MALAKIÁS JÖVENDÖLÉSE.
Malakiás, Aggeus és Zakariás próféták s a már bevégzett templomépités után azon időben lépett föl, midőn Nehemiás másodízben jött Jerusalembe (Ezdr. II. 13,7.), hogy megszűntesse a visszaéléseket, melyek az ő, Jerusalemből történt első elutazása óta becsúsztak. Ezen időre mutat világosan az ő jövendöléseinek tartalma; mert e szerint a templomi szolgálat már teljes folyamában volt (1,7–10.), és abban épen azon visszaélések rovatnak meg, melyeket Nehemiás megszűntetni igyekezett, t. i. a pogány nőkkel való házasságok (2,10–16. vesd össze: Ezdr. II. 13,23–30.), a tizedadományok elmulasztása (3,7–12. vesd össze: Ezdr. II. 13,5.10–13.), a papok hanyagsága a szolgálatban (1,6. vesd össze: Ezdr. II. 13,4.30.). Valamint minden próféta, úgy Malakiás is a messiási időkre irányzotta tekintetét. Hirdette a Messiás kettős eljövetelét, az ő előhirnökét és legtisztább áldozatát, mely napkelettől napnyugatig az Úrnak bemutattatni fog. A próféta további életkörülményeiről nincs bővebb tudomásunk. Az ő jövendöléseit mind a zsidó mind a keresztény egyház kezdettől a szent iratok közé számította.
Lásd Zakar. 9,1. Az első jövendölés (1–5. v.) megrója a nép elégedetlenségét.
Miért vagytok elégedetlenek mostani helyzetetekkel? ti hálátlanok! nem adtam-e nektek mindig tanújelét szeretetemnek? Ti ezt nem akarjátok elismerni, és azt mondjátok: Hol vannak a szeretet ezen bizonyságai? De emlékezzetek meg, Jákobot nem tettem-e eléje Esaunak, habár mindketten testvérek valának, és Esau ezenfelűl elsőszülött; nem Jákobot tettem-e a választott nép törzsatyjává, mialatt Esaut elmellőztem?
Mal 1,3
kevéssé szerettem. Gyűlölni, a szentirási szólásmód szerint, annyit tesz, mint kevésbbé szeretni. P. o. Máté 10,37. Ha ki hozzám jő, és nem gyűlöli atyját stb. Luk. 14,26. azaz, kevésbbé szeret engem, mint atyját, atyjának elsőséget ad fölöttem. Sz. Pál e szavakat: Jákobot szerettem, Esaut pedig gyűlöltem, – az isteni választás és elvetés nagy titkára alkalmazza, s a két testvérben a választottak és elvetettek előképeit látja. L. Rom. 9,11–13.
a puszta Idumeát adtam neki lakhelyűl, mi elvettetését jelképezte.
Mal 2,3
a pusztaság szörnyeinek tanyájává. Idumea már magában véve is terméketlen volt, s még inkább azzá lett a kaldeusok pusztítása által. L. Jerem. 49,7. s követk. Abd.
E vers értelme ez: Igen, én Edomot nemcsak hogy pusztává tettem, hanem pusztának is kell maradnia; mert akárhogy törekedjenek az edomiták hazájok felvirágoztatásán, törekvéseiket és meghiusítom; mindenkorra pusztának kell maradnia. Ez be is teljesedett; mert midőn az edomiták a kaldeusok által tett pusztítás után ismét fölüdűltek, a makkabeusok által újra leigáztattak, úgy, hogy nevök is kiírtatott. Lásd Makkab. I. 5,3. Makkab. II. 10,16.17.
mi betűszerint akkor teljesedett, mikor Idumea a makkabeusok alatt meghódíttatott, s lakosai a körűlmetélést fölvenni kényszerűltek. Lásd az utolsó jegyz. a Makkab. II. könyvéhez. Tehát ezen egész beszéddel 2–5. v. ezt akarta a próféta mondani: Láthatjátok, hogy legelkeseredettebb ellenségtek, Édom (lásd Abdiás) puszta lett és az marad, elmellőztetett és úgy marad, az ő sorsa győzzön meg titeket arról, hogy ti vagytok a választott nép, és az maradtok; háladatosak legyetek tehát, és ne elégedetlenkedjetek. – A nép megrovása után következik a 6. verstől a 2,9-ig egy feddő beszéd a papokhoz az ő lanyhaságuk és tiszteletlenségök miatt az isteniszolgálatban.
Mal 1,6
engemet. Lásd Zsolt. 5,12.
kik megvetettetek engem, és nem is látjátok be, hogy megvetettetek.
