Malakiás jövendölései - kommentárok
* ELSŐ RÉSZ. Első beszéd, (1, 1—2, 9.)
* 1. 1-5. Az Edomot sujtó isteni ítélet.
* 1. Fenyegető szava, szószerint: «szavának terhe».
* 2. A közbevetett kérdés Malakiás stílusának jellemző sajátsága. (V. ö. 1,6. 7; 2,14. 17; 3,7. 8. 14.) Jákob a zsidó népnek ősatyja, Ézsau pedig az edomitáké.
* 3. Gyűlöltem: kevésbbé szerettem. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok». A zsidók és az edomiták állandó ellenségeskedését az 586. év eseményei, amikor Edom lakói a babiloniakkal részt vettek Jeruzsálem íeldúlásában (Abd. 11.), csak még hatalmasabb lángra lobbantották. Abdiás megjövendölte Edom pusztulását, melyet az V. század első felében Idumeába betörő arab törzsek okoztak. Malakiás erre a betörésre mint már megtörtént eseményre mutat a 3. vers második részében. Edom pusztulásával az Úr tanúságát adta Júda iránt való szeretetének.
* 4. Edom pusztulása végleges lesz, abból nem lesz szabadulás.
* 5. Edom megbüntetése világossá teszi azt az igazságot, hogy az Isten minden nemzetnek egyaránt az ura.
* 6-9. Az Úr Izrael papjai részéről csak hálátlanságot és tiszteletlenséget tapasztalt.
* 6. Az Úr nagy szeretetét népe iránt (2-5. v.) a nép szellemi vezetői, a papok, rút hálátlansággal és tiszteletlenséggel viszonozták.
* 7. Mivel tettük tisztátalanná? A fordítás a Hetvenes görög szöveget követi. Héb. és Vulgáta: «Mivel tettünk tisztátalanná téged?»
* 8. Nem rossz-e az, héb. «Nem baj!» A mózesi törvény szigorúan előírta, – de a dolog természetéből is következik, – hogy az Urnák csak hibátlan állatokat szabad áldozatul bemutatni. Ezt a parancsot a papok rútul megszegték.
* 10-14. A zsidók áldozatainak elvetése és az újszövetség tiszta áldozatának megjövendölése.
* 10. A Vulgáta szövegezésében 10a. talán a papok kapzsiságát ostorozza, kik szolgálatukat csak anyagi haszonért teljesítik: «Ki az közületek, aki ingyen zárja be a kapukat és gyújt tüzet oltáromon?» A héber szöveg szerint, melyet követ a fordítás, az Úr végleg megutálta a hanyagul és tiszteletlenül bemutatott áldozatokat, amint azt a vers második fele világosan kifejezi.
* 11. Tiszta eledeláldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek, a héber szerint: «jóillatú áldozatot mutatnak be nevemnek és tiszta ételáldozatot». A zsidó papok beszennyezett áldozataival a próféta egy új áldozatot állít szembe, melyet napkelettől napnyugatig, az egész világon minden helyen be fognak mutatni, mely mindig tiszta áldozat marad, és az Úr nevét mindig megdicsőíti. A próféta valóságos, anyagi áldozatról beszél, nem pusztán az imádság áldozatáról; a héber szöveg kifejezései az ószövetségi áldozati szertartási törvényből valók, a «mincha» szó eledeláldozatot jelent, ellentétben a véres áldozatokkal. Itt nem lehet szó az ószövetség áldozatairól, mert ezeket – legalább a babiloni fogság óta – csak a jeruzsálemi templomban mutatták be, nem pedig minden helyen. A szorosan vett áldozati kifejezések azt is kizárják, hogy a próféta a pogány nemzetek között szétszórtan élő jámbor zsidók vagy á megtért pogányok imáit tartotta az Úr előtt kedves «tiszta áldozat»-nak. Még kevésbbé lehet szó a pogányok áldozatairól, melyekkel hamis isteneiket tisztelték, hiszen ezek mindennemű babonával és erkölcstelenséggel voltak összekötve. Szent Pál tanítása, hogy az ószövetségi szertartási törvény Jézus Krisztus kereszthalálával holt törvénnyé lett, lehetetlenné teszi azt a zsidó magyarázatot is, hogy itt a messiási időben újra bemutatandó zsidó áldozatokról van szó. Nem marad tehát hátra más magyarázat, mint hogy ez a hely messiási jövendölés, mely az újszövetség vérontás nélkül bemutatott áldozatában, a szentmisében teljesedett be. Ezt valóban minden helyen bemutatják, mint a legtisztább áldozatot, melyet a miséző papnak méltatlansága sem szennyezhet be, mert az áldozat tárgya Jézus Krisztus szentséges teste és vére, és bemutatója elsősorban maga Jézus Krisztus, így értették ezt a verset a szent-atyák, sőt a trienti szent zsinat is.
* 12. A próféta a papokhoz intézi szavait. Ez a vers a 7. versre emlékeztet. Az áldozati állatok egyes része a papok jövedelme volt. A papok megvetették ezt a jövedelmet, – bizonyára azért, mert más foglalkozásokat is űztek, melyek nagyobb anyagi hasznot biztosítottak nekik. A héberben a vers vége így hangzik: «... hogy az Úr asztala tisztátalan, és gyümölcse megvetendő eledel».
