeretettel fogadta a hozzá bizalommal közeledő vámosokat és másféle bűnösöket, ami az elfogult, szűkkeblű írástudók és farizeusok zúgolódására adott okot. (V. ö. Máté 9,10. skk.)

* 3-6. Az elveszett juh, nyilván a bűnös ember, a kereső pásztor Isten vagy Krisztus. Ez a kép az ószövetségi Szentírásban gyakori. (Pl. Jer. 50,6: Ez. 34,11. skk.) Isten teszi meg az első lépést a bűnös megtérítésére, mikor utána megy, hívja és keresi malasztja által. A barátok és szomszédok összehívása csak a pásztor örömét jellemzi. A pusztában. Palesztinában a juhokat többnyire a sziklás hegyvidéken legeltették. Ugyanezen hasonlat Máténál 18,12. skk.

* 7. Oly nagy öröm leszen. Tehát a pásztor nem haragszik, nem bünteti meg, nem űzi el az eltévedt juhocskát, hanem örömmel viszi haza a nyájhoz. A pásztor ezen eljárása kifejezi a megigazulás katholikus tanát. Isten nemcsak szemet huny a megtért bűne felett, nemcsak befedi azt, hanem eltörli; a megtért bűnös Isten előtt ép oly igaz, mint az ártatlan ember. Sőt miként az ember szinte jobban örül a már-már elveszett, de megtalált vagyonának, mint annak, melyet mindig nyugodtan birtokolt, úgy az Isten is a megtérő bűnösnek. Persze csak akkor, ha a bűnös igazán megbánta bűnét és valóban megjavult. De e szavakban némi gúny is van a magukat igazaknak tartó farizeusokra, kik azt hiszik, hogy ők nem szorulnak bűnbánatra.

* 8-10. Ez is hasonló értelmű példabeszéd az előbbihez. A drachma Krisztus korában keleten elterjedt görög pénz, körülbelül megfelel a mi régi koronánknak. (V. ö. Máté 17,24.) Itt jelképe az emberi léleknek, melyre mint a drachmára az uralkodó képe, úgy Isten képmása van rányomva. A bűn által ez a pénz elvész, sárba tapodtatott, fénye elhomályosul, de a bűnbánat által a pénz megkerül és megtisztul. Szépen mondja Szt. Ágoston: Isten pénze vagyok, elvesztem a kincstárból, Uram irgalmazz nekem. Az Isten angyalai közt, tulajdonképen Istennél, kinek örömében részt vesznek az angyalok. (V. ö. fentebb 7. vers.)

* 11-32. A tékozló fiú.

Jézus ezen legremekebb példabeszéde csodálatos lélektani mélységgel és igazsággal szemlélteti a bűnbe eső és a bűnből felkelő ember lelkében fokozatosan végbemenő erkölcsi folyamatot s az Isten végtelen irgalmát és szeretetét. De azonkívül a két fiú jelképezi a pogányság és zsidóság, különösen a farizeusi zsidóság viszonyát az Isten, országához. A pogányság kivette örökségét, az Isten természetes adományait és ősi kinyilatkoztatását, s lassanként könnyelműen eltékozolván azokat, egyre mélyebben sülyedt a bűnbe és nyomorúságba; míg a zsidóság az atyai háznál maradt, s külsőleg hűségesen szolgálta Istent. Azonban a pogányság belátván saját erkölcsi nyomorúságát, bűnbánólag visszatért az atyai házhoz, Krisztushoz, de az irigy testvér, a zsidóság ellenszenvvel fogadta, sőt szemrehányást tett Krisztusnak azok befogadásáért, mint a farizeusok itt és sokszor máskor tettek.

* 12. Elosztá, tudniillik az ifjabb fiának kezébe adta örökségét, az idősebbet pedig magánál tartotta, mert most. már úgyis az volt leendő egyetlen örököse.

* 13. Messze országba, hogy atyja szeme elől és felügyelete alól szabaduljon. (V. ö. Ef. 2,13. skk.)

* 15. Legeltette a sertéseket; tehát a legalábbvaló és legszennyesebb foglalkozásra szorult. A bűnös is elhagyván Istent, nagyon rossz urakat, az ördögöt és piszkos sertéseket kénytelen szolgálni, így jártak a pogányok is. (V. ö. Róm. 1,18. skk.)

* 16. A sertések eledelével, a görög szerint az úgynevezett szent János-kenyérrel, melyet keleten a szegény emberek ettek s barmok táplálására használtak. A sertések eledele különösen a testi bűnöket jelenti; Szt. Ágoston szerint a világi tudományokat, melyekkel a pogányság lelki éhségét csillapítani akarta. Nem adának neki, tudniillik eleget.

* 18. E szavakban benne van a bánat, bűnbevallás és erős fogadás, melyek a megtérés szükséges mozzanatai. Az ég ellen, azaz Isten ellen és az Istennel erkölcsi egységben képzelt angyalok és szentek, sőt az egész erkölcsi világrend ellen. Az atyai ház jelenti e földön az egyházat és a túlvilágon a mennyországot.

* 19, Nem vagyok méltó fiadnak hivatni; ezt a méltóságot már eljátszottam s örülök, ha szolgád lehetek.

* 20. A fiú nem maradt a szónál, hanem cselekedett. Meglátá őt atyja. A példabeszéd úgy képzeli, hogy az atya kitekintgetett az útra, vájjon nem jön-e fia. Hozzá futván. Isten is elébe megy malasztjával a visszatérő bűnösnek.

* 22. Köntöst, a görögben stólát, vagyis talárszerű díszruhát. A gyűrű és saru, a szabad ember jelvényét. E díszjelvények alkalmazhatók a megszentelő malasztra és annak következményeire is.

* 23. A hizlalt borjút sokan alkalmazott értelemben az Oltáriszentség lakomájára magyarázzák.

* 24. Meghalt, elveszett tudniillik rám nézve bűne által.

* 25. Az idősebb fiú jelenti a zsidóságot, kivált a farizeusokat. (V. ö. Csel. 15,1. skk.) A zsidóságot, mely régebben szolgált (úgy ahogy) Istennek, míg a pogányok csak Krisztus idejében tértek meg, vagy készültek megtérni.

* 28. Nem akart bemenni a vendégségbe duzzogásból.

* 29. Szolgálok. A farizeusok a mózesi törvény külső megtartását nagy érdemüknek tartották; pedig az ugyancsak nehéz szolgaság volt.

* 30. Ez a te fiad; ezt megvetőleg mondja; testvérének sem akarja nevezni.

* 31. Mindenem a tied, azaz egyetlen, általános örökösöm vagy. (V. ö. Róm. 3,1. skk. 9,4. skk.)

* 16,1-13. Példabeszéd a hamis sáfárról.

Értelme az. hogy a földi javakat okosan kell használni a mennyország megszerzésére, ha nem is oly hamis módon, mint ez a sáfár tette.

* 1. Egy gazdag ember. Ez jelenti az Istent, kié minden e világon, kinek mindnyájan csak sáfárai vagyunk, s neki a földi javak használatáról számadással tartozunk. Krisztus itt elsősorban a gazdag vámosokra gondol. Bevádolták; alaposan-e vagy igazságtalanul, a példabeszéd nem mondja. De a vádak az úrban legalább is gyanút keltettek.

* 2. Adj számot; nem lehelsz sáfárom. Ez még csak a felmondás hosszabb határidőre, de nem az elmozdítás. Ez azt jelenti, hogy az ember a halál bizonyossága, de idejének bizonytalansága miatt az életben Istennel szemben állandóan a felmondás állapotában van; halálunk óráján már elmozdíttatunk a sáfárságból.

* 3. Elveszi a sáfárságot a jövőben. Kapálni, koldulni; ezek csak diszítmények, melyek a sáfár szorult helyzetét jellemzik.

* 4. Befogadjanak a hálás adósok; gondoskodjanak rólam, eltartsanak.

* 5. Magához híva, tehát még teljes hatalommal sáfárkodott s ura nevében intézkedett.

* 6. sk. Csöbör (héberül bát), 40 (vagy 20) liter, körülbelül egy régi magyar csöbör. Köböl (héberül kór) csaknem négy (vagy két) hektoliter. A sáfár hasonlóképen cselekedett a többi adóssal is.

* 8. Dicséré az úr, tudniillik a példabeszédbeli, nem Krisztus. De hogyan dicsérhette, mikor csalt? Erre rendesen azt felelik, hogy dicsérte okosságát, nem hűtlenségét. A sáfár, úgy látszik, teljes hatalmú volt, kinek joga volt a felekkel szerződni és nekik ajándékot is adni ura nevében. Megtehette volna, hogy a felmondási határidő alatt egyék-igyék, prédáljon; e helyett hatalma körén belül másokon segített és jövőjéről gondoskodott, tehát a maga szempontjából okosan cselekedett. Tehát, bár urát kétségkívül megkárosította, mégis bizonyos tekintetben dicséretet érdemelt. A következő szavakat már úgy látszik Krisztus mondja. Világ fiai, világosság fiai a Krisztus előtti és a messiási országbeli, a jó és rossz emberek. Az utóbbiak okosabbak, jobban tudnak magukról és jövőjükről gondoskodni, mint a világi ügyekben és fogásokban járatlanabb jámborok és igazak. Ezek okosabbak nem ugyan mindenben, hanem a maguk nemében, azaz a maguk dolgában, a világi ügyekben, vagy mások szerint a maguk fajtájával szemben. Tehát legyetek olyan okosak, mint a sáfár, de persze nem a rosszban, hanem a jóban.

* 9. Krisztus levonja a következtetést és tanulságot a példabeszédből: Mindenki igyekezzék a rábízott földi javakból magának a túlvilágon barátokat szerezni. A barátok a szegények; mammon (a szó jelentését lásd Máté 6,24. jegyz.) a gazdagság, a földi javak, melyek hamisaknak neveztetnek, mert azokat igen sokszor igazságtalan módon szerzik, rosszul használjuk és bűnbe visznek. Különösen rossz, ha azt magunkénak tekintjük, és nem használjuk Isten akarata szerint. A vagyon jó használatával azonban barátokat szerzünk Istennél a szegényekben. Mikor elmúltok, azaz meghaltok; a görög szerint elhagyjátok az életet vagy a gazdagságot; más görög kódexek szerint mikor elfogy t. i. a gazdagság. Befogadjanak a szegények, kik az örök hajlékoknak, a mennyországnak (v. ö. Ján. 14,2.) mintegy természetes és kiváltságos örökösei. (Lásd Máté 5,3. jegyz.)

