Máté evangélium kommentárja

* 1,1.17. Jézus Krisztus nemzetségtáblája. (Luk. 3,23-38.) Szent Máté evangéliumához, vagyis a Megváltó életéhez bevezetésül előadja Jézus Krisztus nemzetségtábláját (sepher toldoth), ami egyúttal összekötő kapocs gyanánt szolgál az ó- és újszövetség közt.

* 1. Jézus, héberül Jehosuah vagy Jesuah, a zsidóknál gyakori tulajdonnév, melynek jelentése Isten a szabadító, az üdvözítő. Krisztus görög szó, héberül Masiah, elgörögösítve Messiás, ami annyit jelent, mint fölkent. Tehát a Messiás szó királyt és főpapot jelent, az Isten országának királyát és főpapját, a Megváltót, Krisztust. (V. ö. Zsolt. 2,2. Dán. 9,25.) Dávidnak, Ábrahám fiának fia. Az ószövetségi isteni ígéretek szerint a Messiás Dávid királyi házából (Kir. II. 7,12. 16. Zsolt. 88,5. 36. sk. Iz. 11,1. skk. Jerem. 23,5. 33,15. Luk. 1,32. stb.) és Ábrahám utódai közül (Móz. I. 12,3: 18,18.) fog származni. Azért hívták Dávid fiának. Szt. Mátén kívül Szt. Lukács is közli Jézus nemzetséglajstromát (Luk. 3,23-38.), mely a Máté-félétől sokban eltér. (Magánál Máténál is vannak szövegeltérések.)

* 2. Juda van megemlítve, mert az ő nemzetségéből kellett a Messiásnak születnie. (Móz. I. 49,10. szerint.) — 3. Juda fiainak anyja, Támár is meg van nevezve, miként alább Booz, Obed és Salamon anyja. A nemzetségtáblában Szűz Márián kívül csak négy nő van említve, mindegyik azért, mert kivételesen, sőt némelyik a törvény ellenére került az Üdvözítő ősanyái közé. A rendes feleségek maguktól értetődnek.

* 8. Tulajdonképen Jorám fia Ochoziás, ennek fia Joáz, ezé ismét Amaziás és csak az utóbbinak fia Oziás. (Kir. IV. 82,4; 11,2; 12,21: 14,1. Krón. I .3,11.sk. II. 26,1.) Itt tehát a tábla három tagot kihagy. Az ilyen kihagyások a Szentírásban gyakoriak. A nemzetségtábla célja volt megmutatni, kitől, mely ágon származik valaki; de minden egyes tagot felsorolni felesleges volna. Hogy Máté, illetőleg forrása, melyből merített, miért hagyta ki itt épen ezt a három zsidó királyt, arról eltérnek a vélemények. A leggonoszabb királyok nem ők voltak; legfeljebb, hogy anyai részről a gonosz Ákáb családjából származtak. (Kir. III. 21,21. IV. 8,18: 9,8. Krón. II. 18,1; 21,6.) Lehet, hogy a zsidók igyekeztek a lajstromokat az emlékezet könnyítése kedvéért rövidíteni vagy szent számokra szorítani. (14 is szent szám, annyi, mint kétszer 7; 42 = 6 X 7.) Az is lehet, hogy az anyakönyvvezetők szeme tévedésből Ochoziás helyett Oziásra ugrott.

* 11. A valóságban Joziás fia volt többi közt Joakim, ezé pedig Joáchin vagy Jechoniás. (Kir. IV. 23,30. 34; 24,6. v. ö. Krón. I. 3,15. sk. II. 36,4. 8. Jer. 22,11.) A két hasonló nevet már a zsidó másolók összetévesztették, s görögül mindegyiket Jechoniás-nak olvasták. A hely tehát eredetileg alkalmasint így hangzott: II. v. Joziás nemzé Joakimot és testvéreit, Joakim pedig Joáchint (azaz Jechoniást) a Babilonba való költözéskor. (Az első elhurcolás Kr. e.606 körül történt.) – 12. v. És a Babilonba való költözés után Joáchin (Jechoniás) nemzé Szalátielt stb. Joziás már 22 évvel a fogság előtt meghalt. A 14 Iz pedig korszakonként csak úgy jön ki (1. a 17. verset), ha Joakimot is külön számítjuk.

* 12. Szalátiel fia Zorobabel; így Ezdr. 3,2: 5,2. is. Azonban Krón. I. 3,17. skk. szerint Jechoniás fiai voltak Szalátiel és Fadaia, s ez utóbbinak fia Zorobabel. Zorobabel további utódait és József itt következő őseit az ószövetségi Szentírás nem említi, mert nem játszottak szerepet a történetben.

* 16. Mária, héberül Mirjám, Mózes nővérének neve; arámi jelentése úrnő. Szt. Máté Józsefről már nem írja, mint a családfa előbbi ízeiben, hogy nemzé, hanem csak megnevezi őt, mint Mária férjét; mert mint alább mondja (20. v.), Jézus nem Józseftől, hanem természetfölötti módon a Szentlélektől fogantatott. (Lásd Szt. Lukácsnál 1,31-35.) De akkor miért közli Máté (és Lukács) József őseit? és mi jogon nevezi Jézust Dávid és Ábrahám fiának? Azért, mert ő igazán József fia volt, ha nem is természet szerint, hanem polgárilag. A zsidóknál mindenkinek valamely családhoz kellett tartoznia ; Jézus pedig József családjában született, abba kellett polgárilag beiktatni. A nemzetségtábla nem anyakönyv volt, mint inkább telekkönyv. A Szentlélektől való születés titok volt, melyet nem lehetett polgári okiratba foglalni.

* 17. A háromszor tizennégy nemzetség mindkét oldalon bezárólag van számítva: Ábrahám-Dávid, Salamon-Jechoniás (Joakim), Jechoniás (Joákin)-Jézus; összesen 42 nemz. (A nemzetségtábla bővebb magyarázatát és Lukáccsal való összeegyeztetését lásd Luk. 3,23. skk. jegyz.)

* 18-25. Jézus fogantatása a Szentlélektől; József töprengése.

* 18. Mielőtt egybekeltek volna. József és Mária tehát még akkor nem laktak együtt (v. ö. 20,24. v.), inkább csak jegyesek voltak. A zsidóknál azonban a menyasszonyt már szinte feleségnek tekintették, ki époly szigorúan volt hűségre kötelezve, mint a feleség; hűtlenség esetén pedig, mint a házasságtörőt, megkövezték. (Móz. V. 22,23-27.) Az angyal is alább (20. v.) már József feleségének nevezi Máriát.

* 19. Titokban elbocsátani. Szent József látta Mária állapotát, de mint igaz ember, aki Máriáról rosszat hinni nem tudott s szeretete sem engedte, hogy őt a törvénynek kiszolgáltassa, a legnagyobb zavarban volt; azért akarta Máriát titokban elbocsátani, vagyis az eljegyzést felbontani. Mária látta József töprengését, de ártatlansága tudatában a dolog megoldását bizalommal Istenre bízta, aki az angyal által el is oszlatta József aggodalmát.

* 20. Lásd Luk. 1,26-38.

* 21. A Jézus név jelentését L. fentebb, 1. jegyz.

* 22. Hogy beteljesedjék. Ennek így kellett történni, mert meg volt jövendölve a próféta által. Szt. Máténak szokása rámutatni az ószövetségi jövendölések teljesedésére. Az itt idézett jövendölés Izaiás prófétánál (7,14.) olvasható. Ákáz Juda királya a pogány asszír királlyal szövetkezik támadói ellen. A próféta bátorítja, hogy Istenben bízzék, mert ellenségei nemsokára elpusztulnak. Bizonyítékul csodát kínál, amit a király visszautasít. Erre mondja a próféta, hogy Isten mégis csodát fog tenni; mert mire egy szűz újszülött gyermeke a jót a rossztól megkülönbözteti, Juda megszabadul ellenségeitől. Az evangélista szerint e jövendölés a Messiásra vonatkozik. Tehát a bűnös emberiség nem pusztulhat el, mert a próféta ezen jövendölése szerint Juda törzséből egy szűztől fog születni a Messiás, kiben az isteni ígéretek teljesedni fognak, aki tehát isteni bizonyság amellett, hogy velünk, népével van az Isten. Mózes is népe szabadulásának jövendő tenyéré hivatkozik Isten Ígérete bizonyságául. (Móz. II. 3,12.)

* 23. Velünk az Isten; héberül Emmánuel. Ez nem a Messiás tulajdonneve, hanem az ő hivatását, a választott nép s az igazak fölött őrködő gondviselését fejezi ki. Úgy is lehet érteni, hogy velünk, az emberi nemmel és az emberi természettel; egyesülve van benne az Isten.

* 25. Megismerni, azaz fátyol nélkül látni, keleten a házastársi együttélést jelenti. Elsőszülött fiát szülé. E szavak csak azt hangsúlyozzák, hogy Jézus születése előtt József Máriával szűzen élt, de nem mondják, hogy azután férj módjára élt volna vele. Ép úgy az elsőszülött szó sem jelenti azt, hogy Mária Jézus után más gyermekeket szült volna; csak azt fejezi ki, hogy Jézus előtt Máriának más gyermeke nem volt. Tagadja a multat, anélkül, hogy állítaná a jövőt, mint Szt. Jeromos mondja. Elsőszülött az is, aki előtt más nem született, akár volt utána más, akár nem. Az elsőszülöttség a zsidóknál mintegy méltóság és hivatal volt, mely az egyszülöttet is megillette. Az angyaltól nyert felvilágosítás után József magához vette Máriát; s ettől fogva már törvény szerint felesége volt. Azonban Mátén és Lukácson kívül az apostoli korig visszamenő hagyomány bizonyítja, hogy Mária nemcsak Jézus születéséig, hanem azután is szüzességben élt szent Józseffel. A Jézus születését jelentő angyalnak is azt az ellenvetést teszi: hogyan leszen ez, holott férfit nem ismerek? (Luk. 1,34.), aminek csak úgy van értelme, ha nem is akart ismerni. Igaz, hogy az evangéliumok később Jézus testvéreit említik (Máté 13,55. Márk 6,3.); de ezek csak unokatestvérek vagy más rokonok voltak, kiket a zsidók szintén testvéreknek szoktak nevezni. (V. ö. Móz. I. 13,8.)

* 2,1-12. A napkeleti bölcsek.

* 1. Volt egy másik Betlehem is Galileában. Jézus születését részletesen leírja Szt. Lukács. (2,1-20.) Heródes az idumeai, kit Nagynak neveztek, ki a rómaiaktól nyerte az uralmat. Egyik legkegyetlenebb zsarnok, kit a történelem ismer. Meghalt Róma építésének 750. évében. A bölcsek vagy mágusok keleten a tudósok voltak, kik különösen a csillagok vizsgálatával és jóslással foglalkoztak, kiskirályok, törzsfőnökök. Hogy honnan jöttek, az evangélium nem mondja; valószínűleg Mezopotámiából, Arábiából vagy talán Perzsiából.

* 2. Láttuk csillagát. Bálám próféta megjövendölte, hogy csillag támad Jákob népéből, t. i. a Messiás. (Móz. IV. 24,17.) Lehet, hogy ez a jövendölés keleten el volt terjedve,- kivált a csillagvizsgálók közt. Ezen a híren kívül egy rendkívüli csillag feltűnése hívhatta fel a bölcsek figyelmét, mely isteni sugallattal párosulva ébreszthette bennük azt a hitet, hogy a betlehemi csillag a Messiás születésének jele. Megjegyzendő, hogy a betlehemi csillag csodás tünemény, tehát égitest vagy csillagtalálkozás, csillagászatilag meghatározni és kiszámítani nem lehet, bár a XVII. század eleje (Kepler) óta sokan megpróbálták.

* 3. Megzavarodék. Heródes mindig féltette trónját még saját fiaitól is, kik közül hármat épen ez okból végeztetett ki. A város is izgalomba jött, egyrészt a Messiás születésének hírére, másrészt, mert zavargásoktól és a király újabb vérengzésétől félt.

* 4. Papi fejedelmek voltak a tényleges és letett főpapok, úgyszintén a 24 papi osztály fejei. Az írástudók vagy törvénytudók a Mózes törvényét és más szentkönyveket, valamint a hagyományokat magyarázó vallástudósok és jogászok, kik a Krisztus előtti II. század óta a nép vezetését magukhoz ragadták. A papi fejedelmek és a főírástudók a nép véneivel, vagyis a nemzetségek fejeivel együtt alkották a főtanácsot (szinedriumot).

* 5. A próféta állal. A jövendölés Mikeás után van szabadon idézve. (Mik. 5,2.) A prófétánál értelme ez: Te Betlehem, kicsi vagy ugyan arra, hogy Juda ezresei (azaz ezerlakosú törzsfővárosai) közé tartoznál, de mégis belőled fog származni Izrael örök királya.

* 7. Heródes a csillag megjelenésének idejéből akarta megtudni, mikor született az új király, tehát mennyi idős.

* 11. A szent család tehát már akkor valami házban tartózkodott. Az, hogy Jézus születésekor az istállóban húzódtak meg, gondviselésszerű és mély értelmű; de azután Szt. József bizonyára igyekezett jobb szállást keresni. Szt. József szegény kézműves volt, de nem koldus. A három ajándékkal a bölcsek a szent család szegénységén is segítettek (a tömjén és mirha is becses árucikk volt); de egyúttal vallomást tettek Krisztusról, amennyiben már a szentatyák szerint a tömjén az Istent, az arany a királyt, a mirrha a halandó embert illeti meg.

* 12. A bölcsek valószínűleg Jézus születése után, egy pár nap vagy hét múlva jöttek. Némely magyarázók azt vélik, hogy ez csak a következő évben történt, amennyiben feltételezik, hogy a szent család Jézus születése után Betlehemben telepedett meg, vagy a következő évben a születés évfordulójára oda zarándokolt. De abból, hogy Heródes két éves korukig ölette meg a kisdedeket, nem következik, hogy Jézus már második évében volt. A zsarnok a siker biztosítására inkább többet akart megöletni.

* 13-18. A menekülés és a gyermekgyilkosság.

* 15. Egyiptomból hívtam. Ezt Ozeás prófétánál (11,1.) az Úr Izrael népéről mondja. Az evangélista itt a próféta szavait Krisztusra alkalmazza. (V. ö. Csel. 4,27.)

* 16. A Betlehemben megölt kisdedek száma, tekintve a város kicsiségét, alig lehetett több 25-30-nál. Ez Heródes egyéb kegyetlenségei mellett elenyésző csekélység volt. Azért nem említik más egykorú világi történetírók.

* 17. Szózat hallatszék stb. Jeremiás (31,15.) e szavakat a babiloni fogságba hurcolt zsidókról mondja, kiket Ráma városában gyűjtöttek össze. Ráchel, Jákob felesége, az egyiptomi József anyja és az izraeliták egyik ősanyja. A jövendölés szépen ráillett a Ráchelben személyesített betlehemi anyákra. A betlehemi kisdedeket az egyház mindig Krisztus vértanúinak tekintette.

* 19-23. A szent család hazatérése.

* 19. Heródes utolsó végrendeletében országait három fia közt osztotta fel: Judeát, Szamariát és Idúmeát Archelaus örökölte fejedelem (ethnarcha) címmel; Galileát és Pereát Antipás, a Jordánon túli északi tartományokat Fülöp, a két utóbbi négy édes fejedelem (tetrarcha) címmel. Archelaus kegyetlen zsarnok volt, mint atyja; azért Augusztus római császár kilenc évi uralkodás után a galliai Viennebe száműzte és országát a sziriai római tartományba kebelezte be. Antipás és kivált Fülöp szelídebbek voltak. Hogy hol és meddig tartózkodott a szent család Egyiptomban, az evangélium nem mondja. Sok régi író e tartózkodást két, sőt több évre teszi. De valószínű, hogy az csak egy pár hónapig tartott.

* 23. A próféták nem nevezik a Messiást szó szerint názáretinek, sőt Názáret városát egyáltalában nem is említik. Azonban itt szójáték van. A Názáret név héberül annyit tesz, mint virág, sarj; már pedig a próféták a Messiást csakugyan többször nevezték sarjnak, virágzó galynak (héberül necer); így Izaiás Jessze ágának (Iz. 11,1), Jeremiás Dávid igaz sarjának. (Jer. 23,5; 33,15.) A zsidók is nevezték Jézust gúnyosan názáretinek, vagyis félpogány városból valónak. Különben miként Krisztus egész élete, úgy már gyermekkori üldöztetése, menekülése, az isteni gondviselés őrködése, az ellenséges zsarnokok bűnhődése stb. mind az egyház életének előképe.

* 3,1-12. Ker. Szt. János prédikálása. (Márk 1,2-8. Luk. 3,2-18. Ján. 1,19-28.)

* 1. Ama napokban, vagyis azon időtájban. Lukács szerint János fellépett Tiberius római császár 15. évében (Luk. 3,1.), tehát körülbelül harminc évvel Jézus egyiptomi tartózkodása után. Máté Jézus gyermekségét és ifjúságát mellőzve, egyszerre átugrik János és Jézus nyilvános működésére. Judea pusztája a Jordán torkolatától és a Holt-tengertől nyugatra fekvő, nagyrészt kopár hegyvidék. Ennek folytatása volt a Jordán-völgy. A puszta magánossága igen alkalmas hely a magábaszállásra. A világ zaja az embereket felületesekké és léhákká teszi.

* 2. A bűnbánat itten a lelkület megváltozása, a megtérés. A mennyek országa a prófétáktól jövendölt s Krisztus által megvalósult messiási ország, az Isten országa, mint már az evangélisták nevezik. Ez részint a földön van látható társaság alakjában, részint az igazak lelkében láthatatlanul, részint az égben megdicsőülve, mint az Isten és a boldogok lakóhelye. Az evangéliumban többnyire az Isten földi országát, az egyházat és keresztény társadalmát jelenti. (N. Szt. Gergely.)

* 3. Itt már nem Ker. János, hanem az evangélista beszél. Izaiás próféta, (Iz. 40,3. Márk 1,3. Luk. 3,4. Ján. 1,23.) Lukács bővebben közli Izaiás jövendölését. A pusztában kiáltó maga Keresztelő Szt. János. Készítsétek az Úr útját. Miként a király közeledtére Szokás, úgy kellett a Megváltó tanítására is az emberek szívét bűnbánat és erények által előkészíteni s az üdvösség akadályait elhárítani.

* 4. A durva teveszőr ruha, miként a szőrzsák és daróc az egyszerűség és vezeklés jelképe és a test sanyargatásának eszköze. Ez volt a próféták, pl. Illés ruházata (Kir. IV. 1,8. Zsid. 11,37.), ellentétben az elpuhult világfiak testet kényeztető ruházatával. Keleten a sáskák különféleképen elkészítve a pusztákban és mezőkön lakó szegény népnek eledelül szolgáltak. (V. ö. Móz. III. 11,22.)

* 6. Megkeresztelkedének. A megfelelő görög szó tulajdonképen annyit tesz, mint bemártani, megmosni. Bizonyos bűnbevallás már Krisztus előtt is szokásban volt. Ez természetesen nem gyónás, valószínűleg nem is a bűnök részletes felsorolása volt, mint az újszövetségben, hanem csak általános vallomás, mely a bűnbánattal együtt járt.

* 7. A farizeusok és a szadduceusok a zsidók két főfelekezete, a Makkabeus fejedelmek óta politikai párt is voltak. (Farizeus annyi, mint elkülönzött; szadduceus annyi, mint Szádok főpap-párti vagy igaz.) A farizeusok a mózesi törvény betű-szerinti magyarázata mellett nagyon ragaszkodtak az ú. n. hagyományokhoz s az általuk szokásba hozott szertartásokhoz, nem törődve a törvény szellemével és a jó erkölccsel, úgy hogy a vallás és erkölcs nagy részüknél üres képmutatássá fajult. A szadduceusok főleg az elvilágiasult és megromlott papság és magas arisztokrácia soraiból kerültek ki s nemcsak a hagyományt, hanem Mózes és a próféták számos tanítását is elvetették, többi közt a holtak feltámadását. Erkölcseik is pogányok valának. (V. ö. Csel. 23,8.) A farizeusok voltak a nemzeti függetlenséghez ragaszkodó, az idegen uralmat gyűlölő, túlzó, elfogult hazafiak, a szadduceusok pedig a pogány népekkel és szokásokkal megalkuvó kozmopoliták. János prédikálása rájuk is hatást tett; legalább is fölébresztette bennük pillanatra és színleg az isteni büntetéstől való félelmet. Később János tanítását is cserbenhagyták. Viperák fajzata; gonosz szülők gonosz gyermekei; az ördög fiai. Lehet, hogy János nem is a jelenlévő egyéneket, hanem a felekezeteket jellemzi. (V. ö. Máté 12,34. és 23,33. Luk. 3,7. Ján. 8,44.) A jövendő harag az Isten ítélete és büntetése.

* 8. A bűnbánat méltó gyümölcse az erkölcsi javulás. Tehát ne csak a szertartást vegyétek fel, hanem térjetek meg. (V. ö. Luk. 3,8. skk.)

* 9. Ábrahám a mi Atyánk; ne bízzatok őseitek érdemeiben. A zsidók abban bizakodtak, hogy Isten Ábrahám utódainak ígérte az üdvösséget, tehát ők nem kárhozhatnak el. (Róm. 9,7. sk. Galat. 3,7.) Tud az Isten a kövekből is, tehát a pogányokból is Ábrahámnak szellemi gyermekeket támasztani.

* 10. Már közeleg az Isten büntetése, Isten már készül elvenni tőletek országát; készül a zsidó népet elvetni, titeket pedig pokolra taszítani.

* 11. Saruit hordozni. Mikor a keletiek a házba beléptek, leoldották saruikat. Ebben segédkezni és a sarut gondozni a legutolsó rabszolgák dolga volt. Mikor tehát a nép már azon tanakodott, nem János-e a Messiás, ő maga arra is méltatlannak vallja magát, hogy a Messiásnak legutolsó szolgája legyen. (Luk. 3,15.) János keresztsége csak a bűnbánatot felindító szertartás volt, de nem keresztény értelemben vett szentség, mely a szertartás végzése által, ha a feltételek megvannak, csalhatatlanul (ex opere operato, mint a hittudósok mondják) eltörli a bűnt, közli a malasztot. Szentlélekkel keresztel, azaz, megmos, amennyiben a keresztségben és más szentségekben is a Szentlélek malasztja által a lelket valóban megtisztítja; tűzzel keresztel, amennyiben a lelket megvilágítja, felmelegíti és szeretetre gyullasztja. János keresztsége, mint a víz csak külsőleg mosott meg; Krisztus keresztsége, mint a tűz megolvaszt és átalakít. Azért, akiket János megkeresztelt, azokat az apostolok újra keresztelték. (Csel. 19,3-5.)

* 12. Miként a földmíves szóráskor a búzát a pelyvától elválasztja, úgy fogja a Messiás ítéletkor a jó embereket a rosszaktól elkülöníteni, az igazakat csűrébe, a mennybe gyűjteni; a gonoszokat pedig a pokol tüzére vetni.

* 13-17. Jézus megkér észlelése. (Márk 1,9-11. Luk. 3,21. sk. Ján. 1,32-34.)

* 14. Vonakodott, alázatosságból.

* 15. Minden igazságot, mely a megigazulást előmozdítja, s az Isten országára előkészít, tehát minden erényt és itt különösen az alázatosságot. Krisztus bűn nélkül lévén, a bűnbánatra és megtisztulásra nem volt szüksége. De mégis illőnek tartotta János keresztségének felvételét, hogy másoknak példát adjon, az Isten országára előkészüljön s messiást működésére felavattassék.

* 16. Megnyílának az egek, úgy látszott. Látá t. i. Jézus. Sokan úgy értik, hogy János látta a Szentlelket Jézusra szállani, de helyesebb, hogy Jézus látá. Valószínűleg a jelenlévők is látták a galambot és hallották a mennyei szózatot. (V. ö. Iz. 11,2; 42,1: 61,1.) Hasonló mennyei szózat tesz vallomást Krisztusról a Tábor hegyén a színváltozáskor. (Máté 17,5. és párh.) A galamb az ártatlanság, szelídség és szeretet jelképe.

* 17. E szózatot az Atya mondja, nem a Szentlélek.

* 4,1-11. Jézus böjtje és megkísértése. (Márk 1,12.sk. Luk.4,1-13.)

* 1. A pusztába. A hagyomány szerint ez a Quarantania nevű sziklás puszta volt, Jeruzsálem és a Jordán torkolata közt. A Lélek, tudniillik a Szentlélek. Jézus azért ment a pusztába, hogy mint az ószövetségi próféták szent magányban böjt és imádság által készüljön hivatására. A kísértés külső és nem belső volt, nem is álom és látomás. Lukácsnál a két utolsó kísértés sorrendje fel van cserélve. Krisztus ezen kísértést az ördögnek megengedte, hogy azt ily módon is legyőzze és nekünk példát adjon, hogyan kell a kísértések ellen küzdeni.

* 2. Böjtölt. Mózes és Illés is negyven napig böjtöltek. (Móz. V. 9,9. 18. Kir. III. 19,8.) Az egyház Krisztus böjtjének emlékére és utánzatául parancsolja a nagy böjtöt.

* 3. A sátán ha tudta is, hogy Krisztus az Isten fia, nem tudta, hogyan van benne az isteni és emberi természet egyesülve ; vájjon az utóbbi nincs-e benne alávetve a kísértésnek. Azért, mint más embereket, úgy őt is először az érzékiséggel, az éhséggel kísérti meg, azután a hiúsággal, végül a hírvággyal. Ez örök időkig a bűnnek három gyökere. (V. ö. Ján. I. 2,16.)

* 4. Írva vagyon. Az Üdvözítő minden kísértést az Isten igéjével utasít vissza. Nemcsak kenyérrel él az ember. Az első kísértéssel szemben Mózes szavaira (V. 8,3.) hivatkozott, amelyeket a görög fordítás után idéz. A héber szöveg szerint Isten Izrael népének mannát adott a pusztában, megmutatandó, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, azaz dologgal, ami Isten szájából (teremtő szavából és parancsából) származik; tehát Krisztust is táplálhatja mannával, nincs szükség a kövekre.

* 5. A templom ormára állító. A templom épületeinek tetejétől a völgy aljáig igen nagy mélység volt.

* 6. Angyalainak parancsolt felőled. (Lásd Zsolt. 90,11.)

* 7. Ne kísértsd a te Uradat. (Lásd Móz. V. 6,16.)

* 9. Mindezeket neked adóin. Az ördög úgy tesz, mintha az egész világ az övé volna. Csakugyan néha úgy látszik, mintha Isten annak uralmát átengedte volna az ördögnek. Annyi igaz, hogy az eredeti bűn következtében nemcsak az ember, hanem a természet is megromlott s kivált á pogányságban a bálványozás és erkölcstelenség által a világ mintegy az ördög uralma alá került. A Szentírás és az egyházatyák szerint a pogányság tulajdonképen ördögimádás volt. (Lásd Zsolt. 95,5. 105,37. Bar. 4,7. Kor. I. 10,20. Jelen. 9,20.) Érthető tehát az ördög vakmerősége, hogy a maga részére imádást követelt. Sőt a Szentírás az ördögöt néha a világ fejedelmének nevezi. (Ján. 12,31; 14,30; 16,11. Kor. II. 4,4. Efez. 2,2. 6,12.) Azonban a keresztény bölcselet szerint Isten mindent jónak és szépnek teremtett; tehát csak az rossz, amit az ördög és annak szolgái, a gonosz emberek tesznek és alkotnak, a bűn és annak következményei. Az Isten országában, a kereszténységben az átok, mely az eredeti bűn óta a világra nehezedik, a gonoszság és az ördög uralma részben már a földön megszűnt, legalább is nagyon enyhülne, ha a világban a kereszténység elvei és erkölcsei uralkodnának. Mindenesetre teljesen megszűnik a gonoszság és az ördög uralma a mennyországban. Annyi bizonyos, hogy az ördög ideiglenes világuralma dacára az igazak Isten segítségével azt mindig legyőzhetik; a végleges diadal pedig Istené és az ő országáé lesz.

* 10. A te Uradat imádjad. (Lásd Móz. V. 6,13; 10,20.)

* 11. Angyalok szolgálnak neki. Talán élelmet is hoztak.

* 12-17. Jézus Kafarnaumban telepszik meg. (Márk 1,14. 21. Luk. 4,14. sk.)

* 12. Ker. Szt. János fogságba vetése részletesen le van írva utólagosan alább. (Máté 14,3-5. Márk 1,14: 6,17-20. Luk. 3,19. sköv. V. ö. 4,14.) – János elfogatása után Jézus a Jordán vidékéről szűkebb hazájába, Galileába ment, ahol Ker. Szt. Jánossal való összeköttetését nem ismerték, tehát feltűnés és a Jordánon túl tartózkodó Herodes (Antipás) királlyal való összeütközés nélkül kezdhette meg prédikálását.

* 13. Jézus nyilvános működése Galileában főleg a Genezaret-tó, vagy galileai tenger környékén ment végbe, hol legállandóbb lakóhelye Kafarnaumban volt.

* 14. Megmondta Izaiás próféta. (Lásd Izaiás 9,1. sköv.)

* 15. sk. Zabulon és Neftalim földe stb. A próféta idejében Galilea nemcsak nagy szellemi sötétségben és bűnökben, hanem gonosz királyai és a pogány népek betörései miatt nagy nyomorúságban is sínylődött. A zsidók Galileának pogányokkal kevert népét Krisztus idejében is megvetették, vallási dolgokban tudatlannak és romlottnak tartották. S ennek a megvetett népnek világított először a Messiás tanításával és jótéteményeivel. A halálárnyék és annak országa az alvilág, ahol a megholtak lelkeit képzelték. A próféta Galilea szellemi sötétségét és erkölcsi nyomorúságát képletesen alvilági sötétségnek nevezi.

* 17. Jézus is a bűnbánat és javulás intelmével kezdi tanítását, mint Ker. Szt. János. (Lásd Máté 3,2.)

* 18-22. A négy fő apostol meghívása. (Márk. 1,16-20. Luk. 5,1-11.)

* 18. Krisztus már előbb kiválasztott öt tanítványt Judeában (lásd Ján. 1,35. skk.), akik azonban akkor még foglalkozásuk, a halászat mellett maradtak. Az itt említett meghívás a csodálatos halfogás után történt, melyet a három első evangélista elbeszél. Ezek a tanítványok már az Üdvözítő állandó kísérői lettek. Simon Jónás fia volt Betszaidából; a Péter nevet már az első, a judeai meghívás alkalmával nyerte. (Lásd Ján. 1,42.) Az Úr egyszerű tanulatlan halászokat választott apostolaivá, hogy a kereszténység elterjedése szemlátomást Isten erejének és csodáinak műve legyen, ne pedig az emberi ékesszólásé.

* 19. Emberhalászokká teszlek. E szép hasonlat szerint a tenget a rossz világ, a halak az emberek, a halászok az apostolok, a hajó az egyház.

* 21. Az itt említett Jakab az idősebb; mert volt egy másik Jakab apostol is, Alfeus fia, az ifjabb vagy kisebb, ki Jézusnak rokona is volt. (V. ö. Máté 10,3. és párh.)

* 22. Elhagyván hálóikat. A görög szerint a hajót.

* 23-25. Jézus Galileában tanít és gyógyít. (V. ö. Luk. 6,17-19.)

* 23. A zsinagóga templomtól különböző gyűlésterem és imaház volt.

* 24. Ördöngösök azok, akiket az ördög testileg megszállott, mintegy bennük lakik s őket mozgatja és kínozza. (Tehát nem azok, akiket az ördög csak csábítással hajt szolgálatába.) Az ördöngösség nyilvánulása sokszor hasonlít az ideges elmebetegséghez, kivált a nyavalyatöréshez és dühöngéshez, ami nem is csoda, a test és lélek szoros összefüggésénél fogva. A Szentírás és az őskeresztény írók szerint ezek a nyomorúságok hajdan nagyon el voltak terjedve. Az ördög akkor adta ki mérgét. Holdkórosok az evangéliumban általában nagyfokú idegbetegek, kivált nyavalyatörősek. Az inaszakadtak azok, kik bármi okból meg voltak bénulva, tehát köszvényesek, sorvadt tagúak, szélütöttek stb.

* 25. A tíz városból. A galileai tengertől keletre volt tíz görög város, a Dekapolis.

* 5. Itt következik Szt. Máténál az evangéliumokban található legnagyobb erkölcsi beszéd. Szt. Lukács is közöl egy hasonló beszédet. (Luk. 6,17. 20; 7,1.) A Máté-féle jóval terjedelmesebb és Jézus azt egy hegyen mondta tanítványainak, valószínűleg nyilvános működése második évében, az apostolok kiválasztása után (Luk. 6,13. skk.); a Lukács-félét a népnek mondta, jóval rövidebben. Sokan azt tartják, hogy e kettő két külön időben és helyen, más-más hallgatók előtt elmondott beszéd (így Szt. Ágoston, Szt. Gergely stb.); mások szerint Lukács ugyanazon beszédet közli, mint Máté, de kivonatban, töredékesen, szokása szerint mellőzve a zsidó vonatkozásokat. (Origenes, Szt. Jeromos, Ar. Szt. János, Beda, Szt. Tamás stb.) Valószínű, hogy Máté más hasonló beszédek töredékeit is itt-ott beleszövi hegyi beszédébe. Máté hegye lehet hegyvidék, Lukács síksága lehet fennsík vagy domb, s Krisztus beszédét a hegyen kezdhette, a völgyben folytathatta, vagy fordítva. A hely valamelyik galileai hegy volt, alkalmasint a Genezáret-tó, környékén, Kafarnaum város közelében (Luk. 7,1.); a hagyomány szerint a mai Kurun Hattin-hegy. – A beszéd tartalma (Máténál) lényegében a következő: Bevezetés. (4,25-5,2.) I. Az Isten országának polgárai és tisztviselői (5,3-16.) II. Az ó törvény örök érvénye; de az új törvény tökéletessége a régi felett. (5,17-48.) III. Az új törvény a farizeusi igazsággal szemben. (6,1-18.) IV. Keresztény életelvek és erkölcsi parancsok. (6,19-7,23.) Záradék. (7,24-8,1.)

* 3-12. A nyolc boldogság. (V. ö. Luk. 6,20-26.)

* 3. Krisztus olyanokat hirdet boldogoknak, országa polgárainak, kiket a világ szán és megvet, miáltal a keresztény világnézetet homlokegyenest ellentétbe állítja a világ felfogásával. (V. ö. Kor. I. 1,27. sk. Jak. 2,5.) Lukács a nyolc boldogság helyett csak négyet említ: a szegénységet, éhséget, sírást és üldözést; de azok ellentétével is megvilágítja a boldogságok értelmét. Lelki szegények azok, kik a földi javakhoz rendetlenül nem ragaszkodnak, boldogságukat nem bennük keresik, azokat másoktól nem irigylik, Istentől rendelt sorsukban megnyugszanak; ha pedig földi javakban bővelkednek, azokat Isten dicsőségére és embertársaik javára használják. Lukács egyszerűen szegényeket mond (6,20.), s érti alattuk a kis embert, a gyengét és elnyomottat. Krisztus a boldogságok közt első helyen említi a szegénységet, mert ez legjobban megfelel a világról való lemondásnak és a túlvilági törekvésnek; persze, ha az nemcsak az erszény, hanem a szív szegénysége is. A szegényt kevesebb érdekszál köti a világhoz. Általában az evangélium kedvez a szegénységnek (Máté 6,19-21: 10,9. sk. 11,5: 13,22; 19,21. skk. Luk. 6,24; 12,33. sk. Jak. 2,2-7.); szerinte a szegény Isten barátja, az Isten országának kiváltságos osztálya. A gazdagságot lehet ugyan jól is használni, lelki szegénységgel párosítani, az erény eszközévé tenni. (Sir. 31,8. skk. Máté 6,20. Csel. 4,32. skk.) De annyi bizonyos, hogy a gazdagság nagy kísértés, gond és veszedelem. Az evangélium ezen tanítása elhárítja a gazdagság és szegénység harcát, s egyetlen megoldása a ma annyira égető társadalmi kérdésnek. Sok régi és új magyarázó a lelki szegények alatt az alázatosakat ért); újabban pedig némelyek az egyszerű Jámbor népet, mely tanulékony, engedelmes szívvel fogadta az Úr tanítását. A lelki szegények jutalma a mennyek országa. Már e földön is jobban beillik és Krisztus idejében is könnyebben belépett a lemondást hirdető és túlvilági boldogságot igérő egyházba a szegény, mint a gazdag; a másvilágon pedig Isten a földi nélkülözésért mint egy adósa neki a boldogsággal (Luk. 6,24.), melyből a gazdag már e földön kivette részét.

* 4. A szelídek örökölni, birtokolni fogják a földet, nem ezt a sárgömböt, melyért az erőszakosak harcolnak, s ahol a szelídek a rövidebbet húzzák, hanem az igéret földjét, a földi messiási országot és annak folytatását a mennyben. (V. ö. Zsolt. 36,11.)

* 5. Akik sírnak, vagy (a görög szöveg szerint) gyászolnak, természetesen ártatlanul és a mennyország reményében; azok örülni és vigasztalódni fognak a másvilágon (Luk. 6,21.); sőt már e világon is lelki vigasztalást nyernek. Lukács szerint jaj a nevetőknek, a léha mulatóknak. (6,25.)

* 6. Az igazság, vagyis a megigazulás és erény szomjúsága, annak becsülése és forró vágya, melynek jutalma a kielégítés, részben már e földön, és tökéletesen a másvilágon. Lukács (6,21. 25.) egyszerűen éhségről, tehát testi éhségről és jóllakásról beszél, mely utóbbi a mennyei vendégségben teljesedik.

* 7. Irgalmasok azok, kik a bántalmakat megbocsátják, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolják, amiért Istentől maguk is irgalmat nyernek. (V. ö. Jak. 2,13.)

* 8. A tiszta szív a lélek belső ártatlansága, az állatias bűnöktől való mentessége, ellentétben a mózesi törvény, de kivált a farizeusok külső szertartásos tisztaságával. A tiszta szív már e földi életben is fogékonyabb Isten megismerése iránt, mint a szennyes lélek; mennyei jutalma pedig az Isten színről-színre való látása.

* 9. Békességesek a békeszeretők és békeszerzők; ezek Isten fiai, mintegy családja lesznek. De az Isten országában nem a tétlenség és gyávaság békéje uralkodik, hanem egyszersmind a bűn és az ördög elleni harc. (V. ö. Máté 10,34.) Az Isten fiai békéjének alapja a tiszta lelkiismeret.

* 10. Üldözést szenvednek, mert igazak, mert az igazságot megvallják s az erényt gyakorolják. Ezek a hitvallók és vértanuk, kivált az apostolok, de másodsorban Krisztus minden igaz híve. Miként a hős katonák a meghódított országon osztoznak, úgy nyerik meg ők jutalmul, hazául és birtokul a mennyországot. – A következő 11. sk. vers az üldözéseket részletezi. (Hasonlóképen Luk. 6,22. sk. 26.)

* 13-16. Három hasonlat az apostolok hivatásáról. (V. ö. az alább idézett párhuzamos helyeket.)

* 13. Ez a három hasonlat bizonyos mértékben minden hívőre illik. A só ad az ételnek ízt és megóv a romlástól. Az emberiség íze a bölcseség, romlatlansága a jó erkölcs. Ezeket vannak hivatva az apostolok és azok utódai a világban fenntartani és terjeszteni. Mivel lógják megsózni? Ha a tanító nem tudja az igazat és jót, vagy rosszat tanít, ki fogja őt kioktatni? Ha az erkölcs őre bűnös életet folytat, ki fogja őt megfeddeni? Más dolog, ha elromlott is, valamire még jó lehet; de a romlott só semmire sem való, Lukács szerint (14,35.) még trágyának sem jó, hanem kidobni való szemét. Ezt a hasonlatot Krisztus máskor is használta. (Márk 9,49. Luk. 14,34. sk.)

* 14. A világ világossága. Az apostoloknak és utódaiknak gyertya módjára kell világítaniok a világ sötétségében tanítással és példával. A világ igazi világossága persze Krisztus (Ján. 1,5. 9; 3,19; 8,12. stb.), kitől az apostolok fényüket kölcsönzik. A hegyen fekvő város az apostolok, illetőleg azok tanítása és példája, melyeknek messze el kell látszaniok.

* 15. A gyertyahasonlat értelme világos. Márk és Lukács e gondolatot más alkalommal is közlik. (Márk 4,21. Luk. 8,16; 11,33.)

* 16. A jó tett hódolat az Isten törvénye előtt, malasztjának műve és jó példa, tehát dicsőségét az emberek előtt növeli és követésre buzdít. Azonban alább (Máté 6,1. 3.) olvassuk, hogy a jót nem szabad azért tenni, hogy az emberek lássák. De, minden a szándékon fordul meg. Nem szabad az emberek tetszését keresni, hanem erre való tekintet nélkül engedelmeskedni kell a törvénynek és jó példát kell adni. A köteles jót nyilvánosan kell tenni, bár árulni nem szabad; a kötelességfeletti és rendkívüli jótetteket amennyire lehet, szerényen titkolni kell.

* 17—20. Az ó törvény megmarad, de nem a farizeusi erkölcs (igazság).

* 17. Krisztus hangsúlyozza, hogy az ószövetségi erkölcsi törvény és a hitágazatok a kereszténységben is megmaradnak, de kibővítve és tökéletesítve; az előképek és szertartások beteljesednek, a törvény a farizeusi adalékoktól és külsőségektől megtisztul, a gondolatok és érzelmek világára is kiterjed. Az ó-és újszövetség, amaz a bimbó, emez a virág és gyümölcs. De a szertartási törvény megszűnése fokozatosan történt, mert Szt. Ágoston szerint illett, hogy az ószövetséget tisztelettel temessék el. Azért Krisztus és eleinte apostolai is megtartották a mózesi törvényt.

* 18. Az i-betű (iota, jód) a görög és héber írásban a legkisebb betű; a vesszőcske a betűk hegye vagy szarva. Tehát a törvény, legalább az erkölcsi törvény, egyetlen tollvonása sem szűnik meg (V. ö. Luk. 16,17.), mert az részint természeti, részint tételes isteni törvény, s mint ilyen, az erkölcsi világrend örök és változhatatlan alapja. Meg nem szűnik, míg csak mind meg nem lesz, vagyis míg az utolsó betűig minden, aminek történnie kell, be nem teljesedik, tehát a messiási ország teljes valósulásáig, a világ végéig.

* 19. Aki az ószövetségi erkölcsi törvénynek bár a legkisebb parancsát is felbontja, érvényét tagadja vagy megszünteti, az legkisebb lesz mennyek országában. Nem az égben, hanem az Isten földi országában, hol még jók, tökéletlenek és rosszak együtt vannak. Az ilyen törvénybontó ember a földi mennyek országának még polgára lehet, de tökéletlen; azonban tanító benne nem lehet, sőt ha megátalkodik, az Isten mennyei országának még polgára sem lesz, utolsó lesz, akit ottan emlegetnek. Ellenkezőleg, aki az ószövetségi törvényt minden részecskéjében az utolsó betűig érvényben tartja, kötelező erejét tanítja, az nagy lesz, sőt tanító és apostol lesz úgy az Isten földi, mint mennyei országában. De ennek már nem elég a törvényt csak fenntartani és tanítani, hanem mégis kell azt tartani. Ez áll a kis parancsokról. Magától értetik, hogy aki a nagyobb parancsok kötelező erejét tagadja, az már sem a földön, sem a mennyben nem tartozhatik az Isten országához, hanem hamis tanító, eretnek lesz. Mások szerint ezek a legkisebb parancsok a gondolatokra és kívánságokra, vagy a szertartásokra vonatkoznak, de aligha.

* 20. Igazság a megigazulás az erény vagy tökéletesség. (L. Máté 6,1. jegyz.) Az írástudók és farizeusok igazsága az ő laza és külsőséges erkölcsük. Be nem mentek sem az egyházba, sem a mennybe. Tehát a mózesi erkölcsi-törvény megmarad és kötelez, de nem annak farizeusi magyarázata és kijátszása.

* 21-26. Harag és kibékülés.

* 21. A régiek a Krisztus előtti zsidók. Az emberölés tilalma tudvalevőleg a tízparancsolatban van. (Móz. II. 20,13. V. 5,17.; halálbüntetés a gyilkosságra: Móz. I. 9,6. II. 21,12,29. III. 24,17.) Az Ítélet a vidéki alsóbbfokú törvényszéket jelenti. (V. ö. Móz. V. 16,18.) Méltó az ítéletre, a törvényszéktől kimondandó halálbüntetésre.

* 22. Atyafi vagy testvér az evangéliumokban sokszor annyit jelent, mint felebarát, általában embertárs. Haragszik. Az újszövetségben már az ellenséges indulat oly nagy bűn, mint Mózes törvénye szerint a gyilkosság. (Ján. I. 3,15.) Természetesen harag alatt itt nem egy kis ideges felindulást, hanem gyűlöletet, ártó szándékot, bosszúvágyat kell érteni. De ha valaki a bűn vagy a gonosz ember ellen jogosan felháborodik, az nem vétek, sőt lehet épen az erkölcsi érzés nyilvánulása. Raka arámi szó, annyi, mint üres, hitvány, talán kopasz, ami akkor elterjedt csúfnév lehetett. Aki tehát haragjának gyalázó szavakban is kifejezést ad, méltó a főtörvényszékre (azaz szinedriumra), vagyis akkora büntetést érdemel, mint a zsidóknál a legnagyobb bűntények. Bolond (héberül nabal) zsidó felfogás szerint istentelen, elvetemült ember, ami a legnagyobb szóbeli sértés (V. ö. Zsolt. 13,1: 52,1.); ez a keresztényeknél már oly nagy bűn, melyre a mózesi törvénynek nincs is polgári büntetése, ez már a gehenna tüzére érdemes. Gehenna héber szó, annyit tesz, mint Hinnon völgye, Jeruzsálem mellett s egykori birtokosától kapta nevét. A királyok korában itt áldoztak a zsidók Molochnak, az ammoniták halványának. (Kir. IV. 23,10.) Később megvetésből szemétlerakó és égető helynek használták. A néphit oda képzelte a pokol bejáratát. A gyilkosságról Krisztus nem is beszél, mert ennek az ő országában lehetetlen dolognak kell lenni.

