* 1. A fejezet első tizenegy verse – az 1. v.-ben levő címet nem számítva – a könyv költői bevezetése, mely előadja a könyv alapvető tételét, hogy t. i. az emberi fáradozás viszonylag céltalan, mivel újat nem teremthet; az emberi fáradozás hiábavalóságával párhuzamba hozza egyes természeti folyamatoknak (a nap, a szél, a folyóvíz mozgásának) eredménytelenségét (5-7.) s a tételt az emberi élet tapasztalataival is igazolja (4. 8-11). Majd a Prédikátor bemutatkozik Salamon szerepében: sokat tanult, de rájött arra, hogy minél több ismerettel rendelkezik valaki, annál inkább látja meg a hiányt és tökéletlenséget, ami azután nyomja kedélyét. Ezért a bölcseség is hiúság, mely nem tudja az emberi szívet kielégíteni (1218).
* 1. A Prédikátor személyére nézve lásd a Bev.-t a könyvhöz.
* 2. Csupa hiúság, A latinban: hiúságok hiúsága; a héberben szószerint: párák párája = nagyon hamar elillanó, múló pára, lehellet. A hiúság kifejezést tehát nem erkölcsi, hanem lénytani értelemben kell vennünk (múlandó, semmis).
* 3. A nap alatt = az ég alatt, az ember ama munkájából, melyet főleg nappal végez. V. ö. 13.
* 4. Az örökös változásnak és körforgásnak egy szilárd középpontja van, a föld, melyet a rajta és körülötte végbemenő változások nem látszanak érinteni.
* 5. Visszasiet, a héberben szószerint: lohol, lélekzetét vesztve siet. A nap nagy utat tesz meg a föld alatt felkelése helyéig, tehát sietnie kell, hogy meg ne késsék.
* 6a a nap évi útjára vonatkozik (éyi elhajlásváltozás), mely az évszakok változását idézi elő. Sok értelmező 6a-t egybekapcsolja 6b-c-vel és a szél irányváltozására érti. A szél járása folyton változik és ezért időnkint visszatér előbbi irányába. Mindent bejárva a Vulgáta többlete.
* 7. A héber szerint helyesebben: «A helyre, hová a folyók folynak. – Visszatérnek, hogy újra folyjanak», (c-d.) A folyók mindig a tenger felé tartanak, de mégsem tudják annak szintjét emelni, tehát munkájuk eredménytelen. A latin fordítás azt a felfogást juttatja kifejezésre, hogy a tengerbe érő vizek (a föld alatt) újra visszavándorolnak forrásaikhoz.
* 8. A dolgok örökös körforgása az emberi elmét fárasztja. Amint a tenger (7. v.) nem tud megtelni a folyók vizével, úgy a szem és a fül sem azzal, amit tapasztal; a végén az ember ki nem elégített érzése marad. Mások 8a-t nem a megfigyelő bölcsre, hanem a megfigyelt lényekre értik: A dolgok mind szüntelen fáradoznak (L. a loholó napot 5b), de nem jutnak nyugvópontra.
* 9-11. A dolgok elmúlnak, hogy később újra felszínre kerüljenek. Önámítás, ha valamiről azt hiszik, hogy az valóban új. Ha az emberek ismernék a történetet, tudnák azt is, hogy «újdonságuk» rég elcsépelt dolog. A multakra stb.: mások a szöveget nem az elmúlt és elkövetkezendő dolgokra, hanem az elmúlt és a jövő nemzedékre értik.
* 14. Szélkergetés, vagyis hajsza a semmi után. A latin szerint: a lélek sanyargatása.
* 15. A világ dolgai tele vannak olyan fogyatkozásokkal, melyeket nem lehet egészen eltávolítani. – 15b. A héberben szószerint: S a fogyatkozást nem lehet megszámlálni.
* 16. Naggyá lettem, a héberben: gyarapítottam (t. i. a bölcseséget).
* 17. Salamon behatolni kívánt a bölcseség titkaiba, hogy azt a balgaságtól élesebben el tudja különíteni, de itt sem találta meg a remélt kielégülést. Szélkergetés v. ö. 14.
* 18. A bölcs jobban látja a tökéletlenségeket önmagában, másokban és létének egész berendezésében; sok csalódás éri, ami sok szenvedéssel is jár.
* 2. Az előző fejezetben Salamon arra az eredményre jut, hogy a bölcseség nem alkalmas az emberi szív kielégítésére (16-18 v.), ez a fejezet pedig a bölcsnek sajátságos kísérletéről számol be: megkísérli, lehetne-e a bölcseségnek és balgaságnak előnyeit egyesíteni. Részt kér magának az élet balgaságaiból, de e mellett az értelem vezetőszerepét sem akarja feladni, sőt azt nagy, királyi alkotásaiban kívánja csillogtatni (3-11). A kísérlet azonban kudarccal végződik. Belátja, hogy a nagy alkotások nem jelentenek számára maradandó értéket, mivel kénytelen azokat átengedni trónutódjának, ki esetleg hozzá még balga is (v. ö. Roboám balgaságát Kir. III. 12) és az elért eredményeket elkótyavetyéli (12-23). Az előzmények alapján a Prédikátor arra a hedonisztikusnak (élvezetkedvelőnek) látszó következtetésre jut, hogy az embernek be kell érnie a pillanat múló gyönyöreivel (24-26). A szerző azonban nem gondol a valóban balga embereknek Isten akaratával szembeszegülő kicsapongásaira; az ő élvezetei Isten kezéből jönnek. A bölcsnek ezt a belenyugvását az adott helyzetbe felborítja a fejezet végéhez függesztett refrén-szerű megállapítás: «de ez is csak hiúság és szélkergetés», ami sem az előzményekhez, sem a 3. fej. tartalmához nem illik, miért is többen úgy vélekednek, hogy e szavak valamelyik másoló tévedéséből kerültek ide.
* 1. Megyek stb. a héber szerint: «Eredj! kipróbállak téged a gyönyörrel és tapasztald azt, ami kellemetes!» A lélek párbeszéde önmagával.
* 2. Miért bolondulsz hiába? A héber szerint: Mire jó az?
* 3. Gondoltam magamban stb., a héber szerint: Próbát tettem magammal: Borral hízelgek testemnek, a szívemet pedig bölcseséggel irányítom s egyben a bohósághoz is ragaszkodom, míg csak meg nem látom stb. Ameddig kevés életnapjuk tart, a latinban: minő cselekedet szükséges életnapjaik számában a nap alatt.