Ti oly áldozatokat mutattatok be nekem, melyek nincsenek hiba és szenny nélkül (Móz. III. 22,21.22. Móz. V. 15,21.), és nem veszitek észre tiszteletlen hanyagságtokat. S ha eziránt titeket számra vesznek, azzal mentitek magatokat, hogy a második templom nem oly jeles többé, s hogy abban hitványabb áldozatokat is be lehet mutatni. – A papok, úgy látszik, haszonlesésből hibás állatokat áldoztak, s az áldozóknak hibátlanokat számítottak be.
A héber szerint: rajtunk.
Az Isten fösvénységet vet a papok szemére, kik az ingyen teendő szolgálatokért is megfizettetik magokat. Hagyjátok abba áldozataitokat, miután tiszteletlenségtek miatt azok úgy is haszontalanok.
Némelyek a hébert és latint jelen időben fordítják: Mert napkelettől… minden helyen áldoznak, és tiszta áldozatot mutatnak be az én nevemnek stb.; a mi nem helyes; mert a próféta a pogányok áldozatait, melyek az igéret földén kivűl minden helyen bemutattattak, vagy pedig azon módot, melylyel magokat bensőleg Istennek föláldozták, nem tarthatta azon tiszta áldozatnak, melylyel az Isten megdicsőíttetni fog; sőt inkább itt is, mint a prófétáknál gyakorta, azt, mit a próféta az ő látomásában jelenlevőnek lát, mint jövendőt kell fölfogni. E felfogás szerint, jelen vers értelme, összefüggésben az előbbiekkel, ez: Hagyjátok abba egészen áldozataitokat; mert különben is csakhamar eljő az egyetemes világreligio korszaka, mikor minden nemzet mint igaz Istent fog engem elismerni és dicsőíteni. Ez időben minden helyen tiszta áldozat fog nekem bemutattatni. A messiási időszak e tiszta áldozata alatt a próféta nem értheti az imádság és jócselekedetek lelki áldozatát; mert azt ellenébe teszi a zsidó papok külső, valóságos áldozatainak, ennélfogva annak külső, valóságos áldozatnak kell lennie, mint azt valóságos áldozat nevén „eledel-áldozatnak“ nevezi; s azt önmagában véve átalán tisztának mondja; annak tehát oly tisztának kell lenni, mely az áldozó által meg nem fertőztethető, mely tulajdonnal a lelki áldozatok nem bírnak, a mennyiben azok az emberi gyarlóság és tisztátalanság szennyét többé-kevésbbé magokon viselik. Ez a tiszta valóságos eledel-áldozat nem egyéb, mint az új szövetség áldozata, Jézus Krisztus vérontás nélküli áldozata a szent misében. E legtisztább eledel-áldozatot, mely soha nem lehet tisztátalanná, ha az áldozó pap, vagy az áldozatnál jelenlevő község bármily tisztátalan volna is, értették a fönebbi szavak alatt mind a szent atyák, kik e szentirási helyről nyilatkoztak, és a trienti sz. gyülekezet kijelentette (22-ik ülés), hogy a szent miseáldozatban a próféta igéi teljesedtek.
Mal 1,12
az én nevemet.
Az által becsteleníttek meg engemet, és úgy néztek, mint valami tisztátalant, hogy azt mondjátok: Áldozatnak akármi jó; a tűz azt úgy is megemészti. A héber szerint: az megvetett, és jövedelme hitvány eledel. Értelme ez: Az Úr asztala nem oly nagy valami, és jövedelme, azaz, mi neki áldoztatik, hitvány eledel is lehet.
Ti fárasztónak s kevéssé dijazottnak tartjátok, megvizsgálni az áldozatállatokat, s könnyelműségtekben oly állatokat is mutattok be, minőket a törvény tilt, t. i. melyeket a vadaktól elragadtatok, melyek tehát sérűltek, sánták, betegesek.
Mal 1,14
A törvény szerint hibátlan hímeket kellett áldozni (Móz. III. 22,18. s követk.).
megbüntetem a pogányokat és mind a pogány érzűletet.
Mal 2,2
hív szolgálat, pontos kötelességteljesítés által.
Mal 2,2
A héber szerint: átkot.
megátkozom, mit ti megáldotok.
Mal 2,3
Elvonom dijatokat és jövedelmeteket. Az áldozatállatok lapoczkája a papok jövedelméhez tartozott (Móz. V. 18,3.). A héber szerint: Megátkozom vetésteket (elvonom tőletek az aratást).
azon áldozatállatok ganéját, melyek az ünnepeken áldoztattak; azaz, legnagyobb gyalázattal foglak illetni.
Ezt a parancsot (ezt a megrovást) intézem hozzátok, hogy hűtlenségtek és hanyagságtok által ne legyek kényszerűlve visszavenni igéretemet, melyet Lévinek tettem (5. v.). A papok Lévi nemzetségéhez tartoztak.
Én szerencsét és jólétet igértem neki (Móz. IV. 8,14. 25,12.); és beteljesítettem igéretemet, mert irántam legmélyebb tisztelettel, híven viselte tisztét.