* 23. Ajándékodat az oltárra viszed, vagyis áldozatot mutatsz be. Atyádfiának van ellened valamije, azaz jogos panasza ; tehát ha őt megbántottad, rá haragszol, vagy ő joggal tereád. De az igazi keresztény szeretet nem kutatja, ki a hibás.

* 24. Hagyd ott ajándékodat. Az Üdvözítő csak azt akarja vele kifejezni, hogy a kibékülést nem szabad halogatni.

* 25. Míg az úton vagy, míg a bíró előtt nem álltok, vagyis ez életben, míg az ítélet el nem hangzott. (V. ö. Luk. 12,58. sk.) A tömlöc a tisztítóhely, vagy a pokol.

* 26. Míg le nem fizeted, vagyis míg teljesen eleget nem teszel bűnödért, vagy ha ez lehetetlen, akkor soha ki nem jössz. A fillér Máténál quadrans, valamivel kevesebb két fillérnél.

* 27-32. Paráználkodás és elválás. (Lásd az alábbi párhuzamos helyeket.)

* 27. Ne törj házasságot. Ez az Isten hatodik parancsa. (Móz. II. 20,14. V. 5,18.) A mózesi törvény, mint jogszabály, csak a külső tettekről, a jogsérelmekről beszél; de a tizedik parancsban tilalma már a belső bűnre, a kívánságra is kiterjed. (Móz. II. 20,17. V. 5,21.) Úgy látszik azonban, a farizeusok a tilalmat csak a külső bűnre szorították.

* 28. Aki asszonyra néz stb. Az ó törvény csak a más feleségéről beszélt; de más újszövetségi helyek a tilalmat mindenféle páráznaságra kiterjesztik. (Csel. 15,20. 29. Kor. I. 6,9. skk. 7,1. Kor. II. 12,21. Gal. 5,19. Ef. 5,3. Kol. 3,5. Tessz. I. 4,3. skk. Zsid. 13,4. Jel. 9,21: 21,8. stb.) A nézés, a buja nézés, mely a vágy ébresztésére irányul. Az ilyen nézés már belsőleg elkövette a házasságtörést; mert a bűn lényege az akarati elhatározás, nem a külső végrehajtás. A keresztény erkölcstan feltűnő szigorúsággal, súlyos bűn terhe alatt, tiltja a szándékos tisztátalan gondolatot, érzelmet és vágyat. Ebben ugyanis, mint a lejtőn, nehéz a megállás.

* 29-30. Vájd ki, vágd le. Ugyanezt a gondolatot Krisztus máshol a kisdedek botránkoztatásával kapcsolatban ismétli. (Máté 18,8-9. Márk 9,42-46.) Máté e helyén, úgy látszik, Krisztus a paráználkodás eszközeire és alkalmaira gondol. Különben e hely nemcsak a hatodik parancs elleni bűnökre vonatkozik, hanem általában minden bűneszközre és alkalomra. Arra tanít, hogy mindent ami megbotránkoztat, vagyis bűnre visz, akármilyen hasznos vagy kedves, hősiesen és mindenáron el kell távolítani. Jobb féllábbal, félszemmel üdvözülni, mint két szemmel és lábbal elkárhozni. Valóságban a szem, kéz vagy láb eltávolítására nincs szükség, sőt a természettörvény és az egyház gyakorlata tiltja is a test megcsonkítását. A bűnt másképen is el lehet kerülni.

* 31. Miként nem szabad az embernek a más feleségét kívánni, úgy nem szabad a maga feleségét elküldeni, sem az asszonynak férjét elhagyni. (Lásd Máté 19,3-10. Márk 10,2-12. Luk. 16,18. Róm. 7,2. sk. Kor. I. 7,10-11. 39.) Mózes törvénye megengedte a feleség elbocsátását; de azt a váláslevél jogi formaságához kötötte, hogy megnehezítse. (Móz. V. 24,1. V. ö. Máté és Márk fentidézett helyéhez jegyz.)

* 32. Ez a hely a párhuzamos helyekkel együtt a katholikus házasságjog alapköve. Megkülönbözteti a házassági kötelék felbontását a különéléstől, amit az egyház ágytól és asztaltól való elválásnak nevez; az utóbbit házasságtörés esetén megengedi. Okot ad neki a házasságtörésre, vagyis oka lesz, ha az eltaszított nő rossz útra téved; de paráznaság esetében a férj nem felelős az elbocsátott házasságtöréséért, nem ő teszi azt és új férjét házasságtörővé. Aki elbocsátott nőt vesz el, házasságot tör és pedig tekintet nélkül az elbocsátás okára, minden esetben, még paráznaságnál is, mert itt már nincs kivéve a paráznaság mint mentő ok. A nő paráznasága által tehát a férfira nézve megszűnik az együttélés kötelessége, de a nő tovább is hűségre köteles, mert a házassági kötelék fennmaradt, különben az asszony már szabad volna és mint ilyen, nem is követhetne el házasságtörést, valamint új férje sem. Természetesen ugyanez áll megfordítva a férjről is, ha a nő hagyta el. A görögkeletiek és protestánsok Máténál a házasságtörés kivételét a kötelék felbontására és az új házasságra is kiterjesztik, tehát paráznaság esetében a házasságot teljesen felbontják. E magyarázat mellett a kötelék felbontásának egyszerű módja volna a házasságtörés, a fölbontás pedig jutalom volna a hűtlenségre, melyben az ártatlanul elűzött nő nem részesülne. Épen ezen a bonthatatlanságon ütköznek meg a tanítványok. (Máté 19,10.) A katholikus fölfogás mellett bizonyítanak az összes szentírási helyek és az egyház hagyománya, irodalma és gyakorlata kezdet óta.

* 33-37. Eskü és igazmondás. (Máté 23,16-22. Jak. 5,12.)

* 33. Hamisan ne esküdjél. Szószerint a mózesi törvény tiltja az Isten nevének hiába vételét, a hamis esküt és a fogadalom megszegését. (Móz. II. 20,7. III. 19,12. IV. 30,3. V. 5,11; 23,21.) A zsidók komoly ok nélkül is sokat esküdöztek, de annak igazságával és megtartásával keveset törődtek. A farizeusok azt vélték, hogy az eskü csak akkor kötelez, ha magára Isten nevére vagy a neki adott ajándékra történt. (V. ö. Máté 23,16-22. Jak. 5,12.)

* 34-36. Egyáltalában ne esküdjetek. (V. ö. Jak. 5,12.) Erre hivatkozva, némely eretnekek (baptisták, nazarénusok stb.) az esküt egészen megtiltották. De a Szentírás számtalan helyén szent férfiak, sőt Isten és Krisztus is esküsznek (Máté 26,63. sk.), az egyház pedig és a keresztény világ az esküt mindig gyakorolta. A keresztény erkölcsnek megfelelő eszményi állapot az volna, ha eskü nem történnék, ha az emberek mindig igazat mondanának, egymásban bíznának, hogy esküre szükség nem is volna. Azért az eskü meg van engedve, föltéve, hogy fontos okból, igazságra és tisztelettel teszik. Krisztus szavai szerint az Istennel különös viszonyban álló dolgokra s általában a teremtményekre sem szabad könnyelműen esküdni, pl. az égre, földre, Jeruzsálemre, fejünkre. Az ilyen közvetett esküben is, ha annak egyáltalában valami értelme van, benne lappang az Istenre való hivatkozás, mint ama teremtmények alkotójára és urára, nekünk pedig kedves dolgokra, melyeket mintegy zálogul ajánlunk fel állításunk vagy igéretünk igazsága mellett. Azért nem szabad olyan dologra sem esküdni, mellyel nem rendelkezünk, pl. a saját fejünkre. Krisztus szavai feltételezik, hogy hasonló esküformák a zsidóknál akkor divatban voltak.

* 37. Legyen: igen, igen, nem, nem. (Lásd Jak. 5,12.) Feleljetek a kérdésre őszintén és egyenesen, de eskü nélkül. Ami ezeken túl van, az kertelés, kétértelműség, hazugság, sőt maga az eskü is, a gonosztól vagyon. Nem mondja Krisztus, hogy az eskü épen rossz, hanem hogy a rosszból, a bűnből, a hazugságból és gyanakvásból származik, vagy pedig hogy indító oka a gonosztól, az ördögtől ered. Persze azért nem vagyunk kötelesek és nem is szabad az igazságot mindig kimondani és elmondani, pl. a titkot. (V. ö. Máté 10,16.)

* 38-42. Szelídség és szívesség. (V. ö. az alábbi párhuzamos helyeket.)

* 38. Szemet szemért stb. Ez a visszatorlás joga (forbátjog, talio), vagyis a bűn és büntetés teljes egyenlőségének törvénye, melyet Mózes (II. 21,23-25. III. 24,19/sk. V. 19,21.) más régi népek példájára néha elrendelt. Krisztus azt mint a szigorú és könyörtelen igazság törvényét eltörölte s helyébe a türelem és szeretet törvényét tette.

* 39-41. Ne álljatok ellen a gonosznak, tudniillik a sérelemnek és erőszaknak. (Luk. 6,29. sk.) A köntös a keletiek hosszú, bokáig érő ruhája; a palást a felsőruha, a köpenyeg. A palást rendesen értékesebb és szükségesebb volt. Tehát ha valaki az értéktelenebb ruhát el akarja venni, add oda neki a drágábbat is. (V. ö. Luk. 6,29.) Kényszerít. Az ellenállás tilalmát és az engedékenységet, melyről itt szó van, nem kell betűszerint érteni és követni, ét felhozott példák csak az áldozatkész szelídség és békeszeretet jellemzésére szolgálnak s bizonyos szónoki nagyítással vannak mondva; inkább csak tanácsok, a keresztény szeretet hőstettei, mint parancsok. Csak a magán-bosszú és önbíráskodás van megtiltva. A gondolat az, hogy inkább tűrni kell a sérelmet és erőszakot, engedni jogainkból, mint veszekedni; türelemmel, szeretettel és nagylelkűséggel kell a gonoszságot és erőszakot lefegyverezni. (V. ö. Kor. I. 6,7.) De ennek is okosan, más kötelességek sérelme nélkül kell történnie; sőt a jelen gonosz világban sokszor nem is szabad az önvédelemről és megtorlásról lemondani. (V. ö. Ján. 18,23. Csel. 23,3.) Szabad tehát, sőt néha a közjó és a bűnös érdekében is kötelesség a sérelem és támadás ellen védekezni, kártérítést követelni, elégtételt és megtorlást szerezni, a bűnöket megakadályozni stb., kivált az elöljárónak és bírónak. De mindezt a szelídségnek és szeretetnek kell mérsékelni.

* 42. Aki kér, adj neki stb. (Luk. 6,30.) Adj alamizsnát és segítséget, vagy kölcsönt kamat nélkül, sőt na teheted, a visszafizetés reménye nélkül is. (Zsidótól kamatot venni, Mózes törvénye szerint, nem volt szabad. Móz. II. 22,25. III. 25,36. sk. V. 23,19. sk.) De a segítésnek is okosan kell történni, saját helyzetünkre és a körülményekre való tekintettel. Ez a kötelesség csak igazi szegények iránt kötelez, de nem könnyelműen pazarlók, más pénzével uraskodók iránt. Az oktalan adakozás dologtalan embereket tenyészt. De másrészt az igazi felebaráti szeretet inkább ad a méltatlannak is, mintsem hogy túlságos okoskodással a valóságos szegényt nyomorogni hagyja. Jobb az irgalmasságban tévedni, mint a szigorúságban.

* 43-48. Ellenségszeretet. (Luk. 6,27-36.)

* 43. Gyűlöld ellenségedet. Ezt a mózesi törvény nem mondja; vagy ha ilyesmit mond, a pogány nemzeteket mint bűnösöket, Isten és választott népének ellenségeit érti. Sőt a törvény, bár a felebaráti szeretetet többé-kevésbbé a honfitársra szorította, némi általánosabb emberszeretetet, néha az ellenség, kivált rokon és jótevő idegen népek iránti barátságot is parancsolta. (Móz. I. 45. fej. II. 23,4. sk. III. 19,17. sk. V. 23,7.) A farizeusi magyarázat, úgy látszik, a törvény szavaihoz az ellenség gyűlöletét és megvetését is hozzáadta.

* 44. Szeressétek ellenségeiteket stb. Hasonlókép Szt. Lukács. (6,27. sk. 23,34. V. ö. Péld 25,21. Csel. 7,59. Róm. 12,14. skk. stb.) Az ellenségszeretet parancsa az evangélium legfölségesebb sajátossága. Nemcsak semleges szeretetet parancsol, tudniillik, hogy ellenségeinknek ne ártsunk, hanem tevőlegest és cselekvőt, mely jótéteményekben nyilvánul. Egyébiránt itt is meg kell különböztetni a szigorú parancsot a tanácstól, a hősies foktól. Kötelességek a nemleges cselekedetek: hogy ellenségünknek rosszat ne kívánjunk, őt ne gyűlöljük, neki ne ártsunk, rajta bosszút ne álljunk, őt a felebaráti szeretet általános jótéteményeiből – alamizsnából, szokásos udvariasságból, imádságból – ki ne zárjuk, sőt hogy neki szívből megbocsássunk stb. Ennél többre igazában kötelezve nem vagyunk. Azonban tanács, nagylelkű, hősies keresztény eljárás az, ha ellenségeinknek jót kívánunk és teszünk, rosszért jóval fizetünk, neki kedvezünk stb. Az ilyen szeretet előbb-utóbb meglágyítja és kibékíti az ellenséget.

* 45. Ennek az ellenségszeretetnek gyönyörű indítóokát adja az Üdvözítő: hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon (v. ö. Luk. 6,35.), vagyis, hogy fiainak mutassátok magatokat, hozzá hasonlók legyetek, ki nem sújtja le ellenségeit s nem vonja meg tőlük jótéteményeit.

* 46. sk. Ez kissé bővebben van Lukácsnál (6,32-35.) A vámosok vagy publikánusok a kincstári bevételek, adók és vámok bérlői, albérlői és behajtói, többnyire kapzsi, csaló és szívtelen emberek, kik kegyetlenül zsarolták a népet; azért a bűnösök mintaképei. A zsidók előtt nemzeti szempontból is gyűlöletesek voltak, mint az elnyomó római hatalom képviselői és szolgaságukra emlékeztető eszközei.

* 48. A tökéletesség itt a befejezett erkölcsi jóságot, az erények összegét jelenti. Természetes, hogy mi az Isten tökéletességét csak utánozhatjuk mint eszményképet, de utói nem érhetjük. Lukácsnál: Legyetek irgalmasok. (6,36.)

* 6,1-8. Képmutatás, alamizsna, imádság.

Krisztus itt szembeállítja a keresztény tökéletességet a farizeusi igazsággal. Az alamizsna, imádság és böjt a vallásos cselekedetek három főalakja: az első a pénzvágyat, a második a kevélységet, a harmadik az élvezetvágyat, a bűn e három főágát fékezi.

* 1. Az igazság, melyről itt szó van, általában minden erkölcsi jóság vagy erény. (V. ö. Máté 5,20.) A farizeusok az erényt a mózesi törvény szertartásaiba és a vallás külső gyakorlataiba helyezték. Sőt a külső  cselekedeteket is többnyire képmutató módon, fitogtatva és tüntetőleg gyakorolták. Ezt a külsőséges erénygyakorlatot rójja itt meg az Üdvözítő általában és több szembetűnő példában. Az emberek előtt, tudniillik emberi dicséretért. Jutalmatok nem lészen Atyátoknál. Aki az emberek szemeláttára, hiúságból és emberi dicséretért, nem Istenért dolgozott, az nem várhat Istentől jutalmat.

* 2. Az alamizsna a görögben általában irgalmasságot jelent, tehát az irgalmasság minden cselekedetét, kivált a jótékonyságot. Ne kürtölj, azaz ne üsd dobra, ne csődítsd össze hozzá a népet. Megkapták jutalmukat, amit vártak; ki vannak fizetve az emberektől, az elismerésben.

* 3. Ne tudja a balkezed. Oly titokban tedd vagy igyekezzél tenni a jót, hogy szinte magad vagy a másik kezed se tudja, ne lássa azt. A tett célja ne legyen a nyilvánosság, a hiúság, hanem Isten dicsősége és esetleg a példaadás. Sőt néha a jócselekedetet nem is szabad elrejteni. (V. ö. Máté 5,16. jegyz.)

* 5. A zsinagógákban és az utcák szegletein, ahol legtöbb nép van. A farizeusok állva imádkoztak, mert Istennel való barátságuk hitében nem érezték szükségét annak, hogy előtte porba hulljanak. (V. ö. Luk. 18,10-14.)

* 6. Mikor imádkozol, bújj el házad legrejtekebb zugába, zárd be az ajtót. Az Üdvözítő csak azt akarja mondani, hogy minden hiú emberi dicsőséget és feltűnést kerülve kell imádkozni. Sőt a nyilvános és közös imádság sokszor kötelező is. (V. ö. Máté 18,20.) De már a kötelességfeletti magános imádságot nem szabad fitogtatni. (L. fentebb Máté 5,16-hoz a jegyzetet.)

* 7. sk. Ne szaporítsátok a szót. Krisztus nem a hosszú imádságot tiltja, hanem a gépies fecsegést, a sok imádsággal való kérkedést, azt a felfogást, hogy az imádság értéke és ereje hosszúságától függ. (V. ö. Kir. III. 18,26. skk. Máté 23,14.) De Krisztus a tartós és ismételt imádságot, ha az áhítattal történik, nem tiltotta, sőt szóval és példájával ajánlotta. (Máté 1,7; 14,23; 26,38. skk. Luk. 6,12; 11,9; 18,1. skk. 22,43. stb. V. ö. Kol. 4,2. Tessz. I. 5,17. stb.) Azonkívül az imádság célja jó gondolatokat és érzelmeket ébreszteni, azokat a lélekbe vésni, a nyilvános isteni tiszteletnek és szertartásoknak tartalmat, erőt és ünnepiességet adni, ami hosszasabb imádságot követel. Azonban korlátolt és tudatlan emberek szájában a hosszas imádság puszta külsőséggé és képmutatássá fajulhat. Tudja a ti Atyátok. Igaz, hogy Istennek nincs szüksége a mi imádságunkra, vagy épen a hosszúra, hogy tudomást szerezzen szükségeinkről. De az imádság nemcsak kérés, hanem imádás, hálaadás és elégtétel is, és bennünket kötelez hozzá való viszonyunk.

* 9-15. Az Úr imádsága, vagyis a Miatyánk. (Lásd rövidebben Lukácsnál 11,2-4.)

* 9. Ti azért így imádkozzatok. (Hasonlóképen Luk. 11,2.) Nem mindig épen ezekkel a szavakkal. Krisztus csak arra tanít, hogy ilyen dolgokat, ilyen rendben kérjünk és szánkba adja a legremekebb imádságformát. Méltán nevezi azt már Tertullián az egész evangélium foglalatának. Szt. Ágoston nyomán a Miatyánkban többnyire hét kérést különböztetnek meg, melyek közül az első három Isten dicsőségére, a többi négy a mi testi és lelki szükségeinkre vonatkozik. (Megjegyzendő, hogy a fordításban többnyire megtartottuk a Miatyánk használatban levő hagyományos szövegét, melyet őseink csaknem ezer év óta imádkoztak. Ma talán nem mondanók ellenünk vetetteknek, hanem vétőknek és kísértet helyett kísértést mondanánk, bár e hagyományos szók nem rossz képzésűek.)

Mi Atyánk. Ez a legbizalmasabb, legmélyebb tisztelettel és leggyöngédebb szeretettel teljes megszólítás. Csak az újszövetségben nyertünk jogot e megszólításra. (V. ö. Ján. 1,12. Róm. 8,15. Gal. 4,5. sk. Ef. 1,5.). A puszta természetes ész és a mózesi törvény kinyilatkoztatja ugyan Istent, de csak mint teremtőnket és urunkat s nem mint atyánkat. Az Isten a mi Atyánk, az emberek közös atyja, miáltal a keresztény testvériségről is vallomást teszünk. Szenteltessék meg a te neved. Azaz tisztelet, szeretet, hódolat és félelem tárgya legyen az Isten neve, vagyis maga az Isten, az emberek és minden teremtmény részéről. Ez a világon a legnagyobb jó, Isten külső dicsősége.

* 10. Jöjjön el a te országod. Jöjjön el az Isten országa, a messiási ország a legáltalánosabb és legeszményibb értelemben. Tehát valósuljon az meg e földön az egyházban, a keresztény társadalomban, győzze le a bűnt és Isten ellenségeit. (Az Isten országáról L. fentebb 3,2-hez jegyzet.) Legyen meg a te akaratod stb. Mindig és mindenütt uralkodjanak Isten törvényei.

* 11. Életünkre szükséges kenyerünket, vagy a küszöbön álló szükségletre való, s általában a testi szükségletek kielégítését. Mivel a testi élet minden cselekedetünknek, erkölcsi életünknek és az Isten szolgálatának is a földön alapja és feltétele, azért Krisztus első helyre teszi a táplálék kérését. Add meg nekünk ma. (Lukácsnál mindennap, naponként.) A kenyeret csak mára, tehát egy napra kérjük, a holnapot Istenre bízzuk, (v. ö Máté 6,34.), illetőleg majd újra kérjük, ha élünk és szükségünk lesz rá.

* 12. Vétkeinket a görög és latin szövegben adósságainkat; mert a bűn valóban adósság, mellyel Istennek tartozunk. (V. ö. Máté 18,23-35.) Bűneink bocsánatának feltétele, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vetetteknek, vagyis azoknak, kik minket megbántottak. Isten úgy bánik velünk, mint mi embertársainkkal. (V. ö. Sir. 28,1. skk. Máté 6,14. sk. 18,23. skk. Márk 11,25. sk.) De a megbocsátás részünkről csak Isten irgalmának indítóoka és feltétele, nem mértéke. A haragtartó és bosszúálló szájában a Miatyánk ezen kérése Isten haragjának kihívása. (L. fentebb 5,39. skk.-hez jegyzet.)

* 13. Ne vígy minket a kísértetbe. A kísértés általában az erény próbáratétele. Gyengeségünk és rosszhajlamaink miatt a kísértés (akár belső, akár külső) ránk nézve mindig a bűn veszedelmével jár. (V. ö. Máté 26,41.) A Miatyánk szavaival tehát nem a küzdelemtől vonakodunk, hanem a bukástól és bűntől félünk. Megjegyzendő, hogy Isten nem visz kísértésbe, nem enged erőnkön felül kísérteni, csak megengedi a kísértést, hogy alkalmat adjon az erkölcsi győzelemre, vagyis az érdemre. (V. ö. Jak. 1,13. sk.) Különben a kísértés sokszor csak az emberi természetnek vagy a világ berendezésének szükséges folyománya s csak esetleg kísértés, melynek az ember szabad akaratával és Isten kegyelmével ellenállhat. De szabadíts meg a gonosztól, tudniillik minden testi és lelki rossztól, természetesen elsősorban a bűntől és az ördögtől. Az Ámen héber szó, a görögben hiányzik. Annyit tesz, mint valóban, bizony, úgy legyen. Eredetileg az imádság szertartása záradéka volt. A Máté-evangélium görög szövegében az utolsó kérés után e szavak olvashatók: «Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen». A görög egyház és a protestánsok ezt a záradékot az imádságban a Miatyánkhoz adják. A latin egyház azonban mellőzi azt, mert hiányzik a legrégibb és legtöbb szövegemlékben. (A Vulgatában is.) Úgy látszik, Szíriából és Bizáncból származó toldalék, melyet az imádsághoz adtak záradékul (mint a keresztvetést vagy a zsoltárok végéhez a Glória Patrit).

* 16-18. A böjtölés.

* 16. skk. Meghervasztják orcáikat. A farizeusok komor, sanyargatott arccal, sőt a gyász szertartásaival böjtöltek; fejükre hamut hintettek, nem mosdottak, sőt, úgy látszik, valamiképen mesterséges sápadtságot idéztek elő. Kend meg fejedet stb. A zsidók az öröm és ünneplés jeléül kimosakodtak s megkenték fejüket illatszerekkel. Persze Krisztus nem parancsolja, hogy szóról-szóra így tegyünk; csak azt akarja mondani, hogy a böjtöt, valamint általában az önmegtagadás és bűnbánat cselekedeteit vidám arc és rendes életmód leple alá kell rejteni.

* 19-24. Mennyei kincsek; az ép szem; a két úr; a párh. helyek.

* 19-21. Ne gyűjtsetek kincseket a földön. (V. ö. Luk. 12,33.) A vagyonszerzés nincs egészen megtiltva, miként máshol a gazdagság sincs. (L. fentebb 5,3. jegyz.) Az értelem csak az, hogy ne adjuk rá magunkat egész lélekkel a vagyongyűjtésre; inkább törekedjünk mennyei, mint földi javakat gyűjteni; mert a földiek mulandók. A mennyei kincs a jócselekedetek érdeme s e kincsek szerzésének módja az irgalmasság és szeretet műveinek gyakorlása. Ahol kincsed vagyon, ott leszen a szíved is. (Így Lukácsnál is 12,34.) Az ember gondolata azon jár, szíve vágya azon csüng, amit becsül és szeret. Már pedig a keresztény ember hazája és végcélja nem a föld, hanem az ég.

* 22-23. Tested világa (= lámpája) szemed stb. A hely megvan Lukácsnál is (11,34-36.), aki hozza teszi: „Ha azért egész tested világos, nem lévén benne semmi sötét rész, világosságban lesz egészen, mint mikor a szövetnek fényével (a villám fényével) megvilágít téged. E képes beszéd (allegória) betűszerinti értelme ez: A testnek mintegy lámpája a szem, mert mint a lámpa, szinte megvilágítja testünket és utunkat. Ha a szem jó, akkor az egész test és környezete világosságban van (mintha az egész test csupa szem volna) és a szem lámpa gyanánt vezeti; ha pedig a szem rossz, akkor az egész test mintha sötétségben volna. Ha már most a test lámpája maga is sötét, mily nagy lesz a sötétség, melyet annak kellett volna megvilágítani? Átvitt értelemben a szem a lelki szem, az életfelfogás, a gondolkozásmód, az érzület, melyeken mint szemüvegeken a világot nézzük. Ezek a lámpások, melyek vezetik és irányítják tetteinket, mint lépéseinket a szem. Ha tehát az ész és szív csak a földi javakra irányul, akkor sötétség borul az ember egész lelkére és cselekedeteire. Viszont ha helyes szemmel nézzük a dolgokat, ha eszünk és szívünk a magasabbrendű, eszményi és erkölcsi javak után törekszik: akkor megvilágosodik egész lényünk és helyzetünk, világos lesz életünk célja és az út, melyen járnunk kell.

* 24. Senki két úrnak nem szolgálhat stb. (így Lukácsnál is 16,13.) Szívet ég és föld közt megosztani, szinte lehetetlen. Egyik vagy másik kedvesebb lesz, egyiknek szolgálata a másiknak rovására megy, ami előbb-utóbb összeütközésre, legalább mindkettő iránt közömbösségre vezet, kivált ha a két úr egymás ellensége és ellenkezőt parancsol, mint Isten és a mammon. Ez nemcsak a bűnös úton szerzett kincsekre áll, hanem minden gazdagságra általában. Aki azonban a földi vagyont jól használja, nem szolgál neki, hanem uralkodik felette s azt az erény és üdvösség eszközévé teheti. (V. ö. Máté 5,3.) Különben mammon arámi szó, mely gazdagságot jelent; itt személyesítve van.

* 25-34. A gondviselésben való bizodalom. (Luk. 12,22-30.) Ez a szakasz az isteni gondviselésnek remek dicsőítő éneke. Lényege az, hogy tegyük meg a magunkét, a többit bízzuk Istenre. Ezen hit nélkül az ember élete folytonos aggodalom és rettegés, mely elrontja életkedvét, megbénítja munkaerejét. De a gondviselésben csak akkor van joga bízni az embernek, ha ő is megteszi a magáét. A tétlen bizakodás nem keresztény erény, hanem mohamedán fatalizmus. Lukácsnál e szakasz a csűrépítő és lakmározó oktalan gazdagról szóló példabeszéddel áll kapcsolatban. (Luk. 12,16-21.)

* 25. Ne aggódjatok életetekről. (Lukácsnál 12,22. sk.) A görögben és latinban zsidós kifejezéssel lelketekről. Krisztus itt nem tiltja meg az életszükségletekről való gondoskodást, csak az Isten iránt bizalmatlan, túlságos, ideges aggódást. Megokolja pedig ezt azzal, hogy aki az életet adta, nem tagadhatja meg annak feltételeit, a táplálékot és ruhát sem.

* 26. Az ég madarai, annyi, mint a levegő madarai, itt különösen a senkitől nem gondozott és táplált, készletet sem gyűjtő madarak. (Lukács hollókat mond. 12,24.) Ha tehát Isten az oktalan állatokról így gondoskodik, mennyivel inkább a teremtés koronájáról, az ő képéről és gyermekéről, az emberről.

* 27. Nagyságához egy könyöknyit. (Luk. 12,25. sk.) A nagyság itt valószínűleg nem testmagasságot jelent, aminél egy könyök nagy dolog volna, hanem életkort. A könyök zsidó mérték, annyi, mint egy kis rőf (kb. 50 cm). Minden gondunk Isten gondviselése és segítsége nélkül úgyis hiábavaló.

* 28-30, (Így Luk. 12,27. sk.) A mezők lilioma a vadon termő liliom, mely itt általában a mezei virág helyett áll. Nincs az a drága szövet, mely a virág szirmainak finomságával és színpompájával versenyezhetne. Pedig a virág még takarmánynak sem jó, hanem csak tűzre való. Isten tehát még fel is ékesíti teremtményeit, a legsilányabbat is; hát még az embert. Kicsinyhitűek annyi, mint bizalmatlanok. A túlságos aggodalom a hit gyengeségére mutat.

* 31-32. (Így Lukács is 12,29. sk.) Mindezeket a pogányok keresik. A testi szükségletekért a pogányok szoktak túlságosan aggódni, kik az isteni gondviselésben nem hisznek. Természetesen Krisztus az okos előrelátást és igyekezetet nem tiltja.

* 33. Keressétek először az Isten országát, tudniillik szellemi országát e földön, az igazság és erény birtokát. (Luk. 12,31.) (V. ö. fentebb 3,2. jegyz.) Az ő (t. i. Isten) igazságát, vagyis az Isten parancsainak megfelelő és az ő ítélete szerinti igazságot és erényt. Szóval először a lelki javakat kell keresni és csak mellesleg kell földi javakról és testi szükségletekről is gondoskodni; bízva Istenben, hogy ő majd testi szükségleteinkről fog gondoskodni.

* 34. Krisztus nem tiltja, hogy a jövőről gondoskodjunk, hanem csak azt, hogy érte túlságosan aggódjunk. A holnapi nap majd gondoskodik magáról, vagyis bízzunk, hogy a holnapi napnak is meglesz Isten segítségével a maga segélyforrása. Ha mindig a jövő eshetőségein aggódunk, akkor sohasem lesz nyugodalmunk és nyugtalanságunkkal kockára tesszük a jövőt.

* 7.1-6. A vakmerő ítélet. (V. ö. Luk. 6,37-42.)

* 1. E fejezet egymástól független gondolatokat és erkölcsi szabályokat tartalmaz. Ne ítéljelek. Természetesen az elöljárónak és bírónak igenis szabad, sőt kötelessége ítélni és büntetni. Csak a vakmerő és szeretetlen ítélet van tiltva. A keresztény felebaráti szeretet mindenkit jónak tart, míg az ellenkezőre nincsen elég oka; mindent jóra magyaráz, míg csak lehet. A szeretet nem gondol rosszat, mondja Szt. Pál. (Kor. I. 13,5. sk.) A vakmerő ítélet mindig a szeretet ellen vét. Mindenesetre kisebb baj, ha az irgalmasságban tévedünk, mint a szigorúságban és szeretetlenségben. Isten dolga az ítélet, nem a miénk, kik kérdés, jobbak vagyunk-e. (Róm. 2,1.) És ha igen, akkor is Isten kegyelméből vagyunk, amik vagyunk (Kor. I. 15,10.) és nem tudjuk, nem buktunk volna-e el hasonló kísértések és körülmények közt. S mikor az Isten irgalmas, mi, gyarló emberek, legyünk-e szigorúbbak nála?! Az igazi szentek engedékenyek mások iránt, csak maguk iránt szigorúak; épen ellenkezőleg a farizeusok. (V. ö. a házasságtörő nő esetét. Ján. 8,3-11.) Azonban a vakmerő ítélet tilalma nem zárja ki ismeretlen emberekkel szemben az óvatosságot, sem a testvéri feddést, nem követeli, hogy a bűnöket tűrjük és elnézzük. Legyünk szelídek, mint a galambok, de okosak, mint a kígyók. (Máté 10,16.)

* 2. Olyannal ítélnek stb. Ahogy az ember felebarátjáról ítél, úgy fogja az Isten is őt megítélni. Ahogy mérünk másnak, úgy fognak nekünk mérni, sőt Márk (4,24.) és Lukács (6,38.) szerint még bővebben. Lukács ezt a szabályt kiterjeszti az alamizsnára és az irgalmasság egyéb cselekedeteire.

* 3-5. (Lukácsnál 6,41. sk.) A szigorú és szeretetlen ítélet rendesen igazságtalan is; elfogult és vak a maga hibái iránt s nagyítja a másét, másban meglátja a legkisebb hibát, a szálkát, maga szemében a gerendát, a legnagyobb bűnt sem veszi észre, vagy legalább mentegeti. Az evangélium szerint az embernek először a maga szeméből kell kivenni a gerendát, vagyis először magának kell megjavulni; csak akkor lesz joga, meg elég éleslátása, hogy keresse és kivegye más szeméből a szálkát, vagyis bírálgassa a más bűneit. A bölcsek és szentek magukon kezdik a világ megjavítását.

* 6. A szent dolgok profanálása. Új gondolat. A szent dolog és a gyöngy jelenti az Isten igéjét és a magasabb hittitkokat, úgyszintén a malaszt eszközeit. (V. ö. Máté 13,45. sk.) Általában szent és becses dolgokat nem szabad kutyákra és sertésekre pazarolni s ezáltal meggyalázni; mert ezek azokat, mint az oktalan állatok az áldozati húst, vagy kenyeret és a gyöngyöt megérteni és becsülni nem tudják, hanem összemarcangolják és legázolják; sőt mivel csak koncot vártak, nekirontanak azoknak, kik e nekik értéktelen dolgokkal őket megcsalták. Különösen pedig a kutyák és sertések a durva, hitetlen, piszkoslelkű és gonosz emberek, kik a vallási igazságokat meg nem értik és nem becsülik, mintegy megugatják és megmarják, az erényt megvetik és sárba tapodják. Azért az ősegyházban úgynevezett titokfegyelem volt, mely a keresztség előtt a magasabb vallási tanokat, szertartásokat és intézményeket titokban tartotta, nehogy az értelmetlen és ellenséges indulatú pogányok gúnyjának s a híveket az üldözésnek kitegye. Azért a szentségeket sem szabad méltatlanoknak kiszolgáltatni, hanem előbb meg kell őket javítani.

* 7-11. A kérelem meghallgatása. (Luk. 11,9-13.)

* 7-8. Kérjetek, keressetek és zörgessetek a kérés és sürgetés három fokozatát jelenti, tehát az imádságban való állhatatosságot ajánlja és meghallgatását igéri. (Hasonlóképen Máté 21,22. Márk 11,24. Luk, 11,9. sk. Ján. 14,13. sk. 16,23. sk.) De ez az ígéret feltételezi, hogy jó, üdvös dolgot hittel, bizalommal, Jézus nevében, állhatatosán és méltóan kérjünk (V. ö. Kor. II. 12,8. Jak. 1,5-7; 4,3. Ján. I. 5,14. stb.) és hogy a kérés Isten tervébe nem ütközik és hogy javunkra és kivált lelkünk üdvösségére válik.

* 9-10. Lukács hozzáteszi: vagy ha tojást kér, csak nem ad neki skorpiót? (Luk. 11,11. sk.)

* 11. Kik rosszak vagytok, azaz gyarlók, bűnösök, legalább Istenhez hasonlítva. A Máténál említett jók helyett Lukács szent lelket vagy jó lelket mond, azaz lelki javakat. (Luk. 11,13.)

* 12. A felebaráti szeretet szabálya. (Hasonlókép ok más helyen.) 12. Felebarátunkat tehát úgy kell szeretni, mint magunkat (Tób. 4,16. Máté 22,39. Márk 12,31. Luk. 6,31; 10,27.); bár az erkölcstan szerint összeütközés esetén egyenlő körülmények közt szabad magunknak előnyt adni. Felebarátunk iránti cselekedetünket az határozza meg, mit kívánnánk mi tőle hasonló helyzetben. Krisztus szerint már a törvénynek és prófétáknak, vagyis az ószövetségi erkölcstannak is ez a lényege, amennyiben ez a másik ószövetségi főparancsot, az Isten szeretetét is magában foglalja. (V. ö. Máté 22,36-40. Márk 12,28-31. Róm. 13,8-10. Gal. 5,14. Jak. 2,8. Ján. I. 4,20.) Különben ezt a zsidóknál már a tudós és jámbor Hillel rabbi is tanította.

* 13-14. A szűk kapu. (V. ö. Luk. 13,24.)

* 13-14. A szűk kapu és keskeny út az, mely a mennyországba visz, a tágas kapu és széles út a pusztulás, vagyis a kárhozat útja. (Luk. 13,23. sk.) A keskeny út az erény, az önmegtagadás, a bűnbánat és jócselekedet rögös és fáradságos útja; a széles út a bűn, az érzékiség és szenvedélyek útja. Az előbbin jár az igazak és választottak kis csoportja; az utóbbin az emberek nagy tömege tolong. Aki tehát üdvözülni akar, ne menjen a tömeggel, vagy térjen rá idejében a jó útra. Isten minden embert üdvözíteni akar (Tim. I. 2,4.); de ez az emberek közreműködésétől függ. Krisztus igája édes és terhe könnyű (Máté 11,30.), tudniillik az Istent szerető, a mennyország felé néző embernek; de nehéz a testi és a földhöz tapadt embernek. Azonkívül Isten malasztja is megkönnyíti az erény útját. A bűn útja pedig csak látszik könnyűnek, de sokszor fáradságosabb az erény ösvényénél s rövid mámor után már e földön is gyakran hosszú, késő bánathoz vezet.

* 15-23. A hamis próféták és tetteik.

* 15. Hamis próféták a hamis tanítók, a félrevezetők, azok is, akik jót hirdetnek, legalább addig-ameddig, de tanításukat példájukkal megcáfolják és rosszra tanítanak. A juhok ruházata a báránybőrt, a jámbor külszíni, a színlelt szelídséget és ártatlanságot jelenti, mellyel a nyájhoz tartozónak mutatják magukat, hogy félelem nélkül és bizalommal fogadja őket az akol. De belül farkasok, melyek csak saját hasznukat keresik, rabolni és a nyájon élősködni akarnak.

* 16-20. (Lukácsnál 6,43-45.) A hamis próféták rossz tanítását elméletben néha igen nehéz felismerni. Gyakorlatilag véve azok rendes ismertető jelei a cselekedetek, miként a fáé a gyümölcs. Nemcsak egyéni cselekedeteik, hanem műveik, erkölcsi és társadalmi hatásaik is. Minden fa csak természetének megfelelő gyümölcsöt hozhat s erről ismerik meg legjobban. A rossz fát kivágják és tűzre vetik (v: ö. Máté 9,10. Luk. 3,9.), ami itt a kárhozatot jelenti. Nem elég tehát rossz gyümölcsöt nem teremni, hanem jót kell hozni. Ezt a hasonlatot az Üdvözítő máskor is használta; így pl. Máté 12,33.

* 21. Tehát nem a beszéd vagy épen a hamis próféták ámítása üdvözít, még nem is egyedül a hit vagy imádság, hanem csak a jótett. (Luk. 6,46. V. ö. Róm. 2,13. Jak. 1,22; 2,14. skk.) A mennyek országa itt a mennyei boldogság; mert a földi egyházba a hamis próféta is besompolyoghat.

* 22-23. Ama napon, tudniillik az ítélet napján. Tehát még a természetfeletti adományok sem biztos jelei az igaz prófétának és nem biztosítják az üdvösséget jócselekedetek nélkül. (V. ö. Csel. 19,13. skk. Kor. I. 13,1. skk.)

* 24-27. Záradék: A sziklára épült ház. (Luk. 6,47-49.) 24-27. Ez a hegyi beszéd záradéka, mely csekély eltéréssel Szt. Lukácsnál is olvasható s az egész hegyi beszédnek tanulságát vonja le. Ez a tanulság pedig az, hogy nem elég az Isten igéjét hallgatni, hanem szívünkbe kell fogadni, meg is kell azt tartani és szerinte élni. Aki Jézus tanítását hallgatja, hittel elfogadja és megtartja, az bölcs ember, olyan, mint aki házát kősziklára és Lukács szerint mély fundamentumra építi. Viszont, aki Jézus igéit csak hallgatja, de meg nem tartja, bolond ember, ki házát homokra és alap nélkül építi. Az ilyen ház nem bír ellenállni az árvíz és szélvész rohamainak, átvitt értelemben az élet viszontagságainak, a szenvedések, üldözések és kísértések viharainak, hanem összeroskad, elbukik és az ítéletkor elkárhozik.

* 28-29. A beszéd hatása. Úgy tanított, mint akinek hatalma vagyon (Márk 1,22. Luk. 4,32.) az elmék és szívek felett, akinek isteni törvényhozó hatalma van s aki beszédét csodákkal erősítette meg, mint a következő fejezetekből kitűnik.

* 8.1-4. Egy bélpoklos meggyógyítása. (Márk 1,40-45. Luk. 5,12-14.)

* 1. Lejött a hegyről, ahol a hegyi beszédet mondta. Miután Szt. Máté a hegyi beszédben Jézus tanításának, kivált erkölcstanának lényegét adta elő, a következő fejezetekben néhány csodatettét beszéli el. Ezek a csodák és más események, mint a többi evangéliumból, kivált Lukácsból kitűnik, nem mindjárt a hegyi beszéd után és nem is egy időben történtek; hanem legalább részben már a hegyi beszéd előtt; de Máté, ki az eseményeket tárgyi rendben mondja el, e helyen Jézus tanításának megerősítésére csoportosítja azokat.

* 2. A bélpoklosság (lepra) keleten gyakori és ma is előforduló súlyos ragadós bőrbetegség, mely a testet lassanként elevenen megemészti, úgy hogy a beteg sok évi sínylődés után elpusztul. Mózes törvénye szerint a gyanús beteget a papokhoz vitték, akik, ha őt csakugyan bélpoklosnak találták, elkülönítették. Aki őt csak érintette is, tisztátalanságba esett. A bélpoklosok a városon kívül, kivált romokban és sírboltokban tanyáztak s nem volt szabad az emberek közelébe menniök. A közeledőket messziről figyelmeztetniök kellett. Ha nem bizonyultak poklosoknak, vagy ha meggyógyultak, akkor is a papoknak kellett az egészséget megállapítani, akik őket bizonyos áldozatok és tisztulási szertartások után visszabocsátották az emberi társaságba. (Lásd Móz. III. 13. sk. fej.) Az evangéliumi bélpoklos már hitte, hogy Jézus meggyógyíthatja őt.

* 3. Kinyújtván kezét. Jézus közönségesen, bizonyos külső cselekmények által gyógyított, bár puszta szava, sőt akarata is elég lett volna, mint máskor. Ez azért történt, hogy a csodának oka nyilvánvalóvá legyen. Másrészt jelképezte a szentségeket, melyek szintén külső jellel vagy érintéssel közlik az isteni kegyelmet.

* 4. Ezt senkinek se mondd. Feltűnő, hogy Jézus, ki azért tette csodáit, hogy azokkal isteni küldetését bebizonyítsa, sokszor megtiltotta azok híresztelését. (V. ö. Máté 8,4; 12,16. Márk 3,12. és máshol.) Ezzel arra akart tanítani, hogy jócselekedeteinket ne hirdessük; Isten, ha jónak látja, majd nyilvánosságra hozza azokat. Márk tanúskodik, hogy ez a bélpoklos is elhíresztelte a dolgot. (Márk 1,45.) Másrészről Krisztus el akarta kerülni, hogy a nép mellette tüntessen, a papok és farizeusok pedig irigykedjenek és gyűlölködjenek. Mutasd meg magadat a papnak stb. Azaz tégy eleget a mózesi törvény parancsának. A poklosság is jelképe a bűnnek, melytől szintén a pap feloldozása által tisztulunk meg. Bizonyságul nekik, a papoknak és a népnek, hogy lássák gyógyulásodat és csodatevő hatalmamat, úgyszintén azt, hogy nem jöttem a mózesi törvényt megszüntetni.

* 5-13. Meggyógyítja a százados szolgáját. (Luk. 7,l-10.)

* 5. Egy százados. Alkalmasint nem római, hanem Heródes Antipás galileai fejedelem szolgálatában álló. Lukács szerint a zsidók barátja, mert zsinagógát is épített nekik; de nem személyesen jött, hanem az előkelő zsidók által folyamodott Jézushoz. (Lásd Luk. 7,3. skk.) A százados jámborságának bizonysága nagy hite és alázatossága, mely alábbi szavaiból kitűnik.

* 9. Hatalom alatt álló ember vagyok. Tudom, mi a fegyelem; nekem is engedelmeskednek katonáim; mint neked a természet erői és a betegségek.

