Ózeás jövendölése - kommentárok
* ELSŐ RÉSZ.
Ózeás próféta házassága és ennek jelképes jelentése, (1-3. fejezet.) Vitás kérdés, hogy Ózeás könyvének 1-3. fejezete valóban megtörtént eseményeket ad-e elő, vagy pedig pusztán prófétai jelképpel van-e dolgunk. A szentatyák és az újabb magyarázók legnagyobb része az említett fejezetekben valóban megtörtént események leírását látja; szerintük a próféta szerencsétlen házasélete, feleségének hűtlensége élő képe annak a hűtlenségnek, melyet a választott nép az Úr iránt szomorú következetességgel tanúsított. Más, újabb magyarázók ezeket a fejezeteket csupán prófétai jelképeknek tartják. A könyv értelmezése szempontjából azonban nincs lényeges különbség a két felfogás között, mert a jelképes cselekedetek (vagy prófétai jelképek) értelmét illetőleg mindkét magyarázat egyetért.
* 1-2.
1. 1. Bevezetés. Ózeás neve «Szabadító»-t jelent. Óziás, Jóátán, Ácház és Ezekiás királyok uralkodását Kir. IV. 15,1-7. 32-38; 16. 18-20, valamint Krón. II. 26-32. fejezetei adják elő. II. Jeroboámnak és utódainak története Kir. IV. 14,23-29; 15,8- 31; 17,1-41-ben olvasható.
* 2-11. Ózeás házassága egy Gómer nevű nővel, kitől három gyermeke születik; ezek Izrael és Júda jövendő sorsát jelképezik.
* 2. A szerezz magadnak szavak a héber szövegben hiányzanak. A parázna feleség Izrael népét, a fattyú gyermekek pedig, akiket a következő versek névszerint megemlítenek, nevükkel Izrael népének jövendő sorsát jelképezik. Az ország (Izrael országa) paráználkodása a bálványimádást jelenti.
* 4. Jezráhel Isszákár törzsének területén fekvő város (Józs. 19,18.), a hasonló nevű síkság keleti szélén, a Gelboe-hégység lábánál. (Mai neve Zerain.) Ez volt Ámri királyi családjának székvárosa. Jezráhel neve szójáték «Izrael»-lel. Kir. IV. 9,14 skk. elbeszélése szerint Jehu, Námsi fia, kit Elizeus próféta Izrael királyává kent föl, Jezráhel városában ölte meg Jórámot, Izrael királyát (843), hogy megtorolja Ácháb családjának bűneit. Mivel azonban Jehu ezzel végeredményben mégis csak gyilkosságot követett el, és nemsokára az ő családja is hűtlen lett az Úrhöz, azért mondja a próféta, hogy az Úr számonkéri tőle a kiontott vért. Ózeás próféta a jezráheli véres tett színhelyének nevét egyszersmind arra is felhasználja, hogy vele az izraelitákra váró asszír fogságot jelezze; Jezráhel ugyanis annyit jelent, mint: «az Isten szétszór». Ózeás gyermekeinek jelképes neve van. V. ö. Izaiás gyermekeinek nevét (Iz. 7,3. és 8,3.). Izrael megszüntetése 722-ben történt, amikor az ország fővárosa, Szamaria elesett, és a nép az asszír fogságba került (Kir. IV. 17.).
* 5. Izrael íja az ország katonai erejét jelenti. Jezráhel völgye volt a színhelye Jehu véres tettének.
* 6. Hanem végleg elfelejtem őket, a héber szöveg szerint: «Hogy megbocsássak nekik».
* 7. Ózeásnak e szavai valószínűleg II. Jeroboám utolsó éveiből valók, amikor Júdában a jámbor Óziás (Ázáriás) király uralkodott, ki a nép vallásosságára nagy gondot fordított. Ez magyarázza meg az Úr kegyességét Júda országa iránt. Az Istennek nincs szüksége harci eszközökre, hogy népének szabadulást nyújtson. – Más magyarázat szerint ez a vers arra a vereségre vonatkozik, amelyet Szennácheríb asszír nagykirály serege Jeruzsálem falainál szenvedett. (Kir. IV. 18,13-19,36. és párh. h.)
* 9. Az Isten a Sínai-hegynél Izrael népével valóságos szövetségre lépett (Móz. II. 24.). Mivel azonban a zsidó nép elhagyta Istenét, az Úr is elvetette népét. A vers végét egyes magyarázók a héber szerint így értelmezik: «És én nem vagyok nektek Az, Aki vagyok». Célzás Móz. II. 3,14-re.
* A 10-11. vers arra az időre vonatkozik, amikor a zsidó nép a fogság szenvedéseiben megtisztulva Istenéhez visszatér, és az Úr megbocsátja minden vétkét. Mindez a maga teljességében a messiási korban következett be. V. ö. Róm. 9,25-26.
* 11. A fogságban szétszórt választott nép összegyűjtése mindig a messiási kornak egyik vonása a prófétáknál. Az egy fejedelem a Dávid házából származó törvényes király, a Messiás. Nagy lesz a napja. Jezráhelnek (v. ö. 2,22.): annak a Jezráhelnek, melynek bűneit az Úr megbocsátotta és tökéletesen jóvá tette.
* 2. Az 1. vers az 1. fej. 11. versének folytatása, és még a megtérés korának rajzához tartozik. Ózeás gyermekei az egész zsidó népet jelképezik.
* 2-13. Izrael bálványozását az Úr szigorúan meg fogja büntetni.
* 2. Anyátok: a megszemélyesített Izrael, melynek bűne folytán az Isten megszakítja bensőséges szeretetviszonyát a hálátlan néppel. Izrael paráznaságának jelei és házasságtörésének jelvényei a bálványképek.
* 3. A zsidó nép születése napja az Egyiptomból való kivonulás ideje. A vers második felének hasonlatait az magyarázza meg, hogy a próféta szemében Izrael népe és országa egy eszményi egészbe olvad össze. Járatlan föld, a héber szerint: «szikkadt föld».
* 5. A nép szeretői a kánaáni népek hamis istenei. A felsorolás hat tagja az élelmiszereket, a ruházatot és a különböző termékeket foglalja össze, melyeket az elvakult zsidó nép a bálványok adományainak tekintett.
* 6-7. A hálátlanság büntetése.
* 6. Az Úr elzárja a nép útját, hogy szeretői után (5. v.) ne járhasson. A tövis és a fal csak az elzárásnak jelképei.
* 7. A nyomorúság komoly megfontolásra és megtérésre bírja a hálátlan zsidó népet.
* 8. Az Úrnak fájdalmas panaszszava a zsidó nép elvakultsága miatt.
* 9. A lelki elvakultság büntetése gyanánt az Isten el fogja venni minden adományát, melyet a nép a bálványoknak tulajdonított. A maga idején: az aratás, illetve a szüret idejében.
* 10. Legott, t. i. miután mindenét elvettem. Oktalanságát, a héber szerint: «gyalázatát». Senki: semmiféle bálvány vagy ember sem tudja majd megszabadítani Izraelt.
* 11. A zsidó év legfőbb vallásos ünnepei egyszersmind aratási és szüreti ünnepek is voltak; a termés elvétele tehát emez ünnepeknek örvendetes jellegét is elveszi. A zsidó hónapok az újhold napjával kezdődtek.
* 12. Szeretői, L. 5. v.
* 13. A Báálok napjai: a különböző hamis istenek szolgálatában eltöltött idő. Báál általában «ur»-at jelent, valamely személy vagy hely urát. A Biblia ezt a szót rendszerint a kánaáni népek isteneiről használja.
* 14-24. Izrael megtérése a fogságban; a megtért nemzetre váró boldog kor.
* 14. A.-puszta az asszír (és a babiloni) fogságot jelenti, melynek büntetése majd megtöri a zsidó nép megátalkodottságát. A próféta itt nyíltan kimondja, hogy a fogság a választott népre nézve gyógyító és nem megsemmisítő isteni büntetés lesz.