* 4. Salamon építkezéseiről Kir. III. 7. 9. 10. fej.
* 5. Ligeteket, a Vulgátában: gyümölcsöskerteket. A héber pardesz szó, mellyel a magyar «paradicsom» kifejezés is összefügg, a perzsa nyelvből van átvéve és elkerített parkot jelent.
* 7. Házbeli: háznál született háznépe ellentétben a vásárolt vagy foglyul ejtett rabszolgákkal.
* 8. Királyok és tartományok gazdagságát: a Salamonnak adót fizető királyokról v. ö. Kir. III. 5,1; 10,15. Palesztina tartományainak adózásáról v. ö. Kir. III. 4,7-20. Az énekesek és énekesnők főleg az udvari szórakozások fényének növelésére voltak hivatva. Serlegeket, boroskancsókat: a vitás héber kifejezést újabbak így fordítják: sok asszonyt. Salamon háremjére vonatkozólag v. ö. Kir. III. 11,3. A Hetvenes görög és a szír szöveg szerint: pincéreket és pincérnőket.
* 10. És annak élvezetét… hasznát veszem, a héber Aszerint: mert szívem örömét lelte minden fáradságomban és ez lett az én jutalmam minden fáradságomért.
* 11. Szélkergetés, a latin szerint: a lélek sanyarúsága. Nincs maradandó, a héber szerint: nincs annak haszna.
* 12 második részét az első elé kell tenni, mivel egyébként, nem kapunk összefüggő értelmet. A héber szöveg tekintetbevételével tehát a verset így adhatjuk vissza: Mert mit cselekszik majd az ember, ki a király után jön majd? Csak azt, amit már azelőtt is tettek. És arra tértem, hogy szemléljem stb. Salamon a fejedelmi pompát hiúságnak érzi, mert jöhet egy oktalan utód, ki az ő alkotásait elhanyagolja.
* 14. Szeme, t. i. látó szeme; a balgát ezzel szemben vaknak lehet minősíteni.
* 17. Rossz minden, a héber szöveg hozzáteszi: számomra. Szélkergetés, a latin szerint: lélek sanyarúsága.
* 18. Mert oly utódom lesz, kiről, a héber e helyett: mert a gyümölcsét át kell engednem annak, ki utódom lesz.
* 19. A fáradságommal, t. i. annak gyümölcsével. És szorgoskodtam, a héber szerint: és azzal, mit bölcsen alkottam.
* 20. A héber szerint: Erre kezdtem kétségbeesni ama fáradság miatt, melyet a nap alatt elszenvedtem.
* 21. Keresetét, a héber szerint: részét.
* 24. kezdete a latin szerint: Nemde jobb enni stb.
* 25. Nélküle a görög és szír szöveg alapján kiigazítva. Étel és jóérzés végső elemzésben Isten ajándéka. Eltérő a héber sző Vég és az azon alapuló latin fordítás: «Ki eszik és élvez, mint én?» Felfogása szerint Salamon azzal kérkedik, hogy senkinek sem juttatott Isten több élvezetet, mint neki.
* 26. A bűnös az igaz számára gyűjt. V. ö. Péld. 13,22; Jób 27,16.sk. A szerző szembehelyezi a halmozást az Istentől nyújtott javak nyugodt élvezetével. Az utolsó, váratlan mondathoz lásd a bev.-t a fej.-hez. Szélkergelés, a latin szerint: a lélek hasztalan sanyarúsága.
* 3. Az élet örvendetes és szomorú eseményei nem a véletlen alapján, hanem Isten előrerendelése szerint váltják fel egymást (1-8). Eme renden az emberi erőfeszítés nem tud változtatni (9). Isten idevonatkozó örök tervét sem kifürkészni, sem megmásítani nem lehet (11-15). Az igaztalan diadala is csak múló mozzanat, mert élj ő az isteni ítélet ideje (16-17.). Az ember földi élete épúgy elmúlik, mint az állaté; ezért az ember nem tehet jobbat, mint hogy Isten ajándékait akkor élvezze, amikor azok rendelkezésre állanak (18-22).
* 1. És minden dolog stb. a héber szerint: és minden dolognak az ég alatt megvan a maga ideje.
* 5. Az ellenség néha bosszúból követ szórt el az ellenséges szántóföldeken, hogy termékenységüket csökkentse (Kir. IV. 3,19. 25.). A kövek kiszedése a talaj javítását célozza (Iz. 5,2.).
* 7. A ruhát gyász idején megtépték, a gyász elmultával pedig kijavították.
* 9. Az ember fáradozása az Isten tervén alapuló körforgáson (L. 1-8. v.) nem tud változtatni.
* 11. Isten alkotásai, intézkedései akkor is helyesek, ha szomorúságot jelentenek, mert beleillenek nagy világtervébe. A jövőt is beléjük helyezte: Isten alkotásai a jövő csiráját magukban hordozzák, és ez a jövő a körforgás folyamán (v. ö. 1. fej. és 3,1-8.) sokszor a jelennek ellentétét hozza; az emberek azonban sokkal korlátoltabb elméjűek, semhogy azt belőlük (t. i. a teremtményekből) ki tudnák hámozni. A vers megértése több nehézséget okozott, miért is sokféleképen magyarázzák. A vers a Vulgáta szerint így szól: Mindent jónak alkotott idejében és a világot átadta vitatkozásuknak, hogy az ember ne tudja megtalálni a művet, melyet Isten kezdettől végig művelt.
* 12. Az ember a latin szövegben hiányzik, a héberben: «bennük» áll, ami kétségkívül íráshiba; v. ö. 2,24.
* 14. Isten műveinek változhatatlansága nem az egyes művekre vonatkozik, hanem azokra az örök törvényekre, amelyek a természet és történet körforgásszerű változásait irányítják. Isten eme könyörtelennek látszó következetességével az embereket istenfélelemre neveli. V. ö. Sir. 18,5-6.
* 15. Régen is megtörtént, a latin szöveg szerint: az megmarad. Megújítja azt, ami elmúlt, a héberben: (újra) felkeresi azt, ami elrohant. Isten időnkint visszatér a régi nyomokra, azokra az utakra, melyeket elhagyni látszott.