* 10. Krisztus itt már más fordulatot ad a példabeszédnek, és új tanulságot von le ebből. A kicsi a földi gazdagság, a nagy a lelki javak: az igazság, erény és a malaszt.

* 11. Aki a földi javakat nem jól, nem az Isten akarata szerint az irgalmasság gyakorlatára és jótékony célokra használja, arra nem lehet bízni az igazi gazdagságot, a szellemi javakat. Mikor földi jó csak múlékony látszat; igazi javak csak a szellemiek és mennyeiek, melyek el nem múlnak.

* 12. A máséban, a földi javakban, melyek Isten tulajdonai, mi csak azok sáfárai vagyunk. A tietek a lelki, a mennyei javak, melyeket Isten nekünk örök tulajdonul szánt. Ha tehát a földi, idegen javakat nem jól használjuk, hanem elpazaroljuk, akkor nem fogják ránk bízni a nekünk szánt javakat és nem is érdemeljük meg a mennyeieket.

* 13. A fentebbi sáfár két úrnak akart szolgálni: gazdájának és a saját érdekének, vagy gazdájának és a hitelezőknek. Ez szolgál Krisztusnak alkalmul újabb következtetésre, és annak újabb hangsúlyozására, hogy az ilyen kettős szolgálat, Isten szolgálata és a mammon bálványozása lehetetlen. E gondolatot Krisztus már máskor is kimondta. (Lásd Máté 6,24.)

* 14-18. A farizeusi igazság; a törvény örök; a házasság felbonthatatlan.

* 14. Kicsúfolák, a görög szerint tulajdonképen orrukat fintor-gátak lenézésből; mintha mondták volna: azért veted meg a földi vagyont, mert neked nincsen.

* 15. Ami magas dolog az emberek előtt, ami nagy, erényes az emberek előtt, tudniillik a ti képmutatástok.

* 16. Jánosig tartottak eredeti alakjukban. Erőszakkal törekszik, kitartással és önmegtagadással kell, hogy törekedjék. (L. Máté 11,12.)

* 17. De az ószövetségi törvény és próféták lényegük szerint meg nem szűnnek, sőt eredeti tisztaságukban állnak helyre. (Lásd Máté 5,17. skk. jegyz.)

* 18. Egy példa az ószövetségi törvény megtisztítására. (Lásd Máté 5,32; 19,9; Márk 10,11.)

* 19-31. A dúsgazdag és Lázár.

A farizeusok fentebb (14. vers.) kicsúfolták Jézust azért, amit a gazdagságról tanított. Most erre a gúnyra felel meg nekik. Megmutatja, hová vezet a gazdagság, ha rosszul használják, még ószövetségi alapon is. A példabeszéd ugyan költött, de lehet némi történeti magva.

* 20. Lázár, máskép Eleazar, annyit tesz, mint Isten segíts.

* 21. Senki sem adott neki, a legtöbb görög kódexben hiányzik, de magától értetődik. Csak az ebek nyalogatták szánalomtól (mások szerint, azok is növelték ezáltal fájdalmát).

* 22. Tekintetbe kell venni, hogy az itt következő elbeszélés példabeszéd, melynek részletét nem kell szószerint venni, csak tanulságát keresni. Ábrahám kebelébe. A régi zsidó felfogás szerint a megholtak lelkei a feltámadásig az alvilágban (héberül seol, görögül hades) laknak; ennek egy részében az úgynevezett pokol tornácában (limbus, paradicsom) az ószövetségi igazak, a gehennában a gonoszok. A kiváló szentek helyét Ábrahám kebelének nevezték. Úgy is képzelték a dolgot, hogy a szentek a mennyei vendégségben, Ábrahám keheién nyugszanak. Krisztus ezen zsidó felfogásból kölcsönzi az itteni képet. (V. ö. Máté 8,11; Luk. 13,28. sk.) A pokolban. E szó a görögben a következő vers elejére van vonva.

* 23. Meglátá Ábrahámot. A zsidó képzelet szerint a paradicsom és gehenna egymáshoz közel voltak, de egymástól nagy mélységgel elválasztva.

* 24. Ujja hegyét. A gazdag csak egy csepp vizet kér a nyelvére.

* 25. Javaidat. Tehát minden embernek kijár bizonyos jó és rossz. Aki ez életben kivette részét a jóból, de gonoszul élt, arra a túlvilágon szenvedés vár; az ártatlanul szenvedő igazra és szegényre pedig boldogság. A földi jóban a gonosz elveszi jutalmát a kevés jónak, amit tett; a földi szenvedés által pedig az igaz tesz eleget apró hibáiért, így áll helyre az Isten országában az erény és boldogság, a bűn és szenvedés összhangja. Persze, ez csak nagyban és egészben van igy, mert az igazak szenvedése sokszor megpróbáltatás és alkalom az erényre; a teljes kiegyenlítés pedig csak a túlvilágon áll be. (V. ö. Máté 5,3. skk.)

* 26. A menny és pokol, s benne az igazak és gonoszak örökre el vannak különítve Isten akarata által. A kettőből egymásba átmenet nincs. Ezt fejezi ki képletesen a mélység.

* 29. skk. A túlvilágban való hithez elég a rendes kinyilatkoztatás, melynél a feltámadottak rendkívüli tanúskodása sem lehetne bizonyosabb, mert a hitetlenek azok feltámadását is kétségbe vonnák. Hiszen Lázár és Krisztus feltámadása sem győzte meg a hitetlen zsidókat.

* 17,1-10. A botrányról, megbocsátásról, a hit erejéről és az alázatosságról.

* 1. sk. Itt Jézus ismét tanítványaihoz beszél. Az itt lezárt összefüggő gondolatok valószínűleg hosszabb beszédből vannak kiszakítva. Lehetetlen, vagyis gyakorlatilag kikerülhetetlen. (Lásd Máté 18,6. sk. jegyzet. Márk 9,41.) Kicsinyek, itt a tanítványok.

* 3. Vigyázzatok magatokra, hogy senkit meg ne botránkoztassatok, különösen a haragtartás által.

* 4. Hétszer, Máténál (18,21. sk.) hetvenhétszer; mindkettő azt jelenti, hogy akárhányszor.

* 5. sk. Öregbítsd a hitet, hogy erőnk legyen a bántalmakat megbocsátani és általában parancsaidat megtartani. Az apostolok ezzel elismerik, hogy a hit és erkölcsi erő az isteni malaszt művé. Jézus biztosítja őket, hogy az élő hit az emberileg lehetetlenre is képesít. (V. ö. Máté 17,20.)

* 8. Felövezve magadat, magyarul azt mondanók: kötőt kötve.

* 9. Amiket parancsolt, tudniillik a szántást és legeltetést.

* 10. Nem gondolom. Sok görög kódexben e mondát tévedésből kimaradt. A vers értelme az, hogy a szolgát a kötelesség teljesítéséért fizetik, tehát nem köteles iránta a gazda még különös köszönetre is. Így Istennek engedelmeskedni is kötelesség, melynek teljesítése nem ad jogot a farizeusi kevélységre és különös jutalomra; nem teszi az Istent lekötelezett adósunkká. (Ámbár máshol azt is mondja az Úr, hogy a hű szolgának ő fog a mennyei vendégségben szolgálni. Luk. 12,37.) Haszontalan szolgák vagyunk. Tehát a hittel és a kötelesség teljesítésével az alázatosságnak kell párosulnia, mert ami jót cselekszünk, nem magunk erejéből tesszük, hanem Isten kegyelméből. (V. ö. Kor. I. 9,16: II. 3,5.) De az Isten kegyelmével azután igazi érdemeket szerezhetünk.

* 11-19. A tíz bélpoklos.

* 11. Jeruzsálem felé tartott. Lázár feltámasztása után Jézus a hivatalos zsidóság üldözése elől Efrém nevű városkába ment, Szamaria határára. (Ján. 11,1. skk. 54; v. ö. Luk. 13,22.) Innen később nagy kerülővel Szamarián, Galileán és Pereán át Jerichóba és Jeruzsálembe az utolsó húsvétra. (Lásd Máté 19,1: 20,29: Luk. 18,35.)

* 12. Távolról megállának. Mózes törvénye szerint (III. 13,46; IV. 5,2. sk.) a bélpoklosoknak nem volt szabad egészségesekhez közeledniük, nehogy a betegséget azokra átvigyék; azért egymás társaságában jártak.

* 14. Mutassátok meg a papoknak, kiknek feladata volt a gyógyulást megállapítani. (Móz. III. 13. és 14. fej. V. ö. Máté 8,4.) Amint mentek, azaz útközben.

* 15. sk. Visszatére, mert belátta, hogy a gyógyulás Jézus műve volt. A többi tovább haladt Jeruzsálem felé, nem törődve többé Jézussal. A szamaritánusokról lásd Máté 10,5. jegyzet.

* 17. sk. A többi kilenc hálátlanságán botránkozik meg Jézus. Dicsőséget adjon, azaz elismerje Isten jótéteményét és hatalmát, s kifejezze háláját. Ez az idegen, amilyennek a zsidók a szamaritánusokat tekintették. A kilenc a zsidóságnak, a szamaritánus a később megtért pogányságnak jelképe.

* 19. Hited meggyógyított, azaz hitedre való tekintettel gyógyítottalak meg. (V. ö. Máté 9_f 2; Luk. 7, 50.)

* 20-37. Az Isten-ország és az Úr eljövetelének ideje és helye.

* 20. Nem jön el szembetűnő módon, tudniillik a farizeusok várakozása szerint külső fénnyel és politikai hatalommal. (V. ö. Csel. 1,6.)

* 21. Nem itt vagy amott van, azaz nincs térre szorítva, mint a földi országok, hanem egyetemes és szellemi. Bennetek vagyon, nem épen a farizeusokban, hanem az emberek lelkében általában. Krisztus ezzel nem tagadja a külső, látható Isten-ország létét, csak azt hangsúlyozza, hogy ezen ország lényegében lelki, mely a hívek belsejében van s köteléke a hit, bűnbánat és szeretet. (V. ö. Róm. 14,17.) De e belsőség nem zárja ki azt, hogy az Isten országa az ember kettős természetének megfelelőleg egyúttal testi, látható és társadalmi szervezet is legyen, amilyennek Krisztus valóban alapította.