* 15. Onnan: a 14. versben említett pusztából. Szőllőit (héb.), a Vulgáta szerint: «szőllőműveseit». Ákor völgye Jerichó közelében feküdt, talán azonos a mai Wady él-Kelttel. A zsidó honfoglalás korában a nép Józsue vezetése alatt Jerichó és az Ákor völgye környékén lépte át Palesztina határát. A próféta most Ákor völgyét mint a remény kapuját említi, mert az Úr reményt nyújt a fogságba hurcolt zsidó népnek arra, hogy bűnhödése után újra visszatérhet hazájába. A zsidó nép ifjúságának, napjai az Egyiptomból való kiszabadulásnak és a honfoglalásnak kora; az utolsó és kötőszónak magyarázó értelme van: azaz.
* 16-17. A Báál szó jelentését L. a. 13. vers magyarázatában. A próféta szava szerint a Báál szó annyira el fog tűnni, hogy még a «férj» fogalom megjelölésére sem fogják többé használni. Az Úr magát Izrael férjének mondja, hogy ezzel is szemléltesse végtelen szeretetét választott népe iránt; de Ózeás könyvének ebből a helyéből nem következik, hogy a zsidó nép az Istent valamikor is «férjé»-nek nevezte volna.
* 18. Az itt említett szövetség a zsidó nép megtérésének idejére, prófétai távlatban pedig a messiási korra vonatkozik, melyet a próféták mint az általános világbéke idejét szokták leírni, mely béke a természet minden lényére ki fog terjedni. V. ö. Iz. 2,4; 11,6-9; Mik. 4,3. 4. stb.
* 20. És te majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, a héber szerint: «És te meg fogod ismerni Jáhvét», a szövetség Istenét.
* 21. Az Úr javára lesz az egeknek, amennyiben kegyes lesz hozzájuk és esőfellegekkel borítja be; az egek pedig javára lesznek (héb.) a földnek, amennyiben arra termékenyítő esőt bocsátanak. A Vulgáta itt és a következő versben a javára leszek (lesz, lesznek) kifejezés helyett ezt mondja: «meghallgatom (meghallgatja, meghallgatják)».
* 22. A föld bőséges gyümölcsöt terem. A nagy termékenység hozzátartozik a messiási kor prófétai leírásához. Jezráhel itt a bűneiért hajdan megbüntetett népet jelenti (v. ö. 1,4. magyarázatát), mely immár kegyelmet nyert.
* 23. Bevéteni őt (a népet, mint a vetőmagot): a héberben szójáték Jezráhel nevével. (L. 1,4. magyarázatát.) Szép ellentét a 9. és a 12. verssel. Özeás gyermekei nevének megváltoztatása a teljes megbocsátás és kiengeszteled és gondolatát domborítja ki. V. ö. 1,10; Róm. 9,25-26; Pét. I. 2,10. A zsidók megtérésére vonatkozó jövendölés egész terjedelmében a világ végén fog megvalósulni.
* 3. E fejezet alapgondolata: a zsidó népnek megtérése és az Istennek mindent megbocsátó irgalma.
* 1. A házasságtörő asszony egyesek szerint nem más, mint az 1. fejezetben említett Gómer, Ózeás felesége, amint a vers második tagjával való párhuzam mutatja. A mazsolás kalács az Istar (Astarte) istennő tiszteletére bemutatott áldozatokban szerepelt; ennek szeretete a bálványnak áldozott lepény élvezését jelenti. V. ö. Jer. 44,19. – A Vulgáta ehelyett «a szőllőszemek héjá»-ról beszél.
* 2. A tizenöt ezüst (siklus) értéke körülbelül 50 pengő. Másfél köböl árpa, a héber szerint: «egy chómer és egy letek árpa». A chómer 364.4 liternek felel meg; a letek nagysága ismeretlen. A vételt egyes magyarázók szószerint értik. Lehetséges, hogy Ózeás idejében az itt említett adomány (részben pénz, részben gabona) volt a szokásos nászajándék, melyet a vőlegény a menyasszony szüleinek szokott adni. Szereztem (héb.), Vulg. «ástam».
* 3. A próféta hűséget kíván feleségétől, és a maga részéről is teljes szeretetét Ígéri hűtlen feleségének, ha megtér. Ózeás eljárása megható jelképe annak a végtelen türelemnek és szeretetnek, mellyel az Isten a megtérő bűnöst kegyelmébe visszafogadja.
* 4. Az Isten a fogságban elveszi Izraeltől mindazt, ami egykor állandó bűneinek oka volt. Oltár helyett a héber szöveg «masszébá»-ról (kőoszlop) beszél, mely a pogány áldozati helyeknek lényeges eleme volt. Az efód Móz. II. 28,6-14-ben a főpap felső ruhája, a teráfok pedig a jóslásnál használt bálványszobrok voltak (Móz. I. 31,34; Kir. I. 15,23. Ez. 21,26; Zak. 10,2., a héber szöveg szerint.). A szövegösszefüggés azonban valószínűvé teszi, hogy az efód itt szintén babonás (jóslási) célokra szolgáló tárgyat jelent. Bír. 17,5; 18,14. 17. 18. (héb.) is együtt említik az efódot a teráfokkal.
* 5. A zsidó nép tökéletes megtérése. A Dávid királyhoz való visszatérés az ország kettészakadásának megszűnését jelenti a messiási korban. Az idők vége a próféták nyelvén a messiási időket jelenti.
* MÁSODIK RÉSZ.
Prófétai beszédek. (4-14. fejezet.)
4–6.
A próféta az Úr büntető ítéletét hirdeti Izraelre az átok és hazugság, a gyilkosság, lopás és házasságtörés bűnei miatt. Megfeddi a papságot és a prófétai rendet, mely nem áll hivatása magaslatán (4. fej.). Büntető ítéletet jövendöl a királyi házra, mely a nép bűneit a saját rossz példájával elősegíti. Ezért az Úr mint haragvó ellenség pusztulást hoz Izraelre (5. fej.). A nyomorúság ugyan visszatéríti a népet az Úrhoz, de ez a megtérés nem tartós (6. fej.). – A 4-6. fejezetben nincs célzás azokra az erőszakos eseményekre, melyek Zakariásnak féléves uralkodása után Jehu dinasztiájának bukására vezettek; e szerint ezek a fejezetek még II. Jeroboám korából vagy Zakariás uralkodásának első hónapjaiból valók.
* 4. 1-4. Izraelre bűnei miatt az Úr büntető ítélete vár.
* 1. A hűség az embereknek egymás iránt való őszinteségét, az irgalom pedig a felebaráti szeretetet is jelenti. A legfontosabb társadalmi erények hiányzanak, mert a nép nem ismeri az Istent.
* 2. Az átokkal fordított szó a héberben esküt is jelent.
* 3. Elemésztetnek (héb.), Vulg.. «összegyüjtetnek». Az itt használt kifejezésekkel a próféta valószínűleg nagy szárazságot ír le, mellyel az Úr a bűnös zsidó népet sújtotta vagy sújtani fogja.
* 4. A vers szövege bizonytalan. Értelme valószínűleg az, hogy a súlyos isteni büntetés senkit sem térít meg. A bűnösök eleve is tiltakoznak minden feddés ellen. Az ószövetségi törvényhozás teljesen a papság (és a próféták) kezébe tette le a zsidó népnek szellemi vezetését; a pappal perelni tehát a törvénnyel való teljes szakítást jelentette.
* 5-10. Feddő beszéd a bűnös papok ellen.
* 5. A te ma elbukol szavakat Ózeás a papsághoz intézi. A próféta itt a hamis próféták összességét jelenti, kik a népet bálványozásában csak megerősítették. Anyád: Izrael országának fővárosa, Szamaria. Az elhallgattatás (a héber szerint: «elpusztítás») Szamaria végromlását jelenti.
* 6. Elhallgat, a héber szerint: «elpusztul». A tudomány a mózesi törvény ismeretét jelenti, mely hiányzik a népben, mert a papság sem törődik vele. Büntetésből az Úr is elveti magától a papokat. Ez a fenyegetés a fogságban ment teljesedésbe, amikor az áldozatok szüneteltek.
* 7. Dicsőségük: a papok díszes állása.
* 8. Népem bűnei = a bűnökért megszabott bűn- és vétekáldozatok. (L. Móz. III. 4-7. fej.) Ezeknek egyes részei a papokéi voltak; ez érthetővé teszi azt, hogy Ózeás korának romlott papsága az anyagi haszon kedvéért valósággal kívánta, hogy a nép minél több bűnt kövessen el. Különben a próféták szerint az ország kettészakadása óta Izrael országának egész istentisztelete, minden áldozata az Isten előtt utálat tárgya volt.