Mert a pap Isten követe az emberekhez, és az ő akaratának tolmácsa.
s ez által engem megvetésbe hoztatok. Az egész feddőbeszéd a papokhoz, összefüggésben van az újszövetségnek előbb említett áldozatával (1,11.), mely által egyszersmind megjövendöltetik a levitai papság eltöröltetése, kikre nézve a törvény értelme, melyet ők emberi rendelésekké ferdítettek el, az utolsó időben elveszett.
A próféta e verstől a 16.-ig más vétséget ró meg, melybe az izraeliták az által keveredtek, hogy pogány nőkkel léptek házasságra (Ezdr. I. 10,3. Ezdr. II. 13,23.). Mózes törvénye csak a kananei nők házasságát tiltja a héberekkel, nehogy ezek ily viszonyok által bálványozásra csábíttassanak (Móz. II. 34,15. Móz. V. 7,3.). Más külföldi nőket vehettek az izraeliták feleségűl, ha azok a bálványozásról lemondtak. A babiloni fogságból lett visszatérés után ama tilalom kiterjesztetett minden külföldi nőre, kiket gyermekeikkel együtt kivetettek a nép közől (Ezdr. I. 9,2. 10,3. Ezdr. II. 13,23.), valamint a vegyes házasságok minden időben roszaltattak (Móz. I. 24,1. s követk. 26,34.35. 27,46. 28,8. Kir. III. 11,1. s követk. Ezdr. I. 9,10. Ezdr. II. 13.); mindazáltal a zsidók erre nézve nem engedték magokat korlátoztatni elöljáróik és prófétáik által. Ez ellen harczol itt a próféta, megmutatván, hogy az izraeliták mindnyájan egy ősatyától, Ábrahámtól származnak, s egy Istent tisztelnek, ennélfogva csak egymás közt szabad házasságra lépniök, nem pedig külföldi nőkkel stb.
Júda és Izrael alatt a héber nép értetik. Különösen Jerusalemben köttettek ilynemű házasságok.
Minden izraelita, legyen ő a csábító vagy az elcsábított, ha még oly buzgó tisztelője is az Úrnak, kiírtatik.
Némely zsidók az ő zsidó feleségeikhez még külföldi ágyasokat is vettek, mi által törvényes nőik jogai csorbíttattak, kiket olykor egészen is elbocsátottak. Ezek az oltár körüli helyet, hol csak öröm- és hálaénekeknek kellett volna zengedezni, eltöltötték sohajaikkal és panaszaikkal, s azt eszközlötték, hogy Isten nem fogadta kedvesen a neki bemutatott áldozatokat.
Azért, mivel az Úr tudja házasságodat ifjúságodban eljegyzett feleségeddel.
Nem ugyanazon egy Isten alkotta-e őt, s lehelte beléje, mint beléd, a lelket (lásd a 10-ik jegyz.)? S nem az-e czélja Istennek e vegyítetlen házasságoknál, hogy Ábrahám ivadéka tisztán föntartassék? Mások a hébert így: Nem ezt tette-e az az egy is, kinek lelke még fenmarad? Mit tett ez az egy? Kereste az Istentől megigért ivadékot. Több értelmező szerint, a próféta itt a zsidók azon ellenvetésére van tekintettel, kik Ábrahámnak (az egynek Izai. 51,2. Ezekiel 33,24.) példáját hozzák föl magok mellett, mivel ő is Sára mellé a külföldi Hágárt vette feleségűl; úgy, hogy a vers értelme ez: Ábrahám sem tett úgy, mint ti tettetek; még őt lelkesítette az isteni szellem, mely titeket elhagyott; mert mit tett ő? Talán boszantani akarta törvényes feleségét, Sárát, vagy épen elhagyni őt, vagy állati ösztön kielégitése volt czélja? Épen nem. Ő Hágárt csak azért vette el, mert felesége adta őt neki, hogy tőle Istennek tisztelőket nemzzen. Az ő cselekedete tehát nem ment ki titeket.
A próféta ismét a zsidók egy ellenvetését hozza föl, és megczáfolja azt. Isten maga engedte meg az elválást (Móz. V. 24,1. s követk.), így szólnak a zsidók. A próféta azt feleli: De sérelmet követ el feleségén, ki őt elbocsátja (minden könnyelmű okból, mint ez a külföldi nőkkel való házasságoknál legtöbbször megtörténik).
Mal 2,17
A próféta a népnek még egy káromló beszédét rója meg, azon, Istent káromló következtetést, hogy Isten előtt tetszeni kell az istentelennek, mert gyakorta szerencsés. A zsidók ugyanis az őket környező pogányokat sokkal jobb helyzetben látták, mintsem ők voltak, mióta a babiloni fogságból visszatértek.