* 22. Eljön az idő, mikor az Isten országa külsőleg is feltűnik a világon, az Üdvözítő második, dicsőséges eljövetele idején, a világ végén. Az Emberfiának egy napját, tudniillik a jövendő fáradságos munka, kivált az utolsó idők szorongattatása és üldözései közt az ő személyes jelenlétét és vigasztalását, dicsőséges megjelenését. (V. ö. Tessz. I. 4,16. sk. Jel. 22,17. 20.) Nem fogjátok látni, míg csak annak Istentől meghatározott ideje el nem érkezik.

* 23. (Lásd Máté 24,23. 26.)

* 24. Úgy lészen az Emberfia, azaz nem titokban, hanem a villámláshoz hasonló nyilvánossággal és fénnyel fog eljönni, hogy mindenki és mindenütt kénytelen legyen tudomást szerezni róla. (Lásd Máté 24,27.)

* 25. Kell szenvednie Isten terve szerint.

* 26-30. Két hasonlat a vízözön és Szodoma pusztulásának hirtelenségéről és váratlanságáról. (Lásd Máté 24,37. skk. jegyz.) Ettek, ittak stb., gondtalanul folytatták megszokott életüket.

* 31. Hasonló tanácsokat ad Krisztus máshol Jeruzsálem pusztulását megelőző csapások idejére, melyek a világvégi szorongattatások előjelei lesznek. (L. Máté 24,17. sk.) Miként akkor, úgy a világ végén i& cserben kell hagyni minden földi dolgot, s csak az életet, illetőleg: az üdvösséget menteni.

* 32. Lót felesége is visszatekintett a Földi dolgokra s ezért utolérte a szerencsétlenség.

* 33. Aki földi életét menti, elveszti az örök életet. Akkor tehát hagyjatok abba minden földi dolgot, csak lelketek mentésére legyen gondotok. (V. ö. Máté 10,39: 16,25: Márk 8,35: Luk. 9,24: Ján. 12,25.)

* 34. sk. Azon éjjel. Ez csak egyik föltevés, melyből nem következik, hogy az Úr eljövetele éjjel lesz. (Lásd Máté 24,40. sk. jegyz.) A legszorosabban összetartozó személyek is el választatnak; egyik üdvözül, másik elkárhozik. (V. ö. Máté 25,32.)

* 35. Ketten a mezőn. A görögben többnyire hiányzik; úgy látszik, Mátéból van átvéve.

* 36. Hol? Uram, tudniillik hol fog történni az ítélet és elkülönítés. Krisztus csak általánosságban felel: Ahol erkölcsi rothadás és halottak lesznek, ott mindenütt ítélet lesz. (V. ö. Máté 24,28. jegyzet.)

* 18,1-8. Példabeszéd a vonakodó bíróról. Tanulság: az állhatatos imádság meghallgatást nyer.

1. Mindenkor imádkozni; természetesen nem örökké és szakadatlanul. Az értelem ez: időről-időre imádkozni kell, pl. mindennap, továbbá mikor annak különös szüksége felmerül és mikor az egyház azt előírja; továbbá állhatatosán kell imádkozni az itt említett özvegy példájára, akkor is, ha Isten egy ideig látszólag nem hallgat meg. Sőt a keresztény ember minden tettének, egész életének bizonyos értelemben folytonos imádságnak kell lenni, azaz minden tettének Istenre kell irányulni, az ő akarata szerint kell történni fel kell az Istennek ajánlani egész napi munkánkat. (V. ö. Sirák 18,22: Máté 7,7. sk. Tessz. I. 5,17. stb.)

* 2. Istentől nem félt, embertől nem tartott, azaz sem isteni, sem emberi törvénnyel nem törődött.

* 4. Mondá magában, gondola.

* 5. Bántalmazzon elkeseredésében.

* 7. Nem szolgáltat-e igazságot stb. Ha a gonosz bíró is meghallgatja az állhatatos kérést, legalább az alkalmatlanság miatt, mennyivel inkább a jó atya, ki maga biztat, hogy kérjünk. Késedelmes lesz-e irántuk? Késni fog-e őket (választottait, gyermekeit) védeni vagy meghallgatni? Soká várakoztatja-e őket segítségére? Sokáig fogja-e tűrni az igazak szorongatását, habár egyelőre késik is segítségével? Bizonyára nem. Mások úgy értik: ha (vagy jóllehet) egyideig késedelmes lesz is az igazak iránt, hogy őket próbára tegye, hogy nekik alkalmat adjon az elégtételre és érdemszerzésre; mások szerint: mindvégig türelmes lesz-e az igazak ellenségei iránt. Mások máskép. (A szövegemlékek olvasása is eltér.) De az első értelem legjobban illik a szövegbe; a másik kettő erőltetett.

* 8. Hamar, tudniillik mihelyt tervei megengedik; de nem teszi híveit erejükön felül próbára. Azonban a jó imádsághoz és állhatatossághoz erős hit és bizalom szükséges, s Jézus fájdalommal látja előre annak jövendő megfogyatkozását. Eljön, t. i a világ végén az ítéletre. Talál-e hitet? tudniillik elég hitet. Célzás a világ végét megelőző antikrisztusi romlásra és szakadásra. (V. ö. Máté 24,24: Tessz. II. 2,3: Tim. II. 3,1; Jud. 18.)

* 9-14. A farizeus és a vámos. Tanulság: Az imádságnak alázatosnak kell lenni. (A farizeusokról és a vámosokról L. Máté 3,7; 5,46. jegyz.)

* 9. Némelyekhez, főleg a farizeusokhoz és szadduceusokhoz (szadduceus héberül annyit tesz, mint igaz); de Krisztus némely elbizakodott híveinek is szólhatott a lecke.

* 10. Méne fel; a templom hegyen feküdt.

* 11. Megállván, tehát büszkeségében le sem borult az imádsághoz. (Máté 6,5.) Magában, gondolatban; mert ilyen imádságot nem is lehetett hangosan elmondani. Mint a többi. A farizeus hálaadása csak dicsekvés; határtalan gőgjében valamennyi embert szembeállítja magával, sőt rámutat a vámosra példa és bizonyíték gyanánt.

* 12. Azonkívül hivatkozik jócselekedeteire is, különösen bizonyos külsőségekre. A zsidóknak eredetileg csak az engesztelésnapi kötelező böjtje volt, de a fogság után más böjtök is jöttek szokásba: a farizeusok pedig magán buzgóságból vagy inkább, hogy a kötelességnél többet látszassanak tenni, minden hétfőn és csütörtökön böjtöltek. (V. ö. Máté 6,16: 9,14.) A tizedet a mózesi törvény csak a főterményekből parancsolta, de a farizeusok a kerti veteményekből is adtak. (V. ö. Máté 23,23.)

* 13. Távol állván; bűnei tudatában és alázatosságból közel sem mert menni az oltárhoz s lesütő szemeit. Mellét verve a bűnösség és bánat jeléül. A bűnösnek, mintha ő maga volna a legnagyobb és egyetlen bűnös. Nem szónokol, nem dicsekszik, nem vádol mást, csak magát, s irgalmat és bocsánatot kér.

* 14. Inkább mint amaz. A farizeus tulajdonkénen egyáltalában nem igazult meg. Aki magát felmagasztalja stb. (Lásd Máté 23,12; Luk. 14,11.)

* 15-17. Jézus és a gyermekek. (Máté 19,13-15: Márk 10,13-16.)

* 15. Hogy illesse őket, hogy kézfeltétellel megáldja.

* 16. Magához hívá a kisdedeket vagy szüleiket. Mondá a szülőknek vagy inkább a tanítványoknak.

* 17. Úgy nem fogadja, tudniillik ártatlan, gyermeki és alázatos szívvel. (Lásd Márk 10,15.)

* 18-30. A szegénység és Krisztus követése. (Máté 19,16-29. Márk 10,17-30.)

* 18. Egy főember, Máté szerint egy ifjú. Ez úgy látszik, zsinagógafőnök volt, vagy polgári elüljáró, talán bíró.

* 19-23. (Lásd Márk 10,18-22. jegyz.) Egy dolog hiányzik a tökéletességhez. Add el; kövess; ez persze csak evangéliumi tanács.

* 24-27. (Lásd Máté 19,23. sk. Márk 10,23-27.) Könnyebb a tevének stb. Ebben bizonyos nagyítás van; mert a gazdagsággal, sőt épen azáltal is lehet üdvözülni, ha jól használjuk. Lehetséges az Istennél, tudniillik kegyelme segítségével. A vagyonban gazdagok lehetnek lelkileg szegények. (V. ö. Máté 5,3.)

* 28. Máténál és Márknál Péter mindjárt meg is kérdi, mi lesz jutalmuk.

* 29. Az Isten országáért, földi országáért, az evangéliumért, az egyház terjesztése és szolgálata céljából és a mennyországért.

* 30. Sokszor annyit, sokkal többet és értékesebbet, kivált szellemi és örök javakat. Ez időben, e földi életben. (V. ö. Máté 19,28. sk. Márk 10,29. sk.)

* 31-34. A szenvedés (harmadik) megjövendölése. (Máté 20,17-19: Márk 10,32-34.)

* 34. Mitsem értének; el vala rejtve; nem vették eszükbe, mert földi dicsőséges messiási országot vártak, mint a többi zsidók. (V. ö. Luk. 9,45.)

* 35-43. A Jerikói vak. (Máté 20,29-34; Márk 10,46-52.)

* 35. Jerikóhoz közeledett. Máté és Márk szerint: mikor onnan távozott. Egy vak, Márk szerint Bartimeus nevű. Máté szerint: két vak. Ezen eltérések magyarázatát lásd Máténál 20,29. jegyzet.

* 19,1-10. Jézus Zakeusnál.

* 2. Zakeus gyakori zsidó név, mely annyit tesz, mint ártatlan, tiszta. Zakeus kétségkívül zsidó volt, de a római vámhatóság szolgálatában. A vámosokról L. Máté 5,46. jegyz.

* 3. Hogy melyik az a híres rabbi, akivel már híre után is rokonszenvezett.

* 4. Vad fügefára, az úgynevezett eperfügefára, mely az utak mentén gyakori magas fa volt.

* 5. Kell maradnom, tudniillik hivatásom és Isten terve szerint szeretetem ösztönzésére; Jézus látta a vámos szívének jóindulatát.