* 9. Amint megbűnhödik majd a romlott nép, úgy bűnhődik majd meg a romlott papság is.
* 10. Paráználkodnak, de meg nem nyugszanak, a héber szöveg szerint: «Paráználkodnak, és mégsem szaporodnak». Ózeás próféta fenyegetése Ám. 5,11; Agg. 1,9; 2,17-re emlékeztet. A vers utolsó tagjában a héber szöveg értelme bizonytalan; egyesek így értelmezik: «Mert elhagyták az Urat és nem figyelnek reá».
* 11-19. A bálványozás és az erkölcstelenség ostorozása.
* 11. Általános bevezetés.
* 12. A próféta a jóslásnak különböző módjait kárhoztatja. A paráznaság szelleme a szövegösszefüggés szerint az igaz Isten elhagyását jelenti.
* 13. Ózeás a magaslatokon folytatott bűnös istentiszteletet korholja, melyről a Királyok könyvei lépten-nyomon említést tesznek. A magaslati oltárok többnyire fák közelében álltak. A bálványok tisztelete rendszerint együtt járt az erkölcstelenséggel.
* 14. Mivel a papok sem jobbak az erkölcstelen leányoknál és a házasságtörő asszonyoknál, az Úr ezeket nem fogja megbüntetni. Kéjnőkkel (héb.), a Vulgáta szerint: «kéjencekkel».
* 15. A próféta szónoki képben felszólítja Júdát, hogy tartózkodjék Izrael bűneitől. Betáven (= a bűn háza) Betelnek, az I. Jeroboám idejében megkezdett törvénytelen istentisztelet egyik főhelyének megvető neve. (Betel jelentése: «az Isten háza».) A Jordán völgyében fekvő Gálgála a zsidó történelemnek nevezetes helye (Józs. 5,2-10; Kir. I. 7,16; 11,14.), de lehetséges, hogy itt (valamint 9,15-ben) a megfelelő héber szó («gilgal») csak köznév: «a magaslat» Betel mellett. Az eskü talán ama szerződések megerősítésére szolgált, melyeket szívesen kötöttek Betelben és más szent helyeken. V. ö. Ám. 5,5; 8,14.
* 16. A tágas mezőn való legeltetés rendszerint a bőséget és a biztonságot jelzi, itt azonban arra vonatkozik, hogy az Úr nem őrzi többé népét féltő gonddal, mint az akolba zárt bárányt, hanem szabadjára engedi, kitéve minden veszedelemnek.
* 17. Efráim mint Izrael országának legnagyobb törzse Ózeás könyvében gyakran jelenti Izrael egész országát. Hagyd magára őt = hagyd sorsára a megátalkodottan bálványozásba merült népet.
* 18. A. szöveg értelme bizonytalan. Oltalmazóik: papjaik. – (A héber szöveg e helyett «az ő pajzsai»-ról beszél.)
* 19. A szélvész az asszír fogságot jelenti, a bálványozásnak méltó büntetését.
* 5. 1-14. Jövendölés Izrael királyi háza ellen.
* 1. Az Őrhelyen a héber szöveg szerint: «Miszpában» (= Mászfában). Az 562 m. magas Tábor hegye a Genezáret tava egész környékének legnagyobb magaslata. Valószínű, hogy Mászfában és a Tábor hegyén is álltak magaslati szentélyek. A bűnös papság és a romlott királyi udvar Izrael országának és népének vesztét okozta, holott javára kellett volna lennie.
* 2. A szöveg értelme bizonytalan. Mindnyájatokat: így a Hetvenes görög fordítás; Vulg. és héb. «mindnyájukat».
* 3. A paráznaság itt és a következő versben a bálványozást jelenti.
* 5. Izrael és Efráim párhuzamos élnevezések. A próféta figyelme Júdára is kiterjed, mely gonoszságai miatt szintén osztozni fog Izrael sorsában.
* 6. A nyájak és a csordák az áldozati állatokat jelentik. Az áldozatok azonban hiábavalók lesznek, és nem fordítják el a néptől az Úr haragját.
* 7. A pártütő fiúk a paráznaság gyermekei. Egy hónap = igen rövid idő. (A szöveg értelme bizonytalan.)
* 8. A próféta lélekben látja az ellenséges hadsereget, mely Izrael és Júda országait elárasztja.
* 9. A fenyítés napja az ellenséges betörés ideje, mellyel az Úr végrehajtja büntető ítéletét. Az Izrael (és Júda) törzsei fölött hirdetett biztos dolog a büntetés bekövetkezése.
* 10. A határbontás a határkövek elmozdítása, melyet Móz. V. 19,14. szigorúan tilt. A próféta a határbontással minden isteni és emberi törvény megsértését fejezi ki. – Más magyarázat szerint arról van szó, hogy Júda majd támadást intéz Izrael országa ellen.
* 11. A vers értelme bizonytalan; talán arról van szó, hogy Izrael országa valami tiltott politikai szövetséget kötött (Damaszkusszal?).
* 12. A moly és a rothadás a két bűnös ország belső szétmállását, minden rend felborulását jelenti, mint Izrael bűneinek következményét és az Úrnak igazságos büntetését.
* 13. Bilincsét, héb. «kelését». Izrael és Júda belső romlását semmiféle emberi segítség sem tudja megállítani. Az itt említett asszír király talán II. Adad-Nirári (755-745.).
* 14. A próféta nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az Isten maga fogja a büntető ítéletet végrehajtani.
* A 15. vers már a 6. fejezet gondolatköréhez tartozik. Az Úr nem engedi meg az idegen hatalmakkal való szövetségeket, mert egyedül ő tudná megmenteni a népet. Arcomat: kegyességemet.
* 6. 1-6. Izrael népe a csapások súlya alatt megtér, de megtérése nem tartós.
* 1. Csakhamar, szószerint: «reggel». Izrael megtérése őszinte, de nem állhatatos (4. v.).
* 2. Ő fogott meg, a héber szerint: «ő tépett széjjel»; célzás 5,14-re. A zsidó nép bízik az Isten megbocsátó irgalmában.
* 3. Két nap múlva és harmadnapon: nagyon rövid idő múlva. A feltámasztás Izrael nemzetének helyreállítását jelenti. A csapásokkal sujtott nép komolyan törekedni akar az Úr ismeretére (v. ó. 4,6.). Az Úr eljövetele az ő megjelenése Izrael megszabadítására. Eljő hozzánk, mint az őszi (szószerint: «kellő időben jövő») eső, – És mint a tavaszi eső a földre, a héber szerint: «Eljő hozzánk, mint a zápor, – Mint a tavaszi eső, mely lehull a földre». Az őszi (és a tavaszi) esőtől függ Palesztina egész termékenysége; ezért hasonlítja a nép ehhez az Úr megszabadító eljövetelét.
* 4. Az Úr szava. Az Isten nagyon jól tudja, hogy a nép megtérése, mint már oly sok más alkalommal, most sem lesz állhatatos.
* 5. Az Úr a próféták szavai által oly sokszor buzdította népét a megtérésre, majd amikor minden hiábavaló volt, a megsemmisítő büntetést hirdette ki nekik, ítéleteid = a nép ellen hozott isteni ítéletek; ezek mindenki előtt nyilvánvalók, mint a világosság.
* 6. V. ö. Kir. I. 15,22. A próféta nem kárhoztatja az áldozatokat általában, csak azt hangsúlyozza, hogy bensőséges lelkület nélkül a külső áldozatok az Isten előtt nem érnek semmit sem.
* 7-11. Izraelre és Júdára az Úr büntetése vár.
* 7. Mint Ádám: a szöveg valószínűleg romlott, és a «mint Ádám» kifejezés helyett eredetileg városnév állott, mint a következő ott szó is mutatja. A szövetség az Úrnak az a szerződése, melyet ő a zsidó néppel a Sínai-hegynél kötött (Móz. II. 24.)
* 8. Gonosztevők (héb.), Vulg. «bálványkészítők».
