Mikeás jövendölése - kommentárok
* ELSŐ RÉSZ.
Fenyegető jövendölés Szamaria és Jeruzsálem ellen. (1-3. fejezet.) 1. 1. Bevezetés. – Moreset fekvéséről és az itt említett királyok uralkodásának idejéről L. a Bevezetést.
* 2-5. Fenyegető jövendölés Júda és Izrael ellen, melyekre hatványozásuk miatt az Úr szigorú ítélete vár. Bevezetés a próféta első beszédéhez.
* 2. A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy Mikeás Júda és Izrael népéhez beszél. Az Úr szent temploma a 3. v. szerint az Isten égi szentélye.
* 3-4. Költői leírása annak, mint jő az Úr az ítéletre. A próféta a képet a nagy viharról és talán a földrengésről vette. V. ö. Hab. 3,6.
* A 4. vers második felének hasonlatai az első rész szóképeivel párhuzamban állnak.
* 5. Az isteni büntető ítélet okai. A próféta a két ország bűneit fővárosuk nevével jelképezi; ezzel is kifejezi, hogy mindkét országnak egész társadalmi rendje gyökeréig romlott. A magaslatok oltárain folyt a törvénytelen istentisztelet, és sok esetben az a bálványozás is, egybekötve az erkölcstelenséggel, melyet az asszír és a babiloni fogság előtt működő próféták állandóan ostoroztak; ezért Mikeás a «Júda magaslatai» kifejezést ily értelemben használja: «Júda törvényszegései». A két zsidó állam fővárosának megemlítése azt mutatja, hogy az egész nemzeti életet át- és átjárta a bűn, mely mindkét országban a fővárosból indult ki. Kir. IV. 18,4., valamint Krón. II. 29,3 skk. a jámbor Ezekiás királynak nagy vallási reformjáról beszél, mely alkalommal ő a többi között a magaslati oltárokat is leromboltatta. Mikeás beszéde – az 5. vers tanúsága szerint – olyan időből való, amikor ez a nagy reform még nem volt minden részében végrehajtva.
* 6-7. A Szamariára váró büntetés.
* 6. A szöveg eredeti alakja talán ez volt: «És Szamariát romhalmazzá teszem, – Szántóvá és szőllőültetéssé». Izrael fővárosa hegy tetején feküdt; ezért mondja az Úr, hogy romjainak köveit lezúdítja a völgybe. A pusztulás teljességét jellemzi, hogy a házak alapjai is napfényre kerülnek.
* 7. A faragott szobrok Szamaria bálványai. A paráznabér nemcsak a bálványok fogadalmi ajándékait, hanem általában Szamaria összes javait jelenti. A próféta Izrael bálványozását idegen istenekkel valóparáználkodásnak mondja. (V. ö. Ez. 16,23; Óz. 2,13. stb.) A vers utolsó tagja azt fejezi ki, hogy a szégyenletes bűnökkel szerzett javak szégyenletes módon fognak elveszni.
* 8-9. A próféta gyásza az ország pusztulása miatt.
* 8. Mezítláb és köntös nélkül (= felső ruha nélkül) járni nemcsak a mélységes gyász jele, hanem ez a kifejezés előre jelzi a két zsidó testvérországra, elsősorban Szamariára váró sorsot. V. ö. Iz. 20,2-4. Sakálok (héb.), Vulg. «sárkányok». V. ö. Jób 30,29.
* 9. Az ő sebe: t. i. Szamariáé, melynek sorsa előképe a Júdára és Jeruzsálemre váró veszedelemnek.
* 10-16. Az isteni büntetés költői leírása. – Ennek az éneknek alapgondolata: a Szamariát érő végveszedelem remegéssel tölti el Júdát is, melyre szintén pusztulás vár, mert époly vétkes, mint Szamaria. Az itt olvasható nevek Júda olyan városainak nevei, amelyek (szójáték útján) a pusztítás kifejezésére alkalmasak.