* 7. Bűnös emberhez, amilyennek a zsidók a vámosokat tartották, miért is kerülték őket. De Zakeus megtért, beismerte és megbánta bűnét, s jóvá tette azt.

* 8. A megtiszteltetés Zakeust végtelenül meghatotta. A szegényeknek adom, hálából Isten iránt, és elégtételül bűneimért. Négyannyit, tehát többet, mint köteles volt, mert a törvény szerint ilyen többszörös visszatérítésre csak lopásért lett volna köteles; csalásnál vagy zsarolásnál, milyet Zakeus elkövetett, elég lett volna a kárt egy ölöddel megtoldva megtéríteni. (Móz. II. 22,1. 4. skk.: IV. 5,7.) Nem bocsáttatik meg a bűn, hacsak az idegen jószágot vagy kárt az ember meg nem téríti. (Szt. Ágoston.)

* 9. Mondá neki, Zakeusnak, de a zúgolódó hallgatóknak is. Üdvössége lett, rászállt az Isten kegyelme és áldása a házra, üdvösséget hozott raja. Ő is Ábrahám fia, nemcsak származás szerint, hanem szellemileg is, hite és szeretete által; tehát nem a zsidóktól megvetett és kiközösített ember többé, hanem Ábrahám méltó fia, az Ábrahámnak tett isteni ígéretek részese. A hagyomány szerint Zakeus később Péter társa, majd cezareai püspök lett.

* 10. (V. ö. Máté 10,6: 15,24; 18,11. Tim. I. 1,15.)

* 11-27. Példabeszéd a minákról. Hasonlít a Máténál 25,14-30. olvasható példabeszédhez; de nem azonos vele.

* 11. Közel vala Jeruzsálemhez; a hallgatók azt hitték, azért megy oda, hogy megalapítsa a zsidók várakozásának megfelelő földi messiási országot. Azok, tudniillik a Jézust kísérő népsereg.

* 12. Nemes ember, igen előkelő, fejedelmi családból való. Királyságot nyerjen, hogy hazáját hűbér gyanánt kapja meg valami magasabbrangú fejedelemtől, ahogy a Heródesek kapták a római császártól, mi célból Rómába szoktak menni.

* 13. Tíz minát, mindnek egyet-egyet. A mina (vagy mna) a talentom hatvanad része. Egy aranymina körülbelül megfelel 3200 pengőnek, vagy 2700 koronának, egy ezüstmina 180 pengőnek. Itt, úgy látszik, ezüstminát kell érteni. (Máténál az úr egész vagyonát osztja ki, de nem egyenlő arányban. Azért ott más a tanulság.)

* 14. Polgártársai, t. i. az eddigiek. A kép, úgy látszik, Archelausról van véve, kinek megerősítése ellen a zsidók Rómában követség útján tiltakoztak.

* 16. A te minád. Szerényen elismeri, hogy ura pénzével dolgozott. Az ember is, ha valami érdemet szerez, az Istentől nyert malaszttal nyeri azt. (V. ö. Kor. I. 15,10.)

* 17. Legyen hatalmad; minden minanyereségért egy város uralmát nyeri jutalmul, így a következő szolga is.

* 21. Elveszed, amit le nem leltél. azaz olyat is visszakövetelsz, amit nem adtál. (Kissé eltérőleg Máténál 25,24.)

* 22. Magad szájából, saját szavaid szerint.

* 24. Körülállóknak, a testőröknek, hajdúknak.

* 26. Mondom. Ezt még a király mondja, nem Krisztus. (V. ö. Máté 13,12: Márk 4,25: Luk. 8,18.) A példabeszéd értelme: A nemes ember Krisztus, ki el fog távozni a földről, hogy mennyei uralmát átvegye; a szolgák a tanítványok és más keresztények; a polgártársak a hitetlenek, kivált a zsidók. Krisztus vissza fog térni az ítéletre, és kitől-kitől számon kéri az isteni adományok használatát és gyümölcsét. Ellenségeit pedig, kik uralmának ellenszegültek, megsemmisíti. A tanulság az, hogy Isten bőkezűen jutalmazza a földi; munkát, adományainak jó használatát mennyei örök boldogsággal. Viszont azokat, kik ellene fellázadnak, örök kárhozattal bünteti. De adományait nem használni, gyümölcstelenül hevertetni, és a jót elmulasztani is bűn.

* 28-44. A jeruzsálemi bevonulás és a város pusztulásának megjövendölése. (Máté 21,1-11. 15. sk. Márk 11,1-11. V. ö. Ján. 12,12-19.) A bevonulás előtti napon volt a betániai vacsora. Az ünnepies bevonulás előképe volt Krisztus messiási királyságának.

* 29. Betfage, Betánia. (Lásd Máté 21,1. jegyz. Márk 11,1.)

* 30. Szamárvemhet (csikót); Máté szerint szamarat vemhévet; Márk szerint vemhet. Soha ember nem ült. Így Márk is.

* 36. Leteríték ruháikat hódolatuk jeléül.

* 37. Közel volt, mikor már a dombról Jeruzsálemet lehetett látni. Itt tört ki a nép lelkesedése. A tanítványok serege, a tágabb értelemben vett tanítványuk és Jézus hívei. Örvendezve dicsérni. A nép persze azt hitte, hogy Jézus a földi messiási ország megalapítására vonul be a fővárosba.

* 38. Ez az üdvözlet részben Zsolt. 117,26-ból van véve. Békesség, vagyis üdvözlet Istennek, az üdvösség szerzőjének és a Messiásnak.

* 39. Fedd meg a kiáltozókat és hallgattasd el; ne fogadd el tőlük e hódolatot. A farizeusok irigykedtek és talán attól is féltek, hogy lázadás üt ki Jézus érdekéhen.

* 40. A kövek fognak kiáltani; messiási méltóságomnak előbb-utóbb nyilvánosságra kell jönnie. (V. ö Máté 21,15. sk.)

* 41. Az örömujjongás közi Jézusnak eszébe jut a városra váró rettentő istenítélet, mire sírva fakad hazája sorsa felett.

* 42. Te is, mint az ujjongó tanítványok. A mondatot ki kell egészíteni ezzel: mily üdvös volna az számodra! nem érne majd a büntetés. A te napodon, ezen a mai napon, mikor sorsod és az egész zsidó nép sorsa és jövője eldől. Békességedre, azaz üdvösségedre. El vannak rejtve, saját hibádból nem látod be. (V. ö. Róm. 11,7. sk.)

* 43. sk. E jövendölés Jeruzsálem pusztulásában szószerint beteljesedett. (V. ö. Dán. 9,26. sk. Máté 23,37. sk. 24,2: Luk. 13,34. sk. 21,6.)

* 44. Látogatásod idejét, a Messiás, az üdvösség jelenlétét.

* 45-48. Az árusok (második) kiűzése a templomból. (Máté 21,12, sk. Márk 11,15-17.) Jézus kétszer űzte ki az árusokat a templomból: először nyilvános működése első húsvétján (Ján. 2,14-17.), másodszor épen a szenvedés hetében, Márk (11,11. skk.) szerint a bevonulás utáni napon.

* 46. Írva vagyon, (Iz. 56,7; Jer. 7,11. V. ö. Máté 21,13; Márk 11,17.)

* 20,1-8. Vita Jézus hatalmáról és János keresztségéről. (Máté 21,23-27: Márk 11,27-33.) E vita a szenvedés hetében történt a templomban.

* 1. A főtanács (szinedrium) mindenfajta tagjai jelen voltak.

* 2. Cselekszed ezeket, az árusok kiűzését és a templomi tanítást.

* 3. sk. Jézus bölcsen ellenkérdéssel felel.

* 8. Én sem mondom meg. Jézus nem felel a kérdésre, mert már azelőtt sokszor megfelelt, s a kérdezők elfogultsága és hitetlensége miatt a felelet úgyis hiábavaló lett volna.

* 9-10. A gyilkos szőlőművesek és a szegletkő. (Máté 21,33-46: Márk 12,1-12.) E példabeszédet az Úr a néphez mondta, de a papokra és írástudókra célzott vele, kik közül még sokan jelen lehettek. A választott népet már Izaiás (5,1-7.) és Jeremiás (2,21.) szőlőskerthez hasonlították.

* 10. Annak idején, gyümölcséréskor, szüretkor.

* 13. Ha őt látják; némely szövegemlékekben hiányzik.

* 16. Mondák neki a hallgatók, a zsidók. Távol legyen! Isten mentsen! Ezt a nép s a még jelenlévő papi fejedelmek és írástudók is mondották, kik megértették, hogy a zsidóság elvetéséről van szó.

* 17. Végig nézvén szemrehányólag. Hát mi az? Ha ez a ti kívánságotok teljesednék, hát mi lenne a következő jövendöléssel. (V. ö. Zsolt. 117,22: Iz. 28,16: Máté 21,42; Csel. 4,11: Pét. I 2,7. stb.)

* 18. Aki e köre esik. (Lásd Máté 21,44. jegyzet.)

* 19. Azon órában; a szinedrium megérteti e a célzást, azért Jézust rögtön el akarta fogatni, de nem merte. A példabeszéd képletes értelme szerint a gazda Isten, a szőlő a zsidó nép és az ószövetségi üdvintézmény, a szőlőművesek a zsidóság vezető elemei, a fiú Krisztus stb. (Lásd Máté 21,41. jegyzet.)

* 20-26. Szabad-e adót fizetni a császárnak? (Máté 22,15-22: Márk 12,13-17.)

* 20. Magukat igazaknak tettetvén, tudniillik a mózesi törvény lelkiismeretes megtartóinak. Hatalmába adhassák, főbenjáró bűnnel vádolhassák a legfőbb zsidó és római hatóságnál.

* 23. Mit kísértelek? A görögben néha hiányzik.

* 24. A dénár római pénz, kevesebb egy békebeli koronánál.

* 25. Adjátok meg a császárnak. (V. ö. Róm. 13,7.) A magyarázatot L. Máténál 22,17. skk. jegyz.

* 27-40. A feltámadás és a hét fivér felesége. (Máté 22,23-33. Márk 12,18-27.)

* 28. Mózes írta. (L. Móz. V. 25, 5.)

* 34. Ennek a világnak fiai; a jelen világnak lakói, ellentétben a feltámadás utáni világgal, a túlvilággal.