* 9. Társasága (héb.), Vulg. «társa». A nehéz versnek értelme talán az, hogy az erőszakos gálaádbeliek a gonosz papok tudtával és beleegyezésével megtámadják a Szichemből jövő karavánokat. Mások a héber szöveget úgy értik, hogy Gálaádnak a rablók teszik félelmetes erejét, kik a Szichem felől jövő papokat legyilkolják. Ismét mások szerint a próféta valami belső forrongásról vagy belháborúról beszél, melyben a papság is résztvett. – Szichem levita város volt, és mint ilyen, nevezetes papi központ.
* 10. Izrael háza itt talán Izraelnek legfontosabb vallási középpontját, Betelt jelenti; erre vall a versnek folytatása. Ott paráználkodik Efráim: ott űzi Efráim az I. Jeroboám által megkezdett borjútiszteletet.
* 11. A szöveg homályos; de az összefüggés szerint az aratás nem az Istennek büntető ítéletét, hanem a fogság megszüntetését, tehát a választott népnek eljövendő helyreállítását jelenti. Ha majd jóra fordítom népem sorsát (héb.), a Vulgáta szerint: «Ha majd fordítok népem fogságán». – A próféta jelen beszédét a 7. fej. 1. versének első szavai (a héber szerint: «Amikor majd meggyógyítom Izraelt») fejezik be.
* 7,1-11,11.
E fejezetekben oly beszédek (vagy beszédtöredékek) olvashatók, melyeket Ózeás valószínűleg Jehu házának kiirtása után, Mánáhem király uralkodásának (743-737 ?) első éveiben mondott.
* 7. 1-7. Az Izraelben uralkodó politikai fejetlenség; a Zakariás király ellen szőtt összeesküvés.
* 1. Efráim gonoszsága a. 3-7. versben részletesen leírt eseményre: a Zakariás király ellen szőtt összeesküvésre (Kir. IV. 15,10.) vonatkozik. Szamaria Izrael (Efráim) országának fővárosa. A vers utolsó része azt mutatja, hogy Izraelben minden társadalmi rend felbomlott.
* 2. A vers első fele a megelőző vers gondolatköréhez tartozik: tolvaj és rabló szabadon garázdálkodik, a nélkül, hogy az Istennel törődnék. A gonoszság, mint valami köpenyeg, teljesen beborítja Izrael fiait.
* 3. A gonoszságukkal és hazugságaikkal szavak arra a hízelgésre vonatkoznak, melyet a Zakariás ellen összeesküvő Sellum és társai színleg mutattak a király és a fejedelmek előtt.
* 4. Hűtlenek ők (szószerint: «házasságtörők ők»), t. i. az összeesküvők. A vers második része a héberben így hangzik: «A pék abbahagyta a tűz élesztősét a tészta dagasztásától addig, míg az meg nem kelt». (Vulg. szószerint: «... Megnyugszik a város a kovász keverésétől az egésznek megkeléséig».) A próféta hasonlatának alapjául a túlságosan befutott kemence szolgál. Az összeesküvők (akiket a pék jelképez) egy nagy dőzsölés napjára (5. v.) tűzték ki Zakariásnak és családjának kiirtását (7. v.). Egy időre féken tartották gyűlöletüket (6. v.), míg a király és a fejedelmek a bortól teljesen el nem vesztették az eszüket (5. v.); akkor reájuk törtek és valamennyit legyilkolták (7. v.).
* 5. Királyunk napja: az összeesküvés a királynak valamely emlékünnepén történhetett. A vers első része a dőzsölésre vonatkozik, második része pedig arra, hogy a mitsem sejtő király az összeesküvőkkel együtt tivornyázott.
* 6. A kemence az összeesküvők lángoló gyűlöletét jelképezi. Pékük egész éjtszaka aludt, az arámi Targum és a szír fordítás szerint helyesebben: «indulatuk éjjel aludt». Reggel azonban maga is égett, – Mint a tűznek lángja: az összeesküvők egész éjjel, a tivornya alatt féken tartották gyűlöletüket, mely reggelre annál hevesebben tört ki.
* 7. A királyi család kiirtása. A teljesen ittas fejedelmek közül egy sem kiálthatott segítségért az Istenhez, mert valamennyien életüket vesztették.
* 8-16. A nép istentelensége.
* 8. Efráim a népek közé keveredett: Efráim (Izrael országa) mindenfele idegen nemzetekkel szövetséget kötött. A hamuban sült és meg nem fordított kenyér egyik fele összeég, másik fele nyers marad, tehát élvezhetetlen.
* 9. Az elvakult népnek fogalma sincs arról, hogy az idegen nemzetekkel kötött szövetségek folytán, melyek a zsidóktól súlyos áldozatokat követeltek, Izraelnak minden java, sőt egész életereje is veszendőbe ment.
* 10. Szemtől-szembe vádolja Izraelt büszkesége (héb.), a Vulgáta szerint: «Szemtől-szembe megaláztatik Izrael büszkesége». A mégsem szó a 8. és 9. versben mondottakra vonatkozik.
* 11. A próféta itt nyíltan megnevezi azt a két nagyhatalmat, mellyel az eltévedt és balga Efráim (Izrael) szövetségre akart lépni.
* 12. A próféta az Urat madarászhoz hasonlítja, ki váratlanul reáborítja hálóját az «eltévedt galambra» (11. v.). Amint gyülekezetükben hallották, t. i. a zsidók a próféták által.
* 13. A hazug dolgok a népnek az Istentől való állandó elfordulását jelentik.
* 14. A fekvőhely egyes magyarázók szerint az a hely, ahol a nép a bálvány oltár előtt leborult. Ez esetben a vers értelme: A nép bálványaihoz könyörgött földi javakért, az igaz Istentől pedig elfordult, és vele nem is törődött.
* 15. Az Úr keserűen panaszkodik, hogy a tőle nyert jótéteményekkel ellene éltek vissza.
* 16. Az iga az Isten törvényét jelenti. A héberben az első verstag így szól: «Megtérnek, de nem felfelé» (? a Magasságbelihez?). A szöveg igen homályos. Csalfa íj az olyan, mely a nyilat gazdája ellen fordítja. (V. ö. Zsolt. 77,57.) A hasonlat talán az Izrael országában dúló testvérharcokra vonatkozik. Valószínűleg ugyanerre céloz ez a kifejezés is: nyelvük dühe miatt; az egyes pártok a legnagyobb elkeseredéssel rágalmazták egymást. Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földén: Izraelnek Egyiptommal keresett szövetsége gyászos kudarcba fúl.
* 8. 1-14. Izrael bűnei miatt a próféta megjövendöli az asszír betörést.
* 1. A prófétának meg kell fújnia a harsonát, hogy népét a közelgő veszedelemre figyelmeztesse. A szent szerző igen tömör mondatszerkezetet használ. A sas az ellenséges asszír hadsereg jelképe. Az. Úr háza Izrael egész országa.
* 2. Ismerünk téged, Izrael: az Úr gúnyosan azt mondja, hogy jól ismeri a zsidó népet, mely a veszedelem idején hozzá fordul, de a veszély elmultával rögtön megfeledkezik róla. L. a bírák egész történetét.
* 3. A jó az Úr szolgálata és Dávid királyi családjának törvényes uralma.
* 4. Királyokat... fejedelmeket választottak (héb.), Vulg. «Ők uralkodtak, ... fejedelmek voltak». Izrael országának összes királyai a próféták szemében törvénytelen uralkodók voltak, mert az Úr egyedül Dávid családjának ígérte meg az uralmat a zsidó nép fölött. Valószínű, hogy Ózeás e mellett az Izrael országában oly gyakori erőszakos trón változás okra, nevezetesen Sellum| és Mánáhem trónralépésére is gondol. Tudtomon kívül: nem ismertem el őket. A bálványok elsősorban Betel és Dán szentélyeinek aranyborjai. (V. ö. Kir. III. 12,28 sk.)
* 5. A próféta magát az ország fővárosát, Szamariát szólítja meg, mert Betel és Dán szentélyei Izrael országa hivatalos istentiszteletének helyei voltak. (V. ö. Ámosz 7,13.)