* 10. Getben ne hirdessétek, t. i. a nemzeti szerencsétlenséget, Szamaria vesztét, melyet, bár még csak jövendő esemény, a próféta már mint megtörténtet lát. Mikeás itt Dávid gyászénekét idézi (Kir. II. 1,20.). Könnyezve ne sírjatok: a héber szöveg eredeti alakja a Hetvenes görög fordítás tanúsága szerint talán ez volt: «Akkóban ne sírjatok». Get híres filiszteus város volt, Akkó Fönícia egyik kikötője, a Porháza (Bet-leafra) pedig valószínűleg azonos a Mánássze törzse területén (Izraelben) fekvő Ofra városával (Bír. 8,27.). A porral való meghintés (Vulg.) és még inkább a porban fetrengés (héb.) a mélységes gyász jele. A vers értelme: Ne hirdessétek a titeket ért nemzeti szerencsétlenséget Getben (és Akkóban) az idegenek között, hogy magatok iránt szánalmat gerjesszetek, mert ők azt csak részvétlenül, sőt kárörömmel hallgatnák; gyászoljatok otthon, a saját hazátokban. Bet-leafra nevét a próféta a szójáték kedveért említi egész Izrael helyett. (A héber «áfár» szó «por»-t jelent.)
* 11. Sáfir lakossága Vulg. «a szép lakás». Sáfír városa Szent Jeromos tanusága szerint Askalon és Eleutheropolis között feküdt. Az elköltözés a fogságba hurcoltatást jelenti, mellyel együtt járt a szégyen és a gyalázat. Száánán valószínűleg Szóán (Tánisz) egyiptomi város, és egész Egyiptomot jelképezi; ugyancsak Egyiptomot jelenti Bet-háeszel (Vulg. «a szomszédos ház», t. i. a Palesztinával délnyugatra határos ország), mely a saját nehéz belső viszonyai miatt nem nyújthat támaszt a benne bízó szövetséges országnak. Száánán lakója helyett a Vulgáta «a kijáratnál lakók»-ról beszél. Kivonulni = harcba szállni.
* 12. Fordításunk az első verstagban a héber szöveget követi. Marót valószínűleg azonos Marát várossal, Arád és Szimíra között a föníciai tengerparton. A 12. vers értelme : a Jeruzsálemet fenyegető veszedelem a szomszédos államokat és városokat is rémülettel tölti el. A Vulgáta Márót-ot aszó etimológiája szerint «keserűség»-nek fordítja és a zsidó népre vonatkoztatja: «Mert elgyengült a jóra az, aki a keserűségben lakik» stb.
* 13. Lákis Júda egyik városa Jeruzsálemtől délnyugatra, mely 701-ben Szennácheríb asszír király főhadiszállása volt. Lehetséges, hogy Lákis ama városok közé tartozott, melyekben Kir. III. 10,26; Krón. II. 1,14; 8,6. szerint a hadi szekereket és lovakat őrizték. A héber szerint a próféta igen szokatlan szerkezetű mondatban arra szólítja fel Lákis lakosságát, hogy tartsa készen szekereit a menekülésre, mert közeledik Sión leányának (lakosságának) bűnhödése, melyet Izrael gonoszságai, vagyis az Izraelben dívó bálványozás által érdemelt meg.
* 14. Moreset-Get Mikeás próféta hazája. Az összetett városnév második tagja talán onnan eredt, hogy Móreset helység a fiiliszteus Get közelében feküdt, vagy egykor talán a filiszteusok birtokában volt. Moreset a héberben szójáték a «meórásza» = «menyasszony» szóval. Itt, mint Júda egyik városa az egész országot jelképezi, melynek az Úr válólevelet ad hűtlensége miatt. A Vulgáta szerint: «Ezért küld követeket Get öröksége fölött». Akzíb (Vulg. «hazugság») föníciai város, Tírus és Akkó között. A második verstag értelme: Fönícia szövetsége nem mentheti meg Izraelt a végső veszedelemtől.