* 16-17. Nem kell azon megütközni, ha igazságtalan egyének kerülnek vezetőállásba; eljő a bukásuk, mely épúgy a világ körforgásának mozzanata, mint a felmagasztaltatásuk.
* 18. Bebizonyítja róluk, a megfelelő héber szó alakja és jelentése kétes.
* 19. A bölcs nem tagadja itt a lélek halhatatlanságát, mert nem a lélekkel (héberül nefes), hanem az éltető lehellettel (héberül ruach) foglalkozik. A lélek szerinte is a halál után az örömtelen alvilágba jut (9,10), tehát nem semmisül meg; a halál azonban véget vet a szerves életnek, és ebben a pontban nincs különbség ember és állat között. Részben ugyanazt a felfogást tükrözteti a 103. zsolt. (29-30. vv.), amelyben Isten úgy szerepel, mint aki az összes élőlények éltető lehelletét kiküldi, illetve visszavonja. Ez az éltető lehellet a szerves életnek és működéseinek összefoglaló megnevezése.
* 21. A szerző korában ama nézetnek is akadtak hívei, hogy az embernek, mint előkelőbb teremtménynek éltető lehellete (v. ö. 19. v.) Istenbe tér vissza, míg az állatoké a föld alá száll. A szerző azt vallja, hogy minderről az ember nem tudhat semmit sem. Ádám, helyesebben: az emberek; lefelé száll-e, a héber hozzáteszi: a föld alá.
* 22. Ugyan ki adja neki tudtul stb. Az ember élvezze a jelenben rendelkezésére álló jótéteményeket, mivel nem tudja, hogy a jövő mit tartogat részére. A latin szerint: Mert ki viszi őt odáig, hogy az utána következőket megtudja?
* 4. Az igazságtalan elnyomásról (1-3); a szorgalomban és a lustaságban megnyilatkozó hiúságról (4-8); a 8. v.-hez csatlakozó kitérés: a magányos élet hátrányairól és a társulás előnyeiről (9-12); az ostoba és az okos királyról (13-16). A 17. v. a köv. fejezet elejével függ össze.
* 1-3 rokon 3,16-17 tartalmával.
* 1. Másfelől, a latinban szó-szerint: Más (dolgok) felé fordultam. Könyörüljön, a latin szerint: segítsen.
* 4. Az első mondat a héber szöveg szerint helyesen: «És láttam, hogy minden iparkodás és ügyesség a munkában nem egyéb, mint az egyik irigykedése a másikra». Ez a kijelentés sokszoros megfigyelésből levont tapasztalatnak széles általánosítása, amely nem zár ki több-kevesebb kivételt. Szélkergetés, a latin szerint: felesleges gond.
* 5. A balga. Az összefüggés és Péld. 6,10; 24,33 inkább «a lusta» mellett szól. És így szól a latin szöveg többlete Szélkergetés, a latin szerint: a lélek gyötrelme.
* 8. És nem jut eszébe, hogy mondja a latin szövegnek a megértést könnyítő többlete.
* 9. Mert társaságukból hasznuk van, a héber szerint: «mert fáradságuknak jó ellenértékét találják». A kölcsönös támogatásnak mindegyik előnyét látja.
* 12. Neki, t. i. a támadónak. A héber szöveg csekély kiigazítása után így is lehetne a verset visszaadni: És ha az egyiket megtámadják, a másik odaáll eléje stb.
* 13-16 tartalmából többen meghatározott uralkodóra akartak következtetni, ki alatt a szerző élt. Mindeddig azonban nem sikerült megállapítani, hogy a szerző milyen uralkodóra értette szavait.
* 13. Ki nem tud eléggé óvatos lenni. Mások szerint: ki nem hajt figyelmeztetésre. A Vulgáta szószerint: ki nem tud előrelátni a jövőbe.
* 14. A héber szerint: Mivel amaz (t. i. az okos ifjú) tömlőéből került a trónra, habár ennek (t. i. a balga királynak) uralma alatt szegénynek született.
* 15. Mikor helyébe lépett: mikor az öreg királyt követte, esetleg letette.
* 16. Végtelen volt a száma mindama népnek, mely előtte volt. A héber szöveg mássalhangzóinak más, megfelelő elválasztásával: «De nem ér ezzel a nyomorúság véget. Minden úgy lesz, mint azelőtt volt!» A trónváltozás nem jelent tartós javulást; mire a most még fiatal király megöregszik, minden újra úgy lesz, mint oktalan elődje idejében (körforgás a történet folyamán. V. ö. az 1. fej.). Szélkergetés, a latinban: a lélek gyötrelme.
* 17. Ha a templomba mégy áldozatot bemutatni, ismerned kell a törvénynek az áldozatokra vonatkozó rendelkezéseit és azokat meg is kell tartanod. Hogy engedelmes légy, szószerint: hogy hallgass (t. i. a törvényre). Mert sokkal többet ér az engedelmesség, a görög szöveg alapján kiigazítva: áldozataid legyenek különbek. A héber szöveg hibás és homályos.
* 5. A fejezet első versei (1-6) 4,17-tel együtt az istentiszteletre (áldozatra és fogadalomra) vonatkozólag tartalmaznak különböző intelmeket, melyek a könyv többi részével nem mutatnak rokonságot. Az elnyomást gyakorló hatóságokról (7-8); a vagyon is csak hiúság, mert azt másokkal kell megosztani és baleset folytán könnyű azt elveszíteni (9-16); felszólítás az élet fáradsággal szerzett javainak élvezésére (17-19).
* 1. Többen a versben állásfoglalást látnak a túltengő szóbeli ima ellen (v. ö. Máté 6,7.), mások azonban helyesebben a könnyelmű fogadalomtevésre vonatkoztatják, melyről 3-5-ben is tárgyal a szerző. Isten magas fenségben trónol, vele nem lehet megfontolatlanul beszélni.
* 2. Ez a vers valószínűleg közmondás, melynek éle a második felében van kifejezve. Aki nappal több irányban van erősen elfoglalva, nyugtalanul alszik és sokat álmodik; aki pedig felesleges módon sokat beszél, többször elvéti a beszédet, ami az Istennel való beszédre (pl. fogadalomra) vonatkozólag is áll.
* 3-4. V. ö. Móz. V. 23,21-23.
* 3. A meg nem tartott, botor ígéret, a héber szöveg rövidebben: a balgák.