* 6. Azt a gondolatot, hogy a bálványok emberkéz alkotásai, főleg Iz. 40-48. és Bölcs. 13-15. domborítja ki. A vers utolsó része a Vulgátában így szól: «Bizony pókhálóvá leszen – Szamaria borja!» A fordító valószínűleg arra gondolt, hogy pókháló fogja elborítani Szamaria elhagyott bálványszobrait.
* 7. A próféta az asszír fogságra gondol, mint az Isten legnagyobb büntetésére, mely Izrael országát a közeljövőben éri. A szél az Asszíriával kötött poltikai szövetség, a vihar az asszír betörés.
* 9. A próféta ismételten ostorozza az asszír-barát párt politikáját (v. ö. 7,11.): ők maguk mennek el Asszíriához, nem is várják meg, míg a hódító hozzájuk jő. – A sivatagban magánosán élő vadszamár jelképe az elhagyatottságnak, melyben Izrael marad, bármennyire is kereste ajándékok révén más nemzetek barátságát. Efráim Izrael országának legnagyobb törzse, és mint ilyen Izrael egész országát jelenti; Efráim szeretői az idegen nemzetek, melyekkel Izrael szövetségre lépett.
* 10. A vers jelentése bizonytalan. Akkor is összegyűjtöm őket: az Úr a 10a-ban említett nemzeteket, az asszírokat, kikkel Izrael nehéz adók árán szövetségre lépett, összegyűjti majd Izrael megbüntetésére. Más magyarázat szerint a zsidó nép összegyűjtéséről van szó. Kir. IV. 15,19. elbeszéli, hogy Mánáhem izraelita király adót fizetett Fúl (III. Tiglat-Pileszer) asszír nagykirálynak; Ósee, Izrael utolsó királya azonban megtagadta az adót V. Szálmánásszár asszír királynak (Kir. IV. 17,4.). A vers második felét egyes magyarázók a héber szerint így értelmezik: «És remegnek majd rövid ideig a fejedelmek királyának terhétől». A szöveg legvalószínűbb alakját talán a Hetvenes görög fordítás őrizte meg: «És megszűnnek rövid idő múlva felkenni királyt és fejedelmeket».
* 11. A politikai állapotokról a próféta áttér a vallási téren fennálló visszaélések korholására. Az oltárok a bálványok oltárai, melyeken Efráim áldozott.
* 12. Az Úr sok törvénye a mózesi törvény, mely a helyett, hogy az egész vallási és állami életnek alapja maradt volna, valósággal idegenné lett Izrael számára.
* 13. A bálványoknak bemutatott áldozatok korholása, és a méltó büntetés megjövendölése. Egyiptom a szolgaság földe; Izrael tehát ismét olyan helyzetbe jut, amilyenben egykor Egyiptomban volt.
* 9. 1-6. Izraelre bálványozása miatt éhínség és az asszír fogság vár.
* 1. Izrael örvendezése és ujjongása a többé-kevésbbé babonás vallási ünnepekre vonatkozik. Erre vall a vers második fele, melyet képletes jelentésben a bálványozásról kell értenünk: Izrael azt hiszi, hogy a búzaszérű hozadéka paráznaságának (azaz bálványimádásának) a bálványok által megadott bére.
* 2. A próféta terméketlenséggel és éhínséggel fenyegeti meg a zsidókat, mely büntetésekhez a
* 3. v. szerint még a fogság is hozzájárul. Egyiptom jelképes értelemben a szolgaság földe, mint 8,13-ban. V. ö. Móz. V. 28,68. Az idegen nemzetek között lehetetlenség lesz megtartani a mózesi ételtörvényeket, ezért a zsidók eledele tisztátalan lesz.
* 4. A fogság idejében szünetelni fognak az áldozatok. A mózesi törvény előírta a termés zsengéjének bemutatását; mivel pedig ez a parancs a fogság idejében nem volt megtartható, a próféta a zsidók eledelét általában tisztátalannak, mondja és a gyászolók kenyeréhez hasonlítja. A vers vége azt jelenti, hogy a fogságban élő zsidóság eledele nélkülözni fogja a vallási jelleget, mivel a termés zsengéjét nem lehetett az Úr házában (a jeruzsálemi templomban) áldozatul bemutatni.
* 5. A fogság tartama alatt az összes ünnepek szünetelnek.
* 6. Az éhínség miatt számos zsidó Egyiptomba fog költözni és ott is hal meg. De lehetséges, hogy a kivándorlás a fogságba hurcoltatást jelenti: a vidám ünnepi összejövetelek helyett Egyiptom, a szolgaság földe (L. 3. v.) fogja összegyűjteni az elhurcolt zsidó népet. A zsidók drága ezüstje itt az ezüstből készített bálványokat jelenti (v. ö. 8,4.), melyeknek elhagyatott szentélyeit csalán és lapu veri majd fel.
* 7-9. A hamis próféták korholása.
* 7. A megtorlás és a visszafizetés napjai a megérdemelt isteni büntetést, a fogságot jelentik. A próféta ebben a versben (a szöveg mostani alakja szerint) megjelöli Izrael végromlásának egyik jellegzetes okát: az álpróféták biztató jövendöléseit.
* 8. A szöveg igen homályos. Ózeás talán az álprófétákról beszél, kik minden szavukkal és tettükkel (= minden útján) romlására lettek Izraelnek, mert biztató jövendöléseikkel csak megakadályozták a nép megtérését. – Az Isten háza itt az egész Szentföldet jelenti. (V. ö. 15. v.)
* 9. Gábaa megemlítése a Bírák könyve 19. fejezetében elbeszélt gonosztettre vonatkozik. Ózeás szívesen hivatkozik a zsidó nép történetének régi eseményeire.
* 10-17. Izrael hálátlansága és elvetése.
* 10. A próféta az Isten nagy szeretetéről beszél, mellyel Izrael népét kezdet óta felkarolta. Az Úrnak olyan öröme telt Izraelben, mint a pusztai vándornak, amikor útján váratlanul szőllőre bukkan, vagy a fügefán friss gyümölcsöt talál. A vers utolsó része célzás a Móz. IV. 25-ben elbeszélt eseményre, és azt a fájdalmas ellentétet domborítja ki, mely az Isten végtelen szeretete és a zsidóságnak egész történelmén keresztülvonuló hálátlansága között megnyilvánult. – Atyáitokat (héb.), Vulg. «atyáikat». Beelfegor a Moáb vidékén fekvő Fogor-hegység (Móz. IV. 23,28.) istenének neve.
* 11. Az Úr a zsidó népet folytonos hálátlansága büntetéséül majd gyermektelenséggel sújtja; Efráim dicsősége tehát itt a gyermekáldást jelenti.
* 12. A vers második tagja a héber szerint így hangzik: «Megfosztom őket gyermekeiktől, úgy hogy egy sem marad meg». – Az Úr elhatározta Efráim (Izrael) teljes kiirtását.
* A 13. vers az összes szövegekben igen homályos. Újabb értelmezők a vers első sorát párhuzamba állítják a másodikkal, és úgy értelmezik, hogy Efráim a vadász fegyvere számára neveli fel leányait. – A most olvasható héber és latin szövegalak szerint a próféta Tírushoz, Fönícia leghatalmasabb városához (v. ö. Ezekiel 26–28.) hasonlítja Efráimot (Izraelt), de egyúttal reámutat arra is, hogy Izraelt semmiféle hatalom sem menti meg a kiirtástól: Efráim csak azért neveli föl fiait, hogy ezek a hóhér kezére jussanak. Ezt fejezi ki a – 14. vers is, mely találóan tükrözi vissza a próféta rémületét.
* 15. A vers első része azt mondja, hogy Izrael legnagyobb bűne és egyúttal minden más bűnének forrása a törvénytelen szentélyekben folytatott bálványozás. Gálgálát a próféta már 4,15-ben említette (v. ö. 12,11. is). Az Úr háza a Szentföld (8. v.); a kiűzés az asszír fogságba való hurcoltatást jelenti. Az Isten végtelen szeretete Izrael iránt, melyről a 10. v. beszélt, a zsidó nép folytonos pártütései és törvényszegései miatt gyűlöletté változott.
* 16. A próféta visszatér a 11–14. versben kifejezett gondolatra.
* 17. A 15. versben említett gondolat folytatása. Bujdosókká lesznek a nemzetek között: Izrael fiai az asszír fogságba jutnak.