* 13. A próféta idézi a papok panaszszavát: milyen sok munkába kerül az Úr szolgálata! És könnyelműen elintézitek: az Úr szolgálatát (szószerint: «és reáfújtok» t. i. az Úr szolgálatára).
* 14. A fontosabb áldozatokhoz a mózesi törvény hím-állatokat követelt meg. Malakiás nemcsak a papokat korholja, mert hibás állatokat mutatnak be áldozatul, hanem azokat is, akik fogadalmaiknak ilyen hibás áldozatokkal akarnak eleget tenni.
* 2. 1-4. A papokhoz intézett korholó beszéd folytatása.
* 2. A papok áldása papi kiváltságaikat jelenti.
* 3. Levágom karotokat: a fordítás a Hetvenes görög szöveget követi. A Vulgáta szerint: «elvetem karotokat»; a héber szöveg szerint: «megfenyegetem vetésteket». A kar a hatalom jelképe; az Úr büntetésül elveszi a papok hatalmát és tekintélyét. Ünnepeitek szemetét: az Úr mélységesen megveti a papok áldozatait, melyekről a próféta az 1. fejezetben beszélt. Azzal együtt visznek majd ki titeket: t. i. a szemétdombra.
* 4. A papok az Úr fenyegetésének teljesedéséből megtudják majd, hogy az Úr egykor különös szövetségre lépett Lévivel, a papi törzsnek ősével.
* 5-9. A régi szent papok dicséreté.
* 7. Figyelemreméltó, menynyire hangsúlyozza Malakiás, hogy a papok feladata nemcsak az áldozatok bemutatása, hanem egyszersmind a törvénynek, főleg az erkölcsi törvénynek a tanítása.
* 9. Az Úr utai az ő törvényei.
* Második beszéd. (2, 10 –16)
Korholás az idegen nőkkel kötött házasságok és a zsidó nőktől való elválások miatt. Ezdrás (9-10. fej.) és Nehemiás (6,17-19; 10,30; 13,23-29.) könyvei azt mutatják, hogy a babiloni fogságból való visszatérés után a zsidók családi életében kettős visszás szokás kapott lábra: az idegen nőkkel kötött házasságok, és a házasságok felbontása. A mózesi törvény bizonyos körülmények között megengedte az elválást, és az idegen nőkkel való házasságot sem tiltotta feltétlenül; Ezdrás és Nehemiás azonban, hogy a bálványozásnak minden veszélyét távol tartsák a zsidó néptől, a vegyesházasságokat felbontották. Malakiás is ezen az állásponton van.
* 10. Valamennyiünknek, t. i. a zsidó nép minden tagjának. A zsidó nemzet közös atyja egyes magyarázók szerint Ábrahám; de a vers második tagja szerint valószínűbb, hogy Malakiás az Istenről beszél. Egymás megvetése abban állt, hogy zsidó férfiú nem zsidó, hanem pogány leányt vett feleségül. Atyáink szövetsége: az Istennek a pátriárkákkal mint a zsidó nép őseivel kötött szövetsége.
* 11. Az Úr szent helye az ígéret földe. A pogányokat Malakiás a saját isteneik gyermekeinek mondja. Nagyon valószínű, hogy egyeseket a vegyesházasságok kötésében az a szándék vezetett, hogy szorosabb összeköttetésbe lépjenek egyes hatalmasabb pogány családokkal.
* 12. A mester és a tanítvány: aki részt vesz a nyilvános életben és aki még nem vesz részt benne. Aki áldozatot mutat be, talán kiegészítendő: azért, aki a 11. versben kárhoztatott bűnöket elköveti. A próféta azt kívánja, hogy az ilyennek ne legyen része Izrael méltóságában, legyen kiközösítve a választott népből. A héber szöveg e versben így hangzik: «Irtsa ki az Úr az így cselekvő férfiúnak Jákob sátrából azt, aki őrt áll, felszólal és áldozatot mutat be a seregek Urának». Vagyis: ne legyen fiúutóda, aki katonáskodásra alkalmas, a kapuban a bíróság előtt mint nagykorú felszólalhat, és az istentiszteletben önállóan szerepelhet.
* 13-16. Lehet, hogy egyes zsidók azért bontották fel házasságaikat, hogy pogány nőkkel újabb frigyre léphessenek.
* A 13. vers arra vall, hogy a zsidó népet Malakiás korában számos súlyos csapás érte.
* 15. Zsidó embernek, akiben a zsidó szellemnek még egy szikrája él, és akinek isteni ivadékra (zsidó gyermekre) kell törekednie, nem szabad pogány nővel házasságra lépnie vagy zsidó feleségétől elválnia. – A szöveg egyébként homályos, és a magyarázók véleményei eltérők.
* 16. A vers második része azt mutatja, hogy első tagja nem engedély a házasság felbontására, hanem a prófétának gúnyos szava. Ruhádat: a Hetvenes görög szöveg alapján. Héb. és Vulgáta: «ruháját». A 16. vers vége a megelőző vers záró gondolatát ismétli meg. És ne legyetek hűtlenek egymáshoz (héb.), Vulg. «és ne vessétek meg».