* 5. Isten küldöttjén (a Vulgáta «angyal»-t ír) vagy a papot kell érteni (v. ö. Mal. 2,7.), ki a fogadalmat megváltó áldozatot átvette (v. ö. Móz. III. 27,1 skk.) vagy annak felhatalmazott küldöncét.
* 6. A vers ilyen formában homályos és az összefüggésbe nem illik, miért is többen a 2. v. alapján így módosítják: A számos gondot álmok követik és a sok szóbeszédben balgaság vagyon.
* 7-8. Keleten a mai napig dívik a lakosság kíméletlen megsarcolása hivatalnokok részéről, kiket azután fellebbvalóik zsarolnak meg. A szerző (a héber szöveg szerint) azzal vigasztal, hogy a király uralma mégis csak rendet teremt a földmíves lakosság körében.
* 8. A latin szöveg felfogása szerint a király a népet kiszipolyzó hivatalnokrendszernek felső, súlyos záróköve. A héber szerint helyesebben így lehet az egyébként bizonytalan szöveget visszaadni: Az országnak mindamellett előnye, ha királya van, kinek a föld (= ország) engedelmeskedik.
* 10. A gazdag nem élheti fel egész vagyonát; néznie kell, hogy azt mások (pl. alkalmazottjai) hogyan fogyasztják.
* 13. A vers első része a Vulgáta szerint: Mert tönkremegy gonosz csapás folytán.
* 14. Úgy megy el innét, szószerint: úgy tér vissza t. i. a földnek, mint anyának méhébe. Semmit sem visz magával abból, mit fáradsággal szerzett, a héber szerint: «fáradságával semmit sem szerez, miből kezével (másnak) juttathatna». A leszegényedett birtokos semmit sem hagy örökségül maga után.
* 15-16. A tény, hogy a halálba semmit sem lehet elvinni, már magában véve is a vagyon hiúságát bizonyítja. De ehhez járul, hogy a vagyont már az élet folyamán is el lehet veszíteni, s akkor az élet hátralevő része nem egyéb gyásznál stb.
* 16 a kiigazított héber szöveg szerint: Ezenfelül minden napja sötétségben, gyászban, nagy keserűségben, szenvedésben és bosszúságban telik el.
* 19. Kit Isten ama jótéteményben részesít, hogy fáradsága gyümölcsét élvezheti, attól az élvezet idején távol tartja az élet múlandóságának leverő gondolatát.
* 6. Vannak, kik halmozzák a javakat, de nem jutnak el azok élvezetéig. Állapotuk rosszabb, mint az idétlen magzaté. A bölcs ellenben ért ahhoz, hogyan élvezze még a keveset is (1-9). Hogy mi szolgál az embernek igazi javára, csak Isten tudhatja, ki mindent öröktől fogva elrendelt és a jövőt is látja (6,10-7,1).
* 1. Gyakran, a héber szerint: nagyon.
* 4. Az idétlen magzatnak nincs a földi életben külön rendeltetése és még nevet sem adnak neki. Nevét a feledés eltörli, a héber szerint helyesebben: nevére sötétség borul.
* 5. Nem ismerte a különbséget a jó és rossz között, a héber szerint helyesen: nem ismerte (t. i. a napot), (de) inkább van nyugodalma, mint amannak.
* 6. Élt volna, t. i. a 2. v.-ben említett gazdag. Ha az ember életét nem tölti ki az Istentől átengedett javak használata, akkor az nem különbözik az elvetélt magzat életétől, mert a végső sors úgyis azonos.
* 7. Szájáért volt, evésért, ivásért. Mások: «szájáért van» és azt hiszik, hogy a vers közmondás idézése. A 9. v. és az összefüggés azonban inkább amellett szól, hogy a versben szintén ama gazdagról esik szó, ki nem tudja javait élvezni.
* 8. Ki ért ahhoz, miként kell az élők elölt járnia: ki ügyes az emberekkel való érintkezésben s így könnyíteni tud sorsán. A Vulgáta szószerint: mint hogy odamenjen, hol élet van. A feltett kérdésre a következő vers ad feleletet.
* 9. Valamit (t. i. jót) meglátni itt annyit jelent, mint azt elérni és élvezni. A héber szerint: Jobb valaminek szemmel való meglátása, mint a vágyak (szertelen) csapongása. A szegény bölcs beéri a kevéssel, amit élvez; akárhány gazdag pedig értékeket halmoz anélkül, hogy azok hasznát venné. Szélkergetés, a latin szerint: a lélek beképzelése.
* 10. Ami van, a latin szerint: aki lesz. – Már régen szólították néven. Valaminek, itt az embernek, elsőízben néven szólítása a régi keleti felfogás szerint annak létrehozása, illetve Istennek a teremtésére vonatkozó elhatározása. A nála hatalmasabbal: Istennel. Az ember hiába bírálgatja az isteni gondviselés útjait; azokat nem tudja megérteni, és megváltoztatásukra nincs elegendő ereje.
* 7. Mi az, ami jobb? (2-13.). A jólét és a balsors napjai (14-15); az erkölcsi élet középútja (16-23)-; az asszony (24-30).
* 7. 1. A héber szerint a vers kezdete: Mi haszna van az embernek belőle? Vajjon ki tudná, mi szolgál a javára stb. – Mi haszna van az embernek belőle, t. i. az Isten intézkedéseit bíráló üres vitából (6,11). Zarándoksága, a héber szerint: múló élete. Mert ki adja tudtul stb.: csak az tudja az ember életértékeit kellően mérlegelni, ki a jövőbe is bele tud pillantani s a jelent a jövőhöz való viszonyában tudja értékelni. Ezután, a latin szerint: «utána»; (t. i. az ember után; itt azonban nem a halált követő jövőről van szó elsősorban. V. ö. 3,22.
* 1. Lásd az előző fejezet végén.
* 2-13. A bölcs a földi élet hiúságának szemléletéből ezúttal nem azt a következtetést vonja le, hogy az ember számára az adott javak élvezete a legjobb, hanem az olvasót inkább világszemlélete legkomolyabb hangulatainak körébe vonja. Ezt a részt az erkölcsi megfontolásokon kívül még emelkedettebb verses formája és régibb, tisztább nyelvezete is kiemeli környezetéből; valószínű, hogy a könyv szerzője egy régibb munkából vette át és itt-ott prózai szövegű magyarázattal látta el.