* 10. 1-6. Izrael jóléte csak gonoszságát növelte, de bálványai nem tudják elhárítani róla a fenyegető isteni ítéletet.
* 1. A próféta folytatja a 9, 10-ben megkezdett képes beszédet, melyet Izrael földének termékenységére alkalmaz; de fájdalommal mutat reá arra, hogy a zsidó nép anyagi jóléte csak erkölcsi romlását és bálványozását mozdította elő. A héber szerint a vers utolsó-tagja így szól: «Amilyen jó dolga volt országának, – Olyan ékessé tették bálványoszlopait».
* 2. A bálványozás büntetése: az Úr maga fogja összetörni a bálványoltárokat és a bálványoszlopokat.
* 3. A próféta az ország szomorú politikai viszonyaira tekint. Nincs nekünk királyunk: II. Jeroboám halála óta (743.) Izrael trónján csupa gyönge uralkodó ült, kiknek nem volt tekintélyük Izrael népe előtt.
* 4. A politikai helyzet rajzának folytatása. A vers első része a héber szerint így hangzik: «Tárgyalásokat folytatnak, hamisan esküsznek». A próféta az idegen népekkel (Egyiptommal és Asszíriával) kötött szövetségeket korholja, melyeknek eredményeit a szántóföld barázdáiban kivirágzó mérges növényhez (dudvához, Vulg. «keserűség»-hez) hasonlítja.
* 5. Az első verstagban fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Betáven borjúit tisztelték Szamaria lakói». Betáven (= a hiábavalóság háza) Betelnek (= az Isten háza) gúnyos elnevezése. Borjúi, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «borja», – vagyis a Beleiben tisztelt aranyborjú. A bálványok nem tudnak Izraelen segíteni, sőt miattuk kell aggódniok papjaiknak. A beteli borjú dicsősége, mely eltávozik tőle, talán a beteli kincstár vagyonát jelenti; Kir. IV. 15,19. említi, hogy Mánáhem, Izrael királya (738-ban) 1000 talentum ezüstöt ajánlott fel Fül (III. Tiglat-Pileszer) asszír királynak, mely – legalább részben – bizonyára a bálványszentélyek kincstárából került elő.
* 6. A Bosszúálló királynak: a héber kifejezést valószínűleg a «nagykirály» szóval kell visszaadni. Az is szócskán különös nyomaték van: Betel bályányszobrát is Asszíriába fogják hurcolni, mint hódolati ajándékot az asszír nagykirálynak. Ebben áll Efráimnak a vers második felében említett szégyene: a bálványszobor, melyet tiszteltek, az ellenséges király zsákmányává lesz.
* 7-10. Az Úr ítélete megmásíthatatlan.
* 7. Fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Szamaria eltüntette királyát, – Mint a tajtékot a víz színén». A próféta arra céloz, hogy a királyi méltóság a pártok játéklabdájává lett.
* 8. A büntető isteni ítéletet az asszír hadsereg hajtja végre; ennek borzalmai elől a lakosság a hegyek és a halmok alá kíván majd temetkezni. V. ö. Iz. 2,19. A vers utolsó szavait az Úr Jézus a gonoszok szájába adja a végítélet leírásában (Luk. 23,30; v. ö. Jel. 6,16.).
* 9. A gábaai napok: a próféta itt és a következő versben a Bírák könyve 19-21. fejezetében leírt eseményre céloz. Gábaában történt az ott elbeszélt gonosztett, és ugyancsak Gábaa volt Benjámin törzsének táborozási helye, melyet egész Izrael csak a harc harmadik napján tudott elfoglalni. Vétkezett, a héber szerint: «vétkeztél».
* 10. Népek gyűlnek majd egybe ellenük: a próféta az Izraelt megsemmisítő büntető hadjáratot úgy írja le, ahogyan Bír. 20,1-20. elbeszéli Gábaa városának megbüntetését. Gábaa lakóinak kettős gonoszsága a vendégszeretet megsértése és a természetellenes fajtalanság volt. (L. Bír. 19.)
* 11-15. Felhívás a komoly megtérésre.
* 11. A vers első fele azt a gondolatot fejezi ki, hogy Izrael a Sínai-hegynél készségesen magara vette az Úr igáját, de idővel Kánaán földén lerázta magáról. Én fogtam igába Efráimot (héb.), Vulg. «Reászál ok Efráimra.» Júda helyett valószínűleg «Izrael» olvasandó, mert a próféta az egész szövegösszefüggésben csak az északi országról beszél.
* 12. A próféta felszólítja Izrael népét, hogy kezdjen új életet, akkor majd méltó lesz az Úr irgalmára.
* 13. A vers első fele jelképes beszédben a nép gonoszságát ostorozza; második fele a következő vers gondolatát vezeti be. A magad utaiban, a Hetvenes görög fordítás szerint helyesebben: «harci szekereidben».
* 14. A Báállal perbe szálló hős Gedeon (Bír. 6,25-32.); Sálmána mádiánita király ellen viselt háborúját Bír. 8. beszéli el. A héberben a vers harmadik sora így hangzik: «... amint Sálmán elpusztította Bet-Árbelt a harc napján». Bet-Árbel valószínűleg a Pella közelében fekvő Árbela, Sálmán pedig Moáb egyik királya a VIII. században, akiről III. Tiglat-Pileszer asszír király (745-727.) nagy győzelmi felirata beszél. Más magyarázók Sálmán nevet Szálmánásszár megrövidítésének tartják, és IV. vagy V. Szálmánásszár asszír király (783-773. illetve 727-722.) hadjáratainak egyik epizódjára gondolnak. Az első magyarázat a legvalószínűbb.
* 15. A vers első fele a Hetvenes görög fordítás szerint így hangzik: «így teszek majd veletek, Izrael háza».
* 11. 1a-b. a királyi család pusztulásának hirtelenségét szemlélteti. V. ö. 7,3-7.
* 1c-7. Az Úr a zsidó népet kezdet óta szeretettel gondozta, de hálátlanságáért rettentő büntetéssel fogja sújtani. — A 11. fejezet ismét történeti visszapillantással kezdődik. A zsidó nép egyiptomi tartózkodását a próféta itt is Izrael gyermekéveinek tekinti. Az 1. vers utolsó részét Szent Máté az Egyiptomból hazájába visszatérő gyermek Jézusra alkalmazza (2,15.).
* 2. A vers első részében a Hetvenes görög fordítás szövegét követtük. (Heb. és Vulgáta: «Hívták őket, úgy eltávoztak színük elől».) A próféta a zsidó nép folytonos hűtlenségeire és bályányozásaira céloz történetének kezdete óta.
* 3. A vers első része a héberben így hangzik: «Pedig én járni tanítottam Efráimot». Az Isten végtelen szeretetének, de egyszersmind Efráim (Izrael) hálátlanságának megkapó leírása.
* 4. Emberi kötelékekkel (Vulg. szószerint: «Ádám kötelékeivel»): az emberi gyarlósághoz mért kötelékekkel. A 4. vers ismételten hangsúlyozza az Isten végtelen szeretetét és leereszkedését Izraelhez, mely szeretet főleg abban mutatkozott, hogy az Úr a választott népet Egyiptomból kiszabadította és a pusztában mannával táplálta.
* 5. A vers értelmét a Hetvenes görög fordítás adja vissza helyesen: Efráim Egyiptomba (= a szolgaságba) fog visszatérni, és Asszíria fog fölötte uralkodni.
* 6. Az asszír betörés borzalmainak megjövendölése. A héber szöveg és a Hetvenes görög fordítás egybevetése a vers végső tagjában a következő értelmet adja: «És meg fogják enni azt, amit kiterveztek».
* 7. A vers szövege romlott; értelme valószínűleg az, hogy az asszír betörés és a fogság megnyitja majd az elvakult nép szemét. A Hetvenes görög fordításban a vers első fele így hangzik: «És népét lakásaiból akasztófára viszik». Az ékiratos emlékek sokszor beszélnek arról, hogy az asszírok az elfoglalt városok lakóit irgalom nélkül felakasztották.
* 8-11. Miután a próféta az Izraelre váró szigorú isteni büntetést megjövendölte, beszédének befejezéseképen reámutat a végtelen isteni irgalomra : az úr megelégeli a büntetést, és tökéletesen helyreállítja Izraelt.