* 35. Elnyerni ama világot, a másvilágot, a halálból való dicsőséges feltámadást és a mennyországot. Krisztus itt csak az igazak feltámadásáról beszél, mert a gonoszok feltámadása tulajdonképen örök halál, vagy annál is rosszabb, feltámadás nem a halálból, hanem az örök halálra.

* 36. Többé meg sem halhatnak, tehát nem lesz szükség fajfenntartásra és szaporodásra. Hasonlót az angyalokhoz, de nem egyenlők velük, mert (megdicsőült, szellemszerű) testük lesz (Kor. I. 15,44.), ami az angyaloknak nincs. Isten fiai, házának lakói. A feltámadás fiai, a túlvilág polgárai. (V. ö. Máté 22,30.)

* 37. A csipkebokornál, Mózes könyvének erről szóló helyén Móz. II. 3,6. (V. ö. Márk 12,26.)

* 38. Nem a holtaké. Isten a teljesen megsemmisültekkel nem lehetne valódi viszonyban, nem lehetne az ő Istenük. Tehát a megholt ősatyáknak valahol élniök kell (a zsidók szerint az alvilágban vagy seol-ban, az úgynevezett pokol tornácában), honnan majd életre fognak támadni. Mindnyájan élnek őneki, az ő szeme előtt és az ö számára. (V. ö. Róm. 14,8. sk.)

* 39. Némely írástudók, kivált a farizeuspártiak, kik hitték a lélek halhatatlanságát, sőt a test feltámadását is. Ezek örültek, hogy Jézus ellenségeiket, a szadduceusokat így megcáfolta és megszégyenítette.

* 40. Mitsem merének kérdezni, az üdvözlők, vagy általában a vitatkozó zsidók.

* 41-47. A Messiás Dávid fia és Ura; az írástudók bűnei. (Máté 22,41-46: 23,6. sk. 14: Márk 12,35-40: Luk. 11,43.) Miután Krisztus ellenségeit elnémította, most ellentámadásba megy át.

* 42. (Zsolt. 109,1.)

* 44. E kérdésre az lett volna a felelet, hogy a Messiás isteni természete szerint Dávidnak ura, emberi természete szerint fia. De a zsidók zavaros fogalmaik, elfogultságuk és Jézus iránti gyűlöletük miatt nem találták meg az egyszerű feleletet.

* 45. skk. Máténál e jellemzés hosszabb beszéd keretében foglal helyet. Súlyosabb ítélet alá másoknál.

* 21,1-4. A szegény özvegy fillérje. (Márk 12,41-44.)

* 3. Többet adott, nagyobb áldozatot hozott.

* 5-19. Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése- és annak előjelei. (Máté 24,1-14 Márk 13,1-13.) Ez már a templomon kívül, az Olajfák hegyén történt a tanítványok kérdésére Máté és Márk szerint.

* 5. Némelyek az apostolok közül. Ajándékokkal ékeskedik, gyertyatartókkal, aranyedényekkel, ékszerekkel, hadizsákmányokkal stb., melyeket a látogatók a templom tornácában és melléképületeiben helyeztek el.

* 7. Ezek, t. i. a templom pusztulása, mely Lukácsnál is össze van kapcsolva a világ végével. A jelek a hamis messiások, a harcok, zavarok és más csapások, és a tanítványok üldözése.

* 8. Hogy én vagyok, tudniillik, hogy ők a messiások. Az idő közel van, a messiási ország fellépése. Máté a hamis krisztusok fellépését Jézus előtt és a világ végén bővebben leírja 24,23-28.

* 12. Átadván a zsinagógáknak stb., melyekben megostoroznak. (Máté 10,17. sk. Luk. 12,11.)

* 13. Bizonyságul számotokra, alkalmul fog szolgálni, hogy rólam bizonyságot tegyetek. (V. ö. Máté 10,18; Csel. 4,8. skk. 5,26. skk. 22,1. skk. 26,2. skk.)

* 14. Vegyétek szívetekbe, véssétek be, határozzátok el.

* 15. Szájat, azaz beszédet. (V. ö. Máté 10,19. sk. Luk. 12,11. sk.)

* 16. sk. Elárulnak, (V. ö. Máté 10,21. sk.)

* 18. Egy hajszál sem vész el, Isten különös védelme alatt fogtok állani. (V. ö. Máté 10,30; Luk. 12,7.)

* 19. Állhatatossággal megnyerni lelkeiteket, élteteket, az igazi, vagyis az örök életet. (V. ö. Máté 10,22; Luk. 9,24. és máshol.)

* 20-24. Jeruzsálem pusztulása. (Máté24,15-22: Márk 13,14-20.)

* 20. Hadseregek veszik körül. (V. ö. Luk. 19,43. sk.)

* 21. A benne levők, tudniillik Jeruzsálem városában. A vidéken, a falvakban. Be ne menjenek abba, Jeruzsálembe. (V. ö. Máté 24,16. skk. és párh.)

* 22. Hogy beteljesedjenek a Jeruzsálem és a zsidó nép bűnhődésére vonatkozó jövendölések. (V. ö. Dán. 9,26. sk. Jel. 11,2.)

* 23. A földön, az egész világon, és különösen a zsidó népen.

* 24. Elhullanak, hurcoltatnak, a zsidók. Taposni fogják betűszerint és átvitt értelemben. E jövendölés Jeruzsálemen valóban beteljesedett. Mígnem belelik a nemzetek ideje, míg a pogány népek uralkodnak, míg eltelik a világtörténet és míg eljön a nemzetek megtérésének ideje, tehát ítéletnapig, a világ végéig, (V. ö. Joel 3,2. 12; Róm. 11,25. skk.)

* 25-33. A világ vége. (Máté 24,29-35; Márk 13,24-31).

* 25. sk. Jelek lesznek, Máté szerint mindjárt az előjelek után. E jelek a világ végét megelőző természeti csapások; de lehet azok alatt történeti csapásokat is érteni. (Lásd Máté 24,29. jegyzet. V. ö. Iz. 13,9. sk. Ez. 32,7; Joel 2,10 3,15. stb.)

* 27. Jön a felhőben az ítéletre. (V. ö. Dán. 7,13: Máté 24,30; 26,64; Márk 13,26; Tessz. I. 4,16.)

* 28. Ezek elkezdődnek, t. i. az említett természeti tünemények. Egyenesedjetek föl, ti, kik előbb a csapásoktól és üldözésektől megijedtetek és le voltatok sújtva. Közelget válságtok, a szorongatásokból való szabadulás és megváltástok befejezése a mennyben.

* 32. sk. El nem múlik e nemzedék. Jeruzsálem pusztulása és az evangélium hirdetésének kezdete beáll még az akkor élő nemzedék napjaiban, a világ vége pedig a zsidó nép életében, mely azt megéri. (Lásd Máté 24,34. jegyzet.)

* 34-38. Intelem éberségre és záradék. (V. ö. Máté 24,42. skk. Márk 13,33. skk. Luk. 12.35. skk.)

* 34. El ne nehezedjenek. A tobzódás és az élet gondjai lekötik az embert és elaltatják, eltompítják a lelket a szellemi dolgok és Krisztus eljövetele iránt, melyre folytonos éberséggel és készenléttel kell várni. A végítélet ideje bizonytalan, de a halálban minden egyes emberre eljön a külön ítélet, melynek eredménye már azonos a végítélettel. (V. ö. Tessz. I. 5,2. skk.)

* 35. Tőr gyanánt lecsapni a gyanútlan népekre. (V. ö. Luk. 17,26. skk.) A tőr gyanánt kifejezést némely kéziratok az előbbi mondát végére teszik.

* 36. Méltók lehessetek; más kéziratok szerint: hogy képesek legyetek. (V. ö. Luk. 20,35: Tessz. II. 1,5.) Az Emberfia elé állani és ott helyeteket megállani s a választottak közé felvétetni.

* 37. A hegyen, valószínűleg az Olajfák hegyének hátulsó lejtőjén fekvő Betániában.

* 22,1-6. Judás árulása. (Máté 26,1-5. 14-16; Márk 1,1. sk 10. sk.)

* 2. Féltek a néptől, mely Jézushoz ragaszkodott, hogy majd pártját fogja. Máté és Márk itt szövik be a betániai vacsorát.

* 3. Beleméne a sátán; mert ilyen gonoszságot csak a sátán sugallhatott. Az evangélista azonban nem akarja azt mondani, hogy az ördög Judást testileg megszállta, hanem csak lelkét és szívét csábította és ösztönözte; de azért a bűn Judásé volt. Iskarioti, (Lásd Máté 10,4. jegyz.) Egyik a tizenkettő közül, tehát Jézus bizalmasa, barátja.

* 4. A tisztekkel, a levitákból alakult templomőrség parancsnokaival. (V. ö. alább 22,52; Csel. 4,1.) Mi módon, milyen csellel és milyen feltételek mellett.

* 6. A nép háta mögött, tudta nélkül, nehogy zavargás támadjon. (Máté 26,5.)

* 7-23. Az utolsó vacsora is az Oltáriszentség szerzése. (Máté 20,17-29: Márk 14,12-25. V. ö. Kor. I. 11,23-25.)

* 7. A kovásztalanok napja. Niszan hó 14-ike estétől. (V. ö. Máté 26,17. jegyz.) Le kellett ölni. Mózes törvénye szerint.

* 8. sk. Máté és Márk szerint a tanítványok vetették fel a kérdést.

* 10-13. Hasonlóképen Márk 14,13. skk.

* 14. Eljött az óra, a naplemente után.

* 15. Vágyva vágytam e vacsorát megenni, vele a megváltás művét megkezdeni s az Oltáriszentséget, szeretetem és áldozatom örök emlékét, annyi kegyelem forrását, a keresztáldozat örökös ismétlését, az újszövetség áldozatát alapítani.

* 16. Többé nem eszem, tudniillik a húsvéti bárányt. Beteljesedik az Isten országában, a mennyei vendégségben, melyet előkészít e földön.

* 17. sk. Egy poharat; ez még nem az Oltáriszentség kelyhe volt, hanem a Lukács-féle első pohár, vagy a bárány vacsoránál előírt pohárborok egyike. Hálál adván, azaz asztaláldást mondván mint családfő, a zsidó szertartás szerint. Már nem iszom stb. Máté és Márk e szavakat alább, az Oltáriszentség alapítása után közlik. (Máté 26,29: Márk 14,25.) Az Oltáriszentség alapítása előtt volt a lábmosás. (Ján. 13,1-20.)