* 10. Csodálkozott. A százados hite előbb sem volt Jézus előtt ismeretlen; a csodálkozás csak arra szolgált, hogy kísérőinek figyelmét a nagy hitre felhívja.

* 11. Letelepednek, tudniillik asztalhoz ülnek. Az Isten országa itt a mennyei boldogság, melyet az evangélium sokszor hasonlít vendégséghez. (Máté 22,1. skk. Luk. 13,29. 14,16. skk. Jel. 19,9. stb.)

* 12. Az ország fiai, vagyis az Isten választott népe. A külső sötétség. A mennyország örök világosságával szemben a pokol. A sírás és fogak csikorgatása a kitaszítottak fájdalmát és dühét jellemzi.

* 14-17. Péter napa és mások meggyógyítása. (V. ö. Márk 1,29-34. Luk. 4,38-41.)

* 14. Péter háza Kafarnaumban volt. Péternek, mint látjuk, napa, tehát felesége is volt. Valószínű azonban, hogy az utóbbi már férjének apostoli működése előtt, melyben csak akadályul szolgált volna, elhalálozott.

* 16. Ördöngöst, betegest. (V. ö. Máté 4,24. és jegyz.)

* 17. Izaiásnál (53,4. sk.) a hely azt jelenti, hogy a Messiás magára vette gyengeségeinket és lelki betegségeinket, vagyis bűneink büntetését. Itt az evangélista a próféta szavait a testi betegségekre alkalmazza.

* 18-22. Jézus követésinek akadályai. (Luk. 9,57-62.) 18. A tengeren túlra, a Genezáret-tó keleti partjára. (L. Márk 4,35. Luk. 8,22.)

* 19. Követlek, állandó tanítványod leszek.

* 20. A rókáknak oduik. (V. ö. Luk. 9,58.) Az Emberfia a három első evangéliumban gyakori messiási cím, mellyel Krisztus magát jelöli. E cím, úgy látszik, Dániel könyvéből eredt (7,13. sk.), ahol a próféta látomásában megjelenik az Istennek (az Ősöregnek) trónja előtt valaki „mint az Emberfia”, vagyis emberi alakban. Ez az Emberfia ott a pogány világbirodalmakat jelentő vadállatokkal ellentétben jelképezi Izrael népét és az Isten egyetemes és örök országát, különösen pedig ennek fejét és képviselőjét, az égben öröktől fogva létező Messiást, az eszményi mennyei embert, az Isten fiát. Az Emberfia név, mint a Messiás címe, más, régebbi és egykorú zsidó könyvekben (Hénok 46. skk. fej. Ezdrás IV. 13. fej.) és a Szt. János-féle Jelenésekben (1,13.) is előfordul, tehát általánosan ismert messiási cím volt. Nincs hová fejét lehajtsa, még saját hajléka sincs (Jézus nyilvános működése alatt tanítványai és hívei házában lakott), tehát nem adhatott követőinek földi kényelmet és javakat, csak szegénységet, nélkülözést. Ez a sors, úgy látszik, elijesztette az írástudót Krisztus követésétől.

* 21. Ez a tanítvány a hagyomány (Alex. Kelemen) szerint Fülöp apostol volt.

* 22. Hagyd a holtaknak eltemetni halottaikat. Ez szójáték: hagyd a lelki halottakra, a meg nem tért bűnösökre, hogy eltemessék a halottakat ; ne térj vissza hozzájuk a temetésre, nehogy lebeszéljenek követésemről. A halottnak bizonyára voltak más hozzátartozói, kik eltemetéséről gondoskodhattak. Krisztus nem tiltja a kegyeletet a szülők iránt; csak azt akarja mondani, hogy az üdvösség dolga mindennél előbbre való s ebben még a fiúi kegyelet által sem szabad magunkat akadályoztatni. (V. ö. Luk. 9, 59. sk.)

* 23—27. A tenger lecsendesítése. (Márk. 4,35-40. Luk. 8,22-25.)

* 26. Kicsinyhitűek. Az apostolok hittek ugyan. Azt vélték, hogy Jézus álmában nem tud rajtuk segíteni, azért vesztették el bizalmukat és bátorságukat. Parancsola a szeleknek, a görög szöveg szerint megdorgálá azokat, tudniillik a vihart előidéző rossz szellemeket, kik az akkori zsidó felfogás szerint a légköri tüneményeket befolyásolják. (V. ö. Ef. 6, 12.)

* 28-34. A sertésekbe űzött ördögök. (V. ö, Márk 5,1-20. Luk. 8,26-39.)

* 28. Geraza város helyett e helyen sok görög kéziratban (Márknál és Lukácsnál is) Gadara és Gergeza olvasható. Mindegyik város a galileai tengertől keletre feküdt. A két előbbi város tekintélyes romjait újabban kiásták. A szövegben eredetileg alkalmasint Gadara állott, ami a galileai tengerhez közel délkeletre feküdt, tehát földrajzilag is legvalószínűbb. Geraza igen messze esett; Gergeza pedig nagyon kis falu volt. A város lakói pogányok voltak, mert sertéseket tartottak. Két ördöngös. Márk és Lukács csak egyet említenek. Lehet, hogy ezek csak az ismertebb és feltűnőbb esetet mondják el. A sírboltokból jöttek ki. Az ilyen szerencsétlenek a magányt keresték, azért a városokon kívül, többi közt sírboltokban, romokban, pusztákban, hegyekben tartózkodtak.

* 29. Mi közünk hozzád. Hagyj békét nekünk. Az evangélium a megszállott embert egy személynek veszi a benne lakó ördöggel. Az ördög Jézust Isten fiának vallja, talán gúnyból, vagy hízelgésből, vagy mert az emberektől úgy hallotta. Kinyilatkoztatásból ezt nem tudhatta. Idő előtt gyötörj, tudniillik az utolsó ítélet előtt, mikor majd Krisztus a gonosz szellemeket is meg fogja ítélni és végleg pokolra vetni. Addig ezek a zsidó felfogás szerint is a földön és a levegőben kóborog-hatnak, esetleg emberekbe és állatokba szállnak, ahol nem szenvednek annyira, mint a kárhozatban. Azért ijednek meg, hogy Krisztus már most a pokolba küldi őket s azért kérik alább, hogy engedje őket legalább a sertésekbe menni.

* 30. Nem messze, a görög szöveg szerint távol. Márk szerint (5,13.) kétezer sertés volt.

* 31. Küldj a sertésnyájba. Céljuk, úgy látszik, az is volt, hogy a sertések elvesztésével a lakosoknak kárt okozzanak s őket Jézus ellen ingereljék.

* 32. Az ördögi megszállástól a sertések is megvadultak és a vízbe rohantak; Meg kell gondolni, hogy Isten a teremtmények feltétlen ura; és a lakosok bizonyára megérdemelték ezt a károsodást.

* 34. Távozzék el határaikból. Féltek, hogy más károkat is okoz nekik.

* 9,1-8. Egy inaszakadt iheggyógyítása és bűnei bocsánata. (Márk 2,2-12. Luk. 5,18-26.)

* 1. Az ő városába, tudniillik Kafarnaumba, hol közönségesen tartózkodott. (L. Márk 2,1.)

* 2. Az inaszakadt bármely okból bénult testű. (V. ö. Máté 4,24. jegyz.) Márk és Lukács szerint a betegszállítók nem férhetvén Jézushoz az ajtón át, a felbontott háztetőn keresztül bocsátották le a beteget Jézus elé. Megbocsáttatnak bűneid. Jézus az inaszakadtat először a nagyobb bajtól, a bűntől szabadítja meg, azután a betegségtől. A farizeusok szerint minden betegség a személyes bűnök büntetése (v. ö. Ján. 9,2.), ami természetesen nem igaz, hanem csak az eredeti bűn következménye.

* 3. Ez káromkodik. Káromlás volna, ha valaki jogtalanul bűnbocsátó, vagyis isteni hatalmat követelne magának. Más a pap feloldozó hatalma, melyet Isten nevében gyakorol.

* 5. Mi könnyebb? Bűnt megbocsátani és csodálatosan gyógyítani csak az Isten tud. A bűnbocsánat azonban láthatatlan, de a csoda látható, tehát az előbbinek is bizonyítékául szolgál.

* 8. Megfélemlének. Az isteni erő megnyilatkozása megrendíti és félelembe ejti az embert, kivált a bűnöst. Az embereknek. Persze a zsidók Krisztust csak embernek, bár prófétának tartották.

* 9-17. Máté meghívása és vendégsége; miért nem böjtölnek a tanítványok? (Márk 2,14-22. Luk. 5,27-39.)

* 9. Máté nevű embert, a leendő apostolt. Márk és Lukács Lévinek nevezik őt. (Márk 2,14. Luk. 5,27.) Tehát kétnevű volt, mint abban az időben sok zsidó. Különben Máté elgörogösített zsidó név, mely annyit tesz, mint Isten adománya, tisztán görögül Theodor. Foglalkozására nézve vámos (publikánus) volt. (L. Máté 5,46. jegyz.)

* 10. Mikor asztalhoz ült a házban. Márk és Lukács szerint Máté Jézus tiszteletére vendégséget adott házában, melyen a tanítványokon kívül sok vámos és mások is jelen voltak. Máté tehát jómódú ember lehetett.

* 11. Miért eszik a vámosokkal? A farizeusok annyira megvetették és gyűlölték a vámosokat, hogy velők egy asztalhoz sem ültek; nem akarták magukat, mint szenteket, e bűnösök társaságával beszennyezni. De úgy látszik, a ház körül ólálkodtak, hogy Jézust a vendégeskedés miatt vádolhassák.

* 13. Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. (Hasonlóképen Máté 12,7.) E szavak Ozeás prófétánál (6,6.) olvashatók. Értelmük az, hogy Isten az irgalmasság és szeretet cselekedeteit (amilyen az éhezőket megvendégelni és kivált a bűnösöket megtéríteni) többre becsüli a külső szertartásoknál. Tehát Krisztus irgalmasságot gyakorolt és Isten szándéka szerint járt el, mikor a bűnösök közé ment, hogy őket megtérítse. A külső szertartás, maga az ószövetségi áldozat is csak a belső erénynek ápolója és támogatója, mint a gyümölcsfának a karó. Jézus a külső isteni tiszteletet nem vetette meg, amit azzal bizonyított, hogy a mózesi törvény szertartásaiban résztvett és maga is szertartásokat rendelt. (V. ö. Máté 23,23.) Nem jöttem hívni az igazakat, kik már úgyis igazak. A jó pásztor otthagyja a nyájat és az elveszett juhot keresi. Krisztus szavai azt is jelentik, hogy nem a magukat igazaknak tartó kevély farizeusokra számít, akikkel nincs mit kezdeni, hanem a töredelmes és alázatos bűnösökre.

* 14. János tanítványai. Márk szerint ezt a kérdést János és a farizeusok tanítványai tették fel; Lukács szerint az írástudók és farizeusok. Miért böjtölünk mi és a farizeusok? János bűnbánatot hirdetett, melynek egyik eszköze volt a böjt. Ő maga is szigorú önmegtagadó életet élt, melyet tanítványai utánoztak. De ez csak előkészület volt a messiási országra. A farizeusok a Mózestől rendelt engesztelésnapi böjtön kívül hetenként még két napon böjtöltek. (Luk. 18,12.)

* 15. A násznép (a görög szerint a lakodalmas ház fiai, t. i. a tanítványok). Krisztus magát itt vőlegénynek, az egyház és a lélek jegyesének nevezi, földi tartózkodását pedig lakodalomhoz hasonlítja, melyhez nem illik a böjt és a gyász. (V. ö. Máté 22,2; 25,1. Jel. 19,7.) De távozása után majd az egyházra nézve is eljön a böjt és önmegtagadás ideje. Valóban a hívek Krisztus távozása után ősidők óta böjtöltek és böjtölnek.

* 16. Betűszerint nyers szövet az új, ványolatlan posztó, mely érdes és merev. Ha ennek darabját az ócska ruhára varrják folt gyanánt, (az vagy az ember) elveszi teljességét a ruhától, azaz egyrészt megcsonkítja és megtarkítja, tehát elcsúfítja azt, másrészt merevsége és összemenése miatt az ócska ruha utána szakad s a szakadás rosszabb lesz. Átvitt értelemben az ócska ruha az ószövetség, kivált kopott, külsőséges, farizeusi alakjában; a nyers új szövet az újszövetség. Tehát nem szabad az ószövetséget, kivált a külsőséges zsidóságot az újszövetséggel foltozni, a kettőt összetoldani. Krisztus nem azért jött, hogy az ószövetséget toldozza és foltozza, hanem hogy új üdvintézményt teremtsen. Itt sem a böjttől és vallási gyakorlatoktól általában és mindenkorra óvja tanítványait, hanem csak most a farizeusi jellegű böjtöt és külsőségektől. Nem hajlandó az Isten országára előkészítő böjtöl és más vallási gyakorlatokat megtartani, mikor az Isten országa már itt van és épen lakodalmát ünnepli; még kevésbbé szentesítheti a farizeusi böjtöket és külsőségeket. A kereszténységre is majd eljön a böjt és vallási gyakorlatok ideje. Tudjuk, hogy a mózesi törvény és szertartások összekeverése a kereszténységgel később a zsidózó eretnekségeket szülte. (Lukácsnál a hasonlat kissé máskép van felállítva; szerinte nem hasítanak új ruhából foltot az ócskára, mert ezzel eltépik az újat, a régihez pedig nem ülik az új folt. Luk. 5,36.)

* 17. Más hasonlat. Az ó (ócska) tömlő az ószövetségi szertartási törvény formaságai és vallásgyakorlata, névszerint a János-féle előkészítő böjt és a farizeusok külsőséges böjtjei; az új bor a kereszténység forró bora, a keresztény eszmék és erkölcs. Ezeket nem lehet a régi szertartások és szokások tömlőjébe erőszakolni, mert azok nem bírják meg, a keresztény eszmék szétvetik azokat s a magában véve jó szertartás is áldozatul esik, a keresztény eszme pedig elvész mellette. A keletiek a bort állat-bőrökből készült tömlőkben tartották. Némelyek e hasonlatokat ügy értik, hogy az apostolokat, kik a rendes életmódhoz szoktak, nem lehet most hirtelenében a szigorúbb önmegtagadásra fogni. (De ez a magyarázat valószínűtlen.) A tömlők elszakadnak, a forrásba jött új bor szétveti azokat.

* 18-26. A zsinagóga/önök leánya és a vérfolyásos asszony. (Márk 5,22-43. Luk. 8,41-56.)

* 18. Egy elüljáró. Márk és Lukacs szerint a (kafarnaumi) zsinagóga főnöke, kinek neve Jairus volt. A leány feltámasztását és a vérfolyásos asszony meggyógyítását részletesebben elbeszélik Márk és Lukács. Most halt meg. Tulajdonképen az apa úgy tudta, hogy még akkor csak haldoklott. Tedd rá kezedet. Mivel Jézus sokszor kézrátétellel művelte csodáit, úgy látszik, az elüljáró ezt szükségesnek tartotta.

* 20. Köntöse szegélyéi. A görög szerint bojtját.

* 23. A fuvolások és a zajongó sereg tulajdonképen a siratók, kik a halott mellett jajgattak, meg énekeltek, és a halottnézők.

* 24. Nem halt meg, hanem alszik. Mivel csakhamar fel kellett támadnia, halála csak mintegy álom volt. Kineveték őt, mert a leány halála nyilvánvaló volt.

* 25. Eltávolították a sereget. Úgy látszik, a kíváncsi és léha népség nem volt méltó arra, hogy a csoda tanuja legyen.

* 27-34. Két vak és egy néma ördöngös. (V. ö. Máté 12,22. sk. Luk. 11,14. sk.?)

* 27. Dávidnak fia a Messiás címe. (V. ö. Máté 1,1; 20,30.) Hasonló gyógyításokat az evangéliumok máshol is elbeszélnek, de nem tudni, melyikkel kell közülök ezeket azonosítani.

* 30. Valaki meg ne tudja. Jézus sokszor megtiltotta csodái híresztelését. (L. Máté 8,4, Márk 1,44; 3,12; 7,36; 8,26.)

* 32. Egy néma embert, kiben ördög vala. Úgy látszik, az ördög némította meg.

* 34. Az ördögök fejedelme által, annak segítségével űzi ki. Hasonló vádat a farizeusok máskor is emeltek. (V. ö. Máté 12,24. Márk 3, 22. Luk. 11,15.

* 35-38. Jézus tanít és gyógyít; szánja az elhagyatott nyájat és vetést. 35. Az ország evangéliumát, tudniillik az Isten országáról való evangéliumot vagyis jó hírt.

* 36. Elgyötörve, lesújtva lelki vezetés és vigasztalás nélkül.

* 37. Az aratnivaló a tanításra, vigasztalásra és üdvösségre szoruló és vágyó nép. De még kevesen voltak (Krisztus és János), kik azt neki megadták. A zsidó papok és írástudók nem törődtek a néppel, sőt tévedésbe ejtették azt. (V. ö. Luk. 10, 2.)

* 38. Kérjetek. A népnek tehát kérni kell a jó pásztorokat. Erre a célra rendelte az egyház a kántorböjtöket.

10,1-4. A tizenkét apostol küldetése és névsora. (Márk 3,13-19; 6,7. Luk. 6,12-16: 9,1. sk. V. ö. Csel. l,13.)

* 1. Jézus tizenkét tanítványt választott, ami megfelel Izrael tizenkét törzsének. A tisztátalan lelkek az ördögök, kivált az alsóbb-rendűek.

* 2. Apostol görögül annyit tesz, mint küldött, követ. A tizenkét apostol névsorát Mátén (10,2-4.) kívül közlik Márk (3,16-19.), Lukács (6,14-16.) és az Apostolok Cselekedetei (1,13.) is; de a sorrendben és csoportosításban némi eltéréssel. (Más helyeken is meg vannak egyes apostolok említve, pl. Máté 4,8. skk. Ján. 1,40. skk. 21,2.) Simont Jézus Péternek nevezte (arámi nyelven, ahogy Jézus beszélt, Kéfának, görögül = kősziklának; V. ő. Máté 16,18. Ján. 1,42.) Pétert az evangéliumok mindig első helyen említik, bár úgy látszik, sem legidősebb nem volt, sem az apostolságra nem először hivatott meg. (V. ö. Márk 3,16. Luk. 6,14. Ján. 1,40. sk.) Máskor is a Szentírásban Péter mindig mint az apostolok közt első, mint azok feje szerepel. (Csel. 1,13. Gal. 1,18; 2,7. skk.)

* 3. Az itt említett János az evangélista. Bertalan arámi nyelven Bar-Tolmaj = Tolmaj fia, azonos a Jánosnál (l,45. skk. 21,2.) említett Nátánaellel. Jakab, Alfeus fia az Úr rokona (Máté 13,55. Márk 6,3. Gál. l,19.) a kisebb vagy ifjabb Jakab (Márk 15,40.). Tádé (görögül Thaddaios, máshol Lebbaios) más néven Judás, alkalmasint az ifjabb Jakab testvére. (Csel. 1,13. Jud. 1,1.)

* — 4. Kánáni Simon (héber és arámi nyelven) annyit tesz, mint a buzgólkodó vagyis zelota Simon. (V. ö. Luk. 6,15. Csel. 1,13.) E melléknévvel az evangélisták őt Pétertől akarják megkülönböztetni. Később a zeloták lettek a mózesi törvényért és nemzetükért lelkesedő, túlzó, harcrakész zsidó hazafiak pártja, mely Jeruzsálem pusztulásakor nagy szerepet játszott. Iskarioti Judás annyi, mint karioti Judás. (Héberül Is-Kerioth = kerioti ember.) De ha Krisztus előre tudta, hogy Judás áruló lesz, miért vette fel az apostolok közé? Azért, mert Judás kezdetben jó volt s az Isten előrelátása nem akadályozza a szabadakarat cselekedeteit. Szabad akarat nélkül nemcsak bűn, hanem erény és érdem sem volna. Isten a búza közt is megtűri a konkolyt. Azonkívül Isten a bűnt is be tudja illeszteni gondviselésébe, mint ez Judásnál történt, aki épen árulásával működött közre a megváltásban. S ha valahol, úgy az Üdvözítő társaságában lett volna alkalmit megjavulni.

* 5-15. Utasítások, (Márk 6,8-11. Luk. 9,3-5. V. ö. Luk. 10,3-15.)

* 5-6. Itt kezdődik az apostolokhoz mondott misszióbeszéd. Hasonló ez ahhoz, melyet Krisztus a hetvenkét tanítványhoz mondott. (Luk. 10. fej.) A szamaritánusok Szamaria tartomány lakói, kik Izrael ország lakóinak az asszyr fogságba való elhurcolása után a hátrahagyott zsidók és betelepített pogányok összekeveredéséből származtak, tehát félzsidók voltak. A szentkönyvek közül csak Mózes könyveit fogadták el s a Jeruzsálemi templom istentiszteletében nem vettek részt, hanem e helyett Garizim hegyén, Szichem mellett emeltek maguknak templomot. A zsidók a szamaritánusokat a pogányoknál is jobban megvetették és gyűlölték. (Sir. 50,27. sk.) Krisztus itt megtiltja az apostoloknak, hogy a pogányoknak és szamaritánusoknak prédikáljanak. Ez úgy értendő, hogy a prédikálást egyelőre a zsidóknál kellett kezdeni, mert ők voltak az Isten választott népe, a messiási Ígéretek örökösei, arra hivatva, hogy a nemzetek tőlük kapják az igazságot és üdvösséget. (V. ö. Csel. 13,46.) Krisztus azonban később meghagyta az apostoloknak, hogy az evangéliumot minden népnek az egész világon hirdessék. (Máté 28,19. Márk 16,15. stb.)

* 7. Elközelgett a mennyek országa. (Vesd össze Máté 3,2; 5,3. stb.)

* 8. Ingyen adjátok. Az apostoloknak nem volt szabad a lelki javakért és csodálatos gyógyításokért jutalmat elfogadni. Szabad volt azonban a hívektől eltartásukat és alamizsnát várni, mint alább (10,10. 40. skk.) maga Krisztus mondja. Szt. Pál még ezt sem vette igénybe, hanem keze munkájával kereste kenyerét. (Csel. 20,33. sk. Kor. I. 4,12. Tessz. I. 2,9. II. 3,8.) Az egyház ma is szigorúan tiltja a simoniát, vagyis a lelki javaknak pénzért való árulását. (V. ö. Csel. 8,18. skk.)

* 9-10. (L. Márk 6,8. sk. Luk. 9,3; 10,4.) E szavakat nem kell épen szószerint venni. Csak azt jelentik, hogy nem kell felesleges poggyászt hordozni, ami az embert az utazásban akadályozza és helyhez köti; hanem meg kell elégedni a legszükségesebb dolgokkal. Márknál (Márk 6,8. sk.) Krisztus egy sarut és botot világosan megenged. S neki magának és apostolainak közös erszényük volt a hívek alamizsnájából. (Ján. 12,6.) A szükségleteikről való gondoskodást mindenütt Istenre és a hívekre kellett bízni.

* 11. Ki abban a méltó, tudniillik az evangéliumra és az apostolok befogadására.

* 12. Békesség e háznak! (Lásd Luk. 10,5.) Ez volt a régi zsidók és más keleti népek szokásos köszöntése.

* 13. Békességtek visszatér hozzátok. Az üdvözlet és jókívánat nem vész kárba, hanem magatoknak fog használni. (L. Luk. 10,6.)

* 14. Rázzátok le a port lábaitokról, annak jeléül, hogy még a földjük porát sem akarjátok magatokkal vinni, tehát semmi viszonyban sem akartok velük maradni. (V. ö. Luk. 10,11.)

* 15. Tűrhetőbb sorsa lesz, azaz kevésbbé fog annál bűnhődni, mert az nem utasította vissza az Isten küldötteit. (V. ö. Luk. 10,12.)

* 16-42. Az üldözések megjövendölése.

16. (Hasonlóképen Luk. 10,3.) Mint juhokat a farkasok közé, vagyis fegyver nélkül. A juh a szelídség és türelem, a farkas a kegyetlenség és rablás jelképe. A kígyó okos, óvatos állat, a galamb szelídsége közmondásos. Az apostoloknak okossággal és szelídséggel, nem erőszakkal kell a világot meghódítani; mert csak így számíthatnak Isten védelmére és segítségére. Szelídek, a görög szöveg szerint ártatlanul együgyűek, egyenes-lelkűek, hamisság nélkül valók.

* 17-18. Törvényszékeknek, a görögben szinedriumoknak, ami alatt különösen a zsidó törvényszékeket kell érteni. Itt a zsidók részéről várható, a következő versben a pogányok részéről fenyegető büntetésekről és üldözésekről van szó. Bizonyságul nekik, tudniillik a zsidóknak és a pogányoknak, hogy tanúságot tegyenek előttük tanításomról és az ítéletkor előttem az ő makacsságukról és kegyetlenségükről.

* 19-20. (Hasonlóképen Luk. 12,11.) Atyátok Lelke szól, a Szentlélek ad nektek bölcseséget és bátorságot, ő ihlet és erősít benneteket.

* 21. A kereszténység sokszor szakadást vitt a családokba, mikor annak egyes tagjai megtértek, mások pedig a tévedésben megátalkodtak.

* 22. Az én nevemért, én érettem és azért, mert híveim vagytok, tanításomat váltjátok és törvényeimet megtartjátok s ekként hitetek és erényeitek elítélik a világot.

* 23. Nem járjátok végig Izrael városait stb. Az Emberfia szellemileg eljött az egyes népekhez az evangélium hirdetése által és el fog jönni az idők végén az ítéletre, mielőtt az apostolok végigjárnák Izrael városait. De a zsidóság, egészben véve mint nép, még ma sem tért meg, tehát hozzá az Emberfia szellemileg még ma sem jött el. Azonban meg fog térni az idők végén. (Róm. 11,25. sk. V. ö. Máté 24,14. 34.) Valóban a zsidók megtérítése még nem lesz befejezve az Üdvözítő második eljövetele idején.

* 24-25. Nem különb a tanítvány mesterénél, vagyis nem lehet jobb dolga, nem tarthat jobb bánásmódra igényt; elégedjék meg tehát mestere sorsával. (V. ö. Luk. 6,40. Ján. 13,16; 15,20.) Ha a családatyát, tudniillik Krisztust, Belzebubnak (legyek ura) nevezték; a görög kéziratokban Beelzebul olvasható (a rejtekhely, a templom ura. A két pogány istennevet felcserélték.) A zsidók e neveket átvitték az ördögök fejedelmének, a főördögnek jelzésére. Jézust arról vádolták, hogy Belzebub vagy az ördögök fejedelme által űzi ki a gonosz szellemeket,, tehát vele cimborái és hogy ördöge van. (Máté 9,34; 12,24. Márk 3,22. Luk. 11,15. Ján. 8,48. 10,20.)

* 26. Minden ki fog tudódni, tanításom igazsága, úgy, mint a ti ártatlanságtok. (Hasonlóképen Márk. 4,22. Luk. 8,17. 12,2.)

* 27. Amit nektek sötétben, mintegy fülbe súgva, titokban, vagy szűk körben mondtam, hirdessétek nyilvánosan. A háztetők keleten laposak, melyekről beszédet lehet mondani a néphez.

* 28. Elvesztheti a gehennában. A gehennát a Szentírás sokszor nevezi vésznek, pusztulásnak. Mert igaz, hogy a lélek és test nem semmisül meg a pokolban, de élete annál is rosszabb.

* 29-31. Utalás az isteni gondviselésre. Ha Isten az értéktelen verébről is gondoskodik, sőt még hajszálainkat is számon tartja, mennyivel inkább apostolait, kik országáért dolgoznak.

* 32-33. Megvallom, megtagadom. (Lásd Máté 7,23. Márk 8,38. Luk. 9,26; 12,8. Tim. II. 2,12.)

* 34. Nem jöttem békét hozni. Mivel tanításomnak a gonosz világ ellene fog mondani, ebből harc támad tanítványaim és a világ közt. (V. ö. Luk. 12, 51.)

* 35-36. Elválasztani jöttem. Egy és ugyanazon család tagjai közül is némelyek híveim, mások ellenségeim lesznek. Ellenségei az embernek az ő házanépei. Sokszor épen a család tagjai lesznek a hit és megtérés ellenségei. (V. ö. Mik. 7,6.)

* 37. Krisztus hívének, kivált apostolának késznek kell lenni a természet legszentebb és legszorosabb kötelékeit is elszakítani, ha azok az üdvösségnek és az apostoli működésnek útjában állanak. (Vesd össze Luk. 14,26.)

* 38. A kereszt itt a szenvedés jelképe. Aki az én szolgálatomban nem kész minden üldözést és szenvedést a világ részéről elviselni, nem méltó arra, hogy tanítványom, sőt még arra sem, hogy egyszerű hívem legyen, nem méltó a mennyei jutalomra (Lásd Máté 16,24. Márk 8,34. Luk. 9,23; 14,27.)

* 39. Megtalálja életét. A görögben és latinban lelkét, ami azonban életet jelent. Az értelem ez: Aki elv és kötelesség árán, Krisztus megtagadásával őrzi és védi földi életét, elveszti az igazi túlvilági életet és megfordítva. (Lásd Máté 16,25. Márk 8,35. Luk. 9,24; 17,33. Ján. 12,25.) Énérettem. Az önfeláldozásnak közvetlenül vagy közvetve Krisztusért, az ő ügyéért kell történnie, hogy ilyen érdeme legyen.

* 40. (V. ö. Luk. 10,16. Ján. 13,20.)

* 41. Befogad, tudniillik vendégül fogad, ellát. Mint prófétát, mint igazat. A görög és latin szerint: próféta nevében, igaz nevében. Ez a kifejezés zsidó nyelvsajátság és annyit tesz: mint prófétát, mint igazat, próféta vagy igaz minőségben, amennyiben próféta vagy igaz. De ha ugyanazt befogadja valami világi címen, például mint rokonát, barátját, akkor erre a jutalomra nem tarthat számot. Az igaz itt a hívőt jelenti. A próféta, az igaz jutalmát nyeri, vagyis ugyanazon jutalmat, mint a próféta, az igaz, kit befogadott, részes lesz annak érdemében és jutalmában.

* 42. Egy pohár hideg vizet, bár a legcsekélyebb adományt vagy szolgálatot nyújtja. A legkisebbek közül mint tanítványnak, azaz legkisebb, igénytelen tanítványomnak, vagy mint Tanítványnak, aki a világ szemében legkisebb. Nem vészit el jutalmát, megkapja jutalmát, mert szeretetet gyakorolt. (Hasonlóképen Márk 9,40.)

* 11,1-6. Ker. János küldötteinek kérdése. (Luk. 7,18-23.) 

* 1. Márk és Lukács megemlítik, hogy a tizenkettőhöz mondott megbízó beszéd után azok rövid körútra mentek, hol tanítottak és gyógyítottak, majd visszajővén beszámoltak útjuk eredményéről. (Márk 6,12. sk. 30. Luk. 9,6. 10.) A Keresztelő tanítványainak jövetele már előbb történt. Azok városaiban, azon vidék vagy a Jézust követő sereg városaiban. (V. ö. Máté 4,23; 9,35.)

* 2. János a fogságban. Az evangélium már előbb megemlítette János fogságbavetését. (Máté 4,12. Márk 1,14. Luk. 3,20.)

* 3. Te vagy-e az eljövendő? Ez a kérdés Jánosnál feltűnő; hiszen már fogsága előtt ötször tett nyilvános bizonyságot Krisztusról. (Máté 3,11. skk. és párh. Ján. 1,19. skk. 29. skk. 35. sk. 3,25. skk.) Talán a fogság megtörte és megingatta hitét Krisztusban? vagy talán sürgetni akarta Jézust, hogy mint a zsidók királya lépjen fel és szabadítsa meg őt fogságából? Csakugyan némelyek így akarják értelmezni. De az ötszörös bizonyságtételen kívül kizárja ezt az a nagy dicséret, mellyel Jézus Jánost az utóbbi tanítványainak távozása után elhalmozza. Nem lehet tehát János kérdését máskép felfogni, mint hogy János tanítványait nem magáért, hanem maguk a kétkedő tanítványok-miatt küldte Jézushoz. Ámbár János némely tanítványai az ő bizonyságára Jézushoz csatlakoztak (Ján. 1,35. skk.), mások mégis gyanakvó és irigy szemmel nézték Jézus működését és annyira ragaszkodtak Jánoshoz, hogy már szinte külön felekezetet alkottak. (Máté 9,14. Ján. 3,25. skk. Csel. 19,3. skk) Ezeket akarta János Jézus beszédei és csodái közvetlen hatásának kitenni és ezáltal meggyőzni.

* 5. Krisztus tehát feleletül tetteire hivatkozott; Lukács szerint (7,21.) épen akkor gyógyított meg sok beteget. E csodákban, úgyszintén abban, hogy a szegényeknek az evangélium hirdettetik, Izaiás jövendölése teljesedett. (Izai. 35,5. sk. 61,1.) Ez annál feltűnőbb volt, mert a tudományukra büszke farizeusok „a föld népét” mint szellemi és magasabb erkölcsi életre alkalmatlan embereket a vallástanításból, sőt még a mennyországból is kizárták. (V. ö. még Luk. 4,18.)

* 6. Boldog, aki meg nem botránkozik, tudniillik aki nem vár a Messiásban földi királyt és aki az én alázatosságomon és szegénységemen meg nem ütközik, hanem annak dacára elfogad engem Messiásnak.

* 7-19. Jézus dicsérete Jánosról. (Luk. 7,24-35.)

* 7. Kezde Jézus szólani Jánosról. E beszéddel Jézus megvédi János tekintélyét és nagy erényét s megmagyarázza magas hivatását. A széltől lengetett nád képletes értelemben az állhatatlan, gyenge jellemű ember. Jézus legelőször is azon gyanú ellen védi Jánost, hogy ő Jézusról való véleményében megingott.

* 8. A puhába öltözött, elkényeztetett, élvezetvágyó ember mindig gyenge jellemű. Megszokta a jólétet és kényelmet. Tehát elvekért helytállni, ami sokszor a hatalmasok vagy a tömeg kegyét kockáztatja, erényt gyakorolni, ami önmegtagadással jár, nem tud. Ezt a fajtát nem a pusztában kell keresni. Azért a nagy jellemek, a munka és erény hősei mindig lemondani tudó, kemény emberek. Ilyen volt János is. (V. ö. Máté 3,4. Márk 1,6.)

* 9. Prófétánál nagyobbat. Az ószövetségi próféták csak szóval jövendöltek a Messiásról; János már rámutatott.

* 10. Íme én elküldöm angyalomat stb. Így Mal. 3,1.

* 11. Aki kisebb – nagyobb nálánál. Ker. János minden méltósága dacára még az ószövetséghez tartozott, bár annak legnagyobb embere volt. De az újszövetség annyira felette áll az ónak, hogy a legkisebb keresztény ilyen minőségben, mint a már megváltott emberiség tagja, magasabb osztályba tartozik Jánosnál. János, rangra nézve, nagyobb az ószövetség szentéinél, a pátriárkáknál és prófétáknál is; de nem ugyan erényeire, hanem az Isten országában elfoglalt helyzetére nézve alatta áll bármely kereszténynek, mint ahogy a legelső világi a legutolsó papnak. Némelyek szerint a kisebb, azaz fiatalabb vagy egyelőre kisebb tekintélyű itt maga Krisztus, aki a (földi és égi) mennyek országában János felett áll. Azonban itt nem a korról van szó; tekintélyre pedig Jézus nem nevezhette magát kisebbnek Jánosnál.

* 12. A mennyek országa erőszakot szenved. Ez az erőszak az üdv akadályainak küzdelmes elhárítása, a bűnnek és szenvedélyeknek erős kézzel való irgalmatlan kiirtása, a bűn-bánat, az erény és jócselekedet erőszaka. A mennyországba nem lehet csak úgy kényelmesen besétálni, azt, mint valami várat, ostrommal és erőszakkal kell bevenni.

* 13. A próféták és a törvény Jánosig jövendöltek, azaz csakis jövendöltek a Messiásról, de nem tudtak rámutatni, mint János.

* 14. Ha el akarjátok fogadni, tudniillik Illésnek, akinek Malakiás jövendölése (3,1. 4,5. sk.) és a zsidókeresztény hagyomány szerint a jelen világ végén, a Messiás fellépése előtt el kell jönni. Krisztus nem mondja, hogy János ez az Illés, hanem csak azt, hogy képletes értelemben annak nevezhető, mint a Messiás első eljövetelének is előfutára. (Lásd Máté 17,12. Luk. 1,17.)

* 15. Hallja meg, azaz vegye szívére, hogy János Illés módjára bűnbánatot hirdetni jött.

* 16-17. Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket, mely nem akar megtérni? Furulyáztunk és nem táncoltatok stb. (Hasonlóképen Lukács 7,31-32.) Némelyek szerint Jézus a víg és szomorú dalt muzsikáló s társaikra panaszkodó gyermekek alatt magát és Jánost érti; a velük táncolni és siránkozni nem akaró társaik alatt pedig a jelen nemzedéket, a zsidókat, kiknek hiába furulyáztak víg dalt és gyászéneket, mert őket sem János erkölcseinek szigorúsága, sem Jézus derültebb életmódja tanításuknak megnyerni nem tudta. Más magyarázók szerint a szöveg a furulyázó és éneklő gyermekeket hasonlítja az egykorú nemzedékhez, nem a vonakodó társaikat; a víg és szomorú dalt muzsikáló gyermekek a zsidók (a léha szadduceusok és a komor farizeusok), kik a maguk elveit és életmódját, kivált messiási fogalmait akarták társaikra, Jánosra és Jézusra, illetőleg az ő tanítványaikra erőszakolni. Úgy is lehet magyarázni, hogy a víg és szomorú dalt éneklő (lakodalmat és temetést játszó) gyermekek, valamint ellenszegülő társaik egyaránt az egykorú nemzedéket, a zsidókat jelentik, kik a maguk véleményét, erkölcseit és szeszélyeit akarták egymásra erőszakolni, s Jánostól és Jézustól is azt kívánták, hogy hozzájuk alkalmazkodjanak; de sem a vidám és léha mulatók (a hellenisták és szadduceusok), sem a szigorú képmutatók (a farizeusok) egymást meggyőzni és megnyerni nem tudták, Jánostól és Jézustól pedig az előítéleteikhez és szenvedélyeikhez való alkalmazkodást hiába várták s azért úgy János szigorú erkölcseit, mint Jézus édes igáját egyaránt elvetették. A világ ma is azt akarja, hogy a keresztény vallás és annak hirdetői tanításukat és kivált erkölcstanukat az ő elveikhez és szenvedélyeikhez alkalmazzák, s máskép nem kellenek nekik, akár a szigorú bűnbánatot, akár a derült lelki békét és szeretetet prédikálják nekik. Azonban a keresztény hit és erkölcs nem alku tárgya.

* 18. János nem evett és nem ivott. Ez szónoki nagyítás; nem evett, tudniillik úgy, mint más emberek, hanem örökös szigorú böjtöt tartott, önmegtagadó életet élt, alig hogy evett. (Lásd Máté 3,4. Márk 1,6. Luk. 7,33.) Ördöge vagyon. Az ördöngösök is kerülték az emberi társaságot, a pusztába húzódtak s máskép gondolkoztak és cselekedtek, mint a többi ember. Azért a zsidók is ráfogták Jánosra, hogy ördöngös, hogy ne kelljen szavait hallgatni és követni.

* 19. Eszik és iszik, rendes emberi szokás szerint; nem él a pusztában, hanem az emberek közt, nem böjtöl legalább mindig és nem sanyargatja magát, hanem elmegy a vendégségbe is. (V. ö. Máté 9,14. sk. és párh.) A vámosok és bűnösök barátja. (L. Máté 9,11. 14. és párh.) Tehát akár vezeklő, akár vidámabb életet élünk, sehogy sem tehetünk az emberek kedvére. És ( = de) igazolva lön a bölcseség az ő fiaitól. János és Jézus bölcseségét, vagyis tanítását és eljárását igaznak és helyesnek találták a bölcseség fiai, tudniillik az igazi bölcsek, Jézus tanítványai és hívei, kik azt elfogadták. Ezek még Jézus szavai.

* 20-24. Jaj a megátalkodott városoknak. (Luk. 10,12-15.)

* 21. sk. Korozain vagy Korazin és Betszaida két falu a Genezáret tó nyugati partján, Kafarnaum, Jézus tartózkodási helye mellett. Jézus galileai működése alatt többnyire e községekben és azok környékén tanított és művelte csodáit. Tirus és Szidon Fenicia két pogány és erkölcstelen fővárosa. Lásd Lukácsnál 10,13. sk., ahol az itt említett városok bűnhődése a hetvenkét tanítvány küldéséhez kapcsolódik. Úgy látszik, valóban ott van a helyén. Szőrzsákba öltözni és a fejre hamut hinteni a bűnbánat és vezeklés jele volt. — 23-24. Kafarnaum, az égig fogsz-e felmagasztalódni? Azt hiszed, hogy a messiási ország fővárosa leszel? (Némely görög kéziratban múlt idő van: nemde az égig magasztalódtál fel? Tudniillik azáltal, hogy a Messiás működésének színhelye lettél.) Ellenkezőleg, a pokolig fogsz alásülyedni, el fogsz vettetni.

* 25-30. Hálaadás a kicsinyekért; Krisztus könnyű igája; (V. ö. Luk. 10,21-22.)

* 25. A következő hálaimádság Lukácsnál a hetvenkét tanítvány visszatérése és beszámolója után olvasható. Hátát adok, hogy elrejtetted ezeket, tudniillik az üdvösség igazságait a bölcsek és okosaik előtt, azaz a magukat ilyeneknek képzelő kevélyektől, az írástudóktól, farizeusoktól és szadduceusoktól, és kinyilatkoztattad a kisdedeknek, a szellemi gyermekeknek, a tudatlan, de az igazságot kereső jóákaratú egyszerű népnek. Valójában az Isten nem rejtette el az igazságot, csak büntetésből megengedte, hogy a kevély és gonosz álbölcsek előtt rejtve maradjon. Krisztus nem az elrejtésért ad hálát, hanem a kinyilatkoztatásért. A hitetlenség rendesen a kevélység és bűnök következménye, a hit pedig Isten ajándéka, mely alázatosságot és jóakaratot tételez fel.

* 26. Így tetszett neked tudniillik, hogy engem a kicsinyek, alázatosak és ártatlanok értsenek és kövessenek.

* 27. Mindeneket átadott nekem Atyám, tudniillik minden teremtményt. Az Atya és Fiú lényegi egységüknél fogva egymást tökéletesen ismerik, tehát az Atyái is csak a Fiú ismerheti meg és nyilatkoztathatja ki. (V. ö. Ján. 10,15.) Akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Ez a kinyilatkoztatás nem láz ember akaratától függ, hanem a malaszt műve.

* 28. Kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, tudniillik a farizeusi törvények nyűgével, de általában az élet szenvedéseivel, kísérteteivel és bűneivel. Felüdítlek titeket, megkönnyítetek, megenyhítlek, leveszem rólatok a terhet és fáradságot.

* 29. Az én igámat, az evangéliumi törvényt.

* 30. Az én igám édes stb. Nem terhellek túl benneteket, mint a mózesi és kivált a farizeusi törvény; amit parancsolok is, azt megkönnyíti a szeretet és a malaszt.

* 12,1-8. A szombati kalászszedés. (Márk 2,23-28. Luk. 6,1-5.)

* 1. Azon időben — szombaton. Lukács szerint ez az esemény az úgynevezett másodelső szombaton történt, mely alatt valószínűleg a húsvét másodnapja utáni első szombatot kell érteni. (A kérdésről bővebben Lukács 6,1-nél.) Búzakalászokat kezdenek szedegetni. Mózes törvénye megengedte, hogy az éhezők búza-fejeket szaggassanak és azokat kezükkel kimorzsolva megegyék. (Móz. V. 23,25.)

* 2. Szombaton nem szabad. Krisztus idejében a farizeusok (és később a talmud) a szombati munkaszünetet egészen aprólékos dolgokra is kiterjesztették és már a mondott kalászszedést is tiltották.

* 3-4. Dávid mikor megéhezett. Saultól való menekülése közben megette a szentelt kenyereket, mélyek előbb mint áldozati tárgyak a templom oltárán feküdtek (lásd Kir. I. 21,6.) s melyeket rendszerint csak a papoknak volt szabad megenniök. (Móz. III. 24,9.) Ha a magasabbrendű törvény az alsóbbrendűvel összeütközik, akkor az előbbit kell követni s az utóbbit szabad kivételesen áthágni, ami ilyenkor nem bűn. Így ha a végszükség, a felebaráti szeretet, vagy az isteni szolgálat követeli, akkor a szertartásokat szabad mellőzni.

* 5. A papok megszegik a szombatot, mikor az áldozati állatokat levágják s az oltáron megégetik, vagy más szertartásokat végeznek. Ezeket Mózes törvénye szombaton megengedte, sőt parancsolta. (Lásd Móz. IV. 28,9. és máshol.) A kisdedek körülmetélése is meg volt engedve szombaton. (Lásd Ján. 7,22; sk.)

* 6. Nagyobb van itt a templomnál. Ha már a templomszolgálat miatt szabad volt a szombati nyugalmat mellőzni, mennyivel inkább Krisztus és az evangélium szolgálata céljából.

* 7. Irgalmasságot akarok stb. (V. ö. Kir. I. 15,22. Óz. 6,6. Máté 9,13.) Már az ószövetségben Isten, bár szertartásokat írt elő, mégis többre becsülte az irgalmasság és szeretet cselekedeteit, melyekhez az apostolkodás is tartozik, a külső isteni tiszteletnél, még a legfőbb szertartásnál, az áldozatnál is. Ha a farizeusok a törvény szellemét megértették volna, nem ítélték volna el a tanítványokat, kik az evangélium érdekében fáradozva, szerintük látszólag megszegték a szombatot.