* 15. A hódító (héb.; Vulg. «örökös») az asszír nagykirály. Máresa szójáték a héber «jóres» – hódító – szóval. Máresa városa, melyet Józs. 15, 44. is említ, Eleutheropolistól két mértföldnyire délre feküdt Júdában. Odollám barlangja Dávid bolyongásai folytán lett nevezetessé (Kir. I. 22,1 sk.). A próféta (a mai szövegalak szerint) azt mondja, hogy Izrael kénytelen lesz dicstelenül menekülni, és barlangokban keresni oltalmat.
* 16. A próféta Izraelt szólítja meg, mint gyermekei vesztén síránkozó anyát. A haj lenyírása, bár a mózesi törvény tiltotta, a mély gyász jelei közé tartozott.
* 2. 1-5. A kapzsiság és az erőszakosság miatt végveszedelem fenyegeti a zsidó népet.
* 1. Hiábavalóságot, a héber szerint: gonoszságot. Mert felemelik az Isten ellen kezüket, a héber szerint: «amennyire tőlük telik». Mikeás azért korholja a gonoszokat, mert még éjjel is istentelen terveket szőnek, és alig várják a reggelt, hogy terveiket végrehajtsák.
* 2. A gonoszok bűne a kapzsiság, mely Nem riad vissza az erőszakoskodástól sem.
* 3. A Mikeás által korholt nemzetség Júda országának bűnös népe, a veszedelem pedig az asszír betörés. Meri felette gonosz idő lesz ez, t. i. az asszír háború ideje,
* 4. A gúnydal és a pompás ének (héb. «a siralmi ének») a szomszédos nemzetek gúnydala, melyet a próféta fenyegetése szerint a zsidó népről fognak énekelni az isteni büntetés napján. A gúnydal szövege a héberben és a Vulgátában egyaránt homályos; legvilágosabb a szír Pesittában, ahol így hangzik: «A fosztogató kifosztott minket! – Népem osztályrészét mérőzsinórral felosztották, – És nem volt, ki visszatérítette volna – Szántóföldeinket mérőzsinórral». – Az, aki mezőinkei felosztja (Pes. «a fosztogató»): az asszír nagykirály, ki elrabolta és a saját katonái meg telepesei között szétosztotta Izrael birtokait.
* Az 5. vers még az ellenséges népek gúnydalához tartozik, és értelme talán a következő: mivel Izrael egész területe az asszírok hatalmába kerül, senki sem fog részt biztosítani a zsidóságnak az ország felosztása :alkalmával. Más magyarázat szerint: a gonoszok (L. 1-2. v.) nem kapnak részt az Úr gyülekezetében.
* 6-9. Az álpróféták gonoszsága és bűnhödése.
* 6. A héber szöveg így hangzik: «Ne szónokoljatok, – szónokolnak ők. – Ha nem szónokolnak nekik, – A gyalázat nem ér véget». – Mikeás a saját kortársainak szavait idézi, kik unják a próféták folytonos korholásait.
* 7. Mi több: a zsidó nép (== Jákob háza) vakmerőén bizakodik az Úr irgalmában. Ilyenek az ő szándékai: t. i. amilyen félelmeseknek őket a próféták mondták. – A vers második fele a 8. és 9. verssel együtt az Isten válaszát tartalmazza a nép vakmerő kérdésére: az Úr végtelenül kegyes ugyan, de csak a jámborok iránt.; – A 8-9. versben az Isten (a próféta által): ismét az erőszakoskodást és az igazságtalanságot lobbantja a gonoszok szemére.
* 8. A mózesi törvény megparancsolta, hogy a hitelező, ki zálogba vette adósának felső ruháját, azt naplemente előtt adja vissza.
* 9. Kisdedeiket örökre megfosztjátok dicsőségemtől, t. i. azáltal, hogy őket otthonukból kiűztétek és idegen népeknek rabszolgákul adtátok el; ezek a szerencsétlenek nem vehetnek részt a választott nép istentiszteletein.
* 10-13. A fogság büntetése és a diadalmas szabadulás.