A próféta megfelel a következő részben, hogy a Messiás eljő, s az istenteleneket mind megbünteti, de mindenekelőtt a levitákat és izraelitákat vonja számadásra.
Mal 3,1
hogy eljövetemre figyelmessé tegye és előkészítse az embereket. Ez az angyal (azaz követ) keresztelő János volt, mint a sz. evangelisták és maga Jézus bizonyítják (Máté 11,10. Márk 1,2. Luk. 7,27.).
Mal 3,1
a Messiás. Lásd Aggeus 2.
az Isten angyala, vagy az angyal képében megjelenő Istenség, lásd Zakar. 1. r. 12-ik jegyz., egyszersmind az isteni követ, ki új szövetséget szerez. Lásd Jerem. 31,31. s követk. Izai. 49,8. A Messiás után való óhajtás az utolsó időkben mindegyre lángolóbb volt.
Mal 3,2
Ki érheti föl gondolatával e nap minden áldásait?
Mal 3,2
A héber szerint: Ki viselheti el az ő eljövetele napját, és ki maradhat meg az ő megjelenésekor? Az Úr első eljövetének napja üdvhozó volt, de egyszersmind rettenetes azokra nézve, kik benne nem hittek.
A héber szerint: mint a kallók lúgja. Elválasztja a jót a rosztól, mint az olvasztók és kallók.
A leviták a papokkal együttvéve különösen számra fognak vétetni.
Ábrahám, Mózes idejében.
Mal 3,5
mindentudásomnál fogva, magam teszek bizonyságot az elkövetett gonoszról.
azt vagy megcsonkítják, vagy egészen elhúzzák.
Mal 3,6
mindig megbüntetem a gonoszt.
mert fenmaradástokat előbb megigértem.
Itt következik a tizedadomány elmulasztásának megrovása.
Mal 3,8
Tulajdonképen: átszegezheti-e. E jelentése van a héber szónak a szírus és kaldeus nyelvben. Mások szerint: megcsalhatja-e.
a zsengék önkéntes adományok voltak, melyek a tized előtt minden terményből adattak. A tizedről lásd Móz. V. 12,11.17–19. 14,22.23.
A héber szerint: azért száll rátok az átok.
Tegyetek próbát, s vigyétek meg az Úr házába mind a tizedet, és meglátjátok, nem adok-e nektek esőt és mindent bőségesen? A templomhoz éléstárak voltak építve, melyekben a tizedadományok és egyebek tartattak. Lásd Ezdr. II. 10,38.39. 13,5.12.
a sáskákat. Lásd Joel 1,4.
A próféta ismét visszatér a 2,17.-hez.
bűnbánattal, töredelmesen.
Egészen máskép éreznek az Istent félők. Ők tudják, hogy az Úr megemlékezik szolgáiról, és hogy a dijazás bizonyosan eljő, ha néha késni látszik is.
mikor itéletre jövök.
más érzelműek lesztek, mint a 14. 15. volt mondva.
Mal 4,1
E rész az előbbivel van összefüggésben; mert az itélet, melyről 3,17.18. van szó, itt határozottabban említtetik.
Ezt az értelmezők legnagyobb része Jézus Krisztus utolsó eljöveteléről magyarázza (Tessz. II. 1,8.).
Mal 4,2
Jézus Krisztus, ki a világ világossága lett tanítása által, az igazság szerzője kegyelme által.
Mal 4,2
üdvözűlés jár sugáraival Luk. 1,78.
A héber szerint: mint a hízott borjak. Értelme ez: Ti a legnagyobb örömet fogjátok élvezni üdvötök felett.
mert a tűz megemészti őket (1. v.).
Azért, hogy ez itéletet elkerüljétek, kövessétek Mózes törvényét. Vesd össze: Ján. 5,46.
Mal 4,6
Ki majd eszközölni fogja, hogy a fiak ismét atyáik, a patriarkák érzületével bírjanak; ő feltámasztja bennök a hitet, mely ezen atyák legfőbb jellemvonása volt. Lásd Zsid. 11. r.
pusztúlással. Lásd Zakar. 14,11. Átalános hagyománya a zsidó és keresztény egyháznak, hogy Illés próféta az idők végezetével személyesen meg fog jelenni, hogy a zsidókat Jézus Krisztushoz térítse. E szerint az utat készítő angyalnak az előbbi részben megigért eljövete, keresztelő János eljövetére vonatkozik, ki Illés erejével lépett föl; és Illésnek itt megigért eljövete az ő valóságos megjelenésére kevéssel a világvége előtt. Mind a kettőnek ugyanegy a feladata, hogy az atyák hitét fölélesszék. Azért nevezi Jézus Krisztus ker. sz. Jánost Illésnek (Máté 11,14.), habár másutt (Máté 17,11. Márk 9,11.) az Illés valóságos megjelenéséről tett igéretet megerősíti.