* 8. Az Emberfia ura a szombatnak, felette áll mint törvényhozó Isten és mint Messiás, kinek joga van azt magyarázni, módosítani, enyhíteni, sőt meg is szüntetni.

* 9-13. Az elszáradtkezű ember meggyógyítása szombaton. (Márk 3,1-6. Luk. 6,6-11.)

* 10. Az elszáradtkezű ember, bármi okból sorvadtkezű. Hogy vádolhassák őt, mint aki a szombati nyugalmat megszegte. Márk és Lukács szerint a farizeusok csak figyelték Jézust, de ő vetette fel a kérdést. —

* 11-12. Mikor anyagi káruk elhárításáról volt szó, a farizeusok nem vették oly szigorúan a szombatot. Kénytelenek voltak tehát Jézusnak igazat adni.

* 14-21. Más betegek gyógyítása.

* 14. Mi módon veszítsék el őt. A gonoszság, ha megcsufolják, szégyenében annál jobban megátalkodik.

* 15. Eltávozik onnan, mert még nem jött el szenvedésének és halálának ideje.

* 16. Hogy őt el ne híreszteljék, nehogy a zsidók dühét idő előtt fokozza és hogy hívei az ő érdekében lázadást ne indítsanak. (V. ö. fentebb Máté 8,4.)

* 17. Hogy beteljesedjék. Izaiás ezen jövendölése (Iz. 42,1-4.) Krisztus egész messiási működésében különösen abban teljesedett, hogy válogatás nélkül osztogatta tanítását és jótéteményeit és azok híresztelését megtiltotta. Az evangélista Izaiás szavait kissé szabadabban idézi.

* 18. Az én szolgám. Izaiásnál, némelyek szerint Izrael népét, mások szerint magát a prófétát, vagy a prófétákat együttvéve, Máté magyarázata szerint a Messiást jelenti. Ráadom lelkemet, tudniillik Szentlelkem malasztjának teljességét és ezáltal főfő prófétává teszem. Ítéletet fog hirdetni a népeknek, értsd az igazság és törvény győzelmét és Isten ítéletét, már a történet folyamában és később az utolsó napon.

* 19. Nem verseng és nem kiáltoz, mint a pogány papok és bölcsek, a hamis próféták és a zsidók tanítói.

* 20. A megroppant nádat, – a füstölgő mécsbelet stb. A kevés jót, amit az emberekben talál, nem fojtja meg szigorú bánásmóddal, a tévedő, gyarló, megtört bűnös embereket nem taszítja el magától, nem fosztja meg a reménytől, hanem elnézéssel, szelídséggel és szeretettel emeli fel, javítja és vezeti őket az üdvösségre. Győzelemre viszi az ítéletet, az igazságot, törvényt és az Isten országának ügyét.

* 21. A népek, tudniillik a pogányok. Tehát a Messiás nemcsak a zsidók, hanem a pogányok reménye és üdvössége is lesz.

* 22-30. A vak és néma ördöngös; a Belzebub-vád. (Márk 3,22-27. Luk. 11,14-23.)

* 22. Vak és néma. A vakság és némaság nála az ördöngösség következménye volt.

* 23. Dávid fia a Messiás. (Lásd Máté 9,27. V. ö. Máté 1,1.)

* 24. Belzebub által. (Lásd Máté 9,34: 10,25. Márk 3,22. skk. Luk. 11,15. skk.)

* 27. A ti fiaitok ki által űzik ki? A zsidók közt voltak kuruzslók, kik különféle eszközökkel, gyógyszerekkel vagy ráolvasással hitték vagy állították, hogy ördögöt űznek, vagy az ördöngősöket meggyógyítják. De az Üdvözítő e szavai feltételezik, hogy igazi ördögűzők is voltak köztük, kik az igaz Isten vagy szent férfiak nevében vagy imádsággal is űztek ördögöket. (V. ö. Márk 9,37. sk. Luk. 9,49. Csel. 19,13. skk.) Erről Josephus Flavius zsidó történetíró is tanúskodik. A zsidó az igaz Isten népe volt, története csodákkal teli, vallása addig igaz vallás volt, tehát nem lehetetlen, hogy Isten jámbor zsidókat is felhasznált eszközei gyanánt.

* 28. Elérkezett hozzátok az Isten országa. Ha Isten erejével űzöm ki az ördögöket, és pedig ilyen gyakran, ez a messiási ország közelségének jele, annak bizonyítéka, hogy az ördög hatalma véget ért.

* 29. (L. Márk 3,27. Luk. 11,21. sk.) E hasonlatban az erős az ördög. háza a világ, melyben még akkor zsidó felfogás szerint az ördög uralkodott, holmijai az emberek, kivált a bűnösök és az ördöngösök. Krisztus azonban erősebb az ördögnél, ki megkötözi azt és kiragadja hatalmából az embereket.

* 30. (L. Luk. 11,23.) Krisztus és az ördög harcában nincs helye a semlegességnek. Aki nincs Krisztus mellett, az ellensége és szétszórja nyáját.

* 31-37. A Szentlélek elleni bűn; a gonosz beszéd. (Márk 3,28-30. Luk. 12,10.)

* 31-32. E versek még a Belzebub-vádra adott felelethez tartoznak. Minden bűn általában és különösen minden káromlás, azaz gyalázás, sértő vád megbocsátható, természetesen ha a bűnös megbánja és megjavul; de a Lélek (a következő vers szerint a Szentlélek) elleni káromlás meg nem bocsáttatik. Ha valaki az Emberfia ellen szól, vagyis Krisztusnak ellenszegül, őt személyében bántalmazza (mint pl. a zsidók, Máté 13,54-58. Ján. 7,41. és Pál Tim. I. 1,13. szerint), még az is bocsánatot nyerhet. Azonban a Szentlélek az igazság és malaszt forrása. Tehát ha valaki nemcsak tudatlanságból vagy gyarlóságból vetkezik, hanem az igazság és malaszt elől elzárkózik, ha tudatos és szándékos vaksággal ellene szegül, ha az igazságot tudomásul venni nem akarja, ha behunyja szemét Isten művei, és bedugja fülét Isten szavai előtt, a megismert igazság ellen tusakodik, szívét a malaszttal szemben megkeményíti, Isten irgalmát elutasítja s a tévedésben és bűnben megátalkodott: ez a Szentlélek elleni bűn, mely nem nyer bocsánatot. Ilyen volt a farizeusok bűne, kik a tények szembeszökő bizonyossága és saját jobb meggyőződésük ellenére Krisztus műveit, az adott esetben különösen a csodákat és ördögűzéseket az ördöggel való cimboraságnak mondották, messiási működését, az igazság és malaszt hatását, tehát a Szentlélek művét akarták megakadályozni. – Meg nem bocsáttatik. (V. ö. Zsid. 6,4-6. 10,26. Pét. II. 2,20. skk.) Igaz, hogy megbocsáthatatlan bűn nincsen, mert az Isten minden embert üdvözíteni akar, végtelen Irgalmával kész a legnagyobb bűnösnek is megbocsátani s mindenkinek megadja a szükséges malasztot; de mindezt csak feltételesen, ha irgalmát az ember megérdemli, ha malasztjával közreműködik, ha bűnbánatot tart és megjavul. A Szentlélek elleni bűn meg nem bocsátásának oka nem Istenben van, hanem az emberben. Az Isten malasztja kényszeríteni nem szokott. A Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg sem e világon, sem a jövendőben. A keresztény vallás szerint bizonyos esetekben még a túlvilágon is van bűnbocsánat, tudniillik a tisztítóhelyen; de épen a Szentlélek ellen vétkező megátalkodott bűnösök erre nem számíthatnak.

* 33. Vagy mondjátok a fát jónak és gyümölcsét jónak stb. Képes beszéd, melyben a fa némelyek (Ar. Szt. János, Szt. Hilár stb.) szerint Krisztust, mások (Szt. Ágoston, Szt. Tamás, Maldonat stb.) szerint a farizeusokat jelenti. Ha a fa Krisztus, akkor gyümölcsei az ő tettei, csodái, ördögűzései, melyek jóságát a farizeusok sem tagadhatták, de mégis az ördögnek tulajdonították. Krisztus tehát azt mondja: Vagy ismerjétek el, hogy a fa és gyümölcse jó, vagy mondjátok mindkettőt rossznak, mert amilyen a fa, olyan a gyümölcse; ha Krisztus rossz, az ördög eszköze, akkor gyümölcse vagyis tettei nem lehetnek jók, ha meg a gyümölcs jó, akkor Krisztus nem lehet rossz. Ha pedig a képes beszéd a farizeusokra és azok beszédeire vonatkozik, akkor az értelem ez: Ha jó fák, jámborok vagytok, vagy annak akartok látszani, akkor teremjetek jó gyümölcsöt, azaz beszéljetek jót; ha azonban ellenem ilyen rágalmakat szórtok, akkor eláruljátok, hogy rosszak vagytok. Különben a két értelmezés igen egyre megy. (V. ö. Máté 7,16. skk. Luk. 6,43. skk.)

* 34. Viperák fajzati! Keresztelő Szt. János és Krisztus többször és méltán nevezte így a farizeusokat. (Lásd Máté 3,7; 23,33. Luk. 3,7.) Különben e vers az előbbi képes beszéd alkalmazása a farizeusokra.

* 35. Új szókép. Itt már a kincs vagyis a kincsesláda, a szív, melynek jó vagy rossz készletéből szedjük elő a jó vagy rossz gondolatokat, kívánságokat és beszédeket, a farizeusok persze a rosszakat.

* 36. Még a hiábavaló szóról is számot kell adni, annál inkább a farizeusok gonosz, rágalmazó beszédéről. Hiábavaló szó az, melynek nincs észszerű és erkölcsileg jó célja, ami nélkül semmit sem szabad cselekedni. De már a szórakozás vagy szórakoztatás a maga idején és helyén észszerű cél, a munkára készítő pihenés vagy a felebaráti szeretet ténye, tehát erkölcsileg megengedett, sőt jó dolog. Persze maga a hiábavaló beszéd rendesen csak kicsi bűn.

* 37. Szavaidból fogsz ítéltetni. A beszéd árulja el legtöbbször és legjobban az ember belsejét.

* 38-42. Jónás jele. Máté 16, 1-4. Luk. 11,29-32.

* 38. Jelt akarunk tőled látni, tudniillik rendkívüli csodát, égi tüneményt, mert a földi csoda, pl. a gyógyítás szerintük természetes úton, vagy az ördögtől is származhatik. (V. ö. Máté 16,1. Márk 8,11, sk. és Luk. 11,16.)

* 39. Házasságtörő nemzedék lehet szószerint olyan, vagy képletesen az Istenhez való (az ószövetségben gyakran házassághoz hasonlított) viszonyok megszegője, tehát istentelen. A hitetlenek és megátalkodottak kedvéért Krisztus nem tesz csodát (v. ö. Máté 13,58.), egyrészt mert nem érdemlik, másrészt mert mindenféle álokoskodással igyekeznének azt a természet erőinek, legfeljebb, mint a farizeusok; az ördögnek tulajdonítani. Krisztus nem azért jött, hogy kíváncsi embereknek látványosságot rendezzen. Az itt szereplő farizeusoknak is Krisztus csak egy csodát helyez kilátásba, Jónás jelét, azaz a következő vers szerint Jónás csodájának utánzatát, az ő saját feltámadását. Jónás tehát a cethal gyomrában a feltámadó Krisztus előképe volt.

* 40. A föld szívében, a föld belsejében, a sírban, vagy inkább a pokol tornácában. Három nap és három éjjel. Pontosabban szólva, Krisztus csak egy teljes és két csonka napon és két éjjel volt a sírban.

* 41-42. Jónásról jut eszébe Jézusnak Ninive. A pogány niniveiek Jónás próféta puszta szavára (Jón. 3,5. skk.), a déli királynő (Sába pogány királynője,) Salamon bölcseségének látására (Kir. III. 10,1. skk. Krón. II. 9,1. skk.) csoda és égi jel nélkül hittek és megtértek. Az írástudók és farizeusok Jézus sokkal nagyobb bölcsesége, hathatósabb szava és csodái dacára is megátalkodtak. Azért az ítélet napján, mikor ezek feltámadnak a zsidókkal együtt (vagy ellenük támadnak), példájukkal ők is ki fogják mondani a gonosz zsidókra a kárhoztató ítéletet. A föld határairól népies nagyítás, annyi mint messze földről, Arábiából. A királynő buzgóságát jellemzi. Nagyobb van itt Jónásnál, Salamonnál, nagyobb próféta, nagyobb bölcs.

* 43-45. A hetedmagával visszatérő ördög. (Luk. 11,24-26.)

* 43. skk. Ez kétségkívül képletes elbeszélés (allegória), mely már az egyházatyák szerint azt jelenti, hogyha a zsidó népből időnkint (pl. a fogságban és a makkabeusi korban) ki is ment az ördög erkölcsi értelemben, vagyis a bálványozástól és egyéb bűnöktől meg is javult, később, kiváltképen Krisztus korában, még több ördög szállta meg, vagyis még gonoszabb lett. De a kép másodsorban és erkölcsi értelemben, minden emberre, minden visszaeső bűnösre egyénileg is ráillik. Az ördög nem adja fel könnyen a helyét, hanem más gonosz szellemekkel szövetkezve tér vissza. Kimegy az emberből, ha kiűzik onnan, vagy ha az ember megtér. A vizetlen helyek a pusztát jelentik, ahol (és általában a városokon kívül, kivált a romokban) zsidó felfogás szerint a tisztátalan lelkek tanyáznak. (V. ö. Tób. 8,3. Bar. 4,35. Jel. 18,2. stb.) Nyugalmat keresve. A gonosz lélek jobban szeret az emberben vagy legalább az emberek közt lakni, hová visszakívánkozik, hogy nekik árthasson és őket csábíthassa. (V. ö. Máté 8,29. skk.)

* 44. A visszatérő tisztátalan lélek előbbi házát már üresen, kisöpörve és felékesítve, tudniillik más szellemektől el nem foglalva, az embert a bűntől megtisztítva találja.

* 45. Magához vészen hét más lelket, vagyis segítséget és bosszuló társakat hoz, sok más szenvedély és bűn hatalmasabb gonosz szellemeit. Utóbbi dolga rosszabb leszen, azaz mélyebben süllyed a bűnbe. A tanulság az, hogy így jártak és járnak a zsidók is.

* 46-50. Jézus anyja és testvérei. (Márk 3,21. 31-35. Luk. 8,19-21.)

* 46. Atyjafiai unokatestvérei vagy rokonai. (Lásd Máté 13,55. sk.) Beszélni akarván vele. De Lukács szerint a házat ellepő tömegtől nem fértek hozzá. Márk szerint Jézust rokonai meg akarták fogni, mert azt mondták, hogy megháborodott. (Márk 3,21.) A dolog magyarázata az, hogy Jézust rokonai, kik még nem hittek benne (Ján. 7,5.) őt vagy valóban elmebetegnek, legalább rajongónak tartották, vagy pedig ez csak ürügy volt, hogy Jézust a farizeusok dühe elől biztonságba helyezhessék. Az utóbbi mellett szól az, hogy Mária is velük volt.

* 48-49. Ki az én anyáin és kik az én atyámfiai? stb. Jézus azt akarja mondani, hogy mikor az Isten művén dolgozik, nem lehet tekintettel a test és vér kötelékeire. S akik vele az Isten ügyében fáradoznak mint tanítványai, azok szellemileg közelebb állnak hozzá, mint testi anyja és rokonai mint olyanok. A szellemi kötelék szentebb, mint a testi.

* 13,1-9. Példabeszéd a magvetőről. (Márk 4,1-9. Luk. 8,4-8.) Az evangéliumok saját külön jellegzetes irodalmi műfaja a példabeszéd vagy elbeszélő példázat (héberül masai, görögül parabola). A Szentírás sokszor tágabb értelemben minden képes beszédet így nevez. Salamon Példabeszédeiben és az Ószövetség más bölcselkedő könyveiben e szó bölcs és szellemes mondást (közmondást, aranymondást) jelent, mely rendesen két egymást kiegészítő mondatban, példában vagy hasonlatban van kifejezve. A példabeszéd többnyire költött, de lehetséges elbeszélés, mely az emberi életből van véve s vallási vagy erkölcsi tanulságot rejt. De ez a tanulság csak az elbeszélés lényegében jut kifejezésre, a részletek arra szolgálnak, hogy az elbeszélést teljessé, széppé, érdekessé tegyék. Rendesen többé-kevésbbé meg vannak fejtve és értelmük megmagyarázva, de úgy, hogy a hallgatónak is hagyjanak egy kis kitalálni és elmélkedni valót. A példabeszéd az erkölcsi tanításnak legalkalmasabb módja, kivált az egyszerű népnél, mely az elvont okoskodásokat meg sem érti, nem is szereti. Ellenkezőleg a példabeszéd könnyen érthető, de mélyértelmű, termékeny, melyből a műveltek is okulhatnak. Jézus példabeszédei a világirodalom remekei. Az evangéliumban tizenhét kifejtett példabeszéd van, de Jézus bizonyára többet is mondott. Az evangéliumi példabeszédek tárgyuk szerint két csoportra oszthatók: az Isten országáról és bizonyos erényekről szóló (erkölcsi) példabeszédekre. Az ebben a fejezetben található példabeszédek az Isten országára vonatkoznak. A magvetőről szóló példabeszédet alább maga Krisztus magyarázza meg. Értelme az Isten igéjének sorsa a különböző emberekben.

* 1. A tenger mellett, tudniillik a Genezáret tava mellett.

* 2. Jézus a hajócskába szállott, hogy a tolongás elől meneküljön.

* 5. Hamar kikelének, mert nem valának mélyen a földben.

* 6. Nem vala gyökerük, azért elszáradtak.

* 8. Palesztina termékeny völgyeiben ilyen bő termés nem lehetetlen.

* 9. Hallja meg. Akinek füle, esze és jóakarata van, fontolja meg s vonja le a tanulságot.

* 10-17. Miért szól Jézus példabeszédekben? (Márk 4,10-13.Luk. 8,9. sk.)

* 11. Nektek adatott tudni stb. A példabeszéd olyan, hogy az Isten országáról már némileg tájékozott és jóakaratú ember azt kevés gondolkodás és magyarázat után megérti, míg az elfogult és rosszakaratú ember nem érti vagy félreérti. A tanítványoknak fogékonyságuk és jóakaratuk, úgyszintén Jézus oktatása, Isten felvilágosító kegyelme megkönnyítette a példabeszédeknek az Istenország titkainak megértését, míg a kevély, hitetlen zsidók előtt azok mélyebb értelme titok maradt. (V. ö. Máté 11,25.)

* 12. Akinek vagyon, annak adatik stb. (Lásd Máté 25,29. Márk 4,25. Luk. 8,18: 19,26.) Aki már tud valamit, s azt hittel és jóakarattal fogadja szívébe, az ilyen az ismeretben előre fog haladni; de aki még nem tud semmit s nem is akar tudni, attól az a kevés világosság és belátás is, ami már van neki, elvétetik, így van a dolog a hitnél, sőt a kegyelemnél is; ezek mind jóakarat és közreműködés mellett nőnek, anélkül elvesznek.

* 13. Látván nem látnak stb. Szemük, fülük, természetes eszük van; hallják a példabeszéd szavát, de nem fogják fel annak magasabb, természetfölötti értelmét. Nem is érdemlik, hogy Jézus nekik világosabban beszéljen.

* 14. Beteljesedik rajtuk Izaiás jövendölése. A jövendölés Izaiás 6,9. sk.-ből van idézve a Hetvenes fordítás szerint. (Izaiás e helyét idézik még Márk 4,12. Luk. 8,10. Ján. 12,40. Csel. 28,26. sk. v. ö. Róm. 11,8.) Hallván hallani fogtok, tudniillik érzékkel, a füllel; látván látni fogtok, tudniillik a látó érzékkel, a szemmel; de a hallott és látott dolgokat megérteni és belátni saját hibátok miatt nem fogjátok.

* 15. Megkeményedett szíve, eltompult elméje, hogy az igazság és kegyelem belé ne hatoljon. Nem akarnak hallani, látni és érteni, nehogy kénytelenek legyenek megtérni. A többi evangéliumból úgy látszik, mintha Isten akarná, hogy a zsidók ne értsenek és meg ne térjenek. De ez nem célja Istennek, hanem a megátalkodás következménye. Isten csak megengedte vakságukat és megátalkodásukat. A Szentírás sokszor azt, amit Isten csak megenged, úgy tünteti föl, mitha ő akarta volna.

* 16. Boldogok mert látnak és hallanak, nemcsak testi érzékekkel, mint a farizeusok, hanem lelkileg is, vagyis hisznek és értenek. (L. Luk. 10,23. sk.)

* 18-23. A magvetés magyarázata. (Márk 4,14-20. Luk. 8,11-15.)

* 19. Nem értik a fogékonyság és készséges hit híjján. Eljön a gonosz, az ördög és siet elrabolni, elfeledtetni az Isten igéjét, nehogy az ember gondolkodva utólag mégis megértse és a mag megfakadjon. Ez az, ami az útfélre esett. A görög szöveg azt mondja, hogy a mag a különféle emberek; holott tulajdonkép az Isten igéjének sorsa hasonlít az elvetett mag sorsához.

* 20-21. A köves hely, az ostoba, elfogult ész és a kemény szív, melynek az Isten igéje ha első hallásra talán tetszik is, de bennük gyökeret verni nem tud, s az ilyen ember ha nem előbb, a megpróbáltatás idején megbotránkozik vagyis elpártol.

* 22. A világi gondok a foglalkozás, a család, és élvezetek, kivált a gazdagság, lefoglalják az ember idejét és törekvését, megakadályozzák, hogy az ige a jócselekedetek gyümölcseit teremje.

* 23. Terem, hogy mennyit, az az isteni kegyelemtől és a közreműködéstől függ.

* 24-30. Példabeszéd a konkolyról.

* 24. Itt következik a búzáról és konkolyról szóló példabeszéd, melyet Krisztus alább szintén megmagyaráz. Arra a kérdésre felel, honnan vannak az Isten országában a jók közt a rosszak és mi lesz velük. Hasonlít azaz hasonló történik a mennyek országában, mint az itt szereplő ember gazdaságában.

* 31-35. Példabeszéd a mustármagról és kovászról. (Márk 4,31-34. Luk. 13,19-21.)

* 31-32. A mustármag jelenti az Isten országát, az egyházat, mely parányi magból, a tizenkét apostolból indult ki és az egész világra kiterjedő terebélyes fává lett. Keleten a mustár égés? fává nő. Az égi madarak (a lég madarai) jelenthetik az embereket, kik az egyházban élnek.

* 33. Miként a mustármagról szóló példabeszéd az Isten országának külső növekedését és fejlődését, úgy a kovászról szóló annak belső fejlődését jelenti. Valamint kevés kovász sok tésztát megsavanyít, úgy az Isten országa vagy igéje is kevésnek látszik, de láthatatlan, természetfeletti erejével és állandó működésével az egész világot belsőleg átjárja, az emberi nem szellemét és erkölcseit átalakítja és megnemesíti.

* 34. Példabeszédek nélkül nem beszélt. Ezt nem úgy kell érteni, hogy szünet nélkül példabeszédet mondott, hanem hogy beszédébe gyakrabban szőtt be példabeszédeket; kivált ez alkalommal.

* 35. A próféta mondotta, tudniillik a zsoltáros Azáf (Zsolt. 77,2.), hasonló értelemben.

* 36-43. A konkoly magyarázata.

* 36. Magyarázd meg nekünk. L. fentebb 18. vers.

* 38. Az ország fiai a jó emberek; kivált a jó keresztények; a gonosz fiai az ördög fiai, a rossz emberek.

* 39. Az aratók az angyalok. (V. ö. Jel. 14,15.)

* 41. Összeszedik a botrányokat, tudniillik a botránkoztatókat, a csábítókat.

* 42. A tüzes kemence persze a pokol. (V. ö. Máté 3,10. 12: 13,50. és máshol.) E példabeszédből látszik, hogy az Isten földi országában, a látható egyházban nemcsak igazak, és választottak, hanem gonoszok, kárhozatra jutó emberek is vannak. — 43. Az igazak fényleni fognak, azaz megdicsőülnek testben is. (L. Bölcs. 3,7. Dán. 12,3. Kor. 1,15, 41. skk.) Akinek fülei vannak stb. L. fentebb 9. vers.

* 44-49. A rejtett kincs, a gyöngykereső és a háló. (V. ö. Máté 4,19. skk. Márk 1,17. Luk. 5,10.)

* 44. A zsidó jog szerint a földben talált kincs azé volt, akié a föld. A megtaláló tehát egyelőre rejtekhelyén hagyja azt, de megveszi a földet, hogy övé legyen a kincs. Az elrejtett kincs az igaz hit és az Isten kegyelme, mely Krisztus előtt és ma is a világ fiai és bölcsei előtt rejtve van; de aki megtalálja, ha okos, kész minden földi jót feláldozni, hogy e kincset megszerezze és megtartsa.

* 46. A drága gyöngy az igazság, a hit és az isteni malaszt, melyért semmi ár sem sok. (V. ö. Péld. 8,11. 19.)

* 47-48. A tengerbe vetett háló. Képletesen jelenti az egyház apostoli működését, mellyel az embereket az Isten országába befogni igyekszik, de a gonoszokat kiveti.

* 49-50. L. fentebb 13,41. sk.

* 52. Minden írástudó, nem zsidó értelemben, hanem az Isten országának tanítványává lett, sőt minden tanult keresztény. Kamrájából, tudniillik éléskamrájából; mások szerint kincseskamrájából. Újat és régit hoz elő, tudniillik új és régi táplálékot; a Krisztus tanításából merített tanok tárházából az egyes hívek felfogásához és szükségleteihez képest régi és új tanokat ad elő, vagyis már ismerteket és még ismeretleneket. (Mások szerint már az ószövetségből ismert és Krisztus által is kinyilatkoztatott igazságokat.) Krisztus maga is így tett.

* 53-58. Jézust Názáretben megvetik. (Márk 6,1-6. V. ö. Luk. 4,16. 22. 24.)

* 54. Hazájába menvén, tudniillik Názáretbe.

* 55. Atyjafiai. A. görög és latin szerint fivérei és nővérei. (L. Márk 6,3.) Ezek azonban Jézusnak csak rokonai, valószínűleg unokatestvérei voltak, annak a másik Máriának fiai és leányai, ki Kleofás felesége, a Boldogságos Szűz Máriának tágabb értelemben nővére, azaz közeli rokona volt és vele (Magdolnával, Saloméval és Jánossal) együtt az Úr keresztjénél állott. (Ján. 19,25. skk.) Ez a másik Mária világosan a kisebbik Jakab és József anyjának (Máté 27,56. v. ö. 28,1. Márk 15,40: 16,1. Luk. 24,10.) neveztetik. Jakab Alfeusnak (= Kleofás?) fia az ifjabb Jakab apostol. (Máté 10,3. Csel. 1,13. Galat, 1,19.) Azonkívül Szt. Judás apostol Jakab fivérének neveztetik és magát is így nevezi. (Csel. 1,13. Jud. 1.) Mivel itt Szt. József nincs említve, úgy látszik, hogy ő már ekkor elhalálozott.

* 57. Megbotránkozának őbenne, megütköztek alacsony sorsán, mert a Messiásban földi királyt vártak, mint azon időben a legtöbb zsidó. Később azonban, legalább némelyek, Jézushoz csatlakoztak; az itt említett (ifjabb) Jakab és úgy látszik Judás ( = Tádé) apostolok voltak. – Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete stb. Az emberek azokat, kik köztük nőttek fel, közönségesen kevésre becsülik; nincs tekintélyük.

* 58. Nem tett ottan sok csodát, mert hitetlenségük miatt nem érdemelték és nem voltak fogékonyak az igazság iránt.

* 14,1-12. Ker. Szt. Jánosfejevétele.(Márk 6,14-29. Luk. 3,19. sk. 9,7-9.)

* 1-2. Azon időben. Márk és Lukács ezt az eseményt a tizenkét apostol küldése utánra teszik. Heródes, tudniillik Antipás. (L. Máté 2,22. jegyz.) Szolgáinak, udvari embereinek. Heródes aligha hitt a feltámadásban, de most a rossz lelkiismeret megijesztette. Csodaerők. Ker. Szt. János nem tett csodát (Ján. 10,41.), de Heródes neki tulajdonította Krisztus csodáit.

* 3. Heródes Jánost kevéssel azelőtt ölette meg, Jézus nyilvános működésének második évében. Máté és Márk Antipás félelmének megokolására utólagosán beszélik el János bebörtönzését és fejevételét. Márk részlétesebben. (V. ö. Máté 4,12; 11,2. és Márk 1,14.) Testvérének felesége, Heródiás miatt. A görög és Márk szerint testvérének, Fülöpnek felesége miatt. (V. ö. Márk 6,17.) Ez a Fülöp nem a tetrarcha, hanem Nagy Heródesnek egy másik hasonló nevű fia (Heródes Fülöp; Antipás mostohatestvére más anyától), kinek feleségét, Herodiást Antipás elszöktette; saját előbbi feleségét, Aretas arab király leányát pedig elbocsátotta. Heródiás különben Nagy Heródes unokája, s így Antipásnak unokahuga, Herodiásnak pedig első házasságából való leánya volt a táncoló Salome. János Machaerus várában, a Holttengertől keletre fekvő határerősségben volt bebörtönözve, ahol, vagy a környéken akkor, úgy látszik, Heródes Antipás udvarával együtt tartózkodott.

* 5. Prófétának tartották őt. V. ö. Máté 21,26.

* 13-21. Az első kenyérszaporítás. (Márk 6,35-44. Luk. 9,12-17. Ján. 6,5-15.)

* 13. Eltávozék egy puszta helyre. Lukács szerint Betszaida (Julias. mellé, a szelíd Fülöp fejedelem országába. (L. Márk 6,31. skk. Luk. 9,10. sk. Ján. 6,1. skk.) Jézus talán Heródes fejedelem üldözése elől akart kitérni.

* 14. Kimenvén magános tartózkodási helyéről, Márkból úgy látszik, hogy a sereg szárazon megelőzte Jézust.

* 15. Jézus kétszer szaporította meg a kenyeret a pusztában. Itt az első eset van leírva, melyet valamennyi evangélista elbeszél. (A második kenyérszaporítást lásd Máté 15,32-39. Márk 8,1-9.) Hozzá ménének tanítványai: Jánosnál maga Jézus veti fel a kérdést, hogy honnan vegyenek ennivalót ennyi embernek.

* 20. Az elvetett magot is Isten szaporítja meg a természet erői által; itt ugyanazt közvetlenül tette.

* 22-33. Jézus egy hegyen imádkozik és a tengeren jár. (Márk 6,47-51. Ján. 6,16-21.)

* 22. Kényszeríté hajóba szállni. Már este volt és Jézus azt akarta, hogy a tanítványok mielőbb a tó túlsó, nyugati partjára (Márk 6,45. szerint Betszaidába) menjenek. Egyelőre ő maga még a sereget oszlatta el. De a tanítványok nehezen váltak el tőle, bár azt hitték, hogy a tó északi végét megkerülve, szárazon fog utánuk menni. János szerint a sereg Jézusban felismerte a Messiást és királlyá akarta tenni. (Ján. 6,14. sk.) Azért Jézus előbb a hegyre, majd a tengerre menekült előlük, hogy ne is tudják, hova lett. Úgy látszik, azért sürgette a tanítványok elhajózását és a nép eloszlatását is, nehogy az utóbbiak valami politikai kalandba fogjanak.

* 23. Egyedül imádkozni. Jézus gyakran félrevonult imádkozni, néha egész éjszakán át.

* 25. Negyedik őrváltáskor. Régebben úgy a zsidók, mint a görögök az éjjelt három négyórás őrváltásra osztották. Krisztus idejében római szokás szerint este 6 órától reggel 6-ig négy őrváltást (vigiliát) számítottak, melyek mindegyike három óráig tartott. A negyedik őrváltás hajnali 3 órakor volt, még sötétben. Jézus tengeren járását elbeszéli Márk és János is: de Péter járását nem említik.

* 30. Megijedt. Péter könnyen esett egyik hangulatból és szélsőségből a másikba. Itt is a szeretet hajtja; Krisztusnak egy szavára teljes hittel és bizalommal száll le a tengerre, de a szélrohamtól mindjárt megijed és kételkedni kezd. Máskor is látjuk ezt Péter életében; például a lábmosáskor vagy mikor Krisztust megtagadja.

* 33. Akik a hajócskában valának, tudniillik a tanítványok és talán mások is. A hajócska tehát nagyobb bárka lehetett. János szerint mikor Jézust a hajóba felvették vagy fel akarták venni, a hajó rögtön csodálatosan partot ért. (Ján. 6,21.)

* 34-36. Ruhája érintésével gyógyít. (Márk 6,53-56.) 34. Genezár földére. Máténál a Vulgata fordításban Genezár. De itt e név nem a tavat jelenti, hanem a tó nyugati partvidékét. Márk szerint a hajó Betszaidába, (Márk 6,45.), János szerint Kafarnaumha (6,17.) tartott, hol Jézus másnap a zsinagógában az Oltáriszentséget ígérő nagy beszédet mondotta (Ján. 6,24-72). Betszaida és Kafarnaum egymás mellett Genezáret földén voltak.— 36. Ruhája szegélyét, tulajdonképen bojtját. (V. ö. Máté 9,20.)

* 15,1-20. Tisztaság; hagyományok; a parancsok kijátszása. (Márk 7,1-23.)

* 1. Az írástudókról és farizeusokról L. fentebb 3,7. jegyz. Az itt szereplők valószínűleg hivatalból voltak kiküldve a főtanácstól (szinedriumtól).

* 2. Az öregek hagyományát. Az írástudók és farizeusok a mózesi törvényhez sok aprólékos életszabályt adtak, melyeket az öregek, tudniillik az ősök és a régi törvénytudók állítólagos hagyományából származtattak, szigorúbban kötelezőknek tartottak, mint a törvény erkölcsi parancsait, sőt magát a tízparancsolatot. Az írástudók abban hibáztak, hogy az erényt ilyen külsőségekbe helyezték, s miattuk a lényegesebb erkölcsi parancsokat elhanyagolták. Kezüket mosogatták a lelkűk helyett. Ez a zsidó hagyomány lényegesen különbözik a katholikus egyház hagyományától, mely nem más, mint az apostoloknak Krisztustól vett tanítása és intézkedése, melyet ők élő szóval adtak át az egyháznak, de tanítványaik és utódaik azt csakhamar leírták, az egyház élő tanítása, intézményei és gyakorlata fenntartottak. Ez a keresztény hagyomány kiegészíti és értelmezi a Szentírást. Azonkívül az egyháznak Krisztustól és apostolaitól nyert megbízása van törvényeket hozni, nem csupán Mózes törvényét tanítani és magyarázni. Kenyeret esznek héber szólásmód, általában esznek.

* 4. E parancsok olvashatók: Móz. II. 20,12. és 21,17. III. 20,9. V. 5,16.

* 5. sk. A tisztelet, melyről itt szó van, nem puszta becsülést vagy érzelmet jelent, hanem tevékeny szeretetet vagyis adományt, anyagi támogatást. Az ajándék (Márknál a héber neve: korbán) a templomnak illetőleg Istennek adott vagy szánt ajándék. Tehát e hely értelme a következő: Ti írástudók és farizeusok, azt mondjátok: Aki támogatásra szoruló atyjának vagy anyjának azt mondja: Mindaz, ami az én vagyonomból neked hasznodra lehetne vagy használhatott volna, tehát amivel téged segíthetnélek, már Istennek vagy a templomnak szánt ajándék, vagy neki legyen szentelve, és valóban nem tiszteli, azaz nem támogatja szüleit: már eleget tesz gyermeki kötelességének, nem vét az isteni parancs ellen, és Ígérete köti. Krisztus inkább úgy következtet: az ilyen bizonyára nem tiszteli szüleit. A farizeusok úgy is okoskodtak, hogy nagyobb jót tesz, aki az ajándékot a templomnak adja, mint szüleinek, kiknek ezzel legtöbbet is használ. (Ilyenformán érti a Vulgata is.) Ilymódon meghiúsították azaz kijátszottak az Isten negyedik parancsát. Mindenesetre elítéli Krisztus azt, hogy valaki kegyes célokra fordítja, amivel segítségre szoruló szüleinek tartozik.

* 7-8. Valóban képmutatók voltak az írástudók és farizeusok, mikor látszólag Isten és a templom érdekében másokat az isteni törvény megtartásáról lebeszéltek. Jól jövendölt rólatok. Izaiás tulajdonkép a maga kortásairól beszél, de szavai a farizeusokra is illenek és vonatkoznak. Ez a nép szájával lisztel stb. (Izaiás 29,13.)

* 11. Nem az szennyezi be az embert, tudniillik erkölcsileg, ami szájába bemegyen. Némelyek e szavak alapján helytelenítik a böjtöt. De ez félreértés vagy ferdítés. Az Isten törvénye már az ószövetségben is rendelt böjtöket, Krisztus maga is ajánlja azokat. (Máté 6,16. skk.) Csak azt akarja mondani, hogy nem maga a tiltott étel vagy mosatlan kéz szennyezi be a lelket, hanem a bűn. A katholikus egyház sem mondja, hogy a böjti napokon élvezett húsétel vagy többszöri jóllakás magában véve fertőzi meg az embert; mert világos, hogy az étel mint Isten adománya, erkölcsileg közömbös dolog s ha csütörtökön sem a testet, sem a lelket be nem szennyezi, akkor pénteken sem. Hanem igenis az egyház törvénye iránti engedetlenség szennyezi be a lelket. Az egyháznak Krisztustól nyert törvényhozó hatalma van, s különösen a böjtöt nagyon észszerű okokból parancsolja, mint önmegtagadást és engedelmességet. Az Istenért gyakorolt önmegtagadás, tehát a böjt is kétségkívül elégtétel bűneinkért és érdem. Kétségtelen, hogy a komoly böjt gyengíti az emberben a szenvedélyeket; viszont a bőséges táplálkozás erősíti azokat. Sőt még az enyhébb böjtnek is van erkölcsi nevelő hatása, mikor az embert arra szoktatja, hogy mielőtt cselekszik, megkérdezze lelkiismeretét. A böjt még ha nem is jár nagy önsanyargatással, erkölcsi tornagyakorlat, mellyel akaratunkat kisebb dolgokban erősítjük, hogy azután nagyobb dolgokban is legyen erőnk vágyainknak ellenállani és a törvényt áldozattal is megtartani. Amellett ma már az orvostudomány által megállapított igazság, hogy az erős táplálkozás és a sok húseledel az egészségre is káros, a böjt pedig hasznos. A mosatlan kéz nem szép, de bűnnek nem bűn. A böjtről itt nincs is szó.

* 12. Akkor, miután a sereg elől egy házba ment. (Márk 7,17.) Természetesen a farizeusok ezen megbotránkoztak, vagyis erkölcsi felháborodást mutattak. De az oktalan és rosszhiszemű volt.

* 13. Minden növény ... kitépetik. A növény itt a farizeusi felekezet és annak tanítása, mely színlelt jámborsága dacára nem Isten ültetvénye, tehát az Isten országa ki fogja azt irtani.

* 14. Hagyjátok őket, ne törődjetek velük. Vakok úgy ők, mint tanítványaik, kiknek vezetőivé tolják fel magukat s verembe, azaz lelki romlásba visznek. (V. ö. Luk. 6,39.)

* 15-16. Magyarázd meg. A farizeusi elvek úgy belerögződtek a népbe, hogy még a tanítványok is nehezen tudták Krisztus tanítását megérteni.

* 17-20. A gyomorba jut stb. Az étel anyag, mely nem jut el a lélekbe, tehát nem is szennyezheti be azt; de igenis a szájból és szívből jövő bűnök.

* 21-31. A kánaáni asszony ördöngös leányának és sok betegnek meggyógyítása. (Márk 7,24-30.)

* 21. Elmenvén onnét, tudniillik Galileából, a Genezáret tó környékéről, hol azelőtt tanított. (Máté 14,34.); visszavonult a Feniciával szomszédos területre, hogy a farizeusok áskálódását kikerülje. (Márk 7,24.)

* 22. A kánaáni asszony feniciai pogány volt. Ama vidékről kijővén, t. i. Tirus és Szidon környékéről Feni-ciából. Dávidnak fia vagyis Messiás. (Lásd Máté 1,1. 20,30.)

* 23. Egy szót sem felele, hogy hitét és állhátatosságát próbára tegye. Bocsásd el őt. Teljesítsd kérését.

* 24. Csak Izrael házának juhaihoz. Krisztus maga személyesen és közvetlenül csak a zsidó néphez jött, mert a Megváltó ennek a népnek volt ígérve; a pogányokhoz később apostolait küldte.

* 26. Az ebeknek vetni, a görögben az ebecskéknek, a kis kutyáknak. A kifejezés a görögben nem oly kemény, mint a latinban vagy magyarban. Különben a zsidók a pogányokat megvetésből ebeknek nevezték.

* 27-28. Az asszony alázatossága és szellemes felelete meghatják Jézust; meggyógyítja leányát távolról.

* 29. Eltávozván. Márk szerint Jézus Feniciából visszatért a Jordánon túlra, a tíz görög város vidékére. (Márk 7,31.)

* 32-39. A második kenyérszaporítás. (Márk 8,1-9.)

* 32. Ez a második kenyérszaporítás, mint az első, szintén a Jordántól keletre történt. (Az első kenyérszaporítást lásd Máté 14,15-21. és párh.) A két elbeszélés hasonló, de több részletben különbözik. Mindkettő különböző pusztában történt. Az első még falvak közelében volt, ahova be lehetett volna menni élelemért. – A kétszeri kenyérszaporítást említi Máté 16,9. sk. is. Márk 8,19. sk.

* 36. Hálát adván, vagy talán megáldván az ételt.

* 39. Magedán talán azonos Magdalával, de mindenesetre a Genezaret tó nyugati partján feküdt.

* 16,1-12. Égi jel; óvás a farizeusok kovászától. (Máté 12,38-41; 16,1. Márk 8,11-21. Luk. 11,16. 29. skk. 32,1.)

* 1. Farizeusok és szadduceusok. L. Máté 3,7. Ezek különben egymás ellenségei voltak, de Krisztus megtámadásában mindig egyetértettek. (Jól mondja Tertullián, hogy Krisztust mindig két lator közt feszítik keresztre?) Kisérték, hogy tud-e az égen csodát tenni: égi jelt.

* 4. Az idők jeleit, melyekből kitűnik, hogy a Messiásnak a próféták jövendölése és az akkor általános messiás-várás szerint már el kell jönni, sőt Krisztus csodáinak és tanításának tanúsága szerint már el is jött. Jónás próféta fele, t. i. a feltámadás. (V. ö. Máté 12,39. skk. és Luk. 12,56.)

* 5. A tengeren túlra ménének, tudniillik a genezáreti tó nyugati partjáról a keletire.

* 6. A farizeusok kovászától, hamis tanításától, mely mint a kovász a tésztát megsavanyítja, úgy az igaz tanítást és a jó erkölcsöt megrontja. (L. alább 12. v.) Máshol azonban a kovász mást is jelent, (Így Máté 13,33. Luk. 13,21.)

* 7. Nem hoztunk kenyeret. Ezt a kovász szó juttatta eszükbe; vagy pedig úgy értették Jézus fentebbi szavait, hogy nem szabad a farizeusoktól kenyeret venniök.

* 9-10. Jézus az előbbi két kenyérszaporításra (Máté 14. és 15. fej.) emlékeztet, jelezni akarván, hogy a kenyér hiányán most is tudna segíteni. (V. ö. Márk 8,19. sk.)

* 13-20. Péter hitvallása; az egyház fejévé rendeltetése. (Márk 8,27. 30. Luk. 9,18-20. Ján. 1,42.)

* 13. Fülöp Cezáreája, a Fülöp negyedes fejedelem tartományában levő város, az Antilibanon hegység lábánál, a Jordán forrásainál. Régebben Paneasnak hívták.

* 14. Miként Heródes fejedelem, úgy sokan a zsidók közül is azt hitték, hogy Jézusban János támadt fel. (Máté 14,2. Márk 6,14. skk. Luk. 9,8.) Mások azt vélték, hogy ő a Messiás eljövetele előtt várt Illés (Máté 11,14. Márk 6,15. Luk. 9,8. Ján. 1,21.) vagy Jeremiás vagy más próféta. (Márk 6,15. Luk. 9,8. Ján. 1,21. y. ö. Makk. II. 15,14.) A zsidók e korban a Messiás alatt politikai királyt és hadvezért értettek, ki őket a rómaiak uralmától megszabadítja. De hogy Jézus legalább próféta, azt szavaiból és csodatetteiből látták.

* 16. Te vagy a Krisztus, az Isten fia. Az élő Isten ellentétben a pogányok élettelen bálványaival.

* 17. Simon volt Péternek eredeti neve. A jelképes Péter nevet Krisztus adta neki már előbb. (L. Ján. 1,42.) Jónás fia arámi nyelven Bar Jona. (L. Ján. 1,42.) Péter atyja máshol Jánosnak neveztetik. (Ján. 21,15. skk.) A Jónás és János név nem azonos, de Krisztus idejében azokat úgy látszik a közhasználatban összecserélték. Test és vér a rabbik szólásmódja szerint annyit tesz, mint ember, különösen a testi vagy az érzéki, természetes ember. (L. Kor. I. 15,50. Gal. 1,16. Ef. 6,12.) Krisztus tehát azt akarja mondani: Hogy én Messiás és Isten fia vagyok, arra nem gyarló ember tanított (vagy nem a te érzéki természetes és emberi eszed vezetett rá) téged, hanem mennyei Atyám nyilatkoztatta azt ki neked. S boldog vagy, hogy e kinyilatkoztatás előtt megnyitottad eszedet és szivedet. Jézus tanításából és csodáiból már látható volt, hogy nagy próféta; de hogy Messiás vagy épen Isten fia, az csak isteni kinyilatkoztatásból volt felismerhető. Ennek határozott és bátor megvallása pedig már az isteni kegyelem különös műve volt. Igaz, hogy már előbb Natánael (Ján. 1,49.) és a többi apostol (Máté 14,33.) Krisztust Messiásnak, sőt Isten fiának vallotta, még inkább csak homályosan sejtve és ingadozva vagy pedig képletes értelemben. De Péter már az Atyával egylényegű Istennek, valóságos isteni személynek vallotta. A többi apostolban ez a hit még csak lappangott.