* 10. Tisztátalansága miatt szörnyű rothadás emészti majd meg: t. i. az országot. Oly rettenetes lesz az ország pusztulása, hogy a próféta felszólítja a lakosságot: távozzék hazájából már előzetesen és önként. A vers második felében a héber szöveg igen homályos.
* 11. A héber szövegben ez a vers így hangzik: «Ha valami széllelbélelt és hazug ezt hazudna: – Szónokolok neked bort és részegítő italt, – Az szónoka lenne a népnek!» – Értelme: a zsidó nép nem szereti az igaz beszédet, csak azt, amely hízeleg neki. A Vulgátában e vers értelme lényegében ugyanez.
* 12-13. A fenyegető jövendölést vigasztaló szavak szakítják meg: az Úr a zsidó népnek a fogságban szétszórt maradékait össze fogja gyűjteni, mint a pásztor a nyájat, őket ismét megsokasítja és diadalmasan visszavezeti hazájukba. 12-13. A fenyegető jövendölést vigasztaló szavak szakítják meg: az Úr a zsidó népnek a fogságban szétszórt maradékait össze fogja gyűjteni, mint a pásztor a nyájat, őket ismét megsokasítja és diadalmasan visszavezeti hazájukba.
* 13. Élükön halad majd az úttörő: a próféta folytatja a 12. vers szóképét, és a nép vezérét a nyáj előtt haladó koshoz hasonlítja. Kimennek rajta (héb.), a Vulgáta szerint: «bemennek rajta». A héber szövegben arról van szó, hogy a zsidók elhagyják fogságuk helyét, a Vulgátában pedig arról, hogy belépnek hazájuk városainak kapuin.
* 3. Az előkelők és az álpróféták ellen mondott feddő beszéd folytatása.
1-4. Az Ítélkezésben elkövetett bűnök ostorozása.
* 1. Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei Júda főemberei, a zsidó nép bírái, kiknek elsőrendű kötelességük lett volna ismerni a jogot és gyakorolni az igazságot.
* A 2-3, vers képletesen leírja az igazságtalan bírák kíméletlen erőszakoskodását.
* 4. Az Úr elrejti előlük arcát: megvonja tőlük kegyelmeit. Abban az időben: a Júdára zúduló szerencsétlenség napjaiban.
* 5-7. Mikeás az álpróféták ellen fordul.
* 5. Az álpróféták visszaélnek a nép hiszékenységével, és csak a saját hasznukat tartják szem előtt.
* 6. A héber szerint: «Ezért éjtszaka jő reátok látomás nélkül, – És sötétség jóslás nélkül» stb. A vers értelme: Mivel a zsidó nép megvetette és üldözte az Úr igaz prófétáit és csak álprófétáira hallgatott, az Isten elveszi a hivatásukkal visszaélő prófétáktól a prófétaság ajándékát. A nap lenyugvása és a sötétség a prófétaság kegyelmének megvonását jelenti, minek következményét: a próféták megszégyenülését a – 7. v. írja le. Elfödik arcukat, a héber szerint: «elfödik bajuszukat», – t. i. a gyász jeléül és szégyenből.
* 8. Az álprófétákkal ellentétben Mikeás a saját isteni hivatását hangsúlyozza. Jákob és Izrael egyaránt Júda országát jelenti, mint az 1. és a 9. versben.
* 9-12. Az előkelők, a papok és az álpróféták bűnei Jeruzsálem bukását idézik elő.
* 9. A próféta ismét a nép főemberei ellen fordul.
* 10. A Sión és Jeruzsálem felépítése általában az anyagi jólét megszilárdítására fordított nagy gondot jelenti, mely mellett elhanyagolják az erkölcsi kötelességeket.
* 11. Nemcsak a nép «prófétái» (5-7. v.), hanem fejedelmei és papjai is mindent pusztán anyagi haszonért tesznek, és e mellett mégis vakmerőén bizakodnak az Úrban, mert az álpróféták szavára hallgatnak.