* 8. Hogy szolgáltatnálak téged ki: Izrael (héb.), a Vulgáta szerint: «Megvédelmezlek, Izrael?» Ádáma és Szeboim ama városok közé tartoztak, melyeket az Úr Móz. I. 19,24 sk.; V. 29,23. szerint kénköves tüzes esővel eltörölt a föld színéről. Az Úr kérdéseit a vers második fele világítja meg : az Úr szánalma nem engedi meg, hogy bármennyire bűnös népét teljesen megsemmisítse.
* 9. Az Úr szentsége abban nyilvánul meg, hogy irgalmazni fog Izraelnek, és a fogság büntetése után ismét helyreállítja. Nem rontok városodra: t. i. mint mindent elpusztító ellenség.
* 10. A vers első részének alanya: a fogságból visszatérő zsidók.
* 10b. költői képében a, próféta az Urat ellenségei előtt félelmetes oroszlánnak mondja. (5,14. és 13,7. ugyanezt a szóképet használja, de Izraelre vészes értelemben.) Az előttünk szokatlan költői kép Jóéi 3,16; Ám. 1,2-ben is olvasható. A vers vége a héberben így hangzik: «Ha ő ordít, remegve jönnek fiai nyugatról», – t. i. a tenger szigeteiről. k
* 11. Egyiptomból és Asszíriából, azaz mindenfelől visszatérnek a fogságba hurcolt zsidók, és ismét birtokukba veszik a Szentföldet.
* 11,12-14,10.
Ózeás könyve utolsó beszédének legnagyobb része szintén feddés, de azért ez a beszéd ugyancsak a megtérésre való buzdítással és a bűnbocsánat megígérésével végződik.
* 11. 12. A Vulgáta szerint a próféta a bálványozó északi országgal, Izraellel szembeállítja Júda országát, melyben az Úr törvényes temploma állt, és ahol a derék Óziás király alatt (789-738?) a nép (többé-kevésbbé) megtartotta az Isten törvényét. – A rendkívül homályos héber szöveg második fele így szól: «Júda is féktelen az Istennel szemben, – És a Szenttel szemben, ki hűséges» (vagy: «De a szentekkel szemben hűséges».) E szerint a Szentségesnek megfelelő héber szót («szentek») a magyarázók gúnynak veszik és a zsidó nép szövetségeseire, Egyiptomra és Asszíriára értik: a zsidó az Istennel kötött szövetséget (Móz. II. 24.) megvetik, de ragaszkodnak a pogány nemzetekkel kötött szerződésekhez.
* 12. 1-2. Az Úr korholja Izraelt az idegen népekkel kötött szövetségek miatt.
* 1. A vihar meg a forró és romboló keleti szél után futni annyit jelent, mint hiábavaló és veszedelmet hozó dolog után törekedni. A veszedelmet hozó dolog Asszíria és Egyiptom barátsága és segítsége. Mivel Mánáhem király második utóda, Fákee alatt Asszíria Izraelnek már határozott ellensége, Ózeás könyvének ez az utolsó része is Mánáhem vagy Fákeja király idejéből való. Az Egyiptomba vitt olaj a fáraónak nyújtott hódolati ajándékokat jelenti.
* 2. Mivel a beszéd többi részében csak Izrael országáról van szó, a Júda szó valószínűleg «Izrael» helyett került a szövegbe. Jákob Izrael egész népét jelenti. Izrael utai és cselekedetei a zsidó nép bűnös életét jelentik.
* 3-6. Jákob pátriárka nagysága, és utódainak elkorcsosulása. – Ezekben a versekben valószínűleg egy népének töredékét olvassuk. (L. 12. 13. v.) Az ének alapgondolata: Jákob pátriárka dicsőítése. Valószínű, hogy ezt az éneket a próféta a nép szájába adja, mely nagy ősével kérkedik, hogy annál jobban kiélezze az ellentétet a pátriárka nagysága és utódainak elkorcsosulása között. 3. L. Móz. I. 25,22-25. és 32,24-32.
* 4. Jákob sírása és könyörgése a fánueli jelenésre vonatkozik (Móz. I. 32,24-32.). Neki = az Úr angyalának. A vers utolsó részében a népdal a beteli szentélyt dicsőíti.
* 5. A seregek az Istennek égi seregeit, az angyalokat és a csillagokat, de egyúttal Izrael hadait is jelentik.
* 6. A héber szerint: «És te Istenedben vissza fogsz térni», – vagyis: az Isten segítségével Mezopotámiából visszatérsz majd Kánaán földére. A mondat alanya: a hazájába visszatérő Jákob.
* 7-8. Efráim csalárd módon gazdagodott meg.
* 7. A népnek Jákob pátriárkát dicsőítő szavaira a próféta kemény feddéssel felel, valószínűleg célzással arra, hogy bármennyire tiszteletreméltó volt is J ákob, nem minden cselekedete egyaránt dícséretreméltó. – Kánaáni itt általában kereskedőt jelent. A próféta Izrael népét csalárdsággal vádolja, talán célzással arra, hogy Jákob is megcsalta Ézsaut (Móz. I. 27.), és bizonyos tekintetben Lábánt is (Móz. I. 30,31-43.).
* 8. Vagyont (héb.), a Vulgáta szerint: «bálványt». Izrael azzal dicsekszik, hogy csalárdsága csak (anyagi) haszonnal járt, és gonoszságai miatt semmiféle kárt sem vallott. A vers utolsó része a héber szerint így hangzik: «Semmiféle fáradsággal szerzett holmim sem elegendő nekem a gonoszság (törlesztésére), – Amelyet elkövettem».
* 9-11. A bűnös Efráim korholása.
* 9. A nép vakmerő elbizakodottságát az Úr megbünteti. A mózesi törvény előírta, hogy a sátoros ünnep egész nyolcada alatt a nép sátrakban lakjék a pusztai vándorlás emlékére. A sátoros ünnepet, mely az egész évi termés betakarításának befejező ünnepe volt, különös vidámsággal ülték meg. Ózeás azonban itt azt mondja, hogy az Úr Izraelt állandóan sátorban-élésre, vagyis nomád életre fogja kényszeríteni.
* 10. A próféták hivatásának rövid összefoglalása, Izrael egész történelmén keresztül.
* 11. A vers első tagjának szövege homályos; valószínűleg a bálványimádás hiábavalóságát állítja pellengérre. Vulg. szószerint: «Ha Gálaád bálvány, tehát hiába áldoztak Gálgálban a tulkoknak». A következő verstag a bálványoltárok pusztulását jövendöli meg. A kőrakás a szántóföld barázdái mellett: a bálvány oltárok romjai.
* 12-14. A 3-6. versben idézett népdal újabb töredéke, és Ózeás válasza.
* 12. V. ö. Móz. I. 29.
* 13. Az itt említett próféta Mózes. Ózeás ezeket a szavakat valószínűleg ismét a nép szájába adja, mely – ellentétben a 10. versben mondottakkal – azt hiszi, hogy a prófétának nincs más feladata, mint a népre kedvező dolgokat jövendölni.
* 14. Ózeás válasza, melyben a szövegösszefüggés szerint az Isten a próféták üldözése miatt korholja Izraelt. A vers első részében fordításunk a héber szöveget követi. A Vulgáta szerint: «Haragra ingerelt engem Efráim az ő keserűségeivel». Vérontása: az Úr prófétáinak ártatlanul kiontott vére. Gyalázatosságát = a prófétákon elkövetett gyalázatot.
* 13. 1-3. A borjútisztelet Izrael romlását idézi elő.
* 1. Az igen homályos verset Szent Jeromos így magyarázza: Az Efráim törzséből származó I. Jeroboám kötelezővé tette Izrael országában a beteli és a dáni borjútiszteletet (Kir. III. 12,26-33.), és szavának senki sem mert ellenállni. Ámde a babonás borjútiszteletet mihamar a szorosan vett bálványozás, Báál tisztelete követte, mely Izraelnek végveszedelmét okozta. – Az arámi Targum ezt a verset úgy értelmezi, hogy Efráim törzse egész Izraelt rettegésben tartotta nagy tekintélyével, de a Báál-imádás végromlásba döntötte; a Hetvenes görög fordítás pedig azt mondja, hogy Efráim Báálnak adta igazságosságát, és emiatt elpusztult.