* 18. Péter, arámi nyelven, melyen Jézus apostolaival beszélt, Kéfa, ami annyit tesz, mint kőszikla. A Péter tehát jelképes név, mely jelenti a sziklát, melyre a földi, látható egyház építve van. Krisztus szavaiban itt szójáték rejlik, mely a görögben, latinban és más nyelvekben elhomályosodik, de szembetűnő volt az arámi nyelvben, hol az így hangzott: Te Kéfa (= Péter = szikla) vagy, és e Kéfára (= sziklára) építem egyházamat. (A szójáték legjobban visszaadható franciául, hol ugyanazon szó jelenti Pétert és a sziklát.) Krisztus nem Péter hitét tette az egyház alapjává, hanem magát Pétert az ő hitéért. Némely protestáns szerint mikor Krisztus e szavakat mondta, nem Péterre, hanem önmagára mutatott. De erről a szöveg mit sem mond, s az így magyarázott helynek semmi értelme sem volna, mert világos, hogy Krisztus Pétert akarja megjutalmazni hitvallásáért. Anyaszentegyház a görög és latin ecclesia (héberül kahal) annyi mint gyülekezet. Az újszövetségi Szentírásban itt fordul elő először. Krisztus az egyházat épülethez hasonlítja, amely hasonlat Szt. Pálnál is gyakori, és azóta az egyházban általános. E szavakban tehát ki van fejezve Péter egyházfősége (latinul primátus). Tényleg Péter mindig mint az apostolok fejedelme és az egyház feje szerepel a Szentírásban, (Így pl. Máté 10,2. Csel. 1,15; 2,14; 4,8; 15,7. Gal. 1,18: 2,7. sk.) A többi apostol is neveztetik néha az egyház alapjainak és oszlopainak, amennyiben ők is Péterre támaszkodva az egyház épületét tartják. (Gal. 2,9. Ef. 2,20. Jel. 21,14.) Péter egyházfősége nem szorítkozott az ő személyére, hanem utódaira, a római pápákra is átszármazott. Mert az egyház alap és fej nélkül nem maradhatott. Az egységes fej volt és van ma is hivatva, hogy az egyház egységét minden körülmények közt fenntartsa. A pokol (a görögben: Hádes) kapui. A kapu a régi keleti városok bástyájának legjobban megerősített része, melyen belül oszlopcsarnokos piac volt, ahol többi közt az államügyeket és bíráskodást intézték. A pokol kapui tehát annyit tesz, mint a pokol hatalma, az ördög ereje. (A törökök is fényes portának vagy kapunak hívják a maguk kormányát és hatalmát.) Mások szerint a pokol itt az alvilágot jelenti, ahol a régiek felfogása szerint a holtak lelkei tartózkodnak. A kifejezés tehát itt is azt jelentheti, hogy az egyházon a halál, az enyészet hatalma soha erőt nem vesz.

* 19. Neked adom a mennyek országa kulcsait. (V. ö. Iz. 22,22. Jel. 1,18: 3,7.) Az épület vagyis város kulcsainak átadása minden népnél a hatalom vagy a kormányzás rábízását jelképezi. A mennyek országa itt elsősorban az Isten földi egyházát jelenti, de a mennyországot is, amennyiben Péter a kormányzó és büntető hatalommal annak kapuit is megnyithatja vagy bezárhatja az emberek érdemei szerint. Nem az Isten igazodik Péter és utódai ítéletéhez, hanem Péter ítél az Isten törvénye és ítélete szerint. Megkötni és feloldani héberes kifejezés, mely annyit tesz, mint megtiltani és megengedni, elítélni vagy felmenteni, tehát Isten törvényei alapján egyházi törvényt hozni, parancsolni, kormányozni, bíráskodni. E szavakban benne rejlik Péternek és utódainak bűnbocsátó hatalma is, melyet Isten nevében és az ő törvénye szerint gyakorolnak. Hasonló hatalmat később a többi apostol is kapott (Máté 18,18. Ján. 20,23.), melyet Péterrel egységben, egyetértésben, utódaik pedig Péter utódaitól való függésben gyakorolnak.

* 20. Ne mondják, hogy ő a Krisztus, tudniillik a Messiás. (Márk 8,30. Luk. 9,21.) Ez természetesen csak egyelőre volt megtiltva, nehogy a nép a zsidó remények értelmében lázadást támasszon, mellyel a római hatalom fegyveres beavatkozását idézte volna elő és ily módon Jézus tanítását és a megváltás művét akadályozta volna. (V. ö. Máté 8,4. és máshol.) A jóakarata emberek Jézus tetteiből úgyis láthatták, hogy ő a Messiás és Isten fia, aminthogy máskor Jézus maga is annak vallotta magát.

* 21-23. Krisztus megjövendöli kínszenvedését; Péter lebeszéli (Márk, 8,31-33. Luk. 9,22.)

* 21. Most már, a nyilvános működés harmadik évében, kezdte Jézus tanítványait szenvedésére és halálára előkészíteni, hogy kigyógyuljanak a földi messiási ország ábrándjából és a rájuk váró nagy kísértésben hitüket el ne veszítsék. De azért az apostolok még sem tudtak ezzel a gondolattal megbarátkozni. Jeruzsálembe kell menni, tudniillik Isten terve és akarata szerint. (Máté 17,21. sk. Márk 9,30. Luk. 9,44., majd ismét Máté 20,17-19. Márk 10,32-34. Luk. 18,31-33.) A vének a törzsfőnökök. (V. ö. Máté 2,4. jegyz.)

* 22. Isten mentsen téged. Péter még nem tudta megérteni, hogy a Messiásnak szenvedni kell és meghalni; Krisztus iránti szeretete is visszariadt e gondolattól.

* 23. Távozzál előlem, kísértő! (A görög és latin szövegben: sátán.) E szavak keményen hangzanak. Péter itt anélkül, hogy tudta és meggondolta volna, tulajdonképen a megváltást akarta megakadályozni, ami szinte ördögi gondolat volt. Krisztus Pétert tudatára akarta ébreszteni a nagy rossznak, melyet mondott. Némelyek szerint e szavak tulajdonképen a sátánhoz vannak intézve, ki Péternek e gondolatot sugallta. Megbotránkoztatsz engem, tudniillik azzal, hogy vissza akarsz tartani a szenvedéstől és megváltástól.

* 24-28. A kereszthordozás jutalma. (Márk 8,34-39. Luk. 9,23. 27.)

* 24. Aki tanítványa akar lenni Krisztusnak, annak nem szabad az érzéki természet szempontjából tekinteni az életet, mint most Péter tette. Tagadja meg önmagát, saját vágyait és akaratát. Vegye föl keresztjét, vagyis utánozza Krisztust a lemondásban és a szenvedések tűrésében. (V. ö. Máté 10,38. Luk. 9,23. 14,27.)

* 26. Aki meg akarja menteni életét stb., a görög szerint lelkét. (V. ö. Máté 10,39. Márk 8,35. Luk. 17,33. Ján. 12,25.) Szójáték. Aki hittagadással, gyávasággal vagy bűnnel akarja megmenteni földi életét, elveszti az örök életet; aki pedig Krisztusért feláldozza földi életét, megtalálja az életet a túlvilágon. — 26. Mit használ, mit ér a világ minden java, ha elvész, vagyis elkárhozik a lélek? Mert mit adhat az ember cserébe, vagyis váltságul lelkéért? Mivel fogja azt a pokolból kiváltani? Mi fogja annak vesztéért kárpótolni?

* 27. Az Emberfia el fog jönni az ítéletre és megfizet. (Róm. 2,6.)

* 28. Nem ízlelnek halált, nem halnak meg. Mígnem meglátják az ő országában. A Szentírás Krisztusnak többféle eljöveteléről (görögül parusiáról) beszél. Először jött el testben, mikor Betlehemben született; második volt büntető eljövetele a zsidó nép bűnhödésében és Jeruzsálem pusztulásában (Kr. u. 70-ben); harmadik az ő eljövetele az egyes emberek lelkébe a megigazulás által és a világba pedig az evangélium elterjedése által; negyedik lesz utolsó dicsőséges eljövetele a végítéletre. Itt nyilvánvaló, hogy nem a világvégi eljövetelt kell érteni, hanem a büntető és lelki eljövetelt Jeruzsálem pusztulásában és az evangélium elterjedésében, melyeket sokan az apostolok és tanítványok közül megértek. (V. ö. Márk 8,39. Luk. 9,27. Rom. 1,8.)

* 17,1-13. A színváltozás; Illés eljövetele. (Márk 9,1-12. Luk. 9,28-36.) (V. ö. Pét. II. 1,16-18.)

* 1. Hat nap múlva. Lukács szerint mintegy nyolc nap múlva. Péter, idősebb Jakab és János voltak az Úrnak legbizalmasabb tanítványai. (V. ö. Máté 26,37. Márk 14,33.) Egy magas hegyre. A hagyomány (Eusebius, Jeruzsálemi Szt. Cyrill és Szt. Jeromos) szerint ez a Tábor hegye volt, Názárettől délkeletre. De mások Cezárea közelébe teszik.

* 2. Színében elváltozék, tudniillik átalakult, megdicsőült testet öltött. (Lukács szerint imádság közben.) A színváltozás célja volt, hogy Jézus szenvedése előtt magát legbizalmasabb tanítványainak mennyei dicsőségben megmutassa s azáltal hitüket a közelgő megpróbáltatások idejére megerősítse; másrészt Krisztust mint az ószövetség beteljesítőjét és az újszövetség törvényhozóját jelképesen felavassa. Különben az Úr nyilvános működésének harmadik évében történt. Mint a hó; a görög szöveg szerint mint a fény.

* 3. Mózes a nagy törvényhozó és Illés a legnagyobb próféta megjelentek, hogy az ószövetség nevében tanúságot tegyenek Krisztusról mint Messiásról. Beszélgetvén vele Lukács szerint az ő haláláról.

* 4. Csináljunk három sátrat. Péter elragadtatásában Mózest és Illést ott akarta tartani és a jelenetet állandósítani. Márk és Lukács szerint nem tudta, mit beszél, tudniillik elragadtatásában nem gondolta meg, hogy az emberek e földön megdicsőült testben nem élhetnek; másrészt az Üdvözítő nem azért jött, hogy már e földön a mennyországban részesítsen, hanem hogy értünk szenvedjen és meghaljon.

* 5. Fényes felhő borította be őket, s elfedte Jézust és a két prófétát szemeik elől. Ez az én igen kedves Fiam stb. Ugyanez hallatszott az égből Jézus keresztezésekor. (L. Máté 3,17. Márk 1,11. Luk. 3,22. Péter II. 1,17.) Őt hallgassátok, tehát már nem Mózest és Illést. (V. ö. Mózes V. 18,15.)

* 6. Arcukra borultak lesújtva a jelenet fenségétől és imádás céljából.

* 8. Senkit sem láttak. Míg le voltak borulva, a jelenet eltűnt. A színváltozás valóságos külső esemény volt, nem pusztán belső lelki élmény, sem nem álom, káprázat, képzelődés.

* 9. Senkinek se mondjátok. Jézus megtiltja a dolog híresztelését, nehogy a nép érdekében lázadást támasszon. (V. 6. Máté 16,20. stb.)

* 10. Mit beszélnek az írástudók stb. Illés nem maradt a földön, hanem eltávozott; miért tanítják tehát az írástudók, hogy Illés a Messiás előtt eljön? kérdik a tanítványok.

* 11-13. Izaiás és Malakiás próféták jövendölése szerint a Messiás történeti eljövetele előtt meg fog jelenni az előfutár, hogy helyreállítsa a mózesi törvényt eredeti tisztaságában, s előkészítsen a messiási országra, (Iz. 40,3. skk. és Mal. 3,1.) Malakiás pedig máshol megjövendölte, hogy az idők végén, á végítélet előtt ismét el fog jönni Illés, hogy az atyák és fiák szívét egymáshoz fordítsa. (Mai. 4,5. sk. V. ö. Sir. 48,10.) A zsidók, s eleinte az apostolok is azt hívén, hogy a Messiás eljövetelével a jelen világ vége is közel van. Illés eljövetelét is a maguk korában várták. Krisztus is megerősíti, hogy Illés ugyan majd eljön (Máté 17,11. Márk 9,11.), de egyúttal azt is mondja, hogy Illés már eljött Ker. Jánosban. (Máté 11,10. 14; 17,12. Márk 9,12.) Ennek alapján a keresztény magyarázók Illés kétszeri eljövetelét különböztetik meg: az elsőt, Krisztus nyilvános fellépése előtt, mely Jánosban képletes értelemben teljesedett és a másodikat, személyes eljövetelét a világ végén, a Messiás dicsőséges eljövetele előtt, melynek az előbbi jelenés előképe volt. (V. ö. Jel. 11,3. skk.) Illés helyreállít mindeneket. A zsidók ezt természetesen a mózesi vallásról és törvényről értették. A keresztény felfogás szerint a visszatérő Illés erkölcsileg megújítja a romlott világot, előkészíti az emberiséget Krisztus dicsőséges eljövetelére és az ítéletre, sőt megtéríti a zsidókat. Azt cselekedtek vele, amit akartak, azaz bebörtönözték és megölték (tudniillik Heródes Antipás), s így fogják az Emberfiát is szenvedésbe és halálra vinni.

* 14-21. A holdkóros fiú meggyógyítása. (Márk 9,13-28. Luk. 9,37-44.)

* 14. (A görög szöveg a 14. verset kétfelé osztja.) Márk 9,16-28. Lukács 9,38-43. is. Történt pedig a színváltozás utáni napon.

* 15. Holdkóros. Ezalatt a zsidók különféle idegbetegséget értettek, kivált nyavalyatörést. Különben ez a fiú nemcsak holdkóros, hanem siketnéma, sőt ördöngös is volt, mint alább (Máté 17,17. sk. Márk 9,16. 24. Luk. 9,39.) kitűnik. Tűzbe és vízbe esik, tudniillik ha épen tűz vagy víz mellett éri utól a baj. Márk a betegséget és gyógyulást bővebben leírja.

* 16. Ó hitetlen és romlott nemzedék! Ez a szemrehányás nem az apostoloknak, hanem az apának és fiainak, sőt az összes hitetlen zsidóknak szól, de az apostoloknak is jut belőle egy kicsi. Meddig leszek még veletek? meddig tűrjelek? Meddig kell még veletek vesződnöm, hogy hitetek és bizalmatok elég erős legyen, és a zsidó előítéletekből kigyógyuljatok? Márknál Jézus az apával hitvallást tétet.

* 17. Megfeddé öt, az ördögöt, mint Márkból és Lukácsból kitűnik. (Márk 9,24. Luk. 9,43.) A feddés szigorú parancs volt, hogy hagyja el a fiút.

* 19. Kicsiny hitetek (más görög kéziratokban: hitetlenségtek) miatt. Az apostolok hittek, de hitük és Krisztus hatalmában való bizodalmuk nem volt elég erős. Ha annyi hitetek leend ... semmi sem lesz nektek lehetetlen. Itt nem általában a keresztény hitről van szó (mely az apostolokban nem hiányzott), hanem a csodatevő hitről és bizalomról. Az ígéret pedig nem minden hívőnek, hanem az apostoloknak szól, de némi szónoki túlzás is lehet benne. Ámbár a szentek életében többször olvasunk hasonló csodás eseteket. De természetes, hogy a csodatevést csak Isten sugallatára és ösztönzésére szabad megpróbálni. A középkor erős hite azonban sokszor ezt is megpróbálta az úgynevezett istenítéletekben. Az ördögűzést azonban némely esetekben az egyház szertartása és gyakorlata megengedi.

* 20. Ez a fajta nem megy ki máskép. Amely ördög a fiút megszállta, igen hatalmas volt; az ilyet csak buzgó imádsággal és böjtöléssel támogatott hit űzheti ki.

* 21-22. Jézus újra megjövendöli szenvedését. (Márk 9,29-31. Luk. 9,44. sk.)

* 21-22. Jézus már előbb megjövendölte szenvedését és halálát (lásd Máténál 16,21. és párh.); itt másodszor teszi ezt és még egyszer lógja tenni utolsó jeruzsálemi útja előtt. (Máté 20,17-19. és párh.) A tanítványok megszomorodának, mert zsidó előítéleteik miatt még mindig nem értették a Messiás szenvedését.

* 23-26. Jézus megfizeti az adót.

* 23. Adópénzt, a görögben didrachmát. Itt a templomadóról van szó. Minden felnőtt izraelita évenként (március vagy húsvét táján) egy zsidó fél sekelpénzt, vagyis egy didrachmát, azaz két drachmát volt köteles fizetni a jeruzsálemi templomnak. A drachma a görög világban és Nagy Sándor után az egész keleten elterjedt ezüstpénz volt, csaknem egyértékű a békebeli ezüst koronával vagy frankkal; a didrachma tehát csaknem három pengő. De ezek értéke ingadozott.

* 25. Fiaik mentesek. A királyok családtagjai nem fizetnek adót; tehát én, mint az Isten fia, sem vagyok köteles az Isten templomának és közvetve az Istennek adót fizetni.

* 26. Hogy meg ne botránkoztassuk őket. Az adószedők, kik nem tudták vagy nem hitték, hogy Krisztus isten fia, természetesen vitatkozást kezdtek volna, ha Krisztus az istenfiúság címén tagadja meg a templomadót. A stater görög pénz. Volt aranystater is; de itt ezüststaterről van szó, ami négy drachmát (egy tetradrachmát) ért, tehát épen fedezte az adót két személy számára.

* 18,1-10. A tanítványok versengése; gyermeki alázatosság; a botrány. (Máté 5,29. sk. Márk 9,33-47. Luk. 9,46-48.)

* 1. Ki nagyobb a mennyek országában, tudniillik a messiási országban, az egyházban; ki nyeri el ott az első rangot? Márk szerint már a Kafarnaumba vezető úton vitatkoztak erről. Úgy látszik, bántotta őket Péter kitüntetése az adófizetésnél.

* 2. Ez a gyermek egy régi hagyomány szerint Szt. Ignác vértanú volt.

* 3-4. Ha nem lesztek, mini a kisdedek, alázatosak, hívők, egyeneslelkűek, szelídek stb. Tehát, aki alázatosabb, az lesz nagyobb az Isten országában. (V. ö. Máté 19,14.) De a külső rangfokozatok és alárendeltség az egyházban a belső alázatosság mellett is megmaradtak és meg is kell maradniok. Az alázatosság a kereszténység alaperénye, a lelki szegénység járuléka. (Lásd Máté 5,3. Luk. 1,48. 52.) Az alázatos ember elismeri, hogy magától semmi, mindene Istentől van. Az alázatosság tehát igazság, mint ahogy a kevélység, mely azt hiszi, hogy amije van, az az ő érdeme, nagy hazugság. Magasra az erényben csak az jut s mindenütt csak az méltó és alkalmas a felmagasztalásra, aki megalázza magát. Szépen mondja Szt. Ágoston: „Nagy akarsz lenni? alul kezdjed. Magasba nyúló épületet akarsz emelni? az alázatosság alapjára legyen először gondod. S minél nagyobb épülettömeget akar valaki felrakni, annál mélyebbre ássa az alapot”.

* 5. Jézus itt kitérőleg alkalmat vesz arra, hogy a gyermekek iránti kötelességre, rámutasson. Ez a gondolat vetette meg a gyermekvédelemnek és az árvák gondozásának alapját. Aki befogad testi és lelki gondozásra, olyan gyermeket, amelyik arra rászorul. Az én nevemben, mint enyémet, helyettem, az én tanításom és parancsom szerint. Engem fogad be, annyi, mintha engem fogadna be, kinek különösen gyermekeim a kicsinyek, gyengék, szegények és alázatosak. (V. ö. Máté 10,40 skk. 25,40.)

* 6. Megbotránkoztat, azaz helytelen cselekvéssel másnak alkalmat ad a lelki romlásra, a bűnre, őt csábítással, rossz példával hitétől vagy ártatlanságától megfosztja. A botrány nemcsak a gyermekekre, hanem más szellemileg kiskorúakra, a tudatlan, műveletlen népre is vonatkozik, melyet az úgynevezett műveltek hitetlensége és rossz példája szintén bűnre visz. Jobb volna annak, ha e bűne előtt vízbefojtották volna, mert akkor csak testileg halt volna meg, de a botrány által mások lelkét is, meg a magáét is megöli. Vagy pedig bűne után örülhetne, ha a vízbefojtás árán az Isten büntetésétől megszabadulna. Malomkövet kötnének (a görög szerint: kötöttek, volna) nyakára, az eredetiben szamárral forgatott nagy malomkövet. (L. Márk 9,41. Luk. 17,2.)

* 7. Krisztus itt a kisdedek botránkoztatása alkalmából kitért a botrányra általában. (L. Máté 5,29. sk. Márk 9,42-47. Luk. 17,1. sk.) A legtöbb bűn a botrány eredménye, tehát a botrány a világ legnagyobb erkölcsi baja, mely lelki vesztét okozza annak, aki adja és annak, aki kapja. Szükséges, hogy botrányok legyenek, Lukácsnál: lehetetlen, hogy botrányok ne legyenek. (Luk. 17,1.) A botrány persze nem magában véve vagy erkölcsileg szükséges (arra legfeljebb az ördögnek van szüksége), hanem a világban uralkodó bűn és az emberek rossz hajlamai miatt elkerülhetetlen; vagyis botrány szokott lenni, volt, van és lesz. De ez csak statisztikai szükség vagy inkább tény; az egyes botrányoknak nem kell megtörténniük; az egyes ember szabad, tehát, aki mást megbotránkoztat, menthetetlen.

* 8-9. Vágd le, vágd ki, vesd el, vagyis inkább légy kész erre is, mintsem vétkezzél, mert a bűn; minden bénaságnál és vakságnál nagyobb rossz. Lásd Máténál (5,29. sk.) az ottani bővebb jegyzetet.

* 10. Meg ne vesselek egyet, ne kicsinyeljétek, le ne nézzétek, ne bántsátok, különösen botrányt ne okozzatok nekik azért, mert kicsik, gyengék, panaszkodni és bosszútállni nem tudnak. Van, aki védje őket. Azok angyalai az ő őrzőangyalaik, kiket védetteik megbántása szintén megsért és akik azoknak Isten előtt pártját fogják, bántalmazóikat és csábítóikat vádolják. Mindenkor látják Atyám orcáját, mint minden angyal és őrzőangyal is.

* 11-14. Az eltévedt juh. (V. ö. Luk. 15,4-7.)

* 11. Ez a vers sok görög szövegemlékben hiányzik. Újabb ok és példa a botrány kerülésére: Jézus utána jár a bűnösöknek, tehát te ne veszítsd el azokat botránnyal.

* 12. Az elvesztett juh Lukácsnál már jobban megokolt összefüggésben olvasható.

* 13. Jobban örül, mint a kilencvenkilencnek. Az ember jobban szokott örülni, ha visszanyeri azt, mit elveszettnek hitt.

* 15-20 Feddés; kötő-oldó hatalom; társas imádság.

* 15. Új gondolat, a testvéri feddés sorrrendje. A kereszténynek kötelessége tévedő vagy vétkező felebarátját okosan és tapintatosan figyelmeztetni s őt a jó útra visszavezetni. Négyszem közt kell figyelmeztetni, hogy feleslegesen meg ne szégyenítsük és magunktól el ne idegenítsük. Megnyerted az Istennek, de rendesen magadnak is.

* 16. Azután két vagy három tanú előtt (v. ö. Móz. V. 17,6. 19,15. Ján. 8,17. Kor. II. 13,1. Zsid. 10,28.), hogy intésedet támogassák, a vétkest hibájáról meggyőzzék, állításaidat megerősítsék és később esetleg az intés lefolyásáról a hatóság előtt is bizonyságot tegyenek.

* 17. Ha ez sem használ, mondd meg az egyháznak, az egyházi elöljáróknak, egyrészt mert esetleg büntetésről van szó, másrészt mert nem illik, hogy a keresztények vitáikat és hibáikat világiak előtt szellőztessék. (Ezt Szt. Pál is rosszalta Korinthusban. Kor. I. 6,1-8.) Ha a bűnös az egyház ítéletének sem engedelmeskedik, legyen neked, mint a pogány és a vámos (a publikánus), vagyis ki kell zárni az egyházból, hogy megszégyenülve és elszigetelve megjavuljon s a többi híveket el ne rontsa, így kerülték a zsidók is a pogányokat és vámosokat. (V. ö. Kor. I. 5,3. skk. II. 2,5 skk.)

* 18. Erre a bíráskodásra hatalmazza fel itt Krisztus az apostolokat és azok utódait s megígéri, hogy azok földi ítéletét az Isten is helybenhagyja a mennyben. Megkötni és feloldani itt annyit tesz, mint bíráskodni, elmarasztalni vagy felmenteni, megbocsátani és az egyházba újra fölvenni, esetleg az egyházból kizárni. (L. fentebb 16,19., hol e hatalmat legszélesebb terjedelemben Péter kapta. Azonkívül v. ö. Ján. 20,23.)

* 19-20. Ismét mondom, béküljetek ki, javuljatok meg és maradjatok egyetértésben az egyházban s akkor, amit együttesen kértek, megnyeritek; mert ahol összejönnek az én nevemben, mint az én híveim, az én parancsomra, tiszteletemre, ott köztük vagyok, velük egyesülve, velük együtt kérek. Tehát az egyházzal egyesülve, minden imádság Krisztus és az egyház közös imája; az egyháztól különválva a kérés eredménytelen, vagy legfeljebb a magánimádság erejével bír. Ezért a nyilvános és közös istentisztelet vagy imádság Isten előtt kedvesebb és hathatósabb a magánosnál; de egyúttal példásabb és épületesebb is. (V. ö. Ján. 15,7.)

* 21-35. Hányszor kell megbocsátani; a szívtelen szolga. (Luk. 17,3-4.)

* 21. A testvéri feddéssel kapcsolatban Péter felveti a kérdést: hányszor? Erre felel a következő példabeszéd: Csekélység, amit felebarátunknak megbocsátunk, ahhoz képest, amit Isten nekünk megbocsát.

* 22. Hetvenhétszer, vagy némelyek szerint hetvenszer hétszer, itt azt jelenti: akárhányszor, számtalanszor.

* 23. A megbocsátás parancsát okolja meg a gonosz szolgáról szóló remek példabeszéd. Hasonló a mennyek országa, vagyis az történik az Isten országában, ami e király gazdaságában történt. Szolgáival, tudniillik alkalmazottaival, sáfáraival, bérlőivel, kiket keleten mind szolgáknak hívtak.

* 24. Tízezer talentummal tartozott. Egy attikai ezüst talentom hatezer dénár, csaknem hétezer pengő, tehát tízezer talentom sok-sok pénz; zsidó talentomban meg sok száz millió; megfizethetetlen adósság egy szolgának.

* 25. Adják el. A mózesi törvény, kivált a zsidó adós iránt, igen emberséges volt. Csak a szokásjog engedte meg, hogy az adóst és családját rabszolgaságba vessék. (Kir. IV. 4,1.) A római jog azonban, mely Krisztus korában keleten is érvényben volt, úgy rendelkezett, hogy a fizetni nem tudó adóst a börtönbe vessék és vagyonának lefoglalásán kívül családostul rabszolgául adják el.

* 26. Mindent megfizetek. A szolga ijedtében lehetetlent igér, csakhogy szabaduljon.

* 27. Elbocsátá. Az úr könyörült rajta, szabadon bocsátá s mivel tudta, hogy fizetni úgysem tud, elengedé neki az egész adósságot.

* 28. Száz dénárral, csekély kilencven pengővel.

* 30. Tömlöcbe veté, szigorú jogával élve, az adósok börtönébe veté.

* 31. Megszomorodának e szívtelenség felett.

* 34. A poroszlóknak. Most már nemcsak fizetnie, hanem bűnhődnie is kellett. Míg le nem fizeti minden adósságát. Mivel ezt nem tudta, tehát örökké.

* 35. A tanulság levonása. A király tehát az Isten, az adós az ember, a megfizethetetlen nagy adósság a bűn, melyért örök büntetés jár, melyet Isten Krisztus érdemeiért elenged, de csak úgy, ha a bűnös embertársainak is megbocsátja a szenvedett bántalmakat, különbén elveszti a megváltás kegyelmét és örök tömlőében, a pokolban bűnhődik. V. ö. a Miatyánkban Máté 6,12. 14. sk. és párh.

* 19,1-9. A házasság felbonthatatlansága és a nőtlenség. (Máté 5,31-32. Márk 10,1-12. Róm. 7, 2. sk. Kor. I. 7. fej. és az alábbi párhuz. helyek.)

* 1. Elindula Gallileából. (L. Márk 10,1. Luk. 17,11.) Jézus csaknem két éven át, eltekintve a főünnepekre tett Jeruzsálemi útaitól, Galileában és a Genezáret tó környékén működött. Az utolsó félévben három körutat tett főleg Judeában és a Jordánon túl. Ezekből Máté csak a harmadik útnak némely eseményeit beszéli el, melyek a kereszthalálban végződtek. (L. a bevezetésben.) – A Jordánon túlra, Pereába.

* 3. Itt van legjobban kifejtve Krisztus tanítása a házasságról, mely a keresztény vallás szerint nagyon komoly és szent dolog. A mai erkölcs és társadalom züllésének egyik főoka az, hogy a modern költők és írók a házasság ügyéből léha, frivol szórakozást vagy üzletet csináltak Isten gondolata és szentség helyett. Feleséget elbocsátani akármi okból. Mózes a már előbb kifejlődött szokásjog alapján megengedte a feleség elbocsátását, de azt korlátozta és szabályozta. (Móz. V. 24,1-4.) Az elbocsátás oka lehetett, ha a férfi feleségében rút dolgot (héberül ervath dabar-t) talált: azonkívül az elbocsátásnak törvényes formák közt kellett végbemenni. Krisztus idejében a zsidó vallástudósok és jogászok közt nagy vita volt arról, mit kell a rút dolog alatt érteni. A szigorúbbak (pl. Sammaj rabbi iskolája) házasságtörést vagy más csúnya szemérmetlenséget értettek; az engedékenyebbek (pl. Hillel rabbi iskolája) a feleség elbocsátását csekély okokból is, pl. egyszerű illetlen magaviselet, rossz főzés, megúnás vagy talán betegség okából is, szóval igazán «akármi okból» megengedték. A farizeusok tehát kísértvén őt, mint máskor, úgy itt is a zsidó vallás- és jogtudomány egyik legnehezebb kérdésével járultak Jézushoz, hogy őt beszédében megfogják és feleletéből vádat kovácsoljanak ellene. Jézus vitán felül álló tekintélyre hivatkozik. Mózes könyvéből és az első emberpár teremtéséből mutatja ki, hogy a házasságnak Isten eredeti rendelése szerint egynek és felbonthatatlannak kell lennie, s hogy a felbontás csak a zsidó férfiak durvaságának tett utólagos engedmény.

* 4. Férfivá és asszonnyá alkotta őket. (Móz. I. 1,27; 2,21. sk.) Ezen érv bizonyító ereje abban áll, hogy a két nem mindegyike magában véve tökéletlen, összetartozó, egymást kiegészítő lény (Szt. Ágoston); vagy inkább abban, hogy Isten egy férfit és mellé csak egy nőt, tehát egy párt teremtett. (Ar. Szt. János, Szt. Jeromos, Beda stb.) A házasság egysége és állandósága az emberi természeten is alapszik. A két nem körülbelül egyenlő száma, a szülők folytonos egymásrautaltsága, az összeszokás, a gyermekek testi és lelki nevelésének érdeke, mind az egynejűség és állandóság mellett szól. Nincs erősebb indító ok a békés együttélésre vagy kibékü-lésre, mint az a tudat, hogy elválni nem lehet, s nincs a viszálykodásnak jobb élesztője, mint a szabadulás reménye. Az elválás azonban mindig feldúlja a családot, s határtalan csapás a gyermekekre. A társadalom a család szilárdságán és a gyermekek jó nevelésén alapszik. Egyes esetekben a felbonthatlanság sújthatja a szülőket, de rendesen csak akkor, ha a házasságkötés könnyelműen és elhamarkodva történt. És mondá a Teremtő Mózes könyvében (I. 2,24.) Ádám szája által.

* 5. Annakokáért, Mózesnél annyit tesz, hogy mivel az asszony eredetileg a férfival egy pár, sőt egy test volt, azért hozzá visszakívánkozik. A házasság megbontja a gyermek és szülő viszonyát, egymáshoz köti a házastársakat, sőt egyetlen lénnyé forrasztja őket össze. Az ember elhagyja atyját és anyját stb. A házasság tehát szorosabb kötelék a szülő és gyermek viszonyánál; a házastársak jobban ragaszkodnak egymáshoz, mint szüleikhez, kiknek családját megbontják. Erre szükség is van, mert egy tömegben az emberek nem tudnának megélni. A kettő, tehát egy férfi és egy nő egy testté leszen. (A latin Vulgáta fordítás: «egy testben», hibás.) Mindenesetre valami oly értelemben, ami csak a házasságnál van meg és nem a törvénytelen viszonynál, mert máskép nem lehetne belőle a házasság egységét és felbonthatatlanságát bizonyítani. A dolgot Mózes könyvéből értjük meg. (Móz. I. 2,21-29.) Eszerint az asszony a férfi bordájából alkottatott, tehát vele eredetileg egy test volt. Azért a házasságban a férfi és nő eredeti egysége valamiképen helyreáll, persze csak képletes értelemben, nem anyagilag, hanem erkölcsileg és jogilag. Vagyis a férfi és nő a házasságban ismét úgyszólván egy testté-lélekké, egy emberré (test a Szent-írásban sokszor annyi, mint ember), egy test részeivé lesznek. Egyetlenegy összetett személyiséget, erkölcsi és jogi egységet, az emberi társadalom szervezetében egy sejtet vagy szervet alkotnak, a családot. (V. ö. Kor. II. 6,16. Ef. 5,28. skk.)

* 6. Már nem ketten vannak, hanem egy test, egy ember. Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza. Amit Isten ily módon teremtői munkájával, a természettörvénnyel és tételes intézkedéssel egyesített, tudniillik a férfit és nőt, a családot: azt emberi önkény és törvény el ne válassza. Tehát Krisztus a házastársak elválását semmiféle okból meg nem engedi.

* 7. A farizeusok ellenvetése: Miért parancsolta hát Mózes stb. Mózes nem az elbocsátást parancsolta, hanem ha az megtörtént, elrendelte a váláslevelet. (Móz. V. 24,1-4.) A váláslevél az elválást bizonyító okirat volt, mely a házassági köteléket teljesen felbontotta, de az elválást formaságokhoz kötötte, s jelentékenyen megnehezítette, miáltal az elválás halasztást szenvedett, s a férj nem űzhette el, amely percben akarta, első felindulásában feleségét.

* 8. A keményszívűség az érzékies természet, vagy még inkább a szívtelenség, türelmetlenség és durvaság, mely elválás nélkül az asszony bántalmazására, sőt megölésére vetemedett volna. Ami itt a zsidókról van mondva, az már a szintén soknejű pátriárkákra is többé-kevésbbé áll. Mint az akkori kezdetleges társadalmi viszonyoknak megfelelő ősi szokást rögtön kiirtani nem lehetett, sőt mivel a szaporodásnak kedvezett, célszerű is volt azt akkor megtűrni. De kezdettől fogva nem úgy volt, hanem a teremtéskor a házasság egysége és felbonthatlansága volt a tételes isteni törvény, mely alól Isten maga a pátriárkákat, majd Mózes által a zsidókat felmentette.

* 9. Ez a hely Máténál a hegyi beszédben is csaknem szórói-szóra olvasható (Máté 5,32.), ahonnan ide is becsúszott egy pár szó. Márk szerint e szavakat Jézus már a házban mondta tanítványai kérdezősködésére, de a nőre is kiterjesztve. (Márk 10,10-12.) (A paráznaság kivétele csak Máté helyein olvasható.) Krisztus a „rút dolgot”, melynek okából elválni szabad, csak a házasságtörésre szorítja, mert az elvált felek új házasságát (valamennyi evangéliumban) minden esetben házasságtörésnek mondja. (Párhuzamos helyek e vershez: Máté 5,32; 19,9. Márk 10,11. sk. Luk. 16,18. Róm. 7,2. sk. Kor. I. 7,10. sk. 39.) Bővebben lásd Máté 5,32-hez a jegyzetben.

* 10-12. A nőtlenségről. (Kor. I. 1,7. 25. skk.)

* 10. Az ember dolga, ügye, viszonya, jogi helyzete. Nem érdemes megházasodni. A tanítványok azt akarják mondani, hogy ha a házasságtörés egyetlen ok a válásra, és még ilyenkor is új feleség nélkül kell maradni, akkor jobb a házasság rabságát, terheit, kockázatát, viszálykodásait az embernek magára sem venni.

* 11. Nem mindenki fogja fel az igét. A nőtlen élet előnyeit nem mindenki látja be, és nem is mindenki képes annak megtartására; hanem csak akiknek megadatott, vagyis aki Istentől a tiszta életre alkalmas természetet és malasztot kapott. (V. ö. Kor. I. 7,7. 40.)

* 12. Mert az alkalmatlanokon kívül vannak olyanok, kik magukat telték férfiatlanná, tudniillik önként és erős akarattal tartózkodnak a házasélettől, mintha csak testileg alkalmatlanok volnának. A mennyek országáért, azért, hogy annál osztatlanabb lélekkel élhessenek Istennek és lelkűknek (Kor. I. 7,32. skk.), hogy az érzéki természet felett teljes diadalt arassanak, hogy az Isten földi országának, az egyháznak és keresztény társadalomnak, a lelkek üdvének, embertársaik testi-lelki javának, a keresztény szeretetnek stb. szolgáljanak, s ezért majdan a mennyei országot elnyerjék. (V. ö. Kor. I. 7,1. 25. skk. 32,40.) Bár a házasság is szentség, de a trienti zsinat szerint a szüzesség mégis tökéletesebb állapot. (XXIV. 10.) Ez nem ellenszegülés a természettörvénynek és a paradicsomban adott szaporodás parancsának (Móz. I. 1,28.), mely csak az emberi fajra, de nem annak minden egyedére vonatkozik. Hiszen vannak, kik a házasságra alkalmatlanok, kiknek körülményei azt meg nem engedik. A nőtlenség azonban a természet rendje és Isten akarata szerint nem lehet általános, mert akkor kihalna az emberi nem. A nőtlenség, illetőleg a szüzesség az egyik evangéliumi tanács; a másik kettőről alább lesz szó, „a szegénységről és engedelmességről”. Aki fel tudja fogni, meg tudja érteni és tartani, az értse meg és tartsa meg.

* 13-15. A kisdedek megoldása. (Márk 10,13-16. Luk. 18,15-17.)

* 13. Tegye rájuk kezét stb., azaz áldja meg őket. A tanítványok feddék őket, el akarták távolítani a szülőket, nem akarván Jézust tovább fárasztani, vagy beszédét félbeszakítani.

* 14. Ilyeneké, a gyermekeké, s általában az ártatlanoké, alázatosoké, hívőké stb. (V. ö. Máté 18,2. skk.)

* 16-26. A szegénység mint tanács, a gazdagság mint akadály. (Márk 10,17-27. Luk. 18,18-27.)

* 16. Egyvalaki, Máténál egy ifjú, Lukácsnál egy fejedelem valami magas állású ember. Jó mester. A jó szó a görög kéziratban többnyire hiányzik. Mi jót cselekedjem, tudniillik micsoda különös jót.

* 17. Mit kérdesz engem a jóról? Némely görög szövegben: Miért mondasz engem jónak? Egy a jó, az Isten. Az Isten szó a görögben többnyire hiányzik. Jézus azt mondja: Isten a tökéletes jó, az erkölcsi jó mértéke és mintája, azért tartsd meg a parancsokat. Tehát nem elég a puszta hit.

* 18-19. Krisztus a tízparancsolat emberi vonatkozású részére utal. (Móz. II. 20,12. skk. III. 19,18. V. 5,16. skk.)

* 20. Minek híjával vagyok még? Az ifjú magasabb tökéletességre vágyott s ennek eszközeiről tudakozódott. Márk szerint Jézusnak tetszett a fiatal ember.

* 21. Ha tökéletes akarsz lenni, az erénynek legmagasabb fokára akarsz jutni, pl. tanítványom lenni. Add el amid vagyon; ez a szegénység evangéliumi tanácsa. Minden keresztény köteles szívét a földi javaktól elszakítani; de azokat egészen elhagyni csak tanács. Kincsed leszen a mennyben. V. ö. Máté 6,20. Jer, kövess engem, ez a teljes engedelmesség tanácsa. De a keresztény tökéletesség lényege mégsem a tanácsok megtartásában, hanem az erényekben, kivált a szeretetben áll. Azért az evangéliumi tanácsok követői még nem mind szentek, és viszont sok szent van, ki nem élt az evangéliumi tanácsok szerint, de voltak bennük hősies erények, kivált Isten és felebarát iránti szeretet.

* 22. Megszomorodva távozik, mert gazdag volt; és bár vágyott a magasabb tökéletességre, mégis a földi javakhoz ragaszkodott s azokat feláldozni már nem volt elég erkölcsi ereje, de annyiban mindenesetre hibázott, hogy az isteni hívásnak nem engedelmeskedett.

* 23. Nehéz a gazdagnak stb. (V. ö. Máté 5,3. és az ottani jegyzetet.)

* 24. Könnyebb a tevének stb. (Így Márk 10,25. Luk. 18,25. is.) A teve a zsidóknál általánosan ismert legnagyobb állat volt, a tű foka a legkisebb lyuk. Persze, a tevének lehetetlen a tű fokán keresztül bújni, de a gazdagnak még ennél is lehetetlenebb a mennyek országába bemenni. A hasonlatban azonban, mely úgy látszik keleten elterjedt példabeszéd volt, bizonyos szónoki túlzás van, mint a legtöbb közmondásban. Egyébiránt némelyek szerint a tű foka itt a gyalogosok számára való utcaajtót jelenti. (Némely kéziratokban a tű fokán bemenni olvasható.) Ha a nagy kapu zárva volt, a teve megpróbált a gyalogkapun bemenni. Üresen valahogy be is csúszott, de ha portékával volt megrakva, nem fért be, hacsak azt magáról le nem rázta vagy le nem súrolta. Az ember is valahogy csak bevergődhetik a mennyország kapuján, de csak ha a gazdagság terhétől legalább szívben megválik. Ez tanulságos és gyönyörű értelem. Néhány kéziratban teve (görögül kamélosz) helyett hajókötél (görögül kamilosz) olvasható. De e mesterséges szövegjavítás célja volt a hasonlatot természetesebbé tenni.

* 25. Így hát ki üdvözülhet? A tanítványok tudják, hogy csaknem minden ember szíve többé-kevésbbé a földi javakhoz tapad. Azért kérdik aggódva, ki fog üdvözülni, ha a gazdagnak, sőt a földi javakhoz ragaszkodónak ez lehetetlen.

* 26. Jézus rájuk tekintett megnyugtatásul és vigasztalásul. Istennél minden lehetséges. Ha a romlott emberi természet magától nem is tud kibontakozni a földi javak rendetlen szeretetéből, Isten kegyelme kiirthatja azt a szívből vagy legalább mérsékelheti.

* 27-30. A lemondás jutalma. (Márk 10,28-31. Luk. 18,28-30.)

* 27. Az élénk természetű Péter mindjárt hivatkozik arra, hogy ők ellentétben a gazdag ifjúval elhagytak mindent s követték Jézust. Érdeklődik, mi lesz lemondásuk jutalma.

* 28. Az újjászületéskor, vagyis a feltámadás után, a világ megújulásakor, az új messiási országban. A világ megújulását más újszövetségi könyvek is tanítják. (V. ö. Csel. 3,21. Róm. 8,19. skk. Pét. II. 3,10. skk. Jelen. 21,1.) Fölségének trónján fog ülni. Krisztus szemlátomást a világítéletre céloz. Ti is velem együtt. Izrael tizenkét nemzetsége jelképe volt az egész emberiségnek, kivált a szellemi Izraelnek, a hívek és a választottak országának. Bizonyos értelemben minden igaz feszt vesz az ítéletben, mikor Krisztus ítéletével egyetért; de az apostoloknak ott valami különös szerepük lesz. (Kor. I. 6,2.)

* 29. Aki hozzátartozóit és vagyonát elhagyta, Krisztus tanácsára, a keresztény tökéletességért vagy az Isten országáért. Százannyit kap, a görögben sokszorannyit már ez életben földi javak helyett szellemieket kap: a túlvilágban pedig az örök életet fogja örökölni.

* 30. Elsőkből utolsókká stb. Az először hívottak és külső rang szerint elsők utolsókká lehetnek, ha a jóban mindvégig állhatatosak nem maradnak és megfordítva. De lehet valaki e földön is meg a mennyben is az elsők közt, s lehet itt is, ott is az utolsók közt. (V. ö. még Máté 20,16. Luk. 13,30.) Ezt még jobban megvilágítja a következő példabeszéd.

* 20,1-16. Példabeszéd a szőlőművesekről. (Csak Máténál.)

* 1. Hasonló, az történik benne, ami ennek a gazdának munkásaival.

* 2. Egy dénár hetven-nyolcvan fillér. Ez volt akkor a napszám.