* MÁSODIK RÉSZ. Harmadik beszéd. (2, 17-3, 12.)
* 2. 17. a következő fejezet gondolatköréhez tartozik és Malakiás könyvének második részét vezeti be, melynek tárgya: a messiási ország közeledése. 17b. egyes kétkedő lelkek csüggeteg szava, akikben a gonoszok jó sorsa kételyt keltett az Isten igazságosságában.
* 3. 1-6. A Messiás előhírnökének és magának a Messiásnak eljövetele az ítéletre.
* 1. Felelet a 2,17. végén felvetett kérdésre. Az Úr útját előkészítő angyal, azaz előhírnök Jézus Krisztus magyarázata szerint Keresztelő Szent János (Mát. 11,10; Luk. 7,27.). Az Úr, akit ti kerestek, a Messiás; ugyanő a szövetség angyala, mert nemcsak helyreállítja az Úr szövetségét népével, hanem egy új, tökéletes szövetséget létesít az Úr és a szellemi értelemben vett választott nép, az Egyház között. Malakiás világosan megmondja, hogy a Messiás akkor jő el majd, amikor a második, Zorobábel által épített zsidó templom még fennáll.
* 2. A Messiás eljövetele félelmetesen nagy esemény lesz: a jóakaratú lelkeknek üdvösséget hoz, de a rosszakaratúaknak kárhozatára szolgál. (V. ö. Luk. 2,34.) Ki tudja elviselni... napját (héb.), Vulg. «ki tudja elgondolni... napját». A posztóványolók lúgja (héb.), a Vulgáta szerint: «a ványolók füve».
* 3. A Messiás meg fogja tisztítani Lévi fiait, azaz a papi rendet. A próféta a messiási kort itt és a
* 4. versben a saját korának képeivel írja le.
* 6. Jákob fiai (a zsidó nép) csak az Úr változatlan hűségének köszönheti azt, hogy nem veszett el sok gonoszsága miatt.
* 7-12. A tizedek és a zsengék beszolgáltatásában elkövetett bűnök korholása.
* 8. Megcsalhatja-e, megcsaltatok (héb.); Vulg. «átszúrhatja»-e», «átszúrtatok». – A mózesi törvény szerint a tized és a termés zsengéje a papokat illette meg.
* 9. Az ínség átka (héb. «az átok») a 10. v. szerint rossz termésben állott. Megcsaltok (héb.). Vulg. «átszúrtok». A 9. vers értelme: Jogosan száll reátok az ínség átka, mert az egész nép megcsalja az Urat a tizedek és a zsengék beszolgáltatásában.
* A 10. vers azt mutatja, hogy Malakiás korában a tizedeket a jeruzsálemi templomban szokták összegyűjteni, és ott osztották fel a papok között. V. ö. Ezdr. II. 10,38; 13,10-13. Hogy legyen élelem a házamban, t. i. az Úr szolgái részére. Ha a nép híven beszolgáltatja a tizedet és a termés zsengéjét, az Úr is bőséges termést ad.
* 11. A falánk állat a sáska.
* Negyedik beszéd. (3, 13-4, 3.)
3. 13-18. Az Úr ítélete igazságot szolgáltat a jámboroknak.
* 14. Szomorúan jártunk = bűnbánatot tartottunk.
* 16. Az Úr meghallgatja igazainak panaszos szavát. A próféta azt a költői képet használja, hogy az igazak nevét az Úr (angyalai által) égi könyvbe íratja.
* 17. Az ítélet nagy napján (= azon a napon, amelyen majd cselekvéshez látok) az Úr különös szeretettel fog bánni az igazakkal;
* 18. ez a nap a tökéletes igazságszolgáltatás napja lesz.
* 4. 1-4. Az ítélet nagy napja.
* 1. Malakiás az Úr ítéletének napját itt is égő tűzhöz hasonlítja, mely a népet megtisztítja, és a gonoszokat megsemmisíti, mint a száraz tarlót. V. ö. 3,2. A hasonlat alapja a sütőkemence, melyből fenn kicsap a láng. A próféta szava teljes értelemben az utolsó ítélet alkalmával fog megvalósulni.
* 2-3. Az ítélet nagy napja az igazakat megdicsőíti és minden bajuktól megszabadítja, míg a gonoszokra végromlást hoz. Érdekes a próféta költői hasonlata a nap szárnyairól. (V. ö. a szárnyas napkorong ábrázolását az egyiptomi emlékeken.) Azon a napon, amelyen majd én cselekvéshez látok: az ítélet napján. V. ö. 3,17.
* 4. Első függelék: Buzdítás a mózesi törvény megtartására.
* 5-6. Második függelék: Illés próféta eljövetele az utolsó ítélet előtt.
* 5. V. ö. Mát. 17,10-13; Márk 9,11; Luk. 1,17.
* 6. Illés megszünteti majd a nép között dúló ádáz viszályokat, és így elfordítja az Úr fenyegető ítéletét.