* 2a. A lakomák alkalmából illatszer gyanánt használt illatos (Vulgáta: drága) olaj (héberül; semen) és a jó név (héberül: sem) egybeállítása szójáték. Az összehasonlítás alapjául szolgáló közös vonás a kellemes illat, mely átvitt értelemben a jó hírnevet is jellemzi,
* 2b. A halál napja a keserű csalódások végét jelenti, a születés pedig azok elejét. V. ö. 6,1-7. – 2a és 2b összefüggése valószínűleg a következő: A jó hírnév a halál után is megmarad, a lakoma finom illatai azonban hamar elillannak.
* 3. A jövőt a latin szöveg többlete.
* 4b. A latin fordítás a szöveget a vétkező embertársnak hallgatás által való megfeddésére érti. A héber szerint helyesen: «Mert szomorú arc mellett üdül a szív.» A halál szemléletével (v. ö. 2-3) járó komoly gondolatok a lélek egészségére válnak.
* 5b. Hol öröm lakozik, a héberben szószerint: «az öröm hazában», ahol lakmároznak.
* 6b. A héber szerint: Mint a balgák nótáját hallgatni. A balgák nótái főleg a lakomákon (v. ö. 3 és 5. vv.) hangzanak el.
* 7. A balga, mint a tűzben pattogó tövis, nagyhangú, értéktelen és hamar kiadja erejét. Tövis (héberül: szírím) és fazék (héberül: szír) egyébként szójáték.
* 8a. Zsarolás itt a. m. zsarolás útján szerzett vagyon. Balgává teszi, a latinban szószerint: megzavarja.
* 8b. Az ajándék, itt vesztegető adomány. A sor a latin szerint: És megtöri a szív erejét.
* 9a. A dolog, a latin szerint: a beszéd. V. ö. 2a.
* 10-11. Nem kell bosszankodni, még akkor sem, ha a világ mostani folyása nem tetszik. A 11. v. – úgy látszik – a 10. v. prózai értelmezése.
* 12. Azoknak, kik a napot látják = az élőknek.
* 13. A vers valószínűleg a 12. v. prózai értelmezése. Életet ad: életben tart és megment a (korai) haláltól.
* 14-15. Az ember sorsában több mozzanat van, melyet a Prédikátor visszásnak (görbének) érez. V. ö. 1,15. Mindamellett az egyedüli helyes eljárás a vett javak élvezése, és balsorsban a megnyugvás, hisz nem lehet tudni, hogy a jövő mit tartogat.
* 14. Görbének alkotott, a latin szószerint: lenézett.
* 15. Gondold meg, a latin szerint: légy óvatos. Avégből, hogy az embernek néni lehet jogos panasza ellene, a héber szerint helyesebben: de akként, hogy az ember semmit sem tudhat meg jövőjéből.
* 16-23. A törvényhez való ragaszkodás és a földi jólét nem jár mindig együtt. A törvény tiszteletét nem kell oktalanul túlhajtani, a komoly vétségeket azonban mindenképen kerülni kell. Kisebb hibák elkövetését persze alig lehet teljesen elkerülni. A szerző tehát állást foglal a mózesi törvény magyarázatának túlhajtásai ellen, amint azt később az Üdvözítő is többször meg tette.
* 17. Hogy balgává ne légy. A kicsinyesség és a külsőségeket kereső erényesség korlátoltságra vezet. Mások: hogy tönkre ne juss, vagy: hogy búskomorrá ne légy.
* 18. A vers semmi esetre sem tartalmaz felhívást kisebb bűn elkövetésére, hanem hangsúlyozza az elsőrangú kötelességet: a súlyos bűn kerülését és arra utal, hogy a nagy bűn idő előtt visz a halálba.
* 19. Az istenfélő ember mind a két intelmet (17. és 18. v.) megszívleli. Jó, ha az igazsághoz tartod magadat, a héber szerint: Jó, ha ehhez tartod magadat.
* 20. A vers az összefüggést megszakítja. Többen a tíz hatalmasságon azt a tíz főhivatalnokot (archónt) értették, kik a görög városok élén állottak. Mások szövegkiigazítással így fordítanak: A bölcseség a bölcsnek több erőt ad, mint a városban levő hatalmasoknak a gazdagságuk.
* 21-23. Eme versek a 17. v.-et világítják meg. Aki tudja, hogy az ember a gyengeségeit nem vetheti le egészen, sok dolgot, pl. a szolgára vonatkozó áruló bemondást úgy vesz, mintha nem hallotta volna, és nem felejti, hogy ő is vétett már mások ellen.
* 24-30. A Prédikátor szeretné felfedni a bölcseség és balgaság különbözésének végső okait, de nem tud dűlőre jutni. Annyit sikerült megállapítania, hogy a nőnek az emberek balgává tevésében jelentékeny része van. (V. ö. Péld. 2,16. skk., 5. fej.).
* 25. Még messzebbre, mint azelőtt volt, mások szerint: ami történik, távol van t. i. a megértéstől.
* 27. Az asszonyról nyilvánított kedvezőtlen vélemény beleillik a Prédikátor Salamon-szerepébe (v. ö. Salamon 1000 feleségét a 29. v.-ben mondottakkal). A jó asszonyról lásd Préd. 31-et.
* 29. Ezer ember között Prédikátor (Salamon) csak egy igazira vélt akadni, de ugyanannyi asszony (Salamon feleségei) között nem talált egyet sem, ki ezt a nevét teljesen megérdemelte volna.
* 30. Hogy a valóság ilyen szomorúan fest, annak okát nem Istenben kell keresni, ki mindent jónak teremtett (Móz. I. 1.), hanem az emberi fondorlatokban. A vers vége a héber szövegben a következő fejezet elején áll.
* 8. A királyi hatalomról és a vele kapcsolatban lehetséges ferde állapotokról (2-9) ; az erkölcsi világrendbe ütköző visszásságokról; ezzel kapcsolatban felszólítás a jelen örömeinek élvezésére (10-15). Isten erkölcsi világrendje kifürkészhetetlen (16-17).
* 1. A vers – úgy látszik – a környező szövegekkel nincs összefüggésben. – 1b. A fordítás a héber szöveget követi. A latin szerint: És a Leghatalmasabb (t. i. Isten) elváltoztatja arcát.