* 3. Három óra tájban. A zsidók a nap óráit napkeltétől estig számították és tizenkét (télen rövidebb, nyáron: hosszabb) órára osztották; a mi délelőtt kilenc óránk volt náluk három óra, a mi delünk náluk hat óra, a mi délután három óránk náluk kilenc óra, a mi öt óránk náluk tizenegy óra.

* 13. Ez az egyenlő fizetés nem volt igazságtalan, mert a meg nem szolgált bér ajándék lett volna, amit mindenkinek joga van adni. S az utolsó munkások sem tehettek arról, hogy reggel meg nem fogadták őket; nekik és családjuknak azért egész nap élniök kellett.

* 15. Azt tenni, amit akarok. A görög szöveg hozzáadja i az enyéimben, vagyis az én vagyonomban, a magaméval. Szemed álnok, azaz irigy. A példabeszéd értelme ez: A gazda az Isten (v. ö. Ján. 15,1.); a szőlő az Isten földi országa, az egyház; a munkások a keresztény hitre és életre hívott emberek; a piac á világ; a vincellér Krisztus; a munkanap az egyház és az egyes emberek élete.

* 16. Így lesznek az utolsók elsőkké stb. Ez a példabeszéd tanulsága. Az Isten országában a jutalom nem a meghívás idejétől függ, ami utóvégre is az Isten kegyelme, nem az emberek érdeme; hanem a hívás készséges követésétől, a buzgó munkától. Mert sokan vannak a hivatalosak stb. Ez némely görög szövegekben itt hiányzik; de máshol olvasható. (V. ö. Máté 19,30. Márk 10,31. Luk. 13,30.) Itt az értelem az, hogy bár Isten mindenkit meghí a szőlőjében való munkára, a keresztény életre, de mivel csak kevesen követik a hívást és kevesen munkálkodnak jól, azért kevesen vannak közülök az üdvösségre valóban kiválasztva.

* 17-19. A szenvedés megjövendölése. (Márk 10,32-34. Luk. 18,31-34.)

* 17. Mondá nekik. A görög szerint az úton.

* 18-19. Ez a szenvedés harmadik megjövendölése. (A két előbbi jövendölést lásd Máté 16,21: 17,22. sk. és a párhuzamos helyeken.) Az órák azok az időpontok, történelmi és életkorok, mikor Isten a népeket és az egyeseket az egyházba meghívja; a dénár a mennyei boldogság, mely az állhatatos munkások jutalma, tekintet nélkül a hű szolgálat tartamára; a korán (a pátriárkák idejében) hívott munkások a zsidók, a későn hívottak a pogánykeresztények.

* 20-28. Zebedeus fiainak nagyravágyása; intés alázatosságra. (Mark 10,35-45.)

* 20. Zebedeus fiainak anyja volt Salome, az id. Jakab és János apostolok anyja. (V. ö. Máté 10,3; 27,56.)

* 21. Zebedeus fiai azt hitték, hogy Jézus feltámadása után azonnal meg fogja alapítani a zsidó reményeknek megfelelő földi messiási országot; a Szentlélek eljöveteléig a tanítványok sem tudtak egészen kigyógyulni ebből az ábrándból (Csel. 1,6.); azért kérik a testvérek a messiási országban a két első helyet. (V. ö. Kir. III. 2,19. Zsolt. 44,10: 109,1. 5.) Lehet, hogy e kérdésben nagyobb része volt az anya hiúságának, mint a fiúk nagyravágyásának.

* 22. Meg tudjátok-e inni a poharat? a szenvedés kelyhét, azaz annak tartalmát? Tudjátok-e, hogy országomban az első méltóságokra szenvedés vár, hasonló ahhoz, melyet én fogok kiállani? (V. ö. Iz. 51,17. 21. Jerem. 25,15; 49,12. Máté 26,39. Márk 14,36. Luk. 22,42.) Némely újabb görög kézirat hozzáteszi: (Tudtok-e) a keresztséggel (tudniillik a vérkeresztséggel = a szenvedésbe való elmerüléssel), mellyel én, megkeresztelkedni? ami Márkból (10,38.) van átvéve.

* 23. Poharamat inni fogjátok, valóban velem és értem szenvedni fogtok. Nem az én dolgom, hogy megadjam nektek! Nem az én tetszésemtől függ, hogy nektek adjam országom első méltóságait, hanem az Atya előleges örök végzésétől és kiválasztásától (praedestinatiojától), mely természetesen az előrelátott érdem után igazodik.

* 24. Bosszankodának féltékenységből, tehát hasonló hibába estek.

* 25. Nagyjaik, tudniillik az előkelők, a nemesek.

* 26-28. Aki nagyobb, első akar lenni; kezdje az alázatosságon, legyen a többinek szolgája. Kormányzó hatalom és elsőbbség az egyházban is van, de a rang magasságával kell a szívbeli alázatosságnak is növekedni. Krisztus példája szerint. (V. ö. Luk. 22,25-27. Ján. 13,14. sk.) Sokakért, tudniillik mindenkiért adta életét, de az emberek gonoszsága miatt nem mindenkinek válik az valóban hasznára.

* 29-34. A Jerikói két vak. (Márk 10,46-52. Luk. 18,35-43.)

* 29. Jerikó Jeruzsálemtől keletre mintegy huszonöt kilométernyire fekvő város. Márk és Lukács csak egy vakot említenek, kit az előbbi Bartimeusnak nevez; a gyógyítás pedig Márk szerint akkor történt, mikor Jerikóból kimentek, Lukács szerint, mikor a városhoz közeledtek. Tehát, úgy látszik, két vak gyógyult meg, egyik a városba bemenetkor, másik kimenetkor, de Máté a két gyógyulást összeköti. Természetes, hogy az elsőnek meggyógyítása odavonzotta a másikat is, ki hasonlóképen viselkedett.

* 21,1-11. Jézus ünnepies bevonulása. (Márk 11,1.skk. Luk. 19,28. skk. Ján. 12,12. skk.)

Jézus hat nappal húsvét előtt Betániába érkezett s ott, ahogy látszik, még aznap résztvett a vacsorán Lázár és nővérei házában. (Ján. 12,1. skk.) Mivel János a húsvétot a következő szombatra teszi, az érkezés meg a vacsora a megelőző vasárnapra esik. (Az első három evangélistából ugyan úgy látszik, hogy a zsidók húsvétja a szenvedés évében, pénteken volt, tehát a betániai vacsora a megelőző szombaton; de akkor Jézusnak szombaton kellett volna utaznia, amit a törvény tiltott; azonkívül a húsvéti felfeszítés is lehetetlen volt a munkaszünet miatt. L. alább.) A vacsora utáni nap (hétfőn vagy már vasárnap) Jézus a nép örömujjongása közt bevonult Jeruzsálembe. (Máté 21,8. skk. Márk 11,8. skk. Luk. 19,36. skk. Ján. 12,12. skk.) A következő napokon Jézus a háromnegyed órányira fekvő Betániában volt éjjeli szálláson, nappal pedig bement a városba és a templomba, hol tanított, vitatkozott, jövendölt, csodákat tett; esténkint pedig hazatért Betániába. (Máté 21,17. Márk 11,11. Luk. 21,37. Márk itt legpontosabb.) Második nap bemenetkor megátkozta a fügefát (Máté 21,19. Márk 11,14.), kiűzte az árusokat a templomból és tanított. (Máté 21,12. sk. Márk 11,15. skk. Luk. 19,45. skk) Harmadnap reggel a városba menet elszáradva találják a fügefát; a templomban Jézus ismét tanít, vitatkozik, példabeszédeket mond, a templomon kívül pedig megjövendöli Jeruzsálem pusztulását és a világ végét (Máté 24. fej. Márk 13. fej. Luk. 21. fej.), úgyszintén szenvedését. Ez talán két nappal húsvét előtt történt. (Máté 26,2, Márk 14,1. Máté azonban a második és harmadik nap eseményeit összevonja.) Csütörtökön reggel Jézus beküldötte két tanítványát a városba, hogy készítsék el a húsvéti bárány vacsorát (Máté 26,17. skk. Márk 14,12. skk. Luk. 22,7. skk.); estefelé pedig maga is bement tanítványaival s megtartotta azt. (Máté 26,20. Márk 14,17. Luk. 22,14. Ján. 13,2.) Csütörtök éjjel Jézust elfogták, pénteken keresztre feszítették, vasárnap hajnalban feltámadt. Ha a húsvét pénteken volt, akkor a betániai vacsora és a rákövetkező napok eseményei a hétben egy nappal hátrálnak s a nagyhét szerdája üresen marad.

* 1. Midőn Jeruzsálemhez közeledtek. Jézus tanítványaival a Jordánon túlról jön, Jerikón át. (Máté 20,29. Márk 10,46. Luk. 18,35; 19,1.) Betfage Betánia mellett (v. ö. Ján. 12,1.), az Olajfák hegyének lejtőjén fekvő falu, Jeruzsálemtől egy jó félórányira.

* 2. A helységbe, Betfagéba vagy Bctániába. A többi evangélista csak egy szamarat említ, a csikót, melyen Jézus valóságban ült. Az anyaszamarat csak vemhe kedvéért hozták el, mert egymás nélkül nem jöttek volna. Márk és Lukács szerint a csikón azelőtt még senki sem ült. Szent célra nem lehetett olyan dolgot használni, mely már világi célra szolgált. (Móz. IV. 19,2. V. 21,3.)

* 3. Elbocsátja a tulajdonos.

* 5. E jövendölés részben Izaisánál, de főleg Zakariás prófétánál olvasható, (Iz. 62,11. Zak. 9,9.) Sión leánya Jeruzsálem lakóit jelenti. Szamáron és vemhén, szamáron és pedig szamár vemhén. A szamár keleten a béke és alázatosság jelképe volt, ellentétben a büszke, harcias lóval.

* 7. Rájuk tevék ruháikat nyereg gyanánt; mindkettőre, mert nem tudták, melyikre akar Jézus ülni. Azokra ültetek, tudniillik a ruhákra. Sok görög szöveg és régi fordítás szerint: ő (Jézus) felült azokra.

* 8. Kiteríté ruháit az úton, a királyokat megillető tisztelet és hódolat jeléül.

* 9. Jánosból kitűnik, hogy Lázár kevéssel előbb történt feltámasztása okozta e nagy lelkesedést. A tüntető sereg nagyrésze az ünnepre jött galileaiakból, Jézus földijeiből állott. Hozsanna héber öröm- és üdvkiáltás, mint a magyar éljen vagy a nemzetközi hurrán. Különben annyit tesz. mint üdv neki! tartsd meg őt! a német Heil! Dávid fia, ki az Úr nevében jő a Messiást jelenti, ki jön megalapítani az Isten országát. Hozsanna a magasságban, éljenezzenek velünk a mennyei seregek. Ezzel Jézust Messiás-királlyá kiáltották ki.

— 11. A próféta a Messiás; a galileai Názáretből mondják büszkén a galileaiak.

* 12-17. Az árusok kiűzése; csodák; a hatóságok bosszankodása. (Márk 11,15-17. Luk. 19,45-48.)

* 12. Jézus kétszer űzte ki az árusokat a templomból: először nyilvános működése kezdetén az első húsvétkor (Ján. 2,13. skk.). másodszor itten a szenvedés hetében. Az utóbbi templomtisztítás Márk szerint nem a bevonulás napján, hanem másnap történt. (Márk 11,11-15.) Az árusok a templom külső udvarában, hová a pogányoknak is szabad bejáratuk volt, ütötték fel sátorfájukat. Ott árultok az áldozatokhoz szükséges állatokat; ott tanyáztak a pénzváltók, kik a görög és római pénzt zsidó pénzre, vallották, melyben a templomadót és a templomnak adott ajándékot kellett fizetni. Ezekre az üzleteikre szükség volt, de nem lelt volna szabad a templomot piaci lármával és nyerészkedéssel beszennyezni. Az árusok nem szegültek ellen a kiűzésnek, mert Jézus személyének megbűvölő fenségén kívül azt is látták, hogy a nép mellette foglal állast.

* 13. Írva vagyon. Az idézet részben Izaiás, részben Jeremiás próféta szavaiból van összetéve. (Iz. 56,7. Jer. 7,11.)

* 15. Jézus diadalmenete, a nép tüntetése, melyet a gyermekek a templomban is folytattak, a csodák, melyek Jézus népszerűségét emelték és az árusok kiűzése, mindez felingerelte a papi fejedelmek és írástudók féltékenységét. Attól is tarthattak, hogy a római hatóság a tüntetésben politikai mozgalmat lát és fegyveresen avatkozik be.

* 16. Hallod mit beszélnek ezek? Szemrehányólag mondják, íme ezt te okoztad, s most vállalod, tűröd ezt a tüntetést? Szerették volna, ha Jézus maga inti le a népet. Soha nem olvastátok-e? Az idézett szavak a Zsolt. 8,3.-ból vannak véve, s ott Istennek a teremtményekben és az emberben nyilvánuló nagyságára vonatkoznak.

* 18-22. A fügefa megátkozása. (Márk 11,12-14. 20-24.)

* 19. A fügefa Palesztinában nyár elejétől télig (júniustól januárig) hoz termést; de húsvétkor még csak kivételesen lehetett volna fügét találni; Márk szerint (11,13.) még nem volt a fügeérés ideje. De épen ez mutatja, hogy Krisztus nem az ártatlan fát akarta büntetni, hanem hogy a terméketlen fügefa megátkozásának valami jelképes értelme van; jelenti a vezetőitől képviselt zsidó népet, mely csak leveleket, a törvény üres külsőségét termetté, de az igazi erény gyümölcseit nem hozta. Ennek büntetéséül azután a zsidó nép is elszáradt, mint a megátkozott fügefa. (L. Luk. 13,7.)

* 20. Látván ezt a tanítványok. Márk szerint (11,20.) csak másnap.

* 21. Ha hitetek, leend stb. Ha teljes és kételkedéstől mentes bizalmatok lesz, nagyobb csodákat is művelhettek, mint a fügefa elszárítása; parancsotokra még a hegy is megmozdul. Ez csak az imádság erejének erőteljes hangsúlyozása, de nem mindenkinek szóló isteni ígéret. Ámbár Csodatevő Szt. Gergelyről ilyesmit beszélnek.

* 22. Amit kértek, megnyeritek, ha jót és jól kértek. (V. ö. Máté 7,7. sk. Márk 11,22. skk. Luk. 11,9. sk. Ján. 14,13. sk. Jak. 1,6. főleg Máté 17,19.)

* 23-32. Vita János keresztségéről; a két fiú. (Márk 11,27-33. Luk. 20,1-8.)

* 23. Papi fejedelmek és a nép vénei. Márk az írástudókat is említi. Úgy látszik, ez hivatalos küldöttség volt, mely a főtanács nevében vonta kérdőre Jézust, mi jogon mer a templomban rendelkezni s ott messiási tüntetést engedni.

* 24. Jézus nem felel egyenesen, hogy belé ne köthessenek és ne vádolhassák, hanem ellenkérdést tesz.

* 25. János keresztsége, azaz egész prédikálása és működése. Mennyből, Istentől; az emberektől, az emberek tetszéséből, megbízásából és a nép kegyéből. Mivel János Krisztusról nyilvános tanúságot tett, az ő isteni küldetésének megvallása Krisztus messiási méltóságának és hatalmának elismerését is magában foglalta volna.

* 26. Félünk a néptől. Lukácsnál: félünk, hogy megköveznek. (Luk. 20,6.) Prófétának tartotta. (Lásd Máté 14,5.)

* 27. Nem tudjuk. Tehát kitértek a felelet elől; erre Jézus is megtagadta a választ, mely a zsidók feleletétől függött volna.

* 28. Mit gondoltok? tudniillik a következő példabeszédről. Most már Jézus kérdez, és kényszeríti a küldöttséget, hogy saját szájával mondja ki magára az ítéletet.

* 29-30. A két fiú felelete több görög szövegemlékben fel van cserélve.

* 31. A példabeszéd értelme Krisztus saját értelmezése szerint a következő. Az atya az Isten; a szőlő az Isten országa. Az első fiú jelenti a vámosokat és paráznákat, kik Isten törvényének és prófétáinak eleinte ellenszegültek, de később János prédikálására meggondolták magukat. A másik fiú jelenti az írástudókat, farizeusokat és papokat, kik mindig az igazságot és erényt hangoztatták, de nem cselekedtek, s János prédikálására sem tértek meg. Sok egyházatya és magyarázó az értelmet kiterjeszti a pogányokra és zsidókra is. Az előbbiek az ószövetségben ellenszegültek Isten hívásának, de azután János prédikálására betértek az Isten országába. Ellenkezőleg a zsidók már az ószövetségben benne voltak az Isten akkori országában, de mikor az Krisztus által megvalósult, ellenszegültek neki. Tehát nem elég Istennek szóval engedelmeskedni, hanem a tettek beszélnek. A vámosok és paráznák megelőznek titeket, azaz sokan közülök bűnbánatot tartván, hamarabb bejutnak az Isten országába, mint ti.

* 32. Az igazság útján, a Mózes törvénye szerinti igazság és erény útját hirdetvén és azon haladván. Nem hittetek neki, nem hittétek az Isten-ország közelségét, nem tartottátok a Jánostól prédikált bűnbánatot. Ti pedig ezt látván, tudniillik a vámosok és paráznák hitét, azután sem tértetek a bűnbánatra és az Isten országába.

* 33-46. A gyilkos szőlőművesek. (Márk 12,1-22, Luk. 20,9-19.)

* 33. A gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszéd szemlátomást Izaiás allegóriájára támaszkodik, (Iz. 5,1-7.) Sajtót ása, vagyis a lejtős sziklába vájt taposó kádat, mellette mustfogó káddal. Ilyen kádakat a palesztinaí ásatásoknál ma is sokat találnak, Tornyot építe, őrtornyot, a csősz számára. Bérbe adván nem pénzért, hanem termésrészért.

* 34. Hogy beszedjék a termését, a gazdának járó részt.

* 39. Kiveték a szőlőből. Márk szerint előbb megölék; tehát holttestét veték ki.

* 41. Márknál és Lukácsnál Jézus maga felel a kérdésre. A gazda a láthatatlan Isten; a szőlő a zsidó nép és az Isten ószövetségi országa, melyet mint valami szőlőt ültetett és gondozott; a sövény a mózesi törvény, mely azt a po-gányoktól elkülönítette, vagy az Isten különös oltalma; a sajtó lehet a templom és az oltár, az őrtorony Sión hegye; a szőlőt művesek a zsidó nép királyai, papjai és különféle elüljárói, a termés a jócselekedet és erény; a szolgák a próféták; a fiú Krisztus, az új művesek a keresztény népek.

* 42. A kő, melyet megvetettek, szegletkővé lőn. E hely a 147. zsoltárban (22. sk. vers) olvasható. Ott a kő a zsidó népet jelenti, melyet a történelemben szereplő nagy népek megvetettek, de az mégis a messiási ország szegleti-kövének, az Isten országa alapkövének volt szánva. Az evangéliumban a kő Krisztus, a Messiás, kit a világ zsidó és pogány hatalmasai megvetettek, de akit Isten országának fenntartó oszlopává tett. (Lásd Iz. 28,16. Márk 12,10. Luk. 20,17. Csel. 4,11. Ef. 2,20. Pét. I. 2,7.)

* 43. Elvétetik tőletek az Isten országa, mint a gyilkos művesektől a szőlő. Az ószövetségben az Isten országa a választott népért volt. De mikor a zsidó nép a Messiást elvetette, megszűnt az Isten népe és országa lenni, s helyébe lépett a szellemi Izrael, újszövetségi isten-ország, az egyház, melyben a keresztény népek a hit és erények gyümölcsét termik.

* 44. E vers némely kevés görög kéziratban hiányzik. Értelme ez: Aki a Messiást vagy országát megtámadja, sziklának megy neki és magát zúzza össze rajta; akire pedig a Messiás büntető hatalmával és ítéletével lecsap, azt teljesen összemorzsolja, mint a zsidó népet. A világ- és egyháztörténelem sokszor igazolta e szavakat. (V. ö. Dán. 2,44.)

* 22,1-14. Példabeszéd a királyi menyegzőről. (V. ö. Luk. 14,16-24.)

* 1. A jelen példabeszédnek két része van, egyik a visszautasított meghívás, másik a menyegzői ruha; mindegyik résznek más a tanulsága. Az első rész hasonlít ahhoz, mely Lukácsnál olvasható; de nem azonos vele. Más az idő, hely, hallgatóság és tanulság.

* 2. Hasonló a mennyek országa, vagyis hasonló dolog történik ott, mint ezen a vendégségen. (V. ö. Máté 13,24; 18,23.)

* 3. Hívják meg, keleti szokás szerint; ünnepiesen hozzák el; mert már meg voltak híva.

* 11-12. Menyegzői ruha, a királyi menyegzőhöz illő díszruha. Furcsának látszik, hogy a király az útszélen felszedett vendégektől díszruhát követel. Mint mondják, a keleti királyok szokása volt vendégeiknek díszkőntöst adni. De a szegény is legalább azt megteheti, hogy ha a királyhoz hívják, ünneplő ruháját vegye magára.

* 13. A külső sötétség az, mely az éjjel kivilágított lakodalmas házon kívül van; átvitt értelemben a pokol. (V. ö. Máté 8,12: 13,42.) A példabeszéd átvitt értelme a következő. A király jelenti az Istent, fia Krisztust. A királyfi menyegzője Krisztus eljegyzése az emberi nemmel és az egyházzal e földön a megtestesülés és az egyház alapítása által; a mennyben pedig az örök boldogságban való egyesülés által, melyet a Szentírás gyakran hasonlít vendégséghez és lakodalomhoz. (V. ö. Máté 9,15. Luk. 14,16. skk. Ef. 5,25. Jel. 19,7. skk. 21,2. 9; 22,17.) A hivatalosak a zsidók, kiket Isten már az ószövetségben arra szánt, hogy majd az egyház első hívei legyenek; de azok részint világi ügyek miatt, részint gyűlöletből a meghívást elutasították; az először küldött szolgák a próféták, a másodszor hívó szolgák Keresztelő Szent János és az apostolok; a gyilkosok a zsidóság vezetői. A király hadai a római seregek, melyek mint Isten ítéletének végrehajtói Kr. u. 70-ben Jeruzsálemet és a zsidó népet elpusztították. Az útszélekről behítt vendégek a pogányok, kiket az Isten városán kívülről, mintegy a világ országútjárói hívtak meg a zsidók helyett az egyházba, és oda tényleg sokan beléptek. (Csel. 13,46.) De már a példabeszéd második részében a tulajdonképéni menyegzői lakomán, mely a mennyei boldogságot jelenti, csak azok maradhatnak közülök, kik arra méltóvá lettek, a megtérés által levetették a régi bűnös embert és felöltöztek az ártatlanság, az isteni malaszt és az erények menyegzői ruhájába (Ef. 4,24.), amit mindenki megnyerhet, vagy ha elvesztett, visszaszerezhet; különben kivetik a kárhozat sötétségébe.

* 14. Ez a példabeszéd tanulsága. Sokan vannak a hivatalosak, az üdvösségre hívottak, tudniillik minden ember, különösen aki az egyházban él. Kevesen a választottak, tudniillik akiket Isten érdemeikre való tekintettel kiválasztott és valóban üdvözülnek. Más értelemben van ez mondva Máté 20,16.

* 15-22. Szabad-e adót fizetni? (Márk 12,13-17. Luk. 20,20-26.)

* 15. Hogy megfogják beszédében, hogy tőrbe csalják, hogy valami tévedést bizonyítsanak rá, vagy hogy beszédéért bevádolhassák és így bosszút állhassanak rajta az előbbi megszégyenítésért. (L. Luk. 20,20.)

* 16. A farizeusok voltak a mózesi törvényhez, hagyományokhoz, a nemzeti függetlenséghez, az Isten egyedüli királyságához ragaszkodó, és az idegen római uralmat gyűlölő nemzeti párt, kik azt tartották, hogy az Isten népe nem lehet idegen pogány népnek alávetve, legfeljebb ideiglenes megpróbáltatásul és büntetésből; azért a római adót mint a szolgaság jelét, csak kénytelenségből és zúgolódva fizették. A Heródes-pártiak vagy herodiánusok a Heródesek uralkodó házával tartó, és azok pártfogóival, a rómaiakkal megbarátkozó hazafiatlanok pártja. (L. Máté 3,7. jegyz.) E két párt egymásnak halálos ellensége volt, de Krisztus ellen kezet fogtak. Az Isten útját igazságban tanítod, az Isten igazi útjára tanítasz; vagy pedig az Isten törvényének megfelelő cselekvés módját tanítod. A ravasz képmutatók dicsérik Jézust, bizalmát akarják megnyerni, hogy annál bátrabban elszólja magát.

* 17. Szabad-e adót fizetni a császárnak? tudniillik az Isten törvénye szerint, az Isten királyságában (a theokratiában). Fogas és kényes kérdés. A zsidó törvény csak a templomadót ismerte (v. ő. Máté 17,25.); a császárnak való adófizetés a római uralom elismerése lett volna. Ha Jézus igenlőleg felel, akkor a mózesi törvény és a nemzeti függetlenség árulójának mondják; ha pedig nemmel felel, bevádolják a római hatóságnál mint lázítót a császár ellen.

* 19. Egy dénárt. Ez római pénz, körülbelül 60-80 fillér. (V. ö. Máté 18,24. jegyz.)

* 21. A császáré. A pénzverés joga rendesen a fejedelemé volt. A forgalomban levő római pénz tehát azt a tényt bizonyította, hogy Izrael világi uralkodója a római császár, kinek pénzét elfogadni és használni annyi volt, mint őt uralkodónak elismerni. Adjátok meg stb. Tehát mindenkinek a magáét: a császárnak az állami adókat, az Istennek a templomadót; azonkívül tiszteletet, engedelmességet stb. Minden törvényes államhatalom is, sőt a közrend és közjó fenntartásában még a bitorló államhatalom is az Isten helyettese, melynek mint olyannak lelkiismeretben is engedelmeskedni tartozunk. A keresztény erkölcstan a forradalmat elítéli, azt jogforrásnak nem tartja. (V. ö. Róm. 13,1. sk. 5. skk. Pét. I. 2,13. skk.) Összeütközés esetében persze inkább kell engedelmeskedni az Istennek, mint az embereknek. (Csel. 4,19; 5,29.)

* 22. Csodálkozának a bölcs feleleten és megszégyenülve odébb állának.

* 23-33. A hét fivér felesége. (Márk 12,18-27. Luk. 20,27-39.)

23. (A szadduceusokról lásd fentebb Máté 3,7-hez jegyzet és Csel. 23,8.)

* 24. Ez az úgynevezett sógorházasság. Mózes idevágó törvénye (Móz. V. 25,5.) itt szabadon van idézve. Gyermek nélkül. Így a görögben; a Vulgatában (helytelenül) fiú nélkül.

* 28. A szadduceusok ezzel a megtörtént vagy költött példával a feltámadás tanának képtelenségét akarják kimutatni.

* 29. Az Isten erejét azaz hatalmát, mely az emberi testet állati élettől mentes szellemi testté tudja átalakítani.

* 30. A feltámadáskor, tudniillik az örök életben. Nem házasodnak stb. Bár a két nem közti különbség megmarad, de nem lesz érzéki és házas élet, hanem az üdvözültek angyalok módjára élnek. (V. ö. Kor. I. 15,42. skk.) A földi életben szükség van a házasságra, hogy az emberi nem fennmaradjon; de a túlvilágon az emberek halhatatlanok lévén házasságra nem szorulnak.

* 31-32. Nem olvastátok-e? Az idézett szavakat Mózes könyvében (II. 3,6.) a csipkebokorból mondja Isten Mózeshez. Nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezt már Krisztus teszi hozzá. Az értelem ez: Isten nem lehetne a holtak Istene, ha azok már egyáltalában nem volnának; mert a semmi nincs. Tehát a megholt pátriárkák valahol megvannak, személyiségükben élnek. Igaz, hogy ebből szorosan véve még csak a lélek halhatatlansága következik, de nem a test feltámadása. Azonban a szadduceusok mindkettőt tagadták; elég volt tehát az egyik, és pedig főállításukat megcáfolni. Krisztus itt az idevágó ószövetségi helyek közül csak egyet említ, azt, mely Mózes könyvében van; de idézhetett volna más helyeket is, (pl. Dán. 12,2. Mák. II. 7,9; 12,43. skk.) A test feltámadásáról bővebben beszél Szent Pál. (Kor. I. 15. fej.)

* 34-40. A főparancsról. (Márk 12,28-34. Luk. 10,25-28.)

* 34. A farizeusok gyűlésen határozták el a következő kísérletet, mellyel egy törvénytudót bíztak meg, aki Márk szerint nem volt épen rosszindulatú. Különben is tetszett neki mint farizeusnak, hogy Jézus a feltámadást bizonyította.

* 36. Melyik a nagy parancsolat? a görög és latin szövegben szószerint nagy parancsolat. Márk szerint a törvénytudó a legelső, tehát a legfőbb parancsról kérdezősködött. A zsidó tudósok a mózesi törvényben 613 parancsot különböztettek meg, melyek közül némelyeket nagyoknak, azaz súlyos bűn terhe alatt kötelezőknek, másokat kicsiknek, az ellenük elkövetett bűnt bocsánatosnak tartották. De hogy melyik nagy, vagy épen a legnagyobb, a többinek is alapja, és melyik kicsi, arról hevesen vitatkoztak. Erre nézve kértek Krisztustól irányelvet s e nehéz kérdéssel akarták őt zavarba hozni.

* 37. Szeresd a le Uradat Istenedet stb. Ez értelem szerint Móz. V. 6,5. található. Teljes szívedből stb. vagyis a lélek minden tehetségével, érzelemmel, akarattal, értelmi meggyőződéssel.

* 39. Szeresd felebarátodat stb. Hasonló ehhez, tehát szintén főparancs, mely az Isten szeretetének következménye és ismertető jele. (V. ö. Ján. I. 4,20. sk.) Ez Móz. III. 19,18. olvasható, (csekély eltéréssel: Mózes barátot mond.) Felebarát a keresztény felfogás szerint minden ember kivétel nélkül. (V. ö. Luk. 10,29. skk.) Mint tennmagadat. A felebarát! szeretet mértéke a helyes önszeretet, melyet Isten a természet ösztönével parancsol. Ekként amit magunknak kívánunk, azt kell tenni felebarátunknak és megfordítva. Az erkölcstan szerint azonban, ha a magunk és felebarátunk szeretete összeütközik, szabad magunkat jobban szeretni, mert a mérték és minta előtte áll az utánzatnak. Tehát ha egyenlő javak megszerzéséről, vagy egyenlő veszedelem elhárításáról van szó, szabad először magunkról gondoskodni; de a szeretet hősi foka, ha e jogunkról lemondunk, és a magunk javát feláldozzuk a felebarátért. Sőt az arányos közjóért vagy más lelki javáért erre néha kötelesek is vagyunk. De lelkünk üdvét feláldozni soha sem szabad.

* 40. E két parancsolaton függ a mózesi törvény és a próféták könyveinek minden parancsi; azok csak ezeknek folyományai, s minden parancs arra irányul, hogy a kettős szeretet benne nyilvánuljon. Tehát minél szorosabb és közelebbi viszonyban van valamely törvény ezekkel, annál nagyobb és szigorúbban kötelez.

* 41-46. Hogy lehet a Messiás Dávid fia? (Márk 12,35-37. Luk. 20,41-44.)

* 41. Most már Jézus intéz kérdést a farizeusokhoz, hogy tudatlanságukat kimutassa.

* 43. Lélekben, tudniillik a Szentlélektől ihletett állapotban.

* 44. Idézve a 109. zsoltárból. (Zsolt. 109,1.) Az Úr az én Uramnak, Isten a Messiásnak. Ülj jobbomra, légy uralkodó társam. (V. ö. Máté 20,21.) Lábaid zsámolyává, teljes győzelmet és uralmat adok neked felettük. A jobb görög szövegek szerint lábaid alá teszem. (Az eredeti zsoltárban megvan a zsámoly szó.)

* 45. Hogyan lehet ő annak fia? A felelet egyszerű: A Messiás emberi természete szerint Dávid fia, isteni természete szerint Ura. De a farizeusok a maguk várt politikai Messiását csak égből küldött csodálatos királynak, de nem Isten fiának tartották.

* 23,1-33. Az írástudók és farizeusok bűnei. (V. ö. Márk 12,38-40. Luk. 11,39-48: 20,45-47.)

Miután Jézusnak minden fáradsága, hogy az írástudókat és farizeusokat meggyőzze és megnyerje, hiábavaló volt, szenvedése előtt még egy hatalmas beszédben leleplezi őket hívei és a nép előtt s végleg szakít az irányadó zsidósággal. E beszédből itt a szenvedés hetében Márk és Lukács csak egy pár gondolatot közöl, de Jézus már régebbi vitáiban is hangoztatott hasonló vádakat és szemrehányásokat.

* 2. Mózes székébe ültek, mint törvényének tanítói, hivatalos magyarázói. Az írástudók rendesen a farizeusi felekezethez tartoztak. A papok, mint olyanok, inkább a szertartással és törvénykezéssel foglalkoztak, hacsak egyúttal írástudók is nem voltak.

* 3. Amit az írástudók tanítottak az jó, kötelező, legalább tanácsos volt, mert Mózes törvényére támaszkodott; a farizeusok hagyományai és szokásai pedig szerintük is főleg őket, a tudósokat és jámborokat kötelezték, de nem a tudatlan és bűnös népet. Mondják és nem teszik, tudniillik az erkölcsöt.

* 4. Nehéz terheket kötözgetnek. (V. ö. Máté 12,2. Luk. 11,46. Csel. 15,10. stb.) Ezek a mózesi törvényhez adott aprólékos és bonyolult szabályok, melyekből nehéz és elviselhetetlen nyűgöt fontak. Egy ujjukkal sem akarnak azokon lendíteni, magukat mindez alól felmentik, legalább mikor az emberek nem látják.

* 5. Kiszélesítik imaszíjaikat. A jámbor zsidók imádság közben homlokukon és balkarjukon szívük mellett szíjakkal odaerősített kis dobozokat viseltek, melyekben a mózesi törvény főparancsai és ígéretei voltak hártyaszalagokra felírva (Móz. II. 13,9. 16. V. 6,8. és 11,18. szerint), hogy a törvény betűszerint szemük és szívük előtt lebegjen s egyúttal ezen imadobozok a rossz szellemek ellen is védelmül szolgáljanak. (Héberül tefillin-nek, görögül phylakteripn-nak hívták azokat.) Köntösük bojtjait, melyeket felső ruhájuk négy szegletén viseltek, szintén, hogy őket az Isten törvényére emlékeztessék. (Móz. IV. 15,38. skk. V. 22,12.) A farizeusok nagyobb imaszíjakat és bojtokat viseltek, hogy jámborságuk feltűnőbb legyen.

* 6. Első székeket stb., a megtiszteltetéseket, a hiúságot; (V. ö. Márk 12,39. Luk. 11,43; 20,46.)

* 7. Rabbi héber és arámi nyelven annyi mint Nagyuram. Krisztus idejében ez volt az írástudók és törvénytanítók címe.

* 8-10. Ne hívjatok senkit atyátoknak, tudniillik kevély, nagyzoló értelemben, mint a felfuvalkodott írástudók és farizeusok, kik az ilyen címeket hajhászták és a tanulatlan népet mélységesen megvetették. De ez nem tiltja, hogy a keresztények e címeket mint képesítések, állások és foglalkozások neveit ne használják. Krisztus is elfogadta a «mester» címet. Testvérek vagytok, azaz egyformák. Megjegyzendő, hogy az atya itt nem a szülőt jelenti, hanem szintén a zsidó tanítók, kivált a régiek címe volt. Mestereknek nevezték az iskolák fejeit. Krisztus ettől óv; az ő hívei egyetlen iskolát kell hogy alkossanak.

* 11-12. Az egyházban is kell lenni felsőbbségnek, de ezt az alázatosságnak kell ellensúlyozni.

* 13. A következőkben Jézus nyolcszor egymás után mond jaj nektek-et az írástudókra és farizeusokra. Bezárjátok a mennyek országát stb. Tévedésbe ejtitek és elrontjátok az embereket rossz példátokon kívül azzal, hogy lehetetlen szabályaitok és külsőségeitek által elterelitek őket az igazi erénytől, azt vélik, hogy csak azokban áll a jámborság; ekként minduntalan beleütköznek a ti szabályaitokba s hibás lelkiismerettel azt hiszik, hogy vetkeztek. Lukácsnál így olvassuk: Magatokhoz vettétek, mintegy eldugtátok a (mennybevezető) tudás kulcsát. (Luk. 11,52.)

* 14. E vers sok régi görög és latin kéziratban hiányzott, miértis némelyek azt vélik, hogy Márkból vagy Lukácsból van ide átvéve. (Márk. 12,40. Luk. 20,47.) Megeszitek az özvegyek házait; azon a címen, hogy sokat imádkoztok értük, vendégeltetitek magatokat, kicsaljátok pénzüket, örökségükre vadásztok stb. Hosszú imádságokat mondván, a görög hozzáteszi: színleg. Súlyosabb ítélet alá estek; mert imádsággal is csaltok és fosztogattok.

* 15. Hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, a görög szerint: „hogy egy áttértet (prozelitát) szerezzetek”. A farizeusok csakugyan világszerte nagy tevékenységet fejtettek ki a térítés ügyében. De ez náluk inkább nemzeti és felekezeti érdek volt, mint igazi buzgóság. Az ilyen megtértek közül némelyek csak az egy Istenben való hitet és a főbb (Noé-féle) erkölcsi parancsokat fogadták el; mások egészen zsidóvá lettek, a körülmetélést is felvették és a mózesi szertartásokat is megtartották. A gehenna fiává teszitek, tudniillik gonosszá és pokolra méltóvá. Kétszerié inkább magatoknál, mert a rossz tanítas és példa miatt félig pogány marad, tovább is bűnben él és amellett képmutatóvá lesz.

* 16-22. Látjuk, milyen esküformákkal játszották ki az írástudók az eskü kötelező erejét. Úgy látszik, a zsidó papok kapzsisága eszelte ki azt, hogy a templom kincstára és az oltárra tett áldozati adomány, melyből nekik hasznuk volt, szentebb magánál a templomnál és oltárnál, tehát a rátett eskü is különösen kötelező. Valóban az az eskü is kötelez, melyet az Istennel viszonyban álló lényekre vagy tárgyakra teszünk, mert végelemzésben az ilyen eskü is az Istenre irányul. Krisztus általában nem ajánlotta az esküt, melyet csak az emberek megbízhatatlansága tesz néha szükségessé; a gyakori és könnyelmű esküdözést pedig határozottan tiltotta. (Lásd fentebb Máté 5,33-37. Jak. 5,12. és ugyanott a jegyzetet.) Krisztus az írástudókat és farizeusokat vakoknak nevezi, tudniillik szellemileg és kivált erkölcsi dolgokban, mert agyafúrt álokoskodásaik megzavarták és elhomályosították erkölcsi látásukat. Az semmi, nem, vagy kevéssé bizonyít és kötelez. A templom aranyára, a kincstárra vagy a szent edényekre. Tartozik esküjét teljesíteni. Ajándékra, az áldozati húsra. Aki az égre esküszik. Az írástudók és farizeusok (sőt még a talmud is) azt tanították, hogy az égre tett eskü nem kötelez, mert az ég csak teremtmény.

* 23. Tizedet adtok a mentából stb. A mózesi törvény nem parancsolta, hogy tizedet adjanak a kerti véleményekből de a farizeusok a kötelezettséget ezekre az értéktelen csekélységekre is kiterjesztették, mutatni akarván, hogy többet tesznek, mint Mózes parancsolt. (Lásd Luk. 11,42. 18,12.) Elhagytátok az ítéletet, tudniillik az igazi erényt, a jogot és igazságot az irgalmasságot, annak cselekedeteit és a hűséget, vagyis megbízhatóságot. Tehát a lényegtelen és aprólékos külső dolgokban adjátok a lelkiismeretest és buzgót, de a vallás és erkölcs lényegét, a belső jámborságot és a szeretet műveit elhanyagoljátok. Pedig ezeket az utóbbiakat cselekedni kellett, mert kötelesség volt; bár amazokat, mint dicséretes szokásokat, sem ártott megtenni.

* 24. Megszűritek a szúnyogot; tulajdonképen a bort, hogy szúnyog ne maradjon benne. Úgy látszik, közmondás. A szúnyog a kis dolog, a szertartás és külsőség, melyben a farizeusok pontosak voltak, a teve a nagy erkölcsi bűn, melyet lelkiismeretfurdalás nélkül elkövettek.

* 25. A farizeusok nagy gondot fordítottak arra, hogy evés közben, miként kezük, úgy az edény is tiszta legyen. (V. ö. fentebb Máté 15,2. Márk 7,3. sk. 8. Luk. 11,39.) Tehát aggodalmasan kerülték a külső, testi mocskot; de belül tele voltak erkölcsi szennyel. Tele vagytok ragadmánnyal és piszokkal, azaz rabló érzelemmel, torkossággal, rablásból származó és érzékingerlő ételekkel, italokkal. (A görög és a régi Vulgata szerint: a pohár és tál van tele ilyenekkel.)

* 26. Tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, tudniillik saját lelkedet, vagy távolítsd el a pohárból és tálból a rablott ételeket; hogy külseje, is tiszta legyen, vagyis akkor lesz a pohár és tál kívül-belül igazán tiszta. Az edények tisztántartása, ez még nem erkölcs, mely a lélek belső tisztaságában áll és abban, hogy az edény tartalmához erkölcsi szenny ne tapadjon.

* 27. Hasonlók vagytok a fehérre meszelt sírokhoz. (V. ö. Luk. 11,44.) A zsidók sírjaikat rendesen sziklaoldalakba ásták vízszintesen. Mivel a halott és a sír érintése hét napi tisztátalanságot vont maga után, amitől csak bizonyos szertartással lehetett szabadulni (Móz. IV. 19,16.), azért a sírokat fehérre meszelték, hogy az emberek messziről elkerülhessék; de meg hogy szebbek legyenek.

* 29-31. (Luk. 11,47. sk.) Palesztina és kivált Jeruzsálem környékén sok régi próféta és más ószövetségi szent sírja volt. A farizeusok ezeket szorgalmasan gondozták, inkább dicsekvésből, mint kegyeletből. Fiai vagytok a próféták gyilkosainak, ami valószínűvé teszi, hogy örököltétek gyilkos természetűket, tehát ti sem vagytok jobbak. Ahelyett, hogy követnétek a próféták tanítását, leplezitek atyáitok gonoszságát, megörökítitek bűneiket.

* 32. Töltsétek be atyáitok mértékét, folytassátok és fejezzétek be azok művét és bűnét, a Messiásnak és apostolainak meggyilkolásával.

* 33. Viperák fajzati. (V. ö. Máté 3,7. Luk. 3,7.) A gehenna ítéletét, a gehennára szóló ítéletet.

* 34-39. Szakítás a zsidósággal. (Luk. 11,49-51.)

* 34. Azért küldök, hogy megtérjetek, bár tudom, hogy annak ellenkező eredménye lesz, küldötteim bántalmazása, mely bűnötöket és büntetésteket fogja növelni. Krisztus itt a saját apostolait az ószövetségi tanítók neveivel jelöli: próféták, bölcsek (a Krisztus előtti századok tudósai és iskolafejei), írástudók (a Krisztus korabeli és későbbi tanítók). Némelyeket majd megöltök stb. Ez az apostolok és első hithirdetők életében sokszor szószerint beteljesedett és pedig épen a zsidók keze vagy ármánykodása által. (Csel. 5,40: 7,57: 12,2: 14,5. sk. 18; 16,22. sk. 17,5. skk. 22,22. stb.)

* 35. Hogy rátok szálljon nemcsak az írástudók- és farizeusokra, hanem az egész megátalkodott zsidó népre, melynek ősei világ kezdetétől az igazak ártatlan vérét ontották. (V. ö. Máté 27,25. Luk. 11,50. sk) Zakariásnak véréig, kit megöltetek. Az ószövetségi Zakariás (kis) próféta csakugyan Barakiás fia; de erről nem tudjuk, hogy megölték volna. Sok görög egyházatya Zakariást, Ker. szt. János atyját értette, kit egy régi monda (Jakab apostol evangéliuma) szerint Heródes megöletett a templomban, a gyermekgyilkosság idején. Volt azonban egy másik Zakariás pap és próféta, akit (Krón. II. 24,20-22. szerint) Joas zsidó király a templom előcsarnokában agyonköveztetett s akinek vére a zsidó monda szerint két századon át újra meg újra felbugyogott a földből. Miként az igaz Ábelnek (a tágabb értelemben vett prófétának) meggyilkolása az első, úgy ennek a Zakariásnak megölése az utolsó prófétagyilkosság, melyet az ószövetségi héber Szentírás megörökített. Krisztus tehát e kettőt említi a zsidók gonoszságának jellemzésére. Csak az a nehézség, hogy ez a Zakariás a Krónikák könyve szerint nem Barakiás, hanem Jojada fia volt. Lehet, hogy a próféta atyja két nevű volt (mint sok más zsidó). De emellett semmi érv nincs. Inkább a másolók hibájára lehetne gondolni. Lukács a párhuzamos helyen (11,51.) nem említi a próféta atyját, Barakiást; talán Jézus sem nevezte meg. Szt. Jeromos szerint a nazarenusok evangéliumában, mely Máté eredeti arámi nyelvű evangéliumának megrontott szövege volt, a kérdéses Zakariás Jojada fiának neveztetett. Josephus Flavius, híres történetíró pedig említi (B. J. IV. 5,4.), hogy a Jeruzsálem pusztulását megelőző zsidó háborúban (Kr. u. 68-ban) a zsidó túlzók, a zeloták egy Zakariás nevű jámbor férfiút, Baruk (vagy Barakiás?) fiát, ki bűneiket ostorozta, meggyilkoltak a templomban. Ez idő tájban készült a Máté evangélium egyedül fennmaradt görög fordítása, melyet ma használunk. Sok újabb magyarázó szerint tehát a görög fordító, ki azt hitte, hogy Jézus jövendölésszerűleg ennek a Zakariásnak meggyilkolására célzott, Jojada helyett a Barakiás nevét szúrta be vagy kicserélte.