* 12. Mindezért nem fog elmaradni a büntetés. Jer. 26,18. 19. azt mutatja, hogy a későbbi magyarázók Mikeás szavait csak feltételes jövendölésnek tartották, és Ezekiás nagy vallási reformját (Kir. IV. 18,4-6; Krón. II. 29-31.) Mikeás fellépésének tulajdonították.
* MÁSODIK RÉSZ.
A Messiás boldog kora. (4-5. fejezet.)
4. 1-5. A messiási kor békessége. – 1-2. V. ö. Iz. 2,2-3. A messiási korban az összes nemzetek a Sión hegyéhez tódulnak majd, hogy ott az Úr törvényét megtanulják. A próféta a messiási ország egyetemes jellegét tanítja.
* 1. Az idők végén: a messiási időben.
* 2. Az Úr utai és ösvényei az ő törvényeit jelentik.
* 3-4. Az általános világbéke.
* 3. V. ö. Iz. 2,4. Az Úr lesz az összes nemzetek teljes hatalmú bírája, tehát minden háborúskodás lehetetlen és minden harci eszköz céltalan lesz. Ezzel a verssel szép ellentétes párhuzamban áll Jóel 3,10.
* 4. Az általános béke idejében minden ember nyugodtan élvezi majd otthonának örömeit. V. ö. Kir. IV. 18,31; Zak. 3,10.
* Az 5, vers az Úrral való szilárd kapcsolatot tünteti fel, melyet a választott népnek meg kell őriznie, hogy részese legyen a boldogságnak; ezért nem áll ellentétben a 2. verssel.
* 6-8. Sión helyreállítása. – Az Úr dicsőségesen helyreállítja majd Júda meg Izrael országát, és népének világuralmat ad. Amikor Mikeás ezt a jövendölést mondotta, Izrael lakossága már az asszír fogságban sínylődött.
* 6. A sánták általában a gyöngéket és a betegeket jelentik. A próféta a népet elszéledt nyájhoz hasonlítja, melyet az Úr összegyűjt.
* 7. A sántát maradékul hagyom: a maradék a próféták nyelvén a zsidó népnek azt a részét jelenti, mely a fogságból megtisztult lélekkel visszatér hazájába. A most oly gyenge nép megmarad, és ivadékaiban erős nemzetté lesz. Az Isten uralma népe fölött nem szűnik meg többé.
* 8. A fordítás a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «És te, Sión leányának felhős Nyáj tornya» stb. A Nyáj tornya Jeruzsálem egyik tornyának a neve volt. A hajdani hatalom = Dávid király dicső uralkodása, mely előképe a Messiás uralmának.
* 9-13, Az Isten uralma a megtisztult választott nép felett.
* 9. A vers első része a héber szerint így hangzik: «Nos, miért kiáltasz oly hangosan?» Mikeás költői képben már a messiási korba helyezkedik, és kérdi a népet: miért tartja magát elhagyatottnak?
* 10. A babiloni fogság megjövendölése, közbevetett mondat alakjában. Mikeás nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a fogság célja: a választott nép erkölcsi megújhodása.
* 11. Meg kell öt kövezni, a héber szerint: «Meg kell őt szentségteleníteni». – Az ellenséges nemzetek végső támadása az Isten országa ellen a messiási korban, mely támadás azonban
* 12. csúfos kudarccal fog végződni. Sión ellenségei nem. értik az Úr tervét, mely szerint ők csak az Isten eszközei voltak, kik az ő büntető ítéletét a zsidókon végrehajtották. Mint a kévét (héb.), Vulg. «mint a szénát»,
* 13. A választott nép olyan ellenállhatatlan erővel töri majd össze az ellenséges pogány nemzeteket, mint ahogyan kicsépelik a kévét a szérűn. A cséplés legegyszerűbb módja a szérűn való tipratás volt; ezért beszél a próféta érckörmökről. Szentelhesd, Vulg. szószerint: «megöljed».
* 5. 1-6. A Messiás születése Betlehemben, és dicsőséges világuralma.