* 2-9. Utasítások a királlyal szemben követendő okos magatartásról. A bölcs nem vonul vissza az esetleg helytelenül intézkedő király környezetéből, hiszen neki hűséget esküdött; másrészt nem kardoskodik konokul olyan ügy mellett, amelyet a király nem kíván támogatni, mert ügy sem történik egyéb, mint amit a király akar. A bölcs ilyenkor vigasztalódjék azzal, hogy Isten egykor mindent meg fog ítélni, tehát a király cselekedeteit is. A korviszonyok nagyon nehezek, tehát az ítélet nem késhet soká; az ember azonban nem tudja, mikor és miként következik az be.
* 2. Mondom: szövegkiigazítással. Szájára = parancsára. 2a a latin szerint: Én a király szájára vigyázok.
* 3. Veszeti ügy, szószerint: rossz ügy.
* 5a. A parancsot kifejezés valószínűleg nem a király parancsára, hanem Isten törvényére vonatkozik.
* 5b szószerint: A bölcs szíve tud időről és ítéletről (a latin szerint: feleletről).
* 6. Ítélet, a latin szerint: alkalom.
* 7. A jelenben észlelt visszásságok nem keserítik el a bölcset, mivel nem láthat a jövőbe, amely majd igazságot szolgáltat. Mi fog még történni, a latin: mi történt.
* 8. Az élet lehellelére vonatkozólag v. ö. 3,21. Az élet lehelletének visszatartása annyi, mint a halál megakadályozása. Az emberi élet halállal végződő harc, mely alól senki sem nyerhet felmentést, még a király sem, ki életében visszaélt hatalmával. Hatalma, a héber szerint: uralkodó.
* 9. Az előző költői részletet kísérő prózai megjegyzés. Annak kárára, a latinban: saját kárára.
* 10. Kik Életükben ... igazak lettek volna, a kiigazított héber szöveg szerint: «azoknak pedig, kik igazat cselekedtek, a szent helyről el kellett távozniok, és a városban róluk (teljesen) megfeledkeztek». Szembe vannak állítva olyan gonoszok, kik a szent városban, Jeruzsálemben, díszes sírhelyet kaptak, azokkal az igazakkal, kiknek számkivetés jutott részül. A vonatkozás történeti háttere vitás.
* 12. Irgalmasságból a latin szöveg többlete.
* 9. A jövő teljesen bizonytalan; csak annyi bizonyos, hogy mindennek el kell múlnia (1-6). Ezért legjobb, ha az ember a jelen élet örömeit nyugodt lélekkel élvezi (7-10). A földi előnyök és javak elosztása nem érdem és rátermettség szerint történik, hanem a ki nem fürkészhető véletlentől függ. (11-16).
* 1. Vajjon szeretetei stb. Az egyik felfogás szerint, melyet a Vulgáta is követ, a szöveg Isten szeretetéről, illetve haragjáról szól. A másik felfogás a héber szöveg alapján és a 6. v. tekintetbevételével, hol a «szeretet» és «gyűlölet» kifejezések hasonló kapcsolatban fordulnak elő, a helyet így fordítja: «Vajjon szeretet lesz-e vagy pedig gyűlölet, azt az ember nem tudja». Az ember nem tud arról, vájjon a jövőben embertársai részéről szeretet vagy gyűlölet várakozik-e reá.
* 2. Minden, ami előttük van, hiúság, a latin szerint: Minden, mint bizonytalan, a jövendőre van fenntartva. Fordításunk a görög és szír fordítás alapján helyesbített héber szöveget követi. Az ember jövője is hiúság, mivel szerencséje nem maradandó értékű és helyet ad a bizonyosan bekövetkező halálnak. A tisztátlan az, ki a mózesi törvény szerint értett (kultuszbeli) tisztátlanság állapotába jut. Ki az áldozatot megveti, a héber szerint: ki nem áldoz. A hamisan esküvőre stb., a héber szerint helyesen: az esküdözőre úgy, mint arra, ki fél esküt tenni. V. ö. Máté 5,34. Itt megjegyezhetjük, hogy az esszénusok csoportja tartózkodott az állati áldozatok bemutatásától és az eskütől.
* 3. Az alvilágba, a héber szerint: a halottakhoz.
* 4. Senki ... bizakodhatnék, a kiigazított héber szöveg szerint: «Mert addig van remény, míg valaki a többi élőnek társa», ameddig az élők társadalmának tagja.
* 5. Az élők a jövőről csak annyit tudnak, hogy meg kell halniok; ez a leverő tudat azonban értelmesebb, mint az alvilági állapot, amely a tudást teljesen nélkülözi. Az ószövetségi bölcs még nem tud a túlvilági jutalomról; a földi jutalom a halál után a halhatatlan hírnév lenne, de ez is csak hiúság, mivel az emberek hamar felejtenek.
* 6. A szeretet stb. a héber szerint: A szeretetük ép úgy, mint a gyűlöletük és az irigységük stb. E világban és, a héber szerint: soha többé.
* 7. Ha Isten segítségével annyira vitted, hogy jól élhetsz, ez Isten jóindulatának jele, ezért ajándékait (törvénye szemmeltartásával) bátran élvezheted.
* 8. A fehér ünneplő ruha és a kenetek a lakoma külsőségeihez tartoztak.
* 9. V. ö. Péld. 5,18-19. Összes hívságos napjaidon ismétlés, mely a görög és a szír szövegben hiányzik.
* 10. V. ö. Ján. 9,4. Serényen, a héber szerint: míg (jó) erőben vagy.
* 11. Nem a fürgék érnek be első helyre, nem a vitézek aratják a győzelmet stb., hanem a véletlen juttat sokszor olyanoknak elsőséget, kik azt meg nem érdemlik.
* 12. Az ember nem tudja végét, a héber szerint: «az ember nem ismeri az idejét», ami nem jelenti szükségképen a halált, hanem bármely szerencsétlen sorscsapást is jelezhet.
* 13-16. Hogy a szerző milyen történelmi eseményt tart szem előtt, nem ismeretes.
* 14. Úgy, hogy teljessé lett a megszállás a latin szöveg többlete.
* 16. Miért nem hallgatnak szavára; az összefüggésnek megfelelően így is lehetne fordítani: «miért nem hallgatják meg (viselt) dolgait?» azaz: miért nem érdeklődnek a múltban szerzett érdemei után.