* 2. A próféta megvetőleg korholja Izrael országának hivatalos borjútiszteletét, ismételten hangsúlyozva, hogy a bálványszobrok emberkéz munkái.
* 3. Fentebb (6,4.) a próféta a zsidó nép jámborságát hasonlította a gyorsan elmúló reggeli felhőhöz és harmathoz; itt ugyanezzel és a többi szóképpel Izrael országának hirtelen elmúlását jelzi. A vers második fele a héber szerint így hangzik: «Mint a polyva, melyet elragad a szélvész a szérűről, – És mint az ablakrács füstje». A régi zsidók házaiban nem volt kémény; a füst az ablakon keresztül távozott.
* 4-6. Az Úr az Egyiptomból való kivonulás idején szövetségre lépett Izraellel. Ez a szövetség az Istennek különös jogcímet adott a választott nép hálájára és hűségére, és mégis Izrael csak hálátlansággal és hűtlenséggel fizetett az Úrnak.
* 4. Az egy igaz Istenben való hit a lényege az egész mózesi vallásnak; ez az alaptétele a szövetségnek, melyet az Úr Izrael népével kötött (Móz. II. 24.).
* 5. Én ismertelek fel téged, a Hetvenes görög fordítás szerint: «Én legeltettelek téged». A pusztai vándorlás alatt maga az Isten vezette népét az ígéret földe felé.
* 6. Az előbbi versben megkezdett szókép folytatása. A próféta a pusztai vándorlás alatt elkövetett folytonos törvényszegésekre és lázongásokra céloz, noha az Úr mindenben gondját viselte népének. (V. ö. Zsolt. 105.) Izrael erkölcsi állapota Ózeás korában sem volt jobb; ezért a következő versek az Úr büntető ítéletét hirdetik.
* 7-15. Az Úr kérlelhetetlenül le fog sújtani Izraelre bűnei miatt.
* 7. A kicsinyeit féltő nőstény oroszlán, a párduc és a nőstény medve (8. v.) a haragvó és büntető Isten jelképei. A vers utolsó tagja a héber szerint így hangzik: «Mint a párduc leselkedem az úton».
* 8. Májuk közepét, a héber szerint: «szívük burkolatát».
* 10. Az Úr haragjával szemben minden emberi erő tehetetlen. A próféta maró gúnnyal említi a hatalom birtokosait, a (különben is gyönge Mánáhem vagy Fákeja) királyt, a fejedelmeket és a bírákat, kiknek elsősorban lett volna kötelességük a végromlást feltartóztatni, de erre képtelenek voltak. A vers utolsó része a Kir. I. 8,5-ben elbeszélt eseményre céloz.
* 11. A királyság intézménye Izrael országában teljesen eltorzult, sőt az országnak nem hasznára, hanem kárára szolgált. Ózeás a közelmúltban történt megalázó eseményre mutathat reá: Mánáhem adófizetésére, melyről Kir. IV. 15,19. beszél. Az Úr valósággal megbüntette Izraelt azzal, hogy ilyen királyokat adott neki, de ugyancsak megbüntette azzal is, hogy királyai közül sokan erőszakos halállal, polgárháborúkban haltak meg, – főleg Izrael történetének utolsó szakaszában.
* 12. A próféta azt mondja, hogy Izrael gonoszsága csomóba kötve biztos helyen várja sorsát, azaz büntetését.
* 13. A szöveg valószínűleg romlott. Ózeás a történelmi Izraelt szülő asszonyhoz hasonlítja, kinek fájdalmai (= az isteni büntetések) árán új, jámbor nemzedéket kellene a világra hoznia; de a szülés fájdalmai hiábavalók (a nép nem tér meg), az új, jámbor nemzedék nem születik meg. A nem okos gyermek ő kifejezés talán közmondásszerű volt a nehéz szülésről. A vers utolsó részében az érthetetlen latin fordítás helyett («Mert most nem áll meg a fiúk összetörésében») a héber szöveget követtük.
* 14. Az Úr végtelen hatalma még a legszörnyűbb válság idején is tudna szabadulást hozni, ha a nép megtérne. – A héber szerint ez a vers így hangzik: «Kiszabadítsam-e őket az alvilág kezéből? – Kiváltsam-e őket a halál (hatalmá)-ból? – Hol vagyon dögvészed, ó halál? – Hol vagyon járványod, ó alvilág? – El van rejtve szemem elől a könyörület!» Szent Pál Kor. I. 15,54 sk-ben Ózeás próféta jelen versét szabadon és alkalmazott értelem szerint a feltámadásról idézi.
* 15. A vers első fele a Vulgátá-ban talán Izrael és Júda szétválására céloz: I. Jeroboám trónralépése kettészakította a testvértörzsekből alakult zsidó államot. A héber szerint: «Ő (Efráim) ugyan virágzik a testvérek (vagy: a káka) között». – Az arábiai sivatag felől jövő égető keleti szél a betörő asszír sereget jelképezi. A további két kifejezés Izraelt vízforrás közelében levő ültetvényhez hasonlítja: a forró szél kiszárítja a forrást és így megöli a növényt. A vers utolsó tagja már nem képes beszéd: az asszírok magukkal fogják hurcolni a zsidók minden kincsét.
* 14. 1. Szamaria végveszedelme. – Ez a vers az előbbi fejezet fenyegetésének befejezése, és Szamaria lakosságának teljes kiirtását jövendöli meg. A héber szerint az első két sor így hangzik: «Megbűnhödik Szamaria, – Mert föllázadt Istene ellen». A próféta Szamariát, mint az ország fővárosát egész Izrael helyett említi.
* 2-4. A próféta Izraelt felszólítja a megtérésre.
* 3. Vigyétek magatokkal e szavakat, hogy majd egykor azokkal vallomást tehessetek. A jót: áldozatainkat. Ajkunk áldozata (szószerint: «ajkunk borjúi»): a fogadalmi áldozat.
* 4. Izrael szakítani akar eddig oly gyakran elkövetett bűneivel: az idegen nemzetek szövetségének keresésével, a hadseregébe vetett vakmerő bizakodással és főleg a bálványozással, hogy így megérdemelje az Úr irgalmát. Istenünknek (héb.), Vulg. szószerint: «isteneinknek». – Ki nálad talál irgalmat (héb.), Vulg. «ki benned vagyon». Az összehasonlítás a tehetetlen árirával a megtért nép őszinte alázatosságára vall.
* 5-9. Az Izraelre váró boldogság.
* 5. Sebeiket, a héber szerint: «elpártolásukat».
* 6. Ózeás próféta szereti a természetből vett hasonlatokat. (V. ö. 6,3-4; 10,1; 13,15.) A Libanont a próféta a Libanon fái helyett említi.
* 7. Az olajfa Palesztinának egyik legnemesebb növénye. A Libanon itt is annak illatos erdeit jelenti.
* 8. Árnyékában: az Úr oltalma alatt. A gabonával való táplálkozás a jólétet, a rügyezés a nép szaporaságát fejezi ki. Ellentétes párhuzam a 9. fejezet 12 skk. verseivel.
* 9. Az Efráim szót a szerző nyomatékkal helyezi a vers elejére. Fordításunk a vers első tagjában a Hetvenes görög fordítást követi. A héber szöveg és a Vulgáta így szól: «Efráim, mi közöm nekem még a bálvány okhoz?» Én hallgatom és gyámolítom őt, ugyancsak a görög fordítás szerint helyesebben: «Én aláztam meg őt, és én fogom őt erőssé tenni». Ciprus (héb.) helyett a Vulgáta «jegenyefenyő»-ről beszél. Az örökzöld levelű ciprus találó jelképe az Úr állandó szeretetének népe iránt. Izrael nem a bálványokban, hanem az Isten örök szeretetében találhatja meg mindvégig tartó üdvösségét. – Más magyarázat szerint az Úr azt mondja, hogy a fák alatt folyó törvénytelen istentisztelet helyébe az ő imádása fog lépni.
* 10. Rövid befejező összefoglalása Ózeás könyve erkölcsi tanulságának, mely Zsolt, 1,6; 106,43. gondolataira emlékeztet. Az Úr utai az ő törvényei.