* 1. Pusztulás leánya (héb.) = a Sión ellen támadó, de pusztulásra szánt pogány nemzetek. A Vulgáta szerint: «a portyázó leánya». Egyes magyarázók a héber szöveget így fordítják: «Nos tehát ejts sebeket (t. i. a gyász jeléül) magadon, fosztogató leány!» Más magyarázat szerint az első verstag azt jelenti, hogy aki valamikor portyázásban vett részt, arra most kifosztás vár. A vers második fele a próféta méltatlankodó szava ama gyalázatok miatt, melyeket az Izrael (és Júda) ellen támadó ellenséges nemzetek az Isten választott népével szemben elkövettek.
* 2. Efráta (a Hetvenes görög szöveg szerint: «Efráta háza») = Efráta vidéke, melynek főhelye Betlehem. Betlehem lakóit efráteusoknak is nevezték (Rúth 1,2; Kir. I. 17,12.). Júda ezrei között: a megfelelő héber szó az «ezer» számot jelentheti, továbbá ezredet, nemzetséget is jelenthet. A mondat első és második tagja közt ellentétes párhuzam van: bár Betlehem kicsiny város, mégis belőle fog származni Dávid családjának nagy ivadéka, az egész Izrael királya, a Messiás. A vers utolsó szavai (legalább a Vulgáta fogalmazásában) a Messiás örökkévalóságát, tehát isteni eredetét is tanítják; a héber szöveg talán arra vonatkozik, hogy a Messiás Dávidnak ősrégi uralkodó családjából fog származni. Ezt a verset a zsidó és a keresztény bibliamagyarázat egyaránt messiási helynek tartotta mindenkor. A zsidó magyarázatnak tanúi a Nagy Heródes királlyal egyidőben élő papi fejedelmek és írástudók, kik a király kérdésére, hol fog születni a zsidók királya, Mikeás próféta szavaival feleltek (Mát. 2,4-6.), de Mikeás szavait nem szószerint, hanem értelem szerint idézték.
* 3. Átadja őket ellenségeiknek: de nem mindörökre, hanem csak egy időre. Szülni fog, akinek szülnie kell: Mikeás valószínűleg Izaiás jövendölésére céloz a Szűzről, ki méhében fogan és fiat szül, és nevét Emmánuelnek (Isten velünk) fogja hívni (Iz. 7,14.). E versnek értelme tehát a következő: Izrael népe csak addig fog elnyomatást szenvedni, míg el nem jő a Messiás. A testvérek Izrael elszakadt gyermekei, az Északi ország polgárai, kiknek maradékai a messiási időben újra egyesülnek Izrael jámbor fiaival.
* 4. A Messiás dicsőségesen kormányozza majd népét, és dicsőségét látja majd az egész világ. És ők biztonságban lakoznak (héb.), a Vulgáta szerint «és ők megtérnek».
* 5. És ő leszen a béke: a Messiás meg fogja hozni a világnak a békét. A próféta látomásában a messiási kor összekapcsolódik az Asszíriától való megszabadulás reményével. A héber szerint: «És így fog létrejönni a béke». A hét pásztor és nyolc főember számos hatalmas fejedelmet jelent (határozott szám határozatlan helyett), kik Izrael ügyéért síkraszállnak Asszíria ellen.
* 6. Nemród földe = Asszíria, mely előképe az összes ellenséges hatalmaknak. És ő megszabadít minket Assurtól: a mondat alanya a Messiáskirály.
* 7-9. A választott nép ellenségeinek kiirtása.
* 7. Jákob maradékai a megtisztult és lelkileg megújhodott választott nép. A vers magának a választott népnek csodálatos, embertől független boldogságát írja le a pogány nemzetek között.
* 8-9. Izrael meg fogja félemlíteni és le fogja győzni minden ellenségét.
* 10-14. Az Úr nagy ítélete.
* 10-11a. Miután Izrael legyőzte valamennyi ellenségét, neki magának sem lesz többé szüksége harci szekerekre és megerősített várakra.
* 11b-13. A messiási korban nyoma sem lesz többé a varázslásnak és a bálványozásnak.