* 17-18. Az előző esethez (13-16. vv.) kapcsolódik a következő költői rész, mely a 10. fej.-ben találja folytatását és a bölcseség dicséretét, valamint a balgaság elítélését tartalmazza.
* 10. Bölcs mondások a balgaságról (1-3), az uralkodó önkényéről (4-7), a bölcseségről és a balgaságról (12-15), különfélékről (8-11, 16-20).
* 1-3 ugyanabban a gondolatkörben mozog, mint az előző két vers (9,17-18).
* 1. S ideig való a latin szöveg többlete. 1b szövege és fordítása kétes, mivel azt az összefüggéssel és a szerzőnek másutt nyilvánított felfogásával (9,18) bajosan lehet összeegyeztetni. A szöveget valószínű kiigazítás után így lehetne fordítani: Egy csipetnyi balgaság tönkreteszi nagy bölcseség értékét. V. ö. Kor. I. 5,6.
* 2a. A bölcs helyesen használja fel eszét.
* 3b. A héber szöveg szerint: Mindenkinek elárulja, hogy bolond. Egyéb lehetséges fordítások: És mindenki mondja: Hisz ez bolond! (szövegkiigazítással). Vagy: Mindaz, amit beszél, csupa bolondság (Hetvenes fordítás). Elárulja, szószerint: megmondja, t. i. a magatartásával.
* 4-7 az uralkodó haragjáról és önkényéről szól. A tanácsok, melyeket a szerző ad, mindenesetre oly személyeknek szólnak, kik hivataluknál fogva a királlyal sűrűbben érintkeznek.
* 4. El ne hagyd a helyedéi, melyet t. i. az uralkodó körül betöltesz (v. ö, 8,3); ne távozzál tőle haragosan, hanem higgadtan felelj és csendesítsd le az uralkodót. Higgadtság, a latin eltérő fordítással: gyógyítás. Eme költői mondás magyarázata és kiegészítése a hozzáfűzött három prózai vers (5-7). A fejedelmi önkény egyik megnyilvánulása az állásoknak kegy szerinti betöltése. Keleten nem volt ritkaság, hogy az uralkodók hatalomféltésből előkelő és jó-képességű egyének mellőzésével egyik kedvelt rabszolgájukat állították az állami igazgatás vagy a hadsereg élére.
* 6. Előkelők, szószerint: gazdagok.
* 8. Itt nincs szó veremről, melyet más számára ásnak; e helyütt és a következőkben csak a foglalkozás veszélyességén van a hangsúly. Kígyók gyakran tartózkodnak régi falak, kerítések környékén, ezért ezek megbontása veszélyes.
* 9. Megsebesül miatta, a héber szerint: veszélynek teszi ki magát.
* 10b-d a héber szerint: «És nem köszörülik élét, – Nagyon meg kell feszíteni az erőt; – Okosabb tehát, ha bölcsen rendbentartják». Tompa eszközzel csak nagy erőmegfeszítés mellett lehet dolgozni, azért a munkás jól teszi, ha szerszámát rendbentartja, idejében megélesíti. 10d szövege egyébként némileg bizonytalan.
* 11. A héber szerint helyesen: «Ha a kígyó mar, mivel meg nem bűvölték, – Nincs akkor az igéző előnyben». Minden ügyességnek, mesterségnek csak úgy van értelme, ha alkalmazzák is.
* 13. Tévedés, a héberben szószerint: őrület.
* 14. Az előző vers prózai értelmezése. V. ö. 3,22; 7,1. 15.
* 15. A városba (Jeruzsálembe?) könnyű megtalálni az utat, a balga azonban még erre sem képes. A szöveg egyébként kétséges.
* 16. Gyermek, a megfelelő héber szó «szolgát» is jelenthet, miért is sokan a 17. v.-re, mint ellentétre utalva, a fordításban ezt a szót alkalmazzák.
* 17c a héber szerint: Férfihez illő módon és ittasság nélkül.
* 19c. Pénzzel mindent meg lehet szerezni; a héber szerint: A pénz pedig mindenre jó.
* 20. A falaknak füle van!
* 11. Felszólítás tevékenységre (1-6); az élet dicsérete és múlandósága (7-8); felszólítás az ifjúkor felhasználására (9-10).
* 1-6. A bölcset a világi dolgok hiúságának szemlélete nem vezeti arra, hogy az embereket a tevékeny életről lebeszélje ; ellenkezőleg munkára serkenti őket, hisz a rövid jólét, melyet Isten az embernek juttatott, csak mint a fáradság ellenértéke lehet édes.
* 1-2. többféle értelmezést talált. Az egyik vélemény szerint ez a két vers az alamizsnálkodást ajánlja, melynek értéke nehéz időkben megtérül (v. ö. Luk. 16,9.). Ezt a felfogást követi a latin szöveg is, mikor 2a-t így fogalmazza: «Adj részt hétnek, sőt nyolcnak». De valószínűbb azok nézete, kik eme sorokban vagyoni vállalkozásokra, pl. tengeri kereskedelemre irányuló felhívást látnak. A tengeren úszó tárgyak idő multán partra sodródnak; az is, ki keresetét (kenyerét) hajóra bízza, megtetézve visszakapja, ha e mellett óvatos is, és holmiját több hajóra rakja, hogy netalán bekövetkező baleset ne okozzon nagyobb veszteséget. A víz színére, a latin szöveg: folyó vizekre.
* 3. A természet erői és az Istentől megállapított sors ellen nincsen orvoslásnak helye. Ezért jó az óvatosság, melyet az előző vers ajánl.
* 4. A jövő kiszámíthatatlan, ezért a munka beosztásánál nem kell összes lehetőségeit tekintetbe venni. Vetésnél szélcsendes, aratásnál felhőtlen, száraz idő kívánatos, de nem lehet mindig bevárni, míg az időjárás teljesen alkalmasnak Ígérkezik.
* 5. Isten terveit, eljárását nem lehet kiszámítani. Ezt a verset az előzőhöz többiek között a széljárás közös képzete is fűzi. Vannak, kik 5a-b-ben nem két, hanem egy gondolatot látnak kifejezve: Ahogy nem tudod, melyik az (éltető) lélek útja a viselős méhében levő csontokhoz stb. Az emberi magzat keletkezésének és növekedésének titka élénken foglalkoztatja az Ószövetség gondolkodóit. V. ö. Jób. 10,9 sk.; Zsolt. 138,15 sk.