* 19-21. E versekben van az Oltáriszentség szerzése, minek szavaiban Lukács Szent Pállal - legjobban megegyez. (Kor. I. 11,23. skk.) Adatik, kiontatik a jelenben, a jelen oltáráldozatban. (V. ö. Máté 26,28. jegyz.) Ezt cselekedjétek stb. Ez csak itt és Pálnál olvasható s nem más, mint a szentmiseáldozathak megalapítása és örökre való elrendelése s az apostolok pappá szentelése.

* 21. Azonban az árulómnak keze stb. Most, mikor szeretetem örök zálogát adom, velem ül az asztalnál az áruló. Ebből, úgy látszik, mintha az árulás leleplezése az Oltáriszentség alapítása és kiosztása után történt volna. De az evangélisták összevetése valószínűbbé teszi, hogy Judás leleplezése és távozása az Oltáriszentség alapítása előtt volt. (V. ö. Máté 26,21-25. 26. skk. Márk. 14,18. skk. Ján. 13,10. sk. 18,21. skk. V. ö. még Zsolt. 40,10.)

* 22. Elmegyen a maga útján a halálba. (V. ö. Máté 26,24. jegyz. Márk 14,21.) Amint elvégeztetett, Isten terve szerint. (Máté és Márk szerint: amint meg van írva róla.)

* 23. Kezdének tanakodni, tudniillik az apostolok. (V. ö. Máté 26,22; Márk 14,19; Ján. 13,22. skk.)

* 24-38. Erkölcsi beszéd. Lukács sajátja.

* 24. Versengés támada. Hasonló versengések már előbb is történtek. (L. Máté 18,1: 20,21: Márk 9,83: 10,37: Luk. 9,46.) Mi adott erre okot, bizonytalan; talán az ülőhelyek, vagy az áldoztatás sorrendje, vagy az a félreértés, hogy a földi Isten-országa küszöbön áll vagy a lábmosás (Ján. 13,4. skk.). Ki tekinthető nagyobbnak? Kinek lesz előkelőbb helye az Isten földi országában, az egyházban.

* 25. Kegyelmeseknek, a görög szerint jótevőknek, ami akkor az uralkodók és hatalmasok címe volt.

* 26. Ti ne úgy; ne úgy legyen nálatok, országomban. (V. ö. Máté 20,25. skk.)

* 27. Mint aki szolgál, talán a lábmosásra céloz, vagy csak a tanítványai üdvéért végzett munkára.

* 28. De hűséges kitartástokért mindnyájatokra felmagasztalás vár a mennyei vendégségben és részesedés az ítéletben. (V. ö. Tim. II. 2,12.) Megpróbáltatásaimban, az ellenem irányzott gúnyban, megvetésben, bántalmakban, és üldözésben. (Zsid. 2,18: 4,15.)

* — 30. Egyetek, igyatok, üljetek, ítélvén a mennyei boldogságban és a világítéletben. (V. ö. Máté 8,11; 19,28; Luk. 13,29.)

* 31. sk. Péter botlásának, de felkelésének is megjövendölése. A tanítványoknak, természetesen elsősorban Péternek (kinek lábát először mosta meg) ígért uralkodás, mennyei vendégség és ítélet Pétert elbizakodottá tehette volna, kivált a versengés hevében; azért Jézus az ő elbizakodását botlásának megjövendölésével mérsékli. De a tanulság valamennyi apostolnak szól. Simon, Simon bizalmas megszólítás. Kikért magának próbára, mint Jóbot. (Job. 1,7. skk.) Megrostáljon, elválassza köztetek a búzát a konkolytól és pelyvától.

* 32. Könyörögtem érted; természetesen valamennyi apostolért (Ján. 17,9. stb.), de különösen Péterért, az egyház fejéért. Meg ne fogyatkozzék hited; e szavakban Péter és utódjai, a római pápák egyházfőségének és hitbeli csalatkozhatatlanságának Ígérete is foglaltatik. (Megjegyzendő, hogy Péter sem vesztette el hitét, mikor megtagadta Krisztust, csak zavarba jött és bátorsága ingott meg pillanatra.) Megtérvén botlásod után. E szót némelyek (Maldonát is) úgy értik: viszont másrészről; de ez nyelvtanilag helytelen magyarázat. Megerősítsd testvéreidet, a többi apostolokat és híveket is.

* 33. sk. Péter meg van győződve, hogy ő nem lehet hűtlen mesteréhez; csak az emberi gyarlósággal nem számolt. (V. ö. Máté 26,33. skk. Márk 14,29. skk. Ján. 37. sk.)

* 35. Mikor küldtelek. Krisztus az apostolok küldése alkalmával azt az utasítást adta nekik, hogy ne vigyenek magukkal pénzt és semmi felesleges lomot, mert Isten gondoskodik róluk; különben is hazájukba, részben ismerősök, sőt hívek közé mennek, hol vendégszeretetre számíthatnak. (Lásd Máté 10,9. sk. Márk 6,8. sk. Luk. 9,3.) De most már Jézus elválni készül tőlük, a nagy világba, sőt ellenség közé mennek, közeledik az üldözés; most már maguknak kell gondoskodni szükségleteikről, némi pénzre és élelmiszerekre, sőt esetleg önvédelemre is szükség lehetett, de természetesen azért nem tisztán önmagukra, hanem Isten oltalmára kellett támaszkodniok.

* 36. Akinek nincsen kardja, fegyvere vagy egyéb szükséges dolga. Persze a kardot nem kell betűszerint, valódi fegyverre és erőszakos védekezésre érteni (v. ö. Máté 26,52.); a kifejezés csak az új helyzetet jellemzi.

* 37. Az írásnak, (Iz. 53,12.) Ha ezek Krisztuson magán beteljesednek, akkor tanítványai sorsa sem tesz jobb. (V. ö. Máté 10,24. sk. Ján. 15,20.) Véget ér, azaz nemsokára egészen beteljesedik.

* 38. A tanítványok a kardról mondottakat szószerint értették és azért hivatkoznak rá, hogy már van is két kard, melyet, úgy látszik, rosszat sejtve, előbb beszereztek, vagy a vacsora helyéről hoztak. Talán nem is igazi kardról, hanem valami késről van szó, némelyek szerint arról, melyet a húsvéti bárány leölésénél használtak. Elég most erről a dologról; nincs idő bővebb magyarázatra. Mások szerint elég a két kard; azt sem fogjuk használni; hiábavaló is volna. Ezen erkölcsi beszéd után mondta Krisztus az utolsó vacsora végén a nagy búcsúbeszédet. (Lásd Ján. 13-17. fej.)

* 39-46. Jézus haláltusája. (Máté 26,30. 36-46; Márk. 14,26. 32-42.)

* 39. Szokása szerint. (L. Lukács 21,37; Ján. 18,2.)

* 40. A hely színére, a Getszemáni kertbe. (Máté 26,36.) Kísértetbe ne essetek, szenvedésem láttára meg ne inogjon hitetek.

* 42. Vedd el tőlem e poharat, ha terveddel, ha az az emberi nem megváltásával összefér, ha azt máskép is végre tudod hajtani. E kérésben az emberi természet borzadása a kíntól és haláltól nyilatkozik meg, melyre rögtön az Atya akaratában való feltétlen alávetés következik. (V. ö. Máté 26,38. skk. Márk 14,34. skk. Zsid. 5,7. skk.) Krisztus emberileg akart szenvedni, azért az isteni természet benne háttérbe vonult.

* 43. sk. E két vers sok görög kéziratban hiányzik, de már a legrégibb egyházatyáknál megvan. Némelyek azért hagyták ki, mert féltek, hogy a hívek Jézus halálfélelmét látván, megbotránkoznak és azt az üldözések korában mentségül használhatják a hittagadásra. A vérizzadást a többi evangélista nem említi. Az izzadság valóban vér, vagy legalább vérrel keverve volt, ami rendkívüli izgalomban nem lehetetlen.

* 45. A szomorúság miatt. A nagy izgalom, szomorúság és bánat után az ember néha kimerültségtől elalszik, így a tanítványok is a történtek és hallottak hatása alatt.

* 47-53. Jézus elfogatása. Máté 26,47-56. Márk 14,43-50, Ján. 18,3-11.

* 47. Hogy őt megcsókolja. Ez volt a sereggel megbeszélt jel. (Lásd Márk 14,44.)

* 49. Kik körülötte valának, az apostolok. Vágjunk-e karddal? Azt hitték, Jézus ezért emlegette fentebb (36.38. v.) a kardot.

* 50. A Jézus feleletét be nem váró vagdalkozó tanítvány János szerint a heves és hirtelen Péter volt; a szolga Malchus.

* 51. Ne tovább! ne folytassátok az ellenállást. (V. ö. Máté 26,52. skk.)

* 52. Mondá Jézus Máté szerint a seregnek. - 53. Ez a ti órátok; a sötétség, az éjjel, a bűn ideje, mert hiszen nappal nem mertétek volna ezt megtenni; vagy inkább: ez a ti órátok az isteni terv szerint. A sötétség hatalma, azaz a pokolé.

* 54-62. Péter tagadása. (Máté 58,69-75; Márk 14,54. 66-72; Ján. 18,15-18. 25-27.)

* 54. A főpap házába. János szerint először (a letett főpap) Annás házába (Ján. 18,13. 19-24.), azután ennek vejéhez, Kaifáshoz, a tényleges főpaphoz. (Máté 26,57. v. ö. Luk. 3,2.) Ez volt az éjjeli előzetes kihallgatás. Ezalatt történt Péter tagadása az udvaron.

* 55. Azok tüzet rakának, a poroszlók és a főpap szolgái.

* 59. Mert hisz galileai, kiejtése után ítélve. (Máté 26,73.)

* 60. sk. Megszólala. Ez már a második kakasszó volt Márk szerint. (14,30. 68. 72.) Hátrafordulván az Úr. Lukács feltételezi, hogy akkor Jézus is az udvarban tartózkodott, vagy ott ment keresztül (Annástól Kaifáshoz?), vagy hogy onnan be lehetett látni a tárgyaló terembe.

* 62. Keservesen síra; Péter nagyot vetkezett, de az Úr fájdalmas tekintetére felébredt mámorából bűnének tudatára, és keservesen megbánta azt.