* 36. Rájön mindez e nemzedékre, utoléri a zsidókat ezen prófétagyilkosságok büntetése.

* 37. Jeruzsálem itt az egész zsidó népet jelenti. Lukács a fájdalmas szemrehányást történelmileg más összefüggésben közli (Luk. 13,34.). Hányszor akartam egybegyüjteni fiaidat, a nálad alapítandó messiási országban.

* 38. Íme pusztán hagyatik házatok (Luk. 13,35.). Elhagyom és az Isten is elveti városotokat és népeteket a templommal együtt; a várost nemsokára elpusztítja és népét szétszórja. (A pusztán szó több szövegemlékben hiányzik.) — 39. Nem láttok engem mostantól. E szavakkal Krisztus búcsút mond a zsidó népnek és magára hagyja. (Luk. 13,35.) Mígnem mondjátok stb. a legközelebbi húsvéti szertartásban. De e szavak arra is céloznak, hogy Izrael mint nép, a világ végén, Krisztus dicsőséges eljövetele előtt meg fog térni s őt Messiás gyanánt üdvözölni, mint a bevonuláskor ünnepelte őt a nép egy kis hívő része. Izrael világvégi megtérését tanítja Szt. Pál (Róm. 11,25. sk. V. ö. Zak. 12,10.).

* 24. fej. Jeruzsálem pusztulásának és a világ végének megjövendölése. Márk 13. fej. Lukács 21,5-36. (V. ö. Luk. 12,37-48; 17,20-37: 19,43. sk.; vesd össze továbbá: a Jelenések könyvének egyes helyeit.)

Jeruzsálem pusztulása a világ végének történeti előképe (típusa). A próféták a jövendőt rendesen látomásokban szemlélik, melyekben néha a közelebbi és távolabbi események, a történelmi előképek és azok teljesedése a próféta szeme előtt összefolynak, mint a távoli hegyek körvonalai. (Ez az úgynevezett prófétai távlat.) Sokszor épen a legfontosabb jövendölések kapcsolódnak ily módon egymásba. Pl. a prófétáknál a szenvedő és diadalmas Messiás képe; a babiloni fogságból való visszatérés és a bűn rabságából való szabadulás a Messiás által. Az újszövetségi szent-könyvekben és kivált az evangéliumokban a Messiás többszörös eljövetele és országának különböző alakjai összeolvadnak (L. alább 24,34, jegyz.); az újszövetségi antikrisztusban egyesítve vannak Krisztus különféle történelmi ellenfelei és a világ végére jövendölt nagy hamis messiás; máshol Krisztus különböző győzelme a zsidóság, pogányság s általában az ördög országa felett stb. A jelen jövendölés két része elég jól megkülönböztethető, bár lehet, hogy azokban is vannak egyes mozzanatok, melyek úgy a város pusztulására, mint a világ végére, vagy nem világos, melyikre vonatkoznak. Az egész jövendölésben az alábbi hat szakaszt lehet megkülönböztetni.

* A) 24,1-3. Jeruzsálem pusztulásának megjövendölése általában. (Márk 13,1-4. Luk. 21,5-7.)

* 1. Tovább megy vala az Olajfák hegye felé, Betánia községbe tartván, mint alább kitűnik. Mutogaták neki, nemzeti büszkeséggel, de Krisztus előbbi baljóslatú szavaira (23,38.) emlékezve aggodalommal. A Nagy Heródestől megújított templom a maga nagy méreteivel és fényével a világ egyik csodája volt.

* 2. Nem marad itt kő kövön. Ez szószerint beteljesedett Kr. u. 70-ben Jeruzsálem pusztulásakor Titus alatt, amiről Josephus Flavius, az egykorú zsidó történetíró, ki maga is tevékeny részt vett a zsidó háborúban, egész könyvet írt. (De bello Judaico.) Hitehagyott Julián császár ugyan megpróbálta háromszáz év múlva a templomot felépíteni, hogy Krisztus jövendölését megcáfolja; de földrengés, sőt a földből előtörő lángok akadályozták meg az építést és forgatták fel a templom megmaradt alapjait, mint arról ismét egy pogány történetíró (Ammianus Marcellinus) értesít.

* 3. Az Olajfák hegye Jeruzsálemtől keletre feküdt, melytől csak a Kedronvölgye választotta el. Onnan jól át lehetett tekinteni a templomot és a várost. Hozzá ménének a tanítványok, Márk szerint Péter, Jakab, János és András. Mikor lesznek ezek, mi lesz a jele? A hagyományos zsidó tanok szerint a jelen világ végén, a messiási ország végleges megalapítása előtt nagy gyötrelmek, csapások és előjelek lesznek, mintegy a világ szülési fájdalmai, melyekre a próféták egyes helyéiből következtettek. Még akkor, a jövendölések teljesedése előtt az apostolok sem különböztették meg eléggé Krisztus első, testi és utolsó, dicsőséges eljövetelét, látható és láthatatlan, földi és mennyei országát. Azt hitték, hogy Jeruzsálem bűnhődésével és a templom pusztulásával a jelen világnak is vége lesz s arra közvetlenül következik Krisztus dicsőséges eljövetele, földi országa és uralkodása, melyben ők maguk is részt vesznek. (V. ö. Máté 20,20. skk. Csel. 1,6. stb.) Azért kíváncsiak az időre és az előjelekre.

* B) 24,4-14. Jeruzsálem pusztulásának előjelei. (Márk 13,5-13. Luk. 21,8-19.)

Mivel Jeruzsálem pusztulása valóban kezdete volt a Messiás történeti büntető ítéletének és előképe az utolsó idők világítéletének, s Jézus prófétai szemléletében a kettő némileg összefoly: lehetséges, hogy a város romlásának itt leírt előjeleibe csakugyan belevegyülnek az utolsó idők eseményeinek egyes vonásai.

* 5. Sokan fognak jönni, mondván: Én vagyok a Krisztus. Az Apostolok cselekedetei (Csel. 5,36. sk. 21,38.) és Josephus Flavius szerint Jeruzsálem pusztulása előtt Palesztinában nagy számmal léptek fel hamis messiások, kik lázadásokat támasztottak. Hadrián császár idejében Bár-Kokba támasztott nagy messiási forradalmat a rómaiak ellen.

* 6-8. Hallani fogtok háborúkat stb. A város pusztulását megelőző évtizedekben az egész római birodalom és maga Palesztina is számos kül- és belháború, lázadás és forrongás színhelye volt, kivált Kr. u. 66. évtől, mikor a zsidók négyéves szabadságharca a rómaiak ellen megkezdődött. (Ezekről többi közt Tacitus és Josephus történetírók tanúskodnak.) Meg ne rémüljelek: Krisztus országát ez nem fenyegeti. Meg kell lenni, Isten rendelése és büntető ítélete szerint. Dögvész, éhség, földindulás. Az Apostolok Csel. (11,28.) és az egykorú történetírók több ilyen csapásról tesznek említést. Ez még nem a vég, nem a gyötrelmek és Jeruzsálem vége, csak a vég kezdete.

* 9. Szorongatás alá vetnek. (V. ö. Máté 10,17-22. sk. stb. Ján. 16,2.) Ez az apostolok és szentek életében sokszor teljesedett. — 10. Megbotránkoznak, meginognak, elpártolnak Krisztustól és egyházától.

* 11. Sok hamis próféta, általában hamis tanító támad. Erről is tanúskodik az apostoli kor története. (Csel. 5,36. 21,38.)

* 12. Meghűl a szeretet; megnövekszik a gonoszság, a görögben törvénytelenség, igazságtalanság, ami a szeretetet is kiirtja. A zsidó háború alatt Palesztinában hallatlan elvadulás kapott lábra.

* 13. Aki állhatatos marad, aki nem hagyja magát elámítani. Mindvégig, azaz a szorongattatás végéig és Krisztus dicsőséges eljöveteléig. (V. ö.  Máté 10,22.)

* 14. Az egész világon, minden ismert világrészben és országban, ha nem is épen minden városban. E kifejezés általában a pogány világot jelentette, ellentétben Zsidóországgal. Hirdetni fogják; de nem mondja Krisztus, hogy már mindenütt el is fogadják. Az ország evangéliumát, az Isten országának eljöveteléről szóló tanítást. Bizonyságul minden nemzetnek, hogy minden nép tudomást szerezhessen Krisztusról, legalább idővel. Tehát a minden népnek szánt prédikálás már megkezdődik. Akkor jön el a vég, t. i. Jeruzsálem, illetőleg a világ vége. Valóban már Jeruzsálem pusztulása idején az evangéliumot a romái birodalom minden részében prédikálták; tehát az egész számottevő világon hallottak róla. (V. ö. Máté 10,23. 16,28. Róm. 1,8.) Azóta az evangélium folyton terjed, s mire a világ vége elérkezik, már mindenütt ismeretes lesz, ha nem is fogadják el és tartják meg azt mindenütt.

* C) 24,15-22. Jeruzsálem és a templom pusztulása. (Márk 13,14-20. Luk. 21,20-24.)

Hogy itt erről van szó, az világos Lukácsból, aki e részt így kezdi: „Mikor pedig látni fogjátok, hogy hadseregek veszik körül Jeruzsálemet”, és folytatólag a város tapodásáról, lakóinak elhullásáról és fogságba viteléről beszél. Erre mutat a szakasz egész tartalma is. Némelyek azonban e részt is, legalább előképes értelemben a világ végére vonatkoztatják.

* 15. Jeruzsálem pusztulásának előjelei lesznek a pusztulás utálatossága (Máté, Márk) és a város ostromának kezdete (Lukács). A pusztulás utálatossága vagy iszonyatossága, szörnyűsége, Dániel próféta könyvéből kölcsönzött kifejezés (Dán. 9,27: 11,31: 12,11.), mely tulajdonképen annyit tesz, mint utálatos, szörnyű pusztulás; Dánielnél közvetlenül jelenti Jupiter oltárát és halványát, melyet Antiochus király a jeruzsálemi templomban felállított. (Mak. I. 1,57.) Krisztus itt kétségkívül azt a szentségtörést érti, melyet Jeruzsálem ostroma előtt a zsidó fanatikusok (zeloták) és szövetségeseik, az idumeusok elkövettek, midőn nemcsak a várost, hanem a templomot is harcok és gyilkosságok színhelyévé tették. (Kr. u. 67-68. telén.)

* 16-18. A templom megbecstelenítése jel lesz a menekülésre a hegyekbe, és pedig sürgősen. (V. ö. Luk. 17,30. sk.) Mikor a pusztulás gyalázata valóban bekövetkezett, a Jeruzsálemi keresztények megemlékezve az Úr ezen jövendöléséről, Pellába, a Jordánon túlra menekültek, mint Eusebius történetíró értesít. (Hist. Eccl. III. 5.)

* 19-20. Jaj akkor azoknak, kiket állapotuk, csecsemőjük, a téli idő vagy a szombati utazás tilalma gátol a menekülésben. (A zsidóknak nem volt szabad szombaton utazni Móz. II. 16,29. szerint; a törvénytudók is csak 2000 lépésnyi utat engedtek meg. (V. ö. Csel, 1,12.) Jeruzsálem pusztulásáig a zsidókeresztények is megtartották a szombatot.

* 21. Nem volt és nem is lészen. (V. ö. Dán. 12,1.) Valóban páratlanul áll a történetben Jeruzsálem ostromának és a városban dúló harcoknak iszonyatossága, melyet szintén a szemtanú Josephus Flavius örökített meg.

* 22. Ha meg nem rövidíttetnének ama napok, tudniillik Isten tervében és irgalmából. Egy élő lény (a görögben egy test) sem szabadulna meg, sem zsidó, sem keresztény. A választottakért, a keresztényekért és azon zsidókért, kik maguk vagy utódaik meg fognak térni.

* D) 24,23-28. A hamis krisztusok. (Márk 13,21-23. V. ö. Luk, 17,23. 21,8.)

A prófétai távollátás itt átmegy az utolsó időre, a csodatevő hamis krisztusok, vagyis az antikrisztus korára. Sőt az itt említett vagy hasonló tünemények tulajdonképen az egész történet folyamában állandóan fel-fellépnek, de az idők végén felszabadul az ördög és kidühöngi magát rövid ideig.

* 24. Támadnak hamis krisztusok. (Hasonlókép más alkalommal Luk. 17,23.) Talán a hamis messiásokra céloz Krisztus Szt. János evangéliumában is. (5,43.) Már a Krisztus előtti zsidó hagyományban és régi könyvekben is szó van a Messiás ellenfeléről, egy nagy hamis prófétáról és kegyetlen zsarnokról, ki az ördög megtestesülése vagy különös eszköze lesz, s héberül Beliálnak neveztetik. Szt. Pál szerint a világ végén, «az Úr napja» előtt, a nagy «hithiány» idején megjelenik a földön «a bűn embere» a «kárhozat fia», «a gonoszság titka», ki a templomban fogja imádtatni magát Isten gyanánt, és ördögi segítséggel csodákat tesz, kit azonban az ítéletre jövő Krisztus meg fog ölni «szájának leheletével.» (Tessz. II. 2,3-10.) Az őskereszténység a Jelenések könyvének (13. fej.) két vadállatában az antikrisztust és annak hamis prófétáját vélte felismerhetni. Az antikrisztust némely egyházatyák zsidónak, mások a visszatérő vagy az ördögtől feltámasztott Nérónak gondolták; mások a kettőt összekötve két antikrisztust vártak. Szt. János apostol azonban általában Krisztus tagadóit és ellenségeit nevezi antikrisztusoknak. (Ján. I. 2,18. 22: 4,3. II. 7.) Hamis próféták, miként Jeruzsálem pusztulása előtt, úgy a világ végén is lesznek ilyenek, kik igyekeznek az embereket Krisztustól eltéríteni, hithagyásra és bűnre csábítani. Sőt már az egyháztörténet folyamában is ilyen hamis próféták az eretnekségek szerzői, a hitetlen bölcselők, korunkban az anyagelviség és szociáldemokrácia apostolai stb. Nagy jeleket és csodákat lesznek, bámulatos dolgokat, természetesen csak látszólag, szemfényvesztéssel vagy ördögi segítséggel, ha Isten engedi. (V. ö. Tessz. II. 2,9. Jel. 13,12. skk.) Különben a jel általános feltűnést keltő rendkívüli tünemény, pl. üstökös, mintegy Isten figyelmeztetése, de nem mindig természetfeletti csoda.

* 26. A pusztában. A zsidó háború idején az álpróféták a pusztába csalták a népet, így lesz az utolsó időkben is. A rejtekhelyeken, vagyis titokban lappangva.

* 27. Valamint a villámlás látszik napnyugatig stb. Akkor majd nem kell Krisztust keresni, mert megjelenése, mint az égbolton végig cikázó villám, mindenütt rögtön és egyszerre feltűnő lesz, nem úgy, mint földi születése idején. (V. ö. Luk. 17,24.)

* 28. Ahol a holttest vagyon, oda gyűlnek a sasok is. A holttest valószínűleg az elvénhedt világ, a megromlott, erkölcsileg rothadt emberiség ; a sas Krisztus és angyalai, kik az ítéletre jönnek. Krisztus már előbb is használta e képet, mely úgy látszik közmondás volt. (Luk. 17,37.) Tehát Krisztus akkor jön el, amikor az emberiség már megért az ítéletre, erkölcsileg hulla lesz. Több egyházatya és újabb magyarázó szerint a holttest Krisztus, a sasok a hívek vagy általában az emberek; mások szerint a holttest a romlott világ, a sasok a hamis krisztusok és próféták. (Nem a római légiók, mert itt már főleg a világ végéről van szó.) A sasok, melyek hullát nem esznek, jelenthetnek keselyűt is.

* E) 24,29-41. A világ vége és Krisztus eljövetele az Ítéletre. (Márk 13,24-32. Luk. 21,25-33.)

* 29. Mindjárt ama napok szorongattatása után, tehát a hamis, krisztusok és próféták, különösen az antikrisztus csalása és dühöngése után. Némelyek szerint e vers a város pusztulásával járd gyötrelmekre céloz (Máté 24,21. sk.), melyek Isten szemében, ki előtt nincs idő (Zsolt. 89,4. Pét. II. 3,8.), közvetlenül az utolsó időkhöz kapcsolódnak. A nap és hold elsötétedése, a csillagok lehullása és más hasonló csapások már a prófétáknál és később is gyakran előfordulnak s a jelképes jövendölések szokásos nyelvéhez tartoznak. Az ilyen világpusztulások a régiek természettudományi fogalmai szerint, merész költői képekben, szónoki nagyítással vannak leírva s tulajdonképen nagy természeti és történelmi csapásokat jelentenek, a világ összeomlását. (V. ö. Iz. 13 10. 13. 24, 18. skk. 34,4. Ez. 32,7. sk. Joel 2,2. 10. 31; 3,15. sk. Ag. 2,22. sk. Jel. 6,13; 8,7. skk. 9,3. skk. stb.) A nap és hold elsötétedése is jelenthet nagy fogyatkozásokat; a csillagok lehullása, azok bármiféle eltűnését stb. Az égitestek a csapások után még megmaradnak, csak ideiglenesen tűnnek el: «jelek lesznek», mint Szt. Lukács mondja. (21,25.) Ha a csillagok betűszerint lehullanának, elégne a föld is, a következő ítélet színhelye. Krisztus szavainak értelme tehát az, hogy az ő utolsó eljövetelét a természet világában is nagy rázkódások, mintegy a természet vonaglásai fogják megelőzni. Az egek erői megrendülnek, tudniillik a mindenséget összetartó erők. Az egek erői ugyan a Szentírásban néha a csillagokat vagy az angyalokat jelentik (pl. Zsolt. 102,21, Dán. 3,61. 4,32. és Szt. Pálnál is többször); de itt ez az értelem nem felel meg.

* 30. Az Emberfiának jele az egyház ősi hagyománya szerint a kereszt. A népek jajveszékelni fognak a természet romlásának láttára és  a küszöbön álló ítélettől  való félelmükben; természetesen főleg a gonoszok. Az ég felhőiben nagy fönséggel (V. ö. Dán. 7,13. Máté 16,27: 25,31. Tessz. I. 4,16. Jel. 1,7; 14,14.)

* 31. Nagy harsonaszóval. (V. ö. Kor. I. 15,52. Tessz. I. 4,15.) A négy szél felől, a négy világtájról. Csak a választottak összegyűjtéséről van szó, mert ez még nem az ítélet. Az ítéletre már jók és rosszak összegyüjtetnek. (Máté 25,32. skk. Jel. 20,12.)

* 33. Közel van az ajtóban Krisztus eljövetele és az ítélet; Lukács szerint (21,31.) az Isten országa.

* 34. El nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. (V. ö. Máté 10,23: 16,28: 24,14.) Ez a hely közelebbi (előképes) értelemben Jeruzsálem pusztulására, távolabbi értelemben a világ végére vonatkozik. Valóban a város pusztulását negyven év múlva még a kortársak egy része megérte; a világ végét pedig atyáinak érdemeiért meg fogja érni a zsidó nép, melynek e hely és Szt. Pál tanítása szerint (Róm. 11,25. skk.) a világ végéig fenn kell maradnia és akkor megtérni. A Messiásnak és országának többféle eljövetelét kell megkülönböztetni: testi születését, lelki eljövetelét az egyes népekhez és egyénekhez, büntető eljövetelét a zsidóság és pogányság megdöntésére, és dicsőséges eljövetelét az utolsó ítéletkor. Már a zsidók is összezavarták ezeket, sőt azok eleinte az őskereszténység fölfogásában is többé-kevésbbé összefolytak, míg a fokozatos teljesedés azokat külön nem választotta. Ebből az összezavarásból eredt az első keresztényeknél Krisztus ezeréves boldog földi országának várása (a chiliasmus). Kedvezni látszott annak a Jelenések könyve is. (20,2. skk.) Azért az első keresztények közül sokan valóban várták Krisztus dicsőséges eljövetelét és földi országát még a saját életükben. (Tessz. I. 4,14. skk. II. 2,2.) Mivel Krisztus világvégi eljövetelének idejét kinyilatkoztatni nem akarta (L. alább 24,36. és párh.), sőt folytonos éberséget sürgetett (alább 24,42. skk.), aminthogy az egyénekre a világ és a történet vége s az ítélet valóban már a halálban bekövetkezik; amellett az állandó készenlétnek kimondhatatlan erkölcsi nevelő hatása van: azért az apostolok sem mertek a közeli ítélettel biztatni. De az Úr közeli eljövetelét nem tanították, sem az őskereszténység azt általánosan nem hitte; sőt az előbbiek messze jövőre szóló intézkedéseket tettek. S mikor pl. Tesszalonikában az úrjövet idejéről félreértések támadtak, akkor már Szt. Pál megmagyarázta, hogy „az Úr napjáig”, vagyis az ítéletnapig még sok mindennek kell történnie. (Tessz. II. 2,3. skk.) Az ezeréves ország konok híveit pedig az egyház később kárhoztatta.

* 35. Ég és föld elmúlnak, amik legszilárdabbnak és állandóbbnak látszanak, legalább jelen alakjukban elmúlnak vagy megújulnak (v. ö. Iz. 65,17; 66,22. Kor. I. 7,31. Pét. II. 2,13. Jel. 21,1.); de az én igéim el nem múlnak, azaz igazságukat nem vesztik, bizonyosan teljesednek.

* 36. A napot senki sem tudja, még az angyalok sem; Márknál (és Máté némely kódexeiben itt is) az Üdvözítő hozzáteszi: még a Fiú sem (Márk 13,32.), tudniillik mint ember, közölhető tudással. De megmondta úgy ő, mint Szt. Pál az előjeleket. Nem is volna hasznos, sőt káros volna a világ végét és általában a jövőt előre tudni. Bölcsen tette Isten, hogy a jövőt üdvös homályba burkolta.

* 37-39. Miként a vízözön idején az emberek nem törődtek az előjelekkel, hanem éltek a megszokott módon, mígcsak ez az istenítélet meg nem lepte őket, úgy lesz a világ végén is. (V. ö. Luk. 17,26-30. Lukács Lót példáját is hozzáadja.)

* 40-41. Egyik fölvétetik az angyalok által a választottak közé (L. fentebb 31. v.); másik elhagyatik a büntető ítélet számára. Lukács hozzáteszi: ketten lesznek egy ágyban. (Luk. 17,34. sk.) Tehát az együtt élők közül is egyik üdvözül, másik elkárhozik.

* F) 24,42-51. Intelem éberségre. (Márk 13,33-37. Luk. 21,34-36.)

* 42. Ébren legyetek, készen legyetek. Mely órában, máshol mérv napon.

* 43-44. (V. ö. Luk. 12,38. skk. Tessz. I. 5,2. 4. Pét. II. 3,10. Jel. 3 : 3. 16,15.) A világra nézve tehát lesznek az Úr eljövetelének előjelei. De az egyes emberekre már a halál az úrjövetnek és a külön ítéletnek napja, melyen az ember sorsa örökre eldől; így hát a vég valóban bizonytalan, melyre mindig készen kell lenni.

* 45-51. Krisztus a dolgot egy példázatszerű elbeszéléssel világítja meg, melyet más alkalommal Lukács is bővebben elmond. (Luk. 12,37-48.)

* 45. Háznépe fölé rendelt; tehát a szolgák felügyelőjévé, udvarmesterévé. (V. ö. Luk. 12,42.)

* 46. Így cselekedve, azaz kötelessége teljesítésében és ura jövetelére készen talál.

* 47. Minden vagyona fölé rendeli, jószágigazgatóvá lépteti elő.

* 51. Elszakítja magától, elválasztja, elküldi. A görög szerint kettévágja, valami kegyetlen büntetéssel sújtja. (A Vulgatában elosztja; de ennek nincs értelme.) Túlvilági osztályrészét a képmutatókkal adja ki, azok sorsával bünteti, a sírás és fogcsikorgatás Helyére veti, a kárhozatba. (V. ö. Máté 8,12; 13,42. 50 22,13 . 25,30.) A hű és. hűtlen szolga minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva, magát bűnre adja.

* 25,1-13. Példabeszéd a tíz szűzről.

* 1. Ez az előbbi fejezetnek, az éberségre való intelemnek a bővebb kifejezése. Akkor, mikor az Úr el fog jönni. A példabeszéd lakodalomról szól, ami a zsidóknál következőleg ment végbe. A menyegző napján az ünneplő ruhába öltözött vőlegény a vőfélyekkel és más barátaival együtt víg menetben a menyasszony szüleinek házába vonult, ahol már várta a lefátyolozott és megkoszorúzott menyasszony a nyoszolóleányokkal, szüleivel és a násznéppel együtt. A menyasszonyt szülei megáldották, s az egész násznép díszmenetben zenével és énekkel, este fáklyákkal és lámpásokkal a vőlegénynek vagy szüleinek házába kísérte, ahol a lakodalom végbement, mely hét (sőt néha tizennégy) napig tartott. Pap vagy vallási szertartás nem szerepelt: az egész inkább családi és polgári ünnepség volt. Ha a mátkapár egymástól messze vagy épen külön községben lakott, akkor a menyasszony házából is indult egy nászmenet a vőlegény elé, melyben a nyoszolyóleányok és más vendégek vettek részt, kik a közeledő vőlegény menetével találkoztak vagy azt bevárták. A menyasszony természetesen otthon maradt és várta őket. Ilyenkor s talán máskor is a lakodalmat a menyasszony szüleinek házában tartották, s a vőlegény csak a lakodalom után vitte haza feleségét. A példabeszéd is az utóbbi esetet tételezi fel. A tíz szűz megannyi nyoszolyóleány, kik az érkező vőlegény elé mentek s őt valahol bevárták és közben elaludtak. A Vulgatában és néhol máshol is azt olvassuk, hogy a vőlegény és menyasszony elé ménének; de a «menyasszony» szó legtöbb görög kéziratban hiányzik. Nem is illik bele a lakodalmi szokásokba.

* 3. Nem vittek olajat magukkal tartalékul, hogy utána öntsenek.

* 6. Kiáltás hallatszék az összegyűlt bámészkodók részéről vagy a vőlegény menetéből. Jertek ki a házból, hová a szüzek a vőlegényt bevárandók betértek, (V. ö. Luk. 13, 25. skk.)

* 13. A vőlegény Krisztus; a (nem említett) menyasszony az egyház; a szüzek a lelkek vagy a hívek; az okosak azok, kik Krisztus eljövetelére, a halálra és ítéletre mindig készen vannak; a lámpás és olaj a készenlét; a menyegzői lakoma a mennyei boldogság. Erkölcsi értelemben az okos szüzek azok, kik az ártatlanságot és a kegyelem állapotát megőrizték; az elalvás a lélek ellanyhulása; az égő lámpás jelentheti a hitet, szeretetet és megszentelő malasztot: az olaj Isten igéjének hallgatását, a jócselekedeteket, imádságot és szentségeket, melyek a hitet, szeretetet és kegyelmet állandóan táplálják. Az esztelenek csak a halál és ítélet idején veszik észre, hogy ezeket elvesztették.

* 14-30. Példabeszéd a talentumokról. (Hasonló, de nem azonos példabeszéd Lukácsnál a minákról szóló. Luk. 19,12-27.)

* 14. A mondat csonka; kiegészítendő azzal, hogy az történik az Isten országában, úgy fog cselekedni az Emberfia is, mint ez az ember szolgáival.

* 15. A talentum csaknem hatezer ezüst korona. (L. fentebb Máté 18,24. jegyzet.) Tehetsége szerint, amennyit kiki vele dolgozni és keresni tud. Azonnal elutazék bővebb utasítás nélkül rájuk bízza, e pénz felhasználását;

* 24, Kemény ember vagy stb. szigorú, a magáéból nem engedő, sőt.

* 25. Félvén tehát, hogy az üzleten az egy talentumot is elvesztem.

* 26. Az úr saját szaván fogja meg a szolgát, ki épen urát túlszigorúságról és kapzsiságról vádolta, tehát tudhatta volna, hogy az nem fogja elengedni az őt megillető kamatot.

* 27. Kölcsön kellett volna adnod, ha már nem tudtál a pénzzel dolgozni vagy valami jó üzletet kötni, legalább tetted volna takarékpénztárba, hogy nagyobb fáradságod nélkül is valamit kamatozott volna. Aki maga tehetségeivel önállóan nagyot alkotni nem tud, legalább működjék másokkal közre.

* 28. A szolgától, ki a pénzt nem használta s így nem volt rá méltó, a talentumot elveszik és annak adják, akinek legtöbb van, de aki bebizonyította, hogy azt jól tudja használni. (V. ö. Máté 13,12.) A példabeszéd jelentése átvitt értelemben a következő: az útra készülő ember, Krisztus, ki nemsokára eltávozik e világból, hogy majd visszajöjjön az ítéletre a halálban és a világ végén; a szolgák az emberek és a hívek; a talentumok az Isten adományai, a különböző tehetségek és kegyelmek s a hivatás, melyet Isten az embernek kijelölt. A hűség a kevésben a földi dolgok jó használata; a sok, melyet az Úr szolgáira bíz, jelenti a mennyei javakat (V. ö. Róm. 8,18.); Uruk öröme a mennyei boldogság. A szolgáknak Isten egyenlő arányban adja jutalmát, mert nem azt nézi, ki minő tehetséggel, mily működési körben dolgozott, ami mind Isten adománya, nem az ember érdeme, hanem hogy mily hűséggel és buzgósággal használta tehetségeit és töltötte be kisebb vagy nagyobb feladatát. Egy jó szolga Isten előtt többet ér, mint egy rossz király vagy dúsgazdag vagy pap. Tehát nem elég az Isten adományait megtartani, hanem azokkal közre is kell működni, dolgozni az Isten dicsőségére és felebarátaink javára, s ezáltal azokat gyarapítani; máskülönben a kapott adományokat is elveszítjük.

* 30. A külső sötétség a kárhozat. Ez már a tanulsághoz tartozik. (Lásd Máté 8,12; 22,13. és máshol.)

* 31-46. Az utolsó ítélet leírása. Ez tulajdonképen a világvég leírásának folytatása. De a talentumokról szóló pédabeszéddel is összefügg.

* 31. Vele az angyalok mint kiséret, tanuk és az ítélet végrehajtói. Fölségének királyi székébe annyi, mint fölséges, dicsőséges trónjára. (V. ö. Máté 16,27; 19,28: 24,30. sk. Tessz. I. 4,14. skk. II. 1,7. skk. Jel. 20,11. skk.)

*32. Elválasztja a juhokat a bakoktól. Napközben együtt legeltek, de este a pásztor külön akolba tereli azokat. A juhok az igazak, a kecskebakok a gonoszok. Máté más helye (13,49.) szerint az elválasztást az angyalok végzik.

* 34. A király az Emberfia, ki itt mint legfőbb és leghatalmasabb bíró lép fel. Vegyétek birtokba a görög szerint örököljétek, mint kezdettől fogva a jóknak és (érdemeitekért) nektek szánt örökséget. (V. ö. Máté 5,4. Róm. 8,17. Ef. 1,4 sk.)

* 35-36. A mennyország tehát nem pusztán a hit, hanem a jócselekedetek jutalma. (V. ö. Iz. 58,7. Máté 7,21; 16,27; Jak. 2,14. skk. stb.) De figyelemreméltó, hogy Krisztus a mennyországot kiérdemlő jótettek közül csak a szeretet és irgalmasság cselekedett említi, ami persze nem jelenti a többinek tagadását; ahhoz általában a súlyos bűn kerülése és egyéb erények is szükségesek. De az bizonyos, hogy a főparancs s a többinek alapja a szeretet (Máté 22,39. sk. Gal. 5,14. és máshol) s ahol tevékeny, áldozatkész szeretet van, ott keresztény szív van, mely ha gyarlóságból egyben-másban vetkezik is, remélheti, hogy Isten előbb-utóbb megadja neki legalább a megtérés kegyelmét.

* 37-39. Felelik az igazak; azért csodálkoznak, mert nem tudták vagy nem gondoltak rá, hogy cselekedeteiket magának Krisztusnak tették. Természetesen ér a példabeszéd csak gyönyörű szónoki alakzat, de jól kifejezi az ítélet megokolását.

* 40. Legkisebb atyámfiai, legutolsó, legszegényebb tanítványaim és híveim. Nekem cselekedtetek, mert tanításom alapján, annak elvei szerint, malasztom segítségével, az én kedvemért, jutalmam reményében cselekedtetek. Csakis ebben az esetben természetfölötti keresztény jócselekedetek azok, melyek megérdemlik a mennyországot; máskülönben legfeljebb természetes jótettek volnának.

* 41. Távozzatok. (V. ö. Máté 7,23. Luk. 13,27.) Átkozottak nem az Istentől, ki nem átkoz és nem gyűlöl; hanem, önmagukat átkozták meg tetteikkel, tehát gonoszak és szerencsétlenek önhibájukból. Az ördög az evangéliumokban a gonosz szellemek fejedelme; angyalai maguk a többi gonosz szellemek, a kisebb ördögök. Az ördögnek készíttetett, nem az embernek, ki akkor még nem is volt.

* 42-43. A büntetés itt is az irgalmasság cselekedeteinek elmulasztásával van megokolva, ami a Krisztustól idegen, pogány gondolkozásmódnak és érzésnek, de egyúttal az Isten iránti szeretet hiányának legbiztosabb ismertető jele. Az emberben lehet természetes jó szív Isten szeretete nélkül (bár az is igen messze áll a Szt. Ferencek, Erzsébetek, Vincék szeretetétől); de irgalmatlan szív az Isten szeretete mellett nem lehet. (V. ö. Ján I. 4,20.)

* 44-45. Ha nem is tudták volna a gonoszak, hogy Krisztus a szegények, szenvedők és szerencsétlenek ügyét ennyire magáévá teszi, de tudniok kellett, hogy a szeretetet és irgalmasságot parancsolja és hogy azok tanításából folynak.

* 46. E hely döntő bizonyíték amellett, hogy a túlvilági jutalom és végleges szenvedés, a mennyország és pokol örökké tart. (V. ö. Dán. 12,2. Máté 3,12. Márk 9,42. skk. Ján. 3,36: 11,26. Jel. 20,10. és máshol.) A pokol örökkévalósága a kereszténység dogmája. (Trienti zsinat, V. 14. VI. 2,5.) Ez adja meg az erkölcsi törvénynek feltétlen és alkut nem ismerő kötelező erejét.

* 26,1-5. A fölfeszítés megjövendölése; a főpapok tanácskozása. (Márk 14,1. sk. Luk. 22,1. sk.)

* 2. Krisztus eddig háromszor jövendölte meg szenvedését (Máté 16,21; 17,22; 20,18. és párh.); most már arról, mint küszöbön állóról beszél. Két nap múlva húsvét – a görögben pascha – lészen. (V. ö. Máté 26,17. Márk 14,12. Luk. 22,7.) A pascha (arámi) szó tulajdonképen a zsidók főünnepét, a húsvéti bárányvacsorát jelenti, mely niszán hónap (március-április) 14-én este, naplemente után ment végbe; de mivel a kalendáriumi nap a zsidóknál este kezdődött, tulajdonképen már niszán 15-éhez tartozott, s az Egyiptomból való szabadulás emlékünnepe volt. (V. ö. Móz. II. 12. fejez, és máshol.) A bárányvacsorától fogva hét napig kovásztalan kenyeret ettek, azért a húsvétot – niszán 15-21. – a kovásztalanok ünnepének nevezték. Két nappal húsvét előtt niszán hó 12. vagy 13-ika volt, az egész niszán 14-ikét a húsvéthoz számították. Mivel Jézus a bárányvacsorát, mint később valamennyi evangéliumból kitűnik, csütörtökön este tartotta, tehát az itt említett nap kedd vagy inkább szerda.

* 3. Egybegyűlének, Márk és Lukács szerint az írástudók is. A főpap udvarába (az átriumba), mely fedetlen, kövezett udvar volt, körül oszlopcsarnokkal, honnan a termek nyílottak. De az udvar jelentheti az egész palotát is. Kaifás főpap volt Kr. u. 19-36. évben. Itt, úgy látszik, nem a főtanács (szinedrium) nyilvános üléséről van szó, ami a templom melléképületében szokott végbemenni, hanem bizalmasabb tanácskozásról a főpap lakóházában.

* 5. Nehogy lázadás támadjon. Az ünnepies bevonuláskor kitűnt, mily sok híve és tisztelője van Jézusnak Jeruzsálemben. Az ünnepre igen sok zarándok jött Jeruzsálembe, többi közt Galileából is. Meg volt tehát a veszedelem, hogy ezek földijüknek. Jézusnak pártját fogják, ami a római helyőrség beavatkozására adhatott volna okot. Azért akarták a főtanács tagjai megvárni, míg az ünnep elmúlik és a nép elszéled.

* 6-16. A betániai vacsora; Judás árulása. Márk 14,3-11. Ján. 12,1-8. (V. ö. Luk. 22,3-6.)

* 6. Ezt a Máténál és Márknál leírt vacsorát némelyek megkülönböztették a János betániai vacsorájától. (12,1-8.) De kétségtelen, hogy ugyanazon vacsoráról van szó. Igaz, hogy János azt húsvét előtt hatodik napra teszi, míg a másik kettő úgy látszik, húsvét előtt második napra. De ez az eltérés onnan van, hogy Máté és Márk a vacsorát utólag, Judás árulásával kapcsolatban akarják közölni, valószínűleg azért, hogy ezt Judásnak a vacsoránál már megnyilatkozó fösvénységével megokolják. Lukács is leírja, amint egy bűnös nő Simon farizeus lakomáján megkeni Jézus lábait. (Luk. 7,36-50.) De ez Galileában történt legalább egy évvel előbb. A bélpoklos Simon házában. Az ember előbb bélpoklos lehetett és talán épen Jézus gyógyította meg. Valószínűleg Lázárék rokona volt. Jánosból úgy látszik, mintha a vacsora Lázár és nővérei házában lett volna. Azonban ő is jelezni látszik, hogy Lázár is csak vendég volt (12,2.), tehát nővérei is; bár Márta felszolgált.

* 7. Egy asszony. János szerint Mária, Lázár nővére volt. (11,1. 12,3.) Fejére önte. Jánosnál a nő Jézus lábait keni meg és hajával törölgeti; tehát fejét is, lábát és megkeni. A zsidóknál szokás volt a vendégek fejére vagy ruhájára illatos olajokat hinteni. Itt nárdusz olajról van szó. (Márk, János.)

* 8. A tanítványok bosszankodának. János szerint Judás nem a szegények iránt érdeklődött, hanem tolvaj volt. De úgy látszik, Judás bosszankodása a többit is magával ragadta.

* 11. A szegények veletek vannak, azokat mindig megtaláljátok.

* 12. Temetésemre  cselekedte,  tudniillik már megkezdette a balzsamozást, talán tudtán kívül, talán mert Jézus jövendöléseiből sejtette közeli halálát.

* 13. Ezen evangéliumot, a megváltás történetét. Nem volt-e igazuk a tanítványoknak? Nem. Mert habár a szegények támogatása a felebaráti szeretet és irgalmasság követelménye, mégsem szabad elfelejteni, hogy a testi szükségleteken és nyomorúságon kívül vannak eszményi és kegyeleti célok, az irgalmasságnak nemcsak testi, hanem lelki cselekedetei is, melyek néha még szentebbek és fontosabbak amazoknál. Segíteni kell a szegényt, de áldozni kell Isten dicsőségére, pl. templomokra, iskolákra, nevelésre, kultúrára is; vannak kötelességek a haza, a szülők, a lelki vezetők iránt is. S az Isten szeretete és az eszmények ápolása közvetve a felebaráti szeretetnek, a jótékonyságnak is legerősebb rugója és megfordítva.

* 14. sk. Ez a vásár a papi fejedelmek tanácskozása (26,3-5.) után történt. Judás árulásának indító okául az evangéliumok a pénzvágyat jelölik meg. (Ján. 12,6.) De azt is hangsúlyozzák, hogy az ördög adta neki az árulás gondolatát. (Luk. 22,3. Ján. 13,2. 27.) Miért volt szüksége a főtanácsnak Judás árulására? Azért, mert félt, hogy földijeivel együtt Jézus is eltávozik. Tehát titokban kellett bevégzett tényt teremteni, hogy mire a nép arról tudomást szerez, Jézus már a római katonaság kezében legyen. A megváltás Judás bűne nélkül is megtörtént volna más módon. Judás nem mozdította azt elő.

* 15. A harminc ezüstpénz ugyanannyi zsidó sekel, egyenkint 3 1/2 drachma, vagyis körülbelül három ezüstkorona értékben. (V. 6. Zak. 11,12.)

* 17-29. Az utolsó vacsora. Márk 14,12-25. Luk. 22,7-23. (V. ö. Ján. 13. fej. Kor. I. 11,23-25.)

A négy evangélium összevetése alapján az utolsó vacsorában a következő mozzanatokat kell megkülönböztetni: a) A zsidó bárány-vacsora (csütörtök este 7-8 óra körül); b) vacsora közben a Lukács-féle első pohár (22,17. sk.); c) a lábmosás (Ján. 13,1-20.); d) az áruló leleplezése és távozása (L. az alábbi helyeken); e) az Oltáriszentség alapítása és kiosztása (L. alább); f) a Lukács-féle erkölcsi beszéd (22,24-38.); g) Péter tagadásának megjövendölése (alább); h) a János-féle nagy dogmatikus beszéd (13,31-17, 26.)

* 17. A kovásztalanok első napján itt a bárány vacsora előtti nappalt (niszán 14-ikét, csütörtököt) jelenti, melynek délutánján már nem volt szabad kovászos kenyeret enni. (L. fentebb 26,2. jegyzet.) Jánosból azonban úgy látszik, mintha a vacsora niszán 13-ikán lett volna. (Lásd Ján. 13,1. jegyzet.) A tanítványok kérdése és küldetése még délelőtt történt Betániában. A húsvéti bárányvacsorát; a görög szerint: megenni a paszkát, vagyis a húsvét-bárányt. A bárányt a templomban kellett alkonyatkor megölni és feláldozni, este pedig naplemente után, tehát niszán 15. kezdetén 10-20 személynek egyet elfogyasztani.

* 18. Menjetek a városba. Lukács szerint Jézus Pétert és Jánost küldte. Egy bizonyos emberhez. Úgy látszik, hogy Jézus nem nevezte meg, mert (Márk és Lukács szerint) csak a vízhordó emberrel határozta meg (talán, hogy Judás már a vacsorát meg ne zavarja). A házigazda mindenesetre Jézusnak híve vagy tanítványa volt, mert őt előtte mesternek nevezik. Jézus bizonyára már előbb megbeszélte vele a vacsorát, mert (Márk és Lukács szerint) a terein már fel volt terítve. Az én időm közel van, tudniillik halálom ideje.

* 19. Elkészítek, azaz megvették, a templomban feláldozták és megsütötték.

* 20. Asztalhoz telepedék, a görög szerint odafeküdt, mert a régiek az asztalnál többnyire divánokon hevertek. Hajdan a zsidók a húsvéti bárányt útrakészen és állva ették; de ez Krisztus idejében már kiment a szokásból.

* 21. Egy közületek el fog árulni. Máté és Márk itt az áruló kinyilatkoztatását az Oltáriszentség alapítása elé teszik; Lukács utána. János az áruló leleplezése és távozása előtt elbeszéli a lábmosást. (Ján. 13,2-17.) Azért vitás kérdés, hogy áldozott-e (és pappá szenteltetett-e) Judás. Az egyházatyák és régi magyarázók ezt többnyire állították; az újabbak inkább tagadják. Valószínűleg nem áldozott.

* 23. A húsvéti vacsoránál a bárányon kívül még. keserű salátát és egy sűrű gyümölcspépet is ettek, melybe húst vagy kenyeret mártogattak. (Kanalat és villát nem használtak.) Úgylátszik több tál volt az asztalon, s Judás közelebb ült az Üdvözítőhöz és vele egy tálból mártogatott. Azzal tehát, hogy aki velem kezét a tálba (egy és ugyanazon tálba) nyújtja, az áruló már közelebbről volt meghatározva. A negyedik evangélium szerint János Péter biztatására az Üdvözítő keblére hajolva, tehát suttogva megkérdezte, ki az áruló, mire Jézus azt felelte: az, akinek a bemártott kenyeret nyújtom; és Judásnak nyújtá. (Ján. 13,24-26.) Ez már teljes leleplezés volt; de ezt csak János és talán Péter hallották; azért amint Judás azonnal eltávozott, a többiek még azt hitték, hogy Jézus bevásárolni küldte. Egész nyíltan Jézus nem akarta megnevezni az árulót, hogy még alkalmat engedjen neki a megtérésre.

* 24. Az Emberfia elmegyen, azaz meghal és az Atyához megy. Isten végzése és saját akarata meg a próféták jövendölése szerint. (Zsolt. 21. Iz. 53. fej. stb.) Jobb lett volna neki, ha nem születik, minthogy elkárhozik. — 25. Judás arcátlan képmutató kérdésére az Üdvözítő feleli: Te mondád azaz úgy van. Ez a kérdés és felelet is halkan történt.

* 26-28. Az Oltáriszentség alapítása.