* 13. Berkek: a megfelelő héber szó (aserák) facölöpöket jelent, melyek a bálványoltárok mellett álltak (Móz. V. 16,21.). A városaidat szó, ha nem szövegrontásból eredt, csak a 11. versben említett erődítéseket jelentheti; egyes magyarázók azt hiszik, hogy ehelyett a «bálványképeidet» kifejezés olvasandó.
* HARMADIK RÉSZ.
Az isteni büntetés és Izrael helyreállítása. (6-7. fejezet.)
6. 1-2. Bevezetés.
* 1. A bevezető szavakat a próféta a néphez intézi, a Rajta stb. szavakkal pedig az Urat szólítja meg. A hegyek és a dombok az egész természetet jelentik, melyet az Úr felhív, hogy tanuja legyen Izrael népével folytatott perében (2. v.).
* 2. V. ö. Óz. 4,1. Hallják meg, a héber szerint: «halljátok meg». A próféta felszólítja a hegyeket és a föld erős alapjait, hogy legyenek tanúi az Úr perelésének: annak, hogy Jáhve nem adott okot arra, hogy népe hűtlen legyen hozzá.
* 3-5. Az Úr fájdalmas panasza Izrael hálátlansága miatt.
* 4. Célzás az Úrnak egyik legnagyobb jótéteményére a zsidó nép történetében, az Egyiptomból való kivonulásra és az azt követő eseményekre. A rabszolgaház Egyiptom.
* 5. Bálák és Bálaám. történetét L. Móz. IV. 22-25. fejezeteiben. Setímtől Gálgálig: ősi utalási mód a Szentírásnak ama helyére, ahol a zsidók pusztai vándorlásának utolsó szakaszáról van szó: Setim volt a zsidók utolsó táborozási helye, mielőtt a Jordánon átkeltek volna (Móz. IV. 25,1; Józs. 3,1.), Gálgál pedig az első táborozási hely a Jordánon való átkelés után (Józs. 4,19.).
* A 6-7. vers kérdéseit egy meg nem nevezett közbeszóló teszi Izrael népének nevében: Mit kíván az Úr? Vajjon hódolatot, állati, vagy épen emberi áldozatokat kell-e neki bemutatni tiszteletből és engesztelésül? A felsorolásban szép fokozás van.
* 8. Megmondom én neked, a héberben általános alany: «Megmondja neked». Mikeás a próféták állandó tanításával felel a felvetett kérdésekre: az Úr nem elégszik meg a külső áldozatokkal, hanem megkívánja a szív hódolatát és az isteni parancsok lelkiismeretes teljesítését is. V. ö. Óz. 6,6; Ám. 5,14. 21. stb.
* 9-16. Szamaria bűne és bünhödése.
* 9. És üdvössége lesz azoknak, kik nevedet félik, a héber szöveget egyes magyarázók így értelmezik: «És bölcs dolog félni nevedet». A nemzetségek Izrael családjai. A próféta fájdalmasan panaszkodik, hogy Szamariában senki sem akart az Úr figyelmeztető szavára hallgatni.
* 10-12. A gonoszok főbűne gyanánt Mikeás itt az igazságtalan vagyonszerzést említi.
* 10. A jogtalanul szerzett kincs valósággal olyan, mint a pusztító tűz, mely végső veszedelmet hoz a gonoszok házára. Éfa (héb.), Vulg. «mérték». – A héber szöveg homályos.
* 13-16. Az isteni ítélet (az asszír megszállás) leírása.
* 14. V. ö. Óz. 4,10; Agg. 1,6. Önmagadban ... meg nem mentheted: a héber szöveg itt is homályos; egyes magyarázók így értelmezik: «És éhség lesz bensődben; – Amit elviszel, azt meg nem mentheted ...»
* 15. V. ö. Ám. 5,11. A vers értelme: a zsidók munkájának gyümölcsét az ellenség (Asszíria) fogja élvezni.