* 63-71. Jézus a főtanács előtt. (A főtanácsról L. Máté 2,4. jegyz.) Ez volt a reggeli ünneplés kihallgatás, a főtanács (szinedrium) teljes ülésében. (Éjjel nem volt szabad ítéletet hozni.) Lukács az éjjeli és reggeli kihallgatást összevonja. (V. ö. Máté 26,59. skk. 27,1: Márk 14,53; 15,1; Ján. 18,19. 24. 28.) A főtanácsban jelen volt arimateai József is. (Luk 23,51.)

* 63. sk. Őt (Jézust) fogva tartják vala, reggelig az udvaron, míg majd a főtanács elé állítják. Addig a poroszlók és katonák gúnyolták és bántalmazták. (Máté 26,67. sk. Márk 14,65.) Találd ki, a görög szerint; prófétáld.

* 66. Gyülekezetükbe, a főtanács ülésére.

* 67. Nem fogjátok hinni, mint már sokszor mondtam és nem hittétek.

* 68. Ha kérdezlek, a Messiásra vonatkozólag. Sem el nem bocsátótok; ti már elhatároztátok halálomat, csak jogcímet kerestek hozzá. Különben e mondát sok tekintélyes görög kódexben hiányzik.

* 69. Mostantól fogva ... fog ülni. Ezentúl, majd egykor, különösen az ítéletkor, úgy hogy kénytelenek lesztek őt Messiásnak elismerni. (Lásd Máté 26,64.)

* 70. Ti mondjátok, igenis úgy van. (V. ö. Máté 26,64.)

* 71. Nincs szükség tanukra, bevallotta, hogy Messiásnak mondta és mondja magát. Erre a szinedrium maga részéről kimondta a halálos ítéletet. (Máté 26,66.) De ezt még meg kellett Pilátusnak erősíteni.

* 23,1-12. Jézus Pilátus és Heródes előtt. Máté 27,2. 11-25; Márk 15,1-14: Ján. 18,28-19,15. Máté itt beszövi Pilátus feleségének üzenetét és a kézmosást.

* 1. Azok egész serege, a főtanács tagjai és a kísérő nép.

* 2. A főtanács Jézust azért Ítélte el, mert Messiásnak és Isten fiának mondta magát. (Máté 26,63. skk. Márk 14,61. skk. Luk. 22,66. skk.) De ez a római jog szempontjából nem lett volna bűn, s a pogány helytartó nem is értette. Azért a zsidók Pilátus előtt már politikai színezetet adnak a vádnak: a lázításra és az adó megtagadására hivatkoznak, tehát arra a két pontra, melyben a rómaiak legérzékenyebbek voltak.

* 4. Semmi vétket sem találok. Pilátus a kihallgatás után Jézust nyilván ártalmatlan rajongónak tekintette, kinek ábrándját nem kell komolyan venni; azért római állami szempontból nem talált benne hibát. (János ezt a kihallgatást bővebben leírja 18,33. skk.)

* 5. Galileától kezdve, tehát az összes zsidó tartományokban, ami kivált a harcias Galileában volt veszedelmes.

* 7. Elküldé Heródeshez, Antipáshoz, a galileai fejedelemhez. Pilátus megragadta az alkalmat, hogy a kellemetlen ügyet és az erőszakoskodó zsidókat lerázza magáról. (Heródes e szereplése Máté 27,14; Márk 15,5; Ján. 18,38. után szúrandó be.) Heródes zsidó volt, tehát akkor épen Jeruzsálemben volt az ünnepeken.

* 8. Sokat hallott, régóta kívánta látni; most alkalom adódott, kíváncsiságát kielégíteni. (V. ö. Máté 14,1. skk. Márk 6,14. skk. Luk. 9,7. skk. 13,31.)

* 9. Semmit sem felele Jézus, mert tudta, hogy a kihallgatás csak kíváncsiság, de nem komoly dolog.

* 10. Hevesen vádolván; tehát a papok és írástudók is megjelentek Heródes előtt mint vádlók.

* 11. Megveté, csúfságból. Heródes komédiát űzött Jézusból; gúnyból a királyok és hadvezérek (fehér) díszruhájába öltöztette.

* 12. Jó barátok lőnek. Pilátus és Heródes közt súrlódások voltak (talán Luk. 13,1. miatt); de most az utóbbi Jézus átküldésében kiváló figyelmet és közeledést látott.

* 13-25. A zsidók Barabbás elbocsátását kérik. Máté 27,15-26; Márk 15,6-15: Ján. 18,39-40. Máté a Barabbásról való tárgyalásba szövi be Pilátus feleségének izenetét és a kézmosást.

* 13. Összehíván. Pilátus kénytelen volt újra foglalkozni az üggyel.

* 15. Sőt Heródes sem, aki pedig mint zsidó, ért a dologhoz.

* 16. Megfenyítem, azaz megostoroztatom Ján. 19,1. szerint.

* 17. E vers több szövegemlékben hiányzik; de legtöbb emlékben megvan. (V. ö. Máté 27,15; Márk 15,6.)

* 18. A nép, melyet a hatóságok izgattak (Máté 27,20: Márk 15,11.), vérszemet kapott.

* 20. skk. Pilátus ismételve megvallja Jézus ártatlanságát s újabb kísérletet tesz Jézus megmentésére; de gyengesége és engedményei csak felbátorítják a felizgatott népet, melynek lármáját (némely szövegemlékek szerint) a papi fejedelmek is támogatták. Ezután következett a tövissel való koronázás és kicsúfolás. (Máté 27,27-30 Márk 15,16-19; Ján. 19,2. skk.)

* 26-31. A kereszt útja; a siránkozó asszonyok. (Máté 27,31. sk, Márk 15,20. sk. Ján. 19,16. sk.)

* 26. Simont Cirenéből. (Lásd Máté 27,32. jegyz. Márk 15,21. jegyz.) Jézus ki volt merülve a fáradságtól; féltek, hogy még az úton meghal. Azért Simon a keresztet Jézus után vitte.

* 27. Az asszonyok, tudniillik Jézus anyja és galileai hívei (Magdolna, Kleofásné Mária és Szalome stb.), úgyszintén jeruzsálemiek, kik az Üdvözítőt megszánták. A hagyomány szerint köztük volt bizonyos Veronika is, ki keszkenőjével Jézus véres arcát letörölte, melynek képe csodálatosan a keszkenőn maradt. Később némelyek e Veronikát azonosnak vélték a vérfolyásból meggyógyított asszonnyal.

* 28. sk. Jézus ezen beszéde Jeruzsálem pusztulására céloz, melyet többen a síró asszonyok közül, de kivált azok gyermekei megértek. Jeruzsálem leányai jelenti a zsidó nép asszonyait általában. Boldogok a magtalanok, kiknek nincs megsiratni való gyermekük.

* 30. Akkor majd az emberek kétségbeesésükben szeretnének a föld alá bújni, meghalni és a sírban pihenni. (V. ö. Iíz. 2,19. 21. Óz. 10,8. Jel. 6,16.)

* 31. A zöldelő fa jelenti az igazakat, a jámborokat, a száraz a gonoszokat; az előbbi itt különösen Krisztust, az utóbbi a zsidókat. Ha tehát ilyen az igaz sorsa, ha az Isten igazságossága ilyen elégtételt követel a mások bűneért az igaztól, saját szeretett fiától, mi vár magukra a bűnösökre, kivált a zsidó népre, a terméketlen fára. (V. ö. Máté 21,18. sk.)

* 32-43. Jézus a kereszten; egyik lator megtérése. (Máté 27,33-44; Márk 15,22-32: Ján. 19,17-30.)

* 33 Koponyahegy, arámi nyelven Gulgolta vagy Golgota. (V. ö. Máté 27,33. jegyz. Márk 15,22 Ján. 19,17.)

* 34. E fohász a párhuzamos helyeken és Lukácsnál is sok szövegemlékben hiányzik. Jézus tehát nemcsak tanította az ellenségszeretetet (Máté 5,44.), hanem maga is imádkozott ellenségeiért, valószínűleg akkor, mikor a kereszthez szegezlek. Nekik, t. i. a zsidóknak; kivált azok vezetőinek. Nem tudják, legalább sokan közülök; sőt bűnük teljes nagyságát bizonyára csak kevesen fogták fel. Politikai Messiást vártak, tehát nem tudták, hogy az igazi Messiást ölik meg. Ruháit eloszták. (Lásd Ján. 19,23. skk. jegyz. Máté 27,35: Márk 15,24: Ján. 19,23. skk.)

* 35. skk. (V. ö. Máté 27,39, Skk. Márk 15,29. skk.)

* 38. (V. ö. Ján. 19,20.)

* 39. Máté és Márk a két lator csúfolódását említi. (Máté 27,44; Márk 15,32.) Az apokrif Nikodemus-evangélium szerint csak a baloldali lator (Gestas) csúfolódott.

* 40. Te sem félsz, ép úgy. mint a zsidók, bolott te is halálod óráján, az Isten ítélete előtt vagy.

* 42. Midőn eljösz királyságodban, azaz dicsőségben, mint király, a messiási ország felállítására. (V. ö. Máté 16,28: Csel. 1,6.) Mások úgy magyarázzák: mikor a mennyországba bemégy. Lehet, hogy e lator Jézust előbb is hallotta és látta némely tetteit, most pedig a szenvedő Jézus látása és az isteni kegyelem felvilágosították és meglágyították szívét, s megértette a kereszt feliratának igazi értelmét, előbb, mint maguk az apostolok.

* 43. A paradicsomban. A paradicsom az igazak túl világi lakóhelye; de jelentheti képletesen a mennyországot is. (L. Luk. 16,22: Kor. II. 12,4; Jel. 2,7.) Tehát velem leszesz, nem majd, ha a messiási ország tökéletesen megvalósul, hanem már ma.

* 44-56. Jézus halála és temetése. (Máté 27,45-61; Márk 15,33-47; Ján. 19,30-42.)

* 44. Hattól kilencig. (Lásd Máté 27,43. jegyz.)

* 45. A nap elsötétedik, tehát nem valami felhő volt a sötétség oka. A kárpit kettéhasada. Máté szerint csak a halál beálltakor. (27,51.) Máté más csodákat is említ.

* 46. Kezeidbe ajánlom. (V. ö. Zsolt. 30,6.) János szerint e szavak előtt mondá Jézus: Beteljesedett. (19,30.) Jézus itt emberi lelkét visszaadja az Atyának.