* 6a-b gondolatban és kifejezésben költői részlet, a vers többi része valószínűleg prózai magyarázat, mely nem alkalmazkodik szorosan a költői rész tartalmához.
* 8. A sötét időről... az elmultakat, a héber szerint: a sötétség napjairól, hogy azok nagy számban vannak; mindaz, ami elmúlt, hiúság!» A sötétség napjai az alvilág kietlen, beláthatatlan időkre terjedő állapota. Innét visszafelé tekintve minden csak hiúság, mivel az már elmúlt. De ilyen fordítás is lehetséges: «Mindaz, ami eljő, hiúság», vagyis életünk hátralevő része hiúság, mert elmúlik eb helyet ad a szomorú alvilágnak.
* 9-10. Ez a rész szoros egységet alkot a következő fejezet első hat versével és felszólítás a hamar elmúló ifjúkor okos felhasználására.
* 9. utolsó mondata arra figyelmeztet, hogy az ifjúság örömei közepette sem szabad Isten büntető hatalmáról megfeledkezni.
* 10. Ifjúkorodban lehetőleg ne emészd magadat gonddal és szenvedéssel, mert ez a szép kor úgyis csak rövid ideig; tart (hiúság). Élvezet: a megfelelő héber kifejezést egyesek «hajnal»-lal fordítják (az ifjúság az emberi élet hajnala). Mások «fekete haj»-jal adják vissza; az utóbbi ellentétben áll az öregkor fehér hajával.
* 12. Felszólítás az ifjúkor értékesítésére (folyt és bef.). Az öregkor fogyatkozásainak és a halálnak költői leírása (1-8). A függelék a Prédikátor személyével foglalkozik és főbb tanait néhány velős mondatba foglalja (9-14).
* 1. A Teremtőre való hivatkozás ezen a helyen nehézségeket okoz, mivel az öregkor fogyatkozásai nem zárják ki a teremtőről való megemlékezést. Ezért többen a mondatot későbbi betoldásnak tartják, mások pedig csekély szövegmódosítással így fordítják: «Emlékezzél meg a kutadról». E szavak lehetséges értelmére nézve lásd Péld. 5,15 és Préd. 9,9.
* 2. Az öregkor egybevetése a palesztinai esős, felhős téllel. A világosság itt úgy, mint Móz. I. 1-ben, a naptól el van különítve.
* 3. Általánosan elfogadott magyarázat szerint a ház (= test) őrei a kezek, az erőteljes férfiak a lábak, az őrlő leányzók a fogak (v. ö. dens moláris), az ablakon nézegélők a szemek.
* 4. A szerző jelképes kifejezései többféle magyarázatot engednek meg. Ajtók, szószerint: «két ajtószárny» vagy a két ajkat, vagy a két fület jelenti. A malom (a latinban szószerint: az őrlő) valószínűleg a szájüreg a gégével s a malom zaja a beszéd, az ének. Mikor madárszóra felkelnek, a közönséges felfogás szerint utalás az öreg ember álmatlanságára, mely miatt már az első madárszóra felkel. Az énekes leányzók (szószerint: az ének leányai), több értelmező szerint a hangok; de a kifejezés jelenthet igazi énekeseket is, kiknek dallamát a nagyothalló öregek már csak nehezen tudják kivenni. Elhalkulnak, a latin szószerint: megsiketülnek.
* 5a. Vannak, kik itt az emelkedő utaktól való félelmet látják leírva, mások a szédülésre gondolnak.
* 5c-e. A mandula, sáska és kaporna (5c-e,) értelmezése nagyon kétes. – 5c a magyarázók nagyobb része szerint utalás a fehéredő hajra; mások szövegigazítással: «Amikor megvetik a mandulát» és 5d-vel együtt az aggkori tehetetlenségre értik. Sáska mások szerint az ember lábait jelenti. Nehezen vánszorog, a latinban szószerint: elhízik. A kaporna (capparis) virágzatát étvágygerjesztőnek is használták. Nem használ, a latinban szószerint: elszóródik.
* 6. Mielőtt el nem szakad stb., a fejezet első sorához csatlakozik. A vers a halál költői képét adja; az emberi életet a maga egészében ezüstfonálra erősített aranymécseshez, a test gépezetét pedig merítőkészülékhez hasonlítja a szerző. – 6b a latinban: És vissza nem szalad az arany szalag. – 6d. A kútnál, szószerint: a kútba.
* 7. Honnét vétetett, a héberben szószerint: úgy mint (azelőtt) volt. Az éltető lehellet visszatérésére vonatkozólag v. ö. 3,21; Zsolt. 103,29-30.
* 8. A könyv a végén visszatér az első fejezet kezdősoraira s így mintegy zárt kört alkot. A körforgásról lásd az 1. fejezetet.
* 9. És elbeszélte stb. a héber szerint: «És mérlegelt, kifürkészett és rendbe szedett számos mondást». A mérlegelés vagy a külső formára vonatkozik, t. i. a mondás (masai) két egymást ellensúlyozó félversére, vagy az egybegyüjtendő mondások megfelelő kiválasztására. Sok mondást, utalás lehet Salamon ismert mondásaira, a Példabeszédek könyvére; de a jelen könyv mondásaira is vonatkozhatik.
* 11. Az ösztöke hegyes vassal ellátott bot, mellyel az állatokat hajtották. Egy pásztor, t. i. Isten, 11b-c a magánhangzóiban helyesbített héber szöveg szerint: S az egybegyüjtött (mondások) olyanok, mint a kalapáccsal (mélyen) bevert szegek, – Mindannyian egy pásztortól származnak.
* 12. Lényegtelen kiigazítás után (szefarim = «könyvek» helyett: szefadim = «búsulás») a héber szöveget így lehet visszaadni: Őrizkedjél egyébként, fiam, – A túlságos, véget nem érő búsulástól, – S a test nyomorúságának túlzott szemléletétől!
* 13. Halljuk ... végét, a görög és a szír szöveg alapján: «Halljad az egésznek a végét». A dolog vége egyszersmind a csattanója. – 13c. A héber szöveget így lehetne világosabban visszaadni: Mert ez a kötelessége mindenembernek.
* 14. Rejtett dolgot, a latin: tévedést.