* 16. Ez a vers kétségtelenné teszi, hogy Mikeás Izrael országáról beszél. Ámri és fia, Ácháb, Izrael leggonoszabb királyai közé tartoztak. A benne lakókat: Szamaria lakóit.
* 7. 1-6. A próféta fájdalmas panasza az általános erkölcsi romlottság miatt.
* 1. Izraelben oly kevéssé található erényes cselekedet, mint a leszüretelt szőllőben ehető fürt. A korán érő füge a keletiek kedvenc csemegéje. A próféta azt mondja, hogy amint ősszel nincs a fügefán koránérő füge, mert ez már a tavasz végén érik be, úgy Izrael népétől is az erkölcsi jócselekedetek csak a megtérést és a helyreállítást követő időben remélhetők.
* 2. Az 1. vers beszédképének feloldása és magyarázata.
* 3. A fejedelem jelentheti a népnek minden főemberét. A vers a védtelenek igazságtalan és erőszakos elnyomását kárhoztatja, mint Izrael hatalmasainak egyik főbűnét.
* 4a. Izrael legjobbjai sem érnek semmit.
* 4b-6. Az Izrael országában uralkodó áldatlan belviszályok: senkiben sem lehet bízni, a legszentebb családi és társadalmi kötelékek sem biztosítják az embert az árulástól.
* 4b. Szamaria előre látott napja és meglátogatása a büntető isteni ítélet (az asszír fogság).
* 5. Még attól is, ki kebleden nyugszik: még legkedvesebb feleségedtől is.
* 6. A háznép = a szolganép.
* 7-10. A zsidó nép bűnbánó, de egyúttal reménnyel teljes imádsága.
* 8. A sötétség a gyász és a szomorúság jelképe.
* 9. A zsidó nép alázatos bűnvallomása és bizalma az Úrban. A nap-fény a boldogságot jelenti.
* 10. Ezt = Izrael helyreállítását. A 10. vers befejezése a pogány nemzetek pusztulását várja.
* 11-13. Izrael országának jövendő dicsőséges helyreállítása.
* 11. Messze lesz a határ (héb.), t. i. az országhatár; Izrael országa ismét naggyá lesz. A Vulgáta szerint: «távol lesz a törvény».
* 12. Assurtól a megerősített városokig, – A megerősített városoktól a Folyóig, a héber szöveg (a Hetvenes görög fordítás alapján) így is érthető: «Assurtól Tírusig, – És Egyiptomtól a Folyóig». A Folyó az Eufrátes, a tengerek, a Földközi-tenger és a Holttenger, a hegységek Izrael hegyei. A 12. vers értelme: a helyreállított Izraelbe tódulni fog a fogságból megszabadított választott nép, és
* 13. a pogány világ elpusztul.
* 14-20. A próféta imádsága.
* 14. A próféta az Urat kéri, vegye ismét oltalmába népét. Úgy látszik, a szent szerző azokról beszél, kiket az asszírok Izrael országában hagytak, de akik most magánosán laknak az erdőségben. A Kármel szó a héberben nem szükségképen tulajdonnév, hanem általában «termékeny terület»-et jelent. Figyelemreméltó, hogy a Kármel hegyén igen sok a barlang, melyek ellenséges üldözés idején alkalmas menedékül szolgálhattak. Basán és Gálaád Izrael országának területén fekszenek (úgy mint a Kármel is). A hajdankor napjai: Izrael történetének kezdete, az Egyiptomból való kivonulás és a honfoglalás kora. (V. ö. 15. v.)
* 15. Neki: Izraelnek.
* 16. Izrael hatalmas ellenségei megszégyenülnek, elhallgatnak,
* 17. és teljesen meghódolnak az Isten választott népe előtt.
* 18-20. A próféta imádságának befejezése, mely gyönyörűen kifejezi az Isten végtelen irgalmát és jóságát. Leveszi rólunk gonoszságainkat, a héber szerint: «Eltapossa gonoszságainkat». Jákob és Ábrahám a zsidó nép ősatyái és itt megszemélyesítői.