* 26. Midőn vacsoráltak, evés után, de még az asztalnál Lukács szerint (Luk. 22,20. v. ö. Kor. I. 11,25.) «miután Jézus vacsorált», tehát a húsvéti bárányvacsora, az előkép bevégeztével. A bárányvacsora szertartásai pontosan meg voltak határozva: a tulajdonképeni étkezésen kívül voltak benne az ünnep jelentőségét magyarázó beszéd, imádságok, zsoltáréneklések és négy vagy öt pohár bor szertartásos ivása. Ezt Krisztus aligha szakította félbe; Az oltáriszentséget tehát a vacsora végén alapította, a negyedik pohár után. Az oltáriszentség alapítása a megmaradt kovásztalan kenyérrel történt. Megáldván. A családatya evés előtt megáldotta a kenyeret; de itt már az átváltoztató áldásról van szó. Megszegé azaz megtöré. A zsidóknál használt kenyér ujjnyi vastag lepény volt. Tanítványainak adá, darabonkint, valószínűleg azok kezébe. Ez az én testem. E szavak értelme a következő: Ez a dolog, ami a kezemben van, már nem kenyér többé, hanem az én testem. Bármennyire csodálatosak is e szavak, az evangélium azok betűszerinti értelmét követeli, és a kereszténység (a XVI. századig a legtöbb eretnek is) szószerint vette azokat s a kenyér (és alább a bor) lényegének valóságos átváltozását Krisztus testévé és vérévé (az átlényegülést) értette alattuk, ami mai napig ismétlődés a szentmisében; (v. ö. Luk. 22,19. Kor. I. 11,24. skk.) ez úgy, hogy a kenyér és bor színei (alakja, szaga, íze stb.), vagyis az összes érzékelhető tulajdonságok megmaradnak; tehát benne van az egész Krisztus, emberi és isteni természetével. Átvitt értelemnek vagy képes beszédnek a szövegben nyoma sincs. Maga a kifejezés: valakinek testét, húsát enni, vérét inni, a Szentírásban ugyan néha előfordul átvitt értelemben (pl. Zsolt. 26,2. Iz. 49,26. Jer. 19,9. Bar. 2,3. Mik. 3,3. Zak. 11,9. stb.); de akkor is csak annyit jelent, mint mást marni, gyötörni, rajta élősködni őt kiirtani stb., amely értelem itt nem illik a szövegbe. A test evése és a vér ivása megkülönböztetésének pedig semmiféle képes jelentés mellett nem volna értelme. Azonkívül Lukácsnál és Szent Pálnál Krisztus a fenti szavakat így bővíti: ez az én testem, mely értetek adatik (vagy megtöretik), tudniillik áldozatul (Luk. 22,19. Kor. I. 11,24); alább pedig mind a három evangélistánál a borról olvassuk: ez az én vérem, mely sokakért, illetőleg értetek kiontatik. Már pedig nem a kenyeret adta áldozatul, hanem testét, s nem a bort ontotta ki az emberekért, hanem vérét. Mivel pedig Krisztus jelen időben (részesülőben) mondja, hogy adatik és kiontatik, tehát az áldozat valami titokszerű módon már a vacsorán megtörtént. Mikor Krisztus testét és vérét külön színek alatt adta s ezzel a szentségben külön választotta, ezáltal már a keresztáldozatot szentségi módon valóban végbevitte. Krisztus már előbb is megígérte világosan a kafarnaumi zsinagógában, hogy testét és vérét híveinek ételül és italul fogja adni. (Ján. 6,35. 48. 51. sk. 56. stb.) Akkor Krisztus szavait ügy a zsidók, mint a tanítványok betűszerint értették, és Krisztus nem igazította helyre e véleményüket. Ezért nem lepték meg Krisztus szavai és tettei az utolsó vacsorán a tanítványokat. Az egyházatyák az apostoli kor óta ritka egyértelműséggel tanúsítják Krisztus valóságos jelenlétét az oltáriszentségben és ennek hitét az egyházban, (így már a II. században: Szt. Ignác, Jusztin, Ireneus, később pedig Tertullián, Jer. Szt. Cyrill, Ar. Szt. János, Ambrus, Ágoston stb.) A protestánsok Krisztus szavait részint úgy értik, hogy Krisztus teste a megmaradó kenyérben, vagy mellette vagy alatta rejlik (lutheránusok), részint pedig Krisztus testét csak képletes értelemben veszik, mint jelt, jelképet vagy emléket, mely csak annak erejével és hatásával bír s melyet a hit által esznek (kálvinisták). De ezeket a magyarázatokat nem tűri a szöveg. A protestáns tanokkal szemben az egyház ősi hitét újra hangsúlyozta és megmagyarázta a trienti zsinat. (XIII. ülésében.) Megjegyzendő, hogy Krisztus az utolsó vacsorán már kovásztalan kenyeret használt.

* 27. Hálát ada, azaz a kelyhet is imádsággal megáldotta, mint előbb a kenyeret. Igyatok ebből mindnyájan, adjátok tovább sorban; mert Krisztus csak egy kelyhet szentelt meg.

* 28. Ez az én vérem, természetesen nem a kehely, hanem az, ami benne van, s bornak látszik. (Palesztinában rendesen vérhez hasonló vörös bort ittak.) Semmi sem mutatja, hogy itt képes beszéd volna. Az újszövetségé (a görögben többnyire csak a szövetségé), tudniillik a szövetség vére, mely által mint valaha Mózes (Móz. II. 24,8.) szövetséget kötök Isten és az ember közt, s megpecsételem azt véremmel. (V. ö. Zsid. 9,18. skk. De Lukácsnál és Pálnál új szövetség olvasható.) Sokakért kiontatik (jelen idő), tudniillik a kereszten, de már a jelenben is, az oltáráldozatban a vacsorán. Sokakért azaz mindenkiért, de a valóságban nem mindenkinek válik hasznára. (V. ö. Máté 20,28. Zsid. 9,28.)

* 29. Lukácsnál ezt Krisztus kissé eltérő szavakkal az oltáriszentség alapítása előtt a bárányvacsorával és annak kelyhével kapcsolatban mondja. (Luk. 22,16-18.) Úgylátszik, ez a Lukács-féle első pohár megelőzte az oltáriszentséget. A hely értelme ez: Nem eszem e földön több előképes húsvéti bárány vacsorát, mert annak jelentése nemsokára teljesedik, egyrészt a keresztáldozatban, másrészt a mennyei vendégségben. (V. ö. Zsolt. 35,9.) Lukácsnál az oltáriszentség kiosztása után van beszúrva a tanítványok versengése és egy erkölcsi beszéd és Krisztus imádsága Péter hitéért (Luk. 22,24-38.); János pedig a vacsora végén közli az Üdvözítő nagy dogmatikai beszédét és főpapi imáját. (Ján. 13,31-17,26.)

* 30-46. A tanítványok botlásának megjövendölése; Jézus halálfélelme (Márk 14,26-42. Luk. 22,31-34. 39-46. Ján. 13,37. sk. 16,32.)

* 30. Szenténeket (himnust) énekelvén, bizonyára még a vacsora helyén indulás előtt a bárányevés szertartásához tartozó allelujás zsoltárokat.

* 31. A botránkozás és tagadás megjövendölése már a vacsoránál, illetőleg a getszemánei úton történt. Megbotránkoztok, meginogtok a hitben és elhagytok engem. Beteljesedik rajtatok, ami írva vagyon, nem szórói-szóra, hanem értelem szerint Zakariás prófétánál (13,7.).

* 32. Előttetek megyek Galileába, tehát újra találkozunk. Úgy is történt. (V. ö. Máté 28,10. 16. Márk 16,7. Ján. 21. fej.)

* 33-35. Én meg nem botránkozom; meg nem tagadlak. Nem elbizakodás, hanem a szeretet és hűség öntudata adta Péter szájába e szavakat. Azt hitte, meg is tudja tenni, amit érzett, hogy akar, mondja Szent Ágoston. Mielőtt a kakas szól; Márknál mielőtt kétszer szól. (14,30.)

* 36. A Getszemáni (vagy Getszemane) major az Olajfák hegyének nyugati lejtőjén feküdt. Neve annyit tesz, mint olajsajtó.

* 37. Pétert és Zebedeus két fiát, tehát legbizalmasabb tanítványait, kik a színváltozásnak is tanúi voltak. Némelyek azt tartják, hogy ez a halálfélelem az ördög kísértése volt. (V. ö. Luk. 4,13.) A szenvedéstől és haláltól való irtózás az emberi természet következménye. S aki egyúttal annak okait, az emberiség összes 'bűneit is átérzette és hordozta, mint ő, annak ilyen helyzetben kimondhatlanul meg kellett rendülni. Már pedig Krisztus emberi módon akart szenvedni.

* 38. Mindhalálig, azaz halálosan, végtelenül szomorkodom és gyötrődöm.

* 39. Kissé előbbre, Lukács szerint kőhajításnyira. Ha lehetséges, Lukácsnál: ha akarod; tehát ha Isten tervével megegyez. Múljék el tőlem e pohár, kerüljön ki a szenvedések keserű pohara. Amint te akarod, Jézus emberi természetének irtózata dacára teljesen aláveti magát a mennyei Atya akaratának. Megjegyzendő, hogy már Krisztus megtestesülése és eddigi szenvedése is elég lett volna az emberi nem megváltására.

* 41. Kísértetbe ne essetek, meg ne inogjatok, engem el ne hagyjatok. A lélek kész, de ha Isten kegyelmének segítségét nem kéri, a test gyöngesége miatt elesik. Tehát nem szabad magunkban bizakodni.

* 43. Szemeik el voltak nehezedne a nap izgalmaitól és a fáradságtól.

* 44. Harmadszor imádkozék. Lukács szerint a gyötrelemtől vért izzadott és angyal vigasztalta. (Luk. 22,43. sk.)

* 45. Aludjatok immár. Lehet, hogy e szavakban egy kis keserű szemrehányás rejlik: most már alhattok – ha tudtok, többé nem háborgatlak benneteket, most már ráértek; de soká nem fogtok alhatni, mert már közeledik elfogatásom ideje.

* 46. Menjünk a poroszlók elé.

* 47-56. Jézus elfogatása. (Márk 14,43-52. Luk. 22,47-53. Ján, 18,2-12.)

* 47. Nagy sereg, mely római katonákból, a templomőrségből és a főtanács századaiból állott. Úgy látszik féltek a néptől, azért küldtek ilyen nagy erőt Jézus ellen.

* 49. Jézushoz járulván, János szerint Jézus kérdezte a sereget, kit keresnek s mikor megmondta, a sereg földre bukott, ő pedig kérte, hogy bocsássák el tanítványait. (Ján. 18,4-9.)

* 50. Mi végre jöttél? Lukács szerint Jézus hozzáadta: Csókkal árulod el az Emberfiát?

* 51. Kardot ránta. János szerint ez Péter volt. Már az utolsó vacsorára, rosszat sejtve, karddal ment. (Luk. 22,38.) A főpap szolgájának neve János szerint Malkus volt. Levágá. Lukács és János szerint annak jobb fülét, melyet Jézus azután meggyógyított.

* 52. Fegyver által vesznek el. Ez talán közmondás volt. (V. ö. Jelen. 13,10.) Értelme: aki fegyvert fog, az ellen fegyverrel mennek.

* 53. Adna többet tizenkét ezred (légió = 6000 ember) angyalnál, egész angyali hadseregnél, a magam és a ti védelmetekre.

* 54. Hogyan teljesednének be az Irások, a különböző prófétáknál és az Isten megjövendölt tervei. (V. ö. többi közt Zsolt. 21. Iz. 53. fej. Dán. 9,26.)

* 56. Hogy beteljesedjenek stb. Ezek még talán Jézus szavai. A tanítványok elhagyák, látván, hogy Jézus magát nem védi, nem is menekül és a nép sem siet segítségére. Megijedtek, hogy őket is elfogják.

* 57-68. Jézus éjjeli kihallgatása Kaifás előtt. (Márk 14,53-65. Luk. 22,54-65.)

János szerint Jézust először Annás nevű volt főpaphoz, Kaifás apósához vitték, aki gyenge veje helyett a főtanácsban vezető szerepet vitt. De ez még csak előzetes kihallgatás volt. (Ján. 18,13. 19-23.) Azután Jézust még ugyancsak éjjel Kaifáshoz vitték a csonka szinedrium elé. Másnap korán reggel volt a főtanács teljes ülése, melyen Jézust elítélték. (Máté 27,1. Márk 15,1. Luk. 22,66-71.). Lukács az éjjeli kihallgatást a reggeli tárgyalásba olvasztja bele.

* 57. Az írástudók és vének, t. i. a főtanács, a szinedrium.

* 58. Péter követé. János evangéliuma szerint az utóbbi is követte és az ő közbenjárására jutott be Péter is. (Ján. 18,15. sk.)

* 59. Az egész gyülekezet. Valószínűleg volt a főtanácsban Jézusnak egy-két barátja (pl. Arimateai József és Nikodémus); de ezek nem merték pártját fogni, nehogy kiközösítsék őket. (V. ö. Ján. 9,22.)

* 60. Nem találának, mert Márk szerint a jelentkezők tanúsága nem egyezett meg.

* 61. Le tudom rontani stb. Ilyesmit Jézus valóban mondott, de képletes értelemben, saját testének templomáról. (Ján. 2,19. v. ö. Csel. 6,14 )

* 63. Jézus hallgat vala. A nyilvánvaló rosszakaratra megvető hallgatással felel; a védekezés úgyis hiábavaló lett volna, mert az ítélet már el volt határozva. (Különben v. ö. Iz. 53,7.)

* 64. Te mondád, jól mondád, igenis úgy van. Majd egyszer látni fogjátok, meg fogtok győződni, hogy Messiás és Isten fia vagyok, mikor látni fogjátok győzelmemet és tapasztalni büntetésemet népetek sorsában, különösen pedig majd az utolsó ítéletkor. Az Isten hatalmának jobbján stb., a hatalmas Isten jobbján, az ő hatalmával eljönni. (V. ö. Zsolt. 109,1. Dán. 7,13. sk. Máté 16,27: 22,44; 24,30: 25,31. Tessz. I. 4,15. sk. stb.)

* 65. Megszaggatá ruháit; ez volt a zsidóknál a legnagyobb felháborodás és az elítélés jele. (Móz. IV. 14,6. Kir. IV. 18,37: 19,1. Csel. 14,13.)

* 66. Méltó a halálra (Móz. III. 24,16. szerint). Természetesen, ha Jézus valótlant mondott és így valóban káromkodott volna. Hátra volt még a végrehajtás.

* 67. Orcájára köpdösének stb. a szolgák és katonák. Ezen bántalmazásokat megjövendölte már Izaiás próféta. (Iz. 50,6.)

* 68. Találd ki. Márk és Lukács szerint Jézus szemét előbb bekötötték. Te Krisztus! ki annak mondod magadat.

* 69-75. Péter tagadása. (Márk 14,66-72. Luk. 22,55-62. Ján. 18,16-18. 25-27.)

Péter tagadása a Kaifásnál való éjjeli kihallgatás alatt az ő udvarában történt; de János szerint az első tagadás talán még akkor, mikor Jézust Annásnál hallgatták ki. Különben lehet, hogy e két főpapnak közös vagy szomszédos udvara volt.

* 70. Nem ériem; nem is akarja érteni.

* 71. Kiment a kapu alá, az előcsarnokba. Úgy látszik, Jézus után ment Kaifás udvarába. Márk szerint akkor szólt először a kakas; talán azért is távozott első bűne helyéről.

* 73. Kis vártatva, Lukács szerint körülbelül egy óra múlva. Beszéded is elárul, t. i. galileai kiejtésed.

* 74. Megszólala a kakas, Márk szerint másodszor.

* 75. Eszébe jutottak; Péter tettének tudatára ébredt. Lukács szerint e pillanatban Krisztus is megfordult és ránézett. Péter hibázott, mikor a szolgaszemélyzet közé keveredve kitette magát a kísértésnek; azonban mentségére szolgál hirtelen természete, elgyötört és izgatott állapota. De keservesen megsiratta bűnét. \ későbbi legenda szerint egész életében sírva fakadt, ha a kukorékolást hallotta.

* 27,1-10. Jézust Pilátushoz viszik; Judás öngyilkossága. (Márk 15,1. Luk. 23,1. Ján. 18,28.)

* 1-2. Csütörtök éjjel történt Annásnál Jézus előzetes kihallgatása. Kaifásnál pedig ugyanazon éjjel a csonka főtanács gyűlt össze, mely letárgyalta ugyan az ügyet, de mivel éjszaka ítéletet hozni nem volt szabad, a jogérvényes határozatot reggelre halasztotta. Korán reggel, öt-hat óra tájban, tehát mindnyájan a papi fejedelmek és a nép vénei (Márk és Lukács szerint az írástudók és az egész szinedrium is) teljes ülést tartottak, melyen az éjjel már megbeszélt ítéletet ünnepiesen kimondták. De mivel a római uralom alatt a zsidóknak nem volt joguk halálos ítéletet hozni (Ján. 18,31.), annak megerősítését és végrehajtását Pilátus római helytartótól kellett kérelmezni. Ezért volt szükség Jézust sürgősen Pilátus elé állítani és neki átadni. A római helytartó Cezareában székelt; de a húsvéti ünnepekre Jeruzsálembe szokott menni katonaság kíséretében. Ilyenkor Heródes palotájában lakott, hol a törvényház (praetorium) is volt.

* 3. Megbánván tettét. Addig talán arra számított, hogy Jézus, mint máskor, úgy most is kivonja magát ellenségei kezéből. Visszavivé a pénzt; azt hitte, ezzel felbonthatja az üzletet.

* 4. Mi közünk hozzá? Most már eldobják Judást, mint a kifacsart citromot.

* 5. A főtanács hivatalos helyisége a templom melléképületeiben volt tehát Judás mindjárt ottan elszórta a pénzt. Fölakasztá magát. Az Apostolok Cselekedetei szerint (1,18.) lezuhant teste szétrepedt; Judás tehát ahelyett, hogy mint Péter — mindenesetre sokkal kisebb — hibája után. bűnbánatot tartott volna, kétségbeesett. Az ördög az embert bátorrá szokta tenni a bűn előtt, de gyávává teszi a bűn után a bűnbánatra, sőt kétségbeesésbe hajtja.

* 6. A templom kincstárába (arámi nyelven korbana) tenni, ahol a templomnak adott ajándékokat elhelyezték, de amelyet bűnnel szerzett pénzzel beszennyezni nem volt szabad. (Móz. V. 23,18.)

* 7. Az idegenek temetőjének, tudniillik a külföldi (a külföldön élő) zsidók számára, kik Jeruzsálemben halnak el.

* 8. Azért hívják vérmezőnek. (V. ö. Csel. 1,19.) Ez a vérmező a Hinnom völgy déli lejtőjén feküdt, ahol a fazekasműhelyek, téglaégetők és szemétdombok voltak.

* 9-10. Ilyen vagy hasonló mondás Jeremiás próféta könyvében nem található; de van hasonló hely Zakariásnál. (11,12. sk.) Azért a) több egyházatya is azt gondolja, hogy az evangélista a próféta nevére rosszul emlékezett. De ezt bajos feltételezni, b) Mások szerint a Jeremiás név Zakariás helyett egyszerűen „a próféta” helyett a másolók hibájából csúszott be utólagosan a szövegbe. Ámde a legtöbb szövegemlékben Jeremiás olvasható, c) Többen azt gyanították, hogy az evangélium Jeremiás valamely elveszett könyvét idézi. De ilyet nem ismerünk, d) Legvalószínűbbnek látszik az, hogy mivel Jeremiásnál is néha említve van a fazekas-telep és Hinnom-völgye (Jer. 18,2.6; 19,1. sk. 11.), az evangélista Jeremiás és Zakariás helyeit összeolvasztotta, és a nevezetesebbik próféta, Jeremiás neve alatt szabadon idézte, amire máshol is vannak példák, (így Fillion.) Zakariásnál a hely értelme ez: A próféta magát mint az Úr nyájának pásztorát írja le, ki Izrael népének gonoszsága miatt elbocsátását és bérét kéri. A nép örül, hogy megszabadul tőle, s megvetőleg csak hitvány szolgabért, harminc ezüstpénzt fizet neki egy évre. Erre mondja az Úr a prófétának: Vesd oda a fazekashoz (vagy a fazekasnak, tudniillik Hinnom völgyébe, a szemétdombra), a «nagyszerű» árat, melyre engem becsültek. Akkor – mondja a próféta – vevém a harminc ezüstöt és odavetem az Isten házában (?) a fazekashoz. Az Isten háza és a fazekas szók talán meg vannak romolva; sokan az utóbbi szó helyett a héberben hasonló hangzású kincstárt olvasnak. Az összefüggő szöveg szerint a próféta helyének lényege mindenesetre az, hogy a zsidó nép Istentől rendelt pásztorát csak nyomorult harminc ezüstpénzre értékelte. Máté ezt Krisztusra alkalmazza, kit a zsidók szintén csak ennyire becsültek. A papi fejedelmek ezt a vételárat összeszedvén a templomban, mintegy a fazekas telepére vetették, mikor annak földjét vették meg rajta, Hinnom völgyében. Kit ennyire becsültek Izrael fiai részéről t. i. a nép nevében a papi fejedelmek. (Mások úgy fordítják: kit ennyiért vásároltak meg Izrael fiaitól, vagyis azok egyikétől, Judástól.)

* 11-31. Krisztus Pilátusnál. (Márk 15,2-20. Luk. 23,2-25. Ján. 18,28-19, 16.)

* 11. A zsidók királya a Messiás. Látszik, hogy a főtanács Jézust mint politikai lázadót tüntette fel. (V. ö. Máté 26,63.) Te mondod, annyit tesz, mint igen, úgy van, amint mondod; de nem földi király vagyok, hanem az Isten szellemi országának királya. (V. ö. Máté 26,64. Ján. 18,37.)

* 12-14. Semmit sem felele, mert felesleges volt minden, amit a helytartó úgyis kevéssé értett volna. (V. ö. Iz. 53,7. Pét. I. 2,23.) Pilátus azonban tudta, hogy Jézust ártatlanul vádolják (L. alább 18. v.); azért szerette volna, ha védi magát; azért csodálkozott, hogy ezt nem teszi. Lukács itten elbeszéli, hogy Pilátus Jézust az épen Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipás galileai fejedelemhez küldte. (Luk. 23,6-12.) A rómaiban minden hibája mellett volt bizonyos jogérzék; bosszantotta a zsidók erőszakossága; azért szerette volna a kellemetlen ügyet Heródesre tolni.

* 15. Az ünnepnapon elbocsásson, azaz húsvétkor. Hasonló szokás a görögöknél és rómaiaknál is dívott; Palesztinában is alkalmasint már régen megvolt.

* 16. Barabbás Márk és Lukács szerint lázadó és gyilkos, János szerint rabló volt.

* 17. sk. Összegyűjtvén őket, a népet. Pilátus újabb kísérletet tesz Jézus megmentésére és a felelősség elhárítására. Tudta, hogy a papi fejedelmek Jézusra irigykednek és gyűlölik, de azt nem gondolta, hogy a nép, mely néhány nappal előbb őt hozsannával ünnepelte, most egy zsiványnál kevesebbre becsüli. Krisztusnak mondanak, azaz Messiásnak és épen ezért vádolnak.

* 19. Semmi közöd azzal az igazzal, ne avatkozzál a dolgába. A régi legenda szerint az asszony neve Procla vagy Procula volt. Mindenesetre hallhatott Jézusról, érdeklődhetett tanítása iránt és félt, hogy férjét utoléri az Isten büntetése. Az álom származhatott természetes aggodalomból is; de az evangélista inkább azt sejteti, hogy isteni figyelmeztetés volt.

* 23. Keresztre vele. Pilátus mentési kísérletei csak még jobban felbőszítik a népet.

* 24. Megmosá kezeit. Ezzel a jelképes cselekedettel akarta kifejezni, hogy ő az igazságtalan ítéletben nem hibás. (V. ö. Móz. V. 21,6. sk.) Hasonló szokás a görögöknél és rómaiaknál is volt. Természetesen ez a kézmosás csak újabb bosszantása volt a zsidóknak, de Pilátus gyávaságát és igazságtalan ítéletét nem menté. Ti lássátok; ezzel minden felelősséget a zsidókra akar hárítani.

* 25. Az ő vére mirajtunk stb. t. i. szálljon ránk. Ezzel a zsidó nép valóban Isten és a történelem előtt magára vette a felelősséget, és felhívta magára Isten büntetését, mely Jeruzsálem pusztulásában utól is érte és azóta minden gazdasági sikere dacára folyton üldözi, s olyan örökös érzelmi gátat emelt maga és a hívő kereszténység közé, melyet soha, még az általános felebaráti szeretet parancsával sem lehet teljesen ledönteni; bár természetesen a mai zsidókat egyénenként nem lehet őseik bűnéért erkölcsileg felelőssé tenni. Sőt az idők végén, mikor Izrael mint nép megtér, Krisztus vére engesztelő áldozat gyanánt fog rá szállani ősatyái érdemeiért. (V. ö. Zak. 12,10. Máté 23,39. Róm. 11,25 skk.)

* 26. Megostorozván átadá, hogy megfeszítsék. Lukácsból és Jánosból kitűnik, hogy a megostorozás és kicsúfolás már előbb történt és szintén Pilátus kísérlete volt arra, hogy a zsidók vérszomját kielégítse. (Luk. 23,16. 22. Ján. 19,1. skk.) János szerint az ostorozás reggel hat óra tájban (római módon éjféltől számítva) történt. Az ostorozás sokszor önálló büntetés volt; de a keresztrefeszítést is rendesen megelőzte. A megostorozandót derékig érő oszlophoz kötötték, mezítelen testét vesszőkkel és korbácsokkal verték, mely utóbbiak végére csont- vagy ércdarabok voltak kötve. A büntetés oly kegyetlen volt, hogy a megkínzott ember abba sokszor belehalt. Pilátus gyáva engedékenységének okai voltak számos visszaélései, melyekért ismételve feladták Rómában is. De sorsát nem kerülte ki; visszaélései kitudódtak, ő maga a galliai Viennebe száműzetett, hol a hagyomány szerint öngyilkos lett, mások szerint kivégezték.

* 27. A törvényházba (a praetoriumba), vagyis a helytartó palotájába, ahol a helyőrség is tanyázott (Ján. 18,28.), melynek udvarán az ostorozás is történt. Az egész csapatot, a zászlóaljat (cohorsot).

* 28-31. Jézus azzal volt vádolva, hogy zsidók királyának mondja magát; itt tehát gúnyos koronázó jelenetet rögtönöztek. Bíborszínű köpenyeget, azaz térdigérő katonaköpenyeget, mintegy királyi palást gyanánt. A töviskoszorú a királyi koronát, a nád a kormánypálcát helyettesítette.

* 32-38. A keresztút és felfeszítés. (Márk 15,21-28. Luk. 23,26-34. 38. Ján. 19,16-24.)

A kálváriára való menet reggel 7-9 óra tájban történt. A felfeszítés Márk szerint zsidó számítással három órakor, vagyis 9-10 óra körül. A keresztrefeszítés a régi keleti népeknél gyakori módja volt a kivégzésnek. A zsidók régebben nem igen alkalmazták, de a későbbi görögök és rómaiak sűrűn gyakorolták, akiktől a makkabeusi korban a zsidókhoz is átszármazott. A keresztrefeszítés meggyalázó büntetés volt, mellyel a rómaiak főleg a lázadókat, rablókat és rabszolgákat büntették. (Római polgárokat nem.) A kereszt alakja majd az ismert négyágú, majd T betű-, majd X alakú (András-kereszt) volt. Az ősi hagyomány Krisztus keresztjét négyágúnak tartja. Krisztus idejében az volt a szokás, hogy a kivégzendő maga vitte keresztjét a vesztőhelyre. Az izmok, a szív és függőér nagy feszülése, a sebek gyuladása, a vérveszteség és gyötrő szomjúság miatt a büntetés roppant kínos volt. Minden mozdulat iszonyú fájdalmat okozott, a test a rángástól megkékült. A kivégzendőt régen többnyire csak a kereszthez kötötték, de a rómaiak rendesen odaszegezték, a lábakat valószínűleg külön. A felfeszített rendesen aznap, sőt néhány óra alatt meghalt; de néha napokig élt. Pogány szokás szerint holttestét ott hagyták martalékul a ragadozó állatoknak és madaraknak. (Krisztusnál a küszöbön álló húsvét és szombat is siettette a temetést. Ján. 19,31.)

* 32. Kimenvén a városból, így János is. (Ján. 19,17.) Mikor azonban kimerülve összerogyott alatta, nehogy még az úton meghaljon, a mezőről jövő cirenei Simont kényszerítették, hogy vigye a keresztet. (Márk 15,21. Luk. 23,26.) Nem tudjuk, zsidó volt-e vagy pogány; de később úgy látszik keresztény lett. Márk megemlíti, hogy valami Alexander és Rufus atyja volt. Lukács itt szövi be a sirató asszonyokhoz intézett szavakat. (Luk. 23,27—31.)

* 33. Golgotha (arámi nyelven Gulgoltha) annyi mint koponya, latinul Calyaria. Valószínűleg alakjáról nevezték így. (Némelyek szerint a kivégzettek koponyáiról.) A hely akkor a városon kívül, attól északnyugatra feküdt, az országút mellett (Máté 27,32. 28,11. Ján. 19,17. 20. Zsid. 13,12.), ma belül van. Lukács szerint Jézus a kereszten ellenségeiért imádkozott. (Luk. 23,4.)

* 34. Epével vegyített bort, vagy borecetet; epe helyett Márk mirhát mond, mely szintén keserű. Az ital célja volt a megfeszítendőt elkábítani, hogy a fájdalmat és félelmet kevésbbé érezze. De Jézus nem ivott belőle, mert teljes öntudattal akart szenvedni. (V. ö. Zsolt. 68,22.)

* 35. Megosztozának ruháin. János ezt részletesebben mondja el: a ruhán négyen osztoztak, de a varratlan köntöst kisorsolták a zsoltár szerint. (Zsolt. 21,19. Ján. 19,24.)

* 36. Őrzik vala, hogy le ne vegyék a keresztről és el ne vigyék, mielőtt meghal.

* 37. Feje fölé telték vétkének feliratát. Szokás volt, hogy már mikor az elítéltet a vesztőhelyre vitték, nyakába akasztottak vagy előtte vittek egy táblát, melyre vétke, büntetésének oka volt felírva. Ezt a táblát Krisztus felfeszítése után a kereszt felső ágára szegezték. Lukács és János szerint a felirat három nyelven szólott, héberül (arámi nyelven), görögül és latinul s János szerint így hangzott: Názáreti Jézus, zsidók királya, ami ellen a zsidók Pilátusnál fel is szólaltak, de eredménytelenül. (Luk. 23,38. Ján. 19,19. skk.)

* 38. A két lator neve volt a hagyomány (apokrif evangéliumok) szerint: Dismas (a jobb) és Gestas.

* 39-56. Jézus a kereszten függ és meghal. (Márk 15,29-41. Luk. 23,34-49. Ján. 19,25-37.)

* 39. A járókelők káromolák. Ebből is látszik, hogy a kereszt az út mellett állott. Hajtogatván fejőket. (V. ö. Zsolt. 21,7. skk.)

* 40. Há! vagy váh! A gúny és káröröm felkiáltása az arámi és görög nyelvben. Lerontod és felépíted. (L. fentebb 26 61. Ján. 2,19.)

* 42. Másokat megmentett; csodálatosan meggyógyított és íme, most magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, vagyis Messiás, most bizonyítsa be.

* 43. Istenben bízott, mentse meg. (V. ö. Zsolt. 21,9.) Ha akarja, ha szereti őt.

* 44. A latrok. Úgy látszik, eleinte mindkettő, de később Lukács szerint az egyik Jézus isteni fenséggel viselt szenvedésének láttára megtért. (Luk. 23,39-43.) János ezután elbeszéli, hogy a kereszt mellett állott Jézus anyja, Mária Kleofás felesége, Magdolna, maga János és hogy Jézus anyját János gondozásába ajánlotta. (Ján. 19,25-27.)

* 45. Hat órától kilencig, zsidó számítással, (a mi időnk szerint déltől délután három óráig). Sötétség lőn. Ez nem lehetett napfogyatkozás, mert holdtölte volt; sem valami köd vagy porfelhő ;az evangélium világosan csodát akar mondani. A nap mintegy elfedte arcát. Az egész földön, nemcsak Palesztinában. Némelyek e sötétségnek történelmi nyomait is felfedezhetni vélték.

* 46. Eli! Eli! Krisztus a keresztrefeszítés minden fájdalmát magára akarta venni, az Istentől való elhagyottság érzetét is. (V. ö. fentebb Máté 26,37. skk.) Különben e mondat a 21. zsoltár kezdő szavaiból van véve, amely zsoltárt itt Krisztus magára vonatkoztat.

* 47. Illést hívja. A zsidók azt hitték, hogy a Messiás eljövetele előtt várt Illést hívja. (V. ö. Máté 17,10. sk.) Az Eli szót szándékosan magyarázták félre.

* 48. Inni ada irgalomból, talán egy római katona. János szerint Jézus kért inni. (Ján. 19,28.sk.)

* 49. Hadd el! A zsidók vagy a katonák a szenvedés enyhítését gúnyolódva akarják megakadályozni: várjuk be Illés jövetelét. Márknál e szavakat maga az itató ember mondja.

* 50. Nagy szóval kiáltván, Lukács szerint lelkét mennyei Atyja kezébe ajánlván; János szerint azt monda: Beteljesedett. (Luk. 23,46. Ján. 19,30.) A nagy szó mutatja, hogy az Üdvözítő még nem volt ereje fogytán. A halál délután három órakor következett be.

* 51. A templom kárpitja, az a függöny, mely a szentek szentét a szentélytől elválasztotta. Ennek megszakadása jelentette, hogy az ószövetség megszűnt, az Istenhez vezető út és a mennyország megnyílt.

* 52-53. A sírboltok megnyilának, annak jeléül, hogy a halál le van győzve. Sok szentnek teste, némely ószövetségi igazaké vagy Krisztus elhunyt kortársaié feltámada, nem földi, anyagi, sem nem megdicsőült, hanem valami árnyékszerű testben, melyet rövid idő múlva letettek és lelkeik mennybe mentek. Ez tehát inkább csak megjelenés, mint feltámadás volt. A szövegből nem egészen világos, hogy a megjelenések rögtön Krisztus halálakor történtek-e vagy feltámadása után. Ha mindjárt, akkor úgy kell érteni a dolgot, hogy a jelenések Krisztus feltámadása utánig folytatódtak, kivált benn a városban.

* 54. Isten fia volt. A csodák láttára a pogány katonák is megrendültek, s Jézust valami félistennek gondolták. János ezután elbeszéli a latrok csontjának megtörését és Jézus átszúrását. (Ján. 19,31-37.)

* 55. Szolgálván neki, gondozták, ápolták és anyagilag támogatták. (V. ö. Luk. 8,3.)

* 56. Mária Magdolna. (V. ö. Luk. 7,37. (?) 8,2.) Mária (ifjabb) Jakab és József anyja, Alfeus vagy máskép Kleofás felesége, és Szűz Mária rokona. (L. Máté 10,3: 13,55. és párh. Ján. 19,25.) Zebedeus fiainak, (idősb) Jakab és János apostoloknak anyja Salome. (Márk 15,40.)

* 57-66. Jézus temetése és sírja. (Márk 15,42-47. Luk. 23,50-56. Ján. 19,38-42.)

* 57-58. Esteledett; épen azért siettek a temetéssel, hogy be ne álljon a szombat és húsvétnap. (V. ö. Márk 15,42. Luk. 23,54. Ján. 19,31.) A temetés tehát úgy öt óra körül volt. Arimateai József, a főtanács gazdag tagja Jézus titkos tanítványa volt, s a hasonló érzelmű Nikodémussal együtt elment Pilátushoz, (Máté 27,57. skk. Márk 15,43. sk. Luk. 23,50. Ján. 19,3. 39.) Mózes törvénye szerint a kivégzettet még naplemente előtt le kellett venni és eltemetni. (Móz. V. 21,23.) Pilátus, mielőtt a holttestét kiadta, megtudakolta a századostól, meghalt-e már? 59-60. Tiszta gyolcsba takará, azaz zsidó szokás szerint új gyolcsszalagokba göngyölé, melyek közé fűszereket és illatszereket hintettek. (Ján. 19,39 sk.) A sírboltok rendesen a sziklába vízszintesen bevágott kamrák voltak, melyeknek ajtaját nagy kővel zárták el.

* 61. A sír átellenében ülvén, hogy lássák, hova temették és a szombat elteltével a balzsamozást majd vasárnap pótolhassák. (V. ö. Márk 15,47. 16, 1. Luk. 23,55. sk. 24,1.)

* 62. Másnap, azaz szombaton, a készület utáni nap. A szombatnak, mely a zsidóknál szigorú munkaszünet volt és a húsvétnak, amely kettő legalább a jeruzsálemi kalendárium szerint abban az évben összeesett, a készületnapja (parasceve) volt, amikor másnapra szükséges munkákat végeztek, névszerint ételt készítettek.

* 64. Az utóbbi ámítás rosszabb leszen, mert akkor a feltámadás megjövendölése, tehát Krisztus messiási és isteni mivolta is igazolva lesz.

* 65. Van őrségtek, t. i. a templom és a főtanács hajdúiból, vagy a keresztrefeszítéshez kirendelt katonákból. A sírt tényleg római katonák őrizték. (Máté 28,14.) Vagy annyit tesz, hogy legyen és lesz őrség„ szóval kaptok; a többi a ti dolgotok.

* 28. Krisztus feltámadása a kereszténység alapténye. (Kor. I. 15,14-17.) A szemtanuk egész serege bizonyítja, kik ismételt jövendölései dacára nehezen hitték azt. Magát a feltámadást az evangéliumok nem írják le, csak a kisérő körülményeket és a feltámadtnak megjelenését. A jelenésekből is mindegyik evangélista csak egyet-kettőt beszél el; egypárt az Apostolok Cselekedetei és Szt. Pál is említenek; a dolog természete is feltételezi, de bizonyára több is volt, mely nincs feljegyezve. Az evangéliumok egybevetéséből és más adatokból a feltámadt Üdvözítőnek következő megjelenéseit lehet megállapítani. Vasárnap hajnalban az asszonyok – Magdolna, Mária Jakab anyja, Salome, Johanna stb. – több csoportban a sírhoz indulnak, hogy Jézust illatszerekkel megkenjék. (Máté 28,1. 5. Márk 16,1-2. Luk. 24,1. 10. Ján. 20,1. skk.) Útjuk közben földrengés támad, az Úr angyala elhengeríti a követ, az őrök elájulnak; az asszonyok a sírt nyitva találják. (Máté 28,1. Márk 16,4. Luk. 24,2. sk. Ján. 20,1.) Magdolna, ki még a sötétben indult (Máté. 28,1. Ján. 20,1.) vagy előre sietett, látva a nyitott sírt, Péterhez és Jánoshoz fut (Ján. 20,2.), kik jönnek s megvizsgálják a sírt, de az angyalokat nem látják, s csodálkozva hazamennek, míg Magdolna siránkozva ott marad. (Luk. 24,12. Ján. 20,3-11.) Napkelte után (Márk 16,2.) a sírhoz érkezik a többi asszony, kiket az angyal (egy vagy kettő) az apostolokhoz küld. (Máté 28,5-8. Márk 16,5-8. Luk. 24,3-9.) Ezután visszajön Magdolna a két apostollal. A siránkozó Magdolnának megjelenik Jézus, mire az siet az apostolokhoz jelenteni, hogy látta az Urat. (Márk 16,9-10. Ján. 20,11-18.) Eközben Jézus megjelenik az apostolokhoz menő asszonyoknak (Máté 28,9-10.); de az apostolok az asszonyoknak nem hisznek. (Márk 16,11. Luk. 24,9-11.) A főtanács az őröket megvesztegeti. (Máté 28,11-15.) Még aznap megjelenik Jézus Péternek és az Emmausba menő két tanítványnak. (Márk 16,12. sk. Luk. 24,13-35. Kor. I. 15,5.) Szintén aznap este a tanítványoknak Tamás nélkül, s nekik bűnbocsátó hatalmat ad. (Luk. 24,36-43. Ján. 20,19-25.) Nyolcadnap a tanítványoknak Tamással együtt. (Márk 16,14. (?) Ján. 20,26-29. V. ö. Kor. I. 15,5. 7.) Később megjelenik a Genezáret taván halászó két tanítványnak; Péterre bízza nyája legeltetését s megjövendöli az ő vértanuságát. (Ján. 21,l-23.) A tanítványoknak egy galileai hegyen küldetést ad. (Ez a Máté-féle misszióbeszéd. Máté 26,32. 28,16-20.) Az asztalnál ülő tanítványoknak, kevéssel mennybemenetele előtt, küldetést ad. (Ez a Márk-féle misszióbeszéd. Márk 16,14-18.) Egy étkezés után megjelenik Jeruzsálemben közvetlenül mennybemenetele előli, a Lukács-féle búcsúbeszéd és a Szentlélek ígérete. Luk. 24,44-49. Csel. 1,4-8.) Még valamikor megjelent több mint ötszáz testvérnek, majd Jakabnak és az összes apostoloknak. (Kor. I. 15,6. sk.) Negyven nappal feltámadása után az Olajfák hegyéről felmegy a mennybe. (Márk 16,19. Luk. 24,50-52. Csel. 1,3. 9-12.)

* 28.1-10. Jézus feltámad és megjelenik a szent asszonyoknak, (Márk 16,1-11. Luk. 24,1-11. Ján. 20,1. sk. 11-18.)

* 1. Szombat végén, a görögben tulajdonképen szombaton igen későn, a szombat elmultával, tehát éjjel. Máté itt a mindennapi élet beszédmódja szerint az, éjjelt még az előző naphoz számítja. A hét első napjára, azaz vasárnap virradóra. (A görögben a szombat (a hét) első napjára virradólag.) Márk és Lukács szerint igen korán, János szerint mikor még sötét volt. Márk ugyan hozzáteszi, hogy napkeltekor, de ő a később érkező asszonyokról beszél. Márknál és Lukácsnál a Máténál említett két asszonyon kívül Salome és Johanna és mások is kimentek a sírhoz. A másik Mária Alfeus vagy Kleofás felesége, ifj. Jakab apostol anyja. (L. Máté 27,56.) Megnézni a sírt Márk és Lukács szerint Jézus testét illatszerekkel bekenni, amire péntek este nem volt idő. Bizonyára nem tudták, hogy a sírt lepecsételték és őrzik.

* 2-4. A földindulás, a kő elhengerítése és az őrök rémülete már az asszonyok érkezése előtt történt; ezekről az őrök tanúskodtak. A többi evangélista mindezt nem említi. Az egyházatyák szerint az Úr feltámadása még a zárt sírbolton át történt; az angyal utólagosan nyitotta azt meg. Lettek mint a holtak, tudniillik ijedtükben elájultak és azután magukhoz térvén, már az asszonyok érkezése előtt elfutottak.

* 5. Az angyal. Lukács és János kettőt említenek; Máté és Márk csak azt, aki az asszonyokkal beszélt. Ti ne féljetek, mint az őrök; nektek nincs rá okotok.

* 6. Amint megmondotta többször. (L. Máté 12,40: 16,21. 17,9. 23: 20,19: 26,32. Ján. 2,19. stb.)

* 7. Előttetek megyen Galileába, hazátokba; ez a tanítványoknak is, meg az asszonyoknak is szól. (V. ö. Máté 26,32; 28,10. és párh.) — 9. Jézus eléjük jőve. Magdolnának, a sírnál már előbb megjelent. (Márk 16,9. Ján. 20,14. skk.) Megragadák lábait, lábaihoz borultak és valószínűleg átkarolták azokat.

* 10. Testvéreimnek, a tanítványoknak. (V. ö. Ján. 20,17.)

* 11-15. Az őrök megvesztegetése.

* 13. Míg mi aludtunk. Méltán mondja Szt. Ágoston: Szerencsétlen hazugság! Alvó tanukra hivatkozol? Ha aludtak, mit láthattak? ha pedig semmit sem láttak, hogyan lehetnek tanuk? És hozzátehetjük, ha látták, miért hagyták?

* 16-20. Jézus megjelenése a tanítványoknak. (V. ö. Márk 16,15. skk. Luk. 24,44. skk.

* 16. Egy galileai hegyen. Némelyek e jelenést azonosnak tartják az ötszáznak való megjelenéssel, melyet Szt. Pál említ. (Kor. I. 15,6.) Máté a többi megjelenést mellőzi. A tizenegy Galileaba méne. Csak a húsvét nyolcada után, mert akkor még Jeruzsálemben voltak. (Ján. 20,26.) Melyik hegyről van szó, nem tudjuk.

* 17. Némelyek kételkedének, hogy a megdicsőült alakban csakugyan az Urat látják-e. (V. ö. Márk 16,12. s.k. Luk. 24,16. 31. 37. Ján. 20,14; 21,4.)

* 18. Minden hatalom nekem adatott, tudnillik nekem, ki megdicsőültem és nemsokára az Atya jobbján fogok ülni. Ezen hatalomnál fogva küldelek titeket. (V. ö. Kor. I. 15,25. skk. Fil. 2,9. skk. Zsid. 1.3. skk.)

* 19. Tanítsatok minden népet; a görögből helyesebben fordítva: tegyetek tanítványaimmá minden népet. Ezzel Krisztus mindenütt és minden időre megadta egyházának a hithirdetés és lelkipásztorkodás jogát. E szavak tehát nem azt jelentik, amit az újrakeresztelők vele bizonyítani akarnak, hogy a gyermek megkeresztelése érvénytelen vagy tilos. Az értelem az, hogy sorozzatok be tanítványaim közé az Isten országába minden népet és embert, apraját és nagyját és azonkívül tanítsátok őket mikor és mihelyt lehet. Az ősegyházban a térítést a felnőtteken és a tanítással kellett kezdeni. Minden népet, tehát nemcsak a zsidókat, hanem a pogányokat is. A három isteni személy nevében (a görög szerint nevére), tehát nemcsak azok említésével vagy megbízásából, vagy hatalmával, hanem azok hitére, vallására és szolgálatára. Ismeretes, hogy e kifejezés mai napig a keresztség szentségének alakja.

* 20. Tanítván megtartani, tehát nemcsak hinni, hanem Krisztus parancsait meg is tartani. (Róm. 2,13. Jak. 1,22; 2,10. 14. skk. stb.) Veletek vagyok a világ végezetéig tehát utódaitokkal is.