* 47. Ami történt, így szenvedni és meghalni embert még nem látott. Ez az ember igaz volt. (V. ö. Máté 27,54: Márk 15,39.) János szerint egy katona lándzsával átszúrá Jézus oldalát. (19,34. V. ö. Zak. 12,10.)

* 48. Mellet verve a bánat és gyász jeléül e látottak hatása alatt.

* 49. A jámbor asszonyokat a szeretet ott tartotta a keresztnél. (V. ö. Máté 27,55. sk. Márk 15,40 sk. Luk. 8,2. sk.)

* 50. József az arimateai (V. ö. Máté 27,57. jegyz. Márk 15,43; Ján. 19,38.) Tanácsbeli volt, a főtanács tágja.

* 51. Várta az Isten országát, tehát Krisztus tanítványa és híve volt.

* 53. (V. ö. Márk 11,2: Luk. 19,30: Ján. 19,41.)

* 54. Ünnepi készület napja. (Görögül paraskeve.) Márk szerint szombat előtti nap, azaz péntek. (Lásd Máté 27,57. sk. Márk 15,42.) Szombatra alkonyodék, már feljövőben voltak a csillagok, amivel a következő szombat kezdődött, tehát beállóban volt a szombat. (V ö. a magyar kifejezést: szombatra virrad.)

* 55. Utánuk menének a temetést végzőknek a sírhelyhez. Az asszonyok. Lásd fentebb 49. versnél.

* 56. Illatszereket és keneteket készítenek, hogy a holttestet majd a szombat elmúltával bebalzsamozzák. Szombaton nyugovának. Mózes törvénye szerint. (V. ö. Márk 16,1.)

* 24,1-12. Az asszonyok és Péter a sírnál. Máté 28,1. 5-10, Márk 16,1-11: Ján. 20,1-18. A feltámadt Jézus megjelenéseit lásd Máté 28. fej. elején jegyzetben.

* 1. A hét első napján, azaz vasárnap.

* 4. Két férfiú, azaz két angyal, férfi alakban. (V. ö. Máté 28,5: Márk 16,5: Ján. 20,12.) Máté és Márk csak egy angyalt említenek, azt, amelyik beszélt; Lukács és János kettőt.

* 5. Földre hajtván orcáikat, lesütvén szemeiket, vagy földre borulván.

* 6. sk. Krisztus szenvedéséről és feltámadásáról ismételve beszéle. (V. ö. Máté 16,21: 17,23: Luk. 9,22: 18,32. sk.) A bűnös emberek, zsidó felfogás szerint a pogányok. (V. ö. Luk. 18,32.)

* 9. A tizenegynek, az apostoloknak Judás nélkül (v. ö. Márk 16,14.); mind a többinek, más tanítványoknak és híveknek.

* 10. Ezen asszonyokról L. Luk. 7,37; 8,2. sk. Ján. 19,25 ; Márk (16,1.) Szalonét is említi.

* 11. Az Üdvözítő ismételt jövendölése dacára a zsidó előítélet és a múlt napok eseményei ennyire megzavarják az apostolokat. Tehát nem voltak könnyenhívők.

* 12. E vers egy pár könyvben és fordításban hiányzik; de a legtöbb szövegemlékben megvan. Péter tehát mégis végére akar járni a dolognak. Vele ment János is. (V. ö. Luk. 24,24: Ján. 20,2. skk.) Lehajolván a sír alacsony bejáratánál. Csodálkozván, tehát hinni kezdvén.

* 13-35. Az Emmausba menő két tanítvány. (Márk 16,12. sk.)

* 13. Közülök, a tágabb értelemben vett tanítványok közül. A két tanítvány talán az ünnepi öl ment haza. Sokan azt hitték, hogy az egyik maga Lukács vala, de ezt maga Lukács tagadja (1,2.), ki magát a szemtanuktól megkülönbözteti. Aznap, a feltámadás napján. Emmaus falu, melynek helyéről vitatkoznak, valószínűleg északra vagy északnyugatra volt Jeruzsálemtől. Futamat, görögül stádium, az olympiai futópálya hossza, körülbelül 192 méter tehát 60 futamat = 11 1/2 kilométer.

* 16. Szemeik akadályozva valának; Jézus csodálatos módon elrejté tőlük igazi alakját, hogy alkalma legyen kétségeiket eloszlatni. (V. ö. Márk 16,12. Ján. 20,14; 21,4. skk.)

* 18. Csak te vagy, ki nem hallottad? A tanítványok azt hitték, hogy amint az ő szívük tele volt a múlt napok benyomásaival, úgy azokról mindenkinek tudnia kellett.

* 19. Jézus kérdése csak arra szolgált, hogy a beszélgetést megindítsa. Tettben, azaz csodatételekben. Isten és a nép előtt, azaz Isten tudtára és akaratából és a nép szeme láttára.

* 21. Mi, a hívei. Meg fogja váltani, a zsidó remény szerint az idegen igától. A tanítványok még zsidó elfogultságban leledzettek. (V. ö. Csel. 1,6.) Azon felül harmadnapja. A tanítványok szomorú kételkedéssel, de némi reménykedéssel állapítják meg, hogy már itt volna az ideje, hogy történjék valami.

* 22. sk. Közülünk való, azaz Jézus hívei közül.

* 24. Némelyek (v. ö. Luk. 24,12: Ján. 20,2. skk.) úgy találták, hogy a sír üres. Nem látták, tehát a remény, úgy látszik, megint meghiúsult; most néni tudják, mit gondoljanak.

* 26. Ezeket kellett a próféták jövendölése és Isten terve szerint. (V. ö. Zsid. 2,10; Fil. 2,8. sk.)

* 27. Az Írásokban, vagyis az ószövetségi szentkönyvekben található, messiási jóslatokat, Jézus ezen magyarázatait az apostolok az egyházra áthagyományozták.

* 28. Úgy tett, azaz valóban tovább akart menni, de tudta, hogy marasztalni fogják.

* 29. Nem ereszték, azaz nagyon marasztalták. Betére. Lehet, hogy valamelyik tanítványnak Emmausban lakása volt.

* 30. Megáldá, nyujtá, talán szentséges testét a kenyér színe alatt. (V. ö. Csel. 2,42.)

* 31. Megnyílának szemeik, alkalmasint az Oltáriszentség vétele után. (Márk. 35. v.)

* 32. Gerjedez vala. Most maguk is csodálkoznak, hogy Jézust előbb meg nem ismerték.

* 33. Visszatérének; az este dacára siettek az örömhírrel az apostolokhoz. Két óra alatt odaérhettek. A tizenegyet; az apostolok testületileg bár valóban csak tizen voltak jelen, mert Tamás is hiányzott János szerint. (20,24.)

* 34. Az apostolok már hasonló örömhírrel fogadják őket. A Simonnak való megjelenés a sírhoz menetele után (Luk. 24,12.) történt. (V. ö. Kor. I. 15,5.)

* 36-43. Jézus megjelenése a tizenegynek (tíznek). Márk 16,14: Ján. 20,19-25. Ez is még a feltámadás napján történt.

* 36. Köztük álla, hirtelen, csodálatosan köztük termett a zárt ajtókon át. (Ján. 20,19.) Békesség nektek, a zsidó köszöntés. (V. ö. Ján. 20,19. 26.) Én vagyok, ne féljetek, sok szövegemlékben hiányzik.

* 37. Azt vélték. A tanítványok hite még gyenge volt, de a hirtelen jelenés is megzavarta őket. Lelkei látnak, Hitték ugyan Jézus feltámadását (34. vers), de féltek, hogy ami előttük megjelent, valami kísértet, a holtak birodalmából elszabadult lélek.

* 39. sk. Nézzétek kezeimet és lábaimat; tehát bebizonyítja személyazonosságát a sebhelyekkel. (V. ö. Ján. 20,27.)

* 41. Nem hittek. A nagyon örvendetes dolgot az ember nehezen hiszi el; fél, hogy csalódásnak esik áldozatul. (V. ö. Móz. I. 45,26.)

* 43. Evett előttük s úgy meggyőzte őket, hogy valódi élő teste van. Tudott enni, bár nem volt rá szüksége. A maradékot nekik adá. Így a Vulgata. De ez a legtöbb görög kéziratban hiányzik. János szerint akkor adta nekik a küldetést és bűnbocsátó hatalmat. (Ján. 20,21-23.)

* 44-63. Búcsúbeszéd és mennybemenetel. (Márk 16,19. sk. Csel 1,3-12.) A mennybemenetel a feltámadás után negyven nappal történt. (Csel. 1,3. skk.)

* 44. skk. Az itt következő beszéd valószínűleg a feltámadt Jézus összes beszédeinek kivonata és összefoglalása, vagy közvetlenül a mennybemenetel előtt történt. Különbözik azoktól a búcsúbeszédektől, melyeket Máté (28,18-20.) és Márk (16,14-18.) közölnek. Ezek az igék a szenvedésemre, feltámadásomra és az evangélium hirdetésére vonatkozó jövendölések. Még veletek valék földi életemben. Mózes, próféták, zsoltárok az ószövetségi Szentírás három főrésze, kivált a jövendölések.

* 45. Megnyitá elméjüket. Isten megvilágítása kell a Szentírás megértéséhez.

* 47. Az ő nevében, ő helyette, az ő megbízásából. Megtérést, bocsánatot. (V. ö. Csel. 5,31.)

* 48. Ezeknek hinni, a jövendölések teljesedésének. (V. ö. Csel. 1,8.)

* 49. Elküldöm Atyám igéretét, a Szentlelket. (V. ö. Iz. 44,3: Joel 2,28. sk. Ján. 14,16. 26; Csel. 1,4. sk. 2,16. sk.) Maradjatok a városban. (Lásd Csel. 1,4.) Erővel, a Szentlélek ajándékaival. (Csel. 1,8.)

* 50. Betánia közelébe, az Olajfák-hegyére, a betániai oldalon. (Csel. 1,12.)

* 51. Mennybe viteték, némely szövegemlékben hiányzik; de tévedésből. Krisztus maga erejéből ment mennybe, és pedig látható módon, hogy az apostolok egy ideig szemükkel kísérhették. (V. ö. Márk 16,19; Ján. 6,63: Csel. 1,9. sk.)

* 53. Mindenkor, naponkint az imádság óráiban. (V. ö. Csel. 2,46; 3,1.) Sok szövegemlék hozzáteszi: Ámen.